tARtAlom

Simon AttilA – tóth láSzló: Kis lépések nagy politikusa. történelemtanárok társulása – Fórum Kisebbségkutató intézet. Somorja, 2016, 248 p.
i. előszó. Szent-ivány József helye a szlovákiai magyar emlékezetben (S. A., t. l.) ...... 7

ii. politikai, közéleti pályájának első lépései ............................................................... 17
ii. 1. A családi hagyomány ereje (S. A., t. l.) ...................................................... 17
ii. 2. A regionális közélet színterein (S. A.) ......................................................... 28
ii. 3. A polgári demokratikus forradalom sodrában (S. A.) ................................... 32

iii. A szlovenszkói magyar politika élvonalában ......................................................... 41
iii. 1. mindenki maradjon a helyén (S. A.) ........................................................... 41
iii. 2. A pártalapító (S. A.) ................................................................................... 45
iii. 3. A nemzeti egység gondolatától a magyar nemzeti párt létrehozásáig ....... 54

iv. A nemzeti reálpolitika hullámvölgyekkel teli útjain ............................................... 67
iv. 1. Kenyeret adni a szlovenszkói magyarok asztalára (S. A.) ............................ 67
iv. 2. Korlátok között (S. A.) ................................................................................ 77

v. hátralépve. Szent-ivány József, a fürdőtulajdonos és sportszervező (S. A., t. l.) .... 87

vi. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező ...................................................... 97
vi. 1. „A világfelfordulás után való káoszban” (t. l.) ........................................... 97
vi. 2. emigránsok vs. dilettánsok (t. l.) ............................................................ 100
vi. 3. A lapalapító (prágai magyar hírlap) (t. l.) ................................................ 104
vi. 4. A Szentiváni Kúria a koncepciók és a viták tükrében (t. l.) ...................... 112
A „nemzeti koncentráció” – út a Kúriák felé ............................................. 112
Az első szentiváni összejövetel (1930) .................................................... 114
A második szentiváni összejövetel és az Új munka gladiátorharca (1931) ... 121
A harmadik szentiváni összejövetel (1932) .............................................. 126
A szentiváni kísérlet vége és utóélete ...................................................... 129
vi. 5. A kiadó- és lapszervező (t. l.) ................................................................. 133
Szakadékok fölött .................................................................................... 133
Az „ügybuzgalmi kiadó” (Kazinczy Szövetkezet) ..................................... 135
A „tiszta irodalmiság” vágyképe és a magyar Írás ................................... 142
vi. 6. „vallásának hű követője…” (S. A., t. l.) ................................................... 145

vii. Új eszmék jegyében .......................................................................................... 151
vii. 1. A nemzeti radikalizmus hullámán (S. A.) ................................................. 151
vii. 2. nemzedékek találkozása (S. A., t. l.) ..................................................... 157
vii. 3. Kiegyezés vagy revízió (S. A.) ................................................................ 161

5
viii. A kíváncsi gazda. Szent-ivány szakirodalmi és szépírói munkássága,
szerkesztői vállalkozásai ................................................................................... 173
viii. 1. „minden esemény és megfigyelés gyűjtése” (t. l.) ................................ 174
viii. 2. A „képességes novellista” (t. l.) ........................................................... 177
Simon AttilA – tóth láSzló: Kis lépések nagy politikusa. történelemtanárok társulása – Fórum Kisebbségkutató intézet. Somorja, 2016, 248 p.

iX. Újra a pesti politikában ...................................................................................... 185
iX. 1. Szent-ivány József és az első bécsi döntés (S. A.) .................................... 185
iX. 2. Reprezentatív szerepre kárhoztatva (S. A.) .............................................. 188
iX. 3. egy életpálya korai lezárulása (S. A.) ....................................................... 192

X. A földi pálya végén (S. A., t. l.) .......................................................................... 195

Xi. Jegyzetek ........................................................................................................... 203

Xii. Források és szakirodalom .................................................................................. 225

Xiii. melléklet .......................................................................................................... 233

Xiv. Személynévmutató .......................................................................................... 238

Xv. zhrnutie ............................................................................................................ 243

Xvi. Summary ......................................................................................................... 245
i. előSzó
Szent-ivány JózSeF helye
A SzlováKiAi mAgyAR emléKezetBen

Simon AttilA – tóth láSzló: Kis lépések nagy politikusa. történelemtanárok társulása – Fórum Kisebbségkutató intézet. Somorja, 2016, 248 p.
A jelenlegi magyarország államhatárain kívül élő magyar közösségek közül legtöbbször
épp a szlovákiai magyarokkal kapcsolatban hangoznak el olyan – sokszor sommás – meg-
jegyzések, amelyek szerint identitásuk meggyengült, s a mára félmillió alá apadt közösség
mintha nem találná a gyökereit. miközben az ehhez hasonló véleményekkel lehet és kell
is vitatkozni, annyi bizonyosnak látszik, hogy a szlovákiai magyarok kohéziójának gyen-
gesége nem új keletű, s azt részben a közös kulturális hagyományok, jelképek, szimbolikus
közösségi aktusok, köztük a példaként felmutatható személyiségek hiánya okozza.
Az az 1919-től a maradék magyarországtól államhatárokkal elválasztott kényszerkö-
zösség, amelyet a két háború között inkább szlovenszkóinak, ma szlovákiainak, esetleg
felvidéki magyarságnak nevezünk, olyan hosszan elnyúló, keskeny területsávon él, amely
önmagában is megnehezíti a kapcsolattartást, s amelyen belül olyan régiók és kistérségek
találhatók, amelyek 1918 előtt többnyire nem ápoltak egymással semmiféle kapcsolatot,
hanem külön-külön Budapest felé orientálódtak. A korábban is létező erdélyiséggel,
transzszilvanizmussal vagy székely összetartozással szemben a Felvidéken ilyen közös ha-
gyomány trianon előtt nem volt, s azt követően is csak nehezen alakult ki, sőt az utóbbi
időben mintha ismét gyengülne. Szembetűnő, hogy a szlovákiai magyaroknak nincsenek
általánosan elfogadott közös szimbólumaik (zászló, himnusz), sem „fővárosuk”, csupán
egymástól elzárt provinciális központjaik. S nincsenek általánosan elfogadott és köztisz-
teletnek örvendő szimbolikus történelmi személyiségeik sem: hiszen az 1920-as, 1930-
as években tett ilyen kísérletek ellenére sem ii. Rákóczi Ferenc, sem thököly imre szemé-
lye nem ritualizálódott. De nem vált felvidéki szimbólummá sem mikszáth Kálmán, sem
pedig márai Sándor. egyedül esterházy János indult el 1989 után ezen az úton, az ő sze-
mélyére rárakott és rárakódott politikum azonban máig nehezíti alakjának általános elfo-
gadását.
napjainkban sok példát látni arra (pl. Wass Albertét), hogyan próbálnak mesterséges
úton (sok esetben politikai hátszéllel) egy-egy korábban elfeledett vagy elfeledtetett sze-
mély köré kultuszt teremteni – még akkor is, ha az illető történelmi, társadalmi, irodalmi
stb. értékelése várat magára. S bár a társadalmi igény előbb vagy utóbb ezekben az ese-
tekben is kiprovokálja a valódi tudományos párbeszédet, a magunk részéről szerencsé-

7
sebbnek tartjuk azt a megoldást, amikor a tudományos kutatás és diskurzus megelőzi a köz-
életi kanonizálást. Így csupán remélni tudjuk, hogy a jelen munka elősegíti a Szent-ivány
Józsefről szóló tudományos diskurzus elindulását, s egyben ahhoz is hozzájárulhat, hogy ez
a méltatlanul elfeledett személyiség a szélesebb közvélemény számára is ismertté váljon.
Szent-ivány József esetében szó sincs a közbeszéd vagy ne adj’ isten a politika által ki-
Simon AttilA – tóth láSzló: Kis lépések nagy politikusa. történelemtanárok társulása – Fórum Kisebbségkutató intézet. Somorja, 2016, 248 p.

váltott lépéskényszerről, hiszen 1941-ben bekövetkezett halála óta sem a magyar, sem a
(cseh)szlovák politika, és sajnálatos módon valójában még a történetírás sem vett róla tu-
domást. legfájóbb persze a közösségi emlékezet közönye, hiszen a két háború közötti
korszak egyik legfontosabb szlovákiai magyar közéleti személyiségéről van szó. egy olyan
összetett személyiségről, aki „nemcsak politikus” volt, hanem közösségi stratéga, birtokos,
szépíró, mecénás, s közben még gondos családfő is. S még ha nem volt is minden terü-
leten sikeres, tevékenységével a korabeli szlovenszkói magyar élet számos szeletét meg-
határozta. Szent-ivány József emlékének hiánya talán a jelenleg is számos gonddal (el-
szegényedéssel, értékvesztéssel) küzdő gömörben a legfájóbb, hiszen – ha valahol – az
egykori Szent-ivány-birtokok térségében igencsak szükség lenne kézzelfogható tradíci-
ókra, példaértékű életpályák felmutatására. A politikus bejei családi kastélya azonban
immár évtizedek óta félig romosan áll, s ami még rosszabb, az előtte elhaladó gömöri
embernek általában fogalma sincs róla, ki volt az, aki egykoron virágzó gazdaságot vitt
ebben a tornalja melletti kis faluban, s akinek a kastélyában a korszak neves politikusai és
írói fordultak meg.
A felejtés egyik fő felelőse sajnos a történetírás, amely az elmúlt évtizedekben amúgy
is mostohagyermekként kezelte a klasszikus értelemben vett életrajzot és családtörténetet.
Különösen így van ez a szlovákiai magyar kisebbség személyiségeivel, aminek a szűkös
források mellett talán az a rendkívül káros szemlélet is az oka, amely a kisebbségi közös-
séget homogénnek szereti látni és láttatni. egyformán igaz ez pozsonyra és Budapestre,
s újabban a felvidéki magyar közösség azon csoportjaira is, akik az esterházy János sze-
mélyében megtestesülő látszólagos egységet nem szívesen bontják meg egymással fe-
leselő életpályák felmutatásával. pedig esterházy szerepének megítélése szempontjából
is rendkívül fontos lenne, hogy a két háború közötti szlovenszkói magyar múltat végre
megtöltsük hús-vér szereplőkkel, a közélettől elvonult földbirtokosokkal, asszimilálódó
polgárokkal, jómódú parasztgazdákkal, Budapest és prága között őrlődő politikusokkal,
mára elfelejtett írókkal, sportolókkal. itt lenne az ideje, hogy – Szent-ivány Józsefé mellett
– az olyan fontos közéleti szereplők, mint például Szüllő géza, lelley Jenő, petrogalli osz-
kár, Dzurányi lászló, a kassai tost fivérek, Révay istván és mások életpályája feltárásra ke-
rüljön.
Szent-ivány József személyét, életpéldáját, sokoldalú és sokirányú ténykedését máig
nem ismerjük az őt megillető súllyal és részletességgel, s minden lényeges összefüggé-
sében. A róla kirajzolódó (kirajzolható) kép még napjainkban is rendkívül mozaikszerű, il-
letve sok tekintetben hiányos és egysíkú. 1945, illetőleg 1948 után a Csehszlovákiában is

8
hivatalos kurzussá szentesített kommunista történetírás és közgondolkodás a maga cél-
jaihoz igazított – részleteit illetően igen hiányos – torzképet, egyoldalú sémákat és kliséket
rajzolt fel a (cseh)szlovákiai magyarság két világháború közti és második világháború alatti
történetéről, közte a korabeli magyar polgári pártokról is. ennek a képnek legfontosabb
elemét a magyar politikai erők irredentizmusának hangsúlyozása jelentette, és a mantra-

Simon AttilA – tóth láSzló: Kis lépések nagy politikusa. történelemtanárok társulása – Fórum Kisebbségkutató intézet. Somorja, 2016, 248 p.
ként ismételgetett vád az ő számukra nem tette szükségessé a szlovenszkói magyar po-
litika bármiféle árnyalását, a szlovenszkói magyar politikai elit bármiféle differenciálását.
Így a felvidéki magyar politikusok valódi személyisége és szándékai a nemzeti és ideoló-
giai ködösítés által feltáratlanul és eltakarva maradtak. ennek jegyében Szent-ivány is csak
egy volt a „burzsoázia és az irredentizmus érdekeit képviselő nagybirtokosok” közül, és
sem emberi, sem politikusi arculatát nem rajzolták meg.1 némi színt ebbe a szándékosan
egyszínűre és sötét tónusúra festett képbe elsősorban az irodalomtörténész turczel lajos
vitt, aki a korszak művelődéstörténeti vonatkozásait elemezve több ízben is határozott
különbséget tett az általa – a korabeli marxista szempontrendszer alapján – retrogádnak
nevezett keresztényszocialista politika és Szent-ivány József polgári, demokratikus érté-
keket hordozó politikája között.2
A rendszerváltás óta eltelt több mint negyedszázad alatt a két háború közötti szlovákiai
magyar politika feltárása – köszönhetően elsősorban a szlovákiai magyar tudományos in-
tézményrendszer kiépülésének – ugyan nagyot lépett előre, ám az egyéni életutak feltá-
rása – esterházy Jánosé kivételével – keveset haladt előre. míg mások mellett Angyal
Béla, Filep tamás gusztáv, popély gyula, Simon Attila politikatörténeti és gaucsík istván
gazdaságtörténeti munkáiból a korszak már jól felrajzolható,3 a Szent-ivány-életmű azon-
ban csak töredékesen rekonstruálható. S bár az utóbbi években a szlovák és cseh tudo-
mányosság is el tudott szakadni korábbi sémáitól, s egyre árnyaltabban közelíti meg a
korszak magyar mozgalmait, azt, hogy mennyire nem érzékelik Szent-ivány jelentőségét,
jelzi, hogy a két világháború közötti időszak 2015-ben megjelent 500 oldalas szlovák szin-
tézisében4 csupán két ízben kerül említésre a magyar politikus.
Szent-ivány József a két világháború közti csehszlovákiai (szlovenszkói) magyar politika
és közélet, illetve művelődés egyik legfontosabb személyisége, emblematikus alakja volt.
Bár külsőleg mikszáthi figurának tűnhet, esetében korántsem a saját korához alkalmaz-
kodni nem tudó emberről van szó, hiszen joviális külseje mögött egy rendkívül elszánt, a
közösségért élő jellem rejtőzött. egyik méltatója a „kis lépések magyar realistájának” ne-
vezte, ami korántsem óvatosságát, hanem inkább céltudatosságát jelzi. volt viszont bá-
torsága új utakon járni. Az elsők között – ha nem elsőként – ismerte fel, hogy a Csehszlo-
vák Köztársaság megalakulása és felső-magyarországi területfoglalása, illetve az új állam-
határok kijelölése és nemzetközi szentesítése által kisebbségi sorsba került, közel egymil-
liónyi magyar népesség politikai, gazdasági, kulturális érdekeinek képviselete, a politizálás
– a politikai stratégia és taktika – nemegyszer új, addig gyakorlatilag ismeretlen formáit
és lehetőségeit teszi szükségszerűvé.

9
Személyében így egyszerre volt jelen a politikai eszközök megújításának az igénye és
az elvekhez való ragaszkodás kötelessége. Szent-ivány József ugyanis – családi hagyo-
mányainál fogva is – a 19. század második felében a magyar politikai elit közgondolko-
dásában meghatározó nemzeti szabadelvűség híve volt és maradt közéleti pályáján szinte
végig. Annak a gondolkodásnak, amelyben a központi elemet a haza és a szabadság fo-
Simon AttilA – tóth láSzló: Kis lépések nagy politikusa. történelemtanárok társulása – Fórum Kisebbségkutató intézet. Somorja, 2016, 248 p.

galma jelentette, amely fogalmak az ő pályáját is végigkísérték. A szabadelvű gondolatnak
köszönhetően vált nyitottá a szlovenszkói magyar társadalom különböző rétegeiből (akár
a falusi gazdatársadalom vagy a városi polgárság felől) érkező impulzusok előtt, s az tette
őt a felvidéki magyar társadalom felekezetre és társadalmi osztályokra való tekintet nélküli
összefogásának a legerőteljesebb szorgalmazójává. De szabadelvűségének köszönhető
az is, hogy miközben képes volt értékelni a csehszlovák demokrácia intézkedéseit, a
csehszlovák nemzetállami elképzelések legelszántabb bírálójaként lépett fel. mint ahogy
pályafutása során végig kibékíthetetlen ellenfele volt a bolsevik baloldalnak és internacio-
nalizmusának, de a konzervatív katolikus mozgalmak némelyikében jelenlévő kirekesztő
attitűdnek is.
A felvidéki magyar társadalmat sokként érő és sokakat menekülésre késztető állam-
fordulatot követően talán az első közéleti személyiség volt, aki kimondta, hogy „mindenki
maradjon a helyén!” De felismerte azt is, hogy a politika feladata nem merülhet ki a tilta-
kozásban: „Kevesen voltunk, de elszánt magyarok, a hangunk erős volt és gyakorlati fel-
adatunkat úgy fogtuk fel, hogy alkalmat és fórumot keressünk a tiltakozásra a rólunk és
nélkülünk való döntés ellen, világosan kifejeztük, hogy Csehszlovákiát nem akartuk és
nem akarjuk, a másik oldalon pedig kevéssé művelt magyar népünk tanításához fogtunk.”5
politikusi, közösség-, egyház- és művelődésszervezői pályafutásának alig több mint
két évtizede olyan utak bejárását, olyan nemzetpolitikai és gazdasági meggondolások és
felismerések képviseletét tette számára lehetővé, melyek akár napjaink (kisebbség)politi-
kusai számára is elgondolkoztatók, hasznosíthatók lehetnének. életében, pályáján lehe-
tetlen elválasztani és egymástól külön kezelni, értékelni a több területen párhuzamosan
folyó, egymással koherens politikusi és művelődéspolitikusi, politika-, gazdaság-, közös-
ség- és kultúraszervező tevékenységet. A két világháború közötti csehszlovákiai magyar
politikának talán nincs másik, hozzá hasonlóan kimagasló személyisége, akiben a fentiek
oly meghatározó súllyal lennének jelen és oly szoros egységet képviselnének, mint nála.
olyan összetett személyiségnek látjuk őt – kétségtelen hibái és esetleges tévedései, el-
fogultságai ellenére is –, aki elsőként és a legnagyobb határozottsággal ismerte fel, hogy
az újonnan létrehozott Csehszlovákiába szorult magyar népesség érdekét csak komplex
módon lehet képviselni, miközben a nemzeti (kisebbségi) értékek megőrzése és tovább-
vitele érdekében felül kell emelkedni az ideológiai és pártszempontokon is. ugyanez a
komplexitás és teljesség jelent meg az 1920-as évek derekán általa meghirdetett – sokak
részéről keményen bírált – aktivista programban, illetve annak kudarca után, az 1930-as
évek első felében a „nemzeti radikalizmus” (másutt „kisebbségi radikalizmus”) célkitűzé-

10
seiben. megjegyzendő azonban, hogy kezdettől nyíltan vállalt nacionalizmusa mindvégig
hangsúlyozottan védekező, a nemzeti-kisebbségi értékek megtartását célzó, afféle követő
vagy reagáló, és sohasem támadó nacionalizmus volt, amely sosem csapott át soviniszta
gyűlölködésbe. ő maga változatlanul a munkaalapú, építkező kisebbségi magatartás híve
maradt, a párbeszédé, a protestáns szellemiségéből származó toleranciáé: „magyar nem-

Simon AttilA – tóth láSzló: Kis lépések nagy politikusa. történelemtanárok társulása – Fórum Kisebbségkutató intézet. Somorja, 2016, 248 p.
zetiségünk fenntartása, védelme protestáns kötelességünk, de ez távolról sem jelenti a
más nemzetiségek iránti ellenszenvet, vagy gyűlölködést. ilyen hang vagy szellem soha-
sem engedhető meg közéletünkben.”6
A következő oldalakon Szent-ivány József pályafutását kívánjuk – a kutatás mai állása
szerinti ismeretek szintjén – körüljárni. pályaképünk igyekszik összegezni a korról és Szent-
iványról ez ideig feltárt ismereteket, amelyeket számos új, eddig ismeretlen vagy kevésbé
ismert adattal, ténnyel, vonatkozással is kiegészít, miközben bizonnyal rámutat azokra a
helyekre, területekre, fehér foltokra is, amelyek további feltárást, illetve pontosítást igé-
nyelnek, kijelölve így e tárgyban a közeli és a távolabbi jövő feladatait is.
Szent-ivány József látszólag a sors kegyeltje, akinek gazdag, változatos, színes élet ju-
tott, mely azonban mégis tele volt küzdelmekkel, megpróbáltatásokkal, közösségi tragé-
diákkal, személyes kudarcokkal. édesapja révén történelmi családba született, neve, szár-
mazása, családi öröksége és számottevő vagyona révén országa és nemzete (leg)felső
rétegeinek tagjaként akár gondtalan élet is juthatott volna neki, aki szabadon, saját aka-
ratának, belátásának és elképzeléseinek megfelelően dönthetett arról, miként sáfárkodik
a rendelkezésére álló képességekkel, minőségekkel és anyagi javakkal. másfelől szlovák
édesanyja révén pályatársainál közvetlenebb rálátása volt a szlovákság és egyben a hát-
rányos helyzetű társadalmi csoportok életére és helyzetére is. A közösségi gondok iránti
érzékenysége, elkötelezettsége ezért már kevésbé feltárt gyermekkorában kifejlődhetett,
hogy azután egész életének vezérlőjévé válhasson.
Alapvetően a természettel, földdel, hegyekkel, erdőkkel, mezőkkel, madarakkal, vadak-
kal bensőséges, mondhatni személyes – tegező – viszonyban levő gazdaember jellegzetes
megtestesítője volt, akiben a természettel egyensúlyban élő személy harmóniavágya és az
örökös jobbító szándék impulzivitása egyesült. mindvégig – kora ifjúságától korai haláláig
– igyekezett a lehetséges mértékben megfelelni s jó gazdája lenni mindannak, amit sorstól,
nemzettől, hazától és a családjától, a családi hagyománytól örökül kapott, s ami a vele sors-
közösségbe kerültek képviseletéből reá hárult. egyaránt otthonosan mozgott a cselédviskók,
a főúri paloták és a politika alakítóinak világában, soha, egy pillanatra nem felejtve el, honnan
jött, kinek tartozik felelősséggel, kiknek a gondjai-bajai bízattak rá, kiknek a sorsával forrott
össze az övé. metaforikus értelemben, illetve önvallomásként is felfogható, amit móricz
zsigmondnak címzett levelében írt 1931. december 6-án: „…kíváncsi gazda voltam egész
életemben, fizettem is érte eleget, de nem bántam meg.”7
prágai nemzetgyűlési képviselősége, pártelnöki megbízatása, továbbá irodalom-, mű-
velődés- és közösségszervező tevékenysége, írói és szakírói munkálkodása, társadalmi

11
feladatai, valamint birtokai és gazdasági érdekeltségei azonban nem kis megterhelést je-
lentettek számára. nem beszélve arról, hogy milyen távolságokat tett meg vonattal, eset-
leg autóval – akár heti rendszerességgel – a gömöri Beje, a liptói liptószentiván, valamint
prága, pozsony és Budapest között. igaz, ezért az önmagát nem kímélő életért súlyos árat
kellett fizetnie korai halálával.
Simon AttilA – tóth láSzló: Kis lépések nagy politikusa. történelemtanárok társulása – Fórum Kisebbségkutató intézet. Somorja, 2016, 248 p.

A prágai magyar hírlap folytatásaként Budapesten megjelent Felvidéki magyar hírlap
róla készült kisportréja éleslátását, „nyugodt és gyakran dekoráció nélküli valóságérzetét”
emelte ki, s egyben „a kisebbségi szükségszerűség hatására” kialakult „új népi politika pi-
onírját” látta benne. miként az is ott olvasható, hogy „ha Szüllő géza a kisebbségi ma-
gyarság külpolitikusa volt, Szent-ivány József méltán nevezhető a kisebbség belpolitiku-
sának”.8
Felfogásában, gondolatrendszerében szerves egységet alkot az államalkotó nemzet
helyzetéből kisebbségi helyzetbe került magyar népesség politikai, gazdasági, kulturális
és tudásszintjének egymással párhuzamosan történő emelésére vonatkozó terve, elkép-
zelése. Így az 1925-ben zászlót bontott magyar nemzeti párt programjának is meghatá-
rozó eleme volt a „gazdasági és kulturális munka” egysége, valamint a csehszlovákiai ma-
gyar népesség „szellemi és anyagi vagyona” megtartásának és növelésének hangoz-
tatása.9 ma is érvényes, egyszerre mozgósító erejű, s ugyanakkor elgondolkodtató kifej-
tését adta felfogásának 1926-os újévi köszöntőjében a prágai magyar hírlapban, melyben
szoros összefüggést tételezett a magyar történelem mélypontjai, nemzeti tragédiái és
úgymond a nemzeti géniusz kultuszának az előretörése között: „természete az embernek,
hogy a meglévő értékeit – legyenek azok szellemiek, vagy anyagiak, lelkiek vagy testiek
– sohasem becsüli annyira, míg azok birtoklásában semmi meg nem zavarja. és ezért van,
hogy a nemzet történelmének fekete napjai, a nemzeti géniusz kultuszát minden vonalon
megnövelték. A nemzeti szerencsétlenségek kora váltotta ki mindig a nemzeti kultúra
hatalmas lendületeit, a nemzeti elnyomás kora emelte föl a magyar lélekben a nemzeti
érzést és keményítette meg a ragaszkodást nyelvünk[höz] és általában minden, fajisá-
gunkhoz tartozó megnyilvánuláshoz.” e tekintetben pedig – tette egyértelművé a maga
számára is – „a magyar politikusnak a föladata a magyar kultúra minden kohóját megrakni
tüzelőanyaggal”. 10
épp ennek a küldetésnek a felismerése magyarázza legegyértelműbben Szent-ivány
József céltudatos irodalom- és művelődésszervező, lap-, könyvkiadó- és irodalmifórum-
teremtő tevékenységét is, és emeli ki őt kora szlovákiai magyar kisebbségi politikusai
közül. A magyar gazdakörök szervezésével, a kisebbségi néprétegek állampolgári és gaz-
dasági érdekeinek képviseletével, előmozdításával tulajdonképpen azok kulturális erejét
s nemzeti öntudatát, lelkiségét is serkenteni kívánta. vallotta, hogy csak a gazdaságilag
erős közösség lehet erős lelkiekben és nemzeti öntudatban is, ez teszi képessé arra, hogy
eredményesen vegye fel a harcot a csehszlovák nemzetállami törekvésekkel és azok kö-
vetkezményeivel.

12
persze ilyetén elképzelései, felfogása mögött észre kell vennünk erős idealizmusát is,
különösen amikor arról beszél, hogy ha a magyar kisebbség „gazdasági nyomorát eny-
hítjük, megtaláljuk a politikai egységét is, mert megszűnnek magyar és magyar között az
ádáz kenyérharcok és világnézeti ellentétek”. A magyar nemzeti pártot is ezen érvelési
logika nyomán hívta életre, „mert semmiféle osztályérdekből folyó oktalan és mesterkélt

Simon AttilA – tóth láSzló: Kis lépések nagy politikusa. történelemtanárok társulása – Fórum Kisebbségkutató intézet. Somorja, 2016, 248 p.
kenyérharcot [a] magyarok között” nem akart.11 Csakhogy a valóság erre gyorsan rácáfolt,
amit politikai és kultúraszervezési kudarcaiból neki is hamar fel kellett ismernie.
Szent-ivány a társadalmi és közélet egyéb területein is kitűnt aktivitásával; vezető sze-
mélyisége volt például a Szlovákiai magyar evangélikusok Szövetségének. eközben szen-
vedélyes sportember (sportszervező), buzgó természetjáró, felelősségteljes erdőkerülő,
vadász. A legteljesebb személyes kötődéssel vall a természetről, természetszeretetéről
(ez novelláiból is egyértelműen kiviláglik). móricz zsigmondhoz írt leveleiből is kihallani,
milyen pihentető, lélekerősítő hatással van rá a természet: „…jó ideig kint lehettem a he-
gyekben, szarvasaim után és ott úgy jó magasan […] élvezhettem az otthon maradt gon-
dolatok jó emlékeit”,12 ami leveleiben nemritkán panaszolt fáradtságára, kimerültségére
is kitűnő gyógyírnak bizonyult.
Szent-ivány közvetlen, ennélfogva népszerű személyiség volt. előadókörútjait általában
nagy érdeklődés kísérte, vidéki előadásait többször szakította félbe „percekig tartó, zúgó
helyeslés és éljenzés”.13 A vita, a nézetek és álláspontok egyeztetésének, ütköztetésének
híveként sokoldalúan felkészült, éles elméjű debatter volt, aki meggyőződéssel vallotta,
hogy „a fegyverek fogyatékosságát jelenti a tárgyilagos vitától való eltérés”. „Ízes szavú,
joviális, megnyerő emberként” jellemezte Szent-iványt peéry Rezső, aki még édesapja, a
szintén a liberalizmus eszméivel rokonszenvező szabad pozsonyi polgár, a széles körben
ismert és közkedvelt orvos és városszépítő rózsanemesítő, dr. limbacher Rezső házában
ismerte meg őt, akinek „A szabadelvűbb, józanabb politikai gondolkodás és gyakorlat, a
tolerancia és a kritikus szemlélet kapott hangsúlyt és lehetőséget gondolkodásában”, ám
akit egy alkalommal, „egy hangos és víg társaságban feltűnően komolynak, elmélázónak”
is tapasztalt, „mint aki elvágyódik környezetéből”.14
mindazonáltal két világ határán élt. már felismerte a média hatalmát és tudta is azt
használni, ez a modern politikusok jellemzője volt. Beidegződéseiben azonban még ma-
gában hordozta a 19. század örökségét is, aminek jeleként politikai ellenfeleivel olykor
párbajt is vívott. mint az 1925-ös és 1926-os esztendő fordulóján, amikor először Jablo-
niczky Jánossal, néhány héttel később pedig lelley Jenővel került összetűzésbe. A két pár-
bajra természetesen nem Csehszlovákiában került sor, ahol nemcsak tilos, de az ország
kultúrájától idegen is volt a viták megoldásának ez az elavult módja, hanem magyaror-
szágon, ahol az 1920-as évek elején az úri elit körében még virágkorát élte a párbaj. ha
hihetünk forrásainknak, Szent-ivány 1925. december 10-én azért vívott az országos Ke-
resztényszocialista párt német származású pozsonyi politikusával, Jabloniczky Jánossal
könnyű szablyával párbajt, mert a parlamenti választási kampány során megjelentetett

13
írásaikban kölcsönösen megsértették egymást.15 A párbajban Szent-ivány győzött, bár ő
is könnyebben megsérült. 1926. február 13-án aztán az oKp volt elnökével, lelley Jenővel
párbajozott, mégpedig a budapesti városligeti lovardában.16 A párbajban lelley a vállán,
Szent-ivány pedig a fején sérült meg.
győry Dezső egy helyütt a „higgadt stratéga és melegszívű ember” dichotómiájával
Simon AttilA – tóth láSzló: Kis lépések nagy politikusa. történelemtanárok társulása – Fórum Kisebbségkutató intézet. Somorja, 2016, 248 p.

jellemezte személyiségét.17 Birtokosként, gazdasági szakemberként nagy közkedvelt-
ségnek örvendett, széles körben tisztelték szakértelmét, tudását, műveltségét, közvet-
lenségét, szervezőkészségét, s ezek választói körében is nagy népszerűséget biztosí-
tottak a számára. Akad bejei emlékező, aki szerint „a szántóföldjét felkínálta a birtokán
dolgozó zselléreknek és cselédeknek, azután pedig a falu gazdáinak, fazekasainak”,
minek nyomán lassan „gyarapodni” kezdtek.18 Családja emlékezete szerint bejei ottho-
nuk ajtaja a gazdaemberek, földművelők és mindenki más előtt nyitva állt, aki gazdasági,
illetve a gazdálkodást, földművelést, állattartást és egyebeket érintő kérdésekkel kereste
fel tapasztalataiért, tanácsaiért, de maga is gyakran tartott előadásokat gazdasági kér-
désekről, illetve számvitelről is.19 persze az is igaz, hogy közéleti feladatai miatt csak
ritkán tudott kellő figyelmet fordítani birtokai vezetésére, aminek csődközeli helyzet lett
a végeredménye.
gál istván, aki az 1930-as években a szövetkezett ellenzéki pártok kultúrreferátusának,
illetve a prágai magyar hírlapnak a munkatársa is volt, később színes képet festett a Felvidéki
magyar hírlapban arról a népszerűségről, melynek a gazdaegylet, illetve a kisgazdapárt
szervezői, a gömöri gazdák és parasztok s egyáltalán gömör magyar népessége körében
örvendhettek. ő örökítette meg a következő hajdani választási kortesnótát is még a legelső
csehszlovák választások idejéből: „Búzából nem lesz pohánka, / Szent-ivány nem ivánka. /
A turul nem szokol fia, / nem lesz itt Csehszlovákia. / éljen Szent-ivány!”20
Az 1925-ös választások idejéből pedig az a rigmus maradt fenn, amely a csehszlovák
kormány politikáját támogató mikle vince ellenpontjaként mutatta be őt: „mikle bácsi,
mikle bácsi, / neked bizony most már ácsi / elhagyta a paraszt pártja, / éljen Szentivá-
nyi.”21 Később a rimaszombati nótaköltő és -szerző, mihola gyula is dalba foglalta a bejei
birtokos nevét: „Felszállott a holló a gömöri szőlőhegyre, / nem ismer reája, csak a tollát
rázza egyre, / más a szőlő, más a gazda, / mint volt mátyás korában. / De mi ritka ma-
napság: / megmaradt az igazság / Szent-ivány borában.”22
De gúnyversekbe is bekerült a neve, melyek közül igencsak jellemző képet fest a kor
viszonyairól, illetve a csehszlovákiai magyar politika és közélet két háború közti vezér-
képviselőiről Sziklay Ferenc szatírája, Az Új „pokol”, melyet keltezése, illetve a hozzácsa-
tolt megjegyzés szerint 1933. október 28-án, „az Új pokol megnyíltának”, azaz a Csehszlo-
vák Köztársaság megalakulásának 15. évfordulójára írt. A szóban forgó „ördögi komédi-
ából”, „Diabolica commediából” itt most csak néhány – a csehszlovákiai magyar politika
és politizálás belviszonyait és irányítóit alaposan ismerő Sziklay gondolkodására, érték-
felfogására, illetve személyes sérelmeire nézve jellemző –, Szent-ivány Józsefre, ponto-

14
sabban tanulmányunk tárgyára, egyes összefüggéseire vonatkozó, vele (is) kapcsolatos,
olykor az ízléstelenség, személyiségjogi sérelem határát is súroló részletet idézünk. elő-
ször is a két ellenzéki párt, illetve vezéreik – Szent-ivány József és Szüllő géza – közti örö-
kös viszálykodását nézve a szatíra viii. énekében: „[…] Két büszke fő! Két ős családfa
sarja! / Azt gondolod, hogy mesterük a múlt: / hibánk, mi volt, csak volt! okúlva rajta //

Simon AttilA – tóth láSzló: Kis lépések nagy politikusa. történelemtanárok társulása – Fórum Kisebbségkutató intézet. Somorja, 2016, 248 p.
Jövőbe látni bizton megtanúlt. // vad szitkokat szór egy a más fejének: / »Kinek zsugor-
gatsz?« – »hát te mért pazalsz?« / »zabi!« »Buzi!« / Amit sehogy se értek, // Csak sejthe-
tem, hogy gyilkoló a »farce«, / mert szétszaladnak, újra összecsapnak / S ha lankad is, ti-
tokban áll a harc. // A fők nyomán egymás hajába kapnak / gézák – gyulák, s a Józsik –
Sándorok, / nincs vége, hossza durva hadd-el-haddnak”.23
A szatíra X. éneke pedig nem más, mint Szent-ivány úgymond „»reálpolitikai« baklö-
vésének költői megzenésítése”, amelyre Sziklay az egész kisebbségi politika „dezoláltsá-
gát” visszavezeti.24
S ha már fentebb idéztünk egy Szent-iványval kapcsolatos választási kortesverset az
első világháborút követő időszakból, kerüljön ide egy 1950-es évekbeli csasztuska a sztá-
linista kommunista diktatúra Csehszlovákiájából, amikor s ahol legfeljebb csak szitokszó-
ként lehetett leírni a gömöri politikus nevét. Fasisztának titulálták, hitler és mussolini
csehszlovákiai szekértolói közé sorolták, „akik a második világháború borzalmaiba taszí-
tották a népeket”,25 s nevét egy nemzeti bizottsági képviselő-választási propagandaanyag
számára a haragszik a pusztabíró című magyar nóta dallamára készült versbe is beleírták
– hívórímként – hajdani politikustársaiéval együtt: „nem csalhat már esterházy, Jaross,
Szentiványi [sic!], / ha akadna követőjük, pórul fog az járni…”26
Rá is teljes mértékben érvényes volt, amit mécs lászló írt egyszer Sziklay Ferencnek
Kassára: „pestről még soha nem kívánkoztam annyira haza, mint most, igen fáradtan jöt-
tem meg. […] Könnyü »európai embernek« lenni prágában vagy párizsban kis családi, ma-
gyar családi és kis emberi gondok nélkül. Jól néznénk ki, ha Szt. iványi, Korláth és a többiek
fognák vagyonukat és elmennének párizsba európai embernek! De jöjjön valaki Kaposra,
Csicserbe vagy Kassára és tudjon lenni csak egyszerűen nemes férfi és nemes európai
ember – kalapot emelek előtte és megoldom saruja szijját.”27
nem ment el ő sem, egy idegen, addig nem létezett, újonnan alakult országhoz csatolt
szülőföldjén próbált meg magyarként általánosan elfogadott európai normák szerint élni.
S bármilyen új és szokatlan, nehéz volt e feladat számára, esendőségét, esetleges hibáit
és tévedéseit is beleszámítva, minden körülmények között megpróbált helytállni.
talán a fentiekből is kitűnik, hogy könyvünk csupán az első lépése lehet a Szent-
ivány-örökség tudományos feldolgozásának. Annál is inkább, hiszen nem törekedtünk,
s nem is törekedhettünk teljességre. egyebek között azért sem, mivel a Szent-ivány Jó-
zseffel kapcsolatos források még további feltárásra várnak. Különösen fájó hiány, hogy
nem csupán a magyar nemzeti párt teljes iratanyaga veszett el máig ismeretlen módon
valamikor a második világháború éveiben, vagy azt követően, de a Szent-ivány család

15
levéltárának egy jelentékeny része is. máig nem tudjuk például, hogy vezetett-e Szent-
ivány József naplót, maradtak-e közöletlen írásai a fiókjaiban, s máig nem került elő ma-
gánlevelezése sem.
Az azonban, hogy a jelen kötet az egyes fejezetekben érintett témák feldolgozását il-
letően eltérő mélységűnek tűnik, nem a fenti forráshiány következménye. Sokkal inkább
Simon AttilA – tóth láSzló: Kis lépések nagy politikusa. történelemtanárok társulása – Fórum Kisebbségkutató intézet. Somorja, 2016, 248 p.

a szlovákiai magyar történeti és művelődéstörténeti kutatások eltérő dinamikájából fakad.
Amíg ugyanis a szlovákiai magyar történetírás jelentős megújuláson ment keresztül a
rendszerváltást követően, amely eredményeként a két világháború közötti korszak poli-
tikatörténeti szempontú átértékelése mára részben már megtörtént, a művelődéstörténet
– leginkább a kutatói kapacitás hiányában – nem tudott ezzel a fejlődéssel lépést tartani.
Így a jelen kötet művelődéstörténeti fejezeteinek ezt az űrt is be kell tölteniük, és számos
esetben korrigálniuk kell még a szocializmus évtizedeiből örökölt sémákat és alapvetése-
ket is.
A jelen kötet ennek ellenére több szempontból is szerencsés csillagzat alatt született,
hiszen a szerzők elszántsága és a könyvet kiadó Fórum Kisebbségkutató intézet háttér-
munkája mellé a liptószentiváni Szent-ivány család nagylelkű támogatása és önzetlen se-
gítsége is társult. Külön köszönet ezért erdős Bencének, aki pótolhatatlan szerepet játszott
a források felkutatásában. Az Ausztráliában élő leszármazottak tulajdonában lévő fotók és
dokumentumok „beszerzéséért”, valamint a családtagokkal készült interjúkért Bandi ist-
vánt illeti a köszönet. Ahogyan köszönet jár neki – miként Filep tamás gusztávnak is – a
kézirat avatott olvasásáért is.

16