You are on page 1of 677

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és

gazdaságpolitika
R. Krugman, Paul
Obstfeld, Maurice

Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika
R. Krugman, Paul
Obstfeld, Maurice

Publication date 2003


Szerzői jog © 2000 Paul R. Krugman, Maurice Obstfeld
A mû eredeti címe

Principles of Corporate Finance. 7 edition.

A mű eredeti címe: International Economics. Theory and Policy. Fifth Edition. Copyright © 2000 by Paul R. Krugman and Maurice
Obstfeld. Published by arrangement with the original publisher, Pearson Education, Inc., publishing as Addison Wesley Longman, a
Company.

Copyright © Hungarian edition 2003 Panem Könyvkiadó, Budapest

Ez a könyv az Oktatási Minisztérium támogatásával, a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított felsőoktatási tankönyvtámogatási
program keretében jelent meg.

A könyv megjelenését támogatta a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem és a Veszprémi Egyetem


Közgazdaságtan Tanszéke.

A kiadásért felel a Panem Kft. ügyvezetõje, Budapest, 2003

Fordította: Bodnár Katalin (22. fejezet, matematikai utóirat); Farkas Richárd (21. fejezet); Koroknai Péter (20. fejezet); Major Klára (19.
fejezet); Misz József (14. és 15. fejezet); Szabó Bakos Eszter (16. fejezet); Szilágyi Katalin (12., 13., 17. és 18. fejezet); Török Ádám
(előszó, 1–11. fejezet)

Lektorálta: dr. Pete Péter

Felelős szerkesztő: Sághi Márta

Tipográfia: Beck Zsuzsa

Borítóterv: Édelkarut Róbert

Tördelte: Sebes Bt.

Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Tartalom
1. Bevezetés ........................................................................................................................................ 1
1. Miről szól a nemzetközi gazdaságtan? .................................................................................. 2
1.1. A külkereskedelem haszna ....................................................................................... 3
1.2. A külkereskedelem szerkezete .................................................................................. 4
1.3. Protekcionizmus ....................................................................................................... 4
1.4. A fizetési mérleg ....................................................................................................... 5
1.5. Az árfolyamot meghatározó tényezők ...................................................................... 5
1.6. Nemzetközi gazdaságpolitikai koordináció .............................................................. 5
1.7. A nemzetközi tőkepiac ............................................................................................. 6
2. Nemzetközi gazdaságtan: külkereskedelem és pénz ............................................................. 6
2. Első rész A nemzetközi kereskedelem elmélete ............................................................................. 8
3. Munkatermelékenység és komparatív előny: a ricardói modell ...................................................... 9
1. A komparatív előny fogalma ................................................................................................. 9
2. Egy egytényezős gazdaság .................................................................................................. 10
2.1. Termelési lehetőségek ............................................................................................ 11
2.2. Relatív árak és kínálat ............................................................................................. 12
3. Külkereskedelem egy egytényezős világban ....................................................................... 13
3.1. A relatív ár meghatározása a külkereskedelem után ............................................... 14
3.2. A külkereskedelemből származó hasznok .............................................................. 17
3.3. Egy számszerű példa .............................................................................................. 18
3.4. Relatív bérek ........................................................................................................... 18
4. Téveszmék a komparatív előnyökről .................................................................................. 19
4.1. Termelékenység és versenyképesség ...................................................................... 19
4.2. A nyomormunkaérv ................................................................................................ 20
4.3. Kizsákmányolás ...................................................................................................... 20
5. Komparatív előny sok termékkel ........................................................................................ 22
5.1. A modell felállítása ................................................................................................. 22
5.2. Relatív bérek és szakosodás .................................................................................... 22
5.3. A relatív bér kialakulása a soktermékes modellben ................................................ 24
6. A szállítási költségek és a külkereskedelemből kimaradó áruk beépítése a modellbe ........ 25
7. A ricardói modell érvényesülése a gyakorlatban ................................................................. 27
8. Összegzés ............................................................................................................................ 29
8.1. Kulcsfogalmak ........................................................................................................ 30
8.2. Feladatok ................................................................................................................ 30
4. Specifikus termelési tényezők és jövedelemeloszlás .................................................................... 32
1. A specifikus termelési tényezők modellje ........................................................................... 32
1.1. A modell feltevései ................................................................................................. 33
1.2. Termelési lehetőségek ............................................................................................ 33
1.3. Árak, bérek és munkaerő-allokáció ........................................................................ 38
1.4. Relatív árak és a jövedelemeloszlás ........................................................................ 44
2. A külkereskedelem a specifikus tényezők modelljében ...................................................... 45
2.1. Erőforrások és relatív kínálat .................................................................................. 46
2.2. Külkereskedelem és relatív árak ............................................................................. 48
2.3. A külkereskedelem szerkezete ................................................................................ 49
3. Jövedelemeloszlás és a külkereskedelem haszna ................................................................ 52
4. A külkereskedelem politikai gazdaságtana: egy előzetes álláspont .................................... 54
4.1. Az optimális kereskedelempolitika ......................................................................... 55
4.2. Jövedelemeloszlás és a kereskedelempolitika politikai háttere .............................. 55
5. Összefoglalás ...................................................................................................................... 57
5.1. Kulcsfogalmak ........................................................................................................ 57
5.2. Feladatok ................................................................................................................ 57
6. Függelék. További részletek a specifikus termelési tényezőkről ........................................ 59
6.1. Határtermék és teljes termelés ................................................................................ 59
6.2. Relatív árak és a jövedelemeloszlás ........................................................................ 61
5. Erőforrások és külkereskedelem: a Heckscher–Ohlin-modell ...................................................... 65
1. Egy kéttényezős gazdaság modellje .................................................................................... 65

iii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet
és gazdaságpolitika

1.1. A modell feltevései ................................................................................................. 65


1.2. Tényezőárak és termékárak .................................................................................... 68
1.3. Erőforrások és kibocsátás ....................................................................................... 71
2. A kéttényezős gazdaságok közötti kereskedelem hatásai .................................................... 74
2.1. Relatív árak és a külkereskedelem szerkezete ........................................................ 75
2.2. Külkereskedelem és jövedelemeloszlás .................................................................. 77
2.3. A tényezőárak kiegyenlítődése ............................................................................... 77
2.4. Esettanulmány: Észak–Dél kereskedelem és jövedelemegyenlőtlenség ................. 79
3. A Heckscher–Ohlin-modell tapasztalati bizonyítékai ......................................................... 80
3.1. A Heckscher–Ohlin-modell tesztelése .................................................................... 80
3.2. Következtetések a tesztek alapján ........................................................................... 84
4. Összefoglalás ...................................................................................................................... 84
4.1. Kulcsfogalmak ........................................................................................................ 85
4.2. Feladatok ................................................................................................................ 85
5. Függelék. Tényezőárak, termékárak és az erőforrások megválasztása ............................... 86
5.1. Az elemzési technika megválasztása ...................................................................... 86
5.2. Termékárak és tényezőárak .................................................................................... 89
6. A külkereskedelem alapmodellje .................................................................................................. 92
1. A kereskedő gazdaság alapmodellje .................................................................................... 92
1.1. Termelési lehetőségek és relatív kínálat ................................................................. 93
1.2. A relatív árak és a kereslet ...................................................................................... 95
1.3. A cserearány-változások jóléti hatása ..................................................................... 98
1.4. A relatív árak meghatározása .................................................................................. 98
1.5. Gazdasági növekedés: az RS görbe eltolódása ...................................................... 100
1.6. A növekedés és a termelési lehetőségek határvonala ............................................ 100
1.7. A relatív kínálat és a cserearányok ....................................................................... 101
1.8. A növekedés nemzetközi hatásai .......................................................................... 102
1.9. Esettanulmány. Káros volt-e az újonnan iparosodó országok gazdasági növekedése a
fejlett országok számára? ............................................................................................. 103
2. Nemzetközi jövedelemtranszferek: az RD görbe eltolódása ............................................. 104
2.1. A transzferprobléma ............................................................................................. 104
2.2. A transzferek hatásai a cserearányokra ................................................................. 105
2.3. Előfeltevések a transzferek cserearányhatásairól .................................................. 107
2.4. Esettanulmány: A transzferprobléma és az ázsiai válság ...................................... 108
3. Vámok és exporttámogatások: az RS és az RD párhuzamos eltolódásai ........................... 108
3.1. A vámok hatása a relatív keresletre és kínálatra ................................................... 108
3.2. Az exporttámogatások hatásai .............................................................................. 110
3.3. A csererarányhatások következményei: kik a nyertesek és kik a vesztesek? ........ 111
4. Összefoglalás .................................................................................................................... 113
4.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 113
4.2. Feladatok .............................................................................................................. 114
5. Függelék. A nemzetközi egyensúly bemutatása ajánlati görbék segítségével ................... 115
5.1. Egy ország ajánlati görbéjének levezetése ............................................................ 115
5.2. A nemzetközi egyensúly ....................................................................................... 118
7. Méretgazdaságosság, tökéletlen verseny és nemzetközi kereskedelem ...................................... 120
1. A méretgazdaságosság és a nemzetközi kereskedelem: áttekintés .................................... 120
2. Méretgazdaságosság és piacszerkezet ............................................................................... 121
3. A tökéletlen verseny elmélete ........................................................................................... 122
3.1. A monopólium: rövid áttekintés ........................................................................... 122
3.2. Monopolisztikus verseny ...................................................................................... 125
3.3. A monopolista verseny modelljének korlátai ....................................................... 129
4. A monopolista verseny és a nemzetközi kereskedelem .................................................... 130
4.1. A megnövekedett piacméret hatásai ..................................................................... 130
4.2. Az integrált piac haszna: egy számszerű példa ..................................................... 132
4.3. Méretgazdaságosság és komparatív előny ............................................................ 134
4.4. Az ágazaton belüli kereskedelem jelentősége ....................................................... 136
4.5. Miért fontos az ágazaton belüli kereskedelem? .................................................... 137
4.6. Esettanulmány: Ágazaton belüli kereskedelem a valóságban: az 1964-es észak-amerikai
autókereskedelmi megállapodás .................................................................................. 138
5. Dömping ........................................................................................................................... 139

iv
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet
és gazdaságpolitika

5.1. A dömping közgazdaságtana ................................................................................ 139


5.2. Esettanulmány: Antidömping mint protekcionizmus ........................................... 141
5.3. Viszonos dömping ................................................................................................ 141
6. Az externáliák elmélete ..................................................................................................... 142
6.1. Szakosodott szállítók ............................................................................................ 143
6.2. Munkaerő-piaci összekapcsolás (Labor market pooling) ..................................... 143
6.3. A tudás terjedése ................................................................................................... 144
6.4. Externáliák és növekvő hozadékok ....................................................................... 144
7. Externáliák és nemzetközi kereskedelem .......................................................................... 144
7.1. Externáliák és a külkereskedelmi szerkezet .......................................................... 145
7.2. Külkereskedelem és jólét externáliák mellett ....................................................... 146
7.3. Dinamikus növekvő hozadékok ............................................................................ 148
8. Összefoglalás .................................................................................................................... 150
8.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 150
8.2. Feladatok .............................................................................................................. 151
9. Függelék. A határbevétel meghatározása .......................................................................... 152
8. Nemzetközi tényezőmozgások ................................................................................................... 154
1. Nemzetközi munkaerő-mobilitás ...................................................................................... 154
1.1. Egytermékes modell tényezőmozgás nélkül ......................................................... 154
1.2. A nemzetközi munkaerő-áramlás ......................................................................... 156
1.3. Az elemzés kiterjesztése ....................................................................................... 158
1.4. Esettanulmány: Bérkonvergencia a tömeges migráció időszakában ..................... 159
1.5. Esettanulmány: A bevándorlás és az amerikai gazdaság ...................................... 160
2. A nemzetközi kölcsön- és hitelkapcsolatok ...................................................................... 161
2.1. Időszakok közötti termelési lehetőségek és kereskedelem ................................... 161
2.2. A reálkamatláb ...................................................................................................... 163
2.3. Időszakok közötti komparatív előny ..................................................................... 163
3. Közvetlen külföldi beruházások és a multinacionális vállalatok ....................................... 164
3.1. A multinacionális vállalatok elmélete ................................................................... 165
3.2. A multinacionális cégek a gyakorlatban ............................................................... 167
3.3. Esettanulmány: Közvetlen külföldi beruházások az Egyesült Államokban .......... 168
4. Összefoglalás .................................................................................................................... 170
4.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 171
4.2. Feladatok .............................................................................................................. 171
5. Függelék. További információk az időszakok közötti kereskedelemről ........................... 172
9. Második rész Nemzetközi kereskedelempolitika ........................................................................ 177
10. A kereskedelempolitika eszközei .............................................................................................. 178
1. A vámelemzés alapjai ....................................................................................................... 178
1.1. Kínálat, kereslet és kereskedelem egyetlen iparágban .......................................... 178
1.2. A vám hatásai ....................................................................................................... 181
1.3. A védelem szintjének mérése ............................................................................... 182
2. A vám költségei és haszna ................................................................................................ 183
2.1. Fogyasztói és termelői többlet .............................................................................. 183
2.2. A költségek és a hasznok mérése .......................................................................... 186
3. A kereskedelempolitika egyéb eszközei ............................................................................ 189
3.1. Exporttámogatások: elméleti megközelítés .......................................................... 189
3.2. Esettanulmány: Az Európai Unió közös agrárpolitikája ....................................... 190
3.3. Mennyiségi korlátozások: elmélet ........................................................................ 192
3.4. Esettanulmány: Mennyiségi korlátozás a gyakorlatban: az amerikai cukorimport 192
3.5. Önkéntes exportkorlátozások ................................................................................ 194
3.6. Esettanulmány: Önkéntes exportkorlátozás a gyakorlatban: japán autók ............. 194
3.7. A belföldi költségek arányára vonatkozó előírások .............................................. 195
3.8. Más kereskedelempolitikai eszközök ................................................................... 196
4. A kereskedelempolitika hatásai: összefoglaló ................................................................... 197
5. Összefoglalás .................................................................................................................... 197
5.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 198
5.2. Feladatok .............................................................................................................. 198
6. 1. függelék. Vámelemzés általános egyensúly mellett ...................................................... 200
6.1. Vám egy kis országban ......................................................................................... 200
6.2. Vám egy nagy országban ...................................................................................... 202

v
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet
és gazdaságpolitika

7. 2. függelék. Vámok és mennyiségi korlátozások monopólium esetén .............................. 204


7.1. A modell szabadkereskedelem mellett ................................................................. 204
7.2. A modell vám mellett ........................................................................................... 205
7.3. A modell mennyiségi korlátozás mellett ............................................................... 206
7.4. A vám és a mennyiségi korlátozás összehasonlítása ............................................ 206
11. A kereskedelempolitika politikai gazdaságtana ........................................................................ 209
1. A szabadkereskedelem melletti érvek ............................................................................... 209
1.1. Szabadkereskedelem és hatékonyság .................................................................... 209
1.2. A szabadkereskedelem további hasznai ................................................................ 210
1.3. Politikai érv a szabadkereskedelem mellett .......................................................... 211
1.4. Esettanulmány: Mit nyert az EU 1992-n? ............................................................. 212
2. Nemzeti jóléti érvek a szabadkereskedelem ellen ............................................................. 213
2.1. A cserearányon alpuló érvelés a vámvédelem mellett .......................................... 213
2.2. A belföldi piaci kudarcok érve a vámvédelem mellett ......................................... 215
2.3. Mennyire meggyőző a piaci kudarcok érve? ........................................................ 217
3. Jövedelemeloszlás és kereskedelempolitika ...................................................................... 219
3.1. Verseny a választókért .......................................................................................... 219
3.2. Kollektív cselekvés ............................................................................................... 221
3.3. A politikai folyamat modellezése ......................................................................... 221
3.4. Ki részesül a védelemben? .................................................................................... 221
4. Nemzetközi tárgyalások és a kereskedelempolitika .......................................................... 223
4.1. A tárgyalás előnyei ............................................................................................... 224
4.2. Nemzetközi kereskedelemi egyezmények: rövid történeti áttekintés ................... 225
4.3. Az Uruguay-forduló ............................................................................................. 227
4.4. Kereskedelmi liberalizáció ................................................................................... 228
4.5. Szervezeti reformok .............................................................................................. 228
4.6. Hasznok és költségek ............................................................................................ 229
4.7. Preferenciális kereskedelmi megállapodások ....................................................... 230
4.8. Esettanulmány Kereskedelemterelés Dél-Amerikában ......................................... 232
5. Összefoglalás .................................................................................................................... 233
5.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 234
5.2. Feladatok .............................................................................................................. 235
6. Függelék. Az optimális vám pozitív voltának bizonyítása ................................................ 236
6.1. Kereslet és kínálat ................................................................................................. 236
6.2. A vám és az árak ................................................................................................... 237
6.3. A vám és a belföldi jólét ....................................................................................... 237
12. Kereskedelempolitika a fejlődő országokban ........................................................................... 240
1. Importhelyettesítő iparosítás ............................................................................................. 241
1.1. A kiskorú iparágon alapuló érvelés ...................................................................... 241
1.2. A feldolgozóipar ösztönzése kereskedelempolitikai védelemmel ........................ 242
1.3. Esettanulmány: Az importhelyettesítés vége Chilében ......................................... 244
1.4. A feldolgozóipar kedvezményezett kezelésének eredményei: az importhelyettesítő
iparosítás problémái ..................................................................................................... 244
2. A duális gazdaság problémái ............................................................................................. 246
2.1. A dualizmus tünetei .............................................................................................. 246
2.2. Esettanulmány: Gazdasági dualizmus Indiában .................................................... 246
2.3. Duális munkaerőpiacok és kereskedelempolitika ................................................. 247
2.4. A kereskedelempolitika mint a dualizmus oka ..................................................... 249
3. Exportorientált iparosítás: a kelet-ázsiai csoda ................................................................. 250
3.1. Az ázsiai növekedés tényei ................................................................................... 250
3.2. Kereskedelempolitika a HPAE-gazdaságokban ................................................... 251
3.3. Iparpolitika a HPAE-gazdaságokban .................................................................... 252
3.4. A növekedés más tényezői .................................................................................... 253
4. Összefoglalás .................................................................................................................... 254
4.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 254
4.2. Feladatok .............................................................................................................. 255
13. Stratégiai kereskedelempolitikák a fejlett országokban ............................................................ 257
1. Versenyben állnak-e az országok egymással? ................................................................... 257
1.1. Fejlesztendők-e a magas hozzáadott értékű iparágak? ......................................... 258
1.2. Versenyben a jó munkahelyekért .......................................................................... 258

vi
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet
és gazdaságpolitika

1.3. Versenyben a csúcstechnológiai szektorokért ...................................................... 259


2. Kifinomult érvek a stratégiai kereskedelempolitika alátámasztására ................................ 260
2.1. Technológia és externáliák ................................................................................... 260
2.2. Tökéletlen verseny és stratégiai kereskedelempolitika ......................................... 262
3. Stratégiai kereskedelempolitika a gyakorlatban ................................................................ 265
3.1. Japán stratégiai kereskedelempolitikája ................................................................ 265
3.2. Stratégiai kereskedelempolitika más országokban ............................................... 267
4. Esettanulmányok a stratégiai kereskedelem-politikáról .................................................... 269
4.1. ESETTANULMÁNY: Az acélipar japán kormányzati kezelése (1960-tól az 1970-es évek
elejéig) ......................................................................................................................... 269
4.2. ESETTANULMÁNY: A repülőgépipar támogatása Nyugat-Európában ............. 270
4.3. ESETTANULMÁNY: A félvezető-ipar japán állami kezelése (a hetvenes évek közepétől)
...................................................................................................................................... 271
5. Összefoglaló ...................................................................................................................... 272
5.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 273
5.2. Feladatok .............................................................................................................. 273
14. Harmadik rész Árfolyamok és a nyitott gazdaságok makroökonómiája ................................... 275
15. A nemzeti jövedelem elszámolása és a fizetési mérleg ............................................................ 276
1. A nemzeti jövedelemi számlák rendszere ......................................................................... 277
1.1. Nemzeti termék és nemzeti jövedelem ................................................................. 278
1.2. Értékcsökkenés, nemzetközi transzferek és közvetett adók .................................. 279
1.3. Bruttó hazai termék .............................................................................................. 279
2. A nemzeti jövedelem elszámolása nyitott gazdaságban .................................................... 280
2.1. Fogyasztás ............................................................................................................ 280
2.2. Beruházás ............................................................................................................. 280
2.3. Kormányzati vásárlások ........................................................................................ 280
2.4. A nyitott gazdaságokra vonatkozó nemzeti jövedelmi azonosság ........................ 280
2.5. Egy képzeletbeli nyitott gazdaság ......................................................................... 281
2.6. A folyó fizetési mérleg és a külföldi eladósodottság ............................................ 282
2.7. Megtakarítás és a folyó fizetési mérleg ................................................................ 283
2.8. Magán- és kormányzati megtakarítás ................................................................... 284
2.9. Esettanulmány: Rontja-e a költségvetési hiány a folyó fizetési mérleget? ........... 285
3. A fizetési mérleg elszámolása ........................................................................................... 288
3.1. Példák páros tranzakciókra ................................................................................... 288
3.2. A fizetési mérleg alapazonossága ......................................................................... 289
3.3. Még egyszer a folyó fizetési mérlegről ................................................................. 291
3.4. A tőkemérleg ........................................................................................................ 292
3.5. A statisztikai eltérés .............................................................................................. 292
3.6. Hivatalos tartalékműveletek ................................................................................. 293
3.7. Esettanulmány: Az Egyesült Államok a világ legnagyobb adósa? ....................... 296
4. Összefoglalás .................................................................................................................... 299
4.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 300
4.2. Feladatok .............................................................................................................. 300
16. Árfolyam és devizapiac: az árfolyamalakulás tőkepiaci megközelítése ................................... 302
1. Az árfolyam és a nemzetközi műveletek ........................................................................... 302
1.1. Belföldi és külföldi árak ....................................................................................... 306
1.2. Valutaárfolyam és relatív árak .............................................................................. 307
2. A devizapiac ...................................................................................................................... 308
2.1. A devizapiac szereplői .......................................................................................... 308
2.2. A devizapiac jellemzői ......................................................................................... 309
2.3. Azonnali és határidős (forward) árfolyamok ........................................................ 310
2.4. A devizaswap ........................................................................................................ 311
2.5. Futures és opciós ügyletek .................................................................................... 311
3. A devizaeszközök kereslete .............................................................................................. 312
3.1. Aktívák és aktívahozamok .................................................................................... 312
3.2. Kockázat és likviditás ........................................................................................... 313
3.3. Kamatlábak ........................................................................................................... 313
3.4. Árfolyam és aktívahozam ..................................................................................... 314
3.5. Egy egyszerű szabály ............................................................................................ 315
3.6. Hozam, kockázat és likviditás a devizapiacon ...................................................... 317

vii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet
és gazdaságpolitika

4. A devizapiaci egyensúly ................................................................................................... 317


4.1. Kamatparitás: az egyensúly alapfeltétele .............................................................. 317
4.2. Hogyan hat az aktuális árfolyam megváltozása a várható hozamra? .................... 318
4.3. Az egyensúlyi árfolyam ........................................................................................ 320
5. Kamatlábak, várakozások és az egyensúly ........................................................................ 322
5.1. A kamatláb-változás hatása az aktuális árfolyamra .............................................. 322
5.2. A várakozások megváltozásának hatása az aktuális árfolyamra ........................... 326
6. Összefoglalás .................................................................................................................... 326
6.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 327
6.2. Feladatok .............................................................................................................. 328
7. Függelék. A határidős árfolyam és a fedezett kamatparitás .............................................. 329
17. Pénz, kamatláb és valutaárfolyam ............................................................................................ 332
1. A pénz definíciója: rövid áttekintés .................................................................................. 332
1.1. A pénz mint csereeszköz ...................................................................................... 332
1.2. A pénz mint elszámolási egység ........................................................................... 332
1.3. A pénz mint értékőrző .......................................................................................... 333
1.4. Mi a pénz? ............................................................................................................ 333
1.5. Mi határozza meg a pénzkínálatot? ...................................................................... 333
2. Az egyéni pénzkereslet ..................................................................................................... 333
2.1. Várható hozam ...................................................................................................... 334
2.2. Kockázat ............................................................................................................... 334
2.3. Likviditás .............................................................................................................. 334
3. Aggregált pénzkereslet ...................................................................................................... 335
4. Az egyensúlyi kamatláb: a pénzkínálat és a pénzkereslet kölcsönhatása .......................... 337
4.1. Pénzpiaci egyensúly ............................................................................................. 337
4.2. A kamatláb és a pénzkínálat ................................................................................. 339
4.3. Kibocsátás és a kamatláb ...................................................................................... 340
5. A pénzkínálat és az árfolyam rövid távon ......................................................................... 340
5.1. A pénz, a kamatláb és az árfolyam összekapcsolása ............................................ 341
5.2. Az USA pénzkínálata és a dollár/euró árfolyam ................................................... 343
5.3. Európa pénzkínálata és a dollár/euró árfolyam ..................................................... 345
6. Pénz, árszínvonal és árfolyam hosszú távon ..................................................................... 347
6.1. Pénz és pénzárak ................................................................................................... 347
6.2. A pénzkínálat változásainak hosszú távú hatásai .................................................. 347
6.3. Tapasztalati tények a pénzkínálatról és az árszínvonalról .................................... 348
6.4. Pénz és árfolyam hosszú távon ............................................................................. 350
7. Infláció és árfolyamdinamika ............................................................................................ 351
7.1. Rövid távú ármerevség kontra hosszú távú árrugalmasság .................................. 351
7.2. A pénzkínálat permanens változásai és az árfolyam ............................................. 354
7.3. Az árfolyam túllendülése ...................................................................................... 356
8. Összefoglalás .................................................................................................................... 357
8.1. Kulcsszavak .......................................................................................................... 357
8.2. Feladatok .............................................................................................................. 357
18. Árszínvonal és valutaárfolyam hosszú távon ............................................................................ 359
1. Az egységes ár elve ........................................................................................................... 359
2. Vásárlóerő paritás ............................................................................................................. 360
2.1. A PPP és az egységes ár elve közötti viszony ...................................................... 360
2.2. Abszolút PPP és relatív PPP ................................................................................. 361
3. A PPP-n alapuló hosszú távú árfolyam modell ................................................................. 361
3.1. A monetáris megközelítés alapegyenlete .............................................................. 362
3.2. Folyamatos infláció, kamatparitás és PPP ............................................................ 363
3.3. A Fisher-hatás ....................................................................................................... 364
4. Empirikus tények a PPP-ről és az egységes ár elvéről ...................................................... 368
5. A PPP problémáinak magyarázata .................................................................................... 373
5.1. Kereskedelmi akadályok és külkereskedelmi forgalomba nem kerülő termékek . 373
5.2. Eltérések a szabadversenytől ................................................................................ 374
5.3. Az árszínvonalmérés nemzetközi különbségei ..................................................... 375
5.4. PPP rövid és hosszú távon .................................................................................... 376
5.5. ESETTANULMÁNY: Miért alacsonyabbak az árszínvonalak a szegényebb országokban?
...................................................................................................................................... 376

viii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet
és gazdaságpolitika

6. Túl a vásárlóerő-paritáson: a hosszú távú árfolyamok általános modellje ........................ 378


6.1. A reálárfolyam ...................................................................................................... 378
6.2. Kereslet, kínálat és a hosszú távú reálárfolyam .................................................... 380
6.3. Nominál és reálárfolyam hosszú távú egyensúlyban ............................................ 381
19. Kibocsátás és devizaárfolyam rövid távon ............................................................................... 382
1. Egy nyitott nemzetgazdaság aggregált keresletét meghatározó tényezők ......................... 382
1.1. A fogyasztási keresletet meghatározó tényezők ................................................... 383
1.2. A folyó fizetési mérleg egyenlegét meghatározó tényezők .................................. 383
1.3. Miként befolyásolja a reálárfolyam a folyó fizetési mérleg egyenlegét? .............. 384
1.4. A rendelkezésre álló jövedelem a folyó fizetési mérleg egyenlegét? ................... 385
2. Az aggregált kereslet egyenlete ......................................................................................... 385
2.1. A reálárfolyam és az aggregált kereslet közti kapcsolat ....................................... 385
2.2. A reáljövedelem és az aggregált kereslet közti kapcsolat ..................................... 385
2.3. Hogyan határozható meg a rövid távú kibocsátás értéke ...................................... 387
2.4. Árupiaci egyensúly rövid távon: a DD görbe ....................................................... 389
2.5. Kibocsátás, reálárfolyam, árupiaci egyensúly ...................................................... 389
2.6. A DD görbe levezetése ......................................................................................... 390
2.7. A DD görbe helyzetét megváltoztató tényezők .................................................... 393
3. Rövid távú egyensúly a vagyoneszközök piacán: az AA görbe ......................................... 395
3.1. Kibocsátás, devizaárfolyam, egyensúly a vagyoneszközök piacán ...................... 395
3.2. Az AA görbe levezetése ........................................................................................ 397
3.3. Az AA görbe helyzetét megváltoztató tényezők ................................................... 398
4. Egy nyitott nemzetgazdaság rövid távú egyensúlyi állapota: a DD és az AA görbe együttes
vizsgálata ............................................................................................................................... 399
5. Átmeneti változás a monetáris és a fiskális politikában .................................................... 401
5.1. Monetáris politika ................................................................................................. 402
5.2. Fiskális politika ..................................................................................................... 403
5.3. A teljes foglalkoztatottság fenntartását célzó gazdaságpolitikai lépések .............. 404
6. Inflációs hajlam és a gazdaságpolitika kialakításának egyéb buktatói .............................. 407
7. Tartós monetáris, illetve fiskális politikai lépések ............................................................ 408
7.1. A pénzkínálat tartós növelése ............................................................................... 409
7.2. A pénzkínálat tartós növeléséhez való alkalmazkodás ......................................... 410
7.3. Tartós fiskális expanzió ........................................................................................ 412
8. Gazdaságpolitikai lépések és a folyó fizetési mérleg ........................................................ 414
9. Fokozatos alkalmazkodás folyamata a kereskedelmi forgalomban és a folyó fizetési mérleg
dinamikája ............................................................................................................................. 416
9.1. A J-görbe .............................................................................................................. 416
9.2. Árfolyamáttétel és az infláció ............................................................................... 418
10. Összefoglalás .................................................................................................................. 420
10.1. Kulcsfogalmak .................................................................................................... 421
10.2. Feladatok ............................................................................................................ 421
11. 1. FÜGGELÉK: Az IS-LM modell és a DD-AA modell .................................................. 423
12. 2. FÜGGELÉK: Intertemporális választás és a fogyasztói kereslet ................................ 427
13. 3. FÜGGELÉK: A Marshall–Lerner feltétel és a kereskedelmi rugalmasságokra vonatkozó
empirikus becslések .............................................................................................................. 429
20. Rögzített árfolyam és devizapiaci intervenció .......................................................................... 433
1. Miért érdekes a rögzített árfolyam? .................................................................................. 433
2. Jegybanki intervenció és a pénzkínálat ............................................................................. 436
2.1. A jegybank mérlege és a pénzkínálat ................................................................... 437
2.2. Devizapiaci intervenció és a pénzkínálat .............................................................. 438
2.3. Sterilizáció ............................................................................................................ 439
2.4. A fizetési mérleg és a pénzkínálat ........................................................................ 440
3. Hogyan rögzíti a jegybank az árfolyamot? ........................................................................ 440
3.1. Devizapiaci egyensúly rögzített árfolyam mellett ................................................ 441
3.2. Pénzpiaci egyensúly rögzített árfolyam mellett .................................................... 441
3.3. Grafikus elemzés .................................................................................................. 442
4. Stabilizációs politika rögzített árfolyam mellett ................................................................ 443
4.1. Monetáris politika ................................................................................................. 443
4.2. Fiskális politika ..................................................................................................... 445
4.3. Árfolyam-kiigazítás .............................................................................................. 446

ix
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet
és gazdaságpolitika

4.4. A gazdaság alkalmazkodása a fiskális politikához és az árfolyam-kiigazításhoz . 447


5. Fizetésimérleg-válság és tőkemenekülés ........................................................................... 448
6. Irányított lebegtetés és sterilizált intervenció .................................................................... 451
6.1. Tökéletes eszközhelyettesíthetőség és a sterilizált intervenció hatástalansága ..... 451
6.2. Devizapiaci egyensúly nem tökéletes eszközhelyettesíthetőség esetén ................ 452
6.3. A sterilizált intervenció hatása nem tökéletes eszközhelyettesíthetőség esetén .... 453
6.4. A sterilizált intervenció tapasztalatai .................................................................... 455
6.5. Az intervenció mint devizapiaci jelzés (signal) .................................................... 455
7. Tartalékvaluták a világ pénzügyi rendszerében ................................................................ 456
7.1. A tartalékvaluta-rendszer működése ..................................................................... 456
7.2. A tartalékközpont aszimmetrikus helyzete ........................................................... 457
8. Az aranystandard rendszer ................................................................................................ 457
8.1. Az aranystandard működése ................................................................................. 457
8.2. Szimmetrikus monetáris alkalmazkodás az aranystandard rendszerben ............... 458
8.3. Az aranystandard előnyei és hátrányai ................................................................. 458
8.4. Az aranydeviza rendszer ....................................................................................... 459
9. Összefoglalás .................................................................................................................... 459
9.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 460
9.2. Feladatok .............................................................................................................. 461
10. 1. függelék. Devizapiaci egyensúly nem tökéletes eszközhelyettesíthetőség esetén ....... 462
10.1. Kereslet ............................................................................................................... 462
10.2. Kínálat ................................................................................................................ 463
10.3. Egyensúly ........................................................................................................... 463
11. 2. függelék. A fizetési mérleg monetáris megközelítése ................................................. 464
12. 3. függelék. Mikor következik be a fizetésimérleg-válság? ............................................ 466
21. Negyedik rész Nemzetközi makroökonómiai politika .............................................................. 469
22. A nemzetközi pénzügyi rendszer 1870 és 1973 között ............................................................. 470
1. A gazdaságpolitika céljai nyitott gazdaságban .................................................................. 470
1.1. A belső egyensúly: teljes foglalkoztatottság és az árszint stabilitása .................... 471
1.2. A külső egyensúly: a folyó fizetési mérleg optimális pozíciója ........................... 471
2. A nemzetközi gazdaságpolitika az aranystandard rendszerben, 1870–1914 ..................... 473
2.1. Az aranystandard gyökerei ................................................................................... 474
2.2. Külső egyensúly az aranystandard idejében ......................................................... 474
2.3. A pénzáramlási mechanizmus .............................................................................. 474
2.4. Az aranystandard „játékszabályai”: legenda és valóság ....................................... 475
2.5. Belső egyensúly az aranystandard időszakában ................................................... 476
3. A két világháború közötti időszak, 1918–1939 ................................................................. 477
3.1. A német hiperinfláció ........................................................................................... 477
3.2. Átmeneti visszatérés az aranyhoz ......................................................................... 477
3.3. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok felbomlása ................................................. 478
3.4. Esettanulmány: A nemzetközi aranystandard rendszer és a világgazdasági válság 479
4. A Bretton Woods-i rendszer és a nemzetközi valutaalap .................................................. 480
4.1. Az IMF céljai és szervezeti felépítése .................................................................. 481
4.2. Konvertibilitás ...................................................................................................... 482
5. Külső és belső egyensúly a Bretton Woods-i rendszerben ................................................ 483
5.1. A külső egyensúly változó értelmezése ................................................................ 483
5.2. Spekulatív tőkeáramlás és válság ......................................................................... 483
6. A gazdaságpolitika lehetőségei a Bretton Woods-i rendszerben ....................................... 484
6.1. A belső egyensúly fenntartása .............................................................................. 484
6.2. A külső egyensúly fenntartása .............................................................................. 486
6.3. A kiadásváltoztató és kiadás-átterelő politikák ..................................................... 487
7. A külső egyensúly problémája az Egyesült Államokban .................................................. 488
7.1. Esettanulmány: A Bretton Woods-i rendszer hanyatlása és bukása ..................... 489
8. A világméretű infláció és áttérés a lebegő árfolyamok rendszerére .................................. 493
9. Összefoglalás .................................................................................................................... 496
9.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 496
9.2. Feladatok .............................................................................................................. 497
23. Gazdaságpolitika és koordináció lebegő árfolyamok rendszerében ......................................... 499
1. Érvek a lebegő árfolyam rendszere mellett ....................................................................... 499
1.1. A monetáris politika autonómiája ......................................................................... 499

x
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet
és gazdaságpolitika

1.2. Szimmetria ............................................................................................................ 500


1.3. A valutaárfolyam mint automatikus stabilizátor ................................................... 501
2. Érvek a lebegő árfolyam rendszere ellen .......................................................................... 503
2.1. Fegyelem .............................................................................................................. 503
2.2. Destabilizáló spekuláció és pénzpiaci zavarok ..................................................... 504
2.3. A nemzetközi kereskedelmet és beruházásokat érő ártalmak ............................... 505
2.4. A gazdaságpolitikai koordináció hiánya ............................................................... 506
2.5. A nagyobb autonómia illúziója ............................................................................. 506
2.6. Esettanulmány: Valutaárfolyamok a két olajválság között, 1973–1980 ............... 506
3. A makroökonómiai egymásrautaltság kétországos modellje lebegőárfolyam-rendszerben 511
3.1. Esettanulmány: Dezinfláció, növekedés és válságok, 1980–1999 ........................ 514
4. Mit tanulhattunk az 1973 óta összegyűlt tapasztalatokból? .............................................. 521
4.1. A monetáris politika autonómiája ......................................................................... 521
4.2. Szimmetria ............................................................................................................ 523
4.3. A valutaárfolyam mint automatikus stabilizátor ................................................... 523
4.4. Fegyelem .............................................................................................................. 524
4.5. Destabilizáló spekuláció ....................................................................................... 524
4.6. Nemzetközi kereskedelem és beruházás ............................................................... 525
4.7. Gazdaságpolitikai koordináció ............................................................................. 526
5. Reális alternatíva-e még a legtöbb ország számára a fix árfolyamok rendszere? .............. 526
6. A reform irányai ................................................................................................................ 527
7. Összefoglalás .................................................................................................................... 527
7.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 528
7.2. Feladatok .............................................................................................................. 528
8. Függelék ............................................................................................................................ 529
8.1. A nemzetközi gazdaságpolitikai együttműködés kudarcai ................................... 529
24. Optimális valutaövezetek és az európai tanulságok .................................................................. 533
1. Az egységes valuta kialakulása ......................................................................................... 534
1.1. Az európai valutareform-kezdeményezések, 1969–1978 ..................................... 534
1.2. Az Európai Pénzügyi Rendszer (EMS), 1979–1998 ............................................. 535
1.3. A német pénzügyi dominancia és az EMS hitelességi elmélete ........................... 537
1.4. Az EU 1992-es reformjai ...................................................................................... 538
1.5. Európai Gazdasági és Pénzügyi Unió ................................................................... 539
2. Az euró és az eurózóna gazdaságpolitikája ....................................................................... 540
2.1. A maastrichti konvergenciakritériumok és a stabilitási és növekedési egyezmény 541
2.2. A központi bankok európai rendszere .................................................................. 542
2.3. A felülvizsgált árfolyam-mechanizmus ................................................................ 544
2.4. Az eurózóna nemzeti valutáinak sorsa .................................................................. 544
3. Az optimális valutaövezetek elmélete ............................................................................... 545
3.1. Gazdasági integráltság és a rögzített árfolyam előnyei: a GG görbe .................... 545
3.2. Gazdasági integráció és a rögzített árfolyam hátrányai: az LL görbe ................... 548
3.3. Döntés egy valutaövezethez történő csatlakozásról: a GG és LL görbe együttes vizsgálata
...................................................................................................................................... 550
3.4. Mi az optimális valutaövezet? .............................................................................. 552
3.5. Esettanulmány: Optimális valutaövezet-e Európa? .............................................. 553
4. Az EMU jövője ................................................................................................................. 556
5. Összefoglalás .................................................................................................................... 559
5.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 559
5.2. Feladatok .............................................................................................................. 560
25. A globális tőkepiac: teljesítmény és a gazdaságpolitikai problémák ........................................ 562
1. A nemzetközi tőkepiacok és a külkereskedelemből eredő haszon .................................... 562
1.1. A kereskedelemből származó haszon három típusa .............................................. 562
1.2. Kockázatkerülés .................................................................................................... 563
1.3. A portfóliódiverzifikáció, mint a nemzetközi aktívakereskedelem indítéka ......... 564
1.4. A nemzetközi aktívák közti választás: adósság versus tulajdonrész ..................... 565
2. A nemzetközi banktevékenység és a nemzetközi tőkepiacok ........................................... 565
2.1. A nemzetközi tőkepiacok struktúrája ................................................................... 565
2.2. A nemzetközi tőkepiacok növekedése .................................................................. 566
2.3. Az offshore banktevékenység és az offshore valutakereskedelem ....................... 567
3. Euródollár és más euróvaluták .......................................................................................... 568

xi
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet
és gazdaságpolitika

3.1. Mekkora az euróvaluta-piac? ................................................................................ 568


3.2. Hogyan jönnek létre az euróvaluták? .................................................................... 568
3.3. Az euróvaluta-kereskedelem növekedése ............................................................. 571
3.4. Az aszimmetrikus szabályozás fontossága ........................................................... 572
3.5. Euróvaluták és a makroökonómiai stabilitás ........................................................ 573
3.6. A bankcsőd problémája ........................................................................................ 575
3.7. A nemzetközi banktevékenység szabályozásának nehézségei .............................. 576
3.8. A nemzetközi szabályozási kooperáció ................................................................ 577
3.9. Esettanulmány: Amikor majdnem eljött a világvége ............................................ 579
4. Milyen jól teljesített a nemzetközi tőkepiac? .................................................................... 580
4.1. A nemzetközi portfólió-diverzifikáció mértéke .................................................... 580
4.2. Az intertemporális kereskedelem mértéke ............................................................ 581
4.3. Onshore és offshore hozamok eltérése ................................................................. 582
4.4. A valutapiacok hatékonysága ............................................................................... 583
5. Összefoglalás .................................................................................................................... 586
5.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 586
5.2. Feladatok .............................................................................................................. 587
26. Fejlődő országok: növekedés, válság és reform ........................................................................ 589
1. Jövedelem, jólét és növekedés a világgazdaságban .......................................................... 589
1.1. A gazdagok és a szegények közötti szakadék ....................................................... 589
1.2. Csökkentek-e a jövedelemkülönbségek a világban? ............................................. 590
2. A fejlődő országok strukturális jellemzői ......................................................................... 592
3. A fejlődő országok hitelfelvétele és adóssága ................................................................... 594
3.1. A fejlődő országokba történő tőkeáramlás közgazdaságtana ................................ 595
3.2. A nem teljesítés problémája .................................................................................. 596
3.3. A tőkebeáramlás alternatív formái ........................................................................ 598
4. Latin-Amerika: A válságtól az egyenetlen reformokig ..................................................... 601
4.1. Infláció és adósságválság az 1980-as években Latin-Amerikában ....................... 601
4.2. Esettanulmány: Gazdasági stagnálás és fellendülés Argentínában ....................... 604
4.3. Reformok, tőkeáramlás és újabb válság ............................................................... 606
5. Kelet-Ázsia: Siker és válság .............................................................................................. 609
5.1. A kelet-ázsiai gazdasági csoda ............................................................................. 609
5.2. Ázsia gyengeségei ................................................................................................ 610
5.3. Az ázsiai pénzügyi válság ..................................................................................... 612
5.4. Más fejlett régiókra gyakorolt hatás ..................................................................... 612
5.5. Esettanulmány: Hitelessé teheti-e a fix árfolyamrendszert a valutatanács? .......... 614
6. A fejlődő országok válságainak tanulságai ....................................................................... 616
7. A világ pénzügyi „architektúrájának” reformja ................................................................ 617
7.1. A tőkemobilitás és az árfolyamrendszer trilemmája ............................................. 617
7.2. „Megelőző” intézkedések ..................................................................................... 619
7.3. A válság leküzdése ............................................................................................... 620
7.4. Zavaros jövő ......................................................................................................... 620
8. Összefoglalás .................................................................................................................... 620
8.1. Kulcsfogalmak ...................................................................................................... 621
8.2. Feladatok .............................................................................................................. 622
27. Matematikai utóirat ................................................................................................................... 623
1. Matematikai utóirat a 3. fejezethez: A specifikus tényező modell .................................... 623
1.1. Tényezőárak, költségek és a tényezők kereslete ................................................... 623
1.2. A tényezőárak meghatározottsága a specifikus tényező modellben ..................... 625
1.3. A relatív árak változásának hatása ........................................................................ 627
2. Matematikai utóirat a 4. fejezethez: A tényezőárak modellje ........................................... 628
2.1. A tényezőárak modelljének alapvető egyenletei ................................................... 628
2.2. Termékárak és tényezőárak .................................................................................. 628
2.3. Tényezőkínálat és kibocsátás ................................................................................ 629
3. Matematikai utóirat az 5. fejezethez: A világgazdasági kereskedelem ............................. 630
3.1. Kereslet, kínálat és egyensúly ............................................................................... 630
3.1.1. Világszintű egyensúly .............................................................................. 630
3.1.2. Termelés és jövedelem ............................................................................. 630
3.1.3. Jövedelem, árak és hasznosság ................................................................. 631
3.2. Kínálat, kereslet és az egyensúly stabilitása ......................................................... 632

xii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet
és gazdaságpolitika

3.3. A kínálat és a kereslet változásának hatásai ......................................................... 634


3.3.1. A komparatív statika módszere ................................................................ 634
3.4. Gazdasági növekedés ............................................................................................ 634
3.5. A transzferprobléma ............................................................................................. 635
3.6. A vám hatása ........................................................................................................ 636
4. Matematikai utóirat a 6. fejezethez. A monopolisztikus verseny modellje ....................... 637
5. Matematikai utóirat a 21. fejezethez. Kockázatkerülés és a nemzetközi portfolió diverzifikáció
638
5.1. Az optimális portfolió analitikus meghatározása .................................................. 639
5.2. Az optimális portfolió diagrammatikus levezetése ............................................... 640
5.3. A változó hozam hatásai ....................................................................................... 643
28. Ajánlott irodalom ...................................................................................................................... 647

xiii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az ábrák listája
1.1. Az export és az import az amerikai nemzeti jövedelem százalékában ........................................ 1
1.2. Az export és az import a nemzeti jövedelem százalékában, 1994 ............................................... 2
2.1. Belföld termelési lehetőségeinek határvonala ........................................................................... 11
2.2. A termelési lehetőség határvonala Külföld esetében ................................................................. 14
2.3. Relatív kínálat és kereslet a világkereskedelemben ................................................................... 15
2.4. A külkereskedelem bővíti a fogyasztási lehetőségeket .............................................................. 16
2.5. A relatív bérek kialakulása ........................................................................................................ 24
2.6. Termelékenység és export ......................................................................................................... 28
3.1. Az iparcikkek termelési függvénye ........................................................................................... 34
3.2. A munkaerő határterméke .......................................................................................................... 35
3.3. A termelési lehetőségek határvonala a specifikus termelési tényezők modelljében .................. 37
3.4. A munkaerő allokációja ............................................................................................................. 39
3.5. A termelés a specifikus tényezők modelljében .......................................................................... 41
3.6. Egyenlő mértékű, arányos áremelkedés az iparcikkeknél és az élelmiszernél ........................... 42
3.7. Egy iparcikk-áremelkedés ......................................................................................................... 43
3.8. Az iparcikkek relatív árának megváltozására adott kínálati válasz ............................................ 44
3.9. A relatív árak kialakulása .......................................................................................................... 45
3.10. A tőkeállomány megváltoztatása ............................................................................................. 46
3.11. Külkereskedelem és relatív árak .............................................................................................. 48
3.12. A költségvetési korlát egy külkereskedelmet folytató gazdaságban ........................................ 50
3.13. Külkereskedelmi egyensúly ..................................................................................................... 51
3.14. A külkereskedelem bővíti a gazdaság fogyasztási lehetőségeit ............................................... 53
3F.1. Megmutatjuk, hogy a kibocsátás egyenlő a határtermék görbéje alatti területtel .................... 60
3F.2. Jövedelemeloszlás a feldolgozóiparban ................................................................................... 62
3F.3. A PM emelkedése kedvez a tőketulajdonosoknak .................................................................... 62
3F.4. A PM csökkenése káros a földbirtokosoknak ........................................................................... 63
4.1. Az élelmiszer-termelés erőforrás-lehetőségei ............................................................................ 66
4.2. Tényezőárak és erőforrás-választás ........................................................................................... 68
4.3. Tényezőárak és termékárak ....................................................................................................... 69
4.4. A termékáraktól az erőforrások megválasztásáig ...................................................................... 70
4.5. Az erőforrások allokációja ......................................................................................................... 71
4.6. A termőföldkínálat bővülése ...................................................................................................... 73
4.7. Erőforrások és termelési lehetőségek ......................................................................................... 73
4.8. A külkereskedelem a relatív árak konvergenciáját idézi elő ...................................................... 75
4F.1. Az optimális föld/munkaerő arány megválasztása .................................................................. 87
4F.2. A bér/bérleti díj arány megváltoztatása ................................................................................... 88
4F.3. A munkabér/bérleti díj arány meghatározása .......................................................................... 90
4F.4. A ruházati cikkek áremelkedése .............................................................................................. 90
5.1. A gazdaság kibocsátását a relatív árak határozzák meg ............................................................. 93
5.2. A ruházati cikkek relatív árnövekedésének hatása a relatív kínálatra ........................................ 94
5.3. A termelés, a fogyasztás és a külkereskedelem az alapmodellben ............................................ 95
5.4. A ruházati cikkek relatív áremelkedésének hatásai ................................................................... 97
5.5. Relatív kínálat és kereslet a világkereskedelemben ................................................................... 99
5.6. A kibillent növekedés .............................................................................................................. 100
5.7. Növekedés és relatív kínálat .................................................................................................... 102
5.8. A fejlett országok cserearányai, 1970–1997 ............................................................................ 103
5.9. Egy jövedelemtranszfer cserearányhatásai .............................................................................. 105
5.10. A vámok hatásai a cserearányokra ......................................................................................... 109
5.11. Az exporttámogatások hatása a cserearányokra ..................................................................... 110
5F.1. A Belföld által szükségesnek tekintett kereskedelem volumene adott relatív ár mellett ....... 115
5F.2. Belföld ajánlati görbéje ......................................................................................................... 116
5F.3. Külföld ajánlati görbéje ......................................................................................................... 117
5F.4. Az ajánlati görbék egyensúlya ............................................................................................... 118
6.1. A monopolista árképzés és a termelési döntések ..................................................................... 123
6.2. Átlagköltség és határköltség .................................................................................................... 125
6.3. Egyensúly a monopolista versenypiacon ................................................................................. 127

xiv
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet
és gazdaságpolitika

6.4. A nagyobb piac hatásai ............................................................................................................ 131


6.5. Egyensúly az autópiacon ......................................................................................................... 133
6.6. Nemzetközi kereskedelem a növekvő hozadékok nélküli világban ......................................... 135
6.7. Nemzetközi kereskedelem növekvő hozadékok és monopolista verseny mellett .................... 135
6.8. Dömping .................................................................................................................................. 140
6.9. Externáliák és szakosodás ........................................................................................................ 145
6.10. Externáliák és a kereskedelem okozta veszteségek ............................................................... 147
6.11. A tanulási görbe ..................................................................................................................... 149
7.1. Egy gazdaság termelési függvénye .......................................................................................... 155
7.2. A munkaerő határterméke ........................................................................................................ 156
7.3. A nemzetközi munkaerő-mobilitás okai és hatásai .................................................................. 157
7.4. Az időszakok közötti termelési lehetőségek határvonala ......................................................... 162
7.5. Közvetlen külföldi beruházások az Egyesült Államokban ...................................................... 168
7F.1. Belföld időszakok közötti termelési szerkezetének meghatározása ...................................... 173
7F.2. Belföld időszakok közötti fogyasztási szerkezetének kialakulása ......................................... 174
7F.3. Külföld időszakok közötti termelési és fogyasztási szerkezetének meghatározása ............... 175
7F.4. Időszakok közötti nemzetközi egyensúly, ajánlati görbékkel ................................................ 176
8.1. Belföld importkeresleti görbéjének levezetése ........................................................................ 179
8.2. Külföld exportkínálati görbéjének levezetése .......................................................................... 179
8.3. Világkereskedelmi egyensúly .................................................................................................. 180
8.4. A vám hatásai .......................................................................................................................... 181
8.5. Vám egy kis országban ............................................................................................................ 182
8.6. A fogyasztói többlet levezetése a kínálati görbéből ................................................................. 184
8.7. A fogyasztói többlet geometriája ............................................................................................. 185
8.8. A termelői többlet geometriája ................................................................................................ 185
8.9. A vám költségei és haszna az importőr ország számára .......................................................... 186
8.10. A vám nettó jóléti hatásai ...................................................................................................... 188
8.11. Az exporttámogatás hatásai ................................................................................................... 190
8.12. Az EU közös agrárpolitikája .................................................................................................. 191
8.13. Az amerikai mennyiségi korlátozás hatásai a cukorpiacra .................................................... 193
8F1.1. Szabadkereskedelmi egyensúly kis ország esetében ............................................................ 200
8F1.2. A vám egy kis ország esetében ............................................................................................ 201
8F1.3. A vám hatása a cserearányokra ........................................................................................... 203
8F2.1. Monopolista szabadkereskedelemben ................................................................................. 204
8F2.2. A vám által védett monopolista ........................................................................................... 205
8F2.3. A mennyiségi korlátozással védett monopolista .................................................................. 206
8F2.4. A vám és a mennyiségi korlátozás összehasonlítása ........................................................... 207
9.1. A szabadkereskedelem melletti hatékonysági érv ................................................................... 210
9.2. Az optimális vám ..................................................................................................................... 214
9.3. A belföldi piacműködési zavarokra vonatkozó érv a vám mellett ........................................... 215
9.4. Politikai verseny ...................................................................................................................... 219
9.5. Az amerikai vámszint .............................................................................................................. 223
9F.1. A vám hatásai az árakra ......................................................................................................... 237
9F.2. A vám jóléti hatásai ............................................................................................................... 238
10.1. A bérkülönbség hatása ........................................................................................................... 247
12.1. Az Amerikai Egyesült Államok GNP-je és felhasználási komponensei 1997-ben ................ 277
12.2. Az Egyesült Államok folyó fizetési mérlege és nettó külföldi vagyona, 1977–1996 ............ 283
13.1. A dollár/font azonnali és határidős árfolyama, 1974–1998 ................................................... 311
13.2. A dollár és német márka betéti kamatlába, 1975–1998 ......................................................... 314
13.3. Az aktuális dollár/euró árfolyam és az euróbetét várható dollárhozama közötti összefüggés. 320
13.4. Az egyensúlyi dollár/euró árfolyam meghatározása .............................................................. 321
13.5. A dollárkamatláb emelkedésének hatása ............................................................................... 323
13.6. Az eurókamatláb emelkedésének hatása ................................................................................ 324
14.1. Az aggregált reál pénzkereslet és a kamatláb ........................................................................ 336
14.2. A reáljövedelem emelkedésének hatása az aggregált reál pénzkeresleti görbére .................. 336
14.3. Az egyensúlyi kamatláb meghatározása ................................................................................ 338
14.4. A pénzkínálat növekedésének hatása a kamatlábra ............................................................... 339
14.5. A reáljövedelem emelkedésének hatása a kamatlábra ........................................................... 340
14.6. Szimultán egyensúly az USA pénzpiacán és a devizapiacon ................................................. 341
14.7. Pénzpiac/árfolyam kapcsolatok ............................................................................................. 343

xv
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet
és gazdaságpolitika

14.8. Az USA pénzkínálat növekedésének hatása a dollár/euró árfolyamra és a dollár kamatlábra 344
14.9. Az európai pénzkínálat növekedésének hatása a dollár/euró árfolyamra ............................... 345
14.10. A pénzmennyiség növekedése és az árszínvonal változása a hét fő ipari országban, 1973–1997
349
14.11. A dollár/DM árfolyam és az USA/Németország árszínvonal-arány havi változékonysága, 1974–
1998 ................................................................................................................................................ 351
14.12. Az USA pénzkínálat növekedésének rövid és hosszú távú hatása (adott Y reálkibocsátás mellett)
354
14.13. Az USA gazdasági változóinak időbeli pályája az USA pénzkínálatának permanens növekedése
után ................................................................................................................................................. 356

ütemének permanens emelkedése után ........................................................................................... 365


15.2. Infláció és a kamatláb Svájcban, az Egyesült Államokban és Olaszországban, 1970–1997 . 367
15.3. A dollár/DM árfolyam és az USA–Németország relatív árszintvonal, 1964–1997 ............... 369
15.4. Árszínvonal és reáljövedelem, 1992 ...................................................................................... 377
16.1. Az aggregált kereslet a kibocsátás függvényeként ................................................................ 386
16.2. A rövid távú egyensúlynak megfelelő kibocsátási szint kialakulása ..................................... 388
16.3. Rögzített termékárak mellett kialakult devizaleértékelődés kibocsátásra gyakorolt hatása ... 390
16.4. A DD görbe levezetése .......................................................................................................... 391
16.5. A kormányzati vásárlások szintje és a DD görbe helyzete közti összefüggés ....................... 393
16.6. Kibocsátás és devizaárfolyam a vagyoneszközök piacán kialakult egyensúlyi állapot mellett 396
16.7. Az AA görbe ........................................................................................................................... 398
16.8. Rövid távú egyensúly: a DD és az AA görbe metszéspontja .................................................. 399
16.9. Hogyan éri el a nemzetgazdaság a rövid távú egyensúlynak megfelelő állapotot? ............... 401
16.10. A pénzkínálat ideiglenes növelésének hatása ...................................................................... 402
16.11. Egy egyszeri fiskális expanzió hatása. ................................................................................. 404
16.12. A teljes foglalkoztatottság állapotának megfelelő kibocsátási szint helyreállítása a hazai termékek
és szolgáltatások világpiaci keresletének egyszeri csökkenése után. .............................................. 405
16.13. A teljes foglalkoztatottság állapotának megfelelő kibocsátási szint helyreállítása a reálpénzkereslet
növekedése után. ............................................................................................................................. 406
16.14. A pénzkínálat tartós növekedésének rövid távú hatása ........................................................ 409
16.15. Tartós pénzkínálat-növekedéshez történő hosszú távú alkalmazkodás ................................ 411
16.16. A tartós expanzív jellegű fiskális beavatkozás hatásai ........................................................ 412
16.17. Miként hatnak a gazdaságpolitikai lépések a folyó fizetési mérleg egyenlegére. ................ 415
16.18. A J-görbe ............................................................................................................................. 417
16F1.1. A rövid távú egyensúly meghatározása az IS-LM modellben ............................................ 425
16F1.2. A pénzkínálat egyszeri, valamint előre látható emelésének hatása az IS-LM modellben. . 426
16F1.3. A kormányzati vásárlások egyszeri, valamint előre bejelentett emelésének hatása az IS-LM
modellben. ...................................................................................................................................... 426
16F2.1. A jövedelem és a megtakarítás változása .......................................................................... 428
17.1. Tőkepiaci egyensúly rögzített E0 szinten rögzített árfolyam mellett ...................................... 442
17.2. Rögzített árfolyam mellett a monetáris expanzió hatástalan .................................................. 444
17.3. Költségvetési expanzió rögzített árfolyam mellett ................................................................. 445
17.4. A valutaleértékelés hatása ...................................................................................................... 446
17.5. Tőkemenekülés, pénzkínálat és kamatláb .............................................................................. 448
17.6. A sterilizált jegybanki devizavásárlás hatása nem tökéletes eszközhelyettesíthetőség esetén 453
17F1.1. A belföldi eszközök kínálata és a devizakockázati prémium nem tökéletes eszközhelyettesítés
esetén .............................................................................................................................................. 463
17F3.1. Mi határozza meg a fizetésimérleg-krízis kialakulásának időpontját? .............................. 467
18.1. Az ipari termelés és a nagykereskedelmi árak változása 1929 és 1935 között ...................... 479
18.2. A belső (II) és külső (XX) egyensúly, valamint a „négy kényelmetlen zóna” ....................... 485
18.3. A belső és külső egyensúlyt biztosító gazdaságpolitika ........................................................ 488
18.4. Különböző gazdasági mutatók alakulása az Egyesült Államokban 1964 és 1972 között ...... 490
18.5. A külföldi árszint (P*) emelkedésének hatása a belső és külső egyensúlyra ......................... 493
19.1. Az exportkereslet csökkenésének hatásai .............................................................................. 501
19.2. A pénzkeresletben bekövetkező növekedés hatása lebegő árfolyamrendszerben .................. 505
19.3. Nominális és reál effektív valutaárfolyam-indexek, 1975–1996 ........................................... 509
19.4. A kibocsátás meghatározása a kétországos modellben .......................................................... 512
19.5. Monetáris szigorítás Belföldön .............................................................................................. 515
19.6. Fiskális exoanzió Belföldön .................................................................................................. 516

xvi
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet
és gazdaságpolitika

19.7. A valutaárfolyamok mozgása a Louvre-egyezményt követően ............................................. 519


19.8. A valutaárfolyam változásának trendje és az inflációs ráták, 1973–1977 ............................. 521
19F.1. Különböző monetáris politikai rezsimek kombinációinak munkanélküliségre és inflációra gyakorolt
feltételezett hatása ........................................................................................................................... 530
19F.2. Különböző monetáris politikai lépések kifizetési mátrixa ................................................... 530
20.1. Az eurózóna tagállamai 1999. január 1-jén ........................................................................... 533
20.2. Inflációs konvergencia az EMS-en belül, 1978–1997 ........................................................... 538
20.3. Az euró árfolyamának alakulása a főbb valutákkal szemben ................................................ 540
20.4. A GG görbe ........................................................................................................................... 546
20.5. Az LL görbe ........................................................................................................................... 549
20.6. Döntés az árfolyam rögzítéséről ............................................................................................ 550
20.7. A termékpiac változékonyságának növekedése ..................................................................... 552
20.8. Az EU-n belüli kereskedelem az EU GDP-jének százalékában ............................................ 553
20.9. Egyes EU-országok munkanélküliségi rátája ........................................................................ 556
21.1. A nemzetközi tranzakciók három típusa ................................................................................ 563
21.2. Megtakarítási és befektetési ráta 25 országban, 1990–1997 átlaga ....................................... 581
21.3. Euródollár és onshore kamatráták összehasonlítása .............................................................. 583
22.1. A korrupció és az egy főre eső jövedelem kapcsolata ........................................................... 593
22.2. Privatizáció Afrikában ........................................................................................................... 599
22.3. Folyó fizetésimérleg-hiány és reál-felértékelődés négy, stabilizációs programot bevezető országban
1976–1997 ...................................................................................................................................... 602
22.4. A nyitott gazdaságok trilemmája ........................................................................................... 618
3U.1. Hatékony termelés ................................................................................................................ 623
5U.1. Az árváltozás hatása a fogyasztásra ...................................................................................... 632
21U.1. Közömbösségi görbék és költségvetési egyenesek a portfolió-választási problémában ..... 640
21U.2. A nemzetközi befektető problémájának megoldása ............................................................ 641
21U.3. Nem diverzifikált portfolió ................................................................................................. 642
21U.4. H 1 növekedésének hatása a fogyasztásra ............................................................................ 644
21U.5. H 1 növekedésének hatása a portfolió arányokra ................................................................. 645

xvii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A táblázatok listája
2.1. A termelés feltételezett változásai ............................................................................................. 10
2.2. Egységnyi munkaerő-felhasználási mutatók .............................................................................. 18
2.3. A bérek és a termelékenység változásai ..................................................................................... 21
2.4. Belföldi és külföldi munkaerő-felhasználás ............................................................................... 23
4.1. A bérszintek nemzetközi összehasonlítása (Egyesült Államok = 100) ...................................... 78
4.2. A fejlődő országok iparcikkexportja (az importőr összjövedelmének százalékában) ................ 79
4.3. Az 1962-es amerikai export és import tényezőtartalma ............................................................. 81
4.4. A Heckscher–Ohlin-modell tesztje ............................................................................................ 82
4.5. Az Egyesült Államok és Dél-Korea közötti kereskedelem 1992-ben (millió dollárban) ........... 83
4.6. Becsült technológiai hatékonyság 1983-ban (Egyesült Államok = 1) ....................................... 84
6.1. Az erőforrás-felhasználás és a kibocsátás aránya egy elképzelt iparágban .............................. 120
6.2. A piaci integráció hasznának hipotetikus példája .................................................................... 134
6.3. Az ágazaton belüli kereskedelem mutatói amerikai iparágakra, 1993 ..................................... 137
7.1. Franciaország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok: a külföldi tulajdonú cégek százalékos
részaránya a feldolgozóipar értékesítésében, hozzáadott értékében és foglalkoztatotti létszámában 1985-
ben és 1990-ben .............................................................................................................................. 167
8.1. Különféle kereskedelempolitikai eszközök hatásai ................................................................. 197
9.1. A kereskedelempolitikai védelem becsült költsége a nemzeti jövedelem százalékában ......... 210
9.2. A kereskedelempolitikai védelem hatásai az Egyesült Államokban (milliárd dollárban) ....... 222
10.1. Bruttó hazai termék egy főre, 1993 (dollárban) ..................................................................... 240
10.2. Az export a nemzeti jövedelem százalékában, 1990 .............................................................. 243
10.3. A feldolgozóipar effektív védelme néhány fejlődő országban (százalékban) ........................ 245
10.4. A kereskedelempolitikai védelem átlagos szintje 1985-ben (százalékban) ........................... 251
11.1. Hozzáadott érték munkásonként, 1995 .................................................................................. 258
12.1. Nemzeti jövedelmi számlák egy nyitott gazdaságban, Agráriában (véka búzában) .............. 281
12.2. Az Egyesült Államok fizetési mérlege 1997-ben (milliárd dollár) ........................................ 290
12.3. A hivatalos elszámolások egyenlegének kiszámítása az Egyesült Államok 1997-es adataival
(milliárd dollár) ............................................................................................................................... 295
13.1. Árfolyamjegyzések ................................................................................................................ 303
13.2. A dollár/font árfolyam és az amerikai farmernadrág és a brit pulóver relatív ára ................. 307
13.3. A dollár- és euróbetét dollárban mért hozamának összehasonlítása ...................................... 316
13.4. A mai dollár/euró árfolyam és az euróbetét várható dollárhozama Ee$/€ = 1,05 dollár/euró mellett
319
16.1. A folyó fizetési mérleg egyenlegét befolyásoló tényezők ..................................................... 385
16F3.1. Az iparcikkek nemzetközi kereskedelmében érvényesülő rugalmassági mutatók. ............ 431
17.2. A 100 dollár értékű devizapiaci intervenció hatása ............................................................... 440
18.1. Különböző európai országok inflációja 1966 és 1972 között (százalék) ............................... 493
18.2. Németország pénzkínálatának és nemzetközi tartalékainak változása 1968 és 1972 között (éves
százalékos változás) ........................................................................................................................ 495
19.1. Főbb ipari országok inflációs rátája, 1973–1980 (éves százalékos növekedés) ..................... 507
20.1. Rövid jegyzék az európai rövidítésekről ................................................................................ 534
20.2. Az EMS-ben részt vevő nemzeti valuták euróval szembeni véglegesen rögzített átváltási árfolyamai
544
20.3. Más régióba költöző lakosság 1986-ban (a teljes népesség százalékában) ............................ 555
22.1. A gazdasági jólét mutatói az országok négy csoportjában 1997-ben ..................................... 590
22.2. Egy főre jutó kibocsátás néhány országban, 1960–1992 (1985-ös USD-ban) ....................... 591
22.3. A fő olajexportőrök, más fejlődő országok és az iparosodott országok folyó fizetési mérlegei 1973–
1997 (milliárd dollárban) ................................................................................................................ 595
22.4. Folyó fizetésimérleg-egyenlegek Kelet-Ázsiában (a kibocsátás százalékában) .................... 611
22.5. Növekedés és folyó fizetési mérleg öt, válság sújtotta ázsiai országban ............................... 613
22.6. A reálkibocsátás növekedése és az infláció Oroszországban és Lengyelországban 1991–1998 (éves
százalék) ......................................................................................................................................... 614

xviii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
1. fejezet - Bevezetés
A nemzetközi kereskedelem és pénzügyek világa mindig a közgazdaságtudomány különösen élénken és sok vita
közepette fejlődő területe volt. A modern közgazdasági elemzés sok alapvető felismerése származik a
külkereskedelemről és a nemzetközi pénzügyekről folytatott 18. és 19. századi vitákból. Mégis, a nemzetközi
gazdaságtan tanulmányozása alighanem napjainkban a legfontosabb. A különböző nemzetgazdaságok a
nemzetközi áru- és szolgáltatáskereskedelmen, a nemzetközi pénzmozgásokon keresztül ma sokkal jobban
összekapcsolódnak, mint bármikor a múltban. Ugyanakkor a világgazdaság ma jóval viharosabb időket él, mint
az elmúlt évtizedek során bármikor. Az állandó mozgásban levő nemzetközi környezettel való lépéstartás a
vállalati stratégiáknak és a nemzeti gazdaságpolitikáknak is központi feladatává vált.

Néhány alapvető statisztikai adat jól szemlélteti, hogy milyen mértékben vált egyre fontosabbá a külgazdasági
környezet az Egyesült Államok számára. Az 1.1. ábra a bruttó belföldi termék (GDP) részarányában mutatja az
USA exportjának és importjának értékét 1965 és 1997 között. Az ábrából két fontos következtetés adódik. Az
első az, hogy az Egyesült Államok termeléséhez képest sokkal többet exportál, és fogyasztásához képest sokkal
többet importál, mint a korábbi években: 1965 és 1980 között az export és az import GDP-hez viszonyított
aránya is több mint megkétszereződött. A második következtetés pedig, hogy az Egyesült Államok
külkereskedelmi forgalma 1980 óta éles ingadozásokat mutatott. Így 1980 és 1987 között az export csökkent a
GDP-hez képest, az import viszont nem. Ezzel szemben 1987 és 1991 között az export lendült fel és az import
felfutása csak ezt követte. A külkereskedelmi forgalom hosszú távú növekedése és az exportnak az importhoz
viszonyított ingadozása egyaránt az amerikai gazdaságfejlődés kulcsfontosságú eleme volt. 1980-hoz érve már
aligha volt olyan gazdaságpolitikai ügy Amerikában – akár versenypolitikai, szabályozási, adózási vagy
munkaügyi téren –, amelynek megvitatásakor meg lehetett volna kerülni a külgazdasági összefüggéseket. Az
1980 utáni években azonban az import és az export közötti rés már az amerikai gazdaságpolitika egyik
leghevesebben vitatott kérdésköre volt.

1.1. ábra - Az export és az import az amerikai nemzeti jövedelem százalékában

Ha igaz az, hogy a külgazdasági kérdések az Egyesült Államok számára létfontosságúakká váltak, akkor más
országok szempontjából ez még inkább így van. Az 1.2. ábra az 1994-es export és import GDP-hez viszonyított
arányát mutatja néhány más országra. Valójában az amerikai gazdaság méreténél és erőforrásainak
változatosságánál fogva a legtöbb országnál kevésbé függ a nemzetközi kereskedelemtől. Ebből pedig az

1
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Bevezetés

következik, hogy a külgazdasági kérdések más országok számára még annál is fontosabbak, mint ahogy ezt az
Egyesült Államok példáján láttuk.

1.2. ábra - Az export és az import a nemzeti jövedelem százalékában, 1994

Ez a könyv a nemzetközi gazdaságtan fő fogalmait és módszereit mutatja be az olvasóknak. Az elvont


összefüggéseket valós gazdasági példák illusztrálják. A könyv jelentős része a nemzetközi gazdaságtan gazdag
hagyományát tárgyalja, hiszen David Ricardo 19. századi külkereskedelmi elmélete vagy David Hume még
korábbi nemzetközi pénzügyi elemzése a modern világgazdaságban is jól alkalmazható. Kísérletet tettünk
ugyanakkor arra, hogy ezeket az elemzéseket a mai viszonyokra alkalmazzuk. A nemzetközi gazdaságtan
tudományterülete az utóbbi években alkotó erjedésben volt, és új nézetek jelentek meg a kereskedelempolitika
politikai gazdaságtanáról, a stratégiai kereskedelempolitikáról, a valutaárfolyamokat meghatározó tényezőkről,
illetve a makrogazdasági politikák nemzetközi összehangolásáról. Könyvünkben bemutatjuk ezeket az új
nézeteket, de továbbra is hangsúlyozzuk a régebbi nemzetközi gazdaságtani eszmék alkalmazhatóságát a
jelenlegi viszonyokra.

1. Miről szól a nemzetközi gazdaságtan?


A nemzetközi gazdaságtan ugyanazokat az alapvető elemzési módszereket alkalmazza, mint a közgazdaságtan
többi területe. Ennek az az oka, hogy az emberek és a vállalatok mozgatóerői és magatartási jellemzői
ugyanazok a nemzetközi kereskedelemben, mint a belföldi piacon. Ha egy üveg spanyol bor megjelenik egy
londoni asztalon, akkor e mögött szinte ugyanaz az eseménysor áll, mint amelynek nyomán egy üveg kaliforniai
bor New Yorkba jut. Sőt, a palack által megtett távolság az első esetben sokkal kisebb is! Mégis, a nemzetközi
gazdaságtan újabb és másfajta szempontok figyelembe vételét teszi szükségessé, mert a nemzetközi
kereskedelem és tőkemozgás független országok között zajlik. Spanyolország és az Egyesült Királyság önálló
állam, Kalifornia és New York viszont nem. Spanyolország brit piacra irányuló borszállításai megakadhatnak,
ha az Egyesült Királyság kormánya mennyiségi korlátozást vezet be az importra; ha viszont a spanyol pezeta

2
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Bevezetés

árfolyama esik a font sterlinggel szemben, akkor a spanyol bor hirtelen olcsóbbá válhat a brit borkedvelők
számára. E két esemény egyike sem történhet meg az Egyesült Államokban, ahol az alkotmány megtiltja a
szövetségi államok közötti kereskedelem bármilyen korlátozását, és az egész ország területén egyetlen valuta
van forgalomban.

A nemzetközi gazdaságtan tehát azokkal a sajátos kérdésekkel foglalkozik, amelyek szuverén országok
gazdasági együttműködése során merülnek fel. E kérdések tanulmányozását a következő hét, vissza-visszatérő
téma köré csoportosítja: a külkereskedelem haszna, a külkereskedelem szerkezete, a protekcionizmus, a fizetési
mérleg, az árfolyamot meghatározó tényezők, a nemzetközi gazdaságpolitikai koordináció és a nemzetközi
tőkepiac kérdései.

1.1. A külkereskedelem haszna


Mindenki tisztában van azzal, hogy valamekkora mértékben biztosan szükséges a külkereskedelem, hiszen senki
sem javasolhatná komolyan, hogy Norvégia narancsot termeljen. Mégis sokan nem biztosak a külkereskedelem
hasznában olyan termékek esetében, amelyeket egy ország maga is termelhet. Nem kellene-e az amerikaiaknak
minden lehetséges esetben amerikai termékeket vásárolniuk, hogy segítsenek amerikai munkahelyek
megtartásában? Valószínűleg az a nemzetközi gazdaságtan legfontosabb felismerése, hogy a
külkereskedelemnek haszna van – tehát ha országok egymásnak árukat és szolgáltatásokat adnak el, akkor ebből
szinte minden esetben kölcsönösen hasznot húznak. Azoknak a körülményeknek a skálája, amelyek között a
külkereskedelem hasznot eredményez, sokkal szélesebb annál, mint ahogy ezt az emberek többsége elképzeli.
Például számos amerikai üzletember tart attól, hogy az amerikainál magasabb japán termelékenység esetén a
Japánnal folytatott külkereskedelem kárt okoz az amerikai gazdaságnak, mert egyik amerikai iparág sem lesz
versenyképes a japánokkal szemben. Bizonyos politikusok szerint pedig a kevésbé fejlett és alacsonyabb
hatékonyságú országokkal folytatott kereskedelem sérti az amerikai gazdaság érdekeit, mert jóval alacsonyabb
béreik miatt alákínálnak amerikai versenytársaiknak.

Ennek a könyvnek a 2. fejezetében azonban olyan külkereskedelmi modellt mutatunk be, amely bizonyítja, hogy
két ország akkor is kölcsönös előnyök mellett kereskedhet egymással, ha az egyik minden termék gyártásában
hatékonyabb a másiknál és az alacsonyabb hatékonyságú gazdaság termelői csak alacsonyabb bérekkel
maradhatnak versenyképesek. A külkereskedelem előnyei abból is származnak, hogy az országok számára
lehetővé válik a náluk bőven rendelkezésre álló erőforrások felhasználásával termelt javak exportja és a szűkös
erőforrásaik felhasználását igénylő javak importja (4. fejezet). A nemzetközi kereskedelem révén az országok
szűkebb termékválaszték előállítására szakosodhatnak, és ennek köszönhetően fokozottan használhatják ki a
termelési méretnagyság növeléséből eredő hatékonysági előnyöket (6. fejezet). A külkereskedelem előnyei
nemcsak a dologi javakra korlátozódnak: a nemzetközi migráció és a nemzetközi hitelkapcsolatok ugyancsak a
kölcsönösen előnyös külkereskedelmi kapcsolatok formái. Az első az áruk és a szolgáltatások előállításához
szükséges munkaerő kereskedelmének tekinthető, a második pedig olyan jelenleg létező termékek forgalmának,
amelyek jövőbeli termékek ígéretét hordozzák (7. fejezet). Végül, a magas kockázatú tőkejavak, mint a
részvények és a kötvények nemzetközi forgalma minden ország számára előnyös lehet, mert lehetővé teszi
vagyonának diverzifikálását és jövedelme ingadozásainak mérséklését (21. fejezet). A külkereskedelemnek ezek
a láthatatlan formái olyan megfogható hasznokkal járnak, mint az a kereskedelem, amely februárban friss
gyümölcsöt juttat Latin-Amerikából Torontóba.

Az országok általában hasznot húznak a külkereskedelemből, de a nemzetközi kereskedelem hátrányos is lehet


egyes csoportoknak az országokon belül – másként szólva, a nemzetközi kereskedelem erősen befolyásolja a
jövedelemeloszlást. A külkereskedelem jövedelemeloszlási hatásai hosszú ideje foglalkoztatják a nemzetközi
kereskedelem elméleti kutatóit, akik a következőket hangsúlyozzák:

• a külkereskedelem kedvezőtlen hatással lehet az olyan erőforrások tulajdonosaira, amelyek „specifikusak” az


importtal versenyző iparágak számára, tehát amelyek más iparágakban nem használhatók fel (3. fejezet);

• a külkereskedelem megváltoztathatja a társadalom széles csoportjai, mint a munkások és a tőketulajdonosok


közötti jövedelemeloszlási arányokat is (4. fejezet).

Ezek a megfontolások már nemcsak a tantermekben, hanem a gazdaságpolitikai vitákban is gyakran


szerepelnek. Mind világosabbá vált ugyanis, hogy az Egyesült Államokban akkor is csökkent a kevésbé képzett
munkások reálbére, ha az ország közben egyre gazdagabbá vált. Sok elemző a nemzetközi kereskedelem
bővülésének tulajdonítja ezt a fejleményt, különösen az alacsony bérű országokból származó iparcikkexport
gyors növekedésének. E feltevés megítélése a külgazdasággal foglalkozó szakértők fontos feladatává vált, és a
4., illetve az 5. fejezetben foglalkozunk vele.

3
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Bevezetés

1.2. A külkereskedelem szerkezete


A közgazdászok csak akkor tudják megbízhatóan elemezni a külkereskedelem hatásait, vagy képesek komoly
gazdaságpolitikai ajánlásokat adni a külkereskedelemre ható intézkedésekkel kapcsolatban, ha biztosak benne,
hogy elméletük megfelelő támpontot ad a gyakorlatban megfigyelhető külkereskedelem alakulásának
magyarázatához. Ezért a nemzetközi kereskedelem szerkezetének – vagyis hogy ki mit ad el kinek – a
magyarázata ma is számos közgazdász kedvenc kutatási feladata.

A külkereskedelmi szerkezet bizonyos tényezői könnyen érthetők. Az éghajlattal és a természeti erőforrásokkal


világosan megmagyarázható, hogy Brazília miért exportál kávét, Szaúd-Arábia pedig kőolajat. A
külkereskedelmi szerkezet problémáinak nagy része azonban kifinomultabb magyarázatokat igényel. Miért
exportál Japán gépkocsikat, miközben az Egyesült Államok repülőgépeket? A kora 19. századi angol
közgazdász, David Ricardo a külkereskedelem magyarázatát a nemzetközi termelékenységi különbségekre
alapozta, és ez a magyarázat ma is jelentős mértékben érvényes (2. fejezet). A 20. században azonban más
magyarázatok is napvilágot láttak. Az egyik legtöbbet idézett, de sokszor vitatott magyarázat a külkereskedelem
struktúráját a nemzetgazdaság rendelkezésére álló erőforrások, mint a tőke, a munkaerő és a termőföld
viszonylagos kínálata, illetve e tényezőknek a különböző javak előállításához való viszonylagos felhasználása
közötti összefüggésre épül. Ezt az elméletet a 4. fejezetben mutatjuk be. Ennek az elméletnek a gyakorlati
érvényességét az utóbbi időben többen is vizsgálták, és ezek az eredmények csökkenteni látszanak az elmélet
magyarázó erejét. Későbbi elemzések alapján pedig olyan elméletek kerültek be a szakmai köztudatba, amelyek
véletlenszerű tényezőknek is jelentős szerepet tulajdonítanak a nemzetközi kereskedelem szerkezetének az
alakulásában. Ezekkel az elméletekkel a 6. fejezetben foglalkozunk.

1.3. Protekcionizmus
A külkereskedelemből nyerhető hasznok kérdése a nemzetközi gazdaságtan legfontosabb elméleti témája, a
jelek szerint örökké tartó harc a szabadkereskedelem és a piacok védelme között viszont a legnagyobb súlyú
nemzetközi gazdaságpolitikai kérdés. A kormányok már a modern nemzetállamok 16. századi megjelenése óta
rendszeresen aggódnak a nemzetközi verseny belföldi iparágakra gyakorolt hatása miatt, és ezért megpróbálták
ezeket az iparágakat vagy az import korlátozásával megvédeni a nemzetközi versenytől, vagy pedig segíteni
őket ebben a versenyben az export támogatásával. A nemzetközi gazdaságtan kutatóinak a legfontosabb
küldetése az ilyen, úgynevezett protekcionista kereskedelempolitikák hatásainak az elemzése volt – ezzel együtt
pedig általában, bár nem mindig, a protekcionizmus bírálata és a szabadabb nemzetközi kereskedelem
előnyeinek a bemutatása.

A protekcionizmus témája az Egyesült Államokban különösen sok vitát kavart az 1.1. ábrában bemutatott
trendek miatt. Az Egyesült Államok a második világháború óta síkraszállt a világkereskedelem szabadságáért,
mert a nemzetközi kereskedelmet nemcsak a jólét, hanem a világbéke eszközének is tekintette. A
külkereskedelem amerikai gazdaságon belüli növekvő súlya – és a nemzetközi verseny legalább bizonyos
munkavállalói csoportokra gyakorolt esetleges bércsökkentő hatásaitól való félelem – miatt ez a hagyományos
szabadkereskedelmi álláspont fokozódó nyomás alá került. Az eredmény a külkereskedelemmel kapcsolatos
politikai viszonyok összekuszálódása lett. Az Egyesült Államok egyrészt átfogó szabadkereskedelmi
megállapodásokat kötött (mint az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodást [NAFTA] Kanadával és
Mexikóval, amelyet a 1993-ban fogadtak el), illetve az úgynevezett uruguayi forduló (ezt a világ legtöbb
országa aláírta, és 1994-ben fogadták el). Másrészt viszont az amerikaiak egyre agresszívabbá váltak
külkereskedelmi vitáikban olyan országokkal, mint Japán, Dél-Korea vagy Kína. A nyíltan protekcionista
politikai állásfoglalások pedig mindkét nagy amerikai párt politikusai részéről egyre gyakoribbak lettek.

A protekcionizmus történelmi jelentőségénél és jelenlegi súlyánál fogva a könyv egynegyede ezzel a témával
foglalkozik. Az évek során a közgazdászok egyszerű, de jól használható elméleti eszköztárat fejlesztettek ki a
nemzetközi kereskedelmet befolyásoló kormányzati politikák hatásainak meghatározására. Ez az eszköztár
nemcsak a kereskedelempolitikák hatásainak előrejelzésére alkalmas, hanem költség/haszon-elemzésekre és az
olyan kritériumok meghatározására is, amelyek alapján kimutatható, hogy a kormányzati beavatkozás mikor
lehet hasznos a gazdaság számára. Ezt az eszköztárat a 8. és a 9. fejezetben mutatjuk be, és alkalmazni is fogjuk
számos gazdaságpolitikai probléma vizsgálatára ezekben a fejezetekben, illetve az őket követő két fejezetben.

A valódi világban azonban a kormányok nem mindig pontosan azt teszik, amit a közgazdászok költség/haszon-
elemzései tanácsolnak nekik. Ez nem azt jelenti, hogy az elemzés szükségtelen. A közgazdasági elemzés
értelmet adhat a nemzetközi kereskedelempolitikával kapcsolatos politikai intézkedéseknek, mert megmutatja,
hogy ki nyer és ki veszít az olyan kormányzati lépések miatt, mint például az import mennyiségi korlátozása és

4
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Bevezetés

az export támogatása. Az ilyen elemzés fő tanulsága, hogy az országokon belüli érdekkonfliktusok általában
jobban befolyásolják a kereskedelempolitika alakulását, mint az országok közöttiek. A 3. és a 4. fejezet
megmutatja, hogy a külkereskedelem általában igen erős hatásokkal jár az országokon belüli
jövedelemeloszlásra, míg a 9., 10. és 11. fejezet azt írja le, hogy az országokon belüli érdekcsoportok hatalmi
erőviszonyai gyakran sokkal erősebben hatnak a nemzeti kereskedelempolitikákra, mint a valamilyen módon
kifejezett vagy mért általános nemzeti érdek.

1.4. A fizetési mérleg


1990-ben Japánnak és Brazíliának is számottevő kereskedelmimérleg-többlete volt. Ez annyit jelent, hogy
mindkét ország több terméket adott el a világon, mint amennyit cserébe vásárolt. Japán 56 milliárd dolláros
többlete miatt számos ország panaszkodott, hogy a szigetország az ő rovására gyarapodik; Brazília 9 milliárd
dolláros többlete (amely Japánnal összehasonlítva az ország nemzeti jövedelmének sokkal nagyobb hányadát
jelentette) miatt viszont a brazilok tették szóvá, hogy velük bánnak tisztességtelen módon. Mit jelent, ha egy
országnak kereskedelmi többlete vagy hiánya van? Az ilyen számadatok csak akkor kaphatnak értelmet, ha egy
ország teljes nemzetközi gazdasági kapcsolatainak szélesebb összefüggésrendszerébe helyezzük őket.

Egy országnak a világ többi részével végzett gazdasági műveleteit összesítő kimutatást fizetési mérlegnek
nevezik. A nemzetközi gazdaságtan fontos témája a fizetési mérleg alakulásának magyarázata és jelentőségének
felmérése. A fizetési mérleg problémája számos összefüggésben megjelenik: a nemzetközi tőkemozgások
elemzésénél (7. fejezet), a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és nemzetgazdasági elszámolások
kölcsönhatásainak feltárásakor (12. fejezet), valamint a nemzetközi monetáris politika szinte minden
aspektusának a vizsgálatánál (a 16–22. fejezetben). A protekcionizmus problémájához hasonlóan a fizetési
mérleg is központi kérdéssé vált az Egyesült Államok számára. Az ország ugyanis 1982 óta mindegyik évet igen
jelentős külkereskedelmi hiánnyal zárta.

1.5. Az árfolyamot meghatározó tényezők


1995. április 19-én az amerikai dollár 80 japán yent ért, 1998. június 17-re viszont 146 jenre erősödött. Ennek a
változásnak a pénzpiacokon jóval túlnyúló hatásai voltak. A 80 jenes dollárárfolyam mellett sok, a múltban a
japánok versenyével küzdő amerikai iparág jelentős költségelőnybe került és megnyílt előtte a lehetőség, hogy
visszaszorítsa a japánok piaci részesedését. 1998 közepére viszont ugyanezek az iparágak nehéz helyzetbe
kerültek. A jen árfolyamának süllyedése miatt olyan más ázsiai országokra is nyomás nehezedett, amelyek
exportja valamilyen mértékben Japán kivitelével állt versenyben; egyes elemzések szerint a jen
árfolyamzuhanásának szerepe lehetett az ázsiai pénzügyi válságban is.

A nemzetközi gazdaságtan és a közgazdaságtan többi ága között az az egyik fő különbség, hogy különböző
országoknak különböző valutáik vannak. Az egyik valutát általában át lehet váltani a másikra (bár egyes
országokban még ez is törvénytelen), de a dollár/jen árfolyam példája is azt mutatja, hogy a valuták relatív árai
időben változhatnak, méghozzá esetenként drasztikus mértékben.

A valutaárfolyamokat meghatározó tényezők elemzése történeti okok miatt a nemzetközi gazdaságtan egyik
viszonylag új területe. A 20. század legnagyobb részében a kormányzatok állapították meg az árfolyamokat a
piacok helyett. Az első világháború előtt a világ vezető valutáinak az értékét aranyban rögzítették, a második
világháború után pedig egy emberöltőn át USA dollárban határozták meg. A rögzített árfolyamok melletti
nemzetközi pénzügyi rendszerek elemzése fontos téma marad. A 17. és a 18. fejezet a rögzítettárfolyam-
rendszerek működését tárgyalja, a 19. fejezet azt a vitát, hogy vajon a rögzített vagy a lebegő árfolyamok
rendszere a jobb-e, a 20. fejezet pedig az olyan valutaövezetek gazdaságtanát, amilyen például az Európai
Monetáris Rendszer. Napjainkban a világ legfontosabb árfolyamai percenként ingadoznak, és a nemzetközi
gazdaságtanban központi kérdés marad a változó árfolyamok szerepe. A 13–16. fejezetek a lebegő
valutaárfolyamok modern elméletét állítják a középpontba.

1.6. Nemzetközi gazdaságpolitikai koordináció


A világgazdaság szuverén országokból áll, amelyek mindegyike szabadon alakítja ki gazdaságpolitikáját. Az
integrált világgazdaságban az egyik ország gazdaságpolitikája sajnos a többieket is befolyásolja. Például amikor
1990-ben a német Bundesbank felemelte a kamatlábat– ezt a lépést a német újraegyesítés esetleges inflációs
hatásainak az ellenőrzése érdekében tette –, akkor Nyugat-Európa másik részében siettette a recessziót. Az
országok céljai közötti különbségek gyakran érdekkonfliktusokat okoznak. Hasonló célokat követő országok is
veszteségeket szenvedhetnek el, ha nem koordinálják gazdaságpolitikájukat. A nemzetközi gazdaságtan

5
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Bevezetés

alapvető problémája, hogy a különböző országok kereskedelmi és monetáris politikája között miként lehetne
elfogadható mértékű összhangot teremteni egy világkormány nélkül, amely megmondaná az országoknak, hogy
mit kell tenniük.

A kereskedelempolitikákat az elmúlt 45 évben egy nemzetközi szerződés irányította, amelyet Általános Vám- és
Kereskedelmi Egyezménynek (GATT) neveznek. Az irányításban jelentős szerepe volt az egyszerre több
tucatnyi ország között tartott hosszas nemzetközi kereskedelempolitikai tárgyalásoknak is. E rendszer értelmét a
9. fejezetben tárgyaljuk, és ott vizsgáljuk meg, hogy a nemzetközi kereskedelem jelenlegi játékszabályai a
világgazdaságban fennmaradhatnak-e, illetve fenn kellene-e maradniuk.

A nemzetközi kereskedelempolitikai koordináció jól bevált hagyomány, a nemzetközi makrogazdasági politikák


összehangolása viszont újabb és bizonytalanabb terület. A közgazdászok csak az elmúlt néhány évben dolgozták
ki a makrogazdasági politikák koordinációjának érvrendszerét. A nemzetközi gazdaságpolitikai koordinációra
irányuló kísérletek a valódi világban mégis egyre gyakoribbak. A nemzetközi makrogazdasági koordináció és a
tapasztalatok fejlődése a 18. és a 19. fejezetben szerepel.

1.7. A nemzetközi tőkepiac


A hetvenes években a fejlett országok bankjai nagy összegeket kölcsönöztek a szegényebb országok cégeinek és
kormányainak, különösen Latin-Amerikában. A könnyen megszerezhető hiteleknek ez a korszaka azonban
1982-ben véget ért, amikor Mexikó, majd pedig számos más ország nem tudta visszafizetni tartozását. Az ebből
eredő „adósságválság” 1990-ig tartott. A kilencvenes évek befektetői ismét késznek mutatkoztak arra, hogy
dollárszázmilliárdokat helyezzenek el „feltörekvő piacokon”, Latin-Amerikában és Ázsia gyorsan növekvő
gazdaságaiban egyaránt. Ez a beruházási fellendülés azonban váratlanul megtört: Mexikó 1994 végén ismét
pénzügyi válságba került, Ázsia jelentős része pedig 1997 nyarán jutott súlyos krízisbe. Ez a hullámvasút-
eseménysor sok tanulságot tartalmaz, és ezek közül a legfontosabb a nemzetközi tőkepiac növekvő jelentősége.

Minden kifinomult, magasan szervezett gazdaságban kiterjedt tőkepiac működik. Ez olyan megállapodások
összessége, amelyekben emberek és cégek pénzt adnak jövőbeli fizetésről szóló ígéretekért. A
világkereskedelem jelentőségének a hatvanas évek óta tartó növekedését annak a nemzetközi tőkepiacnak a
bővülése kísérte, amely az egyes országok tőkepiacait köti össze. Így a hetvenes években az olajban gazdag
közel-keleti országok londoni és New York-i bankokban helyezték el olajjövedelmeiket, ezek a bankok viszont
ázsiai és latin-amerikai nagyvállalatoknak és kormányoknak kölcsönöztek pénzt. A nyolcvanas években Japán
váltotta át az exportja felfutásából szerzett jövedelmet beruházásokra az Egyesült Államokban, többek között
azzal, hogy japán nagyvállalatok növekvő számban létesítettek amerikai érdekeltségeket.

A nemzetközi tőkepiacok többféle okból különböznek a nemzeti tőkepiacoktól. E piacok résztvevőinek számos
olyan speciális szabályhoz kell alkalmazkodniuk, amelyet a fogadó országok a külföldi eredetű beruházásokra
állapítanak meg; ezek a szabályok néha alkalmat adnak a belföldi piacokon működő szabályozás kikerülésére. A
hatvanas évek óta óriási méretű nemzetközi tőkepiacok jöttek létre, mindenekelőtt a londoni eurodollár-piac,
ahol nap mint nap dollármilliárdok cserélnek gazdát anélkül, hogy akár egy pillanatra is érintenék az Egyesült
Államok területét.

A nemzetközi tőkepiacokhoz bizonyos különleges kockázatok társíthatók. Az egyik kockázat az árfolyam-


ingadozásokból ered: ha a dollár hirtelen zuhan a japán jennel szemben, akkor az amerikai kötvények japán
vásárlói tőkeveszteséget szenvednek el – ahogy ezt 1995-ben sokan tapasztalták is. Egy másik kockázat pedig az
országok fizetésképtelensége: egy ország egyszerűen megteheti, hogy leállítja adósságai visszafizetését (talán
mert nem is tehet mást), és hitelezői nem citálhatják bíróság elé.

A nemzetközi tőkepiacok növekvő jelentősége és új keletű problémái nagyobb figyelmet igényelnek, mint a
múltban bármikor. Ez a könyv két fejezetet szentel a nemzetközi tőkepiacok témakörének: az egyiket a globális
értékpapírpiacok működésének (21. fejezet), a másikat pedig a fejlődő országok által felvett kölcsönöknek (22.
fejezet).

2. Nemzetközi gazdaságtan: külkereskedelem és pénz


A nemzetközi gazdaságtan két nagy területre osztható: a nemzetközi kereskedelem és a nemzetközi pénzügyek
tanulmányozására. A nemzetközi kereskedelmi elemzés elsősorban a nemzetközi reálgazdasági tranzakciókkal
foglalkozik, tehát azzal, hogy a fizikai áruk mozgása, illetve valamely gazdasági erőforrás kézzelfogható
átruházása milyen módon történik. A nemzetközi pénzügyi elemzés a világgazdaság pénzügyi oldalára

6
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Bevezetés

összpontosít, tehát olyan pénzügyi műveletekre, mint például az USA dollár megvásárlása külföldön.
Nemzetközi kereskedelmi ügy például az Egyesült Államok és az Európai Unió vitája az EU támogatott
agrárexportjáról; nemzetközi pénzügyi kérdés az eszmecsere arról, hogy a dollár árfolyamának szabad lebegése
megengedhető-e, vagy pedig az árfolyamot kormányzati eszközökkel kell stabilizálni.

A valódi világban nincs egyszerű választóvonal a kereskedelmi és a pénzügyi témakörök között. A nemzetközi
kereskedelem legnagyobb része pénzügyi műveleteket is felölel. Ugyanakkor e fejezet több példája is
megmutatta, hogy sok pénzügyi eseménynek fontos kereskedelmi következményei lehetnek. A két témakör
között mégis különbséget kell tenni. A könyv első fele nemzetközi kereskedelmi témákat tárgyal. Az első rész (a
2–7. fejezet) a nemzetközi kereskedelem analitikus elméletét fejti ki, a második rész (a 8–11. fejezet) pedig a
külkereskedelmi elméletet alkalmazza a kormányzati kereskedelempolitikák elemzésére. A harmadik rész (12–
17. fejezet) a nemzetközi monetáris elméletet tárgyalja, míg a negyedik rész (18–22. fejezet) ezt az elemzést
terjeszti ki a nemzetközi monetáris politikákra.

7
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
2. fejezet - Első rész A nemzetközi
kereskedelem elmélete

8
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
3. fejezet - Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell
Az országok két alapvető ok miatt vállalkoznak a külkereskedelemre, s mindkét ok hozzájárul ahhoz, hogy a
külkereskedelemből hasznuk származik. Az első ok: az országok azért kereskednek egymással, mert
különböznek egymástól. Az országok az emberekhez hasonlóan azzal tudnak hasznot húzni különböző
tulajdonságaikból, hogy megállapodnak egymással: mindegyikük azzal foglalkozik, amihez viszonylag jól ért. A
második ok pedig, hogy az országok a termelési méretnagyság növeléséből eredő hatékonyságjavulás jobb
kihasználását várják a külkereskedelemtől. Ha ugyanis minden egyes ország csak a termékek szűkebb
választékát gyártja, akkor e termékek mindegyikét nagyobb sorozatban és így hatékonyabban tudja előállítani,
mintha minden termékkel megpróbálkozna. A nemzetközi kereskedelem szerkezetének alakulása a valóságos
világban e két tényező kölcsönhatását tükrözi. A nemzetközi kereskedelem kiváltó okainak és hatásainak a
megértése felé az lehet az első lépés, hogy olyan egyszerűsített modelleket veszünk szemügyre, amelyekben
csak a két tényező egyike van jelen.

A következő négy fejezet azt az eszköztárat fejti ki, amelynek a segítségével megértjük a kereskedelmet
létrehozó különbségeket az országok között, illetve a külkereskedelem kölcsönös hasznosságát. Ennek az
elemzésnek a központi fogalma a komparatív előny.

A komparatív előny ugyan egyszerű fogalom, de a tapasztalat azt mutatja, hogy sok ember számára a megértése
(vagy az elfogadása) meglepően nehéz. Valóban, Paul Samuelson – az a Nobel-díjas közgazdász, aki sokat tett a
3. és a 4. fejezetben bemutatásra kerülő külkereskedelmi modellek kifejlesztéséért – a komparatív előnyt a
legjobb példaként írta le arra, hogy egy közgazdasági elv tagadhatatlanul igaz, mégsem világos számos értelmes
ember számára.

Ebben a fejezetben a komparatív előny fogalmának általános bevezetésével kezdjük az elemzést. Utána
specifikus modellt fejtünk ki arra, hogy a komparatív előny miként befolyásolja a nemzetközi kereskedelem
szerkezetét.

1. A komparatív előny fogalma


Valentin-nap 1996-ban nem egészen egy héttel előzte meg a kulcsfontosságú február 20-i New Hampshire-i
előválasztást. Pat Buchanan, republikánus elnökjelölt betért egy virágüzletbe, hogy egy tucat rózsát vásároljon
feleségének. Megragadta az alkalmat, hogy beszédben ítélje el az Egyesült Államok növekvő virágimportját,
ami véleménye szerint kiszorítja az amerikai virágtermelőket a piacról. Tény, hogy a téli rózsák növekvő
amerikai piacát a Latin-Amerikából repülőn szállított virágokkal látják el. Valóban rossz dolog-e ez?

A téli rózsák esete kitűnő példával szolgál annak az okaira, hogy a külkereskedelem miért lehet kölcsönösen
előnyös. Vegyük figyelembe mindenekelőtt, milyen nehéz is az amerikai férfiak számára, hogy szívük hölgyét
februárban friss rózsákkal kápráztassák el. A virágot fűtött üvegházakban kell termeszteni, nagy energia- és
beruházási költségek mellett, márpedig az energia és a tőke is szűkös erőforrás. Ezeket az erőforrásokat más
termékek előállítására is fel lehetett volna használni. Kétségtelen, hogy itt „valamit valamiért” (trade-off)
hatással állunk szemben. Az amerikai gazdaság csak akkor termelhet téli rózsákat, ha más termékekből, például
számítógépekből kevesebbet állít elő. Az ilyen „valamit valamiért” hatás leírására a közgazdászok „az
elszalasztott lehetőség költsége” (opportunity cost) kifejezést használják1. A rózsák számítógépekben kifejezett
alternatívaköltsége azoknak a számítógépeknek a száma, amelyeket azokkal az erőforrásokkal lehetett volna
előállítani, amelyekre adott számú rózsaszál termeléséhez lett volna szükség.

Tételezzük fel például, hogy az Egyesült Államokban jelenleg 10 millió szál rózsát termesztenek azért, hogy
eladják őket Valentin napján, és az ehhez szükséges erőforrásokkal a rózsák helyett 100 000 számítógépet
lehetne előállítani. Akkor a 10 millió rózsaszál alternatívaköltsége 100 000 számítógép (akkor viszont, ha a
rózsák helyett mégis a számítógépek előállítása mellett döntenének, a 100 000 számítógép alternatívaköltsége
10 millió rózsaszál lenne).

A 10 millió szál Valentin-napi rózsát Dél-Amerikában is termeszthették volna. Igen valószínűnek látszik, hogy a
dél-amerikai rózsáknak az alternatívaköltsége számítógépekben kifejezve alacsonyabb lenne, mint az Egyesült

1
A magyar szövegben a továbbiakban az egyszerűség kedvéért az „alternatívaköltség” kifejezést használjuk (a ford.).

9
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

Államokban. Mindenekelőtt azért, mert sokkal könnyebb a februári rózsák termesztése a déli féltekén, ahol
februárban nyár van, nem pedig tél. Továbbá azért, mert a dél-amerikai munkások kevésbé hatékonyak amerikai
kollégáiknál az olyan bonyolult termékek előállításában, mint a számítógépek. Ez pedig azt jelenti, hogy adott
mennyiségű erőforrás számítógépgyártásra való felhasználása Dél-Amerikában kevesebb számítógépet
eredményez, mint az Egyesült Államokban. Így a „valamit valamiért” hatás Dél-Amerikában 10 millió rózsa
lehet mondjuk 30 000 számítógéppel szemben.

Az alternatívaköltségek eltérése megnyitja az utat a világtermelés kölcsönösen előnyös szerkezeti átalakítása


előtt. Beszéljük rá az Egyesült Államokat, hogy fejezze be a téli rózsák termesztését, és az így felszabaduló
erőforrásokat számítógépek gyártására csoportosítsa át; ugyanakkor Dél-Amerikának pedig a
számítógépiparában lekötött erőforrásai felhasználásával még több téli rózsát kellene termesztenie. A termelési
szerkezet ennek következtében a 2.1. táblázatban látható módon alakulna át.

2.1. táblázat - A termelés feltételezett változásai

Rózsaszál (millió db) Számítógép (ezer db)

Egyesült Államok –10 +100

Dél-Amerika +10 –30

Összesen 0 +70

Mi is történt tehát? A világ most ugyanannyi rózsát termeszt, mint korábban, viszont több számítógépet állít elő.
A termelési szerkezetnek ez az átalakítása megnöveli a világ gazdasági tortáját azzal, hogy az Egyesült Államok
a számítógépek, Dél-Amerika pedig a rózsák előállítására összpontosítja erőit. A világ összességében többet
termel, ezáltal pedig elvben lehetővé válik, hogy mindenkinek emelkedjék az életszínvonala.

A nemzetközi kereskedelem azért teszi lehetővé a világtermelésnek ezt a növekedését, mert minden egyes
ország számára elősegíti, hogy annak a terméknek az előállítására szakosodjék, amelyben komparatív előnye
van. Egy országnak komparatív előnye van egy termék előállításában, ha az adott termék gyártásának más
termékekben kifejezett alternatívaköltsége alacsonyabb abban az országban, mint más országokban.

Ebben a példában Dél-Amerikának a téli rózsákban, az Egyesült Államoknak pedig a számítógépekben van
komparatív előnye. Mindkét országban növekedhet az életszínvonal, ha Dél-Amerika rózsákat termeszt az
amerikai piacra, az Egyesült Államok pedig számítógépeket gyárt Dél-Amerika számára. Ezzel lényeges
felismeréshez jutottunk a komparatív előnyről és a nemzetközi kereskedelemről: két ország között a
kereskedelem mindkettő számára hasznos lehet, ha mindkét ország azt a terméket exportálja, amelyben
komparatív előnye van.

Ez az állítás lehetőségekről, nem pedig biztos tényekről szól. A valóságos világban nincs olyan központi
hatóság, amely eldönthetné, hogy melyik országnak kellene rózsákat, melyiknek pedig számítógépeket
előállítania. Olyan sincs, amely csak úgy mindkét területen rózsákat és számítógépeket nyújtana át a
fogyasztóknak. Ehelyett a piac határozza meg a nemzetközi termelést és kereskedelmet, a piacon pedig a
kereslet és a kínálat törvényei uralkodnak. Feltételezhető-e, hogy a kereskedelemtől várható kölcsönös hasznot
valóban mindkét fél eléri? Valóban azt termeli majd az Egyesült Államok, illetve Dél-Amerika, amiben
komparatív előnye van? Valóban jobban jár mindkét ország a kétoldalú kereskedelemnek köszönhetően?

Ezekre a kérdésekre csak akkor adhatunk választ, ha elemzésünket még egyértelműbbé tesszük. Ebben a
fejezetben azt a modellt fejtjük ki, amelyet eredetileg David Ricardo brit közgazdász fejtett ki. Ő vezette be a
komparatív előny fogalmát a 19. század elején2. Ezt a megközelítést, amely szerint a nemzteközi kereskedelem
kizárólag a munkatermelékenység szintjének országok közötti eltéréseiből ered, ricardói modellnek nevezzük.

2. Egy egytényezős gazdaság

2
A klasszikus hivatkozás ehhez Ricardo, David: The Principles of Political Economy and Taxation; először megjelent 1817-ben. Magyar
változatban: Ricardo, David: A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991.

10
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

A komparatív előny a nemzetközi kereskedelem szerkezetének alakításában játszott szerepét első lépésben úgy
képzelhetjük el, hogy kezdetben egy olyan országra gondolunk – nevezzük Belföldnek –, amely mindössze egy
termelési tényezővel rendelkezik (a későbbi fejezetekben majd többtényezős modellekre is kiterjesztjük az
elemzést). Elképzeljük azt is, hogy csak két terméket állítanak elő, bort és sajtot. Belföld gazdaságának a
technológiai szintjét összefoglalóan mindkét iparág munkatermelékenységi szintjével mérhetjük, és ezt az
egységnyi munkaerőigénnyel fejezhetjük ki. Ez egy kiló sajt vagy egy liter bor megtermelésének a
munkaóraigényét jelenti. Egy kiló sajt megtermeléséhez például 1 óra, egy liter bor előállításához 2 óra
munkaidő kell. A továbbiakban használatos jelöléssel a bor és a sajt egységnyi munkaerő-felhasználását rendre
aLW és aLCkifejezésekkel jelöljük. A gazdaság teljes erőforráskészletét, a teljes munkaerő-kínálatot jelölje L.

2.1. Termelési lehetőségek


Minden gazdaság korlátozott tömegű erőforrásokkal rendelkezik, ezért termelési lehetőségei mindig korlátokba
ütköznek, és mindig vannak „valamit valamiért” hatások: ahhoz, hogy az egyik termékből többet állítson elő, a
gazdaságnak fel kell áldoznia valamennyit a másik termék termeléséből. Ezeket a „valamit valamiért” hatásokat
grafikusan a termelési lehetőségek határvonala (a PF vonal a 2.1. ábrán) ábrázolja. Ez a vonal megmutatja,
hogy legföljebb mennyi bort lehet termelni akkor, ha döntést hoztak adott mennyiségű sajt termeléséről, és
megfordítva.

Ha csak egyetlen termelési tényező van, akkor a gazdaság termelési lehetőségeinek határvonala egy egyenes.
Ezt a vonalat a következőképpen vezethetjük le: ha QW a gazdaság bortermelése és QC a sajttermelést jelöli,
akkor a bortermeléshez használt munkaerő mennyisége aLWQW, a sajttermeléshez pedig aLCQC munkaerő
szükséges. A termelési lehetőségek határvonalát a gazdaság erőforrásainak határai szabják meg – ebben az
esetben ezek a munkaerő határai. Mivel a gazdaság teljes munkaerő-kínálata L, ezért a gazdaság termelési
lehetőségeinek határát a (2.1.) egyenlőtlenség mutatja meg:

(2.1. egyenlet)

Ha a termelési lehetőségek határvonala egyenes, akkor egy kiló sajt borban kifejezett alternatívaköltsége
állandó. Ahogy az előző alfejezetben láttuk, ez az alternatívaköltség azt a literben kifejezett bormennyiséget
jelenti, amelyről a gazdaságnak egy kiló sajt megtermelése érdekében le kellene mondania. Ebben az esetben
egy újabb kiló megtermelése aLC munkaórányi munkaerőt igényelne. Minden egyes ilyen munkaórát 1/aLW liter
bor termeléséhez is fel lehetne használni. Így a sajt borban kifejezett alternatívaköltsége aLC/aLW. Például, ha egy
munkaóra szükséges egy kiló sajt és két munkaóra egy liter bor előállításához, akkor a sajt borban kifejezett
alternatívaköltsége 1/2. A 2.1. ábra megmutatja, hogy ez az alternatívaköltség egyenlő a termelési lehetőségek
határvonala meredekségének abszolút értékével.

2.1. ábra - Belföld termelési lehetőségeinek határvonala

11
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

2.2. Relatív árak és kínálat


A termelési lehetőségek határvonala azokat a különböző termékkombinációkat mutatja, amelyeket egy gazdaság
termelni tud. Azt azonban, hogy a gazdaság valójában mennyit fog termelni, csak az árak ismeretében
állapíthatjuk meg. Pontosabban, a gazdaság két termékének egymáshoz viszonyított, azaz relatív árát kell
ismernünk, az egyik termék árát a másikban kifejezve.

Egy versenygazdaságban a kínálati döntések a jövedelmük maximalizálására törekvő emberektől függnek.


Leegyszerűsített gazdaságunkban a munkaerő az egyetlen termelési tényező, így a sajt és a bor kínálatát a
munkaerő mozgása határozza meg a magasabb bért fizető szektor felé.

Legyen PC és PW rendre a sajt és a bor ára. Egy kiló sajt megtermeléséhez aLC munkaóra szükséges; s mivel
egytényezős modellünkben nincsen profit, ezért a sajtszektorban az órabér egyenlő lesz egy munkás óránkénti
termelési értékével, azaz PC/aLC. Mivel aLW munkaóra szükséges ahhoz, hogy megtermeljenek egy liter bort, a
borszektorban az órabér PW/aLW lesz. A sajtszektor bérei magasabbak lesznek, ha PC/PW > aLC/aLW; a borszektor
bérei pedig akkor lesznek magasabbak, ha PC/PW < aLC/aLW. Mivel mindenki ott szeretne dolgozni, ahol magasabb
bérre számíthat, a gazdaság sajttermelésre szakosodik, ha PC/PW > aLC/aLW; és bortermelésre szakosodik, ha PC/PW
< aLC/aLW. Csak akkor termelik mindkét terméket, ha PC/PW egyenlő aLC/aLW -vel.

Mit is jelent az aLC/aLW kifejezés? Az előző alfejezetben láttuk, hogy ez a sajt borban kifejezett
alternatívaköltsége. Ezzel éppen levezettünk egy kulcsfontosságú összefüggést az árak és a termelés
kapcsolatáról: a gazdaság a sajt termelésére szakosodik, ha a sajt relatív ára meghaladja az
alternatívaköltségét; bortermelésre szakosodik, ha a sajt relatív ára kisebb azalternatívaköltségénél.

Nemzetközi kereskedelem hiányában Belföldnek mindkét terméket termelnie kellene a maga számára. Mindkét
terméket azonban csak akkor állítja elő, ha a sajt relaív ára éppen egyenlő alternatívaköltségével. Minthogy az

12
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

alternatívaköltség egyenlő a sajt és a bor egységnyi munkaerő-felhasználásának arányával, a nemzetközi


kereskedelem nélküli helyzetben egyszerű munkaérték-elméleti alapon foglalhatjuk össze az árak
kialakulásának módját: nemzetközi kereskedelem hiányában az áruk relatív árai egyenlők relatív egységnyi
munkaerő-felhasználásaikkal.

3. Külkereskedelem egy egytényezős világban


Egyszerű dolog a két ország közötti kereskedelem szerkezetének és hatásainak a leírása, ha mindkét országnak
csak egyetlen termelési tényezője van. Ennek az elemzésnek azonban meglepő folyományai lehetnek. Valóban,
számos ilyen logikai következmény ellentétben állhat a józan ésszel azok számára, akik eddig nem
gondolkoztak a nemzetközi kereskedelem ügyein. Még a legegyszerűbb külkereskedelmi modell is adhat valami
útmutatást a valóságos világról, például hogy mit is jelent a tisztességes nemzetközi verseny vagy a tisztességes
nemzetközi kereskedelem.

Állítsuk fel a modellt, mielőtt ezekhez a témákhoz érkeznénk. Tételezzük fel, hogy a világ két országból áll.
Egyiküket ismét Belföldnek nevezzük, a másikat pedig Külföldnek. Mindkét országnak egy termelési tényezője
van (munkaerő), és két termék, sajt és bor előállítására képes. Az eddigieknek megfelelően Belföld munkaerejét
L-lel, Belföld egységnyi munkaerő-felhasználását a bor-, illetve a sajttermelésben pedig rendre aLW és aLC
kifejezésekkel. Külföldet illetően a könyvben végig könnyen érthető jelölést alkalmazunk: ha bármilyen
szempontból Külföldre teszünk utalást, akkor ugyanazt a jelölést használjuk, mint Belfölddel kapcsolatban, de
felső csillaggal. Így Külföld munkaerejének jelölése L*; Külföld egységnyi munkaerő-felhasználását pedig
rendre a*LW és a*LC kifejezésekkel, s így tovább.

Az egységnyi munkaerő-felhasználás általában bármilyen lehet. Belföld például kevésbé termelékeny lehet
Külföldnél a bort, de termelékenyebb a sajtot illetően. Pillanatnyilag egyetlen feltevéssel élünk, mégpedig,
hogy:

(2.2. egyenlet),

vagy, ezzel egyenértékű módon, hogy

(2.3. egyenlet)

Szavakban kifejezve azt feltételezzük, hogy Belföldön az egy kiló sajt termeléséhez szükséges munkaerő aránya
az egy liter bor termeléséhez szükséges munkaerőhöz alacsonyabb, mint Külföldön. Még rövidebben: azt
állítjuk, hogy Belföld relatív termelékenysége a sajtszektorban magasabb, mint a borszektorban.

Gondoljunk azonban arra, hogy az egységnyi munkaerő-felhasználási mutatók aránya egyenlő a sajt borban
kifejezett alternatívaköltségével; ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a komparatív előnyt éppen ilyen
alternatívaköltségekben határoztuk meg. Így tehát a relatív termelékenységekről a (2.2.) és (2.3.) egyenletekben
megfogalmazott feltevés egyet jelent azzal az állítással, hogy Belföld a sajttermelésben komparatív előnnyel
rendelkezik.

Egy megjegyzés azonban rögtön szükséges: annak a szükséges feltétele, hogy Belföld valóban rendelkezzék
ezzel a komparatív előnnyel, nem csak két, hanem az összes négy egységnyi munkaerőfelhasználás-mutatóra
vonatkozik. Azt gondolhatnánk, hogy a sajttermelésre vállalkozó ország meghatározásához mindössze a két
ország sajttermelésbeli egységnyi munkaerő-szükségletét, aLC-t és a*LC-t kell összehasonlítani. Ha aLC<a*LC,
akkor Belföld munkaereje hatékonyabb a sajttermelésben, mint Külföld munkaereje. Ha egy ország egy
termékegységet más országnál kevesebb munkaerővel tud előállítani, akkor azt mondjuk, hogy ez az ország az
adott termék termelésében abszolút előnnyel rendelkezik. Példánkban Belföld a sajtgyártásban rendelkezik
abszolút előnnyel.

Azonnal látni fogjuk azonban, hogy a külkereskedelem szerkezetét nem tudjuk csupán az abszolút előnyből
kiindulva megállapítani. A nemzetközi kereskedelem vizsgálatánál az az egyik leggyakoribb tévedés, amikor
összekeverik a komparatív és az abszolút előnyt.

A két ország adott munkaerő-állománya és szektorainak egységnyi munkaerő-szükséglete alapján mindkét


ország szempontjából ábrázolni tudjuk a termelési lehetőségek határvonalát. Belföldet illetően ezt már
megtettük, lásd a 2.1. ábrán a PF egyenest. Külföld esetében a termelési lehetőségek határvonalát a 2.2. ábrán

13
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

PF* mutatja. Mivel a termelési lehetőségek határvonalának meredeksége a sajt borban kifejezett
alternatívaköltségével egyenlő, Külföld határvonala meredekebb, mind Belföldé.

Külkereskedelem hiányában a sajt és a bor relatív ára minden egyes országban a relatív egységnyi munkaerő-
felhasználástól függ. Így Belföldön a sajt relatív ára aLC/aLW lenne; Külföldön pedig a*LC/a*LW.

Minthogy Külföld relatív egységnyi munkaerő-felhasználása a sajtgyártásban nagyobb, mint Belföldé (több
egységnyi bor termeléséről kell lemondania ahhoz, hogy egyetlen egységgel több sajtot állíthassanak elő),
termelési lehetőségeinek határvonala meredekebb

2.2. ábra - A termelési lehetőség határvonala Külföld esetében

Ha a külkereskedelem lehetőségével is számolunk, akkor az árakat már nem kizárólag a két ország belső
feltételei alakítják. Ha a sajt relatív ára Külföldön magasabb, mint Belföldön, akkor jövedelmező lesz a sajt
exportja Belföldről Külföldre, illetve a bor exportja Külföldről Belföldre. Ez azonban nem mehet így a
végtelenségig. A két ország előbb-utóbb eljut ahhoz a ponthoz, ahol Belföld elég sajtot, Külföld pedig elég bort
exportál ahhoz, hogy a relatív árak kiegyenlítődjenek. Mi határozza meg azonban ezt a végső árszintet?

3.1. A relatív ár meghatározása a külkereskedelem után


A nemzetközi kereskedelemben szereplő áruk árát, más árakhoz hasonlóan, a kereslet és a kínálat határozza
meg. A komparatív előny elemzésénél azonban óvatosan kell alkalmaznunk a kereslet-kínálati elemzést.
Bizonyos esetekben, mint például a 8–11. fejezetben bemutatásra kerülő kereskedelempolitikai elemzésnél
elfogadható, ha csak egyetlen piac kínálati és keresleti viszonyaira összpontosítunk. Az amerikai cukorimport
mennyiségi korlátozásának hatáselemzésénél például logikus, ha parciális egyensúlyi elemzést alkalmazunk,
azaz egyetlen piacra, a cukorpiacra fordítjuk figyelmünket. A komparatív előny elemzésénél azonban
kulcsfontosságú, hogy a piacok közötti kapcsolatokra is ügyeljünk (példánkban a bor és a sajt piaca ilyen).
Mivel Belföld csak a borimport ellentételezéseként exportál sajtot, Külföld pedig sajtért cserébe exportál bort,

14
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

félrevezető lehet, ha elszigetelt piacokként tekintünk a bor és a sajt piacára. Itt már általános egyensúlyi
elemzésre van szükség, amely a két piac kölcsönhatásait is figyelembe veszi.

Hasznos megoldás a két piac egyidejű vizsgálatánál, ha nemcsak a sajt és a bor kínálati mennyiségére
összpontosítunk, hanem a relatív kínálatra és keresletre is. Ez a kínálati vagy a keresleti oldalon szereplő sajt
kilogrammban és a kínálati vagy a keresleti oldalon szereplő bor literben mért mennyiségének a hányadosát
jelenti.

Az RD görbe azt mutatja meg, hogy a sajt borhoz viszonyított relatív kereslete a sajt borhoz viszonyított árának
a függvényében csökken, az RS görbe pedig azt, hogy a sajt borhoz viszonyított relatív kínálata ugyanannak a
relatív árnak a növekvő függvénye

2.3. ábra - Relatív kínálat és kereslet a világkereskedelemben

A 2.3. ábra a sajt nemzetközi kínálatát és keresletét mutatja a borral összehasonlítva, a sajt borhoz viszonyított
relatív árának függvényében. A relatív keresleti görbét RD, a relatív kínálati görbétRS jelöli. A
világkereskedelem általános egyensúlya szükségessé teszi, hogy a relatív kínálat és a relatív kereslet egyenlő
legyen, ezért a nemzetközi kereskedelemben érvényesülő relatív árat az RD és az RS görbe metszéspontja
határozza meg.

A 2.3. ábra meglepő vonása, hogy a relatív kínálat RS görbéje különös formát ölt; „lépcsőhöz” hasonlít lapos
szakaszokkal, amelyeket egy függőleges szakasz köt össze. Ha azonban rájövünk, hogy az RS görbe miként
alakul ki, akkor szinte magyarázat nélkül megértjük az egész modellt.

A 2.3. ábra először is megmutatja, hogy aLC/aLW világpiaci ár alatt a sajtnak nincs kínálata. Ennek megértéséhez
idézzük fel, hogy bebizonyítottuk: Belföld akkor szakosodik a bortermelésre, ha PC/PW < aLC/aLW. Külföld pedig,

15
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

hasonló módon, akkor szakosodik a bortermelésre, ha PC/PW < a*LC/a*LW. A (2.2.) egyenlet elemzésének elején
feltételeztük, hogy aLC/aLW <a*LC/a*LW. Így tehát a sajt aLC/aLW-tól elmaradó világpiaci ára alatt a világon nem lesz
sajttermelés.

Ha viszont a sajt relatív ára, PC/PW megegyezik aLC/aLW-val, akkor tudjuk, hogy Belföld munkavállalói ugyannyi
jövedelemhez juthatnak a sajt-, mint a bortermeléssel. Belföld számára így tulajdonképpen mindegy, hogy a két
termék milyen kombinációját állítja elő, és ezzel létrejön a kínálati görbe lapos szakasza.

Már láttuk, hogy ha PC/PW magasabb aLC/aLW-nál, akkor Belföld a sajtgyártásra szakosodik. Mindaddig viszont,
amíg PC/PW < a*LC/a*LW, Külföld továbbra is a bortermelésre való szakosodást választja. Ha Belföld a
sajtgyártásra szakosodik, L/aLC kilogrammot termel. Ugyanígy, ha Külföld a bortermelésre szakosodik, L*/a*LW
litert fog termelni. Így a sajt bármilyen, aLC/aLW és a*LC/a*LW közötti relatív ára esetén a sajt relatív kínálata

(2.4. egyenlet)

Ha PC/PW=a*LC/a*LW, akkor tudjuk, hogy Külföld munkavállalói közömbösek a sajt- és a bortermelés közötti
választást illetően. Ebben az esetben ismét a kínálati görbe lapos szakaszát kapjuk.

Végül pedig a PC/PW>a*LC/a*LW esetben Belföld és Külföld is a sajttermelésre szakosodik. A világon nem lesz
bortermelés, így a sajt relatív kínálata végtelenné válik.

Az RD relatív keresleti görbe vizsgálata nem kíván ilyen elmélyült elemzést. Az RD görbe negatív meredeksége
helyettesítési hatásokat tükröz. Ahogy a sajt relatív ára emelkedik, a fogyasztók inkább a bor-, mint a
sajtfogyasztásukat növelik, ekkor pedig a sajt iránti relatív kereslet csökken.

A sajt egyensúlyi relatív árát a relatív kínálat és a relatív kereslet görbéjének a metszéspontja határozza meg. A
2.3. ábra olyan RD relatív keresleti görbét mutat, amely az RS görbét az 1 pontban metszi, ahol a sajt relatív ára
a két országban a külkereskedelem előtt érvényes árak között van. Ebben az esetben mindkét ország annak a
terméknek az előállítására szakosodik, amelynek a termelésében komparatív előnye van: Belföld csak sajtot,
Külföld csak bort termel.

Ez azonban nem az egyedüli lehetőség. Ha az adott esetben perdöntő RD görbe például az RD’ lenne, a relatív
kínálat és a relatív kereslet görbéje az RS vízszintes szakaszán metszené egymást. A 2 pontban a sajt relatív
világkereskedelmi ára aLC/aLW, ugyanakkora, mint a sajt borban kifejezett alternatívaköltsége Belföldön.

Mi ennek a jelentősége? Ha a sajt relatív ára egyenlő a belföldi alternatívaköltségével, akkor Belföld
gazdaságának sem a sajt, sem a bor termelésére nem kell szakosodnia. Valóban, a 2 pontban Belföldnek
egyaránt valamennyi bort és valamennyi sajtot kell termelnie; ebből a tényből pedig arra a következtetésre
juthatunk, hogy ebben az esetben a sajt relatív kínálata (a Q’ pont a vízszintes tengelyen) alacsonyabb annál a
szintnél, amely akkor jönne létre, ha Belföld teljes mértékben szakosodott volna valamelyik termékre. Mivel
azonban PC/PW Külföldön a sajt borban kifejezett alternatívaköltsége alatt van, Külföld teljes mértékben a
bortermelésre fog szakosodni. Továbbra is igaznak bizonyul tehát az állítás, hogy ha egy ország szakosodik,
akkor ehhez azt a terméket választja, amelyben komparatív előnye van.

Tegyük félre egy pillanatra azt a lehetőséget, hogy a két ország egyike nem választ teljes mértékű szakosodást.
Ennek az esetnek a kivételével a külkereskedelem szokásos eredménye az, hogy egy külkereskedelmi
forgalomban szereplő termék (például a sajt) más termékhez (például a borhoz) viszonyított relatív ára valahol a
két országban a külkereskedelem előtt mért szintjei között állapodik meg.

A relatív árak ilyen konvergenciája miatt minden egyes ország arra a termékre szakosodik, amelynek az
előállításához viszonylag kevesebb egységnyi munkaerőre van szüksége. A sajt Belföldön mért relatív árának
emelkedése Belföldet a sajttermelésre való szakosodásra készteti, mégpedig a 2.4.(a) ábrán látható F pontban. A
sajt relatív árának csökkenése Külföldön ezt az országot a bortermelésre való szakosodásra készteti, amely a
2.4.(b) ábra F* pontjában jön létre.

A külkereskedelem lehetővé teszi Belföld és Külföld számára, hogy fogyasztásuk bárhová a színes vonalak közé
essék. Ezek a pontok kívül vannak a két ország termelési lehetőségeinek határvonalain.

2.4. ábra - A külkereskedelem bővíti a fogyasztási lehetőségeket

16
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

3.2. A külkereskedelemből származó hasznok


Eddig azt láttuk, hogy azok az országok, amelyek relatív munkatermelékenységi szintjei iparáganként
különbözőek, különböző termékek gyártására fognak szakosodni. A következőkben megmutatjuk, hogy ebből a
szakosodásból mindkét országnak külkereskedelmi haszna származik. Ez a kölcsönös haszon kétféleképpen
ábrázolható.

A szakosodás és a külkereskedelem hasznának megmutatására az az első lehetőség, hogy a külkereskedelmet


közvetett termelési eljárásként képzeljük el. Belföld közvetlenül termelhet bort, de a Külfölddel lebonyolított
külkereskedelem lehetővé teszi, hogy sajttermeléssel és a sajt borra való cseréjével „termeljen” bort. Egy liter
bor ily módon való „termelése” hatékonyabb eljárás, mint a közvetlen termelés. Képzeljük el egy munkaóra
kétféle módon való felhasználását. Az egyik esetben Belföld 1/aLW liter bort termelne azzal, hogy ezt a
munkaórát közvetlenül bortermelésre használja fel. A második esetben Belföld ezt a munkaórát 1/aLC kilogramm
sajt előállítására használná fel. Ezt a sajtot azután borra cserélhetné, ahol minden kilogramm PC/PW litert érne.
Így az eredetileg alapul vett egy munkaóra eredménye (1/aLC).(PC/PW) liter bor lenne. Ez azonban nagyobb
bormennyiség volna, mint amennyit belföldön egy munkaóra alatt elő lehetett volna állítani, feltéve hogy

(2.5. egyenlet)

vagy

Éppen most láttuk, hogy világkereskedelmi egyensúly esetén, ha egyik ország sem termeli mindkét terméket,
akkor PC/PW >aLC/aLW. Ez azt jelenti, hogy Belföld hatékonyabban tud bort „termelni” azzal, hogy sajtot gyárt és
ezt elcseréli, mintha közvetlenül saját szükségletére termelne bort. Ugyanígy, Külföld pedig úgy „termelhet”
hatékonyabban sajtot, hogy bort állít elő és azt cseréli el. Ez az egyik módja annak, hogy belássuk mindkét
ország külkereskedelemből származó hasznát.

A kereskedelem hasznának megértéséhez a másik lehetőség, ha megvizsgáljuk, hogy a külkereskedelem hogyan


befolyásolja a két ország fogyasztási lehetőségeit. Külkereskedelem hiányában a fogyasztási lehetőségek
megegyeznek a termelési lehetőségekkel (a 2.4. ábra folyamatosan húzott PF és P*F* vonalai). Ha azonban a
külkereskedelem lehetővé válik, akkor mindkét ország a sajt és a bor másfajta kombinációját fogyaszthatja el,
mint amilyen kombinációban maga termel külkereskedelem nélkül. Belföld fogyasztási lehetőségeit a szaggatott
TF vonal mutatja a 2.4.(a) ábrán, Külföld fogyasztási lehetőségeit pedig T*F* ugyanott. A külkereskedelem
mindkét esetben bővítette a választási lehetőségeket, és ezzel mindkét ország lakóinak a jólétét növelnie kellett.

17
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

3.3. Egy számszerű példa


Ebben az alfejezetben számpéldát alkalmazunk, hogy most már biztosan megértsünk két fontos következtetést:

• Ha két ország szakosodik olyan termékek termelésére, amelyekben komparatív előnyük van, akkor mindkettő
nyer a külkereskedelmen.

• A komparatív előnyt nem szabad összekeverni az abszolút előnnyel; a komparatív, nem pedig az abszolút
előny határozza meg, hogy ki fog termelni, illetve kinek kellene termelnie egy terméket.

Tételezzük fel tehát, hogy Belföld és Külföld gazdaságának egységnyi munkaerő-felhasználása a 2.2.
táblázatban mutatott érték.

2.2. táblázat - Egységnyi munkaerő-felhasználási mutatók

Sajt Bor

Belföld aLC = 1 óra/kilogramm aLW =2 óra/liter

Külföld a*LC = 6 óra/kilogramm a*LW = 3 óra/liter

Vegyük észre, hogy Belföld egységnyi munkaerő-felhasználása a táblázatban általában alacsonyabb, tehát a
munka termelékenysége annak az országnak mindkét iparágában magasabb. Egy pillanatra tegyük félre ezt a
megfigyelést, és összpontosítsunk a külkereskedelem szerkezetére.

Első teendőnk az, hogy meghatározzuk a sajt PC/PW relatív árát. Míg a tényleges relatív ár a kereslet függvénye,
azt is tudjuk, hogy valahol a sajt két országban kialakult alternatívaköltségei között helyezkedik el. Belföldön
aLC= 1 és aLW = 2, így Belföldön a sajt borban mért alternatívaköltsége aLC/aLW = 1/2. Külföldön a*LC = 6 és a*LW =
3, a sajt alternatívaköltsége 2. A világkereskedelem egyensúlya esetén a sajt relatív árának e két érték között kell
lennie. Példánkban feltételezzük, hogy a világkereskedelem egyensúlyi állapotában egy kiló sajt egy liter bort
ér, tehát PC/PW = 1.

Ha egy kiló sajt ugyanazon az áron talál vevőt, mint egy liter bor, akkor mindkét ország szakosodni fog.
Belföldön csak feleannyi munkaóra kell egy kiló sajt, mint egy liter bor megtermeléséhez (1 per 2), így Belföld
munkavállalói a sajtgyártással többet kereshetnek, és Belföld a sajtgyártásra fog szakosodni. Megfordítva,
külföldön kétszer annyi munkaóra kell egy kiló sajt, mint egy liter bor megtermeléséhez (6 per 3), így a külföldi
munkavállalók a bortermeléssel kereshetnek többet, és Külföld a bortermelésre való szakosodást választja.

Húzzuk alá ismét, hogy ez a szakosodási struktúra külkereskedelmi hasznokat eredményez. Először azt akarjuk
megmutatni, hogy Belföld hatékonyabban „termelhet” bort, ha sajtot gyárt és ezt borra cseréli, mint ha
közvetlenül termel bort. A közvetlen termelést tekintve Belföld egy munkaórája csak fél liter bor előállítására
elegendő. Ugyanazt a munkaórát 1 kiló sajt gyártására lehetne felhasználni, ami a külkereskedelemben 1 liter
bort ér. Tiszta sor, hogy Belföldnek haszna van a külkereskedelemből. Ugyanígy, Külföld 1 munkaórát
használhatna fel 1/6 kiló sajt gyártására; ha azonban ezt a munkaórát 1/3 liter bor előállítására használja fel,
akkor ezt az 1/3 liter bort 1/3 kiló sajtra cserélheti el. Ez éppen kétszer annyi, mint az a 1/6 kiló sajt, amelyhez
akkor jut, ha az egy munkaórát közvetlenül sajtgyártásra használja fel. Ebben a példában mindkét ország kétszer
olyan hatékonyan használhatja ki munkaerejét, ha cserealap előállítására alkalmazza, mint ha importszükségletét
belföldi termelésből elégítené ki.

3.4. Relatív bérek


A nemzetközi kereskedelemről folytatott politikai vitákban gyakran a különböző országok bérszintjeinek az
összehasonlítása kerül előtérbe. Az Egyesült Államok és Mexikó közötti kereskedelem ellenzői például gyakran
hivatkoznak arra, hogy a mexikói munkásoknak körülbelül csak 2 dollár órabért fizetnek, miközben a tipikus
amerikai munkás több mint 15 dollárt kap óránként. Eddigi nemzetközi kereskedelmi elemzésünk kifejezetten
nem hasonlította össze a két ország bérszintjét, de a fenti számpélda lehetővé teszi, hogy rávilágítsunk a
különbség eredetére.

18
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

A fenti példában a két ország szakosodását követően Belföld minden munkavállalóját a sajttermelésben
foglalkoztatják. Mivel 1 munkaórával 1 kiló sajtot állítanak elő, Belföld munkavállalói 1 órai munkájukért 1 kiló
sajt értékét kapják. Ugyanígy, Külföld munkavállalói csak bort termelnek; mivel 3 órára van szükségük ahhoz,
hogy 1 liter bort termeljenek, 1/3 liter bor értékét keresik meg óránként.

Ezeket a számokat akkor tudjuk átalakítani dolláradatokká, ha ismerjük a sajt és a bor árát. Tételezzük fel, hogy
1 kiló sajt és 1 liter bor egyaránt 12 dollárba kerül; akkor Belföld munkásai óránként 12, Külföld munkásai
pedig óránként 4 dollárt keresnek. Egy ország munkavállalóinak relatív bére az az összeg, amelyet óránként
keresnek, azzal az összeggel összehasonlítva, amelyet egy másik országban keresnek meg óránként a
munkavállalók. Belföld munkavállalóinak a relatív bére tehát 3.

Ez a relatív bér természetesen nem függ attól, hogy a sajt ára 12 vagy 20 dollár, ha a bor is ugyanannyiba kerül.
Mindaddig, amíg a sajt relatív ára – a kilónyi sajt ára elosztva a liternyi bor árával – 1 marad, Belföld
munkásainak bére háromszoros lesz a Külföld munkásai megkereste bérhez képest.

Vegyük észre, hogy ez a bérszint a két ország két iparágban elért termelékenységi szintjeinek arányai között
fekszik. Belföld hatszor termelékenyebb Külföldnél a sajtgyártásban, de csak másfélszer termelékenyebb a
bortermelésben, a végeredmény pedig a háromszoros bérelőnye Külfölddel szemben. Mindkét országnak éppen
azért van költségelőnye valamelyik termékben, mert a relatív bér a relatív termelékenységi szintek között
helyezkedik el. Külföldnek éppen az alacsonyabb bérszintje miatt van költségelőnye a bortermelésben akkor is,
ha itt is termelékenységi hátrányban van. Belföldnek magasabb bérszintje ellenére is a sajtgyártásban van
költségelőnye. Azért, mert bérelőnyét bőven ellensúlyozza magasabb termelékenységi szintje.

Kifejtettük a nemzetközi kereskedelem legegyszerűbb modelljét. Noha a Ricardo-féle egytényezős modell


túlságosan egyszerű ahhoz, hogy akár a nemzetközi kereskedelem kiváltó okainak, akár a hatásainak a teljes
körű elemzését megalapozhatná, a relatív munkatermelékenységi szintek vizsgálata a nemzetközi
kereskedelemről való elmélkedésnek igen hasznos eszköze lehet. Az egyszerű egytényezős modell különösen
alkalmas arra, hogy eloszlassunk néhány tévhitet a komparatív előny jelentéséről és a szabadkereskedelemből
származó hasznok természetéről. Ezek a tévhitek olyan gyakran bukkannak fel nyilvános nemzetközi
kereskedelmi vitákban, sőt olyanok nyilatkozataiban, akik szakértőknek tartják magukat, hogy a következő
alfejezetet a leggyakoribb félreértések tisztázásának szenteljük modellünk alapján.

4. Téveszmék a komparatív előnyökről


A közgazdaságtan nem szűkölködik zavaros eszmékben. Politikusok, vállalatvezetők, sőt még közgazdászok is
gyakran állítanak olyan dolgokat, amelyek nem állják ki az alapos közgazdasági elemzés próbáját. Ez
valamilyen okból különösen igaz a nemzetközi gazdaságtanra. Nyissuk ki bármelyik újság vasárnapi számának
vagy valamelyik hetilapnak az üzleti rovatát és valószínű, hogy legalább egy olyan cikket találunk, amely nem
éppen józan kijelentéseket tesz a nemzetközi kereskedelemről. Különösen három téveszme bizonyult igen
makacsnak. A komparatív előnyökről kifejtett egyszerű modellünk segítségével azonban belátható, hogy miért
nem állják meg a helyüket.

4.1. Termelékenység és versenyképesség


1. mítosz: A szabadkereskedelem csak akkor hasznos egy ország számára, ha gazdasága elég erős ahhoz, hogy
helytálljon a külföldi versenyben. Ez az érv számos ember számára különösen hihetőnek tűnik. Egy ismert
történész például nemrég azzal bírálta a szabadkereskedelem érvrendszerét, hogy nem feltétlenül felel meg a
tényeknek. Aggodalma szerint „Mi történik, ha semmit sem tudunk olcsóbban vagy hatékonyabban termelni
másoknál, hacsak nem csökkentjük bérköltségeinket egyre tovább?” 3

Ennek a megfigyelőnek a véleményével az a baj, hogy nem értette meg Ricardo modelljének lényegi elemét.
Azt, hogy a kereskedelemből eredő hasznok a komparatív, nem pedig az abszolút előnyöktől függenek. Azért
aggódik, mert az illető országról kiderülhet, hogy semmit sem tud másoknál hatékonyabban termelni – azaz,
hogy talán semmiben sincs abszolút előnye. Miért is olyan szörnyű dolog ez? Egyszerű külkereskedelmi
számpéldánkban Belföld egységnyi munkaerő-felhasználása alacsonyabb, termelékenysége tehát magasabb a
sajt- és a borszektorban is. Mégis, ahogy láttuk, a külkereskedelem mindkét országnak hasznot hoz.

3
Kennedy, Paul: The Threat of Modernization. New Perspectives Quaterly, 1995. tél. 31–33. old.

19
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

Mindig csábító dolog azt feltételezni, hogy egy ország exportképessége egy terméknél mindig attól függ, hogy
van-e abszolút előnye. Az abszolút előny megléte egy termék termelésében más országokkal szemben sem
szükséges, sem pedig elégséges feltétele a komparatív előnynek ugyanannál a terméknél. Egytényezős
modellünkben nyilvánvaló oka van annak, hogy az abszolút előny egy iparágban a versenyképességnek sem
szükséges, sem pedig elégséges feltétele: „Egy iparág versenyképessége nemcsak egy külföldi iparággal
szembeni relatív termelékenységétől, hanem a külföldihez viszonyított relatív belföldi bérszinttől is függ”. Egy
ország bérszintje viszont más iparágainak relatív termelékenységétől függ. Számpéldánkban Külföld a
bortermelésben kevésbé hatékony Belföldnél, de még nagyobb termelékenységi hátránya van a sajtgyártásban.
Alacsonyabb általános termelékenységi szintje miatt Külföldnek alacsonyabb béreket kell fizetnie, mint
Belföldnek, mégpedig annyival alacsonyabb béreket, hogy a bortermelésben alacsonyabb költségei legyenek. A
valóságos világban például Portugália alacsonyabb termelékenység mellett állít elő ruházati cikkeket, mint az
Egyesült Államok. Más iparágakban Portugália termelékenységi hátránya még nagyobb, de eléggé alacsony
béreket fizet ahhoz, hogy a ruházati iparban mégis komparatív előnye legyen.

Valahogy nem tisztességtelen, hogy az alacsony bérekből versenyelőny keletkezhet? Sokan így gondolják;
álláspontjukat a második tévhit bemutatásával foglaljuk össze.

4.2. A nyomormunkaérv
2. mítosz: A külföldi verseny tisztességtelen és más országokra ártalmas akkor, ha alacsony béreken alapul. Ezt
az érvet néha nyomormunka-érvnek is hívják, és különösen kedves a szakszervezetek számára, amelyek
védelmet keresnek a külföldi versennyel szemben. Az így vélekedő emberek azzal érvelnek, hogy a belföldi
iparágaknak nem kellene versenyre kelniük azokkal a külföldi iparágakkal, amelyek kevésbé hatékonyak, de
alacsonyabb béreket fizetnek. Ez az érv széles körben használatos és jelentős politikai befolyása van. 1993-ban
Ross Perot, aki önerejéből lett milliárdos és elnökjelöltként is szerepelt, óva intett attól, hogy az Egyesült
Államok és a sokkal alacsonyabb bérszintű Mexikó közötti szabadkereskedelem „nagy cuppogó hangot” kelt
majd, ahogy az amerikai ipar Délre települ. Ugyanabban az évben a magát ugyancsak milliárdossá felküzdött Sir
James Goldsmith, aki az Európai Parlament befolyásos tagja volt, hasonló, bár kevésbé látványosan kifejtett
nézeteket tett közzé „A csapda” (The Trap) című könyvében, amely Franciaországban nagy könyvsikerré vált.

Egyszerű példánk ennek az érvnek is rámutat a gyenge pontjára. A példában Belföld mindkét iparágban
magasabb termelékenységű, mint Külföld, és Külföld bortermelésének alacsonyabb költsége kizárólag
alacsonyabb béreiből ered. Külföld alacsonyabb bérszintje azonban nem Belföld külkereskedelemből származó
haszna szempontjából irreleváns. Nem fontos, hogy Külföld bortermelésének alacsonyabb költsége mögött
magas termelékenység vagy alacsony bérszint húzódik-e meg. Csak az számít, hogy Belföld számára a saját
munkaerejének felhasználását tekintve olcsóbb sajtot gyártani és ezt borra cserélni, mint bort termelni saját
szükségletének kielégítésére is.

Ez érthető Belföld szempontjából, de mi a helyzet Külfölddel? Nincs valami baj azzal, ha egy ország alacsony
béreire alapozva exportál? Alacsony bért kapni persze egyáltalán nem jó dolog. De az hibás megállapítás, hogy
a külkereskedelem csak annak jó, akinek magas béreket fizetnek.

4.3. Kizsákmányolás
3. mítosz: A külkereskedelem egy ország kizsákmányolásához és jólétének romlásához vezet, ha munkásai sokkal
alacsonyabb béreket kapnak, mint a munkások más országokban. Ezt az érvet sokszor érzelmi felhangok kísérik.
Egy publicista például összehasonlította a The Gap ruházati üzletlánc vezérigazgatójának évi 2 millió dolláros
jövedelmét azzal az 56 dollárcentes órabérrel, amelyet az áruházláncban kínált termékek egy részét gyártó
közép-amerikai munkások keresnek4. Nem tudunk könnyű szívvel magyarázatot keresni arra, hogy a világ
munkásai közül miért kapnak annyian vérlázítóan alacsony béreket.

Ha azonban a szabadkereskedelem szükségességével kapcsolatban tesszük fel a kérdést, akkor nem az a kérdés
lényege, hogy a rosszul fizetett munkásoknak többet kellene-e keresniük. Sokkal inkább az, hogy ők és országuk
rosszabbul jár-e akkor, ha alacsony bérekre építve exportál, mint akkor, ha nem vállalkozik ilyen megalázó
külkereskedelemre. És az utóbbi kérdéssel kapcsolatban azt is meg kell kérdezni, hogy mi az alternatíva?

Tükrözik-e a bérek a termelékenységet?

4
Herbert, Bob: Sweatshop Beneficiaries: How to Get Rich on 56 Cents an Hour. New York Times, 1995. július 24. A13. old.

20
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

A komparatív előnyökkel kapcsolatos közkeletű téveszmék cáfolatára bemutatott számszerű példánkban


feltételeztük, hogy a két ország relatív bérszintjei a relatív termelékenységi szinteket tükrözik. Pontosabban,
hogy a Belföld/Külföld bérarány olyan sávban van, hogy mindkét ország költségelőnyhöz jut az egyik termék
előállításában. Elméleti modellünknek ez szükségszerű következménye. Ez a modell azonban sokakat nem
győz meg. A Kínához hasonló „feltörekvő” gazdaságok gyors termelékenységnövekedése például különösen
aggasztott egyes nyugati megfigyelőket. Szerintük ezek az országok még akkor is alacsony béreket fognak
fizetni, ha termelékenységi szintjük megnő, s ezáltal a magas bérszintű országok költséghátrányba kerülnek. E
nézetek hívei az ortodox közgazdászok elméleteit mint valóságtól elrugaszkodott spekulációkat utasítják el.
Ennek a nézetnek a logikáját most figyelmen kívül hagyva, vessünk egy pillantást a tényekre.

Az elmúlt 40 év bő tapasztalati anyaggal szolgál arra, hogy mi történik azoknak az országoknak a béreivel,
amelyek termelékenysége felzárkózik a magasabb bérű országok szintjéhez. Négy évtizeddel ezelőtt a nyugat-
európai termelékenység a legtöbb iparágban jóval elmaradt az amerikaitól, a japán termelékenység pedig még
jobban; azóta azonban a fejlett világ termelékenységi szintjei konvergenciát mutattak még akkor is, ha a
legtöbb mérés szerint az Egyesült Államok megtartott némi előnyt. A legutóbbi időben az „újonnan
iparosodott” ázsiai országok egy csoportja igen alacsony szintről indulva látványos termelékenység-emelkedést
ért el. Mi történt a relatív bérekkel, ha relatív termelékenységi szintekben ilyen drámai változások voltak?

A válasz az, hogy a bérek minden egyes országban nőttek, mégpedig többé-kevésbé a termelékenységgel
párhuzamosan. A 2.3. táblázat néhány reprezentatív országban mutatja be a hosszú távú termelékenység- és
reálbér-növekedést. Kétségtelen, hogy az adatokban vannak bizonytalanságok (például számos módszertani
probléma abban, ahogy a termelékenységet és a reálbért kiszámítják). Az összkép mégis az, hogy a
termelékenység konvergenciája a bérek konvergenciáját idézte elő pontosan úgy, ahogy ezt az elméleti elemzés
is előre jelezte.

A dél-koreai bérekről nincsenek jó adataink az egész vizsgált időszakra. Az amerikai kormány azonban
összegyűjtötte egy sor újonnan iparosodó ország óránkénti munkaerőköltség- (bérek és járulékok) adatait a
hetvenes évek közepétől. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a dél-koreai bérköltségszint 1975 és 1996 között
az amerikai mutató 5 százalékáról 46 százalékára nőtt. Több újonnan iparosodó ázsiai ország adatait magában
foglaló bérköltségindex az amerikai szint 8 százalékáról 32 százalékára nőtt 1975 és 1996 között.
Összefoglalva: az eddigi tapasztalat szerint a bérek többé vagy kevésbé mindig együtt mozognak a
termelékenységgel.

2.3. táblázat - A bérek és a termelékenység változásai

Termelékenység (az USA szint Százalékos növekedés (1963–


százalékában) 1996)

Ország 1963 1996 Termelékenység Reálbér

Egyesült
100 100 49 34
Államok

Nyugat-
58 91 133 192
Németország

Japán 32 76 260 220

Dél-Korea 14 50 432 nincs adat

Számpéldánk elvont ugyan, mégis kiderül belőle, hogy nem lehet kizsákmányolásként megbélyegezni az
alacsony bért anélkül, hogy az alternatívát ismernénk. Számpéldánkban Külföld munkásainak sokkal kevesebbet
fizetnek, mint Belföld munkásainak, és könnyen magunk elé képzelhetünk egy publicistát, aki dühös sorokat ír
kizsákmányolásukról. Ha azonban Külföld nem egyezne bele abba, hogy „kizsákmányolják” a Belfölddel
folytatott kereskedelmen keresztül (vagy sokkal magasabb bérekhez ragaszkodnék, ami ugyanazzal a hatással
járna), akkor reálbérei még alacsonyabbak lennének. Egy munkás órabérének vásárlóereje 1/3 kiló sajtról 1/6
kiló sajtra csökkenne.

21
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

A publicista, aki felhívta a figyelmet a The Gap vezető alkalmazottja és a ruházati cikkeket készítő munkások
jövedelme közötti különbségre, indulatos volt a közép-amerikai munkások szegénysége miatt. Ha azonban
megtagadnánk tőlük az export és a külkereskedelem lehetőségét, akkor talán még súlyosabb szegénységbe
taszítanánk őket.

5. Komparatív előny sok termékkel


Eddigi elemzésünkben olyan modellre támaszkodtunk, amelyben csak két terméket termelnek és fogyasztanak.
Ez a leegyszerűsített elemzés lehetővé teszi számunkra, hogy megragadjuk a komparatív előny és a
külkereskedelem számos fontos elemét. Ahogy az utolsó alfejezetben is láttuk, ez az elemzés meglepő
mennyiségű szellemi poggyásszal látott el bennünket gazdaságpolitikai kérdések áttekintéséhez. Ahhoz
azonban, hogy még közelebb kerüljünk a valósághoz, szükséges megértenünk azt is, hogy miként érvényesül a
komparatív előny többtermékes modellekben.

5.1. A modell felállítása


Ismét képzeljünk el egy világot, amely két országból, Belföldből és Külföldből áll. Az előző esethez hasonlóan
mindkét ország egyetlen termelési tényezővel rendelkezik. Most azonban feltételezzük mindkét országról, hogy
többféle terméket fogyaszt, illetve képes megtermelni – ezek száma legyen összesen N. Minden egyes terméket
1 és N közötti számmal látunk el.

A két országnak egyenként rendelkezésére álló technológiát, tehát termelési eljárást az egyes termékek
gyártásához szükséges egységnyi munkaerőigénnyel, azaz azoknak a munkaóráknak a számával írhatjuk le,
amelyek egy termékegység előállításához szükségesek. Adott terméket tekintve Belföld egységnyi munkaerő-
felhasználását aLi-vel jelöljük, ahol i az adott termékhez rendelt szám. Ha például a sajt a 7-es számot viseli,
akkor aL7 a sajtgyártás egységnyi munkaerő-szükségletét jelenti. Szokásos eljárásunk szerint Külföld megfelelő
egységnyi munkaerőfelhasználás-mutatóját a*Li-vel jelöljük.

A külkereskedelem elemzéséhez még egy módszertani fogás szükséges. Minden termékre kiszámíthatjuk
aLi/a*Li-t, amely Belföld és Külföld egységnyi munkaerő-felhasználásának az arányát mutatja. A fogás az, hogy a
termékeket átszámozzuk úgy, hogy alacsonyabb arányhoz alacsonyabb termékszámot rendelünk. Így a termékek
számozását úgy alakítjuk át, hogy

(2.6. egyenlet)

5.2. Relatív bérek és szakosodás


Most már készen állunk a külkereskedelmi struktúra vizsgálatára. Ez a struktúra mindössze egyvalamitől függ:
Belföld és Külföld béreinek arányától. Ha ismerjük ezt az arányszámot, máris megállapíthatjuk, ki mit termel.

Legyen w a belföldi és w* a külföldi órabérszint. A bérek aránya akkor w/w*. A világtermelés allokációjának
szabálya így egyszerű: minden terméket ott gyártanak, ahol az a legolcsóbb. Egy termék, például i előállításának
költsége az egységnyi munkaerő-felhasználás és a bérszint szorzata. Az i termék Belföldön való előállítása így
waLi költségű lesz, ugyanannak a terméknek a külföldi előállítási költsége pedig w*a*Li. A termék előállítása
Belföldön olcsóbb, ha

amit átrendezhetünk úgy, hogy

adódjék. Másfelől, Külföld számára olcsóbb lesz a termék előállítása, ha

amit úgy rendezhetünk át, hogy

22
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

adódjék.

Így újrafogalmazhatjuk az allokációs szabályt: minden terméket belföldön termelnek, amelyre aLi/a*Li>w/w*, és
minden terméket külföldön, amelyre aLi/a*Li <w/w*.

A termékeket már sorba rendeztük növekvő számuk szerint (2.6. egyenlet). A szakosodási kritérium egy olyan
törésvonal ebben a sorban, amelyet a két ország bérszintjének aránya, w/w* határoz meg. A törésvonaltól balra
kerülő összes terméket végül Belföld állítja elő; a törésvonaltól jobbra kerülő termékeket pedig Külföld.
(Lehetséges azonban, s ezt azonnal látni fogjuk, hogy egyetlen termékre a bérszintek aránya pontosan egyenlő
az egységnyi munkaerő-felhasználási mutatók arányával. Ebben az esetben ezt a határvonali terméket mindkét
országban gyárthatják).

A 2.4. táblázat számszerű példát mutat be arra, hogy Belföld és Külföld egyaránt öt terméket, almát, banánt,
kaviárt, datolyát és csípős paprikát fogyaszt, illetve tud termelni.

2.4. táblázat - Belföldi és külföldi munkaerő-felhasználás

Belföld relatív
Belföldi munkaerő- Külföldi munkaerő-
Termék termelékenységi
felhasználás (aLi) felhasználás (a*Li)
előnye (aLi/a*Li)

Alma 1 10 10

Banán 5 40 8

Kaviár 3 12 4

Datolya 6 12 2

Csípős paprika 12 9 0,75

A 2.4. táblázat első két oszlopa önmagáért beszél. A harmadik oszlopban találjuk Külföld és Belföld egységnyi
munkaerő-felhasználásának arányát termékenként – vagy, másképpen kifejezve, Belföld relatív termelékenységi
előnyét mindegyik termékre. A termékeket a Belföld termelékenységi előnyét mutató számok szerint rendeztük
sorba úgy, hogy ez az előny az almára a legnagyobb és a csípős paprikára a legkisebb.

Belföld és Külföld bérarányaitól függ, hogy melyik ország melyik terméket állítja elő. Belföld minden olyan
terméknél költségelőnnyel rendelkezik, amelynél relatív termelékenysége magasabb relatív bérszintjénél. A
többi terméknél pedig Külföldé az előny. Ha például Belföld bérszintje az ötszöröse Külföld bérszintjének,
akkor az almát és a banánt Belföld, a kaviárt, a datolyát és a csípős paprikát pedig Külföld fogja termelni. Ha
Belföld bérszintje csak háromszor nagyobb, akkor az alma és a banán mellett a kaviárt is Belföld termeli, a
datolya és a csípős paprika előállítása pedig Külföldnek jut.

Vajon egy ilyen külkereskedelmi szerkezet hasznos-e mindkét ország számára? Láthatjuk, hogy igen, ha
ugyanazt a módszert alkalmazzuk, mint korábban: egy termék egyik országbeli közvetlen termelési költségét
hasonlítjuk össze azzal a költséggel, amelybe „közvetett” termelése kerülne úgy, hogy más termékért cserébe
szerzik be. Ha Belföld bérszintje háromszorosa Külföld bérszintjének (vagy megfordítva, a külföldi bérszint
egyharmada a belföldinek), akkor Belföld datolyát és csípős paprikát importál. Egységnyi datolya megtermelése
Külföld munkaerejének 12 egységét igényli, de belföldi munkaerőben mért költsége az 1:3 arány miatt csak 4.
Ez a 4 munkaórányi költség alacsonyabb, mint a 6 munkaóra, amelybe Belföldön kerülne a datolya
megtermelése. A csípős paprikánál Külföld alacsonyabb bérek mellett magasabb termelékenységű, ezért
Belföldnek csupán 3 munkaórájába kerül egy egység csípős paprika megszerzése a külkereskedelemben, míg 12
munkaórát kellene felhasználnia erre az egységnyi termékre, ha a csípős paprikát belföldön termelné meg.
Hasonló számítással azonnal kimutathatjuk, hogy Külföld is nyer a külkereskedelmen: az összes, általa importált
terméknél saját munkaerő-felhasználási mutatói alapján olcsóbb a behozatal, mint a belföldi termelés. Például
Külföldnek 10 munkaórájába kerülne egy egységnyi alma megtermelése; még a belföldinél kétharmadnyival
alacsonyabb bérekkel is csak 3 munkaórájába kerül, hogy az almát Belföldtől vásárolja meg.

23
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

Ezeknél a számításoknál egyszerűen azt feltételeztük, hogy a bérszintek aránya 3. Hogyan alakul ki azonban ez
a relatív bérszint?

5.3. A relatív bér kialakulása a soktermékes modellben


A kéttermékes modellben a relatív béreket úgy határoztuk meg, hogy előbb kiszámítottuk Belföld béreit sajtban
és Külföld béreit borban kifejezve, utána pedig a sajt és a bor árának összehasonlításával jutottunk el a két
ország bérarányaihoz. Ezt megtehettük, mert tudtuk, hogy Belföld sajtot, Külföld pedig bort termel majd. A
soktermékes esetben csak akkor állapíthatjuk meg, hogy ki mit termel, ha ismerjük a bérek arányát, a fenti
módszer tehát nem használható. Egy soktermékes gazdaságban csak úgy határozhatjuk meg a béreket, hogy a
termékek relatív keresletén túllépve szemügyre vesszük a munkaerő származtatott keresletét. Ez nem
közvetlen kereslet, amellyel a fogyasztók jelennek meg a piacon, hanem származtatott kereslet, amely a
különböző országok munkaerejével előállított termékek fogyasztói keresletéből származik.

Belföld munkaereje iránt csökken a relatív származtatott kereslet, ha a belföldi és a külföldi bérek aránya nő, és
ennek két oka van. Az első ok: ahogy a belföldi munkaerő drágul a külföldihez képest, a Belföldön előállított
termékek ugyancsak viszonylag drágábbak lesznek, és e termékek iránt csökken a nemzetközi kereslet. A
második ok: ahogy Belföldön nőnek a bérek, Belföld kevesebb terméket állít elő, Külföld pedig többet, így
pedig tovább csökken a kereslet Belföld munkaereje iránt.

Ezt a két hatást számszerű példánkkal ábrázolhatjuk. Tételezzük fel a következő kiinduló helyzetet: Belföld
bérszintje kezdetben 3,5-szerese Külföld bérszintjének. Ezen a szinten Belföld almát, banánt és kaviárt, Külföld
pedig csupán datolyát és csípős paprikát termelne. Ha Belföld relatív bérszintje 3,5-ről valamivel 4 alá, mondjuk
3,99-re emelkedne, akkor a külkereskedelem szerkezete még nem változnék meg. Ahogy azonban a Belföldön
előállított termékek viszonylag drágábbak lesznek, e termékek iránt visszaesik a relatív kereslet és a belföldi
munkaerő iránti kereslet ugyancsak csökken.

Tételezzük fel most, hogy a relatív bér épphogy, 3,99-ről 4,01-re emelkedik. Belföld relatív bérszintjének ez az
apró növekedése átalakítaná a külkereskedelmi szakosodás szerkezetét. Most ugyanis kaviárt már olcsóbb
Külföldön termelni, mint Belföldön, ezért a kaviártermelés Belföldről Külföldre települ. Mit jelent ez a belföldi
munkaerő relatív kereslete szempontjából? Kézenfekvő módon azt, hogy a relatív bérszint 3,99-ről 4,01-re való
csekély emelkedése miatt a relatív kereslet hirtelen csökken, ahogy Belföld kaviártermelése nullára zuhan,
Külföld pedig új iparággal lesz gazdagabb. Ha a relatív bér tovább emelkedik, akkor a belföldi munkaerő iránti
relatív kereslet fokozatosan süllyed, majd hirtelen zuhan a 8-as relatív bérszint elérésekor. Ekkor ugyanis már a
banántermelés is Külföldre települ át.

A relatív bérek alakulását a 2.5. ábrával illusztrálhatjuk. A 2.3. ábrától eltérően itt a tengelyek nem a termékek
relatív mennyiségét vagy relatív árátábrázolják. Itt a tengelyeken a munkaerő relatív mennyisége és a relatív
bérszint szerepel. A belföldi munkaerő iránti nemzetközi keresletnek a külföldi munkaerő iránti nemzetközi
kereslethez viszonyított arányát az RD görbe ábrázolja. Az RS egyenes pedig a belföldi munkaerő külföldihez
viszonyított nemzetközi kínálatát mutatja.

A relatív munkaerő-kínálatot a belföldi és a külföldi munkaerő egymáshoz viszonyított mérete szabja meg.
Feltéve azt, hogy a rendelkezésre álló munkaórák száma nem változik a bérszint függvényében, a relatív bérnek
nincs hatása a relatív munkaerő-kínálatra. Ezért tehát RS egy függőleges vonal.

Egy soktermékes ricardói modellben a relatív béreket a munkaerő RD-vel jelölt származtatott keresleti
görbéjének és az RS-sel jelölt relatív kínálati egyenesnek a metszéspontja határozza meg.

2.5. ábra - A relatív bérek kialakulása

24
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

A munkaerő relatív keresletéről adott elemzésünk magyarázza meg az RD görbe lépcsőzetes formáját. Ha
Belföld munkásainak a bérszintje a külföldi munkások béréhez képest emelkedik, a Belföldön termelt termékek
relatív kereslete csökken és a belföldi munkaerő iránti kereslet vele együtt visszaesik. Továbbá, a belföldi
munkaerő iránti relatív kereslet még hirtelen vissza is esik, ha a relatív belföldi bérek emelkedése miatt egy
termék már olcsóbban állítható elő Külföldön. Így a görbe váltakozik enyhén lefelé irányuló szakaszok
(változatlan szakosodás) és „lapos” szakaszok (hirtelen változó relatív kereslet a szakosodás átalakulása miatt)
között. A „lapos” szakaszok ott vannak, ahol a relatív bérek megegyeznek a belföldi és a külföldi
termelékenység közötti aránnyal az egyes termékeknék.

Az egyensúlynak megfelelő relatív bért RD és RS metszéspontja határozza meg. A rajz szerint az egyensúlyi
relatív bér 3. Ezen a bérszinten Belföld almát, banánt és kaviárt, Külföld pedig datolyát és csípős paprikát
termel. A végeredmény attól függ, hogy mekkora az országok egymáshoz viszonyított mérete (ez határozza meg
RS elhelyezkedését), és attól, hogy miként alakul a relatív kereslet a termékek iránt (ez határozza meg RD
formáját és elhelyezkedését).

Ha az RD és az RS metszéspontja éppen egy lapos szakaszra esik, akkor mindkét ország előállítja azt a terméket,
amely megfelel annak a lapos szakasznak.

6. A szállítási költségek és a külkereskedelemből


kimaradó áruk beépítése a modellbe

25
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

Most egy lépéssel közelebb visszük a modellt a valósághoz, mert figyelembe vesszük a szállítási költségek
hatásait. A szállítási költségek nem változtatják meg a komparatív előny alapelveit vagy a külkereskedelemből
származó hasznokat. A szállítási költségek azonban akadályozzák az áruk és a szolgáltatások mozgását, ezért
jelentős hatásuk van arra, ahogy egy, a nemzetközi kereskedelemben részt vevő gazdaság működését olyan
tényezők befolyásolják, mint a külföldi segélyek, a külföldi beruházások vagy a fizetésimérleg-problémák. E
tényezők hatásával most még nem foglalkozunk, de a soktermékes-egytényezős modell jó alkalmat ad arra,
hogy bevezessük a szállítási költségek hatásait.

Először is vegyük észre, hogy az utolsó alfejezetben bemutatott modellel leírt világgazdaságot igen szélsőséges
nemzetközi szakosodás jellemzi. Legfeljebb egy termék van, amelyet mindkét ország termel, az összes többit
viszont vagy Belföld, vagy Külföld gyártja, de nem egyszerre mindkettő.

Három fő oka van annak, hogy a valóságos világgazdaságban a szakosodás nem alakul ennyire szélsőséges
módon:

1. Egynél több termelési tényező létezése esetén csökken a szakosodásra való hajlandóság (ezt a következő két
fejezetben látjuk majd).

2. Az országok néha védelemben részesítik iparágaikat a külföldi versennyel szemben (ezt részletesen a 8–11.
fejezetekben mutatjuk be).

3. Az áruk és a szolgáltatások szállítása költséges dolog, és egyes esetekben önmagában a szállítási költségek
nagysága önellátásra kényszerítheti a gazdaságok bizonyos szektorait.

Az utolsó alfejezet soktermékes példájában azt láttuk, hogy Belföld 3-as relatív bérszintje mellett Belföld almát,
banánt és kaviárt olcsóbban állíthat elő Külföldnél, Külföld pedig datolyát és csípős paprikát tud Belföldnél
olcsóbban termelni. Szállítási költségek nélkül tehát Belföld exportálja az első három és importálja az utolsó két
terméket.

Most tételezzük fel, hogy az áruk szállításának van költsége, és ez a szállítási költség egységesen minden áru
termelési költségének bizonyos hányada, mondjuk 100 százalék. Ez a szállítási költség a külkereskedelem
csökkentésére ösztönöz. Nézzük például a datolyát. Ennek a terméknek egy egységét 6 óra belföldi vagy 12 óra
külföldi munkával lehet előállítani. A relatív bér 3-as szintje mellett 12 óra külföldi munka költsége csak annyi,
mint 4 óra belföldi munkáé, ezért a szállítási költségek nélküli helyzetben Belföld datolyát importál. 100
százalékos szállítási költségek mellett viszont a datolyaimport költsége 8 órányi belföldi munka értékének
felelne meg, így Belföld inkább maga termelné meg datolyaszükségletét.

Hasonló költség-összehasonlítás mutatja meg, hogy Külföld számára a kaviártermelés így már olcsóbb lenne,
mint a kaviár importja. Egy egységnyi kaviár előállítása Belföldön 3 munkaórát igényel. Ez még 3-as relatív
belföldi bérszint mellett is 9 órányi külföldi munkának felel meg, ami olcsóbbá teszi a termék importját Külföld
számára, mintha 12 órányi munkával ezt a kaviárt maga termelné meg. Szállítási költségek nélkül tehát Külföld
inkább importálja a kaviárt, nem pedig maga termeli meg. 100 százalékos szállítási költség mellett azonban
Külföld számára már 18 munkaórányi költsége volna a kaviár importjának, ezért célszerű inkább helyben
előállítania azt.

A szállítási költségek figyelembe vételének eredménye tehát ebben a példában az, hogy Belföld még mindig
exportál almát és banánt, illetve importál csípős paprikát, de a datolya és a kaviár már úgynevezett
külkereskedelemből kimaradó áruvá válik. Ezeket a termékeket az országok csak a maguk számára állítják
elő.

Ebben a példában feltételeztük, hogy a szállítási költségek minden szektorban a termelési költség ugyanakkora
hányadát teszik ki. A gyakorlatban azonban a szállítási költségek szélesebb sávon szóródnak. Bizonyos
esetekben a szállítás lényegében nem is lehetséges: az olyan szolgáltatások, mint a hajvágás vagy az autójavítás
nemigen kerül be a nemzetközi kereskedelembe (kivéve az olyan, határokon átnyúló agglomerációkat, mint
amelyet együtt alkot a Michigan állambeli Detroit az Egyesült Államokban és az Ontario tartománybeli Windsor
Kanadában [vagy a Svájc és Franciaország között megoszló genfi agglomeráció Nyugat-Európában. A ford.
megj.]). Az olyan termékek is alig szerepelnek a nemzetközi kereskedelemben, mint például a cement,
amelyeknek az értékükhöz képest igen nagy a súlyuk. (A szállítási költségek miatt egyszerűen nem éri meg a
cement importja akkor sem, ha külföldön olcsóbban lehet megtermelni). Számos termékből válik
külkereskedelemből kimaradó áru vagy azért, mert a belföldi költségelőnyök nem számottevőek, vagy azért,
mert a szállítási költségek túl magasak.

26
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

Lényeges körülmény, hogy az országok jövedelmük jelentős részét a külkereskedelemből kimaradó termékekre
költik. Ez a tapasztalat meglepő jelentőséget nyer akkor, amikor (majd az 5. fejezetben) a nemzetközi
jövedelemmozgásokat és a nemzetközi pénzügyek gazdaságtanát tárgyaljuk.

7. A ricardói modell érvényesülése a gyakorlatban


A nemzetközi kereskedelem ricardói modellje igen hasznos eszköz ahhoz, hogy elgondolkodjunk a
külkereskedelem kiváltó okairól és a nemzetgazdaságok jólétére gyakorolt hatásairól. Jól illeszkedik-e viszont a
modell a valóságos világhoz? Megbízható előrejelzéseket ad-e a ricardói modell a tényleges külkereskedelmi
folyamatokról?

A válasz igen, de jelentős fenntartásokkal. Valóban lehet számos példát hozni arra, hogy a ricardói modell
félrevezető előrejelzéseket alapoz meg. Először is, ahogy a külkereskedelemből kimaradó áruk elemzésénél már
említettük, az egyszerű ricardói modell különösen erős, lényegében szélsőséges mértékű szakosodást ábrázol,
amely nem figyelhető meg a valóságban. Másodszor, a ricardói modell félresöpri a külkereskedelem hatásait a
nemzetgazdaságokon belüli jövedelemeloszlásra, és így arra következtet, hogy az országok egészükben mindig
nyernek a külkereskedelmen; a gyakorlatban viszont a külkereskedelemnek erős jövedelemeloszlásihatásai
vannak, amelyekről a 3. fejezet szól. Harmadszor, a ricardói modellben nincs helye az országok erőforrás-
ellátottsága közötti különbségeknek, mint a külkereskedelem kiváltó okának, ezzel pedig a nemzetközi
kereskedelmi rendszer egyik fontos vonása (a 4. fejezet fő témája) hiányzik a modellből. Végül pedig a ricardói
modell nem veszi figyelembe a termelés méretéből száramzó hatékonysági előnyöket a külkereskedelem kiváltó
okai között, emiatt pedig alkalmatlanná válik annak magyarázatára, hogy miért alakul ki jelentős
külkereskedelem látszólag hasonló országok között. Ezt a témát a 6. fejezet tárgyalja.

A modell hiányosságai ellenére alapvető következtetése mégis helytálló. Az évek során számos tanulmány
bizonyította be, hogy az országoknak olyan termékek exportjára kellene törekedniük, amelyek előállításában a
termelékenységük viszonylag magas.

A ricardói modell több klasszikus próbáját a második világháborút közvetlenül követő években brit és amerikai
külkereskedelmi, valamint termelékenységi adatok felhasználásával végezték el 5. Ez az összehasonlítás
különösen lényeglátónak bizonyult. A brit termelékenység csaknem a gazdaság mindegyik ágában alacsonyabb
volt az amerikainál. Így az Egyesült Államoknak szinte minden termékben abszolút előnye volt. Mindamellett a
brit export értéke majdnem elérte az amerikai export értékét. Ebből pedig az következik, hogy az Egyesült
Királyságnak bizonyos szektorokban akkor is komparatív előnye volt, ha abszolút termelékenységi szintje nem
érte el az amerikait. A ricardói modellből az következnék, hogy ezek azok a szektorok voltak, amelyekben az
amerikaiak termelékenységi előnye a legcsekélyebb volt.

A 2.6. ábra a ricardói modell bizonyító anyagát mutatja be azokkal az adatokkal, amelyeket Balassa Béla
magyar közgazdász közölt egy 1963-as tanulmányában (lásd az 5-ös lábjegyzetet). Az ábra az 1951-es amerikai
és a brit export arányát hasonlítja össze az amerikai és a brit termelékenység arányával 26 szektorban. A
termelékenységek aránya a vízszintes, a két export aránya a függőleges tengelyen szerepel. Mindkét tengely
logaritmikus skálájú. Ennek nincs alapvető jelentősége, de segíti az érthetőséget.

A ricardói elmélet tágabb értelemben azt a következtetést alapozná meg, hogy minél nagyobb az amerikai
termelékenységi előny valamely iparágban, annál valószínűbb, hogy ott az amerikai export magasabb lesz a
britnél. Valóban ezt mutatja a 2.6. ábra. A pontdiagram elemei viszonylag közel helyezkednek el a várható
értékek egyeneséhez. Noha ezek az adatok is tartalmazhatnak mérési hibákat, a ponthalmaz és az egyenes
egybeesése kétségtelenül számottevő mértékű.

Várakozásainknak megfelelően a 2.6. ábra megerősíti azt az alapvető felismerést, hogy a külkereskedelem a
komparatív, nem pedig az abszolút előnytől függ. Az adatok által tükrözött időszakban az amerikai ipar a britnél
jóval nagyobb, átlagosan több mint duplaakkora termelékenységű volt. A széles körben elterjedt tévhit szerint
egy ország csak akkor lehet versenyképes, ha termelékenysége nem kisebb más országokénál. Ezt a téveszmét a
fejezet korábbi részében már tárgyaltuk, és az Egyesült Államok minden szektorban nagyobb exportja
következett volna belőle. A ricardói modell azonban azt sugallja, hogy egy iparág nemzetközi
összehasonlításban magas termelékenysége még nem elégséges feltétel ahhoz, hogy ennek az iparágnak a
termékeit valóban az adott ország exportálja. A relatív termelékenységnek kell magasnak lennie a más

5
G. D. A. MacDougall úttörő munkáját a fejezet végén, az ajánlott irodalom jegyzékében tüntetjük fel. Az ezt továbbfejlesztő szakirodalom
fontos darabja Balassa Béla: An Empirical Demonstration of Classical Comparative Cost Theory. Review of Economics and Statistics,
1963. augusztus 4. 231–238. old. című cikke; Balassa számadatait illusztrációként használjuk.

27
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

iparágakban mért relatív termelékenységhez képest. Az adott esetben az amerikai termelékenység meghaladta a
brit értéket mind a 26 szektorban (ezeket pontok jelölik) a 2.6. ábra szerint, és a különbség 11 és 366 százalék
közötti volt. A brit gazdaság azonban 12 szektorban mégis többet exportált az amerikainál. Az ábrára vetett
pillantás azt is elárulja, hogy az amerikai export általában azokban a szektorokban volt nagyobb a britnél, ahol
az amerikai termelékenységi előny legalább kétszeres volt.

Egy összehasonlító elemzés megmutatta, hogy az amerikai export olyan iparágakban volt magas a brit kivitelhez
képest, ahol az Egyesült Államoknak magas relatív termelékenysége volt. Minden egyes pont egy-egy iparágnak
felel meg.

2.6. ábra - Termelékenység és export

A ricardói modellre hozott frissebb bizonyítékok kevésbé nyilvánvalóak. Ennek részben az az oka, hogy a
világkereskedelem növekedése és a nemzetgazdaságok ebből eredő szakosodása miatt nem alakulhat ki világos
képünk arról, hogy valójában mely országok nyújtanak rossz teljesítményt. A kilencvenes évek
világgazdaságában számos ország nem is gyárt olyan terméket, amelyben komparatív hátránya volna, így pedig
az adott iparágakban nem is lehet mérni a termelékenységét. Sok ország például nem is gyárt repülőgépet,
emiatt pedig nincsenek adatok arról, hogy ebben az iparágban mennyi lenne az egységnyi munkaerő-
felhasználásuk. Persze így is van elegendő tapasztalati anyag annak bizonyítására, hogy a munkatermelékenység
különbségei továbbra is jelentős szerepet játszanak a világkereskedelem struktúrájának a kialakulásában.

28
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

Talán az a legfontosabb tapasztalat, hogy az országok között fennmaradnak a jelentős különbségek a munka
termelékenységében éppúgy, mint az iparágak között. Egy tanulmány például arra a következtetésre jutott, hogy
a japán feldolgozóipar átlagos termelékenysége 1990-ben 20 százalékkal maradt el az amerikai szinttől. A
gépkocsi- és az autóalkatrész-iparban azonban a japán termelékenység 16–24 százalékkal magasabb volt az
amerikainál 6. Nem nehéz elhinni azt, hogy jelentős részben ez az eltérés volt a magyarázata annak, hogy Japán
több millió gépkocsit tudott exportálni az Egyesült Államokba.

A gépkocsik esetében látszólag azzal is lehetne érvelni, hogy ez a külkereskedelmi struktúra egyszerűen az
abszolút előnyöket tükrözi: ebben az iparágban Japán termelékenysége a legmagasabb a világon, és exportja is a
legnagyobb. A komparatív előnyök elvét a ruházati cikkek nemzetközi kereskedelmével lehet illusztrálni. A
fejlett országok, mint például az Egyesült Államok, mindenféle mérce szerint magasabb termelékenységűek a
ruházati iparban, mint az újonnan iparosodó országok, például Mexikó vagy Kína. Mivel azonban a ruházati ipar
viszonylag egyszerű technológiát alkalmaz, a fejlett országok termelékenységi előnye ebben az iparágban
kisebb, mint számos más szektorban. 1992-es adatok szerint például az átlagos amerikai feldolgozóipari munkás
termelékenysége mintegy ötször nagyobb volt, mint mexikói társáé, de ez az előny a ruházati iparban csupán 50
százalékos volt. A következmény pedig az, hogy a ruházati cikkek fontos helyen szerepelnek az alacsony bérű
országok magas bérű országokba irányuló exportjának termékösszetételében.

Az elemzést összefoglalva tehát megállapíthatjuk: bár csak kevés közgazdász hiszi azt, hogy a ricardói modell
tökéletes leírását adja a nemzetközi kereskedelem kiváltó okainak és következményeinek, a modell két fő
következtetése (a termelékenységi különbségek kereskedelemteremtő hatásáról és a komparatív előny sokkal
fontosabb szerepéről az abszolút előnyhöz képest) a tények alapján helytállónak látszik.

8. Összegzés
1. Megvizsgáltuk a ricardói modellt, a legegyszerűbb modellt arról, hogy az országok közötti különbségek
külkereskedelmet és ebből eredő hasznokat teremtenek. Ebben a modellben a munkaerő az egyetlen termelési
tényező és az országok között csak az egyes iparágak termelékenységi szintjeit illetően van különbség.

2. A ricardói modellben az országok olyan termékeket exportálnak, amelyeket munkaerejük viszonylag


hatékonyan tud előállítani, és olyan termékeket importálnak, amelyek előállításában munkaerejük viszonylag
alacsony hatékonyságú. Más szóval, egy ország termelési szerkezetét a komparatív előny határozza meg.

3. Kétféleképpen is megmutatható, hogy a külkereskedelem hasznot hoz a benne részt vevő országoknak. Az
első megközelítésben a külkereskedelmet közvetett termelési eljárásnak tekinthetjük. Egy ország ahelyett,
hogy egy terméket a maga számára állítana elő, más terméket gyárthat és ezt cserélheti el a kívánt árucikkre.
Az egyszerű modell megmutatja: az importált termékekre érvényesülnie kell a feltételnek, hogy ez a
közvetett "termelés" kevesebb munkaerőit igényel, mint a közvetlen termelés. A második megközelítésben
megmutathatjuk, hogy a külkereskedelem bővíti egy ország fogyasztási lehetőségeit, és így külkereskedelmi
hasznokat teremt.

4. A külkereskedelemből eredő hasznok megoszlása az országok által előállított termékek relatív áraitól függ.
Ezeknek a relatív áraknak a meghatározásához a termékek relatív nemzetközi keresletét és kínálatát kell
figyelembe venni. A relatív árnak a relatív bérszintre is meghatározó hatása van.

5. A kereskedelem hasznáról szóló állítás érvényességének nincsenek előfeltételei. Nem követelmény, hogy egy
ország „versenyképes”, a külkereskedelem pedig „tisztességes” legyen. Sőt, megmutathatjuk, hogy hamis a
három közkeletű állítás a külkereskedelemről. Először, egy ország akkor is nyer a külkereskedelmen, ha az
összes iparágban alacsonyabb a termelékenysége, mint kereskedelmi partneréé. Másodszor, a
külkereskedelemből akkor is haszon származik, ha a külföldi versenytárs iparágak csak alacsony béreik miatt
versenyképesek. Harmadszor, a külkereskedelem akkor is hasznot hoz, ha egy ország exportja
munkaigényesebb, mint importja.

6. Az egytényezős és kéttermékes modell sok árucikkre való kiterjesztése nem változtatja meg a fenti
következtetéseket. Az egyetlen különbség, hogy ebben az esetben a relatív bérek meghatározásához már
közvetlenül a munkaerő relatív keresletét kell figyelembe venni, nem pedig az áruk relatív kereslete alapján
közvetve végezni a számítást. Egy soktermékes modell annak az illusztrálására is alkalmas, hogy a szállítási
költségek olyan helyzetet idézhetnek elő, amelyben már a külkereskedelemből kimaradó áruk is szerepelnek.

6
McKinsey Global Institute: Manufacturing Productivity. Washington, D. C. 1993.

29
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

7. A ricardói modell néhány következtetése nyilvánvaló módon távol van a valóságtól. Alapvető tanulságát
azonban számos tanulmány alátámasztotta arról, hogy az országok olyan termékek exportjára törekszenek,
amelyek előállításában viszonylag magas a termelékenységük.

8.1. Kulcsfogalmak
abszolút előny

komparatív előny

származtatott kereslet

külkereskedelem haszna

általános egyensúlyi elemzés

külkereskedelemből kimaradó áruk

alternatívaköltség

parciális egyensúlyi elemzés

nyomormunka-érv

termelési lehetőségek határvonala

relatív keresleti görbe

relatív kínálati görbe

relatív bér

ricardói modell

egységnyi munkaerő-felhasználás

8.2. Feladatok
1. Belföldön 1200 egységnyi munkaerő áll rendelkezésre. Az ország két terméket, almát és banánt tud termelni.
Az almatermelés egységnyi munkaerő-felhasználása 3, a banáné pedig 2.

a. Ábrázolja grafikusan Belföld termelési lehetőségeinek határvonalát.

b. Mi az alma banánban kifejezett alternatívaköltsége?

c. Mi lenne az alma banánban kifejezett ára külkereskedelem nélkül. Miért?

2. Belföld helyzete ugyanaz, mint az 1. feladatban. Egy másik ország, Külföld pedig 800 egységnyi
munkaerővel rendelkezik. Külföld egységnyi munkaerő-felhasználása az almatermelésben 5, a banán
előállításában pedig 1.

a. Ábrázolja grafikusan Külföld termelési lehetőségeinek határvonalát.

b. Szerkessze meg a világ relatív kínálati görbéjét.

3. Most tételezzük fel, hogy a világ relatív kereslete a következő formában jelenik meg:
almakereslet/banánkereslet = banánár/almaár.

a. Ábrázolja grafikusan a relatív keresleti és a relatív kínálati görbét.

b. Mi az alma relatív egyensúlyi ára?

c. Írja le a külkereskedelem szerkezetét.

30
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Munkatermelékenység és
komparatív előny: a ricardói modell

d. Mutassa meg, hogy Belföld és Külföld egyaránt a külkereskedelem nyertese.

4. Tételezzük fel, hogy Belföldnek 1200 helyett 2400 munkása van. Találjuk meg az egyensúlyi relatív árat. Mit
mondhatunk a világtermelés hatékonyságáról, illetve a külkereskedelmi hasznok Belföld és Külföld közötti
megoszlásáról ebben az esetben?

5. Tételezzük fel, hogy Belföldnek 2400 munkása van, de ezek termelékenysége mindkét iparágban csak a fele
annak, amit korábban feltételeztünk. Szerkesszük meg a világ relatív kínálati görbéjét és határozzuk meg az
egyensúlyi relatív árat. Hogyan hasonlíthatók össze a külkereskedelmi hasznok ebben az esetben és a 4.
feladatban bemutatott esetben?

6. „A dél-koreai munkások csak 2,50 dollárt keresnek óránként; ha megengedjük Dél-Koreának, hogy tetszése
szerint exportáljon az Egyesült Államokba, akkor az amerikai munkások bérét a verseny ugyanerre a szintre
nyomja le. Nem lehet egy 5 dolláros inget importálni anélkül, hogy ne vennénk át vele együtt a 2,50 dolláros
órabért is.” Fejtse ki véleményét erről az állításról.

7. A japán munkaerő termelékenysége körülbelül ugyanakkora a feldolgozóiparban, mint az amerikai


munkaerőé (egyes iparágakban magasabb, másokban alacsonyabb), az Egyesült Államok termelékenysége
viszont még jóval nagyobb a szolgáltató szektorban. A legtöbb szolgáltatás azonban nem szerepel a
külkereskedelemben. Egyes elemzők szerint ez gondot okoz az Egyesült Államoknak, mert az amerikai
komparatív előny nagyrészt a külkereskedelemből kimaradó dolgokban van, amelyek tehát nem adhatók el a
világpiacon. Mi a hiba ebben az érvelésben?

8. Bárki, aki már járt Japánban, tudja, hogy igen drága ország. Noha a japán munkások szinte ugyanannyit
keresnek, mint amerikai társaik, jövedelmük vásárlóereje mintegy egyharmadnyival kevesebb. A 7. feladatra
adott magyarázatot terjessze ki ennek a tapasztalatnak a magyarázatára. (Súgunk: gondoljon a bérekre és a
külkereskedelemből kimaradó termékek más piacok által meghatározott áraira).

9. Hogyan befolyásolja a külkereskedelemből kimaradó termékek nagy száma a lehetséges külkereskedelmi


hasznok mértékét?

10. Csak két ország kereskedelmével foglalkoztunk. Tételezzük fel, hogy számos ország képes két termék
előállítására, és hogy minden egyes ország csak egyetlen termelési tényezővel, munkaerővel rendelkezik. Mit
mondhatunk a termelés és a külkereskedelem struktúrájáról ebben az esetben? (Súgunk: próbálja meg a világ
relatív kínálati görbéjének megszerkesztését).

31
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
4. fejezet - Specifikus termelési
tényezők és jövedelemeloszlás
A 2. fejezetben láttuk, hogy a külkereskedelem kölcsönösen előnyös lehet azoknak az országoknak a számára,
amelyek vállalkoznak rá. A történelem azonban arról tanúskodik, hogy a kormányok gyakran védelmezték
gazdaságuk különböző szektorait az importversenytől. Az Egyesült Államok kormánya például a
szabadkereskedelem melletti elvi elkötelezettsége ellenére korlátozza a textiláruk, a cukor és más termékek
importját. Miért van ellenállás a külkereskedelem hatásaival szemben, ha ennyire hasznos dolog a gazdaság
számára? A külkereskedelem politikai összefüggéseinek megértéséhez nemcsak egy gazdaság egészére, hanem
az adott országon belüli jövedelemeloszlásra gyakorolt hatását is szemügyre kell venni.

A nemzetközi kereskedelemnek a 2. fejezetben bemutatott ricardói modellje szemlélteti a külkereskedelemtől


várható hasznokat. A külkereskedelem abban a modellben nemzetközi szakosodást alakít ki. Ez azt jelenti, hogy
minden ország átcsoportosítja munkaerejét a viszonylag alacsonyabb hatékonyságú iparágakból a munkaerő
viszonylag magasabb hatékonyságát mutató iparágakba. A modellben a munkaerő az egyetlen termelési
tényező, és alapfeltevés, hogy szabadon mozoghat egyik iparágból a másikba. Így tehát a modellben nem
képzelhető el, hogy a külkereskedelem az egyes emberekre káros legyen. A ricardói modell így nemcsak azt
sugallja, hogy a külkereskedelem minden ország számára hasznot hoz, hanem azt is, hogy minden egyes ember
ugyancsak a külkereskedelem haszonélvezője, hiszen a külkereskedelem nem befolyásolja a jövedelemeloszlást.
A valóságban azonban a külkereskedelem minden kereskedő gazdaságban számottevő jövedelemeloszlási
hatásokkal jár, tehát a gyakorlatban nem ritka, hogy a külkereskedelem haszna igen egyenlőtlenül oszlik meg a
társadalomban.

A külkereskedelem két ok miatt befolyásolja erősen a jövedelemeloszlást. Először azért, mert az erőforrások
nem mozoghatnak azonnal, illetve költségmentesen az egyik iparágból a másikba. Másodszor pedig azért, mert
az egyes iparágak más-más módon igénylik a termelési tényezőket: ha egy ország megváltoztatja az általa
gyártott termékválaszték összetételét, akkor általában egyes termelési tényezők kereslete csökken, másoké pedig
nő. A nemzetközi kereskedelem e két ok miatt nem annyira egyértelműen hasznos, mint ahogy ez a 2. fejezetből
kitűnt. A külkereskedelem valóban hasznos lehet egy gazdaság egésze számára, ugyanakkor – rövid távon
legalábbis – erősen sújthatja a társadalom jelentős csoportjait.

Nézzük például Japán rizspolitikáját. Japán nagyon kevés rizs importját engedi meg még akkor is, ha a
földterület szűkössége azzal jár, hogy a rizs termesztése sokkal drágább Japánban, mint más országokban (az
Egyesült Államokat is beleértve). Aligha kérdéses, hogy Japán egészében véve magasabb életszínvonalat
érhetne el a rizs szabad importja esetén. A japán rizstermelőket azonban mindenképpen sújtaná a
szabadkereskedelem. Az import által munkanélkülivé tett japán parasztok ugyan valószínűleg találnának
munkahelyet az iparban vagy a szolgáltatásokban, de az állásváltoztatást költségesnek és kényelmetlennek
ítélnék. További kárt okozna nekik, hogy földjeik ára a rizs árával párhuzamosan zuhanna. Nem meglepő tehát,
hogy a japán parasztok élesen ellenzik a rizs szabadkereskedelmét, és jól megszervezett importliberalizáció-
ellenes mozgalmuk nagyobb súllyal esett latba Japánban, mint a szabadkereskedelem lehetséges haszna az
ország egésze számára.

A külkereskedelem valósághű elemzésének túl kell lépnie a ricardói modellen olyan modellek felé, amelyekben
a külkereskedelem már a jövedelemeloszlást is befolyásolja. Ez a fejezet egy olyan modellre összpontosít,
amely a jövedelemeloszlásra is kitér. A modellt a specifikus termelési tényezők modelljének nevezik.

1. A specifikus termelési tényezők modellje


A specifikus termelési tényezők modelljét Paul Samuelson és Ronald Jones fejlesztette ki 1. Ez a modell a
ricardói modellhez hasonlóan olyan gazdaságot tételez fel, amely két terméket állít elő és munkaerejét át tudja
csoportosítani a két iparág között. A ricardói modellel ellentétben azonban itt más termelési tényezők is léteznek
a munkaerő mellett. Míg a munkaerő úgynevezett mobil (mozgékony) termelési tényező, amely áramolhat az
iparágak között, addig a többi termelési tényező iparág-specifikus(röviden és a továbbiakban: specifikus. A
ford.). Ez annyit jelent, hogy ezek a termelési tényezők csak adott termékek gyártásához használhatók.

1
Samuelson, Paul: Ohlin Was Right. Swedish Journal of Economics, 73. (1971) 365–384. old.; Jones, Ronald W.: A Three-Factor Model in
Theory, Trade, and History. In: Bhagwati, Jagdish és tsai. (szerk.): Trade, Balance of Payments, and Growth. North-Holland, Amsterdam,
1971. 3–21. old.

32
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

1.1. A modell feltevései


Képzeljünk el egy gazdaságot, amely két terméket, iparcikket és élelmiszert tud előállítani. Egy termelési
tényező helyett azonban hárommal: munkaerő (L), tőke (K) és föld (T) rendelkezik. Az iparcikkeket tőke és
munkaerő (de nem föld), az élelmiszert pedig munkaerő és föld (de nem tőke) felhasználásával termeli meg. A
munkaerő így úgynevezett mobil termelési tényező, amelyet mindkét ágazatban lehet alkalmazni, a föld és a
tőke viszont specifikus, amely csak egy termék előállításában használható fel.

Mennyit állít elő a gazdaság az egyes termékekből? A gazdaság iparcikk-termelése attól függ, hogy mennyi
tőkét és munkaerőt alkalmaznak abban a szektorban. Ezt a kapcsolatot egy termelési függvény foglalja össze,
amely megmutatja, hogy a tőke és a munkaerő adott mennyiségű felhasználásával milyen mennyiségű iparcikk
állítható elő. Az iparcikkek termelési függvényét algebrai formában a következőképpen foglalhatjuk össze:

(3.1. egyenlet)

ahol QM a gazdaság iparcikk-termelése, K a gazdaság tőkeállománya, LM pedig az iparcikk-gyártásban


foglalkoztatott munkaerő. Hasonlóképpen, az élelmiszer-termelésre a

(3.2. egyenlet)

termelési függvényt írhatjuk fel, ahol QF a gazdaság élelmiszer-termelése, T a gazdaság földállománya, LF pedig
az élelmiszer-termelésben foglalkoztatott munkaerő. A gazdaság egészére pedig a munkaerő foglalkoztatásának
meg kell egyeznie a teljes munkaerő-kínálattal:

(3.3. egyenlet)

Mi a specifikus termelési tényező?

Ebben a fejezetben olyan modellt mutatunk be, amelynél feltételezzük, hogy két olyan termelési tényező
létezik, a föld és a tőke, amely állandóan a gazdaság egyik szektorához van kötve. A fejlett gazdaságokban
azonban a mezőgazdasági földterületre csak a nemzeti jövedelem csekély hányada jut. A közgazdászok
általában úgy alkalmazzák a specifikus tényezők modelljét az amerikaihoz vagy a franciához hasonló
gazdaságokra, hogy a termelési tényezők specifikus jellegét nem állandó körülménynek, hanem időben változó
feltételnek tekintik. Példa erre, hogy a sörfőzéshez használt hordók vagy a gépkocsi-karosszériák gyártásához
alkalmazott sajtolóberendezések nem helyettesíthetők egymással, így mindkét berendezés iparág-specifikus.
Bizonyos idő alatt azonban lehetséges, hogy a beruházásokat átcsoportosítsák az autógyárakból a sörfőzdékbe
vagy megfordítva, így pedig hosszú távú értelmezésben a hordók és a sajtolók is egyetlen, mobil, tőkének
nevezett termelési tényező megnyilvánulási formáinak tekinthetők.

A gyakorlatban tehát nincs éles választóvonal a specifikus és a mobil termelési tényezők között. Az
alkalmazkodási sebességtől függ, hogy mely tényezők csoportosíthatók át gyorsabban egyik iparágból a
másikba. A specifikus jelleg annál a tényezőnél erősebb, ahol ez az átcsoportosítás lassabban megy végbe.
Milyen mértékben specifikusak tehát a valóságos gazdaság termelési tényezői?

A viszonylag általános képzettségű munkások meglehetősen mobilak (ha nem is annyira, mint ahogy a
modellben szereplő munkaerő), ha nem kaptak kifejezetten szakosított képzést. A mobilitási fok eldöntéséhez
segítséget ad, ha azt az időt tekintjük, amely a munkaerő egyes földrajzi telephelyek közötti áramlásához kell.
Egy gyakran idézett tanulmány szerint a gazdasági nehézségekkel küzdő amerikai szövetségi államokból
gyorsan máshová áramlanak a munkások: a munkanélküliségi ráta általában hat év alatt visszaesik az országos
átlag szintjére. Ezt egy magasan specializált berendezés 15–20 éves, vagy egy bevásárlóközpont, illetve egy
irodaépület talán 50 éves életciklusával lehet összevetni. A munkaerő tehát feltétlenül kevésbé specifikus
termelési tényező, mint a tőke legtöbb fajtája. A magasan képzett munkaerő viszont igen erősen szakmájához
kötődik: egy agysebész lehet jó hegedűs, de nem válthat pályát karrierje közepén.

Blanchard, Olivier–Katz, Lawrence: Regional Evolutions. Brookings Papers on Economic Activity, 1991.

1.2. Termelési lehetőségek

33
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

A specifikus tényezők modellje feltételezi, hogy a két specifikus tényező, a tőke és a föld egyaránt csak egyetlen
szektorban, az iparcikkek, illetve az élelmiszer termelésében használható. Csak a munkaerő használható
bármelyik szektorban. Így a gazdaság termelési lehetőségeinek elemzéséhez csupán azt kell szemügyre
vennünk, hogy miként változik a gazdaság termelési szerkezete a különböző termékek kombinációjaként, ha a
munkaerő az egyik szektorból a másikba áramlik. Ezt grafikusan is ábrázolhatjuk. Az első lépésben bemutatjuk
a (3.1.) és (3.2.) termelési függvényeket, a másodikban pedig összekapcsoljuk őket a termelési lehetőségek
határvonalának meghatározásához.

A 3.1. ábra a munkaerő-felhasználás és az iparcikk-kibocsátás közötti összefüggést mutatja be. Minél nagyobb a
munkaerő felhasználása adott tőkeellátás mellett, annál nagyobb a kibocsátás. A 3.1. ábrában a QM (K, LM)
meredeksége a munkaerő határtermékét ábrázolja, tehát azt a kibocsátási többletet, amely egy
többletmunkaóra révén keletkezik. Ha azonban a munkaerő-felhasználás a tőkeellátás növelése nélkül
emelkedik, szokásos esetben csökkenő hozadék lesz: az egy munkással nagyobb munkaerő munkásonként csak
kisebb tőkeállománnyal dolgozhat, ezért a munkaerő bővítésének minden egyes lépése az előzőnél kevésbé
növeli a termelést. A csökkenő hozadékot a termelési függvény alakja mutatja: QM (K, LM) jobb felé haladva
laposabbá válik, ami tükrözi, hogy a munkaerő határterméke csökken a munkaerő-állomány bővítésével. A 3.2.
ábra ugyanezt más formában mutatja meg. Ezen az ábrán a munkaerő határtermékét közvetlenül a felhasznált
munkaerő függvényében ábrázoljuk. (A fejezet függelékében pedig megmutatjuk, hogy a határtermék görbéje
alatti terület az iparcikkek teljes kibocsátásával egyenlő).

Hasonló diagrampár ábrázolhatja az élelmiszer termelési függvényét. E diagramokat kombinálva létrehozhatjuk


a gazdaság termelési lehetőségeinek származtatott határvonalát, ahogy az a 3.3. ábrán látható. Mint a 2.
fejezetben láttuk, a termelési lehetőségek határvonala megmutatja, hogy a gazdaság mit képes termelni;
esetünkben azt, hogy mennyi élelmiszert tud előállítani adott iparcikk-mennyiség mellett, illetve megfordítva.

A 3.3. ábra négy térnegyedből áll. A jobb oldali alsó térnegyedben az iparcikkek 3.1. ábrából származó
termelési függvényét ábrázoljuk: a függőleges tengelyen lefelé haladva az iparcikk-termelés munkaerő-
felhasználásának növekedését láthatjuk, a vízszintes tengely mentén jobbra haladva pedig az iparcikk-kibocsátás
nő. A bal oldali felső térnegyedben az élelmiszer megfelelő termelési függvényét mutatjuk be. Ez a diagramrész
el van forgatva, ezért a vízszintes tengelyen balra haladva az élelmiszer-termelés munkaerő-felhasználásának
növelését látjuk, a függőleges tengely mentén fölfelé irányuló mozgás pedig az élelmiszer-termelés növekedését
jelzi.

Minél több munkaerőt alkalmaznak az iparcikk-termelésben, annál nagyobb lesz a kibocsátás. A csökkenő
hozadék miatt azonban minden új munkaóra hozzáadása az előzőnél kevésbé növeli a termelést. Ezt onnan
látjuk, hogy a kibocsátást a munkaerő-felhasználás függvényében ábrázoló görbe ellaposodik a foglalkoztatási
szint növekedésével.

3.1. ábra - Az iparcikkek termelési függvénye

34
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

Az iparcikk-termelésben a munkaerő határterméke a 3.1. ábra termelésifüggvény-görbéje meredekségének felel


meg, és annál kisebb, minél több munkaerőt foglalkoztatnak a szektorban

3.2. ábra - A munkaerő határterméke

35
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

A bal alsó térnegyed a munkaerő allokációját mutatja be a gazdaságban. Mindkét mennyiség mérése a
szokásossal ellenkező irányban történik. A függőleges tengelyen lefelé haladva az iparcikkszektor munkaerő-
felhasználása nő; a vízszintes tengelyen jobbra való elmozdulás pedig az élelmiszer-termelés munkaerő-
felhasználásának növekedését jelzi. Az egyik szektor munkaerő-felhasználásának növekedése egyben a másik
szektor rendelkezésére álló munkaerő csökkenését jelenti, az allokációs lehetőségeket tehát a lefelé hajló vonal
mutatja. Ezt a vonalat AA-val jelöljük. 45 fokos szögben hajlik lefelé, tehát –1-es meredekségű. Annak
megértéséhez, hogy ez a vonal miért is mutatja a munkaerő allokációs lehetőségeit, vegyük észre, hogy ha az
összes munkaerőt az élelmiszer-termelésben alkalmaznák, akkor LF L-lel volna egyenlő, LMpedig 0 lenne. Ha
ekkor a munkaerőt fokozatosan az iparcikk-szektorba csoportosítanánk át, minden átcsoportosított munkaóra az
LM-et megnövelné egy egységgel, az LF-et pedig egy egységgel csökkentené. Ez a mozgás –1-es meredekségű
vonal mentén történne mindaddig, ameddig a teljes L munkaerő-kínálat nem kerülne át a feldolgozóiparba. A
két szektor közötti munkaerő-allokáció bármilyen kombinációját az AA görbe valamely pontja ábrázolja, mint
például a 2 pont.

Most látjuk tehát, hogyan határozható meg a termelés mennyisége a munkaerőnek a két szektor közötti
allokációs kombinációi alapján. Tegyük fel, hogy a munkaerő allokációját a 2 pont ábrázolja a bal alsó
térnegyedben, azaz a feldolgozóipar L2M munkaórát, az élelmiszer-termelés pedig L2F munkaórát használ fel. A
termelési függvény alapján meghatározhatjuk a kibocsátást mindkét szektorban: a feldolgozóipar Q2M egységet,
az élelmiszer-termelés pedig Q2F egységet állít elő. E koordináták, Q2M, Q2F és a 3.3. ábra jobb felső
térnegyedében a 2‟ pont megmutatják, hogy milyen élelmiszer- és iparcikk-kibocsátás adódik.

A termelési lehetőségek egész határvonalának felrajzolásához a fenti eljárást kell megismételnünk a munkaerő
számos különféle allokációjára. Kezdhetjük azzal, hogy feltételezzük: a munkaerő nagy részét az élelmiszer-
termelés használja fel, ahogy ezt a bal alsó térnegyedben az 1 pont is mutatja. Ezt követően fokozatosan

36
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

növeljük a feldolgozóipar munkaerő-felhasználását egészen addig, amíg már csak nagyon kevés munkás marad
az élelmiszer-termelésben (lásd a 3 pontot). A jobb felső térnegyed megfelelő pontjai kirajzolják az 1‟ és a 3‟
közötti görbét. Így a jobb felső térnegyedben PP ábrázolja a gazdaság termelési lehetőségeinek határvonalát a
föld, a munkaerő és a tőke adott kínálata mellett.

1. Az élelmiszer termelési függvénye

2. Élelmiszer-termelés, QF(növekvő)

3. A gazdaság termelési lehetőségeinek határvonala (PP)

4. Az élelmiszer-termelés munkaerő-felhasználása, LF (növekvő)

5. Az iparcikkek kibocsátása, QM (növekvő)

6. A gazdaság munkaerő-allokációja (AA)

7. A feldolgozóipar munkaerő-felhasználása, LM (növekvő)

8. A feldolgozóipar termelési függvénye

9. Az iparcikkek és az élelmiszer termelését a munkaerő allokációja határozza meg. A bal alsó térnegyedben az
AA vonal pontjai mutatják a szektorok közötti munkaerő-allokációt. Ez a vonal a feldolgozóipar és az
élelmiszer-termelés munkaerő-felhasználásának összes kombinációját ábrázolja, e kombinációk adják a
gazdaság teljes munkaerő-felhasználását (L). Az AA görbe bármely pontjának, mint például a 2 pontnak,
megfelel a feldolgozóipar és az élelmiszer-termelés adott munkaerő-felhasználása (L2M, illetve L2F). A jobb
alsó és a bal felső térnegyedek görbéi a feldolgozóipar és az élelmiszer-termelés termelési függvényeit
ábrázolják; ezek adott munkaerő-felhasználás alapján lehetővé teszik a kibocsátás (Q2M, Q2F) meghatározását.
Ekkor a PP görbe a jobb felső térnegyedben megmutatja a két termék kibocsátásának változását annak
nyomán, ahogy a munkaerő allokációja eltolódik az élelmiszerektől az iparcikkek felé. A kibocsátás 1‟, 2‟, 3‟
pontjai a munkaerő-allokációt mutató 1, 2, 3 pontoknak felelnek meg. A csökkenő hozadék miatt PP nem
egyenes, hanem görbe vonal.

3.3. ábra - A termelési lehetőségek határvonala a specifikus termelési tényezők


modelljében

37
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

A ricardói modellben a munkaerő az egyetlen termelési tényező. Ezért ott a termelési lehetőségek határvonala
egyenes vonal, hiszen az iparcikkek élelmiszerben kifejezett alternatívaköltsége állandó. A specifikus tényezők
modelljében azonban a többi termelési tényező hozzáadása a modellhez a termelési lehetőségek PP
határvonalának az alakjáét görbévé változtatja át. PP görbülete a munkaerő csökkenő hozadékát mutatja
mindegyik szektorban; ez a csökkenő hozadék jelenti az alapvető különbséget a specifikus faktorok modellje és
a ricardói modell között.

Vegyük észre, hogy a PP görbén haladva a munkaerőt az élelmiszer-termelésből a feldolgozóiparba


csoportosítjuk át. Ha egy munkaórát csoportosítunk át az élelmiszer-termelésből a feldolgozóiparba, akkor ez a
munkaerőtöbblet a munkaerő feldolgozóipari határtermékével, MPLM-mel növeli meg a kibocsátást. Ekkor a
feldolgozóipari kibocsátás egy egységgel való megnöveléséhez a munkaerő felhasználását 1/MPLM-mel kell
megemelnünk. Közben azonban az élelmiszer-termelésből kivont munkaerő minden egysége a munkaerő
élelmiszer-termelési határtermékével, MPLF-fel csökkenti az élelmiszerszektor kibocsátását. Így a
feldolgozóipar kibocsátásának egy egységnyi növeléséhez az élelmiszer-termelést MPLF/ MPLM-mel kell
csökkenteni. A PP görbe (amely az iparcikkek élelmiszerben mért alternatívaköltségét ábrázolja, tehát azt, hogy
hány egységnyi élelmiszerről kell lemondani az iparcikk-kibocsátás egy egységnyi növeléséhez) meredeksége
tehát

A termelési lehetőségek görbéjének meredeksége = –MPLF/MPLM.

Most tehát látjuk, miért hajlott formájú a PP görbe. Ahogy 1‟-ből 3‟-ba haladunk, LM emelkedik, LF pedig
csökken. Láttuk a 3.2. ábrán azt is, hogy LM növekedésével a feldolgozóipari munkaerő határterméke csökken;
ennek megfelelően LF csökkenésével párhuzamosan nő a munkaerő határterméke az élelmiszer-termelésben. Így
PP meredekebbé válik, ahogy a görbe jobbra és lefelé tolódik.

Megmutattuk, hogy a kibocsátás hogyan határozható meg a munkaerő allokációja alapján. A következő lépésben
azt vesszük szemügyre, hogy a piacgazdaság miként határozza meg a munkaerő allokációját.

1.3. Árak, bérek és munkaerő-allokáció

38
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

Mennyi munkaerőt foglalkoztatnak majd az egyes szektorokban? A válaszhoz a munkaerő-piaci kínálat és


kereslet áttekintése szükséges. A munkaerő iránti kereslet minden szektorban a kibocsátás árától és a bérszinttől
függ. A bérszint viszont az élelmiszer-termelés és a feldolgozóipar együttes munkaerő-keresletének a
függvénye. Az iparcikkek és az élelmiszer árának, valamint a bérszintnek az ismeretében az egyes szektorokban
meghatározhatjuk a foglalkoztatást és a kibocsátást.

Nézzük először a munkaerő keresletét. A profit maximalizálására törekvő munkaadók minden egyes szektorban
mindaddig növelik munkaerő-keresletüket, amíg az egy újabb munkaóra által létrehozott érték egyenlő nem lesz
ennek a munkaórának a költségével. A feldolgozóiparban például az egy többlet munkaóra értéke egyenlő a
feldolgozóipari munkaerő határtermékének és az egységnyi iparcikk árának a szorzatával: MPLM × PM. Ha a
munkaerő bérszintje w, akkor a munkaadók mindaddig felvesznek új munkásokat, amíg

(3.4. egyenlet)

nem lesz. A feldolgozóipari munka határterméke, amelyet a 3.2. ábrában bemutattunk, a csökkenő hozadék
miatt csökken. Így bármilyen adott PM iparcikkár mellett a határtermék értéke, MPLM × PM, ugyancsak csökken.
Ezért a (3.4.) egyenletet úgy is tekinthetjük, mint a feldolgozóipari munkaerő-keresleti görbe egyenletét: ha a
többi tényező változatlansága mellett a bérszint csökken, akkor a feldolgozóipari munkaadók több munkás
felvételére törekszenek.

A munkaerő allokációja úgy történik, hogy határtermékének (P × MPL) értéke egyenlő a feldolgozóiparban és
az élelmiszer-termelésben. Egyensúly esetén a bérszint megegyezik a munkaerő határtermékével.

3.4. ábra - A munkaerő allokációja

39
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

Ugyanígy, az élelmiszer-termelésben is egy többlet munkaóra értéke MPLF × PF. A munkaerő keresleti görbéje
tehát az élelmiszeriparra a következőképp írható fel:

(3.5. egyenlet)

A bérszintnek mindkét iparágban egyenlőnek kell lennie, hiszen feltételeztük, hogy a munkaerő szabadon
áramolhat az iparágak között. Minthogy a munkaerő mobil termelési tényező, az alacsony bérszintű szektorból
mindaddig a magas bérszintű szektorba áramlik, amíg a bérek ki nem egyenlítődnek. A bérszintet viszont az a
feltétel határozza meg, hogy a teljes munkaerő-kereslet (a foglalkoztatás) egyenlő a teljes munkaerő-kínálattal:

(3.6. egyenlet)

Ha a fenti három egyenletet egy ábrában foglaljuk össze (3.4. ábra), látni fogjuk, hogy a bérszint és a
foglalkoztatás mindkét szektorban meghatározott mértékű lesz, ha az élelmiszer és az iparcikkek ára adott. A
3.4. ábra vízszintes tengelye mentén L a teljes munkaerő-kínálatot mutatja. Az ábra bal oldalától mérve a
feldolgozóipari munkaerő határtermékének értékét látjuk, amely egyszerűen a 3.2. ábrából ismert MPLM görbe
és a PM szorzata. Ez a feldolgozóipar munkaerő-keresleti görbéje. A jobb oldaltól mérve az élelmiszer-
termelésben foglalkoztatott munkaerő határtermékét látjuk, ez az élelmiszer-termelés munkaerő-kereslete. Az
egyensúlyi bérszintet és a két szektor közötti munkaerő-allokációt az 1 pont ábrázolja. A w1 bérszint mellett a
feldolgozóipar által igényelt (L1M) és az élelmiszer-termelés által igényelt (L1F) munkaerő összege éppen
megegyezik az L teljes munkaerő-kínálattal.

40
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

A gazdaság a termelési lehetőségek határvonalának (PP) azon a pontján termel, ahol ennek a határvonalnak a
meredeksége megegyezik az iparcikkek relatív árának –1-szeresével.

3.5. ábra - A termelés a specifikus tényezők modelljében

Hasznos összefüggés van a relatív árak és a kibocsátás között, amely világosan megmutatkozik a munkaerő
allokációjáról adott elemzésünkből; ez a kapcsolat általánosabb érvényű, mint a specifikus tényezők modellje
által leírt összefüggés. A (3.4.) és a (3.5.) egyenletből következik, hogy

illetve átrendezés után

(3.7. egyenlet)

A (3.7.) egyenlet bal oldala a termelési lehetőségek határvonalának a meredeksége a jelenlegi termelést ábrázoló
ponton; a jobb oldal pedig az iparcikkek relatív árának –1-szerese. Ez az eredmény azt jelenti, hogy a jelenlegi
termelést ábrázoló ponton a termelési lehetőségek határvonalának érintenie kell azt a görbét, amelynek a
meredeksége az iparcikkek és az élelmiszerek árának –1-gyel megszorzott hányadosa. Ezt az eredményt a 3.5.
ábra mutatja be: ha az iparcikkek relatív ára (PM/PF)1, akkor a gazdaság az 1 pontban termel.

Hogyan alakul a munkaerő allokációja és a jövedelemeloszlás, ha megváltozik az élelmiszer és az iparcikkek


ára? Vegyük észre, hogy minden árváltozás két részre bontható: az egyik egy egyenlő mértékű arányos változás
PM-ben és PF-ben, a másik pedig csak az egyik ár megváltozása. Tételezzük fel például, hogy az iparcikkek ára

41
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

17, az élelmiszeré pedig 10 százalékkal nő. Ezeknek az árváltozásoknak a hatásait úgy elemezhetjük, hogy
először feltesszük a kérdést: mi történik, ha az iparcikkek és az élelmiszer ára egyaránt 10 százalékkal
emelkedik, majd pedig azt vesszük szemügyre, hogy milyen hatásokkal jár az iparcikkárak további 7 százalékos
emelkedése. Ez lehetővé teszi, hogy kettéválasszuk az általános árszínvonal és a relatív árak megváltozásának
hatásait.

Az iparcikkek és az élelmiszer munkaerő-keresleti görbéje egyaránt felfelé mozdul el PMPM1-ről PM2-re való
emelkedésének és PFPF1-ről PF2-re való emelkedésének arányában. A bérszínvonal ugyanebben a mértékben
emelkedik, w1-ről w2-re, de a két szektor közötti munkaerő-allokáció nem változik.

3.6. ábra - Egyenlő mértékű, arányos áremelkedés az iparcikkeknél és az élelmiszernél

Egyenlő mértékű arányos áremelkedés. A 3.6. ábra bemutatja egy egyenlő mértékű arányos áremelkedés
hatásait. PMPM1-ről PM2-re nő; PF pedig PF1-ről PF2-re emelkedik. Ha mindkét termék ára 10 százalékkal nő,
mindkét iparág munkaerő-keresleti görbéje is 10 százalékkal felfelé mozdul el. Ahogy az ábrából látható, ezek
az elmozdulások a bérszint w1-ről (1 pont) w2-re (2 pont) való emelkedését eredményezik. A két szektor közötti
munkaerő-allokáció, illetve kibocsátási volumenük nem változik.

Valójában nem történik tényleges változás, amikor PM és PF ugyanabban az arányban változik. A bérszint
ugyanolyan arányban emelkedik, mint az árak, így a reálbérszintek, azaz a bérszintek és a termékárak közötti
arányok nem változnak. Mivel minkét szektorban továbbra is ugyanannyi munkaerőt alkalmaznak, és a
reálbérek sem változnak, a tőke- és a földtulajdonosok reáljövedelme is változatlan marad. Így mindenki
pontosan ugyanabban a helyzetben marad, mint előzőleg. Ez a tény pedig egy általános elvet szemléltet: az
általános árszínvonal változásainak nincsenek reálhatásai, tehát nem változtatnak meg semmilyen fizikai

42
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

mennyiséget a gazdaságban. Csak a relatív árak változásai – ami ebben az esetben az iparcikk/élelmiszer
árarányt (PM/PF) jelenti – befolyásolják a jólétet, illetve az erőforrások allokációját.

3.7. ábra - Egy iparcikk-áremelkedés

A relatív árak megváltozása. Most egy olyan árváltozás hatásait nézzük meg, amely befolyásolja a relatív
árakat. A 3.7. ábra a csupán egyik terméknél végbement árváltozás, ebben az esetben PMPM1-ről PM2-re való 7
százalékos emelkedésének hatásait mutatja. PM emelkedése a feldolgozóipar munkaerő-keresleti görbéjét az
áremelkedés arányában mozdítja el, és az egyensúly az 1 pontból a 2 pontba tolódik. Vegyük észre ennek az
eltolódásnak két fontos hatását. Először azt, hogy a bérszint emelkedik ugyan, de ez az emelkedés kisebb, mint
az iparcikkek árnövekedése. Ezt a 3.6. és a 3.7. ábra összehasonlítása mutatja meg. A 3.6. ábra PM és PF egyaránt
10 százalékos növekedésének eredményét mutatja meg. Ebben az ábrában azt láttuk, hogy w ugyancsak 10
százalékkal emelkedett. Ha csak PM emelkedik, akkor w nyilvánvaló módon kevésbé, mondjuk 5 százalékkal nő.

Ha csak PM emelkedik PM és PF egyidejű növekedésével szemben, akkor a második hatás az, hogy a munkaerő az
élelmiszer-termelésből a feldolgozóiparba áramlik át, így pedig az iparcikk-kibocsátás emelkedik és az
élelmiszer-termelés csökken. (Emiatt w nem nő annyira, mint PM: a feldolgozóipari foglalkoztatás bővül, így a
munkaerő határterméke csökken abban a szektorban).

Az iparcikkek relatív árának növekedéséből eredő hatásokat közvetlenül is látni lehet a termelési lehetőségek
görbéjén. A 3.8. ábrán megmutatjuk ennek az iparcikk-áremelkedésnek a hatásait: ennek az áremelkedésnek az
eredménye, hogy az iparcikkek relatív ára (PM/PF)1-ről (PM/PF)2-re nő. A termelési pont mindig ott van, ahol PP
meredeksége a relatív ár –1-szeresével egyenlő. Ez a pont most 1-ből 2-be tolódik el. Az élelmiszer-termelés
csökken, az iparcikk-kibocsátás pedig nő az iparcikkek relatívár-növekedése eredményeként.

Az iparcikkek relatív árának emelkedése az iparcikkeknek az élelmiszerekhez képest megnövekedett


kibocsátásához vezet. Ezért a relatív keresleti görbét úgy ábrázolhatjuk, hogy QM/QF -et PM/PF függvényében
mutassa. Ezt a relatív kínálati görbét RS-ként mutatja be a 3.9. ábra. Ahogy a 2. fejezetben megmutattuk, relatív
keresleti görbét is felrajzolhatunk, amelyet a lefelé tartó RD vonal mutat. Az egyensúlyi relatív árat (PM/PF)1 és
kibocsátást (QM/QF)1 egyaránt RS és RD metszéspontja határozza meg.

A gazdaság mindig a termelési lehetőségek PP határvonalának azon a pontján termel, amelyben PP


meredeksége az iparcikkek relatív árának –1-szeresével egyenlő. Így PM/PF emelkedése nyomán a termelés
jobbra lefelé mozdul el a termelési lehetőségek határvonalán a nagyobb iparcikk- és a kisebb élelmiszer-
termelésnek megfelelően.

43
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

3.8. ábra - Az iparcikkek relatív árának megváltozására adott kínálati válasz

1.4. Relatív árak és a jövedelemeloszlás


Eddig a specifikus tényezők modelljének a következő elemeit tekintettük át: (1) a termelési lehetőségek
meghatározása a gazdaság erőforrásai és a rendelkezésére álló technológia figyelembe vételével, (2) az
erőforrás-allokáció, a termelés és a relatív árak kialakulása egy piacgazdaságban. A külkereskedelem hatásainak
vizsgálata előtt ki kell térnünk a relatív árak megváltozásának a jövedelemeloszlásra gyakorolt hatásaira.

Nézzük ismét a 3.7. ábrát, amely az iparcikkek árában végbement emelkedés hatását mutatja. Már
megjegyeztük, hogy a feldolgozóipar munkaerő-keresleti görbéje felfelé fog tolódni PM emelkedésének
függvényében. Így tehát ha PM 10 százalékkal nő, akkor a PM× MPLM által meghatározott görbe ugyancsak 10
százalékkal emelkedik. Láttuk azt is, hogy az élelmiszeráraknak legalább 10 százalékkal kellene emelkedniük
ahhoz, hogy w legalább PM-mel egyenlő mértékben nőjön. Így ha az iparcikkárak 10 százalékkal emelkednek,
akkor a bérszintnek csak mondjuk 5 százalékos növekedésére számíthatunk.

Nézzük meg most, hogy ebből az eredményből mi következik három csoport, a munkások, a tőketulajdonosok
és a földtulajdonosok jövedelmére vonatkozóan. A munkások azt látják majd, hogy reálbérük nőtt, de a PM
emelkedésénél alacsonyabb mértékben. Az iparcikkekben kifejezett reálbérük, w/PM tehát csökken, az
élelmiszerben kifejezett reálbérük, w/PF viszont nő. Ennek az információnak az alapján nem tudhatjuk, hogy a
munkások helyzete javul-e vagy romlik; ez ugyanis attól függ, hogy a munkások fogyasztásában milyen relatív
hányadot képviselnek az iparcikkek és az élelmiszer. Ebben a kérdésben azonban jobban nem kívánunk
elmélyedni.

A tőketulajdonosok azonban biztosan jobban járnak. Az iparcikkekben kifejezett reálbérszint csökkent, így a
tőketulajdonosok profitja termékükben kifejezve nőtt.

44
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

A specifikus tényezők modelljében az iparcikkek magasabb relatív ára az iparcikk-kibocsátás bővüléséhez vezet
az élelmiszer-kibocsátáshoz képest. Így az RS relatív kínálati görbeemelkedő. Az egyensúlynak megfelelő
relatív árakat és kibocsátási mennyiségeket az RS és az RD relatív keresleti görbe metszéspontja határozza meg.

3.9. ábra - A relatív árak kialakulása

Így a tőketulajdonosok relatív jövedelme a PM emelkedésénél nagyobb mértékben nő. Mivel azonban PMPF-hez
képest emelkedett, a tőketulajdonosok jövedelme nyilvánvaló módon mindkét termékben kifejezve növekedett.

A földtulajdonosok viszont rosszabbul járnak. Ennek két oka van: az élelmiszerben kifejezett relatív bér nő, ami
jövedelmükre nyomást gyakorol, az iparcikkárak emelkedése pedig csökkenti minden meglévő jövedelem
vásárlóerejét.

2. A külkereskedelem a specifikus tényezők


modelljében
Most már tudjuk, hogyan működik a specifikus tényezők modellje egy gazdaság esetére, így vállalkozhatunk a
külkereskedelem elemzésére. Képzeljük el, hogy két ország, Japán és Amerika kereskedik egymással: nézzük
meg ennek a kereskedelemnek a hatásait jólétükre.

Külkereskedelem akkor jöhet létre, ha a két ország között különbség van az iparcikkek relatív árában a
külkereskedelem nélküli helyzethez képest. A 3.9. ábrában láttuk, miként alakul ki PM/PF egyetlen gazdaságban,
külkereskedelem nélkül. A relatív iparcikkárak vagy azért lehetnének eltérőek Japánban és Amerikában, mert
relatív keresletük eltérő, vagy azért, mert különbség van relatív kínálatukban. Most nem vesszük figyelembe a

45
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

keresleti különbségeket: feltételezzük, hogy a relatív kereslet a PM/PF tetszőleges értéke mellett egyenlő a két
országban. Ha mindkét ország az iparcikkeknek ugyanazt a relatív árát tapasztalja, élelmiszert és iparcikkeket is
ugyanabban az arányban fognak fogyasztani. Így mindkét országnak ugyanaz lesz a relatív keresleti görbéje.
Ezért a relatív kínálat különbségeire összpontosítunk, mert most ezeket tekintjük a külkereskedelem kiváltó
okának.

Miért lehet eltérő a relatív kínálat a két ország között? Az országoknak lehetnek különböző technológiáik, mint
a ricardói modellben. Most, hogy modellünkben már egynél több termelési tényező van, az országok erőforrásai
között is lehetnek különbségek. Érdemes szemügyre venni, hogy az erőforrások eltérései miként
befolyásolhatják a relatív kínálatot.

2.1. Erőforrások és relatív kínálat


Az erőforrások és a relatív kínálat közötti összefüggés nyilvánvaló: a sok tőkével és nem sok földdel rendelkező
ország tetszőleges árak mellett arra fog törekedni, hogy aránylag sok iparcikket termeljen az élelmiszerhez
képest, a sok földdel és kevés tőkével ellátott ország pedig ennek az ellenkezőjére törekszik. Képzeljük el, mi
történne, ha az egyik országban megnőne valamelyik erőforrás kínálata. Tételezzük fel például, hogy Japán
bővítené tőkeállományát. Egy ilyen bővülés hatásait a 3.10. ábra szemlélteti.

A tőkeállomány bővítése az iparcikktermelésben foglalkoztatottság tetszőleges szintje mellett növeli a munkaerő


határtermékét. Ez megnöveli a munkaerő keresletét a feldolgozóiparban, ami felfelé nyomja az általános
bérszintet. Mivel a munkaerő eláramlik az élelmiszer-termelésből, az iparcikkek kibocsátása nő, az
élelmiszereké pedig csökken.

3.10. ábra - A tőkeállomány megváltoztatása

46
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

Ha minden más feltétel változatlan, akkor a tőke mennyiségének bővülése növeli a munkaerő határtermékét a
feldolgozóiparban. Így a feldolgozóipari munkaerő keresleti görbéje jobbra tolódik el, PM× MPLM1-ből PM×
MPLM2-be. Ez a keresletnövekedés a feldolgozóipari munkaerő iránt az iparcikkek és az élelmiszer tetszőleges
ára mellett az 1 pontból a 2 pontba tolja el az egyensúlyt, így az élelmiszer-termelésből több munkás kerül át a
feldolgozóiparba. A feldolgozóipari termelés két ok miatt is nő: több munkás lesz a szektorban, és több tőkével
tudnak dolgozni. Az élelmiszer-termelés viszont csökken a kisebb munkaerő-felhasználás miatt. Így az
iparcikkek tetszőleges relatív ára mellett megnő az iparcikkek relatív kibocsátása. Következtetésünk ezért az,
hogy a tőkekínálat bővülése a relatív kínálati görbét jobbra tolja el.

Ennek megfelelően, a földkínálat növekedése bővíti az élelmiszer-termelést és csökkenti az iparcikkek


kibocsátását; a relatív kínálati görbe így balra mozdul el.

Milyen hatással jár a munkaerő bővülése? Ez az eset kevésbé világos. A munkaadók csak akkor vesznek fel
újabb munkásokat, ha a bérszint csökken. Ennek következtében viszont az iparcikkek és az élelmiszer
munkaerő-felhasználása és termelése egyaránt nőni fog; a relatív kibocsátási hatás nem írható le egyértelműen.

Tételezzük fel azonban, hogy Amerikának és Japánnak ugyanannyi munkaereje van, de Japánban viszonylag
több a tőke, Amerikában pedig a föld. A helyzet ekkor olyan lesz, mint amilyet a 3.11. ábra mutat. Japán RS-sel
jelzett relatív kínálati görbéje Amerika RSA görbéjétől jobbra helyezkedik el, mert Japánt tőkebősége és

47
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

földhiánya arra ösztönzi, hogy tetszőleges relatív iparcikk-árak mellett nagy mennyiségben termeljen
iparcikkeket, de viszonylag kevés élelmiszert, míg Amerikára ennek az ellenkezője igaz.

2.2. Külkereskedelem és relatív árak


Ebben a modellben is, akárcsak a gyakorlatban, a külkereskedelem a relatív árak konvergenciáját idézi elő,
ahogy a 3.11. ábrából is látható. A relatív kereslet ugyanakkora Japánban és az Egyesült Államokban, így
RDWORLD (RDVILÁG. A ford.) nemcsak mindkét ország relatív keresleti görbéje, hanem a világ relatív keresleti
görbéje is, ha a két ország kereskedik egymással. RSJ és RSA rendre Japán és az Egyesült Államok relatív kínálati
görbéit mutatják. Japánról az a feltételezés, hogy viszonylag jó a tőke- és viszonylag rossz a földellátottsága, az
Egyesült Államokra viszont ellentétes feltevés vonatkozik. Ezért az RSJ görbe az RSA görbétől jobbra
helyezkedik el. Az iparcikkek külkereskedelem előtti relatív ára Japánban, (PM/PF)J alacsonyabb mint
külkereskedelem előtti relatív ár, (PM/PF)A, az Egyesült Államokban.

Az ábrán feltettük, hogy Japánban nagyobb az egy munkásra jutó tőkeérték, mint Amerikában, az Egyesült
Államokban viszont több föld jut a munkaerő egységére, mint Japánban. Ennek eredményeként Japán relatív
kínálati görbéje az Egyesült Államokétól jobbra helyezkedik el. Ha a két ország kereskedik egymással, akkor a
világ relatív kínálati görbéje, RSWORLD a két ország görbéje között helyezkedik el. Az iparcikkek relatív
világkereskedelmi ára – amelyet az RSWORLD görbe és az RDWORLD kínálati görbe metszéspontja határoz meg – azok
között a PM/PF értékek között lesz, amelyek akkor alakultak volna ki a két országban, ha nem kereskedtek volna
egymással.

3.11. ábra - Külkereskedelem és relatív árak

48
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

Ha a két ország kereskedelmi kapcsolatra lép egymással, akkor olyan integrált világgazdaságot hoz létre,
amelyben az iparcikkek és az élelmiszer termelése a két termékcsoport nemzeti kibocsátásának összege. A világ
relatív iparcikk-kínálata (RSWORLD) a két ország relatív kínálata között helyezkedik el. Az iparcikkek
világkereskedelmi relatív ára, (PM/PF)WORLD ezért a termékek országonkénti és kereskedelem előtti relatív ára
között lesz. A külkereskedelem megnövelte az iparcikkek relatív árát Japánban, viszont csökkentette
Amerikában.

2.3. A külkereskedelem szerkezete


A külkereskedelem kialakulásáról azt feltételeztük, hogy ennek oka az iparcikkek relatív árai közötti különbség.
Akkor viszont a PM/PF értékek konvergenciája vajon milyen külkereskedelmi struktúra kialakulásához vezet? A
válaszhoz szemügyre kell vennünk néhány alapvető összefüggést az árak, a termelés és a fogyasztás között.

Egy külkereskedelemre képtelen országban egy termék termelésének és fogyasztásának egyenlőnek kell lennie.
Ha DMaz iparcikkek fogyasztása és DF az élelmiszer-fogyasztás, akkor zárt gazdaságban DM = QM és DF = QF. A
külkereskedelem lehetővé teszi, hogy az iparcikkek és az élelmiszer elfogyasztott kombinációja eltérjen a
megtermelt kombinációjuktól. Az adott ország által elfogyasztott és megtermelt terméktömeg cikkenként
eltérhet ugyan egymástól, egy ország mégsem költhet többet annál, amit megkeres. A fogyasztás értéke meg
kell, hogy egyezzen a termelés értékével.

49
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

(3.8. egyenlet)

A (3.8.) egyenletet a következő formára alakíthatjuk át:

(3.9. egyenlet)

DF – QF a gazdaság élelmiszerimportja. Az ország élelmiszer-fogyasztása ennyivel nagyobb, mint élelmiszer-


termelése. Az egyenlet jobb oldala az iparcikkek relatív árának és annak a mennyiségnek (az exportnak) a
szorzata, amennyivel az iparcikkek termelése nagyobb az iparcikkek fogyasztásánál. Az egyenlet tehát azt
mondja ki, hogy az élelmiszerimport egyenlő az iparcikkek exportjának és az iparcikkek relatív árának a
szorzatával. Az egyenlet ugyan nem mutatja meg, hogy egy ország mennyit importál vagy exportál, de azt igen,
hogy a gazdaság rendelkezésére álló importmennyiséget meghatározza, illetve korlátozza exportjának
mennyisége. A (3.9.) egyenletet ezért költségvetési korlátként2 ismerjük.

A 3.12. ábra a költségvetési korlát két fontos jellemzőjét mutatja be a külkereskedelemben részt vevő gazdaság
szempontjából. Az első az, hogy a költségvetési korlát görbéjének meredeksége mínusz PM/PF, az iparcikkek
relatív ára. Ennek az oka, hogy egy egységnyivel alacsonyabb iparcikk-fogyasztás PM-et takarít meg a gazdaság
számára; ez pedig elegendő arra, hogy a gazdaság PM/PF-fel több élelmiszert vásároljon. A második fontos
jellemző pedig, hogy a költségvetési korlát görbéje érinti a termelési lehetőségek határvonalát azon a ponton,
amely a gazdaság termelési szerkezetét mutatja az iparcikkek 1 pontnak megfelelő relatív ára mellett. Hiszen a
gazdaság mindig el tud fogyasztani annyit, amennyit megtermelt.

Az 1 pont a gazdaság termelését mutatja. A fogyasztás pontjának azon a görbén kell feküdnie, amely áthalad az
1 ponton, meredeksége pedig egyenlő az iparcikkek relatív árának –1-szeresével.

3.12. ábra - A költségvetési korlát egy külkereskedelmet folytató gazdaságban

2
A fogyasztás termelés által, illetve az import export által megszabott korlátja nem feltétlenül érvényes, ha az országok kölcsönözhetnek
más országoktól, vagy kölcsönadhatnak nekik. Egyelőre feltételezzük, hogy ezek a lehetőségek nem állnak fenn, így pedig a költségvetési
korlát (3.9. egyenlet) érvényes. A nemzetközi kölcsönök és hitelek problémáját a 7. fejezetben vizsgáljuk. Ott látni fogjuk, hogy egy ország
fogyasztását bizonyos idő alatt mégis feltétlenül korlátozza kötelezettsége arra, hogy adósságait visszafizesse külföldön.

50
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

Most felhasználhatjuk Japán és az Egyesült Államok költségvetési korlátját annak bemutatására, hogy miként
alakul ki a külkereskedelmi egyensúly. A 3.13. ábrán bemutatjuk Japán és az Egyesült Államok termelését,
költségvetési korlátját és lehetséges fogyasztási kombinációit egyensúlyi árak mellett. Japánban az iparcikkek
relatív árának emelkedése az élelmiszer-fogyasztás növekedéséhez vezet az iparcikk-fogyasztáshoz képest, ezzel
pedig az élelmiszer termelésének viszonylagos csökkenéséhez. Japán QF1 mennyiségben termel és DF1
mennyiségben fogyaszt élelmiszert. Így iparcikk-exportőrré és élelmiszer-importőrré válik. Amerikában az
iparcikkek relatív árának a csökkenése a külkereskedelem létrejötte után az iparcikkek élelmiszerekhez
viszonyított fogyasztásának a növekedéséhez és az iparcikkek viszonylagos termelésének a csökkenéséhez
vezet. Az Egyesült Államok tehát iparcikk-importőrré és élelmiszer-exportőrré válik. Külkereskedelmi
egyensúly mellett Japán iparcikk-exportjának pontosan egyenlőnek kell lennie Amerika iparcikk-importjával és
Japán élelmiszerimportjának Amerika élelmiszerexportjával. Ezt a 3.13. ábra két színes háromszögének területi
egyenlősége mutatja.

Japán élelmiszerimportja pontosan megegyezik Amerika élelmiszerexportjával, Amerika iparcikkimportja pedig


pontosan egyenlő Japán iparcikkexportjával.

3.13. ábra - Külkereskedelmi egyensúly

51
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

3. Jövedelemeloszlás és a külkereskedelem haszna


Láttuk, hogy az erőforrások és a technológiák miként befolyásolják a termelési lehetőségeket; hogy a termelési
szerkezet megválasztása miként függ az iparcikkek relatív árától; hogy a relatív iparcikkárak változásai miként
befolyásolják a különböző termelési tényezők jövedelmét; végül pedig, hogy a külkereskedelem milyen módon
befolyásolja a relatív árakat és a gazdaság költségvetési korlátját. Most tehetjük fel a lényegre vonatkozó
kérdést: Ki nyer és ki veszít a külkereskedelmen? Először azt vesszük szemügyre, hogy a külkereskedelem
miként hat a különféle csoportok jólétére, majd pedig azt, hogy miként befolyásolja az egész ország jólétét.

A külkereskedelem különféle társadalmi csoportokra gyakorolt hatásának az alapvető tényezője az, hogy a
külkereskedelem megváltoztatja az iparcikkek és az élelmiszer relatív árát. Tekintsük először azt, ami Japánban
történik. Feltételezzük, hogy külkereskedelem nélkül Japánban alacsonyabb lenne az iparcikkek relatív ára, mint
bárhol másutt a világon. Ebben az esetben a külkereskedelem (amely a relatív árak konvergenciáját okozza)
PM/PF növekedéséhez vezet. Így Japánban (ahogy az előző alfejezetben láttuk) PM/PF növekedésének az az
eredménye, hogy a tőketulajdonosok helyzete javul, a munkások helyzete bizonytalan, a földtulajdonosok
helyzete pedig romlik.

Az Egyesült Államokban a külkereskedelem éppen ellentétes módon hat a relatív árakra, mert az iparcikkek
relatív ára csökken. Így Amerikában jobb lesz a földtulajdonosok, és rosszabb a tőketulajdonosok helyzete, a
munkások pedig itt is egyszerre két, egymással ellentétes hatást tapasztalnak.

Az általános hatás tehát egyszerűen leírható: A külkereskedelem annak a termelési tényezőnek a számára
hasznos, amely az egyes országok exportszektorára jellemző, de nem kedvez annak a tényezőnek, amely az
importversenyben álló szektorokra jellemző, míg a mobil termelési tényezőkre gyakorolt hatása nem egyértelmű.

A külkereskedelem haszna vagy kára nagyobb-e tehát? A válasz egyik módja, hogy összeadjuk a nyertesek
hasznát és a vesztesek kárát, majd összehasonlítjuk őket. Ezzel a módszerrel azonban az a baj, hogy jóléti
szinteket hasonlítunk össze, ez pedig meglehetősen szubjektív dolog. Tételezzük fel, hogy a tőketulajdonosok
ostoba emberek, akiket már nem elégít ki fogyasztásuk növekedése, a földtulajdonosok viszont életművészek,
akiknek ugyanabból óriási öröme származik. Ekkor elképzelhetjük, hogy a külkereskedelem csökkenti az
általános megelégedettség szintjét Japánban, de ennek a fordítottja ugyanígy igaz lehet. A lényeg valójában az,
hogy a közgazdasági elemzésről vallott szokásos felfogásunk tartományán kívül van annak a megértése, hogy az
egyes embereknek mennyi örömet szerez a saját életük.

52
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

Jobban eljuthatunk a külkereskedelem hasznának felbecsüléséhez, ha más kérdést teszünk fel: Vajon a
külkereskedelem nyertesei kompenzálhatják-e a veszteseket úgy, hogy ezzel ők még mindig jobban járjanak?
Ha ez igaz, akkor a külkereskedelem potenciálisan mindenki számára hasznos lehet.

Három lépésben szemléltetjük, hogy a külkereskedelem miért lehet hasznos mindenki számára:

1. Először vegyük észre azt, hogy a gazdaságnak külkereskedelem nélkül meg kellene termelnie a saját
fogyasztását, és viszont. Így a gazdaság fogyasztása a külkereskedelem nélküli esetben a termelési
lehetőségek határvonalának egyik pontja lenne. A 3.14. ábra a 2 pontban mutat egy jellegzetes kereskedelem
előtti fogyasztási pontot.

2. A következő lépésben belátjuk, hogy a külkereskedelemben résztvevő gazdaság számára lehetséges, hogy
mindkét termékből többet fogyasszon, mint amennyit a külkereskedelem nélküli esetben fogyaszthatna. A
3.14. ábrában bemutatott költségvetési korlát mindazt az élelmiszer–iparcikk kombinációt ábrázolja, amelyet
a gazdaság elfogyaszthatna az iparcikkek adott világkereskedelmi relatív ára mellett. Ennek a költségvetési
korlátnak egy része – amely a szürke térrészbe esik – olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben a gazdaság
több élelmiszert és iparcikket is fogyaszt, mint amennyit külkereskedelem nélkül fogyaszthatna. Lássuk be,
hogy ez az eredmény nem függ attól a feltevéstől, hogy a külkereskedelem előtti termelés és külkereskedelem
a 2 pontra esik; azt az esetet kivéve, amikor a külkereskedelem előtti termelés az 1 pontban van, tehát a
külkereskedelem egyáltalán nem befolyásolja a termelést, a költségvetési korlátnak mindig van egy olyan
része, amely mindkét termékből nagyobb fogyasztást tesz lehetővé.

3. Végül pedig figyeljük meg, hogy ha a gazdaság egésze mindkét termékből többet fogyaszt, akkor elvben
lehetséges, hogy minden egyes személy többet kapjon mindkét termékből. Lehetséges tehát biztosítani azt,
hogy mindenki jobban járjon a külkereskedelemnek köszönhetően. Természetes, hogy mindenki jobban
járhat akkor is, ha az egyik termékből kevesebbet, de a másikból többet kap, ez a lehetőség azonban csak
megerősíti azt a következtetést, hogy potenciálisan mindenki a külkereskedelem nyertese lehet.

A külkereskedelem előtti helyzetben a gazdaság termelése és fogyasztása a termelési lehetőségek


határvonalának (PP) 2 pontján volt. A külkereskedelem kialakulása után a gazdaság fogyasztása a költségvetési
korlát görbéjének bármelyik pontjára eshet. A költségvetési korlát görbéjének a színes területre eső része
azokból a reálisan elképzelhető külkereskedelem utáni fogyasztási kombinációkból áll, amelyekben mindkét
termék fogyasztása nagyobb a külkereskedelem előtti 2 ponthoz képest.

3.14. ábra - A külkereskedelem bővíti a gazdaság fogyasztási lehetőségeit

53
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

A külkereskedelem potenciálisan elsősorban azért hasznos az országok számára, mert bővíti a gazdaság
választási lehetőségeit. A választási lehetőségek bővülése azt jelenti, hogy mindig lehetséges a jövedelem
újraelosztása úgy, hogy a külkereskedelmen mindenki nyerjen 3.

Az a lehetőség, hogy mindenki nyerhet a külkereskedelmen, sajnos nem jelenti azt, hogy mindenki tényleg nyer
is. A valóságos világban a külkereskedelem nyertesei mellett a vesztesei is jelen vannak, és ez az egyik
legfontosabb oka annak, hogy a külkereskedelem teljes szabadsága hiányzik.

4. A külkereskedelem politikai gazdaságtana: egy


előzetes álláspont
A külkereskedelemnek gyakran vesztesei és nyertesei is vannak. Ez a körülmény alapvetően fontos a mai
világgazdaság kereskedelempolitikáit meghatározó megfontolások megértéséhez. A kereskedelempolitika
elemzése majd a 8. és a 11. fejezet közötti részben következik; most csak egy előzetes álláspontot fejthetünk ki.

3
Az itt felvázolt képnél sokkal általánosabb érvényű az az érv, hogy a külkereskedelem azért hasznos, mert bővíti a gazdaság választási
lehetőségeit. A probléma részletes elemzését lásd Samuelson, Paul: The Gains from International Trade Once Again. Economic Journal, 72.
(1969) 820–829. old.

54
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

A kereskedelempolitikát (vagy bármilyen kormányzati politikát) kétféleképpen vehetjük szemügyre: (1)


Céljainak ismeretében mit kellene tennie a kormányzatnak? Mi lenne az optimális kereskedelempolitikája? (2)
Mi várható a kormányzatoktól a gyakorlatban? A külkereskedelem jövedelemeloszlási hatásai fontos
szempontok az első megközelítésben, és alapvetőek a másodikban.

4.1. Az optimális kereskedelempolitika


Tételezzünk fel egy kormányzatot, amely maximalizálni kívánja az általa irányított lakosság jólétét. A megoldás
pofonegyszerű lenne, ha mindenkinek ugyanolyan lenne az ízlése és ugyanakkora a jövedelme: a kormány olyan
gazdaságpolitikai megoldásokat választana, amelyek nyomán a társadalmat reprezentáló egyén a lehető
legjobban járna. A szabad külkereskedelem nyilvánvaló módon kedvezne a kormányzat szándékainak ebben a
homogén gazdaságban.

Ha azonban az emberek nem pontosan egyformák, akkor a kormányzat problémája kevésbé pontosan
definiálható. A kormányzatnak valahogy mérlegelnie kell az egyik személy nyereségét a másik személy
veszteségével szemben. Ha például a japán kormányzatot viszonylag jobban aggasztja a földtulajdonosok
esetleges érdeksérelme, mint amennyire a tőketulajdonosok helyzetén szeretne javítani, akkor a
külkereskedelem nem tűnne kedvezőnek a japán kormányzat számára, hiszen elemzésünk szerint hasznos volna
a tőketulajdonosok és káros a földtulajdonosok számára.

Számos oka van annak, hogy egyik társadalmi csoport érdekei miért lehetnek fontosabbak a kormányzat
számára a másik csoport érdekeinél, de az egyik legnyomósabb ok az, hogy bizonyos csoportoknak különleges
bánásmódra van joguk, mert már viszonylag szegények. Az Egyesült Államokban széles körű rokonszenv övezi
a ruházati cikkek és a cipők importjának a korlátozását még akkor is, ha emiatt nőnek a fogyasztói árak, mert
ezekben az iparágakban a munkások már így is rosszul keresnek. A tehetős fogyasztók szabadabb importból
származó haszna kevésbé esik latba az amerikai közvélemény számára, mint az a kár, amelyet a rosszul fizetett
ruházati és cipőipari munkások szenvednének el az import növekedése miatt.

Azt jelenti-e ez, hogy csak akkor engedjék meg a külkereskedelmet, ha ebből nem származik kár az alacsonyabb
jövedelmű emberek számára? A nemzetközi gazdaságtan kevés szakértője értene egyet ezzel. A
jövedelemeloszlás szempontjának kétségtelen fontossága ellenére a közgazdászok többsége továbbra is erősen
támogatja a többé-kevésbé szabad külkereskedelmet. A közgazdászok általában három ok miatt nem
hangsúlyozzák a külkereskedelem jövedelemeloszlási hatásait:

1. A jövedelemeloszlási hatások nem csupán a külkereskedelemre jellemzőek. Egy nemzetgazdaság bármilyen


változása, mint például a műszaki fejlődés, a fogyasztói preferenciák megváltozása, régi erőforrások
kimerülése és újak felfedezése egyaránt befolyásolja a jövedelemeloszlást. Ha bármilyen gazdasági változást
csak akkor engednének meg, ha előbb megvizsgálták a jövedelemeloszlási hatásait, akkor a gazdasági
fejlődés könnyen áldozatul eshet ennek.

2. Mindig jobb a külkereskedelem engedélyezése a vesztesek kárpótlása mellett, mint a külkereskedelem


tilalma. (Ez a gazdasági változás más formáira ugyanígy érvényes). Minden fejlett, modern gazdaság
jövedelemkiegészítő programok valamilyen „biztonsági hálójával” (mint a munkanélküli segélyek, illetve az
államilag támogatott továbbképző és újraelhelyezkedést segítő programok) enyhíti a külkereskedelem által
sújtott társadalmi csoportok veszteségeit. A közgazdászok szokásos érve, hogy inkább több támogatás, mint
kevesebb külkereskedelem a jó válasz akkor, ha ez az enyhítő hatás nem bizonyul elegendőnek.

3. Általában jobban szervezettek a külkereskedelem veszteseit tömörítő csoportok, mint a várható nyertesek
csoportjai. Ez olyan egyensúlyhiány a politikai viszonyokban, amit korrigálni kell. A közgazdászok
hagyományos szerepe, hogy a szabadkereskedelem szószólói legyenek; a vesztesek általában könnyen
hallatni tudják panaszos hangjukat.

A közgazdászok nagy többsége elismeri ugyan a külkereskedelem jövedelemeloszlási hatásait, de úgy véli, hogy
fontosabb a külkereskedelem lehetséges hasznát hangsúlyozni, mint az egyes társadalmi csoportok számára
elképzelhető veszteségeket. A gazdaságpolitika kialakításában azonban sokszor nem a közgazdászoké a végső
szó, különösen akkor, ha ellentétes érdekeket kell összehangolni. Ha meg akarjuk érteni a kereskedelempolitikát
alakító tényezőket, akkor a gazdaságpolitika éppen aktuális mozgatórugóit kell figyelembe vennünk.

4.2. Jövedelemeloszlás és a kereskedelempolitika politikai


háttere

55
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

Könnyű belátni, hogy a külkereskedelem miatt vesztes társadalmi csoportok miért próbálják kijárni
kormányaiknál, hogy korlátozzák a külkereskedelmet és akadályozzák meg jövedelmük csökkenését. Azt
várhatnánk, hogy a külkereskedelem haszonélvezői ugyanolyan erősen vetik latba befolyásukat a kormánynál,
mint a vesztesei, de ez nagyon ritkán van valóban így. Az Egyesült Államokban, de számos más országban is a
külkereskedelem csökkentésének szószólói politikailag nagyobb befolyással bírnak, mint a bővítés hívei. A
jellegzetes eset az, hogy a bármilyen termék külkereskedelméből hasznot húzó csoportok sokkal kevésbé
koncentráltak, rosszabbul vannak informálva, és nem annyira szervezettek, mint a vesztesek csoportjai.

A két tábor közötti különbséget jól példázza az Egyesült Államok cukoripara. Az Egyesült Államok éveken át
korlátozta cukorimportját; e könyv írásakor az amerikai belső piacon a cukor ára mintegy kétszerese volt a
világpiaci árnak. A legtöbb becslés szerint ez az importkorlátozás az amerikai fogyasztóknak körülbelül évi 2
milliárd dollárjába kerül – ez körülbelül évi 8 dollárt jelent minden egyes férfi, nő és gyermek számára. A
termelők haszna az importkorlátozásból sokkal kisebb, összesen talán feleakkora sincs.

Ez a kereskedelempolitikai gyakorlat sohasem emelkedhetett volna törvényerőre, ha a termelők és a fogyasztók


egyformán tudták volna képviselni érdekeiket. Abszolút értelemben kicsi az az érték, amelyet egy fogyasztó évi
veszteségének tekinthetünk. Évi nyolc dollár nem sok, és e költség nagy része rejtve marad, mivel a cukor nagy
részét más élelmiszerek alkotórészeként fogyasztják el, ahelyett, hogy közvetlenül saját fogyasztásra vásárolnák.
Így a fogyasztók nagy része nem is tud az importkorlátozásról, különösen pedig arról, hogy ez a korlátozás
csökkenti az ő életszínvonalát. Ha azonban mégis tudatában volnának ennek a számukra káros hatásnak, a
csekély összeg akkor sem volna elegendő hajtóerő arra, hogy tiltakozó akciókat szervezzenek és levelet írjanak
kongresszusi képviselőjüknek.

A cukortermelők viszont más helyzetben vannak. Az átlagos cukortermelő évente többezer dollárt nyer az
importkorlátozásnak köszönhetően. A cukortermelők egyébként kereskedelmi társulásokat és szövetkezeteket
szerveztek maguknak, hogy ezek aktívan képviseljék az ő politikai érdekeiket. Így a cukortermelők importtal
kapcsolatos véleménye erősen és hatékonyan kap hangot.

Látni fogjuk a 8–11. fejezetekben, hogy a cukorimport korlátozásának politikai vonatkozásai szélsőséges példát
nyújtanak arra a politikai folyamatra, amely igen gyakori a nemzetközi kereskedelemben. Tény, hogy a
világkereskedelem 1945 és 1980 között folyamatosan egyre szabadabbá vált, de részben olyan különleges
körülményeknek köszönhetően, amelyek – ezt a 9. fejezetben bővebben is bemutatjuk – korlátozni tudták a
nemzetközi kereskedelem bővülésével szembeni elfogultságot, amely valószínűleg a modern politikai
rendszerek szerves sajátossága.

Specifikus termelési tényezők és a külkereskedelmi elmélet kezdetei

A modern külkereskedelmi elmélet David Ricardónak azzal az írásával kezdődött, amely 1817-ben
bebizonyította, hogy a külkereskedelem kölcsönösen előnyös az egymással kereskedő országoknak. Ricardo
modelljét a 2. fejezetben tanulmányoztuk. Ricardo a szabadkereskedelmi érvrendszer részeként használta
modelljét, különösen azoknak a vámoknak a megszüntetése érdekében, amelyek Anglia élelmiszerimportját
korlátozták. Majdnem biztos azonban, hogy az 1817-es brit gazdaságot jobban írja le a specifikus tényezők
modellje, mint a Ricardo-féle egytényezős megközelítés

A helyzet megértéséhez fel kell idéznünk, hogy a francia foradalom 1789-es kezdetétől egészen Napóleon
Waterloonál 1815-ben elszenvedett vereségéig Nagy-Britannia szinte folyamatosan háborúban állt
Franciaországgal. Ez a háború akadályozta a brit külkereskedelem bővülését. Külföldi kormányok zsoldjában
álló kalózok támadták a kereskedelmi hajókat, és a franciák blokáddal próbálták meggátolni a brit termékek
külkereskedelmét. Nagy-Britannia iparcikkek exportőre és mezőgazdasági termékek importőre volt, így a
külkereskedelem korlátozása az élelmiszerek relatív árának emelkedéséhez vezetett a brit piacon. Az iparcikk-
termelők profitja csökkent, a földbirtokosok azonban prosperáltak a hosszú háború alatt.

A háború után estek a brit élelmiszerárak. A kedvezőtlen következmények elkerülése érdekében a politikailag
befolyásos földbirtokosok olyan törvények (az úgynevezett Gabonatörvények) elfogadását tudták elérni,
amelyek a gabonaimport csökkentése érdekében megnövelték annak költségeit. Ricardo ezek ellen a
Gabonatörvények ellen érvelt.

Ricardo tudta, hogy a Gabonatörvények visszavonása javítaná a tőketulajdonosok jövedelmi helyzetét, rontaná
viszont a földbirtokosokét. Az ő szempontjából ez tűnt a jó megoldásnak: londoni üzletemberként a keményen
dolgozó tőkéseket sokkal jobban kedvelte a henye földbirtokos arisztokráciánál. Érvét azonban olyan modellbe

56
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

sűrítve kívánta bemutatni, amely nem vette figyelembe a belföldi jövedelemeloszlási hatásokat.

Miért választotta ezt a megoldást? A válasz majdnem biztosan politikai: Ricardo ugyan bizonyos mértékig egy
kisebb csoport érdekeit képviselte, a szabadkereskedelem hasznát az egész ország számára kívánta bemutatni.
Ez okos és minden ízében modern stratégia volt, amely elsőként használta fel a közgazdasági elméletet
politikai érvelés eszközeként. Akkor, akárcsak most, nem lehet a politikai és a szellemi haladás
összeférhetetlenségéről beszélni: a Gabonatörvényeket több mint másfél évszázada vonták vissza, Ricardo
külkereskedelmi modellje mégis mindmáig a közgazdaságtudomány egyik nagy teljesítményének számít.

5. Összefoglalás
1. A külkereskedelem gyakran erősen befolyásolja az országokon belüli jövedelemeloszlást, így tehát sokszor
vannak vesztesei is, nemcsak nyertesei. A jövedelemeloszlási hatásoknak két okuk van: a termelési tényezők
nem tudnak azonnal és költségmentesen mozogni az iparágak között, illetve egy gazdaság termelési
struktúrájának változásai különbözőképpen hatnak a különféle termelési tényezők keresletére.

2. A külkereskedelem jövedelemeloszlási hatásainak hasznos modellje a specifikus termelési tényezők modellje,


amely különbséget tesz az általánosan felhasználható, az iparágak között mozogni képes, illetve a csak
szűkebb használatra alkalmas termelési tényezők között. A modell szerint az országok közötti erőforrás-
ellátottsági különbségek miatt az országoknak különböző relatív kínálati görbéik alakulnak ki, és ezért jön
létre a külkereskedelem.

3. A specifikus termelési tényezők modelljében az egyes országok exportszektoraira jellemző termelési


tényezők nyernek a külkereskedelmen, míg az importversenyben álló szektorokra jellemző tényezők
veszítenek rajta. A mobil, bármelyik szektorban felhasználható tényezők nyerhetnek és veszíthetnek is.

4. A külkereskedelem mindenképpen általános hasznokkal jár abban a korlátozott értelemben, hogy azok, akik
nyernek, kárpótolhatják a veszteseket és még így is nyertesek maradhatnak.

5. A legtöbb közgazdász szerint a külkereskedelem jövedelemeloszlási hatásai nem adhatnak okot a


külkereskedelem korlátozására. Jövedelemeloszlási hatásait tekintve a külkereskedelem nem különbözik a
gazdasági változások számos más formájától, amelyeket viszont általában nem szabályoznak. A
közgazdaságtudományban elterjedt vélemény szerint egyébként inkább közvetlenül kell foglalkozni a
jövedelemeloszlás problémájával a külkereskedelmi áramlásokba való beavatkozás helyett.

6. A kereskedelempolitika politikai hátterében mégis kulcsszerepe van a jövedelemeloszlásnak. Ez különösen


azért van így, mert a külkereskedelem vesztesei általában sokkal jobban informált, inkább összetartó és
szervezett csoportot alkotnak, mint a nyertesek.

5.1. Kulcsfogalmak
Csökkenő hozadék

Költségvetési korlát

Mobil termelési tényező

Munka határterméke

Specifikus termelési tényező

Specifikus termelési tényezők modellje

Termelési függvény

Termelési lehetőségek határvonala

5.2. Feladatok

57
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

1. Az olaj ára 1986-ban meredeken zuhant a világpiacon. Az Egyesült Államok olajimportőr ország, ezért
általános volt a vélemény, hogy az olajár csökkenése jó lesz az amerikai gazdaság számára. Texas és
Louisiana államban mégis gazdasági visszaesés volt 1986-ban. Miért?

2. Egy gazdaság az 1-es terméket munkaerő és tőke, a 2-es terméket munkaerő és föld felhasználásával állítja
elő. A teljes munkaerő-kínálat 100 egység. Adott tőkekínálat mellett a két termék kibocsátása a következő
módon függ a munkaerő felhasználásától:

1-es termék 1-es termék 2-es termék 2-es termék


munkaerőigénye kibocsátása munkaerőigénye kibocsátása

0 0,0 0 0,0

10 25,1 10 39,8

20 38,1 20 52,5

30 48,6 30 61,8

40 57,7 40 69,3

50 66,0 50 75,8

60 73,6 60 81,5

70 80,7 70 86,7

80 87,4 80 91,4

90 93,9 90 95,9

100 100 100 100

a. Rajzolja fel az 1-es és a 2-es termék termelési függvényét.

b. Rajzolja fel a termelési lehetőségek határvonalát. Ez a görbe miért nem egyenes alakú?

3. A 2. feladat termelési függvényeinek megfelelően a munkaerő határtermékét ábrázoló görbék a következők:

A munkaerő határterméke A munkaerő határterméke


Alkalmazott létszám
az 1-es szektorban a 2-es szektorban

10 1,51 1,59

20 1,14 1,05

30 0,97 0,82

40 0,87 0,69

50 0,79 0,61

60 0,74 0,54

58
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

70 0,69 0,50

80 0,66 0,46

90 0,63 0,43

100 0,60 0,40

a. Tételezzük fel, hogy a 2-es termék ára az 1-es termék árához képest 2. Ábrázolja grafikusan a bérszintet és a
munkaerő allokációját a két szektor között.

b. A 2-es feladathoz felrajzolt görbe segítségével határozza meg az egyes szektorok kibocsátását. Ezután
grafikusan bizonyítsa be, hogy a termelési lehetőségek határvonalának a meredeksége azon a ponton
megegyezik a relatív árral.

c. Tételezzük fel, hogy a 2-es termék relatív ára 1-re csökken. E feltétel mellett oldja meg ismét az a) és a b)
feladatot.

d. Számítsa ki az árváltozás hatását az 1. és a 2. szektor specifikus termelési tényezőire.

5. A fejezetben megvizsgáltuk a tőke és a föld kínálatbővülésének hatásait. Mi történik azonban, ha a mobil


tényező, tehát a munkaerő kínálata bővül?

a. Elemezze a munkaerő-kínálat bővülésének minőségi hatásait a specifikus tényezők modelljében, ha mindkét


termék ára változatlan.

b. Ábrázolja grafikusan ennek hatását az egyensúlyra a 2. és a 3. feladat számszerű példáiban, 1-es relatív ár
mellett, ha a munkaerő 100-ról 140-re bővül.

6. Függelék. További részletek a specifikus termelési


tényezőkről
A specifikus termelési tényezők 3. fejezetben bemutatott modellje a külgazdasági elemzés annyira alkalmas
eszköze, hogy egyes részleteit most bővebben is kifejtjük. Két, egymással összefüggő területtel foglalkozunk
alaposabban: (1) az egyes iparágak határterméke és teljes termelése közötti kapcsolat; (2) a relatív árak
változásainak jövedelemeloszlási hatásai.

6.1. Határtermék és teljes termelés


A fejezet szövegében kétféle módon ábrázoltuk a feldolgozóipar termelési függvényét. A 3.1. ábra a teljes
kibocsátást a munkaerő-felhasználás függvényében mutatta be állandó tőkemennyiség mellett. Ezután
észrevettük, hogy ennek a görbének a meredeksége a munkaerő határterméke, és ezt a határterméket a 3.2. ábrán
tüntettük fel. Most azt szeretnénk bizonyítani, hogy a teljes kibocsátás a határtermék görbéje alatti területnek
felel meg. (A matematikai analízisben jártas egyetemi hallgatók számára ez magától értetődik: a határtermék a
teljes kibocsátás első deriváltja, így a teljes kibocsátás a határtermék integrálja. Egy józan belátáson alapuló
megközelítés azonban még az ilyen hallgatók számára is hasznos lehet).

A 3F.1. ábrán ismét megmutatjuk a feldolgozóipar határtermék-görbéjét. Tételezzük fel, hogy LM munkaórát
használunk fel. Hogyan ábrázolhatjuk az iparcikkek teljes kibocsátását? A megközelítő ábrázoláshoz a
határtermék görbéjét vehetjük elő. Mindenekelőtt tegyük fel a kérdést, hogy mi történne akkor, ha valamivel,
például dLM-mel kevesebb munkaórát használnánk fel. Ekkor a kibocsátás csökkenne. A kibocsátás
csökkenésének mértéke körülbelül

lenne, azaz a munkaerő csökkenésének és a munkaerő kezdeti foglalkoztatási szint melletti határtermékének a
szorzata. Ezt a termeléscsökkenést a 3F.1. ábra szürke téglalapja reprezentálja. Most megint vonjunk le néhány
munkaórát; a kibocsátás ismét egy téglalapnyival csökken. Ekkor a téglalap már magasabb lesz, mert a

59
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

munkaerő mennyiségének csökkenésével nő a munkaerő határterméke. Ha ezt az eljárást mindaddig folytatjuk,


ameddig az egész munkaerő-felhasználás meg nem szűnik, akkor a teljes termeléscsökkenésre adott
közelítésünk az ábrában bemutatott összes téglalap összege lesz. Ha azonban nincs munkaerő-felhasználás,
akkor a termelés szintje is nulla. Így a feldolgozóipar teljes kibocsátására adható becslésünk a határtermék
görbéje alatti területek összege lesz.

Ez azonban csupán megközelítő eljárás, hiszen a határtermék fogalmát csak minden egyes munkaerőállomány-
csökkenés első munkaórájával kapcsolatban használtuk. Jobb becslést kaphatunk, ha kisebb csökkenési
adagokkal dolgozunk – ezek a lehető legkisebbek legyenek. Ahogy a munkaerőfelhasználás-csökkenés adagjai
infinitezimálisan kicsikké válnak, a téglalapok is egyre jobban elvékonyodnak, és a határtermék görbéje alatti
teljes területre egyre jobb közelítést kapunk. Végül azt látjuk, hogy az LM munkaerővel létrehozott teljes
iparcikk-kibocsátási mennyiség egyenlő a munkaerő határtermékét ábrázoló MPLM görbe LM-ig tartó szakasza
alatti területtel.

A határtermék görbéjére vékony téglalapok sorozatával adott becsléssel megmutatható, hogy a teljes iparcikk-
kibocsátás egyenlő a görbe alatti területtel.

3F.1. ábra - Megmutatjuk, hogy a kibocsátás egyenlő a határtermék görbéje alatti


területtel

60
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

6.2. Relatív árak és a jövedelemeloszlás


A 3F.2. ábra arra az eredményre épít, amelyhez épp az előbb jutottunk el az adott reálbérszint melletti
feldolgozóipari jövedelemeloszlás bemutatásával. Tudjuk, hogy a munkaadók mindaddig felvesznek új
munkaerőt, ameddig az iparcikkekben kifejezett reálbérszint, w/PM egyenlő nem lesz a határtermékkel. Az
ábrából azonnal kiolvashatjuk a teljes iparcikk-kibocsátást mint a határtermék görbéje alatti területet. Az ábra
azt is megmutatja, hogy az iparcikk-kibocsátás mekkora hányadát fizetik ki bérként. Ez a reálbér és a
foglalkoztatás szorzatával, azaz a bemutatott téglalap területével egyenlő. A kibocsátás tőketulajdonosok által
megtartott része ekkor a maradék. Ugyanezzel az eljárással tudjuk megállapítani az élelmiszer-termelés
felosztását a munkaerő és a földbirtokosok között.

Most tételezzük fel, hogy az iparcikkek relatív ára nő. A 3.7. ábrán azt láttuk, hogy a PM/PF emelkedése
csökkenti az iparcikkekben, viszont növeli az élelmiszerben kifejezett reálbért. Ennek a tőketulajdonosok és a
földbirtokosok jövedelmére gyakorolt hatását a 3F.3. és a 3F.4. ábra mutatja. A feldolgozóipari reálbérek
(w/PM)1-ről (w/PM)2-re csökkennek, emiatt megnő a tőketulajdonosok jövedelme. Az élelmiszer-termelésben
kifizetett reálbér szintje pedig (w/PF)1-ről (w/PF)2-re nő, és ezért a földbirtokosok jövedelme csökken.

61
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

A munka jövedelme a reálbérszint és a foglalkoztatás szorzata. A kibocsátás fennmaradó része jövedelemként a


tőketulajdonosokhoz kerül.

3F.2. ábra - Jövedelemeloszlás a feldolgozóiparban

Az iparcikkekben kifejezett reálbér csökken, így a tőketulajdonosok jövedelme nő.

3F.3. ábra - A PM emelkedése kedvez a tőketulajdonosoknak

62
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

Az élelmiszerben kifejezett reálbér emelkedik, így csökken a földtulajdonból származó jövedelem.

3F.4. ábra - A PM csökkenése káros a földbirtokosoknak

63
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Specifikus termelési tényezők és
jövedelemeloszlás

Ezt a jövedelmi hatást a PM/PF megváltozása csak tovább erősíti. A tőketulajdonosok több jövedelemhez jutnak
iparcikkekben kifejezve; vásárlóerejük még tovább emelkedik azzal, hogy az iparcikkek élelmiszerhez képesti
ára megnő. A földbirtokosok kevesebb jövedelemhez jutnak élelmiszerben kifejezve; helyzetüket tovább rontja
az iparcikkek relatív áremelkedése.

64
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
5. fejezet - Erőforrások és
külkereskedelem: a Heckscher–Ohlin-
modell
Komparatív előny csak a munka termelékenységének nemzetközi különbségei miatt jöhetne létre akkor, ha – a
ricardói modell feltevései szerint – a munkaerő volna az egyetlen termelési tényező. A valóságos világban a
külkereskedelmet részben valóban magyarázzák a munkatermelékenység különbségei, de hatnak rá az országok
erőforrásainak a különbségei is. Kanada nem azért exportál erdészeti termékeket az Egyesült Államokba, mert
favágóinak nagyobb volna a termelékenységi előnyük amerikai szaktársaikkal szemben, mint amekkora
előnnyel a kanadaiak más szakmákban büszkélkedhetnének, hanem azért, mert a ritkán lakott Kanadában
nagyobb az egy főre jutó erdőterület. A külkereskedelem valósághű megközelítésében nem csak a munkaerő,
hanem más termelési tényezők, mint a föld, a tőke és az ásványi nyersanyagok jelentőségének is helyet kell
kapnia.

Az erőforrás-különbségek külkereskedelemben játszott szerepének megmagyarázásához ez a fejezet egy olyan


modellt mutat be, amelyben a külkereskedelem egyedüli forrását az erőforrások különbségei jelentik. Ez a
modell megmutatja, hogy a komparatív előny függ az országok erőforrásai (a termelési tényezők relatív bősége)
és a termelési technológia (amely a különböző termékek előállításához használt különféle termelési tényezők
intenzitását befolyásolja) közötti kölcsönhatástól. Ugyanez az elképzelés jelen volt a 3. fejezet
specifikustényező-modelljében is, de a most előttünk álló modell élesebb megvilágításba helyezi a bőség
(ellátottság) és a felhasználási intenzitás közötti kölcsönhatást.

A nemzetközi gazdaságtan egyik legnagyobb hatású elmélete azt mondja ki, hogy az országok közötti erőforrás-
különbségek a külkereskedelem igen fontos hajtóerejét alkotják. Ezt az elméletet megalkotói, a két svéd
közgazdász, Eli Heckscher és Bertil Ohlin után (Ohlin 1977-ben megkapta a közgazdasági Nobel-díjat)
Heckscher–Ohlin-elméletnek nevezik. Az elmélet a különféle termelési tényezők különböző országokban
tapasztalható ellátottsági arányai és a termékek előállításához szükséges felhasználási arányai közötti
kapcsolatot hangsúlyozza, ezért a tényezőarányok elméletének is nevezik.

A tényezőarányok elméletének a kifejtéséhez először külkereskedelem nélküli gazdaságot ábrázolunk, és azt a


kérdést tesszük fel, hogy mi történik, ha két ilyen gazdaság kereskedni kezd egymással. A tényezőarányok
elmélete fontos, de vitatott elmélet is egyben, ezért a fejezetet az elmélet mellett és ellene szóló tapasztalati
anyag bemutatásával zárjuk.

1. Egy kéttényezős gazdaság modellje


A legegyszerűbb tényezőarányos modell sok szempontból igen hasonló a specifikus termelési tényezők 3.
fejezetben bemutatott modelljéhez. Ebben a modellben is feltételezik, hogy minden gazdaság két termék
előállítására képes, és minden egyes termék előállítása két termelési tényező felhasználását igényli. Ebben az
esetben azonban már nem feltételezzük, hogy az iparágakban felhasznált termelési tényezők egyike egy
iparághoz kötődik. Itt már ugyanaz a két tényező szerepel mindkét szektorban. Így a modell valamelyest
nehezebbé válik, de új tanulságokkal is szolgál.

1.1. A modell feltevései


Az elemzett gazdaság két terméket tud gyártani: ruházati cikkeket és élelmiszert (ezt kalóriában mérjük). E
termékek előállítása két olyan erőforrást igényel, amely csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre: a
munkaerő, amelyet munkaórában, és a föld, amelyet hektárban mérünk. Mindenekelőtt definiáljuk a következő
kifejezéseket:

aTC = az egy egység ruházati cikk előállításához felhasznált föld hektárban;

aLC = az egy egység ruházati cikk előállításához felhasznált munkaerő munkaórában;

aTF = az egy kalória élelmiszer előállításához felhasznált föld hektárban;

65
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

aLF = az egy kalória élelmiszer előállításához felhasznált munkaerő munkaórában;

L = a gazdaság munkaerő-kínálata;

T = a gazdaság földkínálata.

Vegyük észre, hogy ezekben a definíciókban a föld vagy a munkaerő adott mennyiségű élelmiszer vagy ruházati
cikk megtermeléséhez felhasznált, nem pedig igényelt mennyiségéről beszélünk. A ricardói modellhez képest
azért van ez a változás, mert egy kéttényezős gazdaságban lehet bizonyos mozgásszabadság az erőforrások
felhasználását illetően. Egy gazdálkodó például hektáronként több élelmiszert termelhet, ha több munkaerőt
használ fel a talajelőkészítésre, a gyomlálásra és így tovább. A gazdálkodó tehát dönthet úgy, hogy a kibocsátás
egységéhez képest kevesebb földet és több munkaerőt használ fel. Ebben az esetben az egyes szektorok termelői
nem rögzített erőforrás-szükségletekkel kerülnek szembe, hanem olyan átváltási összefüggésekkel (trade-offs),
mint amilyeneket a 4.1. ábra II görbéje mutat. Ez a görbe azokat az alternatív erőforrás-kombinációkat
ábrázolja, amelyeket egy kalória élelmiszer termeléséhez lehet felhasználni.

Egy gazdálkodó előállíthat egy kalória élelmiszert kevesebb termőfölddel, ha több munkaerőt használ fel, illetve
megfordítva.

4.1. ábra - Az élelmiszer-termelés erőforrás-lehetőségei

66
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

Valójában hogyan választják meg a termelők az erőforrásaikat? Ez a föld és a munkaerő relatív költségétől függ.
Ha a földbérleti díjak magasak, a bérek pedig alacsonyak, akkor a gazdálkodók a viszonylag kevés föld és
aránylag sok munkaerő felhasználása mellett döntenek. Ha viszont a földbérleti díjak alacsonyak és a bérek
magasak, akkor munkaerőt takarítanak meg, viszont sok földet használnak fel. Ha a munkaerő órabére w, r
pedig az egy hektárnyi föld költsége, akkor az erőforrás-választás e két tényezőárarányának, w/r-nek a
függvénye lesz1. A tényezőáraknak és az élelmiszer-termelésben felhasznált föld és munkaerő arányának a
viszonyát a 4.2. ábra mutatja az FF görbén.

Ennek megfelelő összefüggés van a w/r és a föld/munkaerő arány között a ruházati cikkek termelésében. Ezt az
összefüggést a 4.2. ábra CC görbéje mutatja. A rajz szerint CCFF-től balra helyezkedik el, és azt mutatja, hogy
az élelmiszer-termelés bármilyen adott tényezőár mellett magasabb föld/munka aránnyal fog dolgozni, mint a
ruházati cikkek gyártása. Akkor, ha ez igaz, azt mondjuk, hogy az élelmiszer-termelés termőföldintenzív, a
ruházati cikkek gyártása pedig munkaerő-intenzív. Vegyük észre, hogy az intenzitás meghatározása a

1
A föld/munkaerő arány optimális megválasztásáról a fejezet függeléke bővebben szól.

67
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

termelésben felhasznált föld és munkaerő arányától, nem pedig a föld vagy a munkaerő kibocsátáshoz
viszonyított arányától függ. Így egy termék nem lehet egyszerre föld- és munkaerő-intenzív.

A termelésben felhasznált föld és munkaerő aránya a munkaerő és a föld relatív költségétől függ, azaz w/r-től.
Az FF görbe ábrázolja a föld/munkaerő arány lehetőségeit az élelmiszer-termelésben, a CC görbe pedig a
hasonló választási lehetőségeket a ruházati cikkek gyártásában. Bármilyen bér/földbérleti díj arány mellett igaz,
hogy az élelmiszer-termelés föld/munkaerő felhasználási aránya magasabb. Ekkor az élelmiszer-termelést
termőföldintenzívnek, a ruházati cikkek gyártását pedig munkaerő-intenzívnek mondjuk.

4.2. ábra - Tényezőárak és erőforrás-választás

1.2. Tényezőárak és termékárak


Tételezzük fel egy pillanatra, hogy a gazdaság élelmiszert és ruházati cikkeket is termel. (Ez nem szükséges
akkor, ha a gazdaság a nemzetközi kereskedelem résztvevője, mert teljes szakosodásra is vállalkozhat csak az
egyik vagy csak a másik termék előállításával; egyelőre azonban ne vegyük figyelembe ezt a lehetőséget).
Ekkor a termelők közötti verseny minden iparágban biztosítja azt, hogy az egyes termékek ára egyenlő legyen
termelési költségükkel. Egy termék előállítási költsége a tényezőáraktól függ: ha a földbérleti díj magas, akkor –

68
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

minden más tényezőt változatlannak tekintve – az összes olyan termék ára is magas lesz, amelynek
előállításához földre is szükség van.

Adott tényezőár hatása egy termék előállítási költségére azonban attól függ, hogy az adott termék előállításához
ebből a termelési tényezőből mennyire van szükség. Ha a ruházati cikkek gyártásához nagyon kevés föld
szükséges, akkor a föld költségének a növekedése nemigen befolyásolja a ruházati cikkek árát. Ha viszont az
élelmiszer-termelés sok földet használ fel, akkor a földárak növekedése jelentősen befolyásolja az
élelmiszerárakat is. Így arra a következtetésre jutunk, hogy azonos (egy-az-egyben való) összefüggés van a
bérek és a földbérleti díj aránya (w/r), és a ruházati cikkek és az élelmiszer árának aránya (PC/PF) között. Ezt az
összefüggést a 4.3. ábra felfelé hajló SS görbéje szemlélteti2.

A ruházati cikkek gyártása munkaerő-intenzív, az élelmiszer-termelés pedig termőföldintenzív, így közvetlen


összefüggés van a tényezőárak aránya (w/r) és a ruházati cikkek relatív ára (PC/PF) között. Minél magasabb a
munkaerő relatív költsége, annál magasabbnak kell lennie a munkaerő-intenzív termék relatív árának. Az
összefüggést az SS görbe ábrázolja.

4.3. ábra - Tényezőárak és termékárak

2
A termékárak és a tényezőárak közötti összefüggést egy klasszikus tanulmányban Wolfgang Stolper és Paul Samuelson tisztázta (Stolper,
W.–Samuelson, P.: Protection and Real Wages.Review of Economic Studies, 9. (1941) 58–73. old.) Így ezt az összefüggést Stolper-
Samuelson-hatásként ismerik.

69
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

A 4.2. és a 4.3. ábrát egyesíteni lehet. A 4.4. ábrában a bal oldali rész megegyezik a 4.3. ábrából vett SS
görbével, amelyet most az oldalára fordítottunk, a jobb oldali rész pedig a 4.2. ábrának felel meg. A két ábra
egyesítésével szemünk elé kerül az első látásra meglepő összefüggés a termékárak és az egyes termékek
előállításához használt termőföld és munkaerő aránya között. Tegyük fel, hogy a ruházati cikkek relatív ára
(PC/PF)1 (a 4.4. ábra bal fele); ha a gazdaság előállítja mindkét terméket, akkor a bérszint és a földbérleti díj
arányának egyenlőnek kell lennie (w/r)1-gyel. Ebből az arányból pedig az következik, hogy a ruházati cikkek és
az élelmiszer termelésében felhasznált föld és munkaerő aránya az ábra jobb felével összhangban rendre (TC/LC)1
és (TF/LF)1 kell, hogy legyen. Ha a ruházati cikkek relatív ára a (PC/PF)2-vel jelzett szintre emelkednék, akkor a
bérszint és a földbérleti díj aránya (w/r)2-re nőne. Mivel a föld most viszonylag olcsó, a ruházati cikkek
termelésében és az élelmiszer-termelésben felhasznált termőföld és munkaerő aránya (TC/LC)2-re és (TF/LF)2-re
emelkedik.

4.4. ábra - A termékáraktól az erőforrások megválasztásáig

A ruházati cikkek adott (PC/PF)1 relatív ára mellett a munkabérszint és a földbérleti díj arányának egyenlőnek
kell lennie (w/r)1-gyel. Ez a munkabér/bérleti díj arány maga után vonja azt, hogy a ruházati cikkek, illetve az
élelmiszer termelésében felhasznált termőföld és munkaerő arányának (TC/LC)1-nek és (TF/LF)1-nek kell lennie.
Ha a ruházati cikkek relatív ára (PC/PF)2-re nő, akkor a munkabér és a földbérleti díj arányának (w/r)2-re kell
emelkednie. Ennek nyomán mindkét termék termelésében megnő a termőföld/munkaerő arány.

A 4.4. ábrából még egy fontos következtetésre juthatunk. Az ábra bal fele már elárulja, hogy a ruházati cikkek
élelmiszerekhez mért relatív árának emelkedése megnöveli a munkások jövedelmét a földbirtokosok
jövedelméhez képest. Ennél még határozottabb megállapítást is megfogalmazhatunk: a relatív árak ilyen
megváltozása feltétlenül növeli a munkások és csökkenti a földbirtokosok vásárlóerejét, mert mindkét termékben
kifejezve növeli a reálbéreket és csökkenti a földbérleti díjak reálértékét.

Honnan tudjuk ezt? Ha a PC/PF nő, akkor a föld/munkaerő arány a ruházati cikkek és az élelmiszer termelésében
is növekszik. Ahogy azonban a 3. fejezetben is láttuk, egy kompetitív gazdaságban a termelési tényezők díjazása
határtermékükkel egyezik meg – a munkások ruházati cikkekben kifejezett reálbére egyenlő a munkaerő

70
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

ruházati cikkek gyártásában mért határtermelékenységével és így tovább. Ha a föld és a munkaerő aránya
bármelyik termék előállításában nő, akkor a munkaerőnek abban a termékben kifejezett határterméke emelkedik
– így a munkások mindkét termékben kifejezve magasabbnak találják reálbérüket. Ugyanakkor a föld
határterméke mindkét iparágban csökken, így a földbirtokosok mindkét termékben kifejezve alacsonyabbnak
találják reáljövedelmüket.

Ebben a modellben tehát ugyanúgy, mint a specifikus termelési tényezők modelljében a relatív árak változásai
erősen befolyásolják a jövedelemeloszlást. A termékárak megváltozása nemcsak a jövedelemeloszlást
változtatja meg; mindig olyan mértékben módosítja azt, hogy az egyik termelési tényező tulajdonosai jobban
járnak, míg a másik tulajdonosai vesztesek lesznek.

1.3. Erőforrások és kibocsátás


Most teljessé tehetjük a kéttényezős gazdaság leírását azzal, hogy bemutatjuk a termékárak, a tényezőkínálat és
a kibocsátás közötti összefüggést.

Tegyük fel, hogy a ruházati cikkek relatív ára adottnak tekinthető. A 4.4. ábrából már tudjuk, hogy ez
meghatározza a bérek és a földbérleti díjak w/r arányát, ezen keresztül pedig a ruházati cikkek és az élelmiszer
termelésében felhasznált föld és munkaerő arányát. A gazdaságnak azonban teljes mértékben fel kell használnia
a rendelkezésére álló munkaerő- és földkínálatot. Ez az utolsó feltétel határozza meg az erőforrások allokációját
a két iparág között, így pedig a gazdaság kibocsátását.

A kéttényezős gazdaságban tapasztalható erőforrás-allokációt alkalmas módon elemezhetjük a „boxdiagram”


segítségével, ahogy ezt a 4.5. ábra mutatja. A doboz (box) szélessége a gazdaság teljes munkaerő-kínálatát, a
doboz magassága pedig a teljes földkínálatot ábrázolja. A két iparág közötti erőforrás-allokációt a doboz egy
konkrét pontja mutatja, mint az 1 pont. A ruházati ipar föld- és munkaerő-felhasználását egy ilyen pontnak az
OC-tól való vízszintes és függőleges távolságával mérhetjük; így az 1 pontban OCLC a a ruházati iparban
felhasznált munkaerőt, OCTC pedig a ruházati iparban felhasznált termőföldet mutatja. Az élelmiszer-termelésben
alkalmazott erőforrásokat az ellentétes sarokból elindulva mérjük: az élelmiszer-termelésben felhasznált
munkaerőt OFLF, a termőföldet pedig OFTF ábrázolja.

A doboz oldalai a függőleges tengelyen a gazdaság teljes munkaerő-kínálatát, a vízszintes tengelyen pedig a
termőföldkínálatát mérik. A ruházati ipar erőforrásait a bal alsó sarokból kiindulva mérjük, az élelmiszer-
termelésben felhasznált erőforrásokat pedig a jobb felső sarokból kiindulva. A ruházati ipar termőföld/munkaerő
felhasználási arányát, TC/LC-t adottnak véve a ruházati ipar erőforrás-felhasználási kombinációinak az OCC
egyenesen kell elhelyezkedniük, amely a kezdőpontból TC/LC meredekséggel meghúzott egyenes.
Hasonlóképpen, az élelmiszer-termelés erőforrás-felhasználási kombinációinak az OFF egyenesen kell
elhelyezkedniük. Az erőforrás-allokáció így leolvasható az 1 pontból, ahol a két egyenes metszi egymást.

4.5. ábra - Az erőforrások allokációja

71
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

Hogyan határozhatjuk meg ennek az erőforrás-allokációs pontnak az elhelyezkedését? A 4.4. ábrából tudjuk,
hogy adott termékárak mellett meg tudjuk határozni a termőföld és a munkaerő arányát a ruházati cikkek
termelésében, ez TC/LC. Húzzunk egy olyan egyenes vonalat OC-től, amelynek a meredeksége megegyezik a
termőföld/munkaerő aránnyal, legyen ez az OCCvonal; az 1 pontnak ezen a vonalon kell elhelyezkednie.
Hasonlóképpen, az élelmiszer-termelés ismert termőföld/munkaerő aránya egy másik vonal, OFF meredekségét
határozza meg; az 1 pontnak ezen a vonalon is ott kell lennie (OFF meredekebb, mint OCC, mert korábban is
láttuk, hogy a termőföld/munkaerő arány magasabb az élelmiszer, mint a ruházati cikkek termelésében). Így a
gazdaság erőforrás-allokációját az a pont mutatja meg, ahol a termőföld/munkaerő arányt mutató két egyenes
metszi egymást – itt ez az 1 pont 3.

Adott ruházaticikk- és élelmiszerárak, valamint termőföld- és munkaerő-kínálat mellett már meg tudjuk
határozni, hogy a gazdaság az egyes termékek előállításához mennyit használ fel erőforrásaiból, tehát azt is,
hogy a gazdaság mennyit termel az egyes termékekből. A következő kérdés az, hogy miként változik a termelés,
ha a gazdaság erőforrásai megváltoznak.

Az első látásra meglepő választ a 4.6. ábra mutatja. Ebből látható, hogy mi történik, ha a gazdaság
termőföldkínálata bővül, a termékárak és a munkaerő-kínálat viszont változatlan marad. A termőföldkínálat
bővülése megnöveli a doboz magasságát. Ez annyit jelent, hogy az élelmiszer-termelés erőforrás-felhasználását
már nem mérhetjük OF-ből kiindulva (ezt most OF1-ként jelöljük), hanem az új, nagyobb doboz sarkából
kiindulva kell mérnünk. Vegyük észre, hogy a ruházati cikkek termelésében felhasznált munkaerő és termőföld
mennyisége valójában csökken, mégpedig LC1-ről TC1-re és LC2-ről TC2-re. Így a gazdaság termőföldkínálatának
bővülése változatlan árak mellett a munkaerő-intenzív termék kibocsátásának csökkenését okozza. Mi történik
azzal a termőfölddel és munkaerővel, amelyre már nincs szükség a ruházati iparban? Most az élelmiszer-
termelésben használják fel, amelynek a kibocsátása nagyobb mértékben nő, mint a termőföldkínálat; ha például
a termőföldkínálat 10 százalékkal bővül, akkor az élelmiszer-termelés akár 15 vagy 20 százalékkal is
növekedhet.

A termőföldkínálat bővülése magasabbá teszi a dobozt; most az élelmiszer-termelésnek juttatott erőforrásokat


OF2-től kell mérni. Ha a termékárak nem változnak, és így a tényezőárak és a termőföld/munaerő arányok
változatlanok maradnak, akkor az erőforrás-allokáció az 1-ből a 2-es pontba mozdul el, tehát az élelmiszer-

3
Olvasóink észrevehetik, hogy az OFF és OCC egyenesek nem feltétlenül a doboz belsejében metszik egymást. Ekkor mi történik? A válasz
az, hogy a gazdaság ebben az esetben csak egy termék előállítására szakosodik, erre viszont felhasználja a rendelkezésére álló összes
termőföldet és munkaerőt. Idézzük fel, hogy a 4.3. és 4.4. ábrában bemutatott összefüggés a termékárak és a tényezőárak között csak abban
az esetben érvényes, ha a gazdaság mindkét terméket előállítja.

72
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

termelésre több termőföldet és több munkaerőt fordítanak. A ruházati cikkek kibocsátása csökken, az
élelmiszer-termelés viszont jobban nő, mint ahogy a termőföld kínálata bővül.

4.6. ábra - A termőföldkínálat bővülése

Az eredmény értékeléséhez a legjobb, ha eltöprengünk a gazdaság termelési lehetőségein. A 4.7. ábrán a TT1
görbe a gazdaság termelési lehetőségeit ábrázolja a termőföldkínálat növekedése előtt. A kibocsátás
ugyanakkora, mint az 1 pontban, ahol a termelési lehetőségek határvonalának a meredeksége egyenlő a ruházati
cikkek relatív árának –1-szeresével, azaz –PC/PF-fel, a gazdaság pedig QC1 és QF1 mennyiségben állít elő ruházati
cikkeket és élelmiszert. A TT2görbe a termelési lehetőségek határvonalát ábrázolja a földkínálat bővülése után.
A határvonal ekkor kitolódik TT2-höz, tehát a gazdaság az előző állapothoz képest több ruházati cikk és
élelmiszer termelésére képes. A határvonal azonban sokkal nagyobb mértékben tolódik kifelé az élelmiszerek,
mint a ruházati cikkek irányában. Ez annyit jelent, hogy a termelési lehetőségek egyenlőtlen bővülését
tapasztaljuk, ami akkor következik be, ha a termelési lehetőségek határvonala az egyik irányban sokkal jobban
tolódik ki, mint a másikban. Ebben az esetben a bővülés annyira egyenlőtlen mértékben az élelmiszer-termelés
javára valósul meg, hogy változatlan relatív árak mellett a termelés az 1-ből a 2 pontba mozdul el. Így a ruházati
cikkek kibocsátása QC1-ről QC2-re csökken, az élelmiszer-termelés pedig, nagymértékben, QF1-ről QF2-re
emelkedik.

A föld kínálatának növekedése a termelési lehetőségek határvonalát kifelé tolja TT1-ből TT2-be, de nem
arányosan, hanem aránytalanul az élelmiszer-termelés javára. Az eredmény az lesz, hogy a ruházati cikk
változatlan relatív ára mellett (amelyet a –PC/PF meredekség jelöl) a ruházati cikk termelése valójában csökken
QC1-ről QC2-re.

4.7. ábra - Erőforrások és termelési lehetőségek

73
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

Az erőforrás-kínálat termelési lehetőségekre gyakorolt egyenlőtlen hatása adja a kulcsot annak megértéséhez,
hogy miért jön létre a külkereskedelem az erőforrás-ellátottsági különbségek alapján 4. A termőföldkínálat
bővülése a termelési lehetőségeket aránytalan mértékben az élelmiszer-termelés javára növeli meg, míg a
munkaerő-kínálat növekedése nyomán a ruházati cikkek termelése javára történik ugyanez. Így egy magas
termőföld/munkaerő arány mellett működő gazdaságban viszonylag jobbak az élelmiszer-termelés lehetőségei,
mint ott, ahol ez az arány alacsony. Általában véve egy gazdaság viszonylag az olyan termékek előállításában
hatékony, amelyek termelése az adott országban aránylag jól rendelkezésre álló termelési tényezőket igényli
(tényezőintenzitásuk ezekre a tényezőkre vonatkozóan magas).

2. A kéttényezős gazdaságok közötti kereskedelem


hatásai
Felvázoltuk a kéttényezős gazdaság termelési szerkezetét, és ennek alapján most azt vizsgáljuk meg, mi történik,
ha két ilyen gazdaság, Belföld és Külföld kereskedik egymással. Belföld és Külföld a szokásos feltevéseknek

4
Az erőforrás-ellátottság változásainak termelésre gyakorolt egyenlőtlen hatását T. M. Rybczynski lengyel közgazdász tanulmánya mutatta
ki (Factor Endowments and Relative Commodity Prices. Economica, 22. (1955) 336–341. old.). Ezért ezt a hatást Rybczynski-hatásnak
nevezik.

74
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

megfelelően számos szempontból hasonlít egymásra. Mindkettőben azonos ízlés uralkodik, ezért azonos relatív
keresletet mutatnak az élelmiszer és a ruházati cikkek iránt, ha a két termék azonos relatív árát tapasztalják.
Azonos a technológia is: adott föld- és munkamennyiséggel mindkét országban ugyanannyi ruházati cikket,
illetve élelmiszert tudnának gyártani. A két gazdaság között egyedül az erőforrásokban van különbség:
Belföldön a munkaerő aránya nagyobb a termőföldhöz képest, mint Külföldön.

2.1. Relatív árak és a külkereskedelem szerkezete


Belföldön magasabb a munkaerő/termőföld arány, mint Külföldön, ezért Belföld munkaerőben gazdag, Külföld
pedig termőföldben gazdag. Itt jegyezzük meg, hogy a termelési tényezőben való gazdagság (bőséges
ellátottság) fogalma arányokon, nem pedig abszolút mennyiségeken alapul. Ha Amerikának 80 milliós
munkaereje és 200 millió hektár termőföldje van (ez 1:2,5-szeres munkaerő/termőföld arányt jelent), Nagy-
Britanniának pedig 20 milliós munkaereje és 20 millió hektárja (1:1-es munkaerő/termőföld arány), akkor Nagy-
Britanniát munkaerőben gazdag országnak tekintjük akkor is, ha Amerikánál kisebb munkaerő-állománya van.
A „gazdagság” mindig relatív értelemben használt fogalom, két ország munkaerő/termőföld arányának
összehasonlítása alapján. Ezért nincs olyan ország, amely mindegyik termelési tényezőből gazdagon ellátott
lenne.

A ruházati cikkek a munkaerő-intenzív termékek, ezért Belföld termelési lehetőségeinek határvonala Külföldhöz
képest jobban eltolódott a ruházati cikkek, mint az élelmiszer irányában. Így, minden más tényezőt egyenlőnek
tekintve, Belföld várhatóan nagyobb arányban termel ruházati cikkeket az élelmiszerekhez képest.

A külkereskedelem a relatív árak konvergenciáját eredményezi, ezért a külkereskedelem egyik következménye a


ruházati cikkek élelmiszerekhez viszonyított árának (relatív árának) egyenlősége lesz a két ország között. A két
ország tényezőellátottsága azonban különbözik egymástól, ezért a ruházati cikkek bármilyen relatív ára mellett
Belföld nagyobb arányban állít elő ruházati cikkeket az élelmiszerekhez képest, mint Külföld: Belföldön tehát
nagyobb lesz a ruházati cikkek relatív kínálata. Belföld relatív kínálati görbéje így jobbra helyezkedik el
Külföld relatív kínálati görbéjétől.

Belföld és Külföld relatív kínálatának (RS, illetve RS*) alakulását a 4.8. ábra mutatja be. A relatív keresleti
görbéről feltételeztük, hogy azonos a két ország számára, ezt a görbét RD ábrázolja. Külkereskedelem
hiányában Belföld számára az 1 pontban jönne létre az egyensúly, Külföld számára pedig a 3 pontban. Így
külkereskedelem nélkül a ruházati cikkek relatív ára Belföldön alacsonyabb lenne, mint Külföldön.

Külkereskedelem hiányában Belföld gazdasága az 1 pontban volna egyensúlyban, ahol a belföldi relatív kínálat
RS görbéje metszi a relatív kereslet RD görbéjét. Hasonlóképpen, Külföld a 3 pontban érné el az egyensúlyt. A
külkereskedelem olyan világkereskedelmi relatív árhoz vezet, amely a kereskedelem előtti árak között
helyezkedik el, például a 2 pontban.

4.8. ábra - A külkereskedelem a relatív árak konvergenciáját idézi elő

75
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

Ha Belföld és Külföld között létrejön a kereskedelem, akkor relatív áraik konvergálnak. A ruházati cikkek
relatív ára megnő Belföldön, viszont csökken Külföldön, és a ruházati cikkek új világkereskedelmi relatív ára
egy, a kereskedelem előtti relatív árak közötti ponton jön létre. Legyen ez a 2 pont. Belföldön a ruházati cikkek
relatív árának emelkedése e cikkek termelésének emelkedését, viszont relatív fogyasztásának csökkenését
okozza, Belföld tehát a ruházati cikkek exportőrévé és az élelmiszer importőrévé válik. Ezzel szemben a
ruházati cikkek relatív árának csökkenése Külföldön azt eredményezi, hogy az ország a ruházati cikkek
importőre és az élelmiszer exportőre lesz.

Összegezzük, hogy mit tudtunk meg a külkereskedelem szerkezetéről: Belföldön magasabb a


munkaerő/termőföld arány, mint külföldön; így Belföld munkaerőben, Külföld pedig termőföldben gazdag. A
ruházati ipar nagyobb arányban használ fel munkaerőt a termőföldhöz képest, mint az élelmiszer-termelés; a
ruházati cikkek tehát munkaerő-intenzív, az élelmiszerek pedig termőföldintenzív termékek. Belföld, a
munkaerőben gazdag ország, ruházati cikkeket exportál, mert ezek a munkaerő-intenzív termékek; Külföld, a
termőföldben gazdag ország, élelmiszert exportál, mert ez a termőföldintenzív termék. Az eredmény általános
megfogalmazásban: Az országok főleg azokat a termékeket exportálják, amelyek előállítása a náluk bőségben
rendelkezésre álló termelési tényezőket igényli.

76
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

2.2. Külkereskedelem és jövedelemeloszlás


A külkereskedelem a relatív árak konvergenciáját eredményezi. A relatív árak változásai viszont erősen
befolyásolják a munkaerő és a termőföld relatív jövedelmét. A ruházati cikkek áremelkedése mindkét termékben
kifejezve megnöveli a munkaerő vásárlóerejét, viszont mindkét termékben kifejezve csökkenti a termőföldét. A
relatív élelmiszerár növekedése ellenkező hatással jár. A külkereskedelemnek így erős hatása van a
jövedelemeloszlásra. Belföldön, ahol a ruházati cikkek relatív ára nő, a munkából élő emberek nyernek a
külkereskedelmen, viszont a termőföldből élők veszítenek. Külföldön, ahol a ruházati cikkek relatív ára
csökken, ennek az ellenkezője történik: a munkások rosszabbul, a földtulajdonosok viszont jobban járnak.

Az az erőforrás, amelyet egy országban viszonylag nagy kínálat jellemez (a munkaerő Belföldön, a termőföld
Külföldön), az adott ország bőséges termelési tényezője, a viszonylag kis kínálatban rendelkezésre álló
erőforrás (a termőföld Belföldön, a munkaerő Külföldön) pedig a ritka termelési tényező. A külkereskedelem
jövedelemeloszlási hatásairól az általános következtetés így hangzik: Adott ország bőséges termelési
tényezőinek birtokosai nyernek a külkereskedelmen, a ritka termelési tényezők birtokosai pedig veszítenek.

Ez a következtetés hasonló ahhoz, amelyre a specifikus tényezőkről adott elemzésünkben jutottunk. Ott azt
találtuk, hogy az importtal versenyző iparágakban „befagyott” termelési tényezők a külkereskedelmi nyitás
vesztesei. Itt azt látjuk, hogy az importtal versenyző iparágban intenzíven használt termelési tényezők érdekeit
sérti a külkereskedelmi nyitás. A gyakorlatban azonban fontos különbség van a két nézet között. A termelési
tényezők valamely iparágban való specifikus felhasználhatósága gyakran csak átmeneti probléma: a
konfekciógyártók nem válhatnak egyik napról a másikra számítógépgyártókká, de az amerikai gazdaság
bizonyos idő alatt át tudja csoportosítani ipari munkaerejét a hanyatló iparágakból a fellendülő iparágakba. Így a
munkaerő és más termelési tényezők immobilitásából eredő jövedelemeloszlási hatások időleges problémát
jelentenek (ezzel nem állítjuk, hogy ezek a problémák fájdalommentesek a vesztesek számára). Ezzel szemben a
külkereskedelemből származó jövedelemeloszlási hatások a termőföld, a munkaerő és a tőke között többé-
kevésbé állandóak.

Hamarosan látni fogjuk, hogy az Egyesült Államok külkereskedelmi szerkezete alapján azt gondolhatjuk, hogy a
világ többi részével összehasonlítva az amerikai gazdaság bővében van a magasan képzett munkaerőnek, ennek
megfelelően tehát viszonylag ritka az alacsonyan képzett munkaerő. Ez annyit jelent, hogy a külkereskedelem
miatt az alacsony képzettségű amerikai munkások helyzete valószínűleg nemcsak átmenetileg, hanem tartósan is
romlik. A külkereskedelem alacsony képzettségű munkásokra gyakorolt kedvezőtlen hatása tartós politikai
probléma. Az alacsony képzettségű munkaerőt intenzíven alkalmazó iparágak, mint a ruha- és a cipőipar
rendszeresen védelmet kérnek a külföldi versenytől, és követeléseik számos támogatóra találnak az alacsonyan
képzett munkások nyilvánvalóan rossz helyzete miatt.

Az immobilitással összefüggő és a tényezőellátottsági különbségekből eredő hatások közötti különbségtétel


felhívja a figyelmet arra is, hogy gyakran összeütközés van a rövid és a hosszú távú külkereskedelmi érdekek
között. Képzeljünk el egy magasan képzett amerikai munkást, akit alacsony képzettségű munkaerőt intenzíven
foglalkoztató iparágban alkalmaznak. Rövid távú érdeke a külkereskedelem korlátozása, mert nem tud gyorsan
munkahelyet váltani. Hosszabb távon azonban a szabadkereskedelem volna kedvező a számára, mert általában
ez növeli a szakképzett munkások jövedelmét.

2.3. A tényezőárak kiegyenlítődése


Külkereskedelem hiányában a munkaerő kisebb jövedelemre tenne szert Belföldön, mint Külföldön, a termőföld
viszont nagyobbra. Külkereskedelem nélkül a munkaerővel jól ellátott Belföldön alacsonyabb volna a ruházati
cikkek relatív ára, mint Külföldön, és a termékek relatív árai közötti különbség még nagyobb különbséget
valószínűsít a tényezők relatív áraiban.

Ha külkereskedelem jön létre Belföld és Külföld között, akkor megvalósul a termékek relatív árának a
konvergenciája. Ebből a konvergenciából viszont a termőföld és a munkaerő relatív árának a konvergenciája is
következik. Így tehát világos tendencia van a tényezőárak kiegyenlítődésére. Milyen mértékű ez a tendencia?

Meglepő válaszunk az, hogy a modellben ez a tendencia maradéktalanul megvalósul. A nemzetközi


kereskedelem a tényezőárak teljes kiegyenlítődését eredményezi. Noha Belföldön magasabb a
munkaerő/termőföld arány, mint Külföldön, kereskedelmük kialakulásától kezdve a bérszínvonal és a földbérleti
díj kiegyenlítődik a két ország között. Ennek megértéséhez idézzük fel a 4.3. ábrát, amely megmutatja, hogy
adott ruházaticikk- és élelmiszerárak mellett meghatározhatjuk a bérek és bérleti díjak szintjét anélkül, hogy

77
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

figyelembe kellene vennünk a termőföld és a munkaerő kínálatát. Ha Belföld és Külföld ugyanazt a relatív
ruházaticikk- és élelmiszerárszintet tapasztalja, akkor ugyanazok a tényezőárak is alakulnak ki a két országban.

Ennek a kiegyenlítődésnek a megértéséhez tudomásul kell vennünk, hogy a Belföld és Külföld közötti
kereskedelem nemcsak az áruk cseréjéből áll. A két ország valójában közvetett formában termelési tényezőket is
cserél egymással. Belföld lehetővé teszi Külföld számára, hogy felhasználja az ő bőséges munkaerejének egy
részét, de nem közvetlen munkaerőexporttal, hanem azzal, hogy olyan termékeket exportál Külföldre, amelyek
termeléséhez magas arányban szükséges munkaerő a termőföldhöz képest, és ezekért cserébe alacsony
munkaerő/termőföld arányú termékeket importál. A Belföld által exportált termékek előállításához több
munkaerő kell, mint importtermékeinek megtermeléséhez: így Belföld exportjában több munkaerő testesül meg,
mint importjában. Belföld tehát munkaerő-intenzív exportjában megtestesítve exportálja munkaerejét. Ezzel
szemben Külföld exportjában több termőföld testesül meg, mint importjában, így Külföld közvetett módon
termőföldjét exportálja. Ebben a megközelítésben már nem meglepő, hogy a külkereskedelem a két ország
tényezőárainak a kiegyenlítődéséhez vezet.

A külkereskedelemnek ez a felfogása valóban egyszerű és vonzó, van azonban egy komoly probléma vele: a
valóságos világban nem jön létre a tényezőárak kiegyenlítődése. Az országok között például a bérek különösen
széles skálán szóródnak (4.1. táblázat). E különbségek egy része a munkaerő minőségi különbségeiből
származik, de ez a magyarázat önmagában nem kielégítő.

4.1. táblázat - A bérszintek nemzetközi összehasonlítása (Egyesült Államok = 100)

A termelésben foglalkoztatott munkások


Ország
órabére 1997-ben

Egyesült Államok 100

Németország 155

Japán 106

Spanyolország 67

Dél-Korea 40

Portugália 29

Mexikó 10

Sri Lanka* 3

*1996-os adat.

Forrás: Bureau of labor Statistics, Foreign Labor Statistic Home Page.

A modell alapfeltevéseit kell szemügyre vennünk annak megértéséhez, hogy miért nem írja le pontosan a
valóságos helyzetet. A tényezőárak kiegyenlítődése szempontjából alapvető feltételek közül a valóságban három
sem állja meg a helyét. Ezek a következők: (1) mindkét ország termeli mindkét terméket; (2) a termelési
eljárások ugyanazok; és (3) a külkereskedelem valóban kiegyenlíti a termékek árát a két országban.

1. A 4.3. ábrában bemutatott gondolatmenetben a ruházati cikkek és az élelmiszer árából vezettük le a béreket
és a bérleti díjakat, és ehhez feltételeztük, hogy az ország előállítja mindkét terméket. Ez azonban nem
szükségszerű. Nagyon magas munkaerő/termőföld arány mellett működő gazdaság talán csak ruházati
cikkeket gyárt, míg nagyon magas termőföld/munkaerő arányú gazdaság esetleg csak élelmiszert termel.
Ebből következik, hogy a tényezőárak csak akkor egyenlítődnek ki, ha a két ország relatív
tényezőellátottsága elegendő mértékben hasonló egymáshoz. (Ezt részletesebben a fejezet függelékében
fejtjük ki). Így a tényezőáraknak nem kell kiegyenlítődniük olyan országok között, amelyekben nagyon
eltérnek egymástól a tőke és a munkaerő vagy a szakképzett és a szakképzetlen munkaerő arányai.

78
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

2. A külkereskedelem tényezőár-kiegyenlítő hatásáról szóló feltevés nem állja meg a helyét, ha az országok más
termelési eljárásokat (technológiákat) alkalmaznak. Például: korszerűbb technológiával rendelkező országban
a bérek és a földbérleti díjak is magasabbak lehetnek, mint ott, ahol a technológia kevésbé korszerű. Később
bemutatjuk ebben a fejezetben, hogy újkeletű publikációk szerint ilyen technológiai különbségek figyelembe
vétele nélkül nem lehet összeegyeztetni a tényezőarányos modellt a világkereskedelmi adatokkal.

3. Végül pedig a teljes tényezőarány-kiegyenlítődés tételének érvényessége a termékárak teljes


konvergenciájától függ. A valóságos világban a külkereskedelem nem vezet a termékárak teljes
kiegyenlítődéséhez. Ez a konvergenciahiány részben a természetes piacralépési korlátok (mint a szállítási
költségek), részben pedig a kereskedelmi korlátok, mint a vámok, mennyiségi korlátozások és más tényezők
eredménye.

2.4. Esettanulmány: Észak–Dél kereskedelem és


jövedelemegyenlőtlenség
A hetvenes évek vége és a kilencvenes évek eleje között szembetűnően növekedtek a bérek egyenlőtlenségei az
Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok béregyenlőtlenségeinek növekedése sokak szerint súlyosbította az
ország szociális problémáit: az alsó kategóriában csökkenő bérek miatt a szegénységben élő családok számára
nehezebbé vált helyzetük javítása, miközben sok család jövedelmeinek stagnálása és a magas keresetűek
gyorsan növekvő jövedelmei közrejátszhattak az általánosan rossz társadalmi és politikai közérzet
kialakulásában.

Miért nőttek a béregyenlőtlenségek? Sok megfigyelő a világkereskedelem bővülésének, különösen pedig az


újonnan iparosodó gazdaságok (NIE, newly industrializing economies), mint Dél-Korea és Kína
iparcikkexportja növekedésének tulajdonítja ezt a változást. A hetvenes évekig a fejlett ipari országok és a
kevésbé fejlett gazdaságok közötti kereskedelem – amelyet gyakran „Észak–Dél” kereskedelemnek neveznek,
mert a legtöbb fejlett ország még ma is az északi félteke mérsékelt égövi vidékein található – elsősorban északi
iparcikkek és déli nyersanyagok és mezőgazdasági termékek, mint az olaj és a kávé cseréjéből állott. 1970 után
azonban a korábbi nyersanyagexportőrök megkezdték iparcikkexportjukat az olyan magas bérű országokba,
amilyen például az Egyesült Államok. A 4.2. táblázat megmutatja, hogy az újonnan iparosodó országok
iparcikkexportja 1970 és 1990 között elhanyagolható értékről majdnem a fejlett országok összjövedelmének 2
százalékára nőtt. Míg a NIE-k a magas bérű országok exportja számára gyorsan bővülő exportpiacot is
jelentettek, exportjuk tényezőintenzitása nagyban eltért importjuk tényezőintenzitásától. A NIE-k fejlett
országokba iranyuló exportja elsősorban ruházati cikkekből, cipőkből és más viszonylag kevésbé igényes
termékekből állott, amelyek termelése elsősorban szakképzetlen munkaerőt használ fel jelentős mértékben, a
fejlett országok NIE-irányú exportját viszont tőke- és szakképzettség-intenzív termékek tették ki, például a
vegyipari termékek és a repülőgépek.

4.2. táblázat - A fejlődő országok iparcikkexportja (az importőr összjövedelmének


százalékában)

Összes fejlett
Európai Unió Egyesült Államok
gazdaság

1970 0,24 0,22 0,28

1990 0,61 1,30 1,91

Forrás: Exportadatok: UNCTAD, Handbook of Trade and Development Statistics; GDP-adatok: OECD
National Accounts Statistics.

Számos szakértő úgy vélte, hogy itt a cáfolhatatlan bizonyíték: a fejlődés a tényezőárak kiegyenlítődése felé
halad. Valóban, a tőkében és szakképzett munkaerőben gazdag fejlett országok és az alacsony szakképzettségű
munkaerővel jól ellátott újonnan iparosodó országok közötti kereskedelem növelte a szakképzett munkások,
viszont csökkentette a kevésbé képzett munkások bérét a tőkében és szakképzett munkaerőben gazdag
országokban éppen úgy, ahogy ezt a tényezőarányok modellje is megjósolta.

79
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

Ennek az érvnek nemcsak tisztán elméleti jelentősége van. Ha sokakkal együtt komoly problémának tekintjük a
fejlett országok növekvő jövedelemkülönbségeit, s ha azt is gondoljuk, hogy ennek a problémának a
világkereskedelem növekedése a fő oka, akkor nehéz lesz a közgazdászok hagyományos módján a
szabadkereskedelem mellett érvelnünk. (A 3. fejezetben kimutattuk, hogy a külkereskedelem jövedelemeloszlási
hatásait elvben ellensúlyozni lehet adókkal és állami támogatásokkal, de komoly ellenvetés, hogy ez a
gyakorlatban aligha valószínű). Néhány befolyásos elemző még azt az érvet is felvetette, hogy a fejlett
országoknak korlátozniuk kellene kereskedelmüket az alacsony bérszintű országokkal, ha társadalmukban meg
akarják őrizni a középosztály jelentős súlyát.

Míg több közgazdász úgy véli, hogy az alacsony bérszintű országokkal folytatott kereskedelem növekedése a fő
ok az amerikai jövedelemkülönbségek növekedése mögött, e könyv írása idején az empirikus kutatók többsége
szerint ezt a jövedelemkülönbség-növekedést legföljebb csak részben okozta a nemzetközi kereskedelem, és az
igazi okokat máshol kell keresni5. A szkepszis négy tapasztalati tényen alapul.

Először: noha a fejlett országok tőkeintenzív termékek exportőrei és munkaerő-intenzív termékek importőrei
voltak, a tőke és a munkaerő közötti jövedelemeloszlásban az 1990-es évek elejéig nem történt számottevő
változás; az Egyesült Államok nemzeti jövedelmében a munkaerőköltségek (bérek és juttatások) részaránya
ugyanakkora, 73 százalékos volt, mint 1973-ban. Így a külkereskedelemet legföljebb úgy lehetett volna
felhasználni a jövedelemeloszlás megváltozására kitalált magyarázatban, hogy ez a magyarázat nem a tőke és a
munkaerő, hanem a szakképzett és a szakképzetlen munkaerő közötti jövedelemeloszlásra vonatkozott volna.

Másodszor: a tényezőarányok modellje szerint a nemzetközi kereskedelem a relatív termékárakon keresztül


befolyásolja a jövedelemeloszlást. Ha tehát a jövedelemkülönbségek növekedésének a fő mozgatórugója a
nemzetközi kereskedelem lett volna, akkor világos bizonyítéknak kellene rendelkezésre állnia a szakképzettség-
igényes termékek árának növekedéséről a szakképzetlenmunkaerő-intenzív termékek árához képest. A
nemzetközi áradatokat értékelő elemzések azonban nem találtak erre egyértelmű bizonyítékot.

Harmadszor: a modell szerint a tényezőáraknak konvergálniuk kellene. Ennek megfelelően ha a szakképzett


munkaerőben gazdag országban az ilyen munkások bére emelkednék, a szakképzetlen munkaerőé pedig
csökkenne, akkor a szakképzetlen munkaerőben bővelkedő országban ellenkező folyamat játszódna le. Az
újonnan iparosodó országok bér- és jövedelemeloszlás-adatai szegényesek, de eseti megfigyelések alapján arra
lehet következtetni, hogy számos országban, különösen pedig Kínában éppen a fentiek ellenkezője történt. A
jövedelmi egyenlőtlenségek ezekben az országokban legalább olyan gyorsan növekedtek, mint a fejlett
országokban, és a szakképzett munkások jövedelme nőtt a leggyorsabban.

Negyedszer: a kereskedelem ugyan gyorsan nőtt a fejlett és az újonnan iparosodó országok között, de még
mindig csak a fejlett országok összesített kiadásainak csak egy kis részét teszi ki. Ennek következtében e
kereskedelem „tényezőtartalmának” – ami a fejlett országok szakképzettség-igényes exportjában megtestesülő
szakképzett munkaerőt, illetve a munkaerő-igényes termékek importjában megtestesülő szakképzetlen
munkaerőt jelenti – becslései még mindig csak a szakképzett és szakképzetlen munkaerő teljes kínálatának csak
egy kis részére vonatkoznak. Ez pedig arra utal, hogy az említett külkereskedelmi áramlások nem lehetnek nagy
hatással a jövedelemeloszlásra.

Akkor viszont mi a valódi oka a szakképzett és a szakképzetlen munkások jövedelme közötti különbség
növekedésének az Egyesült Államokban? A többségi nézet szerint a fő bűnös nem a külkereskedelem, hanem a
technológiai fejlődés, amely nyomán az alacsonyabb képzettséget igénylő munka leértékelődött. A
külkereskedelmet felelőssé tevő felfogásnak azonban még mindig számos híve van.

3. A Heckscher–Ohlin-modell tapasztalati bizonyítékai


A tényezőarányok elmélete a nemzetközi gazdaságtan egyik legbefolyásosabb eszmerendszere, így tehát számos
empirikus vizsgálatot is végeztek vele.

3.1. A Heckscher–Ohlin-modell tesztelése

5
A külkereskedelem jövedelemeloszlási hatásairól folytatott vitában fontos állásfoglalás volt Lawrence, Robert–Slaughter, Matthew: Trade
and U.S. Wages: Giant Sucking Sound or Small Hiccup? Brooking Papers on Economic Activity, 1. (1993); Sachs, Jeffrey–Shatz, Howard:
Trade and Jobs in U.S. Manufacturing. Brooking Papers on Economic Activity, 1. (1994); Wood, Adrian: North-South trade, Employment,
and Income Inequality. Clarendon, Oxford, 1994. A vita és néhány kapcsolódó téma áttekintését lásd Lawrence, Robert: Single World,
Dividend Nations: Globalization and OECD Labor Markets. OECD, Párizs, 1995.

80
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

Tesztelés amerikai adatokkal. Az Egyesült Államokat a legutóbbi időkig, de még ma is különleges esetnek
lehet tekinteni az országok között. Az Egyesült Államok néhány évvel ezelőttig sokkal gazdagabb volt más
országoknál, és az amerikai munkások fejenként láthatólag nagyobb tőkeállománnyal dolgoztak, mint más
országbeli kollégáik. Noha több nyugat-európai ország és Japán időközben felzárkózott, az Egyesült Államok
továbbra is a legmagasabb tőke/munkaerő arányú országok között szerepel.

Így azt várhatjuk, hogy az Egyesült Államok tőkeintenzív termékek exportőre és munkaerő-igényes termékek
importőre. Meglepő, de nem ez történt amásodik világháború utáni 25 évben. 1953-ban publikált híres
tanulmányában Wassily Leontief (az 1973-as közgazdasági Nobel-díj nyertese) arra a következtetésre jutott,
hogy az amerikai export kevésbé tőkeintenzív az amerikai importnál 6. Ez az eredmény a Leontief-
paradoxonként ismert, és a tényezőarányok elmélete egyetlen jelentős cáfolatának tekinthető.

A 4.3. táblázat mutatja be a Leontief-paradoxont az amerikai külkereskedelemre vonatkozó egyéb


információkkal együtt. Az 1 millió dollárnyi 1962-es amerikai export előállításához szükséges termelési
tényezőket hasonlítjuk össze az 1 millió dollárnyi 1962-es amerikai import előállításához szükséges termelési
tényezőkkel. A tábla első két sora megmutatja, hogy abban az évben a Leontief-paradoxon még érvényes volt:
az amerikai exportot kisebb tőke/munkaerő aránnyal állították elő, mint az amerikai importot. A tábla többi
része azonban azt mutatja, hogy az export és az import egyéb összehasonlításai már jobban összhangban állnak
azzal, amit a tényezőarányos modell alapján várhatunk. Az Egyesült Államok exportja a képzés átlagos
időtartama alapján mérve szakképzettmunkaerő-intenzívebb volt, mint importja. Ugyancsak erősen megjelentek
az exportban a „technológiaintenzív” termékek, amelyek előállításához egységnyi értékesítésre vetítve több
kutatót és mérnököt kellett alkalmazni. Ezek a megállapítások pedig megfelelnek a szakképzett munkaerőben
gazdag Egyesült Államok korszerű termékekben mutatott komparatív előnyének.

4.3. táblázat - Az 1962-es amerikai export és import tényezőtartalma

Import Export

1 millió dollárra jutó tőke 2 132 000 $ 1 876 000 $

1 millió dollárra jutó munkaerő (fő) 119 131

Tőke/munkaerő arány (dollár/munkás) 17 916 $ 14 321 $

A munkaerőátlagos képzési ideje (év) 9,9 10,1

A kutatók és mérnökök aránya a


0,0189 0,0255
munkaerőben

Forrás: Baldwin, Robert: Determinants of the Commodity Structure of U.S. Trade. American Economic
Review, 61. (1971. március) 126–145. old.

Akkor miért figyelhető meg mégis a Leontief-paradoxon? Erre egyelőre senkinek sincs biztos válasza. A
következő mégis elfogadható magyarázat lehet: az Egyesült Államoknak különleges előnye van az olyan,
innovatív technológiákkal előállított termékek vagy áruk gyártásában, mint a repülőgépek és a legkifinomultabb
számítógépcsipek. Lehet, hogy ezek a termékek kevésbé tőkeintenzívek, mint azok, amelyek technológiája már
kiérlelődhetett és a tömegtermelésre alkalmassá válhatott. Így az Egyesült Államok olyan áruk exportőre lehet,
amelyek nagy arányban épülnek szakképzett munkaerőre és az innovatív vállalkozói szellemre, míg olyan nagy
súlyú iparcikkeket importál (például személygépkocsikat), amelyek gyártásához jelentős tőke szükséges 7.

6
Lásd: Leontief, Wassily: Domestic Production and Foreign Trade: The American capital Position Re-Examined. Proceedings of the
American Philosophical Society, 97. (1953) 331–349. old.
7
Újabb keletű tanulmányok arra utalnak, hogy a Leontief-paradoxon a hetvenes évek elejére eltűnt. Lásd például Stern, Robert M.–Maskus,
Keith E.: Determinants of the Structure of U.S. Foreign Trade, 1958–76. Journal of International Economics, 11. (1981. május) 207–224.
old. Ezek a tanulmányok azonban azt is kimutatják, hogy az amerikai export magyarázatában továbbra is jelentős szerepe van az emberi
tőkének.

81
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

Tesztelés globális adatokkal. A közgazdászok később nagyszámú ország adatával próbálták tesztelni a
Heckscher–Ohlin-modellt. Harry P. Bowen, Edward E. Leamer és Leo Sveikauskas fontos tanulmánya8 azon a
korábban már bemutatott gondolaton alapult, hogy az áruk kereskedelme valójában a termelési tényezők
kereskedelmének közvetett formája. Ha tehát kiszámítanánk az egy ország exportjában és importjában
megtestesült termelési tényezőket, akkor azt látnánk, hogy egy ország azoknak a termelési tényezőknek a nettó
exportőre, amelyekkel viszonylag jól el van látva, és olyan tényezők nettó importőre, amelyekből az ellátottsága
aránylag gyenge.

A 4.4. táblázat a Bowen és társai által végzett fontos ellenőrző vizsgálatok egyikét mutatja be. Egy 27 országot
és 12 termelési tényezőt tartalmazó mintára a szerzők kiszámították minden egyes ország minden egyes
termelési tényezőből való részesedését a világ teljes állományához mérten. Utána összehasonlították ezeket az
arányokat az egyes országok részesedésével a világ összevont jövedelméből. Ha a tényezőarányos elmélet
helyes, akkor egy ország mindig olyan tényezőket exportál, amelyekből a részesedése meghaladja jövedelmi
hányadát, és olyanokat importál, amelyekből a részesedése jövedelmi hányadánál kisebb. Az elemzés szerint a
termelési tényezők kétharmadánál a kereskedelem iránya a vizsgált évek átlagosan kevesebb mint 70
százalékában felelt meg a tényezőarányos modellnek. Az eredmény szélesebb sávon igazolja a Leontief-
paradoxont: a külkereskedelem iránya gyakran nem a Heckscher–Ohlin-modell szerint alakul.

4.4. táblázat - A Heckscher–Ohlin-modell tesztje

Termelési tényező Találati pontosság*

Tőke 0,52

Munkaerő 0,67

Diplomás munkaerő 0,78

Vezetési munkaerő 0,22

Irodai munkaerő 0,59

Értékesítési munkaerő 0,67

Szolgáltatási munkaerő 0,67

Mezőgazdasági munkaerő 0,63

Termelési munkaerő 0,70

Művelt földterület 0,70

Legelő 0,52

Erdő 0,70

*Azoknak az országoknak az aránya, amelyeknél a nettó tényezőexport iránya megfelel a HO-modellnek.

Forrás: Bowen, Harry–Leamer, Edward E.–Sveikauskas, Leo: Multicountry, Multifactor Tests of the Factor
Abundance Theory. Aqmerican Economic Review, 77. (1978. december) 791–809. old.

Teszt az Észak–Dél kereskedelem adataival. A nemzetközi kereskedelem általános struktúráját a Heckscher–


Ohlin-modell tiszta formája aligha írja le tökéletesen, az Észak–Dél közötti iparcikk-kereskedelem szerkezete
azonban sokkal jobban megfelel a modellnek (erre már utalt az Észak–Dél kereskedelemről és a

8
Lásd Bowen, Harry–Leamer, Edward E.–Sveikauskas, Leo: Multicountry, Multifactor Tests of the Factor Abundance Theory. Aqmerican
Economic Review, 77. (1978. december) 791–809. old.

82
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

jövedelemeloszlásról bemutatott elemzésünk). Nézzük például a 4.5. táblázatot, amely az Egyesült Államok és
Dél-Korea kereskedelmének néhány elemét mutatja.

4.5. táblázat - Az Egyesült Államok és Dél-Korea közötti kereskedelem 1992-ben (millió


dollárban)

USA-export Dél- USA-import Dél-


Termékfajta
Koreába Koreából

Vegyipari termékek, műanyagok,


1340 105
gyógyszerek

Energiafejlesztő berendezések 705 93

Műszerek 512 96

Szállítóeszközök a gépkocsikat
1531 78
leszámítva (főleg repülőgépek)

Ruházati cikkek és cipők 11 4203

Forrás:Statistical Abstracts of the United States, 1994.

Nyilvánvaló, hogy a Dél-Koreába irányuló amerikai export cikkei nagyon eltérnek azoktól, amelyek ugyanabból
az irányból érkeznek. Az is világos, hogy az amerikai export általában bonyolult, szakképzettség-igényes
termékekből áll, mint a tudományos műszerek, míg a dél-koreai export nagy részét most is egyszerű termékek
alkotják, mint a cipők. Így azt várhatjuk, hogy a Heckscher–Ohlin-modell sokkal jobban írja le az Észak–Dél
közötti kereskedelmet, mint a világkereskedelmet általában. Ez pedig a legtöbb tanulmány szerint igaznak is
bizonyul9. Ezek a következtetések ugyanakkor nem mondanak ellent annak az állításnak, hogy a Heckscher–
Ohlin-modell magyarázó ereje általában nem erős. Az Észak–Dél közötti iparcikk-kereskedelem ugyanis
mindössze a világkereskedelem mintegy 10 százalékát teszi ki.

A hiányzó kereskedelem esete. Jelentős visszhangot kiváltott újabb tanulmányában Daniel Trefler10 egy
mindaddig figyelmen kívül hagyott empirikus problémára hívja fel a figyelmet a Heckscher–Ohlin-modellel
kapcsolatban. Arra utal ugyanis, hogy ha az áruk kereskedelmét a termelési tényezők kereskedelme közvetett
formájának tekintjük, akkor ennek a kereskedelemnek nemcsak az iránya, hanem a volumene is a modellnek
megfelelően kell alakuljon. Márpedig a tényezők kereskedelme általában sokkal kisebbnek bizonyul, mint
amekkora a Heckscher–Ohlin-modell szerint lenne.

Ennek az eltérésnek a jelentős része abból származik, hogy ez a modell rosszul jelzi előre a gazdag és a szegény
országok közötti munkaerő-kereskedelem alakulását. Az Egyesült Államok rendelkezik a világ összesített
jövedelmének körülbelül 25 százalékával, de csak a világ munkásainak mintegy 5 százaléka dolgozik ott; így
egy egyszerű tényezőarányos elemzésből az következnék, hogy a külkereskedelemben megtestesült amerikai
munkaerőimportnak óriásinak kellene lennie, körülbelül az ország saját munkaereje négyszeresének. Az
amerikai külkereskedelem munkaerő-tartalmáról végzett számítások azonban csak csekély nettó
munkaerőimportot jeleznek. Ezzel szemben Kína a világ jövedelmének kevesebb mint 3 százalékával
rendelkezik, de ott dolgozik a munkások mintegy 15 százaléka; így tehát munkaereje nagy részét a
külkereskedelemben „kellene” értékesítenie – de a valóságban nem ezt teszi.

Sok, a külkereskedelemmel foglalkozó közgazdász most úgy gondolja, hogy ezt az ellentmondást csak úgy lehet
feloldani, ha eltekintünk attól a feltevéstől a Heckscher–Ohlin-elméletben, amely szerint a technológiák minden
országban ugyanazok. Ez a gondolatmenet röviden a következő: ha az amerikai munkások sokkal
hatékonyabbak, mint a kínaiak, akkor az Egyesült Államok „tényleges” munkaerő-kínálata sokkal nagyobb
Kínához képest annál, amit a nyers adatok sugallnak. Emiatt pedig a munkaerőben gazdag Kína és a
munkaerőben szegény Amerika között várható kereskedelem volumene sokkal alacsonyabb lesz. Ahogy

9
Lásd Wood, Adrian: Give Hekscher and Ohlin a Chance! Weltwirtschaftliches Archiv, 130. (1994. január) 20–49. old.
10
Trefler, Daniel: The Case of the Missing Trade and Other Mysteries. American Economic Review, 85. (1995. december) 1029–1046. old.

83
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

korábban is kimutattuk, az országok közötti technológiai különbségek valószínű magyarázatot adnak a


tényezőarányok kiegyenlítődésére vonatkozó feltételezés drámai kudarcára is – ahogy ezt a 4.1. táblázat mutatja.

Ha azzal a munkahipotézissel élünk, hogy az országok közötti technológiai különbségek egyszerű multiplikatív
formában fejezhetőek ki – tehát adott mennyiségű erőforrás Kínában csak δ-szor annyi eredményt produkál,
mint az Egyesült Államokban, ahol δ 1-nél alacsonyabb szám –, akkor a tényezőkereskedelem adatait fel lehet
használni annak becslésére, hogy miként alakul a termelés relatív hatékonysága különféle országokban. A 4.6.
táblázat Trefler becsléseit mutatja be egy országmintára; ezek a gyakorlatban nagyon nagy technológiai
különbségekre utalnak.

Ha viszont arra a következtetésre jutunk, hogy a technológia országonként változik, akkor miért tételeznénk fel,
hogy minden iparágban ugyanaz? Miért ne induljunk ki ehelyett abból, hogy a különböző országok más és más
területeken rendelkeznek speciális szakértelemmel: az angolok például a szoftverkészítésben, az olaszok a
bútorgyártásban, az amerikaiak az akciófilmek terén, és így tovább? Ebben az esetben a nemzetközi
kereskedelem szerkezetét legalább annyira a technológiai kapacitások különbségei határoznák meg, mint a
tényezőellátottság.

4.6. táblázat - Becsült technológiai hatékonyság 1983-ban (Egyesült Államok = 1)

Ország

Bangladesh 0,03

Thaiföld 0,17

Hongkong 0,40

Japán 0,70

NSZK 0,78

Forrás: Trefler, Daniel: i.m. 1037. old.

3.2. Következtetések a tesztek alapján


A tényezőarányos elmélet tesztjeinek vegyes mérlege nehéz helyzetbe hozza a nemzetközi gazdaságtan
szakértőit. A 2. fejezetben láttuk, hogy a tapasztalati anyag nagyjából alátámasztja a ricardói modell
előrejelzését, amely szerint az országok olyan árukat fognak exportálni, amelyek előállításában munkaerejük
termelékenysége különösen magas. A nemzetközi gazdaságtan legtöbb szakértője azonban a ricardói modellt túl
korlátozott érvényűnek tekinti ahhoz, hogy a nemzetközi kereskedelem alapmodelljeként lehessen elfogadni.
Ezzel szemben a Heckscher–Ohlin-modell hosszú időn át központi helyet foglalt el a külkereskedelmi
elméletben, mert egyszerre teszi lehetővé a jövedelemeloszlás és a kereskedelmi szerkezet elemzését. Így a
külkereskedelem alakulásáról legjobb előrejelzést adó modell más célokra csak szűken használható, a
Heckscher–Ohlin-modell tiszta változata ellen pedig erős cáfolati anyag gyűlt össze.

A Heckscher–Ohlin-modell a reményekhez képest kevésbé volt sikeres a nemzetközi kereskedelem


szerkezetének magyarázatában, de alapvető fontosságú marad a külkereskedelem hatásainak megértéséhez,
mindenekelőtt a jövedelemeloszlási hatásokat illetően. Valóban, az Észak–Dél közötti iparcikk-kereskedelem –
ebben a kereskedelemben pedig Észak importjának tényezőintenzitása nagyon eltér exportjáétól – növekedése a
tényezőarányos megközelítést a nemzetközi kereskedelempolitikáról folytatott viták középpontjába állította.

4. Összefoglalás
1. Az erőforrások külkereskedelmi szerepének megértéséhez olyan modellt építünk fel, amelyben két termelési
tényező felhasználásával két terméket állítanak elő. A két termék tényezőintenzitásában különbözik
egymástól, azaz bármilyen munkabér/földbérleti díj arány mellett az egyik termék előállításához nagyobb
arányban használnak fel termőföldet a munkaerőhöz viszonyítva, mint a másik termék esetében.

84
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

2. Amíg egy ország mindkét terméket előállítja, addig egyértelmű viszony van a termékek relatív árai és az
előállításukhoz felhasznált tényezők relatív árai között. A munkaerő-intenzív termék relatív árának
növekedése a jövedelemeloszlást a munkaerő javára változtatja meg, mégpedig igen nagy mértékben: a
munkaerő reálbére mindkét termékben kifejezve emelkedni fog, míg a földtulajdonosok reáljövedelme
mindkét termékben kifejezve csökken.

3. Az egyik termelési tényező kínálatának bővülése megnöveli a termelési lehetőségeket, de erősen egyenlőtlen
mértékben: változatlan relatív termékárak mellett az adott tényezőt jobban igénylő termék kibocsátása nő,
míg a másiké csökken.

4. Az egyik tényezőből a másikhoz képest jelentős kínálattal rendelkező ország bőven ellátott ezzel az
erőforrással. Egy ország viszonylag többet szándékozik előállítani abból a termékből, amely intenzíven
használja föl a nála bőségben levő erőforrásokat. Az eredmény a Heckscher–Ohlin-elmélet alapmodellje: az
országok inkább olyan termékeket exportálnak, amelyek a náluk bőven rendelkezésre álló erőforrásokat
igénylik.

5. A termékek relatív árváltozásai erősen befolyásolják az erőforrások relatív jövedelmét, a külkereskedelem


pedig megváltoztatja a relatív árakat. Ezért a külkereskedelem erős jövedelemeloszlási hatásokkal jár. Adott
ország bőségben levő termelési tényezőinek tulajdonosai a külkereskedelem nyertesei, a relatíve szűkös
tényezők tulajdonosai viszont vesztesek lesznek.

6. Egy ideális modellben a külkereskedelem a tényezőárak, így a munkaerő és a tőke árának kiegyenlítődéséhez
vezetne az országok között. A valóságban a teljes tényezőár-kiegyenlítődés nem jön létre az erőforrások
jelentős eltérései, a kereskedelmi akadályok, valamint a nemzetközi technológiai különbségek miatt.

7. A Heckscher–Ohlin-modell érvényességéről vegyes tapasztalati anyag áll rendelkezésre, de a legtöbb kutató


nem hiszi, hogy csak az erőforrások eltérései magyarázhatják a világkereskedelem szerkezetét, illetve a
nemzetközi tényezőárakat. Ehelyett lényegesnek látszik, hogy figyelmünk kiterjedjen a jelentős technológiai
különbségekre az országok között. Mindamellett a Heckscher–Ohlin-elméletet kifejezetten hasznos
eszköznek lehet tekinteni, különösen a külkereskedelem jövedelemeloszlásra gyakorolt hatásainak
elemzéséhez.

4.1. Kulcsfogalmak
Bőségben rendelkezésre álló termelési tényező

Termelési lehetőségek egyenlőtlen bővülése

Tényezőárak kiegyenlítődése

Tényezőbőség

Tényezőintenzitás

Tényezőárak

Tényezőarányok elmélete

Heckscher–Ohlin-elmélet

Leontief-paradoxon

Szűkösen rendelkezésre álló termelési tényező

4.2. Feladatok
1. Az Egyesült Államokban a termőföld olcsó, és a szarvasmarha-tenyésztésben felhasznált termőföld aránya a
munkaerőhöz képest magasabb, mint a búzatermesztésben. Sűrűbben lakott országokban azonban, ahol a
termőföld drága, a munkaerő pedig olcsó, gyakori az, hogy kevesebb termőföld és több munkaerő
felhasználásával tenyésztenek szarvasmarhát, mint ahogy az az amerikai búzatermesztésben megfigyelhető.
Fenntarthatjuk-e azt az állítást, hogy a szarvasmarha-tenyésztés termőföldintenzív a búzatermesztéshez
képest? Indokolja meg a válaszát!

85
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

2. Tegyük fel, hogy a jelenlegi tényezőárak mellett a ruházati cikkek egységét 1 hektár termőföldenként 20
munkaórával termelik meg, míg az élelmiszernél ugyanez az arány csak 5 munkaóra hektáronként.

a. Tételezzük fel, hogy a gazdaság teljes erőforrás-kínálata 600 munkaórából és 60 hektár termőföldből áll.
Egy diagram segítségével határozza meg az erőforrások allokációját.

b. Most tegyük fel, hogy a munkaerő kínálata előbb 800, majd 1000, majd 1200 órára nő. Egy, a 4.6. ábrához
hasonló ábra felhasználásával mutassa be az erőforrás-allokáció átalakulását.

c. Mi történne, ha a munkaerő kínálata még tovább növekednék?

3. „A világ legszegényebb országai nem tudnak semmit sem exportálni. Nincs bőségben rendelkezésre álló
erőforrásuk – ez semmiképpen sem lehet a tőke vagy a termőföld, de kis országokban a munkaerő sem”.
Vitatkozzék az állítással!

4. Az amerikai szakszervezeti mozgalom – amelyben inkább munkások, mint diplomások és magas képzettségű
szakmunkások képviseltetik magukat – hagyományosan kiáll a szegényebb országokból beáramló import
korlátozása mellett. Rövidlátó vagy pedig racionális politika-e ez a szakszervezeti tagok érdekeit figyelembe
véve? Hogyan függ a felelet a választott külkereskedelmi modelltől?

5. Az Egyesült Államok régiói között számottevő bérszínvonal-különbségek vannak. Például a délkeleti


szövetségi államokban a feldolgozóipari bérek ugyanabban a munkakörben is körülbelül 20 százalékkal
alacsonyabbak, mint a nyugati partvidéken. A tényezőárak kiegyenlítődésének elmaradására adott
magyarázatok közül melyik adhat itt alkalmas választ? Mennyiben tér el ez az eset az amerikai és a mexikói
bérek széttartó fejlődésétől (figyelembe véve, hogy Mexikó közelebb fekszik az USA délkeleti és nyugati
partvidéki államaihoz is, mint ezek egymáshoz)?

6. Fejtse ki, hogy a Leontief-paradoxon, illetve a később keletkezett Bowen–Leamer–Sveikauskas-féle kutatási


eredmények miért állnak ellentétben a Heckscher–Ohlin-elmélettel!

7. A Heckscher–Ohlin-modell eredményeinek értékelésénél láttuk, hogy újabb kutatások szerint a termelési


tényezők hatékonysága országonként eltérően alakul. Fejtse ki, hogy ez miként befolyásolja a tényezőárak
kiegyenlítődéséről vallott felfogást.

5. Függelék. Tényezőárak, termékárak és az


erőforrások megválasztása
A fejezet főszövegében két állítást tettünk, amely igaz ugyan, de alapos levezetésük elmaradt. Az első a 4.2.
ábrában bemutatott állítás volt, mely szerint az egyes iparágakban alkalmazott termőföld és munkerő aránya a
bérek és a bérleti díjak w/r arányától függ. A második állítás (lásd 4.3. ábra) szerint pedig egyértelmű
megfeleltetés van a PC/PF relatív termékárak és a bér/termőföld arány között. Ez a függelék röviden kifejti a két
állítást.

5.1. Az elemzési technika megválasztása


A 4F.1. ábra ismét illusztrálja az átváltási kapcsolatot az egységnyi élelmiszer termeléséhez szükséges
munkaerő- és termőföld-felhasználás között – az élelmiszer-termelés egység-izokvantját a II görbe mutatja. Az
ábrán ugyanakkor megjelennek az izokoszt vonalak is: ezek az azonos költségű föld–munkaerő kombinációk.

A következőképpen hozhatunk létre egy izokoszt vonalat: egységnyi L munkaerő megvásárlásához wL költség
szükséges; egységnyi T termőföld bérletének költsége pedig rT. Így ha egységnyi élelmiszer megtermelése
lehetséges aLF egységnyi munkaerő és aTFegységnyi termőföld felhasználásával, akkor ennek a egységnek a teljes
előállítási költsége K:

Azt a vonalat, amely aLF és aTFazonos költség melletti összes kombinációját ábrázolja, az alábbi egyenlet
határozza meg:

86
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

Ez a vonal tehát egy –w/r meredekségű egyenes.

Az ábra ilyen egyenesek nagy csoportját mutatja, mindegyikük más és más költségszintnek felel meg; a
kezdőponttól távolabb fekvő egyenesek magasabb összköltségre utalnak. A termelő a lehetséges legalacsonyabb
költségszintet választja a II görbe által ábrázolt technológiai átváltási lehetőségek figyelembe vétele mellett. Ezt
a választást esetünkben az 1 pont mutatja, ahol II az izokoszt vonalat érinti, és II meredeksége –w/r. (Ezek az
eredmények felidézhetik a 3.5. ábra következtetését, amely szerint a gazdaság a termelési lehetőségek
határvonalának azon a pontján termel, ahol a meredekség értéke –PC/PF. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen az
elv pontosan ugyanaz.)

Most hasonlítsuk össze a termelő által választható föld/munkaerő arányok értékeit két különböző
tényezőár/arány esetén. A 4F.2. ábrában bemutatjuk a munkaerő alacsony relatív ára, (w/r)1, illetve a munkaerő
magas relatív ára, (w/r)2 melletti erőforrás-választási lehetőségeket. Az első esetben a választott erőforrás-
kombináció az 1 pontban van: a másodikban pedig a 2 pontban.

A költségek minimalizálása érdekében a termelőnek a lehető legalacsonyabb izokoszt vonalat kell elérnie; ez azt
jelenti, hogy azt a pontot kell megtalálnia az egység-izokvant görbén (a II görbe), ahol a meredekség egyenlő a
bér/bérleti díj arány, w/r –1-szeresével.

4F.1. ábra - Az optimális föld/munkaerő arány megválasztása

87
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

A w/r arány emelkedése a legalacsonyabb költségű erőforrás-kombinációt az 1-ből a 2 pontba tolja fel, így
magasabb föld/munkaerő arányt eredményez.

4F.2. ábra - A bér/bérleti díj arány megváltoztatása

88
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

Így a termelő a munkaerő magasabb relatív ára miatt magasabb termőföld/munkaerő arányt választ, a 4.2. ábra
feltevése szerint.

5.2. Termékárak és tényezőárak


Most a termékárak és a tényezőárak közötti kapcsolatot vesszük szemügyre. A problémát több egyenértékű
módon közelíthetjük meg; ezúttal Abba Lernernek a harmincas években közzétett elemzését követjük.

A 4F.3. ábra bemutatja a ruházati cikkek és az élelmiszerek termőföld- és munkaerő-felhasználását. A megelőző


ábrákon az egy termékegység előállításához szükséges erőforrások szerepeltek. Ezen az ábrán viszont azokat az
erőforrásokat tüntetjük fel, amelyek 1-1 dollárnyi érték előállításához szükségesek az adott termékekből.
(Valójában itt bármilyen dollárérték szerepelhet, csak a két termékre egyenlőnek kell lennie). Így a ruházati
cikkek izokvantja, CC, azt ábrázolja, hogy milyen erőforrás-kombinációkkal lehet 1/PC egységnyi ruházati
cikket előállítani; az élelmiszer FF izokvantja pedig azt, hogy milyen erőforrás-kombinációkkal lehet 1/PF
egységnyi élelmiszert előállítani. Vegyük észre, hogy a rajz szerint az élelmiszer-termelés termőföldigényes: w/r
tetszőleges értéke esetén magasabb termőföld/munkaerő aránnyal dolgozik, mint a ruházati ipar.

89
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

Ha a gazdaság mindkét terméket termeli, akkor egy dollárnyi termék előállításához valójában egy dollár
termelési költség szükséges. Sőt, mindkét termékből egy dollárnyi érték előállítási a költségének is egyenlőnek
kel lennie. Ez a megoldás azonban csak akkor lehetséges, ha mindkét termék minimális termelési költségének
pontja ugyanazon az izokoszt vonalon fekszik. Így a w/r bér/bérleti díj aránynak az ábrán levő vonal
meredekségével kell egyenlőnek lennie, ez a vonal viszont mindkét izokvant érintője.

A két izokvant, CC és FF az egy dollár értékű ruházati cikk, illetve élelmiszer előállításához szükséges
erőforrásokat mutatja. Az árnak egyenlőnek kell lennie a termelési költséggel, ezért az egyes termékekhez
szükséges erőforrásoknak ugyancsak 1-1 dollárba kell kerülniük. Ez azt jelenti, hogy a munkabér/bérleti díj
aránynak meg kell egyeznie a mindkét izokvantot érintő egyenes meredekségének –1-szeresével.

4F.3. ábra - A munkabér/bérleti díj arány meghatározása

Végül pedig gondoljuk át a ruházati cikkek áremelkedésének a következményeit a bér/bérleti díj arány
alakulására. Ha a ruházati cikkek ára nő, akkor kevesebb ruhaanyagot kell megtermelni az egy dollárnyi érték
eléréséhez. Ekkor az egy dollárnyi ruházati cikket mutató izokvant befelé mozdul el. A 4F.4. ábra az eredeti
izokvantot CC1-ként, az újat CC2-ként mutatja.

Ha a ruházati cikkek ára nő, akkor kisebb mennyiségű termék ér 1 dollárt. Ezért CC1-et CC2 váltja fel. A
munkabér-bérleti díj aránynak ennek következtében (w/r)1-ről (w/r)2-re kell növekednie.

4F.4. ábra - A ruházati cikkek áremelkedése

90
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Erőforrások és külkereskedelem: a
Heckscher–Ohlin-modell

Ismét rajzolnunk kell egy érintőt mindkét izokvanthoz; ennek a meredeksége a bér/bérleti díj arány –1-szerese.
Az izokoszt vonal meredekségének [–(w/r)2] megnövekedéséből rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy az új w/r
magasabb az előzőnél. A ruházati cikkek magasabb relatív árából magasabb bér/bérleti díj arány is következik.

91
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
6. fejezet - A külkereskedelem
alapmodellje
Az előző fejezetekben a nemzetközi kereskedelem három különböző modelljét fejtettük ki. Ezek mindegyike
más és más feltevéssel élt a termelési lehetőségeket meghatározó tényezőkről. A fontos pontok kiemelése
érdekében minden egyes modell a valóság olyan lényeges elemeit hagyta ki, amelyek a többi modell egyikében
vagy másikában fontos szerepet játszanak. A modellek:

• A ricardói modell. A termelési lehetőségeket a munkaerő mint egyetlen erőforrás szektorok közötti
allokációja határozza meg. Ez a modell megvilágítja a komparatív előny alapvető fogalmát, de nem veszi
figyelembe a jövedelemeloszlás ugyancsak fontos szempontját.

• A specifikus tényezők modellje. A munkaerő szabadon mozoghat a szektorok között, de vannak más, adott
iparágakhoz kötődő termelési tényezők is. Ez a modell eszményi eszköz a jövedelemeloszlás megértéséhez,
de nem túlságosan alkalmas a külkereskedelmi szerkezet elemzésére.

• A Heckscher–Ohlin-modell. Ebben a modellben többféle termelési tényező mozoghat a szektorok között.


Ezzel a modellel nehezebb dolgozni, mint az előző kettővel, viszont elősegíti annak a mélyebb megértését,
hogy az erőforrások miként járulnak hozzá a külkereskedelmi szerkezet alakításához.

A valóságos problémák elemzésekor a modellek keverékére szeretnénk alapozni következtetéseinket. Az 1990-


es években például az újonnan iparosodó országok exportjának gyors növekedése volt a világkereskedelem
egyik alapvető változása. Ezekben az országokban gyors termelékenység-növekedés zajlott le, amelynek a
következményeit a 2. fejezetben tárgyalt ricardói modell alkalmazásával szeretnénk tárgyalni. A
külkereskedelmi szerkezet megváltozása különféle hatásokkal jár az Egyesült Államok társadalmának
különböző csoportjaira, a csendes-óceáni térséggel folytatott amerikai kereskedelem jövedelemeloszlási
hatásainak magyarázatára a 3. fejezet specifikustényező-modelljéhez nyúlhatnánk. Végül pedig az újonnan
iparosodó országok erőforrásai az idők folyamán átalakulnak azzal párhuzamosan, ahogy tőkét halmoznak fel,
munkaerejük képzettsége megnő, szakképzetlen munkaerőből pedig egyre kevesebb áll rendelkezésre. Ezen
átalakulás hatásainak a megértéséhez valószínűleg a 4. fejezetben bemutatott Heckscher–Ohlin-modellt kell
elővennünk.

Ezek a modellek részleteik számos eltérése ellenére számos közös vonást is felmutatnak:

1. Egy gazdaság termelési kapacitását összefoglaló módon termelési lehetőségeinek határvonala ábrázolja, és
ezeknek a határvonalaknak az eltérései külkereskedelmet generálnak.

2. Egy ország relatív kínálatának bővülését a termelési lehetőségek határozzák meg.

3. A világkereskedelem egyensúlyát a világ relatív keresletének és a világ relatív kínálatának az alakulása


határozza meg úgy, hogy az utóbbi a nemzeti relatív kínálati görbék között helyezkedik el.

Az eddig tanulmányozott modellek a fenti közös vonásaik miatt valójában a kereskedelmet folytató
világgazdaság általánosabb modellje speciális eseteinek tekinthetők. A nemzetközi gazdaságtan számos fontos
témáját lehet tárgyalni erre az általános modellre alapozva úgy, hogy csak a részletek függnek a speciális modell
kiválasztásától. E témák közé tartozik például a nemzetközi kínálat átalakulása a gazdasági növekedés
következtében; a nemzetközi kereslet változásai a külföldi segélyek, a háborús jóvátétel vagy más nemzetközi
jövedelemtranszferek miatt, valamint a kínálat és a kereslet párhuzamos változásai a vámok és az
exportszubvenciók miatt.

Ebben a fejezetben a nemzetközi kereskedelem elméletének azokat a felismeréseit hangsúlyozzuk, amelyek nem
függnek erősen a gazdaság kínálati oldala alakulásának részleteitől. A kereskedelmet folytató világgazdaság
olyan alapmodelljét fejtjük ki, amelynek a 2., a 3. és a 4. fejezet egyaránt a speciális eseteként értékelhető. Ezt a
modellt használjuk fel annak tárgyalására, hogy a különféle működési paraméterek változásai hogyan
befolyásolják a világgazdaság működését.

1. A kereskedő gazdaság alapmodellje

92
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

A külkereskedelem alapmodellje négy fő összefüggésre épül, ezek a következők: (1) a termelési lehetőségek
határvonala és a relatív kínálati görbe közötti kapcsolat; (2) a relatív árak és a relatív kereslet közötti
összefüggés; (3) a relatív nemzetközi kínálat és a relatív nemzetközi kereslet világkereskedelmi egyensúlyt
meghatározó hatása; valamint (4) a cserearányok – egy ország exportjának és importjának ára közötti arány –
hatása egy ország jólétére.

1.1. Termelési lehetőségek és relatív kínálat


Alapmodellünk felépítéséhez feltételezzük, hogy minden gazdaság két terméket, élelmiszert (F) és ruházati
cikkeket (C) állít elő, illetve, hogy minden egyes gazdaság termelési lehetőségeinek határvonala olyan folytonos
görbe, mint amilyen TT az 5.1. ábrán1.

Ennek a határvonalnak az a pontja, ahol a gazdaság éppen termel, PC/PF-től, a ruházati cikkek élelmiszerhez
mért relatív árától függ. A mikroökonómia alapvető tétele, hogy monopóliumoktól vagy más piaci zavaroktól
nem torzított működésű piacgazdaság hatékonyan termel, tehát adott piaci árak mellett a kibocsátás értékét,
PCQC + PFQF-t maximalizálja.

A kibocsátás piaci értékét egy sor izoérték vonal („egyenértékvonal”) felrajzolásával mutathatjuk meg. E
vonalak mentén a kibocsátás értéke állandó. Minden ilyen vonalat egy PCQC + PFQF = V, illetve, átrendezés után,
QF = V/PF – (PC/PF)/QC alakú egyenlet határoz meg, ahol V a kibocsátás értéke. Minél nagyobb a V, annál kijjebb
fekszik egy izoérték vonal; így a kezdőponttól távolabb fekvő izoértékek a kibocsátás magasabb értékeit
mutatják. Egy izoérték vonal meredeksége a ruházati cikkek relatív árának –1-szerese. A gazdaság a lehető
legmagasabb értékű kibocsátást produkálja, és ezt a Q pontban értheti el, ahol TT éppen érint egy izoérték
vonalat2.

Az a gazdaság, ahol TT a termelési lehetőségek határvonala, a Q pontban fog termelni. Ez a pont a lehetséges
legmagasabban fekvő izoérték vonalon helyezkedik el.

5.1. ábra - A gazdaság kibocsátását a relatív árak határozzák meg

1
Korábban láttuk, hogy a termelési lehetőségek határvonala egyenes vonal akkor, ha – mint a 2. fejezetben – csak egyetlen termelési
tényezővel számolunk. A legtöbb modell esetében azonban folytonos görbéről van szó, és a Ricardo-féle eredményt különleges esetnek
tekinthetjük.
2
A specifikus tényezők modelljéről a 3. fejezetben adott elemzésünkben explicit módon bemutattuk, hogy a gazdaság mindig termelési
lehetőségei határvonalának azon a pontján termel, ahol ennek a görbének a meredeksége egyenlő a két termék árarányával – tehát ahol az
árakat jelképező vonal érinti a termelési lehetőségek görbéjét. Az olvasó a 3. fejezet 000. oldalát lapozhatja fel, hogy felfrissítse ismereteit.

93
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

Most tételezzük fel, hogy PC/PF emelkedni fog. Ekkor az izoérték vonalak meredekebbek lesznek. Az 5.2. ábra
szerint a PC/PF megváltozása előtt a gazdaság a VV1 izoérték vonalnál magasabbat nem érhet el; az árváltozás
utáni legmagasabb vonal pedig VV2, az a pont, ahol a termelés Q1-ből Q2-be tolódik el. Így, ahogy erre
számíthatunk is, a ruházati cikkek relatív árának emelkedése a gazdaságot a nagyobb ruházatcikk- és kisebb
élelmiszer-termelés felé tolja el. A ruházati cikkek relatív kínálata tehát emelkedik akkor, ha a ruházati cikkek
relatív ára nő.

Az izoérték vonalak meredekebbé válnak, ha a ruházati cikkek relatív ára (PC/PF)1-ről (PC/PF)2-re emelkedik (ezt
az ábra forgásiránya szerint a VV1-ről VV2-re való eltolódás mutatja). A gazdaság végeredményben több ruházati
cikket és kevesebb élelmiszert termel, és az egyensúlyi kibocsátás Q1-ről Q2-be tolódik el.

5.2. ábra - A ruházati cikkek relatív árnövekedésének hatása a relatív kínálatra

94
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

1.2. A relatív árak és a kereslet


Az 5.3. ábra szemlélteti a termelés, a fogyasztás és a külkereskedelem közötti összefüggést az alapmodell
szerint. Ahogy a 3. fejezetben már megmutattuk, egy gazdaság fogyasztásának értéke egyenlő termelésének
értékével:

ahol DC és DF rendre az élelmiszer és a ruházati cikkek fogyasztását jelképezi. A fenti egyenlet azt mondja ki,
hogy a termelésnek és a fogyasztásnak ugyanazon az izoérték vonalon kell elhelyezkednie.

A gazdaság abban a Q pontban termel, ahol a termelési lehetőségek határvonala érinti a lehető legmagasabban
fekvő izoérték vonalat. A gazdaság fogyasztását a D pont ábrázolja, ahol ugyanaz az izoérték vonal a lehető
legmagasabban fekvő közömbösségi görbe érintője. A gazdaság több ruházati cikket termel, mint amennyit
elfogyaszt, és így ruházati cikkeket exportál: ennek megfelelően több élelmiszert fogyaszt, mint amennyit
megtermel, így pedig élelmiszert importál.

5.3. ábra - A termelés, a fogyasztás és a külkereskedelem az alapmodellben

95
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

Egy gazdaság fogyasztóinak ízlésétől függően választja ki az izoérték vonal valamely pontját. Alapmodellünk
számára azzal a hasznos leegyszerűsítő feltevéssel élünk, hogy a gazdaság fogyasztási döntései úgy
ábrázolhatók, mintha egyetlen reprezentatív személy ízlése alapján születnének3.

Egy személy ízlését grafikusan közömbösségi görbékkel ábrázolhatjuk. Egy közömbösségi görbe a
ruházaticikk- (C) és élelmiszer- (F) fogyasztás olyan kombinációit ábrázolja, amelyek bármelyike azonos
szinten tartja az illető személy jólétét. A közömbösségi görbéknek három tulajdonságuk van:

1. Lefelé tartanak: ha egy személynek kevesebb F-et ajánlanak, akkor jólétét csak úgy őrizheti meg, ha több C-t
kap.

2. Minél inkább fent és jobbra helyezkedik el egy közömbösségi görbe, annál magasabb szintű jólétét ábrázol:
az egyes személyek számára több termék értékesebb mindkettőből, mint kevesebb.

3. Minden egyes közömbösségi görbe laposabbá válik, ahogy jobb felé mozdulunk el: minél több C-t és
kevesebb F-et fogyaszt el egy személy, F egy marginális egysége annál értékesebb lesz C egy egységéhez
képest, tehát több C-re lesz szükség ahhoz, hogy ellensúlyozzák az F kínálatának bármilyen további
csökkentését.

Az 5.3. ábrán láthatjuk a közömbösségi görbéknek azt a halmazát egy gazdaságban, amely rendelkezik az
említett három tulajdonsággal. A gazdaság azt a pontot fogja kiválasztani az izoérték vonalon, amelynek

3
Ezt a feltevést számos hipotézis támasztja alá. Ezek egyike, hogy minden egyes személynek ugyanaz az ízlése, és az erőforrásokból is
ugyanolyan arányban részesedik. Egy másik, hogy a kormányzat a jövedelmek újraelosztásánál az általános társadalmi jólét nézete szerinti
maximalizálására törekszik. Ez a feltevés valójában akkor érvényes, ha a jövedelemeloszlás keresleti hatásai nem játszanak túl jelentős
szerepet.

96
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

megvan ez a három tulajdonsága. A gazdaság azt a pontot választja ki az izoérték vonalon, amely a lehető
legnagyobb jólétét eredményezi. Ez a pont ott fekszik, ahol az izoérték vonal érinti a legmagasabb, még elérhető
közömbösségi görbét, ezt a pontot itt D-vel jelöljük. Vegyük észre, hogy ezen a ponton a gazdaság ruházati
cikkeket exportál (a megtermelt ruházati cikkek mennyisége meghaladja az elfogyasztott ruházati cikkek
értékét) és élelmiszert importál. (Ha ez nem nyilvánvaló, akkor a külkereskedelmi szerkezet 3. fejezetben adott
elemzése szolgál a szükséges magyarázattal).

Most fordítsuk figyelmünket arra, hogy mi történik, ha PC/PF emelkedik. Az 5.4. ábrán megmutatjuk ennek a
hatásait. Az első lépésben a gazdaság több C-t és kevesebb F-et termel, így a termelést Q1-ből Q2-be tolja el.
Ezzel az az izoérték vonal VV1-ből VV2-be tolódik el, amelyen a fogyasztásnak el kell helyezkednie. A gazdaság
által választott fogyasztási kombináció így szintén eltolódik, mégpedig D1-ből D2-be.

A D1-ből D2-be történő eltolódás a PC/PF-ben végbement növekedés kétféle hatását tükrözi. A gazdaság először
is egy magasabb közömbösségi görbe felé mozdult el: jóléte növekedett. Ennek oka, hogy a gazdaság ruházati
cikkeket exportál, ha pedig a ruházati cikkek relatív ára nő, akkor a gazdaság több élelmiszert kaphat
ugyanannyi mennyiségű exportért. Így exporttermékének magasabb relatív ára előnyt jelent. Másodszor pedig a
relatív árak változása a közömbösségi görbe mentén is eltolódást okoz, a ruházati cikkektől az élelmiszer felé.

Ez a két hatás jól ismert az alapvető közgazdasági elméletből. A jólét növekedése jövedelmi hatás; a fogyasztás
eltolódása a jólét bármely szintjén helyettesítési hatás. A jövedelmi hatás nyomán mindkét termék fogyasztása
emelkedik, míg a helyettesítési hatás következtében a gazdaság kevesebb C-t és több F-et fogyaszt.

Elvben lehetséges, hogy a jövedelmi hatás olyan erős, hogy mindkét termék fogyasztása nő akkor, ha PC/PF
emelkedik. Szokásos esetben azonban C és F fogyasztásának aránya csökken, tehát a C iránti relatív kereslet is
visszaesik. Az 5.4. ábra ezt az esetet mutatja.

Az izoérték vonalak meredeksége a ruházati cikkek PC/PF relatív árának –1-szerese, így tehát a relatív árak
növekedése miatt az összes izoérték vonal meredekebb lesz. Különösen fontos, hogy a maximális érték vonala
VV1-ből VV2-be gördül át. A termelés Q1-ből Q2-be tolódik el; a fogyasztás pedig D1-ből D2-be.

5.4. ábra - A ruházati cikkek relatív áremelkedésének hatásai

97
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

1.3. A cserearány-változások jóléti hatása


A PC/PF emelkedése folytán az eredetileg ruházaticikk-exportőr ország jóléte növekszik, ahogy ezt a D1-ből D2-
be történő eltolódás is szemlélteti az 5.4. ábrán. Ha viszont PC/PF csökkenne, akkor a gazdaság jóléti helyzete is
rosszabbá válna; a fogyasztás például D2-ből D1-be kerülne vissza.

Ha az ország eredetileg élelmiszer, nem pedig ruházati cikkek exportőre lenne, ennek a hatásnak az iránya
megfordulna. A PC/PF emelkedése csökkenést jelentene PF/PC-ben, és a gazdaság jóléti helyzete romlana; a PC/PF
csökkenése viszont javítana a jóléti helyzetén.

Az összes esetre vonatkozó megoldásunk az, hogy a cserearányt az eredetileg exportált termék ára és az
eredtileg importált termék ára közötti arányként határozzuk meg. Általános következtetésünk, hogy a
cserearány növekedése javítja egy ország jóléti helyzetét, a cserearány csökkenése pedig rontja azt.

1.4. A relatív árak meghatározása


98
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

Tételezzük fel ismét, hogy a világgazdaság két országból áll. Nevezzük ezeket ismét Belföldnek (amely ruházati
cikkeket exportál) és Külföldnek (amely élelmiszert exportál). Belföld cserearányait PC/PF mutatja, Külföld
cserearányait pedig PF/PC. A Belföld által termelt ruházati cikkek és élelmiszer mennyiségét QC és QF jelöli: a
Külföld által termelt mennyiségeket pedig QC QF

PC/PF meghatározásához megkeressük a világ relatív ruházaticikk-kínálati és relatív keresleti görbéjének a


metszéspontját. A világ relatív kínálati görbéje (RS az 5.5. ábrán) felfelé tart, mivel PC/PF növekedése miatt
mindkét ország több ruházati cikk és kevesebb élelmiszer termelésére törekszik. A világ relatív keresleti görbéje
(RD) lefelé tart, mert PC/PF növekedése mindkét országot arra ösztönzi, hogy csökkentse a ruházati cikkek és
növelje az élelmiszer arányát fogyasztási kombinációjában. A két görbe metszéspontja (az 1 pont) határozza
meg az egyensúlyi relatív árat (PC/PF)1.

Minél magasabb a PC/PF értéke, annál nagyobb a ruházati cikkek élelmiszerekhez képest mért világkereskedelmi
kínálata (RS), és annál alacsonyabb a ruházati cikkek élelmiszerekhez viszonyított világkereskedelmi kereslete
(RD). Az egyensúlyi relatív árat (esetünkben ez (PC/PF)1) a világkínálati és a világkeresleti görbe metszéspontja
határozza meg.

5.5. ábra - Relatív kínálat és kereslet a világkereskedelemben

Most már tudjuk, hogy az alapmodell szerint mitől függ a relatív kereslet, a relatív kínálat, a cserearány és a
jólét. Felhasználhatjuk tehát a nemzetközi gazdaságtan több fontos problémájának megértéséhez.

99
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

1.5. Gazdasági növekedés: az RS görbe eltolódása


A gazdasági növekedés hatásai a külkereskedelmet folytató világgazdaságban rendszeresen aggodalmat és vitát
keltenek. A vita két kérdés körül folyik. Az első: vajon más gazdaságok növekedése jó vagy rossz saját
országunk számára? A második: többet vagy kevesebbet ér-e egy gazdaság növekedése akkor, ha ez a gazdaság
a szorosan integrált világgazdaság részét alkotja?

A növekedés más gazdaságokra gyakorolt hatásával kapcsolatban mindkét oldal érvei alátámaszthatók a
hétköznapi logika szempontjaival. Egyrészt, a világgazdaság rajtunk kívül álló részének növekedése nekünk is
hasznos, mert exportunknak nagyobb piacot teremt. Másrészt, más országok gyorsabb növekedése erősíti a
versenyt is exportunkkal szemben.

Látszólag hasonlóan kétértelmű helyzetet tapasztalunk, ha a belföldi növekedés hatásait vesszük szemügyre. Az
egyik szempont ugyanis az, hogy egy gazdaság kibővült termelési kapacitása többet ér akkor, ha a termelés
növekménye részben a világpiacon is értékesíthető. A másik szempont viszont, hogy a növekedés hasznának
egy része a külföldiekhez kerül át, ha az export csak alacsonyabb áron értékesíthető.

A nemzetközi kereskedelem utolsó alfejezetben kifejtett alapmodellje olyan elemzési keretet szolgáltat, amely
feloldja ezeket a látszólagos ellentmondásokat és világossá tudja tenni a gazdasági növekedés hatásait egy
külkereskedelmet folytató világgazdaságban.

1.6. A növekedés és a termelési lehetőségek határvonala


A gazdasági növekedés a termelési lehetőségek határvonalának kifelé tolódását jelenti egy nemzetgazdaság
esetében. Ez a növekedés vagy az ország erőforrásainak bővüléséből, vagy az erőforrások felhasználásának
hatékonyság-javulásából ered.

A gazdasági növekedés külkereskedelmi hatásainak az a tény az oka, hogy az ilyen növekedés az esetek igen
nagy többségében kibillent, azaz nem kiegyensúlyozott. Kibillent növekedés akkor megy végbe, ha a termelési
lehetőségek határvonala az egyik irányban jobban kitolódik, mint a másikban. Az 5.6.(a) ábra a ruházati cikkek
irányába kibillent, az 5.6.(b) ábra pedig az élelmiszerek irányába kibillent növekedést mutatja be. A termelési
lehetőségek határvonala mindkét esetben TT1-ből TT2-be tolódik el.

Kibillent növekedésről beszélünk, ha a növekedés folytán a termelési lehetőségek határvonala jobban elmozdul
az egyik, mint a másik termék irányában. A termelési lehetőségek határvonala mindkét esetben TT1-ből TT2-be
mozdul el. Az (a) esetben ez a ruházati cikkek, a (b) esetben pedig az élelmiszer irányában történik.

5.6. ábra - A kibillent növekedés

100
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

A növekedés két fő ok miatt billenhet ki:

1. A 2. fejezet ricardói modellje megmutatta, hogy a gazdaság egyik szektorában végbement technológiai
fejlődés jobban terjeszti ki a gazdaság termelési lehetőségeit e szektor, mint a másik szektor termelése
irányában.

2. A 3. fejezetben bemutatott specifikustényező-modell és a 4. fejezetben tárgyalt tényezőarányos modell


egyaránt megmutatta, hogy az egyik termelési tényező kínálatának a bővülése – tehát például a tőkeállomány
növekedése megtakarítás és beruházás következtében – nem egyformán növeli a termelési lehetőségeket a
kétféle tényezőkombinációval előállítható termékek előállítása számára. Itt is elbillent növekedés történik,
amennyiben vagy annak a terméknek a kibocsátása nő jobban, amely számára az adott termelési tényező
specifikus jellegű, vagy annak a terméknek a kibocsátása, amely elsősorban a megnövekedett kínálatú
termelési tényezőt igényli. Így a külkereskedelem bővülésének tényezői a külkereskedelmet folytató
gazdaságon belül kibillent növekedést idéznek elő.

Az 5.6.(a) és az 5.6.(b) ábrán bemutatott növekedés kibillentő hatása igen erős. A gazdaság mindkét esetben
mindkét termékből több egység előállítására képes, de a ruházati cikkek változatlan relatív ára mellett az
élelmiszer-termelés valójában csökken az 5.6.(a) ábrán, a ruházati cikkek termelése pedig az 5.6.(b) ábrán esik
vissza. A növekedés a valóságban nem gyakran billen ki olyan mértékben, ahogy ezek a példák mutatják, de a
ruházati cikkek irányában szerényebb mértékben kibillent növekedés a ruházati cikkek bármilyen relatív ára
mellett is a ruházati cikkek élelmiszerhez képest mért kibocsátásának bővüléséhez vezet. Ennek a fordítottja igaz
az élelmiszerek irányában kibillent növekedésre.

1.7. A relatív kínálat és a cserearányok


Most tételezzük fel, hogy Belföld gazdasági növekedése erősen kibillent a ruházati cikkek irányában. Így a
belföldi gazdaság ruházaticikk-kibocsátása e termékek bármilyen adott relatív ára esetén emelkedik, élelmiszer-
kibocsátása viszont csökken. Ekkor a világgazdaság egészében nőni fog a ruházati cikkek élelmiszerekhez mért
kibocsátása bármilyen adott ár mellett, a világ relatív kínálati görbéje pedig jobbra tolódik RS1-ből RS2-be
(5.7.(a) ábra). Ez az eltolódás azt hozza magával, hogy a ruházati cikkek relatív ára (PC/PF)1-ről (PC/PF)2-re
csökken, Belföld cserearánya romlik, Külföldé pedig javul.

Vegyük észre, hogy itt nem az a fontos, hogy melyik gazdaság növekszik, hanem az, hogy a növekedés milyen
irányban billen ki. Ha Külföld ért volna el a ruházati cikkek irányában kibillent növekedést, a relatív kínálati
görbe és így a cserearányok viselkedése ugyanolyan lett volna. Egyúttal viszont akár Belföld, akár Külföld
élelmiszerek irányában kibillent növekedése (5.7.(b) ábra) balra tolja el az RS görbét (RS1-ből RS2-be), és így

101
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

megnöveli a ruházati cikkek relatív árát (PC/PF)1-ről (PC/PF)2-re. Ez a növekedés javítja Belföld, és rontja Külföld
cserearányát.

A ruházati cikkek felé kibillent növekedés az RS görbét jobbra tolja el (a), míg az élelmiszerek felé kibillent
növekedésnél a görbe balra tolódik el (b).

5.7. ábra - Növekedés és relatív kínálat

Azt a növekedést, amely egy ország termelési lehetőségeit jelentős arányban az exportált termék irányában
terjeszti ki (modellünkben ezt a ruházati cikkek jelentik Belföld, és az élelmiszer Külföld esetében),
exportirányú növekedésnek nevezzük. Hasonlóképpen, az importált termék irányában elbillent növekedés
importirányú növekedésnek nevezhető. Elemzésünk általános következtetése pedig: Az exportirányú
növekedés általában rontja a növekvő gazdaság cserearányait a többi ország javára; az importirányú
növekedés általában javítja az ország cserearányait a többi ország rovására.

1.8. A növekedés nemzetközi hatásai


A fenti elv alapján most már választ adhatunk a növekedés nemzetközi hatásairól föltett kérdésünkre. A
világgazdaság többi részének növekedése jó vagy rossz tehát országunk számára? Vajon nő vagy csökken-e a
növekedés jótékony hatása azáltal, hogy gazdaságunk a világkereskedelem része? A válasz minden egyes
esetben attól függ, hogy a növekedés kibillentnek tekinthető-e, s hogy export- vagy importirányú-e? A
világgazdaság többi részének exportirányú növekedése hasznos a számunkra, mert javítja cserearányainkat,
viszont a külföld importirányú növekedése miatt a cserearányaink romlanak. A saját gazdaságunk exportirányú
növekedése rontja a cserearányainkat és ezzel csökkenti a növekedés közvetlen hasznát, míg az importirányú
növekedés, másodlagos haszonként, a cserearányaink javulásához járul hozzá.

Az 1950-es években számos, szegényebb országokban dolgozó közgazdász vélekedett úgy, hogy elsősorban
nyersanyagokat exportáló országa az évek során cserearányai folyamatos romlására számíthat. Úgy hitték, hogy
a fejlett világ gazdasági növekedése magával hozza a nyersanyagok mesterséges helyettesítőinek az elterjedését,
miközben az elmaradottabb országok gazdasági növekedése csak a már exportált termékeik előállításához
szükséges kapacitások bővítéséből áll majd az iparosítás szorgalmazása helyett. Az elképzelés szerint a fejlett
világ növekedése importirányú volna, az elmaradott országoké pedig exportirányú.

Egyes elemzők odáig mentek, hogy a szegényebb országok növekedését önkárosító hatásúnak állították be.
Érvelésük szerint az elmaradott országok exportirányú növekedése olyan mértékben rontja cserearányaikat,

102
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

hogy még annál is rosszabbul járnak, mintha egyáltalán nem tapasztalnának gazdasági növekedést. A
közgazdászok ezt a nyomorba taszító növekedés eseteként ismerik.

A Columbia Egyetem közgazdászprofesszora, Jagdish Bhagwati egy 1958-ban publikált híres tanulmányában
megmutatta, hogy a növekedés ilyen káros hatásai valóban nem zárhatók ki egy szigorúan specifikált
közgazdasági modellben4. A nyomorba taszító növekedés azonban csak szélsőséges körülmények között jöhet
létre: az erősen exportirányú növekedésnek igen meredek RS és RD görbék mellett kell létrejönnie, így a
cserearány-változás elég nagy lesz ahhoz, hogy ellensúlyozza a gazdaság termelő kapacitásának kezdeti
növekedését. Manapság a közgazdászok többsége inkább csak elméleti ügynek, nem pedig a valóságos
gazdaságra jellemző esetnek tekinti a nyomorba taszító növekedés modelljét.

A belföldi növekedés még a külkereskedelmet folytató világgazdaságban is általában javítja jólétünket, ugyanezt
azonban már nem mondhatjuk el a külföldön végbemenő növekedésről. Az importirányú növekedés nem
alacsony valószínűségű lehetőség, s ha külföldön ilyen növekedés valósul meg, az rontja cserearányainkat.
Valóban, az alábbiakban ki is mutatjuk, nem kizárt, hogy az Egyesült Államoknak bizonyos mértékű
reáljövedelem-csökkenést kellett elviselnie a háború után azért, mert külföldön növekedés volt.

1.9. Esettanulmány. Káros volt-e az újonnan iparosodó országok


gazdasági növekedése a fejlett országok számára?
Számos megfigyelő állította, hogy az újonnan iparosodó országok gazdasági növekedése veszélyezteti a fejlett
országok jólétét. A 4. fejezet Észak–Dél-kereskedelemről szóló esettanulmányában érintettük az egyik esetet,
amelyben ez a növekedés valóban problémákat okozhat: növelheti ugyanis a jövedelemkülönbséget a fejlett
országok magas és alacsony bérű munkásai között. Egyes vészmadarak szerint a veszély még nagyobb – azaz,
hogy a fejlett országok összesített reáljövedelmének nemcsak az eloszlása, hanem a szintje is csökkenni fog,
vagy már csökkent az új versenytársak megjelenése miatt. Egy 1993-as Európai Bizottság jelentés például az
Európai Közösség gazdasági nehézségeinek okait sorolva hangsúlyozta azt a tényt, hogy „más országok
iparosodottá válnak és versenyeznek velünk – még saját piacainkon is – olyan költségszinteken, amelyeket
egyszerűen nem tudunk elérni”. Egy befolyásos magánszervezet jelentése még tovább ment azzal érvelve, hogy
az alacsony bérszintű országok növekvő termelékenysége miatt óriási nyomás nehezedik a magas bérszintű
országokra, egyenesen olyan mértékben, hogy „számos ország létalapja van veszélyben” 5.

Jogosak-e ezek az aggodalmak? Első látásra kétségtelennek tűnhet, hogy a félelmetes új versenytársak
növekedése veszélyezteti egy ország életszínvonalát. Épp az előbb láttuk azonban, hogy a külföldi növekedés
belföldi jövedelmekre gyakorolt hatása egyáltalán nem szükségszerűen, vagy még nem is feltételezhetően
negatív. Egy gazdaság növekedésének a másik gazdaság reáljövedelmére gyakorolt hatása a növekedésnek az
irányától függ: csak akkor lesz reáljövedelem-csökkentő hatása a saját cserearányokon keresztül, ha ez az irány
a másik ország exportja felé mutat.

A növekedés irányát nehéz meghatározni az újonnan iparosodó országokban. Azt azonban könnyen
megállapíthatjuk, hogy a fejlett országok cserearányai valóban romlottak-e annyira, hogy ennek észrevehető
reáljövedelem-csökkentő hatása lehessen. Az összes fejlett országban mérik az export és az import árindexeit; e
két index aránya a cserearány mérőszáma. Az 5.8. ábra ezt az arányt mutatja a fejlett országok csoportjára 1970
és 1997 között. Cserearányaik romlottak 1973–1974-ben, majd ismét 1979–1980-ban, ahogy az olaj ára
emelkedett; cserearányaik javultak 1985–1986-ban, amikor az olajár csökkent. A többi évben nem mutattak
jelentősebb változásokat. A vizsgált időszak egészében mindössze 6 százalékos cserearányromlás mutatkozott.

5.8. ábra - A fejlett országok cserearányai, 1970–1997

Bhagwati, Jagdish: Immiserizing Growth: A Geometrical Note. Review of Economic Studies, 25. (1958. június) 201–205. old.
4

5
Commission of the European Communities: Growth, Competitivness, Employment. Brüsszel, 1993. World Economic Forum, World
Competitivness Report, 1994.

103
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

A fejlett országok cserearányai nem romlottak jelentős mértékben 1970 után, ez pedig arra utal, hogy
indokolatlanok voltak az újonnan iparosodó országok versenyének káros hatására vonatkozó panaszok.

Forrás: International Monetary Fund: International Financial Statistics Yearbok, 1998.

Sok-e ez a 6 százalék? A fejezethez tartozó matematikai utóiratban megmutatjuk, hogy a cserearányromlásból


eredő százalékos veszteség körülbelül egyenlő a cserearányok százalékos változásának és az import jövedelmen
belüli hányadának szorzatával. Mivel az import átlagosan a fejlett országok nemzeti jövedelmének 18 százalékát
tette ki 1990-ben, a cserearányhatásra visszavezethető reáljövedelem-csökkenés mindössze 1,1 százalék körüli
volt egy több mint 20 éves időszakban. Ezért tehát nehéz lenne elfogadtatni azt az állítást, hogy az újonnan
iparosodó országok versenye valóban súlyos problémát okozott a fejlett országok számára.

2. Nemzetközi jövedelemtranszferek: az RD görbe


eltolódása
A világgazdaság kínálati oldaláról származó cserearányváltozásokról most a keresleti oldalról kiinduló
változásokra fordítjuk figyelmünket.

A termékek iránti relatív nemzetközi kereslet számos ok miatt változhat. Az ízlés változhat: a koleszterin miatti
félelmek növekedése miatt a hal iránti kereslet emelkedett a sertés- és marhahús keresletével szemben. A
keresletet a technológia is megváltoztathatja: a lámpákban először cethalolajat égettek, ezt a petróleum, később
a gáz, végül pedig a villany váltotta fel. A nemzetközi gazdaságtanban azonban talán az a nemzetközi relatív
keresleti változás a leginkább ellentmondásos és vitatott ügy, amely a jövedelemtranszferek miatt megy végbe.

A múltban gyakori volt, hogy jövedelemtranszferekre háborúk után kerül sor az országok között. Németország
jelentős összeget követelt Franciaországtól az utóbbi veresége után az 1871-es francia-porosz háborúban; az első
világháború után a győztes antant igen nagy jóvátételre kötelezte Németországot (bár ennek nagy részét
sohasem fizették ki). A második világháború után az Egyesült Államok segítséget nyújtott a vesztes Japán és
Németország gazdaságának újjáépítéséhez ugyanúgy, ahogy szövetségeseinek is adott ilyen támogatást. Az
1950-es évek óta a fejlett országok rendszeresen segélyezik az elmaradottabb országokat, noha ezek az összegek
csak egyes igen szegény országok jövedelmét növelték jelentősebb mértékben.

A nemzetközi hitelek a szó szoros értelmében nem jövedelemtranszferek, hiszen a jelenlegi költési lehetőség
átadása együtt jár a későbbi visszafizetés kötelezettségével. Rövid távon azonban a valamely gazdaságnak
odaadott vagy csak kölcsönzött pénzösszeg hatásai hasonlóak. Így a nemzetközi jövedelemtranszferek elemzése
hasznos a nemzetközi hitelek hatásainak megértéséhez is.

2.1. A transzferprobléma

104
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

A jövedelemtranszferek cserearányokra gyakorolt hatása először két nagy közgazdász, Bertil Ohlin (a
külkereskedelem tényezőarányos elméletének egyik szerzője) és John Maynard Keynes híres vitájában került
terítékre. A vita az első világháború utáni német jóvátételről folyt, a kérdés pedig az volt, hogy valójában
mekkora terhet jelentett ez a német gazdaság számára6.

Keynes erőteljesen képviselte azt a véleményt, hogy az antant bosszúszomjas feltételei (a „karthágói béke”) túl
szigorúak voltak, és hangsúlyozta, hogy a pénzben kifejezett jóvátételi összegek a valóságosnál jóval
alacsonyabbnak mutatják Németország fizetési kötelezettségeit. Rámutatott, hogy Németország úgy fizethet más
országoknak, ha többet exportál és kevesebbet importál. Érvelése szerint ennek érdekében Németországnak
csökkentenie kellene exportja árszintjét importjához képest. Az ebből eredő cserearányromlás további pénzügyi
terhet róna Németországra a már meglévő fizetési teher mellé.

Ohlin megkérdőjelezte Keynes véleményét, hogy a német cserearányok valóban romlanának. Ellenérve szerint a
jóvátételi kifizetésekhez szükséges német adóemelések nyomán az ország importkereslete automatikusan
csökkenne. Más országokban viszont a német jóvátételi kifizetéseket adócsökkentések vagy megnövelt
kormányzati kiadások formájában osztanák el, az így keletkező külföldi többletkereslet egy része pedig a német
importtal szemben jelentkeznék. Így Németország cserearányai romlása nélkül csökkenthetné importját és
növelhetné exportját.

Az adott esetben a vitának nem volt valódi értelme, mert Németország végül nagyon kevés jóvátételt fizetett. A
jövedelemtranszferek cserearányhatásai azonban a nemzetközi gazdaságtan meglepően sok területén bukkannak
elő.

2.2. A transzferek hatásai a cserearányokra


Ha Belföld jövedelmének egy részét Külföldre utalja át, akkor Belföld jövedelme csökken, így kiadásait is
csökkentenie kell. Külföld ennek megfelelően növeli kiadásait. A világ kiadásainak szerkezetében változás
megy végbe, amely befolyásolhatja a nemzetközi relatív kereslet szerkezetét és ezzel a cserearányokat.

Az RD görbe eltolódása (ha ez egyáltalán megtörténik) a jövedelemtranszfer egyedüli hatása. Mindaddig, amíg
csak jövedelmet utalnak át, fizikai erőforrások (mint a tőkejavak) azonban nem mozognak, a ruházati cikkek és
az élelmiszer termelése semmilyen relatív ár mellett sem változik egyik országban sem. Így a transzferprobléma
kizárólag a keresleti oldalon jelenik meg.

Az RD görbe azonban nem feltétlenül tolódik el akkor, ha a világ összjövedelmében újraelosztás megy végbe
(ez volt Ohlin érve). Ha Külföld a többletjövedelmét ugyanabban az arányban osztja fel a ruházati cikkek és az
élelmiszer között, ahogy Belföld csökkenti a kiadásait, akkor a világ továbbra is ugyanannyit költ ruházati
cikkekre és élelmiszerre. Az RD görbe nem tolódik el, és nem lesz cserearányhatás.

Ha a két ország nem ugyanabban az arányban osztja meg kiadásainak változását a két termék között, akkor lép
fel cserearányhatás; a hatás iránya pedig attól függ majd, hogy milyen különbség lesz Belföld és Külföld kiadási
szerkezete között. Tételezzük fel, hogy Belföld marginális kiadásváltozása nagyobb hányadával változtatja meg
ruházaticikk-vásárlásait, mint Külföld. Így Belföld ruházati cikkek iránti kiadási határhajlandósága nagyobb,
mint Külföldé. (Ennek megfelelően Belföld élelmiszerek iránti kiadási határhajlandósága viszont alacsonyabb
lesz.) Ekkor Belföld Külföldre irányuló jövedelemtranszfere bármilyen relatív ár mellett csökkenti a ruházati
cikkek és növeli az élelmiszerek keresletét. Ebben az esetben az RD görbe balra tolódik el RD1-ből RD2-be (5.9.
ábra), az egyensúly pedig az 1 pontból a 2 pontba kerül. Ez az eltolódás (PC/PF)1-ről (PC/PF)2-re csökkenti a
ruházati cikkek relatív árát, és ezzel rontja Belföld cserearányait (mert az ország ruházaticikk-exportőr), viszont
javítja a cserearányokat Külföldön. Keynes ezt az esetet írta le: egy nemzetközi jövedelemtranszfer közvetett
cserearányhatása felerősíti ennek a transzfernek az eredeti hatását a két ország jövedelmére.

5.9. ábra - Egy jövedelemtranszfer cserearányhatásai

6
Lásd Keynes, John Maynard: The German Transfer Problem és Ohlin, Bertil: The German Transfer problem: Adiscussion.. Mindkettő
forrása: Economic Journal, 39. 1–7. és 172–182. old.

105
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

Ha Belföldnek magasabb a kiadási határhajlandósága a ruházati cikkek iránt, mint Külföldnek, akkor a
Belföldről Külföldre irányuló jövedelemtranszfer az RD görbét RD1-ből RD2-be balra tolja el, és így csökkenti a
ruházati cikkek relatív egyensúlyi árát.

Van azonban más lehetőség is. Ha Belföldnek alacsonyabb kiadási határhajlandósága van a ruházati cikkek
iránt, akkor a Belföldről Külföldre irányuló transzfer jobbra tolja el az RD görbét, és Külföld költségére javítja
Belföld cserearányait. Ez a hatás ellensúlyozza a Belföld jövedelmére gyakorolt negatív és a Külföld
jövedelmére gyakorolt pozitív hatást egyaránt.

Általában kimondhatjuk, hogy egy transzfer rontja a küldő ország cserearányait, ha a küldő országnak
magasabb a kiadási határhajlandósága saját exporttermékére, mint a fogadó országnak. Ha a küldő ország
kiadási határhajlandósága alacsonyabb saját exporttermékére, akkor cserearányai javulni fognak.

Ebből az elemzésből egy paradox lehetőség következik. Egy jövedelemátutalás – mondjuk külföldi segély –
annyira megjavíthatja a küldő ország cserearányait, hogy jövedelmi helyzete ettől jobb lehet, a fogadó országé
pedig rosszabb. Ebben az esetben valóban jobb adni, mint kapni! Bizonyos elméleti kutatások kimutatták, hogy
a nyomorba taszító növekedés esetéhez hasonlóan ez a paradoxon is megvalósulhat egy szigorúan meghatározott

106
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

modellben. A feltételek azonban itt még szigorúbbak, mint a nyomorba taszító növekedés esetében, azaz ez a
lehetőség szinte biztosan csakis elméleti jelentőségű7.

Ez az elemzés megmutatta, hogy a jóvátételek és a külföldi segélyek hatásai kétfélék lehetnek. Ohlinnak tehát
igaza volt az általános elvet illetően. Sokan viszont joggal használhatják azt az érvet, hogy Keynesnek pedig
igaza volt abban, hogy lehetséges olyan helyzet, amelyben a transzferek olyan cserearányhatásokkal járhatnak,
amelyek felerősítik eredeti hatásaikat a küldő és a fogadó országokra.

2.3. Előfeltevések a transzferek cserearányhatásairól


Egy jövedelemtranszfer rontja a küldő ország cserearányait, ha ennek a gazdaságnak nagyobb az
exporttermékére irányuló kiadási határhajlandósága, mint a fogadó országnak. Ha a marginális kiadási
hajlandóságok különbségei csak az ízlésbeli eltérések következményei volnának, akkor nem lennének
előfeltevések sem: az egyes országok elsősorban a technológiai vagy erőforrásbeli különbségek alapján alakítják
ki exportkínálatukat, ennek pedig semmi köze az ízléshez. Ha viszont az egyes országok tényleges kiadási
szerkezetét tekintjük, látjuk, hogy mindenütt megmutatkozik a hazai termékek iránti relatív preferencia. Az
Egyesült Államok például csak a világ piacgazdaságai összesített kibocsátásának mintegy 25 százalékát termeli
meg, így az amerikai termékek összértékesítése a világ értékesítésének 25 százalékát teszi ki. Ha a kiadási
szerkezet mindenütt ugyanolyan lenne, akkor az Egyesült Államok csupán jövedelmének 25 százalékát költené
amerikai termékekre. Az import azonban csak az amerikai nemzeti jövedelem 11 százalékát éri el, így az
Egyesült Államok jövedelmének 89 százalékát belföldön költi el. A világ többi része ugyanakkor jövedelmének
kevesebb mint 3 százalékát költi amerikai termékekre. A kiadási struktúráknak ezek az eltérései feltétlenül arra
utalnak, hogy ha az Egyesült Államok jövedelmének egy részét külföldieknek utalná át, akkor az amerikai
termékek iránti relatív kereslet csökkenne és az amerikai cserearányok romlanának, éppen Keynes érvelése
szerint.

Az Egyesült Államok a természetes és a mesterséges kereskedelmi akadályok miatt költi el jövedelmének ilyen
nagy hányadát belföldön. A szállítási költségek, a vámok (importadók) és az importkvóták (az import
mennyiségét korlátozó kormányzati szabályozók) minden ország lakóit arra ösztönzik, hogy számos terméket és
szolgáltatást inkább otthon, mint külföldről vásároljanak meg. A 2. fejezetben rámutattunk, hogy az ilyen
kereskedelmi korlátok hatására létrejön a külkereskedelemből kimaradó áruk csoportja. Még akkor is, ha az
egyes országok ugyanabban az arányban osztják fel jövedelmüket a különböző termékek között, a
külkereskedelemből kimaradó áruk helyi vásárlásai miatt biztosra vehető, hogy a kiadások szerkezete elbillen a
belföldi termékek felé.

Nézzük a következő példát. Tegyük fel, hogy nem két, hanem három termék szerepel a kínálatban: ruházati
cikkek, élelmiszer és a hajvágás. A ruházati cikkeket csak Belföld, az élelmiszert csak Külföld állítja elő. A
hajvágás azonban olyan, a külkereskedelemből kimaradó termék, amelyet minden ország a saját maga számára
állít elő. Mindkét ország jövedelme egyharmadát költi a három termék mindegyikére. Noha a két ország ízlése
ugyanaz, mindkettő jövedelme kétharmadát költi el belföldön, és csak az egyharmadáért vásárol importcikkeket.

A külkereskedelemből kimaradó termékek miatt úgy tűnhet, hogy általános preferencia létezik a belföldön
előállított termékek iránt. Egy jövedelemtranszfer cserearányhatásainak elemzéséhez azonban tudnunk kell,
hogy mi történik az export kínálatával és keresletével. Itt az a lényeg, hogy egy ország külkereskedelemből
kimaradó termékei az exporttal versenyeznek az ország erőforrásaiért. Az Egyesült Államokból a világ másik
részébe irányuló jövedelemtranszfer csökkenti a külkereskedelemből kimaradó termékek keresletét az Egyesült
Államokban, és így olyan erőforrásokat szabadít fel, amelyek amerikai exporttermékek gyártásához
használhatók fel. Ennek eredményeként az amerikai exportkínálat bővül. Ugyanakkor azonban az Egyesült
Államokból a világ másik részébe irányuló jövedelemátutalás megnöveli a világ másik részének a keresletét a
külkereskedelemből kimaradó áruk iránt, ugyanis a többletjövedelmet részben hajvágásra és más, a
külkereskedelemből kimaradó termékekre költik. A külkereskedelemből kimaradó termékek iránti kereslet
növekedése a világ többi részében elvonja a külföldi erőforrásokat az exporttól és csökkenti a külföldiek
exportját (amely amerikai import lenne). Ennek következtében az Egyesült Államokból más országokba
irányuló jövedelemtranszfer csökkentheti az amerikai termékek árát a külföldi termékek árához viszonyítva,
ezzel pedig ronthatja az amerikai cserearányokat.

A kereslet eltolódásai előidézik az erőforrások mozgását a külkereskedelemből kimaradó termékeket előállító és


az importtal versenyben álló szektorok között. A gyakorlatban azonban a nemzetközi gazdaságtan legtöbb

7
A nyomorba taszító jövedelemtranszferek példáira lásd Chichilnisky, Graciela: Basic Goods, the Effects of Commodity Transfers and the
International Economic Order. Journal of Development Economics, 7. (1980) 505–519. old.

107
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

szakértője úgy véli, hogy a külkereskedelmi akadályok tényleges hatása az, hogy igazolja az előfeltevést, amely
szerint a nemzetközi jövedelemtranszferek rontják a küldő országok cserearányait. A gyakorlat tehát Keynest
igazolta.

2.4. Esettanulmány: A transzferprobléma és az ázsiai válság


1997-ben és 1998-ban több ázsiai ország – például Thaiföld, Indonézia, Malaysia és Dél-Korea – a nemzetközi
tőkeáramlás hirtelen megfordulását tapasztalta. A megelőző néhány év alatt ezek az országok még a nemzetközi
befektetők kedvencei voltak, és nagy összegeket vonzottak, amelyek exportjuknál sokkal nagyobb importot
tettek lehetővé az említett országok számára. A bizalom azonban 1997-ben összeomlott az említett országok
iránt; az ázsiai cégeknek korábban szinte nyakló nélkül hitelező bankok most a hitelek visszafizetését kérték, a
tőzsdei befektetők kezdték eladni értékpapírjaikat, és az ázsiai országok számos lakosa is megkezdte tőkéjének
külföldre menekítését.

Ennek a válságnak az okait és a megoldási lehetőségeiről folytatott vitákat a 22. fejezetben tárgyaljuk. Most
csak egyszerűen azt jegyezzük meg, hogy bármilyen okok is voltak a befektetők bizalmának megingása mögött,
ezek a gazdaságok valójában a jelentős befelé irányuló transzferekből rövid idő alatt számottevő kifelé irányuló
transzfereket éltek át. Ha Keynes feltevése indokolt volt a jövedelemtranszferek hatásairól, akkor a
jószerencsének ez a fordulata nagyban rontotta az ázsiai országok cserearányait, és ezzel tovább súlyosbította a
gazdasági csapás amúgy is drámai hatásait.

Az importadatok még nem álltak teljes körben rendelkezésre, amikor a könyvnek ezt a kiadását sajtó alá
rendeztük, de az exportárak alakulása arra utal, hogy a válságban levő országok cserearányai valóban súlyosan
romlottak. Előzetes adatok szerint Thaiföld exportjának volumene 16,6 százalékkal nőtt 1997 márciusa és 1998
márciusa között; ennek a kivitelnek a dollárértéke azonban 3,5 százalékkal csökkent a thaiföldi exportárak
meredek visszaesése miatt. 1996 és 1998 második negyedéve között Indonézia USA dollárban kifejezett
exportárai 23 százalékkal csökkentek, Dél-Koreában a megfelelő csökkenés 29 százalékos volt. Ez a
cserearányromlás tovább erősítette a tőkebeáramlás elmaradásának erőforrás-elszívó hatását – ezzel pedig
szemléletes példáját adta a Keynes által mintegy 80 éve szóvá tett „többlettehernek”.

Számos megfigyelő felhívta a figyelmet arra, hogy az ázsiai országok transzferproblémája azért volt különösen
súlyos, mert a válság olyan sok országot ért ugyanabban az időben. A válság sújtotta országok mind többnyire
ugyanazokat a termékeket exportálták. Így pedig az egyes gazdaságok exportnövelési erőfeszítései nemcsak a
maguk, hanem a szomszédaik cserearányait is tovább rontották.

3. Vámok és exporttámogatások: az RS és az RD
párhuzamos eltolódásai
Az importvámokat (az importra kivetett adókat) és az exporttámogatásokat (a külföldön értékesítő belföldi
termelőknek teljesített kormányzati kifizetéseket) általában nem a cserearányok alakítása érdekében vezetik be.
Ezek a kormányzati beavatkozások általában azért történnek a külkereskedelemben, mert a jövedelemeloszlást,
a gazdaság szempontjából kulcsfontosságúnak tekintett iparágak fejlődését, vagy a fizetési mérleget kívánják
befolyásolni (ezeket a motivációkat a 9.,10. és 11. fejezetben elemezzük). A vámok és a támogatások tényleges
hátterétől függetlenül azonban valóban vannak cserearányhatásaik, amelyeket a külkereskedelem alapmodellje
segítségével meg is érthetünk.

A vámok és exporttámogatások megkülönböztető vonása, hogy különbséget hoznak létre a termékek világpiaci
és belföldi ára között. Egy vám közvetlen hatása az, hogy az importált termékeket megdrágítja egy országon
belül a külpiacokon érvényes árukhoz képest. Egy exporttámogatás pedig exportra ösztönzi a termelőket. Így
külföldön jövedelmezőbb lesz az értékesítés, mint belföldön, hacsak a belföldi ár nem magasabb, mert ekkor az
exporttámogatás az exportcikkek árát növeli meg az adott országon belül.

A vámok és a támogatások által előidézett árváltozások a relatív kínálatot és a relatív keresletet is


megváltoztatják. Végeredményben cserearány-eltolódás megy végbe az említett eszközöket alkalmazó ország és
a világ többi része között.

3.1. A vámok hatása a relatív keresletre és kínálatra

108
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

A vámok és az exporttámogatások mesterségesen elválasztják egymástól a termékek nemzetközi kereskedelmi


árait (külső árak) és belföldi piaci árait (belső árak). Ez annyit jelent, hogy óvatosaknak kell lennünk a
cserearányok meghatározásával. A cserearány-mutató célja, hogy azt az arányt mutassa meg, amely mellett az
országok elcserélik termékeiket külföldi partnereikkel; például, hány egység élelmiszert importálhat Belföld az
általa exportált ruházati cikkek egységéért? A cserearányok ezért a külföldi, nem pedig a belföldi árakat
tükrözik. A vámok vagy az exporttámogatások hatásainak elemzésénél tudni akarjuk, hogy ezek az eszközök
hogyan befolyásolják a relatív kínálatot és keresletet a külső árak függvényében.

Ha Belföld 20 százalékos vámot vezet be az élelmiszerimport értékére, akkor az élelmiszerek ruházati cikkekhez
viszonyított relatív árai (ezeket kell figyelembe venniük Belföld termelőinek és fogyasztóinak) 20 százalékkal
meghaladják az élelmiszer külső, azaz világpiaci relatív árát. Ennek megfelelően a ruházati cikkek belső relatív
árai (Belföld lakói ezekre alapozzák piaci döntéseiket) alacsonyabbak lesznek, mint relatív áraik a külpiacon.

Ekkor a ruházati cikkek bármely adott relatív ára esetén Belföld a ruházati cikkek alacsonyabb relatív árát
tapasztalja, ezért pedig kevesebb ruházati cikket és több élelmiszert fog termelni. Ezzel egy időben Belföld
fogyasztói fogyasztásukat a ruházati cikkek arányának növelésével és az élelmiszerek arányának csökkentésével
változtatják meg. A világgazdaság egésze felől nézve a ruházati cikkek relatív kínálata csökkenni fog (RS1-ből
RS2-be az 5.10. ábrán), a ruházati cikkek relatív kereslete pedig emelkedni (RD1-ből RD2-be). Világos, hogy a
ruházati cikkek relatív világkereskedelmi ára (PC/PF)1-ről (PC/PF)2-re emelkedik, és így Belföld cserearányai
Külföld költségére romlanak.

Ennek a cserearányhatásnak a mértéke attól függ, hogy mekkora a vámot kivető gazdaság mérete a
világgazdaság egészéhez képest. Ha ugyanis az ország csak a világgazdaság kis része, akkor nemigen
befolyásolhatja a világ relatív kínálatát és keresletét, nem lehet tehát komoly hatása a relatív árakra. Ha az igen
nagy méretű Egyesült Államok 20 százalékos vámot vetne ki, akkor egyes becslések szerint az amerikai
cserearányok akár 15 százalékkal is javulhatnának. Így az amerikai import exporthoz mért árai 15 százalékkal is
csökkenhetnek a világpiacon, míg az import relatív ára mindössze 5 százalékkal emelkedne az Egyesült
Államokban. Másrészt mondjuk Luxemburg vagy Paraguay 20 százalékos vámemelésének cserearányhatása
valószínűleg túl kicsi volna ahhoz, hogy egyáltalán mérni lehessen.

5.10. ábra - A vámok hatásai a cserearányokra

109
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

A Belföld által kivetett importvám egyszerre csökkenti a ruházati cikkek relatív kínálatát (RS1-ről RS2-re) és
növeli relatív keresletüket (RD1-ről RD2-re). Ennek eredményeként a ruházati cikkek relatív árának nőnie kell.

3.2. Az exporttámogatások hatásai


A vámokat és az exporttámogatásokat gyakran tekintik hasonló eszközöknek, mivel látszólag mindkettő a
belföldi termelők támogatására szolgál, valójában azonban a cserearányokra ellentétes hatásaik vannak.
Tételezzük fel, hogy Belföld minden ruházati cikk exportját 20 százalékos arányban támogatja. Ez az
exporttámogatás a világpiaci árak bármilyen adott szintje mellett 20 százalékkal növeli meg a ruházati cikkek
élelmiszerhez viszonyított árát Belföldön. A ruházati cikkek relatív árának emelkedése Belföld termelőit arra
ösztönzi, hogy több ruházati cikket és kevesebb élelmiszert állítsanak elő, Belföld fogyasztóit pedig arra, hogy a
ruházati cikkeket élelmiszerrel helyettesítsék. Az 5.11. ábra mutatja, hogy az exporttámogatás megnöveli a világ
relatív ruházaticikk-kínálatát (RS1-ről RS2-re), és csökkenti a világ relatív ruházaticikk-keresletét (RD1-ről RD2-
re), ezzel pedig az egyensúly az 1 pontból a 2 pontba kerül át. Belföld exporttámogatása rontja Belföld és javítja
Külföld cserearányait.

5.11. ábra - Az exporttámogatások hatása a cserearányokra

110
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

Az exporttámogatások hatása fordított a vámok hatásához képest. A ruházati cikkek relatív kínálata emelkedik,
míg relatív keresletük csökken. Belföld cserearányai romlanak, ahogy a ruházati cikkek relatív ára (PC/PF)1-ről
(PC/PF)2-re csökken.

3.3. A csererarányhatások következményei: kik a nyertesek és


kik a vesztesek?
A vámok és az exporttámogatások nyerteseinek és veszteseinek kérdése két dimenziót érint. Az első a
nemzetközi jövedelemeloszlás: a második pedig a jövedelemeloszlás az egyes országokon belül.

A nemzetközi jövedelemeloszlás. Ha Belföld vámot vet ki, akkor Külföld költségére javítja saját cserearányait.
Így a vámok károsak a világ többi részére.

Belföld jólétére gyakorolt hatásuk viszont nem ennyire egyértelmű. A cserearányjavulás Belföld számára
hasznos; a vám bevezetésének azonban költségei is vannak azáltal, hogy eltorzítja a termelés és a fogyasztás
ösztönzőit Belföld gazdaságában (lásd 8. fejezet). A cserearány-nyereség csak addig ellensúlyozza a torzító
hatásból eredő kárt, ameddig a vámszint nem túl magas: később fogjuk látni annak a módját, hogy miként kell
meghatározni a nettó hasznot maximalizáló optimális vámot. (Ez az optimális vámszint szinte zérus az olyan kis
országok számára, amelyek nem tudják komolyabban befolyásolni saját cserearányaikat.)

111
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

Az exporttámogatások hatásai viszont meglehetősen világosak. Külföld cserearányai Belföld költségére


javulnak, így egyértelműen javítják jólétét. Belföld ugyanakkor veszít a cserearányromlás és az adott eszköz
bevezetése miatti torzító hatás következtében.

Ez az elemzés mintha azt mutatná, hogy az exporttámogatásoknak soha sincs értelmük. Valóban nehéz
elképzelni bármilyen olyan helyzetet, amelyben az exporttámogatás a nemzeti érdeket szolgálná. Az
exporttámogatások gazdaságpolitikai eszközként való alkalmazása inkább a külkereskedelemhez kötődő
politikai megfontolásokat követi, mint a közgazdasági logikát.

Vajon a külföldön kivetett vámok mindig rosszak a gazdaság számára, a külföldön adott exporttámogatások
pedig mindig jók? Nem szükségszerűen. Modellünk két országból álló világgazdaság, amelyben a másik ország
importálja exporttermékünket, és megfordítva. Számos ország valóságos gazdaságában lehetséges, hogy egy
külföldi kormány támogatja az amerikai exporttal versenyben álló termékek kivitelét; ez a külföldi
exporttámogatás természetesen rontja az amerikai cserearányokat. Jó példa erre a hatásra a mezőgazdasági
export európai uniós támogatása (lásd 8. fejezetet). Másrészt az is megtörténhet, hogy egy ország vámot vet ki
egy termékre, amelyet az Egyesült Államok ugyancsak importál, ezzel csökkenti a termék árát és végső soron az
Egyesült Államoknak hoz hasznot. A két országra vonatkozó elemzés következtetéseit tehát a következőképpen
foglalhatjuk össze: az Egyesült Államok által importált termékek exporttámogatása segíti az amerikai
gazdaságot, az amerikai exporttermékekre kivetett vámok viszont károsak az amerikai gazdaságra.

Nem népszerű az a nézet, hogy az Egyesült Államokba irányuló kivitel támogatása jó az amerikaiaknak. Ha
külföldi kormányokat azzal vádolnak, hogy támogatják az Egyesült Államokba irányuló kivitelüket, akkor a
társadalom és a politika reakciója az, hogy tisztességtelen verseny folyik. Amikor az amerikai Kereskedelmi
Minisztérium egyik tanulmánya arra a megállapításra jutott, hogy a nyugat-európai kormányok támogatják az
amerikai irányú acélexportot, akkor az amerikai kormány áremelésre kérte ezeket a kormányokat. Márpedig a
nemzetközi kereskedelem alapmodellje arra tanít bennünket, hogy ha külföldi kormányok támogatják a mi
piacunkra irányuló kivitelt, akkor nemzetgazdasági szempontból a megfelelő válasz csakis egy köszönőlevél
lehet!

Erre azonban természetesen sohasem kerül sor, mindenekelőtt a külföldi exporttámogatások amerikai belső
jövedelemeloszlásra gyakorolt hatása miatt. Ha Nyugat-Európa támogatja az Egyesült Államokba irányuló
acélexportot, akkor az Egyesült Államok legtöbb lakója jobban jár az olcsóbb acél miatt, de az acélipari
munkások, az acélipari társaságok részvényesei, és általában az ipari munkások kevésbé lesznek boldogok.

Jövedelemeloszlás az országokon belül. A külföldi vámok vagy exporttámogatások megváltoztatják a


termékek relatív árát. Az ilyen változásoknak erős hatása van a jövedelemeloszlásra a termelési tényezők
immobilitása és a különféle iparágak eltérő tényezőintenzitási mutatói miatt.

Első látásra kézenfekvő lehet, hogy a vámok és az exporttámogatások milyen irányban változtatják meg a relatív
árakat, és így a jövedelemeloszlást. A vám közvetlen hatása, hogy megnöveli az importált termék relatív árát
belföldön, az exporttámogatás viszont azzal a közvetlen hatással jár, hogy az exportcikk belföldi relatív árát
emeli meg belföldön. Épp az előbb láttuk azonban, hogy a vámok és az exporttámogatások közvetve
befolyásolják a cserearányokat. A cserearányhatás paradox lehetőségre hívja fel a figyelmet. Egy vám annyira
javíthatja egy ország cserearányait – tehát olyan mértékben megnövelheti exporttermékének árát a világpiacon –
, hogy az importtermék relatív ára belföldön még a vámtétel hozzáadása után is csökken. Hasonlóképpen, egy
exporttámogatás annyira ronthatja a cserearányokat, hogy az exportcikk belföldi relatív ára a támogatás ellenére
is csökken. E paradox eredmények esetén a kereskedelempolitikák jövedelemeloszlási hatásai a várttal éppen
ellentétesen alakulnak.

A vámok és az exporttámogatások belföldi árakra gyakorolt torz hatásainak lehetőségét a chicagói egyetem
közgazdásza, Lloyd Metzler mutatta ki és bizonyította be. Ezt a hatást azóta Metzler-paradoxonként ismerjük8.
E paradoxon körülbelül úgy szerepel a szakirodalomban, mint a nyomorba taszító növekedés és a fogadó ország
helyzetét rontó jövedelemtranszfer tézise; tehát elméletben lehetséges, de csak szélsőséges feltételek között
jöhet létre és a gyakorlatban nem valószínű.

A Metzler-paradoxon lehetőségét félretéve: egy vám kivetése segíti az importtal versenyző szektort belföldön,
káros azoban az exportszektor számára, viszont ennek fordítottja történik exporttámogatás esetén. Az egyes
országokon belül tapasztalt hasonló jövedelemeloszlási változások gyakran kézenfekvőbbek és fontosabbak a

8
Lásd Metzler, Lloyd: Tariffs, the Terms of Trade, and the Distribution of National Income. Journal of Political Economy, 57. (1949.
február) 1–29. old.

112
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

gazdaságpolitika kialakításakor, mint az országok közötti jövedelemeloszlási eltolódások a cserearányok


változásai miatt.

4. Összefoglalás
1. A nemzetközi kereskedelem alapmodellje a termelési lehetőségekből vezeti le a nemzetközi relatív kínálat
görbéjét, a nemzetközi relatív kereslet görbéjét pedig a preferenciákból. Az export importhoz mért relatív
árát, tehát az adott ország cserearány-mutatóját, a nemzetközi relatív kínálat és a nemzetközi relatív kereslet
görbéjének metszéspontja határozza meg. Minden más tényezőt változatlannak véve, egy ország
cserearányainak javulása jólétét is javítja. S megfordítva: a cserearányok romlása jólétcsökkentő hatással jár.

2. A gazdasági növekedés a gazdaság termelési lehetőségei határvonalának kifelé tolódását jelenti. Az ilyen
növekedés általában elbillen: ez annyit jelent, hogy a termelési lehetőségek határvonala egyes termékek
irányában jobban kitolódik, mint más termékek felé. Az elbillent növekedés közvetlen hatásaként – más
tényezők változatlansága esetén – a nemzetközi relatív kínálat megnő azokból a termékekből, amelyek
irányába a növekedés elbillent. A nemzetközi relatív kínálati görbének ez az eltolódása megváltoztatja a
növekvő gazdaság cserearányait, de az utóbbiak bármelyik irányban módosulhatnak. Ha a növekvő gazdaság
cserearányai javulnak, akkor ez a javulás tovább erősíti a belföldi gazdasági növekedést, viszont rontja a
világ többi részének növekedési esélyeit. Ha azonban a növekvő gazdaságban romlanak a cserearányok,
akkor ez a romló tendencia ellensúlyozza a belföldi növekedés bizonyos kedvező hatásait, viszont jól jön a
világ többi részének.

3. A cserearányhatások iránya a növekedés jellegétől függ. Az export irányában elbillent növekedés (tehát az
olyan növekedés, amely jobban bővíti az eredetileg exportált termékek, mint az importtal versenyző
termékek előállításának lehetőségeit) rontja a cserearányokat. Megfordítva: javítja a cserearányokat az import
felé elbillent növekedés, amely átlag feletti arányban bővíti az importtal versenyző termékek előállításának
lehetőségeit. Bármely országnak rosszul jöhet, ha az import felé elbillent növekedés külföldön valósul meg.

4. A nemzetközi jövedelemtranszferek, mint a háborús jóvátételek vagy a külföldi segélyek azzal


befolyásolhatják egy ország cserearányait, hogy eltolódást idéznek elő a nemzetközi relatív kereslet
görbéjében. Ha a transzfert fogadó ország jövedelmének nagyobb hányadát költi exporttermékére, mint a
transzfert küldő gazdaság, akkor a transzfer megnöveli a nemzetközi relatív keresletet a fogadó ország
terméke iránt és így megjavítja cserearányait. Ez a javulás felerősíti az eredeti transzfer hatását és közvetett
haszonnal jár a közvetlen jövedelemtranszfer mellett. Ha azonban a fogadó ország alacsonyabb költési
határhajlandóságú exportterméke iránt, mint a küldő ország, akkor a transzfer rontja a fogadó ország
cserearányait, és legalább a transzfer kedvező hatásának egy részét semlegesíti.

5. A gyakorlatban a legtöbb ország jövedelmének sokkal nagyobb hányadát költi belföldön előállított
termékeire, mint a külföldiek. Ez nem szükségszerűen azért van így, mert az ízlések különbözőek. Az ok
inkább a természetes és a mesterséges kereskedelmi korlátokban keresendő, amelyek sok termék
külkereskedelmét lehetetlenné teszik. Ha a külkereskedelemből kimaradó termékek az exporttal
versenyeznek az erőforrásokért, akkor a transzferek általában javítják a fogadó országok cserearányait. A
tapasztalatok szerint valóban ez is történik.

6. Az importvámok és az exporttámogatások egyaránt befolyásolják a relatív kínálatot és a keresletet. A vám


növeli egy ország importtermékének relatív kínálatát, viszont csökkenti relatív keresletét. A vám
kétségtelenül javítja egy ország cserearányait a világ többi része rovására. Az exporttámogatásnak ellentétes
hatása van, mert megnöveli az exporttermék relatív kínálatát és csökkenti relatív keresletét, ezzel pedig rontja
a cserearányokat.

7. Az exporttámogatás cserearányhatásai károsak a támogatást nyújtó országnak és hasznosak a világ többi


része számára, a vám hatásai éppen ellenkezőek. Ebből arra lehet következtetni, hogy az
exporttámogatásoknak nincs értelmük nemzetgazdasági szempontból, a külföldi exporttámogatásokat tehát
inkább üdvözölni, mint megtorolni kellene. A vámoknak és az exporttámogatásoknak is azonban erős
jövedelemeloszlási hatásaik vannak az egyes gazdaságokon belül, ezek a hatások gyakran jobban
befolyásolják a gazdaságpolitikát, mint a cserearány-megfontolások.

4.1. Kulcsfogalmak
Export felé elbillent növekedés

113
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

Exporttámogatás

Külső ár

Nyomorba taszító növekedés

Import felé elbillent növekedés

Importvám

Közömbösségi görbék

Belső ár

Izoérték vonalak

Kiadási határhajlandóság

Metzler-paradoxon

A külkereskedelem alapmodellje

Cserearányok

Jövedelemtranszferek

4.2. Feladatok
1. Bizonyos gazdaságokban megtörténhet, hogy a relatív kínálat nem reagál az árváltozásokra. Például, ha a
termelési tényezők teljesen immobilak lennének a szektorok között, akkor a termelési lehetőségek
határvonala derékszögű volna, és a két termék kibocsátása nem függene relatív áruktól. Lehetséges-e még
ebben az esetben is, hogy a cserearányok javulása jólétnövelő hatású? Adjon grafikus elemzést.

2. A keresleti oldal immobil termelési tényezőinek megfelelő eset a helyettesítés hiánya a kínálati oldalon.
Képzeljünk el egy gazdaságot, ahol a fogyasztók mindig merev arányokban vásárolnak termékeket – például
egy méter szövetet minden kilogramm élelmiszerért – a két termék árától függetlenül. Mutassa meg, hogy a
cserearányok javulása erre a gazdaságra nézve is hasznos.

3. Japán elsősorban iparcikkeket exportál, miközben nyersanyagokat, így élelmiszert és olajat importál.
Elemezze a következő események hatását Japán cserearányaira:

a. Egy közel-keleti háború zavart okoz az olajkínálatban.

b. Dél-Korea olyan gépkocsik termelési kapacitásait építi ki, amelyek jól eladhatóak Kanadában és az
Egyesült Államokban.

c. Amerikai mérnökök olyan fúziós reaktort fejlesztenek ki, amely a hagyományos tüzelőanyagokkal táplált
hőerőművek helyébe lép.

d. Oroszországban nagyon rosszak a terméseredmények.

e. Japán csökkenti marhahús- és déligyümölcs-importja vámjait.

4. A és B ország két termelési tényezővel rendelkezik, munkaerővel és tőkével, amelyekkel két terméket, X-et
és Y-t állít elő. A technológia ugyanaz a két országban. X tőkeintenzív termék, A tőkében gazdag ország.
Elemezze a következő események hatását a két ország cserearányaira és jólétére:

a. A tőkeállománya bővül.

b. A munkaerőkínálata bővül.

c. B tőkeállománya bővül.

114
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

d. B munkaerőkínálata bővül.

5. Ugyanannyira valószínű, hogy a gazdasági növekedés rontja egy ország cserearányait, mint hogy javítja
azokat. Mi akkor az oka annak, hogy a legtöbb közgazdász a gyakorlatban valószínűtlennek tekinti a
nyomorba taszító növekedést, amely esetén a növekedés valójában a növekvő gazdaságot sújtja?

6. A gyakorlatban sok külföldi segély „kötött felhasználású”; tehát olyan korlátozásokkal adják, hogy a fogadó
ország a segélyt a küldő országtól vásárolt termékekre költse el. Franciaország például pénzt adhat egy
afrikai öntözési programra azzal a feltétellel, hogy a szivattyúkat, csővezetékeket és építőipari gépeket
inkább Franciaországtól, mint Japántól szerezzék be. Ez a kötött felhasználás hogyan befolyásolja a
transzferprobléma elemzését? Van-e értelme a segély kötött felhasználásának a küldő ország szempontjából?
Elképzelhető-e olyan forgatókönyv, amelyben a fogadó ország rosszabb helyzetbe kerül a segély miatt?

7. Kelet-Európán politikai változások hulláma söpört végig 1989-ben, amely nemcsak a demokrácia, hanem a
tervgazdaságról a piacgazdaságra való áttérés reményét is felkeltette. Ennek egy következménye is lehet,
hogy Nyugat-Európa megváltoztatta külföldre szánt pénzei felhasználását: az olyan országok, különösen
Németország, amelyek a nyolcvanas években nagyban hiteleztek az Egyesült Államoknak, most inkább
Kelet-Európa felé fordulhatnak hitelezőként.

8. A transzferprobléma elemzési eszközeit felhasználva gondolkozzon el azon, hogy ez a változás miként


befolyásolhatja a nyugat-európai termékek árait az amerikai és a japán árakhoz képest? (Kis segítség:
mennyiben volna egy dollár pénzügyi erőforrás felhasználása más mondjuk Lengyelországban ahhoz képest,
ahogy Amerikában felhasználnák?)

9. Tegyük fel, hogy egy ország támogatja exportját, a másik ország pedig „kiegyenlítő” vámot vezet be a
támogatás hatásának semlegesítésére. Így végül a második országban a relatív árak változatlanok maradnak.
Mi történik a cserearányokkal? Hogyan alakul a jólét a két országban?

10. Másrészt tegyük fel, hogy a második ország megtorlásként exporttámogatást vezet be. Hasonlítsa össze
a két eredményt!

5. Függelék. A nemzetközi egyensúly bemutatása


ajánlati görbék segítségével
A legtöbb elemzési célt jól szolgálja a nemzetközi egyensúly relatív kínálati és keresleti vizsgálatának egyszerű
és hasznos technikája. Bizonyos körülmények között azonban célszerű lehet a külkereskedelem elemzése olyan
ábrákkal, amelyek közvetlenül mutatják egyik ország szállításait a másikba. Ilyen ábra az ajánlati görbe
diagramja.

5.1. Egy ország ajánlati görbéjének levezetése


Az 5.3. ábrában megmutattuk, hogyan kell meghatározni egy ország termelését és fogyasztását adott PC/PF
mellett. Az ajánlati görbe diagramjában közvetlenül mutatjuk meg azokat a kereskedelmi áramlásokat, amelyek
bármilyen adott relatív árnak megfelelőek. Az 5F.1. ábra egyik tengelyén ábrázoljuk az ország exportját (QC –
DC), a másikon pedig importját (QF – DF). Az 5F.1. ábra T pontja azt a helyzetet tükrözi, amelyet az 5.3. ábra
mutatott (termelés a Q, fogyasztás a D pontban). Mivel

(5F.1. egyenlet)

az 5F.1. ábra origójából T-be vezető vonal meredeksége egyenlő PC/PF-fel. T mutatja Belföld kínálatát a
feltételezett relatív ár mellett: Belföld lakosai ezen az áron hajlandóak (QC – DC) egységnyi ruházati cikk
cseréjére (QF – DF) egységnyi élelmiszerért.

5F.1. ábra - A Belföld által szükségesnek tekintett kereskedelem volumene adott relatív
ár mellett

115
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

Az origóból kiinduló egyenes meredekségének megfelelő relatív ár mellett Belföld arra tesz ajánlatot, hogy
cseréljenek el (QC – DC) egységnyi ruházati cikket (QF – DF) egységnyi élelmiszerért.

5F.2. ábra - Belföld ajánlati görbéje

116
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

Az ajánlati görbe annak nyomon követésével alakul ki, hogy miként változik Belföld ajánlata a ruházati cikkek
relatív árának változásával.

Belföld ajánlati görbéjét úgy határozhatjuk meg, hogy kiszámítjuk Belföld ajánlatát különböző relatív árak
mellett (5F.2. ábra). Már láttuk az 5.4. ábrán, hogy PC/PF növekedésével QCemelkedik, QF csökken, DF nő, DC
pedig emelkedhet és csökkenhet is. A szükségesnek tartott (QC – DC) és (QF – DF) szintje azonban normális
esetben egyaránt nő, ha a jövedelmi hatások nem túl erősek. Az 5F.2. ábrán T1 a Q1,D1-nek megfelelő ajánlat az
5.4. ábrán; T2pedig a Q2,D2-nek megfelelő ajánlat. Belföld ajánlatát úgy adhatjuk meg sok különféle ár mellett,
hogy felrajzoljuk Belföld OC ajánlati görbéjét.

Külföld OF ajánlati görbéjét ugyanilyen módon vehetjük fel (5F.3. ábra). A függőleges tengelyen felrajzoljuk
(Q*F – D*F)-et, azaz a Külföld által szükségesnek tartott élelmiszerexportot, a vízszintes tengelyen pedig (D*C –
Q*C)-t, tehát szükségesnek tartott élelmiszerimportját. Minél alacsonyabb PC/PF értéke, annál több élelmiszert
akar exportálni, illetve ruházati cikket importálni Külföld.

5F.3. ábra - Külföld ajánlati görbéje

117
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

Külföld ajánlati görbéje megmutatja, hogy miként változik az ország szükségesnek tartott ruházaticikk-importja
és élelmiszerexportja a relatív ár változásával.

5.2. A nemzetközi egyensúly


Egyensúly mellett teljesülnie kell annak, hogy (QC – DC) = (D*C – Q*C), illetve, hogy (DF – QF) = (Q*F – D*F).
Ez annyit jelent, hogy a világ kereslete és kínálata a ruházati cikkek és az élelmiszer esetében is meg kell
egyezzen egymással. E két azonosságot figyelembe véve most felvehetjük Belföld és Külföld kínlati görbéjét
ugyanarra az ábrára (5F.4. ábra). Egyensúly abban a pontban lesz, ahol Belföld és Külföld kínálati görbéje
metszi egymást.

Az E egyensúlyi pontban a ruházati cikkek relatív ára egyenlő az OE görbe meredekségével. Belföld
ruházatcikk-exportját, amely megegyezik Külföld importjával, az OX szakasz mutatja. Külföld
élelmiszerexportja, amely egyenlő Belföld importjával, pedig az OY szakasz.

A nemzetközi egyensúly ilyen ábrázolása segíti annak belátását, hogy itt valójában általános egyensúlyról van
szó, amelyben ugyanabban az időpontban alakul ki a kínálat és a kereslet egyensúlya mindkét piacon.

5F.4. ábra - Az ajánlati görbék egyensúlya

118
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A külkereskedelem alapmodellje

A nemzetközi kereskedelem egyensúlya ott jön létre, ahol Belföld és Külföld ajánlati görbéje metszi egymást.

Belföld élelmiszerimportja, DF – QF

Külföld élelmiszerexportja, Q*F – D*F

Belföld ruházaticikk-exportja, QC – DC

Külföld ruházaticikk-importja, D*C – Q*C

119
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
7. fejezet - Méretgazdaságosság,
tökéletlen verseny és nemzetközi
kereskedelem
A 2. fejezetben rámutattunk arra a két okra, amely miatt az országok szakosodásra és külkereskedelemre
vállalkoznak. Az első ok, hogy az országok között vagy erőforrásaikban, vagy technológiáikban különbségek
vannak, és azokra a dolgokra szakosodnak, amelyeket viszonylag jól tudnak csinálni; a második, hogy a
méretgazdaságosság (illetve a növekvő hozadék) az egyes országok számára azt teszi előnyössé, hogy csak a
termékek és a szolgáltatások szűkebb körének előállítására szakosodjanak. Az előző négy fejezet olyan
modellekkel foglalkozott, amelyekben a teljes külkereskedelem a komparatív előnyökre épül, tehát ott kizárólag
az országok közötti különbségek idézik elő a külkereskedelmet. Ez a fejezet a méretgazdaságosság
külkereskedelmet teremtő szerepét mutatja be.

A méretgazdaságosságra épülő külkereskedelem elemzése bizonyos problémákkal jár, amelyeket eddig


elkerültünk. Mindeddig feltételeztük, hogy a piacok tökéletes versenypiacok, a verseny tehát kiküszöböli a
monopolprofitokat. Növekvő hozadékok mellett viszont a nagy cégek előnyben vannak a kicsikkel szemben, és
ezért a piacokat gyakran egy cég uralja (monopólium), vagy, gyakrabban, néhány (oligopólium). Ha a
külkereskedelmet a növekvő hozadékok is befolyásolják, akkor a piacok általában tökéletlen versenypiacokká
válnak.

Ez a fejezet a méretgazdaságosság fogalmának és a tökéletlen verseny gazdaságtanának az áttekintésével


kezdődik. Ezután a nemzetközi kereskedelem két olyan modelljére fordítjuk figyelmünket, amelyben
kulcsszerepe van a méretgazdaságosságnak és a tökéletlen versenynek: a monopolisztikus verseny és a dömping
modelljére. A fejezet többi része pedig a növekvő hozadékok egy másik fajtája, az externáliák külkereskedelmet
alakító szerepét tárgyalja.

1. A méretgazdaságosság és a nemzetközi
kereskedelem: áttekintés
A komparatív előnyök már bemutatott modelljei az állandó méretgazdaságosság feltevésén alapultak.
Feltételeztük tehát, hogy ha egy iparág erőforrásai megkétszereződnek, akkor a termelés is kétszeresére nő. A
gyakorlatban azonban számos iparág gazdaságos méretnagyság (más kifejezéssel növekvő hozadék) mellett
működik, így a termelés annál hatékonyabb, minél nagyobb méretekben folyik. Méretgazdaságos termelés
esetén az erőforrások megkétszerezése több mint kétszeresére növeli egy iparág kibocsátását.

Egyszerű példával szemléltethetjük a méretgazdaságosság jelentőségét a nemzetközi kereskedelemben. A 6.1.


táblázat mutatja egy elképzelt iparág erőforrásai és kibocsátásai közötti kapcsolatot. Egy készüléket állítanak
elő, amelyek gyártáshoz csak egy termelési tényezőt, mégpedig munkaerőt használnak fel: a táblázat
megmutatja, hogy a szükséges munkaerő mennyisége mennyiben függ az előállított készülék darabszámtól. 10
darab előállításához például 15 munkaóra kell, 25 gyártásához viszont csak 30 munkaóra. A
méretgazdaságosság megléte onnan látható, hogy a munkaerő-felhasználás megkétszerezése több mint
megkétszerezi az iparág kibocsátását, hiszen a termelés 2,5-szeresére nő. Az is a méretgazdaságosságra utal,
hogy a kibocsátás növekedésével csökken az átlagos munkaerő-felhasználás: 5 készülék gyártása esetén az
átlagos munkaerőigény darabonként 2 óra, 25 egység előállításánál viszont mindössze 1,2 óra.

6.1. táblázat - Az erőforrás-felhasználás és a kibocsátás aránya egy elképzelt iparágban

Teljes munkaerő- Átlagos munkaerő-


Kibocsátás
felhasználás felhasználás

5 10 2

10 15 1,5

120
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

15 20 1,333333

20 25 1,25

15 30 1,2

30 35 1,166667

Ezt a példát annak szemléltetésére használhatjuk fel, hogy a méretgazdaságosság miért ösztönzi a nemzetközi
kereskedelmet. Képzeljük el, hogy a világ mindössze két országból áll, az Egyesült Államokból és Nagy-
Britanniából. Mindkettő ugyanazzal a technológiával állít elő készülékeket, és kezdetben mindkettő 10 darabot
gyárt. A 6.1. táblázat szerint ez mindkét országban 15 munkaórát igényel, így a világ egészét tekintve 30
munkaórával 20 készülék jön létre. Most viszont tegyük fel, hogy a világ készüléktermelését egy országban,
mondjuk az Egyesült Államokban összpontosítjuk, és így az iparág 30 munkaórája amerikai foglalkoztatást
teremt. Ez a munkaerő-mennyiség egyetlen országban 25 darab előállítására elegendő. Így a világtermelés
Amerikában való koncentrálásával a világgazdaság ugyanannyi munkaerővel 25 százalékkal több terméket tud
produkálni.

Hol találja azonban Amerika a többlettermeléshez szükséges több munkaerőt, és mi történik a korábbi brit
gyártásban foglalkoztatott munkaerővel? Az amerikaiaknak fel kell adniuk más termékek gyártását, amely
ezután a brit iparba kerül át, és azt a munkaerőt használja fel, amely korábban a készülék iparágban dolgozott.
Képzeljük el, hogy sok termék van, amely méretgazdaságosság mellett állítható elő, és jelöljük őket
sorszámokkal: 1, 2, 3... Az országok akkor használhatják ki a méretgazdaságosságot, ha kapacitásaikat csak
néhány termék előállítására összpontosítják. Így például az amerikaiak az 1, 3, 5 termékek gyártását, a britek
pedig a 2, 4, 6 stb. cikkek termelését vállalhatják. Ha a két ország csak a termékek egy részét gyártja, akkor
minden egyes terméket nagyobb mennyiségben lehet előállítani, mint akkor, ha minden terméket minden
országban gyártanának. Végeredményben a világgazdaság minden termékből többet tud előállítani.

Hogyan kerül a képbe a nemzetközi kereskedelem? Az egyes országok fogyasztói továbbra is széles
termékválaszték fogyasztását kívánják. Tegyük fel, hogy az 1. iparág teljes termelése Amerikába, a 2. iparágé
pedig a britekhez települ; akkor a 2. termék amerikai fogyasztói brit importcikkeket fognak vásárolni, az 1.
termék brit fogyasztói pedig amerikai importot. A nemzetközi kereskedelem itt kulcsszerepet kap: mindegyik
ország számára lehetővé teszi, hogy korlátozott termékválasztékot gyártson, ugyanakkor élvezze a
méretgazdaságosság előnyeit anélkül, hogy lemondana a széles választékú fogyasztás előnyeiről. Valóban, az
alábbiakban is látni fogjuk, hogy a nemzetközi kereskedelem tipikus módon megnöveli a kapható termékek
választékát.

Példánk tehát azt fejezi ki, hogy miként jöhet létre kölcsönösen előnyös kereskedelem a méretgazdaságosság
eredményeként. Mindegyik ország a termékek korlátozott választékát állítja elő, ami lehetővé teszi számára,
hogy hatékonyabban gyártsa ezeket a termékeket ahhoz képest, mintha mindent a maga számára próbálna
megtermelni; ezek a szakosodott gazdaságok pedig kereskednek egymással azért, hogy mindegyikük
hozzájusson a teljes termékválasztékhoz.

Sajnos azonban nem egyszerű feladat, hogy ettől a szemléletes történettől eljussunk a méretgazdaságra épülő
explicit külkereskedelmi modellig. Ennek oka, hogy a méretgazdaságosság általában olyan piaci szerkezetet hoz
létre, amely eltér a tökéletes versenyre jellemző piaci struktúrától. Ezért tehát óvatosnak kell lenni az ilyen piaci
szerkezet elemzésénél.

2. Méretgazdaságosság és piacszerkezet
A 6.1. táblázat példájában a méretgazdaságosságot annak feltételezésével mutattuk be, hogy a termelés
egységére jutó munkaerő-felhasználás csökken, ha a kibocsátás növekszik. Azt nem mondtuk meg, hogy ez a
termelésnövekedés miként érhető el – úgy-e, hogy bővül a már piacon lévő cégek termelése, vagy úgy, hogy
megnő a cégek száma. A méretgazdaságosság piaci szerkezetre való hatásának elemzésénél azonban tisztában
kell lennünk azzal, hogy milyen termelésnövekedés szükséges az átlagköltség csökkentéséhez. Külső
méretgazdaságosság akkor alakul ki, ha az egységköltség függ az iparág, de nem feltétlenül az egyes cégek
méretétől. Belső méretgazdaságosság viszont akkor van, ha az egységköltség az egyes cégek, de nem
feltétlenül az egész iparág méretének függvénye.

121
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

A belső és a külső gazdaságosság közötti különbséget egy elképzelt példával szemléltethetjük. Képzeljünk el
egy iparágat, amely kezdetben tíz cégből áll, és mindegyik 100 darab készülék termelését végzi. Az iparág
össztermelése 1000 darab. Most lássunk két esetet. Az első: tegyük fel, hogy az iparág kétszeresére nő, azaz 20
céget számlál, amelyek mindegyike ugyancsak 100 darabot termel. Lehetséges, hogy az egyes cégek
költségszintje csökken az iparág méretnövekedése következtében; például azért, mert egy nagyobb iparág
hatékonyabban szerezhet be specializált szolgáltatásokat vagy berendezéseket. Az iparágban ebben az esetben
külső méretgazdaságosság lép fel, azaz az egyes cégek hatékonysága nő az iparág nagyobb mérete miatt még
akkor is, ha a cégek mérete nem változik.

A második esetben az iparág kibocsátása 1000 darab marad, de a cégek száma a felére csökken, a megmaradó öt
cég tehát egyenként 200 készülék gyártását végzi. A termelési költségek csökkenése ebben az esetben a belső
méretgazdaságosságnak köszönhető: egy cég hatékonyabb, ha kibocsátása nagyobb.

A belső méretgazdaságosság és a külső méretgazdaságosság eltérő hatásokkal jár az iparágak szerkezetére. Az


olyan iparág, ahol a méretgazdaságosság kizárólag külső jellegű (tehát nem jár előnnyel egy cég számára, ha
nagyobb), tipikusan sok kis cégből áll és tökéletes versenypiac jelleggel működik. A belső méretgazdaságosság
ezzel ellentétben a nagy cégeknek költségelőnyt biztosít a kisebbekkel szemben és tökéletlen versenyt alakít ki.

A külső méretgazdaságosság és a belső méretgazdaságosság egyaránt a nemzetközi kereskedelem fontos


tényezője. Hatásuk azonban eltérő a piaci struktúrára, ezért nehéz volna ugyanabban a modellben tárgyalni a
kétféle méretgazdaságosságon alapuló külkereskedelmet ugyanabban a modellben. Így külön-külön
foglalkozunk velük.

A belső méretgazdaságosságra épülő modellel kezdjük. Előbbi érvelésünk szerint azonban ebben a modellben
megszűnik a tökéletes verseny. Ennek következtében először ki kell térnünk a tökéletlen verseny
közgazdaságtanára, és csak ezután tudjuk áttekinteni a belső méretgazdaságosság szerepét a nemzetközi
kereskedelemben.

3. A tökéletlen verseny elmélete


Egy tökéletes versenypiacon – olyan piacon, ahol sok eladó és vevő van, és senkinek sincs nagy piaci
részesedése – a cégek árelfogadók. Ez annyit jelent, hogy az eladók azt hiszik, hogy az éppen érvényes áron
bármennyit eladhatnak, viszont nem befolyásolhatják a termékükért kapott árat. Egy búzatermelő gazdálkodó
például tetszőleges mennyiséget értékesíthet és nem kell tartania attól, hogy az értékesítés növelésével a piaci ár
csökkenhetne. Azért nem kell aggódnia, hogy eladásainak változása befolyásolhatja a piaci árat, mert minden
egyes búzatermelő gazdálkodó csak a piac apró hányadát képviseli.

Különböző azonban a helyzet, ha egy terméket csak kevés termelő állít elő. A legdrámaibb példa talán a
repülőgépgyártásé, ahol az óriási Boeing cég mindössze egyetlen versenytársával, az európai Airbus céggel
osztozik a nagy utasszállítók piacán. A Boeing ezért tudatában van annak, hogy repülőgép-termelésének
növekedése jelentősen befolyásolná a világ teljes repülőgép-kínálatát, és ezzel komolyan csökkentené a
repülőgépek árát. Másként fogalmazva a Boeing tudja, hogy csak akkor adhat el több repülőgépet, ha jelentősen
csökkenti annak árát. A tökéletlen verseny körülményei között így a cégek tudják, hogy befolyásolhatják
termékeik árát és csak árcsökkentéssel adhatnak el többet. A tökéletlen verseny az olyan iparágakra jellemző,
ahol csak kevés jelentős termelő van, és az olyanokra is, ahol az egyes termelők árui között a fogyasztó
számottevő különbséget lát. Ilyen körülmények között mindegyik cég a termékének árát megválasztani képes
áralakítónak tekinti magát, nem pedig árelfogadónak.

Ha a cégek nem árelfogadók, akkor szükség van arra, hogy újabb eszközöket dolgozzunk ki az árakat és a
kibocsátást meghatározó tényezők leírására. A legegyszerűbb tökéletlen versenypiaci struktúrát a tiszta
monopólium jelenti. Ez olyan piac, ahol a cégnek nincs versenytársa; az ennek elemzéséhez kidolgozott
eszközöket azután bonyolultabb piaci szerkezetek leírására is felhasználhatjuk.

3.1. A monopólium: rövid áttekintés


A 6.1. ábra mutatja a piacon egyedül álló, monopolista cég helyzetét. A cég lefelé hajló keresleti görbével áll
szemben, amelyet az ábrán D-vel jelölünk. A D lefelé hajlása jelzi, hogy a cég csak akkor adhat el több
egységnyi terméket, ha a kibocsátás ára csökken. A mikroökonómia alapjaiból az olvasó emlékezhet rá, hogy a
keresleti görbéhez egy határbevétel-görbe tartozik. A határbevétel az a többletjövedelem, amelyhez a cég
eggyel több termék eladásával jut. A monopolista számára a határbevétel mindig kisebb az árnál, mert eggyel

122
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

több termékegység eladásához a cégnek az összes termék (nem pedig csak a határtermék) árát csökkentenie kell.
Így a monopolista számára a határbevétel MR görbéje mindig a keresleti görbe alatt lesz.

6.1. ábra - A monopolista árképzés és a termelési döntések

1. A monopolista cég olyan kibocsátási szintet választ, amely mellett a határbevétel, tehát az eggyel több
termékegység eladásából származó bevételnövekedés, megegyezik a határköltséggel, azaz az egy egységgel
több termék előállításának költségével. Ezt a profitmaximalizáló termelési szintet QM jelzi; e kibocsátás iránt
pedig PM áron lesz kereslet. A határbevétel MR görbéje a D keresleti görbe alatt fekszik, mert a monopólium
számára a határbevétel mindig alacsonyabb az árnál. A monopólium profitja egyenlő az árnyékolt négyszög
területével, ami az ár és az átlagköltség közötti különbség szorzata QM-mel.

2. Költség, C és ár, P

3. Monopolprofitok

4. Mennyiség, Q

Határbevétel és ár. A monopolista verseny későbbi elemzéséhez fontos, hogy meghatározzuk a monopolista
termékegységenként kapott ár és a határbevétel közötti kapcsolatot. A határbevétel mindig alacsonyabb az árnál
– de vajon mennyivel? A határbevétel és az ár közötti különbség két tényezőtől függ. Először attól, hogy mennyi
terméket értékesít már a cég: a nem túl sok egységet eladó cég nem veszít sokat, ha ezeknek a
termékegységeknek az árát csökkenti. Másodszor pedig az ár és a határbevétel közötti különbség a keresleti

123
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

görbe meredekségétől függ, amely megmutatja, hogy a monopolistának mennyivel kell csökkentenie az árat
ahhoz, hogy eggyel több termékegységet adhasson el. Ha a görbe nagyon lapos, akkor a monopolista kis
árengedménnyel is el tudna adni eggyel több termékegységet. Ezért az egyébként eladható termékek árát sem
kell számottevően csökkentenie, így a határbevétel közel lesz az egységárhoz. Másrészt nagyon meredek
keresleti görbe mellett eggyel több termékegység eladása nagy árcsökkentést tesz szükségessé, és ebben az
esetben a határbevétel sokkal alacsonyabb lesz az árnál.

Többet is mondhatunk az ár és a határbevétel közötti kapcsolatról, ha feltételezzük, hogy a cég egyenes alakú
keresleti görbével áll szemben. Ebben az esetben a monopolista teljes értékesítési mennyisége a következő
egyenlet szerint függ az ártól:

(6.1. egyenlet)

ahol Q a cég által eladott termékek száma, P az egységár, A és B pedig konstans. A fejezet függelékében
megmutatjuk, hogy ebben az esetben a határbevétel a következőképp alakul:

(6.2. egyenlet)

ebből pedig következik, hogy

A (6.2.) egyenletből kiderül, hogy az ár és a határbevétel közötti különbség a cég kezdeti Q eladásaitól és
keresleti görbéjének B meredekségétől függ. Ha a Q értékesítési mennyiség magasabb, akkor a határbevétel
alacsonyabb, mert a nagyobb mennyiség eladásához szükséges árcsökkentés többe kerül a cégnek. Minél
nagyobb viszont B, adott árnövekedés mellett annál jobban csökken az értékesítés és annál közelebb kerül a
határbevétel a termék árához. A (6.2.) egyenlet igen fontos a nemzetközi kereskedelem monopolisztikus
versenyen alapuló modelljének elemzéséhez (lásd a 000-000. oldalakat).

Átlag- és határköltség. A 6.1. ábrához visszatérve, AC ábrázolja a cég átlagos termelési költségét, azaz
összköltségének és kibocsátásának hányadosát. A negatív meredekség tükrözi azt a feltevésünket, hogy vannak
méretgazdaságossági megtakarítások, tehát a cégek méretének növekedésével csökkennek a kibocsátás
egységköltségei. MC mutatja a cég határköltségét (azt az összeget, amelybe eggyel több termék előállítása
kerül a cégnek). A közgazdaságtan alapjaiból tudjuk, hogy a határköltség mindig kisebb az átlagköltségnél, ha
az átlagköltség csökkenő. Így az MC görbe az AC alatt fekszik.

A (6.2.) egyenlet összekapcsolta az árat és a határbevételt. Hasonló képlet létezik az átlag- és a határköltség
közötti kapcsolatra. Tegyük fel, hogy a cég C költségei a következő formát öltik:

(6.3. egyenlet)

ahol F a cég kibocsátásától független fix költség, c a cég határköltsége, Q pedig ismét a cég kibocsátása. (Ezt
lineáris költségfüggvénynek nevezik). A fix költség egy lineáris költségfüggvényben méretgazdaságosságot
eredményez, mert annál kisebb az egységnyi fix költség, minél nagyobb a cég kibocsátása. Számszerűen, a cég
átlagos költsége (az összköltség és a kibocsátás hányadosa) a következő:

(6.4. egyenlet)

Ez az átlagköltség csökken, ahogy Q növekszik, mert a fix költség nagyobb kibocsátáson belül oszlik el.

Ha például F = 5 és c = 1, akkor 10 egység előállításának átlagköltsége 5/10 + 1 = 1,5, 25 egység előállításának


átlagköltsége pedig 5625 + 1 = 1,2. Ezek a számok ismerősnek tűnhetnek, mert a 6.1. táblázat számításaihoz is
ezekkel dolgoztunk. A 6.1. táblázatban a kibocsátás, az átlagköltség és a határköltségek között bemutatott
kapcsolatot grafikusan a 6.2. ábra jeleníti meg. Az átlagköltség zérus kibocsátás mellett a végtelenhez közelít,
igen nagy kibocsátás mellett viszont a határköltséghez.

A monopolista profitmaximalizáló kibocsátási szintje az, amelynél a határbevétel (az eggyel több egység
eladásából szerzett bevétel) egyenlő a határköltséggel (az eggyel több egység előállításának költségével), ez
pedig az MR és az MC görbe metszéspontja. A 6.1. ábrában láthatjuk, hogy a profitmaximalizáló QM kibocsátási

124
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

szint PM ár mellett találja meg a megfelelő keresletet, ez pedig magasabb az átlagköltségnél. Akkor, ha P > AC,
a monopolista némi monopolprofithoz is jut1.

6.2. ábra - Átlagköltség és határköltség

Ez az ábra a teljes C = 5+ x költségfüggvényhez tartozó átlag- és határköltség alakulását mutatja. A határköltség


mindig 1; az átlagköltség pedig csökken, ahogy a kibocsátás nő.

3.2. Monopolisztikus verseny


A monopolprofitok ritkán maradnak válasz nélkül. A magas profitot elérő cégek szokás szerint kihívják maguk
ellen a versenyt. Ezért a tiszta monopolhelyzetek a gyakorlatban ritkák. Ehelyett a belső méretgazdaságosság
mellett működő iparágakban általában az oligopólium az uralkodó piaci struktúra: több cég van a piacon,
mindegyikük elég nagy ahhoz, hogy befolyásolja az árakat, de egyikük sincs támadhatatlan monopolhelyzetben.

Az oligopólium általános elemzése bonyolult és ellentmondásos téma, mert oligopóliumban a cégek árképzési
magatartása függ egymástól. Oligopóliumban minden egyes cég árképzése tekintettel van a fogyasztók válaszai
mellett a versenytársak reakcióira is. Ezek a reakciók azonban attól is függnek, hogy a versenytársak az adott
cég milyen magatartására számítanak – így pedig egy bonyolult játék tanúi vagyunk, amelyben a résztvevők
mindegyike megpróbálja kitalálni a többiek stratégiáját. Az alábbiakban röviden áttekintjük az oligopólium
modellezésének általános problémáit. Van azonban az oligopóliumnak egy olyan speciális esete (ezt
monopolisztikus versenyként ismerjük), amely viszonylag könnyen elemezhető. A monopolisztikus verseny
modelljeit 1980 óta széles körben használják a nemzetközi kereskedelem elemzésére.

1
A profit közgazdaságtani definíciója nem pontosan ugyanaz, mint a hagyományos számvitelben használt nyereségé vagy eredményé, mert
az utóbbi területen minden, a munkaerő- és anyagköltségek fölött elért jövedelem nyereségnek számít. Az a cég viszont nem ér el profitot,
amely tőkéjéhez képest kevesebb hozamot realizál, mint amennyit ugyanennyi tőke más iparágban eredményezett volna; közgazdasági
szempontból a tőke normális szintű hozama a cég költségeinek részét képezi, és csakis a normál hozamszint fölötti jövedelem tekinthető
profitnak.

125
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

A monopolisztikus verseny modelljeiben két kiinduló feltevéssel élnek annak érdekében, hogy megkerüljék a
kölcsönös függés problémáját. Az egyik az, hogy minden egyes cégről feltételezik: képes arra, hogy
megkülönböztessetermékét versenytársai árujától. S mivel a fogyasztók ennek a cégnek a különleges termékét
kívánják megvásárolni, nem fognak csekély árkülönbség miatt a másik cég terméke után rohanni. A termékek
megkülönböztetése lehetővé teszi, hogy minden egyes cégnek monopóliuma legyen a saját terméke piacán, és
ezzel valamelyest elszigetelődhessék a versenytől. A másik feltevés pedig, hogy mindegyik cég adottnak tekinti
versenytársai árait – tehát nem foglalkozik saját árának a többi cég árára gyakorolt hatásával. Ennek
következtében a monopolisztikus verseny modellje feltételezi, hogy a cégek akkor is monopolistaként
viselkednek, ha valójában vannak versenytársaik – innen ered a modell neve.

Vannak a valóságos világban a monopolisztikus verseny modelljének megfelelő iparágak? Egyes iparágak jó
közelítő példának tekinthetők. Például az európai autóipar, ahol számos nagy termelő (a Ford, a General Motors,
a Volkswagen, a Renault, a Peugeot, a Fiat, a Volvo – legújabban pedig a Nissan) alapjában eltérő, mégis
egymással versengő gépkocsikat kínál. Ezt az iparágat eléggé jól le lehet írni a monopolisztikus verseny
feltételezéseivel. A modell fő vonzereje azonban nem a valóság jó tükrözése, hanem az, hogy egyszerű. A
fejezet következő részében látni fogjuk, hogy a monopolisztikus verseny modellje igen tisztán mutatja be a
méretgazdaságosság szerepét a kölcsönösen kedvező kereskedelem kialakulásában.

A külkereskedelem vizsgálata előtt azonban ki kell dolgoznunk a monopolisztikus verseny egyszerű modelljét.
Képzeljünk el tehát egy iparágat, amely számos cégből áll. Ezek a cégek egymástól megkülönböztethető
termékeket állítanak elő, ami azt jelenti, hogy a termékek nem pontosan ugyanolyanok, de helyettesítik egymást.
Így minden egyes cég monopolista abban az értelemben, hogy egyetlenként gyártja saját különleges termékét, a
terméke iránti kereslet azonban a más hasonló termékek számától és az iparág többi cége által megállapított
áraktól függ.

A modell előfeltevései. A tipikusnn monopolisztikus versenyben álló cég termékei iránti kereslet leírásával
kezdjük. Általában úgy tekintjük, hogy egy cég akkor értékesít többet, minél nagyobb az iparág termékei iránti
összesített kereslet, és minél magasabbak a versenytársak árai. Másrészt arra számítunk, hogy a cég annál
kevesebbet értékesít, minél nagyobb a cégek száma az iparágban, illetve minél magasabb árat állapít meg saját
termékére. Az ilyen tulajdonságokkal jellemezhető cég termékei iránti kereslet egyenlete a következő:2

(6.5. egyenlet)

amelyben Q a cég értékesítését, S az iparág összes eladásait, n az iparág cégeinek számát jelöli, b egy állandó,
amely a cég értékesítésének az árra való reagálását jelzi, P a cég által megállapított ár, P pedig a versenytársak
átlagára. A (6.5.) egyenlet a következő intuitív indokoláson alapulhat: ha minden egyes cég ugyanazzal az árral
dolgozik, mindegyikük piaci részesedése 1/n lesz. A többi cég átlagáránál magasabb árral dolgozó cég kisebb
piaci részesedést ér el, az alacsonyabb árral dolgozó cég magasabbat 3.

Célszerű feltételeznünk, hogy az iparág teljes S értékesítését nem befolyásolja az iparág cégei által megállapított
P átlagár. Így azt feltételezzük, hogy a cégek csak egymás rovására szerezhetnek új vevőket. Ez a feltevés távol
van a valóságtól, de egyszerűbbé teszi az elemzést és segítséget nyújt ahhoz, hogy a cégek közötti versenyre
összpontosítsunk. Kivált pedig azt jelenti, hogy S a piac nagyságának mérőszáma, és mindegyik cég S/n
egységet ad el egyenlő kínálati árak mellett.

Most a tipikus cég költségeit vesszük szemügyre. Itt egyszerűen azt tételezzük fel, hogy a tipikus cég
összköltségét és átlagos költségét a (6.3.) és a (6.4.) egyenlet írja le.

Piaci egyensúly. Ennek a monopolisztikus verseny piacú iparágnak a magatartását úgy modellezhetjük, ha
feltételezzük, hogy az iparág összes cége szimmetrikus, azaz a keresleti függvény és a költségfüggvény ugyanaz
az összes cég számára (még akkor is, ha némileg eltérő termékeket gyártanak és értékesítenek). Ha az egyes
cégek szimmetrikusak, akkor az iparág állapotát anélkül is leírhatjuk, hogy részletesen számba vennénk az
összes cég jellemzőit: mindössze azt kell tudnunk az iparág ábrázolásához, hogy mennyi céget tartalmaz és
milyen árat állapít meg a tipikus cég. Az iparág elemzéséhez, például a nemzetközi kereskedelem hatásainak

2
A (6.5.) egyenlet egy olyan modellből vezethető le, amelyben a fogyasztóknak különféle preferenciáik vannak, a cégek pedig a piac
különleges szegmenseire szabott termékeket állítanak elő. E megközelítés kifejtését lásd Salop, Stephen: Monopolistic Competition with
Outside GOods. Bell JOurnal of Economics, 10. (1979) 141–156. old.

3
A (6.5.) egyenlet újraírható a következő formában: . Ha , akkor az egyenlet Q = S/n-ként írható fel.
Ha viszont , akkor Q < S/n, ha pedig , akkor Q > S/n.

126
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

felbecsüléséhez meg kell határoznunk a cégek n számát és az általuk megállapított árak P átlagát. Ha pedig
megvan a módszerünk n és P meghatározására, akkor feltehetjük a kérdést, hogy a nemzetközi kereskedelemnek
mi a hatása rájuk.

n és P meghatározására háromlépéses módszerünk van. (1) Először megállapítjuk a kapcsolatot a cégek száma,
illetve a tipikus cég átlagköltsége között. Megmutatjuk, hogy ez a kapcsolat pozitív emelkedő görbével
ábrázolható; ez azt jelenti, hogy minél több cég van az iparágban, annál alacsonyabb az egyes cégek
kibocsátása, és annál nagyobb az egységnyi kibocsátás költsége. (2) A következő lépésben kimutatjuk a
kapcsolatot a cégek száma és az egyes cégek által megállapított árak között, amelyek egyensúly esetén P-vel
lesznek egyenlők. Megmutatjuk, hogy ezt a kapcsolatot ereszkedő görbe ábrázolja: minél több cég van az
iparágban, annál élesebb a verseny a cégek között, tehát annál alacsonyabb az általuk megállapított ár. (3) Végül
pedig úgy érvelünk, hogy újabb cégek lépnek be az iparágba, ha az ár az átlagköltség fölé kerül, ha pedig az ár
alacsonyabb az átlagköltségnél, akkor cégek lépnek ki az iparágból. Így hosszú távon a cégek számát annak a
két görbének a metszéspontja határozza meg, amely egyrészt az átlagköltséget, másrészt az árat hozza
kapcsolatba n-nel.

1. A cégek száma és az átlagköltség. n és P meghatározásának első lépéseként feltesszük a kérdést, hogy egy
tipikus cég átlagköltsége mennyiben függ az iparágban működő a cégek számától. A modellben minden cég
szimmetrikus, így egyensúly mellett mindegyikük ugyanazt az árat állapítja meg. Ha azonban minden cég
ugyanazt az árat állapítja meg, és így P = P , akkor a (6.5.) egyenlet szerint Q = S/n lesz; ezáltal pedig minden
cég Q kibocsátása az iparág összes S értékesítésének l/n hányada lesz. A (6.4.) egyenletben azonban láttuk, hogy
az átlagköltség fordítottan arányos a cég kibocsátásával. Így arra a következtetésre juthatunk, hogy az
átlagköltség a piac méretétől és az iparág cégeinek a számától függ:

(6.6. egyenlet)

A (6.6.) egyenlet szerint ceteris paribus (ha minden más tényező változatlan), annál magasabb az átlagköltség,
minél több cég van az iparágban. Ennek az az oka, hogy minél több a cég, annál kevesebbet termelnek
egyenként. Képzeljünk el például egy iparágat, amely 1 millió készüléket gyárt évente. Ha az iparág öt cégből
áll, akkor mindegyikük évente 200 000 darabot fog értékesíteni. Ha tíz cég van, akkor mindegyikük csupán 100
000-et tud értékesíteni, és ezért az egyes cégeknek magasabbak lesznek az átlagköltségeik. Az n és az
átlagköltség közötti pozitív meredekségű kapcsolat CC-ként jelenik meg a 6.3. ábrán.

6.3. ábra - Egyensúly a monopolista versenypiacon

127
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

A cégek számát és az általuk megállapított árakat a monopolista versenypiacon két összefüggés határozza meg.
Egyrészt minél több a cég, annál intenzívebben versenyeznek egymással, és annál alacsonyabb az ár az
iparágban. Ezt az összefüggést PP ábrázolja. Másrészt minél több a cég az iparágban, annál kevesebbet adnak el
egyenként és ezért annál magasabb átlagköltségekkel dolgoznak. Ezt az összefüggést CC ábrázolja. Ha az ár
meghaladja az átlagköltséget (ha a PP görbe a CC görbe felett van), az iparág jövedelmezően működik és újabb
cégek belépése várható; ha az ár kisebb az átlagköltségnél, akkor az iparág veszteséges lesz és egyes cégek el
fogják hagyni. Az ár és a cégek száma akkor kerül egyensúlyba, ha az ár és az átlagköltség egyenlő lesz, ez
pedig a PP és a CC görbék metszéspontja.

2. A cégek száma és az ár. Közben azonban a tipikus cég által megállapított ár függ az iparágban működő cégek
számától is. Általában azt gondolnánk, hogy minél több a cég, annál intenzívebb lesz a verseny közöttük, és
annál alacsonyabb az ár. Ebben a modellben ez igaznak is bizonyul, de bizonyítása kissé körülményes. A
megoldáshoz az a felismerés vezet el, hogy minden egyes cég olyan egyenes keresleti görbével áll szemben,
amilyet a (6.1.) egyenletben mutattunk be. Ezután pedig a (6.2.) egyenletet kell felhasználnunk az árak
meghatározásához.

Mindenekelőtt idézzük fel, hogy a monopolista verseny modelljében a cégek elfogadják egymás árait; a cégek
tehát nem számolnak azzal a lehetőséggel, hogy ha megváltoztatják áraikat, akkor a többi cég is ugyanezt teszi.
Ha minden egyes cég adottnak tekinti a P árat, akkor a (6.5.) keresleti görbét a következő alakra írhatjuk át:

(6.7. egyenlet)

ahol b a (6.5.) egyenletnek az a paramétere, amely az egyes cégek piaci részesedésének az érzékenységét
mutatta a cég által megállapított árra. Ez ugyanolyan alakú, mint a (6.1.), de S/n + S × b × P kerül az A konstans
és S × b a B meredekségi együttható helyére. Ha ezeket az értékeket visszahelyettesítjük a határbevételt mutató
(6.2.) kifejezésbe, akkor megkapjuk a tipikus cég határbevételét:

(6.8. egyenlet)

128
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

A profitmaximalizáló cégek határbevételüket c határköltségükhoz fogják igazítani, így tehát

lesz. Ezt a kifejezést pedig úgy alakíthatjuk át, hogy a tipikus cég által megállapított ár alábbi egyenletét kapjuk:

(6.9. egyenlet)

Már észrevettük, hogy ha minden egyes cég ugyanazt az árat állapítja meg, akkor mindegyikük Q = S/n
mennyiséget fog értékesíteni. Ha ezt visszahelyettesítjük a (6.9.) egyenletbe, akkor megkapjuk az összefüggést a
cégek száma és az általuk megállapított ár között:

(6.10. egyenlet)

A (6.10.) egyenlet algebrai formában fejezi ki, hogy az iparág cégei annál alacsonyabb árat állapítanak meg,
minél többen vannak. A (6.10.) egyenletet a 6.3. ábra a lefelé hajló PP görbeként ábrázolja.

3. A cégek száma egyensúly mellett. Tegyük fel most a kérdést, hogy mit fejez ki a 6.3. ábra. Az iparágat két
görbe segítségével modelleztük. A lefelé hajló PP görbe megmutatja, hogy az iparág cégei annál alacsonyabb
árat állapítanak meg, minél többen vannak. Ennek megvan az értelme: minél több cég van a piacon, annál
erősebb versennyel kerülnek szembe. A felfelé hajló CC görbe azt fejezi ki, hogy minél több cég van az
iparágban, annál magasabb az egyes cégek átlagköltsége. Ennek ugyancsak van értelme: ha a cégek száma nő,
akkor mindegyikük kevesebbet ad el, így pedig nem tud megfelelő mértékben lefelé elmozdulni
átlagköltséggörbéjén.

A két görbe az E pontban metszi egymást, a cégek n2 számának megfelelően. Az n2 jelentősége abban van, hogy
ez adja meg a cégek zérus profit melletti számát az iparágban. Ha az iparágban n2 cég van, akkor
profitmaximalizáló árszintjük P2, amely pontosan megegyezik AC2 átlagköltségükkel.

Most amellett érvelünk, hogy a cégek száma az iparágban hosszútávon n2 felé mozog, ezért az E pont az iparág
hosszú távú egyensúlyát ábrázolja.

A magyarázathoz tételezzük fel, hogy n alacsonyabb n2-nél, mondjuk n1. Akkor a cégek által megállapított ár P1
lenne, átlagköltségük viszont csak AC1. Így a cégek monopolprofitot érnének el. Most viszont tételezzük fel azt,
hogy n nagyobb n2-nél, mondjuk n3. Ebben az esetben a cégek csak P3 árat állapítanának meg AC3 átlagköltség
mellett, és veszteségesekké válnának.

Idő múltával a cégek a nyereséges iparágakba lépnek be, a veszteségeseket pedig elhagyják. Így a cégek száma
nőni fog, ha kisebb n2-nél, és csökkenni, ha nagyobb. Ez pedig annyit jelent, hogy a cégek egyensúlyi száma az
iparágban n2, P2 pedig az egyensúlyi ár4.

Most bemutattuk egy monopolista versenyben működő iparág olyan modelljét, amelyben meg tudjuk határozni a
cégek számát egyensúly mellett és a cégek által megállapított átlagárat. Ezt a modellt arra használhatjuk fel,
hogy néhány fontos következtetést fogalmazzunk meg a méretgazdaságosság szerepéről a nemzetközi
kereskedelemben. Ezt megelőzően azonban szemügyre kell vennünk a monopolista verseny modelljének néhány
korlátozó feltételét.

3.3. A monopolista verseny modelljének korlátai


A monopolista verseny modellje megragadja az olyan piacok néhány fontos elemét, ahol méretgazdaságosság s
így tökéletlen verseny van. Mégis, a monopolista verseny modellje csak kevés iparág valós helyzetét írja le. A
leggyakoribb piaci szerkezet valójában a kis csoportokból álló oligopólium, ahol csak kevés cég a verseny
valóban aktív résztvevője. Ebben a helyzetben a monopolista verseny modelljének az alapfeltevése, hogy
minden egyes cég mintegy igazi monopolistaként viselkedik, valójában nem állja meg a helyét. Ehelyett a cégek
tudatában lesznek annak, hogy piaci magatartásuk befolyásolja más cégek magatartását, és figyelembe is veszi
ezt a kölcsönös függőséget.

4
Ez az elemzés elsiklik egy apróbb probléma mellett: egy iparágban a cégek száma csak egész szám lehet, mint mondjuk 5 vagy 8. Mi
történik, ha n2 6,37-nek adódik? A válasz az, hogy az iparágban 6 cég lesz, és mindegyikük csekély monopolprofitot ér el, új piacra lépés
azonban nem fenyeget, mert mindenki tudja, hogy a 7 céges iparág már veszteséges lenne. A monopolista verseny legtöbb példájában ez az
„egészszámkorlát” nem bizonyul különösebben fontosnak, és itt el is tekintünk tőle.

129
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

Az általános oligopolisztikus piacszerkezetben két olyan magatartásforma is létezik, amely nem lehetséges a
monopolista verseny modelljének feltevései szerint. Az elsőt kollúziós vagy összejátszási magatartásnak
nevezzük. Minden cég magasabban tarthatja árait, mint a profitmaximalizáló árszint, mert úgy véli, hogy más
cégek is hasonlóan viselkednek. Minthogy minden cég profitja nagyobb, ha versenytársai magas árakat
állapítanak meg, ez a közös vélekedés mindegyik cég profitját megnövelheti (mégpedig a fogyasztók kárára).
Az összejátszó ármegállapító magatartás a versenytársak közötti kifejezett megállapodásokkal tartható fenn (bár
ez törvénytelen az Egyesült Államokban), vagy pedig olyan hallgatólagos koordinációs stratégiákkal, amelyek
lehetővé teszik egy cég számára, hogy árvezetőként (price leader) működjön az iparágban.

A cégek stratégiai magatartást is kialakíthatnak; ezzel látszólag csökkentik profitjukat, de nekik megfelelő
módon befolyásolják a versenytársak magatartását. Egy cég például olyan új kapacitást hozhat létre, amellyel
nem fog termelni, de elriaszthatja a potenciális versenytársakat az iparágba való belépéstől.

Az összejátszó, illetve a stratégiai magatartás fenti példái igen szövevényessé teszik az oligopólium elemzését.
Az oligopolisztikus magatartásnak nincs általánosan elfogadott modellje, és így a monopolisztikus iparágak
nemzetközi kereskedelmének elemzése nem egyszerű feladat.

A nemzetközi kereskedelem monopolista versenyen alapuló megközelítése vonzó, mert elkerüli ezeket az
útvesztőket. Noha talán nem számol a valódi világ bizonyos vonásaival, a monopolista verseny modelljét mégis
széles körben elfogadják legalábbis az első közelítésként annak meghatározásához, hogy a méretgazdaságosság
milyen szerepet játszik a nemzetközi kereskedelemben.

4. A monopolista verseny és a nemzetközi


kereskedelem
A nemzetközi kereskedelem monopolista versenyre épülő modelljének alkalmazását arra a gondolatra
alapozzák, hogy a nemzetközi kereskedelem megnöveli a piac méretét. A méretgazdaságosság mellett működő
iparágakban az egyes országok által előállított termékek választékát és a termelés méretét is korlátozhatja a piac
mérete. Ha az országok kereskednek egymással, és így a bármelyik nemzeti piacnál nagyobb integrált
világpiacot alakítanak ki, akkor az országok gyengíthetik ezeket a korlátokat. Mindegyik ország a termékek
olyan szűkebb választékára szakosodhat, mint amilyet a nemzetközi kereskedelem hiányában gyártana; s az
általa nem termelt áruk más országokban való megvásárlásával mégis növelheti a fogyasztók rendelkezésére álló
termékválasztékot. Így a nemzetközi kereskedelem kölcsönös haszonra ad lehetőséget akkor is, ha az országok
erőforrásaiban vagy termelési eljárásaiban nincsenek különbségek.

Tételezzük fel például, hogy két ország van, és mindkettőben évi egy millió gépkocsi értékesíthető. Ha
egymással kereskednek, akkor összesen 2 milliós autópiacuk lesz. Ezen az összevont piacon többfajta gépkocsit
lehet gyártani, mégpedig alacsonyabb átlagköltség mellett, mint az egyes piacokon külön-külön.

A monopolista verseny modelljét fel lehet használni arra, hogy megmutassuk: a nemzetközi kereskedelem
miként javítja meg az átváltási kapcsolatot a méret és választék között az egyes országok számára.
Elemzésünket azzal kezdjük, hogy megmutassuk, a nagyobb piacméret hogyan vezet a monopolista verseny
modelljében alacsonyabb átlagárhoz és a termékek nagyobb választékához. Ha ezt az eredményt a nemzetközi
kereskedelemre alkalmazzuk, akkor megfigyelhetjük, hogy a nemzetközi kereskedelem nagyobb világpiacot hoz
létre, mint a világpiacot alkotó nemzeti piacok összessége. A piacok nemzetközi kereskedelem útján történő
integrálása így ugyanazzal a hatással jár, mint a piac növekedése egyetlen országban.

4.1. A megnövekedett piacméret hatásai


A monopolista versenyben működő iparágban a cégek száma és az általuk megállapított árak is függnek a piac
méretétől. Nagyobb piacokon általában több a szereplő és az egyes cégek is többet adnak el; a nagy piac
előnyeit élvező fogyasztók alacsonyabb árakkal és nagyobb termékválasztékkal találkozhatnak, mint a kis
piacok fogyasztói.

Modellünk keretei között ezt úgy ábrázolhatjuk, hogy ismét szemügyre vesszük a CC görbét a 6.3. ábrán, amely
megmutatta, hogy a cégenkénti átlagköltség nagyobb, ha több cég van az iparágban. A CC görbét a (6.6.)
egyenlet határozza meg:

130
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

Ezt az egyenletet megvizsgálva látjuk, hogy az összes S értékesítés csökkenti az átlagköltséget a cégek bármely
n számára. Ennek oka, hogy ha a piac bővül a cégek változatlan száma mellett, akkor a cégenként értékesítés nő,
az egyes cégek átlagköltsége pedig csökken. Így ha két piacot hasonlítunk össze, és az egyiken nagyobb az S,
mint a másikon, akkor a CC görbe a nagyobb piacon a kisebb piac CC görbéje alatt lesz.

Eközben azonban nem mozdul el a 6.3. ábra PP görbéje, amely az egyes cégek által megállapított árakat
kapcsolja össze a cégek számával. Ennek a görbének a meghatározását a (6.10.) egyenlet adja meg:

Az egyenletben nem szerepel a piac mérete, így az S növekedése nem tolja el a PP görbét.

6.4. ábra - A nagyobb piac hatásai

Ha minden más tényező változatlan, akkor a piacméret növekedése minden cég számára lehetővé teszi, hogy
többet termeljen és így alacsonyabb átlagköltséggel működjék. Ezt a CC1 görbe lefelé, CC2-be való eltolódása
mutatja. Az eredmény pedig az, hogy egyszerre nő a cégek száma (és így a rendelkezésre álló termékválaszték)
és csökkennek az árak.

A 6.4. ábra a fenti következtetés alapján megmutatja a piacméret növekedésének hatását a hosszú távú
egyensúlyra. Az egyensúly kezdetben az 1 pontban van, P1 ár és a cégek n1 száma mellett. A piacméret
növekedését az S értékesítés növekedésével mérjük, és a CC görbe ettől CC1-ből CC2-be lefelé mozdul el, de a
PP görbére nincs hatással. Az új egyensúly a 2 pontban jön létre: a cégek száma n1-ről n2-re emelkedik,
miközben az ár P1-ről P2-re csökken.

131
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

Tiszta sor, hogy a fogyasztók szívesebben vásárolnak nagyobb, mint kisebb piacon. A 2 pontban nagyobb
termékválaszték kapható alacsonyabb áron, mint az 1 pontban.

4.2. Az integrált piac haszna: egy számszerű példa


A nemzetközi kereskedelem nagyobb piacot hozhat létre. A nemzetközi kereskedelem árakra, a termelés
méretére, és a választékra gyakorolt hatását egy számpéldával szemléltethetjük.

Képzeljük el, hogy a gépkocsikat egy monopolista versenyben működő iparág állítja elő. Valamely
gépkocsigyártó termékeinek keresleti görbéjét a (6.5.) egyenlet írja le, ahol b = 1/30 000 (ezt az értéket azért
választottuk, hogy a példa könnyen érthető legyen). Így a bármelyik termelő termékeivel szembeni keresletet a
következő egyenlet adja meg,

ahol Q a cégenként értékesített gépkocsik száma, S a teljes értékesítés az iparágban, n a cégek száma, P az egy
cég által megállapított ár, P pedig a többi cég átlagos ára. Feltételezzük továbbá, hogy a gépkocsigyártás
költségfüggvényét a (6.3.) egyenlet írja le, ahol az állandó költség F = 750 000 000 dollár, a határköltség pedig
c = 5000 dollár gépkocsinként (ezeket az értékeket ugyancsak a szemléletesség érdekében választottuk). Az
összköltség

Az átlagköltséggörbe ennek megfelelően

Most feltételezzük, hogy két ország van, Belföld és Külföld. Belföld évente 900 000 gépkocsit értékesít, Külföld
pedig 1,6 milliót. A két országról egyelőre feltételezzük, hogy azonos termelési költségekkel dolgoznak.

A 6.5.(a) ábra mutatja a belföldi autógyártás PP és CC görbéit. Azt találjuk, hogy külkereskedelem hiányában
Belföldön hat autógyár működne, és mindegyik 10 000 dolláros egységáron értékesítene. (Azt is megtehetjük,
hogy n-re és P-re algebrai megoldást keresünk, ahogy a könyv végén a fejezethez tartozó matematikai
utóiratban látni fogjuk.) Annak bizonyításához, hogy ez a hosszú távú egyensúly, meg kell mutatnunk, hogy a
(6.10.) áregyenletet kielégítettük, az ár pedig megegyezik az átlagköltséggel.

A c határköltség, a b keresleti paraméter és a belföldi cégek n száma (6.10.) egyenletbe való behelyettesítésével
azt látjuk, hogy

és így a profitmaximálás feltétele – a határbevétel és a határköltség egyenlősége – teljesül. Mindegyik cég 900
000 egység/6 cég = 150 000 egységet értékesít. Átlagköltsége így

Mivel az egységenkénti 10 000 dolláros átlagköltség egyenlő az árral, a verseny eltüntette az összes
monopolprofitot. Így Belföld piacán hat, egyenként 10 000 dollárért értékesítő, és egyenként 150 000 gépkocsit
előállító céggel jön létre az egyensúly.

Mi a helyzet Külföldön? A PP és a CC görbék felrajzolásával (lásd a 6.5. ábra (b) grafikonját) arról
győződhetünk meg, hogy 1,6 milliós autópiac esetén a görbék n = 8 és P = 8750 értékeknél metszik egymást.
Így tehát külkereskedelem nélkül Külföld piacán nyolc cég élne meg egyenként 200 000 darabos termelés és
8750 dollár egységár mellett. Ismét leszögezhetjük, hogy ez a megoldás kielégíti az egyensúlyi feltételeket:

és

132
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

Most tételezzük fel, hogy Belföld és Külföld költségmentesen bonyolíthat le gépkocsi-kereskedelmet egymással.
Ezzel új, integrált piac jön létre (a 6.5. ábra (c) grafikonja) 2,5 millió darabos értékesítési volumennel. Ha ismét
felrajzoljuk a PP és a CC görbét, akkor azt találjuk, hogy ezen az integrált piacon tíz cég fog megélni,
egyenként 250 000 darabos termeléssel és 8000 dolláros egységárral. A profitmaximálás és a zérus profit
feltételeit ez ismét kielégíti:

és

6.5. ábra - Egyensúly az autópiacon

(a) A belföldi piac: 900 000 darabos piacméret mellett Belföld piacán a PP és a CC görbék metszéspontja által
meghatározott egyensúly hat céggel és 10 000 dolláros egységáron jön létre. (b) A külföldi piac: 1,6 millió
darabos piacméret mellett, az egyensúly nyolc céggel és 8750 dolláros egységáron jön létre. (c) Az egyesített
piac: a két piac integrálása 2,5 millió gépkocsi számára teremt piacot. Itt tíz cég él meg, és az egységár csak
8000 dollárt ér el.

133
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

Az integrált piac kialakításának az eredményeit a 6.2. táblázatban foglaljuk össze. A táblázat mindegyik piacot
az integrált piaccal hasonlítja össze. Az integrált piacon több cég él meg, mindegyik többet termel és
alacsonyabb áron értékesít, mint ahogy ez bármelyik zárt nemzeti piacon történt.

6.2. táblázat - A piaci integráció hasznának hipotetikus példája

Belföld piaca, Külföld piaca, Integrált piac,


külkereskedelem külkereskedelem külkereskedelem
előtt előtt mellett

Teljes gépkocsi-értékesítés 900 000 1 600 000 2 500 000

Cégek száma 6 8 10

Értékesítés cégenként 150 000 200 000 250 000

Átlagköltség 10 000 8750 8000

Ár 10 000 8750 8000

Az integráció eredményeként mindenki nyilvánvalóan jobban jár. A nagyobb piacon a fogyasztók választási
lehetőségei bővülnek, ugyanakkor mindegyik cég többet termel és így termékeit alacsonyabb áron kínálhatja.

Az integráció előnyeinek kiaknázása szükségessé teszi, hogy az országok bekapcsolódjanak a nemzetközi


kereskedelembe. A cégek akkor érhetnek el gazdaságos termelési méretet, ha termelésüket valamelyik országba,
vagy Belföldre, vagy Külföldre koncentrálják, értékesíteniük azonban mindkét piacon kell. Így mindegyik
terméket csak az egyik országban gyártják, de mindkét piacon értékesítik.

4.3. Méretgazdaságosság és komparatív előny


A monopolista versenyben működő iparágról bemutatott példánk keveset mond el arról a külkereskedelmi
struktúráról, amely a méretgazdaságosság nyomán kialakul. A modell alapfeltevése, hogy a termelési költség
mindkét országban azonos, a külkereskedelem pedig költségmentes. Ezek a feltevések azt jelentik, hogy az
integrált piacról csak azt tudjuk, hogy tíz céget tud eltartani, de azt már nem, hogy ezek a cégek hová települnek.
Négy cég például Belföldön, hat pedig Külföldön működhet – de a példa azt is lehetővé teszi, hogy mind a tíz
Külföldre (vagy Belföldre) telepedjék.

Ahhoz, hogy többet mondhassunk a piac tízcéges eltartó képességénél, túl kell lépnünk az eddigi parciális
egyensúlyi elemzési kereten. Ez arra alkalmasnak bizonyult, hogy megvizsgáljuk, miként alakítja a
méretgazdaságosság és a komparatív előny összefüggése a nemzetközi kereskedelem struktúráját.

Képzeljünk el most egy olyan világgazdaságot, amely szokásos feltevésünk szerint két országból, Belföldből és
Külföldből áll. Mindkettő két termelési tényezőt alkalmaz, tőkét és munkaerőt. Feltételezzük, hogy Belföldön
magasabb a tőke/munkaerő arány, mint Külföldön, azaz Belföld a tőkében gazdag ország. Képzeljük el továbbá,
hogy két szektor van, a feldolgozóipar és az élelmiszer-termelés, és a feldolgozóipar a tőkeintenzívebb.

A most vizsgált modell és a 4. fejezetben áttekintett tényezőarányos modell között az a különbség, hogy most a
feldolgozóiparról már nem feltételezzük azt, hogy tökéletes versenyben működik és homogén terméket állít elő.
Ehelyett monopolista verseny jellemző rá, ahol adott számú cég mindegyike valamilyen mértékben különböző
termékeket állít elő. A méretgazdaságosság miatt egyik ország sem képes arra, hogy maga gyártsa a
feldolgozott termékek teljes skáláját; így, noha mindkét ország előállíthat valamilyen iparcikket, termékeik
különbözőek lesznek. A feldolgozóipar monopolista versenyben való működése erősen befolyásolja a
nemzetközi kereskedelem struktúráját. Ez a hatás a legjobban úgy látható, ha megnézzük, mi történne akkor, ha
a feldolgozóiparban mégsem volna monopolista verseny.

Ha a feldolgozóipar nem állítana elő különféle termékeket, akkor a 4. fejezetből ismert kereskedelmi struktúra
állna elő. Belföld tőkében gazdag, a feldolgozóipar pedig tőkeintenzív, így Belföld nagyobb relatív iparcikk-
kínálattal rendelkeznék. Ezért iparcikkeket exportálna és élelmiszert importálna. Ezt a kereskedelmi struktúrát

134
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

sematikusan a 6.6. ábrán mutathatjuk be. A nyilak hossza a kereskedelem értékét mutatja az egyes irányokban; a
rajz szerint Belföld az importált élelmiszer értékének megfelelő értékű iparcikket exportál.

6.6. ábra - Nemzetközi kereskedelem a növekvő hozadékok nélküli világban

A méretgazdaságosság nélküli világban az iparcikkek és az élelmiszer egyszerű cseréje zajlik le.

Ha feltételezzük, hogy a feldolgozóipar monopolista versenyben működik (mindegyik cég terméke különbözik a
többiétől), akkor Belföld még nettó iparcikkexportőr és teljes élelmiszer-importőr lesz. Külföld feldolgozóipari
cégei azonban a belföldi cégektől eltérő iparcikkeket állítanak elő. Mivel bizonyos belföldi fogyasztók a
termékek külföldi változatait kedvelik, Belföld importál is iparcikkeket, noha összességében feldolgozóipari
exporttöbblete lesz. A feldolgozóipar monopolista versenyben a 6.7. ábra szerint működik.

A világkereskedelmet a monopolista verseny modelljében úgy képzelhetjük el, mintha két részből állna. A
feldolgozóiparon belül kétirányú kereskedelem lesz. Ezt az iparcikket-iparcikkért árucserét ágazaton belüli
kereskedelemnek (intraindusztriális kereskedelem) nevezzük. A kereskedelem fennmaradó része pedig
iparcikket-élelmiszerért árucsere lesz, amelyet ágazatközi kereskedelemnek (interindusztriális kereskedelem)
nevezünk.

6.7. ábra - Nemzetközi kereskedelem növekvő hozadékok és monopolista verseny mellett

Ha a feldolgozóipar monopolista versenyben működik, akkor Belföld és Külföld különböző termékeket állít elő.
Ennek következtében Belföld ugyan nettó iparcikkexportőr lesz, de importál is iparcikkeket, és ezzel teremt
ágazaton belüli kereskedelmet.

Az itt vázolt külkereskedelmi struktúráról a következő négy pontot érdemes megjegyezni:

1. Az ágazatközi (iparcikket élelmiszerért) kereskedelem a komparatív előnyt tükrözi. Ebben a struktúrában a


tőkegazdag belföldi gazdaság tőkeintenzív iparcikkek nettó exportőre és a munkaerő-intenzív élelmiszer
nettó importőre. Így a komparatív előny a kereskedelmi struktúra alapvető tényezője marad.

135
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

2. Az ágazaton belüli (iparcikket iparcikkért) kereskedelem nem tükrözi a komparatív előnyt. Ha az egyes
országokban éppen egyenlő is lenne a tőke/munkaerő arány, cégeik akkor is különböző termékeket
állítanának elő, és a külföldön gyártott termékek iránti kereslet akkor is fenntartaná az ágazaton belüli
kereskedelmet. Az országokat a méretgazdaságosság tartja vissza attól, hogy maguk számára a teljes
termékválasztékot előállítsák; így a méretgazdaságosság a nemzetközi kereskedelem független tényezője
lehet.

3. Az ágazaton belüli kereskedelem struktúrája önmagában nem jelezhető előre. Nem állítottunk semmit arról,
hogy melyik ország mely iparcikkeket fogja előállítani, mert a modellben erre semmi sem utal. Csak annyit
tudunk, hogy az egyes országok különböző termékeket állítanak elő. A külkereskedelmi struktúra részleteit
történelmi és véletlen tényezők egyaránt befolyásolják, a nemzetközi kereskedelmi struktúra
előrejelezhetetlen eleme szükségszerű része egy olyan világgazdaságnak, ahol a méretgazdaságosság fontos
tényező. Ez az előrejelezhetetlenség azonban csak részleges. A feldolgozóipar ágazaton belüli
kereskedelmének pontos szerkezetét csak önkényesen lehet megállapítani, a feldolgozóipar és az élelmiszer-
termelés közötti ágazatközi kereskedelem szerkezetét viszont az országok közötti alapvető különbségek
határozzák meg.

4. Az ágazatközi és ágazaton belüli kereskedelem aránya attól függ, hogy a partnerországok mennyire
hasonlóak egymáshoz. Ha Belföld és Külföld tőke/munkaerő aránya igen közel van egymáshoz, akkor
csekély lesz az ágazatközi kereskedelem, és a méretgazdaságosságra épülő ágazaton belüli kereskedelem lesz
domináns. Ha azonban a tőke/munkaerő arányok nagyon eltérőek, tehát Külföld például teljesen az
élelmiszer-termelésre szakosodik, akkor nem lesz méretgazdaságosságra épülő ágazaton belüli kereskedelem.
A teljes forgalom alapja a komparatív előny lesz.

4.4. Az ágazaton belüli kereskedelem jelentősége


A világkereskedelem mintegy negyedrésze folyik ágazaton belül, azaz a szokásos iparstatisztikai osztályokon
belüli termékek cseréjeként. Az ágazaton belüli kereskedelem különösen nagy szerepet játszik a
világkereskedelem zömét adó fejlett országok iparcikk-kereskedelmében. Az idők során a fejlett országok
fokozatosan hasonló technológiai színvonalat értek el, és a tőke, valamint a szakképzett munkaerő is hasonló
arányokban várt elérhetővé a számukra. A világkereskedelem legfontosabb résztvevői technológiai és erőforrás-
ellátottsági szempontból hasonló helyzetbe kerültek, így ma már gyakori, hogy egy iparágon belül nincs tiszta
komparatív előny, így a nemzetközi kereskedelem jelentős része iparágakon belüli csere formájában zajlik (nagy
mértékben valószínűleg méretgazdaságossági megfontolások alapján) a komparatív előnyök alapján kialakuló
ágazatközi specializáció helyett.

A 6.3. táblázat 1993-as adatok alapján mutatja az ágazaton belüli kereskedelem jelentőségét egy sor Egyesült
Államokbeli feldolgozóipari ágazat számára. Az ágazaton belüli forgalom teljes kereskedelmen belüli arányának
mérőszámát használjuk5. A mutató értéke a szervetlen vegyi anyagoknál – ebben az iparágban az amerikai
export és import körülbelül egyenlő – mért 0,99-től a cipőiparban megfigyelt 0,00-ig terjed (az Egyesült
Államok számottevő cipőimportjával szemben lényegében semmilyen export sem áll). A mutató értéke zérus
lenne egy olyan iparágban, ahol az Egyesült Államok vagy csak exportálna, vagy csak importálna, de nem tenné
a kettőt együtt; és 1-et venne fel ott, ahol az export és az import értéke körülbelül megegyeznék.

A 6.3. táblázat szerint számos iparág külkereskedelmének jelentős része ágazaton belüli (a mutató 1-hez közeli
értékével) az ágazatközi (zérus közeli értékekkel) helyett. Az iparágakat az ágazaton belüli kereskedelem relatív
súlya szerint állítottuk rangsorba, előbbre véve a nagyobb arányú ágazaton belüli kereskedelem eseteit. Az
utóbbi iparágak közé elsősorban a magas feldolgozottsági fokú iparcikkek, mint a vegyipari, gyógyszeripari
termékek, illetve az erőművi berendezések előállítása került. Az ilyen termékeket elsősorban fejlett országok
exportálják, és termelésük valószínűleg jelentős méretgazdaságosság mellett folyik. A skála másik végén, a
nagyon csekély ágazaton belüli forgalmat lebonyolító iparágak között jellegzetesen munkaerő-intenzív termékek

5
Pontosabban, az ágazaton belüli kereskedelem adott iparág számára való jelentőségét az alábbi megszokott képlettel számoljuk ki

ahol az ⎪export – import⎪ kifejezés „a kereskedelmi mérleg abszolút értékét” jelenti: ha az export 100 millió dollárral több az importnál,
akkor a hányados számlálója 100. Ha viszont az export 100 millióval kevesebb az importnál, az érték ugyancsak 100-at vesz fel. A
nemzetközi kereskedelem komparatív előnyön alapuló modelljeiben egy országtól vagy exportot vagy importot várunk, de a kettőt együtt
semmiképpen sem; ebben az esetben I mindenképpen zérus lenne. Ha viszont egy ország exportja és importja valamely termékből egyenlő,
akkor I = 1 lesz.

136
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

találhatók, mint a lábbelik és a ruházati cikkek. Ezeket a termékeket az Egyesült Államok elsősorban kevésbé
fejlett országokból importálja. Esetükben a komparatív előnyök világosan láthatók, amelyek itt elsősorban
meghatározzák az amerikai külkereskedelem szerkezetét a fejlődő országokkal 6.

6.3. táblázat - Az ágazaton belüli kereskedelem mutatói amerikai iparágakra, 1993

Szervetlen vegyi anyagok 0,99

Erőművi berendezések 0,97

Elektromos gépek 0,96

Szerves vegyipari termékek 0,91

Orvosi és gyógyszeripari termékek 0,86

Irodagépek 0,81

Távközlési berendezések 0,69

Közúti járművek 0,65

Vas és acél 0,43

Ruházati cikkek 0,27

Lábbelik 0,00

4.5. Miért fontos az ágazaton belüli kereskedelem?


A 6.3. ábra szerint a nemzetközi kereskedelem jelentős része ágazaton belüli kereskedelem a hagyományos
ágazatközi kereskedelem helyett, amelyet a 2. és az 5. fejezet között tanulmányoztunk. Vajon megváltoztatja-e
az ágazaton belüli kereskedelem most tapasztalt fontossága bármelyik következtetésünket?

Először is tény, hogy az ágazaton belüli kereskedelem a nemzetközi kereskedelemből a komparatív előnyön túl
is többletjövedelemhez vezet, mert az ágazaton belüli kereskedelem lehetővé teszi az országok számára, hogy a
nagyobb piacokból hasznot húzzanak. Már láttuk, hogy az ágazaton belüli kereskedelembe való
bekapcsolódással egy ország egyszerre csökkentheti termékei számát és növelheti a belföldi fogyasztók
rendelkezésére álló választékot. A kevesebb termékváltozatot gyártó ország mindegyiket nagyobb sorozatban
állíthatja elő, magasabb termelékenység és alacsonyabb költségek mellett. A fogyasztók ugyanakkor jól járnak a
választék bővülése miatt. Az integrált piac hasznát bemutató számpéldánkban Belföld fogyasztói azt találták,
hogy az ágazaton belüli kereskedelem a gépkocsik választékát hatról tíz modellre növelte úgy, hogy közben az
autók ára még 10 000-ről 8000 dollárra csökkent is. Az észak-amerikai autóiparról szóló esettanulmánya
(000.old.) megmutatja, hogy a két ország közötti integrált piac a valóságban is jelentős haszonnal járhat.

A külkereskedelmi előnyök eloszlásáról a 3. és a 4. fejezetben adott elemzésünk nem volt derűlátó a tekintetben,
hogy a külkereskedelem valóban mindenki számára haszonnal jár, még akkor sem, ha a nemzetközi
kereskedelem akár mindenki jövedelmét növelheti. A korábbiakban áttekintett modellek szerint a nemzetközi
kereskedelem hatásai a relatív árak változásain keresztül mutatkoztak meg, amelyek viszont igen erősen
befolyásolják a jövedelemeloszlást.

6
Az alacsony és magas bérszintű országok közötti kereskedelem növekedése néha olyan esetekhez vezet, amelyeket az ágazaton belüli
kereskedelem eseteinek tekintenek, holott valójában a komparatív előnyök magyarázzák őket. Tételezzünk fel például egy amerikai céget,
amely magas színvonalú számítógépes csipeket gyárt Kaliforniában, Ázsiába küldi őket összeszerelésre és a számítógépet utána
hazaszállítja. Az exportált alkatrészeket és az importált számítógépeket valószínűleg egyaránt „számítógépek és csatlakozó eszközök” néven
tartják nyilván, a kereskedelem tehát ágazaton belülinek minősül. Valójában viszont az Egyesült Államok szakképzettség-igényes
termékeket (csipeket) exportál és munkaerő-intenzív szolgáltatást (számítógép-összeszerelés) importál. Ilyen „ál-ágazaton-belüli”
kereskedelem igen gyakran folyik az Egyesült Államok és Mexikó között.

137
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

Tételezzük fel azonban, hogy az ágazaton belüli kereskedelem a külkereskedelmi előnyök fő forrása. Ez akkor
igaz, ha (1) az országok relatív tényezőellátottsága hasonló, tehát nincs jelentős ágazatközi kereskedelem, és (2)
ha a méretgazdaságosság és a termékdifferenciálás számottevő mértékű, tehát a nagyobb termelési volumenből
és a választék bővüléséből jelentős előnyök várhatók. A külkereskedelem jövedelemeloszlási hatásai ilyen
körülmények között csekélyek lesznek, viszont jelentős haszon származik az ágazaton belüli kereskedelemből.
Így az lehet az eredmény, hogy a külkereskedelem jövedelemeloszlási hatásai ellenére mégis mindenki a
kereskedelem nyertese lesz.

Mikor lesz ez különösen valószínű? Az ágazaton belüli kereskedelem főleg olyan országok között erős, ahol
hasonlóak a tőke/munka arányok, a szakképzettségi szintek és az efféle tényezők. Így az ágazaton belüli
kereskedelem a hasonló gazdasági fejlettségű országok között lesz uralkodó. Az ilyen külkereskedelem haszna
ott nagy, ahol a méretgazdaságosság jelentős, a termékek pedig igen differenciáltak. Ez inkább a fejlett
iparcikkek, mint a nyersanyagok vagy a hagyományos fogyasztási cikkek (textiláruk vagy cipők) kereskedelmét
jellemzi. A komolyabb jövedelemeloszlási hatások nélküli kereskedelem így ott a legvalószínűbb, ahol fejlett
ipari országok szállítanak iparcikkeket egymásnak.

Ez a következtetés a háború utáni időszak tapasztalataiból származik, különösen Nyugat-Európa országaiból. A


kontinentális Európa legnagyobb országai 1957-ben szabadkereskedelmi övezetet létesítettek az iparcikkekre, a
Közös Piacot vagy Európai Gazdasági Közösséget (EGK). Az Egyesült Királyság később, 1973-ban csatlakozott
ehhez. A kereskedelem ettől fogva gyorsan nőtt a régióban, az EGK-n belül a hatvanas években majdnem a
világátlag kétszeresével. Ez a gyors forgalomnövekedés jelentős strukturális átrendeződéseket és politikai
problémákat okozhatott volna, de legnagyobbrészt ágazaton belüli, nem pedig ágazatközi volt, és így a
drasztikus strukturális következmények elmaradtak. Nem az történt, hogy mondjuk a francia villamosgépipar
munkásai rosszul jártak, a német kollégáik pedig jól, hanem az integrált nyugat-európai ipar hatékonyságának
növekedésével mindkét szektor munkásai nyertek. Ezért a Nyugat-Európán belüli kereskedelem bővülése sokkal
kevesebb társadalmi és politikai problémát okozott, mint amennyire bárki is számított akkoriban.

Az ágazaton belüli kereskedelem ilyen megközelítésének jó és rossz oldala is van. A jó oldala az, hogy bizonyos
körülmények között a nemzetközi kereskedelem viszonylag könnyen elviselhető és ezért politikai támogatása is
aránylag könnyű. A rossz oldala viszont, hogy a nagyon különböző országok között, illetve a csekély
méretgazdaságosság és termékdifferenciálódás mellett működő szektorok termékeivel folytatott kereskedelem
politikailag továbbra is problematikus. Valójában a folyamatos külkereskedelmi liberalizáció, amely 1950 és
1980 között jellemezte a világgazdaságot, elsősorban a fejlett ipari országok iparcikk-kereskedelmében
játszódott le, ahogy a 9. fejezetben majd látjuk. Esetleg más termékcsoportok kereskedelmében is lehet jelentős
haladás, de a tapasztalatok egyelőre nem bátorítóak.

4.6. Esettanulmány: Ágazaton belüli kereskedelem a valóságban:


az 1964-es észak-amerikai autókereskedelmi megállapodás
A méretgazdaságosság kölcsönösen hasznos nemzetközi kereskedelmet kialakító hatásának különösen tiszta
példája az Egyesült Államok és Kanada közötti gépkocsi-kereskedelem növekedése a hatvanas évek második
felében. Maga az eset ugyan nem illik pontosan modellünkbe, azt azonban megmutatja, hogy alapkoncepciónk
hasznosan alkalmazható a valóságos világban.

1965 előtt az amerikai és a kanadai vámvédelem miatt olyan kanadai autóipar működött, amely nagyrészt
önellátó volt, alacsony import és export mellett. A kanadai autóipart ugyanazok a cégek ellenőrizték, mint az
amerikait – ez jelenti az eltávolodást modellünktől, hiszen mi még nem foglalkoztunk a multinacionális
vállalatok szerepével – , de ezek a cégek olcsóbbnak találták a nagyban különálló termelési rendszerek
fenntartását, mint a magas vámok kifizetését. Így a kanadai autóipar az amerikainak valójában miniatűr
változata volt, körülbelül tizedakkora méretben.

Az amerikai autógyárak kanadai érdekeltségei rájöttek, hogy a kis termelési méret jelentős hátrányt jelentett
nekik. Ennek az volt az egyik oka, hogy a kanadai üzemeknek kisebbeknek kellett lenniük amerikai
megfelelőiknél. Talán még fontosabb körülmény volt, hogy az amerikai üzemeket szűkebb termelési célra
(például egy modell vagy alkatrész gyártására) „lehetett ráállítani”, a kanadai üzemeknek viszont különféle
dolgokat kellett gyártaniuk, ezért pedig a termékváltás miatt időszakonként be kellett zárniuk, nagyobb
raktárkészletekkel kellett dolgozniuk, kevésbé specializált gépekkel voltak kénytelenek beérni és így tovább. A
kanadai autóipar termelékenysége körülbelül 30 százalékkal volt alacsonyabb az amerikainál.

138
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

E problémák megoldására törekedve az Egyesült Államok és Kanada 1964-ben megállapodott, hogy a


gépkocsikra szabadkereskedelmi övezetet létesít (bizonyos korlátozásokkal). Ez a gépkocsigyártók számára
lehetővé tette termelésük átszervezését. A gépkocsigyárak kanadai érdekeltségei jócskán csökkentették a
Kanadában gyártott termékek számát (a General Motors például a felére). Az iparon belül azonban fennmaradt a
kanadai termelés és foglalkoztatottság szintje. Ezt úgy érték el, hogy importálták az Egyesült Államokból a
Kanadában már nem gyártott termékeket, viszont oda szállították a kanadai gyártásban megtartott autókat. 1962-
ben Kanada 16 millió dollár értékű autóipari terméket exportált az Egyesült Államokba és 519 millió dollárnyit
importált onnan. 1968-ban a megfelelő két érték már 2,4 és 2,9 milliárd dollár volt. Más szóval, az export és az
import is látványosan nőtt: az ágazaton belüli kereskedelem így működik.

A kölcsönös hasznok a jelek szerint számottevőek voltak. A hetvenes évek elejére a kanadai ipar elérte az
amerikaiak termelékenységi szintjét.

5. Dömping
A monopolista verseny modellje segíti annak megértését, hogy a növekvő hozadékok miért segítik elő a
nemzetközi kereskedelem növekedését. Ahogy azonban már korábban is rámutattunk, ez a modell számos
körülménytől eltekint, amely akkor mutatkozhat meg, ha a cégek között nincs tökéletes verseny. A modell
elismeri ugyan, hogy a tökéletlen verseny a méretgazdaságosság szükségszerű következménye, a monopolista
verseny elemzése azonban nem számol a verseny tökéletlen voltának a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt
lehetséges hatásaival.

A valóságban a tökéletlen versenynek fontos következményei vannak a nemzetközi kereskedelem


szempontjából. Ezek közül a legszembeötlőbb, hogy a cégek nem feltétlenül ugyanazt az árat állapítják meg az
exportált és a belföldön értékesített termékekre.

5.1. A dömping közgazdaságtana


A tökéletlen versenyben működő piacokon a cégek sokszor más árat állapítanak meg ugyanarra a termékre, ha
azt exportálják, és mást, ha belföldön adják el. A vásárlónként megállapított eltérő árak gyakorlatát általában
árdiszkriminációnak nevezik. A nemzetközi kereskedelemben az árdiszkrimináció leggyakoribb formája a
dömping. Az ilyen árképzési gyakorlat szerint az exportált termékre alacsonyabb árat állapítanak meg, mint ha
ugyanazt az árut belföldön értékesítik. A dömping ellentmondásos ügy a kereskedelempolitikában, ahol
„tisztességtelen” gyakorlatnak tartják és különleges szabályok, valamint büntetési tételek vonatkoznak rá. A
dömping körüli gazdaságpolitikai vitákat a 9. fejezetben tárgyaljuk. Egyelőre megelégszünk a dömpingjelenség
néhány alapkérdésének gazdasági elemzésével.

Dömping akkor lehetséges, ha két feltétel teljesül. Az első, hogy az iparágban tökéletlen versenynek kell lennie,
amelyben a cégek megállapítják, nem pedig adottnak tekintik az árakat. A második, hogy a piacoknak
szegmentáltaknak kell lenniük, tehát a belföldiek egykönnyen nem juthatnak exportra szánt termékekhez. Egy
monopolista cég ilyen feltételek mellett úgy találhatja, hogy a dömping nyereséges lehet a számára.

Egy példával mutatjuk be, hogy miként lehet a dömping profitmaximalizáló stratégia. Képzeljünk el egy céget,
amely 1000 egységet ad el belföldön, 100-at pedig külföldön. Belföldön egy egységet 20 dollárért tud eladni, de
külföldön egy egységért csak 15 dollárt kap. Elképzelhetjük, hogy a cég jövedelmezőbbnek véli a belföldi
eladások, mint az exportértékesítés növelését.

Tételezzük fel azonban, hogy az egy egységgel való értékesítés-növeléshez mindkét piacon 0,01 dollárral
kellene csökkenteni az árat. Ha a belföldi árat egy centtel csökkentjük, akkor ott az értékesítés egy egységgel
bővül. Ez közvetlenül 19,99 dollárral növeli a bevételt, de a 20 dolláros áron eladni tervezett 1000 egység
bevételét összesen 10 dollárral csökkenti. Így az egységnyi többletértékesítés marginális bevétele csak 9,99
dollár. Ha viszont a külföldi vevők számára megállapított árat csökkentik és így bővítik az exportot egy
egységgel, akkor a bevétel közvetlenül csak 14,99 dollárral nő. Az eredeti áron eladni kívánt 100 egység
közvetett költsége csak 1 dollár lenne, így az export marginális bevétele 13,99 dollárt érne el. Ebben az esetben
tehát jövedelmezőbb volna inkább az export, mint a belföldi értékesítés növelése még akkor is, ha az exportár
alacsonyabb.

A példát megfordíthatjuk úgy, hogy az ösztönző az alacsonyabb belföldi ár lesz. A gyakorlatban azonban sokkal
gyakoribb az exportnak kedvező árdiszkrimináció. A nemzetközi piacok nem tökéletesen integráltak a szállítási
költségek, illetve a protekcionista kereskedelmi korlátozások miatt, ezért pedig a belföldi cégek a hazai piacon

139
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

általában nagyobb részesedést érnek el, mint a külföldi piacokon. Ez viszont általában azt jelenti, hogy
árképzésük jobban befolyásolja a külföldi, mint a belföldi eladásaikat. Egy 20 százalékos piaci részesedésű
cégnek koránt sincs szüksége ugyanakkora árcsökkentésre, hogy megduplázza eladásait, mint egy 80 százalékos
piaci részesedésű cégnek. Így a cégek jellegzetes módon az exportban piaci erejüket gyengébbnek látják, az
áraik alacsonyan tartására késztető ösztönzőket pedig nagyobbnak, mint a belföldi értékesítésben.

A 6.8. ábra szemlélteti a dömping esetét. Olyan iparágat ábrázol, amelyben egyetlen, monopolhelyzetű belföldi
cég van. Ez a cég két piacon értékesít: belföldön, ahol a DDOM keresleti görbével kerül szembe, és egy
exportpiacon. Az exportpiacon az értékesítés feltételezésünk szerint szélsőséges mértékben reagál a cég által
megállapított árra, és a cég a PFOR áron annyit eladhat, amennyit csak akar. A vízszintes PFOR egyenes így a
külpiaci eladások keresleti görbéje. A piacokat szegmentáltnak tételezzük fel, így a cég magasabb árat kérhet a
belföldön, mint az exportban értékesített termékekért. Az MC a teljes kibocsátás határköltséggörbéje.

A profitmaximalizálás érdekében a cégnek mindkét piacon a határköltség szintjére kell beállítania a


határbevételt. A belföldi értékesítés határbevételét az MRDOM görbe mutatja, amely DDOM alatt fekszik. Az export
konstans PFOR áron folyik, így egységnyi többletexport határbevétele éppen PFOR. A határköltség és a határbevétel
egyenlőségéhez mindkét piacon először is QMONOPOLY mennyiséget kell termelnie, amelyből a QDOM belföldi
értékesítés, és QMONOPOLY – QDOM értékű az export7. Egységnyi többletkibocsátás költsége ebben az esetben PFOR-ral
egyenlő. Ez az export határbevétele, amely viszont a belföldi értékesítés határbevételével egyezik meg.

6.8. ábra - Dömping

Az ábra olyan monopolistát mutat, aki belföldi piacán a DDOM keresleti görbével áll szemben, de aki a PFOR
exportáron tetszése szerinti mennyiséget értékesíthet. Mivel egy többlet egységet mindig el lehet adni PFOR áron,
a cég addig növeli kibocsátását, amíg a határköltség el nem éri PFOR-t; ezt a profitmaximalizáló kibocsátási
szintet QMONOPOLY-ként mutatjuk. Mivel a cég határköltsége QMONOPOLY-nál PFOR, a belföldi piacon addig a pontig
értékesít, ahol a határbevétel PFOR-ral egyenlővé válik. A belföldi értékesítésnek ez a profitmaximalizáló szintje
QDOM-ként szerepel. A kibocsátás maradéka, QMONOPOLY – QDOM, exportra kerül.

7
Úgy tűnhet, hogy s monopolistának arra a szintre kell beállítania a belföldi értékesítést, ahol MC és MRDOM metszi egymást. Idézzük fel
azonban, hogy a monopolista teljes kibocsátása QMONOPOLY; ez annyit jelent, hogy eggyel több egység termelési költsége PFOR-ral
egyenlő, akár a bel-, akár a külföldi piacra szánták azt a terméket. Eggyel több termék előállításának aktuális költségét kell a határbevétel
szintjének megfelelően kialakítani. MC és MRDOM metszéspontja azt a kibocsátást mutatja, amely exportlehetőség hiányában készülne a
cégnél – de ez irreleváns.

140
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

A belföldi fogyasztók PDOM áron keresik QDOM-ot. Mivel PDOM > PFOR, a cég a belföldi fogyasztóknak szabott árnál
olcsóbban exportál.

A QDOM mennyiséget belföldön PDOM áron keresik, amely meghaladja a PFOR exportárat. Így a cég valóban
dömpingáron értékesít, azaz olcsóbban kül-, mint belföldön.

Számszerű példánk és a 6.8. ábra szerint is a cég azért megy bele a dömpingbe, mert az export- és a belföldi
piacon az értékesítés eltérő árérzékenységű. A 6.8. ábrán feltételezzük, hogy a cég növelheti exportját
árcsökkentés nélkül, tehát az exportpiacon egybeesik a határbevétel és az ár. Belföldön viszont az értékesítés
megnövelése csökkenti az árat. Ez az árdiszkrimináció mikroökonómia-előadásokon bemutatott általános
feltételének szélsőséges példája: a cégek akkor diszkriminálnak áraikkal, ha az értékesítés árérzékenysége az
egyik piacon eltérő, mint a másikon8. (Ebben az esetben feltételeztük, hogy az exportkereslet végtelenül
árérzékeny).

A dömpinget a nemzetközi kereskedelemben széles körben tisztességtelen gyakorlatnak tekintik. Nincs


közgazdasági alapja annak, hogy a dömpinget különösebben károsnak tekintsük, de az amerikai kereskedelmi
törvény a külföldi cégeknek megtiltja a dömpinget az Egyesült Államok belföldi piacán és vámok automatikus
kivetéséről rendelkezik, ha dömpingre bukkannak.

A 6.8. ábrán bemutatott helyzet egyszerűen egy szélsőséges változata az olyan helyzetek szélesebb
csoportjának, amelyekben a cégeket ösztönzi valami arra, hogy olcsóbban exportáljanak a belföldi
fogyasztóiknak felszámított áraiknál.

5.2. Esettanulmány: Antidömping mint protekcionizmus


Az Egyesült Államokban és számos más országban a dömpinget tisztességtelen versenyeszköznek tartják. Azok
a cégek, amelyek arra hivatkoznak, hogy sérelmet szenvedtek az olcsó termékeikkel a belföldi piacot elárasztó
külföldi vállalatok dömpingje miatt, egy kvázi-jogi eljárásban a Kereskedelmi Minisztériumhoz folyamodhatnak
jogorvoslatért. Ha panaszukat megalapozottnak minősítik – és az 1980–1989 közötti időszakban a dömpinggel
megvádolt külföldi cégek 54 százalékát marasztalták el –, akkor „antidömping” vámot vetnek ki rájuk, amely
megegyezik az import tényleges és „tisztességes” ára közötti különbséggel.

A közgazdászok sohasem kedvelték különösebben azt a felfogást, hogy a dömpinget tiltott gyakorlatként
pellengérezzék ki. A különböző piacok közötti árdiszkrimináció egyrészt teljesen jogos üzleti stratégia lehet –
mint a légitársaságok által diákoknak, időskorúaknak vagy a hétvégén is maradni kész utasoknak kínált
jegyárkedvezmények. A dömping jogi meghatározása jelentősen eltér a közgazdasági definíciójától. Minthogy
általában igen nehéz bizonyítani azt, hogy külföldi cégek hazájukban magasabb árakkal dolgoznak, mint
exportjukban, az Egyesült Államok és több más ország ehelyett egy feltételezett tisztességes árat próbál
kalkulálni a külföldi termelési költségek becslése alapján. Ez a „tisztességes ár” szabály megzavarhatja a
teljesen normális üzleti gyakorlatot: egy cég azért is kívánhatja veszteséggel értékesíteni termékét, mert
költségcsökkentéssel kísérletezik, illetve új piacra kíván betörni.

A közgazdászok csaknem egyöntetűen negatív megítélése ellenére 1970 óta egyre több formális dömpingellenes
beadványt nyújtottak be. TEkintsük ezt egyszerűen a joggal való cinikus visszaélésnek, vagy ténylegesen
megnőtt a dömping jelentősége? VAlószínűleg mindketőőben van némi igazság.

Miért növekedhetett meg a dömping? AZért, mert az országok nem egyenlő sebességgel nyitották meg
piacaikat.1970 óta a kereskedelmi liberalizáció és a dereguláció számos, korábban védett iparágat nyitott meg a
nemzetközi verseny előtt. Korábban szokás volt például, hogy a telefontársaságok belföldön szerzik be
berendezéseiket. Az AT&T feldarabolásával az Egyesült Államokban, a telefontársaságok privatizálásával
számos más országban ez a gyakorlat megváltozott. Japánban és több európai országban azonban még a régi
szabályok érvényesek. Nem meglepő, hogy ezeknek az országoknak a telefonberendezés-gyártói továbbra is
magas árakat számítanak fel belföldön, miközben alacsony árakat kínálnak az amerikai fogyasztóknak – illetve,
hogy legalábbis ilyen vádakkal kell szembenézniük.

5.3. Viszonos dömping

8
Az árdiszkrimináció formális feltétele, hogy a cégek olyan piacokon állapítanak meg alacsonyabb árakat, ahol magasabb keresleti
rugalmassággal találkoznak, rugalmasság alatt az értékesítés százalékos csökkenését értve 1 százalékos árnövekedés esetén. Dömping akkor
lesz, ha a cégek magasabb rugalmasságot tapasztalnak az exportban, mint a belföldi értékesítésben.

141
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

A dömping elemzése azt sugallja, hogy az árdiszkrimináció nemzetközi kereskedelmet teremthet. Tételezzük
fel, hogy van két monopólium, mindkettő ugyanazt a terméket állítja elő, és az egyik Belföldön, a másik
Külföldön működik. Az elemzés egyszerűbbé tétele érdekében tételezzük fel, hogy határköltségük azonos.
Tételezzük fel azt is, hogy a két piac között vannak bizonyos szállítási költségek, tehát nem lenne kereskedelem,
ha mindkét cég ugyanazt az árat állapítaná meg. Kereskedelem hiányában mindkét cég monopóliuma
vitathatatlan volna.

Ha azonban bevezetjük a dömping lehetőségét, akkor kereskedelem keletkezhet. Mindegyik cég korlátozni fogja
belföldi értékesítését, felismerve, hogy ha többet próbál eladni, akkor lenyomja belföldön már elért árait. Ha
azonban egy cég valamivel többet tud eladni a másik piacon, akkor megnöveli nyereségét még akkor is, az
ottani ár alacsonyabb a belföldinél, mert a már elért árakra gyakorolt negatív hatás nem őt sújtja, hanem a másik
céget. Így mindegyik cégnek van ösztönzője arra, hogy „lerohanja” a másik piacot, eladjon néhány egységet a
belföldi piaci árnál (a szállítási költségek leszámításával) olcsóbban, de még a határköltség fölött.

Ha azonban mindkét cég így cselekszik, akkor kereskedelem keletkezik még akkor is, ha feltevésünk szerint
eredetileg nem volt különbség a termék árai között a két piacon, s még ha vannak is bizonyos szállítási
költségek. Még különösebb módon: ugyanabból a termékből oda-vissza kereskedelem is lesz. Például egy
cementüzem A országban B-be exportálhat cementet, egy B országbeli üzem pedig ugyanezt teheti A felé. Azt a
helyzetet, amelyben a dömping ugyanabból a termékből kétirányú kereskedelmet hoz létre,
viszonosdömpingnek nevezzük9.

Ez furcsa esetnek tűnhet, és a nemzetközi kereskedelemben az adatok szerint valóban ritka eset, amikor
pontosan megegyező termékeket egyszerre szállítanak mindkét irányban. A viszonos dömping hatása azonban
valószínűleg megnöveli a kereskedelem volumenét a nem teljesen azonos termékekből.

Vajon társadalmilag szükség van-e az ilyen különös és látszólag értelmetlen kereskedelemre? Nincs egyértelmű
válasz. Feltétlenül pazarlást jelent, hogy ugyanazt a terméket vagy egymás közeli helyettesítőit oda-vissza
szállítsák, ha a szállítás költséges. Vegyük észre azonban, hogy a viszonos dömping megjelenése megszüntette a
kezdeti tiszta monopóliumokat, és némi versenyt teremtett.

A megnövekedett verseny olyan haszonnal jár, amely ellensúlyozhatja az erőforrások pazarlását a szállításban.
Az ilyen sajátságos kereskedelem nettó jóléti hatása ezért bizonytalan.

6. Az externáliák elmélete
A kereskedelem monopolista versenyre épülő modelljében alapfeltevés, hogy a nemzetközi kereskedelem
kibontakozását elősegítő méretgazdaságosság az egyes cégek szintjén jön létre. Tehát annál alacsonyabb egy
cég átlagos költsége, minél nagyobb a kibocsátása valamely termékből. Az ilyen méretgazdaságosság
szükségszerű következménye a cég szintjén a tökéletlen verseny, amely viszont lehetővé teszi a dömpinget és a
hasonló praktikákat.

Ebben a fejezetben korábban már kimutattuk, hogy a méretgazdaságosság nem minden fajtája érvényesül a cég
szintjén. Számos oka van annak, hogy gyakran csökkenti egy iparág költségeit, ha termelését egy vagy néhány
telephelyre összpontosítják, még akkor is, ha az egyes cégek kicsik maradnak. Ha a méretgazdaságosság az
iparág egészének a szintjén érvényesül az egyes cégek szintje helyett, akkor ezt externáliáknak nevezzük. Az
externáliák elemzése több mint egy évszázados múltra tekinthet vissza, és Alfred Marshall brit közgazdásztól
származik. Marsallt meglepte az „ipari kerületek” jelensége – azaz az ipar olyan koncentrációja, amelyet nem
lehetett könnyen megmagyarázni a természeti erőforrások alapján. Marshall korában a leghíresebb példák közé
tartozott az evőeszköz-gyártás csoportosulása Sheffieldben, vagy a kötöttáruipar kapacitásainak sűrűsödése
Northamptonban. Az externáliák modern ipari példái közé tartozik a félvezetőipar Kalifornia híres
Szilikonvölgyében, a New Yorkban koncentrálódó beruházási banki szektor, vagy a szórakoztatóipar
koncentrációja Hollywoodban.

Marshall érvei szerint három fő oka van annak, hogy az egy telephelyen működő cégek hatékonyabbak lehetnek,
mintha elszigeteltek lennének: a csoportosulás képessége arra, hogy szakosodott szállítókat tartson fenn; a
földrajzilag koncentrált iparág képessége arra, hogy megvalósítsa a munkaerőpiac összekapcsolt
kezelését(labor market pooling); és a földrajzilag koncentrált iparág hozzájárulását a tudás
terjedéséhez(knowledge spillovers). Ezek a tényezők ma is érvényesek.

9
A viszonos dömping lehetőségét először James Brander ismerte fel: Intraindustry TRade in Identical COmmodities. JOurnal of
International Economics, 11. (1981) 1–14. old.

142
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

6.1. Szakosodott szállítók


A termékek és a szolgáltatások előállítása – és az új termékek kifejlesztése még nagyobb mértékben – számos
iparágban szükségessé teszi specializált berendezések vagy támogató szolgáltatások igénybe vételét. Egyetlen
cég azonban nem nyújt elegendő piacot az ilyen szolgáltatásoknak. Egy lokalizált ipari telephelyi koncentráció
megoldhatja ezt a problémát azzal, hogy összehoz nagyobb számú céget, amely együtt már eléggé nagy piacot
jelent a specializált beszállítók széles körének eltartásához. Ezt a jelenséget dokumentálták is a Szilikonvölgy
példáján: egy újabb keletű tanulmány elbeszéli, hogy a helyi ipar növekedésével „egyes mérnökök elhagyták a
befutott félvezető-cégeket, hogy olyan vállakozásokat létesítsenek, amelyek diffúziós kályhákat, léptető-ismétlő
fényképezőgépeket, tesztereket, illetve olyan anyagokat és alkatrészeket, mint fotomaszkokat, kicsapó szereket
vagy speciális vegyi anyagokat gyártottak. Ez a független beszállító szektor segítette az újabb és újabb
félvezető-cégek létrejöttét azzal, hogy a gyártókat megszabadította a tőkeberendezések belső fejlesztésének
terhétől és azzal, hogy szétterítette a fejlesztési költségeket. Felerősítette az ipartelepülés tendenciáját is, mivel
ezeknek a specializálódott készülékeknek és anyagoknak a nagy része nem volt elérhető az ország más részein.”
10

Az idézet utal arra, hogy a szakosodott beszállítók ilyen sűrű hálózata a Szilikonvölgy csúcstechnológiai
cégeinek jelentős előnyöket nyújtott a máshol működő cégekkel szemben. A termelés anyagai és alkatrészei ott
olcsóbbak és könnyebben beszerezhetők, mert sok cég versenyez azért, hogy szállíthassa őket. A cégek arra
összpontosíthatják erőfeszítéseiket, amihez a legjobban értenek, a többit pedig saját beszállítóikra bízhatják.
Több, különleges megrendelőket igen fejlett számítógépcsipekkel ellátó cég például „gyárnélküli” lett, ami azt
jelenti, hogy nincsenek is üzemei. Ők csak a csipek tervezését végzik, és más céget bíznak meg a gyártással.

Egy olyan cég, amely más telephelyen próbálna belépni az iparágba – például olyan országban, ahol nincs
megfelelő telephelyi csoportosulás – azonnal hátrányba kerülne, mert nem léphetne könnyen kapcsolatba a
Szilikonvölgy beszállítóival. Így vagy magának kellene előállítania mindazt, amit különben onnan is
beszerezhetne, vagy meg kellene próbálnia a nagy távolságú kapcsolatot a Szilikonvölgyben működő
beszállítókkal.

6.2. Munkaerő-piaci összekapcsolás (Labor market pooling)


Az externáliák másik forrása az, hogy cégek megfelelő csoportja magasan képzett munkások számára
összekapcsolt piacot hozhat létre. Egy ilyen összekapcsolt piac a termelőknek és a munkásoknak is előnyös,
mert a termelőket kevésbé sújtja a munkaerőhiány, a munkásoknak viszont kevésbé kell tartaniuk attól, hogy
elveszíthetik az állásukat.

A dolog lényegét egy leegyszerűsített példával írhatjuk le a legjobban. Képzeljük el, hogy van két cég, amely
ugyanazt a szakképzett munkaerőt alkalmazza. Ez lehet például két filmstúdió, amely számítógépes animációval
foglalkozó szakemberekkel dolgozik. A két munkaadó azonban nem tudja pontosan, hogy hány munkást is
szeretne fölvenni: ha a termék iránti kereslet magas, akkor mindkét cégnek 150 munkásra van szüksége, ha
azonban alacsony, akkor csak 50-re. Tételezzük fel továbbá, hogy 200 munkás rendelkezik ezzel a képesítéssel.
Most hasonlítsunk össze két helyzetet: az egyikben mindkét cég és az összes 200 munkás ugyanabban a
városban működik, a másikban 1–1 cég és 100–100 munkás települt két különböző városba. Könnyen adódik,
hogy a munkásoknak és a munkaadóknak is jobb, ha ugyanabban a városban vannak.

Először nézzük meg a helyzetet a cégek szemszögéből. Ha különböző telephelyeken működnek, akkor
munkaerőhiánnyal kell szembenéznie bármelyiküknek, amely sikeres; 150 munkást akar alkalmazni, de csak
100 áll rendelkezésre. Ha azonban a cégek közel vannak egymáshoz, akkor lehetséges, hogy csak egyikük
sikeres, ebben az esetben pedig mindkét cég annyi munkást vehet fel, amennyit csak akar. Így egymás mellé
települve a cégek megnövelik a valószínűségét annak, hogy jól ki tudják majd használni üzleti lehetőségeiket.

A munkások szempontjából az iparág telephelyi koncentrációja szintén előnyös. Ha az iparág két város között
oszlik meg, akkor bármelyik cég alacsony munkaerőkereslete máris munkanélküliséget okoz; a cég csak 50-re
tart igényt a közelben élő 100 munkás közül. Ha azonban az iparág ugyanabban a városban összpontosul, akkor
az egyik cég alacsony munkaerőkeresletét legalábbis esetenként ellensúlyozhatja a magas munkaerőkereslet a
másik cégnél. Így a munkásoknak a munkanélküliség alacsonyabb kockázatával kell szembenézniük.

Ezeket az előnyöket be is bizonyították a Szilikonvölgy esetére, mert ott szokásos, hogy a cégek gyorsan
bővüljenek, a munkások pedig munkahelyet váltsanak. A korábban már idézett Szilikonvölgy-tanulmány

10
Lásd az ajánlott olvasmányok között felsorolt Saxenian-művet, 40.old.

143
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

felhívta a figyelmet arra is, hogy a cégek telephelyi koncentrációja megkönnyíti a munkahelyváltást. Idéz egy
mérnököt, aki azt mondta, hogy „nem volt nagy katasztrófa, hogy kiléptünk a munkahelyünkről pénteken,
hétfőn pedig máshol kezdtünk… Még a feleségünknek sem kellett feltétlenül megmondanunk. Csak más
irányban indultunk el a kocsival hétfő reggel”11. Ez a rugalmasság vonzó munkahellyé teszi a Szilikonvölgyet a
magasan szakképzett munkások, és az őket foglalkoztató cégek számára is.

6.3. A tudás terjedése


Ma már közhely, hogy a modern gazdaságban a tudás legalább olyan fontos a termelés számára, mint a
munkaerő, a tőke és a nyersanyagok, azaz a hagyományos termelési tényezők. Ez különösen áll a kiemelkedően
innovatív iparágakra, ahol a termelési módszerek vagy a terméktervezés terén akár néhány hónapos lemaradás
súlyosan visszavetheti a céget.

Honnan jön azonban az innovatív iparágakban oly nagy szerepet játszó specializált tudás? A cégek saját
kutatási-fejlesztési erőfeszítéseikkel juthatnak technológiához. Megpróbálhatják azt is, hogy versenytársaiktól
termékeik átvizsgálásával tanulnak, illetve, bizonyos esetekben, szétszerelésükkel „fejtsék vissza” (reverse
engineering) tervezési és gyártási megoldásaikat. A technikai tudás további fontos forrása az az
információcsere, ami az egyének szintjén zajlik. A tudásnak ez az informális elterjesztése gyakran akkor a
leghatékonyabb, ha az iparág szűk területen működik, a különböző cégek alkalmazottai tehát összejárhatnak és
szabadon beszélgethetnek műszaki témákról.

Marshall emlékezetes módon írja le ezt a folyamatot azzal, hogy – egy ugyanazon iparág számos cégének
telephelyet adó ipari körzetben – „A szakma titkai nem titkok többé, hanem mintha a levegőben lennének… A
jó munkát nagyra becsülik, a gépészetben, a folyamatokban és az üzlet általános szervezetében elért
találmányokat és javításokat érdemeiknek megfelelően vitatják meg: ha valaki új gondolatot indít útjára, mások
is felkapják és saját javaslataikkal kapcsolják össze; így aztán új gondolatok forrásává válik” 12 .

Egy újságíró a következő módon írta le, hogy miként terjedt a tudás a Szilikonvölgy felemelkedése idején
(miközben jól érzékeltette az iparágban felhasznált szakosodott tudás mennyiségét): „Minden évben volt egy
hely, a Wagon Wheel, a Chez Yvonne, a Rickey‟s vagy a Roundhouse, ahová ennek az ezoterikus
testvériségnek a tagjai, a félvezetőiparban dolgozó fiatal férfiak és nők, beugrottak munka után egy italra, egy
kis dumára és sztorik cseréjére fantom áramkörökről, buborékmemóriákról, békaugrás tesztekről, RAM-okról,
NAK-okról, MOS-okról, PCM-ekről, OROM-okról és teranagyságrendekről…”13 Ez az informális
ismeretáramlás azt jelenti, hogy a Szilikonvölgy cégei könnyebben tudnak a technológiai lehetőségek
határvonala közelében maradni, mint másutt működő vállalatok. Valóban, sok multinacionális cég csak azért
létesített kutatóközpontot, sőt gyárat a Szilikonvölgyben, hogy lépést tartson a technológiai fejlődéssel.

6.4. Externáliák és növekvő hozadékok


Egy földrajzilag koncentrált iparág el tud tartani szakosodott beszállítókat, össze tudja kapcsolni a
munkaerőpiacokat, és segíteni tudja a tudás szétterjedését úgy, ahogy egy földrajzilag szétszórt iparág képtelen
volna erre. Egy országban azonban csak akkor képzelhető el adott iparág cégeinek magas koncentrációja, ha
maga az iparág eléggé nagy méretű. Így az externáliák elmélete arra utal, hogy jelentős externáliák mellett a
nagy iparággal rendelkező ország – egyéb tényezők változatlansága mellett – hatékonyabb lesz abban az
iparágban, mint a kisebb iparágú ország. Másként fogalmazva, az externáliákból a nemzeti ipar szintjén
alakulhatnak ki növekvő hozadékok a méretgazdaságosság miatt.

Az externáliák részletei a gyakorlatban kifinomult és komplex megközelítést követelnek meg (a Szilikonvölgy


példája is ezt mutatja). Most mégis hasznos lehet az elvonatkoztatás a részletektől és az externáliák bemutatása
egyszerűen arra a feltevésre építve, hogy minél nagyobb az iparág, annál alacsonyabbak a költségei. Ha nem
vesszük figyelembe a verseny lehetséges torzulásait, akkor az iparágnak előrebukó kínálati görbéje lesz: minél
nagyobb az iparág kibocsátása, annál alacsonyabb lesz az az ár, amely mellett a cégek hajlandóak eladni
termékeiket.

7. Externáliák és nemzetközi kereskedelem

11
Saxenian, i.m. 35. old.
12
Marshall, Alfred: Principles of Economics. MacMillan, LOndon, 1920.
13
Tom Wolfe, idézi Saxenian, i.m. 33. old.

144
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

Az externáliák, akár a cégeken belüli méretgazdaságosság, ugyancsak fontos szerepet játszanak a nemzetközi
kereskedelemben, hatásaik azonban igen eltérőek lehetnek. Az externáliák különösen felelősek lehetnek azért,
ha az országok „beragadnak” nem kívánt szakosodási struktúrákba, amiből esetleg kereskedelmi veszteségek is
származhatnak.

7.1. Externáliák és a külkereskedelmi szerkezet


Külső méretgazdaságosság létezése esetén, ha egy országnak valamely iparágban jelentős termelése van, akkor
minden más tényező azonossága esetén valószínűleg alacsony költségekkel tudja előállítani azt a terméket. Ez
nyilvánvalóan körfolyamatot indít el, hiszen egy ország, amely egy terméket olcsón tud előállítani, valószínűleg
nagy kibocsátásra törekszik ebből a termékből. A jelentős externáliák általában megerősítik az ágazatközi
kereskedelem létező struktúráit, eredetüktől függetlenül: azok az országok, amelyek bizonyos iparágakban
bármilyen okból eleve jelentős termelők, valószínűleg azok is maradnak. Még akkor is, ha valamely más ország
olcsóbban tudja előállítani ugyanazokat a termékeket.

Ezt az állítást a 6.9. ábra szemlélteti. Egy óra gyártási költségét az évente gyártott órák számának függvényében
ábrázoljuk. Két országot mutatunk be az ábrán: Svájcot és Thaiföldet. Egy óra svájci gyártási költségét az
ACSWISS mutatja; a thaiföldi költség pedig ACTHAI. D az órák iránti nemzetközi keresletet mutatja és feltételezzük,
hogy Svájc vagy Thaiföld egyedül is ki tudja elégíteni ezt a keresletet.

Tételezzük fel, hogy az óragyártásban a méretgazdaságosság teljes mértékben externália a cégek számára, s
mivel vállalati szinten nincs méretgazdaságosság, azért mindkét ország óraipara számos kicsi, tökéletes
versenyben működő cégből áll. A verseny így az órák árát lefelé nyomja az átlagos költség szintjére.

Feltételezzük, hogy a thaiföldi költséggörbe a svájci alatt fekszik, mondjuk mert a thai bérek a svájciak alatt
vannak. Ez azt jelenti, hogy bármilyen termelési szint mellett Thaiföld olcsóbban tud órákat gyártani, mint
Svájc. Azt remélhetnénk, hogy ebből mindig az következnék, hogy a világpiacot Thaiföld látja el órákkal.
Sajnos nem feltétlenül ez történik. Tételezzük fel, hogy történelmi okokból Svájc hozza létre elsőnek óraiparát.
Akkor a világ órapiacának kezdeti egyensúlya a 6.9. ábra 1 pontjában jön létre, évi Q1 mennyiségű svájci
termelés és P1 ár mellett. Most vezessük be a thaiföldi termelés lehetőségét. Ha Thaiföld át tudná venné az
ellenőrzést a világpiac fölött, akkor az egyensúly a 2 pontba tolódnék el. Ha azonban kezdetben nincs thaiföldi
termelés (Q = 0), akkor bármelyik thai cég, amely óragyártás megindításán gondolkodnék, C0 költségfüggvény
figyelembe vételével hozhatná meg döntését. Ábránk szerint ez a költségszint afölött az árszint fölött van,
amelyen a már működő svájci óraipar gyártani tud. Így noha a thaiföldi ipar esetleg olcsóbban tudna órákat
gyártani, mint a svájci, a svájciak repülőrajtja lehetővé teszi számukra, hogy szilárdan az iparágban maradjanak.

6.9. ábra - Externáliák és szakosodás

145
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

Thaiföld átlagköltséggörbéje, az AC, a svájci átlagköltséggörbe, az ACSWISS alatt fekszik. Így Thaiföld elvben
olcsóbban tudná ellátni a világpiacot, mint Svájc. Ha azonban a svájci óraipar jön létre előbb, akkor P1 áron tud
órákat értékesíteni, ami az alatt a C0 költségszint alatt van, amelyre bármelyik thai cég képes lenne, ha ő is
elkezdené a gyártást. Így egy történelmileg létrejött szakosodási struktúra akkor is fennmaradhat, ha új termelők
olcsóbb gyártásra képesek.

A példa azt mutatja, hogy az externáliák jelentős szerepet juttathatnak a történelmi véletlennek annak
eldöntésében, hogy ki mit termel, és segítheti a már kialakult kereskedelmi struktúrák fenntartását még akkor is,
ha ezek nincsenek összhangban a komparatív előnyökkel.

7.2. Külkereskedelem és jólét externáliák mellett


Az externáliák mellett folyó kereskedelemnek nem annyira egyértelműek a jóléti hatásai, mint a komparatív
előnyökön alapuló, vagy a vállalati szintű méretgazdaságosságra épülő kereskedelemnek. A világkereskedelem
nyerhet azon, hogy bizonyos iparágak termelését koncentrálják externáliák elérése érdekében. Nincs viszont
garancia arra, hogy a legalkalmasabb ország gyárt egy externáliák mellett előállítható terméket. Lehetséges az
is, hogy az externáliákon alapuló kereskedelem rontja egy ország helyzetét a kereskedelem nélküli állapothoz
képest.

A 6.1.0 ábra mutat be példát arra, hogy egy ország rosszabbul járhat a kereskedelemmel, mint nélküle. Az előző
esethez hasonlóan itt is elképzeljük, hogy Thaiföld és Svájc is tud órát gyártani, Thaiföld olcsóbban, viszont
Svájc kezdte előbb az ipart. DWORLD a világ órakereslete, s mivel Svájc az óragyártó, az egyensúlyi pont 1. Most
azonban hozzáadjuk ehhez a thai órakeresletet, a DTHAI-t. Ha órákkal nem lehetne kereskedni és Thaiföld
önellátásra kényszerülne, akkor a thai egyensúlyi pont a 2-ben lenne. Alacsonyabb átlagköltséggörbéje miatt a

146
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

Thaiföldön gyártott órák ára a 2 pontban, a P2 alacsonyabb, mint a svájci gyártmányú óráké az 1 pontban, azaz a
P1.

6.10. ábra - Externáliák és a kereskedelem okozta veszteségek

Ha vannak externáliák, akkor a külkereskedelem potenciálisan még rosszabb helyzetbe is hozhat egy országot,
mint a külkereskedelem nélküli állapot. Ebben a példában Thaiföld órákat importál Svájcból, amely el tudja
látni a világpiacot (DWORLD) olyan P1 áron, amely elég alacsony a thai termelők piacra lépésének
megakadályozásához, akiknek eleinte C0 kötségszinten kell az órákat gyártaniuk. Ha azonban Thaiföld meg
tudná akadályozni a teljes órakereskedelmet, akkor belföldi piacát (Dd THAI) alacsonyabb P2 áron láthatná el.

Olyan helyzetet mutattunk be, amelyben egy Thaiföld által importált termék ára alacsonyabb lenne, ha nem
volna külkereskedelem és az országnak a maga számára kellene előállítania a terméket. Ez a helyzet
nyilvánvalóan rosszabb az ország számára, mint a kereskedelem nélküli állapot.

Ebben az esetben Thaiföld számára megéri, hogy oltalmazza születőfélben lévő óraiparát a külföldi versenytől.
Mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy ez egy érv a protekcionizmus mellett, látnunk kell, hogy a
gyakorlatban igen nehéz olyan eseteket találni, amilyet a 6.10. ábrán bemutatunk. Valójában, ahogy majd a 10.
és a 11. fejezetben hangsúlyozni is fogjuk, az externáliák pontos azonosításának nehézsége az egyik fő
gyakorlati érv az aktivista kereskedelempolitikák ellen.

Azt is érdemes aláhúzni, hogy a világgazdaság számára akkor is hasznos lehet a koncentrálódó iparágak
előnyeinek kihasználása, ha az externáliák esetenként hátrányos szakosodási és kereskedelmi struktúrákat
alakíthatnak ki. Kanada jobban járna, ha a Szilikonvölgy Toronto, nem pedig San Francisco mellett lenne;
Németország jobban járna, ha a londoni City Frankfurtba települne. A világ mint egész azonban hatékonyabb és

147
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

így gazdagabb, mert a nemzetközi kereskedelem lehetővé teszi az országok számára, hogy különféle iparágakra
szakosodjanak, és így az externáliákat és a komparatív előnyöket egyaránt kihasználják a maguk számára.

Az operettváros közgazdaságtana

Melyik az Egyesült Államok legfontosabb exportszektora? A válasz bizonyos fokig a definícióktól függ: van,
aki azt mondja, hogy a mezőgazdaság, mások, hogy a repülőgépipar. Bármilyen mérőszámot alkalmazunk is,
az Egyesült Államok egyik legnagyobb exportőre a szórakoztatóipar, amely 1994-ben több mint 8 milliárd
dollár értékben adta el termékeit külföldön. Amerikában gyártott filmeket és tv-műsorokat a világon szinte
mindenütt játszanak. A külföldi piac Hollywood pénzügyi helyzete szempontjából is kulcsfontosságúvá vált:
kivált az akciófilmek több bevételt hoznak gyártóiknak külföldről, mint az amerikai piacon.

Miért az Egyesült Államok a világ vezető szórakoztatóipari exportőre? Az amerikai piac puszta méretéből is
jelentős előnyök erednek. Az elsősorban francia vagy olasz piacra készített filmek az ilyen piacok sokkal
kisebb méretei miatt nem tudnák fedezni számos amerikai film óriási költségvetését. Az ilyen országokból
származó filmek gyakran drámák vagy vígjátékok, amelyek nem vonzzák annyira a közönséget, hogy érdemes
volna szinkronizálni vagy feliratokkal ellátni őket. Az amerikai filmek ugyanakkor át tudják lépni a nyelvhatárt
látványos kiállításukkal és különleges effektusaikkal.

Az iparág nemzetközi piacán elért jelentős amerikai pozíciók részben externáliákból is erednek, ezeket pedig a
szórakoztatóipari cégek óriási hollywoodi koncentrációja hozza létre. Hollywood a Marshall-i értelemben
kétfajta externáliát is teremt: szakosodott beszállítókat és a munkaerő-piaci összekapcsolást. A végterméket
filmstúdiók és tv-hálózatok állítják elő, de ezek független gyártók, szereposztó és tehetségvadász ügynökségek,
jogi cégek, effektszakértők és számos más beszállító komplex rendszerére támaszkodva dolgoznak. A
munkaerő-piaci összekapcsolás szükséges volta nyilvánvaló mindenki számára, aki már látta a stáblistát egy
film végén: minden produkcióhoz egy időre óriási hadseregre van szükség, amely nemcsak operatőröket és
sminkeseket, hanem zenészeket, kaszkadőröket, titokzatos foglalkozások – mint a fővilágosítók és a
díszletmunkások – képviselőit (és persze színészeket és színésznőket) is magában foglalja. Nem biztos, hogy
Holywood megteremti-e a tudás szétterjedésének, azaz a harmadik fajta externáliának a feltételeit is. Ahogy
Nathanael West, a színész egyszer megjegyezte, a filmipart akkor lehet megérteni, ha rájövünk, hogy „senki
sem tud semmit”. Ha azonban mégis van ebben az iparban olyan tudás, amely szétterjedhet, akkor erre
feltétlenül jobb közeg Hollywood sűrű társadalmi élete, mint bármi más.

Hollywood externáliáinak erejét mutatja, hogy mennyi tehetséget tudott vonzani külföldről, Garbótól és von
Sternbergtől Arnold Schwarzeneggerig és Paul Verhoevenig. Az „amerikai” filmeket gyakran becsvágyó
külföldiek készítették, akik Hollywoodba költöztek – s végül még nagyobb közönségsikert értek el még
hazájukban is, mintha otthon maradtak volna.

Egyedi-e Hollywood? Nem, mert hasonló erők más országokban is létrehoztak nagy szórakoztatóipari
komplexumokat. Indiában például, ahol a filmpiacot részben a kormány védelmezte az amerikai befolyástól, de
szerepe volt ebben a kulturális különbségeknek is, Bombayban „Bollywood” néven jött létre filmkészítő
vállalkozások nagy, közös telephelye. A kínai nyelvterület ellátására jelentős filmipar alakult ki Hongkongban.
Latin-Amerika spanyol nyelvű tv-csatornái számára számára pedig egy különleges iparág készít telenovelákat,
azaz hosszú tv-sorozatokat Caracasban, Venezuelában. Az utóbbi szórakoztatóipari telephely váratlan
exportpiacokat is talált magának: az orosz tv-nézők például a jelek szerint könnyebben beleélik magukat a
latin-amerikai szappanoperák szereplőinek egyéniségébe, mint az amerikai produkciókban látott szerepekbe.

7.3. Dinamikus növekvő hozadékok


A legfontosabb externáliák egy része valószínűleg a tudás felhalmozódásából származik. Ha egy cég tapasztalat
alapján javít termékein vagy termelési eljárásain, más cégek utánozhatják és így hasznot húzhatnak tudásából. A
tudás szétterjedésének ez a fajtája olyan helyzetet teremt, amelyben az egyes cégek termelési költségei
csökkennek azzal párhuzamosan, ahogy az iparág egésze felhalmozza a tudást.

Vegyük észre, hogy a tudás felhalmozódásából származó externáliák némileg különböznek az eddig tárgyalt
externáliáktól, amelyekben az iparág költségei a folyó kibocsátás függvényében alakultak. Ebben az alternatív
helyzetben az iparági költségek a tapasztalattól függnek, amelyet általában az iparág adott időpontig mért teljes
kibocsátásával közelítenek. Egy tonna acél termelési költsége például fordított arányban függhet az illető
országban az iparág létesítése óta gyártott acél összes tonnájának számától. Ezt a fajta kapcsolatot gyakran

148
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

tanulási görbeként foglalják össze, amely az egységköltséget a kumulatív kibocsátással veti össze. A 6.11. ábra
ilyen tanulási görbéket mutat be. Ezek lefelé hajlanak a termelési tapasztalat költségekre gyakorolt hatása miatt.
Ha az idők során a költségek a kumulatív termelés növekedésével párhuzamosan csökkennek, nem pedig a folyó
termelés volumenének függvényében, akkor ezt a dinamikus növekvő hozadékok eseteként tartják számon.

A szokásos externáliákhoz hasonlóan a dinamikus externáliáknál is lehetséges, hogy egy kezdeti előny
megmaradjon, illetve, hogy egy iparág repülőrajttal használja ki az ilyen előnyöket. A 6.11. ábrán az L tanulási
görbe olyan országé, amely először építet ki egy iparágat a világon, az L* pedig olyan országé, amelynek
alacsonyabbak a termelési költségei – mondjuk, a bérek –, de kevesebb is a termelési tapasztalata. Ha az első
ország megfelelően gyors repülőrajtot vesz, akkor a második országot esetleg alacsonyabb költségei sem teszik
képessé a piacra való belépésre. Tételezzük fel például, hogy az első ország kumulatív kibocsátása QL egység C1
egységköltség mellett, a második ország viszont sohasem gyártotta az adott terméket. Ebben az esetben a
második ország kezdeti indulási költsége, C*0 magasabb lesz, mint a már működő ipari kapacitások jelenlegi C1
egységköltsége.

6.11. ábra - A tanulási görbe

A tanulási görbe azt mutatja meg, hogy annál kisebb az egységköltség, minél nagyobb az iparág kumulatív
kibocsátása adott időpontig. Egy ország, amelynek kiterjedt tapasztalata van (L) iparágban, alacsonyabb
egységköltséggel termelhet annál az országnál, amely kevés vagy semmilyen tapasztalatot gyűjtött. Ez még
akkor is igaz, ha a második ország tanulási görbéje (L*) alacsonyabb, például az alacsonyabb bérek miatt.

A dinamikus méretgazdaságosság, akárcsak az externáliák adott időpontban, potenciálisan felhasználható a


protekcionizmus indokolásaként. Tételezzük fel, hogy egy országnak eléggé alacsony költségei lehetnének egy
termék exportcélú gyártására, ha több termelési tapasztalata volna, jelenlegi tapasztalathiánya miatt azonban a
terméket nem tudja versenyképesen gyártani. Az ilyen ország hosszabb távú jólétét vagy úgy növelheti, hogy
támogatással ösztönzi a termék gyártását, vagy úgy, hogy védelmezi a külföldi versenytől addig, amíg nem tud a

149
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

saját lábára állni. Az iparágak tapasztalatnyerést lehetővé tevő átmeneti védelmének érve a kiskorúiparág-
érvként ismert, és fontos szerepet játszott a vitákban a kereskedelempolitika szerepéről a gazdasági fejlődésben.
A kiskorúiparág-érvet a 10. fejezetben részletesebben is megvizsgáljuk. Most csak annyit érdemes
megjegyeznünk, hogy a 6.11. ábrán bemutatotthoz hasonló helyzetek a gyakorlatban éppoly nehezen
azonosíthatók, mint azok, amelyekben nem dinamikus növekvő hozadékok szerepelnek.

8. Összefoglalás
1. A külkereskedelemnek nem kell feltétlenül a komparatív előnyökön alapulnia. Ehelyett növekvő hozadékok
vagy méretgazdaságosság eredménye is lehet, tehát az egységköltségek kibocsátás-növekedéssel párhuzamos
csökkenésének tendenciájából is származhat. A méretgazdaságosság ösztönzi az országokat a szakosodásra
és a kereskedelemre még akkor is, ha az országok között nincsenek különbségek erőforrásaikban vagy
technológiáikban. A méretgazdaságosság lehet belső (a cég méretétől függő) vagy külső (az iparág méretétől
függő) is.

2. A méretgazdaságosság általában véget vet a tökéletes versenynek, ezért a méretgazdaságosság mellett


folytatott külkereskedelmet a tökéletlen verseny modelljeinek alkalmazásával kell elemezni. Ezek két fontos
válfaja a monopolista verseny és a dömping modellje. A harmadik modell az externáliákat írja le, de ez
összhangban van a tökéletes versennyel.

3. A monopolista verseny modelljében egy iparág számos céget tartalmaz, amelyek egymástól
megkülönböztethető termékeket gyártanak. Ezek a cégek egyéni monopolistákként viselkednek, de a
nyereséges iparágba további cégek lépnek be mindaddig, ameddig a verseny fokozatosan el nem tünteti a
profitokat. Az egyensúly a piac méretétől függ: egy nagyobb piacon több cég él meg, mindegyik nagyobb
volumenben és így alacsonyabb átlagköltséggel termel, mint egy kisebb piacon.

4. A nemzetközi kereskedelem lehetővé teszi egy integrált piac kialakítását, amely minden nemzeti piacnál
nagyobb. Így pedig a fogyasztók olcsóbban juthatnak a termékhez nagyobb választék mellett.

5. A monopolista verseny modelljében a külkereskedelem kétféle lehet. Egy iparágon belül a


megkülönböztethető termékek kétirányú forgalmát ágazaton belüli kereskedelemnek nevezik; az olyan
kereskedelmet pedig, ahol az egyik iparág termékeit cserélik a másik iparág termékeire, ágazatközi
kereskedelemnek. Az ágazaton belüli kereskedelem a méretgazdaságosságot tükrözi; az ágazatközi
kereskedelem viszont a komparatív előnyöket. Az ágazaton belüli kereskedelemnek nincsenek olyan erős
jövedelemeloszlási hatásai, mint az ágazatközi kereskedelemnek.

6. Dömping akkor történik, amikor egy monopolista cég olcsóbb árakon exportál belföldi értékesítésének
áraihoz képest. Ez profitmaximalizáló stratégia abban az esetben, ha az export árérzékenyebb, mint a belföldi
értékesítés, s amikor a cégek eredményesen törekedhetnek a piac szegmentálására, azaz meg tudják
akadályozni, hogy a belföldi vásárlók exporttermékeket tudjanak venni. Viszonos dömping akkor van,
amikor két monopolista cég olcsón árasztja el egymás belföldi piacát; ez a viszonos dömping nemzetközi
kereskedelmet teremthet.

7. Az externáliák a méretgazdaságosság olyan fajtái, amelyek az iparág szintjén érvényesülnek a cég szintje
helyett. Az ezekre épülő külkereskedelmi szerkezet kialakulásában fontos szerepe van a történelmi
tényezőknek és a véletlennek. Ha az externáliák fontosak, akkor egy nagy iparággal versenybe lépő ország
megtarthatja ezt az előnyét akkor is, ha más ország képes ugyanazoknak a termékeknek az olcsóbb
előállítására. Ha az externáliák fontosak, akkor az országok esetleg a külkereskedelem vesztesei is lehetnek.

8.1. Kulcsfogalmak
Átlagos költség

Dömping

Dinamikus növekvő hozadék

Külső méretgazdaságosság

Előrebukó kínálati görbe

150
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

Tökéletlen verseny

Kiskorúiparág-érv

Ágazatközi kereskedelem

Belső méretgazdaságosság

Ágazaton belüli kereskedelem

Tudás-tovaterjedés

Munkaerőpiacok összekapcsolása

Tanulási görbe

Határköltség

Határbevétel

Monopolisztikus verseny

Oligopólium

Árdiszkrimináció

Tiszta monopólium

Viszonos dömping

Szakosodott szállítók

8.2. Feladatok
1. Az alábbi példák mindegyikére magyarázza meg, hogy externáliákat vagy belső méretgazdaságosságot
mutatnak-e:

a. Az Egyesült Államokban a legtöbb fúvóshangszert az Indiana állambeli Elkhart több mint tucatnyi
gyárában állítják elő.

b. Az Egyesült Államokban értékesített összes Hondát vagy importálják, vagy az Ohio állambeli Marysville
városában gyártják.

c. Az Airbus cég, Nyugat-Európa egyetlen nagyutasszállító-gyártója összes géptörzsét a franciaországi


Toulouse-ban szerelik össze.

d. A Connecticut állambeli Hartford az Egyesült Államok északkeleti részének biztosítási fővárosa.

2. Tökéletes versenyben a cégek a határköltség szintjén állapítják meg az árat. Miért nem lehetséges ez belső
méretgazdaságosság mellett?

3. Gyakori érv, hogy a növekvő hozadékok létezése konfliktusforrás az országok között, hiszen mindegyik
ország jobban jár, ha termelését a méretgazdaságosság mellett működő iparágakban növelheti. Értékelje ezt a
nézetet a monopolista verseny és az externáliák modellje alapján.

4. Tételezzük fel, hogy a 000-000. oldalak számpéldáin bemutatott országok integrálják autópiacukat egy
harmadik ország autópiacával, és így évi 3,75 millió gépkocsit felvevő piac jön létre. Számítsa ki a cégek
számát, a cégenkénti kibocsátást és az egységárat az új integrált piacon.

5. Értékelje a méretgazdaságosság és a komparatív előny relatív fontosságát az alábbi jelenségek okai között:

a. A világ alumíniumkohászatának nagy része Norvégiában és Kanadában folyik.

151
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

b. A világ nagy utasszállítóinak a felét Seattle-ben szerelik össze.

c. A legtöbb félvezetőt vagy az Egyesült Államokban, vagy Japánban gyártják.

d. A legtöbb skót whisky Skóciában készül.

e. A világ legjobb borainak nagy része Franciaországból származik.

6. Vannak boltok Japánban, amelyek az Egyesült Államokból visszaimportált japán termékeket árulnak,
mégpedig olcsóbban, mint amit ugyanilyen (de ezt a körutat meg nem járt) termékekért más japán boltok
felszámítanak. HOgyan lehetséges ez?

7. Tekintsünk egy, a 6.9. ábrán bemutatotthoz hasonló esetet, amelyben két ország előrebukó kínálati görbe
mentén termeli ugyanazt a terméket. Most azonban tegyük fel azt, hogy a két ország azonos
költségviszonyok mellette termel, kínálati görbéik tehát azonosak.

a. Mire számíthatunk, milyen lesz a nemzetközi specializáció és a kereskedelem? Mi fogja eldönteni, hogy
ki termeli a jószágot?

b. Mi lesz a külkereskedelem haszna ebben az esetben? Vajon csak az az ország élvezi a kereskedelem
hasznát, amelyik megszerzi a gyártást?

8. Meglehetősen gyakori jelenség, hogy egy koncentrált telephelyi csoportosulás felbomlik, és a termelést
alacsonyabb bérű országokba telepítik át, amikor a technológia már nem fejlődik olyan gyorsan – amikor már
nem életbe vágó a legmodernebb gépek alkalmazása, a magasan képzett munkaerő iránti igény már csökken,
és az innovációk élvonalában maradás már csak csekély előnyt nyújt. A külső gazdasági hatások elméletére
támaszkodva magyarázza meg az ipari övezetek felbomlásának e jelenségét.

9. Függelék. A határbevétel meghatározása


A monopólium és a monopolisztikus verseny taglalásánál hasznos volt az a képlet, amit adott keresleti görbével
szembenéző cég határbevételének meghatározására adtunk meg. Konkrétan azt állítottuk, hogy ha a keresleti
görbe

(6F.1. egyenlet)

akkor a határbevétel

(6F.2. egyenlet)

Ebben a függelékben bebizonyítjuk, hogy miért igaz ez.

Vegyük észre először, hogy a keresleti görbe képlete átrendezhető úgy, hogy az ár legyen az eladott mennyiség
függvénye, nem pedig fordítva. Átrendezve (6F.1.)-et a következőt kapjuk:

(6F.3. egyenlet)

A cég bevétele egyszerűen az egységár és az eladott mennyiség szorzata. R-rel jelölve a cég bevételét

(6F.4. egyenlet)

Most vizsgáljuk meg, hogy az eladás változásával hogyan változik a cég bevétele. Tegyük fel, hogy a cég úgy
dönt, eladásait egészen kis mennyiséggel, dQ-val növeli, vagyis az értékesítés mennyisége most Q‟ = Q + dQ.
Ekkor az eladás növelése után a bevétel, R‟, a következő lesz:

(6F.5. egyenlet)

152
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Méretgazdaságosság, tökéletlen
verseny és nemzetközi kereskedelem

A (6F.5.) egyszerűbb alakra hozható a (6F.1.)-ből és a (6F.4.)-ből való behelyettesítéssel:

(6F.6. egyenlet)

Ha azonban az eladások változása, dQ, kicsi, ennek négyzete, (dQ)2,még kisebb lesz. (6F.6.) utolsó tagját ezért
elhanyagolhatjuk. Ebből pedig az következik, hogy a bevétel változása az értékesítés kismértékű változása
esetén a következő lesz:

(6F.7. egyenlet)

Vagyis az értékesítés növekményének egységére eső bevételnövekmény – ami a határbevétel definíciója – a


következő lesz:

És éppen ezt állítottuk (6F.2.)-vel.

153
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
8. fejezet - Nemzetközi
tényezőmozgások
Mindeddig kizárólag a nemzetközi kereskedelemmel foglalkoztunk. Figyelmünket tehát a nemzetközi áru- és
szolgáltatáscsere okaira és hatásaira összpontosítottuk. A termékek és a szolgáltatások mozgása azonban nem a
nemzetközi integráció egyedüli formája. Ez a fejezet az integrációnak egy más formájával foglalkozik, a
termelési tényezők nemzetközi mozgásával, azaz a tényezőmozgásokkal. A tényezőmozgások felölelik a
munkaerő vándorlását, a tőkeáramlásokat a nemzetközi hitelezésen és kölcsönfelvételen keresztül, és a
kifinomult nemzetközi összefonódásokat, amelyek a multinacionális társaságok kialakulásához vezetnek.

A nemzetközi tényezőmozgás elvei lényegében nem különböznek a nemzetközi árukereskedelem tényezőitől. A


nemzetközi hitelkapcsolatok és a nemzetközi munkaerő-vándorlás okaiban és hatásaiban is analógnak tekinthető
ahhoz, amit az áruk mozgásáról a 2–5. fejezetekben bemutattunk. A multinacionális társaságok szerepét a 6.
fejezetben kifejtett koncepciók egy részének kiterjesztésével érthetjük meg. Tehát nem jelent alapvető
hangsúlyváltozást, ha figyelmünket az áruk és szolgáltatások kereskedelméről a tényezőmozgások felé fordítjuk.

Noha alapvető gazdasági hasonlóság van a kereskedelem és a tényezőmozgások között, politikai


környezetükben jelentősek a különbségek. Egy munkaerőben gazdag ország bizonyos körülmények között
tőkeintenzív termékeket importálhat; más körülmények között viszont külföldi hitelfelvétellel juthat tőkéhez.
Egy tőkében gazdag ország munkaerő-intenzív termékeket importálhat vagy vendégmunkásokat alkalmazhat.
Egy olyan ország, amely túl kicsi ahhoz, hogy hatékony méretű cégeket tartson el, olyan termékeket
importálhat, amelyek gyártásában a nagy cégeknek előnyük van, vagy lehetővé teheti az ilyen termékek helyi
gyártását külföldi cégek leányvállalatai számára. Az említett esetek mindegyike tisztán gazdasági
következményei hasonlóak lehetnek, politikai elfogadhatóságuk azonban alapvetően különbözhet.

A nemzetközi tényezőmozgások általában még több politikai nehézséget okoznak, mint a nemzetközi
kereskedelem. Így a tényezőmozgásokat jobban korlátozzák, mint az árukereskedelmet. A bevándorlási
korlátozások a világon szinte általánosak. A nyolcvanas évekig több nyugat-európai ország, a többi között
Franciaország fenntartotta a tőkemozgások korlátozását még akkor is, ha szomszédaikkal lényegében
szabadkereskedelmet bonyolított le. A külföldi székhelyű multinacionális társaságok beruházásait gyanakvással
figyelik és szigorúan szabályozzák a világ legtöbb országában. Ennek eredménye, hogy a tényezőmozgások a
gyakorlatban valószínűleg kisebb jelentőségűek, mint az árukereskedelem. Ezért választottuk
kiindulópontunknak a külkereskedelem tényezőmozgások nélküli elemzését. A tényezőmozgások mégis igen
fontosak, és megéri, hogy egy fejezetet szenteljünk elemzésüknek.

Ez a fejezet három részből áll. Az áttekintést a nemzetközi munkaerő-mobilitás egyszerű modelljével kezdjük.
Ezután a nemzetközi hitelkapcsolatok elemzésébe vágunk, ahol megmutatjuk, hogy ez a hitelezés időben eloszló
kereskedelemnek is tekinthető; a hitelt nyújtó ország jelenlegi erőforrásokról mond le, hogy a jövőben jusson
visszafizetéshez, a hitelfelvevő viszont ennek az ellenkezőjét teszi. A fejezet utolsó része pedig a
multinacionális társaságokat elemzi.

1. Nemzetközi munkaerő-mobilitás
Áttekintésünket a munkaerő-mobilitás hatásainak elemzésével kezdjük. A modern világban a munkaerő-
áramlást rengeteg korlátozás sújtja – a bevándorlást szinte mindegyik ország megnehezíti. Így a munkaerő-
áramlás a gyakorlatban kevésbé általános, mint a tőkemozgás. Mégis fontos marad; sőt, bizonyos tekintetben
elemezni is egyszerűbb, mint a tőkemozgásokat. Ennek okairól később olvashatunk a fejezetben.

1.1. Egytermékes modell tényezőmozgás nélkül


A külkereskedelem elemzéséhez hasonlóan a tényezőmobilitás megértésének is az a legjobb módja, hogy
gazdaságilag nem integrált világot tételezünk fel, és ezután vizsgáljuk meg, mi történik, ha lehetségessé válnak a
nemzetközi tranzakciók. Tételezzük fel, hogy a világ szokás szerint két országból, Belföldből és Külföldből áll,
és mindkettő két termelési tényezővel, termőfölddel és munkaerővel rendelkezik. Egyelőre azonban azt is
feltételezzük, hogy ez a világ még egyszerűbb annál, mint amelyet a 4. fejezetben elemeztünk, mégpedig
annyiban, hogy a két ország csak egy terméket állít elő, amit egyszerűen „kibocsátásnak” nevezünk. Így ebben a
világban nincs lehetőség szokásos külkereskedelemre, azaz különböző termékek cseréjére. Ezek a gazdaságok

154
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

vagy csak a termőföld, vagy csak a munkaerő mozgásán keresztül integrálódhatnak egymással. A termőföld –
szinte definíciószerűen – nem mozoghat, így ez az integráció munkaerő-áramlással megvalósuló modellje.

A tényezőmozgások bevezetése előtt célszerű elemeznünk a kibocsátás szintjét meghatározó tényezőket az


egyes országokban. Csak a termőföld (T) és a munkaerő (L) szűkösen rendelkezésre álló erőforrás. Így minden
egyes ország kibocsátása – ha minden más tényező azonos – attól függ, hogy ezek a termelési tényezők milyen
mennyiségben állnak rendelkezésre. A termelési tényezők kínálata és a gazdaság kibocsátása közötti kapcsolat a
termelési függvény, amelyet Q(T, L)-lel jelölünk.

A 3. fejezetben már találkoztunk a termelési függvény gondolatával. Ott is megjegyeztük, hogy a termelési
függvényt a következő kérdés alapján érdemes értelmezni: hogyan függ a kibocsátás az egyik termelési tényező
kínálatától, ha a másik mennyisége nem változik? Ezt tesszük a 7.1. ábrán, amely megmutatja, hogyan változik
egy ország kibocsátása a foglalkoztatottság változásával, ha a termőföldkínálat rögzített marad; a kép ugyanaz,
mint a 3.1. ábrán. A termelési függvény meredeksége azt a kibocsátás-növekedést méri, amelyet kicsivel több
munkaerő felhasználásával lehetne elérni, és így a munkaerő határtermékének nevezzük. A 7.1. ábrán szereplő
görbe feltételezése szerint a munka határterméke csökken, ha a munkaerő/föld arány nő. Ez a szokásos eset: ha
egy ország adott mennyiségű termőföldön több munkaerőt kíván foglalkoztatni, akkor a termelés egyre inkább
munkaerő-intenzív technikáit kell alkalmaznia, ez pedig egyre nehezebbé válik, minél jobban előrehalad a
termőföld munkaerővel való helyettesítése.

7.1. ábra - Egy gazdaság termelési függvénye

A termelési függvény, Q(T, L) megmutatja, hogy a kibocsátás hogyan változik a foglalkoztatott munkaerő
megváltozásával, ha a termőföld mennyisége, T nem változik. Minél nagyobb a munkaerő-kínálat, annál
nagyobb a kibocsátás; ám a munkaerő határterméke csökken, ahogy a foglalkoztatottak száma nő.

A 7.2. ábra, amely a 3.2. ábrának felel meg, ugyanazt az információt tartalmazza, mint a 7.1. ábra, de másként
ábrázolja azt. Most közvetlenül megmutatjuk, hogy miként függ a munka határterméke a foglalkoztatott
munkaerő mennyiségétől. Ábránkon a munkaerő minden egyes egységének reálbére egyenlő a munkaerő

155
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

határtermékével. Ez mindaddig igaz, ameddig a gazdaság tökéletes versenyben működik, feltételezésünk szerint
pedig ez a helyzet.

Mi történik a termőföld jövedelmével? Amint megmutattuk a 3. fejezet függelékében, a gazdaság teljes


kibocsátását a határtermék görbéje alatti területtel mérhetjük. Ebből a teljes kibocsátásból a munkások
munkabére egyenlő a reálbér és a foglalkoztatás szorzatával, és ezért megegyezik az ábrán jelzett területtel. A
fennmaradó rész, amelyet szintén jelzünk, pedig egyenlő a termőföld-tulajdonosok bérletidíj-bevételeivel.

7.2. ábra - A munkaerő határterméke

A munkaerő határterméke csökken a foglalkoztatás növekedésével. A határtermék görbéje alatti (vonalkázott)


terület egyenlő a teljes kibocsátással. A foglalkoztatás adott szintje mellett a határtermék meghatározza a
reálbért; így a munkaerő teljes bevétele (a reálbér és a foglalkoztatottak számának szorzata) az ábrán szereplő
szürke négyszögnek felel meg. A kibocsátás fennmaradó részét a bérleti díjak alkotják.

Tételezzük fel, hogy Belföld és Külföld ugyanazt a technológiát alkalmazza, de eltérő termőföld/munkaerő
arány mellett. Ha Belföld a munkaerőben gazdag ország, akkor Belföld munkásai kevesebbet keresnek, mint
külföldi társaik, a termőföld jövedelme viszont Belföldön magasabb, mint Külföldön. Ez a helyzet feltétlenül
ösztönzi a tényezők mozgását. Belföld munkásai Külföldre szeretnének költözni, Külföld termőföld-
tulajdonosai pedig Belföldre szeretnék áthelyezni termőföldjüket, de feltételeztük, hogy ez lehetetlen.
Következő lépésünk az, hogy lehetővé tesszük a munkások költözését, és megnézzük, mi történik.

1.2. A nemzetközi munkaerő-áramlás

156
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

Most tételezzük fel, hogy a munkások mozogni tudnak a két ország között. A munkások Belföldről Külföldre
fognak költözni. Ez a mozgás csökkenti Belföld munkaerő-állományát, és így növeli Belföld reálbérszintjét,
miközben növeli a munkaerő-állományt és csökkenti a reálbért Külföldön. Ha a munkaerőmozgásnak nincs
akadálya, akkor ez a folyamat mindaddig tart, amíg a munkaerő határterméke a két országban egyenlő nem lesz.

A 7.3. ábra bemutatja a nemzetközi munkaerő-mobilitás okait és hatásait. A vízszintes tengely ábrázolja a világ
összes munkaerejét. A Belföldön foglalkoztatottakat balról, a Külföldön foglalkoztatottakat jobbról mérjük. A
bal oldali függőleges tengely a munkaerő határtermékét mutatja Belföldön, a jobb oldali függőleges tengely
pedig Külföldön. Kezdetben feltételezzük, hogy Belföldön OL1 munkás, Külföldön pedig L1O* munkás van. Ezt
az erőforrás-allokációt figyelembe véve a reálbérszint Belföldön (C pont) alacsonyabb lenne, mint Külföldön (B
pont). Ha a munkások szabadon mozoghatnak bármelyik országba, amely magasabb reálbért kínál, akkor
Belföldről Külföldre áramlanak mindaddig, amíg a reálbérszintek ki nem egyenlítődnek. A világ munkaerejének
így kialakuló eloszlása szerint OL2 munkás lesz Belföldön, és L2O* munkás külföldön (A pont).

A világ munkaerejének erről az újraelosztásáról három pontot érdemes megjegyezni:

1. A reálbérszintek konvergenciájához vezet. A reálbérek Belföldön nőnek, Külföldön csökkennek.

2. Egészében növeli a világ kibocsátását. Külföld kibocsátása L1 és L2 között a határtermékgörbéje alatti


területtel nő, míg Belföld kibocsátása a határtermékgörbéje alatti megfelelő területtel csökken. Az ábrából
látjuk, hogy Külföld többet nyer, mint amennyit Belföld veszít, és ezt a különbséget az ábra kiszínezett ABC
része mutatja.

3. E nyereség ellenére lesznek, akik személyesen veszítenek. Azok, akik eredetileg Belföldön dolgoztak volna,
magasabb reálbérekhez jutnak, azok viszont, akik eredetileg Külföldön dolgoztak volna, alacsonyabb
reálbéreket kapnak. Külföld termőföld-tulajdonosai jól járnak a nagyobb munkaerő-kínálat miatt, de Belföld
termőföld-tulajdonosait kár éri. A nemzetközi kereskedelem hasznához hasonlóan a nemzetközi munkaerő-
mobilitás is csak elvben hasznos mindenki számára, a gyakorlatban viszont néhány csoport vesztes lesz.

7.3. ábra - A nemzetközi munkaerő-mobilitás okai és hatásai

157
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

Kezdetben OL1 munkást foglalkoztatnak Belföldön, Külföldön pedig L1O* munkást. A munkaerő Belföldről
Külföldre vándorol mindaddig, amíg Belföldön OL2 munkást alkalmaznak, Külföldön pedig L2O* munkást, és a
bérek kiegyenlítődnek.

1.3. Az elemzés kiterjesztése


Épp most láttuk, hogy egy nagyon egyszerű modell igen sokat mond el nekünk a nemzetközi tényezőáramlások
okairól és arról, hogy milyen hatásaik vannak. Egyszerű modellünkben a munkaerő-mobilitást a nemzetközi
erőforrás-ellátottsági különbségek gerjesztik ugyanúgy, ahogy a 4. fejezet modelljében a kereskedelmet;
ugyancsak a kereskedelemhez hasonlóan a munkaerőmozgás is hasznos, mert növeli a világtermelést. Igaz, hogy
erős jövedelemeloszlási hatások járnak vele, amelyek a munkaerő-áramlás hasznát problematikussá teszik.

Most tekintsük át röviden, hogy miként módosul az elemzés, ha figyelembe veszünk néhány, eddig az
egyszerűség kedvéért elhanyagolt tényezőt.

Meg kell válnunk attól a feltevéstől, hogy a két ország csak egy terméket állít elő. Tételezzük fel tehát, hogy az
országok két terméket gyártanak, és ezek egyike munkaerő-intenzívebb a másiknál. A tényezőarányos modell 4.

158
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

fejezetbeli elemzéséből már tudjuk, hogy ebben az esetben a külkereskedelem alternatívát kínál a
tényezőáramlással szemben. Belföld bizonyos értelemben munkaerőt exportálhat és termőföldet importálhat
azzal, hogy munkaerő-intenzív terméket exportál és termőföld-intenzív terméket importál. Az ilyen
kereskedelem elvben a tényezőárak teljes kiegyenlítődéséhez vezethet anélkül, hogy egyáltalán szükség lenne a
tényezők áramlására. Ha ez történnék, akkor megszűnne bármilyen ösztönző arra, hogy a munkaerő Belföldről
Külföldre áramoljék.

A gyakorlatban a kereskedelem valóban a nemzetközi tényezőmozgások helyettesítője, de ez a helyettesítés nem


tökéletes. Az okokat már összefoglaltuk a 4. fejezetben. A valóságos világban nem lehet tapasztalni a
tényezőárak kiegyenlítődését, mert az országok tényezőellátottsága sokszor annyira eltérő, hogy teljes
szakosodásra kényszerülnek; vannak természetes és adminisztratív kereskedelmi akadályok; és vannak
technológiai különbségek is az országok között.

Másfelől azon is elgondolkodhatunk, hogy a tényezőmozgások nem szüntetik-e meg a nemzetközi kereskedelem
ösztönzőit. A válasz ismét az, hogy miközben egy egyszerű modellben a termelési tényezők mozgása
szükségtelenné teheti a termékek nemzetközi kereskedelmét, addig a gyakorlatban a munkaerő, a tőke és más,
esetleg mozgásképes erőforrások szabad mozgását jelentős akadályok nehezítik. Bizonyos erőforrások pedig
nem kapcsolhatók össze – a kanadai erdő és a karib-tengeri napfény nem tud mozogni.

A tényezőmozgások modelljének kiterjesztésével a modell alapvető üzenete nem változik meg. A lényeg az,
hogy a tényezők kereskedelme tisztán gazdasági tekintetben nagyon hasonlít a termékek kereskedelmére; okai
nagyrészt ugyanazok, és eredményei is hasonlóak.

1.4. Esettanulmány: Bérkonvergencia a tömeges migráció


időszakában
A modern világban valóban emberek nagy tömegei mozognak az országok között. A munkaerő-vándorlás igazi
hőskora – amikor a bevándorlás számos ország népességnövekedésének fő forrása volt, a kivándorlás viszont
csökkentette több más ország lakosságát – azonban a 19. század végén és a 20. század elején volt. Emberek
tízmilliói tettek meg hosszú utat egy jobb élet reményében egy globális gazdaságban, amelyet már éppen
integráltak a vasútvonalak, a gőzhajók, a távírókábelek, ahol viszont még nem léteztek a bevándorlás sokrétű
jogi korlátai. A kínaiak Délkelet-Ázsia és Kalifornia felé indultak; az indiaiak Afrikába és a Karibi-térségbe; sok
japán pedig Brazíliába költözött. Mindenekelőtt pedig az európai peremvidék – Skandinávia, Írország,
Olaszország és Kelet-Európa – lakói települtek át oda, ahol bőségben volt a termőföld, a bérek pedig magasak,
azaz az Egyesült Államokba, de Kanadába, Argentínába és Ausztráliába is.

Vajon ez a folyamat valóban olyan reálbér-konvergenciát idézett elő, amilyet modellünk előrejelez? Ez tényleg
így történt. A kísérő táblázat az 1870-es reálbéreket mutatja, valamint ezek változását az első világháborút
megelőző évig, négy „célország” és négy „küldő ország” esetében. A táblázat szerint a vizsgált időszak kezdetén
a célországokban sokkal magasabbak voltak a reálbérek, mint a küldő országokban. A következő négy
évtizedben a reálbérek mindegyik vizsgált országban nőttek, de (a meglepően nagy kanadai növekedés
kivételével) sokkal gyorsabban emelkedtek a küldő, mint a célországokban. Ez arra utal, hogy a migráció a
világot valóban a bérek (bár nem teljes) kiegyenlítődése felé vitte.

Az amerikai gazdaságról következő esettanulmány azt mutatja be, hogy az első világháború után a jogi
korlátozások véget vetettek a tömeges migráció korszakának. Ezért és más okok miatt (ezek között a
világkereskedelem hanyatlása és a két világháború közvetlen hatásai következtében) a reálbérek konvergenciája
megállt, sőt néhány évtizedre meg is fordult, és csak a háború után folytatódott ismét.

A reálbér százalékos
Reálbér, 1870 (USA =100)
növekedése, 1870–1913

Célországok

Argentína 53 51

Ausztrália 110 1

159
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

Kanada 86 121

Egyesült Államok 100 47

Küldő országok

Írország 43 84

Olaszország 23 112

Norvégia 24 193

Svédország 24 250

Forrás: Williamson, Jeffrey G.: The Evolution of Global Labor Markets since 1830: Background Evidence and
Hypotheses. Explorations in Economic History, 32. (1995) 141–196. old.

1.5. Esettanulmány: A bevándorlás és az amerikai gazdaság


Az Egyesült Államok a huszadik században két nagy bevándorlási hullámot élt meg. Az első a tizenkilencedik
század végén kezdődött, és az 1924-ben bevezetett korlátozó törvények miatt fejeződött be. A bevándorlás a
hatvanas évek közepén lendült fel ismét, részben a jelentős 1965-ös törvénymódosítás következtében. A táblázat
az Egyesült Államokba törvényesen belépett bevándorlók számát mutatja az 1880 utáni összes évtizedre. Az
illegális bevándorlók száma ugyancsak nőtt: az amerikai kormányzat évi 200–300 ezerre becsüli a számukat.

A viszonylag csekély bevándorlás időszakában, 1924 és 1965 között a bevándorlóknak valószínűleg nem volt
komoly hatásuk az amerikai gazdaságra, részben azért, mert nem voltak sokan. Hatásuk azért is korlátozott volt,
mert a bevándorlási törvények az 1920-as amerikai etnikai arányoknak megfelelően szabályozták a
vízumkiadást. Ennek eredményeként a bevándorlók főleg Kanadából és Európából jöttek, így olyan
szakképzettséggel rendelkeztek, amely meglehetősen hasonló volt a már Amerikában dolgozó munkaerő
szakképzettségéhez. 1965 után azonban a bevándorlás forrása már elsősorban Latin-Amerika és Ázsia volt, az
ottani munkások pedig átlagosan sokkal kevésbé voltak képzettek, mint az átlagos amerikai munkás.

Azt várhatnánk, hogy a kevésbé szakképzett munkások nagy tömegű beutazása lefelé nyomta az alacsonyan
képzett munkaerő bérét. A hetvenes és a nyolcvanas években valóban – ahogy ezt a 4. fejezetben bemutattuk –
számottevően nőtt a különbség a magasabban és a kevésbé képzett alkalmazottak bére között. A középiskolai
végzettség nélküli munkások bére például 10 százalékkal csökkent a náluk jobban képzett munkások
átlagbéréhez képest. Ezt a folyamatot nyilván más tényezők is erősítették, de bizonyos becslések szerint a relatív
bérek csökkenésének körülbelül az egyharmada a bevándorlás következménye volt 1.

A bevándorlással kapcsolatos viták nagy része azonban nem erről a jövedelemeloszlási hatásról folyt. A
politikusok és a szavazók ehelyett a bevándorlás adókra és kormányzati kiadásokra gyakorolt hatásával
foglalkoztak. A bevándorlók ellentmondásos hatást gyakorolnak a költségvetésre. Egyrészt adókat fizetnek (és
növelik a többi termelési tényező hozadékát, ami ugyancsak adóbevétel-növekedéssel jár). Másrészt a
bevándorlók az ország összes lakosához hasonlóan növelik a közszolgáltatások, így az oktatás, a közutak, a
jóléti szolgáltatások és a rendőrség iránti keresletet. (Ahogy a svájci író, Max Frisch írta az országába érkező
bevándorlókról: „Munkásokat akartunk, de emberi lények jöttek”). Az Egyesült Államokba újabban érkező
bevándorlók átlagosan viszonylag alacsony béreket kapnak (tehát nem fizetnek sok adót) és viszonylag magas
valószínűséggel munkanélküliek vagy részesülnek szociális segélyben. Ezért sokan érveltek úgy, hogy ezek a
bevándorlók terhet jelentenek az állami költségvetésre. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy valóban ez a
helyzet: más-más közgazdászok más-más következtetésekre jutottak, mindenekelőtt azért, mert az ilyen
számítások nagyban önkényes feltevésektől függnek azzal kapcsolatban, hogy mennyibe kerülnek az egy új
lakosnak nyújtott szolgáltatások. Abban azért minden becslés egyetért, hogy a bevándorlásnak az eredeti

1
Borjas, George J.–Freeman, Richard–Katz, Lawrence: On the Labor Market Effects of Immigration and Trade. In: Borjas–Freeman
(szerk.): Immigration and the Work Force: Economic Concequences for the United States and Source Areas. University of Chicago Press,
Chicago, 1992.

160
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

lakosok összjövedelmére gyakorolt nettó hatása (ennek a jövedelemnek az eloszlására gyakorolt hatással
ellentétben) csekély, és semmiképpen sem több, mint 1 százaléknak a töredéke bármelyik irányban.

E meglehetősen szerény becslések ellenére a kilencvenes évek közepén erős politikai ellenállás volt a
bevándorlással szemben. 1994 őszén a kaliforniai szavazók elfogadták a 187-es törvényjavaslatot, amely szigorú
szabályokat vezetett be az illegális bevándorlókkal szemben. Megtiltotta például, hogy ezek a bevándorlók
közszolgáltatásokban részesüljenek, így azt is, hogy gyermekeik iskolába járhassanak. Az amerikai Kongresszus
olyan törvényi szabályozást fontolgatott, amely szerint számos szolgáltatást megtagadtak volna olyan legális
bevándorlóktól, akik még nem váltak amerikai állampolgárokká, ez viszont az állampolgársági kérvények
tömeges hullámát indította el. A könyv írása idején azonban még ezeknek az intézkedéseknek egyikét sem
vezették be. A 187-es törvényjavaslat esetében különösen valószínű, hogy az elkövetkező években sok jogi
támadás éri majd.

Bevándorlás az Egyesült Államokba (1000 főben)

1881–1890 5247 1941–1950 1035

1891–1900 3688 1951–1960 2516

1901–1910 8796 1961–1970 3322

1911–1920 5736 1971–1980 4493

1921–1930 4107 1981–1990 7338

1931–1940 528

Forrás: Borjas, George J.: The Economics of Immigration. Journal of Economic Literature, 32. (1994) 1667–
1717. old.

2. A nemzetközi kölcsön- és hitelkapcsolatok


A nemzetközi gazdaság világának fontos vonása a nemzetközi tőkemozgás. Csábítónak látszik, hogy ezeket az
áramlásokat a munkaerőmozgás elemzésével párhuzamos módon vizsgáljuk, és ez gyakran valóban hasznos
megoldás. A kétfajta áramlás között azonban fontos különbségek is vannak. Amikor a nemzetközi munkaerő-
mobilitásról beszélünk, akkor ezalatt nyilvánvalóan azt értjük, hogy a munkások fizikailag az egyik országból a
másikba mozognak. Amikor az Egyesült Államokból Mexikóba irányuló tőkemozgásról beszélünk, akkor nem
arra gondolunk, hogy amerikai gépeket szó szerint leszerelnek és délre szállítanak. Ehelyett pénzügyi műveletre
gondolunk. Egy amerikai bank hitelt nyújt egy mexikói cégnek, amerikai lakosok mexikói részvényeket
vásárolnak, vagy egy amerikai cég mexikói leányvállalatán keresztül végez befektetést. Most az említett
műveletek első fajtájára összpontosítunk, amelyben amerikai székhelyű cégek vagy amerikai lakosok hitelt
nyújtanak mexikóiaknak. Ezzel amerikai lakosok mexikóiaknak jogot adnak arra, hogy mostani jövedelmüknél
többet költsenek, olyan ígéretért cserébe, hogy a hitelt a jövőben visszafizetik.

A nemzetközi gazdaság pénzügyi vonatkozásainak elemzése a könyv második felének a témája. Fontos azonban
azt látnunk, hogy a pénzügyi műveletek nemcsak papíron léteznek, hanem reálgazdasági következményeik is
vannak. A nemzetközi hitelkapcsolatokat egyfajta nemzetközi kereskedelemként is értelmezhetjük. Ez a
kereskedelem nem egy termék másra való cseréjét jelenti adott időpontban, hanem jelenlegi termékek cseréjét
jövőbeliekre. Ezt a kereskedelmet időszakok közötti (intertemporális) kereskedelemnek nevezzük. Sokkal
több mondanivalónk lesz róla később a könyvben, jelenlegi céljainknak azonban egy egyszerű modell is
megfelel2.

2.1. Időszakok közötti termelési lehetőségek és kereskedelem

2
A fejezet függeléke a most kifejtésre kerülő modell részletesebb elemzését tartalmazza.

161
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

Még nemzetközi tőkemozgások nélkül is igaz, hogy minden gazdaság választhat a jelenlegi és a jövőbeli
fogyasztás között. A gazdaságok általában nem fogyasztják el teljes jelenlegi kibocsátásukat; kibocsátásuk egy
része gépekbe, épületekbe és a termelő tőke más formáiba való beruházás formáját ölti. Minél többet ruház be
egy gazdaság most, annál többet tud majd termelni és fogyasztani a jövőben. A gazdaságnak azonban a több
beruházáshoz erőforrásokat kell felszabadítania azzal, hogy kevesebbet fogyaszt (hacsak nincsenek
kihasználatlan erőforrások, de ezeket egyelőre figyelmen kívül hagyjuk). Így átváltási kapcsolat van a jelenlegi
és a jövőbeli fogyasztás között.

Képzeljünk el egy gazdaságot, amely csak egy terméket fogyaszt és mindössze két időszakon át működik. Ezt a
két időszakot jelennek és jövőnek nevezzük. Átváltási kapcsolat lesz a fogyasztási cikk jelenlegi és jövőbeli
fogyasztása között, amelyet az időszakok közötti termelési lehetőségek határvonalának felrajzolásával
foglalhatunk össze. Egy ilyen határvonalat a 7.4. ábra mutat be. Éppen olyan, mint a termelési lehetőségek
határvonalának görbéi, amelyeket adott időpontra vettünk fel két termék között.

Az időszakok közötti termelési lehetőségek határvonalának alakja különbözik az egyes országok között.
Bizonyos országoknak olyan termelési lehetőségeik vannak, amelyek a jelenlegi kibocsátás felé hajlanak, más
országok termelési lehetőségeiben pedig nagyobb a jövőbeli kibocsátás szerepe. Majd feltesszük a kérdést, hogy
ezek az eltérések milyen valóságos különbségeknek felelnek meg egy adott pillanatban. Először azonban
egyszerűen tételezzük fel azt, hogy két ország van, Belföld és Külföld, mégpedig eltérő időszakok közötti
termelési lehetőségekkel. Belföld lehetőségei inkább a folyó fogyasztás felé hajlanak, Külföld lehetőségei pedig
a jövőbeli fogyasztás felé.

7.4. ábra - Az időszakok közötti termelési lehetőségek határvonala

162
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

Egy ország ugyanúgy elcserélheti a folyó fogyasztást jövőbeli fogyasztásra, ahogy többet tud termelni az egyik
termékből azzal, hogy a másikból kevesebbet állít elő.

Analógián alapuló érveléssel már tudjuk, hogy mire számíthatunk. Nemzetközi hitelkapcsolatok hiányában azt
várhatnánk, hogy a jövőbeli fogyasztás relatív ára magasabb lesz Belföldön, mint Külföldön. Így, ha
megteremtjük a több időszakon átnyúló kereskedelem lehetőségét, akkor az eredmény Belföld folyó
fogyasztásának exportja és jövőbeli fogyasztásának importja lesz.

Ez azonban kissé talányosnak tűnhet. Mi a jövőbeli fogyasztás relatív ára, és hogyan folyik a több időszakon
átnyúló kereskedelem?

2.2. A reálkamatláb
Hogyan folytat egy ország több időszakon átnyúló kereskedelmet? A magánszemélyekhez hasonlóan egy ország
is hitelnyújtással vagy –felvétellel teheti meg ezt. Tekintsük át, mi történik, ha egy magánszemély kölcsönt vesz
fel: eleinte többet tud költeni jövedelménél, illetve, más szavakkal, többet tud fogyasztani termelésénél. Később
azonban a hitelt kamattal kell visszafizetnie, ezért a jövőben kevesebbet fogyaszthat, mint amennyit termel. A
hitelfelvétellel tehát valójában jövőbeli fogyasztásáról mondott le folyó fogyasztása növeléséért. Ugyanez
érvényes egy hitelfelvevő országra.

A jövőbeli fogyasztás folyó fogyasztásban kifejezett ára nyilvánvaló módon összefügg a kamatlábbal. Ahogy a
könyv második felében majd látni fogjuk, a valóságos világban a kamatlábak meghatározását bonyolítja az,
hogy az általános árszínvonalban változások lehetségesek. Egyelőre megkerüljük ezt a problémát azzal a
feltevéssel, hogy a kölcsönszerződéseket „reál” feltételekkel kötik meg: ha egy ország kölcsönt vesz fel, jogot
kap arra, hogy valamilyen mennyiségű fogyasztást vásároljon a jelenben, ha ezért a jövőben nagyobb
mennyiséget fizet vissza. Pontosabban, a jövőbeli visszafizetés mennyisége a jelenben kölcsönvett mennyiség (1
+ r)-szerese lesz, ahol r a hitelfelvétel reálkamatlába. Mivel egy folyó fogyasztási egységért a jövőben (1 + r)
egységet kell adni, a jövőbeli fogyasztás relatív ára 1/(1 + r).

Most már teljes a párhuzam a nemzetközi kereskedelem alapmodelljével. Ha a hitelnyújtás és -felvétel


lehetséges, akkor a jövőbeli fogyasztás relatív árát, és így a világon érvényes reálkamatlábat a világ jövőbeli
relatív kínálata és a jövőbeli fogyasztás iránti kereslet határozza meg. Belföld időszakok közötti termelési
lehetőségei a folyó fogyasztás felé hajlanak, így ez az ország folyó fogyasztást fog exportálni és jövőbeli
fogyasztást importálni. Így Belföld az első időszakban hitelezni fog Külföldnek, a másodikban pedig
visszakapja a hitelt.

2.3. Időszakok közötti komparatív előny


Feltételeztük, hogy Belföld időszakok közötti termelési lehetőségei a jelenlegi termelés felé hajlanak. De mit is
jelent ez? Az időszakok közötti komparatív előny forrásai kissé különböznek azoktól, amelyek a szokásos
kereskedelmet előidézik.

Egy ország, amelynek a fogyasztási cikkek jövőbeli termelésében komparatív előnye van, olyan ország, amely
nemzetközi hitelkapcsolatok hiányában a jövőbeli fogyasztást alacsony relatív áron értékeli, tehát számára a
reálkamatláb magas. Ez a magas reálkamatláb a beruházás magas hozadékának felel meg, tehát magas
hozadékkal értékeli az erőforrások árirányítását a fogyasztási cikkek jelenlegi termelésétől a tőkejavak
termelésébe, az építési beruházásokba és más olyan tevékenységekbe, amelyek növelik a gazdaság jövőbeli
termelőképességét. Így a nemzetközi tőkepiacokon hitelt felvevő országok azok lesznek, ahol magas
termelékenységű jövőbeli beruházási lehetőségek között lehet választani a jelenlegi termelési kapacitással
szemben, míg a hitelnyújtó országokban ilyen lehetőségek nem állnak rendelkezésre belföldön.

A nemzetközi hitelkapcsolatok hetvenes évekbeli szerkezete alátámasztja mondanivalónkat. A 22.3. táblázat


három országcsoport, az ipari országok, a nem olajtermelő fejlődő országok, valamint a nagy kőolajexportőrök
nemzetközi hitelkapcsolatait hasonlítja össze. 1974 és 1981 között a kőolajexportőrök 395 milliárd dollár hitelt
nyújtottak, a kevésbé fejlett országok 315 milliárd dollár hitelt, a (sokkal nagyobb) ipari országok pedig náluk
kisebb összeget, 265 milliárd dollárt vettek fel.

Modellünk alapján ez nem meglepő. A hetvenes években a kőolajárak látványos emelkedése következtében az
olajexportőr országok, mint például Szaúd-Arábia nagyon magas folyó bevételeket könyvelhettek el. Ezek az
országok azonban nem tapasztalták a belföldi beruházási lehetőségek hasonló mértékű bővülését. Így folyó
fogyasztásukban volt komparatív előnyük. Kis népességgel, az olajon kívül korlátozott erőforrásokkal, és

163
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

csekély ipari vagy más termelési tapasztalattal rendelkeztek, ezért természetes válaszlépésük volt, hogy
megnövekedett bevételük jelentős részét külföldön fektessék be. Ezzel szemben Brazília, Dél-Korea és más
fejlődő országok magas jövőbeli bevételekkel számoltak és magas termelékenységű beruházási lehetőségeket
láttak bővülő ipari szektoraikban; így a jövőbeli bevételben volt komparatív előnyük. Ezért ebben az időszakban
(1974 és 1981 között) a kőolajexportőrök folyó fogyasztást is exportáltak azzal, hogy pénzüket részben kevésbé
fejlett országoknak kölcsönözték.

3. Közvetlen külföldi beruházások és a


multinacionális vállalatok
A legutolsó fejezetrészben a nemzetközi hitelkapcsolatokra összpontosítottuk figyelmünket. Ez az üzleti
műveletek egyik viszonylag egyszerű típusa, mivel a hitelnyújtó egyedüli igénye a hitelfelvevővel szemben az,
hogy a hitelt megfelelő módon visszafizesse. A nemzetközi tőkemozgások egyik fontos fajtája azonban más
formát ölt, a közvetlen külföldi beruházások formáját. Közvetlen külföldi beruházás alatt olyan nemzetközi
tőkeáramlásokat értünk, amelyekben az egyik országban működő cég egy másik országban bővíti
leányvállalatát, vagy újat létesít. A közvetlen külföldi beruházás megkülönböztető vonása, hogy nemcsak
erőforrások átadását foglalja magába, hanem ellenőrzés megszerzését is. A leányvállalatnak nemcsak pénzügyi
kötelezettségei vannak az anyacéggel szemben, hanem ugyanannak a szervezeti struktúrának a részévé is válik.

Káros-e a fejlődő országokba irányuló tőkemozgás a magas bérű országok munkásaira?

Ebben a tankönyvben többször hivatkoztunk az újonnan iparosodó, különösen ázsiai gazdaságok (NIE-k) gyors
gazdasági növekedése által keltett aggodalmakra. A 4. fejezetben tárgyaltuk azt a félelmet, hogy a NIE-kkel
folytatott kereskedelem a Stolper–Samuelson hatáson keresztül csökkentheti az alacsonyabb képzettségű
munkások reálbérét a fejlett országokban, és láttuk, hogy ennek a félelemnek volt némi alapja. Az 5. fejezetben
azt a lehetőséget vettük szemügyre, hogy az NIE-k gazdasági növekedése a fejlett országok romló
cserearányain keresztül csökkentheti az utóbbiak reáljövedelmét, de láttuk, hogy ennek kicsi a valószínűsége.
A kilencvenes években több szemleíró figyelte növekvő aggodalommal, hogy a NIE-k felé irányuló tőkekivitel
csökkenti-e a munkások bérét a fejlett országokban.

Ennek a nézetnek a következő a logikája: ha magas bérekkel működő gazdaságok alacsony bérszínvonalú
országokban finanszíroznak beruházásokat, akkor ez annyit jelent, hogy kevesebb megtakarítás áll
rendelkezésre a belföldi tőkeállomány bővítéséhez. Minthogy így minden belföldi munkásnak kevesebb tőke
áll a rendelkezésére munkájához, mint egyébként, határterméke – és így bérszínvonala – alacsonyabb lesz, mint
amekkora tőkemozgás hiányában lenne. Az általános reáljövedelem, beleértve a külföldön befektetett tőke
hozadékát is, magasabb lehet a befektető ország számára, mint egyébként lett volna, de az összes haszonnál
több jut a tőkének, a munkaerő pedig még rosszabbul is jár.

Ez a negatív hatás elvben lehetséges, de mekkora valójában a gyakorlati jelentősége? Néhány befolyásos ember
komolyan figyelmeztetett ennek a veszélyeire. Klaus Schwab például, a befolyásos svájci Világgazdasági
Fórum vezetője óva intett attól, hogy a világon „a tőkejavak tömeges átcsoportosítása” menjen végbe, amely a
fejlett országok munkásait megfosztaná a magas bérek lehetőségétől*. Sok újságíró is kifejtett hasonló
nézeteket.

A közgazdászokat azonban általában hidegen hagyta ez az érv. Kimutatták, hogy a kevésbé fejlett országokba
irányuló tőkemozgások hosszabb távon meglehetősen korlátozottak voltak. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, az
adósságválság (amelyet majd a 22. fejezetben tárgyalunk) a nyolcvanas évek legnagyobb részében lényegében
megálljt parancsolt ezeknek a mozgásoknak. Sőt, noha az újonnan iparosodó országokba irányuló, 1990 után
ismét fellendülő tőkemozgások óriásiaknak látszottak – az ábra szerint a nettó tőkemozgás 1996-ban 123
milliárd dollárt ért el – a magas bérszínvonalú országok gazdaságai szinte felfoghatatlanul nagy méretűek, tehát
ezek a tőkeáramlások valójában meglepően csekély hányadot (4 százaléknál kevesebbet) képviseltek a fejlett
országok összes beruházásain belül. Ennek folyományaként a közgazdászok szokásos becslései szerint ez a
fejlett országokból induló tőkeáramlás csökkenthette ugyan a béreket ezekben az országokban, de legföljebb
csak 1 százalék töredékével.

Tőkeáramlások a fejlődő országokba

164
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

Az alacsony bérű országokba irányuló tőkemozgások. A nem olajtermelő fejlődő országokba (a nagy
kőolajexportőrökön kívüli fejlődő országokba) irányuló nagy tőkeáramlások a hetvenes években kezdődtek,
majd összeomlottak a nyolcvanas évek adósságválsága idején. Csak 1990 körül vettek újból lendületet.

Forrás: International Monetary Fund: International Financial Statistics Yearbook, 1997.

Ennek az elemzésnek a következtetéseivel ellentétben a tőkeáramlások által keltett híresztelések (például olyan
gyárakról, amelyeket nagyvállalatok bezártak, majd fejlődő országokból vettek fel munkásokat az amerikai
vagy európai bérek ötödéért, illetve tizedéért) a magas bérszínvonalú országok folyamatos gazdasági
nehézségeivel együtt valószínűleg hosszú időre biztosítják azt, hogy az újonnan iparosodó országokba irányuló
tőkemozgások bajos politikai ügyként maradjanak a köztudatban.

* Schwab, Klaus–Smadja, Claude: Power and Policy: The New Economic World Order. Harvaerd Business
Review, 72. no. 6. (1994. november) 40–47. old.

A multinacionális cégek gyakran a nemzetközi hitelkapcsolatok eszközei. Az anyacégek sokszor a visszafizetés


reményében látják el tőkével leányvállalataikat. A közvetlen külföldi beruházás annyiban alternatív megoldás
ugyanazoknak a céloknak az elérésére, mint a nemzetközi hitelezés, amennyiben a multinacionális vállalatok
finanszírozzák külföldi leányvállalataikat. Ez azonban még nyitva hagyja azt a kérdést, hogy miért a közvetlen
külföldi beruházást választják a pénzalapok átadásának valamelyik más útja helyett. A multinacionális cégek
létezése mindamellett nem feltétlenül jelent nettó tőkeáramlást az egyik országból a másikba. A multinacionális
cégek nem ritkán a fogadó országban szereznek pénzt leányvállalataik bővítéséhez saját országuk helyett. A
fejlett országok között számottevő a kétirányú közvetlen külföldi beruházás is: amerikai cégek bővítik európai
leányvállalataikat, miközben európai cégek amerikai érdekeltségeikbe fektetnek be.

A multinacionális vállalatok néha a nemzetközi tőkeáramlások eszközeiként viselkednek, de valószínűleg hiba,


ha a közvetlen külföldi beruházásokat elsősorban az országok nemzetközi hitelkapcsolatainak alternatívájaként
tekintjük. A közvetlen külföldi beruházás lényege sokkal inkább abban a lehetőségben van, hogy nemzetközi
szervezeti formákat hozzanak létre. A fő szándék tehát az ellenőrzés kiterjesztése.

De miért akarják a cégek bővíteni az ellenőrzést? A közgazdászok nem rendelkeznek annyira jól kidolgozott
elmélettel a multinacionális vállalatokról, mint a nemzetközi gazdaságtan számos más témájával kapcsolatban.
A témának azért van valamennyi elmélete, amelyet most áttekintünk.

3.1. A multinacionális vállalatok elmélete

165
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

A multinacionális vállalatok elméletének alapelemeit egy példán láthatjuk a legjobban. Tekintsük az amerikai
autógyártók európai működését. A Ford és a General Motors sok autót ad el Európában, de ezek szinte kivétel
nélkül Németországban, az Egyesült Királyságban vagy Spanyolországban készülnek. Ez a megoldás nem
meglepő, de látnunk kell, hogy két kézenfekvő alternatíva létezik. Egyrészt az, hogy az amerikai cégek Európa
helyett az Egyesült Államokban gyártsanak, és onnan exportáljanak az európai piacra. Másrészt viszont az egész
európai piac igényeit kielégíthetnék az olyan gyártók, mint a Volkswagen vagy a Renault. Miért létezik akkor
mégis ez a különleges megoldás, hogy ugyanazok a cégek különböző országokban termelnek?

A multinacionális vállalat modern elmélete kiindulópontként két kisebb kérdésre bontja ezt a nagyobb kérdést.
Először: miért gyártanak egy terméket két (vagy több) országban egy ország helyett? Ezt a telephelyek
kérdéseként ismerjük. Másodszor: miért végzi a termelést különböző telephelyeken ugyanaz a cég ahelyett,
hogy erre több cég vállalkoznék? Ezt azonnal nyilvánvalóvá váló okok miatt az internalizáció vagy belsővé
tétel kérdéseként ismerjük.

Telephelyelméletre van szükségünk ahhoz, hogy megmagyarázhassuk, Európa miért nem importálja gépkocsi-
szükségletét az Egyesült Államokból. Az internalizáció elmélete kell annak magyarázatához, hogy az európai
gépkocsiipar egy részét miért a kontinensen kívülről ellenőrzik.

A telephelyelmélet elvben nem nehéz. Valójában nem más, mint a 2. és a 6. fejezet között kifejtett kereskedelmi
elmélet. A termelés elhelyezkedése gyakran az erőforrásoktól függ. A bauxitbányászatot oda kell telepíteni, ahol
a bauxit található, az alumíniumkohókat az olcsó áram közelébe. A miniszámítógépek gyártói a szakképzettség-
igényes tervező kapacitásaikat Massachusetts államba vagy Kalifornia északi részébe telepítik, munkaerő-
igényes összeszerelő üzemeiket viszont Írországba vagy Szingapurba. A szállítási költségek és más
kereskedelmi korlátok ugyancsak meghatározhatják a telephely kiválasztását. Az amerikai cégek részben a
szállítási költségek csökkentése érdekében gyártanak helyi fogyasztásra Európában; mivel az Európában jól
eladható modellek gyakran meglehetősen eltérnek az amerikai sikermodellektől, nem értelmetlen dolog a
különböző termelési kapacitások fenntartása különböző kontinenseken. Ahogy a példák is mutatják, a
multinacionális társaságok telephelyválasztási döntéseit meghatározó tényezők valószínűleg nem sokban térnek
el azoktól, amelyek általában meghatározzák a kereskedelem szerkezetét.

Az internalizáció elmélete más ügy. Miért ne legyenek független európai autógyárak? Először is észrevehetjük,
hogy a multinacionális cégek különböző országbeli telephelyei között mindig jelentős üzleti műveletek zajlanak.
Az egyik leányvállalat termelését gyakran egy másik leányvállalat használja fel, az egyik országban kifejlesztett
technológiát más országokban is alkalmazhatják, vagy a vállalatvezetés hasznos módon hangolhatja össze a
különböző országbeli üzemek működését. Ezek a műveletek tartják össze a multinacionális cégeket, és ezek a
cégek feltételezhetően azért léteznek, hogy megkönnyítsék ezeket a műveleteket. A nemzetközi üzleti
műveleteket azonban nem kell szükségszerűen egy cégen belül megvalósítani. Alkatrészeket a nyílt piacon is el
lehet adni, a technológiát pedig licencként lehet átadni más vállalatoknak. A multinacionális vállalatok azért
léteznek, mert ezeket a műveleteket jövedelmezőbb módon lehet egy cégen belül lebonyolítani, mint több cég
között. A multinacionális vállalatok működésének mozgatórugóját ezért nevezik „internalizációnak”.

Meghatároztunk egy fogalmat, de mindeddig nem magyaráztuk meg, hogy mi vezet az internalizációhoz. Miért
lehet bizonyos üzleti műveleteket nagyobb nyereséggel lebonyolítani egy cégen belül, mint cégek között? Erre
számos elméleti magyarázat van, de egyiküknek sincs olyan meggyőző elméleti alapja vagy gyakorlati
példaanyaga, mint a mi telephelyelméletünknek. Két nagy hatású nézetrendszer azonban részletesebb említést
érdemel arról, hogy miért lehet hasznos, ha különféle országokban folytatott tevékenységeket egyetlen cégben
integrálnak.

Az első nézetrendszer a technológiatranszfer internalizációval kapcsolatos előnyeit hangsúlyozza. A


technológiát tág értelemben gazdaságilag hasznos tudásként határozzuk meg, és a technológiát gyakran el lehet
adni, vagy licenccel át lehet engedni más gazdasági szereplőknek. Ilyenkor azonban számottevő nehézségekkel
is szembekerülhetünk. Gyakran megesik, hogy egy gyár üzemeltetéséhez szükséges technológiai ismeretek le
sincsenek írva; ezek az ismeretek emberek egy csoportjának a tudásában testesülnek meg, és nem lehet
becsomagolni vagy eladni őket. A lehetséges vásárlók azt is nehezen tudhatják, hogy a tudás valójában mennyit
ér – ha a vásárló annyit tudna, mint az eladó, akkor nem is kellene megvennie a kérdéses tudást! Végül pedig
nehézséget okoz annak megállapítása, hogy pontosan hol vannak a tudáshoz kapcsolódó tulajdonjogok határai.
Ha egy európai cég licenccel technológiát ad el amerikai partnerének, akkor más amerikai cégek törvényesen
másolhatják le azt a technológiát. Mindezeket a problémákat nagyban enyhíteni lehet, ha a cég nem technológiát
ad el, hanem a technológia hozadékát úgy próbálja biztosítani a maga számára külföldön, hogy ott
leányvállalatokat alapít.

166
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

A második nézetrendszer az internalizáció előnyeit a vertikális integráció szempontjából hangsúlyozza. Ha egy


cég (a „beszállító” vállalat) olyan terméket állít elő, amelyet egy másik cég (a „végtermékgyártó” vállalat)
felhasznál a termeléséhez, ebből számos probléma keletkezhet. Ha például mindkettő monopolhelyzetben van,
akkor összeütközésbe kerülhetnek azért, mert a végtermékgyártó csökkenteni próbálja az árat, a beszállító
viszont emelni vagy magasan tartani. Koordinációs problémák is lehetnek, ha a kereslet vagy a kínálat
bizonytalan. Az ár ingadozása pedig igencsak megemelheti az egyik vagy a másik fél kockázatát. Ha azonban a
beszállító és a végtermékgyártó cég egyetlen, vertikálisan integrált vállalatban kapcsolódik össze, akkor az
említett problémák megszűnnek, vagy legalábbis enyhülni fognak.

Világosan kell látnunk, hogy ezek a nézetek korántsem olyan kidolgozottak, mint a könyvben másutt bemutatott
külkereskedelmi elemzések. A szervezetek gazdasági elmélete – amelyről most beszélünk, amikor a
multinacionális vállalatok elméletét próbáljuk kidolgozni – még gyerekkorát éli. Ez különösen sajnálatos, hiszen
a gyakorlatban a multinacionális cégekről túlfűtött viták folynak. Egyesek a gazdasági növekedésben játszott
szerepükért dicsérik őket, másoktól viszont elmarasztalásban részesülnek azért, mert állítólag hozzájárulnak a
szegénység növekedéséhez.

3.2. A multinacionális cégek a gyakorlatban


A multinacionális cégek fontos szerepet játszanak a nemzetközi kereskedelemben és beruházásokban. Az
amerikai import mintegy fele például „kapcsolt vállalkozások” közötti forgalom. A „kapcsolt vállalkozások”
fogalma alatt azt értjük, hogy a vevő és az eladó jelentős részben ugyanannak a cégnek a tulajdonában van,
amely valószínűleg mindkettejüket ellenőrzi is. Így az amerikai import felét multinacionális cégek érdekeltségei
közötti forgalomnak tekinthetjük. Az is igaz, hogy a külföldi amerikai vagyon 24 százalékát az amerikai cégek
külföldi leányvállalatainak az értéke teszi ki. Így az amerikai gazdaság nemzetközi kereskedelmében és
beruházásaiban nem figyelhető meg a multinacionális cégek túlsúlya, de szerepük mégis számottevő.

A multinacionális cégek természetesen bel- és külföldi tulajdonban is lehetnek. A külföldi tulajdonú


multinacionális vállalatok a legtöbb gazdaságban fontos szerepet játszanak, és az amerikai gazdaságra is egyre
nagyobb befolyásuk van. A 7.1. táblázat összehasonlítást ad a multinacionális cégek súlyáról három jelentős
gazdaság feldolgozóiparában. (Itt gondolnunk kell arra, hogy a külföldiek érdekeltségi hányada általában sokkal
nagyobb a feldolgozóiparban, mint a gazdaság egészében). A táblázat tanulságos, különösen az olyan amerikai
olvasóknak, akik számára szokatlan a külföldi tulajdonú cégeknél vállalt munka, s akik gyakran idegesek is
lesznek annak várható következményeitől, hogy a gazdaságban nő a külföldi tulajdon szerepe. A táblázat
mindenekelőtt elárulja azt, hogy a külföldi tulajdon jelentősebb súlya csak Amerikában újdonság;
Franciaországban például, amely közismerten büszke kulturális függetlenségére, már 1985-ben a feldolgozóipari
munkások több mint egyötöde külföldi cégeknél dolgozott. A táblázat azonban azt is alátámasztja, hogy az
Egyesült Államokban a nyolcvanas években igen gyorsan nőtt a külföldi tulajdon súlya; a külföldi tulajdonú
cégek értékesítési részaránya például megduplázódott 1985 és 1990 között. Ez a növekedés közelebb hozta az
Egyesült Államokat azokhoz az országokhoz, ahol a jelentős külföldi tulajdon már hosszabb ideje elfogadott
tény.

7.1. táblázat - Franciaország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok: a külföldi


tulajdonú cégek százalékos részaránya a feldolgozóipar értékesítésében, hozzáadott
értékében és foglalkoztatotti létszámában 1985-ben és 1990-ben

Értékesítés Hozzáadott érték Foglalkoztatás


Ország
1985 1990 1985 1990 1985 1990

Franciaország 26,7 28,4 25,3 27,1 21,1 23,7

Egyesült Királyság 20,3 24,1 18,7 21,1 14,0 14,9

Egyesült Államok 8,0 16,4 8,3 13,4 8,0 10,8

Forrás:U.S. department of Commerce: Foreign Direct investment in the United States: An Update, 1994.

167
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

Összehasonlítható statisztikák hiányában is kijelenthetjük, hogy a világ vezető gazdaságai között Japán az
egyetlen igazi kivétel, mert abban a gazdaságban alig működik külföldi tulajdon. Ezt nem nyílt jogi korlátozások
idézik elő: a külföldiek papíron szabadon építhetnek üzemeket és vásárolhatnak cégeket Japánban. A kulturális
akadályok, mint például a japánok ellenszenve a külföldi cégeknél vállalt munkával szemben, illetve a
bürokraták által létesített nem hivatalos korlátozások mindeddig meggátolták azt, hogy multinacionális cégek
nagyobb arányban bekapcsolódjanak a japán gazdaság működésébe.

A valóban fontos kérdés azonban az, hogy mitől lehet különleges szerepük a multinacionális cégeknek. A válasz
nehéz, hiszen csak részben értjük a multinacionális cégek létezésének az okait. A már rendelkezésre álló
elméletből mégis leszűrhető néhány ideiglenes válasz.

Először is vegyük észre, hogy mindaz, amit a multinacionális cégek tesznek, talán kevésbé könnyen, de
nélkülük is megoldható. Erre az egyik példa a munkaerő-intenzív termelés áthelyeződése az iparosodott
országokból a munkaerőben gazdag országokba, a másik pedig a tőkeáramlás a tőkében gazdag országokból a
tőkeszegény gazdaságokba. A multinacionális cégek néha maguk hajtják végre ezeket a változásokat, és vagy
megdicsérik, vagy elítélik őket ezért a szerepükért (a kommentátor nézőpontjától függően). Ezek a mozgások
azonban a multinacionális cégekről bemutatott elméletünk „telephelyi” szempontját tükrözik, amely valójában
nem különbözik a szokásos kereskedelmi elmélettől. Ha nem lennének multinacionális cégek, akkor ugyanaz
megtörténne, csak talán nem ugyanolyan mértékben. Ez a tapasztalat indítja arra a nemzetközi gazdaságtan
szakértőit, hogy a laikus megfigyelők többségével ellentétben kisebb jelentőséget tulajdonítsanak a
multinacionális vállalat fogalmának.

Vegyük észre továbbá azt, hogy a multinacionális cégek határokon átnyúló szervezetalapítási tevékenysége
tágabb értelemben hasonló a nemzetközi kereskedelem és az egyszerű tőkemozgások hatásaihoz; nem más tehát,
a nemzetközi gazdasági integráció egy formája. A nemzetközi integráció más, általunk már áttekintett formáihoz
hasonlóan azt várnánk a multinacionális cégektől, hogy általában jólétnövelő hatásokat idéznek elő, de olyan
jövedelemeloszlási hatásokat is, amelyek rontják egyes gazdasági szereplők helyzetét. Ezek a
jövedelemeloszlási hatások valószínűleg inkább országokon belül, mint országok között érvényesülnek.

Elemzésünket úgy összegezhetjük, hogy a multinacionális cégek nem annyira fontos tényezők a
világgazdaságban, mint amennyire a köztudatban kialakult helyzetük alapján gondolhatnánk. Szerepük aligha
hasznosabb vagy károsabb, mint amit a nemzetközi gazdasági kapcsolatok más formáiról tapasztalhatunk. Ettől
azonban mégis tény, hogy olykor kártevőkként, olykor (bár ritkábban) jótét szerepben látják őket, ahogy ezt
majd a külkereskedelem és a gazdasági fejlődés kapcsolatáról szóló 10. fejezetben be is mutatjuk.

3.3. Esettanulmány: Közvetlen külföldi beruházások az Egyesült


Államokban
A legutóbbi időkig az Egyesült Államokat szinte mindig a multinacionális cégek székhelyének, nem pedig
befogadó országának tekintették. Valóban, 1968-ban Jean-Jacques Servan-Schreiber francia szerző „Az
amerikai kihívás” címen adta közre a multinacionális cégek növekedésének veszélyeit taglaló világsikerű
könyvét. Az amerikai kormány valóban hagyományos védelmezője volt a multinacionális cégeknek az olyan
bírálókkal, mint Servan-Schreiber, illetve az olyan harmadik világbeli szerzőkkel szemben, akik egy új
gazdasági világrendért szálltak síkra. A nyolcvanas években azonban a rablóból pandúr lett, és az Egyesült
Államok más fejlett országok közvetlen külföldi beruházásainak soha nem látott célpontjává vált.

A 7.5. ábra 1973 óta mutatja be a közvetlen külföldi beruházásokat az Egyesült Államokban, mégpedig a
nemzeti jövedelem százalékában3. A közvetlen beruházások a hetvenes évek vége óta három hullámban érkeztek
az Egyesült Államokba: az első hullám 1978-tól 1981-ig tartott, a második, nagyobb hullám 1986-tól 1990-ig, a
harmadik pedig a kilencvenes évek közepén zajlott le. 1992-ben már a magánszektorban foglalkoztatott
amerikai munkások több mint 5 százaléka dolgozott külföldi cégek amerikai leányvállalatainál. Ez a részarány
azóta biztosan növekedett.

7.5. ábra - Közvetlen külföldi beruházások az Egyesült Államokban

3
A 7.5. ábrában alkalmazott mérési módszert a 12. fejezetben bemutatásra kerülő fizetési mérlegből vezetjük le. A külföldi társaságok olyan
kiadásait tartalmazza, amelyek célja vagy az ellenőrzés megszerzése amerikai vállalatok fölött, vagy befektetéseik bővítése a már
ellenőrzésük alatt álló vállalatokban. Ez módszertani okokból csak korlátozottan mutatja meg a külföldi cégek amerikai érdekeltségeinek
bővülését, mégis a külfölditőke-beáramlás hasznos mutatója.

168
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

A közvetlen külföldi beruházások három hullámban áramlottak be Amerikába: 1978–1981-ben, 1986–1989-ben


és 1992 után, és ezzel nagyban megnőtt az amerikai termelés külföldi cégek által ellenőrzött hányada.

Forrás: Survey of Current Business, különböző kiadványok.

Az Egyesült Államokba irányuló külföldi beruházások számos forrásból és sokféle formában érkeztek. A
leggyakrabban a japán cégek által létesített feldolgozóipari, elsősorban autóipari üzemekről beszéltek. Öt japán
autógyár létesített összeszerelő üzemet Amerikában, amelyek összesen az amerikai gyártmányú
személygépkocsik 11 százalékát állították elő 1991-ben. Számos más beruházás pedig amerikai cégek
felvásárlásával valósult meg, ahol a vevő sokszor európai vagy kanadai, nem pedig japán befektető volt.
Említésre érdemes példa a Tropicana felvásárlása a kanadai italgyártó cég, a Seagram által, illetve a Sohio
vállalat British Petroleum (BP) ellenőrzése alá kerülése.

Miért jöttek külföldi cégek az Egyesült Államokba? Már hangsúlyoztuk, hogy meg kell értenünk egyrészt azt,
miért gyártanak termékeket az Egyesült Államokban, másrészt pedig azt, hogy miért állítják elő egy részüket
külföldi vállalatok az amerikaiak helyett. A telephelyi döntés magyarázata bonyolultnak tűnik. Egy magyarázat
a relatív költségek eltolódása: az amerikai bérek csak régebben voltak a legmagasabbak a világon. A dollár 1985
és 1987 közötti gyengülése az amerikai béreket a német bérek szintje alá csökkentette, és már a japán béreknél
sem voltak sokkal magasabbak. Egy másik magyarázat a protekcionizmustól való félelemmel függ össze: a
külföldi, különösen japán cégek vagy azért létesítettek termelőkapacitásokat az Egyesült Államokban, mert
tartottak az import mennyiségi korlátozásának növekedésétől, vagy azért, mert így, amerikai munkahelyek
létesítésével kívánták maguk mellé állítani a protekcionista érdekcsoportokat. Arra a kérdésre pedig, hogy miért
külföldi cégek termeltek az amerikaiak helyett, a külföldiek válasza az volt, hogy jobb technológiáik vagy
vezetési módszereik voltak, mint az amerikaiaknak, és ezért tudtak hatékonyabban termelni amerikai
versenytársaiknál.

A közvetlen beruházások Egyesült Államokba való beáramlását a 7.5. ábra mutatja. Ez a folyamat nem mutatott
szoros korrelációt az Egyesült Államok teljes tőkeimportjával, amely a nyolcvanas években lendült fel. A
közvetlen beruházások első hulláma még a nagyarányú tőkeimport felfutása előtt érkezett, a második hullám
pedig nem vele egyidőben, hanem akkor, amikor a teljes tőkeimport már csökkenni kezdett. Ez a
korrelációhiány megerősíti azt a vélekedést, hogy a közvetlen külföldi beruházás elsősorban nem a tőketranszfer
egyik módja.

Előre látható volt, hogy az Egyesült Államokba irányuló közvetlen beruházások növekedése hasonló politikai
reakciót vált ki, mint ahogy más országok válaszoltak a múltban az amerikai beruházásokra: riadalom és
korlátozások követelése. Az 1988-as Omnibus Trade and Competitiveness Act ezt a reakciót tükrözte azzal,
hogy rendelkezéseket tartalmazott az elnök jogkörének növelésére: a törvény alapján jogot kapott arra, hogy
külföldi cégek számára megtiltsa amerikai vállalatok megszerzését nemzetbiztonsági okokból – de a

169
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

nemzetbiztonság fogalmát a törvényben szándékosan homályban hagyták. A könyv írásának idején ezt a jogkört
igen körültekintően alkalmazták: mindössze három vállalatfelvásárlást akadályoztak meg, és mindhárom erős
katonai kötődésű iparágakban valósult volna meg. Mégis számos szakértő vélte úgy, hogy az amerikai kormány
megtehetné, hogy hatalmát nemcsak a külföldi eredetű beruházások katonai, hanem gazdasági szűrésére is
felhasználhassa.

A téma egy ideje látszólag nyugvóponton van. Úgy tűnik, hogy számos külföldi befektető több éven át nem
kapott igazán sokat a pénzéért; a japán befektetők pedig azt is tapasztalták, hogy pénzforrásaik nagyban
összezsugorodtak a japán részvénypiac 1990-ben elkezdődött visszaesése miatt. Egyebek mellett ezek az okok is
közrejátszottak abban, hogy az Egyesült Államokba irányuló külföldi beruházások növekedési üteme 1990-ben
erősen csökkent, és a politikai légkör mindjárt enyhült is.

Japán a szórakoztatóiparban

1990-ben és 1991-ben az amerikai közhangulat erősen ellenezteaz amerikai cégek külföldieknek való eladását.
Az indulatokat a nagy megtörtént vagy tervezett japán vállalatfelvásárlások nyilvánosságra kerülése fűtötte. A
sors fintora, hogy a legnagyobb figyelmet keltett tranzakciók majdnem mindegyike igen jó üzlet volt az
amerikaiak és, legalábbis utólagos értékelés alapján, rossz a japánok számára.

Két nagy port felvert ügy a szórakoztatóiparban zajlott le. Az első az volt, amikor a szórakoztatóelektronikai
cikkeket gyártó Sony cég megvásárolta a Columbia Pictures vállalatot. Az üzlet mögött az a megfontolás állt,
hogy nyereséget ígérő szinergia valósulhat meg a Columbia film, televízió és zenei üzletága, valamint az ott
előállított termékek lejátszására alkalmas Sony-videolejátszók, -CD-készülékek és egyéb termékek között. A
lemaradástól félő Sony-versenytárs, a Matsushita pedig az amerikai MCA céget szerezte meg.

A közvélemény nem fogadta örömmel ezeket az ügyleteket, de nehéz volt belátni, hogy az Egyesült Államok
valójában mit is kockáztatott velük. Valóban volt némi alapja az aggodalmaknak azzal kapcsolatban, hogy a
japánok amerikai csúcstechnológiai cégeket szerezzenek meg; egyes megfigyelők attól tartanak, hogy az új
tulajdonosok megfosztják tudásuktól ezeket a cégeket, illetve külföldre viszik a náluk folyó kutatásokat. Azt
azonban aligha lehetett feltételezni, hogy a Sony Japánban kezd el az amerikai piacra szánt filmeket forgatni,
vagy az MCA hirtelen japán rocksztárok iránt mutat nagy érdeklődést. Végül nyilvánvalóvá vált, hogy az
elektronikai és a szórakoztatóipari cégek között remélt szinergia nagyrészt csak vágyálom volt – és az is, hogy
a Sony és a Matsushita sokkal többet fizetett a kelleténél. A Columbiánál veszteséget felhalmozó Sony 1995-
ben 2,7 milliárd dollár értékben kénytelen volt csökkenteni bajbajutott leányvállalata értékét. A Matsushita
pedig feladta a játszmát, és jelentős veszteséggel a kanadai Seagram‟snek adta tovább az MCA céget.

A kilencvenes évek közepén a gyengülő dollár és az élénken növekvő amerikai gazdaság nyújtotta lehetőségek
összekapcsolódása ismét felfuttatta a külföldi eredetű beruházásokat. Ezúttal európai, nem pedig japán cégek
voltak a főszereplők: 1998-ban például a német Daimler-Benz csoport megszerezte a Chrysler Motorst, az
Egyesült Államok harmadik legnagyobb autógyártóját. A könyv írása idejéig azonban ez a legújabb beruházási
hullám nem okozott bármilyen említésre méltó politikai felzúdulást.

4. Összefoglalás
1. A nemzetközi tényezőmozgások néha helyettesíthetik a külkereskedelmet, és így nem meglepő, hogy a
nemzetközi munkaerőmozgás okai és hatásai is hasonlóak ahhoz, amit az erőforrás-ellátottság különbségein
alapuló nemzetközi kereskedelemnél tapasztalhatunk. A munkaerő a munkaerőhiánnyal küzdő országok felé
mozog azokból az országokban, amelyek bővében vannak. Ez az áramlás megnöveli a világ teljes termelését,
de erős jövedelemeloszlási hatásokat is kelt, és ennek egyes csoportok a vesztesei lehetnek.

2. A nemzetközi hitelkapcsolatokat a nemzetközi kereskedelem egy fajtájának tekinthetjük, mégpedig olyannak,


amely a jelenlegi és a jövőbeli fogyasztás cseréjét jelenti áruk cseréje helyett. Az ilyen időszakok közötti
kereskedelem relatív ára egy plusz a reálkamatláb.

3. A multinacionális cégek gyakran a nemzetközi hitelkapcsolatok közvetítői, de létalapjukat elsősorban az


ellenőrzés két vagy több országban folyó üzleti tevékenységekre való kiterjesztése adja. A multinacionális
cégek elmélete nem olyan fejlett, mint a nemzetközi gazdaságtan más területei. Alapvető elemzési keretnek
azt tekinthetjük, amely két kulcselemmel magyarázza a multinacionális cégek létezését: az egyik a telephelyi

170
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

hajtóerő, amely a cég tevékenységeit többféle országban indítja meg, a másik pedig az internalizálódás,
amely egy cégben kapcsolja össze ezeket a tevékenységeket.

4. A multinacionális cégek telephelyválasztási mozgatóerői ugyanazok, mint amelyek a nemzetközi


kereskedelem mögött állnak. Az internalizálás mozgatóerőket kevésbé értjük, de a jelenlegi elmélet kettőt
helyez előtérbe ezek közül: az egyiket a technológia átadásának igénye teremti meg, a másik pedig a
vertikális integráció bizonyos előnyeiből származik.

4.1. Kulcsfogalmak
Közvetlen külföldi beruházás

Tényezőmozgások

Termelési lehetőségek időszakok közötti határvonala

Időszakok közötti kereskedelem

Multinacionális cégek telephelyválasztási és internalizálási motívumai

Reálkamatláb

Technológiaátadás – technológiatranszfer

Vertikális integráció

4.2. Feladatok
1. Belföldön és Külföldön egyaránt két termelési tényező van, a termőföld és a munkaerő, és mindkettőt
egyetlen termék előállításához használják. Mindkét ország termőfölddel való ellátottsága és termelési
technológiája pontosan ugyanolyan. A munkaerő határterméke mindkét országban a következő módon függ a
munkaerőtől:

A foglalkoztatott munkások Az utolsó munkás


száma határterméke

1 20

2 19

3 18

4 17

5 16

6 15

7 14

8 13

9 12

10 11

11 10

171
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

Belföldön kezdetben 11 munkást foglalkoztatnak, Külföldön csak 3-at.

Mutassa ki a munkaerő Belföldről Külföldre való mozgásának következményeit a foglalkoztatásra, a termelésre,


a reálbérekre és a földtulajdonosok jövedelmére mindkét országban.

2. Tegyük fel, hogy egy munkaerőben és egy termőföldben gazdag ország ugyanazzal a technológiával állít elő
munkaerő- és termőföld-igényes termékeket. A 4. fejezetben bemutatott elemzés alapján előbb vizsgálja meg
azokat a feltételeket, amelyek között a kereskedelem a két ország között megszünteti a munkaerő-áramlás
ösztönzőjét, majd pedig az 5. fejezet anyagának felhasználásával mutassa meg, hogy az egyik ország által
bevezetett vám ilyen ösztönzőt hoz létre.

3. Magyarázza meg az analógiát a nemzetközi hitelkapcsolatok és a szokásos nemzetközi kereskedelem között.

4. Az alább felsorolt országok közül melyiknél számíthatunk arra, hogy az időszakok közötti termelési
lehetőségek a folyó fogyasztás felé hajlanak, és melyeknél arra, hogy a jövőbeli fogyasztás felé?

a. Egy olyan ország, amely a 19. századi Argentínához vagy Kanadához hasonlóan csak nemrég tette
lehetővé a tömeges betelepedést és máris számos bevándorlót fogad.

b. Egy olyan ország, amely a 19. századi Egyesült Államokhoz vagy a jelenlegi Egyesült Királysághoz
hasonlóan technológiailag a legerősebb a világon, de tapasztalnia kell ennek az előnynek az elolvadását
más országok felzárkózása következtében.

c. Egy olyan ország, amely kevés beruházást igénylő nagy kőolaj-lelőhelyeket tárt fel (mint Szaúd-Arábia).

d. Egy olyan ország, amely számottevő beruházást igénylő nagy kőolaj-lelőhelyeket tárt fel (mint Norvégia,
amelynek olajlelőhelyei az Északi-tenger alatt fekszenek).

e. Egy olyan ország, mint Dél-Korea, amely megérezte az ipari termékek előállításának ízét és gyorsan
felzárkózik a fejlett országokhoz.

5. Az alábbi üzleti műveletek melyike közvetlen külföldi beruházás, és melyik nem?

a. Egy szaúdi üzletember 10 millió dollárért IBM-részvényeket vásárol.

b. Ugyanez az üzletember bérházat vásárol New Yorkban.

c. Egy francia cég összeolvad egy amerikai céggel; az amerikai cég részvényesei értékpapírjaikat a francia
cég részvényeire cserélik.

d. Egy olasz cég üzemet épít Oroszországban, majd az üzemet az orosz kormány megbízásából irányítja.

6. A Karma Computer Company brazíliai leányvállalatot kíván alapítani. A brazil importkorlátozások


megakadályozták a céget, hogy azon a piacon értékesítsen, a cég viszont elzárkózott attól, hogy brazil
vállalatoknak adja el szabadalmait, mert félti az amerikai piacon élvezett technológiai előnyét. Elemezze a
Karma döntését a multinacionális cégek elmélete alapján.

5. Függelék. További információk az időszakok közötti


kereskedelemről
Ez a függelék alaposabb elemzést tartalmaz a fejezetben már bemutatott két időperiódusos kereskedelemről.
Ugyanazokat a fogalmakat használjuk, amelyekkel már az 5. fejezetben is dolgoztunk annak elemzésére, hogy
miként cserélnek az országok különböző fogyasztási cikkeket egymás között egyetlen időpontban. A jelenlegi
elemzési keretben azonban ez a kereskedelmi modell a nemzetközi hitelkapcsolatok szerkezetére és az
időszakok közötti cserearányokra ad magyarázatot (az utóbbi pedig nem más, mint a reálkamatláb).

Tekintsük először Belföldet, ahol a termelési lehetőségek időszakok közötti határvonalát a 7F.1. ábra mutatja.
Idézzük fel, hogy a Belföldön előállított jelenlegi és jövőbeli fogyasztási cikkek mennyisége a jelenlegi
fogyasztási cikkek jövőbeli termelés érdekében beruházott mennyiségétől függ. Ha a jelenleg rendelkezésre álló
erőforrásokat részben a jelenlegi fogyasztás helyett beruházásra használjuk fel, akkor a jelenlegi fogyasztást
szolgáló QPtermelés csökken, a jövőbeli fogyasztást szolgáló QF termelés pedig emelkedik. Ezzel a beruházások

172
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

megnövekedése a gazdaságot a termelési lehetőségek időszakok közötti határvonalán felfelé és balra mozdítja
el.

7F.1. ábra - Belföld időszakok közötti termelési szerkezetének meghatározása

A világgazdaságban érvényes r reálkamatláb mellett Belföld beruházási szintje maximalizálja a gazdaság


termelési értékét abban a két időszakban, amelyben ez a gazdaság létezik.

A fejezet megmutatta azt, hogy a jövőbeli fogyasztás jelenlegi fogyasztásban kifejezett ára 1/(1 + r), ahol r a
reálkamatláb. Így a gazdaság fennállásának két időszaka alatti teljes termelés értéke jelenlegi fogyasztásban
mérve

A 7F.1. ábra mutatja az 1/(1 + r) relatív árakhoz tartozó izoérték-vonalakat V különböző értékeire. Ezek –(1 + r)
meredekségű egyenesek, mert a jövőbeli fogyasztás a függőleges tengelyre került. A nemzetközi kereskedelem
alapmodelljéhez hasonlóan a cégek döntései itt is olyan termelési szerkezetet hoznak létre, amely piaci árakon
maximalizálja a termelést, QP + QF/(1 + r). A gazdaság a megjelölt értéket használja fel beruházásra. Ezzel QP1-
et meghagyja a jelenlegi fogyasztásra, jövőbeli fogyasztásra viszont QF1 értéket állít elő akkor, amikor az első
időszak beruházása hozadékot termel.

Vegyük észre, hogy az a jövőbeli többletfogyasztás, amelyre még egy egységnyi jelenlegi fogyasztás
beruházásra fordításával nyílik lehetőség, a Q pontban éppen (1 + r)-rel lesz egyenlő. Nem volna hatékony
megoldás, ha a beruházást a Q ponton túl növelnénk, mert a gazdaság jobban járna, ha a többlet jelenlegi
fogyasztást beruházás helyett külföldieknek adná kölcsön. A 7F.1. ábrából következik, hogy a világ r

173
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

reálkamatlábának növekedése – amely meredekebbé teszi az izoérték-vonalakat – a beruházás csökkenését


okozza.

A 7F.2. ábra megmutatja, hogy Belföld fogyasztási szerkezete hogyan alakul ki a világgazdaság adott
reálkamatláb-szintje mellett. Legyen DP és DF rendre a jelenlegi és a jövőbeli fogyasztás iránti kereslet. A
termelés a Q pontban van, ezért a gazdaság két időszak alatti fogyasztási lehetőségeinek az időszakok közötti
költségvetési korlát szab határt:

7F.2. ábra - Belföld időszakok közötti fogyasztási szerkezetének kialakulása

Belföldet fogyasztási szintje a legmagasabb közömbösségi görbére helyezi, arra amelyik érinti az időszakok
közötti költségvetési korlátot ábrázoló egyenest. A gazdaság jelenlegi fogyasztása rovására QP1-DP1 egységet
exportál, viszont jövőbeli fogyasztásra DF1 – QF1 = (1 + r) × (QP1 – DP1) egységet importál.

Ez a költségvetési korlát annyit jelent, hogy Belföld két időszak alatti fogyasztásának értéke (amelyet jelenlegi
fogyasztásban mérünk) egyenlő a két időszak alatt előállított fogyasztási cikkek értékével (amelyet ugyancsak a
jelenlegi fogyasztás egységében mérünk). Másként fogalmazva a termelésnek és a fogyasztásnak ugyanazon az
izoérték vonalon kell elhelyezkednie.

Belföld költségvetési korlátjának egyenese a D pontban érinti a legmagasabban fekvő, és még lehetséges
közömbösségi görbét. A D pont mutatja a gazdaság által választott jelenlegi és jövőbeli fogyasztási szintet.
Belföld jelenlegi fogyasztás iránti kereslete, DP1, kisebb, mint a gazdaság jelenlegi fogyasztást fedező termelése,
QP1. Így a gazdaság jelenlegi fogyasztásából QP1 – DP1 egységnyit exportál (azaz kölcsönad) Külföldnek. Ennek

174
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

megfelelően Belföld DF1 – QF1 egységnyi jövőbeli fogyasztást importál Külföldről, amikor kamattal tetézve
kapja vissza az első időszakban nyújtott hiteleit. Az időszakok közötti költségvetési korlátból következik, hogy
DF1 – QF1 = (1 + r) × (QP1 – DP1), azaz a kereskedelem időszakok között egyensúlyban van.

A 7F.3. ábra megmutatja, hogy Külföldön mi határozza meg a beruházást és a fogyasztást. Külföldről
feltételezzük, hogy jövőbeli fogyasztási cikkek előállításában van komparatív előnye. Az ábra mutatja, hogy r
reálkamatláb mellett Külföld fogyasztási cikkeket vesz kölcsön az első időszakban, majd ezt a kölcsönt a
második időszakban előállított fogyasztási cikkekkel fizeti vissza. Külföldnek viszonylag bőséges hazai
beruházási lehetőségek állnak rendelkezésére, és a jelenlegi fogyasztás iránt is viszonylagos preferenciát mutat.
Így Külföld jelenlegi fogyasztást importál és jövőbeli fogyasztást exportál.

7F.3. ábra - Külföld időszakok közötti termelési és fogyasztási szerkezetének


meghatározása

Külföld a Q* pontban termel és a D* pontban fogyaszt úgy, hogy D*P1 – Q*P1 egységnyi jelenlegi fogyasztást
importál és Q*F1 – D*F1 = (1 + r) × (D*P1 – Q*P1) egység jövőbeli fogyasztást exportál.

Az 5. fejezet függelékében leírtaknak megfelelően a nemzetközi egyensúlyt egy ajánlatigörbe-diagrammal is


ábrázolhatjuk. Idézzük fel, hogy egy ország ajánlati görbéje kívánt exportjának és kívánt importjának együttes
felrajzolásából jön létre. Ebben az esetben azonban az ábrázolt árucsere a jelenlegi és a jövőbeli fogyasztásból
alakult ki. A 7F.4. ábra megmutatja, hogy az egyensúlyi reálkamatlábat Belföld és Külföld OP és OF ajánlati
görbéinek az E metszéspontja határozza meg. Az OE szakasz (1+r1) meredekségű, ahol r1 a világon érvényes
egyensúlyi reálkamatláb. Belföld jelenlegi fogyasztása terhére megvalósuló kívánt exportja E pontban egyenlő
Külföld kívánt jelenlegifogyasztás-importjával. Másként fogalmazva ez azt jelenti, hogy az E pontban Belföld

175
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nemzetközi tényezőmozgások

kívánt első időszaki hitelnyújtása megegyezik Külföld kívánt első időszaki hitelfelvételével. Így a kínálat és a
kereslet mindkét időszakban egyensúlyban van.

7F.4. ábra - Időszakok közötti nemzetközi egyensúly, ajánlati görbékkel

Az egyensúly az E pontban valósul meg r1 kamatláb mellett, mert Belföld jelenlegi fogyasztása terhére
megvalósuló kívánt exportja ott egyenlő Külföld kívánt jelenlegifogyasztás-importjával, illetve Külföld kívánt
jövőbelifogyasztás-exportja Belföld kívánt importjával.

176
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
9. fejezet - Második rész Nemzetközi
kereskedelempolitika

177
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
10. fejezet - A kereskedelempolitika
eszközei
Az eddigi fejezetek azzal keresték a választ a kérdésre, hogy „miért folytatnak kereskedelmet az országok
egymással?”, hogy bemutatták a nemzetközi kereskedelemnek és a világgazdaság működésének az okait és a
hatásait. Ez a kérdés valóban önmagában is érdekes, de a rá adott válasz akkor válik különösen izgalmassá, ha
segíti a feleletet a következő kérdésre: „milyen legyen egy ország kereskedelempolitikája?” Kell-e az Egyesült
Államoknak vámmal vagy mennyiségi korlátozással védenie autóiparát a japán és a dél-koreai versenytől? Ki
nyer és ki veszít egy mennyiségi korlátozás miatt? Vajon a hasznok ellensúlyozzák-e a költségeket?

Ez a fejezet azokat a gazdaságpolitikákat veszi górcső alá, amelyeket a kormányok a nemzetközi


kereskedelemmel kapcsolatban alkalmaznak, és ezek a gazdaságpolitikák sokféle megoldásból állnak.
Magukban foglalnak a nemzetközi üzleti műveletek egy részére kivetett adókat, más műveletekhez
támogatásokat, jogi korlátozásokat bizonyos importok értékére vagy volumenére, és számos más intézkedést. A
fejezet keretet nyújt a kereskedelempolitika legfontosabb eszközeinek megértéséhez.

1. A vámelemzés alapjai
A kereskedelempolitikai eszközök közül a legegyszerűbb a vám. A vám nem más, mint egy termék importjára
kivetett adó. A specifikus vámokat fix teherként vetik ki az importtermékek minden egyes egységére (például 3
dollárt az olaj hordójára). Az értékvámokat (ad valorem vámokat) az importált termékek értékének hányadában
határozzák meg (például az Egyesült Államokban az importált teherautók értékének 25 százaléka). A vám
mindkét esetben az adott országba való áruszállítás költségeit növeli.

A vámok a legrégebbiek a kereskedelempolitikai eszközök közül, és hagyományosan kormányzati


bevételforrásként alkalmazták őket. A jövedelemadó bevezetése előtt például az amerikai kormány bevételének
legnagyobb része vámokból származott. A vámok igazi célja azonban nemcsak a bevételnövelés volt, hanem
bizonyos belföldi szektorok védelme is. A 19. század elején az Egyesült Királyság vámokat használt (a híres
gabonatörvények alapján) mezőgazdaságának megvédésére az importversenytől. A 19. század végén az
Egyesült Államok és Németország is az iparcikkek importjára kivetett vámokkal védelmezte új iparágait. A
modern időkben a vámok jelentősége csökkent, mert az újabb idők kormányai a belföldi ipart általában nem
vám jellegű korlátozások különféle formáival, így az import mennyiségének korlátozásával (vagyis
importkvótákkal) és exportkorlátozásokkal (az export mennyiségének korlátozásával – ezt általában az
exportőr ország rendeli el az importőr ország kérésére) védik. A vámok hatásainak megértése mindamellett
alapvető fontosságú marad más kereskedelempolitikai eszközök megértéséhez.

A külkereskedelmi elmélet kifejtésében a 2. és a 7. fejezet között általános egyensúlyi megközelítést


alkalmaztunk. Tehát alapvető törvényszerűségnek tekintettük, hogy a gazdaság egyik részének eseményei más
részeire is hatnak. A legtöbb (bár nem mindegyik) esetben az egyik szektorban alkalmazott
kereskedelempolitikát ugyanakkor aránylag jól meg lehet érteni anélkül, hogy részleteiben megvizsgálnánk
ennek tovagyűrűző hatását a gazdaság többi részére. Így a kereskedelempolitikát többnyire parciális egyensúlyi
keretben is elemezni lehet. Amikor pedig a gazdaság egészére gyakorolt hatások is számottevővé válnak,
visszatérünk az általános egyensúlyi elemzéshez.

1.1. Kínálat, kereslet és kereskedelem egyetlen iparágban


Tételezzük fel, hogy két ország, Belföld és Külföld létezik. Mindkettő fogyaszt és termel búzát, amelyet az
országok között költségmentesen lehet szállítani. A búzatermelés mindkét országban egyszerű kompetitív
iparág, amelyben a kínálati és a keresleti görbék egyaránt a piaci ár függvényei. A szokásos esetben Belföld
kínálata és kereslete belföldi valutában kifejezett ártól függ, Külföld kereslete és kínálata pedig a külföldi
valutában kifejezettől, de feltételezzük, hogy a két valuta közötti árfolyam nem függ az adott piacon érvényesülő
kereskedelempolitikától. Így a továbbiakban mindkét piac árait belföldi valutában adjuk meg.

Ezen a piacon akkor keletkezik kereskedelem, ha kereskedelem hiányában az árak eltérőek. Tételezzük fel, hogy
kereskedelem nélkül a búza ára magasabb Belföldön, mint Külföldön. Most tegyük lehetővé a kereskedelmet.
Mivel a búza ára Belföldön magasabb, mint Külföldön, megindulnak a búzaszállítások Külföldről Belföldre. A
búzaexport növeli az árat Külföldön és csökkenti Belföldön mindaddig, amíg az árkülönbség el nem tűnik.

178
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A világpiaci ár és a világkereskedelembe kerülő mennyiség meghatározásához most célszerű két újabb görbe
meghatározása: ez Belföld importkeresleti görbéje és Külföld exportkínálati görbéje, amelyeket a megfelelő
hazai kínálati és keresleti görbékből származtatunk. Belföld importkereslete megegyezik Belföld fogyasztóinak
a belföldi termelés mennyiségét meghaladó igényével; Külföld exportkínálata pedig a külföldi termelés külföldi
fogyasztói igény feletti többlete.

A 8.1. ábra megmutatja, hogyan alakul ki Belföld importkeresleti görbéje. Belföld fogyasztói P1 áron D1
kereslettel lépnek fel, míg Belföld termelői csupán S1 kínálattal jelennek meg a piacon. Így Belföld
importkereslete D1 – S1. Ha az árat P2-re emeljük, akkor Belföld fogyasztóinak csak D2-re lesz igénye, a belföldi
termelők viszont kínálatukat S2-re növelik. Így az importkereslet D2 – S2-re csökken. Ezeket az ár-mennyiség
kombinációkat a 8.1. ábrán a jobb oldali grafikon 1 és 2 pontja mutatja. Az MD importkeresleti görbe lefelé
hajlik, mert az ár növekedésével csökken az import igényelt mennyisége. PA-ban Belföld kínálata és kereslete
külkereskedelem hiányában egyenlő, ezért Belföld importkeresleti görbéje az ártengelyt PA-ban metszi (az
importkereslet PA-ban zérus).

8.1. ábra - Belföld importkeresleti görbéjének levezetése

A termék árának növekedésével Belföld fogyasztói kevesebbet igényelnek, Belföld termelői viszont többet
kínálnak, így az importkereslet visszaesik.

A 8.2. ábra Külföld XS exportkínálati görbéjének a levezetését mutatja be. P1-ben Külföld termelői S*1
mennyiséget kínálnak, Külföld fogyasztóinak kereslete viszont csupán D*1, exportra tehát összesen S*1 – D*1
kínálat áll rendelkezésre. P2-ben Külföld termelői S*2-re emelik az általuk kínált mennyiséget, Belföld
fogyasztói pedig D*2-re csökkentik keresletüket, így az exportra rendelkezésre álló kínálat teljes mennyisége S*2
– D*2-re nő. Az exportra rendelkezésre álló termékek kínálata emelkedik az áremelkedés következtében, ezért
Külföld exportkínálati görbéje felfelé hajlik. A kínálat és a kereslet P*A-ban külkereskedelem hiányában egyenlő
lenne, így Külföld exportkínálati görbéje az ártengelyt P*A-ban metszi (az exportkínálat P*A-ban zérus).

8.2. ábra - Külföld exportkínálati görbéjének levezetése

179
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A termék árának növekedése nyomán Külföld termelői többet kínálnak, Külföld fogyasztói pedig kevesebbet
igényelnek, így bővül az exportra rendelkezésre álló kínálat.

8.3. ábra - Világkereskedelmi egyensúly

A világkereskedelemben ott alakul ki egyensúlyi ár, ahol Belföld importkereslete (az MD görbe) metszi Külföld
exportkínálati (XS) görbéjét.

A világkereskedelemben akkor jön létre egyensúly, amikor Belföld importkereslete egyenlő Külföld
exportkínálatával (8.3. ábra). A két görbe PW árszinten metszi egymást, és itt egyenlő a világkínálat a
világkereslettel. A 8.3. ábra 1-gyel jelölt egyensúlyi pontjában

180
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

Az egyenletet úgy rendezhetjük át, hogy

vagy más szóval

1.2. A vám hatásai


Az áruexportőr szemével nézve a vám hasonlít a szállítási költséghez. Ha Belföld az importált búza minden
mázsájára 2 dollár adót vet ki, akkor az exportőrök mindaddig nem hajlandók útnak indítani a terméket, amíg a
két piac közötti árkülönbség legalább a 2 dollárt nem éri el.

A 8.4. ábra mutatja a búza egységére kivetett t dollár specifikus vám hatását (az ábra ezt t-vel jelöli). Vám
hiányában a búza ára PW szinten egyenlítődnék ki a két piac között az ábra középső grafikonja szerint, amely a
világpiacot ábrázolja. Vám mellett azonban az exportőrök nem hajlandók Külföldről búzát szállítani Belföldre,
hacsak a belföldi ár a külföldit legalább t-vel nem haladja meg. Ha azonban nincs búzaexport, akkor Belföldön
túlzott búzakereslet, Külföldön pedig fölös búzakínálat lesz. Így a belföldi ár emelkedni, a külföldi pedig
csökkenni fog, amíg az árkülönbség el nem éri a t dollárt.

8.4. ábra - A vám hatásai

A vám emeli a belföldi és csökkenti a külföldi árat, miközben csökken a külkereskedelembe kerülő mennyiség.

A vám bevezetése mintegy éket ver a két piac árai közé. A vám az árat Belföldön PT-re növeli, Külföldön pedig
P*T = PT– t-re csökkenti. Belföld termelői a magasabb áron többet állítanak elő, fogyasztói viszont kevesebbet
igényelnek, így kisebb importra is van szükség (az ábrán ezt az MD görbén, az 1 pontból 2-be való eltolódás
mutatja). Külföldön az alacsonyabb ár csökkenti a kínálatot és növeli a keresletet, azaz szűkíti az exportkínálatot
(az XS görbén ezt az 1 pontból a 3 pontba való eltolódás szemlélteti). Így a külkereskedelembe kerülő búza
mennyisége a szabadkereskedelmi volumenről, QW-ről QT-re, azaz a vámok melletti mennyiségre csökken. QT
kereskedelmi volumen mellett Belföld importkereslete akkor egyezik meg Külföld exportkínálatával, ha PT– P*T
= t.

A PW-ről PT-re történő belföldi áremelkedés kisebb a vámnál, mert a vám egy része Külföld exportárának
csökkenésében jelenik meg. Ez a nemcsak egy vám szokásos hatása, hanem bármilyen importkorlátozó
kereskedelempolitikai eszköznek is. Ez a hatás azonban a gyakorlatban gyakran nagyon csekély az exportőrök
áraira. Ha egy kis ország vet ki vámot, világkereskedelmi súlya eleve igen csekély, ezért importjának
csökkenése nagyon kis hatással jár a világ (azaz a külföldi export) árszintjére.

181
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A vám hatása a „kis ország”, tehát egy olyan ország esetében, amely nem tudja befolyásolni a külföldi
exportárakat, a 8.5. ábrán látható. Ekkor a vám bevezetése a vámot kivető országban a megvámolt termék árát a
vám teljes összegével emeli, PW-ről PW + t-re. Az importált termék termelése S1-ről S2-re nő, a termék
fogyasztása pedig D1-ről D2-re csökken. A vám kivetésének eredményeként a vámot bevezető ország importja
csökkenni fog.

8.5. ábra - Vám egy kis országban

Ha egy ország kicsi, akkor az általa kivetett vám nem képes arra, hogy az importált termék külföldi árát
csökkentse. Végeredményben az import ára PW-ről PW + t-re nő, az importkereslet mennyisége pedig S1 – D1-ről
S2 – D2-re csökken.

1.3. A védelem szintjének mérése


Az importtermékre kivetett vám növeli az adott termék belföldi gyártói által elért árat. Gyakran éppen ez a hatás
a vám fő célja – tehát a belföldi termelők védelme az importverseny miatt kialakuló alacsony áraktól. A
kereskedelempolitika gyakorlati elemzésekor fontos feltenni a kérdést, hogy valójában mekkora védelmet nyújt
a vám, vagy más kereskedelempolitikai eszköz. A választ általában a szabadkereskedelemben kialakuló ár
százalékában adják meg. A cukor importjának mennyiségi korlátozása például az amerikai cukortermelők által
elért árat 45 százalékkal növelhetné.

182
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A védelem szintjének mérése a vám esetében kézenfekvő dolognak látszik: ha a vámot az import értékéhez
viszonyítva értékvámként vetik ki, akkor maga a vám szintje szolgálhatna a védelem mértékéül; ha azonban
specifikus vámot vezetnek be, akkor a vámtehernek a vám nélküli árral való elosztása mutatja az értékvám
megfelelő szintjét.

A védelem mértékének ez az egyszerű kiszámítása azonban két ok miatt is bonyolultabb a valóságban. Az első
probléma az, hogy ha nem kis országról van szó, akkor a vám hatásának egy része a külföldi exportárak
csökkenése lesz, nem pedig a belföldi árak megfelelő mértékű emelkedése. A kereskedelempolitikának ez a
hatása a külföldi exportárakra néha jelentős lehet1.

A második probléma pedig, hogy a vámoknak igen eltérő hatásuk lehet egy termék előállításának különböző
szakaszaira. Ezt egyszerű példával illusztrálhatjuk.

Tegyük fel, hogy egy gépkocsit a világpiacon 8000 dollárért értékesítenek, alkatrészeit és részegységeit viszont
összesen 6000 dollárért adhatják el. Hasonlítsunk össze két országot: az egyik gépkocsi-összeszerelő iparágat
akar kiépíteni, a másik pedig autóalkatrész-gyártást.

A belföldi gépkocsiipar kifejlesztését az első ország azzal kívánja ösztönözni, hogy 25 százalékos vámot vet ki
az importált autókra, és ezzel lehetővé teszi a belföldi összeszerelő üzem számára, hogy a gépkocsikat 8000
helyett 10 000 dollárért árusítsa. Ebben az esetben helytelen volna azt állítani, hogy az összeszerelők védelme
mindössze 25 százalékos mértékű. A vám kivetése előtt a belföldi összeszerelés csak akkor volna jövedelmező,
ha 2000 dollárért (ez a kész gépkocsi 8000 dolláros és az alkatrészek összesített 6000 dolláros ára közötti
különbség) vagy kevesebbért el lehetne végezni. A vám kivetése után az összeszerelés már akár 4000 dollárba is
kerülhet (ez a 10 000 dolláros autóár és az összesített alkatrészár közötti különbség). A 25 százalékos vám tehát
az összeszerelő üzemeket valójában 100 százalékos effektív védelemmel látja el.

Most tételezzük fel, hogy a második ország az alkatrészgyártás ösztönzése érdekében 10 százalékos vámot vet
ki az importált alkatrészekre, és ezzel a belföldi összeszerelő üzemek alkatrészköltségét 6000-ről 6600 dollárra
emeli. Az összeszerelt gépkocsikra ugyan nincsen vám, ez a kereskedelempolitikai megoldás azonban
kedvezőtlenebbé teszi a belföldi összeszerelést. A vám kivetése előtt akkor lett volna értelme egy gépkocsi
belföldi összeszerelésének, ha ennek 2000 dollár (8000 – 6000) lett volna a költsége; a vám kivetése után a helyi
összeszerelés csak akkor éri meg, ha 1400 dollárért (8000 – 6600) el lehet végezni. Az alkatrészekre kivetett
vám tehát pozitív vámvédelmet biztosít az alkatrészgyártóknak, de –30 százalékos (–600/2000) negatív effektív
védelmet jelent az összeszerelés számára.

A példában látott érveléshez hasonló gondolatmenet arra indított több közgazdászt, hogy alapos számításokat
végezzen az egyes iparágaknak a vámok és más keresedelempolitikai eszközök által ténylegesen nyújtott
effektív védelem fokára. A gazdasági fejlődés elősegítésére szánt kereskedelempolitikák például (lásd a 10.
fejezetet) gyakran sokkal magasabb fokú effektív védelmet eredményeznek, mint maguk a vámszintek 2.

2. A vám költségei és haszna


A termék árát az importőr országban megnöveli, az exportőr országban pedig csökkenti a reá kivetett vám.
Ezeknek az árváltozásoknak a következtében a fogyasztók veszítenek az importőr, és nyernek az exportőr
országban. A termelők ugyanakkor nyernek az importőr, és veszítenek az exportőr országban. Mindezeken túl a
vámot kivető kormányzat többletbevételhez jut. E költségek és hasznok összehasonlításához szükséges
számszerűsíteni őket. A vámok költségeinek és hasznának mérési módszere két, a mikroökonómiai elemzésben
gyakori fogalomra támaszkodik: a fogyasztói és a termelői többlet fogalmára.

2.1. Fogyasztói és termelői többlet


1
Elméletileg (a gyakorlatban azonban ritkán) egy vám akár csökkentheti is a belföldi termelők által elért árat (lásd az 5. fejezetben
áttekintett Metzler-paradoxont).
2
Egy szektor effektív védelmének mértékét formálisan (VT – VW)/VW-ként határozzák meg, ahol VW a szektor világpiaci árakon mért
hozzáadott értéke, VT pedig a kereskedelempolitikai eszközök alkalmazása esetén képződő hozzáadott érték. Példánk jelöléseit használva
legyen PA egy összeszerelt gépkocsi világpiaci ára, PC a hozzá szükséges alkatrészek világpiaci ára, tA az importált autókra kivetett értékvám
szintje, tC pedig az alkatrészek értékvámszintje. Kiszámítható, hogy ha a vámok nem befolyásolják a világpiaci árakat, akkor az összeszerelő
üzemek számára a következő effektív védelmet alakítja ki:

183
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A fogyasztói többlet azt méri, hogy egy fogyasztó mennyit nyer egy vásárlás során azzal, hogy az általa még
elfogadott ár helyett csak a piaci árat fizeti meg. Ha például egy mázsa búzáért 8 dollárt is hajlandó volna
fizetni, de csak 3 dollárt kell fizetnie, akkor ezzel a vásárlással 5 dollár fogyasztói többlethez jut.

8.6. ábra - A fogyasztói többlet levezetése a kínálati görbéből

A fogyasztói többlet minden egyes eladott árura az aktuális piaci ár és a fogyasztó által még elfogadott
legmagasabb piaci ár közötti különbség.

A fogyasztói többletet a piaci keresleti görbéből vezethetjük le (8.6. ábra). Tegyük fel például, hogy a
fogyasztók legföljebb 10 dollárért hajlandóak megvásárolni egy termék 10 egységét. Ebben az esetben a termék
tizedik egysége éppen 10 dollárt ér a fogyasztóknak. Ha kevesebbet érne nekik, nem vennék meg; ha többet
érne, még magasabb áron is megvásárolnák. Most tételezzük fel, hogy a fogyasztókat csak azzal lehet rábírni 11
egység megvásárlására, ha az árat 9 dollárra csökkentik. Akkor a tizenegyedik egység a fogyasztók számára
csak 9 dollárt érhet.

Most képzeljük el a 9 dolláros árat. Ekkor a fogyasztók még éppen a tizenegyedik egységet hajlandóak
megvásárolni, és ezzel az egységgel nem jutnak fogyasztói többlethez. A tizedik egységért azonban még 10
dollárt is szívesen fizettek volna, így annak az egységnek a megvétele számukra 1 dollár fogyasztói többletet
jelent. A kilencedik egységért szívesen fizettek volna 12 dollárt; ebben az esetben azzal az egységgel 3 dollár
fogyasztói többlethez jutottak, és így tovább.

184
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A példa általánosításával: ha a termék ára P, Q pedig az adott áron keresett mennyiség, akkor a fogyasztói
többletet úgy számíthatjuk ki, hogy P-szer Q-t kivonunk a keresleti görbe alatti, Q-ig terjedő területből (8.7.
ábra). Ha az ár P1, akkor a vevők által keresett mennyiség Q1 és a fogyasztói többletet az a-val jelölt terület
mutatja. Ha az ár P2-re csökken, akkor a piacon keresett mennyiség Q2-re nő, a fogyasztói többlet pedig az a és a
b terület összegére emelkedik.

8.7. ábra - A fogyasztói többlet geometriája

A fogyasztói többlet egyenlő a keresleti görbe alatti és az ár fölötti területtel.

A termelői többlet analóg fogalom. A termékét 2 dollárért már szívesen eladó termelő 3 dolláros termelői
többlethez jut, ha 5 dolláros árat tud elérni. A fogyasztói többlet keresleti görbéből való levezetéséhez hasonlóan
a termelői többletet a kínálati görbéből vezethetjük le. Ha P az ár és Q az azon az áron értékesített mennyiség,
akkor a termelői többletet úgy kapjuk meg, hogy P-szer Q-ból kivonjuk a kínálati görbe alatti, Q-ig terjedő
területből (8.8. ábra). Ha az ár P1, akkor a piacra kerülő mennyiség Q1 lesz, a termelői többletet pedig a c terület
mutatja. Ha az ár P2-re emelkedik, akkor az előbbinél nagyobb, Q2 mennyiség kerül piacra, a termelői többlet
pedig a c és a d terület összegére bővül.

8.8. ábra - A termelői többlet geometriája

185
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A termelői többlet egyenlő a kínálati görbe fölötti és az ár alatti területtel.

A fogyasztói és a termelői többlet fogalmával kapcsolatos nehézségek egyik része a számításokkal


összefüggésben technikai jellegű, és ezért nyugodtan figyelmen kívül hagyható. Fontosabb azonban, hogy a
termelők és a fogyasztók adott piacon elért közvetlen nyeresége vajon jól tükrözi-e a társadalmi hasznokat.
Azok a többlethasznok és -költségek, amelyeket a fogyasztói és a termelői többlet nem tud megragadni, lényegi
kérdések a 9. fejezetben bemutatásra kerülő kereskedelempolitikai aktivizmus megítélése szempontjából.
Egyelőre azonban csak a fogyasztói és a termelői többlettel mérhető költségekre és hasznokra összpontosítjuk
figyelmünket.

2.2. A költségek és a hasznok mérése


A 8.9. ábra mutatja be a vám költségeit és hasznát az importőr ország számára.

8.9. ábra - A vám költségei és haszna az importőr ország számára

186
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A különböző csoportok költségei és hasznai az öt terület, a, b, c, d és e összegeként ábrázolhatók.

A vám PW-ről PT-re emeli a belföldi árat, de PW-ről P*T-re csökkenti a külföldi exportárat (idézzük fel a 8.4.
ábrát). A belföldi termelés S1-ről S2-re emelkedik, míg a belföldi fogyasztás D1-ről D2-re csökken. A különböző
csoportok költségei és hasznai az öt terület, a, b, c, d és e összegeként ábrázolhatók.

Tekintsük először a belföldi termelők nyereségét. Magasabb árat érnek el, és ennek megfelelően nagyobb
termelői többlethez jutnak. A 8.8. ábrán láttuk, hogy a termelői többlet az ár alatti és a kínálati görbe fölötti
területtel egyenlő. A vám kivetése előtt tehát a termelői többlet a PW alatti és a kínálati görbe fölötti terület volt.
Ha az ár P-re emelkedik, akkor ez a többlet az a-val jelölt területtel bővül. A termelők tehát nyernek a vámon.

A belföldi fogyasztók számára szintén magasabb lesz az ár, ami rontja helyzetüket. Ahogy a 8.7. ábrán láttuk, a
fogyasztói többlet egyenlő az ár fölötti és a keresleti görbe alatti területtel. Mivel a fogyasztói ár PW-ről PT-re nő,
a fogyasztói többlet az a + b + c +d területtel csökken. A fogyasztók tehát vesztenek a vámon.

187
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

Van azonban a játszmában egy harmadik résztvevő is, mégpedig a kormány. A kormány vámbevétele
növekedésével jut jobb helyzetbe. Ez a bevétel egyenlő a t vám és a QT = D2 – S2 importvolumen szorzatával.
Minthogy t = PT – P*T, ezért a kormány bevétele a c és az e terület összege.

Ezek a nyereségek és veszteségek különböző emberek szempontjából értendők, a vám általános költség/haszon-
értékelése ezért attól függ, hogy mennyire értékeljük az egyes csoportok egy dollárnyi hasznát. Ha például a
termelői többlet elsősorban az erőforrások jómódú tulajdonosainak jut, a fogyasztók pedig az átlagnál
szegényebbek, akkor a vámot eltérő módon kell megítélni ahhoz képest, mintha a megvámolt terméket az
alacsony bérű munkások állítanák elő, viszont a gazdagok vásárolnák. A kormány szerepe még inkább
kétértelművé teszi a helyzetet: vajon többletbevétele életfontosságú közszolgáltatások nagyon várt fejlesztésére
költi vagy 1000 dolláros WC-ülőkékre pazarolja-e?

E problémák ellenére a kereskedelempolitikai elemzők a vám nemzeti jóléti hatását általában úgy próbálják
kiszámítani, hogy marginális értelemben az egy dollárnyi nyereség vagy veszteség társadalmilag minden csoport
szempontjából ugyanolyan értékűnek tekinti.

Lássuk tehát a vám nettó jóléti hatását. A vám nettó költsége

(8.1. egyenlet)

illetve a fogalmakat a 8.9. ábrán bemutatott területekkel helyettesítve

(8.2. egyenlet)

Így két „háromszöget” kapunk, amelyek területe az ország egésze szempontjából számított veszteséget méri,
valamint egy „négyszöget”, amelynek területe az előbbit ellensúlyozó nyereséget jelöli. E nyereségeket és
veszteségeket célszerű módon a következőképpen értelmezhetjük: a háromszögek a hatékonysági veszteséget
mutatják, amely a vám fogyasztói és termelői ösztönzőket eltorzító hatásából ered, a négyszög pedig azt a
cserearány-nyereséget, amely a vám külföldi exportárakat csökkentő hatásából származik.

A nyereség mértéke attól függ, hogy a vámot kivető ország mennyire tudja lefelé nyomni a külföldi
exportárakat. Ha az ország képtelen a világpiaci árak befolyásolására (a „kis ország” 8.5. ábrán bemutatott
esete), akkor a cserearány-nyereséget ábrázoló e területrész eltűnik, és világossá válik a vám jólétcsökkentő
hatása. A vám ugyanis eltorzítja a termelők és a fogyasztók ösztönzőit is, mert azt sugallja nekik, hogy az
import drágább, mint amennyibe valójában kerül. A gazdaság számára az egységnyi többletfogyasztás költsége
az egységnyi többletimport ára, de a vám a belföldi árat a világpiaci ár fölé emeli, ezért a fogyasztók addig a
pontig csökkentik fogyasztásukat, ahol az említett marginális egység ugyanannyi jólétnövekedést nyújt nekik,
amennyit a vámot is magában foglaló belföldi ár. Egységnyi többlettermelés értéke a gazdaság számára egyenlő
a megtakarított egységnyi import árával, de a belföldi termelők addig a pontig növelik termelésüket, ahol a
határköltség egyenlő lesz a vámot is tartalmazó árral. Így a gazdaság belföldön állítja elő annak a terméknek a
többlet egységeit, amelyet olcsóbban szerezhetne be külföldről.

A vám nettó jóléti hatásait a 8.10. ábra foglalja össze. A negatív hatásokat a b és a d háromszög mutatja. Az első
háromszög a termeléstorzítási veszteség, amely abból a tényből ered, hogy a vám túl nagy belföldi termelésre
ösztönöz. A második háromszög a belföldi fogyasztástorzítási veszteség, amely onnan származik, hogy a
fogyasztók a vám miatt túl keveset fogyasztanak. Ezekkel a veszteségekkel kell szembeállítani a cserearány-
nyereséget, amelyet az e négyszög mutat. Ennek az oka a külföldi exportár vám által előidézett csökkenése. A
külföldi árak befolyásolására képtelen kis ország fontos esetében az utóbbi hatás elmarad, így a vám költségei
feltétlenül nagyobbak a hasznánál.

8.10. ábra - A vám nettó jóléti hatásai

188
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A színezett háromszögek hatékonysági veszteségeket ábrázolnak, a négyszög pedig a cserearány-nyereséget


mutatja.

3. A kereskedelempolitika egyéb eszközei


A vámok a legegyszerűbb kereskedelempolitikai eszközök, a modern világban azonban a legtöbb kormány más
módon befolyásolja a nemzetközi kereskedelmet. A többi eszköz közé tartoznak az exporttámogatások, a
mennyiségi korlátozások, az önkéntes exportkorlátozások, valamint a belföldi költségek arányára vonatkozó
előírások. Ha megértettük a vámokat, akkor ezeknek az eszközöknek a tartalma is hamar világossá válik
számunkra.

3.1. Exporttámogatások: elméleti megközelítés


Az exporttámogatás olyan cégnek (vagy személynek) teljesített kifizetés, amely (vagy aki) árut szállít
külföldre. A vámhoz hasonlóan az exporttámogatás lehet specifikus (egységenkénti fix összeg) vagy értékalapú
(az exportérték hányadában meghatározva). Ha a kormány exporttámogatást kínál fel, akkor az exportőrök addig
a pontig szállítják külföldre az árut, ahol a belföldi ár és az exportár különbsége megegyezik az exporttámogatás
értékével.

189
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

Az exporttámogatás hatása éppen ellenkező az árakra, mint a vámoké (8.11. ábra). Az ár az exportőr országban
PW-ről PS-re nő, mivel azonban az importőr országban az ár PW-ről P*S-re csökken, az árnövekedés kisebb, mint
az exporttámogatás. Az exportőr országban a fogyasztók járnak rosszul, a termelők jól, a kormány pedig veszít,
mert az exporttámogatásra költenie kell. A fogyasztói veszteség az a + b területnek felel meg; a termelői
nyereség az a + b + c területtel egyenlő; az exporttámogatás összege (az export volumenének és az egységnyi
exporttámogatásnak a szorzata) pedig a b + c + d + e + f + g terület. A nettó jóléti veszteség így a b + d + e + f +
g területek összege.

A területrészek közül a b és a d ugyanolyan fogyasztás- és termelés-torzítási veszteség, amilyet a vámoknál


láttunk. A vámokkal ellentétben ezekhez járul az exporttámogatás cserearányrontó hatása azért, mert a külföldi
piacon elért exportárat PW-ről P*S-re csökkenti. Ez további e + f + g cserearány-veszteséghez vezet, amely az
exporttámogatással külföldre szállított mennyiség és PW– P*S szorzatával egyenlő. Az exporttámogatás így
feltétlenül többe kerül, mint amekkora haszon származik belőle.

8.11. ábra - Az exporttámogatás hatásai

Az exporttámogatás növeli az árakat az exportőr országban, viszont csökkenti azokat az importőr országban.

3.2. Esettanulmány: Az Európai Unió közös agrárpolitikája


Az Európai Gazdasági Közösségnek 1957 óta hat nyugat-európai tagja van, Németország, Franciaország,
Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg. Később csatlakozott az Egyesült Királyság, Írország, Dánia,
Görögország, majd Spanyolország és Portugália (azután pedig Ausztria, Svédország és Finnország. A ford.). A
szervezetet most Európai Uniónak (EU) nevezik, és két legfontosabb hatása kereskedelempolitikai jellegű. Az
egyik az, hogy a tagállamok egymás között megszüntettek minden vámot, és ezzel vámuniót hoztak létre (a
fogalmat majd a következő fejezetben tárgyaljuk). A másik fontos hatás, hogy az EU agrárpolitikája nagyméretű
exporttámogatási programmá terebélyesedett.

190
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

Az EU Közös Agrárpolitikája (CAP) nem exporttámogatási programként indult, hanem olyan törekvésként,
hogy magas árakat garantáljanak az európai gazdáknak azzal, hogy az EU átveszi termékeiket, ha az árak az
előre meghatározott referenciaszintek alá csökkennek. Mivel meg akarták akadályozni, hogy ez az agrárpolitika
nagy mennyiségben vonzza az importot, kezdetben olyan vámokkal támogatták, amelyek ellensúlyozták a
különbséget Nyugat-Európa és a világ mezőgazdasági árai között.

A hetvenes évek óta azonban az EU által megállapított referenciaárak olyan magasra szöktek fel, hogy az EU
többet termelt, mint amennyit fogyasztói meg akartak volna vásárolni. Mindehhez tudni kell, hogy az EU
szabadkereskedelem mellett importálná a legtöbb mezőgazdasági terméket. Így aztán az történt, hogy az EU
óriási mennyiségű élelmiszer megvásárlására és tárolására klényszerült. 1985 végén az EU-országokban 780
000 tonna marhahúst, 1,2 millió tonna vajat, és 12 millió tonna búzát tároltak. A készletek korlátlan
növekedésének megelőzésére az EU bevezette az exporttámogatás politikáját, és ezzel kívánt megszabadulni
termelési többletétől.

A 8.12. ábra bemutatja a CAP működését. Ez természetesen ugyanolyan rendszer, mint amilyet a 8.11. ábra
szemléltet, azzal a különbséggel, hogy az EU szabadkereskedelem mellett agrárimportőr lenne. A referenciaárat
ugyanis nemcsak a referenciaár hiányában érvényes világpiaci ár fölött állapítják meg, hanem afölött az árszint
fölött is, amely import nélkül is egyensúlyba hozná a kínálatot és a keresletet. Az így kialakuló fölösleg kivitele
érdekében olyan exporttámogatást fizetnek ki, amely kiegyenlíti a különbséget a nyugat-európai és a világpiaci
árak között. A támogatott export lefelé nyomja a világpiaci árat, ezzel pedig további támogatási igényt teremt. A
költség/haszon-elemzés világosan megmutatná, hogy az európai fogyasztók és adófizetők összesített költsége
nagyobb, mint amekkora haszonhoz a termelők jutnak.

8.12. ábra - Az EU közös agrárpolitikája

191
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A mezőgazdasági árakat nemcsak a világpiaci árak fölött állapítják meg, hanem az olyan árszint fölött is, amely
piactisztító hatású lenne az EU-ban. Az így keletkező fölöslegtől exporttámogatással szabadulnak meg.

A CAP jelentős nettó költséggel jár az EU-beli fogyasztók és adófizetők számára, az EU gazdáinak politikai
ereje mégis olyan nagy volt, hogy a közös agrárpolitika alig került szembe komolyabb politikai ellenállással az
integráción belül. A CAP-ra az Egyesült Államok és más agrárexportőr országok felől nehezedett a legerősebb
nyomás. Ezek az országok azt panaszolják, hogy az EU agrártámogatásai lefelé nyomják az ő exportáraikat. A
kereskedelmi tárgyalások Uruguay Fordulója (lásd a 9. fejezetben) alatt az Egyesült Államok eleinte azt
követelte, hogy az EU 2000-ig teljesen szüntesse meg támogatásait. Ezeket az igényeket később számottevően
visszafogták, de az EU-beli gazdák ellenállása a támogatás bármilyen bármilyen csökkentésével szemben még
így is olyan erős volt, hogy szinte a tárgyalások összeomlását okozta. Végül az EU abba egyezett bele, hogy
támogatásait hat év alatt mintegy harmadával csökkentse.

3.3. Mennyiségi korlátozások: elmélet


Egy mennyiségi korlátozás (a magyar szóhasználatban az importkvóta vagy a kvóta kifejezés is használatos. A
ford. megj.) valamely importálható termék mennyiségének közvetlen korlátozása. Ezt a korlátozást általában
úgy érvényesítik, hogy egyének vagy cégek bizonyos csoportjainak engedélyeket adnak ki. Az Egyesült
Államokban például a sajtimportra érvényesek mennyiségi korlátozások. Csak bizonyos kereskedelmi cégeknek
van importengedélyük, és e cégek mindegyike évente megszabott mennyiségű sajtot importálhat. Az egyes
cégek kvótája attól függ, hogy a múltban mennyi sajtot importáltak. Más fontos esetekben, például a cukornál
vagy a konfekcióárunál az Egyesült Államokba való kivitel jogát az exportőr országok kormányainak adják.

Feltétlenül el kell kerülnünk azt a téves elképzelést, hogy a mennyiségi korlátozások valamiképpen úgy
korlátozzák az importot, hogy közben nem emelik a belföldi árakat. A mennyiségi korlátozás mindig növeli az
importtermék belföldi árát. Ha az importot korlátozzák, akkor ennek közvetlen következménye az, hogy a
kezdeti ár mellett a termék kereslete nagyobb, mint a belföldi kínálat és az import összege. Ennek következtében
az árat mindaddig fölfelé hajtják, amíg a piac meg nem tisztul. A folyamat végén a mennyiségi korlátozás a
belföldi árakat ugyanolyan mértékben növeli meg, mint az a vám, amely ugyanekkora szintre csökkentené az
importot (kivétel a belföldi piaci monopólium esete, mert ott a mennyiségi korlátozás nagyobb mértékben emeli
meg az árakat; erről lásd a fejezet második függelékét).

A mennyiségi korlátozás és a vám között az a különbség, hogy a kormányzat a mennyiségi korlátozással nem jut
bevételhez. Ha vám helyett mennyiségi korlátozással próbálják korlátozni az importot, akkor az a pénzösszeg,
amely a vám kivetése esetén a kormányzatot illette volna, annak a zsebébe jut, aki megkapja az
importengedélyeket. Az engedélyek birtokosai megvásárolhatják az importot és magasabban áron tudják
értékesíteni a belföldi piacon. Az importengedélyek birtokosainak jutó nyereséget kvótajáradéknak nevezzük.
A mennyiségi korlátozás költségeinek és hasznának mérlegelésénél alapvető fontosságú annak meghatározása,
hogy ki kapja ezeket a járadékokat. Ha a belföldi piacon való értékesítés jogát az exportőr országok
kormányainak adják, s ez gyakran megtörténik, akkor a járadék külföldre kerülése jóval megnöveli a
mennyiségi korlátozás költségeit az azonos értékű vámhoz képest.

3.4. Esettanulmány: Mennyiségi korlátozás a gyakorlatban: az


amerikai cukorimport
Az amerikai cukorimport problémája hasonló eredetű, mint az EU mezőgazdaságának problémája: a szövetségi
kormány belföldi árgaranciája a világpiaci szint fölé vitte fel az amerikai árakat. Az EU esetével ellentétben
azonban az Egyesült Államok belföldi kínálata nem nagyobb a belföldi keresletnél. Így az amerikai kormány az
elmúlt években a cukorimport mennyiségi korlátozásával a belföldi árakat a megcélzott szinten tudta tartani.

Ennek a mennyiségi korlátozásnak különleges vonása, hogy az Egyesült Államokban való cukorértékesítés jogát
külföldi kormányzatok kapják, amelyek ezeket a jogokat saját vállalkozóik között osztják fel. Ennek
következtében a cukorimport mennyiségi korlátozásából eredő járadékok külföldre kerülnek.

A 8.13. ábra a cukorimport mennyiségi korlátozásának 1990-re becsült hatásait mutatja3. A mennyiségi
korlátozás nyomán az import körülbelül 2,13 millió tonnára csökkent; ennek következtében pedig az amerikai

3
A becsléseket Hufbauer és Elliott (1994) adataira alapozzuk, a forrást az ajánlott olvasmányok között soroljuk fel. Az anyagot a két szerző
modelljéhez képest kissé leegyszerűsített formában mutatjuk be. A modell ugyanis feltételezi, hogy a fogyasztók még szabadkereskedelem
mellett is valamivel többet fizetnének az amerikai, mint az importcukorért.

192
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

piaci cukorár több mint 40 százalékkal volt a világpiaci szint fölött. Az adat azon a feltevésen alapul, hogy az
Egyesült Államok a világ cukorpiacának „kis” szereplője, tehát a mennyiségi korlátozás eltörlése nem lenne
jelentős hatással a világpiaci árakra. E becslés szerint a szabadkereskedelem körülbelül megduplázná az
amerikai cukorimportot, azaz 4,12 millió tonnára bővítené.

8.13. ábra - Az amerikai mennyiségi korlátozás hatásai a cukorpiacra

A cukorimport mennyiségi korlátozása körülbelül a szabadkereskedelem melletti szint felére szorítja le a


behozatalt. Ennek következtében a cukorár tonnánként 466 dollár, a 280 dolláros világpiaci árral szemben. Ez
nyereséget jelent az amerikai cukortermelők számára, viszont sokkal nagyobb veszteséget a fogyasztóknak. A
fogyasztói veszteséget nem ellensúlyozza megfelelő költségvetésibevétel-növekedés, mert a kvótajáradék
külföldi kormányzatoknak jut.

A mennyiségi korlátozás jóléti hatásait az a, b, c és d terület ábrázolja. Az amerikai fogyasztók elveszítik az a +


b + c + d többletet, amelynek összértéke 1,646 milliárd dollár. Ennek a fogyasztói veszteségnek egy része az
amerikai cukortermelőket gazdagítja, akik az a fogyasztói többlet haszonélvezői 1,066 milliárd dollár értékben.
A veszteség következő része (b) a termelési struktúra torzulásából ered és 0,109 milliárd dollár értékű, a
fogyasztási szerkezet torzulása (d) pedig 0,076 milliárd dollárnak felel meg. Az exportjogokat megszerző
külföldi kormányzatoknak jutó járadékok összegét pedig a c terület mutatja, 0,395 milliárd dollár értékben.

Az Egyesült Államok nettó vesztesége a (b + d) torzulások összege, valamint a d kvótajáradék, éves


összesítésben 580 millió dollár. Vegyük észre, hogy ennek a nettó veszteségnek a legnagyobb része abból a
tényből ered, hogy az amerikai import jogait külföldiek kapják.

193
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A cukorimport mennyiségi korlátozása szélsőségesen mutatja a kereskedelempolitikai védelem jellegzetességét,


azt, hogy a termelők kis csoportjának juttat hasznokat, ezek mindegyike nagymértékben nyertes, viszont ennek
árát nagy számú fogyasztó fizeti meg, akik azonban egyenként csak kicsit fizetnek rá. Ebben az esetben az éves
fogyasztói veszteség mindössze 6 dollár fejenként, vagy mondjuk 25 dollár egy átlagcsalád számára. Nem
meglepő, hogy az átlagos amerikai szavazópolgár nem tud a cukorimport mennyiségi korlátozásának
létezéséről, és így csak csekély tényleges ellenállás van ezzel a korlátozással szemben.

A cukortermelők szempontjából azonban a mennyiségi korlátozás élet vagy halál kérdése. Az amerikai
cukoripar mindössze 12 000 munkást foglalkoztat, így a termelők nyeresége a mennyiségi korlátozás révén egy
foglalkoztatottra számítva 90 000 dollár implicit támogatást jelent. Az sem meglepetés tehát, hogy a
cukortermelők nagyon hatékonyan szállnak síkra piacuk védelméért az importtal szemben.

A védelem ellenzői gyakran nem a fogyasztói és a termelői többlet alapján próbálják megfogalmazni bírálatukat,
hanem arra hivatkozva, hogy a fogyasztóknak mennyiben kerül akár egyetlen, az importkorlátozás által
„megőrzött” munkahely. Azok a közgazdászok, akik elemezték ezt a problémát, úgy vélik, hogy az amerikai
cukoripar legnagyobb része túlélné az import mennyiségi korlátozásának megszüntetését, csupán 2000 vagy
3000 munkásnak kellene máshol állást keresnie. Így a fogyasztóknak évente több mint 500 000 dollárjukba
kerül egyetlen munkahely megtartása.

3.5. Önkéntes exportkorlátozások


A mennyiségi korlátozás egyik válfaja az önkéntes exportkorlátozás(Voluntary Export Restraint, VER). Más
néven önkéntes korlátozási megállapodásként (Voluntary Restarint Agreement, VRA) ismerik (íme a
kereskedelempolitika bürokratikus világa, ahol mindent három betűvel rövidítenek!). Az önkéntes
exportkorlátozás olyan mennyiségi korlátozás, amelyet az importőr helyett az exportőr ország állapít meg.
Leghíresebb példája az Egyesül Államokba irányuló autóexport korlátozása, amelyet Japán vezetett be 1981-
ben.

Az önkéntes exportkorlátozásokat általában az importőr követelésére hirdetik meg az exportőr egyetértésével,


aki így akarja megelőzni a külkereskedelem egyéb korlátozásait. Majd látni fogjuk a 9. fejezetben, hogy az
önkéntes exportkorlátozások bizonyos politikai és jogi előnyök miatt az elmúlt évek kedvelt
kereskedelempolitikai eszközeivé váltak. Gazdasági szempontból azonban az önkéntes exportkorlátozások
pontosan ugyanolyanok, mint azok a mennyiségi korlátozások, amelyeknél az engedélyeket külföldi
kormányzatok kapják, és így igen költségesek az importőr ország számára.

AZ önkéntes exportkorlátozás mindig többe kerül az importőr országnak, mint egy ugyanakkora
importkorlátozó hatású vám. A különbség az, hogy a vámból képződő kormányzati bevétel itt külföldiekhez jutó
járadékká válik, így az önkéntes exportkorlátozás az importőr országnak tiszta veszteséget jelent.

Nemrég tanulmány készült három iparág (textiláruk és ruházati cikkek, acél és gépkocsi) Egyesült Államokba
irányuló exportjának önkéntes korlátozásáról4. A tanulmány szerint ezeknek a korlátozásoknak a fogyasztók
által viselt költsége körülbelül kétharmados arányban a külföldiekhez jutó járadékokból áll. Másként szólva a
költség nagy része inkább jövedelemtranszfert, mint hatékonysági veszteséget jelent. Ez a számítási eredmény
egyúttal rámutat, hogy az önkéntes exportkorlátozások nemzetgazdasági szempontból sokkal költségesebbek a
vámoknál. Erre figyelemmel külön elemzést érdemel, hogy a kormányzatok miért tartják többre az önkéntes
exportkorlátozásokat a kereskedelempolitika egyéb eszközeinél.

Egyes önkéntes exportkorlátozási megállapodások több országra is vonatkoznak. Ezek közül a legismertebb a
Multilaterális Textilrost Egyezmény (MFA, Multifiber-Agreement), amely 22 ország textilexportját korlátozza.
Az ilyen multilaterális önkéntes exportkorlátozási megállapodásokat ugyancsak hárombetűs rövidítéssel
OMA(Orderly Marketing Agreement) néven ismerik, ami fegyelmezett piaci magatartásra vonatkozó
megállapodást jelent.

3.6. Esettanulmány: Önkéntes exportkorlátozás a gyakorlatban:


japán autók

4
Lásd Tarr, David G.: A General Equilibrium Analysis of the Welfare and Employment Effects of U. S. Quotas in Textiles, Autos, and
Steel. Federale Trade Commissionm Washington, D: C: 1989.

194
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A hatvanas és a hetvenes évek legnagyobb részében az amerikai autóipar erősen el volt szigetelve az
importversenytől azért, mert az amerikai és a külföldi fogyasztók igen eltérő gépkocsikat vásároltak. A nagy
kiterjedésű országban élő és alacsony üzemanyagadókat fizető amerikai vásárlók a sokkal nagyobb gépkocsikat
kedvelték, mint az európaiak vagy a japánok. Nagyjából azt lehetett tapasztalni, hogy a külföldi cégek
lemondtak a nagy autók amerikai piacán való megjelenésről.

1979-ben azonban a hirtelenül jött olajárrobbanás és az átmeneti üzemanyaghiányok miatt az amerikai piaci
kereslet hirtelen a kisebb autók irányába mozdult el. Az amerikai gyártókhoz képest már korábban is csökkenő
költségekkel termelő japán autógyárak azonnal meg is jelentek az új kereslet kielégítésére. A japánok piaci
részesedésének felfutásával és az amerikai gyárak termelésének csökkenésével az Egyesült Államokban
számottevő politikai erők kezdték követelni a hazai autóipar védelmét. Az amerikai kormány egy kereskedelmi
háború veszélyétől tartva nem akart egyoldalúan cselekedni, ezért felkérte a japán kormányt az export
korlátozására. A japánok féltek az egyoldalú amerikai protekcionista lépésektől, ezért beleegyeztek exportjuk
korlátozásába. Az első, 1981-ben megkötött egyezmény évi 1,68 millió gépkocsiban szabta meg az Egyesült
Államokba irányuló japán kivitel felső határát. Ezt a határt az egyezmény felülvizsgálata 1984–1985-ben 1,85
millióra emelte. 1985-ben azután az egyezmény megszűnt.

Ennek az önkéntes exportkorlátozásnak a hatásait több tényező is bonyolulttá tette. Mindenekelőtt világos volt,
hogy az amerikai és a japán autók nem tökéletes helyettesítői egymásnak. Másodszor azt is tapasztalni lehetett,
hogy a japán ipar bizonyos fokig a minőség javításával válaszolt a korlátozásra, és nagyobb, több szolgáltatást
nyújtó autókat kezdett kínálni. Harmadszor pedig tény, hogy az autók piacán nem tökéletes a verseny.
Mindamellett a következmények voltak, amit az önkéntes exportkorlátozásokkal kapcsolatos korábbi
elemzésünk is előre jelzett volna: az amerikai piacon emelkedett a japán autók ára, a járadék pedig a japán
cégekhez került. Az amerikai kormányzat becslései szerint a korlátozás az Egyesült Államoknak csak 1984-ben
3,2 milliárd dollárjába került, és ennek nagy része nem hatékonysági veszteség volt, hanem Japánba jutó
járadék.

3.7. A belföldi költségek arányára vonatkozó előírások


A belföldi költségek arányára vonatkozó előírás (local content requirements) olyan szabályozási rendszer,
amely megköveteli, hogy a végtermék bizonyos, előre meghatározott hányadát belföldön állítsák elő. Egyes
esetekben ezt a hányadot fizikai egységekben adják meg, mint az amerikai olajimportnál a hatvanas években.
Más esetekben ezt a követelményt értékben állapítják meg azzal, hogy a termék árának legalább adott része
belföldi hozzáadott érték legyen. A belföldi költségekre vonatkozó törvények népszerűek voltak azokban a
fejlődő országokban, amelyek feldolgozóiparukat az összeszerelésről a félkész termékek gyártására próbálták
átállítani. Az Egyesült Államokban 1982-ben a gépkocsikra javasoltak a belföldi költségek arányára vonatkozó
előírást, de ez sohasem emelkedett törvényerőre.

Magyarországon gyártott amerikai autóbuszok

1995-ben új karcsú buszok jelentek meg Miami és Baltimore utcáin. Valószínűleg nagyon kevés utas gondolta
volna, hogy ezeket az autóbuszokat nem máshol, mint Magyarországon gyártották.

Miért Magyarországon? A kommunizmus kelet-európai bukása előtt Magyarország más kelet-európai


országokba exportált autóbuszokat. Ezek az autóbuszok azonban rosszul összeszerelt silány konstrukciók
voltak; kevesen gondolták, hogy az iparág hamarosan nyugati exportra is képes lesz.

A helyzet azért változott meg, mert néhány leleményes magyar befektető lyukat talált egy kevésbé ismert, ám
fontos amerikai jogszabályban, az eredetileg még 1933-ban elfogadott Buy American Actben (az amerikai áruk
vásárlására felszólító törvény). Ez a törvény termékek egész sorára írja elő a belföldi költségek arányát.

A Buy American Act a közbeszerzést befolyásolja: ide tartoznak a kormányzati szervezetek vásárlásai,
beleértve a szövetségi államok és az önkormányzatok beszerzéseit is. Megköveteli, hogy minden ilyen
vásárlásnál az amerikai cégeket részesítsék előnyben. Egy külföldi cég ajánlata csak akkor fogadható el, ha
meghatározott százalékos arányban alacsonyabb árat kér, mint a legolcsóbb belföldi ajánlat. Az autóbuszok és
más járművek esetében a külföldi ajánlat árának legalább 25 százalékkal a belföldi árajánlat alatt kell lennie, és
ez az előírás valójában kizárja a versenyből a külföldi gyártók legnagyobb részét. Nem megoldás az sem, hogy
egy amerikai cég egy külföldi szállító ügynökeként szerepeljen: az „amerikai” termékekben lehetnek ugyan
külföldi alkatrészek, de 51 százalékuknak belföldi eredetűnek kell lennie.

195
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A magyarok azonban rájöttek, hogy olyan módon szervezhetik meg a gyártást, amely még éppen teljesíti a fenti
követelményt. Két kapacitást létesítettek: az egyiket a buszok héjszerkezetének (karosszéria, de bármilyen más
tartozék nélkül) előállítására Magyarországon, a másikat pedig Georgia államban az összeszerelésre. Amerikai
futóműveket és gumiabroncsokat szállítottak Magyarországra, ahol rászerelték őket a héjszerkezetekre. Utána
visszaszállították ezeket az Egyesült Államokba, ahol beépítették az amerikai gyártmányú motorokat és
erőátviteli rendszereket. Az így előállított termék éppen valamivel magasabb, mint 51 százalékos arányban volt
jogilag „amerikai”, amilyet a városi közlekedési vállalatok vásárolhattak. Az egész megoldás előnye az olcsó
magyar munkaerő felhasználásában állott: noha a magyar munkások számára egy busz összeszerelése
körülbelül 1500 óráig tart a kevesebb, mint 900 órás amerikai munkaerőigénnyel szemben, az óránkénti 4
dolláros magyar bérköltség mégis kifizetődővé tette az oda-vissza szállítást.

A belföldi alkatrészgyártók szempontjából a belföldi költségek arányára vonatkozó előírások ugyanolyan


védelmi hatásúak, mint a mennyiségi korlátozások. Az olyan cégek azonban ettől kissé eltérő hatásokat
érzékelnek, amelyeknek belföldön is be kell szerezniük alkatrészeket. A belföldi költségek előírt aránya nem
jelenti az import szigorú korlátozását. Mindig lehetővé teszi a cégek számára, hogy többet importáljanak, feltéve
persze, hogy belföldön is többet vásárolnak. Ez annyit jelent, hogy a cég számára az alkatrészek tényleges ára az
import és a belföldi beszerzés árának átlaga.

Idézzük fel például a korábban már alkalmazott autóipari példát, ahol az importált alkatrészek ára 6000 dollár.
Tegyük fel, hogy ugyanezek az alkatrészek belföldön 10 000 dollárba kerülnének, de az összeszerelő
üzemeknek 50 százalékban belföldi alkatrészeket kell felhasználniuk. Akkor 8000 dolláros (0,5 × 6000 + 0,5 ×
10,000) átlagos alkatrészköltséggel kell számolniuk, és ez megmutatkozik az autó fogyasztói árában is.

A belföldi költségek arányára vonatkozó előírások alapján kormányzati bevételek és járadékok sem keletkeznek.
Ehelyett az importált és a belföldi alkatrészek árának átlaga jelenik meg a költségekben, és a végső fogyasztó is
ezt fogja érzékelni.

A belföldi költségek arányára vonatkozó előírások érdekes megújítása, hogy a cégek exporttal is megfelelhetnek
a szabálynak az alkatrészek belföldi felhasználása helyett. A Mexikóban működő amerikai autógyárak például
úgy döntöttek, hogy bizonyos alkatrészeket Mexikóból szállítanak az Egyesült Államokba még akkor is, ha
ezeket az alkatrészeket Amerikában olcsóbban lehetne előállítani. Így ugyanis Mexikóban kevesebb belföldi
alkatrészt kellett felhasználniuk a mexikói piacra folyó gyártáshoz.

3.8. Más kereskedelempolitikai eszközök


A kormányzatok sok más eszközzel is befolyásolhatják a külkereskedelmet. Röviden felsorolunk néhányat.

1. Exporthitel-támogatások. Ez ugyanolyan, mint az exporttámogatás azzal a különbséggel, hogy a vásárlónak


nyújtott kedvezményes hitel formáját ölti. A legtöbb más országhoz hasonlóan az Egyesült Államokban is
létezik olyan kormányzati intézmény, az Export-Import Bank, amely legalábbis csekély mértékben
támogatott hitelekkel segíti az exportot.

2. Közbeszerzés. A kormányzat vagy az erős kormányzati ellenőrzés alatt álló cégek vásárlásait még akkor is a
belföldön előállított áruk felé lehet irányítani, ha ezek drágábbak az importcikkeknél. Klasszikus példa erre a
nyugat-európai távközlési ipar esete. Az EU országai elvben szabadkereskedelmet folytatnak egymással. A
távközlési berendezések fő vásárlói azonban a telefontársaságok – ezek pedig Nyugat-Európában a legutóbbi
évekig állami tulajdonban voltak. Ők akkor is belföldi szállítóktól vásároltak, ha ezek árai magasabbak
voltak, mint a külföldi versenytársak árai. Így Nyugat-Európában igen csekély nemzetközi kereskedelem
zajlott a távközlési berendezések piacán.

3. Paratarifális importkorlátozások∗ 5. A kormányzatok néha formális lépések nélkül próbálják korlátozni az


importot. Akár szerencsés megoldás ez, akár nem, a szokásos egészségügyi, biztonsági vagy vámeljárási
szabályokat könnyen lehet kissé rugalmasan alkalmazni annak érdekében, hogy máris komoly akadályok
tornyosuljanak a külkereskedelem előtt. Klasszikus példa erre az 1982-es francia rendelkezés, amely előírta,
hogy az összes importált japán videómagnót Poitiers városka apró vámhivatalában vámolják el – és ezzel az
importot néhány teherautónyi volumenre szorították le.

5
∗ *Az eredeti szöveg itt a „Red-tape barriers” kifejezést használja, amelynek nincs pontos magyar megfelelője. A korábbi hazai
szakirodalomban – különösen Huszár Ernő munkái nyomán – a „paratarifális protekcionizmus” kifejezés terjedt el, amely nem vám jellegű,
de a vámokhoz hasonló hatású importkorlátozást jelent (A ford. megj.).

196
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

4. A kereskedelempolitika hatásai: összefoglaló


A kereskedelempolitika főbb eszközeinek hatásait a 8.1. táblázatban foglaljuk össze. A táblázat négy alapvető
eszköz hatását hasonlítja össze a fogyasztói és a termelői jólétre, a kormányzatra, valamint a nemzetgazdaság
egészére.

8.1. táblázat - Különféle kereskedelempolitikai eszközök hatásai

Önkéntes
Exporttámogatá Mennyiségi
Vám exportkorlátozá
s korlátozás
s

Termelői
Nő Nő Nő Nő
többlet

Fogyasztói
Csökken Csökken Csökken Csökken
többlet

Nem változik (a
Csökken (a Nem változik (a
járadékok az
Kormányzati kormányzati járadékok
Nő engedélyek
bevétel kiadások külföldiekhez
birtokosaihoz
nőnek) jutnak)
jutnak)

Nem Nem
Nemzetgazdasá egyértelmű (kis egyértelmű (kis
Csökken Csökken
gi jólét országban országban
csökken) csökken)

A 8.1. táblázat aligha értelmezhető az intervencionista kereskedelempolitikát népszerűsítő hirdetésként. Mind a


négy felsorolt eszköz hasznos a termelők és káros a fogyasztók számára. Jóléti hatásaik a legjobb esetben is csak
nem egyértelműek: kettő közülük biztosan káros a nemzetgazdaság egészére, a vámok és a mennyiségi
korlátozások pedig csak olyan nagy országok számára lehetnek esetleg hasznosak, amelyek le tudják nyomni a
világpiaci árakat.

Akkor mégis miért nyúlnak a kormányzatok olyan gyakran az importkorlátozás és az exportösztönzés


eszközeihez? Erre a kérdésre a 9. fejezetben keressük a választ.

5. Összefoglalás
1. Korábbi elemzésünk a piacok általános egyensúlyon alapuló kölcsönhatásait hangsúlyozta. Ezzel ellentétben
a kereskedelempolitikai elemzésben általában elegendő a parciális egyensúlyi megközelítés.

2. A vám éket ver a külföldi és a belföldi árak közé, és a belföldi árat a vámnál kisebb mértékben emeli meg.
Fontos és gyakorlatilag is jelentős speciális eset azonban a „kis” országé, amely nem tudja számottevő
mértékben befolyásolni a külföldi árakat. A kis ország esetében a vám csak a belföldi árakat emeli meg.

3. A vámok vagy más kereskedelempolitikai eszközök hasznát és kárát a fogyasztói többlet és a termelői többlet
fogalmának segítségével mérhetjük. Így megmutathatjuk, hogy a termék belföldi gyártói nyernek, mert a vám
megnöveli értékesítési áraikat, a belföldi fogyasztók viszont ugyanebből az okból veszítenek. A kormányzati
bevételek is nőnek.

4. Ha összeadjuk egy vám hasznát és kárát, akkor azt látjuk, hogy a nemzetgazdasági jólétre gyakorolt hatásai
két részre oszthatók. Van egy hatékonysági veszteség, amely a belföldi termelés és fogyasztás ösztönzőinek
eltorzításából származik. Van azonban egy cserearány-nyereség is, amely a vámnak a külföldről beérkező
szállítások árait lefelé szorító hatásából ered. A külföldi árak befolyásolására képtelen kis ország esetében a
második hatás zérus, így feltétlenül veszteséggel kell szembenéznie.

197
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

5. A vám elemzését más kereskedelempolitikai eszközök, így az exporttámogatások, a mennyiségi


korlátozások, és az önkéntes exportkorlátozások esetére is alkalmazni lehet. Egy exporttámogatás
ugyanolyan hatékonysági veszteséget okoz, mint a vám, de ezt tetézi a cserearány romlásával. A mennyiségi
korlátozások és az önkéntes exportkorlátozások abban különböznek a vámoktól, hogy itt nem képződik
kormányzati bevétel. Ami kormányzati bevétel lett volna a vámnál, az járadékként kerül az importengedélyek
birtokosaihoz a mennyiségi korlátozások, és külföldiekhez az önkéntes exportkorlátozások esetében.

5.1. Kulcsfogalmak
Értékvám (ad valorem vám)

Fogyasztói többlet

Fogyasztás-torzulási veszteség

Effektív védelem

Hatékonysági veszteség

Exportkorlátozás

Exporttámogatás

Kvótajáradék

Specifikus vám

Exportkínálati görbe

Importkeresleti görbe

Mennyiségi korlátozás

A belföldi költségek arányára vonatkozó előírások

Nem vám jellegű korlátozások

Termelői többlet

Termeléstorzulási veszteség

Cserearány-nyereség

Önkéntes exportkorlátozás (VER)

5.2. Feladatok
1. Belföld búzapiaci keresleti görbéje

D = 100 – 20P,

kínálati görbéje pedig

S = 20 + 20P.

Számítsa ki és ábrázolja Belföld importkeresletének alakulását. Mi lenne a búza ára külkereskedelem nélkül?

2. Most vegyük figyelembe Külföldet is, amelynek keresleti görbéje

D* = 80 – 20P,

kínálati görbéje pedig

198
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

S = 40 + 20P.

3.

a. Számítsa ki és ábrázolja Külföld exportkínálati görbéjét. Találja meg a külkereskedelem nélküli


helyzetben érvényes búzaárat.

b. Most tételezzük fel a kereskedelmet Belföld és Külföld között, zérus szállítási költség mellett. Számítsa ki
és ábrázolja a szabadkereskedelem melletti egyensúlyt. Mi lesz a világpiaci ár? Mekkora lesz a
kereskedelem volumene?

4. Belföld a búza importjára 0,5-ös specifikus vámot vet ki.

a. Határozza meg és ábrázolja a vám hatásait a következőkre: (1) a búza ára az egyes országokban, (2) az
egyes országok búzakínálatának és -keresletének a mennyisége, (3) a kereskedelem volumene.

b. Határozza meg a vám jóléti hatását az alábbi csoportokra: (1) Belföld importtal versenyző termelői, (2)
Belföld fogyasztói, (3) Belföld kormányzata.

c. Mutassa be grafikusan és számítsa ki a cserearány-javulást, a hatékonysági veszteséget, és a vám teljes


jóléti hatását.

5. Tételezzük fel, hogy Külföld sokkal nagyobb ország, a következő belföldi kereslettel:

D* = 800 – 200P,

S* = 400 + 200P.

(Vegyük észre, hogy ennek megfelelően a búza ára külkereskedelem nélkül ugyanakkora lenne, mint a 2.
feladatban)

Ismét számítsa ki a szabadkereskedelem melletti egyensúlyt és a Belföldön kivetett 0,5-ös specifikus vám
hatásait. Kapcsolja össze az eredményekben észlelt különbségeket a „kis ország” esetére könyvünkben adott
elemzéssel.

4. A repülőgépgyártás Nyugat-Európában több kormánytól is támogatást kap, amely egyes becslések szerint a
repülőgépek piaci árának 20 százalékát is eléri. Egy 50 millió dollárért értékesített repülőgép 60 millió
dollárba is kerülhetett, a különbséget pedig nyugat-európai kormányok állták. Ugyanakkor egy „nyugat-
európai” repülőgép piaci árának mintegy a felét teszi ki a más országokból, közöttük az Egyesült Államokból
vásárolt alkatrészek költsége. Ha ezek a becslések helyesek, akkor vajon milyen mértékű effektív védelmet
élveznek a nyugat-európai repülőgépgyárak?

5. Térjünk vissza a 2. feladat példájához. A szabadkereskedelem esetéből kiindulva tételezzük fel, hogy Külföld
egységenként 0,5 értékű támogatást nyújt exportőreinek. Számítsa ki ennek hatását az árakra és a jólétre
minden egyes országban, illetve az összes csoportot illetően is.

6. Acirema „kis” ország, amely nem tudja befolyásolni a világpiaci árakat. Földimogyorót importál zsákonként
10 dollárért. Keresleti görbéje

D = 400 – 10P,

kínálati görbéje pedig

S = 50 + 5P.

Határozza meg az egyensúlyt szabadkereskedelem mellett. Ezután számítsa ki és ábrázolja egy olyan
mennyiségi korlátozás hatásait, amely az importot 50 zsákra korlátozza. Adja meg a következő hatások
mértékét:

a. A belföldi ár növekedése.

b. A kvótajáradék.

199
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

c. A fogyasztástorzulási veszteség.

d. A termeléstorzulási veszteség.

6. 1. függelék. Vámelemzés általános egyensúly


mellett
Ez a fejezet parciális egyensúlyi megközelítést alkalmazott a kereskedelempolitika elemzésére. Ez annyit jelent,
hogy a vámok, mennyiségi korlátozások és más kereskedelempolitikai eszközök hatásaira összpontosított
egyetlen piacon, de anélkül, hogy explicit módon tekintetbe vette volna hatásaikat más piacokra. Ez a parciális
egyensúlyi megközelítés általában elegendő, és sokkal egyszerűbb, mint a piacok közötti hatásokat is
figyelembe vevő általános egyensúlyi megközelítés. Néha azonban mégis fontos az általános egyensúlyi
elemzés. Az 5. fejezetben röviden bemutattuk a vámok hatásait általános egyensúly mellett. Ez a függelék
részletesebb elemzéssel szolgál.

Az elemzést két szakaszban végezzük. Először a vámok hatásait elemezzük egy kis országban, amely nem tudja
befolyásolni saját cserearányait. Ezután a nagy ország esetét vizsgáljuk.

6.1. Vám egy kis országban


Képzeljünk el egy országot, amely két terméket, iparcikket és élelmiszert termel és fogyaszt. Az ország kicsi, és
nem tudja befolyásolni cserearányait, a továbbiakban pedig feltételezzük, hogy iparcikkeket exportál és
élelmiszert importál. Így az ország adott P*M világpiaci áron exportál iparcikkeket és adott P*F világpiaci áron
importál élelmiszert.

A 8F1.1. ábra vámok nélkül mutatja be ennek az országnak a helyzetét. A gazdaság a termelési lehetőségek
határvonalának azon a Q1 pontján termel, amely a –P*M/P*F meredekségű egyenesen fekszik. Ez az egyenes
meghatározza a gazdaság költségvetési korlátját is, tehát az elérhető fogyasztást ábrázoló pontokat tartalmazza.
A gazdaság a költségvetési korlátnak azt a pontját fogja kiválasztani, amely a lehető legmagasabban fekvő
közömbösségi görbén fekszik; ezt a pontot D1-ként jelöljük.

Most feltételezzük, hogy a kormányzat t mértékű értékvámot vet ki. Akkor a fogyasztóknak és a belföldi
termelőknek ebben az esetben magasabb, P*F(1 + t) élelmiszerárral kell szembenézniük. A relatív árak egyenese
ennek megfelelően laposabb lesz, –P*M/P*F(1 + t) meredekséggel.

A relatív iparcikkáraknak ez a csökkenése közvetlen hatással van a termelésre: az iparcikk-kibocsátás csökken,


az élelmiszertermelés pedig emelkedik. A 8F1.2. ábra ezt a termelési eltolódást mutatja a 8F1.1. ábráról
származó Q1 pont Q2-be való áthelyeződésével.

A fogyasztási hatás ennél bonyolultabb. A vámból ugyanis kormányzati bevétel keletkezik, amelyet valahogyan
el kell költeni. Egy vám pontos hatása általában attól függ, hogy a kormányzat pontosan miként költi el a
vámbevételt. Itt van például az az eset, amikor a kormányzat minden vámjövedelmet visszaad a fogyasztóknak.
Ekkor a fogyasztók költségvetési korlátja nem a termelést ábrázoló Q2 pontot keresztülszelő, –P*M/P*F(1 + t)
meredekségű egyenes lesz; a fogyasztók ugyanis ennél többet is költhetnek, mert az áruk termelésével szerzett
jövedelmüket kiegészíti a kormányzattól visszakapott vámbevétel.

8F1.1. ábra - Szabadkereskedelmi egyensúly kis ország esetében

200
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

Az ország a termelési lehetőségei határvonalának azon a pontján termel, amely érinti a relatív árakkal egyenlő
meredekségű egyenest, és azon a ponton fogyaszt, ahol költségvetési korlátja érinti a lehető legmagasabban
fekvő közömbösségi görbét.

Hogyan találjuk meg a tényleges költségvetési korlátot? Vegyük észre, hogy a külkereskedelmi mérlegnek
világpiaci árakon is egyensúlyban kell lennie. Tehát

ahol Q rendre az iparcikkek és az élelmiszer kibocsátását, D pedig a fogyasztását mutatja. A fenti kifejezés bal
oldala így az export értékét mutatja világpiaci árakon, a jobb oldal pedig az import értékét. Ezt a kifejezést
átrendezhetjük annak megmutatására, hogy világpiaci árakon a fogyasztás és a termelés értéke egyenlő:

Ez olyan költségvetési korlátot határoz meg, amely –P*M/P*F meredekséggel halad át a Q2 termelési ponton. A
fogyasztási pontnak ezen az új költségvetési korláton kell elhelyezkednie.

A fogyasztók azonban nem fogják az új költségvetési korlátnak azt a pontját választani, amely érintkezik egy
közömbösségi görbével. A vám ugyanis kevesebb élelmiszer és több iparcikk fogyasztására ösztönzi őket. A
8F1.2. ábrán a vám kivetése utáni fogyasztási pont jele D2: ez az új költségvetési korlát egyenesén fekszik, de
egy olyan közömbösségi görbén, amely érint egy –P*M/P*F (1 + t) meredekségű egyenest. Ez az egyenes a Q2
ponton áthaladó hasonló egyenes fölött fekszik, a különbség pedig a fogyasztóknak visszajuttatott vámbevétel.

8F1.2. ábra - A vám egy kis ország esetében

201
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

Az ország kevesebbet termel az export-, és többet az importcikkéből. A fogyasztási szerkezet ugyancsak torzul.
A jólét és az ország külkereskedelme is csökken.

Ha a 8F1.2. ábrát megvizsgáljuk, és összehasonlítjuk a 8F1.1. ábrával, három fontos következtetésre juthatunk:

1. Vám mellett kisebb a jólét, mint szabadkereskedelem esetén. D2 tehát alacsonyabb közömbösségi görbén
fekszik, mint D1.

2. A jólét csökkenése két hatásból ered. (a) A gazdaság már nem olyan ponton termel, amely maximalizálja a
jövedelem értékét világpiaci árakon. A Q2-n áthaladó költségvetési korlát a Q1-en áthaladó költségvetési
korláton belül fekszik. (b) A fogyasztók nem választják a költségvetési korlát jólétmaximalizáló pontját, tehát
nem mozognak fölfelé egészen a gazdaság valóságos költségvetési korlátját érintő közömbösségi görbéig. Az
(a) és a (b) hatás egyaránt abból a tényből ered, hogy a belföldi fogyasztók és a termelők is a világpiaci
áraktól eltérő árakat tapasztalnak. A rossz hatékonyságú termelésből származó jóléti veszteség (a) annak a
termeléstorzulási veszteségnek az általános egyensúlyi megfelelője, amelyet a fejezet parciális egyensúlyon
alapuló elemzési részében írtunk le. A rossz hatékonyságú fogyasztásból eredő jóléti veszteség (b) pedig a
fogyasztástorzulási veszteségnek felel meg.

3. A vám csökkenti a kereskedelmet. A vám kivetése után az export és az import is kevesebb, mint előtte.

Ezek a kis ország által kivetett vám hatásai. Most a nagy ország által kivetett vámok hatásaira fordítjuk
figyelmünket.

6.2. Vám egy nagy országban


A nagy ország esetének vizsgálatához az 5. fejezet függelékében kidolgozott ajánlatigörbe-módszert
alkalmazzuk. Két országgal számolunk: Belfölddel, amely iparcikket exportál és élelmiszert importál, és
külkereskedelmi partnerével, Külfölddel. A 8F1.3. ábrán Külföld ajánlati görbéje OF. Belföld vám nélküli

202
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

ajánlati görbéje OM1. A szabadkereskedelmi egyensúlyt OF és OM1 metszéspontja határozza meg az 1 pontban,
az iparcikkek (P*M/P*F)1 relatív világpiaci ára mellett.

Most tételezzük fel, hogy Belföld vámot vet ki. Első kérdésünk, hogy miként változnék Belföld
külkereskedelme, ha cserearányaiban nem lenne változás? A kis ország esetének elemzéséből már tudjuk a
választ: adott világpiaci ár mellett a vám az exportot és az importot is csökkenti. Így ha az iparcikkek relatív
világpiaci ára (P*M/P*F)1 maradna, akkor Belföld ajánlata az 1-ből a 2 pontba tolódnék el. Általánosabb
megfogalmazásban: ha Belföld vámot vet ki, akkor általános ajánlati görbéje olyan görbévé zsugorodik, mint a 2
ponton áthaladó OM2 görbe.

8F1.3. ábra - A vám hatása a cserearányokra

A vám miatt az ország külkereskedelme kisebb lesz bármilyen adott cserearány mellett; ajánlati görbéje így
befelé tolódik. Ebből azonban a cserearány javulása következik. A cserearány-nyereség ellensúlyozhatja a
termelés és a fogyasztás torzulásából eredő veszteséget, amely bármilyen adott cserearány mellett
jólétcsökkentő hatású.

Belföld kínálati görbéjének eltolódása azonban megváltoztatja az egyensúlyi cserearányt. A 8F13. ábrán ez az új
egyensúly a 3 pontban van, az iparcikkek (P*M/P*F)2 > (P*M/P*F)1 relatív ára mellett. A vám tehát Belföld
számára cserearány-javító hatású.

A vám belföldi jóléti hatásai nem egyértelműek. Egyrészt, ha a cserearány nem javul, akkor a kis országgal
kapcsolatban éppen látottak alapján a vám jólétcsökkentő hatású lesz. Másrészt azonban Belföld cserearány-
javulása a jólét szempontjából mégis hasznos. Így minkét irányban elképzelhető jóléti hatás ugyanúgy, ahogy a
parciális egyensúlyi elemzésből is láthattuk.

203
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

7. 2. függelék. Vámok és mennyiségi korlátozások


monopólium esetén
A fejezetben eddig tökéletes versenypiacokat feltételezve elemeztük a kereskedelempolitikát, azaz úgy véltük,
hogy az árak minden cég számára adottak. A 6. fejezetben bemutatott érveink szerint azonban a nemzetközi
kereskedelembe kerülő termékek számos piaca tökéletlen versenyben működik. A nemzetközi
kereskedelempolitikák hatásait befolyásolhatja a verseny jellege az adott piacon.

Új megfontolást kell azonban figyelembe vennünk akkor, amikor tökéletlen versenyben működő piacokon
vizsgáljuk a kereskedelempolitika hatásait: a nemzetközi kereskedelem korlátozza a monopolista piaci erőt, így
a kereskedelmet korlátozó eszközök éppen a monopóliumokat erősíthetik. Meglehet, hogy egy cég egy termék
egyetlen előállítója valamely országban, mégis csak csekély lehetősége lesz az árak emelésére, ha számos
külföldi szállító van a piacon, szabadkereskedelem mellett. Ha azonban az import mennyiségét korlátozzák,
akkor ugyanez a cég már nyugodtan emelheti árait anélkül, hogy versenytől kellene tartania.

A kereskedelempolitika és a monopolista piaci erő közötti összefüggést egy olyan modellből érthetjük meg,
amelyben egy ország importál egy terméket, az importtal versenyző termelését pedig mindössze egy cég
ellenőrzi. Az ország világpiaci mércével mérve kicsi, kereskedelempolitikája tehát nem befolyásolja importárait.
A szabadkereskedelem, a vám és egy mennyiségi korlátozás hatásait ebben a modellben vizsgáljuk meg.

7.1. A modell szabadkereskedelem mellett


A 8F2.1. ábra olyan piacon mutatja a szabadkereskedelmet, ahol a belföldi monopolista importversennyel áll
szemben. D is a belföldi keresleti görbe, azaz a belföldi lakosság kereslete a termék iránt. PW a termék világpiaci
ára; ezen az áron az import korlátlan mennyiségben kapható. Feltételezzük, hogy a belföldi ipar egyetlen cégből
áll, amelynek határköltséggörbéje MC.

Ha ezen a piacon nem lenne külkereskedelem, akkor a belföldi cég szokásos profitmaximalizáló
monopolistaként viselkednék. D-nek egy MR határbevételi görbe felel meg, a cég pedig a monopólium melletti
profitmaximalizáló QM termelési és PM árszintet választaná.

Szabadkereskedelem mellett azonban ez a monopolista magatartás nem lehetséges. Ha a cég PM, vagy bármilyen
más, PW fölötti árat próbálna megállapítani, akkor senki sem venné meg termékét az olcsóbb import miatt. A
nemzetközi kereskedelem PW-ben felső korlátot szab az áremelésnek.

Ilyen áremelési korlát mellett a monopolista számára az a legjobb megoldás, hogy addig a Qf pontig termel, ahol
a határköltség egyenlő a világpiaci árral. PW ár mellett a belföldi fogyasztók a termék Df egységét fogják
igényelni, így az import Df – Qf lesz. Ez azonban ugyanaz az eredmény, amelyet akkor kaptunk volna, ha a
belföldi ipar tökéletes versenyben működik.

8F2.1. ábra - Monopolista szabadkereskedelemben

204
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

Az importverseny fenyegetése a monopolistát arra kényszeríti, hogy úgy viselkedjék, mintha tökéletes
versenyben működne.

Szabadkereskedelem mellett tehát azt látjuk, hogy a belföldi termelő monopolhelyzete semmilyen módon sem
befolyásolja az eredményt.

7.2. A modell vám mellett


A vám hatásaként megnő a belföldi termelők által megállapítható maximális ár. Ha az importra t specifikus vám
érvényes, akkor a belföldi termelők PW + t árat kérhet (8F2.2. ábra). A belföldi termelő továbbra sem emelheti
árát egészen a monopolista árszintig, mert a fogyasztók az importot választják, ha az ár a világpiaci ár és a vám
összege fölé emelkedik. Így a monopolista számára az a legjobb megoldás, ha az árat a határköltség Qt-hez
tartozó szintjén állapítja meg. A vám megnöveli az árat és a belföldi kibocsátási szintet is, miközben a kereslet
Dt-re csökken, így az import is visszaesik. A belföldi termelők azonban még így is ugyanazt a mennyiséget
állítják elő, mintha tökéletes versenyben működnének6.

8F2.2. ábra - A vám által védett monopolista

6
Egyetlen eset van, amelyben a vámnak más hatása van a monopolista termelőre, mint arra, amelyik tökéletes versenyben működik. Ha a
vám olyan magas, hogy az import teljesen megszűnik (ez a prohibitív vám). Versenyben álló termelőre már semmilyen további
vámemelésnek nincs hatása az import megszűnte után. A monopolistának azonban még akkor is korlátoznia kell árát az import fenyegetése
miatt, ha a tényleges import éppen zérus. Így egy prohibitív vám megemelése a monopolista számára lehetővé teszi, hogy árát a
profitmaximalizáló PM árszinthez közelebb állapítsa meg.

205
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A vám lehetővé teszi a monopolista számára az áremelést, de az import fenyegetése itt még korlátozza az árat.

7.3. A modell mennyiségi korlátozás mellett


Tételezzük fel, hogy a kormányzat korlátozza az importot, amelynek volumene nem léphet túl egy rögzített Q
mennyiséget. Ekkor a monopolista tudja, hogy ha PW fölötti árat állapít meg, akkor nem veszíti el összes vevőjét.
Ehelyett az adott áron – az engedélyezett Q import levonásával – a teljes belföldi keresletet ki tudja elégíteni.
Így a monopolista terméke iránti kereslet a belföldi kereslet és az engedélyezett import különbsége lesz. A
mennyiségi korlátozás bevezetése utáni keresleti görbét Dq-ként határozzuk meg; ez párhuzamos a D belföldi
keresleti görbével, de Q egységgel balra tolódik el (8F2.3. ábra).

Dq-nak egy új határbevételi görbe, MRq felel meg. A mennyiségi korlátozás által védett cég azzal maximalizálja
profitját, hogy a határköltséget ezzel az új határbevétellel egyenlő szintre állítja be. Ehhez a szinthez Qq termelés
és Pq ár tartozik. (Egységnyi termék importjára szól engedély így Pq – PW járadékot eredményez).

7.4. A vám és a mennyiségi korlátozás összehasonlítása


Most az a kérdés, hogy miként hasonlíthatóak össze a vám és a mennyiségi korlátozás hatásai. Ennek érdekében
a vám- és a mennyiségi korlátozás azon szintjét hasonlítjuk össze, amely ugyanannyi importot eredményez
(8F2.4. ábra). A t vámszint nyomán Q import kerül be az országba; azt kell tehát megkérdeznünk, hogy mi
történne akkor, ha a kormányzat vám kivetése helyett egyszerűen Q-ra korlátozná az importot.

8F2.3. ábra - A mennyiségi korlátozással védett monopolista

206
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A monopolista most szabadon emelheti árait annak tudatában, hogy az import belföldi ára ugyancsak nőni fog.

8F2.4. ábra - A vám és a mennyiségi korlátozás összehasonlítása

207
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika eszközei

A mennyiségi korlátozás alacsonyabb belföldi kibocsátást és magasabb árat eredményez, mint az azonos
mennyiségű importot lehetővé tevő vám.

A 8F2.4. ábrából látjuk a vám és a mennyiségi korlátozás hatásainak eltérését. A vám kivetése nyomán Qt
belföldi termelés és PW + t belföldi ár alakul ki. A mennyiségi korlátozás alacsonyabb, Qq belföldi termeléshez
és magasabb, Pq árhoz vezet. A vám által védett belföldi termelő úgy viselkedik, mintha tökéletes versenyben
működne; a mennyiségi korlátozás védelmében viszont egyáltalán nem.

E különbség oka az, hogy a mennyiségi korlátozás nagyobb monopolista piaci erőt alakít ki, mint a vám. Ha a
monopolista termelőket vám védi, akkor a belföldi cégek tudják, hogy túl nagy áremelés esetén az import
kiszoríthatja őket. A mennyiségi korlátozás viszont abszolút védelmet ad: a belföldi ár bármilyen magas lehet,
az import mégsem emelkedhet a mennyiségi korlátozás megszabta szint fölé.

Ebből az összehasonlításból látszólag azt szűrhetjük le, hogy a belföldi monopóliumok piaci erejét kordában
tartani akaró kormányoknak a keresekedelempolitikai eszközök közül inkább a vámokhoz, mint a mennyiségi
korlátozásokhoz kell nyúlniuk. A valóság azonban más: a védelem a vámoktól egyre inkább a nem vám jellegű
eszközök, például a mennyiségi korlátozások felé tolódott el. Ennek megértéséhez a kormányzati cselekvés
olyan mozgatórugóit kell szemügyre vennünk, amelyek nem a gazdasági hatékonysággal állnak összefüggésben.

208
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
11. fejezet - A kereskedelempolitika
politikai gazdaságtana
Az Egyesült Államok 1981-ben felkérte Japánt, hogy korlátozza az Egyesült Államokba irányuló autóexportját.
Ez megnövelte az importált gépkocsik árát és arra kényszerítette az amerikai fogyasztókat, hogy általuk kevésbé
kedvelt amerikai autókat vásároljanak. Japán hajlandó volt teljesíteni az amerikai kormányzat kívánságát, egy
másik esetben – a japán mennyiségi korlátozások eltörlése a marhahús és a déligyümölcs importjára – viszont
nem állt kötélnek. Az utóbbi mennyiségi korlátozások miatt a japán fogyasztóknak hihetetlenül drága belföldi
termékeket kell vásárolniuk az olcsó amerikai import helyett. Mindkét ország kormányzata eltökélt volt tehát
olyan kereskedelempolitika alkalmazása mellett, amely a 8. fejezetben bemutatott költség/haszon-elemzés
alapján több költséggel járt, mint haszonnal. Látjuk, hogy a kormányzati politikák olyan célokat követnek,
amelyek túlmutatnak az egyszerű költség/haszon-méréseken.

Ebben a fejezetben megvizsgálunk néhány okot azok közül, amelyek miatt a kormányzatoknak nem kell a
közgazdászok költség/haszon-elemzéseire alapozniuk gazdaságpolitikájukat, illetve amelyek miatt nem is
tesznek így. A kereskedelempolitikát mozgató gyakorlati erők vizsgálata a 10. és a 11. fejezetben is folytatódik.
Ezekben a fejezetekben rendre a fejlődő, majd a fejlett országok jellegzetes kereskedelempolitikai problémáit
tárgyaljuk.

A tényleges kereskedelempolitikák megértéséhez mindenekelőtt azt a kérdést kell feltennünk, hogy a


kormányzatoknak milyen okaik lehetnek arra, hogy ne avatkozzanak be a külkereskedelembe – tehát melyek is a
szabadkereskedelem melletti érvek? Ha választ adtunk erre a kérdésre, akkor a beavatkozást támogató érveket
már úgy tekinthetjük át, mint a szabadkereskedelmi érvrendszert megalapozó feltevések megkérdőjelezését.

1. A szabadkereskedelem melletti érvek


Nagyon kevés ország folytat valóban a szabadkereskedelemhez hasonlítható külkereskedelmet. Hongkong
városállama lehetett az egyetlen modern gazdaság, ahol nem voltak (s ma sincsenek – a ford. megj.) vámok
vagy mennyiségi korlátozások. Adam Smith óta azonban a közgazdászok a szabadkereskedelmet olyan ideális
állapotnak tekintik, amelyet célként kell kitűzni a kereskedelempolitika elé.

A szabadkereskedelem melletti kiállásnak azonban korántsem olyan egyszerűek az okai, mint maga az eszme.
Az elemzés első szintjén az elméleti modellek azt sugallják, hogy a szabadkereskedelem lehetővé teszi a
védelem miatt keletkező hatékonysági veszteségek elkerülését. Sok közgazdász véli úgy, hogy a
szabadkereskedelemtől a termelés- és fogyasztástorzítás elkerülésén túl is várhatók hasznok. Végül pedig még
az olyan közgazdászok is többnyire jobbnak tekintik a szabadkereskedelmet a kormányzatok által a
gyakorlatban választott kereskedelempolitikáknál, akik egyébként nincsenek meggyőződve a
szabadkereskedelmi politika tökéletességéről.

1.1. Szabadkereskedelem és hatékonyság


A szabadkereskedelem melletti hatékonysági érv egyszerűen a vám költség/haszon-elemzésének a fordítottja.
A 9.1. ábra ismét bemutatja a kiindulópontot az olyan kis ország esetében, amely nem tudja befolyásolni a
világpiaci árakat. A vám nettó veszteséget okoz a gazdaság számára, és ezt a veszteséget a két háromszög
területe ábrázolja: a vám kivetése azért okoz veszteséget, mert szétzilálja a termelők és a fogyasztók gazdasági
ösztönzőit. A szabadkereskedelem kialakítása tehát megszünteti ezeket a torzulásokat és növeli a
nemzetgazdasági jólétet.

A szakirodalom számos kísérletről számol be, ahol megpróbálták összegezni a vámok és a mennyiségi
korlátozások által okozott torzításokat egyes gazdaságokban. A 9.1. táblázat néhány tágabb érvényű becslést
ismertet. Érdemes felfigyelni arra, hogy a védelem költségei az Egyesült Államokban a nemzeti jövedelem
meglehetősen kis hányadát adják. Ez két tényt tükröz: (1) az Egyesült Államok viszonylag kevésbé
külkereskedelem-függő ország, mint a többi, és (2) néhány jelentős kivételtől eltekintve az amerikai
külkereskedelem meglehetősen mentes a korlátozásoktól. Ezzel szemben egyes kis országok, amelyek igen
erősen korlátozó vámokat és mennyiségi korlátozásokat alkalmaznak, akár a potenciális nemzeti jövedelmük 10
százalékáról is kénytelenek lemondani a kereskedelempolitikájuk okozta torzító hatások miatt.

209
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika politikai
gazdaságtana

1.2. A szabadkereskedelem további hasznai1


Számos közgazdász gondolja úgy, hogy a 9.1. táblázatban bemutatott számítási eredmények akkor sem írják le a
teljes igazságot, ha egyes esetekben valóban a szabadkereskedelem számottevő hasznát mutatják. Általában
véve a kis országokban, és különösen a fejlődő országokban sok közgazdász érve hangzik úgy, hogy a
szabadkereskedelemből olyan fontos hasznok is származnak, amelyeket a hagyományos költség/haszon-elemzés
nem tud megragadni.

9.1. táblázat - A kereskedelempolitikai védelem becsült költsége a nemzeti jövedelem


százalékában

Brazília (1966) 9,5

Törökország (1978) 5,4

Fülöp-szigetek (1978) 5,4

Egyesült Államok (1983) 0,26

Források: Brazília: Balassa, Bela: The Structure of protection in Developing Countries. The John Hopkins
Press, Baltimore, 1971.; Törökoszág és Fülöp-szigetek: Világbank: The World Development Report 1987.
Világbank, Washington, 1987.; Egyesült Államok: Tarr, David G.–Morkre, Morris E.: Aggregate Costs to the
United States of Tariffs and Quotas on Imports. Federal Trade Commission, Washington, D. C. 1984.

Ilyen fontos többlethaszon ered a méretgazdaságosságból. A védett piacok miatt széttöredezik a termelés
nemzetközi szerkezete, de csökkentik a versenyt és növelik a termelők nyereségét is, ezzel pedig túl sok cég
számára teszik vonzóvá az adott iparágat. A szűk belföldi piacokon elszaporodó cégek termelése egyenként nem
érheti el a gazdaságos méretet. A védelem miatt gazdaságtalan termelési méretek jó példája az argentin autóipar,
amely az importkorlátozások nyomán jött létre. Egy hatékony méretű összeszerelő üzemnek évente 80 ezer–200
ezer gépkocsit kellene gyártania, de Argentínában 1964-ben az iparág összesen 13 cége mindössze 166 000
autót állított elő. Egyes közgazdászok érvei szerint a túl sok újonnan belépni kívánó piaci szereplő elriasztása és
a túl sok belépés miatt kialakuló rossz hatékonyságú termelési méretek kiépülésének megakadályozása olyan érv
a szabadkereskedelem mellett, amely túlmutat a hagyományos költség/haszon-elemzéseken.

Másik érv a szabadkereskedelem mellett, hogy a vállalkozókat ösztönzi az export és az importtal való verseny új
lehetőségeinek keresésére. Ezzel a tanulás és az innováció számára több lehetőséget nyújt, mint az „irányított”
külkereskedelem, ahol a kormányzat erősen befolyásolja az import és az export szerkezetét. A 10. fejezet szól
majd olyan fejlődő országok tapasztalatairól, amelyek váratlan exportlehetőségeket fedeztek fel, amikor a
mennyiségi korlátozások és a vámok rendszere helyett nyitottabb kereskedelempolitikákra tértek át.

9.1. ábra - A szabadkereskedelem melletti hatékonysági érv

1
Az itt tárgyalt további hasznokat néha „dinamikus” hasznokként említik, mert a nagyobb fokú verseny és innováció csak hosszabb idő alatt
fejtheti ki hatásait, mint a termelés és a fogyasztás torzításának megszüntetése.

210
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika politikai
gazdaságtana

Egy olyan importkorlátozás, mint a vám, torzító hatású a termelésre és a fogyasztásra.

A szabadkereskedelem melletti hasonló további érvek legtöbbje nem számszerűsíthető. Mégis, Richard Harris és
David Cox kanadai közgazdász 1985-ben megpróbálkozott azzal, hogy számszerűen is bemutassa Kanada
nyereségét, ami az Egyesült Államokkal folytatott szabadkereskedelemből származik. Elemzésüket a
hatékonyabb termelési méretből származó hasznokra alapozták. Becslésük szerint Kanada reáljövedelme 8,6
százalékkal nőhetett a szabadkereskedelem nyomán – ez háromszor akkora növekedés, amelyet általában azok a
közgazdászok mutatnak ki, akik nem veszik figyelembe a méretgazdaságosságból származó megtakarításokat 2.

Tegyük fel, hogy a szabadkereskedelemből származó további hasznok valóban akkorák, amekkorának egyes
közgazdászok vélik őket. Ebben az esetben a külkereskedelmi struktúra vámokkal, mennyiségi korlátozásokkal,
exporttámogatásokkal és hasonló eszközökkel való eltorzításának költsége hasonló arányban nagyobb, mint a
hagyományos költség/haszon-elemzés eredménye.

1.3. Politikai érv a szabadkereskedelem mellett


A szabadkereskedelmet támogató politikai érv azt a tényt tükrözi, hogy a szabadkereskedelem melletti
politikai elkötelezettség még akkor is jó gyakorlati elképzelés lehet, ha elvben jobb kereskedelempolitika is
szóba jöhet. A közgazdászok gyakori érve, hogy a kereskedelempolitikák a gyakorlatban különérdekek eszközei
lehetnek a nemzeti költségeket és hasznokat mérlegelő politikai irányzatok helyett. A közgazdászok esetenként
ki tudják mutatni, hogy vámok és exporttámogatások jól megválasztott kombinációja elméletben növelheti a
nemzeti jólétet, a valóságban azonban minden olyan kormányhivatal érdekcsoportok foglyává és a politikailag
befolyásos szektorok javára való jövedelem-újraelosztás eszközévé válhat, amely a külkereskedelembe való
beavatkozás kifinomult programjával állna elő. Ha ez az érv megállja a helyét, akkor jobb megoldás lehet a

2
Lásd Harris, Richard–Cox, David: Trade, Industrial Policy, and Canadian Manufacturing. Ontario Economic Council, Toronto, 1984.;
valamint ugyanezektől a szerzőktől: Trade Liberalization and Industrial Organization: Some Estimates for Canada. Journal of Political
Economy, 93. (1985. február) 115–145. old.

211
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika politikai
gazdaságtana

kivételek nélküli szabadkereskedelem szorgalmazása még akkor is, ha tisztán közgazdasági okok nem a
szabadkereskedelem mellett szólnának.

Az előző oldalakon kifejtett három ok valószínűleg a nemzetközi gazdaságtan szakértőinek a szokásos


álláspontját képviseli, legalábbis az Egyesült Államokban:

1. A szabadkereskedelemtől való eltérés hagyományos módon mért költségei tetemesek.

2. A szabadkereskedelemből más hasznok is származnak, amelyeket hozzá kell adni a protekcionista


kereskedelempolitikák költségeihez.

3. A szabadkereskedelemtől eltérő bonyolult megoldásokkal való kísérletezés kudarcot fog vallani a politikai
döntéshozatali rendszerben.

Mégis vannak szakmai szempontból méltánylandó érvek a szabadkereskedelemtől való eltérés mellett. Ezek az
érvek tisztességes mérlegelést érdemelnek.

1.4. Esettanulmány: Mit nyert az EU 1992-n?


Az Európai Közösség (most már Európai Unió) országai 1987-ben megegyeztek abban, amit formálisan Európai
Egységokmánynak neveztek. Ennek célja egy valóban egységes európai piac kialakítása volt. Az okmányban
foglaltak megvalósulását öt éven belül várták, így a benne előirányzott programot általában „1992”-ként
ismerték.

1992-vel kapcsolatban az volt szokatlan, hogy az Európai Közösség már vámunió volt, tehát a tagországok
közötti kereskedelmet nem gátolták vámok vagy mennyiségi korlátozások. 1992 hívei azzal érveltek, hogy még
mindig maradtak számottevő akadályok a tagországok közötti kereskedelemben. Ezek egy része a határátkelés
költségei miatt állt fenn: például a Franciaország és az NSZK között árut szállító teherautóknak a jogi
formaságok miatt meg kellett állniuk a határon, ez pedig sokszor jelentős időveszteséget és üzemanyagköltséget
okozott a hosszú várakozás miatt.

Az üzleti utazókra hasonló költségek hárultak, ha például London és Párizs között a repülőút csak egy órát
tartott, mégis egy további órát kellett eltölteniük az útlevél- és a vámvizsgálattal. A nemzeti szabályok eltérései
ugyancsak korlátozták a piacok integrációját. Az élelmiszer-egészségügyi előírások EK-országok közötti
eltérései miatt például nem is jöhetett szóba, hogy egy teherautót egyszerűen megtöltsenek brit élelmiszerekkel,
és azokat minden további nélkül Franciaországba szállítsák.

A külkereskedelem ilyen alig látható akadályainak a felszámolása igen nehézkes politikai folyamatnak
bizonyult. Tegyük fel, hogy Franciaország engedélyezi áruk bevitelét Németországból mindenfajta vizsgálat
nélkül. Hogyan lehet megakadályozni azt, hogy a franciák a náluk érvényes biztonsági előírásoknak nem
megfelelő iparcikkeket, nemzeti egészségügyi szabályaikba ütköző élelmiszereket vagy a francia orvosok által
nem elfogadott gyógyszereket vásároljanak? Az országok valóban csak úgy nyithatják meg határaikat, hogy ha
meg tudnak egyezni azonos szabványokban, tehát egy francia szabványoknak megfelelő termék
Németországban is elfogadott lesz, és megfordítva. Az 1992-et megalapozó tárgyalásokkal ezért szakterületek
százain kellett egységesíteni a szabályozást, de ezek a tárgyalások a nemzeti kultúrák eltérései miatt gyakran a
süketek párbeszédére emlékeztettek.

A legnagyobb viharokat az élelmiszerekkel kapcsolatos tárgyalások váltották ki. Az összes fejlett ország
szabályozza például a mesterséges élelmiszer-színezékek használatát, mert el kívánja kerülni, hogy a fogyasztók
szervezetébe tudtukon kívül rákkeltő vagy más káros hatású vegyi anyagok jussanak. A kezdetben javasolt
élelmiszerszínezék-szabályozás azonban tönkretette volna több hagyományos brit élelmiszer megjelenését: a
rózsaszínű reggeli virsli fehér színt kapott volna, az aranyszínű hering szürkét, a puha borsó élénk színe pedig
tompa zöldet. A kontinens fogyasztói nem törődtek ezzel, hiszen azt sem értették, hogy a britek egyáltalán
hogyan ehetnek ilyen dolgokat. Nagy-Britanniában azonban az ügy összekapcsolódott a nemzeti azonosságtudat
elvesztésétől való félelemmel, a javasolt szabályozás lazítása tehát kiemelt üggyé vált a kormány számára.

A britek valóban elérték a szükséges felmentést ezeken a területeken. Németország ugyanakkor kénytelen volt
beletörődni az olyan sör importjába, amely nem felelt meg a több évszázados német sörtisztasági törvénynek, s
az olaszoknak el kellett fogadniuk az olyan importtésztát, amely – minő borzalom! – nem a megfelelő
búzafajtából készült.

212
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika politikai
gazdaságtana

De miért volt szükség minderre a hosszadalmas tárgyalásra? Mit lehetett várni 1992-től? A közvetlen hasznok
kimutatására irányuló elemzési erőfeszítések mindig oda jutottak, hogy ezek a hasznok nem lehetnek túl
nagyok. A határátkelés költségei legföljebb a szállított áruk értékének néhány százalékát tették ki; az ilyen
költségek kiiktatása legföljebb töredékszázaléknyival növelte volna az EU-országok reáljövedelmét. Mégis az
Európai Bizottság (az EU adminisztratív szervezete) közgazdászai azt hangoztatták, hogy a valódi hasznok
sokkal nagyobbak lesznek.

Érveik nagyrészt arra a nézetre épültek, hogy az európai piac egységesítése nagyobb versenyt eredményez a
cégek között, s hatékonyabb termelési méretet alakít ki. Gyakran végeztek összehasonlítást az Egyesült
Államokkal, amelynek vásárlóereje és lakossága hasonló az EU-éhoz, de ott nincsenek belső határok és a piac
teljesen egységes. A Bizottság közgazdászai rámutattak, hogy Nyugat-Európa piacai számos iparágban
töredezettek: a cégek nem egységes piacként kezelik a kontinenst, hanem kisebb piaci övezetekre osztották fel,
amelyeket viszonylag kisméretű nemzeti termelők látnak el. Érveik szerint az összes kereskedelmi akadály
eltávolítása után ezek a termelők megerősödnének, és a termelékenység számottevő mértékben emelkednék.
Ezek a feltételezett hasznok 1992 becsült hatását már az EU-országok jövedelmének néhány százalékára tették.
A Bizottság közgazdászai azt is hangoztatták, hogy közvetett hasznokra is lehet számítani, mert az EU-gazdaság
hatékonyságjavulása megjavítaná az infláció és a munkanélküliség közötti átváltási viszonyt. A számítások
végén azt hozták ki, hogy 1992-ben az EU-összjövedelem 7 százalékát nyernék az egységes piac
megvalósításán3.

A vita egyik résztvevője sem tekintette különösebben megbízható adatnak a 7 százalékot, de sok közgazdász
értett egyet a Bizottsággal abban, hogy az egységes piac megvalósításán sokat lehet nyerni. Voltak azonban
kétkedők is, akik szerint a piacok töredezettsége sokkal inkább kulturális, mint kereskedelempolitikai okok
következménye. Az olasz fogyasztók például más mosógépeket igényeltek, mint a németek. Az olaszok
viszonylag kevés ruházati cikket vásárolnak, ezek viszont divatos és drága termékek, és ezért ők a lassan,
kíméletesen működő mosógépeket kedvelik ruházatuk megóvása érdekében.

Ma még nem mondhatunk megfellebbezhetetlen ítéletet 1992 fölött, de az első tapasztalatok szerint a
támogatóknak és a kétkedőknek is volt igazuk valamiben. Több esetben valóban az ipar jelentős megerősödése
következett be. A Hoover cég például bezárta franciaországi porszívóüzemét és egész gyártását hatékony brit
üzemébe vonta össze. Ugyancsak voltak esetek, ahol a régi piaci töredezettség láthatóan megszűnt. Ez néha
meglepő módon történt, például amikor a szeletelt brit kenyér Franciaországban népszerű termékké vált. Más
esetekben azonban a piacok összekapcsolódása alig haladt előre. A németek továbbra sem igen érdeklődtek az
importált sör iránt, az olaszok pedig egyáltalán nem voltak hajlandók lágy búzából készült tésztát fogyasztani.

2. Nemzeti jóléti érvek a szabadkereskedelem ellen


A legtöbb vámot, mennyiségi korlátozást és más kereskedelempolitikai eszközt egyes érdekcsoportok
jövedelmének a védelmére vezetik be. A politikusok azonban gyakran azt állítják, hogy ezeket az eszközöket
országos érdekből alkalmazzák, és ezzel néha még igazat is mondanak. A közgazdászok sokszor érvelnek azzal,
hogy a szabadkereskedelemtől való eltérés csökkenti a nemzeti jólétet. Mégis vannak elméleti megfontolások
arra, hogy az aktivista kereskedelempolitika esetenként az ország egészének a jólétét is növelheti.

2.1. A cserearányon alpuló érvelés a vámvédelem mellett


A szabadkereskedelemtől való eltérés melletti érvek egyike közvetlenül a költség/haszon-elemzésből származik.
Egy olyan nagy ország számára, amely képes a külföldi exportőrök árainak befolyásolására, a vám csökkenti az
import árait és így cserearány-nyereség származik belőle. Ezt a cserearány-nyereséget a vám költségeivel kell
szembeállítani. Ezek a költségek azért keletkeznek, mert a vám eltorzítja a termelés és a fogyasztás ösztönzőit.
Lehetséges azonban, hogy a cserearány-nyereség egyes esetekben nagyobb, mint a vám költsége, és a vám
melletti cserearányérv ezen alapul.

A fejezet függeléke megmutatja, hogy elegendően alacsony vám mellett a cserearány-nyereségnek


ellensúlyoznia kell a költségeket. Így alacsony vámszint mellett a nagy ország jóléte nagyobb, mint
szabadkereskedelem esetén (9.2. ábra). A vámszint növekedésével azonban a költségek gyorsabban kezdenek
nőni a hasznoknál, a nemzeti jólétet a vámszinttel összefüggésbe hozó görbe pedig lefelé kanyarodik. A
kereskedelmet teljesen lehetetlenné tevő vámszint (tp a 9.2. ábrán) rosszabb helyzetbe hozza az országot, mint a
szabadkereskedelem; a vámszint további emelése tp fölé pedig már hatástalan, így a görbe ellaposodik.

3
Lásd The Economics of 1992. Commission of the European Communities, Brüsszel, 1988.

213
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika politikai
gazdaságtana

9.2. ábra - Az optimális vám

Egy nagy ország számára létezik egy to optimális vám, amelynél a cserearány-javulás határnyeresége éppen
megegyezik a termelés- és fogyasztástorzítás hatékonysági határveszteségével.

A 9.2. ábra görbéjének 1 pontjában amely a to vámszintnek felel meg, a nemzeti jólét eléri maximumát. A
nemzeti jólétet maximalizáló to vámszint az optimális vám. (Szokás szerint az optimális vám kifejezést általában
inkább a cserearányérv által megalapozott vámszintre, nem pedig a minden lehetséges megfontolást számításba
véve legjobbnak tekintett vámszintre alkalmazzák). Az optimális vámszint mindig pozitív, de alacsonyabb a
prohibitív (tp) vámnál, amely minden importot lehetetlenné tenne.

A cserearányérvből vajon milyen gazdaságpolitika következik az exportszektorok számára? Mivel az


exporttámogatás rontja a cserearányt, és ezzel feltétlenül csökkenti a nemzeti jólétet, az exportszektorok
számára egy negatív támogatás lenne az optimális megoldás. Ez olyan exportadó lehetne, amely növeli az
export árát a külföldiek számára. Az optimális vámszinthez hasonlóan az optimális exportadó is mindig pozitív,
de alacsonyabb annál a prohibitív adószintnél, amely az exportot tenné lehetetlenné.

Szaud-Arábia és más olajtermelő országok éveken át megadóztatták olajexportjukat, és ezzel megemelték az


olaj árát a világ többi része számára. Noha az olajárak visszaestek a nyolcvanas évek közepén, nehéz lenne
képviselni azt az érvet, hogy szabadkereskedelem mellett Szaud-Arábia jobban járt volna.

A szabadkereskedelem elleni cserearányon alapuló érvelésnek azonban fontos korlátjai is vannak. A legtöbb kis
ország csak alig-alig tudja befolyásolni importjának vagy mások exportjának a világpiaci árait, esetükben tehát a
cserearány-érvnek kicsi a gyakorlati jelentősége. Nagy országok számára viszont, amilyen például az Egyesült
Államok, a cserearány-érv a nemzeti monopolista piaci erő más országok kárára való kihasználásának az érvévé
válik. Az Egyesült Államok ezt bizonyos mértékig nyilván megtehetné, de egy ilyen ragadozó politika más nagy
országok megtorló lépéseit vonhatná maga után. A megtorló jellegű kereskedelempolitikai lépések

214
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kereskedelempolitika politikai
gazdaságtana

egymásutánja viszont aláaknázná a nemzetközi kereskedelempolitikai koordinációra irányuló kísérleteket,


amelyeket később mutatunk be ebben a fejezetben.

A szabadkereskedelem elleni cserearányérv így szakmai szempontból kifogástalan, gyakorlati haszna azonban
kétséges. A gyakorlatban a közgazdászok többet hangoztatják elméleti tételként, mint amennyire a kormányok
valóban felhasználják kereskedelempolitikájuk igazolására.

2.2. A belföldi piaci kudarcok érve a vámvédelem mellett


Tegyük félre most a cserearány problémáját, és nyúljunk vissza a szabadkereskedelem melletti klasszikus
érvhez, amely a fogyasztói és a termelői többlet fogalmának felhasználásával a költség/haszon-elemzésre épült.
Sok közgazdász érvelt a szabadkereskedelem ellen arra hivatkozva, hogy ezek a fogalmak, s közülük különösen
a termelői többlet fogalma, nem mérik megfelelően a költségeket és a hasznokat.

Miért nem lehet alkalmas a termelői többlet valamely termék előállításából eredő haszon mérésére? A
következő két fejezetben ennek számos okát fogjuk felsorolni: közéjük tartozik annak a lehetősége, hogy az
adott szektorban alkalmazott munkaerő máshol munkanélküli vagy alulfoglalkoztatott lenne; az, hogy a tőke-
vagy a munkaerőpiacokon olyan tökéletlenségek vannak, amelyek meggátolják az erőforrások megfelelően
gyors átcsoportosítását a magas megtérülést ígérő területekre, valamint az az esély is, hogy az új vagy különösen
innovatív iparágakból az új technológiák gyorsan átterjedhetnek más iparágakba. Mindezt általános néven a
belföldi piaci kudarcok közé sorolhatjuk. A felsorolt példák mindegyikénél az történik, hogy a gazdaságban
valamely piac nem végzi el megfelelően a feladatát – a munkaerőpiac nem tisztul meg, a tőkepiac nem osztja el
hatékonyan az erőforrásokat és így tovább.

Tételezzük fel például, hogy valamely termék előállításából olyan tapasztalat származik, amely megnöveli a
gazdaság egészének a technológiai színvonalát, de az iparág cégei nem tudják kiaknázni ezt az előnyt, így pedig
nem tudják figyelembe venni annak eldöntéséhez, hogy mennyit termeljenek. Ekkor a többlettermelésnek olyan
társadalmi határhaszna van, amelyet nem lehet mérni a termelői többlet alapján. Ez a társadalmi határhaszon
lehet a vámok vagy más kereskedelempolitikák egyik jogcíme.

A 9.3. ábra szemlélteti a belföldi piaci kudarcon alapuló érvet a szabadkereskedelem ellen. A 9.3.(a) ábrán
láthatjuk a vám hagyományos költség/haszon-elemzését kis ország esetére (tehát a cserearány-hatások nélkül).
A 9.3.(b) ábra pedig azt a – termelésből származó – határhasznot jelöli, amelyet a termelői többlet alapján nem
tudunk mérni. Az ábra mutatja annak a vámemelésnek a hatásait, amely a belföldi árat PW-ről PW + t-re növeli
meg. A termelés S1-ről S2-re emelkedik, az ebből eredő termeléstorzulást az a jelzésű terület mutatja. A
fogyasztás D1-ről D2-re csökken, a fogyasztás ebből származó torzulását pedig a b jelű terület ábrázolja. Azt
látnánk, hogy a vám költségei nagyobbak, mint hasznai, ha csak a fogyasztói és a termelői többlettel
számolnánk. A 9.3. (b) ábra azonban azt mutatja, hogy ez a számítás nem vesz figyelembe egy további hasznot,
amely miatt a vám kivetése a szabadkereskedelemnél vonzóbb megoldásnak tűnhet. A termelés növelése olyan
társadalmi haszonnal jár, amelyet a társadalmi határhaszon görbéjének S1 és S2 közötti szakasza alatti c terület
mutat. Valójában, csakúgy mint ahogy a cserearány-javulás esetében érveltünk, elegendően alacsony vámszint
esetén a c területnek mindig nagyobbnak kell lennie az a + b összterületnél, tehát léteznie kell olyan
jólétmaximalizáló vámszintnek, amely nagyobb társadalmi jólétet eredményez, mint a szabadkereskedelem.

A belföldi piaci kudarcokon alapuló érvelés a szabadkereskedelem ellen egy általánosabb közgazdasági
koncepció speciális esete. Ezt a koncepciót a második legjobb megoldás elméletének nevezik (theory of the
second best). Ez az elmélet azt állítja, hogy bármelyik piacon csak akkor célszerű az állami beavatkozás
mellőzése, ha az összes többi piac megfelelően működik. Ha azonban nem ez a helyzet, akkor az egyik piac
ösztönzőit eltorzító állami beavatkozás valójában növelheti a jólétet a másutt mutatkozó piaci kudarcok
következményeinek ellensúlyozásával. Ha például a munkaerőpiac rosszul működik és nem tudja biztosítani a
teljes foglalkoztatást, akkor a munkaerő-igényes iparágak állami támogatása jó ötletnek bizonyulhat akkor is, ha
teljes foglalkoztatás mellett erre nem volna semmi szükség. Jobb volna a munkaerőpia