You are on page 1of 3

János evangéliuma 13: 3-5. Filippi 2:1-4.

Ki vagyok?
Többféle definíció lehetséges:
1. amilyen vagyok, amim van, ahová tartozom + aminek a lehetősége megvan
bennem
2. egyediség + saját, speciális kontextus + titok
3. előre elkészített jócselekedetekre, feladatokra kapott értékek (sáfárság)
Mit teszek a rám bízott tálentumokkal, mit tesznek velem a rám bízott tálentumok?

Ki a másik?
Szintén többféle definíció van:
1. Amilyen most, aki számomra, akivé lesz
2. A másik ember = saját, speciális kontextusa + egyediség + titok
Minden emberközi kommunikációban megmarad valami az ’idegenségből’, ami
individualitásunk kiküszöbölhetetlen titkára utal. „Legmélyebb valóságom titok a
másik ember számára, de legmélyebb valóságomba én magam sem tekinthetek bele
teljesen. (Meulink-Korf – Rhijn, 2009, 65.)
Kontextus nem statikus, hanem dinamikus fogalom. „Az ember nem más, mint
kapcsolatok csomópontja.” (Exupery)
„A kontextus nem egyébb, mint lojalitások szövete.” (Böszörményi Nagy
Iván)
„Az ember mások kontextusában él -- némelyek mindig a kontextusunkhoz
tartoznak, mások csak időlegesen -- ugyanakkor ő maga is kontextus mások
számára. Akkor hát nem egyedülálló? Természetesen az, de egymagában nem
kapható.” (Meulink-Korf – Rhijn, 2009, 71)

A másik értékelése a felelősség megközelítésében


Hanneke Meulink-Korf – Aat van Rhijn: A harmadik, akivel nem számoltak

A felebarátért való felelősség nem szerződésen alapul. „Olyan felelősség ez, amire
rávettek minket.” (Levinas)

1
A másik ember igényén alapuló felelősségről van szó. Az ember alapvetően az
önfenntartásra, túlélésre, felülkerekedésre törekszik. Minden versenynek és harcnak
ez az alapja. A bibliai antropológiában az emberi viszonyokat jellemző alapszavak
(igazság, megbízhatóság, igazságosság, hűség) a szövetséggel állnak összefüggésben.
Ez a ’szerződés’ nem a felek jogait és kötelességeit írja elő, hanem olyan
kölcsönösséget jelent, amelyben helye van a ráadásnak (második mérföld,) az
ingyenesnek (irgalmas Samaritánus), a meg nem érdemeltnek (tékozló fiú), amelyben
nincs kikötés vagy számvitel. Ez a kölcsönösség a békére és a kötelességvállalásra
épül. Olyan szövetség, amilyet Dávid és Jonatán kötött, és amely mindkettőjüket egy
a hűség által meghatározott jogi viszonyra kötelezi. I. Sámuel 20, 8: „cselekedjél
azért hűséget a te szolgáddal.” (Meulink-Korf – Rhijn, 2009, 63.)

Az ember felelősségvállalása annál erősebb, minél sebezhetőbb a másik, minél jobban


’rámutalt’. Általában a sebezhető embert úgy képzeljük el, mint aki a gondoskodást
elfogadja, de nem ad. A másik ember, aki rám van utalva nem tárgya az én
gondoskodásomnak, hanem ő az, aki lehetővé teszi, hogy én felelős legyek, így járul
hozzá a mi együtt-létünkhöz.
Benne van, vagy lehet ezekben a kapcsolatokban a kölcsönösség is, de nem
cserekereskedés szerűen adunk azáltal, hogy elfogadunk és elfogadunk azáltal, hogy
adunk. De amit az egyik ad, nem ugyanazt adja vissza a másik a maga
hozzájárulásával. Elfogadni, a másik emberrel szemben eladósodni mindig nehezebb,
mint adni.
Ezek a helyzetek akkor állnak elő, amikor az egyik ember útja keresztezi a másikét.
De vajon én határozom,-e meg, hogy kivel találkozom? (lásd irgalmas Samaritánus)

Nem tudod bebiztosítani magad a csalódások ellen.

A lojalitás triádikus szerkezetű: minden kapcsolatban benne van a Láthatatlan


Harmadik is, akivel szemben felelős vagyok, és akinek számadással tartozom. Nincs
elementárisabb triáda, mint az együtt-létezés Isten színe előtt.

A másik értékelése a szeretet szerint


A szeretet kötelez arra, hogy megfordítsam a szokásos sorrendet:

2
sok érték van benne, tehát értékelem, szeretem
szeretem, és elkezdem felfedezni benne az értékeket
szeretem, és ettől elkezdenek aktiválódi benne az értékek, amiket Isten neki adott

A filozófia a bölcsesség szeretete. Az emberek közötti kapcsolatok filozófiája: a


szeretet bölcsessége. (Levinas, 1994, 146.)

A másik értékelése a közösség szerint

Az Újszövetség ’koinónia’ szava nem ugyanaz, mint a ’societas’(hasonló vagy


összehasonlítható emberek együttélése). A koinónia különböző emberek közösségét
jelöli. Ehhez a közösséghez bárki odatartozhat, anélkül, hogy őt másokhoz
igazítanánk, még akkor is, ha ez árt a családiasságnak.

Együtt mindig többek, színesebbek, teljesebbek vagyunk, mint külön, külön.

Nem mindig az a fontos, hogy milyen értékes emberek azok, akik egymás mellé
kerülnek. Az a lényeg, hogy mit hoznak ki egymásból.

Dr. Berszán Lídia


családterapeuta,
egyetemi docens
lberszan@yahoo.com