You are on page 1of 21

Sápos Aranka – Mikulaš Jančura

Az antiszemitizmus jellegzetes vonásai első az Csehszlovák Köztársaság időszakában
(egyes korabeli politikai, egyházi sajtótermékek, kiadványok alapján)

Bevezető

A München előtti Csehszlovák Köztársaság belpolitikai életet leginkább a csehek és a
szlovákok érdekeinek ellentmondása jellemezte.

Az államalkotó két nemzet konfliktusa

megbélyegezte az országban élő „nem szláv” nemzetiségeket is. A szlovák politikai életet a
két világháború között az autonóm törekvés és a kisebbségek jogainak megnyirbálása
jellemezte, annak ellenére, hogy a St. Germainban 1919-ben megkötött békeszerződés
kötelezte az új csehszlovák államot a nemzetiségek jogainak biztosítására.
A vélt vagy valós egyenlőtlenségek, sérelmek, a történelmi területek előnyben részesítése az
ország peremvidékeivel szemben, a kormányzó politikai pártokhoz közeli cégek preferálása
az állami megrendelések odaítélésekor,… stb. egyre élesebb konfliktusokhoz vezettek.
Szlovákia ellentmondásos szerepe rövid időn belül a belpolitika élet középpontjává vált.
1925-ben a parlamenti választások után már megmutatkozott a szlovák ellenzéki pártok ereje.
A legtöbb mandátumot az autonómiáért küzdő Szlovák Néppárt szerezte meg és 1927-ben
Andrej Hlinka vezetésével beléptek a kormányba. Céljukat, a szlovák autonómia
„elismerését” 1938 - ban érték el.
A szlovák nemzet „önállóságának” első időszakában a közös állam keretében nem találta
helyét, többet várt az új államtól, mint az valójában nyújtani tudott.
A közös államot két, gazdaságilag és társadalmilag nem egyenlő partner alkotta. A cseh fél
tudatában volt vezető szerepével, a szlovák nemzetet hátrányos helyzetével és ezzel nem egy
esetben vissza is élt.
A cseh és szlovák ellentétek egyik forrását a több mint 100 ezer cseh hivatalnok szlovákiai
jelenléte okozta. A szlovák lakosság rossz szemmel nézte a cseh alkalmazottak vezető
beosztásait és jól fizetett állásait. Ellenezték a cseh hivatalnokok további „felesleges
beözönlését” a különböző állami hivatalokba és nehezményezték, hogy „ több hivatalban
nyugdíjba megy szinte az összes szlovák … és most a szabad helyekre Csehországból
biztosítanak embereket.” Nemcsak a cseh hivatalnokokkal szemben voltak kifogásaik,

hanem „ a jelenlegi kormánynak jobban megfelelő németekkel, a magyarokkal és zsidókkal
is.”1 A jobb, szolidabb szociális hátérrel rendelkező cseh alkalmazottak vagy nemzetiségiek
(magyar, német, zsidó) leginkább a műveltebb munkanélküli és gyengén fizetett szlovákokat
irritálták. 2
Komoly konfliktusokat okozott az országrészek eltérő gazdasági fejlettsége, kulturális
színvonala. Viszályt, értetlenséget szült a két nemzet eltérő vallási megoszlása és
életszemléleti eltérése is. A csehek egy része érzéketlen volt a tradicionális szlovák
életvitellel, vallási hovatartozással, szokásokkal, érzelmekkel szemben.3
A közös állam kikiáltása előtt az amerikai cseh és szlovák emigráció megnyilvánulásaiban is
jelen volt a vallási intolerancia. 4 Az amerikai katolikus szlovák emigráció tartott a csehekkel
létrehozott közös államtól, mivel a cseh haladó mozgalmak a katolikus egyházat tartották a
cseh nemzet legnagyobb ellenségének, ezért szerettek volna tőle „megszabadulni.”5
A katolikus szlovákság pedig a cseh liberalizmust fogadta kelletlenül. Nyitott, világi
életmódjukat felületesnek és anyagiasnak tartották. Nehezen fogadták el a cseh történelmi
személyiségek oktatását az iskolákban, idegeneknek tekinteték őke.
Az új állam keretében a szlovák katolikus egyhának több nehézséggel is szembe
kellett néznie, pl.:
- közvetlenül a köztársaság kikiáltása után nem volt a szlovák római katolikus
egyháznak saját szlovák püspöke6
- katolicizmus ellenesség nyilt megjelenése a cseh tanítók révén, kik egyes szlovákiai
iskolák falairól eltávolították a keresztet
- a csehszlovák kormány számos olyan intézkedést hozott, melyet a katolikus egyház
elutasított, ellenségesnek minősített pl.: a kötelező hitoktatás megszüntetése, amit később
megváltoztattak és Szlovákiában minden iskolában megmaradt
- a katolikus egyház iskoláinak államosítása 7

Žiadáme aby zbytočný príliv českých ľudí orstal. In. Slovák. évf. XV., sz. 147. sz. (1933. július 2.)
ŠKVARNA, Dušan. Slovensko-české vzťahy v medzivojnovom (1918-38) období ovplyvnila
asynchrónnosť vývoja. ( Online elérhetőség: www. voltaire.netkošice.sk)
3
ŠKVARNA, Dušan. Zvláštná cesta slovenských dejín a nachádzanie vlastnej identity. Od polarizácie
k sôpčasnej diferenciácii. http://blisky.cz/art/12796.html
4
A közös állam alapjait az amerikai cseh és a szlovák emigráció rakta le. A hazai közvélemény keveset
tudott az amerikában zajló szervezkedésről. Andrej Hlinka katolikus pap vezetésel aktivizálódik a szlovák
politikai élet 1918 májusában.
5
HIŠWM, Cyril. Cirkev v novovzniknutej Československej republike. In. Církev v české a slovenské
historii.Spoločnosť pre dialog církve a státu. Olomouc, 2004. p.13.
6
A nyitrai püspököt, Battyányi Vilmost és a besztercebányai püspököt Radnai Wolfgangot magyar
érzelmük a kormány kiutasította. Parvay Sándor szepességi püspök és Balász Lajos rozsnyói püspök elhunyt.
Egyedül magyar-német származású Dr. Augustín Fischer-Colbrie püspök maradt a helyén, Kassán.
1
2

- egyes katolikus egyházi ünnepek eltörlése 8
Az állam egyházellenes lépéseinek ellenére a szlovák katolikus parlamenti képviseletnek
mégis sikerült elérnie, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés ülésére benyújtott javaslatot , az
egyház elszakadását az államtól nem fogadták el.
A szlovák római katolikus egyház nemcsak az állammal „vívta a harcát,” hanem az
evangélikus egyházzal is. Az evangélikus egyház a szlovák értelmiség körében vezető
szerepet töltött be, ezt a pozicióját a 20. század első évtizedében elveszítette. Helyét a római
katolikus egyház vette át, amit természetesen nehezen viseltek el. „ … Hlinka ezt még
farizeus-jezsuita logika segítségével sem tudja kiforgatni, hogy a hatalom átvétel
időszakában a szlovák hazafias értelmiség 95 %-a evangélikus volt , és a többségi
katolikusság csak a nevetséges 5% -át képezte a szlovák hazafias értelmiségnek. …”9
A két egyház között már az első parlamenti választások (1920) előtt is kemény hangváltás és
vádaskodás zajlott. Mindkét oldal igyekezett híveit befolyásolni és magát a legjobb színben
feltüntetni.„Mi evangélikusok a vallást nem visszük a politikába, nem alapítunk vallási alapon
politikai pártot, nem teszünk különbséget a szlovák evangélikus és a szlovák katolikus közt.
Számunka jobb a becsültes szlovák katolikus, mint a magyar evangélikus. Mi azért
neheztelünk a Néppártra, mert viszályt vált ki a szlovákok között, mert az egyik evangélikus a
másik meg katolikus. Pont ezért, mert nincs saját evangélikus politikai pártunk, nagyon meg
kell fontolnunk, hogy melyik politikai pártot támogatjuk – mint evangélikusok.”10
Az evangélikus egyház nem bízott a katolikus Néppárt politikájában „ ... a Néppárt élén
római katolikus papok állnak Tiso vezetésével, ki többször megmutatta, hogy az
evangélikusokkal szemben valódi jezsuita és az ellenségeskedés pedig a vérében van. Ebben
a szellemben van vezetve az egész párt politikája. ... „11
A szlovák autonómia , majd az onálló szlovák állam kikiáltása tovább élezte a két egyház
viszonyát. A győztes Hlinka Szlovák Néppártja minden alkalmat megragadott, hogy
kihangsúlyozza saját és a katolikus eszme jelentőségét a szlovák önállóság kivivásában. Az
evangélikus egyház pedig kitartóan fellépett az öndicséret, a katolikus hegamónia és a Hlinka
kultusz ellen. „ A Pribina ünnepség is a katolicizmus győzelemének a diadala volt. Az, miként
7

Míg az összes 20 katolikus gimnáziumot államosították, addig az evangélikusok iskolái egyházi kézén
maradtak. A 17 katolikus tanítói intézetből csak három maradt az egyház tulajdonában, ebbő egy magyar
tanítási nyelvű volt. Az egyházi népiskolákat nem államositották, de támogatás híján egyre tübb katolikus iskola
zárta be kapuit és állami iskolaként folytatta.
8
A prágai parlament eltörölte az egyes egyházi ünnepeket, pl.: Mária napok - február 2., március 25.,
szeptember 8.. Ezzel szemben július 6-át, Ján Hus megégetésének a napját ünnepé nyilvánította.
9
Dr. SLÁVIK, Michal. Vallási gyűlölet. Cirkevé listy. évf. XLIII. , 17. sz. (1929. . september 3o)
10
Cirkevné listy. Kit választanak a szlovák evangélikusok? 1920
11
Kit választanak a szlovák evangélikusok? In. Cirkevné listy. 1920

Hlinka viselkedett az ott jelenlévő katolikus hierarchia nagy rajongássával karoltva, az
a megnyilvánulás a kölcsönösség és a köztársaság jó hírének a rovására ment. Ott nem az
első szlovák fejedelem tradiciójáról és dicsőséges múltjáról volt szó, hanem a katolikus
hódítás és győzelem kicsúcsosodásáról. ....Pribinát kisajátították és az evangélikusokat
ignorálták. A Slovák cimű ludák (néppárti ) lap azt írta, hogy Pribina katolikus volt , mint az
első templom is. – Farizeizmus! Keresztény volt és minden keresztényhez tartozott.”
Az evangélikus egyházon belül is akadt akik „…, kik a néppárton keresztül , közvetve
támogatják a ludák politikát, azt hiszik, hogy Hlinka az autonómia előnyeit – ha kivívja – az
evangélikusoknak is magadja, akkor tévednek. Hlinka sohasem ismert senkit, csak saját
magát, a jezsuita katolicizmust és e cél érdekében képes holtesteken is átgázolni. Igy lenne ez
az autonómia esetében is.”12
A két egyház között zajló konfliktust a korabeli egyházi lapok cikkei „megörökitették.” 13 A
két egyház igyekezett minden adandó lehetőséget kihasznáni az egymás iránt érzett
ellenszenv kimutatására , a kölcsönös vádaskodásra, egymás lejáratására „ Andrej Hlinka a
Tuka - per tanujakén eskű alatt vallotta, hogy az egész ügyet a katolikus pártja ellen a
„luteránus-liberális klikk“váltotta ki , és ezt megismételte minden alap nélkül.”14
Kölcsönösen mutogattak egymásra, hogy melyik egyház papjai mikor, hol és milyen poziciót
töltöttek be a közigazgatásban. Andrej Hlinka a protestánsok szemére vetette, hogy „…
minden hivatalt elfoglaltak. Medveckýn, Šrobáron, Houdeken kívű mindenki protestáns volt.”.
Az evangélikusok pedig válaszoltak „És mi volt a valóság? A hatalom átvétel óta és
napjainkban is a hivatalok többsége a katolikusok kezében van, csak ezek többsége morva és
cseh – hogy csak az ispánokat említsük voltak köztük katolikus papok is.” Egymás
tulajdonának az eredetére tett irónikus meggyezések sem voltak egyedi esetek
„Rózsahegyen alig van 300 protestáns és ragyogó Luther portárt, templomot, iskolát,
parókiát építettek. Nagyszombaton talán 50 lutheránus van és a legszebb üzletházat
építették. Miből?“ 15
Az egyházi lapokban és kiadványokban megjelent írások jól tükrözték, hogy az
egyházak is tudatosan használták a sajtót híveik befolyásolására. Az egyházak közötti
MIKLÁŠ, Štefan: Veszélyben a szlovák evangélikusság! Hol kell keresni a hibákat? In. Cirkevné listy,
éfv. XLVIII, sz. 18. (1933. szeptember 1.); Ján Vojtaššák, katolikus püspök beszéde a Pribina ünnepségen:
Pribinovské oslavy majú byť prejavom úprimnej radosti…In. Slovák, évf.XV. 147. szám, (1933. jűlius 2.)
13
Többségük országos jellegű lap volt, de regionális szinten is jelentek meg befolyással bíró egyházi
lapok, mint pl. Evanjelický východ (Evangélikus Kelet), Evanjelická Bratislava (Evangélikus Pozsony) vagy a
Košické katolícke cirkevné správy (Kassai Katolikus Egyházi Hírek).
14
Dr. SLÁVIK, Michal. Vallási gyülölet . In. Cirkevné listy. évf. XLIII, sz. 17. (1929. szeptember 30.)
15
Dr. SLÁVIK, Michal. Vallási gyülölet . In. Cirkevné listy. évf. XLIII, sz. 17. (1929. szeptember 30.)
12

rivalizálás, egymás hitének a megvetése, a gyülölködés megmérgezte a társadalmat. Ez a
felbújtatott több irányból befolyásolt társadalom képtelen volt a velük évszázadok óta
egyűttélő nem keresztény vallási közösség megértésére és elfogadására.
A szlovák társadalom nem tudott szembe nézni sem önmagával, sem problémáival, a
felelősséget a kialakult helyzetért a nemzetiségekre és főleg a zsidókra hárította. Akár
milyen lépést tett a zsidóság a korabeli társadalom elutasította, csak a tökéletes bűnbak
szerepét kapták meg. „Volt és van okunk napjainkban is rezervával, megvetéssel tekinteni a
zsidókra , de joggal vádolhatjuk mind sikretelenségért és katasztrófáért, melyek nemzetünket
súlytották …ezért a zsidó ellenes harcot és a zsidó kérdés radikális megoldását
elkerülhetetlennek kell tekintenünk , sőt egyenesen szükséges ha meg akarjuk menteni
nemzetünket.” 16
Ebben a hol lappangó, hol felszínre törő konfliktusokkal teli társadalomban kellett a
zsidóságnak megtalálni a helyét, ott és akkor, amikor maga az államalkotó nemzet – a
szlovákság – nemzeti identitása fejlődésének a legmeghatározóbb és legellentmondásosabb
időszakát élte.

Az antiszemitizmus síkjai Csehszlovákiában (korabeli sajtó írásai alapján)

A két világháború közötti Csehszlovák Köztársaság zsidó lakosai számára igaz, hogy
új perspektívát nyitott és olyan feltételeket teremtett, (nem gátolta őket különböző speciális
intézkedésekkel), melyek révén a zsidóság bekapcsolódhatott az ország társadalmi életbe, de
magát az antiszemitizmus nyílt politikai fellépését csak egy ideig tudta meggátolni. Ez volt
az az időszak, amikor megcsillant a remény korrekt kapcsolatok kiépítésre - háttérbe szorultak
a zsidóellenes kirohanások. A masaryki liberális, demokratikus politikájának következtében a
harmincas évek közepéig nyílt politikai antiszemitizmusról

nem lehet beszélni

Csehszlovákiában, ami nem jelenti azt, hogy „, lappangó, bujtatott“ formában nem mérgezte
a társadalmat.17

Idézve: KAMENEC, Ivan: Vyústenie „konečného riešenia“ židovskej otázky na Slovensku. In.
JUROVÁ, Anna – ŠALAMON, Pavol (eds.) Košice a deportácie židov v roku 1944. Svú SAV a Oddelnie
židoveskej kultúry Slovenského národného múzea v Bratislave, 1994. o. 10.
1923-ban megalakult az első csehszlovák fasiszta szervezet
a RODOBRANA
17
. Szlovákia teljhatalmú
16

megbízottja Šrobár és beosztottjai antiszemita kampányt indítottak az iparos engedélyek
felülvizsgálata ürügyén, „Csak keresztény kereskedőktől vásároljanak“ jelszóval. 4600 zsidó
által kért iparengedélyből 3300 lett visszautasítva; a pozsonyi egyetem német diákjai
zsidóellenes kampányt szerveztek; a prágai Német Egyetemen szervezett demonstráció
zajlott az idegenek ellen; 1936 –ban a Szlovák Nemzeti Párt ifjúsági szervezete kirakatokat

Az első köztársaság időszakában fellépő antiszemitizmus nem lépte át a politikai keret, az
ellenzéknek még nem volt ereje és olyan hatalma, hogy propagandáját gyakorlatban is
megvalósítsa.18
A zsidó kérdés a köztársaság első évtizedében nem állt a lapok érdeklődésének a
középpontjában, perifériás témaként jelent meg. A szlovákiai lapokban a zsidó közösségeket
ért támadások, az első Csehszlovák Köztársaság zsidó politikája többségben információs
jelleget öltött egy bizonyos „távolságtartással.” Esetenként hírt adtak a zsidó közösségek
eseményeiről, pl. új rabbik kinevezéséről, pénzügyekről, zsidó szokásokról a szlovákok és
zsidók vallási és etnikai különbözőségéről. A 20-as években az antiszemitizmus nyomai
ezekben a lapokban még nem lelhetőek meg. 19
A 2o-as évek második felében az írásoknak csak egy részére volt jellemző a zsidóság elleni
izgatás, megjelentek a lakosságot figyelmeztető írások a zsidó ember ravaszságáról is.
„Rózsahegyen, a Német utcában lakik egy zsidó. Senki sem tudja, hogy honnan jött. Egy
biztos, hogy találékony és ravasz. Kopott házára ki van aggatva az összes újság. Ő nem fél a
„Slovák“ lap mellé tenni a „Denník”- et vagy a „Rudé Právo“-t. Ő vidáman eladja önnek a
„Národní Listy“-t mint az „Autonómia“-t vagy a „Vôla ľudu”-t. 200 darabot rendelt az
Autonómia első számából. Fia állandó levelezője a kassai és prágai magyar újságoknak.”20
Több olyan cikk közlésére is sor került, melyek külföldi szerzők írásainak a fordításai voltak.
Ezek az írások főleg a kor társadalmi problémáira keresik a választ örinte a zsidó kérdédt is.
Igy került publikálásra Gisle Johnson írása szlovák nyelvű fordításban,21 mely az euróóopai
emberek

közönyére keresi a választ , Európa kulturális válságát

éli.

Az embereket

elfárasztották az átélt események, melyeket nem tudtak fldolgozni. Fáradtak érzelmeiktől,
fáradtak gondolkodni, fáradtak akarni és fáradtak önmaguk lenni. És így azok karjaiba
futnak, kik nyugalmat, biztonságot, új élményeket igérnek a csüggedt, bágyadt értelmüknek.”
A szerző a katolicizmust és a zsidókságot tekinti a két legnagyobb befolyással bíró
tört be, fizikai bántalmazások a GOLEM film bemutatása miatt; Nagymihályból 35 zsidó
családot űznek el.
, MIKLO

ŠKOVÁ, Alena. Antisemitizmus regionálnych periodikách v rokoch 1918-1938 v Košiciach. In.
Úloha kníh a periodík v živote v mnohonárodnostný Košíc. ŠTV, Košice, 2013. o. 233.
19
Az 1930 – ban még jelentek meg olyan cikkek melyek mentesek voltak a nyilt szemitizmustól ...a film
mindamellett, hogy megfelelően ábrázolja, propagálja a mi fovárosunk szépségét , de mint eminens zsidók
kulturális filmje pozsonyi zsidók értékeit emeli ki főleg vallási téren. A zsidó tornatermek sport
teljesítményeitől a cserkész szervezetek, érdekes zsidó épületek, régi vallási emlékművek minden meg van
örökítve ebben a filmben. Dr. Neumann törekvései, és azoké, kik ezt a filmet önköltségből és saját munkával
készitették, nemes szándéku. .....dr. Neumann filmje azokban a körökben lezs sikers kinek a filmet készítette.”
Zsidó kulturális film Pozsonyban. Slovák, 193o. december 8, sz. 275.
20
Zsidó találékonyság. Slovák, évf. X, sz. 26. (1928. február 1.)
21
Gisle Johnson. Napjaink zsidósága.In. Cirkevné listy évf. XLII, sz. 7. (1928. április 7)
18

hatalomnak az emberek felett " Két hatalom erejének a forrásából kell kiindulni, kik bírák
lehetnének napjaink emberisége felett ez a római katolicizmus és a zsidóság.”22 A cikk a
zsidóság erejét is boncolgatja, mely „ … nem az változatosságukban és energiákjukban van.
Csakhogy az ő értelmük és

Sem az egyikben, sem a másikban nincsennek többségben.

akaratuk ereje másképpen fejlődött mint a többi embereké. Elsőnek a számító türelem
nevezhető, utolsónak az intenzív szivósság. Az ő erejük abban van, hogy elsősorban ösztönös
emberek – mely kevés nemzetről mondható el Európában.”23
A 20-as évek végére már szinte mindennapossá váltak a lapok hasábjain megjelenő
zsidóellenes cikkek. Beszámoltak a zsidókkal kapcsolatos külföldi fejleményekről is. Egyik
evangélikus regionális egyházi lap

magyarországi zsidókkal kapcsolatos eseményről is

beszámol „Magyrországon új zsidó vallási közösség terjed „Krisztusban hivő zsidók “.
Vezetőjük dr. Földes Dezső, ügyvéd. Az új vallási közösség tagjai tisztelik Jézus Krisztust és
Messiásuknak ismerik el. Hirdetik, hogy Krisztus elismerése nem mond ellent a zsidó
vallásnak. Egyházukat nem tagadják meg. Már Szlovákiában is előfordulnak követői ennek új
vallási közösségnek, melynek hívei állítják, hogy más államokban is elterjed, főleg NyugatEurópában. Igaz, a jelenség figyelemre méltó. Minket az érdekel, hogy az új vallási közösség
hívei elfogadják-e az egyedüli, örök igazságot Jézussal kapcsolatban: „Te Krisztus vagy, az
elő Isten fia.“24
Bár ezeknek a cikkeknek a többsége még „finomabb, enyhébb formában” fejezte ki az elégedetlenségét és elvárásait a zsidókkal szemben.
Szlovákiában a zsidóktól főleg

lojalitást vártak és a mielőbbi

asszimilációt „szlovák

öntudatra ébredést.” „A néhány hónapja megalakult a „Szlovák Zsidók Szervezetének“célja a
zsidók

szervezése,

hogy

tudatosítsák

nemzeti,

tehát

a

kulturális

és

gazdasági

hovatartozásukat, azzal, hogy biztosítsa a szlovák nyelv használatát a zsidó iskolákban,
elősegiti a zsidók körében a szlovák kultúra ápolását és végső sorban gondoskodik az ország
konszolidációs folyamataihoz való alkalmazkodásról. Tehát tiszta asszimilációs program.
Még ha csak szlovákra fordított programja a „cseh-zsidóknak“ így is első látásra csábító
lehet zsidó asszimiláció hívei számára.”25
Úgy a politikai mint az egyházi elit korán felismerte a sajtóban rejlő lehetőséget, mint a
legegyszerűbb és leghatékonyabb eszközt a közvélemény befolyásolósára és érzelmi
kihasználására. A politikai pártok számára az országos fedettségi lapok mellett főleg a helyi
22
23
24
25

Gisle Johnson. Napjaink zsidósága.In. Cirkevné listy évf. XLII, sz. 7. (1928. április 7)
Gisle Johnson. Napjaink zsidósága.In. Cirkevné listy évf. XLII, sz. 7. (1928. április 7)
Új vallási közösség. In. Evanjelický Posol zpod Tatier. 1928., évf. 18 , sz. 1-12.
Szlovák (?) Zsidók Szövetsége. Slovák, évf. IX., sz.3. (1927. január 3.)

(regionális) lapok biztosították leginkább a kapcsolatot a tagsággal és szimpatizánsaikkal.
Nem volt olyan politikai párt, melynek ne lett volna sajtóterméke. Az első köztársaság utolsó
évtizedében a független sajtóból pártokhoz hű szócső és a politikai hatalom, az állam eszköze
lett.
A politikai pártok kezében az antiszemitizmus, a ”zsidókártya” kijátszása a lehető legjobb
eszköznek minősült a figyelem elterelésére a társadalomban felgyülemlett problémákról.
Szlovákia esetében a nemzeti frusztráció miatt felgyülemlett feszültség levezetésére is
szolgált.
Hitler hatalomra jutása (1933) után a sajtó még nagyobb figyelemmel fordult a zsidó kérdés
felé.

Főleg a németországi zsidóellenes lépések következményeit követték figyelemmel.

Figyelmük a németországi zsidó emigráció csehszlovákiai hatására összpontosult, bár ez
inkább a cseh városokat érintette a szlovák regionális sajtó igy is komoly érdeklődést
tanűsitott. A sajtó a zsidó emigránsokat élősködőknek, a társadalom nem kívánt elemeinek
állította be. „ Ha Hitler megtartja hatalmát, mihamarabb várható, hogy Németorzságban „
nemzetek költözésére” kerül sor.” De hová? Palezstínába? Ott mincs lehetőség semmilyen
seftre a „unsere Leute“ -nak. Vagy Lengyelországba? Ott már elég zsidó van? A zsidók
legjobban Csehszlovákiában érvényesülnek, főleg Szlovákiában és Kárpátalján.

Ezért

remélhetjük, hogy ha Németorzságban a legrosszabbra fordulnak az események, a káinok,
mózesek, eliások és az izraeli nemzetség egyébb fiainak az utja az igérett földljére vezet –
Csehszlovákiába. Van minek örvendeznünk!”

26

A zsidó emigráció témája mellett rövid hír

formájában beszámoltak a zsidókkal kapcsolataos egyéb külföldi eseményekről is,
„Németországban hadat üzentek a zsidóknak” vagy

pl.:

„ Franciaországban az üldözött

németországi zsidókért imádkoznak”, stb. 27
A legerősebb (primitivnek is nevezhető) hangvételű zsidóellenes írások többsége névtelenűl
jelent meg, ami egyáltalán nem volt meglepő a két világháború közötti csehszlovák
sajtótermekékben, mivel több kiadónál bevezették az ún. kötelezö anonimitást. Az újságírók
főleg a pártok tulajdonát képező lapokban megjelent cikkeik alá nem írhatták a nevüket.
Sajnos a névtelenség teret

nyitott a

legmocskosabb, alaptalan

vádaskodásoknak,

gúnyolódásoknak és félretájékosztatást.

26

STAVAROVÁ, Monika. Prejavy antisemitizmu v regionálnej tlači na východnom slovensku v 30.
rokoch 20. storočia. (on-line elérhetőség: http://www.pulib.sk/elpub2/FF/Chovanec1/pdf_doc/46.pdf) munkája
alapján
27
STAVAROVÁ, Monika. Prejavy antisemitizmu v regionálnej tlači na východnom slovensku v 30.
rokoch 20. storočia. (on-line elérhetőség: http://www.pulib.sk/elpub2/FF/Chovanec1/pdf_doc/46.pdf) munkája
alapján

A németországi zsidó ellenes lépések is befolyásolták a társadalmi hangulatot. Nemegy cikk
jelent meg, melynek szerzője újongva üdvözölte a németországi eseményeket „ A zsidó
nemcsak fáj, hanem természeténél fogva rejtélyes teremtmény, melyre

kemény kéz

szükségeltetik és nem valami más.”28
A hazai politikai elit főleg Németország nyílt zsidó ellenes politikájában, végrehajtott
intézkedéséiben látta saját zsidóellenes politikájának a megerősítést. Az antiszemitizmus
szerves része lett úgy a szlovák, mint a cseh nacionalizmusnak.
Az egyházi lapok sem maradtak ki a zsidó kérdés „megvitatásából.” Figyelemmel
követték a zsidó kérdéssel kapcsolatos eseményeket és véleményeiket is megfogalmazták,
Az evangélikus lapok nemcsak a zsidó ellense lépésekről, hanem birálták az egyházi vezetők
politikai szerepét és figyelmeztettek ennek következményeire is „A politikai elvakultság, a
gyűlölködés gyakran rossz dolgokat hoz létre – sajnos vallási téren is. Rövid cikket olvastunk
arról, hogy az ismert dr. Al. Raffay magyar evangélikus püspök, ki a nemzetközi egyházi
fórumokon a magyar evangélikus egyház főképviselője annyira lealacsonyította magát
politikai elvakultsága miatt, hogy mint a békefeltételek reviziós küldöttségének a tagja
elment – megcsókolni a pápa papucsát. ….”

A németországi egyházakat is birálták politikai

szerepük miatt „ … Nem kisebb garázdaságokat követnek el Németországban hitlerék, és
sajnálatra méltó, hogy ebben búsásan segitik őket a porosz evangélikusak. Előfordulnak
esetek, melyek istenkáromlással határosak. Egy pap, Leuthäuser a következőket írta az egyik
politikai lapban „ Adolf Hitlert látjuk azzal az erővel áthatni, mely valaha Jézus Krisztusnak
a mi Megváltónknak adatott. A Glgota után feltámadás jön! A te kezedbe adjuk lelkünket,
Adolf Hitlerért örömmel meghalunk.“ Felhivták a figyelmet a német papok elvakultságára is
„Egész sor cikk található jelentős egyházi alkalmazottaktól, melyekben Hitlert Jézus fölé, a
politikát pedig a vallás felé helyezik. Állításaikat Luther mögé bújva enyhítik „Hitler Luther
szellemében dolgozik - írja az egyik pap, Teitisch - ha a vallást kevésbé értékeli, mint az
államot és a nemzetet. Nincs keresztény állam, csak keresztény lakosok az államban, ezért mi
sem kérhetjük az államtól, hogy saját politikáját keresztény elvek alapján intézze.”29
A német keresztény emberekhez is szóltak, felszólitották őket, hogy ne kövessék a zsidó
fajelmélet ideológiáját „ Más szóval „ német keresztények“ miért estek ti is azokba a
hibákba , melyekért a zsidókat magukat átkoztátok., káromoltátok. Ti vizet prédikáltok, de
bort isztok. Miért huztok annak a népnek az Istenéhez, kik nem tudják megmenteni népüket a ti
28

STAVAROVÁ, Monika. Prejavy antisemitizmu v regionálnej tlači na východnom slovensku v 30.
rokoch 20. storočia. (on-line elérhetőség: http://www.pulib.sk/elpub2/FF/Chovanec1/pdf_doc/46.pdf) munkája
alapján
29
Politika és vallás. In. Cirkevné listy. évf. XLVII., sz. 3. (1933. február 3.)

kezeitek közül. Miért istenititek a zsidó ideálokat és az ő fajelméletüket. Mit hisztek, hogy a
faji tudat csak akkor utálatos ha német ellenes, de megszépül ha ezt ti állítjátok ? ….„Német
keresztények“ ne hajoljatok meg olyan Isten előtt, aki más nemzet mellett bukott meg, ne
akarjátok a zsidó fajelméletet német fajelméletté változtatni. Csak egy hatalom tud nektek
segíteni: Jézus Krisztus, kit ti eladtatok. Térjetek vissza hozzá. A fajelmélet számotokra a
püspök udvara, hol Péterrel megtagadtátok az Urat…” 30

Az antiszemitizmus sikjai Csehszlovákiában

Két világháború közötti időszakban az antiszemitizmus nemzeti (a zsidók nem szlovákok),
gazdasági (a zsidók kizsákmányolók), politikai (a zsidók liberálisok, bolsevisták,
zsidóbolsevik), vallási ( a zsidók a Megváltót gyilkosai) síkon követhető nyomon.
1. Gazdasági szempontból
Több szlovákiai kisvárosban a zsidó üzletek, boltok csak színfoltok voltak helyi üzletek
között, máshol zsidó kereskedőktöl függött a hely a gazdasági, üzleti élete. A gazdaságban
betöltött szerepüknek az okait a kereskedés tradiciójában és a boltok (üzletek) működtetésnek
a sikerében kell keresni, nem pedig abban a demegagógiában melyet a szlovák államban
hirdettek, hogy a „Szlovák cégeket , keresztény gyárakat, uzemeket , birtokokat tobbségben
nem keresztények birtokolnak. Biztosítási és egyéb társaságok, a pénzűgy jobbára zsidók
kezében van.”31
A többségi nemzet irigyelte a zsidók szerepét a gazdasági életben. A szlovákiai zsidók
többsége a lakosság középrétegébe tartozott. A nagyszámú városi zsidóságon kívül vidéken is
jelentős számban éltek. Itt főleg helyi vállalkozásokban voltak jelen, kisboltok, kocsmák,
stb. tulajdonosaiként. A vidéki lakosságban a kizsákmányolót, az uzsorást a zsidó tetesítette
meg.
Fétették a zsidóoktól nemzeti kincseiket is „Szlovákia legnagyobb kincsei közé tartoznak az
erdők, a fák. A faiparban és a fakereskedésben az elmúlt években többmilliós hasznot értek
el. És erre a legnagyobb szlovák kincsre, a mi fánkra, rátelepedtek szinte csak zsidó
társaságok és sok részvényesuk nem ittteni állampolgár, Budapethez vagy Bécshez tartoznak,

30

EDREFFY, Ján. Mire a kakas megszólal. Cirkevné listy. Ročník XLVIII., 1934. március 2., sz. 5
MIKLOŠKOVÁ, Alena. Antisemitizmus regionálnych periodikách v rokoch 1918-1938 v Košiciach.
In. Úloha kníh a periodík v živote v mnohonárodnostný Košíc. ŠTV, Košice, 2013. o. 233.
31

ahol többségben társulnak és ide kuldik a milliós hasznot. A dolgok úgy vannak, miként a
mondás is szuletett: szlovák fa – zsidó arany.32
A zsidók gazdasági szerepe és befolyása minden társadalmi réteget „izgatott”, ezért a politikai
elit33 is „hálásán”

nyúlt a „témahoz” és használta fel

pártja támogatottságának és

népszerűségének a növeléséhez. Jozef Tiso a külföldi újságiróknak tartott beszédében zsidó
kérdésről kiemelte, hogy „ Szlovákiában a zsidók számára csak olyan hatalom marad, mely
arányos létszámukkal

szlovákia teljes lakosságához képest. A szlovákok olyan nevelést

kapnak, hogy képesek lesznek majd a gazdasági és az ipari életben teljes mértékben
érvényesülni és átvenni zsidók által betöltött helyeket.” 34

2. Politikai szempontból
A zsidóság politikai képviselete a liberális és a baloldali pártokban tevékenykedett. A
jobboldali politikai propaganda a szocializmus eszméjének a terjedését is a zsidóság nyakába
varta.

„… a szocialista - kommunista politika a zsidóságban találta meg legnagyobb

támogatóját. Seregestől látjuk a zsidókat a szlovákokra veszélyes tevékenység mellett, ami
bomlasztja és károsítja a szlovák nemzetet”; Az autonómia kikiáltásának napján 1938.
október 6-án a néppárti politikusok (ludákok) A szlovák nemzet manifesztuma c.
kiadványukban leszögezték: „kitartunk a nemzetek oldalán, akik harcolnak a marxista –
zsidó felfordító, erőszakos ideológia ellen”35

3. Nemzeti szempont
A szlovák lakosság körében még az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után is élt az a
meggyőződés, hogy a szegény emberek kifosztása, a szlovákok magyarosítása a zsidóknak
volt köszönhető. 1933-ban

Národné noviny (Nemzet lapja) a kövekezőket írta: „ A

rendszerváltás előtt a zsidók a legelhivatottabb és a leghatékonyabb eszközei voltak a
magyarosításnak és a rendszerváltás után a nemzetellenesség összetevőiben láthatjuk őket. A
szlovák városokban napjainkban is a zsidók magyarkodnak, a magyar újságok

Végre Kysucán ich érvényesek lesznek a törvények (szlovák fa – zsidó arany) In./Slovák, évf.. XII.
Sz.. 237, 1930. október 17.
33
Ez vonatkozott az ellenzéki politikusokra is. Eszterházi János a debreceni nyári egyetemen a magyar
kisebbségi élet megszervezésérol, tartott eloadást. Eloadása a gazdasági téren fellmerülő nehézségeket is
érintette, melyek egyike a zsidók gazdasági jelenléte volt, „… a szabad pályákat a zsidóság árasztotta el, s az o
kezében voltak azok a pénz intézetek , amelyekre szukségunk lett volna.” ESZTERHÁZY, János. Cselekedjunk
mindannyian egyetértésben és szeretetben. Cseh-szlovákiai magyar fuzetek. Pannónia konyvkiadó. Pozsony.
34
ŠTURÁK, Peter. Spoločensko-náboženská situácia v Československu v rokoch 1918-1927
http://www.zoe.sk/pub/doc/theologos/t_spolocensko_nabozenska_situacia_1918_1927.pdf)
35
Národné noviny, 1933.
32

legelkötelezettebb megrendelői a zsidók. /…/ Történelmi

tény, hogy városaink azért

magyarosodtak olyan gyorsan, mert a magyarok a zsidókban találták meg azt az társadalmi
eszközt, mely nyelvileg, gazdaságilag és kulturálisan szívósan és csöndben hajtotta végre az
elnemzetiesedés munkáját nem a mi hasznunkra.“
A zsidók felelőssé tétele a szlovákok magyarosításáért már korábban is megjelent a
köztudatban. Škultéty már a 19. század elején megjelent irásában a zsidókat a magyarok
szolgáinak tekintette „a szlovák falvakban a jegyzők, postások általában zsidók voltak – ezért
álltak a zsidók a magyarosítás szolgálatában”36
A politikai elit hatásos propagandát épített arra a tényre, hogy a köztársaság megalkulása után
a zsidók kommunikációs nyelvként a németet, jidist és a magyar nyelvet használták.
Támadták a szidókat a magyar nyelv tudásért és annak beszéléséért is. Pár évvel az állam
megalakulása után a zsidók nagy része nyilvánosan használta a magyar nyelvet, amit a
szlovákok hazaárulásnak tekintettek.
„13 év után sem vették észre, hogy a körülmények okán új államba telepítettek lettek. Hogy
„Kassa” magyar városból, hol a magyar nyelv volt a hivatalos átköltöztek „Košice” szlovák
városba, hol a szlovák nyelv a hivatalos.”37
A szlovákok inkább viselték volna el a héber nyelv használatát, mint a magyarét. Egy zsidó,
aki Csehszlovákiában akart élni nem beszélhetett magyarul. „ Ha a héber vagy ennek
zsargonjához tartanák magukat nem lenne jogunk meg állni egy kultivált nemzeti nyelvű
beszéd miatt, de a múlt körülményei miatt meg kell kérdeznünk, hogy a zsidók nemzeti és
hivatalos nyelve a magyar?”38A szlovák lakosság a zsidóktól teljes nyelvi asszimilációt várt
el. „Ha a kassai zsidók kozottunk akarnak élni, muszáj teljesen átállniuk, míg nem veszítjuk el
turelmunket. Mert Kassának már tiszta szlovák városnak kell lennie, ahol a hivatalos nyelv a
szlovák.”39
A sajtóban megjelent cikkek alapján a zsidóságot terhelte a felelősség a múlt erőszakos
magyarosításért, a szlovák nemzeti öntudat fejlődését gátoló tényezőkért és nem utolsósorban
az állandó nemzeti elnyomatás érzéséért. Ez a vádaskodás csak tovább mélyült a harmincas
évek végére, és olyan történelmi kudarcért is a zsidókat tették felelőssé, amivel ok nem tudtak

ŠKULTÉTY, J. :. Turčiansky Sv. Martin, 1931, s. 19 .
MIKLOŠKOVÁ, Alena. Antisemitizmus regionálnych periodikách v rokoch 1918-1938 v Košiciach.
In. Úloha kníh a periodík v živote v mnohonárodnostný Košíc. ŠTV, Košice, 2013, o. 236.
38
MIKLOŠKOVÁ, Alena. Antisemitizmus regionálnych periodikách v rokoch 1918-1938 v Košiciach.
In. Úloha kníh a periodík v živote v mnohonárodnostný Košíc. ŠTV, Košice, 2013. o. 236.
39
MIKLOŠKOVÁ, Alena. Antisemitizmus regionálnych periodikách v rokoch 1918-1938 v Košiciach.
In. Úloha kníh a periodík v živote v mnohonárodnostný Košíc. ŠTV, Košice, 2013. o. 233.
36
37

szembenézni.40 Így a szlovákság számára szégyenletes bécsi döntés (1938. november 2)
következményeiért is a zsidókat vonták felelősségre. „Tudjuk nagyon jól, hogy kik ezek a
hazafiak. Jól emlékszünk azokra a napokra, mikor fiatalkorú bestia nyelvű gyerekeiket küldték
az utcára „védeni a köztársaságot. Azt is tudjuk, hogy a szlovák nemzet testét idegenek
akarták szétosztani. Nem volt elég, hogy a nemzetet megkárosították a mezőgazdaság terén.
Ki kell ezt az egész társaságot vinni, mely idegenből koltozott ide és nem sajnálni a gyors
távozását azoknak, kik epekedtek és epekednek más otthon iránt.”41
A Szlovák Néppárt tulajdonába került Slovenská sloboda (Szlovák szabadság) c. napilap
(1941) cikkei teljes mértékben közvetitették a szlovák kormámy zsidó politikáját. A lap
előszeretettel foglakozott a zsidó-magyar propagandával, főleg különböző
garázdáaságokkal,” sőt

„ zsidó

figyelemmel kísérte s egyben kommentálta a magyarországi

eseményeket is. „Sehol Európában nem volt annyira gyorsan és alaposan szükség megoldani
ezt a kérdést, mint Magyarországon. … a magyar zsidó éves átlagnyugdíja (1930) 2506
pengőt tett ki, míg a nem zsidóé 427. …. A zsidók az ellenséget szolgálták nemcsak a belső
bomlasztásban, hanem … aktívan részt vettek a besúgásban a szabotálásban…”
4. Keresztényi – a klasszikus antijudaizmusból indult ki.

Ebben a csoportba tartozó írások a klaszikus konfeszionális antiszemitizmusból építkeztek,
„Izraelnek a világ nemzetei közt az isteni gondolat hordozójának és örzőjének kellett volna
lennie, mellyel Isten az emberek üdvösségét készítette elő. A reendelkezésre álló életben neki
elsőnek

kellett volna a részesednie a legnagyobb jóból. De; izráel a legrégibb időktől

gyakran és sok megnemértéssel viseltetett az Isteni gondolat ellen és végűl, mikor a világ a
megváltásra készült – lemondott történelmi feladatáról és gyilkosa lett annak, kit Isten küldött
a világba. Izrael történekmi küldetése volt a Megváltó fogadására készulni. A Messiás
keresztrefeszítésével ez a nemzet megtagadta egész eddigi történelmét és ezzel kimondta maga
felett az ítéletet. Tette, mellyel megölte a Messiást vallási-nemzeti öngyilkosságot jelentett,
ezzel egész eddigi történelme, mint nemzetnek mint vallsái csoportnak értelmét vesztette.. Ez a
legnagyobb targédia a nemzetek történelmében.”42

40

Közvetlenül a bécsi döntés után 1938. november 4-én Tiso elrendelte a vagyontalan zsidók
kitoloncolását, majd ezt megváltoztatta a menekült, idegen állampolgárságú zsidók deportálására.
41
Slovák, 1938. 10.29. sz. 247.
42

Dr. ZLATOŠ, Štefan. Čo hovorí Písmo sv. o židovskej otázke.(Mit mond a szent Írás a zsidó kérdésrol)
In. Duchovný pastier. évf. XXI., 1940., sz. 1-2. (katolikus papság lapja)

Szlovákia 1939-1944

Szlovákia teljes lakosságának a jelentős részét alkották a nemzetiségek annak ellenére,
hogy az első Csehszlovák Köztársaság népszámlálás adatai (1919-ben, 1921 és 1930 a
számuk fokozatos csökkenését mutatták. Szlovákia területén elő lakosságának - az 1920-es43
és 1930-as népszámlálás alapján
nemzetiségűnek,

4,53%

- 2, 39%

illetve 4,11% pedig

illetve 2,01%

vallotta magát zsidó

izraelita vallásúnak.

Az 1930 – as

népszámlálás összesített adatai alapján Szlovákiában 136 737 zsidó vallású lakos élt, mely az
összlakosság 4, 11 százalékát tette ki.44 Az izraelita lakosságból 44 019 (32,19%) fő vallotta
magát csehszlovák, 9 945 (7,27 %) német és 65 385 (47,81%) zsidó nemzetiségűnek.
A bécsi döntés utána Szlovákia lakosságának etnika és vallási összetétele jelentősen
megváltozott. Az 1940-es népszámlálás adatai alapján az önálló új országnak 2 650 000
lakosa maradt. Ebből 2 millió fő vallotta magát szlovák nemzetiségűnek (83 %).
Legjelentősebb számú nemzetiség a 130 000 fős németség és 90 000 fős zsidóság (csak
zsidó nemzetiségűnek vallhatták magukat! ) volt. Ezenkívül 80 000 cseh, 80 ezer ruszin ukrán, 65 ezer magyar és 30 000 cigány (csak a vándor cigány ) etnikumú lakost jegyzett az
összeírás.
Vallási szemszögből egyértelmű volt a római katolikus hívők számának a túlsúlya (majdnem
2 millió fő), 400 ezer fő tartozott valamelyik protestáns egyházhoz és 90 ezer fő az
izraelitához.
A nemzetiségek városalkotó tényezőként is jelen voltak a szlovákiai városok életében.
A háború alatt és a háború utáni években ez a történelmi szerep (városalkotó) a német, de
főleg zsidó polgárok esetében befejeződik. A háború és közvetlenül a háború utáni évek
eseményei megváltoztatták egyes városok etnikai, vallási arculatát (zsidó holocaust, német
lakosság kitelepítések, deportálások). A városok társadalmi, gazdasági életét is meghatározó
zsidó lakosságot megsemmisiti a politikai hatalom, a társadalmi közöny és emberi irigység
segítségével.
A szlovák társadalom irigyelte a zsidók gazdasági szerepét, saját sikertelenségéért a zsidókat
tette felelőssé. A lakosság többsége a zsidókat vádolta a bolsevizmus terjedéséért, felelőssé
43

1918 után megkozelitoleg 135 ezer lakos vallotta magát zsidó nemzetiségűnek vagy izraelita
vallásúnak Szlovákiában. Ez a szám a harmincas években az imigráció következtében kissé megnövekedett.
Szlovákia területére főleg Németországból. Lengyelországból, Ausztriából érkeztek zsidó menekültek. (lásd.
KAMENEC, Iván. Spoločnosť, politika, historiografia. Bratislava, Prodama 2009., o. 35.
44
ZEMKO, Milan. K problematike výskumu dejín národnostných menšín na Slovensku za prvej ČSR
(online
http://www.shs.sav.sk/smolenice2001/Smolenice/Zjazdove%20rokovanie/Diskusne%20prispevky/Zemko.htm

tette őket az első világháború előtti erőszakos magyarosító politikáért, sőt megkérdöjelezték s
zsidók lojálitását az új állammal szemben.
A katolikus egyház és a szlovák állam kapcsolata
A katolikus egyházi vezetők az első önálló szlovák állam meglakulását pásztor
lévélben üdvözölték (1939. október 24.). Az állam veztői számára bölcsességet, Isten
áldását kérték, és figyelmeztettek, hogy csak a keresztény eszméken alapuló állam tudja
biztosítani minden polgára számára a jólétét. Az 1939-ben elfogadott szlovák alkotmány
pedig a minden hatalom, jog Istentől származik elvre építkezett ezt támasztotta alá már első
mondata is: „ A szlovák nemzet a Mindenhatóisten oltalma alatt a kezdetektől a neki szánt
életterületen tartózkodott, hol annak a segítségével, akitől minden hatalom és a jog származik
saját önálló államot hozott létre.
A klerofasiszta szlovák állam (1938 – 1945) tökéletes példája volt az állam hatalom
és az egyház erős összefonodásának. Az állam hatalom a római katolikus vallás számára
privilegizált pozíciót biztosított a társadalom életben, sőt az állam működtetésében is (az
egyház az államigazgatás része lett és részt vett az állam politikájának a megvalósításában).
Így a katolikus egyház sorsa összefonódott a klerofasizta állam sorsával. Ez az összefonódás
vitathatatlan ( szlovák történész társadalom jelentős része sem vitatja ezt a tényt) Az egyház
papjai aktívan bekapcsolódtak az állam politikai életébe. Josef Tiso, katolikus pap a
legmagasabb állami pozíciókat töltötte be, először kormány majd államfőként. Három
katolikus pap , Ján Vojtaššák szepességi püspok, Ján Pöstényi - Szent Béla Társaság
gondnoka, Andrej Marsina, pápai prelátus a Szlovák Köztársaság Államtanácsának tagjai
voltak. Nyolc minisztere közül 7 katolikus és 1 evengélikus volt. A 6 megyei elnökből kettő
pap volt, a 60 járási elnökből pedig 16. A papok a Hlinka Szlovák Néppárján belül főleg
titkári, elnöki pozíciókat töltöttek be. 45 A parlamenti képviselők 5 százaléka is a katolikus
egyház kötelékébe tartozott. Az 1938-as választások eredményei alapján 11 római katolikus,
egy görög katolikus és egy evangélikus pap jutott a parlamentbe. A papság a 20 %-os arányát
a képviselők körében a következő években is megtartotta.
A hatalmon levő politikai elit és a köréjük tömörülő a politikai életben szerepet játszó
csoportok elfogadták a katolikus egyház vezető szerepét a nemzetiségi, politikai, gazdasági
és szellemi életben. A keresztény eszméket hirdető szlovák állam ideológiai alapon igyekezett
lakosságát saját képére formálni.
45

KAMENEC, PREČAN, ŠKORVÁNEK. Vatikán a Slovenská Republika. Bratsilava, HÚ SAV – ÚSD
ČAV, 1992, o. 45.

1938. november 4 - én az autonom szlovák kormány végrehajtotta ez első nyilt zsidóellenes
lépését. A Hlinka Gárda segítségével összegyűjtötte és kitoloncoltatta az országba menekült,
szlovák állampolgársággal nem rendelkező zsidókat. Ezzel a lépésével a kormány elkezdte a
zsidók nyilt politikia támadását (diszkriminációs rendeletek, megvetés, arizáció, deportáció),
pediga az állam vezetői kihangsúlyozták „hogy a keresztény rendszertől senkinek sem kell
félnie.” 46
Az antiszemitizmus az társadalom minden csoportjában jelen volt, hol nyiltan hol lappangva,
ez alól nem képeztek kivételt az egyházak sem. Az antiszemitizmus eltérő erősséggel és
intenzitással jelentkezett az egyházi körökben is. Az evangélikus és a kisebb egyházak
igyekeztek távoltartani magukat az antiszemita megnyilvánulásoktól, de közöttük is voltak
olyan papok, kik azonosulni tudtak ezen eszmével és nyilvánosan is hangoztatták
véleményüket.

Zárszó
Annak ellenére, hogy megkérdőjelezhetetlen a katolikus egyház és az állam
összefonódás, így az egyház felelőssége

a háborús szlovák állam tetteiben, a szlovák

társadalom nagyrészt napjainkig sem tud szembesülni a múlt eseményeivel és egyházának
felelősségével.
Maga a katolikus egyház sem tud szembenézni felelősségével, szerepével, „továbbra sem
tudja az egyháztörténetet és teológiát nyitott tudományként értelmezni, amelyik az igazságot
keresi, és nem igyekszik igazolni és megindokolni azt, ami megtörtént. Hagyományosan az
egyháztörténelemben a problémás időszakokat egyesek számlájára írják, a rendszert, mint
olyat, viszont jónak tartják.” 47
Ehhez sajnos hozzájárult, hogy a „ A szlovákiai zsidóság sorsát valahogy elkendőzte
– nemcsak a második világháború alatt, hanem utána is – az a körülmény, hogy Szlovákia
1939 előtt nem volt önálló állam, s 1945-ben visszatért a Csehszlovák Köztársaság keretébe.”
48

Idézve: KAMENEC, Ivan: Vyústenie „konečného riešenia“ židovskej otázky na Slovensku. In.
JUROVÁ, Anna – ŠALAMON, Pavol (eds.) Košice a deportácie židov v roku 1944. Svú SAV a Oddelnie
židoveskej kultúry Slovenského národného múzea v Bratislave, 1994. o. 11.
46

Miroslav Kocur, volt katolikus pap
Sas
Andor.
A
szlovákiai
zsidók
üldözése
1939–1945).
http://www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/1993/II.-evf.-1993.-januar/A-szlovakiaizsidok-ueldoezese-1939-1945
47
48

Konvertálás
problémájának a feltárása több irányú vizsgálatot igényel
Az egyházak főleg pásztorleveleik révén nyilvánítottak véleményt a zsidókkal kapcsolatos
történésekről. A katolikus püspüki kar 1942. árilis 23 –án keltezett pásztor levélében foglalt
állást a zsidókérdés megoldásáról. Rámutatott a zsidók káros befolyására a társadalmi,
gazdasági és politikai életben, de kihangsúlyozta, hogy a zsidókérdést nem lehet bosszú által
vezérelve megoldani, ez önvédelem az Isten törvényei és az érvényben levő törvények
keretéin belül. Ez azt jelentette, hogy az igazságosság elve alapján a zsidóktól elvehető lett
igazságtalanul szerzett vagyon. A zsidó kizsákmányolás, a nemzet demoralizáció pedig
meggátolható a zsidók emberi és humánus kitelepítésével más országokba.49
Ugyanígy pásztorlevélben utasította vissza a római katolikus egyház a sajtó vádjáit a zsidók
tömeges keszteléséről (1942. április 26.).

Az egyáz elismerte, hogy a zsidók kialakult

körülmények hatására jelentkeztek a római katolikus hit felvételére, de mikor ismertették és
megmagyarázták a kereszt felvételének a feltételeit sokan visszaléptek.
Pásztor levélben (1943. február 16.) reagáltak a megkeresztelkedett zsidók deportáció jára is .
A pásztor levél a következőket szögezte le:
1. Az egyház nem tesz különbséget nemzetiségi alapon hivei között „ mert nincs különbség
zsidó és görög között, mert ugyanaz az Ura mindenkinek, aki hívja – hiszi őt.“ (Rim 10, 12)
2. A szlovák katlikus emberek nehezen viselnék , ha a szlovák katolikus kormány elkűldené
a keresztényeket – katolikusokat.

49

HODÚR, Ján. Rubrika: Cirkev http://nss.sk/178/postoj-katolickej-cirkvi-k-zidovskej-otazke-pocas-1slovenskej-republiky

3. A katolikus egyház csak azokat a felnőtt személyeket engedte a kereszthez, kiknek valódi
szándékuk volt katolikussá válni, megismerték a katolikus igazságot a megszakítottak minden
kapcsolatot a zsidósággal.
4. A mi jövő generációnk nehezen viselné, ha hallania kellene az egyetemes történelem
magyarázatánál, hogy a megkeresztelkedett embereknek akkor kellet elhagyniuk keresztény
államunkat, mikor felvételt nyertek a szent egyház kötelékébe.
Az evangélikus egyház viszont nem véleményt mondott, hanem 1938. novemberében törvényt
alkotott a keresztelésről és az egyházba lépő új tagokról. 50 Saját papságát pásztor levélben
értesítette és irányította, miként visekedjenek a kereszt felvételére jelentkező zsidókkal
szemben.
Az evangélikus egyház törvénye egyes híveinél, papjainál ellenszenvett – félelmet váltott ki
és egyes meggyőződéses antiszemiták arra panaszkodtak, hogy egyházuk a zsidók
menedékhelyévé válik.
Ki a keresztény és ki a szlovák51
A szlovákiai zsidók egyrésze a keresztény vallás felvételében látta megmaradásának az
esélyét. A kereszténység felvétele az érintett zsidókat különböző előírások, feltételek
betartására kötelezte.
A szlovák katolikus társadalom egyes tagjai összekapcsolták a kereszténység felvételét a
zsidók asszimilációjával és felvedődött a kérdés „csinál-e a keresztelés a zsidókból
szlovákot? …. hány generációra van szükség, hogy a zsidóból keresztény legyen és a szlovák
keresztény közösség tagjává váljon?”52
A kérdések azért merültek fel a katolikusok körében, mert magukat tartották a felelőssé a
szlovák nemzet jövőjéért.
A választ a feltett kérdésekre még az állam tanácsban is keresték. Vita alakult ki, hogy ki
keresztény és ki szlovák. A zsidó mikor nem lesz zsidó, mikor lesz „normális“ szlovák.?
Lásd: Baranová, Daniela. Postoj evanjelickej augsburského vyznania cirkvi k riešeniu židovskej
otázky v rokoch 1938- 1945. In: Holokaust ako historický a morálny problém v minulosti a v súčasnosti =
Holocaust as a Hitorical and Moral Problem of the Past and the Present. [Ed.]: Vrzgulová, Monika - Richterová,
Daniela. Br., ŠEVT pre Ůrad vlády SR a Dokumentačné stredisko holokaustu 2008, s. 15-34, v angl. s. 222-243.
50

Ješajahu A. Jelínek. Krstenie Židov na Slovensku v období holokaustu. Online elérhetőség:
http://www.druhasvetova.sk/OLD/view.php?cisloclanku=2012080006
Ješajahu
A. Jelínek.
52
Krstenie Židov na Slovensku v období holokaustu. Online elérhetőség:
http://www.druhasvetova.sk/OLD/view.php?cisloclanku=2012080006
51

A közvéleményt is érdekelte a választ.
A vita rámutatott a zsidók iránt érzett megvetésre, ellenszenvre, nemcsak az átlag emberek
körében, hanem a legmagasabb egyházi és politikai körökben is.
Egyházak és a kikeresztelkedés53
Egyes római katolikusak papok a zsidók konvertálásában „ egyszer mindenkorra
véglegesen” megoldását látták a zsidó kérdésnek

Többen úgy tekitettek erre a folyamatra,

hogy a hitetlen zsidókat végre sikerül az egyház igájába hajtani.
Az evengélikus egyház nyitottabban kezelte a problémát, de az „aggódók” itt is hallatták
szavukat , féltették egyházukat a zsidó „menekültektől .”
A kisebb egyházak, igy a görög katalikus sem viselkedett elutasitóan és mereven a kereszt
felvételére jelentkezett zsidókkal szemben.
Felvedtődik a kérdés, hogy az egyházak között miért voltak szembetűnő különbségek a
zsidósághoz való viszonyulásban?

A keresztelés folyamata és ideje
A keresztelés felvételének a folyamata nem mindenki számára volt egyforma. Szubjektiv
okok is erősen befolyásolták, mint szimpátia, ellenszenv. A folyamat igy lehetett aránylag
gyors, de nagyon hosszadalmas is. Voltak papok, kik a ellenszenvvel viselkedtek a zsidókkal
szemben és igyekeztek a folymat idejét meghosszabitani, a tökéletes felkészitésre törekedtek
(házi feladatot irattak , vizsgáztattak., stb.). Több esetben is előfordult, hogy a felvételt kérőt
már nem érkezték megkeresztelni, nem konnyítették meg a folyamatot, pedig nagyon jól
tudták , hogy mi vár a zsidókra.

A lakosság viselkedése
Feljelentések, panaszok a megkeresztelt zsidókkal szemben szintén gyakran fordultak elő
(nem járnak rendszeresen templomba, kényelemből keresztelkedtek meg …stb.) .
Megkeresztelkedett zsidók helyzetének a tisztázása 54
A sárga csillag kötelező viselésére kötelezték a keresztény zsidókat is. Az egyházi szervek,
a papság kezdetben tanácstalanul szemlélte az eseményeket, de a későbbi tiltakozások réven
Ješajahu
A. Jelínek. Krstenie Židov na Slovensku v období holokaustu. Online elérhetőség:
http://www.druhasvetova.sk/OLD/view.php?cisloclanku=2012080006
54
Ješajahu A. Jelínek.
Krstenie Židov na Slovensku v období holokaustu. Online elérhetőség:
http://www.druhasvetova.sk/OLD/view.php?cisloclanku=2012080006
53

sem érték el a sárga csillag viselésének az eltörlését. A sárga csillagos keresztény zsidók
templomi jelenléte zavarta őket a leginkább, dikerült elérniük, hogy a keresztény zsidók
felmentést kaptak a csillag viselés alól a templomban.

Az egyházakat és papjaikat ért vádak
A keresztelésért elfogadott zsidó pénz vádja volt a leggykoribb. Nyomtatvényok pénzért
történő kitöltését is többször felrótták az egyházaknak. A keresztelő papokat megvádolták,
hogy a keresztelést „ipari szinten” üzik.

Vádak a kereszt felvételére jelenkezett zsidók ellen
Azzal vádolták a zsidókat, hogy lefizetik a papokat, hogy felvegyék őket az egyházba. Főleg
a kisebb egyházakat támadták. Főleg a ludák újság foglalkozott előszerettel ilyen esetekkel.

Mit értek el a kikeresztelkedéssel?
A kikeresztelkedettek szintén transzportba kerültek a tiltakozások ellenére is.

A megkeresztelkedettek deportációjának problémája

Az egyházi vezetők között aakadtak olyanok kiket érdekelt a megkereszetelkedett deportáltak
sorsa. A német hivatalok, hogy megnyugtassák az aggódó papokat megigérték, hogy az
konvertáltak számára az új otthonukban speciális körülményeket biztositanak, és lehetővé
teszik a papok látogatását , lehetőséget biztositanak számukra vallásuk gyakorlására.
Az igéretek sohasem kettek betartva , csak arra voltak jók, hogy a szlovák köztisztviselők
támogasság a kikersztelkedettek deportációját.
A megkereszteltek száma55
A megkeresztelkedettek pontos száma nem ismert, csak feltételezések vannak, részben a
szlovák állami szervektől részbems zsidó tisztviselőktől. Becslés szerint megközelitőleg
10 000 személy keresztelkedett meg.

55

A következő adatok ismertek: 1944. február 2. 12 812 jogilag zsidó személyből Szlovákiában 3 988
fő volt zsidó vallású
31,12 % ; 3 269 római katolikus 25,51 %;
905 görög katolikus 7,06%; 3 160
evangélikus 24,66 %; 976 református 7,61%; 168 pravoszlav 1,31%; 51 más 0,39 %; 285 felekezet
nélküli 2,22%.