You are on page 1of 1

8.

fejezet: Konstruktivizmus
A konstruktivizmus elmélete Jesse Delia nevéhez köthető.
Ez az elmélet segít a társadalmi környezetünk értelmezésében és alakításában.
Delia és Walter Crockett készítette a szerepkategorizáló kérdőívet, amelyben egy
kedvelt és egy nem kedvelt személy jellemvonásait kell leírni. Ennek célja, hogy
megállapítsák a válaszadók értelmezési folyamatának összetettségi fokát, vagyis hogyan
értelmezik mások megnyilvánulásait. Lényeges a válaszadók konstrukcióinak (minta, sablon)
szerkezete, mert ez adja a kognitív összetettséget, amelynek három arca van:
megkülönböztetés, absztrakció és integráció.
A személyre szabott üzenetek függnek attól, hogy az illetőnek mennyire kifinomult
kommunikációs készsége. Fontos a tudatosság és az alkalmazkodás, vagyis a kommunikációs
kontextusokban mások álláspontjának felfogását és az üzenetek ezekhez az álláspontokhoz
való igazítását jelenti.
A kapocs a kognitív komplexitás (összetett belső értelmezési folyamat) és a kifinomult
kommunikáció között az üzenettervező gondolkodásmód, vagyis a beszélő az üzeneteket
miként fogalmazza meg, miként adja mások tudtára mondanivalóját. Ennek három típusa van.
Az első az expresszív tervező gondolkodásmód, ami a nyílt, őszinte kommunikációt jelenti
(ami a szívemen, az a számon). A második a konvencionális tervező gondolkodásmód, ami a
bizonyos szabályok szerinti, mindkét fél együttműködésén alapuló kommunikációt jelenti,
vagyis az aktuális igényeknek megfelelő kommunikáció. A harmadik pedig a retorikai tervező
gondolkodásmód, ami alapján a beszélgetőpartnerek közösen hozzák létre saját társadalmi
valóságukat (helyzet újraértelmezése, konfliktus hatástalanítása).
A kifinomult kommunikáció hasznos hatása több dologban is megnyilvánul, mint
például: vigasztaló üzenetekben (emocionálisan együtt érző üzenetek), kapcsolat fenntartása
(partnerek hasonló verbális készségei), szervezési hatékonyság (ranglistán való haladás).
A kifinomult kommunikáció nevelés, fegyelmezés, kultúra és háttér kérdése.