n 4' <n> L- K n

v ‘n >s
.

9
k

csésL

*2,

MAGYAR NEMZETI BANK

Külső eladósodás
és adósságkezelés Magyarországon

S

1

:

MNB Műhelytanulmányok
2

Készítették:
Baámé Nyitrai Ilona
Garbainé dr. Kovács Katalin
Láng György
dr. Nyers Rezső
Bíróné Szegő Márta,
a Közgazdasági főosztály munkatársai

Szerkesztette:
dr. Nyers Rezső, ügyvezető igazgató
A tanulmányhoz alapanyagot bocsátott rendelkezésre:
dr. Balassa Ákos, ügyvezető igazgató
Fehér Tibor, osztályvezető
dr. Nagy Sándor, ügyvezető igazgató

A számítások elvégzésében, az adatok összeállításában
közreműködtek a Közgazdasági főosztály következő
munkatársai:
Facsády Júlia
Romhányi Balázs
Zsákai Imréné
Katonáné Mozsár Ilona

Kiadja a Magyar Nemzeti Bank Információs főosztálya
1850 Budapest V., Szabadság tér 8-9.

A kiadásért felel: Nádory István
A kézirat lezárva: 1992. december
ISSN 1216-9293
ISBN 963 7103 83 X

Tartalom
Előszó

I. Bevezetés
1. A magyar gazdaság eladósodottsága
2. A külföldi hitelfelvételek célja
3. Az adósságszolgálat
II. Történelmi visszapillantás
III. Fordulópontok Magyarország legújabbkori
eladósodási folyamatában
1. Külgazdasági környezet, a külső tényezők
hatása
Az olajárrobbanás által előidézett csere¬
arány-változások hatása
A rubel- és a nem rubelelszámolású
kereskedelem sajátos összekapcsolódása
Az adósságállomány devizaszerkezetének
hatása
2. Gazdaságpolitikai reagálások az egyes idő¬
szakokban; a belső tényezők szerepe
1973-1978: az első olajárrobbanás és az
elkésett, részben téves alkalmazkodás
időszaka
1979-1984: a késői, részleges és rövid
távú kiigazítás időszaka
1985-1987: a második eladósodási hullám ...
1988-1989: a gazdasági átalakulás meg¬
indulásának és a rendszerváltást megelőző
növekvő bizonytalanság évei
1990-1992: a piacgazdasági átmenet évei ....
IV. Eladósodás és gazdasági fejlődés
Erőforrásbevonás vagy -kivonás
Pénzügyi transzfer
A külföldi forrásbevonás felhasználása és
elosztása

5
11
11
15
17
22
26
27

28

30
31
35

36

42
46

48
51
55
55
56

56

V. A magyar adósságkezelési politika
1. Az eladósodással és az adósságkezelési
stratégiával kapcsolatos nézetek
2. A javasolt adósságkezelési stratégiák
értékelése
Fizetési moratórium egyoldalú bejelentése
Adósságátütemezés
„Adósságért tőkét” csere
Külföldi segítség, segélyprogramok
3. Lehetőségeink az adósságkezelésben .

61

61

..

63
64
64
68
68
70

VI. A külső adósságpolitika 1992 után

77

VII. Zárszó helyett

83

Függelék
Melléklet
Felhasznált főbb irodalom

85
89
110

IV. Eladósodás és gazdasági fejlődés
Mint korábban már érintettük: a külföldi hitelek felvétele
gyorsíthatja a gazdasági fejlődést. Ez akkor következik be, ha
a külföldi forrásból finanszírozott beruházások hozama kiter¬
meli a hitel- és kamattörlesztési kötelezettségeket. Ha a
beruházások hozama ezt nem fedezi, illetve a külföldi hitelfelvétel eleve a gazdaság teljesítményével nem fedezett túlfo¬
gyasztást finanszírozza, mindaddig, ameddig a gazdaság nem
kényszerül rá a túlfogyasztás mérséklésére, a külső eladósodás
növekszik. Ha pedig a kamatok is növekednek, a gazdaság
előbb-utóbb bekerül az adósságcsapdába: a belföldi felhasználás
csökkentése nem tudja követni a kamatok növekedéséből
származó terheket; s ezzel az adósságállomány öngerjesztő
növekedése kezdődik meg.
Ahhoz, hogy a fenti összefüggések érvényesülését köze¬
lebbről bemutathassuk, szükséges néhány fogalom közgazdasági tartalmát tisztázni.

ERÓFORRÁSBEVONÁS VAGY -KIVONÁS

A hétköznapi és a szakmai vitákban egyaránt gyakran talál¬
kozhatunk olyan vélekedésekkel, melyek szerint elviselhetetlen
az a hatalmas erőforráskivonás, ami már régóta végbemegy
az országban, nem lehet ezt folytatni, vagy legalábbis csök¬
kenteni kell a mértékét stb.
Az erőforrásbevonás vagy -kiáramlás kategóriáját a hétköz¬
napi beszélgetésekben inkább a hitelfelvétellel, adósságszol¬
gálattal (hiteltörlesztés és kamatfizetés) azonosítják. E kategó¬
riát a közgazdaságtan azonban reálgazdasági fogalomként
használja. Erőforrásbevonásról akkor lehet beszélni, ha - le¬
egyszerűsítve - a javak és szolgáltatások behozatala megha¬
ladja azok kivitelét, erőforráskivonásról pedig akkor, ha a javak
és szolgáltatások kivitele meghaladja azok behozatalát. Ebben
az értelemben tehát a látható és a láthatatlan export-import
egyenlege, valamint a működőtőke-beáramlás határozza meg
azt, hogy erőforrásbevonásról vagy -kivonásról van-e szó.

55

PÉNZÜGYI TRANSZFER

A reálgazdasági értelemben vett erőforrásáramlást - leegysze¬
rűsítve - azzal azonos mértékű pénzügyi transzfer követi. A
reálgazdasági erőforrásbevonás azt jelenti, hogy többet impor¬
tálunk, mint amennyit exportálunk. Azaz több a látható és
láthatatlan külkereskedelmi forgalomban a devizakiadásunk,
mint a devizabevételünk, vagyis az ország folyó fizetési
mérlegében (a kamatokat most nem számítva) hiány keletkezik,
amelyet hitelekből vagy a devizatartalékokból, esetleg műkö¬
dötöké bevonásával kell (lehet) fedezni.
Az 1973-1989-es időszakot az jellemezte, hogy a kamatfizetések nélküli kumulált fizetési mérleg mindössze mintegy 700
miHiő dollár behozatali többletet mutatott. Azaz ilyen volumenű
erőforrásbevonás történt, illetve ha a működőtőke beáramlását
figyelembe vesszük, akkor ez csaknem 1 milliárd dollárt tesz ki.
Ezen az időszakon belül az erőforrásbevonás az 1973-1978
közötti években meghaladta a 3 milliárd dollárt; az 1978-at kö¬
vető években azonban - néhány évtől eltekintve - jelentősebb
erőforrásbevonásra már nem került sor. Az 1979-1989-es időszak
kumulált erőforráskivonása viszont 2 milliárd dollárt tett ki, ha
figyelembe vesszük az 1987-1989 közötti 250 millió dollár
pénztőke formájában bejött működötökét is.
Az időszak egészét tekintve mintegy 1 milliárd dollár erő:
forrásbevonás viszont az ezt többszörösen meghaladó, összesen˙
11 milliárd dollár halmozott kamatkiadással járt.

f
0

A KÜLFÖLDI FORRÁSBEVONÁS FELHASZNÁLÁSA ÉS ELOSZTÁSA

Az 1973-1978-as időszakban fennmaradt a korábbi időszakokra
jellemző viszonylag gyors gazdasági fejlődés; a bruttó hazai
termék 1979-ben több mint 40%-kal haladta meg az 1972. évi
szintet. Az eladósodás 1973-1978 közötti éveiben a bruttó
hazai termék átlagos évenkénti növekedési üteme még csaknem
6% volt. Az adósságszolgálati terhek megugrásával párhuza¬
mosan azonban az első kiigazítási időszak éveiben, 1979-1984
között a gazdasági növekedés üteme már jelentősen visszaesett;
ezen időszakban a GDP átlagos növekedési üteme 1,8%-ra
csökkent. Az 1985-1989-es időszakban a GDP növekedési

0

OU o itpQié
üteme még tovább mérséklődött (átlagosan 1%-ra), majd
1990-1991-ben a GDP már csökkent. Valójában az eladósodás
éheinek viszonylag magas növekedési üteme is megtévesztő:
a rubelviszonylatú külkereskedelemben elszenvedett hatalmas
cserearány-veszteség ellensúlyozását szolgáló többletexport és
a belföldi fogyasztás növekedését ugyan lehetővé tevő, de a
világpiacon leértékelődő termelés növekedése áll mögötte.
1991 végén a gazdaság teljesítményei mindössze mintegy
40%-kal haladták meg az 1972. évit, s gyakorlatilag az 1979.
évi teljesítménynek feleltek meg. Most, az átalakulás idősza¬
a visszaesésben, a fogyasztás csökkené¬
kában kell tehát
sében, a növekvő árakban - megfizetni a korábban elmu¬
lasztott alkalmazkodásért.
A jelentős túlelosztás valójában csak az 1973-1978 közötti
időszakra érvényes. Ebben az időszakban ugyanis a bruttó
hazai termelést lényegesen meghaladta annak belföldi felhasz¬
nálása. Az 1979-1984-es kiigazítási időszakban azonban a
belföldi felhasználás és a GDP termelése között már jelentős
különbség alakult ki az utóbbi javára; az 1985-1989-es
időszakban pedig a GDP termelése és felhasználása az időszak
egészét tekintve csaknem azonos mértékben nőtt. Ez is azt
támasztja alá, hogy az 1973-1984 között keletkezett eladósodás,
illetve az alkalmazkodás elmulasztása az eladósodási folya¬
matnak az elindítója.
A végső fogyasztás az 1973-1984 közötti években csak
egy alkalommal csökkent. A gazdaságpolitika, illetve a politika
első számú célja valójában tehát - hol nyíltan, hol burkoltan a fogyasztás emelése volt.
Az ún. kiigazítási szakaszok csak a felhalmozás kisebb-nagyobb mértékű korlátozására, illetve a fizetési mérleg átmeneti,
gyors javulását eredményező import visszafogására terjedtek ki.
Arra a kérdésre, hogy a külső forrásokat pontosan mire
fordították, akkor lehetne részleteiben is válaszolni, ha rendel¬
kezésre állnának a jövedelemáramlásra (flow of funds) vonat¬
kozó hosszú idősorok. Az eladósodás meghatározó éveire
azonban a főbb jövedelemtulajdonosok jövedelempozícióját
tükröző, megbízható adatok nem állnak rendelkezésre.
A jövedelemáramlási folyamatok elemzését nehezíti az is,
hogy 1980-1981-ben, a Nemzetközi Valuta Alaphoz való

-

57

csatlakozás előkészítése során olyan politikai állásfoglalás
született, amely szerint az akkori politikai vezetésre nézve
kedvezőtlen, politikai szempontok által motivált döntések követ¬
kezményeit, azaz a költségvetési hiány valós nagyságának elfedése
érdekében a külső adósságállomány tényleges nagyságát nem
teszik közzé. Ez azt is szolgálta, hogy ezzel ne rontsák az ország
külföldi megítélését. Ez a döntés tovább folytatta a korábbi
években kialakult gyakorlatot, nevezetesen azt, hogy a külföldi
hitelfelvételeknél a hitelnyújtók részéről igényelt, a magyar
gazdaságra vonatkozó információkat csak korlátozottan, illetve
a valós adatokat megmásítva bocsátják rendelkezésre. így a külső
adósságállományra, az eladósodottság mértékére és az államház¬
tartás adósságára vonatkozóan a ténylegesnél alacsonyabb
összegek kerültek nyilvánosságra azzal, hogy a valóságos és a
publikált adatok közötti eltérést fokozatosan meg kell szüntetni.
Az eltérés fokozatos felszámolása azonban 1989-ig nem történt
meg; végül is a valóságos belső és külső adósságadatok nyilvá¬
nosságra hozatalára a közelgő rendszerváltás előtt, a Parlament
1989. novemberi ülésén került sor.
Ha a jövedelmek, illetve a hitelforrások eloszlását és
felhasználását vizsgáljuk, akkor a belföldi hitellehetőségek
legnagyobb, meghatározó jelentőségű felhasználója az államháztartás, illetve az állami költségvetés volt.
Az 1974-1989-es időszakot - s a jelent is - a költségvetés
túlsúlya jellemzi a gazdaságban. A költségvetés szinte rátelep¬
szik a gazdaságra, a keletkezett eredeti jövedelmeknek a
piacgazdaságokban szokásosnál jóval nagyobb hányadát kon¬
centrálja és osztja el újra. (Jelenleg a GDP jóval több mint
60%-át; a 70-es, 80-as évtized egyes éveiben több mint 70%-át.)
Magyarország esetében a költségvetési deficit viszonylag
alacsony lakossági megtakarításokkal, valamint a gazdálkodók
bankrendszerrel szembeni nettó eladósodásának folyamatos
- a piaci, költségvetési korlát puhaságával is magyarázható növekedésével (hitelfelvételével) párosult. Ilyen feltételek mel¬
lett az állandósuló költségvetési hiány finanszírozása csak külső
forrásból volt lehetséges.
Ez határozza meg alapjában az 1974-1989-es időszak
egészét. A „stop and go” szakaszok, a rövid távra szorítkozó
kiigazítási időszakok és a mesterséges élénkítések egymást

58

váltó éveit egyaránt a viszonylag alacsony megtakarítási
hajlandóság, a gazdálkodó szféra nettó eladósodásának viszony¬
lag gyors növekedése jellemezte. A kiigazítási időszakokban
csekély mértékben nőtt a lakossági megtakarítási ráta, szűkült
a vállalati szférának nyújtott hitel. Az egyszintű bankrendszer¬
ben, a korlátozott piaci viszonyok mellett a kiigazítási szaka¬
szokban szigorúbbá váló hitelezési feltételek nagyobbrészt a
fizetési zavarok növekedésében, az ún. sorban állások emel¬
kedésében mutatkoztak meg. A vállalkozói szféra magatartása
azonban alapjában nem változott; az állami támogatásokra, a
„korlátlan” felvevőképességű rubelpiacra alapozva fenntartotta
és bővítette termelését. Az alkalmazkodás szinte kizárólag a
készletállomány változására terjedt csak ki: a „stop” időszakban
a készletek növekedése lelassult, a „go” időszakban pedig
felgyorsult. A gazdaság strukturális alkalmazkodása azonban
nem haladt előre.
AZ ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS* HIÁNYA
Nyilvános

Év

hiány

Tényleges
hiány

14. táblázat

Eltérés

(milliárd forint)

1974
1975
1976
1977
1978
1979
1980
1981
1982
1983
1984
1985
1986
1987
1988
1989
1990
1991

3.5
2,9
2,5
3,5
3,5
3,6
4,5
9,5
12,2
6,1
2,2
15,7
41,9
34,8
9,9
54,0
1,4
114,2

30,2
45,9
35,3
45,5
45,0
40,0
51,6
40,6
25,1
22,3
2,2
15,7
41,9
34,8
9,9
54,0
1,4
114,2

26,7
43,0
32,8
42,0
41,5
36,4
47,1
31,1
12,9
16,2

Tényleges
költségvetési
hiány a GDP
százalékában

6.6
9,5
6,6
7,8
7,1
5,7
7,1
5,2
2,9
2,5
0,2
1,5
3,8
2,8
0,7
3,2
0,0
5,0

A költségvetés szerkezetében több alkalommal is módszertani változások történtek, legutóbb
1986-ban és 1991-ben. A teljes felülvizsgálat és a módszertani egységesítés még nem történt meg.
*

59

LAKOSSÁGI MEGTAKARÍTÁSOK A GDP
ÉS A PÉNZJÖVEDELEM SZÁZALÉKÁBAN
Nettó megtakarítás
GDP

Év

1980
1981
1982
1983
1984
1985

1986
1987
1988
1989
1990
1991
*

15. táblázat

Nettó megtakarítás
pénzjövedelem
4,2
5,3
4,7
6,0
6,0
6,5
6,5
5,0
5,2
4,3
8,7*
14,3*

2,3
2,9
2,5
3,3
3,4
3,7
4,5
3,3
3,4
2,8
5,6*
9,6*

A megtakarítás a nem pénzintézeti értékpapírokat is tartalmazza.

60