You are on page 1of 5

nemigaz hfghghm szenvedését és izzadását egyszerűen...

egyszerűen
megindítónak találom. Szerencséjevolt. Egyébként nyilván nem tudta,
hogy szerencséje van. Nyilván azt gondolta: „Ha egy kis szerencsémvan,
ezzel a vacakkal megkeresek ötven dollárt!” Évek óta az első eset, hogy
egy embert megindítónak tartok. Szeretnék tudni valamit erről az
emberről. Érdekelne, hogy miféle kellemetlenségei voltak, volt-enője,
vagy pedig egyedül élt. Nem humanizmusból érdekel: épp
ellenkezőleg.
Mert
ő
írta
ezt
a
dalt.S e m m i ke d v e m m e g i s m e r ke d n i v e l e – e g y é b ké n t l e h e t , h
o g y m á r n e m i s é l . C s a k s z e re t n é k n é m i felvilágosítást szerezni
róla, hogy néha, amikor meghallgatom a lemezt, gondolhassak rá.
Feltehetőlegfütyülne
rá,
ha
valaki
közölné
vele,
hogy
Franciaország hetedik legnagyobb városában, nem messze
a pályaudvartól, rá gondol egy férfi. Én azonban boldog volnék, ha a
helyében lehetnék; irigylem. Indulnomkell. Fölállok, de nem bírom elszánni
magam; szeretném énekelni hallani a néger nőt. Utoljára.A néger nő
énekel. Ők ketten megmenekültek: a zsidó férfi meg a néger nő.
Megmenekültek. Talán azthitték, hogy végérvényesen elvesztek, hogy
elmerültek
a
létezésben.
Rám
senki
sem
gondolhat
úgy,
minta h o g y a n é n g o n d o l o k r á j u k , i l y e n s z e l í d
o d a a d á s s a l . S e n k i , m é g A n n y s e m . E g y k i c s i t o l y a n o k a szeme
mben, mint a halottak, mint a regényhősök; megtisztultak a létezés
bűnétől. Nem teljesen, perszehogy nem – annyira csak, amennyire egy
ember képes rá. És ez a gondolat egészen feldúl; még ennyit
semreméltem. Érzem, hogy félszegen megsuhint valami, nem merek
megmozdulni, attól félek, hogy eltűnik.Valami, amit rég nem ismerek már:
valami örömféle.A néger nő énekel. Egyszóval mégiscsak igazolhatja
létezését az ember? Egy kicsit,
egészen kicsit? Roppantul
elbátortalanodom. Nem mintha olyan erősen reménykednék. Olyan
vagyok, mint az az ember,aki havas tájon utazott, majd megfagyott,
s aztán, hirtelen, belép egy langyos szobába. Azt hiszem, azilyen
ember mozdulatlanul megállna az ajtó mellett, még mindig fázna,
lassú borzongás futna végig atestén.Some of these daysYou’ll miss me
honey.Vajon nem kísérelhetném-e meg... Persze nem zenedarabról volna
szó... de nem kísérelhetném meg másműfajban?... Egy könyvnek kellene
lennie: máshoz nem értek. De nem történelmi munkának: a
történelemazzal foglalkozik, ami létezett – és egy létező sohasem
igazolhatja egy másik létező létét. Az volt a tévedésem, hogy föl
akartam támasztani Rollebon márkit. Másféle könyvet kellene írnom. Nem
nagyontudom, mit olyat, hogy a kinyomtatott betűk, az oldalak mögött
meg lehessen sejteni valamit, ami nemlétezik, ami fölötte áll a
létezésnek. Olyan történetet például, amilyen nem eshet meg
senkivel; egykalandot. És szép legyen és kemény, akár az acél, és aki
elolvassa,
az
szégyenkezzék
tulajdon
létezésén.E l i n d u l o k , b i z o n y t a l a n n a k é r z e m m a g a m . N e m m e re
k d ö n t e n i . H a b i z o n y o s v o l n é k b e n n e , h o g y tehetséges vagyok...
De soha, soha nem írtam efféle dolgot; történelmi tanulmányokat, azt igen
– és azok is, istenem!... Egy könyvet. Egy regényt. És akadnának

drámái. gondolkodókra. félig. mögöttem lenne. melyet a modern világban nehezen eligazodó. de mégis igényes olvasók jó része rendkívül vonzónak talált. amikor meggörnyedve ülök. kritikái. Felelőssége azonban nem korlátozódhat az egyénilét szférájára – Sartre 1945 körül jutott el ehhez a gondolathoz. Azily módon a világba vetett ember azonban szabad – sőt. ázott deszkaszag van: holnap esni fog Bouville-ban. s azt hiszem. akik elolvasnák a regényt. írókra. Ekképpen jelenik meg Sartre folyóiratának.Alkonyul. hogy létezzem. csakis múlt időben – elfogadnomönmagamat. mely meghaladja az egzisztencializmushatárait . A Sartre-féle gondolatrendszer jelentős hatással volt olvasókra. regényei váltottak kiállandó és szenvedélyes érdeklődést. Persze eleinte unalmas és fárasztó munka volna. nyilatkozatainak. Az új pályaudvar építkezésénerős. aki mindig kávéházban ücsörgött” – ésaz életemre gondolnának. a LesTemps Modernes-nek 1945-ös beköszöntő számában az elkötelezettség fogalma. magatartási modellt igyekezett kialakítani. minden közéleti gesztusa is – ezekben az években a szellemi élet egyetlen területén sem lehetett megkerülni a Sartre-jelenséget. alapérzése ennélfogva a szorongás. A Printania-szálloda első emeletén két ablakban kigyullad a fény. ahogyan én ennek a néger nőnek az életére: mint valami értékes. felelős a tetteiért.e n n e k a könyvnek segítségével.emberek. Lehet. úgy. és várom. Vége UTÓSZÓ Az 1946 és 1968 közti csaknem két és fél évtizednyi időszakban aligha ismerünk erősebb hatású s nagyobbhírű írót Jean-Paul Sartre-nál. Mi lehet a magyarázata ennek a különleges s Franciaország határain messze túlsugárzó sikernek? Elsősorban bizonyosan a filozófus-író könyveinek. hogyvonatra ülhessek – akkor talán gyorsabban ver majd a szívem. mert ha tételeit nem is fogadta el mindenki. pontosan ez a komor perc.bizonytalanná váló. És akkor. Vagyis folytonosan választásra kényszerül. ha eszembe jut ez a perc.” És sikerül majd – múlt időben. De azután elkövetkezne egy pillanat. Sartre szavával. és azt fogom gondolni magamban: „Azon anapon. nemcsak filozófiai munkái. fényéből rávetödne egy kicsi a múltamra is. Sartre nagy korszakábanrészben müvei. talán viszolygás nélkül gondolhatnék vissza életemre.meddig legendás dologra. tudja. melynek abszurd voltát előbbutóbb kénytelen fölismerni. akkor kezdődött minden. A kiindulás a közös élmény: az ember magára hagyottan él avilágban. hogy egyszép nap. Egy könyvet. de még inkább a nézeteit terjesztő és vulgarizáló sajtó révén széles körben elterjedtek azateista egzisztencializmus alapfogalmai. nem akadályoznameg benne. és hogy erezzem a létezésem. de a . esszéi. és azt mondanák: „Antoine Roquentin írta. tevékenységének az alaptémája: Sartre ugyanisolyan etikai. hanem érvényesülnie kell a közéletben is. szabadságra ítéltetett. az a vörös hajú pasas. amikor akönyv kész lenne. hanem minden megnyilatkozása.

kispolgári közegben leélt gyermekkor. Simone de Beauvoir számol be önéletrajzi sorozatának második kötetében. Sartre korai és váratlan elhallgatása. Antoine Roquentin. ott azután a háború s az ellenállás néhány éve. mely egész pályájánvégigkísérte. így például már első. A francia szellemi életben. A Sartre-jelenség – vagyis az életmű s a közélet kívülről egységesnek látott alakzata – azonban csak egy szakasza JeanPaul Sartre pályájának. A háború élménye.vita. 1938-ban közreadott művében. Az Undor kispolgári-értelmiségi hőse. az írás. vagy még egy évszázaddal korábban Voltaire:útbaigazítója. Előtte ott a döntő hatásokat adó. Vagyis ebben a remek regényben a Sartre. amelyről viszont Sartre élettársa. s maga az írás. vagy mondhatnánk úgy is: abban az alapvető ellentmondásban. az ellenállás korszaka . utána pedig. sokak számára nehezen érthető elhallgatásának oka azonban bizonyosan nem csak látásának megrosszabbodása. melya történelem súlyára ébreszti rá Sartre-ot és baráti körét. s amelyet írásaiban megfogalmazott. hamis humanizmust — élesen elutasít. hirtelen ráébred saját léte s az egész világ abszurditására.Sartre idő előtti elhallgatásának okát inkább abban az ellentmondásban kereshetjük. melynek már regény-volta is paradoxon. hiszen a filozófusnak készülő Sartreregényformában próbálja filozófiai mondandóját megfogalmazni. Korai. vallást.beszélgetések közreadásával jelezte testi és szellemi jelenlétét. ott a tanulóévek s az ifjúság többnyire gondtalan és vidám időszaka. amelyről az író A szavakban ad nagyszerű képet. Gigantikus méretű Flaubert-biográfiája óta(melynek utolsó kötete 1972ben jelent meg) Sartre ugyanis csak érdekes. s miután minden hamisvigaszt – társadalmi érvényesülést. a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben Victor Hugo. Sartreolyasfajta szerepet játszott ezekben az években. melynek. újra vágyó nemzedékeknek.jelenségnek szinte minden lényeges eleme adott: az abszurd lét. az eszmecsere többnyire az általa körülhatárolt területen zajlott. Az Undor -ban is. amelyet a fi lozófus-író avilágból kiolvasott. de kevéssé jelentős interjúk. A kor hatalmában. ott vannak még az utolsó évek. vagyis a siker évei után. hetvenöt éves korában elragadta. mestere volt az induló. s nem csak betegsége. a kapitalista társadalomnak s mindenmegnyilvánulásának radikális elutasítása. hullámai hagyományosan túlc sapnak az ország határain.mely végül is 1980 tavaszán. a létezéssel járó undor ellenében csak egyetlen kiútja marad: a művészet. mint amilyet a két világháború közti időszakban AndréGide.

Az egzisztencializmus alapfogalmainak következetes. világos és hatásos alkalmazása jellemzi a világszerte sikerrel játszott drámákat. a Zárttárgyalást. vagyis az egyénre koncentráló fi lozófi ához mindig is hű Sartre egyre inkább amarxizmus irányában tájékozódik. hogy az irodalom olyan formáinak müvelésére bírja. melyek minél közvetlenebbül s hatásosabban közvetítik eszméit. Az alkotóit azzal. Sartre s z i g o r ú k ö v e t k e z e t e s s é g e u g y a n i s n e m c s a k m á s r a é s m á s o k r a . m e r t p á l y a f u t á s a z e n i t j é n S a r t r e g y a k r a n v o l t szövetségese a haladó mozgalmaknak s a kommunista pártnak. Koncepciójának belső ellentmondásai azonban. ö n m a g á r a i s m i n d i g é r v é n y e s : feloldhatatlan ellent mondásainak következményeit becsületesen levonta. különösen utolsó nagy filozófiai művében.A L é t é s a S e m m i addig csak szűk körben ismert szerzőjét. gondolkodói és közéleti. melyek világhíressé teszik A fal.azután majd átrendezi a hangsúlyokat: Sartre ráébred a társadalmi cselekvés szükségességére. D e m e g h a t á r o z t a k ö z é l e t i t e v é k e n y s é g é t i s . c s a k ú g y. nemegyszer szembeállították korábbi szövetségeseivel. a Baudelaire-t. l e n d ü l e t e s e s s z é k e t . Ez a felismerés viszont nagyban meghatározza további alkotói. másfelől pedig A szavakban megfogalmazott kegyetlen alternatíva – írni vagy cselekedni – a szélsőballal kötött. a középkor végén játszódó Az ördög és a jóistent vagy adrámaírói pályát záró Altona foglyait. A dialektikus ész kritikáj á-b a n . Főként drámák és esszék születnek tehát. különösen 1968 óta. A t á r s a d a l m i c s e l e k v é s i g é n y e e r ő s e n b e f o l y á s o l t a g o n d o l k o d ó i f e j l ő d é s é t i s . m i n t a v i l á g o s o k f e j t é s ü . tevékenységét. Külső sikere kben s belső k u d a r c o k b a n g a z d a g p á l y á j á n a k a l i g h a n e m é p p . az Elektra-témát variáló Legyeket. szövetségének pillanatában az írásról történt lemondását eredményezte. a Saint-Genett vagy a Mi az irodalom? címet viselőt. . h i s z a z egzi sztencializmushoz.

Maradandóságr a számíthat viszont. a z intellektuális becsületesség. mely a cselekményes és az intellektuális próza mintaszerű ötvözete. á s i g a z s á g k e r e s é s . ami minden regényíró álma: egy konkrét. melyben Sartre-nak sikerült megvalósítania azt. nézetünk szerint. Szávai Jáno . hibái elismerésének készsége a legfontosabb s leghasznosabb tanulsága. Az Undor. egyik legkedvesebb költőjének. A szavak című önéletrajza. ahol az író talán leginkább elemében van. egyes esszéi. később majdnem mindig visszájára fordul.mely az író egy korszakának esztétikai mércéje volt.Sartre halálának pillanatában. a z o l v a s ó é r z e l m e i t i s m e g m o z g a t ó t ö r t é n e t b e n h i t e l e s e n s z ó l n i a z e m b e r l é t leglényegesebb kérdéseiről. Mallarménak gyönyörű szavával.e z a f a j t a s z e l l e m i t a r t á s . Sartre jó néhány prózai írása: novellái. amikor. köznapi. Sartren é h á n y n a g y s i k e r ű m ű v é n e k t ú l z o t t a n d i d a k t i k u s v o l t a m á r a d i v a t e l m ú l t a ó t a n y i l v á n v a l ó . hisz ez az a műfaj. s végül – de talán a legbizonyosabban – a pályát indító könyv. melyek közül A fal bizonyosan a század legszebb elbeszélései közé tartozik.„az öröklét Önmagává avatja” – önkéntelenül is arra gondolunk: a jelenség emlékén és hatásán túl vajon mi marad meg ebből az oly változatos. vonzó és egyenetlen életműből? A közvetlen hatás igénye. f e s z ü l t s é g g e l t e l i .