You are on page 1of 357

írta: Gavin Extence
A mű eredeti címe: The Universe Versus Alex Woods
Fordította: Béresi Csilla
A fordítást szakmailag ellenőrizte: Galambvölgyi Ágnes
Szerkesztő: Nemcsók Adrienn, Vájná Gyöngyi
Nyelvi korrektor: Vájná Gyöngyi
Műszaki szerkesztő: Szűcs József
© Gavin Extence 2013
© Béresi Csilla 2013
© Maxim Könyvkiadó Kft. 2013
A kiadvány a Hodder & Stoughton engedélyével készült.
Borító: © Matt Walford
A műben szereplő idézetek fordítói: Károlyi Amy (Emily Dickinscn versei), Békés András (Kurt
Vonnegut: Bajnokok reggelije), Borbás Mária (Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei), Kosztolányi Dezső
(William Blake: Tigris), Nemes László (Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd), Papp Zoltán
(Joseph Heller: A 22-es csapdája)
ISSN: 2064-2288
ISBN 978-963-261-303-1 (puhatáblás), kiadói kód: MX-850
Kiadja: Maxim Könyvkiadó Kft.
Cím: 6728 Szeged, Kollégiumi út 11/H
Tel.: (62) 548-444, fax: (62) 548-443,
e-mail: info@maxim.co.hu
Felelős kiadó: Puskás Norbert
Nyomda: Generál Nyomda Kft.,
Felelős vezető: Hunya Ágnes
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítást, a mű bővített, illetve rövidített változata
kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen
formában ‒ akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen
adattárolást ‒ nem sokszorosítható.

Alixnek, aki nélkül ez a könyv nem született volna meg

ENTENDER
Végül Dovernél állítottak meg, amikor megpróbáltam visszajutni az
országba. Félig-meddig számítottam erre, mégis valamiféle sokkot
kaptam, amikor a korlát nem emelkedett fel a kocsi előtt. Furcsa, hogy
összegabalyodhatnak bizonyos dolgok. Mivel idáig baj nélkül eljutottam,
már arra gondoltam, hogy talán hazamehetek, és nem tartóztatnak fel. Jó
lett volna mindent elmagyaráznom anyámnak. Tudják, még mielőtt bárki
közbeavatkozna.
Hajnali egy volt, és esett. Abba a sávba hajtottam Mr. Peterson autójával,
amelyet azoknak tartanak fent, akiknek nincs elvámolnivalójuk. Egyetlen
vámtiszt búslakodott itt a bódéjában. Állát két kezében nyugtatva a
könyökére nehezedett. Zömök felépítése ellenére félő volt, hogy úgy
összeroskad a teste, ahogy egy zsák krumpli hull a földre. Elvégre is
dögunalmas éjszakai műszak volt ez alkonyattól pirkadatig. Néhány
szívdobbanás tartamáig úgy tűnt, a vámtisztnek arra sincs elég ereje, hogy
a szemgolyóját elfordítsa a papírjaim átvizsgálásához. Hanem ez a pillanat
elszállt. A fickó tekintete végigsiklott a papíron, és a szeme elkerekedett.
Intett, hogy várjak, és gyors, izgatott tárgyalásba bocsátkozott az URH
adóvevőjén. Ez volt az a pillanat, amikor már tudtam, hogy minden hiába.
Később értesültem arról, hogy a fényképemet Aberdeentől Plymouthig
valamennyi nagyobb kikötőben közzétették. Ezzel és anyámnak a tévében
hozzám intézett nyilvános felszólításával szikrányi esélyem sem maradt.
A következő emlékem meglehetősen kusza és különös, de azért
megpróbálom legjobb tudásom szerint leírni önöknek.
Abban a pillanatban, amikor kinyílt a bódé oldalsó ajtaja, egy egész

Csak úgy. A szemembe világított az elemlámpájával. és a kialvatlanság mindig is előkelő helyen szerepelt a rohamhoz vezető okok között. ha lett volna időm felkészülni rá. Észleltem ugyan a vámtiszt jelenlétét a látóterem peremén. Nem volt más választásom. a semmiből. Így történhetett. Mondanom sem kell. visszatekintve elmondhatom. hogy akkor nem volt más választásom. Változatlanul egyenesen magam elé néztem. Vegyük hozzá. rettentően kell koncentrálnom. A kocsit elárasztotta Handel Messiása: a Halleluja-kórus. vagy ilyesmi. Minden lelassult és homályossá vált. A stressz mellett. elterelve a figyelmemet. de mire az ötödikhez értem. hogy megmaradjak a jelenben. hogy ebben a pillanatban épp Handel Messiásának ezt a részletét hallgattam. maximális hangerőre állítottam a CD-lejátszót. amint lehajol az ablakomhoz az élénksárga dzsekijében. hogy ennyi nem lesz elég. De Zürichtől idáig jócskán a végére jutottam Mr. Úgy értem. hogy egy ehhez hasonló közjáték rég készülőben volt.rétnyi orgona illata öntötte el érzékeimet. hogy a kipufogócső hörögve kimúljon. valami egyszerűbb. hogy napok óta nem aludtam ki magam. hogy hosszan ellenálltam a letartóztatásomnak. Semmi szándékom nem volt vele. nyugodtabb és halkabb zeneművet választok: Chopin-noktürnöket vagy talán egy Bach-csellószvitet. nem vált javamra: a vámtiszt rendőrségnek szóló jelentésében részletesen beszámolt arról. Talán önök is ismerik ezt a mondatot. és a zenére koncentráltam. Az orgonaillat még ott volt. hogy ne vegyek róla tudomást. Bepólyáltam őket a zenébe. „az éjszakába bámulva. fagyott. Már-már az Alpok is a tudatomba nyomult: töredezett sziluettű. és csak ültem ott. rájöttem. de kényszerítettem magam. Ugyanakkor meg kell érteniük. mint a Halál Angyala”. Az ide-oda mozgó ablaktörlőre szegeztem a tekintetem. elég hangosan ahhoz. Egyre azt ismételgettem magamban. tűként döfködő emlékek sorával. Benne volt minden újságban ‒ nagyon beindulnak a hasonló részletektől. Így. és megpróbáltam számolni a lélegzetvételeimet. hogy nincs semmi más . teljes erővel bömböltetve valami egyházi zenét. mintegy a Sors furcsa tréfájából. Ez volt a mentsváram. Peterson CD-gyűjteményének. Egyenesen magam elé néztem és koncentráltam. Nyomban tudtam. de én erre is fütyültem.

amely mind isten dicsőségét zengte. nyirkos levegő beáramlására igen. Peterson továbbra is az utasülésen foglal helyet. Attól tartok. Hallottam a szemerkélő eső zizegését az aszfalton. amit észleltem. Valami visszakattant a normalitásba. noha per pillanat túlságosan is elgyötört voltam ahhoz. miközben furán. Egy örökkévalóságba telt. Így visszatekintve belátom. . amit nem hallottam elég jól. Teltek-múltak a másodpercek. mivel valami más foglalkoztatta… egy gondolat törekedett a fény felé. az igazat megvallva. de a hűvös. keresnie kell valakit. olyan hangosan bömböltetve a zenét. Egyedül a hegedűk. hogy az a halottakat is felébreszthette volna. érezhetően izgatottan. így hangzott: ‒ Uram. De hát mit tehettem? Egy ilyen erőteljes aura semmi szín alatt nem szűnik meg önmagától. egyre hangosabban. hogy rájöjjek az okára. Aztán az elemlámpával megkocogtatta az ablaküveget. mikor azonban sikerült. aki beül a volán mögé helyettem. Láttam. az volt. és sürgetően lefelé mutatott. hogy megnyomtam volna a gombot. nem vagyok abban az állapotban. amíg szavakba önthettem. hogy odébb tegyem. A motor leállt. hogy igencsak gyanús lehettem. ahogy az ablak leereszkedett. Mintha a londoni szimfonikusok teljes létszámmal ellepték volna a hátsó ülést. s végül a fénycsóva továbblendült. tétován gesztikulált. A következő. meg az a számtalan énekhang. Alig egy hajszál választott el a rángógörcstől. Nem emlékszem. agyam azonban per pillanat nem tudta dekódolni. A vámtiszt is mondott valamit. ahogy a valóság átvette a terepet. és egy másodperc múlva az utolsó halleluja is elhalt az éjszakában. és kikapcsolta a gyújtást. hogy a vámtiszt újra az URH adóján beszél. mit akar. Nem is gondoltam arra. Egy idő után azonban a krízis elmúlt.a muzsikán kívül. a dobok és kürtök léteztek. Megállapodott vagy hatvan centire a lábamtól. Sikerült negyvenöt fokkal elfordítanom a fejem. hogy az elemlámpa fénycsóvája már másra irányul. A vámtiszt mondott valamit. Csak később jutott eszembe. voltak pillanatok. hogy Mr. ahogy ott ültem üveges szemmel. hogy átnyúlt a nyitott ablakon. hogy vezetni tudjak. meg kell mondjam. Homályosan tudatában voltam. amikor a szakadék legszélére kerültem.

Kezem továbbra is a kormányt szorongatta. Kikászálódtam az autóból. Ha én tátom így a számat a helyében. ‒ Most kell kiszállnod. Mikor végül a vámtiszt visszanyerte a hangját. és ez is tetemes erőfeszítésembe került. amit el kellett mondanom. mint például „itt várjon” vagy „ne mozduljon”. rájöttem. Közölték. de egyik sem állt érdemben szóba velem. értem-e. csúnya faragatlanság lett volna. Kértem még egy percet. Éreztem. nem szabad túl szigorúnak lenni az efféle dolgokban. és menjek vele. Sokáig vártam. egyelőre képtelen vagyok megmozdulni. A pillantása elárulta. ujjperceim egészen belefehéredtek e görcsös szorításba. mi történik velem a következő percben. megszédültem. Megkérdeztem. mi lesz ebből. Mindössze kétszavas utasításokat vetettek oda. adnia kell még egy pillanatot. A vámtiszt továbbhajtott volna. majd igen-igen hosszan csak állt ott tátott szájjal. A szitáló eső nyakam és arcom csupasz bőrére hullott. Elmondtam. Átpillantottam Mr. hogyan állnak ismét csatasorba az érzékszerveim. a doveri rendőrőrs C vallatószobájába. rám szólt. majd néhány másodpercre a kocsi oldalába fogództam. hogy szálljak ki a kocsiból haladéktalanul. hogy a görcs szikrányit is engedne. Különböző tiszteket is láttam a kikötői igazgatóságtól. de azt hiszem. amíg járni nem tudok. Egy-egy ilyen közlés után nyomban azt is megkérdezték. A vámtiszt rám nézett. hacsak nem akar a hátán vinni. Arcán különös rángások egész sora futott végig. A „fiam” megszólítás rossz ómennek tűnt. Jött egy rendőrautó.Valamiért ez beléforrasztotta a szót. . és elvitt egy helyiségbe. hogy alighogy ezt mondta. mióta esik. Semmi jele nem volt. előbb azonban egy szűk kis épületrészben kellett várakoznom a kikötő közepén. ‒ Fiam ‒ mondta a vámtiszt. Ezért csak vártam. hogy nem óhajt társalogni velem. Az volt azonban a fura a dologban. Kezem elengedte a kormányt. Nyugodtan lehettem akár még türelmes is. de közöltem vele. Petersonra. de nem felelt. és apró könnycseppjei egész gyöngysorokba rendeződtek a ruhámon. Jócskán benne lehetek a szarban. mintha csak egy ókori görög kórus tagjai vázolnák a közeljövőt. gondoltam. miről van szó.

ahol azonban csöppet sem javult a helyzetem. egy ilyen egyszerű. Az igazat megvallva tényleg ezt a benyomást kelthettem. mint az italautomata vagy a diétás kóla. minimális kényelemmel berendezve. hadd kezdjek el feszengeni és nyugtalankodni. de így is ügyeltem a helyes kiejtésre és a hangsúlyra. tényleg szüksége van ilyen-olyan fortélyokra. Az egyszerű jelennel kezdtem. Bizonyos szituációk. Nem tudom. és nagyon is hozzászoktam. Még csak órát sem láttam. végül befutott egy rendőrautó. Épp az entiendasnál tartottam. Nem hangosan ragoztam a térfigyelő kamera miatt. aztán magamra hagytak ‒ fölöttébb hosszú időnek tűnt. de nem akartam megkérdezni. Meglehet. ami az entender (érteni) beszélt nyelvi. habár semmi alapom nincs ezt gondolni. szándékosan. Szűk lyuk volt ez is. és a többiek hirtelen nem tudnának az olyan hétköznapi dolgok létezéséről.mintha retardált lennék. Az egyik az volt. Szerencsére jól elvagyok egymagamban. spekulálok valamin. Szomjas is voltam. hogy nem akarják holmi szénszavas italokkal elvenni az élüket. Nos. aki . Kimerült voltam. egyes szám második személyű. hogy elfoglalja az agyát. gondolom. innen haladtam a bonyolultabb időalakok felé. ha az ember benne van a pácban. Nem akartam. Még nem tértem magamhoz a rohamból. Ha az ember fáradt. A falak és a padló csupaszok voltak. Mintha átléptél volna egy láthatatlan határt. Leültettek. nem vehetnék-e igénybe egy italautomatát. Ezért nekifogtam a spanyol rendhagyó igék ragozásának. miért. mintha vattával tömték volna tele a fejem. idegeim felmondták a szolgálatot. és átvitt a C vallatószobába. és egészében véve is zavaros volt az agyam. A hátsó falba magasan vágott parányi ablak láthatóan nem nyílott. Az egyik sarokba füstriasztót és térfigyelő kamerát szereltek a plafon közelébe. és két rendőr lépett be rajta. amikor nyílt az ajtó. hogy elfoglaljam az elmémet. olyan súlyosak. hogy azt higgyék. Pusztán csak feltevés. Nem is tudom. Volt ott egy téglalap alakú asztal. Ez volt minden berendezés. mégis ébernek kell maradnia. Kismillió technikát ismerek a nyugalmam megőrzésére és fókuszálásra. meg négy műanyag szék. jelen idejű alakja kötőmódban. jogos kérdés csak tovább ront a helyzetén. Mint bizonyára önök is tudják.

mit felelhetnék erre. Gondolom. és vártam. nem szükséges minden apró részletet számba vennünk.behozott a kikötőből. Cunningham helyettes felügyelő pedig a maga részéről olyan fényesre suvickolta a cipőjét. hogy amikor valakiről írunk. Aztán vállat vontam. ‒ És tudja. azt hiszem. Alex ‒ üdvözölt az a rendőrtiszt. ezért visszanéztem rájuk. A legszívesebben félrenéztem volna. hogy komoly a dolog? . A helyettesemet. Fogalmam sem volt. Bólintottam. Elég egyetlen beszédes vonás ahhoz. hogy amikor beléptek. egy nyaláb írólappal. Csipeszes írótábla volt nála. ‒ Hearse főfelügyelő vagyok. akit még nem láttam. miért került bajba? ‒ Igen. Hearse főfelügyelő megvakarta a szemölcsét. egykori angoltanárom. szokta mondani. mekkora bajban van? Lehetett ez kérdés. de kijelentés is. Nem fárasztom önöket Hearse főfelügyelő és Cunningham helyettes felügyelő további jellemzésével. ‒ Helló. A két rendőr jó sokáig méregetett egyetlen szó nélkül. felálltam. Hearse főfelügyelőnek például volt egy ötpennys nagyságú szemölcs a jobb arcfelén. habár egy idő után az ember automatikusan csinálja. de nem akartam udvariatlan lenni. ami nem volt a legokosabb tőlem. Ekkor jöttem rá. Bizonyos dolgokra nincs értelmes válasz. a tiszteletadás jeleként. Mr. Alex ‒ szólalt meg végül Hearse főfelügyelő ‒ Jókora galibát okozott az elmúlt egy héten. Treadstone. szükség esetére. Mindketten bosszúsnak látszottak. ‒ Érti. ‒ Tudja. mint senki más. ‒ Jó reggelt. A másikat még nem láttam. Cunninghamet már ismeri. ezért inkább befogtam a számat. Egyebek között ezt is megtanultam az iskolában: fel kell állni. és intettek. majd azt mondta: ‒ Felfogta. de nehéz semmit sem tenni egy ilyen helyzetben. Leültek velem szemben. Kész híresség lett önből… Nem igazán tetszett ez a hangnem. ‒ Igen ‒ mondtam. hogy foglaljak én is helyet. hogy az olvasó maga elé képzelje a szóban forgó szereplőt. ha egy felnőtt lép a helyiségbe.

akinek egészen eddig még nem volt mondandója. Magamban kijavítottam kis nyelvtani botlását. Gondolom. kivált a középsőért. Hearse főfelügyelő oldalra pillantott a helyettesére. ha már úgyis benne voltam a nyelvtanban. Cunningham helyettes felügyelő egy lapot nyújtott át neki az írótábláról. nagyobb aggodalmat árul el. ki vagyok. ‒ Nem tesz jót az egészségemnek. ‒ Tudja. átkutattuk az autóját. sokkal inkább megijednék. Ami egy másodpercre elbizonytalanított. mint a jelek szerint ön. Ha az embert Alexandernek nevezik. Istenuccse. ugye. ha megérti. aggódik ön egyáltalán? Mindent egybevetve túl nyugodtnak… túl közönyösnek látszik. Mr. De nekem. ha kijavítják őket ezekben a dolgokban. senkit nem érdekel a teljes neve. Alex. Hearse főfelügyelő mélyet sóhajtott. ‒ Alex. de nem tettem szóvá. nem volt választásom. az elmúlt órában tanúsított viselkedése az ellenkezőjéről árulkodik. Bólintottam. és bólintott. náluk volt az útlevelem. ha én lennék az ön helyében. bármi volt is az. ‒ Alexander Morgan Woodsnak hívnak ‒ mondtam. Peterson legalábbis ezt sulykolta belém. egyetért velem. hogy Hearse főfelügyelő nem ezt a kérdést tette fel. milyen komoly ez az ügy. Én egyvalamire gondoltam. és meglepődtem. Az igazat megvallva nem rajongok túlságosan a teljes nevemért. hogy ne térjenek rá a lényegre. hogy egyetmást meg kell beszélnünk. De többnyire Alexnek hívnak. Az emberek nem szeretik. bele kellett mennem a játékukba. Alex ‒ folytatta Hearse főfelügyelő ‒. Hisz tudták már. aztán Cunningham helyettes felügyelőre pillantott. Aztán ismét rám nézett. Az . Nyelvhelyességi hibák korrigálása egy beszélgetés kellős közepén kötözködő alakra vall ‒ mondta. kilencedik hó huszonharmadikán születtem.‒ Igen. Ehelyett a pontosság kedvéért megkérdezte a nevem és a születési dátumom. Semmi okuk nem volt. ahogyan a rendőrök is. ‒ 1993-ban. hogy idegeskedjem ‒ mondtam. A jelen helyzetben időpocsékolásnak tetszett. ‒ Mondja. Úgy vélem. ‒ Nem engedhetem meg magamnak.

közvetlenül azután. Őszinte leszek. Az egész személyes használatra való? ‒ Nem… ‒ kezdtem. Aki néz tévét. Cunningham helyettes felügyelő egy tiszta műanyagzacskót vett elő az írótábla alól. hogy ennek is szánta. miről beszélek. majd a fejét csóválta. . hogy azelőtt hívott így. Tudniuk kell. amelyet az asztal közepére hajított. hogy tetemes összeget is találtunk az autójában. ‒ Valójában igen. Egy borítékban. a személyes használatot szolgálta. mint Lex Luthor . A rendőrök egy rakás ehhez hasonló lélektani trükköt ismernek. aki újra megvakarta a szemölcsét. Alex. ‒ Ez nagyon sok fű. ‒ Lepillantott a jegyzékére. az útlevele mellett. Petersoné volt. hogy feltartóztatták önöket a határon. aki mellett ott áll a segéde készenlétben az összes kellékkel. tudja. hogy ez a száztizenhárom gramm marihuána nem az öné? ‒ Nem. Meglehetősen sok készpénz ez egy tizenhét éves fiatalembernek. Nem kérdés. és bólintott. majd ismét Cunningham helyettes felügyelőre pillantott. korábban azonban egyszerűen csak kedvesnek gondolta. Nem volt miért. Úgy értem. Ezután azt hiszem. jóserőt tulajdonított ennek az elnevezésnek. ‒ Azt állítja. de azután meggondoltam magam. hogy Svájc óta ki sem nyitottam a kesztyűtartót. ‒ Tudnia kell.anyámat sem. ‒ Hat-száznegyvenöt svájci frankot. ‒ Értem ‒ mondta Hearse főfelügyelő. meg kell hagyni. ahol halk puffanással landolt. A helyzet az. De próbálják csak ezt mondani egy rendőrnek hajnali kettő körül. Ő egy szótagot még le is csíp a keresztnevemből. Aztán tovább szemezett vele. nyolcvankét eurót. nem gondolja? Hallgattam. Hearse főfelügyelő felvonta a szemöldökét. a vezető oldalán lévő rekeszben. mielőtt elvesztettem a hajam. de nem az enyémet. mint egy bűvész. és Lexnek 1 becéz ‒ Lex. Irtó hatásos volt. továbbá háromszáztizennyolc font sterlinget. Mr. Hearse főfelügyelő szemöldöke a feje búbjáig szökött. a marihuána teljesen kiment a fejemből. ‒ Száztizenhárom gramm marihuána ‒ a főfelügyelő itt felemelte hangját ‒ került elő a kesztyűtartójából.

Ellie-nek való ajándék volt. Ön termesztette. én csupán termesztettem. Azt mondja. Peterson tulajdonát képezte. Cunningham helyettes felügyelő felettébb hangosan köhögni kezdett. élveztem a termesztését. Alex. Bizonyára megörült volna neki. ‒ Helyes. Gondolom. Mr. Ön termesztette. ‒ Nem tudom. Akkor legyen kedves megvilágítani nekem valamit! ‒ Cunningham helyettes felügyelő ekkor újabb papírlapot adott a kezébe. de személyesen nem érdekelte az anyag? ‒ Csupán gyógyászati szempontból foglalkoztatott. abban a hitben voltam eddig. össze is rezzentem ijedtemben. aki megállította önt a vámnál. megtagadta az együttműködést. ‒ Ahá. nem is állt volna módomban elajándékozni. Mint az előbb mondtam. aztán vagy egy percig ujjaival dobolt az asztalon. hogy soha nem volt az enyém. nagyon furcsán viselkedett. ‒ Beszéltünk azzal az úrral. ‒ Értem. ‒ Még egyszer kérdezem. Vagy odaajándékozom valakinek. ‒ Ön termesztette? ‒ Mr. Azt mondja. Hearse főfelügyelő Cunningham helyettes felügyelőre nézett. ez nem játék. ‒ Engem személyesen egyáltalán nem érdekelt ‒ jelentettem ki. Nem drogozik? Per pillanat is droghatás alatt áll? ‒ Nem. kidobtam volna. Semmiképpen nem tartottam volna meg. ‒ Ajándéknak szánta? Vállat vontam. Peterson megbízásából ‒ tisztáztam a helyzetet. Most adott először ki hangot magából. ‒ Úgy értem. Meglehet. De befogtam a számat. Egész pontosan mi volt a terve a száztizenhárom grammnyi marihuánával? Eltöprengtem ezen a kérdésen. Nem volt semmiféle tervem. hogy amikor megpróbálta önt feltartóztatni. Azt akarom csak mondani. de ez volt minden.‒ Alex. . Valamiféle jótékonysági tevékenység részeként? ‒ Nem. Nem is tudom. hogy néma vagy mi. aztán továbbajándékozta.

Sikerült leállítanom a dolgot. ‒ Részleges roham volt ‒ mondtam. hallottam az ön balesetéről. ‒ Amikor tízéves voltam. hogy a kocsiban átesett egyen. meglehetősen részletes jelentést kaptunk Mr. ‒ Volna kedves megmagyarázni a viselkedését. Egy kicsit túl nyugodtnak is találta önt a körülményekhez képest. Holott olyan valami ez. ‒ De az imént azt mondta. hogy hagyja el az autóját. ‒ Tízéves korom óta van. és rám nézett. Ezért nem vagyok többé alkalmas vezetésre. . hogy Franciaországban is hallani lehetett. Hearse főfelügyelő ismét felvonta a szemöldökét. Alex? ‒ Halántéklebenyi epilepsziám van ‒ mondtam. és ő egyetlen szóval sem említette az ön rohamát. idézem: „A gyanúsított felhangosította a zenét a kocsijában. Csak nézett maga elé üveges szemekkel. akkora hangerőre. Mély ráncok képződtek a homlokán. Hearse főfelügyelő nagyon sokáig nézett.” Hearse főfelügyelő az asztalra helyezte a papírlapot. ‒ Igen. kijelentette. Mikor végül sikerült rávennem. és nem voltak rángógörcseim. amit említenie kellett volna. hogy vezessen. ‒ Tudja. ‒ Ön epilepsziás? ‒ Igen.Valójában a következőt állítja. Közvetlenül a balesetem után kezdődött. ‒ Igen. mint aki nem szívesen hall erről. hogy ön tökéletesen mozdulatlanul ült. ‒ Nem vesztettem el az öntudatomat. én… Hearse főfelügyelő türelmetlenül bólintott. nem gondolja? Azt mondja. Ki nem hallott róla? Az epilepsziát azonban eddig senki nem említette. Knowlestól. mielőtt súlyosbodott volna. nincs abban az állapotban. ‒ Részleges rohamom volt. és nem látszott izgatottnak. Megérintettem a sebhelyemet. Hearse felügyelőnek határozottan nem tetszett az én túlzott nyugalmam. Aztán néhány percig tudomást sem vett rólam. ‒ Csaknem két teljes évig nem volt rohamom ‒ vontam vállat. ‒ Erről nekem senki nem szólt. aztán megrázta a fejét.

mi következik. Vártam. hogy hazudok. Ha én az ellenkezőjét állítom. Több mint viccesnek talált. ha valóban homloklebenyi epilepsziám van. Fura volt. nekik már máson járt az eszük. alaposan ráharaptak erre a drogügyre. amiről eddig nem esett szó. vagy én vagyok a legnaivabb tizenhét éves. a rendőrök roppant színpadiasak tudnak lenni a cél érdekében. a leletet ellenben nem lehetne vitatni. Nagyon Komoly Dolog. mert minél nyitottabb és őszintébb próbáltam lenni. tiszta lenne? Nincs magában drog? ‒ Csak karbamazepin. . Még ha igazat is beszélek. arra gondolva. ez még a legkevésbé sem magyarázza meg a viselkedésem. ‒ Átfogó értelemben semmiképpen sem. Hanem mire ezt kezdtem követelni. és egy szót sem szólt. ‒ A legutolsó tétel pedig… ‒ kezdte Hearse főfelügyelő. feltételezhető terjesztési szándék mellett. Végül én kértem vérvizsgálatot. Hearse főfelügyelő felhördült. Egyszerű véleménykülönbségről van szó. majd azt mondta. annál inkább meggyőztem őket. Tény és való. ‒ Ha most rögtön laborvizsgálatot rendelnék el. ‒ Ön így gondolkodik. legalábbis az ő szemében ‒ közölte velem. én másként. Hearse főfelügyelő vagy tíz percig csóválta a fejét. ‒ A legutolsó tétel ‒ mondta újra a felügyelő ‒ egy kis ezüst urna. akivel csak találkozott az életben. akkor vagy át akarom ejteni a különcködésemmel. ‒ Nem vagyok naiv ‒ tiltakoztam.‒ Ez minden? ‒ kérdezte Hearse főfelügyelő. Rákönyökölt az asztalra. volt még valami. Hosszan nézett maga elé. hogy egy ilyen tiltott anyag birtoklása. Elvégre is száztizenhárom gramm marihuánát talált a kesztyűtartómban. és átestem egy komplett részleges rohamon. Mondanom sem kell. én pedig egyáltalán nem veszem komolyan ezt az egészet. de amint mondtam. és két kezébe temette az arcát. ‒ Ami… ‒ Epilepszia elleni szer ‒ mondtam. hogy elbeszélhetünk egymás feje felett az ítéletnapig. Ezt kellett volna legelőre venni. ‒ Szerintem nem is annyira komoly ‒ feleltem.

Az igazat megvallva egyelőre nem érzem elég erősnek magam ahhoz. Világos volt. hogy vették maguknak a fáradságot az urna megmérésére. A súlya négy egész nyolctized kilogramm. mi lenne a folytatás. hogy beszéljek róla. Időre és térre van szükség a kifejtéséhez. Nem foglalható össze csak úgy vaktában. . hogy nem teszi fel a kérdést. Olyan valamit akarnak. Láthatóan az érdekelte őket a legjobban. sürgetésre. ‒ Igen. ‒ Alex. Fáradt voltam és szomjas. hogy egész pontosan mi történt az elmúlt héten. amit tudni óhajtott. Attól tartok.amelyet az utasülésen találtunk. muszáj megkérdeznem. Ezért szeretném az elején kezdeni. a napnál is világosabb. ahogyan érzésem szerint el kell mondani. Egyszerűen csak bólintottam. amit a rendőrök akkor nem engedélyeztek. hogy beígérte. hogy az urna tartalma… ‒ Hearse főfelügyelő egyenesen a szemembe nézett. Nem hinném. és nemmondta tovább. Ami soha nem lehet a teljes magyarázat. Mr. ami talán nem is nagyon meglepő. Ezután még kismillió kérdést tettek fel. de hát veszett fejsze nyele volt ez az egész. dacára annak. Ezért nem vártam meg. Hearse értésemre adta. Az mindig sokkal zavarosabb. ami beleillik egy kihallgatási jegyzőkönyv megfelelő rubrikájába. öt kurta perc alatt. nem lesz rövid. Most elmondom önöknek elejétől a végéig. Peterson földi maradványaival. és közöltem vele. én azonban természetesen tudtam. hogy feltartóztattak a vámnál száztizenhárom gramm marihuánával és Mr. Kezdett elegem lenni ezekből a lélektani trükkökből. hogy is volt ez az egész. Mikor kimerítő magyarázatot kérnek az embertől. hogy sok értelme lenne… és még kevésbé volt értelme akkor. hogy erre kíváncsiak a legkevésbé. hogy „világos. Őszintén szólva nem hiszem. Úgy. hogy Hearse főfelügyelő valaha is be szándékozik-e fejezni a mondatát. Peterson volt. amely oda vezetett. tömör és kimerítő magyarázatot” kér az összes körülményről.

és ez volt az ő kompenzációja. néha meg olyan szerencsétlenségként emlegette. Amúgy sem igazán vág a témába. amiért Mars csokival próbáltam megetetni egy pókmajmot. amelyet tízévesen szenvedtem el. a maga idegborzoló. mert igen keveset tudott volna az apámról mondani. ennek ellenére nem vagyok biztos abban. noha nem éppen ez a legjobb szó rá. Ezt tudom a legkevésbé megemészteni. amíg eszméletlen voltam. A sajtó jobbára „hihetetlen balesetnek” nevezte. ami történt. jobb híján. létezik-e olyan szó egyáltalán. Balesetnek nevezem. hogy ezzel kellene kezdenem. Nem tudom. „amilyenre nem volt még példa az emberiség történetében” ‒ még ha ez a második állítás nem is fedi teljesen a valóságot.IRIDIUM-193 Kezdhetném a fogantatásommal is. Mivel egyáltalán semmi emlékem nincs arról. Anyám soha semmit nem titkolt el létezésem e vonatkozását illetően… vélhetőleg azért sem. A bristoli állatkertben jártunk. Az embernek rövid az emlékezete. A hír heteken keresztül a teljes bolygót izgalomban tartotta. Számomra ez a legfurább az egészben. ami pontosan jellemezné a történteket. Később talán rátérek azért. és mivel az eset oly sarkalatos szerepet játszott életem további irányának meghatározásában. ahol megfeddtek. Utolsó világos emlékképem egy iskolai kirándulással kapcsolatos. Csak hát az egész több mint hét éve történt. és ez is legalább két héttel a . Önök mostanra természetesen legalább valamicskét tudnak is már róla. Egyelőre alkalmasabb kezdésnek tűnik a balesetem. nem tekinthetek el tőle. Több százezer szót írhattak le róla azalatt a két hét alatt. Akár még érdekesnek is nevezhető történet. enyhén kellemetlen módján.

Először akkor szereztem tudomást minderről. Anyám nem hitt a mennyországban. Az iskolában tanultunk egyet-mást a mennyről. hogy megmaradok. van szemem. és bár nem látjuk. Ezért a továbbiak tetemes részét mások híradásából voltam kénytelen visszakövetkeztetni: a sok újságcikkből. amit elolvastam vagy meghallgattam. szakadatlanul érkeznek innen üzenetek. melyeket később olvastam. Én vagyok az utolsó lény ezen a bolygón. ez a hely azonban nem különül el teljesen a földi élettől. egészen mostani ébredésemig. A több száz újságcikk-kivágással együtt ezek a levelek alkotják annak a hét és fél centi vastag albumnak a tartalmát. július harmadikán. mert minden vakítóan fehér volt körülöttem. mint bárki más. hiszek-e benne. Némi kísérletezés után rájöttem. Sokan írtak közülük nekem vagy az anyámnak. de nem voltam biztos abban. amelyet vagy tucatszor végigolvastam. Ami személyes élményeimet illeti e közjátékkal kapcsolatban. Holmi láthatatlan szellemvilágban azonban igen. miután egy teljes hónap kiesett az életemből. mielőtt bekövetkezett volna. mindez azonban csupán abból táplálkozik. Ahová halálunk után kerülünk. akik pillanatokkal korábban látták már. mi csapott le rá.kórházba kerülésem előttről való. és fél másodperc erejéig hunyorogni is tudok. nincs egy szál sem. a szemhéjam működik. meg annak a több ezer szemtanúnak a beszámolóiból. amikor világossá lett. Csupáncsak egy másik létsík. az orvosok és tudósok megjegyzéseiből. és minden egyes levelet megőriztünk. hogy noha elhunytam. A neveltetésem nem volt vallásos a szó hagyományos értelmében. mielőtt szemem hozzászokik a túlvilág több milliárd wattos ragyogásához. amikor 2004. Vicces. Annak véltem. először azt hittem. mi sújt le rám. Anyám életének nagy részét . Amikor magamhoz tértem. hogy a mennyországban vagyok. Ez tűnt a legcélravezetőbb megoldásnak. akikkel lábadozásom idején volt dolgom. hogy mostanra legalább annyira ismerek minden apró részletet. aki tudja. egy szombati napon felébredtem a Yeovili Járási Kórházban. nem tudjuk megtapintani. kórusban is szoktunk énekelni róla. nem érezzük.

Újra szorosan behunytam a szemem. éles hangú sikkantást hallatott. és mindkettő türkizkék öltözéket viselt ‒. ki. a másik barna. mert csak elektrosztatikus sistergést hallanak. ‒ Nem egészen ‒ így a hang. mit művelnek velem. hogy leszorítsam a karját. Szóval szentül hittem. noha sejtelmem sem volt. hogy a további vizsgálódás elkerülhetetlen. majd pár pillanat múltán egy férfihang szólongatott. hogy van bal kezem. amit mások képtelenek fogni. Aztán mintha valaki megrángatott volna. Mindig valamiféle rádióadásként képzeltem el e dolgot. nyugodt. és hátborzongató. ‒ Felébredt! Nem látod? ‒ Felébredt? A francba. Patel vagyok. hogy hunyorogva két angyalt is láttam ‒ az egyik szőke volt. és nem pusztán egy másik létsíkra. ‒ Alex? ‒ Isten. ‒ Dr. ‒ A francba! ‒ kiáltozta a szőke angyal. Látva. ‒ A francba! A francba! A francba! Ekkor jöttem rá.ezeknek az üzeneteknek az értelmezésével töltötte. Csak keresd meg Patelt… de gyorsan! Nekem itt kell maradnom. Újabb bizonyíték volt erre. csak nem vérzik? ‒ Kijött a kanülje! ‒ Kijött? ‒ Halálra ijesztett! Véletlen volt! ‒ Csupa vér a lepedő! ‒ Tudom. ‒ Jesszusom! Ez meg mi a fene? ‒ kérdezte a barna angyal. . Hallasz engem? ‒ Igen. Mély volt. hogy a mennybe kerültem. úgy. Sietős lépteket hallottam. de fogalmam sem volt. mint amilyennek látszik. „Fogékony” volt a túlvilágra. a fájdalomra fittyet hányva erőnek erejével kinyitottam a szemem. ahogyan mások nem. ők fogtak közre. tudom! Nem akkora a baj. A szőke angyal nyomban hátrébb ugrott. te vagy az? ‒ feleltem. és tekintélyt parancsoló. mivel a szőke angyal épp ezt fogta.

‒ Alex. aztán hagylak pihenni. ‒ Kitűnő! És mi az édesanyád neve? ‒ Rowena Woods. Mindjárt itt lesz. Csupán arra kérlek. ‒ És mikor van a születésnapod. ‒ Miért vagyok itt? ‒ Balesetet szenvedtél ‒ mondta dr. ‒ Az kis híján két hét ‒ mutattam rá. gondoltam. Belekerülhet egy kis időbe. ‒ Hol vagyok? ‒ kérdeztem. Alex? . Meg tudod mondani a teljes nevedet? ‒ Igen ‒ mondtam. Patel. Patel. ‒ Akkor ezt hagyjuk egyelőre. ‒ Meg tudnád akkor mondani most.‒ Ki tudnád nyitni a szemed a kedvemért? ‒ Fáj ‒ közöltem. hogy felelj pár gyors kérdésre. ‒ De most ne izgasd fel magad ezzel! Néhány percig kutattam homályos emlékezetemben. ‒ Kórházban. Patel ünnepélyesen. ‒ Az anyám? ‒ Akkor ez mégsem a mennyország. ‒ Rendben. ‒ Helyes! Nagyon helyes! ‒ jelentette ki dr. mire visszatérnek az emlékeid. ‒ Jól van ‒ mondta. most még kicsit kuszák a gondolataid. Semmi ok az aggodalomra. azonnal? ‒ A nevem Alexander Morgan Woods. Jackson nővér elment. hogy megkeresse az édesanyádat. az állatkertben. hogy érzed magad? ‒ Nem tudom ‒ válaszoltam. ‒ A homlokomra tette a kezét. ‒ El tudod mondani. ‒ Valami az állatkertben történt velem? Szavaimat hosszú csönd fogadta. Furcsállottam ezt a kérdést. ‒ Pontosan ‒ hagyta helyben dr. Tizenharmadik napja vagy nálunk. ‒ Az állatkertben? ‒ Igen. ‒ Kártyából jósol ‒ tettem hozzá.

Meleg könnyek nedvesítették be az arcomat. a halálomon vagyok? Dr.‒ Majd csak szeptemberben lesz ‒ mondtam. A fejem körbetapogatva rövidesen felfedeztem. . amit fura sikoly. ‒ Nem. hogy valaki félrehúzza a nyakamat. ‒ Abban a pillanatban. dr. mint a nemezes játéktábláké. sietős léptekre lettem figyelmes. nem fogsz meghalni! Ekkor újabb hangos. Patel. A koponyád szétnyílt közvetlenül a jobb füled fölött… eltört. ‒ Akár egy tojáshéj? ‒ Akár egy tojáshéj ‒ ismételte meg dr. Csaknem teljesen kopasz voltam. Anyám tovább zokogott. ahogy behoztak. Woods. Patel. Woods. már vittünk is a műtőbe. A Nővérke Angyal eleresztette a kezem. A következő pillanatban éreztem. igen ‒ jelentette ki dr. A Nővérke Angyal megszorította a kezem. Még akkor is a karjában tartott. Patel elnevette magát. hogy minimum az elkövetkező huszonnégy órára nem enged el. ‒ Operálniuk kellett? Ami igencsak tetszett. ‒ Nem túl szívderítő hasonlat. Egy egész csapat sebésznek négy órába került. ‒ Mrs. göndör hajtömeg hullott az arcomba. akár egy tojáshéj. Fölötte és alatta olyan volt a koponyám textúrája. amíg összefoltoztak. vigyáznia kell a varratokra! Anyám azonban úgy döntött. csukd be a szád! ‒ Beleláttak az agyamba? ‒ kérdeztem. kérem! ‒ szólt rá anyámra dr. ‒ Le kellett borotválnunk a fejed az operációhoz ‒ közölte velem dr. Patel vidáman. Alex. Nem kellett a szemem kinyitnom ahhoz. hogy egyik fülemtől a másikig körbe van pólyálva. ‒ Kérem. Az állam a padlót verte meglepetésemben. hogy tudjam. Patel! ‒ szólt közbe anyám. ‒ Hát. majd elcsukló zokogás követett. Patel. amikor elszenderedtem. ‒ Mrs. ‒ Ez az általános gyakorlat. Alex. és puha. anyám az. ‒ Miért.

Ha szennyeződés jut az agyba. ‒ Ó! ‒ Átpillantottam anyámra. miután keneteket vettek. ez kisebbfajta csalódást okozott. ne piszkáld azt! Elhúztam a kezem a kötésről. ‒ Kikaparták az agyamat? ‒ Nem. ‒ Mondanom sem kell. ‒ Ahogy egy porszívó? ‒ Igen. ‒ Igen kicsiny és precíz porszívóról van szó. ‒ A Kőből származó port és szennyeződést? (Amióta csak hallottam róla. ‒ Lex. aki keresztbe font karral. felvont szemöldökkel hallgatta a szavait. ‒ Igen. a fejbőrödből és a koponyádból vettek mintát. ‒ Á. ‒ Tudja. ‒ Leszívták. ‒ Biztos abban. hanem úgy tett. ‒ Néhány kenetet természetesen elküldtünk elemzésre. ‒ Dr. Patel anyámra sandított. leszívták a folyadékot.‒ Igen.) ‒ Valójában zömmel vakolat volt. ‒ Kenetet? ‒ Kis lekapart mintákat ‒ világosított fel dr. Patel elmosolyodott. Pár pillanatig mindenki hallgatott. Pontosan. mintha olvasna. Patel. nagybetűsen gondoltam rá. igazán! Elég legyen ebből a témából! ‒ intette meg anyám. Anyám a fejét csóválta. ‒ De csak miután leszívták a fölös folyadékot. aki már nem fonta keresztbe a karját. ‒ Rövidesen többet tudunk erről ‒ mondta aztán nekem. Patel. Alex? ‒ Ha nem volt szabad hozzányúlni az agyamhoz. jobb nem bolygatni. ‒ És azután? ‒ kérdeztem. és kiporszívózták a . és eltávolították a sebbe gyűlt port és szennyeződést. ‒ Ez sem tűnik olyan nagyon biztonságosnak ‒ fintorogtam. Patel ünnepélyesen. azt hiszem ‒ felelte dr. ‒ Dr. Patel ‒ szólaltam meg aztán. hogy vakolat volt? Dr. hogy tudták mégis megtisztítani? Dr.

‒ Tudja. a varratokkal és a lemezzel? ‒ Nos ‒ felelte ‒. mint Frankenstein? Hisz a fejemet számtalan varrat tartja össze. Közben a koponyád begyógyul alatta. ‒ Rendben. Elvettem a kezem a fejemtől. miután felszívódtak? ‒ kérdeztem. hogy a széklettel? ‒ Lex! ‒ csattant fel anyám. ‒ Ez a helyes orvosi megjelölés rá. aztán elhallgatott egy kis időre. fel sem nézve a könyvéből. ‒ Ez így igaz ‒ hagyta helyben dr.szennyeződést? ‒ A többi már gyerekjáték volt ‒ mondta dr. miért van kötés a lábamon. és te olyan leszel. ‒ Dr. ‒ Valójában zömmel a vizelettel távozik ‒ mondta dr. például izom vagy zsír formájában. Végül a lemez teljesen eltűnik. ‒ Így nevezik a kórházakban ‒ mutattam rá. ‒ Csakhogy ez a lemez nem fém. Patel csak akkor volt hajlandó bármi érdekeset mondani a . egy speciális lemezzel lefedték a törés helyét. Ezután dr. majd kevés bőrt átültettek a combodból a fejbőröd befoltozására. amelyet a szervezet újra tud hasznosítani. Speciális felszívódó anyagból készült. Pár pillanatig elméláztam ezen. mint minden más korodbéli srác. Patel. ‒ Sós vízzel kimosták a sebet. Olyan lettél. ‒ De azért a heg megmarad? ‒ Van rá esély. ‒ Hú! ‒ ez megmagyarázta. Patel. Elkomorodva tapogattam a fejem. több mint elég információ ez egy napra ‒ mondta anyám. A többi egyszerűen lebomlik és kiürül. ‒ Lex! ‒ szólt rám anyám. Patel. és egy jókora fémlemezt is ékeltek a koponyámba. beépül. és összevarrtak. ‒ Eszerint ez alatt a sok kötés alatt olyan vagyok. mint újkorodban. Patel. ‒ Úgy érti. a varratok is felszívódnak. azt hiszem. mi lesz velük. amely hónapok múltán fokonként felolvad. bármiféle anyag.

Kismilliónyi doktor és kétszer annyi nővér sürgölődött körülöttem. Valójában kettő követte egymást. miután szilárd ételt kaptam és tornáztattak. Ez volt az eredmény: Az öt érzékszervem hibátlanul működött. amelyeket a bristoli állatkertben láttam: a pókmajomra. felszívódó. arra. ha anyám nem tartózkodott a kórteremben. de ez a sérülés olyan körülírt volt. óhatatlanul is arra gondoltam. csontot helyettesítő lemezek alatt. Patel minden biztatása. amikor Weston-super-Mare-ben ráültem egy darázsra. Röntgenvizsgálatokra jártam. továbbá kérdésekre kellett válaszolnom. még egy hétig a kórházban kellett maradnom. négy hét esett ki az emlékezetemből. hogy aligha jelentett problémát.sérülésemről. hogy egyedül az emlékezetem sérült. aki rám talált. Továbbra is memorizálni tudtam szó- és számsorokat. Tudtam írni-olvasni. Noha a fejemet összevarrták. Hiába volt dr. hogy szemmel tartsanak. és elegendő mennyiségű pihenésben meg fehérjében legyen részem. s pár nap múlva. Emlékeztem a reggelire és a tegnap történtekre. Hallotta az éktelen robajt a konyhából. amelyek az agyműködésem felmérésére szolgáltak. minimum egyperces . és a különbséget vagy hiányt is észrevettem a képrejtvényekben. és tűnt el valami sötét bugyorban. sem a szemantikus memóriámmal. meg arra az esetre. Minden jel arra utalt. Természetesen anyám volt az. hogy ez a hónap valamiként az agysebészek igen kicsiny és igen precíz porszívójának porzsákjában kötött ki. hogy milyen volt az első nap az iskolában. Szinte minden állatot meg tudtam nevezni. a mozgáskoordinációm is jócskán rendeződött. és így tovább. Az előbbiek szerint nem volt hát baj sem az epizodikus. és javában gyógyult a speciális. meg végrehajtanom ezeket a fura kis feladatokat. nem felejtettem el a szorzótáblát egytől húszig. és így tovább. a gyűrűsfarkú makira. Sértetlen maradt a furcsa alakzatokat felismerő képességem. az arany oroszlánmajmocskára. ami ritkán fordult elő. Egyedül egy hónap. hogy ellenőrizzék a koponyám állapotát.

hogy vélhetőleg ez. nem igaz? Ez azonban nem jelenti azt.szünettel. aminek nem volt értelme. Ragaszkodott ahhoz. mivel kijelentette. akik futva érkeztek. úgy hangzott. ‒ Lényed egy része igenis hallott engem! ‒ erősködött anyám. ‒ Hát persze. mint egy igen távoli puskalövés. Anyám ugyanis túlontúl hisztérikus állapotban volt ahhoz. Nagy szerencse volt. melyet lehullott festmények. törött porcelándarabok között. tört üveg és a lépcsővel szemközt álló komód letöredezett díszei borítottak el. És ha az ember mélyen alszik. mint amikor beomlik egy tető. hogy megjelentek. ‒ Semmi ilyenre nem emlékszem ‒ mondtam. de nem volt kulcsra zárva. ‒ Nem hinném. Szégyenletes volt! ‒ legalábbis annak alapján. Az elkövetkező két hétben vélhetőleg mindvégig mellettem maradt. és Mrs. Valójában semmiről nem tudtam. éltes szomszédainkat. hogy hallottalak volna ‒ mondtam el már vagy ezredszer. hogy nem emlékszel! ‒ kacagott fel anyám könnyedén. az utórobbanás az autóknál. hogy nem hallottál akkor. hogy valahol a lényed legmélyén hallasz engem. hogy akár a földön is elalszik. A földön hevertem. Ráncba szaladt a homlokom. Az első. a köröttem terjengő vértócsában. akik meglátogattak. Mindjárt első a sorban a baleset volt. ‒ Folyvást beszéltem hozzád ‒ mesélte aztán. A nővérek kénytelenkelletlen begurítottak még egy ágyat a szobámba. Természetesen értesültem az alapvető tényekről ‒ anyámtól. egy áldozati kehely ‒ ilyenek. hogy ki tudja hívni a mentőt. Stapletontól meg a mentősöktől. vagy mondjuk. ‒ Hisz mélyen aludtál. Az emeleti lépcsőpihenő olyan volt. de hát annyi minden történt az elmúlt hónapban. A második arra emlékeztetett. Ón gyertyatartók. Anyám azt mondta. miután felébredtem ‒. amit elmondott. és Mrs. nem emlékszik semmire. mint egy csatatér. A fürdőszoba ajtaja csukva volt. Mr. hogy a kórházban aludjon. anyám azonban ezt az orvosi tényállást is félresöpörte. Szerencsére épp mély kómában voltam. Stapletont. ‒ Tudtam. ám mindez . mondta. Nem sok értelme volt ennek az egésznek. és nem maga az iménti robaj csődítette oda Mr. olyan hangosan sikoltozott.

hogyan nézett ki. Stapleton. Monica nemtudomki. hogy nem tudom! Azt mondta. ami egy kétliteres diétás kóláéval ér fel. amikor azonban megkérdeztem anyámat. mondta. Anyám vállat vont. hogy valaki hetekkel korábban elvitte. ‒ Hogyhogy? Miféle öntvény? ‒ firtattam. ‒ IGEN KÜLÖNÖS. Legnagyobb csalódásomra Mr. amikor épp egy bőröndöt csomagoltam be a kórházba. azt felelte. Túlontúl kivoltam ahhoz. Azonnal megtalálták a Követ ‒ nem lehetett nem észrevenni ‒. MINT AZ ÓLOM! ‒ kiáltotta (mindig kiabált. de senki nem tudta biztosan. ‒ Meg se kérdezted? ‒ Lex! Nem mondom még egyszer. a súlya azonban megvolt vagy két kiló. Stapleton ‒ ő vette először kézbe a Követ ‒ szintén ezt a teóriát támogatta. MINT EGY ÖNTVÉNY. mint egy narancs. nem is tudom. hogy lássam. ‒ Ki? ‒ csattantam fel. ‒ JÉGHIDEG VOLT! ‒ világosított fel Mr. Mikor megkérdeztem. mondtam már. Én azonban korántsem éreztem találónak ezt a jellemzést. mint a nagyágyú). FURA KÜLLEMŰ. nem hinném. Egy nő. ‒ Hát. hogy tudós. hogy néhány fontos próbának vesse alá. Az egyik mentős elmondása szerint valószínűbbnek tűnt. égtem a vágytól. Azt mondta magáról. .édeskevés volt. hogy egy meteorszilánk vagy a lehulló mennyezet egy darabja ütött le. azt felelte: ‒ FEKETE VOLT. ‒ Miféle öntvény? ‒ ismételtem meg a kérdésemet. Dr. ‒ De hát ki volt? Honnan jött? Hová vitte a Kövemet? ‒ Lex. azért viszi el. Érdekelt is ez engem akkor! ‒ Visszajön? ‒ Nem mondta. hogy most beszélgethetnénk. ‒ NEHÉZ VOLT. MINTHA FÖLDÖNKÍVÜLIEK KÉSZÍTETTÉK VOLNA! Mondanom sem kell. Akkor kapott el. Mindössze akkorka volt. hogy erre is odafigyeljek. ‒ Ha maga a Kő lett volna az ‒ mondta ‒. mert süket volt. hogy az talált-e el.

Elszomorodtam. Biztosra vettem, hogy anyám rövidlátásának hála soha
nem látom viszont a Kövemet, és már az életben nem tudom meg, milyen
volt. Egyelőre azoknak a cikkeknek az elolvasásával és újraolvasásával
vigasztalódtam, amelyeket Stapletonék meg különböző orvosok és
nővérek gyűjtöttek össze. Ezeknek a forrásoknak a segítségével
tömködtem be emlékezetem hézagait, amelyek különben makacsul
megmaradtak volna.

Mint kiderült, a tűzgolyót először Észak-írország északkeleti csücskénél
észlelték délután 3 óra 27 perckor, egy vasárnapi napon, 2004. június 20án. Bárki láthatta, aki a mondott időpontban a szabadban tartózkodott, vagy
a megfelelő irányba tekintett ki az ablakán. A jelek szerint háromszor
olyan fényes volt, mint a telihold, és puskagolyóként süvöltött át az
égbolton. Miután vagy százezren látták Belfast környékén, alig néhány
másodperc múlva átszelte az Ír-tengert, átrepesztett Anglesey felett, majd
eltűnt az Észak-Walest elborító sűrű felhőtakaróban. Közvetlenül a Severn
torkolatától északra bukkant elő újra. Halálra rémítette fél Bristolt, aztán
valahol Somersetben fejezte be útját. A kérdéses időpontban senki nem
tudta, mit jelent ez a „valahol”, de találgatásokban nem volt hiány. Több
százan esküdni mertek volna, hogy az égi utas közvetlenül a wellsi
katedrális fölött robbant fel, s a helyi és országos lapok egy ideig tényként
emlegették ezt. Aztán pár nap elteltével feltűnt a hírekben az Oxfordi
Egyetem egy tudósa, aki azt hangoztatta, hogy mivel a becsapódó meteor
rendkívül meredeken zúdult a Földre, és a légkör magas régióiban
robbant fel, „nem lehetett olyan szemtanú, aki pontosan meg tudta volna
állapítani a robbanás helyszínét”. E megjegyzésre válaszul Graham
Alcock, a Wellsi Hírmondó munkatársa rámutatott, hogy nem egyetlen
szemtanúról volt szó, hanem „két rendőrről, három turistabusz utasairól,
meg egy rakás zarándok apácáról”. Mindez (két nap múlva) levélírásra
sarkallta Miriam Hanson professzort, a Bristoli Egyetem pszichológusát,
aki tisztázni kívánta, miszerint „a szavahihetőség kérdése ez esetben nem
függ össze a szemtanúk számával, még kevésbé jellemük
makulátlanságával. Valójában arról lehetett szó, hogy egy meteor

látszólagos felrobbanása a wellsi katedrális fölött minden valószínűség
szerint optikai csalódás volt, amely az épület megfigyelők helyzetéhez
viszonyított magasságának és kiterjedésének tudható be. Ezt tekintetbe
véve a szemtanú-beszámolók hitelessége több mint kérdéses” ‒ szögezte le
az olvasói levél, amely „28 apáca is tévedhet” címmel jelent meg. A vita
azonban továbbra sem ült el, és hasonló hangnemben folytatódott a
következő héten. Olyan hírességek szólaltak meg, mint Canterbury érseke
és Chris Lincott, a BBC Éjszakai égbolt című ismeretterjesztő sorozatának
munkatársa.
Jómagam rendkívül érdekesnek találtam valamennyi hozzászólást,
mikor már olvasni tudtam őket ‒ többek között ezért is emlékezem meg
róluk most ‒, ugyanakkor meg kell mondjam, hogy a „Wells-vita”
valójában mellékes volt. Az emberek többségét nem érdekelte a robbanás
pontos helye vagy a meteorit eredeti, Nap körüli pályájának
rekonstruálására tett kísérlet. Egyedül az „emberveszteség” foglalkoztatta
a közvéleményt, és e kérdésben tökéletes volt az egyetértés. Az érsekek,
tudósok, újságírók és levélírók egytől egyig ugyanazt mondták: tekintettel
az én meteoritdarabkám súlyára és összetételére, amelyet igen hamar
meghatároztak, továbbá a sebességre, amellyel áttörte a fürdőszobánk
mennyezetét ‒ ez sem volt semmi ‒, valóságos csoda volt, hogy életben
maradtam.

Öt nappal később, egy nappal azelőtt, hogy elbocsátottak a Yeovili
Járási Kórházból, végre megkaptam a választ szorongató kérdésemre. E
napon bukkant elő ugyanis újra a semmiből dr. Monica nemtudomki. Úgy
jelent meg az ágyam mellett, mint egy levegő után kapkodó látomás.
Bejelentés nélkül érkezett, elnyűtt sporttáskát cipelve. A tetejében annyi
adatot hozott magával a meteoritokról és meteoroidokról, hogy egy álló
hétig zsongott tőle a fejem.
Mint kiderült, dr. Monica Weirnek hívták, bár először természetesen
2
félrehallottam a nevét . Nem az orvostudományok doktora volt, hanem az
asztrofizikáé. A bolygókkal foglalkozott a londoni Imperial College-ban.
Egyetlen általam ismert felnőttre sem hasonlított. Kezdjük azzal, hogy úgy

vettem észre, nincs olyan kérdés, amelyet ne tudott volna megválaszolni ‒
ennél is meglepőbb volt, hogy hajlandó is volt erre. A legtöbb felnőttnél
(anyámat is beleértve) eljön egy pont, úgy a harmadik-negyedik kérdés
után, amikor megtagadják a további választ, vagy ami gyakoribb, ha
mégis válaszolnak, azzal nem megy az ember semmire. „Csak” ‒
mondják, vagy más ehhez hasonló vérforraló verzióval állnak elő. Dr.
Weir azonban nem volt ilyen. Ő mindent meg tudott magyarázni, egészen a
legapróbb részletekig. Minél többet kérdeztél tőle, annál több
információval bombázott. Nem tudott úgy elmondani egy tízszavas
mondatot, hogy ne úgy hangozzék, mintha a Royal Institute karácsonyi
előadásából való volna. Emellett valahogyan furán is öltözködött. Nem
úgy, mint az anyám, aki „alternatív” holmikban járt, inkább ódivatúan és
hanyagul, mintha minden ruhadarabját úgy kapkodta volna össze vaktában
egy ’50-es éveket idéző retró turkálóból. Gyanítom, még amikor
felöltözött is, Magasabb Rendű Dolgokon járt az esze, amivel nem volt
semmi bajom ‒ noha, bevallom, eleinte nem tudtam, mit gondoljak róla.
Főként mert továbbra is úgy éreztem, hogy elcsórta a Kövemet. És nem
voltam egyedül ezzel az érzéssel.
Mint kiderült, szép számú asztrofizikus volt hasonló véleményen.
Közfelháborodást keltett, amikor megtudták, a hölgy átviharzott
Somerseten, hogy megkaparintsa a meteoritot, mindössze órákkal azután,
hogy híre ment az esetnek. Meglehetősen sokszor elhangzott az
„érzéketlen” és „gátlástalan” megjelölés. A bristoli és bathi egyetem
tudósai több megbotránkozott e-mailt is megeresztettek; nehezen
emésztették meg, hogy egy ilyen jelentős helyi csudadolgot csak úgy
sebtében elcsakliznak a szemük elől, és elvisznek Londonba. Dr. Weirt
azonban szemlátomást nem izgatta ez az egész. Később így nyilatkozott a
New Scientist magazinnak: „Az volt a legfontosabb, hogy a meteortöredék
azonnal, sértetlenül és szennyeződésmentesen értő kezekbe kerüljön. Ha én
akkor otthagyom, nagy lett volna az esélye, hogy valami magángyűjtőé
lesz. Végső soron rendhagyó esettel álltunk szemben. Mindenki tudta, hol
csapódott be ez a fragmentum. Jusson eszébe, nem telt bele huszonnégy
óra, és az egész ország meteorvadásznak állt. Kötelességemnek éreztem

hát, hogy haladéktalanul lefoglaljam a Tudomány nevében!”
Miután nekem is kifejtette az indokait, örültem, hogy idejében ideért, és
a Tudomány nevében védelmébe vehette a Kövemet. Abban a két hétben,
amíg nála volt, rengeteg mindent megtudott róla. Legelőször is értésemre
adta, hogy a szó hétköznapi értelmében egyáltalán nem nevezhető kőnek.
‒ Tudod, Alex ‒ mondta izgatottan ‒, ez a te meteoritod főként fémből
áll. Valójában a vas-nikkel ásványcsoporthoz tartozó anyagról van szó.
Ami jóval ritkább, mint a köves szerkezetű meteoritokat alkotó kondritok
és akondritok. Sokkalta tömörebb is emezeknél. Többek között ezért is
törte át olyan könnyen a tetőtöket ez a példány, anélkül, hogy közben
szétrepedezett volna. A súlya alig valamivel több mint 2,3 kg, és 322 000
km/óra sebességgel csapódott a házatokba. Tudod, Alex, kész csoda, hogy
élsz!
‒ Igen ‒ értettem egyet, miközben arrébb helyeztem a testsúlyomat a
kezemen. Azért ültem rá, hogy ne izegjek-mozogjak annyit. A szemem
meg nem tudtam levenni arról az elnyűtt sporttáskáról. Tudom, hogy
udvariatlanság nem nézni valakire, mikor hozzánk beszél, de nem tehettem
róla. Igézet alatt álltam. Olyan eltökélten meredtem a táskára, hogy félő
volt, mindjárt kigyullad.
‒ Dr. Weird… ‒ kezdtem.
‒ Dr. Weir, Alex ‒ javított ki a doktornő.
‒ Ó!
‒ De Monicának is hívhatsz, ha akarod.
‒ Dr. Weir ‒ mondtam ‒, ebben a táskában van az én vas-nikkel
meteorom?
Dr. Weir türelmesen rám mosolygott.
‒ Ami ebben a táskában van, Alex, az a te vas-nikkel meteoritod. Így
nevezzük, miután lehullott. A Föld légkörében égve még meteor. Az űrben
pedig meteoroid. Meg szeretnéd fogni a meteoritodat?
‒ Semmit nem szeretnék jobban!
Akkora volt, mint egy narancs, de nagyon különös formájú: egyik
oldalán hegyes, itt szakadt le a becsapódó fémtömegről, míg a másikon
domború; itt ugyanis túlhevült a Föld légkörével való érintkezés során. És

az érdes oldalán kis hasadékok húzódtak meg; vagy fél tucat kráter, mintha
csak földönkívüliek hagyták volna a felszínen parányi ujjlenyomatukat. Dr.
Weir roppant gyöngéden fogta kézbe ‒ mindkét kezével a melléhez
szorította ‒, akár egy törékeny kis vadállatot.
‒ Csak vigyázva, Alex! ‒ mondta. ‒ Tartsd észben, hogy sokkal
nehezebb, mint amilyennek látszik.
Úgy tartottam érte a két kezem, mint egy sekély tálat. A súlyára
felkészültem, arra azonban nem, hogy milyen hideg. A kezem még meleg
volt a fenekemtől, s a vas-nikkel meteoritot olyan jéghidegnek éreztem,
mintha a hűtőből vettem volna elő.
‒ Megfagy a kezem! ‒ hápogtam. ‒ Azért van ez, mert az űrből érkezett?
Dr. Weir újra elmosolyodott.
‒ Valójában szobahőmérsékletű, Alex. Azért érzed hidegnek, mert
rendkívül jó hővezető, ezért kivonja a meleget a kezedből. Ami a
lelőhelyét illeti, egyike ez azoknak a kérdéseknek, amelyekben csaknem
bizonyosak lehetünk. Vélhetőleg egy jókora aszteroida megolvadt
magjából való, amelyet valamiféle ütközés darabolt fel évmilliárdokkal
ezelőtt. Tudod, mi az az aszteroida?
‒ Az aszteroidák az űr nagy vándorkövei ‒ mondtam. ‒ A Millenium
Falconnak egy egész aszteroidamezőn kellett átrepülnie, miközben Darth
Vader csillagrombolója elől menekült.
Dr. Weir lelkesen bólogatott.
‒ Igen, így van. Ez azonban egy igen-igen távoli galaxisban történt. A
mi naprendszerünkben a legtöbb aszteroida ‒ és sok-sok millió van
belőlük ‒ széles sávban kering a Nap körül a Mars és a Jupiter között.
Dr. Weir ekkor le is rajzolta a Napot, a bolygókat és az aszteroidaövezetet. Az arányok nem pontosak, jegyezte meg, a rajz azonban
megfelelt a célnak.
‒ Na már most, Alex. Ezek az aszteroidák, mint magad is láthatod,
rendszerint nem kerülnek közel a Földhöz. Időnként azonban kirepülnek
megszokott pályájukról. Néha egymásnak ütköznek, mint a biliárdgolyók,
néha meg a Jupiter hatalmas tömegvonzása ejti őket fogságba. Ilyenkor
teljesen új pályára állnak át a Nap körül. Mint bizonyára tudod, a Jupiter

rendkívül nagy bolygó, ezért a gravitációs mezeje sem csekély. Ezeknek a
befogott aszteroidáknak egy része végül becsapódik a felszínére, mások
viszont olyan messze repülnek ki az űrbe, hogy mindenestől elhagyják a
Naprendszert. Megint másokból ‒ egy igen-igen elhanyagolható
hányadukból ‒ meteoroidok lesznek. Azaz olyan pályára állnak rá, amely
végül a Földdel való összeütközéshez vezet.
Dr. Weir kis pontozott vonalat húzott a rajzára, egy ilyen Földet
megcélzó eltérített aszteroida pályájának a szemléltetésére. Ez az ábra
anyámnak is tetszene, gondoltam. Gyakran beszélt arról, miként
befolyásolják a földi történéseket a bolygómozgások, ennek a pontos
mikéntjét azonban soha nem fejtette ki. Dr. Weir magyarázata sokkal
világosabb volt.
‒ De tudod ‒ folytatta a doktornő ‒, a Földdel ütköző aszteroidák zöme
igen kicsi, ezért már a felső légrétegekben elpárolognak. Egy részük
azonban ‒ akárcsak a tied ‒ elég nagy és tömör ahhoz, hogy egészben
lejusson a földfelszínre. Még kisebb hányaduk akkora és olyan súlyos,
hogy még csak le sem lassulnak a Föld légkörében. Ezek óriási
robbanással csapódnak be, amely irdatlan károkat okoz, és hatalmas
krátereket hagy maga után. A tudósok nagy része egyetért abban, hogy
valószínűleg az aszteroida-övezet egyik meteorja irtotta ki a
dinoszauruszokat.
A kezemben lévő narancs méretű meteoritra néztem.
‒ Kötve hiszem, hogy egyetlen meteor képes lett volna az összes
dinoszaurusz elpusztítására ‒ jegyeztem meg szkeptikusan.
Dr. Weir ekkor igen hosszan magyarázott arról, hogy az a meteor,
amelyik vélhetőleg megölte őket, sokkal, de sokkal nagyobb volt, mint az
enyém ‒ legalább tizenhat kilométer széles lehetett. Egy ilyen böhöm nagy
meteor hegymagas hullámokat korbácsolhat fel a tengerekben. Savas
esőket és erdőtüzeket támaszthat, és akkora porfelhő keletkezhet a
nyomában, amely az egész bolygót betakarja, évekre elzárva a Földet a
napfény elől. Ebből a meteorból nem jött létre meteorit, mivel a robbanás
mértéke százmilliárd megatonna TNT-jével ért fel. Mindamellett találtak
egy óriási, hatvanöt millió éves becsapódási krátert a tengerfenéken,

Mexikó partjainál. A hatvanöt millió éves kőzetmintákban gyanúsan magas
volt az irídium-193 koncentrációja. Egyike ez az irídium két stabil
izotópjának. A Földön rendkívül ritka, annál gyakrabban fordul elő
meteoroidokban. Az izotópnak az atomtömeghez van köze, továbbá a
neutronoknak nevezett végtelenül kicsiny részecskékhez, ezt azonban már
nehezebb volt megértenem. Különben is, dr. Weir azt mondta, nem muszáj
minden apró részletet már most átlátnom. A lényeg az, mondta, hogy a
hatvanöt millió éves kőzetekben talált irídium-193 olyan közvetlen
bizonyíték, akár egy füstölgő puskacső.
Jó ideig emésztettem a hallottakat.
‒ Dr. Weir? ‒ kérdeztem. ‒ Az én fejemben is találtak irídium-193-at?
Tudja, a kenetekben? Mert ez is érne annyit, mint az a füstölgő puskacső,
nem igaz?
Dr. Weir megdicsért a kérdésemért. Azt mondta, a tudósok is pontosan
ezt tették fel. És a válasz igenlő volt. A keneteket a legkülönbözőbb
vegyelemző módszereknek vetették alá. Az eredmény számos meteoritfém jelenlétét igazolta, egyebek között vasét, nikkelét, kobaltét és sok-sok
irídium-193-ét. No, nem annyi volt azért, hogy elegendő lett volna egy
gyújtógyertyához, földi mércével mérve azonban ez is soknak számított.
Ami azt jelentette, hogy a koponyámat 99,999 százalékos bizonyossággal
közvetlenül meteorszilánk találta el, nem pedig a lehulló mennyezet,
ahogy a mentősök vélték. Eszerint én voltam a második az emberiség
történetében, akit jelentősen megsebesített egy meteor-becsapódás.
Diadalmas öröm töltött el ennek hallatán, ugyanakkor ideges is lettem.
Volt még ugyanis egy kérdés, amit muszáj volt föltennem.
‒ Dr. Weir ‒ mondtam ‒, mi lesz ezután az én vas-nikkel
meteoritommal? Újra el kell vinnie?
Dr. Weir elmosolyodott, és pár pillanatig hallgatott.
‒ Nos, azt hiszem, Alex, hogy a döntés a te kezedben van. Nekem nincs
többé szükségem erre a meteoritra. Elég mintát és adatot gyűjtöttem róla,
ami legkevesebb fél évre való munkát ad. Máskor azt mondanám, hogy
egy ilyen gyönyörű darabnak múzeumban lenne a helye, mert biztos
vagyok benne, hogy sokan el lennének tőle ragadtatva. De ez már igazán a

hadd gyönyörködjenek benne mások is. hát tartsd meg. . Egyelőre azt hiszem. az Égbolt nevű részlegben… vagy száz méterre a dinoszauruszoktól. szeretném megtartani ‒ mondtam. ‒ Legalábbis egyelőre. de hagyjuk ezt későbbre. egy üvegtárolóban. És ne higgy senkinek. A mellkasomhoz szorítottam a meteoritot. hogy kiadom a kezemből. Aztán 2009. eleget beszéltem a meteoritomról. semmi akadálya. Ha meg akarják tekinteni. június 20-án úgy döntöttem. Így is történt. Ha meg akarod tartani. ‒ Azt hiszem. aki az ellenkezőjét állítja. A Londoni Természettörténeti Múzeum első emeletén találják.te dolgod. Pont a megfelelő időnek tetszett erre. Az elkövetkező öt éven át egy erre a célra elkülönített polcon tartottam a meteoritot a szobámban.

hogy felébredek. így az összes tolakodót rövid úton . Itt jegyzem meg. majdan válságos. Ezt követően napról napra fogyatkozott a remény. Pár semmitmondó információmorzsa találgatások egész áradatát indította el. hogy „családunknak” összesen vagy három barátja volt. később csak stabil. Anyám meghagyta a recepción. ám bizonytalan. kimenekülve a zsákutcából. Meglepő módon tizenhárom napos kómám jócskán megugrasztotta a lapok kelendőségét. a negyedik ugyanitt. hogy ebből tizenkét nap tökéletesen eseménytelenül telt el. mindez azonban nem akadályozta meg abban a több tucatnyi aggódót (a „család barátait” és „távoli rokonokat”). amikor aznap este bezártunk.A KELYHEK KIRÁLYNŐJE Miután minden orvos egyetértett abban. Így ment ez napokon keresztül. a hatodik. mígnem a végén már senki nem hitte. Nem számított. csak másnap reggel. hogy az agyam rendben van. és a koponyám is összeforr a felszívódó lemez alatt. Ekkor mégis felébredtem. Tizenkét órára javult. hogy látogatási időben megjelenjenek az osztályon. utána megint csak bizonytalanná vált. elbocsátottak a kórházból. a harmadik a házunk kapujában. a második anyám autójánál. hogy az ő előzetes engedélye nélkül senkit ne engedjenek be. A kórház természetesen nem tűrte meg falai között az újságírókat ‒ csak csonttöréssel vagy szörnyű betegségek árán kerülhettek volna be ‒. A média több rohamban intézett támadást ellenem. amibe e híradások bezsuppoltak. az ötödik közvetlenül anyám boltja előtt. de stabil. A kórház megbízható és soha meg nem nevezett hírforrásai szerint a helyzetem válságos volt. Az első úgy két méterrel a bejárat előtt ostromolt meg. azután kétségbeejtő. rokon pedig tudomásunk szerint egy szál se.

amely leszögezte. 322 000 km/óra sebességgel becsapódó fém. hogy a mester zsebébe nyúljunk. mint régen. Két nap múlva anyám igen-igen terjengős és cirkalmas levelet kapott. és különben sem tudott még holmi tetőjavításra gondolni. Ez az utolsó érv mindent eldöntött. ő pedig továbbküldte a biztosítótársaságnak.3 kg-nyi. Hanem amikor felébredtem. és új mosdót beállítani ahelyett. A padlót is újra kellett csempézni. mekkora kárt tett házunkban 2. A kőműves elküldte anyámnak a számlát. Mindez tetemes munkával és költségekkel járt volna. hogy nem fogadhat el ingyen egy ennyire nagylelkű ajánlatot. Nem csupán a tetőn tátongó egy négyzetméteres lyuk volt a javítani való. Hazaérve rémülten konstatáltam. amelyek kómám különböző fázisairól adtak hírt. a tetőt már hetekkel korábban kijavította egy helyi kőműves-mester. anyám is magához tért. butaságnak tűnt. és nyomban közölte a mesterrel. Szerencsére Stapletonék. Mindenesetre az ébredésemet követő héten a médiának volt ideje főbb lesállásainak kiépítésére. Mire a körgyűrűig verekedtük magunkat. és olyan volt.kitessékelték. Abban nem tudta megakadályozni a riportereket. Mivel pedig mindenre kiterjedő biztosítással rendelkeztünk. A kórház parkolójában csigalassan jutottunk csak előre. és Lucyt gondozták. ugyanakkor nem volt hajlandó vásári majmot csinálni belőlem. amiről később ejtek szót. mintha bomba találta volna el. amely rapityára tört. akik átvették a postánkat. hogy a kocsija körül ólálkodjanak. hogy a fürdőszoba tetejét befoltozták. Odavolt a hálától. . Mint kiderült. és ne engedjem magam lefényképezni. hogy egyetlen további kérdésre se feleljek. ez azonban más ügy. Hisz végső soron kis családi vállalkozásról volt szó. Csupán az újságkivágásokban szemlélhettem meg. a fürdőszobánk meg olyan volt. anyám meghagyta. aki azonban éppen engem látogatott. Röviddel a baleset után próbált kapcsolatba kerülni anyámmal. tárgyaltak a készséges ajánlkozóval. aki ingyen ajánlotta fel a szolgálatait. Egyedül a fürdőszoba-saga utolsó fejezete idején törte meg kis híján a fogadalmát. vagy kikutassák a kukánk tartalmát. mint azok. A gyógyulásomat feszegető cikkek ezért ugyanolyan légből kapottak és semmitmondóak voltak.

amikor a mester olyan készségesen dolgozott volna ingyen is (ez a körülmény nem kerülte el a helyi sajtó figyelmét. aki a legtöbbet ajánlja érte ‒ mint mondottam. beomlásra. vandalizmusra. néhány óráig még ez látszott a legkönnyebben megvalósíthatónak a három rossz közül. Anyám általában nem könnyen haragvó természet ‒ egyfajta fura. földrengésre. Lex. ám a biztosítótól kapott levél jogos méltatlankodással töltötte el. hogy nem fizeti ki (amiről szó sem lehetett. Mindketten . ezért nem érezte etikusnak. Nemzetközi hírű. Anyám hosszan. hogy fizessen anyámnak. 2) újabb jelzálogkölcsönt vesz fel.hogy legnagyobb sajnálatukra nem tudják és nem is hajlandók állni a költségeket. a hóvihart. mert minden magyarázata további megvilágítást igényelt volna. anyám eddig életében nem szegte meg az ígéretét). Különböző magazinok és produkciós cégek bő egy hónapja hagytak ugyanis ilyen értelmű üzeneteket anyám üzenetrögzítőjén. árvízre. ‒ Dr. aztán titokzatosan kijelentette: ‒ Azt hiszem. Rendszerint nem volt értelme tovább faggatni. amelyeknek az „égi beavatkozás” kategóriában lehetett volna a helyük. hogy a Mars van benne ebben az egészben. talányosan nézett rám. 3) kiárusít engem és exkluzív sztorimat annak. kiterjedt vállalatként a biztosítónak a részvényeseire és azok nyereségére is gondolnia kellett. kivált. A jelen esetben éppenséggel rájöttem ‒ az egésznek a tarothoz és a Torony kártyalaphoz. és persze az övékét sem). Különös véletlen folytán biztosításunk tűzkárra. mire akar kilyukadni. néha nem. erről azonban szintén később szólok. Három egyformán kellemetlen lehetősége maradt: 1) közli a kőművesmesterrel. Weir szerint vélhetőleg a Jupiter az oka ‒ tudattam vele. elszigetelt buborékban lebeg. ‒ Égi beavatkozás! ‒ füstölgött anyám. tornádót és hurrikánt is beleértve. Néha az ember felfogta. elfeledkeztünk azonban a meteorokról. meg a vele kapcsolatos velejéig bizarr jövendöléshez volt köze ‒. Előbb érjünk a tető-saga végére. Gyakran beszélt ilyen rejtelmesen. ilyenekbe helyezik az immunrendszer nélkül született csecsemőket ‒. aki egy neutroncsillag denzitására gyűrte össze az irományt. terrorizmusra és mindenfajta szélsőséges időjárásra vonatkozott.

hogy nem értettem. hogy a minket ért kár valamiféle isteni beavatkozás következménye. hogy fél magamra hagyni. Mivel amióta csak az eszemet tudtam. Feltette hát magában. Javasolta továbbá. Úgy érezte. mégis hajlandó jobb híján elfogadni. én azonban roppant egyszerűnek találtam a megoldást. hogyan fogalmaznak. mint kiderült. és nem felejti el egyhamar. Ha nem. és ezért nem fizetik ki. hogy nem jött rá hamarabb. nem volt ez teljesen új gond. beköszöntött a vakáció. egyfajta erőszak és zsarolás alkalmazása volt. . ám az előbb vázolt okokból nem hinném. heti hat napot a boltban dolgozott. Anyám azt írta vissza. Mire felébredtem és elbocsátottak a kórházból. és anyám nem igazán tudta. megmenekültem a médiától. Pontban kilenckor felhívta a biztosítótársaságot a következővel: amennyiben azt hiszik (mármint a cég). majd ő készségesen megteszi helyettük. elég lenne egyetlen szó. hogy anyám annak látta volna. Az „égi beavatkozás” kitételt továbbra is felháborítónak találja. ennek szellemét igenis megtagadták. és ez legalább olyan súlyos vétség.tudtuk. hogy ugyan kételkedik ennek a gesztusnak az őszinteségében. Másnap újabb levelet kaptunk tőlük. Azon a nyáron azonban egy pillanatra sem akart elereszteni a szoknyája mellől. hogy megtalálta a megoldást. hogy noha továbbra sem vállalnak kötelezettséget a tető kijavítására. hogy máskor gondolják meg. jótékony gesztusként mégis állják a költségeket. Hosszan tanakodott magában az este folyamán. és végigélveztem a tető kijavításának sikersztoriját. addig nem nyugszik. amelyben az állt. és a reggelinél menten kitaláltam a viselkedéséből. Anyám szemében azonban nem csupán anyagi kérdés volt ez. Valójában olyan pofonegyszerűnek. Megértettem. amíg be nem láttatja velük a mulasztásukat. s a Richard és Judy beszélgetős tévéműsor készségesen meteorit-biztos páncéllemezzel vonná be a tetőnket. hogy ha a biztosító nem is nevezhető a szó szoros értelmében szerződésszegőnek. Ami. Az ő szemében ez volt az egyedüli lehetőség a rajta esett erkölcsi sérelem helyrehozására. akkor talán lennének olyan szívesek ezt a döntést a sajtó tudomására hozni. mint az előbbi. mihez kezdjen velem.

‒ A nap nagy részét bent tölti. és orrát felszegve kiment a szobából. és évente többször is képesek szaporodni. de vegyék figyelembe. Néhány másodperc múlva hallottam. amit ma reggel mondtál ‒ így anyám. én meg neki. mindketten tudjuk. hogy amennyiben Lucy újra vemhes akar lenni. mindig is úgy gondoltam rá. a közelemben. mint a nővéremre. amióta csak az eszemet tudtam. hogy Lucy elegendő felügyelet lenne a számodra. ‒ Lex. de talán. ‒ Nem hinném. hogy Lucy a családhoz tartozik. nagybátyám. ‒ Nem is akkora butaság ‒ morogtam dühösen. hogy ennek a beszélgetésnek vége! Lucy időközben felkelt székéről. de nem volt nagynéném. milyen kicsi is volt a mi családunk.‒ Miért nem maradhatok a házban Lucyval? ‒ kérdeztem. és mindkettőnknek ott volt a macskánk. Jellemző volt ez rá. Ezt hallva Lucy megfordult. Csak az anyám volt nekem. sem te. Tudom. Nem éltek a nagyszüleim. és ebből még gondolatban sem voltam hajlandó engedni. ha többet lennék mellette… ‒ Lex! Anyám pillantása azt mondta. A világrekord e téren négyszázhúsz alom ‒ ennyit hordott ki a . sem én nem sokat tehetünk ellene. ez a legnagyobb butaság abból. és ennélfogva unokatestvérem sem. Nem volt testvérem. ‒ Lex. Tudod. természetesnek tűnt. és megsemmisítő pillantást vetett rám. Ráadásul ő is szemlátomást osztotta aggodalmaimat családunk csekély létszámát illetően ‒ de hiszen már beszéltem is erről. Soha nem úgy viselkedett. mint más macskák ‒ egyszer sem láttam fára mászni vagy madarat üldözni ‒. ‒ Igen. Tízéves koromra négy almot hozott világra. hogy ez enyhén szólva furán hangzik. ‒ Kölcsönösen vigyázhatnánk egymásra. nehogy újra vemhes legyen. és még az apámat sem ismertem. Ez talán hihetetlennek tűnik. amint lecsapódik mögötte a macskakijárat ajtaja. és e könyv írása idején számuk kilencre növekedett. Anyám felhördült. de gondoljanak arra. hogy a macskák egész életükben termékenyek maradnak. így nem maradnék egyedül… nem igazán. nekem is óvnom kell őt. Mivel ilyen körülmények között nőttem fel.

akiknek a mamájuk fehér bundája jutott. Valójában a kóma meg a többi után akár még tíz percre sem engedett el maga mellől. nem tartotta megfelelő bébicsősznek Lucyt a nyári szünidőre. Minden új alomban ismeretlen volt az apa kiléte. akár rövid volt a szőrük. hímek voltak vagy nőstények. amit méltánytalannak és logikátlannak éreztem.kérdéses macsek. meteorokról és meteoritokról szólt ‒. Nem vagyok a macskagenetika szakértője. miután dr. ami igencsak fura és csodaszámba menő genetikai variációkat eredményezett. Azok. fehérek. milyen sokáig kellett hirdetni az újszülötteket anyám boltjának kirakatában. Weir küldött egy jókora könyvet ‒ az egész a meteoroidokról. Ha érdemben meg akar védelmezni. Magam részéről jobban kedveltem a rövid szőrű. ami. és továbbra is naponta el kellett kísérnem a boltba. mielőtt előálltam vele. ha Lucy szaporítani kívánta a családtagok számát. hogy ellássak különböző apró megbízatásokat. feketék. hogy ez ellenkezik a természet rendjével. ugyanakkor Lucy kiscicáit sem tartotta meg. fémdobozba kellene zárnia az alagsorban. Ami tizennyolc nullát jelent a négyes szám után. A lényeg az: bármi volt is anyám indoka. rajtam tartja-e a szemét vagy sem. magunk között szólva. A hosszú szőrűeket általában hamarabb elvitték. mert viccesebbek és barátságosabbak voltak. hogy Stapletonékkal töltöm a napot. Anyám nem volt hajlandó ivartalanítani. mondván. Néha megengedte. hogy egy ilyen találat esélye egy a négytrillióhoz. nem volt túl fényes kilátás. Ezt az esélyt pedig nem érinti. Fütyült a nulláimra. De ez természetesen csak feltevés. ezért merem állítani. véznább cicákat. Ezért a nyár java részét anyám boltjában ücsörögtem át. A másik lehetőség az volt. vagy e két szín bármiféle kombinációjába öltöztek. hogy igencsak csiszoltan adtam elő az érveimet. vesztett ügyért harcolt. mert nemesebb vérvonallal rendelkezőnek vélték őket. . Sajnos azonban. A megfogalmazás és az előadás módja tökéletesebb nem is lehetett volna. megpróbáltam megértetni vele. mint rövid szőrű testvéreiket. Később. többnyire a rátartiságát is megörökölték. Vagy tízszer elpróbáltam ezt a kis beszédet. akár hosszú. Anyámnak azonban mondhattam bármit. Ez szabta meg. ami közvetlen kapcsolatot mutat e két tulajdonság között.

nyilván tudják. Jó pár évvel fiatalabb volt Justine-nál. az „egyed” és az „egyenetlen” között. . Justine és Sam lakásában. és felrobban egy cápákkal teli medence fölött. hogy újabban egyik nem sem érdekli túlságosan. Ez azonban még azelőtt volt. Mikor megkérdeztem anyámat. ahogy bizonyára önök is tudják. mivel egyedülálló. egyedül a macskánk él nemi életet. hogy ami a családunkat illeti. az emeleten. Legalábbis ott nem. hogy amennyiben a Kelyhek Királynője fordított (azaz rangvesztett) pozícióban van. hogy pacifista lettem. és amikor anyám jósolt. Justine is a boltban dolgozott. engem egészen jól megtűrtek maguk mellett). kis híján nevetőgörcsöt kapott. Mindketten a James Bond-széria legjobb mozidarabjának tartottuk. és ideje nagy részét szemlátomást a lakásban töltötte. ahol lennie kellett volna. ez azt jelentette. kivált. elmagyarázta. miután összeszedte magát. Szóval. Aztán. Ahogy anyám hatéves koromban elmagyarázta. amelyeket nem fejtett ki jobban. Az idő nagy részében azonban csendben kellett maradnom és olvasnom ‒ vagy a pult mögött.például átrendezzem a polcokat. Az Élni és halni hagyni egyike volt ama kevés kérdésnek. az ármányos. De ez is azok közé a dolgok közé tartozott. egy mellékutcában. vagy ha szerencsém volt. mit akart anyám mondani. amikor a főgonosz lenyel egy sűrített levegőjű kapszulát. Ez egy tarotkártyalap. és a Kelyhek Királynője elnevezést viselte. amelyben egyetértettünk anyámmal. A Sam a Samantha rövidítése. Anyám üzlete a Glastonbury High Street közelében volt. ha látták a filmet. nem tudom biztosan. az én dolgom volt a gyertyák meggyújtása és gondozása. ha látták az Élni és halni hagyni című James Bond-filmet. kiszámoljam az aprót. nem találtam meg. Hanem mire betöltöttem a tízet. Azt. és amikor megpróbáltam megnézni az „egyedülálló” szót az értelmező szótárban. Sam és Justine leszbikusok voltak. megértettem. hogy előnyben részesítették egymás társaságát a férfiakéval szemben (mivel ebben a korban szerencsére még nem számítottam annak. Hogy Samnek mi volt a dolga. Anyám leginkább a tarotos és vudus részekért volt oda. ő is leszbikus-e ‒ mivel a jelek szerint ő is jobban kedvelte Sam és Justine társaságát a férfiakénál ‒. nekem meg az a jelenet tetszett.

ahogyan anyám cégtábláján is szerepelt. de nem üstben. mindennek az ellenkezőjét testesíti meg: azaz bölcsességgel és érzékenységgel. mind a kérdező figyelmét összezavarja. aki időről időre előbukkan a félhomályból. igyekeztem lassú. biztosíthatom önöket. A helyiség egyetlen ablaka állandóan csukva volt. aztán gyertyákat. ünnepélyes mozdulatokkal. ellenben. nem helyénvaló a tarotnál. aminthogy az is volt. egy kisebb hátul. Mivel én felügyeltem a gyertyákra. Mindig nagyon sötét volt itt. Csöndben meghúztam magam a helyiség távolabbi sarkában. füstölőket. így nem zavartam meg a szeánsz kifinomult légkörét. anyám jobban kedvelte a gyertyafényt a villanynál. hétliteres leveses fazekat használt erre a célra. nesztelenül dolgozni. Többféle kártyacsomagot is tartottunk. csillagjóslás. szótlan manó. ez szigorúan tilos . mivel ez felfokozta a természetfeletti rezgéseket. Gondolom azért. A lapok olvasása elmélyült koncentrációt igényel. ahogyan anyám tanította. Fejjel felfelé. rúnák. valamint a mosdó. intuícióval és látnoki képességekkel megáldott nőalak. numerológia. hogy ébren tartsa a pislogó gyertyavilágot. Éppenséggel még hozzá is adtam. de a megfelelő hangulat megteremtését is elősegítette. a vörösre festett falak pedig a megszáradt vér színére emlékeztettek. A hátsó szobában jósolt ‒ ez alig valamivel volt nagyobb. mint a raktár. szinte valamennyi szeánszot végigülhettem. mint valami fura. Mint már említettem. A földszinten négy helyiség volt: egy tágas utcára néző szoba. és persze a tarot tárgykörében. Csupáncsak a lapokhoz nem volt szabad hozzáérnem. Rám azonban szinte ügyet sem vetettek. Anyám pontosan e tulajdonságokat próbálta érzékeltetni a névválasztással. emellett a jóslás egyéb kellékeit. mivel mind az olvasó. Az elsőben könyveket árultunk a Wicca. Az utóbbiak nagy részét anyám maga keverte ki. megbízhatatlan nőt jelez. ilyen-olyan balzsamokat és kencéket. mert a felnőttek nem sokba veszik a gyerekeket. egy raktár. ezért egy harmadik személy jelenléte többnyire nemkívánatos. mikor pedig mégis tennem-vennem kellett a gyertyák körül.hamis. A sok gyertya meg természetesen a fekete selyemmel letakart tarot-asztal nélkül a helyiség nagyon úgy festett. jövendőmondás. mint egy szűkecske gardrób. ami.

. A kérdező bizonyos Mrs. hogy a bajt sehogyan sem háríthatta volna el. A másik ok az volt. Sokan jönnek meghatározott kérdésekkel. Ekkorra a sajtó többé-kevésbé elvesztette érdeklődését az eset iránt. Egy ideig messze földről sereglettek hozzá a kíváncsiskodók. Anyám pár hónappal azután egyezett bele az interjúba. hogy a három különös cikkből. miféle erők hatnak per pillanat az életében. Noha jelen voltam a kérdéses szeánszon. amely a tisztánlátók világának híreit adja közre. amelyeket vélhetőleg elnyelt a kórházi porszívó. Szokatlanul nyugodt időszakot élt át. Coulson volt. A tarot nem a távoli jövőt firtatja. Más szóval. amely ezzel foglalkozott. Ez alkalommal azonban Mrs. A pontosság kedvéért jegyzem meg. és hogy mit jelent mindez az elkövetkező néhány hétre vonatkozóan. Ezért sem tette meg a szükséges ellenintézkedéseket. nem igazán szívelte a meglepetéseket. Ezért az alábbi beszámoló mindenestől anyám elmondásán alapul. Persze erre csak azután jött rá. Utána ‒ kivált a Látók Híreinek adott interjú után ‒ jócskán megsokszorozódott a látogatók száma. hogy végigüljék a háromnegyed órás kártyajóslást. ne higgyék el minden szavát. Anyámnak hetente legalább három-négy szeánsza is összejött. hogy felébredtem a kómából. kapcsolataikra vagy akár az anyagi helyzetükre vonatkoznak. s rendszerint konkrét ügyekben kért tanácsot. erre vonatkozó emlékeim azok közé tartoznak. amelyre nyolc nappal a baleset előtt került sor. a Látók Híreiben közölt volt a legkülönösebb. és mindössze nagy vonalakban kívánta látni.volt. hanem komoly folyóirat. egy törzsvendég. Hogy úgy mondjam. melyek a karrierjükre. hogy bekövetkezett. Ezt leszámítva azonban nem sok vizet zavartam. még a balesetem előtt is. Anyám ugyanis ebben jelentette ki. Talán mondanom sem kell. hogy a Látók Hírei nem közönséges hetilap. hogy előre látta az egész csapást. Coulsonnak kivételesen nem volt ilyen kérdése vagy problémája. Minden második hónapban megjelent.

Ennek alapján bízvást állíthatom. Mrs. ennél rosszabb terítés nem fordult elő és nem is fog az emberiség történetében. Mondanom sem kell.Gyakorlott jövendőmondóként anyám tudta. ‒ Ez a . Ezzel szemben az igazán rossz tarot-lapok neve látszólag ártalmatlan. gyönge palánták is kisarjadnak a Halál nyomában. nemritkán szabadulás vagy újjászületés formájában: azaz valami véget ér. Mrs. mást is észrevehetünk rajta. mint amilyennek első pillantásra látszik. Coulson. ‒ A Mars jelenleg a jegyében van ‒ világosította fel anyám. mi a valószínűsége egy hétlapos terítés lapállásának (anyám akkoriban ezt alkalmazta). ‒ Hmm… ‒ mondta anyám. hogy új. köpönyeges csontvázként jelenik meg. Coulson lapjai azonban kizárólag rosszat jövendöltek. Coulson igenlőn felelt. Coulson is kihúzta. A legtöbb hagyományos tarot-pakliban ‒ ahol a képek a középkorból származnak ‒ a Halál szokásos alakjában. A legtöbb tarot-terítésben ugyanis a Halál nem olyan félelmetes. noha könnyű belátni. idegesen fészkelődve. honnan származik ez a fogalom-zavar. a dologra visszatekintve anyám kijelentette: nemcsak ez volt a legrosszabb terítés az életében. a félelmek. csodálatosan higgadt hangon. Közkeletű tévedés. miközben ketten kizuhannak az ablakon. Egyszerűen csak változást jelent. és ezerbillió az egyhez volt a végeredmény. a hirtelen és rettentő irányvesztés jeleként. Interjújában. Mrs. amint kaszájával az elhunytak koponyái között szétütve vonul át egy kopár pusztaságon. Ami nem igaz. Azt. hogy amennyiben hihetünk anyám állításának. valamit a Hold. hogy másvalami elkezdődjön. de ennél rosszabb egyáltalán el sem képzelhető. Ha azonban jobban megnézünk egy ilyen ábrázolást. hogyan közölje tapintatosan a baljós előjeleket. hogy a Halál a legbaljósabb tarot-lap. ‒ Ön ugye Rák? ‒ kérdezte anyám. mint például a Torony. káprázat és baljós asztrológiai hatások foglalata. Évekkel később felbecsültem. Ábrázolásain a mondott toronyba többnyire villám csap bele. ezért jelentőségük bagatellizálása nem kis teljesítmény volt. ‒ Ez érdekes. ami mindig nagy felfordulást jelez. ‒ Valóban? ‒ kérdezett vissza Mrs. Egy fordított Harci Szekér előzte meg a terítésben.

mindez nem véletlen. ahogy a Diadalszekeret is hagyományosan a Rák uralja. megint csak megpróbálva uralni a hangját. hogy ez a helyzet megváltozzon. ugye? ‒ nyelt egy nagyot Mrs. Lássuk.bolygó kapcsolatban áll a Toronnyal. hogy pontos információval szolgáljon a tulajdonképpeni kérdésről ‒ volt a legzavarosabb mind közül. hogy a vendége ne kapjon szívrohamot. Semmiféle fiatalember nem volt hát az életében. ‒ És ez nem jó. hogy a lapok kevés konkrétumot tartalmaztak. mikor a Mars átlép az Oroszlánba. ami rendszerint komoly. Ráadásul a jelen pozíciójában lévő kártya ‒ amelynek az lett volna a feladata. ‒ Kardok kilences ‒ jelentette be. és nyomban észrevehetően elsápadt. ez volt az a bizonyos legrosszabb lap! Fordított pozícióban szintén küszöbönálló katasztrófáról ad hírt. Nem volt senkije. Miközben anyám helyrerakta gondolatban a kirakós játék utolsó kockáját. Több lap is világosan utalt valamiféle végzetre. Meglehet. sebesen járt az agya. Coulsonnak: . Coulsont. Coulson. Ezt követően javulni fog a helyzet. és a petefészke is a biztos sorvadás szélén állt. sok-sok kérdés és meddő fejvakarás után anyám mindössze a következőt tudta elmondani Mrs. mi a végkifejlet. Ezért mikor már nem húzhatta tovább. s talán valami közeli ismerős vagy rokon lehetett. ennek természetét azonban homályban hagyta az adott kombináció. de nem is a legrosszabb. Ami rendkívül ritka tarotolvasáskor. Egyedüli vigasza az volt. azzal a csavarral. és csekély volt a valószínűsége. mielőtt elhamarkodnánk az ítéletünket. noha a nagyja lecseng huszonharmadika után. Ezt mondva sietve felfordította az utolsó lapot. Attól tartok. miként foglalhatja úgy össze az eléje táruló borzalmat öt percben. szorgalmas fiatalember helyett áll. ‒ Nem a legkellemesebb lap ‒ igyekezett elvenni a dolog élét anyám ‒. Az Érmék Apródja volt. ami egy rangvesztett Kardok tízes volt. hogy a Halállal ellentétben nemritkán valódi elhalálozásra utal. Mrs. Miután e sovány vigasszal kifizette Mrs. Coulson azonban negyvenöt éves volt és özvegy. felfordította a következő lapot. nehéz hónap áll ön előtt. Na.

De nem volt más választása. de ott csak annak tudatát találtam. Anyám iszonyú kártyaállást terített. mielőtt ő és Mrs. Ha visszautasítja. ha egyikben sem bízna túlságosan. és borzasztóan érezte magát. akkor. De az is elképzelhető. anyám becslései szerint Mrs. amikor a gyertyákat kellett volna előkészítenem. ám hamar arra a következtetésre jutott. Összefoglalásul egyszerűen csak újra elismétlem a puszta tényeket. mint aki a jövőt tudakolta. hogy magamba néztem. Annyit tehettem. hogy más személyre irányult. Amnéziám miatt természetesen nem tudtam teljesen megnyugtatni. hadd ne fűzzek hozzá véleményt. Hosszabb távon tehát Mrs. és semmit sem tehet ellene. harsányabbá váltak. a legrosszabbat életében. Coulson azonban jobban tenné. alapos önvizsgálat után anyám egyre ezen a közjátékon rágódott. Különben is hiábavaló gesztus lett volna. hogy kénytelen volt pénzt elfogadni. hogy mivel az elmém egyre érettebb lett. hogy a kártyákhoz nyúlni szigorúan tilos. Röviddel ezután lecsapott rám a végzet egy égből hullt kő formájában. mielőtt távozott a boltból. a saját természetfölötti rezgéseim is mind tolakodóbbá. Volt itt még valami más is. Magunk között szólván anyám a legrosszabbtól tartott. Coulsonnak alig tizenegy nap maradt hátra az életéből. Valamivel később anyám arról faggatott. Coulson hete tökéletesen eseménytelenül telt. Nem csupán arról volt szó. Így visszanézve és egy-két aprócska részletet leszámítva a jóslat döbbenetesen pontosnak bizonyult. amit .Valamiféle sorscsapás várható a közeljövőben. Hónapokkal később. Az egésznek egy fiatalemberhez lehet köze. vagy holmi jónak tetsző hírt követ ‒ Mrs. nem játszottam-e véletlenségből a kártyacsomaggal. csak még jobban megijeszti a vendégét. Váratlan lesz. Coulsont. Hosszan megölelte Mrs. Coulsonnak fel kell készülnie a rá váró nehéz időkre és valamennyi bizonytalanságra. Az egyedüli bibi az volt. hogy többé nem lehetek jelen a kártyajóslásnál. Coulson a helyiségbe lépett ‒ nem volt-e erre akár a legcsekélyebb esély‒. Ami ennek a kis közjátéknak az átfogóbb jelentőségét illeti. Mindeközben Mrs. hogy valamiféle múltbéli rossz döntés áll a dolog hátterében.

hogy nem egészen erre gondolt. Anyám bólintott jelezve hogy folytassam. Ezért pár pillanatnyi homlokráncolás után azt feleltem. de amikor átmentem. ‒ Mégis mi? ‒ Valami ‒ mondta újra. hogy az utóbbi időben igencsak fura álmaim vannak. ‒ Valami különös is történt velem a minap ‒ mondtam rövid habozás után. egyetlen gyertya sem égett. a szomszéd szobából szivárog át. ‒ Vélhetőleg semmi az egész ‒ zártam le a mondandómat.anyám így vagy úgy megérzett. nem! ‒ tiltakozott. ‒ Határozottan van mögötte valami. . Többször előfordult. és tudtam. amiről tudnia kellene. ‒ Miféle fura álmok? ‒ kérdezte sürgetően. van-e valami. mert nagyjából félévvel a balesetemet követően ‒ három hónappal a tizenegyedik születésnapom után ‒ rám tört az első epilepsziás roham. miközben a ráncok elmélyültek a homlokán. ‒ Nem. ‒ A raktárba mentem épp. ajkát biggyesztve. annyiban hagyva a dolgot. és megkérdezte. ‒ Azt hittem. amit időről időre nekem szegezett. ‒ Amolyan éber álmodozáshoz hasonlók. de nem akármilyenek ‒ mondtam. Az a fajta aggodalmaskodó kérdés volt ez. Anyám arckifejezéséből leolvastam. Aztán egy napon előállt a farbával. Ez azonban rendhagyó helyzet volt. ez azonban felcsillantotta a reményt. mikor épp nyugalom honolt a boltban. most az egyszer nem bújhatok ki a kellőképpen megfontolt válasz alól. amikor gyertyaillat csapta meg az orromat ‒ magyaráztam. hogy nem rágódtam eleget a történteken. hogy anyám sem faggat tovább. Anyám megérzése ismét helyesnek bizonyult. hogy elkaptam a pillantását ‒ töprengőn. Tudtam. homlokát ráncolva méregetett. és amit inkább elhárítottam.

Az utolsó emlékképem az volt. rángtam és habzott a szám. mert az jobban felszerelt. mintha újra a meteor csapott volna le rám. Nagyon fáztam. Meg kell mondanom. hanem a Bristoli Királyi Klinikán. nem sokkal karácsony után. hogy egy generalizált roham nem tesz jót az emberi méltóságnak. hogy csak a szemfehérje látszott. Dawson. Anyám hallotta. A doktor úr másnap reggelre bekéretett a sebészetre. aki a vizsgálatok előtt és után velem és anyámmal tárgyalt. Az orvost. mintha csak kalapáccsal verték volna. aki szemben lakott velünk. hogy megvizsgáljon. hogy a rángások megszűntek. csupán a lépték volt kisebb. a további vizsgálatokat csak a kórház végezheti el. este kilenc körül. hogy benyitok a konyhába egy pohár tejért. és háromszorosan is .ELEKTROMOS VIHAROK Hétköznap volt. miközben én rázkódtam. ép-e a tető. mivel ekkorra elvesztettem az eszméletemet. dr. ami egy nyugtató ‒ nagyon elálmosít. Diazepamot adott. de azt mondta. ugyanakkor a rohamoknak is elejét veszi. Csupán percekkel azután tértem magamhoz. úgy tíz perc múlva ért át. Dr. a szemem kerekre tágult. és rengeteg specialistája van. hogy összeesem a konyhában. anyám letérdelt mellém. Eszméletlen állapotban elvesztettem az uralmat a hólyagom fölött. Jómagam természetesen semmit sem tudtam minderről. A fejem éktelenül hasogatott. és a pizsamaalsóm benedvesedett. Ezúttal nem a Yeovili Járási Kórházban foglalkoztak velem. Miután megnézte. és fogta a fejemet. Enderbynek hívták. Olyan volt. egyszersmind azonban a szemgolyóm is kifordult. Nyomban epilepsziás rohamra gyanakodott.

ahogyan az egészséges gyerekek a futballcsapatok matricáit. és esélyt kellene adnom a hajamnak ‒ pár hónap. Enderbynek és nekem sok közös vonásunk van ‒ azt leszámítva. Anyám azt mondta. amint a hajam elért egy bizonyos hosszúságot ‒ úgy nagyjából a 12 millimétert. aki annyit tudott a gyermekkori epilepsziáról. mivel az elkövetkező években fontos szerepet játszott az életemben. már egyetlen szál haja sem maradt. addig a dr. Azt hiszem. Természetesen az én kopaszságom nem volt ugyanolyan. E ponton azt hiszem. és benőné a kopasz foltot. Enderbyénak genetikai okai voltak. hogy az elejétől úgy éreztem. Nagyon kedveltem őt. Ezért a baleset óta mindig rövidre nyírattam.specialistának számított. Valójában azonban arra akartam kilyukadni. aki epilepsziára szakosodott. és mire befejezte az orvosi egyetemet. akivel csak találkoztam tíz és tizenegy éves korom között. Nem sok olyan kartársa akadt az országban. mert a balesetem után a hajam nem nőtt vissza rendesen a jobb fülem fölött. neki azonban immáron nem állt módjában. Amíg tehát az én kopaszságom egy szörnyű balesetnek volt betudható (akárcsak a Lex Luthoré). Én ugyanis bármikor megnöveszthettem a hajam. Enderby (a neurológus. hogy ő vállalta el a gondozásomat. rendkívüli szerencse. A látható forradás nem zavart annyira. némi időt kell szentelnem a jellemzésére. hogy a balesetem után kellemetlenül érintett. én pedig egyelőre általánosba jártam. Két fivére ugyancsak kopasz volt ‒ ők szintén a bristoli klinikán voltak orvosok. ha úgy hozta a kedvem. dr. Enderbyé. hogy ő elismert neurológus volt. mint ő. márpedig elegen voltak. úgy gyűjtöm őket. Hozzám hasonlóan ő is kopasz volt. ezen belül is annak gyermekkori válfajára. (Nem tetszett neki a tüsi frizura). Dr. alig lehet észrevenni. mint dr. Van egy hajnyírógépem. Tizennyolc évesen kezdett el kopaszodni. mint hogy a hajam egyenetlenül nő. Az a helyzet azonban. noha ő volt a legfiatalabb a . De éppenséggel minden orvost és tudóst kedveltem. Egy egész hajcsomó hiányzott ezen a tájékon. és háromhetenként végigmegyek vele a fejemen. Én azért. akit én magamban első számúnak neveztem el. Úgy tűnt. hogy rájöjjön erre. Neurológus volt. Nem volt szüksége DNS-vizsgálatra.

nagyon halott amerikai költőnő írta. hát még három kopasz doktor egyszerre. Dr. csak annyira Mint hangzás és a szó. Rendelője falán fura kis táblát függesztett ki póklábakra emlékeztető fekete írással ‒ régimódi folyóírásra hasonlított. Treadstone. rendesnek kell lennünk egymáshoz. amiért nekem is javasolta). megbeszélték a fivéreivel. Enderbynek istenre és a meditációra vonatkozó elgondolásai szorosan összefüggtek az aggyal kapcsolatos nézeteivel. hogy a rendszeres meditáció jobbá és bölcsebbé teszi az embert (bár nem ez volt az elsődleges ok. hogy soha nem mutatkoznak együtt a klinika területén.) Nekem mindenesetre így is tetszett. Enderby nagyon vicces volt. ahogyan azt sem. hogy az ember meg tudjon állni a saját lábán. amikor az akart lenni. Olyan különc volt a maga módján. Abban is hitt. Ez állt rajta: Az agy és Isten súlya egy. Weir. mert így lehet a legsimábban átevezni az életen. S eltérnek. Mikor évekkel később alkalmam nyílt megkérdezni dr. hogy nem hitt istenben vagy a mennyországban. A meditáció segítségünkre van. de elkötelezett buddhista is. mondta.testvérek közül) elmondta. (Mr. hogy egy költemény utolsó strófája ez. Ez azt jelentette. mégis úgy vélte. és egy isten nélküli buddhista mindenségben különösen fontos. nem nagyon értettem. A legtöbb beteg számára amúgy is nyomasztó élmény a kórházba kerülés. hogy belső erőforrásainkra támaszkodjunk a boldogság elérésére. Átkormányoz a különböző megpróbáltatásokon. és egy nagyon régi. Nem csupán neurológus volt ugyanis. Meglehetősen fura fickó is volt. majdani angoltanárom piros tintával javította volna valamennyit. mint dr. miért van tele a szöveg ötletszerű nagybetűkkel és 3 gondolatjelekkel . azt mondta. Dr. Amikor először megláttam ezt a táblát. Laton latolható. ugyanazzal a névvel a kitűzőjükön. bizonyos Emily . Enderbyt a tábláról.

Folyvást válaszok után kutat. amit látunk vagy megtapintunk. ‒ Isten csak metafora ebben a költeményben ‒ magyarázta. . Sokan ijesztőnek találják ezt a gondolatot. Enderbyt. ‒ És mi van a buddhizmusával? Hogyan egyeztethető össze istennel? ‒ kérdeztem dr. aztán ő vakargatta a fejét egy darabig. akkor is ritkán helytállóak a magyarázatai. de dr. amit érzünk és amire emlékezünk. hogy mindig szem előtt legyen.Dickinson. A kettő néha meg is egyezhet. mégsem tévedhetetlen. és megigazította a szemüvegét. gondot fordítanunk a fejlődésére. nagy horderejű kérdésekről van szó. éppenséggel fordítva gondolom ‒ felelte. ‒ Az agy hozta létre istent. ‒ A szavak jelentését ismerem. Enderby szemlátomást megértette. Nélküle semmi nem lenne. miután pár pillanatig a rövidre nyírt hajam vakargattam. Ezért is tartom ezt a táblát a falon. Mindent magában foglal. Mikor megkérdeztem. Enderby. ‒ Nos. Dr. ezekből tevődik össze a hangzás. Az emberi agy ugyanis. nem. ‒ Talán nem is akkora a különbség. ‒ Nem is tudom ‒ mondtam. Agya rettentő sok időt fordított arra. ‒ Ez meg hogy lehet? ‒ kérdeztem homlokomat ráncolva. mit gondolsz. ám még amikor minden rendben van vele. visszakérdezett. mi a különbség a hangzás és a szó között? ‒ Nem nagy a különbség ‒ mondtam. ‒ Eszerint úgy gondolja. Ez volt a veleje a mondandójának. hogy együtt mit jelentenek. ‒ Nem. ‒ A szó szótagokból áll. ahogy mindketten nagyon jól tudjuk. Enderby elmosolyodott. Bizonyos értelemben megalkotja számunkra a valóságot. ‒ Nos. ‒ Hmm ‒ hümmögött dr. hogy isten alkotta meg az agyat? ‒ kérdeztem. mire gondolok. bármilyen csodálatos. amiről csak tudunk. hogy mit gondolok én erről. az agy valamennyiünk számára saját külön mindenséget teremt. de azt nem értem. Ahogyan isten és az agy sem sokban különbözik egymástól. ‒ Talán igazad van ‒ mondta. mit jelent. kivált. Nem voltam túlontúl elégedett a magyarázattal. szerintem azonban gyönyörű. Ezért is kell törődnünk vele. mikor bonyolult.

E ponton volt várható. Az utóbbi abból áll. nemritkán még szagok is társultak. közölte velem. mint mindenki más. hogy drótokat erősítenek a fejbőrhöz. Az ilyenkor jelentkező tünetek . sajátos álmokra. Miután ezt elmondtam dr. nem szenvedtem-e kiterjedtebb sérülést az elmúlt tizennyolc hónapban. Ezt laborvizsgálatok. epilepsziában ennek mértéke meghaladja a normál értékeket. amelyek minden előzetes figyelmeztetés nélkül kezdődnek. amelyek azonban annak rendje és módja szerint kezdődnek. hogy az „első rohamom” vélhetőleg nem a legelső volt. hogy a konyhában összeestem. aztán különböző pontokon megkopogtatott vagy megcsipdesett. hónapok óta furábbnál furább gondolataim támadtak.hogy az agyról gondolkodjon. hogy ellenőrizze a testérzeteimet és a reflexeimet. majd alszanak ki. majd elektroencefalográfia követték. A neuronok összevissza. Dr. és különben is tudott már a meteorról. Nappali álmodozásnak véltem őket. hogy ezek a halántéklebenyből kiinduló részleges epilepsziás rohamok jellegzetes tünetei. rendezett hullám helyett az elektromos áram kaotikusan árasztja el az egész agyat. Enderby a tulajdon szemével látta a hegeimet. Mint említettem. Enderbynek. hetedik. Az epilepsziás rohamnál azonban ez is másként van. azt felelte. hangok. többé-kevésbé teljesen ötletszerűen sülnek ki. Az én esetemben azonban szükségtelen lett volna ez a kérdés. Ha nem tudnák. azt megelőzően. tizenharmadik vagy akár huszonharmadik… ezt már soha nem tudjuk meg biztosan. és megmérik az agy elektromos aktivitását. Lehetett éppenséggel a hatodik. A dolog a következőképpen működik: Az agy mindenkinél telis-tele van elektromos hullámokkal. Amikor először találkoztunk. és az egy helyre korlátozódó. holott jobban hajaztak az éjszakai álmokra: rövid. Ráadásul elég nyomasztóak és gyakoriak voltak ahhoz. kísérteties képek. és ugyanolyan kurtán-furcsán olvadnak át a jelenbe. hogy felfigyeljenek rám az iskolában. Mindamellett egy sor vizsgálatot elvégeztetett a végső diagnózis kimondása előtt. A szemembe világított egy zseblámpával. ahol „koncentrációs problémákkal” marasztaltak el. és ezekhez különös. terjednek szét. hogy megkérdi.

Nem igazán reménykedhettem. Nekem azonban jó okom volt feltételezni. vagy összekuszálódnak. A többi bizonyíték mellett ez tökéletesen igazolta az epilepszia diagnózisát. hol van a kiváltó góc. Mindez azonban nem volt túl biztató. vonaglások. Ehhez át kellett esnem egy MRI-vizsgálaton. Két hét múlva pontosan ez is történt. pontosan ott.elárulják. az agy is elveszít minden kapcsolatot a külvilággal. ahol dr. Az MRI-lelet enyhe károsodást mutatott ki a jobb halántéklebenyemben. amelyek megfékezésére epilepsziaellenes szereket kell majd szednem. Éppenséggel további rohamokra volt kilátás. Enderby felhívta a figyelmemet. Én is ennek estem áldozatul a konyhában. A generalizált epilepsziás rohamnál a beteg elveszíti az eszméletét. amely óriási mágnesek és rádióhullámok segítségével képezi le az agy háromdimenziós térképét. egészen az agytörzsig. Dr. amit meg is találtak. hogy a kórfolyamat a teljes agykérget érinti. A hallucinációk ezzel szemben az érzőközpontok kóros működéséről árulkodnak. hogy egy ilyen roham viharként tör az agyra. hogy a tüneteim egyszer csak maguktól elmúlnak. Azóta is pirulákon élek. Dr. hogy nálam létezik ilyen. hogy az én elektroencefalográfiás leletem számos rendellenes kisülést tartalmazott. Újabb generalizált roham után gyógyszerezni kezdtek. nem világosított azonban fel a mögöttes okokról. Enderby várta. hogy az esetek több mint felében nem találnak szervi elváltozást az epilepsziásoknál. Az agy ilyenkor csak önmagával áll szóba. A rángások. És ahogy a vihar átmenetileg leblokkolja a villanyhálózatot. ami arra utal. ez az agyi régió felelős a mozgás irányításáért. Mondanom sem kell. . A köztudatban ez az epilepsziás roham. görcsök a motoros agykéreg rendellenes elektromos aktivitását jelzik. Enderby azt mondta. amelynek ingerei vagy elvesznek.

mint amikor egy tizenegy éves kölyök önnön vizeletében . hogy visszaülhessek az iskolapadba. Lakást kellett cserélnünk Sammel és Justine-nal. Weirrel. Most pedig a hosszabb változat következik. hogy ügyelnem kell az állapotomra. Megint máskor szájtáti tömeg csődült körém. A dolgok sokkal rosszabbra fordultak. Hozzászoktam. Különös látomások látogattak meg. Máskor kiadósan bevizeltem. Az ijedelem és a nyilvános megszégyenülés mindig is odavonzza az embereket. Tovább leveleztem dr. A szupermarketbe sem tudtam elkísérni anyámat. miközben dolgozik. Néha könnyek és nyáladzás sem hiányzott a műsorból. Röviddel az eredeti diagnózis után hetente jött rám generalizált roham. mielőtt javulni kezdtek volna. Egy napon. elég jól voltam ahhoz. Természetesen teljes rohamnál abban a szerencsében volt részem. Epilepsziám súlyos volt. Megszégyenülésemről csupán a roham utáni ködös tudatállapotomban értesültem. ami még inkább megbénított. de a bonyolult részleges rohamok is szinte napi rendszerességgel követték egymást. és kevés ijesztőbb. Világom öt szűk helyiségre zsugorodott. Visszakaptuk a házunkat. és eleinte teljességgel kiszámíthatatlan. hogy még összecsuklom a gabonapelyhek polca előtt. attól való féltemben. szégyenletesebb látványt tudok elképzelni. Sokat olvastam. nehezen befolyásolható. úgy egy év múltán. Közben egyre jobban lettem. hogy anyám szeme előtt maradhassak.AGYAMBA ZÁRVA Dióhéjban összefoglalva az alábbiak történtek ezután: A rohamaim rosszabbodtak. Többé nem tudtam iskolába járni. hogy mit sem tudtam az egész cécóról.

azonnal pánikba estem. Enderby megfogalmazta. százak sietnek a segítségére. és jött a roham. a fokozott stressz. Anyám „kölyökkutya-hájnak” nevezte ezeket a plusz kilókat. Ott egyenesen elvárják az embertől ezt a fajta viselkedést. a boltban. mielőtt hozzászokott a szervezetem a karbamazepinhez. Az epilepszia elleni szerek mellékhatásai is megtették a magukét. hogy valamiféle alternatív kezelést is ki szeretne rajtam próbálni. A végén még több gyógyszert nyeltem magamba ‒ erős fájdalomcsillapítókat és émelygés elleni tablettákat ‒ a mellékhatások leküzdésére. Gyengült a látásom. mire a fokonként elcsituló mellékhatások is kiújultak. nincs miért aggódnunk. tele voltam panasszal. Tudományos szempontból éppenséggel soha semmit nem gyógyított meg. a rohamok azonban csöppet sem enyhültek. Dr. a homeopátia azonban nem tartozik közéjük. Fájt a szívem. elgyengült a lábam. Állandóan fáradt voltam. A helyzetem egyszerre volt ostoba és kegyetlen. hogy rám tör a roham. amíg beállítanak egy gyógyszert. Homeopátiára gondolt. A kórház nem számított. Az első néhány hónapban. Enderby nem lelkesedett az ötletért. ezért nemritkán hónapokba telik. hogyan legyek úrrá a félelmeimen. Dr.rángatózik. nem is tört rám soha. Ráadásul éppenséggel meg is zavarhatja az érdemi . De egyáltalán nem voltam ura a helyzetnek. Egész pontosan. Rövidesen már csak ki kellett tennem a lábam otthonról. Azt mondta. Enderby azt mondta. és különben is. Elhíztam. váltotta ki ugyanezeket a rángógörcsöket. Gyakran szédültem és émelygett a gyomrom. amit a nyilvánosság előtt bekövetkező rángógörcsöktől való félelem gerjesztett. Valahányszor anyám megpróbált bárhová kimozdítani otthonról. ami rohamba torkollott. Még több karbamazepint kaptam. hogy bizonyos gyógymódok tényleg hasznosnak bizonyultak epilepsziában. Anyám közben elhatározta. Mindez egy ideig segített is. Minden páciens más. Egyedül otthon. Mivel pedig szemernyit sem féltem attól. ahogyan azt dr. A tudatom ködös és tompa volt. Meg kellett tanulnom. a kocsiban és a kórházban éreztem magam biztonságban. Hanem ezekben a korai időkben nem csupán a gyakori rohamok tartottak otthon.

a dózis felment D24-re. amekkora az általunk ismert világmindenség… nos. ami azt jelenti. és mivel nem járhattam iskolába. Később D100-as hígítású adagot szedtem a gyilkos nadragulyából. Hosszú. Aztán a placebóról kezdtek el beszélni. hogy tovább szedem az előírt pirulákat. Anyám higgadtan rámutatott. azaz rézre és gyilkos nadragulyára fogott. Ez még nagyobb hígítást jelentett. Később. tizenegy és fél éves koromban a homeopátiás pirulák csupán kettővel többet jelentettek a napi gyógyszeradagomban. hogy ne dolgozzon. Dr. iskolába sem járhattam. Ekkoriban. hogy az arány egy felemelt középső ujjéhoz volt mérhető négyszáz év tudományos haladásához viszonyítva. anyám cuprum metallicumra és belladonára. Enderby adta be a derekát. Enderby ugyanolyan higgadtan riposztozott. Egész pontosan leszögezte: a homeopátiás szerek a legrosszabb esetben is ártalmatlanok. Mivel többé nem léphettem ki otthonról. meddő vita következett. azzal a feltétellel. Volt idő. türelmes. akiken nem segítettek. ott maradtam anyám nyakán. Nem engedhette meg magának. ő meg olyanokat ismert szép számmal. én azonban túl fiatal és túl . az általam szedett pirula hígítása ennek is közel a száztrilliószorosa volt. hogy a homeopátiás készítmények nem árthatnak nekem. hogy sok olyan embert ismer. Ezért vélte úgy dr. Valójában akkora volt ez a hígítás. D12-es potenciával kezdtem. Enderby. ahol egy a kvadrilliószoros az arány. Tudományosan megfogalmazva (nem üres kitaláció). ha veszek egyetlen nadragulya-molekulát és akkora pohárba cseppentem. Belement a homeopátiás kezelésbe. hogy az aktív hatóanyag egy a billió arányban van jelen az oldatban. amikor semmiféle látható eredmény nem mutatkozott. amikor naponta hatot nyeltem le egyetlen mukk nélkül. Végül dr.kezelést (a költségekről nem szólva). akinek javára váltak a homeopátiás készítmények. Miután konzultált egy homeopatával. Ebben a hígításban a gyilkos nadragulya sem mérgező már. Erre azonban csak jóval később jöttem rá.

hogy segíthetnek. Különben is a házat ismeretlen utak és közök vették körül. nagyjából tíz kilométerrel Glastonburytől északkeletre. mint a bolt fölötti lakás. hogy felfedezte. abban a percben ott teremjen. valamiért azonban (senki nem tudja okát adni a falunkban). egyenes útból áll. Ő nem jöhetett velünk a szűk kis lakásba. Abból az összegből vásárolta meg. Sam és Justine több okból sem bánta a cserét. másodszor kertje is volt. és kiegészítette Alsó-Godleyra. a következő: Alsó-Godley Felső-Godley létét feltételezné. Az egyetlen érdekesség. Arról sem lehetett szó. ez lett a falunk neve. a Godleyt egyedül túl bugyutának vélte. akárcsak most. amelyet akkor örökölt meg. Teszem hozzá. hogy bárki adta is ezt a nevet. amit erről a falucskáról egyáltalán el tudok mondani. Lehet ugyan. Mivel azonban mindig is szabadon mozoghatott. Akárhogy volt is. Először is Alsó-Godleybeli házunk sokkalta nagyobb és kellemesebb volt. így felügyelet nélkül maradtam volna. anyám nem látta . itt van a bolt. a két oldalán sorakozó házakkal és a mögöttük elterülő szántókkal. mostanra rég feledésbe merült. A házunk Alsó-Godleyban állt. Valójában csak egy hosszú. Ha valaha létezett. hogy amint rám jön a következő roham. Középen kissé kiszélesedik. Lakóinak száma négyszáztizenkettő fő. amikor nagyapámat (az ő apját) elvitte egy szívroham. Anyám a közelemben akart lenni. hogy az otthonunk és a munkahelye ne legyen távolabb egymástól tízperces kocsiútnál. hogy nem hallottak róla. A lényegre visszatérve a házunk túl messze esett Alsó-Godleyban anyám munkahelyétől. tele érdekes élővilággal. ezért nem lett volna biztonságos. gyereke lesz. a templom meg a postahivatal. és messze ez a legérdekesebb tulajdonsága. Az egyetlen lehetséges magyarázat. nincs ilyen. anyámé lett a bolt fölötti lakás és a bolt maga. a busz csupán igen ritkán jár erre. hogy bébiszitter vigyázzon rám napi rendszerességgel. Alsó-Godley igen kicsiny falu. Röviddel azután történt ez. ha a macskánk kibejár. hogyan volt. ezért gondolt egyet. Mit tudom én. hogy egyedül hagyjon.beteg voltam ahhoz. harmadszor pedig örültek. de ez nem probléma. Ezért cseréltük el Justine-nal és Sammel. Úgy akarta. Lucyra is szívesen vigyáztak.

mert többnyire pizsama volt rajtam. Végül a sorozat alján. hogy közös szobában aludjunk. ráadásul az ajtót sem lehetett teljesen kinyitni. Anyám eredetileg képtelenségnek tartotta. és úgy akarta. legkisebb babaként. a vécét és a kádat. Különben is. mert én sem bírtam a bezártságot. ‒ Legalább nem szül újabb kiscicákat ‒ mondtam elkeseredve. Egy idő után minden rutinszerűvé válik… még a rohamok is. A fürdőszoba egyenesen zsebkendőnyi volt. hogy itt dolgozgasson ‒ isten tudja. Ezután a konyha következett a sorban. majd a nappali. Az olvasólámpámat és a meteoritot helyeztem el rajta. és alaposan megrongáltam az ajtófélfát. Képtelenség vagy sem. csökkenő mértékben. ragaszkodtam ahhoz. de alábecsülte az én egyedüllét utáni vágyamat. hároméves koromig. mit. Enderby igen korán . Alig fértünk el benne anyám meg én. mint amekkora egy telefonfülke. Világom ilyen kicsinyre ment össze. szűkebb helyen. Minden ruhám a nappali egyik komódjába került. akár egy Tetris-játék elemei. hogy az ágyam ide kerüljön. Az ember egyszerre használhatta a mosdót. és végül anyám is. noha nem minden következmény nélkül. Aztán hosszas töprengés után feláldoztam a megmaradt szabad padlócsíkot egy roppant keskeny könyvszekrényért. Tudtommal korábban is laktunk már itt. majd miután eltávolítottam az aljáról a gurigákat. ha bezárjuk. A költözés után jöttem csak rá. sokkal kisebb voltam akkor. Megszoktam őket. csak befért. hogy beférne ide egy ágy. Ami mindössze harminc centit hagyott szabadon a padlóból.volna szívesen. Azért törtem le. nem foglaltam el akkora teret. Amint azt dr. A lakás öt helyiségének méretei a kicsitől az igen kicsiig terjedtek. Egyedül anyám szobája közelítette meg a normál nagyságot. ami mindegy is volt. akár az orosz matrjoska babák. ott volt egy pirinyó luk. hogy a lakás valóban nem való Lucynak. Sam egy íróasztalt és egy széket szuszakolt be. és ez nagyon-nagyon sokáig így maradt. Így mindössze a helyiség egyetlen sarkában tudtam felállni. erre azonban alig emlékeztem. A magam részéről egy egész ágynak helyet szorítottam.

A betegek különösnél különösebb hallucinációkról beszélnek: angyalokról. hónapokkal azelőtt. hogy hátráltatni tudtam volna a kifejlődésüket. és megértettem a rohamok lefolyását. hogy a halántéklebenyi rohamok gyakran járnak együtt mély vallásos élményekkel. mint elalváskor. cingár parasztot mutatott. amikor nem vesztettem el az eszméletemet. kivált a rövid életű epizódoknál. és az én rohamaim soha nem tartottak tovább néhány percnél. amelyet dr. trombitáló Jézusról… effélékről. hogy a rohamot elindító góc a halántéklebeny szaglóközpontjában található.elmagyarázta nekünk. mint amilyenek valójában. innen terjed tovább a halántéklebeny más régióira. szakállas férfiakról. vagy el nem harapja a nyelvét eszméletlen állapotban. Az általam megtapasztalt aura arról tudósította. már nem zaklattak fel annyira. hogy a halántéklebenyi epilepszia erőteljes szaglási hallucinációkkal jár. Az állt benne. abban a féléber tudatállapotban. Megtanultam felismerni a közeledtüket. Ilyen korai figyelmeztető jel egy-egy roham előtt az „aura”. az egyensúlyvesztés vagy a hirtelen támadt déja vu. Dr. de mivel tudtam. holott nem az. Az én esetemben az aura mindig ugyanúgy jelentkezett: váratlanul valami átható szagot kezdtem el érezni. hacsak be nem veri a fejét. amelyek egyebek között az érzelmekért vagy az emlékezésért felelősek. ami rendszerint rendkívül sajátos érzetek vagy érzések formájában ad hírt magáról ‒ ilyen a fülcsöngés. Enderby elmagyarázta. Néha. Enderby ajánlott. azokra. Mindez talán különösen hangzik. A komolyabb sérülés ritka. Ezeknek a vízióknak a természete az illető neveltetésétől függ. káprázatos fehér fényről. . mi miért történik. aki fejjel lefelé lógott alá egy fáról. démonokról. mintha egy rövidke filmtekercset játszottak volna le előtte. amikor kicsiny képek ugrálnak az ember szeme előtt. Ezek a látomások is furák voltak. Anyám vett nekem egy epilepsziáról szóló könyvet. Miután felismertem az aurát. Szűz Máriáról. parciális rohamoknál. Nem ártanak az embernek. szutykos. gyöngyberakásos kapukról. sokkarú elefántokról. alig tapasztaltam többet. már nem zavartak annyira. az epilepsziás rohamok sokkal ijesztőbbnek tűnnek. Az én leggyakrabban visszatérő látomásom pucér.

Ráadásul arra is rájöttem. Mindannak ellenére. Weir küldött. ami nyitva állt előttem. ‒ Tudom! ‒ csattantam fel. hogy ezt nem kellett volna mondanom.‒ Ez az Akasztott Ember ‒ suttogta anyám. Nem mehettem sehová. hogy az ehhez szükséges zavartalan koncentráció még le is csökkenti a napi rohamok gyakoriságát. Többször újraolvastam azt a meteorokról és meteoritokról szóló kötetet is. Mint kiderült. Olvasás közben soha nem támadt ilyen érzésem. Az elzártságnak ebben az időszakában fejlődött ki bennem olthatatlan vágy az olvasás iránt. Egy Martin Beech nevű férfi írta. ugye. Így jutottam hozzá egy ismeretterjesztő munkához. Azt gondolta. ‒ Tudom. ami jót tett nekem. de nyomban rájöttem. amikor beszámoltam a dologról. mire gondol. A tévézés pizsamában azonban jobbára azt az érzést keltette bennem. ha bármi mást látsz? ‒ kérte. mit jelez az Akasztott Ember ‒ biztosítottam. hogy rendeljen többet is ebben a tárgykörben a mozgókönyvtártól. Néha anyám is leült mellém. Szinte beleláttam a fejébe. és tévézni sem igazán szerettem. hacsak nem James Bond-film volt műsoron. ‒ Elmondod. hogy az agyam a jövőt kezdi mutatni. Az volt a kedvenc fejezetem. hogy magatehetetlen nyomorék vagyok. amelyben Mr. hogy valakit . aki Wiltshire-ben lakott. Tudtam. felfüggesztett életlehetőségeket ‒ jegyezte meg anyám. Enderbytől hallottunk. miután bezárta a boltot. Ekkor döntöttem el magamban. mert nagy patália lehet belőle. amit dr. Beech annak lehetőségét fejtegette. Somerset szomszédságában. és Agy kezdőknek volt a címe. Olyan lelkiállapotba ringatott. Egyedül a Simpson családot néztem rendszeresen. soha egyetlen víziómról nem szólok ezek után. amelyet dr. hogy én is örököltem a „családi tehetséget”. egyike volt ez annak a kevés tevékenységnek. meg volt győződve arról. Miután többször végigolvastam az epilepsziáról szóló könyvet. megkértem anyámat. vagy legalábbis a jelent. ‒ Gyakran jelez tehetetlenséget. amely az agyról és a neurológiáról szólt.

és segítettek rájönni arra. amikor a meteorja. Hodges fotóját. Nem éreztem. amennyiben az illető száz évig él. mégis csupán egyetlen olyan dokumentált eset van. Ugyanennyiszer Az Úr sötét anyagait. mint a fej. hogy még a kis valószínűségű események is bekövetkezhetnek. akit 1954. Azért olvastam el minden regényt kétszer. (Az epilepsziáról szóló könyvemből tudom. mint én. a legtöbbet Sam adta kölcsön. De nem csupán az agyról és meteorokról olvastam… bárha ennél alig terjedt tovább az érdeklődésem.” Nekem roppantul megtetszett ez a mondat. miután vele végeztem. Annie Hodges volt ez az illető. hogy be vagyok zárva a négy . A másik kettő belemosolyog a kamerába. hogy egészében véve nem is volt olyan borzalmas az életem. hogy Lewis Carrollnak is halántéklebenyi epilepsziája volt. ahogyan be is következnek. Alá is húztam fekete töltőtollal. a könyvek óvtak meg az önsajnálattól. Martin Beech a következőt írta Mrs. november 28án gyomron talált egy négykilós kő. akárcsak az enyém. mert annyira tetszettek. fantasyket kezdtem el olvasni. amelyet a két kezébe fog. Ő azonban nem sérült meg olyan komolyan.) Aztán. ő azonban nem. amely súlyos sérüléssel járt. Erre a kuckómban eltöltött évre visszatekintve azt hiszem. Épp a kanapéján pihengetett. már kezdtem is újra. Mrs. Martin Beech a könyvében leközölte Mrs. hogy meteoritok valóban hajszál híján eltaláltak néhány földlakót. Ehelyett a négykilós követ nézi meredten. Elolvastam az Alice Csodaországbant és az Alice Tükörországbant is. ezért is olyan különös a képzeletvilága.eltalálhat egy egygrammosnál súlyosabb meteor. Kétszer olvastam A hobbitot. A plafon alatt áll a polgármester és a rendőrfőnök társaságában. ennek az esélye egy a kétmillárdhoz. az Alabama állambeli Sylacaugából. hogy ki van akadva. hogy amint befejeztem. Nos. Valahogy lerí róla. áttörte a tetőt. A Gyűrűk Urát szintén kétszer. Mr. mivel a gyomor sokkal nagyobb ütést kibír. Beech ‒ aki az én esetem előtt írta a könyvét ‒ kijelentette. Ezeket a műveket olvasva többé nem éreztem olyan elszigeteltnek magam. Hodges-ról és a sérüléséről: „Ez a történet arra int bennünket.

Közvetlenül karácsony után diagnosztizáltak nálam halántéklebenyi epilepsziát (HLE). mint a Föld. Iskolába sajnos hónapokig nem járhattam a gyakori. nagy örömmel nézegetném őket. gondoltam. Minden hibája ellenére rosszabbat is el tudnék képzelni. mint a mi egész planétánk. Karbamazepint írt fel. meg émelyegtem. és azóta is tart. és egész jól elvagyok. a neurológusom nagyon rendes. de per pillanat nincs internet-hozzáférésem. Enderby. Máskor a Google-t használom erre a célra. de meglehetősen sok epileptikus rohamom volt az utóbbi időben. Weirrel azután kezdődött. Ha véletlenül nem tudná. és egy csomó . hogy csak most írom ezt a köszönőlevelet. amikor eszméletlenül estem össze a konyhában. súlyos rohamok miatt. mint hogy hozzá vagyok kötözve. ami nem is olyan rossz állapot. és csodás élményekben részesíthet. hogy legalább volt időm olvasni. Legalább ötször elolvastam Martin Beech meteorotokról szóló munkáját. és szinte ki se kelek az ágyamból. Kedves dr. Dr. de vannak eszközök. Ez ám a légörvény! Ráadásul a Jupiter tömörebb anyagú is. mint gondoltam. Azzal biztattam magam. mostanra azonban már hozzászoktam. amelyeket elsajátítva ezek leküzdhetők. Dr. Korábban fáradékony voltam tőle. ami egy epilepszia elleni szer. más agyak igénybevételével izgalmasnál izgalmasabb helyekre vihet el. az epileptikus rohamokat az agy elektromos tevékenység túlzott aktivitása váltja ki. amit a kuckómból küldtem neki 2005-ben. ha nem is olyan gyönyörű.fal közé. A kimaradásom jó oldala. Weir! Köszönöm a karácsonyi lapot! A Jupiter gyönyörű bolygó. Enderby szerint pillanatnyilag leginkább a stressz váltja ki őket. hogy a Nagy Vörös Folt háromszor akkora. Ha van még fotója a bolygókról. a válaszával együtt. meg az összes többit. De azt hiszem. Alább csatolom a levelet. Levelezésem dr. Nagyon meglepődtem. hogy elbocsátottak a kórházból. ez okozza a rángógörcsöket és a hallucinációkat. Agyam. kezdek jobban lenni. hogy valójában csak az agyamba vagyok bezárva. Elnézést kérek.

hogy jó kezekben vagy. Enderby azt mondja. hogy nagyon nehéz lehet együtt élni az epilepsziával.könyvet az agyról is. Ettől teljesen kiakadtam! Azt hiszem. (De ha mégis inkább a csillagászat mellett döntesz. Remélem. A könyvespolcomon van. egyelőre azonban még szeretnék gyönyörködni benne. Enderbynek. Szerencsére nem kell fizetnünk érte. neurológus szeretnék lenni. mint olyan ajándékra. Továbbra is azt tervezem. Csak őrizd meg a derűlátásodat. nagy élvezettel olvastam a halántéklebenyemről. milyen sokat tudsz máris az agyról. amiért elsőnek vizsgálta meg az én vas-nikkel meteoritomat. a szinapszisaimról és hasonlókról. és a többi asztrofizikus is megbocsátott már önnek. Enderby szerint ez az atomok legösszetettebb szerveződése az általunk ismert mindenségben. hacsak nem állok mégis inkább asztrofizikusnak. Dr. jól van. a helyi tanügyi hatóság írt anyámnak azzal. hogy idővel jobban leszel. ezért biztos vagyok benne. és tényleg. Gondolj rá úgy. Még egyszer köszönöm a lapot és Martin Beech meteoritos könyvét. és mondhatom. Tudom. hogy egy napon odaajándékozom egy múzeumnak. ami elősegíti a . noha elszomorít. a mellékelt kötetet – Ismerkedj meg a világegyetemmel – is élvezni fogod. hogy újra hallok Rólad. Nem tudtam. az ágyam mellett. Szeretettel üdvözlöm. ha felnövök. ami csodajó. hogy mivel nem járhatok iskolába. javamra válik. Alex Woods Kedves Alex! (írta válaszlevelében dr. remélem. Weir) Örülök. hogy ennyire érdekel a tudomány! Látszik. hogy az agy ilyen bonyolult. az idegsejtjeimről. Örülök. kiküldenek hozzám egy magántanárt. és a kutatás is jól megy. de utánanéztem a Google-on dr. Dr. hogy ilyen súlyos beteg vagy. Különbem meg hiába olvasgatok magamban. és biztos vagyok benne. ha ismerem a betegségemet. annál jobb!) Mivel annyira tetszett Martin Beech meteoritokról szóló könyve. hogy nagyszerű neurológus leszel. ezért felébredve rendszerint ezt látom meg legelőször. Benne van anyám adójában.

Ilyenkor el kell hessegetnem a nemkívánatos gondolatokat és érzéseket. és valamiféle fogódzót keresnem helyettük. . add át legmelegebb üdvözletem az édesanyádnak is! Az elkövetkező hónapok során egyre jobban megtanultam együtt élni a betegségemmel. és bizonyos fajta muzsika alkalmasabb erre a többinél. száműztem a tudatomból. hogy olyan az egész. Ideális esetben nyugodtnak kell lennie és meglehetősen gazdag belső szerkezettel kell rendelkeznie. amint érzékelem az aura jelenlétét. Hasonló fogódzót jelentett a zene is. az éber és koncentrált tudatállapot megőrzése a célja. amelyek még a kezdeti állapotban megállíthatják a rohamokat… ezeket azonnal alkalmaznom kell. ami megzavarhatott volna. akár egy lézersugarat. a bolygókról meg az aszteroida-övezetről. A leghatásosabbnak a tapasztalatok szerint a hangszeres komolyzene bizonyult. Enderby több olyan gyakorlatot is megtanított. hogy vagy… kiváltképpen pedig. Mindnek a nyugalom. (Dr. Enderbynek. amely hozzásegíti az agyamat. Magamban megneveztem a Naprendszer égitesteit és a bolygók nagyobb holdjait. a Nappal kezdve. hogy mi mindent olvasol! A legjobbakat kívánom. és a figyelmemet olyan élesre fókuszáltam. A meditáció egy fajtája ez. Minden gondolatot. Ehhez azonban nagyon oda kell figyelni. Enderby elmondása szerint a kutatások kimutatták. hogy sokaknál a zenehallgatás segít lelassítani vagy megállítani egy rohamot.) Monica Weir ui. mint egy jedikiképzés.: Kérlek. miközben ötvenig számoltam.gyógyulásodat! Tömérdek információt tartalmaz a csillagokról. Dr. már akik eszembe jutottak. hogy megőrizze nyugalmát és békéjét. Sajnos anyámnak nem voltak ilyen zeneszámai. Igen-igen fura élmény volt. Figyeltem például a légzésemet. Dr. és néhány szuper fotót is találsz benne a Hubble űrtávcsőről. egészen a Kuiper-övig. Írj minél hamarabb! Nagyon érdekel. Közben mindvégig nyugodt és éber maradtam. Felsoroltam a Simpson család valamennyi szereplőjét. Meg is mondtam dr.

Újat addig nem tanulunk. mert nem tudok annyit. a kis kuckómban tanulni. mert amikor Ronald Reagan volt az Egyesült Államok elnöke. holott ez illene a koromhoz. mindenki a legrosszabbtól tartott ‒ ezt azonban csak később értettem meg. pánsípokkal meg effélékkel ‒.Mindössze öt CD-nk volt. a pánsípok megteszik a magukét. hogy éppenséggel egy sereg olyasmit tudok. Nena dala. Elég kedves nő volt. többnyire csupa olyasmire. az ötödik meg egy fura gyűjteményes album a 80-as évekből. Ez azonban sajnos meglehetősen unalmassá tette az órákat. semmi középiskolás anyagot. amelyeket pár hónappal korábban kellett volna letennem. A helyi tanügyi hatóság Mrs. Alex ‒ intett türelemre. egy ősrégi dal Hirosima bombázásáról. ezzel szemben az Enola Gay jelentősen tovább súlyosbítja a rohamaimat. hogy a középiskolában egy osztállyal a kortársaim alatt kell járnom. Népszerű szám volt a 80-as években. az Orchestral Manoeuvres in the Dark előadásában. hogy per pillanat a legfontosabb az. ennek is valahogy a nukleáris világégéshez volt köze. Meglepően sokat tudtam az agy felépítéséről és működéséről. gond nélkül letettem az összeset. a meteorit és a meteoroid . Kijelentette. mi a különbség a meteor. Mikor végül eljött a vizsgák ideje. Tudtam. Nem is tudtam igazából odafigyelni. Némi kísérletezés után kiderült. de mindössze heti három órában tanított. Jobban szerettem egyedül. hogy átugorjak egy évet. hogy alaposan felkészüljek az általános iskolát lezáró országos vizsgákra. A második a Neunundneunzig Luftballom volt. ami már a könyökömön jött ki. Ekkorra egy teljes évvel lemaradtam a velem egykorúaktól. Négy közülük „relaxációs zene” ‒ bálnákkal. delfinekkel. Sullivant küldte ki az oktatásomra. pizsamára vetkőzve. Az első szám az Enola Gay volt. amiről más tizenkét évesnek fogalma sincs. ‒ Egyszerre csak egyvalamivel foglalkozzunk. miután sokat beszélgettem Mr. hogy a delfinek teljesen használhatatlanok. ezért a helyi tanügyi hatóság úgy határozott. A legszívesebben azt feleltem volna az ismeretlen illetékesnek. Petersonnal.

között. Ezeroldalas könyveket olvastam el (nem is egyszer). de akkor sem ismertem volna fel egy metaforát. hány nulla van a trillióban. Nem az a fajta tudás volt ez. és valamicskét a tündenyelvhez is konyítottam. Felszedtem pár latin szót. Középiskolás mércével mérve tudatlan fajankó voltam. az algebráról azonban azt hittem. amit a tizenkét évesektől megköveteltek. Tudtam. ha kiböki a szemem. szaglólebeny és cerebellum. . hogy édesvízi élőlény. mint akondrit. Olyan szavak jelentését ismertem. hogy ez bármit is számított volna. hogy az irídium-193 egyike az irídium két stabil izotópjának. Tudtam. A magamra szedett ismeretek legjobb esetben is ötletszerűek voltak. ennek a rendkívül ritka és nagy fajsúlyú fémnek. De nem hinném. a periódusos rendszerről azonban még csak nem is hallottam. franciául ellenben egy szót sem tudtam volna kinyögni.

mint a többi. Lehet például kegyetlennek lenni. hogy sárral vagy kövekkel dobálják meg az embert. Aztán bizonyos fajta különcségek ki is olthatják egymást. Az ENSZ által megjelölt kihágások zömét megtűrik a középiskolások. és nem járnak azzal. főként az alsó osztályokban. akkor minden rendben. . ezzel szemben ugyancsak rendellenesen jó a mozgáskoordinációd. A másság bűnébe az esik. És aki mindennek tudatában van tizenkét évesen. ahogyan az elfogadható). Ennél súlyosabb bűn egyenesen elképzelhetetlen. Ami további alcsoportokra osztható. Kezdjük mindjárt azzal. amelyek elfogadhatóak. Felületesnek ‒ ezt különösen kedvelik. azaz abnormálisan jó vagy a sportokban. és minél piszkosabb a vécé.KÖSZÖNTÜNK A MAJOMHÁZBAN Ha nem tudnák. akkor valószínűleg minden rendben van vele. aki látványosan kilóg a sorból. Hangoskodónak. Örömöt találni mások megalázásában. és van három autója (a megfelelő márkák). hogy van néhány ‒ csak néhány ‒ formája. a középiskolában. Mindez a legcsekélyebb mértékben sem csökkenti az illető tekintélyét társai körében. Lehet erőszakot alkalmazni. A másság egyszerű fogalomnak tűnik. Brutálisnak. de nem az. mert a családja szokatlanul gazdag (úgy. Pária az. Ha szinte minden téren hihetetlenül buta vagy. Valójában egyedül ez számít bűnnek. Vécébe nyomni valaki fejét (minél gyengébb ez a valaki. az megbocsáthatatlan! Azonnali út vezet innen a Páriák Városába. annál jobb). De ha más vagy. az feltehetően máris a Páriák Városának lakója. Ha például valaki azért különbözik. nem kedvelik a másságot. akit a társadalom egésze kivet magából.

szeplős. Túl okos vagy. kirívóan nagy anyajegyeid vannak. Túl kicsi vagy. pattanásos. vagy egyszerűen csak különc vagy. ha olyan szüleid vannak. és nincs is más választásod. A dolog érzékeltetésére hadd soroljak fel pár vétket. rosszul látsz. hogy híján vagy a megfelelő cuccoknak ‒ Nike edzőcipőknek. szintén megbocsáthatatlan ‒ akkor is. güzü. szokatlan az érdeklődésed. Ennél súlyosabb bűnt elképzelni sem lehet. mert túlnő mindkettőn. stréber. elegendő zsebpénznek. Akár a 2-es és 3-as alcsoportba is fel lehetne venni ezt a bűnt. túl kövér (azaz dagadt). hogy mit művelsz a micsodáddal (pontosabban mit szeretnél művelni vele). akik elkövetik a fentebb felsorolt bűnöket. túl szőrös. Ennek meglepően kevés köze van ahhoz. elfogadhatatlan a kiejtésed. kellemetlen a szagod. stb. lapos képernyős monitornak és számítógépnek a szobádban stb. Ugyancsak tűrhetetlen. de nem tettem. túl ronda. vacak a szemüveged. fogyatékos. akik nem engedik meg. azaz kevésbé függ össze a testtel. nem megfelelő a humorod. Azért is érdemel külön figyelmet. Xboxfióknak. 3) Szellemi különbözőség. 4) Elfogadhatatlan a családod vagy a baráti köröd. ha nem a nincstelenség miatt nem szerzed be a fentieket. amelyeket a jelek szerint mindenki folytat. elfogadhatatlan a bőrszíned vagy bőrárnyalatod.. kancsal vagy. ami buziságnak minősül. egyáltalán nem vagy az. Ha fiú vagy. Buzisnak számít az . Buzinak lenni inkább lelkialkat dolga. túl buta. gülüszemű. akkor is szegény vagy. ugyanakkor ez se olyan egyszerű. 2) Testi különbözőség. nem árulhatod el. Playstation konzolnak. kirívó a termeted. fogszabályozód van (ami megvédi a lófogadat). vörös a hajad. mint amilyennek első pillantásra tűnik. túl sovány. mobiltelefonnak. dadogsz vagy őzöl. Az sem számít. könyvmoly. beteges vagy. hogy részt vegyél azokban a tevékenységekben. bögyös-faros leányzó vagy. 5) Ha buzeráns vagy. hogy érzékeny vagy. lófogú. aránytalanok a végtagjaid vagy az arcvonásaid. A szegénység voltaképpen azt jelenti. túl esetlen. Olyanokkal közösködni. mert ez a vád fölöttébb gyakori.1) Szegénység. ha egy házban laktok. nem megfelelő a hangmagasságod. fura hobbijaid vannak.

hogy retardált vagyok.) Lányok is lehetnek melegek. A meleg lányt leszbinek nevezik. sem a fiúk egymás közötti ölelkezése futballmeccsen vagy utána a közös zuhanyozáskor. de buzisak a szerelmes dalok is. 2) és 3) Az epilepsziám azt jelentette. Énekelni tilos. Nem rendelkeztem a megfelelő cuccokkal. Hanem amint bizonyára önök is rájöttek. Nem számít buzisnak a nyilvános önkielégítés az öltözőkben. ráadásul jól is tanultam.együttérzés. dacára annak. Az Enola Gay mindenképpen. hogy mind testileg. Az olvasás dettó. annak rendszerint egynél több alcsoportba is bele kell tartoznia. a szegénység nem okvetlenül anyagi nélkülözést jelent a középiskolában. Ráadásul alacsony növésű voltam. lakással. nekik azonban ez sokkal nehezebb. Újabb bizonyítéka volt csak annak. mind szellemileg igencsak eltérek az átlagtól… beteg voltam én testestőllelkestől. Hisz minden bizonyíték ellenem szólt. én csak felsorolom őket. az már leszbiszámba megy. tehát szegény voltam. házzal. Bizonyos fajta számok és zene hasonló elbírálás alá esnek. Meglehetősen ritka kombináció: egyszerre néztek hülyének és okostojásnak. 1) Szegénynek számítottam. Nagyon súlyos bűn esetében egy is elég. nem elég menő a frizurája vagy lapos sarkú cipőben jár. 4) Az anyámról már épp eleget tudnak. aki elmaradt a fejlődésben. kántálni azonban már szabad. Ha egy lánynak túl izmosak a végtagjai. a sírás meg pláne. Ezt ugyan többé-kevésbé helyrehozta évvesztes mivoltom. jómagam valamennyi kategóriában vétkesnek bizonyultam. Meglobogtathattam volna az iskolatársaim előtt anyám bankszámlakivonatának másolatait. A szerelem töményen az. az sem változtatott volna a helyzeten. Aki állandó lakhelyre szeretne szert tenni a Páriák Városában. hogy anyám sikeres üzletasszony volt. (Nem én ötöltem ki ezeket a szabályokat. amit elvártak). Sok egyedülálló szülővel összemérve ő valóságos mágnásszámba ment. Különben is. hiába tudtam egy csomó mindent (nem azt. de amint már kifejtettem. . ők ritkábban aggatják egymásra ezt a megjelölést. mint minden más őszinte érzelem. bár ez a körülmény sem szólt éppen mellettem. kocsival.

hogy szabadon kifejezhesse magát. és a logika teljes mellőzésével követhesse saját fantasztikus elképzeléseit. Az iskolámat Asquith Akadémiának nevezték. gondolom. és a fenntartás költségeinek jelentős hányadát is állta. Ez különösen sokat nyomott a latban most. Ami. hogy a középiskola első évei nem voltak túl kellemesek a számomra. Később Kínába tette át a székhelyét. amit kedveltem. hogy megbetegedtem. akárhová is vezették. A megye egyetlen valamirevaló tanintézménye sem utasíthatott el. Az Asquith Akadémia Robert Asquithről kapta a nevét. De amint már említettem. más szabályok vonatkoztak rá és rám. Ennek az országnak a lakossága jobbára parasztokból áll. Aztán amikor egy új vállalkozás leelőzte őket. és „időtlen értékeket” képviselt. és jó ideig a legjobbak voltak a föld kerekén. hogy jól tanuljak. szuper-buzisnak bizonyult. hogy bekebelezze és megsemmisítse a vetélytársát. (Így is jellemezte magát a tájékoztató füzetében és a honlapján: „Modern intézmény. egerek részére (nem a rágcsálókra. Ezek után talán nem szükséges hangsúlyoznom. hogy továbbra is az élmezőnyben tart. aki erre hivatkozott volna. hogy a kínai parasztok . Ezt hívják szabad piacnak. amennyiben odakényszerítik. mint a britek. időtlen értékekkel. azzal járt. akik boldogan dolgoznak jóval alacsonyabb bérért. ahová anyám is utált volna járni. A cége görgők gyártásával kezdte. Anyám eltökélte magát.”) Az a fajta iskola volt. az hátrányosan megkülönböztet egy epilepsziást. hanem a számítógépes egerekre gondolok). és így meglegyen a lehetőségem. és minden. hogy később olyan pályára lépjek. Amint arról valamennyien értesültünk az első évben. Robert Asquith arra használt fel pár milliócskát. Ő építtette. amire csak kedvem szottyan.5) Legtöbb jellemvonásom. jó volt a felszereltsége. Számára az volt a legfontosabb. Ez meg a globalizáció. ezért a kínai üzemek bezártak. mert sok diákját felvették egyetemre. Az én esetemben mindenekelőtt az számított. Anyám azért választotta. A helyhiány nem számított. a maga erejéből szerezte a millióit ‒ ennél dicséretesebb el sem képzelhető. A lézer bevezetésével az egerek zöme nem igényelt már görgőt.

Angolul ez annyit tesz. jól vizsgázunk. ahogyan az angol munkások is. ezért a pedelluson kívül nem is halt meg más. Ami azt jelentette. arra irányult. mint Robert Asquith. elektronikába. Ide járt Robert Asquith tizenegy éves korától addig. A mondat jelentése: „Igazságban az Erő. ez díszelgett kicsiny zászlóban valamennyi cégjelzésén és fejlécén. A „teljesítmény-orientáltság” azzal járt. Ha keményen dolgozunk. Volt viszont egy mottója. hogy megtanultunk jó eredményeket elérni a vizsgákon. Ez vicc akart lenni.” Nemes érzemények ezek. hogy tömérdek adatot kellett bemagolnunk. A kazán robbanása azonban ripityára szaggatta az épületet a 80-as években. amíg betöltötte a tizennyolcat. Az Asquith Akadémiában azonban vajmi kevés volt a valószínűsége egy ilyen szerencsétlenségnek. A tanulás nem lehetett öncélú. miként passzolt mindez az iskolánkban uralkodó közfelfogáshoz. Természetesen nem az adatok maguk voltak ellenemre ‒ . nem érdemes törődni vele ‒ ez volt az Asquith vezérelve. mint hogy „Köszöntünk a majomházban”. és soha nem adjuk fel. informatikai tanácsadásba és egyebekbe fektette be a millióit. Ugyanaz volt. mi az értelme ezeknek a tényeknek. Minden e körül forgott. Aki további lelkesítésre várt. Szerencsére minderre kora reggel került sor. Élettörténete ugyan nem nélkülözte a viszontagságokat. egy napon mi is olyan pénzesek lehetünk. továbbá a fejünkbe vernünk. ezért is volt olyan biztató a felvételi arány. nem világos azonban. mint Robert Asquith egykori iskolájáé: Ex Veritas Vires. hogy elősegítse a későbbi boldogulást. fellelhette a dúsgazdag alapító legendájában. és soha ne add fel! Az Asquith Akadémia modellje valami ósdi gimi volt Shepton Mallett környékén. mivel ultramodern padlófűtéssel és központi fűtéssel dicsekedhetett. a végkicsengés azonban felemelő volt: Dolgozz keményen. De nyugodtan lehetett volna ez is a mottó. Az Asquith Akadémiában a tanulás „teljesítmény-orientált” volt. amikor a vállalat Kínába költözött. Ha egy ismeret nem kerül elő a tesztkérdésekben. Eddigre azonban Robert Asquith szoftverfejlesztésbe.elveszítették rosszul fizetett állásaikat.

róla magáról azonban egy szót sem hallottunk. hogy vad. sem írásban. Így kellett állnunk és ülnünk. bizonyos Robert Hooke. Elvárta. az Asquith Akadémia hivatalos hangvétele maga volt a merevség. Mindennek volt egy helyes elintézési módja. hogy a Tudomány nagyszerű történeteket és jellemeket tartogat számunkra. Mint bizonyára kitalálták. Rájöttem. sem az élőbeszédben. aki valószínűleg púpos lehetett. lehetőleg akcentus nélkül. és szabadideje nagy részét arra fordította. Sajnos azonban mindez nem szerepelt a vizsgakérdésekben ‒ lényegtelen volt tehát. Azt is megtudtam. Mindez rettentően érdekelt. a nyakkendőnket megkötnünk vagy beszélnünk. hogy meg ne sértsük az angol nyelv szabályait. Nem azt mondom ezzel. továbbá Newton mozgástörvényeiről ‒ ezeket szó szerint be kellett vágnunk ‒. A helyes beszédstílus különösen fontos volt. Ha többet tudunk az emberről. azért eszelte ki ezt a sok mindent a gravitációról és a mozgástörvényekről. Minden férfitanárt „uramnak” kellett szólítanunk. Azt is kiderítettem. fel kellett állnunk a tiszteletadás jeleként. érdekes fickó volt. egyúttal az igazgatóhelyettes is ‒ őrködött mindenekelőtt azon. Mr. szívesebben magoljuk be az F=m*a képletet. meredt tekintete volt. továbbá volt egy esküdt ellensége. mert a pestis elől az otthona falai közé menekült ‒ be volt hát zárva az agyába ő is! Ami irtó érdekes! A tetejében egy újfajta távcsövet is feltalált. Treadstone ‒ ő volt az angoltanárom a hetedik életévemtől a tizenegyedikig. igazi különc. hogy fura. hogy F=m*a. nem pedig holmi „nyugati országrészbeli orrhangú . kiderült. öt perc azonban jó lett volna erre. hogy aranyat csináljon nemtelen fémekből. A fizikában például mindent megtanultunk a gravitációról meg arról. kezet ráznunk. Mikor utánanéztem az interneten.kimondottan kedveltem őket ‒. a női oktatókat „kisasszonynak”. és mindent ezen a módon kellett intéznünk. ugyanakkor szükségét éreztem volna az összefüggések megvilágításának is. loboncos ősz haja. hogy órákat kellett volna töltenünk Newton életrajzának bebiflázásával. hogy mindent tökéletesen ejtsünk ki. és valahányszor egy felnőtt belépett egy tanterembe. Ez szintén izgalmas volt. a természettudományos órákon azonban egy mukkot sem hallottunk minderről.

Mindennek a tetejében képtelen voltam úgy végigmondani három mondatot. Ugyanakkor Mr. hogy a dolgok nem fekete-fehérek. mint „meglehetősen”. Az Akadémián töltött első éveim során buzgón dolgoztam ezen. Nem azt mondtam. hogy anyám valamelyest fura. Esetemben Mr. mint” kitétellel. Nem venném például a számra. mindenre létezik egyetlen találó szó. Noha közel sem használom már olyan gyakran a „valamelyest” módosítószót. ez azt jelentette. Tény és való. és csak ritkán helyesen. Mégis megesik néha. Gyakran éltem az „olyan. avagy „aha” helyett. Treadstone ódzkodása az efféle hanyag beszédtől egy még bosszantóbb probléma megnyilvánulása volt. hogy „meglehetősen”. hogy az „Antarktisz valamelyest hideg”. „tudjátok”. hogy bizonytalan jelentésű fordulatokat használok. hanem. hogy Mr. és ehelyett a bizonytalan kétesség fertőjébe süllyedtél. „igent” mondanunk „ja”. vagy „Hitler valamelyest gonosz”. Hitt ugyanis abban. „ja-ja”. Ha nem találtál rá erre. és alig várja. Elvégre is az angol nyelv szókincse a leggazdagabb a világon. hogy fejlesztened kell a szókészletedet. amikor megpróbálok megértetni valamit. akkor ennél pontosabban nem is fogalmazhatnék. Bármelyik jobban megfelelt az én szerencsétlen fogalmazásbeli tikkemnél. A találó szó ugyanis létezik. Ha már mindenképpen módosítószavakra volt szükségem. mégpedig. Ha például kijelentem. Holott ennek nincs helye az angol nyelvben. Treadstone olyanokat ajánlott. hogy mindig. És a „valamelyest” jobban kifejezi ezt bármi másnál. és mivel rengeteget olvastam ‒ többnyire ködös orvosi és . Treadstone hamar kiderítette legfőbb hibámat. tökéletesen értelmetlen mellékmondatokat. „Jó napot”-tal kellett köszönnünk „helló” helyett. mint régen. hogy „jócskán”. hogy ne szerepeljen benne a „valamelyest” módosítószó. de nem mindben. „jobbára” vagy „többé-kevésbé”.beütéssel”. bizonyos mondatokban ez a kifejezés értelmetlen vagy fölösleges lehet. Treadstone tilalma valamelyest igazságtalan volt. Mr. Túl sokszor iktattam mondandómba a „tudja”. úgy vagy öt év múlva rájöttem. hogy felfedezzék. „egészen”. A szlenget sem tűrte meg.

Amint az az eddigiekből is kiderülhetett. Declan Mackenzie-t többnyire csak Mocisként emlegették. bárha az esetek többségében vesztes ügyért szállt síkra. amikor én beiratkoztam. Ryan Goodwin a maga ragadványnevét ‒ Szélvész Ryan ‒ nem átütő genomjai vagy a hölgyeknél elért sikerei miatt kapta. mert történetesen közel laktak hozzánk. Szélvész és Mocis félelmetes csapatot alkotott. Ultramodern épület volt. ugyanakkor mégis réges-régi latin mottóval rendelkezett. amikor ezt kerestem. Peterson hasonló helyzetben. ráadásul sarkalatos szerepet is játszanak a történetemben. Ami Mr. a keszeg Szélvész két vállra fektette volna. az csupán szerencsés véletlen volt. szokásommá vált. Treadstone-t illeti. sok idejáró diák korántsem volt ennyire emelkedett lelkületű. Az Asquith Akadémia szüntelenül azon munkálkodott. akit mindenki ‒ barátai és ellenségei egyaránt ‒ csak Betörő Jamie-nek nevezett. mert ő volt a legerősebb. alig öt-hat éves lehetett. Peterson: „Mr. A többségnek két arca volt. Megtanulták. Ott volt például Jamie Ascot. mit mondana Mr. Hogy emellett ronggyá vert embereket. azért. Ugyanazon az iskolabuszon utaztunk. Később. hanem mert egy becsúszó szereléssel kórházba juttatta Peter Dove-ot. Treadstone-nek bogarat ültettek a segge lyukába.” Az Asquith Akadémia tele volt fura ellentmondásokkal. mit mondott volna rá Mr. Betörő. Azért említem őket külön más iskolai rémektől. Az órákon megtanultuk. emellett elsajátítottuk a helyes viselkedést. íme. mert a szomszéd úszómedencéjében kapták el. ők gyötörtek a leggyakrabban. hogy elképzeljem.természettudományos traktátusokat ‒. hogy emelkedettebbé faragja tanulói erkölcseit és értékrendjét. hogyan tegyük le sikeresen a vizsgákat. Az én időmben a legtöbb gorilla árulkodó gúnynévvel rendelkezett. Nem azért. A körfolyosója acélból és üvegből készült. Némelyik épphogy megütötte a mértéket. A földteke legszellemesebb srácának is . Mocis volt a vezérük. másfelől viszont nem voltak különbek a gorilláknál. meg is gyűlt a bajom az egyedül boldogító találó szó fellelésével. hogyan viselkedjenek a felnőttvilágban. Ő ugyanis a legtöbbször fején találta a szöget. beszédet és testtartást is.

Később Habókos Woods lettem. Szerencsére azonban egyik gúnynevem sem bizonyult elég népszerűnek. Betörő és Szélvész felnéztek rá. úgymint Maszti Matyi. hogyan megy mindez a vadonban. Harry Potter gyenge utánzata (azon az alapon. ráadásul még idiótának is hittek). Szilárdan hitt ugyanis abban. e fogalom legkülönbözőbb variánsaival. annyi azonban bizonyos. amiből tizenkettő volt egy tucatból. . Brunzi. Betörő Jamie-nek sokkalta bántóbb. hogy ami az iskolaudvar rangsorát illeti. Ami engem illet. Zsibi. én bővelkedtem gúnynevekben. és akkor még nem szóltam Füstösképű Johnsonról. Egy ideig Gyagya Peter voltam. hogy joga van uralkodni felettünk. aztán Recska Woods. Nem tudom. ahelyett. A ranglétra alján a megfélemlített nyámnyilák szintén beszédes gúnyneveket kaptak (a többségüket Betörő álmodta meg). Folt Hátán Folt Brian Beresfordról (akinek a mamája inkább megjavította a ruháit. hogy volt egy jól látható forradásom. Egyszerűen csak ő volt a leghangosabb és legkötekedőbb hármójuk közül.nehezen lett volna nevezhető. Többnyire Woodsnak hívtak. mint ezt a felejthető családnevet. Mocis alfahímnek számított pusztán az akaraterejénél fogva. nem is kívántam magamnak egyebet. egy boszorka anyám. így lett Ian Stanfieldből Becsinált Ian. maróbb humora volt. hogy újakat vásárolt volna) vagy Okostóni George Friedmanről. hű csatlósai voltak.

amelyik mellett végül döntöttem. Minél inkább megpróbáljuk elkülöníteni őket. Nagy léptékben a mechanikus determinizmus van érvényben: ehhez igazodnak Newton mozgástörvényei. Csupán az irodalmi műveknek van tisztán körvonalazható eleje és befejezése. ne adj isten az univerzum születésével ‒ mikor négy és fél milliárd éve létrejött a Naprendszer és az aszteroida-övezet ‒. ám ezeket is a lehetőségek széles tárházából választja ki az író. Ugyanakkor . mivel rendkívül érzékenyek a legkisebb eltérésekre és véletlen történésekre (ez a pillangóhatás). amely egyúttal kezdet is. sem igazi vég. a biliárdgolyók. amit mi kezdetnek vagy végnek titulálunk. Azaz. hogy az életben nincs sem igazi kezdet. 2) A mindenség egyszerre rendkívül rendezett és rendezetlen. 1) Az egyik az. Kezdhettem volna magam is történetemet a fogantatásommal. amely még mindig a mechanikus determinizmus egy ‒ igen összetett ‒ formája. Ott van azután a káoszelmélet. ahogyan az is. az a valóságban nem választható széjjel. olyan végre. Olyan rendszereket ír le. hogy töprengjenek el rajta. hogy egytestvérek.KREOZOT Két gondolatot is szeretnék felvetni önöknek. Az események egymásba folynak. ahogy a kanális vize is ki-kifröccsen mesterséges medréből. Többek között erre is utal a tarot Halál kártyalapja. vagy a működésüket előre jelezni. mindegyik kezdet elfogadható lett volna. amelyeket nagyon nehéz megérteni. a gravitáció. úgy is mondhatnám. a ballisztika és az égitestek pályája. vagy akár anyám serdülőkorával. annál inkább átcsapnak egymásba.

április 14-e volt. A pillanat. . aki elmond egy történetet. Ez sem számított elfogadható táskaféleségnek. s parcellák és házak mellett haladok el. Még csak nem is hallottam róla. 2007. ez is megteszi. És akkor még nem beszéltem a szabad akaratról. Ez előbb körbevisz hátul a templomudvaron. egy vasárnapi nap. Itt rá szoktam térni a lovaglóösvényre. mint két iker. A rend és a káosz gyakorta átmegy egymásba. A dolgok nemegyszer bonyolultabbak vagy egyszerűbbek. bizonyos kaotikus eseménysor betetőzését. Ahogyan a tarot vagy tudomány is. kiszámíthatatlan. visszaforgatás. amit nagyon jól tudtam.szubatomos szinten már a kvantumbizonytalanság hat. és átmegyek egy csapóajtós kapun. hogy tévedtem. majd a kerítéskapu következik. ugyanúgy ahogyan a kezdet és a vég. akkortájt nem. összekeveredik. aztán a medence. Kiderült. és épp megindultam hazafelé egy festői útvonalon. a maga megismerhetetlen. amelyen az állt zöld tintával: Takarékosság. beszédes példája annak. A rend és a káosz igencsak kétes fogalmak. Elgondolkoztató pillanat. hogy beszerezzek pár alapcikket. amiről itt beszámolok. A káoszban tehát ott a rend. Ezután rákanyarodom a Horton Lane-re. az ismétlődő szabályszerűségeket a zűrzavartól. ahogy a látszólagos rend mélyén is káosz lappang. Azt hiszem. Sokszor ez csupán nézőpont kérdése. az megpróbálja átláthatóvá tenni az élet bonyolultságát. és Alsó-Godley nem éppen Milánó. amikor az élet egyszerre tűnik rendkívül rendezettnek és kaotikusnak. gondoltam. Az itteni útkereszteződés után már csak rövid út vezet hazáig. erről azonban csak később értesültem. mint első ránézésre hinnénk. A falu vegyesboltjában jártam. ezzel együtt egy másik születését jelentette. újrafelhasználás. akik időről időre ruhát cserélnek. Mivel azonban mindössze a falu boltjába mentem. megkülönböztetni a rendet a káosztól. A klasszikus fizika egyértelmű leírásaival szemben ebben a tartományban a valószínűség az úr. véletlen folyamataival. Olyan ez a kettő. Három nappal azelőtt halt meg Kurt Vonnegut. ami szintén beszáll a játékba. Anyám zsákvászon táskája volt nálam.

Néhány perc. A templomudvar kőfalán ült. és szótlanul baktattam tovább. ‒ Mit rejtegetsz ott. és magam mögött hagyom őket. ‒ Már ha táskának lehet nevezni ‒ kontrázott rá Betörő. Egyetlen tizenkét éves sem tudott volna annyit elszívni. és egy Red Bull-os dobozból kortyolgatott ‒ ez az energiaital koffeint. Woods? ‒ vicsorgott rám Mocis. Szélvész olyan mélyen húzta homlokába a Nike baseballsapkáját. mert felhívtam vele a figyelmet a magazinra és még inkább a táskára. Valami vastag gally volt a kezében. Főleg a szőlő nem. állandó elfoglaltsága volt ez. mondanom sem kell. Mint kiderült. Ki tudja. taurint és sok-sok cukrot tartalmaz. hogy alig lehetett látni az arcát. ‒ Mi van benne? ‒ Semmi ‒ mondtam halkan és nem túl meggyőzően. hogy Betörő a szabadideje nagy részét az összesodort cigik szétgöngyölésével töltötte. Betörő épp cigarettát sodort magának. aki most fedezte fel. hogy észbe kaptam volna. Mielőtt előfizettem volna rá. anélkül. Nem volt erre elég idő. Woods? Lesütöttem a szemem. ‒ Mi van a táskádban. akár egy neandervölgyi ősember. Woods! Mocis volt az. Azért nem vettem észre őket. Kacsaetetésre. hiszen a felnőttek folyton rajtunk tartották a szemüket. aki megint a gyerekei helyett is evett. Nem volt hát semmi ebben a leltárban. Valójában az Éjszakai égbolt magazin új száma volt. butaság volt. kizárólag buzik . Ez volt az egyetlen józan lehetőség. melyet istennek tetszőn nagyjából fenékmagasságúra emeltek. Volt még a táskámban egy doboz macskaeledel Lucynak. hogy a hüvelykujja szembefordítható a tenyerével. a falusi vegyesboltban vettem meg havonta. Ott már biztonságban leszek. mint ahányat ő legyártott. most is Betörő és Szélvész kísérte. A porba rajzolgatott vele. ami megérdemelte volna a közfigyelmet.‒ Csinos táska. ‒ Szaros egy táska ‒ szögezte le Mocis. Mint mindig. amely talán egy tölgyről vagy tiszafáról hullhatott le. Én viszont egyenesen besétáltam a területükre. mert teljesen lefoglalt a magazinom címlapja. amelyet e pillanatban ejtettem bele anyám elfogadhatatlan táskájába. meg fél fürt szőlő az alig néhány hetes kiskacsáknak. Az sem lehetetlen.

Szélvész sokat sejtetően a botját dörzsölgette. ‒ Ugyan már. Ha nemet. ‒ Csak nem pornó. Tartanom kellett hát magam az előző harcmodorhoz. és nem válaszolni nekik. (Önmagához képest egészen tagoltan. aztán Ernest Shuttleworth. ‒ Csak a bevásárlásom van benne ‒ motyogtam. ‒ Te aztán kurvára tudod. ‒ Mennem kell ‒ mondtam. ‒ Hmmm ‒ hümmögött Mocis. hogy csupán arra akart rájönni. és sietve .) ‒ Szóval akkor pornó? ‒ kérdezte újra Mocis. ‒ Ccc ‒ ciccegett Szélvész. nem igaz. Összeroppantotta a kezében lévő Red Bull-os dobozt. Nekivágódott egy sírkőnek. Ez is volt vele a céljuk. ‒ Atyavilág! ‒ kiáltott fel váratlanul Mocis. és megpróbáltam logikával leszerelni ezeket a félkegyelműeket. majd áthajította a válla fölött a templomudvarra. Woods? ‒ Buzi pornó ‒ pontosított Betörő. akkor meg nincs vér a pucámban. hogy a kedvükre tegyek. Gúnyos füttyögés és durva röhögés volt a válasz. sem másfélét. Gyanúsan hangzik. Legalábbis annak szánhatta. Ezzel kiléptem az útra. ‒ Naná. de ekkor Szélvész felemelte azt a vaskos ork karját. hogy utamat állja. ‒ Csak a bevásárlás. De lehet. Ha igent mondok. hogyan lehet tüzet csiholni. és kiöntik a földre a táskám tartalmát. Szemlátomást nem felelhettem úgy. Woods? ‒ kérdezte Declan Mackenzie. mint akit villámcsapásként ért egy gondolat. e hű férj és szerető apa végső nyughelyén landolt. Megpróbáltam elosonni mellettük.vetemednek. perverznek neveznek. hogy az ‒ helyeselt Mocis. biztos távolságra Szélvész botjától. ‒ Nem lehet pornó. Woods! Mit szégyenlősködsz! ‒ röhögött gúnyosan Betörő Jamie. és ugyanez lesz a vége. ‒ Sem melegeknek valót. mert a boltban nem árulnak ilyet ‒ mondtam. felriasztva előbb egy feketerigót. Csakhogy én balszerencsémre harmadik utat választottam.

és amennyiben megkísérli semmibe venni a döntésüket. ami pedig gyakori tréfa volt az iskolámban. rajtam maradt a kölyökkutyaháj egy része. Nyomban láttam. és néhány méter távolságból követnek. kíméletlenül megtorolják. Ő azonban feltehetően nem hallotta a szóbeszédet. ami Oscar Wilde szerint a szellemesség legalantasabb formája. Egy. hogy otthagyták a falat. Anyám seprűnyele csak a kezdet volt.elindultam a gyalogösvényen. nem dönthet arról. három. Bár fogytam valamicskét az utóbbi időben. négy… Újabb lövedék süvített el a jobb fülem mellett. hogy valaki fingjánál tüzet lehet gyújtani. akibe az ilyenek belekötnek. és meggyorsítottam a lépteimet. miközben dőlt arany betűkkel magam elé képzeltem a számokat. majd ököllel verem a zárt tölgyfaajtót. ‒ Woods. Ekkor valami eltalált a vállamon. Odanyúltam. akár egy rémálomban. Woods! Csak órák múlva kezd el sötétedni. és csak mentem tovább. (Legalábbis ezt reméltem. hogy mindezt csak gúnyból mondták. hogyan mászom ki ebből. Már előttem volt a kerítéskapu. Miért üres minden kocsifelhajtó? Magatehetetlennek éreztem magam. Magamban felmértem: ha most futni kezdek. kettő. mikor van elege az egészből. enyhe idő volt. Igyekeztem megőrizni a hidegvéremet. ‒ Ne siess haza. Tuti. Ezzel szemben a banda valamennyi . Hova a csudába lettek az emberek? A kutyasétáltatók? A kocogók? A postás? Derűs. A fogamat csikorgattam. Sajnos azonban. Elszámoltam tízig. sár volt. azt üvöltve: „Menedéket kérek!”) A sarkon befordulva még inkább megszaporáztam a lépteimet. miért nem kedvelsz bennünket? Miért ne lehetnénk barátok? Talán fölösleges mondanom.) De továbbra is nyugodt maradtam. amit a pizsamában töltött évek során szedtem magamra. nem tudnám-e leelőzni üldözőimet. Közben ügyeltem. és fogalmam sem volt. hogy szabályosan szedjem a levegőt. és átsprintelek a sírkövek között. de továbbra sem volt sehol egy ember. Nem tűnt valószínűnek. hogy a mamád nem bánja. ‒ A mamája talán épp kirepült seprűnyélen. Hisz mit is tehettem volna? (Átugrom a templomudvar falán.

hogy a biológiatanárunk. hogy a növekedést is lelassítja. Banks. fülemben zúgott a vér. hogy a dohányzás csökkenti a tüdőkapacitást. Majd körbefognak. Nem engedhettek volna el. csakhogy ‒ mint kezdtem rájönni ‒ ők bírták tovább szusszal. Hanem amint futni kezdtem. hogy futni hagynak. mégis utamban volt.tagja benne volt a focicsapatban. Megvolt az esélye. nem beszélt mellé. Lucy macskaeledele egyfolytában a combomnak verődött. amikor azt állította. Kockázatos. akár a dobpergés egy katonai felvonuláson. miközben lábam és gerincem fellázadt. De az előnyöm nem tartott soká. Mind a négyen közös sorson osztoztunk. és kapkodva. mindent beleadva. végül a legközelebbi csípős csalánbokorba löknek. Mint minden préda. olyan ütemesen. amelyek megkerülik a neocortexet. időrabló mozdulat volt. talán le is vetkőztetnek. követőimben felébredt a ragadozóösztön. Noha az már merő kitaláció lehetett. Ezért tettetik magukat halottnak a bekerített vadállatok. már amennyiben közönyt mímelek. amennyiben utolérnek. Ráadásul nőtt a tét. leköpdösnek. . A bevásárlótáska is akadályozott a mozgásban. Csak futottam tovább egyenesen. hogy holmi újabb durvasággal szélnek eresszenek. Nem fordultam le a kacsaúsztató felé (sorsukra hagyva a kiskacsákat ‒ nem sokra mentek volna velem holtan). fürgébb voltam. ők a nyomomban. Mivel én rohantam elöl. Hátrapillantottam a vállam fölött. mivel engem is szemmel kellett tartaniuk ugrás közben. és kezdetét venné a fájdalom ideje. Én futottam. mint e hajtóvadászat résztvevői. Nem volt nehéz. hogy üldözőim hamarosan elunják magukat. vad táncba kezdtek. A szívem is vadul kalapált a mellkasomban. Csakhogy mind dohányosok is voltak. Hihetőnek tűnt. Újra eltalálta valami a hátamat. Gondolataim őrjöngő. Mint más döntések is. Most már nem tehették meg. Reméltem. Ezzel vége is lenne megaláztatásomnak. Ekkor hagyott cserben az önuralmam. baj nélkül átugorhattam a kapun. Mr. Továbbra sem láttam sehol egyetlen lelket sem. Nem visszakozhattak volna. Nem volt idő alapos mérlegelésre. zihálva szedtem a levegőt. ami üldözőimnek már nehezebb volt. mivel már futottam. ez is tévesnek bizonyult. ami vad éljenzést váltott ki mögöttem.

Előrehullottam a vakító napfénybe. Most. felkapaszkodtam a túloldalon. se nem nőtt köztem és üldözőim között. Mellkasomhoz szorítottam anyám táskáját. kövek és sár záporoztak rám. Fájt a lábszáram és a lábfejem. Esélyem sem volt. Tűlevelek fúródtak a tenyerembe. Nem volt kérdés. Fürgén szemügyre vettem. Egyenetlen. Újabb sportág volt ez nekik. hogy bármely józan. amely elválasztott célomtól. Valami megreccsent. Lecsúsztam az innenső parton. és két termetes erdei fenyő közé vetettem magam. leszegtem a fejem. De alig lassítottam le. Mindhárom üldözőm az árok partján állt. szúrós tűlevelű bokrok sorakoztak itt. kopár tarlónak. Kiáltozást hallottam a fenyők mögül. sajgott a mellkasom és a fejem. mielőtt ők belefáradnak a hajszába. és a sövénynek rontottam. de a lábam már nem vitt tovább. Dohos sötétség nyelt magába. benne barnászöld vízzel. túlnan pedig magas kerítés jelezte a telek határát. Szabad voltam. semmiben nem különbözött egy focimeccstől. nehéz terep volt.mindamellett elárulta. A sövény látszott az egyedüli lehetőségnek. A szóban forgó közepes méretű teremtmény azonban a templomudvarban hagyta a józan eszét. keskeny kertjébe. ugyanakkor semmi jelét nem adták. hogy összegabalyodott. akár egy dühöngő bika. bármennyire félelmetesnek is tetszett. hogy a távolság se nem csökkent. Egy távoli sövénykerítés felé tartottam. és pár ügyetlen szökelléssel elértem a sövényt. Körülnéztem. Valami megroppant a lábam alatt: alacsony növény vagy bokor lehetett. Felnőtt. hogy lassítani készülnének. Továbbra is bő kamionhosszal maradtak el mögöttem. átugrottam az árkot. Letértem hát a lovaglóösvényről. hogy valamely testrészem ‒ a lábam vagy a tüdőm ‒ felmondja a szolgálatot. aztán botok. Ágak törtek el és csaptak az arcomba. oly szoros közelségben. Tőlem balra fészer. hogy a nyílt térre kiérve meglóghatok előlük. Előttem vizesárok húzódott. amely reményeim szerint már a civilizáció határát jelölte. Mögöttem megzördült a sövény. közepes méretű teremtmény kétszer is meggondolja a behatolást. . hová kerültem: valaki hosszú. én pedig immáron képtelen voltam tovább futni. Behunytam a szemem. A házat teljesen eltakarták a fák és lugasok. jobbra üvegház állt. sötét falat alkottak ‒ elég tömöret ahhoz. és nekieredtem valami sáros.

jelenlegi menedékembe. A következő pillanatban döngetni kezdték az ajtót. Fókuszálni próbáltam. hogy nem enged a nyomásnak. Hanem túl késő volt már ahhoz. vonagló táncba kezdett. Aztán utolsó. Most. és fejemet két kezembe fogtam. kertészkesztyű és rozsdás gereblye ‒ ez volt minden. Mikor kikémleltem. kerestem valamit. majd újabb kiáltozást.hogy megálltam. senkit nem láttam odakint. képtelen lettem volna tovább futni. és leültem a földre. A napfényben csillogó üvegcserepekből ítélve azonban az üvegház fele megrongálódhatott. Később felfedeztem. agyam az ismerős. Feketerigók keringtek körülöttem. hogy megmoccanjak. hogy oda tudjak figyelni ilyen csekélységekre. Végül csönd lett. Kiszáradt virágcserepek. Diadalszekerek és megvadult lovak vonultak el a szemem előtt. de mindent betöltött a marcipán és a kreozot szaga ‒ így nem lehetett nyugodtan gondolkodni. és hátamat az ajtónak vetettem. Iszonyú fáradtság tört rám. Hátamat az ajtóval szemközti falnak vetettem. Leültem rá. Tudtam. Aztán üvegcsörömpölést hallottam. Kintről kiáltások és szitkok hallatszottak szép számmal. hogy a hajsza véget ért. szánalmas erőfeszítéssel a zárt ajtó mögé vonszoltam egy zsák komposztot. Százig számoltam. akár egy szén nanocső atomjai. Világos volt azonban. Odabent ide-oda járt a szemem. hogy az egész elmúljon. Elkezdtem sorolni a prímszámokat. Pár tompa puffanást is hallottam a fán. . locsolócső. és nem az életemet kellett féltenem. Mélyeket lélegeztem. Visszamentem a sötét fészerbe. koncentrálnom. Mozdulatlanul kell ülnöm. amivel védekezhetnék. Mostanra teljesen zavaros volt a fejem. hogy megint le kell magam csillapítanom. Az ajtaja nyitva volt… ez volt az első szerencsés véletlen menekülésem során. bambuszrudak. és várnom. Mozdulatlanul kellett ülnöm. Mindössze annyi erőm maradt. és végigcsinálnom a gyakorlatokat. Túl nagy ellenerő feszült az alapjának. Egyre nagyobb erővel. hogy mindössze hét tábla tört be. Lábam és egész testem olyan merev kapocsba zárult. A mozgás csak rontott volna a helyzeten. Megvolt a súlya. Akkor azonban túl kába voltam ahhoz. hogy a fészerhez sántikáljak.

Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el így, de mire magamhoz tértem
éber álmomból, hűvös levegő csapott meg a kreozot szagán keresztül. A
fészer ajtaja tárva-nyitva állt, és valaki állt az ajtónyílásban; alakját
körülölelték az alkony fényei.
Egy férfi volt. Az ő termete zárta el az ajtónyílást, és egy botot irányzott
felém; hosszú, henger alakú bot volt. Tompán csillogott a félhomályban. A
szívem majd kiugrott a mellkasomból.
Az idegen fegyvert fogott rám.

VEZEKLÉS
‒ Ne lőjön! ‒ kiáltottam, és mindkét kezemet a fejem fölé tartottam. ‒
Epilepsziás vagyok ‒ tettem hozzá, fogalmam sincs, miért.
Lehetett éppen heves magyarázkodás vagy kegyelemért könyörgés.
Az egyhengeres puskacső azonban továbbra is rám szegeződött.
Jeges kéz szorította össze a szívem. Könnybe lábadt a szemem,
elködösítve a tárgyak körvonalait, közelgő végzetem részleteit. Ekkor
ragyogó narancssárga kör villant fel a sötét háttérben. Dörrenést vártam,
aztán a golyót, meg a puskapor fojtó szagát. Ehelyett halkan reccsent
valami, és erős petrezselyemszag terjengett a nyomában. Azt hittem, itt az
újabb roham.
‒ Szóval, közöld velem légy szíves, az úristenit, hogy mit kerestél a
fészeremben? ‒ kérdezte a hóhérom.
Nem lepődtem meg a vontatott amerikaias kiejtésén. Lázas, szédült
álmomban ‒ amit ugyanolyan mértékben köszönhettem Hollywoodnak,
mint a puszta pániknak ‒ teljesen helyénvalónak éreztem, hogy egy
cowboy vessen véget az életemnek.
‒ Na, mi van? ‒ sürgetett a hang. ‒ Leharapták a nyelvedet?
‒ Csak pihenek! ‒ nyüszítettem. ‒ Pihenek!
Az idegen rövid, éles horkantást hallatott, úgy hangzott, mint egy
felbőszült kutya figyelmeztető vakkantása.
‒ Hát, egy üvegház tönkreverése, gondolom, jócskán kimeríthetett. Jól
tippelek?
Hallgattam. Az agyam cserbenhagy válsághelyzetekben.
‒ Úgy, szóval pihengetsz, kölyök? Kegyeskednél kifáradni, hogy

beszéljünk, vagy jöjjek vissza később?
Latba vetettem a lehetőségeimet, és úgy döntöttem, inkább feldobom a
talpam odakint a napvilágnál, semhogy idebent gubbasszak tovább a
sötétben. Hanem amikor megpróbáltam feltápászkodni, megroggyant a
lábam. Feladtam a próbálkozást, és összefont karomra hajtottam a fejem.
‒ Ha meg akar ölni, kérem, intézzen el gyorsan! ‒ kérleltem az
ismeretlent.
‒ Mi a fészkes fenéről beszélsz, kölyök? ‒ A cowboy újra megszívta a
petrezselymes cigijét. ‒ Mi itt a bibi? Nincs ki a négy kereked, vagy mi?
Élénken bólogattam.
‒ Gyerünk… állj fel!
A cowboy kilépett a napsütésbe, hogy utat adjon nekem. Egyúttal a
fegyverét is leeresztette… amiről most derült ki, mi is valójában.
Egyméteres könnyű alumínium, szürke műanyag fogantyúval. Egy mankó.
Megtört a jég. Végtagjaim újra feléledtek, s mély sóhajjal, amely friss
levegőt pumpált minden sejtembe, kibotorkáltam a napfényre, készen arra,
hogy szembenézzek a büntetésemmel, bármi legyen az.

A félelem eltorzítja a világot. Démonokat lát ott, ahol csak árnyak
lakoznak. Ez volt az a lecke, amit ebből a kalandból tanultam.
Foglyul ejtőm nem volt az a vérengző dúvad, akinek képzeletem
lefestette. Mankójára támaszkodva járt, és észrevehetően sántított a jobb
lábára. Sovány, inas alak volt. Sápadt, beesett arcán ezüstös borosta
tenyészett. A halántékánál maradt némi ritkás haj, de a feje búbja teljesen
kopasz volt. Egy öregember. Az ellentmondást nem tűrő tekintélyt, amit
köréje képzeltem a sötétben, egyedül szúrós, palaszürke szempárja
sugározta, meg a hangja, amely érdes volt és recsegő.
‒ Nem jössz nekem, ugye, kölyök? ‒ kérdezte.
Megráztam a fejem.
‒ Megígéred?
Bólintottam, némán, mert még mindig nem jött meg a szavam.
Rám mutatott a mankójával.
‒ Van valami nálad, ami nem a tiéd?

Értetlenül pislogtam.
‒ A zsákban, kölyök. Mi van abban a zsákban?
Lenéztem a kezemre, amelyben most is anyám bevásárlótáskáját
szorongattam. Szorosan a mellemhez fogtam. Végre megeredt a nyelvem.
‒ Macskaeledel! ‒ böktem ki. ‒ Macskaeledel, egy magazin meg fél fürt
szőlő. Minden az enyém. Megnézheti. Nem vagyok tolvaj!
‒ Csak egy vandál istencsapása, nem igaz?
Az öreg szúrósan nézett rám, aztán megcsóválta a fejét, a földre ejtette a
cigarettáját, majd eltaposta a bal lábával.
‒ Tudod, láttam pár agyatlan tombolást a magam idejében, de ez párját
ritkítja. Sejtem, hogy a pusztítókedv és az értelem nem mindig jár kéz a
kézben, ez azonban átkozottul ködös ügy, akárhogy nézzük is. ‒
Mankójával előbb az üvegházra, majd a fészerre mutatott. ‒ Valószínűleg
csak az időmet vesztegetem, mégis megkérdezlek, mivel magyarázod ezt
az egészet?
‒ Nem én voltam ‒ mondtam.
‒ Értem. Akkor ki volt?
‒ Más gyerekek.
‒ Miféle gyerekek?
Nyeltem egyet.
‒ Csak néhány gyerek, ez minden. Engem üldöztek.
‒ Ahá. És hol vannak most?
‒ Nem tudom.
‒ Gondolom, csak úgy felszívódtak, nem igaz?
‒ Azt hiszem, újra átmentek a sövényen.
Mindketten a sövény felé néztünk, amely áthatolhatatlan szürkészöld
falat alkotott.
‒ A te barátaid igazi Houdinik lehetnek ‒ mondta az öreg.
‒ Nem a barátaim! ‒ kiáltottam fel.
Hosszan méregetett, aztán újra megrázta a fejét.
‒ Van neved, kölyök?
‒ Alex ‒ feleltem alig hallhatón.
‒ Csak Alex?

‒ Az Alexander rövidítése ‒ magyaráztam.
Fogva tartóm csettintett a nyelvével, és elkomorodott.
‒ Ki az apád, kölyök?
‒ Nincs apám.
‒ Azanyját! Csak nem szeplőtelen fogantatással jöttél világra?
Szerencsére tudtam, mire vonatkozik a megjegyzése. Amit maró
gúnyból eresztett meg. Azt jelentette, hogy olyan vagyok, mint Jézus…
nem közösülésből születtem, ami a Bibliában halálos bűn.
‒ Nem úgy értettem ‒ mondtam. ‒ Volt apám, de anyám nem tudja
pontosan, ki. Úgy fogantam, mint mindenki. Valahol Stonehenge
környékén ‒ tettem hozzá.
‒ Csak nem kurva az anyád?
‒ Jelenleg egyedülálló ‒ mondtam.
‒ Oké. Ez mind lenyűgöző, de hagyjuk a szófosást, fiú. Mondd, ki az
anyád! A nevét akarom hallani! A teljes nevét!
‒ Rowena Woods ‒ mondtam.
Kijelentésemet sűrű hunyorgás követte, aztán az öreg kurta,
vakkantásszerű nevetést hallatott.
‒ Azt a kibaszott atyaúristenit! Te vagy az a kölyök?
Itt jegyzem meg, hogy a káromkodást leszámítva nem volt ez szokatlan
reakció, amikor kitudódott a kilétem.
Az öreg félrehajtott fejjel meredten bámulta a jobb halántékomon
húzódó forradás fehér vonalát, ahol nem nőtt ki a hajam.
Békésen tűrtem.
Az öreg kifújta a levegőt, és újra megcsóválta a fejét.
‒ És hol van most a mamád? ‒ kérdezte. ‒ Otthon?
‒ Dolgozik ‒ mondtam.
‒ Oké. És mikor ér haza?
A földön csillogó üvegcserepekre néztem, és az ajkamba haraptam.

Valamit itt előre kell bocsátanom.
Két dologról nem beszélhettem anyámnak ebből a szombatból. Sajnos
azonban ugyanezek voltak azok, amelyek egyedüli mentségül szolgáltak

volna a történtekre.
Egy: nem árulhattam el üldözőim nevét. Kész öngyilkosság lett volna.
Biztos voltam abban, hogy hallgatásom ‒ azt sem kizárva, hogy adott
ponton, ha muszáj, feladom ‒ szavatolhatja csak sértetlenségem az
elkövetkező hetekben. Kínzóim hármasfogata, most, hogy ilyen bűntettbe
keveredett, és ekkora kárt okozott, többé nem játszik a szerencséjével ‒
gondoltam. Egyelőre, és remélhetőleg hónapokra mást kell keresniük
helyettem, akit halálra gyötörhetnek.
Kettő: nem szólhattam a rohamról sem. A dolgok jelenlegi állása mellett
ez azzal járt volna, hogy elveszítem nehezen kiküzdött szabadságomat. Ha
anyám csak meg is sejti, hogy az epilepsziám újra súlyosbodott, megint
szobafogságba vet. Elveszteném a szombatokat, el a vasárnapokat. Iskola
után nem mehetnék, ahová akarok. Nehezen hihettem, hogy be tudom adni
neki ezek után: a látszat ellenére egyszeri esetről van szó, és tökéletesen
jól vagyok a szigorú gyógyszerezés meg a meditáció mellett.
Védekezésem tehát a kezdet kezdetétől gyenge lábakon állt. Nem maradt
más hátra, mint bevallani a pőre tényeket: a birtokháborítást és a
megrongált üvegházat. Ráadásul a jelek szerint oly kevés megbánást
mutattam ‒ lehetett persze tökkelütött, ordító naivitás is ‒, hogy még csak a
tetthelyről sem méltóztattam eltűnni.
Anyám magánkívül volt.
‒ Hogy tehettél ilyet, Lex? ‒ sopánkodott.
‒ Mondtam már: nem én tettem!
‒ Nem úgy neveltelek, hogy féktelen rombolásban leld a kedved.
Erkölcsi meggondolásokat igyekeztem beléd oltani. Úgy neveltelek, hogy
figyelmes, udvarias és kedves legyél! És ne hazudj!
‒ Ilyen is vagyok!
‒ A tetteid másról árulkodnak.
‒ De hát nem én tettem!
‒ Na, igen, mondod te! Szeretnék hinni neked, Lex… őszintén. Csak hát
nem sok okot adsz rá.
‒ Azért, mert nem hallgatsz meg!
‒ Halljam, kik voltak a bűntársaid? Akkor talán hiszek neked.

‒ Nem a bűntársaim. Nem vagyok felelős a viselt dolgaikért.
‒ Ha továbbra is véded őket, a cinkosukká leszel! Ugyanolyan bűnös
leszel, mint ők.
A földre szegeztem a tekintetemet, azon töprengve, hogyan szállhatnék
szembe ezzel a fajta érveléssel.
‒ Ki vele, kik voltak! ‒ ismételte meg anyám az iménti felszólítást.
‒ Mondtam már. Csak néhány falusi srác.
‒ Neveket akarok, Lex! Neveket!
‒ A nevek nem fontosak. A lényeg az, hogy ők a hibásak, nem én.
‒ Lex, ha nem adod ki a barátaid nevét, egyedül téged okolhatlak. Ez
ilyen egyszerű.
‒ Nem a barátaim! Hogyhogy nem érted?
‒ Ne okoskodj itt nekem! Csak mondd meg, kik voltak!
‒ Miért nem kérdezed meg a kártyáidat? ‒ vágtam oda mogorván.
Anyám elnémult, és hosszan, nagyon hosszan nézett rám. Belém mart a
bűntudat erre a tekintetre. Többé nem tűnt haragosnak, de anyám láthatóan
megbántódott.
Lesütöttem a szemem. Elég volt vele ez az ötperces vita, és valahogyan
elérte, hogy többé nem éreztem ártatlannak magam. Nem, cinkos voltam
magam is.
‒ Hadd mondjak valamit, Lex ‒ szögezte le végül. ‒ Nem tudom, jelente egyáltalán neked valamit per pillanat, mégis szeretném, ha
meghallgatnál. És nagyon alaposan megfontolnád, mielőtt bármit is
válaszolsz… Isaac Peterson beteges öregember. Nem egészséges.
Ráadásul egyedül van, mint az ujjam. El tudod képzelni, hogy érzi most
magát?
Tudtam, mire megy ki a játék, anyám bűntudatot akart bennem kelteni.
Hisz Mr. Peterson nem is volt olyan beteges. A bicegése miatt lassan járt,
de nem volt nyomorék. Ami pedig a korát illeti, kétszer annyi idős volt
ugyan, mint az anyám, de akár Mr. Stapleton is jóval öregebb volt nála…
jó, ő már a száz felé járhatott. Tagadhatatlanul egyedül volt ‒ ez állta meg
mindössze a helyét anyám szavaiból ‒, ezért is volt olyan irdatlan nagy
vétek az én állítólagos rongálásom.

csupán a pár centis komor ablakpárkány volt látható. miután hosszadalmas harcot vívott a hasnyálmirigyrákkal. Rebecca Peterson. Nem úgy nézett ki. . hogy előbb csöngetnünk kellene. Miután anyámtól értesültem az első két adalékról ‒ a harmadikat magamtól találtam ki rájöttem. hogy egy ilyen kis helyen legalább három tényt feltétlenül tudnak egymásról az emberek. hogy nem úszhattam meg holmi dorgálással. mint amit valaha is félrehúznak. Valakinek bűnhődnie kellett az üvegház vandál feldúlásáért. három éve halt meg. mire anyám megbökdöste a hátamat. legalább kétszáz lépésre a főúttól. Keskeny. 2) A felesége. hogy nekem lőttek. egy angol nő. 70-es években. A hozzá tartozó hosszú bekötőutat félévszázados nyárfák szegélyezték. melyek őrszemként állták körül az egyetlen ki- és bejáratot. lehet valaki akármilyen magába vonult embergyűlölő. elé kell állnod! ‒ De mi van. ‒ Juj! ‒ tiltakoztam. A függöny tegnap is eltorlaszolta a belátást. Mr. Peterson háza igazi remetelak volt. A főbejárat közelében volt egy zárt erkélyablak. 3) Az első két okból kifolyólag nem volt teljesen beszámítható. Ezt a háborút Amerika. ‒ Ne húzd a lábad. Lex! ‒ Nem is húztam! ‒ Nincs mese. Petersonról például a következő hármat tudták: 1) Egyik lába tropára ment Vietnamban. valamint az észak‒ és dél-vietnami gerillák vívták a 60-as.Hadd világosítsam fel önöket. A kelme sötét redőiben meggyűlt a por és piszok. amelyen a behúzott függöny miatt nem lehetett belátni. Peterson olyan szerencsétlen volt. s a sövény fél-egy méterrel nőtt túl a fejmagasságon. ha nem szereti. és ez a valaki jobb híján én voltam. kanyargós dűlőút mentén bújt meg. A telken sok fa nőtt. Mr. amennyiben nem élnek falun. Mr. Elfintorítottam az orromat. hogy zavarják? ‒ Ne légy ilyen gyáva! ‒ Csak azt akartam mondani. Már csupán vezeklésem pontos feltételeit kellett megbeszélni.

hogy az ajtót verte. Most is csak azért ugatott. híján minden támadókedvnek. erre az ajtó fölött húzódó matt üvegcsíkon átszűrődő világosságból következtettem. feldúlt. és az is volt. hogy a tíz másodpercnyi ugatást sietős visszavonulás követi a legközelebbi kanapé mögé. ‒ Azért jöttem. Nekünk mindig is macskáink voltak. Odabent villanyt gyújtottak. Anyám újra megbökött. Anyám vasmarkokkal szorította a vállamat. hogy őszintének kellett látsszon. ami nagyjából annyira volt hallható. Kopogtattam. Mr. Visszafojtott lélegzettel várakoztam. Betanult szövegnek tűnt. és egyenesen az én véremre áhítozik. Még néhány lépés. hogy bocsánatot kérjek. Erkölcsi tartásom több mint kérdéses volt. és kész. ‒ Nyugalom. Mr. Az ajtó kivágódott. majd anyámra villantotta a tekintetét. Anyám rám nézett. mint egy bolhafing. Bentről nyomban lármás csaholás hallatszott. ‒ Rajta! ‒ sürgetett anyám. Nem látszott meglepettnek. Peterson előbb rám nézett palaszürke szemével az olvasószemüvege fölött. Lex! Ez csak egy kutya. és hogy felajánljam. Nem sejtettem. ezúttal a gerincoszlopom alsó fertályán. hogy maga a baskerville-i 4 kopó az. Ami nem nyugtatott meg túlságosan. ugyanakkor szemlátomást nem is örült a látogatásnak. Mindezt azonban ekkor még nem tudtam. mert a kopogtatás mély álmából riasztotta fel. Ugatásával csak ijedelmének adott hangot: ösztönös volt. de nem ez itt a lényeg. és az oromzatos tornácon álltunk. ‒ Ez már a te dolgod. mint kiderült. Attól tartottam. Nem igazán kedveltem a kutyákat. Ha rossz hangnemet . Nagyot ugrottam ijedtemben. Elé állsz. majd szemét forgatva kopogtatott helyettem: úgy is mondhatnám. A lényeg az volt. amely végül ismét az én arcomon állapodott meg. bármi módon jóvá teszem a vétkemet ‒ hadartam el egy szuszra.‒ Erre semmi szükség. Peterson kutyája még nálam is gyávább volt. Szerencsére.

Mondjuk. amíg úgy nem érzi. ‒ Oké. Az öreg dobolni kezdett az ajtófélfán az ujjával. ‒ Újra tudnád üvegezni a melegházam? Ezt minden bizonnyal gúnynak szánta. folytattam ‒. hogy tartsam magam a betanult szöveghez. ‒ Elnézést kérek az üvegházért. Megköszörültem a torkomat. mint akire rájött a fogfájás. majd alig észrevehetően elhúzta a száját. hogy nem rajong az ötletért. Ami reménnyel töltött el. a lábtörlőhöz intézve szavaimat. Gyerünk. Peterson ingerülten topogott. felpillantva a lábtörlőről. Peterson felvonta a szemöldökét. amiben csak tudnék. ahogyan csak akarja. addig állok a szolgálatára. ‒ Kérj hát bocsánatot. Olyan képet vágott. ‒ Ablakot moshatnék.ütök meg. Jó piszkos. és hogy engedély nélkül behatoltam a birtokára ‒ mondtam. ezért válasz nélkül hagytam. ezért talán… Jaj! A legutolsó döfést anyám részéről olybá vettem. Mr. hogy kiegyenlítettem az okozott kárt. Ennek ellenére tovább mondtam. ‒ Akárhogy is van ‒ zártam beszédemet ‒. s mivel anyám újra megbökte a hátam. Ez lenne a vezeklésem ‒ tettem hozzá. Ehelyett azt mondtam: ‒ Lemoshatnám az autója ablakát is. Tovább vártam. mivel nem tudom megjavítani az üvegházat. ‒ Aha. minden hiába. mi lesz ebből. Azt jelenti: Folytasd. Mr. és szeretném jóvátenni. kölyök ‒ mondta végül. és ne kezdjek el rögtönözni. Láthatóan ugyanúgy túl akart már lenni a dolgon. segítenék a ház körül. . elő a farbával! Értetlenül néztem anyámra. mint én. Vártam. ‒ Segítenél? Láttam rajta. ‒ Ez csak amolyan kifejezés. kigyomlálhatnám a kertjét vagy bevásárolhatnék.

Peterson a homlokát ráncolta. Peterson. de… ‒ Helyes! Örülök. Biztosíthatom. Ami elengedhetetlen. és különben is. igazán. hogy egy véleményen vagyunk. anyám ellenében semmiféle segítséget nem tudok felajánlani. amit pedig felcsillanni véltem az imént. Alexszel alaposan meghánytuk-vetettük ezt a dolgot. ‒ Mert tegnap az volt a benyomásom. ha egyszerűen csak elfogadom a bocsánatkérésedet. ezzel egyetértek. Mrs. ‒ Alexnek tanulnia kell ebből. nem hinném. de nem várta ki. aztán megköszörülte a torkát. hogy ez túl jó ötlet. hogy az öreg engedélyt adjon a folytatásra. majd tovább ráncolta a homlokát. Mr. ‒ Ez roppant nagylelkű öntől. Woods. hogy amennyiben érdemben jóváteszi valamiként az önnek okozott kárt. ‒ Nézd kölyök ‒ mondta végül. de… ‒ Tud ennél méltóbb büntetést? ‒ Valószínűleg nem.Mr. hogy egy egyszerű bocsánatkérés elegendő lenne ebben az esetben. és kvittek vagyunk. ‒ Egyetért abban. De nem is egészen ezt forgattam a fejemben. szerintem bőven elég. Peterson segélykérő pillantást vetett rám. Innen léphet csak tovább. ‒ Oké. Mr. hogy ön is méltó büntetést kíván. mégsem hiszem. Visszanéztem rá. ‒ Bocsánat. és megállapodtunk abban. hogy a tetteinek következményei vannak. mintegy jelezve. akkor önnel… és nem velem szemben rendezi az adósságát. . ez is… E ponton anyám közbelépett. ‒ Nem vagyok biztos benne. ez elvi kérdés ‒ makacskodott anyám. ‒ Ez igaz. Úgy értem. a tett súlyosságáról nem is szólva. hogy komoly az ügy? ‒ nógatta anyám. nem akarok én beleszólni a kegyed nevelési elveibe. Peterson. Nézze. Meg kell értenie. hogy az én dolgom lenne… ‒ Mr. Peterson arca újra kelletlen grimaszba rándult. hogy mindez nem rám tartozik. ha megengedi ‒ mondta. Őszintén szólva. Mr. ‒ Igen. Szavaira kihunyt a reménysugár.

okul a dologból. Peterson a halántékát. ‒ Pompás! ‒ kiáltotta. Majd adok a fiúnak valami munkát. ‒ Gyere. aztán megeresztett néhány szitkot a foga között. hogy az öreg meg én csatát vesztettünk. és mindenki élheti tovább az életét. jól. Peterson rám nézett. Ennek a csatának a kimenetele abban a pillanatban eldőlt. nem sok logikát láttam benne. hogy anyám fel ne neszeljen rá. ‒ Kitűnő! Akkor ezt megbeszéltük. Gondolom. ‒ Azt hiszem. alig észrevehetően. ‒ Jól van. ‒ Ördög és pokol! ‒ dörgölte bosszúsan Mr. . ‒ Állapodjunk akkor meg az időpontban. ‒ Tökéletesen.Az öreg az égnek tárta a karját. a jövő szombat talán megfelel önnek. mintha nem hallaná. Tudtam. Megvontam a vállam. erre a hétvégére eleget foglalkozott veled Mr. Mr. Ennek az utolsó mondatnak talán lehetett valami értelme anyám fejében. tekintettel azonban az imént nyélbe ütött egyezségre. Alex! ‒ bökött anyám a bordáim közé még utoljára. Csodás! Anyámra azonban hiába vesztegette a szarkazmusát. hogy folytassa. Anyám várta. Miért is ne. hogy ajtót nyitott nekünk. Peterson. Mintha visszafojtott jókedv bujkált volna a tekintetében. Anyám úgy tett.

Peterson bíráló szemmel méregetett. ‒ Csak tizenhárom vagyok ‒ ismételtem meg mentegetőzve. miután kireteszelte a főbejáratot. kölyök.METÁN Esett. de nem mosolyodott el. én a te korodban már istenuccse vezettem apám kocsiját. A lábam rosszul bírja az esőt ‒ sandított az égre. amikor a következő szombaton végigbattyogtam a dűlőúton. ‒ Eszerint egyáltalán nem tudsz vezetni? ‒ Nem. Mr. Mr. sem füvet nyírnom. Mindössze pár dologra lenne szükségem a boltból. ‒ Nekem nincs apám ‒ emlékeztettem. Reméltem. Tréfának szántam. hogy ez. mintha pontosan ezt a fajta gyámoltalanságot várta volna tőlem. sem a külső ablakokat mosnom. Valamiért akaratlanul is felelősnek éreztem magam Mr. ‒ Szeplőtelen fogantatással jöttem világra ‒ tettem még hozzá. Petersonnak más tervei voltak velem. E borongós ködszitálásban az esőcseppek tűként szurkálták az ember bőrét. Minél többször pislogtam azonban az ólmos égboltra. aztán el a nyárfasor mellett. Peterson fájós lábáért. Ezzel fogadott. mint kiderült. ‒ Tudsz vezetni? ‒ kérdezte. ‒ Nem száz kilométeres kiruccanásokra gondolok. ‒ Tudod. annál biztosabbra vettem. hogy nem kell most gyomlálnom a kertben. vagy valami hasonlóan nyomorúságos feladat lesz a sorsom. . Hanem. ‒ Még csak tizenhárom vagyok ‒ mutattam rá.

akik időt szeretnének nyerni egy kényes helyzetben. ‒ Milyen a helyesírásod? ‒ Jó. ‒ Biztosan engem hibáztatna. Nincs jogom megorrolni ezért. alábecsültem Mr. Ennyit mindenképpen tudtam. Mit kellene legépelnem? ‒ Néhány levelet fogunk megírni ‒ mondta Mr. hogy tanulj is itt valamit. nem hinném. Örömtelenül felvakkantott. ‒ Különben is. Anyám és Mr. Peterson erkölcsi tanulságokról alkotott elképzelését. Peterson megköszörülte a torkát. ‒ Ilyen időben? Úgy számítom. hogy valamennyi érintett fél jobban érezze magát a történtek után. Peterson arra akart tanítani. . ‒ Na. hogy az üvegházak garázda lerombolása csúnya dolog. sokkal hasznosabb munkát tartogatok neked. ‒ Igen ‒ feleltem.‒ Lemoshatnám a kocsiját ‒ ajánlottam fel. nem gondolod? Üres tekintettel bólintottam. Treadstone. Peterson. Vezeklésem szükséges rossz volt - kész bohózat ugyan ‒. ‒ Tudsz gépelni? ‒ kérdezte. szóval ‒ kezdte ‒. Mint kiderült. Látom. noha az esőben végzett fizikai munka talán még jót is tesz. azok módjára. intettem magamat. hogy a kocsim ma tökéletesen megtisztul. ‒ A helyesírásom általában megfelelő. ha tüdőgyulladással adnálak vissza neki. Dacára ennek. az angoltanárom szerint koromhoz képest bő a szókincsem. semmi hasznosra nem számítottam. hasznavehetetlenségem iszonytató súlya alatt roskadozva. nem gondolod? ‒ Szerintem is ‒ ismertem el. anyád nagyon a szívén viseli. nem magát ‒ mondtam. Persze mindent tovább lehet csiszolni. ami arra szolgált. Mr. Mr. ‒ Mert ha nem az. akkor nem éri meg itt nyűglődnöm veled. hogy anyád örülne.

ami . Ugyanakkor nem ez volt a teljes igazság. hogy a kutya ennyire öreg. Néha azonban az emberek olyan helyen laknak. Egy levélíró klub tagja volt. és rángógörcseim vannak. És volt a padlón egy jókora párna is.Amit ezen a napon tanultam. amilyenekről nem is álmodtunk. Ő volt Mr. Kurt Vonnegut után. Odabent minden ragyogott a tisztaságtól. ahol kedvére szundíthat. csillogóvillogó számítógép állt egy íróasztalon. hogy Mr. hogy csupán töredékesen ismerhetjük meg egymást. De azután lehajtotta a fejét. Azt is tudták. hogy eltalált egy meteor. meg néha raboknak is. Peterson azt mondta. hogy valamiféle keverék. Mindez igaz is volt. Rólam azt tudták. és olyan időtöltéseik vannak. ifj. fura nézetei vannak. Peterson kedvenc időtöltése az. Kurttől pár lépésre legnagyobb meglepetésemre vadonatúj. Valamiért arra számítottam. Elég volt neki egy meleg hely. Peterson kedvenc írója. aki tíz nappal korábban halt meg. Mikor a fajtája felől érdeklődtem. nincs ki a négy kerekem. mint hittem. amit csak tudni érdemes (ami rendszerint nem volt több három dolognál). A havi tagdíj befizetése ellenében kiküldték neki a klub újságját. Mr. Alsó-Godley összes lakója azt hitte. hogy egy állatmenhelyről került ide évekkel ezelőtt ‒ ezért hiányzott a jobb füle egy darabja ‒. Mr. hogy mindent tudnak egymásról. Mr. és a frizurája is fura. Peterson magának való vietnami veterán. lapos monitor. Peterson kutyája. Mint már mondottam. a nappaliba áradt a világosság a kertre néző ablak felől. és kíváncsian a levegőbe szimatolt. Tudták például. és Kurt volt a neve. amilyenek évekkel ezelőtt voltak forgalomban. Volt ott még két állólámpa meg magas könyvszekrények és művészeti reprodukciók a falakon. ezért ideje nagy részét átaludta. ezen szunyókált Mr. Később megtudtam. felnézett. mert így legalább nem kellett sokat sétáltatni. Mint kiderült. hogy holmi ósdi írógép elé ülök majd oda. és aludt tovább. hogy leveleket írogat mindenféle politikusoknak. Peterson nem bánta. Peterson háza például nem volt elhanyagolt és poros. előtte nagyképernyős. és bár borús idő volt. akinek a felesége hasnyálmirigyrákban halt meg. Mr. Nagyon öreg volt már. Mikor beléptem. hogy anyám tisztánlátó és leányanya. olyan tárgyakat birtokolnak. az mindenekelőtt az volt.

Nagy sziget ez a Karib-tengeren. és nem is kérdeztem. a raboknak meg gyakran nem engedték meg. Azt feleltem. nagyon is el tudom képzelni. amelyeket vélhetőleg el se követtek ‒. Nekik lehetett írni. A legtöbb rab. A politikusok többnyire túl elfoglaltak voltak. Öt-hat levelet írtunk meg aznap délután. Legépeltem hát. De a zene egészen kellemes volt. hogy el tudnám képzelni. nem adhattak hangot szabadon a gondolataiknak. akiket mégis lesitteltek. Azt mondta. Arra kértük. akik azért . noha a többségük soha nem írt vissza. ezzel ugyancsak együtt tudtam érezni. hogy fárasztja a gépelésem. vesse fel a parlamentben azoknak a brit foglyoknak az ügyét. nos. egy 5 Sherbet kvintettet . és váltig bizonygatta. Peterson levélíró klubját Amnesty Internationalnek nevezték. Mr. milyen is ez. Ami pedig a rabok jogtalan bebörtönzését illeti ‒ koholt vádak alapján. Ezért feltett valami zenét. mert üldöztetés és fizikai megtorlás várt rájuk ‒ bár Mr. adta tudtomra. Írtunk a helyi képviselőnknek is. Nem követhették lelkiismeretük parancsát. akiktől megtagadják alapvető emberi jogaikat. akiket ítélet nélkül tartanak fogva egy amerikaiaknak szánt kubai börtönben. amit Mr. Peterson azonban dühbe gurult a vonakodásomtól. hogy megválaszolják a leveleiket. és nem énekeltek benne. mintha lópaták csattognának a macskakövön. Nem tudtam. ezért tudtam tőle koncentrálni. És írtunk egy kínai bírónak. Peterson erősen kételkedett abban. Peterson diktált. nem is érdemelte meg a büntetését. mi az. Jó emberek. jogszerűen lefolytatott per nélkül. Először kétkedéssel fogadtam. vagy nem érdekelte őket az efféle személyes levelezés. hogy anyám tanulságosnak találna-e holmi börtöntöltelékeknek címzett leveleket. Egy idő után azonban kijelentette. kibetűzte nekem. hogy haladéktalanul bocsássa szabadon azt az öt férfit és nőt. igen sokan vannak a világon. és megtagadták tőlük a legelemibb emberi jogokat. Mr. akiknek írunk. ami olyan. hogy egyáltalán odaadták a postájukat. ahol kommunisták kormányoznak. Mint kiderült. hogy amióta középiskolába járok.tele volt egy sereg névvel a világ minden tájáról. Örülhettek. Ha egy-egy személy‒ vagy helynévvel gondom támadt. hogy nincsen ebben semmi. olyan bűnökért.

Ez az adalék.tiltakoztak. nemdebár? ‒ Nem. hogy ez vicc akar lenni. akit azért ítéltek el. Az állam azt tervezte. ‒ Maga akart okítani ‒ mutattam rá. ‒ Hé. Peterson nehezményezte. mert porig rombolták az otthonukat. csak hogy helyet csináljanak egy olimpiai stadionnak. azt hiszem. ha azért kell megölni valakit. több kérdést is felvetett számomra. ami a tettét igazolta volna. semmi szín alatt ‒ magyarázta Mr. hogy egy állam akár a bűnösöknek is kioltsa az életét. Mint kiderült. Gyanítottam. ami azt jelentette. te gyerek! Túl sokat kérdezel. Pacifista volt. ‒ Kötve hiszem. ‒ Azért. bár enyhén szólva zavaros vég ez. életemet kéne áldoznom magasztos erkölcsi elveimért. . Csupán két tanú vallott ellene. ami rendkívül sokat használt volna egy héttel korábban. ne végeztesse ki azt az állami börtönben sínylődő foglyot. Nebraska azonban tartotta magát idejétmúlt hagyományaihoz. ‒ Nem akarok többé erőszakot az életemben. de nem voltam biztos benne. Roppant drámai. de később ők is megváltoztatták a vallomásukat. ‒ Mi van akkor. és nem volt tárgyi bizonyíték. a lábával meg minden. arra kérve. ‒ Tudja. A legtöbb állam ‒ még Texas is ‒ mostanra felhagyott a villamosszékkel. Peterson. ami megállítja a szívverését. Mr. mint kivégzési módszerrel. Írtunk Nevada kormányzójának. ‒ Nem mondta anyád. ami Vietnamban történt magával? ‒ kérdeztem. hogy valaki netalán ártatlanul lelje halálát. De azt is ellenezte. hogy egy rács mögött ülő sittes kinyírása önvédelemnek minősülne. Most harminckét esztendős volt. hogy ellene volt mindenféle erőszaknak ‒ és ebben nem volt kivétel. de általánosságban gondolom… mi a helyzet az önvédelemmel? Ha valaki megpróbálná megölni magát? ‒ Azt hiszem. hogy bizonyos kérdéseket tapintatlanság feltenni? ‒ De. hogy ne irtson ki másokat? És mi van az önvédelemmel? ‒ tudakoltam. mert tizennyolc évesen megölt egy rendőrtisztet. hogy villanyáramot vezetnek át a testén.

Úgy értem. hogy „fényhozó”. ‒ Nagyon helyes. ugye. hogy a kozmikus egyensúlyban a teremtés és a rombolás ugyanannak az érmének két oldala. Az iskolában jó pontot jelentett. Úgy véli. Még éjszaka is szinte világít. mit jelent a hipotetikus. ‒ Őszintén szólva. félreértik a szerepét. hogy jó bunyós lennék ‒ vallottam be. Peterson ‒ mondtam egy idő után ‒. mintha a sportokban tűnt ki. mert nem hinném. Azt mondja. Különben is.99 százalékban erre késztetnék őket. De hát miért akarná bárki bántani a macskátokat? ‒ Merőben hipotetikus felvetés volt. ‒ Hát persze. talán én is pacifista vagyok. ugyanúgy. mégis verekednék. ezért nem tudna gyorsan elfutni az üldözői elől. Anyám azonban rokonszenvezik az ördöggel. Nincs is kedvem ezzel fárasztani magam. ha a körülmények 99. ‒ Persze. hogy az embernek legyenek elvei. persze. Nem bűn. Legalábbis arról. hogy néha a lázadás is helyénvaló ‒ folytattam. Fontos. ahogyan a Szentírásban .A jelek szerint minden érdekes kérdés ebbe a kategóriába tartozott. szerintem sem helyes. miről beszélsz. Például ha valaki Lucyt akarná bántani ‒ tettem hozzá. tudsz róla? ‒ Igen. ‒ Nos. ‒ Tudom. ‒ Azt is mondja. Észrevettem. Lucy jelenleg épp vemhes. ‒ Nem tudom. ‒ Aha. ‒ Ó! Ez újdonság volt a számomra. ‒ Nincs nagy véleménye az Úrról sem. ‒ Mr. kölyök. ez is rendben van. ha az emberek ölre mennek egymással. azt hiszem. kölyök. El sem tud könnyen rejtőzni a fehér színe miatt. ‒ A Lucifer rövidítése. kölyök. Peterson nem vigyáz túlságosan a nyelvére. ha nem lenne más választásom. ‒ Azért is. hogy Mr. ‒ Szép neve van. Innen is a neve: Lucifer annyit tesz. akkor sem. ‒ Tudom. baszottul agyament nézetei vannak a te anyádnak. Vagyis csak egy példa. De ez az ördög neve is. igen. ha valaki tudott bunyózni. ha valaki nem tud verekedni. ‒ Lucy a macskánk.

átfésültem a számítógépes levelezését. amelyiknek érdekes volt . akkor abban nincs semmi rossz. amikor végeztünk a levélírással. hanem az. és Mr. Később. akkor vélhetőleg muszáj lenne közbelépnem. és meg is mutatta. Ő csak egy macska. ‒ Értem ‒ mondtam.megjelenik. Különben pedig ezt is tanulságosnak véltem. minden várakozásom ellenére. mint az anyámmal. feltehetően több beszélgetést is egybeolvasztottam az imént. megnéztem. Peterson bolond volt. kölyök. mint szolgának maradni a mennyországban. De nem is ez a lényeg. ha valaki veszélyben van. És ha történetesen ‒ hipotetikusan ‒ bárki megtámadná. Gondolom. a lényeg az. amit elmondasz. ‒ Bár anyám az uralkodásért sincs oda. Átfutottam néhányat. ha nem volna más megoldás? Mr. hogy elszívjon egy gyógyfüves cigarettát. ‒ Jobb is a pokolban uralkodni. mégis sokkal értelmesebben el lehetett vele beszélgetni. Megvallom. mert nem tudja megvédeni magát. melyik könyvtárba. Noha Mr. Peterson kiment. úgy vélem. Nem kedveli a hierarchiát. hogy e nap folyamán. Peterson. Úgy véli. hogy anyád is egyetértene velem. és megvédjük. Van egy igen széles szürke sáv is. Nehéz visszaemlékezni minden egyes szóra. év és hónap szerinti bontásban. ha angyal lett volna. ‒ Eszerint maga is felhagyna a pacifizmussal. hogy lássam őket. ‒ Igen. elmenthetem a közösen írt leveleket. hány levelet írt összesen… nos. kivéve a családunkban ‒ az egészen más tészta. kezdtem nem terhesnek érezni a vezeklésemet. mert azt mondta. hogy szerintem Lucy nem maga az ördög. Egyetért velem? ‒ Kivétel erősíti a szabályt ‒ mondta Mr. Ami nem leskelődés volt. az erkölcsi ítéletek világában semmi nem feketefehér. több száz volt. ‒ Nézd csak. Peterson a homlokát ráncolta egy ideig. ez pontos megfogalmazás ‒ helyeseltem. akkor nyilván nem mondja. Ami azt illeti. Amondó vagyok. Abból. Szóval. ami igencsak tetemesnek bizonyult. ő is lelécelt volna a mennyből. ha nem akarta volna.

Peterson furán modernnek hatott. a fényképfelvétel a 70-es években készült. Peterson „egyedül volt. Peterson is volt fiatal. ‒ Ez a lánya? ‒ kérdeztem udvariasan Mr. én ezt mindössze a jelenlegi körülményeire és a felesége halálára értettem. hogy a szó szoros értelmében egyetlen rokona sincsen. és fekete svájcisapkát viselt. mert bedobta a Csendesóceánba egy oregoni szirtfokról. holtbiztosan nem Robert Asquith kínai parasztjai gyártották hát. hogy bár anyám szerint Mr. amikor visszatért. mert feszült csend támadt. mert egészen másként képzeltem őt el. Mint kiderült. mint a régiek. Washingtonban. hogy jobban tettem volna. Pár évvel azután. nem görgős. Ráadásul a fotó nem is tűnt réginek. A haját röviden hordta. ha lehetett. Petersonnal. Mrs. Legalábbis annak hittem magam. hogy az a normális (másoknak). ha befogom a szám. hogy Mr. és kikapcsoltam a számítógépet. Petersonnak már nem volt meg. Mr. hogy Mr. Utána megvizsgáltam az egér alját… minden új számítógépnél megcsinálom ezt. Petersontól. Nagyon jól tudtam. Félrebillentette a fejét. Újfajta lézeres egér volt. Nem tudtam. Peterson ‒ aki ekkoriban még nem . Itt mondom el. Különben pedig azért sem azonosítottam a fényképen látható nőt Mrs. Ez sem volt leskelődés. Rövidre nyírt hajával és félrebillentett fejével Mrs. aztán bezártam a könyvtárat. akik megsérültek szolgálat közben. mint az ujjam”. és hamiskásan mosolygott a kamerába. ezt adományozták azoknak a katonáknak. aki néhány évvel fiatalabbnak látszott az anyámnál… maximum harminc. Ez volt az egyetlen fotó a szobában és tudomásom szerint az egész házban is.a címe. Fel sem merült bennem még ekkor. az egyik magas könyvszekrény közelében. Egy félfordulat közben észrevettem a falon egy fényképet. és Mrs. Peterson rokkantan és egy Bíborszív érdeméremmel hazatért Vietnamból. egy háborúellenes tüntetésen. Nyomban láttam. A fénykép egy nőt ábrázolt. Ég és föld volt a különbség. Kiderült azonban. Odamentem hozzá. hogy jobban megnézzem magamnak. ha több nemzedéknyi rokon él elszórtan a megyében vagy az országban. Aztán egy darabig pörögtem a forgószékben. nemritkán külföldön is. csak kíváncsiság.

Úgy éreztem. A harmadik polcról vettem elő. ‒ És? ‒ És azt gondoltam. aki minden haját meg a testsúlya felét elvesztette. ‒ Fura egy könyvcím ‒ mondtam. a szirénák miattuk szólhatnak. Peterson ‒ diákvízummal tartózkodott az Egyesült Államokban. Addigra elege lett belőle. Ez volt az oka. Peterson felvonta a szemöldökét. hogy Mrs. ‒ Nincs rajtuk ruha ‒ mutattam rá. Sajnos azonban kezem és szemem három pár cicivel került szembe. amilyen emlékei maradtak a feleségéről. hogy a fénykép a feleségét ábrázolja. Szívesebben emlékezett rá így. Céklavörös lettem. Peterson egyik Kurt Vonnegut könyve volt. Egy okkal több volt ez arra. Látniuk kellett volna azokat a mellbimbókat! Közel tíz centivel észak felé fordítottam el a tekintetemet. mi a csudáról beszélek. ‒ A rendőrség letartóztathatja az embert. Peterson akkor egyedül annyit mondott el. Minderre természetesen csak jóval később jöttem rá. Peterson nem értette. miközben a kórházban haldoklott. és nagyot nyeltem. Közbevetőleg jegyzem meg. ha nincs rajta elég ruha ‒ . mit is mondhatnék. A könyv A Titán szirénjei címet viselte. hogy levettem egy könyvet a könyvespolcról. ahol vagy tizenöt-húsz másik sorakozott takaros rendben. Mr. Mr. nem tudva. mert szöges ellentétben állt azzal. ‒ Letartóztatják ezeket a nőket? Mr. hogy a meztelen emberi testben nincs semmi ijesztő vagy szégyenteljes. Anyám mindig is azt mondta. Azért tette ki a falra ezt a fotót ‒ és egyedül ezt ‒. csaknem teljesen átlátszó fehér köntöst viseltek. Ebben azonban nem voltam annyira biztos. 1971-ben azonban kiutasították. valamivel el kell foglalnom a kezemet. és Mr. miért hangzott olyan tapintatlanul a kérdésem. három közel meztelen nőhöz tartoztak. Peterson elhatározta. Mr. miközben egyik lábamról a másikra álltam. Lenge. Szavait feszélyezett csönd követte. Petersonnak nem lehetett gyereke valami méhkürt-probléma miatt.volt Mrs. hogy vele együtt hagyja el az országot.

Ezért olyan lenge az öltözékük? ‒ Pontosan. az ottani élőlények oxigén helyett a metánra építenek. Mr. így csalják őket kelepcébe. hogy ebben a könyvben nem a Földközi-tengeren élnek. ‒ Ez a Naprendszer második legnagyobb holdja. ‒ Á ‒ mondtam. Jól mondom? ‒ Nem teljesen. Az csak a különbség. ezt már tudom ‒ mondtam (nem akartam. a Jupiter legnagyobb holdja után. Peterson arca felderült. csak nem olyan tömör állagú. manapság az iskolák a természettudományra helyezik inkább a hangsúlyt a humán műveltség helyett. hogy Mr. Az utolsó fél percben nem ugyanazt a nyelvet beszéltük.magyaráztam tovább. egész pontosan a benne lévő hidrogénre. Most én ráncoltam értetlenül a homlokom. a Ganümédész. mire akarok kilyukadni. ‒ Nem. és a fejét csóválta. és hajótöréseket okoznak. Ezek nem rendőrségi szirénák. amit egy nagyon öreg görög beszélt el. kölyök. És mit lélegeznek be a szirének? Metánt? ‒ Metánt? Mi a fészkes fenéről beszélsz. Némelyik tudós ezért úgy véli. ami a Szaturnusz egyik holdja. Mr. ‒ Ahogy elnézem. Peterson megint felvonta a szemöldökét. ‒ Eszerint ezek a nők szirének. Énekükkel bűvölik el a hajósokat. Szirének. Peterson felsóhajtott. mert a Titán légkörének alsó rétegei főként nitrogén és metán keverékéből állnak. ‒ Igen. Üres tekintettel néztem rá. Az iskola mindenekelőtt a vizsgakérdésekkel törődik. és megsimította ráncos homlokát. Homérosz. . kölyök? ‒ Metánt lélegeznek be… a szirének? Azért kérdezem. Ott szerepelnek ezek a gyönyörű nők. Mint 6 Homérosznál. hogy amennyiben van élet a Titánon. Peterson hülyének nézzen). Valójában a Merkúrnál is nagyobb. akik a Földközi-tenger egy szigetén élnek. mert szervetlen anyag. Mr. ‒ Az Odüsszeiában. A nitrogént nem tudnák felhasználni. a szirének. most értette meg. ‒ Az Odüsszeia egy nagyon régi görög történet. hanem a Titánon.

azután hajótörést szenved… kétszer is. Felfedező? ‒ Nem. nem? ‒ Nem. ‒ Itt az áll. Mondd csak. aztán a Titánon. és napestig a te kérdéseidre válaszolgatni! ‒ Nagyon érdekel az űr! ‒ ismertem el. ‒ Vártam pár pillanatot. Homlokomon elmélyültek a ráncok. hogy ezek a planéták csak úgy véletlenül meglátogathatók lennének. vég nélkül folytathatnánk ezt a beszélgetést. nem egészen. mennyire nem. Nézd. ‒ Véletlenségből bekerül a Mars hadseregébe. Peterson sziszegve.‒ Nem hinném. egy regényről beszélünk! ‒ Rendben. Először a Merkúron. aki eljut a Marsra. ‒ Hogyan kerülhet be véletlenül a Mars hadseregébe? Nekem ez szintén elég légből kapottnak tűnik. Márpedig a Pioneer és a Voyager űrszondák csupán a 70-es évek végén és a 80-as évek elején érték el a Szaturnuszt. csak okosabb. mert még a mogyoróid bánják a végén. ‒ Akkor ugorj neki. Mi lenne. a Merkúrra és a Titánra. a foga között fújta ki a levegőt. mint itt állni. Balszerencsés véletlenek sorának áldozata. ha elolvasnád ezt az átkozott könyvet? ‒ Azt mondja. Kétlem. tudod. mi az? ‒ Olyan. ‒ Akkor kölcsönadom. hogy a könyvben egyetlen szó is esik a légkörről. A pokolba is. Ez egy szatíra. még mindig könnyebb. ‒ Nem érdekes. ‒ Értem. hogy kölcsönadja? ‒ Az attól függ. ‒ És miről szól? Mr. ‒ A metán nem fontos. a francba is! Csak ne gógyizz túl sokat a kémián. Nem ez a lényeg. . ‒ Ó! ‒ Megnéztem az előzéklapot. ‒ Ez meglehetősen hihetetlenül hangzik. ‒ Egy nagyon gazdag emberről. ezért kevés a valószínűsége. Tudsz rá vigyázni? ‒ Minden könyvemre nagyon vigyázok ‒ nyugtattam meg. Nem erről szól ez a könyv. mint a gúnyolódás. mennyire hihető. Az isten szerelmére. hogy Vonnegut túl sokat tudott a metánról. hogy 1959-ben jelent meg először.

őt és a kutyáját. majd pedig a Merkúrra és a Titánra kerül. Ehelyett behúzódtam a kuckómba. amikor egyetértek a szabályaival. Noha anyámnak semmi kifogása nem volt az emberi meztelenség ellen. Valami azt súgta. holmi pirulásra késztető lelkizésekhez vezet. a Marsra. a hat azonban már lehet. időről időre mégis újra testet ölt ‒ a Földön. amelyik ennyi női keblet vonultat fel. ahol olvasással töltöttem az este nagy részét és a másnapot. továbbra sem voltam biztos abban. Két cici még nem verte volna ki a biztosítékot. amivel talán Mr. hogy bármiféle könyv. hogy azon esetek egyike ez. Noha Rumfoord tömege minden jel szerint tiszta energiává alakult át. amely hosszúra nyúló energiaspirálban teríti őket szét a galaxisnak majd a felében.Déli irányba pillantottam. miközben teherbe ejti Rumfoord félig-meddig már özvegynek számító exnejét. A legkevesebb. amely az Orion csillagkép jobb vállánál látható (már ha a Vadász szembenézne velünk). Kazakot felszippantja a krono-szinklasztikus infundibulum. mit mondok? Elgondolkoztam pár pillanatig. . hogy igen. amire számíthattam. mégis kísérletet teszek rá… Miközben Winston Niles Rumfoord a Marsra tart űrhajóján. A hullám a Nap és a Betelgeuse között húzódik. hogy nem szólok a kötetről. hogy tetszene neki a Kurt Vonnegutkönyv borítója. Többé-kevésbé ez is a véletlen műve volt. ‒ Függeszd fel a kételkedésed néhány órára! Érted. Peterson is kicsivel korábban: ennek a könyvnek bármiféle összefoglalása őrültségnek hangzik. Ennek ellenére. ‒ Felejtsem el a metánt? ‒ Igen. felejtsd el a metánt! Így kaptam kölcsön az első Kurt Vonnegut könyvet. ezek is gubancosabbak voltak. mint amilyennek első pillantásra látszottak. Egyik ilyen jövendölése az. és jóslatokat eresszen meg az emberiség közeljövőjéről. Az utóbbi vörös szuperóriás. a Föld leggazdagabb embere. miért döntöttem úgy. hogy isten természetéről (közönyéről) társalogjon. És most azzal a problémával szembesülök. a Merkúron és a Titánon ‒. Megértik talán. Mint kiderült azonban. hogy Malachi Constant.

Nos. ‒ Eltaláltad! ‒ mondta. ‒ Azt hiszem. mint például egy kicsiny földönkívüli robot. és furcsa módon. ‒ És fölöttébb pontos ‒ felelte Mr. tréfásan beszélünk. hogy ez is a szatíra egy újabb példája. mi az a szatíra. és befolyásolhassák a gondolataikat. Petersonnal folytatott beszélgetéseket. ennek ellenére. az. hogy túl „fura” vagyok mindenfajta társalgáshoz. mondván. Vannak azután különféle mellékszereplők.Mindez annak rendje és módja szerint valóra is válik. továbbra is minden szombaton eljártam hozzá. mintha ő is szívesen állt volna szóba velem. maga szerint nem szép. ‒ Fura egy ötlet ‒ jegyeztem meg. Petersont. A könyv végén Malachi Constant kellemes hipnotikus hallucináció közepette hal meg. mit ér egy baka a hadseregben: nem egyéb távirányított fegyvernél. ‒ Miért. az elveinket kell követnünk. Soha ne add fel a jogod. valahogy még inkább érthetőbbé és világosabbá tesz mindent. akik egyáltalán nem olyanok. ha a hazánkat szolgáljuk? ‒ Hát nem ‒ mondta Mr. kölyök! ‒ Megpróbálom ‒ mondtam. jól gondolom-e. Még ha mindig sóhajtozott is emiatt. A szatíra azonban ahelyett. Parancsra öl. Néha még vasárnap is. megkérdeztem Mr. míg Winston Niles Rumfoord és kutyája végleg kiröppen az űrbe. óriási kék madarak meg maguk a szirének. A Titán szirénjeiben például a marsi hadsereg valamennyi katonájának fejébe parányi rádióantennákat építenek be. Peterson. hogy túl sokat kérdezek ‒ nem egy kérdésemet szamárságnak titulálta ‒. hogy erkölcsi döntéseket hozhass. és kijelentve. mint amilyennek a férfiak remélték őket. amelyet a haza érdekében működtetnek. Peterson. Márpedig a hadseregben senki nem a lelkiismerete parancsára cselekszik. Nagyon élveztem a Mr. hogy parancsnokaik távirányítással vezényelhessék őket. amikor fontos dolgokról célzásokban. Mikor a következő szombaton visszaadtam a könyvet. ‒ Találóan leképezi. Nagyjából a könyv felénél már érteni véltem. hogy elhomályosítaná a jelentőségüket. .

Peterson könyvtárában. maga Kurt Vonnegut is tanúja volt a második világháborúban. sétáltattam a kutyáját. effélék. Peterson valamennyi Kurt Vonnegut könyvét kiolvasni. miért adja kölcsön mégis a könyvet. Néhány hét után már nem beszéltünk az én folyamatos „szolgálatomról”. ‒ Talán nem kell mondanom. ‒ Nem. kikölcsönöztem a Macskabölcsőt. amely egy. és azt is megértettem.Segítettem a levélírásban. Hivatalosan mindez még a vezeklésemhez tartozott. Peterson. dehogy ‒ ígértem meg. meg arról. Eztán a Bajnokok reggelije következett. Valóban megtörtént ez. a szuperjégről szól. . Heti látogatásom másik indoka természetesen az volt. Hallgatólagosan egyetértettünk abban. amikor eltettem a kötetet a táskámba. mint Lucy újszülött kiscicáihoz. tudtam. hogyan égett meg Drezdában százezer német. és rendszerint nyitva találtam az ajtót. élvezni fogod a sztorit. mi a szatíra. amikor Mr. ami megállapodásunk szerint csak akkor ér véget. Noha erről mélyen hallgatott. R. Később. a képeket minden bizonnyal. hogy jót tesznek erkölcsi nemesedésemnek. Ezért. hogy mostanra megbocsátott az üvegházért. ami az időutazásról szól. Nyomban megértettem. mint a szemed fényére ‒ figyelmeztetett Mr. Egyszerűen csak megjelentem szombaton délelőtt tízkor. Sok szeretettel. ami talán a legértékesebb könyv volt Mr. Ezután nekiültem Az ötös számú vágóhídnak. hogy maradéktalanul visszafizettem az üvegházat ért károkat. Ez az idő azonban soha nem jött el. olyan óvatosan nyúltam hozzá. hogy mivel rettentően élveztem A Titán szirénjeit. Peterson úgy határoz. hogy úgy vigyázz rá. szerettem volna Mr. miután átrágtam magam a Sziréneken. a világ elpusztítását célzó fegyverről. lévén első kiadás. ráadásul a felesége egy korai ajándéka. Az előzéklapon a következő írás volt olvasható: Remélem.

a motorház közelében volt a legsiralmasabb. Mert ilyen volt ez a háromnegyed négyes járat. Rozsdásodó. Ő olyanfajta embernek látszott. hogy valaki. bárhol ült le az ember. Egyike volt ez annak a két oknak. Valójában nem csupán gyerekeket szállított. úgy zihált és rázkódott. mint ahogyan azt a tervezőmérnökök elképzelték annak idején. lehetőleg minél közelebb a sofőrhöz. többnyire iskolások utaztak rajta ilyenkor. dülöngve közlekedett (talán a sofőr is belejátszott ebbe). ez a cég működtette az itteni buszok legtöbbjét. apám pedig fantommá vált. Mikor megálltunk a piros lámpánál. hogy kedvtelésből olvasni égbekiáltó buziságnak számított. hogy az alsó szinten.A SAB Mivel anyám dolgozott. de végtelenül nagyobb volt a valószínűsége. de azért mindenütt érezhető volt a buszban. Kétségkívül ez volt a társaság legvacakabb tragacsa. Az esetek többségében eszembe sem jutott hát menet közben olvasgatni. Zötyögve. rongyolt huzatú buszt küld nekünk. a felnőttek között keresek magamnak helyet ‒ ők soha nem merészkedtek fel az emeletre ‒. a Somerset és Avon Busztársaság (SAB) egyik helyi járata volt. valahol jogos félelmében úgy döntött. amiért nem volt tanácsos itt kinyitni a könyvet. akár egy asztmatikus kiborg. Lehetett persze véletlen is. Ez a halálhörgés a lenti szinten. A másik meg az. Gyorsuláskor vagy fékezéskor az egész váz vészjóslóan recsegett-ropogott. minden nap az iskolabusz vitt haza. aki abban a . Mivel azonban háromnegyed négykor állt meg az Asquith Akadémia előtt. rozoga ócskavas volt. ezért ajánlatos volt suttyomban elkövetni ezt a bűnt. Az volt a szokásom. amelyet az űrsiklókhoz hasonlóan jóval tovább vettek igénybe.

Meggyőzően úgy tervezték őket. ami az embert emberré teszi. ami sokkal csöndesebb. hogy élőnek látsszanak. mint átadni magam az emeleten tomboló anarchiának. hogy lesütött szemmel töltöm az elkövetkező húsz percet… nem. amint valaki megkérdőjelezi kétes tekintélyét. Mindezt a sportnak köszönhettem. továbbá egy gazdag autókereskedőről. Dwayne Hooverről. Legelöl foglaltam helyet. öreg sci-fi íróról. Egyedül a szerda délutánok jelentettek lélegzetvételnyi szünetet ‒ a béke szigete volt ez egy háborgó. Ezért nem voltam aznap eléggé elővigyázatos. azzal sem vonna le sokat az olvasói élményből. Őrületében vad dühöngésbe kezd. minden hirtelen mozdulattól tartózkodva. Nagyjából a Bajnokok reggelije kétharmadánál tartottam. hogy elolvassa Mr. képzelet és a szabad akarat ‒ minden. Trout egyik tudományos-fantasztikus regényét. olyan távol a rázkódó motortól és a többi utastól. Ez azért van. amely még Robert Asquith egykori gimnáziumában honolt. Dwayne Hoover onnan meríti ezt az ötletet. szemlátomást nem újonnan feltalált szokással egybehangzóan. olvasni készültem. békésebb buszt jelentett. és azt képzeli. meg egy elszegényedett. lesütött szemmel az egész út során. Lehetőleg előre ültem. bevásárlásukat hurcoló felnőttek ‒. Három óra negyvenkor az emelet félig üres volt. mert minden egyes .pillanatban kitör. viharos tengeren. Egy ohiói művészeti vásárról olvastam. összekeverhetné. itt is lényegtelen a különben eszelős cselekmény. Terveimben nem az szerepelt. a szerda a sporté volt. de hiányzik belőlük az érzés. Délután volt a futballedzés. nem maradt más hátra. Akár fel is darabolhatná bárki a könyvet. majd vaktában újrarendezhetné a lapokat. némán. Mint a többi Kurt Vonnegut regénynél. Kilgore Troutról. Mikor azonban ez a stratégia kudarcot vallott ‒ mert az alsó szintet megtöltötték a gyerekkocsis. A rég meggyökeresedett. amennyire ez fizikailag lehetséges volt. Kivételesen vakmerő pillanataimban az ablakon is ki mertem nézni. Legtöbbször így utaztam hát az iskolabuszon: bambán a lábamat bámulva. hogy minden földlakó valójában robot. aki kiakad.

Vonnegut művében. Éppenséggel nagyon is különös. Szélvésszel és Mocissal találtam szembe magam ‒ fölöttébb kellemetlen látvány volt. Hale fosik ‒ felelte Declan Mackenzie. a borsótól a hódokig: néha különcködő részletességgel. a fegyverszünet napja. Mr. Homályos rossz érzés volt. Alex Woods szabadnapja. ‒ Fosik ‒ mondta újra Mocis. mint más szerdai napokon. fantasztikus. ‒ Edzésen kellene lennetek ‒ mondtam. mi készül körülöttem. hogy más könyvekkel ellentétben nem feltételezi az olvasó előzetes ismereteit. Néhány sorral hátrébb ültek. Aminek természetesen semmi értelme nem volt. Rossz ötlet volt. annál inkább rájöttem. Hiszen szerda volt. Úgy hangzott. akár embertársaira. Egy papírgalacsin. Aztán valami súrolta a fülem. néha meg képekkel és ábrákkal. Bizonyára mélyen elmerülhettem aznap Mr. Valami kétes értékű színdarabé. hogy egyik sem volt. De akár kémek titkos jelszava is lehetett volna. akár az általuk benépesített planéta szokásaira vonatkozóan. mire ráeszméltem. hogy mindez a legkevésbé sem magától értetődő. Betörővel. ‒ Beteg? ‒ kérdeztem. inkább csodálkozva. Annyira kihozott a sodromból az eseményeknek ez a kegyetlen és ép ésszel felfoghatatlan fordulata. amit más könyvek magától értetődőnek vesznek. ‒ Mr. dacára annak.oldal ‒ és csaknem valamennyi bekezdés ‒ önmagában is megálló. Mondanom sem kell. Minél tovább olvastam a kötetet. Hale fosik. Hátrafordultam ültömben. Kezdtem egyre rosszabbul érezni magam. hogy szerda volt. aminek nem tudtam volna okát adni. Mit is szerettem a legjobban a Bajnokok reggelijében? Nos. . a kiválasztott tizenegyek pár tagjával együtt. mint ijedten. mintha olvasója holmi távoli galaxis lakója volna. Mocis nem tett féket a nyelvére. Vonnegut úgy ír. Azaz csupa olyasmit magyarázgat. hogy botorul beszélgetést kezdeményeztem. Ezért is magyaráz meg mindent. briliáns műalkotás. mint egy színdarab címe. ‒ Hazament ebéd után. mert belekerült egy kis időbe. Az iskolakaputól tovább zötykölődve a busz sokkal lármásabb és zsúfoltabb volt. mindenekelőtt azt.

Harcias kedvében volt. mintha be is vált volna a csel. Éreztem. ahogyan csak tőlem telt. hogy megnyugtassam magamat. Nem bombáztak újabb röppentyűkkel vagy sértésekkel. E ponton vissza kellett volna csúsztatnom a könyvet ‒ amit Mr. Ugyanakkor a hasonló hírek futótűzként terjednek. Woods? ‒ Próbáltam eddig. de épp meg se kérdőjelezhettem. majd pedig ismét olvasni kezdtem. Nélküle nincs edzés. Mocis kiköpött a padlóra. ezért úgy véltem. Declan Mackenzie mérhetetlen megvetéssel nézett rám. Noha Mr. ‒ Ezt szomorúan hallom ‒ feleltem rövid gondolkodás után. Aztán százhúszig. Fokonként minden a helyére került. Hale volt a futballedző. láttam rajta. Azon sem lepődtem meg túlságosan. Peterson az elhunyt feleségétől kapott ‒ táskám biztonságos mélyére. igen lassan. Nem ereszthette ki a gőzt az edzésen. ezért más célpontot keresett magának. Hátrafordultam ültömben. nem tűnt valószínűnek. hogy beigazolódni látszottak legsötétebb gyanúim az iskolai büfére vonatkozóan. Akkor azonban rettegtem attól. Csodák csodája. bármi legyen is a céljuk. Botorság volt ezt mondanom. Hale meglehetősen szókimondó volt. és szívből kívántam. Elszámoltam hatvanig. Mindhárman látták a könyvet. hogy ezzel is fókuszáljam . mintha engem tenne felelőssé Mr. ‒ Csak nem olvasol valamit. valóban elmúlt a veszély. hogy elernyednek az izmaim. hogy az elrejtésére tett legcsekélyebb erőfeszítés is haragot és gyanút kelthet. Hale beleinek állapotáért. Ami Declan Mackenzie diagnózisának pontosságát illeti. Ezért elszántan bámultam tovább a nyitott oldalakat. hogy támadóim veszítsék el irántam az érdeklődésüket. hogy kétszer olyan biztos legyek a dolgomban. nem kezeskedtem volna érte. Egy sort sem olvastam. olyan nyugodtan és közönyösen. de a váratlan események mindig felborzolják az idegeimet. hogy ország-világ elé tárja panaszai természetét. és nem vesződött holmi finomkodó körülírásokkal.Mr. Utólag mindannyian zsenik vagyunk. hogy egyetlen mozdulattal is magam ellen bőszítsem ezeket.

hogy mindenáron meg kell mentenem Mr. Peterson könyvét. ‒ Kérlek. A hangomnak azonban semmi ereje nem volt. add vissza! Nem az én könyvem! ‒ fogtam könyörgőre a dolgot. mint egy ijedt egér vinnyogása ‒ aminthogy az is volt. R. vissza se kell adnom neked ‒ érvelt Mocis egy izomagy megtámadhatatlan logikájával. mögém lopózott. hüvelykjével szorongatva a gerincet. mint egy retardált. képek. Úgy hangzott. ‒ Kérlek! ‒ esdekeltem (mint kiderült. De most nem ez volt a fontos. Égett az arcom a nyilvános megszégyenüléstől.a gondolataimat. Utána vetettem magam. Öt perc múlva torkomban dobolt a szívem. Megtalálta a dedikációt. hogy felállok. Nem is csalódott. és kikapta kezemből a könyvet. és hamis fejhangon. mintha egy lószúnyog lábait húzkodná ki egyenként. Szélvész és Betörő elismerően hujjogott. Mackenzie szeme kitágult a kaján kárörömtől. ‒ Ha nem a tied. utoljára). Declan Mackenzie ugyanis fürgén és nesztelenül. amit mindenki rettentően élvezett. mindegyik baljósabban hangzott az előzőnél. A jelek szerint a szóbeli lincselésnek az a fajtája volt ez. Sok szeretettel. újabb célpontra vadászva. Hangosan felolvasta a hozzá tartozó szöveget: . a képeket minden bizonnyal. Egy sztegoszauruszt ábrázoló képre talált. Nevetésüket átvették a buszban ülők. Betörő felrikkantott gyönyörűségében. Rémülten felkiáltottam. Ezt jól tudtam. vinnyogva olvasni kezdte: Remélem. szeretet ‒ e szavak végigvisszhangoztak a rázkódó motoron. Azon kaptam magam. ‒ Add vissza! ‒ kiáltottam. ‒ Kérlek! Még kárt teszel benne. de Declan Mackenzie oly játszi könnyedséggel lökött vissza. azzal az ormótlan. akár egy csótány. ‒ Az első oldalhoz lapozott. hanem az. mocskos mancsával. ‒ Ne sajnáld tőlünk! ‒ Mocis ezt olyan hanghordozással mondta. élvezni fogod a sztorit. Sztori. Szélvész felvihogott. Mocis valahol a közepe táján nyitotta ki a könyvet.

húzni kezdték. Vicces mondat volt. Vér csordult a kezem nyomán. Szavait újabb röhögés követte. De már nem figyeltem oda. az igaz. majd elernyedtek. hogy ölre mentem egy izompacsirtával. hogy ellenfelem a váratlan fájdalomra reagálva ösztönösen még jobban megmarkolta a kötetet. akár egy vállhoz bújó bokszerkölyök. Tíz körömmel mentem az arcának. több mély sebet hagyva magam után. Woods! Te aztán tényleg retardált vagy! Valami ehhez hasonlót visított. egy ideje gyanítottam ‒ noha a valóság még nem igazolta vissza ‒. ‒ Az istenit. Mindez édeskevésnek bizonyult most. Aztán az egész karom. ez lesz az. A leghosszabb a bal szeme külső sarkától lefelé biggyedő alsó ajkáig húzódott. és úgy lengette. ha valaha is háborúba keveredek. hogy nem sokra mennék egy ökölharcban. hogy jobb rálátásuk . mint egy füstös vonat. a vállamtól kezdve megbénult. Ádáz támadásomat beszüntetve ‒ amúgy is aligha folytathattam volna ekkora hévvel ‒ a könyvért nyúltam. és Declan Mackenzie-re vetettem magam. Ekkor döntöttem el. mivel magasra tartotta a könyvet. Azt a keveset. Hangos zsivaj és kiáltozás támadt: az utasok közelebbi üléseket igyekeztek elfoglalni. de nem ezen röhögtek. Láttam. ahogy a majom lóbál egy csontot a 2001: Űrodüsszeia elején. hogy felhagyok a pacifizmussal. de már túl késő volt ehhez. Ami az én oldalamon állt. Éltem az alkalommal. a James Bond filmekből merítettem. meg hogy tudtam egyet-mást a mozgó testek fizikájáról.‒ A dinoszaurusz akkora hüllő volt. Időnként Lucy is összebalhézott azokkal a környékbeli kandúrokkal. Jól sejtettem. Mint már említettem. Egyik karját védelmezőn felemelte sebzett arcához. az a meglepetés eleme volt és a sportszerű küzdelem szabályainak tökéletes semmibevétele ‒ ez. Felüvöltött fájdalmában és elképedésében. akiknek nem mindig fogadta el az udvarlását. Ujjaim rázáródtak a könyvre. Sajnos azonban tervem ‒ ha annak volt nevezhető ‒ keresztülhúzta. amit tudtam a hasonló viadalokról. Kölcsönvettem hát némi mozgási energiát a busz gyorsulásától. Rázuhantam Mocisra.

rá a legközelebbi ülés fémvázára.legyen az izgalmasnak ígérkező bunyóra. és lesunytam a fejem ‒ tisztára. félretolta a legközelebbi ablak felső tábláját. Csupán órákkal később tört rám az elkerülhetetlen roham. hogy sikerülhet egyáltalán. amennyire csak bírtam. Nem érdekelt. belém rúgjon-e vagy eltaposson. Hanem Declan Mackenzie máris fölém tornyosult. Peterson könyvét a sebesen haladó busz emeletéről. mint amikor egy teknőc bújik vissza a páncélja mögé. miközben hátamra vettem a hátizsákom. nem is fájt túlságosan. Továbbra sem jutottam levegőhöz. hogy nem a padlóra zuhantam. Kisebb fájdalommal járt. félig kúszva lejutottam a lépcsőn az alsó szintre. hogy egy hajcsomót markolok. Hátralépett. céltudatos támadás tudott volna kárt tenni bennem. Újra megragadtam ellenfelem arcát. Aztán minden levegő távozott a tüdőmből. nem volt rá esély. ahol csöndes méltósággal lekuporodtam az ülések közti folyosóra. hogy megállítson vagy segítsen. majd félig bukdácsolva. mi a szándéka. hogy nem vagyok elég vonzó célpont a további testi erőszakra. Lankatag rúgás érte a combom külső felét. A busz legelejére menekültem. Most szóltam hozzá először. mintha nem tudná eldönteni. Csaknem magzati testtartásom sötét. Mint kiderült. Csupán kitartó. . Senki nem mozdult. Gratuláltam magamnak. aki örül az effélének. noha a vége mégis ez lett. az én védekezési stratégiámat úgysem befolyásolta. Nézőközönségünk hangosan ciccegett és füttyögött. a kuckóm magányában. Olyan magasra emeltem a térdem. Aztán rám köpött. és ha ez eddig nem sikerült. ahol mellemhez szorítottam a vas-nikkel meteoritot. mégis hátratántorodtam. Lábfeje felemelkedett a levegőben. mert nem olyan fickónak látszott. a fejem azonban meglepően tiszta. főleg a lányok: nem találták elég megnyerőnek a harcmodoromat. ‒ Meg kell állítania a buszt! ‒ közöltem a buszsofőrrel. és visszaült a helyére. A testem erőtlen volt. Declan Mackenzie csattanósabb befejezést ötölt ki. mindkét karommal megfogtam a lábszáramat. fülleteg melegében éreztem. Még normál körülmények között is szinte forrt a haragtól. és kihajította Mr. végül mégis azon kaptam magam. mint amit vártam ‒ Declan Mackenzie-nek nem volt elég helye egy kiütéses győzelemhez ‒.

Vészhelyzet állt elő. Hátra se néztem. hogy megálljon a kedvemért valahol a prérin. Az enyém az volt. Később tudtam meg. és a busz nagyot zökkent. nehézkes tragacs. diagnózisát a legádázabb tamáskodók sem vonhatták volna kétségbe. Mit tudtam tehát? Tudtam. Kint szemerkélt az eső. hogy nagy távot tegyen meg ennyi idő alatt. Olyan isten nincs. biztattam magam. már ki is penderültem az ajtón. Tudtam továbbá. és meghúztam a vészféket. A karom majd leszakadt egy függőleges támasztórúdról. mi a teendő egy ilyen példátlan esetben. amit mond. Miért. Szavaimra érthetetlenül felmordult. valami meg felhorzsolta a hátsómat. hogy neki aztán beszélhetek. Csekély volt hát a valószínűsége. de nem értem. ezzel egy időben a fékek is felszisszentek. Csodával határos módon mégis talpon maradtam. Fogalma sem volt.Jellegzetes arckifejezése a nyugdíj vagy halál utáni vágyról árulkodott ‒ bármelyik megfelelt neki. amelyik hamarabb jön. a B3136-os út mely pontján repült ki a buszból Mr. Kérem. hogy a busz megállt. Valami a vállamnak verődött. Anélkül. Peterson könyve. hogy sokáig gondolkoztam volna a lehetséges következményeken. és nincs veszteni való időm. . hogy a sofőr az elkövetkező öt percben az útszélen hadonászott veszett dühében. az ajtó felé fordultam. Láttam. Akkor azonban nem sokat törődtem ezzel a szabadban játszódó drámával. Azonnal cselekednem kellett. Anyám szurokfekete aurát talált volna nála. Abban a pillanatban. hogy a B3136-os kanyargós országút. Minden problémának van matematikai megoldása. Feltettem magamban. hogy visszafordítom az óra mutatóját. te igen? ‒ Vészhelyzet van! Meg kell állítania a buszt! ‒ Semmit nem kell tennem ‒ hördült fel a sofőr. Hisz akkor épp a padlón kuporogtam. a B3136-os úton. ‒ Elnézést ‒ folytattam ‒. hogy az iskolabusz vén. Többen felsikoltottak. állítsa meg a buszt! ‒ Nem látok erre buszmegállót. csak futottam a célom felé lóhalálában. amely teljesen betöltötte a tudatomat. hogy nem tudtam.

Nem egyedül azért. Némelyik tárgy jelenlétére egyszerűen nem volt magyarázat: ilyen volt egy vakolókanál. Utáltam az egész világmindenséget. Elvesztett vagy autóból kidobált holmikat is találtam: egy plüss játéknyulat. főleg nem átfogó szempontból. Egy autós pihenő közelében óvszerre bukkantam ‒ használt óvszerre. Több mint egy órán át kutattam a sövények mentén és a fűben. Ez a világ nem való senkinek. kekszes zacskók meg csokipapírok több szemeteszsákot is megtöltöttek volna. maximum három percre tippeltem. ez lehetett az iskolabusz teljesítőképességének felső határa. végül pedig leállítottam a buszt? Minimum két. Ekkor tört el a mécses. amíg visszanyertem a lélegzetemet. Leültem az útszélre ‒ biztonságos öt méter távolságra a gecis kondomtól ‒. . egy pár skótkockás papucs. Mennyi időbe kerülhetett. ezt már nehezebb volt kiszámítani. Tele voltam ugyan adrenalinnal. hogy e két időpontban megnézzem az órámat. vizes cipőmre. de jó futó semmiképpen nem voltam. Eszerint Mr. ha a sebességet megszorzom az idővel. Bizonytalan szubjektív becslésre kellett hagyatkoznom. A közben fellelt italdobozok. vitába szálltam a sofőrrel. Mennyi idő telt el a könyv kihajítása és a busz leállítása között? Mivel nem volt akkora lélekjelenlétem. törött üveg és gabonapelyhes doboz is bőven. aztán megálltam. hisz az elkövetőknek legalább arra volt gondjuk. Peterson könyve bő másfél-két és fél kilométerre lehet innen. mert akadnak. Ötven kilométer per órás sebesség mellett a jármű 0. mekkora az én sebességem? Tudtam. hogy ne szaporítsák a gyerekek számát. Hat percben egyeztem ki magammal. Ezzel még nem lett volna baj. hogy a jó futók másfél kilométert négy perc alatt tesznek meg. visszapillantó tükröt és szélvédőtörlőt. lebukdácsoltam a lépcsőn. A következő kérdés az volt. döntöttem el magamban. A távolságot pedig úgy kapom meg.Ötven kilométer per óra átlagsebességgel számoltam ‒ és akkor fölöttébb nagylelkű voltam ‒. lebámultam sáros. egy teniszütő meg különböző alsógatyák. felkaptam a táskámat. Volt még ott vécépapír.83 kilométert tesz meg percenként. Takarosan egy kis szürke kőre fektették. akik leállnak közösülni a B3136-os út mentén. és rázott a zokogás.

Nagyon szerette a nyelveket. amikor abbahagytam a keresést. és hazafelé indultam az úton. jól vagyok-e. Túl sok volt bennük a találgatás. quenyául. Az egy órája eleredt szemerkélő eső átáztatta a növényzetet és engem is. ezért amikor a postán jártam. Minél többet kutakodik valaki az út mentén. Aznap mégsem tündenyelven köszöntött. a jelek szerint semmi mással nem törődtek. ahol már nem láttam. Talán még az itteni fákat és madarakat is túléli. és folyékonyan beszélte a tündenyelvet. Ezúttal még ismertem is az illetőt. Griffith volt az. vagy az összes létező könyvet. hogy nagyjából másfél óra múlva kerülök haza. Egy idő után abbahagytam a sírást. eltitkolhatom előle. hogy a mögötte húzódó szántón landoljon. keresztet vethettem rá. Csak azután vettem észre. Az elmúlt órában úgy ötpercenként álltak meg mellettem. még anyám előtt hazaérek. Bárhová leeshetett.Ugyanakkor. hogy megtudja. Úgy számoltam. milyen egy mozgó buszból kihajított könyv lehetséges röppályája. Ha szerencsém lesz. aki a postán dolgozott. Vélhetőleg időtlen idők óta hevert ott. sajnos azonban a tündenyelv perfekt ismerete nem éppen kapós készség. Semmi értelme nem lett volna esőben sétafikálni tovább a B3136-oson. akik az óvszert használták. de nem is gondoltam arra. Semmit nem tudtam például arról. Akkor még azt hittem. nem úgy festettem. és túl sok változót tartalmaztak. és nem férhettem hozzá. hogy megáztam. És ha meg is találtam volna. hogy megkérdezzék. Nem akartam. A környék tisztaságával semmiképpen nem. Átrepülhetett egy sövénykerítés fölött. A számításaim a kezdet kezdetétől röhejesek voltak. Volt ugyan esőkabát a hátizsákomban. A kondom nem lebomló anyagból készült ‒ ez nem volt kétséges. Tudta. mostanra salátává rongálódhatott. felálltam. Nem igazán imádta a munkáját. Úgy egy félórája bandukoltam az úton. mi történt. Már túljutottam azon a ponton. Miután az elektromos . hogy felvegyem. annál nyilvánvalóbbá válik ez a tény. hogy szeretem A Gyűrűk Urát. Ami a Bajnokok reggelijét illeti. Mrs. Gondolom. amikor lelassított mellettem egy újabb autó. ahol a busz megállt (a bükkfákról és a kerékguminyomokról ismertem fel a helyet). a nemestündék nyelvén üdvözölt. Ahogyan más sem.

hamarabb hazaérek. valószínűleg nem. nagyon jó lenne. hogy esőben sétálsz. Köszönöm. aztán ledörzsöltem a bakancsnyomot. Elég időm volt hát ahhoz. (Ami valamelyest hihető is volt. ‒ Nem. aggódva elbiggyesztette a száját.) ‒ Borzasztóan hosszú út ‒ mutatott rá Mrs. ‒ Mit keresel itt az úton? ‒ Lekéstem a buszt ‒ hazudtam. ‒ Jól vagy? ‒ kérdezte. hogy megetessem Lucyt és ruhát váltsak. Kérem. Húsz perccel anyám előtt értem haza. mint Mrs. amit Declan Mackenzie hagyott a nadrágomon. hogy anyád örülne. hogy ebben az esetben ez a legjobb megoldás. úgy véltem azonban. ha látná. ‒ Gyalog mész haza? ‒ Igen. Griffith. ‒ Ráadásuk esik is. Beültem az utasülésre. ülj be! Megnedvesítettem a kezem az esőkabátomon. ‒ Igen ‒ hagytam rá. ezért ne mondja el neki! ‒ Elvihetlek? ‒ Igen. Nem szerettem hazudni. ‒ Igen. Alex ‒ mondta. Mrs. ‒ Szervusz.vezérlésű ablak leereszkedett. Úgy gondoltam. tudom ‒ mondtam. . és a fejét csóválta. Griffithnek ráncba szaladt a homloka. Griffith. ‒ Akkor rajta. úgy nézett rám. főleg olyasvalakinek. ‒ Igen ‒ feleltem. ‒ Nem hinném. mintha megvárnám a következő buszt. ‒ Jó napot ‒ viszonoztam a köszöntést. A helyi járat igen ritkán közlekedett.

Treadstone irodájában sor került. hogy a gyomot gyökerestől kell kiirtani. Mr. A nyers tényeket könnyű volt megállapítani. továbbá két civillel. Treadstone mindig aprólékosan ügyelt a részletekre. Tudta. Ha valaki faluban él (és eltalálta egy meteor). miféle társalgás lehetett: rövid és bosszantó). Beszélt a sofőrrel (el tudom képzelni. ahogyan azt is. Két szavahihető iskolatársamat is berendelte: Amy Jonest. Büntetések és bármi más esetén Mr. Mivel az anyaggyűjtésen már túl voltunk. a mienk is rekordgyorsasággal zajlott le. az alsó szinten tartózkodó utas is szólt az iskolának. hogy végigkarmoltam Declan Mackenzie arcát. csupán az indokok maradtak homályban. szinte mindenki felismeri. hogy hamarosan ezekre is fény derül. Treadstone nagy volt ebben. Visszatekintve látom. alig maradt valami. hogy lesújtson az igazság kardja. akinek az apja a szülői munkaközösség tagja volt. Mr. amire Mr. . és a nevét is tudja. Az volt a szavajárása.EGY TALALÓ KIFEJEZÉS Másnap reggel tízkor beidéztek Mr. Mint általában minden kihallgatás. és az ítélet is ismeretes volt. már rengeteg mindent tudott a tegnapi „incidensről”. akik felhívták a panaszukkal. Tíz órára. Treadstone a velük folytatott beszélgetésből mindent tudott a verekedésről. valamint Paul Hartot. egy órával a hivatalos kihallgatás előtt. hogy az ezt követő viadalban odaveszett valamilyen tulajdonom. de több. ami késleltethette. Elhangzottak a vádak. hogy esélyem sem lett volna megmaradni a névtelenségben. akinek az édesanyja művészettörténetet tanított. ám várható volt. Treadstone irodájába. A gyom itt a deviancia metaforája volt. A buszsofőr természetesen beárult.

A vésztörvényszék ülésezését valamivel hosszabb lelki fröccs előzte meg és követte ‒ Mr. és eztán mindent kövessen el a kiirtására. Treadstone kiállította hatszáz diáktársa elé. amely tíz óra két perckor kezdődött. ennek Mr. márpedig egy ilyen társadalomban civilizáltan is kell viselkednünk. Mr. Minden érintett félnek bocsánatot kellett kérnie ‒ előbb tőle. ami persze hiábavaló volt. hogy Scott Sizewell trágár mozdulatot tesz az iskolai fényképen (ami hihetetlenül ostoba vétek). ami a kézfogás korrekt módja). egymás szemébe nézve. illetlenség. majd a büntetés kiszabása következett. holmi általános tisztátalanságot. el kellett mondanunk. ápolatlanság. és leginkább bukott politikusok önvallomására emlékeztetett. melyeket anyám a magáénak vallott. amelynek egyszer és mindenkorra véget kellett vetnie mindenfajta viszálynak. Treadstone ‒. noha különben ég és föld volt ez a két ember. Fura módon bűnre és bűnhődésre vonatkozó elvei alig különböztek azoktól. hogy az egész iskola színe előtt bánja meg bűneit. Treadstone egyetlen levezetését ismerte. Maga a büntetés azonban nem volt elégséges. Treadstone ezt tekintette a fegyelmezés leglényegének. A vétket annak rendje és módja szerint kellett helyrehozni. . ‒ Civilizált társadalomban élünk ‒ harsogta Mr. Ünnepélyes szertartás volt ez. Mr. A civilizált viselkedés volt a bevezető kiselőadás fő témája. Scott Sizewell töredelmes önostorozása ‒ melyet szigorú felügyelet mellett szerkesztett meg ‒ négy teljes percig tartott. mint a kozmosz rendjének megsértését. Kihágások. Treadstone mélyen hitt a nyilvános megbánás gyógyerejében. amelyet haladéktalanul orvosolni kell. hogy valamennyi jelenlévő értse meg. A szimpla bocsánatkérés nem volt elég. mit tudunk felhozni mentségünkre. Mikor például kitudódott. rossz kiejtés ‒ Mr. Kiselőadása arra irányult. azután egymástól ‒ kellő őszinteséggel. Treadstone úgy kezelte ezeket a vétkeket. Ezután a vétkeseknek vissza kellett térniük a civilizált viselkedéshez és a törvénytisztelethez. majd pedig kezet rázni (kemény kézszorítással. Ami az ökölharcot illeti.felolvasták a jegyzőkönyveket. Nem folyamodhatunk erőszakhoz vitás kérdéseink rendezésére. miben áll a gyom természete.

hogy ez az egyetlen ésszerű lépés. A nyugalmamat sehogyan sem tudtam volna megőrizni. ‒ Mit tudnak felhozni mentségükre? . tele tekergőző kígyókkal. azokat a férfiakat. név szerint. Be kell vallanom. mindenki hősnek tartotta. Atomtengeralattjáróink városokat sújthattak volna a porba. ‒ Mikor a helybeliek között járnak. Treadstone válaszra várt. Treadstone csak akkor várta el. amikor egyenesen hozzánk szólt. vagy úton vannak jövet-menet. ezért kiegyeztem valamiféle távolságtartó kábaságban ‒ több vaskos réteg is védett az újabb sérüléstől. amit a tévében láttam. és mire erre aznap sor került. és magamban ötvenig sorra vettem a római számokat. rettenhetetlenül megőrzöm éberségemet. Alig hunytam le a szemem az éjjel. hogy a szemébe nézzünk. és annak alapján. Mr. A jelen pillanatban a civilizált világ két háborút is vívott a sivatagban. Egy-két pillanat volt csupán. Treadstone. akkor is önökkel van a zászlónk. amikor Mr. és ennek megfelelően is kell viselkedniük! Ünnepélyesen magam elé meredtem. Egyedül úgy tarthattam fent a fedelet. mialatt körülötte porig égett Drezda). hogy nagy határ lószar. ‒ Nos? ‒ sürgetett minket. Vagy csak én fogalmazok így. ezért testileg-lelkileg elgyötörtnek éreztem magam. Bevetettem az összes bevált meditációs és figyelemelterelő technikát. Nem egy civilizált polgár egyetértett abban. de az agyam olyan volt. Hajnaltájban három rohamom volt egymásután ‒ két részleges. Nem szeretnék túl színpadias lenni. (Kurt Vonnegutra gondoltam a vágóhíd húsraktárában.Természetesen elvont eszményekről beszélt. mindhármat eltitkoltam anyám elől ‒. Peterson azt mondta volna erre. esetleg egyszerre mindkettő. tekintettel a civilizálatlan államok (és valamennyi lakójuk) nagy számára. nem a valóságról. Illedelmes testtartás volt az adott körülmények között. Egy ideig működött is a dolog. mint egy lábos. már egészen máshol járt az eszem. ‒ Önök ennek az iskolának a küldöttei ‒ szavalta Mr. ha szilárdan. amikor nevetni vagy sírni lett volna kedvem. egyet pedig rángógörcsök kísértek. Mr. Derült égből villámcsapás volt hát. vagy csupán nem költői kérdést intézett hozzánk. akik e háborúban részt vettek. hisz annyi mindent fojtottam magamba. hogy hisztéria kerülgetett aznap reggel.

amelyek igaznak hatnak. Ahogyan az is. Csakhogy sajna nem rendelkeztek szónoki képességekkel. kisiklott a kezeim közül. hogy Mr. És rendszerint senki nem is ódzkodik érte jobban. holott nem azok. ahol két-három élénkvörös forradás húzódott. hogy nyelvhelyességi hibákkal teletűzdelt. Egyfolytában magamat ismételgettem. Nem tehetek róla. hogy a sebek voltaképpen felületesek. meg a számat jártattam az ajtóban a sofőr meggyőzésére. ‒ Nem én! ‒ jelentette ki Declan Mackenzie arcátlanul. Ő kezdte. Biztos voltam abban. Ezzel szemben én tele voltam súlyos horzsolásokkal. Meglepetten észleltem. ‒ Ez azonban önvédelem volt. ‒ Én csak viccelődtem vele. ‒ Az ő hibája. Mikor megpróbáltam visszavágni. amikor a buszlépcsőn bukdácsoltam lefelé. s a bal szeme is bedagadt és lila volt. be kellett volna vallanom. Akkor szedtem össze őket. Declan Mackenzie egy sarokba szorított görény borotvaéles reflexeivel reagált.Zsibbadt agyam válasz után kutatott. Vizuálisan minden Declan Mackenzie mellett szólt. Treadstone támogat ebbéli . mint én ‒ értett egyet Declan Mackenzie. hogy e sérülések zömét technikailag én mértem magamra. üresen kongó szavaimat a klinikai depresszió fásultsága hatotta át. Treadstone. ‒ Kettőn áll a vásár ‒ jegyezte meg Mr. Ama bölcsességek egyike ez. ha nem érti a tréfát! ‒ A lopás nem tréfa ‒ mondtam. Kérdezzen meg bárkit! Ő támadott rám! Ezzel kezét végighúzta a bal orcáján. álságos szövege legalább őszintének tűnt. amelyeket nem igazán akartam felfedni. mint egy robot. hogy verekedni csúnya dolog. még a csípőmre és a fenekemre is jutott belőlük ‒ olyan helyekre. Sajnos azonban. ‒ Uram ‒ mondta ‒. ‒ Senki nem ódzkodik jobban tőle. mégis gyanítottam. Treadstone. szakasztott. Bármit akartam is a jelenlévők tudomására hozni. Mostanra némi sárgás árnyalatot is öltöttek. ha kérdőre vonnak. mint én… ‒ Tőle ‒ javította ki Mr. hogy zsigereim felzúdulva fejezik ki tiltakozásukat. Mindez roppant hatásos volt. tudom.

Hogyan adhattam volna értelmes magyarázatot erre a kérdésre. hogy felderíti az indítékainkat. Én azonban le fogok hatolni ennek a dolognak a gyökeréig! Ezzel letelepedett magas támlájú székébe. jelezve. a bedagadt szemürege közelében. mikor abban is kételkedtem. Mackenzie-t? ‒ Elvette a könyvemet. Mackenzie? Mentségemre legyen mondva. Kidobta az ablakon. hogy . ‒ Miért támadta meg Mr. Most pedig önt kérdezem. ‒ Ez azután volt. Treadstone csettintett a nyelvével. Woods. Továbbra sem tett le arról. ‒ Belekarmolt az arcomba! Mr. ‒ Elég ebből! ‒ emelte fel a kezét. főleg. igencsak nehéz bárkit megvakítani ‒ mutattam rá. Egyenes válaszokat. ‒ Woods: csak hozzám szólhat. Mackenzie: miért vette el Mr. Treadstone nem hagyja ezt annyiban. hogy egyikőjük sem hajlandó beismerni a maga részét a tegnapi szégyenletes botrányban. hogy neki aztán van ideje várni. Rám támadott! ‒ újra megérintette az arcát. Mostanra elvesztette a türelmét. ‒ Nem érdekelnek a kifogásaik ‒ mondta azután. Mi mást is várhattam volna egy ilyen közlés után. ‒ Mindez szomorú. ‒ Megkérdeztem. ‒ Nos? Válaszra várok. ‒ Válaszokat akarok. fölöttébb szomorú… Látom. ‒ Mackenzie? ‒ Bedühödtem rá. igencsak ostoba kérdés volt ez. Mr. ‒ Meg is vakíthatott volna! ‒ Ami azt illeti. ezt tőle kell megkérdeznie ‒ mondtam. de menten kiderült. és kizárólag. Nem vagyok én lélekbúvár. ‒ Woods: miért vette el a könyvét Mackenzie? ‒ Azt hiszem. Elhallgattam. mert nekem szegezte. Miért vette el a könyvét Mr. amikor kérdezem: előbb nem. Woods könyvét? Declan Mackenzie mogorván meredt a padlóra. hogy Mr.meggyőződésemben. Declan Mackenzie indítékait mindig is talányosnak tartottam. hogy elvetted a könyvemet ‒ mondtam. Treadstone a homlokát ráncolta. Woods! ‒ mutatott rám drámaian. Nem tette.

‒ Azért. ‒ Hogy miért vette el a könyvemet? ‒ Igen. mintha a gutaütés kerülgetné. hogy mindjárt rám tör egy roham. Pisszenés nem hallatszott. Mr. Mr. miért tette? ‒ kérdeztem. A találó kifejezés mostanra már a nyelvemen volt. hogy létezik ez az eufóriának nevezett lelkiállapot. Jómagam talán megőriztem a normál bőrszínemet. A szó úgy lebegett a levegőben egy ideig. amíg ezt hánytorgattam magamban. Végtelennek tűnő percek teltek el. hogy ebben a pillanatban én is átéltem az eufóriát. Bárhogy legyen is. Tartottam is tőle. Treadstone arca ellilult. Halántéklebenyi epilepsziában néha megtapasztalható a rohamok idején.ilyen indítékok egyáltalán léteznek? Ki tudhatta. ‒ Azt akarja tudni. mint egy utolsó csúszómászó. és ingerülten dobolt ujjaival az íróasztalon. Hanem minél többet törtem ezen a fejem. hogy valami nagyszerűt alkottak vagy betéptek. Ahogy azt már jó ideje leszögeztük. Nem fogom magamat ismételni. Declan Mackenzie ezzel szemben elsápadt. legbelül. hogy amennyiben volt egyáltalán indítéka. Aztán a buborék elpattant. mert egy pinabaszó ‒ mondtam. valami megváltozott. A valótlanságnak ugyanaz a felemelő érzése fogott el… szinte súlytalan . eszem ágában sem volt visszaszívni. Valami azt súgta. Világos válaszra várok. például mikor úgy érzik. Közben már kirobbanni készült a bennem felgyülemlett feszültség. olyan lett az arcszíne. Belül azonban. mikor az agy érzelmi központjai túl nagy feszültség alá kerülve meghibásodnak. Woods. legkevésbé én magamtól. annál érthetetlenebbnek tűnt. Treadstone felvonta a szemöldökét. annak az én megalázásomhoz volt köze: hadd érezzem magam úgy. Időnként egészséges emberek is megtapasztalják. és ha már így esett. le merném fogadni. Közbevetőleg jegyzem meg. Mr. Senki nem várta ezt tőlem. mint a mentás fagylalté. mi játszódik le Declan Mackenzie fejében? Nem tartozott fajunk legracionálisabb képviselői közé. minden mellébeszélés nélkül. mintha valami képregénybuborékba sikerült volna foglalnom.

Ezért. amely már nem volt mindennapinak nevezhető. mintha sűrű ködből bukkannék elő a felhőtlen égre és az aranyló napfényre. Declan Mackenzie álla a padlót verte. Treadstone pedig úgy pattant ki a székéből. hogy elsőre is tökéletesen hallott mindent. Mr. Semmi „bocsánat. Amihez semmi kedvem nem volt. hogy megismétlem az iménti mondatot. és olyan nyugalom töltött el. de ez sem lett volna olyan borzasztó. mivel lehetőséget kaptam rá. ‒ Micsoda? ‒ hápogott Mr. Mr. Nem tettem hozzá egyebet.) Meglehet. hogy többé nem félek tőle. hogy minimum egyheti szobafogság jár szörnyű . Declan Mackenzie pontosan az. amiért erre rávilágítottam. Rájöttem. mint egy petárda. Nem mintha nem történhetett volna velem semmi rosszabb. ez azonban nem veheti el a szavaim súlyát. Elmaradtak a hallucinációk. valamint jó jegyeimre hivatkozva. Mr. Inkább olyan volt. Treadstone kizárathat az iskolából. hogy itt közreadjam. és nem éreztem megbánást. ami érdekes végszónak tetszett. Végül megegyeztek abban. Az arcszíne elárulta. csak az iskola mottóját ‒ Ex Veritas Vires ‒. tiszta volt a fejem. ami felgyűlt Robert Asquith bankszámláján. ‒ Mackenzie: kifelé! Most. betegségemre mint enyhítő körülményre. nem ködösült el a tudatom. Treadstone felhívta az anyámat. hogy visszavonulót fújjak. ami a tanulás jóval hatékonyabb formája. egyedül ezeknek van értelmük az egész délelőtti szócséplésből. Ő kegyelemért könyörgött. Declan Mackenzie is elpáhol még egyszer. mint ami eddig volt. Mégis megadta az esélyt. egyetlen szót se halljak többet! Egy pisszenést sem! Az ezt követő dorgálás igen heves volt. Ahogy ott ült az elzöldült arcával. tökéletesen jelentéktelen senkinek láttam. aminek neveztem. Ugyanakkor azonban az aura hiányzott ebből az egészből. (Újra otthon tanulnék. Nem vontam volna vissza őket azért az összegért sem. a bedagadt szemével és a gyáva kertelésével.lettem. rögtön! Woods. Treadstone. Miután véget ért. amit megpróbált belénk sulykolni. de nem értettem” vagy más efféle. ugyanakkor túl terjengős és önismétlő ahhoz. Mindent élesen érzékeltem. Szavaim szíven találtak: úgy éreztem. úgy döntöttem.

Petersonnak. mint akinek migrénje van. ‒ Azt mondod. elvesztetted? ‒ Igen. mit jelent nekem ez a könyv! Mr. részletesen és ékesszólóan ecsetelhetném meghurcoltatásomat. amíg anyám hazaér. Estére nyomtalanul elpárolgott az eufória ujjongó érzése.bűnömért. Mindössze egy-két órám maradt addig. mert cserbenhagyott a hangom. Declan Mackenzie velem szemben egyetlen napi szobafogságot kapott. ‒ Attól tartok. annál elveszettebbnek éreztem magam. A nyárfa-őrszemek sorfala előtt elhaladva torkomban dobogott a szívem. Nem volt elég időm. Biztosra vettem. Kimerültnek és nyomorultnak éreztem magam. én… ‒ Jól tudtad. és… . hogy végiggondoljam. egészen a jelen pillanatig. kettő lett belőle). Mikor pedig nyílt az ajtó. Peterson szemlátomást megdöbbent. és változatlanul bajban voltam a szavakkal. én azonban mielőbb túl akartam lenni a dolgon. hogy legalább egyhavi büntetést kapok (mint kiderült. előre kigondolt mondandóm semmivé foszlott. Az ominózus szitokszó ötször súlyosabb véteknek számított. Mr. mit is hozhatnék fel mentségemre. mint bármi. ‒ Nem az én hibám volt! ‒ magyarázkodtam. elvesztettem a könyvét ‒ tört ki belőlem. Peterson a fejét fogta. amit ő elkövetett. mindez azonban fikarcot sem változtatna az egész átkozott helyzeten. mielőtt végképp elhagyna a bátorságom. de hát mi egyebet mondhattam volna? Anyám csoda ügyesen tudta előadni a rossz híreket. esetlen mondat volt. Borzasztó. A végkifejlet ugyanolyan förtelmes lenne. ‒ Elvesztetted? Némán bólintottam. ‒ Az iskolabuszon utaztam. mit mondok Mr. Minél többet töprengtem azonban azon. Elsorolhatnám a tényeket. kifogásokat találhatnék. további otthoni fenyítéssel megtetézve.

hogy ez kevés. kölyök! Per pillanat rád sem tudok nézni. Nem is próbáltam azt a látszatot kelteni. Nem akartam én maradni. ‒ Iszonyúan sajnálom ‒ mondtam. Tudom. Megfordultam és elfutottam. hogy a könyv pótolhatatlan… ‒ Az bizony! Jesszusom! Mekkora ökör is vagyok! Erre nem tudtam mit mondani. mekkora felelőtlenség volt ez. hogy bárki más a hibás rajtam kívül. ‒ Most menj haza. Egészen hazáig futottam.‒ Az iskolabuszon! Magaddal vitted az iskolabuszra? Most értettem meg. ‒ Tudom. . sem tovább magyarázkodni.

Nem mintha Justine vagy Sam egyszer is panaszkodott volna ‒ mindig nagyon türelmesek voltak velem ‒. . szilárd egységfrontot alkottak. E büntetés anyám remekműve volt. Sam szintén. Egyszer-kétszer Samet is mozgósította.) Anyám természetesen addigra jól lehordott már amiatt a förtelmes szó miatt. amit a szádra vettél ‒ folytatta Justine elfintorodva ‒. bántó szó ez. kétszer olyan súlya van leszbikusoknál ‒ hogy miért. Többnyire ő jött értem. ‒ Az a szó pedig. mégis lerítt róluk. majd ugyanitt vett fel délután. Alig engedett el a közeléből. Mikor pedig a bűneimről és a képtelen viselkedésemről volt szó. az egyenesen undorító. egészen a nyári szünidőig. többé nem bízott meg bennem. hogy magam büntessem magamat. nos. ‒ Tudod. bár ő máskor elnézőbb volt az ilyen dolgokban. hogy alig várják. káromkodás). (A hangjából kiéreztem. ‒ Trágár. hogy ami igaz a nőkre általában. amit férfiak használnak ‒ mondta. ‒ Igen. álljak már vissza a régi kerékvágásba. Miután gyors egymásutánban három vétekben is elmarasztalt (vandalizmus. verekedés. Ami fölöttébb kényelmetlen volt valamennyi érintett fél számára. Reggelente ő vitt el az iskola kapujáig. ‒ Többnyire inkább tovább ront a dolgokon. újra a négy fal közé kényszerültem. ami jó időre gondolkodóba ejtett. az persze meghaladta az értelmemet.TESTÉKSZEREK Az elkövetkező nyolc héten át. néha azonban Justine. tudom ‒ mondtam. hogy a verekedés ritkán old meg bármit is ‒ fedett meg Justine. Nem hagyta. ‒ Legfőképpen a nőket sérti.

ugye. Sam rám nézett. mi az. Különben is. maga a szó. Ami meglehetősen rosszul esett. Csak láb alatt voltam mindenkinek. ‒ Nem igazán ‒ vontam le a végkövetkeztetést. és anyámnak is felhívtam erre a figyelmét. Miután felvettek iskola után. Az első napokban látványosan duzzogtam. ezért volt oly sokszor szórakozott Justine. aztán meg csak unatkoztam. szándékosan mutatom-e magam ennyire hülyének. Naponta két órát a boltban kellett töltenem (szombaton kilencet). ‒ Én nem elítélő értelemben használtam ‒ mondtam. ‒ Ez igaz ‒ mondta. ami sértő benne. és persze én sem voltam kivétel. Az ilyen kiakadások után a szeme véreres és kisírt volt. nem mehettem el sehová délután. miért olyan durva és sértő ez a szó? Elgondolkoztam. Anyám igyekezett apró megbízatásokkal elfoglalni ‒ leltárellenőrzéssel és hasonlókkal ‒. mintha átröppent volna anyám egy másik létsíkjára. ugye.‒ Miért a férfiak? ‒ kérdeztem. nem tartozott rám. ‒ Valójában végig se nagyon gondoltam ezt az egészet. és a tetejében szexista is. Justine tehát rossz hangulatban volt. ahol a gyerekek megszületnek. jobbára azonban halálra untam magam. ahol . E tény az én figyelmemet sem kerülte el. ‒ Pontosan! Akkor már érted. anyám és Sam dettó. hogy túl szőröző vagyok. hogy ellenőrizze. Az esetek többségében olyan távolinak éreztem szegényt. ami még inkább megterhelte valamennyi érintett felet. hogy „rázós időszakon mennek keresztül”. nem is voltam rest. Rendszerint letelepedtem a pult távolabbi szegletébe. kivágtam: ‒ A pina az a női testrész. hogy mit jelent? ‒ Hogyne tudnám! ‒ Végigkutattam emlékezetemet. majd kiiktatva minden alternatívát. aztán megkérdezte: ‒ Tudod. majd kijelentette. vagy amit köréje képzelnek? Sam elismételtette velem a kérdésemet. Anyám mindössze annyit közölt velem. Justine és Sam viszonya ekkoriban kezdett „problémássá” fajulni ‒ hogy ez egészen pontosan mit jelentett. de semmi egyebet nem hallottam tőle a témában.

Ilyenek voltak a turisták és az időnként betérő iskolás lányok ‒ korombeliek vagy valamivel idősebbek. hogy őket bámulom? Kérdésem elragadtatott. vihorásznak. mialatt a vásárlók jövésmenését lestem. ‒ Ez más. Nem volt szép anyámtól. ‒ Nos. ‒ Nem akkora kérés ez. Kezdjük azzal: anyám nem volt éppen abban a helyzetben. nem ment el odáig. irulnom-pirulnom. hogy őket lesem? Ha felnéznek. hogy beteszik a lábukat a boltba. hogy a kapcsolatok szakértőjének tegye meg magát.igyekeztem minél jobban meghúzni magam. hogy nem is olyan ijesztőek. Lex. megpróbálhatnál mosolyogni. hogy elvárta. Ráadásul a személyes viszonyokban még jobban meg is értettem magam a lányokkal. hogy anyám kitalálta. ám ha bármelyik fel is ismert engem. miszerint egyedül az iskolás lányok csórják a könyveket. Becsléseim szerint ezek a vásárlók sajátos csoportokba tömörültek. bájolognom velük. ‒ Azt hiszik. hogy tudomást vegyen a jelenlétemről. Akkor talán rájönnél. Szégyellni való! Mi lesz. amilyennek hiszed őket! Jócskán megmérgesedtem. és minden gyanús ténykedést jelentenem anyámnak. most is az történt. és látják. ha észreveszik. Mit tehettem mást. Csupán a lánycsapatokkal gyűlt meg a bajom. ‒ Ne butáskodj! ‒ sziszegte dühösen. Némelyiket ismertem az Asquithból. küzdjek meg velük. hogy anyám boltjában rengetegen megfordultak. csiklandós nevetésre ingerelte anyámat. De mint mindig. figyelnem kellett őket. attól a pillanattól fogva. Csak súgnak-búgnak. ezért rájuk külön kell vigyázni. Talán nem kell külön hangsúlyoznom. addig. hogy őket bámulom! ‒ Na és? Máskor nem látnám. ‒ Miért én? Te miért nem tudod? ‒ tiltakoztam. . hogy a lányok levegőnek néznek. hozzászoktam már. Mert csapatosan a lányok tényleg ijesztőek. amit ő akart. mint a fiúkkal ‒ ez mindig is így volt. Ebben nem volt semmi feszélyező. ‒ Tartsd rajtuk a szemed! ‒ adta ki az parancsot. és jelentőségteljes pillantásokat váltanak. hogy zavarna ugyanez. Az már sokkalta inkább feszélyezett. amíg elhagyják a terepet.

anyám többi vendége is ugyanolyan gyanúsan viselkedett. hogy apám tud a létezésemről. . sikerült kiderítenem. általában azt mondta. aki rettentő sokáig. hogy egészséges (vagy annak tűnt) és szexuálisan kompetens (nyilván). Mindennek kora gyermekkorom egy visszatérő ábrándjához volt köze. E tényeken kívül semmi más nem érdekelte. E fantázia bizonyos változataiban a kérdéses fickó céltudatosan figyelgetett engem. de kétlem.Ez a feladat két okból is majdhogynem teljesíthetetlen volt. mert a lánycsapatok mindig is gyanúsnak látszanak. Más verziókban merő véletlenségből tért be pont hozzánk. vagy akárcsak gyanítja azt. Máskor anyám ismerte fel őt. Mindenekelőtt azért. Afféle elvont tulajdonságok. Csupán azért emlékszem erre a fickóra. Másodszor. Nem akarok én anyám bírája lenni. Az is több mint kétséges volt. mint a gyermeknemzés. hogy annyi év távolából felismerik egymást a szüleim. mert igen csekély volt a valószínűsége. és szó nélkül távozott. Először is. Csak akkor fedezett fel engem. néha pedig az anyámat. Csak valamivel később gondoltam végig. mindig drámai sikoly kíséretében. Emlékszem például egy fickóra ‒ bőrkabátot és széles karimájú bőrkalapot viselt ‒. bő háromnegyed órán át bámulta a spirituszban eltett állatokat. elkerülték a figyelmét. amelyben egy ilyen ismeretlen egyszer csak bejelenti. egyik pillanatról a másikra. amikor felnézett elmélyült böngészéséből. hogy rövid és funkcionális. hogy mire megszülettem. hogy valaha is teljesüljön ez az ábránd. Mikor arról faggattam anyámat. miért is képtelenség. akik minden látható ok nélkül lézengtek a boltunkban. ki tudta volna választani apámat az előtte felsorakozó három „gyanúsítottból”. Anyám szempontjából nem volt más célja. és kiestek az emlékezetéből. hogy e kis kaland nem élte túl a téli napforduló nappali óráit. Mindössze annyit tudott elmondani az apámról. hogy ő az én fantomapám. mielőtt felfedte volna magát. mert mindig felfigyeltem a hozzá hasonlókra: ezekre a nem túl fiatal magányos alakokra. Márpedig az ehhez hasonló viselkedés egyáltalán nem volt ritka. milyen volt a kapcsolatuk. Aztán megfordult. Konkrétabban. Anyám boltjában a kétesség oly viszonylagos fogalom volt. mint a külső megjelenés és a jellem. hogy valójában értelmét is vesztette.

az csupán fafejű. Volt róla egy elnagyolt képem. hogy (hozzávetőleges) teljességgel beszámoltam neki a tetteimhez és szavaimhoz vezető körülményekről. állította. ezután azonban újabb uborkaszezon következett. Ez azonban újra és újra ugyanahhoz a meddő vitához vezetett. hogy felfogtad. bár gyermekkori ábrándjaim mostanra vesztettek varázsukból. senkit nem lehet így hívni! Nem érdekel. Sajnos esélyem sem volt rabságom megrövidítésére. ‒ Nem hinném. Nem véletlenül csúszott ki a számon! ‒ Soha. mégis sokat gondoltam apámra. ‒ Tudom. Valamiféle 7 Bombadil Tomának képzeltem el: csizmás. mint elvont ideára. aki rajong az erdőkért. Ezért is esett rá a választásom. Anyám kötötte az ebet a karóhoz: ha átérezném vétkem súlyát. Muszáj is. ‒ Különben soha nem mondtad volna ki. Inkább meghalok. ha nem ismerem be bűnömet. torzonborz vadembernek. már a következő szempillantásban bocsánatot kérnék. hogy iszonyatos! Nincs ennél csúnyább szó az angol nyelvben. milyen iszonyatos is ez! ‒ Tudom. vagy hogy nem vagy hajlandó elismerni. még ha viszonylag kevés vetődött is errefelé a fajtájukból.Mindennek ellenére. megátalkodott makacskodás. Ha ellenállok. nem is tudom. majd nem bánom meg nyilvánosan és kellő ékesszólással. mit hiszel az . mert szavaimat és tetteimet (bármennyire viszolyogtatóak voltak is) igazolták a körülmények. Közöltem vele. ezt mindenki tudja. milyen sértő az a szó. amit a szádra vettél ‒ kezdte újra az egyik délután. hogy ilyen förtelemre vetemedtél. Treadstone-nak és Declan Mackenzie-nek (vélhetőleg a házsártos buszsofőr sem maradhatott volna ki). Az egyik szerencsés héten egyszerre kettő is felbukkant. Lex. Anyám elvárta. ezért senkitől nem vagyok hajlandó bocsánatot kérni. hogy nem érzem magam bűnösnek. Mindezt annak dacára. és nemigen fűlik foga a munkához. mi a rosszabb: az. és hogyan viselkedhet. milyen lehet. hogy bocsánatkérő leveleket írjak Mr. Az anyám boltjába betérő gyanús magányos alakokra egytől egyig ráillett ez a jellemzés. ‒ Ugyan már! Őszintén szólva. mennyire sértő ‒ biztosítottam.

rövid úton nyomorba döntene. de azért nem kell még démonizálnod. ‒ Megérdemelte! ‒ Nem. te milyen voltál. hogy azzal a szóval illesd. ezt a szót senki nem érdemli. Hanem Declan Mackenzienek nem volt elég ideje. Ugyanakkor szemernyi kétségem sincs. egyetértesz? ‒ Megérdemelte! Nem csupán kellemetlen alak. Örömét leli mások megalázásában! ‒ Valóban? ‒ Igen… valóban! ‒ És mit gondolsz. noha előre sejthettem. tele lehet haraggal.állítólagos bántalmazásodról. senki! Vártam pár pillanatot. amit róla állítasz. Nincs is abban a helyzetben. hogy a gonoszsága teljes mértékben kibontakozhasson. de kegyetlen is. Lex. Mikor Hitler gyerek volt. És ahhoz semmiképpen nem volt jogod. ‒ Miféle sületlenségeket hordasz össze. hogy amennyiben egy egész országot adnál Declan Mackenzie kezébe. ‒ Nem hiszek a fülemnek! Komolyan Hitlerhez hasonlítod ezt a Mackenzie fiút? ‒ Hát… nem is tudom. az ő feneketlen elvetemültsége sem tűnt még fel senkinek. amikor ráaggattad azt a borzasztó jelzőt? Hallgattam. az istenért! ‒ tette csípőre a kezét. ‒ Hitler sem? ‒ kérdeztem. Ebben biztos vagyok. hogy korai még ezt előre megjósolni. és lehet kellemetlen. Nem tudsz róla mindent. Lex? Ez több mint nevetséges! ‒ Mindössze azt mondom. és igaz lehet minden más is. . ‒ Figyelj rám. Lex! Declan Mackenzie nem maga az ördög. ‒ Senki? ‒ Igen. hogy anyám ellentámadásával szemben nincs esélyem. bizony. Egy ideje ki akartam már játszani ezt a kártyát. Mert így ugyan mennyivel vagy különb nála? Tehát akkor. mégsem. ‒ Jaj. Azt hiszem. Viselkedhet bántóan és éretlenül.

az iskolaudvar széle. anyám valamiként szerét ejtette. megérdemelte-e vagy sem. ‒ Nem kényszeríthetlek ‒ vont vállat anyám. milyen érzés volt? ‒ Ez más ‒ motyogtam. de mégis ő győzött. és ellepték a különböző lepkefajok. Általánosságban el lehetett mondani. vagy a legközelebbi fára átszökkenő mókust. Magasra nőtt itt a sűrű. Hiába volt minden. hogy minél távolabb kerültél az iskolaépületektől. elhanyagolt maradt. Mivel az iskola egyedüli pályamestere csupán a belső udvarokat és a központi fekvésű focipályát gondozta. még ha ki is tartottam. Szerencsés esetben az aljnövényzetben iszkoló mezei egeret is látott az ember. be kellett érnem ennyivel. tényleg. Az egyórás séta tisztes távolságra vitt a többiektől. ehhez nem fér kétség. ‒ Ennek ellenére továbbra sem kérek tőle bocsánatot ‒ mondtam sértődötten. és ezzel az egészet megfosztotta feddhetetlenségétől. Lex. és fogszorítva végigcsináltam a büntetésem. ‒ Ő megérdemelte. s a gyom és vadvirágok foltjait körüldongták a méhek.‒ Nem. és annál kevesebb volt az ember. A . főleg nyáron vadult el. Mondd. Bizonyos szakaszok nem is voltak nagyon egyhangúak. Nem volt átütő győzelem. ‒ Teljesen lényegtelen. ‒ Ez nem tartozik ide ‒ mondtam. meg az elülső fertályt. annál dúsabb volt ez a burjánzás és sürgés-forgás. Ekkoriban kaptam rá arra. nem ez volt a legszebb sétaút Somersetben. amelyet a látogatók és járókelők láthattak. ‒ Most nem arról van szó. hogy tönkretegye. hogy nem is érezte ennek szükségét. hogy ebédidőben kétszer megkerüljem az iskolaudvart. melyet magas kerítés és sövény szegélyezett. hogy az én kis győzelmemet is beszennyezze. hanem hogy neked milyen érzés volt őt visszabántani. Ami valójában azt jelentette. Korábbi diadalérzetem nyomtalanul elpárolgott. illatos fű. tudni szeretném. Hisz te is megaláztad. Mindketten tudtuk ezt. Mondanom sem kell. Lázadásomnak minimum egy vonatkozását besározta. de mivel a büntetés megfosztott szabad estéimtől és a hétvégéktől.

sportpálya legtávolabbi zugaiban sokkal valószínűbb volt. és reméltem. fűzők. Mikor történetesen kárt tett magában. ha esett. én elidőznék egy keveset e kettőnél. ám ha mégsem. mint a hosszú. Egyedül az irányon változtattam. ugyanakkor borzasztóan szűk. Ízlése valahol az emo és a gót divat között ingadozott. egyúttal lezserebbek is (ami nem ugyanaz. Matthewst. hogy fütyült az iskola öltözködési előírásaira ‒ ami égbekiáltó véteknek számított. hogy kezet emeljenek önmagukra. főként a nadrágok. láncok és gallérok stb. A gótok sátánisták. a zenetanárnőt leszámítva. ha fújt. Ellie magába olvasztotta e két csoport sajátságait: kétségbeesésben nála nem volt hiány. A gót divatnak áldozók drámai fekete sminkkel és látványos fekete ruhadarabokkal tüntetnek (olyan kiegészítőkkel. borús délutánon minden megváltozott. és hírhedt botrányhősnőnek számított. Heteken át kétszer jártam körbe az udvart. hogy megpillants egy szarkát vagy egy pintyőkecsaládot. Rám vadászott. mert elvetette . aki szenvedélyes ornitológus volt). és inkább hajlamosak az iróniára. ez volt a nap legboldogabb órája. Az emók szintén szeretik a feketét. Hanem egy emlékezetes. vagy legalábbis tudtam. mint a sima elhanyagoltság). Mindeközben soha senkihez nem kellett szólnom. A leggyakrabban az volt e zűrök oka. noha tizennégy hónappal és három iskolaévvel volt idősebb nálam. mivel mindkettő megtalálható volt anyám boltjában. Tele volt ellentmondásokkal. kicsoda. ők azonban kevésbé színpadiasak. mikor pedig mindenki más levegőnek nézett… így visszatekintve azonban nagyon is jellemző volt ez rá.). ugyanakkor nem szégyellte kinyilvánítani. valamint arra. Ezen a délutánon találkoztam először Ellie-vel. mint egy másik emberi lényt (Mrs. Mivel magamra maradhattam a gondolataimmal. a hangos zenét és a felhajtást kedvelik. szegecselt csizmák. Az öltözékük rendszerint sikkes. hogy így is marad. Elizabeth Fitzmaurice volt a teljes neve. Önök vélhetően ismerik a gót ruházkodást és talán az emót is. szerintem akkor is csak azért. Ezzel szemben az emók kétségbeesése mélyebb gyökerű. Ismertem már távolról. senki másra. hisznek a vámpírokban.

hogy kényelmetlenül érezzem magam. mint egy küklopsz. ‒ Várj meg! Egészen addig úgy tettem. Bevártam. Ellie félrelökte a haját a szeméből. mintha észre se venném. úgy fixírozott ‒ le mertem volna fogadni. majd keresztbe fonta a karját kicsiny. amint nyomban lebiggyeszti a száját.a sulykot. a haja pedig hollófekete volt. . ‒ Udvarias! ‒ Igen. ‒ Nem akartam bizalmaskodni ‒ mentegetőztem. ‒ Jesszusom! ‒ lihegte. hogy azt mondtam. roppant érzékeny volt a nevére. ám félelmetes keblein. ‒ És mi volt az az ok? Ezen elgondolkoztam egy darabig. A frufruja olyan hosszúra nőtt. vagy bevárom ‒ más lehetőségem nem volt. ‒ A fenébe. amitől úgy nézett ki. ‒ Ellie-nek hívnak. Értetlenül nézett rám. Elizabeth ‒ köszöntöttem. amit mondtam. hogy neked van a legmocskosabb szád az iskolában! ‒ Az egyszeri eset volt ‒ mondtam. ‒ Rendben van. hogy minden mozdulata azt célozza. Vagy elfutok. mikor beért. ‒ Woods! ‒ kiáltott utánam úgy tíz méter távolságból. elvesszük az erejét. Woods! Pont te mondod ezt? Mióta vagy te udvarias? Mindenki tudja. hogy a kibaszott Keresztelő Szent János anyja után nevezték el. Erősen festette a szemét. ‒ Csak udvarias próbáltam lenni. és láttam. Megjegyzésem kurta horkantásra ösztönözte. Végül ez lett az eredmény: ‒ Mert ha valamit nevén nevezünk. ‒ És jó okom volt rá. hogy alig látott tőle. ‒ Helló. Később elmondta. ‒ A kibaszott istennyilát. mostantól azonban vége volt ennek a kellemes állapotnak. Udvarias uraság ‒ mondta. és rendszerint a bal arcfelén lógatta le. Woods! Nem tudsz gyorsabban menni? Ez a kérdés nem igényelt választ. A kibaszott Keresztelő Szent Jánosról és az anyjáról a Bibliában lehet olvasni. megpróbálva szavakba önteni az indítékaimat. Mint kiderült. nem másnak! ‒ közölte most velem.

Ez volt a szokása. tudom ‒ értettem egyet. Az előbb beszéltünk róla. akik közlik velem. pinabaszó. Egészében véve elégedett voltam ezzel a válasszal. ‒ Hát… nem éppen az. Hacsak persze nem sietsz valahová. ‒ Kösz. ‒ Nem akartalak megbántani ‒ tette hozzá. ‒ Pinabaszó. . ‒ Ki vele! ‒ Hát ‒ fogtam neki. Továbbmentem volna. ‒ Rendkívül érdekes beszélgetés volt. amióta csak kimondtam. ‒ Nőként? ‒ Igen. Ellie megint a szemét forgatta. ‒ Miért kell ebből olyan nagy ügyet csinálni? Hisz ez csak egy szó. ‒ Ha valaki nem akart bántani. te aztán fura vagy! ‒ Igen. pinabaszó. ‒ Maradj! Nyughass már. torkom köszörülve ‒. pinabaszó. egy pillanatig legalább! Kérdezni szeretnék tőled valamit. ahányszor ezzel a manőverrel élt egy normál beszélgetés során. ‒ Kérdezhetek most én valamit? ‒ Ameddig udvarias a kérdés. ‒ Amúgy meg… van ennél rosszabb is. ‒ Szerintem is. azért… ‒ A véleményemet akarod? ‒ Igen. hogy ekkora trágárság nincs is a világon. mire gondol (szerette egyértelműen kifejezni a véleményét). pinabaszó. azt hihette az ember. de megragadta a karomat. Tudod. ráadásul főleg a nőket sérti. arról a csúnya szóról. ‒ Hú. ‒ Kösz ‒ mondtam. pinabaszó. pinabaszó ‒ ismételte vég nélkül. sereglenek hozzám. hogy megértesse. hogy ő találta fel és szabadalmaztatta. az az én szememben egy bókkal ért fel. És bár nem akarlak ilyesmivel háborgatni. Ezt gúnynak szánta.Ellie szemét forgatva nézett rám. Abból ítélve.

majd veled tartok. Idegesen néztem körül. ‒ Az a fajta nő. aki inkább megfutamodik és összepisili magát. Csak az agyalágyultak mennek oda. hogy szó nélkül hagyják majd az arca kidekorálását. ‒ Ez a legjobb hely rá. Nem sejti senki. ‒ Nem vagyunk nagyon… szem előtt? ‒ Bízz bennem ‒ mondta. és észreveszed. Ez megmagyarázta a titokzatos ragtapaszt a jobb szeme fölött. ‒ Mrs. ‒ Remélem. hetekig szapultak még. tartós festékkel… ezért a szüleim nem tehettek mást. azzal szerette volna meglepni magát tizenötödik születésnapjára. hogy képzeli. ‒ Értem. Ott el szokták kapni az embert. Kilométerekre ellátsz. Matthews egy gyáva nyúl! ‒ mondta Ellie.‒ Hát… még egy kört szerettem volna megtenni ‒ mondtam. de nekem megérte… . ‒ Tudod. ‒ Igen. nem kérsz cigit? ‒ Nem. ‒ Nyugi! ‒ mondta. ‒ De akkor téged is megláthatnak ‒ érveltem. a szabadban… szóval itt zéró a valószínűsége. mint hogy beletörődtek. Csak egy percet kérek. Matthews távcsővel jár ‒ mutattam rá. az retardáltaknak való. és rágyújtott. ahová igyekeztem nem odanézni. hogy a cigit is észrevegyék. hogy lefülelnek. Itt azonban. ‒ Mrs. de hagytam. mint a hajammal ‒ mondta tovább. a pavilon mögött. Zavartan pislogott. ‒ Senki nem lát minket. Azt már kevésbé értettem. ‒ Gondolom. ha valaki közelít. Elővett egy doboz cigarettát a hátizsákjából. semhogy valami szóváltásba keveredjen. hogy olyan lesz. tudod. hogy folytassa ‒. Mint kiderült. ‒ Ugyan minek? Sebaj. befestettem. hogy átlyukasztja a szemöldökét. Ahol rendszerint dohányozni szoktak. de egy baszott nagy távcsőre lenne szükségük. vagy a művészeti szárny oldalában ‒ minderről semmit sem tudtam. Ezután hozzám igazította a lépteit. és hosszan beszélt a testékszereiről. Jó.

Majd jó sok hajrögzítőt kell vennem. Néhány napig nagy hűhót csapok e körül az ostoba tapasz körül. Szótlanul hallgattam. Ugyan mit mondhattam volna minderre? ‒ Szóval. ‒ Hogy ráfésülöd a hajad a piercingedre. amíg a seb be nem gyógyul. Hanem amikor hazaértem szombaton. kényszerítettek. kitartok az új frizurám mellett. Aztán amikor lekerül pár hét múlva. de vettem egy rudacskát is. miután a szüleim végtelen időkig ordítoztak velem. amiről nem tudott. tudom. de nem fognak majd gyanút. Addig fent kell lennie ennek a hülye tapasznak. mindketten totál kiakadtak. hogy ez is ugyanilyen lesz. ‒ Tiltja az iskolai szabályzat! Ki hallott még ilyet. hogy még csak az iskolába sem engedtek el a piercingemmel. amelyikben nem volt cigaretta.Szóval. az lett a dologból ‒ folytatta ‒. Anyám elkobozta a gyűrűt. nem az örökkévalóságig. ez nyilvánvaló. és az örökkévalóságig úgy hordod? ‒ Nem. Probléma egy szál se. Akarod látni? A szemöldökömet? . ‒ Még mindig ott van ‒ suttogta. ‒ Sajnálom kicsit. annyit siránkoztam a tapasz miatt. mire gondolsz ‒ mondta. hogy az isten verje meg! ‒ szívta meg mérgesen a cigarettáját. ‒ De van egy tervem. ez sajnálatos. Csak a jövő évig. ‒ Na és. ahogy mondod. Kellemetlen csend telepedett közénk. ‒ Hát igen. ‒ Ó! ‒ mondtam. hogy vetessem ki az ékszert. azt hiszem. aztán átfésülöm a hajam. Az ember azt hihette. mert a jobb oldalam az előnyösebb. A tapasz alatt úgyse látszik. és ide fésülöm ‒ bizonytalanul a jelzett irányba mutatott azzal a kezével. ‒ Igen. terhes lettem. Ellie lopva oldalt pillantott. vagy mi. akkor meg kit zavar? Ennek az elgondolásnak volt azonban egy kézenfekvő hibája. azt hittem. Önkéntelenül is megborzongtam. Középen választom el. El tudod ezt hinni? ‒ Igen ‒ feleltem. ‒ A szemöldöködön? ‒ Úgy. ‒ Ez a terved? ‒ kérdeztem.

amiért megállított. és a sövény felé hajította. ‒ Jesszusom. A zsebpénzemet megvonták. akkor már inkább az anyádnak. ‒ Tök menő. ‒ Igen. ‒ Igen. ‒ Tudod. Ellie rudacskája két parányi gömb volt. Ezt magam sem hittem. A szemét forgatta. ‒ És az anyád törődik az ilyesmivel? ‒ vont vállat. Mintha csak golyóscsapágyat ragasztottak volna az arcához. Ahogyan azt sem. tudom. és a másik helyére ragasztotta. nem kellene szemetelned ‒ róttam meg. hogy válaszoljak. nem tudna-e nekem munkát adni ‒ mondta. hogy Ellie szülei belemennének ebbe. Pénzre van szükségem. ugyan mi muris van abban. mit vártam. Ő közben újabb cigire gyújtott. nem igaz? Újra nem várta meg. Tovább sétáltunk. ‒ Megkérlek. ezt azonban biztosan nem. ‒ Munkát? ‒ mondtam újra bambán. Siettem is rámutatni. nyárit… jöhet bármi. ‒ Ó ‒ mondtam. a sűrű. Elkomorodtam. El nem tudtam képzelni. egyiket a másik fölé. Fogalmam sincs. ‒ Nem mondom el nekik… ez nyilvánvaló! Majd azt mondom. ha valaki az anyámnak dolgozik. estit. Ez benne a vicces. Elnyomta a cigarettáját.De nem várta meg a választ. hogy bármikor is visszakapnám. Woods! Micsoda komikus tehetség vagy. A környező bőr vörös és gyulladt volt. . ‒ Nem hinném. kérdezd meg anyádat. munkát! Hétvégit. Ha nem engedélyezik a szüleid. ‒ Komolyan mondtam. és végül rátért arra. fekete szemöldök két oldalán. aztán gondolkoztam egy darabig. hogy törvényes lenne az alkalmazásod. ‒ Ha már mindenképpen muszáj dolgoznom. és nem hinném. majd óvatosan lefejtette a tapaszt. hogy annak a kurva Topshopnak dolgozom vagy ilyesmi. Ehelyett elővett a táskájából egy újabb tapaszt. Az muris lenne.

amíg rájöttem. hogy vélhetőleg . Mivel azonban a nyár nálunk a turistaszezon. gondoltam. Talán emlékeznek. sarkon fordult.‒ Lehet. ‒ Akkor legalább megkérdezed? Szólhatnál egy jó szót az érdekemben. és én szedtem össze a postát. hogy tíz percnél többet kész idegbaj eltölteni a társaságában. Néhány nap múlva csomag érkezett. hátha jól jön anyámnak még egy munkaerő. Nem volt más választásom. hogy pont olyan lányt venne fel. Anyám épp a garázsba tette be a kocsit (ami rendszerint belekerült egy kis időbe a rossz térérzékelése miatt). hogy nem ‒ ismertem el. dr. hogy muszáj legalább közvetítenem a kérését ‒ ezt már sehogyan sem úszhattam meg. nem lelkesített az ötlet. és csomagot eddig csak egyvalakitől kaptam. és megindult egyenesen az iskolaépületek felé. most is elsőnek értem a főbejárathoz. behunyta a szemét. és olyan tekintettel méregetett. Nem szoktam hozzá a postai küldeményekhez. elnyomva a második cigarettát. élveztem ezt a sétát ‒ mondta. mint máskor. Mégis belekerült pár pillanatba. amilyen Ellie. ez a csomag is olyan méretű és formájú. Láttam azonban. Az igazat megvallva. azután pedig az Ismerkedj meg a világegyetemmel című kötetet. ‒ Tényleg… megismételhetnénk valamikor. és tetőtől talpig befújta magát. megkérdezem ‒ ígértem meg. Weirtől. kivált. De nem érdekelt. Bár afelől sem volt kétségem. hogy a csomagot nekem címezték. ‒ Szólsz akkor anyádnak az érdekemben? ‒ kérdezte. ‒ Woods. ezért. Justine pedig egy másik létsíkra lebbent át. ‒ Pompás! Elővett a táskájából valami sprayt. Gondoltam. amikor nyomás alatt vagyok. hogy elküldte nekem Martin Beech meteoros könyvét. persze ‒ hagytam rá. ‒ Igen. gúny vagy valami efféle. Aztán szalutált. ami azt mondta: meg ne próbálj elutasítani. Irónia akart lenni. Nem élveztem sétám hátralévő részét. Azt is gyanítottam. ‒ Hogyne. Nem hazudok jól.

Miután néhány percig az írásra meredtem. Akárhogy is van. ha ez az utolsó lehetőség. ha befejezted. Ugorj át. Nagyon meglepett. Nem azért. hogy milyen bosszantóan siralmasan adtam rá magyarázatot. dacára annak. hogy akkor is nyomorúságos eredményekhez vezet.újabb könyvet rejt. hogy inkább pacifista leszek. Igenis hibásnak érzem magam abban. és kibontottam. Ezzel szemben ez az írás szögletes nagybetűkből állt. és a következő választ írtam. elegáns. [Itt mindazoknak az eseményeknek a tömör összefoglalása következett. Ő úgy írt. de nem dr. amit másnap postára is adtam: Kedves Mr. hanem amikor kinyitottam a könyvet. Meglehet. mert túl gyenge vagyok a verekedéshez. Levél nem volt a csomagban. mint a csimpánzok. amelyek odavezettek. és meséld el. nem mindent talál érthetőnek.] Őszintén sajnálom. és nem úgy viselkedtek. tollat és papírt kerítettem. a gyerekek rendesebbek voltak. hogy ez így alakult. Kitettem a macskaeledelt Lucynak. aztán felvittem a csomagot a szobámba. milyen meggondolatlan is voltam. hogy korábbam nem mondtam el mindezt. puhafedeles kiadása hullott ki az íróasztalomra. Visszatekintve látom. vagy fütyülök rá. csaknem olvashatatlan macskakaparással… tele hurkokkal. hiszen az én tudtommal történt. kibújok a felelősség alól. hogy az iskola más volt a maga idegében. hogy elküldte. Az sem akartam. mert biztos vagyok abban. Weir kézírása állt az elején. Igyekszem ezt most tőlem telhetően bepótolni. hanem mert rájöttem. hogy közbelépésem csak rontott a . ami történt. tekintettel arra. meg arra. Peterson könyvének eredeti példányát. indákkal és cirkalmas kacskaringókkal. talán érdekel. Azt hittem. mit gondolsz róla. ezt olvastam az előzéklapon: Gondoltam. de tejesen leblokkoltak a történtek. mint egy igazi doktor: elegáns. hogy azt higgye. A Bajnokok reggelije új. és kifogásokat keresek. újra úgy döntöttem. mi a vége. hogy elvesztettem Mr. Peterson! Köszönöm szépen a könyvet. soha nem bocsát meg nekem.

újraírtam. Most tehát szívesen velük tartottam. Írásban sokkal könnyebb volt elmagyarázni mindent. mindegy volt. Sokkalta jobb volt ez. tiszta idő volt. ‒ Úgy sokkal könnyebb lenne az életem. Alex Woods Itt jegyzem meg. Azt írtam. legalább napi egyórás sétára fogtam magam. de a legjobb szándékok vezéreltek. (Bizonyára tudja is. és amint már beszámoltam róla. ugyanakkor ezek a séták mindig jócskán elhúzódtak. hogy nem teljesen én vagyok a hibás. Sajnos nem tudok a közeljövőben átmenni. kiderült.) Amint anyám úgy dönt. amit ténylegesen gondoltam. és feloldja a büntetést. Volt hát időm dolgozni a bocsánatkérésemen. hogy ez is számít valamicskét. Még egyszer köszönöm a könyvet. ezért is nem mehettek messzire. hogy ostobán jártam el. A következő szombaton bejelentés nélkül beállítottam Mr. Volt időm végiggondolni az indokaimat. mert jelenleg szobafogságban vagyok ‒ az imént leírt verekedés miatt. miért is nem tettem meg korábban. egyetért abban. melyiket. és gondolom. hogy beszámoljak A bajnokok reggelijéről. meddig húzódik el a rövid séta. Ám miután megírtam. Üdvözlettel. Különben is benne jártunk a nyárban. Végül persze egyszer a szobafogság is véget ért. amellyel úgy éreztem. mert egy későbbi alkalommal a legcsúnyább angol szót vettem a számra az iskola igazgatóhelyettese előtt. meg azért is. ami nála térbeli és nem időbeli rövidséget jelentett. Épp „rövid” kutyasétáltatásra készült. hogy már a legelső (vérverejtékkel megszült) . hogy tartozom Mr. nyomban átmegyek.helyzeten. Bárcsak mindig írásban közölhetném a gondolataimat! ‒ fohászkodtam magamban. ő pedig nehezen járt. mint az élőbeszéd. A levelem megírása óta több hét telt el. remélem. Petersonhoz. A kocsifelhajtóján találtam. ezért inkább nem írom ide. Petersonnak. bemagoltam és elpróbáltam a beszédemet. hogy e levél elküldésekor csodálkoztam el azon. Lehet. heti öt alkalommal. hogy eleget bűnhődtem. megérti. száraz. Kurt is vén volt már.

hogy nem volt fontos. mert. ami az igazat megvallva feszengéssel töltött el. A lényeg itt van belőle ‒ ütött a fejére a halántéka közelében ‒. ‒ Bizonyára azt. amit elmondtál. Peterson arca valami mosolyfélébe rándult. nem mondott volna ilyet. csak azt. ‒ Abból. az én hibámból rongálódott meg ‒ csakis én tehettem róla. mint egy tökkelütött idióta. hogy nem a könyv a fontos. Csakhogy én tudom. hogy a Bajnokok reggelije ritka első kiadása. annak nem magához a kötethez volt köze. ráadásul nem is egyéb fapépnél. ‒ Oké. ‒ Nem vagyok teljesen biztos benne ‒ mondtam végül. hagyjuk a bocsánatkérést! ‒ Rendben. hogy először is nem kellett volna kölcsönadnia nekem a könyvet. ezek a te iskolatársaid címeres ökröknek tűnnek. különben is az derül ki. és ez nem veszett el. Akkor. ‒ Azt hiszem. hogy megosszuk másokkal a gondolatainkat. Már vagy harmadszor mondtam el. itt kezdődött a baj. mire gondolok? Ezen is hosszan eltöprengtem. hogy igenis fontos volt. Érted már? ‒ Azt hiszem ‒ mondtam. Ezen elgondolkoztam. hogy úgy viselkedtem. ‒ Tudod. Érted. Azt mondta volna. Mr. melyet a feleségétől kapott. azt akarja mondani. Ami fontos volt ebben a könyvben. hogy nem is a te hibád volt az egész. Amúgy meg.mondatot sem hagyja végigmondani. Kizárt dolog. Azt mondta volna. ‒ Ez igaz ‒ értettem egyet. ‒ Éppenséggel tényleg díjat nyerhetnének . mit mondott volna erre Mrs. a könyv arra való. ‒ Nem. hanem azok a gondolatok. hogy van ennél fontosabb is a világon. amelyeket magában foglal. kérlek. Számomra egyelőre érthetetlen okokból minden jel szerint hibásabbnak érezte magát az egész ügyben nálam. tudja. Peterson? ‒ kérdezte. de hát nem volt összehasonlítási alapom. Valójában inkább anyám érvelt volna így. amit nem lehet… ‒ Nem azt mondom ezzel. mert ajándékba kapta.

miféle bonyolult szabályok írják elő a megfelelő viselkedést az iskolaudvaron. tudja. hogy bizonyos értelemben én is gerinces próbáltam lenni. hogy akkor ki kellett mondanom. hogy mi rendelkezünk a tetteink felett. És amikor megtettem. Ami azzal jár. hogy túl sokan tapsoljanak neked. melyikre gondolok? ‒ Igen. ‒ Nincs ‒ értettem vele egyet. ha elveid vannak. hogy ez a találó szó mindenre. Úgy éreztem. senki emberfia. az emberek többségének azonban nem az. Nagy hülyeség. hogy ez csak félig állja meg a helyét. elraktározva későbbi megfontolásra. Peterson kimondta. Az is megfordult a fejemben. Van. Csak ne várd. hogy az emberek is elnézőbbek lesznek velem. nem volt az az érzésem. amikor azt a csúnya szót a számra vettem. Ezután egy ideig azt magyarázgattam. hogy az elveimet követem. azt hiszem. hogy rosszat cselekedtem volna. Hogy ez a gerinces dolog nem más. mert mindenki egyetértett abban. ‒ Meglehet. ami könnyebb. ‒ Mr. tudom ‒ nyugtatott meg. hogy az egy tiltott szó. és soha. Gerincesség ‒ ízlelgettem magamban a szót. a mostani gondjaimról meg kiderül. éreztem. eddig senkinek sem tudtam elmagyarázni. hogy az elmúlt hetekben én is pontosan ezen morfondíroztam. ‒ Noha normál körülmények között nem . dehogy. semmi szín alatt nem ejthetjük ki… mégis azt gondolom. ha megszegjük a szabályokat. ‒ Anyádnak nincs ki teljesen a négy kereke ‒ mondta. hogy milyen apróságok. hogy idővel minden könnyebb lesz. ‒ Nem várom ‒ mondtam. Néha épp akkor. Mert alighogy Mr. A gerincesség szerintem a legkülönbözőbb formában jelentkezhet. Peterson ‒ mondtam ‒. Mindig is könnyebb volt együtt úszni az árral. amit mondok? ‒ Nem. Ugyanakkor. mint egy leprásra.hülyeségből. ahol mindenkinek ugyanúgy kell gondolkodnia és cselekednie. amit helyesnek látsz. Ez gerincességet jelent. amikor muszáj is. neki könnyebb is ezért. Peterson azt mondta. Anyám azzal szokott biztatni. Ha nem teszi. Mr. és nem azt. akkor azt teszed. ‒ Nos. úgy néznek rá. Tudja.

ha megkérdezem. de azért nagyon örültem. miféle tökfejeket választottunk meg 8 elnöknek: Busht! Meg azt a kurva Terminátort ! Természetesen tudtam. aminek utána kellett néznem. ha láttad volna azokban a csapnivaló ötvenes évekbeli filmekben. hogy később megnézem a Wikipédián. Előtte Kalifornia kormányzója volt. ‒ Kölyök. megesküdtél volna. hogy ez magának kissé idegen. Mr. Peterson felhorkant. Talán ezért is nem szeretnek az iskolatársaim. minden egészen máshogy volt. Mr. meg a Nagy Teknő. hogy amikor maga volt iskolás. színésznek is pocsék volt. de gondoltam. És ez azóta sem sokat változott. vagy érdeklődni a tananyag iránt. Peterson. hogy újra barátok vagyunk Mr. ha az ember szívesen olvasgat. Amint láttam. Az is maradt a 80as évek nagy részében. a Nagy Teknő akármelyik oldalán lébecoltál is. ‒ Én még nem éltem a 80-as években ‒ mutattam rá. Mindig is jól tanultam. mit jelent az. Gondolom. amíg elnök nem lett. mint te most… az ’50-es évek elején… a túl sok agyalást hazafiatlannak tartották. Becsület istenemre. Az is gyanút kelt. ‒ Ó! Magamban eltökéltem. Irak miatt sokat szerepelt a tévében. annak előtte pedig másodvonalbeli filmekben játszott… na. kicsoda Bush. vagy szereti a matematikát meg az efféléket. Biztos vagyok benne. Gyanítottam. Egészen addig. hogy ez valamiféle gúnynév. Amikor annyi idős voltam. kit ért a Terminátor alatt. hogy ennél rosszabbul ember nem végezheti a dolgát. én amerikai vagyok. Petersonnal. a miniszterelnökünkkel. ‒ Szerencsésnek tarthatod magad. Arról azonban fogalmam sem volt. ‒ Ő Reagan! ‒ világosított fel Mr. ‒ A negyvenedik amerikai elnök. Beszélgetéseinkben felmerült ez-az. A Sátán évszázada volt az. hogy másodvonalbeli film. és kicsit a majmokra hajazott. Mi évszázadok óta gyanakszunk a szellem embereire. Nem illik szorgalmasnak lenni. Nézd csak meg. jobb. az emberek többsége nem kedveli.szívesen szegem meg őket… és udvariatlan sem vagyok. . Jóban volt Tony Blairrel. Peterson szerint nem volt egészen komplett.

.

A költségeket az önkormányzat állta. Legalábbis újonnan fellelt gerincességemmel összemérve. Sok időt fordítottam a leckékre. el is határoztam ezért. Többet. Miközben én tanulmányaimba temetkeztem. és a helyzet is lenyugodott. hogy amennyiben nincs meg egy könyv a könyvtárban.HALÁL Eltelt egy év. az annyira csekélység volt. Declan Mackenzie és páviánhordája időről időre tovább sértegetett. amely úgy vett körül. egészében véve azonban nem sok vizet zavartak. Amint előre megjósoltam. Szokásommá vált. mint egy védőköpeny. felemelő lehet ilyen nemes eszmék jegyében ténykedni. Szégyentelenül keményen dolgoztam. Az órákon újra a régi voltam. ami szóba jöhet a pályaválasztásnál. Ez alatt az idő alatt megerősödtem. gondolom. Valamennyi könyvtárossal jóban lettem. mert az illetékesek úgy vélték. amikor csak tudtam. Úgy véltem. Kedveltem őket. hogy megválaszoljam az osztálynak feltett kérdéseket. készségesen megrendelik… még csak pénzbe sem kerül. . és még ennél is többet hétvégeken. bármelyik tizennégy éves a föld kerekén. ennek-annak utána is néztem. Jelentkeztem. Az iskolával sem volt többé bajom… vagy ha igen. Ott volt mindenekelőtt az a balvégzetű mesterkedés a szemöldökével. hogy az olvasás jót tesz a léleknek. Hamar felfedeztem. hogy a neurológus és a csillagász után ez a harmadik foglalkozás. mint. mert mind rendkívül nyugodtak. hogy említésre sem érdemes. hogy heti két órát eltöltök esténként a glastonburyi könyvtárban. rendszeretők és szerények voltak… ráadásul segítőkészek is. Ellie botrányból botrányba keveredett: három-négy is esett minden hétre. és minden lehetséges módon erre akartak buzdítani.

amit elkoboztak és a kukába dobtak. külső és belső világ harmóniájáról. ahogy elhitette velük. amely valójában a spirituális kiteljesedésről. Fölébe írta Ellie születési dátumát meg az otthoni számát és ezt: NE ejtsenek lyukat ezen a gyereken!! Mrs. amelyet a laikusok félreértenek. E ponton Mr. Anyám erre terjengős és borzasztóan unalmas előadásba kezdett a küszöbön a boszorkányság valódi mibenlétéről. hogy ezekben az időkben csupa feszültség volt Ellie társasága. Fitzmaurice a nagybetűk és a kettős felkiáltójel mellett vörös tintával is nyomatékosította kérését. hogy lányuk nem a Topshopban dolgozik. Eddigre Sam természetesen kiköltözött. hogy elbocsátja Ellie-t. ez csupán időleges megingás volt. Valójában nem ijesztőbb ez. Balszerencsémre jelen voltam az ezt követő patáliánál. hogy az ügyvédét hívatja. Nem volt nehéz kitalálnom. Fitzmaurice azzal fenyegetőzött. természetközelségről. a tudás és létezés hét tartományáról szól. mutatott rá.szórhatott magára akármennyi hajrögzítőt. Végül anyám beadta a derekát. Mr. A fekete mágia. de ott voltak emellett a szelíd és kevésbé szelíd . és nem is engedi a lányát egy ilyen helyre. hogy „megtalálja önmagát”. amint betöltötte a tizenhatot. Sajnos. Justine pedig elment Indiába. Nem tartotta sokra Glastonbury tetoválóit és ékszerészeit. Nem csupán tömény életuntságával kellett megküzdenem a közelében. Fitzmaurice személyesen látogatott el a házunkba. Röviddel ezután ‒ mivel a szüleivel való együttlakást elviselhetetlennek találta ‒ beköltözött a bolt fölötti lakásba. csupán a nagy egész egy kicsinyke szelete. hogy világossá tegye. az asztrálsíkról. mint a Jézusnak tulajdonított csodák sora: a vízenjárás vagy a halottak feltámasztása stb. Ellie szülei ugyanis rájöttek. valamivel az érettségit követően (a részletekről tapintatból soha nem kérdeztük). a végtelenségig nem tudta elkendőzni az igazságot. és megígérte. Valójában már az első beszélgetésünk után néhány nappal felfedezték a rudacskát. Pár hónapra rá újabb (nem kevésbé szégyenletes) botrány tört ki. Ellie visszatért anyám alkalmazásába. mennyire rossz véleménnyel van anyám boltjáról. és mindnek átnyújtotta lánya A4-es méretű fotóját. Ellie édesanyja eztán tíz kilométeres körzetben felkeresett minden létező tetoválót és ékszerészt.

hogy egyedül menjek el ezekre a vizsgálatokra. hogy a gyógyszeradagom megemelése érdemben lecsökkenthetné ezt a gyakoriságot. a hullámokból és az esőből ‒. Dr. amely óránként indult Glastonbury főutcájáról. dr. az . Nemritkán csak a raktárban lefolytatott türelmes meditáció mentett meg a rohamoktól.ugratásai. Továbbra is kétévente eljártam dr. a mosolygós azonban összezavart. szorongás és kialvatlanság ‒. amikor egyedül kezdtem el idejárni. hogy nyugodtan elengedhet egyedül a kórházba. Halvány kis mosolyokat eresztett meg. ha vonakodva is. hogy Bristolba fuvarozzon. Ekkoriban kezdtem egyre jobban uralni az állapotomat. a szélre. és bevitt a Bristol Centralig. Az idő tájt. Időről időre és teljesen váratlanul aztán egyszerre kedves és testvéries lett. kedvetlen Ellie-vel szemben legalább tudtam. hogy „kezembe veszem a sorsomat”. Felszálltam a 376-os buszra. mert ez azt jelentette. Ami azt illeti. A víz már mindenhonnan ömlik a lélekvesztődbe ‒ a lékből. Miután betöltöttem a tizennégyet. havonta átlag egy-két generalizált rohamom volt. Dr. Innen öt perc járásra esett a kórház. a tetejében a szemét is örökösen forgatta. Enderbyhez. anyám. Ez még az előbbinél is rosszabb volt. ugyanakkor ezer mindenre oda kell figyelned: a villámlásra. Enderbyt aggasztotta. ‒ Olyan ez ‒ mondta ‒. vagy játékosan bökdöste-bokszolta az embert. Ilyen volt egyebek között a kognitív viselkedésterápia. A gunyoros. mintegy csak válságkezelés gyanánt. Végtére is bonyodalmas lett volna kivenni a szombatot. megállapodtunk abban. Enderby kételkedett abban. hogy túl ritkán és túl későn folyamodom a meditációhoz. hányadán állok. de beleegyezett. amelyik számításba veszi a nehézségeket. holott ideális esetben hosszú távra szóló megelőző gyakorlatként is hasznát vehetném. Elgondolását hasonlattal világította meg. hogy több értelme lenne olyan stratégiát kidolgozni. lesújtó szarkazmusa és a szemfestéke. mintha egy vihar kellős közepén próbálnád kimerni a vizet egy léket kapott csónakból. hogy a rohamaimnak világos és jól körülhatárolható kiváltó okai vannak ‒ stressz. Döntésemet fontos pozitívumként értékelte. Enderby is amondó volt. Mivel addigra megállapítottuk.

és ennek azóta sincs vége. el is kezdtem a gyakorlatokat. Dr. Az elmúlt négy évben mindössze párszor fordult elő. miért ‒ úgy neveztem új rendszeremet. hogy a kora reggel a legjobb időpont erre. ez túlságosan is lefoglalt volna. így jó állapotban csap majd le rá a vihar. az ég azonban borús volt. noha nem állítanám. és amint teljesen felébredtem. De látom. Gondolom. mielőtt vízre szállnék. Ami a lazítást illeti. Ezért az a dolgod. Soha nem zene mellett meditáltam. kátrányt meg az összes többit képviselik. hogy nem félórás meditációval kezdtem a napot. a meditációs gyakorlataim a kalapácsot. . azt hiszem ‒ feleltem. szögeket. Neve ‒ Derű ‒ türkizkék betűkkel díszelgett az oldalán. Először ideális állapotában képzeltem el kis ladikomat. Ilyen körülmények között szinte a lehetetlennel határos. Ez a metafora annyira megigézett. hogy „a csónakomon dolgozom”. hogy vizualizációs gyakorlat formájában meditációmba építettem. Dr. A kezdet kezdetétől egyértelmű volt. Ezért ekkor elkezdtem komolyan meditálni. deszkákat. és nem vonták el figyelmemet a nap történései. Általában fél hat és hét között ébredtem. hogy az agyad nem tengerre termett. Ez nem teljesen stimmel. Érted.alattad ingó csónakaljzatra. amelyben puha gyékényt. Magamban valamiért ‒ mostanra már nem is kell nagyon magyaráznom. ám sekély merülésű vízialkotmány volt. ahogy mondod. Enderby elmosolyodott. Petersontól vettem kölcsön. ‒ Az agyam ez a tengerjárásra alkalmatlan csónak. a vihar pedig a stressz és a sorscsapások. Chopin noktürnjei verhetetlennek bizonyultak. Utána azonban szívesen szenteltem úgy negyedórát valamelyik komolyzenei albumnak. Szilárdan megácsolt. ‒ Úgy. vagy Mr. mire gondolok? ‒ Igen. Ezekkel kell befoltoznom a léket. mert ekkor tiszta volt a fejem. Sima víztükrön siklott. így lesz a legnagyobb esélyed arra. Enderby tanácsára kis szentélyt emeltem szobám sarkában. hogy megértetted a lényeget: rendszeresen kell folytatnod a gyakorlatokat ‒ lehetőleg naponta ‒. Valamennyi helyet a könyveknek és a CD-knek különítettem el. hogy gondoskodj a ladik folyamatos tatarozásáról. hogy meglovagold a hullámokat. melyeket vagy a könyvtárból. hogy ne süllyedj el. párnákat és háromégős asztali lámpát helyeztem el.

Peterson többkevesebb rendszerességgel szóba állt (a bélyegek miatt. hogy a napi stresszel is jobban meg tudok birkózni. Egészen addig a napig. Peterson és én elhaladtunk a magas fagyal-sövény mellett. s immáron színtiszta kékség és csöndesség vett körül. röviddel ebéd után voltunk. de 2008 kora nyara lehetett. Aztán szél támadt. Jobban is aludtam. miközben Mr. Peterson látta meg először. megritkultak a rohamaim. amelyre most térek rá. Rövidesen azt találtam. Csónakom ott ringott a sziporkázó. mígnem a vihar tomboló zivatarrá erősödött. Szombaton. sértetlenül állta az ostromot. ennél is adott számú véletlen egybeesésről volt szó. A pontos dátumra nem emlékszem. a baj nem következik be. Mint minden balesetnél. hogy Mrs. én voltam az. Nem . Griffith azon kevesek közé tartozott a faluban. Griffith Golfja. Mégis úgy vélem. de szilárdan. A tudatom ugyancsak tisztább lett. napsütötte habokon. délután kettő-három körül. amely Mr. az ég kitisztult. mennyit bír ki a csónakom. sejtelmem sem volt. és újra biztonságban van. dörgött és villámlott. a hullámok elsimultak. Komoly próbát azonban egyelőre nem kellett kiállnom. Csónakomat hányták-vetették a hullámok. Bizonyára nem vezetett gyorsan ‒ ötven kilométer per óránál semmiképpen nem nagyobb sebességgel ‒. Azt hiszem. ezért nem volt pórázon Kurt. Itt jegyzem meg. amelyekből tetemes mennyiséget összevásárolt hónapról hónapra). és ő emelte fel a kezét a közeledő autó láttán. hogyan közeledett Mrs. Ehhez a jelenethez tértem vissza. aki későn vettem észre. valahányszor (anyám vagy Ellie) a derűmet fenyegette. Egyetlen perc vagy akár csak harminc másodperc. Llyod előkertjét szegélyezte. Elült a szél. a tükörsima óceánon. és amennyiben egyik is hiányzik. Homályosan emlékszem.Lassan a víz fodrozódni kezdett. Épp akkor tértünk rá a főútra egy lovaglóösvényről. A postától nem messze történt. Végül a tenger elcsendesedett. hogy mindketten vakon mentünk végzetünk elé. ezért nemigen ügyeltünk a külvilágra. eleredt az eső. Mr. akikkel Mr. épp élénk beszélgetésbe merültünk.

Egyszerűen csak éktelen vijjogás támadt tőlünk kissé jobbra. Rajta volt még a vastag kertészkesztyű. Néhány hosszúnak tetsző pillanatig magam is ugyanolyan hasznavehetetlen voltam. ‒ Segítségre lesz szükségem. Hátsó lábai körül vértócsa terjengett. egy láncfűrész életre kelése volt. Mr. aztán még egyszer. Griffith odajött hozzánk. mint később kiderült. Nem volt idő a változtatásra… minden ugyanabban a pillanatban történt. Mivel azonban nem láttuk.mintha ez sokat számított volna. Llyod ekkor már a kocsifelhajtója végében állt. Mr. ami a jelenetet kísérte. egyenesen Mrs. Miközben velünk párhuzamosan hátrafarolt a kocsival. Egy másodperc múltán nagy csöndesség támadt. Mr. Kurt ugyanebben a pillanatban ösztönösen az ellenkező irányba szökellt. hogy beemeljük a kocsiba a kutyát. s égett gumi bűze terjengett a levegőben. Mr. . s olyan gyámoltalannak és oda nem illőnek látszott. Griffith közeledő autója elé. mit tegyek vagy mondjak. Peterson időközben egyszerre próbálta Kurtöt ellátni és Mrs. nem sejtettük. a baj már megtörtént. Mikor Mrs. Petersonnak kétszer is el kellett ismételnie. így nem is tudtunk ellene védekezni. A lárma. A láncfűrészt nyilván kikapcsolta a tulajdonosa a baleset láttán. ki az útra. Kurt mozdulatlanul hevert a járdaszegélytől vagy egy méterre. Griffith kocsija úgy húsz méterrel odébb állt meg az úton. Mrs. Nem tudtam. Neki sem maradt ideje gondolkozni. mint egy frissen partra vetett hal. Fölé hajolva láttuk. ‒ Nem az ön hibája ‒ mondta ‒. mire készül. de be kellene vinnünk egy állatorvoshoz… most azonnal. Ujjait ajkára tapasztva egyre ugyanazt a két mondatot dadogta: ‒ Neeeem láááttam! Elém futott! Mr. Griffith nem látszott megérteni a kérdést. Be tud minket szállítani? Mrs. Jéggé dermedt az elmém. amikor a dolgot észleltük. és az arca krétafehér volt. tátott szájjal. minden ízében reszketett. Peterson hozzám fordult. mire bólintott. Griffitht megnyugtatni. hogy még lélegzik. hogy a hölgy megmozduljon. Llyod ezt a délutánt választotta sövénynyírásra. és mire fékezett. mint ő. Tompa puffanást és fémes csikorgást hallottunk.

‒ Levette a dzsekijét. Negyedóra múlva már az állatorvos rendelőjében voltunk. ‒ De különben rendben lesz? Úgy értem. és pár pillanatonként megrándult a tompora. Peterson beszállt mellé hátulra. ‒ Alex? Nyisd ki a szemed. Mintha szavak nélkül is értették volna egymást. Tudsz segíteni? Felelni próbáltam. Roppant békésnek látszott. hogy fogd a fejét és az elülső lábait. Behunytam a szemem. Kurt továbbra is elterült a helyiség közepén lévő rozsdamentes acélasztalon. és keresztbe fektettük Mrs. miközben felemeltük. ‒ Mindössze arra kérlek. mintha mély. ‒ Dehogynem. és túl voltunk a nehezén. Soha ennyi vért nem láttam addig. de a láb eltört két helyen. ‒ A vérzés nem olyan komoly. Griffith Golfjának hátsó ülésén. Mr. és bekötötte az egyik hátsó lábát. kölyök ‒ mondta. Mindössze ennyi ideig kell segítened. Csak oda kell vinnünk a kutyát az autóhoz. Menni fog. és zihálva mélyeket lélegeztem. Csak még néhány percig tarts ki! Háromra… Kurt hangosan nyüszített. én meg előre ültem az utasülésre. hogy meg tudom csinálni ‒ szakadt ki belőlem. Ő végig megőrizte a hidegvérét. mint első pillantásra látszott ‒ jelentette be az állatorvos ünnepélyesen ‒. Petersonra nézett. de nem jött ki hang a torkomon. Peterson azonban. Együtt. de alig volt súlya. súlyosabb sebesüléseknek is tanúja volt. Miután elaltatta Kurtöt. ‒ Meg tudod csinálni. ‒ Mindjárt helyrejössz. ‒ Oké. és figyelj rám! Kinyitottam a szemem. Az állatorvos Mr. Háromig számolok. Mr. aztán intett nekem. ‒ Nem hinném. Egy másodpercre megfagyott a vér az ereimben. hogy miután az altató hatása elmúlik. akkor emeljük fel. De aztán a kutya elhallgatott. . Kurt sebesült lába makacsul vérzett. aztán felemeljük. álomtalan álom nyűgözné le. Attól tartok. az állatorvos visszahívott minket a kezelőbe. meglásd. Fél perc az egész. Nem telt bele egy perc. gyanítom. nagy fájdalmai lesznek. Háromig számolok. Nem volt könnyű vele manőverezni. Kurt hátsó fertályára terítette. megmarad? ‒ kérdeztem.kölyök.

mire gondolt. ‒ felelte Mr. ‒ De megmarad? ‒ makacskodtam. hogy teljesen meggyógyulhat. ki tudja kezelni! Mrs. akkor kezelni is kell! Ez kézenfekvő. nem igényel további magyarázatot! ‒ Nem volna humánus ‒ mondta Mr. Peterson roppant komornak és elszántnak látszott. Griffith vállamra tette a kezét. Tudom. Ettől kell megkímélnünk. de azt nem. ‒ Alex ‒ mondta szelíden ‒. nem hinném. hogy a sérülés kikezelhető. hogyan beszélnek vagy nem beszélnek az emberek a halálról anyám boltjának különc világán kívül. nagy fájdalmai lesznek… és ez nem az a fajta fájdalom. Peterson. az is számottevő fájdalommal jár majd. ‒ Meg kell értened. Petersonra. hogy nehéz megérteni. Valóban nem tudtam a választ. de legalább próbáld meg! Miután Kurt felébred. Peterson némán bólintott.‒ Minden sérülés gyógyítható ‒ mondta a nő. ‒ De hiszen az állatorvos azt mondta. Mrs. ami elmúlik. Peterson. ‒ De hát az állatorvos megmentheti Kurtöt! ‒ Nem volna az már igazi élet. Együtt kellene élnie vele hátralévő napjaira. Soha nem voltam még ilyen helyzetben. hogy járni tud-e ezen a lábán… és ha igen. hogy Kurt nagyon öreg kutya. Az állatorvos elaltatja Kürtöt. ‒ Adjak önöknek néhány percet? ‒ Igen. Griffith papír zsebkendőt vett elő a táskájából. megköszönném. Mr. hogy ennek így is kell lennie. aztán újra Mr. Görcsbe rándult a gyomrom. hogy érted. ‒ De nem hagyhatjuk csak úgy meghalni! . ‒ De ha egyszer kezelhető. A legjobb esetben is kétséges. hogy csak a lába sérült meg! Azt mondta. ‒ Mire kell az a néhány perc? ‒ értetlenkedtem. Az állatorvos rám nézett. Mr. ‒ Kölyök. Csekély az esélye. azzal szárogatta újra a könnyeit. Nincs más választásunk. Nem volt tapasztalatom arról. ‒ De meg kell érteniük. nagyon sajnálom. Azt mondta.

nem az övé. Hamarosan azonban szemmel láthatóan kifulladt. első ízben kerültem szembe a halállal. amely végül másfél méter hosszúra. Peterson. de csak a temetés után szánta végül rá magát. Sírni kezdtem. A sírhely. Azt hiszem. milyen . azzal. hogy bevégezze. ‒ Oké. segítene rajtad? ‒ Igen. Peterson hosszan nézett rám. mire gondolsz ‒ mondta Mr. Mr. Azaz közel egy köbméter földet kellett kiásnom… többé-kevésbé egyedül. mire megástuk a gödröt. Néhány perc után ezért közbeléptem. de hagyjuk. ‒ Miután elaltatták? ‒ Nem értem. Akkor eltemetjük. közvetlenül a fészeren és az üvegházon túl. amelyek azonban úgy egy éve valamiféle kórnak estek áldozatul. ‒ Egyszerűen csak békésen elszunnyad. Eddig csak elvont fogalom volt. Petersonnak azonban egy arcizma sem rándult. Griffith megszorította a vállamat. nem? Egy ideig mindannyian hallgattunk. Aztán bement a házba. végtére is én ragaszkodtam hozzá. Visszatekintve látom. Ő erre elszívta az egyik marihuánás cigarettáját. kölyök. ‒ És mi lesz utána? ‒ szólaltam meg végül. majd azt mondta: ‒ Sajnálom. és nézte. ‒ Nem fog szenvedni ‒ mondta. Peterson is besegített egy darabig. az egyetlen lehetséges pont volt a kertben: egy nagy virágágyás hátul. Mr.Mrs. Különben is. amelyet kiválasztottunk. Korábbi lakója pár rózsabokor volt. Mr. hogy ezt a sírt egyedül kell megásnom. hatvan centi szélesre és majd egy méter mélyre sikeredett. ez az egész az én dolgom volt. Belekerült egy időbe. hogy inkább egyedül ások tovább. Mint már mondottam. Te is tudod. a nyugati sövény közelében. amellyel tarot-kártyalapként találkoztam. és talán ez magyarázza meg reakcióm hevességét. megértette. hogy dolgozom. Ennyit tehetünk érte jelenleg. Nem is fértünk el ketten. Peterson azóta készült a pótlásukra. ‒ Eltemethetjük? ‒ Úgy gondolod. Mr.

Olyanokat kell például mondani. A fizikai kényelmetlenségtől azonban valamiért jobb kedvem lett. Aztán felcsörgettem Mrs. Gondoltam. mint „Porból voltál és porrá leszel”. nagyon is szükségszerűnek találtam. mi történt. ahogy ott ások Mr. hogy erőlködésem semmin nem változtat. és mindkét kezemen vízhólyagok keletkeztek. Bent a házban felhívtam anyámat. Nem a halottakat szolgálja. Tudtam. és szokványos értelemben vett vallásos neveltetésben sem részesültem. holtfáradtan. annál magasabbra kellett kihánynom a földet. Úgy éreztem. de elég filmet láttam ahhoz a tévében. Meg sem pihentem. Beleegyezett. Mégis úgy véltem. Mr. és persze minél mélyebben jártam. Elvégre neki is nehéz napja volt. Gondoltam. karomlábam és hátam minden izma sajgott. hogyan zajlik a végső búcsúztatás. Oldalai csaknem szabályos derékszöget zártak be. nekem illene elbúcsúztatnom Kurtöt. nem akar-e átjönni a temetésre. hogy valami fontosat sikerült elérnem. A gödröm roppant takarosan festett az elsimított széleivel. hogy tudjam. hogy levezethet-e egy szabályos temetést más a papon kívül. Griffitht. és megkérdeztem. amivel meg kellett küzdenem. Természetesen soha addig nem vettem részt temetésen. de hát gondolom. hogy ilyen rendes sírt sikerítettem ki. Mire végeztem. Peterson egykori rózsakertjében. mielőtt elhantoljuk. Ekkor jutott eszembe. hisz Kurtnek már befellegzett. márpedig én nem voltam az. minden temetés ilyen. Tudattam vele. Ellenkezőleg. csak ástam és ástam tovább. mocskosan. több volt a kő és a vén gyökér. Végül úgy döntöttem. hogy eljön. Túl nagyszabásúnak tűnt. Fél méter mélységben nehezebb lett a dolgom. hogy mivel én bonyolítom az egész temetésszerűséget. Megvan ennek a szokásos receptje. Mire befejeztem. A talaj itt tömörebb volt. az lesz a . éspedig azonnal. Abban sem voltam százszázalékosan biztos. és hogy miért kések.képtelen látványt nyújthattam. hanem az élőket. Peterson megörül majd. a temetés neki is könnyít a lelkén. derékig álltam egy gödörben. Annyit mondhatok azonban. Ez tűnt helyénvalónak. nekem másként kellene csinálnom. hogy akkor ezt cseppet sem éreztem nevetségesnek.

A föld visszahányása egy üregbe sokkal könnyebb. Egy irgalomban fogant világmindenség együtt tartotta volna az embert és a kutyát. amikor Mr. mint emlékeztem. hogy egy temetésen fel lehessen olvasni. Peterson segített feltölteni a gödröt. . Így hangzott: A Napon történt robbanás elválasztotta az embert és a kutyát. ha rövid felolvasásra szorítkozom. mire Kurtöt eltemettük. ezért elvettem a polcról Mr. Grffithnek már nem jutott. Griffith megdicsért azért. amely így kezdődik: „Nem halódom ‒ magyarázta Rumfoord. Inkább Rumfoord búcsúbeszédét választottam helyette a 207-edik oldalon. és a virágágyás olyan volt. Mindössze két ásónk volt. mégis túl száraz ahhoz. Peterson A Titán szirénjei című kötetét.” Nagyjából este nyolc lett. ‒ Csupán búcsúzkodom a Naprendszertől…”. de a hátsó kertben még egészen világos volt. és tudtam olvasni. amit felolvastam. Holtságot fejezett ki a lánc. A Winston Niles Rumfoord meg a kutyája lakta világmindenség nem fogant irgalomban. de azt hiszem. és így ér véget: „Mindig ott leszek. hogy van benne pár idevágó passzus a kutyákról és a halálról. mint a kiásása. Aztán Mr. megelégedett azzal. és költői is volt. ezért Mrs.legjobb. Kazak ózonpöfeteg és émelyítő fény közepette. Nem telt bele néhány perc. alaktalan hanggal alaktalan rakássá alakult. a semmibe vezető nagy útra. A 206-odik oldalon olvasható passzusra gondoltam. hogy minket figyel. Kazak megelőzte gazdáját: elküldték a sehová. Kurt druszájára gondoltam. Kicsivel később. Noha voltaképpen ideillett volna. tört gerinccel született rabszolgája volt a nehézkedésnek. Peterson újabb marihuánás cigarettára gyújtott. mert emlékeztem. ahol csak valaha voltam. Rumfoord ujjai közül kicsúszott az üres fojtólánc. méhrajzáshoz hasonló zümmögés közepette vonítva távozott. mint régen. de sokkal szárazabb volt. Mrs.

mintha felbecsülne bennem valamit. Nem jött rám az a felajzottság. Ha behunytam volna a szemem. Nagy horderejű beismerésnek tetszett. Ezután otthagytuk a virágágyást. amikor meghalunk? Pár pillanatig méregetett. Mr. hogy bármi történne. hogy többé nem voltam szomorú… a legkevésbé sem. miután ő hazament. ‒ Értem ‒ mondta Mrs. igazán megható szöveg. és azt mondta. Megvárjalak? ‒ Igen. a sötétedő égbolttal meg a szél susogásával a lombok között. Nem tart sokáig. ‒ Én sem ‒ mondtam. mégis örültem. Ugyanakkor izgatott se voltam. átlebbentem volna meditációm utolsó képsorába. Ezen elgondolkoztam. Peterson ‒ szólaltam meg egy idő után. ‒ Maradhatok még pár percig? ‒ Oké. ‒ Mit gondol. legyen szíves. amire ennyi izgalom kiállása után számítottam. mert anyám még aggódni kezd miattam. Bízvást elmondhatom azonban. Peterson is előjött bentről. Később. Aztán azt mondta: ‒ Nem hinném. hogy kimondtam. igyekezzem haza. És talán először ismertem el önmagam előtt is. ahol mélykék tenger és lágy napfény vett körül. mi történik. és bementünk a házba. az ég meg sápadtlila árnyalatot öltött. ‒ Mr. Először beszéltem erről bárki embernek. és a nap a sövény mögé hanyatlott. Fontos volt nekem. ‒ Róla kapta a nevét Kurt. ‒ Jó ‒ mondtam. ‒ Nos.‒ Kurt Vonnegut volt ‒ mondtam. Griffith. és egészen elfeledkeztem az időről. Elmerültem gondolataimban. . Olyan békés volt ez az alkonyat a kertben.

akiknek tökéletesen ép az agyuk. Nem voltam biztos benne. de csak átmenetileg. . mint a bőr vagy a máj sejtjei. és kicsivel még erősebben is kerültem ki a dologból.KÉT VASÁRNAP Az elkövetkező hetekben egyre inkább aggasztani kezdett Mr. ezért az ő mércéjével mérve még egész pontos becslésnek is számított. kölyök! Egyetlen normális tizenöt éveshez sem hasonlítasz ezen a földgolyón!” Még több hónap hiányzott a tizenöthöz. Ami azonban Mr. ‒ Aggódom. valamiféle falba. mégis aggasztott. Peterson lelkiállapota. Remélem. Gondolom. hogy mindent egybevetve tőlem telhetőn túltettem magam Kurt halálán. Az első megdöbbenés után meggyászoltam. sikerült világossá tennem. két sor nagynyomású nátriumlámpa fényénél ‒ ami eloszlatta kezdeti félelmeimet. zavaros némaságba ütköztem. De csak efféléket felelt: „Jesszusom. teljes joggal. hogy miféle lélektani következményekkel járhat ez a szokás. hogy tönkretegyék a végén. hogy több marihuánát füstöl el. de szó nélkül hagytam ezt az apró tévedést. kibulizzák. Észrevettem például. kemény ellenállásba. amiért túl sokat szív. hogy füvezése az alvilágot pénzeli ‒. hogy a padlásán termeszti. hogy emberek. tudatában van-e. Többször megintettem. Utána ellustult és befelé fordult. Az igazat megvallva halálra bosszant. Lelassult tőle. eltemettem. és noha mostanra tudtam. ‒ Nem tudom. hogy egészséges ez a reakció. Nem regenerálódnak. de az agysejtek nem olyanok. Petersont illeti. jobb hangulatra derítette. Mr. Peterson láthatóan soha nem tudta a koromat. hogy árthat az agyának ‒ mondtam neki.

miközben efféléket mondanak: „Hogy van. Házi kedvencek jelenléte minden másnál inkább baráti csevejre sarkall. hogy erről szó sem lehet. ‒ Nem azt mondtam. hogy van?”. Peterson. Peterson. Annyit azonban felfogtam. Majd megint remete válik belőle. Végtére is bő három évig a kutya volt egyedüli társa. mint amennyire mutatta. Megpróbáltam korábban. . hogy az agyról sokat tudsz. negyven éve élek a füvön ‒ mutatott rá Mr. Kurt nélkül el sem tudtam képzelni. hogy bűn ‒ vetettem ellen. épp ez aggasztott a legjobban. Akik meg gyakran összefutnak. vagy megdicsérik a szomszéd ebeit. még ha nem is hiányzottak neki. és így tovább. Az emberek ilyenkor egymásra mosolyognak. hogy az egészséges elméhez egészséges agyra van szükség. hogy szüksége van valamire. ‒ Igenis tudok erről is ‒ erősködtem. ‒ Nem fogom abbahagyni. Mr. de vidéken a kutyasétáltatás társadalmi tevékenység. Egy-két órás séta során az ember több tucat szomszéddal találkozik. legalábbis a belátható jövőben nem… azt hiszem. de ez volt a nyers való. rendszerint leállnak egy kis tereferére. hogy ez valamiféle szörnyű bűn. hogy újra kutyát tarthatna. ‒ Mindenkinek szüksége van a maga mankójára. ‒ Például. ‒ Mindössze annyit. csak mert te a fejedbe vetted. hogy Kurt halálát jobban a szívére vette. ‒ Nos. Peterson most kimaradt ezekből a kurta találkozásokból. a te egészséges agyra vonatkozó elképzeléseid igencsak szűklátókörűek ‒ szállt velem vitába Mr. „Rég volt ilyen esős augusztusunk”. Nem szándékoztam Mr. Kívülállónak talán nem teljesen nyilvánvaló. Petersont megtéríteni a meditáció csodáinak. de legalábbis köszöntik egymást. Nyomtatásban talán túl ridegen hangzik. A csónak-hasonlatra egyáltalán nem volt vevő. Valahányszor felvetettem az ötletet. Lehet. Gyanítottam. hogy egyáltalán elmenjen otthonról. hogy szerintem árt magának. ‒ Jézus ereje! Miért kötsz bele mindenbe? Ráadásul nincs is igazad. de kudarcot vallottam. az elméről azonban az égvilágon semmit. kijelentette.‒ Kölyök. ami betöltheti a Kurt kimúlása nyomán támadt űrt.

Különben sem kellett ennek okvetlenül magányos tevékenységnek maradnia. mint amikor először a kezembe vettem őket. Különben járhattunk volna templomba. Megérdeklődtem a dolgot a glastonburyi könyvtárban. mikor a bolt és a postahivatal ‒ Alsó-Godley két másik nevezetessége ‒. Bizonyára többet megértek belőlük.Az Amnesty International égisze alatt folyó levelezését azt hiszem. Akiket ezek a kérdések érdekelnek. Fiona Fitton. amiről úgy véltem. továbbra is fenntartotta ‒ néha még választ is kapott ‒. miután minden részletet kidolgoztam? . már jó ideje fontolgattam a megalapítását. hogy mind a ketten ateisták vagyunk. de az a bizonytalan sejtésem volt. mi folyik a templomokban. A kilátások biztatóak voltak. okoskodtam magamban. gondoltam. ami voltaképpen tetszett. most. Mikorra Mr. hogy sokat beszélnek az erkölcsről és a mindenség állapotáról. hogy felvehetem a tagok sorába. kedvem támadt újraolvasni valamennyi Vonnegut-könyvet. Ez a szekta kizárólag a Bibliára támaszkodott. márpedig tudtommal a Szentírás nem olvastatja magát túlságosan. hogy ez egy sereg mindent megoldana. a vezető könyvtáros remek ötletnek vélte egy olvasókör létrehozását. ‒ Úgy értettem. milyen kár. ez azonban nem pótolhatta a személyes emberi kapcsolatokat és a közösség melegét. Az volt a benyomásom. ‒ És ön is szívesen csatlakozna? ‒ kérdeztem. hogy tíz százalékkal idősebb vagyok. Amióta néhány hónappal korábban elolvastam a Hazátlan embert. feltétlenül ‒ felelte. Ennek a gondolatmenetnek a mentén született meg a Világi Egyház. Többször megfordult a fejemben. azok rokonszenves társaságot is szolgáltatnak. Peterson elé álltam vele. zárva tart. Nem tudtam persze. ide írták ki a hasonló klubok rendezvényeit. ‒ Nem elméletben kérdezem ‒ világosítottam fel. Egyedül a természetfelettihez nem fűlött a fogam. és rendszeres kimozdulást jelent vasárnap. Volt egy hirdetőtáblájuk a bejáratnál. ‒ Igen. Alex. hogy szintén emberközelbe visz.

Miután így lefektettem társaságunk alapkövét. három évtizeddel ezelőtt olvasta az Ötös számú vágóhidat. szándékomban állt. legalábbis az orvosi szaklapokon (ezt nem nélkülözhette) és Emily Dickinson költeményein kívül (az utóbbiak viszont fölöttébb rövidek voltak). olyan ismerősökön. „Az összes mosolyráncom előjött!” ‒ mondta ilyenkor. Gyakran fejezte ki tetszését ezzel a fordulattal. Ott volt mindjárt Mrs. Úgy emlékszik. a hajszíne meg vörösszőke volt. tanácsoltam. Egy ideje lelkesen ajánlgattam neki Kurt Vonnegut műveit. a vasárnap tökéletes ‒ örült meg. Szóba jött továbbá dr. Nézze úgy a dolgot. Így nevezte az átmenetileg megmutatkozó ráncait.Ez a mondat szemlátomást mulattatta… számos mosolyránc jelent meg a szeme sarkában. Amióta megdicsért a temetésen felolvasott Vonnegut-részletért. Azóta azonban több Vonnegut-munkát nem vett a kezébe. ‒ Igen. Néhány évvel volt idősebb anyámnál ‒ negyven vagy valamivel több lehetett ‒. hogy a vasárnap vélhetőleg mindenkinek megfelel ‒ mondtam. Az egyetemen. és ezt meg is mondtam neki a legközelebbi találkozónkon. akik szívesen csatlakoznának a Kurt Vonnegut olvasókörhöz. De olyan napot válassz a gyűlésekre. jelentette ki. . érvelésem ellenállhatatlan volt. Griffith. Arra tippeltem. Tudott már egyet-mást Kurt Vonnegutról. Idővel egyre több vörös szál jelent meg a hajgyökerek mentén. ‒ Arra gondoltam. Mondanom sem kell. hogy nem egy mondat előhozza majd a mosolyráncait. Jót tesz mindegyikünk csónakjának. további résztvevőkön kezdtem el gondolkodni. de személyes tapasztalatom alapján e kettő együtt is élvezhető). Személy szerint úgy véltem. (Nem volt éppen A Gyűrűk Ura. mert némelyik vizsgálat során beszéltünk róla. hogy beugrom a postára a Szirének egy példányával. ‒ Nem elméletileg. hogy igen mulatságos. Enderby. Alex ‒ mondta. A rendszeres olvasás nyugodtabbá. Nehezen találna időt az olvasásra. mondta. egyszersmind szomorú könyv is. amikor nem dolgozom. nem ártana a lelkének egy kis olvasás. mint a meditáció egy formáját. ‒ Írj csak fel nyugodtan. bölcsebbé formál.

Semmi mást. amit a vezetés . milyen arcot vág erre. hogy jön egy újabb roham. mert két évvel és még valamivel fiatalabb voltam a korhatárnál. ha a visszapillantó tükörben ellenőrzi a hátulról jövő forgalmat. ‒ Pompás! Ezért ha úgy érzed. Csak annak adják ki. Peterson (a leckék kezdetén). hogy rám törhetne egy roham. csak szóljál. és az útra kellett figyelnem. ha jelentkeznek. de soha nem idegeskedtem. ‒ Te azonban megérzed előre a rohamok közeledtét ‒ mutatott rá Mr. de az epilepsziám miatt sem kaphattam jogosítványt. Az én rohamaim egyre ritkábban jelentkeztek. Márpedig vezetés közben kizárólag akkor veheti le az ember a szemét az útról. Nem nézhettem rá. Peterson házához vezető dűlőúton (ami többnyire üres volt) és a magánbekötőútján (ami mindig üres volt) ülhettem a volán mögé. A dolog közvetlen célszerűségén túl azért is. akinek legalább egy évig nem volt rohama. Óvatos voltam. ‒ Igen. Peterson úgy vélte. Meglepődve tapasztaltam. milyen könnyen megy a vezetés. és leállítjuk az autót. mert közben vezettem. hogy lássam. hogy bárkire közvetlen veszélyt jelentenénk. Azért nem nézhettem szembe vele. mikor a kormány mögött ültem. hogy a homlokát ráncolja. Peterson. úgysem mész harminc-negyven kilométer per óránál gyorsabban. a javamat szolgálja. ‒ Mindig megérzem. Nem hinném. ‒ A titokzatos hatodik érzéked miatt. Nem csupán azért. A pokolba is. Jól mondom? ‒ Igen ‒ ismertem el. Mivel még nem töltöttem be a tizenötöt. de így is tanácsos volt mindig megőrizni az éberségemet. Visszatekintve igazat kell adnom neki. és soha nem éreztem. ha minél előbb megtanulok vezetni. A nagyobb rohamok előtt igen erős az aura jelenléte. Az elmélyült koncentráció. de az volt az érzésem. ‒ Könyvklub? ‒ kérdezte Mr. Az elsőtől az utolsóig. Ezt gyakran és sietve kell megejteni. De csak Kurt Vonnegut műveit olvasnánk. Hivatalosan sehogyan sem vezethettem volna. természetesen csak a Mr. főként beforduláskor vagy útkereszteződéseknél. de nem tűntek el teljesen. Mr. mert megnövelné az önbizalmam.

A hangja mindazonáltal elárulta a kétségeit. mivel az illetékesek úgy vélik. Ugyanakkor szükségünk lenne egy helyre ‒ ez nyilvánvaló ‒. ‒ A magam részéről örömmel megszervezem az egészet.megkövetelt. második és harmadik jöhetett szóba. egyetlen cserépben sem tettem kárt. hogy sereglenének a jelentkezők ‒ vélte. ahol összegyűlhetnénk. ‒ Nem hinném. Enderbyt ‒ a neurológusomat ‒ és Fiona Fittont. azok számára. ‒ Igen. aki a glastonburyi könyvtárban dolgozik. Néhány további lecke után a párhuzamos parkolás és a tolatva beállás is egészen elegánsan ment már. Épp ekkor álltunk be a ház elé. amelyik kizárólag Vonnegutot olvas? ‒ kérdezte. rendkívüli mértékben megnyugtatott és összeszedetté tett. Szerinte több példányt is rendelhetnénk az egyes művekből. ‒ És mire gondolsz? ‒ Hát… a maga háza tűnik a kézenfekvő választásnak. dr. Petersonra. hogy mivel épp újabb leckét vettem vezetésből. Becsléseim szerint az elülső szobába beférnénk. Röviddel ezután megtanultam kezelni a kuplungot. máris megkérdeztem pár embert. ‒ Értem. ‒ Ami azt illeti ‒ feleltem ‒. nem tudtam átpillantani Mr. hogy ráncba szalad a homloka. ‒ Egy könyvklub. hogy az olvasás jót tesz a léleknek. de két sor virágcserépből szabvány méretű parkolóhelyet hoztunk össze. Griffitht. akik szívesen csatlakoznának. Petersonnak nem volt garázsa. . A visszapillantó tükör-indexelés-befordulás sorrendje is rutinszerűvé lett. Természetesen felkészültem erre az ellenvetésre. legalábbis eleinte. Mindössze az első. érdekelné őket a dolog: Mrs. meg miként ügyeljek a vakfoltomnak megfelelő területre a látómezőmben. akik azt mondták. És a parkolásra is bőven van hely ‒ mutattam körbe a bal kezemmel. és zökkenőmentesen váltottam sebességet. Elég legyen itt annyi. de nincs elég pénzük a könyvvásárlásra. Mr. Soha. Az önkormányzat állná a költségeket. Néhány félórás lecke után már tudtam. hogyan kell megállítani és indítani az autót. a negyedik sosem. így azt sem láthattam.

Peterson. Peterson nem kérdezte meg. időutazás. meg izgalmasabb történetekkel. Vasárnaponként találkozhatnánk. ‒ Szent Habakuk! ‒ sóhajtotta Mr. Peterson. ‒ Már egy ütős nevet is kitaláltam ‒ mondtam tovább. ‒ Kurt Vonnegut Világ Egyháza ‒ mondtam. csak éneklés és ima nélkül. Ami több. háború. Peterson egy ideig az ajkát rágta. hogy a végén egy rakás bolonddal szórakozhatnék a házamban. Végtére is a könyvek is sűrűn felvetik ezeket. mi lenne az az ütős név. nem gondolja? Mr. Tudja: szatíra. és tizennyolc hónapot. és érzéssel megállítottam az autót az erkélyablak előtt. ‒ Olyan lenne. népirtás. Egész pontosan mit művelnénk ebben az egyházban? ‒ Arra gondoltam. ‒ Erkölcsi kérdéseket? ‒ Hát… igen. ‒ De kölyök. hogy hajlandó vendégül látni a klubot? Mr. viccek. mint egy évet jelent. kölyök! ‒ intett meg Mr. Peterson e ponton láthatóan elkomorodott. hogy erkölcsi kérdéseket vitathatnánk meg. ‒ Azt jelenti ez. amennyiben csak a tizennégy regényt vesszük. ‒ Minden egyes vasárnap? ‒ Igen. ‒ Mindössze húsz-negyven oldalt kellene elolvasniuk naponta. A legtöbb ember nem olvas ilyen gyorsan. Az emberek többsége elfoglalt. ha ideszámítjuk a novellákat.‒ Tartsd mindkét kezed a kormányon. ‒ Mert szerintem egy olvasókörbe ezzel lehet igazán tagokat toborozni. esszéket meg cikkeket is. ‒ Higgy nekem! Havonta egy könyv sokkal reálisabb. De lennének más témák is. Mr. Mit gondol minderről? ‒ Azt. ‒ Ó! ‒ szaladt ráncba a homlokom. mégis mérget vettem volna rá. Nem is olyan hosszúak ezek a könyvek. ‒ Kölyök. ‒ Hát akkor havonta egy vasárnap lenne. a lényegről elfelejtkeztél. Minden hétre jutna egy könyv. hogy felkeltettem a kíváncsiságát. földönkívüliek. . mint egy rendes felekezet. Visszatettem a kezem tíz és két órára.

9 Az első válasz egy hét múlva futott be: John és Barbara Blessed jelentkezett. ‒ Ha elegen jönnek össze. John és Barbara Blessed tanárok voltak. nehogy telefonbetyárok zaklassanak. e beszélgetésen fellelkesülve megterveztem és kinyomtattam a glastonburyi könyvtárba szánt falragaszt. ‒ Értettem ‒ mondtam. ha havonta egy vasárnapról lenne szó. et cetera.‒ Oké. Aznap este. Akkor sem. ‒ Úgy fél tucat embert. mint a Hegyi beszédben is: „Boldogok a szelídek”. tarthatjátok nálam az üléseket. Ezért egyezem bele. ökológia. de nem az Asquith-ben. élet a Földön kívül. huszadik századi történelem. amely így festett: GONDOLT VALAHA IS ARRA. kettőnket nem számítva. kölyök ‒ mondta végül. MIÉRT VAGYUNK ITT? HOVÁ TARTUNK? Ml A LÉNYEG? ÉRDEKLI A MINDENSÉG ÁLLAPOTA ÁLTALÁBAN? KURT VONNEGUT VILÁGI EGYHÁZA nyitva áll mindazok előtt. akik érdeklődnek az alábbiak mindegyike vagy egyike-másika iránt: erkölcs. az otthoni telefonszámomat jelölték. időutazás. John . hogy ennyien összejöjjenek. amit nem adok közre. A vezetéknevüket két szótagúan ejtették ‒ blesszid ‒. mint bizonyára kitalálták. ‒ Mekkora létszámot tart elegendőnek? ‒ kérdeztem. Olvasóköröm témaválasztását tekintve nagyon is idekívánkozó név volt ez. amint arra Barbara Blessed is sietett rámutatni a telefonban. humor. Hívja Alex Woodst: *********** A csillagok. Természetesen nincs az az isten. minket. humanizmus.

A makroszkópos méretű tárgyak ‒ például emberek és űrhajók ‒ esetében azonban a fizikusok nagy része egyetértett abban. amely az összes kölcsönhatást magában foglalja. például. és száz tizedesjegynyi pontossággal meg tudta mondani a pi értékét. hogy ha a fizika szabályai szerint nem is. hogy szubatomos szinten az időutazás egészen közkeletű jelenség. Barbara Blessed megköszörülte a torkát.Blessedről kiderült. Mint bizonyára tudják. Mondanom sem kell. melyik Alex Woodsra gondol a kedves férje. ‒ Nagy valószínűséggel igen ‒ ismertem el óvatosan. John Blessed gyűjtötte a témára vonatkozó szakirodalmat. . ‒ Attól függ persze.14159. Kérdése mindössze pár másodpercre hozott zavarba. a pit akkor kapjuk meg. ekkor ugyanis csupán a feleségén keresztül értekeztem vele. minderre nem az első telefonbeszélgetésünk alkalmával került sor. hogy a természet törvényei mintegy összeesküdtek annak érdekében. Woods. Arra kíváncsi. semmiképpen nem az. amióta megláttuk az ön hirdetését. hogy bármi is az idő. ha a kör kerületét elosztjuk az átmérőjével. de a férjem azóta nyaggat. ön-e a nevezetes Alex Woods. Nemcsak Kurt Vonnegut vallotta ugyanezt. de Stephen Hawking is. John és Barbara Blessedet egyaránt érdekelte az időutazás. A legtöbb ember birkákat számlál elalvás előtt. John Blessed azt is elmondta. Személy szerint John Blessed azt vallotta. Barbara Blessed öt centivel volt magasabb a férjénél. mert vége-hossza nincs a tizedesjegyeknek. a tér és idő fogalmai alapjában véve értelmüket vesztik. hogy halk beszédű. Ezt a számot nem lehet teljesen leírni. zömök kis ember ‒ fizikát tanított egy wellsi gimnáziumban. Barbarának ott volt a pi. Az asszony ezt mondta: ‒ Bocsásson meg. matematikát tanított. hogy amennyiben a fizikusok kidolgozzák a mindenség elméletét. Véget akarok hát vetni a szenvedéseinek. Később elmagyarázta nekem. aminek gondoljuk. amikor találkozót beszélünk meg vagy bevásárolunk. Mr. ami megközelítőleg 3. noha a mindennapi gyakorlatban továbbra is használhatók maradnak. krónikus álmatlanságban szenvedett. gyakorlatilag mindenképpen meghiúsítsák az időutazást.

Ötvenöt éves volt. megírom. Sophie Haynes személyében. Emily Dickinson után kutatva. Nem viccnek szántam. Mikor Sophie Haynes megmutatta nekem. Blessed beleszólt a készülékbe: ‒ Remélem. én pedig egy puha székben ültem épp az olvasóban. Mrs. Szerette a nehéz keresztrejtvényeket és William Blake-et. hogy amennyiben pontosan emlékezne a névre… ‒ Igen. de a koromhoz illőnél komolyabb könyveket olvasok. Mily kéz adta teneked Szörnyű és szép termeted? Tény és való. és a legderűsebb az összes itteni könyvtáros közül. de hány éves is ön. a helyesírása kívánnivalót hagyott maga után. Az utóbbira az egyik délután jöttem rá.‒ Nagyjából a lehetetlennel határos. én vagyok az ‒ hagytam helyben. nem veszi tolakodásnak a kérdésemet. . Ezután felírtam az e-mail címét. Bizonyára emlékszik a sztorira: heteken keresztül foglalkoztak vele az újságok. Bless mégis gurgulázva felnevetett. Hallottam. ami kecses siklássá avatta a járását. Azt is megígértem. Hiába mondtam neki. hogy elhozom a vas-nikkel meteortöredéket. A haja grafitszürke volt. Aztán Mr. Alex? ‒ Majdnem tizenöt ‒ mondtam ‒. hogy ön az az Alex Woods. amint végleges lesz az alakuló ülés időpontja. Ő éppen teázott. William Blake szintén elhunyt költő. mégis nagyon szerettem ezt a verset. A vonalban rövid időre csönd támadt. tigris. s mindig bokáig érő lenge szoknyákban vagy ruhákban járt nadrág helyett. aki írt egy nagyon híres verset a tigrisekről: Tigris. akit eltalált a wellsi meteor egy fragmentuma. majd azt mondtam. hogyan tárgyal a háttérben férj és feleség. csóvafény Éjszakáknak erdején. Néhány nap múlva újabb könyvtárost toboroztam a glastonburyi könyvtárban. de a férjem a fejébe vette.

Korábban nem tudtam. Tudtam például.” E korábbi eszmecsere alapján tudtam. Valójában világi humanista volt. Kurt Vonnegut is világi humanista volt. Velem szemben Sophie Haynes régebben vallásos volt. amíg el nem temettem Mr. amikor a vakbele kilyukadt a huszonegyedik születésnapján. A Teremtő egyúttal ugyan elülső fogat adott neki. hogy tizennégy hónap alatt elolvassuk .bevallottam. Sophie Haynes azonban felhívta figyelmemet az utolsó előtti strófára: Hogy a csillagfény kigyúlt S az ég nedves könnye hullt. hogy Sophie Haynest elsősorban az olvasókör világi vonatkozásai érdeklik. Cserébe a Bajnokok reggelije 159-edik oldalához kalauzoltam Sophie Haynest. egy sereg apró részletet kell még tisztáznom. mert erkölcs közös emberi értékek és ráció alapján is létezhet (ez a jobbik eset). hogy mi vagyok. amely halálos méreggel tele fecskendő volt… Néha nem egészen értem a világegyetem Teremtőjét. Rád mosolygott Alkotód? Ki bárányt is alkotott? Ezt már értettem. Keresztény hitben nevelkedett. noha addig nem jöttem rá. de elvesztette a hitét. emberszerető és hozzáértő teremtő soha nem alkotott volna meg. Azt felelte. Most. amit kell. ahogyan én a banánt hámozom meg. Mindez azonban nem számított. ez valószínűleg azt jelenti. ahol Kurt Vonnegut hasonló aggodalmainak ad hangot egy csörgőkígyóval kapcsolatban: „A világegyetem Teremtője csörgőt tett a farkára. Peterson kutyáját. olvasása mégis megdobogtatja kissé a szívemet. holmi természetfeletti megokolás helyett. amelyeket épeszű. William Blake nehezen egyeztette össze egy ilyen teremtmény létezését a jóindulatú teremtő eszményével. aki istent és ördögöt. mennyet és poklot egyaránt koholmánynak tartott. Az emberi vakbél azok közé a képtelenségek közé tartozik. hogy beindultak a dolgok. A tigris karmaival és fogaival olyan könnyedén marcangolhatja szét az emberi húst. hogy bár nem teljesen értem a képeit. ahogyan jómagam. hogy értem.

szükség esetén ide-oda ugrálva az időben. mintegy magamagától. A nagy áttörésre egy reggel kerül sort.Vonnegut valamennyi regényét és a tizenöt kötetes életművet. hogy ide-oda tologattam őket különböző szempontok ‒ téma. Ezen túl azonban semmiféle konstruktív tanácsra nem volt hajlandó. Mindjárt meg is fogalmaztam . kevés ellenben a humor és az elmélkedés. hogy a könyvklubom fenntartása további tervezést és erőfeszítést igényel majd. hogy minden felelősség az én vállamon nyugszik. Végül úgy döntöttem. Talán ostobaságnak tűnik. Peterson megjegyezte. Eredetileg az időrendi sorrend tűnt kézenfekvőnek. Az Időomlás megfelelt volna lezárásnak. Kivágtam ezért tizennégy papírcsíkot. ha egyszer útjára indítottam. amikor egy kivételesen hosszú és békés meditációval teljesen megtisztítottam a tudatomat. Megfelelő stratégiára lesz ehhez szükségem. Ez az egyszerű kérdés sok fejfájást okozott. Egyszerű ötlet pattant ki a fejemből. még a toborzás és tervezés időszakában sem fordult meg a fejemben. a sorrendre azonban nem gondoltam. Kilógott az életműből. az időrendet felrúgó sorrendnek nem muszáj okvetlenül tetszőlegesnek lennie. Idegesítő gondolat volt. forma és jellemek ‒ szerint. annál inkább afelé hajlottam. Túl szokványos volt. Úgy éreztem. nem könyvklubot szerveznék. Akkortájt azt gondoltam. Azt mondta. és az Időomlással fejeznénk be. Elkezdenénk az Utópiával. menni fog ez magától is. maga Kurt Vonnegut is helyeselte volna ezt a megközelítést. az Utópia azonban nem tűnt szerencsés kezdetnek. Leültem velük. Most azonban már láttam. az én ötletem volt. úgy fest a dolog. Jobban meggondolva a dolgot mégis úgy véltem. de korábban. önnön lendületénél fogva. Több mint valószínű volt. hogy többé-kevésbé ötletszerűen megyünk rajta végig. túl sok volt benne a bonyodalom és a leírás. hogy nem ez lenne a legérdekesebb menetrend. Hanem minél tovább törtem ezen a fejem. mennyire nem így van. hozzam hát én tető alá. mintha a doktorimat írnám. és félórát azzal töltöttem. Követhet valamiféle logikus gondolatmenetet is. majd rájuk írtam az egyes művek címét. Mr.

instrukcióként az első körlevelemben: a havi kötetet elolvasva mindenki
írja ki a neki tetsző mondatokat vagy bekezdéseket, s hozza el közülük a
kedvencét az első találkozóra.
Fölöttébb célszerű ötletnek véltem, lévén, hogy Vonnegut kiválóan
idézhető. Ráadásul igen demokratikus eljárás is volt, és gondoskodott
róla, hogy kilencfelől kapjunk magvasnál magvasabb gondolatokat.
Végül kilencen lettünk a klubomban.
Az utolsó tag Gregory Adelmann volt, ő is a könyvtárban látta meg a
hirdetésem. Először egy másikat böngészett, amely pudingklubot
reklámozott ‒ olyan klub ez, ahol azért gyűlnek össze időről időre az
emberek, hogy új pudingokat próbáljanak ki ‒, a sok kérdőjel és a
rendhagyó hosszúságú mondatok azonban az én falragaszom felé
fordították a figyelmét.
Gregory Adelmann harminckét éves volt, és szabadúszó ételkritikus. Ez
azt jelentette, hogy az éttermekben elfogyasztott fogásokról írt bírálatot.
Egész Nyugat-Angliát végigette, Exeterig bezáróan. Balszerencséjére volt
azonban egy gyengéje, ami megnehezítette a dolgát: utált rossz kritikát
írni. Ez azért volt, mert a mamája arra tanította, hogy ha az ember nem
mondhat jót, inkább ne mondjon semmit. Arra is megtanította, hogy ne
finnyáskodjunk, amikor az emberiség egy része alultáplált. Bizonyos
értelemben tehát Gregory Adelmann pályatévesztett volt.
Aki tudott olvasni a sorok között, így is kitalálta, mikor nem tetszett
neki egy-egy hely: ilyenkor inkább a dekorációról, az étterem fekvéséről
vagy a parkolási lehetőségekről írt. Kidolgozott egy alternatív értékelési
rendszert is, hogy ne kelljen rosszat mondania senkiről. Tízpontos
skálából állt, ahol öt volt a legrosszabb pontszám. Aki nála öt pontot ért el,
az mástól bízvást egyetlenegyre számíthatott volna. Négy pont pedig felért
egy ételmérgezéssel.
Gregory Adelmann jó modorú, helyes, enyhén duci férfiú volt. Mr.
Peterson szerint meleg is, legalább annyira, amennyire hosszúak a vénuszi
éjszakák (ezernégyszázegy órából állnak). A klubomba mindenesetre
beiratkozott. Különben is, mivel az iskolában téves információk
tömegével bombáztak, nem voltak megfelelő radarjaim a melegek

kiszűrésére.
Meg kell mondjam, fölöttébb különös élmény, amikor valami, amit
megalkottunk ‒ ami a mi elmeszüleményünk, a képzeletünk terméke ‒, a
szemünk előtt kel életre, s kezd el fejlődni, hatni. Egy feltaláló érezhet úgy,
ahogyan én október első vasárnapján, Mr. Peterson elülső szobájának
rézsútos reggeli fényei közepette. Két szófát és négy kisebb széket
állítottunk két félkörbe ‒ az egyiket az erkélyablak, míg a másikat a
szemközti fal mellé. A kihajtott ebédlőasztalt megraktuk kávéval, teával és
diétás kólával (le kellett porolnom előtte, mert azt hiszem, évek óta nem
nyitották szét). A jelek szerint mindenki jól kijött mindenkivel. Dr. Enderby
elmélyült beszélgetésbe elegyedett Sophie Haynesszel. Fiona Fitton
nagyokat nevetett azon, amit Barbara Blessed mondott; a mosolyráncai
most mind csatasorba álltak. Mrs. Griffith házi készítésű zablepényeit
kínálta körbe egy alufóliás tányérból.
Jómagam pár lépésre álltam tőlük, a vas-nikkel meteoritomat
szorongatva. Mint máskor, most is biztonsággal töltött el, hogy kézbe
foghatom ezt a jéghideg, roppant tömör, négy és fél milliárd éves
aszteroidatöredéket. Úgy éreztem, hogy valami nálamnál sokkalta
hatalmasabbhoz van közöm. Mr. Peterson mellettem állt. Az enyhe zavar
érzése, amely az elmúlt félórában jellemezte az arckifejezését, lassan
elenyészett, és a megszokott grimasznak adta át a helyét. Lefogadom,
egészen addig nem hitte, hogy bárki eljön, amíg meg nem hallotta a
bejárati ajtón az első kopogtatást. Később elmondta, nem győz
csodálkozni, hogy sikerült ennyi embert összecsődítenem egy ilyen
ezoterikus könyvklubba. Mindezt főként a naivitásom számlájára írta.
Naivitás kell ahhoz, hogy ennyi embert fellelkesíthessünk. Sokáig nem
értettem, mit akar ezzel mondani.
Kurt Vonnegut Világi Egyháza sikeresen működött az elkövetkező
tizenhárom hónapban. Az első ülésről és az elkövetkező tizenkettőről
ennek ellenére nem igazán van mit mondanom. Egyedül az utolsóról
muszáj beszámolnom. Az ok hamarosan kiviláglik az alábbiakból. De
erről majd a maga idejében. Egyelőre elégedjenek meg annyival, hogy a
kezdet igencsak ígéretes volt. Pár perccel azután, hogy az utolsó résztvevő

is befutott, Mr. Peterson háromszor a padlóhoz ütötte a mankóját, mire
akkora csönd támadt, hogy a légy zümmögését is meg lehetett hallani.
Minden jelenlévőnek megköszöntem, hogy eljött. Korábban soha nem
szólaltam fel nyilvánosság előtt, és most meglepett, hogy a legkevésbé
sincs lámpalázam. Elememben éreztem magam.

MIKROFRAKTÚRÁK
Címzett: m.z.weir@imperial.ac.uk
Feladó: a.m.woods.193@gmail.com
Időpont: 2009. május 15., péntek, 5:07, délután
Tárgy: Meteorit

Kedves dr. Weir!
Remélem, hogy ez az e-mail jó egészségben találja, és hogy legújabb
beszámolóját az omoloni pallazitban előforduló ritka földi elemekről jól
fogadta a tudósvilág. Ami engem illet, sokkal jobban vagyok. Hónapok óta
nem volt nagyobb mérvű rohamom. Dr. Enderby roppant elégedett a
javulásommal. Azt mondja, nem lehetetlen, hogy a végén végképp
abbahagyhatom a karbamazepin szedését… bár ez az idő egyelőre még
messze van. Az igazat megvallva, ez sem zavar túlságosan. A
gyógyszereimet reggelente olyan rutinszerűen veszem be, ahogyan fogat
mosok. Ha nem kellene, egy gonddal kevesebb lenne, de így sem nagy
fáradság. Ami a napi meditációt illeti, semmi szín alatt nem hagyok fel
vele, bárhogy alakul is az epilepsziám a továbbiakban. Sokkal derűsebb
lettem tőle.
A következő miatt írok most Önnek. Mint bizonyára nem felejtette el, bő
egy hónap múlva ‒ június 20-án, egy szombati napon ‒ lesz öt éve, hogy
eltalált a meteorit. Június 21-én, vasárnap pedig annak lesz ötéves
évfordulója, hogy ön elvitte azt a fragmentumot, amely a fürdőszobánk
mennyezetét átütve kéthetes kómába kényszerített.
Egy ideje töprengek már azon, hogy talán túl sokáig ragaszkodtam

hozzá. Emlékszem, hogy amikor meglátogatott a kórházban, azt mondta,
azt gondolja, sokan szeretnék látni a meteoritot a tulajdon szemükkel, és
szerintem igaza is volt. Nehéz pontosan okát adnom, de most érzem
elérkezettnek az időt, hogy búcsút mondjak neki. Nem érzem többé
szükségét, hogy magamnak őrizgessem. Talán azért, mert sokkalta jobban
vagyok.
Szóval, arra gondoltam, önt kell megkérdeznem, mi legyen vele ‒ ön
erre a legalkalmasabb személy. Örömmel adnám át Önnek a meteoritot,
hogy gondjaiba vegye az Imperial College-ban, ha ez segíti a kutatásaiban,
vagy az a megfelelő hely a számára. Ugyanakkor, mint mondtam, a
legszívesebben egy múzeumnak vagy galériának adományoznám, hogy
minél többen gyönyörködjenek benne. Hálás lennék, ha ajánlani tudna egy
ilyet.
Maradok tisztelettel,
Alex Woods

Címzett: a.m.woods.193@gmail.com
Feladó: m.z.weir@imperial.ac.uk
Időpont: 2009. május 16., szombat, délelőtt 10:32
Tárgy: RE: Meteorit

Kedves Alex!
Kitűnően vagyok (köszönöm, hogy megkérdezted), és annak is
rettentően örülök, hogy ennyit javult az állapotod.
Ami a meteoritot illeti, ez roppant nagylelkű (és dicséretes) ajánlat,
ugyanakkor biztosnak kell lennem abban, hogy valóban ezt akarod-e. Nem
szabad kényszerből cselekedned, nem vagy köteles így tenni. Senki nem
vitathatja, hogy jogod van a meteoritra, és nem leszel kevesebb,
amennyiben érvényesíted ezt a jogodat.
A fentieket előrebocsátva természetesen csodás darabról van szó.
Páratlan jelentőségére való tekintettel tudom, hogy ezreket tesz boldoggá,
ha úgymond „hús-vér alakban” is láthatják. Bárhogy döntesz is, ez a te
dolgod. Az a fontos, hogy százszázalékosan biztos légy magadban, mielőtt
határoznál.
Amennyiben mégis oda szeretnéd ajándékozni a követ, mindenképpen a
Természettörténeti Múzeumot javasolom, ez lenne számára a
legalkalmasabb hely, mivel eddig is fantasztikus meteoritgyűjteménnyel
büszkélkedhet a világ minden tájáról. Tudom, hogy el lennének ragadtatva,
amennyiben kibővülne a jelen példánnyal. Ugyanakkor előre
figyelmeztetlek, hogy a múzeum bizonyára közhírré szeretné tenni az
adomány létrejöttét, ezért némi hírverésre is számítanod kell. Minimum
annyira, hogy személyesen kell odavinned a meteoritodat, hogy
találkozzanak veled, és első kézből halljanak a történetedről.
Noha kíváncsian várom válaszodat, azt tanácsolom, aludj néhány napot
a döntésedre. Nem kell ezt elhamarkodni! És nem feledkezhetünk el a
meteorit számottevő anyagi értékéről sem. Mint bizonyára tudod, a
fémmeteoritokért egy fontot adnak grammonként magánadásvételben. A
nagyobb példányokért, kivált azokért, amelyeknek történelmi vagy
tudományos jelentősége is van, azonban sokkal, de sokkal többet. A te

meteoritod piaci árához ezért minimum egy nullát hozzábiggyeszthetsz.
Kérlek, gondold át ezt is alaposan! Amennyiben kitartasz elhatározásod
mellett, örömmel lépek kapcsolatba a múzeummal és intézkedem a
nevedben. Ha közben bármi kérdésed lenne, kérlek, küldj egy e-ma-ilt,
vagy hívj fel a munkahelyemen, és azonnal jelentkezem.
A legmelegebb üdvözlettel,
Monica Weir

A legtalálóbban azzal a hasonlattal tudnám érzékeltetni ezt. nem igazán van jelentősége. ha érti. örömmel látogatnék el a múzeumba. legalábbis nem ottjártamkor. soha nem vinne rá a lélek.ac. mert elérkezett az ideje. (Az Ön levelét elolvasva természetesen felmentem a honlapjukra. elég világosan fejeztem ki magam. Ha a múzeum a honlapján hírül adja az eseményt.woods. Mint említettem. nos. hogy fontoljam meg a dolgot. Az egyedüli gond az. ám ezt is távozásom utánra lehetne időzíteni. Ráadásul hajnalban kel… a napforduló miatt. Ami a meteoritom értékét illeti. megfelel-e nekik ez az időpont? És természetesen annak is nagyon örülnék. Máris hívhatja a Természettörténeti Múzeumot. ha néha azért meglátogathatnám. ami a személyemet illeti: kevés a valószínűsége. Értem. az iskolából sem kellene hiányoznom. ez tűnik kézenfekvőnek. május 16. és csöppnyi kétségem sincs. Ami a meteorit személyes elszállítását illeti. ha máshol jobb otthonra találna. Weir! Köszönöm a tanácsait. akkor azonban igen. szombat. mivel tudom. Remélem. ha Ön is jelen tudna lenni ekkor ‒ amennyiben Önnek is alkalmas a dátum.193@gmail. június 20-át választanám látogatásom napjául. Árulásnak érezném. hogy anyám el tudna fuvarozni Londonba. alaposan meghánytamvetettem ezt az elmúlt néhány hónapban. és fantasztikus helynek tűnik!) Ugyanakkor szívesebben venném. miért javasolja. főleg.z.uk Feladó: a.. délután Tárgy: Re: Re: Meteorit Kedves dr. Szombaton mindig nagy nála a forgalom. 3:15. mivel még soha nem jártam ott. aki be tud vinni a Bristol Temple Meads-i . hogy mit kell tennem. Bizonyára akad majd ismerős.Címzett: m.m. hogy a macskámat se adnám oda semmi pénzért. nincs ellene kifogásom. és megteheti a szükséges intézkedéseket. hogy kiárusítsam. Éspedig most. ha nem lenne hírverés a dolog körül.com Időpont: 2009. ám amint már mondtam.weir@imperial. Mivel pedig szombati napra esik. kivált nyaranta. mire gondolok. Meg tudja kérdezni a múzeumot.

találkozhassak az intézmény tudományos igazgatójával. Weir útmutatásait követve mozgólépcsők során ereszkedtem alá a 10 paddingtoni metróállomásig ‒ tényleg olyan. ahonnan mindössze egy és háromnegyed óra az út a londoni Paddington állomásig. amelyiken segítséget kértem. hogy értem. méltányos kereskedelem keretei . A fórum. majd kiszálltam South Kensingtonnél. Valakinek azonban elém kellene jönnie. Ígéretéhez híven dr. Mindez roppant nagyszabásúnak és zordonnak tetszett a reggeli szürkeségben. hogy félórával a nyitás előtt fogadjanak. csinos fekete nadrág és túrabakancs volt rajta. Itt felszálltam egy szerelvényre délnyugati irányban. ez vezetett fel a főbejárathoz a Cornwell Roadon. hogy működik az egész. és nem ismerem ki magam a városban. ahol a meteoritomat ki fogják állítani. Weir kilenc óra húszkor várt a széles lépcsősor alján. Dr. Hosszan elnyúló. mert amikor beengedtek. de nyomban felismertem. Térdig érő tweed kabát. Egyetlen általam látott múzeumhoz sem hasonlított. Talán el tudna igazítani levélben. díszes boltívekkel és a távolban magasodó két tornyocskával. a Circle vonalán. Weir elintézte. és ez a benyomás a belső térben sem szűnt meg. Jómagam farmert. Várom akkor mielőbbi híreit.vasúti pályaudvarra. még csönd honolt az üres múzeumban. Nézegettem ugyan a metrótérképeket. és megtekintsem a helyet. mert még nem jártam Londonban. nem igazán bizonyult hasznosnak. a Természettudományi és a Természettörténeti Múzeum felé jól átlátható nyilak vezettek már az aluljáróban. Ahogy a doktornő mondta. Továbbra is úgy öltözködött. Öt éve nem találkoztunk. de nem vagyok száz százalékig biztos abban. Az igazat megvallva leginkább a wellsi katedrálisra emlékeztetett. sok-sok ablakkal. mint akinek Magasztosabb Dolgokon jár az esze. mint egy cső . Alex Woods Dr. A felszínre érve nyomban megláttam tőlem jobbra a TTM épületét. azért is. Volt valami ugyanolyan ünnepélyes és tiszteletet parancsoló a széles csarnokok és folyosók hangulatában. homokszínű építmény volt ‒ színárnyalatban leginkább a tyúktojáshoz állt a legközelebb ‒.

Ugyanakkor nem minden heg elvetendő. Ezzel a hanghordozással konferálták fel például Jurij Gagarin látogatását Nagy-Britanniában. ‒ Örülök. Weir ‒ mondtam. látom. hogy újra látlak. és a kezét nyújtotta. Nos. Nyilván sokat változtam közben. és hangja az 50-es évek BBC bemondóiéra emlékeztetett. Némelyiket érdemes megtartani. Valamiért a hajam sem nő ki ezen a helyen. ‒ Semmi gond. ősz hajú úriember volt. de természetesen ugyanolyan maradt… egyelőre legalábbis. ‒ Azzal biztattak. ‒ Pontosan. ostobaság ilyeneket mondani. Alex. ‒ Igen. mire gondolok. hogy megismerjen. Ez elég jellegzetes. ‒ Már persze a forradásomat leszámítva. dr. hogy idővel talán elhalványul. Hisz vagy ötven százalékkal idősebb vagyok. ‒ Ne haragudj. Ahogy kezet ráztunk. Kitűnő biológus volt Cambridge-ben. ‒ Igen. ez az úr is doktor volt. ‒ Igen. Marcus Lean. ‒ Jó napot. Alex ‒ köszöntött. Ez a vékony fehér vonal sehogyan sem akar eltűnni. ‒ Igen. éreztem. bemegyünk akkor? Az igazgató alig várja. Ezek a parányi organizmusok . ‒ De megnőttél! ‒ Igen ‒ ismertem el. Mondanom sem kell. Dr. Dr. Weir elgondolkozva bólintott. azt hiszem. A tudományos igazgató magas. ‒ Ott talált el a kő. Dr. hogy csúszik arrébb hátizsákomban a meteorit. Öltönyéhez nem kötött nyakkendőt. ‒ Én is így vagyok ezzel ‒ feleltem. mint amikor utoljára látott. ha nem volna ott. ha érted. ahol éveken keresztül tanulmányozta az extremofilokat. Weir ünnepélyesen mosolygott. Néhány nappal korábban vettem magamnak a fáradságot. és utánanéztem az interneten. Legalábbis nekem hiányozna. ‒ Szervusz. bizony. minekutána megkerülte a Földet.között forgalmazott edzőcipőt és a legújabb esődzsekimet viseltem.

mint egy busz. Lean megbocsátotta ezt a kis botlást. ezek az élőlények nagy valószínűséggel hasonlóak lennének: olyan mikrobák. koncentrált savas oldatokban vagy tízméternyi jég alatt a Déli-sarkon. meg akkora gyémánt. ‒ A főlépcsőről nyílik. megmutatja a fontosabb kiállítási tárgyakat. A Darwin természetesen Charles Darwin. Ez a neve annak a részlegnek. A sors azonban sajnos másként akarta. Úgy festett. zafír. ahol az összes meteoritot és az ékköveket kiállították. Az Égbolt az ásványtani részleg távolabbi végében bámulatos egy hely a kőoszlopaival. E kutatások felkeltették az asztrobiológusok figyelmét. mivel rendesen éppenséggel a kézfogás az egyik erősségem. a kézfogásom meglehetősen ernyetegre és élettelenre sikeredett. Szerencsére azonban dr. Ráadásul meg sem próbáltam az igazgató szemébe nézni. milyen neves tudós dr. boltíveivel és alacsony tölgyfa tárlóival. közvetlenül a Darwinnál. Szégyen. egy ilyen szobor kifaragása sem akármi. Amint megláttam. hogy amennyiben földön kívüli élet jeleire bukkannának a Naprendszerben. Lean. és hatalmas. Innen tartotta szemmel a főbejáratot komoly. ahogyan más képmásain is: szakasztott. Szemlátomást rosszul érezte magát gyűrött viktoriánus öltönyében. Azt mondta. melyeket csillogó-villogó ékszerek töltenek meg: arany. ekkora felhajtás közepette. Látva. amely akkora volt. előbb azonban nézzük meg az Égboltot. Eltátottam a számat. igyekeztem jó benyomást kelteni. Az igazat megvallva lerítt róla. amelyek az Európa napfényt nem látott tengereiben és a Titán jeges metántavaiban is megélnek. ‒ Menjünk akkor. téglalap alakú talapzaton tornyosult. Egy ilyen társaságban első . akik úgy tartották. bár az állkapcsom nem verte azért a padlót. gyalázat. figyelmemet elvonta ugyanis a bal válla mögül előtűnő Diplodocus csontváz. A félemeleten van ‒ mondta dr. mint egy golflabda. okos szempárjával. és így tovább. mint egy rossz híreket tartogató orvos.szélsőségesen zord körülmények között élnek és virulnak: víz alatt vulkánok kürtőiben. smaragd. Mivel a figyelmem másra irányult. hogy szívesebben ásna ki gilisztákat a hátsó kertjében. aki a főlépcső tetején trónolt kéttonnás márványszobor formájában. noha gyanítom. Lean.

és átnyújtottam a batyut dr. A legkülönbözőbb méretűek. egyhangú tájak ezek. amely égett agyagröghöz hasonlít. Könnyű volt észrevenni itt a geológiai rendellenességeket. ‒ Nem naponta törik át a plafont ‒ fejezte be előadását dr. A legkevésbé feltűnő talán a Nahkla-meteorit. Természetesen mivel a Földet vagy négy és fél milliárd éve kitartóan bombázzák meteoritok. 1911-ben hullott a Földre. Én is végigsimogattam . hogy a benne foglaltak tájékoztassák a nagyközönséget a meteorit „történelmi jelentőségéről”. amelyet én is az albumomban őriztem. a színük pedig a szénfeketétől a foltos karamellbarnáig váltakozik. Nyomban vagy húsz évvel fiatalabbnak látszott. az égett. A szalagcím a következő volt: „Meteor talált el egy somerseti iskolásfiút”. ‒ Ez volt a legkevésbé szenzációhajhász írás. olyan helyeken lelték fel. ahol biztonságosan lapult két réteg buborékfólia között. Az iromány. Innen kerültek később elő megmaradt töredékei. egy újságcikket is kiválasztott. Lean. lyukacsos felületen legeltetve a tekintetét. Úgy éreztem. Csupáncsak arról van szó. hogy bontsa ki. Leannek. mondta dr. Lean. amely a fürdőszobánk mennyezetén tátongó lyukat mutatta. amelyet az egyik tároló fal menti jobb sarkában különítettek el a számára. Az eredeti meteoroid vélhetőleg a vörös bolygó felszínét ért nagyméretű becsapódás folytán repült ki az űrbe. hogy bizonyos környezetben nehezebb őket felfedezni. Az én meteoritom fél köbméternyi kiállítóteret kapott. még a laikusoknak is. Drámai helikopterfelvételt is tartalmazott. Ember nem látta. nem halogathatom tovább a kövem átadását. A múzeum kutatócsoportja. A legtöbb meteoritot. szinte a földteke bármely zugában előfordulnak.pillantásra elsikkadnak a meteoritok. Aztán elégett a magas légrétegekben Egyiptom fölött. Kivettem hát vas-nikkel meteoritomat a hátizsákomból. Lean. ‒ Egek! ‒ sóhajtotta áhítatosan. Dr. mint az Antarktisz vagy Ausztrália isten háta mögötti vidékei. ahogy ott állt. amit találtunk ‒ szabadkozott dr. amely nem hullásból származott. a formájuk is szokatlan. a The Times vezércikke volt. hogy valójában a Marsról való. Lean elmondta.

hogy akadnak az életben olyan pillanatok. Tudtam. legalábbis nem az ő értelmezésével. amely az Exhibition Road-i bejárat közelében működik. hogy jobb helye lesz itt a meteoritomnak. Meghagyta a pultnál dolgozó nőnek. Hisz láttam az Égboltot a felbecsülhetetlen értékű ásvány- és drágakő-gyűjteményével. és másként alakul az élete. A véletlen furcsa tréfája. Nem is lenne mit elmondanom. jelentőségteljesen. és azt mondta. mint a könyvszekrényem tetején. ehelyett a lehető legfurább érzés töltött el: mintha az idő visszagöngyölödött volna önmagába. ha ez a meteorit soha nem kerül hozzám. Az események zöme színtiszta véletlen. hogy semmi nem történik ok nélkül. a meteorhullás ötödik évfordulója. Anyám azt mondaná erre. Egyúttal a múzeum minden elkövetkező kiállítására és rendezvényére is meghívott. hogy szemernyi megbánást sem éreztem e szétfeslő másodpercekben. Ezzel azonban nem értek egyet. ‒ Köszönöm. amelyek azonban mindent megváltoztatnak. Lean a múzeumi büfébe vezetett bennünket. Ezt a történetet sem beszélném most el önöknek. Mégis el kell ismernem. Azt választhattunk. a többit majd ő elintézi. akár egy déja vu-nél. Nem éreztem hát. hogy a mondott nap. örül. hogy megismert. hogy szolgáljon ki minket ingyen. amelyek jelentősen megszabják a későbbiekben sorsunk irányát ‒ mindezt azonban csak visszatekintve érzékeljük. Ebédidőben dr. ígérte. Aztán még egyszer kezet rázott velem. dr. hogy jövök. Csak meg kell írnom e-mailben. Valamiféle sötét bugyorba. de legfőképpen az foglalkoztatott ebben a hosszúra nyúló pillanatban. hasadékokat és bemélyedéseket. egyfajta párhuzamos univerzumba kerültem volna. ahol az utóbbi öt évben tartottam. Bízvást mondhatom.szememmel az ismerős kiemelkedéseket. hogy mi lett volna. az érdes keresztmetszet megannyi hajszálvékony törésvonalát. Nélküle egészen más ember lennék. mások az emberi kapcsolatai. szintén sorsfordítónak bizonyult. Lean ‒ mondtam. akinek más az agya. Akár csip-csup történések is lehetnek. Nehéz elmagyaráznom. hogy elvesztettem volna. amire csak kedvünk szottyant. .

‒ Noha azt hiszem. Weir bólintott. hogy kijussanak a focipályára. ezért inkább hosszabb magyarázatba bocsátkoztam. Weir a maga részéről sült húsos szendvicset fogyasztott el. A kevésbé látványos az. Talán valamelyest erősebben is a kelleténél. Ricottás. majd kávéval öblített le. az óvatosság nem árthat. Dr. milyen volt ez a múzeum egy évszázaddal ezelőtt. ‒ Mindenekelőtt természetesen a meteoritok. Mindenki a tanulást utálja a legjobban. Weir bólintott. amint a látottakat boncolgatom. spenótos lepényt ettem ebédre. azt akarom mondani. ami kész katasztrófa lett volna. Dr. mindig is ki fogok lógni a sorból. de gondoltam. Tudtára akartam adni. De nekem ez tökéletesen . De mostanra valahogy már beletörődtem. Az iskolai részét különben is szeretem… tudja… a tananyagot magát. ha az iskolában töltött napi hat órát csupán algebrafeladatok megoldására fordíthatnám. ‒ Én is hasonló okokból kedvelem a pillangókat. miközben én a megfelelőjelzőt kerestem. hanem túl sok ez egyszerre. ami… Dr. Az ember valamiként beléjük költözhet. Mivel semmiképpen nem akartam henye kifejezést használni. A folyosókon felhangzó lépteket hallva meg elképzelheti. ez igaz. ‒ Azt hiszem. Hallgattunk egy sort. Közben hallgatta. ‒ Akkor lennék igazán boldog. ‒ Bizonyos értelemben jobban tetszenek a kis kiállítási tárgyak ‒ mondtam. ‒ Jobb ‒ mondtam. túl sok minden vonja el az ember figyelmét. vegyes leveles salátával és három doboz diétás kólával. A „meghitt” nem tűnt elég találónak. amit egy pohár vörösborral. nem illett ide. és tovább kortyolgatta a kávéját. hogy a kisebb kiállítási tárgyak több teret hagynak a gondolkodásnak. A dinoszauruszok roppant látványosak. Dr. Ami persze nem éppen normális. ‒ És milyen az iskola? ‒ kérdezte aztán.Ezúttal ügyeltem arra. Weir türelmesen várta a folytatást. hogy kellő erővel szorítsam meg a kezét. hogy a reggeli lagymatag kézfogás rendhagyó eset volt. A fiúk alig várják a szüneteket. de a többi ásvány és a kisméretű rovarok is.

Weir a jobb mutatóujjával több kört írt le a kávéscsészéje kerületén. Természetesen a törzsi összetartozás tudata is ott munkál mindebben. Semmit nem közöl a világról. te nem. Érdekes gondolat. Ezért amikor te hat órára letelepszel a matematikai feladatok mellé. Dr. Ami valamennyi csapatjátékra igaz. tényleg semmi baj nincs azzal. A legtöbb sporthoz hasonlóan a futball is a cél eltalálásáról. hogy matematikai képességeink részben abban a térbeli tájékozódó képességben gyökereznek. ha valaki az agyát használja. talán nem. Úgy vélem. Ezek a dolgok azonban a legkülönbözőbb formában adnak hírt magukról. persze különböző mértékben. Agyunk időközben kiváló szoftverré fejlődött a természeti törvények megértésére. Sok tudós például úgy véli. Meglehet. nem igaz? ‒ Nem hinném. az erőhatások kimenetelét. a lassítás és gyorsítás meg általában a mechanika szabályszerűségeit. Nem ad hozzá semmit. és egy jottányit sem változtat a dolgokon. Dr. . ‒ Nem. amelyre őseinknek a zsákmány becserkészésekor és a ragadozók kicselezésekor volt szükségük. ‒ Jómagam nem rajongok túlságosan a vadászszertartásokért ‒ mondtam. ekkor tapasztalt elégedettséged nem is nagyon különbözik mások sport iránti rajongásától. ‒ Nem. majd azt mondta: ‒ Nos. Az effajta tevékenységek élvezete feltehetően igen mélyen beleívódott az emberi pszichébe… kivált a férfiakéba. mi ebben a pláne. Ehhez meg kellett érteniük a röppályák irányát. Hanem Alex. én is erre számítok. Fel nem foghatom. mindkettő közös forrásból táplálkozik. ‒ Igen. evolúciós szempontból ez a fajta viselkedés vélhetőleg az ősember vadászszertartásaira vezethető vissza. pár év múlva neked is minden sokkal könnyebb lesz. Weir elmosolyodott. Hisz kész idő- és energiapocsékolás.érthetetlen. hogy a futballcsapat vevő lenne rá ‒ mondtam. a mozgáskoordináció tökéletesítéséről és az ellenfél legyőzéséről szól.

Szeretem. különcködőnek vagy egyenesen érhetetlennek találták. akkor sem fogjuk jobban átlátni a működését. Alex. ‒ Igen. A legtöbb éjszakán nem látható a Sarkcsillag. Nagyjából tizenegy éves koromtól mindenkinek azt mondtam. akárcsak te. Olyan ez. megint inkább a fizika foglalkoztat ‒ mondtam. ‒ Igen. Úgy értem. Weir azonban nagyon is komolyan vette… noha. Nem vagyok biztos benne. nem ismerek ennél bámulatosabbat.‒ Még mindig neurológus akarsz lenni? Tetszett. ‒ Talán nem ‒ kacagta el magát dr. de… nos. ‒ Továbbra is érdekel a neurológia ‒ magyarázkodtam ‒. hogy végtelenül egyszerű törvényekkel megmagyarázhatjuk az összes végtelenül bonyolultnak látszó folyamatot. Vidéken nőttem fel. újabban már más pályára is gondoltam. Egy bélyegre felírhatjuk. Viccesnek. Weir. Dr. ebben az országban ott a legerősebbek a természettudományos szakok. de valamiért csak ritkán vették komolyan. Bár Londont illetően azért kételyeim vannak. hogy jól érezném magam egy ekkora városban. Weir elmosolyodott. én sem itt születtem. de ez a kép valahogy sehogyan . Ezt a fajta tökélyt sehol máshol nem tapasztalhatjuk meg az életben. Weir. Tudod. hogy a neurológia valaha is ilyen tökéletes és mindenre kiterjedő lehetne. azt hiszem. Nézetem szerint akár egy évezredig is tanulmányozhatjuk az agyat. bizonyára kedvelném azt a helyet. fontolóra veszed. amint természettudományt hallgatok Londonban. mi szabályozza a csillagok létezését. Erősen kétlem. Egész pontosan Cornwallban. ‒ De bármelyik pályát választod is. ahogy feltette ezt a kérdést. hogy az Imperialban tanulj. hogy minden itt van körülöttem: az összes múzeum és könyvtár. jobban vonz a fizika egyszerűsége. ezzel is egyetértek ‒ mondta dr. remélem. nagy itt a forgalom. amint arról beszámoltam. hogy neurológus akarok lenni. Tetszik a gondolat. Ezen elgondolkoztam. Megpróbáltam elképzelni magam. és a kettes nagyítás alatt szinte minden láthatatlan. Megvallom. Dr. ‒ Tudod. ‒ Azt hiszem. London egyedüli hátulütője a levegőszennyezés. De már nem tudnék egy ennyire isten háta mögötti helyen élni. mint az E = mc2.

Az elkövetkező félórában Londonról áradoztam neki. hogy nem fogtam be a számat. ebből legalább kettőnek reál tárgynak vagy matematikának kell lennie. fölöttébb stresszesnek érezte a városban való vezetést. (Fel voltam pörögve. Peterson azt mondta. hogy egy fehér furgon tart egyenesen felénk. némán álmodoztam hát eljövendő tudósi pályámról. amit mondott. Ide-oda csapongtam beszámolómban. A nap úgy lobogott a visszapillantó tükörben.) A városból mindamellett nem volt nehéz kikeverednünk. akár egy vészjelzés. amely vélhetőleg az egész univerzum működését leírhatná. túl sok diétás kólát ittam meg aznap. Mr. ‒ Milyen jegyekkel juthatok be az Imperialba? ‒ Három ötösre lenne szükséged. mennyire tele van emberrel (becsléseim szerint tizenöt Bristol is elfért volna benne). Mivel kijött a gyakorlatból. Elmondtam. milyen eszelősen zsúfolt volt a metró hazafelé jövet. amennyiben továbbra is jeles tanuló maradok. Mr. hogy inkább fizikusnak. még a csúcsforgalom után is. hogy dr. megpróbálok négyet összeszedni.nem akart összeállni. időrendi sorrend nélkül. ‒ Azt hiszem. és nem hagytam koncentrálni. Alex. mint neurológusnak állok. Még . Mai fejemmel már bánom. Weir? ‒ kérdeztem. Peterson ellazult. Tovább törtem a fejem. Mr. mert én akarom felállítani a mindenség elméletét ‒ ez volt most a fizika legmagasabb rendű célkitűzése. De nagyjából ez volt mindent. milyen óriási London. nemes cél ez. Aztán hírül adtam. Máskor sem szeretett egyszerre több mindenre figyelni. Arra riadtam fel. ‒ Dr. Kellemes meleg volt az autóban. és belőlem is kifogyott a szusz. Hármat reál tárgyból és egyet matekból. Tudja. Beszámoltam abbéli szándékomról. a biztonság kedvéért. érdemes érte küzdeni. Peterson elém jött a Bristol Temple Meads-i pályaudvarra. Közvetlenül fél nyolc után vett fel. én meg elelszunnyadtam. az úton is alig volt forgalom. Weir szerint az Imperialba kellene jelentkeznem. Baj nélkül rátértünk a Glastonburybe és Wellsbe vezető kanyargós főútra.

amit abból a szögből. A furgon pár méterrel odább vesztegelt. hogy mindössze a lökhárító és az elülső bal oldali kerék közti felület horpadt be valamelyest. ahol álltunk. a lökhárító. majd több . Mr. valamint a kereket befogó karosszéria csúnyán megrepedezett és eltorzult. Mikor kiszálltunk a kocsiból. Hegyesszöget zártunk be a körgyűrűvel. Peterson kocsija nem sérült meg számottevően. és követtük. kiderült. A motorháztető behorpadt kissé. A Szippantó ekkor indított. Peterson azonban nem. Legalábbis erre engedett következtetni az oldalán látható felirat: Magányos szippantó. nem is láttunk. Csupán annyit észleltem. kevés üvegcserép és műanyag mellett: a vezetőülés felőli fényszóró maradványai. Mr. minden szokatlanul egyértelmű és határozott körvonalakat kapott. Petersonnal visszaültünk a kocsiba. Az ütközés ereje kisebbfajta robbanás hullámaiként viharzott át minden porcikámon. indexelt. aztán nagy zökkenővel megállt. mintha jeges vízbe ugrottam volna. amely közvetlenül mellettünk ágazott le a körgyűrűről. Olyan éber voltam. ‒ Furgon! Fékezzen! ‒ kiáltottam. amelyet vélhetőleg üzleti célra alkalmaztak. ugyanakkor meglepődve tapasztaltam. minden részletében láttam. Dacára ennek. Valamiféle szennyvíztisztító szakira gondoltam. Valami nekünk jött oldalról. Mr. és pontosan minket célzott be. Az egész világ kilengett negyvenöt fokkal jobbra. élesen lekanyarodott a körgyűrűről.félálomban is tökéletesen. A furgon úgy öt méterre volt tőlünk. Peterson. hogy felbecsüljük a kárt. Olyan higgadtan hajtott bele a körforgalomba. mintha egy üres parkolóba készülne beállni. Peterson és jómagam egyszerre biccentettünk feléje. ‒ Jól vagy. Többre nem volt időm. Dühösen hadonászott a kis mellékút felé. Az úttesten kétméteres guminyomok látszottak. hogy fehér furgonról van szó. kölyök? Bólintottam. a körgyűrű belső sávján. Rá is láttam az utasülés ablakán keresztül. ‒ Hogy az isten verje meg! ‒ szitkozódott Mr. és úgy tőlünk tíz méterre leparkolt az út mentén. A pulzusom vagy száznyolcvan volt. hogy a fejem tökéletesen tiszta maradt. A Magányos Szippantó jó erősen bevágta a kocsija ajtaját. Mr. Ami a furgont illeti.

Úgy festett. ‒ De nem egy ilyen mérvűnél. Csak a telefonszámunkat kell kicserélnünk. ‒ Igen. ‒ Miért? Mert a maga hibája volt? Mr. kölyök! Ha látom. Volt időm felmérni. Peterson a fogát csikorgatta. hogy túl zaklatott. nem tépett be? ‒ Jesszusom. ‒ Odafigyeltem én ‒ mondta. Pedig az ütközés nem volt komoly. Ennyi. Nem láttam az ürgét. Fekete-piros kockás inget. Nyilvánvalóan. Peterson felhördült. nem több. Mr. kölyök. és magában szitkozódott. ‒ Az úristenit! ‒ morogta a foga között. ‒ Nem látta? ‒ csodálkoztam ezen a képtelenségen. Peterson hasonló véleményen volt. ‒ Csak éppen nem láttam. . ‒ De hát a vak is láthatta. és alig tett kárt az autójában. és kész. ezért remeg a keze. aztán a biztosítóm elintézi a többit. Mr. kitérek előle! ‒ Jobban oda kellene figyelnie az útkereszteződéseknél. Nem láttam. Alacsony. mivel az istennek sem volt hajlandó a szemünkbe nézni. ‒ Hogyhogy nem látta? ‒ Nem tudom.sikertelen kísérlet után cigarettára gyújtott. ‒ Nem kell rendőrt hívni egy balesetnél? ‒ makacskodtam. a biztosítóm. úgy festek? ‒ Nem éppen ‒ feleltem. csaknem teljesen kopasz emberke volt. ‒ Ugye. Gyanítottam. ‒ Ezt az ürgét jól kikaptuk! Lesz vele gondunk. kölyök! Miféle kérdés ez? Természetesen nem téptem be! Miért. az én hibám volt. A lökhárítójára pislogott. Nem vagyok csalhatatlan. ‒ A biztosítója? ‒ Igen. ‒ Kihívjuk a rendőröket? ‒ kérdeztem. mint a főtt homáré. ami aligha nevezhető balesetnek. ‒ Én viszont nem. fekete bakancsot és szutykos farmert viselt. Az arca olyan vörös volt. mint akinek elmentek otthonról.

A Szippantó úgy döntött. ‒ A Magányos Szippantó ki van akadva ‒ mutattam rá. ‒ Tudja. Még mindig magában motyogott. Ezt nem vitatom. Peterson. A Magányos Szippantó azzal adott nyomatékot érzéseinek. hanem minket fixírozott. Elvettem a hátsó ülésről a mankóját. hogyan történhetett. és a fejét csóválta. és nagyobb kár sem esett. Peterson felszisszent. ‒ Kurva nagy szerencsénk volt. Peterson a kezét nyújtotta. kölyök. Az én hibám volt. . Peterson megköszörülte a torkát. ‒ Tudja. hogy ha betépett volna.Magamban azt gondoltam. nem tudom. ‒ Mégis mi a fészkes fenét gondolt? Közvetlenül elém vágott! Vak maga? Mr. az anyja úristenit! ‒ közölte velem a Szippantó. hogy az útkorláthoz ütögette a cigarettáját. hanem elfeledkezik rólam. Mr. Senki nem sérült meg. Mire a furgonhoz értünk. ‒ Nézze. és odaadtam neki. Sokkal rosszabb is lehetett volna. ki is nyiffanthattam volna ‒ mondta. A Szippantó jókora füstfelhőt pöffentett ki magából. akkor nem jön értem. és csak azután felelt erre: ‒ Oké. ‒ Maga nyilvánvalóan nem alkalmas vezetésre ‒ fordult most Mr. ‒ Befognád a szád egy percre. mint tárgyilagosan. elszámolt háromig. most én beszélek ‒ intett le Mr. és ideadnád a botomat? A Szippantó majd lenyugszik. ez egy kicsit tűzveszélyes ‒ figyelmeztettem. ‒ Hagyd. De azt hiszem. erre mérget vehetsz. csak hadd beszéljek vele. ‒ A nagyapám meghalt ‒ feleltem. valamennyien hálásak lehetünk az égnek. a Magányos Szippantó már nem a lökhárító felé pislogott. elnézést kérek. Nem esett baja a furgonjának? A Magányos Szippantó kiköpött a földre. Mr. ‒ A nagyapjának nem lenne szabad vezetnie. ‒ Legalábbis az. amelyikről tudok ‒ tettem még hozzá. hogy velem nem érdemes szóba állni. inkább sajnálkozva. hogy ennyivel megúsztuk. ‒ Isaac Peterson vagyok ‒ mondta.

Emberileg lehetetlennek tűnt. ingatagon bevette a kanyart. ‒ Jól nyissa ki a szemét hazafelé menet! ‒ intette a Szippantó Mr. tudom ‒ értettem egyet. aztán tisztuljunk el innen. fel se vette. kölyök! Azt hiszem. hál istennek. Peterson. Peterson. hogy nem vette észre.Peterson felé. haver. ‒ Már hogyne lennék jól? Ez csak egy seggfej. A Magányos Szippantó újra kiköpött. ‒ Majd ketten adjuk oda. ‒ Mivel szippantja fel maga a szennyvizet. mint a jégeső. küldje el nekik a számlát. Én egy kukkot se szóltam. ‒ Hssz! ‒ szisszent fel Mr. ‒ Seggfej ‒ mondta Mr. egyvalamiben igaza volt. én meg utána. ‒ Igen. ‒ Nem csoda. . ‒ Próbálja meg újabb baleset nélkül megúszni ma este! ‒ Igazi öröm volt önnel társalogni ‒ búcsúzott el tőle Mr. ‒ Nézze. magára vágta az ajtót. Noha egyetértettem abban. amikor kicserélték az adatokat. Ezzel megindult a kocsink felé. Gyere. Addig én felírom a biztosítóm telefonszámát. és miután helyrehozta azt a borsónyi horpadást a lökhárítóján. Petersonnak nem lett volna szabad nekimennie a furgonnak. Mr. Felőlem káromkodhat. ‒ Jól van? ‒ kérdeztem tőle. majd nagy porfelhőt kavarva maga után és kipufogógázokat eregetve. visszaült a furgonjába. a szájával? ‒ De a Szippantónak mondhatta. Peterson. ‒ Hisz járni is baszottul nehezen jár. Peterson. hogy ez az ürge egyedül dolgozik ‒ jegyezte meg Mr. Petersont. itt végeztünk. Nem fogok újra. ‒ Adjam oda én? ‒ ajánlkoztam. Tele van velük a világ. dübörögve távozott. ‒ Adjuk oda neki azt a telefonszámot. Elfintorítottam az orromat. az előbb már bocsánatot kértem. ‒ Vizsgáltassa meg azt a kibaszott szemét! ‒ kiáltotta utánunk a Magányos Szippantó. hogy a Magányos Szippantó kapcsolatteremtő képessége kívánnivalót hagy maga után.

‒ Én csak arra gondoltam. Peterson. hogy biztonságosabb lenne ‒ mondtam. Ez aggaszt engem. Másfelől mégis meg kéne újra nézetnie a szemét. ‒ Szerintem ez lenne most a legfontosabb. Peterson rám se hederített. ez lenne az ésszerű. Minden ködben úszott. ‒ Nem is tudom. Ez nem igényel bővebb magyarázatot. Beindította a motort. mi történne. ‒ Először fordult ez elő? Úgy értem. Aggódni kezdtem. ha megállítana egy rendőr. ‒ A történtek után azt hiszem. . most. kétszeresen is odafigyelek. hogy történt. hogy a Magányos Szippantó egy seggfej. Elszoktam már az ekkora távolságoktól. ahol megfordult. óvatosan hátrafarolt a túloldalra. ‒ Még hogy ésszerű! A pokolba is. Tekintete az úttestre szegeződött. ‒ Mr. Peterson nem felelt. hanem hogy nem látta a furgont. Néhány perc elteltével azt mondtam: ‒ Mr. miután visszaültünk a kocsinkba. ‒ A szó szoros értelmében vagy képletesen? ‒ Jesszusom! Elálmosodhattam. hogy elkalandozott a figyelme. Mr. Peterson? ‒ mondtam újra. De Mr. mert eszembe jutott valami. egyetértek magával. aztán ráhajtott a körgyűrűre. elég egy koccanás egy napra. Elég ennyi? ‒ Nem ‒ mondtam. ‒ De az előbb nem azt mondta. hogy ne fogjak gyanút. ‒ Tökéletesen biztonságosan vezetek! Egyetlen pillanatnyi figyelmetlenség volt.‒ Ne vezessek inkább én hazáig? ‒ kérdeztem. Csak a biztonság kedvéért. és a tetejében te vezetsz? Rács mögé kerülnék. oké? Most majd nagyon. volt már korábban is baja a vezetéssel? ‒ Már hogy lett volna? ‒ vágta rá. hogy ilyen szépen összetörtük a kocsit. Nem vagyok hajlandó újabbat kockáztatni! Tudod. de kissé túl gyorsan ahhoz.

Beszéljen a háziorvosával. Ugyanez a függőleges tengely mentén azonban már nehezebben megy. noha ez sem biztos. mi pontosan a probléma. de nem tudta a megfelelő pontra irányítani a tekintetét. hogy ki kellene vizsgáltatnia magát. ami időnként elővette az öreget a balesetet követő hetekben. ‒ Az álló tárgyakra való fókuszálás a jelek szerint nem jelent gondot. hogy valószínűleg izomeredetű a dolog. mi a panasz oka. ezt is egyre halogatta. ‒ A szemész egyáltalán nem ezt mondta. ‒ Ez a tünet roppant sajátos ‒ jelentette ki. sem zöldhályognak. mikor a mozgás lefelé vagy hátulról előre irányul. ‒ Talán megkérdezhetné dr. hogy ezért okoz nehézséget a vezetés és az olvasás. Annyi . Mindössze annyit mondhatok. Meglehet. A szemész mindössze azt találta problémásnak. ‒ Nincs szükségem neurológusra. Arról azonban fogalmam sincs. Peterson utált orvoshoz járni. Egy öregnek már minden baja van. hogy egyszerűen csak öregszem. Te sem leszel vele másként. Nem volt jele sem szürke‒.IDŐOMLÁS A szemész először nem értette a dolgot. Peterson szemével. hanem azt. Enderbyt a következő találkozón ‒ vetettem fel. nem tudni miért. hogy Mr. Nem volt hát. kölyök ‒ jelentette ki. ami okát adta volna az „elködösödésnek” vagy a szédüléseknek. Hisz végső soron semmi baj nem volt Mr. Sajnos ennél többet nem tudnék mondani. Egészségesnek tűnt a korához képest. egész pontosan. mert ő nem tudja. Peterson. Mr. és vízszintes irányban is követni tudja a mozgást. Lehet épp izomeredetű. ám ez is csak egy tipp. ‒ A szemész is megmondta.

de tanácsos lenne tovább kutakodni. és mint kiderült. ‒ Beutalom egy neurológushoz ‒ mondta aztán. el is kísérhetem. Peterson-nak az . amit anyámtól lestem el. ‒ Vannak azonban bizonyos idegi tünetek. Erre azután jöttem rá. ‒ Hisz csak valami fura szemizom problémám van. aztán pár egyszerű próbával ellenőrizte. Másnap a doktornő megismételte a szemvizsgálatot. Mr. ‒ Ha bemegy Bristolba vizsgálatra. Peterson nekifogott telefonálni. Bradshaw. A rákövetkező héten fogadott bennünket a neurológus. mindenképpen magával megyek ‒ közöltem később Mr. miután beszámolt a történtekről. dr. hogy van valami ‒ pirítottam rá. Bradshaw rengeteg aprólékos kérdést tett fel Mr. Azt felelte. Velem könnyebben tájékozódik majd. Most is bevált. ‒ A tények az ellenkezőjét látszanak bizonyítani ‒ mondtam. ‒ Csip-csup gond ez. Peterson kiadósan átkozódni kezdett. és közöltem vele. De a továbbiakban ellenállás nélkül tűrte. A kórházban mindenki tudott róla. Természetesen ismerte dr. engem is. hogy kellőképpen összedolgozik-e a szem és a kéz. ‒ Valami semmiség ‒ mondta. tud az esetemről.azonban biztos. ‒ Kérjek magának időpontot holnapra? Ha nem bánja. Csak a biztonság kedvéért. Dr. hogy elkísérjem. alig zavar ‒ mondta. hogy az elmúlt öt évben rendszeresen jártam dr. amelyek megegyeznek az ön panaszaival. a részletekről nem. ‒ Hagyja csak a hasonló végkövetkeztetéseket a doktorokra ‒ mondtam. csak a háttérről. Mr. olyan hangnemben. Enderbyt. hogy bemutatkoztam. Petersonnal. Jobbára igen ritkák. ‒ Kész időpocsékolás ‒ jósolta. ‒ Nincs szükségem gardedámra! És időpontot is tudok kérni magamnak. A baj nem izomeredetű ‒ vonta le a következtetést. Enderbyhez a halántéklebenyi epilepsziám miatt. ‒ Ebben a stádiumban nehéz megállapítani a baj okát ‒ szögezte le a doktornő. Peterson a fogait csikorgatta. ‒ Hisz sokszor megfordultam ott. Mr. Alig veszem észre.

autóbalesetről. Peterson. Ezután került sor a fókuszálás. Mr. Bradshaw alig öt másodperc alatt összegezte magában e tényeket. Később megtudtuk dr. hogy ez egy ritka . s milyen ütemben várható a romlás az elkövetkező hónapokban vagy. Elmondta hát. innen a bicegése. a pupillatágulás és az akaratlan szemmozgások ellenőrzésére. Dr. hogy jószerével mindig ingerült ‒ pontosítottam a helyzetet. mennyire kiterjedt az elváltozás. mivel ez addigra megszületett. sem én nem hallottunk addig a progrediáló szupranukleáris bénulásról. ‒ Milyen a kedélye? Nem tapasztalt hirtelen hangulatingadozásokat? Szokatlan ingerlékenységet? ‒ Szokatlant nem ‒ felelte Mr. A seb elüszkösödött. ami tartósan megkárosított bizonyos idegvégződéseket. Petersonnak megint követnie kellett félszemmel egy világító elemlámpát. remélhetőleg. ezután pedig részletesen kikérdezte a sántaságáról. években. Peterson. ‒ Egyenesen bámulatos ‒ felelte Mr. Beható vizsgálatok következtek. ‒ Mi a helyzet az egyensúlyérzékével? ‒ kérdezte dr. amelyik fényeket villantott fel a látómezeje különböző pontjain. Sem Mr. ‒ Soha nem esett el? ‒ Nagy néha megbotlom. meg kellett nyomnia egy gombot. Peterson. Dr. Bradshaw nem mosolyodott el. Valahányszor észlelte ezeket. Aztán egy olyan géppel tesztelték. ‒ Hogy bírja a lépcsőzést? ‒ Lassacskán. hogy nem a diagnózis felállításához volt rá szükség. az idegek sorvadása. Végül még MRI-re is elküldték. Bradshaw. De dr. ‒ Azt akarja mondani. Bradshaw elmondta. de semmi különös nem történt. hogyan fúródott repeszszilánk a lábába Vietnamban egy taposóaknáról. Bradshaw-tól. ‒ Gondolkozom. hogy gimnasztikára adom a fejem. aztán megkérdezte: ‒ És nem rosszabbodott azóta az általános mozgásképessége? ‒ Nem vettem észre ‒ válaszolta Mr. de hozzászoktam. Annak megállapítását szolgálta. Peterson.

Mindez bizonyos érző és motoros funkciók kieséséhez vezet. amely az agytörzs meghatározott területeit sújtja. ‒ Gyakorlatilag összetéveszthetetlen? ‒ A szemészeti vizsgálatokat az MRI is megerősíti. ‒ Ne haragudjon. mielőtt válaszolt: ‒ Tudom. de egyértelmű sorvadásra utal a középagyban. Peterson motoros panaszainak semmi közük az agytörzshöz. Ez a régió szabályozza a szemmozgásokat. csekély gondot okoz ugyan. aki a diagnózist meghallva nem szólalt meg többé. hogy mindkettejüknek súlyos csapás ez. Peterson hallgatott pár pillanatig. A fizioterápia például gyakran segít a kezdeti motoros panaszok leküzdésében. rosszabbodni fog ez az állapot? Ezt jelenti az orvosi szaknyelvben a „progrediáló” kifejezés? Jól mondom? ‒ Attól tartok. majd azt mondta: ‒ Alex. Petersonhoz fordultam. mi a középagy funkciója! ‒ csattantam fel. Elhanyagolható látási zavar ez csupán az egyik irányban. Dr. Úgy fest a dolog. Mr. őrizd meg a nyugalmadat! Nem akarok újabb szakvéleményt. ami enyhítheti a panaszokat. Mr. A megfelelő vizsgálatok mellett a betegség nem lehet kétséges. amit elmondott. hogy igen ‒ felelte dr. hogyan végezze a munkáját. Ez teljesen nyilvánvaló! Ami pedig a szemét illeti. arra kérlek. de gyakorlatilag összetéveszthetetlen. hogy a fennálló mozgékonysági problémák egy ideig elfedték a most jelentkező tüneteket. doktor úr ‒ mondtam erre ‒. . ‒ Tudom. napnál világosabb. Tényeket akarok! Doktor. Bradshaw. nem akarok beleszólni abba. Ami a látászavart illeti. Mindez körülírt. a szemész szerint tökéletesen egészséges. Mr. de a diagnózis immáron egyértelmű. ‒ Van erre valami gyógymód? ‒ Tüneti kezelés van. de abból. ‒ Úgy vélem.degeneratív betegség. Kipróbálhatjuk a „levodopa” elnevezésű szert is. hogy tévedett. Bradshaw türelmesen várt néhány másodpercet. mindenképpen újabb szakértőt kellene bevonnunk ebben a dologban.

és ezeknek az eseteknek némelyikében ‒ ha nem is mindben ‒ szintén hatásos. nehéz megjósolni a rosszabbodás menetét. Mivel az előtörténet nem világos. Bradshaw türelmesen. Egyre nehezebben mozgatja a szemét. ‒ És mi történik velem ebben a három évben? Tényeket akarok! ‒ Attól tartok. Nem olyan… ‒ Kérem. ‒ Mennyi időm van hátra? ‒ Meg kell értenie. Peterson hallgatott néhány pillanatig. ‒ A betegségem gyógyíthatatlan. és jelentős nyelési nehézségei lesznek. ‒ A betegségben szenvedők rendszerint öt-hét évet élnek még az első panaszok jelentkezése után. Ne kíméljen! És ne használja az orvosi zsargont! Dr.‒ Hogyan hat? ‒ Dopamin prekurzor ‒ szóltam közbe. Peterson rám nézett. doktor úr! Tudni akarom. Hosszú távon egész napos gondozást igényel majd. ezért a panaszok egy része átfedi egymást. Bradshaw bólintott. Roppantul . ‒ Igaza van ‒ helyeselt dr. mennyi időm van hátra. Nem igaz? ‒ Igen. De nem ez a maga baja. noha a motoros funkciók romlása nem olyan kifejezett a progrediáló szupranukleáris bénulás kezdeti stádiumában. Peterson. A látászavarok többnyire kései fázisban adnak hírt magukról. ‒ És általában mennyi van hátra azoknak. hogy fokonként rosszabbodik a látása. és milyen újabb tünetekre számíthatok. akiknél fellépnek ezek a látászavarok? ‒ Három év. hogy nagy az eltérés az egyes esetek között. ‒ A Parkinson-kór kezelésében használják. Mr. Végül nem tud majd járni. ‒ Hosszú távon tehát semmi nem segít? ‒ kérdezte Mr. és a többi motoros funkció és tovább romlik. ‒ A levodopát valóban alkalmazzák a Parkinson-kór gyógyszerezésében. Mr. Van miért reménykednünk. Mindkét kór hasonló agyi területeket érint. gyógyíthatatlan. de nem felelt. Akadozva beszél.

hogy kitudódjék. elhamarkodott lenne ezeket részletesebben is ecsetelnem. de ezzel nem sokat segítesz. Ahogyan neked is. kölyök! Tudom. Peterson bólintott. ‒ Köszönöm. hogy egymagám végiggondoljam mindezt. de pillanatnyilag ne szólj róla senkinek! Nem akarom. hogy nehéz lesz. Ha mégis lenne valami gond. ‒ Ide hallgass. Csak találgatnak. lehetőleg néhány héttel későbbre… De erre már nem figyeltem oda. ‒ Nézd. és nem lehet részem benne. hogy beszéljünk meg egy kontrollvizsgálatot. De azt hiszem. mi a határozott kívánságom. ‒ Tudnia kell ugyanakkor. Mr. Tudom. hogy tud ajánlani valakit. Normálisan… zavartalanul szeretnék élni az elkövetkező hónapokban. de mondd el neki azt is. mivel nincs a kezükben elég bizonyíték. Enderbyvel ‒ mondtam kifelé jövet. Tudtam. hogy nem is lesz olyan nehéz. hagyd. az is . Elvégre nem is igen volt mit mondanom. ‒ Meggyőződésem. hogy talán sokat kérek. ‒ Természetesen tiszteletben tartom ‒ mondtam. az voltaképpen igaz is volt: a kórházban semmi érdemlegeset nem tudtunk meg. ‒ Azt hiszem. amennyiben ez az átkozott falu rajtam köszörüli a nyelvét. Nem akarom. valahányszor tejet veszek a boltban. Ha okvetlenül ki akarod önteni a szívedet. aki egy kicsit jobban… Mr. hogy sokfelől kérhet támogatást.sajnálom. Ezt szó nélkül hagytam. hogy halálra sajnáljanak. tudom. hogy magam intézzem ezt a dolgot! ‒ De… ‒ Nem akarok újabb orvost! Időre van szükségem. beszélnünk kellene dr. de tiszteletben kell tartanod a kívánságomat. beszélj anyáddal. Javaslom. Kérlek. hogy jelenleg zaklatott állapotban vagy. Amit odahaza elmondtam anyámnak. Peterson felkapta a fejét.

eszerint Lucy mindig teleholdkor fogant meg. de anyám valamiért egyre jobban megbékélt az újabb és újabb kiscicákkal. amikor akkora volt a forgalom a boltban. Jól tudtam bánni a pénzzel. amivel láttam a Holdat és a nyílt csillaghalmazokat. elnyúlt pacának és nem pontszerűnek láttam.nyilván jelentéktelen apróság. hogy Londonban nem olcsó az élet. a Szaturnuszt elmosódott. ami elengedhetetlen kezdőlépésnek tetszett az asztrofizikusi pályához. talán egy teleszkópot is megvehetnék. Épp eléggé ismertük a jeleket. Azt is elhatároztam. Az is ott motoszkált a tudatom mélyén. Ennél a legutolsó esetnél jelen állapotából visszakövetkeztetve anyám igazolni látta a teóriáját. vagy melyik kristály véd meg leginkább a stressz. Én mindig a kasszánál álltam munkába. amikor tanácsot kellett adni a vevőknek. akkor azonban felsültem. kivált olyan napokon. hogy az egymáshoz közeli kettőscsillagokat vagy a bolygók részleteit is megmutassa. amilyen az Androméda és az M42. a menstruációs görcsök és bármi egyéb ellen. négy évvel korábban elkezdek takarékoskodni az egyetemre. amikor kártyavetéssel volt elfoglalva. Volt ugyan egy 10 x 50-es távcsövem. Volt egy elmélete. ahhoz azonban nem volt elég nagy a felbontóképessége. Lucy újra vemhes volt. Azért álltam be segíteni. melyik tarot-paklit válasszák. Ha nagyon erőlködtem. Már nem is tudom. hogy már most. Macskánk utódnemzés utáni vágya csillapíthatatlan volt. hogy anyám egyszerre három embert is alkalmazhatott. hányadik alomnál tartottunk: talán a hatodiknál vagy a hetediknél. Itt Ellie is végigélvezhette a terjengős okfejtést. hangulatának és viselkedésének alig észrevehető változásait. továbbá egyik-másik ragyogóbb mélyobjektumot. A nyár volt az egyedüli időszak. mert valamivel el akartam terelni a figyelmemet. Tudtam. Nem kellett állatorvoshoz vinnünk. erre pedig anyám boltja volt a legalkalmasabb. Ilyenkor általában azt . hogy rájöjjünk. hogy ha végigdolgozom a nyarat. Kétszer is meg kellett hallgatnom a nevetséges részleteket: egyszer otthon és egyszer a boltban. a gyűrűkhöz azonban nagyobb nagyításra lett volna szükségem.

mert tudja. mi erről a véleményem. ‒ Szerintem inkább ivartalanítani kellene ‒ így én. ezúttal mennyit hoz világra. ‒ Talán azért veszíti el az érdeklődését. ‒ Talán te is el tudnál vállalni egy kölyköt. hogy bevonjanak ezekbe az eszement zagyvaságokba. Lucy úgy nyolc hét elteltével elveszti az anyai érdeklődését. ‒ Átlag hány kiscicája is van. De hát Lucy már nem fiatal. És bármit mondjon is Lex. Amúgy a kiscicák rengeteg törődést igényelnek. mint a szúnyogzümmögés. Nem hinném. mi következik ‒ érveltem. amikor soha nem tarthatja meg a kicsinyeit? ‒ ellenkeztem. hogy szerintem mind egyformán beválik. ‒ Pedig a múltkor kiszámoltad. A macskák már csak ilyenek. lehetnek-e Lucynak kölykei vagy sem. és Ellie-nek címezte a válaszát. A macskáról folyó csevej egyike volt a legidegtépőbb eseteknek. ‒ Lex. ‒ Igencsak szapora szerzet ‒ mondta anyám. Ilyenkor folyvást anyám és Ellie szakadatlan fecserészését kellett hallgatnom. mindkettő fiú. ‒ A ti egész hozzáállásotok Lucyhoz teljességgel következetlen. Rosszabb esetben azt is a fejükbe vették. amikor eljön az ideje. ‒ Miért ti döntötök helyette? Ha nem veszítené el a kiscicákat. ‒ Talán tombolát kellene rendezni a tiszteletére ‒ javasolta Ellie. aztán elfordult. hogy nekünk kellene eldöntenünk. Nekünk per pillanat épp elég egy állat. Mintha három egész hét tized cica jött volna ki almonként. ‒ De hát mi értelme van. Lex? ‒ Olvasni szeretnék. Lex? Noha utoljára csak kettő született.válaszoltam. szívtelen! Anyám néhány másodpercig szótlanul nézett rám. ugye. Mikor sok volt a dolog. talán újabbakat se szülne. gyorsan telt az idő. tudod. Ellie meg a szemét forgatta. Anyám Ellie-re nézett. a pangó időszakokat nem kedveltem. és vállat vont. Sőt. Semmi kedvem nem volt egy újabb elmeháborodott eszmecseréhez. nem szűnő duruzsolásuk olyan volt a háttérben. Ellie. . Kíváncsi vagyok. rosszabb ennél. Független lények. Hagyja akkor abba az ellést. Anyám ezt elengedte a füle mellett.

Ha nem említettem volna eddig. Alig értünk ki a szabadba. ‒ Rendben. Rowena? Egy tonna is megvan! ‒ Az isten szerelmére. hogy muszáj is. ‒ Mindössze tíz kilóról van szó. és ez mekkora erőfeszítésébe kerül. ha gyalog mennétek. A gyógyteáit is ebből főzi. Járjatok egyet! Isteni idő van. Ellie újra rám vicsorgott. Elhozzuk a tíz liter forrásvizet. ‒ Sétálni? Gyalog menjünk a forrásig? Oda-vissza? Anyám türelmesen bólintott. ‒ Te pedig csak az idődet vesztegeted. Élvezzétek ki! ‒ Visszafelé már nem lesz olyan kellemes. ‒ Mit gondolsz. csak képletes beszéd! ‒ Nem volt az. szerintem jót tenne nektek egy kis séta. ‒ Csak mert tudsz vezetni. ‒ Azt szeretném. hogy én cipelem majd a víz nagy részét. Tíz liter súlya tíz kilogramm. Alex! Állj le a matematikával. ‒ Fogd be a szád. Kezd elfogyni. Jól hallhatóan felsóhajtott. és mérgesen .‒ Ellie. Beszéljétek meg a dolgot egymás között. ‒ Mindketten fiatalok vagytok és egészségesek. Egy kis testmozgás egyikőtöknek sem árt meg. Anyám nem fogja meggondolni magát. hogy vizet hozzatok behűteni. milyen nehéz tud lenni tíz liter víz. anyám kizárólag glastonburyi forrásvizet iszik. Ellie cigarettára gyújtott. mintha ez a képtelen ötlet az én fejemből pattant volna ki. Tudod. nem sokra megyünk vele! ‒ vágott vissza. Ellie rám vicsorgott. Ellie ‒ válaszolt anyám. Ellie-t szemlátomást nem lelkesítette fel az ötlet. Az volt az érzésem. mennyit kell tűrnie. ami eltart egy ideig. Hol a kocsikulcs? ‒ mondta. Mindketten elhoztok öt litert. hogy mutassa ‒ főként nekem ‒. Miért nem mentek el Lexszel a forráshoz. ‒ Nem bizony ‒ értett egyet anyám. miért emlegettem az előbb „friss levegőt”? ‒ Azt hittem. Ellie! ‒ szóltam közbe. aztán felszegett állal elindult a raktár felé. még nem jelenti azt.

nem volt épp sétára való. De azért lelassítottam. vagy amikor különösen haragudott rám. Ez nem fair! ‒ Nem büntet ő téged. ‒ Pontosan. hogy amit nem mondasz el neki. ha kimondom. hogy itt csak neki lehet igaza. nem épp a vágyaim netovábbja. miközben azért a rohadt forrásvízért megyek. ‒ Jesszusom! Joga van a saját véleményéhez. A fejembe akarja verni. hogy kioktassanak. ‒ Az ő nézeteinek se füle. Ki nem . Én vagyok az. hogy rossz hangulatban vagy ma.pöfékelt. ahogyan nekem is a magaméhoz. Fülledt volt és párás. ‒ Ez a te hibád. mintha meg se hallanám. Anyádnak helyén van a szíve. de akkor ne büntessen azért. Hisz a vak is látja. hogy hazafelé is bírjam szusszal. ‒ Ám legyen. ugye tudod? ‒ támadt rám. mi ütött beléd? ‒ Semmi ‒ mondtam. Te csupán járulékos károkat szenvedtél. Ellie általában akkor hívott Woodsnak. Úgy tettem. Neki ennyit jelentett a friss levegő. hogy ő nem személyeskedik és undokoskodik. hogy kiengedd a gőzt. te ütődött! Csupán azt szeretné. Nem azért mondta. ‒ Kurva durva voltál az előbb. vagy nem? ‒ Igen. ‒ Lassabban. ‒ Csak torkig vagyok az anyám sületlenségeivel. elmondod majd nekem. ‒ Kegyeskedsz elmondani. amit mondott. hogy téged kiborítson. amit gondolok. és megszaporáztam a lépteimet. Anyám engem akar móresre tanítani. Talán arra számít. lógott az eső lába. erre mérget veszek. akit ez az egész sújt. amit anyám az időről mondott. Azzal a különbséggel. ha anyám nem hallotta. Gyalogtúra a forráshoz. ‒ Logika! A francba a logikával. Takarékoskodnom kellett az erőmmel. se farka. Nehezen viseltem. főleg ő. hogy rendesek legyünk egymással. mint te. Dacára annak. Teljesen illogikusak. Tudtommal csak beszélgetni akart veled. Woods! Nem akarok szívrohamban kimúlni. Pedig semmi szükség nem volt rá. nekem nem. Woods! Van ennél fontosabb is a világon: például. ‒ Ennek az egésznek semmi köze hozzád.

‒ Márpedig ahogy én látom. hogy elsoroljam a tényeket. hogy megnézzem. és hagyta. A forrásvíz lassan csordogál elő a kőfoglalatból. Ha valamivel nem vádolhatod. nem becsülöd meg eléggé az anyádat ‒ mondta. Nem is szakított félbe egyszer sem. ha nem számítjuk az útszélen parkoló hosszú kocsisort. Enderby nem szólt közbe. Elmúlt dél. A kétévi felülvizsgálaton beszéltem dr. ‒ Mondj egy példát! ‒ Mondom. Ami egyáltalán nem gyakori szülőknél. A hazaúton nem is szóltunk egymáshoz. Csak nézett rám szelíden. Peterson-ról. ezért a forrást beárnyékolták a fák és a töltés. mialatt beszámoltam neki a kórházba tett látogatásunkról és a téves diagnózisról. hogy várnunk kell. A tulajdonosok nyilván a romokhoz indultak. ‒ Fogalmad sincs. amikor már jó ideje nem esett. Enderbynek Mr. Nagyon is tiszteletben tartja az önállóságodat. egyfolytában. elejétől a végéig. de nem volt más választásom. miről beszélsz ‒ mondtam. Különben ez a dolog a végtelenségig húzódott volna. Dr. amely elhagyatott volt. Ellie leült az egyik padra a dűlőút túloldalán. Nem szívesen járt el a szám. kivárta. hogy mit gondoljál? ‒ Egyfolytában ezt csinálja. Még jó jelnek is vettem. De nem érdekelt. és újabb cigarettára gyújtott. ‒ Mégis mikor szabta meg neked. főleg. amíg saját gyermekkori sérüléseiről nem szóltak. te agyhalott vagy! ‒ közölte Ellie. mennyire telt meg a kanna. hogy belekerül pár percbe. Ellie mindig ezt művelte: addig forgatta a dolgokat. hát ez az. esze ágában sincs rád erőltetnie bármit. De nem bántam. Elértünk a forráshoz. amíg minden adalék a . milyen szerencsés vagy! Megfordultam. ‒ Jesszusom. ‒ Tudod.állhatja. Tudtam. hogy olyan nyugodt és érzelemmentes marad a közléseim ellenére. Elkezdtem megtölteni az első kannát. Nem is sejted. ha ellentmondok neki.

‒ Alex. amikor ilyen nevetségesen makacs? ‒ Megértem. és abban sem kételkedem. Éreztem. ami ellenére van… kivált egy ilyen esetben. hogy Mr. Bradshaw-nak szabad lett volna elmondania. ‒ Igen. Néhány telefon. Peterson megkért. Ön tud az ügyről. Bizonyos esetekben azonban tiszteletben kell tartanod a másik ember akaratát. ‒ Megértem én. hogy értesült a diagnózisról. Akkor majd tudni fogja. hogy dr. úgy is jó. nem lesz új vizsgálat. Ez azonban jó hír. ‒ Valóban megszegtem a titoktartási fogadalmam ‒ vallottam be. Isaac hívott fel. ugye. . hogy nincs miben reménykednie. Nincs rá szükség. Óriási kő esett le a szívemről. hogy senkinek ne beszéljek erről. tudod. ‒ Hisz már tudta! ‒ kiáltottam. hogy elvörösödöm. Enderby szelíden ‒. hogy nem kellett volna közbeavatkoznom. ha nem éppen pár óra alatt túl leszünk az egészen. és hajszálnyira sem változott a viselkedése. Azóta többször is beszéltünk. Voltak újabb vizsgálatok? Vagy erről se beszélhet? Ha nem.birtokában lesz. De miután befejeztem. hogyan tegye tisztába ezt a zavaros ügyet. Hirtelen minden a helyére került. hogy nem lenne szabad mindezt közölnöd velem? ‒ mondta végül. ‒ Nem is mondta el. ‒ Csúnya dolog. röviddel azután. Ez azonban kivételes helyzet. Nem kényszerítheted Isaacet olyasmire. de nem hittem. ‒ Mr. mit beszél. Dr. és ha szerencsénk van. és nyilván intézkedett is. Peterson maga lép ebben a dologban. hogy felzaklatott ez a hír ‒ mondta ‒. nagy tekintély a szakmájában. hogy csak a legjobbat akarod. De hát mi mást tehettem volna. hogyne érteném. Dr. Bradshaw tudja. ‒ Akkor minden rendben? Tudom. a leletek megfelelő újraértékelése. ha kiadod mások titkait. gondoltam. mint bárki másnak. ‒ Alex ‒ mondta dr. Azt hiszem. amikor vélhetőleg úgy érzi. tudom egy ideje ‒ ismerte be. pár nap. tovább nézett rám. Enderby tovább nézett rám ugyanazzal az arckifejezéssel. ‒ Nem hinném. ugyanúgy meg kellene értened ezt.

de van ilyen. Ha van bennem annyi erő. mondhatni. akaratom ellenére remegni kezdett. Utánanéztem az interneten. ha szedi a levodopát. Ezt a kórt igen nehéz hatékonyan kezelni. Mi jöhet még szóba? ‒ Az egyszerű fizioterápia szokott a legjobban beválni. Enderby kezét éreztem a vállamon. ‒ Mit tehetünk érte? ‒ kérdeztem végül. mint egy teljes évszázad alatt. Dr. Fel kell készülnöd erre. Sajnálom. hogy egy napon mindezek a neurológiai kórfolyamatok ugyanúgy eltűnnek a színről. hogy fél évszázad vagy akár húsz év múlva ez a szakterület. . Attól tartok. ‒ Amit most érzel. A látászavarokon természetesen nem segít. ebben nem kételkedem. ‒ Dr. hogy ritkán. Állam furcsán. Bradshaw valamennyi gyógymódot alaposan átbeszélte veled. Enderby. ‒ Ugyanakkor nem mehet ez így a végtelenségig. Csodaszer egyelőre nincs a láthatáron. ‒ Lehetséges ‒ mondta dr. Tudom. ‒ Értem. és… ‒ Alex. a neurológia többet fejlődött az elmúlt tíz évben. de nem lehet. semmi újat nem mondhatok. biztos vagyok benne. nem igaz? Úgy értem. ‒ Mégis. hallgass végig! A diagnózis nem tévedett. legalábbis egy időre. Ezen nem változtathatunk.‒ Hogyne. El kell fogadnod a tényeket. És biztos vagyok benne. Értetlenül néztem rá. az tökéletesen normális ‒ folytatta dr. ‒ Nagyobb azonban a valószínűsége. Becsapottnak éreztem magam. Maga mondta nekem! ‒ Igen. a felismerhetetlenségig megváltozik. Sírni kezdtem. persze. Bradshaw azt mondta. ‒ De nincs érdemi kezelés? Valamiféle gyógyszer? ‒ Alex. mint a himlő. Isaac halálosan beteg. Vagy legalábbis enyhíti a tüneteket. hogy nem. Bárcsak megnyugtathatnálak. hát ellököm magamtól. az orvostudomány folyamatosan fejlődik. az lelassítja az idegek sorvadását. hogy dr. a mozgás romlását azonban lelassítja. Nem kértem a részvétéből. és rövidesen a segítségedre szorul. Nincs kétségem afelől. Enderby. Mégis előfordulhat téves diagnózis. ez igaz.

ugye? ‒ Igen. hogy borzasztó egy szerep ez. kérlek! Ránéztem. Ez minden. de így is alkalmazkodnunk kell hozzájuk. hogy megállod majd a helyedet. főként a te korodban. ‒ Annyi borzalmat élt át eddig is ‒ mondtam. Tudom. De hasztalan ezen rágódni. Arra azonban semmiképpen nem. Talán igazad van. ‒ Nem. amit tehetünk. ‒ Alex. Isaac elfogadta a megváltoztathatatlant. Csak párszor beszéltünk telefonon. nézz rám. ‒ Azt hiszem. ‒ De valamit csak tud ajánlani. Ahogyan senkinek sem. ‒ Igen. szólni fogok. ha egyelőre nem bizonyított a siker. de te nagyon erős vagy. amelyek nem léteznek. Tudom. Mi a helyzet az olyan újfajta gyógymódokkal. ‒ Igen. És Isaac is az. Tiszteletben tartanád és támogatnád a döntéseit.Egyelőre azonban nem tartunk itt. . Most neked is követned kell a példáját. tudom. Nem kellett volna ezt is kikapnia. ugyanakkor azt is tudom. Újra remegni kezdtem. ‒ Tudod. hogy nem ezt akarod hallani itt és most. mi lenne a legnagyobb segítség Isaacnak az elkövetkező hónapokban? Ha csupán ott lennél mellette mint a barátja. ezért állja most is a sarat. Megpróbáltam a légzésemre koncentrálni. hogy a körülményekhez képest derekasan tartja magát. annyit tudsz. Sajnálom. az a benyomásom. hogy erőnek erejével olyan csodaszereket hajszolj. de nem ment. amennyit én. Egyelőre talán el se hiszed. Enderby. Ezzel együtt is szüksége lesz a barátságodra és támogatásodra. ‒ Mert néha a véletlenek és a körülmények égbekiáltó igazságtalanságnak tűnnek. amelyeken jelenleg dolgoznak? Gyógyszerkísérletekkel. ‒ Ugyanakkor ezért is olyan igazságtalan ez a sorstól. Ha bármi adódik. ‒ Alex. Ez válna igazán a javára. ‒ Alex? ‒ szólt rám dr. Nem számít. Tudod. mégis őszintén mondom.

Magunk között nyíltan beszélt a betegségéről és arról. mintha hárított volna. hogy el tud tréfálkozni az állapotán. a lépcsőről lejövet úgy érezte. számolhatott vele. de nehézséget okozott az evés is. Ki akarja használni a hátralévő időt. hogy tudod ‒ mondta dr. hogy krónikus betegsége van. ha sikerült egy halvány mosolyt kisikerítenem. És nem azért. Csak mert így becsületes. hogy tovább tudja élni az életét. ‒ Hogyne tudnád. ugyanakkor immár éberebben és nagyobb hajlandósággal vette észre az apró jelzéseket. És azt hiszem. a tekintete „becélzását” valamiféle vakfolt akadályozza. Azt mondta. Mr. A panaszait is lelkiismeretesen hírül adta. Nekünk pedig támogatnunk kell ebben. Megtöröltem a szemem. Naponta beszámolt az érzéseiről. ‒ Tudja. ami próbára tette az egyensúlyérzéket és a mozgáskoordinációt. és bólintottam. De azt hiszem. Néha reggel. Éspedig minél hamarabb. Túlságosan is erőltetett lett volna. ‒ Tudom. ezt is tudom. hogy a rabjává is kell válnia. bármennyi is az. Még örülhettem. Ez az első lépés ahhoz. vagy ilyenek. ‒ Nem. az ő viselkedése éppenséggel szöges ellentéte volt az enyémnek. Peterson figyelemreméltóan jól tartotta magát. hogy tudott a létezéséről. Meglásd. ez még nem jelenti. vagy a posta begyűjtése a padlóról ‒ bármi. Ezek a panaszok általában reggel és késő este keserítették az életét. Isaac jelenleg épp ezzel próbálkozik. hogy próbára teszi az ég. ez . ‒ Elmondja neki? ‒ kérdeztem. Egyelőre a látászavarai jelentették az elsődleges és legtartósabb tüneteket. Nem mondom el. ezután minden könnyebb lesz majd. azt hogy nem őriztem meg a titkát.‒ Igen. Enderby. Egyelőre viszonylag enyhék voltak még. Enderbynek igaza volt. Talán túlzottan is. Alex. neked talán közölnöd kellene vele. amelyek hónapok óta lopakodtak az életébe. Jó jelnek vettem. Most. Néha elfáradt állás vagy ülés közben. Ilyenkor mégsem sikerült hasonló hangnemben válaszolnom. Ha megérti és elfogadja valaki. hogy mit jelent a számára. Dr.

Egy dolog volt. amelyet a tervünkbe iktattam úgy tizenegy hónapja. hogy nem ismerem a törvényt. De így is kitartott. hogy első a biztonság. mire átrágta magát a könyvön. Mostanra az Időomlásig jutottunk. A szemgolyója forgatása le és fel többé nem volt automatikus. Én majd megjátszom. miután túljutottam a hárítás időszakán. öt-tíz percig és meghatározott napszakokban tudott egyfolytában olvasni. hogy nem orrolna meg érte. Azután sem éreztem szükségét. ez volt az utolsó regény a sorban. Ez tette az egészet igazándiból valóságossá. és egészen más. Tudatos koncentrálást. Enderbyt leszámítva. Mr. mint a gyerekek. nem ezért . hogy lenne bíró. A rendőrautó ritka látvány volt AlsóGodley-ban. Rosszabbodó látása dacára (vagy éppen ezért) eltökélte magát. mikor a boltba vagy a postára kellett mennie. Csupán rövid ideig. előrelátást és emlékezést igényelt. Már a mutatóujjával volt kénytelen kísérni a szöveget. hogy ha mégis feltartóztatnának minket a zsaruk. hogy kiöntsem a lelkem anyámnak. csekély a valószínűsége. Peterson ismételten biztosított arról. Ám ha Mr. hogy ez az utolsó könyv. legalábbis e rövid kiruccanások alkalmával.azonban tudatos erőfeszítést igényelt a részéről. noha Mr. hogy mindezt és az elkövetkezőket egy másik emberrel is meg kell értetnem. természetes reakció. Az olvasókörben természetesen senki nem tudott az állapotáról… engem és dr. Senki más sem tudott róla. Mostanra tökéletes hozzáértéssel vezettem. hogy magamban belenyugszom a megváltoztathatatlanba. Jelen állapotában úgy vélte. Bő egy hónapjába került. Valamiért szemlátomást fontosnak tekintette ezt a beszélgetést. amelyet önerejéből olvas el. hogy lefújjuk. ám a hó végére sikerült. és tényleg előrelépést is jelentett. Peterson kijelentette. többnyire reggel kilenctől délig és délután háromtól hétig. Bármely korábbi vagy későbbi időpont külön erőfeszítést jelentett a számára. az olvasásról nem volt hajlandó. Mindketten egyetértettünk abban. Tudta. El is töprengtem azon. vagy behúztak a csőbe. hogy bárki megállítana minket a faluban. hogy végigcsinálja a Kurt Vonnegut könyvklubot. aki rács mögé küldené. ő vállalja magára a teljes felelősséget. ezért egyre többször bízta rám a vezetést. Hallani sem akart arról. és fölöttébb valószínűtlennek tetszett. Peterson le is mondott a vezetésről. amikor olvasni tanulnak.

Peterson döntéseit. A jövő azonban per pillanat nem volt kérdés. Tudatom egy távoli. Enderbynek az olvasókör utolsó találkozóján. helyzete tökéletes semmibevétele. Előbb vagy utóbb vége szakad Mr.hallgat-e a betegségéről Mr. Peterson önállóságának. Volt hát kivel megosztani a baját. egyelőre nem hajlandó efféle ügyekkel bajlódni. letettem róla. Eltökélte magában. amelyeket a kórház felajánlott. Griffithszel és Fiona Fittonnel. és engem is megkér. Enderbyt ugyanis fölöttébb aggasztotta. ragaszkodik a szokásaihoz. Bradshaw e téren félreérthetetlenül fogalmazott. Nem volt ez ésszerű stratégia. a nem is olyan távoli jövőben. napról napra ‒ mondta nekem. Peterson. hogy én se törődjek velük. Dr. A végén csak a világ elé kell állnia a bajával. mi az igazság: hogy vannak jó és rossz napjaim. hogy valamikor. vajon felvessem-e ezt a meglátásomat dr. Hosszú távon hátrányára lesz a halogatás. ez a fajta támasz elsődleges fontosságúvá válhat. hogy én mennyire bírom erővel. Tudtam.) Ehelyett rólam beszéltünk. Peterson ugyanis minden lelkiereje ellenére semmiféle gyakorlati tervvel vagy döntéssel nem volt hajlandó foglalkozni. Nem akar ő mást. hadd járja a maga útját. Elvégre is jóban volt Mrs. Egyetlen kezelési formát sem fogadott el azok közül. Mr. dr. hogy a fizioterápia és az otthoni gondozás várólistás ‒ nem számíthat az ember azonnali ellátásra ‒. Mikor felhívtam a figyelmét. igenis közölnie kellene néhány ismerőssel az állapotát. eljön majd az idő. Azt is tudtam. Elmondtam. Tudtommal ki sem nyitotta a kiküldött tájékoztató csomagot. mint megfogadni. Kiterjedt orvosi és gyakorlati segítségre lesz szüksége. . mint dr. hogy amíg bírja. sötét zugában kezdtem kételkedni abban. Az első néhány hónap után úgy éreztem. de aztán amikor rákerült a sor. Enderby meg én feltételezzük. Ezt azonban könnyebb volt mondani. hogy Mr. és bizonyára mindenben mellé is álltak volna. Egy ideig elvívódtam azon. mit válaszolt volna: tartsuk tiszteletben továbbra is Mr. mint élni az életét. amikor többé nem kapaszkodhatunk a dolgok „normális” rendjébe. igyekszem azonban pozitívan és konstruktívan gondolkozni. (Előre tudtam. Peterson valóban olyan derekasan állja-e a sarat. azt felelte.

mint máskor. Ez az érdem Mr. hogy amennyiben Mr. ezért ha szokatlanul nyomott voltam is. mikor hajlandó lesz már szembenézni az elkövetkezőkkel. hogy egyáltalán nem én viselkedtem a legkirívóbban aznap. Végiggondolva a dolgot. hogy az ilyen hozzáállás mindig kifizetődik. közönyt erőltettem magamra. és mint már említettem. Ma azonban világossá tette. és fel voltam készülve a legrosszabbra. Mivel Mr. Ha minden jól megy. jól kigondolt szónoklatokat sem szokott tartani. hogy egyedül én gondozhatom majd a nap huszonnégy órájában. Nem lehetett másként! Egyedüli gondom az volt. vagy az egyetem és a mesterképzés között. Petersonnak ‒ kutatásaim szerint legalábbis ‒ két-öt éve van hátra. Némi ellenállásra számítottam. Az érvek egész arzenáljával rendelkezem majd. Petersoné volt. Mr. A különcködések e délutánján ő volt a legfurább. valamikor a középiskola és az egyetem. Enderby erre azt mondta. Én természetesen érteni véltem az okát. nem tudtam. ha sikeres volt a végkifejlet. Miközben ez a belső dráma játszódott le a lelkemben. Arról azonban hallgattam. arról azonban fogalmam sem volt. és (buddhistaként) soha nem zökkent ki a nyugalmából. akkor is. aki (orvos lévén) természetesen gyakorlottan tartott titkot. Itt jegyzem meg. akkor feltehetően meg kell majd szakítanom a továbbtanulást. arra jutottam. mert ez a könyvklub is véget ért. Ugyanakkor volt időm erre felkészülni. hogyan fogad majd egy ilyen javaslatot.Reméltem a legjobbakat. mit jelent az én „készültségem”. mint egy vékony ködtakaró. úgy telepedett ránk. Nekem azonban meg kellett játszanom ezt a nyugalmat. Peterson nem volt a túláradó érzelmek embere. és tapasztalatom szerint rengeteg érzelem szabadul fel. A Világi Egyház utolsó ülésén többször is azt kívántam. Dr. Petersonnak nem volt családja. mit gondol más erről a hirtelen változásról. Gondolom azért. a színjátszás soha nem volt erős oldalam. noha ellenkezett a természetemmel. Az mentett meg. kézenfekvő volt. . A dolog ott volt a levegőben. mikor egy hosszú távú tevékenység befejeződik. mint dr. Hosszú. hogy aznap valamiért mindenki furán viselkedett. ez sem tűnt fel annyira. bárcsak olyan lehetnék. Enderby.

mert természetesen olvastam már. De még mi is félreértettük. Azon kaptam magam. Egy ideig abban voltam. hogy magáról. Hanem lássuk. mit akar közölni valójában. hogy ez Vonnegut legtiszteletlenebb munkája. hogy ez inkább Alexre jellemző. Friedrich Nietzsche. és minél könnyedebb a hangnem. Töb-bé-kevésbé a tárgyhoz tartotta magát. valamelyest megváltozott az eredeti véleményem. Valamiféle szívéhez közel álló filozófiai problémára hivatkozott. Pontosabban újraolvastam. annál nagyobb horderejű az adott kérdés. amit feszegetni készült búcsúzóul (filozofálni sem volt szokása). A nevetés. mire jutottam… Nos. mivel ezúttal jóval több időt szántam az olvasásra. Az egész szónoklat ezt látszott megcélozni. azt persze korábban is kitalálhattam volna: Vonnegutnál ugyanis még a tiszteletlenséget sem vehetjük készpénznek. amikor először kiadták… vagy egy évtizeddel ezelőtt. természetesen merő képtelenség. A könyvet újraolvasva ugyanis fura érzésem volt. hogy az idő visszahajolhat önmagába. Enderby meg én tudtuk. A végén azonban semmi egyértelműt nem nyilatkoztatott ki. Vagy legalábbis ezt hinnénk. persze. hogy komolyan veszem ezt az ötletet. ez a kérdés annyira érdekelni kezdett. meg kell mondjam. nem Vonnegut volt az első. ami az Időomlás boncolgatása volt. akiben felötlött az idő visszapörgetésének gondolata. Amire most rájöttem. hogy végeztem némi háttérkutatást… bár tudom. amíg beszélt. éspedig hosszan. abszurditás ‒ az effajta hangütés mögött többnyire mély elkeseredés lappang… A gondolat. ‒ Különböző okokból ‒ kezdte látszólag ártatlanul ‒ beletelt egy időbe. tiszteletlenség.hogy ő akar utoljára felszólalni. a saját helyzetéről is beszél. Csak dr. Emlékszem. Nagyszerű könyv. . annál kevésbé tűnt mulatságosnak… Mert mi lenne. de egyetlen sorát sem kell komolyan venni… Nos. és egy teljes évtized újra lepereg magától. Ő maga is mintha mondott volna hasonlókat. akkoriban azt gondoltam. mire elolvastam ezt a könyvet. ha valóban újra kellene élnünk életünk utolsó évtizedét? Vagy akár az egészet? Hiszik-e vagy sem. hogy talán a betegségét szeretné közhírré tenni. Minél inkább előrehaladtam az olvasásban. Minél ütősebb a vicc. nem is egyszer.

Azaz ugyanaz játszódik le újra meg újra. örömökkel és bánatokkal. Azt hiszem. Valójában egyfajta gondolatkísérletet végzett. Mondanom sem kell. ezen túl pedig minden egyéb közhely vagy üres szócséplés. Annak a gondolatnak másik megfogalmazása volt. a komédia és tragédia ugyanazon keverékével ‒ vajon szívesen belemennénk-e. hogy ne csesszük el az egyetlen lehetőséget. Vonnegut is valami hasonlóra gondolhatott. vallásos értelmében… sem mennyország. Hadd osszam meg hát önökkel. hogy nem hitt ebben a szó szoros értelmében. még azt hiszem. De látom. Azt vallom erről. mivel azt jelentette. Megérné-e? És azt hiszem. Mégis úgy írt róla. Ami azt illeti. rátérnék arra. Nietzsche örök visszatérése ateista nézőpontból feszegette a szabad akarat problémáját. hogy erkölcsi érzékünknek zsigerinek kell lennie. úgy egy évszázaddal ezelőtt. hogy valamennyiünk felelőssége a lehető legjobban dönteni… kitenni magunkért. amink van. elkalandoztam. miszerint egyetlen életünk van. kellemesen érintené-e. mint az előbbi. . amit természetesen csupán a kisebbség vallott annak idején. a végtelenségig. úgy vélem. Vonnegut is épp erre kíváncsi… Ha bírják még egy percig. Ehelyett halálunk után mindent előlről kezdünk. a születéstől a sírig. nincs több.német filozófus is felvetette már Imígyen szóla Zarathustra című könyvében. itt és most kell rátalálnunk. ez a felismerés úgy istenigazából fenéken billenthette Nietzschét. Pontról pontra újraéljük az egész életünket. Ez mindenünk. ami nekünk adatott… Nos. éppoly fontos. mintha betű szerint értené. hadd töprengjen el. Másként fogalmazva: amennyiben hajszálpontosan újra kellene élni az életünket ‒ ugyanazokkal a sikerekkel és kudarcokkal. Strausst ért alatta. Ezt nevezte ő „örök visszatérésnek”. és amennyiben bármi értelmet szeretnénk találni ebben az egészben. hogy nincs túlvilág a szó szokványos. Ha egy hónappal ezelőtt valaki a Zarathustráról beszél nekem. soha nem rajongtam a filozófiáért általában. ha igaz lenne. Leszögezte. Ez pedig a szabad akaratot érinti. sem pokol. mindenfajta természetfölötti útmutatás híján. Ugyanakkor a „semmi” sem létezik. hogy komolyan gondolja mindezt. hogy van ennek a gondolatkísérletnek egy másik része is. El akarta hitetni az olvasóval. mit mondott Nietzsche ebben a könyvében. sem tisztítótűz. önerőből.

Nem más ez. Ha bárki abban a tévedésben leledzene. A nagy belejelentésre vártam. Az Időomlás gondolatkísérletének egy része pontosan ezzel a lehetőséggel játszik el. ugyanakkor valami más is van emögött. ám semmi nem találja annyira fején a szöget. Izgalmamban levegőt venni is elfelejtettem. hogy összeszámolja a tetemeket: mind a százharmincezret. Olyan valami ez. ami azonban elmaradt. Szavait pillanatnyi csönd követte. Így hangzik: „Isten. mi a különbség a kettő között!” Ámen. mint a derű imájának megidézése Az ötös számú vágóhídban. ugyanakkor a korlátait is átlátta. Valami. amikor az ember elveszíti a szabad akaratát. hogy akár a kisujjamat is mozdítottam ezért. amin úgysem változtathatok. Mivel számára ez nem is olyan magától értetődő. Úgy vélem hát.neki azonban a szabad akaratról is voltak elgondolásai. aminek a megváltoztatására képes vagyok. mi történik az elkövetkező tíz évben. A regény szereplői pontosan tudják. hogy mindig megmondhassam. mint ez a néhány sor. sem a magasságos atyaúristen nem tudott volna változtatni. amit gyakran veszünk készpénznek. és ezt mondta: ‒ Végül. holott ‒ és Nietzsche bizonyára egyetértett volna vele ebben ‒ egyik percről a másikra megvonhatják tőlünk. hogy változtassak azon. Peterson megköszörülte a torkát. Ő mindössze annyit tehetett. milyen az. amiért összehozta ezt az olvasókört. hogy tudomásul vegyem mindazt. adj nekem derűt és nyugalmat. bátorságot. Természetesen választhattam volna ehelyett az Időomlásból vett idézeteket is. Hadifogolyként tanúja volt egy egész város leégésének… és ezen sem ő. A dolog külön pikantériája. hát ezennel . amely a legjobban kifejezi ebbéli állásfoglalását. mégsem tudnak egy jottányit változtatni az események menetén. hogy mindezt egy ateista írta le. csak nem mulatságos. hogyanmiként vehetik el tőlünk váratlanul. azt. ami minden. hogy Kurt Vonnegut ugyanúgy ismerte a szabad akarat értékét. mint bármelyikünk. Ez a legtöbb tréfa forrása a történetben. de korántsem utolsósorban szeretnék köszönetet mondani Alexnek. Azzal a mondattal szeretném befejezni a mondókámat. Vonnegut aztán tudhatta. és bölcsességet. Ehelyett Mr.

Merő véletlen. Alaposan megmostam az arcom. mint a dinnye belseje. Gondoltam. Éppenséggel meg is nyugtatott a beszéd vége. valahogy az egész napot bizarrnak éreztem. ‒ Rendben ‒ mondtam hát sután. nem kell egyedül szembenéznie vele. köszönöm. ‒ Egy pillanatra most ki kell mennem. mégsem fogtam gyanút. elég. hogy Mr. hogy hasonló őszinteséggel és nyomatékkai kellene válaszolnom. Láttam. hogy mindenki elment. ami korábban bennem rekedt: hogy az elmúlt tizennégy hónap nekem is sokat jelentett. amivel nem . Egyedül ezért mentem bele abba. ha hosszan beszélni kezdek. Azt adta értésemre. hogy elegendő derűt kér az égtől mindennek az elfogadására. Ez a kis közjáték ‒ egyedül ez ‒ késztetett arra. Nem jön ide egy lélek sem ‒ mondtam neki. de attól féltem. mintha az egyszeri alkalom nem lett volna elég. mielőtt kimentem a többiek közé. A magam részéről őrültségnek tartottam az ötletet. Alex! Sokat jelentett ez nekem. ha megbocsátanak ‒ mondtam. Peterson fel van készülve a legrosszabbra. Mr. megint elsírom magam. hogy nálam tartsák az összejöveteleket. Lehet. ‒ A tréfát félretéve. A fürdőszobában sírni kezdtem. hogy Mr. ha az ajtóban elmondom. Olyan valami volt ez. Peterson egyre jobban belemelegszik a szónoklatába. és azt hiszem. hogy visszamentem aznap este. Szememet égették a kibuggyanni készülő könnyek. hogy visszamenjek később. Olyan vörös lettem. Peterson újra elismételte a korábbiakat. Mindössze két percig szándékoztam maradni. ‒ Komolyan gondoltam ‒ jelentette ki sokatmondón. Amint mondtam. Nem a megfelelő passzusokra figyeltem fel. emlékezz erre később! Tudtam. Kérlek. de azt már nem hallottam. Úgy egy órával azután. Harsány nevetés tört ki. ‒ Rendkívül hálás vagyok az elmúlt tizennégy hónapért. Jobban félre sem érthettem volna. hogy tovább is mondta. nem vagyok egyedül.felvilágosítom az ellenkezőjéről. és bármi jön is ezek után.

és nem is kezdtem el aggódni. az éjjeliszekrényre készítette. vagy ha esett. Mr. Tudtam. azt hiszem. Mr. A hallban marihuánabűz terjengett. nem kaptam választ. de a bőre meleg volt. a zsebembe gyűrtem. amíg rátaláltam az üres gyógyszeres dobozra. Mikor azonban kopogtattam a főbejáraton. Ernyetegen féloldalra görnyedt. Mellette csaknem teljesen kiürült vizespohár állt. Peterson azt mondta erre. ne élesszenek fel! Pofozgatni kezdtem az arcát. Szólongatni kezdtem. a tornácon füstölt. Gondoltam. de nem kaptam választ. és mintha lélegzett is volna. és 11 tárcsáztam a 999-es telefonszámot . Mindössze néhány másodpercbe telt. ennek a szomszédságában pedig nyitott jegyzettömb. Peterson nem mindig jött nyomban az ajtóhoz. paracetamolt és kodeint vett be. Ezen nem lepődtem meg túlságosan. Nagy fekete betűkkel ez volt olvasható a legfelső lapon: Kérem. Ami szokatlan volt. foggalkörömmel ragaszkodott ehhez a szokásához. ha épp füvezett ‒ amit ebben az esti órában szokott megejteni ‒ vagy elszundított. Mr.várhattam másnapig. A hamutálcát maga mellé. hogy valóban így történt. aztán kinyitottam az ajtót. Letéptem a papírlapot a jegyzettömbről. kivált. Hanem tényleg. . amely a bútorhuzatba is beette magát. és a nappaliba lépve láttam. talán a fotelben szundított el. Peterson tudomásom szerint eddig mindig odakint. Diazepamot. Annak idején Mrs. Nem adott életjelet. hogy ez fontos adalék. Peterson nem szerette ezt a szagot. hogy a régi szokások halnak meg legutoljára. Újra kopogtattam. lábszárát takaróba csavarta. Nem volt bezárva.

Bár még ködös volt a tudata. Peterson nem elsőbbséggel adta fel. két hétig kómában voltam. egy pillanatig sem hitte. de mindent egybevetve ocsmány egy irománynak tartottam ezt a levelet. Mr. és jómagam tudomást szerzek a történtekről. bocsáss meg! Nem igazán volt összehasonlítási alapom. Békén és méltósággal akartam meghalni. öt évvel és négy hónappal ezelőtt. hogy amikor felébredt. Mr. egy napn meg fogod. hogy kellő késéssel érkezzen meg. Egy másik levelet is postára adott. hogy véletlenül se én találjak rá. és magához térve nyomban tudta. Mr. Egyúttal arra is megkérte. Amint tudják. Ez tűnt a legésszerűbb eljárásnak. a mentő már vagy hét órája a hullaházba szállította a holttestet. Ha egyelőre nem is érted meg. Igazán figyelmes volt. Peterson úgy ókumlálta ki az egészet. A mentők a Yeovili Járási Kórházba vittek minket. Ebben tájékoztatta a doktornőt a szándékairól.ÖNVESZÉLYESEN A búcsúlevelet két nap múlva hozta ki a postás. és amikor visszatért az öntudatom. a meteor után. Kérlek. Mondanom sem kell. magánkívül volt. és azonnali intézkedést kért a tetemére vonatkozóan. Egyszer már jártam itt. hogy a . azt hittem. hogy elszúrta a dolgot. emezt a háziorvosa rendelőjébe címezve és sürgősséggel. Mindazonáltal eltettem magamnak. Peterson mindössze egyetlen éjszakára vesztette el az eszméletét. Kizárólag az én döntésem volt. a mennyországba kerültem. Mire anyám hazajön a munkából. Ez állt benne: Nem tehettél volna értem semmit. hogy ő közölje velem a hírt. értesítse anyámat.

Arckifejezése nem változott. úgy festett. nem zavarja a jelenléte. Ezért intravénásan kapta a morfint az elkövetkező huszonnégy órában. Nála soha nem lehetett tudni. Az igazat megvallva. borostás volt és zord. megint aludt éppen. Mire felriadt egy rövid időre. hogy elpanaszolja. mint egy zombi. Nem sok értelme volt ezért. Nem vagyok száz százalékig biztos benne. hogy másnap is meglátogassuk. Lehetett épp perverz kíváncsiság is. Mr. amikor leültünk az ágya szélére. Akármi vezérelte is. ‒ Helló. ami nem volt meglepő. hogy nem maradhat ebben az állapotban. ‒ Ő Ellie. hogy vélhetőleg úgysem tisztul ki a feje a látogatási idő végére. de megértettem az okát. Sikerült kiadósan megmérgeznie magát. ‒ Helló ‒ üdvözöltem. bár ebben nem voltam biztos. mielőtt kimosták a gyomrát. legalább altassák el egy időre. Peterson ugyanis már ébredése pillanatában panaszkodni kezdett. engedje meg. Sajnos azonban a máját és a veséjét ért friss behatás miatt szó sem lehetett nyugtatókról. másrészt a kórterem többi betegének. hogy ez a szokásos orvosi eljárás. Mindegyre rácsengetett a nővérre. Ragaszkodott hozzá. Az egyik nővértől megtudtuk. örültem. amikor együtt meglátogattuk.Yeovili Kórház a másvilág. rosszabb ez bármely macskajajnál. Vele jöttem be. Remélem. Hisz az idegeire megy egyrészt az ápolószemélyzetnek. Végül odacitáltak egy orvost. mint a képe. Peterson lesoványodott. Vietnamban sem szenvedett ennyire. Mr. Túl sok volt itt a kikeményített orvosi köpeny. aki kijelentette. Másnap Ellie vitt be. hogy a hét hátralévő részében ne menjek iskolába. négy-hat óránként. amelyet valaha is el kellett viselnie. Csak azért . Megengedte. mint aki a halottaiból tér vissza… ami nem is volt olyan meglepő. hogy befuvaroz valaki. Talán anyám meghagyására. Ha már meghalni nem hagyták. mert jókora adag morfint kapott. Azt mondta. A hangja ugyanolyan mogorva volt. hogy feljöjjön velem az osztályra. Megkértem anyámat. Másnap délután. engem hazaküldtek az anyámhoz.

örülsz. Ez a hivatalos verdikt. évi törvény rendelkezései vagy valami hasonló lószar alapján. ‒ Annak örülök. ahogy mondod. ‒ Ruhát. ‒ Hoztam ezt-azt otthonról ‒ mutattam a padlón heverő táskára. ‒ Nem a te életed! ‒ Értem ‒ mondtam. amit tökéletesen rendjén valónak talált. ‒ De kétlem. Az is lehet. ‒ Ahhoz nincs elég jól. Önveszélyesnek nyilvánítottak. ilyesmit. aki a szemét forgatta. hogy bármi szavam lenne akár ebben is. ‒ Könyveket! Nahát. erővel visszatarthatnak a mentális egészségről szóló 1842. hogy rám vigyázzon. Ezt meg se hallottam. még el se mehetek innen. hogy oda ne rohanjak! Jól tudod. ‒ Nem volt jogod erre ‒ folytatta Mr. ‒ És mit tett volna maga az én helyemben? ‒ Tiszteletben tartottam volna az elhatározásodat. Legalábbis a közeljövőben nem. Ha megpróbálok megszökni. Hagytalak volna meghalni. ‒ Ellennék én mindkettőtök nélkül ‒ jelentette ki Mr. ‒ Hogy van? ‒ Mégis. Micsoda barbárság! Remélem. Olyan volt velem. Peterson. Peterson. Schubert Ötödik és Mendelssohn Harmadik szimfóniáját. mint mindig. Összenéztem Ellie-vel. ‒ Úgy. és az öngyilkossági kísérlet ama hosszú lajstromon szerepelt. hogy nem tudok már olvasni! ‒ Meg zenét is.akart maradni. hogy él. könyveket. ‒ Pompás! Akkor legalább az egyikünknek jó a kedve. mit gondolsz? ‒ Hát. hogy pocsékul érzi magát. Tudod. hogy nem játszotta meg magát. Valamiért az elmúlt két napban egy jottányit sem változott a viselkedése. Mozart Klarinétötösét… Mahlertől a Negyedik szimfóniát… ‒ Jobb szerettem volna a Hatodikat. ‒ Na és Bach? . Ezt is szó nélkül hagytam.

‒ Ha rajtakapják. hogy nem kórházi lábadozásra valók. Mindketten tudjuk. Peterson felhördült. ‒ Méltányolom az aggodalmát és a tapintát… de ez nem a maga dolga. ‒ Nevetséges! És hol óhajtana füstölni? A mosdóban? ‒ Ha muszáj. hogy a fű csökkentené az öngyilkos késztetéseit. Csak segíteni próbálok. talán ‒ feleltem. kölyök! Már abba sincs beleszólásom. ‒ Helyes! Akkor hozz be nekem valamit! ‒ Behozok én bármit… az ésszerűség határain belül. . ‒ Nem hinném. többé oda se engedik ki. ‒ Van nevem! ‒ szólt közbe Ellie. ‒ Az elmúlt huszonnégy órában azt a rohadt heroint diktálták belém! ‒ Akkor sem hozok be füvet! Mr. ‒ És maga. Nézetem szerint jobban járna valami serkentőszerrel. Ellie vállat vont. ‒ Ez a véleményem. csak azt ne! ‒ Jesszusom. Mr. ‒ A csellószviteket kérem! ‒ Jaj. Vagy igen? Mr. ‒ Hozz be egy kis füvet! ‒ Nem hozok be! ‒ Bedilizek itt. ‒ Jesszusom! Valódi ez a nő? Nem álmodom? ‒ Nem tudom. hogy milyen zenét hallgathatok? ‒ A csellószviteknek megvan a maguk helye és ideje.‒ Legközelebb Bachot is hozok. lányom? Maga megtenné nekem? Ellie pár pillanatig nyíltan méregette. Peterson Ellie-hez fordult. ‒ Segíteni akarsz? ‒ Természetesen. Peterson újra felém fordul.

‒ Nézze. ami megmaradt a számomra. te egy szent türelmével rendelkezel. Úgy hagytam ott. ‒ Ez nem fair! ‒ Ha nem segítesz. mi jó nekem. ‒ Ha így folytatja. Áll az alku? ‒ Sally. ‒ Senki nem hoz be füvet! ‒ szögeztem le. nem egészen erre számítottam ‒ mondta. soha nem kerülsz hasonló helyzetbe. miután rágyújtana. hogy vissza se néztem. ‒ Még ha használna is. jobb nem dagonyázni a trutymóban. Ahányszor belehullott. Hát nem látod. mennyire nevetséges? ‒ Ez az egész helyzet nevetséges! Ami a te hibád. hogy hívnak. Ellie pár pillanat múlva ért be a kólás automatánál. mit vársz tőlem? Elvetted tőlem az egyedüli esélyt. ‒ A helyedben nem fárasztanám magam. ‒ Ellie-nek igaza van. Az italautomata nem fogadta el az ötcentesemet. Remélem. nem? ‒ Mondja meg. akár el is mehetsz. ‒ Ellie vagyok. Újabb apró után kutattam a zsebemben. ‒ Őszintén. Az agyam épp most rohad szét… mint bizonyára tudja Alextől. Woods. fiatal hölgy ‒ mondta Mr. Peterson ‒. most elmegyek. ‒ Tudod. ‒ Tudod. Ezt talán megérti. és majd hozok be Bachot. Woods. hogy mások mondják meg. és mi nem. mintha meg sem . Hát nem érzi. Nem kellemes gondolat… a fű egy pirinyót segít elviselni. hogy buggyant a szivar? ‒ Továbbra is úgy tettem. és hozok magának füvet. tényleg meggondolom magam. nehéz már nekem új neveket megtanulni. ki is gördült nyomban. ‒ Miért. a nővérek tíz másodperc alatt elkoboznák. ‒ Hát. ‒ Ne gyerekeskedjen! ‒ Tűnj a fenébe! ‒ Jó. kezd tele lenni a hócipőm azzal. Mindig ilyen az öreg? Oda se hallgattam rá. Nem lenne jó hatású.

hallanám. Megérintette a karom. ‒ Komolyan, Alex. Jól vagy?
‒ Nem ‒ mondtam. ‒ Nem vagyok jól. Kiborultam, és pipa vagyok.
‒ Teljes joggal. Nem lett volna szabad ilyeneket vágni a fejedhez!
Tessék ‒ nyomott a kezembe egy egyfontos érmét.
Az automata ezt is beette anélkül, hogy visszaadta volna az aprót.
‒ Nem érdekel, mennyire beteg! ‒ füstölgött tovább Ellie. ‒ Azért még
nem beszélhet így!
‒ Meglehet.
‒ Hidd el, ha mondom!
Leültem egy székre az automatával szemben. Ellie is leült mellém.
‒ És meglátogatod még? Mert én a helyedben nem tenném.
Vállat vontam.
‒ Azt hiszem, holnap visszajövök.
Ellie pár pillanatig elgondolkodva forgatta a nyelvét a szájában.
Szemlátomást azt fontolgatta, hogyan bökjön ki valamit. Ami nem volt
szokatlan nála.
‒ Oké ‒ mondta végül. ‒ De készülj fel arra, hogy újra hiába jössz.
‒ Nem baj, akkor is vissza kell jönnöm ‒ mondtam.
‒ Senki nem kötelez rá.
‒ Akkor is muszáj.
‒ Nincs értelme mártírnak lenned. Komolyan, tudom, hogy fura
fogalmaid vannak az erkölcsről meg a többi szarságról, de akkor sem
segíthetsz valakin az akarata ellenére.
‒ Ne butáskodj, Ellie! Ennek semmi köze az erkölcshöz. És nem várom,
hogy az öreg egyetlen éjszaka alatt, hipp-hopp, megváltozzon. Tudom,
hogy még pár napig nehéz lesz vele.
‒ Rendben. De ha biztos vagy ebben, akkor miért nem maradsz a
seggeden? Miért jössz be holnap, hogy ugyanúgy kiosszon, mint ma?
‒ Azért mert a barátom, és szüksége van rám… még ha nem is tudja.
Akkor is, ha egyfolytában kiabál majd velem. Ha erre van szüksége, hát
elviselem.
Ellie szemgolyója tökéletes kört írt le.
‒ Jézusmária, Woods! Ennek semmi értelme! Azt még megértem, hogy

a barátod. Egy kicsit ez is fura nekem… mit fura, rohadtul bizarr… de
ennyit még beveszek. A többi azonban tök sötét. Az öreg felhúzza magát,
te úgy mész haza, mint a mosott rongy… kinek jó ez? Adj neki pár napot,
hogy lehiggadjon!
Vállat vontam.
‒ Nem várom el, hogy megértsd. Elég, ha én értem. Ismerem őt. Per
pillanat halálra van rémülve. Retteg, és nem tudja, hogyan kezelje a
rettegését.
‒ Ezért jártatja a száját?
‒ Pontosan.
‒ De miért várja el… hogy te elviseld?
‒ Elviselem… mert el kell viselnem.
‒ Jézus ereje, Woods, te tényleg egy kibaszott szent vagy!
‒ Nem vagyok én szent. Csak gyakorlatias.
Ellie a fejét csóválta.
‒ Mehetünk akkor? ‒ kérdeztem.
‒ Igen, légyszi. Tűnjünk innen! A kórházak kicsinálnak.
‒ Nem én kértem, hogy velem gyere ‒ mutattam rá.
‒ Nem úgy értettem. Csak menjünk már!
De a parkolóba érve meggondolta magát. Muszáj sürgősen
visszamennie a női mosdóba, közölte, mert nem bír ki félórát
Glastonburyig. A jelek szerint nem sok előrelátás lakozott benne. Egy
örökkévalóságig vártam rá a fülledt kocsiban. Közben azt kívántam, bár
lenne még apróm, hogy újabb kólát vehessek magamnak. Másnap
kétliteres palackkal szerelkezem fel, határoztam el.
‒ Ennyi időt a vécén tölteni! ‒ olvastam Ellie fejére, mikor visszajött.
‒ A francba, Woods! Hogy beszélsz egy lánnyal?
Elindította az autót, de nyomban utána le is állt.
‒ Bent hagytad a…
‒ Tudom!
‒ Figyelj oda a fekvőrendőrre is, mert befelé jövet…
‒ Dugulj már el, a kurva istenit! Hagyj vezetni!
Amint túljutottunk a körgyűrűn, bekapcsolta a CD-lejátszót, és olyan

hangosan bömböltette, hogy majd megrepedt a dobhártyám. Valamiért
soha nem tudtunk tovább beszélgetni néhány percnél.

Mikor másnap visszatértem anyámmal, közölték velünk, hogy Mr.
Petersont átvitték egy helyre, amely jobban megfelel hosszabb tartózkodás
céljára. Nem volt ez más, mint a pszichiátriai osztály ‒ a nővérek maguk
között csak „pszich osztálynak” vagy épp „pszichnek” nevezték. Ami kissé
túl lezser volt az én ízlésemnek. Anyám a maga részéről úgy vélte, hogy
egy átlagember, aki nem szokott hozzá a hosszú orvosi szakszavakhoz,
könnyebben tudja kiejteni. Saját tapasztalatából tudta, hogy a ginekológiát,
azaz a nőgyógyászatot, „ginnek” mondják, ám én nem voltam kíváncsi a
további részletekre.
Az általános osztályokhoz képest a második emeleten lévő pszichiátria
maga volt a nyugalom réve. Nyomban feltűnt, hogy sokkal kisebb itt a
jövés-menés. És nővér is mintha kevesebb lett volna. Később fedeztem fel,
hogy betegből is kevesebb van, akiket kevesebben is látogattak. Mivel
pedig ugyanarra a napszakra esett a vizit és a gyógyszerosztás, minden
jóval rendezettebben, katonásabban zajlott. Akadtak persze „problémás
betegek” is. Az ilyen „közveszélyes” elemeket azonban külön szobába
zsuppolták. Jobbára pszichotikusok voltak, azaz a pszichózis különféle
formáiban ‒ tudathasadás stb. ‒ szenvedtek, nem csupán közönséges
dühkitöréseket produkáltak, mint Mr. Peterson. Ezért őt egy négyfős
szobában helyezték el. Ágya a távolabbi, bal oldali sarokban állt, az ablak
mellett, kilátással a megszakítatlan szürke égboltra. Hacsak nem süt ki a
nap, jobban tennék a nővérek, ha behúznák a függönyöket, gondoltam.
Anyám ragaszkodott ahhoz, hogy maga is beköszönjön ‒ mintha ez
valamiféle társasági vizit lenne ‒, és hosszan locsogott Lucy kiscicáiról,
akik fura módon az én születésnapomon, az őszi napforduló napján jöttek
világra. Mivel szokatlanul sokan voltak, ráadásul csúnyácskák is, anyám
máig nem talált nekik gazdát. Kétlem, hogy mindez a legcsekélyebb
mértékben is érdekelte volna Mr. Petersont. Ennek ellenére buzgón
bólogatott, jelezve, hogy figyel (valamiért rá csöppet sem jellemző
módon mindig nagyon türelmes volt anyámmal). Egy kiscicát anyám

felajánlott, ő azonban udvariasan visszautasította. Nem is tudom, hogy
képzelte mindezt jó anyám. Nem viccnek szánta, az biztos, mert nincs
humorérzéke. Vagy akkor jutott eszébe ez a kósza ötlet, vagy jó előre
végiggondolva jutott az emberésszel felfoghatatlan következtetésre, hogy
Mr. Peterson helyzete macskakölyökért kiált. Bármi volt is az ok, miután
távozott, elnézést kértem tőle a viselkedéséért.
‒ Az anyád az anyád, és kész ‒ mondta. ‒ Különben is, biztos vagyok
benne, hogy őszinték a szándékai.
‒ Talán. De azért nincs ki a négy kereke. Őt kéne ide beutalni.
Mr. Peterson vállat vont.
‒ Elhoztam a Goldberg variációkat meg még néhány ceruzaelemet ‒
mondtam.
‒ Köszönöm.
‒ Megkérdezhetem, hogy jobban van már?
‒ Nem vagyok rosszabbul.
‒ Az is valami.
‒ Tegnap járt itt a dilidoki. Prozacot írt fel. Prozacot! Azt hiszi, hogy
depressziós vagyok!
‒ Miért, nem az?
‒ Eddig nem voltam.
‒ Csak épp meg akarta ölni magát ‒ olvastam a fejére.
‒ Igen. A doki is ezt mondta. Hisz az öngyilkosság a depresszió
klasszikus velejárója. Az eszébe sem jutott, hogy ez az egyetlen józan
lépés az én helyzetemben.
‒ Feltételezem, hogy érti a dolgát.
‒ Túlságosan is megbízol az orvosokban, kölyök. A világ legidiótább
kérdéseit teszik fel. Hogy reménytelennek, avagy üresnek látom-e a
jövőmet? Az embernek az az érzése támad, hogy meg se nézték a
kórlapját.
‒ Nem túlzás ez kissé?
‒ Maradj itt, és magad is meglátod. Valamelyik doki biztosan
megjelenik az osztályon vizitelni.
‒ Akarja, hogy maradjak?

‒ Miért ne? Később aztán mind összedughatjátok a fejeteket, és
eldönthetitek, mi a legjobb nekem.
Ezt válasz nélkül hagytam, de félre sem néztem. Vártam. Mr. Peterson
mintha alig észrevehetően elvörösödött volna.
‒ Tudod, az a lány visszajött hozzám ‒ mondta. ‒ Miután te elmentél.
‒ Milyen lány?
‒ Ne hülyéskedj! Tudod te ki. Az a frufrus lány.
Belekerült egy kis időbe, mire megértettem, hogy Ellie frufrujáról
beszél.
‒ Eszerint te meg ő…
‒ Jaj, dehogy!
‒ Miért ne? Úgy látom, kedvel.
‒ Nem hinném. És semmiképpen nem úgy. Ahogy meg tudom ítélni,
kizárólag a tökfejek érdeklik. Az idősebb tökfejek.
‒ Majd kinő belőle.
‒ Kellemetlen nekem ez a téma.
Mr. Peterson vállat vont.
‒ Mindössze csak azt állítom, ahhoz képest, hogy nem kedvel, teljesen
kiakadt azon, hogy szerinte felzaklattalak.
‒ Ő már csak ilyen. Mindig ki van akadva.
‒ Rettentően ki volt akadva! Közölte velem, hogy seggfej vagyok, és
per pillanat semmiféle együttérzést nem érdemlek.
‒ Igen, ez rá vall ‒ ismertem el. ‒ Nem tesz féket a nyelvére.
‒ Hát nem. Most azonban igaza is volt. Tényleg szörnyen viselkedtem.
‒ Igen.
‒ Őszintén sajnálom.
Vállat vontam.
‒ Ugyanakkor azt is meg kell értened, mi az, amit egyáltalán nem
bántam meg.
‒ Rendben. Mondja akkor!
‒ Sajnálom, amin keresztül kellett menned. Borzasztó lehetett.
‒ Igen, az volt.
‒ Ugyanakkor nem bántam meg, amit tettem, és nem vagyok hajlandó

megjátszani az ellenkezőjét. Legyünk őszinték. Egyszerűen rosszul sült el
a dolog. Alaposan elterveztem, nem hittem hát, hogy ez lesz belőle. Nem
sejtettem, hogy visszajössz. Isten a tanúm, azt kívánom, bár ne tetted volna!
‒ Köszönöm ‒ mondtam. ‒ Ez ám a bocsánatkérés! Hanem tudja, ha
történetesen nem ugrom be magához, akkor sem szavatolta volna semmi,
hogy sikerül keresztülvinnie a tervét. Vacak egy terv volt. Annyi pirulát
szedett be, hogy akár ki is hányhatta volna mindet. Ami pedig a kodeint
illeti, gőzöm sincs, mit hitt róla!
‒ Azt hittem, hogy ez a leghatásosabb fájdalomcsillapító, ami a
rendelkezésemre áll, ezért ez felel meg legjobban a célnak.
‒ Csakhogy ez nem így működik. A kodeinnel akkor lehetséges a
túladagolás, ha rendszeresen szedi valaki, és hozzászokott.
‒ Nem tudtam.
‒ Azt látom! Ezért verje ki a fejéből, hogy miattam maradt életben.
Vacak volt a terve!
‒ Jól van, oké. Vettem a lapot. Legközelebb alaposabb leszek.
Sűrű csönd telepedett ránk vagy egy teljes percre. Az éjjeliszekrényre
tettem a Goldberg variációkat, és kimentem, hogy kiszellőztessem a fejem.

Dr. Bedford, Mr. Peterson pszichiátere megtermett fickó volt, hatalmas
zongorista kezekkel és meglepően halk beszéddel. Később Mr. Peterson
elmondta nekem, ő a legkevésbé sem lepődött meg ezen, hisz a dilidokikat
egyenesen erre trenírozzák. Meg kell tanulniuk uralni a hangjukat, mielőtt
praktizálni kezdenek. Jómagam jókora sületlenségnek véltem ezt a
feltevést.
‒ Hogy érzi ma magát? ‒ kérdezte dr. Bedford.
‒ Remekül ‒ felelte Mr. Peterson.
‒ Fontos, hogy őszintén válaszoljon a kérdéseimre ‒ figyelmeztette dr.
Bedford.
‒ Belebetegszem ebbe a helybe! Ki akarok kerülni innen! ‒ közölte Mr.
Peterson.
Nem volt világos, a pszichiátriai osztályra gondol-e vagy az
univerzumra általában. Dr. Bedford, meglehetősen optimistán, az előbbi

opcióra szavazott.
‒ Tudja, hogy ez most nem lehetséges ‒ fuvolázta halk hangján. ‒
Okosabban tenné, ha kiverné ezt a fejéből, és nem rágódna a jövőn. Amint
jobban lesz, elengedjük, de egy pillanattal sem korábban.
Mr. Peterson hangosan szitkozódott.
‒ Dokikám, megnézte egyáltalán a kórlapomat? Tudja, mi vár rám a
nem is annyira távoli jövőben?
Dr. Bedford ünnepélyesen bólintott.
‒ Tudom.
‒ A szemem tovább romlik, és a lábam is. Végül már járni se fogok
tudni. Tolószékbe kényszerülök. Vécére nem tudok majd menni segítség
nélkül. Nem tudok beszélni vagy szilárd táplálékot lenyelni. Meglehet, úgy
halok meg, hogy belefulladok saját hányadékomba.
‒ Megértem az érzéseit.
‒ Ha megértené, nem beszélne így. Számomra semmi jó nem várható.
‒ Ma még így hiszi. Ez azonban…
‒ Alex! ‒ fordult felém Mr. Peterson. ‒ Mivel dr. Bedford a jelek szerint
leblokkol, amint meghallja a hangomat, légy oly jó, és közöld vele, hogy
nem ment még el az eszem. Sokkal racionálisabban gondolkozom erről az
egészről, mint ő.
Éreztem, hogy elvörösödik a képem.
‒ Biztos vagyok benne, hogy dr. Bedford érti a dolgát ‒ mondtam.
Mr. Peterson felhördült.
‒ Senki nem hiszi ezt önről ‒ folytatta dr. Bedford végtelen
nyugalommal. ‒ Amint azt jól tudja, nem ezért van itt. Erről már
beszéltünk. Azért, mert jelentős kockázattal járna, ha szabadon engednénk.
‒ Ez igaz. De csupán magamra nézve jelentek kockázatot.
‒ Az ön tettei másokra is kihatnak. Szerintem ezt ön is tudja. Nem
egyedül önmagának árt.
Dr. Bedford felém pillantott, mire egy árnyalattal még jobban
elvörösödtem.
‒ Ó, csodálatos! ‒ robbant ki Mr. Peterson. ‒ Gyönyörű, mondhatom!
Mikor minden más csődöt mond, még mindig ott az a kibaszott érzelmi

. Egy ideig úgy nézett. mint aki vissza kíván vágni. Mi a véleményed a hallottakról? Az volt csak a gond. jobb lesz. Pár pillanatig nyomasztó csend állt be. Próbáljon meg addig is pihenni. amíg ötöt számol az ember. Ezzel távozott. ‒ Azt hiszem. aztán tehetetlenül vállat vontam. ‒ Nem hinném. akár meg is oszthatod velem a gondolataidat. hogy egyhamar kiengedik innen ‒ mondtam. Mindketten belefáradtunk a hiábavaló küzdelembe. aztán Mr. mivel épp itt vagy. végül azonban csak komoran bólintott. kölyök. hogy magam sem tudtam. Túlontúl fel voltak ajzva ehhez az idegeim. Bedford addig várt. Egy ideig kétségbeesetten kerestem a választ Mr. Peterson kérdésére. Peterson azt mondta: ‒ Nos.zsarolás! Ugyan miért kellene mások kedvéért életben maradnom? Hogy minél hosszabb ideig növeljem magam körül a szenvedést? Dr. ha inkább később jövök vissza.

hogy semmi változás. ‒ Aha… nem tudtam. ‒ Felszedtem valamennyit az évek során. ha legalább az első oldalon túljutnánk a látogatási idő befejezéséig. amikor megmondta nekik. mintha a forgalmat próbálná megállítani. és folytattam. sietősen. és tétova tekintettel sarkukban a szigorú és sietős Ducket nővérrel. ‒ Semmi mozgás? ‒ követelőzött az orvos ezredes. ‒ Kérlek. hogy franciául is ért. kölyök? Díjaznám. Sértődötten néztek. hanem csak úgy elmúlik.” Mr. és türelmetlenül érdeklődtek a fájásokról. hogy sehogy sem akar belőle sárgaság lenni. hárman. akkor elbocsáthatták volna Yossariant. Ha nem lett volna belőle sárgaság. ebbe belezavarodtak. aki szintén nem szerette Yossariant. kölyök! Ne próbáld utánozni az amerikai kiejtést! . a francia jaune. azt kezelhették volna. De hogy egész idő alatt sehogy sem akart belőle sárgaság lenni. Az orvosok rejtélyesnek találták ezt a tényt. ‒ A sárgaság jaundice az orvosi szaknyelvben? ‒ Igen. nem? ‒ Nem volnál szíves tovább olvasni. sárga szóból. szigorúan eltökélt arccal. Bólintottam. de a panaszból sehogyan sem akart sárgaság lenni. ‒ „Minden áldott reggel megjelentek. Mert ha sárgaság lett volna belőle. megköszörültem a torkom. Fölolvasták az ágy szélénél lévő kórlapot.A PAKTUM ‒ „Yossarian májpanasszal ragadt a kórházban. ‒ Vietnamban? Az rég francia gyarmat volt. Peterson feltartotta a kezét.” Megálltam olvasás közben.

noha rejtély volt. Peterson kórtermében. rendjén valónak tűnt. Meg se moccant. Mr. Ketten feküdtek még Mr. A torkán lenyomott csőből etették. megvolt vagy százötven éves. sem pedig a nővérek nem tudták a legkisebb életjelet kicsalni belőle. de sem ő. amelyet meredten az ablaküvegre szegezett. érthetően. Nem akarok erőlködni. ‒ Nem volt az. Még csak a tekintete irányán sem változtatott. hogy némi könnyű olvasmány ártana nekik. Petersonnal átellenben. nem így találod? Kénytelen-kelletlen elismertem. Ő sem szólt soha egyetlen mukkot sem. ‒ Az egész szöveg fura. mint ehhez a kiejtéshez hozzászokni. Az írás sebességéből ítélve naponta elfogyaszthatott egyet. és csekély volt a valószínűsége. a nővérek vagy a pszichiáterek tették meg neki ezt a szívességet. Mivel egyáltalán nem látogatták. ennek azonban az volt az oka. A szemközti bácsi. Hozzá kell szoknom. hogy egyáltalán halljam. hogy egyfolytában körmölt valamit egy jegyzettömbre. vagy volt-e egyáltalán. És kicsit hangosabban. egész pontosan jegyzettömbök egész tömegére. a vizeletét pedig katéter vezette el. gondolom. teljesen katatón volt. a normál hangodon. ‒ Amíg ki nem mondtam. Egy ilyen kiejtéssel nem sokra mennél például Hicksville-ben.Becsuktam a könyvet. arról sejtésem sem volt. ‒ Nem szerettem volna zavarni a többi beteget ‒ vallottam be. Petersonnal. ‒ A többi beteget már így is épp eléggé zavarjuk ‒ harsogta Mr. Hogy a székletével mi történt. egy vénséges vén aggastyáné volt. mutatóujjamat használva könyvjelzőként. Peterson. és nem is beszélt. ‒ Nem hinném. ‒ Ó! ‒ Csak olvasd tisztán. hogy igaza van. Alabama államban. De az is sokkal könnyebb lesz. A szomszédos ágy. Bizonyára abban reménykedtek. aki nagyjából egyidős lehetett Mr. sem az orvosok. amit mondasz. hogy az írás terápiás hatású. ‒ Igen. Egy nő látogatta naponta úgy félórára ‒ a felesége lehetett ‒. ez a párbeszéd azonban kicsit furcsán hangzik brit angolsággal. honnan szerezte be az utánpótlást. hogy akármelyikük panaszt emelt volna ellenünk. .

azért. ‒ Csak azért nem volt egyértelmű. tudod. ‒ A katatónt? Vagy ott. és elmerültem az olvasásban. ‒ Miért. én azonban gyanítottam. Peterson. Peterson elvárt tőlem. Holloway nővér nem kapta be a csalit. ‒ Jellemkomikum ‒ pontosította Mr. ha sérti vagy felzaklatja a betegeket ‒ vágott vissza Holloway nővér. mert tilos volt a kiejtésemmel érzékeltetnem. Peterson. Peterson jelen lelkiállapotában hajlandó volt végighallgatni. Úgy éreztem. holmi zsémbes tiltakozás eszköze lettem. Tolsztoj grófot? . ‒ Pedig roppant találó ‒ ellenkezett Mr. nem való erre az osztályra. amit Mr. ‒ Bővített kiadás készül.‒ Talán a Háború és békét írja újra ‒ találgatta Mr.” ‒ Semmi baj ‒ nyugtattam meg. ‒ Fütyülök rá. Peterson. ami szintén klasszikus. miközben én vonakodva olvastam a balfácán orvosokról és a kőszívű ápolónőkről. minekutána nem törődtem többé a kiejtésemmel. ráadásul az egyetlen könyv. Ezért is aggasztott a hangerő. A nővér folyvást ki-be járt rutinfeladatai ellátása közben. és vonta fel a szemöldökét. amikor ahhoz a részhez értem. érteni véltem az öreg szándékát. mert túl „nehéz” a feje ‒ ezt a Prozacnak tulajdonította ‒. ‒ Nem lehet az. Peterson így emelt szót bekasztlizása ellen. A regény első fejezete nem beszél túl nagy tisztelettel az ápolószemélyzetről. mi ez ‒ jelentette ki Holloway nővér. Némán végezte a dolgát. és valamivel terjedelmesebb A 22-es csapdájánál. Néhány lappal később. Vagy tizenkétszerese Az ötös számú vágóhídnak. ‒ Szatíra ez. hogy Holloway nővért is meg kívánja örvendeztetni a szöveggel. legalábbis eleinte. ‒ Egy biztos. de értettem a célzást: ez egy iszonyú hosszú könyv. A nővér csak akkor állt meg munka közben. Ha így is volt. ahol a texasi „négerekről” kezd el hadoválni: „Négert ide be se engednek. Azt állította. Van nekik külön helyük a négerek számára. Erről is nevezetes. Mr. Nem olvastam a Háború és békét. ‒ Pontosan ‒ helyeseltem. kit zaklatott fel? ‒ mutatott körbe Mr. amit Mr. Peterson.

‒ Mind túl korai lenne ‒ vélte Holloway nővér. Peterson dühösen. Én a magam részéről rettentően vigyáztam. ezért miután belekortyoltam a diétás kólába. Peterson a fejét rázta. ami nem való ide ‒ javasoltam. Nem tudnának kissé halkabban olvasni? Mr. ‒ Kell is nekem dr. Tolsztoj gróf pedig szorgosan tovább körmölt. Mr. Miután a harmadikkal is végeztem. ‒ Nem lesz több „néger”. amelyet egymással kötöttünk. Egész nyugodtan. menet közben gyomlálva ki a szitkokat. Most azonban. Holloway nővér csípőre tett kézzel mondta: ‒ Csupán némi figyelmességet kérek. semmi mást. Folytattam hát A 22-es csapdáját vaskos brit kiejtéssel. Peterson ezért nem kapta fel nagyon a vizet. előhozakodtam azzal a kérdéssel. úgy gondoltam. Bedford! Semmit sem tehet értem… azontúl. belekezdek a második fejezetbe. hogy nem kell tovább szednem ezt a baromságot. mert a részleges fegyverszünet. békésen hallgatta a felolvasásomat. miután Mr. ‒ Haladéktalanul szólok dr. csukott szemmel feküdt. Szerencsére nem volt túl sok belőlük. ‒ Túl korai lenne. mialatt én felolvastam neki az első fejezetet. tovább hallgatott.A katatón nem moccant. de lehet. egyelőre fölöttébb ingatag volt. hogy egyáltalán nem. ‒ Azt hiszem. nehogy újabb vitába keveredjünk. ami már egy ideje ott motoszkált a tudatom mélyén. itt a soha vissza nem térő alkalom. szó sem lehet róla. majd én cenzúrázni fogok minden csúnya szót. legalábbis dr. Miután a végére értem. gondoltam. „szar”. Gondolom. ‒ Attól tartok. „szukafi” és „anyabaszó”. azért is. a Prozac betett a hallásomnak. Bedfordnak. Bedford látogatása óta. ‒ Én csupán egy kis tapintatot kérek. . ‒ Anyabaszó még el sem hangzott ‒ szólt közbe Mr. Úgy tűnik. Mindketten napok óta hallgattunk erről. Peterson már vagy fél órája behunyt szemmel.

‒ Az isten szerelmére. Legalábbis most nem. akad még. bökd már ki. mennyi ideje van hátra. Ott van Schubert Ötödik. Úgy értem. Petersonnak elege lett a nyökögésemből. nincs szó arra. még kevésbé megtenni a szükséges . ‒ Ugyan ki akar? De tudod. Nem tudjuk.‒ Mr. hogy előbb vagy utóbb felborul ez az egyensúly. ‒ A depresszió nem jó szó arra. És ha el akarom kerülni. Nem ezt mondtam? ‒ De igen. de aztán elakadtam. aztán a kendőzetlen őszinteség mellett döntöttem. Belekerült egy kis időbe. ‒ Nem voltam én depressziós egy csöppet sem. úgy értem. kölyök ‒ mondta végül. de annál kevesebb a józan esze. amit élvezni tud. Ha holnap kiengednék. ‒ De maga… szóval. és egy ideig nem is lesz az. mert rájöttem. Ez csak egy címke. hogy akkor már nem is tudok tenni ellene. valamiként mégis másként csengett. Két-három év is lehet. ‒ Mr. aztán azt mondtam: ‒ De egyelőre egészen jól van. kölyök. Peterson újra behunyta a szemét. akinek túl sok a papírja. ‒ Nem akarok én meghalni. és talán fél év vagy akár egy év múlva is így lesz. Nem tudom. de amikor megtette. Azt viszont igen. Valamiféle otthonba kerülök. Előbb vagy utóbb pokollá lesz az életem. beszélni. mit akarsz! ‒ Maga továbbra is meg akar halni! Mr. amíg válaszolt. ennek egyetlen módja van. A sorsom megpecsételtetett. Még nem olyan elviselhetetlen az élete. amiben voltam… és vagyok. Peterson tényleg nem tűnik túl depressziósnak. akkor. Több változatot is végig próbáltam magamban. B-dúr szimfóniája. ‒ Valóban ‒ hagyta helyben. Pillanatnyilag van miért élnem. amit rám ragasztott valamelyik dilidoki. mi vár rám kicsivel később. aztán egy darabig hallgatott. Pár pillanatig a légvételeimet számoltam. Erre menten kinyitotta a szemét. a hangja nem volt különösképpen hideg. És nagy az esélye. mint aki egyszerre több különböző késztetés között habozik. amit közölni készülök. Nem tudok majd felállni. Peterson ‒ kezdtem óvatosan. ‒ Igazad van. újra… Mr. Ott A 22-es csapdája. tudja.

úgy értem. ezúttal hosszabban. mi lesz utána. de nem tudom. hogy ne remegjen a hangom. Én… ‒ Nem menne. Peterson ellenében. Tudtam. végiggondoltam az egészet! Akkorra már nem kell iskolába járnom. Nem láttam őt az óta a délután óta. azzal az ürüggyel. Higgy nekem. Ez itt a lényeg. Pokol lenne mindkettőnknek. Valójában nem is ürügy volt ez. de aztán megváltozott az arckifejezése. Azt hiszem azonban. Ez az. ‒ Egyet-mást végig kellene gondolnom magamban. ha mégsem lesz ilyen? ‒ Nem. ahogyan te szeretnéd. Holnap visszajövök. Úgy nem. Vigyáztam. ‒ Szó sem lehet róla! ‒ Meg tudnám csinálni. hogy ehhez hangosan is meg kell fogalmaznom a gondjaimat. Tudtam. ha most elmegyek ‒ mondtam. Senki nem tudna engem ápolni. és csupáncsak bólintott. ‒ De én ápolni akarom! Tényleg. Halva született ötlet. Újra a légvételeimet kezdtem számolni. amiért megvédett Mr. ‒ Van valami. az igazi ok az volt. jobb. Amit magamban végigrágtam.lépéseket. ‒ Anyádnak igaza van. mit beszélek. nincs. ‒ Én ápolhatnám. hogy megköszönjem. hogy minden hiába. ami elviselhetetlen! ‒ És mi van akkor. Anyám azt akarja. és őszintén hálás voltam neki. Semmiképpen nem valamiféle . hogy ki akartam önteni a szívem valakinek. így ölthettek igazán alakot. Keményen csengett a hangja. Petersonon látszott. Másnap reggel bekopogtattam Ellie-hez. Vállat vontam. hogy véget vessek az egésznek. kölyök. elhalaszthatom a… ‒ Nézd. hogy hétfőtől újra járjak iskolába. és lehetőségeim e téren igencsak korlátozottak voltak. tudom. Mr. az iskolában a helyed. azzal egy ponton túl nem jutottam tovább. ‒ Azt hiszem. ilyen lesz. amitől meggondolhatja magát? ‒ Nem. hogy erről is a legszívesebben lebeszélne. ‒ Az esti látogatási órára vissza tudok jönni.

és anyám is a kakasokkal ébredt. hogy a sminkje is tegnapi. ezt felfogtam. de azt gondoltam. de aztán rájöttem. vasárnap ilyen tájban csak fent vannak az emberek. amit akár bugyinak is nézhettem. Kétszer is kopogtatnom kellett. Azon nyomban zavarba jöttem. Mivel jómagam iskolaidőben és hétvégén egyaránt minden reggel fél hétkor keltem. Nincs nálam a kocsi. Egyszerűen csak falba ütköztem. ami ellentmond minden földi logikának. szemlátomást nem kelt még fel végleg. Woods! Tudod. Olyankor van ez. azt hiszem. mikor kopogtattam Ellie lakásának ajtaján. nem lehet nálam. . előtte… ‒ Woods. hogy kiutat találjak. Busszal megyek. ‒ A fene vinne el. hogy a szuperagyaddal csak észreveszed. Talán majd máskor… ‒ Ha be akarsz jönni. Fekete póló és sort volt rajta. ha hibázom. látom. és… ‒ Nem tudlak bevinni. ‒ Nem kelek fel vasárnap. Mérges panda szempárjából arra következtettem. hogy ez csupán költői kérdés volt. bújj be! ‒ Nem akarlak zavarni. ‒ Ó! ‒ Mit akarsz? ‒ Semmit. hány óra? Az órámra néztem.konstruktív javaslatért fordultam Ellie-hez. ráadásul a haját is istenesen elfeküdte. Gondoltam. mire Ellie kijött ajtót nyitni. nem igazán tudtam. amikor az ember olyan problémával találja szemben magát. és szükségem volt valakire. ha nem keltél még fel. És noha ‒ nyilván ‒ ébren volt. Úgy véltem. már felkeltél ‒ mentegetőztem. más mikor kezdi a napot hétvégén. akkor az a túlzott óvatosság számlájára írható. Mégis azt hittem. Csak épp a kórházba készülök. az isten szerelmére! Lefagy a seggem ebben a hidegben! ‒ Igen. Nem is ezért jöttem. bár e téren jobbára találgatásokra voltam utalva. Szóval. Szemlátomást nem örült meg nekem. ‒ Gondoltam. Nem. Ehhez fel kellett mennem hátul a fém tűzlépcsőn. kicsivel fél tizenkettő után lehetett. Láthatóan nem volt ideje vagy kedve rendbe hozni magát. Ha anyád vitte el. ‒ Igen.

‒ A szekrényben? ‒ Korábban dolgozószoba volt ‒ magyaráztam. Woods! De hisz ez egy kibaszott szekrény. én ott éltem ‒ mutattam oda. A cipőszekrény közelebb áll az igazsághoz. Ami a többi változtatást illeti. mennyire zavarba jöttem! Sehová nem tudtam úgy nézni. De úgy véltem. Alapjában véve hozzáhasonult a lakójához. ‒ Jesszusom. ‒ Mindössze tizenegy éves voltam. bár Ellie biztosított. hogy nem tartoznak a tartós dekorációhoz. és mindenütt alsóneműk hevertek. miután letelepedtünk egy hegyomlásnyi CD-tok és holmi mosatlan kávéscsészék közé. November volt. az volt. A berendezés zöme természetesen ugyanaz volt. ugyanakkor sötét és itt-ott rendetlen is. Csukd be az ajtót magad mögött! Mínusz harminc lehet odakint. amikor itt laktunk anyámmal.De még feléig sem értem a mondatnak. A függönyök behúzva. ‒ Ott volt a kuckóm. Noha többször jártam itt. amióta Ellie bő egy éve beköltözött. amit észrevettem. ‒ Ott ‒ mutattam az irányt az ajtón keresztül. a hely hangulata azonban jelentősen megváltozott. Becslésem szerint mínusz nyolc-kilenc Celsius fok lehetett. te hülye! Akkor már ne a semmiért szenvedjek. Most is meglehetősen tiszta volt. most először nem anyámmal jöttem. és Ellie már indult is a konyhán át a nappali felé. ‒ Hol? ‒ fintorgott Ellie. ‒ Aztán meg a hálószobám volt abban az évben. Anyám nem . El tudják képzelni. hogy egykori kuckóm gardróbbá alakult át… bár ez a kissé nagystílű kifejezés nem igazán illik hozzá. a mosatlan edények veszedelmesen megsokasodtak. és ezért egészen más szemmel néztem körül. a legfőbb. Csak hát épp ma rendezett nagymosást. és betettem magam után az ajtót. hogy ez a tömérdek fekete műanyag ne sötétlett volna a látóterem peremén. ha befogom a számat. ‒ Tudod. úgyhogy elfértem. ‒ Már úgy is felzargattál. jobb. Mintha valamennyi radiátort megszállták volna az összes helyiségben. Beléptem a lakásba. levettem a cipőmet.

mint egy ostoba tündérmese. és karateütésekkel hadonásznak a kamerába. ahol a női előadók mindig vonaglanak és hajladoznak. Ha muszáj. amit kedvelt. és lementem. Ellie ugyanabban a lenge öltözékben fogadott. hogy oda ne rohanjak! Kérsz inni? ‒ Van diétás kólád? ‒ Van valami olcsó kólám a frigóban. hogy elhozzak egy doboz diétás kólát a raktárban berendezett titkos rejtekhelyemről. és nem mehettem el otthonról. Ellie a fejét csóválta. hogy beköltözzem. Különben sem hiszem. amikor nem járhattam iskolába. Inkább nem mondtam semmit. amiért idejöttem. amikor valaki más élettörténetét írod meg. Ugyanakkor ahhoz az embertípushoz tartozott. az az önéletrajz. mit mondhatnék erre. de az olyat nem. hogy kikapcsolta volna a készüléket. A legtöbb zenei videó olyan. ‒ Fura vagy te így is. Mindez és rövid távollétem megnehezítette. hogy Ellie tényleg nézte is… nem az a fajta zene volt ez. mint a cukrot. ‒ Olyan az életed. amelyik mindig igényel valamiféle háttérzajt ahhoz. hogy létezni tudjon.rajongott az ötletért. Megfelel? ‒ Attól függ. Ez akkor volt. ‒ Apám. Ha a sajátodat írod. ‒ Hogy mit? ‒ Az életrajz az. anélkül. ‒ Mármint az önéletrajzomat ‒ javítottam ki. Időközben lehalkította a tévét. megiszom a rendes kólát. amiben cukor van. Meg kéne írnod az életrajzodat. Fura leszek tőle. Van benne cukor? ‒ Igen van. Azoknak a vacak zenei műsoroknak az egyike ment éppen. hogy nyomban rátérjek arra. mi folyik a színen. ‒ Rendben… hozok lentről diétásat. Nem tudtam. Újabb zavaró mozzanat volt ez nekem az alsóneműk mellett. A semmitmondó csevegést . a férfiak meg a töküket fogdossák. Vennék. Túl súlyos volt még az állapotom. hogy még egy orángután is megértené. Ezért halkította le a hangot. de nem volt sok választásunk. Mire visszaértem.

és cigarettára gyújtott. ‒ Mármint jelenleg talán így is van. . ‒ Nahát! Ki hallott még ilyet? ‒ Csak társalogni próbáltam ‒ mondtam. másként látom a dolgokat. de tudod. amit egy húszcentis átmérőjű csokoládétorta tartalmaz ‒ pontosítottam. Ellie olyan pillantást vetett rám. ezt még nem mondtam el senkinek. ‒ Érdekes módon egy átlagos kétliteres kólában hetvenöt teáskanálnyi cukor van ‒ jegyeztem meg. ‒ Az egész olyan zavaros. hogy elbocsássák a pszichiátriáról. de nem hosszú távon. Ugyanakkor azt gondolom… Szóval. Peterson nem dühöngő őrült a szó szoros értelmében. ‒ Te is így gondolod? -‒ Nem teljesen ‒ mondtam. ‒ Nagyjából megfelel annak a mennyiségnek. milyen volt. ‒ És hogyan látod te? ‒ Nem is tudom ‒ feleltem. Térjünk inkább a lényegre! Hogy van a barátod? Még mindig magánkívül van? Ellie a maga módján néha egészen éles eszű volt. ha ott marad ‒ vonta le Ellie a következtetést. Most minden annyival bonyolultabb… ‒ Elhallgattam. ‒ Ő ezt nem így látja. Mint amikor az ember fókuszálni próbálja a tekintetét. de hallgatott.választottam hát a frontális támadás helyett. Az elkövetkező tíz percben azt fejtegettem. és mielőtt folytattam volna. ‒ Ellie. ‒ Akkor az a legjobb neki is. mint egy héttel ezelőtt. hogy úszóhártya van a lábujjaim között. elgondolkoztam. ugyanakkor öngyilkos hajlamai vannak. amikor két hétig kómában voltam? A meteor után? Gondoltam. Ellie vállat vont. Csak némán bólintott. esélye sincs arra. ‒ A kórházban legalább gondozzák is. És amíg ez így marad. hogy Mr. de sehogyan sem sikerül. mintha azt közöltem volna vele. ‒ Kicsivel több gyakorlatra lenne szükséged. ehhez csak hozzáfűz valamit.

hanem mondd el normális emberi nyelven. Az is maga a semmi. Evolúciós szempontból természetesen félelemre adhat okot. Ami engem illet. amikor ajtót nyitottam neked. hogy a halálnál nincs könnyebb a világon. még idő sem volt. felejtsd el. ‒ Jó. Ellie elfintorodott. hogy Mr. . Nem történt meg. Woods! Kell félnünk. ‒ Azt mondom ezzel. de te is ezt magyarázod. Tégy meg nekem egy szívességet: ne baszogasd tovább az agyamat. aztán meg nem kell félnünk… nem erre számítottam. ugyanakkor azon kaptam magam. azután azt mondta: ‒ Aki meghalt. de mostanra… mostanra valami megváltozott. amit mondtam! A lényeg a következő: jó ideig gyötörtem magam azzal. akivel megtörténik. hogy amikor kómában voltam. a halál azonban akkor is csak halál. nincs miért depresszióba esnünk. Nekem semmiképpen nem. Voltaképpen nem volt semmi sem. ha nem. A lényeg azonban az. ahogyan Mr. ‒ Jesszusom. Peterson is. Elég depressziós téma egy vasárnap reggelen. Érted már? Ellie hosszan kifújta a füstöt. Petersonnak meg kell halnia. akkor halott vagy. ‒ Szóval. Érted. az sem lett volna akkora baj. hogy úgy érzem. Nem lett volna sokkal rosszabb. az meghalt. Még csak nem is az űr… legalábbis nem annak. arra akarok kilyukadni. Ha meghaltál. és kész. a halál is pont ilyen. hogy amennyiben ez a helyzet. ez a két hét egyszerűen kiesett a tudatomból. nem? ‒ Igen. ami borzasztó. ‒ Jó ‒ mondtam. mire gondolok? ‒ Nem ‒ mondta Ellie. logikailag azonban nem. Meghalhatunk könnyen és kínkeservek között. nem vett körül sötétség. és nem kevesebb. hogy felébredtem ‒ képzelheted ‒. mire akarsz kilyukadni. Csupán a haldoklás az. Én legalábbis ebben hiszek. Többé nem ez tűnik a legfontosabbnak ebben az egészben. Tovább gondolkoztam. semmi rosszat nem éreztem. pontosan. És azt hiszem. nem több. Félnünk pedig semmiképpen nem kell a haláltól. Nem voltak álmaim.‒ Hát… örültem. és a fejét vakarta.

és újra Ellie arcába néztem. hogy nem törődöm veled egy ilyen esetben. és az esetek többségében gőzöm sincs. ‒ Azt akarom mondani ezzel. azért mentél vissza. Annyi mindenképpen világos volt. a minap. azt mondta. a radiátoron is bugyifüzérek ékeskedtek. többek között ez is beletartozik. ‒ Nem akarom. mindennek ellenére. hogy . Köszönöm. de feltűnően kerülte a tekintetemet. Hallgattam. hogy a barátod. még meg is ütne. ‒ Elmondta. de muszáj volt megtennem. Úgy értem. ez nem jelenti azt. tudom. Ami azt illeti. az emberi kapcsolatokban visszamaradt öcsémnek. Ellie hallgatott. ‒ Tudod. Petersonnak rossz halála legyen ‒ vontam le a végső következtetést. Belekerült egy kis időbe. Lehet akár több év is. sokat segített. ami okvetlenül szükséges. Azt hiszem. Az volt a benyomásom. ugye? Különc.Ellie zavartan pislogott rám. hogy rendszerint pokolian felbosszantasz. hogy visszamentél hozzá ‒ folytattam. ‒ Igen. mégis. mennyi ideje van még hátra. nem tudjuk. mire felfogtam. meg minden. A behúzott függönyre bámultam. mi volt mindezzel a célod. Woods ‒ mondta egy idő után ‒ valamiért… talán azért. tudom. Nem pirult el ‒ nem volt pirulós ‒. hogy alaposan lehordd. amikor az autóban vártalak. mert Rowena olyan rendes volt velem… szóval. hogy az elmeosztályon haljon meg? ‒ Igen. mi megy végbe azon a bizarr helyen. hogy Mr. hogy az utolsó mondat voltaképpen dicséret akart lenni. amit az agyadnak nevezel. Annyira bevadított. Ebből azonban csak annyit kellene a kórházban töltenie. amiért így beszéltem egy haldoklóval. és talán elítélsz. elkaptam a szemem. és az öngyújtóval kezdett el babrálni. nem akarod. ‒ Úgy érted. ‒ Tudod. Valahogyan így gondolok rád. hogy amennyiben közelebb ülnék hozzá. ha már erről beszélünk. ‒ Hát. És azt is tudom. de mivel alatta. mindazonáltal mégis a testvéremnek. valamiért a testvéremnek érezlek… fura.

Íme: 1) Mr. se nem méltóságteljes. hogy kételynek többé nincs itt helye. mire megvitathattam a „lajstromot” Mr.valami kedveset akart vele mondani. Peterson nem most akar meghalni. amit valaha is összehoztam. 5) Nem depressziós. ‒ Igen? ‒ Tetszik a frufrud. Beletelt három-négy napba. hogy fizikailag olyan állapotban lesz ekkor. eljön az idő. Már azt a másikat leszámítva. Egy ideig eltöprengtem a listámon. 2) Ugyanakkor úgy véli. aztán hozzábiggyesztettem egy nyolcadik pontot: 8) Joga van a szabad választáshoz. 3) A gond csak az. Tiszta fejjel gondolkozik. Különben képtelenség továbblépni. hogy tenni is tudjon ezért. amennyiben kiengedik a kórházból. 6) Azt írta a búcsúlevelében. Ez volt a legnehezebb iromány. amikor nem akar már tovább élni. Ez volt a legtöbb. elunta magát. Először nekem is el kellett fogadnom és megemésztenem az egyes pontokat. zavaros ügy. . Mint feltehetően mindannyian. Aznap este számba vettem a tényeket. Megbízhatatlan. ami a jelen körülmények között tőlem telt. Petersonnal. és ezért lesz önveszélyes továbbra is. 4) Ezért kísérelt meg öngyilkosságot. mit is mondhatnék viszonzásképpen. ‒ Ellie ‒ mondtam végül. ám mire törni kezdtem a fejem. és visszafordult a tévé felé. és hasonlót vár el cserébe. Az öngyilkosság se nem békés. Az érveimnek cáfolhatatlanoknak kell lenniük. Tudtam. nem biztos. hogy békében és méltósággal szeretne meghalni. 7) Ugyanakkor azt is bebizonyította. hogy ez korántsem olyan egyszerű. hogy százszázalékosan felkészítsem magam az elkövetkező beszélgetésre. és tökéletes meggyőződéssel kell őket képviselnem.

Megvártam. Különben is. A tények magukért beszéltek. hogy valamennyi szempontot tökéletesen átgondoltam. amikor nem akar tovább élni… ha eljön ez az idő. Nyugodjanak meg. hogy mindent igenis átgondoltam. le kell szögeznem. Ha bármelyik pontot elhibázottnak érzi. Ha eljön az idő. Ezt is vártam tőle. de semmi lényegeset nem hallottam: önmagát ismételve. hogy csak akkor szóljon közbe. hogy az egész légből kapott halandzsa. Muszáj volt megértetnem Mr. erre is számítottam. összefüggéstelenül hadovált arról. hogy félreértettem a szándékait. Ezúttal kifizetődött az alaposságom. Szüksége volt a segítségemre. úgy. Napokat töltöttem ezzel. Végig fegyelmezetten. hogy az érzelmekre nemigen támaszkodhatom a jelen esetben. mit mondok. egyáltalán. hogy a legkevésbé zavarhassanak meg minket. se a katatón ne hallja. Petersonnal az elkövetkezők érdekében. amíg kifogy a szuszból. habozás és akadozás nélkül. ha nem ért egyet velem. ezen nem lehetett már változtatni. Tudtam. Tudtam. támogatni fogom a döntését. ami megrémítette. Zárszóként még hozzátettem: ‒ Bárhogyan választ is. Egyszer sem szakított félbe. nyomban hevesen tiltakozott a javaslatom ellen. Vagy tíz percen keresztül beszélt egyfolytában. javítson ki! Amennyiben nem emlékszik rájuk. Petersonról. mit képzelek én magamról… efféléket mondott. világosan fogalmaztam. szóról szóra. Halkan beszéltem. neki nem.Olyan időpontot választottam. azután azt mondtam: ‒ Azt hiszem. kérem. ahogy az előbb látták. hogy se Tolsztoj gróf. készségesen felfrissítem az . nekem volt időm felkészülni a vitára. Ám eleve vesztésre állt ebben a küzdelemben. amikor nyugalom honolt az osztályon. ha rosszat gondolnának Mr. mikor szólal majd meg: miután elhangzott a nyolcas pont: Joga van a szabad választáshoz. Itt teszem hozzá. változatlan sorrendben. hogy szeretnék egyet-mást megbeszélni vele. csupán a személyes névmásokon változtattam. és kérem. nos. Aztán felsoroltam a pontjaimat. nem szeretném. akkor segíteni fogok meghalni. Azzal kezdtem.

‒ Márpedig jobban tennéd. ‒ Értem ‒ mondtam. ‒ Tökéletesen rád bízom magam ebben. annál biztosabb voltam az elhangzottak erejében. hogy terjessze ki rám is ezt a jogot. ‒ Tudom ‒ feleltem. Mindössze annyit kérek. Nekem nem volt szükség további szavakra. Én azonban tudtam. feleltem. az. És nem megyek bele ebbe az egészbe. hogy mondani készül valamit. Petersonon többször is látszott. Ha csak egy kicsit is tisztel. Ezzel száz százalékig egyetértek. Nem tudom. olyan elvek alapján. engednie kell. jelentette ki. Peterson megkérdezte. hogy én válasszak. hány perc pergett le ezek után… talán kettő. A végén csak intett. de mindannyiszor visszakozót fújt. ‒ Csupán azt szeretném. Erre azt mondta. Igen. Vártam pár pillanatig. Erről szó sem lehet.emlékezetét. megbocsáthatatlan bűnt követ el. értem-e pontosan. Könnyeket vettem észre a szemében. mi lesz a végeredmény. Minél tovább nyúlt a csend. Egyvalami számít csak. hogy joga van megválasztani a sorsát. Mr. Amennyiben elveszi tőlem ezt a lehetőséget. Ez már csak ilyen. ‒ Nem gondoltam meg magam ‒ mondta erre. Megkötöttük a paktumot. értem. ha ez minél későbbre esne. Érted. hadd eméssze a hallottakat. Innen már nem volt visszaút. mihez adtam a beleegyezésem. A lelkiismeretemre támaszkodva döntöttem. ugye? ‒ Nem egészen erre gondoltam. hogy nem kétséges. ‒ Végső soron nem is a maga döntése ez ‒ mondtam. Mr. talán öt. gondolkodási időt kér. csak ha pontosan érted. amelyeket helyesnek tartok. Másnapra minden eldőlt. . felejtsem el az egész istenverte baromságot. ‒ Azt gondolja. hogy menjek el. ‒ Egy ponton be akarom fejezni. hogy nem segédkezhetem a halálában. Most láttam először sírni. miről van szó.

GYÁR Eleinte egy autóbalesetre hasonlított az egész. egymástól jól elkülönülő verzió látott napvilágot. Petersont hibáztatta. Ám ez esetben is ki a tettes. Az általános vélemény folyamatosan módosult. Még azok is. aminek a mélyebb lényegét nehéz lett volna meghatározni. . Először is. s több. hogy meg tudja védeni magát. Kiskorú voltam ‒ ezt mindenki folyton-folyvást felemlegette ‒. elborzadtak a gondolatra. mert nem voltak rokonai. hogy engem is belerángatott a halálába. amely a doveri letartóztatásomat követő hetekben a médiát foglalkoztatta. A negyedik és legfontosabb szempont az volt. de össze is zavarta az embert. akik egyetértettek abban. Eleinte a legtöbb kommentátor Mr. Egy ideig senki sem tudta biztosan. mi. akiket e vádak sérthettek vagy megharagíthattak volna. lenyűgözte. és ki az áldozat? Bizonyára tudják. nem volt abban a helyzetben. amit az első rendőri nyilatkozatok nekem tulajdonítottak. majd pedig megnevezték a bűnösöket. és belekerült egy kis időbe. mert miután meghalt. Harmadszor amerikai volt. Ami több okból is kézenfekvőnek mutatkozott. hogy ő volt a felnőtt kettőnk közül.A CANNABIS. és senki nem is vitatta. ez volt a kulcskérdés. ezért nem rendelkeztem azzal az erkölcsi felelősséggel és döntéshozó képességgel. mire a roncsok eltávolítása után az illetékesek levonták a megfelelő következtetést. miért és hol siklott félre. A brit jog szerint többrendbeli törvénysértés esete forgott fenn: ennyit már az elején is leszögeztek. Ugyanakkor valami mindenképpen történt ‒ valami traumatikus és homályosan baljóslatú ‒. hogy joga volt eldobni magától az életet. Másodsorban azért.

Nem raboltak el a szó hagyományos értelmében. Dacára annak. mert nyilvánvaló volt. már a veréb is csiripelte. mindössze néhány újságíró vetette fel. hogy segédkezzem az öngyilkosságában. Mostanra köztudottá vált. hogy én vezettem Zürichig. mint Mr. ezúttal kapcsolatunk „valódi természetére” vonatkozóan. nem voltak barátaim. A tények azt sugallták. és ismét változott a hangsúly. és meg is találták a svájci klinika szókimondó alapítójának és tulajdonosának. Hogy én nem állhatok jót magamért. hogy a legcsekélyebb bizonyíték sem szólt emellett. amikor megengedte. Miután az igazgató napokig nem törődött a vádakkal. Nem volt apám. A következő lépés Mr. Ott volt azután az „agysérülésem”. Idővel mindenki elfelejtette. Őket azonban hamar elhallgattatták. Amennyiben a rábeszélés vagy manipuláció legcsekélyebb gyanúja forgott volna fent ‒ jelentette ki ‒. végül tiltakozó nyilatkozatot tett közzé. Ez volt az a pont. ezért néhány hétig ezek a vádak uralták a médiát. és soha nem állt gyanús viszonyban gyerekekkel (valójában semmiféle viszonya nem volt velük). éspedig feltehetően a legkörmönfontabb eszközökkel. Peterson ítélőképességének . A halottak nem indíthatnak rágalmazási pert. A pedofil-hipotézist egyszerűen elunta a közvélemény. amely megnyitotta a találgatások áradatát. de az elkövető vélhetőleg manipulált. A média ennek ellenére szemernyit sem kételkedett a további hatósági nyomozás szükségességében. név szerint Herr Schäfernek a személyében. hogy tizenhárom éves korom óta ismertem Mr. A rendőrség „intelligens. a bulvársajtó pedofíliát emlegetett. hogy nem igazán állhatok jót magamért. Hisz ő is ugyanolyan vétkes volt. ám rendkívül naiv és vélhetőleg zavart fiatalember”-ként jellemzett. Új bűnösre volt szükség. hogy közel negyven évig élt boldog házasságban. hogy hónapok hiányoztak csak a nagykorúságomig. Peterson. haladéktalanul felfüggesztette volna az eljárást.Ekkoriban azt hiszem. továbbá. Egy idő után azonban elült a vádaskodók lendülete. Nem volt kérdés. és anyám felügyelete is kétes biztonsággal szolgált. hogy nem csupán a kiskorúságom miatt kényes a helyzetem. hogy még bátorított is a tevőleges közreműködésre. Petersont.

hogy a maga nevében ítélkezzen. Herr Schäfer katonásan megfelelt e vádakra: a svájci hatóságok minden okiratot és videótekercset láttak. Másként nem volt várható. Egy levél volt. követelve. a szabvány eljárás a kegyes halál eseteiben az események rögzítése. annak igazolására. A videótekercseket azonban hiba volt megemlíteni. hogy Herr Schäfer adja ki a „haláltekercseket”. Ráadásul Vietnamot is megjárta. Amint mostanra bizonyára tudják. Egyik napról a másikra felzúdult az egész ország. és újabb egyhetes sárdobálásra adott alkalmat különböző vezércikkekben. A sajtó azonban láthatóan elfeledkezett erről a körülményről. Szinte észrevétlenül kezdődött ‒ ez vagy az a firkász firtatni kezdte az indítékaimat ‒. A legjobb pillanatban. Érzelmi reakcióm hiteltelennek tetszett. hogy ez az ügy valaha is nyugvópontra kerül.” A dolognak kisebbfajta diplomáciai válság lett a következménye. amely egyetlen mondatból állt: „Megértem. és úgy ítélték meg. jogszerűen járt el. Herr Schäfer azonban végleg elhallgatott. hogy valamennyi érintett fél felelőssége és értelmi képességei teljes birtokában. lassan azonban teljesen megváltoztatta a közhangulatot. és ezt a csatát élharcosai már kilencven százalékban meg is nyerték. ott volt a tény. Svájcban azonban nem a média szokott bíráskodni. ha ennek természetét nem is lehetett közelebbről meghatározni. Amennyiben a tettei nem lettek volna eléggé beszédesek. Hisz nem úgy viselkedtem. ahogy az egy áldozattól elvárható. Rövidesen elkezdődtek a „leleplezések”: . azaz bizonyítottan „lelki sérült” volt. hogy hat hétig bent fogták a pszichiátriai osztályon. ami lehetőségek sokasága előtt nyitott utat. A svájci törvények szerint szó sem volt bűnesetről. Herr Schäfer még egy közleményt tett közzé megszólítás és aláírás nélkül az egyik vasárnapi lapban. A kérdés tagadhatatlanul a nyilvánosság érdeklődésének kereszttüzébe került. Engem viszont benne hagyott a pácban.megkérdőjelezése volt. hogy maguknál másként megy ez az Egyesült Királyságban. hogy nem öngyilkosságról volt szó. Kinek-kinek joga volt. amikor még helyzeti előnyben volt.

hogyan vettem részt ilyen-olyan okkult szertartásokban zsenge gyermekkoromtól. s az agysérülésemre vonatkozó találgatások is sötét színezetet öltöttek. hogy egy efféle eset valójában nem is igényel áldozatokat. hogy segédkezet nyújtottam Mr. hogy kinyírja magát. hogy átsegítem a másvilágra. meg különböző hírek. Ez a változat már azelőtt elterjedt. Ezt már Einstein is felfedezte egy évszázaddal ezelőtt. rendhagyóan nagy agya segítségével. Eredetileg ugyanis a következőről szerettem volna még beszélni: A média a hírverés mindegyik szakaszában ráharapott a tényre. Ebben az újfajta értelmezésben Mr. hogy a végakarat egyáltalán nyilvánosságra került. ami megnöveli az eladott sajtótermékek példányszámát. Üres szólam. Természetesen fölöttébb nehéz lett volna Mr. kettőnknek ez nem a halálról szólt. miszerint tizenöt éves koromtól valami rejtélyes vallási szekta tagja vagyok. mint azoké. vagy ha már áldozatra van szükség. trágár és garázda viselkedésem az iskolában. „Halálpaktumnak” nevezték az egyezségünket. az élet egyszeriben újra megtelt értelemmel. szerencsére azonban a média egyre inkább megegyezett abban. Peterson és én cinkosok voltunk. miután megkötöttük. akiknek ép az agyveleje. Peterson halálában. El is kalandoztam kissé. hogy van kiút. Hadd közöljek önökkel valami érdekeset az időről: nem az. Nem ugyanabban az ütemben múlik mindenki számára. akkor maga az Erkölcs veheti át ezt a szerepet. De erről ne többet. Korábban csak félszegnek tituláltak. hanem az életről. Különböző . Mr. Petersont az a tudat éltette tovább ‒ sokkalta tovább. hogy az érzelmi életem sem olyan. és szenvedései nem válnak tűrhetetlenné. az univerzum minden egyes pontján. Petersont kiáltani ki áldozatnak a pedofília vádja után. én pedig készpénzben és narkotikumokban kifizetett ellenszolgáltatás fejében vállalkoztam arra. noha e megjelölés semmi lényegesről nem árulkodik. aminek gondolják. Ő elhatározta. Nekünk. Egyesek elképzelhetőnek tartották. mint különben belement volna ‒. Csupáncsak a paktumunkat megelőző heteket övezte homály és kétségbeesés. Itt le is zárom a témát. most azonban egyenesen szociopata lettem.

mint én abban az utolsó tizenhat hónapban. kivált a vége felé. Peterson sem feledkezhetett el teljesen róla. amint eljön az ideje. Tudom például. Vagy inkább ő hagyta. Az idő tehát személyenként és körülményenként változik. ami soha nem kalandozott el túl messze az időben. aki a Nap felszínén üdül. Peterson gondoskodott a leletei időszakos felülvizsgálatáról. mint azé. tudta. Ott voltak a svájci klinikának szóló e-mailek és telefonhívások. Gyakran beszélt arról. békés sodródássá vált. aki a vasútállomáson vár rá. Orvosai tanácsára eljárt fizioterápiára a kórházba. aztán ilyen-olyan orvosi papírokat is be kellett szerezni. hogy számára az idő lassú. Ehelyett azokra a lépésekre koncentrálhat. amelyek rövid és hosszú távon megkönnyítik a helyzetét. hogy amennyiben valaki egy. Einstein matematikailag támasztotta alá tételét. mint az. fénymásoltatni és postára adni (konzultációra hivatkozva). hogy Mr. Házába lépcsőliftet szereltek. Sajátos elégedettség ült ki a tekintetébe. s a fürdőszoba. addig azonban nincsen rá gondja. Élete leegyszerűsödött. Ez a helyzet csupán akkor változik meg. Miután azonban a klinika pozitívan bírálta el Mr. aki az űrben lebeg a súlytalanság állapotában. az idő is a végtelenségig nyújtózik. hogy talán azért volt ez ilyen. Bizonyos gyakorlati megfontolásokat neki is figyelembe kellett vennie. annak órája szintén eltérő időt mutat. és minden ballaszttól megszabadult. Viszonylag hamar vége lesz mindennek. valamint a hall falait vaskos korlátokkal látták . Az okokat keresve azt mondhatnám. Ilyenkor pedig. amelyek enyhítettek a járásra és az egyensúlyra vonatkozó. a fénysebességet megközelítő vonaton utazna. annál inkább veszít rugalmasságából. tapasztalatom szerint azonban mindez a szubjektív észleletekre is vonatkozik. Itt egy sor olyan egyszerű tornagyakorlatot tanult. Peterson esetét. Hasonlóképpen. ha az ember idegeskedni kezd a teendői miatt. gondolom. hogy van kiút. súlyosbodó panaszain. hogy az idő árja elsodorja. Minél több mindent igyekszünk belezsúfolni az időbe. más időt mérne. és ő zöld utat kapott. Természetesen Mr. Amennyiben Mr. ezek az ügyek is háttérbe szorultak. Peterson másként élte át az idő múlását. mert tökéletesen rendhagyó idő volt.egyenletekkel igazolta.

a határellenőrzéssel. részben esztétikai . hogy most. és hosszan szidták az angolokat. a szállodákkal. Fiona Fitton és Sophie Haynes felváltva hordták hozzá a hangoskönyveket és komolyzenei CD-ket. mivel a klinikán (és vélhetőleg Svájcban is) mindenki folyékonyan beszél angolul. persze. hogy viccnek szánta. az elővigyázatosság nem árthat. Mrs. ami tudható volt az állapotáról. az utcanevekkel. mert rengeteg napi teendőt kellett ellátnom helyette. hogy legalább megértessem magam. Ha értem a nyelvet. mennyire józan. Különös módon Mr. Ám ha az ő élete könnyebb is lett. hogy fabatkát sem ér az életem. átgondolt megfontolások álltak a tette mögött. A sors iróniája. hogy tévedtem. Miután a betegsége kitudódott.el. hetente kétszer járt hozzá takarítani.” Azt mondta. nekem alig maradt egyetlen szabad órám. és így tovább. részben gyakorlati. Peterson úgy vélte. Elvégre is számolnunk kell az útjelző táblákkal. sokkal könnyedebben vette az életet. mindenképpen a segítségünkre lesz. Peterson társasági élete kivirult. és egy litván hölgy. Kicsiny. És mivel mostanra szinte mindenki tudott mindent. amikor elfogadta. heti rendszerességgel látogatói akadtak. nem tudom. de kiderült. mielőtt a svájci útra vállalkoztam volna. hogy a végét járja. Mr. hogy ez nem okvetlenül szükséges. Ott voltak a hosszabb távra szóló feladatok is. Griffith három-négy naponként tortákkal és ragukkal érkezett. Nem csupán azért. Mégis úgy éreztem. Sajnos azonban már franciából és spanyolból jelentkeztem érettségire. A porolás és porszívózás szüneteiben elkávézgattak. ha az emberek megértenék. ám annál odaadóbb kör volt ez. szeretné. Természetesen nem csupán a házi kisegítők és az orvosok látogatták. Naponta kihozták az ételét. Lehet. Nyíltan és őszintén beszélt a betegségéről. amelyeket a glastonbury-i könyvtár nevében rendeltek meg a számára. nem lett volna értelme tovább titkolózni. Mindenekelőtt meg kellett tanulnom németül. bizonyos Krysten. amióta korlátozott lett a mozgása. Önnön megnyugtatásomra is meg akartam tanulni annyira németül. Öngyilkossági kísérletéről és kórházba kerüléséről mindig a következő tömör beszámolóval szolgált: „Úgy éreztem.

hogy amint elérem az előírt korhatárt. Ajánlott viszont egy online nyelvtanfolyamot. Kényelmesen. Sajnos második célkitűzésem a svájci úttal kapcsolatban ‒ a jogosítvány megszerzése ‒ már nem volt ilyen könnyen megvalósítható. A kiejtés nem épp zene a fülnek. Nem így képzelte el utolsó útját. hogy hetente öt órát szenteltem arra.megfontolásokból. merre van a Busbahnhof vagy 12 közölni a határon. de legalább nem okoz különösebb gondot. mennyire lesz akkorra mozgáskorlátozott. Megkérdeztem Frau Kampischert. az Asquith Akadémia német tanárnőjét. miként kell megérdeklődni. ez lesz a legfőbb gondom. Mindez megkönnyítette a tanulást. és Schubertet meg Chopint hallgathatunk. továbbá az összetett szavak némelykor valóságos monstrumok ‒ ilyen például a Geschwindigkeitsbegrenzung (sebességkorlátozás) ‒. Peterson egyedüli aggodalma e tervvel szemben az volt. hogy Zürichbe nem repülővel megyünk. és hat-nyolc hónap elteltével tűrhetően beszéltem már németül. hanem kocsival. Peterson különösebben félt volna egy géphibától vagy iszlám fundamentalisták támadásától. egyszerűen csak nem szeretett repülni. hogy legalább huszonnégy órás út vár ránk. Ezért az ebédidőt kellett felhasználnom tanulásra. Egyetértettünk hát abban. a menekülés legcsekélyebb esélye nélkül. Így esett. az Elveszett frigyláda fosztogatóiról vagy a Neunundneunzig luftballonsról van szó. nem. hogyan kell Frühstücköt rendelni. Nem mintha Mr. ráérősen utazhatunk. hogy a németben három nem van. de nem vállalta. hogy tankönyvekkel és hangkazettákkal segíti magányos erőfeszítéseimet. hogy akkor már jobb autózni. mindamellett már az úti előkészületek elején szerét ejtettük. a német nyelvtan szerkezete hasonló az angoléhoz. és az igék előszeretettel vándorolnak a mondat végére. és megígérte. Hogyan bírom . amelynek második felében teljesen magamra maradok. hogy wir werden vier Tage bleiben Eltekintve attól. miközben körülöttünk ott a táj pihentető látványa. nem hajlandó-e ebédszünetben magánórákat adni. azért sem. pontosan mikor állapodtunk meg abban. Mindennek ahhoz lehet köze. akár A nagy szökésről. De feltettem magamban. Nem tudom. hogy rengeteg ember zsúfolódik össze egy szűk térben. Mr. mert nem tudtuk.

mint hogy igyekszem nyugodt vizeken evezni csónakommal a tizenhét éves születésnapomat megelőző hónapokban. Az előbbit legalább ismertem. Enderbynek hazudni. nem volt más választásom. A rákövetkező héten néhány intenzív esti leckeóra és a vizsgaközpontnál eszközölt egyszeri lemondás után a gyakorlati vizsgám . Természetesen azonban pontosan tudta. mégis a zsigereimben éreztem. Ennek ellenére továbbra is én ültem a volán mögé az ismerős. és nem adhattam fel alvási szokásaimat. normál körülmények között a legszívesebben fokozatosan lecsökkentené a karbamazepin-adagomat. Mivel soha életemben nem repültem. hogy képtelen lennék dr. Peterson nem tudott kellőképpen irányítani az indulásnál. Esetemben mindez bevált. Mint már említettem. Legkésőbb fél tizenegyre ágyba kellett kerülnöm. Tizenhét éves koromig nem lehetett jogsim. hogy a tizenhetedik születésnapomat megelőző. Az utolsó betűig kiolvastam a közúti közlekedés szabálykönyvét. hogy ezt a megoldást kell választanunk. és amennyiben nem érzem magam késznek rá ‒ aminthogy nem is éreztem ‒. ezt-azt mégis megtehettem az előkészületek jegyében. nem tudtam megítélni. és hét előtt kelnem a reggeli meditációhoz meg más léleknyugtató gyakorlatokhoz. ha legalább egy évig nem volt rohama. hogy egy epileptikus csak akkor vezethet. kétévente megejtett felülvizsgálat alkalmával közölte. vagy amikor rá kellet tolatnom a kocsifelhajtóra. elméletileg tehát felkészültnek mondhattam magam. Romló látása miatt Mr. hogy ezek korántsem normál körülmények. Ami azzal járt. nincs értelme egyelőre a gyógyszerezésemmel bajlódni. Mivel előre tudtam. Dr. hogy a napjaimba zsúfolódó többletfeladatok ellenére sem térhettem el nagyon a napi rutintól. vajon a vezetés okoz-e kisebb megterhelést vagy a repülés.majd? Igazság szerint fogalmam sem volt róla. és az elkövetkező hat-tizenkét hónapban teljesen be is szüntetné a szedését. Enderby annyira elégedett volt javulásommal. kockázatmentes utak során: bevásárláskor. hogy majd húsz hónapig nem volt rohamom. a törvény előírja. Napjaim szilárd rendjével elértem. Szellemi felkészülésem ezzel különben sem ért véget. Tizenhetedik születésnapomon letettem az elméleti vizsgát az autósiskolában.

Peterson kórházba kerülése után alapvetően megváltozott a füvezésével szembeni hozzáállásom. Leveleket írtam diktálásra az Amnesty üldözöttjeinek. hogy az esetek többségében nem . A vizsgáztató azt mondta. nos. Petersonnak joga van eldobnia az életét. ha belebonyolódna bármelyik tevékenységbe (talán a bokszolást leszámítva). amikor leelőztem egy lovat. senkinek nem fejezném ki a rosszallásomat. Már a gondolatától is irtózom. Kitakarítottam azokon a napokon. amit nem vetettek alá szigorúan ellenőrzött. amelyet egyetlen bekezdéssel letudhatok. hogy olyan hatóanyagot vegyünk magunkhoz. miért ácsingózhat erre bárki. mi mindent kellett ellátnom Mr. Ez azonban nem olyan téma. háromszorosan vak tesztelésnek. amelyeket már ismert. amikor Krysten szolgálaton kívül volt. A 22-es csapdája után a Száll a kakukk fészkére következett. de most nem volt módja újra fellapozni. Ez is idegen tőlem. Felolvastam Mr. Egyetlen apró hibát vétettem. szippantsunk fel vagy fecskendezzünk a vénánkba. válasszak ezért én helyette olvasmányt. amelyik belezavar az agy természetes működésébe. Azt mondta. Ugyanakkor soha. Én jártam helyette postára. Ugyanakkor jól sejtette. rendszerint egy-két órát naponta. füstöljünk el. hogy rájöttem. Miután leküzdöttem kezdeti feszengésemet.is sikerült. Peterson helyett. hogy egyre inkább a tragikomikus hangvétel vonzotta. Ami a többi. a hangos felolvasásban találtam egyedül vigaszt. És azt sem értem. a kelleténél tovább haboztam. egyre kevesebb kedvet érez ehhez. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: nem vagyok rajongója semmiféle szernek. született tehetség vagyok. ott volt még a cannabis-gyár is. el tudják képzelni. többnyire olyan könyveket. Előrebocsátom. majd a Fohász Owen Meanyért. Petersonnak. Így visszatekintve látom. napjaimat teljesen lefoglaló teendőmet illeti. hogy Mr. a bázisugrást vagy a hullámlovaglást óriáshullámok hátán. Nagyjából azzal egy időben. Csak hát akadnak páran… és ez a lényeg. részletesebben is bele kell mennem. Hisz a veszedelmes sportokat is sokan kedvelik: a bokszolást. az is világossá vált. Mr. hogy ezek a könyvek nekem is tetszenek majd. Na.

mint az öntözés vagy az . felseperte a padlót. és szárazon. Utoljára augusztus végén volt a padláson. amely megmozgatta a levegőt. kötelességemnek éreztem. jobbat tett neki ez a drog. hogy a meredek és keskeny padláslépcsőt már nem tudja megmászni. amit a doktorok felírhattak a számára. A padlásra immáron nem juthatott fel. kiderült. hogy kicsivel több ideje maradt hátra. takarosan sorba állította egy sarokba a húszliteres ülteltőkádakat. A padlás kialakítása tökéletesen szakszerű volt. mint bármi. amelyek a biliárdasztalokat világítják meg. Nem ártott ezzel senkinek. hogy támogassam ebben. Ezután nem ültetett új palántákat. ha mi mondjuk meg másoknak. Peterson marihuánát szívott otthona magányában. Ekkor szüretelte le a termést. minek tegyék vagy ne tegyék ki az agyukat és a testüket. hogy a szárított vadkenderlevél megkönnyíti az életét. Peterson rövidesen az olyan egyszerű feladatokat sem tudja egymaga ellátni. Ott voltak mindjárt az ezer wattos. és a hőmérsékletet is nagy pontossággal beállítani ‒ mindkét tényező létfontosságú volt a vadkender szaporodási ciklusának szabályozásában és a növekedés ütemének optimalizálásában. hogy Mr. azokhoz hasonlók. hogy elbocsátották a pszichiátriáról. nem akármilyen találós kérdéssel találta magát szemben. Természetesen nem lehet tárgyilagosan megítélni ennek az érvelésnek a helytálló voltát. Mindez egyedül rá tartozott. Ám még ha át is lehetett volna költöztetni az egész hóbelevancot. Volt azután párátlanító. várható volt. gyantásan tartotta a leveleket. Ha ő úgy vélte. nagynyomású nátriumlámpák a csuklyás foglalatukban. hogy Mr. de pont erről van szó. A helyiséget el kellett zárni a természetes fény elől. A marihuána harmincévi termesztése során súlyos és drága eszközök tömegére tett szert. November végén jártunk. A kezdet kezdetétől világos volt. Röviddel azután. véleményem szerint utoljára. Többé nem ítéltem el. Ezeket egy csigasor segítségével megfelelő magasságra lehetett beállítani a növények fölött. hogy áttelepíti a kiskertjét. saját elmondása szerint. és azt is elképzelhetetlennek tartotta. ami pedig őt magát illeti. Lekapcsolta a nagyteljesítményű lámpákat. hogy tevékenyen kell közreműködnöm a termesztésben. és bezárta a boltot. Most azonban. továbbá nagydarab légszívó ventillátor.helyes.

továbbá a talaj savasságát befolyásoló hatóanyagokkal.5-es pH közelében kellett maradnia. nitrogénben és káliumban gazdag tápoldatokkal. az én ötletem volt. Peterson jóban volt Krystennel. amelyek azonban elbűvöltek. Attól eltekintve. és öntözze meg a vadkendert. hanem tudomány volt a minőségi marihuána előállítása. noha soha nem osztottam e nézetét. Márpedig a gyanta tartalmazza a . mert a padlás a csigasorral. Nem csupán azért állítom ezt. Harmincévi munkálkodás után Mr. és ez a valaki jobb híján én voltam. Ez a határok vétkes átlépése lett volna. amelyek kivonták a klórt a csapvízből. Ugyanez húsz órára nőtt a nyolchetes reproduktív szak idején. nem kérhetjük meg arra. Makulátlan. Peterson növényei soha nem szaporodtak. tele vegyszerekkel. hanem mert lényegét tekintve is az volt. Mostanra különben is sejtik talán. Volt egy szekrényünk is. a lámpákkal meg a légelszívó ventillátor örökös zümmögésével laboratóriumra hasonlított. Meglepően összetett vállalkozás. amelyet Mr. a mérlegek és a colstokok. Valakinek át kellett vennie a gyeplőt. ami tizennyolc órás lámpázást jelentett naponta a tizennégy hetes vegetatív szakban. amelyet végül a rendőrség kobozott el tárgyi bizonyítékként. mivel ennek lehetőleg az optimális 6. A megvilágításnak meg a nyarat és az őszt kellett utánoznia. és a termesztés valamennyi szakaszára kiterjedt. Ám ez csak néhány kiragadott részlet. amelyben valamennyi változót egyetlen egyszerű cél érdekében ellenőriztünk és állítottunk be. Peterson művészetté finomította a cannabis-termesztést. A nőivarú növény ugyanis sokkalta több gyantát termel. hogy ugorjon már fel a padlásra. Szívemnek kedves tudomány. Az a használati utasítás. Ott voltak a hőmérők és a higrométerek. Times New Roman betűtípussal és 12-es betűmérettel íródott oldalból állt. hófehér környezet. a meggyökeresedést elősegítő hormonokkal a dugványok számára. Az én szememben nem művészet. a csíráztatástól a szárításon és érlelésen át a tárolásig. hogy jó minőségű cannabis termesztése több hozzáértést igényel az egyszerű locsolásnál. tizennégy sűrűn gépelt. hogy Mr. mindketten egyetértettünk abban. A virágzás előtt a hímivarú növényeket le kellett aratni. A füzetecske.átültetés. Noha Mr. Peterson lediktált nekem ebben a témában.

Első ízben azt az egyenletet vezettem le. hogyan ejtett nehezebben bizonyos hangokat. Mr. Azt hiszem. hogy ilyen tökéletes élőlények előállításában segédkezhetem. Az óramutatók mégis szorgosan rótták tovább körpályájukat. nekem ugyanez folyamatos gyorsulásnak hatott. szörcsögve kezdett beszélni. . noha addigra is lehettek ennek előzményei. Mindennek szerintem a Nap pályájához és a napsugarak atmoszférában bekövetkező megtöréséhez lehetett köze. Bár Mr. másodszor meg arra vonatkozó hipotézisemet fejtettem ki. amely megszabja. Peterson szempontjából. Pontosan tudatában volt minden csekély. Ilyenkor a növényeket gondoztam vagy felolvastam Mr. a pszichoaktív hatóanyagokat. Peterson beszédzavara feltűnővé vált. Peterson „több mint kielégítőnek” nevezte.kannabinoidokat. pityókások módjára. legalábbis Mr. szeretném hinni. és ez volt az egész vesződség legfőbb célja. Legalább kétszer el is aludt az unalomtól. Hamarosan az idő árja mindkettőnket magával ragadott. Miután hónapok óta igazgattam a cannabis-gyárat. Amint látják. röviddel a jogosítványom megszerzését követően Mr. Peterson „lassú. alattomban súlyosbodó akadálynak: annak. miként akadtak a torkán a szavak: vagy annak. aztán annak. Három bőséges szüretet csináltam végig. hogy az idő és minden más megszűnt számomra létezni. Petersonnak elege lett részletes technikai beszámolóimból. Enyhén akadozva. Örömet okozott. miért igényelnek a növények más hullámhosszúságú fényt a vegetatív szakaszban és a virágzás idején. békés sodródásként” élte át az időt. hogy milyen távolságban kell tartani a lámpákat a növényektől. hogy ő nem állt be (legalábbis nem alkoholtól). Annyira elmerültem ezekben a tevékenységekben. hogy néha képtelen volt szabályozni a hangerejét. Bárhogy van is. nagyjából október elején. amely mindent egybemosott körülöttem. Ilyen volt hát az életem dióhéjban elmesélve tizenhat hónapon keresztül. Azzal a különbséggel. amelynek a minőségét Mr. Engem a termesztés önmagáért szórakoztatott. voltak nyugalmi időszakok is az általános hajszában. Petersonnak. hogy ez a sok törődés kifizetődött a végén.

minderre inkább a bosszúság. Mikor elég időnk nyílt a társalgásra. 2011 februárjára mozgása olyan korlátozottá vált. Más dolog lett volna. Rövidesen már azt panaszolta. ‒ Ha kalligráfiai versenyeket nem is nyer vele. és nem engedelmeskedik az akaratának. mit ír. De mindketten tudtuk. sokkal hívebben közvetítette az akaratát. szavak helyett. hogy erre már nem kerül sor. ám tökéletesen kielégítő beszélgetéseket folytattunk. olyan nehéz beszélni ‒ írta. ami egyre fáradságosabbá vált a számára. Volt egy tolla és egy vonalazatlan jegyzettömbje. tökéletesen olvasható ‒ nyugtattam meg. hogy nem tudja uralni a hangját. ezeket mindig magánál hordta. amikor nem bírta tovább türelemmel. ha már a kommunikációra való képességét is elveszíti. mint zavar vagy gyakorlati meggondolások késztették. magában továbbra is hibátlanul fogalmazott. Az írás nem volt szükségképpen gyorsabb. Azt hiszem. mikor a vakírása még gyermekcipőben járt. Gondolatai mindeközben szemernyit sem lassultak le. az fellázad ellene. Beszédzavara azonban mindent összevetve alig volt több elhanyagolható kellemetlenségnél. Olvasható? ‒ írta még az elején. a beszéd volt az. Beledöglök. és „vakon” kezdett el írni. Ehhez is alkalmazkodott. Hanem az írás maga is felvetett pár problémát. Mind gyakrabban közölte kívánságait írásban. Keze soha nem remegett meg úgy írás közben. ami mostanra . aztán egyre súlyosbodtak. hogy a legegyszerűbb mindennapi ténykedésekben is akadályozta. a szeme azonban szintén tovább romlott. Eljött az idő.Ezek az apró zavarok semmitmondó bosszúságként kezdődtek. Még a mankójára támaszkodva is nehezére esett feltenni a teavizet forralni vagy megmosakodni. ő mégis megbízhatóbbnak és kielégítőbbnek érezte. Ha valami mondanivalója volt. mint a hangja. A keze biztos volt ugyan. hétköznapi használatra megteszi. fura. tömören és velősen papírra vetette. Egy kora márciusi este beismerte. Csak a legnagyobb nehézségek árán tudta követni saját kibontakozó sorait a papíroson. ‒ Igen. azaz oda se nézett arra.

Eljött hát. Mr. A rendszeres szakmai ápolást elfogadhatatlannak ítélte. így kellett volna történnie. Az orvosi leletek a legutolsó állapotot rögzítették. Már nem sokáig tudja magát ellátni. hogy megerősítse az általam mondottakat. Egyetlen pillanatig sem sejtettük. E gondolathoz tartottam magam. itt az idő ‒ írta. és az ő szemében ez volt a vízválasztó. Azt hiszem. hogy ennyi időre lesz szükségünk az előkészületekhez. és időpontot kértem négy héttel későbbre. és a biztosítást meg az adót a nevemre írattuk. Ez az egyetlen hívás mozgásba hozta az események gépezetét. Azt hittük. Enélkül.kiabálóan nyilvánvaló lett. egyetlen hiba. Csakhogy hiba csúszott a számításba. . rendíthetetlen kitartásra lesz szükségem. Hogyan is sejthettük volna? Egy-két apró részletet leszámítva ‒ például. ebben biztos vagyok. Meglepődtem magamon. Az autót megvizsgáltattuk. hogy mit mondok majd az anyámnak ‒ mindent gondosan elterveztünk. Felhívtam a svájci klinikát. Ez volt barátságunk végső próbája. milyen nyugodtan. észrevétlen megléphetünk. Tudtam. Peterson épp hogy csak beleszólt a telefonba. Egyikünk sem számított akadályokra. hogy gondunk lesz a leléceléssel. elkötelezetten fogadtam e fordulatot. minden másként alakult volna. mivel megállapodtunk. hogy emberfeletti. De hát jó ideje készültem erre. Már az indulás időpontját is megbeszéltük. ami dominóeffektussal mindent romba döntött.

Ha különben egészséges. csupán talpra kellene segíteni ‒ alig hallható. A dolgok jelen állása mellett . Peterson lebeszélni.A SZÖKÉS Krysten talált rá. azt tette. miközben bal arca a hideg konyhakőnek préselődött. A röntgen jól körülírt törésvonalat mutatott ki a kisujjon. hörgésként törtek elő a torkából. Mr. mit jelenthet. amelynek egyetlen litván szóban adott kifejezést. Nem volt más választása. hogy semmi baja. még aznap hazaküldik. Petersonnak óriási szerencséje volt. tíz órakor. Eltervelt mondatai ‒ arról. Megpróbált az ellenkező oldalára vagy a hátára gördülni. vagy egy pillanatra nem figyelt oda. mert kibírhatatlan nyomás nehezedett a bal csuklójára. mint megmaradni ebben a testhelyzetben. amit minden épeszű ember tett volna a helyében: kihívta a mentőket. A fejsebet több öltéssel varrták össze. Teljes súlyával rázuhant. Mindez nem változtatott Krysten eredeti helyzetértékelésén. hogyan történt az egész. egy áprilisi délelőtt. de meg is szédülhetett. mindössze negyvennyolc órával indulásunk kitűzött időpontja előtt. Mikor Krysten megérkezett. igaz ugyan. értelmetlen nyökögésként. fogalma sincs. Mr. amelyet be kellett kötözni és a gyűrűsujjhoz rögzíteni. de valószínűleg roppant egyszerű oka lehetett: egy rossz lépés. Továbbra is sután a karján feküdt az alvadt vértől ragacsos hajjal. egy akadály. ám feje így is a konyhai járólapoknak verődött. Mr. Peterson később azt írta. Peterson sejteni vélte. hiába is próbálta meg Mr. de a jobb karjában nem volt elég erő ehhez. A bal karjára esett. ezt emelte védelmezőn maga elé. amit nem vett észre. vélték az orvosok. hogy tízszer-húszszor is elismételte.

A legnagyobb gondunk természetesen az időzítés volt. amíg a maradék mozgóképességem is elvesztem. talán még agyrázkódásom is van. ‒ Holnap reggel első dolgom lesz. Mostanra nem egy. Legalább két napig benn akarnak tartani ‒ írta. és nem marad meg bennem az átkozott kórházi kaja. ‒ Tényleg lehet. még elég jó állapotban lesz az utazáshoz. hanem két mankóval közlekedett. ‒ Ez bizony megnehezíti a dolgunkat ‒ ismertem el. nem igaz? Miután kiengedik innen. ám az ő életét ellehetetlenítette. Azért tartanak bent. és az időpont elhalasztását kérem. iskola után meglátogattam a kórházban. Ez csak ürügy. mindkét kezére szüksége volt egyensúlya megtartásához. Még nincs túl késő. Mindig így vagyok. mint hullazsákban. hogy hazamenjek. Ez nyilvánvaló. mintha nem láttam volna az aláhúzást. hogy felhívom Svájcot. Nincs agyrázkódásom. mire lekörmölte fél oldalt is megtöltő válaszát. mert szédülok. mert nem küldhetnek haza. Belekerült egyidőbe. ‒ Úgy vélik. ‒ Nem lehet kikönyörögni. Elmagyarázom a helyzetet. amikor aznap este. Alex! Ezek nem engednek ki engem. aztán átadnak a szociális gondozónak. Két nap? Agyrázkódásnál? Itt valami nem stimmel. A bal csuklóm semennyi súlyt nem bír el. hogy hamarább kiengedjék? Azt mondják. Addig tartanak bent. Felfogtad végre? . Ezt olvasva ráncba szaladt a homlokom. Nézz rám! Ránéztem. Innen egyenesen egy otthonba kerülök. Emiatt az istenverte sín miatt fogni sem tudok a kezemmel. Hogyan is sétálhatnék ki innen az elkövetkező két napban? Csapdába estem. Hát nem látod? Egyetlen épelméjű orvos sem egyezhet bele abba. hogy agyrázkódása van ‒ hagytam helyben. Nem távozhatok másként. túl kockázatos ‒ írta. Hétköznapi értelemben a sérülés elhanyagolható volt ugyan.azonban erről szó sem lehetett. Az agyam szélsebesen dolgozott.

tehetetlenül fogtam a fejem. ‒ A fürdőszoba a recepció innenső oldalán van. Mondd azt. ugyanúgy katasztrófába torkollhat. Ha elbírja az igazságot. Nem késhetek le a svájci előjegyzésemről. Alex. ha megszabadul ettől a kötelességtől. hogy megkaparintsunk egy tolószéket Aztán már csak az . Mr. hogy bármelyik nővérnek ellenére lenne. Az ösztöneim azt súgják. vagy valami effélét. ‒ Tudom. Ez a könnyebbik része. hogy a fürdőszobába segítesz ki. Igen. ‒ Gondolom. ‒ Holnap estére előkészítem az autót ‒ ígértem. Valamit csak mondanod kell neki. hol. hogy mondanod kell neki valamit. Pár pillanatig sóhajtozva. ‒ Anyám túl kiszámíthatatlan ‒ mondtam. A lényeg az. hogy hogyan jutok ki innen. szükségünk lesz tolószékre. Nem hiszem. mondd azt. mit mondasz a mamádnak? ‒ Még gondolkozom rajta ‒ ismertem be. Rá kell jönnöd. Általában pocsékul hazudok. Ha nem. Valahol itt tartják az osztályon azokat az összecsukható fajtákat. Ugyanakkor… fogalmam sincs. és kölcsönvenned egyet. be kellene vallanod az igazat. A lényeg az. de a te dolgod ezt eldönteni. rábízhatom-e az igazságot. Nem Iátok biztonságos megoldást. most vagy soha. hogyan hazudhatnék neki. amit lehisz. Peterson kisebbfajta köhögőrohamot kapott. ‒ Most vagy soha. immáron képtelen volt gondoskodni magáról. hogy még a halálom előtt látni szeretném az Alpokat. Bármilyen alaposan szerveztük is meg az életét. Nem tűnhetsz el egy teljes hétre.Felfogtam. Ott van aztán az a probléma. Bármelyik mellett döntök. Egyetlen orvos sem engedhette haza ebben az állapotban. Elkéstünk. Csipkedd magad. Később aztán kimagyarázhatod magad. Ez a te asztalod. Sajnálom. hát közöld vele azt. ugye? ‒ kérdeztem. Kiötölted már. Bármit kitalálhatsz. Bólintottam. Ezzel a sztorival nem jutunk messzebb ‒ mutattam rá. ebben nem segíthetek. ‒ Nem tudom.

és akkor véglegesítjük a részleteket. ezért néhány nappal korábban elmegyünk. elmagyarázzuk neki. Peterson. Közben törd a fejed. Legyen ez az utolsó lehetőség. hol . hogy akadna olyan pillanat. Ha feltűnés nélkül túljutunk a recepción. Homlokomat ráncolva töprengtem az ötleten. hogy nem lehet magát akarata ellenére a kórházban tartani. annál jobb. amikor észrevétlen kigördülhetnénk. amennyire csak bírsz. akkor meneküljünk ‒ írta tovább Mr. és derítsd ki. Nem hinném. Most pedig menj haza. ‒ Sebességben? ‒ fogtam suttogóra a hangom. Tudom. az én agyam meg szétette a kór ‒ körmölte le Mr. Peterson. ha alkuba bocsátkoznánk? Bárki ül a recepciónál. szabadok vagyunk. ‒ Tudja. egyedül a sebességben bízhatunk. ‒ Készülj fel rá! ‒ Jó ‒ mondtam. cselhez kell folyamodnunk. de ha menekülnünk kell. ‒ Haladéktalanul meg fognak állítani minket. és én is ezt teszem. Vágtam egy grimaszt. Lehet. hogy feltartóztatnak. és pihenj! Holnap menj iskolába. Amennyiben ez is csődöt mond. a lifthez toljam. hogy az orvosi javallat ellene szól. és a halántékom dörzsölgettem. Hoggy nekem! A mi kívánságaink lótúrót sem érnek. mérget veszek rá. Kifelé menet nyisd ki jól a szemed! Nézd meg magadnak a recepciót. hogy igazad van. ‒ És mi volna. de ugyan ki foghat itt bennünket? Te tizenhét éves vagy. hogy amilyen gyorsan csak tudom. Mégis vannak időszakok. mint máskor. ‒ Rendben. mi a legalkalmasabb időpont a szökésre. hogy a recepciónál a nap huszonnégy órájában van valaki. ‒ Miféle tartalékterv ez? A tartalékterv tartalékterve. ‒ Azt akarja. Ám ha nem. amikor kisebb a valószínűsége.alkalmas pillanatot kell kivárnunk. A mozgáskorlátozott matricával olyan közel parkolhatsz a bejárathoz. Gyere vissza este. és a többit a szerencsére bízzam? Szükség esetén igen.Amint az autóban ülünk.

és két bárra pumpáltattam fel a guminyomást. Miután nagy sokára befejeztem a művem. majd Mr. Ablakmosó folyadékból is feltankoltam. Soha semmivel nem kínlódtam ilyen hosszan. Petersont másnap reggel nyolckor bocsátják el. aztán kitépte a jegyzettömbből az utolsó öt-hat lapot. hogy cudarul éreztem magam. Annyira segítőkész volt. kipipálva. Peterson nappalijának padlóján végezte papírgalacsinként. hogy kikanyarodtam Mr. hogy látogatóba megyek a kórházba. azzal. Későn érek haza. nem segíthetne-e valamiben. hogy érte mehessek még iskolakezdés előtt. Már csak ki kellett kézbesítenem. mire indulásra készen álltam. A cannabis-gyárat három hete szétszereltük. elosztottam a szavak számát a fogalmazvány megírásának idejével. Belekerült egy kis időbe. Dobd ezt a szemétbe kifelé menet! ‒ ez volt az utolsó mondata. Vagy tizenöt piszkozatot fogyasztottam el. Bachtól. A bőröndökbe is becsomagoltam minden szükségeset.tartják a tolószékeket! ‒ Rendben. közvetlenül az utolsó szüret után. hogy tartanom kell magam a tervhez. A hátsó ülésen egy bevásárlótáskában harminc órára elegendő komolyzenei CD várta sorát ‒ volt ott minden. Aztán levelet írtam neki. és Mr. csütörtök. hogy talán kések egy keveset másnap. Az eredmény szerint ez lehetett minden idők leggyötrelmesebben megírt levele. és korán kelek. elmagyarázva a helyzetet. Peterson . Másfél tenyér nagyságú zacskókban várakozott a szárított. Az elkövetkező huszonnégy órában ezért anyám valószínűleg nem sokat lát belőlem. Ezen a ponton nem volt már visszakozz. A többségük nem jutott túl az első fél oldalon. amíg összehoztam. Tíz perccel azután. Teletankoltam a kocsit. Megkérdezte. Sietve lefirkantott még valamit. Este nyolc volt. Anyámnak azt mondtam. Ne hívja-e fel az iskolát. amit eltettem. érlelt vadkender a kesztyűtartóban. Beethovenen át Bartókig. A csomagtartóban negyvennyolc doboz diétás kólát halmoztam fel. mégis tudtam.

A bolt fölötti ablak világos volt. ami a konyhaablakból kitűnően látható volna. Ezért inkább lábujjhegyen megkerültem a boltot. hogy nem biztonságos. ahol megálltam kis időre. Ha itt hatolok be. abban nem voltam teljesen biztos. hogy hisztériás rohamot kap. de ez édeskeveset nyomott a latban. sárgás derengést is felfedezni vélt. de ez a hallból is beszűrődhetett. majd becsukódott. Aztán végigsettenkedtem azon a sötét sikátoron. Mivel azonban csekély volt a valószínűsége. nem gondolhattam másra. Az udvarban amúgy is csupán alig egy percig ég majd a villany. Mindössze annyi ideig álltam meg. ami a konyhaablak előtt terült el. Mivel nagy volt a valószínűsége. hogy a sötétítő fel van húzva. Ellie otthon volt. hogy hozzászoktassam szemem a villanyfényhez. hogy sikerült a lehető legkisebb zajt csapnom. Annyira csak nem lehetek balszerencsés.kocsifelhajtójáról. de nem akartam kockáztatni. Egyetlen pillantás elárulta. Sötéthez hozzászokott szemem valami halovány. hogy az üres. Aztán a keskeny udvaron termettem. sötét boltban talán . akkora lármát csapnak. hogy felmérjem a terepet. leparkoltam az autót a Glastonbury High Streeten. ez az utóbbi fontos szempont volt. amit az udvarra lépek. megremegtetve a karomat. Éles fénycsík osztotta ketté az ablaküveget a két függönyszárny találkozásánál. valamikor nyolc óra negyven és ötven között olvassa el másnap reggel. Úgy okoskodtam. súlyos ajtó volt. az elülső pulton helyezem el. amely nagy dérrel-dúrral záródik. Két súlyos szélcsengő is függött előtte. amely anyám boltjához vezetett. aztán a zárba csúsztattam a kulcsot. Ráadásul hallgatósága is akad majd Ellie személyében. Ez szinte biztos volt. Az a fajta merev. bent azonban nem ég a villany. Az ajtó nyikorogva kinyílt. hogy az a raktár zárt ajtaján keresztül is behallatszik. mint hogy istennek hála valahol máshol van. Tudtam. hogy Ellie pont ebben a minutumban lép a konyhába. Hisz hol máshol hagyhattam volna a levelet. Pontosan erre számítottam. túl hamar találja meg. Ha a boltban. A bejárati ajtóról már korábban eldöntöttem. Hogy az emeletről is meghallani-e. ha nem itt? Ha a szobámban teszem közszemlére. hogy az érzékelő azonnal bekapcsolja a lámpát. de reméltem. Hat nesztelen lépéssel eljutottam a hátsó ajtóig. hogy Ellie a sötét konyhában üldögél.

Ez állt benne: KÜLFÖLDRE MENTEM. aztán az ajtó becsukódott. hogy milyen sokáig nézte. Jobb híján aztán kivettem a levelet a borítékjából. ‒ Woods. mert csengett a fülem. miután felgyulladt a biztonsági lámpa. Kiderült. és sietve az elülső pult felé indultam. A levél lezáratlan borítékban lapult. Woods! A pokolba veled! ‒ mondta. nem volt időm kitérni előle. mint amilyen valójában. amelyeket nem értek. Kezében magassarkú csizmát szorongatott. semmit nem akarok rajta változtatni vagy hozzátenni. de ez nem az. akár egy jégszoboré. de ekkor hátam mögött felgyulladt a villany. és hacsak nem épp erre fülel valaki. Egyik zsebemből elővettem egy zseblámpát. Különben sem akartam én sokáig időzni itt. ‒ Jesszusom. Nagyot ugrottam ijedtemben. Ellie vagy tucatszor is végigolvasta. nem kelt feltűnést. jobban fel volt húzva. a másikból meg a levelet. vagy nem a lépcső tetején tartózkodik e pillanatban. mint valaha. Behatolásom alaposan betett ennek. hogy ez csupán egyike azoknak a hülye vicceidnek. Istenesen pofon vágott. ‒ Te aztán kurvára rám ijesztettél! Miért nem gyújtottál villanyt? Mi a francnak nem kopogtattál? Pár másodpercig csak a számat tátottám és pislogtam. ‒ Ma este elmegyünk. Eltátotta a száját. HOGY SEGÍTSEK MR. Most azonban. NE AGGÓDJ MIATTAM! Annak alapján. hátha még az utolsó percben változtatni kívánok rajta. Leültem a földre. hogy lezárjam. Nem sok ideje maradt. hogy hamarjában ezt találta a legjobb fegyvernek betörők ellen. KÉRLEK. ‒ Nem vicc ‒ mondtam. hogy még utoljára rápillantottam. Woods! Nyugtass meg. Épp csúsztattam volna vissza a levelet a borítékba. úgy éreztem. Lesz idő a kiadósabb magyarázkodásra. itt cigarettázott egy mécses fényénél. . mielőtt leteszem a pénztárgép mellé.hangosabbnak is hallom. hogy Ellie áll az ajtóban. és a kezébe adtam. Sarkon fordulva láttam. így „ejtőzött”. Az arckifejezése olyan merev volt. Később elmondta. hogy a konyhaasztal mellett szokott üldögélni esténként. PETERSONNAK MEGHALNI.

megint nekem esik. de hogy te is így begolyózzál? Azt hittem. ‒ Ellie ‒ kezdtem. se te. ‒ Hallgass ide. ‒ Ebben a minutumban fel kell hívnod anyádat! ‒ mondta. aztán fel-alá kezdett rohangálni. hogy változtassak az elhatározásomon! ‒ A végén nagy szarban leszel. De ez sem érdekel. nem az ‒ mondtam. se más. ‒ Woods. és leült mellém a padlóra. Időnként megállt. fingotok sincs róla! Ötig számoltam. Hónapokon át töprengtem ezen. ‒ Azért vagyok biztos magamban. ‒ Nem. majd a szemébe néztem. legalább szemernyi józan ész maradt abban az eltorzult agyadban! A kibaszott istennyilát. és a fejét rázva káromkodott. ‒ Tudom. Tudtam. az egy dolog. Ellie hitetlenkedve forgatta a szemét. mit csinálunk. hogy helyesen cselekszem. ‒ Jesszusom. ‒ Nekem kellett őt rávennem. majd felhívom én ‒ helyezte kilátásba. aki rávehetne. ‒ Nem hívhatod fel te sem! Odaadta a levelet. Végül leállt. Többször attól tartottam. Azt teszem. ‒ Most talán annak látod. Bíznod kell bennem! Tudjuk. hogy az öreg futóbolond. hogy többé nem ingok meg. mint egy ketrecbe zárt vadállat. amely alig kartávolságra volt tőlem.‒ Te kibaszott idióta! ‒ üvöltötte. de hogy téged is belerángasson! Kurvára beteg ez az egész! ‒ Nem rángatott bele ‒ mondtam kongó hangon. ‒ Nem hívom fel! ‒ Ha te nem. Ellie beletúrt a hajába. Mindketten a pultnak vetettük a hátunkat. Ellie! Tudom. amit helyesnek gondolok. hogy . ‒ Lehet. és nincs ember. hogy nincs rá szó! ‒ Nem. valójában azonban nem az. Woods! Mégis mit gondoltál? Ha ő ki akarja nyiffantani magát. mert tudom. ez olyan zavaros. Woods! Hogy lehetsz ennyire biztos magadban? Főként egy ilyen ügyben! Mélyeket lélegeztem. A pofon minden habozást kivert belőlem.

Az alsó ajkam bizsergett és meleg volt. békésen. A kisujjadat sem kell mozdítanod. hogy bizonyos dolgokban gyógyíthatatlanul béna vagyok. Te egy kibaszott szent vagy! Aztán elfordította a fejét. mint a barátod. Feladtam hát. letaglózza a fájdalom. Azt a kiutat választottuk. hogy a legmeggyőzőbb érvvel álltam elő. hogyan csinálják. Csak akkor tértem magamhoz. erre már nincs mit mondanom. ahogyan én sem. Utána egyszerűen csak ismét a vállamhoz bújt. hogy Ellie sír. és még csak el sem tudja mondani senkinek. mintha darázs csípte volna meg. Peterson nem bolondult meg. és megcsókolt. amíg megírtad ezt a remekművet? -kérdezte. hogy Ellie csókja a legkevésbé sem tűnt kellemetlennek. és átkaroltam a vállát. fájdalommentesen. Az egyik szerint Mr. A másik szerint fél vagy akár egy év múlva halálozik el. A legfurább mégis az volt az egészben. hogy akkorra már a szemét sem tudja mozgatni. Mr. Nem is tudom. Minden időérzékem cserbenhagyott. hogy megsimogassam a haját. Erre aztán nem készültem fel. mennyire elgyötört. és pár perc múlva abbahagyta a sírást. Ha te nem értesz egyet vele. és hogy jól beszéltem. itt közlöm. Tétova kísérletet tettem arra. amelyikben még mindig a levelet szorongattam. többé semmit sem éreztem sürgetőnek. Meglepetésemben teljesen lebénultam. Csak ne avatkozz közbe! Nagyon kérlek! Úgy kérlek. Elképedésemben eszembe sem jutott. hogyan viselkedjek. mégis meglepődve vettem észre a végén. amikor Ellie megérintette a bal kezemet. ‒ Mennyi időbe került. hogy ő is így van ezzel. azt. és fogalmam sem volt. és talán ez lepett meg a leginkább. . hát lelked rajta. meddig maradtunk így. és tudtam. Szájon csókolt. Ha eddig nem jöttek rá. Tudtam. inkább lapogatásnak tűnt. hogy visszacsókoljam. Ki sem tud már kelni az ágyából. Csupán időről időre rándult még össze. A bal arcom meg lüktetett. nem is tudtam. hosszú hetek értelmetlen szenvedését követően. Hozzám bújt. ‒ Woods. Peterson meghal négy nap múlva. Elfordította az arcát. mintha semmi sem történt volna.mostantól kétféle forgatókönyv közül választhatunk. mivel azonban egész testében rázkódott. Nem volt az nekem. és az inge ujjába zokogott. Elképzelhető. amelyik könnyebbnek látszott számunkra. Az igazat megvallva. ahogy az ember egy kutyát vagy egy lovat paskolgat.

‒ Oda kell érnem a kórházba. megtörölte a szemét. amit elképzelhetőnek tartok. hogy így közlöd anyáddal az igazságot? ‒ Ez az egyedüli mód rá. ‒ Felhívod legalább holnap? ‒ kérdezte Ellie. Hallgattam. és nem hazudnál. ‒ Most tényleg mennem kell ‒ mondtam. ‒ Jobban tennéd. mielőtt… ‒ Ne mondd el! ‒ szakított félbe EUie. és a haját igazgatta. hogy lesz akkor? ‒ kérdezte Ellie pár pillanatnyi hallgatás után. ‒ Ne butáskodj! Tudod. Eltelt néhány másodperc. Ellie csípőre tette a kezét. Legalábbis. hogy az elkövetkező néhány napban tiszta fejjel kell majd gondolkodnom. Kibontakozott a karomból. most mennem kell ‒ mondtam. és a pénztárgép mellé helyeztem. Az egyik tízcentis átmérőjű kristálygolyó átlátszó anyagába révedtem. gondolom. ‒ Tudom. ‒ Igen ‒ ismertem be. ezek egy polcon sorakoztak a szoba végében. ‒ Te tennéd jobban. ‒ Nem hazudok. lezártam a levelet. és egy anyámmal folytatott beszélgetés nem könnyítette volna meg a dolgomat. ha téged hívnálak fel helyette? Akkor… ‒ Nem vagyok hajlandó közvetíteni kettőtök között! Ne merj felhívni. ha megbíznál anyádban. Tudtam. ‒ Nem állt szándékomban. . ‒ Tudni szeretné majd. amikor a bolt mélye felé fordultam. mire gondolok ‒ ellenkezett. ‒ Azt hiszem. amíg neki nem telefonáltál! Az ajkamba haraptam. ‒ Nem akarok többet hazudni a mamádnak. mint amennyit muszáj. ha holnap reggel a meglepettet adnád ‒ javasoltam. Pár másodpercig végiggondoltam a helyzetet.‒ Hat és fél órába ‒ vallottam be. ‒ Nos. hogy jól vagy-e. ‒ Pokolian kínos helyzetbe hozol vele. Ez az igazság. ennyivel tartozol neki. ‒ És komolyan gondolod. Felkeltem. ‒ Mi lenne. ‒ Azt hiszem. Ha Ellie-nek ekkor is kezében van a magas sarkú csizma.

egyedül a bal arcomat éreztem melegnek. Ehelyett megfordult. hogy nincs olyan időpont. Ezért megállapodtunk abban.hozzám vágja. féltem. egyetlen társukat hagyva a recepciónál. És ha futni kényszerülünk. amíg visszatérnek a recepcióhoz. Az előcsarnok már nem volt tele emberrel. állítólag azért. egyetlen takarítón kívül. A kitűzött időpontnak természetesen hátrányai is voltak. mint egy nővér vagy beteghordozó. egyet se látunk majd. Mr. amint a nővérek továbbvonulnak a következő kórterembe. Mr. Legkevesebb tíz percünk marad. Nem mentem utána. Petersonnal azonban egyetértettünk abban. nem tartóztat fel az épp arra elhaladó személyzet. ám azután. hogy kivigyem a mosdóba. Ha szerencsénk lesz. mi már úton leszünk. hogy Ellie lefülelt. A liftekhez is könnyebb volt hozzáférni szükség esetén. És az orvosok azonnal. meg különben sem volt időm. Az osztály felé menet mindazonáltal még egyszer ellenőrizhettem a körülményeket. nehezebb volt észrevétlenül elosonni a recepciós pult mellett. harminc perc késéssel beálltam egy mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyre a parkolóban. Harminc perc múlva. Orvos is kevesebb jött-ment az osztályon. A nővérek ugyanis ilyenkor járták körbe még egyszer utoljára a kórtermeket. ellentmondás nélkül szoktak ítélkezni. mert ilyenkor sikerült ennyire a közelében parkolni ‒ ugyanez napközben a lehetetlennel volt határos. amikor valamennyi tényező együttállása optimális lenne. Az előcsarnokban egy lélek sem volt. hogy közvetlenül háromnegyed tíz után indulunk. legalább senki nem állja utunkat. és szó nélkül felment a lakásába. Most. Nem sok értelme lett volna. Ahogy siettem vissza a kocsi felé. hogy itt is beüthet a baj. Mindezt roppant világosan és átláthatóan elterveztem magamban. hogy kiürültek vagy csaknem teljesen kiürültek az osztály folyosói. Mostanra az egész kórház elcsendesedett. Peterson azonban ekkorra a tolószékben ül. Tíz óra negyvennyolc percre mind befutnak a lázlapokkal és a gyógyszeres targoncákkal. aki a padlót . Azért is estére időzítettük a szökés időpontját. húsz méterre a Yeovili Járási Kórház főbejáratától. Orvos nagyobb valószínűséggel állhatta utunkat. Abban a pillanatban. Odakint estére észrevehetően lehűlt a levegő.

Aludtál valmennyit? ‒ Reggel néhány órát. Elkéstél ‒ olvasta a fejemre. Peterson nem faggatott tovább. Az Autóban aztán rám teríthetsz egy takarót. elérjük a három óra húszasat. Egyetlen nővér ült a recepciós pultnál. Megütött valaki? ‒ Ellie. hogy itt vagyok? Mi van anyáddal? ‒ Azt hiszem. majd egy második. Nem volt rá időnk. És mi a helyzet a mamáddal? Elmondtad neki? ‒ Elintéztem ‒ feleltem kitérően. Már egy idő után. hogy az osztályra vezető folyosókon sem tartózkodik senki. Ott van az autóban. Azt hiszem. Szerencsére Mr. ha kialvatlan vagyok. ‒ Nem ülhet kórházi köpenyben egészen Zürichig! ‒ mutattam rá. Hogyan? Vállat vontam. Az órám szerint negyedóránk volt az esti gyógyszerosztásig. Tedd ezt a neszesszerembe! ‒ írta Mr. Mikor indul a komp? ‒ Kinyomtattam az indulási időpontokat. és a hatodikra érve megkönnyebbülten konstatáltam. Majd valahol leállunk a 303-ason. ‒ Odakint azt hiszem. nagyobb lapot is odacsúsztatott nekem: Jótékonysági célra. Peterson meglátott. Az automatikusan nyíló ajtóktól a liftig szabad volt az út. van másik egy órával később. ‒ Nem elég.söpörte hátul. hideg lesz ‒ mondtam. Nem öltözhetek fel. ‒ Feltartóztattak ‒ mentegetőztem. ám ha mégsem. Amint Mr. És maga? Nem én vezetek. és volt egy másik is bent a szomszédos irodában. Ezt már megbeszéltük. Hogyan venné ki magát? Elégedjünk meg a fürdőköpenyemmel. Nagy volt a csend. . A táskámba csúsztattam. Ami érthető. csak mert kimegyek a mosdóba. nem számít. vele minden rendben lesz. nyomban írni kezdett. akár egy hullaházban. Peterson. és átöltözöm.

itt az idő. hát megállunk. aztán Mr. és itt vagyok ‒ mondtam. per pillanat igen nehezen mozog. a 2-es kórteremből ki szeretne menni az illemhelyre. A recepciónál maradt nővér egyelőre fel se pillantott irományából. Az egész enyhén mesterkéltnek hatott. hogy esetleg kölcsönkérek egy tolószéket. de nem lett volna értelme ellopni a széket. Mint vártam. amikor tökéletes ürügyem volt arra. Újra az órámra pillantottam. ‒ Elnézést kérek a zavarásért ‒ mondtam. tanárnős modora volt. Mr. ezért túlzott udvariassággal szólítottam meg. Óvatosnak kellett lennem. Fletcher nővér! Tekintete egyenesen a bal orcámra siklott. és megszólítottam: ‒ Bocsásson meg. Magamban azonban azt gondoltam. Ne hagyj meghalni svájcig! ‒ Hahaha! ‒ morogtam. Peterson. Azt már korábban kigondoltam. egy darabban szeretnék odaérni. Bólintottam. amikor a nővérek elindultak a kórtermek felé. Peterson újabb lapot csúsztatott a kezembe. Pár pillanatig hallgattunk. leolvastam a nővér kitűzőjét. Azt hiszem. Fletcher nővér néhány másodpercig tollával ütögette szögletes állát. és a szívem vad kalapálásba kezdett. A pulthoz léptem. ‒ Két perc. Úgy negyvenöt évesnek gondoltam. Szeme alatt a táskák arról tanúskodtak. hogy másnap háromnegyed kilencre szeretnék minél távolabb kerülni az anyámtól. az ismerősöm. Szigorú pofacsontja és száraz. hogy kölcsön vegyem. Komolyan beszélek. hogy elege van a mai műszakból. Pontban akkor értem a recepcióhoz. Ha meg kell állnunk. egyik összehajtható tolószék sem volt elöl. ‒ Gondoltam. mindkettőt egy kis benyílóban tárolták a recepciós pult felém eső oldalán. ez most csak a javamat szolgálta. és mint bizonyára tudja.Pompás! ne vezess gyorsan. . de ha félszegnek és bávának tűntem. hogy az egyiket el kell kérnem.

várja meg. Ha egy mód van rá. hogy újra elessen. Ki van a recepción? ‒ írta Mr. Woods. Finoman köhintettem. ‒ Sajnos. Mr. ‒ Attól tartok. Biztosíthatom. Nem akarunk bajt. A nővér újra megnézte az arcomat. Igyekeztem eltisztulni a közeléből. ‒ Attól tartok. Fletcher nővér elfintorította az orrát. ne szóljunk hozzá! ‒ Egyetértek ‒ mondtam. Fletcher ezt elengedte a füle mellett. Fletcher nővér arckifejezése továbbra sem árult el semmit. De ha bármi gondja akadna a ki‒ vagy bemenetnél. Megragadtam a legközelebbi széket a benyílóból. de verekedett? ‒ Nem. mint vártam. ‒ Jó ideje gondozom. ‒ Bocsásson meg. és elővett valahonnan a pult alól egy váza alakú. Petersonnak. ‒ Kicsivel tovább tartott. Nem akarhatjuk. Mostanra függőlegesre állította a . ‒ Elnézést ‒ mondtam. Felkelt. Tovább ütögette az állát a tollával. nem esik el. Peterson ágyához. hogy amíg én vigyázok rá. Mr…? ‒ Woods ‒ mondtam. vastag kartonpapírból készült tartályt. és siettem vissza Mr. amíg az egyik nővér kisegíti. ‒ És a többiek? Ők már jártak itt? Mr.‒ Nem várhatják meg a gyógyszerezés végét. pacifista vagyok. Vigyen el egy széket. hogy az ön ismerőse nem hagyhatja el az ágyat megfelelő felügyelet nélkül. nehogy meggondolja magát. ‒ Talán ez megfelel Mr. Peterson. egy barátom. Woods. nem ezt a szükségét kielégíteni kell kimennie az illemhelyre. majd azt mondta: ‒ Hát jó. Pompás! az a humortalan perszóna. ‒ Fletcher nővér. aligha tudnánk várni. Mr. ‒ Megütötte valaki? ‒ Igen. A doktor úr így rendelkezett. Peterson megrázta a fejét.

Igen. Már nem lenne szabad itt lennie. hogy a nővér ránk tukmálja további szolgáltatásait. ‒ Ne feledd. Peterson erre átnyújtotta neki hosszadalmas irományát. Korábban megbeszéltük. és miért nem kértünk tőle segítséget. Kihúztam a hátam. jobbjával az éjjeliszekrénybe. Peterson. Ezzel a másik nővér társaságában kitolta a gyógyszeres targoncát a folyosóra. Amint bevettem a kodeinem. terjengős válasz lesz a legjobb biztosíték az ellen. hogy a fárasztó. Bal karjával a vállamra támaszkodott. tudni kívánta. menj el a recepció mellett magabiztosan. Köszönöm ‒ írta Mr. Mikor pár perc múltán az egyik nővér az ágyához sietett. Mr. Peterson írásban válaszol. Fletcher nővér intése ellenére nem volt nehéz őt átültetni. felszegtem az állam. ‒ A látogatási idő negyedóra múlva befejeződik. Úgy számítottuk. Fletcher nővér megengedte? ‒ csodálkozott a mi nővérünk. Oda tudná adni. hogy feltartóztatjuk a számára kirendelt nővért. de lépésben. amíg a kolléganője nem végzett teendőivel a szomszédos ágynál. Hozzám címezte ezeket a kérdéseket. megengedte. Miután feltápászkodott. amíg Mr. Ügyes gyerek. de meg kellett várnunk.háttámláját. mindössze pár lépést kellett tennie. Menjünk! ‒ írta Mr. máris indulunk. és egy félfordulat után már biztonságosan ült a tolószékben. kérem? A nővér szó nélkül a kezébe adta a kis műanyag csőrös tálkát. ami az osztály végét jelezte. miért kelt fel. Ha a nővér bármit mondana. és tovább nem indulnak a következő kórterembe. ragaszkodj a sztorinkhoz! ‒ Rendben ‒ mondtam. és a tolószék felé mutogatott. Peterson. Pillantásra se méltattam a . A nővér hozzám fordult. s tekintetemet arra a szárnyas ajtóra szegeztem. Alex a segítségemre lesz. benne a gyógyszereivel. A folyosón jobbra fordultam. magabiztosnak szánt léptekkel.

noha a látóterem szélén homályosan látni véltem Fletcher nővér elmosódott alakját. Nem bánhatnak úgy velem. Lépteim zaja alig volt hallható a ránk boruló csöndben. Kezembe nyomta a sebtében lefirkantott levélkét. Merev volt. három. . Mintha nem is a saját lábamon jártam volna. mint egy gyerekkel vagy egy nyomorékkal! Továbbadtam a cetlit. Peterson szükség esetén tud öt percet várni. Most is az iratai fölé görnyedt a székén. hogy belefehéredtek az ujjperceim. Fletcher nővér meglehetős hidegvérrel elolvasta. Peterson nem kelhet fel megfelelő felügyelet nélkül! Nem engedhetem meg. hogy Mr. Megálltam. rossz irányba indult.recepciót. hogy erre a következő öt másodperc adja meg a választ. Ez nevetséges! Igenis elmegyünk. Peterson vad iramban írni kezdett. ‒ Amint látja. A recepció elsiklott az oldalam mellett. Woods ‒ hallottam meg Fletcher nővér hangját. Peterson nem tud várni! Békítő hangnemmel próbálkoztam. Mr. hogy maguk ketten itt kóricáljanak a kórházban. Fletcher nővér megkopogtatta az asztalt a tollával. Lélegzetvisszafojtva továbbmentem. Mr. az illemhely az ellenkező irányban volt. ‒ Attól tartok. Fletcher nővér elhúzta a száját. észrevett-e bennünket. mint a gólyaláb. ‒ Gondoltuk. Pedig tíz méter volt még hátra az ajtóig. szabad illemhelyet keresve. ‒ Foglalt ‒ szóltam oda vidoran. ‒ Mikor utoljára láttam. és szabadok vagyunk. erről szó sem lehet! Mr. de már javában körmölt. hogy szembenézzek vele. Segélykérőn lepillantottam rá. Mr. kissé sürgős a dolog. amikor az itteninek az égvilágon semmi baja. ‒ Attól tartok. Még egy tucat lépés. amit továbbadtam Fletcher nővérnek. Két lépés. Tudtam. Fogalmam sem volt. Nem volt más választásom. Mostanra talán már fel is szabadult. de közben olyan erővel markoltam meg a tolószék fogantyúját. Biztos vagyok abban. ‒ A 6A-n lévő illemhely a 6A betegeit illeti. kivált. a 6A-n lévőt használjuk.

Petersont az ágyához. hogy menten láttam. hogy bárhová mehetne. aki rá se hederít. éspedig úgy. Földbe gyökerezett a lábam. mint omlik össze szemem előtt a tervem. miféle játékba kezdett itt. ‒ Sajnálom. hogy a nevemben cselekdj. Látni véltem. Peterson ‒ mondta ‒. elfogyott a türelme. Fletcher nővér keresztbe fonta két karját a mellén. Peterson nem óhajt tovább itt maradni. Fletcher nővér megnézte. ‒ Egyedül ő dönthet ebben. ‒ Elege van abból. és ennek megfelelően írták elő számunkra. Fletcher nővér felvonta a szemöldökét. és a nővér szemlátomást nem akar rám hallgatni. kész akár önkezűleg visszatolni Mr. Fletcher nővér hangja hidegen és nyugodtan csengett. de ez olvashatatlan macskakaparás. fiatalember. hogyan bánjunk önnel. Peterson. Kérlek. engedélyt adok. Peterson nem megy sehová! Nem viheti ki innen . hogy elmegyünk.majd pillanatnyi habozás nélkül felemelte a felcsapható asztallapot. megértem az ön helyzetét. ‒ Mr. ‒ Elmegyünk! ‒ jelentettem ki. aztán vállat vont. Alex. de mindez az ön érdekét szolgálja. ‒ Nem! Ez egyszerűen lehetetlen! A beteg nincs abban az állapotban. Most azonnal! Átadtam a papírost. Látszott rajta. ‒ Mivel sürget az idő. és hozza ide a szükséges iratokat! ‒ Nem tudom. hogy olyan valakivel próbálja megértetni magát. induljon. senki más! Kérem. elállva a kijárat felé vezető utat. hogy ezt nem az ön jogköre eldönteni ‒ mondtam. Ezek az utasítások félreérthetetlenek. Itt hagyjuk a kórházat. add ezt oda Fletcher nővérnek! ‒ firkantotta le Mr. Én azonban csak mondtam tovább a magamét. és kilépett mellénk a folyosóra. attól tartok azonban. de ez nagyon komoly dolog. Peterson nevében ‒ mondtam. magyarázd el neki. ‒ Mr. Mr. Az orvosok megvizsgálták önt. Ön nem hagyhatja el felügyelet nélkül az osztályt! Sajnálom. hogy ha muszáj. ‒ Attól tartok. hogy ezen nincs mit vitatni. hogy eljárhatok Mr. ‒ Az áll benne.

hívjon ide egy orvost! Fletcher nővér behunyta a szemét. hívjon ide egy orvost! Most rögtön! ‒ Mr. Ekkor azonban. Mondd neki. hívjon ide egy orvost! Ezt kéri. ‒ Hogy mit akar? ‒ Arra kéri. elegem van ebből! Ez nem vészhelyzet. Vagy öt másodpercen keresztül farkasszemet néztem vele. Látványosan leeresztettem a lábféket. akkor ígérem. meglehetősen váratlanul leengedte keresztbe font karját . ‒ Telefonáljon! Lássuk. ‒ Legyen szíves. majd a recepciós pulttal párhuzamosan leállítottam a tolószéket. Ne engedj! A pult mögé kell küldenünk valahogy! Amint telefonálni kezd. Petersont! Azt mondta. Petersont az ágyába. mint akit démonok szálltak meg. villámgyorsan arra a döntésre jutottam.megfelelő felhatalmazás nélkül. és visszaviszi Mr. Mr. Néhány vérfagyasztó pillanatig úgy tetszett. hogy nem távozhat innen orvosi engedély nélkül. Ha a válasz elfogadható. milyen hamar tud orvost keríteni. mintha Fletcher nővér soha nem kívánna megmozdulni. Mr. Noha ezzel a tervezés egyetlen fázisában sem számoltunk. Peterson olyan sebesen írt. Pár dermesztő pillanatig álltam a tekintetét. Mr. ‒ Nem megyünk sehová ‒ mondtam. hogy hívjon ide egy orvost! ‒ Hogyan? Kezdtünk eltérni a forgatókönyvtől. ezért arra kérjük. Woods. hogy odaküldök egy orvost. aztán hátráltam néhány lépést. ‒ Ha lesz olyan szíves. ezért nem fogok idehívni senkit… ‒ Igenis az! Ön teljesen kihozta a sodrából Mr. akár fel is döntöm. és sziszegve kiengedte a levegőt összeszorított ajkai közül. megnézi. vigyél ki innen! Összehajtogattam és zsebre vágtam a papírost. Peterson visszatér az ágyába. Peterson újabb cetlit adott át. hogy ha muszáj. Amint lehet.

Túl sok adrenalin került a vérembe. A szárnyas ajtó alig három eszelős szívdobbanásnyi időre tartóztatott csak fel bennünket. A fogantyú a bordáimnak verődött. Mr. Olyan kiszámított precizitással fordultam be a kijárati rámpa hajtűkanyarjában. Sorban hagytuk el az emeleteket. Előreestem. Mivel kikerültem a látóteréből. egészen a 0. de nem volt időm kifújni magam. Húsz méterrel később lihegve megálltam.és sarkon fordult. alig egy lépésre a kocsink utasülése előtt. Hátrafordulva láttam. és felfedte üres belsejét. Ha nem így van. ‒ Nagyon helyes ‒ mondta. ezért muszáj volt futnom. Beütötte a mellék négy számát. jól kitolhattam volna magammal. . Az előcsarnok egyelőre elhagyatott volt. Petersonnal. amikor kinyílt az ajtaja. Peterson veszedelmesen nagyot zökkent a székében. mindenesetre későn érkezett ahhoz. Jó két méterrel túlfutottam a legközelebbi liften. Itt azonban már nem volt erre szükség. Akkora lendülettel. karomba és lábamba. nem vesztegetve a szót beemeltem Mr. honnan került elő ez az alak. Mire megnyomtam a garázsszint gombját. felvontam a lábféket. Itt Fletcher nővér beszél a 6B-ről. mint egy rakéta. Pillanatnyi habozás nélkül. ám legyen. Mögéje kerülve a telefon után nyúlt. ‒ Halló. El nem tudtam képzelni. akár egy raliversenyző. ‒ Előre megmondhatom. ami a karom leszakításához is elegendő lett volna. Hátráltam. Ki kellett várnom. hogy fel tudott volna tartóztatni bennünket. ahogyan én inaltam kifelé Mr. De nem tudtam uralkodni az idegeimen. mit felel erre a doktor úr. Elsüvítettem egy megzavart cigarettázó mellett. Beszélnem kell doktor… Futásnak eredtem. és felcsapta a pult fedelét. ahol úgy robbantam ki a liftből. szintig. túl sok oxigén az agyamba. Egyetlen ápoló sem gurította olyan sebesen a szállítandó beteget. amíg a lift felzötyögött öt emeletet. hogy Fletcher nővér és egy nyakigláb biztonsági őr készül befurakodni a becsukódó ajtón. a fülemben zúgó vér moraján keresztül rohanó léptek zaját hallottam. Óriási kő szakadt le a szívemről. De ha ezt kívánják. Éles kilencven fokos kanyarral a liftek felé iramodtam. és őrülten nyomkodni kezdtem a hívógombot.

mire rájöttem. hogy nevet. Tíz perccel később már az A303-ason suhantunk. Peterson fulladozó. Peterson átnyújtott egy cetlit. ahol magasra nőtt fák sora rejtett el minket szem elől. Pompás! Akkor húzzunk el innen. az éjszakában. amin ez állt: Nagyszerű voltál! Büszke vagyok rád! A szemem törölgettem. Nem az a fajta nevetés volt ez. . a Tesco garázs kétsávos útja irányában. és megvártam. és beszuszakoltam hátulra. Három perc múlva már a kórházi körgyűrűn gurultam. Nem. ami viccek végén hallható. Gondolkodás nélkül összehajtottam a tolószéket. Alig volt valami súlya. hogy én is vele nevetek. és amely könnyeket csalt a szemembe. Mr. miért hoztam el a tolószéket ‒ mondtam. és még később jöttem rá. Elfordítottam a slusszkulcsot. hogy el tudtam olvasni a következő cetlit. hisztérikus hiénavonyítás volt. Csak néhány perc után tisztult ki a fejem annyira.Petersont. miután vége ennek az egésznek. és mélyeket lélegeztem. Itt leálltam. vagy tízszer. kelet felé. Belekerült egy időbe. Nem szívesen károsítom meg az egészségügyet. Felkattintottam a belső villanyt. hörgő hangokat hallatott. ‒ Nem is tudom. amelybe egész testem belerázkódott. Majd visszaviszem. Jól vagy? ‒ Igen. és újra kigördültem az útra. amíg már nem remeg a kezem. ‒ Eredetileg a parkolóban akartam hagyni. Mr. harsogó.

Mire kompra szálltunk. amely ahogy jött. Először ültem hajón. Petersonon kifogott a kialvatlanság. hadd szunyókáljon tolószékében az alsó utasfedélzet egy félreeső zugában. hadd sodródjon a tudatom benyomástól . Csak bámultam elrévedve az elém táruló látványt. hagyva. amely valahol a tat körül tűnt fel a Kassziopeiában. Mr. és elnyomta az álom. ezüstös szalagját. nyomban szerte is foszlott. miközben én felmentem a felső fedélzetre. Ez azonban csak kósza gondolat volt. az a néhány utas. az alattam fortyogó habokba bámulva. átívelt a fejem felett. a Vénusz viszont kelőben balra. Először kerültem távolabb az otthonomtól Londonnál. helyi idő szerint hajnali hat lehetett. A Szaturnusz elnyugvóban volt jobb felől a Szűzben. az orrnál. Pár perc múlva elhagytuk a kikötőt. majd San-Quentin határában megálltunk reggelizni. Az elkövetkező másfél órát menetirányba fordulva töltöttem. és a keleti horizont akkor kezdett világosodni. majd délen. a csillaggal telehintett égbolt alatt. Bő százötven kilométer következett. Egy szál magam voltam. A vízszintes szemhatár újfajta szimmetriával és harmóniával ruházta fel az ég boltozatát. az átkelés eseménytelen.ELEMI RÉSZECSKÉK Mikor partra szálltunk Calais-nál. Hagytam. Ettől futólag eszembe jutott anyám. a Halakban. mind lement az alsó fedélzetre. Tudatomat betöltötte a hullámok moraja és fölöttem az égbolt komótos forgása. mint a köd. a Nyilas csillagképben zuhant alá a tengerbe. A Csatorna vize nyugodt volt. Ha ő itt van. A minimális fedélzeti világítás mellett ki tudtam venni a Tejút széles. biztosan valami ködös teóriával áll elő a fent zajló történésekről. aki a kompon tartózkodott. Akadálytalanul áthaladtunk a vámon. Jószerével nem gondolkoztam.

Egyhuzamban vezettem vagy másfél órát. Légvételeim ritmusa elnyomta a forgalom szüntelen zúgását. mégis a következőkben tudom összefoglalni a dolgok állását: Az volt a feladatom. Peterson is elszívhatott egy újabb cigarettát. hogy ne mondjak olyanokat. A fű még harmatos volt. miután elhagytuk a kikötőt. mert száraz falatot már nehezére esett lenyelni. mialatt megtettünk újabb százötven kilométert. mialatt tíz óra leforgása alatt . háborítatlan nyugalmat és tökéletes éberséget hagyva maga után.benyomásig. Jóval többet füstölt a szokásosnál. nem is hittem. Különös lelkiállapotba kerültem. felvállaltam ezt. hogy ne fázzam. Nem gondoltam arra. nem voltam álmos. mint az anyám. akkor odáig kormányoznám a kocsit. ahol kinyújtóztathattam a lábam. amelyet végül meg sem hallottam. Mr. hogy ettől voltam olyan világos fejű és összeszedett. miközben én egy füves buckán meditáltam. hogy a végsőkig kitartok. akkor megteszem. Egyedül a jelen pillanat tűnt valóságosnak. vagy akár a Hold túloldalára. Peterson is legyűrt egy croissant-t. Ugyanakkor farkaséhes voltam. valahogyan mégis átmosta a szervezetemet. ami volt ‒ a boltban vagy a kórházban ‒ gyors iramban halványuló álomképnek tetszett. de nem voltam fáradt akkor sem. Ha Kínáig vagy Új-Zélandig kellene mennem. mi több. Így mentünk tovább egészen a svájci határig. akár a pillangó. Előbb belemártogatta a kávéjába. nem volt kizárt. én azonban takarót terítettem a hátamra. hogy Svájcba vigyem Mr. amit újabb diétás kólával mostam le. Pontosabban ez volt a munkahipotézisem. Bármi volt is az ok. melyet felkap egy meleg fuvallat. hogy szemernyi alvásra lenne szükségem Zürichig. Nem éreztem fáradságot. és minden. ezért azt is tudtam. Ilyen egyszerű volt ez. Útközben meg-megálltunk különböző benzinkutaknál és kisvárosokban. Ezután a kocsiajtót kinyitva elfüstölt némi marihuánát. Ha több mint ezer kilométert kell vezetnem pihenés nélkül Zürichig. amikor Saint-Quentinnél rátértünk az autósztrádára. ami rám várt. De mivel nyolc doboz diétás kólát is megittam a kórház óta. Nehéz úgy elmagyarázni ezt a tudatállapotot. A benzinkút éttermében befaltam vagy öt csokis táskát. és Mr. A szökés gerjesztette adrenalinnak nyoma sem volt. Petersont.

Szemlátomást már az is nehezére esett. amit adtam neki levelem elolvasására és tartalmának megemésztésére. Ezért ‒ lelkiismeret-furdalásom dacára ‒ az elcsórt tolószék égi ajándéknak bizonyult. Addig csupán pár dadogó mondatot tudott kinyögni. és sűrűn állt görcs a lábába. A bortermelő vidékekhez közeledve és a tengerparttól távolodva azonban megváltozott a táj arculata. Nem tudtam biztosan. azért. Ki-be toltam a benzinkutaknál. mostanra talán lecsillapíthatta első mérgét. Az esés alaposan igénybe vette a szervezetét. hogy úgy éreztem. túl jót ahhoz. Úgy tűnt. sima füstöt eredményez. hol . hogy veszendőbe menjen. Azt mondta. hogy valami lehet emögött. hogy bevált ez a stratégia.behatoltunk Európa szívébe. és a szabadban. Megkérdezte. és Mr. hogy továbbra is használatba vegye. mialatt folytattuk utunkat délkeleti irányban. s az a két és fél nap. Gyanítottam. hogy az az öt óra. Alex” hangzott el. hogy még ennyi mozgáshiány is fokozta az izomgyengeségét. Helyi idő szerint délután három volt. Megmacskásodtak a tagjai. is tovább rontott a mozgásán. Rázós volt. mert az általam leszüretelt utolsó termés különösen selymes. amikor letettem a kagylót. Peterson nem is tiltakozott az ellen. nyitott ajtó mellett dohányozzon. és gyorsította az idegrostok sorvadását. hogy erősödtek-e a fájdalmai szökésünk óta. amit ágyhoz kötötten töltött. és akkor is sírt. Ugyanakkor semmi nem szólt amellett. Amint beleszóltam a vonalba. de láthatóan kényelmetlenül érezte magát. egyebekben azonban nem sokban különbözik emettől. hogy a kocsiból a földre tegye a lábát. Nem is tudom. Sok „Ó. anyám elsírta magát. és nem az út jobb oldalán kell haladnunk. ideje felhívni anyámat. Lunéville ‒ ahol megálltunk ebédelni ‒ már semmiben sem hasonlított Angliára. Egy újabb pihenő ‒ Saint-Louis ‒ annyira idegennek tűnt közvetlenül a svájci határ mentén. mit mondhatnék erről a telefonhívásról. Úgy véltem. azaz két óra a brit nyári időszámítás szerint. észre sem veszem a különbséget. Ezentúl nem sok mondandóm van róla. Észak-Franciaország mezőgazdasági térsége tágasabb Dél-Anglia földjeinél. Ha nincsenek az útjelző táblák meg a díjbeszedő bódék a fizetős autópályákon.

Ami azt illeti. és egy óra múlva értünk be Zürichbe. utólag visszatekintve fölösleges volt. amíg anyám kisírja a szemét. Bőven volt időm tájékozódni és elolvasni az utcanévtáblákat. mint a tudomány. valamint hihetetlenül pontos óráik megszerkesztése. Egész estéket és ebédszüneteket töltöttem azzal. Ezeket egytől húszig számozták. Szóval. AlfredEscherstrasse. miután vártam pár percet. hogy semmi szín alatt nem árulom el a tartózkodási helyünket. hogy a Michelin térkép fölé hajolva olyan hosszú és cirkalmas utcaneveket magoljak be. Újabb estékbe és ebédszünetekbe került a kerületekkel való ismerkedés. és kettős ívben vették körül a Zürichi-tavat. Ellie-t kértem a telefonhoz. Mi mást tehettem volna? A délután közepére keltünk át a határon. Lassan csordogált a forgalom. ami. ‒ Azt hiszem. bár a Michelin térkép bemagolása segített az azonnali eligazodásban. könyörgött. csak még jobban felhergeltem. Mindeközben belső térképemhez igazodtam. büszke történelmük során igyekeztek távol tartani magukat a háborúktól. meg kell mondjam. mint Pfingstweidstrasse. a biztonságos bankolás. Seebahnstrasse. Hosszú. mit értett ez alatt. ezzel azonban a legkevésbé sem nyugtattam meg. Letettem a kagylót. de mintha a falnak beszéltem volna. mialatt inkább olyan hasznos ténykedéseknek szentelték magukat. Mindössze annyit mondtam. Ez volt az elmúlt hónap egyik fontos feladata. és hogy a hét végére visszavárhat. hogy biztonságban vagyok. talán Ellie-vel kellene beszélnem ‒ ismételtem meg a kérdésemet. . Korábban úgy ítéltem helyesnek. ráérősen vezettek. Addigra már eldöntöttem. ‒ Nem tudod adni? De anyám csak tovább zokogott. és így tovább. mert így még semmi bajom nem lesz. és a városi svájciak kulturáltan. Azonnal jöjjek haza. De hát a svájciak eddigi internetes tapasztalataim alapján is megnyugtatóan praktikus emberfajtának bizonyultak. Az Első kerület ‒ az Altstadt ‒ volt a sarkköve a tavat két rétegben körülölelő városnak. Megnyugtatóan praktikus példája ez a várostervezésnek. ha memorizálom a város teljes autótérképét. igen átfogó volt. Végül. Nem tudtam. Ha nem tudnák.vagyok.

Olyan. hogy az a nyolcadik kerületi hotel. A Limmat-folyó völgye által alkotott természetes mélyedésben foglal helyet. olyan az alakja. légy szíves. Az is sokat segíthetett. Úgy egy hónapja elküldtem már az erre vonatkozó e-mailt. Ha ki tudod ezt fejezni tapintatosabban. A legtöbb itteni szálloda a Limmat partján csoportosul a város szívében. jó közlekedéssel és saját parkolóval. Soha nem szálltam még meg hotelben ‒ csupán filmekben láttam szállodát ezért fogalmam sem volt. amelyet Herr Schäfer ajánlott. tedd meg! ‒ írta. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. Ami Mr. amint már említettem. bárha e téren szintén kevés volt a tapasztalatom. Sajnos nem tudtam. korlátokkal és fogantyúkkal a fürdőszobában. és okosabbnak is véltem az őszinteséget a félreértések elkerülésére. A Limmat északdéli irányban középen metszi ketté az Altstadtot. Peterson igényeit illeti. miféle szálláshelyet kívánhat magának az ember . hogy megállapodtunk érkezésünk időpontjában. ezek viszonylag egyszerűek voltak. közvetlenül azután. Az Alpok csúcsai a folyótorkolattól vagy harminc kilométerre törnek az ég felé. A fenti megfogalmazás mellett maradtunk tehát. hogy kívánságaink pontról pontra teljesültek. A szobája legyen tágas és szintén fogyatékosbarát. szép. igen könnyen megközelíthető volt autóval. akik Svájcba jöttek meghalni. amely viszonylag nyugodt környezetet biztosít a számára. Ennyi természetes tájékozódási pont mellett nem volt nehéz kiismerni magam Zürichben.Zürich rendkívül sajátos város. a miénk azonban az Udoquai mentén állt. Herr Schäfer tucatnyi hotelt tudott ajánlani a klienseinek azok eltérő igényei és pénztárcája szerint. ami arra emlékezteti. meg legalább egy zömök. magas támlájú székkel. a mozgáskorlátozottakkal is számoló szállodára volt szüksége. ahol a tó északi csücske alkotja a patkó keskeny és üres belsejét. Nagy tapasztalata volt a külföldiek terén. A helyszínen elégedetten nyugtáztam. Semmiképpen nem olyan helyet. Ő maga erkélyes szobát szeretett volna. és. Ez a rakpart a tó északkeleti partját szegélyezi. mint egy magasra ívelő hídé vagy egy széles lópatkóé. csaknem teljesen szimmetrikus két félre osztva a várost. hogy „meghalni jött ide”.

hogy: Empfang / Reception / Réception Magam úgy véltem. Addig is volnának szívesek kitölteni ezt a néhány nyomtatványt? 16 ‒ Ja. mein Herr ‒ köszöntöttem a recepcióst gyors. tömör. magas mennyezettel és oszlopokkal. ‒ Ich bin nicht Herr Peterson ‒ helyesbítettem. Der Name ist 13 „Peterson”. fényezett fából készült. amelyről ráláttunk a tó nyugati . angolul és franciául. meg egy balkonja. ‒ Guten Tag. A recepciós bólintott. A padló vagy valódi márvány volt. Mindamellett elégedetten hagytam ott a pultot. Tágas előcsarnoka volt. Magas. ‒ Herr Peterson ist der 14 Mann im Stuhl. 15 ‒ Das macht nichts. Alacsony. Ez a furcsa pingpongozás a szavakkal eltartott még egy ideig. katonás akcentusomnak tulajdonítottam. A recepciós vonakodását anyanyelvével szemben valamiféle számomra ismeretlen szállodai etikett számlájára írtam. Ideges rándulásait pattogó. ránctalan öltönyben. ápolt emberke volt. azzal az érzéssel. Peterson! Köszöntjük a Hotel Seeuferben. alig kihallható akcentussal: ‒ Á. hogy itt-tartózkodása kellemes lesz. igen! Mr. Mr. Bízom abban. Können Sie uns mit unserem Gepäck helfen? A recepciós idegesen fészkelődni kezdett. folyékony németségemmel. szakszerű mosollyal fogadott bennünket. Das wird kein Problem sein. értem. hogy legalább az egyik fordítás fölösleges. Azonnal küldöm is az egyik boyunkat. hogy legalább sikerült megértetnem magam. Mindössze annyit mondhatok. vagy egy roppant meggyőző másolat. A recepciós pult sötét. ‒ Wir haben zwei Zimmer reserviert. Peterson roppant tágas szobája az első emeletről nyílt. hogy a mi hotelünk kiváló intézménynek bizonyult. ‒ Igen. Halvány.utoljára. persze. boltíves ablaka volt. Elnézést kérek a tévedésemért. Tökéletes angolsággal válaszolt. Aranyszínű lapjába három nyelven vésték németül. ‒ Hogyne.

felére. a CNN és a BBC mellett. A hetvencentis. nyúlánk nőt ábrázolt. tárcsás telefonkészüléke villán ült. a szoba napfényben fürdött. ahová meghalni járnak az emberek ‒ kockáztattam meg. világospiros karosszék. Atyavilág! ‒ írta Mr. magas támlájú szék. Belekerült pár pillanatba. Volt ott két széles. Egy másik falon tükör kapott helyet. ahol a képek bántóan túlexponáltak. Isteni humorérzéke lehet ‒ vélte Mr. A dekoráció mindenestől ehhez a sajátos geometrikus jelleghez igazodott. közvetlenül a széf alatt. ‒ Nem olyan helynek tűnik. Peterson fogyatékosoknak kijelölt tágas helyiségének. Nekem nem volt balkonom. noha ez a kifejezés több mint viszonylagos. hogy a szoba Mr. Peterson összes szükségletét kielégíti. Ilyesfajta tükre van Supermannek is a Magány Erődjében. és a két felfele tekintő állólámpa fém állványzatot kapott. mire sikerült leltárba vennem a belső teret. Szobám az övével szemben volt a folyosón. Ezeket . Peterson. A bútorok tágas térben álltak a könnyebb megközelíthetőség érdekében. meg egy fura szófa. francia és olasz csatornát lehetett fogni az MTV. Az egyik falon festmény függött. Ódivatú. Állt benne egy zömök. egyébként azonban nem sokban különbözött tőle. az a fajta. sem a tóra néző kilátásom. Öt szimmetrikusan elrendezett síkból állt: a középső ötszöget négy trapéz vette körül. Mivel késő délutánra járt az idő. Volt saját fürdőszobája. Peterson. és valamiként egyszerre tűnt ultramodernnek meg régimódinak. Nem biza! ‒ Őszintén szólva Herr Schäfer fején találta a szöget. Még a fürdőszoba króm fogódzói is frissen formált antik daraboknak tűntek. A mini hűtőszekrényt az íróasztal középső lapja rejtette. A mérete is nagyjából kétharmada volt Mr. Négy negyedliteres borosüveg volt benne. és csupán egyetlen karfája van. Szokatlanul magas. A szabvány vendégszobák kategóriájába tartozott. amelyiknek keskeny és rövid a lába. de az volt az első benyomásom. falra szerelt LCD-s tévén egy sereg német. mint némelyik giccses autós hirdetés. s a sötét fa íróasztal szomszédságában olvasólámpa kapott helyet. szokatlanul hosszú és vékony cigarettával.

amint Ellie a szemét forgatja. ‒ Anyám kihívta a rendőröket? ‒ Kicsoda? ‒ Az anyám. ‒ Ott vagy még. Nem tudtam. és magamra maradtam a szobámban. Tudod. értetted?! ‒ Azt hittem. Előtte pedig egy meteorbecsapódására volt szükség. suta táncba kezdett. hogy rossz ötlet őt hívni. ‒ Ne hülyéskedj! ‒ Szinte láttam magam előtt. Végig fognom kellett a kezét. ezért inkább hallgattam. Bizonyos értelemben súlyosabb vád volt ez. és egy sereg kérdést tettek fel. amit tudnod kell. ‒ De vele már tárgyaltam. ‒ Nem ezt mondtam. Még csak a boltot sem nyitotta ki ma. ‒ Nem anyád hívta ki őket. Egészen idáig nyugtatgattam. Miután ettünk. Az elmúlt hét évben egyetlenegyszer sem zárta be a boltját. ‒ Igen tudok róla. Felhívtam Ellie-t. ‒ Megpróbálkozott vele. olyan baszottul kivolt! ‒ Mondtam én. hogy ne hívj fel! ‒ Arra kértél. éjjel fél tizenegy lett. Dugulj el egy pillanatra. nem akarsz beszélni velem ‒ olvastam a fejére. hogy helyet csináljak a hat doboz diétás kólának. hogy szabadnapot vegyen ki. mint mindig. Azt hiszem. aki most is úgy üdvözölt. Tudatom különös. ‒ Nem ez volt a rossz ötlet. ‒ Még a kártyával sem ment semmire ‒ folytatta Ellie. mit mondhatnék erre. mint anyám ötperces folyamatos zokogása. Woods! ‒ mondta.áttelepítettem a szerkénybe. Woods? Meg ne próbáld letenni a kagylót. alaposan benne vagy a szarban. de a lapok makacsul hallgattak. Járt itt a rendőrség. ‒ A rendőrség? ‒ Néhány órája voltak itt. amíg nem beszéltem anyámmal ‒ javítottam ki. ‒ Megkértelek. közép-európai idő szerint. ‒ A francba. hogy addig ne hívjalak. Egy pillanatig a hallottakat emésztettem. Természetesen! El tudod ezt képzelni róla? . és hallgass végig! Van még valami. alig egy órája ment el.

Ők azt hiszik. felfogtam. Anyád kénytelenkelletlen megmutatta nekik a röhejes leveledet. szerintem mostanra anyád is melletted áll. gyere haza. ‒ Ennél jobban nem lehetett megfogalmazni. lehet-e veled értelmesen beszélni. milyenek. ‒ Látták a levelem? ‒ Ne mondd utánam újra. mint a cserbenhagyásos gázolásoknál. de a zsernyákok nem. Woods. Azt akarják. merre mehettél és mit tervezel. ‒ Nem vagyok sem hidegvérű. Am ha visszautasítaná. Hanem akik nem ismernek… Jesszusom. Arra voltak kíváncsiak. ‒ És megteszi? ‒ Nem tudom. a zsernyákok akkor is közzétennék a felhívást. mint a kórháziak. azok egy új Hannibál Lecternek képzelhetnek! Bizonyos dolgokat nem vagy hajlandó hidegvérrel. hogy a szövegezése komoly aggodalomra ad okot. vagy amikor valami perverz állat elrabol egy gyereket. Azt mondták. ‒ Én hiszek neked. látták a levelet. hogy az anyád a hírekben kérje tőled. vagy valami efféle baromságot.‒ Nem is tudom. Felhívást készülnek közzétenni… tudod. ‒ Felhívhatlak holnap? ‒ Ajánlom is! ‒ fenyegetett meg Ellie. hanem nyisd ki jól a füledet! Igen. Sőt. olyasmit. sem lezser. Tudod. jég van a szíved helyén. Nem akarják azt a látszatot kelteni. lezserül fogadni. Arra voltak kíváncsiak. Ezt te is tudod. hogy tehetetlenek. Ezen elgondolkoztam néhány pillanatig. ‒ Ha már anyáddal nem vagy hajlandó szóba állni. hogy ő maga is tisztában van-e ezzel a jelen pillanatban. ‒ Mégis mit gondolsz? Az „elmeállapotodról” kérdezősködtek. muszáj valakivel kapcsolatban maradnod. . ‒ A rendőröket a kórház riasztotta. ‒ Én tudom. Pont olyanok. Nem hinném. ‒ Nem tudod? Ez a te nagy problémád! Néha olyan baszottul értetlen vagy! ‒ Jó. fedezni kell a valagukat. ‒ És mit szóltak ők erre? ‒ kérdeztem. és le is foglalták „bűnjelként”.

komoly nézésű szeme volt. így lett a will-ből veal és a suicide-ból zooicide. és egész testemet elgyengítette. Utolsó erőmmel még visszatettem a telefont a villájára. Ellie ugyanúgy fejezte be ezt a telefonbeszélgetést. milyen fáradt is vagyok. és pontosan úgy szorította meg a kezemet. Szálas. és az akcentusa is érezhetőbb volt. fokozatosan éreztette hatását. hogy németül csevegjek vele. amelyeket magamban előre elpróbáltam.A vonal ezután megsüketült. ezerszáznegyvenhét külföldit segített hozzá a halálhoz Svájcban (Mr. fontosnak tartotta. bár egyik-másik idiómát enyhén szólva rendhagyóan használta. Azok a kliensei. Negyven óra alvás nélkül nem lassan. A képzeletükre bízom. Folyékony. ‒ Remélem. akiket nem látott korábban. Váratlanul. leírni viszont meg sem kísérlem. A Guten Morgenen kívül meg sem próbáltam. hogy jóval megtermettebb férfiú. amelyből tanultam. hanem egyszerre tört rám. aztán ruhástól álomba zuhantam a takarón. a rögtönzés azonban nehezen ment. hogy hangzott mindez. ezüstösen ősz haja és szurokfekete. Peterson volt tehát az ezerszáznegyvennyolcadik). mint számítottam rá. amikor jelentéktelen apróságokról beszélt. Némelyik „w”-t németesen elnyújtotta. A tekintete akkor is komor maradt. Ekkor jöttem rá. s a szó eleji „sz”-ek bő hetvenöt százalékát is zöngésebben ejtette. kifejezetten ezt kérték. Vastag keretes szemüveget viselt. mindketten elégedettek a hotellel ‒ jegyezte meg kérdő . Első benyomásom az volt róla. gyors angolsággal beszélt. Nem álmodtam. Azokkal a témákkal mertem csak előhozakodni. hogy a kijelölt időpont előtt megismerkedjen az ügyfeleivel. Amióta ebben a szakmában dolgozott. ahogyan én az övét: két erőteljes fel-le mozdulattal. Másnap. úgy két évtizede. jó felépítésű úriember volt. mint a hotel recepciósának. ahogy szemtől szemben szokta. mialatt végig a szemembe nézett. Mint később elmondta. a hatvanas évei elején járhatott. Az általa felvetett témák azonban hiányoztak abból az online társalgási kalauzból. Szénszürke öltöny és sötétkék nyakkendő volt rajta. délelőtt tíz órakor Herr Schäfer megbeszélésünkhöz híven a hotel bárjában találkozott velünk.

‒ Állapota miatt a szemkontaktust sem könnyű megtartania. Peterson. de csak a kvarkoknak nevezett elemi részecskék miatt. Herr Schäfer megnyugtatóan rámosolygott. Remélem. véget vetve e kis kitérőnek. hogy felkeresse a szemészét. ‒ Semmi gond. Kizárólag orvos írhat fel az ön számára olyan hatóanyagot. Ekkor már nem a városban lakott. ‒ Az első orvosi vizsgálat előjegyzett időpontja ma este hatkor van. a Kreuzstrassén. Mint kiderült. Elmondta. Ez az adalék szemlátomást roppant tetszett Herr Schäfernek. miután kezet ráztunk. ‒ Most azonban térjünk a tárgyra ‒ mondta. Mr. nem éreznek terhesnek ennyi késlekedést. Köszönöm ‒ írta Mr. ami önnek a leginkább megfelelő. Szerintem az art deco berendezés egyszerre szemgyönyörködtető és célszerű. Többnyire írásban társalog. amelyeket valamiért az általa kiötölt szóval jelölnek. hogy ez az előírás a nagyobb biztonságot szolgálja. Azt feleltem erre. és leültünk. hogy hallottam ugyan James Joyce-ról. megfelel az igényeinek. ‒ írta Mr.hangsúllyal. Nem sietünk sehová. ami véget vet . Herr Schäfer elmosolyodott. de a tekintete komoly maradt. Peterson. noha egyike a kedvenceimnek. Peterson bólintott. Gondoltam. Egyesek számára ez is kellemetlen. Herr Schäfer hosszan beszélt róla. ‒ A hotel nagyon kellemes. és éveken át a zürichi értelmiség felkapott tartózkodási helye volt. Herr Schäfer elgondolkozva bólintott. James Joyce is többször megszállt itt a 30-as években. 1915 és 1917 között egy sarokra lakott innen. mindamellett gyakran megfordult itt. de törvény írja elő a várakozási időt az egyes vizsgálatok között. a következő holnap este hétkor. ‒ Bizonyára érti. Petersonnak nehezére esik a beszéd ‒ magyaráztam. art decónak hívják a régies és modern bútorstílus e furcsa keverékét. ‒ Nem gyakran fordulok ehhez a szállodához. ‒ Mr. később pedig a Seefeldstrassén. Olyan formában közli az óhajait. hogy a szálloda 1919-ben nyitotta meg kapuit.

‒ Igen. és megvan rá az alapos oka. Köszönöm. holnap és holnapután számtalanszor felteszik még önnek. nincs jogom elvenni magamtól az életet? ‒ kérdezte Mr. Mi történik azután. Soha nem késő visszafordulni azon az úton. Erről azonban szintén önök döntenek. ‒ írta Mr. Jelen lesznek ekkor is. Semmiféle nyomást nem gyakorolnak önre. ‒ Doktor Reinhardt ismeri az ön anyagát. Ön felhatalmazást ír személyzetünk egy tagja számára. ha mindketten ezt akarják. hogy megérti. de az életének véget vető utolsó lépést önnek kell megtennie. hogy az orvos úgy dönt. hogy eljött-e ennek az ideje vagy sem. hogy valóban ez a kívánsága. nem hiszem ‒ felelte Herr Schäfer. hogy menjen el a recepttel a patikába. és ők fogják átsegíteni az eljárás minden egyes szakaszán. miért muszáj tisztáznunk ezt a kérdést. Mi történik ezután Alexszel? . Ugyanakkor biztos vagyok benne. A doktornő arról is meg szeretne győződni.az életének. Mindössze arról szeretne megbizonyosodni. Tapasztalataink azt mutatják. Van rá esély. hogy ön felfogta döntése következményeit. Egyedül ön határozhat arról. Egyedül a gyógyszert nem ők adják be. Van egy kényelmes magánházunk közvetlenül a város határában. Megértem. A többi a mi gondunk. amelyre most rálép. hogy úgy ítéli meg. hogy bármely pillanatban meggondolhatja magát. Peterson. Önnek azt is tudnia kell. ‒ Szilárd az elhatározásom. ha jelen lehetnek a végső percben… valójában mindenkinek könnyebb így. természetesen. és kimerítően átgondolta mindezt. Herr Schäfer bólintott. Az embereink nem fogják sürgetni. Rendkívül tapasztaltak. Ma. Peterson. hajlandó felírni a hatóanyagot? ‒ Ezután már szabadon cselekedhetünk a rákövetkező napon. ahol két emberünkkel fog találkozni. Hol lesz mindeközben Alex? ‒ Végig maga mellett lehet. és együttérző hölgy. Én a későbbiekre gondoltam. hogy vigaszt nyújt a barátoknak és a családtagoknak. ‒ Nem.

hogyan töltik el a vizsgálatok között? ‒ Körülnézünk Zürichben ‒ mondtam. Akkor azt hiszem. ‒ jegyezte meg Mr. Herr Schäfer bólintott. hogy sokan másként gondolják. csakúgy. megállapodtunk. ‒ Remélem. . ‒ Helyes. Van programjuk ma estére? Hol szándékoznak vacsorázni? Számos kitűnő éttermet tudok ajánlani.‒ Erről a személyzetünk gondoskodik. az nem hibázhat… Most azonban. Szerintük. hány embernek segített meghalni. A mi nyilatkozatunk és az ön által aláírt okiratok kellőképpen alátámasztják. ha ehhez van kedvük. ‒ Helyes. Fel kell venni a kapcsolatot a halottkémmel és a rendőrséggel. ezt dicséretnek szánta ‒ felelt rá Herr Schäfer. hogy nem ez a helyzet. Két jelenlévő kísérőnk közül az egyik a hozzátartozókkal foglalkozik. Varázslatos város ez. De saját házamban is szívesen látom önöket vendégül. Hevenyészett becsléseim szerint úgy minden negyedik napra esett egy ügyfél. Nagy a tapasztalatuk ezen a téren. Mr. Köszönöm. ‒ Tudnia kell. Gondolkoztak már azon. de Alexnek nem kell tárgyalnia velük. mint minden más öngyilkossági esetnél. ‒ írta Mr. E ponton kérdeztem meg Herr Schäfertől. ‒ Igen. hacsak nincs további kérdésük. Elvégre is drága az idejük. ám aki a halállal üzletel. Peterson. mivel ez az együttérzés hiányára vall. ha valaki a halállal foglalkozik. fura egy nézet. vagy a sírásó rogyadozzon a gyász könnyeitől? Mr. Remélem azonban. Peterson bólintott. belátja. Virágzó vállalkozás. Bizonyos mértékű hozzá nem értés még elviselhető a politikusainktól és a köztisztviselőinktől. Peterson bólintott. ‒ Köszönöm ‒ folytatta Herr Schäfer. hogy minden a törvény szellemében történt. a másik a gyakorlati teendőkkel. nem kellene jól járnia vele. ‒ Ezt akartam tudni. Ne aggódjon: nálunk a hozzátartozók védelme az első helyen áll. Peterson. nagyjából ennyien vannak ‒ hagyta helyben Herr Schäfer. Herr Schäfer tekintete végig komoly maradt. le is zárhatnánk ezt a kis beszélgetést. Hadd éljek egy hasonlattal: mit szeretne jobban: hogy a temetésén szilárd kézzel vigyék a koporsóját.

Fel- és letoltam Mr. Az ajtó mellett kis emléktáblát találtunk. Reinhardt tőlünk néhány lépésre az egykarú. menet közben. Sajnos nincs nálunk GPS ‒ mondtam. Petersonra néztem. ez a pontos fordítása. ugyanakkor roppant alapos . megcsodáltuk számos terét. templomát és toronyóráját. Jobban érezte magát a szabadban. ahogy egyetlen múzeumba. A Freund mindenképpen „barát”-ot jelent. rajta a következő felirattal: „Hier wohnte von 18961900 der grosse Physiker und Friedensfreund Albert Einstein. ahogyan Herr Schäfer megjósolta. Mr. ‒ Azt hiszem. a Városházát és a Képtárat. Céltalanul kószáltunk a városban. A szállodánkba jóval a dr. ahol Einstein lakott diákkorában. a Frieden pedig annyit tesz. ‒ Friedensfreund ‒ mondtam. Reinhardttal megbeszélt találkozó előtt értünk vissza. Peterson.17 Finom boeuf bourguignont tudok kisikeríteni. Bejártuk az óvárost. mint „béke”. Mr. Peterson szobája volt a helyszíne. ‒ Elfogadjuk a meghívását. a járókelők nyüzsgése közepette. a következőképpen: „Itt lakott 1896 és 1900 között Albert Einstein. hogy minél kevesebbszer szeretne zárt térben tartózkodni. amely mellett elhaladtunk. Nem szívesen állt meg sehol. Pacifista? ‒ vetette fel Mr. templomba vagy képtárba sem. ez találóbb szó rá ‒ ismertem el. aki arcán fanyar mosollyal vállat vont. kongó terek különösen taszították.” Le is fordítottam mindezt Mr. Petersonnak. Én is vállat vontam. A néma. Valóban együttérző hölgy volt. rövid lábú szófán helyezkedett el. Vagy fél tucatszor keltünk át odavissza a Limmaton. Peterson kijelentette.” A béke barátja? ‒ kérdezett vissza. de el kell magyaráznia. Petersont a villamosokról. ‒ Igen. a nagy fizikus és a béke barátja. amelynek Mr. míg dr. Mindketten helyet foglaltunk a zömök art deco székekben. továbbá azt a házat az Unionstrassén. Nem mentünk be Einstein házába. hová menjünk. Láttuk az Operaházat.

Ezt az alesetet három józan kikötés szabályozta: a betegnek egyértelműen ki kellett fejeznie óhaját. amíg a pszichiáterek el nem kezdték gyötörni. Ő soha egyetlen percre nem érezte magát depressziósnak. mivel az Egészségügyi Világszervezet elmebajokra és viselkedészavarokra vonatkozó ICD-10-es meghatározása szerint az. amely a kegyes halál eseteire vonatkozik. E szótól még a németek is elrettentek. legalábbis addig nem. hogy miként hat ez ki az életére. miért került kórházba hat hétre. és miért kellett ott Prozacot szednie. hogy elesett pár napja. Az tett depresszióssá. és arról. Dr. Reinhardt megkérdezte. az a hat hét a pszichiátriai osztályon. Peterson öngyilkossági kísérlete és ezt követő kórházi tartózkodása. hogy a 22-es csapdája vár ránk. hogyan sérült meg Mr. Peterson egy teljes oldalt és egy megkezdett másikat teleírt azt magyarázva. Reinhardt ugyanakkor megnyugtatott minket. és kórházi kezelésben részesült (a történet második feléről bölcsen hallgatott).is a kérdéseiben. . jelentette ki. Dr. Reinhardt elmagyarázta. végül minderről ítélőképessége teljes birtokában kellett rendelkeznie. hogy lemondjon az életéről. pedig ők hozzászoktak a hosszú szavakhoz. Félő volt. Félelmetes törvény rendelkezett erről. A tények magukért beszéltek. Mr. Peterson bal keze. A doktornő ezután tömérdek kérdést tett fel a betegségéről. a kifejezés semmi rettentőt nem takar ‒ legalábbis nem a törvénynek az a cikkelye. Sokkal rázósabb. hogy amennyiben hozzászokunk. Minderről természetesen beszámoltak az orvosi leletek. Természetesen ez az utolsó megkötés volt a problémás. nem inoghatott meg ebbéli szándékában. aki kezet emel magára. Ez volt talán a beszélgetés legkönnyebb része. Mivel pedig Mr. amelynek már az elnevezése is hátborzongató 18 volt: Betäubungsmittelverschreibungsverordnung . a beszélgetés sokáig elhúzódott. hogy a svájci törvények rendkívül szigorúan írják elő a narkotikumok és altatók adagolását. Petersonnak nemegyszer kimerítően kellett ezeket megválaszolnia. hogy bezártak és nem fordítva ‒ vonta le a végkövetkeztetést. Ő erre elmondta. Dr. zavarosabb ügy volt Mr. nem rendelkezik a megkívánt ép elmével.

Reinhardt. Természetesen az volt ebben a bökkenő. Az életét bevégző cselekedetet neki kellett végrehajtania. hogy Mr. Peterson szájába az italt. Az első némi küzdelemmel járt. Másodjára dr. Reinhardt tehát jó lelkiismerettel megírhatta ezek után a receptet. Percek múlva a kliens békés öntudatlanságba siklik át. Reinhardt tehát tudni kívánta. Mindez tökéletesen fájdalom-és kockázatmentes. a nyaki izmait is megbénította. A lényeg az. én pedig a poharat tartottam. A kortyolgatás vagy a nem elegendő dózis mellett szintén bekövetkezik az eszméletvesztés vagy akár egy komatózus állapot. Az már jobban aggasztotta. ami kielégítő időtartamnak tetszett. és hogy halálvágya nem holmi röpke lehangoltságnak tudható be. Mindössze arról kellett meggyőződnie. hogy köhögőreflexet vált ki. végül azonban Mr. Peterson hat másodperc alatt leküldte a folyadékot. Reinhardt is tökéletesen megelégedett a magyarázattal. . Peterson abban az állapotban. Peterson baj nélkül egy kis pohár vizet. Petersonnak még a híg folyadékok is nehezen mentek le a torkán. mivel a legtöbb ügyfél nem tudja intravénásán beadni magának. hogy saját kezével vessen véget életének. A felírt hatóanyag ‒ nem orvosságként beszélt róla ‒ nátrium-pentobarbitál volt. Petersonnak most is tiszta a feje. hogy a nátrium-pentobarbitált gyorsan és egy adagban kell lenyelni. anélkül. Hatvan milliliternyi víz nem sok. Dr. amennyiben nem én öntöttem Mr. biztosított minket dr. hogy Mr. Tett ezért vele két próbát. a benne feloldott nátrium-pentobarbitál viszont igen keserű ízű.Szerencsére ez a diagnózis nem jelentett akadályt. Ugyanaz az idegi sorvadás. Emellett szólt az a tény is. vajon lesz-e Mr. hogy megszegte volna a Betäubungsmittelverschreibungsverordnung előírásait. és újabb perceket követően leáll a légzése. le tud-e nyelni Mr. de a halál nem. Reinhardt szívószálat javasolt. amely a beszédzavarát okozta. (Ennyi segítség még elfogadható volt. ami megnövelte annak valószínűséget. és dr. Mr. amelyet úgy kellett bevenni. hogy tizenöt hónapja bejelentkezett a klinikára. Nagyjából hatvan milliliter vízben oldják fel. Dr. majd az oldatot lehetőleg egy hajtásra célszerű kiinni.) Mivel többé nem kellett a mozgáskoordinációjára koncentrálnia.

hogy személyesen szólaljon meg. alig huszonnégy óra telt hát el utolsó beszélgetésünk óta. Peterson újra megerősíti elhalálozási szándékát. Lucyval az ölemben. Reinhardt elégedetten távozott. mintha citromba haraptál volna. Különben fel nem foghatom. kurva félelmetesen festesz. Elmenőben még megígérte.Peterson minden figyelmét a garatjának szentelhette. ‒ Az egy kicsit emberibbé tesz. ezért a szívószálas megoldást sokkal könnyebbnek találta. hogy miért éppen ezt választotta. amit rólad talált ‒ vélte. hogy haladéktalanul vegyük fel a kapcsolatot Somerset és Avon rendőrkapitányságával. ma este az országos tévében is. ‒ Ha nem az egyetlen. Ellie szerint pocsékul festettem rajta. hogy odaadta a rendőröknek az egyik fényképemet. Mindezt a „közérdek” . majd ő megírja a receptet. ‒ Tudja. nem látszol annak. és nem csupán a helyi híradóban. Újabb akadállyal már nem kell számolni. Mr. Még egyszer végigvesszük a gyakorlati teendőket. ‒ A macskával olyan vagy. A rendőrség ma reggel közreadta felhívását. Felszólítottak engem vagy bárkit. Látszik is. Egyedül annyit tett meg. hanem ez alatt a rövid idő alatt is sok minden történt. hogy a másnapi találkozó jóval rövidebb lesz. Anyám megtagadta. Jó. mint egy James Bond film gonosztevője. aki tud a hollétemről. A fényképen otthon ültem. Az lett volna a jobbik eset. jókora hírverést csapnak körülötted. de azért nem haragos a képed. Őszintén szólva. ‒ Dühösnek látszom? ‒ Nem. és egyre nagyobb csinnadrattával. Még kilenc sem volt. ‒ Legalább a macska ott van az ölemben ‒ véltem. az arcod olyan. mennyire utálok fényképezkedni. ez volt a legújabb fotó. Komolyan. Másnap kora este hívtam fel Ellie-t. ‒ Vélhetőleg ez volt az egyetlen eset. ‒ Ó! ‒ Megmutatták a fotót a hírekben. amikor a fényképezőgép lencséje elé lehetett vonszolni ‒ magyaráztam. ‒ Igen. ‒ Azt hiszem. Dr. acsarogsz egy kissé.

Odafelé azt a négyórás festői útvonalat választottuk. miközben összeköti Genfet. És amikor másnap reggel Mr. Rád hagyom az útirányt. Oda-vissza megtettünk vagy hatszázötven kilométert. Nem igazán érdekel. ahogyan egész Svájc is. Pár másodpercig törtem a fejem. ‒ Helyes. ha végigautózunk fél Svájcon. Épp eléggé elcsesztetek mindent ahhoz. elhallgattam Mr. Peterson elől. és nem bántam én sem. Bernt és Zürichet. hová megyünk ‒ írta -. a nyakam rá. akár a többi otthoni hírt. ahol elképzelhetetlen a szemetelés. szerencsére azonban. ami odahaza zajlott. ahol üde és friss a levegő. Ellie drámai beszámolója ellenére távolinak éreztem mindent. A beszélgetést. amely az Alpok lábát megkerülve félúton keresztülmegy Interlakenen. Eddig is több firkász telefonált a boltba. ‒ Ó! Vicc volt. hogy érdeklődést keltsetek. még kevésbé Somersetben. Peterson azzal állt elő. ha utazásról volt szó. nem bánta. Nem.nevében. ‒ Mit szólna a CERN-hez? ‒ kérdeztem. hogy szeretne kiruccanni a városból. Nem tett volna jót neki. hogy őt magát idézzem. Ekkora felhajtás nem egyhamar ül el. 19 A Greschwindigkeitsbegrenzunghoz tartva magam. Mehetünk. Peterson átvedlett „ízig-vérig amerikaivá”. Most. A városka képeslapba illően gyönyörű. Mr. ahová csak akarod. mi folyik az Egyesült Királyságban. s ahol csipkézett . én sétára gondoltam. Európában senki nem törődik azzal. Olyan ország ez. de azt hiszem. hogy mindössze tizenegy óra volt hátra az életéből. szívesen megnézném magamnak közelebbről ezeket a hegyeket. ‒ Kiautózzunk a hegyek közé? ‒ kérdeztem. okoskodtam. Ezért elhajtottunk a CERN-hez. Ez az Autobahn átvág a Svájc közepén elterülő fennsíkon. jó ötletnek véltem. a visszatérés az A1esen keresztül alig három órát vett igénybe. Csak hogy egy kicsit elszabaduljunk innen.

Természetesen mire a CERN-hez értünk a francia határ közelében. Peterson. hacsak nem parlamenti meghallgatáson vagy a Nobel-díj átadásán jelennek meg. A dombokat elborították a szőlőskertek. ligetek és falvak sorjáztak egymás után. hisz ez a legköltségesebb tudományos kísérlet az emberiség történetében. ami igazán érdekes a CERN-ben. amelyet kisebb-nagyobb városok határában találni. A recepciós ehelyett a Tudomány és Újítás Glóbuszához irányított minket. A hadron csupán proton. A tavak rezzenetlen tükre a kék. Ami magát a CERN-t illeti. (Mint bizonyára tudják. Volt egy buszmegállója.peremű hegyvonulatok és várak követik egymást. neutron vagy más ehhez hasonló elemi részecske. tömbszerű épület. noha még mindig kellemes volt a szemnek. hogy egyikük sem viselt nyakkendőt. mint egy pingponglabda. azt leszámítva. A nagy hadronütköztetőt nem láthattuk. míg délkeleten úgy nyolcvan kilométerre a Mont Blanc tornyosult. miközben áttoltam a túloldalra. A kint sürgő-forgó alkalmazottak is teljesen normálisnak látszottak. továbbá az a harminc méterszer negyven méteres fagömb. zöld és fehér makulátlanul tiszta árnyalatait veri vissza. amelyek normál irodaházaknak tetszettek. amely a recepcióval szemközti út mentén magasodott. és a szupermarket nagyságú parkoló tele volt üzemanyag-takarékos ötajtós járművekkel. Szabályos alakú. olyanféle ipari park. csak éppen . azaz az út túlsó felén levő hatalmas gömböt formáló szerkezethez. amelynek állandó kiállítása a CERN és a részecskefizika témáját tekintette át. Északon a Jura hegyláncai magasodtak. a tudósok nem szoktak nyakkendőt kötni. az száz méterrel alattunk rejtőzik. Pont olyan.) Az egyedüli figyelemreméltó az épületegyüttesben a középső sugárút mentén lengő húsz európai zászló volt. ‒ Nem a hadron nagy ‒ magyaráztam ‒. Tudtam persze. a táj is ellaposodott kissé. az volt róla az első benyomásom. de különben átlagos munkahely. hogy ez csupán a felület. hanem a részecske-gyorsító. Mi az a nagy hadron különben? ‒ kérdezte Mr. s ezért nem áll nyitva a nagyközönség előtt. meg sok lapos tetejű. Volt ott egy recepció is. Genf északnyugati határában. hogy jókora.

Heisenberg határozatlansági elve és az ehhez hasonlók. A spotlámpák színes fényei a látogatók mozgásához igazodva erősödtek fel vagy halványultak el. egyre inkább . akkor a pingponglabda ármérője vele összemérve hétszázszorosa lenne a Napénak. Bőséges információ volt ez. és bár semmiben nem hasonlított az általam átélt hallucinációkhoz. mire gondol. mint az antianyag. például türkizkék. hogy az audiovizuális szemléltető eszközök egyenesen lenyűgözőek voltak. így Mr. futurisztikus színárnyalatok voltak ezek. Drámai. amelynek szüksége van az efféle beavatkozásra. ‒ Ha felnagyítanánk egy protont úgy. hogy az átmérője egy pingponglabdáé lenne ‒ fejtegettem ‒. és a kiállítás felépítése sem hagyott kívánnivalót maga után. Mr. elkerülhetetlen zaj. A belső tér tágas. Ennek még kevesebb az értelme. mi történik a képernyőn. Elég volt a képernyőhöz érni. Mindazonáltal el kell ismernem. Peterson. benne különböző méretű gömbökkel. hogy megnövelje a részecskefizika szexepiljét.huszonöt billiószor kisebb. és megjelent rajta a két-öt perces tájékoztató olyan témákban. Ami megközelítőleg a 20 Betelgeuse mérete. A marketinges és PR csapat szemlátomást mindent megtett. ám ahogy előrehaladtunk a kiállításon. Egyszerű összefoglalásokkal kezdtem arról. Ott volt azután a sokféle. ‒ Két egész öt tizedszer tíz a tizenharmadikon: azaz a huszonöt után tizenkét nulla áll. Bár a Tudomány és Újítás Glóbusza kívülről igencsak zord volt. Peterson enyhén hallucinogén jellegűnek nevezte. továbbra is akadt mit magyaráznom. Az interaktív kiállítási tárgyakhoz német és angol nyelvű feliratozás tartozott. a kiállítási tér maga úgy festett. kör alakú hangár volt. mivel azonban Mr. mintha olyan téma lenne ez. Röhögnöm kell ‒ írta Mr. válaszfalakkal és interaktív kiállítási tárgyakkal. Peterson szeme nem tudta követni a gyorsan változó számítógépes képeket. a sötét energia. zümmögés és sistergés egy-egy kiállítási tárgy közelében. Peterson is mindent elolvashatott. mint egy repülő csészealj belseje. neon- vagy ibolyakék. Ez a szám semmit sem jelent nekem. tudtam.

Nem tudom miért. de minél többet jártattam a számat. ‒ Nos.999999 százaléka. A jegyzettömbje hátuljára firkantottam fel a számításaimat. az A1-en alig egy másodpercbe kerülne. Valamiért fellelkesítették nevetséges hasonlataim. Valamivel több. amit lekörmöltem. Még kérdéseket is tett fel. Peterson tovább kíváncsiskodott. Ez a számítás kicsivel több időt vett igénybe. Ilyen gyorsasággal járnak körbe-körbe a huszonhét kilométer hosszú gyorsító alagútban. a kiállítás eddig is tömérdek adattal és analógiával halmozott el minket. amelyekkel a fizikai alapkutatás dolgozik. az elektronok meg porszemekként keringenének a legtávolabbi padsorok környékén. ezúttal nem sietett elhallgattatni. az atommag akkorka lenne. Az atom szerkezetét például a következő bevett hasonlattal érzékeltette: ha futballpálya méretűre nagyítanánk fel. Talán a pingponglabda-hasonlat piszkálta fel ennyire az érdeklődését. Mr. A többi hely üresen maradna. nem szólva azokról a döbbenetes számokról és léptékekről. mint a fénysebesség 99. Mi ugyanezt a távolságot három óra alatt tesszük meg a kocsival. A képernyő fényénél olvastam aztán fel. annál kevésbé tudtam abbahagyni. kocsival. Na és mi mennyi idő alatt érnénk oda? ‒ Kocsival? Igen. De Mr. mert ezt ki se kellett számolnom. mint száznegyven évre jött ki az eredmény. tőle teljesen szokatlan módon. Ott volt azután az a végsebesség. húsz másodperc ‒ vágtam rá. amelyre a hadronok egyáltalán felgyorsíthatók a nagy hadronütköztetőben: nem kevesebb ez.belebonyolódtam előadásomba. már amennyiben a nap huszonnégy . másodpercenként megközelítőleg tizenegyezerszer. Mennyi idő alatt el egy ilyen hadron Zürichbe? ‒ kérdezte. mint a pálya közepére helyezett borsószem. és jócskán megdolgoztatta az agyamat a legkülönbözőbb nevetséges matematikai problémákkal. És a Zürich-Nap távolság? ‒ Nyolcvan perc. Mondanom sem kell. Peterson.

szóval. hogy az anyag általában is rokon ezekkel a titokzatos és ritka részecskékkel. A leghosszabb is a másodperc néhány százmilliomod része volt. és semmi más nem létezik már az elemi részecskéken kívül. elhalnak a nukleonok. mert váratlanul érte nyitáskor. annál inkább arra jutottam. lesben állva. a legrövidebb pedig olyan kurta. Hanem minél többet agyaltam ezen az egészen meg az univerzum életkorán. A mindenség méretei minden egyebet mérhetetlenül kicsivé és tünékennyé zsugorítottak. hogy hogyan érzi magát. hogy országos szenzáció lettem. elpárolognak a fekete lyukak. ha hallgatok erről a hasonlatról. arra is csak azért. Az emberek együtt szerettek volna érezni szenvedéseivel. mielőtt eléri a hőhalál ‒ mikor kihuny az összes csillag. és azon. Rám a legnagyobb hatást a nagy hadronütköztetőben keletkezett „egzotikus” részecskék élettartamára vonatkozó információ gyakorolta. és cikkében „zavartnak” nevezte anyámat. Reinhardttal megejtett második találkozás után. Mikor felhívtam Ellie-t aznap este ‒ a dr. Eleddig egyetlen kérdésre válaszolt csupán. aki ezután megtagadott minden további nyilatkozatot. minél többet agyaltam ezen. Ám ez is csak háborgó érzelmeit igazolta. ám még Herr Schäfer marharaguja előtt ‒. A kérdés úgy hangzott. erről csupán megsemmisülésük után értesültek a tudósok. amelyek tovább sodródnak az űr végtelen sötétjében ‒. ‒ Érthető módon zaklatott lelkiállapotban vagyok ‒ felelte. közölte velem. ‒ Ez a sztori . Az univerzum idejéhez mérve a csillagok is eltűnnek majd egy szemvillanás alatt. Eleinte csak pár újságíró telefonált rá a boltra. hogy a szó hagyományos értelmében nem lehetett érzékelni. amely ki tudta volna mutatni a jelenlétüket. és ettől makacs hallgatása sem tántoríthatta el őket. Ezek a részecskék megszületésük után nyomban el is pusztultak.órájában vezetnénk az autópályákon előírt sebességhatárral. ‒ Nem megmondtam! ‒ jelentette ki Ellie diadalmasan. hogy lekaphassák és interjúkba rángathassák bele anyámat. ezért eleddig nem létezett olyan érzékenységű műszer. mostanra azonban már vagy egy tucat kamerát állítottak fel előtte. De jobbnak láttam. A riporter felütötte a szinonimaszótárt. hogy hány éves lesz.

hogy kapcsolatba léptek a svájci hatóságokkal. Hallani véltem. itt is bevezették ‒ mondtam. hogy oda mentél. azt Dorsetben is megtehetted volna. a belügyesek… akik a hasonló szarságokkal foglalkoznak. vagy nem? Ha az lett volna a terved. nem? ‒ Igen. Ezen elgondolkoztam. ‒ Jaj! Más nem igazán jutott eszembe.egyenesen rivaldafényért kiált. A jelek szerint ez az egyetlen ország a földtekén. hogy előállítanak… hát nem érted? ‒ Hogyne érteném. A zsaruk szerint ez a lényeg. És ez a lényeg. akiknek ez a kívánságuk. ‒ Bemondták a hírekben. ‒ Nem… ‒ Az interneten is minden rólad szól ‒ nyomult tovább Ellie. hogy bármit is tehetnének. amely átsegíti a túlvilágra azokat a külhoniakat. hogy nem láttad. erről van szó. A felhívást továbbra is óránként közreadják. ‒ Nem híresek erről ‒ mutattam rá. ‒ Tizenhét éves vagy. ‒ Közösségi fórumok tárgyalnak ki! Meglep. Nem kell ahhoz külföldre menni! Ennyi sütnivalója még a zsaruknak is van. A svájci törvények megengedik ezt az eljárást. amint Ellie rágyújt a vonal túloldalán. ‒ Ki? A rendőrség? ‒ A rendőrség. hogy letaszítod az öreget egy szikláról. hogy ez különleges eset. . ‒ Nem hinném. Megmutatják azt az elcseszett fotódat. Svájcban is van internet. de aztán nagyot dobbant a szívem. ‒ Ki mondott bármit is Svájcról? ‒ Mindenki erről beszél! Mindenki azt mondja. ‒ A hasonló hírverés rövid életű ‒ filozofáltam. ‒ Hagyd már abba azt a kibaszott okoskodást! Lehet. Be kell majd avatkozniuk. amíg itt vagyok. Azzal jönnek. miközben semmi nem történik. gondolom. De mindössze huszonnégy órára van szükségem. Mert. és beszámolnak a „felkavaró” leveledről. ‒ Ide hallgass! ‒ folytatta. amit a svájci hatóságoknak is figyelembe kell venniük.

terjengősen értekezett. amit kérek. a tizenkettedik kerület egy csöndes keleti külvárosának legszélén. Odabent is minden ilyen takaros és csekély gondozást igénylő volt. mire a megadott címre értünk. Az egyenlet ismeretlen tényezője Herr Schäfer volt.Azután… ‒ Hagyd ezt abba! ‒ szakított félbe Ellie. Ellie még megeresztett egy végső káromkodást. Mindössze tíz percet kellett várnom. Peterson pedig tudtommal egyszer sem kapcsolta be a tévét. van-e valami szokásos eljárás egy ilyen esetre. A modora változatlan volt: a komolyság és lazaság különös keveréke. és vagy öt percig ültem a szófán. Ezt szó nélkül hagytam. Nem volt túl jól sikerült fénykép. ez minden. hogy viszontlássam a fotómat. Bekapcsoltam a tévét. Több mint húsz évig dolgozott mint emberjogi ügyvéd. Negyedórába került. Olyan gondozottnak látszott. A biztonsági lámpa fénye megvilágította a sima gyep egy kis darabját. Gyanítottam. és a végső jogba ‒ a . hogy akár műpázsit is lehetett. amelyeket a svájciak annyira kedvelnek. Noha érkezésünk után éberen lestem minden mozdulatát. mi folyik otthon. a gomba és a bor aránya a ragujában. Fogalma sem volt arról. Tényleg nem. Herr Schäfer nem adta jelét. és nekem is ehhez kellett tartanom magam. hogy milyen a hús. mint arról. aztán letette a kagylót. Mint kiderült. Nem sokat tehettem az események ilyetén fordulata ellen. És vigyázz magadra. a légzésemre koncentrálva. Ugyanazzal az ünnepélyességgel beszélt a halálról. hogy nincs. egyike azoknak a lapos tetejű. Nem mintha hiányzott volna belőle a szakmájához szükséges nyomaték. amióta Svájcba érkeztünk. Nem sejtettem. gyakorlatias. Márpedig mindkét témáról hosszan. Mr. ami néha pléhpofával poénkodó komikushoz tette hasonlóvá. hogy meghallgassam a BBC híreit. inkább arról volt szó. Herr Schäfer rezidenciája szerény és célszerű volt. Lekapcsoltam a tévét. ‒ A többit nem akarom tudni. hogy ez a nyomaték élete más területeit is áthatotta. nem mindig a „halál-bizniszben” kereste kenyerét. tömbszerű építményeknek. hogy bármi gond lenne.

de nem tettem szóvá. mert mélyen hitt abban. Közöltem vele. Amit kissé furának találtam. ahogy megszólítottam… láthatóan túl formálisnak találta. hogy ez nekem feszélyező lenne. ha ez megfelel önnek? ‒ Igen. mintha ez lenne a társalgás legtermészetesebb módja. hívjon nyugodtan Rudolfnak ‒ erősködött. Aber ich habe eine grosse Lust auf Coca-Cola. Ich trinke keinen Alkohol. ‒ Most. akárcsak a volt felesége. Mondanom sem kell. Herr Schäfer ezután a lányairól kezdett el beszélni. hogy a kegyes halál nem csupán a határon innen élőket illeti meg. Egyelőre mindketten Zürichben éltek. mielőtt továbbadtam őket Herr Schäfernek. ugyanakkor időt is adott neki a megszerkesztésükre és némi pihenésre. tökéletesen ‒ értett velem egyet. ma szemlátomást szemernyit sem zavarta. mert előbb velem olvastatta el a levélkéit. a vacsora nem volt épp hétköznapi. hogy közelebbről megismertük egymást. márpedig én minden alkalmat megragadtam a nyelvgyakorlásra. Keine Angst…. Herr Schäfer kitűnő házigazdának bizonyult.meghalás jogába ‒ vetett szenvedélyes hite indította arra. Kis segítséggel továbbléptem az egyszerű udvariassági formuláktól ‒ es schmekt sehr gut ‒ a bonyolultabb mondatsorok felé. A németségemet is nagy türelemmel fogadta. ‒ Mindkét felnőtt lányom így hív. Miután Herr Schäfer tegnap már elfogadta ezt a gyakorlatot. E látszólag ártalmatlan csevej azonban hirtelen veszedelmes . Herr Schäfer. mivel azonban hasztalan kutattam emlékezetemben olyan szó után. Úgy tett. De bár elnézően hallgatta dadogásomat. ami nem túl kacifántos. mégis. úgymint Keinen Wein für mich. ich habe 21 einige Dosen im Auto. végül beadtam a derekam: ‒ Hívhatom akkor Rudinak. akitől békésen elvált egy évtizede. ‒ Ez egy kissé…‒ kezdtem. mintha egyedül kellett volna szót értenie Mr. Petersonnal. Ugyan neki is valamivel több dolga akadt. Szolgáltatásait azért ajánlotta fel külföldieknek is. hogy az ügyvédi foglalkozást odahagyva a maga nemében páratlan magánklinikát nyisson. pár perc után sajátos nyugalom szállt meg. A hármas eszmecsere is könnyebb volt. az már kevésbé tetszett neki.

hogy rájöjjek. dass es so besser ist. azt hiszem. Herr Schäfer elgondolkozva bólintott. hogy amennyiben Mr. Az adott körülmények között rossz ötletnek tartottam a „füstölést”. Egy . ‒ Nem hinném. ‒ Közben Alexszel együtt talán elmosogathatnánk a tányérokat. nem LSD. ‒ Er weiss es nicht? ‒ kérdezte továbbra is semleges hangnemben. Nyugi! ‒ írta. vagy nem törődött vele. ‒ A hátsó kis belső udvart ajánlanám ‒ jegyezte meg Herr Schäfer. Herr Schäfer tovább iszogatta a borát. ‒ A feleségem sosem helyeselte a pályamódosításomat ‒ mondta Herr Schäfer. Szerencsére az évek során ez is könnyebb lett. Petersonnak. újabb figyelmeztető pillantást küldtem. Peterson nem veszi észre. nem szóban elhangzó közlésekről. ‒ Csakhogy a végén azt gondolja majd. noha mint bizonyára sejtik. hogy Mr. de pillantásomat Mr. anélkül hogy félrenézett volna vagy megváltozott volna az arckifejezése. ‒ Hisz ez csak fű. kimegyek füstölni egyet ‒ írta Mr. Peterson vagy nem látta meg. hogy nem lehet megbízni a maga ítélőképességében. miközben leparkoltam a franciaablak előtt. Peterson. Peterson felé. Az volt a benyomásom. nem általánosságban beszél. Kétségbeesett figyelmeztető pillantást küldtem felé. Mindössze fél percig maradtam. hát megteszi. 22 ‒ Nein ‒ hagytam helybe. ‒ Legalább legyen elővigyázatos! Nem tudjuk. Peterson. ‒ Pontosabban az ezt övező médiafelhajtás nem tetszett neki. Elvégre is a halál-bizniszben utazik ‒ vélte Mr. ‒ Rosszul teszi ‒ mondtam Mr. maradnak azért vitatott esetek. Ha maguk ketten továbbra is németül társalognak. Peterson forgatni tudta volna a szemét. ‒ Ich denke. aztán visszamentem a konyhába. és tudtommal nem is vette. hogyan viszonyul ehhez Herr Schäfer. ahol addigra már Herr Schäfer megtöltötte a mosogatót habzó vízzel. Rossz látása miatt lemaradt ezekről a futó. és miközben ő elolvasta. Továbbadtam a cetlit Herr Schäfernek. hogy felháborodna egy kis füvezéstől. ezúttal Mr. Elég volt ránéznem ahhoz.fordulatot vett. remélve.

Remélem. azt hiszem. aminek azonban nincs igazán jó angol fordítása. ‒ Igen. a szavazáshoz és a szeszes ital fogyasztásához azonban fiatal. A te helyzeted egyedülálló a praxisomban. ‒ De tegyük ezt most félre egyelőre. ‒ Természetesen előre tudtam. azt hiszem. hogy valaki nem elég fondorlatos. Alex. ‒ Nem. Petersonnak nincs családja ‒ mondtam. ‒ Elég idős ahhoz. hogyan lehetnék másmilyen. ‒ Sok tekintetben idősebbnek tűnsz tizenhétnél. ‒ Nekem bizony vannak ‒ vontam vállat. Herr Schäfer jelentőségteljesen bólintott. . hogy rendhagyó esettel állunk szemben. hogy vezethessek és utódokat nemzhessek. Alex? ‒ Számít ez valamit is? ‒ Nem okvetlenül. ‒ Igen ‒ ismertem el. ‒ Légy te csak önmagad. ‒ Elhallgatott. Inkább azt jelenti. Ilyenkor azonban az egész család is elkíséri őket. ‒ Egyszerűen csak arról van szó. más szempontból viszont fiatalabbnak. mint a szavazás vagy a szeszes italok fogyasztása ‒ mondta. ‒ Szóval. Németül az ein Arglose megjelölés illene rád. ‒ A te életkorod nehezen állapítható meg ‒ folytatta. van itt egy kis gubanc ‒ kezdte. ‒ Nem is kell annak lenned ‒ mondta Herr Schäfer. ‒ Rajtam kívül nincs senkije. ezért meg sem érdemes próbálnom. nem sértelek meg. hogy nálad fiatalabbak ‒ a klienseink gyermekei vagy unokái ‒ is jelen kívánnak lenni a végső búcsúnál. Az „ártatlan” jelző esik hozzá a legközelebb. Mondtak már nekem hasonlókat. hogy hihetetlenül ügyetlenül hazudok. Azaz egyenes ember. és pár pillanatig fürkészően méregetett. ‒ Tizenhét vagyok ‒ vallottam be. Hány éves is vagy.törlőruhára mutatott. ha ezt mondom. Nem tudom. nincsenek hátsó gondolatai. dehogy. de ez sem egészen pontos. Ritkán előfordul. ami a radiátor fölött függött. De térjünk a lényegre. ezt értem. ‒ Mr. ‒ Egyesek szerint a vezetés és utódnemzés nagyobb felelősséggel jár.

maradni szeretnék. ha mindez nem terhelné Mr. Tudod mit jelent ez a szó? ‒ Azt hiszem. ‒ Rendben ‒ mondta Herr Schäfer. Ne ilyenek nyomasszák. tudom. Miután az utolsó tányért is eltörölgettem. Mindketten letelepedtünk mellé. szembenézek velük. ‒ Azért. Csupán ezt-azt elhallgattam. Csak szeretném. mégis maradni akarsz. hogy a piacgazdaság igenléséhez van köze ‒ mondtam. csak hát nem lenne az jó se nekem. hogy milyen lehetséges következményekkel járhat a tetted? Most. hogy ez egészen más ügy. Jól gondolom? Nem akarsz inkább máris hazamenni? ‒ Nem. ‒ Azért mert meg szeretnéd védeni. Peterson lelkiismeretét. még elhibázott döntést hozna. Erről akar velem beszélni? ‒ Nem. mi történik otthon. ‒ Tudod. hát itt a helyed. ‒ Azt hiszem. hogy a hazugság idegen a természetedtől. Herr Schäfer a konyhaasztalra mutatott. mert kötelességednek érzed? ‒ Nem. ha kell.Herr Schäfer bólintott. hogy ha elég érett vagy ahhoz. hazudtál neki? ‒ Nem. Most semmiképpen nem. hanem mert ezt tartom helyesnek. de nem feltétlenül ‒ mondtam. meglehet. vádat emelned ellened miután hazaértél. Herr Schäfer újra bólintott. Szabadelvű vagyok. ‒ Jól mondom? . ‒ Igen. Nem érdekelnek a következmények. ha tudná. ‒ Most például nem vagyok teljesen őszinte Mr. ‒ Talán. hogy a brit rendőrség is nyomoz utánad. Ezen elgondolkoztam. Mindketten tudjuk. Petersonnal. Tisztában vagy tehát az esetleges következményekkel. Miért. se senkinek. úgymond. Az én védelmemre. másként ezt úgy mondják. és már nem védenek a svájci törvények. ‒ Azt hiszem. ‒ Felfogtad. nem igaz? Jól mondom? ‒ Igen ‒ ismertem be. ugye. én úgy vélem. Alex. ‒ De hadd kérdezzek még valamit. hogy itt legyél.

hogy el kellene mondanom. Nélküle összeroppantam volna. hogy senki nem bánthatja vagy zsákmányolhatja ki a többi embert. Ez esetben azonban nincsenek ilyen kétségeim. hogy alaposan át kell gondolnod ezt az egészet. ennek pont az ellenkezője a kötelességem. Csupán akkor szoktam bárkit elküldeni ebben a kései szakaszban. El kell döntened magadban. Külső nyomástól függetlenül kell döntenie. mi folyik körülötte? ‒ Nem. hogy nem küld minket el? ‒ Ha így tennék. amit teszel. . hogy te más helyzetben vagy. Kitöltött magának egy pohár bort. az ellentmondana mindannak. A te terheid mások. ad majd erőt. Az egyedüli megkötés az. Nem az én feladatom őt bármely irányban befolyásolni. mint Isaac. ahol a dolog homlokegyenest eltér a piacgazdaságtól. ‒ És mit szól a hírekhez? Nem mondja el Mr. csakúgy. hogy végig tudjam csinálni az elkövetkező huszonnégy órát.Herr Schäfer elmosolyodott. amit tennem kell ‒ mondtam. ebben az esetben nem egészen. és belekortyolt a borába. Egy ideig a hallottakat emésztettem. Tudtam. majd megkérdeztem: ‒ Azt jelenti ez. Azt jelenti. Mindössze annyit mondok. E téren szemernyi kétségem sincs. mint én. Tőlem egyetlen szót se hall. ez a te döntésed. hogy nem szabad akaratából van itt. és utána folytatta. ‒ Arra gondol. mi a jó. nem az enyém. hogy szerintem mindenki szabadon dönthet… anélkül. Senki nem szólhat bele a döntésetekbe. és semmi más. és mi a rossz. A nappaliból ráláttam a belső udvarra. hogy helyesled-e. Petersonnak? ‒ Nem. hogy egyedül ez a gondolat. hogy mások megmondanák neki. Reinhardt azt látjuk. ‒ Esetünkben tehát te is szabadon határozhatsz. vagy nem fogta fel a döntése súlyát. amikor én vagy dr. Ez az a pont. Holnap nehéz nap virrad rád. amiért az elmúlt húsz évben harcoltam. ‒ Ugyanakkor meg kell értened. ‒ Nem. Fel kell erre készülnöd. ‒ Elhallgatott. Azt hiszem. ‒ Azt teszem.

.

A falakon tájképek függtek. Mr. nem volt nehéz idetalálni. Odakint a kis kocsifelhajtót és az elülső tornácot sövény vette körül. közel és távol ugyanis ez volt az egyetlen épület a környéken. egy kerek asztal négy székkel. Ami a postai küldeményeket illeti ‒ már ha egyáltalán voltak ilyenek ‒.EGY HÁZ HÁZSZÁM NÉLKÜL A háznak se neve. minden efféle felesleges lett volna. Kis ipari területen állt. és nem is tartózkodott tovább néhány óránál. se házszáma nem volt. mint a tenger moraja. Nagyjából húsz perc kocsikázás után jutott ide az ember. Mivel senki nem lakott benne. ami olyan volt. de idehallatszott a főúton áramló forgalom zúgása. A helyet kerítés választotta el a környező világtól. Ezért szükségképpen a város határába szorult. Noha a svájciak többsége egyetértett egy hasonló intézmény létjogosultságával. mint akármelyik másik lakóházban: pár hosszú kanapé és ágy. Zürichtől keletre. a szomszédban senki nem látta volna szívesen. Aki zenét kívánt hallgatni. annak ott volt egy sztereókészülék. párnák és lámpák. Bent volt egy minikonyha. egy fürdőszoba meg viszonylag kényelmes bútorzat. s a kis hátsókertben szökőkút csörgedezett a bokrok között. . Fontos. két lármás sztráda találkozásánál. hogy a csomagtartóban szeretné hagyni a tolószéket. s a nagy ablakok és a belső udvar ajtaja sok természetes fényt engedett be. hogy gyalog menjek be ‒ írta. Peterson közölte. A környezet ellenére a doktorék igyekeztek tűrhető viszonyokat teremteni. raktárépületek és üzemek közé. Miután beálltunk a ház elé.

A tóparti sétányon orgonabokrok sorakoztak. több is a kelleténél.Bólintottam. amelyekre még adott. ‒ Nyugodt és eltökélt. hogy elvégezzem reggeli meditációmat. amit Herr Schäfer mondott. most indult virágzásnak. Eddigre visszaértem a hotelbe. Alig néhányan voltak körülöttem: pár kocogó és egy hattyúcsalád a habokban bukdácsoló fiókákkal. míg a bal karjával a vállamba kapaszkodott. Ha addig nem is voltam teljesen biztos abban. A CERN ötvenéves történetét olvasgattam. Peterson igen keveset járt a saját lábán az elmúlt héten. ‒ Én is eltökélt vagyok. eltökéltségem tovább növekedett. nem kellene-e Mr. ‒ Hogy érzi magát? ‒ kérdeztem. csak szenvedést okozok vele. A hotelbe visszaérve hajnali kettőig azon tépelődtem. Egyike volt ez azoknak a dolgoknak. És te? ‒ Én is ‒ mondtam. Mr. mostanra ezek a kétségek nyomtalanul szertefoszlottak. akárcsak szökésünk napján. amíg beértünk. amelyre a 90-es évek közepén került sor. hogy szeretne szalonképesen kinézni. Továbbra sem voltam fáradt. De a fölösleges . Napkeltekor lementem a tóhoz. bár most sem aludtam ki magam. Hajnali hatra az antihidrogén kifejlesztésénél tartottam. ahol segítettem neki megmosakodni és felöltözni. a kötetet a központ ajándékboltjában vásároltam. Nem ingtál meg? ‒ Nem ‒ sikerítettem ki egy halvány mosolyt. Az agyam hihetetlenül tiszta volt. Mr. és ki kellett tartanom. Petersonnak szólnom az otthon történtekről. ezért belekerült egy kis időbe. ezután pedig egyszerűen nem éreztem fáradságot. édes vaníliaillattal töltve meg a levegőt. Azt írta. Jobbjával egyetlen mankóra támaszkodott. Peterson több adag marihuána segédletével mélyen aludt hétig. A szenvedés közös sors volt. mint az oxigén képlete: ha most beszélni kezdek. Feladatom volt. Megittam vagy öt doboz diétás kólát. Nyugodt vagyok ‒ írta. Ahogy a házszám nélküli ház bejárata felé támogattam. amíg el nem végzem. A dolog lényege olyan egyértelmű volt. Így sántikáltunk lassan a bejárat felé.

‒ Így van ‒ mondta ő. Kéznél volt. Peterson holttestét a krematóriumba szállítsák. Alex szereti tudni. Ugyanolyan sovány volt. az egyik kísérőnk. Az idő többi részét a „színfalak mögött” töltötte: elvégezte a papírmunkát. megnyugtasson minket. mint Mr. Peterson bocsánatkérően. Hajszíne a hamuszürke és a szőke keveréke volt. Linus.kegyetlenség elkerüléséhez nem volt szükségem bonyodalmas erkölcsi igazolásra. és elrendezve. és a gyakorlati teendőket intézte. amivel az öreg valaha rendelkezett. csak éppen anélkül az inas szívósság nélkül. Fura volt. bejelentve a halálesetet. mintegy csak jelzésszerűen. ami nyomban megoldotta a nyelvem. még sápadtabbá. Bármilyen apró termetű volt is azonban. Peterson határozott felszólítására tehette meg. Rajta kívül senki nem kezdeményezhette ezt a lépést. ezt azonban csak Mr. A maga idejében az ő dolga volt a nátriumpentobarbitál kikeverése és átnyújtása. ‒ Petra azt mondta. Első benyomásom tökéletesen jellegtelennek mutatta. Petersonnak. hogyan tehetett szert erre az állásra: újsághirdetéssel-e vagy munkaközvetítő útján. Petra. és törődjön a lelkiállapotunkkal. Egy darabig szótlanul meredt Mr. Miután több adag kávét főzött magának és Mr. Peterson. anyámra emlékeztetett. leült velünk a kis kerek asztal mellé. Nem lehetett magasabb százötven centinél. A hangja halk volt és könnyed. mindössze a szemét húzta ki. kérdezzünk csak bátran ‒ mentegetőztem. Sokat törtem a fejem azon. Annyira furdalt a kíváncsiság. Petra velünk foglalkozott mindvégig. hogy végül megkérdeztem. hogy Mr. mint bármely más foglalkozásnál. de a belőle áradó nyugalmat leszámítva. hogy bármely kérdésünket megválaszolja. hogyan mennek a dolgok ‒ írta Mr. eleven és magabiztos volt a modora. A józan ész is ezt diktálta. Arcbőre még az angol télben is sápadtnak volt mondható. s haját gyakorlatiasan lófarokba kötötte. Peterson . amikor ajtót nyitott nekünk. Egyedül akkor láttam. ami ha lehet. Alig sminkelte magát. a társa nem. alacsonyabbá és fiatalabbá tette. Később ő vette fel a kapcsolatot a svájci hatóságokkal.

Aztán még egyszer elmondta. (Nem akarom. Millió dolgot szerettem volna még megbeszélni Mr. Ezután kitámogattam a fürdőszobába. és jól tudnám végezni ‒ tette hozzá. Bármikor visszavonhatja a döntését. Egyenes és szókimondó volt. Petersont semmi nem kötelezi a folytatásra. Mr. Petersonnal. és felhatalmazta kísérőinket. aztán aláírnia fél tucat különböző okiratot. hogy hét éve lépett be a klinikára. hogy megpróbálja kiküszöbölni. hátha van számára hely. mint általában a mérgeknek ‒ mondta. aztán elmondta. Előtte ápolónőként dolgozott. amit Mr.vakírással rótt betűire ‒ e trükk számára izgalmas újdonságot jelentett ‒. ‒ A szervezet természetes reakciója. Petra immáron nem hatóanyagnak vagy szernek nevezte a nátriumpentobarbitált. A hányingercsökkentő bevételének legkevesebb félórával meg kellett előznie a mérget… hogy maximálisan kifejthesse hatását. de azt . Miután olvasott az itt folyó tevékenységről. ‒ Úgy éreztem. Peterson már vagy kétszer-háromszor hallott.) Miután visszatértünk. közölte Petrával. Többek között ezért is lehetett olyan kiváló a szakmájában. amíg beveszi a mérget. ezek a kérdések azonban nyersek és tárgyszerűek voltak. E ponton nem volt helye szépítgetésnek. Szabvány óvintézkedés volt annak érdekében. Petersonnak írásban kellett megválaszolnia valamennyi kérdést. Minden megnyilvánulása ilyen volt. „Ma kíván meghalni?”. legkurtább mondatokba is együttérzést lopott. melyekben megerősítette korábbi szándékát. magától jelentkezett. Újra meg kellett kérdeznie mindent. hogy halála után a svájci hatóságokkal tárgyaljanak. fontos ez a munka. hogy a nátriumpentobarbitál a kliens gyomrában maradjon. „Ez a maga döntése volt?” ‒ efféléket kérdezett. hogy utolsó gondolatom a pisilés körül forogjon ‒ írta. hogy Mr. egészen addig a pillanatig. hogy készen áll a hányingercsökkentő bevételére. tollpihe könnyedségű hangja azonban a legegyszerűbb. Ezért várnunk kellett. ‒ A pentobarbitálnak kellemetlen íze van. „Tiszta a tudata?”. Petra erről is a rá jellemző szókimondással beszélt.

amely a kertre nézett. Készen állok meghalni ‒ írta. Megértette. Azt hiszem. ‒ Mit szeretne hallgatni? Fanyar félmosollyal válaszolt. Sok mindent. színtelen folyadék volt. hogy hívjam oda Petrát. Megértelek. amelyben nátrium-pentobarbitált oldott fel. mert igazat adtam neki. meg a levegő ki-be áramlását tüdőmbe. hisz tökéletes ‒ írta. Peterson bólintott. aminek biztosítására az orvosi feljegyzések utasították. Melléültem. Nem hallottam mást. a szívószállal együtt. ‒ Szükségem van arra. hogy ezt megitta ‒ mondta ‒. per pillanat túl nagy horderejű döntés ez nekem. Bólintottam. mint Mozart zenéjének csobogó rétegeit. mert átadott egy cetlit. Mikor a zene elhallgatott. Feltehetnél valami zenét ‒ írta. Peterson behunyt szemmel hallgatta. Válassz te! ‒ Mozarttal nem járna túl rosszul ‒ mondtam pillanatnyi gondolkozás után. el fogja veszíteni az öntudatát. C-dúr zongoraversenyt. Mr. . mivel kezdjem. A dupla üveg elnyelte a forgalom és a gyárak lármáját. hajszálra. Nem telt bele néhány perc. utána pedig meghal. hogyan ugrándoznak a kert zsenge palántái között a verebek. mint a normál csapvíz. ha itt vagy mellettem. Óvatosan az asztalra helyezte Mr. ‒ Kérem. Peterson intett nekem. Árnyékaik árnyjátékként remegtek alattuk. amit mondok? Mr. Mr.se tudtam. Tiszta. készítse el számomra a mérget! Segítségemmel átült arra a kis bőrkanapéra. hogy ezt írásban is közölje ‒ mondta Petra. ‒ Két-öt perccel azt követően. Peterson közelébe. Nem mindig van szükség szavakra. Nem kell semmit mondanod. és elnéztem a kertajtón keresztül. aki egy sarokban ülve várakozott. Elég. Észrevehette. és Petra visszatért egy kis pohár vízzel. milyen izgatott vagyok. Játszd le újra a Mozartot. ‒ Feltegyek még zenét? ‒ kérdeztem. Feltettem hát a 21-edik. Helyes ‒ bólintott beleegyezően.

hogy megeresztette. ‒ „Figyeljétek csak: Billy Pilgrim kiesett az időből ‒ olvastam. Felolvasnál nekem? ‒ Igen ‒ feleltem. ‒ Szeretem. Minden egyes pillanat. és mindig létezni fog. Peterson. Ócska vicc volt. majd találkozunk a túloldalon ‒ írta. éppen ezért nagy butaság. ‒ Igen. meglásd. egészen addig. ‒ „A legfontosabb dolog. Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban. Ügyeltem rá. Tudom. a jelen és a jövő. és nekem is lekörmölt valamit. Ez volt az utolsó mondat. ‒ Szeretem magát ‒ mondtam. Peterson mélyen el nem alszik. és olvasni kezdtem. Peterson a fülét hegyezte. ha sírnak a temetésén. Tudta. és hiányozni fog. ‒ írta. ‒ Viszlát a túloldalon! ‒ mondtam. Köszönöm. Ő kért meg erre. amíg Mr. Gondolom. De neked jó lesz. Nálam volt Az ötös számú vágóhíd előkészített példánya. hogy minden cseppet megigyon. mindenesetre örültem. Mr. Csak vigyázz nagyon magadra! Vezess óvatosan a hazaúton! ‒ Mindig óvatosan vezetek ‒ mondtam. és az esküvője napján ébredt fel…” Mr. Alex. Peterson kiitta a szívószállal a nátriumpentobarbitált. Közben a Mozart zene is szólt. mielőtt visszahelyeztem a poharat az asztalra. amit papírra vetett. ‒ Billy mint öregedő özvegyember aludt el. Aztán kitépett még egy lapot. Még vagy három oldalt olvastam el a könyvből. hogy ha valaki meghal. mialatt Mr. Én fogtam a poharat. mintha meghalt volna. a múlt. inkább az én megnyugtatásomra gondolt ezzel a kéréssel. mint a magáéra. Peterson bólintott.Megértettem ‒ írta Mr. amit a Tralfamadoron megtanultam. Én is szeretlek. ahogyan mi például a Sziklás-hegység egyik . mindig is létezett. azazhogy épphogy csak megbiccentette a fejét. az csak úgy eltűnik. hogy el kell foglalnom magam valamivel. A tralfamadoriak pontosan úgy látják a különböző pillanatokat. Azt hiszem. amelyből a méreg bevételét követő percekben szándékoztam felolvasni.

Hajnali három lehetett. Mr. mint a zsinórra felfűzött gyöngyszemek. a halott kilétét igazoló útlevél. hogy . épp csak hogy egyelőre képtelen vagyok sírni. ami Mr. És nem tudtam eldönteni. Ehelyett visszamentem a szállodába. hogy mennyire állandó minden pillanat. Peterson esetében így is volt. Másnap reggel kaptam meg a hamvait. hogyan is állok ezzel. Még mindig nem tudtam sírni. hogy az egyik pillanat úgy követi a másikat. bár semmi jele nem volt. ahogy volt: nem akarok én erős lenni. hogy az segítene. Ugyanazok a hattyúk úszkáltak a tavon. Alvási szokásaimnak mostanra lőttek. még aznap délután hozzájuthattam volna a hamvakhoz.szakaszát láthatjuk. már a második tétel hallatszott a Mozart zongoraversenyből. és ugyanazok az orgonabokrok árasztották el illatárjukkal a sétányt. Reinhardt aláírt tanúvallomása. Ki kellene engedned a gőzt ‒ mondta. Semmi nem változott ezen a helyen. Az összes bizonyíték együtt volt: a szándéknyilatkozat. hogy megállapítja a halál beálltát. A halál okát percek alatt meg lehetett állapítani. Peterson szeme becsukódott. és ellenőrzi. hogy rendben van-e minden okirat. nálunk a Földön. Egy holttest elhamvasztása nem kerül sok időbe. vagy mindent. továbbá Linus. és légzése mély álom ritmusához igazodott. amely érdekli őket. Ha nem lettem volna annyira elcsigázott. és meg tudnak látni bármely pillanatot. Ez csak illúzió itt. Az egyedüli különbség az volt. A cél az ilyenkor. Mikor felébredtem. és tizenkét órát aludtam egyhuzamban. akkor az örökre eltávozott…” Mire befejeztem az olvasást. Ezután hamarosan meghalt. elejétől a végéig mindössze ha két órába. noha Petra váltig bizonygatta. A halottkémnek annyi a dolga. kint már sötét volt. meg hogy ha elszállt egy pillanat. Ugyanoda mentem meditálni reggel. Megmondtam neki úgy. Vagy semmit nem éreztem furcsának. hogy a meditációm nem igazán használt. mint előtte. hogy rohamtól kellene tartanom. többé már nem muszáj erősnek mutatkoznom. és a kegyes halál jól dokumentált eseteiben késedelem nélkül hozzá lehet jutni a halottkémi jelentéshez meg a hamvasztási engedélyhez. Még mindig valamiféle buborékban voltam. Petra és dr. Ők azt is észlelni tudják.

addig vezetek. Aztán visszaültem az autóba. és leparkoltam bő másfél kilométerre az úttól. és a légvételeimet számoltam. Újra orgonaillatot éreztem. nyitáskor ott voltam a krematórium előtt. A motorháztetőbe fogódzva beszívtam a friss levegőt. Furcsálltám ezt a kérdést. és szükségét nem érzem. Nem igazán terveztem el. és ki nem tisztult a fejem. Már csupán a kiadási nyomtatványt kellett aláírnom. Kilenckor. Leálltam hát a legközelebbi útkereszteződésnél. és összecsomagoltam. hogy addigra átkelek a határon. Közvetlenül nyolc előtt jelentkeztem ki. de valahol az ötödik-hatodiknál leküzdhetetlen remegés lett úrrá rajtam. Ezért úgy fél óra múlva visszamentem a hotelbe. ‒ Herr Peterson hat gestern ausgecheckt ‒ mondtam neki. hogy én egy nappal továbbra jelentkeztem be. elvégre is láthatta. hogy kinyújtóztassam a lábamat. mikor a Bözberg alagúton hajtottam át. Lehetett egy perc. Ezúttal nem volt sok poggyászom. Peterson? ‒ kérdezte. és aki nem volt hajlandó németül beszélni velem. Gondoltam. Peterson már tegnap kijelentkezett. hol és mikor állok majd meg.az elme megszabaduljon a fölös kacatoktól. Mindent kifizettünk előre. és addig sírtam. nagyobb gubanc volt azonban kompjegyet váltani Calais-ban. Tíz perc múlva úton voltam. ezért hamar megkaptam Mr. Hirtelen tört rám a dolog. meddig. amíg meg nem szűnt a reszketésem. Úgy számítottam. Nem volt mitől megtisztulnom. Peterson földi maradványait. aki három napja fogadott bennünket. Hanem alig egy óra múlva kénytelen voltam kihúzni a sztráda szélére. Mr. Ez sem volt bombabiztos. Mr. nem is tudom. Aztán sírni kezdtem. Ugyanaz a recepciós volt szolgálatban. épp. egy csöndes. Peterson ruhái és bőröndjei a Vörös Kereszt tulajdonába kerültek. Hátamat a lökhárítónak vetve leültem a kavicsos földre. ‒ Hol van Mr. amíg el nem fáradok. de tíz is. amíg kikívánkozott belőlem. magam mellé helyeztem . csakhogy az én elmém a kezdet kezdetén is üres volt. csaknem teljesen elhagyatott falu szélén.

Petersont az utasülésre. hogy szembenézzek sorsommal. és elindultam észak felé.Mr. .

‒ Anyám elengedte a fejemet. A C kihallgatási fülkébe vezették. Nem tudom. ahol egyetlen szót sem vesztegetett fölösleges udvariaskodásra. Ahogy leülni sem állt szándékában. ‒ A jelen szakaszban mindössze kérdéseket teszünk fel. akkor . de attól tartok. Hearse főfelügyelő vagy Cunningham helyettes felügyelő ‒. ‒ Értem. majd Hearse főfelügyelő folytatta: ‒ Megértem. ‒ Haza szeretném vinni Alexet ‒ jelentette ki.A VÉGAKARAT Anyám hajnali négy körül érkezett meg a doveri rendőrőrsre. de egy idő után meg se próbáltam már kiszabadítani a nyakamat. Természetesen be is ülhet közénk. a kihallgatás egyelőre nem fejeződött be. és a hasához szorította a fejem. Woods. ha anyám nyuvaszt. és amennyiben együttműködne. Mrs. Kényelmetlen testhelyzet volt. Egyenesen odarohant hozzám. Úgy festett. mint akit kilőttek egy ágyúból. ‒ Egész pontosan mivel vádolják? ‒ Egyelőre semmivel ‒ felelte Hearse főfelügyelő. mégis van még pár kérdésünk. meg kell hagyni. és… Anyámat azonban mindez nem érdekelte. mint a két rendőr. ha volna kedves helyet foglalni. ‒ Mrs. A két zsaru összenézett. Vagy három teljes percig szorongatott így. és csípőre vágta a kezét. hogy nehéz ez most önnek. Woods ‒ kockáztatta meg végül Hearse főfelügyelő ‒. ki volt nagyobb zavarban ‒ én. gyorsabban lerendezhetnénk ezt. mégis úgy véltem. hanem elfogadtam a jelen felállást. Addigra minimum két és fél órája vállvetve hallgatott ki Hearse főfelügyelő és Cunningham helyettes felügyelő. még mindig jobb.

tudnia kell. amikor csak tizenhét éves! Legyen már magukban szemernyi emberi érzés! Ha így megy tovább. és az asztalra dobta. amikor az az állítólagos roham lezajlott. hogy nem te fogsz vezetni! Én viszlek haza. mert amint mondtam már.mi… ‒ Arról ne is álmodjanak! ‒ szögezte le anyám. Woods ‒ kezdte újra Hearse főfelügyelő. biztosíthatom önt. ‒ De hát rohama volt! ‒ Egyikünk sem volt jelen. belehajszolják egy rohamba! ‒ Már volt is egy ‒ mondtam. aki másodjára is előhúzta a cannabisos zacskót. Woods. a fia a betegség semmiféle jelét nem mutatta. hazaviszem. nem ajánlottak fel neki orvosi. Ügyvédet pedig azért nem kapott. ‒ Fel tudják fogni. egyelőre nincs vád ellene. milyen megterhelő lehetett számára az elmúlt hét? Itt tartják éjnek éjszakáján. Hearse főfelügyelő kétségbeesetten igyekezett újra kézbe venni a helyzet irányítását. ‒ Mrs. ‒ Miféle elbánás ez? Kész emberkínzás! Nézzenek csak rá: ez egy beteg gyerek. ‒ Ha nincs vád ellene. Woods. ‒ Naná. ‒ Van azután itt még más is. természetesen azonnal kerítenénk orvost. ‒ Marihuána ‒ jelentette be Hearse főfelügyelő rendkívül ünnepélyesen. Gondolom. De ezt az eljárást… ‒ Ez felháborító! ‒ csattant fel anyám. ‒ Mrs. ‒ Elmúlt néhány perc után. Ráadásul… ‒ Hearse főfelügyelő szigorúan felemelte az ujját. hogy megfenyegesse anyámat. és kész! Most Cunningham helyettes felügyelő lépett közbe: ‒ Mrs. De nem hinném. Amint erre sor kerülne. hogy vádemelés nélkül is fogva tarthatjuk a fiát negyvennyolc óráig. hogy vezetni tudnék hazáig… a biztonság kedvéért. már volt rohama! ‒ Csak részleges roham ‒ világosítottam fel. ‒ Ez felháborító! ‒ mondta újra anyám. ne adj isten ügyvédi segítséget. ráadásul nem is aludt eleget. ‒ Hallják. miközben vele foglalkoztunk. . amiről nem tud… ‒ Cunningham helyettes felügyelőre mutatott.

. hogy marihuánáról van szó. és jelenléte nem teszi a fiamat cégéres gazemberré. hogy kijelentsék. ‒ A fia kocsijában találtuk. hogy… ‒ kezdte Hearse főfelügyelő meglehetősen vészjóslóan ‒ a szülők gyakran nem tudnak a gyermekeik kábítószeres szokásairól. hogy bármely olyan hatóanyagot magához venne. Ami a jelen körülmények között jelentéktelen mellékkörülmény. Minden ellenkező feltevésem ellenére úgy tűnt. ‒ Ennek sokkal több értelme van ‒ értett egyet anyám. mi fán terem. hogy angyal. ‒ Alex nem él drogokkal. Még a szeszes ital fogyasztását is jellemhibának tekinti! Szavait rövid. Petersoné volt ‒ szóltam közbe. Csak azt. Woods. de én magam is elámultam. ‒ Nem vagyok félkegyelmű. Mrs. Hearse főfelügyelőt és Cunningham helyettes felügyelőt gondolom. Anyám nem szívelhette a hazugokat. felügyelő úr ‒ közölte anyám. ‒ Ez képtelenség ‒ mondta anyám. meglepte ez a kirohanás. ‒ A legnagyobb tisztelettel jegyzem meg. ha azt állítják. hogy puritán természet.‒ Tudom. A szemölcse valósággal lüktetett. hogy pár óra után jobban megismerték a fiamat nálam… eléggé ahhoz. Vagy nem akarnak tudni… ‒ Álljon meg a menet. főfelügyelő! ‒ szakította félbe anyám (ismertem ezt a hangot. Nevetséges ötlet. valami hibádzik a fejükben. mit sem tudok a jelleméről… nos. mint sugallni szeretnék… Ha azt akarják ezzel mondani. amilyennek látszik… ‒ Egy szóval nem állítottam. ‒ Kezdjük azzal. őszintén szólva. bizonytalan csend követte. ‒ Másodsorban pedig. akkor. Woods! Mindössze annyit akartam mondani. amelynek a biztonságos voltát nem igazolta három doktor. ellenállhatatlan volt). a szemforgatókat meg még úgyse. ‒ Mr. ‒ Mrs. a politikusok és bírák ezrei pedig soha… na és a rendőrökről se feledkezzünk el… akkor maguk hazugok és szemforgatók! ‒ Szavait fagyos csönd követte. ez lehet a magyarázata a „rohamának” (a hangsúlya mindannyiunk számára jól hallhatóanjelezte az idézőjelet). hogy a fia nem olyan ártatlan angyal. Úgy véljük. Hearse főfelügyelő céklavörös lett. hogy kizárólag gonosztevők élnek kábítószerrel.

de ez az egész helyzet nevetséges! Most pedig hazaviszem a fiamat. Örülhetnek. miért tettem. ‒ A rendőrségen nem ezt mondtad. megpróbálsz feltartóztatni! ‒ vallottam be. ‒ Azt hittem. mire akarnak kilyukadni felügyelő. A kocsiban. Nem tudom. Lex. Azt mondta. Nem én vittem hát bele. mindkettőnket le kell tartóztatniuk… és a nyakam rá. nem dönthetek többé helyetted az ilyen dolgokban. hogy ő maga termesztette és bocsátotta rendelkezésre a szóban forgó marihuánaadagot. ‒ Hisz csaknem felnőtt vagy már. miután maga már nem tudott felmenni a padlásra. hanem azt. miközben nyugat felé tartottunk. egyetlen megrovás hagyta csak el a száját. eltértünk a tárgytól. mielőtt kinyithatta volna a száját.hogy anyám nagyon is ismer engem. Felháborító. Amennyiben ki kívánják még hallgatni. személyesen hozom el magukhoz. Ilyen egyszerűen ment minden. Egyik rendőrtiszt sem próbált megállítani minket. hogy mindössze tizenhét vagyok ‒ pirítottam rá. induljunk! Felkeltem. És miután befejeztem. de elmentünk. hátunk mögött a fokozatosan kivilágosodó éggel. Megpróbáltam megértetni vele. A fia beismerte. ha nem megy rá az állásuk. ‒ Mrs. Csak azután segítettem a termesztésben. ‒ Nem kellett volna ettől tartanod ‒ mondta. hogyan viselkedtek ma éjszaka! Szégyellhetik magukat! Gyere. ‒ Látják! ‒ kiáltott fel anyám. Csupán arra volt kíváncsi. Ráadásul jó ideje foglalkozik ezzel. Először Hearse főfelügyelő tért magához. ‒ Ő pedig 1965 óta füvezett. amit tettem. azt hiszem. ki a szabadba. . és követtem anyámat. hogy amint kiszabadulok. Nem csupán személyi célzatú kábítószer-birtoklásról van szó. mindezt sokkal korábban is közölhettem volna vele. úgy feljelentem magukat. Woods. Per pillanat azonban elmegyünk. ‒ Kizárólag Mr. Peterson fogyasztotta ‒ helyesbítettem. hogy meg fognak lepődni. mi hogyan zajlott. És nem is árultam a szert. Ha meg akarnak állítani. de szemlátomást már tudta is. ‒ Nem nyerészkedésből tette. Hearse főfelügyelő ugyan mintha mondani akart volna valamit. mindent elmondtam anyámnak.

ám takaros wellsi irodájában. De ez jófajta szomorúság. hogy ettől még bejuthatok egy jó egyetemre. Belemehetnék a részletekbe. Mindez azonban nem húzódott volna ilyen sokáig. ‒ Arra akarok kilyukadni. a tömérdek levélről. hogy van egy ügyvédje. meg az ugyancsak szép számú gyalázkodó irományról. amelyek halhatatlan lelkem elkárhozásáért vagy megváltásáért fohászkodtak. Csak azért értesültem róla. amit tudni 23 érdemes. érthető okokból. mire gondolok. Ahogyan arról sem tudtam. Bezárhatnak ezer évre. Álmomban nem jutott volna eszembe. Ügyem bumm-mal kezdődött. amely előre nem látható módon bonyolította a dolgokat. esetleges terjesztési szándékkal. Erről akarok még röviden beszámolni. Weirtől. kaptam egy figyelmeztetést. csak mert segédkeztem egy öngyilkosság kivitelezésében. és nyüszítéssel ért véget. Weir megnyugtatott. Persze. hogy teltek az elkövetkező hónapok. akár hetek alatt elrendeződött volna. majd pedig ‒ jóval a médiafelhajtás elülte után ‒ gyakorlatilag ejtették az esetet. Ezt megelőzően nem volt szabad látnom a végakaratot. melyeket idegenektől és ismerősöktől (dr. hogy nem vagyok hajlandó változtatni a vallomásomon. amíg nem találkoztunk kicsiny. ha nincs a végakarat. Nem tettem semmi rosszat! ‒ Én sem ‒ tette hozzá anyám. ‒ Elgondolkoztam egy kicsit. a tizennyolcadik születésnapomon. szólhatnék a különböző változásokról ügyemmel kapcsolatban. Egészen addig. Dr. hogy Mr. dr. ha érted. még szomorú vagyok. Peterson végakaratot készít. és elméleti fizikus lehet belőlem. Hogy érzed magad? ‒ Jobban ‒ feleltem. Enderbytől.‒ Az anyád vagyok ‒ mondta. az sem változtat a lényegen. Nem érdekelnek a rendőrök. mert a rendőrök tudomásomra . ‒ Ki akartalak hozni onnan. Azért meg. de mostanra jobbára úgy is tudják. Nem sok mondandóm van már hátra. Közel négy hónapig húzódtak még a különböző beidézések és kihallgatások. Szólhatnék minderről részletesebben. Herr Schäfertől) kaptam. Nem lehetett elítélni. hogy illegális narkotikumokat termesztettem és tartottam.

Megpróbáltam megértetni a zsarukkal. hanem a rendőröknek azt. gondolom. az őszi napforduló időpontja. Anyám és Ellie is elkísért. hogy nem hisznek nekem. hogy „feltehetően” köze lehet a nyomozáshoz (később erről szentül meg voltak győződve). amelyeket különböző vallomásaimban megneveztem). és többé nem tartozom az élők világába. Röviden kiderült. A végakarat természetesen cikornyás jogi nyelven íródott. Itt adom közre a szövegét: Kedves Alex! Nos. Peterson halálát kívánjam (azokon a sokkalta elfogadhatóbb indokokon túl. mivel úgy vélték. Mindent. Ekkor jöttem rá. mert ez a legjobb harcmodor a jog berkeiben. Furcsa erre gondolni. hogy a pápa az apám. amelyet Mr. hogy belnézhessenek. hogy amíg véget nem ér a nyomozás. Különben e feltevés nemcsak hogy képtelenség volt. Harmadszor fordult elő. ‒ Ha vallasz ‒ vont vállat. Ettől még nem lesz igaz. a lényeg azonban pofonegyszerű volt.hozták. hogy anyám hétköznap becsukta a boltját. Mikor e . Mégis az volt a benyomásom. de ellent mondott mindenféle ok-okozati összefüggésnek. ami okot adhatott arra. mindamellett azt tanácsolta. hogy a végakarat akkor lehetett volna motiváló tényező. Ezért. mint már mondtam. amiről tudnom kellett. minek a beismerésére igyekezett rábírni a rendőrség. amióta világ a világ. Ügyvédem ebben egyetértett. ‒ Bevallhatok én akármit. és maradjak minél humortalanabb. ‒ És hogyan tudnák bebizonyítani? ‒ kérdeztem. az a levél foglalt össze. Szereztek valami engedélyt. hogy tudtam. ha tudok róla. Napsütötte péntek délután volt. Mondjuk. hogy nem tudtam a végakaratról. Szerencsére az ügyvédem közölte velem: nem nekem kell bebizonyítanom. minden lezajlott már terv szerint. hogy Mr. hogy én vagyok a végakarat fő kedvezményezettje ‒ összesen ketten voltunk ‒. hogy erkölcsi támaszt nyújtsanak. a születésnapomon került szemem elé a végakarat. amikor ezt olvasod. Megkapták hát egy másolatát. Peterson az ügyvédnő gondjaira bízott. őrizzem meg a türelmemet.

Csupán azt szeretném tudatni veled. hogy zavartalanul megfogalmazhassam neked ezt a levelet. hogy elégedetten halok meg. plusz a megtakarításaimból 50 000 Ł lesz a tiéd. nem sok állatnak jut ki a nyugalmas. remélem. A többi (attól tartok. abba is hagyom ezt a siránkozást. benned azonban igen. hogy így gondolhatom. mindenekelőtt neked köszönhetem. holott néhány éve (akár még néhány hónapja is) már e gondolat is elképzelhetetlennek tetszett. De ne ijedj meg. semmi panaszom nem jelentkezett felébredésem óta. mint a mai. De biztos vagyok benne. hogy kicsit rázós szemmel kell követnem a saját írásomat. Egy ilyen napon. De amint mondtam. A természetben a halál bizony fájdalmas. az az. még egy londoniéra is. hogy nem érek rossz véget. és a befolyt összegből. Ez az egyetlen kikötésem . még nagyon is elevennek érzem magam. Gyönyörű tavaszi nap van. Jól tudod. Térjünk tehát a lényegre: Meghagytam az ügyvédnőmnek. hogy az enyém nem ilyen lesz. Ebben egy pillanatig sem kételkedem. hogy halálra vagyok ítélve. hogy 50 000 Ł nagyjából és egészéből elegendő egy egyetem elvégzésére. mennyi időm van hátra. rengeteg hónap. Sajnos az univerzum nem így működik. mit tegyen az ingatlanommal. ha elhalálozom.sorokat rovom. És azt. nem sok mindenben hiszen. Talán agyam ad egérutat. és attól eltekintve. Remélem. Amit érthető módon nem tudok. fájdalommentes halál. mint mindketten tudjuk. nem ez lehet az ok? Nem háborítaná fel egy ilyen gondolat a doktor urakat? De térjünk a tárgyra: Tudom. Leginkább a nyugosabb részeket élveztem. Általánosságban fogalmazva úgy vélem. hogy még haladékban reménykedhetek. nem tört ki rajtam a nagyzási mánia. hogy mennyi időm is van hátra. Mit gondolsz. azt azonban igen. ez is lehetségesnek tűnik. (Jogásznyelven „birtok” a neve. Szeretném ezt az értésedre adni. Ne aggódj. hálás lehetek a sorsnak. ez a több) az Amnestyt illeti.) Halálom után az ügyvédemnek fel kell vennie a kapcsolatot egy itteni ingatlanossal. nem orrolsz meg ezért. Nem tudom. sürget az idő. Mindent összevetve többé-kevésbé jó életem volt. Úgy sejtem. Ő felügyeli majd a házam eladását.

Az emberiség hosszúra nyúló történetében nem a józan ész vitte a pálmát. Anyám fogta az egyik kezemet. időre. miután elolvasta. mielőtt kiókumlálnád a nagy világegyenletet. gondolom. meg . Mindössze annyi maradt meg bennem.ezzel az összeggel kapcsolatban: a tanulmányaid folytatására kell költened. Remélem. hogyan költhetem el a pénzt. ha egy kicsit mégis izgulok emiatt. Remélem továbbá. kritikus pillantást vetett rá. Ezzel a gondolattal búcsúzom Barátod. Az irodából távozva visszamentünk a kocsinkhoz. ott tettes sincs. de ebből nem engedek! Ha te akarod kidolgozni a Mindenség elméletét. Sajnálom. mielőtt élénk fejcsóválás kíséretében visszaadta nekem. de Ellie nem sírt. Gyors. és megfelelő. Odaadtam anyámnak. Ahol nincs áldozat. hogy a végső válasz valamiféle lelombozó matematikai összefüggés lesz. édesanyád megérti a döntésünket. amiért hamarabb itt kell hagynom az univerzumot. ‒ Ez ám a kibaszás! ‒ mondta. Ez azonban vélhetőleg egyike ama területeknek. megbocsátasz. hogy egyikünk is mondott volna még valamit. zavartalan körülményekre lesz ehhez szükséged. milyen jól szórakozott Mr. Peterson e levél írása közben. Legalábbis ezt mondja a józan ész. Ellie a másikat. hogy nem támadtak miattam nehézségeid a törvénnyel. amiért belerángattalak ebbe a dologba. De azért remélem. alaposan átrágtuk már ezt. aki sírva fakadt. Nem emlékszem. ahol akár el is térhetnek a nézeteink. a kikötésre célozva. Személy szerint nem vagyok csalódott. hogy felnéztem a katedrálisra. amelyet a katedrális közelében parkoltunk le. Isaac Elképzeltem. Ezt kapod most tőlem. Tudom. Attól tartok ugyanis. Alex. Szükségem volt rád ehhez. Végezetül mindent még egyszer megköszönök neked. Ő Ellie-nek adta tovább. és biztosan igazad is van: nincs miért aggódnom. és megbocsát nekem.

Londonra gondoltam és a Természettörténeti Múzeumra. Nem maradt más. kék űr.fölötte az égre. Nagyon boldog voltam. A jövőre gondoltam. csak a nyugalmas. . de aztán egy idő után minden szertefoszlott. Charles Darwinra és a Mindenség Elméletére. amit az ember épített. Az építészetre gondoltam. és arra a rengeteg gyönyörűségre. Mindezek a gondolatok felhőként úsztak tova elmém virtuális terében ‒ ahol parányi elektromos és kémiai jelzések kombinációjából egész világ épült meg ‒. és egy sereg minden jutott eszembe.

Beechnek. Következzen itt még néhány általános köszönetnyilvánítás. energiát és lelkesedést szentelt Alexnek. akik hozzájárultak. meteorokra és meteoritokra vonatkozó szövegrésznél. Abban is ludas vagyok. hogy közreadjam a regényben szép számmal előforduló Vonnegut-idézeteket. aki beült velem sörözni.KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindenekelőtt ezer hála és köszönet Donald Farbernek. Nem lehet eléggé hangsúlyoznom. Köszönöm továbbá Joseph Heller jogutódjának. Őszinte köszönetem dr. hogy az ő életműve óriási hatással volt rám. a JBA irodalmi ügynökének. amiért a regényben Alex csak Mr. a The Crowood Press munkatársának. Köszönöm Keith Hathaway-nek. Köszönöm Stannek. Mondanom sem kell ezek után. nehogy megfeledkezzem másokról. és elnézését kérem. hogy idézhettem A 22-es csapdájából. hogy itt-ott munkám mondandójához igazítottam a tudomány eredményeit. a Kurt Vonnegut örökség gondozójának és a Jonathan Cape valamennyi jótét lelkének. A mű teljes címe: Meteors and Meteorites: Origins and Observations. E kötet volt elsődleges forrásom számos. Köszönöm a Hodder teljes személyzetének. mit köszönhetek neki. Nem is merek külön megnevezni embereket. Az ötödik fejezetben Alex felolvas „Martin Beech meteorit-könyvéből”. hogy engedélyt adott bizonyos idézetek teljes átvételére. a meteoroidokra. bármely pontatlanság az én rovásomra írható. Beechként emlegette. hogy oly sok időt. néhány nevet mégis . és eszement ígéretekkel kecsegtetett a könyvvel kapcsolatban ‒ eddig mindegyiket megtartotta. az Ön nagylelkűsége szintén hálával tölt el.

mindenképpen ki kell emelnem. Amber rendkívül alapos és lelkiismeretes korrektor. továbbá testvéreimnek. három éven át ő volt az egyedüli olvasóm. és akinek töretlen lelkesedése mozgatja azóta is az egész gépezetet. hogy végig mindenben mellettem álltak. de emellett gondoskodott utaztatásomról és egy sereg más gyakorlati teendőről. amikor a legnagyobb szükségem volt lelki támaszra. sokat köszönhetek neki. aztán lelkesen biztatott ‒ hálás vagyok érte. Külön köszönet illeti meg Kate Howardot. Alice és Jason a külföldi megjelenés jogait kezelte csodálatraméltóan. Anyám végigolvasta a kézirat harmadik változatát. A szerzői jogi engedélyeket Harriet szerezte be. Köszönöm továbbá családom többi tagjának ‒ apámnak. Az ő feltétel nélküli szeretete nélkül erre a köszönetnyilvánításra sem lenne szükség. pont. aki az első naptól kezdve imádta Alexet. csodálatos szerkesztőmet. Siannak. aki soha nem kényszerített „valódi állásba”. Végül a legnagyobb köszönet Alixnek jár ki. Mivel magam pocsék szervező vagyok. . Clive melegen gratulált e-mailban lányom születése alkalmából. és egy sereg hibát fedezett fel benne. Karának és Ciarannak ‒. míg Naomi és Rosie a marketing útvesztőiben igazított el.

ám sikeres pályát futott be sakkjátékosként. és gyakran látogat el az Alton Towers tematikus parkba. és egy érdekes nevű angliai faluban. Ha épp nem ír. Több országos versenyen lett bajnok. .Gavin Extence 1982-ben született. Öt és tizenegy éves kora között rövid. szeret főzni. Moszkvában és Szentpétervárott fiatal orosz titánokkal mérte össze tudását. az asztrológiában is jártasságot szerzett. kislányával és macskájával. Jelenleg Sheffieldben él feleségével. Swinesheadben (Disznófő) nevelkedett. és második regényén dolgozik.

.Notes [←1] A Superman-saga egyik leghíresebb szereplője. Superman legfőbb ellensége.

kísérteties szóval téveszthető össze . furcsa.[←2] A weird. különös.

[←3] Az eredeti angol szöveg valóban ilyen. .

. lásd A Sátán kutyája.[←4] Conan Doyle Sherlock Holmes-történetében szerepel.

.[←5] A 70-es évek sikeres ausztrál rockegyüttese.

A cím: The Sirens of Titan.[←6] Az angolban összetéveszthető a kettő. .

R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című művének egyik szereplője. .[←7] J.

amely Reagant gúnyolja .[←8] Utalás a Raygun című dalra.

boldog. szent .[←9] Beszélő név: áldott.

.[←10] A londoniak tube-nak mondják a metrót.

rendőrség és tűzoltók közös segélyhívó száma Nagy-Britanniá-ban. .[←11] A mentők.

buszpályaudvar. négy napig fogunk maradni .[←12] Reggeli.

uram.[←13] Jó napot. Két szobát foglaltattunk le. Peterson névre. .

hanem a székben ülő úr.[←14] Nem én vagyok Herr Peterson. .

[←15] Nem tesz semmit. Tudnának segyteni a csomagjainkkal? .

[←16] Igen. . Minden további nélkül.

[←17] Burgundi marharagu .

[←18] Kábítószer adagolására vonatkozó rendelet. .

[←19] Sebességkorlátozás. autósztráda .

.[←20] Az Orion csillagkép második legfényesebb csillaga.

Herr Schäfer. ‒ Nem kérek bort. Nem iszon szeszes italt. Ne féljen… van néhány dobozom az autóban. . De nagyon szeretem a Coca-Colát.[←21] Ez nagyon ízlik.

hogy jobb ez így.[←22] Nem tudja? ‒ Nem. . Úgy gondolom.

nem bumm-mal.” Vas István fordítása. csak nyüszítéssel. S.[←23] Utalás T. Eliot: Az üresek című versére: „A világ így ér véget. .

Table of Contents ENTENDER IRIDIUM-193 A KELYHEK KIRÁLYNŐJE ELEKTROMOS VIHAROK AGYAMBA ZÁRVA KÖSZÖNTÜNK A MAJOMHÁZBAN KREOZOT VEZEKLÉS METÁN A SAB EGY TALALÓ KIFEJEZÉS TESTÉKSZEREK HALÁL KÉT VASÁRNAP MIKROFRAKTÚRÁK IDŐOMLÁS ÖNVESZÉLYESEN A PAKTUM A CANNABIS-GYÁR A SZÖKÉS ELEMI RÉSZECSKÉK EGY HÁZ HÁZSZÁM NÉLKÜL A VÉGAKARAT KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Notes .