You are on page 1of 95

Zolnay János

Az általános iskolai szegregáció változásai, illetve a tanulói ingázás
szerepe a közoktatási szelekciós folyamatokban Pécsen
Kutatási zárótanulmány

Civitas Europica Centralis
Budapest, 2016

oldal |2

Összefoglaló
Ez a tanulmány a pécsi általános iskolai szegregáció változásait illetve az általános
iskolás diákok iskolák közötti ingázását vizsgálja, három teljes körű adatfelvétel
alapján. Legfőbb célja annak megértése és leírása, hogy milyen szerepe van a tanulók
nagymértékű ingázásának a közoktatási szelekciós folyamatokban, mi jellemzi az
iskolák ingázási játszmáit, mennyire sikeresek vagy sikertelenek a különféle
csoportokhoz tartozó diákok erőfeszítései, hogy ingázás révén javítsák közoktatási
pozíciójukat. A pécsi ingázási trendek számottevő mértékben eltérnek az országos
trendektől, mivel az alacsony státuszú és roma tanulók ingázási rátája jóval magasabb,
mint más városokban. De miközben az ingázó tanulók többségének sikerül lakóhelye
szerinti körzeti iskolájánál jobb iskolában tanulnia, az ingázó alacsony státuszú, és
mindenekelőtt a roma tanulók többsége kifejezetten rosszabb iskolában tanul, mintha a
körzeti iskolába iratkozott volna be; az ő ingázásukat az magyarázza, hogy magas
státuszú körzeti iskolájuk, amely minden megfontolás nélkül köteles lenne fölvenni őket
informálisan távolabbi és rosszabb iskolába szorítja ki őket. A tanulmány helyi
érvénnyel megkérdőjelezi azt az állítást, hogy a közoktatási szelekciós
mechanizmusokat kizárólag a magas státuszú diákok és iskolák kölcsönös választása,
illetve a magas státuszú diákok ingázási hajlandósága szabályozná. Az államosított
iskolák fenntartója éppúgy képtelen követni és kontrollálni a folyamatokat, mint
korábban az iskolafenntartó önkormányzat. A vizsgálat kiterjedt a pécsi óvodások
ingázására és az óvodások ingázásának irányára is.
Kulcsszavak: közoktatási szegregáció, szelekció, tanulói ingázás, térbeli és közoktatási
egyenlőtlenségek

oldal |3

Abstract
The paper aims to understand the function of primary school pupils’ high commuting
rate in towns and cities and its role in the school selection process. Based on the
analyses of a comprehensive survey conducted in a city I analysed the direction and
success of commuting pupils’ efforts to find better schools than their district schools. I
also intended to describe the commuting games of the primary schools. The results
indicate that in contrast to national trends the commuting rate of low status and Roma
primary school pupils is also very high in the city. But while most of commuting pupils
have managed to be enrolled at a better school than the ones in the close vicinities of
their homes, the majority of low status and Roma commuters definitely happen to attend
worse schools than those close to their home, because prestigious schools informally
displace them. My findings question the assertions that the selection mechanism of
public education is predominantly regulated by mutual choice of prestigious schools and
high status pupils. Schools and maintenance are unable to control the process even in
the centralised system.
Key words: educational segregation, selection, pupils’ commuting, spatial and
educational inequalities

oldal |4

Bevezetés
A pécsi általános iskolákban 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben végeztünk átfogó
felmérést1 a tanulók eloszlásáról, és – az utóbbi két felvétel során – az általános iskolás
tanulók ingázásáról. (Neumann és Zolnay 2008; Zolnay 2010) A második és a harmadik
vizsgálat a térbeli és közoktatási egyenlőtlenségek kapcsolatát vizsgáló kutatások
sorába illeszkedik. Pécs nem csak egyedülálló társadalom és településtörténete miatt
rendkívül izgalmas terepe az oktatáskutatásoknak, hanem azért is mert a helyi
oktatáspolitikának hagyományosan jóval több inkluzív, esélykiegyenlítő, szegregációt
mérséklő eleme van, mint a hasonló adottságú magyarországi nagyvárosoknak.
A három adatfelvétel elméleti keretei és kutatási kérdései
Az első, 2007 tavaszán végzett vizsgálat mindenekelőtt arra a kérdésre kereste a
választ, hogy milyen mértékű az intézményen belüli osztályszintű, illetve az
intézmények közötti etnikai szegregáció a városban. Összehasonlításként, akkor már
rendelkezésre álltak a PISA vizsgálatok eredményei, és az első és második
magyarországi országos reprezentatív közoktatási szegregációs vizsgálat eredményei is.
(Havas, Kemény és Liskó 2002., illetve Havas és Liskó 2006) Ugyancsak ismert volt
már az a kohorszelemzés, amely rámutatott a magyarországi közoktatás rossz
hátránykompenzációs képességére és arra, hogy rendkívül magas az aránya azoknak,
akik legfeljebb csak alapképzettséggel hagyják el a közoktatást. (Kertesi és Varga 2005)
A PISA vizsgálatok szembesítették először a hazai közoktatást és közoktatás-politikát
azzal, hogy a magyarországi diákok matematikai olvasás és szövegértési, illetve
természettudományos iskolai teljesítménye az OECD országok körében, illetve
regionálisan is viszonylag gyenge. (Cs. Czachesz és Radó 2003) Ugyanakkor a
magyarországi közoktatás a fejlett országok egyik leginkább egyenlőtlen, leginkább
szelektív rendszerévé vált, amelynek nagyon rosszak a hátránykompenzációs
képességei.
A közoktatás egyenlőtlensége mindenekelőtt azt jelenti, hogy a diákok szüleinek iskolai
végzettsége, társadalmi státusza sokkal nagyobb mértékben meghatározza iskolai
sikerességük valószínűségét, mint a legtöbb OECD országban. (Radó 2014)

1

Az első két vizsgálatnak az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (EÖKIK) volt a
szervezeti kerete, illetve a kutatásokat szakmailag támogatta a Pécsi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karának Szociális Munka és Szociálpolitikai Tanszéke is. A 2014-ben folytatott
vizsgálat szervezeti kerete a Civitas Europica Centralis Alapítvány (CEC) volt. Ugyancsak az EÖKIK
keretében folytattuk le 2010 tavaszán Havas Gáborral együtt az általános iskolai szegregációt vizsgáló
harmadik országos reprezentatív kutatást. A vizsgálatok szervezetei keretének biztosításáért köszönettel
tartozom Törzsök Erikának, az EÖKIK, illetve a CEC elnökének. Bernáth Gáborral együtt 2010-2011-ben
résztvevője lehettem a Kertesi Gábor és Kézdi Gábor vezette kutatásnak, amely a közoktatási szegregáció
okait vizsgálta száz magyarországi városban. A kutatás során nagyon sokat tanultam, illetve a kutatási
kérdések és eredmények nagymértékben inspirálták az általam lefolytatott harmadik pécsi vizsgálatot. A
pécsi vizsgálattal kapcsolatban fontos szakmai tanácsokat adott Csovcsics Erika, Havas Gábor, Neumann
Eszter, és Papp Z Attila. Az adatok feldolgozásához nagy segítséget adott Gosztonyi Ágnes, Szabó Ágnes
és Vojtek Éva. Mindnyájuknak köszönettel tartozom.

oldal |5

Az iskolarendszer szelektivitására a tanulói teljesítmények kiugróan nagymértékű
intézmények közötti szórása utal. Az iskolarendszer gyenge vagy erős szelektivitása
ugyanakkor öngerjesztő természetű. Minél kevésbé szelektív egy közoktatási rendszer,
annál inkább iskolákon belül szórnak a tanulói teljesítmények – és alaphelyzetben az
iskolahasználók is úgy vélik, hogy voltaképpen mindegy, hogy melyik iskolába íratják
gyerekeiket, jóllehet a leginkább egyenlő közoktatási rendszerben is lehetnek jelentős
különbségek az egyes állami/önkormányzati fenntartású iskolák között. Minél inkább
szelektív egy iskolarendszer annál nagyobb a tanulói teljesítmények intézmények
közötti szórása – és annál inkább erősödik az iskolahasználók körében a meggyőződés,
hogy a lehető legkorábban kell kiválasztaniuk gyerekeiknek a kedvező továbbhaladási
esélyekkel kecsegtető iskolákat, jóllehet elvben az iskolák közötti színvonalkülönbség
nem olyan nagy, mint ahogyan ezt az érintettek vélik. A szelektív iskolarendszerekben
az iskolák is létkérdésnek tartják saját pozícionálásukat és mindenáron szelektálni
akarnak a diákok között. A közoktatási rendszer egyenlőtlensége tehát nem egyszerűen
azt jelenti, hogy nagyok a színvonalbéli különbségek az egyes iskolák között, hanem
sokkal inkább azt, hogy egyre súlyosabb a szociális hátrányokkal küzdő, szegény, és
etnikailag megbélyegzett tanulók – jórészt indirekt, spontán, a magasabb státuszú
tanulók elvándorlása révén kialakuló – elkülönítése.
A rossz hátránykompenzációs képesség azt jelenti, hogy a közoktatás – miközben bő
másfél évtizeden keresztül viszonylag hosszú ideig tartotta keretei között a diákokat –
nagyon nagy arányuknak nem biztosít sem számottevő tudást, sem piacképes
végzettséget.
Tekintettel
a
képzetlen
munkavállalók
kirívóan
rossz
foglalkoztatottságára, a munkaerő-piaci esélyek szempontjából az volt a legfontosabb,
hogy az egyes korosztályok mekkora hányada hagyja el legfeljebb csak
alapképzettséggel a közoktatást. A hetvenes-években illetve a nyolcvanas évek első
felében évről évre csökkent a közoktatást legfeljebb csak általános iskolai végzettséggel
elhagyók aránya. A csökkenő trend azonban 1985-ben magas, 23 százalékos szinten
megrekedt, és újabb, kisebb mérvű csökkenés csak az ezredforduló előtti években indult
el. (Kertesi és Varga 2005) A közoktatást csak alapképzettséggel elhagyók aránya 2010ben 15-20 százalék között mozgott, ami rendkívül magas arány nemcsak a fejlett
országok 5 százalékos mutatójához képest, de ahhoz képest is, hogy a magyar
iskolarendszer viszonylag hosszú ideig tartotta bent diákjait a rendszerben. (Köllő 2009)
A magyarországi közoktatás rossz hátrány-kompenzációs képességének közoktatáson
túlmutató „kimeneti” következményeire a magyarországi munkaerőpiaccal és a
képzetlenek munkaerő-piaci esélyeivel foglalkozó közgazdászok nyomatékosan
felhívták a figyelmet. A rendszerváltást követő korszakban a magyar társadalom
alighanem legsúlyosabb problémája a rendkívül alacsony szinten stabilizálódott
foglalkoztatási ráta és a képzetlenek kirívóan alacsony foglalkoztatása. A magyarországi
munkaerő-piac sokkal kevésbé képes felszívni, vagy legalább időlegesen munkához
juttatni a képzetleneket, mint a szintén rossz foglalkoztatási mutatókkal rendelkező
mediterrán országok vagy akár Románia. A magyarországi munkaerő-piacon lefelé
irányuló kiszorító hatás érvényesül: a munkaadók érettségizetteket keresnek olyan
munkaposztok betöltésére, amelyhez hasonlót Nyugat Európában képzetlenek, vagy
érettségivel nem rendelkező munkavállalók töltenek be. (Köllő 2009) Azt feltételezik
ugyanis, hogy a képzetlenek illetve nem érettségizettek alapkészségei – tehát írásolvasási készségeik, számolási készségeik, szoftverhasználati készségeik, idegen

oldal |6

nyelvismeretük – annyira rosszak, hogy képtelenek lennének megérteni bonyolultabb
munkaadói instrukciókat, megtanulni egy szoftver használatát, vagy alapfokon kifejezni
magukat egy idegen nyelven. A munkaerő-piaci esélyek szempontjából voltaképpen
mindegy, hogy ez a vélelem mennyire megalapozott. Mindenesetre tény, hogy a magyar
közoktatás az egyes évfolyamok 15-20 százalékát minimális esélyekkel bocsájtja ki.
A 2007-es pécsi adatfelvételt megelőzően már folytattuk hasonló városi vizsgálatot
Miskolcon, Nyíregyházán, és Siklóson (Zolnay 2006., illetve Zolnay 2007) illetve a
pécsi vizsgálattal párhuzamosan folytattunk hasonló kutatás Kaposváron és Mohácson
is. (Neumann és Zolnay 2008) A lokális szegregációs vizsgálatok érvénye
értelemszerűen csak az adott városra illetve oktatási piacra vonatkozik, ám a helyi,
teljeskörű adatfelvételre alapozódó kutatások lehetőséget adnak olyan tényezők
leírására, kérdések megfogalmazására, illetve olyan összefüggések feltárására, amikre
az országos reprezentatív vizsgálatok nem. Mindenekelőtt lehetőség van a helyi
oktatáspolitika tágabb tematikájú lokális beágyazottságának vizsgálatára, az
urbanisztikai és oktatáspolitikai célok közötti összefüggések feltárására.
A második, szintén teljeskörű adatfelvételre 2009 tavaszán került sor. A két
vizsgálat között történt meg a pécsi általános iskolai hálózat átszervezése, két szegergált
tagiskola bezárása és a szegregáció mértékét csökkenteni szándékozó jogszabályhely
városi implementációja. Értelemszerűen adódott a kutatási kérdés: a két vizsgálat között
eltelt időszakban sikerült-e megvalósítani az intézményi átszervezés, illetve az idézett
jogszabályhely implementációjának célkitűzéseit, tehát miként alakultak a szegregációs
mutatók a két időpont között. Ugyanakkor a 2009 tavaszán folytatott vizsgálat
alapkérdései nem kizárólag a szegregációs mutatók mértékére és változásaira
vonatkoztak. Ez az adatfelvétel tudomásunk szerint első ízben tett kísérletet arra, hogy
egy nagyvárosban elkészítse a tanulók ingázási térképét. Az adatfelvétel arra a kérdésre
kereste a választ, hogy mekkora az egyes tanulói csoportok ingázásának mértéke a
városban, mi jellemzi az egyes tanulói csoportok ingázásának irányát, és sikerességét,
ingázási szempontból milyen csoportokba sorolhatók az önkormányzati fenntartású
általános iskolák, illetve mi jellemzi azok ingázási játszmáit, illetve tér-percepcióját.
A harmadik pécsi adatfelvétel, illetve kutatás 2014 tavaszán folyt. Ekkorra már
megtörtént a közoktatási rendszer radikális átszervezése, az iskolák államosítása, a
normatív finanszírozás megszűntetése, a tankötelezettségi felső korhatárának
csökkentése, illetve – ami Pécsen különösen fontos és érzékeny kérdés – az iskolák és
az óvodák fenntartóinak elkülönülése. Az előző adatfelvételhez hasonlóan a harmadik
pécsi vizsgálat is két csapásirányt követett.
Természetesen továbbra is kíváncsiak voltunk a pécsi etnikai szegregációs mutatók
alakulására. A különféle vizsgálatok és elemzések alapján ekkorra már átfogó képünk
volt a több évtizedes országos trendekről. A magyarországi általános iskolákban az
országos adatbázisok alapján számított etnikai szegregáció a rendszerváltást
megelőzően alacsony szintű volt, majd 1989 után folyamatosan és meredeken
emelkedett egészen 2006-ig. (Kertesi és Kézdi 2009) Ezt követően a városokban – és
csak a városokban – két éven keresztül csökkent, majd stagnált. (Kertesi és Kézdi
2014) Az általános iskolai szegregációt vizsgáló empirikus kutatások is a szegregáció
folyamatos növekedéséről számolnak be. (Havas és Liskó 2006) Ugyanakkor a 2010

oldal |7

tavaszán végzett harmadik vizsgálat is csökkenést észlelt a nagyvárosokban. (Havas és
Zolnay 2011) Ezek a mutatók azonban csak részben képesek érzékeltetni az iskolai
gettósodás súlyosságát, és azt, hogy milyen méreteket öltött a roma diákok általános
iskolai szegregációja. A cigány tanulóknak már az ezredfordulón is a harmada roma
többségű osztályba járt, tíz százalékuk pedig homogén cigány osztályba. (Kemény,
Janky és Lengyel 2004) Ma mintegy 300 olyan általános iskolai feladat-ellátási hely van
az országban, ahol túlnyomóan roma diákok tanulnak, és ezek zömében az oktatás
ellehetetlenült. A nyolcadikos roma diákok 60 százaléka pedig olyan tanulócsoportba
jár, ahol osztálytársaiknak legalább a fele funkcionális analfabéta.
A szegregációt úgy is értelmezhetjük, hogy a választási lehetőséggel bíró – és ezért
elitnek számító – iskolahasználó csoportok egy általuk lehatárolt térben kiválasztják az
általuk használt iskolákat és különféle kizárási technikákkal távol tartják onnan a
nemkívánatos csoportokat. A közgazdasági elemzések a közoktatási szelekciót általában
többoldalú képesség szelekcióként írják le: a magasabb reputációval bíró tanárok
olyan iskolába mennek, ahol jobb képességű diákokat taníthatnak, és több
sikerélményben lehet részük, mintha ugyanakkora vagy nagyobb erőfeszítéssel és
ugyanazért a bérért rosszabb iskolában, rosszabb képességű diákokat tanítanának. A
tanár-diák kapcsolatban gyakoriak a szimmetrikus kapcsolatok – jó tanár-jó diák,
illetve a rossz tanár-rossz diák kapcsolatok – és ritkák a diametrális – így például a
felzárkóztatás szempontjából legideálisabb jó tanár – rossz diák kapcsolatok. A jó
képességű, jó eredményeket elérő diákok többnyire jó képességű tanárokkal
találkoznak, míg a rossz képességűeket – kényszerből – rossz minősítésű tanárok
tanítják, jóllehet a gyengébb képességű diákok akkor tudnák behozni lemaradásukat és
pótolni hozott műveltségi hiányukat, ha jó tanárok tanítanák őket. Mindez áll a tanulói
közösségre is: a gyengébb képességű, vagy hátrányokkal érkező diákok számára az
lenne ideális, ha valamivel jobb képességű társaik között tanulhatnának, ám a szelekció
kíméletlenül összezárja őket más, hasonlóan rossz körülmények közül érkező és
hátrányokat felhalmozó társaikkal.
Tapasztalataink szerint ez a modell két tényezőt nem képes teljesen megmagyarázni:
A gyakorlatban a szelekció öngerjesztő folyamat: az iskolák mindent elkövetnek
pozíciójuk megtartásáért és azért, hogy ne induljon el a magasabb státuszú tanulók
elvándorlása, ami a gyakorlatban többnyire a nem roma diákok „white flight” típusú
elvándorlását jelenti. Az iskolahasználó családok egyre korábban próbálnak „jó” iskolát
választani gyerekeiknek – és az iskolák jó, vagy rossz minősítése nem kizárólag a
tanárok vélt, vagy valós képességétől függ, hanem az oda járó diákok szociális és
etnikai összetételétől. Az iskolák közötti különbségek, az ott tanító tanárok közötti
minőségi különbségek bizonyosan nem olyan nagyok, mint amennyire „felnagyítja”
azokat a diákok szélsőségesen egyenlőtlen eloszlása.
Ugyanakkor az iskolai szelekció a képesség-szelekción túl messzemenően etnicizált
folyamat: A magyar társadalom etnikai percepciója – legalábbis az iskolaválasztást
illetően – alapvetően bipoláris: az iskolákat alapvetően a cigány tanulók aránya alapján
osztályozzák, illetve ez a szempont felülír minden más iskolaválasztási szempontot. Az
etnikai szegregációt tehát nem tekinthetjük csak a képességszelekció közbeeső
változójának. Másrészt az etnikai szegregáció sok esetben a hozott és felhalmozott

oldal |8

hátrányok olyan fokú koncentrációjához vezet, ami lehetetlenné teszi a tanulói
előrehaladást, vagy még súlyosabb esetben az oktatást ellehetetlenítő gettósodáshoz
vezet. A szegregáció ugyan általánosságban a magyarországi közoktatás nemzetközi
összevetésben is rendkívüli mértékű szelektivitásának tünete, de bizonyos értelemben
elkülönült probléma. Mindenesetre bizonyos, hogy a roma diákok számára az etnikai
szegregáció önmagában is iskolai sikerességük és előrehaladásuk legsúlyosabb
akadálya.
A harmadik pécsi adatfelvétel másik fő csapásiránya – tehát a tanulói ingázás –
kapcsán utalni kell a közoktatási szegregáció okait száz magyarországi városban
vizsgáló, 2011 tavaszán lefolytatott kutatás alapvető feltevéseire és eredményeire. A
kutatás prekoncepciója az volt, hogy szabad iskolaválasztás nélkül alapvetően a térbeli
szegregáció mértéke, illetve a beiskolázási körzethatárok meghúzása alakítaná a
közoktatási szegregációt. A vizsgálat kiinduló hipotézise az volt, hogy a városokban
mért közoktatási etnikai szegregáció függ a romák térbeli szegregációjának
mértékétől, a roma diákok városi arányától, illetve az önkormányzati
oktatáspolitika szegregatív, vagy integratív jellegétől.
A tanulói ingázás rendkívül nagy mértéke korábban is ismert volt. A 2006-os
kompetenciamérések szerint Budapesten a nyolcadikos diákok 48 százaléka, a megyei
jogú városokban pedig 47 százaléka ingázott lakóhelyétől távolabb fekvő iskolába.
Jelentős különbség volt a különböző társadalmi státuszú tanulók ingázási rátája között: a
diplomás szülők gyerekei körében Budapesten 57 százalék, a megyei jogú városokban
59 százalék volt az ingázók aránya, ugyanakkor a képzetlenek gyerekeinek csak 35
százaléka, a megyei jogú városokban pedig 37 százaléka járt nem körzeti iskolába.
(Kertesi és Kézdi 2009; Havas 2008)
A 2010 tavaszán végzett harmadik országos közoktatási szegregációs vizsgálat
eredményei szerint a magyarországi nagyvárosok általános iskolaiban a közoktatási
ingázás mértéke 2010-ben 64 százalékos volt, tehát az általános iskolás diákoknak
mindössze 36 százaléka járt körzeti iskolájába. A közepes városokban az ingázó diákok
aránya csak 29 százalékos. (Havas és Zolnay 2010 )
A már említett, száz városra kiterjedő vizsgálat, a nagyvárosokban 60 százalékosra, a
közepes városokban 40 százalékosra, míg a kisebb városokban 20 százalékosra becsülte
az ingázó általános iskolai tanulók arányát. Már említettük, hogy ez a vizsgálat
kifejezetten a városokban mért közoktatási szegregáció feltételezett okait kívánta
tesztelni. A kutatás eredményei meglepőek voltak:
 az előzetes várakozásoknak megfelelően erős összefüggés van a közoktatási
szegregáció és a roma tanulók települési aránya között,
 az előzetes várakozásoknak megfelelően összefüggés van a közoktatási szegregáció
és az iskolafenntartó önkormányzatok oktatáspolitikájának szegregatív vagy
integratív jellege között
 összefüggés van a közoktatási szegregáció és a magas státuszú diákok iskolák
közötti ingázásának mértéke között
ugyanakkor
 a térbeli és a közoktatási szegregáció között NINCS szignifikáns kapcsolat.
(Kertesi, Kézdi 2014)

oldal |9

Ez nem jelent kevesebbet, mint hogy a többiskolás városokban – és korántsem csak a
nagyvárosokban – a tanulói ingázás mértéke olyan nagy, hogy képes semlegesíteni a
tanulók térbeli eloszlásának hatását.
A térbeli dimenziónak tehát kardinális szerepe van abban a mechanizmusban, amely
fenntartja a szabad iskolaválasztásra épülő magyarországi közoktatási rendszer
szélsőséges szelektivitását és egyenlőtlenségét. Ennek pedig messzemenő közpolitikai
jelentősége is van.
Az esélykiegyenlítő oktatáspolitikai beavatkozások nagyon gyakran területi alapon
próbálják elérni a célcsoportot és a célintézményeket, illetve területi alapon igyekeznek
kiemelt támogatást nyújtani a hátrányos helyzetű iskoláknak, illetve tanulóknak. A
„kiemelt oktatás körzetek” egyetlen országban sem hoztak mérhető eredményt, sőt, ez
a státusz tovább rontotta az érintett iskolák amúgy is alacsony presztízsét, gyorsította a
szegregációs folyamatokat és még inkább menekülésre késztette azokat a családokat,
akiknek erre módjuk volt.2 (Bajomi 2006; Varga 2014)
Magyarországon a 2002-2010 közötti esélykiegyenlítő közoktatás-politikai kurzus is
részben területi alapon igyekeztek beavatkozni a folyamatokba – az érintett kormányok
aligha tehettek mást – azt remélve, hogy ha a többiskolás településeken, a beiskolázási
körzethatárok átrajzolása révén sikerül elérni, hogy a tanulók térbeli eloszlása a
beiskolázási körzetek között kiegyenlítettebb legyen, akkor a tanulók iskolák közötti
eloszlása is szükségképpen kiegyenlítettebb lesz. Csakhogy a térbeli beavatkozás
hatástalan, mert a közoktatási javak és szolgáltatások eloszlásának folyamatát a
választási lehetőséggel rendelkező iskolahasználók irányítják, ők pedig ingázással
képesek a maguk javára korrigálni minden esélykiegyenlítő célú határátrajzoló
intézkedést. A centralizált közoktatás-irányítási szisztémában a fenntartóknak
semmivel sincsenek hatékonyabb eszközeik arra, hogy befolyásolják a folyamatokat,
mint a korábbi önkormányzati fenntartóknak. Sőt, az önkormányzatoknak legalább elvi
lehetőségük volt arra, hogy megkíséreljék összehangolni városfejlesztési és közoktatási
politikájukat. Az állami fenntartó csak közvetett, informális eszközökkel tehet erre
kísérletet, mint ahogyan az önkormányzatok is csak közvetett, informális eszközökkel
befolyásolhatják az oktatáspolitikát.
Korábban már utaltunk arra, hogy a közgazdasági elemzések a közoktatási szelekciót
többoldalú képesség szelekcióként írják le, és a száz önkormányzatot vizsgáló kutatás
legfontosabb megállapítása illeszthető ehhez a gondolatmenethez: eszerint tehát a
közoktatási képesség-szelekciós folyamatot a magas státuszú diákok ingázási
hajlandósága szabályozza.
Természetesen országos reprezentatív mintán végzett vizsgálatról van szó, míg a pécsi
vizsgálatok megállapításainak érvénye értelemszerűen egyetlen nagyvárosra
vonatkozik. Az országos vizsgálat előtt két évvel, 2009 tavaszán felvett adatok szerint
az alacsony státuszú – halmozottan hátrányos helyzetű, illetve roma – diákok ingázási
rátája magas, és az ingázást korántsem csak a „white flight” jelensége, tehát a magas
2

Az Európai Unió tagállamai közül az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Belgium francia nyelvű
tartományaiban, Portugáliában, Cipruson és Görögországban hoztak létre kiemelt oktatási körzeteket

o l d a l | 10

státuszú diákok magasabb státuszú iskolák felé történő ingázása magyarázza. A 2014-es
pécsi vizsgálat kérdéseinek megfogalmazása során részben ebből indultunk ki. Alapvető
feltevésünk az volt, hogy a közoktatási képesség-szelekciós folyamatot nem kizárólag
a magas státuszú diákok ingázási hajlandósága szabályozza: mind a tanulói ingázás
sikere vagy sikertelensége, mind az iskolák ingázási játszmái jóval összetettebb ennél.
A 2014-es vizsgálat – az öt évvel korábbi felvételhez hasonlóan – szintén az egyes
tanulói csoportok ingázási rátáját, irányát és sikerességét akarta felmérni, arra keresve a
választ, hogy:



hogyan változott az etnikai alapú közoktatási szegregáció a városban
hogyan változott az egyes tanulói csoportok ingázási rátája a városban
igaz-e, hogy az alacsony státuszú tanulók ingázási rátája jóval alacsonyabb, mint a
magas státuszúaké?
igaz-e, hogy a közoktatási szegregációt döntő mértékben a „white flight” jelensége
magyarázza?

o l d a l | 11

Módszerek
Mindhárom vizsgálat teljeskörű volt tehát a város valamennyi önkormányzati – illetve
2014-ben állami – saját lehatárolt beiskolázási körzettel rendelkező iskolájára kiterjedt.
(Az áttekinthetőség és az összehasonlíthatóság kedvéért az iskolák 2007 előtti
elnevezését használjuk.) A 2014-es adatfelvétel ötféle tanulói csoportra terjedt ki: a
hátrányos helyzetű, (HH) a halmozottan hátrányos helyzetű, (HHH) a sajátos
nevelési igényű, (SNI) illetve a beilleszkedési, tanulási és magatartási problémákkal
küzdő (BTM) tanulókra. Az első két kategória esetében a 2012 előtti szabályozásnak
megfelelően gyűjtöttük az adatokat az összehasonlíthatóság érdekében.
Az ötödik vizsgált tanulói csoport a roma diákok: mindhárom vizsgálat során becslést
kértünk a roma tanulók számára vonatkozóan. Iskolánként, évfolyamonként illetve
osztályonként összeírtuk a diákokat, és a vizsgált tanulói kategóriákba sorolt diákokat.
Az etnicitás – méghozzá a külső klasszifikáción alapuló etnicitás mérése –
nélkülözhetetlen eleme a közoktatással kapcsolatos vizsgálatoknak, mivel a roma/nem
roma különbségtétel minden más szempontot felülíró tényező. Kevés olyan végzetes
hatású – az érintettek által nem befolyásolható – külső etnikai besorolási mechanizmus
létezik a magyar társadalomban, mint a közoktatási javak és szolgáltatások eloszlását
döntően meghatározó iskolahasználó szülők ítélete, illetve az ahhoz alkalmazkodni
próbáló közoktatási döntéshozóké. Ha meg akarjuk ismerni ezt a mechanizmust, akkor
értelemszerűen csak külső klasszifikációval dolgozhatunk, hiszen a roma megnevezés
ebben a kontextusban nem identitás-csoportot, vagy kulturális tartalom meghatározta
csoportot jelöl.
Elkülönítettük a pécsi és a vidéki tanulókat. A pécsi tanulók esetében azonosítottuk a
körzetes tanulókat, illetve a nem körzetes tanulók esetén azonosítottuk, a tanulók
állandó lakóhelye szerint beiskolázási körzetet. Az adatfelvételt követően lehetővé
vált annak meghatározása, hogy hány tanuló él az egyes iskolák beiskolázási
körzetében; közülük hány tanuló jár a körzeti iskolába, hány tanuló ingázik, és pontosan
melyik másik iskolákba. Ugyancsak lehetővé vált az iskolakörzetekben élők és az
iskolakörzetekben tanulók számának összehasonlítása, illetve a tanulói és ingázási
mérlegek
elkészítése.
Az
iskolák
„erősorrendjének”
meghatározása
a
kompetenciamérések alapján történt, pontosabban három, egymást követő tanév
kompetenciaeredményit átlagoltuk és az iskolákat ezek alapján rendeztük sorba.
Az adatfelvétel anonim módon készült: sem a tanulók nevét, sem konkrét lakcímét nem
ismertük meg. Az adatok tárolása ugyancsak aggregált formában történt. Minden
korábbi adatfelvétel illetve lokális oktatáspolitika vizsgálat zárótanulmányában, illetve a
későbbi publikációkban valódi nevükön neveztük a vizsgált városokat, falvakat,
kistérségeket és ezúttal sem láttunk okot arra, hogy másképpen járjunk el.
Az adatfelvétel mellett részletes interjúkat készítettünk az iskolaigazgatókkal
(Hivatalos megnevezés szerint 2014-ben intézményvezetők álltak az egyes intézmények
élén.) Az interjúk középpontjában az intézményi önkép és az intézményi stratégia állt,
ami természetesen jóval több, mint a beiskolázási, beíratási policy. Az iskoláknak
történetük van, és a múltbéli időszaknak az a része is hatással van a jelenkori stratégiára,
amiről a hivatalban lévő igazgatónak már nincsenek személyes emlékei. Az iskolák
vezetői tehát részint az intézmény „történeti” narratíváját, részint saját hivatali

o l d a l | 12

idejük történetét mondták el. Fontos interjú-szempont volt a pedagógiai, és
oktatáspolitikai mozgástér érzékelése, és elkülönítése az iskola által már nem
befolyásolható külső folyamatoktól, illetve döntésektől.

o l d a l | 13

A pécsi városfejlődés és városszerkezet néhány jellegzetessége
Pécs földrajzilag erősen tagolt, és a 19 század derekától 1971-ig duálisan fejlődő város
volt. A dualitás nem egyszerűen a város és a mellette kiépült, sokkal tőkeerősebb órás
bányavállalat, a Duna Gőzhajózási Társaság szimbiózisát jelentette. (Pilkhoffer 2008)
A 19 században dinamikusan fejlődő, ám a korabeli Magyarországon másodvonalbeli
Pécs nem tudott lépést tartani az iparfejlődés és a növekvő lakosság megkövetelte
igényekkel. (Erdősi 1968) A dualitás a 2. világháború, illetve az államosításokat
követően, a szocialista korszak első két évtizedében is fennmaradt, mivel a
bányászkolóniák mintegy négyezer lakása 1971-ig a bányavállalat kezelésében volt: a
város a hatvanas években éppen úgy lakáshiánnyal küzdött, mint a korábbi
évtizedekben. A relatív lakáshiány részben abból származott, hogy az MSZMP 1961-es
határozata előírta a cigánytelepek fokozatos felszámolását, ugyanakkor a bányavállalat
– miközben nagy számban alkalmazott romákat – a kolóniákra nem engedte be őket és
szó sem lehetett arról, hogy a bányákban dolgozó romák lakást kaphassanak. A pécsi
városvezetés a hatvanas évek végéig nem kezdhette el a mobilizációt.(Márfi 2005)
A döntő fordulat 1971-ben következett be, ekkor ugyanis az ország más városaihoz
hasonlóan Pécsen is a városi tanács kezelésébe kerültek a vállalati kezelésű szolgálati
lakások. Ettől kezdve a városi lakásgazdálkodási hatóság rendelkezett nemcsak a
Mecseki Szénbányászati Tröszt, kolóniáival, de például az Uránvárosi lakótelep
lakásaival is.
Egyik pillanatról a másikra megszűnt a duális városszerkezet, jóllehet a bányászat
még jó két évtizedig Pécs és környéke egyik legfontosabb gazdasági ágazata maradt. A
kolóniák leváltak a bányavállalatról, az üzemi hierarchia, a munkaposztok többé nem
legitimálták a kolóniákon belül elfoglalt lakás-pozíciót. Megszűnt a bányaüzemek és a
kolóniák belvilágának egysége; a bányászok ettől kezdve egyszerűen csak a pécsi
bérlakás-állomány bérleményeit, méghozzá legalacsonyabb presztízsű bérleményeit
használták. Miután a bányász lakások a városi tanács kezelésébe kerültek, a lakásügyi
hatóság azonnal úgy döntött, hogy egyetlen fillért nem érdemes a kolóniák
korszerűsítésére vagy felújítására fordítani és a rutin karbantartási munkák közül is csak
a legszükségesebbeket kell elvégezni.
Két évtizeden keresztül egészen a rendszerváltásig illetve a bérlakások tömeges
privatizálásáig a lakásgazdálkodás szempontjai és érdekei szabtak irányt Pécs
fejlődésének, és az egyes városrészek státusz-változásainak. Vagy legalábbis a
lakásgazdálkodás szempontjai voltak dominánsak a fejlesztési érdekekkel
szemben. A lakásgazdálkodás számára a város különféle lakáskategóriák halmazait
jelentette, céljai pedig a lakásállományhoz, annak bővítéséhez, illetve a bérlők
mobilizációjához kapcsolódtak. Ez a politika szükségképpen csak korlátozott mértékben
vehette figyelembe döntéseinek térbeli vonatkozásait. Ebben az időszakban a lakáscélú
állami beruházási forrásokat országszerte jórészt a lakótelepek építésére fordították és
elhanyagolták a régi épületek karbantartását, vagy felújítását. A pécsi lakásgazdálkodást
is egyfajta „progresszív térszemlélet” jellemezte: a magasabb státuszúaknak tekintett
új lakónegyedekhez, illetve lakás-állományhoz képest negligálták a relatíve alacsonyabb
státuszú városrészeket és lakásokat. Ez a várospolitika egyoldalúan csak a „kitörési
lehetőségeket” kereste, legyen szó akár lakás-kategóriáról, akár városrészről. A

o l d a l | 14

tervezők, várospolitikusok úgy gondolták, hogy csak az általuk tervezett és építtetett
lakónegyedek adekvátak saját jelenkorukkal, és hogy az ott élők is csak saját szűkebb
környezetüket tartják adekvátnak önmaguk jelenkorával. A bérlakás-állomány többi
részét, és a bérlakás-állomány többi része által felölet városnegyedeket a múlt
részének tekintették. Ebben a szisztémában a lakásügyi hatóság a kolónia-lakásokat a
mobilizáció kiinduló állományának tekintette, amelyhez képest valamennyi kategória,
vagy lakóövezet jobb, következésképpen nem tartotta érdemesnek a kolóniák
fejlesztését.
A hetvenes évek elején Pécs tanácsi vezetése sok évtizedes hiábavaló küzdelem után
végre megkezdhette a több ütemben végrehajtott mobilizációt, és annak révén másfél
évtized alatt felszámolta a külterületi beás telepeket, és a város déli részén fekvő
fuvarozó oláh cigányok által lakott telepek egy részét is. A mobilizáció iránya a város
központja felé mutatott és több fázisa volt, így az érintett pécsi városrészek is több
fázisban „cigányosodtak el.” Az első fázisban a kolóniákra kerültek az erdei telepeken
élők: Györgytelepre, a Hősök tere környékére, a pécsbányai illetve a somogybányai
telepekre. A második fázisban a Meszes lakótelep lakásaiba költöztettek romákat, míg a
nyolcvanas években a város belső kerületeibe, a Budai városba, a Zsolnay útra, a
Havihegy déli tömbjeibe, a Szigeti külváros belső részére, és a legszűkebb Belvárosba
is.
A szocialista korszakban a város cigány népességének zöme már nem telepeken élt. A
mobilizációs folyamat, tehát a roma lakosság letelepítése kétféle városszerkezeti
változást eredményezett. „Elcigányosodtak”, cigány többségűvé váltak, vagy legalábbis
nagyszámú roma lakosságot is befogadtak a bányászkolóniák és a meszesi lakótelep.
A város vezetői úgy vélték, hogy ezzel mintegy letudták a probléma-halmazt. A
bányászkolóniák évtizedekre elestek mindenféle fejlesztéstől, jóllehet a bányaüzemek
csökkenő intenzitással 1993-ig működtek. Az első hanyatlási periódus a hetvenes évek
elején történt, amikor, közvetlenül az első világpiaci olajsokk előtt, elkezdték leépíteni a
szénbányákat, mert az akkor még olcsó kőolajat gazdaságosabb energiahordozónak
vélték. Pécsbányán a hetvenes években áttértek a külszíni fejtésre, ami tönkretette a
lakókörnyezetet és arra ösztönözte a tehetősebb családokat, hogy meneküljenek a
környékről. Külszíni fejtés volt még Vasason is. A legsúlyosabb gettósodás a
Györgytelepen és a vele egybeépült Hősök tere környékén következett be. A város a
hetvenes évektől kezdve meghonosította a „keleti városrész” kifejezést, mintegy
tudomásul véve, hogy a bányász kolóniák, Meszes, Fehérhegy, Vasas, Somogy, István
akna, Rücker akna, valamint a Gyárváros és Újhegy összességükben Pécs
problémaövezetét alkotják. (Wilhelm 2005) Mindez nemcsak túlzó, és homogenizáló
percepció, de olyan földrajzi problématávolító koncepció, ami fontos eleme a pécsi
oktatáspolitikának illetve fejlesztési politikának is.
A másik változás, hogy nagyszámú roma lakosságot költöztettek a város belső részeibe:
a Belvárosba, a Szigeti külváros belső részébe, a Piac tér környékére, a Zsolnay útra, a
Budai városba, a Havihegy, Zidina, Puturluk, a Kálvária domb alsó tömbjeibe és az
Erzsébet telepre. Természetesen lehetőséget adott erre a beépítés, a többnyire
földszintes régi épületekben a hátsó udvari, komfort nélküli lakások nagy száma.

o l d a l | 15

A lakásgazdálkodás által dominált korszak jócskán átértékelte a pécsi városrészeket.
Nemcsak a bányászkolóniák, a Meszes lakótelep, a Gyárváros értékelődött le korábbi
helyzetéhez, illetve a többi városrészhez képest, de erőteljes slummosodási folyamat
kezdődött a város belterületi részein. Ez mindenekelőtt a Budai várost, a Havihegy alját,
a Puturluk és Zidina utcáit, és a Kálvária domb déli részét érintette, valamint a Belvárost
keleti és nyugati oldalról övező belső városrészeket: a Piac tér környékét és a Szigeti
külváros belső részét. De az egykori városfalon belüli Belváros jó néhány épületének
hátsó udvari komfort nélküli lakásaiba is tömegesen költöztettek alacsony státuszú, nem
kis részben roma családokat.
Pécset tehát bizonyos értelemben a romák, illetve a romák belterületi letelepítésének
kötelezettsége egyesítette – de fogalmazhatunk úgy is, hogy a lakásgazdálkodás
dominanciája által jellemzett két évtized, amelyben a városvezetés és annak
ingatlankezelő vállalata a várost különböző lakáskategóriák halmazainak tekintette.
A rendszerváltást követően a dzsentrifikációs fejlesztési politika jóval kevésbé volt
jellemző Pécsre, mint a többi magyarországi nagyvárosra. Talán az egyetlen kivétel a
belvárosi Árkád építése volt, de a 2001-es népszámlálás adatai szerint több alacsony
jövedelmű, alacsony képzettségű ember élt a város tágan értelmezett belső területein,
mint a mára szegénytelepekké vált egykori kolóniák lakásaiban. A város 2005-ben –két
másik európai várossal együtt3 – elnyerte a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa címet
és az eredeti nyertes program kulturális részét fokozatosan erodálva az önkormányzat
úgy döntött, hogy nem Pécs meglévő kulturális intézményrendszerére építi a tervezett
programot, hanem grandiózus, a város méretét és igényeit meghaladó presztízs
beruházásokra használja fel a forrásokat. (Somlyódy 2010) A Zsolnay negyed
kialakítása tartalmilag persze értelmes projekt volt, témánk szempontjából azonban az a
lényeges szempont, hogy az „EKF negyed” – tehát a Zsolnay negyed, illetve a közeli új
Kodály Központ illetve Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont –
fejlesztési szempontból a város talán legérzékenyebb helyén fekszik, mert csaknem
minden oldalról slum övezetek veszik körül. Pécs történetében első ízben fogalmaztak
meg – részben jelentős külső forrásokra alapozva – olyan nagyszabású fejlesztési tervet,
amely belső slum övezetek nagymérvű felértékelődését és számottevő dzsentrifikációs
folyamatok elindulását eredményezheti.
A pécsi oktatáspolitika eredendő prioritásai: az elit iskolák privilegizálása, illetve a
szegregáció fékezése
Az iskolafenntartó városi önkormányzatok stratégiáit többféle prioritás jellemezte.
Nagyívű városfejlesztési koncepciók megfogalmazása esetén az erős fejlesztési
érdekcsoportok urbanisztikai szempontoknak rendelték alá a közoktatási döntéseket.
A városházáknak természetesen lehettek költséghatékonysági szempontjaik. A
leggyakoribb és legnehezebben megvalósítható prioritás az volt, hogy az oktatáspolitika
legalább olyan fokú egyensúlyi helyzetet alakítson ki, ami nem lehetetleníti el az
intézményhálózat fenntartását, finanszírozását, a közoktatási célú pályázatokat, illetve a
közoktatási beruházások tervezését.
3

Essen, Isztanbul és Pécs nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet

o l d a l | 16

Pécsen a városfejlesztési érdekcsoportok befolyása hosszú időn keresztül viszonylag
gyenge volt; az önkormányzat nem fogalmazott meg olyan nagyszabású, a városi
terekkel és a városlakókkal kapcsolatos elképzeléseket, amelyek az oktatáspolitikára is
hatással lettek volna, illetve nem rendelte alá oktatáspolitika döntéseit fejlesztési
céloknak vagy nagyobb léptékű urbanisztikai vízióknak. Egyetlen döntés esetben
játszott szerepet az urbanisztikai megfontolás is: az „EKF negyed” közvetlen közelében
álló gettósodó iskola bezárását erősen motiválták a környékkel kapcsolatos
dzsentrifikációs tervek, illetve várakozások.
Városfejlesztési dominancia hiányában a rendszerváltást követő évtizedekben a pécsi
oktatáspolitikának két hosszútávú konszenzuális alapelve volt.

A fenntartó az épületeket befogadóképességének határáig engedett és enged a
legmagasabb presztízsű és legkeresettebb iskolákra irányuló beiskolázási
nyomásnak, tehát alapesetben három, kivételesen négy első osztály indítását is
engedélyezni számukra.
Másrészt időről időre bezárta a gettósodó tagiskolákat, illetve iskolákat.

A magas presztízsű iskolákat érintő policy része volt az, hogy 2000-ben az
önkormányzat megszűntette a város négy kiváltságos helyzetű iskolájának beiskolázási
körzetét: összvárosi beiskolázási körzetű iskolákká nyilvánítva őket és lehetővé téve,
hogy tetszésük szerint válogathassák ki tanulóikat a jelentkezők közül. A közoktatási
intézményrendszert átszervezése4. és a Ktv 66§ implementálója során mind a négy
kiváltságos iskola ismételten beiskolázási körzetet kapott 2007 szeptemberétől. Sőt,
két iskola körzetéhez mikro slummokat, problémaövezeteket is csatoltak. Az átalakítás
súlyos konfliktusokkal fenyegetett, de ugyanakkor tartalmazta a státusz-megőrző
kiegyezés lehetőségét is, feltéve, hogy a fenntartó önkormányzat változatlanul enged a
magas presztízsű iskolahasználók nyomásának és a kereslethez igazítja az engedélyezett
első osztályok számát, illetve beépíti politikájába azt az informális tudást, miszerint az
elit iskolák úgyis elhárítják az alacsony státuszú körzetes diákok felvételét.
Pécs legvonzóbb, legnagyobb presztízsű iskolája, a Jókai Mór iskola a Siklósi külváros
belső részén, a Nagy Lajos király útjától délre fekvő lakótelepen van. Az iskola 2007-től
lehatárolt körzetének része lett a Pipacs utcai cigánytelep, ám az ott élő elsős kisdiákok
2007-ben kivétel nélkül a Felsővámház utcai iskolába iratkoztak be, és ez a későbbi
években szokásjoggá vált: a formális esély-kiegyenlítő körzethatár-módosítás ellenére
az iskola elhárította az alacsony státuszú gyerekek felvételét. A régi városfallal
körülhatárolt történelmi városmagban fekvő Belvárosi iskola esetében a folyamat jóval
több konfliktust tartogatott. Az iskola közvetlen közelében található egy nevelőintézet,
és a 2007-es átszervezés, illetve újra-körzetesítés során az iskola számára lehatárolt
terület része lett egy kisebb slum övezet is, amely közeli, szegregált, és az átszervezés
során bezárt Ágoston téri tagiskolához tartozott korábban. A Belvárosi iskolának is

4

A városháza öt iskolacentrum kialakítását határozta el. Pontosabban négy új összevont intézményt
hozott létre és a kertvárosi lakótelepen lévő ANK intézményi szerkezetéhez nem nyúlt. Az egységes,
összevont intézmények kialakítása során az önállóságukat vesztő, tagiskolává váló iskolák
megtartották eredeti beiskolázási körzeteiket.

o l d a l | 17

sikerült elhárítania a szegény, illetve roma diákok felvételét, ám az átmeneti
státuszcsökkentést és létszámcsökkenést nem tudta elkerülni.
A harmadik olyan iskola, iskola, amelynek hét évig nem volt körzete, a Megyerváros
lakótelepen fekvő, Árpád fejeledelem Általános iskola és Gimnázium volt. Az iskola
sajátos és fonák helyzetben volt, hiszen az intézmény négyosztályos általános iskolát és
nyolcosztályos gimnáziumot foglal magába. Jóllehet a város nem módosította az iskola
alapító okiratát, ám a „körzetesítés” mégiscsak azt jelentette, hogy az iskola kötelessé
vált arra, hogy felvegye a körzetéhez sorolt utcákban élő kisdiákokat, méghozzá a
nyolcosztályos képzés időtartamára, ami a tízéves korban történő szelekció
megszűntetését jelentette. A város távlati közoktatási koncepciója az volt, hogy idővel
valamennyi összevont iskolabokorban szervez egy egységes, tizenkét évfolyamos
iskolát. A koncepcióból nem született megvalósíthatósági tanulmány, még kevésbé
döntés. Az Árpád fejedelem iskola számára az újra-körzetesítés azt jelentette, hogy de
facto nyolcosztályos általános iskolává, és négyosztályos középiskolává vált. De
megmaradt a másik „értelmezés is”: az iskola eszerint – alapító okiratának megfelelően
– változatlanul négyosztályos általános iskola és nyolcosztályos gimnázium, feltéve, ha
már az első osztályos beíratási eljárás során látens szelektív felvételi eljárást folytatna.
A negyedik érintett iskola az Uránvárosban lévő TÁSI valamennyi osztályában emelet
szintű, heti ötórás testnevelés oktatás folyt. A TÁSI persze abban az értelemben nem
volt elit iskola, mint az előző három általános iskola (vagy elitnek számító más pécsi
általános iskolák) de azért a körzet-nélküliség éveiben kiváltságos helyzetet élvezett.
Ugyancsak engedett a szülői nyomásnak a fenntartó a rácvárosi Pázmány Péter (mai
nevén Kovács Béla) iskola esetében, amelynek tanulói létszáma dinamikusan növekszik
és a fenntartó a korábbi két párhuzamos osztály mellett harmadik elsős tanulócsoport
indítását is engedélyezte. Az iskola vonzerejéhez hozzájárult az is, hogy a domb alatt
fekvő Uránváros lakótelep, két iskolája közül az önkormányzat egyházi fenntartásba
adta a TÁSI-t. Jóllehet az emelt szintű testnevelés tagozatos iskola eredményei soha
nem voltak kiemelkedőek, ám őrizte elittudatát, amelyet az a hétéves periódus alapozott
meg, amikor nem volt beiskolázási körzete. Az önkormányzati korszakban az iskolának
alig voltak roma vagy halmozottan hátrányos helyzetű tanulói, de az egyházi átvételt
követően az iskola fokozta a szelekciót. A lakótelep másik iskolája a Bánki Donát
iskola státusza gyorsan csökkent, és a körzetéből elvándorló diákok jórészt a közeli
Pázmány Péter iskolát választották. Csakhogy a Bánki Donát iskola az egész
Mecsekalja iskolaközpont központi intézménye. Így tehát a Pázmány Péter iskolával
kapcsolatos elitista oktatáspolitikai gyakorlat nem várt következményei az egész
közoktatási intézményhálózat szempontjából nehezen kezelhetőek.
Az Apáczai Nevelési és Általános Művelődési Központtal (ANK) kapcsolatban is
elitista oktatáspolitikai elveit érvényesítette az önkormányzat, méghozzá háromféle
értelemben is. Az ANK keretei között működő általános iskolák presztízse a
rendszerváltásig hasonló volt, azt követően azonban divergálni kezdett. Ennek ellenére
a két iskola egyetlen beiskolázási körzettel rendelkezik, ami még körzeten belül is
szelekciós lehetőséget ad a magasabb presztízsű ANK1 iskolának. Ráadásul az iskola
két tannyelvű osztályába lényegében korlátlanul válogathatja a diákokat. A magas
presztízsű iskolának több, mint 800 tanulója van és tekintettel a hatalmas
épületkomplexumra, az indítható osztályok számának gyakorlatilag nincs korlátja:

o l d a l | 18

az iskola rutinszerűen négy, időnként öt első osztályt is indíthat. Az intézmény a két
általános iskolájában, illetve a három tagóvodában óvoda-iskola rendszerű képzést
valósít meg óvodapedagógus és tanító képesítéssel rendelkező pedagógusok
közreműködésével. Csakhogy a két iskola eltérő presztízse, eltérő és tanulói létszáma
miatt kardinális kérdéssé vált, hogy melyik óvoda melyik iskolával kap közös
pedagógust. A szisztéma lényegi eleme a szabályozatlanság és az informális működés.
A szelekció tehát nem hatéves korban, hanem de facto hároméves korban történik.
A szegregációt fékező oktatáspolitika lényegében azt jelenti, hogy ha egy iskola, vagy
tagiskola cigány többségűvé vált, akkor általában felmerült az adott intézmény bezárása,
és többnyire be is zárták azt. Az ezredforduló évében bezárták az Egyetem utcai
iskolát, 2007-ben az Ágoston téri tagiskolát és a Pécsbányai tagiskolát. Igaz, az előző
két döntés hozzájárult ahhoz, hogy a Felsővámház utcai iskola roma tanulóinak aránya
megnövekedett, majd később az akkor már cigány többségű Felsővámház utcai iskolát
szintén bezárták. A városháza tudatában volt annak, hogy az „elcigányosodás”
folyamata ciklikus jellegű: ha egy gettósodó iskola kiesik, akkor a folyamat újra
kezdődik. Ennek ellenére a város oktatáspolitikusai vállalták, hogy időről időre – öthétéves periódusonként – bezárják a roma többségűvé vált iskolákat, illetve
tagiskolákat. A pécsi általános iskolákban egyik adatfelvétel időpontjában sem találtunk
kizárólag roma tanulókból álló osztályt. Fontos mutatója volt a város
oktatáspolitikájának, hogy Pécs speciális iskolája nem vált roma többségűvé. Azt
azonban nem állíthatjuk, hogy a városi oktatáspolitika valaha is koherens, távlatos
esélykiegyenlítő koncepciót fogalmazott volna meg, vagy a városháza tisztában lett
volna a helyi közoktatás esélyegyenlőségi szempontból releváns mutatóival. A helyi
oktatáspolitikusok rutinszerűen, megérzéseikre hallgatva, időnként városfejlesztési,
időnként pénzügyi szempontoktól is vezéreltetve hozták meg döntéseiket.
Új oktatáspolitikai prioritás: a szegregáció egyházi „kiszervezése”
Az egyházi iskolák nem képezték tárgyát a pécsi vizsgálatainknak. Az
önkormányzati/állami fenntartású iskolák egyházi fenntartásba adása is csak abban az
esetben, ha az egy közoktatási konfliktushelyzetet akart feloldani, illetve, ha egy
közoktatási mikro-piac kirívó egyensúlytalanságára reagált. Új jelenség a szegregáció
egyházi „kiszervezése”. A szegregált iskolák bezárásának ciklikus gyakorlata
értelemszerűen mindig aggodalommal tölti el a környékbeli magasabb presztízsű
iskolákat. Az iskolabezárások sora 2007-ben akadt el, mivel a Hősök tere közelében
lévő szegregált Török István utcai iskola megszüntetését megakadályozták a közeli
iskolák. Később felmerült, hogy az iskolát átadják a Gandhi gimnáziumnak, de ennek
nem volt realitása. Végül az iskolát átadták a katolikus egyháznak.
A tanulói csoportok aránya
A három kutatást során az önkormányzati, illetve 2014-ben az állami fenntartású
általános iskolákat vizsgáltuk, azzal a kiegészítéssel, hogy a 2014-ben összeírt iskolák
között szerepelt az időközben a katolikus egyház fenntartásába átadott szegregált Török
István utca iskola is, de kimaradt a baptista fenntartásba került egykori TÁSI. A

o l d a l | 19

kérdéses időszakban az általános iskolai tanulók száma folyamatosan csökkent. A roma
tanulók aránya konstans: mindhárom vizsgálati évben az összeírt tanulók 11
százalékát becsülték az iskolák romának, és az évfolyamokra lebontott roma arányok is
azt bizonyítják, hogy a roma tanulók aránya nem növekszik és nem is csökken a
városban.
A hátrányos helyzetű tanulók aránya 2009-ben 29 százalékos volt, öt évvel később
pedig csak 23 százalékos, jóllehet az utolsó vizsgálat idején is az eredeti definíciót
használtuk, tehát azt tekintettük hátrányos helyzetű tanulónak, aki rendszeres
gyermekvédelmi kedvezményben részesült. A halmozottan hátrányos helyzetű
tanulók aránya 2007-ben 4 százalékos, 2009-ben 6 százalékos, 2014-ben pedig ismét 4
százalékos volt. Másképpen fogalmazva, a kategória 2007-ben még nem volt alkalmas
arra, hogy lefedje a célcsoportot, 2014-ben pedig – a megváltozott definíció szerint
értelmezett halmozottan hátrányos helyzetű kategória – teljességgel használhatatlanná
vált. Az összeírt tanulók 11 százaléka volt sajátos nevelési igényű, és 9 százaléka volt
beilleszkedési és tanulási és magatartási nehézséggel küzdő
1. Táblázat
A pécsi önkormányzati/állami általános iskolai tanulók száma 2007-ben, 2009-ben és
2014-ben
Tanulók száma
Tanulók
2007
2009
2014
Összes tanuló
9740
9197
7806
2h tanuló
2549
1816
Roma tanuló
1056
895
863
3h tanuló
428
519
287
Sni tanuló
851
Btm tanuló
682
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

2. Táblázat
A pécsi önkormányzati/állami általános iskolai tanulók megoszlása 2007-ben, 2009-ben
és 2014-ben
Tanulók aránya (%)
Tanulók
2007
2009
2014
Összes tanuló
2h tanuló
29
23
Roma tanuló
11
11
11
3h tanuló
4
6
4
Sni tanuló
11
Btm tanuló
9
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

o l d a l | 20

3. Táblázat
A pécsi állami általános iskolai tanulók megoszlása évfolyamonként 2014-ben (%)
Évfolyam hh

roma

hhh

sni

btm

1

21,4

11

2,8

8,8

5,3

2

25,9

10,1

4,2

8,6

6,1

3

25,4

10,7

2

7,2

9,9

4

25,3

10,8

4,2

11

11

5

27,7

13,7

4,2

11,3

8,5

6

24,7

11,6

4,6

8,2

11,5

7

24,8

10,2

4

11,5

9,3

8

23,1
10,8
3,4
13,6
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

9,3

Pécsi és vidéki tanulók
A vidéki tanulók aránya 2009 és 2014 között nem változott: az összeírt általános
iskolás diákok 13 százaléka él a város határain kívül. A vidéki tanulók magasabb
státuszúak, illetve körükben a hátrányos helyzetű, a halmozottan hátrányos helyzetű,
illetve a roma tanulók aránya kisebb, mint a Pécsen élő tanulók esetében. Ugyanakkor a
különbség a pécsi és a vidéki tanulók társadalmi-közoktatási státusza között
valamelyest mérséklődött.
4. Táblázat
A pécsi önkormányzati/állami általános iskolai tanulók megoszlása lakóhely szerint
2009-ben és 2014-ben (%)
Tanulók
Összes
2h
Roma
3h
sni

2009
Pécsi
87
91,4
96,4
94.6

2014
Pécsi
87,1
89,8
92,2
93,4
79,5
90,2
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel
Vidéki
13
8,6
3,6
5,4

Vidéki
12,9
10,2
7,8
6,6
20,5
9,8

o l d a l | 21

5. Táblázat
A pécsi önkormányzati általános iskolába járó pécsi és vidéki tanulók száma és
megoszlása 2009-ben
Vidéki tanulók

Pécsi tanulók

Tanulók
száma

Tanulók
megoszlása
(%)

100%

1206

100%

2328

29%

221

18%

roma tanuló

863

11%

32

3%

3h tanuló

491

Tanulók

Tanulók
száma

Tanulók
megoszlása /%)

összes tanuló

7991

2h tanuló

6%
28
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

2%

6. Táblázat
A pécsi állami általános iskolába járó pécsi és vidéki tanulók száma megoszlása 2014ben
Vidéki tanulók
Pécsi tanulók
Tanulók száma

Tanulók
megoszlása (%)

Pécsi tanulók

Tanulók száma

Tanulók
megoszlása (%)

Összes tanuló

6796

100%

1010

100%

2h tanuló

1630

24%

186

18%

roma tanuló

795

12%

68

7%

3h tanuló

268

4%

19

2%

sni tanuló

676

10%

175

17%

btm tanuló

603

9%
67
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

7%

A szegregációs mutatók alakulása
Pécsen kétféle eszközzel mértük az etnikai szegregációt: a disszimilaritási index (DI)
segítségével, illetve a roma tanulók tanulócsoportonkénti eloszlásával.
Az etnikai szegregáció a városban – összevetve más, hasonló adottságú, illetve hasonló
roma tanulói arányú magyarországi várossal – alacsony, jórészt a város
oktatáspolitikájának szegregációellenes elemei – a roma többségű iskolák illetve
tagiskolák ciklikus bezárása – miatt. Fontos megjegyezni, hogy a város speciális
iskolája sem roma többségű. Ugyanakkor a szegregáció mértéke 2007 és 2009 között
jelentősen növekedett, majd 2009 és 2014 között csökkent. A szegregációs mutató
változását egyértelműen az iskolabezárások ciklikus gyakorlata szabályozza.

o l d a l | 22

7. Táblázat
Etnikai szegregáció a pécsi általános iskolákban 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Év

DI évfolyamonként

2007

0,4-0,5

2009

0,8-0,9

2014
0,5-0,6
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

8. Táblázat
A roma tanulók megoszlása 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben azokban a
tanulócsoportokban, ahol a roma tanulók aránya…(%)
Év

0-25%

25-50%

51-75%

76-99%

2007

45

34

18

3

2009

42

28

20

10

2014

36
44
14
5
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Az ingázó tanulók aránya
Láttuk, hogy az országos adatok és vizsgálati eredmények szerint a nagyvárosokban az
ingázó tanulók aránya – tehát azoké, akik nem a lakóhelyük szerinti körzeti iskolába
járnak – olyan magas hogy képes semlegesíteni a térbeli szegregáció hatását. Az ingázó
tanulók aránya Pécsen hasonló a megyei jogú városokéhoz, de a hátrányos helyzetű, és
különösen a roma tanulók ingázási rátája lényegesen magasabb, mint más, hasonló
helyzetű magyarországi nagyvárosban. A halmozottan hátrányos helyzetű, illetve a
roma tanulók ingázási rátája már 2009-ben is magas volt, de 2014-re jelentősen
növekedett a pécsi roma tanulók körében azok aránya, akik nem a körzeti iskolájukba
jártak. Látni fogjuk, hogy a tanulói ingázás iránya, illetve az
iskolaváltás/iskolaválasztás sikeressége a döntő különbség a magas és alacsony
státuszú ingázó tanulók között.
De nem csak ez különbözteti meg a pécsi és az országos nagyvárosi trendeket. Az
ingázó tanulók arányának növekedése – és ezen belül a roma tanulók arányának
növekedése – együtt járt az etnikai alapú szegregáció jelentős mérvű csökkenésével. A
pécsi adatok, legalábbis a városra vonatkozóan nem igazolják azt az állítást, miszerint a
magyar iskolarendszer szelektivitása a magas státusú diákok ingázása révén valósul
meg; helyesebb úgy fogalmazni, hogy az ingázás révén valósul meg. A kettő között
jelentős a különbség. Az első esetben könnyebben azonosíthatóak a közoktatás
szelektivitását előidéző folyamatok: a magasabb státuszú tanulók kiválasztják az általuk
használni kívánt iskolákat és igyekeznek onnan távol tartani a többieket, míg az elit
iskolák biztosítják a színvonalat és a szelektív tanulói felvételt. A második esetben a
mechanizmus jóval összetettebb és mind a fenntartó, mind az iskolaigazgatók – az
iskolák és iskolaközpontok igazgatói – számára lényegesen nehezebben átlátható illetve
befolyásolható, mintha csak a magas státuszú tanulók ingáznának illetve az ingázás
szükségképpen mindig a körzeti iskolánknál jobb iskolák irányába történne.

o l d a l | 23

9. Táblázat
Az ingázó tanulók aránya a pécsi tanulók körében 2009-ben és 2014-ben (%)
pécsi
Ingázó pécsi tanulók aránya
aránya Ingázó pécsi tanulók a speciális iskolába járók
aránya 2014-ben
nélkül 2014-ben

Tanulók

Ingázó
tanulók
2009-ben

Összes tanuló

58

58

54

2h tanuló

52

53

50

roma tanuló

39

51

42

3h tanuló

37

37

29

sni tanuló

n.a.

72

35

btm tanuló

n.a.

60
60
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

A körzetes tanulók aránya
Az iskolaigazgatók, illetve a fenntartó számára a körzetes tanulók aránya az egyik
legfontosabb eligazodási pont igaz, nem miden tanulói kategóriára vonatkozóan ismerik
a pontos adatokat. Ugyanakkor ez az arány korántsem jelzi kizárólagosan, vagy
megbízhatóan az iskola státuszát. A körzetes tanulók aránya sok egyéb tényezőtől is
függ, például a beiskolázási körzet méretétől, az iskola településföldrajzi
elhelyezkedésétől és közoktatási környezetétől.
A vizsgált évek kompetenciamérései alapján „erősorrendbe” rendeztük a pécsi általános
iskolákat, megjelölve a különféle tanulói kategóriákra jellemző körzetes tanulói arányt.

o l d a l | 24

10. Táblázat
A körzetes tanulók aránya a pécsi önkormányzati/állami fenntartású általános
iskolákban 2009-ben és 2014-ben (%)
2009
Iskolák

2014
Tanulók

Tanulók

összes

2h

összes

2h

roma

3h

sn

btm

Jókai ÁI

10,2

33,3 71,4

75

10

18

100

0

16,7

6,3

Jurisics ÁI

52,2

54,8 100

50

47

44,4

0

0

37,5

46,2

Belvárosi ÁI

19,1

16,1 50

100

26,6

29,3

91,7

0

28,6

37,5

Árpád ÁI és G.

30,1

52

71,4

52,4

0

0

0

80,0

50,0

Pázmány ÁI

71,6

71,4 100

50

62,7

100

62,5

100

67,7

65,4

TVT

38,9

46,2 33,3

40

28,2

31,3

36,4

0

22

26,6

Bánki D ÁI

44,5

40,9 33,3

60

43,7

35

43,9

0

30,3

42,6

Mátyás ÁI

12,8

13,8 42,9

50

12,8

16,3

22

100

0

19,2

Köztér ÁI

14,2

19,1 20

16,7

9,1

12,8

62,5

0

11,1

9,4

Mezőszél ÁI

19,7

35,5 50

0

19,1

28

42,9

100

0

0

Anikó u ÁI

38,5

35,5 37,8

16,7

TÁSI

11,1

14,7 25

28,6

Illyés ÁI

57,3

54,5 58,3

66,7

57,6

54,2

71,4

80,8

30,5

43,5

Csokonai ÁI

84,9

86,3 90,4

93

78,3

76,5

83,4

84,8

66

78,9

Bártfa u ÁI

61,4

60,2 71,8

52,4

66,7

46,6

46,8

50

64,7

53,3

Török I u ÁI

90,2

93,5 90,8

93,5

Sziebert ÁI
45
Felsővámház u
ÁI
42,9

44,9 52,6

37,5

47,2

48,5

57

39,5

32,4

71

49,7 44,8

52,9

roma 3h

50

Egyéb iskolák
ANK1

29,7

33,5 16,2

40

37,3

39,9

27,3

0

23,1

39

ANK2

27,4

25,6 33,3

34,6

31,7

37

44,3

42,9

53,7

20,5

VSH ÁI

93,2

87,5 84,2 84,5 90,8
98,7
89
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

81,8

84,6

88,9

Tanuló, és ingázási mérlegek
Iskolánként és tanulócsoportonként összeírtuk a tanulókat, megjelölve hogy körzetesek,
vidékről ingáznak Pécsre, vagy pedig más pécsi iskola körzetében élnek. A teljes körű
adatfelvétel lehetőséget adott arra, hogy ne csak azt térképezzük fel, hogy az egyes
iskolákba hányan és mely más iskola körzetéből ingáznak tanulók, de azt is, hogy az
iskolakörzetekben élők közül hány tanuló választ másik iskolát, illetve az elvándorlók
melyik iskola tanulói lettek. Összeállítottuk a tanulói mérlegeket, és az ingázási
mérlegeket. A tanulói mérlegeket kétféle módon definiáltuk. Egyrészt vizsgáltuk az
egyes tanulói csoportokhoz tartozó tanulók lakóhely szerinti és iskolahasználat szerinti
eloszlását, másrészt vizsgáltuk a iskolákban tanuló diákok arányát a körzetben élőkhöz
képest, illetve a körzetbe bevándorló pécsi diákok arányát a körzetből elvándorlókhoz
képest.

o l d a l | 25

A mérlegek alapján tipizálhatjuk az iskolacsoportokat illetve az iskolákat, pontosabban
„tiszta” típusokat képezhetünk, hozzátéve, hogy a valóságban a tanulói, és az ingázási
mérlegek nem járnak szükségképpen együtt.
Az iskolák „tér-érzékenysége”, stratégiái és ingázási iskolatípusok
Nemcsak az oktatási kormányzat, de a fenntartók és az iskolák is úgy vélik, hogy a
lakóövezetek/beiskolázási körzete, illetve az iskolák státusza között összefüggés van.
Minden iskola azt feltételezi, hogy oktatáspiaci pozícióját, keresettségét, tanulóinak
illetve leendő tanulóinak összetételét döntően meghatározza beiskolázási körzetének
mérete és társadalmi összetétele. Az országos vizsgálatok eredményinek ismeretében ezt
az iskolák térszemléleti téves feltételezésének tarthatjuk. Ebből adódóan
térszemléletük részben statikus, tehát az a lényeges számukra, hogy hol húzódik a
körzethatár, mely utcákat foglal magába, és melyeket nem – ez az iskolák határvédelmi
téves feltételezése. Az iskolák erős vagy gyenge „tér-érzékenysége” ezen a két téves
feltevésen alapuló intézményi policy.
A dilemma megértéséhez utaljuk a brit közoktatásra, ahol a felvételi sorrendet
alapvetően az határozza meg, hogy milyen távolságra van az iskola a tanuló lakhelyétől:
az a diák van előnyösebb helyzetben, aki közelebb lakik az iskolához. Ebből adódóan,
minél magasabb presztízsű, minél keresettebb, minél népszerűbb egy iskola, annál
szűkebb az a földrajzi kör, amelyből diákjait rekrutálja. (Hamnet és Butler 2010;
Hamnet és Butler 2013) A jó iskola emeli közvetlen lakókörnyezetének státuszát is az
ingatlanpiacon, mert az adott lakás értékesítése vagy bérbeadása során fontos
értéknövelő tényező a magas presztízsű iskola közelsége. A magyarországi közoktatási
rendszerben éppen fordított trend érvényesül: minél magasabb presztízsű egy iskola,
annál nagyobb az a földrajzi kör, ahonnan diákjait rekrutálja. A magas presztízsű
iskoláknak alig van közük az őket körülvevő városi térhez.
 Az iskolák egy része – jellemzően az alacsony presztízsű városnegyedben fekvő
iskolák – nem a beiskolázási körzethatárok méretét tekinti lényegesnek, nem is azt,
hogy pontosan hol húzódik a határ, hanem a tanulók társadalmi összetételét
szeretnék javítani, vagy legalábbis nem rontani tovább. Elsősorban a környékbeli
alacsony presztízsű és rosszhírű iskolák bezárását tekintik veszélyforrásnak. Az ő
stratégiájuk alapvetően preventív az iskolaigazgatók maguk úgy érzékelik, hogy
számukra élet-halál kérdése, az, hogy elkerüljék iskolájuk további szegregálódását.
Elbeszélésük drámai: meggyőződésük szerint, ha nem sikerül megakadályozniuk a
szegregált iskolák bezárását a környékükön, és azt, hogy ők legyenek kénytelenek
átvenni az ottani tanulókat, akkor sorsuk megpecsételődik, mert a magasabb
státuszú szülők azonnal elviszik onnan gyerekeiket és a szegregáció, valamint a
tanulói létszám zuhanása felgyorsul. Az iskolák kommunikációjának lényege az,
hogy alacsony státuszuk relatív: vannak még rosszabb iskolák is.
 A másik stratégia azokra a magas presztízsű iskolákra jellemző, amelyek körzetéhez
mikro szegénytelepek, mikro-slumok, vagy a városi köztudomás szerint rosszhírű
utcák is tartoznak. Az ő stratégiájuk izolációs: tovább szeretnék csökkenteni
körzetes tanulóik amúgy is alacsony arányát és igyekeznek még inkább elszigetelni
magukat az őket körülvevő városi tértől. Azt tekintik veszélynek, ha az ő
„hátrányukra” rendezik át a körzethatárokat, vagy ha környékbeli magas roma

o l d a l | 26

arányú iskolákat bezárják. Utóbbi estben nem a felszabaduló utcák megszerzése a
céljuk, hanem ellenkezőleg, arra törekszenek, hogy minél kevesebb pótlólagos
területet csatoljanak beiskolázási körzetükhöz. Az izolációs stratégia azt is jelenti,
hogy viszonylag alacsony státuszú városrészben lévő iskola is lehet vonzó, feltéve,
ha földrajzi és beiskolázási értelemben képes elszigetelni magát környezetétől. Az
iskola tanulói, illetve családjaik minden további nélkül választják ezeket az
iskolákat, függetlenül annak település-földrajzi fekvésétől. Az elit csoportok
lakóhelyüket gondosan választják meg és térben is elhatárolják azt az alacsonyabb
státuszú lakóövezetektől. Ugyanakkor az általuk használt intézmények pontszerűen
helyezkednek el és az intézményi, illetve intézmény-használói határvédelem
mozaikszerűen tördeli szét a városi teret.
Homogén városi környezetben, jellemzően lakótelepeken viszont a körzethatárok
átrendezése, illetve iskolák bezárása esetén többnyire a területszerző stratégia
jellemzi az iskolák magatartását.

Csakhogy az iskolák döntési racionalitása még abban az esetben is korlátozott lenne, ha
azt feltételeznénk, hogy az igazgatók pontosan ismernék saját intézményük és a rivális
intézmények beiskolázási és ingázási mérlegét. Az intézményvezetők ugyanis joggal
kalkulálnak a többi iskola vezetőjének „tér-érzékenységével”, függetlenül azok
tényszerűségétől. Az alkufolyamatok tehát tele vannak feltételezésekkel és
bizonytalanságokkal.
 „Taszító iskoláknak” nevezzük azokat az iskolákat, amelyekből az összes tanuló,
illetve az alacsony státuszú tanulók egyaránt „menekülnek”, tehát amelyek esetében
az összes tanuló és az alacsony státuszú tanulók tanulói, illetve ingázási mérlege is
negatív. Ezek az iskolák csak részlegesen van közük az őket körülvevő térhez,
ugyanakkor körzetük társadalmi összetételét a valóságosnál rosszabbnak érzékelik,
hiszen tanulóik azok a diákok, akiknek nem sikerült más iskolákba bejutniuk, vagy
meg sem próbálták a „menekülést”. A „taszító iskolák” vezetői alaptalanul bíznak
abban, hogy környezetük felértékelődése iskolájukat is vonzóbbá teheti, hiszen csak
kis mértékben „birtokolják” az őket körülvevő városi teret. Az természetesen
elképzelhető, hogy pedagógiai programjuk módosítása, kínálatuk bővítése, vagy
éppen belső szegregáció révén növelik vonzerejüket és tanulói létszámukat, ám
szelekciós beiskolázási gyakorlattal, az alacsonyabb státuszú diákok kiszorításával
csak abban az esetben próbálkozhatnak, ha van a közelben olyan iskola – például
„kiszervezett” szegregált iskola, vagy „gettósodó” iskola – amely hajlandó, vagy
kénytelen fölvenni a kiszorított alacsony státuszú diákokat. A „taszító” iskolák
főként abban az esetben folytatnak határvédelmi stratégiát, amennyiben határozottan
javítani szeretnének státuszukon.
A 2009-es vizsgálat idején taszító iskola volt a Bártfa utcai, a Csokonai és az Illyés
Gyula iskola. A Bártfa utcai iskola 2014-re már inkább gettósodónak tekinthető,
mivel a roma diákok tekintetében a tanulói mérleg pozitív lett. Ellenben a VSH
iskola, amely 2009-ben még gettósodó iskolának számított, 2014-re egyértelműen
taszító iskolává vált, mivel a tanulói és az ingázási mérlegek valamennyi tanulói
kategória esetében negatívakká váltak. Az Illyés Gyula iskola a két felvétel közötti
időszakban növelte vonzerejét, illetve javította iskolapiaci pozícióját, de
változatlanul taszító iskolának tekinthető, egyetlen tanulói kategória, az sni diákok
kivételével, ám ez egyértelműen az iskola sajátos szerepéből adódik.

o l d a l | 27

„Gettósodó” iskoláknak nevezzük azokat az iskolákat, amelyek alapvetően taszítják
a tanulókat, ám vonzzák az alacsony státuszú tanulókat. Ezekben az iskolákban az
összes tanuló tanulói illetve ingázási mérlege negatív, ám az alacsony státuszú
tanulóké pozitív. A gettósodó iskolák merítési területe az összes tanuló tekintetében
kisebb, mint beiskolázási körzetük, ám az alacsony státuszú, illetve roma tanulók
tekintetében az iskolák tér dominanciája túlterjed a körzethatárokon. Nagyon
lényeges szempont, hogy az iskolák vajon tudatosan követik vagy fogadják el
státuszukat, vagy azt kényszerű státusz csökkenésnek ítélik, esetleg megkísérlik az
intézmény „kitörését”, illetve vonzerejének növekedését. Az első esetben az iskolák
„tér-érzékenysége” alacsony, és tudatában vannak annak, hogy létük az alacsony
státuszú tanulók beáramlásától függ. Ha azonban frusztrációval élik meg
helyzetüket, és szelektálni kezdenek az alacsony státuszú tanulók között – esetleg
vonzó kínálattal és ezzel együtt belső szegregációs technikával próbálkoznak –
akkor ronthatnak is helyzetükön, mivel a szelekció önmagában még nem garantálja
a státusz-emelkedést, ám a körzeten kívüli – vagy még inkább a körzetes – alacsony
státuszú tanulók felvételének elhárítása létüket is veszélybe sodorhatja.
A 2009-es vizsgálat során négy gettósodó általános iskola volt Pécsen. Időközben a
Felsővámház utcai iskolát egyszerre, míg az Anikó utcai iskolát felmenő
rendszerben bezárták. A Vasas-Somogy-Hird iskola ebben az időszakban taszító
iskolává vált, ugyanakkor a Bártfa utcai iskola, amely 2009-ben még taszító iskola
volt, de 2014-re gettósodó iskolává vált
A „szelektáló iskolákban” a migrációs arányok éppen fordítottak, mint gettósodó
iskolákban: az összes tanuló esetében a tanulói illetve ingázási mérleg pozitív – az
iskolák tehát vonzzák őket – ám az alacsony státuszú tanulók esetében a tanulói
illetve ingázási mérlegek negatívak, - őket tehát taszítják, pontosabban kiszorítják
ezek az iskolák. A szelektáló iskolákról is elmondható ugyanaz, mint a taszító
iskolákról – nincs, vagy alig van közük az őket körülvevő térhez – csak ellenkező
előjellel: a város egész területét a magukénak érezhetik. Ez azonban nem jelenti azt,
hogy a „szelektáló” iskoláknak ne lenne „tér-érzékenységük”. Láttuk, hogy a négy
pécsi általános iskolának 2000-2007 között nem volt beiskolázási körzete, majd
valamennyi intézmény ismételten beiskolázási körzetet kapott méghozzá az
esélykiegyenlítő jogszabályhely végrehajtása során olyan problémaövezeteket is
körzetükbe soroltak, ahonnan korábban nem jártak diákok a magas presztízsűnek
számító iskolákba. A városközpontban fekvő két, leginkább érintett általános iskola
annak ellenére súlyosnak ítélte meg ezt a fordulatot, hogy diákjaiknak csak töredéke
él a közelben: egymást tekintették riválisnak, és mindketten igyekeztek kiszorítani a
körzetükben élő alacsony státuszú iskolákat – más, távolabbi iskolákba. A városi
déli lakótelepén fekvő 12 évfolyamos – négyosztályos általános iskolát és
nyolcosztályos gimnáziumot magába foglaló – iskola is drasztikus szelekciós
mechanizmussal reagált az újra-körzetesítésre, mivel az iskolaépület közelében a
panel társasházi környezetnél markánsan alacsonyabb presztízsű, és kifejezetten
rossz reputációval bíró szociális bérlakások vannak.
A „vonzó iskolák” esetében az összes tanuló, illetve az alacsony státuszú tanulók
esetében is pozitív mind a tanulói mind az ingázási mérleg.

o l d a l | 28

Két iskola speciális helyzetben van:

„Előszelektáló iskolának” nevezzük a szervezeti önállóságát az 2007-es
összevonást követően is megőrző Apáczai János Nevelési Központ – közös
beiskolázási körzettel rendelkező – két általános iskoláját, mivel a két iskola közötti
szelekció már hároméves korban megkezdődik, tekintettel a közös óvoda-iskola
programra.
„Kiszervezett” szegregált iskolának nevezzük a Katolikus Egyház által fenntartott
Néri Szent Fülöp Katolikus Iskolát, amely az államosítást megelőzően a Csokonai
iskola tagintézménye volt. Az iskolának értelemszerűen nincs beiskolázási körzete,
gyakorlatilag azonban a város legnagyobb egybefüggő szegénytelepéről járnak oda
diákjai. Az egykori anyaiskola – amely korábban is, ma is taszító iskola –
formálisan kiterjesztette beiskolázási körzetét, a valóságban azonban megszabadult
a legrosszabb hírű városrésztől.

Az iskolaközpontok illetve iskolák tipizálása során a roma és a halmozottan hátrányos
helyzetű tanulókat tekintettük alacsony státuszúnak.
Tanulói mérlegek iskolaközpontok szerint
Összegeztük, hogy a diákok mekkora hányada él és mekkora hányada tanul az egyes
iskolákban. Az adatokat iskolaközpontok szerint összegezve megállapíthatjuk, hogy a
Budai Városkapu iskolaközpont egészében taszító jellegű – sőt, valamennyi tanulói
kategória esetében negatív a tanulói mérleg – míg a Városközponti iskolaközpont
összességében szelektáló jellegű. A Megyervárosi iskolaközpont egészében taszító
jellegű. A Mecsekaljai iskolaközpont nem sorolható be ebbe a kategóriarendszerbe,
mert az összes tanuló, a roma tanulók, a hátrányos helyzetű tanulók és a btmn tanulók
esetében a tanulói mérleg pozitív a halmozottan hátrányos helyzetű illetve a sajátos
nevelési igényű tanulók esetében viszont negatív. Az ANK két általános iskolájának
státusza eltérő, ám a beiskolázási körzetük közös. Amennyiben egységes iskolának
tekintenénk őket, akkor alapvetően vonzó iskoláról beszélhetnénk azzal a
megszorítással, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók esetében a mérleg negatív.

o l d a l | 29

11. Táblázat
Tanulói mérlegek iskolaközpontok szerint 2014-ben
összes diák

Budai
Városkapu

2h tanuló

roma tanuló

körzetben él iskolában tanul
%
%
körzetben él %

iskolában
tanul %

31

körzetben él iskolában
%
tanul %
38,3

25,0

9,3

12,0

14,6

7,5

8,8

12,9

17,5

13,9

8,4

25,3

17,7

16,4

58,7

42,8

Városközponti 11,8

24,4

14,1

Mecsekaljai

18,7

21,1

Megyervárosi

27,5

16,8

ANK

10,2

11,3

5,7

ANK1

10,7

2,4

11,6

ANK2
Kiszervezett
szegregált

4,9

8,1

7,1

1,1

8,0

Éltes

4,7

3,7
2,6

10,1
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

12. Táblázat
Tanulói mérlegek iskolaközpontok szerint 2014-ben
3h tanuló

Budai
Városkapu

btm tanuló

sni tanuló

körzetben él iskolában tanul
%
%
körzetben él %

körzetben
tanul %

67,5

Városközponti 8

körzetben él körzetben
tanul
36,6

20,4

2,3

9,4

11,3
25,7
20,6

52

37,9

16,4

0,9

9,2

Mecsekaljai

5,7

3,1

17,6

13,5

16,9

Megyervárosi

17

10,8

25,8

15

26,5

ANK

3

10,5

9,4

ANK1

0

10,7
5,4

ANK2
Kiszervezett
szegregált

3,9

2,9

19,1

1,8

Éltes

10,2
43,3
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

5,8
0

Tanulói mérlegek iskolai kvintilisek szerint
A kompetenciamérések átlagai alapján öt csoportba soroltuk az iskolákat. Az első, tehát
a leggyengébb, iskolai kvintilis gettósodó, a második kvitilis taszító, a harmadik
kvintilis vonzó jellegű. A negyedik kvintilishez tartozó iskolák nem sorolhatóak be
egyértelműen, de összességében enyhén taszító jellegűnek nevezhetjük őket. Az
ötödik, tehát a legjobb iskolai kvintilis erősen szelektáló jellegű.

o l d a l | 30

A két leggyengébb kvintilishez tartozó iskolákban tanul az összes tanuló 28,4
százaléka, a roma tanulók 60,7 százaléka, a hátrányos helyzetű tanulók 42, 4 százaléka,
a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók 80,3 százaléka, az sni tanulók 27,2 százaléka,
a btm tanulók 32,5 százaléka. Ugyanakkor a két legjobb iskolai kvintilishez tartozó
iskolákban tanul az összes tanuló 46,4 százaléka, a roma tanulók 10,1 százaléka, a
hátrányos helyzetű tanulók 29,5 százaléka, a halmozottan hátrányos helyzetű tanuló 3,1
százaléka, az sni tanulók 38, 2 százaléka, a btm tanulók 40 százaléka.
13. Táblázat
Tanulói mérlegek iskolai kvintilisek szerint 2014-ben
összes diák

2h tanuló

roma tanuló

körzetben él iskolában
%
tanul %

körzetben él iskolában tanul
%
%
körzetben él %

iskolában
tanul %

1

21,1

11,3

23,5

30,9

21,2

20,1

2

19,9

17,1

41,3

29,8

27,4

22,3

3

9

20,6

8

19

10,8

25,3

4

28,4

26,2

11,3

8,1

21

21,4

5

11,6

20,2

10,1

2

10,2

8,1
11,3

8,1

ANK
Éltes

5,7
4,7

2,6

10,1
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

14. Táblázat
Tanulói mérlegek iskolai kvintilisek szerint 2014-ben
3h tanuló

btm tanuló

sni tanuló

körzetben él iskolában
%
tanul %

körzetben él iskolában tanul
%
%
körzetben él %

iskolában
tanul %

1

24,5

40,7

20,4

14,7

18,7

17,5

2

55,1

39,6

25,1

12,5

24,7

15

3

4,2

6,4

6,8

13

9,7

27,4

4

7,3

1,7

28,3

11,6

28,2

28,7

5

6,1

1,4

9,9

5

11,3

ANK

3,0

8,1
10,5

Éltes

9,4
10,2
43,3
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Rejtett és nyílt oktatáspolitikai koncepciók, oktatáspolitikai érdekharcok
A közoktatási intézményrendszer lényegében máig változatlan szerkezete a 2007-es
átszervezés során alakult ki Az akkori városvezetés két tényezővel indokolta a
nagyszabású intézmény összevonásokat. Az egyik ok a vidéki tanulók számának
korlátozása volt, a másik pedig a pótlólagos normatív illetve pályázati forrásteremtés
remélt lehetősége. Az intézkedés valóságos nagyságrendjéhez és oktatáspolitikai
jelentőségéhez – például az átszervezés megvalósult és remélt esélykiegyenlítő

o l d a l | 31

hatásához – képest leegyszerűsítő és beszűkült diskurzus mindenki számára csapdának
bizonyult, és egyik oldal sem kísérelte meg – és a diskurzus nem is adott erre
lehetőséget – hogy tágabb intézményi, iskolaigazgatói, pedagógusi iskolahasználói
támogatást szerezzen oktatáspolitikájának, vagy legalább potenciális szövetségeseket
szerezzen. Értelemszerűen képtelenség volt meggyőzni az érintetteket arról, miszerint
az lenne átszervezés valóságos célja, hogy a hogy a fenntartó önkormányzat pótlólagos
forrásokat teremtsen az ágazat számára, miközben az új intézményrendszer kialakítása
az általános iskolai kapacitások szűkítését okozta.
Az akkori ellenzék kritikája is koncepciótlan volt és igazodott az intézkedés hivatalos
indoklásához: azt hangoztatták – és a következő három évben változatlanul azzal
érveltek – hogy a várt pótlólagos forrásteremtés illuzórikus volt, a kormányzat
„átejtette” a város vezetését és hiábavalónak bizonyult az iskolarendszer gyökeres
felforgatása. Csakhogy a 2006-ban megválasztott szocialista polgármester súlyos
betegsége és tragikus halála miatt 2009 tavaszán időközi polgármester-választásokat
tartottak Pécsen, és a Fidesz által támogatott és megválasztott új polgármester azonnal
lemondásra késztette a regnáló szocialista alpolgármestereket, mivel hivatalba lépését
követően azonnal elvonta jogköreiket. Pécsen tehát már 2009-en bekövetkezett a
hatalomváltás, másfél évvel később pedig a közgyűlés összetétele is jobboldali lett. Az
új helyi hatalom szembesült saját korábbi kritikájának koncepciótlanságával: meg
kellett volna indokolnia, hogy miért nem állítja helyre a 2007 előtti intézményi
struktúrát, miért nem számolja fel az iskolacentrumokat és miért nem adja vissza az
általános iskolák szervezeti önállóságát – hiszen évek álltak volna ehhez rendelkezésére,
mielőtt a kormány 2011 kora tavaszán bejelentette, hogy az iskolák totális
államosítására és centralizációjára készül. De az államosításig rendelkezésre álló másfél
évben sem nyúltak a korábban kárhoztatott intézményi szerkezethez.
Az intézményrendszer átszervezésnek háromféle kapacitásszűkítő eleme volt, de mind a
háromhoz kapcsolódtak rejtett, csak szűk körben kimondott és csak beavatottak által
ismert oktatáspolitikai háttér koncepciók.
A legjelentősebb koncepció az egységes iskolák kialakítása volt valamennyi létrejött
iskolacentrumban. Az elképzelés szerint minden nagyobb egységben kell lennie olyan
12 évfolyamos intézménynek, amely felvételi nélkül biztosítja a bejutást a
középiskolába. Mindez igazolta az Árpád iskola újra-körzetesítését – ami azt jelentette,
hogy az iskola, amely alapító okirata szerint egy négy évfolyamos általános iskolát és
egy nyolc évfolyamos gimnáziumot foglalt magába, de facto egységes iskolává vált,
hiszen a körzet révén az iskola elveszítette a szelekciós lehetőséget a negyedik és az
ötödik évfolyam között. A város minden iskolacentrumban hasonló egységes
intézményt akart létrehozni, beleértve az Apáczai Nevelési Központot is. Utóbbiban
többek között két általános iskola működik. Az eredeti koncepció szerint a lényegesen
magasabb presztízsű és tanulói létszáma alapján hatalmas méretű ANK1 iskola az egyik
óvoda és a központ gimnáziumának integrálásával hozták volna létre az egységes
iskolát. Az egységes iskolák létrehozását természetesen a már meglévő középiskolai
intézményhálózata értetlenül hagyásával képzelték el. És ez volt a kompromisszumos
terv lényege. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az oktatáspolitika két hosszú távú pillére az
elit iskolák expanzív beiskolázási gyakorlatának engedélyezése és a szegregált iskolák
periodikus bezárása, úgy az egységes iskolák esetében is az elit iskolahasználók érdekei

o l d a l | 32

és az esélyegyenlőségi szempontok között igyekezett egyensúlyozni a városháza.
Garanciát akart adni az elit gimnáziumoknak, és az oda járó gyerekek családjainak arra,
hogy nem kívánja sérteni érdekeiket, másrészt pedig kísérlet tett az egységes iskolák
kiépítésére. A kettősséget a város oktatáspolitikusai a közoktatási intézményrendszer
együttes érdekeivel is indokolták, tehát azzal, hogy keretek között kell tartani a nem
önkormányzat iskolák elszívó hatását.
Mindez döntően kétféle érdekkonfliktust okozott. Az egységes iskolák értelemszerűen
megfosztották az érintett középiskolákat korábbi szelekciós lehetőségüktől, és az
igazgatók tartottak intézményük leértékelődésétől. Másrészt a koncepció meggátolta az
iskoláknak azt a törekvését, hogy szervezetileg is integrálják az óvodákat – akár azért,
hogy biztosítsák beiskolázási biztonságukat, részint pedig elő-szelekciós célból.
Az egységes iskolák végül nem születtek meg, az Árpád iskola státusza is bizonytalan
maradt, az óvodák szerepével kapcsolatban is maradt a bizonytalanság. A koncepció
rejtett jellege miatt annak érdemi megvitatására sem kerülhetett sor.
A másik konfliktust generáló koncepció az volt, hogy valamennyi iskolát kötelezzék
arra, hogy legyen „általános” tantervű osztálya, és ezzel összefüggésben – persze
költségtakarékossági érvekkel is megokolva a döntést – elvonták az iskoláktól az
úgynevezett „fenntartói” órakeretet. A városháza itt is kísérletet tett az oktatáspolitikai
kettősség összvárosi igazolására, mondván, hogy persze változatlanul szükség van emelt
óraszámú idegen nyelvi vagy más szaktantárgyi elit képzésre, ha az önkormányzat
ellensúlyozni akarja az egyházi iskolák támasztotta konkurenciát. Az elit iskolák
ellenük irányuló támadásként értékelték ezt a célkiűzést, illetve olyan politikaként,
amely lehetővé téve számukra a rejtett vagy nyílt, osztályszintű vagy csoportbontás
révén megvalósítandó belső szelekciót. A város elsőszámú elit iskolája – szakköri
foglalkozásként – de facto fizetős szakköri kurzusok révén igyekezett pótolni a kieső
órakeretet.
Az átalakítások harmadik kapacitásszűkítő eleme az osztályok összevonása volt. Az
osztályok összevonása a költségeket akarta lefaragni, míg a csoportbontások rendszere
értelemszerűen az intenzívebb oktatás egyik eszköze. Az önkormányzat nemcsak az
iskolákkal, hanem az iskolahasználó szülőkkel is szembekerült. A konfliktusok
dinamikája hasonló volt, mint a fenntartói órák elvonás esetében: a jobb pozíciójú
iskolák képesek voltak mozgósítani a magas státuszú, jó érdekérvényesítő képességű
szüléket – vagy egyszerűen csak nem képviselték a fenntartó érdekeit és nem
hangoztatták a fenntartó érveit – míg a gyengébb iskolák erre nem voltak képesek.
Csakhogy az osztályösszevonásoknak is volt egy nem várt, esélyegyenlőséget érintő
hatása: néhány romló státuszú iskola belső szegregációs stratégiával próbálta fékezni a
státusz-romlást és az osztályösszevonások tétje számukra egészen más volt, mint a
magas státuszú iskolák számára. Ők azonban értelemszerűen nem köthettek koalíciót az
előbbiekkel.
Mivel az átalakítás valódi koncepcionális elemei rejtve maradtak, illetve azokat nyíltan
vállalhatatlannak ítélte az önkormányzat így a siker attól függött, hogy képesek-e
politikai alkut kötni Az akkor regnáló városvezetés erre tett is kísérletet:
intézményvezetői posztokat ajánlott az ellenzéknek cserébe azért, hogy támogassák,

o l d a l | 33

vagy legalább ne opponálják az átszervezést. Az ellenzék azonban erre nem hajlott és
frontálisan támadta az egész átalakítást, pontosabban azokat a fals és fedő jelegű
érveket, amelyekkel az akkori többség a reformot igazolta. Néhány év múlva a
hatalomra jutott jobboldal legfontosabb oktatáspolitikusai kemény dilemma elé
kerültek: vagy elfoglalják a kulcspozíciókat – méghozzá az összevonás révén
megnövekedett hatalommal bíró kulcspozíciókat – vagy híven korábbi álláspontjukhoz
és teljesítve a nyíltan jobboldali kötődésű iskolaigazgatók követeléseit, visszaállítják az
intézmény-összevonást megelőző állapotokat és helyreállítják az iskolák önállóságát.
Ráadásul az államosítás és a normatív finanszírozás megszűntetése irrelevánssá tette a
2007-es intézményi összevonás egyik legfontosabb indokát, a pécsi általános iskolában
tanuló vidéki tanulók számának korlátozását. Ennek ellenére a város új vezetői az előbbi
opciót, tehát a hatalmi pozíciók elfoglalását és a 2007-es intézményi struktúra
érintetlenül hagyását választották. Ezzel oktatáspolitikai értelemben meghasonlottak, és
részben arcukat veszítették.
Az oktatáspolitikai koncepciók nyílt megfogalmazása és a „közpolitikai nagykoalíció’
hiánya miatt a reform szétforgácsolódott a hagyományos érdektagozódás mentén. Az
iskolák helyzetét nagyban meghatározza, hogy státuszukat bizonytalannak érzik. A
tanulói létszám csökkenése, illetve a nem önkormányzati/állami fenntartású iskolába
járó tanulók arányának folyamatos növekedése önmagában is egzisztenciális fenyegetés
a közintézmények számára. A 2007-es intézményi összevonás, az osztályösszevonások,
a tagiskolák egy részének megszűntetése után reális szcenárió volt, hogy a város elkezdi
iskoláinak egy részét bezárni, vagy egyházi fenntartásba adni. A szegregáció és a
nagymérvű tanulói ingázás miatt azonban az egzisztenciális bizonytalanság és a
fenyegetettség érzése általános: a keresett, népszerű általános iskolák is élet-halál
kérdésnek tartják, hogy megőrizzék státuszukat, legfeljebb viszonyítási pontjaik és
riválisaik eltérőek. Ez a folyamat értelemszerűen öngerjesztő. Az intézményi stratégiák
elemzését megnehezíti, hogy az iskolák erős szálakkal kötődtek és kötődnek a
döntéshozókhoz és kiélezett helyzetben közvetlen részesei az oktatáspolitikai
harcoknak, vagy megpróbálják céljaik érdekében mozgósítani a szülőket.
Az oktatási intézmények részint egyfajta politikai „proporz”- szisztéma mentén is
tagolódnak a városban. Néhány iskola identitásába mélyen beépült baloldali vagy
jobboldali kötődése, de főként sérelmek és sérelmek racionalizálása során: ha érdekeiket
vélik veszélyeztetve, gyakran értelmezik a folyamatokat akként, hogy mindez politikai
kötődéseik miatt történik. A közvetlen pártpolitikai zsákmányszerzés, illetve az új
pozíciók pártelvű elosztása település-földrajzi értelemben irracionális intézményi
egységek kialakításához vezetett a 2006-2007-es intézményi integráció során.
A valódi oktatáspolitikai célok elhallgatása és elrejtése hozzájárult ahhoz, hogy az
oktatáspolitikai, iskolaszervezési érdekharcok során nagy szerepet kapjon a politikai
patrónus rendszer. Az átszervezés időszakában és a követező években mind a
miniszterelnök, mind a köztársasági elnök, mit az Országgyűlés elnöke pécsi kötődésű
volt és a „baranyai lobbi” befolyását jelentősnek tartották. Azok a szereplők,
iskolaigazgató, intézményvezető, akik rendelkeztek a politikai befolyás minimumával, a
tét nagysága függvényében igyekeztek mozgósítani politikai kapcsolataikat: a területi
önkormányzati képviselőt, a város valamelyik országgyűlési képviselőjét céljaik elérése
érdekében. (Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a pécsi kötődésű politikusok nem

o l d a l | 34

kizárólag egyetlen párthoz vagy politikai oldalhoz tartoztak.) Szóbeszéd szerint – és a
pletyka, a köztudomás, adott esetben, valóságalapjától függetlenül önmagában is
hatékony fegyver lehet – az egyik bezárás fenyegette belvárosi iskola érdekében maga
Ház elnöke és a köztársasági elnök járt közben – évtizedekkel korábban mindketten
ebben az iskolában tanultak. A Ház elnöke interveniált azért, hogy melyik iskola legyen
a Mecsekaljai iskolaközpont anyaintézménye, és ennek szerepe volt abban is, hogy
település-földrajzilag nehezen indokolható iskolacentrumok jöttek létre. A politikus
támogatta a konstrukciós hibák miatt életveszélyessé vált panel iskolák felújítását is.
A szóbeszédnek, a tervezett döntések kiszivárogtatásnak, általában is fontos szerepe
van az oktatáspolitika harcokban. A helyi oktatási piacon az iskolák pozícióját létük és
státuszuk stabilitása döntő módon befolyásolja. Ha egy iskoláról elterjed, hogy bezárják,
összevonják más iskolával, vagy átadják nem önkormányzati/állami fenntartónak, akkor
a szülők – függetlenül attól, hogy a híresztelés milyen mértékben megalapozott –
azonnal leértékelik az intézményt és alternatíva után néznek. Az adott intézmény
sátátuszát elbizonytalanító koncepciók kiszivárogtatása lehet fenntartói zsarolási eszköz
is, ami arra késztethet az iskolát, hogy kisebbik rosszként elfogadja a tényleges
változtatásokat. Ha a tét az, hogy tényleg megszűntessenek egy iskolát, akkor az idő
előtti kiszivárogtatás elindíthatja a tanulói exodust és leszerelheti a tiltakozó akciókat.
A másik tényező, ami szétforgácsolta a közoktatási reformot, illetve annak rejtett
oktatáspolitikai céljait, az iskolák „tér-érzékenysége”, illetve politikai patrónusaik
területi elvű lobbizása.
„Utcaszintű bürokrácia”
Vajon alkalmazható-e az „utcaszintű bürokrácia” fogalma az iskolák praxisának
leírására? (Lipsky1980; Berényi 2016) Az nem kétséges, hogy az iskolák autonóm
szereplői voltak a helyi közoktatási folyamatoknak, és jogi helyzetük változásától
függetlenül autonóm szereplők mai is. Olyan szelekciós mechanizmusokat dolgoztak ki,
amelyektől státuszuk megőrzését, illetve a súlyos státusz-romlás elkerülését várják. Az
intézményi policy-k és azok megokolásai alapvetően igazodnak a városi oktatáspolitika
őszintétlen jellegéhez, illetve a valódi célok elhallgatásához. A magas státuszú iskolák
„bejáratott tanulói utakra” hivatkozva negligálták és negligálják az oktatási
intézményi átalakítások rejtett esélykiegyenlítő célkitűzéseit és utasítják el a
körzetükben élő alacsony státuszú tanulók felvételét. Mindenekelőtt az „újrakörzetesítés” élezte ki a helyzetet, majd az iskolabezárások utáni területi változások.
Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy az elit iskolák körzetéhez problémaövezeteket
és mikro slummokat csatoltak, hanem hogy az elit iskolák környékének társadalmi
összetétele, így a belvárosi zónák összetétele is heterogén. Ezek az iskolák tehát
rendkívül fontosnak tartják a különféle kiszorító technikák alkalmazását. A lélektani
eszköz, tehát az eleve alacsony önbizalmú családok elbátortalanítása mellett az egyik
fontos tényező az iskola pedagógia programja. A tét az volt, hogy felmorzsolják-e az
elit iskolák a 2007-es átszervezés egyik rejtett esélykiegyenlítő célkitűzését, miszerint
valamennyi általános iskolának indítania kell „általános” tehát emelt óraszámú
szaktárgyi specializáció nélküli osztályt. Ennek egyik eszköze volt a fenntartói órák
elvonását követően a kvázi „fizetős”, szakköri jellegű nyelvórák bevezetése. A szülői

o l d a l | 35

hozzájárulás ténye legalább olyan lényeges a szegény családok távoltartásában, mint
annak valóságos összegszerűsége.
Az „utcaszintű bürokrácia” fogalmának mechanikus alkalmazásával kapcsolatban
azonban óvatosságra int az a tény, hogy bizonyos mértékig a fenntartó is kalkulál az
elit iskolák kiszorító gyakorlatával. Mind az önkormányzati, mind az állami
iskolafenntartónak az a tapasztalata, hogy folyamatában nem képes befolyásolni a
közoktatási trendeket csak időszakos „stop-go” típusú intézményi átszervezésekkel. A
reformok elfogadásának és implementációjának időszakában a fenntartó vállalja a
konfliktusokat, de a következő nyugalmi időszakban eleve számol azzal, hogy az
intézmények alkalmazkodnak az új szituációhoz, újraértelmezik helyzetüket és céljaikat
és idővel újraindítják azokat a szelekciós mechanizmusokat, amelyek visszaszorítása a
reformok egyik célja volt. Az iskola-bezárás, vagy iskola-összevonás, a finanszírozási
megszorítás, „kemény” eleme a reformnak, de az iskolakörzetek átszabása akár
rosszhiszemű is lehet, ha a döntéshozók és az érintet szereplők között kellő időben
megszületik az informális megállapodás arról, hogy az iskolahasználat tekintetében
minden marad a régiben.
Pécsen nem állíthatjuk, hogy az újra-körzetesítés illetve a körzethatárok átrajzolása
rosszhiszemű lett volna, és az is bizonyos, hogy a döntéshozók hittek abban, hogy a
térbeli beavatkozásnak lesz bizonyos esélykiegyenlítő hatása (nem tudva persze, hogy
ez a remény megalapozatlan). Ugyanakkor a 2007-es reformot levezénylő
alpolgármester meggyőződése volt, hogy „a hátrányos helyzetű emberek sem
hülyék”; mert belátják, hogy,”egy olyan környezetben, ahol versenyszellem, van, az ő
gyerekeik képtelenek lennének teljesíteni” még ha történetesen az adott elit iskola
körzetében laknak is, és ha az iskola minden mérlegelés nélkül köteles lenne is fölvenni
gyerekeiket. A másik igazoló érv, hogy a körzetükből kiszorított tanulók olyan alacsony
presztízsű iskolákba kerülnek, amelynek munkatársai „értenek” ahhoz, hogy miként
kell ezekkel a diákokkal foglalkozni.
Nem feltétlenül lehet tehát elkülöníteni a politikai döntéshozói illetve szakigazgatási
szintet és az iskolaigazgatók és tanárok által képviselt utcaszintű bürokrácia szintjét.
Az alacsony státuszú, csökkenő létszámú iskolák létkérdésnek tartják, hogy más iskolák
„ne ide küldjék a selejtet”, tehát elhárítják a nem körzetes, de bármilyen értelemben
problémásnak ítélt tanulók felvételét – vagy, legalábbis ezt hangoztatják! Létszám
problémákkal küzdő iskolák ugyanis felvesznek sajátos nevelési igényű, vagy
beilleszkedési tanulási és magatartási problémákkal küzdő tanulókat, de két tényezőt
mindenképpen hangoztatniuk kell: vannak iskolák, amelyek rosszabbak náluk és nekik
is van szelekciós lehetőségük. Rejtett technikája az érintett intézményeknek a „tanulói
barter”, tehát a különféle „problémás” tanulók iskolák közötti eseti cseréje. Az
alacsony státuszú iskolák ellenben hangsúlyosan tudatják, hogy informális
megállapodást kötöttek elit iskolákkal, miszerint azok nem, vagy csak bizonyos határig
vesznek fel olyan tanulókat, akik az ő körzetükben élnek.
Az iskolák államosítását követően az „utcaszintű bürokrácia” szempontjából is teljesen
új helyzet alakult ki. Az önkormányzati oktatáspolitika korszakának lezárulásával
kiesett a helyi szintű politikai döntéshozatal és politikai kontroll a rendszerből.

o l d a l | 36

Megszűnt annak a lehetősége, hogy a lokális oktatáspolitikát nyílt, átlátható és
formalizált módon összehangolják az önkormányzati kompetenciában maradt helyi
közpolitikákkal, tehát a helyi szintű jóléti politikával, lakáspolitikával, munkaügyi
politikával, illetve a városfejlesztéssel. Ugyancsak megszűnt a helyi közoktatási
döntésekkel kapcsolatos politikai elszámoltathatóság lehetősége is. Az iskolák
fenntartója egy centralizált, többszintű szakigazgatási szerv lett, ám a helyi
intézményrendszert, a helyi oktatási piacot, a helyi szelekciós és ingázási trendeket csak
a lokális tankerület képes átlátni és csak ő rendelkezik azokkal a jogosítványokkal,
amelyekkel korábban a fenntartó önkormányzat. Hiába a végletes centralizáció, a helyi
tankerületeknek autonóm és „magányos” döntéseket kell hozniuk, hiszen a fölötte lévő
hierarchikus igazgatás szinteknek értelemszerűen fogalmuk sem lehet a lokális oktatási
piacok dinamikájáról és megoldandó problémáiról, még kevésbé lehet elképzelésük
arról, hogy milyen beavatkozásokra van szükség.
A lokális oktatáspolitika átadta a helyét a lokális bürokratikus oktatás-irányításnak és
szakigazgatásnak, illetve a közoktatás a közpolitika világából az informalitás világába
került. A tankerület maga kénytelen megkísérelni a jogszabályok implementációját,
természetesen anélkül, hogy a folyamatot lokális jogszabályok, politikai döntéshozatal
vagy érdekegyeztetés kísérné. Az önkormányzatok változatlanul tulajdonosai azt
iskolaépületeknek és 2016. szeptemberig a kistelepülések kivételével felelősek voltak
azok működtetéséért. Változatlanul ők az óvodahálózat fenntartói. Az urbanisztikai
folyamatok, a városfejlesztési szabályozás és a városfejlesztési döntések meghozatala
ugyancsak önkormányzati kompetencia maradt, márpedig azok közoktatásra gyakorolt
hatása nem kétséges. A városházák tehát továbbra is igyekeznek befolyást gyakorolni a
közoktatással kapcsolatos döntésekre, és értelemszerűen nem közömbös számukra, hogy
miként alakul az intézményhálózat sorsa, mely iskolákat zárják be vagy adják egyházi
fenntartásba, miként alakul a középiskolai és a szakoktatási képzés. Befolyásuk azonban
informális, átláthatatlan és nagy szerepe van a személyes kapcsolatoknak.
Az iskolák változatlanul autonóm szereplői a közoktatás-politikai folyamatoknak. Sőt,
annak ellenére, hogy a jogszabályok csaknem teljesen felszámolták a tanszabadságot, az
oktatási intézményeket pedig egy bürokratikus igazgatási hierarchia végrehajtó
ágenseivé degradálták, új fenntartójuk, pontosabban a helyi tankerület elődjénél, az
önkormányzatnál, illetve a polgármesteri hivatal szakigazgatási egységénél kevésbé
informált, és jóval bizonytalanabb módon képes csak megfogalmazni a helyi
közoktatási folyamatokkal kapcsolatos céljait. A fenntartó az esetek jelentős részében
természetesen diktálja a teendőket és a végrehajtandó utasításokat, de a változatlanul
hagyott szabad iskolaválasztás keretei között az iskolahasználati és szelekciós
mechanizmusokat, a közoktatási javak és szolgáltatások elosztását, a tanulói utakat
változatlanul az elit, tehát választási lehetőséggel bíró iskolahasználó csoportok illetve
az elit, tehát vonzó és szelekciós lehetőségekkel rendelkező iskolák szabályozzák és
alakítják ki. Az iskolák státusz-harcai, érdek-harcai és alkalmi koalíciói már nem, vagy
csak informálisan tagozódnak be a helyi politikai mezőbe, és ha patrónus után néznek,
akkor inkább országgyűlési képviselőktől várják a védelmet, mint helyi politikusoktól.
Szelekciós praxisaikat, vonzó és taszító technikáikat azonban maguk alakítják ki.

o l d a l | 37

„A mi óvodánk…”
Az iskolák stratégiájának egyik legfontosabb eleme, az hogy megpróbálják
kiterjeszteni befolyásukat a közeli óvodákra és érvényesíteni beiskolázási
szempontjaikat. Az általános iskolák többnyire azt szeretnék, ha az óvodákat
szervezetileg is hozzájuk csatolnák, és nagyon sok intézmény szeretne óvoda-iskola
átmeneti programot indítani. Tartalmi értelemben az általános iskoláknak kétféle
elvárásuk van az óvodákkal kapcsolatban. Az alacsony státuszú iskolák azt szeretnék,
ha a környékbeli óvodák növelnék beiskolázási biztonságukat, és minél több ovis
magától értetődőnek tekinteni, hogy oda iratkozik be. A magas státuszú iskolák viszont
egyfajta elő-szelekciós „elő-nevelő” az „iskolaérettségre” trenírozó intézményekként
tekintenek az óvodákra. Ha egy iskola „tér-érzékenysége” sajátos körülményei okán
alacsony, akkor a kétféle szempont összecsúszhat, és az óvoda nem elsősorban a
helyben lakó, hanem a beáramló alacsony státuszú tanulók szelekciójának eszköze.
Mindét törekvés arra irányul, hogy előrehozza az első informális szelekciós pontot, és
a tanulói utak szétválását, és mindkét törekvés szögesen ellentétes az óvodák eredendő
pedagógiai programjával és hitvallásával.
A szervezeti integráció csak kevés iskolának sikerül és többnyire csak időlegesen. A
2007-ben létrehozott iskolaközpontok mindegyikében volt olyan iskola, amelynek volt
„saját” – tehát szervezetileg hozzátartozó óvodája, illetve olyan is, amely
megpróbálkozott az óvoda-iskola átmenet valamilyen formájával. Az intézményi
összevonás kapcsán dönteni kellett az óvodákról is. Az elit iskolák egy része azt
javasolta, hogy az összes óvodát csatolják az iskolákhoz, és az egész
intézményhálózatra terjesszék ki az óvoda-iskola átmenet programot. Ez a törekvés nem
csak az óvodák ellenállása miatt nem valósult meg, hanem mert az óvodák pedagógiai
és elő-szelekciós szerepével kapcsolatban a város vezetése nem fogalmazott meg olyan
markáns koncepciót, ami ilyen radikális változást eredményezett volna. Az
önkormányzat létrehozta az óvodaközpontokat, de az iskolákhoz tartozó óvodák
helyzete egészen az iskolák államosításáig nem változott. A közoktatás 2011-ben
kodifikált drasztikus átalakítása, az iskolák központi állami fenntartásba vétele és az
óvodák változatlan önkormányzati fenntartása azzal a nem várt következménnyel járt,
hogy a kétféle intézményhálózat fenntartójának elkülönülése bizonytalanná tette az
óvodák beiskolázási szerepének további fenntarthatóságát.
A pécsi óvodások körében is magas az ingázók aránya, még akkor is, ha ezt az adatot
érdemes bizonyos óvatossággal értelmezni, tekintettel arra, hogy több olyan óvoda van,
amelynek körzete nagyon gyéren lakott. A roma óvodások eloszlása az iskolakörzetek
között rendkívül egyenetlen: több mint 66 százalékuk a Keleti óvodakörzet óvodáiba
jár.

o l d a l | 38

15. Táblázat
A óvodások száma és aránya a pécsi óvodákban 2014-ben
Óvodások

Óvodások száma

Összes
2h
Roma
3h
sni

4189
740
473
168
161

Óvodások
(%)

aránya

17,7
11,3
4,0
3,8

Forrás: CEC adatfelvétel

16. Táblázat
Körzetes és nem körzetes pécsi óvodások aránya 2014-ben
Óvodások
Összes
2h
roma
3h
sni

Pécsi
(%)
100
100
100
100
100

óvodás

Pécsi körzetes óvodás
(%)
48,7
54,6
60,7
59,0
46,8
Forrás: CEC adatfelvétel

17. Táblázat
Az összes óvodaközpont körzeteiben élő
óvodaközpontok között 2014-ben

és

óvodáiba

Összes óvodás
Roma óvodás
Körzetben él
Óvodába jár
Körzetben él
Keleti Óvodaközpont
1217
941
320
Kertvárosi Óvodaközpont
1268
1072
67
Nyugati Óvodaközpont
710
930
22
Városközponti Óvodaközpont
559
726
22
ANK
322
520
17
Összesen
4076
4189
448
Forrás: CEC adatfelvétel

Pécsi
ingázó
óvodás (%)
51,3
45,4
39,3
41,0
53,2

járó

óvodás

Óvodába jár
315
50
50
23
35
473

száma

o l d a l | 39

18. Táblázat
Az összes óvodaközpont körzeteiben élő és óvodáiba járó óvodás megoszlása
óvodaközpontok között 2014-ben (%)
Összes óvodás
Roma óvodás
Körzetben él
Óvodába jár
Körzetben él
Keleti Óvodaközpont
29,9
22,5
71,4
Kertvárosi Óvodaközpont
31,1
25,6
15,0
Nyugati Óvodaközpont
17,4
22,2
4,9
Városközponti Óvodaközpont
13,7
17,3
4,9
ANK
7,9
12,4
3,8
Összesen
100
100
100
Forrás: CEC adatfelvétel

Óvodába jár
66,6
10,6
10,6
5,0
7,2
100

Az iskolákhoz hasonlóan összevetettük az egyes óvodakörzetek óvodás és ingázási
mérlegét. Ennek alapján a Keleti Óvodaközpont és a Kertvárosi Óvodaközpont óvodái
összességükben taszítóak, míg a Nyugati Óvodaközpont, a Városközponti
Óvodaközpont, illetve az Apáczai Nevelési Központ óvodái összességükben vonzó
óvodák.
19. Táblázat
Óvodás és ingázási mérlegek az egyes óvodaközpontokban (%)
Óvodaközpontok
Keleti
óvodaközpont
Kertvárosi
óvodaközpont
Nyugati
óvodaközpont
Városközponti
óvodaközpont
ANK
óvodaközpont

Óvodás mérleg
Összes óvodás
77,3

Roma óvodás
98,4

Ingázási mérleg
Összes óvodás
47,8

Roma óvodás
87,7

84,5

74,6

69,3

52,4

131,0

227,3

127,10

175,0

129,9

104,5

183,8

120,0

161,5

205,9

310,8

1000,0

Forrás: CEC adatfelvétel

Az egyes tagóvodák mérlegei azonban ennél jóval árnyaltabb képet mutatnak. A Keleti
óvodaközpont 14 tagóvodája közül 5 tagóvoda roma többségű, további két
tagóvodában a roma óvodások aránya több mint 40 százalék, tehát magasabb az egész
óvodaközpont 39,6 százalékos roma arányánál. A pécsi óvodába járó roma óvodások
szegregációja nagyon nagymértékű: közel 25 százalékuk túlnyomóan roma többségű
tagóvodába jár, további 11 százalékuk pedig olyan tagóvodába, ahol a romák aránya 40
és 50 százalék között van. Óvodás és ingázási mérlege alapján a roma többségű
tagóvodák közül három tagóvoda gettósodónak tekinthető, míg egy tagóvoda taszító,
egy pedig vonzó. A pécsi roma általános iskolások ilyen mértékű intézményi

o l d a l | 40

elkülönülése jelenleg elképzelhetetlen lenne. A többi óvodaközpontban a roma
óvodások száma és aránya viszonylag csekély, de a szegregációs tendenciák ott is
megfigyelhetően. A Kertvárosi Óvodaközpont tagóvodáiba járó roma gyerekek
kétharmada a kilenc tagóvoda közül kettőben koncentrálódik. A Nyugati Óvodaközpont
tizenegy tagóvodája közül három tagóvodába jár az ott élő roma kisgyerekek
kétharmada. Természetesen a szegregációs trendek meghatározta intézményi
presztízshierarchia relatív: jóllehet a roma óvodások aránya két utóbbi óvodaközpont
tagóvodái közül csak egyetlen tagóvodában haladja meg kismértékben a 15 százalékot,
az érintett tagóvodák helyi presztízse egyértelműen alacsony. a Nyugati Óvodaközpont
érintett tagóvodáinak roma óvodás és ingázási mérlege pozitív, tehát a koncentrációt
nem a gyerekek lakóhelyeinek térbeli eloszlása magyarázza.
A legfontosabb kérdés az, hogy a közoktatás szelekciós mechanizmusok milyen
mértében húzódtak le az óvodai szintre, illetve a leendő tanulói utak milyen
mértékben válnak szét már az óvodákban. A rendelkezésre álló adatok alapján erre
pontos választ adni nem tudunk, de megkíséreltük felmérni az óvodások ingázásának
irányát – és láttuk, hogy az ingázó óvodások aránya magas. Az óvodák, tagóvodák
ragsorának meghatározása nem egyszerű feladat. Kétféle módon igyekeztünk sorba
rendezni a tagóvodákat. A 45 tagóvodába járó roma óvodások aránya alapján
vizsgáltuk, hogy az ingázó összes óvodás és az igázó roma óvodások lakóhelyük
tagóvodájánál magasabb, vagy alacsonyabb roma-arányú tagóvodába járnak. Az
Apáczai Nevelési Központ három tagóvodáját kihagytuk, illetve az ide ingázó
óvodásokat külön regisztráltuk, tekintettel arra, hogy az ANK két általános iskolájának
és három óvodájának összevont körzete és a komplexum belső előszelekciós
mechanizmusa miatt lehetetlen eldönteni az ide beóvodázott gyerekek tényleges
helyzetét.
20. Táblázat
Az összes óvodás ingázásának iránya a tagóvodák roma-aránya alapján 2014-ben (%)
Összes igázó óvodás
Célóvoda
Lakóhely
szerinti Körzeti
tagóvodánál
óvodakörzet
magasabb
arány
Keleti
óvodabokor
tagóvodái
22,1
Kertvárosi óvodabokor
tagóvodái
26,4
Nyugati óvodabokor
tagóvodái
46,7
Városközponti
óvodabokor tagóvodái 47,1
Összesen
31,6

Körzeti
tagóvodánál
roma alacsonyabb
roma arány

Körzeti
tagóvodához
hasonló
roma
arány
ANK

75,9

0,0

2,1

34,8

3,3

35,6

44,5

6,2

2,6

7,2
3,3

5,8
14,9

39,9
50,3
Forrás: CEC adatfelvétel

o l d a l | 41

21. Táblázat
A roma óvodások ingázásának iránya a tagóvodák roma-aránya alapján 2014-ben (%)
Ingázó roma óvodások
Célóvoda
Körzeti
tagóvodánál
magasabb
arány
Keleti
óvodabokor
tagóvodái
Kertvárosi óvodabokor
tagóvodái
Nyugati óvodabokor
tagóvodái
Városközponti
óvodabokor tagóvodái
Összesen

Körzeti
tagóvodánál
roma alacsonyabb
roma arány

Körzeti
tagóvodához
hasonló
roma
arány
ANK

50,0

49,1

0,0

0,9

35,7

21,4

0,0

42,9

76,9

15,4

0,0

7,7

0,0
0,0

20,0
11,9

80,0
49,4

0,0
38,6
Forrás: CEC adatfelvétel

Az összes óvodás és a roma óvodások ingázásának iránya közötti eltérés számottevő: az
összes ingázó óvodás enyhe többsége a körzeti tagóvodánál alacsonyabb roma-arányú
óvodába jár, míg az ingázó roma óvodások esetében a trend fordított: közel felük
magasabb roma-arányú óvodába jár, mintha a lakóhelye szerinti tagóvodát választotta
volna.
A roma arány mellett figyelembe véve a tagóvodák ingázási jellegét is, megkíséreltük
megbecsülni, hogy vajon az ingázó óvodások magasabb, vagy alacsonyabb státuszú
óvodákba kerülnek.
22. Táblázat
Az összes óvodás ingázásának iránya a tagóvodák státusza alapján 2014-ben (%)
Összes ingázó óvodás
Célóvoda

Keleti
óvodabokor
tagóvodái
Kertvárosi óvodabokor
tagóvodái
Nyugati óvodabokor
tagóvodái
Városközponti
óvodabokor tagóvodái
Összesen

A
körzeti
A
körzeti tagóvodánál
tagóvodánál
alacsonyabb
magasabb státuszú státuszú
ANK

Egyéb

70,6

23,3

2,5

4,1

29,5

22,9

35,8

11,9

50,3

18,3

2,2

29,1

5,1
14,6

23,6
14,8

33,8
47,6

37,6
23,0
Forrás: CEC adatfelvétel

o l d a l | 42

23. Táblázat
A roma óvodások ingázásának iránya a tagóvodák státusza alapján 2014-ben (%)
Ingázó roma óvodások
Célóvoda

Keleti
óvodabokor
tagóvodái
Kertvárosi óvodabokor
tagóvodái
Nyugati óvodabokor
tagóvodái
Városközponti
óvodabokor tagóvodái
Összesen

A
körzeti
A
körzeti tagóvodánál
tagóvodánál
alacsonyabb
magasabb státuszú státuszú
ANK

Egyéb

44,2

54,0

0,9

0,9

14,3

35,7

42,9

7,1

7,7

76,9

7,7

7,7

20,0
12,1

0,0
2,9

0,0
32,9

80,0
52,0
Forrás: CEC adatfelvétel

Ebben a bontásban a különbség az összes és a roma óvodások ingázási iránya között
még nagyobb: az ingázó óvodásoknak mindössze 23 százaléka kerül rosszabb
tagóvodába, míg az ingázó roma óvodások több mint fele kifejezetten alacsonyabb
státuszú tagóvodába jár, mintha a lakóhelyéhez legközelebbi tagóvodát választotta
volna. Összességében az összes ingázó óvodás közül jóval többen vannak azok, akiknek
sikerül kedvezőbb tagóvodába jutni, mint azok, akiknek nem sikerül. A roma óvodások
többsége viszont jobban járt volna, ha a körzeti tagóvodát választja, mert az ingázás
révén rosszabb helyzetbe került. Azt pontosan nem tudhatjuk, hogy az óvodaválasztás
milyen mértékben befolyásolja a későbbi iskolaválasztást. Bizonyos azonban, hogy a
tanulói utak radikális szétválása már óvodás korban megkezdődik és ebben az óvodai
ingázásnak jelentős szerepe van.
Témánk szempontjából többféle iskola stratégiát különíthetünk el az óvodákkal
kapcsolatban.
„Az óvónők az én embereim” stratégia. Az úgynevezett „keleti városrész” perifériáján
lévő, három tagintézménnyel működő, gyorsan csökkenő létszámú és szegregálódó
Vasas Somogy Hírd iskolának 2011-ig voltak saját, a tagiskolákhoz kapcsolt óvodái. Az
iskola részben saját túlélésének támogatását várta el az óvodáktól. Amíg az iskola
igazgatója volt az óvodákban dolgozó pedagógusok munkáltatója, addig nemcsak
hivatali lojalitást várt el tőlük, de azt is, hogy „jó hírét keltsék” az iskolának az „iskola
érdekeit képviseljék” és minden erővel arra beszéljék rá a szülőket, hogy a helyi iskolát
válasszák. Ez természetesen nem sikerülhetett, a településrészről mindig is nagy volt az
elvándorlás, jóllehet a városközpont távol esik. De súlyos függelemsértésnek számított,
ha egy óvónőről kiderült, hogy valamelyik „városi” tehát Pécs belterületén lévő iskolát
ajánlja bármelyik gyerek szüleinek. Az óvodák aztán 2011-től – az iskolák államosítását
követően – a Keleti Óvodaközpont tagintézményei lettek, amit az ott dolgozók
megkönnyebbüléssel vettek tudomásul.

o l d a l | 43

Az óvodák iskola-túlélési tanuló-rekrutáló funkciójának természetesen létezek
árnyaltabb, kifinomultabb módszerei is. A Keleti Óvodaközpont központi intézménye a
Csokonai iskolával, a Zsolnay úti tagóvoda pedig az ugyanabban az épületben működő
Sziebert Róbert iskolával épített ki olyan, közös együttműködési programot, amelynek
egyik fontos célja, hogy a szülőket az adott iskola választására ösztönözzék.
Osztályszintű szegregációt előkészítő stratégia. A város másik szegeltében, a
Rózsadombon lévő Illyés Gyula iskolának szintén volt saját óvodája az államosítást
megelőző időszakban. Az iskola, amelynek specialitása az volt, hogy hosszú éveken
keresztül felvállalta az integráltan oktatható sajátos nevelési igényű, illetve
részképesség-zavaros tanulók összvárosi oktatását, valódi óvoda-iskola átmeneti
programot vezetett be, tehát két diplomás pedagógusok az óvoda felső csoportjától az
iskola negyedik osztályáig kísérték a gyerekeket. Az iskola számára nem egyszerűen a
beiskolázási biztonság volt az elsődleges, hanem az, hogy az óvoda-iskola átmenet
révén beiratkozott gyerekek lettek az „A” osztály elsős kisdiákjai, ahol „nem a sajátos
nevelési igényű tanulók voltak, hanem a mi körzeti gyerekeink”.
„Elkerülnek minket” stratégia. Az iskolaigazgatók egyre inkább számon tartják a
szegregált, rosszhírű, nemkívánatos óvodákat, és igyekeznek elkerülni, hogy felvegyék
azokat a gyerekeket akik ott töltötték óvódás éveiket – vagy legalábbis azt
kommunikálják, hogy a stigmatizált óvodákból már „elkerülik őket” az iskolaköteles
korú leendő kisdiákok. Ez a törekvés mindenekelőtt az alacsony státuszú, további
státusz-romlástól tartó, vagy éppen státuszuk javítására törekvő iskolákat jellemzi; az
elit iskoláknak lényegesen hatékonyabb szelekciós eszközei vannak. Az iskolák számára
nemcsak leendő diákjainak családneve, lakcíme, vélelmezett etnicitása jelent negatív
igazodási pontot, de a város néhány rosszhírű, szegregált óvodája is.
Előszelekciós stratégia. Az Apáczai Nevelési Központ (ANK) helyzete teljesen egyedi.
Az intézmény komplett elő-szelekciós mechanizmust honosított meg, két eltérő
státuszú, de közös beiskolázási körzettel rendelkező iskola és több egységre tagozódó
óvoda bevonásával.
Az iskolák államosítása, illetve az óvodák változatlan önkormányzati fenntartása
megkettőzte a fenntartót. Ezt a fejleményt a magas státuszú iskolák tartották drámainak,
mert veszélyben látták az óvoda-iskola átmenet által irányított elő-szelekciós
mechanizmust. Az Apáczai Nevelési Központ (ANK) programja néhány évig szünetelt,
de az iskola kezdeményezésére a két fenntartó megállapodott a program közös
folytatásában. Ugyanakkor a szegregáció egyházi kiszervezésének politikája kiterjedt
az egyik óvodára is. Néhány évvel a szegregált Török István utcai iskola egyházi
fenntartásba adását követően az egyház igényt nyújtott be az egyik közeli óvodára is. A
beiskolázás biztonsága – pontosabban a tanulói létszám vészes apadásának megállítása
– szempontjából érthető stratégiának tűnt: az iskola tanulói létszáma a fenntartó-váltás
időszakában már kritikus szintre esett és az intézmény számára létkérdés volt, hogy
erősítse utánpótlás-bázisát. Ugyanakkor az egész Keleti Óvodaközpont talán leginkább
szegregált óvodáját adta át az önkormányzat. Az intézmény átadása egyházi
fenntartásban rekonstruálta azt a szisztémát, amely néhány évvel korábban a Vasas,
Somogy Hírd intézményközpontban megszűnt: teljes szegregált óvoda-iskola
vertikumot hozott létre, bebetonozva a telepi gyerekek közoktatási helyzetét.

o l d a l | 44

Az iskolák tér percepciója és ingázási játszmái
Az iskolák ingázási játszmái és tér percepciója szorosan összefügg. Döntően háromféle
stratégiát különítettük el; a legfontosabb iskola-közi érdekharcok az egyes stratégiák
által jellemzett iskolák között folynak, illetve a konfliktusokat az ingázási játszmák
segítségével igyekszünk leírni és értelmezni.
Preventív stratégia, prevenciós játszmák
A preventív iskolai stratégiák kialakulása válasz volt a város oktatáspolitikájának egyik
alapelvére, a szegregált vagy erősen szegregálódó iskolák periodikus bezárására.
Voltaképpen azok az iskolák, amelyek létükben érezték fenyegetve magukat, véget
akartak vetni ennek a gyakorlatnak, jóllehet ezt nyíltan nem mondták ki, mivel a
konfliktusok értelemszerűen mindig lokálisak voltak és egy-egy szegregált iskola
bezárását kívánták akadályozni vagy legalább késleltetni.
A szegregálódó iskolák bezárását kísérő konfliktusok a 2007-es nagy intézményi
átszervezés kapcsán éleződtek ki. A városházának két szegregált (tag)iskolát sikerült
bezárnia. Egyikük az akkor már szintén erőteljesen és gyors ütemben szegregálódó
Felsővámház utcai iskola Ágoston téri tagiskolája volt. Az anyaiskola nem volt abban a
helyzetben, hogy megakadályozza tagiskolájának bezárását, noha tudta, hogy az akkor
már felerészben roma diákokat tanító iskola sorsa ezzel megpecsételődik. A környékbeli
elit iskolák pontosan tudták, hogy nem elsősorban hozzájuk járnak majd a bezárt
tagiskola tanulói. Az önkormányzat hivatkozhatott volna arra, hogy ugyanakkor a
Felsővámház utcához tartozó Pipacs utca cigánytelepet átcsatolta a város elsőszámú elit
általános iskolájának (a Jókai iskola) körzetéhez – de nem tette. Mind az érintett
iskolák, mind a városháza pontosan tudta, hogy az átcsatolás ellenére Jókai iskola
könnyedén eléri majd, hogy az érintett roma családok változatlanul az (immár körzeten
kívüli) szegregált Felsővámház utcai iskolába küldjék gyerekeiket. Ugyanakkor a
Felsővámház utcai iskolában nem várt interetnikus konfliktusokat okozott a tagiskola
bezárása: a lovari és beás gyerekek közötti – nemcsak etnikai jellegű, de eltérő
intézményi identitás által tüzelt – verekedésig fajuló viszályt az iskola rutinos tanára
képtelenek voltak kezelni.
A másik bezárt tagiskola Pécsbányán volt és tanulói – illetve általában a pécsbányai
gyerekek - a viszonylag távol fekvő anyaiskolába, a Bártfa utcai iskolába kerültek.
Az átszervezés során azonban a város vezetői mindenképpen szerették volna bezárni
Pécs harmadik szegregált, roma többségű tagiskoláját, a Török István utcai iskolát
valamint a Vasas-Somogy Hird iskola legkisebb tagintézményét a hírdi iskolát.
Ugyancsak tartalmazta az eredeti koncepció a Somogy melletti iskola felső tagozatának
megszűntetését. Ekkorra azonban már megszerveződtek az ellenerők, illetve az
iskolabokor, tehát az egykori Csokonai iskola akkori igazgatója jelentős befolyással és
érdekérvényesítő képességgel rendelkezett ahhoz, hogy megakadályozza a tagiskolák
bezárását, illetve összevonását.

o l d a l | 45

A Budai Városkapu iskolaközpont négy iskolája közül a tanulói mérlege alapján kettő
taszító, kettő pedig gettósodó iskolának tekinthető. Valamennyi iskolakörzetből nagyon
nagy az elvándorlás, ráadásul a 2009 és 2014 között az elvándorlás mértéke három
iskolában dinamikusan, egy iskolában pedig mérsékelten növekedett. Az elvándorlók
negyede-harmada, de akad iskola, ahol a fele az iskolaközponttól távoli, magas
presztízsű iskolákba megy, és ezt a folyamatot természetesen egyik tagintézményvezető sem képes befolyásolni. Az ingázók jóval kisebb hányada, mintegy 7-13
százaléka mozog az iskolaközponton belül.
Az iskolák egyike sem tartja fontosnak, hogy hol húzódnak a beiskolázási
körzethatárok, illetve az, hogy milyen méretű és milyen társadalmi összetételű a határok
által közrefogott terület. Annál inkább lényegesnek tartják azt, hogy iskolájuk tanulói
összetétele ne romoljon tovább, tehát ne növekedjen az alacsony státuszú illetve a roma
diákok aránya. Státuszukat pedig – megítélésük szerint – mindenekelőtt a közeli
alacsony státusszú iskolák esetleges bezárása veszélyezteti.
Az államosítást követő időszakban a Gandhi gimnázium egykori, 2009-ben
puccsszerűen menesztett igazgatóját bízták meg az iskolaközpont vezetésével. Az új
igazgató gyökeresen új szemlélettel látott munkához, mint elődje: nemcsak a Lépésről
lépésre programot honosította meg az iskolák alsó tagozataiban és a KIP programot a
felső tagozatokban, de arra törekedett, hogy inspirálja, „felvillanyozza” kollégáit.
A taszító iskolák legnagyobbikát az (egykori nevén) Csokonai iskolát 1997-ben vonták
össze az akkori Fehérhegyi, illetve Török István utcai iskolákkal, majd tíz évvel később,
2007 tavaszán része lett a Budai Városkapu összevont iskolaközpontnak. Az iskola
számára mintegy két évtizede a határvédelem jelenti a legsúlyosabb kihívást. A meszesi
iskolaépület – tehát a Csokonai iskola egy ötvenes években épült bányász lakótelep
szomszédságában áll. A lakótelep slum övezetnek tekinthető, ám reputációja lényegesen
rosszabb, mint valóságos szociális mutatói. Egykor Fehérhegyen is volt egy kisebb
bányászkolónia, ám a terület ma már inkább falusias jellegűnek tekinthető. A Török
István utcai iskola Pécs legnagyobb és legrosszabb szociális mutatókkal rendelkező
szegénynegyede mellett fekszik: a két bányászkolónia közül a Györgytelep egésze, a
Szabolcstelep fele tekinthető gettóövezetnek. A városszövettől elkülönült István-akna
nem homogén szegénytelep, ám a város ezt a zárványt évek óta következetesen a város
lakásgazdálkodásának és fejlesztési projektjeinek „társadalmi szeméttelepeként”
használja.
Az első intézményi integrációt követően a fehérhegyi iskola fogadta az alsó tagozatos
tanulókat, a meszesi épület pedig a felső tagozatosokat. Később a meszesi iskolaépületet
teljesen felújították (csak a tervezett uszoda megépítése maradt el.) A 2007-es nagy
intézményi átszervezés eredeti koncepciójának része volt a szegregált Török István utcai
iskola bezárása, hiszen a felújított meszesi iskolaépület minden további nélkül képes
lenne befogadni az ott tanuló diákokat, a két épület közötti távolság pedig nem jelentős.
A Csokonai iskola akkori igazgatója az épület felújításától, és a tágabb környék
felértékelődésétől státuszának javulását várta, és súlyos intézményi egzisztenciális
kérdésének tekintette, hogy sikerüljön megakadályozni a Török István utcai iskola
bezárását, mert attól tartott, hogy ha az ottani diákok az anyaiskolába, tehát a meszesi
Csokonaiba járnak, az nemcsak a státuszemelkedést hiúsítaná meg, de nagyarányú

o l d a l | 46

elvándorláshoz és az iskola elcigányosodásához vezetne. (Kisebb mértékben, de a
Vasas-Somogy-Hírd iskola somogyi tagiskolájának bezárása is veszélyeztető
tényezőnek tekintették.) Az igazgatónak fontos ütőkártya volt a kezében: azzal érvelt,
hogy a város egyik legnagyobb közoktatási beruházásának eredménye válik semmivé,
ha a felújított épület leszakadó, gettósodó iskolának adna otthont.
A Török István utcai tagiskola bezárását 2007-ben sikerült megakadályozni, de a város
hosszabb távon nem tartotta fenntarthatónak az iskolát. A tét tehát az volt, hogy sikerüle nem önkormányzati fenntartót találni – és ezáltal a szegregált iskolát „kiszervezni” –
vagy a város közoktatási intézményrendszerének kell megkísérelnie az ottani gyerekek
integrálást, kockáztatva az egyensúly felborulását, a „dominó effektust” és a felújított
épületben működő Csokonai iskola gettósodását.
Az államosítást megelőző évben sikerült a kiszervezés, a Csokonai iskoláról levált és
egyházi fenntartásba került szegregált tagiskolája, beiskolázási körete viszont
értelemszerűen kiterjed az korábbi tagiskolájának területére is, hiszen egy egyházi
iskolának nincs beiskolázási körzete. Az iskolának sikerült stabilizálnia helyzetét:
tanulói létszáma növekedett, a roma tanulók aránya csökkent: 2009-ben még a Csokonai
iskolába járók 35 százaléka volt roma, öt évvel később már csak 29,8 százaléka. Az
elvándorlás mértéke lényegében nem változott, ugyanakkor a roma tanulók elvándorlása
– részben a tagiskola leválása miatt is – 18 százalékról 39,1 százalékra növekedett.
A Csokonai iskola körzetének tanulói elvándorlását alapvetően meghatározza az
egyházi fenntartásba került – és általunk kiszervezett szegregált iskolának nevezett –
egykori Török István utcai tagiskola, de ennek ellenére az innen elvándorló tanulók
több, mint fele jobb iskolába kerül. Ugyanakkor az ingázó tanulói utak nagyon korán
szétválnak: a romák 70,5 százaléka lényegesen rosszabb iskolába iratkozik, mintha
maradt volna a Csokonai iskolában. Ebben az esetben azonban nem kiszorításról van
szó.
A körzetből elvándorlók legfontosabb magas státuszú vonzó iskolái sorrendben a Jókai,
a Köztársaság tér, a Belvárosi és a Mezőszél. A legfontosabb alacsony státuszú
céliskolák pedig a Török István utcai iskola, a Sziebert Róbert iskola.
24. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Csokonai/Fehérhegy/Török István u
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
Csokonai
236
30
449
34,7
506
(Meszes)
Fehérhegy
216
28,2
Török
150
62
123
79,6
85
István utca
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
29,8

81,2

o l d a l | 47

25. Táblázat
A Csokonai iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei 2009-ben és
2014-ben (%)
Csokonai
Tanulók
Összes
2h tanuló
Roma tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm tanuló

2009
Tanulói
mérleg
61
82
83

2014
Tanulói
mérleg
62,2
67,2
29,6
60,9
24,3
94,1
43,5
54,8
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel
Ingázási
mérleg
17,9

Ingázási mérleg
21,8
20,2
18,8
58,3
14,3
16,4

Kiszervezett szegregált iskolának tekinthetjük a Csokonai iskola egykori
tagintézményét. A Török István utcai kiszervezése már azt követően napirenden volt,
hogy a 2007-es intézményi integráció idején az előzetes tervekkel ellentétben, az akkori
alpolgármesternek és az oktatási irodának nem sikerült bezárni. Sokáig nem akadt
azonban olyan fenntartó, aki szívesen átvette volna a túlnyomóan roma diákokat tanító,
és erőteljesen csökkenő létszámú iskolát. A város polgármestere 2011 végén közölte a
tagiskola vezetőjével, hogy ha az államosításig nem sikerül a kiszervezés, akkor az
iskolaépületet bezárják, a diákokat pedig az anyaiskolába, tehát a Csokonai iskolába
irányítják. Az államosítás azzal fenyegetett, hogy az új állami fenntartót nem jellemzi
majd az önkormányzat „tér-érzékenység” – tehát a határvédelmi szempontok
figyelembevétele. A tagintézmény vezetőjének feladata lett tehát, hogy alternatív
fenntartó után nézzen. A széleskörű hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerrel
rendelkező, egykori kézilabdaedző jelentős menedzseri kvalitásokkal rendelkezik, és
számíthatott a pécsi országgyűlési képviselők támogatására is.
Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a kiszervezés csak abban az esetben reális, ha a római
katolikus egyház hajlandó átvenni az iskola fenntartását. A pécsi megyéspüspök
azonban sokáig habozott. A végső határidő 2012. május 31-én járt le; az
intézményvezető pontosan tudta, hogy ha ezen a napon 14 óráig nem sikerül az aláírt és
lepecsételt szerződést prezentálnia, akkor a (tag)iskola felszámolása elkerülhetetlen. A
szerződésre 13 órakor került rá a pecsét, és futva vitték a kormányhivatalba.
A 2012 szeptemberétől immár önállóvá vált, egyházi fenntartású nyolcosztályos
általános iskola megszabadult a felnőttképzéstől és szakképzéstől, és a szakiskolai
korosztályt jellemző devianciáktól és konfliktusoktól. Az immár önálló, Néri Szent
Fülöp nevét viselő nyolcosztályos iskola létszáma ekkorra már száz fő alá csökkent. Az
igazgató komolyan vette feladatát és azt, hogy immár önállóan pályázhat és önállóan
aknázhatja ki kapcsolatait. Korábban az anyaiskola, minden, az agilis tagintézményvezető által megnyert pályázati forrás jelentős részét a központi épületre, vagy a
központi épületbe folyó programok támogatására költötte. Három héttel azt követően,
hogy az egyház átvette az iskola fenntartását, és befejeződött az utolsó „világi” tanév, az
anyaiskola, illetve Budai Városkapu iskolacentrum minden mozdítható eszközt és
iskolabútort elszállított. Az önállóvá vált egyházi fenntartású iskola régi-új
igazgatójának sikerorientált elbeszélése elüt kollégáinak sérelmek és panaszkodások

o l d a l | 48

köré épülő narratívájától. Igazgatóként kivételes önállósággal igazgathatta és
menedzselhette az iskolát, mert az egyház valójában csekély érdeklődést mutat a
formálisan általa fenntartott intézmény iránt. Az igazgató már azt is nagy teljesítmények
tartja, hogy az üres épületet a szeptemberi iskolakezdésre sikerült berendezni, később
pedig bővíteni az oktatási infrastruktúrát. Egykori nemzetközi edzői pályafutása révén
került kapcsolatba a liechtensteini uralkodócsaláddal, aki minden évben meghatározott
számú tanulót látnak vendégül nyelvtanulás és tapasztalatszerzés céljából. Pályázati
forrásokból visznek tanulókat az Adriára.
A Bártfa utcai iskolát, amely 2009-ben még taszító iskola volt, de 2014-re gettósodó
iskolává vált, egykor szintén telepi iskolaként alapították: a városhoz legközelebb
fekvő bányászkolónia, az Ullmann (későbbi nevén Erzsébet) telep iskolája volt. Az
Erzsébet telep mára beolvadt a környék alacsony presztízsű, lakóövezetébe; az Ady
Endre út, a Hársfa utca, a Marx utca néhány tömbje a város legrosszabb hírű pontszerű
mikro-szegregátumai közé tartozik.
A nagy múltú pécsbányai iskolát 1856-ban alapították; az intézménynek 1863-től Szent
Flórián Fahrschule lett a neve; az oktatás német nyelven folyt és katolikus jellegű volt.
(Pilkhoffer 2008) Csak 1892-ben rendelték el a magyar nyelv iskolai használatát. Az
iskola hanyatlása az 1970-es évek közepén kezdődött, a rendszerváltás utáni években
pedig az iskola a Kerek Világ Alapítvány segítségével felvállalta az ép értelmű
mozgássérült tanulók integrált oktatását az egész városban, sőt, a Pécs környéki
településeken is. Egy évtizedre az iskola biztosította a túléléséhez szükséges tanulói
létszámot, jóllehet aligha van a városban még egy ilyen iskola, amelynek fekvése
ennyire alkalmatlanná tenné erre a feladatra. Pécsbánya a város központjától és a
vasútállomástól egyaránt messze van, nehezen megközelíthető, és a régi épület sem volt
alkalmas erre a célra. Ennek ellenére a város oktatásirányítása is megfelelőnek ítélte az
iskolát erre a faladatra. A bejáró tanulókat buszok szállították az állomásról a
pécsbányai iskolába. A tanulói létszám 2002-ben olyan alacsony szintre süllyedt, hogy
az alsó tagozatot megszűntették, a felső tagozatot pedig a Bártfa utcai iskolához
csatolták tagintézményként. Öt év múlva, 2007-ben azután beteljesedett az iskola sorsa:
a felsős tagozat is megszűnt a tanulókat a Bártfa utca iskola vette át.
A Bártfai utcai anyaiskola igyekszik „távolítani” egykori tagiskolájának helyszínét,
mondván, alapvetően a pécsbányai diákok egy része „kezelhetetlen”. Csakhogy az
iskola presztízse nem a tagiskola megszűnését követően, hanem évekkel később, 2009 2014 között romlott jelentősen. Ebben az időszakban csökkent a tanulói létszám,
növekedett a roma tanulók aránya, és ugyancsak ezekben az években csökkent tovább
az itt tanuló diákok aránya az itt élőkéhez képest, ugyanakkor ekkoriban vált az
alacsony presztízsű, illetve roma tanulók számára gyűjtőiskolává. Az iskola valójában
úgy érzi, hogy elveszítette a küzdelmet
Az iskola körzetéből ingázók magas presztízsű vonzó céliskolája sorrendben a
Belvárosi, a Jókai, illetve a Köztársaság tér, az alacsony presztízsű iskolák közül pedig
Szieberth és a Csokonai iskola

o l d a l | 49

26. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Bártfa – Pécsbánya
2007
Tanulók
száma
Bárta u
Pécsbánya

272
39

2009
2014
Roma
Tanulók Roma
Tanulók
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
14
290
13,4
230
59
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
26,9

27. Táblázat
A Bártfa utcai iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei 2009-ben és
2014-ben (%)
Bártfa utcai iskola
Tanulók
Összes
2h tanuló
Roma tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm tanuló

2009
Tanulói mérleg

2014
Tanulói
mérleg
67
52,1
63,0
80
107,1
72
82,3
41,6
96,7
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel
Ingázási
mérleg

Ingázási mérleg
22,3
46,1
100,0
70,0
16,6
86,6

A taszító iskolának számító Vasas, Somogy és Hird iskola földrajzilag elkülönül a
város összefüggő szövetétől, ám várostörténetileg, illetve társadalmilag szerves részei
Pécsnek. A somogyi településrész szélén fekvő egykori kolónia, Somogybánya-telep két
része közül az egyik tekinthető klasszikus szegénytelepnek. Az erdőbe ékelődő,
távolabbi Rücker aknán az átszervezést követő években már csak néhány család élt, és a
telepet 2015-ben lebontották. Az egykori vasasi kolónia mára lényegében beolvadt
környezetébe. Hirdnek nem volt kötődése a bányákhoz.
Az iskola vezetése drámai fenyegetésként értékelte a hirdi iskola tervezett bezárását és
azt, hogy a somogyi felső tagozatot Vasasra viszik. A fenyegetettség súlyosságát két
feltevéssel érzékeltette az érintettek és a leendő politikai szövetségesek számára.
Egyrészt úgy vélte, hogy az átszervezést politikailag lebonyolító alpolgármester
taktikája az, hogy szándékosan épít a bizonytalanság tovagyűrűző hatására: a
beiratkozási időszak előtt nyilvánosságra hozza az adott intézmény bezárásának
koncepcióját, ami a szülőket eleve arra készteti, hogy más iskolát keressenek leendő
első gyerekeiknek. Persze ez nyíltan hangoztatott feltevés maga is mozgósító harci
eszköz volt, és szerepe volt abban, hogy a megszervezett szülők a közgyűlésen
követelték a döntés megváltoztatását és az iskolabezárás tervének ejtését. A taktika
persze nem volt veszélytelen mivel maga is erősítette a szóbeszédet, és nem lehetett
kizárni annak a lehetőségét, hogy a tanulói elvándorlás olyan méreteket ölthet, ami
egyszerűn okafogyottá teszi a tagiskoláért folytatott küzdelmet. Ugyanakkor az igazgató
nem elsősorban a protestáló szülők, hanem a leendő fogadó iskolák figyelmét kívánta

o l d a l | 50

nyomatékosan felhívni a státusz-romboló tanulói exodus veszélyére abban bízva, hogy
ők majd kihasználják messzire nyúló politikai kapcsolataikat. Így is történt, a hirdi
iskola bezárását sikerült megakadályozni.
A somogyi iskola felső tagozatának megszűntetését ellenérzéssel fogadták a vasasi
iskolában, mivel a Somogy-bányatelep mellett fekvő somogyi iskola a vasasiak
szemében rosszhírű telepi iskolának, illetve cigány iskolának számít. A prevenciós
stratégiának tehát volt tétje és dramaturgiája az intézmény-együttesen belül is.
A város-földrajzi értelemben periférikus Vasas-Somogy Hird településrész tanulóinak
nemcsak a pécsi belterületi iskolákba vezetett a menekülési útja. A közeli Hosszúhetény
néhány évig vonzó alternatívát kínált a felső tagozatba lépő diákok szüleinek. Ehhez
kapcsolódik az iskolaigazgató második feltevése: lehet, hogy mindez nem véletlen, és
az átszervezés időszakában a városháza esetleg maga bátorította a hosszúhetényi
önkormányzatot arra, hogy nyisson az itteni szülők felé.
Az iskola preventív taktikája csak részleges sikert hozott, A három telephelyen működő
iskola tanulói létszáma meredeken csökken, a roma diákok aránya 2007 és 2009 között
erőteljesen növekedett, azóta stagnál.
28. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Vasas-Somogy-Hird iskola
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
427
20,8
366
31
239
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
30,5

29. Táblázat
A Vasas, Somogy Hird iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei
2009-ben és 2014-ben (%)
Vasas-Somogy-Hird iskola
2009
2014
Tanulók
Tanulói
Ingázási mérleg Tanulói mérleg
mérleg
Összes
75,0
12,8
62,2
2h tanuló
89,5
Roma tanuló
103,0
120,0
89,0
3h tanuló
112,0
325,0
96,0
Sni tanuló
81,2
Btm tanuló
62,0
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Ingázási
mérleg
13,2
42,8
41,2
42,8
33,3
15,4

A gyárvárosi Sziebert Róbert iskola ugyancsak súlyos presztízsveszteséget,
létszámcsökkenést és roma-arány növekedést könyvelhetett el az elmúlt években, ám az
iskola gettósodó jellege alapvetően nem változott. Az iskola kompetenciaeredményei

o l d a l | 51

már 2009-ben is nagyon rosszak voltak, de azóta tovább romlottak. A 2009-es vizsgálat
idején az iskola tudatában volt annak, hogy léte a taszító iskolák körzetéből érkező
alacsony státuszú diákoktól függ. Tudomásul vette a helyzetét, de az ingázási játszma
nyertesének tekintve magát, nem is törekedett a státusznövelésre. A városi iskolákra
nem jellemző belső, osztályszintű szegregációval akarta biztosítani, a zenei tagozatú
„A” osztály változatlan vonzerejét. Az időközben hivatalába lépett új tagintézményvezető aggasztónak tartotta a folyamatokat és kísérletet tett a trend megfordítására.
Kevés eszköz volt a kezében. Megkísérelte javítani az iskola zenei és művészeti
programjait, új karnagyot szerződtetett a kórus élére, új szakmai kapcsolatokat épített ki.
Nyíltan kimondta, hogy kollégái jelentős része elavult módszerekkel tanít és képtelen az
innovációk befogadására. Osztályszintű szegregáció helyett csoportbontással szervezte
meg a zenei képzést. Offenzív beiskolázási stratégiát indított és megkísérelte vonzóvá
tenni iskolájának programját, és fokozatosan leépítette azt a gyakorlatot, hogy az iskola
automatikusan fogadja a körzeten kívülről ide jelentkező roma kisdiákokat.
A trendeket azonban nem sikerült megfordítani, mert az ingázási státusza révén
gettósodónak számító iskola további súlyos létszámcsökkenésre számíthatott volna, ha
tömegesen utasítja el a körzeten kívüli roma tanulók fölvételét. Ráadásul az iskola
mögötti gyárvárosi városrész alacsony státuszú utcái és mikro slumjai városszerte
hírhedtek. Egyetlen eszköz maradt az iskola radikális státusz-javítására: az egyházi
fenntartás. Ha ez bekövetkezik, akkor az egész Budai Városkapu iskolaközpont
prevenciós stratégiája felborul. A gyárvárosi Sziebert Róbert iskola egyházi
fenntartásba adása ugyanis nem a szegregáció újabb „kiszervezése” lenne, hanem a
tanulói összetételt radikálisan megváltoztatni szándékozó szelektáló beiskolázási
gyakorlat kezdete. Nemcsak a másik három iskolából idevándorló alacsony státuszú
tanulókat szorítanák ki, de minden bizonnyal az itt élőket is. Ezzel pedig bekövetkezne
az, amit a az iskolaközpont az elmúlt tíz évben mindenképpen el akart kerülni: a „white
flight”, a radikális tanulói létszám csökkenés és a gyors gettósodás.
30. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Sziebert Róbert iskola
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
404
20
329
17,3
303
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
33

o l d a l | 52

31.Táblázat
A Sziebert Róbert iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei 2009-ben
és 2014-ben (%)
Sziebert Róbert iskola
2009
2014
Tanulók
Tanulói mérleg
Ingázási mérleg Tanulói mérleg
Összes
75
62,6
68,7
2h tanuló
133,3
Roma tanuló
130
192,9
112,3
3h tanuló
154
227,3
211
Sni tanuló
64,1
Btm tanuló
58,5
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Ingázási mérleg
47,0
158,3
125
766
50,0
29,0

A preventív stratégia két feltevésre épült. Az érintett iskolák a környező lakóövezetek
felértékelődésében bíznak és abban, hogy az esélyt adhat az iskolák státuszának
növelésére is. Ez a feltevés már csak a nagyarányú elvándorlás miatt sem
megalapozott. A másik feltevés szerint a preventív stratégia sikere legalább a további
státusz-csökkenést megakadályozhatja. A preventív stratégia azonban szükségképpen
egyházi szereplők bevonásával jár, ami nemcsak a szegregáció kiszervezését jelenti, de
azt is, hogy az iskolák egy része az egyházi fenntartóban látja túlélésének egyetlen
lehetőségét – ez pedig tovább növeli a szegregációt.
„Térségiszony” – az elit iskolák izolációs játszmái
Az állami iskolába járó pécsi diákok több, mint 16 százaléka Pécs két legnagyobb
presztízsű szelektáló iskolájába jár, további 5,5 százaléka pedig a szintén belvárosi,
magas presztízsű, de romló pozíciójú vonzó iskolájában tanul. Mindhárom iskola
központi fekvésű, de a két szelektáló iskola környezetében vannak szegénytelepek, slum
övezetek és mikro slumok, és mindkét intézmény igyekszik maximálisan izolálni magát
környezetétől. A vonzó iskola környezete valamivel homogénebb. Távolról szemlélve
értelmetlennek tűnhet ez az erőfeszítés, hiszen mindkét iskolában nagyon alacsony a
körzetes diákok aránya és a két iskolakörzetben élők többsége körzeten kívüli általános
iskolába jár. A két iskola azonban főként egymással rivalizál.
A Jókai iskola a máig a város legmagasabb presztízsű; legjobb kompetenciaeredményeket produkáló, és legkeresettebb iskolája. Az iskola az 1960-as évek derekán
alapozta meg státuszát, amikor – a Köztársasági téri iskola mellett – engedélyezték
számára nyugati nyelv tanítását. A (Jókaiban angolt kezdtek el tanítani, a Köztársaság
téri iskolában pedig franciát.) Az 1980-as évek elejétől pedig fakultatív második idegen
nyelvet is kínálnak a szülőknek, ám a 2007-es átszervezést követően az önkormányzat
elvonta a fenntartói órákat. Azóta – a kötelező és első osztálytól kezdődően tanított
angol mellett – a második idegen nyelv tanítása de facto fizetőssé vált. Formálisan a
kurrikulumon kívül tanítanak olaszt, németet, franciát, de gyakorlatilag a diákok
szüleinek többsége hajlandó fizetni ezért. Az iskola 2007-ben kapott ismét beiskolázási
körzetet, ráadásul az iskola körzetéhez csatolták az oláh cigányok által lakott Pipacs
utcai telepet is. Hirtelen fontossá vált a határvédelem, és az iskola kiszorító határvédő

o l d a l | 53

beiskolázási politikája hatékonynak bizonyult, még azt követően is, hogy az alacsony
státuszú tanulókat felvevő, és viszonylag közel fekvő szegregált Felsővámház utcai
iskolát bezárták.
32. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Jókai Mór iskola
2009
2014
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
1
654
661
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

2007
Tanulók
száma
641

Roma
tanulók
aránya

33. Táblázat
A Jókai iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei 2009-ben és 2014ben (%)
Jókai Mór iskola
Tanulók
Összes
2h tanuló
Roma tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm tanuló

2009
Tanulói mérleg
329
27
89

2014
Tanulói mérleg
418,3
87,9
11,1
13,6
66,7
0
80,0
290,9
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel
Ingázási mérleg
445,4

Ingázási mérleg
492,4
65,3
0
0
76,9
31,1

A Belvárosi iskola is tartja pozícióját, jóllehet az elmúlt évek oktatáspolitikai
átszervezése több fenyegető elemet is tartalmazott. Az iskola pedagógiai programjának
évek óta része a német nemzetiségi jelleg, és visszamenőleg ezzel vélik igazolhatónak
azt a hétéves időszakot, amikor a beiskolázási körzet nélkül működtek. Az iskola a
város szívében a városmagot körülölelő városfal közelében fekszik, ám néhány utcára
onnan kezdődik a mecsekaljai slum övezet. De közel van a slummosodó régi kis piac és
a Budai város is.
A Jókai iskolával ellentétben a Belvárosi iskola két fázisban kapott problémaövezeteket:
a 2007-es átszervezés során, majd néhány év múlva, amikor a város bezárta a szintén
központi fekvésű, és egészében gettóiskolává váló Felsővámház utcai iskolát. A
Felsővámház utcai cigány többségű iskola bezárását követően Pécs második, harmadik
legnépszerűbb elit iskolája aligha kerülhette el, hogy ne vegyen át diákokat, illetve ne
kapjon alacsony presztízsű utcákat illetve mikro slumokat.
Ezen már a német nemzetiségi jelleg sem változtatott. Sőt! A sors fintora, hogy a bezárt
Felsővámház utcai iskola maga is német nemzetiségi iskola volt; a város vezetése pedig
az 2007-es átszervezés időszakában kiszivárogtatta, hogy esetleg átadná a Belvárosi
iskola fenntartását a Német Kisebbségi Önkormányzatnak. Később a katolikus egyház

o l d a l | 54

kérte az iskola átadását, mivel a szomszédban lévő katolikus iskolának nincs
tornaterme, ellenben az új építésű Belvárosi iskola uszodával és teniszpályával is
rendelkezik. A mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy mennyire volt komoly
az önkormányzat iskolaátadási szándéka, illetve mennyien volt mindez taktikai
híresztelés azért, hogy elejét vegyék a tantestület, illetve a szülők tiltakozásának.
Mindenesetre két évig csak két első osztályt indított a Belvárosi iskola és a szülők
bizalma csak akkor állt helyre, amikor végleg lekerült a napirendről az iskola átadása.
Az iskola tanulói létszáma kismértékű csökkenést követően 2014-re ismét a hét évvel
korábbi szintre emelkedett, ám tanulói mérlege jelentősen romlott.
34. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Belvárosi iskola
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
593
0
572
591
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
2

35. Táblázat
A Belvárosi iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei 2009-ben és
2014-ben (%)
Belvárosi iskola
Tanulók
Összes
2h tanuló
Roma tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm tanuló

2009
Tanulói mérleg
257
27
17

2014
Tanulói mérleg
165,5
87,8
15,4
20,6
0
0
19,4
104,3
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel
Ingázási mérleg
406,1

Ingázási mérleg
181,5
65,3
2,1
0
11,7
71,4

A Köztársaság téri iskola tanulói létszáma a vizsgált időszakban jelentősen csökkent, a
kompetenciaeredményei alapján pedig lassan romlik a pozíciója. Ugyanakkor az iskola
oktatáspolitikai szempontból változatlanul tagja annak az intézménycsoportnak, amely
épülete befogadóképességének határáig bővítheti induló első osztályainak számát. A
körzetes tanulók aránya 2009 és 2014 között 14 százalékról 9 százalékra csökkent;
ennek az iskolának is minimális kapcsolata van tehát az épületet körülvevő városi térrel,
és fontos számra a határvédelem, még ha nem is olyan kiélezett módon, mint a két
szelektáló elit iskolának.
Az idegen nyelv-oktatásnak változatlanul kiemelt szerepe van: emelt szinten tanítanak
franciát angolt – korábban németet is – az első három évfolyamon heti két órában, majd
negyediktől heti öt órában. Ingázási szempontból a Köztársaság téri iskola vonzó
iskolának számít, tehát valamennyi tanulói kategória esetében mind tanulói mind

o l d a l | 55

ingázási mérlege pozitív. A mérsékelten integratív jelleg éppen úgy része a
identitásának, illetve történeti elbeszélésének, mint a baloldali eredetmítosz és az ahhoz
kapcsolódó sérelmek.
36. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Köztársaság téri iskola
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
610
1,4
556
2,7
438
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
5,5

37. Táblázat
A Köztársaság téri iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei 2009-ben
és 2014-ben (%)
Köztársaság téri iskola
2009
Tanulók
Tanulói
mérleg
Összes
376
2h tanuló
Roma tanuló
150
3h tanuló
150
Sni tanuló
Btm tanuló

Ingázási mérleg
691,3

2014
Tanulói mérleg

374,4
325,0
171,4
171,4
166,7
150,0
270,0
883,3
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Ingázási mérleg
398,7
390,5
200,0
150,0
185,7
410,0

Az izolációs játszma folytatása
A slummosodó Budai városban álló Felsővámház utca iskola a történelmi városmag,
Piac tér környéki és a Mecsekalja utcáiban lévő mikro slumok – és az „EKF negyed”
közvetlen közelében állt. A roma többségű iskola bezárása beleillik a gettósodó
iskolákat megszüntető iskolai gyakorlatba. Csakhogy láttuk, hogy ez a folyamat már a
város legnagyobb összefüggő szegénytelepe mellett álló, és jóval kisebb létszámú Török
István utcai iskola kapcsán elakadt, mert az anyaiskola igazgatója meggyőzte a fenntartó
önkormányzatot arról, hogy hatalmas költséggel felújított iskolája tönkremegy, ha a
néhány buszmegállónyira lévő tagiskoláját megszűntetik.
A dilemma megértéséhez röviden ki kell térni az előzményekre. A Felsővámház utca
iskola státuszcsökkenése nem volt független a tagiskolái bezárásától. Bő másfél
évtizeddel korábban három intézmény tartozott össze: az Egyetem utcai iskola, az
Ágoston téri iskola – és kettőjük anyaiskolája lett a Felsővámház utcai iskola. Az
Egyetem utcai iskolát 1999-ben zárták be. Mivel a Zsolnai módszer szerint tanító iskola
tanulóinak háromnegyede körzeten kívül élt, így a városháza arra számított, hogy a
tanulók lakóhelyük szerinti körzeti iskolájukba fognak járni. Nem így történt; a
folyamatot elsősorban az autonóm iskolák megállapodása szabályozta, márpedig a

o l d a l | 56

Felsővámház utcai iskola nemcsak a tanuló zömét – több mint 200 diákot – vett át, de a
tanári kart is. A tanulói létszám tehát jócskán megnövekedett, de az elvándorlás még
inkább és a növekvő roma-arányú iskola presztízse gyorsan csökkent. Hét évvel később
lakat került az Ágoston téri tagintézményre is. Onnan csak három osztály, hatvan diák
és néhány pedagógus került át a szomszédos anyaiskolába, de az átmeneti
létszámnövekedés lényegesen nagyobb arányú el-ingázáshoz és tovább súlyosbodó
szegregálódáshoz vezetett.
A 2007-es intézményi átszervezést követően az iskola bizarr módon éppen környezete –
tehát az iskolaközponthoz tartozó általános iskolák elit jellege miatt – biztos volt abban,
hogy ha csak egyetlen első osztályt is sikerül évente indítania – márpedig ezt távlatilag
is valószínűnk tartották – akkor az intézmény létét nem fenyegeti veszély, éppen a
szomszédos iskolák izolációs stratégiája miatt. A beiskolázási trendek miatt mind a
négy iskolacentrumban szükségessé vált egy-egy iskola bezárása, és a belvárosban a
Mátyás király iskola megszűntetésének volt a legnagyobb valószínűsége. Egy igazgatói
értekezleten a fenyegetett Mátyás király iskola igazgatója kollégáinak szegezte a
kérdést, hogy vajon miért nem a szegregált Felsővámház utcai iskola a jelölt. Az
iskolacentrum igazgatja feltette a kérdést, hogy vajon melyik belvárosi iskola hajlandó
átvenni két-három osztályt az akkor már roma többségű Felsővámház utcai iskolából, ha
esetleg mégis ennek az intézménynek a megszűntetésére kerülne sor. A magas
presztízsű elit iskolák igazgatói hallgattak. Hát ez a magyarázat – fordult a főigazgató a
Mátyás király iskola vezetőjéhez.
A Felsővámház utcai iskola igazgatójának derűlátása nem igazolódott: két év múlva, az
intézményrendszer egészének államosítást megelőzően a fenntartó mégis úgy döntött,
hogy ezt az iskolát zárja be. A döntésnek háromféle indítéka és értelmezése lehetséges.
Az egyik verzió szerint a városháza – az önkormányzati iskolafenntartás, a normatív
finanszírozás, a tanszabadság oktatáspolitikai korszakának alkonyán – következetes
maradt több évtizedes elvéhez és bezárta az akkor már erősen szegregált általános
iskolát. A másik értelmezés szerint éppenséggel atipikus döntés született: Pécs
önkormányzata első ízben, kivételesen urbanisztiai megfontolásokat érvényesített,
amikor a az „EKF negyed” szomszédságában álló roma többségű iskola bezárásáról
határozott. A harmadik verzió szerint a politikai patrónusok közbeavatkozása döntött:
ugyan sem az Országgyűlés korábbi elnöke, sem az előző időszak köztársasági elnöke
nem volt már hivatalban, de befolyásuk még ekkor is elegendőnek bizonyult, hogy
megmentsék a Mátyás király iskolát, amelynek – más időszakban, de – mindketten
diákjai voltak.
A döntés révén azonban súlyos dilemmát kellett megoldani. A Felsővámház utcai iskola
tanulói létszáma gyorsan csökkent ugyan, de még a bezárást megelőzően is elég nagy
volt ahhoz, hogy a szomszédos két elit iskola, tehát a Jókai és a Belvárosi iskola
igazgatója elborzadva gondoljon a következményekre. A Felsővámház utcai iskola
körzetét aligha lehetett úgy felosztani, hogy a két elit iskola körzetéhez ne csatoljanak
belőle utcákat. Korábban, a 2007-es átszervezés során a Jókai iskola körzetéhez sorolták
át a Pipacs utcai cigánytelepet, ám az elit iskola éppen a Felsővámház utcai iskola léte
okán volt képes elhárítani a roma és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók felvételét.
A Belvárosi iskola számára a Felsővámház utcai iskola ugyanilyen „problémakonténer
iskola” volt.

o l d a l | 57

A Köztársaság téri iskola is az érintettek közé tartozott. Az iskola település-földrajzi
helyzete alapján logikus lett volna, hogy a Városközponti iskolaközpont része legyen,
ám személyi és politikai alkuk követeztében a Köztársaság téri iskolát a távoli
Mecsekalja iskolaközponthoz csatolták. Ez a 2007-ben hozott irracionálisnak tűnő
döntés a Felsővámház utcai gettóiskola bezárása kapcsán bizonyos védelmet biztosított
a Köztársaság téri iskolának.
Átmeneti „megoldást” csak az kínálhatott, ha a beiskolázási körzet-felosztást és a
bezárt szegregált iskola tanulóinak elhelyezését sikerül egymástól elválasztani. Erre
az adott lehetőséget, hogy történelmi városmag túlsó felén lévő Mátyás király iskola
létszáma évek óta csökkent, és a bezárástól félő iskola hajlandó volt arra, hogy átvegye
a meglehetősen távoli Felsővámház iskola körzetében élő tanulók közül az ötödikes és a
hetedikes évfolyamra járókat. Az iskola reputációja évek óta sokkal rosszabb, mint
valóságos teljesítménye és státusza: a közeli Szigeti külváros régi beépítési utcáiban
több mikro-slum-nak tekinthető épület is van, de a roma tanulók aránya ezekben az
években alacsony volt. Bizonyos értelemben az iskola nem volt képes izolációs
stratégiát folytatni, vagy még inkább, nem volt képes olyan marketing stratégiára, amely
képes lett volna meggyőzni az iskolaválasztó szülőket arról, hogy az iskola képes a
„határvédelemre”. Hozzájárult az iskola presztízs-csökkenéséhez az is, hogy a közelben
van két egyetemi gyakorlóiskola.
A bezárt, és valóban szegregálódó Felsővámház utcai iskola diákjainak részleges
átvétele kockázatos lépés volt. Nem is vett át mindenkit az iskola: 12-15 diákot
elutasítottak – ők a Csokonai iskolába, illetve a Szibert Róbert iskolába kerültek.
Ám ez a másodlagos szelekciós döntés kevésnek bizonyult és a fejlemények igazolták
az előzetes aggodalmakat. A jövevények magukkal hozták korábbi iskolájuk rossz hírét
és a mintegy negyven tanuló átvétele miatt csaknem ugyanannyian távoztak. A roma
diákok aránya így már 25 százalékosra ugrott fel, ami jóval magasabb, mint a
városközpontban „tolerált” arány.
A szegregált Felsővámház utcai iskola körzetének nagyobbik részét a két szomszédos
elit iskola között osztották fel, de az elit iskolák elkerülték, hogy csoportosan kelljen
átvenniük diákokat a roma többségű iskolából. Jóllehet számukra az izolációs stratégia
tétje jócskán megnövekedett, hiszen átszabott beiskolázási körzetükben ma már jóval
több roma és halmozottan hátrányos helyzetű diák él, mint korábbi körzethatáraik
között, de úgy vélik, hogy korábbi stratégiájukat folytatni tudják. Csakhogy a Mátyás
király utcai iskola státusz és létszámcsökkenése felgyorsult: ha az iskola megszűnik,
vagy egyházi fenntartásba kerül, akkor a két elit iskola számára az izolációs játszma
visszaüthet, és aligha kerülhetik el, hogy tömegesen beiskolázzák az alacsony státuszú,
illetve roma diákokat, mert azok a „céliskolák”, amelyek képesek és hajlandóak
lennének fölvenni a kiszorított diákokat, túlságosan messze vannak.

o l d a l | 58

38. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, és 2009-ben
Felsővámház utcai iskola
2007
2009
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
száma
tanulók
száma
tanulók
aránya %
aránya
351
48
254
57
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

39. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Mátyás király utcai iskola
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
344
10
281
7,4
235
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
25

40. Táblázat
A Mátyás király utcai iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei 2009ben és 2014-ben (%)
Mátyás király utcai iskola
2009
2014
Tanulók
Tanulói mérleg
Ingázási mérleg Tanulói mérleg
Összes
242
306,3
178,0
2h tanuló
222,7
Roma tanuló
100
100
196,6
3h tanuló
57
40,0
20,0
Sni tanuló
20,0
Btm tanuló
130,0
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Ingázási mérleg
185,3
292,8
11,7
20,0
10,0
113,3

Területszerző játszmák
Pécs legnagyobb összefüggő déli lakótelepén a Megyerváros és a Rózsadomb
panelvárosrészeiben egy gettósodó, két szelektáló és egy komplex– két általános iskolát
magába foglaló – előszelektáló iskola van. A harmadik vizsgálat idején még működtek a
megszüntetésre ítélt Anikó utcai iskola kifutó osztálya, de beiskolázási körzetét már
felosztották. A hatalmas panelvárosrész eredendően homogenizáló jellegű – mint
ahogyan a panelház és a panellakás is egyenlősítő társadalomfilozófiát reprezentál. A
magyarországi panel lakótelepek differenciálódása, avulása és részbeni slummosodása
gyorsabb folyamat volt, mint például az egykori NDK-ban, Csehszlovákiában vagy
Lengyelországban, ám a Pécs Megyervárosi, illetve Rózsadombi panel városrészeiben
nem alakultak ki nagy, összefüggő slum területek. A panel városrész viszonylagos
homogenitása, vagy annak percepciója önmagában nem magyarázza a területszerző
játszmák indítékát és dinamikáját.

o l d a l | 59

A város déli szegletében lévő Illyés Gyula iskola, annak is a városhatárhoz legközelebb
eső Rózsadomb nevű részen fekszik. Közelében sem gettó, sem slum övezet nincs,
ugyanakkor körzetéhez tartozik a lakóteleptől viszonylag távolabb fekvő Nagyárpád és
Málom; az alacsonyabb státuszú illetve roma tanulók főként ott élnek. Az iskola
azonban nem a fekvésének, vagy beiskolázási körzete lakossági összetételének
köszönheti kedvezőtlen pozícióját, hanem annak, hogy az egykori Kertvárosi iskola
bezárását követően felvállalta a részképesség-zavaros gyerekek integrált oktatását.
Ennek az iskola státuszcsökkenése, és a tanulói létszám folyamatosan csökkenése lett a
következménye. Az iskola nem határvédelemre alapozza stratégiáját, hanem
megváltoztatta pedagógiai programját, és úgy döntött, hogy a jövőben kizárólag a
körzeti sni tanulók felvételét vállalja fel. Bizonyos értelembe racionális, ám kockázatos
döntés volt ez. A tanulói létszám jelentősen csökkent, a tanulói mérleg javult az sni
tanulók mérlege és ingázási mérlege ma is pozitív. Ha tehát az iskola sikeresen hárítja a
körzeten kívüli sni tanulók felvételét, akkor további létszámcsökkenést kockáztat.
Sajátos helyzetéből adódóan az iskola „tér-érzékenysége” mindig is gyenge volt, ami
racionális helyzetértékelés. Jórészt a perem helyzetet érzékelik hátránynak és azt, hogy
az iskolák államosítását követően megszűnt az iskola óvoda átmeneti program, ami
nemcsak tanulói utánpótlást biztosított, hanem a belső szegregációt is előkészítette. Az
iskola igyekezett a saját maga által felvállalt pedagógiai profil beiskolázási és pozícióromboló hatásait, a saját maga által működtetett óvoda-iskola átmenet program révén
ellensúlyozni. Erre lehetőséget adott az, hogy az ezredforduló utáni években az
iskolának saját óvodája lett, így elindíthatta a programot, amelynek révén biztosíthatta,
hogy az egyik induló osztályban a sajátos nevelési igényű tanulók aránya mérsékelt
maradjon. „Abban az osztályban nem az sni gyerekek voltak, hanem a mi gyerekeink” –
hangzik az igazgatói elbeszélés. A „mi gyerekeink” jelentése kettős: a program ebben az
esetben egyszerre jelentette a beiskolázási biztonság javítását és a beáramló – nem a
helyi, hanem a máshonnan érkező – sajátos nevelési igényű tanulók szelekcióját: az
iskola a környékbeli szülőket akarta informálisan arról biztosítani, hogy lesz legalább
egy osztály, amelyet nem érint az iskola pedagógiai programja. Hangsúlyozni kell
persze, hogy ebben a szelekció tétje nem etnikai jellegű volt, nem elsősorban a roma,
hanem a sajátos nevelési igényű tanulókról volt szó; őket irányították az egyik
osztályba, míg a „saját” tanulók – tehát az óvoda-iskola átmeneti program révén
bekerülő tanulók – a másik osztályban kezdték el általános iskola tanulmányaikat.
Ennek a szisztémának vetett véget az iskolák államosítása. Az iskolának ma már nincs
befolyása a be-óvodáztatásra és nem tudja felkínálni a privilegizált osztályba vezető
óvoda-iskola átmenet jelentette tanulói utat. Akik „lemennek” a dombról a
Megyervárosi laktelepre, azok többnyire „nem jönnek vissza” hanem a rivális iskolákba
íratják gyerekeiket.
Az Illyés körzetéből elvándorlók óriási többsége jobb iskolába kerül. A legfontosabb
magas, vagy közepes presztízsű céliskolák sorrendben az ANK1, a Testvérvárosok Tere
iskola, az Árpád, a Jókai, a Köztársaság téri iskola, és az ANK2 iskolák.

o l d a l | 60

41. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Illyés Gyula iskola
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
388
11
279
12,9
262
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
13,3

42. Táblázat
Az Illyés Gyula iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei 2009-ben és
2014-ben (%)
Illyés Gyula iskola
Tanulók
Összes
2h tanuló
Roma tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm tanuló

2009
Tanulói mérleg
39
95
100

2014
Tanulói mérleg
49,7
104,3
88,2
87,5
100,0
86,6
131,1
62,2
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel
Ingázási mérleg
21,1

Ingázási mérleg
23,1
78,0
50,0
44,4
133,3
48,1

Vesztes koalíció
A Megyervárosi lakótelepen ingázási szempontból egy gettósodó, két szelektáló iskola
volt, valamint az Apáczai Nevelési Központ (ANK) hatalmas, több intézményt is
magába foglaló komplexuma, amely sajátos, és riválisai által kivételezettnek ítélt
helyzete miatt szálka volt valamennyi környező iskolaigazgató szemében. Az
egymáshoz térben is közel fekvő iskolák közötti különbség a kompetenciaeredmények
alapján korántsem volt olyan nagy, mint amilyennek a viták alapján tűnhetett.
Az Anikó utcai iskola tanulói mérlege 2009-ben negatív volt, a roma tanulóké pedig
pozitív volt. Az iskola tanulói létszáma 2007 és 2009 között csökkent, de a csökkenés
mértéke nem volt drámai. A roma tanulók aránya kis mértékben növekedett.
Ugyanakkor bezárása előtt két évvel is 369 tanulója volt, és kompetenciaeredményei
nem sokban tértek el riválisaitól. Miután a város 2007-ben átszervezte közoktatási
intézményrendszerét és létrehozta a Megyervárosi Iskolaközpontot, a Testvérvárosok
Tere iskolát jelölték ki székhelyintézménnyé, ám a központ igazgatója nem kívánta
elhagyni az szomszédos Anikó utcai iskolában lévő irodáját, ami a biztonság csalóka
látszatát keltette. Az Anikó utcai iskola hanyatlásához hozzájárult az is hogy
drasztikusan megcsappant a nemzetiségi jellegű német nyelvoktatás iránt kereslet. A
nemzetiségi jelleg korábban is csak névleges volt, mivel a tanulók semmiféle
némettudást nem hoztak otthonról. Mindenesetre első osztálytól kezdve emelt szinten
oktatták a nyelvet, amíg a német nyelv iránti érdeklődés csökkenése ennek véget nem
vetett. A jóval népszerűbb angollal próbálkoztak, de ebben aligha vehették fel a

o l d a l | 61

versenyt a környékbeli riválisokkal. Az iskola bezárását az igazgatója politikai
döntésként értelmezi, és alapvetően az intézmény baloldali „genezisét” és kötődését véli
a döntés hátterében.
A szomszédos Testvérvárosok Tere iskola tanulói és ingázási mérlege a roma tanulók
esetében negatív, a többi tanuló esetben pozitív – ám a romák aránya alacsony. Sem
státuszát, sem oktatáspolitikai helyzetét tekintve nem tartozik az iskola a pécsi elit
iskolák csoportjába. Kompetenciaeredményei 2009-ben közepesek voltak, öt évvel
később már a lényegesen jobbak, de ellentétben a szintén nagy létszámú, de kiváltságos
iskolákkal a fenntartó nem enged korlátlanul a szülői nyomásnak és csak három induló
évfolyamot engedélyez.
Az Árpád fejedelem Általános Iskola és Gimnázium mérlegét csak részlegesen
tudjuk meghatározni, tekintettel arra, hogy a 12 évfolyamos iskolának csak az első négy
évfolyama számít általános iskolának. Az iskola súlyos sérelemként élte meg a 2007-es
intézményi integrációt. Az egyik sérelme természetesen az volt, hogy ismételten
körzetet kapott, ráadásul körzetébe nemcsak a lakótelep nyugati szélén, az iskola
közelében álló önkormányzati bérházak állnak, hanem körzetének része lett a Siklósi út
is, ahol jó néhány mikro-szegregátum található. Még súlyosabban érintette, hogy az
„újra-körzetesítés” révén – jogi helyzetével és pedagógiai programjával szöges
ellentétben – de facto nyolcosztályos általános iskolává, illetve négyosztályos
gimnáziummá változott. A körzetesítés révén ugyanis az elő osztályba beiratkozó
diákok számára lényegében csak a nyolcadikos korukban következik az első szelekciós
pont. Az általa kihívásnak érzett intézményi változásra az iskola drasztikusan szelektív
beiskolázási gyakorlattal válaszolt: nemcsak a roma és a halmozottan hátrányos
helyzetű tanulókat szorítják ki, de kisebb mértékben a sajátos nevelési igényűeket is.
Az Anikó utcai iskola bezárását követően hármas rivalizáció alakult ki a környék a két
szelektáló iskolája és az Apáczai Nevelési Központ (ANK) között a megszűntetésre ítélt
iskola körzetéért. A körzetes tanulók aránya, a tanulói és ingázási mérlegek alapján
legalább annyira irracionálisnak tűnik ez a küzdelem – és a két szelektáló iskola „térérzékenysége” – mint amennyire nem magyarázzák a mutatók a két városközponti elit
iskola körömszakadtáig folytatott izolációs törekvés. A Testvérvárosok tere iskola
tanulóinak mindössze 28 százaléka körzetes, az Árpád fejedelem iskola tanulóinak 55
százaléka él az iskola közelében ám mindkét intézmény erősen szelektál az alacsonyabb
státuszú tanulók között. A Testvérvárosok Tere iskola abban bízott, hogy az egész, nagy
kiterjedésű körzet hozzá kerül, és megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy az Apáczai
Nevelési Központ kapta meg a körzet nagyobbik részét, míg az előtte húzódó hosszú
utcát az Árpád fejedelem iskola kapta meg. Az iskola mindent megpróbált, még alkalmi
koalíciót is kötött az Árpád fejedelem iskolával a nevelési központ ellenében, de hiába:
vesztesen, területi nyereség nélkül került ki az alkuból, jóllehet a gyakorlatban ő a
felvevő iskolája az Anikó utca diákjainak.

o l d a l | 62

43. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, és 2009-ben
Anikó u iskola
2007
2009
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
száma
tanulók
száma
tanulók
aránya %
aránya
406
7
369
10
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

44. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Testvérvárosok tere iskolaVT
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
617
3,2
547
0
556
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
2

45. Táblázat
A Testvérvárosok Tere iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei
2009-ben és 2014-ben (%)
Testvérvárosok tere iskola
2009
Tanulók
Tanulói
%
Összes
108
2h tanuló
Roma tanuló
13
3h tanuló
63
Sni tanuló
Btm tanuló

2014
Tanulói mérleg
%
45,9
156
174
76,6
52,3
50,0
125
132,2
213,5
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel
mérleg

Ingázási mérleg

Ingázási
%
166,3
251,4
35,3
125
136
318,7

46. Táblázat
Árpád fejedelem iskola (1-4 évfolyam)
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
285
4
276
0
318
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
0

mérleg

o l d a l | 63

A területszerző játszma nyertese
Az Apáczai Nevelési Központ (ANK) egykor három, ma már csak két általános iskola
működik. A hatalmas épületegyüttesben lévő két iskola nem csak múltja és a szocialista
korszakban megszerzett kivételes státusza miatt van sajátos helyzetben, hanem a két
általános iskola divergáló presztízse miatt is. A központnak egyetlen beiskolázási
körzete van, ami lehetőséget ad a körzetben élők közötti szelekcióra is. Az évtizedek óta
folyó óvoda-iskola program pedig a tényleges szelekciós pontot még korábbi életkorra
viszi le, hiszen már az óvoda is tagolt: az egyik épület az sni gyerekek korai fejlesztését
„vállalta fel”, a másik részlegben Montessori típusú óvodapedagógia folyik, míg a
harmadik részleg művészeti nevelést folytat. Az óvodarészleg „választása” jelentette
elsődleges szelekciónál is fontosabb azonban az óvoda-iskola átmenet, hiszen az iskolák
államosításáig a kétdiplomás (óvodapedagógus illetve tanító) pedagógusok státusza
vagy az egyik, vagy a másik iskolában volt. Így az óvodások leendő iskola ”választását”
eleve determinálta az óvoda-iskola átmenetben dolgozó pedagógus személye, és – mivel
hamar kialakult a szokásjog – a szülők eredendő, akaratlagos, vagy kényszerű óvoda
”választása”. A folyamat döntő fontosságú eleme az információ: azok a családok, akik
jól informáltak és tudatában vannak a választás iskolai utat meghatározó jelentőségével,
„nagyon gyakran személy szerint kérik, hogy melyik pedagógushoz kerüljön a
gyerekük”. Az iskolák államosítása miatt veszélybe került a szisztéma, hiszen az állami
fenntartó által foglalkoztatott pedagógusok csak abban az esetben mehettek volna
csoportot vezetni az önkormányzati fenntartásban maradt óvodába, ha átviszik a
státuszukat – ám az érintett kétdiplomás pedagógusok nem voltak hajlandóak állásukat
kockáztatni. A program egy évig szünetelt, majd az önkormányzat és a tankerület
megegyezett abban, hogy munkajogilag miként lehet folytatni az óvoda-iskola átmenet
programját.
Többször is utaltunk arra, hogy a 2007-es intézményi átszervezés egyik rejtett eleme
volt, hogy valamennyi iskolaközpontban egységes – az óvodától az érettségiig tartó
tanulói utat biztosító, és felvételi jellegű szelekciós pontot nem tartalmazó – egységes
iskolát kell létrehozni, ugyanakkor meg kell őrizni az elit gimnáziumok státuszát is. Az
eredeti koncepció az ANK-ra is kiterjedt: az elképzelések szerint a magas presztízsű
ANK1 iskola, az informálisan „hozzátartozó” óvodarészleggel és a központ
gimnáziumával együtt alkotta volna az egységes iskolát. Az ANK jó érdekérvényesítő
képessége és az oktatási reform ellen azonnal megszerveződő – a reform tartalmi,
esélykiegyenlítő elemeit jórészt felmorzsoló – ellentámadás miatt az Apáczai Nevelési
Központon belül létrehozandó egységes iskola koncepciója hamar lekerült a
napirendről. A következő évben egy pályázat kapcsán ismét felmerült az egységes
iskola kialakítása, de ez ellen az alacsonyabb presztízsű ANK2 iskola is élesen
tiltakozott, mert teljes marginalizálódástól tartott.
A magas presztízsű ANK1 iskola tanulói létszáma folyamatosan nagyon magas, a roma
tanulók aránya minimális és csökkenő. Az alacsonyabb presztízsű ANK2 iskola
létszáma jóval kisebb és csökkenő, ugyanakkor a roma tanulók aránya növekszik. A
körzetes tanulók elsődleges szelekciós pontjai az óvodában vannak, míg a nem körzetes
tanulókat – az ANK1 iskola tanulóinak 63 százaléka, az ANK2 iskola tanulóinak pedig
68 százaléka nem körzetes – a felvételi eljárás során osztják el, vagy „beszélik rá” a két
iskola egyikére. Az ANK1 iskola nem titkolja, hogy általánosságban is elit képzést

o l d a l | 64

folytat, és ezen belül is az első osztálytól induló két tannyelvű osztályokba csak olyan
kisdiákok kerülhetnek, akikről feltételezik, hogy „bírni fogják” a követelményeket. Az
első angolul tanított tantárgy a természetismeret – aki ezt nem képes követi, az
átkerülhet az emelt szintű angolt tanító, de nem két tannyelvű osztályok egyikébe. Az
alacsonyabb presztízsű osztályok rajz, tánc, illetve nemzetiségi német tagozatosak.
Utóbbi már csak nevében nemzetiségi, a tanulók valójában semmiféle német tudást nem
hoznak otthonról. Az ANK2 iskola alapvető specialitása a sport tagozat, de ott is
tanítanak angolt és németet, igaz nem emelt óraszámban.
Az két iskola „tér-érzékenységének” hiánya helyzetéből, és helyzetét kihasználó
taktikájából adódik. Az ANK közös körzettel rendelkező két iskolája ingázási
szempontból összességében vonzó iskola, mert tanulói mérleg minden tanulói csoport
esetében pozitív, az ingázási mérleg – az sni tanulók kivételével – szintén pozitív.
Csakhogy a közös beiskolázási körzet ellenére eltérő presztízs, és létszám, valamint az
óvoda-iskola átmenet program révén a komplexum a városban példátlan szelekciós
lehetőségekkel rendelkezik. Az egységes iskola koncepciója mellett az átszervezést
követő években a város vezetői folyamatosan naprenden tartotta annak a lehetőségét,
hogy összevonja a két iskolát, véget vetve annak, hogy a nevelési központ két
iskolájának presztízse folyamatosan divergál és ezáltal valamilyen mértékben az
előszelekciós mechanizmust is korlátozva. A koncepció kapcsán kétféle egymásból
következő, és az iskola expanzív stratégiáját megindokoló narratíva alakult ki.
Az egységesítést ellenző magasabb presztízsű ANK1 iskola elbeszélése szerint a két
általános iskola egyesítése csapdát tartogat az egész nevelési központ számára. A
fenntartó ugyanis nem lesz hajlandó finanszírozni egy összevont, hat-hét párhuzamos
osztállyal működő hatalmas, több mint 1200 tanulót fogadó mamut iskolát, hanem
redukálni fogja az indítható első osztályok számát. A környékbeli iskolák pedig csak
erre várnak: a tanulói létszám csökkenése miatt amúgy is várható valamelyik iskolának
a megszűntetése – akkoriban még nem lehetett tudni, hogy ez az Anikó utcai iskola lesz
– és a diákokért és túlélésért folytatott élet-halál harc összefogásra készteti őket az ANK
ellen. Ráadásul a panel iskolák konstrukciós hibái miatti életveszély és a
halaszthatatlanná vált épület felújítások miatt az éppen kiköltöztetett iskola soha nem
lehetett biztos abban, hogy túléli a kétéves „albérleti” létet és tényleg visszaköltözhet
megújult épületébe.
A másik elbeszélés rejtett volt és a követendő stratégiát fogalmazta meg. Az ANK
iskoláinak eszerint expanzív stratégiát kell folytatnia és vonzerejét maximálisan
kihasználva arra kell törekednie, hogy annyi tanulót szívjon el riválisainak körzeteiből,
amennyit csak tud. Ez a „megelőző támadás” stratégia hosszútávon is beépült a
nevelési központ iskoláinak politikájába és ez magyarázza, hogy miért igyekeztek
minden eszközzel annyi utcát megszerezni az Anikó utcai iskola körzetéből, amennyit
csak tudnak, jóllehet mindkét iskola tanulóinak többsége körzeten kívül lakik.
Az Apáczai Nevelési Központ iskoláinak stratégiája sikerre vezetett: az Anikó utcai
iskola körzetének jó része az ANK körzetnek részévé vált. Az ott élő leendő kisdiákok
azonban nem tudhatják, hogy valójában milyen színvonalú iskola ilyen színvonalú
képzésének lesznek diákjai.

o l d a l | 65

47. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Apáczai Nevelési Központ iskolái
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
ANK1
826
13
839
4
834
ANK2
458
12
416
8
379
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
3
18,5

48. Táblázat
Az Apáczai Nevelési Központ beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei
2009-ben és 2014-ben (%)
Tanulók
Összes
2h tanuló
Roma tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm tanuló

Apáczai Nevelési Központ 1. és 2. iskolája együtt
2009
2014
Tanulói mérleg % Ingázási
Tanulói mérleg
mérleg%
%
189,5
290,5
179
318,0
189,5

241,0
383,3

200
175
104
171
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Ingázási mérleg %
264
589
400
94
210

A hegyoldalban
A város fölé magasodó Mecsek oldalában tanulói illetve ingázási mérlegét tekintve egy
vonzó és egy taszító iskola áll. Mindkét iskolának folyamatosan javulnak a
kompetenciaeredményei: a Rókus hegyen álló, vonzó Jurisics iskola ma már a város
második, harmadik legjobb általános iskolája, a Patacs lejtőjén található, taszítónak
számító Pázmány Péter (Kovács Béla) iskola pedig eredményjavulása még nagyobb. A
Jurisics iskola tanulói létszáma közepes és lényegében nem változik, ellenben a
Pázmány Péter iskola tanulói létszáma dinamikusan növekszik. Fenntartásokkal kell
értékelni mindkét iskola ingázási mutatóit. Közvetlen környezetük magas státuszú
családi házas, illetve társasházas lakóövezet, potenciális vonzáskörzetük pedig a két
domboldal alatt elterülő tágabb, régi beépítésű, illetve lakótelepi városnegyedek.
Mindkét iskola tanulóiak többsége a körzetben él, és a köretben élő alacsony státuszú
tanulók száma minimális, vagy alacsony. A Jurisics iskola körzetéből ingázók a magas
státuszú iskolákat választják, míg a Bánki iskola körzetében élők közül sokan tanulnak a
jóval alacsonyabb státuszú Bánki Donát iskolában.
A döntő különbség az, hogy a taszító Pázmány iskola tagja annak a szűk, privilegizált
körnek, ami szülői érdeklődés esetében bővítheti indítható osztályainak számát, és így
tanulói létszámát is.

o l d a l | 66

49. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Jurisics Miklós iskola
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
320
0
295
1
319
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
1

50. Táblázat
A Jurisics Miklós iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei 2009-ben
és 2014-ben (%)
Jurisics Miklós iskola
2009
2014
Tanulók
Tanulói méreg Ingázási mérleg Tanulói mérleg
%
%
Összes
114,0
135,6
122,2
2h tanuló
156,5
Roma tanuló
0
0
150,0
3h tanuló
100
100
250,0
Sni tanuló
150,0
Btm tanuló
136,8
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Ingázási mérleg
%
122,5
266,6
150,0
250,0
157,1
157,1

51. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Pázmány Péter (Kovács Béla) iskola
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
310
2
356
0
453
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
1,7

52. Táblázat
A Pázmány Péter (Kovács Béla) iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási
mérlegei 2009-ben és 2014-ben (%)
Pázmány Péter (Kovács Béla) iskola
Tanulók
Tanulói mérleg
Ingázási mérleg
Tanulói mérleg %
Összes
63,5
33,0
86,9
2h tanuló
2,7
Roma tanuló
20,0
0
40,0
3h tanuló
25,0
25,0
16,6
Sni tanuló
59,6
Btm tanuló
130,0
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Ingázási mérleg
46,4
0
0
0
22,6
91,6

o l d a l | 67

A vákuumhelyzetbe került központi iskola
Az 1950-es években épült Uránvárosi bányász lakótelepen van a város speciális iskolája
és két másik iskola. Az egykori TÁSI egyházi fenntartásba kerül, a Bánki Donát
Általános Iskola tanulói létszáma pedig erőteljesen és folyamatosan csökken, a roma
tanulók aránya pedig jelentősen növekszik. A tanulói mérleg gyorsan romlik, az összes
tanuló tanulói mérlege 2014-ben már csak 103,6 százalék volt, az ingázási mérleg pedig
már negatívba fordult. Az sni tanulók tanulói és ingázási mérlege negatív. Ellenben a
roma tanulók tanulói és ingázási mérlege változatlanul pozitív. Az iskolát valójában az
fenyegeti, hogy rövid időn belül gettósodó iskolává válik. Utaltunk már arra, hogy a
Mecsekaljai Iskola központi intézménye a Bánki Donát iskola, amelynek
oktatáspolitikai presztízse és befolyása magas. Ehhez képest a város, majd a tankerület
oktatáspolitikai döntései összességében súlyos helyzetbe hozták az iskolát.
A TÁSI egyházi fenntartása adásával az önkormányzati/állami fenntartó elveszítette
befolyását az intézmény beiskolázási és szelekciós gyakorlata felett. A lakótelep fölötti
domboldalban álló Pázmány Péter (Kovács Béla) iskola körzetéből sokan járnak le a
lakótelepi Bánki Donát iskolába, de az ellenkező irányuló áramlás ma már erősebb:
többen többen ingáznak a lakótelepi iskolakörzetből a domboldali iskolába, mint
fordítva.
Még többen ingáznak az Uránvárosból a Mezőszél utcai iskolába. A városközponthoz
közelebb eső lakótelepen álló Mezőszél utcai iskola fokozatosan romló – ma már
közepes – színvonalú, ingázási mérlegei alapján vonzó iskola. Státusza bizonyos
értelemben hasonló a Köztársaság téri iskolához. Utóbbi a városközpontban van, de a
Mecsekaljai iskolaközpont része, míg a Mezőszél utcai iskola jóval közelebb
helyezkedik el a Mecsekaljai iskolákhoz – ám a Városközponti iskolabokor tagja, mi
több, anyaintézménye. A sajátos „területen kívüli” státusz nagyban hozzájárult ahhoz,
hogy a Köztársaság téri iskola elkerülte, hogy részt kelljen vállalnia a szegregálódott
Felsővámház utcai tanulók elhelyezésében, vagy, hogy jelentősebb területet kelljen
átvennie. A Mezőszél utcai iskola tanulónak közel harmada a Mecsekaljai iskolából
ingázik, ám az ottani iskolaközpontnak alig van a befolyása a Mezőszél utcai iskolára,
mivel az más szervezeti egységhez tartozik.
Összességében valamennyi szereplő számára vesztes játszma volt ez is.
53. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Bánki Donát iskola
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
562
1,4
470
3,8
435
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
9,4

o l d a l | 68

54. Táblázat
A Bánki Donát iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei 2009-ben és
2014-ben (%)
Bánki Donát iskola
2009
2014
Tanulók
Tanulói
Ingázási mérleg Tanulói mérleg
mérleg
Összes
135
127,6
103,6
2h tanuló
193,5
Roma tanuló
163
240
164
3h tanuló
111
133,3
100
Sni tanuló
80,5
Btm tanuló
138,4
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Ingázási mérleg
61,3
226,6
228
100
38,7
106,2

55. Táblázat
Az összes tanuló és a roma tanulók száma és aránya 2007-ben, 2009-ben és 2014-ben
Mezőszél utcai iskola
2007
2009
2014
Tanulók
Roma
Tanulók
Roma
Tanulók
száma
tanulók
száma
tanulók
száma
aránya %
aránya
430
1
402
0
414
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Roma
tanulók
aránya
1,7

56. Táblázat
A Mezőszél iskola beiskolázási körzetének tanulói és ingázási mérlegei 2009-ben és
2014-ben (%)
Mezőszél utcai iskola
2009
Tanulók
Tanulói
mérleg
Összes
281
2h tanuló
Roma tanuló
33,0
3h tanuló
0
Sni tanuló
Btm tanuló

Ingázási mérleg
973,4

2014
Tanulói mérleg

289,5
180,0
20,0
175,0
0
100,0
0
0
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Ingázási mérleg
440,6
241,1
400,0
0
0
0

Ingázási játszmák – városi dezintegráció
Korábban utaltunk már a közoktatási esélykiegyenlítést célzó, vagy hátrányos helyzetű
csoportok közoktatási esélyeit javítani szándékozó térbeli jellegű közpolitikai
beavatkozások hatástalanságára: amennyiben a slum övezetben lévő beiskolázási
körzetet részesítik előnybe, azzal óhatatlanul is megbélyegzik az iskolát és gyorsítják a
magasabb státuszú diákok iskola elvándorlását. A beiskolázási körzethatárok
esélykiegyenlítő célú rendszeres átrajzolása szabása pedig a nagymérvű tanulói ingázás

o l d a l | 69

miatt nincs hatással a tanulói iskolák és tanulócsoportok közötti eloszlására. Tágabb
értelemben nemcsak kistelepüléseken, de városokban is eltér egymástól a lakóhelyhez
és az intézményekhez kötődő térhasználat dinamikája. Miközben a magasabb
státuszú városi lakóövezetek határait az érintettek gondosan védik, az
intézményhasználat „pontszerű”: nemcsak az elit iskolák egy része igyekszik minél
jobban elszigetelni magát a környező városi tértől, de a gyerekeiket oda járató szülők
számára is lényegtelen az óvoda vagy iskola térbeli elhelyezkedése. Aligha
értelmezhető az urban neighbourhood fogalma. A magas, vagy emelkedő státuszú
városrészek lakóközösségei számára az ingatlanok értékét megőrző és növelő
határvédelem, a közbiztonság, a kommunális szolgáltatások problémája teremt kohéziót,
de az oktatási intézményhasználat már nem, hiszen azok az óvodák, iskolák, ahová az
ott élő családok gyerekei járnak nem feltétlenül kötődnek az adott városrészhez. A
lakóközösség az alacsonyabb vagy vegyes társadalmi összetételű negyedekben élők
számára sem jelent iskola-közösséget. Az óvodák, iskolák jelentős része teljesen
közömbös, vagy éppen ellenséges a környező városnegyeddel kapcsolatban.
Függetlenül attól, hogy a város egészében mekkora a térbeli szegregáció, mennyire
erősek a dzsentrifikációs folyamatok és mennyire súlyosak a slummosodási folyamatok,
a város ebben az értelemben széttagolódik, mivel nem alakulhatnak ki olyan lokális
szolidaritási közösségek, amelyek felelősek lennének az oktatási intézményekért, az
intézmények nyújtotta szolgáltatásokért, és az egyenlő hozzáférésért.
Az ingázás iránya és sikeressége
Az egyes tanulói csoportok iskolai ingázásának irányát és eredményességét többféle
módon igyekeztünk felmérni.
a) A kompetenciamérés eredményei alapján sorba állítottuk a vizsgált pécsi iskolákat és
megvizsgáltuk, hogy az egyes tanulói csoportokhoz tartozó ingázó diákok jobb, vagy
rosszabb iskolába kerülnek összevetve körzeti iskolájukkal.
57. Táblázat
Az elvándorlás iránya az országos kompetenciamérések alapján felállított ragsor szerint
2009-ben és 2014-ben (%)
Év
Céliskola

A körzeti
iskolánál
jobb
iskolába

A körzeti
iskolánál
rosszabb
iskolába
Egyéb

ANK1

2009

Összes

51,6

21,4

5,2

2009

2h

33,7

31,2

2009

roma

22,5

46,6

2009

3h

24,0

46,4
1,6
12,6
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

Speciális
iskola

Összesen

16,0

5,0

100

5,1

18,5

10,6

100

0,6

15,6

14,7

100

15,3

100

ANK2

o l d a l | 70

58. Táblázat
Az elvándorlás iránya az országos kompetenciamérések alapján felállított ragsor szerint
és 2014-ben (%)
Az ingázó tanulók közül
Év

Céliskola

A körzeti
iskolánál
jobb
iskolába
jár

A körzeti
iskolánál
rosszabb
Speciális
iskolába
iskolába
jár
jár

2014

Összesen

Összes

52,8

40,8

6,4

100

2014

2h

45,4

51,7

2,9

100

2014

roma

22,2

61,0

16,8

100

2014

3h

24,0

53,0

23

100

2014

sni%

24,9

23,8

51,3

100

2014

btm%

48,0
52,0
0
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

100

b) A kompetenciamérések alapján öt csoportba soroltuk az iskolákat, ami lehetőséget
adott az ingázás sikerességnek részletesebb elemzésére.
 Sikeresen kitörő tanulók. A körzeti iskolájuk helyett más iskolát választó összes
tanuló több, mint 41 százalékának döntése sikeres, mert lényegesen jobb iskolába
iratkoznak be, mintha a lakóhelyük közelében lévő általános iskolát választották
volna. Ez az ingázó hátrányos helyzetű tanulók 30 százalékának, az ingázó btm
tanulók több, mint 34 százalékának sikerül. Ugyanakkor az ingázó roma tanulók
kevesebb, mit 14 százalékának, az ingázó halmozottan hátrányos helyzetű tanunók
13 százaléknak sikerül körzeti iskolájánál jobb iskolába kerülnie.
 Magas iskolastátuszukat megőrző tanulók. Az összes ingázó tanuló mintegy 14
százaléka magas státuszú iskola körzetében él, de inkább egy másik, szintén magas
státuszú, vonzó iskolát választ. Ugyanez az ingázó hátrányos helyzetű tanulók 12,6
százalékára, az ingázó btm tanulók 12,2 százalékára jellemző. Az ingázó roma
tanuló kevesebb, mint 5 százaléka, az ingázó halmozottan hátrányos helyzetűek 4
százaléka számít magas iskola státusz megőrzőnek
 Sikertelenül kitörő tanulók. Az összes ingázó tanuló 4,7 százaléka azért választ
lakóhelyétől távolabbi iskolát, mert a körzeti iskola alacsony státuszú, ám csak egy
hasonlóan alacsony státuszú iskolába sikerül bekerülnie. Sikertelenül próbál jobb
iskolába kerülni az ingázó hátrányos helyzetű tanuló 4,7 százaléka, a btm tanulók
4,2 százalékának, a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók 18 százaléka és a roma
tanulók 7,4 százaléka.
 Kiszorított tanulók. Az ingázó tanulók több, mint 22 százaléka sokkal rosszabb
iskolába kerül, mintha a körzeti iskolájába járna. Őket magas presztízsű körzeti
iskolájuk – amely mérlegelés nélkül alanyi jogon köteles lenne őket felvenni – de
facto kiszorítja és egy sokkal rosszabb, sokkal kevésbé vonzó iskolába irányítja. A
kiszorítás az érintett családok alacsony önértékelésére építő stratégia: arra beszélik
rá a családokat, hogy gyerekeik úgyse lennének képesek megfelelni az ottani

o l d a l | 71

követelményeknek és csak kudarcokat, tantárgyi lemaradásokat halmoznának fel.
Az ingázó hátrányos helyzetű tanulók több, mint 24 százaléka, az ingázó btm
tanulók 34 százaléka, az ingázó halmozottan hátrányos helyzetű tanulók 27
százaléka, illetve az ingázó roma tanulók több, mint 40 százaléka azért jár
iskolakörzeten kívüli általános iskolába, mert magas státuszú körzeti iskolája
kiszorította valamelyik távolabbi és lényegesen gyengébb, alacsonyabb presztízsű
iskolába.
Speciális iskolába kerülő tanulók. Az összes ingázó tanuló 6,4 százaléka, az
ingázó hátrányos helyzetű tanulók 3,9 százaléka, az ingázó halmozottan hátrányos
helyzetű tanulók 23 százaléka, illetve az ingázó roma tanulók 17,7 százaléka a város
speciális iskolájában tanul.

59. Táblázat
Az ingázás iránya a kompetenciamérések alapján képzett iskolai kvintilisek alapján
2014-ben (%)
Az ingázó tanulók közül
összes

2h

roma

3h

sni

btm

Sikertelenül kitörő

4,7

3,4

7,4

18

3,1

4,2

Kiszorított

22,3

24,4

40,5

27

19,4

34,1

Sikeresen kitörő

41,4

30

13,8

13

13

34,3

Magas státuszt megőrző

14,1

12,6

4,9

4

4,5

12,2

Speciális iskolába kerül

6,4
3,9
17,7
23
Forrás: EÖKIK illetve CEC adatfelvétel

51,3

0

o l d a l | 72

Konklúzió
A pécsi általános iskolai diákok ingázása több szempontból is eltér az országos
vizsgálatok eredményei által kirajzolódó trendektől. Az egyik kiinduló kérdésünk az
volt, hogy vajon igaz-e hogy az alacsony státuszú tanulók ingázási rátája jóval
alacsonyabb, mint a magas státuszúaké? A válasz –Pécsre vonatkozóan – egyértelműen
nem: az alacsony státuszú diákok ingázási rátája magas és növekszik. Sőt, a 2009-es és
a 2014-es vizsgálat közötti időszakban az alacsony státuszú diákok ingázási rátájának
növekedése egybeesett a szegregáció számottevő mértékű csökkenésével. A másik
kérdés arra irányult, hogy vajon az ingázás iránya mindig a magasabb státuszú iskolákat
célozza-e. Az összes tanuló enyhe többsége jobban jár az ingázással, mintha a körzeti
iskolába iratkozott volna be, ám az alacsony státuszú diákok többsége – köztük a roma
diákok jelentős többsége – kifejezetten rosszabbul jár az ingázással, mintha a körzeti
iskolájába járna. Ebből adódóan nem igaz, hogy a folyamatot kizárólag a „white
flight” jelensége magyarázná: a magas státuszú iskolák jelentős mértékben kiszorítják
az alacsony státuszú tanulókat, és persze sokaknak csak hasonlóan rossz iskolába
sikerül beiratkoznia, mint amelynek körzetéből „elmenekült”.
A közoktatást érintő igazi kérdés azonban az, hogy vajon a közoktatási képességszelekciós folyamatot a magas státuszú diákok ingázási hajlandósága szabályozza-e. A
pécsi adatok ezt az állítást – helyi érvénnyel – cáfolják. A magas státuszú diákok
ingázása helyett helyesebb a diákok ingázásáról beszélni, összességében pedig az
ingázás iránya és sikeressége tanulói csoportonként nagyban különbözik. Ez a
sokrétűfolyamat elsősorban a tanulói utak korai szétválását szabályozza és persze
közvetett módon a szelekciót is, amit csak részben nevezhetünk képesség-szelekciónak.
A nagyarányú – a magas és alacsony státuszú diákokat, magas és alacsony presztízsű
iskolákat eltérő módon, de egyaránt erősen érintő – tanulói migráció kapcsán fel kell
tenni a kérdést, hogy a szereplők és az oktatásirányítók számára milyen mértékben
átlátható és tervezhető a folyamat. A már többször hivatkozott országos vizsgálat
eredményei alapján megalapozottan kijelenthető, hogy minden olyan esélykiegyenlítő
oktatáspolitika eredménytelen, amely arra a feltevésre épül, hogy a tanulók térbeli –
beiskolázási körzetek közötti – kiegyenlítettebb eloszlása idővel majd iskolák közötti
kiegyenlítettebb eloszlásához vezet. A pécsi vizsgálati eredmények igazolják ezt.
Hozzátehetjük, hogy az államosított szisztémában a fenntartó tankerületnek semmivel
sincs nagyobb esélye a folyamat követésére vagy befolyásolására. Sőt, az önkormányzat
legalább összvárosi kontextusban fogalmazhatta meg oktatáspolitikai prioritásait, míg a
decentralizált állami fenntartónak erre formálisan nincs lehetősége. Természetesen a
helyi oktatáspolitika az önkormányzati és az állami fenntartás időszakában is
rendelkezik bizonyos mozgástérrel, ám eszközei durvák, a beavatkozások hatásai
időlegesek, járulékos hatásai pedig kiszámíthatatlanok. A tanulói intézményhasználat
alapvetően instabil, a közoktatási szolgáltatások tervezhetősége pedig csak nagyon rövid
periódusra lehetséges. Az iskolák stratégiája alapvetően téves előfeltételeken nyugszik,
döntéseik racionalitása pedig korlátozott, mert nem tudhatják, hogy riválisaik, vagy
partnereik miféle, szintén téves percepción alapuló stratégiát követnek.

o l d a l | 73

Hivatkozások
Bajomi Iván (2006) Esélyegyenlőség és oktatáspolitika öt európai országban. In.:
Bajomi Iván. Konfliktusok és konszenzusképzés az oktatásban. Felsőoktatási
kutatóintézet, Új Mandátum Kiadó
Berényi Eszter (2016) Az autonómiától a szelekcióig. Az iskolaválasztás jelentése a
rendszerváltás utáni időszak magyar közoktatásában. Gondolat, Budapest
Cs. Czachesz, Erzsébet – Radó, Péter (2003) Oktatási egyenlőtlenségek és speciális
igények. In Lannert Judit, Halász Gábor (2003 szerk.) Jelentés a magyar közoktatásról.
Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. 2003
Erdősi Ferenc (1968) A pécsi városszerkezet fejlődése és a városrészek funkcióinak
alakulása a kapitalizmus korában MTA Dunántúli Tudományos Intézet közlemények 6.
Pécs
Hamnet, Chris and Butler, Tim (2010) ‘Geography matters’: the role distance plays in
reproducing educational inequality in East London
Hamnet, Chris and Butler, Tim (2013) Re-classifying London: a growing middle class
and increasing inequality
Havas Gábor (2008) Esélyegyenlőség, deszegregáció. In Fazekas Károly, Köllő János,
Varga Júlia (2008 szerk.) Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért. Ecostat,
Budapest
121-138.
http://www.biztoskezdet.hu/uploads/attachments/ZKTartalom%5B1%5D.pdf
Havas Gábor, Kemény István, Liskó Ilona (2002) Cigány gyerekek az általános
iskolában. Oktatáskutató Intézet, Új mandátum Könyvkiadó Budapest
Havas Gábor, Liskó Ilona (2006) Óvodától a szakmáig. Felsőoktatási Kutatóintézet, Új
Mandátum Kiadó, Budapest
Havas Gábor, Zolnay János (2011) Sziszifusz számvetése. Az integrációs oktatáspolitika.
Beszélő
XVI.
évfolyam
6.
szám.
oldalszám
24-49.
http://beszelo.c3.hu/cikkek/sziszifusz-szamvetese
Huszár Zoltán(1995) Pécs és a Dunagőzhajózási Társaság. In.: Pécsi Szemle 1998 ősztél
Kemény István, Janky Béla, Lengyel Gabriella (2004) A magyarországi cigányság
1971-2003 Gondolat, MTA Etnikai és Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest
Kertesi Gábor, Varga Júlia (2005) Foglalkoztatás és iskolázottság Magyarországon.
Közgazdasági szemle, LII. évfolyam július-augusztus 633-662.

o l d a l | 74

Kertesi Gábor, Kézdi Gábor (2009): Általános iskolai szegregáció Magyarországon az
ezredforduló után. MTA Közgazdaságtudományi Intézete, Budapesti Corvinus
Egyetem.
Budapesti
Munka
gazdaságtani
Füzetek,
BWP
2009/6
http://econ.core.hu/file/download/bwp/BWP0906.pdf
Kertesi Gábor, Kézdi Gábor (2014) Iskolai szegregáció, szabad iskolaválasztás és helyi
oktatáspolitika 100 magyar városban. In. Bernáth Gábor, Havas Fanny, Kőszeg Ferenc,
Lengyel Gabriella, Matern Éva, Révész Sándor, Zádori Zsolt, Zolnay János (2014
szerk.): Havas 70 II kötet http://www.havas70.hu/
Lipsky, Michael(1980) Street-level Bureaucracy. Dilemmas of the Individual in Public
Services Russel Sage
Köllő János (2009) A pálya szélén. Iskolázatlan munkanélküliek a posztszocialista
gazdaságban. Osiris kiadó
Márfi Attila (2005) A pécsi cigánykolóniák a tanácskorszakban 1950-1990 I.: Pécsi
Szemle
Neumann, Zolnay (2008) Neumann Eszter, Zolnay János: Esélyegyenlőség,
szegregáció és oktatáspolitikai stratégiák Kaposváron, Pécsen és Mohácson. –
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány. Műhelytanulmány 38.
2008.
Pilkhoffer Mónika (2008) Bányászat és építészet Pécsett a 19-20. században Pécsi
Bányásztörténeti Alapítvány
Radó Péter (2014) A Nemzeti Együttműködés Közoktatási rendszere és a PISA mérések
http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/a-nemzeti-egyuttmukodes-kozoktatasi-rendszere-es-apisa-méresek (....)
Somlyódy Nóra (2010) A Balkán kapuja? Pécs Európa Kulturális Fővárosa. Kalligram
kiadó
Szalai Júlia (2010) A szabadságtalanság bővülő körei. Esély 21. évfolyam 3. szám
http://www.esely.org/kiadvanyok/2010_3/01szalai.indd.pdf
Varga Júlia (2014) A kiemelt oktatási körzetek nemzetközi tapasztalata. Esély 25.
évfolyam 1 szám
Wilhelm Gábor (2005) Kognitív térképek és városreprezentáció. In.: N. Kovács Tímea,
Böhm Gábor, Mester Tibor (szerk.) Terek és szövegek. Újabb perspektívák a
városkutatásban. Kijárat kiadó
Zolnay János (2006) Kényszerek és választások. Oktatáspolitika és etnikai szegregáció
Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban. Esély 17. évfolyam. 4. szám 48-71.
http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-797/esely/esely2006/TPUBL-A797.pdf

o l d a l | 75

Zolnay János (2010): „Olvashatatlan város” Közoktatási migráció és migrációs
iskolatípusok
Pécsen.
Esély,
21.
6.
sz.
41-65.
http://www.esely.org/kiadvanyok/2010_6/04zolnay.indd.pdf

o l d a l | 76

Mellékletek

Melléklet 1. Táblázat
Az általános iskolás tanulók ingázási adatai 2014-ben
Iskola

Összes tanuló
Körzetben
él

Iskolában
tanul

Más
pécsi
iskolakörzetbe
ingázik

A körzetbe
vidékről
ingázói

A körzetbe
ingázó
összesen

0

A
körzetbe
más
pécsi
iskolakörzetből
ingázó
159

Anikó

0

172

ANK

681

1219

23

172

248

654

132

786

Árpád

956

318

747

Bánki

420

435

230

141

104

245

Bártfa

441

230

291

65

14

79

Belvárosi

357

591

200

363

71

434

Csokonai

813

506

417

91

19

110

Illyés

527

262

376

87

24

111

Jókai

158

661

92

453

142

595

Jurisics

261

319

111

136

33

169

Köztér

117

438

77

307

91

398

Mátyás

132

235

102

189

16

205

Mezőszél

143

414

64

282

53

335

Pázmány

521

453

237

110

59

169

Sziebert

441

303

298

140

20

160

Török
István
TVT

0

85

0

85

0

85

356

556

208

346

53

399

VSH

384

239

167

22

0

22

Forrás: CEC adatfelvétel

o l d a l | 77

Melléklet 2. Táblázat
A hátrányos helyzetű általános iskolás tanulók ingázási adatai 2014-ben
Iskolák

2h tanuló
Körzetbe Iskolában
n él
tanul

Más
pécsi A körzetbe más A
körzetbe A körzetbe
iskolakörzetbe pécsi
vidékről
ingázó
ingázik
iskolakörzetből ingázói
összesen
ingázó

Anikó

0

79

0

73

6

ANK

165

348

71

218

25

Árpád

176

5

174

3

0

3

Bánki

93

180

30

68

49

117

Bártfa

92

58

65

30

1

31

Belvárosi

66

58

49

32

9

41

Csokonai

192

129

84

17

4

21

Illyés

115

120

50

39

16

55

Jókai

31

61

20

41

9

50

Jurisics

22

36

6

16

4

20

Köztér

36

117

21

82

20

102

Mátyás

44

98

28

82

0

82

Mezőszél

35

63

17

41

3

45

Pázmány

37

1

36

0

0

0

Sziebert
Török
István

102

136

36

57

13

70

TVT

77

134

35

88

4

92

VSH

172

154

35
15
Forrás: CEC adatfelvétel

1

16

79

o l d a l | 78

Melléklet 3. Táblázat
A roma általános iskolás tanulók ingázási adatai 2014-ben
Roma tanulók
Körzetben
él

Iskolában
tanul

Más
pécsi
iskolakörzetbe
ingázik

A körzetbe
vidékről
ingázói

A körzetbe
ingázó
összesen

0

A
körzetbe
más
pécsi
iskolakörzetből
ingázó
21

Anikó

0

26

5

26

ANK

46

92

9

53

2

55

Árpád

46

0

46

0

0

0

Bánki

25

41

7

16

7

23

Bártfa

56

62

27

27

6

33

Belvárosi

58

12

47

1

0

1

Csokonai

248

151

122

23

2

25

Illyés

45

35

20

10

0

10

Jókai

22

3

19

0

0

0

Jurisics

2

3

2

3

0

3

Köztér

14

24

9

18

1

19

Mátyás

30

59

17

2

44

46

Mezőszél

4

7

1

4

0

4

Pázmány

20

8

15

0

3

3

Sziebert

89

100

32

40

3

43

Török
István
TVT

0

69

0

69

0

0

21

11

17

6

1

7

VSH

82

73

17

7

1

8

Forrás: CEC adatfelvétel

o l d a l | 79

Melléklet 4. Táblázat
A halmozottan hátrányos helyzetű általános iskolás tanulók ingázási adatai 2014-ben
3h tanuló
Körzetben
él

Iskolában
tanul

Más
pécsi
iskolakörzetbe
ingázik

A körzetbe
vidékről
ingázói

A körzetbe
ingázó
összesen

0

A
körzetbe
más
pécsi
iskolakörzetből
ingázó
5

Anikó

0

5

0

5

ANK

8

14

2

8

0

8

Árpád

11

3

11

3

0

3

Bánki

2

2

2

2

0

2

Bártfa

17

14

10

7

0

7

Belvárosi

11

0

11

0

0

0

Csokonai

119

112

24

14

3

17

Illyés

30

26

9

4

1

5

Jókai

3

0

3

0

0

0

Jurisics

2

5

2

5

0

5

Köztér

2

3

2

3

0

3

Mátyás

5

1

5

1

0

1

Mezőszél

2

2

0

0

0

0

Pázmány

6

1

5

0

0

0

Sziebert

18

38

3

23

0

23

Török
István
TVT

4

5

4

5

0

5

VSH

25

24

7

3

1

4

Forrás: CEC adatfelvétel

o l d a l | 80

Melléklet 5. Táblázat
A sajátos nevelési igényű általános iskolás tanulók ingázási adatai 2014-ben
Sni tanulók
Körzetben
él

Iskolában
tanul

Más
pécsi
iskolakörzetbe
ingázik

A körzetbe
vidékről
ingázói

A körzetbe
ingázó
összesen

0

A
körzetbe
más
pécsi
iskolakörzetből
ingázó
17

Anikó

0

18

1

18

ANK

64

67

36

34

5

39

Árpád

99

10

91

1

1

2

Bánki

41

33

31

12

11

23

Bártfa

41

17

30

5

1

6

Belvárosi

36

7

34

4

1

5

Csokonai

115

50

82

12

5

17

Illyés

45

59

27

36

5

41

Jókai

15

12

13

10

0

10

Jurisics

16

24

7

11

4

15

Köztér

10

27

7

13

11

24

Mátyás

5

1

10

1

0

1

Mezőszél

7

0

7

0

0

0

Pázmány

52

31

31

7

3

10

Sziebert

53

34

42

21

2

23

Török
István
TVT

0

15

0

15

0

15

31

41

22

30

3

32

VSH

48

39

15

5

1

6

Forrás: CEC adatfelvétel

o l d a l | 81

Melléklet 6. Táblázat
A beilleszkedési és tanulási nehézséggel küzdő általános iskolás tanulók ingázási adatai
2014-ben
btm
Körzetben
él

Iskolában
tanul

Más
pécsi
iskolakörzetbe
ingázik

A körzetbe
vidékről
ingázói

A körzetbe
ingázó
összesen

0

A
körzetbe
más
pécsi
iskolakörzetből
ingázó
21

Aniko

0

22

1

22

ANK

68

116

30

63

15

78

Árpád

98

24

86

8

4

12

Bánki

39

54

16

17

14

31

Bártfa

31

30

15

13

1

14

Belvárosi

23

24

14

10

5

15

Csokonai

124

68

67

11

0

11

Illyés

37

23

27

13

0

13

Jókai

11

32

9

28

2

30

Jurisics

19

26

7

11

3

14

Köztér

6

53

1

41

6

47

Mátyás

20

26

15

17

4

21

Mezőszél

7

0

2

0

0

0

Pázmány

46

52

12

11

7

18

Sziebert

53

31

31

9

0

9

Török
István
TVT

0

42

0

42

0

0

37

79

16

51

7

58

VSH

29

18

13

2

0

2

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 7. Táblázat
Az ingázás iránya a Csokonai iskolából 2014-ben (%)
Taszító iskola – Csokonai
A céliskola ingázási típusa
Taszít
Gettósod
Kiszervezet Szelektál
Vonz
ó
ó
t szegregált ó
ó
Össze 3,1
18,0
20,4
19,4
24,7
s
tanuló
2h
tanuló
Roma 4,9
14,0
56,5
1,6
6,5
tanuló
3h
tanuló
Sni
2,4
8,5
18,3
3,6
9,7
tanuló
Btm
4,5
62,7
14,9
17,9
tanuló
Forrás: CEC adatfelvétel

Egyé
b

ANK
1
1,9

1,6

ANK
2
0,7

Speciáli
s
11,3

14,7

57,3

o l d a l | 82

Melléklet 8. Táblázat
Az ingázás iránya a Csokonai iskolából 2014-ben (%)
Csokonai
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola kvintilise
1
2
3
39,3
6,4
17,0

4
6,0

70,5

4,9

6,5

3,3

26,8
67,1

2,4
0

4,9
19,0

3,6
3,0

5
19,4

Speciális
11,2
14,7

4,9
10,4

57,3
0

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 9. Táblázat
Az ingázás iránya a Csokonai iskolából 2014-ben (%)
Csokonai
Céliskola
A
körzet
iskolánál jobb
iskolába kerül
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

Speciális
iskolába jár

50,3

A körzet
iskolánál
rosszabb
iskolába
jár
38,7

14,7

70,5

14,7

15,8
32,8

26,8
67,1

57,3
0

11,2

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 10. Táblázat
Az ingázás iránya a Bártfa utcai iskolából 2014-ben (%)
Bártfa
Összes
tanuló
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola ingázási típusa
Taszító Gettósodó Szelektáló
5,8
6,5
43,6

Vonzó
36,4

7,7
11,1

7,7
22,2

18,4
0

58,4
51,8

40,0
16,7
6,6

40,0
3,3
6,6

0
6,7
46,6

10,0
13,3
40,0

Egyéb

Forrás: CEC adatfelvétel

ANK1
1

ANK2
0,7

Speciális
5,8

1,5

6,1
14,8

3,3

10,0
56,6
0

o l d a l | 83

Melléklet 11. Táblázat
Az ingázás iránya a Bártfa utcai iskolából 2014-ben (%)
Bártfa
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola kvintilise
1
2
3
6,5
10,3
24,4
7,7
10,7
38,4
22,2
14,8
40,7

4
8,9
16,9
7,4

5
43,9
20,0
0

Speciális
5,8
6,1
14,8

40,0
3,3
6,6

10,0
6,7
20,0

0
6,7
27,0

10,0
56.6
0

40,0
13,3
6,6

0
13,3
40,0

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 12. Táblázat
Az ingázás iránya a Bártfa utcai iskolából 2014-ben (%)
Bártfa
Céliskola
A
körzet
iskolánál jobb
iskolába kerül
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

Speciális
iskolába jár

87,6
80,0
62,9

A körzet
iskolánál
rosszabb
iskolába
jár
6,5
13,8
22,2

50,0
40,0
93,3

40,0
3,3
6,6

10,0
56,6
0

5,8
6,1
14,8

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 13. Táblázat
Az ingázás iránya Sziebert Róbert iskolából 2014-ben (%)
Szieberth
Összes
tanuló
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola ingázási típusa
Taszító Gettósodó Szelektáló
10,4
6,7
33,5

Vonzó
36,3

11,1
25,0

8,3
6,2

13,8

66,6
28,1

9,5
19,3

66,6
2,4
16,1

33,3
11,9
25,8

Egyéb

14,3
29,0

Forrás: CEC adatfelvétel

ANK1
2,7

ANK2
2,0

Speciális
8,4

3,1

37,5

2,4

59,5

o l d a l | 84

Melléklet 14. Táblázat
Az ingázás iránya a Sziebert Róber iskolából 2014-ben (%)
Szieberth
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola kvintilise
1
2
3
6,7
12,4
32,8
13,8
5,5
55,5
6,2
20,0
25,0

4
6,3
8,3
6,2

5
33,2
16,6
0

Speciális
8,4

66,6
4,8
19,3

33,3
2,4
9,7

16,6
22,6

59,5

7,1
16,1

9,5
32,2

37,5

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 15. Táblázat
Az ingázás iránya a Sziebert Róbert iskolából 2014-ben (%)
Szieberth
Céliskola
A
körzet
iskolánál jobb
iskolába kerül
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A körzet
iskolánál
rosszabb
iskolába
jár

91,6
100,0
62,5

Speciális
iskolába jár

8,4
37,5

100,0
40,5

59,5
Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 16. Táblázat
Az ingázás iránya a Vasas Somogy Hird iskolából 2014-ben (%)
VSH
Összes
tanuló
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola ingázási típusa
Taszító Gettósodó Szelektáló
18,5
12,5
32,9
0,3
35,3

34,3
41,4

57,1
20,0
15,4

14,3
40,0
30,7

14,5
5,8

Vonzó
28,1

Egyéb

31,6

ANK1

ANK2

Speciális
3,6
17,1
17,6
28,5
40,0

30,7

23,0

Forrás: CEC adatfelvétel

o l d a l | 85

Melléklet 17. Táblázat
Az ingázás iránya a Vasas Somogy Hird iskolából 2014-ben (%)
VSH
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola kvintilise
1
2
3
13,2
20,9
23,9
37,1
2,8
22,8
76,4
14,3
46,6
30,7

57,1
13,3
15,4

4
6,0
2,8

5
32,3
17,0
5,8

Speciális
3,6
17,1
17,6
28,5
40,0

7,7

15,4

30,7

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 18. Táblázat
Az ingázás iránya a Vasas Somogy Hird iskolából 2014-ben (%)
VSH
Céliskola
A
körzet
iskolánál jobb
iskolába kerül
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A körzet
iskolánál
rosszabb
iskolába
jár

Speciális
iskolába jár

83,8

12,5

3,6

48,5
41,2

34,3
41,2

17,1
17,6

57,1
20,0
69,2

14,3
40,0
30,7

28,5
40,0
0

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 19. Táblázat
Az ingázás iránya a Jókai iskolából 2014-ben (%)
Jókai
Összes
tanuló
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola ingázási típusa
Taszító Gettósodó Szelektáló
2,2
0
29,3

Vonzó
53,2

Egyéb
1,1

ANK1
3,1

ANK2
1,1

Speciális
9,8

0
5,2

15,0
21,0

10,0
5,2

75,0
42,1

0

0

0

0
26,3

33,3
7,7

33,3
23,0

33,3
69,2
22,2

77,7

Forrás: CEC adatfelvétel

o l d a l | 86

Melléklet 20. Táblázat
Az ingázás iránya a Jókai iskolából 2014-ben (%)
Jókai
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola kvintilise
1
2
3
9,8
34,8
15,0
10,0
70,0
21,0
5,2
42,1
33,3
23,0

4
9,8
5,0
5,2

33,3
7,7

5
35,8
0

Speciális
9,8
0
26,3

33,3
69,2
77,7

22,2

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 21. Táblázat
Az ingázás iránya a Jókai iskolából 2014-ben (%)
Jókai
Céliskola
A
körzet
iskolánál jobb
iskolába kerül
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

0

A körzet
iskolánál
rosszabb
iskolába
jár
90,2
100
73,7
100
30,8
100

Speciális
iskolába jár

9,8
26,3

69,2

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 22. Táblázat
Az ingázás iránya a Belvárosi iskolából 2014-ben (%)
Belvárosi
Összes
tanuló
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola ingázási típusa
Taszító Gettósodó Szelektáló
3,0
12,5
20,0

Vonzó
46,4

2
4,2

24,5
27,6

10,2
2,1

48,9
42,5

27,2
5,9
28,6

27,0
14,7
21,4

2,9
7,1

9,0
14,7
42,8

Egyéb
3,5

Forrás: CEC adatfelvétel

ANK1
2,5

ANK2
1,5

Speciális
10,5

2

2
4,2

10,2
19,1

9,0

27,2
61,7

o l d a l | 87

Melléklet 23. Táblázat
Az ingázás iránya a Belvárosi iskolából 2014-ben (%)
Belvárosi
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola kvintilise
1
2
3
14,0
8,0
19,5
26,5
4,0
40,8
27,6
4,2
44,7
36,3
20,6
35,7

18,2
0
7,1

18,2
8,8
28,6

4
10,5
8,1
4,2

5
37,5
10,2
0

Speciális
10,5
10,2
19,1

0

0
8,8
7,1

27,2
61,7

21,4

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 24. Táblázat
Az ingázás iránya a Belvárosi iskolából 2014-ben (%)
Belvárosi
Céliskola
A
körzet
iskolánál jobb
iskolába kerül
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

40,0
10,2

8,8
7,1

A körzet
iskolánál
rosszabb
iskolába
jár
49,5
79,6
76,6

Speciális
iskolába jár

63,6
29,4
92,8

27,2
61,7

10,5
10,2
19,1

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 25. Táblázat
Az ingázás iránya az Illyés Gyula iskolából 2014-ben (%)
Illyés Gyula ÁI
A céliskola ingázási típusa
Taszító
Gettósodó
Szelektáló
Vonzó
Egyéb
Összes
1,4
0
45,7
12,7
tanuló
2h tanuló
4,0
38,0
Roma
5,0
15,0
20,0
tanuló
3h tanuló
30,0
22,2
30,0
Sni
25,9
11,1
tanuló
Btm
3,7
37,0
22,2
tanuló
Forrás: CEC adatfelvétel

ANK1
27,1

ANK2
9,8

52,0
30,0

6,0
30,0

7,4

11,1
14,8

29,6

7,4

Speciális
2,9

40,7

o l d a l | 88

Melléklet 26. Táblázat
Az ingázás irány az IllyésGyula iskolából 2014-ben (%)
Illyés
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola kvintilise
1
2
3
3,7
43,3
4,0
0
38,0
15,0
5,0
30,0

4
37,7
52,0
30,0

5
11,9
6,0
0

Speciális
2,9
0
0

33,0
0
0,4

0
11,1
29,6

0

0
40,8
0

66,0
48,1
66,6

0
0

0

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 27. Táblázat
Az ingázás iránya az Illyés Gyula iskolából 2014-ben (%)
Illyés
Céliskola
A
körzet
iskolánál jobb
iskolába kerül
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

96,5
96,0
80,0
66,6
59,3
96,3

A körzet
iskolánál
rosszabb
iskolába
jár
0,6
4,0
20,0

Speciális
iskolába jár

33,3

0
40,7
0

3,7

2,9
0
0

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 28. Táblázat
Az ingázás iránya TVT iskolából 2014-ben (%)
TVT
Összes
tanuló
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni
tanuló
Btm
tanuló

A céliskola ingázási típusa
Taszító
Gettósodó
Szelektáló
10,6
0
25,9

Vonzó
10,6

48,6
41,2

5,7
5,9

2,8

100
31,8
12,5

25,0

12,5

Egyéb

ANK1
34,1

ANK2
12,5

Speciális
4,3

42,8
5,9

0
29,4

0
17,6

13,6

9

4,5

40,9

6,2

18,7

25,0

Forrás: CEC adatfelvétel

o l d a l | 89

Melléklet 29. Táblázat
Az ingázás iránya a TVT iskolából 2014-ben (%)
TVT
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola kvintilise
1
2
3
9,1
4,3
18,3
40,0
8,6
2,8
41,2
0
35,3
50
27,2
12,5

50
4,5
0

4
48,5
45,7

Speciális
4,3

5
15,4
2,8

17,6

4,5
25,0

22,7
50,0

40,9
12,5

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 30. Táblázat
Az ingázás iránya TVT iskolából 2014-ben (%)
TVT
Céliskola
A
körzet
iskolánál jobb
iskolába kerül
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

63,9
48,6
5,9

A körzet
iskolánál
rosszabb
iskolába
jár
31,7
51,4
76,5

0
22,7
62,5

100
36,4
37,5

Speciális
iskolába jár

4,3
17,6

40,9

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 31. Táblázat
Az ingázás iránya a Bánki Donát iskolából 2014-ben (%)
Bánki
Összes
tanuló
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni
tanuló
Btm
tanuló

A céliskola ingázási típusa
Taszító
Gettósodó
Szelektáló
1,7
0
17,8
3,3

Vonzó
42,2

Egyéb
24,3

26,6
14,3

56,6
42,8

9,7

50,0
3,2

3,2

6,4

6,2

12,5

37,5

31,2

ANK1
2,6

ANK2
0,8

Speciális
10,4

6,6

6,6
28,6

14,3

50,0

Forrás: CEC adatfelvétel

77,4
6,2

6,2

o l d a l | 90

Melléklet 32. Táblázat
Az ingázás iránya Bánki Donát iskolából 2014-ben (%)
Bánki
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

A céliskola kvintilise
1
2
3
0,8
29,1
13,5
3,3
33,3
36,6
14,3
71,4

6,4

3,2

4
27,4
6,6

Speciális
10,4

5
18,7
20

14,3

100
6,4

6,4

77,4

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 33. Táblázat
Az ingázás iránya Bánki Donát iskolából 2014-ben (%)
Bánki
Céliskola
A
körzet
iskolánál jobb
iskolába kerül
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

46
36,6

50,0
6,4
50,0

A körzet
iskolánál
rosszabb
iskolába
jár
43,5
63,3
85,7
50,0
16,1
50,0

Speciális
iskolába jár

10,4
14,3

77,4

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 34. Táblázat
Az ingázás iránya Jurisics Miklós iskolából 2014-ben (%)
Jurisics
Összes
tanuló
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni
tanuló
Btm
tanuló

A céliskola ingázási típusa
Taszító
Gettósodó
Szelektáló
3,6
55,8
50

Vonzó
29,7

Egyéb
5,4

ANK1
1,8

ANK2

Speciális
3,6

50

100
100
28,6

14,3

28,6

57,1

28,6
14,3

Forrás: CEC adatfelvétel

57,1

o l d a l | 91

Melléklet 35. Táblázat
Az ingázás iránya Jurisics Miklós iskolából 2014-ben (%)
Jurisics
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló

Sni
tanuló

A céliskola kvintilise
1
2
3
3,6
20,7
4,5
16,1
16,1
100

4
11,7
16,1

5
55,8
50

Speciális
3,6

14,3

57,1

100

14,3

14,3

Btm
tanuló

14,3

28,6

57,1

Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 36 Táblázat
Az ingázás iránya Jurisics Miklós iskolából 2014-ben (%)
Jurisics
Céliskola
A
körzet
iskolánál jobb
iskolába kerül
Összes
2h tanuló
Roma
tanuló
3h tanuló
Sni tanuló
Btm
tanuló

25,2

14,3
85,7

A körzet
iskolánál
rosszabb
iskolába
jár
71,2
100
100
100
28,6
85,7

Forrás: CEC adatfelvétel

Speciális
iskolába jár

3,6

57,6

o l d a l | 92

Melléklet 37. Táblázat
Tanulói ingázás a taszító iskolákból 2014-ben (%)
Taszító iskolák
A céliskola ingázási típusa
szelektáló vonzó

gettósodó taszító ANK1 ANK2 Éltes

szegregált összesen

32,1

20,6

10,1

5,4

12

4,3

6,7

8,9

taszító 2h%

21,9

23,7

25,4

5,3

17,2

1,8

4,7

taszító roma%

1,9

7,5

17

8,2

5

3,8

13,2

taszító 3h %

7,5

7,5

35

12,5

0

2,5

37,5

taszító sni%

8,1

9

10,5

4

1,6

3,2

51,6

12,1

100

taszító btm %

22,4

19,6

7,5
1,9
7,5
Forrás: CEC adatfelvétel

1,9

0

39,3

100

taszító
%

összes
100
100
43,4

100
100

Melléklet 38. Táblázat
Tanulói ingázás a gettósodó iskolákból 2014-ben (%)
Gettósodó iskolák
Acéliskola ingázási típusa
szelektá

vonzó
gettó
%

gettóso

taszító ANK1

ANK2

Éltes

Összese
n
100

összes
38,5

36,3

6,6

8,1

1,9

1,4

7,1
100

gettó 2h %

16,8

61,4

7,9

8,9

0

1

4
100

gettó roma %

0

39

13,6

18,6

0

1,7

27,1
100

gettó 3h %

7,7

7,7

46,2

30,8

0,0,

0

7,7
100

gettó sni %

9,7

13,9

2,8

12,5

0

2,8

58,3
100

gettó btm %

32,6

32,6

13
15,2
6,5
Forrás: CEC adatfelvétel

0,0

0,0

o l d a l | 93

Melléklet 39. Táblázat
Tanulói ingázás a szelektáló iskolákból 2014-ben (%)
Szelektáló iskolák
A céliskola ingázási típusa
Tanulók

Szelektá

Vonzó

Gettóso Taszít

ó
ANK1

ANK2

Éltes

Összese
n

összes

30,6

20,1

2,7

6

21

14

6

100

2h

27

24

6

10

27

4

2

100

Roma

8

27

13

9

4

22

17

100

3h

14

3

14

31

0

24

14

100

Sni

13

5

6

17

6

7

47

100

Btm

34,4

19,2

16,8

0

100

5,6
7,2
16,8
Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 40. Táblázat
Tanulói ingázás a vonzó iskolákból 2014-ben (%)
Vonzó iskolák
A céliskola ingázási típusa
Vonzó
vonzóösszes
%

szelektáló vonzó gettósodó taszító ANK1 ANK2 Éltes

összesen

32,5

38,4

2,7

15,9

2,9

1

7

100

vonzó 2h%

20,6

59,8

10,8

2,9

2,9

2

1

100

vozó roma%

2,8

36,1

27,8

8,3

0

8,3

16,7

100

vonzó 3h %

9,1

45,5

9,1

18,2

0

9,1

9,1

100,

vonzó sni %

3,2

8,1

2

24,2

0

0

62,9

100

vonzó btm %

41,5

26,8

2,4

0

100

2,4
24,4
2,4
Forrás: CEC adatfelvétel

o l d a l | 94

Melléklet 41. Táblázat
Tanulói ingázás az 1 iskolai kvintilis iskoláiból 2014-ben (%)
1
2

3

4

5

Éltes

összes

Összes tanuló% 4,2

8,4

34,4

19,4

28,2

5,5

100,0

2h tanulók%

6,0

42,4

26,5

14,6

2,7

100,0

roma tanulók % 13,9

16,5

36

12,7

0,6

20,3

100

3h tanulók%

40,9

18,2

27,3

9,1

0

4,5

100

sni tanulól%

3,0

7,1

21,3

6,0

9,1

53,5

100,0

btm tanulók%

11,0

8,2
46,5
19,2
Forrás: CEC adatfelvétel

15,1

0

100,0

1. kvintilis

1

8,0

Melléklet 42. Táblázat
Tanulói ingázás az 2. iskolai kvintilis iskoláiból 2014-ben (%)
2
2. kvintilis
1
Összes tanuló
%
29,2

2

3

4

5

Éltes

összes

9,7

19,8

9,2

23,9

8,2

100

2h tanulók %

33,8

5,9

27,2

15,4

11,8

5,9

100

roma tanulók % 70,7

4,3

6,4

2,8

0,7

15,0

100

3h tanulók %

35,5

16,1

0,0

0,0

0,0

48,4

100

sni tanulól %

30,8

4,8

4,8

4,8

3,8

51,0

100

btm tanulók %

59,8

2,4
17,1
7,3
Forrás: CEC adatfelvétel

13,4

0,0

100

o l d a l | 95

Melléklet 43. Táblázat
Tanulói ingázás az 3. iskolai kvintilis iskoláiból 2014-ben (%)
3
3. kvintilis
1
Összes tanuló
%
9,3

2

3

4

5

Éltes

összes

12,1

14,2

31,2

27,9

5,2

100

2h tanulók %

16,7

9,5

26,1

17,9

1,1

100

roma tanulók % 39,5

9,3

21

4,6

7

18,6

100

3h tanulók %

27,3

18,2

0,0

0,0

45,5

9,1

100,

sni tanulól %

20,5

5,1

0,0

18,4

5,1

51,3

100,

btm tanulók %

9,4

0

46,9

0

100,

28,6

3,1
40,7
Forrás: CEC adatfelvétel

Melléklet 44. Táblázat
Tanulói ingázás az 4. iskolai kvintilis iskoláiból 2014-ben (%)
4
1
4.kvintilis
Összes tanuló
%
3,9

2

3

4

5

Éltes

összes

11,1

32,5

26,1

20,2

6,3

100,

2h tanulók %

6,3

8,8

36,7

37,6

9,6

1,3

100,

roma tanulók % 4,4

1,5

60,3

16,2

0

17,6

100

3h tanulók %

11,1

0

50

22,2

0

16,7

100

sni tanulól %

9,8

2,0

22,2

11,1

3,3

51,6

100

btm tanulók %

4,4

2,6
56,2
28
Forrás: CEC adatfelvétel

8,8

0

100

Melléklet 45. Táblázat
Tanulói ingázás az 5. iskolai kvintilis iskoláiból 2014-ben (%)
5
5. kvintilis
1
Összes tanuló
%
7,9

2

3

4

5

Éltes

összes

11,9

19,6

10,7

41,4

8,4

99,9

2h tanulók %

6,7

46,6

8

10,7

6,7

100

roma tanulók % 25

7,4

45

4,4

0

18,2

100

3h tanulók %

31,3

31,3

12,6

6,3

0

18,8

100,3

sni tanulól %

20,4

3,7

5,6

0

7,4

63

100,1

btm tanulók %

16,7

3,3
40
16,7
Forrás: CEC adatfelvétel

23,3

0

100

21,3