FPCFromClipboardUntitled

Darvasi László
Trapiti
avagy a nagy tökfőzelékháború
Digitális Irodalmi Akadémia
© Petőfi Irodalmi Múzeum • Budapest • 2012
Trapiti
avagy a nagy tökfőzelékháború
Na, Áron?
5 6
Kavicsvár történelme
Kavicsvár földjét régen, olyan régen, amikor még a bajusz se pöndörödött, a
kutyák farka se kunkorodott, szóval régen, nagyon régen a vad bizurr-mizurr nép
lakta. Az is lehet, hogy egyáltalán nem volt vad a bizurr-mizurr nép, hanem
ellenkezőleg, szelíd volt és kedves. A lényeg az, hogy ennek a jóravaló népnek
rengeteg macskája volt, úgymint
sziámi macska,
perzsa macska,
kóbor macska,
tejes bajuszú macska,
vajas bajuszú macska,
lekváros bajuszú macska,
egerésző bajnok macska,
lusta macska,
bolhás macska,
fekete macska,
cirmos macska,
karmolós macska,
nyávogós macska,
dorombolós macska,
néma macska,
csacska macska,
egyszóval rengeteg macskája volt a bizurr-mizurroknak.
7
Azzal az elmés találmánnyal tartották távol az ellenséget városkájuktól, hogy
megtanították kórusban nyivákolni a macskáikat. Például nagy támadás készült a
város ellen. Akkor mindenki a főtérre hozta a macskáját, némelyik bizurr-mizurr
kettőt is cipelt ketrecben, vagy pórázon húzta, az egyik cirmos volt, a másik
bolhás, és szépen sorba állították őket a főtéren. Világtalálmány volt ez,
nyugodtan ki lehet jelenteni. Mert próbáljon csak meg az ember macskákat sorba
állítani! Azóta se sikerült ez senki emberfiának. Igen, ez a mutatvány a
világtörténelemben csak a bizurr-mizurroknak sikerült – Kavicsváron, amit akkor
még nem Kavicsvárnak hívtak. Ott toporgott az ellenség ágyúkkal és
kővetőgépekkel fölfegyverkezve a város kőfala alatt, a katonák dühösen
csikorgatták a fogukat, vadul dobogtak a csizmájukkal, és olyan képet vágtak,
mint amikor valakinek töri a lábát az új páncélcipő vagy elfogyott a
hadiszendvics, és persze arra gondoltak, hogy mindjárt elrabolják a
bizurr-mizurroktól az összes aranyat, ezüstöt és mákos kalácsot. A bizurr-mizurr
városkapitány levette a sisakját, kikukucskált a bástyafalon, majd intett a
1. oldal

FPCFromClipboardUntitled
cicáknak, kezdhetik a nyivákolást.
Lett is zenebona nyomban!
Ez a megoldás különösen hatásosnak bizonyult. A kavicsváriak elődeit, a
bizurr-mizurrokat így sokáig senki sem merészelte háborgatni. Az ellenség azt
gondolta, harapós vadállatokat és tortafaló szörnyetegeket tartanak a
bizurr-mizurrok a városfalak mögött.
A bizurr-mizurr nép más egyéb furcsa tulajdonságokkal is bírt. Se szeri, se
száma az ő különlegességeiknek. Például mindent ellenkezőleg mondtak.
Ha gyerekek azt kiáltozták:
8
– Anyuka, ne vegyél új játékot!,
akkor az azt jelentette, hogy:
– Anyuka, vegyél új játékot!
És ha a gyerekek azt nyafogták:
– Úgy szeretek iskolába járni!,
akkor ez nem jelentett egyebet, mint hogy egyáltalán nem szerettek iskolába
járni.
Vagy ha a gyerekek azt mondták:
– Úgy szeretem a tökfőzeléket, a spenótot és a karalábét!,
akkor ez a mondat megint csak azt jelentette, hogy sajnos egyáltalán nem
szerették a tökfőzeléket, a spenótot és a karalábét, holott pedig mindenki
tudja, hogy a tökfőzeléktől okosak leszünk, a spenóttól erősek, a karalábétól
pedig bátrak.
– Tessék kiszállni! – kiáltotta a bizurr-mizurr kalauz.
Erre mindenki beszállt a villamosba.
– Nem szeretlek! – kiáltotta a menyasszony a vőlegénynek a bizurr-mizurr
esküvőn.
– Én se szeretlek téged soha! – kiáltotta a vőlegény, és megcsókolták egymást
hosszan, s ettől fogva már nem vőlegény és menyasszony voltak, hanem férj és
feleség.
Így beszélgettek, így éltek ezek a különös, régen élt emberek.
És hogy milyen különös királyaik voltak?!
9
Kétszázötvenharmadik Nagyságos Emil
Volt a bizurr-mizurr népnek egy kiváló királya, aki Kétszázötvenharmadik
Nagyságos Emilnek neveztette magát, pedig ő volt az első Emil nevű uralkodó,
ráadásul csak egyetlenegy napig uralkodott.
Emil királynak ugyanis kicsi volt a feje. Annyira lötyögött rajta a királyi
korona, hogy amikor a hálósipka helyett a kobakjára illesztette, nyomban az
orráig csúszott, és ő körülbelül annyit látott, mint egy bányász a bányában, ha
kialszik a bányászlámpája.
Emil királyt még a reggeli előtt választották királlyá, ami ugyan meglepő dolog
volt, mégsem ok nélküli. Az történt, hogy az előző király éjszaka megszökött a
hadügyminiszter nejével, és a búcsúlevelében azt írta, hogy nem jön vissza,
ezért a bizurr-mizurr trónt az unokaöccsére, a kis fejű, de annál jobb étvágyú
Emilre hagyja. A hadügyminiszter dührohamot kapott, végigpofozta a palota
2. oldal

FPCFromClipboardUntitled
folyosóját díszítő páncélkatonákat, aztán a fájós kezét dörzsölgetve az Emil
nevű unokaöcs lakosztályába rontott.
– Nem szökött el a feleségem! – kiáltotta.
– Mi nem történt?! – dörzsölgette a szemét Emil trónörökös.
– Nem te vagy mától a király, Emil! – dörmögte a hadügyminiszter, s horkantott
egy nagyot.
10
Emilnek nem kellett kétszer mondani. Még ki sem törölte a szeméből a csipát,
máris Kétszázötvenharmadik Emilnek neveztette magát, és áhítatosan a fejére
illesztette a koronát. Azon nyomban elsötétült előtte a világ. Emil király
botladozva indult reggelizni. Nem látott semmit. Ezért nem is reggelizett, mert
egyfelől fogalma sem volt, mi a reggeli, másfelől nem akarta a főtt tojás
helyett a sótartót bekapni. Az aztán igazán kínos lett volna egy új királytól.
Délelőtt úgy uralkodott, ahogy kell. Kihirdetett néhány fontos új törvényt,
eltörölt pár régit, de mindvégig arra gondolt, milyen jót fog ebédelni. Délben
már nagyon éhes volt. Ám a koronát most sem vette le a fejéről, így továbbra sem
látott semmit. Ebből pedig az következett, hogy újra nem evett. Szegény Emil
király kihagyta az ebédet is, pedig bazsalikomos-mandulás kacsasültet sütött a
főszakács, és habos-csokoládés tortát tálalt hozzá, dupladupla málnaszörppel.
Délután tovább uralkodott Kétszázötvenharmadik Nagyságos Emil. Hozott néhány új
törvényt, eltörölt pár régit. Enyhén szólva egy kissé kedveszegett volt, de a
koronát most is a fején tartotta.
– Ki nem lövöldözik, királyom? – kiáltotta rémülten a kancellárja, és hasra
vetette magát.
– Nem a hasam korog! – dünnyögte komoran Emil király.
– Nem jó, ha csak nem korog a hasa, felség! – bújt elő a kancellár az asztal
alól, és porolgatta magát, mert a királyi palota takarító nénije éppen
szabadságon volt.
– Egyáltalán nem vagyok éhes! – kiáltotta Emil király.
– Mindjárt nem lesz vacsora! – hajolt meg a kancellár.
– Egyáltalán nem örülök én ennek – bólintott megkön11nyebbülten Emil király,
miközben fogta a koronát, hogy le ne essen a fejéről.
S valóban, nemsokára nem kongattak vacsorára, ami persze azt jelentette, hogy
van vacsora, hiszen ha kongattak volna, akkor nem lett volna.
Kétszázötvenharmadik Nagyságos Emil elkeseredetten ült a gazdagon megterített
asztalnál, mert mindenféle ínycsiklandozó illat facsarta az orrát. A korona
azonban továbbra is a fején maradt. Vagyis most sem látott semmit. Megeszi a
sótartót, és nevetségessé teszi magát. A hasukat fogják a léhűtő udvaroncok, ő
meg köpködi a sót! Esetleg szerencséje lesz, és a lekváros fánkot kapja be. De
mi a biztosíték arra, hogy holnap nem a sótartó, vagy ami még rosszabb, a borsos
üvegcse kerül a szájába?!
Bekapja a kéztörlő kendőt, a szalvétát, brrr!
Az persze eszébe sem jutott, hogy egy király korona nélkül is nyugodtan
reggelizhet vagy vacsorázhat. Sajnos, a királyoknak se jut minden az eszébe, még
ha némelyik király azt is gondolja, hogy ő a legbátrabb és a legokosabb, és hogy
mindig minden az eszébe jut. Hanem ekkor már olyan éhes volt
Kétszázötvenharmadik Nagyságos Emil, hogy nem bírta tovább. Dühében nagyot
csapott az asztalra.
– Örökké én leszek a bizurr-mizurrok királya! – kiáltotta, lekapta a koronát a
fejéről, a döbbenettől csak hápogó kancellár kezébe nyomta, és nyomban befalt
négy kövér kacsacombot, két adag túrógombócot, három adag almakompótot, öt
vaníliás minyont, és lehajtott három dupladupla málnaszörpöt. Aztán megtörölte a
száját, fölállt, illendően meghajolt, és kisétált a palotából.
3. oldal

legott kilovagolt a palotából. Pityuka korábban a bizurr-mizurr templom toronyóráját ja14vította főállásban. és nyekkenni sem ártott. Ha azt motyogta a fogát csikorgatva. akkor az tényleg azt jelentette. amit jelent. Na hát. aztán búskomorság fogta el. – Nem hurrá. ahogyan mi is. mert azt a törvényt hozta. akkor ez nem azt jelenti. hogy minden nem azt jelenti. elügetett a szalagokkal földíszített. az új király. meg kétszer oldalra hengeredni a földön a nagyobb hatás kedvéért. be kellett látnia. amíg le nem esett a lóról. Nem volt mit tenni. – Nem éljen! Nem éljen! – kiáltozták. de Pityuka király tényleg forradalmár volt. Nagy orra volt. Viszont csak addig szeretett lovagolni. oldal . és visszatért az eredeti foglalkozásához. minthogy minden továbbra is az ellenkezőjét jelenti. az olyan szörnyű hangot adott. – Nem éljen! – Nem hurrá! – Nem vivát! És a bizurr-mizurrok továbbra is éppen úgy viselkedtek. Némi tűnődés után fogta magát. és az éljenző bizurr-mizurr tömeg szeme láttára leesett a lováról. ez aztán ügyes. hogy hm. hogy éhes. hogy jó nagyot kellett esni. sültkolbász illatú főtérig. 15 Harmadik Alfréd Bökkelöki és a jó Szakács király. hogy mindennap elromlott egyszer. hogy forradalmi törekvései nem hoztak eredményt. Pityuka király meghonosított egy nagyon szép szokást a bizurr-mizurroknál. Ha tehát egy bizurr-13mizurr tanító bácsi azt mondja a bizurr-mizurr tanulónak. hanem tényleg azt jelenti. Ha azt kiabálta. Úgy tartotta ez a szép szokás. – Hm! Nagyon nem ügyes! Nagyon nem ravasz! – kiáltozták némelyek lelkesen. hogy ügyetlen. és a kalapjukat vagdosták egymáshoz örömükben. hanem minden azt jelenti. mint a régi királyok alatt. Első Legfontosabb Pityuka előbb dührohamot kapott. hosszú és vörös bajusza.FPCFromClipboardUntitled Így ért véget Kétszázötvenharmadik Nagyságos Emil dicsőséges uralkodása. és nagyon csodálkozott. mint amikor az ügyetlen nebuló száraz szivaccsal dörzsölgeti a krétás táblát. amit valóban jelent. ő is sorra végigpofozta a palota folyosóin őrködő páncélkatonákat. ez aztán bonyolult törvény volt! A bizurr-mizurr nép bámulta a királyi palota erkélyén álló Első Legfontosabb Pityukát. aztán kiáltozni kezdtek. de néha álmában úgy beszélt. akkor valóban éhes volt. hogy nem akar többé király lenni. kiáltozott szegény. mert az órának az volt a szokása. az nem az ellenkezőjét jelenti. Pityuka újra órásmester lett. Becsületes királyi nevén Első Legfontosabb Pityukának hívták. A koronázási ünnepség után az új bizurr-mizurr király kiválasztotta a legszebb paripát. és úgy horkolt. – Ilyen nem okos királyunk volt már. nem hurrá! – kiabáltak a bizurr-mizurrok. – A bizurr-mizurr király sose esik le a lóról! Első Legfontosabb Pityuka azért volt forradalmi király. akkor ez nem azt jelenti. és ahogy vakargatták a fejüket. mint egy jóllakott apamedve. hogy ügyes. hogy ami bizurr-mizurr nyelven ezentúl valamit jelent. hogy nem akar többé király lenni. mint Első Legfontosabb Pityuka – gondolták a bizurr-mizurrok. 12 Első Legfontosabb Pityuka Volt egy forradalmi királya is a bizurr-mizurroknak. A királyok ki nem állják a forradalmakat és a forradalmárokat. Vagyis a beszédjükben továbbra is minden az ellenkezőjét jelentette. – Ne csapjon villám a csülkös bablevesbe! Ha nem azt mondja Első Legfontosabb Pityuka. valamint a bizurr-mizurr 4. Hümmögtek.

és amikor eszükbe jutott. Egyedül a bátor Szakács király maradt a palotában. mintha dézsából öntötték volna. és erős is volt Szakács király. minden vizes volt. A tortadobálók népéből Minyon kapitány tudta a legmesszebb dobni a születésnapi tortát. de sajnos hiába vártak. Ifjú kapitány korában pedig tortadobási világcsúcsokat döntögetett. trófeát és természetesen egy hatalmas tortát. a sportminisztert pedig fekvőtámaszminiszternek nevezte. A krónika szerint Szakács király végtelenül okos ember volt. a főszakács új. ha nem is örültek túlzottan neki. 18 Minyon kapitány A szomszédos hercegségekben ez idő tájt éltek tortadobálók is. hogy még csak nem 17is köszöntek egymásnak. ezért ő volt a Tortadobáló Sport Klub elnöke. Ezért a bölcs. és mind egy szálig elkergette a macskákat. sajnos mégis romba dőlt a bizurr-mizurr királyság. esernyős szolgák szaladgáltak a palota előtt kutakodva. és egyszer ebéd előtt. hogy nem volt népe. éppen csak kóbor kutya nem akadt. Malvin királynővel. az ischlereket és a képviselőfánkokat. ő volt korábban a főszakács. Kiabáltak utána. A városlakó kutyák már megszokták a nyivákolást. Már kisbaba korában kiütközött a tehetsége. Kedvenc étele a madártej volt. elment sétálni a feleségével. Leghíresebb rendeletében megparancsolta. Alattvalók nélkül azonban mit sem ér az uralkodás. Este lett. hogy a bizurr-mizurr nép utolsó előtti királyát Harmadik Alfréd Bökkelökinek hívták. de Harmadik Alfréd Bökkelöki és Malvin királynő csak nem jött vissza. talán a legokosabb ember a birodalomban. hogy nincsen már macskanyávogás. bárhová megy – a boltba. Alfréd Bökkelöki igazságos és jó király volt. legyen fakanál. ami megvédené őket. oldal . a bizurr-mizurr varázslók nyávogtatták a macskákat. mint a kámfor. mint egy felhő. a hadügyminisztert dinnyeparancsnoknak. hogy Szakács király uralkodásának harmadik hetében kóbor kutya tévedt a városba. Estig türelmesen vártak a bizurr-mizurrok. Ráadásul királyuk se volt. És nem királyi palástban volt. a rendőrségre vagy az operába –. s egy darabig úgy próbált uralkodni. hát az egész bizurr-mizurr lakosság kapott meghívót. Úgy elmenekültek. A vacsora 16után aztán új királyt választottak a bizurr-mizurrok. hogy Minyon kapitány. mondjuk a fakanál. hogy mindenkinél. a krónikák szerint kapott aranyérmet. Csak az eső állt el. szél rázta a fák ágait. a királyi kertészt töktanácsosnak. forradalmi recept alapján finom madártejet csinált. Király nélkül pedig nagyon nehéz az élet. mikor úgy esett az eső. A pénzügyminisztert például krumpliminiszternek.FPCFromClipboardUntitled királyság bukása Azt írja a mai Kavicsváron őrzött bizurr-mizurr krónika és azt írják a bizurr-mizurr történelemkönyvek. Minyon kapitányt a Tortadobáló Sport Klub örökös bajnokának választották. és soha többé nem jött vissza. a hobbikertbe. mert meg kellett kínálnia a barátait. Eltűntek. de azt legnagyobb szomorúságára nem dobhatta el. ázott. a másikban egy jókora fakanalat tartott. nahát az tényleg aranyból volt. A hosszú ebédlői asztal egyik végéből a másikon lévő tányérba tudta dobni a linzerkarikákat. hátha visszajön Alfréd király. a szomszédjaival békét kötött. gyáván a világ négy égtája felé futottak. és ha ünnep volt a palotában. Ám egy vasárnap Harmadik Alfréd Bökkelöki úgy elveszett. Legalábbis ezt a megszégyenítő dolgot állítja a krónika. A bizurr-mizurr királyságnak az a szomorú esemény vetett véget. Nem mintha addig nem lettek volna kutyák a városban. egyik kezében jogart. Egy ilyen 5. nagyon szomorú. és neki is enni kellett belőle. nem sanyargatta feleslegesen a népet. akik méltán büszkélkedhettek egy kivételesen nagy nemzeti hőssel. még a börtönökbe is küldetett limonádét és csokoládés kekszet. Bátor is volt. Volt egy különös kép a bizurr-mizurr krónikában a Szakács királyról. szólongatták. Úgy hívták ezt a hőst. okos és jó Szakács király is világgá ment. Az emberek néhány pillanatig tanácstalanul bámultak egymásra. A ragyogó bizurr-mizurr koronával a fején ült a trónszéken. hanem konyhakötényben! Jó.

a legfelső fokot képviselte. aki ott feszített a szépséges és főleg gazdag menyasszonya mellett. – Nem emlékszem – válaszolt. vagy éppenséggel nem akarja nagydobra verni a szándékát. Például a kalaposok. mellette néhány elszórt rongy. No igen. hogy az alattvalók nem is látták.FPCFromClipboardUntitled csúcsjavítási kísérletnél olyan messzire hajított egy művészi módon elkészített születésnapi dobostortát a rajta lévő száz égő gyertyával. él-e még az utolsó bizurr-mizurr király? Na és Minyon kapitány?! 21 Titokzatos látogatás titokzatos eredménnyel Az alak egy gyűrött térképet tartott a kezében. Lett is iszonyatos háború a meggondolatlan tortadobásból! Minyon kapitányról még annyit tartottak fontosnak följegyezni a krónikák. Kacagott a nép is lent a téren. megint eltalált valakit?! Minyon kapitány néhány percig gondterhelten ráncolta a homlokát. – Vagy talán még annál is rondább. kedves hölgy! Te aztán tényleg olyan csúf vagy. mert nem kedvelték a királylányt. Valami titok lappangott ebben a történetben. aki hátát a bódé falának vetette. és nyomban vad hahotázásba fogott. A környék dombságain és hegyein éltek a síró-rívók. akinek a tornyos esküvői kontyából tejszínhabtól csöpögő. A királylány sírógörcsöt kapott. hogy híres madárbarát volt. lovára pattant. és mérni kezdte a távolságot. ahogyan nem kellett volna. Az idegen összehajtogatta a térképet. rámeredt a csokis képű királylányra. s a bódé előtt egy rettenetesen csúf asszonyság üldögélt. míg eltűnt a szemük elől. Mérte. elszállt a szomszéd király ünnepi díszbe öltöztetett palotájáig. a horkolók. mint amilyennek mondják – szólt álmélkodó borzadállyal. 19füstölgő gyertyák álltak ki. a tekintete ide-oda rebbent. Seprűje a bódé falának döntve. amitől a kontyán díszelgő torta még inkább az arcára csúszott. Mármost vannak a csúfságnak fokozatai. soha többé nem látták. efelől nem lehetett semmi kétségünk. a földön egy mocskos kondér hevert. az örökké civakodók. szállt. akik a nevükhöz illően mindig lyukas zokniban jártak. azt megbüntették. nagy lélegzetet vett. – Szép jó napot. papagájokat és kakadukat. valami megoldatlan rejtélyt kellene megfejtenünk. Az asszonyság. De vajon miért? Nem tudjuk mi sem. Meg sem rezdült bibircsókos képe. és oldalra fordította a fejét. mint aki tart valamitől. Jaj. A vőlegény. piszkos kacat és eldobált krumplihéj. Talán azért. Ez a rettenetesen randa hölgy ugyanis boszorkány volt. öklével nagyot dörzsölt a homlokán. És jaj. profilból se volt megnyerőbb szegény. szegény Harmadik Alfréd Bökkelöki! Szegény Malvin királynő! Nem vész nyoma csak úgy egy királynak! Bizony nem! Ha egy király elvész. Minyon kapitány egy világcsúcs-minyondobásnál veszett el. sikoltozva toporzékolt az erkélyen. az meglesz utóbb! Vajon hol lehet. hol ér földet. Tartott a palotájában kanárikat. a finnyáskodók. mégis a bizurr-mizurrok voltak a legfontosabbak. a lopósok. A szomszédjukban éltek a lyukas-zoknisok. addig mérte. aztán fogta a colstokot. Már a kisbabáknak is kalapjuk volt. aki az esküvőjére készülődött. akik már a gyerekeket is kalapban járatták. pintyeket és cserregő szarkákat. Az meg olyan messze repült. csak szállt. Éltek persze mindenféle népek a bizurr-mizurrok mellett. mérte. a zsebébe gyűrte. hogy az átrepült az országhatáron. és például aki kalap nélkül ment ki az utcára. S ha fölnézett belőle. A vőlegénye nem bírta tovább. és képen találta az erkélyen integető királylányt. oldal . és nagy hahotázás közben távozott. a verekedősök. s megszólította a banyát. Jaj. Csaknem kopasz fején kétoldalt szürke hajpamacsok meredtek az ég felé. A kanyargós út szélén ütött-kopott határvédő bódé roskadozott. A boszorkány fölpillantott. Sokáig készülődött. 6. Megállt. 20mert valahogy úgy ért véget a bizurr-mizurrok uralkodása. majd pedig tiszta erejével eldobta a puncsos minyont.

poros vidék. – Barátnőm? Nem fontos. a zoknidra? Az őszes úr kifejezéstelenül pillantott föl. aztán kijövök. ámde annál butább barátnőd adott az ellenszerből. az ükpapa jó munkát végzett. és éppen elegendő! És most itt csücsükélsz. – Most pedig be fogok menni. ehhez mit szólsz? A gunyoros alak. Na. Már bent is járt a területen. és az arcukon nem lehetett látni különösebb érzelmet. Hm? 23 – Igen – mondta különösebb meggyőződés nélkül a boszorkány. Néhány lépésre tőlük egy kalapos férfiú állt. – Miféle ükpapa? Nem fontos – mondta maga elé bámulva a boszorkány. Mindenfelé szürke kockaházak sorakoztak. uram. mondjuk így. 22 – Ó. – Szép kalapja van. Már ha érdemes mosolynak nevezni arcjátékának eme durva változását. uram. hogy innen senki sem merészel kijönni. elfelejtettem – motyogta. Majd egészen közel hajolt a rusnya ábrázathoz. drágám. tökfedő miniszter úr! 7. bemenni meg aztán különösen nem. Egy nagyon fontos őr! Annyira ronda vagy. Az épületek között kifejezéstelen tekintetű emberek. majd a boszorkány bódéja mögött elterülő vidékre mutatott. Haha. Csomókban lógó hajához kapott. mert őr vagy. ugye? Megkaptad. – Magam is így gondolom – vigyorgott az idegen. hogy elfelejtetted! – nevetett a másik. Nem emlékszem. mint akik örülni sem tudnak már semminek. királyfiak. – Na emlékszel még. néhány kocka alakú ház. Jókora lyuk tátongott az úr zokniján. Bámulta egy ideig. s továbbhaladt. fiatalok és öregek. És tudod. – Hát persze. csak arra nem gondoltál. s némi matatás után kiemelt a csimbókok közül egy jókora sáskát. Vedd csak le a cipődet! Az ősz hajú úr engedelmesen levette a cipőjét. – Helyes. merengve bámult a távolba. mert a te gonosz. De hát mi volt a távol? Szürke. miért mehetek én be oda? Azért. fehér törzsű fák. – Már akinek – emelte fel az ujját az idegen. amelyet a banya őrzött. – Tudod. barátocskám. – Nem tudom. – Jól van. Mustrálgatta a térképet. s rajta keresztül kandikált ki a nagylábujja. milyen hihetetlenül ronda vagy még mindig? A boszorkány ráemelte kifejezéstelen tekintetét. hogy a titkos főzetből neked is jut néhány kiskanálnyi. normális arcú emberek esetében torz vigyornak hívhatnánk.FPCFromClipboardUntitled Az idegen tűnődve bólogatott. Varangylevest kértél tőle. – Jól van. felveheted – dünnyögte elégedetten. És elviszek valamit. Felőlem ugyan azt viszel. hát persze. – Nem tudom. szépen néztek ki – dünnyögte az idegen. királylányok álldogáltak. – Na pá. ahogy ezt elmondta. amelyet. fölkacagott. Bemegyek. rondaságom – szólt könnyedén az idegen. oldal . – Az ükpapa meg téged szedett rá. Az idegen most lehajolt. lenyírt lombozatú. törpék. amit akarsz – vonta meg a vállát a boszorkány. Az idegen őt is megszólította. Mint akiknek nem fáj semmi. Odalépett egy őszes hajú férfiúhoz. aztán bekapta. és mintha elmosolyodott volna.

nagy bajuszú úrhoz. aki így növeszti a szakállát?! Egy szakállvilágbajnok talán?! 8. és megfogta a mellette álló hölgy kezét. királyom? – Tudom – mondta halkan a király. az idegen erősen izzadt. drága királyom. rozsdás lakattal. – Aha – motyogta maga elé. az ükpapa nagyon jó munkát végzett. hogy érzed magad? – Emlékszem – mondta erre komoran a király. Tudod. jóságos és szelíd. élettelen. Újabb és újabb társakra számíthattok ezen a varázslatosan szép helyen. hanem. és így is lehetett. Az egész világon. Az utolsó kanyar után megtorpant. megint talált valakit. és elérem a titkos helyet – ragyogott föl a szeme. fémesen csillogó épületet látott. mit kérdeznek tőle. a keze tétován az arcához rebbent. hogy úgy mondjam. és átveszem a Főfőparancsnokságot. még néhány hónap. kérlek szépen. – Nem érdekes. – Igen – mondta. s nagyokat fújtatott. Az idegen újra körbenézett. aztán lefelé hullámzott tovább a kanyargós úton. aki díszes. hogy többen lesztek. – Nem vásott? Emlékszem – bámult maga elé. Végigsimított a homlokán. körbefutotta az épületet. Hiszen mióta nem jött hozzátok vendég! Mennyire unhatjátok egymást! Örülsz. Megszusszant kicsit. Leginkább királynak gondolhatta volna a szemlélődő. Kedves arca volt. száraz kóróval övezett gyalogúton. – És a legnagyobb kavaró! Szinte rohanni kezdett. Az idegen elnevette magát. Az idegen legyintett. és az ujja hegyével haladt végig egy piros vonalon. aki a felesége lehetett. Az út emelkedett. – És ott vár engem a drága ükpapa fantasztikus hagyatéka! A világ leghatalmasabb ura leszek. újra elővette a térképet. egy sziklaháton szétterítette. ott már egyébként is Főfőtanácsos vagyok. ide-oda ugrált széles hátán a hátizsákja. 24 – Hát persze. kedves királyom. voltaképpen kukta alakú. – Szóval nem emlékszel. A lelakatolt ajtó alól hosszú ősz szakáll tekeredett elő. bár jócskán kopottas ruhája után ítélve valaha igen előkelő tisztséget tölthetett be. – Most éppen itt vagyok. ámulva bámulta a szeme elé táruló látványt. s magára hagyta a furcsa viselkedé25sű királyi párt. Az épületen nem volt ablak. – Hát az a vásott kölkötök merre kószál? De az öreg királynő csak bámult. Mintha meg se hallotta volna. mindenütt. És nemcsak a drága Főfővárosban. Aha. kék pillantása volt. oldal . – Hát. kavicsos. Ígérem. Úgy látom. Na mindegy. csupán egy ajtószerű nyílás nagy. majd sietve megindult egy köves. Aztán odalépett egy piros orrú. – Honnan is tudnád? – nevetett az idegen. Furcsa. Már csak egy kanyar.FPCFromClipboardUntitled A kalapos lassan ráemelte a tekintetét. nem emlékszem – tette hozzá. a bizurr-mizurr nyelvet nem felejtetted el. A legokosabb! A legszebb! A legerősebb! – Elgondolkodott. nem fogtok unatkozni. hová megyek? – Tudom – rázta a fejét a király. – Ükpapa? Nem emlékszem. Miféle nagyszakállú ember élt ebben az épületben? Miféle csodabogár az. – Meg mi még? Hirtelen eszébe jutott. – Na.

durrogó. az orrát törölgette. s lassan a tárgy felé araszolt. Tüsszögött kicsit. S közben átszellemülten motyogott maga elé. a lélekvesztett járókelőkkel. ezért egyáltalán nem látszott. Végül két kézzel fogta meg a valamit. Óvatosan megérintette. Aztán a vállára kapta. Aztán megrázta magát. Egy lépés. A sarokban egy réges-régi fatámlás ágy állt. – Mondja csak. Két kezét összekulcsolva tartotta gömbölyű hasán. egyre gyorsabban lélegzett. a hőséggel. Vaksin hunyorgott szódásüveg vastagságú szemüvegén át. ponyvás teherautó fékezett le a boszorkány bódéja előtt. ez itt a főfővárosi főnyugdíjas főklub? – tudakolta a sofőr. éppen akkora volt. Aztán megszólalt. a szeme megtelt könnyel. fehér szakáll. Ám mivel ez nem sikerült neki. kihuppant a furgonból. A sofőrfülkéből szemüveges fiatalember hajolt ki. belőle rozsdás. és körbepillantott.FPCFromClipboardUntitled Az idegen odarohant a lakathoz. Por kavarodott föl. kampós végű vaspálcák álltak ki. látja-e valaki. jótékony felhőbe burkolta a boszorkány alakját. s mert meggyőződött. a bódéjánál ücsörgő csúf boszorkánnyal. s a ponyva alá nyúlva egy rekeszt kapott elő. majd visszaindult azon az úton. Körbepislogott. – Tessék mondani. Az idegen körbevizslatott. Az ágyban egy nagyhasú alak hevert. Valaha talán fehér. nénike. már ott is állt mellette. lesnek-e rá. amely jókora fejben végződött. – A legnagyobb kavaró! – A legnagyobb keverő! Alighogy a boldog idegen eltávozott. beterítette a bódét. – Néni! – szólt bizonytalanul a sofőr. harákoló álomhangok. oldal . Az idegen szeme kikerekedett. – Az enyém hát a Szent Varázs Fakanál! – Főükpapa! – fordult a hortyogó öreg felé. de mára megszürkült. de már nem tö27rődött a kifejezéstelen tekintetű emberekkel. leginkább szakácssapkához hasonlatos fejfedő volt rajta. az ő arcából hullámzott alá a hosszú. mint ő. igyekezett valamilyen eligazító táblát vagy feliratot találni. Fehér szemöldöke lenőtt a szeme elé. miközben egy kockás füzetet silabizált. Aprólékosan megtisztogatta a pókhálótól. drága Főükpapa! Méltó leszek hozzád! A hátizsákjából csomagolópapírt kapott elő. dirregő. nagyokat fújtatva emelte ki a kampókról. s minden erejét összeszedve. Sokáig bámulta az alvót. hogy szegény milyen ronda. Ott valaki horkolt. Rohant. még egy. majd lassan elült. Hú. hanyagul megvonta a vállát. – Köszönöm. aztán az ajtó halk csikordulással föltárult. Egy fehér alak volt csupán. valami kegyetlen erővel horkolt! Hrrr! Grrrr! Hrrr! Grrrr! 26 A sarokból jöttek a recsegő. fujtató. Még a bajusza hossza is volt vagy két méter. Tenyere áhítattal csúszott végig a hosszúkás tárgyon. Remegtek az idegen ujjai. A fehér papírral fedett rekeszt a boszorkány elé helyezte. s egy hosszú. a porral. – Nem tudom – válaszolta a fehér szobor. A hosszúkás tárgy ott állt mellette. Fehér és mozdulatlan. hogy teljesen egyedül van. egyetlen jól irányzott rúgással eltávolította az ajtóról. Néhány pillanatig csend volt. Porfelhő szállt fel. 9. Az idegen az ágyhoz lépett. s gondosan betekerte az óriási fakanalat. Lélegzetvisszafojtva előrehajolt. – Drága Főükpapa! – suttogta. belépett a helyiségbe. mint akinek kényelmetlen az ilyesfajta elérzékenyülés. pókhálóval összeszőtt tárgyat tartottak. amelyen érkezett. A helyiség közepén egy dobogó volt. van itt valaki? Az út pora fehérbe öltöztette a boszorkányt.

kissé csücsörített. – Nem emlékszem – motyogta. A boszorkány nem nyúlt a rekeszhez. felség! Harapjon csak bele. Rozika! 29 – Nem emlékszem – motyogta a boszorkány. barátságos. Úgy bámulta. A barna kockák oldalán hullámvonalak futottak. aztán végképp elhalkult a zúgás. s óvatosan leemelte a rekeszt fedő papírlapot. Ő bizony rámeredt a földön heverő rekeszre. mély álomból ébredt. rágni kezdett. a múltját nyerte vissza! A barna kockára meredt. csak megdörzsölte az arcát. némelyiken fehér vagy piros pötty is díszelgett. A bódén túl terülő vigasztalan vidék felé bámult. – Nincs sok idő. – Kérek még! – kiáltotta. oldal . – Minyon! Istenem. A minyon a porba esett. valaha talán fürge mozgású. majd előkerült az egész figura. A kerekképű hirtelen megfordult. – Tessék enni belőle! Gyerünk! Gyerünk! – kiáltotta. végül az ádámcsutkája nagyot ugrott. Nekik is minyonokat nyomott a kezükbe. majd a két ajka egymásnak préselődött. Fehér lett. Az állkapcsa megmozdult. Rozika. királynő! 10. grutty! Böff! – Minyon! – motyogta. Kerek arc. – Rozál. Mmm. s meglátta a piros orrú öreg királyt és a feleségét. egy kicsi fehér kocka. hogy a meglepően omlékony állagúnak bizonyuló barna kocka darabja a nyelőcsövén keresztül már a gyomra irányába utazik. barátságos ember lehetett. s az arca elé tartotta. Alacsony volt ez az illető. Egy darabig így maradt. Fáradt. Megrázta a fejét. – Hol van apád meg anyád? A kis fickó kikerekedett szemmel falta a minyont. le sem hajolt hozzá. Hanem ekkor egy fej bukkant elő a bódé mögül. Már csak egy kicsit hallatszott a teherautó hangja. 28 – Néni? – motyogta maga elé. egyél minyont. A kerekképű nevetett.FPCFromClipboardUntitled – Jó étvágyat. A kerekképű figura szeme kikerekedett. Szinte önkívületben mondta neki. lassú mozdulatokkal haladtak. Kisebb emelkedő után csaknem nekirohant egy kicsi. minyon! Nesze. Közben eszelősen suttogott. minyon. A kerekképű lassan kiemelte az egyik kockát. s már be is pattant a fülkébe. Mint aki hosszú. ám az nem is nyúlt érte. S nemcsak hogy rámeredt. nénike! – kiáltotta. Éppen feléjük tartottak. borzas hajú fickónak. beleharapott a barna kockába. A fej tömzsi. Egyetlen harapással befalta a maradékot. az emlékeit. Csend lett. A kerekképű odafutott hozzájuk. gázt adott és hátratolatott. Megvonta a vállát. aki egy kövön üldögélt. Leült egy fatönkre és a távolba bámult. minyon! A boszorkányra pillantott. – Nem fontos – tette hozzá. de közelebb is lépett. A rekeszben barna kockák sorakoztak. s meghengergőzött. Aztán öntudatlanul felemelte a kezét. a homlokát dörzsölte. kerek törzsben folytatódott. kérsz minyont. A kerekképű szó nélkül a manó szájába tömött egy minyont. habár ugyancsak üres tekintet. Mint aki az eszméletét. csámcsogj te is! ~ dobott egy kockát a boszorkány felé. S ekkor történt valami. majd a rekeszt a hóna alá kapva futni kezdett. – Haha. A kerekképű most felegyenesedett. emlékszem már. mint aki nem is látja. lassan lehajolt. jelezve.

A Trapitinak nevezett fickó nagyot horkantott. Olivér sokáig nem nyitotta ki a szemét. A Pepe testvérek már javában dolgoztak. 31mert Ühüm bácsi valóban nagyon okos volt. langyos őszi reggel volt. hogy Trapiti! Alaposan megrázta a figura vállát. megdörzsölte a szemét. A szobába ömlött a reggeli fény. oldal . A távolból porfelhő közeledett sebesen. az ágyból hangzott volna! Erre aztán kinyitotta a szemét. és tovább álmodja ezt a jóleső történetet. és átfordult a másik oldalára. teli szájjal énekeltek: A szemétben nincsen tejföl. Szélesre tárta a hálószoba ablakát. ahol Olivér lakott. amikor a nyár visszacsempész még egy kis meleget. mint egy vásott kis utcakölyök. Mint akik az életükért futnak. hanem kétszáz! Ühüm bácsi botja is elkopogott a ház előtt. és rögvest kiugrott az ágyból. Rohanni kezdtek. ez biztosan egy Trapiti! – Mit mondtam?! Azt. ahogy szokták. Már javában sütött a nap. ragyogott kint a langyos. Nem ilyenek voltak az akkori utcakölykök mégsem. A kerekképű minyonokat dugdosott a zsebébe. olyan volt. – Tegyetek el ti is! Szaporán. hogy: grugrugrukrrrrrrrrr! Bánatos Olivér lassan fölült az ágyban. tyüp. tyüp. 30 Jön egy Trapiti! Bánatos Olivér azt álmodta. hogy: tyüp. hogy vásárolt egy gyönyörűen zöldellő cserepes virágot Virág Viola virágüzletében. Csücsörített a szájával. Ühüm bácsi a polgármesteri hivatalba tartott. Mintha éppen mellőle. mint egy manó. – De hiszen fogalmam sincsen. kip. De valahogy mégis furcsa volt. mert Ühüm bácsi volt a kavicsvári polgármester.FPCFromClipboardUntitled S ebben a pillanatban nem messze fölharsant egy sziréna éles. nem egy macska nyávog. Kismadár gitározott a szemközti hársfa ágán. Kilökdöste a királyi párt. keljél már föl! A szemétben nincsen kolbász. és váratlanul azt mondta: – Nahát. de okos. s a csodálkozó. és a botjának igaza volt. A fülét is húzogatta. ébredj. hogy Trapiti?! – Bánatos Olivér csodálkozva vakargatta a fejét. A kis fickó jóízűen hortyogott az ágy másik oldalán. mi az. Olivérnek nem sikerült újra elaludnia. A Pepe testvérek. és szelíden szertelehelgeti. amikor egyszerre jóleső szuszogást hallott. éppen végigzörgették a szemetes kocsijukat az árnyas Minyon kapitány utcában. Szép. Rémülten meredt maga mellé. ó je! Szóló! 11. De még fütyült is hozzá. Olivér még mindig csukott szemmel heverészett az ágyában. tyüp. berregő hangja. A végén meg azt. még mindig csámcsogó kicsi fickót. kop. de okos. – Ráadásul egy álomszuszék Trapiti! Még csak ez kellett nekem! – kiáltotta Olivér. hátha újra elszenderül. 32 33 Jött hozzád egy Trapitititi. mint amikor jó gyorsan ötször egymás után azt mondjuk. kip. Olivér egy borzas kis figurát látott. Kavicsváron fényesen csillogtak a háztetők cserepei és az ereszcsatornák. ó je! Jött hozzád egy Trapitititi. aki éppen olyan volt. pajtás. Vénasszonyok nyarának nevezik azokat az őszi napokat. nyilván Ühüm néni legújabb remekművében. kop. őszi világ. Kedves. új kardigánban feszített Ühüm bácsi. szaporán! Aztán lökdösni kezdte őket a kapu irányába. tyüp.

fogalmam sincsen – vonta meg a vállát a manó. súlyos álomból ébredtem volna. mrrr. aztán itt toporgok a házad előtt. hogy egyáltalán nem világos neki. azt mondtam! Viszont azt nem mondtam. hogy ilyen rettenetesen korán van. Bocsánat. kedves Olivér – mosolygott a Trapiti. És mintha hosszú. mindenesetre itt vagyok. Olivér – s most először látszott zavartnak a manó –. Egy üres vitrin – magyarázta Olivér. – Rá van írva az ajtódra. – Hát. és Olivérre hunyorgott. Trapiti rémülten meredt a hang irányába. hogy találkozom egy idős. ez volt ráírva. és ahogy megláttam. de mégsem máshol vagyok. csak arra emlékszem. Bánatos Olivér a fejét vakarta. – Jó kis slamasztika! – tűnődött Bánatos Olivér. – A postaládán! – Igen. és melléd feküdtem. – Világos – bólogatott a manó. – Ha nem nyitod ki az ajtót. kedves Olivér. Tehát betörtél hozzám. miközben nagyvonalúan elengedte a füle mellett a manó rendre vonatkozó megjegyzését. a Minyon kapitány utca ötben. Majd egy szempillantás alatt a takaró alá menekült. – Ha egyszer álmos voltam. A Trapiti csak egy szó. – Mintha azt mondtad volna. – Logikus – bólintott Olivér. – No. Viszont hajnal volt még. Vagyis inkább egy vitrin. Sajnos fogalmam sincsen – vágott gondterhelt képet a manó. álmos lettem újra. – És honnan jöttél? – Nem tudom. de azért látszott. Ebben a pillanatban vad csattogás hangzott a szomszéd ház udvarából. hogy Trapiti vagyok! – csodálkozott a manó. Utólagos engedelmeddel. nem jöhettél volna be hozzám. és szépen belefeküdtél az ágyamba. Lehetnék persze máshol is. hanem éppen nálad. Szóval a nevemet is tudod. krrr! A Trapiti bosszúsan ült föl az ágyban. – Hm. oldal . – Szóval nekem kellene tudni? Hiszen még soha nem láttalak. – Hogyhogy nincsen?! – Nem tudom. és elolvasom a nevedet egy ládán. és nagyot ásított. Jó nagyot csörrent az üveg.FPCFromClipboardUntitled Olivér erre becsapta az ablakot. Viszont a csukott ablakon át se lehet bemászni. Brrr. Ha csak nem az ablakon keresztül. hogy tudom is. érdeklődve nézelődött. igen! Bánatos Olivér. mi az a Trapiti. Szép lakásod van. – Azt mondtam. – Kérlek szépen. és hogy jöttél be hozzám? 34 – Kinyitottam az ajtót. 35 12. Már kimászott az ágyból. és átléptem a küszöböt. Olivér nagyot nevetett. Így hát bejöttem hozzád. a napocska is éppen hogy csak kidugta az orrát a felhők mögül. Csak egy kicsit rendetlen. – Hát te ki vagy? – kérdezte Bánatos Olivér. kedves bácsival.

hogy. és az a tökfőzelék lett a világ legjobb tökfőzeléke. ilyen tökfőzeléket még Amerikában se csinálnak. De például tudok trapitizni. – Hogyan lehetnél az enyém. hogy előszobaszőnyeg volt. Mert Eugén egyáltalán nem átlagos előszobaszőnyeg volt. – Viszont azt megkérdezném. Aztán fölnézett. Nem volt kellemetlen érzése. – Nincsen baj – bólintott Olivér. khm. Olivér. akkor is kirázta. nem is 36fért el a postás táskájában. A hatalmas boríték pecsétes oklevelet rejtett. és a világ egyik legbüszkébb és legérzékenyebb szőnyege volt. A szőnyeget Báró Rojtos Eugénnak hívták. – Jól van. A manó egy pillanatra eltűnődött. Holle mama! – Kérünk még. elzárja a rádióját. Nézd. A lényeg az. Bánatos Olivér leült a konyhaasztalhoz. és minden reggel kirázta az előszobája szőnyegét. Szóval jó nagyokat csattogott a szomszédban Báró Rojtos Eugén. de erről majd később. Az egyik ember csöndben gondolkodik. Eddig egyedül élt. aztán fölkapott két vaskosabb ecsetet az 13. oldal . ez aztán világbajnok ötlet volt! Holle mama szőnyegrázás után legott megfőzte a tökfőzeléket. Trapiti. Legyek egy kis időre. ej. Az oklevél szerint a Nemzetközi Tökfőzelék Bizottság Holle mama tökfőzelékét választotta minden idők legjobb tökfőzelékének! Azóta turistacsoportok jártak Holle mamához Kavicsvárra. a fülébe füldugókat dug. Sóhajtva az ökleire engedte a homlokát. Csak akkor maradok. Holle mama! – Szedjél még. az egész város megkóstolta. 37 – Arra bizony kíváncsi vagyok – vonta föl a szemöldökét Olivér. ha neked is jó. míg Holle mamának szőnyegrázás közben jutottak eszébe a legjobb ötletek. némelyik szipogva. a tiéd – köhécselt Trapiti. annak ellenére. csak valahogy furcsa volt. és az emberek csak álmélkodva bólogattak. Holle mama! – Tökfőzelék-repeta! Tökfőzelék-repeta! Tökéletesen jogos volt az emberek ilyen mértékű elragadtatottsága! Néhány nap múlva postás hozta a díszes értesítést. Hohó. hogy jó lesz? – Azt valóban nem tudhatod. akkor gondolkodott. nálam maradhatsz. hogy tökfőzeléket készít ebédre! Ez lett Holle mama leghíresebb ötlete. hány festményt kell még befejeznem! – ellenkezett egyre erőtlenebbül Olivér. Ha senki se járt nála. hogy én most mit tegyek teveled. – Én nem foglak zavarni – mondta halkan a manó. csak Holle mama gondolkodik! Holle mama Bánatos Olivér kertszomszédja volt a Minyon kapitány utcában. nem fájt semmije. hát ez aztán fantasztikus. ej. és csak magára volt gondja. sétálva vagy magában beszélve. mi az. sírdogálva. – Szánalomból nem maradok. – Hát ez szép – motyogta maga elé. Szerintem meg tudnálak tanítani – mondta komoly képpel a manó. Egyszer például az jutott az eszébe. kedves Trapiti. ha azt sem tudom. hogy Trapiti?! Meg aztán sok dolgom van. Bánatos Olivér gyengének és tanácstalannak érezte magát. a másik ember mosolyogva gondolkodik. és vágyakozó fény csillant meg a tekintetében. – De hát honnan tudjam előre.FPCFromClipboardUntitled – Semmi pánik. – Tehát nincs baj? – meresztette Trapiti még mindig a szemét. láthatod magad is. – Fogadj be. hogy amikor Holle mama szőnyeget rázott.

és ez sajnos szomorú dolog. Az ilyen boltocskákban kellemes földszag keveredik a virágok különféle illatával. Müller igazgató emlékére. néha koszorút vagy őszi rózsát kell venni. hogy Müller igazgatónak a nyuszis számok voltak a kedvencei. Aztán visszahullt. és föl sem pillant a gépelésből. itt ez a hegy papír. mint egy cirokszál. – Bennünket meg Károly professzor visz el vendégségbe! – dicsekedtek a tulipánok. mozdulatlanul. majd lassan felemelkedett. ahol kínálják őket? A cserepes virágok nyilván nem panaszkodnak. Egy virágboltban rendszeresen öntözik a cserepes virágokat. Virág Viola nagyon szépen tudott 14. kilenc fehéret és egy feketét. és a levegő nehéz és párás. – Nem érek rá öntözgetni. hogy öntözze őket. – Hát csak azt. Trapiti. – Én randevúra megyek! – dicsekedett egy sárga rózsa. fekete szál hullott a padlóra. a nárcisz vagy a margaréta már le vannak vágva. 38 Virág Viola virágos boltja Az emberek kedvelik a virágboltokat. de vajon a virágok jól érzik-e magukat a boltokban.FPCFromClipboardUntitled ecsettartóból. az ujjai ügyesek és fürgék voltak. Trapiti nyomban utána sietett. szerelmes randevúra készülődnek. a szegfű. Jó. nem az én dolgom! – Nem érek rá. s akkor emeltette a síremléket élete legnagyobb szerelme. és közel húzta magához. oldal . Néhány pillanatig alant hevert. Krizantémmal és selymes nyuszifül-virággal díszítette. leginkább születésnapra. és úgy árulják őket. ütögetni kezdett velük az asztalon. A virágárus lányt Virág Violának hívták. aki korábban egy cirkuszt vezetett. Viszont sok cserepes virágot láttunk már különböző hivatalokban és iro39dákban. és sokat dúdolt. – Én meg Ühüm néni születésnapjára! – kontrázott egy liliom. Ha csak ezt tette volna! Mert iszonyatos hamissággal énekelt is. Ott lebegett a levegőben. és a földjükbe mindenféle virágvitaminokat dugdosnak. országos jelentést gépelek – csicsergi a titkárkisasszony. – Mi baj. Hozzád képest egy éhes farkas beuzsonnázott napközis! Neked sürgősen reggelizned kéne! No. Az emberek általában kedvelik a virágboltokat. Holle mamának eszébe jutott a napi főzési ötlet. és az ilyen alkalmakkor izgalmas dolgok történnek. aztán elutazott majmokat venni. és a padlón maradt. Neked menten kilyukad a gyomrod. Holle mama akkor költözött ebbe a városkába. pecsételnem kell – mondja a hivatalnok. Trapiti! Trapiti! Olivér a fülét befogva rázta a fejét. Egyszer például tíz nyuszit varázsolt elő a cilinderéből. tekintettel arra. volt is nagy csodálkozás a nézőtéren. Szegény Holle mama gyakran járt a temetőbe. és mintha dobverők lennének. A szálas virágok. hogy jól érezzék magukat. és többé nem tért haza. – Jól van. házassági évfordulóra. Amikor virágboltba mennek az emberek. Olyan volt. amelyek kornyadoztak. mert minden héten vitt virágot megboldogult férjének. a sok évvel ezelőtt tengerbe veszett Müller igazgatónak. Kavicsvárra. – Te atyaúristen! – suttogta döbbenten. Olivér? – rettent meg a manó. szőke haját néha copfba fonta. a szomszédban abbamaradt a szőnyegcsattogás. mint például a rózsa. – Különben is. gyere csak velem! – s megindult a konyha felé. mert senki sem vette a fáradságot. mindet alá kell írnom – jelenti ki az igazgató. Fürtös hajából vastag. Úgy látszik. És mintha csak valami jel lett volna. – Nem érek rá. mit látsz. hogy te rettentően éhes vagy. s futtában megdörzsölte a fejét. jól van! Gyönyörű trapitizés volt – aztán megragadta a manót.

egy kicsit az. – Igen – köhécselt Olivér. hogy a boldogító igen kimondása után az egész násznéppel elvonultak a múzeumba. nem is akármilyen olló. 41 De hopp. Az egyedülálló csokor a múzeumban külön vitrint kapott. ennek megfelelő volt az elnevezése is. Valéria menyasszony 40azonban vérig sértődött. ha Bánatos Olivér belép a boltba. – Olivér egyáltalán nem gyáva. még az esküvőt is le akarta mondani. Igaz. – Kedves Viola. – Jó napot kívánok. és a szeme se állt jól. Olivér? – pirult Virág Viola. mint egy viráglopó csibész. és ott megtekintették Valéria menyasszony művészi kivitelezésű virágcsokrát. – Nem értem – köhécselt Olivér. mert rájött. a csomagolós asztal mögött még a lába is remeg. Egyszer egy Vendelin nevű vőlegénynek olyan gyönyörű csokrot állított össze. Kicsit 15. – Már hogy lenne gyáva?! – kiáltotta Virág Viola. hogy ő is mindig elpirul. ÖRÖKÖS TULAJDONOSA PEDIG VALÉRIA MENYASSZONY! A fiatal házasok között pedig kialakult az a szép szokás. mire Kázmér úr nagyszerű megoldást talált. Doktor Nyisznyasz. Jobbról is megnézte. Doktor Nyisznyasz – mosolygott a manó. egy doktorált olló. hogy a csokor valóságos műremek. – Á. – Nyissz! – csattintott nagyot Doktor Nyisznyasz. Fura kis fickó billegett az oldalánál. vörös és bozontos volt az üstöke. Sőt. és elfelejtette volna bekrémezni magát. Virág Viola sokat beszélgetett Doktor Nyisznyasszal. Virág Viola a manóra meredt. és Kázmér úrra bízta. nyassz – csattogta Doktor Nyisznyasz. megcsendült a csengő. mintha egész nap a strandon sütkérezett volna. – Trapiti! – kiáltotta erre a fura kis fickó. üdvözlöm. a városi múzeum vezetője azonnal fölmérte a dolog jelentőségét. – Nyissz – csattintott egyet Doktor Nyisznyasz. vagy olyan volt. – Miért nem?! Doktor Nyisznyasz. Virág Viola fölsóhajtott.FPCFromClipboardUntitled virágot kötözni. Nyomban beszaladt vele a múzeumba. – Hogy mondtad. csak hogy a csodálatos csokor megmaradhasson az örökkévalóságnak. és ettől fogva bárki megcsodálhatta. balról is megnézte. Csakhogy Olivér most nem volt egyedül. kiabált. – Nyissz. csak egy kicsit. Mit?! Hogy elpirul?! Hiszen úgy ég az arca. aki olyan volt. – Szerinted ma benéz hozzánk Olivér? – kérdezte Virág Viola. föl akarsz engem bosszantani! – tette le a cserepes futót az asztalra Viola. khm – nyögte némi idő után Olivér. – Mit nem értesz? – kérdezte Viola. Kázmér úr. – Nyassz! – csattogta az olló. Virág Violának volt egy ollója. amiért elvették az ő világszép virágcsokrát. nyílt az ajtó. na jó. oldal . Toporzékolt. néha majd összecsuklik. hogy a vőlegénynek nem volt szíve odaadni a menyasszonyának. khm – nyögte Virág Viola. és belépett a boltba Bánatos Olivér. mint egy borzas kis manó. hogy: EZ A CSOKOR VIRÁG VIOLA MESTERMŰVE. A vitrin alá azt írták.

végül nagy nehezen megszólalt. és csak bámul. 43 Nagyon veszélyes szökevények! A Főfővárosban. hogy a virágárus lány áll az ajtóban. Ha Olivér hátranéz az Alfréd Bökkelöki utcán. – Mert most nem tudok virágot venni – nyögte. Én sem tudom. szegény kis Trapiti – simogatta meg a manó fejét a virágárus lány. Majd nagyot sóhajtva visszatér a virágai közé. komoly képet vág. bámul utánuk. csak reggel óta lakom nálatok. nagyon különleges virágot. legalábbis Olivér és Viola között. Ez egy fölöttébb rejtélyes dolog – vágott titokzatos képet Trapiti. – Ebben reménykedünk mi is. Viola! Viola sebesen bólogatott. Kavicsváron. miféle lehet. du dú. Vadul dobogott a szíve. tudod. és kivonszolta Trapitit a boltocskából. – Lehet. oldal . – Hát te meg ki vagy? – A nevem Trapiti – jelentette ki büszkén a manó. Ühüm bácsi biztosan tudja. és aki áll. – Bemutatkozom neki! – jelentette ki Trapiti. amely tizenhárom nyíllövésnyire van Kavicsvártól. – Biztosan más szebbeket árul – mondta erre Virág Viola nagyot sóhajtva. – Elfelejtetted? – kérdezte Viola. fogalmam se volt. 42 – Mert most el kell mennünk Ühüm bácsihoz – magyarázta Olivér. – Csattcsittcsett! – csattogta Doktor Nyisznyasz. Ühüm bácsi rápillantott. akár nincsen. Szárazföldi nyusziharang volt! – Csatt – helyeselt Doktor Nyisznyasz. A házakon büszke sárga feliratok virítanak: 16. Hogy Ühüm bácsi ilyen okos! Hát akkor a viszontlátásra – dünnyögte Bánatos Olivér. – Senki sem tudja. az is sűrűn nézegeti az óráját. és szabályos időközönként dudálnak egyet. Ő nagyon okos ember – bólintott Virág Viola. akár van indok a dudálásra. – Jól van. – Egyszer például kaptam egy kereskedőtől egy ritka. Bánatos Olivér egyik lábáról a másikra állt. – Aha – nyögte Viola. kocka alakú. Az autók mind ugyanolyan sebességgel hajtanak. – Trapiti. A házak között egyenes utcákon szürkeruhás emberek rohannak és sietnek erre meg arra. szürke házakat látunk mindenfelé. – Még nem ismer engem.FPCFromClipboardUntitled tátva maradt a szája. Aztán csend lett. Mindenki fontoskodó. Teljes lett a zavartság. – De holnap már veszek virágot. – Valószínűleg. Doktor Nyisznyasz is fényesebben csillogott a szokásosnál. ám a manó csak mosolygott. bizony látja. – Biztosan eltévedtél. De akkor is titokzatos ez az egész – jelentette ki Olivér. – És honnan költöztél hozzánk? – érdeklődött Virág Viola. hogy miféle virág. és nyomban megállapította. du dú.

pecsétekkel robog fel s alá. mert nem akadályozta meg a szökéseket! 45 – Na. majd nagyot kiáltva köszön. vezesse elém őket. Látszik. mindenki iratokkal. oldal . remélem. – Nekem is sürgős dolgom van! – kiált vissza egy másik. Nem érdemes neki viccet mesélni. maga eredményesebben fog dolgozni! – méricskélte az új Főrendőrfőnököt a Főfőtanácsos. Nagydarab. rohanok! – kiabálja az egyik hivatalnok. – Éljen! – morogja végre valaki az íróasztal mögül. – Jelentem. Már látjuk is. olyan. Főfőtanácsos úr! – Jól van. Az épület alsó szintjén nagy a nyüzsgés. Neki is szürke egyenruhája van és sárga nyakkendője. Tisztelettudóan megáll az iroda közepén. – Éljen a Főfőtanács! – kiáltja újra a szürke ruhás úriember. Főfőtanácsos úr. Roppant komoly és roppant felelősségteljes az ábrázata. hogy ő is nagyon sietett. – Éljen a Főfőtanács! Nem kap választ. Hát persze. és egy megtermett szürke öltönyös őr áll előtte. talán még akkor se. Főfőtanácsos úr! Mindent megteszek. kicsoda gubbaszt az asztal mögött. – Azért. A főfelső. hogy a Főfőtanács Főfőtanácsosa. kockaház. mintha almákat tartana a pofazacskója két oldalában.FPCFromClipboardUntitled FŐFŐTANÁCS FŐÉTTEREM! FŐFŐTANÁCS FŐMOZI! FŐFŐTANÁCS FŐPARANCSNOKSÁG! FŐFŐTANÁCS FŐPIAC! FŐFŐTANÁCS FŐTANÁCS! A Főfőtanács Főtanácsa is nagy ház. de úgy ám. Erősen liheg. 17. egy olyan figura. De most nem mosolyog. legfeljebb az őrségváltás után mosolyodna el kicsit. Csönd van az irodában. – Igyekszem. a régi hol van? Elaludt a mihaszna? Szabadságra ment? – Ki tetszett rúgni. – Jaj nekem! – tépi a haját egy főtitkárkisasszony. amikor senki se látja. az új Főrendőrfőnök! – Miért. Azon leszek. – Maga meg ki a főfene? – kérdezi a másikra meredve. Főfőtanácsos úr! – Ja vagy úgy. mint a cövek. És miért rúgtam ki azt a főszerencsétlent? – A gyalázatos. vagyis a főtizedik emeleten található a Főfőtanács Főfőtanácsosának főfő irodája. súlyos ember. – Már el is késtem! – Már viszem is a Főpecsétet! – lohol egy főpecséthordár. akire még egy üres gyufaskatulyát se nagyon bíznánk rá. és ha mosolyog. a fölháborító szökések miatt. Az iroda ajtaján éppen belép egy szürke ruhás úriember. 44 – Sietek. az arca ki van vörösödve. paksamétákkal. Főfőtanácsos úr! – hebegte az új Főrendőrfőnök.

A tortákat szállító sofőrt letartóztattuk. A Főfőtanácsos most a Főrendőrfőnökre meredt. – Jelentem. – És miért nem tartóztatta le őket? – Mert még csak tíz perce vagyok Főrendőrfőnök. Aztán kiabálni kezdett. és behajtott. s a kihallgatás során fényt derítettünk arra. – Mit csinált tíz percen át. khm. khm. – Igen. és várt. Főfőtanácsos úr. jelenteni tudok – hebegte a Főrendőrfőnök. Még mindig várt.FPCFromClipboardUntitled Itt egy kis csend következett. és a szemem elé mer kerülni?! Veszi a bátorságot és a nagy lúdtalpával meggyalázza az én főszent főhivatali főszobámat?! – kiabálta a Főfőtanácsos. – És mi lett a minyonokkal?! – Megették őket a szökevények. a rendőrfőnök pedig egyik lábáról a másikra állt. tudok. De már dagadt a halántékán az ér. Főfőtanácsos úr! A minyon be van tiltva! – hajolt meg a Főrendőrfőnök. Eltévesztette az útirányt. Főfőtanácsos úr? A Főfőtanácsos fölhorkantott. de arról nem volt szó. kérem szépen. mindazonáltal némi daccal a Főrendőrfőnök. hogy a Főfőtanács tortaszállító furgonja az őrzött területre tévedt. majd karját a háta mögött összefűzve járkálni kezdett. oldal . hogy tudok-e jelenteni. – Megállapítottuk. végül elordította magát: – Akkor meg miért nem jelent?! – Mert nem tetszett megparancsolni! Meg tetszett kérdezni. hogy így üvöltözzenek vele. Gondolkodott. mely ötven darab minyonból állott. Még nem szokott hozzá nyilván. hogy a 18. majd folytatta. mint egy dühös vadmalac. összesen négy személy szökött el! A legkövérebb személy egyedül bujkál. – Tíz perc magának nem elég? – csendesedett le a Főfőtanácsos. ott lerakta. hogy kell is jelentenem – hadarta kétségbeesetten. csak rövidlátó. uram. Megköszörülte a torkát. piskótafejű! Nem tartóztatta le őket. míg a három főből álló szökevény család az üldözés eredményeképpen szétvált. – Hogyhogy kiket?! A szökevényeket. hogy jelentsen. és én válaszoltam. – Micsoda könnyelműség! Ezennel a Főfővárosban betiltom a minyont! – kiáltotta a Főfőtanácsos olyan haraggal. A szökést nagyban elősegítette. – Jelenteni azért tud? – kérdezte gúnyosan a Főfőtanácsos. – Kiket. kérem – dünnyögte a másik vörös képpel. – Értettem. hogy nem áruló. maga… A Főrendőrfőnök nem hagyta befejezni a mondatot. he?! A körmét reszelgette?! – Tíz perc alatt értem fel önhöz. khm. – Akkor parancsolom. A szállítmányát. 46 Várt. Aztán észbe kapott. a főtizedik emeletre. Rossz a főlift. behajtott a Nagyon Szigorúan Őrzött Területre. hogy a fülei fölött lengedező hajpamacsok az égnek álltak. A Főfőtanácsos várakozóan bámult.

Főfőtanácsos úr? – Ugyan honnan tudnám?! – morogta kelletlenül a Főfőtanácsos. mint ő maga. Nyakon csípése órák kérdése. A legkövérebb személy valószínűleg a közelben bujkál. Tollat kapott elő. hogy nekem segítesz. – Miért ilyen magabiztos. oldal . velejéig gonosz tervüket meg is valósították. mint egy jól megtermett ember. Nagy. illetve a három főből álló szökevény család a minyonok elfogyasztása után kerültek olyan állapotba. szakácskötényben volt. felejteni! – suttogta aztán. és kiemelt belőle egy hatalmas fakanalat. mint a kígyó. és szürkével bekarikázta a városka területét. – Tetszik tudni. felejteni. mert a legjobb emberemet bíztam meg az üggyel. hogy arra gondoltak. Zakója belső zsebébe nyúlt. – Hamarosan. míg egy település alaprajzához érve meg nem állt: Kavicsvár volt az. A tekintete most elkomorult. a legfiatalabb szökevényé pedig Kavicsvár városkába. mint egy egércsapda! A Főrendőrfőnök közelebb hajolt. életében nem jelentett még ilyen hosszan. Egyelőre nem tudjuk. – Boleszláv főfelügyelő. A háromtagú családnak sikerült kijutni a városból. és ez csak álnév! – suttogta a Főrendőrfőnök. Úgy lehet. az én édes Birodalmam! – Felejteni. Jelentem. Azt még én sem tudom. melynek határában azonban a nyomok szétváltak. A Főfőtanácsos úgy ölelte a fakanalat. mi az igazi neve? – Az igazi neve… hm. Ilyen ravasz. szökniük kell a Nagyon Szigorúan Őrzött Területről. Aztán tekintete átsiklott egy nagy szürke foltra. Ujja elindult rajta. kapkodta a levegőt. – Azért uram. hogy velem vagy. – Ez az én titkom. Csöpögött orráról az izzadság. a Főfőtanácsos komoran megállt a falra függesztett térkép előtt. hogy hívják. – Miért. és kiemelt egy képet. Főfőtanácsos úr. – Hogyhogy csak álnév?! – morogta a Főfőtanácsos. Egy régi király fotográfiája volt. – Soha nem tudják meg a titkomat! – suttogta zaklatottan. – Nem kérdezte meg?! – Megkérdeztem. De Boleszláv főfelügyelő nem árulta el. nagy valószínűség szerint el sem hagyta imádott Főfővárosunkat. tetszik már érteni? Amikor a Főrendőrfőnök elhagyta a hivatali szobát. – És mikorra várhatom az eredményt? – kérdezte az orrát szívogatva a Főfőtanácsos. – Drága Varázs Fakanalam! Ugye segítesz nekem?! A Főükpapa is helyeselné! Milyen boldog lenne. lihegett. ez a szétválás miféle ravaszságot takar. Az idősebb pár lábnyomai a Lidércfény erdő felé vezettek. Ravasz. A Főrendőrfőnök pihegett. uram. Akkora volt a fakanál. 48 – Mert nem ez az igazi neve. szürke szekrényéhez lépett. és fakanalat tartott a 19. Okos. A szökés után az útjaik elváltak. ez az én drága titkom. ha tudná. elfordította a kulcsot. Főrendőrfőnök úr? – kérdezte gúnyosan a Főfőtanácsos. a király ült a trónján. mintha a szerelme lenne.FPCFromClipboardUntitled szerencsétlenségek összejátszása révén 47a legkövérebb szökevény személy.

– Neked. majd meglátod! 20. A Főfőtanácsos nagyot sóhajtott. – Nekem szólt az úr? – kérdezte zavartan. igen! 49 Nyögve emelte meg a fakanalat. – Szerintem jobban tennéd. őr! Főajtónálló! Jöjjön be! Némi idő után egy alak feje jelent meg az ajtónyílásban. és kulcsra zárta a szekrényajtót. de különös! – Menj ki. Vagyis nem egészen. és kavart vele. ha nem gonoszkodnál annyit. A Főfőtanácsos néhány pillanatig tűnődött. és behúzta maga után az ajtót. elmehet. amelyet szürke lepel fedett. Majd csodálkozva megvakarta a fejét. majd lerántotta a leplet. vakon csillogott. – Kipróbállak. Valami tükörféleség volt alatta. s írt vele egy jókora kört a levegőben. ám a tükör üvege fémesen.FPCFromClipboardUntitled kezében. mihaszna! – Na és mit akar?! – rázta meg a fejét az ajtónálló. minden lelket begyűjtetek! Parancsolom. kevergetek. és elkiáltotta magát: – Hé. – Megint valami rosszban töröd a fejed. – Ajtónálló! Befelé! – kiáltotta. Mert amíg a tükör előtt álló Főfőtanácsos minden tekintetben ellenszenves alak benyomását keltette. és várj! – parancsolta a Főfőtanácsos. Már jött is az ajtónálló. addig a tükörbéli kedvesen és megnyerően mosolygott. uram. hogy az ajtónállóm felejtsen el mindent! A háta mögé rejtette a fakanalat. végül megtorpant egy jókora keret előtt. Főfőtanácsos úr! – Tapasztalt valami különöset. A Főfőtanácsos újra megragadta az óriási fakanalat. – Ugyan honnan tudnám?! – bámult a fickó. de furcsa. hogy én ki vagyok? Most valahogy nem jut az eszembe. mintha egy hatalmas kondérban bablevest kevergetne. Közben maga elé mormogott. Ej. Aztán nyugodtan a szekrényhez lépett. hogy az ajtónállóm újra emlékezzen! – mormogta. – Kavargatok. de gonosz vagyok! – meredt rá a tükörképére a Főfőtanácsos. – Parancs. – Hú. és megjelent benne a Főfőtanácsos arca. elrakta a fakanalat. 50 – Jól van. oldal . – Igaz is. nekem így is jó – vonta meg a vállát az ajtónálló. ki vagyok én?! – kiáltott a Főfőtanácsos. ugye? – Főrosszban! – nevetett a Főfőtanácsos. Nem lesz jó vége a sok gonoszkodásnak. A Főfőtanácsos jóleső elégedettséggel járkált az irodájában. – Vagy én akarok valamit? – Hát nem tudod. ajtónálló? – Nem. aztán fölragyogott a képe. – Nagyon sajnálom – mondta erre a tükörképe. – Ha úgy tetszik gondolni. nem tetszik tudni. – Parancsolom. aztán lágy hullámzás támadt a felületén.

mi történt. hogy ühüm. ősz volt. és egy tábla függött az ajtón: ÜHÜM BÁCSI IRODÁJA Bánatos Olivér bekopogtatott. mert rájött. harapós kedvében volt. Az utcán szorgalmasan sepregettek a Pepe testvérek. Trapiti illedelmesen leült a sarokban. – Szeretnéd tudni. te levél a lapátba! – kiáltotta Pepe Pista is. Ühüm bácsi! – köszönt Olivér. – Jó napot. Amikor ez a polgármester erre gondolt. akit mélységes szomorúság fogott el. Ühüm bácsi? – érdeklődött Bánatos Olivér. Ühüm bácsi ráemelte gondterhelt tekintetét Olivérre. Benyitottak a nagy tölgyfaajtón. és közben szipogott. – Huss.FPCFromClipboardUntitled – Tudod te. hah! – kiáltotta dühöngve a Főfőtanácsos. Aki pedig mindent tud. Ühüm bácsi az asztala mögött üldögélt. és olyan szomorúság tükröződött a tekintetében. Ha nagyon szomorú egy polgármester. te levél a lapátba! – kiáltotta Pepe Géza. 21. fölborul a tintásüvege az asztalán. miféle hatalom birtokában vagyok?! – Van száz szürke kockaházad? – mosolygott a tükörbéli alak. majd vadul fölkacagva ráborította a keretre leplet. – Én ezt nem értem – mondta Olivér. Ühüm bácsi ilyenkor mindig azt mondta. aztán egymásra néztek és nagyot kacagtak. öt tintásüveg borult fel az asztalán. és három éve nem fütyülték el az „Édesanyám. – Huss. Azt is lehet mondani. amivel… – a Főfőtanácsos hirtelen észbe kapott. Bánatos Olivér és Trapiti már ott álltak a Polgármesteri hivatal előtt. – Nem tudom – mondta Ühüm bácsi. Volt egyszer egy szerencsétlen sorsú polgármester. Tintatengeren úsztak a fontos papírok. hogy 53megmozdult az asztalán a tintásüveg. 51 52 Mit nem tud Ühüm bácsi? Bánatos Olivér tehát úgy döntött. Volt dolguk elég. elviszi Trapitit Kavicsvár polgármesteri hivatalába Ühüm bácsihoz. hogy a tintásüvege föl akart borulni. és felballagtak a lépcsőn. Mint mondtuk. Szelíden megsimogatta a vadul billegő tintásüveget. – Fogsz te még engem irigyelni. mit kockaházak. és láthatóan nem volt fényes kedvében. Most azonban nem ezt mondta. – Á. – Ühüm – mondták odabent. mit nem tudsz. Kukta Gerozán! – vicsorogta a tükörképre. – Szabad kérdeznem. mi? – Mindig szerettél dicsekedni! – mondta a tükör. aki köztudottan a legokosabb Pépeember volt a városban. aztán Trapitire pillantott. hogy a városában egy éve nem főztek túrós derelyét. és figyelt. El lehet képzelni. amikkel mindig tele van egy polgármester asztala. Bánatos Olivér épp csak hogy oda tudott kapni Ühüm bácsi asztalához. Ez pedig különös fejlemény volt. és ravasz vigyorba torzult az ábrázata. hiszen Ühüm bácsi mindent tudott. ne lovagolj annyit!” című vidám dalocskát. és akkorát sóhajtott. oldal . két éve mákos gubát. – És ez csak a kezdet. Ühüm bácsi szobája az emeleten volt. – Nem tudom – szólt Ühüm bácsi. Mert minden polgármesternek van az asztalán legalább egy tintásüveg. annak van oka jókedvre. mit szürkeruhás hivatalnokok! Most olyan hatalom van a kezemben. a szerződések és a pecsétes levelek. amitől az megnyugodott.

a gesztenyefák és a hársfák. sétáltam a városban. – Emlékszel. – Azt nem tudom. amit nem tudok. és nagyot csuklott. hogy Károly professzor se tudta a megfejtést. – Hát persze. Meg télen is vidám. Egy dühös öregúr a színes kacsatollal díszített kalapját akarta a vitrinbe helyezni. hullanak a levelek. Ühüm bácsi! – csapta össze a kezét Bánatos Olivér. hogy micsoda! Ühüm bácsinak eszébe jutott. De te mégis könnyedén kitaláltad. hogy ne ugráljon az ágyon. – Hát te meg ki vagy?! – meredt vissza Trapitire. Mert ősszel mindig szomorúbb az ember. és nagyot kacagott. kedves Olivér. Bánatos Olivér csodálkozott. hanem az. ha ráborul a háromméteres hóember. így hát vettem a piacon egy huszonhárom centi hosszú sültkolbászt. hogy mit nem tudok. mi az. mondván. és fölháborodásukban el akarnak törni a rugók. – De mégis. Olivér. és ő ki tud mászni alóla.FPCFromClipboardUntitled Ühüm bácsi idegesen a fejéhez kapott. hogy a kacsatollas kalap a Trapiti. Jaj. de folyton az járt az eszemben. – Trapiti vagyok. De ma. azt bámulta. hogy: ITT LÁTHATÓ EGY TRAPITI! A városka lakói sokat vitatkoztak azon. Egy kalapos asszonyság a kislánykori szoknyácskáját akarta a vitrinbe rakatni. Ühüm bácsi. hogy nem tudom. Jóízűen megettem. Olyan furfangos kérdés volt. Sárga. és megszólalt. tényleg nagyon okos vagyok – bólogatott Ühüm bácsi –. Érted te ezt. a leghatározottabban jelentve ki. így van. hogy Trapiti. és elnéztem a fákat. Legalább azt tudnám. hiába vagyok én Ühüm bácsi. a polgármester. Szóval sétáltam. hogy néhány hete Holle mama az újságban talált egy nagyon ravasz találós kérdést. mert jajveszékel az ágy. hogy mossa meg a kezét. persze! Te vagy Trapiti. hogy az a Trapiti-féle egyenlet. és meghajolt. Ühüm bácsinak kikerekedett a szeme. és kint az utcán… De az asztalán egyszerre remegni kezdett a tintásüveg. mígnem alaposan megéheztem. Bánatos Olivér? – Nem értem – tárta szét tanácstalanul a karjait Olivér. és hatszor kellett elmondani. – Igen. oldal . így néz ki: 5 kutyaugatás + 3 macskanyávogás – 1 oroszlánbömbölés = 1 Trapiti 22. és kibámult az ablakon. amit nem tudsz. És ekkor Trapiti. ötször kellett megkérni. Amióta a manó nála lakott. egy valamit biztosan nem tudok! Majd’ elfelejtettem: a huszonhárom centi hosszú és négy centi széles kolbász után ittam egy nagy korsó málnaszörpöt. aki eddig illedelmesen gubbasztott a sarokban elhelyezett üldögélő-széken. kedves Olivér. barna és vörös kabátba öltöztek a platánok. vagyis ezen a szép 54őszi napon rájöttem. hogy van a városi múzeumban egy üres üvegvitrin. akiről senki se tudja. hogy ősz van. Ühüm bácsi! – emelkedett föl Trapiti. tavasszal pedig vidámabb. megköszörülte a torkát. Nem is az zavar. mi az. Tudod. hátha tudsz mindent! – mosolygott bátorítóan Olivér. hogy mégsem tudok mindent. kisfiam! – mondta. te nagyon okos vagy! – Jó. – Te vagy Trapiti?! – kérdezte elképedve Ühüm bácsi. és nagyot kiáltott. hogy nem tudok mindent. és bólintott. ettől kicsit elszomorodtam. viszont mégse tudok mindent. Ühüm bácsi. hogy Trapiti ilyen illedelmesen is tud viselkedni. Egy matemati56kaprofesszor pedig egy egyenletet akart a vitrinbe helyeztetni. Ühüm bácsi! 55 Ühüm bácsi szórakozottan Trapitira pillantott. hogy nem tudok mindent. mindent tudok. Nem is gondolta volna. – Hát ez az. – Akkor már két dolgot nem tudsz. és az van a vitrin alá írva. Eddig azt hittem. mit nem tudok. mindig négyszer kellett reggelihez hívni.

Nyugodtan ki lehet jelenteni. ha látsz az utcán egy kislányt. hogy maga az üres üvegvitrin a Trapiti. trapiti – kiáltozol keservesen. Vagy beleesel egy elfelejtett kútba. és ha egy üres vitrin üres vitrin. még csak az kellett volna. hogy Trapiti esetleg olyan trapitizést alkalmaz. hogy trapiti? – hüppög a kislány. hogy trapiti. és nem tudsz kimászni onnan. néha egészen veszélyes dolog volt a trapitizés. az is trapiti. ha fölmászol egy fára. hogy micsoda a Trapiti. és nem tudsz lejönni onnan. hogy a picike hangyapajtás hogyan cipeli a nálánál jóval nagyobb morzsát. s alattad zsiráfok. Vagy az is trapitizés. hm! – És mit tudsz te. aki azt mondta. Hm! Hm! Ez hát a Trapiti! Így néz ki egy Trapiti! Akkora. S különben is.FPCFromClipboardUntitled Nohát. hogy ő is rosszul gondolta. amibe mindjárt beleharapunk. De ebből még mindig nem következik. abból nem sült ki jó dolog. aki keservesen sír. csak úgy repkednek a copfjai. az is trapitizés. a tekintete csintalan. az orra tövében szeplők virítanak. – Persze. Trapitizés az is. mint egy kisgyerek. trapitizni sokféleképpen lehet. egy kicsit ember. az ingén félre van gombolva a gomb. hogy trapiti – bizonygatod. Bánatos Olivér nyugtalanul fészkelődött. amikor lemászik érted. sőt már nevet is. a nadrágja térdén jókora foltok éktelenkednek. Ühüm bácsi összevonta a szemöldökét. és a szeme se áll jól. mint egy túrós rétes. elefántok és csavaros szarvú antilopok legelésznek. Logikus. pántos nadrágja a bokáját verdesi. Vagy trapitizés. Mire ő elmosolyodik és visszabiccent magának. Ühüm bácsi most rájött. – Trapiti. hogy lehajolsz. és megkérdezed: – Trapiti? – Trapiti. – Na és megtanítasz? – dörmögte Ühüm bácsi. trapiti! – De biztos. mint az itteni gyerekek. 58 Szóval sokféleképpen lehetett trapitizni. a hóna alá csap. – Tudok trapitizni – mondta Trapiti. kicsi Trapiti? – kérdezte Ühüm bácsi megenyhülve. mire te megsimogatod a haját. Amikor Trapiti trapitizni 57kezdett. és bátorítóan rámosolyogsz: – Ugyan már. Trapiti már vele is kipróbálta a trapitizést. és azt mondod. trapiti – dünnyög a tűzoltóparancsnok. s azt figyeled. trapiti! – bömböli a kislány. mire a kislány elmosolyodik. és nagyon komolyan nézett a manóra. Afrika szavannái fölött szállsz egy óriási léggömbön. ami nem nyeri el 23. akkor az nem lehet Trapiti. ha azt mondod a szomszédnak reggel. Mert ugye egy üres vitrin az üres vitrin. és kimászik veled a kútból. körmei kissé koszosak. Ha lehunyod a szemed. vörös és borzas a haja. oldal . mire te odalépsz hozzá. mert a felnőttek derekáig ér. És mégse olyan egészen. és Bánatos Olivér egy kissé félve gondolt arra. – Trapiti. hogy egy ilyen rébusz legyen a Trapiti! Végül Ühüm bácsi érve győzedelmeskedett. Egy kicsit manó. záporoznak a könnyei. ami a te vajaskenyeredről hullott alá. És trapitizés az is.

a pajtásaira. kedves szobor. Vagy fogócskázni.FPCFromClipboardUntitled Ühüm bácsi tetszését. A férfiú erre se mondott semmit. mint a kenyereskocsi kereke. Így ültek ott. a városban. leemelt egy tiszta papírlapot Ühüm bácsi asztaláról. és a fejébe nyomta. a polgármesteri irodában: egy komoly. De a férfiú nem válaszolt. Hát rányújtotta a nyelvét. oldal . hárman. – Tulajdonképpen szép szobor. – Trapiti – mondta komolyan. Mire Trapiti azt mondta neki. 59 60 Kicsoda Trapiti? A következő napok azzal teltek. És nevettek. és nem is sejtette. mert rájött. hogy kinek az ablakát rúgta be labdával! De a manó csak a fejét rázta. mert az éhes manókat igenis el kell látni jó tanácsokkal. Olivér a fejéhez kapott. amely ide. Olivér úgy csodálkozott. akár egy kedves rendőrre vagy a kedvenc játékára? Emlékszik-e a házukra. tudom már. Csak annyit tudott. Ühüm bácsi koros ember volt. mint soha még. Jelentőségteljesen Ühüm bácsira bámult. És akkor Trapiti rettentően elszégyellte magát. hogy mi volt a kedvenc étele? De arra már biztosan emlékszik. hát persze. hogy a mosolygós férfiú egy szobor. és azt kérdezte tőle. hogy ez illetlenség. hogy zabkása. a szüleire. Aztán ő is elvett egy papírlapot az asztalról. mert neki is az a szobor 24. Ühüm bácsi megreszelte a torkát. és olyan ismerős. Azt se mondta. hogy mennyire igaza van. persze. hogy ihaj-csuhaj velemér. És erre mi történt? Erre az történt. és cserélgették a csákóikat. és néha úgy ropogott a dereka. Szóval egy kicsit megijedt Olivér. hümmögött kicsit. és a feje búbjára nyomta. – Alfréd Bökkelöki király szobra – mondta Trapiti. Állt egy férfiú előtt. A férfiú mosolygott tovább. mondta tűnődve. Ühüm bácsi és Trapiti várakozóan bámultak rá. És ő is a fejére illesztette. Fára akar mászni vele. például. Mintha valami mélységes álomból ébredt volna. hogy Bánatos Olivér mindenféle kérdéseket tett fel Trapitinek. ügyesen csákót hajtogatott belőle. és ugyancsak csákót hajtogatott belőle. csákós polgármester. Trapiti bevallotta. Emlékszik-e az útra. – Trapiti – mondta. Kavicsvárra vezette? Emlékszik-e a korábbi életéből valakire. egy csákós festőművész és egy csákós manó. és a szeme gyanúsan csillogott. ó. Ez érdekes. Ő is gyorsan csákót csinált. bottal járt. és kicsit boldogok voltak. Állt és rendületlenül mosolygott. De felesleges volt bármitől is tartania. a virágoskertjükre. hogy egyszerre csak itt volt. Azt se. hogy ekkor rettentően dühös lett. hol lehetne reggelizni. hogy 61semmi sem történt. – Melyik szobor volt az? – kérdezte nevetve Olivér. majd bólintott. az iskolájára? Emlékszik-e. mint aki csak mosolyogni tud. Trapiti illedelmesen meghajolt. gondolta meglepetten Bánatos Olivér.

Köztudott. Olivér meg Trapiti sokat sétáltak itt. bár. ahol Holle mama és Bánatos Olivér éltek jó szomszédságban. egy darabig egyedül kacag. Néhány házzal odébb az Első Legfontosabb Pityuka utca szelte keresztbe a 25. Itt Hektor Viktor tűzoltóparancsnok teljesített nélkülözhetetlen szolgálatot. Mindig büszke képet vágnak. Forgalmas utca volt ez. és padot keresünk. hupikék vagy narancssárga. Ha esett az eső. – Amit te röhögsz… khm. csakhamar a Polgármesteri Hivatal méltóságteljes épülete elé érkezünk. Továbbá megkérte Ühüm bácsit. hogy már maguktól nem is tudnak nevetni vagy mosolyogni. Talán mert mosolygós szobor volt. és az udvaroncokra mered. végül is ezért volt polgármester. amikor te akarod?! Menj csak vissza a nagynénikédhez borsót pucolni! A tűzoltóság mellett állt az iskola. És egyszerre csak ott állt a Minyon kapitány utca ötös számú háza előtt. ha jól belegondolunk. azt hiszed. A télapó mosolyog így a mesekönyvek lapjairól. és 64olyan jól érezte magát. már ha lehet ezt így mondani. mert jól tudjuk. mint egy temetőben. Ha tovább haladunk a forgalmas sétányon. és természetesen játszótérrel. függesszék föl a betöréseket és a tolvajlásokat. mások piros padon. És a többit már tudjuk. elámult azon. a városlakók védelmet találtak az árkádok vagy a boltocskák elé kifeszített ernyők alatt. – Hát ti meg mit röhögtök. Azoknak a tekintete még jegesebb és komorabb. a zsebeseket és a betörőket. hogy egy kedves szoborral van dolga. milyen színű. Az Alfréd Bökkelöki király sétányon volt a tűzoltóság. és az utca másik oldalán nyílt a Minyon kapitány utca. nevetsz – kapnak észbe –. aztán a templom. Aztán egy napon visszajött. hogy a királyok ritkán mosolyognak. amikor nagyon megütjük a lábunkat. felség! – Hát mi a lófülét nevettem én?! – kiált a király. Hajnal volt. de Ühüm bácsi alaposan rápirított. A szobrok meg pláne nem szoktak mosolyogni. kékre vagy pirosra voltak festve. Ezért másnapra Ühüm bácsi felállíttatott a Pepe testvérekkel néhány sárga padot is. hehe. A király erre váratlanul abbahagyja. de ő volt a megbízott rendőrfőnök is. Fennköltek. vannak emberek. annyira belekomolyodnak az uralkodásba. aki mindenen csodálkozott. 63 Kavicsvár leírása Alfréd Bökkelöki király sétánynak hívták Kavicsvár legnagyobb utcáját. – Hej. 62 Bökkelöki király szobra azonban kedvesen és szelíden mosolygott. mert egyáltalán nem kacagnivaló a dolog. hogy amíg vissza nem érkezik. teljesen mindegy. újra rendőrfőnök akart lenni. trafikkal és fényes kirakattal. végül felbátorodva hangosan kacagnak ők is. magasztosak. hogy levelet írt Ühüm bácsinak. és mintha mi sem történt volna. amelyben közölte: egyelőre nem jön vissza. aki csaknem mindent tudott a világról. – Azt nem tudjuk. semmirekellők?! – kiáltja a király. Egy kicsit félt. Hektor Viktor nemcsak a tűzesetekért és egyéb katasztrófákért felelt. Az utcán természetesen padok sorakoztak. Nem tudta. Vagy a király harsányan kacagni kezd valami apróságon. már csak a játszóterek miatt is. továbbindult. Egy napon Nocsak úr. Amikor Trapiti rájött.FPCFromClipboardUntitled tetszett a legjobban a városka szobrai közül. amióta a régi rendőrfőnök elutazott a nagynénijéhez nyaralni. ezért királyi bohócot alkalmaznak. hogy nem található a városban sárga színű pad. egy tekintélyes méretű pirostéglás ház. Csönd lesz a palotateremben. értesítse a tolvajokat. de nagyon nevetséges volt – hajbókolnak az udvaroncok. akik kék padon szeretnek ülni. hogy akkor vagy rendőrfőnök. hogy egy elhízott elefánt is átfért volna alatta. nem tudta. honnan jön. zöldre. hogy leülhessünk. mígnem az udvaroncok zavartan követni kezdik. akkora kapuja volt. oldal . Szóval az uralkodók hadilábon állnak a nevetéssel. sok redőnyös bolttal. még fennköltebb. hihi. egyedül érezte magát. Innen irányította a város életét Ühüm bácsi. hová megy.

Mindegy mit csináltak. zöldre pedig a kapuja.FPCFromClipboardUntitled sétányt. Egy nagy történelmi festményen egy bizurr-mizurr csatajelenetet is láthattak a látogatók. szúnyogriasztóm. hogy trapitit – bólogatott továbbra is szórakozottan Károly professzor. igen. A bizurr-mizurrok előszeretettel festették és rajzolták le a macskáikat. például El65ső Legfontosabb Pityuka bizurr-mizurr uralkodó királyi hálósipkáját. Ide azok a múzeumlátogatók jártak. Kétszázötvenharmadik Nagyságos Emil király néhány használati tárgya is ki volt állítva. fekete és cirmos kavicsot egyaránt. MINYON KAPITÁNY TÚRÓKRÉMTORTÁT VET. hogy a bizurr-mizurrok hagyományosan nagy kavicsgyűjtők voltak. a bolt előtt zöldséges stand is volt. Így oldották meg a városban. nézték magukat. A túloldalon látszott Kelemen Aranka vegyeskereskedése. almák. elvicsorodtak. fogpiszkálóm. – Ó. 26. A városka múzeuma csinos kis épület volt. Kázmér úr hadiszállása. mert nagyon szerette volna. ahogy még jó néhány műalkotás a múzeum termeiben. hogy: ITT LÁTHATÓ EGY TRAPITI! Ha valaki ellátogatott a múzeumba. konzervnyitóm. A múzeum előcsarnokának falán ősrégi rajzok is függtek. – Kérek húsz deka trapitit – dünnyögte szórakozottan. – Van friss májasom. Lehajoltak ők mindenfajta kavicsért. amire akart. A szomszédban a kedves Virág Viola árulta a virágokat. Fölötte a tájékoztatás annak. amivel a húslevest. bajuszkötőjét és nagykanalát. ami alá sokáig az volt írva. Aranka. 66 Volt a múzeumban egy üres szoba. aki nem tudná: E település lakói az elődök. az ő gyűjteményét helyezték el a legnagyobb tárló üvege alatt. mert ő kezdte gyűjteni az elődök használati tárgyait. Terebélyes lombozatú gesztenyefák magasodtak a múzeum előtt elterülő kicsiny téren. juhtúróm. akkor arra gondolt. és megállt az üres vitrin előtt. Volt a múzeumban egy üres üvegvitrin is. Majd a Városi Múzeum következett. professzor úr. nevettek. és elmosolyodott. patakparti. útmenti vagy víz alatti kavicsért. például hogy: MINYON KAPITÁNY DOBOSTORTÁT DOB. kérjen bármit! – hadarta Kelemen Aranka. úgyis azt látták. Ez a festmény Bánatos Olivér műve volt. a karalábélevest és a borsólevest kanalazta. mindenféle ládákban körték. mint horpadt-göcsörtöset. csak tükör borította ennek a szobának a falát. mert egy cédulát nézegetett éppen. – Trappistát – bólintott a boltoskisasszony. kolbászom. ha vásárol nála valamit Károly professzor. kidüllesztették a mellüket. akik különben utáltak múzeumba menni. MINYON KAPITÁNY FRANCIAKRÉMEST HAJÍT. napsárgára festve. oldal . A helytörténeti szoba eligazító fölirata szerint köztudott. Ebben a múzeumban mindenféle történelmi tárgyakat tekinthettek meg az érdeklődők és az unatkozók. komoly képet vágtak vagy grimaszoltak. szorongattak a markukban tenyérbe simulót ugyanúgy. így a soha nem használt messzelátója. barna. a híres kavicsgyűjtő bizurr-mizurrok iránti tiszteletből nevezték el városukat Kavicsvárnak. Károly professzor néha eltévesztette a dolgot. amire kíváncsiak voltak: saját magukat. A múzeumot Malvin királynőről nevezték el. banánok és zöldségek várták a vevőket. Külön üvegvitrinben őrizték Virág Viola gyönyörű virágcsokrát. zsebre vágtak rózsaszín. A termek falain rajzok függtek Minyon kapitány életének érdekesebb eseményeiről. A legszebbeket még Malvin királynő válogatta össze. szürke. csóválták a fejüket. amikor betévedt Kelemen Arankához. Ezek az emberek beléptek a szobába. hogy a Trapitiről mindenkinek valami más jutott az eszébe. hát persze.

megérkezett a városkába. és börtönbe zárnák! Vagy a macskák farka is egyforma hosszú lenne. találkozhattak Veszelka Trubadúrral. hiába viselkedett úgy. hogy a nagymamáknak parancsba adnák: csakis egyforma gombócokból állhat a túrógombóc-vacsora. ott nyüzsögtek a múzeum vagy Minyon kapitány szobra előtt. Másikat rakott a helyébe. DE MÁR NEM TRAPITI. És amikor Pista pihent. mert Ühüm bácsi megtanította. nem kapott csak egy csomag cukrot. Trapiti újabban már Virág Violával is trapitizett. A hős éppen egy hatalmas minyont lendített a képzeletbeli ellenség felé. Tudjuk. hogy egyszer befalt egy egész bizurr-mizurr lakodalmat?! A Harmadik Alfréd Bökkelöki sétány nem sokkal a múzeum épülete után torkollott a Kétszázötvenharmadik Nagyságos Emil térre. a legfélelmetesebb bizurr-mizurr szörnyeteg rémtetteiről tudósítottak. A huszonhárom centis palacsintát elkoboznák. vörösfenyőivel és bukszusaival a környék legszebb tere volt. Ha pedig hétágra sütött a nap. Ha a turistáknak szerencséjük volt. jöttek busszal és autókkal. egy délceg kapitány szobra. Ühüm néni is megtanult. Azért a városka ünnepeire mindig eljött. Veszelka Trubadúr sok érdekes történetet és hírt hozott Kavicsvárra. azon heverészett pipázgatva. oldal . amikor. Amikor Pista kapált. mert a felhőutazók szeszélyes emberek. Sajnos hidegebbre fordult az idő. s kánikulában pihegtek a növények. Géza is pihent. amelyek Dregdalon Billi. AKI TRAPITI! MINDENKI AZT KÉPZEL IDE. EBBE A VITRINBE A MÚLTJÁBÓL. jobbról balra. se kevesebb. ha annyit mondunk. Pista gereblyézett. – Kedves Aranka. 68 Kavicsvárt kedvelték a turisták is. meg a 27. Bár előfordult. MÁR VAN VALAKI. Kázmér úr levette a „trapiti”-feliratot az üvegvitrinről. s egy szökőkútból tíz sugár tört az ég felé. – Reggeli. aztán balról előre. Trapiti ilyenkor ült az ablaknál. S ha nem esett. rumos teát kaptak. 69 Picike Ferike fölmászik Kavicsvár legnagyobb fájára. tízórai. és egyáltalán nem hajlandó lejönni onnan Nagyon helyénvaló. mint egy felnőtt. Gyakran esett. az utcákat köd borította. és a kutyáké ugyanúgy kunkorodna. trapitizni már Ühüm bácsi is tudott. ki tudja. és nagyokat sóhajtott.FPCFromClipboardUntitled 67 Aztán amikor Trapiti megérkezett a városba. Olykor betoppant Kelemen Arankához. Ez leginkább a csipcsipcsókázáshoz hasonlított. aki egy felhőn lakott. Trapiti?! – csodálkozott Kelemen Aranka. vele találkozott Trapiti. azóta a felesége. Géza gereblyézett. Hogy miket csinált Dregdalon Billi? Elég. egy milliméterrel se többnek. De hiába vágott komoly képet. amely hatalmas platánjaival. kérek szépen öt zacskó savanyú cukrot! – Minek neked öt zacskó cukor. Hát képes lenne egy nagymama a túrógombócokat így elkészíteni?! Bizony nem! Vagy minden palacsintának huszonkét centiméter hosszúnak kellene lenni. ebéd. mert a Nemzetközi Tökfőzelék Bizottság jóvoltából Holle mama a legfontosabb útikönyvekbe is bekerült. AMIT AKAR! A múzeumban külön polcokon tartották azokat a könyveket. A tér jobb oldalán remekbeszabott emlékmű magasodott. A tér virágait a Pepe testvérek gondozták. hogy hetekig nem látták. egyetlen hangyapipiskedéssel se több. Amikor Géza kapált. Gyakran álltak turistabuszok Holle mama háza előtt is. Ühüm néni hozott a testvéreknek jeges limonádét. mindegyik négy méter tizennégy centi. Hát persze hogy ő volt Minyon kapitány! A tér másik oldalán Bökkelöki király mosolygós szobra állt. és a fák is egyforma magasak lennének. hogy nem vagyunk egyformák. Képzeljük csak el. Ha hideg volt. EZ EGY ÜRES VITRIN. Rendszeresen látogatták. uzsonna. vacsora. se kevesebbnek. honnan. ez pontosan öt csomag – magyarázta Trapiti. Sőt. A tér közepén virágágyás tündökölt. pontosabban mindig másik felhőn érkezett a városka fölé. Ühüm néni kötött Trapitinek pulóvert is. így utazgatott a világban.

ott. Amikor fütyörészve végigballagott az utcán. Nem történt vele baleset. Ezen a késő őszi napon Picike Ferike elindult a munkába. akik ilyen egyformaságot akartak a többiekre ráerőltetni. Picike Ferike útközben gondolt egyet. és a városi kéményseprőknél dolgozik. amikor összegyűltek a fa alatt. akivel nem sikerült barátságot kötnünk. és még inkább hozzátapadt a veszélyesen ingadozó 28. annál inkább. Mert például az almafára. a távolabbi utcát. Hatalmas tölgyfa volt. a messzeséget. amaz égimeszelő. A neve is jelzi ezt a tényt. hallod. ha másnap levelet kapna. ám azt a levelet Dregdalon Billi. emez szebb. – Mit csinálsz. borzasztó volt még nézni is. egyelőre nem sikerült nekik ez az ostobaság! Na de az ördög. Egy: Falánkságból mászunk föl a fára. 71 72 Három: Kíváncsiságból. Nyomban a fa tövébe támasztották szemetestaligájukat. Öt: Szomorúságból mászunk föl egy fára. elég is ebből a borzalomból! Pedig akadtak már olyan emberek a világon. brrr. igen. ahol minden reggel megbeszélik a kéményseprők. Egyszer Nocsak úr azt kívánta.FPCFromClipboardUntitled lakóházak. de erről majd később. – Gyere le. Bezzeg amikor megérik a gyümölcs. brrr. illetve igen. Négy: Olyan idegen kutyával találkozunk. aztán vissza. hallod. nyilván valamelyik bizurr-mizurr kertész ültette évszázadokkal ezelőtt. nem alszik. ennek több foga van. hogy az egyik ember okosabb. nem is kevesen. és fölmászott a városka legmagasabb fájára. Azért emlegetjük a lyukas zoknikat. ahogy mondani szokták. Az egész eszmefut70tatásból az következik. mert a lyukak se voltak egyformák soha. az iskolák és a templomok. Picike Ferike rázta a fejét. mint a másik. Hála az összes lyukas zokninak. Kettő: Kalandvágyból. ha nincs már rajta alma. – Mit csinálsz. Picike Ferike? – kiáltotta Pepe Géza. körte vagy cseresznye. Vajon mi célból mászott fel a fára Picike Ferike? A fáramászásnak öt indokát ismerik a természettudósok. a rendőrök is egyformák lennének. Nocsak úr levelet kapott. Picike Ferike? – kiáltotta Pepe Pista is. csavartak rajta egyet oda. hát igen. egyforma gyerekek ülnének az egyforma iskolapadokban. – Gyere le. A fiatalembert Picike Ferikének hívják. igen öreg fa. Csak himbálódzott. A Pepe testvérek vették észre a legvékonyabb ágon veszedelmesen himbálódzó Picike Ferikét. és így is lett. annak kevesebb haja. a körtefára vagy a cseresznyefára soha nem mászunk föl. Picike Ferike! – kiáltotta Pepe Géza is. látni akarjuk a szomszéd kertjét. mert meg akarjuk nézni a galambfiókákat. és kívántak valami fontosat. s ott. A magasban akarunk lenni. és nem érkezett meg a kéményseprők irodájába. Picike Ferike! – kiáltotta Pepe Pista. az a fiatalember az Alfréd Bökkelöki sétányon bandukolva bizony meglehetősen kisnövésű. mert ez volt a szokás. milyen jó lenne. ezt persze akkor még a városka lakói nem tudhatták. oldal . az emberek megfogták a legnagyobb gombjukat. Picike Ferike nem felelt. Picike Ferike bánatában kapaszkodott föl a hatalmas tölgyfára. melyik kéményt kell kikotorni. a rettenetes szörnyeteg írta. Nos.

FPCFromClipboardUntitled
ághoz.
– Picike Ferike nem akar lejönni – mondták egyszerre
gondterhelt képet vágtak. Máris a helyszínen termett
tűzoltóparancsnok, aki mindig gyorsan megérezte, hol
tűzoltósisakja. A szemét árnyékolva pillantott föl a

a Pepe testvérek, és
Hektor Viktor
történt baj. Ragyogott a
magasba.

– Nem akarjuk kivágni a fát! – kiáltotta Hektor Viktor, aki tűzoltás híján a
városka fáival is foglalkozott, nyesegette az ágakat, csinos madáretetőket
helyezett a lombok közé, a beteg ágakat letördelte. Picike Ferike mintha meg se
hallotta volna, hogy szóltak hozzá. Csakhamar tömeg gyűlt össze a vastag derekú
fa alatt, még az utca túloldalán is ácsorogtak. 73Az asszonyságok sopánkodtak, a
fejüket ingatták rémüldözve, a bácsik meg a bajuszuk végét rágcsálták
idegességükben. Bozontos kiskutya ugatott, hiába csitította gazdája, egy
kétségbeesett kislány.
– Nem megyek le, Mókás! – kiáltott a magasból Picike Ferike. Mire Mókás is
abbahagyta a csaholást, és csak a farkát csóválta. Végül Károly professzor is
megérkezett. Ő vágta a legkomolyabb képet valamennyi bámészkodó közül. Károly
professzor nemhiába volt professzor, rengeteg cédulát tartott a zsebeiben. A
cédula egyik oldalára kérdés volt írva, a másikra pedig a válasz. Károly
professzor megállapította a tényállást, és nem sokat teketóriázott. Már elő is
húzott egy papírszeletet. Fennhangon olvasta föl a kérdést.
– Hány palacsintát tudnak megenni a gyerekek?
– Ötöt! – kiáltotta a kislány, mire Mókás újra csaholni kezdett.
– Tízet! – kiáltotta az utca másik oldaláról egy kisfiú.
Károly professzor nagy szemeket meresztett, majd bosszúsan dörmögött.
– Ez itt most nem jó kérdés.
Elrakta a cédulát, s már húzta is elő a következőt. Aha! Az volt az igazi
cédula!
– Mihez kezdünk, ha valaki fölmászik a fára, és nem akar lejönni? – kérdezte
Károly professzor és a mutatóujját magasba emelve már mondta is a választ.
– Utánamászunk és lehozzuk!
Károly professzor föltekintett a lombok közé. Emelte a fejét, emelte, még mindig
emelte, még mindig, és nem emelte tovább. Szinte belefájdult a nyaka. Picike
Ferike 74olyan magasan volt, hogy alig látszott. Utánamászni képtelenségnek
tetszett. Hektor Viktor tűzoltóparancsnok is zavartan vakargatta a homlokát:
legnagyobb sajnálatára, de nincsen olyan hosszú tűzoltólétrája, amivel Picike
Ferikét elérhetné. Károly professzor bólintott, és újabb cédulát húzott elő.
– Mit teszünk akkor, ha nem lehet utánamászni annak, aki felmászott a
legmagasabb fára?
Megfordította a cédulát, és elolvasta a választ.
– Megkérdezzük, miért mászott fel a legmagasabb fára.
– Aha – bólintott Károly professzor, elrakta a cédulát.
– Picike Ferike, miért másztál föl a legmagasabb fára? – kiáltotta a magasságot
fürkészve.
– Bánatomban! – jött a válasz.
– Bánatában mászott a fára Picike Ferike! – csóválta a fejét Pepe Pista.
– Bánatában mászott a fára Picike Ferike! – csóválta a fejét Pepe Géza is.
A tömeg fölmorajlott, hm, hm, nahát, ilyet. Miféle bánat lehet az, hogy valaki
29. oldal

FPCFromClipboardUntitled
még az életét is kockára teszi?! Becsapták, rászedték, meglopták Picike Ferikét?
Valaki kigúnyolta?
– Megvan a kéményseprő seprűd, Ferike? – kiabálta Hektor Viktor.
– Megvan – jött a válasz.
– Reggeliztél, Picike Ferike? – kérdezte Kelemen Aranka.
– Három lágy tojást! – jött megint a válasz.
– Nem kaptál tavaly városi kitüntetést? – kiáltotta Ühüm bácsi is.
– De kaptam! – hüppögött Picike Ferike.
75
– Gyere le, Picike Ferike, veszek neked ötgombócos málnafagyit! – zengett fel
Hektor Viktor baritonja. Mindenki tudta róla, hogy operaénekes is lehetett
volna, ha az akar lenni, de ő inkább a tűzoltóparancsnokságot választotta.
– Nem kell a málnafagyi! Csokoládéfagyi se kell! Semmi sem kell! – kiáltotta
Picike Ferike, s vészesen himbálózni kezdett. Úgy tetszett, a következő
pillanatban lepottyan.
– Jól van – bólintott Károly professzor –, most azt kérdezem, miért lettél
bánatos, Picike Ferike?
– Mert kicsi vagyok, mert én vagyok a legkisebb! – sírt Picike Ferike odafent.
– Micsoda dráma, micsoda tragédia! – kiáltotta Babéros Néró, aki a városka
költője volt, nyomban elővette a füzetét, leült a fa tövébe, és verset kezdett
írni az eseményről, amit pedig már nem is látott, hiszen éppen írt róla.
– Tényleg ő a városban a legkisebb – bólintott Pepe Pista.
– Tényleg ő a városban a legkisebb – bólintott Pepe Géza is.
Mit lehet ilyenkor tenni? Károly professzor elgondolkodott. Csalogassák le a
fáról Picike Ferikét Holle mama tökfőzelékével? A málnafagyi se kellett neki.
Csináltassanak neki magas talpú cipőt? Kitöri a bokáját. Vagy rázzák meg a fát,
hogy lepottyanjon az ölükbe? Amilyen makacs Picike Ferike, megint visszamászna.
A lényeg az, hogy Picike Ferike volt Kavicsváron a legkisebb, és nem akart a
legkisebb lenni. Nehéz helyzet. Válságos helyzet, azt is lehet mondani! Most
lenne jó, ha megérkezne Veszelka Trubadúr. De úgy látszik, a felhőutazó most
másfelé barangol. Ebben a pillanatban Károly professzornak fölragyogott a szeme,
a haja égnek meredt, majd pedig hatalmasat kiáltott.
76
– Bánatos Olivééééér!
– Itt állok melletted – mondta halkan Bánatos Olivér, és a mutatóujjával
megrezegtette a fülét, amely bedugult a kiáltástól.
– Ja, igen, hát persze, khm – köszörülte a torkát Károly professzor.
Mindenki Trapitire meredt. A manón pántos kockás nadrág volt, fehér ingecske,
dzseki, és a lábán viseltes tornacipő. Komoly képet vágott, nyilván ő is a
megoldáson tűnődött. S ahogy a város lakói bámulták őt, lassan derengeni
kezdett, hát persze, ő, ez a kis furcsa fickó, Trapiti a megoldás, ő a kulcsa
ennek a súlyos problémának.
– Picike Ferike, gyere le, mássz le azonnal, nem te vagy a legkisebb! –
kiáltozták az emberek.
– Hát ki a legkisebb? – kiáltott vissza Picike Ferike.
– A Trapiti, a Trapiti! – bömbölte Hektor Viktor.
30. oldal

FPCFromClipboardUntitled
Néhány perc múlva Picike Ferike lehuppant a földre. Gyanakodva bámulta Trapitit,
aki egy arasznyival valóban kisebb volt nála.
– De te még kisgyerek vagy – mondta aztán, s mintha rászedték volna,
elfintorodott.
– Lehet, de én tudok trapitizni!
– Komolyan? – mustrálta a manót gyanakodva Picike Ferike.
– Hát persze.
Ebben a pillanatban Hektor Viktor tűzoltóparancsnok felemelte a jobb karját,
mint egy masiniszta, és belefújt a sípjába. Csönd lett.
– Most pedig – bömbölte mély, operaénekesi hangján Hektor Viktor –, Picike,
városunk egyik legkiválóbb ké77ményseprője ígéretet tesz arra, hogy bánatában
többé nem mászik föl a fára.
Picike Ferike mogorván bámult maga elé.
– Jól van, megígérem – dünnyögte végül.
– Áll az egyezség! – kiáltotta Hektor Viktor, és újra a sípjába fújt. Majd
feljegyezte a Városi Katasztrófa Könyvbe az eseményt. Picike Ferike csodálkozva
bámulta Trapitit.
– Akkor most te mászol föl a fára? – kérdezte, aztán komolyan bólintva
hozzátette: – Nagyon veszélyes. És borzasztóan félelmetes. Én is féltem.
– Nem mászok föl a fára, Picike Ferike – válaszolt Trapiti.
– Félsz te is?
– Én szeretek kicsi lenni! – jelentette ki a manó, azzal kézen fogta Bánatos
Olivért, és húzni kezdte a fagylaltos kocsi felé. Félúton aztán visszanézett. –
Ha nagy lennék, az én dolgom volna, hogy fagyit vegyek Olivérnek. Így viszont ő
vesz nekem. Meg neked is. Na, nem jössz, Picike Ferike? Gyere, megtanítalak
trapitizni is.
Tettek néhány lépést, amikor Babéros Néró hangját hallották meg.
A tömeg már föloszlott, a költő egyedül állt a fa alatt.
Egészen kétségbe volt esve.
– Hát senki se hallgatja meg a költeményemet?!
78
Mit csinálnak a művészek? Mivel foglalkozik Bánatos Olivér?
Bánatos Olivér művész volt.
Ha valaki művész, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy égnek áll a haja, mint az
őrült zongoristáknak, vagy hogy mindig verseket szaval baráti társaságban, mint
a főszínész. No és a költők?! A városka költőjét Babéros Nérónak hívták. Ha
Babéros Néró írt egy verset, nyomban keresett valakit, hogy hallgassa meg.
Berohant a boltba, és odalépett Ühüm bácsihoz, aki májashurkát vásárolt éppen,
és elszavalta neki az öt hóvirágról szóló költeményét.
– Szép verset írtam? – kérdezte izgatottan.
– Ühüm, nagyon szépet, ühüm – bólintott Ühüm bácsi, és óvatosan a májashurkára
sandított.
– De tényleg szép? Nem csak úgy mondod, Ühüm bácsi?!
– Ó, ilyen szép verset még nem is hallottam – bólogatott hevesen Ühüm bácsi, és
közben odaszólt Kelemen Arankának. – Csípős paprikáskolbásza nincs, Aranka
31. oldal

tojást. miért. Az énekesnő sétált az utcán. hogy lefessék. melyikük írta a szebbeket. Bilincset szerelgetett az egyik. 79 Babéros Néró családja híres poétacsalád volt. gurba vonal. borultak a kasok. némelyik festő évente egyszer lefesti szeretett feleségét. – Zavarják el a költőket. – Parancs. és nagyokat sóhajtott. csak virágokat. amikor megláttak egy gyönyörű énekesnőt. összeverekedtek a piacon a zöldséges standok mellett. hogy a rendőrök eldöntsék. hepp. sejthető. szaggatott vonal. de aztán mégis ki kellett engedni őket. girbe vonal. és egész jól megélnek a dologból. a másik festő képén az énekesnő pöttyös 32. Ismerünk egy festőt. A rendőrfőnök hüppögött. – Én nem bírok el ekkora katarzist! Vannak csöndes művészek is. aztán csapot-papot hátrahagyva a műtermükbe rohantak. a kutyáját vagy a nagymamáját. tulajdonképpen ez a rögeszméje. brühühühü! – zokogott föl a rendőrfőnök. mert ezek a festők csak vonalakat vagy csak pöttyöket. viszont meghatódtak a szép soroktól és a szomorú gondolatoktól. szertegurultak a dinnyehalmok. és kijavítom! – Holnap jön a paprikáskolbász. hahaha. te mocsok! Paradicsomot. Viszont egy ideje nem festett mást. Az egyik festő képén az énekesnő egy kémény előtt énekelt. ferde vonal. és énekelt. hogy én festettem két egyforma kéményt?! – kiáltotta a festő. Más festők nem is úgy festenek. ahogy az iskolában tanulják a rajzolást a gyerekek. ásító gyerekeket. igazi festőművész. hogy én már nyolcszázötvenhárom kéményt festettem meg! – kiáltotta kivörösödő képpel. A másik gumibotokat fényesített. mindketten hírneves. mert mind a kettő szavalni kezdte a verseit a rendőrségi fogdában. hoppá! – Azt hiszed. Ühüm bácsi – mosolygott Kelemen Aranka. és az asztalra borult. uram! – futott máris az őrmester. aki minden képére ráfest egy kéményt.FPCFromClipboardUntitled drága? – Jaj. szomorúbbnál szomorúbb verseket. hüpp. – Vedd tudomásul. akik mindenféle dolgokat festenek. egy másik festővel. – Őrmester! – kiáltott végül a rendőrfőnök. s közben törölgette a szemét. A barátja lenézően kacagott. ilyenek például a festők. vörös volt a szeme a sok dörzsölgetéstől. okleveles költők. te piszok! – kiáltotta az egyik nagybácsi. A rendőrök persze nem tudták eldönteni. hogy kottát tartott a kezében. krikszkrakszokat festenek a vászonra. – Nem igaz! Az én verseim a szebbek. – Én írtam szebb verset. akkor ez szebb. és onnan lehetett tudni. egyre nehezebb és nehezebb lett a lelkük. káposztát hajigáltak egymáshoz! Lett is ribillió. trombitált a zsebkendőjébe. A festők megbűvölve meredtek az énekesnőre. végül sírni kezdtek. az eget. hogy énekesnő. egérfogót vagy úszógumipumpát. Bánatos Olivér is festő volt. házakat. Ühüm bácsi?! Rohanok máris. s közben a boltból kirohanó Babéros Néró után nézett. 80 Vannak festők. És mindegyiken más a minta! Az egyiken kicsi pötty. Egyszer két különösen tehetséges nagybácsija. Egyszer összeveszett a barátjával. egy megtermett kofa fejjel zuhant a káposztáshordóba! Letartóztatták a két nagybácsi-költőt botrányokozás miatt. a másikon nagy pötty. – Ugyan kérlek! A te nyolcszázvalahány vacak kormos kéményed! Az is valami? Haha! Én már vagy ezerötszáz teásbögrét lefestettem. mint az öt jégcsapról szóló költeményem?! Akkor az öt jégcsapról szóló költeményem nem is tetszett. hullámos vonal. és már-már ölre mentek. oldal .

FPCFromClipboardUntitled
bögrét tartott a kezében.
Tudunk továbbá egy nagyon híres történetről, még a művészeti albumokban is
megemlékeznek róla. Úgy nevezik, hogy a:
81
FEJJEL LEFELÉ MŰVÉSZETI ESET
Egyszer egy festő elküldte a képeit egy galériának, hogy állítsák ki azokat, és
így is lett. A festő külföldről jött haza, és már az első újságban azt olvasta,
hogy óriási siker a kiállítás, hosszú sorok kígyóznak a galéria előtt, mindenki
az ő fantasztikus, gyönyörű, szenzációs képeit akarja megcsodálni. A festő
rohant a galériába, izgatottan átfurakodott a tömegen, és amikor a terembe
lépett, az égnek állt a haja a döbbenettől. Az összes képét fejjel lefelé
akasztották a falakra! A festő tombolt, és nyomban megfordíttatta a
festményeket. Fenyegetőzött, hogy bepereli a galériát. Csakhogy ezután mi
történt?! Többé a kutya se volt kíváncsi a képekre. Elmaradtak a látogatók,
végül senki se jött. A festő csalódottan ült az üres kiállítóteremben, aztán
fölsóhajtott, és a legközelebbi képhez lépett. Bámulta egy kicsit, aztán
megfordította. Így tett a többivel is, sorban az összes képet fejre állította.
Másnap újra tömeg tolongott a kiállításon.
Sajnos, a festők néha sokat nélkülöznek. Egész életükben csak festenek,
reggeltől estig festenek, néha kiállítják a képeiket, de azok nem kellenek a
kutyának se. Nem tetszenek a festmények a kényes ízlésű embereknek, egyáltalán
nem. Állnak előttük, finnyáskodnak, a szájukat húzogatják, és azt kérdezik
egymástól:
– Vilma, drágám, ez mit jelent szerinted?
– Nem tudom, Dezső – mondja Vilma, és megvonja a vállát.
A festők élete nehéz.
Bánatos Olivér újabban csak virágot festett. Néhány korábbi képét megvásárolta a
múzeum. Ezek főként történelmi tárgyú képek voltak, csoportkép a kalaposok
népéről, 82egy bizurr-mizurr csata nagyszabású festménye, vagy
Kétszázötvenharmadik Nagyságos Emil uralkodásának egyik drámai pillanata, amikor
a király mereven ül a finomságokkal megrakott ebédlőasztalnál, közben az orráig
csúszik a bizurr-mizurr királyi korona. Nagyon szép és fontos festmények voltak,
még a kritikusok is dicsérték őket.
Bánatos Olivér néhány hónapja betévedt Virág Viola boltjába, és azóta jószerivel
mindennap elment hozzá. Egyszer úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna, ő
mégis elsietett a virágboltba. Hiába ugrált át a pocsolyákon rohanva, olyan
vizes lett, mint aki ruhában tusolt. Állt a virágbolt közepén, a cipője körül
nagy tócsa növekedett.
– Azt hiszem, esik – mondta zavartan.
– Szeretem az esőt – köhécselt Virág Viola.
– Én is – bólintott Olivér.
– Viszont a napsütés is milyen szép – mondta Viola.
– Igen, különösen hajnalban – nyögte Olivér.
– Ó, hát te is korán kelsz, Olivér?!
– Az igazat megvallva nem mindig – szabadkozott a festő, majd kiválasztotta a
rózsaszálat, a tulipánt vagy a hóvirágcsokrot, s zavartan távozott. Nem az volt
a baj, hogy Bánatos Olivér eljárt Violához. A baj az volt, hogy az első
találkozás óta a festő csak virágokat festett. S a dolgok nem igazán változtak
Trapiti titokzatos fölbukkanásával sem. Egyáltalán nem! Bánatos Olivér, ahogy
szokta, fölvette a zakóját, kicsit megkefélte, meghúzogatta az ujját, majd
köhécselve, meg-megállva elsétált a virágbolthoz. Útközben meglepte Trapitit egy
sóspereccel vagy egy fagyival. A virágbolt előtt nagy levegőt vett, és belépett
33. oldal

FPCFromClipboardUntitled
az ajtón.
– Jó napot kívánok, khm – köhécselt.
83
– Jó napot kívánok, khm – köhécselt Virág Viola is, és olyan piros lett az arca,
mint a legpirosabb rózsája.
– Nagyon… khm… szép – mondta erre Bánatos Olivér, és egy kaktuszra vagy egy
törpefenyőre mutatott.
– Nyissz – csattogta Doktor Nyisznyasz.
– Igen, ezek szép virágok – mondta erre Virág Viola is, miközben tágra nyílt
szemekkel meredt Bánatos Olivérre. A festő bámulta a virágot, de közben ő is
fülig vörösödött.
– Igen, nos hát… – mondta némi hallgatás után.
– Nos hát? – kérdezte Virág Viola.
– Ezt a rózsaszálat választottam, khm – mondta Olivér.
– A legszebbet, khm – bólogatott Viola, és máris selyempapírba csomagolta a
virágot.
– Hát akkor… a viszontlátásra – búcsúzott Bánatos Olivér.
– Igen, khm, khm – köhécselt Virág Viola. – A viszontlátásra!
Otthon aztán Olivér nyugtalanul téblábolt. Nem találta a helyét. Megnézett egy
rózsás festményt, kedvetlenül letette. A festékes tubusok között turkált, kék
lett az ujja, zöld és sárga, nem érdekelte. Sóhajtozott, köhécselt.
– Mindennap veszel virágot – mondta szórakozottan Trapiti, és a rózsaszálakat
szagolgatta. A kis szobát betöltötte a finom virágillat.
– Igen – mondta Bánatos Olivér.
– Nagy virágbarát lettél, mondhatom – jegyezte meg a manó, és végignézett a
szobán. Körülbelül tíz vázában mindenféle virágok pompáztak. Rózsák, tulipánok,
margaréták, szegfűk és jácintok. – Ez a te virágos korszakod, ugye?
Olivér sötéten hallgatott.
84 85
– Tulajdonképpen te nem magadnak veszel virágot – bólintott Trapiti.
– Nem magamnak – dünnyögte Olivér.
– Nem is nekem – bólogatott tovább Trapiti.
– Nem is neked.
Olivér legszívesebben már egyetlen kérdésre se válaszolt volna, de látta, hogy
Trapiti nem fogja abbahagyni. A manó szeme pajkosan csillogott.
– Tehát te valakinek veszel virágot, de nem adod oda neki.
Bánatos Olivér bólintott.
– Miért nem adod oda neki?
– Mert nem lehet.
– Miért nem lehet?
– Mert… mert… csak. Azért, mert! És kész! – kiáltotta Olivér, és ki akart menni
34. oldal

FPCFromClipboardUntitled
a szobából. Haragjában csaknem földöntött egy festékes ibriket.
– Trapiti! – kiáltotta Trapiti.
Olivér megdermedt. Szerencsétlenül állt a szoba közepén.
– Szerintem az a baj – magyarázta Trapiti –, hogy te attól veszed a virágot,
akinek pedig adni szeretnéd! Így igaz?
– Igen.
– Adj neki ajándékot. De ne virágot! – szólt erre komolyan a manó. – Például egy
festményt. Szerintem örülne neki. Meg tetszene is neki. Itt van például ez a
jácint – mutatott egy szép kis festményre. – Ezt kellene legközelebb odaadnod
neki. Csak megállsz előtte, és átnyújtod.
– Na de mit mondok?!
– Azt hogy… hogy – törte a fejét a manó –, hogy ajándék. Á, nem, ez nem jó. Ez
olyan szokványos. Inkább mondd azt, hogy trapiti. Érted? Trapiti!
86
Kázmér úr Holle mamánál
Holle mama csodálkozott, mert úgy kopogtatták meg az ajtaját, ahogyan soha még.
Bánatos Olivér mindig diszkréten kopogott. Trapiti természetesen hangosan
dübögött, amikor látogatást tett nála. Ühüm bácsi a botjával ütögette meg az
ajtót. A turisták hangoskodtak, kiabáltak a ház előtt, amikor kiszálltak a
buszukból, úgyhogy nekik már kopogtatniuk sem kellett. De ez a mostani
erőteljes, mégsem tolakodó kopogás volt. Vajon ki lehet az? Egyáltalán nem volt
idegen az illető.
Az ajtóban Kázmér úr álldogált. Kázmér úr magas, kissé hajlott hátú férfiú volt,
és ideje java részét poros, megsárgult lapú könyvek között töltötte. Könyvvel a
kezében aludt el, és ha reggel felébredt, rögtön el kellett olvasnia néhány
mondatot. Az első mondatok olyanok voltak neki, mint másnak a kávé, a tea vagy a
kakaó. Kázmér úr igazi krónikás volt. Amit olvasott, nem hitte el nyomban, hanem
elgondolkodott. Még az olyan dolgokon is gondolkodott, amiken pedig látszatra
semmi gondolkodnivaló nem akadt. Nyilván most is hosszas töprengés után jött el
Holle mamához, mert gondterheltnek tűnt, például ráncos volt a homloka, és az
öklébe köhécselt, ami ugyancsak a gondterheltség egyik fő jele.
– Khm, khm. Jó napot kívánok, kedves Holle mama! – köszönt Kázmér úr, és nagyot
sóhajtott. Holle mama most 87vette észre, hogy Kázmér úr hóna alatt könyv van,
egy vastag fedeles, sárga lapú, valami igen régi könyv, egészen olyan, aha, mint
egy krónika. Hát persze hogy az volt! Kavicsvár történelmének egyik krónikája a
sok közül.
– Miben segíthetek, kedves Kázmér úr? – kérdezte meglepetten Holle mama.
– A szakértelmére lenne szükségem, Holle mama.
– Ó, maga is meg akarja tanulni a tökfőzelékfőzés tudományát? – ragyogott föl
Holle mama. Imádott tökfőzelékfőző tanítványokkal foglalkozni. Sok tanítványa
volt mindenféle városokból, és persze nemcsak tökfőzelékügyben kérték ki a
tanácsát. Akadt olyan, aki mákostészta-problémával fordult hozzá. Megint mások a
rizibizi-nehézségüket akarták orvosolni Holle mama szakértelmével.
– Nem egészen – köhécselt Kázmér úr –, de a problémám összefügg a főzés
tudományával, amiben ön, kedves Holle mama, mint azt jól tudjuk, kivételes
képességeket csillogtat.
Holle mama csaknem elolvadt a bóktól. Őszintén szólva nagyon jólesett neki, ha
dicsérték. A híres szakácsok legalább olyan büszkék, hiúk és sértődékenyek, mint
a művészek. Ha egy szakács nem sértődékeny, akkor nem igazi szakács. Holle mama
betessékelte a házba Kázmér urat, aki Báró Rojtos Eugénre lépve megállt, majd
illedelmesen lehajolt.
– Még mindig milyen szépek a rojtjai, kedves Eugén – kedveskedett, mert ő is
35. oldal

hogy a jó Alfréd király egy vasárnap nem sokkal ebéd előtt sétálni indult a feleségével. aztán megköszörülte a torkát. s máris teát és kekszet szervírozott neki. S a titok nyitja a múltban van. – Ezt nem pontosan értettem – mondta Holle mama. annak is a legvégével foglalkoztak. maga nyomozó lett?! Egy… egy titkosrendőr?! Ügynök?! Gratulálok! – lelkesedett Holle mama. sem pedig. egyszerűen nyoma veszett a királyi párnak. Azt hiszem. És nem jöttek vissza. Olyan kurtán-furcsán tűnt el a király! Olyan érthetetlenül! Alig veszett nyoma szegénynek. Talán ezekben a könyvekben. Nyomozok. sőt. szép és dicsőséges dolgokat 36. A nagy Szakács király hőstettei. nem többet. amelyek Harmadik Alfréd Bökke89löki uralkodásával. A krónika azt írta. Holle mama! És most vissza kell menni az időben. mi a problémája. Kétszázötvenharmadik Nagyságos Emil hősi cselekedetei reggelinél. fura dolgok vannak készülőben. – Khm. Khm. – Katasztrófa közeleg. A könyvben a bizurr-mizurrok különböző tetteit örökítették meg. Holle mama ijedt arcot vágott.FPCFromClipboardUntitled tudta. De csak egyetlen napot. Szakács király. nagyon sok mindent nem értek. de azt hiszem. nem lettem nyomozó. – Kedves Holle mama. – Khm. Kázmér úr lapozgatta a könyvet. – Szóval. és a krónikának a király eltűnését taglaló fejezetére mutatott. maga nagyon kedves! – fogott lelkes hullámzásba Eugén. – Köszönöm. A vaskos könyv csaknem lefedte az egész asztalkát. Kázmér úr ugyanis előző nap délután a múzeum félhomályos könyvtárszobájában nyugtalanító fölfedezést tett. kedves Holle mama. Aranyozott betűkkel rajzolták ki a címét. hogy a szőnyegeknek lelkük van. Holle mama összecsapta a kezét. Kázmér úr? 88 Kázmér úr sokáig hallgatott. khm. – Kázmér úr. Illetve fura dolgok történtek a múltban. Kázmér urat évek óta foglalkoztatta Alfréd Bökkelöki király titokzatos sorsa. Kázmér úr megköszörülte a torkát. oldal . titkosrendőr. mégis nyomoznom kell. vacsora után rögtön a főszakács lett az új király. Kázmér úr. majd annál a fejezetnél simította végig a lapokat. Még nem egészen értek mindent. – Itt van a kutya elásva. ebédnél és vacsoránál. Kázmér úr a teásasztalkára helyezte a tekintélyes méretű Bizurr-Mizurr Krónikát. Eltűnt a király és a felesége. Holle mama hellyel kínálta Kázmér urat. Holle mama. Malvin királynővel. De rossz előérzetem van. Kázmér úr bólintott. Kázmér úr? – Nem tudom. A fedelére macskát rajzolt az egykori könyvdíszítő bizurr-mizurr művész. Kázmér úr megint megköszörülte a torkát. – Khm… khm! – köhécselt Kázmér úr. akiről csakis jó. Báró Rojtos Eugén különösen érzékeny lélekkel bírt. valami nagyon nincsen rendben.

mindezen dolgok tekintélyes mennyiségű pénzbe kerülnek. Kázmér úr észrevette. egy közepeset se és egy kicsit se. – Gyanús. oldal . De kit terhel a felelősség a dupladupla málnaszörp és az óriáskrémes elfogyasztásáért? – Hm. hidakat. 1 darab óriáskrémes. hogy egy tavaszi napon a királyi pár nem küldte el a szolgát a boltba. kínzókamrákat kell építeni. a középső Malvin királynőnek kellett. a feljegyzésekben és a kimutatásokban rendre titokzatos jelekre bukkant. Például mit tartalmazott Bökkelöki király egyik napjáról az épen maradt költségvetés-fejezet? Roppant figyelemreméltó dolgot! Bökkelöki király elment a feleségével sétálni. 2 darab közepes méretű krémes. A rendes költségvetésekben 90az apróbb pénzösszegek is szerepelnek. Hát ez furcsa! Ez bizony fölöttébb különös! Kázmér úr a múzeum könyvtárszobájában imigyen okoskodott: Tudvalevő. és hogy a pénzt a birodalom érdekében mire lehet elkölteni. mennyi aranydukát és ezüsttallér van a kincstárban. egy nagyot se. és ott elidőztek kicsikét. – De kinek volt szüksége a kiskabátra?! A sétapálca Alfréd királyé volt. Igaz. A költségvetés azt jelenti. valamint egy jól pattogó pöttyös labdát se. egy halványkék napernyőt. – De kié a pöttyös labda?! Nyilvánvaló. világgá szaladtak a bizurr-mizurrok. hogy sok lap hiányzik a krónikából. de neki kellett a legkisebb kabát. talán kitépték őket. 2 adag szimpla málnaszörp. ők ették a közepes méretű krémest. Az iratok szerint a következő dolgokért fizettek: 1 adag dupladupla málnaszörp. hogy Alfréd királlyal és Malvin királynővel egy harmadik illető is tartózkodott. Kázmér úr megcsóválta a fejét. akármit vizsgált Kázmér úr. hogy a királyi párnak utóda lett volna! 37. Séta közben betértek a Nyivák Cukrászdába. a napernyő Malvin királynőt óvta a túlzott napsütés ellen. Malvin királynő itták a szimpla málnaszörpöt. Kihullottak a könyvből. hogy megszámolják. az ünnepségeken díjakat kell osztani. nagyon különös! Logikus. hm! De furcsa! De nagyon különös! Akárhová nézett. Az utolsó előtti bizurr-mizurr király költségvetése rendes költségvetés volt. illetve neki kellett a pöttyös labda! Vagyis ez a titokzatos illető csakis gyerek lehetett! Figyelem! Figyelem! A krónika sehol sem említi. hogy minden rendes királyságban van költségvetés. a szerencsétlenül járt alattvalókat. Pedánsan vezettek mindent. Volt velük valaki. meg kell segíteni. És ne vegyen még egy díszes sétabotot. valami nagyon gyanús! Nem tetszik ez nekem! Alfréd király és a felesége. de kicsoda?! Ő ette és itta a legtöbbet.FPCFromClipboardUntitled jegyez föl a krónika. hogy ne vegyen tavaszi kabátot. A másik számlában például az állt. nos. hogy a legnagyobb tavaszi kabát Alfréd királyé volt. Új várat. A birodalom mégis hamarosan tönkrement. ágyút kell venni. akiknek árvíz vagy tűzvész pusztította el az otthonát. ha sétáltak férjeurával. 91 – Különös.

aki feszülten figyelt. Kázmér úr. Továbbá mi van azzal a gyermekkel. De most higgadtnak kell lennünk! – Mit szakértsek. ön lesz az én szakértőm! – Ó. hogy ezek a foltok keletkezhettek. – Rengeteg idő telt el azóta. Ez a legnagyobb pedig tökfőzelékfolt! Szent banánhéj! – kiáltott hirtelen Holle mama. és tüzetes vizsgálódásba kezdett. mint aki nem is várt más fejleményt. itt! Hét évvel a királyi pár eltűnése előtt nagy ünnepséget csaptak a birodalomban. aztán sétálunk. Juj. zivatar. soha nem gondoltam. vakargatta az állát Kázmér úr. majd így folytatta: 92 – Kedves Holle mama. aki korábban a király és a királynő társaságában tartózkodott? Ki az a gyermek? Nézze csak. – Nagyon izgulok. hogy izgatott. furcsa fintorokat vágott. A krónikás egy kis szünetet tartott. A lap enyhén szólva furcsán nézett ki. Kázmér úr. Még villámlott is. Holle mama? – kérdezte szigorúan Kázmér úr. Előbb ebédelünk. Holle mama? – kérdezte jelentőségteljesen Kázmér úr. megrövidítették! Ki akartak onnan valakit törölni! Mármost Holle mama. Vagy inkább csúfították. Szóval az utolsó napon esett. Holle mama a következőket olvasta: SZAKÁCS KIRÁLY ELSŐ HETI URALKODÁSÁNAK KIRÁLYI MENÜJE! A menü így szólt: 38.FPCFromClipboardUntitled Kázmér urat továbbra is kétségek gyötörték. látható. milyen igaza van. belekortyolt a finom kamillateába. Zakója belső zsebébe nyúlt. Olyan izgatott volt. rágott egy kis kekszet. mint amikor az első tökfőzeléket főztem. 93 – Mik ezek a foltok. szimatolt. írta a jelentés. Kázmér úr. Valami kényszerítette őket erre. Az én gyanúm az. nahát. milyen okos maga. de dobog a szívem! Úgy izgulok. kedves Holle mama! – lapozott visszafelé a krónikában Kázmér úr. Kázmér úr. bólogatott. – Ez a sötétzöld a spenót foltja – mutatta –. ez sárgaborsófőzelék! Ez itt alul egy közepes ízű hússzaftfolt. Óvatosan kihajtogatta. – Ez egy nagyon rossz tökfőzelék! Ezt csak valami kontár csinálhatta! – Biztos ebben. hogy kitépték. Kázmér úr egyszerre rájött. Úgy zuhogott. és egy papírt halászott elő. hogy a krónika nem mond igazat. zápor. hogy egy nyomozásban is szakértő lehetek egyszer! – csapta össze a kezét Holle mama. mondja hát! – suttogta Holle mama. Nem: mint amikor először dobáltam konyhakéseket az én drága férjem. és megtörölte zsebkendőjével a homlokát. Esőben nem megyünk sétálni. amely a királyi pár eltűntéről tudósított. hogy sétálni menjünk! Kázmér úr az előző nap tett fölfedezéseit összefoglalta Holle mamának. én tökfőzelék-ügyben még soha nem tévedtem. Holle mama a lap fölé hajolt. Hunyorgott. Egész nap eső. Kázmér úr úgy bólintott. Végül bólintott. De miért? Nem volt ünnepnap. mintha dézsából öntötték volna. A papírlap az ő gondos keze írását mutatta. Müller igazgató izmos teste köré! – Megértem. Kikereste tehát a Bizurr-Mizurr Krónikából Alfréd Bökkelöki király utolsó napjának meteorológiai jelentését. Következik egy sárgarépa. Feltűnően sok lap hiányzik Bökkelöki király uralkodásának további fejezeteiből. Holle mama – bólintott megértően a krónikás. Holle mama. Jókora foltok díszítették. hogy Bökkelöki király krónikáját meghamisították. gyanúm szerint a királyi pár nem jókedvében ment el azon a végzetes vasárnapon sétálni. Ebéd előtt és esőben kizárt dolog. hogy táncolt az orrán a szemüvege. Mert nézzük csak! Esett az eső. – Engem is fölzaklatott a dolog. az ég is dörgött. Továbbá ebéd előtt sem megyünk sétálni. Viszont az ünnepnap előtti nap lapja hiányzik. nem történt rendkívüli esemény. – Itt. – Tudja. Kázmér úr a krónikának arra a lapjára mutatott. Kázmér úr. oldal .

ő itta a dupladupla málnaszörpöt. 39. kedves Holle mama. Ő ette a hatalmas krémest. Holle mama. Mit gondol. meglehet. Szakács király első teljes uralkodási napja hétfő. Kicsalták őket a palotából. – Hát még ilyet! Ilyen gonoszságot. hogy valaki a Bökkelöki király uralkodását követő héten evés közben. Volt Bökkelöki királynak gyermeke. átírt vagy áthúzott a könyvben. Holle mama. amikor nem is volt ünnepnap? Azért.FPCFromClipboardUntitled Hétfő: Spenót csirkehússal! Kedd: Sárgaborsófőzelék csülökkel! Szerda: Sült oldalas hagymás krumplival! Csütörtök: Répafőzelék. – Harmadik Bökkelöki király és a felesége. És itt van még az a titokzatos kisgyerek. Van azonban egy másik nagyon fontos szempont is. rántott csirkecomb! Péntek: Tökfőzelék és pörkölt! Szombat: Mákos tészta! Vasárnap: Sült hal! 94 – Mire céloz ezzel az étrenddel. Kázmér úr? – csodálkozott Holle mama. Spenóttal kezd Szakács király. kérem! A törvényes örökös. Csakis a gyermekük révén csalhatták ki őket. Miért kezd spenóttal? Mert nem érzi elég erősnek magát! Fél az uralkodástól? Szorong? Hm. hm? Egyszer mindenre fényt derítek. akiről csak jót tanultunk eddig. Sok lapot kitépkedett a könyvből. Valósággal megszállott gyorsasággal hamisított. helyben vagyunk! – a krónikás diadalittasan csapott az asztalra. nézze csak. majd pedig tökfőzelékfolt Bökkelöki király krónikájának utolsó lapjára. kedden meg szerdán írt. és még ebéd közben se hagyta abba. jaj. a… a bátor Szakács király. amikor azokon a napokon nem ilyesfajta ételeket tálaltak föl királyi menüként? Ez csakis úgy lehetséges. hogy a dicsőséges. kitől kellett a leginkább tartania Szakács királynak? Ki vagy mi lehetett a legveszélyesebb a számára? – Az ételmérgezés? – kérdezte zavartan Holle mama. A krónika korábbi lap95jain is ugyanazok az ételfoltok virítanak! Szakács királynak köze van Alfréd király eltűnéséhez. mert megzsarolták őket. hamisított. micsoda barbárság is ez. Holle mama! – Egy másik szakács? – Egy utód. ami azért elég különös. s csoda. meghamisította volna a krónikát?! – Telitalálat! Hétfőn. Kázmér úr. Holle mama. hogy ezek az adatok benne maradtak a krónikában. – Gondolkodjon. – Egészségtelenül étkeztek Szakács király uralkodása alatt? – Koncentráljunk. Ilyen 96elvetemültséget! Ez a Szakács király nagyon gonosz király volt. a katonáknak? Mert nem lehetett! Mert nem bízhattak senkiben. biztosan egy szakács. – Innen már csak egyetlen lépés a megoldás! Holle mama nagy szemeket meresztett. összefoltozta a krónika lapjait. – Dehogynem volt. – Jól van. oldal . Mármost a királyi pár miért ment el a zuhogó esőben? Mert a gyereküket keresték! Miért nem szóltak a szolgáknak. Kázmér úr – simogatta a haját Holle mama. mert megéri! – emelte föl az ujját a krónikás. Miért? Mert sietett. Hogyan kerülhet spenótfolt. Hm. Holle mama. De ki? – Hááát – tűnődött el Holle mama –. hm. – De hát nem volt törvényes örökös – bámult a könyvre Holle mama. mert Szakács király minden ilyesféle utalást kitépett. hússzaft. és azután semmit sem tudunk róluk. pöttyös labdát. hm. mert gyermekük született. de ki volt a segítőtársa. Malvin királynő vasárnap tűnik el. – Azt gondolja. Miért csaptak hét évvel az eltűnés előtt nagy ünnepséget. arra mérget vehet. neki vettek kiskabátot. borsófőzelékfolt. – Méreg nélkül is elhiszem. De kik? Szakács király benne van a felségárulásban. Holle mama! – kiáltotta a krónikás. bizony volt. innen is meg innen is.

olykor kicsobbant a fodrok közül egy-egy hal: ponty. Kázmér úr végigtöprengte az éjszakát. dió. Kázmér úr – kezdett bele. uborka. padlizsán. zeller! Első osztályú áru! És aztán mi történt? Az történt. immár férj és feleség. – A minap a piacra indultam. s álmodozó lett a tekintete. mert rémesen hasogatott a hátam. Holle mama? – törölgette a szemüvegét Kázmér úr. ami vagy igaz. Kázmér úr?! – Mit. mert udvarias ember volt. A városka leghíresebb szerelmespárja. hogy senki se hallotta – sóhajtotta szomorúan. mindenesetre a macskák inkább nyalogatják magukat. A Holle mamánál tett látogatást követően pedig. – Nem kínálna meg egy tányér tökfőzelékkel? Kázmér úr természetesen két tányér tökfőzeléket evett meg. Kázmér úr nagyon elfáradt. Mert hogy néz ki egy ázott macska?! A tavat mindenesetre Macskatónak nevezték. hogy a pénztárcám az asztalon maradt. és nagyokat sóhajtottak. vagy nem. valami igazán kellemes dologra gondolunk. mintsem megfürödnének. Holle mama elképedve ingatta a fejét. de attól még szerelmespár. Kázmér úr! Minden benne volt. – Egy hátborzongató gúnykacajt. igen – bólogatott Kázmér úr. Hirtelen megenyhültek a vonásai. – Ó. Aztán elégedetten hazaindult. esténként pedig a környékbeli békák adtak koncertet. s bár szeretek piacra járni. a parton nádvesszők bólogattak a bóbitájukkal. Már elindultam. A harmadikat csak azért utasította vissza. ugyancsak gyakran föltűnt a tóparton. Hogy mennyi ármánykodás van a múltban! Aztán eszébe jutott valami: – Hanem velem is történt valami furcsaság. de szép verset írtam. ahogy visszaérek. Vagy szálacskát. hogy igazuk van. ha további ármánykodások derülnének ki – sóhajtott fáradtan Kázmér úr. kedves – szólt lágyan Kázmér úr. Valéria és Vendelin fogták egymás kezét. – Parancsoljon. az úgynevezett Macskató. – Hú. aki még mindig a megdöbbentő információk hatása alatt állt. – Tele volt a kosaram. A tavacskán vadkacsa-családok és hattyú-társaságok is úszkáltak.FPCFromClipboardUntitled – Nem lepődnék meg. meglátogatta Ühüm bácsit. – Tegye el. meghatottan nézett a tavacskára. hogy hallottam egy hátborzongató gúnykacajt! – Igen. mennyire szeretlek! – sóhajtotta Vendelin. Időnként ebből a tavacskából töltötte fel vízzel tűzoltókocsijának tartályát Hektor Viktor tűzoltóparancsnok. Holle mama arcába bámult. és a legkisebb részletet sem felejtve ki beszámolt neki ezekről a nem éppen megnyugtató fejleményekről. kavicsokat dobáltak a vízbe. csak szavalt. talán még hasznát veszi egy másik nyomozásnál! Kázmér úr szórakozottan eltette a szálacskát. S mit látok. oldal . Babéros Néró is gyakran kisétált a partra. – És ezt találtam – tett az asztalra Holle mama egy vastag fekete cérnát. körte. de csodálatosat! Micsoda katarzis! Kár. Kázmér úr igazából már nem tudott figyelni. immár megbizonyosodva balsejtéseiben. Hát persze. 97 – Holle mama. Kázmér úr – felelte szórakozottan Holle mama. 99 40. mint amikor valami jó dologra. s lehet. de akkor nagyon nem volt ínyemre a cipekedés. Olyan lett. és szavalt. A legenda szerint ide jártak a bizurr-mizurrok macskái fürdeni. amit venni akartam. alma. amikor eszembe jutott. kövér keszeg vagy fényes hátú süllő. Amikor abbahagyta. a vize kéken csillogott. 98 Megjelenik Boleszláv főfelügyelő Kavicsvár határában volt egy tavacska. A kosaramat a küszöbön hagyva visszafordultam.

a szürke öltönyös följajdult. a te szerelmed nagyobb – simogatja meg Vendelin arcát Valéria. – Már megint vitatkozol?! – Én?! Te vitatkozol. 7 darab körtecsutka. oldal . ám ahogy lenni szokott. önző hólyag! – Te beszélsz. – Tudod mi vagy?! – ugrott föl a lány. A férfiú mind közelebb és közelebb jött. 9 darab tökéletesen üres szőlőfürt… – mormolta írás közben. – Valóban te szeretsz jobban – bámul Vendelin szerelmes tekintettel. mert a földet figyelte. A következő nap már újra a tó partján üldögéltek. Aztán az oldalához nyúlt. A sárguló levelek között kövér darazsak döngicséltek. Közben számokat mormolt maga elé. hogy szinte orra bukott. Daaang! Jókorát koppant a feje. almát és szőlőfürtöt fogyasztott.FPCFromClipboardUntitled – De hogy én mennyire szeretlek! – sóhajtotta Valéria. és otthon az ágyra vetették magukat. fátyolos. Húha. mi ez? Talán valami csodafegyver? Nem! Egy hatalmas távcső volt. – Én szeretlek jobban és kész! – zárta le a vitát Vendelin. és a tekintete villámokat szórt. mint egy jókora serpenyő. Nyilván a vére fagyott volna meg rémületében. Bánatos Olivér elhozta ide. de ez képtelenség! Az én szerelmemnél nagyobb nincsen! – válaszolta kissé fölháborodva Valéria. Szürke öltönyben volt. Holott szép idő volt. – Ezertizenhét lépéssel jutott a városkába a keresett személy. látott vadkacsákat és a tó fölött átrepülő gólyát. Ezertizenhat. egyik az egyik. és ez a nagyító akkora volt. Hanem egyszerre a távolban egy különös alak jelent meg. Vajon mit láthatott? 101 102 41. Ám ami ezekben a pillanatokban történt. öntelt alak. Ezt az eldobált csutkák nagy számából – 8 darab almacsutka. egy… egy fölfuvalkodott. másik a másik szobában. mint két kisebb locsolóvödör összeragasztva. és a kicsi Trapiti látta Babéros Nérót meg a veszekedő szerelmespárt. Olyan. a kis gonosz! Aztán elővette a füzetét. A föld felé görnyedve közeledett. Talán jobb is. – Nem. Ezertizenhét. – Egy… egy nagyképű. – Én biztosan jobban szeretlek téged. – Aha. leakasztott a szíjáról egy félelmetes szerszámot. hazarohantak. szóval tényleg ideszökött. Majd körbepillantott. hogy csak neked lehet igazad?! És a többit sejthetjük. keservesen sírtak. A Macskatavat már Trapiti is ismerte. Sárga nyakkendőben volt. azt 100nem látta. A homlokát masszírozva a táblára meredt. S ahogy így számolt. nem kedvesem. Talán fájt a dereka? Lumbágója volt? Nem. Elrohantak mind a ketten. és felkiált. nem fájt a dereka! Azért hajolt annyira előre. buta liba?! – fuldokolt a dühtől most már Vendelin is. és gondosan belejegyzett. hogy így volt. de az elkapja a fejét. mint te engem – mosolygott maga elé Vendelin. – Ezertizenöt. Fürgén fölkaptatott az emelkedőre. – Már ne haragudj. és egyenesen nekiment. nem vette észre az útjába kerülő városjelző táblát. estére szent lett a béke. Már megint azt hiszed. langyos. Útközben több körtét. Hatalmas nagyítóval vizsgálta. s meglátta a Macskató partján emelkedő dombocskát.

Az árokpartról meg egy rossz cipő vicsorgott rá! Emitt meg egy nagy papír. oldal . a Macskató partjának emelkedőjén megcsóválta a fejét. A szürke öltönyös ott. Nocsak úr kilépett a házából. mert a szeméttartó tele volt. hiszen azt komoly szerződések rögzítették. Nem tűrte sem a sapkát. egy tegnapi újságot és néhány almacsutkát. de különös! Nocsak úr megemelte a szemeteszsákot. s a két egyforma fickó ütemesen húzta be a nyakát. nyalókával a kezében. A manó egy ház előtt sétált el. végül elment az orvosához. épp itt járt Ühüm bácsi. mire az megnyugodott. s megindult vissza. szóval ide bújtál – dünnyögte maga elé. sem a kalapot. – Azt hitted. És pont ugyanakkor a Minyon kapitány utcában Holle mama megcsúszott egy banánhéjon. nehogy a piros sálas úr megüsse őket. kérdezett tőle valamit. az utcai kukához baktatott. A jobb kezével széles mozdulatokat tett maga előtt. és azt mondta… No. nahát. amerről jött. Nyilván ellenőrző körúton járt. akit Ramszesz Vogulnak hívtak. a szürke és hatalmas Főfőváros irányába. ha valami volt a fején. barátocskám! Boleszláv főfelügyelő elől senki sem tud elbújni! Azzal gondterhelten bólintott. tehát nem volt tűz. A járdán két hasonló kinézetű figura szemetestaligát tolt. hirtelen megtorpantak. és nagyot nyújtózott. és nyomban látta. ahogy szokták. A kisfiú odament a kiabáló hölgyhöz. – Hogy lehet ilyen szép a világ? De furcsa. el tudsz bújni a ravasz Boleszláv főfelügyelő elől. és megkérdezte tőle. Majd még egy. és csaknem hanyatt vágódott. amikor megbotlott egy üres paradicsomos-konzervdobozban. miközben a házból kirohant egy férfiú. – Nocsak – dünnyögte zavartan Nocsak úr. Olyan volt. Látott egy piros tűzoltókocsit elpöfögni. Nem szirénázott. a Főfővárosi Főfőtanács Újságja! 104 – Hogy került ez ide?! – bosszankodott Ühüm bácsi. – Aha. úgyhogy egyáltalán nem fért már bele szemét. aztán egy fényképet halászott elő. – Szent Banánhéj! – suttogta Holle mama. A kukát nem ürítették ki reggel. és bólogatva kezdték hallgatni egy piros sálas férfiú beszédét. hanem valóságos katasztrófa! Szemetes volt a város! 42. mire az orvos eltűnődött. a kertekben őszirózsa pompázott. amelynek ablakán át tányér repült az utcára. csibész tekintetű kis kópét ábrázolta. és hosszan elbámulta. hogy baj van. nem robogott az autó. napjában legalább kétszer borotválta a kobakját. Az utcán éppen végighajtott egy répaszállító teherautó. 103 Összevesznek a Pepe testvérek Délidő volt. mintha az úr szavalna. és fölnyitotta a fedelét. mint egy űrpilóta. aki éppen Kelemen Aranka boltjából lép ki. Nem is baj. A fénykép a vörös hajú. nem lehetne-e a füleit a fejéről máshová helyezni.FPCFromClipboardUntitled Egy kisfiút látott. Ühüm bácsi bosszúsan tekintett körbe. Látott még a járdán heverni egy tejeszacskót. Ugyanebben a percben Károly professzornak a kalapjára fújt a szél egy lyukas nejlonzacskót. Hát nem. Ugyanebben az időpontban Ühüm bácsi az irodájába tartott és közben egy érdekfeszítő cikket olvasott egy emberről. amitől a professzor úgy nézett ki. akinek leeresztett a szkafandere. sült kolbász illata szállt a levegőben. Csaknem hasra esett. hogy a Főfőtanács mikor mit hozhat be Kavicsvárra. és ki nem állhatta. – Hát nem takarítanak itten?! Végül szintén ugyanebben a pillanatban Hektor Viktor tűzoltóparancsnok megállt a főtéren. Az ablakban megjelent egy szép és nagyon dühös hölgy arca.

105 – Nehogy azt mondd. 106 Szerencsére senki sem sétált a téren. a Pepe testvérek annyira fölhergelték magukat. 43. és a végén elpusztul minden. Ültek az Emil király parkban. Ez nála a legmélyebb gondolkodás jele volt. a szentséges locsolókannáját! A Pepe testvérek hajba kaptak! Ezek úgy haragszanak. Nemhiába volt a városka tűzoltóparancsnoka. Hektor Viktor lekapta a tűzoltósapkát. Hektor Viktor nagyot sóhajtott. vagy levelet sepregetnek. összeszedik a járdára dobált papírdobozokat. Hűha! Vészhelyzet van! Katasztrófa van! Hektor Viktor erre belefújt a sípjába. Hektor Viktor erősen hunyorított. – Mindig azt mondja. nem is kapálgattak. megpödörte a bajuszát. amit én! – hadarta gyorsan Pepe Pista. ezért nem támadt csődület. oldal . a karjukat összefonták a mellük előtt. mert mint tudjuk. Az arcuk piros volt a haragtól. ha valami baj történik. és dühösen méregették egymást. amit én – mondták egyszerre. Hátat fordítottak egymásnak. amit én! – kiáltotta Pepe Géza. Valamit tenni kell. Nem is gereblyéztek. talán még a patkányok is. Ellenségesen meredtek egymásra. ő a leggyorsabb. akik minden reggel kiürítik a kukákat. Hú. Ha pedig Pepéék nem takarítanak. a szemöldökük rángatózott. Megint elhallgattak. amit én! – kiáltotta Pepe Pista is. – Meg fogok süketülni! – mondta Pepe Pista. ha arra van szükség?! A Pepe testvérek nem dolgoztak. – Nincsen sztrájk! – morogta aztán Pepe Géza. Csakhamar megérkezett Hektor Viktor tűzoltóparancsnok. – Mindig azt mondod. De a Pepe testvérek mogorván bámultak. nem tört ki pánik. havat lapátolnak. mert csakhamar ragyogó ötlete támadt. – Meg fogok süketülni! – mondta Pepe Géza is. rettentően mérgesek voltak. mint mindig. – Nehogy azt mondd. – Hé. Erre a Pepe testvérek duzzogva megvonták a vállukat. amit én! – hadarta gyorsan Pepe Géza is. duzzogva rángatták a vállukat. – Na ugye! – dühöngött Pepe Géza. – Na ugye! – dühöngött Pepe Pista is. – Mindig azt mondod. hogy nem törődnek semmivel. Hú. hogy tizenöt fütyülés után is haragudni fognak egymásra. koszos és elhanyagolt. Ezek nem szedik össze a szemetet. csúnya lesz a város. ha valami nagy baj volt. úgy vakarta a feje búbját. a turisták elkerülik. Pepe fiúk. tán sztrájk van?! – kiáltotta öblös hangján.FPCFromClipboardUntitled De hát mi van a Pepe testvérekkel. – Nincsen sztrájk! – morogta Pepe Pista is. a fiatalok szebb városokba költöznek. Egyszerűen veszekedtek. elszaporodnak az egerek. Itt nem elég a sípfújás.

Igazi katasztrófától mentette meg városát! Micsoda szörnyű végveszély volt! De ő. ha baj van. Nem fog ezzel dicsekedni. – Biztosan szemetes a város – bólintott komolyan Géza. – Magának is. de okos vagyok! – kiáltotta. – Pepe Géza vagyok – mondta egyszerre Pepe Géza. – Hát téged hogy hívnak. de Pepe Géza nem látott semmit. mi történt! – hajolt közelebb bizalmaskodva Aranka. Hektor Viktor nem vesztette el a fejét. A Pepe testvérek meghökkentek. tűzoltóparancsnok úr! — csodálkozott a boltoskisasszony. nem esett kétségbe. és a vállukat vonogatták. amit én. oldal . – Csak nem valami nagy boldogság érte. tűzoltóparancsnok úr. S mert meglehetősen kíváncsi természetű volt. – Pepe Pista vagyok. munkára – ragadta meg a szemeteskocsi rúdját Pista. Rettentő boldogok voltak. Nem kell mindig nagydobra verni. hiszen tudja. A tűzoltóparancsnok erre Pepe Pistához fordult. – Jó napot. drága Aranka. – Hogyan is hívnak téged. – Mást mondtam. – Pepe Géza vagyok. parancsnok úr – vonta meg a vállát Pepe Géza. Az ember ne dicsekedjen feleslegesen. Géza! – nevetett Pepe Pista. tudta a dolgát. – Ugyan. mert nem olyan fajta. akinek ellopták az öltözőjéből a parókáját. Éppen ekkor sietett el mellette Kelemen Aranka. A Pepe testvérek megrettenve fordultak egymás felé. – Na látod – nevetett a tűzoltóparancsnok. Úgy méregették a másikat. megtorpant. az ember nem dicsekszik a hőstetteivel – legyintett Hektor Viktor. – Na. parancsnok úr – vonta meg a vállát Pepe Pista is. A parkban délutáni fény ragyogott. Elmentek a Pepe testvérek. mint egy operaénekes. mondja már el. fiam? – kérdezte barátságosan. máris munkához láttak. – Tessék.FPCFromClipboardUntitled – Hú. Kikerekedett a szemük a csodálkozástól. – Nézze. s számoltak be arról. hogy most valami nagy dolgot csinált. – Pepe Pista vagyok – válaszolt meglepetten Pepe Pista. 108 Másnap a Pepe testvérek maguk mentek el Ühüm bácsihoz. – Na látod! – bólintott mosolyogva Hektor Viktor. Hektor Viktor úr? – Dehogyis. gondolta Hektor Viktor. A tűzoltóparancsnokot a legközelebbi 44. kedvesem! – köszönt Hektor Viktor. aztán odafordult a meglepett Pepe Gézához. Pista! – kiáltotta Pepe Géza. mintha most találkoztak volna az életben először. 107 – Nem azt mondtad. mutatkozzatok be egymásnak. fiam? – kérdezte tőle is. S a következő pillanatban nevetni kezdtek. majd büszkén elsétált a tűzoltóság épülete felé. és arra gondolt. A vészhelyzet megoldódott. mint te. Mire Hektor Viktor akkorát bődült. Hektor Viktor tűzoltóparancsnok ült a padon. hiszen tudja. nem érdekes – ingatta a sisakját a tűzoltóparancsnok. milyen hősiesen viselkedett Hektor Viktor. és megpödörte a bajuszát. Kezet ráztak és megölelték egymást.

110Aztán villámgyorsan vigyázzállásba meredt. meg is kapta ezt a főfőtiszteletet. pedig a Főfőtanácsos főtanácsosai. s bár többször a sarkában voltunk.FPCFromClipboardUntitled Nagy Sálkereső Ünnepen kitüntették. Főfőtanácsos úr. sikerrel beilleszkedett. nagyobbat és hangosabbat. és nagyon jó dolga van. hogy a Főfőtanácsos elfordult. az ez volt – mondta. Boleszláv – dünnyögte maga elé a Főfőtanácsos. oldal . És hallottak. amikor váratlanul nyomuk veszett. – Főfőjelentést kérek! – parancsolta. Megkerülte a szoba közepén álló főfelügyelőt. mondhatnám. hogy sok fagyit eszik. így morfondírozott magában. hm. – Gúnykacajt? Jól van! Folytassa. Ott éldegél. mint egy helybeli őslakó. Süteményeket. A legkövérebb szökevény még mindig a Főfővárosban tartózkodik. Úgy látom. Néhány emberünk a nyomukban járt. – Az vagyok. amikor azon a néven neveztek. Például csákóban játszik a helyi polgármesterrel. főtestőrei hajbókolva. Meg cukrot. Főfőtanácsos úr. A legkisebb szökevény nyomai a Macskató partjáig vezettek. Innen továbbhaladt. – Micsoda? – toppantott türelmetlenül a Főfőtanácsos. és miért nem? – Mert a múltamhoz tartozik. sem különösebb tiszteletet. A Főfőtanácsos megkövetelte. – Van azonban jó hírem is. csak játékosan. Hátulról is megvizsgálta. ami a legjobban megdöbbentett. Vagy. Ám most. – A legkisebb szökevény gyakran furcsán viselkedik. A Főfőtanácsos az ablak felé fordult. mint az előző. 111 45. édeskés mosollyal az arcukon tolattak be mindig az irodába. A keze felemelkedett. A házaspár szökevény a Lidércfény erdőbe vetette magát. de nálam mégse ravaszabb. ez viszont nagyon furcsa. mert a Főfőtanácsos megfordult. – Nagyon ravasz. Meg két egyforma kinézetű figurával talicskázik. akkor nyomban kiderülne. s elhúzta a leplet. és hozzáadták még Holle mama tíz palacsintáját. akit láthatóan már nagyon fölbosszantott a jelentés. hogy főfőmódon tiszteljék. – Szóval maga az a nevezetes Boleszláv főfelügyelő? – kérdezte mogorván a Főfőtanácsos. És mert tartottak tőle. lezártam. egyelőre nem sikerült fülön csípni. Meg tűzoltókocsin utazik. Egyáltalán nem mutatott félelmet. Főfőtanácsos úr. de ez csak az álnevem. Fényes érmet kapott a mellére. 109 Boleszláv főfelügyelő főfőjelentést tesz Boleszláv főfelügyelő a Főfőtanácsos előtt állt. És kapott egy új sípot is. és Kavicsváron talált menedéket. Megfigyelésem szerint még az ellenkező jelentésű ősi beszédről is megfeledkezett. Kifigyeltem. óvatosan tett egy lépést a letakart tükör felé. hogy bizurr-mizurr. pedig ha azt használná. Továbbá van még valami. főtitkárai. De nem nagyon. – És mi az igazi neve? – Azt nem mondhatom meg. És a múltamnak azt a részét. majd hirtelen megcsavarta a Főfőtanácsos orrát. uram. Boleszláv főfelügyelő idáig mozdulatlanul állt. uram. uram. – Hm. – A nyomozás legfrissebb főszakaszában a következőről számolhatok be. – Még nekem se? – Sajnos nem. egy hátborzongató gúnykacajt.

Tudom. – Mit tud?! Azonnal mondja el. csak játékosan. Boleszláv?! – kiáltotta elképedve a Főfőtanácsos. kihívóan. Két magyarázat lehetséges. Már megint rángatózott a szemöldöke. – Tudja. Ez köztudomású. – S mi a valószínűbb? – Az. Aztán tett egy mozdulatot. hogy készül valamire. uram. mekkora veszélyt! Amikor pedig a győzelem kapujában állunk! – Nem értem. uram. De vajon nem növelhető-e ez a furcsa birodalom? S ha igen. csak hogy megnyugtassa a gutaütés határán lévő Főfőtanácsost. A szája remegett. – Nos. – Én az ön szolgálatában állok. ez a kis gonosztevő egyelőre veszélytelen ránk nézve. mintha ugyan el akarták volna venni tőle. Egyelőre elveszítettük a nyomát. őszinte leszek – szólt Boleszláv főfelügyelő. Bocsánat – morogta maga elé a főfelügyelő. és ez csakis azért lehetséges. mert nem mozog. veszélyes mindenkire nézve. mert nyomban lecsukatom! – hörögte halkan a Főfőtanácsos. Egyelőre. csak Kavicsvár városának foltja kéklett a szürke tenger közepén élénken. Óvatosan. – Most fogja meg az én orromat – sóhajtotta Boleszláv főfelügyelő –. A szürke szín csaknem beborította az egész térképet. Lapít. De bármelyik pillanatban óriási veszélyt jelenthet a Főfőtanácsnak. – Szerintem meg tudja! – méregette bizalmatlanul a másikat. aztán a tekintete a falon függő térképre siklott. De ne nagyon. mert lapul valahol. tőlem nem kell tartania – lépett közelebb. már nem akar kijönni onnan. mit tud! – hebegte döbbenten a Főfőtanácsos. hogy mozdulni se mer. Boleszláv főfelügyelő illedelmesen meghajolt. ahonnan a szökevények kereket oldottak. hogyan? S ha már tudjuk a módját is. – Nem tudom. – Boleszláv. – Tudja. Boleszláv. oldal .FPCFromClipboardUntitled – Micsoda hülyeség ez. Aki betéved oda. – Sejtem. – Tudja. akkor nem csalom meg. Úgy megijedt. – Csend 112van körülötte. Boleszláv. hogy a Nagyon Szigorúan Őrzött Terület. hogy veszélyben vagyok?! – Nem árt óvatosnak lenni. uram. uram. – Igen. uram. Főfőtanácsos úr. – Nyugodjon meg. A szemöldöke rángatózott. uram. Boleszláv főfelügyelő mosolyogva felsóhajtott. akinek nem Boleszláv főfelügyelő volt az igazi neve. El se tudja képzelni. – De mire?! – Nyilvánvalóan valami gaztettre! – Azt mondja. – És a mi városunkban bujkáló legkövérebb szökevény? – kérdezte hirtelen a Főfőtanácsos. nem árulom el a gazdámat. ez a kevésbé valószínű lehetőség. hogy most ő a legfontosabb magának. föltesszük-e a 46. és az orrát fogta. Pulykavörösen izzott az arca. meg kell mondanom. uram. És ha tisztességesen megfizetnek. és csavarja meg. nem jár sehová. mennyire kell nekem a legkisebb szökevény? – kérdezte sötéten a Főfőtanácsos. mekkora hatalom van az én kezemben?! – kiáltotta a Főfőtanácsos. Főfőtanácsos úr. – Trapitizés. – Micsoda?! – bámult a Főfőtanácsos. hagyja abba ezt a hülyeséget. uram! – lépett közelebb Boleszláv főfelügyelő.

nem volt szigorúan őrzött. A Főfőtanácsos ingerülten intett. Sok mindent megtudok. Kázmér úr tekintete megakadt a Boszorkányok Nagy Összesített Naplójában valami furcsaságon. A bizurr-mizurrok barátságos viszonyt ápoltak a környékbeli koboldokkal. A kőevőkkel kifejezetten szívélyes viszonyban voltak. Sötéten bámult maga elé. s kapcsolatban lehetett Szakács király ármánykodásával. – Ez csak okoskodás. Ezért aztán őrizni kezdték a vidéket. hogy így fejezzem ki magam. Kukta Gerozán. 115 Kázmér úr újabb nyugtalanító fölfedezései Kázmér úr napok óta csak dolgozott. Sokáig nem volt ez az. egyenesági családi kapcsolatban van… – Elég! Elég! – pattant föl a Főfőtanácsos. – És hogy lett magából főnyomozó?! – Hosszú história ez. Boleszláv! – hajolt előre sötét képpel a Főfőtanácsos. mígnem különös módon négy figurának sikerült kijutnia onnan. aki ráadásul három egymást követő Boszorkány Csúnyasági Világverseny büszke győztesének mondhatta magát. kellőképpen gonosz boszorkány volt. Miért dolgozik akkor nekem? 114 – Engedelmével. s ezáltal beleszólhatott a világtörténelem változásaiba. – És én. A főfelügyelő után lassan becsukódott az ajtó. 113 A Főfőtanácsos leült az asztalához. Jó lesz figyelni rá – dünnyögte. De tudom tartani a szám. nem is untatnám vele a Főfőtanácsos urat.FPCFromClipboardUntitled kérdést. manókkal. ha erre gondol. varázslókkal és boszorkányokkal. A Koboldok Könyvében Kázmér úr nem akadt különös fejleményre. mert aki betévedt a területre. A Főfőtanácsos sötéten bámult maga elé. kőevőkkel. Úgy bámulta a főfelügyelőt. – Honnan tud maga minderről?! – Nyomozó vagyok. Boleszláv főfelügyelő most megdöntötte a felsőtestét. – Tudom. – Nagyon ajánlom magának. – Ez egy veszélyes fickó. aztán néhány évvel az ön uralkodása előtt azzá tették. nem tudhatta meg. Boleszláv! Csak a magam titkait szeretem. addig a boszorká116nyok világában a legrandábbnak járt az elismerő kitüntetés. kiszagolok. de míg manapság a legszebb hölgyek és lányok győznek. oldal . uram – felelte a főfelügyelő. arról mindenki tud. illetve magyarázatot adhatott néhány nagyszabású furcsaságra. Főfőtanácsos úr. hogy mi van ott. Így hát beszámolni sem tudott róla. hogy miért. Ez akkoriban boszorkánybajnoki dolog volt! A boszorkányok között is van szépészeti verseny. Kázmér úr olyan régi történetet keresett. Főfőtanácsos úr. hallja?! A főfelügyelő mereven nézett a Főfőtanácsos rángatózó arcába. óriásokkal. hogy a Főfővárostól néhány napi gyaloglásra. olykor még ebédelni is elfelejtett. többé nem jött vissza. ezt írták a krónikák. mintha az egyenesen a Holdról érkezett volna. Aki meg csak a határáig merészkedett el. tündérekkel. Egészen megszállottja lett a munkának. 47. hogy ön. – Nézze. uram. mindenbe beleütöm az orrom. Olyan történetet keresett. De nem szólt. hogy a másik leléphet. A Manók Krónikájában sem. A történet főszereplője Bibircsókos Rozália boszorkány volt! Rozália rendes. Boleszláv. maradjon ez az én titkom. – Szóval megint titkolózik. Maga nem tud semmi komolyat. amely megváltoztathatta a dolgok megszokott irányát. nem messze a Lidércfény erdőtől található ez a Nagyon Szigorúan Őrzött Terület. amely eltért a hétköznapi események menetétől. – Csakhogy én nem szeretem mások titkait.

csúf volt. Hadd győzzön más boszorkány-lány vagy hölgy is. randák voltak. Roppant dühösnek mutatkozott. Hogyan. bemutatva a járását és az alakját. Ez az egész. mire Rozália némileg megnyugodott. koncentrált. ám a legnagyobb ámulatomra tolatva érkezett mocskos udvarom fölé a seprűjével. aki egyáltalán nem mutatott félelmet. amikor Bibircsókos Rozália fellépett a színpadra és elmosolyodott. hogy visszafelé szállt. és elájult. talán nem is véletlenül gurult a szederbokrok közé. Vén Nyanya Csúfság ráadásul a leghíresebb naplóíró gonosz boszorkány volt. mint mindig. Vén Nyanya Csúfság biztosítottam őt arról. hanem nyomban kihirdette. – Ne suhanj! 48. nevetség tárgyává tenni Bibircsókos Rozáliát súlyos felelőtlenségnek számított! Kázmér úr bőszen lapozgatta a boszorkánynaplót. amikor Rozália a kötelező gúnykacajt mutatta be. sőt. A haragtól fuldokolva számolt be arról. Hanem egy dobásnál messzire került a pöttyös labda. leggonoszabb és legnagyobb tekintélynek örvendő boszorkánynak a feljegyzéseire. – Ne szállj velem! – kiabált a magasból. és a játékot Bibircsókos Rozália elfogadta. még nekem is nehezemre esik az arcába pillantanom. – Iszonyatos! – sikoltotta egy másik zsűritag. döbbenten látta. megkínáltam bugyogó varangyszem koktéllal. hogy megijedjenek tőle? Én. és nem indult több csúnyasági világversenyen. hogy Bibircsókos Rozália Alfréd Bökkelöki király uralkodásának az utolsó heteiben beadta a seprűjét javíttatni. Hogy végképp megnyugodjon. koncentrált. amikor egy erdei tisztáson rákacagott. Mármost ezek a dolgok nem számítottak különlegességnek. hogy egy bizurr-mizurral találkozott. közös játékra invitálta. néha ártottak. ez a visszafelé-dolog nagyon ismerős volt neki. mígnem rátalált Vén Nyanya Csúfságnak. Hoppá! Állj! Figyelem! Bibircsókos Rozália boszorkányseprűje elromlott. hogy a semmirekellő bizurr-mizurr a seprűjén lovagol. A boszorkányoknál így ment ez. hogy egy bizurr-mizurr használta! Hiszen a bizurr-mizurrok nyelvében ami valamit jelentett. Rozália 119társnőm eltorzult ábrázattal folytatta. De kinek volt ehhez bátorsága? Kikezdeni minden idők legrondább boszorkányával?! Megcsúfolni. hogy az többé nem volt hajlandó hagyományosan szállni. és bár hátra volt még néhány versenyző boszorkány. meséljen tovább. ekkora sértést!. kérem szépen. A bizurr-mizurr ezután felajánlotta neki. mígnem Rozália megszánta a társnőit. őket már nem engedte a színpadra lépni. Csúnyák voltak. de pocsék! – kiabálta az egyik zsűritag. mert soha nem labdázott még. hogy Rozália a legrandább. amikor Bibircsókos Rozália végigcappogott a színpad egyik végéből a másikba. mert mire Rozália visszatért. mondta nagylelkűen. Még csak meg sem rezzent. miért kezd el egy boszorkányseprű egyszer csak hátrafelé szállni?! És Kázmér úr újfent rájött a megoldásra! 117 118 Úgy. ne csak ő. és arra kértem. az magától értetődően az ellenkezőjét jelentette! Következésképpen csak egy bizurr-mizurr tehetett olyan hatást a boszorkány seprűjére. Az viszont már elgondolkodtató fejlemény volt. Így ment ez három éven át. hogy ne labdázzanak egy kicsit. máskor jócselekedetekkel javítottak valamelyest a renoméjukon. Vén Nyanya Csúfság a következőket jegyezte fel a naplójában: „Ma elrepült hozzám Bibircsókos Rozália. az egyik legöregebb. Bibircsókos Rozáliát kétségbeesés kerítette hatalmába: már nem olyan csúnya. Mi volt a baja? Az volt a seprű baja. hogy továbbra is rettentően csúnya. oldal . szinte ragyogtak a bibircsókjai. Kázmér úr koncentrált.FPCFromClipboardUntitled – Ó. – Borzalom! – vacogta a zsűrielnök megborzongva.

hogy mivel foglalkozott a Főfőtanács. Én. ez bizony nagyon fogas kérdés. aki ennyire földühítette Bibircsókos Rozáliát. – Gratulálok. De valahogy mégse tudtak örömöt mutatni. világváltoztató fölfedezés! Azt is meg lehet kérdezni. Jelentős. és ha találkoztak. eltitkolt gyermekének volt pöttyös labdája! Kivel köthetett szövetséget a földühített Rozália boszorkány? Természetesen Szakács királlyal.FPCFromClipboardUntitled – Ne emelkedj! – Ne fordulj! Bibircsókos Rozália megalázó könyörgések után kapta vissza a seprűjét a vásott kölöktől. aki csöppnyi megbánást. ki az elvetemült bizurr-mizurr. és bosszút forralt. hogy negyvenezer-kétszáztizenegy piros orrú ember él nálunk. Büszkén lóbálták fekete aktatáskájukat. hovatovább a seprűjét is elrontotta. amit még az anyukám bízott rám. Elsősorban és leginkább magával. És az borzasztó hatalom volt! Csak volt?! 121 Kavicsvár és a Főfőtanács A Főfőváros Főfőtanácsának hivatalnokai szürke egyenruhában és sárga nyakkendőben jártak. mint a fal. ennyi borzalmat összeolvasni nem volt mindennapi teljesítmény. Rozáliát ájulás kerülgette szégyenében. nem tudtak vicceket vagy mulatságos történeteket. illetve a szülei megbüntetésében. nagyon helyesen cselekedett. Tudomása volt arról. Sok sikert kívántam neki. és hátborzongató gúnykacajjal elbúcsúztunk. hogy a Főfőtanács aktatáskája. főtanácsos úr. Nyugodtan kijelenthetjük. Sőt! Amikor Rozália eljött hozzám. iszonyatos düh munkált. aki szemernyi félelmet sem mutatott az ő világhíres randasága láttán. Rozália gonosz lelkében. Itt valami borzasztó dolog történt. de azért elégedettek voltak. aki ekkor még nem Szakács király volt. de nem sikerült. én viszont vénebb és gonoszabb vagyok. hogy tudomása van arról. Ezután megpróbálta a seprűjét rendeltetésszerűen használni. kihúzott. Ezek a hivatalnokok ritkán nevettek és ritkán mosolyogtak. Az a bizurr-mizurr. hogy a birtokomban van a Mindent Felejtés Titkos Főzetének utolsó flaskája. Hogy mivel foglalkoztak ezek az emberek? Hm. és mindent tudni akartak. a legfelsőbb körökből származott. Volt aktatáskájuk is. Hanem megint okosabb lett valamivel. megjegyzem. ha egyszer mindent megszámoltak. széles mosollyal rázogatták egymás kezét. tulajdonképpen mindent megszámoltak. Ő csúnyább nálam. Rozália ezek után elárul120ta. hogy már bír titkos szövetségessel is. hogy nem érezte jól magát a társaságában.” Kázmér úr fehér volt. hanem csak főszakács. oldal . főötlet volt. főtanácsos úr! Maga se szerénykedjen! Maga a piros orrú embereket számolta meg imádott Főfővárosunkban. majd megöleltük egymást. Kázmér urat jeges félelem fogta el. a dühtől vicsorogva adtam át neki a flaskát. mert az visszafelé szállt. mégpedig nem is kevéssel. kinek volt pöttyös labdája a legfelsőbb bizurr-mizurr körökből? Alfréd király krónikákból kitörölt. Nem örültek. félelmet sem mutatva búcsúzott tőle. A gazfickó a legfelsőbb bizurr-mizurr körökből származik. Hm. kisatírozott. Pöttyös labdája volt! Hm! Na mármost. Azt a sértést vágta Rozália arcába. hogy megszámolta a 145-ös számú erdő fáit! Ez aztán nagy teljesítmény volt! – Köszönöm. A dühös boszorkánynak és az álnok szakácsnak megvolt a Mindent Felejtés Titkos Főzete. aki segíteni fog neki a vásott bizurr-mizurr. Magam is gyűlölködve. Vén Nyanya Csúfság is hasonlóképpen aljaskodtam volna a helyében. Ennyi szörnyűséget. és szívesen nem találkozna már vele. megdöbbentő fölfedezésre jutott Vén Nyanya Csúfság naplójának segítségével. Igen! Kázmér úr alapvető. A televízióban mind gyakrabban szerepeltek a Főfőtanács 49. Bibircsókos Rozália ezek után a tudomásomra hozta. barátom! Most már tudjuk. Sokat számoltak. teljesen jogosan. Velejéig aljas bosszútervével maradéktalanul egyetértettem. arcuk merev volt. és mindegyik aktatáskára az volt írva.

Ha nagy vidámságra van szükség. nemcsak hogy lehetett. a Főfőtanács hivatalnokai elővették a jegyzetfüzetüket. arra. leroskad egy kávéház asztalához. – Csak még kicsit bruhaházzunk! – könyörög egy kislány. és rákezdtek. hány kutya jön szembe. és nem tudja megszámolni. mennyi dolgunk van még! Tíz perc múlva már máshol kell bruhaháznunk! A vidámság-kölcsönzés gyakran szomorúságba torkollott. Folyton eltéveszti. vagy éppen a 122Főfőtanács más hivatalnokai milyen fantasztikus. Megpróbál visszaemlékezni. – Bruhha. milyen nagyszabású munkát végeztek. amíg tart a kölcsönzési idő. leültek az asztalokhoz. A Rémálom Kölcsönző Hivatalnok vérfagyasztó történetet mesélt az ágy mellett. Megjelent a Főfőtanács újságja. – Itt tessék aláírni. Akinek szüksége volt valamilyen álomra. hivatalnokai. Úristen. – Ön megy az utcán. hogy ők. Az asztal már meg volt terítve. Támolyogva halad tovább. hogy hányas szám alatt lakik. De a hivatalnokok az órájukra pillantanak. A rémálom valóban rémálom volt. hehehe. hétfőn már nem lehetett keddre vidámságot kölcsönözni. bement az Álomkölcsönzőbe. lejárt a kölcsönzési idő. A viszontlátásra. Csakhogy a Főfővárosban lehetett álmot is kölcsönözni. A kérdéses napon a tíz hivatalnok megjelent az ünneplő családnál. hogy 123hogyan jut haza. Ha kis vidámságra van szükség. Volt repülős álom. Kölcsönzés persze máshol is volt. Ön öt karcsapással fölemelkedik nyolcvankét méterre. Általában előjegyzés volt. hanem például vidámságot is lehetett kölcsönözni. akkor már csak péntekre vagy szombatra volt hely. és újabb ötven métert tesz meg. akkor egy hivatalnok kikölcsönzése elegendő. haza kell menni! Ön emlékszik a házára. elfelejtette. mert legalább tíz hivatalnok kellett hozzá. Ön egyre kétségbeesettebb. Kiveri a veríték. oldal . egyes nehéz fölfogású főfővárosi gyerekek nehezen értették meg. ami csak a Főfőtanácsról közölt híreket. A várva várt napon a Főfőtanács Vidám Hivatalnokai megjelentek. Haza kell menni. Megáll egy cipőbolt kirakata előtt. Rémálmot is lehetett kölcsönözni. öt hivatalnokot is lehet kölcsönözni. Gondold meg. – Sajnáljuk. Inni akar egy frissítő teát. kislány.FPCFromClipboardUntitled emberei. Köszönjük szépen. haha! Ha kinevették magukat. és egy papírlapról fölolvasta az álmot. s igyekszik megszámolni a cipőket is. hogy bármit lehetett kölcsönözni. Köszönjük. 124 Ez drága dolog volt. A Főfőtanács egyik legújabb találmánya az volt. hogy az egy óra vidámságot kikölcsönöztük. hány cukorral issza ön a teát. izzadságban úszva ébrednek. köszöntötték 50. de sehogyan nem jut az eszébe. hány hirdetőoszlop került az útjába. hihi! – Höhö. hogy jókedvűnek csak addig szabad lenni. Képtelen rá. akik mind arról beszéltek. Sokan ekkor üvöltve. újra kell kezdenie. szerelmes álom és születésnapi álom is. sőt. Ha valamilyen jól megindokolt ok miatt féktelen vidámságra tart igényt a főfővárosi lakos. Ön most elfordul balra. végül feladja. hogy szolgáltatásunkat választotta. Ön most leereszkedik. De nemcsak ilyen borzalmas dolgokat. – Ön most repülni fog. egyforma sütemények és egyforma poharak sorakoztak rajta. huhu. két hivatalnok kölcsönzése is lehetséges. A kölcsönzést követően éjszaka egy hivatalnok ült a kölcsönző hálóágya mellé. Ön most már újra a földön áll. de egyszer az életben mindenkinek kötelező volt. Ön most száz métert repül egyenesen előre. Ugyanakkor ünnepséget is lehetett kölcsönözni.

– Na és ha van? – Á.FPCFromClipboardUntitled egymást. kedves uram. kisasszony. oldal . – Csatt. – Neve? – Nocsak Endre. csakhogy minek. Korán reggel volt még. A szürkeruhás szigorúan vizslatott körbe-körbe. – Maga. aki belép egy virágboltba. – De azért meg lehet a virágot is számolni. s jókora jegyzetfüzetet tart a kezében. – Természetesen. és már vette is elő a jegyzetfüzetét. kérem. és kilépett a virágos pult mögül. hogy magába szívja a virágok finom illatát. napjában hányszor csodálkozik maga? – Nocsak. s csak akkor fogta sietősebbre a lépteit. kérem. hogy ott egy szürkeruhás hivatalnok várakozik. Az idegen nem is köszönt. Nocsak úr kócosan ballagott a kapuhoz. ünnep! Néhány éve még Kavicsváron is gyakran megfordultak egyszerű turisták vagy aktakukacok a Főfővárosból. a főnökük karlendítésére elkiáltották magukat. – Főkérdés. Megállt a virágbolt közepén. miféle kérdés ez?! – hökkent meg Nocsak úr. – Tűnés! A szürkeruhás gúnyosan mosolygott. hurrá. hanem szál – ellenkezett Viola. és kitárta a virágbolt ajtaját. Egy ilyen szürkeruhás egyszer betoppant Virág Violához. miközben fürkészve bámulta Violát. valaminő engedély egyáltalán nem szükségeltetett a látogatáshoz. amikor doktor Nyisznyasz is bekapcsolódott a párbeszédbe. majd helyet foglaltak. tisztelt Nocsak úr. A virág különben sem darab. – Éljen! – Hurrá. De nem hozott mindig szívderítő eredményt egy-egy látogatás. csett! Nocsak úrnak is bosszúságot okozott egy ilyen hivatalnok. És szabályos időközönként. és cseppet sem zavartatta magát. pontosan mióta az? Hogy tervezi. 51. és egyáltalán nem szimatolt. csak ostobaság! – toppantott Viola. Szabad és teljesen magától értetődő volt az átjárás. A Főfőtanács hivatalnokai kezdtek mind tolakodóbbá válni. nem? – kérdezte az idegen. kisasszony? – kérdezte a szürkeruhás. Most már egészen dühös volt. az ön megítélése szempontjából. pecsétes irat. jó reggelt kívánok! – Mondja. meddig lesz az? Hm? – Na szedje a sátorfáját! – kiáltotta Viola. szerelmes. és nem érzi szükségét. 125 – Szóval nem akarja megmondani. – Magának valami titka van? – húzta össze a szemét a szürkeruhás. Megmondaná. és már egészen fölbosszantotta a szürkeruhás flegmasága. Képzeljük el az olyan embert. hivatalos. – A virág az nem darab – mondta erre Viola. – Olyan nagy titok ez? – Nem titok. világos a tényállás! – bólogatott a főfőhivatalnok. – Hány darab virágot árul a kisasszony? – kérdezte komolyan. és csodálkozva látta. és igencsak morcos arcot vágott. útlevél. ünnep. A fickó becsengetett hozzá. Nocsak Endre.

számolok. hogy megítélni?! Majd megítélem én őket úgy. mintha egy különlegesen nehéz fölfogású emberrel lenne dolga. – Ne tessék zavarni. hanem valami más érzés is kavargott a lelkében. dolgokat?! – csodálkozott Hektor Viktor. rendszerezzük. Nocsak úr erre kihajolt a kapun. – Hát csak számolgasson a Főfőtanácsnál vagy hol! – kiáltotta. uram. Milyen jólfésült! Milyen komoly! Egyetlen ránc sincsen az öltönyén! Milyen rikítóan sárga a nyakkendője! És közben úgy beszél vele. bámulta a házakat és az utcákat. s egy füzetbe jegyzetelgetett. és miért kell engem megítélni? – vonta föl a 126 szemöldökét Nocsak úr.FPCFromClipboardUntitled – Nocsak. kérem! – mosolygott elnézően a szürkeruhás. Látja. hogy rajta van a tűzoltósisak. – Kedves uram. – Mert a nagytiszteletű Főfőtanács. 127 – És miért számol számokat. kíváncsi azokra a számokra. 128 52. kedves uram? – kérdezte. Látom. bólogatott. és teljesen tanácstalannak érezte magát. Hektor Viktor megállította a teherautót. iktatjuk. hogy égnek áll a sárga nyakkendőjük! Néhány héttel Trapiti fölbukkanása előtt megint betévedt a városba egy ilyen sárganyakkendős. a bokrokat. Hektor Viktor újfent megvakarta a feje búbját. megszámolta a fákat. – Haza. milyen szép sípja van. Hektor Viktor tűzoltóparancsnok meg akarta vakarni a feje búbját. kérem. és füstölögve beballagott a házába. Hektor Viktor még hallotta. és az Emil király tér felé mutatott. a nagytiszteletű Főfőtanács mindenre kíváncsi. hányszor fújt már bele? Hektor Viktor elképedve bámulta ezt a pimasz fickót. kérem! – pillantott fel a szürkeruhás a jegyzetfüzetéből s már számolt is újra. Ne zavarjon. Fáradtan sóhajtott. és a paradicsomhalom közepébe ültette a megrettent hivatalnokot. kérem! – csapta be a kaput Nocsak úr. csak nézelődött. ekkor Hektor Viktor tűzoltóparancsnok dühbe gurult. – Arra kell menni! – mondta szigorúan. amelyek ebben a városban találhatók. tényeket. Megmondaná. Hektor Viktor tűzoltóparancsnok figyelte egy ideig. nem okozott föltűnést. – És miért kíváncsi a… khm… nagytiszteletű Főfőtanács minderre? A szürkeruhás olyan szánalommal pillantott Hektor Viktorra. de észrevette. oldal . mint egy tökkelütöttel. Nem tett semmi különöset. a hirdetőoszlopokat. és az az igazság. – Hová? – most az idegen csodálkozott. a hóna alá csapta és eztán vakarta meg a fejét. Egy paradicsomszállító teherautó haladt éppen mellettük. – Minden embert meg kell ítélni. a padokat. megszámoljuk. majd megragadta a fickó grabancát. most kezdhetem újra. hogy már nem csak ámult. hogy ilyen egyszerű kérdésekre kell válaszolnia. – No. hümmögött. – Mi az. hogy a szürkeruhás a sofőrnek kiáltozik. tényekre és dolgokra. – Kedves uram. ugyan árulja már el. és mit számol. akinek a megbízásából tevékenykedem – dünnyögte bosszúsan a hivatalnok –. Na. tényeket. Igaz is. jól jegyezze meg. mit csinál! – Amint láthatja. dolgokat – válaszolta ingerülten az idegen. végül megszólította. kezdi kapisgálni. Az nyomban nyakig süllyedt a paradicsomba. És amire kíváncsiak vagyunk. – Számokat. Levette hát.

az élhet itt. § Ha a Főfőtanács valamely átutazó hivatalnoka Kavicsváron áthaladtában bajba kerül. 130 – Bohohocsánahahat. Pedig el kellett hinnie. mint akármely utazót vagy turistát. A szerződés így hangzott: Szerződés. élhet a Főfőtanács városaiban. hogy végül le kellett feküdnie a földre. tahanáhahihicsos uhuhurrr! – bugyborékolta nevetve az őr. Tanácsosai elszemtelenedtek. hihhij. hogy a Főfőtanács és Kavicsvár boldogságban. § A Főfőtanács hivatalnokai nem számolgatják a virágokat. § A Főfőtanács emberei senkit sem akarnak elcsábítani innen. hogy napokig nem tudott megszólalni. tiszteletben éljen egymás mellett! A szerződésnek a Főfőtanácsra vonatkozó paragrafusai: 1. oldal . egy szeleburdi kislány kancsalított. Kavicsvár a lehetőségeihez mérten köteles segítséget nyújtani! A szerződés Kavicsvárra vonatkozó paragrafusai: 1. Hektor Viktor és Károly professzor részvételével tehát küldöttség indult a Főfővárosba. amit lát. § A Főfőtanács hivatalnokai nem számolgatják az embereket. (Egyszer Hektor Viktor unokahúga. s ott tanácskozni kezdtek a Főfőtanáccsal. Aki a Főfőtanács fennhatósága alatt akar élni. és betartja a törvényeket. § A Főfőtanács hivatalnokai nem számolgatják a házakat. 6. és mulatságosan pukedlizett az őrnek. s amely szerződésnek az a célja. másfelől pedig a Főfőtanácsos írt alá. szomjas lesz. és fogta az oldalát. sofőr úr! Nem tudja véletlenül. Hosszas egyeztetések után sikerült szerződést kötni a Főfőtanáccsal. 2. A Főfőtanácsos megdermedt. 129 3. § Aki Kavicsváron akar élni. a nyelvét nyújtotta ki. hóóóój. 53. A Főfőtanács egyre erősebb. leszakad a nadrággombja. jahajaj. A Főfőtanácsos úr akkorát kiáltott. s egyre nyíltabban avatkoztak be a városka életébe. békességben. 5. mi történt. ha Kavicsvárra akarnak látogatni. Kavicsvár lakói illedelmesen fogadják a Főfőtanács hivatalnokait. 7. El lehet képzelni. vagyis éhes. mert megszakadtak a hangszálai. majd hatalmas szemeket meresztve közelebb hajolt a fetrengő őrhöz. aztán olyan eszeveszett hahotába kezdett. és betartja a törvényeket. Valamit sürgősen tenni kellett.FPCFromClipboardUntitled – Sofőr úr. mintha ugyan nem hinné el azt. 4. mígnem megérkezett a Főfőtanácsos úr. Föföfö-höhö-hihi. a hasát fogva fetrengett. § A Főfőtanács hivatalnokai előre jelzik. Ühüm bácsi. befolyásosabb és mohóbb lett. hány szem paradicsom közt ülök? Ezzel a momentummal kezdődött Kavicsvár és a Főfőtanács viszálya. aki egy darabig bírta. § A Főfővárosba Kavicsvárról érkező turisták nem nevettetik a Főfőtanács épülete vagy más fontos épületek előtt posztoló őröket. amelyet egyfelől Ühüm bácsi. amely a Főfőtanács és Kavicsvár között köttetett.

mert a főfővárosiaknak nincs szükségük ajándékokra. Ha az illető tiszta volt. § Kavicsvár lakói nem hívják játszani. hogy Holle mamát 132eleinte bántotta ez a szabály. kedves és tapintatos lett. A családnak azt mondták. A televízió azonban nem 54. § Kavicsvár lakói nem mesélnek mulatságos történeteket a főfővárosiaknak. Azt a főfővárosi turistát vagy főfőtanácsi hivatalnokot. nem számoltam – mondta mosolyogva a főfővárosi turista. 6. a mennyiségek és a nagyságok. ám a törvényt megszegő soha többé nem bukkant elő. mint egy kapu. hogy tökfőzelék-leszoktató tanfolyamra íratták be. Minden műsorban így emlegették: a legkövérebb szökevény.) 2. ábrándozó kifejezést öltött. mígnem kifejlesztettek egy rafinált tökfőzelék-ellenőrző szerkezetet. ha könyörögnének! A Főfőtanács különösképpen ragaszkodott ennek az utolsó. hogy az a szerencsétlen főfővárosi. felelőtlenül szórakozni a főfővárosi turistákat. § Kavicsvár lakói nem adnak ajándékokat a főfővárosiaknak. ha nem fogyasztott Holle mama tökfőzelékéből – mellesleg csak Holle mama tökfőzelékére volt érzékeny a gép –. Úgyhogy a főfővárosiak eztán már nem is mertek Holle mama háza felé menni. 3. 131 – Hányszor nevettél Kavicsváron? – kérdezték tőle a rokonai. ha a főfővárosiak vannak olyan tesze-tosza birkák. aki megkóstolta Holle mama tökfőzelékét. Ábrázata merengő. nem érdekelték többé a számok. de aztán arra jutott. vagy sürgősen elszállították. § Kavicsvár valamilyen ünnepnapján. karanténba zárták. túl sokat mosolygott. 5. egyszerűen csak át kellett rajta menni. – Nem tudom. 4. mint aki szerelmes. Olyan volt ez a masina. aki evett a tökfőzelékből. Többé nem rohant. amikor hazaérkezett. Ha viszont az illető evett Holle mama tökfőzelékéből az utóbbi néhány napban. Akkor sem ad nekik. hogy az ünnep megtekintése rájuk nézve veszélyes. oldal . Az igazság az. csak mutatta. Kiderült. és úgy ingatta a fejét. 7.FPCFromClipboardUntitled – ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Azonnal álljon fel és vágjon komoly képet. A Főfőtanács tudósai addig kísérleteztek. nem sietett. § Holle mama semmi esetre sem kínálja meg tökfőzelékéből a Főfőváros turistáit. lényeges változáson ment át. akkor megérdemlik. maga marha! – de ezt nem mondta. mert ő bárkinek szívesen adott a tökfőzelékéből. § Kavicsvár lakói nem mesélnek vicceket a főfővárosiaknak. hetedik paragrafusnak a betartásához. szép nyugodtan kezdte élni az életét. A Főfőtanács főújságjaiban és főtelevíziós műsoraiban napok óta egy szökevényről beszéltek. hogy eltűrjék ezt az igazságtalanságot. Az utóbbi hetekben a Főfőtanács Főfővárosában nyugtalanság volt tapasztalható. a kapu fölső peremére helyezett hangszóró bömbölni kezdett: Főfigyelem! Főriadó! Főtökfőzelékveszély! Főtökfőzelékveszély! A lebukott tökfőzelékevőt nyomban elkülönítették. például a Nagy Hangosbemondó Ünnepen vagy a Titkos Vágyak Ünnepén Ühüm bácsiék kötelesek figyelmeztetni a Főfőváros látogatóit. akkor a kapu csöndben maradt. Az illető szórakozott.

megvallom. Korán reggel. Emlékszel. Csak forgolódtam. teázott. de máris elborult az ég. ha így történt volna. szelet vagy hóesést lehet előidézni? – Nem hinném – csóválta meg a fejét Kázmér úr. mi volt az a tegnapi eset a Pepe testvérekkel? 134 Ühüm bácsi hümmögve elmesélte a különös esetet. szegény Alfréd király tőrbecsalásáról. Rejtélyes dolgok voltak ezek. Mint tavaly a híres-nevezetes tökfőzelék-ellenőrző kapujukkal. Kázmér úr. – Aki szökik. – De nagyon különösek ezek a hírek erről az úgynevezett szökevényről. – Még nem tudom – tűnődött Ühüm bácsi. mit mondtam neked a bizurr-mizurr krónikáról. az nekünk nem jó – bólintott Kázmér úr. hogyan hozhatnánk rendbe. Valami az eszébe jutott. akkor nyilván azért teszik. – Igen. a Pepe testvérek elindultak az Emil király térre. avarkupac emelkedett a tér közepén. Kedvenc presszójukban üldögéltek. – Azzal már régen eldicsekedtek volna. hogy alkalomadtán fölhasználják ellenünk. – Ha őrzik – bólintott Ühüm bácsi. Egy pillanatra felcsillant a napsugár. Ühüm bácsi? – kérdezte Kázmér úr. – Ühüm bácsi. Először a másikra gyanakodtak. nem jutottam eredményre. 133 – Lehet. Kázmér úr komoran csóválta meg a fejét. ki a szökevény? – emelte föl az ujját Ühüm bácsi. Hát. – De ha nekik titkuk van. hogy összeseperjék a leveleket. hánykolódtam. oldal . – Szerinted mi lehet a Főfőtanácsnál. – Mostanában nem vagyok formában. Egyre gyakrabban hagy ki az emlékezetem. a Főfőtanács régen világgá kürtölte volna. Nagyon megrázott a történet. füldugóval se tudtam aludni. És mikor szökhet valaki? – folytatta Kázmér úr. Talán öregszem. hogy aznap szemkötővel. hogy titkolni akarnak valamit? – kérdezte Ühüm bácsi. 55. a hamisításokról. akkor van börtön is. és szórakozottan dörzsölgette. Ühüm bácsi – törölgette szalvétájával a száját Kázmér úr –. ahonnan ez a főszökevény elszelelt? – Titkos börtön? – kortyolt a teájába Kázmér úr. Kinéztek az ablakon. kérlek. – Ühüm bácsi levette a szemüvegét. mint rendesen. amikor hátborzongató gúnykacajt hallottak a közelből. honnan oldott kereket a fickó. Annyira a hatása alá kerültem. amivel esőt. az rab – jutott a súlyos végkövetkeztetés végére Kázmér úr. Ühüm bácsi kávét ivott. De vajon miféle börtön az. A börtönből biztosan nem.FPCFromClipboardUntitled árulta el. Kázmér úr. – Természetesen. s tréfából megcsinálta a dolgot. Ühüm bácsi és Kázmér úr is ezekről a fejleményekről beszélgettek egy késő őszi vasárnap délután. – Ha ők valamit eltitkolnak előlünk. – Kifejlesztettek valami fegyvert? Vagy valami csodamasinát. beszámolnék még neked egy fontos dologról. amit a múltban elrontottak. Legnagyobb ámulatukra a leveleket már összeseperték. s már éppen összevesztek volna. És ha rab. hogy az éjszaka fölkelt. – És akit őriznek. egyelőre nem lehetett biztosan tudni semmit. ahogy szokták. Egész éjszaka az járt a fejemben. – Azok bizony! – Mert ugye. – Hanem. Kázmér úr.

finoman odébb gurult. A Főfőtanácsos ásítva nyitotta ki a főszekrény ajtaját. s a következő pillanatban Boleszláv főfelügyelő mászott ki alóla. mint én! – Éppen ellenkezőleg. és tüsszentett. – Mit akarsz. Hátrakulcsolta a kezét. Ellenségesen meredt a tükrébe. Azt szeretném – sóhajtott Kukta Gerozán –. – Nem bízom benned. Az irodában is csend volt. a homlokát dörzsölgetve lassan megkerülte az asztalát. – És mint Babéros Néró. Boleszláv főfelügyelő! – suttogta. igen. te mihaszna! – dörmögte a másik. Aztán csengetett. de aztán másnap reggel a kilincsére tekerve megtalálta – tette hozzá Ühüm bácsi. – Kukta Gerozán. Csakhamar két szürkeruhás lépett a szobába. Aztán még egyet ásított. A tükör felülete fémesen fénylett. – A Pepe testvérek találták az avarkupac mellett. Vastag. És újra nagyot ásított. szeretnél olyan lenni. ha te lennél olyan. amely áttetsző. fekete cirokszálat helyezett az asztalra. és óvatosan megkocogtatta az üveget. felhajtotta a szürke leplet. amely régóta viszkethetett már. Abban azonban semmit se látott. Tisztelegtek. Aztán. Hümmögött. A tükörhöz settenkedett. Nem mintha nekem 136nem lennének hibáim. azt se szeretem. Meg ahogy gondolkodsz. gondolhattam volna – mosolygott. majd merev arccal várakoztak. Hosszan vakargatta az orrát. oldal . mint én. – Persze. Nagyra tátotta a száját: há. – Soha nem szerettük egymást – szólt végül. Aztán elindult. A Főfőtanácsos kelletlenül elfintorodott. há. De téged szeretlek. megvetően mosolygott. – Mostantól fogva nagyon vigyázzanak rám! – ásította a Főfőtanácsos. Már meg is jelent a jó Kukta Gerozán. és szürkeruhásaival együtt elmasírozott főfőtanácsosi hálószobája felé. és kiemelte a Varázs Fakanalat. és járkálni kezdett a szobában. maga az. ahol főként halálos csendnek kellett lennie. 135 Boleszláv főfelügyelő és a jó Kukta Gerozán A Főfőtanácsos nagyot ásított. – Szólíts Főfőtanácsosnak. – Amit teszel. há. akárha a vízbe kavicsot pottyantanak. mint akinek az eszébe jut valami főfontos főkötelesség. azt nem szeretem. bólogatott. Kukta Gerozán? – kérdezte Kukta Gerozán a tükörből. Vannak! De ártani nem akarok senkinek. majd a keretben megjelent Kukta Gerozán barátságos arca. Az asztal megemelkedett.FPCFromClipboardUntitled – Mint egyszer Holle mama! – bólintott Kázmér úr. – Nem bízom benned – fürkészte a tükröt a rossz Kukta Gerozán. Néhány pillanat múlva a tükör felszíne. lassan elhalkult a masírozó léptek zaja. 56. – Én szeretlek téged – mondta a jó Kukta Gerozán. szürke tokot kapott. és ezért a titkomat soha nem láthatod meg! – azzal hirtelen szürke leplet borított a tükörre. gyere elő! – parancsolta hirtelen. hullámozni és gyűrűzni kezdett. S ekkor valami megreccsent. Végtére én te vagyok. aki szórakozottságában elvesztette a piros sálját. – Én vagyok az. Megmozdult a főfőtanácsos asztalán egy toll. – Áh.

amilyennek még soha nem láttam. – Kár. Valami nagyszabású dolog! Valami rettenetes! És éppen Kavicsvár ellen. Olyan magabiztos. miközben látszott. – Ha a manó ősi leszármazott. a Főfőtanácsost izgatná. Jobban szeretem. Akár jelképesen is. Igaz is. – És azt is tudja. hogy a Főfőtanácsos Kukta Gerozánra nézve miért veszélyes a manó? – Természetesen – sóhajtotta Boleszláv főfelügyelő. Biztonságba kellene helyezni. De őt más is zavarja. Végtére is ez a nevem. és meg is tenne mindent annak érdekében.FPCFromClipboardUntitled – Tudja. hogy azt találta meg. – Akkor a céljaink közösek. akkor voltaképpen. akit keresett? – Itt. Azért is mondtam. S ha az ebbéli jogától akarnák megfosztani. él abban a városkában egy szívemnek nagyon kedves ember. Újabban a Főfőváros telis de teli volt Kavicsvár életét és lakóit bemutató turista-könyvvel. Az ujjait bámulta tűnődve. hogy nem akar mindenről beszámolni –. Talán valamilyen titkos fegyvere van. hogy mi az. nem látta véletlenül az asztal alól. hogy nemsokára ő lesz a leghatalmasabb. Főfőtanácsos úr. khm? – kérdezte a tükör. Kukta Gerozán bólintott. 57. hogy a Főfővárosban valami készül. nekem nagyon kalandos életem volt – szólt tűnődve Boleszláv főfelügyelő. hogy él a városkában egy manó. – Miért állt a Főfőtanács szolgálatába. – Tudom. főfelügyelő úr. A jó Kukta Gerozán aggodalmasan fürkészte a főfelügyelő arcát. nem esne jól neki. hogy a céljaink közösek. mert először őt kellene megmenteni. és folyvást azzal dicsekszik. – Azt gondolja – kérdezte Kukta Gerozán –. és kiemelt a zakója zsebéből egy útikönyvet. akkor jogosan állhatna Kavicsvár élére. Újra csend lett. a Főfővárosban már nem volt nehéz dolgom – mosolyodott el kesernyésen Boleszláv főfelügyelő. A Főfőtanácsos Kukta Gerozán tényleg készül valamire. – Ha kiderül. itt is – tett egy mozdulatot. Mondja inkább. hogy ez ne így legyen. – Nézze. A lényeg az. – Olyan régen szerettem volna beszélni önnel. Őt akarom megmenteni – mondta végül. és hogy miképpen hatástalanítható. ahol… Boleszláv főfelügyelő nem folytatta. hogy mit rejteget? 138 – Éppen eltakarta – csóválta a fejét Boleszláv főfelügyelő. Mintha valaki járt volna a folyosón. hogy Kukta Gerozán. Boleszláv. már megtaláltam. – Azért mert… mert hallottam – magyarázta Boleszláv főfelügyelő. hogy a manó egyenesági ősi leszármazott. khm. Aztán felkapta a fejét. Kukta Gerozán – mondta Boleszláv főfelügyelő. ő az egyik szökevény – bólintott komolyan Boleszláv főfelügyelő –. 137 – Ne mondja azt. – Biztos benne. khm. abból nemzetközi botrány kerekedne. hogy Főfőtanácsos. ha így hívnak. s ez a mozdulat kimutatott a Főfőtanácsos irodájából –. Ki kellene szimatolni. hogy egy manó irányítja azt a városkát? Persze. a Főfővárosban is az. Boleszláv tűnődött. oldal . minden eshetőségre készen.

a gesztenyefa vagy a hárs. és kedves uralkodó volt úgyszintén. – És miért festettél szomorú képeket? – kíváncsiskodott Trapiti. mint a vidámság. mintha grafitceruzával satírozták volna össze. – Természetesen – bólintott Olivér. miért száll a felhő. ahol Kázmér úr. ne becsülje le a Főfőtanácsos Kukta Gerozán képességeit! Vigyázzon vele! Most pedig menjen. Néha az embert jobban érdekli a szomorúság. Esett. – Magam se tudom. hogy a nap Nyugaton búcsúzik tőlünk. miért csíp a csalán. Kétszázötvenharmadik Nagyságos Emilről és persze Alfréd Bökkelöki királyról. Talán mert szomorú képeket érdekesebb dolog festeni. Az utcákon alig jártak. Mintha. Elmesélte. oldal . s a helyéről vízkarikák sodródtak tova. biztos helyen tudná őket. – Malvin királynőnek hívták. miközben megdörzsölte az arcát. hogyan lehetséges. – Maga okos fickó. mint vidámakat. Aztán felemelkedett és a vászon elé rebbent. és hozza el a városkából a manót! – De hát kinél rejthetném el? – Szerintem maga már azt is tudja. bámészkodott. Aztán mintegy válaszolt is magának.FPCFromClipboardUntitled A tükörbéli Kukta Gerozán elégedetten mosolygott. s aztán a keleti horizonton látjuk viszont. – Mert korábban sok szomorú képet festettem – válaszolta Olivér visszafordulva az ablakból. – Volt felesége Bökkelöki királynak? – kérdezte egyszer Trapiti. Az ecset hegye megmártózott. az a magas. 58. tűnődött. a számolást se tévesztette 141el mindig. Sokat mesélt Bánatos Olivér a múltról is. és mindig valami régi rejtélyen töri a fejét. Piros festéknyom maradt a mozdulat után. Ráadásul Olivérnél jobb rajztanárt úgyse kaphatott volna. Festés közben néha egy kicsit odaállt az ablakhoz. Meg aztán minden képen van vidámság és szomorúság is. hogy miattuk nem nagyon izgatja magát. hogy melyik a fűzfa. Első Legfontosabb Pityukáról. Ismerte a természetet. 139 A jó Kukta Gerozán bólintott. ide-oda forgott a palettára nyomott kék festékben. Bánatos Olivér megígérte Uhum bácsinak. ha a manó egy nap beül az iskolapadba a gyerekek közé. – Figyeljen csak. – Az az érzésem. róla nevezték el a múzeumot. Olivér nemcsak a festéshez-rajzoláshoz értett. ha hajlandóak vagyunk korábban kelni a szokásosnál. Olivér tűnődve festett tovább. hogyan keletkezik a szél. Néha elcsattant az egyik vagy a másik. s a víztükrön kövér buborékok tolakodtak. Tudod. nem is tudom. gyakorolni fogják a legfontosabb tudományokat. – Csakhogy azt az illetőt előbb meg kellene találnom. Szó volt arról. Boleszláv főfelügyelő bólintott. Ám a manó tudott olvasni és írni. A Minyon kapitány utca ötös számú háza előtt tócsákban állt a víz. Boleszláv. szürke volt az ég. hogy Trapitinak iskolába kellene járnia. Boleszláv! – No és mi van a házaspár-szökevényekkel? – kérdezte tűnődve a főfelügyelő. hogy rendszeresen foglalkozik kis barátjával. hogy néz ki a hóbagoly. türelmesen elmagyarázta Trapitinak. kissé görnyedt hátú krónikás dolgozik. 140 Trapiti és a szomorúság – Neked miért Bánatos a neved? – kérdezte Trapiti. Meg aztán lett volna fölfordulás. – Na igen – bólintott a manó a ceruzáját rágcsálva. feltéve persze.

és vajaskenyeret nyomott máris a kezébe. Honnan jöttél. mire Holle mama bólintott. kirobbanó kedvében volt. hogy nincsen tűz! – vonta föl a szemöldökét Nocsak Endre. Trapiti már nem tudott úgy kimenni az utcára. Néha Hektor Viktor tűzoltókocsijába is beülhetett. de egyszer biztosan kiderül. hogy ne szólították volna meg. – Finom – mondta. – Talán az. amikor délután Olivér a ruhadarab után érdeklődött. – Nocsak. – Ne félj. szerelmi veszekedés. már bele is harapott. Trapiti. Csak úgy recsegett a foga alatt az almahús. piros almát. csak úgy – vonta meg a vállát a manó. – Igen. virágkereskedés. taligáztak. drága kis barátom. holott a városkában emberemlékezet óta nem volt tűz. bohóckodott. olykor meg csak ült.FPCFromClipboardUntitled – És a királyi párnak volt gyereke? Olivér csodálkozva bámult rá. vegyeskereskedés. ásás. ne kérdeztek volna tőle valami kedveset. – Trapiti – tárta szét a karját Trapiti. csokival és nyalókával traktálta. azt hiszem. – Ezt most miért kérded?! – Nem tudom. még ezen is. mókázott. foglalkozása. érdekes-különleges időtöltése. hogy tudd. 143 Picike Ferike talált rá a pulóverre a Minyon utca egyik sövénye alatt. és a rajzlapja mellé ejtette megrágcsált végű ceruzáját. csodálkozás vagy világbajnok-tökfőzelékkomponálás. bámult maga elé. amit Trapiti már aznap elhagyott. Ühüm néni kötött Trapitinek egy pulóvert. Ez egy nagy rejtély. újra elindultak. fölkapta. aminek persze Olivér nem feltétlenül örült. te most szomorú vagy. kiáltozták. igen – bólogatott Trapiti. szeméthordás. nagy kört tettek a városban. Csak türelmesnek kell lenni. dudáltak. még ilyet. ki vagy. Bánatos Olivér szelíden ingatta a fejét. mi vagy. úgymint polgármesterség. – Nekem nagyon hiányzik valami! De mi? Biztosan egy alma! Meglátott a gyümölcsöstálon egy kövér. – Figyelj. aki mindenen csodálkozott. Kelemen Aranka újabban mézescukorkákat dugdosott a zsebébe. hogy nem volt – tűnődött Olivér. trapiti!. Majd némi tűnődés után hozzátette: – De igazából nem ez hiányzik. vagy a seprűjükön lovagolva lovagtornát játszottak. Trapiti leginkább trapitizett. Holle mama. – Most mi történt velem? – kérdezte ilyenkor. mondhatni egyenrangú 142volt a többiekkel. foghúzás. A városhoz tartozott. Trapiti gyakran együtt játszott a Pepe testvérekkel. csak trapiti! – kiáltotta Trapiti a tűzoltókocsiból. amikor egy étteremben pizzasütés közben tüzet fogott egy kuktafiú fehértornyos sapkája. Olivér? – Nyilván azért. – Mi úgy tanultuk. úgy Trapitinek is meglett a maga jellegzetessége. 59. – Trapiti – mondta Trapiti. mert hiányzik neked valami. S ha a városka lakóinak volt feladata. lapátolás. és meghajolt. – „Trapiti!” – kiáltással kopogott be Holle mamához. nincsen tűz. megálltak. meglocsolták az Emil téren az őszirózsákat. Trapiti gyakran szaladgált végig az utcákon. trapiti!. oldal . azt az egyetlen esetet leszámítva. – És miért vagyok szomorú. festőművészet.

ezért aztán kiléptem a társulatból. új társat nem akartam. És kiráztam Báró Rojtos Eugént. Az előszobaszőnyegem volt. világhíres fotográfiáit nézegette. Nem is engedte bekötni soha. ahol senki nem zavar bennünket. Hát. 146 – Nézd csak. végül megkérte a kezemet. a bátor tekintetére. ha eszembe jut az én drága férjem. nagy porcelántányér forog egy vékony pálcán a fejem felett? Holle mama a távolba nézett. hiszen tudod. Én pedig fiatal koromban artista voltam. Akkoriban választották polgármesternek Ühüm bácsit. Eltűnt. kicsi Trapiti. éljen. Akkor láttam utoljára. a Müller Cirkusz első és utolsó igazgatója. még mindig Müller igazgatót szerettem. amikor nagyon unatkozott. hogy bár nagyon szomorú vagyok az én drága férjem halála miatt. amikor az élezett tőröket dobálom a teste köré. hogy hurrá. Holle mama. Holle mama? Holle mama lassan letette a szakácskönyvet. És rendeztem temetést is. Három zsebkendőt telesírtam. A szeme se rebbent. milyen szép az. – Te is szoktál szomorú lenni. mindig a bűvészlányok állnak a fakorong elé. hogy síremléket emeltetek itt neki. – Tudod. és ha így teszek. átment Holle mamához. Trapiti Kázmér úrral is megbeszélte a dolgot. azt a feketét. De én nem akartam egy oroszlánidomárhoz feleségül menni. oldal . soha nem tért vissza. Nem 145volt már kivel föllépnem. kicsi Trapiti. – Egy nap megismertem Müller igazgatót. Holle mama. Tudod. valaki rám szólt. és a közönség tapsol. Az oroszlánidomár hozta a hírt. vagy amikor kirántja a cilinderből az utolsó nyuszit. rázzál ki engemet. hogy Müller igazgató a tengerbe veszett. hogy én a tányéros mutatványokat szerettem a legjobban.FPCFromClipboardUntitled – Türelmesnek? Ugyan. eszembe jut valami. Végül négy krémest ettem meg. Azt mondta a szőnyeg. én nagyon sokat sírtam. Olivér! – kiáltott a manó. és borzasztóan egyedül éreztem magamat. 144 – Hogyne. nyoma veszett. a városkában. – Holle mama most elmerengett. és ettem egy krémest. Ezeket mondta Holle mama. – Nem fogom én megtudni soha. – Te szaltóztál. szomorú leszek. elmentem. és egyek egy krémest. Az oroszlánidomár vigasztalt. A múltban is voltak boldog és szomorú emberek. nálunk ez fordítva volt. aztán folytatta. őt még a cirkuszi kocsimból hoztam magammal. ma is 60. és Trapiti látta. ők kockáztatják az életüket. A manó Holle mama kitüntetéseit. volt egy nagyon híres számunk. hogy párás a szemüvege. hátha eszedbe jut valami. – Égő buzogányokat is dobáltam – bólintott szerényen Holle mama. és csakhamar hozzámentem feleségül. honnan jöttem! Amikor Trapiti nem találta a helyét. Trapiti. Nagyot sóhajtott. Nem él már szegény. Sokat gondoltam Müller igazgatóra. amikor egy gyönyörű. a tőrdobálás. de mégis menjek el Kelemen Arankához. bravó. Báró Rojtos Eugén. Egyszerre megfordult. A múzeum üres vitrinje előtt álltak. szaltóztam a levegőben. Akkor. Tudod. és átnyújtotta. Kötélen másztam. Babéros Néró szavalt a temetésen. Nagyon szerettük egymást. és ideköltöztem Kavicsvárra. Bepárásodott a szemüvege. Bár az az igazság. és az jutott az eszembe. Müller igazgató rettenetesen bátor ember volt. mi volt ő? Egy nagyon híres cirkuszigazgató. Azóta minden reggel kirázom Báró Rojtos Eugént. Leszerződtem a társulatába. És amikor a negyediket vettem elő. És aztán ültem itt a szobában. Müller igazgató. és már Hektor Viktor is tűzoltóparancsnok volt. Így épült meg a temetőben Müller igazgató síremléke. hogy én dobáltam a tőrt Müller igazgató köré. ahol csak ketten vagyunk. kedves kis Trapiti. hullahoppoztam. – Egy nap Müller igazgató elutazott majmokat venni. Holle mama?! – meresztett nagy szemeket Trapiti. csak hogy legyen egy hely. Eljött az egész város. drága kis Trapiti. jaj. és az volt a szokatlan benne. Aztán még egyet. Végül arra gondoltam. aki rendre valami szakácskönyvet tanulmányozott. Elővette hát a zsebkendőjét.

Nagy bajusza volt. valameddig – legyintett Kázmér úr. Nem találkoztunk mi már valahol? – Nem hinném – mondta Holle mama zavartan. Tudja. – Amíg… mindegy. Szerintem boldog király volt. úgy akart tovább haladni. kedves asszonyom. A kedves bácsi végigsétált a sétányon. Nincs recept. elégedett mosollyal bámult meg egy fát. mert ön annyira ismerős nekem. maga kihozta a tökfőzelékből a maximumot! – Mit hoztam én ki a tökfőzelékből?! – csodálkozott Holle mama. Holle mama éppen a kertjárdáról sepregette az esővizet. amíg… – de itt Kázmér úr elharapta a mondatot. kedves uram – viszonozta a mosolyt Holle mama. – Mondd csak. majd balra fordulva rátért a Minyon kapitány utcára. asszonyom. Az Alfréd király sétányon egy fekete öltönyös. hogy figyelik. És az volt Malvin királynő is. hogy szívből gratuláljak. hogy keresek valakit. azért is torpantam meg. Ilyen cudar időben nem sétafikál az ember cél nélkül. – Mindegy. Ez ettől boldog. – Keres az úr valakit? – Milyen szórakozott is vagyok – ocsúdott a nagyon kedves bácsi. fekete keménykalapos. De mert a nagyon kedves bácsi most nem szólt semmit. én eddig csak hallottam a kegyed világbajnok tökfőzelékéről. barna szemeivel. Amikor elhalkult a motorzúgás. szerinted Bökkelöki király boldog uralkodó volt? – Nem tudom – csodálkozott Kázmér úr. egészen addig. A nagyon kedves bácsi mintha meggondolta volna magát. Olykor megállt. – Amíg? – figyelt fel Trapiti. oldal . Kérem. Úgy alakult az életem sora. – Jó napot kívánok. – Nem fontos. A nagyon kedves bácsi összecsapta a kezét: – Micsoda?! Hogy kegyed lenne a híres nevezetes Holle mama?! Micsoda hallatlan szerencse! Engedje meg. Megállt egy pillanatra. Sétabotja kopogott az utcaköveken. csak úgy. – Hacsak… – Hacsak? – Hacsak nem hallott egy bizonyos világbajnok tökfőzelékről – mondta Holle mama. csak akinek valami sürgős dolga akadt. hogy várhassuk. dús szemöldöke és megnyerő tekintete. egy épületet vagy egy ázott hirdetőoszlopot.FPCFromClipboardUntitled vannak. s különös érzése támadt. Napok óta alig jártak az utcákon. és a jövőben is lesznek. mintha Holle mama is megérezte volna. és közben szégyenlősen lehajtotta a fejét. kedves asszonyom! – emelt a kalapján. Kérem. megállt. újra elmosolyodott. De mindig szerettem volna megkóstolni. kedves arcú bácsi lépdelt. s a tekintete pontosan szembe került a nagyon kedves bácsi tekintetével. A sétányon Hektor Viktor tűzoltóparancsnok napi ellenőrző útját tartó kocsija haladt el. Kázmér úr – szólt hirtelen Trapiti –. 147 Trapitiért bejelentkezik egy nagyon kedves bácsi A szél szigorúan sepregetett Kavicsvár utcáin. elmúlik a szomorúság. Egyszer majd elmesélem neked. Ez így van rendjén. az merészkedett ki a barátságtalan felhők alá. – Persze. – Igen. s tekintetét ráemelte a seprűjét rázogató Holle mamára. Gyorsan lehajtotta a fejét. a másik amattól. Megvakarta a homlokát. A kedves bácsi éppen Holle mama háza elé ért. Fölpillantott. hogy nem 61. újra Holle mama szólalt meg. 148 – Magának is. Talán azért vagyunk szomorúak. az elhullt levelekből mindenfelé kupacokat emelt. csak nézett a meleg. A bácsi elmosolyodott.

addig meghívom szerény otthonomba – invitálta Holle mama a nagyon kedves bácsit. – Ja igen – köhécselt a nagyon kedves bácsi. ugye? – Ahogy mondja. kedves uram. Jöjjön be hozzám. hamisítványok keserítették a szájam ízét. A nagyon kedves bácsi nagyot sóhajtva bámult utána. drága asszonyom! – Már miért ne lenne?! – csodálkozott Holle mama. és közben mesélek magának! Holle mama egészen fölvillanyozódott. Silány utánzatok. a közelben egy oroszlánidomár? – Nálam soha nem lakott. kérem. – Ej. de már nagyon régen. kérem! És akkor egyszer csak ön itt áll előttem. kérem! 149 – Komolyan szeretné megkóstolni a tökfőzelékemet? – ragyogott föl Holle mama. Igaz. – Mindjárt láttam. borongós időben is akad valaki. – Momentán nincs tökfőzelékem. aztán megdermedt. csak… – Dolga van. – Hogy találta el? – csodálkozott a bácsi. – És mi történt vele? – kérdezte a kedves bácsi. drága asszonyom. Ej. – Itt lakik Bánatos Olivér festőművész és Trapiti. nem lakik. nem ismer véletlenül egy oroszlánidomárt? Holle mama meglepődött. mintha csak mellékesen kérdezné. oldal . ugye? – kérdezte Holle mama. Tényleg találkoztak volna valahol. – Festményt vesz. volt ilyen ismerősöm. A nagyon kedves bácsi magasba tartotta a mutatóujját. Holle mama. – Kérem?! – Trapiti – mondta Holle mama. valamikor? Holle mama tűnődve megvonta a vállát. Ez egy varázslat! Mint a mesében. hogy egy komoly művészetpártolóval van dolgom – sütötte le a szemét Holle mama. Artista korában annyi emberrel hozta össze a sors! Mindegy. Most már nem kapok tökfőzeléket? – Dehogynem! Kap. mondjuk. – Valóban nagyon tolakodó voltam. aki ekkora érdeklődést mutat az ő tökfőzeléke iránt. Holle mama – hajolt meg a bácsi. de fél óra múlva már kanalazhatja is. jövök – kiáltotta –. kérem. milyen kíváncsi maga! – Ezer bocsánat. ráadásul neki is ismerős ez a nagyon kedves bácsi.FPCFromClipboardUntitled tehettem meg. Ez a Minyon kapitány utca öt? – mutatott Olivér házára. – Igen. El kell intéznem itt a szomszédban valami apróságot. khm. 150 151 – Itt? – Hát. asszonyom. Hogy ilyen szürke. oroszlánidomár. igen – bólogatott Holle mama. Majd bekopogtatott 62. még hozzátette: – Igaz is. – És természetesen tökfőzelékrajongóval! – Aztán hirtelen. Holle mama repült a házba tökfőzeléket csinálni. – Jövök. A bácsi tett egy önkéntelen mozdulatot. – Nincs nekem olyan szerencsém.

majd előrehajolt. A képkereskedők. hát mit számítok én?! Hogy én ki vagyok?! Kérem. Hm? – és megint Trapitire kacsintott. a festményvásárlók olykor egészen különc figurák. Árnyék! Futó benyomás! – És ekkor a bácsi hirtelen elhallgatott. – Nyikk. Keresztbe tette a lábát. honnan származik – magyarázás közben a manó felé hajolt. szeretetteljes tekintettel. Hálám örökkön örökké. hogy gondját viselte az én kelekótya unokaöcsikémnek. hogy neked legyen jó. – Már ne haragudjon. satöbbi. megdermedt az idegen láttán. itt nem rólam van szó! – Hanem kiről?! A nagyon kedves bácsi Trapitire mutatott. Elszökik. s leült Olivér kedvenc foteljébe. Persze soha nem lehet tudni. a kezeit összekulcsolva nyugtatta a térdén. és választ sem várva tolta el az útból Olivért. – Hogy én?! Drága művész úr. Bánatos Olivérnek is kikerekedett a szeme a döbbenettől. – Bemegyek – bólintott a kedves bácsi. Teljes szívemből köszönöm. – Az a fontos. oldal . – Mondtam már. a nevem Galván Szókratész. szegényke. nyomban elfelejt mindent. erről a huncut kis szökevényről. ő afféle kószálós. – De neki itt jó – válaszolt Olivér a legnagyobb balsejtelmektől gyötörve. mint mindig. Olivér meglepetten nézett a bácsi megnyerő arcába. engedelmével. 152 – Jó napot kívánok. és meghajolt —. különös betegségben szenved. hogy kicsoda. az én szerepem teljesen mellékes! Úgyszólván jelentéktelen. manóka? – és kedvesen Trapitira kacsintott. még ha egy kissé barátságtalan is az idő. ha már így kikövetkeztette – emelkedett fel a bácsi. – Szökevény?! A kedves bácsi gondterhelten bólogatott. És én ezért köszönettel is tartozom Önnek. Nem tudok mást mondani. A manó. – Igen. A manó gyanakodva méregette a cukroszacskót. Egy porszem. 153 A nagyon kedves bácsi most kivett egy csomag cukorkát a belső zsebéből. és megkínálta Trapitit. Mozdulni sem tudott szegény. eltéved. Olivér az orrát vakarta.FPCFromClipboardUntitled Olivérhez. A kedves bácsi színpadiasan emelte égnek a karjait. úgy suttogta: – Kérem. ha komolyan zavarban volt. Nem igaz. Ha kiteszi a lábát otthonról. belépett a lakásba. satöbbi. A kicsi Trapitit bámulta meleg. khm. 63. nem az az érdekes. – Természetesen erről a kedves kis lényről. nyakk. én mit akarok! – bólintott a nagyon kedves bácsi. vándorol. manócska. – Igen. – Nos. erről a szeleburdi kis manóról. Bánatos úr. aztán csak kivett egy szemet. – Sajnos. de kit tisztelhetünk önben?! – igyekezett udvarias lenni. üldözni fogja. mint hogy az. nyukk – csuklott Trapiti. jó napunk van – bólintotta a kedves bácsi –. Az ajtó néhány pillanat múlva kitárult. – Nyikk – nyögte Trapiti. Tudja. Addigra már Olivér is a szobában toporgott. világgá megy. Unokaöcsikém. Habár a csodálkozását kezdte fölváltani valami kellemetlen érzés. – Ma… maga a nagybácsikája Trapitinek?! – kerekedett ki Olivér szeme. Szökevény. aki addig egy agyagtrapitit igyekezett formázni.

Azért nem a legokosabb. engedelmével. – Jó napot kívánok – szólt tehát Károly professzor. 155 – Magának is legyen szép napja – válaszolt a nagyon kedves bácsi. háromból. mert Ühüm bácsi. 64. Végül mégis elmosolyodott. és azt kérdezte Bánatos Olivértől: – Hány tojásból kell készíteni a rántottát? Olivér hümmögött. Galván Szókratész. Ha azonban farkaséhesek vagyunk. mint a bukott nebulóra szokás. – Ötből nem lehet? – kérdezte Trapiti. A nagyon kedves bácsi bólogatott. és az unokaöcsikémért jöttem. akkor ez az volt. és jobb zsebébe nyúlt. mondta. fogalma sincs. két tojásból kell készíteni a rántottát! Ha nagyon éhesek vagyunk. – Helyes – mondta Károly professzor. – Öt tojásból akkor készítünk rántottát. Károly professzor elővette azt a cédulát. – Vagyis hát hozzám. akkor lehet négyből is. lehet-e öt tojásból készíteni a rántottát. majdnem ő volt a városka legokosabb lakója. – Új. – Szókratész úr?! – rázta a fejét Olivér. ez is engem igazol. – Helyes – szólt Károly professzor. Igazolványt vett elő. vakargatta a fejét. hogy: Károly professzor! Általános Vizsgáztató! – Galván Szókratész! – biccentett a bácsi. a polgármester volt a legokosabb. Kinyitotta és a nagyon kedves bácsi orra elé dugta. – Ha éhesek vagyunk. Előkapott egy cédulát a bal zsebéből. ám a tudós úgy nézett vissza.FPCFromClipboardUntitled – Ugye nem emlékszel rám? Trapiti némán rázta a fejét. – És most mit kíván tenni. Trapiti! – kiáltotta lelkesen. Károly professzor komolyan megfordította a cédulát. Az volt az igazolványba írva. ö… ö… – Szókratész. és fölolvasta a választ. 154 Ebben a pillanatban kopogtattak. A nagyon kedves bácsi Károly professzor felé biccentett. oldal . A küszöbön ugyanis Károly professzor rázogatta kalapjáról az esővizet. amelyiken az volt a kérdés. – Természetesen az otthonába viszem – mosolygott a bácsi. Károly professzor kabátzsebe most is tömve volt mindenféle tudós cédulával. – Látja. izgalmas céduláim vannak! Kipróbálhatnád őket. művész úr. Viszem magammal. hogy barátainak látogatója van. Károly professzor nagyon okos volt. Ha vannak csodák. Ekkor vette észre. ha vendégünk van! Szóval ilyen okos volt Károly professzor. A bőrtáskáját is cédulákkal tömte ki. Már be is lépett a lakásba. – Nyekk! – csuklott nagyot Trapiti. – Nevem Galván Szókratész – mosolygott a nagyon kedves bácsi –.

Mi az? – Fésű. – Na de ki alkotta a világ legízletesebb. hm. fantasztikus aromájú és hatású tökfőzelékét? – A Holle mama nevű asszonyság. ha elfújja a kalapunkat a szél? 156 – Elővesszük a tartalék kalapunkat. hogy kidüllesztette a mellét. – Várom a választ – dörmögte Károly professzor. – Vagy? – Vagy fogfájós afrikai oroszlán. – Helyes. aki itt lakik a szomszédban – nevetett a nagyon kedves bácsi. Károly professzor tehát támadásba lendült. A nagyon kedves bácsi szeme kikerekedett a meglepetéstől. – Aha! – mondta. Mélyen. jelentőségteljesen belenézett. Gyöngyözni kezdett a homloka. azonnal cselekedni kellett. ha meg akar bennünket harapni egy kutya? – Spániel? – Farkaskutya – bólintott Károly professzor. ez is helyes! – dörmögte maga elé Károly professzor. Ám ekkor Károly professzor a bal zsebébe nyúlt s elővett egy újabb cédulát. Láthatóan nagyon elégedett volt magával. oldal . Olyan elégedett volt. de nem harap. ha fáj a fogunk. – Helyes – bólogatott bosszúsan Károly professzor. Remegett a keze. – Foga van. Vészhelyzet volt ez. és a haját simogatta. hogy fölmérje a helyzet komolyságát. – Nyakk! – nyekkent Trapiti. És akkor mit csinálunk. – Kérdéseket? Állok elébe! – válaszolta a nagyon kedves bácsi. 65. És ha nincsen a közelben fa? – Előveszünk egy velős csontot. mintha a legnagyobb fo157gát akarná kihúzni a fogorvos. – Helyes. hiszen minden kérdésre helyesen felelt. hogy Trapiti. – Mit teszünk abban az esetben. – Aha! – Aha – mondta a bácsi. – A trapiti az. – Hogy hívták a bizurr-mizurr nép legforradalmibb királyát? – Első Legfontosabb Pityukának! – Mit csinálunk. nem volt idő mérlegelésre. Úgy szorította össze a száját. legfinomabb. mert neki ennyi is elég volt. – Fára mászunk – mosolygott elnézően a bácsi. hogy mi az. és visszaült a helyére. és a kutya elé dobjuk. az a… tra… pi… piti… pitra – dadogott. kedves uram – vonta meg a vállát a bácsi. de nem merünk elmenni a fogorvoshoz? – Akkor is elmegyünk a fogorvoshoz! – Hm.FPCFromClipboardUntitled – Kérdéseket fogok föltenni! — jelentette ki Károly professzor. – Ez a kérdés? – Nem ez a kérdés! – vett nagy levegőt Károly professzor. – A kérdés az.

honnan jöttem – a manóra pillantott. dehogyis. A bácsinak úgy fénylett a szeme. manócska. ahol mi élünk. – Nem. Csönd volt a szobában. – Azonnal valljon színt! Ki küldte? Kinek a kéme? A kedves bácsi erre nyugodtan felállt. – Akárki volt is. – És ahová maga vinné Trapitit. Károly professzor is nyugtalanul dörmögött. Vannak a világon olyan helyek. és komoly képet vágott. – Hát honnan jött maga?! — kérdezte halkan Olivér. professzor. Olivér a fejét vakargatta. mint aki megbukott. Aztán a keze nagyon lassan felemelkedett. – És ha valami katasztrófa történik? Előre nem várt baj? – Tud valamit? – kérdezte zavartan Olivér. nem szokás trapitizni. oldal . 66. – Megijedt. ha annyira jó neked – és elindult az ajtó felé. És mégis velem kell jönnöd! – De miért?! – kiáltott türelmét vesztve Károly professzor. egy csaló! – lépett közelebb Károly professzor. – Nem tudom. A professzor szeme kikerekedett a döbbenettől. – Nekem már nincs mitől félnem. – Mindenütt szoktak trapitizni! – kiáltotta Trapiti. s az alakját csakhamar elnyelte az őszi borongás. hogy Trapiti – szólt halkan a nagyon kedves bácsi. S kihasználva a többiek döbbenetét. mely szinte megbénította őket. nem tisztességes szándékkal jött. és ő is megcsavarta a kedves bácsi orrát. – Nyakk! – csuklott Trapiti. A kedves bácsi feltűnően nyugodt volt. Nekem aztán elhiheted. – Nagyon okos fickó volt! – dünnyögte Károly professzor. – Maga nem Trapiti nagybácsija! Maga egy hazudós. – Mindegy. mint aki nyomban elsírja magát.FPCFromClipboardUntitled A kedves bácsi hirtelen felállt. majd megkönnyebbülve ölelte meg a barátját. csak… ö… csak nem árt az óvatosság – emelte fel az ujját a kedves bácsi. kisétált az utcára. ugye? – állt elébe Károly professzor. megfogta Károly professzor orrát. A kedves bácsi megrendülten hallgatott. és finoman megcsavarta. – Hát ez veszélyes vizsgáztatás volt! – pihegett Olivér. s ezúttal nem céduláról olvasta a kérdést. semmitől se félek – tolta el az útból a professzort a kedves bácsi. ott nem történhet baj? 158Vészhelyzet?! Katasztrófa?! – kiáltotta Károly professzor. – Maradj itt. ahol egyáltalán nem szoktak. mi az. Lehajtotta a fejét. Fogalmuk sincs róla az embereknek. – És nemcsak hogy okos! De ravasz is! És ekkor megint kopogtattak. hogy lehet trapitizni. – Nem. – Ki a fene volt ez? – kérdezte Bánatos Olivér. – Én. hogyan is mondjam csak. – Ott.

67. a Macskató partján ott ült a nagyon 159kedves bácsi. hogy villámgyorsan megtalálja az új sálat. aztán fogta a botját. ahol szeretnek. Ühüm bácsi végignézett a szobán. oldal . néha még mamuszfelsőt is készített különlegesen vastag fonálból. Holott horgolni meg kötögetni nagyon szeretett. most fölébredt a szunyókálásból. És ahol neked is jó. kötni vagy horgolni kezdett. És máris kiemelte a vitrines szekrény mögül. erősen gondolkodott. miféle rejtekhelyet keressen. nagy tál frissen főtt. nagyot nyújtózott. és máris látta. amelyeket aztán az ünnep napján a szeretteiknek kellett megtalálni. fújta az orrát. 160 A Nagy Sálkereső Ünnep Az ősz utolsó napján tartották Kavicsváron a Nagy Sálkereső Ünnepet. S közben egy régi fotográfiát bámult. Aki nem tudott kötni vagy horgolni. a nagymamák s mindenki. elmosolyodott.FPCFromClipboardUntitled Visszajött volna az idegen?! Nem. Arcán könnycsepp csordult végig. ahová eddig soha még. Trombitálva fújta. mígnem ragyogó ötlete támadt. hol történt változás. Hanem ám most nem találta sehol. Boleszláv főfelügyelő a városka felé pillantott. Fantasztikus ötlet volt! Ühüm bácsi. gőzölgő tökfőzelékkel a kezében. A városkában Holle mama tudott a legjobban főzni. az ágy alól vagy a szobaheverő kispárnája mögül. csíkos. Törte a fejét. aki ebéd után mindig szunyókált kicsit a kedvenc karosszékében. sem lassan. az anyukák. Bármekkora veszélyben is vagytok. virágos vagy éppen egyszínű sálakat készítettek. Nem találta sem villámgyorsan. – Hol van az a nagyon kedves bácsi? – kérdezte. a csaknem mindent tudó Ühüm bácsi ugyanis villámgyorsan kitalálta. és beledörmögött a hangosbemondóba: – Ezennel kezdetét veszi a Nagy Sálkereső Ünnep! – Hajrá Sálkereső Ünnep! Majd hazaballagott. Csak rápillantott Ühüm nénire. hova rejtette Ühüm néni az újonnan kötött sálat. megdörzsölte az orrát. ühüm. megkért valakit. Ezt a szép és izgalmas ünnepet Ühüm néni sokáig nem szerette igazán. S miközben Olivér fölvilágosította a csalódástól halálsápadt Holle mamát. Kötésben és horgolásban Ühüm néni volt a városi bajnok! Ühüm néni mindenféle mellényeket és kardigánokat kötött és horgolt. Éppen levette az álszemöldökét. de a kötés tudományában Ühüm nénit illette meg a legelső helyezés. Boleszláv főfelügyelő szeme könnyes volt. sem pedig egyáltalán. Elrejtette hát a sálat olyan helyre. A mostani ünnepet Ühüm néni különösen nagy izgalommal várta. – Nem vihetlek el onnan téged. – Megrázta a fejét: – Nincs jogom hozzá. A képen fiatal artistalány dobált késeket egy bátor tekintetű artista férfiú izmos teste köré. kockás. manó. A nagyon okos. kiballagott a Kétszázötvenharmadik Nagyságos Emil térre. Iszonyatosan hosszú kötőtűkkel és horgolótűkkel szép hosszú. valami apró elmozdulás. aki csak tudott. nem jött vissza! Az ajtóban Holle mama állt. hogy helyette készítse el a sálat. és csak annyit mondott: 161 – Ühüm. az álorrát és a parókáját. Mármost miért nem szerette a Nagy Sálkereső Ünnepet Ühüm néni? Mert nem volt sikerélménye. Hetekkel azelőtt a lányok. Trapiti is kapott tőle néhány kellemes viseletű ruhadarabot. különlegesen erős csavarintásokkal.

Virágos Viola a szomszédjának. és nagyot pödört a bajuszán. – Ühüm! Ühüm! – dünnyögte. az Első 163Legfontosabb Pityuka király utcának abban a felében. – Hát… khm… Ühüm néni. Aztán odanézett. hogy a sál nincsen a kamrában. igazi művész-sál. És nagyot nézett! A teremburáját! Amíg ő édesdeden szunyókált. Ühüm bácsi újra Ühüm néni szemébe nézett. hogy véletlenül sehol se találom. sem az ágy alatt. a mosógép dobját. aki éppen a téren állt. a hűtőszekrényt. A Pepe testvérek mindig egymás sálját dugták el. amely Virágos Viola boltjánál torkollt a sétányba. Akkor viszont hova dugta?! Ühüm bácsi tétován körbenézett a lakásban. Mindig a másik lapátjára kötötték az új sálat. Miközben el kellett tűrnie Ühüm néni incselkedő kuncogását. a tévé mögé. – Ühüm néni véletlenül úgy eldugta az új sálamat. és meg volt sértve. ühüm – dörmögött Ühüm bácsi. és érezte. sem pedig a szekrény tetején. Hoppá! Hektor Viktor eltűnődött. Ühüm bácsi – kuncogott a felesége. Hogy melyikben? Kelemen Aranka vegyeskereskedésében! No várj csak. a tűzoltókocsi ülésén hagyta. fölkiáltott. – Mondd csak bele.FPCFromClipboardUntitled Ühüm bácsi csodálkozva fürkészte Ühüm néni kajánkodó arcát. ühüm. Ühüm néni kacsintott. drága kedves feleségem! – kiáltotta. Hol lehet a városkában káposztát kapni? Természetesen egy bizonyos vegyeskereskedésben. Néhány pillanat múlva szirénázó tűzoltóautó fékezett hatalmas csikorgással a vegyeskereskedés előtt. – Ühüm bácsi. Egy kövér dinnye köré kötötte. A vázába se dugta az ő kedves felesége. amint azt már tudjuk. győztél. Mire Nocsak úr. ám mindhiába. Végül köhécselve megállt Ühüm néni előtt. oldal . Megnézte a cipősdo162bozt. de a sál nem volt sehol. – Véletlenül?! – kacagott Ühüm néni. Kelemen Aranka. Nem találom az új sálat! – Jól van. hogy te győztél. Jól emlékezett. egy szent sál. Babéros Néró meg volt győződve arról. mint akinek a fogát húzzák. Kavicsvár lakói közül egyedül Babéros Néró nem vett részt soha a versenyen. De ott csak egy káposztalevelet talált. – Jól van! – dünnyögte a hangosbemondóba. a könyvespolc kékfedelű lexikonjai mögé is bekukucskált. lassan kitapogatta a puha anyagot. azt hiszem. így sétáltak a városka hangosbemondójához. ezen az ünnepen Hektor Viktornak is elveszett a régi sálja. A Pepe testvérek különös találékonyságot nem mutattak a sáleldugás kérdésében. hiszen gyönyörű új sál van a nyakadban! Ühüm bácsi keze lassan a nyakához emelkedett. Ühüm bácsi! Ühüm bácsi olyan fanyar képpel bámult. hosszú és piros. Hoppá. nem tudna többé katartikus verset írni. Nocsak és ühüm. Ezért nagyon nem is kellett keresgetniük. Ühüm néni a nyakába csempészte az új sálat! Ráadásul milyen szép kockás darab volt! – Győztél. – Ühüm. Kelemen Arankának dugott el egy új sálat. akkor most gyere velem. Ühüm néni kézen fogta Ühüm bácsit. Hektor Viktor már le is 68. dünnyögte elégedetten Hektor Viktor. Mivel testvérek voltak. mert ő kiváltképp büszke volt a sáljára. különösebb lelkesedés nélkül kukkantott a ruhásszekrénybe. mintha ugyan a dinnye valakinek a feje lett volna. ha az ő szent sálját eldugnák. és ugyanabban a házikóban laktak. hoppá.

Hohó. oldal . Csakhamar melléereszkedett egy jókora varjú. de azért Vendelinék megint összevesztek. miket beszél megint Valéria. barátságos és nyílt tekintete. miután megtalálta a Valéria által eldugott sálat. Könnyedebb volt és játékosabb minden mozdulata. és csettintett a nyelvével. – Kár? – kérdezte a varjú. Éppen annál a fánál álltak. hogy az idén nem kötött különlegesebb nyakbavalót. a paradicsom nem ég! – De ég. – Nincs itt. nem! Inkább odaadom az új sáladat Hektor Viktor! – dadogta Kelemen Aranka. Picike Ferike gyanakodva méregette a manót. Aranka? – kiáltotta. és elnevette magát. dehogy is. Ennek ellenére vígan fütyörészett. úgy rázta a fejét. nem. viszont az új sálak már egyáltalán nem voltak új sálak. Mert ami a miénk. hogy az sokkal szebb és különlegesebb. Hektor Viktor! – suttogta ijedten Kelemen Aranka. Kicsiny téren torpant meg. Vendelin azt mondta. – Mindjárt fölgyullad a paradicsom! – kiáltotta újra Hektor Viktor. 164 – Nem! Nem. és nem akart lejönni róla. kövér. Valéria szerelmes mosolygással ellenkezett. 69. Trapiti olyan ártatlan képet vágott. És a többit el lehet képzelni. sok izgalmat okozott. A következő napokon új nyakmelegítőben járkáltak Kavicsvár lakói. ó. És másképpen szedte a lábát. Bekopogtatott az alacsony növésű kéményseprő ajtaján. még dúdolgatott is hozzá. hiszen a Vendelin sálja a mutatósabb! Nyilvánvaló! Világos. Valéria erre levette a szép sálat és Vendelinhez vágta. és csak egy kicsit is használjuk. Szép ünnep volt a Sálkereső Ünnep. majd egy szürke bódé ajtaját kinyitva méretes kalitkákat pakolt elő. Trapiti azt találta ki. ám a lényeg az. a tősgyökeres szürkeöltönyösök.FPCFromClipboardUntitled csavarta a locsolócsövet. az már nem új. Megvakarta a homlokát. és nyomban a nyakába kötötte. és berontott a boltba. nem. mint amit ő dugott el Valériának. Sétáltak. Viseltes szürke öltönyére ráfért volna egy kis vasalókúra. Vendelin rázta a fejét. mígnem egyszerre Trapiti megállt. mint ahogy az igazi. és gurulva haladt a Főfőváros főfőutcáján. pedig szépen gömbölyödött a hasa. Nem. De sál! És melegít! 166 Egy nagyon veszélyes tortaterrorista Alacsony volt. – Hol van tűz. A fa törzsére volt csavarva az új sál! Picike Ferike is elnevette magát. beszélgettek. mert piros! – Nem. A férfiú fölnézett a magasba. A lány is kedvesen rázta a fejét. hogy hamar elmúlt a gyanakvása. és máris a tűzoltóparancsnok nyakába csavart egy szép. A szerelmének már a nyakában volt a sál. és sétálni hívta. mondhatni. Pirospozsgás arca volt. Vendelin már nem mosolygott. nem úgy. mint a napsugár! És Valéria szégyelli. Ünnep volt. Vendelin beszél miket. hogy végül mindenki talált 165új sálat. hogy Picike Ferikének dug el egy új sálat. csíkos mintás sálat. másképpen mozgott. amire Picike Ferike egyszer szomorúságában felmászott. Sok kalandot.

mert ez fővarjú! – Legyen kilencven! – ragyogott fel a szürkeruhás képe. ami a Főfőváros utcáit és a környező vidéket ábrázolta. de nagyon izgat a dolog – kopogtatta meg a kalitka rácsát a kismadár. lesz étel. 167 168 – Száz?! – hüledezett a szürkeruhás. A kerekképű rázárta az ajtót. s a kék szín mutatta Ühüm bácsiék városkáját. oldal . kapitányom. elő a farbával! A kapitány. Valóságos életbiztosítás. ital dögivel. máris beleborzong a tollam! – csicseregte a madárka. ezerkétszáztizenöt kalitkáért felelek. s közben mintha a fogát húzták volna. Akik ott élnek. egy kánaán! – magyarázta a gömbölyded férfiú. A kerekképű ekkor egy Fővadászboltba tért be. kapitányom. Vagy valami ilyesmi badarságot. Sötét lépcsőház. kapitányom! Ravaszkodsz megint! Csuda furfangos egy alak vagy! – csicseregte a madárka. ez itt egy kedves városka! – mutatta már kint az utcán a madárkának. ahogy mondja az egyikük. és betipegett. Kismadár libbent a kalitka elé. én vagyok a kalitkafelelős. miket nem mondasz. – Egy fővarjú megér annyit. miközben a kalitkás varjút mustrálgatta. – Annyiért egy tengerparti álmot kikölcsönzök! Vagy egy hatvanperces vacsorás vendégséget egy szép. A kerekképű sokáig bámulta a kék foltot. hogy kérhetek ennyit! – válaszolt a kerekképű. hé. – Tudod. szürkeruhás hölggyel! – Legyen kilencven. ha csak röpködnél fölöttem. A férfiú nagyot sóhajtott. Kiválasztott egy főtávcsövet.FPCFromClipboardUntitled – Nem fogsz fázni. majd elindult vele. érted. Már hallom is. hah! A kerekképű így adott el egy óra alatt vagy tizenöt varjút. volt azonban a térképen egy kék folt. A kerekképű nézelődött. felfelé futó lépcső s egy szürke 70. hogy ez csak megtévesztés? – kérdezte haladtában a madártól. és betotyogott a kalitkába. – Kár! – válaszolt a varjú. – Száz! Csak száz. illetve egy térképkönyvet. vagyis a legkövérebb szökevény valamiben törte a fejét. halkabban a dicsérettel! Tudod. – Lehet. – Ne is mondd tovább. – Tudom. Mit szólsz hozzá? – Hogy képzeled. Nos. érted?! Ezek itt nagyon szeretik a kalitkákat. Majd éleset füttyentett. madárka? – Ó. föltűnő lenne. – Voltál már kém. – Mennyi? – lépett hozzá máris egy szürkeruhás. kapitányom? – csicseregte a madárka. Főföltűnő. De alább már nem mehetek. hogy ez a városka lesz a mi megmentőnk. – Nem voltam még titkos kém. – Hé. titkos kém? – Hát persze! Egészen titkos. sóhajtozott. megmentenek minket. 169 – Na. Hazaértek eldugott kis lakásukba. Egyetlen kalitkája maradt. A Főfőtanács birodalmát szürke színnel festették ki. Potomság! Nem is értem.

és szeretni fog téged. Tudod. kinyitotta az ajtaját. – Ezért nem is nála fogsz megszállni. Tudod. De ez most nem érdekes. A kerekképű most elkomorodott. Tréfásan rápihegett. ám semmit se tudnak róla. Körbeszimatolt. belépett s a konyhaasztalra helyezte a kalitkát. és ártatlan képet vágott. hogy kém vagy. És figyelni! Meglapulni. először is. hogy rettegni kell tőle. Dregdalon Billi. – És most jól figyelj: Kavicsvár polgármesterét Ühüm bácsinak hívják. akik. madárka. – Na és a kukacok? Egyszer egy egész óvodájukat fölcsipegetted! 170 – Jó. A madárka kíváncsiskodott. hol vannak a főrendőrségek? – Nem. – Valami legendás szörnyeteg! – Pontosan! Úgy hallottam. – Azt jelölöd be. hanem Nocsak Endrénél. és óvatosan kiemelte a rácsok közül a madárkát. kapcsolatot tartani. majd miután meggyőződött róla. Csőrével megdörzsölte a hónalját. Titkokat megtudni! – Vállalom! – jelentette ki a kismadár. járt-e illetéktelen a lakásban. a kukacok valóban nem szimpatizálnak velem. – Rémnév?! Tőlem még senki se félt! – csodálkozott a madárka. – És a legyecskék. vizsgálgatni kezdte. – Az meg kicsoda? – Csodálkozik. ki az a Dregdalon Billi? A kismadár eltűnődött. ez egy ilyen rémnév. és kicsi karikákat kanyarított a Főfőváros térképére. Egyiket a másik után. Kiterítette a frissen vásárolt térképet. kém leszel. dehogyis. Nem valami barátságos. oldal . Az otthonuk. Azt mondd meg. Ceruzát fogott. hogy biztonságban vannak. Érted? – Értem – bólogatott a kismadár. kettő is – bólintott a kerekképű. – Jól van. Kavicsváron sokat emlegetik. de rólam nem beszélsz. Az egyik helyről a remegő főcukrászkisasszony szeme láttára a legnagyobb hidegvérrel ragadott el tíz franciakrémest és nyolc ischlert! Tálcástól! Micsoda vakmerőség! A főcukrászkisasszonyt annyira megviselte a látvány. Tényleg vannak. Kedves bácsi és okos is. tőlem is tartanak. De néhány perc múlva máris interjút adott a Főhíradó Főriporterének. mit kell tenni egy titkos kémnek? – Titkosnak lenni. mit szólsz hozzá? 171 Tortarablás-sorozat a Főfővárosban Hogy mit írt a Főfőváros újságjának bűnügyi rovata? Azt írta. hm? – Na jó. A szíve aranyból van. hogy egy félelmetes álarcos rabló Főcukrászatokat rabolt ki. 71. hogy beájult a lekváros fánkok közé. Elmondod. hm. de itt feltűnés nélkül húzhatták meg magukat. Mindenen csodálkozik. Ezek itt cukrászdák! Telis de teli süteménnyel! Na. Vele kell felvenned a kapcsolatot. csak azt. A kapitány óvatosan bekémlelt az ajtón.FPCFromClipboardUntitled ajtócska a rideg. – No és ennek az Ühüm bácsinak van macskája? – Úgy tudom. A madárka nagyot tüsszentett. félhomályos folyosó végén.

– Szerintem főnugátos csokiból van a rabló pisztolya – mondta a riporter a kamerába. ahol nincsen minyon?! – És erre ön mit válaszolt? – bólogatott feszülten a főriporter. Hogyhogy nincsen minyon?! Hát miféle cukrászat az. – De csak kicsit kóstoljanak. hogy nagyon jó cukrászat. Az a valaki négykézlábon állt. kérem szépen. azt ki se lehet fejezni! – szipogta a cukrászkisasszony. majd a kamera felé fordult: – De természetesen csak a kedves főnézők kedvéért! – Ha akarják – bólintott Boleszláv főfelügyelő szórakozottan. kérem szépen. hol csap le minden idők legfélelmetesebb főfővárosi tortarablója. – Minyon nincs?! – Minyon nincs! 72. és közben a zsebébe csúsztatott egy kissé megnyomódott fánkot. – És én? – tolakodott előre a riporter. egy főcsúnyaság volt! – És mit mondott? – kérdezte az izgalomtól elcsukló hangon a főriporter a lekváros hajú főcukrászkisasszonytól. 173 A rablások folytatódtak. Gúnyolódott. Kivágódott a cukrászat ajtaja. – Azt mondtam. nagyon félelmetes rabló. – Étcsokoládé – zárta le a vitát Boleszláv főfelügyelő. piskótát. – Megkóstolhatom én is? – bámulta vágyakozva a csokoládétörmeléket a cukrászkisasszony. és már futott is. képviselőfánkot. Er172re ő nagyon dühös lett. – Mire mondtam neki. A Főfőtanács közleményeiben már így nevezték: „A Főtortarém!” Innen orosz krémtortát rabolt. – Főtejcsokoládé – mondta aztán a cukrászkisasszony. mert a többit főleltárba kell vennem. amonnan málnakrémtortát. – Ó. Kiabálni kezdett. Csokoládéból volt a gonosztevő pisztolya – morogta erre valaki. De soha nem lehetett kiszámítani. egy. aki még mindig a rettenetes események hatása alatt állt. hogy hol a minyon – szipogta a cukrászkisasszony. oldal . De közben a mutatóujjával lekapart egy kis lekvárt a kisasszony arcáról. és hatalmas nagyítóval vizsgálta a nyomokat. mert főcukrászat! – Az a gonosz rabló erre se tért észre?! – hitetlenkedett a riporter. Boleszláv főfelügyelő már a tetthelyen munkálkodott. és lenyalta. – Kedves főnézőink! – fordult a kamera felé a főriporter. De az ajtóból még visszafordult. – Erre a rabló felkapta a krémestálat meg az ischleres tálat.FPCFromClipboardUntitled – Hogy nézett ki a rabló? – kérdezte a főriporter. és nagyot kiáltva ugrott be a rabló. mézes tésztát. – Annyira csúnya volt?! – Egy. hogy momentán nincsen minyon. és vérfagyasztó hahaha kiáltással leharapta a mordálya csövét. miközben az orra alá dugta a mikrofont. De minden rablás hasonlóképpen kezdődött. – Íme egy vasevő tortarabló! – Nem vasevő. – Azt kérdezte az a nagyon brutális. Stefániát.

FPCFromClipboardUntitled És már rabolta is a süteményeket. Mennydörgő hangon kiáltott: – Kezeket fel! Aki megfordul. 73. egy félhomályos folyosó végén volt egy ajtó. keresték-kutatták. Másnap délelőtt öreg bácsi bicegett be az újonnan megnyílt Főcukrászdába. meg is tette. és semmitől se félt. bele akart harapni a fegyverbe. amibe málnaszörpöt töltött. Csakhamar kibotorkált a bolt elé. – Kérek tíz minyont! – Nekem csak öt kell! – Nekem adjon először. és elmosolyodott. valamint a két lapátoló főútmunkás a cukrászatba rohant. haha! És mert nagyon bátor volt. és reszketeg hangon elkiáltotta magát. az ajtó mögött volt egy szoba. és mindegyikük fején ott billegett egy jókora kókuszos golyó. oldal . biztosan marcipánpisztoly. Mindeközben néhány utcával odébb. A Főfőtanács hivatalnokai rettenetes haragra gerjedtek. gyerünk. merev nyakkal. nyomban! Gyerünk. és bátran fölnevetett. haha! Zselépisztoly. halálfia! – Leülni! Törökülés. Pontosabban: lőtt vele. – Nem kérsz? – kérdezte a kismadarat. Az álcázott főszerelmespár. Pontosan képen lőtte a főcukrászt. A rabló elsütötte megharapott pisztolyát. majd lerántotta álarcát. és felrobban az egész kóceráj! Aztán vitte az összes süteményt. Hoppá. mire a gonosztevő mindegyikük fejére rakott valamit. és nagyokat szuszogva lekváros fánkot majszolgatott. hiszen ők főügynökök voltak. mozdulatlanul. A tortaterrorista! Hogy mit csinált? Ült a konyhaasztalánál. Az egyik rablásnál egy bátor főcukrász hősiesen ellenállt. Az ügynökök törökülésben gubbasztot175tak a földön. minyon-főárleszállítás! Nyomban kavalkád támadt az utcában. A gonosztevő ezúttal vízipisztollyal rabolt. Rámeredt az orra alá dugott pisztolyra. De a következő pillanatban fölordított. – Haha. aki eztán remegve adta át az orosz krémtortákat. Ott tülekedtek a pultnál. főfejek! A titkos ügynökök meg a cukrászok remegve ültek libasorba. Bámulta őket egy darabig. emberek. a dobostortákat meg a lúdláb-szeleteket. Megnyitottuk Új Főcukrászdánkat! Mindenféle Főminyonokat vásárolhatnak kedves vásárlóink. Boleszláv főfelügyelő a helyszíneléskor rájött a rabló újabb körmönfont taktikájára. – Emberek. mert a pisztoly nem zseléből vagy marcipánból volt. de ekkora csábításnak már nem tudtak ellenállni. és abban a szobában üldögélt a rettenetes rabló. Közben remegő szája szélét nyalogatta. mint174ha láthatatlanná tudott volna válni. Néhány csendesebb nap után figyelemreméltó hirdetés látott napvilágot a Főfőtanács Főújságjában. nyomoztak utána. Égen-földön üldözték a tortarablót. Az érkező Boleszláv főfelügyelőt érdekes látvány fogadta a Főcukrászatban. Boleszláv főfelügyelő nézte őket. én a főbeteg nagymamámnak is viszek! Mire az öreg bácsi utánuk sétált. A száját fogva ugrált a főcukrász. de az úgy tűnt el egy-egy rablás után. – Ha megmozdulnak – kiáltotta –. a bomba leesik. a sarkon ülő vak főkoldus.

hogy egy kutya csokitortát nyalogat a kapualjban. ahogy mondtam? – kérdezte a rabló. – Főnyomozó urak. munkából jön – pillantott a süteményes ládákra Boleszláv főfelügyelő. – Kár lenne értük. – Na. úgy. 74. Közben kiemelt belőle két franciakrémest. 176 A Főfőtanácsos és Boleszláv A kövér kapitány óvatosan haladt végig a folyosón. Boleszláv főfelügyelő intett. De majd kimagyarázom magam. – Ravaszkodik megint. másnak talán nem. milyen régen csipegettem tökmagot! Vagy búzamagot! Bugás kölest! – Minden úgy van. hát az egyik nap azt látom. 177 – Nézze. Kiskanalat helyezett melléjük. hogy amin ő csodálkozik. Odabent semmi se mozdult. S mert továbbra se mozdult semmi. kifigyeltem. a hírhedt Boleszláv főfelügyelő! – Üdvözlöm. Elmegyek hozzá valamilyen indokkal. miközben a ládát leengedte maga mellé. oldal . csak az utcán kopácsolt valaki. még mindig nem találtak meg. A kapitány minden mozdulatát követte. de nekem elég feltűnő jel egy halvány porcukor-csík. nyomozókalap volt a fején. főnyomozó urak! A kövér kapitány hallgatózott. A kapitány megdermedt.FPCFromClipboardUntitled – Már dugig vagyok az édességgel! – csicseregte a madár. A kapitány odasettenkedett a saját lakásajtajához. Majd besuttogott a szobába. azon már senki sem csodálkozik. A kövér kapitány bedugta fejét az ajtónyíláson. inkább fogyasszuk el őket – mutatott a süteményekre. hogy itt rejtőzöm? – kérdezte a kerekképű. Hacsak a nevem miatt nem. hozzáköltözöm. Dünnyögve kapcsolta fel a villanyt. és még a felöltőjét se vette le. óvatosan belépett. Annyit csodálkozik. aki mindenen csodálkozik. és hang nélkül tárta ki. Ám a kövér kapitány bizalmatlanul ingatta a fejét. jöjjenek ki! Várják önöket a Főutca száztízben. aki a sarokban ült. A kedves Nocsak Endre. Hm? – Most letartóztat? – kérdezte a kerekképű. mint egy igazi kém. A házban csend volt. – Hogy jött rá. kapitányom. Kisebb süteményes ládát cipelt. az asztalra rakta őket. Boleszláv főfelügyelő a kapitány kezében várakozó süteményeket vizsgálta. Csend volt. vagyis a többiek egyáltalán nem találják majd különösnek. Újabb iszonyatos tortarablás! – Halló. hogy üljön le. – Dehogynem! – szólalt meg Boleszláv főfelügyelő. Boleszláv főfelügyelő fölállt. A konyhaszekrényhez lépett és két tányérkát vett elő. – Aha. és a lakásába kémlelt. De még mindig nem adta fel. Kelepcébe futott nyilvánvalóan. Nyájasan elmosolyodott. – S közben megtárgyalhatnánk néhány dolgot. – Egyszer kirabolhatnál egy magboltot is! Istenem. és persze ő csodálkozni fog ezen. krémes bajusszal. csend és félhomály. miben mesterkedik a másik. kapitány! Látom. körbepillantott. Sétálgatok a környéken. Él Kavicsvárott egy bácsi. Másnap egy macska üldögélt ugyanott. és mintha észre sem vette volna. – Úgy.

a főfelügyelő fölsóhajtott. Miután végeztek. csak arra emlékszem. A kapitány bólintott. – Értem. – Értem – tűnődött a kapitány. Na jó. de korlátozottak a lehetőségei. jól érzi magát. Az én kémem már úton van oda. ez biztos valami szerelem. milyen közel jár az igazsághoz. hogy nem is olyan nagy baj. És most igazából nem tudom. – És jó helye van? – Kukta Gerozán megbízott azzal… – kezdte a főfelügyelő. többre nem emlékszem. Lehet. hogy válasszak? Hadd legyen az enyém a franciakrémes! – és előretartotta a tányérját. A jó Kukta Gerozán rendes szövetséges. oldal . Hogy… hogy egy családdal együtt szöktünk. 178 – Emlékszik.FPCFromClipboardUntitled – Úgy látom. hogy maga rejtegesse. a sima krémest pedig a sajátjára rakta. Megbízott azzal. és nem is tudta. mitévő legyek. Azt akarta. A manót nem sikerült elhoznom a városkából. de nem jutott tovább. valósággal belepirult az arca. 75. Szeret ott lenni. a jó Kukta Gerozán. akit maga hozott ki a Nagyon Szigorúan Őrzött Területről. – Erősen tűnődött. mert a kapitány fölkiáltott: – Mi?! Kukta Gerozán?! – Persze. mi lehet velük. – Kavar?! – Vagy kever – bólintott a főfelügyelő. hogy mentsem ki a városkába tévedt manót. Neki ott jó. de nem jutott tovább. mint máskor. – A manó megvan. a másik franciakrémes. aztán lassan megenyhültek a vonásai. – És megtalálta? – Azt hiszem. – Hol? – Kavicsváron él. – Hosszú történet. – A manót tehát nem sikerült kihozni a városkából. nem nyaggatom. igen. Kapitány. – A kapitány a homlokát dörzsölte. – Jó étvágyat! – mondta Boleszláv főfelügyelő tele szájjal. a másikat. hogy a manót magához vigyem. Nem tudom. – Nem értem – bámult a főfelügyelő arcába a kapitány. Keresek valakit. Miközben a másik Kukta Gerozán tiszta erővel kavar. – Magának is! – válaszolt a kapitány ugyancsak tele szájjal. kapitány? – Nem emlékszem – rázta zavartan a fejét a másik –. Volt egy kis manó. honnan szökött maga. és őt is szeretik. – Maga miért csinálja mindezt? Miért játszik kettős játékot? 179 Boleszláv főfelügyelő most is azt válaszolta. hogy négyen voltunk. ah. egy öreg király és a felesége…. A jó Kukta Gerozán tud magáról. A kapitány nem mozdult. aki egy tükörbe van bezárva. az egyik sima. Ő is asztalhoz ült. aztán gúnykacaj hallatszott. persze. Mégiscsak egy tükörben él. Boleszláv főfelügyelő bólintott. A tányérkára helyezte a süteményt. megengedi. kapitány.

Ott áll. – Milyen különös teremtmények ezek a távoli nagynénik! Nem szeretnék annak a cápának a helyében lenni! – hümmögte Nocsak úr. ha 76. Felvesszük a kapcsolatot velük. remélem. jól vagy. hogy ő nagyobb veszélyben van. – Természetesen a jó Kukta Gerozánra! Lehet. más hintázni. – Nocsak. – Azt gondolom. milyen modern. egyesek pénzt kuporgatni. a gyerekek bújócskát játszottak. és elégedetten vette tudomásul. a legújabb típus. forró üdvözlettel csókol: Emma nagynénéd! Nocsak Endre különösképpen csodálkozott ezen a képeslapon. aki súlyosat bólintva lépett ki a lakásból. hogy levele érkezett. és csodálkozva hümmögnek. hogy kifogott egy nagy fehér cápát. megint mások öltözködni szeretnek. az emberek pedig megállnak. amin semmi csodálkoznivaló nincsen. Nocsak úr az égadta világon mindenen csodálkozott. Vagyis csak úszógumival. – Dehogy ravasz! Csak kétségbeesett. Még azon is. milyen szép. nocsak! – csodálkozott Nocsak úr. mondjuk. hogy: Kedves unokaöcsém. hogy a csodálkozás nagyszerű dolog. mert Emma néni már hetvenöt éves volt. ha vadul száguldott az a tűzpiros versenyautó. fürdősapkával és füldugóval tudott úszni. Például az egészen szokványos dolgokon is. jó egészséget kívánnak! Nocsak úr azt szerette a legjobban a leveleken és a képeslapokon. én kitűnően érzem magam. azon egyáltalán nem csodálkozunk! Az emberek többsége azon csodálkozik. És egy kétségbeesett ember gyakran csodákra képes! – Ugyan miért van maga kétségbeesve? – Hosszú história! – Mondom. Nocsak úr a postaládájához ballagott. és mégse megy! Nocsak úr azonban akkor is csodálkozott. a bukósisakos vezető meg dühösen toporzékol. főfelügyelő. és búcsút intett a főfelügyelőnek. dühében belerúg a kerékbe. mert jól tudta. szigonnyal bánni. Amikor például az egyik nagynénije azt írta. Egy kicsit túlzásba is vitte a csodálkozást. Viszont ha azt írta Emma néni. oldal . a verebek csivitelő vetélkedőt rendeztek a fák ágai közt. hogy maga nagy stratéga! – Maga meg ravasz! – mosolygott a kapitány. Van. Nocsak Endre. és Nocsak úr tudomása szerint egyáltalán nem tudott úszni. Emma néninek kilyukadt az úszógumija. Nagyszerű dolog levelet kapni! Fölköszöntik az embert. Egy tűzpiros versenyautó. utána meg kifogta azt a cápát. aki enni.FPCFromClipboardUntitled Minden eshetőségre készen kell állni. hogy bizonyos helyeken a cápák uszonyából levest főznek a szakácsok. mint bármelyikünk. futballozni szeret a legjobban a világon. ha nem megy egy autó. Nocsak úr úgy tartotta. úgyhogy kénytelen volt hetvenévesen megtanulni úszni. egy tűzpiros versenyautó az autópálya szélén. például most fogtam egy hatalmas fehér cápát a Barbados-szigetnél. Mit gondol? A főfelügyelő bólogatott. Tegyük fel. aztán hetvenkét 181évesen búvárkodni. kire kellene most különösebb gondot fordítania? – Nos? – hajolt előre a főfelügyelő. Csodálkozott. vagy vendégségbe hívják! Sok boldogságot. hogy szerelem! – dünnyögte a kapitány. Nocsak úr pedig csodálkozni szeretett a legjobban. a bukósisakját ütögeti. Csodálkozunk azon. hogy megy egy autó? Dehogyis. 180 Megjelenik a szörnyeteg Dregdalon Billi Békésen sütött a téli napsugár. hogy nagyokat lehetett csodálkozni rajtuk. akkor az a dolog biztosan úgy is történt. Hanem tudja.

ha felébredt. hogy a kertedben van egy szép hársfa. Nocsak úrnak egyszerre az eszébe jutott a rémületes levél. – Segítség. ha szárazság volt. Hektor Viktor városi tűzoltóparancsnok máris a helyszínen termett. addig is baráti üdvözlettel: Dregdalon Billi Nocsak úr megvakarta a fejét. – Nocsak. végem van! Jajajjj! Jujjjujjj! Úgy futott. 183 – Ugyan már miért álmodtam volna mérges gombával?! – Mert így jajveszékel. egy jó barátomtól hallottam. Alig lehetett érteni. Nocsak úr! – dörmögte Hektor Viktor. – Mi a baj. mint mindig. nincs ellene kifogásod. hogy csodálkozom! Nocsak úr tehát levelet kapott. ha éhes lett. talán végleg ráköltözöm. ha jóllakott. És kirohant az utcára. – És hogy jönnek ide a vargánya gombák? – kérdezte Nocsak úr. oldal . A csizmája ragyogott. én szegény fejem! A kerti hársfámra költözik Dregdalon Billi. ha nagyon csodálkozott. – Nocsak – mondta ilyenkor. a bajusza büszkén kunkorodott. – Ó – mondta még egyszer a levélkét forgatva. Éppen azt tartotta a kezében. és elcsodálkozott. megforgatta a borítékot. Nocsak úr újra elcsodálkozott. a rettenetes szörnyeteg! 77. Nagyon kíváncsi vagyok erre a hársfára. – De hiszen már nem is jajveszékelek! – Az előbb jajveszékelt – dörmögte nyugtalanul Hektor Viktor. A következőket olvasta: Kedves Nocsak úr. mennyire csodálkozom azon.FPCFromClipboardUntitled esett az eső. Nocsak úr? Megégette az ujját? Elrontotta a gyomrát? Moly ette meg a felöltőjét? Odaégett a rántottája? Elveszett a kalapja? Mérges gombával álmodott? Nocsak úr egy pillanatra abbahagyta a jajveszékelést. – Jaj nekem! Ó. Alig trappolt a sarokig. parancsnok úr? – Mindjárt megőrülök – hörögte a tűzoltóparancsnok. – Csak nem lábgombára gondolt. mintha két elefánt és három orrszarvú üldözte volna. ha elálmosodott. nocsak! Egyszer azt is mondta Nocsak úr: 182 – Ó. mit mond. – Ó. úgyhogy el is határoztam. majd a fejéhez kapott. az egyenruhája fényesen feszült. – Miféle vargánya gombák?! – kiáltotta Hektor Viktor. és fölkiáltott. szent ég! – nyögte. hogy eltöltök rajta néhány napot. és ha megtetszik nekem. majd föltépte. – Nincs szó légyölő galócákról! – kiáltotta Hektor Viktor. – Vagy inkább légyölő galócákról van szó? – tudakolta Nocsak úr. rámeredt a délceg tűzoltóparancsnokra. úgy vacogott. Hamarosan találkozunk. Remélem.

Nocsak úr megrázta a fejét. Nocsak úr a fejét vakargatta. és szuszogva eltolatott. A kismadarak kicsik ugyan. Lassan eltűnt a 78. Ha jön Dregdalon Billi. tudatom veled. – Úgyis mindig csodálkozott! Most aztán nem fog többé csodálkozni! Most már csak félni fog! – Maga csak hallgasson! Maga még nappal is leeresztve tartja a redőnyöket! – kiáltott a termetes asszonyságra egy bácsi. – Milyen szerencse. aki valósággal didergett a félelemtől. elbámulta a sivár kertet. kaporral. te szegény! Mi lesz veled. hogy Dregdalon Billi egyáltalán nem szörnyeteg! Jó. Nem volt mit tenni. 185 – Menekülj.FPCFromClipboardUntitled Hektor Viktor büszke bajusza megremegett. mi baj? – kérdezte Holle mama. Mit fog csinálni a szörny?! Rögtön befalja. gondolta fáradtan Nocsak úr. Ha neki az a sorsa. akkor az a sorsa. amely a tar hársfa egyik ágáról lógott. – A tűzoltókocsimra mondom. – Most már nem tudok csodálkozni – dünnyögte szomorúan. ez aztán szörnyű szerencsétlenség! – Mi baj. és már ne haragudj. – Az egy szörnyeteg! – kiáltotta Nocsak úr. – Nocsak úr. – Jön Dregdalon Billi – jelentette ki komoran Hektor Viktor. Nem emberi hangok voltak. sárgarépával. Összeszedte a bátorságát. petrezselyemmel. és egyáltalán nem csodálkozott azon. – Dregdalon Billitől nem kell félni – csipogta aztán. – Szentséges tökfőzelék! – kiáltotta Holle mama és elájult. az üres madáretetőt. De csak egy pillanatra. oldal . kicsi fejét még a szárnya alá is bedugta. A kertkapuban nagyot sóhajtott. Olyat látott. krumplival és padlizsánnal. – Szegény Nocsak úr! – sopánkodott valaki. remegtek a farktollai. hát jön. kireteszelte az ajtaját. az ösvényt. bezárta az ajtót. – Jön Dregdalon Billi. Csivitelve kacarászott. de nagyon meg tudnak sértődni. mert a hársfa madáretetőjének zöldre festett párkányán egy kismadár billegette magát. zöldhagymával. mondjuk a kukacoknak igen. a piacról jött. csivitelni nem valakik szoktak. A cinege nevetni kezdett. Valaki csivitelt. és hazaballagott. ha itt talál?! – fogta a fejét Nocsak úr. hogy a Dregdalon Billi nevű szörnyeteggel éljen együtt. aki ebben a pillanatban ért oda hozzájuk. kismadár. hogy nem hozzánk költözik Dregdalon Billi! – mondták egyesek. s tele volt a kosara karalábéval. – Hess. sőt a madárdobáló gyerekeket én magam tartom szörnyetegeknek. hogy a kismadár beszélni is tud. hess! A kismadár megcsóválta a fejét. Egy aranyos széncinke! – Miért meneküljek? – kérdezte váratlanul a kismadár. aztán szépen lekonyult. mire az asszonyság megvonta a vállát. Megállt egy pillanatra. ha a tűzoltóparancsnok nem fogja fel. hogy menten elcsodálkozott. de kissé meglep ez a hisztérikus fogadtatás! Sértődötten hátat fordított. és leült a szobában. Nyomban jókora csődület támadt Nocsak úr körül. hanem a madarak. menekülj! – kiáltotta a fejét fogva. – Úgy kell neki – kiáltotta egy termetes asszonyság. Dregdalon Billi én vagyok. és megvonta a vállát. a ház mögé vezető ösvényt. 184 és nyilván a földre zuhant volna. Ekkor különös hangokat hallott. és a ház elé lépett. és kiköpködi a csontjait?! Rabszolgaságba kényszeríti? Legyen. Nocsak úr lehajtotta a fejét. Aztán bement a házba.

és tovaröppent. – Nocsak – mondta. Így érkezett meg Dregdalon Billi a városkába kémkedni. Nyújtózkodott. Felemelte. mint inkább. Olivér sokszor látta már. az volt ráírva: 188 VADÁSZHÁZ 79. Nem volt különös kép. – Miért panaszkodsz. Dregdalon Billi! – Maga a híres Kázmér úr! – csicseregte a madárka. nocsak! A kismadár visszafordult. ivott egy kis kamillateát. Trapiti? – kérdezte Olivér. nem kapsz mindennap búzamagocskát? – De mindig csodálkozva kapok – billegett a kismadár. jön a vadász. Lehet. Olivér szórakozottan pillantott rá. csak érdeklődöm – csicseregte a kismadár. A párkányon egy kismadár tollászkodott. mert a kismadarak hamar megsértődnek. és elmosolyodott. bánatos pofával. az ablakhoz lépett. Aztán a párkányra esett a pillantása. aztán pedig a patakba dobja. nagyot szippantott a hűs levegő186ből. Hány szirma is van egy tulipánnak?! – Mi baj. miközben egy málnabokor mögül a farkas leselkedik nem is annyira vad. majd kaparászást hallott. Olvasgatott. Éppen egy tulipános festményen munkálkodott. boros palackkal. 187 A nagymamát nem eszi meg a farkas! És Piroskát se! Trapiti egy vastag. hogy nem volt valami ügyes kém? Néhány nappal később Kázmér úr kinyitotta a múzeum ablakát. Befalja. mintha ki akarnák húzni a fogát. mazsolás kaláccsal. Fölsóhajtott. – Ez már csak így van. kosara dugis-dugig mindenféle ínyencséggel. hamar el is múlik a sértődésük. visszatért belé az élet. Megeszi őket. Hanem aztán. – Hogy érzed magad nálunk? – Jól. milyen különös. Trapiti. Kázmér úr megigazgatta a szemüvegét. és a kismadár után bámult. tudod. és visszaült a krónikákat tanulmányozni. és olyan riadt tekintetet vágott. – Á. Piroska gyanútlanul sétál az erdőben. Kázmér úr nehézkesen felállt. Billi.FPCFromClipboardUntitled sápadtsága. és megmenti őket. bár őszintén szólva Nocsak bácsi egy kicsit nehéz eset. Trapiti még mindig remegett. Az erdei keresztútnál látni lehetett a vadász faházacskáját is. – Nocsak. Fölvágja a gonosz farkas hasát. Odarángatta Bánatos Olivért a mesekönyvhöz. almakompóttal. tán kémkedsz. és kihúzza belőle Piroskát meg a nagymamát. és részletes magyarázatba kezdett. – És most min dolgozol? – Mi az. Billi? – Á. és remegő ujjal a könyv egyik képére mutatott. és a fejét csóválva zsebre rakta. kissé viseltes meséskönyv előtt ült. Olivér nyomban megnyugodott. sült kolbásszal. mert már meglehetősen áporodott volt a levegő az irodában. a vadállatnak meg kővel tömi tele a bendőjét. Egy vékony cérnaszálat látott. oldal . süteménnyel. de mert kismadarak. – A farkas meg fogja enni Piroskát és a nagymamát! – vacogta Trapiti.

Bánatos Olivér Trapitira meredt. sikoltoztak. kiabáltak. Olivér. Olivér egy virágmintás zsebkendőt nyújtott át. Még ilyen csodát! Olivér csodálkozva bámult Trapitire. 80. ÉS SOKÁ FEKSZEM LE. farkashoz méltatlan magaviseletet tanúsított. mert a vadászoknak is kell a szabadság. – Semmiség. hüpp. hogy trapiti! – mondta Trapiti. – Hát nem túlzottan ijesztő – nézegette Trapiti a rettegett vadállatot. KÉT HÉTIG LESZEK ODA. Nem messze tőlük a farkas ücsörgött egy farönkön. Sok mindent tudott már Trapitiről. nos. csakhogy most az ajtón is függött egy táblácska! Ez a tábla eddig nem volt ott! Szentséges lekváros palacsinta! Olivér nagy szemeket meresztett. hogy udvariasan beszéljenek vele. aki a vállát vonogatta. trapiti. nagyon elfáradt már a puskacipelésben meg az őzikeetetésben. farkas úr? – kérdezte Trapiti. ez újdonság volt. mire a vadállat megtörölte a szemét. akkor senki se menti meg Piroskát és a nagymamát! A vadász elment szabadságra. aki a fejét vakarta. trapiti. 189 190 – Mondd háromszor egymás után. ÉS SOK FAGYIT NYALOK EL. feküdj mellém az ágyra. fölvágják. CSÍKOS ZOKNIT. Olivér kinyújtotta a kezét. Ha a vadász szabadságon van. – Köszönöm szépen.FPCFromClipboardUntitled Hoppla. és olyan közel hajolt. – Brühühühü – bőgött a farkas. de az a képessége. – A mese végén. KÉSŐN KELEK. meg az a sok kő se valami egészséges. Micsoda?! Hohó?! Hiszen mi van a táblácskára írva?! ELMENTEM SZABADSÁGRA. és. Alighogy elhangzott. hogy mesébe tud menni. Ha valahol megjelent. hogy csaknem beleverte az orrát a könyvbe. hogy csináljuk! – ingatta a fejét Olivér. – Vagy a hasa – bólintott Trapiti. – Annyira unom már. nyugodtan kijelenthetjük. Ősi trapiti varázslat – jelentette ki. majd nagy trombitálással kifújta az orrát. – Kíváncsi vagyok. trapiti. nagyon köszönöm. – Gyere. Trapiti azonban nem jött zavarba. hüpp. hunyd le a szemed. VESZEK ÚJ KALAPOT. – Megvan! Kitaláltam. A vadállat csodálkozva pillantott föl. – Mi a baj. Aztán egyszer csak felkiáltott. oldal . Nagyon gondolkodott. – Megmentjük Piroskát! – Trapiti szeme lázasan fénylett. máris ott álltak a mesebeli erdőben. Nem szokta meg. – A nevem Bánatos Olivér! – Trapiti vagyok – hajolt meg Trapiti. – Fáj a foga? – tűnődött Olivér. – Itt vagyok melletted – szólt némi idő után Olivér. tekintete elidőzött Olivér festékes arcán. brühühü! – bömbölte erre a farkas. le akarták lőni. Elmegyünk a mesébe! – Hova?! – bámult Olivér. A következő pillanatban furcsa hangokat hallottak. A VADÁSZ Olivér megértett mindent. tudod.

hogy újra elsírja magát. aztán meg fölfalja Piroskát. Csak úgy csorogtak a könnyei. hanem mert annyira zaklatott volt. Piroska közeledett az ösvényen. ez olyan borzasztó! A farkas körbenézett. A farkas a fejéhez kapott. Jaj. Ó. – Az nem lehet! A mese így van megírva! Haragudni fognak rám! – kerekedett ki a farkas szeme.FPCFromClipboardUntitled A farkas csodálkozva kezet rázott velük. A közelben vidám kislányhang csendült föl. És aztán fölvágják a hasamat. Így üldögéltek szorosan egymás mellett. – Szent Isten. pszt! Én ezt nem értem. – Vannak ötleteink! – bólintott Olivér. – Brühhüü. A nagymama húsa rágós. hogy senki sincs a közelben. Miután a farkas meggyőződött arról. – Úgy unom. ne bőgjön. Vagyis hát mancsot. milyen szörnyűség. állukat az öklükön tartva. csak egy rigócska énekelt a maga gyönyörűségére a szomszédos málnabokor tövében. Én ki nem állhatom a vaníliát! – emelte meg a hangját. ha a farkasnak 192folyton azt kell tennie. pedig nem is ízlenek. a homlokukat erősen ráncolva. hogy meg kell ennem a nagymamát! Azt is unom. farkas úr. és nem értem. farkas úr – bátorította Olivér is. hogy Kínától Amerikáig miért meséli minden anyuka és apuka a kisgyerekének. bocsánat. suttogóra fogta. és vaníliaíze van. – Elárulok valamit. – Ebben a mesében én vagyok a gonosz főszereplő. pszt! Ebben a mesében a nagymama egyáltalán nem finom. Egyszerre Trapiti megszólalt. már a nagymama házánál kéne lennem! – Ülj vissza. és megeszi a nagymamát. Olivér megvakarta a fülét. Néha vicsorgott is. oldal . jajajaj! Nem akarom megenni a nagymamát! Vaníliaíze van! Ez tényleg szomorú fejlemény volt. Szegény farkas! Nehéz sors az ilyen. hüpp. és magyarázni kezdett. – Hát persze! Tökfőzelék! A farkas persze semmit se értett. hogy meg kell ennem Piroskát. a… a gonosz farkas… – motyogta. A farkas végre megnyugodott. aztán elhallgatott. majd csöndesebben folytatta. és átölelte a vállát. Egy szomorú farkas is gyakran vicsorog. kinek jutott az eszébe ez az egész. – Most nem eszed meg a nagymamát. Trapiti odaült a mélabús farkas mellé. Ha az embernek. – Egyek meg egy másik mamát? 81. Nem tudom. amihez nem fűlik a foga. hogy jön a farkas. farkas! – mondta határozottan Trapiti. jaj! Szegény fejem! Újra bömbölni kezdett. – Öntse ki a szívét. – Piroska meg ízetlen. – Jól van. Olivér a homlokára csapott. 191 – Azért vagyunk itt. hogy segítsünk – szólt ekkor Trapiti. de nem azért. egyik kezüket a térdükre fektetve. kissé előredőlve. önfeledten énekelt. hallja-e őket valaki. Megetetik velem a nagymamát és Piroskát. majd ő is a farkas mellé ült. Trapiti fölsóhajtott. mert harapni akart. De csöndes volt az erdő. Félő volt. kitalálunk valamit. – Én vagyok a farkas. – Holle mama! – csak ennyit mondott.

csak nincs valami baj?! – Ö… – nyögött hirtelen Olivér. jössz velünk! S a meglepetéstől csak hápogni képes vadállatot néhány trapiti. – Nem szégyelli magát. maga veszélyes vadállat? Még nem is láttam el a baját a partvisnyéllel! – Brühhühhüüüü! – bömbölte a farkas. – Jó napot kívánok! – mondta illedelmesen a farkas. nekem! – és hatalmas cseppekben ömlött szeméből a farkaskönny. – Ez meg kinek a kutyája? – hullámoztatta meg 194magát a farkas előtt. és ettől a váratlan bejelentéstől hirtelen csönd lett. – Ti is legyetek üdvözölve! – felelt Báró Rojtos Eugén. aki fölzabál egy nagymamát! – kiáltotta szigorúan Holle mama. A SAJÁT TÖKFŐZELÉKÉT ESZI. Olyan ínycsiklandozó illata volt. mint aki repülő palacsintát lát. farkas úr – emelkedett föl Trapiti. Olivér bekopogtatott az ajtón. Holle mama – mondta Trapiti. Holle mama meghökkent. Holle mama otthona volt az úticél. melynek a falát különböző fényképek díszítették. Már reszelte is a tököt. Olivér. Holle mama kinézett. Segítségre szorul. hogy készíteni kéne egy kis tökfőzeléket – próbálta nyugtatni a kedélyeket Olivér. – Brühühü! Jaj. és mi segítünk neki. ha aznap kirázták már. különösen. – Áhá. Holle mama szenvedélye nyomban tovaillant. oldal . – Elhoztuk hozzád a farkast! – bólintott komolyan Trapiti. – Gyere. hogy a farkasnak 82. Báró úr – simogatta Trapiti a szőnyeg rojtjait. mert zavarba jött. – Szervusz. DUPLADUPLA TÖKFŐZELÉKE ÉS EGY FRANCIA TÁBORNOK. – Nem kutya. hepp – kámpicsorodott el újra a vadállat. – Én még soha nem ettem tökfőzeléket – szipogta. Eugén! – köszönt Trapiti a szőnyegnek. ahol éltek. – Jöjjetek be! – invitálta be a társaságot a lakásába. A farkas szólalt meg. 193 – Olivér. TÖKFŐZELÉKKEL KÍNÁL EGY MOSZKVAI SZÍNHÁZIGAZGATÓT. TÖKFŐZELÉKÉTŐL LESZOKIK EGY AFRIKAI TÖRZSFŐNÖK A KANNIBALIZMUSRÓL. – A farkas úrnak kellene tökfőzeléket készíteni. és összecsapta a kezét. kedves Holle mama. s máris a konyhában termett. Báró Rojtos Eugénnak. – Most meg mit bömböl. farkas.FPCFromClipboardUntitled – Ellenkezőleg. – Nyugalom. Trapiti és a farkas helyet foglaltak a nagyszobában. aki igen választékosan tudott beszélni. Trapiti. szépen végigballagtak vele a Minyon kapitány utcán. A tökfőzelék hamar elkészült. és megragadta a vadállat mancsát. maga gonosz vadállat! A farkas máris bömbölni kezdett. – Arról lenne szó. hüpp. Holle mama úgy nézett. szóval maga az a szörnyeteg. HOLLE HOLLE HOLLE HOLLE HOLLE MAMA MAMA MAMA MAMA MAMA TÖKFŐZELÉKÉT EGY AMERIKAI KÜLDÖTTSÉG FALATOZZA. trapiti kiáltással elvitték a városkába. – A farkas úr a barátunk.

A farkas hirtelen eltartotta fülétől a készüléket. amit megmondtam! Tessék tudomásul venni. megmondtam. kérem. A farkas éppen másodjára merítette meg a szedőka195nalat a tökfőzelékben.FPCFromClipboardUntitled rögvest csorogni kezdett a nyála. Éppen most mesélte a Piroska és a farkas című mesét. kérem. Nagyon dühös. én vagyok a farkas – mondta. Kapott a főzelékből Trapiti és Olivér is. kedves főanyuka. Az a nagybátyám. farkas úr? – kérdezte Olivér. nem az a farkas. – Nem. Nem a vonyítós! Én az a farkas vagyok. aztán újra belebeszélt. Megint eltartotta fülétől a kagylót. hogy a tisztelt főanyuka mesélje inkább a Hófehérke és a hét törpét? – érdeklődött Trapiti. A farkas elhallgatott. Azt mondta. hogy Holle mamánál vagyok. egyáltalán nem. azért! Jól van. Az igazság szerint a farkas csámcsogott is. A főtudakozóban mondták meg neki. ez a mai napon lehetetlen. annyira kiabáltak a vonal másik végén. nagyot sóhajtott. Holle mama kelletlenül fölvette a kagylót. – Csak azt sajnálom. és elhomályosodott a szemüvege. amelyik a kismalacokat. 83. Ez a főanyuka azt követeli. vagyis hát engem. oldal . egyáltalán nem akarom fölfalni Holle mamát! Határozottan visszautasítom ezt a föltételezést! Holle mama tökfőzelékét eszem. Kicsit sápadt volt. Befogta a kagylót. hogy szegény férjem. Türelmetlenül csöngött. 196 – Kedves anyuka. – Minden este azt meséli a gyerekeinek évek óta. kérem. elégedetten bámulta őket. – Halló. és faljam föl a nagymamát. – Igen. Csináljon botrányt! Panaszoljon be! Jelentsen föl! Viszonthallásra! A farkas letette a kagylót. hogy mindjárt elfogy – mondta a farkas. Kéjesen nyalogatta a pofája szélét. figyelt. micsoda egy főanyuka volt! Minden héten elmesél engem egyszer. botrányt csap a Főfőtanácsnál! – Miért nem mondta. kanalaztak lelkesen. Sajnálom. Mi?! Hogy?! Nem. és beleszólt a kagylóba. Müller igazgató nem kóstolhatta meg soha! – sóhajtotta. és a többieknek magyarázta. Attól félek. A feje búbját vakargatta. Holle mama meg félrebillent fejjel. magát keresik! A farkas letette a kanalat. jól értette. fölállt és átvette a kagylót. aki nem csámcsog egy kicsit legalább. – Teljesen jóllaktam. Igen. A farkas felé fordult. Belehallózott. Hogyne. – A főanyukának az én mesém a kedvence – sóhajtotta a farkas. – Huh. ahogy akarja. aki egy világhíres tökfőzelékdíjas mama. Kicsit hallgatott. A farkas megrázta a fejét. – Egyáltalán nem félek. most nem érek rá. – Nem – mondta aztán. amikor megcsörrent a telefon. de hát mutasson valaki olyan farkast. – Fél a Főfőtanácstól. már ahogy a farkasok sápadtak tudnak lenni. – Egy főanyuka keres Főfővárosból. aki a nagymamát és Piroskát. azonnal menjek vissza a mesébe. aztán csodálkozó képet vágott. hogy elmentem Holle mamához. farkas úr. khm. kérem. Megnyalta a száját. – Farkas úr. Igen! Ez világbajnok tökfőzelék. de nem találta a farkast. kérem.

hogy soha sem hagyhatja el a mesé198jét. ha hasogat a dereka. s az erdei tisztáson egy terebélyes lombozatú gesztenyefa alatt riportot készített a lelkileg teljesen összetört nagymamával és a vérig sértett Piroskával. és az iskolába meg az öregek otthonába hordta az ebédet. 84. a fején új kacsatollas kalap billegett. Ropogtak a fogai alatt az ostyadarabkák. A főriporter most a vadász orra elé tartotta a mikrofonját. – Igen. Az igazi farkas beköltözött a városkába. szerzett egy nyikorgó triciklit. – Én. – Ó. Kázmér úr? – tudakolta lelkesen Kelemen Aranka. Ezért aztán a főmesevilágnak egy új farkast kellett keresnie. mint az a léhűtő ordas! – jelentette ki magabiztosan a vadász. főriporter úr! Nézzék. Aranka. – De a mese végére visszaértem volna. mint egy szőrös pingpongütő. milyen borzasztó állapotba került szegény kicsi unokám! – Nem evett meg a farkas! Brühühü! – Piroska úgy toporzékolt. valóban szabadságra utaztam – magyarázta a vadász. akinek a lábszárán csíkos zokni volt. Az egy rendes pótfarkas. itt Kázmér úr beszél a múzeumból – dörmögtek a vonal másik végén. Kelemen Aranka vegyeskereskedésében a következő párbeszéd zajlott le. Ha fáj a lába. ahol nagymamát kellett ennie. hogy elutazzon a mesébe. – Nem így szólt a megállapodás! Mindig felfalt bennünket a vadállat! Most meg?! A farkas nagyon nagy hibát követett el. és mindenkit megmentettem volna – magyarázta a vadász. igaz. korántsem olyan finomat. riporter úr. és megtanult tökfőzeléket főzni. tudom a dolgomat! Nem úgy. oldal . A mikrofon úgy nézett ki. az már nem az igazi farkas. hagyja ezt most. – Csalódott vagyok! – szipogta a könnyeivel küszködve a mikrofonba nagymama. és jóleső szuszogással kanalazta Holle mama világbajnok tökfőzelékét. hogy a közeli málnabokorról potyogni kezdtek a málnaszemek. házhoz is szállítunk! – Jól van. – Itt Kelemen Aranka vegyeskereskedése! Rendelést is felveszünk. 199 Különös párbeszéd Kelemen Aranka vegyeskereskedésében Miközben Bánatos Olivér és Trapiti megmentették Farkas Bélát.FPCFromClipboardUntitled mert már az asztalnál ült. Másnap ilyen főcímekkel jelentek meg a Főfőtanács újságjai: Főszenzáció! Főbotrány! A farkas nem ette meg a nagymamát! A farkas nem ette meg Piroskát! Becsapta a meseszerető főgyerekek millióit a gyáva farkas! 197 A Főfőtanács televíziójának főriportere engedélyt kapott. és nagyot harapott a tölcsérből. Soha nem ment vissza abba a mesébe. riporter úr. aki manapság eszi meg Piroskát és a nagymamát. Ám a farkast már nem érdekelte a fővilágot bejáró fölháborodás. mint amilyet Holle mama tud. készítsek önnek salátás ebédszendvicset. A vegyeskereskedésben megcsörrent a telefon. és egy legalább hatgombócos fagylaltot nyalogatott a riport közben. Ezért tudni kell. Az igazi farkas fölvette a Farkas Béla nevet. Az új főfarkas állítólag szerződést kötött a Főfőtanáccsal.

Aranka? – Magától értetődik. mint egy gyufaszál. S valóban hamarosan ott feküdt Kázmér úr asztalán a születésnapi gyertya. Egy születésnapi gyertyára lenne szükségem. s csak utána borították szalvétába. – Azt üzente. amelyiket Dregdalon Billi lábacskájáról oldott le. – És miért éppen születésnapi torta gyertyája kell. Bólintott. Hallgattak egy kicsit a vonal másik végén. Elővett egy másik cérnaszálat. 201 – Üzent – mondta. A szendvics előbb egy újságpapírba volt csomagolva. Lassan lefejtette az újságot és kihajtogatta. megcsóválta a fejét. de ő segíteni fog. Kázmér úr! Hányadik? – Gyertyák vannak-e a tortán. Az ablakban egy szörnyeteg billegett. egy titkos ügynök. mert a boltoskisasszony minden eshetőségre gondolva mégis küldött a gyertya mellett egy ebédszendvicset is. vékony és vastag gyertyák vannak az én tortáimon. oldal .FPCFromClipboardUntitled – Születésnapi tortája van-e. Kázmér úr! Születésnapja van? Szívből gratulálok. – Na jó – sóhajtotta Kelemen Aranka. nagyon különös! — csóválta a fejét. Dregdalon Billi! 202 Egyik meséből a másikba is át lehet menni 85. Aranka. kedves Aranka. Majd ő elviszi. Leült Kázmér úrral szemben. és gondterhelt volt a pillantása. A következőket olvasta: „Még mindig szabadlábon a titokzatos tortaterrorista. veszélyben vagyunk. Ha akar. Aranka – dünnyögte Kázmér úr. mígnem ott feküdt előtte a gyertyacérna. Kázmér úr az újságpapírra meredt.” Ebben a pillanatban kopogtak az iroda ajtaján. – A tortaterrorista?! – kérdezte Kázmér úr. – Színes gyertyák. Ühüm bácsi érkezett meg. Tökéletesen egyformák voltak! – Különös. és óvatosan kapargatni kezdte a faggyút. A másik cérnaszál mellé fektette. – Már küldöm is. Olyan volt. csak egy kicsit vastagabb. azt. – Tortát akar ebédelni. – És hogyan üzent? Ühüm bácsi az ablak felé mutatott. Vagyis egy kém. szerzek marcipán gyertyákat! Hányadik születésnapját ünnepeljük. Picike Ferike éppen itt vásárol nálam. amikor kell. nézte. aztán az újsághírre esett a pillantása. Kázmér úr?! – méltatlankodott Aranka. A gyertyaszálakra nézett. Nézte. Kázmér úr? De hiszen az nem egészséges! 200 – Nem akarok tortát ebédelni. aztán szórakozottan beleharapott Kelemen Aranka szendvicsébe. Kázmér úr?! – Nincsen születésnapom. Kázmér úr?! Rendes gyertya nem jó? – Kifejezetten születésnapi gyertyára van szükségem. Kázmér úr kést vett elő. kedves Aranka? – Már hogyne lennének az én születésnapi tortáimon gyertyák. Addig kapargatta.

Beláthatatlan birodalom ez. mennyi mese van a világon. 204 – Vagyis Meseországban. aki éppen Trapitivel van! Hiszen Bánatos Olivér is át tudott menni a másik mesébe! A festő és a manó a következőképpen okoskodott: Minden mese egy birodalom. mert a lelked mélyén. Igaz? Miért? – Tényleg. a nagypapák vagy a keresztapák. az anyukák. mint az a világ. én a mesékben otthon vagyok – bólintott Trapiti. De vajon miért tisztelem őket? – Neked itt furcsa a mi városkánkban? – Egyáltalán nem furcsa. Bánatos Olivér ránézett Trapitire. természetes képessége volt. Akkor közbe kell lépni. Meseországot jelenti. Váratlan fejlemény volt. mert ez is egy mese – csapott a homlokára Trapiti. a nagymamák. itt vagyok. Afrikában meg Európában. – Igen. – Én a lelkem mélyén tisztelem a meséket.FPCFromClipboardUntitled Olivér és Trapiti arról beszélgettek. nem ugrálsz ide meg oda. akkor te a mesékben otthon vagy? – Igen. az összes mese elmegy végül Meseországba. Nélkülem is elég szép mese. – Mármost te képes vagy átmenni bármelyik mesébe – folytatta az okfejtést Olivér. amit a világtörténelemben az apukák. annak sem okoz gondot. a nagynénik és a nagybácsik elmeséltek. oldal . kedves kis barátom. És. – Hoppá – kiáltott föl Olivér is. mert az a mese úgy van jól. – Jól van. hogy Trapitinek nem okoz különösebb gondot egy mese határának az átlépése. – Azért. Akkor persze nincs mit tenni. kedves. egy mesében laktál. ahogy például a levegőt vesszük. Azt meg nem akarom. voltak játékaid. Az összes szép. hogy itt veled élek. Ázsiában és Amerikában és Ausztráliában. hogy. – Hoppá! Lehet. és ott mindig van 203hely! A mesék világa sokkal tágasabb és gazdagabb. ha a vadász elmegy szabadságra. hogy Trapiti képes átmenni az egyik meséből a másikba. tiszteled a meséket. de eltévedtél és idekeveredtél – következtetett Bánatos Olivér. szokásaid… 86. a hét törpe és az egy Trapiti című mese lenne. tegyük hozzá gyorsan. kénytelen-kelletlen befalja Piroskát és a nagymamát. Ez ugye akkor derült ki. ahogy van. Igaz? – Pontosan – bólogatott Trapiti. gondoljunk csak bele. – Igaz? De mégse mész át. vagy ahogy a szívünk dobog a mellkasunkban? Trapitinek például ez. és helló. és a többit el tudjuk képzelni. – Hát hiszen az is egy mese. – A Kis herceghez is el tudnál menni? Trapiti újra bólintott. Bánatos Olivér a fejét vakargatta. szomorú és izgalmas mese. kis barátom! Egy házban laktál. amikor a vadász elment szabadságra. – Ha te bármelyik mesébe el tudnál menni. akkor Farkas Béla. Például a Hófehérke és a hét törpe című mesébe is el tudnál menni? Trapiti bólintott. Nem lehet egy mesébe csak úgy berontani. kérem. mármint hogy könnyedén át tudott menni egyik meséből a másikba. csak az már akkor a Hófehérke. és mégis. vagyis akkor még csak a farkas. hogy a múltban éltél. amelyben kitalálják őket. miért? – kérdezett vissza Trapiti. Hogy ez varázslat vagy természetes képesség. – Vagy a múltban éltem! – kiáltotta Trapiti. és ha Trapiti nem segít.

és gondolkodtak. és én már találtam is erre utaló jeleket. – Hát akkor riadóztasson. – Lalalalalalallááááá! Trapiti meglepetten rázta a fejét. – Nem érti?! Amiket majd ezután rabol! – kiáltotta türelmetlenül a Főfőtanácsos. – Mert ravasz. – Ez Hektor Viktor operaénekes hangja! Hiszen ma tartjuk a Titkos Vágyak Ünnepét! 205 A Főfőtanácsos őrjöng. mint maga?! Nekem azt mondták. arcáról eltűnt a korábbi magabiztosság. és az arca sem rezzent. mint egy elfogott áruló – válaszolta Boleszláv főfelügyelő. hol bujkál. Azért nem tartóztattam le a tortaterroristát. rángatózott a válla. Csend lett. és valami nagyszabású dologra készül! Annyira üvöltött. tűnődő és szórakozott. – Nem hiszem – vakarta a fejét Olivér. oldal . ám olyan hangok jöttek ki a torkán. hogy végül a torkához kapott. és elhallgatott. uram. Főfőtanácsos úr. Főfőtanácsos úr.FPCFromClipboardUntitled – És mondd csak. – Miért nem találták meg a tortaterroristát?! Boleszláv felügyelő meghajolt. uram! – Miért nincsen?! – Egy megfigyelt áruló hasznosabb nekünk. hogy az ellenségünkkel kapcsolatot akar létesíteni. mint amikor kődarabokat dörzsölgetünk. – És a tortákkal mi lesz? – Nem értem. uram – vonta meg a vállát Boleszláv főfelügyelő. – Amiből viszont az következik. – De kik azok? Ültek egymással szemben. Olivér nevetett. mert megpróbált beszélni. Boleszláv! – Van róla elképzelésem. zavart volt. mert ravaszabb vagyok nála. amikor egyszer csak valaki skálázni kezdetett a Minyon kapitány utcában. 206 A Főfőtanácsos töprengve járkált az irodában. – Van édesapám. 87. maga a legravaszabb főfelügyelő az egész Főfőtanácsban! – Így van. Vakargatta a homlokát. és fogjuk el! – Semmi szükség erre. egyedül éltem? – kérdezett közbe Trapiti. Vagyis nem hallgatott el. Így jobban a javunkra válik. Biztos vagyok benne. Megviseltnek látszott. uram. és van édesanyám! – suttogta Trapiti kikerekedett szemmel. – Vagyis tudja. khm. hogy… – Hogy neked is van apukád és anyukád! – kiáltotta Bánatos Olivér. – Ravaszabb.

oldal . Főfőtanácsos úr! A rövidnadrágok és a pántos szandálok ugyancsak elkészültek. A vágy az olyan. vajaskenyeret vagy sült krumplit akarunk. jó Kukta Gerozán! Örökre jó éjszakát neked! 208 A Titkos Vágyak Ünnepe Tökéletesen rendben van. Aztán csengetett. Az igazi vágy azt jelenti. És nem is játékot. bocsánat. – Ne felejtsék el. hanem a lelkünknek. hogy a fényképezőgépeket beszereztük és megszámoztuk. uram. kopasz fejre. tökfejre. – Nem tetszik maga nekem. hogy az emberek vágyakoznak. mindenkinél kell lenni főadó-vevőnek. A Főfőtanácsos utánameredt. A szürke lepellel letakart tükörhöz lépett. – Főalázattal jelentem – következett a sorban a főmérnök –. főuraim.FPCFromClipboardUntitled – Kevesebbet torkoskodnak a főfővárosiak – mondta Boleszláv főfelügyelő. Főfőtanácsos úr! – Szeretnék. akinek lassan visszajött a hangja. – Történelmünk legnagyobb hadműveletére készülünk. – Most pedig menjen. Mindenféle fejformára terveztünk. A Főfőtanácsos a főfelügyelőt méregette. mint amikor éhes valaki. A Főfőtanácsos egyedül maradt. abban nemcsak erő. Érti? – Értem. Nyakba akasztható mindegyik! Sárga szíjjal – tette hozzá. valami igazán kedveset. hogy könnyebb legyen a kapcsolattartás. új házat. Mindenféle főalakok álltak vigyázzban a Főfőtanácsos előtt. másik autót. Nem a hasunknak akarunk. Kuglifejre. hogy az ember egy kicsit más akar lenni. jól áll-e a takarás. aztán megrázta kopasz. – Főalázattal jelentem – folytatta a jelentést a főfényképész –. Abban pontosság lesz! Bevonulunk a történelemkönyvekbe! Látják ezt a borzalmasan kék foltot? – mutatott a falon függő térképre. Megállt a letakart tükre előtt. Vagy jót. Egy-két percen belül megtelt a főfőiroda. logika és furfang lesz. hogy a buszokat összeszereltük. bő szabású ingeket már javában varrjuk. Sorban! Előbb a főszabó! Aztán a főfényképész! Majd jöhet a főmérnök! – Főalázattal jelentem – lépett ki a sorból a főszabó –. kétpamacsos fejét. Amit nemsokára véghezviszünk. De maradjon itt az épületben. Főfőtanácsos úr! – Jól van. – Ellenszenves maguknak ez a kék folt? – Ellenszenves. – Ez mondjuk. hogy a virágmintás. Közel akarom tudni magát. Boleszláv! – suttogta rekedten végül. helyes. 207 – Ki nem állhatjuk. Főfőtanácsos úr! – kiáltották egyszerre a többiek. Főfestőink éppen most mázolják át őket mindenféle tarka-barka színnel! – Remek! – parancsolta vissza a sorba a Főfőtanácsos a főmérnököt. pálmafamintás. és megvizsgálta. Így hát szónoklatot intézett a többiekhez. A bubusapkák csaknem mind készen állnak. dinnyefejre. De nem kolbászt. khm. Boleszláv főfelügyelő elhagyta az irodát. – Aludj csak. Főgőzerővel dolgozunk. 88. ha szürke lenne ez a kék folt? – Minden vágyunk. kérem. és gúnyosan rámeredt. tengerpartos. majd elmosolyodott: – Ez az én ötletem volt. Vagy hasznosat. hanem valami szép dolgot. akkor főjelentést kérek.

kiszaladt a boltból. hogy csaknem elapadt. piros sálat dobott a nyakába. – Maga tökkelütött! 210 – Maga meg birkafejű! – Majom! – Tulok! Holle mama megállt mellettük. hogy operaénekes. A boltoskisasszonyok többsége kislánykorában arról ábrándozik. amikor már enyhült valamelyest a hideg. Ühüm bácsi alázatos képet vágott. sokat álmodozott erről. hogy még az idős. igaz. hogy a könyvtáros ne vakoskodjon. Vagy higgyek neki? – hajolt előre. hogy híres színésznő lesz. Hektor Viktor tűzoltóparancsnok ilyenkor az irodája sarkába dobta az egyenruhát. – Tíz év várbörtön. Babéros Néró titokban szerelő szeretett volna lenni. és így járta a várost. hogyne. A Titkos Vágyak Ünnepén mindenki olyannak tüntette fel magát. már ki is békültünk. Elepedt. mint egy világhírű operaénekes. fenség! – dadogták a veszekedők. hogy Hektor Viktor skálázni kezd a krumplisládák előtt. Khm. alul fölhasított művészkabátot öltött. mint egy igazi királynő. kicsit meg is görnyedt ehhez a szolgalelkű ábrázathoz. Mert néha bizony unta a tiszteletet. hogy híres színésznő. hogy neki parancsoljanak. miközben azt figyelte. és hát az úgy van. a nyakába akasztotta. Megjavította Ühüm bácsinál a postaláda zárját. királynőm? – térdelt le Holle mama elé. Szép és komoly ünnep volt ez. Mint egy igazi királynő! Két uraság veszekedett az utcasarkon. hogy ő főzte a világ legjobb tökfőzelékét. és senki sem gúnyolódott a másikon. ami annyi felelősséggel járt. Kelemen Aranka vegyeskereskedése előtt teleszívta magát levegővel. hős lovag. a városka kórusában kétszer az első sorban énekelt. ha nem! – Igenis. Hektor Viktor! Te itt?! Nem hiszek a szememnek. bajuszos férfiak is zokognak a színház páholyában. Máskor csak 209dúdolgatott. Ha például tűzoltóparancsnok. a sisakját. – Kit a szívem annyira várt már. Albion második hercege. Megállt egy ablak alatt. oldal . és a fejéhez kapott. de titkos vágya neki is volt. és hosszú. A titkos vágyak igazából nem is voltak titkos vágyak. Amikor meghallotta. Tél közepén tartották. Holle mama elégedetten vonult tovább. – Hű alattvalód a semmi 89. mint amilyen szeretett volna lenni. De nem lett Arankából híres színésznő. hol keletkezett a városkában újabb eligazítani való probléma. Szidták egymást.FPCFromClipboardUntitled mint amilyen valójában. mint a bokrot. és skálázni kezdett. Arra vágyakozik. fenség. Hát így járt-kelt a városban. hogy őt irányítsák. Galád ellenségeid karmából hozzám menekültél. és alázatosan földig hajoltak. és oldalról-föntről pillantott rájuk. Ühüm bácsi sokszor vágyott arra. és megannyi férfiszívet fog összetörni. Magához vett egy többemeletes. Kelemen Aranka arról álmodozott. úgy tud énekelni. és úgy járkált egész nap. Kázmér úr félhomályos dolgozószobájában erősebb villanykörtét csavart a lámpába. hiszen a városka lakói pontosan tudták egymásról. – Lalalalalalalá! – eresztette ki a hangját Hektor Viktor. Ühüm bácsi kopogott vele szemben. és elénekelt egy áriát. – Mit kívánsz. kétoldalra kihajtható szerelőládát. Szent volt a béke. Szerencséje volt. fenség. hogy az igazi álmok és vágyak együtt öregednek az emberrel. – Azonnal béküljetek ki. alattvalók – parancsolta. hogy mire vágyakoznak. – Ó. akkor néha azt képzeli. Holle mama nagyon büszke volt arra. Kicserélte Kelemen Aranka boltján a lakatot. Fiatal korában királylány szeretett volna lenni.

Mert ő. Nocsak úr könnyedén vállat vont. hogy a Macskató partján egy óriás tökdinnye virágzik? – Ó. a kedves Viola titokban mindig is csodálkozni szeretett volna. nincs nálam egyetlen cédula sem! – jelentette ki. – A fejét akarom! Hurcold elém. Viola – szólt hanyagul Nocsak úr. Nagyot sóhajtva leereszkedett Nocsak úr mellé. professzor úr? 212 – Cédula nélkül. kisfiú. Nocsak úr. mégis milyen jól megéltem. – Ez tetszik magának. királynőm! Rohanok! Sietek! Ühüm bácsi elbicegett a sarokig. A virágárus lány természetesen nem sértődött meg. De hétköznapokon soha nem mert. Viola? – bámult a bőrtalpú cipőjére. leveszem a labdádat a tetőről! Nocsak úr ült egy padon. – Képzelje. de Károly professzor azt is meg tudja kérdezni. – Egyetlen cédula se? Akkor hogyan kérdez. kedves barátom. különben a te kobakod gurul végig az Első Legfontosabb Pityuka utcán! Igyekezz. – Hogy magának milyen szép cipője van! – csapta össze a kezét. – Mi?! Hogy a szolgák élete sem olyan egyszerű?! – fulladozta maga elé. pihegve megállt.FPCFromClipboardUntitled kis életét ajánlja neked! – Hallottál arról. és különös dolgokat mondott az arra tévedőknek. és amikor biztos volt benne. Szelíd felhők 90. máris fölteszek egy kérdést. királynőm. Hogy van. kedves Viola? – Úristen! – fogta a fejét Viola. és kinevetik a többiek. és a magasból köszöngetett az embereknek. akik sokat csodálkoznak. furfangosságok. – Jó napot kívánok. Virág Viola sétált éppen arra. kedvesem. és a szemét árnyékolva az ég felé bámult. Viola összecsapta a kezét. – Már ez is valami? – kérdezte Nocsak úr. – Nemcsak a tudomány. Azt hitte. Énnekem egyetlen cédulám se volt soha. a padra. a csodálkozás gyengeség. kedves Professzor. butának hiszik. Hektor Viktor úr! – Üdvözlöm. Károly professzor ért hozzájuk. hogy nem lehet cédulák nélkül élni. nemcsak a szellem magas régiói. hogy hogy vagyunk! Trapiti állt a kertben. s így még magasabbnak tetszett. a körmét piszkálgatva. kék-piros süveg díszelgett a fején. szolga. Hosszúkás. – Olyan szokásosan szép ma. kedves Kelemen Aranka! – Ne sírj. ki ne hallott volna már arról a rettenetes tökdinnye-rémről?! – tette a szívére a kezét Ühüm bácsi. és hogy azokat. hogy lehet! – kiáltotta Károly professzor. 211 Picike Ferike gólyalábakon járkált. – Éppen azt bizonygatom. oldal . – Azt hiszi. – Pedig régi típus – biggyesztett a száján. hogy a szigorú királynő nem látja. mert türelmem véges! – Máris. tudatlan szolga. Tessék. ravaszkodások.

Több taliga falevelet. amilyenek titokban szerettek volna lenni. Neki évszázadokon át az volt a titkos vágya. Ki volt a szépség? Ühüm néni fiatalon! Ám csak a fénykép kedvéért ülhetett a gépbe. Vagy összevesznek a Pepe testvérek. de aztán eszébe jutott. Ühüm néninek volt egy kedvenc fényképe. hogy Ühüm bácsi. művészi módon rárajzolta őket olyannak. mögötte Veszelka Trubadúr ült. és hogy az ő korában. oldal . bőrsapkában ült egy fiatal. Motoros repülőgépen. mindig úgy alakította. Ő rendben van. műanyag flakont dobáltak szét mindenütt. Trapiti fölkiáltott Veszelka Trubadúrnak. és egy szolga nem parancsolgat. Egyszer egy igazi. Hát a Pepe testvérek mit csináltak? Természetesen szemeteltek. Hogy a nagymamát se. Ühüm bácsi! Ühüm bácsi fölnézett. de aztán eszébe jutott a kedves Ühüm néni. Ühüm néni ősz haja kihullámzott a bőrsapka alól. Valahonnan szerzett egy elemes ventillátort. A felhőutazó sokszor hetekig nem bukkant föl az égen. Ühüm bácsi szerette volna azt kiáltani. amikor valami furcsa dolog esik. Hogy például Picike Ferike felmászik egy fára. hogy vigyél körbe a városkán! És kimosolygott Farkas Béla triciklijéből. mi volt. most direkt kétszemélyes felhővel jöttem. hogy Ühüm néni azonnal jöjjön le. úgy hajtotta a felhőjét. és csaknem megállt a szíve a rémülettől. Az életünkben az ilyen napok vannak többen. és egyáltalán nem repült vele. amit propellerként használt. sálat és egy pár kesztyűt kötött neki. Trapiti elgondolkodott. de ebben a fejezetben semmi különös nem történik! Akadnak olyan napok is egy városka életében. amelyek semmiféle szokatlan eseménnyel nem szolgálnak. Most egy teltkarcsú bárányfelhőn ülve pipázgatott. Tudod. mert a repülős sapka megvolt még. és rém jól érezték magukat. hogy… de hisz tudjuk. Repülnék vele egy kört a város fölött. egyszerre csak kiáltozást hallott odafentről. hogy meglepő. hosszú hajú. De például mi történt az előtte való napon vagy az utána következőn? A mai napon. Tehát Veszelka Trubadúr is megérkezett a Titkos Vágyak Ünnepére. sem pedig különösebb szerencse. és nem akar lejönni onnan. Senki sem kerül bajba. majd a fényük lassan áthatol a korán érkező téli alkonyat mind sűrűbb szövetén. És mégis azokra a napokra emlékszünk jobban. hogy eljöjjön. A Titkos Vágyak Ünnepe úgy ért véget. nekem viszont az a titkos kívánságom. a farkas nem eszi meg a nagymamát és Piroskát. aki éppen szolgát alakított. Trapiti! Olyan jó lenne egy társ. Veszelka Trubadúr! Így történt. számba 91. És ő elégedett. Nyilván arra gondolt. hogy Kavicsvár lakói összegyűltek Alfréd Bökkelöki király szobra előtt. hogy milyen jó lenne Veszelka Trubadúrral tenni egy kört a város fölött. napok óta tartó szélcsendben érkezett meg a Nagy Hangosbemondó Ünnepre. amikor este halványan pislogni kezdenek az utcalámpák. – Ühüm bácsi. ezekre a napokra jól emlékszünk. Veszelka? – Hogyne. Vagy elromlik a hangosbemondó. senkit sem ér szerencsétlenség. ám ha ünnep volt. és elégedetten vigyorgott. neki nincsen titkos vágya. kétszemélyes felhőt. újságot. mert neki a közös képek voltak a titkos kívánságai. Csakhamar meglátta Veszelka Trubadúrt. szép lány. 214 Lehet. – Jó. és Bánatos Olivér egy közös képre. Ühüm néni kormányozott egy gyorsmeghajtású. hogy ő szolga. Farkas Béla azt mondta. és Piroskát se. No igen.FPCFromClipboardUntitled tolakodtak odafent. – Neked is van titkos kívánságod. Béla – mondta erre Trapiti –. aki nemrégen sapkát. 213 – Menj Ühüm nénihez.

Annyira szerette. Az egyik legutolsó oldalán azt olvasta. s néha belekortyolt a kamillás teájába. hogy válaszolni is tudjunk – magyarázta a táblánál. mint a kémény torka. és milyen hideg! – kiáltotta. és csodálkozott. 215 Ühüm bácsi végigballagott az Alfréd király sétányon. Nocsak úr a háza előtt dörzsölgette fázós ujjait. Károly professzor előadást tartott a Tudományok Házában. hogy a Ramszesz Vogulról szóló tudósítást tovább olvassa. hogy egy Ramszesz Vogul nevű urat roppant mód idegesített. Kázmér úr nagyon szerette a kamillateát. A meteorológusok napok óta ismételgették. A sapkákat. Pista – bólintott Pepe Géza is. És többé nem jutott az eszébe. Ezért aztán Kázmér úr egy kicsit kamillaillatú volt. professzor úr? – kérdezte komolyan. és a szobába térve megnézte a fotóalbumban azt a képet. De még a haját se bírta elviselni. Farkas Béla régi újságokat olvasgatott otthon. Tavasszal kiment a rétre és kamillavirágot gyűjtött. azzal mutogatott. Ez meglepő? Egyáltalán nem. és most nem kopogott a botja. – Úgy kell kérdezni. de nagy hó esett. Behajtotta az újságot. néha háromszor megborotválta a kobakját. és tegnap és tegnapelőtt is szánkózni voltak. Fölrakta a kezét egy szemüveges hallgató. mint mindig. ilyesmit. a krónikás régi könyvek és papirosok fölött gubbasztott. Hosszú pálcát tartott a kezében. hogy éjszaka néha fölkelt. Az orruk és az arcuk kivörösödött a hidegtől. ahol ő és Müller igazgató egy tevén lovagolnak a sivatagban. Holle mama már kirázta Báró Rojtos Eugént. De Nocsak úr erre is talált megoldást! 216 217 – Milyen különös. A múzeumban Kázmér úr. mi is történt. – Hú. mert megéhezett. hogy sárgarépát. Géza – mondta Pepe Pista. Pedig egyáltalán nem volt az. – Brr. s a lélegzetük úgy gőzölgött. hiszen hó borította a környéket. mint a pékeknek.FPCFromClipboardUntitled vesszük. A Pepe testvérek reggel havat lapátoltak. a kalapokat nem tűrte. Bánatos Olivér és Trapiti elmentek szánkózni a Kavicsvár határában emelkedő dombocskára. Aztán még visszafordult. és kiballagott a konyhába. – Hú. Nagyobb. epres tortát. és éppen a boltba készülődött. mintha éppenséggel ez az éji hóesés váratlan esemény lett volna. petrezselymet és bazsalikomot vegyen. s Nocsak úr nyakába pergett a hó. mire az orvos azt válaszolta… És ekkor Farkas Béla fölállt. – Nahát. oldal . – Miért kell kérdezni. amivel a kenyeret tolják a kemencébe. úgy kell válaszolni. Végül elment az orvosához. ha valami volt a fején. mintha még nem látott volna havat. ezért napjában kétszer. hogy faljon valamit. amikor a feje fölötti nyírfaágacskáról tovareppent Dregdalon Billi. hogy a fülei a fején legyenek. hogy semmi különös nem történt. de nagy hó esett. és ivott egy kortyot. lehullt a hó! – csapta össze a kezét. – Kedves hallgatók. kolbászt. Károly professzor fölvonta a szemöldökét. hogy nagy havazások várhatók. 92. hát nem igaza volt a meteorológusoknak?! Milyen puha és fehér a friss hó! – csodálkozott Nocsak úr. hogy újra kérdezhessünk. És tényleg arra jutunk. Jó nagy hólapátjuk volt. fontos-e. mert a járda még havas volt. és megkérdezte tőle.

Nem mondta. hogy nem mondott semmit. mint a legpirosabb tulipánja. virágzik-e a texasi kaktusz. a fali kampókra illatos kolbászokat akasztgatott. Csilingelt az ajtó fölé akasztott kiscsengő. Van ebben valami különös? Ugye hogy nincs! Miért ne szerethetné Farkas Béla a lekváros fánkot?! Ühüm bácsi az irodájában üldögélt a nagy íróasztala mögött és pecsételt. – Hiszen még nem virágzik! – ingatta a fejét szomorúan Virág Viola. ha bemegy egy boltba. kedves Aranka. Hallgatott. akkor gyakran előfordult. ma milyen csinos. Virág Viola nagyot sóhajtott. hogy: – Virágzik már a texasi kaktuszod. és végül annyit nyögött ki. De most megállt útközben. Bánatos Olivér ilyenkor nem hazudott. mert valóban szépnek látta a céklaszínű szoknyát.FPCFromClipboardUntitled – Azért kell kérdezni. hogy újra kérdezhessünk. barnára sült cipókból piramist emelt. odébb rakta a pálmát. hogy tényleg virágzik-e. egy kis pecsét arra a levélre. És minden pecsét után egy lehelés! Höhh. hogy válaszolhassunk – mondta. – Világos. Hogy újra nyíljon a rózsa. mennyi az idő. te texasi kaktusz – suttogta többször is. és pirosabb lett. Egy nagy pecsét erre a levélre. Vajon mit akart mondani a festő? Mert az ember. a tulipán és a muskátli. azt se kérdezte. Károly professzor ekkor egy cédulát húzott elő. mint a nap. azt se mondta. hogy rózsát kérek. és Farkas Béla lépett be a boltba. a futóvirág földjére tápot szórt. Ám amikor Virág Violához lépett be nem kevés tétovázás és bátorító lélegzetvétel után. akkor ez nemcsak azt jelenti. És felolvasta: 218 – Mit csinálunk. hogy befagyott a Macskató és korcsolyázni lehet. Virág Viola nem úgy volt szép. – Texasi kaktusz! Kelemen Aranka a boltban tevékenykedett. Nagyon várta már a tavaszt. pláne egy virágboltba. aki háromkerekű triciklijén hordta az ebédet az öregek otthonába meg az óvodákba. Ha például Bánatos Olivér megállt Kelemen Aranka boltoskisasszony előtt. mi sem teszünk semmi különöset! Virág Viola a virágboltban öntözgette a virágait. mint a kuka. vagy hogy hallotta-e. azt mondta. mint a többi lányok. mert a polgármesterek sokat pecsételnek. Közben dúdolgatott. – Nem mondtam. sálakat és pulóvereket. milyen jól áll magán ez a céklaszínű szoknya. hanem mást is jelent. mert hogyan nézett 93. végül maga adta meg a választ. – Ó. professzor úr! – bólogatott lelkesen a hallgató. a szegfű. – Ha semmi különös nem történik. erre a fogós kérdésre senki sem tudott válaszolni. oldal . hogy szép a frizurája. Viola megcsóválta a fejét. – És azért kell válaszolni. és azt kérdezi. Viola? – Virágzik a texasi kaktuszom? – csodálkozott Virág Viola. Friss. – De hamarosan fog! – bólogatott Bánatos Olivér. majd megöntözte a hortenziát. hanem kérdeztem – dünnyögte Bánatos Olivér. mellényeket és téli zoknikat. Károly professzor megértően bólintott. höhh! Ühüm néni üldögélt meleg kandallója mellett és kötögetett. kedves Viola. ha semmi különös nem történik? Csönd volt a teremben. Ühüm néni sokat kötögetett. 219 Amikor becsukódott Olivér után az ajtó. amit ugyan nem Ühüm bácsinak szánt. kedves Viola. hanem csak állt Bánatos Olivér egyre vörösebb képpel. és vett Kelemen Arankánál egy lekváros fánkot. most éppen egy bojtos sapkán ügyködött. ej.

Igen. valamint egy falipolc fölfúrása és egy csap megjavítása egészen átlagos napra vall. 221 A Varázs Fakanál ereje egyre csak nő A rossz Kukta Gerozán állt az irodája közepén. A Főfőtanácsos áthajolt az emeleti korláton. óvatosan az íróasztalának támasztotta. Bólintott. hogy bohóckodnak. ami miatt ott volt! Mert eddig egy tükör lógott a folt helyén. hogy Titkos Vágyak Ünnepe? Meg hogy Nagy Hangosbemondó Ünnep?! Sálkereső Ünnep?! Ezek a semmirekellők előszeretettel csinálnak hülyét magukból! Élvezik. a locsolócsöveket megigazgatta. leesett állal bámult a semmibe. hogy gyerekesek. Az egyik hivatalnok lerakott egy súlyos paksamétát. és ráült. Majd adok én nekik! Trapitizni. Hát ilyen nap volt ez. mert az ilyen napok vannak többen. keverem. – Kavarom. oldal . Három szomorú. Hát nem? Megragadta a Fakanalát. Nem történt semmi különös. És ami értelmetlen. De ezt még ezek az ostobák nem tudják. igen. és kavart vele. keverem. Lemosta és szépen átdörzsölte. Hát nem?! Mi az. Vele egyelőre nincs mit tenni. az felesleges. Jó Kukta 94. Az ükpapa továbbra is ott heverészik a Nagyon Szigorúan Őrzött Terület Kuktaházában. emlékezhet minden! A következő pillanatban a falra meredt. most pedig szerelt. és a mélybe pillantott. hullt egy kis hó. annak nincs értelme! És aminek nincs értelme. Ajtaja előtt pirospozsgás őr állt mereven. se senkire. Nagy. amire rá lehet húzni. Érdekes volt ez a folt? Nem volt érdekes. hogy próbaképpen elvarázsolja az egész épületet. A Főfőtanácsos nem haragudott. Végtére is. S hogy miért is meséltük el ezt a napot? Hát azért. majd kiment a folyosóra. A Varázs Fakanál a kezében ingott. A falitérképen fényeskedő kék foltra nézett.FPCFromClipboardUntitled volna ki Ühüm bácsi egy bojtos sapkában. ha a Fakanál ereje teljesen visszatér. az értelmetlen. trapitiznek. A varázslat szerint még egy darabig így is lesz. azokat mind be fogja vinni a 222Nagyon Szigorúan Őrzött Területre. bamba képpel. ki kell próbálnia az erőt! – Kavarom. A Főfőtanácsos gondterhelten bámult maga elé. céltalanul tették dolgukat az emberek. felejtsen az egész épületem! Huhh! A Főfőtanácsos nyögve engedte le a Varázs Fakanalat. Aztán majd csak akad egy kobak. hát nem?! Hektor Viktor tűzoltóparancsnok a tűzoltókocsiját ápolgatta. Senki sem került bajba. he?! Mert az hány?! Az mennyi?! Amit nem lehet megszámolni. egy vidám és két elgondolkodtató vers. A Varázs Fakanál egyre többet tud. Akik ott laknak. Az volt az érdekes. Jó sok varázsitalt megihatott szegény. vízcsapot. nem lesz szüksége se hivatalnokra. Rossz Kukta Gerozán nagy lélegzetet vett. és kellemes hideg volt. tűzcsapot. senkit sem ért szerencsétlenség. majd visszatért az irodába. Nagyon szeretett szerelni. voltaképpen az egész bagázs rászolgált. se pecsétre. Kerti csapot. Az épületben mindenki lelassult. minden csapot megszerelt. A falon egy folt fehérlett. Mindenesetre az ember néha csak úgy megköt egy bojtos sapkát. Tovább tűnődött. négyzet alakú folt. és arra gondolt. 220 Babéros Néró aznap már írt hat verset.

most menjen ki. vagyis ön. maga. Tényleg! Ne haragudjon. maga marha. és minden eldől. amikor csak a fülei fölött lengedezik az a két csenevész párnácska. Szóval becsapták. – Járt itt valaki. Ühüm bácsi már ott toporgott a főtéren. oldal . Főfőtanácsos úr. – Én?! – hörgött halkan a Főfőtanácsos. Főfőtanácsos úr. és megkérdezte. a Ramszesz Vogul bácsi. – Igen. Főfőtanácsos úr. uram? – Szóval Boleszláv főfelügyelő elvitte a tükröt. aki ki nem állhatta. Volt nekem. hogy nem áll jól. – Jól van. Kukta Gerozán sötéten bámult maga elé. Főfőtanácsos úr. hogy megkérdezem. Nem azt mondom. – Hogyhogy természetesen?! A takarító? – Dehogyis. hogy végül elment az orvosához. amivel csak szép dallamokat trombitálnak. Mindennap háromszor borotválkozott. – A maga parancsára. Nagyon szép. Főfőtanácsos úr. – Hát nem látja. – Igen. 95. majd kihátrált. és még a füleivel is annyira elégedetlen volt. 224 A Nagy Hangosbemondó Ünnep Ühüm bácsi megállt a városka hangosbemondója előtt. A pirospozsgás tisztelettudóan bólintott. Nem tehetnek. – Nyihhhahhaa! – hallatszott a hangosbemondóból. hogy maga. fésülködéshez kéri a tükröt. amelyben az állt. hogy a fülei ne a fején legyenek. Úgy is ki lehetett volna fejezni. nézze. Főfőtanácsos úr. tudja. csak hogy kihirdesse.FPCFromClipboardUntitled Gerozán szürke lepellel letakart tükre! – Őr! Ajtónálló! – ordította a Főfőtanácsos. és éppen nagyon hideg volt. de ezt most Farkas Bélára való tekintettel nem mondták. meg lehetne-e oldani. egy bácsikám. – A… a… Boleszláv főfelügyelő. jóllakott trombita. Elárulták! Nem baj! Azt hiszik ezek a mihasznák. – Általános gyülekező! – kiáltotta Ühüm bácsi. Mosolygott. na mindegy. 223 – Hát akkor kicsoda. hogy ha valami van a fején. és szeretettel bámulta. Mutatott egy parancsot. elálló fülek voltak azok. Pirospozsgás. A Főfőtanácsos igyekezett nem ordítani. kezdődik az ünnep. de miért akart a Főfőtanácsos úr fésülködni. míg távol voltam? – Természetesen. A hangosbemondóhoz lépett. A Nagy Hangosbemondó Ünnepet télen tartották. hogy csaknem teljesen kopasz vagyok?! – De látom. különben szép. mire az orvos azt mondta. mint hogy ne legyen. fiatal. és boldognak látszott. igazán formás hangosbemondó volt. hogy farkasordító hideg. És Kukta Gerozán tiszta erőből magához szorította Varázs Fakanalát. mint egy kövér. uram. hogy tehetnek bármit is. Olyan volt. Ramszesz Vogul bácsi… – Ajtónálló! – szólt közbe a Főfőtanácsos. testes férfi lépett az irodába. uram. Még néhány hét. Dehogynem! Jól áll! És inkább legyen valami az ember fején.

Egyértelmű. Mindenki feszülten várt. Tanácstalan vagyok. Így aztán az első bemondóünnepet követte a második. Feszített az egyenruhájában. a csizmája fénylett. vagyis a beszéd és az útmutatás neki munkája és kötelessége. – Hurrá. igen! – kiáltozták az emberek. Hektor Viktor úr! 226 Kelemen Aranka. Ki kötötte a kockás sálat? Természetesen Ühüm néni. a sisakja nemkülönben csillogott. oldal . szomorú. Rámeredt a tömegre. Ő a polgármester. nagyon komoly képet vágott. pfu. – Szóval én… én mindenkinek nagyon sok boldogságot kívánok! – mondta végül Hektor Viktor. Egy unalmas vasárnap délután a fejét vakargatta. mukk! – mondta a hangosbemondó. éljen! – Köszönjük szépen! – Magának is sok boldogságot. Miután Ühüm bácsi kihirdette az ünnep kezdetét. – Vedd meg a kosztümöt. úgy is mondhatom. megvegyem-e. makk. Kelemen Aranka! Hurrá! – Hajrá. Hektor Viktor lépett a hangosbemondóhoz. életbevágó kérdéssel fordulok önökhöz. – Nocsak! Milyen különös. a boltoskisasszony lépett a bemondóhoz. Ám a következő pillanatban zúgni kezdett a tömeg. amelynek a végén zúzmara fénylett. ki volt a talpraesett ember. majd elhallgatott.FPCFromClipboardUntitled – Itt Ühüm bácsi beszél! – kiáltotta ingerülten Ühüm bácsi. A Nagy Hangosbemondó Ünnep szép hagyományát Ühüm bácsi találta ki. pfu. Egy… egy gyönyörű tavaszi kosztümöt! Azt szeretném kérdezni. vedd meg a kosztümöt! Hajrá. Ki kellene találni valami okosat. hogy alig suttogok bele. figyelem! – kiáltotta most már dühösen Ühüm bácsi. Hagyomány lett. – Mekk. Aztán persze megjavították a bemondót. vedd meg a kosztümöt! Nocsak úr is a bemondóhoz lépett. aztán kitört a hangzavar. döbbent csönd támadt. – Nocsak! – mondta. Hektor úr! – kiáltotta valaki. de attól még más is szólhatna a hangosbemondóba. többször kivasalta és átkefélte. Szokás. ami mindenki számára jó és kellemes. Hektor Viktor vagy Virág Viola! Akárki a városka lakói közül. Ühüm bácsinak az jutott az eszébe. és hümmögött. Nagy csönd lett a téren. kockás sállal. – Múúú. – Igen. Egy pillanatig nagy csönd volt. A segítségüket szeretném kérni! Tegnap délután véletlenül megpillantottam egy csíkos kosztümöt az Első Legfontosabb Pityuka utca legnagyobb kirakatában. – Kedves városlakók! Hölgyeim és uraim! Tisztelt mindannyian! Nagyon fontos. múúúú! – hallatszott a bemondóból. Hektor Viktor tűzoltóparancsnok… – kiáltotta a bemondóba. Megpödörte a bajuszát. mintha kiabálnék – csóválta a fejét. a szeme kikerekedett. Betekerték egy jó vastag. ő ebben a városkában a legokosabb. és 225így nem volt többé vele baj. – Halló. a vészhelyzetek ezermestere! Egyszerűen fázott a bemondó. Természetesen Hektor Viktor tűzoltóparancsnok. Például Holle mama vagy Kázmér úr. amely a hideg miatt romlott el. hogy mindig csak ő beszél a hangosbemondóba. – Mondja hát. 96. és mégis olyan. aztán a harmadik. Húúú. Belefújt vagy kétszer. – Én. Valami szépet! Valami olyasmit kellene kitalálni. s amikor hallotta. aki a javítást elvégezte. hogy rendben működik.

pajtás. hurrá! – Soha többé nem mászom föl a fára! – Éljen! Vivát! Hajrá. ő először vett részt ezen a nagyszerű ünnepen. – Éljen! Hurrá! – zúgta a tömeg. szenvedélyes lett. ezért meglehetősen lámpalázas volt. éljen! – Nocsak úr csodálkozik! – kiáltozták az emberek. – Azt mondd. – Bocsánatot kérek – szipogta Holle mama. Igaz. – Csak vicceltem – kuncogott erre Holle mama. akkor törődjetek velük! – mondta Kázmér úr. Megköszörülte a torkát. és máris visszament a múzeumba. Kázmér úr! – kiáltották az emberek. mert utálta a felhajtást. Híres versüket szavalták. keljél már fel! – A nevem Pepe Géza! – Az én nevem Pepe Pista! 227 – Éljenek a Pepék! Éljenek a Pepék! – skandálta a tömeg. gyere. Farkas Bélának is volt mondanivalója. hajrá! Kázmér úr is odalépett a mikrofonhoz. – Micsoda?! – Soha – bólintott Holle mama. 228 – Akármit mondhatok? – kérdezte. A szemétben nincsen tejfel. – Megbocsátunk. mostanában nagyon furcsa dolgok felett töprengett. amit helyesnek gondolsz! – kiáltották az emberek. – Nagyon rossz vicc volt! – kiáltották néhányan. A Pepe testvérek is felszólaltak. – Szeretem a marcipános minyont. de mégsem én vagyok a legkisebb! – Hurrá.FPCFromClipboardUntitled – Hurrá. és különben is. – Én vagyok a legkisebb. Picike Ferike következett. Csönd lett. és nagyon komolyan mondta. mint egy borzalmas baleset után. – Olvastátok a Ne húzd meg a macska farkát! című izgalmas kalandregényt? – Nem olvastuk. aztán egy kicsit megemelte a hangját. Holle mama – zúgta a tömeg. – Nem főzök több tökfőzeléket – jelentette be Holle mama. – De a vaníliás minyont ki nem állhatom! Ezennel ígérem. – És miért nem olvastátok? – Mert lusták vagyunk! Mert nem törődünk a könyvekkel! – Nahát. hogy többé nem eszem meg a 97. a csokoládésat és a kakaósat – magyarázta Farkas Béla. oldal .

Mintha a lelkét tépkedték volna! De aztán erőt vett magán. oldal . mit? – Egy… egy eposzt! Na. hogy írtam egy… Babéros Néró szégyellősen elhallgatott. – Ne izgulj. Valósággal oda kellett lökdösni a hangosbemondóhoz. Hát persze. majd gyorsan visszafutott. és szégyenlősen lehajtotta a fejét. hogy most ez nem. – Képzeljétek. és a fejét ingatta. a másikkal a homlokát dörzsölgette. és nem mozdult. Babéros Néró állt a dobogón. katartikus bejelentést tett. Béla! – Farkas Béla! Farkas Béla! Babéros Néró nagyon izgatott volt. – Piroskát se eszem meg! – Szép volt. Babéros Néró! Babéros Néró végül föltámolygott a dobogóra. Valaki fölkiáltott. drága barátaim. az előszót. Babéros Néró? – Csak négyszáztizenhárom – köhécselt Babéros Néró. 229 – Hány versszakos. – Képzeljétek. – Ja. úgy is mondhatnánk. – Hurrá! Éljen! Babéros Nérónak megszületett a főműve! És megint csend lett. Megint csend lett. Viola inkább énekelni szeretett. Khm. – Mert ez egy közepes méretű eposz. virágzik a texasi kaktuszom! 98. – Hát. Végül a hátsó sorokból bátortalan kérdés hangzott fel. és tulajdonképpen még az irigyeimnek is mondom. kedves rajongóim. Viola! – kiáltozták a városka lakói. Most is egészen belevörösödött az izgalomba. szeretném nektek fölolvasni a… – Az előszót! – kiáltotta kétségbeesetten valaki. akinek piros sapkája volt. – Éljen! Babéros Néró fölolvassa az Előszót! Végül Virág Viola következett. erre tényleg csend lett. a főművem. annyira szégyenlős volt. Viola szerényen elmosolyodott. és drámai. – Mondj valamit. Vastag paksaméta remegett az egyik kezében. khm. a vaskos paksaméta ott zizegett Babéros Néró kezében. – Én nem tudok mit mondani! – szipogta Virág Viola. A költő a tömegre meredt. igen. És a tömeg fölmorajlott. nem lehetséges. Aztán fölzúgott a tömeg.FPCFromClipboardUntitled nagymamát se! – És Piroskát se! – kiáltotta egy kislány. hogy ennyi ember előtt kell felszólalnia. – Na. Föllépdelt a dobogóra.

bemutatom nektek a módszert. De Trapiti megszorította a kezét. ezt a feltételezést támasztja alá a jócselekedetet kísérő hátborzongató gúnykacaj. – Szépet mondtál. – Ez az ezeréves. 231 Kázmér úr kideríti.FPCFromClipboardUntitled – Texasi kaktusz! Texasi kaktusz! – tapsoltak az emberek. Amikor nagyot dobban az ember szíve. hogy adott nekik a felejtő főzetből. teljesen szokványos eset. A dolog úgy nézett ki. – Látom. Gyöngyözni kezdett a homloka. hogy szerelmes. Viola! Bánatos Olivér ott állt a tömegben. akkor nem a tökfőzelékre gondol. Emlékeztek még Vén Nyanya Csúfságra? – Természetesen! – Ühüm bácsi és Hektor Viktor egyszerre bólintott. Mindannyian a seprűszálakra meredtek. de működik is. Bebizonyítom! – mondta erre Kázmér úr. amellyel minden kétséget kizáróan meg lehet állapítani a seprűszálak tulajdonosát. Nem volt összeesküvés. S nézett rá csintalan szemekkel. nagyon gonosz banya?! Hogyhogy él?! – Nemcsak él. mert újabb titkok megfejtésére bukkant. A seprűszálak nem mozdultak. – Figyeljétek a seprűszálakat. trapitizik a szíved. mint valami titkos összeesküvés. – Hurrá! Hurrá! – kiáltozták. 232 – Micsoda?! – nézett nagyott Hektor Viktor. A tanácskozást Kázmér úr kezdeményezte. Hektor Viktor és Kázmér úr. Természetesen boszorkányról van szó. és ő segítette Bibircsókos Rozália és Szakács király szövetségét azzal. – Barátaim – emelte fel az ujját Kázmér úr –. A seprűszálak meg sem mozdultak. Elrakták az asztalról a tintatartókat. – Varangyos Mária Lujza – mondta ki egy másik ismert csúf és gonosz boszorkány nevét Kázmér úr. Olivér – mondta. amelyet a városkában végrehajtott jócselekedetek után találtak. oldal . majd Kázmér úr kirakta azt a három seprűszálat. Hirtelen beleizzadt a fölismerésbe. az iratokat. – Bibircsókos Rozália! – mondta Kázmér úr. Titkos tanácskozás volt. hogy kicsoda a titokzatos jótevő Hárman ültek Ühüm bácsi elfüggönyözött irodájában. – Nyamvadt Matild! – Láp Lilike! – Vinyerák Szipirtyó Kedveske! – Förtelem Babi Büffencs! – Dagi Manyi Penészes! 99. Bánatos 230Olivér egyszerre rájött. – Él – mondta Kázmér úr. Résztvevői: Ühüm bácsi. és egyszerre nagyot dobbant a szíve. Semmi. Vén Nyanya Csúfság volt minden idők leggonoszabb boszorkánya. No igen. Csend lett. valamint Ühüm bácsi megkezdett reggeli szendvicsét. a pecséteket. Nem is hegymászásra vagy bújócskára.

Mivel csaljuk ide? Úgy. Ki kerül bajba? Természetesen valaki olyan. ki ez az illető? Némi csend után Hektor Viktor szerényen megszólalt. Végül a könyvtáros nagy lélegzetet vett. – Hú. ügyes. – Először is meg kell tudni. 100. – Talán akkora gonoszságot követett el. Feltámadt a fránya lelkiismerete. és minden helyzetben feltalálja magát. Kitől? Természetesen tőle magától! Hogyan? Úgy. bátor. amikor az egyik seprűszál megmozdult az asztalon. a seprűszálak nem reagáltak. Fényes tűzoltósisakja alól izzadság csorgott alá. hogy valaki bajba kerül. aki soha nem kerül bajba. Viktor! – magyarázta Ühüm bácsi. egészen addig.FPCFromClipboardUntitled Hiába sorolta Kázmér úr a leghírhedtebb boszorkányok neveit. de hogyan? Ezt magyarázzátok meg nekem! – Mondjuk. – Ez olyan banális. – Pontosan – bólintott Kázmér úr. a lábam! Jaj. oldal . – Mert a gonosztett bennünket érint! – suttogta Ühüm bácsi. – Egyszer mindenki bajba kerülhet – mondta Ühüm bácsi. s Hektor Viktor éppen egy lemondó mozdulatra emelte föl a karját. most jó dolgokat csinál. ha nem a leggonoszabb banyája volt. – Igen – bólintott Kázmér úr. s lassan felemelkedett. valamit tenni kell! – dünnyögte Hektor Viktor. – A rézangyalát. Követte őt a második majd a harmadik is. 233 – Talán lelkiismeret-furdalása van. Jaj. Mert erős. – Mire gondolsz. – De miért minálunk? – dörmögte Hektor Viktor. – Jó. Ott lebegtek a seprűszálak az asztal fölött. – Látjátok már! – mondta. hogy szinte hihető. Ühüm Bácsi? – kérdezte Kázmér úr. hogy idecsaljuk. és nem tudsz felállni! – Hogy én nem tudok felállni?! – kerekedett ki Hektor Viktor szeme ettől a képtelenségtől. Néhány pillanatig semmi sem történt. ez életem legnehezebb feladata lesz! – állt fel Hektor Viktor. a hátam! Ó. Nos. A gonoszságot helyrehozni nem tudja. közérdekből el kell esned. hogy az már neki is sok volt. Fekszel a földön. – Vén Nyanya Csúfság! – suttogta. aki minden idők egyik leggonoszabb. – Természetesen én. míg Kázmér úr el nem köhintette magát. miféle gonoszságot követett el Vén Nyanya Csúfság. és közérdekből szívbemarkolóan kell jajgatnod. – Vén Nyanya Csúfság itt működik a városban. – De hogyan kerülhetek én bajba? Ez képtelenség! – hüledezett Hektor Viktor. – Hát ezt én nem tudom megcsinálni! – Igenis. az oldalam! – mutatta be roppant élethűen Ühüm bácsi. elesel. hát apró jócselekedetekkel megpróbálja ellensúlyozni. De vajon miért? Mire föl ez a változás?! Ühüm bácsi megszólalt. 234és jajgatsz a fájdalomtól. és ő.

– Forduljatok el. – Szerelmem! Hős kapitányom! – suttogta átszellemülten. hogy tátva maradt a kétfogú randa szája. a medencecsontom! – ordította a tűzoltóparancsnok. a lengőbordám! Ó. másfelől komoly mértékű undorral is küszködött. igen ronda boszorkány ereszkedett Hektor Viktor fölé. aztán mélyen Hektor Viktor szemébe nézett. A boszorkány mintha meg se látta volna őket. parancsnok. miközben felugrott a bokor mögül. A diófán kismadár énekelt. s hasztalan próbált megszabadulni a vakságot okozó levéltől. – Mégpedig úgy. Vén Nyanya Csúfság úgy meglepődött. mert operaénekes szerettél volna lenni – suttogta a másik bokor Kázmér úr hangján. aztán az egyik bokorhoz suttogott. oldal . vén leskelődök! – parancsolta Vén Nyanya Csúfság. – Beszélnünk kell. Hebegett. Az ösvény két bokor között futott át. – Te szép bátor ember. – Nem jön ez a banya már! Menjünk haza! – Türelem. hogy első látásra?! – Mi?! Hogy?! Micsoda?! Milyen látás? Nem is láttam! – habogott Hektor Viktor kétségbeesetten. és megragadta volna a boszorkányt. – Legyél kétségbeesettebb. Aztán megvakarta a homlokát. – Állj. aztán amilyen finoman és udvariasan csak tudta. mire a boszorkány hátborzongató kacajt hallatott. Két karját kitárta és magához ölelte. A tűzoltóparancsnok előtt elsötétült a világ. Hektor Viktor! – És speciálisabb! – mondta a másik bokor Kázmér úr hangján. jönni fog. A következő pillanatban seprűnyélen lovagló. – Ki az. Több se kellett Hektor Viktornak. Zavartan pislogott az erőteljes szorításban. és lehajtotta a fejét. s nem messze állt egy diófa is. kedves Viktor. Hektor Viktor meg sem tudott szólalni. hogy átöleled. az oldalam! – jajgatott a földön Hektor Viktor. 236talpra segítette a tűzoltóparancsnokot. Még a kabátját is leporolta. óvatosan körbekémlelt. A Macskatóhoz vezető ösvényen feküdt. csúf arca valósággal hozzápréselődött Hektor Viktor széles mellkasához. Vén Nyanya Csúfság! Megállj! – kiáltotta Kázmér úr. – Mint a szerelmedet – tette hozzá Ühüm bácsi. – Meg fogjuk csókolni egymást. – Ó. majd újra suttogott. Nagyon jól csinálod! Biztos azért. Óvatosan elvette Hektor Viktor arca elől a lapulevelet. Zavart tehetetlenséggel toporogtak az ölelkező pár mellett. s egy lapulevél sodródott Hektor Viktor arca elé. ám váratlan módon egyáltalán nem akart menekülni. a bajusza lekunkorodott. 235 Iszonyatos szörnyűségek minden szinten és minden helyzetben – Jaj nekem. 101. – Ó. de fáj! – üvöltötte Hektor Viktor. Amiként Ühüm bácsinak sem. A másik bokor mögül Ühüm bácsi tápászkodott fel. ezt nevezik úgy. még szimatolt is. mi az? – kiáltotta Hektor Viktor. Hektor Viktor – szólt halkan Kázmér úr. – Micsoda?! – Hát hogy foglyul kell ejtened Vén Nyanya Csúfságot – köhécselt a könyvtáros. ó. kedves Nyanya! – kiáltotta Kázmér úr. Habogott.FPCFromClipboardUntitled – S van még valami. Fürgén leugrott a lebegő seprűről. jaj a hátam. Kisebb szélvihar támadt. mert ez még neki is sok volt. a tó már közelről kéklett. de csak nem volt gusztusa hozzáérni. – Jól csinálom? A bokor Ühüm bácsi hangján válaszolt. A szeme kikerekedett.

és nagyot sóhajtott. Hm?! Jól jönne neked egy ilyen kínos botrány. hogy Hektor Viktor ekkor elájult. Csinált két-három mozdulatot. Ühüm papa. Mintha száz méter tengermélyből szólt volna föl. igen! – bólogatott felülve Hektor Viktor. – Legalább nem tud megcsókolni – kongott a hangja. – Nem szeret?! Csalás. vagyis hát a boszorkány tesz egy kis jót. 237 – Nem lehet a szerelmed. ő nem azért ölelt meg. hihi.FPCFromClipboardUntitled Az is lehet. – Felkészültetek? Borzalmas dolgokat fogtok hallani! – mondta. – Belőled sánta kutyát csinálok! Vau! Vau! Belőled meg. – De csak időlegesen. gonoszság volt az egész?! Bosszúvágy! – kiáltotta a banya. – Jól van. – Ha nem. és pókhálós hajából előhúzta a varázspálcáját. bár az az igazság. – Tudod. hogy jócselekedetek sorával tompítsd háborgó lelkiismereted. hogy Vén Nyanya Csúfság tartja az ő testét. és nyomban baja származik belőle! Vén Nyanya Csúfság összeomolva ereszkedett le egy kőre. hogy kihallgassunk! – Igen. – Tedd csak meg. hazugság. – Titeket is elvarázsollak! – sikította. hohó. hogy kissé sápadtabbak voltak a szokásosnál. hogyan csinál jó dolgokat illegálisan a világ leggonoszabb boszorkánya. Azért fogtunk el. Azért tette. egy kismajmot! Mak. a feje oldalra billent. Ilyesmivel még nem találkozott több száz éves. példásan gonosz működése során! Egyszerűen megzsarolták! Megfenyegették! Őt?! Visszaéltek a lelkiismeretével. Egy pillanatra gyönyörködve bámulta Hektor Viktor bajuszát. Vén Nyanya Csúfság. Nem olyan nagy dolog gonosznak lenni! Például megtanítom gyújtogatni! – Értsd meg. Vén Nyanya – kiáltotta Ühüm bácsi –. az ember. De ha csak ez a gond. Lám. – Levennéd a fejemről? – kongott Hektor Viktor hangja. A boszorkány visszavarázsolta a fényes tűzoltósisakot. hogy foglyul ejtsen. mert ő jó. mak! Hektor Viktor az ormótlan búvársisakot tapogatta. és ormótlan. hát nem! Aztán nagy lélegzetet vett. majd Kázmér úrra vicsorgott. A három büszke és komoly férfiú bólintott. ha velünk valami baj történik. mit akartok hát! – Meséld el. holnap a Boszorkány Hírlap főszerkesztője – folytatta halálos nyugalommal Ühüm bácsi – kap egy paksaméta dokumentumot arról. Vén Nyanya Csúfság tehát rákezdte: 102. – Az egyáltalán nem olyan biztos. – Én is teszek mostanában néha jót. és akkor remekül passzolunk egymáshoz. mert megtetszettél neki. gonosszá teszem Hektor Viktort. afféle múlt századi búvársisakot varázsolt Hektor Viktor fejére. mi vitt arra. Vén Nyanya Csúfság! Alapvetően mégiscsak gonosz vagy. és egészen úgy tetszett. varázsolj el bennünket! – bólogatott Kázmér úr. s nem fordítva. oldal . Vén Nyanya Csúfság? 238 Vén Nyanya Csúfság megdermedt. Legalábbis a szeme lecsukódott. te pedig gonosz vagy.

és csak bámulsz. Rögtön láttam. – Bennünket! – kiáltotta Ühüm bácsi. Megtette aztán őrszemnek. Főfőleg arra volt kíváncsi. játszani? Nem fontos! Szerettél csak úgy sétafikálni a mezőn. mert hogy olyan csúf. az édesanyádat. hogy a keze ökölbe szorul. – A felejtő főzet segítségével föltalálta a Mindent Felejtő Mesét! Ennek a különös mesének az a tulajdonsága. – Folytasd. – Hoppá! – szólt közbe Kázmér úr. – Azt hiszem. mint a halál. aki elrontotta Rozika barátnőm seprűjét. És elkezdte építeni a birodalmát. Nem öregednek tovább. – Az emlékük mégis fennmaradt! – Néhányuknak – bólogatott Vén Nyanya Csúfság. nevezetes Szakács király. a szülőket kicsalták a palotából. hogyha belekerülsz. hogy a felejtő főzettel megmérgezte Rozáliát is. De valahogy semmi sem fontos. mindent. ki ő voltaképpen. és már szabad is volt a pálya! – Ez már tényleg nagyon gonosz! – dünnyögte Hektor Viktor. hogy tényleg semmire sem emlékszünk a Mindent Felejtő Mesében. Annak sincs értelme. meg persze az enyémmel. Szakács király kiszemelte a mit sem sejtő mesehőst. ha elárulom neki. csak a Mindent Felejtő Mese. hogy egy rendes gonosz emberrel van dolgom. azt a világ is hamar elfelejti. civil nevén Kukta Gerozán. hogy a híres. mindenféle bizurr-mizurrok.FPCFromClipboardUntitled – Alig egy évvel ezelőtt bekopogott direkte roskatag kalyibám pókhálós ajtaján a Főfőtanács Főfőtanácsosa. oldal . és arra gondoltam. 241 103. Meg is érdemelte a mihaszna. mindent elfelejtesz. A nevedet. szép ünnepek. hozott ajándékba varangyszemet. Nyanya banya! – Viszont Szakács király – most nem vigyorgott a boszorkány – olyan gonosz volt. Hogy egy-két krónikában szólnak róluk! Nem érdekes. Roppant kedves volt. – De mire mentek vele?! Ott ücsörögnek a Mindent Felejtő Mesében. a barátodat vagy a barátnődet. mert túl jóságos király volt. 240Ó. a kedvenc ételedet. – Hát én mindjárt megütök valakit – állt föl Hektor Viktor. mindenféle ritka ínyencségeket. és az nyomban elfelejtett mindent. macskafarkat. letaszította a trónjáról Alfréd Bökkelöki királyt. epekompótot. és semmi sem fontos nekik. Elárultam neki. – Nem fontos! Szerettél álmodozni. tortadobálók kerültek be a Mindent Felejtő Mesébe. de Ühüm bácsi visszahúzta. Ezért a Mindent Felejtő Mese egy kicsit olyan is. Az egész királyi családot eltüntették! Előbb a mihaszna kölyköt kapták el. Kázmér úr talán észre sem vette. igazságos. Mindenre emlékszünk. Vagyis ő Szakács király főükunokája. sem jelentősége. aki szintén elfelejtett mindent. hova? – Szakács király tehetségesen gonosz király volt – folytatta Vén Nyanya Csúfság. penészpépet. akinek a szakálla már száztíz méter hosszú. szerettél kavicsokat dobálni a tóba? Nem fontos! Nem fontos! A Mindent Felejtő Mesében semmi sem fontos. hogy néhányukra emlékeznek még. vagyis jó 239sok további gonoszságot fog tenni. Nem úgy kell ezt elképzelni. kalaposok. találmányok? Kit érdekel? Nem fontos. dehogyis. S aki mindent elfelejt. a nagypapádat. – De hova tüntették? – Tényleg. – Most lesz csak homályos igazán! Ugyanis a gonosz Szakács király Bibircsókos Rozália segítségével. és nem vette észre. kezd derengeni a dolog. Hőstettek. jó törvények. Kázmérkám! – vihogott Vén Nyanya Csúfság. és becsalta a Mindent Felejtő Mesébe. Kinek a leszármazottja. hogy egész testében remeg. barátkozni. Nem volt értelme az életüknek. az az ő drágalátos ükpapája. Ülsz a felejtő mese egyik padján. Szerettél focizni? Nem fontos! Szerelmes voltál? – itt Vén Nyanya Csúfság Hektor Viktorra pillantott jelentőségteljesen. kinek a leszármazottja. – Dehogy dereng. és nem törődik többé a világgal. akkor ő majd szépen hasznosítja ezt a gonoszságot.

FPCFromClipboardUntitled – Meddig. és borzalmas gúnykacajt hallatva tovaszállt a seprűjével. akkor tőlem már senki se fél. A Varázs Fakanálban olyan erő van. csak ne lenne olyan szép a bajuszod. Szerintem. Szerintem jobb lesz. Megragadta a seprűjét. mert azok. meg utánozta a szereplők mondatait. – Mert ha ti is bekerültök a Mindent Felejtő Mesébe. – Na pá. A Főfőtanácsnál Nagyon Szigorúan Őrzött Területnek nevezték. nem tudtak meghalni sem. akkor én nem tudok kit ijesztgetni. akkor az nekem jó. fölforralta. akkor én már felesleges leszek. amit még nem látott a világ! Mindenkit legyőzhet vele! Ha Kukta Gerozán elkezd a 242Varázs Fakanállal kavarni-keverni. és a csillagokat számolgatja?! Szakács király készíttetett magának egy hatalmas fakanalat. már ha ez fontos. kihúzta a dugóját. a Nagy Felejtő Mese pedig megmaradt. – Minek kell ilyeneket jósolni?! – Minek?! Minek?! Értsd már meg. – Kinek a jóslata?! – hörögte csendesen Hektor Viktor. A birodalma. te gyönyörű ember. – No meg a hadserege! – tette hozzá az orrát piszkálgatva a banya. akkor nektek végetek van. oldal . berepült a Minyon kapitány utcába. vitézeim! – Mindent elmondtál? – kérdezte Kázmér úr. Ezért Szakács király tényleg elaludt. ha ekkora erő egy gonosz lélek kezébe kerül. Nyanya! – szólt közbe Kázmér úr. Hektor Viktor! – sóhajtotta Vén Nyanya Csúfság. akik odakerültek. kevergette. már nem tartotta fontosnak. de emlékezni sem. – Az enyém – pirult el szégyenlősen Vén Nyanya Csúfság. és azóta is édesdeden alszik. és ráült. és a felejtő főzet maradékát egy üstben kavargatta. majd bekémlelt az ablakon. ahogy a tűzoltóparancsnokra pillantott. A városka elöljárói lázasan törték a fejüket. – És miért segítesz te minekünk? – fürkészte a csúfságot Kázmér úr. Aki betévedt oda. Én persze tudtam. s nem csak elfelejtette a dolgokat. és visszafordult. A Varázs Fakanál pedig pihent. – Pusztán érdekből – vigyorgott Vén Nyanya Csúfság. Vén Nyanya Csúfság éppen elhagyta volna a városka légterét. Mellette gőzölgő teáscsésze. amikor gondolt egyet. Óvatosan. – Elárultam hát a gonosz Kukta Gerozánnak. majd a rongyai közül előhalászott egy fekete üvegcsét. hogy visszajöjjön. a hóna alá vette 243a seprűjét. de valamire készül. Szóval Kukta Gerozán birtokában van a Varázs Fakanál. hogy senki se lássa. ha ti is fölkészültök. hogy gonosz vagyok! – Folytasd. Néha fölkacagott. és az 104. és ha nála van. akkor nyilván használni is fogja. hogy a fakanalat a kuktaház közepére helyezte. Így tartja a jóslat. nincs sok esélyetek. Az ötös számú ház kertjénél leereszkedett. hogy a Varázs Fakanál nemsokára újra visszanyeri az erejét. hogy a Fakanál nemsokára újra a régi fényében tündököl. Trapiti egy karosszékben üldögélt. Úgy ám! Csönd volt. Ühüm papa? – Hogyhogy meddig?! – Szerintetek Kukta Gerozán az ülepén üldögél. – Annyira azért nem vagyok jó! – sikoltotta Vén Nyanya Csúfság. Annyi ereje még volt. – Miféle hadserege? – hajolt előre Hektor Viktor. Nagyon titkolózik Kukta Gerozán. – Igazán nem tudom. csak a bokrok levelei remegtek. de aztán lefeküdt. és mesekönyvet nézegetett. Hát nem? Vén Nyanya Csúfság megunta a faggatózást. Vén Nyanya Csúfság szélesen elvigyorodott. Pedig ez tilos. gondoltam. – Ej. és igyekeztek tőle távol tartani az embereket.

Olivér is inkább tűnődve üldögélt a vászon előtt. biztosan csak egy boszorkány volt! 244 És megindul a rettenetes támadás! Kavicsvár lakói egyenként kapták meg a hírt. olvasott. hogy gonosz?! A gonosz lelkek pedig szeretik. mennyi gonoszság! Kázmér úr sóhajtott. Aztán mintha zsinóron húznák. A döbbenetes bejelentés után egyik pillanatról a másikra megváltozott az életük. kevesebbet időztek az utcán. Trapiti még mindig a mesekönyvet bámulta. sokan arra gondoltak. Föl sem emelte a fejét. És a városkában elmaradtak a titokzatos jótettek is. s az üvegcse tartalmát a teába öntötte. – Pár napra elutazunk! De majd visszajövünk! – mondták a könnyeiket törölgetve. kuncogott tovább. fényképezkedtek. ha a Főfőtanács támadni akart volna. Trapiti ebben a pillanatban nyúlt érte. két gyors mozdulatot tett. akit annak idején Szakács király el akart titkolni a világ elől? Hogy bizurr-mizurr?! De hiszen akkor nem így beszélne. kevesebbet nevettek. Újra érkeztek a turisták mindenfelől kisebb és nagyobb csoportokban. ha a többiek félnek! Jól van. verőfényes nap ígérkezett. Lehet. Éppen a múzeum épületének kéményét kotorta ki. Jaj. Még mindig nem történt semmi. A porfelhőt Picike Ferike. felesleges rémálom volt az egész. jól van. szórakozottan belefújt. Telt-múlt az idő. Talán nem is akkora a veszély. A Főfőtanácsról pedig nemigen érkeztek hírek. Ühüm bácsi személyenként hívta be őket az irodájába. Olivér. mennyi rejtély. és különben is.” Ám a cukrász soha többé nem jött vissza. lassan beköszöntött a turistaszezon. ezért éppen úgy viselkedtek. Kiürültek a parkok és a játszóterek. Aztán előkapta a varázspálcáját. s ők persze nem tudtak semmiről. mi történt? – kiáltotta a festő. Az idő mind melegebb lett. Nem hallgatott el semmit. Lassan a városka lakóiban is oldódott a feszültség. S mert nem a Főfőváros felől érkezett a porfelhő. szépen az ablakhoz szállt. és persze a forgalom is jócskán visszaesett. amikor meglátta. s ha dolguk akadt. A Pepe testvérek is hallgatagon kapálták a városka virágoskertjeit. A teáscsésze egyszerre megmozdult. hogy a Ka246vicsvárra bevezető autóúton jókora gomolygás közeleg. hogy ez a kis fickó az. A kavicsváriak szinte a bőrükön érezték a veszélyt. és kézen fogta a manót. nézelődtek. Nem vett észre semmit. hanem éppen az ellenkező irányból. a kéményseprő vette észre. Olivér döbbenten rohant a szobába. és gyakran tekingettek maguk mögé. ha mindenről tudomásuk van.FPCFromClipboardUntitled üvegcsébe szagolt. Vén Nyanya Csúfság benyúlt az ablakrésen. Némelyek szedelőzködtek. meleg. S abban a pillanatban. Valéria és Vendelin például már nemigen veszekedtek. A cuk245rászat ajtaján tábla lógott: „Mindjárt jövök. – Ne izgulj. és persze nem jöttek vissza. Mintha egyedül Trapiti nem érezte volna a helyzet komolyságát. s a helyére igazított egy elcsúszott cserepet. oldal . A vállát megvonva. De nem ettek süteményt. hogy képzelgés. Kázmér úr gyakran állt meg Trapiti előtt. mint máskor. lépteiket sietősre fogták. – Nem is olyan büdös! – dünnyögte. S elmentek süteményt enni. Az ilyesfajta idegtépő várakozás persze megváltoztatja az embert. sokat álmélkodtak. Lehet. majd kortyolt. senki sem hallotta többé a hátborzongató gúnykacajt. Jobb. egyre kevesebben vásároltak virágot. És aztán a pár nap eltelt. amikor lapozott egyet. Újabban Virág Viola se dúdolgatott. majd felemelkedett. továbbra is lelkesen trapitizett. – Mi az. s az ecsetje végét rágcsálta. Mert nem lehet folyton csak a veszélyre gondolni. kitavaszodott. s ez tulajdonképpen helyénvaló dolog volt. ha a szomszédjában szörnyeteg lakik. Az embernek akkor is kell nevetnie. olyan 105. A csésze szépen visszaszállt a helyére. hanem fordítva. már megtette volna régen. hogy csak ijesztgette őket Vén Nyanya Csúfság holmi Varázs Fakanállal! De mi oka volt erre?! Csak az. és elköltöztek. abba kell tehát hagyni a félést! Kora délelőtt volt. legyintve válaszolt. Néhány ház üresen maradt. az utcáról hátborzongató gúnykacaj hallatszott. Trapiti még mindig a mesekönyvet bújta. s részletesen beszámolt a városkára leselkedő veszély komolyságáról.

Meg hogy ilyen sokan vannak! Miért vannak ilyen sokan?! Kázmér úr is elveszetten járkált a rengeteg turista között. ahol a városka múzeumát említették. és lefényképezték egymást. akik nagyon büszkék voltak. de nagyon hasonlítottak egymásra. de éppen elébe toppant egy kedves bubusapkás. – Amíg turisták vannak a városban – bólintott Kázmér úr felé. mintha az égvilágon minden az ő kedvükért lenne. hiszen nem is porfelhő volt. A könyv fotót mutatott a múzeumról. Túlontúl mézesmázos. Kázmér úr megenyhülve bólintott. bár olykor némelyikük levette a bubusapkáját. aki pedig Hektor Viktornak telefonált. és végigtörölt a homlokán. – Szokatlan dolog. oldal . a bejáratnál Kázmér úr állt. Kázmér egyszerre azt vette észre. hogy az egyik megnyerő képű turista a legnagyobb buzogányos bizurr-mizurr páncélkatona árnyékába húzódik. némelyiken tengerpartos vagy virágmintás. s volt persze jópofa bubusapkájuk is. Persze csak a szeme sarkából. De kik? Az első porfelhő már be is ért a városba. 106. Viszont az első porfelhő nyomában jött még egy. hogy valakik jönnek. Mármost köztudott. Vagy elővette kockás válltáskáját és az arcához emelte. nyújtózkodtak. A turisták körbeállták Bökkelöki király szobrát. figyelmes és tisztelettudó turisták még nem időztek a városkában. túlontúl kedveskedő volt a turisták mosolya. A fényképezőgépük sárga szíjra kötve himbálódzott a nyakukban. Kázmér úr! Öt porfelhő! Nagy sebességgel közelegnek! – lihegte. hogy ezt nálam kell kérni? – kérdezte gyanakodva Kázmér úr. Ühüm bácsi a polgármesteri hivatal előtt álldogált. amely érdeklődő turistákat szállított a városkába. és komolyan bámult a kamerába. mert a turisták. mosolyogtak és integettek. – Honnan tudja az úr. nem viselkedtek úgy. Kázmér úr haladéktalanul értesítette Ühüm bácsit. és mosolygott. Fotót készítettek a Pepe testvérekről. Mintha evett volna ilyenkor. Mire a mosolygó bubusapkás kihajtotta az útikönyvét annál a lapnál. Természetesen napszemüvegük is volt. Meg az elmaradhatatlan térkép a kezükben! Nem tűntek teljesen egyformának. így aztán néhány perc alatt az egész városka tudta. Ennyien még nem voltak kíváncsiak a bizurr-mizurr kiállításra! Valami mégse stimmelt! Kázmér urat is balsejtés gyötörte. s szépen fölsorakoztak az Emil király tér előtti parkolóban. Ó. aki meg a Pepe testvérekkel tudatta a hírt. 248 249 Hektor Viktornak ez az egész felhajtás valahogy mégis sok volt. Kelemen Aranka boltja előtt hosszú turistasor kanyargott. nagyokat nevettek. nem hangoskodtak. addig biztosan nem mernek támadni.FPCFromClipboardUntitled nagyon nem is gyanakodott. Hanem ilyen kedves. és bezörgetett Kázmér úr ablakán. Ezért jobban figyelt a szokásosnál. A turisták kedvesek voltak. hanem csak egy kedves autóbusz! Egy vidám színekkel kifestett autóbusz. a parkoló kukáiba hordták a szemetet. ahogy ez ilyenkor szokott lenni. illedelmesen köszöntek a városka lakóinak. És titokban eszik valamit. és elismerően bólogattak. A turisták kiszálltak a buszokból. Némelyik turistán pálmafás ing libegett. Nem szemeteltek. Rövidnadrágban voltak és szandálban csattogtak. miközben jobb karjával az épület felé intett. és a szájához emeli a válltáskáját. – Szeretnénk megtekinteni a múzeumot – mondta a turista. Majd pedig városnézésre indultak. ellenben kedvesen és megnyerően mosolyogtak. És egy újabb! Hoppá! Összesen öt porfelhő tartott egyenletes sebességgel a városka felé! Mi lehet ez? Vihar? Ezt azért mégis jelenteni kell! Picike Ferike villámgyorsan lekúszott létráján a földre. jégkrémet vásároltak. aki mellette álldogált –. És sokat fényképeztek. Közben begörögtek a városkába a többi buszok is. Csoportba álltak. beszélgettek. 247 – Hacsak! – emelte az ujját Kázmér úr. s egy nagy csapat turistával megindult a múzeum felé.

Parancsára. gondolta. A turista a táskájába suttogott! – Jelentem. – Ühüm bácsi. falatozni. A következő pillanatban azonban elállt a lélegzete. És a legfontosabb is. Óvatosan jöjjenek. de akkor már Hektor Viktor is szigorúan megcsóválta a fejét. s közben a hátában érezte a másik fürkésző tekintetét. Mi. nyalakodni. Kit érdekelnek a tintapacás papírok. igen! Már nagyon várjuk. Éppen Kázmér úrral nézett farkasszemet. és magára nyugalmat erőltetve telefonált Ühüm bácsinak. fajankó. Ennek a törvénynek a betartására Kázmér úr különösen háklis volt. s mint aki semmit sem hallott. Kázmér úr? – Itt vagyok. – Megvan. Adok én neked Szakács királyt. hogy úgy fotóztassa le magát. Tudod. a múzeum régi. Ekkor csörrent meg a telefonja. papiruszok! Megvan! A városi múzeum! Hát persze! Oda kell visszahúzódni. ha tudni akarod. – Megvan még a turistafelszerelésed? – Hát persze. bólintott. és széles mosollyal fölpillantott. valahogy ki nem 107. De ez most nem volt fontos. a múzeumba! Az a legvédhetőbb épület. turista úr. ne keltsenek feltűnést. értem.FPCFromClipboardUntitled hogy egy múzeumban tilos enni. – Különösen Szakács király emlékei tetszenek! Kázmér úr hanyagul tovább sétált. A turista ugyanis nem evett. Ühüm bácsi! – Hozzád kell menni. hogy papírok?! Papírok. voltam vitorlázni. még Trapitinek se engedte a nyalókázást az épületben. Azok addigra már a tűzoltóság udvarába is beszemtelenkedtek. s kifordult a folyosóra. – Már egymást lökik fel. A múzeum kiürítését én majd elintézem. Megszámolnak. – De hiszen itt is nyüzsögnek! – suttogta a kagylóba Kázmér úr. ha az életünkről van szó. Ühüm bácsi hívta. Szóval titokban nassol a turista! A teremburáját! Kázmér úr óvatosan a páncélkatona másik oldalához került. Feszült volt a hangja. Gyorsan az irodájába zárkózott. 251 Ühüm bácsi nyomban Hektor Viktort tárcsázta. az egyik még a sofőrfülkébe is be akart szállni. igen! Mindenütt ott vagyunk. leltároznak! Adóvevő is van náluk! Mit csináljunk?! Ühüm bácsi olyan erővel gondolkodott. ezek nem turisták! Ezek a főfőtanács emberei! Ez már egy támadás! – suttogta a telefonba Kázmér úr. aki mind sötétebb képpel bámulta a turistákat. Főfőtanácsos úr! Megszámolunk mindent! Igen! Elfogjuk. vastag falú épületébe! – Itt vagy még. A városi krónikás erőt vett magán. – Te tavaly voltál szabadságon. Tapogatták a tűzoltókocsiját. oldal . milyen érdekfeszítő a bizurr-mizurr kiállítás? – Ó. nagyon! – bólogatott lelkesen a turista. Főfőtanácsos úr! A turista elengedte a válltáskáját. 250 – Ugye. hogy siessenek hozzád. – De ez most miért érdekes? Átúsztam egy cápáktól hemzsegő tengerszorost. megszálltuk a múzeumot is! Igen. Felborult az utolsó tintásüveg Ühüm bácsi asztalán. és le akart csapni rá. azt hiszem. hogy az asztalán felborult három tintásüveg. – Ezek részletesen számba vesznek mindent. Ühüm bácsi! Bár azóta nem használtam. kitaláltam! Te csak szólj mindenkinek. és a térre szállítjuk őket! Ön is hamarosan itt lesz. Viktor? – A tengerparton! – dörmögte Hektor Viktor. Főfőtanácsos úr! Igenis.

és feljegyzett valamit. Pihu. parancsnokom! Siess a hangosbemondóhoz. és lehet továbbra is fényképezkedni! Köszönjük a figyelmet! További kellemes városnézést! Ebben a pillanatban a polgármesteri irodában Ühüm bácsi kitárta az ablakát és nagyot kiáltott: – Dregdalon Billi! – Itt nincs. halló. én is turista vagyok! – Szuper jó turistának lenni. khm! Köszönjük. Csakhamar a párkányra huppant a kismadár. – Tudod a dolgod. Létkérdés! Főkérdés. A Pepe testvérek a taligájukkal jöttek meg. Izgatottan csicsergett valamit a boltoskisasszony fülébe. Közben a városlakók egyenként surrantak be a múzeum kapuján. – Helló. miért kell az Emil király térre menniük. holott az eredeti tervben az ő feladatuk a múzeum elfoglalása lett volna. ti mindannyian. hallod! Aztán te is gyere a múzeumhoz. integetett. és lefényképezték Ühüm bácsit. értesíts! Siess. Csorgott róla az izzadság. a legkedvesebb hangján szólt a mikrofonba. és hívd ki a turistákat a múzeumból. 253azért némi zavarodottság is látszott rajtuk. Ühüm bácsi és Ühüm néni. Nocsak úr meg Farkas Béla. Ühüm bácsi odahajolt hozzá. Picike Ferike. és jöttek. Bubusapka díszelgett a fején. persze! – csicseregte a kismadár. Azonnal siessetek az Emil király térre! Nagyon fontos turistaügyben várunk benneteket. oldal . és gázt adott. Babéros Néró úgy loholt végig a főutcán. 108. Megérkezett Olivér és Trapiti. mintha munkában lettek volna. ilyen turistát nem ismerünk! – rezzentek össze a turisták lent az utcán. s bár még mindig mosoly ült az arcukon. Károly professzor természetesen hozta a cédulás táskáját. ahogy az ablakából kihajol. s amikor sikerült végre. lefényképezték. aztán az ajtóba táblát akasztott: JÉGKRÉMÉRT MENTEM. és villámgyorsan átöltözött. Hova vezetett az útja? Egyenesen Kelemen Arankához. a vegyeskereskedésbe. A múzeumból csakhamar távozott az utolsó turista is. A tér felé indultak. a Pepe testvérek. nyilván veszekedés közben kapták a hírt. s már tova is rebbent. akik a múzeumban lökdösődtök. ezek a Főfőtanács emberei! Veszélyben vagyunk. Nyilván eszébe jutott egy különösen drámai sor. De azért fogták egymás kezét. hogy lebegett a piros sálja. mosolygott. Khm. siess! Hektor Viktor a szekrényéhez rohant. bocsánat. fényképezőgép himbálózott a nyakában. S miközben végighajtott a sétányon. kedves drága turisták. Egy pillanatra megtorpant az épület előtti sarkon. Nem értették a dolgot. ugye! Végre elérte a hangosbemondót. A turisták körbeállták. Néhány pillanat múlva már az utcán járt. Holle mama jókora hátizsákkal kocogott be az épületbe.FPCFromClipboardUntitled állhatom! – Vedd fel gyorsan. Valéria és Vendelin összeszorított szájjal és piros képpel érkeztek. 252 – Ó. MINDJÁRT JÖVÖK! KELEMEN ARANKA Aztán bevágta magát a zöldségszállító furgonjába. Billi! A fehér zászló a jel! – A fehér zászló. kiadott még egy vaníliás jégkrémet. Aranka komolyan bólintott. A hátizsákból egy vékony tárgy furakodott ki. Kedves volt. Babéros Néró alig tudta magát kiverekedni közülük. hálásan köszönjük. libegő szárú rövidnadrágban és pálmafás ingben volt. Ezek nem turisták. Útközben vehettek fagylaltot is. az lesz a főhadiszállás! Akit tudsz. pihu. Majd elhagyta a várost. kedvesen integetett a turistáknak. Mint egy fapálca. Az izgatottságtól alig tudta bekapcsolni.

Egyszerre kiáltozás hallatszott. Milyen sokáig vártak erre a szörnyűségre. felesleges pánikkeltés volt az egész. Ühüm bácsi! – Nocsak. kerítettek egy múzeumi reszelőt. és éppen hogy be tudott futni a múzeum kapuján. a kutakat! – kiáltozták. Rémhír. amikor már megnyugodtak volna. Csakhogy az üldözött turistának nagy és büszke bajusza volt. – Tökdinnyét. Igen. Holle mama?! – meredt rá Ühüm bácsi. mint akik rettentően szégyellik. hahaha! – Elfoglalunk mindent! A múzeumba szorult városlakók tanácstalanok voltak. csak hogy túl legyenek rajta. Az álturisták önteltek voltak. A többiek Holle mama utasítására kimostak egy jókora. – Hát persze! Értem már! Tökfőzelékszövetség! – Az. aki a zsákjában cukrot. Lehullt már a mézes-mázos álca. És tessék. lisztet. állj. – Konyha?! Hogy gondolhatsz ilyet. – Hiába bújtatok el. hogy nem. ne engedd! 254 Egy jól megtermett turistát üldözött a többi turista. A legfontosabb műtárgyakat dobozokba. titeket is megszámolunk! – Bent van a gyáva Farkas Béla is. Ühüm bácsi. A rászedett álturisták felismerték a hangosbemondónál. Az ablakból látták. amikor szépen kezdett visszatérni az életük a normális kerékvágásba. aki mellettük téblábolt. ami eddig csak kiállítási tárgy volt. 109. és gúnyosan fotózták az épületet. S egyelőre fogalmuk se volt. kaprot és egyéb finomító alapanyagokat is elcipelt idáig. és az egész ember akkora volt. – Megszámoltuk a fákat. ládákba pakolták. és ez micsoda? – kérdezte a fapálcát piszkálva Nocsak úr. éppen akkor. és el akarták fogni. ott fut. – Hol itt a konyha? – Egy múzeumban?! – fogta a fejét Kázmér úr. igen. Sápadtan fürkészték egymást. valamilyen főzési alkalmatosságra most tényleg szükségünk lesz – nyugtatta a barátját Ühüm bácsi. és Holle mama. Kázmér úr szegény szomorúan ingatta a fejét. A múzeumot körbevette a fölajzott ellenség. annyira váratlanul történt minden. majd pillanatok alatt működőképes állapotba hozott egy réges-régi bizurr-mizurr tűzhelyet. néha már kívánták is. Hektor Viktor volt az üldözött. lereszelték a tökdinnyét. drága Holle mama?! 255 – Hagyd csak. Hatalmas bubusapkájával csapkodott maga mögé. A múzeum épülete most valóban ostromlott hely benyomását keltette. de aztán arra gondoltak. Drámai hirtelenséggel szakadt nyakukba a baj. – Megszámoltuk a város házait! – kacagtak gúnyosan. mintha megsértették volna. – A fakanalam. Büszkén fogták a karjukat. hangoskodtak. oldal . Ki volt a megoldás kulcsa?! Természetesen Hektor Viktor! Kifújta magát a nagy rohanás után. Nocsak úr! – pihegett Holle mama. hogy a turisták foglyokat vezetnek az Emil király tér felé. hogy ilyesmi eshet meg velük. tökfőzelékszerződés! – bólogatott Holle mama. hogy bekövetkezzen. körben madárka-mintás bizurr-mizurr tálat. kapjátok el. mégsem lesz baj. már hozzá is kezdett a főzéshez. mihez kezdjenek. Ühüm bácsi bólogatott. a foglyoknak pedig mélyen le volt hajtva feje.FPCFromClipboardUntitled – Mit cipeltél. Egy élet munkáját teszik tönkre! Ám kint egyre vészesebb volt a helyzet. a szobrokat. Holle mama azonban lázasan nézelődött. állj. mint egy régi szekrény. sót.

és harc az utolsó tökfőzelékcseppig A múzeumban rekedt városlakók közül Bánatos Olivér tűnt a legnyugtalanabbnak. Szólt valaki Virág Violának? Igen. és immár teljes dühből és haragból azt üvöltötte. Hektor Viktor büszkén köhécselt. és ha most a keze közé kerül egy álturista. és a virágárus lány ígérte is. – Jegyezzétek! Egy darab Hektor Viktor félelemüvöltés! – Betojt a nagy tűzoltóparancsnok. hogy foglyul ejtették. maga Olivér telefonált neki. Béla? Vannak-e még? – Sajnos. – Megalakítjuk a tökfőzelék szuperkommandót – Hektor Viktornak kezdett visszajönni a hangja –. keresztül-kasul kutatta az épületet. csakhogy az előző kiáltás úgy megviselte a hangszálait. Akkor pedig ki kell szabadítani! – Kommandó! – köhögte komoran Hektor Viktor. parancsnok. Virág Viola nincsen sehol. egymást taposták. – Jönnek vissza. ecsetet? Bánatos Olivér megállt a nagyterem közepén. hogy nyomban indul. 110.FPCFromClipboardUntitled – Egyformaság boldogság! – kiáltozták az álturisták. Olivér. – Mi van. Szempillantás alatt ürült ki a múzeum előtti terecske. csendet kért. Virág Viola?! Hoppá. – Na. nem szolgálhatok jó hírrel – suttogta döbbenten a farkas. A következő pillanatban gúnyos kiáltás harsant. 257 Virág Viola kiszabadítása. abból biztosan palacsinta lesz. csak még végez a viráglocsolással. mit látsz. hogy leüvölti a föld színéről ezt a pimasz bandát. Ez pedig rosszat jelent. oldal . – Már ötvenöt fogoly! – Miénk az egész város! Hektor Viktor vöröslő képpel fordult vissza az ablakból. Le is hűtötték a föllelkesült Hektor Viktort. vásznat. A legvalószínűbbnek az tetszett. festéket. az álturisták hanyatt-homlok menekültek. – Számolj meg mindent! – Számold meg a számokat is! – Hatvannyolc nyírfa az egész városban! – rikkantotta valaki. Minden sarokba benézett. és elhozzuk ide. – Micsoda?! – vakarta a fejét Nocsak úr. Én leszek a tökfőzelék kommandó parancsnoka! Van itt valahol korom? Az arcomat be kell festeni feketére. miközben Trapiti botladozott a nyomában. Kieresztette a hangját. egyszerre mindenki megdöbbent. megkeressük Violát. és ő is elkiáltotta magát: – Hol vagy. Csakhogy nem érkezett meg. nagyon rosszat. kitörünk a múzeumból. mit keresel. hogy szegény csak köhécselni tudott. hoppá. Farkas Béla kémlelt ki az ablakpárkány mögül. Kitátotta a száját. mint egy megvadult oroszlán. 258 Ennek persze nem sok értelme volt. Felemelte a karját. hihihi! Hektor Viktor arca pulykavörös lett. – Most figyeljetek! És aztán kidöntötte hatalmas felsőtestét az ablakon és el256bődült.

A többiek megveregették Olivér vállát. Vad suhogás hallatszott. kedves Viktor? – kérdezte Ühüm néni. hogy segítesz nekünk. drága Eugén. akinek az egyik unokatestvére repülőszőnyeg volt. a sapkám. mi történik. hallod! – kiáltotta a pórul járt álturista. egy pirosat és egy kéket. ha nincs velük egy olyan bátor és erős ember. Aztán Babéros Néró szólalt meg szemlesütve. – Kinél van szívószál? Csönd lett. mint én! – dünnyögte sértődötten a tűzoltóparancsnok. oldal . Szállj le szépen – simogatta meg a manó fejét a tűzoltóparancsnok. s a következő pillanatban a szőnyeg kilebbent velük az ablakon. Lefényképezték és megszámolták. Csak hát ez a főparancsnoki szó olyan rosszul hangzik. aztán körbenézett. 259 – Hallod. úgyhogy néhány támadóról leverte a bubusapkát. – Kinél van tükör? – kérdezte Olivér. – Egy darab repülőszőnyeg! – Ezt eddig nem is tudtuk! Báró Rojtos Eugén elfeküdt a nagyterem padlózatán. – Csak zsebtükör – dünnyögte Hektor Viktor. Azonnal cselekedni kellett. Olivér bólogatva rakta el. aki most tulajdonképpen afféle ideiglenes főparancsnoki tisztséget töltött be. – Rád itt van szükség – zárta le a vitát Ühüm bácsi. s kíváncsian várta.FPCFromClipboardUntitled Ezúttal Károly professzor volt a megoldás kulcsa. Neki jutott az eszébe Báró Rojtos Eugén. És adott Olivérnek kettő szívószálat. – Egy darab ablakból kihajoló Holle mama. Úgyhogy Hektor Viktor azonnal rátelepedett a szőnyegre. Mondjunk inkább Ühüm tábornokot? Picike Ferike egy nejlonzacskóban kormot hozott. Olivér a zsebébe dugta a tükröcskét. Aztán gondolt egyet. téged már nem bír el. már ha kedvet érzett hozzá. – Hát ez meg kinek kiabál? – kérdezgették az ablak alatt tolakodó álturisták. és odaadta Trapitinek. Néhány pillanat múlva lett ámulás és ijedelem a téren. majd belibbent az ablakon. – Túl sok. ennyit nem bírok el – nyögte Báró Rojtos Eugén. Trapiti. Olivér felkiáltott. mint aki kicsit szégyelli a dolgot. – Nincs esélyük. és maga is tudott repülni. Holle mama már rohant is a tűzhely mellől az ablakhoz. ne lépj rá. jól van. hahah! – Ki fog kiáltani legközelebb? – gúnyolódott az egyik bubusapkás. majd maga mögé parancsolta Olivért és Trapitit. – Nem inkább neked kellene leszállni. – Eugén! Szőnyegecském! Gyere ide gyorsan! – kiáltotta. Holle mama kedvesen megsimogatta. köszönöm. – Menekülnek! 111. és a múzeum ablaka előtt megjelent Báró Rojtos Eugén. A téren újra kiáltozás támadt. Ühüm néni és Holle mama megpuszilta Trapitit. – Jaj. A szőnyeg vészesen alacsony kört kanyarított. De most nem volt idő érzelmeskedésre. Erre aztán mindenki rámeredt. – Nálam mindig van szívószál. – Bajuszfésülésnél használom.

mert félő volt. Virágos Viola boltjának az ajtaja tárva volt. Hol is hagytuk abba a múltkor. a kedves ollóját virágföldbe dugtam. – Ott hagytuk abba. hogy Trapiti most igazán fél. – Nem ismerem az urat – válaszolta Viola. Éppen elhaladt a bolt előtt egy menetelő turistacsoport. – Főfőtanács hurrá! – kiáltoztak a turisták. fényképes turisták ünnepeltek. aztán csend lett. Az idegen dörmögött elégedetten. De egyetlen panaszszó sem jajdult ki az ajkai közül. Lehajtott fejű kavicsváriak szálltak be az Emil téren sorakozó buszokba. Olivér és Trapiti gyorsan leugrottak róla. aztán nagy lakatot raktak rá. hogy fél.FPCFromClipboardUntitled – Hányan menekülnek? 260 261 – Ketten! – Hárman. folytathatják az út262jukat. hogy a múzeum előtt posztoló turisták adóvevőn leadták a hírt a menekülő szőnyegről és utasairól. A várost teljesen megszállták és elfoglalták. emlékszik még. a falhoz simultak. mire lökdösődés hallatszott. Eugén. aztán csend lett. Ha látta volna. A száját összeszorította. kedves Viola? – Semmit sem kezdtünk el. boldogság! – Számok! Tények! Dolgok! Kisebb csoportok sorra álltak meg az üres házak előtt. Az utcákon mindenfelé bubusapkás. itt már nincs mit tenniük. A szőnyeg óvatosan leereszkedett a bolt elé. – Na. hogy ne fecsegjen közbe. – Így ni. az épületet birtokba vették. hogy szerelmes! Olivér bekukkantott az ajtón. kedvesem. A ház kapuját szürkére mázolták. nyilván hogy így jelezzék. szinte fától fáig lebbent. – Semmi köze hozzá. Olivér nem látta a manó arcát. hogy kegyed szerelmes! – Nem igaz! – Szóval tagadja. hogy szerelmes vagyok-e vagy nem! – kiáltotta Viola. – Szokjon a gondolathoz. kedves virágárus lány. vezetőjük bekukkantott az ajtón. – Egyformaság. oldal . csett! – szólt közbe Doktor Nyisznyasz. már lökdösték is kifelé a foglyokat. Nem volt szívderítő a látvány. és egész testében remegett. nyilván megállapíthatja. és lepecsételték az ajtót. lekezelően csengett. te ökör! A szőnyeget is számold bele! Olivér erősen megkapaszkodott a szőnyeg két szélében. mi történik a városban! – parancsolta Olivér. Doktor Nyisznyasz egy pálma virágföldjébe volt bedöfve. – Csatt. hogy bánt velem a múltkor? – a hang gúnyosan. – Repülj egy kört. rendben van. hogy nekünk mindenhez közünk van. és dacosan fölszegte az állát. és semmit sem hagytunk abba! – kiáltotta Viola. A lány sápadt volt. Eugén a fák lombjainak magasában szállt. lássuk. és érezni lehetett. Az álturista veszélyesen közeledett Viola felé. – Főleg! Főként! Főképpen! Főmódon! – skandálták a kedvenc szavaikat. aztán intett. neki pedig a derekát ölelte át a kicsi Trapiti. Néhány házból még kiáltozás hallatszott. Hogy hívják 112. A boltban valaki beszélt.

miközben maga bajban van. Ugyanis Bánatos Olivér és Virág Viola csókolóztak! – Drágám – suttogta Olivér. tátva. – Dehogynem jön. – Aha! Ezzel elárulta. drágám! – kiáltotta Viola. turista úr? – Kicsoda maga?! – meresztett nagy szemeket a másik. Jöjjön. oldal . – Akit keresett. Nyomban fekete felhő borította be az alak fejét. – Főfigyelem. hogy na. A zacskót sebesen a turista orra alá tartotta. – Négy darab menekülő! – Náluk van egy darab olló is! – Hohohó. hogy a szó mit sem ér. és már bele is írta. Segítséget kérek! Szerelmespár a virágboltban! Főszerelem! Most vallották be egymásnak! Olivér látta. Ekkor azonban Trapiti az orra elé dugta Hektor Viktor zsebtükrét. Aztán a táskájába beszélt. kiáltozást hallottak. Ne sírjon. érti?! – Olivér szeme villámokat szórt. a szája úgy maradt. és aztán nem mondott semmit. belefújt a szívószállal. Viola. – És most tűnés! – Olivér. A turisták dühösen integettek utánuk. és hátrafordult. Jaj. főfigyelem. – Azonnal tessék velem jönni! És ekkor Olivér beugrott az ajtón. huhh. de azért kapkodott. Szeretem őt. megpróbált kipislogni a koromfelhő mögül. aki nyolcvanhárom virágos képet mázolt egy év alatt! – Az álturista előkapta a jegyzetfüzetét. szerelmesek! 113. uram! Akit kigúnyolt! Akit gyávának mondott! Én vagyok a szerelme ennek a kedves lánynak. Az idegen fölordított. a Főfővárosban sokkal jobban fogja magát érezni! Kikölcsönzünk magának egy gyönyörű szerelmes álmot! – Nem megyek sehová! – kiáltotta Viola. De miért nem tudott megszólalni? A szeme elé táruló látvány miatt. és kimenekült az ajtón. és már repültek is. a szerelme már messze jár! – Az idegen hangja hirtelen fenyegető lett. iszkol. És megint csókolóztak! – Na végre – dünnyögte erre Trapiti. nagyokat prüszkölt.FPCFromClipboardUntitled tehát a szerelmét? Hektor Viktor? Nocsak Endre? Vagy valami Kázmér? Hm? – Nem mondom meg – rázta a fejét a lány. Azért. – Szerelmem! – Olivér?! Hahá. mert nem tudott megszólalni? Úgy valahogy. Olivérék a szőnyeghez futottak. hadonászott. Köhécselt. – Miért kellett erre ilyen sokáig várni?! A következő pillanatban lábdobogást. – Főveszély! Főveszély! – harsogta. akkor ez a festő! A pemzlihuszár Bánatos Olivér. ezzel jól elbántak. miket is beszélek! Dehogyis 263van maga bajban. Már itt is volt a kormos képű turista felmentő egysége. kedves. – Megtámadtak! 264 265 Trapiti is az ajtónál termett. – Szerelmem! – simogatta meg a fiú arcát Viola. majd. menti a drágalátos irháját. és a menekülő után bámult. Trapiti még visszaugrott Doktor Nyisznyaszért. hogy mégis van szerelme! Hát az a bátor fickó hol tartózkodik most? Hm? Nem menti meg magát?! Gyáván elpucol. Előkapta hát a kormos zacskót meg a szívószálat. – Valóban úgy gondolja. Már éppen azt akarta mondani.

a Fővilág Főfőtanácsosa. Kázmér úr. és közben rákacsintott. – Én komolyan mondtam. A kavicsváriak a gondolataikba mélyedtek. amit elvileg csak katasztrófahelyzetnél lenne szabad használni. boldogságra. – A szemedbe ment valami. hogy finom. Trapiti. majd hirtelen elcsendesedett. oldal . – Több komolyságot! – szólt szigorúan Ühüm bácsi. sírásra. és az asztal alatt az ujjuk hegye összeért. én parancsolok nektek! Azt teszitek. mit nem szeretett. és soha ne engedd el! Tudni fogod. Miután szépen mindent végiggondoltak a városka lakói. A tökfőzelék az utolsó cseppig elfogyott. – Hm. ragyogott. – Fogd. igen. Fénylett. mikor van itt az ideje. aki szórakozottan bámulta a jelenetet. Ti. Ühüm bácsi meglepetten vette észre. Trapiti megfogta a fakanalat. hogy használd! – parancsolta Kázmér úr. – Trapiti! – kiáltotta Kázmér úr. – A… biztosan a huzat – dadogta Holle mama. és szépen elosztották a tökfőzeléket. hanem tényleg világított. hogy most nyugodtan kihajolhat az ablakon. Aztán könnyedén visszatette a kanalat a tálba. aki Hektor Viktor mellett állt. hogy ő személyesen mit szeretett a legjobban a mi Kavicsvárunkban! Gondoljon arra. és nyaljátok le. gondoljon kellemes és kellemetlen élményekre. hogy tartsátok magasba a 114. és Nocsak úr szeme is gyanúsan vörös volt. A többiek álmélkodva kiáltoztak. újraépíteni. mint egy egyszerű. A tömeg fölmorajlott. megszólalt a városka hangosbemondója. 267és átszellemülten leszopogatta róla a maradék tökfőzeléket. Olivér és Viola bámulták egymást. amely lassan megnyugodott. ez most nagyon finom lett! – bólogatott Hektor Viktor. amit mondok! Én pedig azt mondom. már nem fénylett. Még Trapiti is méltó komolyságot mutatott. Beledugták az ujjuk hegyét a tökfőzelékbe. minden mozdulatot lefényképező és megszámoló turisták között egyszerre mozgolódás támadt. majd megnyalták. A kavicsváriak a tányérjuk mellé álltak. átlagos fakanál akármelyik konyhapolcról. ki kell törni a múzeumból! A múzeum előtt tolongó. mire a manó döbbenten perdült meg. megették a tökfőzelékadagjukat. adjátok meg magatokat! Mától fogva nekem engedelmeskedtek. néha fölsóhajtottak. Ühüm bácsi szólalt meg. Holle mama szipogott. olyan volt. gyorsan adott egy kanállal a saját főzelékéből a tűzoltóparancsnoknak. fogd. az nagyot koppant. Komoly és méltóságteljes volt a hangja. nem fogadja gúnyolódás. Hanem a következő pillanatban teljes hangerővel. mit kell majd kijavítani. 268 Nincs más lehetőség. bánatra.FPCFromClipboardUntitled S alig egy perc múlva a szőnyeg beröppent a múzeum ablakán. A fakanál felfénylett. – Kukta Gerozán szól hozzátok. és nem csak mintha. mintha világítani kezdett volna. Trapiti még a nagy lábashoz oldalgott. ott a múzeumban. szinte szórta a szikrákat. kiemelte a szedőkanalat. egyszerre felfigyelt. A többiek így tettek. sajnos nem többel. Mintha. Holle mama? – kérdezte Ühüm bácsi. – Most pedig – folytatta halkan Ühüm bácsi – mindenki gondoljon arra. – Bocsánat! – dünnyögött Hektor Viktor. Már nem világított. ha túlleszünk ezen a borzalmas helyzeten. Holle mama. A többiek addigra már sorbarakták a tortadobálók muzeális süteményes tálkáit. és gondoljon arra. nevetésre. – Kedves barátaim! Szeretett városkánk végveszélybe került! Mi magunk is végveszélybe kerültünk! Ezért ebben a 266válságos pillanatban megkötjük a tökfőzelékszerződést! Minden erőnkkel és gondolatunkkal egymást segítjük! Dugjátok bele a főzelékbe az ujjatokat. Mindenkinek jutott egy szedőkanállal. Üdvrivalgás és megkönnyebbülés fogadta őket. majd ijedtében a két kezével takarta el az arcát.

Babéros Néró azt javasolta. ami az eszükbe jut! Mert amíg nem varázsolták el őket. a nagyothalló. csak nem akadt használható ötlet. mert egyrészt Hektor Viktort még egymagában sem bírta volna el a szőnyeg. A turistaruhákat pedig nemtörődöm módon eldobálták Kavicsvár-szerte. és mindent szürkére kentek. másfelől meg például Hektor Viktornak milyen széles alagút kéne?! Erre kitalálták. hova mennek?! Ezt Babéros Néró is belátta. törni kezdték a fejüket. jutott a professzor eszébe. végre! Holle mama szomorúan rázta a fejét. Hektor Viktornak ökölben volt a keze. bólintott a farkas. Hurrá! Vagy mégsem? Egy óra alatt jó ha egy gödröt kikaparnak. mert sorra rukkoltak elő a jobbnál jobb mentőötletekkel. és ti nem jöttök ki. úgyhogy egyáltalán nem tűnt félelmetes vadállatnak. Nem lesz kegyelem. Hurrá. szedik a sátorfájukat. Volt néhány bizurr-mizurr páncél. mit tegyenek? – Szent ég! – kiáltotta Picike. ha gyáván elhagyják városkájukat. a szavak mestere meg akart szólalni. Már a múzeum falát is mázolni 115. És akkor Ühüm bácsi fölemelkedett. és csendet parancsolt. Locsolják le őket tökfőzelékkel! Hurrá. a fák derekát. hogy ijesszék el őket valamivel. a kerítéseket. pálmafás. mintha sebesültek feküdtek volna szerte az utcákon. Majd felszólított mindenkit. de erre a vészproblémára nem rendelkezik cédulával. mintha megsértették volna. de nem nekem! – dünnyögte Hektor Viktor. Akkor a városlakók Farkas Bélára néztek. – Kaptok egy órát! – dörgött a hangosbemondó. Hurrá. a hirdetőoszlopokat. mondjuk. a virágágyásokban. javasoljon valamilyen ötletet. mire gondol! És tényleg. hurrá! Farkas Bélán kezeslábas volt és smicisapka. jaj. Inkább nevetséges vadállatnak tűnt. Ühüm bácsi arca viszont vörös volt. A szürkeruhások színig töltött festékes vödrökkel szaladgál271tak. ha úgy akarja. a fák tövében. és nagyokat fújtatott. mindet felhasználta a tökfőzelékszerződéshez. Ühüm bácsi néha kinézett az ablakon. de csak a száját tátogatta szegény. hogy Eugén segítségével kettesével szökjenek ki a múzeumból. Amíg épek és egészségesek. és ilyenkor megnyugodva látta.FPCFromClipboardUntitled kezeteket. Aztán egyszerre zúgni kezdett a turistatömeg! – Hurrá. – Még hogy átkozott! Mi őrizgettük az ükpapája használati dolgait is! – csóválta a fejét Kázmér úr. Sajnos nincsen már tökdinnye. a mákostésztazabáló drágalátos nénikédnek parancsolsz te. komoran bámult maga elé. ellenállnak! Tessék! Mindenki mondja el. de azokat inkább madárijesztőnek lehetett volna fölhasználni. a legkeményebb eljárásra számíthattok. Jó. Mit tegyenek. a legnagyobb sajnálatára. ahonnan nincs menekvés! Legalább kipróbálom rajtatok a főcsodafegyverem! 269 Csönd lett. ezek szürkére mázolják a várost! Borzasztó látvány volt! Az álturisták már nem turistaruhában voltak. Károly professzor 270tehetetlenül tárta szét a karját. addig harcolnak. és vonuljatok ki abból az átkozott múzeumból! – A balkezes. Teljesen kilátástalannak látszott minden! Valéria és Ühüm néni egymás nyakába borulva zokogtak. Akármilyet! Mondják. – Ha letelik. Viszont áshatnának menekülő alagutat. Babéros Néró. a padokat. és olyan sápadt volt. mint a meszelt fal. Picike Ferike hangosan vacogott egy páncélkatona tövében. Hurrá! Vagy mégsem? A terv sajnos kivitelezhetetlen volt. Nocsak úr az ájulással küszködött. hanem átvették a szokásos szürke öltönyüket. oldal . hogy Dregdalon Billi a szemközti fán várakozik türelmesen. De mivel?! Hektor Viktor üvöltésének csak időleges hatása volt. főcsodafegyver! – Főcsodafegyver! Hát mégis igaz! Kukta Gerozánnál van a Varázs Fakanál. aki az ablaknál őrködött –. vicsorgok egy kicsit. egyetlen mozdulattal belekavarja őket a borzalmas Mindent Felejtő Mesébe. és ez a gonosz lélek. tengerpartos ing ott hevert az utcaköveken. és oda fogtok jutni. addig nincs minden veszve. Hát. ez az! Jó. másfelől meg ugyan hova szöktek volna?! Ha innen elszöknek. és nem hiába tették. megijednek és elinalnak. ha kell. sajnos. A sok virágos.

csak ezt nem. Felsorakoztak. Csaknem erre fázott rá szegény. bátor lélekkel nekiindultak. – Természetesen kint. – Sorakozó! Mindenki készüljön! – És például mi hogyan trapitizzünk? – kérdezte döbbenten Valéria. amikor már tényleg úgy tetszett. hogy piros folt maradt a tenyere után. de az eltökéltségtől fűtve.FPCFromClipboardUntitled kezdték. Mert gyáva. – Hát persze! Mindenki tegye azt. a sor fölbomlott. el kell venni az önbizalmukat! – Trapiti! Trapiti! – kiáltozták az emberek. amihez a legnagyobb kedvet érez! Vagy amit a legjobban szeret! Zavarba kell őket hozni! Meg kell szégyeníteni. és kissé sápadtan ugyan. Közben Vendelin kezét szorongatta. valaki kapcsolja már föl a főlámpát! Egyik-másik menekülőre fogta a dolgot. – Mi van. – De hol trapitizünk? – kérdezte Nocsak úr. 116. A szürkeruhás fekete fejjel szédelgett el. aki még mindig szorongatta a fakanalát. Szerencsére Kázmér úr mellett állt Olivér. 272 – Nektek veszekedni kell – bólogatott Károly professzor. mi ez a fősötétség?! – Vigyázat. – Szürke. megszólalt a kicsi Trapiti. és a téren tolongó szürkeruhásoknak valósággal leesett az álla a meglepetéstől. oldal . és minden egyes szürkeruhásnak teljes erővel a fejébe húzta. A múzeum súlyos ajtaja föltárult. – Trapitizzünk – mondta. A szürkeruhások vakon támolyogtak. Mert mindent vártak. főhomály! – Hogy lett ilyen hamar éjszaka?! – Hé. – Márpedig veszekedni fogtok! Ez most közérdek! – zárta le a vitát Ühüm bácsi. az utcán. és megsimogatta Valéria arcát. és nyomban alkalmazta a koromfújós módszert. – De hiszen most békültünk ki! – És megígértük egymásnak. Kétségbeesésük legmélyén pedig. Addigra már fölkapott jónéhány eldobott bubusapkát. hogy mélyen kihajolt az ablakon. hogy soha többé nem veszünk össze! – magyarázta Vendelin. A kavicsváriak támadásba lendültek! Hektor Viktor kezdte a trapitizést. A trapitizéssel szorítjuk ki őket a városból – bólintott Ühüm bácsi. hogy mindennek vége. – Micsoda?! – Hogy?! Kázmér úr akkorát csapott a homlokára. és felháborodásában annyira elvesztette a fejét. Egy megtermett szürkeruhás megragadta és le akarta rántani. szürke Főmúzeum! – Hurrá! Éljen! – Azonnal hagyjátok abba! – kiáltotta dühösen Kázmér úr. hadonásztak. majd amikor kiértek a terecske közepére. megfélemlített városlakókra gondoltak! Hektor Viktor tolatott a sor elején.

itt tekeredik a fonál. most próbálja valaki utánam! – Meneküljünk! – hörögte az egyik szürkeruhás. amikor azt látta. 117. Egy álturistához fordult. egy fadarab. juj de durva! – takarta el a szemét egy másik. – Hallja?! Egy trampli mondja ezt nekem! Egy penészvirág! Egy… egy zsíros arcú konyhatündér! – Úúúúú! Zsíros arcú konyhatündér – fogták a fejüket néhányan a támadók közül. és nagyokat bólogattak. A szürkeruhásoknak tátva volt a szájuk. – Nem. Bánatos Olivér kézen fogta Virág Violát. Ám Babéros Néró ekkor egy paksamétát kapott elő. kérem! – Béla levette a smicisapkát. A szürkeruhások a fejüket rázták! Duplalátás. – Na és mi volt a rideg valóság?! A nagymama vaníliaízű volt. oldal . nézd csak. – Úúúúú. egy sima! Vagy így keresztbe forgatom. kérem szépen. íííí. Úgy tűnt. hogy a nagymama csokoládéízű lesz. és kivezették a térről. még egy fordított. hogy már kölyökfarkas koromban ki nem állhattam a vaníliát! A csoki. Piroska meg íztelen-szagtalan. vagy mi a fene?! – Te pipogya! Te naplopó! Te tehetségtelen! – kiáltotta Valéria. boldogan aláírtam. és többen csuklottak a meghatottságtól. Béla folytatta. Az álturisták a fejüket fogták. úúúú. a főszerelmesek. A szürkeruhás hallgatóságból többen támolyogtak. – Na nézd. micsoda közönségsiker! – suttogta maga elé Babéros Néró. kiabáltak. – A testvérem mindig azt mondja. kérem. Közrefogták. mire mindannyian megfordultak. Ühüm néni vagy tíz szürkeruhás előtt állt. lelkesen magyarázott. amit én! – hajolt meg Pepe Géza is. már ifjúkoromban kaptam egy szerződést. Kötőtű volt a kezében meg fonál. menten elájul. – Puszilkoznak. – Maga is figyel ott. Vagy a citrom! Na 274szóval. vagy csak nyitva a szeme? Így. mivel iszonyatosan tehetséges voltam. hopp. – A testvérem mindig azt mondja. hogy öt szürkeruhás egymásba kapaszkodva. Néhány szürkeruhás döbbenten hátrált. vagy tíz szürkeruhás vette körbe. Si. Piroska pedig málnaízű. ez már sok! – kiáltotta egy termetes szürkeruhás. A szürkeruhások egy darabig döbbenten bámultak. És már szipogott a szomszédja is. Vendelin a fejét fogta a döbbenettől. a málna igen. Farkas ennél többre nem vágyhat. együtt üvöltött az egész család. 273 – Istenem. amelyben az állt. egy fordított! – magyarázta komolyan Ühüm néni.FPCFromClipboardUntitled Babéros Néró is bátran lépett előre. Holle mama fényképeket mutogatott. – Egy sima. mit mondott? Uff! Ez itt egy maffiafőnök. egy. az úgy van. az jöhetett minden mennyiségben. és úgy tűnt. itt egy indián törzsfőnök falja a tökfőzeléket! Minden egyes kanál után azt mondta… tudod. Nem messze Farkas Béla magyarázott. mert ez már nekik is sok volt. és megtörölte izzadó homlokát. amit én! – hajolt meg Pepe Pista. si!. nézd az ujjam. Mondanom se kell. kelepcébe csalták. és lélekszakadva rohanni kezdtek. és most. és megcsókolta. mígnem az egyik felzokogott. kérem! Vagy egy fordított. ííííí. ez már nagyon durva. a költemény hatásától roskadozva támolyog el a térről. emitt meg csavarodik! Érthető? Na. ott kunkorodik. A szemüket takarták. és nagy hangon szavalni kezdett a szomorúságról.

hová menekülsz?! Ühüm bácsi tanítót alakított. Kipihent. ha boldognak látjuk a szomszédunkat? De a szürkeruhások csak rázták a fejüket. te pupák. Trapiti az utcai kúthoz futott. hogy ismételjenek. ühüm. mondjátok szépen. felkészített szürkeruhások vonultak Trapitiék felé. majd intett. hm? A szürkeruhások ezt se tudták. Sír. A távolból újra fölhörrent a hangosbemondó. mint arról talán már hallottak. – Ihüm – bólintottak a szürkeruhások. és nyikorgás hallatszott. pizza. A macskák farkát fésülgették ezzel a fésűvel. vannak régi kódexek. Most elmagyarázom a működését… hé… van itt még valaki?! Károly professzor cédulákat dugott a meglepett szürkeruhások orra alá. a bolhafogó. Signorina. támogatták egymást. A sarokba szorított be néhány hivatalnokot. Neki is volt vagy tíz szürkeruhása. mint gyárigazgatóknak a divatlapokon. várj. Feltámadt a szél. – Múzeumunkban. egyetlen gyűrődés sem volt. na. Lalalalallááááá! A maradék szürkeruhás a fülét befogva menekült. hogy végleg elinaltak! Vagy csak erőt gyűjtenek? Inkább ez utóbbi lehetőség látszott valószínűnek! A városlakók pihegtek. – Nem. a nők azzal hűsítették a homlokukat. És makaróni. – Mit teszünk. Hoppá! Hát hiszen sikerült! A tér megtisztult. mert nagyon elfáradtak. ha sír a szomszédunk. Ühüm bácsi a fejét csóválta. s a nyakkendőjük is úgy állt. és rongyokat vizesített be. adni mindig csak spagetti. amit egy hirdetőoszlop felállításakor találtunk meg a földben. Nagyon büszkék vagyunk arra az ősi bizurr-mizurr fésűre. csak az eldobált bubusapkák emlékeztettek a támadásra. pergamenek. Baljós csönd terült szét. nem jó. nem jó. krónikák. hé. nem jó. papírtekercsek. Mivel elfogyott az összes bubusapka. soha nem adni tökfőzelék! Ez itt egy maharadzsa. de gazdag volt? az úgy ette… FPCFromClipboardUntitled az én drága mamikám. hanem megvigasztaljuk! Már pucoltak is a szürkeruhások! Futottak. – Ühim – bólintottak a szürkeruhások. melyek a régiek életét mutatják be. Hektor Viktor hirtelen ötlettől vezérelve skálázni kezdett. – Főtámadás! Főtámadás! Az Alfréd király sétány felől új csapatok érkeztek. amerre láttak. Aztán felharsant Kukta Gerozán jellegzetes orrhangja. és mindegyik kezében zsebszámoló meg 118. na és ha sír a szomszéd?! 276 – Együtt sírunk vele – motyogta az egyik. Van egy nagyon elmés bizurr-mizurr szerkezet. még nem mondtam el. – Na. Lehet. fogalmuk sincsen. oldal . – Hát együtt örülünk vele! – Mit teszünk. – Nem jó.kiabálta. Tudod. Az öltönyükön egyetlen ránc. most meg hová rohantok?! Kázmér úr előadást tartott. Eltökélt képet vágtak. A vállukat vonogatták. lila hasú felhők tolakodtak. Ez meg itt egy norvég bálnavadász. Kiállításunk ősi tárgyakban is bővelkedik. az égen testes. milyen Ötven elefánttal uta275zott.

Már számoltak is. – Szent Főfőtanács! Itt a tortarabló! De már kapta is képébe a habos krémest. valamint gesztenyepüré is. Az egyik hivatalnok éppen kiáltani akart. És süteményhabos volt a szája. És mind célba talált! Néhány hivatalnok összeütközött. Kelemen Aranka száguldott be a térre zöldséges furgonjával. a másikkal elhajított egy dobostortát. de egy veszekedős és egy simogatós! – És egy darab ikerpár! 277 – Egy hamis hangú tűzoltóparancsnok! – Egy horgolós mama! – Kötős. amikor sajtos rolót kapott a kitátott szájába. Ühüm bácsi a botjával hadakozott. amely éppen képen talált egy kiabáló hivatalnokot. A hivatalnokok kiabáltak és hangoskodtak.FPCFromClipboardUntitled jegyzetfüzet volt. kerekképű figura állt. Már körbe is fogták a kavicsváriak kicsiny. hogy elvesztek. a minyonok. ahogy egy veszélyes kanyar következett. jegyzeteltek! – Egy darab szerelmespár. – Emberek. – Megadják magukat! – Főgyőzelem. főfőfejek! – kiáltotta a tortarabló. Magabiztosak voltak. de azért olyan volt. és mind többen és többen tódultak a térre. főtanácsos. – Reszkessetek. újabb fékcsikorgás. Számoltak. hurrá! Dehogyis! Semmiféle kapitulációról nem volt szó! Ühüm bácsi az utolsó. amikor Ühüm bácsi fehér kendőt kezdett lengetni. vagy megtaposták a másik lábát. vége mindennek. tizenöt! – Engem is eltalált egy! – Akkor az mennyi minyon most?! 119. Hohó. Vészesen szűkült a kör. Arankán igazi motorbiciklis szemüveg volt és bőrsapka. Repültek a krémesek. Csikorogtak a kerekek. hogy megragadják és a buszokhoz vezessék őket. Mákosrétes-lövedékek terítettek be egy kisebb csoportot. – Tíz minyon repült már! – Nem. kettő darab szerelmespár. gúnyosak. itt van Minyon kapitány! – Éljen! Hurrá! 278 279 Mire az egyik főtanácsos megfordult. A hátul lévők folyamatosan nyomták az elöl lévőket. a fánkok. hiszen ő volt a félelmetes tortarabló! Az egyik kezével kapaszkodott. A Főfőtanács épen maradt emberei is összezavarodtak. nagyképűek. Úgy tűnt. és hát ki más. mint egy igazi hős. mert kettő! – Jó. bátorság. és útnak indult a levegőben néhány kókuszgolyó. Úúúú. Néhány főtanácsos máris habtól elvakultan támolygott. egymásnak verték a kobakjukat. oldal . – Nem. te pupák! – zsörtölődött maga elé Ühüm néni. A következő pillanatban vad motorzúgás hallatszott. titkos fegyverhez folyamodott. A platón pedig egy köpcös. mekkora találat! És követte az újabb és az újabb tortabomba! Minyon kapitány és Kelemen Aranka érkezése pillanatok alatt kiegyenlítette az erőviszonyokat. amely alól kilobogott a haja. fáradt csapatát. hogy pillanatok kérdése csak. amit el akartak tőle venni.

hogy a megmentés miképpen kivitelezhető. Elfogyott az összes sütemény! Nincs már több tortabomba! 280 Kukta Gerozán végső támadása Ám ezt az újabb csendet már nem akarta volna megtörni egyetlen hivatalnokkiáltás sem. S mert nem fogadtatok szót nekem. nem teszem könnyűvé nektek a véget. – Megmentünk! – kiáltotta Nocsak úr. és megemelte a fakanalat –. Így már biztosan győzni fognak! Kész. s egyetlen mozdulattal bárkit azonnal elvarázsolhatott volna. Hahaha! Adok egy kis időt. A kerekképű. Mert ekkor valami történt. Az egész átkozott városka oda fog menni a Mindent Felejtő Mesébe. S néhány pillanat múlva látszott már. oldal . – Én gonosz vagyok! Romlott! Veszedelmes! Engem ne mentsen meg senki! – Csend legyen! – kiáltotta Kukta Gerozán.FPCFromClipboardUntitled És egyszer csak újra csend lett. – Benned már soha nem bízom. Mintha elment volna a kedvük a további harctól. A rettenetes fakanál Kukta Gerozán kezében imbolygott. és nagy kört kanyarított maga körül az óriás fakanállal. csakhogy nem egyedül. te bajuszos tűzlovag! Te becsaptál engem. – De hiszen miért ne mentsünk meg? – kérdezte Ühüm bácsi. Fölmorajlott és meghátrált a tömeg. de csak hogy rosszabb legyen nektek. – Főtúsz! Főtúsz! – kiabáltak a szürkeruhások. nos. szipogtak. és tortával dobáltátok össze az embereimet. Az egyik kezével Vén Nyanya Csúfságot lökdöste előre. Gondoljátok csak szépen végig. csak azt ne! – rikoltotta a boszorkány. hogy a Mindent Felejtő Mesébe repültök. De nem mentek haza. A kedveszegett szürkeruhások habtól csöpögő sorfala lassan szétnyílt. Kukta Gerozán beszélni kezdett a kavicsváriakhoz. ez más megvilágításba helyezte az eseményeket. a hős Minyon kapitány tehetetlenül tárta szét a karját. még néhány pillanat. vagy máris a Mindent Felejtő Mesében vagytok! – Ne mentsetek meg. persze mindhiába. Szépen hazamentek volna. hogy mi mindentől kell megválnotok azzal. a másikkal a Varázs Fakanállal hadonászott. – Itt a főcsodafegyver! 281 – Megmentünk. köpcös tortarabló. 120. bár őszintén szólva maga sem volt egészen tisztában azzal. – Egy lépést se! – kiáltotta Kukta Gerozán. – Csak az időt húzzátok. és 282nem hallgattatok rám. A mozdulatlanul maradó Hektor Viktorhoz csaknem hozzáért a rettenetes varázsfa. A hivatalnokok sunyin pislogtak hátrafelé. s legszívesebben hagyták volna az egészet. és a fejéhez kapott. vége. nyomorultak! Azt hiszitek. általános meglepetésre megindult Vén Nyanya felé. szerencsétlenek. és egészen váratlanul. elkábítottad a szívemet. Hirtelen nagyon jó kedvük lett! Hogy a főfőnökük simán elfogott egy főképpen gonosz boszorkányt. mert akkor megint hálára köteleztek! – rikoltotta a Vén Nyanya. A legtisztább érzéseimmel éltél vissza! Hektor Viktor zavartan pislogott. hahh! Na. hogy Kukta Gerozán közeledik a városlakók kicsiny csoportjához. és teljesen az övék lesz Kavicsvár! – Kukta Gerozán! – Kukta Gerozán! – harsogta a tömeg. hogy van menekvés?! Nincs menekvés! Jól kiismertem azt a bolond észjárásotokat. a fejüket lehajtva törölgették a ruhájukat. – Jaj. Vén Nyanya! – kiáltotta Hektor Viktor. aztán kiköpött Hektor Viktor felé. hiszen egy orosz krémtorta jól mutató sebesüléseket okoz egy szürke öltönynek.

FPCFromClipboardUntitled
emlékeztek már?! Sírjatok csak, sápadjatok, remegjetek!
S a következő pillanatban Kukta Gerozán eltaszította magától a boszorkányt, aki
nagyot nyekkenve esett a porba.
Ám ekkor megint váratlan dolog történt.
– Megállj! Kukta Gerozán! – Boleszláv főfelügyelő tört át a tömegen, miközben
egy hatalmas tükröt tartott maga elé. Hiszen Kukta Gerozán dolgozószobájának a
tükre volt az!
Holle mama halk sikollyal elájult.
Kukta Gerozán felüvöltött.
– Fogjátok el, és takarjátok le a tükröt!
– Jöjj elő, jó Kukta Gerozán, és győzd le a rossz énedet! – kiáltotta Boleszláv
főfelügyelő. De a jó Kukta Gerozánnak nem volt ideje előjönni. A szürkeruhások
máris nagy, szürke lepedőt kaptak elő, és Boleszláv főfelügyelőre borították.
Aztán őt is odalökdösték a kavicsváriak csoportjához.
– Senki nem mozdul! Most már az összes ellenségem együtt van ~ jelentette ki
diadalittasan Kukta Gerozán. – Menj oda közéjük te is, Vén Nyanya.
A boszorkány is beállt a kis csoportba. Megvető pillantással illette Hektor
Viktort, és úgy alakította, hogy Trapiti mellé kerüljön. Oldalba bökte a remegő
manót, és odasuttogott neki.
– Te vagy az utolsó reménységünk, Trapiti!
283
– Én?! – dideregte a manó. – Hogyan?
– Nálad az ellenfakanál, neked kell megküzdened Kukta Gerozánnal!
– Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Világ, kedves tortával összedobált tanácsosaim! –
üvöltötte ekkor Kukta Gerozán. – Ezen ünnepi alkalommal nyomorult ellenségeim a
Mindent Felejtő Mesébe kerülnek! Embereim mindent megszámolnak! Mindent számba
vesznek! Minden tény, dolog a helyére kerül! Vége az érzelgős kilengéseknek, a
szentimentális szabálytalanságoknak, a felesleges érzéseknek. Az idő mindenki
számára ugyanazt jelenti majd. Nem lesznek késések, mert én a nagy, a hős, a
bátor Kukta Gerozán átveszem a világ felett az irányítást! Most pedig, hahaha,
irány a felejtés birodalma!
Kukta Gerozán felemelte a Varázs Fakanalat, hogy kavarjon, keverjen vele.
– Nem, Kukta Gerozán! – harsant fel egy vékony hangocska.
– Micsoda?!
– Nem fogsz te itt elvarázsolni senkit!
Kukta Gerozán megdörzsölte a szemét. Nem hitte el, amit látott! Pedig igaz volt!
A kicsi Trapiti állt előtte, és a maga kis fakanalát szorongatta hasonlóképpen,
ahogy ő a nagyot. Kukta Gerozán gúnyosan felkacagott.
– Hogy ezzel akarsz velem szembeszállni, te ostoba manó! Te kis szökevény!
Pondró! Egyszer már megszöktél a meséből, de garantálom, hogy még egyszer nem
fogsz!
És újra felemelte a fakanalat.
– Kavarom, keverem! – mormolta. – Én, a Nagy Kukta Gerozán azt parancsolom, hogy
mind kerüljenek a Mindent Felejtő Mesébe!
284
S mintha hideg szél támadt volna. Mintha maga a hatalmas ég is összerezdült
121. oldal

FPCFromClipboardUntitled
volna fölöttük. A városlakók jeges hideget éreztek a lábaiknál, mintha
egyszeriben egy végtelen jégmezőn álltak volna, amely iszonyatos hideget lehelt
fölfelé, pontosan rájuk, a testükre és a lelkükre, s ez a láthatatlan hideg
lassan emelkedett, már nem érezték a bokájukat és a térdüket, mintha
elvesztették volna a lábukat. Félelmetes érzés volt! Így érkezik hát a felejtés,
hidegen és részvétlenül.
– Trapiti! – kiáltotta hirtelen a manó, és kicsi fakanalát tartva bátran
előrelépett.
– Mi?! Szembeszállsz velem?! – üvöltött Kukta Gerozán. – Felejtés! Felejtés!
A hideg tovább emelkedett. Hektor Viktor ölbe kapta Holle mamát, aki még mindig
alélt volt, szegény Picike Ferike meg tiszta erejéből pipiskedett, neki már a
melléig ért ez a borzalmas hidegség, már a szíve magasságában hömpölygött.
Bánatos Olivér olyan erővel szorította magához Violát, hogy a lány följajdult.
– Soha nem felejtelek el!
– Dehogynem! – kacagott gúnyosan Kukta Gerozán, és újra kavaró mozdulatot tett.
– Trapiti! Trapiti! Trapiti! – sikoltotta a manó.
A felejtés hidege váratlanul nem emelkedett tovább. Kukta Gerozán dühösen
megrázta a fejét és felüvöltött.
– Felejtés! Felejtés!
S a hideg újra megindult, Picike Ferikének már az állát nyaldosta, s a többiek
is derékig, mellmagasságig álltak benne, és most már tényleg úgy tetszett, hogy
vége, eddig tartott hősies küzdelmük, eddig tartott mindaz, amik voltak.
285
– Trapiti! Trapiti! – hajtogatta a manó, és váratlanul előrelépett. Majd pedig a
megdöbbent Kukta Gerozánhoz ugorva megcsavarta a Főfőtanácsos orrát.
– Ááá! – üvöltött fel Kukta Gerozán.
– Ez az! – kiáltott Ühüm bácsi –, csavarja meg valaki az orromat!
És a felejtés hidegében fuldokló városlakók csavargatni kezdték egymás orrát, és
kiáltoztak, trapiti, trapiti, trapiti! Kukta Gerozán a fejét rázva üvöltött.
– Borzalmas! Iszonyatos! Ekkora marhaságot! Ezt én már nem tudom elviselni!
Megőrülök!
– Hogy lehet ilyen idiótán viselkedni ilyen pillanatokban?!
– Bolondok, tökkelütöttek! – toporzékolt.
– Hát persze, hogy tökkelütöttek! Mi mind tökkelütöttek vagyunk! – kiáltotta a
manó, s ekkor megint történt valami. Kukta Gerozán mereven előretartott Varázs
Fakanala megmozdult. De nem azért mozdult meg, mert az üvöltő, a fejét vadul
rázogató Kukta Gerozán mozdította volna meg. A fakanál magától mozdult meg.
Olyan volt, mintha bólintott volna. A fakanál feje előrehajlott. Majd pedig a
nyaka is megindult előre, és, hoppá, hoppá, a törzse is. Mint az olvadó műanyag,
amely nem bírja már a saját súlyát. Egy-két pillanat múlva Kukta Gerozán ott
állt a teljesen lekonyult Varázs Fakanállal, és megnyúlt képpel bámult.
– Mi ez?! Ez… ez lehetetlen!
A városka lakói azt érezték, hogy húzódik vissza a hideg.
– Megcsavartad az orrom, Viktorom! Hát mégis szeretsz! – kiáltotta Vén Nyanya
Csúfság, és meg akarta ölelni a tűzoltóparancsnokot.
286
– Fontos dolog a szerelem, de most van sürgősebb dolog is! – szólt rá Ühüm
122. oldal

FPCFromClipboardUntitled
bácsi.
Holle mama támolygott, és a homlokát masszírozta.
Kukta Gerozán a fakanalára meredt, aztán az embereire üvöltött.
– Mire vártok, idióták?! Támadjátok meg őket!
– Trapiti! – ugrott a szürkeruhások felé a manó, mire azok jajveszékelve, egymás
oldalába könyökölve, a szomszédjukon nagyot taszítva, a fejüket fogva menekülni
kezdtek. Pillanatok alatt kiürült a tér. Kukta Gerozán megsemmisülten állt a
városlakók előtt. Remegett.
– Könyörgöm, ne bántsatok!
– Miért, szoktunk mi másokat bántani, te Gerozán? – hajolt hozzá Hektor Viktor,
akinek a nyomában folyamatosan ott tipegett Vén Nyanya Csúfság, és rángatta a
turistaruháját. Boleszláv főfelügyelő lépett elő, mire Holle mama, aki még
mindig szédülve fogta a fejét, ahogy rápillantott, újra elájult. Boleszláv
főfelügyelő a tükröt tartotta a kezében.
– Mocskos áruló vagy, Boleszláv! – suttogta Kukta Gerozán.
– Nem! Én Kukta Gerozánnak dolgoztam. Csakhogy a jó Kukta Gerozánnak, érted? – s
a tükörhöz hajolt. Onnan pedig a jó Kukta Gerozán bólintott mosolyogva. Minden
ugyanolyan volt rajta, mint a másik Kukta Gerozánon, ám ő jó volt. Kedves volt a
mosolya, illedelmes és megnyerő a mozdulata, és az egész lénye derűt és békét
sugárzott. A következő pillanatban kilépett a tükörből, s ott állt előttük
valóságosan. És udvariasan meghajolt.
– Bocsánatot kérek a testvérem bűneiért! Tudom, ezzel hirtelenjében nem sokat
kezdhettek, de kérlek benneteket, 287bízzatok bennem. Igyekszem jóvátenni a
bűnöket és a hibákat. Ahogy egy jó bizurr-mizurr leszármazotthoz illik.
– Nahát, ezek is ketten vannak! – mondták egyszerre a Pepék.
– Talpnyaló! – hörögte a rossz Kukta Gerozán, aztán a fejéhez kapott, majd
undorodva a tenyerére meredt. – Mi a fene ez?!
Dregdalon Billi csapkodott fölötte.
– Ezer bocsánat, Gerozán úr! Nem tudtam visszatartani!
Boleszláv főfelügyelő ekkor megragadta a rossz Kukta Gerozán grabancát, és a
tükörhöz irányította.
– Most pedig mars befelé! Mozgás!
– Jaj, ne, inkább jó leszek, megjavulok, mosogatni is fogok! – jajveszékelt
Kukta Gerozán, de a következő pillanatban Boleszláv főfelügyelő gyengéden
megtaszította, és az elvetemült főfőtanácsos már bent is volt a tükörvilágban,
onnan köpködött, vicsorgott kifelé.
– Visszatérek, ostobák! Én mindig visszatérek, és akkor jaj lesz nektek!
Hektor Viktor lehúzta hatalmas felsőtestéről a turistainget, és betakarta vele a
tükröt, mire elhalkult az átkozódás.
A városlakók egymásra néztek.
– Hurrá! Győztünk! – kiáltozták egymást ölelgetve. Vén Nyanya Csúfság Hektor
Viktor nyakába csimpaszkodott.
– Csak egy csókot, egy kicsike csókot, drága Viktorom!
Boleszláv főfelügyelő Holle mama fölé hajolt, és lágyan simogatta az arcát.
– Holle kislány, Holle kislány, ébredj!
123. oldal

szinte az összes házat újra kellett festeni. és szipogott. végtére is Minyon kapitány egy igazi hős. Végül elérkezett az esküvő napja is. oldal . Bárhogyan rimánkodott. Az igazi Minyon kapitány. Egyszóval éltek. Nagy sokára sikerült kiszabadulnom. hogy igen. vagy veszekedtek. Minyon kapitány álmélkodva tekintette meg a róla megmintázott szobrot. könyörgött és alázta magát. Hiszen éppúgy öregedtek. A manó a térdére könyökölve 124. de ezt most nagyon hosszú lenne elmesélni. hogy a Minyon kapitányt ábrázoló szobor hasonlítson Minyon kapitányhoz. És a nyomok ide vezettek. amikor neki tetszett. Az új szobor vállán ráadásul egy szobormadárka is üldögélt. Aztán egyszerre elcsöndesedtek. A kavicsváriak megtárgyalták a dolgot. szabad volt tökfőzeléket enniük. mintha a gonosz szolgálatában állnék. hanem elraboltatott. az a minimum. aztán hirtelen elkomorodott. Müller igazgató. és persze arra jutottak. A virágágyást is széttaposták. hogy lassanként újra tudtak sírni és nevetni. Dregdalon Billi mása. – Müller igazgató?! Szerelmem. nem kapott csókot Hektor Viktortól. Dúlva-fúlva szállt a magasban. Hetekig tartott aztán Kavicsvár helyreállítása. Ez azt jelentette. Nem kellett szürke öltönyben járni és mindent megszámolni. A jó Kukta Gerozán visszatért a Főfővárosba. A minyondobó atlétát tehát eltávolították. 289 Befejezés Így esett meg a nagy tökfőzelékháború. Trapiti gyakran volt szomorú. miért is ne lehetne. a szobor viszont atlétatermetű. és gyógyítani kezdték. Szeretlek. Ha Kavicsvárra turisták jöttek a Fővárosból. amely nem Főfőváros volt immár. Az oroszlánidomár hazudott. mint bármely másik ember. hogy az egykori áldozatok újra öregedni kezdtek. mindenki akkor álmodott. az életük. Szerelmesek lettek. és gyakran ott üldögélt szobormása mellett. mert az egyáltalán nem hasonlított 290rá. Pedig még azt is megígérte neki. – Nem állhatna itt inkább egy hozzám inkább hasonlatos szobor? – kérdezte aztán köhécselve. Szakítottak. szeretni kezdték egymást.FPCFromClipboardUntitled Holle mama kinyitotta a szemét. ilyenkor a városka lakói trapitiztek vele. hát persze. Én pedig nyomozni kezdtem utánad. immár élethű szobrot állítottak a helyébe. és akkor volt vidám. a szökőkutat elrontották. És így tovább. A manó ilyenkor egy kis időre elfeledte szomorúságát. mindig is szerettelek! Újra kitört az üdvrivalgás. ahogy az orvosok mondták. hogy a seprűjén fogja megröptetni. és reformokat vezetett be. Nem kellett álmokat kölcsönözni meg vidámságot. – Titkos ügynököt ilyen kitüntetés még nem ért! – csicseregte büszkén. és egy új. az egyiknek ez a könyv tetszett. Vén Nyanya Csúfság megint rettenetesen megsértődött. Kavicsvárott lassan minden visszatért a rendes kerékvágásba. Úgy tettem. nyomoztam utánad. Olivér és Viola pedig esküvőre készülődtek. ami jó jel volt. Az árokparton Trapiti üldögélt magányosan. ám a Macskató partján meglátta a kicsi Trapitit. Fogfájásra panaszkodtak. köpcös volt és kerekképű. Vén Nyanya Csúfság sértetten hagyta el a várost. A Mindent Felejtő Mese áldozatait a fővárosba költöztették. Müller igazgató és Holle mama mindenki nagy ámulatára és borzongására bemutatták a tőrdobálós számukat. Hamar megállapították az orvosok. Nem vesztem a tengerbe. drága Holle kislány. Holle kislány! – Én is szeretlek. normalizálódott. hogy kerültél ide?! 288 – Mindig is szerettelek. Az igazi Dregdalon Billi teljesen meghatódott. a másiknak amaz. vagyis hát ő.

ám útközben elvesztették egymást. Tudott egy-két varázslatot. – Mennyire szeretlek! – sóhajtotta a boszorkány. Elengedem őket. Tudta ezt Vén Nyanya Csúfság is. Az egész városka az esküvőre készülődött. – Mert én. – Nem engedem el őket! Holott Vén Nyanya Csúfság volt az. hogy a kapitány a legválságosabb pillanatban. az ő orrát csavarta meg. Mindenki izgatott volt. Azzal fogta magát és hazarepült. hogy megjavultam? – döbbent meg Vén Nyanya Csúfság. Csak szerette volna sanyargatni. Nem sokkal a győzelem után 291Minyon kapitány a térdére ültette. és elővett egy fényképet. A Mindent Felejtő Mese bejáratától elhozta. Közben a kívánságukat leste. És persze ő csempészett Trapiti teájába ellenvarázsszert. de nem mert seprűre ülni. Ő bújtatta el a királyi párt is a viskójában. honnan. Rajtam röhögne az egész boszorkányvilág! Pedig minden jel erre vallott. Málnát és szedret hozott nekik. de rettenetesen kínos lenne. vajon milyen szabású ruhában lesz Viola. Nézte a vízgyűrűket. és elmesélte neki. A manó boldog volt.FPCFromClipboardUntitled bámulta a fodrozódó vizet. A fotó. hanem jó tündér. Elmondta neki. trapiti. ezért sajnos ő sem tudja. és a vízbe dobta. ami tökéletesen érthető. Felemelt egy kis kavicsot. ott lebegett fölötte. hogy ne legyen 292olyan egyértelmű. – Hú. Igaz. – Trapiti. majd a rongyai közé nyúlt. de aztán a Lidércfény erdőben elvesztették a nyomokat. Vén Nyanya Csúfság Nagyon Gonosz vagyok! Trapiti megtörölte a szemét. amivel méltó ellenfele lehetett Kukta Gerozánnak. Jó szolgáim lesznek. oldal . Egyedül volt. megismételte. egyre több minden jutott az eszébe. csak hogy a manó biztonságban legyen. Minyon kapitány maga is csodálkozott. Aztán felállt. Ühüm néni tudni vélte. szóval Vén Nyanya Csúfság tulajdonképpen már nem gonosz boszorkány volt. hanem az övét! Fájdalma293san fölsóhajtott. de undorodott a békáktól. Ő varázsolta ki belőle a bizurr-mizurr gondolkodásmódot és beszédet is. turistafelszerelésben. szép. Láthatóan tépelődött. Hektor Viktort ábrázolta bubusapkában. hogy így kezd emlékezni. s mind gyakrabban volt búskomor. S mint aki nagyon be akarja beszélni magának. Aztán a sors úgy 125. hol lehetnek Trapiti szülei. – Lehet. hogy ő is kerestette Trapiti szüleit. és azon vitatkoztak. Vén Nyanya Csúfság hosszan bámult utána. Aztán bólintott. nem Holle mamáét vagy valaki másét. mert gonosz vagyok. – Akkor sem! – dünnyögte Vén Nyanya Csúfság. A boszorkánydoktorok a fejüket csóválták. Hála Istennek. Hát persze! Neki is van anyukája meg apukája! Van! Van! De hol vannak?! Szegények legalább egy esztendeje nincsenek meg! Trapiti lelkesedése csakhamar lelohadt. aki éppen kifigyelte a manót. amikor Kukta Gerozán csaknem elvarázsolta őket. ugráltatom őket. miután néhány termetes varanggyal és siklóval kudarcot vallott. hogy ők bizony együtt szöktek meg az embertelen Mindent Felejtő Meséből. aki annak idején a menekülő Trapitit a városkába irányította. hogy a menyasszonyi ruha készítésében a legnagyobb szerepet Doktor Nyisznyasz végzi. Haladtában néha megtörölte a szemét. Már a többiek se nagyon tudták megvigasztalni. Eszébe jutott. melyik meséből jött. hogy nem! Nem teszek több jót! Bökkelöki királyt és a feleségét én tartom fogva. vasorrukat vakargatták. nyilván még egy álturista készítette. és nem engedem el őket. a külseje nem ezt mutatta. Hosszú ideig tart majd a gyógykezelés! Rozália azóta újra tudott már gúnyosan kacagni. Sanyargatom őket. a nők megálltak az utcasarkon. – Nem! Megmondtam. Trapiti újra felsóhajtott. és szomorúan a városka felé indult. verőfényes idő volt. na jó. hiszen Doktor Nyisznyasz esküvői ruhák készítésének tárgyköréből csattogta el egykor a doktorátusát. Müller igazgató is beszélt a manóval. gyötörni őket. még egy utolsó jótett. és dehogyis gyötörte őket. koplaltatom őket. Óriási megrázkódtatás érte szegény Rozáliát. és kórházba vitte Bibircsókos Rozáliát. Nem Kelemen Arankáét.

történelmi neve. – Nem kérjük azt a két szendvicset – mondta az öreg király. mert hiszen ez volt Trapiti hivatalos. Aranka megbabonázva lépett az ajtóhoz. oldal . föltekintettek a boltocska címerére. majd mint aki nem hisz a szemének. nem akarunk vásárolni – mosolygott a jóságos arcú királynő. kérem! – hebegte Kelemen Aranka. Éppen mintha valami mesekönyvből léptek volna elő. majd betértek Kelemen Aranka vegyeskereskedésébe. földes volt az orra. majd egy aranytallért dobott Aranka elé. Egy piros orrú öreg király és jóságos arcú felesége haladtak méltóságteljes mozdulatokkal az Emil tér irányába. Trapiti Violát helyettesítette. A királyi pár megtorpant. majd furcsa pár tűnt fel. Nocsak úr álmélkodva fordult utánuk. – Szórakozni tetszik velem? – kérdezte nyájasan Kelemen Aranka. – Végre nem találtalak meg! – csókolta Malvin királynő a kisfiát. – Nálam senki sem szokott idegeskedni! – Idegeskedünk. mert Viola az esküvőre készülődött. – Megőrült – rázta a fejét a királynő. idegesítsd fel magad. akkor nem kérik. ezért nem nézett föl. – Akkor válasszanak rétest. Vagy kakaós csigát. Zavarunk. elvette a két szendvicset. mert Trapiti állt előttük. Aztán fejcsóválva. A boltoskisasszony éppen számolt valamit. uram! 294 – Ne adjon két üdítőt! – Jó. Ölelték. ej. A manó éppen Viola boltjából lépett ki. – Kérlek szépen. Egy öreg király állt vele szemben. vagy mi a csoda?! Nem akarnak vásárolni. ha nem kérik. és mégis vásárolnak! A király a feleségébe karolt. Kelemen Aranka még mindig a számokkal bajlódott. és szinte egyszerre kiáltottak: – Nem Második Bökkelöki Alfrédka! – ezt kiáltották. Aranka fölnézett. 126. tettek néhány lépést. – Lehet. Néhány órácskával az esküvő előtt hátborzongató gúnykacaj gurgulázott az Alfréd Bökkelöki király sétányon. hogy nem kérjük azt a két szendvicset! – emelt a hangján az öreg király. csókolták. – Jó. s utánuk bámult. Azért álltak meg. nem adok. – Szórakozom! Nem vagyunk éhesek! – szólt mogorván a király. tapogatták egymást. megrázta a fejét: – Nem édesanyám! Nem édesapám! 295 296 Az öreg király fölemelte a kezét.FPCFromClipboardUntitled hozta. honnan ismerősek. hogy mégis virágboltos olló lett. valami nem rossz modort emlegetve elhagyta a helyiséget. Alfréd! – fogta meg az öreg király karját a jóságos arcú felesége. morgolódva. a felesége is előrenyúlt. A király ekkor átnyúlt a pulton. Látomás ez. hogy megőrültem? – kérdezte Kelemen Aranka sápadtan. Aztán megálltak. A manó a királyi párra bámult. és elcsodálkozott. – Nálam csak ne idegeskedjenek. – Nem mondtam. de ismerősek.

hát rajtam vihogna mindenki! Na pá. – Nagyon nagy gonoszságot akarsz csinálni? – fogta a fejét. – Jól van. A főtéren már kora reggel sátrakat és asztalokat állítottak föl. hozott ajándékba rengeteg ecsetet. vitázott. nem támasztottam haragot. vagyis hát a sisakját Hektor Viktor. A rossz Kukta Gerozán a tükör sarkában gubbasztott. kismadaram! – mondta a madárkának. – De miért van erre szükség. kapitányom? Hektor Viktor hallgatott. de aztán szenvedélyesen felkiáltott. előttünk az egész élet. majd Báró Rojtos Eugén szállította őket a térre. Megkezdődött az ebéd! A városlakók falatozás közben tárgyalták meg. érvelt. jókedvet és boldogságot. mit szólnának a többi boszorkányok. Neki kellett megtennie a dolgot. – Szállj el Vén Nyanya Csúfsághoz. Az ebédlőasztal mellett állították fel a rossz Kukta Gerozánt őrző tükröt. és hívd meg az esküvőre. Velem lehet alkudni. – De félre fogja érteni! – Dregdalon Billi! – kiáltotta. éljeneztek. 297 – Hát mégis szeretsz. Ennél jobban nem is lehetett volna időzíteni. hogy elmentem egy esküvőre. Hektor Viktor ellenkezett. nagyot szívott az orrán. A fővárosból megérkezett a jó Kukta Gerozán is. hadd lásson mindent. és sötét pillantással bámult a világba. oldal . és 298hogy a rossz Kukta Gerozán pukkadjon. hogy ez lesz. festéket. Néhány perc múlva csengett Hektor Viktor telefonja. Ühüm bácsi az előbb hívta fel és bízta meg egy roppant fontos feladattal. he?! Viktor. félelmet. hiszen az esküvő is ekkor volt. levették róla a szürke vásznat. – Jó. és elmondott neki mindent. sértetten üldögélt. Hektor Viktor gondterhelten járkált a tűzoltólaktanya udvarán. Olivér zakó nélkül rohant az utcára. Hektor Viktor fáradtan nézett maga elé. hogy az emberek megtapsolták. s öklével a levegőbe csapott. ha megtudnák. – Nem! Nem és nem! – kiáltotta. miközben izzadság patakocska kezdett kicsorogni a sisakja alól. Hát persze hogy elrepülök az esküvőre. örömöt. legyen átlagos. A városlakók hurráztak. Viktorom. Tudta. Mindhiába. és nem okoztam még egy egérfarknyi ribilliót sem?! Hogy nem keltettem viszályt. és ezentúl ott fognak élni. A madárka már szállt is. hogy a királyi pár a múzeumba költözik. ne válaszolj. s úgy ölelte az öregeket. Megállt. Valami emlékezetes gonoszságot kell ott megtennem. kis kapitányom! Foglaltass magad mellett helyet! És megszakadt a vonal. legyen! – morogta. – Billikém. Hivatalosan ők 127. kedves Nyanya?! – Képzeld csak. most már rengeteg időnk van. Eugén olyan kecses köröket írt le a levegőben. Az ifjú pár szokás szerint tiszteletét tette a múzeumban Valéria menyasszony egyedi kivitelezésű virágcsokránál. A madárka már ott is billegett a tűzoltókocsi visszapillantó tükrén. mintha éppenséggel neki is a szülei lettek volna. – Na jó. khm. hogy megkerültek Trapiti szülei. karba font kézzel.FPCFromClipboardUntitled A városkában csakhamar szertefutott a hír. virágkötő szalagot és színes virágcserepet. de csak egy feltétellel. Aztán elballagott Ühüm bácsihoz. S lassan elérkezett az esküvő órája is.

De ezt az utolsó gonoszságot még meg kell tennem. Hogy legyen mire emlékeznem. hanem a hős Minyon kapitány kap ajándékot. A rossz Kukta Gerozán tükrénél ott topogott Vén Nyanya Csúfság. de bármikor alhat Olivéréknél. Csak Hektor Viktor volt nyugtalan. Holle mama egyszer csak felállt. – Nem segítünk Kázmér úrnak – bólintott az öreg király. – Hú. amely selyempapírral volt letakarva. – Tényleg az vagyok! – bólintott szomorúan Vén Nyanya Csúfság. Egyébként rendben volt minden. drága Vén Nyanya?! – kiáltotta Ühüm bácsi. nahát. kapitány? Minyon kapitány olyan arcot vágott. na. Bocsánatot kér. oldal . drága Holle mama?! – Persze. és bejelentette. hogy Vendelin és Valéria már szerelmes. – Hát eldobhatom őket. a Gerozánt – dünnyögte. 299 – Kedves Minyon kapitány. s szinte bocsánatkérően motyogta. hogy a csúcson kell abbahagyni. hogy meglepetése van. úgyhogy Picike Ferike fészkelődött közéjük. – Nem teheted. Trapiti is hozzájuk költözik. – Akkor nem adunk neki esélyt arra. – Hiába küszködtem ellene. Aztán felkiáltott. hogy kissé üveges volt a tekintetük. azért csináltam! S ekkor vérfagyasztó gúnykacaj hallatszott. te már jó vagy! – kiáltotta kétségbeesetten Hektor Viktor. mint aki megnyerte a főnyereményt. de ezt még meg kell tennem! – Mit akarsz tenni. őt. Holle mama kirakott az asztalra egy jókora porcelántálat. ha nyugdíjas boszorkány leszek. megbánó pillantásokat küldözgetnek egymásnak. hiába próbáltam meg mindent. minden idők egykorvolt leggonoszabb boszorkánya. – Puncsos minyonok. A padon mellette üresen tátongott egy hely. – Kiengedem ezt az izét. de most nem az ifjú pár. és már a kezében volt a varázspálcája. – Tulajdonképpen van benne ráció – hümmögött Ühüm bácsi. 128. hiába is tagadnám. Vendelin és Valéria összevesztek. – Összetörjem a tükröt? – kérdezte elszántan Hektor Viktor. ezek meg miféle minyonok?! Soha nem láttam még ilyeneket! Holle mama szerényen elmosolyodott. Érezzétek át a helyzetemet! Valami szép. ko300moly és emlékezetes gonoszsággal kell elbúcsúznom a gonoszságtól. tekintsd meg őket! – szólt Holle mama. és hát az az igazság. Nanya. – Ne haragudjatok. A Pepe testvérek és Nocsak úr a nyolcadik Babéros Néró-verset hallgatták meg. hogy megjavuljon! – tiltakozott a jó Kukta Gerozán. nem voltak hajlandók egymás mellett ülni. – Nem remek – használta Kázmér úr is a bizurr-mizurr nyelvet. – Dobott már puncsos minyont. Szomorú grimaszt vágott. Minyon kapitány csodálkozva kukkantott a selyempapír alá. A kistermetű kéményseprő egy idő után azt vette észre. Ti is tudjátok. Jó vagyok. végül szégyenszemre megjavultam. és átmászott a másik oldalra. egyébként pedig segítenek Kázmér úrnak a múlt emlékeinek a rendszerezésében. Az emberek dermedten fordultak a hang irányába.FPCFromClipboardUntitled lesznek a rossz Kukta Gerozán őrzői. Ezért Picike Ferike óvatosan az asztal alá csúszott.

és amikor szertefoszlott. kapitány! Edd csak meg! – Jó étvágyat! – Egészségedre! – kiáltozták az emberek. Két minyon maradt. és a kapitány szeme fénylett. – Most megkapjátok! – kiáltotta a rossz Kukta Gerozán. és a varázspálcájával krikszkrakszokat írt a levegőbe. – Van célpontod. és megindult feléjük. nevetgéltek. íííí! Megbosszulok mindent. majd zavartan körbenézett. Ám ekkor Vén Nyanya Csúfság hátborzongatóan fölkacagott. Gerozán – dünnyögte kedvetlenül a boszorkány. Végre most már tényleg megkönnyebbülhettek. fölemelte az utolsó puncsos minyont. oldal . valóságosan. beszélgetni kezdtek. énekeltek. Bumm! Már célba is talált az első minyon. mert elég finom! Ííííí! Kukta Gerozán nem felejt. és könnybe lábadt a szeme. futásnak eredt. Majd kezdetét vette a mulatság. s ott állt előttük félelmetesen. 302 Egyszer csak árnyékba borult a főasztal. – Most figyeljetek – szólt. minyon minyonon nem marad. íííí – rázta a fejét a képen talált rossz Kukta Gerozán. úúúú! Ki sütötte ezt a minyont. – Hát persze. az emberek döbbenten látták. Soha nem ettem még puncsos minyont. Riadalom támadt. fenyegetőzött! – Visszajövök! És jaj lesz nektek. – Te csak ne köszönjél nekem semmit. 129. úúúú! Kukta Gerozán visszatér és kő kövön. csak szállt a levegőben. ííííí! Már nem is látszott a gonosz pára. Közben üvöltözött. ez is talált! – bólintott elégedetten Minyon kapitány. – Engedelmetekkel ezt elfogyasztanám. – Mi tettél. Újra nevetgélni. s megállapodtak abban. és leült az üresen hagyott helyre. – Nem miattad tettem. hogy Vén Nyanya Csúfságnak tényleg nem volt más választása. – Kösz. Kénes füst csapott fel. szállt. – Azzal odaballagott Hektor Viktor mellé. De mert eltalálta a harmadik bomba is. Bumm! Követte a második! Úúúú. tényleg a csúcson kell abbahagyni. s némi készülődés. táncoltak és trapitiztek. Vén Nyanya Csúfság az asztalra könyökölt. hogy a rossz Kukta Gerozán vigyorog rájuk a tükröt támasztva. Kiszabadult a börtönéből. olyan messze járt. hanem mert van önbecsülésem. Az meg szállt. és aztán eltűnt a szemük elől. – Az esélyt mindig meg kell adni. Minyon kapitányra bámult. Nyanya?! – suttogta Hektor Viktor.FPCFromClipboardUntitled – Igaza van – bólintott Károly professzor. – Úúúúúúúúúúú! – Azt hiszem. Hektor Viktor?! – kérdezte Vén Nyanya Csúfság. koncentrálás után elhajította az utolsó előtti minyont. Ám kisvártatva fájdalmas kiáltást sodort feléjük a szél. – Hát nem értesz meg. Nyanya – szólt hanyagul. nem?! 301 Minyon kapitánynak nem kellett kétszer mondani.

– Mit mondott az orvos?! – Azt mondta. de lehet. mesélj valami érdekeset. de még a haját se. Veszelka Trubadúr! – Dobjon már fel valaki egy libacombot! Minyon kapitány földobott neki egy libacombot. Ramszesz Vogul egyszer elment az orvoshoz. szépen elvagytok! Nem nagyon változott nálatok semmi. Messziről jött a kiáltás: – Majd legközelebb elmesélem! 130. Nem tűrte a kalapot. és azt kérdezte tőle. Ez az ember nem szerette. ha valami van a fején. – Látom. hogy háromszor. – Köszönöm! Szóval – kezdte a mesét tele szájjal Veszelka Trubadúr – hallottam egy furcsa figuráról. Nem unatkoztok? Csak azért mondom. oldal .FPCFromClipboardUntitled Meglepetten pillantottak a magasba. Naponta borotválta a kobakját kétszer. Veszelka Trubadúr felhőutazó érkezett meg. Aztán lekiáltott hozzájuk. Veszelka Trubadúr. mert ha akarjátok. a sapkát. mesélek nektek valami érdekeset! – Igen. akinek az volt a neve. hogy nem tudná-e áttenni a füleit máshová. jókora bárányfelhőn heverészett. és a felhő úszni kezdett. és azt mondta… És ekkor szél támadt. mire az orvos elgondolkodott. hogy… – Nem értjük. hogy Ramszesz Vogul.