Osho: A bölcsesség könyve

Magyarázat Atisha: „Az elme edzésének hét pontja”-hoz

Első fejezet: „A háromszorosan nagy Atisha”
1979. február 11. – Budha hall

Elsőre, ismerd meg a bevezetőket. Gondold, hogy minden jelenség álom. Elemezd a meg nem született tudatosság természetét. Engedd a gyógyírt szabadon, a maga útján. A lényeg: helyezkedj az eredendő szemlélődés állapotába. A (meditációs) szakaszok között, tekintsd a jelenségeket álmoknak (?fantomoknak). Gyakorold az eggyéválást, az adást és elfogadást egyidejűleg. Tedd ezt, a légzésed figyelése által. Három akadály, három méreg, a tisztaság három alapja. Minden viselkedési helyzetben gyakorolj a kijelentések szerint.

A vallás nem tudomány … nem tudomány abban az értelemben, ahogy a fizika, a matematika, a kémia az. Tudomány mégis, mert ez az utolsó tudás: a tudomány szó azt jelenti, tudás. Ha a vallás nem tudomány, mi más lehet? A vallás a legmagasabb szintű tudás, a legtisztább tudás. A hétköznapi értelemben vett tudomány ismeret, nem tudás: a vallás a tudás maga. A hétköznapi értelemben vett tudomány tárgy-irányultságú – megismer, ennél fogva ismeret. A vallás nem, nincs tárgya, semmit sem ismer. A tudás önmaga tudatában van, ahogy a tükör is csak visszatükröz. A vallás végképp mentes minden tartalomtól, így a vallás nem ismeret, hanem tudás. A tudomány alacsonyabb, a vallás magasabb szintű tudás. A vallás a VÉGSŐ FILOZÓFIA: a végső tudás. A kettő közötti különbség nem a szellemben van – a szellem ugyanaz, a tényleges különbség a tisztaság. A tudomány sok sárral keveredett. A vallás a tiszta lényeg, a tiszta illat. A sár eltűnt, a lótusz megjelent. Az utolsó fázisban még a lótusz is eltűnik és csak az illat marad. Ez a tudás három fázisa: a sár, a lótusz, végül az illat. A vallást nem lehet megérteni, mert nincs tárgya - mégis fel lehet fogni. Nem lehet elmagyarázni, de meg lehet tapasztalni. A vallás mibenlétét nem lehet átadni, mert nem lehet információvá egyszerűsíteni, de meg lehet mutatni az utat, az útvonalat felé – ujjak, amelyek a Holdra mutatnak. Nyilvánvalóan az ujjak nem azonosak a Holddal, mégis mutathatnak a Holdra. Atishától származik „Az elme edzésének hét pontja”, melyek ujjak - hét Holdra mutató ujj. Ne hagyd, hogy az ujjak fogva tartsanak, ne válj túlságosan megszállottá. .?. (That is not the point, that will be missing the point). Használd az ujjakat és felejts el őket, nézz arra, amerre az ujjak mutatnak. Ha látod a Holdat, ki törődik az ujjakkal? Ki emlékszik rájuk? Automatikusan lényegtelenné válnak, eltűnnek. Ezért, azok számára, akik megtapasztalták a vallást, valamennyi „szent irat” véglegesen haszontalanná válik, minden módszer lényegtelen lesz. A célba érve az oda vezető út, feledésbe merül. Olyan mester, mint Atisha, ritkaság. Ritka abban az értelemben, hogy három megvilágosodott mester tanította. Előtte és azóta sem történt soha ilyen. Három megvilágosodott mester tanítványának lenni egyszerűen hihetetlen – mert már egy megvilágosodott mester elég. E történet – hogy három megvilágosodott mestertől tanult – jelentősége átalakító. Igaz és történelmi is. Atisha sok-sok évig élt a három mester mellett. Az első Dharmakirti, egy nagyszerű buddhista misztikus. Megtanította neki az elmenélküliséget, ürességet, megtanította neki, hogyan érje el a gondolatnélküliséget, hogyan szabaduljon meg mindentől, ami az elméjében van, hogy tartalommentessé váljon.

2

A második mester Dharmarakshita, egy másik buddhista misztikus, megtanította a szeretetre, az együttérzésre. A harmadik mester Yogin Maitreya, szintúgy buddhista misztikus megtanította annak a művészetére, hogy hogyan vegyük át mások szenvedését, a szívünkbe eresztve azt: CSELEKVŐ SZERETET. Mindez azért történhetett meg, mert mindhárman nagyon jó barátok voltak. Együtt kezdték a keresést, az úton együtt maradtak és mikor megérkeztek még mindig együtt voltak. Atisha Dharmakirti tanítványa lett. Dharmakirti azt mondta neki: „Megtanítom neked az első szabályt, de a másodikért menj Dharmarakshitához és a harmadikért Yogin Maitreyahoz. Ily módon a végső valóság mindhárom arcát megismered, isten három arcát - a háromságot, a TRIMURTI-t. Ebben a formában valamennyi arculatot azon személy által fogod megismerni, aki az adott szempontból a legtökéletesebb”. Ez a három út, amelyen keresztül az emberek elérhetik a legvégsőt. Ha az ürességen keresztül éred el, a másik kettő is a sajátoddá válik, de a te utad mégis az üresség útja lesz – többet fogsz tudni az ürességről, így az ürességen lesz a hangsúly bármit is tanítasz majd. EZ történt Buddha esetében is. Ő az ürességen keresztül érkezett meg, így az egész tanítása ürességirányult lett. Buddha tanításában nincs isten, mert isten egy gondolat, egy tartalom, egy dolog – isten is valami, és Buddha a valami eldobása által érkezett meg, az által, hogy teljesen kiüresítette az elméjét, így istennek sem volt hely benne, ahogy bármi másnak sem. Az ő útja a tiszta NEGATíV ÚT. Ugyanez a helyzet Dharmakirtivel. Az üresség tökéletes mestere volt, az üresség páratlan mestere. Amikor Atisha megtanulta hogyan üresedjen ki, mestere azt mondta neki: Jobb lesz neked, ha következő lépésben elmész Dharmarakshitához, mert ő egy teljesen más úton érkezett meg. Épp úgy, ahogy az Everestet is különböző oldalról mászhatod meg, ő egy teljesen más úton érkezett meg, az együttérzés útján. Én is megtaníthatom neked ezt, de tudásom erről az útról, csak a céltól való visszapillantás tudása”. „Én az üresség ösvényén érkeztem meg. Ha egyszer megérkeztél a csúcsra, visszanézhetsz és láthatod valamennyi odavezető utat, mind beláthatóvá válik. Mégis, követni egy utat, annak minden vonatkozásában, minden részletében, apró részletében egy teljesen más dolog”. Az utakra nézni a hegycsúcsról, vagy egy helikopterből teljesen különböző látványt nyújt - madártávlati kép. Dharmakirti azt mondta: „Ha nem lenne elérhető senki más, megtanítanám neked a másik kettőt is. De ha egy olyan ember, mint Dharmaraksita itt van, a szomszédom, a mellettem lévő barlangban lakik, jobb, ha hozzá mész”. Elsőre üressé kel válni, teljesen üressé, mégsem szabad az ürességhez ragaszkodni, máskülönben soha nem fogod megismerni a vallás pozitív kifejeződését. Az életedből hiányozni fog a költészet, a megosztás öröme, üres maradsz. Lesz egyfajta szabadságod, de a szabadságod csak egy valamitől való szabadság lesz, nem valamiért való szabadság.
3

Hacsak a szabadság nem mindkettő – valamitől való szabadság és valamiért való szabadság együtt – valami hiányzik, a szabadságod szegény lesz. Önmagában, szabadnak lenni valamitől, szegényes formája a szabadságnak. A valódi szabadság akkor kezdődik, amikor szabad tudsz lenni valamiért. Amikor énekled a dalt, táncolsz, ünnepelsz és elkezdesz túlcsordulni. Ez az együttérzés. Az ember, szenvedésben él. Amikor az elme eltűnik, a szenvedés átalakul együttérzéssé. A kínszenvedés azt jelenti, hogy egy koldus vagy, kolduló tálkával; mindenkitől egyre többet és többet kérsz, kihasználsz másokat. A kapcsolataid semmi másról nem szólnak csak a többiek kihasználásáról – fortélyos eszköz mások tulajdonlására, nagyon okos stratégia a dominanciára. Ha a fejedben élsz, szenvedésben, az egész életed erőpolitika; még a szereteted is, a jótetteid, a humanitárius munkád is semmi egyéb, mint erőpolitika. Mélyen belül, él a vágy, hogy mások felett hatalmat gyakorolj. Mikor az elmétől megszabadulsz, ugyanaz az energia, együttérzéssé válik és minden teljesen új fordulatot vesz. Ez már nem koldulás, császárrá válsz, elkezdesz adni. Ekkor mondhatod, hogy van valamid – ami mindig is meg volt, de az elme miatt nem voltál tudatában. Az elméd úgy működött, mint a sötétség körülötted, nem voltál tudatában a benned lévő fénynek. Az elme egy koldus illúzióját hozta létre, miközben egész idő alatt császár voltál. Az elme egy álmot gyártott, a valóságban sohasem volt szükséged semmire. Már minden adott volt. Minden, amire szükséged van, amire csak szükséged lehet már adott. Isten benned van, de az elméd miatt – az elme: álom, vágy – soha nem nézel befele, csak rohansz kifele. Önmagad háttérben tartod, figyelmed pedig a külvilágra irányítod, erre összpontosítasz. Az elme mindig erről szól: a szemeinket a külvilágra függeszteni. Meg kell tanulni a figyelemnek ezt az irányát megváltoztatni. – szabadabbá, kevésbé merevvé, plasztikusabbá tenni, hogy befelé tudjon fordulni. Ha egyszer már megláttad ki vagy, a koldus eltűnik. Tulajdonképpen sohasem létezett, csak egy álom volt, egy idea. Az elme hozza létre minden gyötrelmedet. Ha az elme eltűnik, vége a gyötrelemnek - történetesen tele vagy energiával. Az energiának pedig szüksége van a megnyilvánulásra, a megosztásra; szeretne dallá, tánccá, egy ünneppé válni. Ez az együttérzés: elkezdesz megosztani. Az együttérzést Atisa Dharmarakshitatól tanulta. Az együttérzésnek két arca van. Ezek közül az egyik, a nem-cselekvő együttérzés: a meditáló barlangjában, csendben ülve, együttérzését a teljes létbe sugározza. Ez azonban nagyon passzív módja az együttérzésnek. Ahhoz, hogy részesülj belőle, el kell menned hozzá, ő nem fog hozzád jönni, hogy megoszthassa veled örömét. Ő semerre sem fog mozdulni, egyetlen aktív lépést sem fog tenni mások irányába, nem fogja keresni azokat, akikkel megoszthatná táncát – várni fog.

4

Ez az együttérzés nőies megnyilvánulása: épp olyan, ahogyan egy nő vár – soha nem kezdeményez, soha nem megy oda a férfihez. Lehet, hogy szereti a férfit, de sohasem lesz az első, aki azt mondja „szeretlek”. Várni fog; reménykedni, hogy egyszer – előbb vagy utóbb – a férfi lépni fog. A nő a nem-cselekvő, passzív szeretet, a férfi a cselekvő, kezdeményező. Ugyanígy, az együttérzés is lehet női és férfi minőségű. Atisha Dharmarakshitatól tanulta meg, hogyan lehet a létbe nőies módon szerelmesnek lenni. Még egy lépésre azonban szükség volt, így Dharmarakshita azt mondta Athisanak: ”Menj most Yogin Maitreyahoz – e három mester egymás szomszédságában élt -, és tanuld meg, hogyan alakítsd át szunnyadó energiádat aktívvá, hogy a szeretet cselekvővé, élő szeretetté váljon”. Ha egyszer a szeretet aktív, az együttérzés aktív és túljutottál az igazság mindhárom dimenzióján, akkor mindent megismertél. Megismerted a teljes ürességet, megismerted az együttérzés születését és megismerted az együttérzés kisugárzását. Az élet akkor válik teljessé, amikor mindhárom megtörtént. Atisha három megvilágosodott mestertől tanult, ezért úgy ismerik, mint „A háromszorosan nagy Atisha”-t. Hétköznapi életéről semmi többet nem lehet tudni. Azt sem, hogy hol és mikor született pontosan. Valamikor a XI. században élt, Indiában született, ám ahogy szeretete cselekvő szeretetté alakult, elindult Tibet felé, mintha egy nagy mágnes vonzotta volna oda. A Himaláyában elérte a megvilágosodást (attained) és soha nem tért vissza Indiába. Tibetbe vonult el, és szeretetét Tibetre sugározta. Teljesen átformálta Tibet tudatosságát/a tibeti tudatosságot. Csodatévő volt, bármihez nyúlt arannyá változott. Egyike volt a világ által valaha ismert legnagyobb alkimistáknak. „Az elme edzésének hét pontja” az alapja annak a tanításnak, amelyet Tibetre hagyott – egy ajándék Indiától Tibetnek. India nagyszerű ajándékokat adott a világnak. Atisha, egyike ezeknek. Ahogy Kína Bodhidharmat Indiának köszönheti, Tibet Atishat - és végtelenül hálás ezért az emberért. Ez a hét pontból álló tanulmány – a legrövidebb, amit találhatsz – óriási értékű. Meditálj valamennyi kijelentésén. A vallás egésze van beléjük sűrítve, és neked kell kibontanod őket. Olyanok, mint a magok, sok mindent tartalmaznak. Lehet, hogy látszólag nem így tűnik, de abban a pillanatban, ahogy a mélyére hatolsz egy-egy állításnak, amikor szemléled majd, meditálsz rajta, és kísérletezni próbálsz vele, meglepődsz – életed legnagyobb kalandja kezdődik.

5

Az első szútra: Elsőre, ismerd meg a bevezetőket.
Mik a bevezetők? Először is: az igazság. Az igazság nem olyan valami, amit létre kell hozni, nem olyan valami, ami messze van. Az igazság itt van és most. Az igazság körülvesz, ahogy az óceán körülveszi a halat. Lehet, hogy a hal nincs ennek tudatában, mégis, ha egyszer az óceán létének tudatára ébred, a hal megvilágosodik. A hal nem tudatos, nem lehet tudatos, mert az óceánban született, mindig is ott élt, része az óceánnak, ahogy minden hullám is része az óceánnak. A hal is egy hullám – egy kicsit szilárdabb hullám, de az óceánból született, benne él és egy napon eltűnik benne. Lehet, hogy a hal sohasem fog az óceán tudatára ébredni. Ahhoz, hogy megismerj valamit, egy kis távolság szükséges, perspektíva. De az óceán oly közel van, hogy a hal nem feltétlenül érzékeli. Az igazsággal is ez a helyzet, de használhatod helyette az isten szót, ha akarod. Tehát: az istennel is ez a helyzet. Ez nem az a valami, ami távol van, így hát nem tudunk róla; azért nem, mert nem messze van, hanem nagyon közel. Azt sem mondhatjuk, hogy közvetlen közel van, mert te vagy az. Ő benned van és mégis nélküled: ő a mindenség. Ez az első dolog, melynek meg kell engedni, hogy mélyen a szívedbe hatoljon: az igazság már létezik, benne élünk. Ez a legalapvetőbb dolog, amivel kezdeni kell. Nem felfedezni kell, nincs elfedve. Mindaz, amire szükség van, egy újfajta figyelem, ami hiányzik belőled. Az igazság ott van, de nem vagy tudatos, nem vagy figyelmes, nem vagy éber. Nem tudod hogyan nézz, hogyan érzékelj, nem tudod hogyan láss. Van szemed, de még vak vagy, van füled, de még süket vagy. Az első bevezető tehát: az igazság léte. A második bevezető: az elme az akadály. Semmi más nem tart vissza az igazságtól, csak a saját elméd. Az elméd körülvesz, mint egy film pergő kockái - a film teljesen leköt, elkápráztat. Ez azonban csak fantázia, ami körülvesz, egy folyamatos történet, amely megállás nélkül folytatódik – nélküle hiányérzeted lenne, mivel ennyire elkápráztatott. Az elme azonban csak fantázia, egy álmodási készség. Az elme nem más, mint álmok sorozata --- álmok a múltról, álmok a jövőről, álmok arról, hogy hogyan alakuljanak a dolgok, nagy ambíciók, célok álmai. Az elme álmokkal és vágyakkal telített, és körülvesz, mint a Kinai Nagy Fal. Mindezért, a hal nem ébred tudatára az óceánnak. A második bevezető: az elme az egyetlen akadály. A harmadik pedig: az elmenélküliség az ajtó. Az elmenélküliséget Atisha BODHICHITTA -nak nevezte. Ha kedved tartja, fordíthatod buddha-tudatnak, buddha-tudatosságnak is, ahogyan hívhatod krisztus-tudatnak vagy akár krisna-tudatnak - bármelyik elnevezést használod, lényegbeli különbség nincs közöttük. A bodhichitta alapminősége, az elmenélküliség. Paradoxonnak tűnik: elme, az
6

elmenélküliség állapotában. Mégis a jelentése teljesen világos: tartalommentes, gondolatmentes elme. Emlékezz a bodhichitta szóra. Atisha azt mondja: a vallás minden erőfeszítése, a vallás teljes tudománya semmi egyéb, mint igyekezet a bodhichitta, a buddha-tudatosság megvalósítására. Olyan elme megvalósítása, amely képes az elmenélküliség állapotára, amely már nem álmodik, nem gondolkodik többé, egy elme, amely csak tudatosság, tiszta tudatosság. Ezek a bevezetők.

A második szútra: Gondold, hogy minden jelenség álom.
És most kezdődik a munka. Atisha nagyon tömör, magszerű. Egy szútra, olyan, mint egy vezérfonál, egy nyom, utalás melyet követned kell, hogy a lényeget megfejtsd. Gondold, hogy minden jelenség álom. Minden, amit látsz, minden, amit tapasztalsz: „jelenség”. Minden, ami valaha megtapasztalható, jelenség. Ne feledd, nem csak a világ dolgai lehetnek jelenségek és álmok, hanem a tudatosság, az elme termékei is. Lehetnek nagyszerű spirituális tapasztalatok. Láthatod, amint a kundalini emelkedik benned: de ez is jelenség – egy gyönyörű álom, nagyon édes álom, de ugyanúgy csak álom. Láthatod, amint hatalmas fény árasztja el a létezésed, de ez a fény is csak jelenség. Láthatsz lótuszokat kivirágozni benned, miközben nagyszerű illat tölt el: de ezek is jelenségek, mert mindig a néző vagy, sohasem a nézett, mindig a kísérletező és sohasem a tapasztaló, mindig a megfigyelő és sohasem a résztvevő. Minden, ami tanúsítható, minden, ami látható, észlelhető, jelenség. Anyagi jelenség, pszichológiai, spirituális – mind azonosak, nincs szükség különbségtételre. Az alap, amire emlékezni kell mindig: minden, ami látható, csak egy álom. Gondold, hogy minden jelenség álom. Ez egy rettenetesen erőteljes módszer. Kezdj szemlélődni ily módon: ha mész az utcán, elmélkedj azon, hogy a melletted elhaladó emberek csak egy álom részei. Az üzletek, az árusok, a vevők, a jövő-menő emberek mindez egy álom. A házak, a buszok, a vonat, a repülő – mind csak álom. Azon nyomban meglep majd, egy rendkívül fontos, benned végbemenő esemény. Egyszer csak, abban a pillanatban, amikor majd azt gondolod ”minden egy álom”, mint egy villanás, egy vízió fog megjelenni: „Én is egy álom vagyok”. Mert ha a nézett egy álom, akkor ki az „Én”? Ha a megfigyelés tárgya egy álom, akkor a megfigyelő is egy álom. Ha az objektum valótlan, hogyan lehet a szubjektum az igazság? Lehetetlen. Ha mindenre úgy tekintesz, mint egy álomra, egyszer csak azt találod majd, hogy valami kicsúszik a létezésedből: az ego ideája. Ez az egyetlen út, az ego elvetésére és a legegyszerűbb. Próbáld ki -

7

meditálj ily módon. Ha újra és újra így meditálsz, egy nap a csoda megtörténik: befelé nézel és az egot nem találod majd. Az ego egy melléktermék, egy mellékterméke annak az illúziónak, hogy amit látsz az igaz. Ha azt gondolod, hogy bárminek a tárgya valós, akkor az ego létezhet. Az ego egy melléktermék. Ha azt gondolod, hogy az objektumok álmok, az ego eltűnik; ha folyamatosan arra gondolsz, hogy minden álom, akkor egy éjszaka álmodban meglepődsz: hirtelen emlékezni fogsz arra, hogy ez egy álom. Rögtön, ahogy ez eszedbe jut, az álom eltűnik, és első alkalommal fogod megtapasztalni mélyen alvó önmagadat, most már ébren – paradox tapasztalat, de nagyon hasznos. Ha egyszer láttad az álmaidat szertefoszlani, mert tudatára ébredtél álom mivoltuknak, a tudatosságod új „ízzel” gazdagodik. Másnap reggel egy teljesen új minőségben fogsz felébredni, olyanban, amilyet soha nem ismertél azelőtt. Ez lesz az első felébredésed. Tudni fogod, hogy az eddigi, reggeli ébredéseid tévedések voltak, nem voltál igazán felébredve, az álmok folytatódtak – az egyetlen különbség az, hogy sokáig csukott szemmel álmodtál, ettől kezdve pedig, már nyitott szemmel. De ha egyszer már az álom eltűnt, mert tudatodra ébredtél, egyszerre csak az álmaidban is tudatos leszel … emlékezz: tudatosság és álom, nem léteznek egyszerre. Egyik oldalon a tudatosság születik, a másikon az álom szertefoszlik. Ha éberré válsz alvás közben, másnap olyan fontos dolog történik, hogy nem lehet mihez hasonlítani. Semmi ehhez foghatót még nem tapasztaltál. Szemeid oly tiszták lesznek, oly áttetszők, hogy minden pszichedelikusnak tűnik majd, színesnek és élőnek. Úgy találod majd, hogy még a kövek is lélegeznek, lüktetnek, még a köveknek is lesz szívverésük. Ha felébredsz, a teljes létezésnek megváltozik a minősége. Egy álomban élünk. Alszunk még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy ébren vagyunk. Gondold, hogy minden jelenség álom. Először az objektumok elveszítik objektivitásukat, másodszor a szubjektumok elveszítik a szubjektivitásukat és ez, a transzcendensbe visz. A tárgy nem fontos többé – ha a tárgy nem fontos többé, akkor mi marad? Egy transzcendentális tudat: bodhichitta – csak a szemtanúság, az én és te ideáitól mentesen, csak egy tiszta tükör, ami visszatükrözi azt, ami előtte van. És isten nem más, mint az, ami.

A

harmadik szútra: természetét.

Elemezd

a

meg

nem

született

tudatosság

Most már tudod mi a tudatosság. Megismerted a transzcendentális tudatosságot, ahol az objektumok és a szubjektumok nem léteznek többé.

8

Megismerted első alkalommal ezt a tisztaságot, ezt a kristálytiszta tükröt. Most elemezd ennek a tudatosságnak a természetét. Nézz bele, nézz mélyen bele. Amennyire csak lehetséges, vedd rá magad egy teljes éberségre. Ébredj fel és láss - akkor majd elkezdesz nevetni, mert látni fogod, hogy sohase volt születés és sohase lesz halál. Ez a meg nem született és hallhatatlan tudatosság. Mindig is itt volt, örök, idő nélküli. Pedig mennyire féltél a haláltól, az öregkortól és megannyi ezeregy dologtól, és sohasem történt semmi: minden egy álom volt. Ezt látva mosolyogsz, nevetsz egyet. Az egész életed mostanáig nevetséges, abszurd volt. Feleslegesen féltél, feleslegesen voltál mohó, feleslegesen szenvedtél. Lidércnyomásos éjszakában éltél, és azt te hoztad létre. Elemezd a meg nem született tudatosság természetét ... … és szabad leszel minden nyomorúságtól, minden szenvedéstől, pokoltól. és

Negyedik szútra: Engedd a gyógyírt szabadon, a maga útján.
És most, próbálj nem ragaszkodni a gyógyszerhez, a módszerhez, mert ez a kísértés megjelenik. Ez az utolsó kísértés, a legutolsó próbálkozása az elmének a túlélésre. Még egy utolsó próbát tesz, és hátulról támad. Mielőtt végleg eltűnne, még tesz egy kísérletet és ez a módszertől való függés – az a módszer, hogy azt gondolod, hogy minden jelenség egy álom. Míg ide elértél, akkora élményben volt részed, olyan mélyen megtapasztaltad a valóságot, hogy természetes módon ragaszkodni szeretnél hozzá. De ha függő maradsz, újra visszatértél ugyanarra az öreg útra: az elme visszatért a színleléshez. Ragaszkodj bármihez, és az elme visszatér, mert az elme: függőnek lenni. Tarts meg bármit, függj bármitől, és az elme visszatér, mert az elme függőség, rabszolgaság. Tulajdonolj bármit – akár egy spirituális módszert, egy meditációs módszert – tulajdonossá válva te is tulajdonított leszel általa. Nem számít, hogy az pénz, vagy rendkívüli jelentőségű meditációs módszer. Bármit tulajdonolsz, te is tulajdonított leszel általa, és félni fogsz, hogy elveszíted. Egyszer egy szufi misztikust hoztak hozzám. 30 éve folyamatosan a ZIRK szufi módszert használta és nagyszerű tapasztalatokra tett szert. Bárki láthatta, még egy hétköznapi ember is észrevette, hogy ő egy teljesen más világban él. Látszott a szemében, ragyogtak a boldogságtól. Az egész létezését áthatotta a kívülállóság. A tanítványai hozták el hozzám, és azt mondták: „A mesterünk egy megtestesült lélek. Mit mondasz róla?”. Azt mondtam: Hagyjátok itt a mestereteket három napra velem, utána gyertek vissza.

9

A mester velem maradt három napig. A harmadik napon nagyon dühös volt és azt mondta: Tönkre tetted 30 évi munkámat. Én egy egyszerű dolgot mondtam neki – csak Atishanak ez a szutráját: Engedd a gyógyírt szabadon, a maga útján. Azt mondtam: „Harminc évig ugyan arra a dologra emlékeztél, arra, hogy minden isteni. A fa isten, a kő isten, az ember isten, a kutya, minden isten – harminc évig folyamatosan erre emlékeztél.”. Mire ő tényleg tett egy őszinte próbálkozást és azt válaszolta: „Igen.”. Erre én: „Most ne emlékezz tovább! Meddig akarsz még emlékezni? Ha már eddig ez volt, legalább most ne emlékezz tovább, lássuk, mi történik. Ha minden megtörtént, akkor is meg fog maradni, ha abbahagyod az emlékezést.”. Ez olyan logikus volt, hogy egyetértett: „Megtörtént”. Ekkor azt mondtam: „Akkor próbáld meg, és három napig felejtsd el az emlékezést, ne emlékezz!”. Azt felelte: „Nem tudom abbahagyni, automatikussá vált.”. Válaszom: „Csak várj, és próbáld ki!”. Legalább két napig, 48 óráig tartott, míg elérte, hogy ne emlékezzen. Nehezére esett nem emlékezni, mert automatikussá vált számára. Nem volt szükség a szándékos emlékezésre, mert harminc évig emlékezett, egyszerűen olyan volt, mint egy felszín alatti áramlat. De 48 óra alatt sikerült elérnie, hogy ne gondolkodjon. A harmadik nap reggelén nagyon dühös volt és azt mondta: „Mit tettél? Minden gyönyör eltűnt. Nagyon közönségesen érzem magam. Pont úgy érzem magam, ahogy harminc évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a gyakorlást!”. Elkezdett sírni a dühtől és a szomorúságtól, folytak a könnyei, és folytatta: „Add vissza a módszeremet – kérlek, ne vedd el!”. Azt válaszoltam: „Figyelj! Ha mindez ennyire módszerfüggő, akkor semmi sem történt, csak egy illúzió, amelyet a folyamatos emlékezéssel hoztál létre. Ez semmi egyéb, mint önhipnózis.”. Minden nagy mester azt mondja, hogy egy nap el kell vetned a módszert … és minél hamarabb dobod el, annál jobb. Abban a pillanatban mikor megérkezel, amikor a tudatosság megvalósul benned, azonnal dobd el a módszert. Figyelj: ez csak a 4. szútra. A harmadik szutrában Atisha azt mondja: Vizsgáld, a meg nem született tudatosság természetét, majd rögtön a negyedikben: Engedd a gyógyírt szabadon, a maga útján. Nincs több vizsgálat, nincs több irányított figyelem, nincs már emlékezés arra, hogy minden álom. Ha egyszer a tudatosságot megízleled, légy gyors! Mert az elme nagyon fortélyos - lehet, hogy azt fogja mondani neked: Nini, te már nem vagy közönséges, már különleges vagy. Nézd, már elérted … nézd, Buddhává váltál, megvilágosodtál! Nézd, ez minden emberi lény célja, és nagyon ritka, millióból csak egy nyeri el! Te vagy az az egy a millióból! Az elme egyre csak hajtogatja ezeket az gyönyörű édes kis szamárságokat, és természetesen az ego visszatérhet. Elkezdheted nagyon jól érezni magad, szentebbnek, mint isten (??amilyen vagy??), különlegesnek, spirituálisnak, szentnek. És minden elveszett. A
10

gyógyszeren keresztül a betegség visszatért. gyógyszerbe, és a betegség újra megjelenik.

Kapaszkodj

bele

a

Egy módszer eldobásánál, nagyon ébernek kell lenni. Ha egyszer elértél valamit, azonnal dobd el a módszert, máskülönben az elméd azonnal belekapaszkodik a módszerbe. Így szól majd hozzád nagyon logikusan: "A módszer az, ami fontos". Buddha szokása volt, hogy újra meg újra elmondta a következő történetet: Öt idióta halad el egy falu mellett. Az emberek meglátván őket nagyon elcsodálkoztak, mert egy csónakot cipeltek a fejükön. A csónak igazán nagy volt, majdnem agyonnyomta a szerencsétleneket, szinte haldokoltak a súlya alatt. Az emberek megkérdezték őket: Hát ti meg mit csináltok? Erre a bolondok azt válaszolták: "Nem hagyhatjuk el ezt a csónakot. Ez az a csónak, amely a segítségünkre volt átkelni a túlpartról erre a partra. Hogyan is hagyhatnánk el? Ezért, és csakis ezért lehetünk most itt. E nélkül már régen meghaltunk volna még ott, a másik parton. Amikor az éjszaka közeledett, a túlsó partot ellepték a vadállatok. Teljesen bizonyos volt, hogy reggelre mind halottak leszünk. Soha nem hagyhatjuk el többé, örökre lekötelezettjei vagyunk. Ezentúl is tiszta hálával hordjuk ezt a csónakot a fejünkön. Mindig ez történik, mert minden elme idióta. Az elme maga az idióta. Az idióta szó eredete említésre méltóan gyönyörű. Az "idiocy" eredeti jelentése valami speciális, valami, ami csak a tiéd, valami bizarr. Ez tehát a szó eredeti jelentése: valami bizarr, excentrikusan működő. Az elme mindig excentrikus módon működik, az elme mindig idióta. Az igazán intelligens egyénhez nem tartozik elme. Az intelligencia az elmenélküliségből ered, az idiotizmus az elméből. Az elme hülye, az elmenélküli a bölcs. Az elme hiánya a bölcsesség, az intelligencia. Az elme hol a tudástól, hol a módszerektől, a pénztől, a tapasztalattól, hol ettől, hol meg attól függ. Az elmének támaszra, segítségre van szüksége, önmagában nem létezhet. Önmagában szétesik. Tehát az elme végső erőfeszítésképpen visszatér, amint elérsz némi tudatosságot. Azt mondja: "Nézd, már megérkeztünk". Abban a pillanatban, amikor valami belső hang azt mondja: „Megérkeztünk", óvakodj! Ekkor légy fokozottan éber, minden lépésednél légy maximálisan elővigyázatos! Engedd, hogy a gyógyszer a saját útját járja. Légy szíves, szállj le a gyógyszerről - a módszerről! Ezt hangsúlyozza J. Krishnamurti - de ez az ő első szútrája, holott a negyediknek kéne lennie. Ez az, amiben ő téved. Ez nem lehet az első szútra, mert miképpen dobhatnád el azt a módszert, amelyet sohasem használtál? Csak azt a módszert hagyhatod el, amit eddig gyakoroltál. Athisa sokkal logikusabb, sokkal tudományosabb J. Krishnamurti-nál. Én azt is értem azonban, hogy Krishnamurti miért hangsúlyozza ezt annyira. Attól fél, hogy amennyiben belemész az első három szútrába, akkor esetleg a negyedik sohasem jön el. Meglehet, hogy beleveszel az első háromba. Sokan elvesztek a kezdeteknél, az első lépéseknél, sokan

11

belevesztek a módszerekbe. Tehát neki óvatosnak kell lennie, nagyon óvatosnak. Az öt idióta cipelte a csónakot, Krishnamurti pedig a másik partról tanította őket: "Ne szálljatok a csónakba!” - túl veszélyes! - "Mert ha egyszer be találsz szállni, ki tudja, talán még majd a fejeden fogod cipelni azt. Kérlek, ne is szállj bele!". Nagyon sokan vannak, akik félnek beszállni a csónakba. A félelem a csónak használatától éppúgy hülyeség, nincs különbség. Az, aki fél beszállni a csónakba, ugyanaz a személy, mint aki cipelni fogja azt, máskülönben miért félne? Vannak régi barátaim, akik egész életükben Krishnamurtit követték. Eljönnek hozzám, és azt mondják: "Szeretnénk idejönni, de félünk az összes módszertől, amit csak tanítasz. Azok veszélyesek!". A módszerek azonban csak akkor veszélyesek, ha nem vagy éber; egyébként gyönyörűen használhatók. Csak nem gondolod azt, hogy a csónak veszélyes? Veszélyes, ha arra gondolsz, hogy ezentúl, örök hálád jeleként egész életedben a fejeden cipeled majd. Máskülönben csak egy tutaj, melyet használat után eldobsz. Az összes módszer csak egy tutaj, melyet használat után eldobsz. Csak használod és elhagyod, használod, és sohasem nézel vissza többé - mert nem szükséges, nem lényeges. Ez a két szélsőség. Az egyiket az öt idióta, a másikat pedig Krishnamurti követői alkotják. Egyikre sincs szükség. Az én hozzáállásom ez: Használd a csónakot, használd ezt a gyönyörű csónakot, használj annyi csónakot, amennyit csak bírsz; de használd tudatosan, éberen, és amint átérsz vele a másik partra, azonnal hagyd ott mindenféle kapaszkodás nélkül! Amíg a csónakban vagy, élvezd és légy neki hálás! Azonban amint kiszállsz a csónakból, mondj köszönetet és állj odébb.

Az ötödik szútra: A lényeg: helyezkedj az eredendő szemlélődés állapotába.
Amint a gyógyszert kidobtad, automatikusan letelepedsz a lényedben. Az elme ragaszkodik, soha nem engedi, hogy megpihenj benne. Az érdeklődésedet abba az irányba fordítja, valahol ott tartja, ahol-ami nem te vagy: a csónakok! Ha már nem kapaszkodsz semmiben, nincs hová menned - az összes csónakot elhagytad, és már sehová sem mehetsz, végére értél minden ösvénynek, nincs hová menned, az összes álmod és elhatározásod mind eltűnt, nincs már lehetőség a haladásra. A megnyugvás, a saját természete szerint következik. Csak gondolj a lazítás szóra! Csak legyél, telepedj meg, hazaérkeztél! A lényeg: helyezkedj az eredendő szemlélődés állapotába

12

Amint letelepedsz, a színtiszta tudatosság megjelenik erőfeszítés, módszer nélkül. Ha módszer kell a tudatossághoz, akkor az még mindig nem az igazi tudatosság, nem a tudatosság lényege, esszenciája, nem a természetes, spontán tudatosság. Akkor ez még mindig csak egy mellékterméke valamely módszernek, csak kifejlesztett, művi. Akkor az csak az elme mellékterméke, még nem az igazság. A lényeg: helyezkedj az eredendő szemlélődés állapotába Most már nincs mit tenned. Láss, légy, élvezz: csak ez a pillanat létezik - ez most, itt, a varjak a károgása ... és mindez a csend. Ha ismered ezt a derűt, tudod ki vagy, miről is szól a létezés egyáltalán. Patanjali szavaival szólva, ez a: "samadhi". Gautam Buddha ezt nevezi: "SAMBODHI"-nak, ez a "bodhichitta", Atisha tanításában.

E (meditációs) szakaszok álmoknak (?fantomoknak).

között,

tekintsd

a

jelenségeket

Athisa valóban nagyon tisztában van a tanítvánnyal. Tudja, hogy kezdetben, a lényedbe való megtelepedéssel szerzett tapasztalatok csak pillanatnyiak lesznek. Megnyugodva a lényedben, egy pillanatra megtalálod magad, de a következő pillanatban ez már tovatűnt. Kezdetben, ez valahogy így megy: egyik pillanatban együtt áradsz az ismeretlennel, együtt a varázslatossal, míg a másik pillanatban már sehol sincs. Az egyik pillanat minden illat, a másikban már hiába keresed, nem találod hova tűnt. Eleinte ezek csak futó bepillantások. Később, lassanként azonban egyre megbízhatóbbak lesznek, egyre tovább tartanak. Lassan, lassan, lassan, nagyon lassan megtelepednek mindörökre. Mielőtt azonban ez megtörténne, nem akarod majd engedni, hogy ezek természetessé váljanak, nem leszel képes elfogadni ezt - ez lesz a hiba. Ezért mondja Atisha: E szakaszok között... Amikor a meditációban ücsörögsz, a meditáció közben, mindez meg fog történni - aztán elmúlik. Mit kell hát tenni e meditációs szakaszok között? E (meditációs) szakaszok között tekintsd a jelenségeket álmoknak (? fantomoknak). A meditációs szakaszok között folyamatosan használd a módszert, de hagyd el, amikor elmélyülsz a meditációban. Ahogy a tudatosság egyre tisztábbá és tisztábbá válik, végül eljön a pillanat, amikor hirtelen teljesen kitisztul: ekkor dobd el, hagyd el a módszert, felejts el mindent a gyógyszerről, csak maradj ott és létezz. Kezdetben ez csak pillanatokra történik meg veled. Néha még akkor is bekövetkezik, amikor engem hallgatsz. Csak egy pillanatra, mint a szellő, átsuhansz egy másik világba, abba a világba, ahol nincs elme. Csak egy pillanatra – tudod, hogy tudod, de csak egy pillanatra. És újra felerősödik a sötétség, az elme az összes álmával együtt visszatér, visszatér az összes vágyával és hülyeségével együtt.

13

Egy pillanatra a felhők szétoszlottak és te megpillanthattad a napot. Most azonban azok újra összeálltak, sötétség vesz körül, a nap eltűnt. Ezek után, még a nap létezésében hinni is nagyon nehéz. Nagyon nehéz elhinni azt, hogy az, amit az előbb egy pillanatra megtapasztaltál, igaz volt. Lehet, hogy csak fantázia volt, lehet, hogy az elme ezt mondja: csak képzelődtél. Annyira elképzelhetetlen, annyira lehetetlennek látszik, hogy ez megtörténhetett VELED - az összes hülyeséggel az elmében, az összes felhővel és sötétséggel, megtörtént veled: egy pillanatra láttad a napot! Könnyen lehet, hogy ez meg sem történt, csak elképzelted, lehet hogy álomba zuhantál és akkor láttad. A meditációk között csónakot ismét. kezd elölről, légy a csónakban, használd a

Tekintsd a jelenségeket álmoknak. Atisha nagyon körültekintő a tanítvánnyal. Máskülönben szútra lenne az utolsó - vagy legfeljebb az ötödik: A lényeg: helyezkedj az eredendő szemlélődés állapotába Ha Atisha olyan ember lett volna, mint Bodhidharma, e tanulmány véget ért volna az ötödik szútránál, ha nem éppen a negyediknél: Engedd, hogy a gyógyszer a saját útját járja. A megtelepedés megtörténik magától. Bodhidharma nagyon fukar volt, nem használta volna az ötödiket, de Atisha nagyon körültekintő. Egykor Ő is volt tanítvány, úgyhogy ismerte a tanítványi lét nehézségeit. Három nagy mester tanítványa volt, ismerte tehát az összes nehézséget, amivel egy tanítvány szembekerülhet. Atisha zarándok volt - ismerte az összes problémát -, három út zarándoka. A lehetséges mindhárom úté. Ismerte tehát az összes problémát, nehézséget, az összes kelepcét és akadályt, amely szükségszerűen megjelenik a tanítvány útja során ezért ilyen figyelmes. Azt mondja: E szakaszok között... A meditáció eme pillanatai között, a teljes öröm, az üresség és tisztaság pillanatai közt, a létezés eme pillanatai között emlékezz arra, hogy minden csak álom, az összes jelenség csak álom. Használd ezt a módszert mindaddig, amíg a lényed örökké tartó megtelepedése meg nem történik. a negyedik

Hatodik szútra: Gyakorold az eggyéválást, az adást és elfogadást egyidejűleg. Tedd ezt a légzésed figyelése által. TRAIN IN JOINING, SENDING AND TAKING TOGETHER.DO THIS BY RIDING THE BREATH.Gyakorold az egyesítést, az "adok-kapok"-ot együtt. Tedd
ezt a lélegzéssel áramolva. Gyakorold az eggyéválást, az adást és elfogadást egyidejűleg. Tedd ezt a légzésed figyelése által

14

Az üresség megtapasztalása megtörtént - ezt tanulni. Eddig, az 5. szútráig, Atisha Dharmakirti-vel volt. Ezzel, azonban már mesteréhez Dharmarakshita-hoz.

az, amit meg kellett az első mesterével, továbbjutott második

Gyakorold az eggyéválást, az adást és elfogadást egyidejűleg. Tedd ezt a légzésed figyelése által Azt mondja: Kezdj könyörületes lenni. A módszer az, hogy amikor belélegzel - most jól figyelj, mert ez az egyike a legnagyszerűbb módszereknek -, tehát amikor belélegzel, képzeld azt, hogy a föld összes népének az összes szenvedését, nyomorát belélegzed. Az összes sötétséget, az összes negativitást, az összes poklot, amely mindenfele létezik, belélegzed - és engedd, hogy a szíved elnyelje mindezt. Meglehet, hogy olvastál vagy hallottál már a Nyugaton elterjedt úgynevezett "pozitív gondolkodás" híveiről. Ők ennek éppen az ellenkezőjét mondják - és nem tudják, hogy mit beszélnek. Azt mondják: "Amikor kilélegzel, dobd ki magadból az összes szenvedést, negativitást, és amikor belélegzel, lélegezd be az örömet, pozitivitást, boldogságot, vidámságot.". Atisha módszere ennek épp az ellenkezője: amikor belélegzel, lélegezd be a föld összes lényének szenvedését, fájdalmát - múlt, jelen és jövő. Ezután, amikor kilélegzel, lélegezd ki az összes örömödet, az összes boldogságodat, az összes áldást, amid csak van. Lélegezz ki, ömleszd magad a létezésbe. Ez a könyörületesség módszere: idd fel az összes szenvedést és áraszd ki az összes áldást. Meglepődsz majd, ha ezt teszed. Abban a pillanatban, amint a világ összes szenvedését magadba szívod, az már nem lesz szenvedés többé. A szív azonnal energiává alakítja. A szív egy átalakító erő: szívd be a szenvedést, az átalakul boldogsággá … aztán áraszd ki azt. Ha egyszer ezt megtanultad, hogy a szíved képes erre a varázslatra, erre a csodára, újra és újra meg szeretnéd tenni. Próbáld ki! Ez az egyike a leghasznosabb módszereknek. Egyszerű, és azonnali eredményt hoz. Tedd meg még ma, és lásd! Buddha és tanítványai megközelítései közül ez az egyik. Atisha is egyike az ő tanítványainak, ugyanaz a tradíció, ugyanaz a vonal. Buddha gyakran ismételgette a tanítványainak: "IHI PASSIKO: gyere és láss!". A buddhisták nagyon tudományos emberek. A buddhizmus, a föld legtudományosabb vallása, ezért a buddhizmus napról napra egyre jobban terjed a Földön. Amint a Föld egyre intelligensebbé válik, úgy lesz Buddha egyre fontosabb és fontosabb - és ez elkerülhetetlen. Ahogy egyre több ember lesz otthon a tudományban, Buddha vonzereje úgy lesz egyre nagyobb. Ő meg fogja győzni a tudományos elmét - azt mondja: "Bármit mondok, kipróbálhatod! Soha nem mondom azt, hogy: Hidd el. Azt mondom: Fedezd fel, gyakorold, és csak ha már te magad érzed, akkor bízzál benne. Máskülönben semmi szükség a hitre.”. Próbáld ki ezt a könyörületesség e szenvedést, és áraszd ki az örömöt. gyönyörű módszerét: vedd el a

Gyakorold az eggyéválást, az adást és elfogadást egyidejüleg.
15

Tedd ezt a légzésed figyelése által

Három akadály, három méreg, a tisztaság három alapja.
Három dolog van, ami vagy méreggé válik vagy alapja lehet a végtelen tisztaságnak. Atisha belső alkímiáról beszél. A méreg nektárrá válhat, a közönséges fém arannyá változtatható. Mi ez a három dolog? Az első az utálat, a második a ragaszkodás, és a harmadik a közönyösség. Az elme így működik. Minden iránt utálatot érzel, amit nem szeretsz, ragaszkodást érzel minden iránt, amit szeretsz, és közönyösséget minden iránt, amit se nem szeretsz se nem utálsz. Ez az a három dolog - az elme e között a három dolog között létezik. Az elmének nevezett szerkezetnek ez a három lába: utálat, ragaszkodás és közönyösség. Ha te ezek között élsz, akkor méregben élsz. Így tesszük pokollá az életet. Utálat, gyűlölet, ellenszenv, irtózás ezek alkotják a pokol egyharmadát. Ragaszkodásból, vonzalomból, kapaszkodásból, birtoklásból áll a pokol második egyharmada. Végül a közömbösség minden iránt, amihez nem vonzódsz, és amit el sem utasítasz - ez alkotja a harmadik részt, a pokol harmadik egyharmadát. Csak figyeld meg az elmédet, az elméd így működik. Állandóan ezt mondogatja: "Ezt szeretem, azt nem szeretem, és a többi meg nem érdekel!" Ez a három út, amelyen az elme mozog. Ez a kitaposott út, ez a megszokás. Atisha azt mondja: Ez az a három méreg, ami a tisztaság három alapjává is válhat. Hogyan lehetséges a három mérget átalakítani a tisztaság három alapjává? Úgy, hogy az együttérzés minőségét életre hívod Megtanulod befogadni a szenvedést. Ha a világ összes szenvedése beléd áramlik a lélegzeteddel, hogyan lehetnél elutasító? Hogyan lehetnél ellenérzéssel, közömbös bármi iránt is? És hogyan tudnál ragaszkodni akármihez is? Ha feltétel nélkül befogadod a világ összes szenvedését, feliszod azt, elnyeled a szívedben, és helyette fenntartások nélkül örömöt töltesz az egész létezésbe … nem csak egy bizonyos valakibe, emlékezz! Nem csak egy emberbe, hanem az összesbe: az összes lénybe, a fákba és kövekbe, a madarakba és a többi állatba, az egész létbe, az anyagiba és anyagtalanba - amikor mindenfelé feltétlen boldogságot árasztasz, hogyan ragaszkodhatnál hát? Ragaszkodás, utálat, közöny: mind eltűnik ezzel a kis technikával. És ezek eltűnésével a méreg nektárrá alakul, a rabszolgaságból szabadság lesz, és a pokol többé már nem pokol, hanem a mennyország. Abban a pillanatban, megtudod: éppen ez a test a buddha, pont ez a föld a lótusz paradicsom.

Az

utolsó, hetedik szútra: Minden gyakorolj a kijelentések szerint.

viselkedési

helyzetben

TRAIN WITH PHRASES IN EVERY MODE OF BEHAVIOR. ??? Gyakorolj a frázisokkal a viselkedés minden módján.

16

Atisha nem a „megfutamodó”. Nem az elszökést tanítja, nem mondja azt, hogy állj odébb azokból a helyzetekből, amelyeket nem szeretsz. Azt mondja: Meg kell tanulnod minden helyzetben bodhichitta-ként működni, megőrizni a buddha-tudatot - a vásártéren, a kolostorban, ha egy csomó emberrel vagy, ha egyedül vagy egy barlangban, barátok vagy ellenségek között, a családban, ismert emberekkel vagy idegenekkel körülvéve, emberek és állatok között. Mindenfajta helyzetben, mindenfajta kihívások közt meg kell tanulnod együtt érzően működni, meditációban – ezek, a különféle helyzetekben szerzett tapasztalatok fognak téged bodhichitta-ként egyre inkább éretté tenni. Ne menekülj el semmilyen helyzetből! Ha elszöksz, akkor valami mindig hiányozni fog belőled. Így, "bodhichitta"-ságod nem lesz annyira érett, annyira gazdag, mint lehetne. Éld az életet minden dimenziójában. Ez az amit én is tanítok neked. Éld az életet annak teljességében. Élni a világban, de nem azonosulni vele! Élj a világban, mint a lótuszvirág a vízben; ami a vízben él, de a víz nem érinti meg. Csak ekkor fog a bodhichitta virágozni, kinyílni benned. Csak akkor fogod megismerni a végső tudatosságot, ami nem más, mint a szabadság, az öröm, az örök vidámság, az áldás. Ha erre nem jössz rá, akkor lemaradsz az élet értelméről, pedig ennek tudatában lenni az egyetlen cél. Az egyetlen cél erre emlékezni! Emlékezz, Atisha szútrái nem filozófikusak, nem absztraktak, hanem tapasztalatiak, tudományosak. spekulatívak vagy

Hadd ismételjem meg: a vallás egy tudomány olyan értelemben, hogy a legtisztább tudás. Mégsem tudás abban az értelemben, ahogy a kémia és fizika az. Nem kifelé irányuló tudomány, hanem a befelé haladás tudománya. Nem a külső tudománya, hanem a belsőé. Ez a tudomány egy másik világba vezet, ez a tudomány az ismeretlenbe, megismerhetetlenbe visz. Ez a legnagyobb kaland, ami létezik. Ez egy hívás és egy kihívás mindazoknak, akiknek van bátorsága, van mersze, van intelligenciája. A vallás nem a gyáváké, hanem olyan embereké akik veszélyesen akarnak élni.

17

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful