You are on page 1of 18

A veszprémi zsidóság sorsa 1938-1944 között – a helyi katolikus sajtó és a püspöki rendelkezések

tükrében (a kutatás folytatása)
Az előző kutatási tervnek megfelelően sikerült képet kapni arról, hogy a vizsgált időszak
elején, 1938-ban a helyi katolikus sajtó (Veszprémi Hírlap) hogyan interpretálta az I. zsidótörvény
rendelkezéseit, illetve milyen mértékben közvetítette olvasótábora felé a kormánypolitika elvárásait
e tárgyban. Ugyancsak sikerült – a korábbi szakirodalom alapján és új források feltárásával – a vizsgált
időszak végének, az 1944-es évnek eseményeit egyháztörténeti kontextusba helyezni, különös
tekintettel a veszprémi zsidóság deportálására. A kutatásnak ebben az újabb szakaszában a hangsúlyt
a folyamatok és az előzmények felderítésére szeretném helyezni, egyrészt az 1919-es év helyi
sajtójának tanulmányozásával, másrészt az 1939-1943 közötti évek levéltári forrásainak vizsgálatával.

A zsidósággal kapcsolatos sajtóanyag a Veszprémi Hírlap 1919. évi számaiban
A Veszprémi Egyházmegyei Nyomda által kiadott Veszprémi Hírlap a Károlyi Mihály-féle
Magyar Népköztársaság idején hetente háromszor jelent meg, az újságot főszerkesztőként az
egyházmegye papja, Dr. Hoss József teológiai tanár, felelős szerkesztőként Dr. Rupert Rezső ügyvéd
jegyezte. Ebből az időszakból való a szerkesztőség üzenete egy bizonyos Sch. M.-nek, amelyben a
Ruppert által favorizált kisgazdapártot védi meg a lap az antiszemitizmus vádjától, egyúttal
megnyerhetőnek mondja a vidéki zsidóságot a keresztény és polgári politizálás számára:
A kisgazda-földművespárt nem antiszemita. A kisgazdapárt a falvak és a földmíves többségű városok
pártja. E helyeken a zsidóság elszórva, békésen él, már csak elenyésző kisebbségénél fogva sem hív ki
maga ellen sem irigységet, sem félrevezetett indulatokat. Erre nem is ad okot, mert a vidék zsidósága
becsületes, hazafias, jó magyar nép, mely egyetértésben, zavartalan barátságban él velünk, és
nagyobb antiszemita azokkal a pesti hitsorsosokkal szemben, akik hazát és Istent nem ismernek,
vallásukat és nevüket érdekből csereberélik, mint a keresztény magyarság. Ezeknek nincs kifogásuk az
ország keresztény jellege ellen, melyet a kereszténység jellege úgyis – akarja vagy nem akarja valaki –
magában hord… Van akárhány zsidó polgártársunk, aki keresztényszocialista, kinél túlteng vallási
meggyőződésével szemben hazafisága, s ezt úgy véli érvényesíteni, hogy azok közé áll, akik szerinte
mégiscsak jobb magyarok, mint a vallástalan és a hazával szemben érzéketlen más szocialista
frakciók. Úgy van, nem a vallás, az ma a kérdés, kik a magyarok. Különben a városi zsidóság nagyon
szépen megtalálja helyét a városi polgári pártban, hol még erőszakkal sem lehet vallási ellentéteket
szítani. Örömmel látjuk, hogy a vidéki polgári pártok erős magyar pártok, és vidéken a zsidóság nem
radikális.1
A Tanácsköztársaság kikiáltását követően, márc. 30-tól a Veszprémi Hírlap kiadása szünetelt,
ám közvetlenül a Tanácsköztársaság bukása után, aug. 10-én Hoss és Rupert újraindította, mint
„politikai hetilapot”, rövidesen pedig hetente háromszor, mint „politikai lap” jelent meg, a fejléc
szerint „a megszálló román királyi csapatok parancsnokának engedélyével”. Az újság irányvonala
kezdetben a Sokorópátkai Szabó István nevével fémjelzett, szerveződő kisgazdapárthoz állt közel
(Egyesült Kisgazda és Földmíves Párt; ez az alakulat nov. 29-én egyesült a Nagyatádi Szabó-féle
Országos Kisgazda- és Földműves Párttal), melynek Rupert ügyvéd volt a veszprémi elnöke; az ő neve
1

Veszprémi Hírlap (VH), XXVII. évf. 13. szám, 1919. febr. 11. 3. o.

azonban október elején lekerült a lap fejlécéről. Az újság közölte az újjáalakuló keresztényszocialista
párt közleményeit is (Keresztényszociális Gazdasági Párt, mely okt. 25-én a Keresztény Nemzeti
Párttal egyesülve létrehozta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját), melynek helyi vezetője Dr.
Fassánok Gábor volt, aki 1920 márciusától a Veszprémi Hírlap felelős szerkesztője lett. Amint
ismeretes, az 1920-1921-ben, több szakaszban lebonyolított nemzetgyűlési választásokon a KNEP és
a Kisgazdapárt kapta a legtöbb szavazatot (38, illetve 34 %), és koalícióra lépett; Rupert Rezső
nemzetgyűlési képviselő lett a Kisgazdapárt színeiben, 1922-től azonban ellenzékben politizált.
A zsidóság első említése a Veszprémi Hírlap új folyamában a keresztényszocialista párt helyi
szervezetének aug. 24-én megjelentetett közleményében található: Ne jöjjön többé a kommunizmus,
ne jöjjön többé robbanást okozó zsidó aknamunka! Szemeink most már tisztán látnak. (A nemzeti
egység az orvosság) Nem ez a szocializmus járatta le magát, hanem az, melyet idegen faji érdekből,
nemzetölő szándékból kisajátítottak.2 Megjegyzendő, hogy az itt és a következőkben gyakran
szereplő „faj” szó jelenthetett egyszerűen „népet” és „fajtát” (pl. „magyar népfaj”), a zsidósággal
kapcsolatban azonban az elkülönültséget is kifejezhette („törzsökös magyarság” – „idegen faj”), és
rasszista („fajvédő”) értelme is volt. Ugyanebben a lapszámban a kisgazdapárt újjászervezéséről szóló
beszámoló – a rivális keresztényszocialistákkal polemizálva – megemlítette, hogy a budapesti
kormányalakítás során bevettek egy-két keresztényszocialistát is, azért, hogy ne legyen teljesen
hitközségi jellege a dolognak.3
„Egy keresztény munkás szózata társaihoz” címmel jelent meg a Veszprémi Hírlapban az a
cikk (a szerző munkás mivolta aligha lehet más, mint irodalmi fikció), amely a kommün felelősségét
leveszi az ipari munkásság válláról, és a keresztényszocialista irányzatot ajánlja figyelmükbe
(Veszprém vármegyében jelentős ipar- és bányatelepek léteztek): Emelt fővel merünk tehát mindenki
szeme közé nézni, mert nem munkáspuccs volt ez. Jól mondotta az István-király nap szónoka, ez
bocher Leninek puccsa volt, azoknak a puccsa, kik egy szál ruhában jöttek őseink által vérrel szerzett
szent hazánkba, Szűz Mária országába, s ellepték azt, mint a piócák. Pénzük már annyi volt, mihez
nem a legtisztességesebb úton jutottak, hogy már vettek házat, földet, pusztát, végül már egy
országot akartak venni. Sőt már határtalan szemtelenségükben annyira mentek, hogy nyíltan a
keresztények ellen fordultak, azok ellen, kik e szent hazát megszerezték.4
Aug. 31-én tartotta a keresztényszocialista párt nagygyűlését, melyen a helyi elnök, Fassánok
Gábor szónokolt: Templomi áhítattal a lelkében nyitja meg – úgymond – négy hónapi elnyomás után
a pártnak nagygyűlését… Azért, ami történt, a felelősség minket terhel, mert kialudt szívünkből a
szeretet fáklyája, egyenetlenkedtünk, gyűlölködtünk, s e közben nem vettük észre, hogy egy másik
népfaj, mint valami vámpír, megkörnyékezte nemzetünket, elkábította, hogy kiszívhassa vérét.5
Ezeknek a heteknek Veszprém környéki krónikájához hozzátartoznak azok a zsidóellenes
atrocitások, amelyeket részben a „fehérterror” tiszti különítményesei (főhadiszállásuk, Siófok ekkor
Veszprém vármegyéhez tartozott), részben a helyi lakosok követtek el, s nemcsak a
Tanácsköztársaság alatt exponált kommunisták ellen. Ilyen, esetenként halálos áldozatokkal is járó
razziák zajlottak augusztus folyamán a Veszprémhez közeli Balatonfőkajáron, Berhidán, Lepsényben,
2

VH, XXVII, 36, 1919. aug. 24. 1.
VH, XXVII, 36, 1919. aug. 24. 1.
4
VH, XXVII, 40, 1919. szept. 2. 1.
5
VH, XXVII, 40, 1919. szept. 2. 1.
3

Várpalotán, Vörösberényben.6 A Veszprémi Hírlapban a téma először szept. elején bukkan el a
„Garami Ernő, a becsületes” című írásban, amely nehezményezi, hogy a szociáldemokrata politikus
segít a zsidó pénzzel megvett világsajtónak üvölteni, mivel aug. 31-én a bécsi Neue Freie Pressének
panaszkodott, többek között arról, hogy a Dunántúlon véres pogromok vannak. Ezzel kapcsolatban a
cikk szerzője annyit jegyez meg, hogy itt-ott a nép igazságos dühe bizony kitört, s ha ártatlanokat is
sújtott, ez sajnálatos, de megérthető.7 A Veszprém környéki zsidóellenes atrocitásokról a lap nem
számolt be, arról viszont igen, hogy Devecserben nem volt pogrom: Annyi igaz csak, hogy aug. 31-én
este 20-30 ifjonc összeverődve, sorra járta a zsidó-házakat azért, hogy – mint ők hangoztatták – kissé
megijesszék őket. Minden nagyobb bajnak elejét vették a devecseri kisgazdák és iparosok, élükön
Belák Endre főszolgabíróval és Baják Béla műasztalossal, a kis vértanú Baják Pista édesapjával, 8 és
lehűtöttek minden szenvedélyt. Hangoztatták, hogy a keresztény polgárság ártatlan egyének ellen
nem küzd, csak a zsidó faj ellen, melyet békés úton akar leszorítani a számarányát túlhaladó szereplés
teréről azzal, hogy teljesen keresztény mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet és intelligenciát teremt.
Ehhez nincs szüksége egyesek elpusztítására. A devecseri zsidóság különben kirí – két-három egyént
kivéve – azok közül a zsidók közül, akik eddig a keresztény faj uralmát elismerni nem akarták.9
A folytatódó zsidóellenes atrocitások (a veszprémi egyházmegyéhez, de akkor még Zala
vármegyéhez tartozó Diszelen szept. 9-én kilenc halottja volt a pogromnak), de különösen azok
nemzetközi visszhangja a politikusokat arra ösztönözte, hogy felszólaljanak az önbíráskodás ellen,
ami a sajtóban is éreztette hatását. A Veszprémi Hírlap október elején átvette a
keresztényszocialisták lapjából, az Új Nemzedékből Andrássy Gyula grófnak, a bécsi Antibolsevista
Comitee (ABC) korábbi vezetőjének (nem mellesleg Károlyi Mihály apósának) nyilatkozatát a
zsidókérdésről: A kormány egyik sürgős feladatának tekinti a zsidókérdés megoldását, amely elől
elzárkózni nem lehet. Mert kétségtelen tény, hogy a nemzet nagy része teljesen elfordult a
zsidóságtól, mióta látta, hogy nemzetietlen, felforgató áramlatok milyen erőt merítettek a
zsidóságból. Felháborították a nemzetet különösen, mert érezte, milyen jól bánt a zsidókkal, mennyi
jogot adott nekik… A mai kormányhatalom érezze legfőbb kötelességének azt garantálni, hogy a
zsidóellenes szellem ne vezessen pogromhoz, ártatlanok üldözéséhez.10 Ugyanez a lapszám, szintén az
Új Nemzedékre hivatkozva statisztikai adatokat közölt a zsidó térfoglalásról: a zsidók lélekszámának
aránytalan emelkedéséről (az 1720-tól eltelt két évszázadban az ország lakossága hatszorosára, a
zsidóság lélekszáma 49-szeresére emelkedett), a zsidó kézen lévő földbirtok- és földbérletállomány
nagyságáról.
Október 11-én, Veszprém főterén (Széchenyi tér; ma: Óváros tér) került sor a nyíltan fajvédő
politikát hirdető „ébredő magyarok” gyűlésére (Ébredő Magyarok Egyesülete; ÉME), amelyen a
sajtóbeszámoló szerint nagy számban vett részt Veszprém város keresztény társadalmának minden
rétege. A méltóságteljes magatartás… élő cáfolata volt annak az előre elterjesztett aljas rágalomnak,
6

A helységek listáját lásd Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon. Pozsony, 2012. II. 381-389. – az
itt jelzett esetekhez lásd Antiszemita atrocitások, gyilkosságok, pogromok a fehérterror időszakában. Írta Kádár
Gábor - Vági Zoltán, szerkesztette Dancs István.
http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&wiev=article&id=138:antiszemita...
7
VH, XXVII, 41, 1919. szept. 4. 2.
8
Devecseren máj. 5-én elterjedt a hír, hogy a proletárdiktatúra megbukott, mire a községházán átvették az
irányítást. 6-án este megérkeztek a Lenin-fiúk Szamuely László vezetésével, visszaállították a kommunista
uralmat, és négy főt kivégeztek, köztük Baják István tanítót, tartalékos hadnagyot.
9
VH, XXVII, 41, 1919. szept. 4. 3.
10
VH, XXVII, 56, 1919. okt. 12. 1.

amivel a gyűlés megtartását is megakadályozni próbálták, hogy az ébredő magyarok a népgyűlés
után két órai szabad rablást engedélyeznek a csőcseléknek a zsidóknál. Dr. Bárdossy Jenő, az
egyesület központi tisztségviselője rámutatott, hogy az országot ért nagy szerencsétlenség, aminek
betetőzése a kommunizmus volt, az ide bevándorolt idegen fajnak köszönhető, Ezt helyrehozni, az
országot ismét magyarrá tenni, ez az ő céljuk. Ehhez nem kell pogrom, ami ártatlanok életét is
kiolthatná. De a betolakodott idegennek, amely visszaélt a vendégszeretettel, igenis ajtót mutatnak.
Lukácsovich Lajos központi kiküldött többek között ecsetelte a kizsákmányoló faj aknamunkáját a
nemzet ellen, ismertette az egyesület céljait, majd a zsidókhoz intézett néhány kemény szó után
esküvel erősítette, hogy Szent István országa – ha kell terror árán is – boldog lesz. Tihanyi-Kiss Sándor
helybeli református lelkész azt hangsúlyozta, hogy az ÉME „civil kezdeményezés”, amit nem a
budapesti megalkuvó politikusok irányítanak: Harsogjuk a keresztény Magyarországot, de
cselekedeteinkben nem vagyunk keresztények, a pénzimádó judaizmus a mozgató erő. Éppen ezért
kell, hogy politikától mentesen, társadalmi téren egy keresztény és magyar szervezet létesüljön…
Foglalkozott aztán az antiszemitizmus kérdésével. Ha mi – úgymond – antiszemiták vagyunk, akkor
Mózes is az volt és Krisztus is, aki a kufárokat kiverte a templomból. Nem vagyunk antiszemiták, de
többé itt egyetlen betű sem jelenhetik meg, s egy hang sem emelkedhetik, amely nem a keresztény
magyarság izzó szeretetétől van áthatva… Nem törünk senki életére, csak Budapest bűzös babiloni
levegőjét nem tűrjük.11
A bejelentett nemzetgyűlési választásokra készülve október első felében a pártok
nagygyűléseinek is helyt adott Veszprém főtere. 13-án a keresztényszociális párt nagygyűlésére
került sor, melyen részt vett Ereky Károly közélelmezési és Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi
miniszter (a Veszprémi Hírlap a hallgatóság létszámát négyezer főre tette). Ereky Károly először
aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozott (a kormány elismerése az antant részéről, a hadsereg
felállítása, közélelmezés), majd kijelentette: Mindent el fognak követni, hogy a szent kereszt
mindenütt érvényesüljön s becsületes keresztény társadalom fejlődjék, amely a fajokat ebben az
országban érdemük szerint becsüli. Nem bántják a zsidókat, sőt kéri is, hogy mindenki tartózkodjék
minden egyéni atrocitástól; de viszont a zsidók is mondjanak le a pökhendi úrhatnámságukról, mert
az ő uralmukat nem tűrjük. Majd áttért a kormány közigazgatási programjára, s így folytatta: Igen
fontos, hogy a magyar nép maga vegye kezébe a kereskedelmet, mint ahogyan a német nép tette…
Statisztikát citál, hogy egész Európában nincs annyi zsidó, mint Budapesten és Nagyváradon van.
Különösen súlyt kell helyezni arra, hogy a terménykereskedelem és a bankok keresztény kézbe
kerüljenek. Várja a boldog pillanatot, amikor megalakul az első keresztény bank Budapesten, s a
keresztény magyarok maguk gazdálkodhatnak majd a pénzükkel, nem idegenek.
Huszár Károly szerint ötven esztendős rossz politika juttatta ide az országot.
Megakadályozott ez minden egészséges fejlődést, amíg végre a gőz túlfeszült s egymásután két
kazánrobbanásunk is volt. A háború kezdetére vetett azután visszapillantást s reámutatott, hogy a
magyar csak vesztes lehet… Ennek oka, hogy meggyöngült a magyar és keresztény szellem, különösen
a sajtó miatt, s ebből kifolyólag büntetlenül lehetett sértegetni a nemzet tradícióit és végül húszmillió
magyar élére állítottak 24 népbiztost, akik közül 18 nem volt keresztény. (Le velük! Fel velük!) A zsidók
maguk bánkódtak ezen legjobban, mert a felekezetnélküli társaság a zsidó hitet sem tartotta
tiszteletben. Vissza kell térnünk az ezeréves, nemzetfenntartó alapokhoz. Ez nem antiszemitizmus,
nem gyűlölködés, de a kereszténység is lehet annyira érzékeny, mint a zsidóság. S amikor a
11

VH, XXVII, 57, 1919. okt. 14. 1.

kereszténységről beszél, a magyarságra gondol. Némelyek – folytatta – erőszakos fellépésre
gondolnak. Pedig keresztényeknek csak olyat szabad cselekedni, amiről nyugodt lelkiösmerettel
számot adhatnak Isten előtt. Aki erőszakosságot követel, az nem igaz híve az országnak. Testvérül és
polgártársul minden tisztességes zsidót szívesen látunk (Egy hang: De ilyen nincs! Nagy derültség),
fölibénk kerekedni azonban nem engedjük. Illeszkedjenek bele a nemzeti szellembe, dolgozzanak,
bántódásuk nem lesz. Vázolja ezután, minő rombolást vittek végbe a proletárok zsidó vezetői az
egyházban és más nemzeti intézményekben… Tehát kénytelenek vagyunk bizalmatlanok lenni a
zsidósággal szemben. Polgári munkájukban nem zavarjuk őket, de vezető szerepet nem adhatunk
nekik.12
Okt. 19-én került sor a kisgazda nagygyűlésre, melynek keretében megalakult a vármegyei
kisgazda-földműves párt. Itt főként a kisgazda frakciók rivalizálása volt terítéken (SokorópátkaiNagyatádi probléma), és a vidéki Magyarország felemelkedésének kérdése, mert a helyi pártvezető
szerint a romlott főváros az ország vezetését még egyszer nem veheti kézbe. Patacsi Dénes, a
Földművelésügyi Minisztérium államtitkára arról beszélt, hogy új emberek kellenek a törvényhozásba
a kisbirtokos és kisiparos osztályból, s hogy osztálybékére törekszenek keresztény erkölcsi alapon,
majd hozzátette: Nem pogromot akarunk, csak a keresztény erkölcsök diadalát, hogy szép földünknek
szeretetében egyesülve… itt élhessünk és halhassunk. De nem ám azok, akik csak addig akarnak itt
élni, amíg gescheftelni lehet. Köllő Gábor, a párt központi titkára kifejtette, hogy magunk adtuk
ellenségeink kezébe a fegyvert, mert a magyar nép pénzét zsidó bankokba tette, ha kellett neki
kölcsön, zsidó banktól vett, s amíg ezek meggazdagodtak, mi elszegényedtünk. A bajon csak úgy lehet
segíteni, ha a vidék nem ád többé gabonát a batyuval beköltözött, de itt meggazdagodott népnek,
hanem inkább a Hangya-szövetkezet révén értékesíti, amelynek ez rendeletetése lesz. Így kifejlődhetik
a keresztény kereskedelem is.13

A Veszprémi Hírlap cikkei 1939-ben
A II. zsidótörvény előkészítése
Az 1938. évi XV. törvénycikk, közismert nevén az első zsidótörvény parlamenti tárgyalásakor,
majd annak 1938. máj. 29-i elfogadása után a kormány azt hangoztatta, hogy Magyarországon az
úgynevezett zsidókérdés a törvény végrehajtásával megnyugtató megoldást nyerhet. Még ezt
sugallta Imrédy Béla miniszterelnök szept. 4-én, Kaposváron elmondott beszéde is: „ezzel betetőzést
nyert az a jogi szabályozás, amely az említett törvényjavaslattal indult el, és amelynek célja, hogy a
zsidóságnak a hazai gazdasági és szellemi életben elfoglalt és egészségesnek semmiképpen nem
mondható, túlzott befolyását arra a mértékre szorítsa vissza, amely a nemzet érdekei szempontjából
kívánatosnak és a társadalom békéje szempontjából múlhatatlanul szükségesnek mutatkozik”.
Azonban a miniszterelnök nov. 13-i memorandumában, majd a kormánypárt (Nemzeti Egység Pártja,
NEP) két nappal későbbi gyűlésén a zsidókérdés „tökéletesebb rendezésének” szükségességét vetette
fel, tekintettel arra az új helyzetre, amely az I. bécsi döntés (nov. 2.) nyomán Magyarországhoz
visszatért területek nagyszámú ortodox zsidósága folytán előállt. Ennek fényében a kormány az I.
zsidótörvény által bevezetett, egyes foglalkozási ágakra vonatkozó 20 %-os kvóta, valamint a
12
13

VH, XXVII, 57, 1919. okt. 14. 1-2.
VH, XXVII, 60, 1919. okt. 21. 1.

törvényben szereplő kivételek szűkítését határozta el, és az új törvény tervezetét dec. 23-án
beterjesztette a képviselőházban, ahol 1939. jan. 23-án kezdődött el a tervezet bizottsági
tárgyalása.14
A második zsidótörvényről a Veszprémi Hírlap 1939. febr. 26-i számának vezércikke
értekezett (A zsidójavaslathoz).15 A tartalom alapján feltételezhető, hogy a monogrammal (Dr. S. A.)
jelzett szerző teológiai képzettséggel rendelkezhetett. Éppen az adja az írás érdekességét, hogy
benne a szokásos antiszemita sztereotípiák egyháztörténeti, erkölcstani fejtegetéssel párosulnak. A
cikk egy, a magyarországi zsidóság védelmében kiadott füzethez kapcsolódik (Egyház és Társadalom a
fajelméletről és a II. zsidótörvényjavaslatról. Periszkóp kiadása), amely a Veszprémi Hírlap publicistája
szerint nagyon alkalmas a keresztény magyarok megtévesztésére. A szerző álláspontja azonban az,
hogy a törvényjavaslat erkölcsi és nemzetvédelmi javaslat akar lenni: a nemzeti, a társadalmi és a
magánélet etikai, szociális, gazdasági fundamentumait életveszélyesen támadó zsidósággal szemben
a szentistváni, keresztény, nemzeti értékeket akarja megoltalmazni. Csak ilyen szempontból szabad a
javaslatot megítélni. Nem mi támadunk! Mi csak védekezünk. Tessék megérteni, a nép nem bírja már
elnyomottságának, megalázottságának láncait. Elég erősnek érzi magát, hogy felvegye a harcot a
mindent mélyen megalázó aranyimádókkal szemben.
Tagadhatatlan, hogy rendkívül erős intézkedéseket helyez kilátásba a zsidójavaslat. Érthető
részvét ébred a jólelkű emberben, amikor hallja, hogy ártatlanokat is sújt a törvény… Mégis meg
kellett alkotni ezt a javaslatot, mert a részvét sem lehet vak, hanem meg kell látnia a másik oldalon
álló milliók vérző szívét is, akiknek sorsát a zsidóság nem kísérte könnyes szemmel, hanem lenéző
öntudattal és fölényes jómóddal. Aki a javaslatban felölelt egész kérdéskomplexumot helyesen és
igazságosan akarja megítélni, annak az egyes jelenségeket a teljes nagy összefüggésbe kell
beleállítani. Mindig úgy volt a történelemben, hogy az egyoldalú kilengést egy ellenkező irányú
kilengés követte, hogy az igazságtalanság, a korrupció és a fajtalankodás korszakát nagyon keserű
általánosító büntetések követték… Az ember, aki hallhatatlan, csak a túlvilágon fogja a teljes
kiegyenlítődést meglátni; a halandó népek azonban legtöbbször már itt a földön viselik cselekedeteik
következményeit. Ismerünk azonkívül úgynevezett kollektív felelősséget, mely szerint a közösség
cselekedetéhez van kötve az egyes, és valamiképp a többivel együtt is viseli a felelősséget, aminek
következtében a közösség sorsa utoléri az egyest is; össze van kötve a közösséggel, mind a múltját,
mind a jövőjét tekintve; igen gyakran csak az unokák és dédunokák fizetik meg az apák számláit és
adósságait. Majd a szerző számba veszi azokat a sérelmeket, amelyeket az I. világháború végén és a
forradalmak alatt szerinte a zsidóktól szenvedett el a magyar nép.
Aki a zsidókérdésre vonatkozó helyes keresztény felfogást meg akarja ismerni, annak nem a
Periszkóp sárga füzetében kell lapozgatnia, hanem a történelem tükrébe kell belenéznie. Hamarosan
észre fogja venni, hogy az egyház felfogása a zsidó kérdésben egyáltalán nem azonos a múlt század
liberális humanizmusával, mely a zsidóemancipációt megvalósította. A zsidókérdésre vonatkozó
hagyomány egyházi irányvonalát az Egyház vallási felfogása szabja meg. Az Egyház elismeri egyrészt
a zsidók természetes emberi jogait és azokat a jogtalan erőszak és önkénnyel szemben pártfogásába
vette, de másrészt elválasztó vonalat is húz zsidó és keresztény közé, és változó eredménnyel
oltalmazta a keresztény életfelfogást a zsidó szellemmel szemben, amikor a fejedelmek a zsidóságnak
14

K. Farkas Claudia: Jogok nélkül. A zsidó lét Magyarországon. 1920-1944. (Politikatörténeti füzetek XXXII)
Budapest: Napvilág Kiadó, 2010. 160-168.
15
VH, XLVII, 9, 1939. febr. 26. 1-2.

anyagi előnyökért nagyobb befolyást engedtek a társadalmi életben. Majd következik a
keresztényeket és zsidókat elkülöníteni hivatott zsinati és pápai rendelkezések felsorolása.
Az egyházi óvintézkedések addig éreztették hatásukat, míg az állami életre nagyobb befolyást
gyakorolt az Egyház. De amint a befolyás lassan megszűnt, főleg a fölvilágosodás korától kezdve,
mások vették kezükbe az európai népek sorsának intézését, és azóta a zsidóság szerepe a nyilvános
életben hihetetlenül megnőtt. A zsidó emancipáció következménye lett a keresztény szellem
kiszorítása és lezüllesztése. A gazdasági és kulturális központok zsidókézbe kerültek… Aki KözépEurópában a zsidókérdést helyesen akarja megítélni, annak nem szabad szemét lecsuknia a
nyilvánvaló tények előtt, hogy a zsidó kisebbség a könyörtelen pénzen felépített kapitalizmusával
igájába kényszerítette a gazdasági életet, az egész kereskedelmet és az ipart, amelynek nem a népek
felszabadítása és jólétének előmozdítása volt a célja, hanem éppen ennek ellenkezője, és a pénz
mérhetetlen felhalmozása a zsidók kezében... Az égbekiáltó gonoszságok hosszú sorozata tette
időszerűvé a zsidókérdést, amit ma már semmi pénzhatalom nem tud elnémítani. Sajnálattal és
részvéttel kísérjük az ártatlanok sorsát és tiltakozunk a brutalitások ellen, de követeljük a zsidókérdés
lelkiismeretes megoldását és a keresztény szellem uralomra juttatását nemzeti, társadalmi és egyéni
életünk összes vonatkozásaiban.
Az Egyesült Keresztény Párt felhívása a pártszervezetekhez
A Horthy-rendszer pártstruktúrájához kezdettől hozzátartozott – bár szakadásokon és
fúziókon átesve, hivatalos nevét is többször megváltoztatva – a Kereszténypárt, amely egyre
fogyatkozó parlamenti frakcióval a katolikus politika képviselőjeként szerepelt. Az 1937-től Egyesült
Keresztény Párt nevet viselő formáció politikai irányvonalában 1938 végén, 1939 elején jelentős
fordulat következett be: az addig mérsékelt ellenzéki politikát folytató párt 1938 novemberétől
kívülről támogatta a kormányt; 1939 februárjában a fővárosban működő társszervezet, a Keresztény
Községi Párt helyi szinten egyesült a kormánypárttal. A pártvezetőségnek az egyházmegyei lapban
megjelent felhívása egyrészt ezt a fordulatot volt hivatott magyarázni, másrészt a választásokra
készülve arra is reflektált, hogy a kormánypártból kiváló „disszidensek” létrehozták a Keresztény
Nemzeti Függetlenségi Pártot, amelynek neve megtévesztően hathatott a választókra. Végül igazolni
kellett a Kereszténypárt további létjogosultságát, már csak azért is, mert a heterogén politikai
formáción belül ezekben a hónapokban az irányítás a jobboldali radikalizmussal szimpatizálók kezébe
került (háttérbe szorítva a konzervatívokat és a kereszténydemokratákat).16
A Veszprémi Hírlap 1939. márc. 26-án jelent meg „az Egyesült Keresztény Párt felhívása a
pártszervezetekhez”.17 A párt, amely az 1895-ben alapított Katolikus Néppárt utódjának tekintette
magát, Veszprémben az egyházmegyei lap révén juttatta el közleményeit a nyilvánossághoz. A
„zsidókérdéssel” kapcsolatban a politikai nyilatkozat egyrészt leszögezte a kormányprogrammal való
azonosulást, másrészt hangsúlyozta, hogy a párt alapításától kezdve e program megvalósításáért
küzdött. Bár a Kereszténypárt ekkorra már elveszítette politikai befolyását, s parlamenti képviselői
egyáltalán nem voltak egységesek a „zsidókérdés” és a fajvédelem kérdésében, 1939 tavaszán az
egyházmegyei lapból (is) tájékozódó olvasóközönség ezzel az állásfoglalással találkozhatott
„keresztény politika” címszó alatt.

16
17

Püski Levente: A Horthy-rendszer. (Modern magyar politikai rendszerek) Budapest: Pannonica Kiadó, 86-89.
VH, XLVII, 14, 1939. márc. 26. 1-2.

Pártunk támogatja gróf Teleky (sic!) Pál kormányát, mert úgy látjuk, hogy komoly szándékkal meg
akarja valósítani azokat a nemzetmentő és korszerű szociális reformokat, többek között a
zsidókérdést és a földreform kérdését is, amelyeknek megvalósításáért pártunk megalakulásától
kezdve négy évtizeden át tántoríthatatlan állhatatossággal küzd.
A kormánypárttal Budapesten létrejött együttműködés eredményeként a párt egyesült erővel
tölti be azt a nagy nemzetmentő hivatást a fővárosban, ahol erre a keresztény összefogásra nagy
szükség van most, amidőn végleges leszámolás készül a zsidó liberális elemek túltengésével szemben.
A mi pártunk örök eszmékért, isteni és emberi igazságért küzd. Ez a párt akkor keletkezett, amidőn a
zsidó liberális rendszer tombolt hatalmi túltengésében, akkor, amikor gúny tárgyává tették a
keresztény és sokszor a nemzeti gondolatot is. Ez a párt sokszor magára hagyatva, de mindig
elsősorban harcolt a keresztény nemzeti eszmékért a liberális zsidósággal szemben. Ebben a titáni
küzdelemben mindig célpontjában volt a hatalmas ellenségnek, ezért megfogyva bár, de törve nem,
itt áll e párt a liberális zsidóságnak, az örök ellenségnek hanyatló hatalma felett.

Zsidósággal kapcsolatos iratok Czapik Gyula veszprémi püspökségének idejéből (1939-1943)
Zsidó származású papok, jelentkezők a papnevelő intézetbe
A papság körében tapasztalható zsidóellenes előítéletekről páratlanul értékes forrás Dr. Kis
György zsidó származású veszprémi egyházmegyés pap emlékirata.18 A vizsgált időszakban a
következő, zsidó származású papokkal, illetve a papnevelő intézetbe jelentkezőkkel kapcsolatos
ügyeknek maradt nyoma az egyházmegyei levéltárban:
Sándor Lajos, egri születésű pap Ausztriában, a burgenlandi apostoli adminisztratúra
szolgálatára szentelődött. Az Anschluss után zsidó származása miatt visszaért Magyarországra,
ideiglenesen a veszprémi egyházmegyében nyert alkalmazást (1938 szept.-1939. jún., Hévíz). Mivel
korábban elveszítette magyar állampolgárságát, mint hontalant 1939 szeptemberében a KEOH
kiutasította az országból. Mivel már csak két hete maradt ügye rendezésére, az éppen hivatalába
lépő Czapik Gyula veszprémi püspökhöz fordult segítségért (1939. szept. 29.). A püspök közbenjárt a
hatóságnál határidő hosszabbításért vagy tartózkodási engedély megadásáért. Úgy tűnik, Sándor
Lajos állampolgársági ügye rendeződött, egyházi jogviszonya viszont továbbra sem, mert 1942-ben és
1945-ben ismételten kérte felvételét az egyházmegyébe (elutasításra talált).19
Dr. Lukács István káplán 1942. dec. 3-án intézett levelet a püspökhöz Lengyeltótiból, melyben
közli, hogy a M. Kir. Pécsi 4. sz. honvéd helyőrségi kórházhoz osztották be tartalékos tábori
lelkészként, ahol felszólították származása igazolására (mivel a törvényes rendelkezések szerint
zsidónak vagyok tekintendő). Ügyében Czapik püspök levelet intézett Hász István tábori püspökhöz
(1942. dec. 30.), melyben érdeklődött egy esetleges miniszteri rendeletről, amely azonban nem
mondhat ellent a törvénynek, amely kimondja, hogy a keresztény egyházak papjai semmi körülmény

18

Kis György: Megjelölve Krisztus keresztjével és Dávid csillagával. Budapest, 1987. különösen 52-108. – Szenes
Sándor: Befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok. Budapest, 1986. 261-310.
19
Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Acta Dioecesana (VÉL AD) 5360/1939, 5762/1942.

között nem számítanak zsidónak, még akkor sem, ha származásuknál fogva zsidóknak tekintendők
volnának. Később tájékoztatta papját a várható mentesítési rendeletről. 20
Kausz József hévizgyörki plébános 1940. júl. 15-i dátummal levelet intézett Czapik püspökhöz,
melyben tanítványát, Smelkó Tibort felvételre ajánlotta a veszprémi papnevelő intézetbe. Az ifjú
Aszódon érettségizett két évvel korábban, anyja zsidó volt, aki 1940 januárjában megkeresztelkedett,
a szülők házasságukat rendezték. Smelkó felvételizett Vácra (Hévizgyörk a váci egyházmegyéhez
tartozik), a bizottság egyik tagja azonban tiltakozott felvétele ellen. A plébános nyolc évig hittanára
volt, már két helyen is próbálkozott ajánlásával, de elutasításra talált. Dr. Beőthy István veszprémi
szemináriumi rektor véleménye (júl. 19): A fiút származása miatt ne méltóztassék felvenni a
klerikusok közé. Az idei konkurálók között is volt ilyen származású ifjú és nem nyert felvételt. Ez
alapján a püspök válasza a plébánosnak (júl. 22.): Egyházmegyémben a kispapok fölvétele már
megtörtént és a létszám betelt. Smelkó felvételét ezek szerint nem tárgyalhatom.21
Zsidó tanárok katolikus iskolákban
Az 1939. évi IV. tc. (ismertebb nevén II. zsidótörvény) 5. §. előírta, hogy a zsidó tanárokat és
tanítókat (az izraelita intézmények tanerőinek kivételével) 1943. jan. 1-ig nyugdíjazni kell, illetve
végkielégítéssel el kell bocsátani. A rendelkezés több tanárnőt érintett a veszprémi egyházmegye
területén működő leányiskolákban.22 Előfordult, hogy kétségek merültek fel a törvény alkalmazását
illetően.23 Különösen érdekes a pápai róm. kat. polgári iskola izraelita tanárainak ügye. Itt 1929-ben,
az izraelita polgári iskola megszűnése után – állami közvetítéssel, a két hitközség között létrejött
egyezség alapján (1929. júl. 17.) – a katolikus intézmény átvette a diákokat és három tanárt (közülük
egy rövidesen nyugdíjba vonult). 1939. nov. 30-án Veszely László polgári iskolai igazgató felterjesztést
intézett a megyéspüspökhöz, elé tárva a két zsidó tanár, Bihari Artúr és Pál Lajos nyugdíjaztatása
tárgyában szerkesztett beadványt, hogy azt továbbítsa a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba. Az
igazgató hivatkozott a korábbi megállapodásra, amelynek következtében a két tanár az iskolába
került, s amelyben az állam vállalta három állami tanár beosztását, s hogy a zsidó tanárok fizetésének
felét állja, miközben a levél keletkezésének idején egy állami tanerő volt csak és a fizetéskiegészítő
államsegély 35 %-ra csökkent. Ebből kiindulva kezdeményezte, hogy a zsidó tanárokat minél előbb
távolítsák el az iskolából:
Eltekintve attól az anyagi károsodástól, amely Egyházközségünket ezáltal érte, a zsidó-tanárok
további működése sem erkölcsi, sem nemzeti szempontból nem kívánatos… Minden erőkifejtésünk
hajótörést szenved a tőlünk erkölcsi, hazafias vonatkozásokban igen távol álló két zsidó tanár
működésének megdöbbentő erkölcsi lazaságán. Fel nem mérhető szakadék választja el egymástól a
20

VÉL AD 5656/1942, 129/1943.
VÉL AD 3974/1940.
22
VÉL AD 4276/1940. A VKM Steuer Magdolna nagyatádi róm. kat. polgári leányiskolai helyettes tanárnőt 1940.
febr. 1-től szabályszerű végelbánás alá vonta, ellátást nem kaphatott, mert 1938. febr. 3-tól volt ideiglenes
alkalmazásban, így sem nyugdíj, sem végkielégítés jogosultságát nem szerezte meg. A határozatot az
egyházmegyei főtanfelügyelő kiküldte Sr. Tóth M. Zenke mb. igazgató nővérnek (1940. jan. 16.) tudomásulvétel
és intézkedés végett, a következő megjegyzéssel: „úgy látszik, hogy a miniszter rendelkezése a zsidótörvénnyel
függ össze”. VÉL AD 7553/1942. Nagykanizsa Notre Dame, Havas Ilona leánygimnáziumi tanárnő nyugdíjazása
1942. febr. 1-től.
23
VÉL AD 5499/1940. Nagykanizsa Notre Dame, Radó Edit llse tanár újbóli igazolását kérik. VÉL AD 8107/1942,
8605/1942. Akán a tanítóválasztás kapcsán merült fel, hogy minek minősül Kolonits Magdolna pályázó, aki
törvénytelen gyerekként született, de természetes apja köztudomásúan zsidó.
21

tanártestületet; két világ, amely soha nem találkozhat, mert egyik oldalon áll a mi Erősségünk,
Krisztusunk, a másik oldalon a tőlünk idegen zsidó liberalizmus, minden rombolásával együtt. – Igen
erős katolikus ifjúságot szeretnénk nevelni, amely át van hatva küldetésének nagyságától és
szépségétől, amely cselekvő és nem megalkuvó, életerős és nem legyengített. – Tudjuk, hogy
iskolánknak Pápán, a reformátusság tűzfészkében küldetése van s szeretnők, ha ezt a küldetést úgy
tudnók megoldani, hogy általa Egyházunk és Kegyelmes Főpásztorunk megelégedését vívnánk ki.
Feladataink megoldása elé a két zsidó-tanár jelenléte gördíti a legtöbb akadályt. Megpróbáltuk ezt a
szomorú és megalázó adottságát iskolánknak keresztényi türelemmel és sok önfegyelmezéssel viselni;
szívesen vállalta a tanártestület a reáháruló munkatöbbletet is, de érezzük, hogy igazán termékeny
összefogás, friss munkalendület a zsidó-tanárok eltávolítása nélkül kialakulni nem tud.24
Czapik püspök a pápai egyházközség kérését felterjesztette a Vallás- és Közoktatásügyi
Minisztériumba (dec. 11.), kérve, hogy Bihari Artúr és Pál Lajos rendes tanárokat az 1939. évi IV. tc. 5.
§. 2. bekezdése alapján már az 1939/40. tanév végével nyugdíjazzák. A püspök átvette – részben szó
szerint – az igazgató érvelését, és az indoklást is: Kegyelmes Uram! A zsidó tanároknak
továbbműködése a római katolikus polgári iskolánál sem katolikus, sem nemzeti szempontból nem
kívánatos. Egy katolikus iskolának tanári testülete a testületnek két zsidó tagja miatt nem állíthatja
minden erejét 100 %-ban eredményesen a katolikus és hazafias nevelés szolgálatába.25
A VKM 1940. febr. 10-i dátummal értesítette a püspököt: Pál Lajos alkalmazása végelbánással
fog megszűnni, Bihari Artúr ügyében viszont későbbi intézkedés várható. 26 Ez utóbbi okáról
Engelhardt Ferenc kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő ápr. 4-én kelt, az illetékes minisztériumi
tanácsoshoz címzett leveléből értesülünk, amely szerint Bihari az ő közbenjárását kérte, hogy később
vonják végelbánás alá, mert júl. 1-én magasabb fizetési osztályba lép. A kanonok azonban ezt
elutasította: Tekintettel azonban a zsidótörvény szigorú rendelkezésére és nevezett tanárnak gyenge
minősítésére, úgy gondolom, hogy nem lehet érdekében kérést előterjesztenem.27
Zsidó diákok katolikus iskolákban
Az iskolai ügyek másik csoportja a katolikus iskolába járó izraelita vallású tanulókkal
kapcsolatos. A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek fonyódi polgári iskolájának mb.
igazgatójával, Dusa Mária Evangélista nővérrel azt közölte Engelhardt Ferenc kanonok, egyházmegyei
főtanfelügyelő (1939. nov. 15), hogy a következő feljelentés érkezett hozzá: „A fonyódi
Miasszonyunkról nevezett apácák által vezetett nyilvános jogú római katholikus közös polgári iskola
izraelita vallású tanulói az iskola igazgatóságának engedélye alapján szombati nap az
iskolalátogatási kötelezettség alól a tanév egész tartamára felmentést nyertek. Mivel felmentés csak
fizikai munkák végzése alól adható, kérjük az illetékes hatóságot az ügy pontos kivizsgálására.” Ez
ügyben jelentést és magyarázatot kérek.
Az igazgató nővér, elismerve a felmentés tényét, nagylelkű elbánást kért a növendék számára
(1939. nov. 18.): Az iskolának 1 rendes és 2 magántanuló izr. növendéke van. A magántanulók nem
kötelesek a mindennapos iskolalátogatásra. - Kohn Piroska II. osztályos tanulónak elnéztük
24

VÉL AD 7330/1939. Az egyik érintett tanár, Bihari Artúr 1926-tól a Pápai Testvériség Sport és Kultúregyesület
labdarúgó szakosztályának titkára volt, továbbá a Pápai Sakk-kör háznagya.
25
VÉL AD 7330/1939.
26
VÉL AD 4835/1940.
27
VÉL AD 5197/1940.

hallgatólagosan a szombati mulasztását, mert vallásuk tiltja a vonaton és járműveken való utazást is
e napon. Nagyon szorgalmas tanuló, aki a hiányokat eddig eredményesen pótolta, különben is e
napon két rajzóra van, amikor úgysem rajzolna, így csak két óra vesztesége van, mert a rajzokat
mindig utána pótolja azokon az órákon, amikor a többieknek hittanóra van. Értesítettem az
édesanyját, hogy hacsak lehetséges, küldje e napon is iskolába gyermekét. Ha nem teheti meg, úgy
nagyon szépen kérem, hacsak egy módja is van annak, hogy ez neki elnézessék, méltóztassék
megengedni, mert mint említettem, egy kiváló jó gyermekről van szó. A jövő évben nem fogunk
izraelitákat felvenni.
Válaszában a főtanfelügyelő a rendeletek szigorú betartására utasította a nővért, illetve kitért
arra, hogy a (fiú) magántanulók csak azért minősülnek annak, mert Fonyódon nincsen külön
fiútagozat (1939. nov. 25.): Az állami Rendtartási Szabályzat 108. §-a értelmében az izraelita vallású
tanulókat szombati napon az iskolába való járástól nem lehet felmenteni. Ha Kohn Piroska a II.
osztálynak izraelita vallású rendes tanulója, tartozik szombati napokon is iskolába járni. Amikor
Rendtartási Szabályzat §-áról van szó, nem számít az, hogy az illető szorgalmas és jó gyerek. Legyen
az illető magántanuló. Az izraelita vallású magántanulóknak sem mondhatom Fonyódon azt, hogy
szombati napokon otthon maradhatnak, mert ők magántanulók. Fonyódon ugyanis az izraelita
vallású magántanulók éppen úgy járnak iskolába, mintha rendes tanulók lennének. A közönség látja,
hogy mindennap iskolába mennek, azért rendes tanulóként kezeli őket. Ha pedig megérkezik majd a
VKM-i engedély a fiútagozat megnyitására, a magántanulókból rendes tanulók lesznek.28
Az irgalmas nővérek veszprémi polgári leányiskolájának igazgatója, Kerbler Gizella nővér azt
kérdezte a főtanfelügyelőtől (1941. nov. 17.), hogy az intézet négy nagyvázsonyi magántanulóját
előkészítheti-e zsidó állásnélküli tanárnő? Engelhardt kanonok válaszában (nov. 23.) a hatályos
törvényen túlmenő szigort tartott megfelelőnek az ügyben: A zsidótörvénynek jelenleg még nincsen
tiltó rendelkezése arra vonatkozóan, hogy zsidó tanár vagy tanító nem készíthet elő magántanulókat.
De egyáltalán nem kívánatos, hogy zsidó tanítók összegyűjtsék a magántanulókat. Én zsidó tanítónak
engedélyt nem adok arra, hogy háromnál több magántanulót tanítson. Ha pedig tudomásomra jutna,
hogy zsidó tanító engedély nélkül háromnál több magántanulót készít elő, azonnal eltiltom őt a
magántanulók oktatásától. Különben Nagyvázsonyban vannak okleveles róm. kat. tanítónők is… Jó
lesz a magántanulók szülőit hangolni kat. tanerők irányában.29
A gyulafirátóti tanítók fegyelmi ügye az 1941. évi XV. tc. 9. §.-val (III. zsidótörvény) függ össze,
amely fajvédelmi alapon megtiltotta zsidók és nem zsidók házasságkötését. Az iratokból megtudjuk,
hogy Czeczey László gyulafirátóti tanító korábban polgárilag elvált, ám ezt az egyházjogilag problémás
állapotot mind a plébános, mind az Egyházmegyei Hatóság „különös kegyből” eltűrte, amíg más
elhelyezkedést nem talál. Czeczeynek öt év óta viszonya volt Czirfusz Anna tanítónővel, amiről a
plébános nem tudott. Mivel a férfi „félvér” volt (anyja zsidó), és szerette volna feleségül venni a
tanítónőt, még a törvény hatálybalépése (1941. aug. 8.) előtt, jún. végének egyik estéjén, 10 órakor
polgári házasságot kötöttek, mert így gondolták megelőzni a zsidótörvény hatályát. Az eset
kitudódott, s mivel a házasságkötést nem jelentették be az Egyházmegyei Hatóságnak, vizsgálat

28
29

VÉL AD 6530/1939, 6833/1939.
VÉL AD 9009/1941.

indult, amelyet azonban nem vittek végig, mert szept. 10-én a felek lemondó nyilatkozattal
megváltak állásuktól.30
Zsidó birtokok kegyúri terhei, telepítések
Az 1939. évi IV. tc. (II. zsidótörvény) 15-16. §.-a rendelkezett a zsidók mező- és erdőgazdasági
ingatlanbirtoklásáról, kimondva többek között, hogy „zsidót az egyébként fennálló korlátozásokra
tekintet nélkül lehet összes mezőgazdasági ingatlanának tulajdonul vagy kishaszonbérletek céljára
átengedésre kötelezni”. Ennek következtében az 1940. évi IV. tc. (1940-es földtörvény), amely a
kishaszonbérletek alakításának előmozdításáról és a kisgazdák földhöz juttatásáról rendelkezett,
anélkül, hogy a zsidó szót tartalmazta volna, lényegében a zsidóktól kisajátított földbirtokok
felosztását jelentette. A folyamatot az 1942. évi XV. tc. (ún. IV. zsidótörvény) tetőzte be, amely
megtiltotta, hogy zsidók földtulajdont birtokoljanak. 31
A kishaszonbérleti törvény hatására az egyházi szervek latolgatni kezdték, hogy a várható
földosztások, telepítések miként befolyásolják majd a települések felekezeti megoszlását. A Somogy
vármegyei Görgeteg lelkésze ismertette a püspökséggel azokat a telepítési terveket, amelyek Mándy
Sándor simongáti nagybirtokos „zsidóbirtoknak nyilvánított és telepítésre kiszemelt” birtokaira
vonatkoztak, s kérte a püspök közbenjárását, hogy lehetőleg katolikus telepesek kerüljenek a
plébánia területére (1942. márc. 21.). Czapik püspök válaszában (ápr. 15.) közölte, hogy személyesen
járt el a Földművelésügyi Minisztériumban, ahol arról tájékoztatták, hogy a telepítési tervek egyelőre
„a zavaros idők miatt” nem időszerűek, és kitolódnak a háború utánra.32 A Veszprém vármegyében
fekvő Szápár lelkésze a Spitzer-féle zsidóbirtok felosztását szorgalmazta hívei részére, nehogy a
szomszédos Csetény reformátusai kapják a szápári részre eső földeket (1942. dec. 22.). Jelentette a
püspökségnek, hogy a zsidóbirtokot előbb kisbérletbe juttatásra kötelezték, majd az államnak
történő átengedésre, és úgy értesült, hogy a csetényieknek („református nyilasok”) akarják kiosztani.
Jelezte továbbá, hogy a birtokhoz dologi kegyúri terhek is kapcsolódnak, továbbá a templom mellett
lévő úrilak véleménye szerint nagyszerű plébánia lenne.33
A balatonalmádi lelkész levelében ahhoz kérte a püspök támogatását, hogy a plébánia
javadalmának gyarapítása végett a kisajátított szőlőbirtokok egyikét megszerezhesse (1942. febr. 6.):
Balatonalmádi területén fekvő zsidó szőlőbirtokokat gyors egymásutánban igényelik. Úgy gondoltam,
hogy bármennyire is súlyos nehézségekkel kell megküzdenünk, vétkes könnyelműség lenne, ha
elszalasztanánk ezt a soha vissza nem térő kedvező alkalmat. Egyike a legjobb szőlőbirtoknak
Neuhauser Lenke 2800 négyszögöles birtoka, melynek közepén kétszobás villaszerű présház áll…
Czapik püspök válaszában jelezte, hogy a plébániajavadalom ugyan szőlőbirtokot nem igényelhet a
földosztás során, de az ellen nincs kifogása, hogy az egyházmegyei takarékpénztárként működő
Alapítványi Hivatal bankkölcsönével, jutányos áron megvásárolja a jelzett birtokot. 34
A földosztással kapcsolatban merült fel az a probléma, hogy a birtokhoz kapcsolódó kegyúri
terheket ezentúl több birtokosnak kellett viselnie, ami megnehezítette a plébánosok és az
30

VÉL AD 8334/1941 (VIII. 4.), 8517/1941 (VIII. 25.), 8750/1941 (szept. 10.)
Részletesebben lásd: Csősz László: Földreform és fajvédelem: a negyedik zsidótörvény végrehajtása. in A
holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Szerk. Molnár Judit. Budapest, 2005. 176-192.
32
VÉL AD 1750/1942.
33
VÉL AD 5498/1942, 821/1943, 1706/1943, 1870/1943
34
VÉL AD 645/1942.
31

egyházközségek dolgát. A Somogy vármegyei Igal és Juta esetében azért jött szóba a kegyúri terhek
Igalpusztára eső részének megváltása, mert a birtok Berger József halála után, mint zsidó birtok a
Földművelésügyi Minisztérium részéről kiosztandó földként igénybe vétetett (igali egyházközségi
képviselőtestület jegyzőkönyve, 1941. IX. 5.). A társkegyurakkal történt megegyezés után az
egyházközség 20 hold szántóföldhöz jutott a kegyúri terhek megváltásaként, az ügylethez azonban az
Egyházmegyei Hatóság és a Minisztérium jóváhagyására is szükség volt.35
Az igali eset iratanyaga azt mutatja, hogy a kegyúri terhekkel kapcsolatos megegyezés a
birtokosok és az egyházközség közötti magánjogi szerződésnek minősült. Czapik püspök a hasonló
eseteknél várható nehézségekre tekintettel a kegyúri terhek kötelező megváltását javasolta az 1942.
évi XV. tc. (ún. IV. zsidótörvény) előkészítése során (Czapik püspök levele Dr. Radocsay László
igazságügyi miniszterhez, 1942. IV. 3.):
A zsidóbirtok felszámolásával kapcsolatban tudtommal törvényjavaslat készül. Engedd meg, hogy
ezzel kapcsolatban fontos szempontra hívjam fel nagybecsű figyelmedet. A zsidókézbe került
nagybirtok jó része valamikor a magyar főnemesség és nemesség birtoka volt. Ez a birtok kegyúri és
egyéb dologi terheket viselt. A kegyúri és egyéb (pl. iskolai) dologi terhek közjogi természetüknél
fogva átszállottak az új, zsidó birtokosokra… A birtok szétdarabolásával a jogi állapot nem változik
elméletben. A kegyúri és egyéb közjogi természetű dologi terhek a régi birtoktesten minden
telekkönyvi biztosítás nélkül is megmaradnak azzal az egy különbséggel, hogy a terheket most már
nem egy, hanem sok birtokos köteles viselni. Elméletben tehát nehézség nem volna. A gyakorlatban
azonban egészen visszás helyzet keletkezik. Egy személlyel illetve családdal szemben sem volt mindig
könnyű az egyház, illetve iskola jogait érvényesíteni. Egy soktagú s hozzá még tanulatlan, minden
izgatásra könnyebben hallgató csoporttal szemben sokszor majdnem lehetetlen a terhek viselését a
gyakorlatban is kisürgetni. Épp ezért nemcsak egyházi, de állami szemszögből nézve is nagyon
üdvösnek tartanám, ha az új törvény a kegyúri és egyéb közjogi természetű dologi terhek kötelező
megváltását előírná… Annyi földet kapjon az egyház, illetve egyházközség, amennyi az eddigi terhek
teljesítésének biztosítására szükséges…36
A törvény végrehajtási utasítása (3600/1943. M. E. sz. rendelet) a püspök várakozásának
megfelelően a kegyúri terhek kötelező megváltását irányozta elő a volt zsidóbirtokok „átengedésre
kötelezés alapján való birtokbavétele” esetén. Ezt az Egyházmegyei Hatóság körlevélben közölte a
plébánosokkal, utasítva őket, hogy ahol zsidóbirtokot a kir. kincstár átvett vagy zsidóbirtokot
átengedésre kötelezett, azonnal tegyenek jelentést arról, hogy ezen zsidóbirtokot minő kegyúri vagy
egyéb egyházlátogatási okmányon, jogszokáson alapuló szolgáltatások, kötelezettségek,
járandóságok terhelik… Számítsák ki, hogy földben való kártalanítás esetén – ismerve az illető
ingatlannak termőképességét, fekvését, minőségét – hány kat. hold volna szükséges a kegyúri
terhekért való kártalanításra, és ezek az ingatlanok hol volnának kijelölendők.37
Keresztelések antedatálása
Az alább ismertetendő mezőkomáromi eset hátterében az I. és a II. zsidótörvény azon
rendelkezései álltak, amelyek a zsidónak minősítés szempontjából jelentőséget tulajdonítottak

35

VÉL AD 4645/1941, 5603/1941, 5755/1941, 2367/1942, 5511/1942
VÉL AD 1592/1942.
37
Litterae Circulares 1943/50.
36

annak, hogy az illető 1919. aug. 1. előtt vagy után keresztelkedett-e meg. A képviselőválasztásra
történő utalás az 1939. évi IV. tc. (II. zsidótörvény) 4. §.-ra vonatkozik, amely korlátozta a zsidók
választójogát.
1939. okt. 7-én a Magyar Kir. Rendőrség Budapesti Főkapitányságának Bűnügyi Osztálya
átküldte a veszprémi püspökségnek azt a júl. 4-én kelt jelentést, mely szerint feljelentés érkezett
azzal kapcsolatban, hogy Schlakker Károly, Mezőkomárom plébánosa f. év május havában antedatált
keresztelési bejegyzéseket eszközölt. Keresztlevelet állított ki a hamis bejegyzések alapján, melyet a
zsidók valószínűleg felhasználtak a lezajlott képviselőválasztáson, rosszhiszeműen kijátszva a fennálló
rendelkezéseket. A hamisításban része van dr. Takács János kelenföldi vagy kelenvölgyi plébánosnak,
akinek rokonsága van a faluban, és a jelzett hónapban járt ott. Az ismeretlen feljelentő szerint a
papok tekintélyes pénzeket fogadtak el, és több hasonló eset is történhetett. Az inkriminált
bejegyzések három budapesti lakosra vonatkoztak: Schiff Béla kereskedő az anyakönyv szerint 1900ban, Dr. Szegő /Schlésinger/ Károly ügyvéd 1917-ben, Dr. Preisich Hugó pedig 1918-an
keresztelkedett meg Mezőkomáromban. Egy júl. 26-i rendőrségi jelentés a Kijelentő Hivatal
lakcímváltozásokkal kapcsolatos antikvár anyagából megállapította, hogy Schiff Béla 1911-ben még
izraelita volt, Szegő 1919-ben ugyan katolikus, ám előző bejelentőlapja szerint még izraelita, Preisich
pedig 1918-ban izraelita, 1929-ben viszont már katolikus.
Czapik püspök okt. 10-én Tóth Lajos káplánt bizalmas nyomozással bízta meg, amelynek
eredményét a káplán okt. 19-i levelében közölte az Egyházmegyei Hatósággal: Az előző évben több
zsidót megkereszteltek, legtöbb pesti volt, és a kelenföldi plébános hozta őket azzal az indokkal, hogy
vidéken könnyebben lehet a püspökségtől engedélyt kapni felnőttek keresztelésére. Ezeknek az
engedélye fellelhető a plébánia irattárában, azonban a jelzett esetekben nem találta az engedélyt.
Ezek a keresztelési anyakönyvben az év utolsó bejegyzései, ám abban az időben az anyakönyveket
nem zárták le minden év végén. A káplán arra nem tudott válaszolni, hogy a papok milyen juttatást
kaptak, és hogy Takácsnak volt-e köze mindehhez, mert akkor még nem volt Mezőkomáromban.
Czapik püspök okt. 27-én írt a plébánosnak, és három napon belül igazoló jelentést várt tőle, mivel a
püspökségen őrzött anyakönyvi másodpéldányokból hiányoztak az inkriminált bejegyzések, amelyek
ezek szerint utólagosak, s ez a közokirathamisítás bűntényét látszik kimeríteni. Schlakker plébános
okt. 31-én kelt igazoló jelentésében azzal védekezett, hogy amikor pap lett (1889), csak egyházi
anyakönyvezés volt, s miután bevezették a polgárit, attól kezdve abban a gondolatban voltam, hogy
az egyházi anyakönyvezés csak az egyház céljait szolgálja, tehát polgári jelentősége nincs. Elismerte,
hogy hanyag szokott lenni az anyakönyvezés terén, de a hamisítást tagadta.
Nov. 22-én püspök arról értesítette a káplánt, hogy mivel megállapítást nyert az utólagos
bejegyzés ténye, ezért elrendeli az anyakönyvi adatok törlését. A plébános ekkor gyógykezelésen
tartózkodott, de a püspök közölte, hogy ha felgyógyul, lefolytatják ellene az egyházi büntetőeljárást.
1940. ápr. 14-én a Veszprémi Kir. Ügyészség a nyomozás megszüntetéséről értesítette a
püspökséget. Az irat szerint az érintettek közül Schiff meghalt, Szegő Pozsonyban tartózkodott, ezért
beidézni nem lehetett, Preisich pedig bemutatta 1920. jan. 9-én kiállított születési anyakönyvi
kivonatát, mely szerint ő akkor már katolikus volt. Schlakker plébánost ekkor a lipótmezői
elmegyógyintézetben ápolták, Takács plébános pedig kijelentette, hogy nem tud semmiről. Korábban
az ügyészség elnöke helyszíni szemlét tartott a plébánián, és megállapította, hogy az inkriminált
anyakönyv több helyen rendetlen bejegyzéseket tartalmaz, amit annak idején nem kifogásoltak, a
tinta száradása és színe nem mutat eltérést a vizsgált esetekben. Ezek alapján – szól a határozat

indoklása – nem cáfolható meg az a körülmény, hogy szabálytalanságokkal állunk szemben, amelyek
büntetőeljárás alá nem vonhatók, viszont azonban ennek ellenkezője sem zárható ki, erre azonban a
gyanún kívül bizonyíték nincs. A plébános végül előrehaladott kora miatt 1942-ben nyugalomba
vonult.38
Figyelmeztetés zsidó kereskedők támogatása miatt
Zala vármegye főispánja, gróf Teleki Béla 1941. aug. 28-i kelettel levelet intézett Czapik Gyula
püspökhöz, mely szerint a Belügyminisztériumból felhívták a figyelmét szigorúan bizalmas úton arra,
hogy a nagykanizsai Szt. Vince-rend szegényházát vezető apáca kizárólag zsidó cégektől vásárol, s a
ferencesek is több ízben „zsidókat támogattak”. A főispán kérte a püspök odahatását, hogy a
nagykanizsai vallási és társadalmi intézmények elsősorban a kifejezetten keresztény kereskedelmet és
ipart támogassák.Szept. 3-án a püspök levelet írt Gulyás Gellért ferences lelkészhelyettesnek,
melyben kifejtette, hogy a mai idők nagy körültekintést kívánnak tőlünk s intézményeinktől ebben az
irányban is, egyben utasította, hogy élőszóban figyelmeztesse nevezetteket eljárásuk helytelen
voltára.39
Feljelentések „zsidóbarátság” miatt
A papok elleni feljelentések repertoárja ebben az időben a szokásos vádak mellett a túlzott
zsidó befolyás, zsidókkal való barátkozás felhánytorgatásával bővült. A karádi plébános, Dr. Kákosy Á.
Elek elleni, éveken át tartó rágalomhadjárat (amelynek mozgatója a plébános szerint az elbocsátott
házvezetőnő volt) egyik visszatérő témája volt, hogy a plébános Weisz József zsidó állatkereskedő
befolyása alá került. Az 1940. okt. 20-i névtelen feljelentés még a „szokásos” vádakat tartalmazta, de
a püspök már ez után igazoló jelentést kért a plébánostól. Nov. 22-i dátummal aztán Horváth József
karádi lakos adta elő panaszát a plébános ellen, melynek lényege, hogy Weisz József zsidó
kereskedővel olyan nagy barátságot tart fenn, hogy azt mondhatjuk, hogy ez a zsidó uralkodik a
plébánián. A levél hátralévő része az antiszemita sztereotípiák tárháza, a feljelentő azért fordult a
püspökhöz, hogy mentse meg a magyar érdekeket Karádon. Dec. 5-én Kákosy igazoló jelentést
küldött a püspöknek a Manrézából, ahol éppen lelkigyakorlatot végzett. Ebben kifejti, hogy a
feljelentések hátterében a volt házvezetőnő áll, akinek felmondott, majd így folytatja: Weisz József,
mint ügyes kereskedő és becsületes, szegény kis zsidó számomra állatokat vásárol, mégpedig azért,
mert ő állatszakértő, míg a keresztény parasztember az állatok vásárlásában nem olyan szakértő, de
erre nem is vállalkozik mindenkor… Én mint pap és lelkipásztor, ilyen dologgal nem foglalkozhatom.
Utal arra, hogy Weisz a környék birtokosainak, más plébánosoknak is tesz szolgálatokat, többek
között a püspöki uradalom bérlőinek is. Ehhez hozzáfűzi: Tudtommal Excellenciád boldogult elődje,
Rott Nándor püspök úrnál is volt egy-egy házi zsidó, nem gondolhattam emiatt valami kompromittáló
dologra, annál is inkább, mert a mi jószándékú parasztnépünknek eszeágában sincs ezen fennakadni.
Az ügy a következő évben is folytatódott, az újabb feljelentések hatására a püspök esperesi
vizsgálatot rendelt el, amelynek zárásaként 1942. jan. 5-én felszólította a plébánost, hogy szüntesse
meg „Weisz József zsidónak a gazdaságban való szereplését megszüntetésére felhívás: A prudentia
pastoralis okából be kell látnia ennek a helyzetnek a mai viszonyok között való tarthatatlanságát. Jan.
10-én Kákosy jelentette, hogy elbocsátotta Weiszet, ezzel azonban nem nyugodtak meg a kedélyek,
38
39

5590/1939, 6347/1939, 6708/1939, 1890/1940
VÉL AD 4298/1941.

mert az esperes újabb feljelentést juttatott el az Egyházmegyei Hatóságtól, ezúttal Zbinyovszky
Lászlóné karádi tanítónő panaszát, aki többek között azt hallotta másoktól (!): katonák gyóntatásakor
a plébános azt adta fel penitenciaként, hogy imádkozzanak az angolok győzelméért. Időközben a
Weisz miatti vádaskodás is kiújult. Az ügyre főesperesi vizsgálat tett pontot: a főesperes eskü alatti
vallomásokat vett fel a falu tekintélyes lakosaitól a plébános viselkedését illetően (1942. okt. 28.). A
plébánost támogató nyilatkozatok között találjuk Párkányi István kerületi főjegyzőét, aki a
következőképpen védi Kákosyt: Olyan szorosabb zsidó barátkozásról, amin komolyabb emberek
megbotránkozhattak volna, szó sem lehet. Sőt tudok egy olyan templomi beszédről, ami a zsidóság
ellen szólt. Kákosy 1945-ben nyugalomba vonult.40
Bár a karádi ügyben is felmerült olyan mozzanat, amelynek a háborús viszonyok között
súlyosabb következményei is lehettek volna (a plébános állítólag az angolok győzelméért
imádkoztatott), Tapolcán ez be is következett. 1941-ben valaki bejelentést tett a német birodalmi
követségen arról, hogy a tapolcai káplán németellenes, angolbarát beszédeket tart, a plébános pedig
nem tesz ez ellen semmit. 1941. okt. 20-án a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium miniszteri
tanácsosa továbbított két iratot Czapik püspöknek: az egyik a külügyminiszter átirata a VKM
miniszterhez, amely utal a német követséghez érkezett feljelentésre. A levélben az áll, hogy
külpolitikai szempontból megengedhetetlen egyházi személyek ilyen tevékenysége, és a panasznak
nyilvánvalóan van komoly alapja, ha talán bizonyos helyi jellegű torzsalkodások annak jelentőségét
túlozzák is. Ezért felkérte a VKM minisztert, hogy az illetékes egyházi főhatóság útján megintésben,
kioktatásban részesítse az érintetteket, ismétlés esetén erélyesebb intézkedésekkel fenyegetve őket.
A másik továbbított irat a szombathelyi III. csendőrkerület 8. nyomozó alosztályának vizsgálati
anyaga. Ebből megtudjuk, hogy vitéz Szalay Gyula ny. százados, gyógyszerész, tapolcai járási vitézi
hadnagy a vitézi székkapitánynak Zalaegerszegre írásban jelentette Nyék Sándor káplán németellenes
beszédét, mely 1940. május havában a Hősök ünnepén hangzott el. Utána Dr. Erdélyi Árpád tapolcai
állomásparancsnok, vitéz dr. Péczely, a közkórház igazgató-főorvosa és Szalay Kiss István esperesplébánoshoz fordult, akiről megjegyzik, hogy zsidóbarát: jó viszonyban van a szerintük zsidó
származású dr. Fehér Károly vezető jegyzővel. A plébános ugyan eltiltotta a káplánt a hazafias
rendezvények szónoki tisztétől, de ő a filiákban továbbra is németellenes, angolbarát beszédeket
tartott. Ezekről a nyomozók információkat gyűjtöttek, forrásaik főleg a környékbeli falvak
kántortanítói voltak. Az információk kiértékelésénél megjegyezték, hogy az egyik tanító éppen
fegyelmi eljárás alatt állt, mert a püspököt hazugnak, a papokat gazembereknek nevezte.
Megemlítették még, hogy Nyék káplán jó viszonyt ápolt a zsidó László (Lőwy) Jenő
nyomdatulajdonossal, a plébánia a nyomtatványokat rendszeresen tőle vásárolta, s nem a keresztény
kereskedőtől, továbbá a másik káplán is angolbarát magatartást tanúsított.
Czapik püspök csak egy félévvel később, 1942. márc. 14-én fordult hivatalos levélben Kiss
István plébánoshoz, mely szerint a VKM-KM átiratok arra késztetik, hogy figyelmeztesse őt: az egyik
kitétel szerint a zsidó és angolbarát Dr. Fehér vezetőjegyzővel barátkozik, akinek baráti köre és így
Kiss esperes-plébános is… angolbarát magatartást tanúsítanak. A továbbiakban a püspök így inti
papját: Nem is kell mondanom, hogy minden katolikus ember Anyaszentegyházunk híve, amiért is
valamennyire kiterjed a lelkipásztor munkája s gondossága. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a
korszellemhez a megengedhető határig alkalmazkodjunk, mert különben lelkipásztori munkánk bénul
meg. Nagyontisztelendőséged ezt a határt nem tartotta meg… A jövőre nézve figyelmeztetem, hogy a
40

VÉL AD 9550/1940, 10566/1940, 104/1942, 203/1942, 1577/1942, 2086/1942, 1622/1943.

társadalmi érintkezésben óvatos legyen és arra törekedjék, hogy ezt a közvéleményt viselkedésével
megszüntesse. Ugyanekkor írt Nyék Sándor káplánnak is (Csurgóra) hasonló szellemben, valamint
Hóman Bálint VKM miniszterrel közölte a figyelmeztetések tényét. A plébános önigazoló jelentése
márc. 19-én kelt, ebben kifejti, hogy az a bizonyos közvélemény néhány „úr” véleménye, s utal a
kisváros elitjének megoszlására. Ennek az iratnak a külzetére a püspök saját kezűleg ráírta:
Magánlevelet írtam: Maradjon nyugodtan. Nagyobb kellemetlenségeket kerültünk el így. Ez a
megjegyzés egyrészt arra mutat, hogy az ügynek nem minden részletét lehet megismerni az Érseki
Levéltár anyagából, másrészt elgondolkodtató azzal kapcsolatban, hogy a püspöki figyelmeztetés
hangneme vajon a püspök meggyőződését tükrözi-e, vagy pedig a „nagyobb kellemetlenségek”
elkerülésének útja volt, hogy az ügyet igyekeztek egyházon belüli figyelmeztetéssel lezárni.
Mindenesetre a történetnek lett folytatása, mert Kis plébános később azonosítani vélte a német
követségre bejelentést tevő személyt, aki szerinte nem volt más, mint az egyházközség jogtanácsosa
és a kereszténypárt helyi ügyvezetője, dr. Csányi Pál ügyvéd. Mindezt onnan tudjuk, hogy az ügyvéd
rágalmazásért pert akart indítani a plébános ellen, s ettől csak az Egyházmegyei Hatóság békéltető
közbelépésének hatására állt el.41
A zalaszentmihályi eset
Sterntal Bernát zalaszentmihályi földbirtokos 1942. febr. 4-én fordult panaszával a veszprémi
püspökhöz Varga József lelkész iránta tanúsított ellenséges magatartása miatt. Sterntal 32 éve volt
zalaszentmihályi földbirtokos, 24 éve áttért, gyermekeit zárdában neveltette, az előző plébánossal
baráti volt a kapcsolata. Panaszának lényege, hogy Varga ellene uszítja a cselédséget, „zsidó
zulágereknek” nevezi őket, s szerinte Varga íratott ellene cikket egy nyilas lapban, vagy ő adta az
információkat, továbbá a szentbeszédekben is izgat a zsidók ellen. Levelében olvashatjuk: Én nem
tehetek arról, hogy zsidónak születtem. Valamikor az én boldogult apám igen magasrangú urak
asztalához volt hivatalos, akkor még nem volt szégyen, hogy zsidók voltunk. Nem tehetek róla, hogy a
világfelfogás más lett és a törvény most mást diktál.
Czapik püspök először atyai figyelmeztetéssel próbálta megoldani az ügyet. Febr. 27-én így írt
a lelkésznek: Nem akarom tehát korholni, hanem szeretettel és atyai jóindulattal figyelmeztetni… A
pap feladata mindenkit szeretettel elvezetni Krisztushoz. Mi nem adunk el semmit elveinkből, szót
emelünk ott, ahol megsértik Krisztus parancsait, de nem engedjük magunkat elragadtatni egy
néphangulattól. Tehát ilyen szellemben érintkezzünk azokkal is, akik származásuk folytán ma az
ellenszenv középpontjában állnak.
Márc. 5-én azonban megérkezett a püspökségre Dr. Kál Adorján bencés, kerületi esperes
jelentése, amely szerint Varga antiszemitizmusa, durvasága, részegeskedése közbotrányt okoz, és a
világi hatóság is el akar járni vele szemben. Márc. 25-én kelt újabb jelentéséhez mellékelte a pacsai
járás főszolgabírájának átiratát: Tudomásom szerint ezideig két egyént tettlegesen bántalmazott a
nyílt utcán, egyet pedig szemközt köpött, legutóbb pedig a levente ifjúságot hívta el arra, hogy egy
Reich nevű zsidó leventeköteles ifjút megdobáljanak, és akin ez alkalommal 8 napon túl belül
gyógyuló könnyű testi sértést is előidéztek… Különösen a zalaszentmihályi zsidó lakossággal szemben
lépett fel agresszív módon és őket már valósággal rémületben tartja. A főszolgabíró először
eltekintett az intézkedéstől, de most a lelkészt feljelentették könnyű testi sértés és becsületsértés
miatt. Ő ugyan a papsággal együttműködésre törekszik, de ily magatartást már a rend biztosítása
41

VÉL AD 1285/1942, 1417/1942, 1485/1942, 5608/1943.

érdekében sem tűrhetek el. Nem tűrhetem el azt sem, hogy a törvényes rendelkezésekkel szembe
helyezkedve bárki a zsidó lakosságot bántalmazza és a lakosság között a zsidóság ellen fenyegető
hangulatot teremtsen.
Időközben Vargát elhelyezték a faluból a Somogy megyei Háromfára, ahol rövidesen szintén
„ügyei” lettek (ott a főjegyzővel került konfliktusba, akit többször nyilvánosan „román cigánynak”
nevezett). Az ellene folyó büntetőeljárást a zalaegerszegi kir. járásbíróság márc. 20-án megszüntette,
mert a megtámadott Berger nevű zsidó lakos végül nem kívánta Varga lelkész megbüntetését. 42
Püspöki közbenjárást kérő levelek
A kaposvári prépost-plébános, Dr. Kis Jenő György 1941. nov. 28-án azért fordult Czapik
püspökhöz, mert a kikeresztelkedett és „félvér” diákokat is a zsidó levente-foglalkozásra vitték, amit
a szülők fájlaltak. A plébános érdekükben a helyi parancsnokhoz fordult, azzal a kéréssel, hogy
szervezzenek nekik külön csoportot, ám az nem mert egymaga dönteni. A püspök válaszában (dec. 1.)
azt írta, hogy ugyan méltányolja a kérést, de a jelen körülmények között a baj megszüntetésére
országos intézkedést kisürgetni nem lehet, ezért a helyi tényezőkkel kell tapintatosan megoldást
találni: Azért olyan fontos, hogy a papság, elsősorban a vezetők élénk kapcsolatot tartsanak fenn a
polgári és katonai élet minden rendű és rangú tényezőivel, mert személyes kapcsolat nélkül bajosan
fordulhatunk hozzájuk. Kis plébános rövidesen jelezte (dec. 12.), hogy megpróbált lépéseket tenni,
többek között informálisan a pécsi hadtestparancsnoksághoz fordult, de az illetékesek ide-oda
tologatják az ügyet, mert a Honvédelmi Minisztérium „elvi döntésére” várnak. 43 A keresztény
munkaszolgálatosok rokonaitól azzal kapcsolatban érkeztek panaszok, hogy az érintetteket
izraelitákból álló századokba osztották, illetve kérték a püspök közbenjárását a leszerelés
érdekében.44
Végül egy különös kérés érkezett Czapik Gyula püspökhöz 1942 októberében: Wider Salamon
pápai rabbi kért ajánló sorokat tőle, hogy fiát, Wider Arnoldot felvegyék az államilag elismert rabbik
közé. A püspök teljesítette a kérést, miután Cavallier József, a konvertita zsidókat pártoló Szent
Kereszt Egyesület ügyvezetője baráti hangú levélben erre biztatta: Milyen különös és megrendítő,
hogy mostanában Izrael végső menedékeként Krisztus fényében az apostolok utódaihoz fordul.45

Gárdonyi Máté

42

VÉL AD 648/1942, 1100/1942, 1587/1942, 2206/1942, 4407/1942, 4631/1942, 673/1943, 849/1943.
VÉL AD 5725/1941.
44
VÉL AD 5730/1941, 3946/1942.
45
VÉL AD 4767/1942.
43