Bernard Lietaer – A Tőke Tíz Típusa

Kivonat Bernard Lietaer (ejtsd: lietár) “Tudatos
Városok, Tudatos Gazdaságok” című könyvének “Új
tőke teremtése” című harmadik fejezetéből.
A könyv “Creating Wealth” címmel jelent meg, mely a
kiadó döntése volt. Lietaer azonban a könyvet
“Intentional Cities, Intentional Economies” címmel írta,
ahogyan erre a könyvben az író az előszavában utal.

Politikai

Döntéshozóknak,

valamint

ökofalvaknak

és

tudatos

életközösségeknek kötelezően ajánlott könyv, lefordításra ajánlott.
Bernard Lietaer – Creating Wealth c. könyve az alábbi oldalon tekinthető meg:
https://www.amazon.com/Creating-Wealth-Growing-Economies-Currenciesebook/dp/B005MRA6UK/
A szerző első magyar könyve Pénz és Fenntarthatóság
címmel készült el, számos rendkívül magas
tudományos fokozatú szaklektor közreműködésével.
Kapható a http://penzesfenntarthatosag.hu oldalon.
Ezt az összefoglalót a Helyi Pénz Szoftver Blog,
Magyarország legnagyobb helyi pénz témájú cikk- és
linkgyűjtő oldala tette közzé:
http://helyipenzszoftver.blogspot.com
Hatalmas köszönettel tartozunk S.Z.-nek ezért a dokumentumért is, a
közösségért és nemzetünkért végzett áldozatos és odaadó, önkéntesen adott
fordítói munkájáért, életidejéért és erőfeszítéséért!
1

Új Tőke Teremtése
A tudatos lakóközösségek – ökofalvak, tudatos városok – olyan jövővízióval és
jövőtervvel rendelkeznek, melyen a közösség lakói széles körben osztoznak. A
folyamat során az érintett felek a közösség azon eszközeiről tanulnak, amelyek
aktuálisan találkoznak az emberek igényeivel, továbbá arról, hogy hogyan
működik a közösségi rendszer, akár növeli, akár csökkenti a jövőbeni
kapacitását.
A tervnek céljai és célkitűzései vannak, amelyek tükrözik a közösség
szükségletét a gazdaság fejlődésére, a bőség megteremtésére és jólétre. A
kielégítetlen szükségletek és a kihasználatlan erőforrások beazonosításra
kerülnek, valamint leltárba kerül minden olyan eszköz, amely a valódi bőség
megteremtéséhez szükséges.

-Itt az ideje, hogy elkezdjünk úgy tekinteni a közösségre, mint egy vállalatra,
amelyben a közösség polgárai a vállalat tulajdonosai. Ebből a nézőpontból a
közösség kapacitása arra, hogy bőséget és jólétet teremtsen, "közösségi tőke"ként jellemezhető, amelyet arra használnak, hogy ezt a jólétet megteremtse. A
"tőke" kifejezés a szótárban található definíció alapján "rendelkezésre álló
eszköz, amely felhasználható további eszközök előállítására". A szó eredete a
"capus" – a szarvasmarha feje - szóra vezethető vissza, és az agrártársadalmak
idejéből származik, amikor is egy ember termelőkapacitását az általa birtokolt
szarvasmarhák száma alapján határozták meg. Ha az eszközök a valódi bőségre
példák, akkor a közösségi tőke azt a kapacitást képviseli, amellyel folyamatosan
megteremtjük ezt a valódi bőséget.

2

-A tőke generatív jellege különösen fontos lehet a közösség vezetői számára. A
közösségi tőke – vagyis a közösség generatív kapacitása – képezi a gazdaság
alapját. Ezer darab deszka olyan eszköz, amely talán elegendő egy ház
felépítéséhez, de hosszútávon egy erdő igazgatása fenntartható produktivitással amely ellát egy fűrésztelepet - segíthet biztosítani azt, hogy sokkal több házat
építsünk. Az erdő és a fűrésztelep képezi a tőke alapját. Együttes kapacitásuk,
amivel

további

fűrészárut/faanyagot

termelnek,

hozzávéve

az

erdő

oxigéntermelő kapacitását, hogy elnyeli a szén-dioxidot, hogy élőhelyet biztosít
vadon élő állatok számára és a vízciklus kritikus fontosságú részeként szolgál,
biztosíthatja, hogy a közelében egészséges és fenntartható emberi közösség
létezzen.

-A hozzáértő kapitalisták tudják, hogy ahhoz, hogy előállítsák azokat az árukat,
amelyek lehetővé teszik, hogy profitra tegyenek szert és bőséget teremtsenek
maguknak, arra van szükségük, hogy tőkéjüket üzemképes módon tartsák fenn.
Ez azt jelenti, hogy folyamatosan befektetnek az eszközeik fenntartásába,
beszerzik a legújabb technológiákat és minimalizálják a gyártás költségeit. Az
Észak-Amerikában és Európában elterjedt számviteli és adózási rendszer
szisztematikusan úgy tekint a tőkére, hogy új befektetés szükséges az
értékcsökkenés üteme alapján. Ez határozza meg, hogy milyen befektetés
szükséges ahhoz, hogy fenntartsák a tőke jelenlegi értékét azzal, hogy
kompenzálják az idő előrehaladtával bekövetkező értékcsökkenést - mivelhogy
egy eszköz elhasználódik.

-3

Hogy belekezdjünk egy helyi közösség gazdaságának fejlesztési programjába
amely

hosszútávú

jólétet

eredményez,

fontos,

hogy

elkezdjünk

úgy

gondolkodni, mint egy közösségi tőkés – ismernünk kell a valódi gazdaság helyi
erőforrásait és rendelkeznünk kell egy tervvel azok gondozására és
fenntartására. Ugyanilyen fontos ismernünk a generatív termelőképességünket –
azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy biztosítsák, hogy a
közösségi tőke képes továbbra is megtermelni azokat az eszközöket, amelyekre
a közösségnek szüksége van. Az erdő esetében a feltételek - az eső és a napfény
- elegendőek és egy konzervatív menedzselési tervvel elérhető a fák és az
ökoszisztéma életciklusainak regenerációja. A sóbánya esetében ez lehet a gépek
általános karbantartása, valamint egy ütemterv a főbb berendezések cseréjére. A
hosszútávú kapitalista tervbe beletartoznak a munkavállalókra vonatkozó
feltételek – képzés, munkabér, lehetőség a növekedésre és a fejlődésre. További
szempont lehet, hogy a lehető legszélesebb értelemben véve a működés milyen
hatással van a közösségre - ha a sóbánya rutinszerűen elárasztja a körülötte lévő
környezetet szennyező anyagokkal és hulladékkal, akkor ez nyilvánvalóan a
hosszútávú fenntarthatóság ellen dolgozik.

4

A Tőke Tíz Típusa
Melyek azt emberi társadalom, közösség szempontjából fontos tőke, a közösségi
tőke (community capital) különböző típusai, amelyekre szükség van a valód
jólét megteremtéséhez? A közösségi rendszerek és az eszközleltár bepillantást
enged a rendelkezésünkre álló közösségi tőkébe és az így kapott produktív, vagy
generatív termelőképességet nagyon fontos előtérbe helyeznünk, amikor egy
közösségi vállalkozás stratégiájáról gondolkodunk. A különböző rendszereket
látva

a

közösségi

tőke

típusai,

amelyek

eszközök

létrehozására

használhatók: természeti, épített, technológiai, társadalmi, történelmi-éskulturális, humán, intézményi, vállalkozói, pénzügyi, kihasználatlan
termelékenység tőkéje. Ezek részletesen kifejtve a következők:

Környezeti szolgáltatások
Természeti tőke

1. Természeti tőke (natural capital): a természeti tőke a környezet eszközeinek
állománya, amelyekkel még több eszköz állítható elő; például egy egészséges
erdő fákat eredményez, élőhelyként szolgál, megköti a szén-dioxidot, véd az
erózió ellen, önmagában szépséget képvisel, segíti a rekreációt és megtisztítja a
vizet, ha a tőke alapját – a lényegi regeneratív kapacitását – megőrizzük. Ha egy
fakitermelő vállalat tarvágással letarolja az erdőt, az rövid távon korlátozott
számú ember számára némi pénzjövedelmet eredményez, de ezzel elhasználjuk
a terület tőkéjét, pontosan úgy, mintha a bankban lévő megtakarítási számlád
tőkéjét kezdenéd használni ahelyett, hogy a kamatbevételeidből fizetnéd a
költségeket. Ha ezt túl sokáig csinálod, nem marad semmi pénzed. Erősíteni a
természeti tőkénket azt jelenti, hogy találunk rá módot, hogy megvédjük és
5

megerősítjük azokat a természeti rendszereket, amelyek biztosítják számunkra a
szükséges környezeti szolgáltatásokat – a levegőt, a vizet, a hőmérsékletet, a
termőföldet,

élelmet,

hulladékfeldolgozást,

szépséget,

rekreációt,

nyersanyagokat – anélkül, hogy veszélyeztetnénk azon képességüket, hogy
ezeket a szolgáltatásokat a jövőben is nyújtani tudják számunkra.

Infrastruktúra és épített környezet
Épített tőke

2. Épített tőke (built capital): egy közösségben az épített tőke tartalmazza az
épületeket, az infrastruktúrát (utakat, elektromos áram előállítását és
továbbítását, csöveket, huzalokat, kábeleket, víz és szennyvíztisztító telepeket,
stb.), lakóházakat, parkokat és rekreációs létesítményeket, kereskedelmi és ipari
létesítményeket, és a közösségi élet más épített elemeit. Az épített tőke
erősítésébe beletartozik az általános tőketervezés, valamint alapos áttekintése
annak, hogy a már meglévő épített tőke hogyan találkozik a beazonosított
igények mértékével. Az épített tőke nagyon fontos és problémás aspektusa a
fejlesztés eredményeképpen bekövetkező földhasználat mintázata. Kiterjedt,
kihasználatlan,

vadon

lévő

területek

diszfunkcionális

mellékhatásokat

eredményezhetnek az épített tőke fejlesztése és fenntartása során – ennek új
megközelítése, hogy ezt a közösség jólétével és valódi gazdagságával
összhangban tegyük meg.
Amióta forradalom zajlott le az energiapiacon és a globális ökológiai válságon
alapuló technológiák területén – pl. olajárcsúcs – továbbá a fenntartható
energiarendszerek költséghatékonnyá válásával, egy fenntartható energiaterv
ugyancsak részét képezi az épített tőke tervezésének, amely azt jelenti, hogy a
6

közösségek profitálhatnak egy olyan koherens, teljes-rendszerű megközelítésből,
amelyre a múltban nem volt szükség.

Technológiai tőke

3. Technológiai tőke (technological capital): a technológiai tőkébe tartoznak
azok a módszerek, amelyekkel a közösség szellemi erőforrásait felhasználva
alkothat meg eszközöket, rendszereket, gépeket, művészetet, készségeket és
anyagokat, amelyek célja, hogy javítsák az életünket. Ha a tőkénket erre a
területre építjük az azt jelenti, hogy támogatjuk az oktatást, a kreativitást és
olyan anyagokhoz férünk hozzá, amelyek kreatív, innovatív technológiák
létrehozásához szükségesek. Például egy depressziós dél-afrikai kisvárosban egy
fiatal férfi, aki fizikusnak tanult, kitalál egy napenergiával és biciklimeghajtással
üzemelő akkumulátortöltőt – nagyon sokan a házaikban autók akkumulátorait
használják a lakások elektromos ellátására. Ha hozzáférése lenne olyan
anyagokhoz, amelyekre szüksége van az új rendszerek kifejlesztéséhez,
nagyszerű ötlete - amely bevételt generálna egy elszegényedett területen,
alacsony költséggel működő energiát biztosítana a közösségében lévő
embereknek és egyúttal lecsökkentené a CO2 kibocsátást – talán sikerrel
járhatna.

Társadalmi és kulturális tőke
Társadalmi tőke

4. Társadalmi tőke (társadalmi tőke): a társadalmi tőke az egyik módja annak,
hogy felismerjük a gazdasági jelentőségét az interakcióra használt kooperatív
rendszereknek, valamint azoknak a kapcsolatoknak, hálózatoknak és értékeknek,
7

amiket megosztunk. A társadalmi tőke nettó eredménye a sikeres és hatékony
kollektív tettekre való kapacitás. Ha arra gondolunk, hogy a társadalmi tőke
hogyan hoz létre további társadalmi eszközöket, minden módot észben kell
tartanunk, amivel növelni tudjuk a közösségeink kapcsolódását. Ha más
stratégiákat is kifejlesztünk, óvatosnak kell lennünk, hogy azok véletlenül se
károsítsák a közösségünkben meglévő kapcsolatokat. Ugyancsak fontos
elkerülnünk azt a helyzetet, amikor a közösség egyik szektorában lévő
társadalmi tőke más szektoroknak a teljes közösséghez való kapcsolódása ellen
dolgozik - a helyi maffia tagjai közötti kapcsolódást nevezhetjük a társadalmi
tőke egyik formájának, ugyanakkor szerepe a közösségben nem növeli más
társadalmi eszközökét.

Történelmi és kulturális tőke

5. Történelmi és kulturális tőke (historic and cultural capital): a közösségünk
történelmi és kulturális tőkéje reprezentálja azokat a módokat, amikkel
kifejezzük identitásunkat és kreativitásunkat egy támogató közösségben – a
történelmi forrásokat, amelyeket turistalátványossággá lehet fejleszteni, a
kulturális

központokat,

ahol

ünnepelhetjük

zenénket,

művészetünket,

színházunkat, táncunkat és más kreatív törekvéseinket, a programokat, amikkel
felépíthetjük és átadhatjuk kulturális megértésünket másoknak. A történelmi és
kulturális tőke felépítése és fenntartása magában hordoz egy sokoldalú
megközelítést, amely erősíti a vezetői képességeket, javítja/növeli az épített
környezetet, amelyben kulturális tevékenységek történhetnek, támogatja a
kreativitást

és

a

tehetséget,

gondosan

őrzi/megbecsüli

a

történelmi

feljegyzéseket és információkat és hirdeti a toleranciát és a különbözőségek
tiszteletét. A kreatív gazdaság az Amerikai Egyesült Államokban mára
meghaladta a hagyományos gyártási szektort, így aztán a kulturális tőke mára
fontosabb lett, mint valaha.
8

Humánfejlesztés
Humán tőke

6. Humán tőke (human capital): a humán tőke tartalmazza az összes tudást,
készséget és képességet, amelyet az emberek összegyűjtöttek. Tágabb
értelemben magában foglalja mindazt, amit megtanulhatnak, feltalálhatnak,
alkothatnak

és

amivel

hozzájárulhatnak

a

közösség

egészéhez.

A

közösségünkben történő humán tőke fejlesztéséhez arra van szükségünk, hogy
olyan stratégiákat fejlesszünk ki, amelyek minden szinten növelik a
képességeket. Azok, akik a potenciáljaiknak megfelelően élnek, erősítik a saját
és közösségük életét. Ezen képességek fenntartásába beletartozik olyan
rendszerek fejlesztése, amelyek növelik a jólétet, és amelyek foglalkoznak a
betegekkel, pszichés és mentális kihívásokkal küzdőkkel, a nagyon fiatalokkal
vagy nagyon öregekkel, akik képtelenek saját maguk ellátására. Ez azt jelenti,
hogy fel kell építeni a közösségünk gondviselő képességét, hogy az emberek
érezzék a támogatást, érezzék a kötődést és közös támogatást, és amelyekben a
családi kapcsolatok és társadalmi hálózatok egészségesek maradnak az egyén
számára.

Kormányzati és intézményi tőke
Intézményi tőke

7. Intézményi tőke (institutional capital): a intézményi tőke általános definícióját
nehéz meghatározni – néhányak számára azt jelenti, hogy a pénzügyi forrásokat
kulcsintézmények ellenőrzik, másoknak pedig azt jelenti, hogy az intézményi
ágazat kormányozza a gazdaságot. E könyv céljának megfelelően, mi úgy
9

definiáljuk az intézményi tőkét, mint struktúrák, intézmények jogi és pénzügyi
szerkezetét, amelyek lehetővé teszik egy társadalom működését. Ebbe
beletartoznak a jogrendszerek és a jogi szabályozás, a biztosítási rendszerek,
amelyek segítenek egy közösségnek kezelni a kockázatot, olyan rendszerek,
amelyek megteremtik a különböző cseremechanizmusokat (nemzeti és
kiegészítő pénznemek), a szabályozási struktúrák, amelyek védik a természeti
környezetet, emberi jogokat és az emberi egészséget és jólétet és minden
intézményi megállapodást, amelyek a gazdasági aktivitás alapjait képezik.

Gazdasági tőke
A gazdasági tőkét sokan hajlamosak úgy tekinteni, mint a gazdasági fejlődés
egyetlen releváns alapját és leginkább pénzügyi tőkeként határozzák meg. A
gazdasági tőkének három típusát különböztetjük meg:

Vállalkozói tőke

8. Vállalkozói tőke (entrepreneurial capital): egy közösség vállalkozói tőkéjébe
beletartoznak azok a vállalkozások és intézmények, amelyek minden más típusú
tőkéjüket mozgósítják, hogy olyan eszközöket állítsanak elő, amelyek emberi
szükségleteket elégítenek ki. A vállalkozói tőkébe beletartozik mind a
nyereségorientált, mind pedig a non-profit szektor – a gyártók, a szolgáltatók, a
kiskereskedelmi üzletek, kórházak és óvodák, építészek, mérnökök, tervezők,
szépségszalonok, éttermek, vidámparkok, golfközpontok, szállodák, iskolák,
egyetemek, szociális otthonok, és az összes bennünket alkalmazó munkáltató.
Ezek összessége kritikus részét képezi bármely közösség termelőképességének,
enélkül a gazdaság működésképtelen.

10

Pénzügyi tőke

9. Pénzügyi tőke (financial capital): a pénzügyi tőke felhasználható valódi bőség
megteremtésére,

beleértve

a

banki

rendszeren

keresztül

elérhető

kölcsönforrásokat, egyének és intézmények megtakarításait és befektetéseit. Az
ilyen típusú tőke erősítése és növelése tűnik minden esetben a sikeres gazdasági
fejlődés legnagyobb akadályának, ugyanakkor nem lehetetlen véghezvinni. Ami
kell hozzá, az némi kreatív gondolkodás új utak keresésre, amelyek biztosítják
az új vállalkozás elindításához szükséges likviditást és forrásokat.

Kihasználatlan termelékenység tőkéje

10. Kihasználatlan termelékenység tőkéje (potentional exchange capital): a
gazdasági eszközök mellett, amelyek nemzeti pénznemekben mérhetőek (dollár,
euró, pezó, jen), a tőke egy - gyakran figyelmen kívül hagyott - másik formája
mozgósítható a kiegészítő pénznemek rendszerén keresztül. Ez minden
alkalommal megtörténik – tapasztalt öregek mentorálnak fiatalabb felnőtteket,
nyugdíjas és munkanélküli emberek képességei is hasznosíthatók még akkor is,
ha éppen nem rendelkeznek munkahellyel, közösségi épületek üres helyiségei
használhatók, amikor a hivatalos kormányzati funkcionáriusok éppen nem
üléseznek benne, megtölthetjük az iskolák vagy éttermek üres székeit,
kifejezhetjük magunkat és kreativitásunkat pénzbeli ellenszolgáltatás ellenében,
vagy éppen anélkül is. Az egyik kulcsfontosságú módja annak, hogy valódi
bőséget teremtsünk a közösségeinkben, hogy meglovagoljuk ezt a lehetséges
csere

tőkét

azáltal,

hogy

bemutatjuk

a

kiegészítő

pénznemek

cseremechanizmusait, amelyek a közösség javára mozgósítani tudják a
lehetséges forrásokat. Ez a fajta tőke azért fontos, mert hozzájárul a jólétünkhöz
anélkül, hogy korlátozva lenne a hiánytól vagy a nemzeti pénznem
hozzáférhetőségétől. A "gazdaság" szó (economy) erdete a görök oikos és nomos
11

szavakra vezethető vissza, és azt jelenti: „a háztartás kezelése” ("management
of household"). A háztartás funkcióiba beletartozik - ugyanakkor meg is haladja
azt - hogy egy monetizált cserébe van rögzítve, így aztán, hogy igazán
megérthessük a gazdaságunkat, túl kell tekintenünk azokon az értékeken,
amelyek a hagyományos pénzügy értelmezésben tükröződnek.

*
**

Összefoglalás
A fentiekben bemutatott mind a tíz tőkeforma a gazdasági rendszer számára
kritikus fontosságú eszközök áramlását eredményezi. A tőke jelenti az alapot, a
reproduktív rendszert és az üvegházat, amelyben egy egészséges gazdaság
növekedhet. Ha a közösségedet egy szigetnek képzeled el, és megméred a pénz
összes áramlását, erőforrásokat, a közösségedből ki-és bemenő termékeket és
szolgáltatásokat, abból könnyebb megérteni a működését. Ha a sziget fenntartja
a természeti tőkéjét, így aztán a termőföld produktív marad, a víz bőséges és
tiszta és a növények és állatok mind egészségesek, akkor az élelmet eredményez
az ott élő emberek számára, és esetleg néhány lehetséges extra mezőgazdasági
árut és terméket – lekvár, gyapjú, pulóver, fűrészáru, bútor – amit eladhatnak a
szárazföldön élőknek. Ha a szárazföldiektől érkező pénzt helyi bankokban
(pénzügyi tőke) takarítják meg, akkor abból kölcsönök valósíthatók meg azok
számára, akik kölcsön akarják venni új vállalkozás indításához. Ha a helyi
iskolákban arra tanítják az embereket, hogyan bontakoztassák ki kreativitásukat
és újításaikat és megértsék a kockázatokat, akkor lehetséges, hogy lesz majd
néhány vállalkozó, aki ki fogja találni, hogyan készítsenek jobb pulóvereket
vagy bútorokat (vállalkozói tőke). Talán alapítanak egy vállalatot (intézményi
tőke) és együttműködnek a helyi közösség vezetőivel (társadalmi tőke), hogy
12

felépítsenek egy nagyobb gyárat (épített tőke). A munkások számára kialakított
képzési programok segíthetnek biztosítani, hogy legyen olyan ember, aki képes
előállítani a termékeket (humán tőke).
Mindegyik eszköz – a munkások képességei, a vállalat megalapítása, a
vállalkozói elképzelések – alapja a tapasztalat és a kollektív támogatás, ami
lehetővé teszi, hogy újfajta módon reprodukálja önmagát. Ez a tőke alapja. A
mód, ahogy a különböző tőkeformák együtt dolgoznak és a különböző eszközök
közösségen keresztül történő áramlása formálják meg azt, amit gazdasági
rendszerként ismerünk.

A Gazdaság mint Rendszer
A "gazdasági rendszer" kifejezést olyan gyakran használják, hogy sokszor szem
elől tévesztik a jelentését. A rendszerek rendelkeznek bizonyos jellemzőkkel, és
azzal, hogy többet megértünk a működésükből, értékes bepillantást nyerhetünk
abba, hogy hogyan lehetne javítani a helyi gazdasági rendszerünket. A helyi
gazdaságok olyanok, mint a különböző autótípusok. Mindegyik modellnek saját
különleges jellemzői vannak – kabrió tető, tempomat, dízel vagy benzines;
vannak hibridek, elektromos autók, kamionok és furgonok. De mindegyiknek
vannak erőátviteli berendezései, kerekek, kormánymű, kijelzők, amelyek
megmutatják, hogy hogyan áll az olajszint, figyelmeztető lámpák, stb. Megértve
azt, hogy minden autóban van valami közös, többet megérthetsz az adott
járműből is.
Kezdésként alapszinten, a rendszer definíciója a Merriam Webster's szótár
alapján így hangzik: "rendszeresen kölcsönhatásban lévő vagy egymással
összefüggésben lévő darabok csoportja egy közös egységet alkot." Egy autó
esetében ez az összes alkatrészt jelenti és a közös egész olyasmit alkot, ami
13

nagyobb, mint a részek összessége. Ha egymás mellé teszed a kerekeket, a
motort, a futóművet, a kormánykereket, a szélvédőt, az üléseket, a törzset, a
tükröket és a műszereket és kipakolod a garázsod padlóján, akkor csak egy nagy
rakás cuccod fogsz kapni. De ha minden alkatrész együttműködik, akkor az autó
kigurulhat az úttestre és elkezdheti járni az utcákat.
A rendszer tehát ennél fogva egyetlen közös egész egymással interakcióban lévő
részekkel, amelyben a részegységek olyan jellemzőkkel bírnak, amelyekben a
rendszer egésze osztozik. Az egyik rész a rendszer áramlása – valami, ami
átjárja a rendszert és interakcióba lép más részegységekkel. Egy másik rész a
rendszerraktár – egy olyan hely a rendszeren belül, amelyben az áramlás
hajlamos felhalmozódni. Amikor leírjuk a rendszer egymással interakcióban
lévő részeit, feltételezzük, hogy egy a rendszeren belül lévő változó hatással van
más változókra. Ezt visszacsatolásnak nevezik és az interakciók pozitív vagy
negatív visszacsatolást is eredményezhetnek.
Ha az autó metaforáját használjuk, az egyik áramlás lehet a motoron
keresztüláramló üzemanyag, majd annak távozása a kipufogócsőn keresztül. A
raktár lehetne az üzemanyagtank, amiben az üzemanyagot tároljuk használat
előtt. Amikor a sofőr rálép a gázpedálra (aki egy újabb összetevője a
rendszernek), több üzemanyag továbbítódik a motorba. Tehát a visszacsatolás a
gázpedál és az üzemanyagnak a motor felé történő továbbítódása között pozitív
– nagyobb gázadás, több üzemanyag. A pozitív visszacsatolás azt jelenti, hogy
két változó ugyanolyan hatással van egymásra, ha több van az egyikből, akkor
több van a másikból is.
Amikor a sofőr azt látja, hogy az autó a sebességhatárnál gyorsabban megy,
rálép a fékpedálra. Minél erősebben lép a fékre, az autó annál lassabban mozog,
vagyis annál kisebb lesz a sebessége. Ez tehát a negatív visszacsatolásra példa,
14

amikor is ha valamiből több van, akkor másból kevesebb lesz. Több fék, kisebb
sebesség. A különböző változók közötti pozitív vagy negatív visszacsatolás a
rendszerben számos különböző eredményhez vezethet. Az autó példáját
használva, ha a sofőr pontosan a sebességhatáron akar autózni, akkor a pozitív
és negatív visszacsatolás kombinációját alkalmazza, ami relatíve állandó
eredményhez vezet. Ugyanez igaz a testünkre is, amikor a testhőmérséklet
nagyjából állandó 36 C hőmérsékleten van tartva az anyagcsere pozitív
visszacsatolása és a verejtékezés negatív visszacsatolásának kombinációján
keresztül.
Amikor egy rendszerben csak pozitív visszacsatolás van, vagy amikor a
rendszerben lévő összes visszacsatolás pozitív (csakúgy, mint a matematikában,
ahol két negatív szám összege pozitív számot eredményez), a rendszer
megerősítő eredményre vezet, amikor is a változóktól függően a dolgok egyre
rosszabbá és rosszabbá vagy éppen egyre jobbá és jobbá válnak. Nagyon sok
példát lehetne felhozni erre, a vegyes kamatozás egy bankszámlán, a
népességnövekedés és klímaváltozás csak néhány ezek közül. Ha a bankban
több pénz van, az azt jelenti, hogy több kamat lesz kifizetve, ami azt jelenti,
hogy több lesz a pénz, és így tovább – pozitív visszacsatolás plusz még több
pozitív visszacsatolás. A népesség esetében több szülő több utódot hoz létre,
akikből ugyancsak szülők válhatnak. A klímaváltozás estén a felmelegedés
kevesebb jeget eredményez a sarkokon - ami visszaverhetné a napsütést - ami
így melegebbé teszi az ottani hőmérsékletet, aminek eredményeként kevesebb
lesz a jég. Ebben a példában a több szén-dioxid nagyobb felmelegedést
eredményez (pozitív visszacsatolás), a nagyobb felmelegedés kevesebb jeget
jelent (negatív visszacsatolás), a kevesebb jég nagyobb felmelegedést
eredményez (negatív visszacsatolás) és a nettó végeredmény pozitív - ez együtt
egy ördögi kört alkot.

15

E két mintázatot – a pozitív és negatív visszacsatolás kombinációját, ami
egyensúlyt eredményez, illetve erősíti a növekedést vagy a csökkenést –
rendszer

archetípusoknak

(system archetypes) nevezzük,

amik

olyan

viselkedési mintákat jelentenek, amelyek idővel számos különböző rendszerben
megfigyelhetők. Nagyon sok rendszer archetípus létezik és annak megértése,
hogy egy rendszeren belül hogyan lehet a viselkedési mintázatokat
megváltoztatni, kulcsfontosságú a gazdaság megértésében is.
A gazdaság viselkedése idővel megmutatja egy archetipikus rendszer jellemzőit
a tágulási és összehúzódási ciklusok révén, amelyeket a különböző változók
pozitív és negatív visszacsatolási hurkai vezérelnek. Egy nagyon egyszerű
szinten – az aranybányszaton és fosszilis üzemanyagok kitermelésén alapuló
konjunktúra és dekonjunktúra jellegű természeti erőforrás gazdálkodás – egy
olyan rendszer archetípusként írható le, amit a "Növekedés Korlátai"-nak
(Limits to Growth)

neveznek.(1) A viselkedésnek ebben az archetípusos

mintázatában a lenti diagram jobb oldalán látható pozitív visszacsatolás
exponenciális gazdasági növekedéshez vezet (a megerősítő visszacsatolás
eredményeképpen), ami végül eléri a véges erőforrások falát, ami aztán gyors
csökkenést eredményez, amint a jobb oldali pozitív visszacsatolás megerősítő
hurok összeomlik azzal, hogy visszafordul önmagába.

(1)

Ez a kifejezés a Dennis és Donella Meadows illetve Jorgen Randers által az 1970-es

években írt azonos című könyvből származik. Később a szerzők újragondolták ezt Beyond
the Limits (Határokon túl) című 2000-ben kiadott új könyvükben.
A rendszer archetípusokról további információk kutatásához számos nagyszerű forrás áll
rendelkezésünkre. Az egyiket, amelyet nagyon hasznosnak találok, The Way of Systems-nek
hívják: www.systems-thinking.org

16

Hogy hogyan lehet alkalmazni az archetípusokat a közösség fejlesztésében, arról a LASER
weboldalon (Local Action for Sustainable Renewal) a források szekcióban találsz leírást:
http://www.global-laser.org/resources/trend_analysis.pdf

A Szerzőről
Bernard Lietaer több, mint 35 éve foglalkozik pénzrendszerekkel, és ez idő alatt
a terület szokatlanul sok funkcióját betöltötte. Mialatt a Belga Nemzeti Banknál
dolgozott, részt vett a közös európai fizetőeszköz konvergenciamechanizmusának (ECU, az Euró elődje) kidolgozásában és megvalósításában,
valamint elnöke volt Belgium Elektronikus Fizetőrendszerének.
Vezérigazgatóként és valutakereskedőként dolgozott egy befektetési alapnál
(Gaia Hedge Fund), amikor a Business Week 1990-ben a világ elsőszámú
kereskedőjének titulálta.
Dolgozott a kaliforniai Berkeley Egyetem kutatási munkatársaként, valamint a
Moszkvai Pénzügyi Egyetem vendégprofesszoraként is, valamint hasonló
pozícióban a párizsi Sorbonne-on. Tizenöt, monetáris és pénzügyi kérdésekkel
foglalkozó könyv szerzője. Weboldala: http://lietaer.com
A „Szerzőről” fejezet döntő része Bernad Lietaer – Pénz és Fenntarthatóság c.
könyvének 196. oldaláról származik ( http://penzesfenntarthatosag.hu ).

17