You are on page 1of 332

Válogatott közlemények Bodó Imre 80.

születésnapjára
„Emberségrôl példát...”

Válogatott közlemények
Bodó Imre 80. születésnapjára

BUDAPEST, 2012

Bodó Imre különleges: unikum.
Ha elvegyül a középszerûségben,
nincs a magyar szürke, nincs hungarikum.
(Gera Pista)

„Emberségrôl példát...”

000_borito_Bodokonyv_JO.indd 1 9/25/12 7:48:33 PM
001-097Bodokonyv_JAV.indd 23 9/26/12 3:39:52 PM
„Emberségrôl példát...”

Válogatott közlemények
Bodó Imre 80. születésnapjára

BUDAPEST, 2012

001-097Bodokonyv_JAV2013.indd 1 7/2/13 3:55:42 PM
17/2012. (II. 29.) VM rendelet alapján

Európai Mezôgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó
Európa

Lektorálta:
Jávorka Levente és Bodó Márton

A szövegeket és a képeket sajtó alá rendezte:
Gyulai Kati és Jávorka Levente

A borítót és a kötetet tervezte:
Gyulai Kati

A borítóképet Kocsis Péter fényképe alapján Babay Máté készítette.
A hátsó borítón Kisné Do thi Dong Xuan felvétele.

ISBN 978-963-08-4900-5

A Magyar Szürke Szarvasmarhát
Tenyésztôk Egyesületének és
a Magyar Szürke Szarvasmarhát Kedvelôk
Baráti Körének kiadványa

001-097Bodokonyv_JAV2013.indd 2 7/2/13 3:55:42 PM
„Emberségrôl példát...”

Válogatott közlemények
Bodó Imre 80. születésnapjára

Szerkesztette: Jávorka Levente

Szerzôk:
Andrásfalvy Bertalan Jávor András
Elikplimi Kwaku Asem Jávorka Levente
Árnyasi Mariann Komlósi István
Bartosiewicz László Kovács András
Báthory Ildikó Kovács Judit
Bertók Lóránd Kukovics Sándor
Béri Béla Kusza Szilvia
Bodó Imre Lazáry Sándor
Gottfried Brem Eliane Marti
Domokos Zoltán Mihók Sándor
Thomas Druml Molnárné Gyurmán Alice
Dunka Béla Oláh János
Ernst József Pál Petra
Fábián Pál † Péntek István
Claude Gaillard Joseph Paul Robinson
Gáspárdy András Johann Sölkner
Gertrud Grilz-Seger Susan Renee Stingley-Salazar
Hajas Pál Szabó Ferenc
Hecker Walter Szalay István
John Hodges Takács Erzsébet
Horn Péter John Jerry Turek
Hônyi Ede

BUDAPEST, 2012

001-097Bodokonyv_JAV.indd 3 9/26/12 3:39:39 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

D r. B o d ó I m r e

(4)

001-097Bodokonyv_JAV.indd 4 9/26/12 3:39:42 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Ajánlás

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell,
de mindig meg kell tenni, amit lehet.”
Bethlen Gábor

Az „Eleven örökség” szóösszetételt a magyar állattenyésztési szaknyelvben
könyvével meghonosító és rögzítô, kiváló gyakorlati kutató és oktató születé-
sének évfordulójára készült ez a kitûnôen szerkesztett összeállítás, amelyet
hazai és külföldi pályatársai, barátai, tanítványai, tisztelôi írtak elismerés-
sel, és ami ennél is többet jelent: szeretettel.
Mert Bodó Imre nemcsak az állattenyésztés valamennyi ágának kivá-
ló ismerôje, kutatója, oktatója, hanem sokoldalú mûveltséggel rendelkezô,
közvetlen társalgó, a közéletben aktív, véleményét mindig vállaló és mellette
érvelô, hiteles E M B E R .
Ez utóbbi a jelen idônkben egyre ritkábban találó fogalom, azonban ô
abból a biztonságos családi háttérbôl merít naponta, nyolcvan évesen is erôt,
amelybe beleszületett, majd amelyet feleségével közösen, hét gyermeküket föl-
nevelve kialakitott, s amelyben ma is megéli annak megtartó erejét.
E sorok írója már ifjúkora óta ismeri az ünnepeltet: nagyszerû lovag-
lótanár édesapja oldalán, a régi Tattersall telepén láthatta minden „ele-
ven” iránti érdeklôdését, majd folyamatosan kibontakozó tehetségének ha-
zai és nemzetközi kiteljesülését és fáradtságot nem ismerô buzgósággal vég-
zett munkáinak méltó elismerését.
Talán a nem titkolt elfogultság jeleként szabad rögzítenem, hogy a
Széchenyi István Lovas Emlékérem alapítójaként, 1989-ben annak elsô ki-
tüntetettjéül Bodó Imrét jelöltem meg. Ezt a ma már alig ismert szakmai el-
ismerést számos, jóval magasabb értékû kitüntetés, illetve hazai és nemzet-
közi tisztségek követték, és követik a mai napig.
Bodó Imre méltán foglal helyet a magyar állattenyésztôk nagyjainak
sorában.
DR. FEHÉR DEZSÔ
Budapest, 2012 ôszén a Magyar Állattenyésztôk Szövetsége
Állattenyésztés-történeti Szakbizottságának
tiszteletbeli elnöke

(5)

001-097Bodokonyv_JAV.indd 5 9/26/12 3:39:45 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Andrásfalvy Bertalan

(6)

001-097Bodokonyv_JAV.indd 6 9/26/12 3:39:45 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Tájkép és társadalom a Kárpát-medencében

ANDRÁSFALVY BERTALAN

Amióta az ember megjelent a Földön, része a természetnek, a tájnak maga
is. Kölcsönösen formálták, formálják és alakítják egymást ma is. Az ember a
természetben és a természeti környezetbôl él, felhasználja azt szükségletei
fedezésére, táplálékát, ruházatát, hajlékát, orvosságát és a szép örömét is a
közvetlen környezetében keresi, szerzi be, állítja elô, de már kezdettôl fog-
va nemcsak pusztítja, megöli, kivágja a fákat, gyümölcsöket, állatokat, hanem
gondoskodni is igyekszik a természet kincseinek, különösen a számára hasz-
nos növényeknek és állatoknak fennmaradásáról, szaporodásáról. Léte nem
volt mindig egyenlô a természetgazdagságnak, a biodiverzitásnak a kizsákmá-
nyolásával, pusztításával. A legelmaradottabbnak tartott, úgynevezett termé-
szeti népek, amelyek szinte a kôkorszak életformáját folytatták egészen a XX.
századig, zsákmányolásból, vadászatból, halászatból, növények termésének,
gyökereinek, leveleinek, gyümölcseinek gyûjtögetésébôl éltek – a köztük ku-
tató etnológusok tanúsága szerint – szeretô, testvéri kapcsolatot éreztek kör-
nyezetük élôvilágával, nem pusztították fölöslegesen, csak annyira, amennyire
megélhetésükhöz az szükséges volt, és ezért is mintegy engesztelésre kötele-
zetteknek érezték magukat. Ez az ôsi, alázatosnak is nevezhetô magatartás
mára sem pusztult ki teljesen az emberiség többségébôl, mely az Életet tiszteli,
és meggyôzôdéssel hiszi, hogy az Isten a Világot minden ember számára terem-
tette meg, az emberiséget tápláló földet, vizet, levegôt és az éltetô nap sugárzá-
sát senki ki nem sajátíthatja a maga kizárólagos hasznára. Mára azonban ezt az
eszmét megsemmisítésre ítélték a hatalmasok. Az emberi egyén szabadságára,
a másokat kizáró magántulajdon szentségére hivatkozva kevesek kisajátították
a Föld nagyobb részét és csillapíthatatlan nyereségvágyból pusztítják a termé-
szetet és szegényítik embertársaik tömegét. Ma már a víz, a szél és a napener-
gia kisajátítása is napirendre került…
A természet és az ember kölcsönösen alakítja egymást, de ma már a táj
képe nem a benne élôk arcképét jelenti, hanem annak a társdalomnak egészét

(7)

001-097Bodokonyv_JAV.indd 7 9/26/12 3:39:48 PM
Andrásfalvy Bertalan

jellemzi, amelynek a tájban élôk is részei. A táj és ember kapcsolata már a
tájban élôk és a táj felett rendelkezô hatalmasok közötti kapcsolattól függ. A
történelmi tapasztalat így szól: az ember ott pusztítja természeti környezetét,
ahol a hatalmasok kisajátították maguknak embertársaik elôl a természeti kin-
cseket.
A fenti igazságot a Kárpát-medence egy-két meghatározó tájképe változá-
sának bemutatásával bizonyítom. Ennek turisztikai jelentôsége is van, hiszen
az embert távoli utakra elsôsorban a különös tájképek vonzzák.
Immár több mint kétszáz éve a magyarság, Magyarország képéhez, fogalmá-
hoz úgy tartozik hozzá a puszta, mint Norvégiához a fjordok, Spanyolországhoz
a bikaviadalok, Hollandiához a szélmalmok, Egyiptomhoz a piramisok. Nyugat-
európai turisták, akik elôször lépik át nyugati határunkat, akár vonaton, akár
gépkocsin érkeznek, egyre nyugtalanabbul várják, hogy megláthassák végre a
pusztát. Tôlem is kérdezték már. Csalódottan érkeznek meg Budapestre, mert
nem láttak semmit a pusztából. A közelmúltban végzett megkérdezések során
a legtöbb Nyugatról jött idegen Magyarországon elsôsorban a pusztát akarja
látni, ezért kelt útra. Az idegenforgalom emberei igyekeznek kielégíteni ezt az
igényüket, elviszik ôket a Hortobágyra. Ne csodálkozzunk ezen. Petôfi Sándor
költészete nagyban hozzájárult ehhez az elképzeléshez. Nemegyszer a magya-
rok szabadságszeretetét, a szabadságharcot is összekötik ezzel, a fátlan puszta a
magyarság jelképe lett. A külföldi idegenforgalmi propaganda Magyarországról
szóló fényképei között feltétlen ott kell legyen néhány kép a Hortobágyról,
gémeskúttal, lovakkal és ostorát lengetô csikóssal. Egy történelemkönyvben
azt olvastam, hogy a magyarok azért telepedtek le a Kárpát-medencében, mert
itt az Alföldön az ázsiai végtelen, sík szteppékhez hasonló tájat találtak. Már
a XVIII. század végén felvetette néhány tudósunk azt, hogy az Alföld valami-
kor nem lehetett ennyire fátlan puszta, az a történeti korokban, valamikor a
XVI-XVII. században lett ilyen. Szekfû Gyula a török háborúk pusztításának
tulajdonította a fátlan puszta kialakulását. Rapaics Raymund még 1919-ben
megírta az Alföld növényföldrajzi jellemzésében, hogy a puszta, amint neve
is mutatja, pusztulás, pusztítás eredménye, melynek során sûrû település-
hálózat ritkult meg, és egy sokkal változatosabb, ligetes kultúrtáj vált fátlan
legelôvé. A puszta a romantika korában, Petôfi Sándor és Nikolaus Lenau köl-
tészetével vált híressé Európában. Friedrich Nitsche az igazi szabad embert az
Übermenscht a puszták királyáról, a betyárról mintázta. Mi, amikor az alföldi
pusztával dicsekszünk, hasonlót teszünk, mint az a cirkuszos, aki a félkarú
indiánt mutogatja a porondon.

(8)

001-097Bodokonyv_JAV.indd 8 9/26/12 3:39:48 PM
Tájké p és t ársa d alom a Kár pát- m ede n cébe n

A puszta egyik eredeti jelentése: elpusztult falu helye. A Dunántúlon pél-
dául a puszta uradalmi majort jelent, amelynek helyén a középkorban falu
állott. A puszták népe, Illyés Gyula nevezetes könyve az uradalmi cselédek
életérôl szól, akik a pusztákon, vagyis majorokban laknak cselédházakban,
sokszor egyáltalán nem fátlan helyen. Ma már a történeti földrajz, a régészet, a
helynévgyûjtés és megmaradt okleveleink adataival is bizonyítható, hogy pél-
dául Hortobágy területén a középkorban tíznél is több falu osztozott, számos
település házainak helyét is megtalálták a legelôkben. Az Alföldön végzett ta-
lajtani kutatások is azt mutatják, hogy a XVII. század folyamán elszabadult ho-
mok alatt termékeny humuszrétegek vannak. A pusztásodáson két folyamatot
is értünk. Egyrészt jelenti a táj pusztulását, a biodiverzitás szegényedését, a
kultúrtáj fátlanodását, kopárrá válását, másrész jelenti a kisebb falvak felszá-
molódását, eltûnését, egy sûrû településhálózat megritkulását, melynek során
a falvak népe mezôvárosokba költözött és elhagyott, egykor kertekkel, szán-
tókkal, ligetekkel gazdag határát legelôként a mezôváros határához csatolták.
Ez a pusztásodás – Kubinyi András és Orosz István kutatásai alapján – már
a XIII. század végén oklevelekkel igazolható. Tehát az egykor ármentes szin-
ten virágzó falvak, kertek és szántók helyét elfoglalta a fátlan gyeplegelô; az
alacsonyabb, árteres szintek – melyeken hasonlóan gazdag ártéri gazdálkodás
folyt halastavakkal, gyümölcsös erdôkkel és káposztás-, zöldségeskertekkel –,
elvadult, savanyúfüves, nádas-gyékényes ártéri legelôvé váltak sok ezer szar-
vasmarha téli táplálására.
A XIII. és XIV. század egész Európában nagy gazdasági változásokat ho-
zott. Specializálódó tájak alakultak ki: a dombvidékeken nagy, összefüggô
szôlôterületek alakultak ki az azelôtt sokoldalúan gazdálkodó falvak határá-
ban, másutt, a földmûvelésre kevésbé alkalmas tájakon pedig legeltetô állat-
tartás. George Duby szerint akkor az angol erdôk és lápok peremvidékén „fu-
tott fel” az állattartás az erdôk és szántók rovására, Közép-Európában a magas
hegyek, az Alpok oldalában pedig megjelentek a Schweighof-ok, az Alm-ok,
elsôsorban a tehenészetek. A Földközi tenger mellékén, Ibériában, Itáliában,
Szicíliában, Apuliában; Kelet-Euró-pa síkjain, hasonlóan a Magyar Alföldhöz,
az „árutermelô”, nagyméretû állattartás terjedt ki a földmûvelés területeire
is. Csak az angol történetírás tisztázta, vallotta be, hogy mindez rettenetes
erôszakkal történt. A „bekerítésnek” nevezett folyamatban az angol földesúr
egyszerûen elkergette jobbágyait földbirtokáról, mert a jobbágyoktól behaj-
tott, kötelezô terménytized és egyéb szolgáltatások messze nem jövedelmeztek
neki annyit, mint amit e területek legeltetésre való bérbeadásból, elsôsorban

(9)

001-097Bodokonyv_JAV.indd 9 9/26/12 3:39:48 PM
Andrásfalvy Bertalan

a birkák gyapjából kaphatott. A Földközi tenger mellékén is hasonlóan me-
hetett a legelônek való kisajátítás, de e folyamat jogi lépéseirôl, társadalmi
következményeirôl alig tudunk valamit, amint az Alföld pusztásodásának fo-
lyamatáról sem. A magyar törvények ugyanis a XIX. századig szigorúan megtil-
tották a földesuraknak azt, hogy a jobbágyokat alapos indok nélkül elkergessék
telkérôl. Tehát nincsenek adatok arról, hogy miként kergették el kis falvaikból a
jobbágyokat, de bizonyosra vehetjük, hogy nem önként, jókedvükbôl költöztek
a városokba. Ennek közvetett bizonyítéka az, hogy az ekkor kialakult városok
életképtelenek voltak: ha nem jött volna folyamatosan a lakosság „utánpótlása”
távoli falvakból, elnéptelenedtek volna. Meglepô a párhuzam: az Ormányság
népe, miután az 1767-es úrbéri rendezés során elvesztette a falu határában, a
földmûvelésre alkalmatlan, de sokféle más módon, közösen, tehát osztatlanul
használt területeit, határnak mintegy felét, korlátozni kezdte születéseit, egy-
kézésbe kezdett, és gyakorlatilag két évszázad alatt öngyilkos módon kiirtotta
magát, amint azt Kiss Géza Ormányság címû munkájában, 1937-ben kimutat-
ta. Ahogy Angliában, úgy a magyar Alföldön is megjelenô hatalmas nyájak nem
a falvak népének állatállományát jelentették, és többnyire nem is a földbirto-
kosokét. Angliában a yeoman, tulajdonképpen bérlô-kereskedô-vállalkozó volt
az állatok tulajdonosa. Többnyire nálunk sem a földesúr foglalkozott ezzel a
„húsárutermeléssel”, hanem az Alföldünkön a „marhás ember”, nemegyszer
több tízezer marha tulajdonosa, aki a hízott ökröket hajdúkkal, felbérelt haj-
csárokkal hajtatta ki egészen az Atlanti óceán közelében lévô piacokra, és fi-
zetett a földesúrnak (Hofer 2009: 51-65). Csak sejthetjük a részletek ismerete
hiányában, hogy a nagyállattartással összefüggô pusztásodás elindítója az a
„feudális anarchia” volt, mely még a XIII. század elején alakult ki. Földesurak
valóságos hadjáratokat vezettek egymás ellen, elpusztítva az ellenfél falvait is,
s ez ellen a király sem tudott hatásosan fellépni. Szabó István, a magyar pa-
rasztság történetének egyik legjobb ismerôje szerint e harcokban több ember
pusztult el, mint a tatárjárásban. IV. Béla próbált erélyesebben fellépni, hogy
megfékezze a kiskirályokat, mire azok egy része ellene fordult. Amint Tamás,
spalatói esperes, a kor tanúja feljegyezte: Béla király a tatár veszedelem hírére
körülhordoztatta a véres kardot, hogy harcba hívja a nemességet, de az urak
nem mozdultak, sôt, kívánták is a tatárok jöttét, hogy azok leckéztessék meg
a felettük uralkodni, hatalmukat megfékezni kívánó királyt. Ezután behívták
Frigyes osztrák herceget, aki Pesten meggyilkoltatta a király leghûbb szövetsé-
gesét, a tatárok elôl Magyarországra menekült kunok vezérét egész családjával.
Ezután a kunok pusztítva elhagyták az országot. Azt hiszem, ha a kunok harc-
edzett könnyû lovassága ott lett volna Muhinál, az nem végzôdött volna szá-

( 10 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 10 9/26/12 3:39:48 PM
Tájké p és t ársa d alom a Kár pát- m ede n cébe n

munkra olyan gyászosan. Más források is megerôsítik, hogy ebben az idôben
a pártoskodó magyar urak miatt vesztettünk. Például az az angol utazó, aki
ebben az idôben Batu kán kíséretében volt, leírta, hogy Batu csak azután indí-
totta el magyarországi hadjáratát, amint ez a belsô viszály tudomására jutott.
A pusztásodás tehát mindenképpen a magyar társadalom válságára vezethetô
vissza. Amíg a kis falvak az állandó belharcok közepette, elsôsorban a nyíltabb,
sík vidékeken teljesen ki voltak szolgáltatva az erôszakoskodó csapatoknak,
addig a városok nagyobb lakossága önmagában is több védelmet jelenthetett.
Így valószínû, szorosan összefügg ezzel az anarchiával a földesurak azon tö-
rekvése is, hogy népesebb városokat hozzanak létre, s ezért a mezôvárosok
lakói több szabadságot kaptak, mint a kis falvak jobbágyai. Ezáltal egyszerre
nyerhettek népesebb településeket és a marhatartásra alkalmas legelôket is.
Mindenképpen együtt járt ez társadalom meghasonlásával, az ország erejének
és népének fogyásával és romlásával, egyben a természeti táj, a biodiverzitás
szegényedésével. Az így, szomorúan megszületett, híres magyar marhaexport
virágzott a XVIII. század elejéig, és nem szünetelt a hódoltság idején sem, mert
a vám bôséges jövedelmet jelentett a törököknek is. A török nem volt érdekel-
ve az Alföld pusztulásában, sem a pusztásodásban, de a kis falvak a hódoltság
idején is nagyobb veszélyben voltak, mert bármilyen kis fegyveres csapatnak
ki voltak szolgáltatva, lett légyen az portyázó, végvári hajdúké az egyik oldal-
ról, tatár vagy szerb martalócoké a másik oldalról. Kár, hogy minderrôl szinte
semmit sem írnak a történelem tankönyveiben.
Az alföldi puszta tehát tájképben rögzítette a középkori magyar társada-
lom válságát, melyet csak betetôzött 1514 és 1526: Werbôczynek a jobbágyo-
kat a nemzetbôl kizáró törvénykönyve, Dózsa György szétrombolt keresztes
hadjárata és Mohács.
Van ennek a szomorú magyar válságnak egy másik, beszédes táji arcképe:
ez az erdélyi Mezôség. Az Erdélyi-medence – melyet a XVI. és XVII. századi le-
írások Erdély aranykertjének neveznek – mai kopár, fátlan, meredek löszdomb-
jai sem voltak ilyenek. Pusztulásához hozzájárultak a krimi tatárok egészen a
XVIII. század elejéig megismételt, kegyetlen betörései, de ezek egyedül nem
alakíthatták volna át ennyire a táj képét. A kopár, juhokkal legeltetett dombok
máig ilyenféle neveket viselnek: Királyerdô, Kôrôserdô, Haraszt, Sombokor,
Ágaserdô, Gyertyános stb. A mezôségi tóvilág teljes feltérképezésére már a XX.
század elején Sztripszky Hiador vállalkozott, s adatait kiegészítve mintegy 70
halastóról tudunk. Ezek a mesterséges tavak nemcsak a vízellátást biztosítot-
ták a vízszegény környezetben, hanem gazdag halállományukkal a népesség
ellátását szolgálták, gátjaik zsilipjeinél malmokat mûködtettek. Fenntartásuk

( 11 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 11 9/26/12 3:39:48 PM
Andrásfalvy Bertalan

azonban állandó és folyamatos karbantartást, gondviselést igényelt. (Tonk
2000: 152.) A táj pusztulásának története hiányos. Például máig nem figyel-
tek fel a Berlász Jenô által a bécsi Staatsarchivben 1939-ben felfedezett és
kivonatosan ismertetett, 1768-ból származó német nyelvû feliratra, melyben a
magát meg nem nevezô szerzô figyelmezteti a bécsi Udvart, hogy Erdély nagy
veszélyben van, mert magyar és német földesurai elkergetik magyar és székely
jobbágyaikat, s helyükre románokat telepítenek. Vannak falvak, amelyekben
40-50 évvel ezelôtt magyarok laktak, de lassanként az oláhok lettek úrrá. Ha a
pusztulás továbbra is úgy halad, mint eddig, fél évszázadon belül nem lesz ma-
gyar Erdélyben, jósolja az emlékirat. (Berlász 1939) Kényes kérdés. Pontosan
az történt, ami Angliában: a kertszerûen, sokoldalúan használt, halastavak-
kal, ligetekkel, gyümölcsfákkal gazdag tájból keveset profitált a földesúr, töb-
bet remélhetett, ha gyapjúval adózó románokat hív be a magyarok helyett. A
földesurak másik indítéka az volt, hogy a magyar jobbágyok ismerik jogaikat
és felsôbb fórumokon tiltakoznak minden törvénytelen zsarolás ellen, amit a
románok nem tudnak megtenni. Megjegyzem – s errôl Wass Albert is írt (Tonk
2000: 142-155) –, Erdély a XVIII. században külön tartományként nem tarto-
zott a magyar királysághoz, így ott nem voltak érvényesek a magyar törvények
sem. Így lehetett elûzni a jobbágyokat telkükrôl.
Volt-e a régiségben Magyarországnak valami más, Európa számára külö-
nös és csodált, többször is emlegetett jellegzetessége, ma így mondanánk; tu-
risztikai hungarikuma, a puszta elôtt? Volt, de ez nem sûrûsödött egy tájkép-
ben, mint a puszta Hortobágyon. Magyarországot halban gazdag vizeiért cso-
dálták, és valószínû, ezért fel is keresték. 1308-ban egy francia szerzetes, aki a
francia trónörökös Szentföldre tervezett keresztes hadjáratának útját járta be,
azt írta Magyarországról, hogy itt található a legjobb és legtöbb hal a világon.
Ennyi hal csak Norvégiában van, de ott kenyér helyett is halat esznek, de itt
Magyarországon bôségesen van kenyérnek való és bor is. Mátyás király idejébôl
egy olasz humanista jelenti, hogy itt a Tisza folyóban két rész víz és egy rész
hal van. A XVI. század elsô felében Ferdinánd magyarországi seregében harcolt
egy Wernherus nevû német tiszt, aki miután visszatért hazájába, könyvet írt:
De admirandis Hungariae aquis, Magyarország csodálatos vizeirôl címmel.
Az ország halbôsége volt számára a legnagyobb élmény hazánkban. Más, fran-
cia és német átutazók is ezt a halbôséget csodálják, és II. Lajos király özvegyét
Németalföldre is elkísérô Oláh Miklós ugyancsak a halbôséget méltatja. Ország-
leírásában Bél Mátyás is kiemeli a halbôséget, és méltatja a hatalmas, több
mázsás dunai vizákat, melyek lesózott húsát a bécsi Udvar századokon át, be-
csült ajándékként olyan uralkodóknak is elküldte, akik tengerrel is rendelkez-

( 12 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 12 9/26/12 3:39:48 PM
Tájké p és t ársa d alom a Kár pát- m ede n cébe n

tek. Bél Mátyás azt is megjegyezte, hogy a külföldön nagy munkával készített
halastavakat itt a természet ingyen ajándékozza a magyaroknak. (András-
falvy 2007: 169; 2010) Úgy gondolom, ez is az árterek áradáskor feltöltött ha-
lastavaira vonatkoztatható. De ez a halbôség nem csak az ártéri gazdálkodás
fontos része volt. Az utóbbi években számos bizonyítékunk van arra, hogy
dombvidékeken is igen sok, völgyelzárással létesített halastavunk volt, például
a Tolna megyei Völgységben, ahol a falvak közt évszázadokon át legelôként
használt völgytalpak felszántásakor tucatjával fordított ki az eke cserépbôl ké-
szített, figurás hálónehezékeket. A török hódoltság idején elpusztult magyar
falvakba a XVIII. század elsô harmadában telepített németek már nem találtak
itt halastavakat, és az elsô katonai felmérés térképein a század végén sem je-
leznek tavakat. Ezek tehát a hódoltság idején, annak második felében, a ma-
gyar népességgel együtt pusztultak el. Az elpusztult egykori halastavak helyét
a talajrétegek vizsgálata is kimutatta. (Tóth 2007) Baranyai falvak határperei-
ben is felbukkannak halastavakra utaló helynevek. Az egyikkel kapcsolatosan
vallomásában az egyik tanú megemlíti, hogy a halastó gátját a török földesúr
rontotta el, hogy helyén lovainak legelôt biztosíthasson. A halbôség mellett
ugyanakkor sok dicsérettel emlegetik a magyar gyümölcsök kiválóságát. A
gesztenye, dió, berkenye, meggy és a különféle alma, körte és szilvafajták so-
kaságát emlegetik, különösen a folyók árterében és a szigeteken. Többször em-
lítik a nagy gyümölcsû, fákra felfutó erdei szôlôt, melynek bora – Oláh Miklós
szerint – nem rosszabb ízû a belgák boránál. (Rapaics 1940) Az ártéri gyü-
mölcserdôk maradékát személyesen is megismerhettem, amikor végigjártam
a Dunaföldvártól délre található szigeteket. (Andrásfalvy 1963) Úgy vélem,
elegendô bizonyítékunk van arra, hogy a középkori Magyarországot halakban
gazdag vizeivel és gyümölcseinek kiválóságával jellemezték Európa-szerte, s
mindezek pusztulásával lett a puszta hazánk jelképe. Vizeink halgazdagsága a
természettel való együttmûködésnek volt köszönhetô, az nem lehetett egy-
szerûen a természet ingyen ajándéka. Hasonló „ártéri gazdálkodás” mûködhe-
tett a középkori khmer királyságban, a mai Kambodzsa területén, ahol egy
rövid jellemzés szerint a Mekong egyik mellékfolyója az év egyik felében
keletrôl nyugatra folyt, feltöltve egy hatalmas medencét, melyben csodálatos
mennyiségben fogták a halakat, majd a másik évszakban a víz ellenkezô irány-
ban folyt, és a kiszáradt ártérben bôséges volt az aratás. Ma már kérdéses, hogy
ezt a gazdálkodást lehetôvé tévô csatornarendszer a khmer királyság bukásá-
val ment tönkre, vagy fordítva, a királyság azért bukott meg, mert ez a vízgaz-
dálkodás omlott valami miatt össze. (Idegenforgalmi tájékoztató az Air France
repülôgépein, 2010) A természettel való együttmûködés nem kis munkával,

( 13 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 13 9/26/12 3:39:48 PM
Andrásfalvy Bertalan

állandó gondoskodással járt, és társadalmi feltétele is volt: összehasonlítva az
Európa „fejlettebb” nyugati, és „elmaradottabb” keleti felében élô jobbágyság-
gal, a magyar köznép szabadabb, önállóbb volta. Az ember által is elôsegített
lét-sokféleség feltétele egy egészségesebb társadalmi rend volt a XV. századig.
Bár ennek bomlása – elsôsorban a központi nyelvterületen – az idônként
felerôsödô feudális anarchiával járó létbizonytalansággal már XIII. század vé-
gén megindult, de ez még nem alakította át az egész nemzet társdalmát.
Legemlékezetesebb példája, tette ennek a még egészségesnek mondható társa-
dalomnak az 1456-os nándorfehérvári diadal volt, amikor a nemzet egésze,
nemes és jobbágy fényes diadalt aratott az akkori világ legnagyobb hadserege
felett. Ezután egyre gyorsabban bomlott szét ez a nemzetegységesítô szellemi-
ség. A Dózsa György vezette keresztes sereg egy nándorfehérvárihoz hasonló
gyôzelem reális lehetôségével rendelkezett 1514-ben, de a fônemesség önzô,
kapzsi, felelôtlen képviselôi – rettegve a korábbi években a jobbágyok ellen
hozott rendelkezések és törvények következményeitôl – megakadályozták e
lelkes parasztsereg hadjáratát. Elôször megtiltották jobbágyaik csatlakozását
a fôsereghez, majd azokat alázták meg, családjaikon állva bosszút, akik mégis
csatlakozni kívántak. Végül Sziljanovics szerb despotát, aki már Dózsa seregé-
vel együtt dél felé vonult, megnyerték maguknak, és rábírták arra, hogy a
keresztes sereg ellátását vállaló, nagyrészt asszonyok alkotta kísérô tábort
Hájszentlôrincen megtámadja és lemészárolja. Az így megzavart, ellátatlan és
szervezetlen parasztsereget végül leverte Szapolyainak a törökökkel folyó csa-
tározásokból visszarendelt, jól felszerelt lovas csapata. Dózsát és vele mintegy
hetvenezer fegyvert fogott férfit, számos, a kereszteseket toborzó, lelkes papot,
ferences és pálos szerzetest kivégezték. Werbôczy ekkorra elkészült Hármas-
könyve pedig kimondta a jobbágyság kitagadását a nemzetbôl. Európa egyik
legszabadabb jobbágyából lett a legkitagadottabb. Mohács ennek egyenes kö-
vetkezménye. A mohácsi csatatéren mintegy húszezer hôs esett el. S ha ott lett
volna a kiirtott hetvenezer…? Ezután is minden vereségünk végsô oka ez a
meghasonlás. Ezért bukott el a Rákóczi Ferenc és a Kossuth Lajos vezette sza-
badságharcunk, ezért jutottunk el Trianonig is. Heterogén nemzet – mondta
Széchenyi István; Janus-arcúnak nevezte Kodály Zoltán, s mindketten életfel-
adatuknak tartották, hogy ezen változtassanak. Egyesíteni akarták a paraszt-
ság által megôrzött kultúrát az európai mûveltségét hangoztató és ezzel mind-
untalan magát a jobbágyoktól elhatárolódó nemesek és polgárok kultúrájával,
ezzel egyesítve a nemzetet is, hogy történelmét újra saját kezébe vehesse.
Végülis „a puszta” ennek a meghasonlásnak a jelképe, mert az alföldi, nagy-
állatáru-termelô gazdálkodásnak lett következménye a pusztásodás. A marha-

( 14 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 14 9/26/12 3:39:48 PM
Tájké p és t ársa d alom a Kár pát- m ede n cébe n

kivitelnek a XVIII. század elején vége lett, és helyébe lépett a búzaexport nagy
lehetôsége. A XVIII. században elindult vízrendezések ugyanúgy nem törôdtek
annak társadalmi következményeivel, mint annakidején a nagy legelôk kiala-
kításánál. A földesuraknak most majorsági, allodiális földre lett szüksége, hogy
annak teljes termésével számolhassanak, mert kevesellték a jobbágyoktól be-
hajtott, dézsmával szerzett gabona mennyiségét. A magyar törvények azonban
nem engedték meg azt, hogy a jobbágyot alapos indok nélkül elkergethessék a
telkérôl. A földesurak azért a jobbágyok egyelôre földmûvelésre alkalmatlan,
de közösen, sokoldalúan használt területeire, az erdôkre és az árterületekre
vetették szemüket. Elôször az ármentes szintek erdeire tették rá kezüket, hogy
erdôirtással bôvítsék majorsági földjeiket. A fának is megnôtt az értéke, ahol
csak lehetett, faárutermelô erdôgazdálkodásra hivatkozva jobbágyaikat kizár-
ták az erdôk használatából. A jobbágyok az erdôkben legeltettek, és azokban
voltak gyümölcsfáik is, ma már alig elképzelhetô mennyiségben. A jobbágyok
országszerte elkeseredetten tiltakoztak és fellázadtak uraik ellen, hiszen az
erdôk képezték állattartásuk és gyümölcstermesztésük alapjait. Nemcsak itt, a
Kárpát-medencében, hanem egész Európában, idôtlen idôk óta. Már Columella
és Vergilius is aszerint értékelték a különféle fák lombját, hogy azok melyik
állatnak a legmegfelelôbbek. A lombszéna általános volt, nemcsak mint napja-
inkban az Alpokban és Skandináviában. (Trier 1963) E sokoldalúan használt
erdôknek egészen más volt a képe, mint a maiaknak, melyekben lehetôség
szerint egyféle, egy idôben ültetett fák nônek sûrûn, egymással a fény felé ver-
senyezve, hosszú, egyenes törzset nevelve. A régi erdô, legelôerdô vagy fás
legelô (gyóta az Ormányságban) ritkásan álló, nagyrészt terebélyes, öreg, sok
gyümölcsöt vagy makkot termô fákból állt, melyek közt gazdagon nôtt a fû,
mert a fák a nap egy részében gyengén beárnyékolták azt, és lombkoronájuk
megakadályozta, vagy legalábbis mérsékelte a harmatot felszárító légmozgást
is. Tehát dúsabb fû nôtt a fák közt, mint a fátlan legelôkön. Ezt a legelôerdôt a
faluközösség rendszeresen tisztította az értéktelen, tüskés gazok és bokrok ir-
tásával, és gondoskodott a kidûlô, elöregedett fák pótlásáról is. Ott ahol pótolni
akarták a fát, egy-két négyzetölön nem vágták ki a galagonyát vagy tüskés ró-
zsát, mely távol tartotta az elôbb-utóbb tüskék közt megjelenô facsemetétôl a
legelô jószágot. Mikor a galagonya, kökény vagy vadrózsa védelmében felnôtt
egy új tölgy vagy vadalma, egy tavaszon kivágták alóla a tüskés bokrokat. A
legelôerdôk mellett nem egyszer olyan fák is nôttek, melyek 2-3 éves ágait a
nyár végén rendszeresen levágták lombszénának. A középkori ábrázolásokon
látható, hogy a tüzelôfa ilyen lerágott ágfából lett: ezt könnyû volt baltával
feldarabolni. A legelôerdô olyan madaraknak adott életteret, melyek sem a

( 15 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 15 9/26/12 3:39:48 PM
Andrásfalvy Bertalan

fátlan legelôkön, sem a sûrû erdôkben nem találtak helyet: búbos banka, sza-
lakóta, kakukk stb. Ezek az erdôk már a XVIII. században igen megfogytak
Közép-Európában. A híres botanikus, Linné Gotland szigetén járva ôszinte
csodálattal írt ezeknek a – németül Laubangernek, svédül ängenek nevezett –
ligeteknek a szépségérôl, melyeket ma leginkább az angolparkok idéznek fel
(Trier 1963). Hazai, ugyancsak megfogyott legelôerdeinkkel az utóbbi években
több tanulmány is foglalkozott (Varga 2010). A török elôtti ország tájképéhez
föltétlen hozzá tartozott ez a gyümölcsfás legelôerdô. Például a Tolna megyei
Völgységben a völgyekben halastavak voltak, a tavak és a tavakba vizet szállító
patakok partján, a völgyoldalban voltak a legelôerdôk, a dombok, nem egy
esetben mesterségesen is ellaposított tetején voltak a szántók, melyek a kiter-
jedt vízfelületek hatására változatlan csapadékmennyiség mellett több légned-
vességet és harmatot élvezhettek, mint ma. Ez a tájkép egy viszonylag kiegyen-
súlyozott, családi gazdaságon és falusi földközösségen alapuló társadalom tü-
körképe, melyben az emberek sokoldalúan kihasználták a természeti gazdag-
ságot, a biodiverzitást. Mint arra már utaltam, az erdôk kisajátítása a földes-
urak által országszerte tiltakozást és ellenállást váltott ki. 1747-ben a nagyha-
talmú Festetics család csurgói uradalmában a lázadókat elfogták, és Csurgó
fôterén lefejezték. Mária Terézia 1767-es úrbéri törvényei lényegében törvé-
nyesítették a jobbágyok közös használatban maradt erdeinek és ártereinek
földesúri kisajátítását. Az úrbéri törvény ugyanis meghatározta az egy jobbágy-
telek után járó, közös használatban maradó erdô és legelô nagyságát. Ez me-
gyénként, tájanként el is térhetett. Például: egy faluban volt összesen 10 job-
bágytelekre elegendô föld; ha a telek után járó erdô és ártér nagyságát telken-
ként 2 hold erdôben és 2 hold ártéri legelôben határozták meg, a falu kapott 20
hold erdôt és 20 hold ártéri legelôt, az azon felül maradt erdô és ártér a földes-
úr kizárólagos használatába került. 1750 táján a földesurak saját kezelésbe vett
majorsági földjei az összes szántók alig 5%-át tette ki, az 1767-es törvény, va-
gyis az úrbéri „elkülönözés” végrehajtása után az 1790-es évekre lett olyan
vármegye, ahol a majorsági földek aránya elérte az összes szántó 25-30%-át, az
erdôk 90%-a, az ártéri kaszálók-legelôk 50%-a pedig kizárólagos földesúri tulaj-
donba és használatba került. (ifj. Barta 1996) Ekkor született meg, Európa
egyik legszélsôségesebb birtokszerkezete, a nagybirtok túlsúlyával, melyet
csak az 1945-ös földreform oldott fel. Ez különösen azokat a falvakat sújtotta,
amelyek lakossága elsôsorban nem a szántók mûvelésébôl élt, hanem a határ
sokoldalú, közös használatából: halászott, állatokat tartott, az ártéri magasla-
tokon, a teleltetô szállások helyén kertészkedett, méhészkedett, sok gyümöl-

( 16 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 16 9/26/12 3:39:48 PM
Tájké p és t ársa d alom a Kár pát- m ede n cébe n

csöt termelt, gyékényt, nádat aratott és adott el, vadászott, vadmadártojást
gyûjtött stb. A törvény szellemében végrehajtott elkülönözés nemcsak ezt a
társadalmat ítélte halálra, hanem a határ képét is megváltoztatta. Így függ ösz-
sze a folyószabályozás és ármentesítés az elkülönözéssel. A kisajátított árté-
ren, ha azt a gátak megvédik a rendszeres, tavaszi kiöntéstôl, gabonatermesz-
tésbe lehet kezdeni. Így váltak érdekeltté a földesurak a vízrendezésekben, így
juthattak majorsági földhöz, mely teljes egészében nekik termett. Nem vélet-
len, hogy az ország egyik legnagyobb földbirtokosa, a herceg Esterházy család
birtoka, Sopron, Moson és Gyôr megyében, a Hanyságban, egy tagban csak-
nem egyszázezer holdat tett ki, a vízrendezések után ott, ahol azelôtt 20-25
falunak volt téli legelôje. Errôl írhatta egy jó szemû bajor mezôgazda 1867-ben
megjelent munkájában: „Magyarország az átmenet nélküli ellentétek országa.
Vagy széttagolt parasztbirtok, vagy a hercegségi birtokok színhelye. A közép-
birtok gyenge, vagy hiányzik… Az érdekek közelítése ezáltal nagyon megnehe-
zül. Hiányzik a középvezetô. Az alsóbb néprétegek tettereje és szorgalma nem
érvényesül. A mûveltség és tehetség hatalma nem tör át ezen a távolságon.
Mindegyik egyedül magára van utalva. Hiányzik egymás kölcsönös támoga-
tása.” (Ditz 1993: 65) Ugyanô röviden így ítélte meg a sokszor második honfog-
lalásnak is nevezett ármentesítéseket: „A Tisza szabályozása 1846 óta folyik.
… E nagy munka közvetlen eredményeként több mint 200 négyzetmérföldet
mentesített az elárasztástól. De úgy tetszik, egyoldalúan csak a megnyert négy-
zetmérföldeket veszik számításba. A talajt a víz lecsapolásával nem javították,
hanem rontották. Ezt csak késôn látták be. Ismerték a víz átkát, de áldását
csak a víz hiányából ismerték meg. Sok szántóföld a lecsapolást követôen ter-
méketlenné lett, … a víz mind mélyebbre süllyedt a talajban és a legtöbb he-
lyen a kutakat több öllel kellett mélyíteni, hogy elég vizet találjanak…” (Ditz
1993: 26-27) Mindezt világosan tükrözte a táj, melyben azonnal felismerhetôvé
vált, hogy nagybirtok vagy kis- és törpebirtokosok kezén van, és napjainkban
is ugyanígy tükrözi ezt a szélsôséges társadalmi és még szélsôségesebb föld-
használati szerkezetet. Nemcsak a szemhatárig terjeszkedô repce- és naprafor-
gótáblák látványa szembe tûnô az egybeszántott dûlôkön, hanem az egyoldalú
érdekeket szolgáló vízrendezések öröksége is: 2011-ben is az Alföld mezô-
gazdasági felületeinek mintegy harmadán hónapokig ült a belvíz, több száz
milliárdos kárt és költségeket okozva. A dombos dunántúli tájakon is ijesztô
vízmosások, eliszaposított utak, elvadult egykori legelôerdôk, lejtôkön kife-
hérlô, humusztalan, nyers talajfoltok tûnnek szembe ott, ahol egykor szá-
mos dûlôutat szegélyezô fák egészen más tájat rajzoltak.

( 17 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 17 9/26/12 3:39:48 PM
Andrásfalvy Bertalan

Vonatról, gépkocsi ablakából, vagy a repülôbôl az országot figyelô ember
számára most is világos és ijesztô üzenete van a látott tájképek sorának, kü-
lönösen, ha csak kicsit is megismerte népünk történetét. A pusztuló táj fogyó,
elöregedett, földjétôl elszakadt, megosztott társadalomról beszél, és mozgósítja
azokat, akik nem akarnak ebbe belenyugodni. Történelmünk és sorsunk még
a kezünkben van. (Andrásfalvy 2009)

( 18 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 18 9/26/12 3:39:48 PM
Tájké p és t ársa d alom a Kár pát- m ede n cébe n

Irodalomjegyzék

Andrásfalvy Bertalan 1963: Duna menti gyümölcsöskertek. Adatok a magyarországi déli Duna
szakasz népi gyümölcskultúrájának ismeretéhez. MTA Dunántúli Tudományos Intézete.
Értekezések 1963. 271-305.
Andrásfalvy Bertalan 2007: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása. Bp. Ekvilibrium
Andrásfalvy Bertalan 2009: A gazdálkodás következtében végbement földfelszínváltozások vizsgála-
ta a Kárpát-medencében. In: Antropogén ökológiai változások a Kárpát-medencében. Szerk.:
Andrásfalvy Bertalan, Vargyas Gábor. Budapest. L. Harmattan. 17-19.
Andrásfalvy Bertalan 2010: Víz és társadalom a magyar történelemben. In: A víz kultúrája. Szerk:
Bartha Elek, Keményfi Róbert, Lajos Veronika. Studia Folklorostica et Ethnographica 55.
Debrecen
Barta János ifj. 1996: Magyarország mezôgazdaságának regenerálódása, 1711-1790. In: Magyarország
agrártörténete. Szerk: Orosz István, Fûr Lajos, Romány Pál. Bp. Mezôgazda. 33-79.
Berlász Jenô 1939: A Mária Terézia-kori erdélyi kivándorlások szociális háttere. A bécsi Magyar
Történetkutató Intézet Évkönyve.
Ditz, Heinrich 1993: A magyar mezôgazdaság. Népgazdasági tudósítás a királyi bajor Közmunka
és Kereskedelmi Államminisztérium részére 1867. Budapest. MTA Talajtani és Agrokémiai
Kutatóintézete.
Hofer Tamás 2009: Az alföldi marhatenyésztô monokultúra kialakulásának európai párhuzamai.
In: Hofer Tamás Antropológia és/vagy néprajz. Tanulmányok két kutatási terület vitatott
határvidékérôl. MTA Néprajzi Kutatóintézete. Bp., L Harmattan.
Rapaics Raymund 1940: A magyar gyümölcs. Budapest. M. Kir. Természettudományi Társulat.
Tonk Sándor 2000: Táj és ember az erdélyi Mezôségben. In: Táj és történelem. Tanulmányok a
történeti ökológia világából. Szerk: R.Várkonyi Ágnes. Bp.Osiris Kiadó.
Tóth József 2007: Ôsi épített tájak a Kárpát-medencében. Bp., Frig Kiadó.
Trier, Jost 1963: Venus. Etymologien um das Futterlaub. Münsterische Forschungen.15. Köln,
Böhlau V.
Varga Anna 2010: Vázlat az erdei legeltetésrôl. In: „Hol az a táj szab az életnek teret, Mit az Isten
csak jókedvében teremt.” Válogatás az elsô 13 MÉTA-túrafüzetbôl 2003-2009. Szerk: Molnár
Csaba, Molnár Zsolt, Varga Anna. Vácrátót MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóint.

( 19 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 19 9/26/12 3:39:49 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

E. K. A s e m

( 20 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 20 9/26/12 3:39:49 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Identification of some components of basal lamina
of avian ovarian follicle

E. K. A S E M , S. R. S T I N G L E Y - S A L A Z A R ,
J. P. R O B I N S O N , J. J. T U R E K

Abstract: Experiments were conducted to identify components of the basal
lamina of the ovarian follicle. Pure and intact basal lamina was isolated from
preovulatory follicles of the chicken ovary. Some components of the basal
lamina could be solubilized with guanidine-HCl (designated Fraction 1) and
remaining components with β-mercaptomethanol containing guanidine-HCl
(designated Fraction 2). With Western blot analysis, monoclonal and polyclonal
antibodies raised against avian, mammalian, and human proteins recognized
proteins in Fractions 1 and 2 of solubilized basal lamina. Thus, antibodies
raised against extracellular matrix proteins, laminin, fibronectin, entactin or
nidogen, tenascin, heapran sulfate proteoglycan, osteonectin, and Type IV
collagen reacted positively with basal lamina proteins. Antibodies raised
against the growth factors; epidermal growth factor; acidic and basic fibroblast
growth factors; platelet-derived growth factor-AA; transforming growth factor-α;
transforming growth factor- β1, – β2, – β3 β4, and – β5; and insulin-like growth
factor-I and -II cross-reacted with basal lamina proteins. Similarly, antibodies
raised against insulin-like growth factor-binding proteins-2, -3, -4, -5, -6, and
-7 cross-reacted with basal lamina proteins. In addition, antibodies generated
against matrix metalloproteinases-1, -2, -3, -4, -8, -9, and -13 reacted positively
with basal lamina proteins. Furthermore, antibodies produced against tissue
inhibitors of matrix metalloproteinases-1, -2, -3, and -4 also reacted positively
with basal lamina proteins. Moreover, interleukin-3, granulocyte macrophage-
colony-stimulating factor, interferon-γ antibodies recognized proteins in basal
lamina. These observations are consistent with the view that the basal lamina
of avian ovarian follicle is a store or source of biologically active molecules,
namely growth factors, growth factor-binding proteins, cytokines, matrix
metal-lo-proteinases, and their tissue inhibitors. The growth factors could
exert major effects on ovarian cell behavior and function, and the enzymes
could participate in tissue remodeling during follicular development.
2000 Poultry Science 79: 589-607
( 21 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 21 9/26/12 3:39:52 PM
E. K. A s e m , S. R. S t i n g l e y - S a l a z a r , J. P. R o b i n s o n , J. J. T u r e k

A dr. Bodó Imre 80 éves születésnapja alkalmából szeretettel köszöntöm. Dr.
Bodó Imre volt a témavezetôm és mentorom, amikor a tudományos diákköri
munkámat végeztem a Budapesti Állatorvostudományi Egyetemen 1977-tôl
1979-ig. Az egyetemista koromban dr. Bodó Imre szívén viselte a sorsomat
és pályafutásomat. Jó tanácsokat adott nekem, amelyek nagymértékben hoz-
zájárultak a késôbbi karrierem kialakulásához. Nagyon hálás vagyok neki.
Kívánom, hogy jó egészségben maradjon sokáig.

Szeretettel!

Eli

Elikplimi (Eli) K. Asem
Professor
Purdue University
College of Veterinary Medicine
West Lafayette. IN. 47906. USA
asem@purdue.edu

( 22 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 22 9/26/12 3:39:52 PM
001-097Bodokonyv_JAV.indd 23 9/26/12 3:39:52 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Bartosiewicz László

( 24 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 24 9/26/12 3:39:52 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

„Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?”
A skót hegyi marha és a romantika

BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ
ELTE Régészettudományi Intézet

Bevezetés
Bodó Imre gazdag, szerteágazó munkásságából a magyar szürke marha
megmentésére tett erôfeszítései és a belôlük kibontakozó nagyszabású ál-
lattenyésztéstani kutatás erôsen hatott szemléletemre, szakmai fejlôdésemre.
Az ünnepi alkalom és e tanulmány tárgya egyaránt indokolja egyik fontos
gondolatának ismételt felidézését: „…a fajták éppen úgy emberi alkotások,
mint a régi épületek és éppen úgy élôlények, mint a pandamedve.” (Bodó
2001: 3). Ebben a szellemben új szempontból, egy távoli párhuzam felvázolá-
sával igyekszem megvilágítani a magyar szürke eredetének továbbra is szöve-
vényes kérdését.
Nagy-Britanniában a skót hegyi marha1 és az angol parkmarha (évszázad-
ok óta vadon tartott változata a chillingham marha) azok közé a hagyományos
fajták közé tartozik, amelyek a podóliai fajtakörrel nem örökléstanilag, hanem
a tartás jellegénél fogva hasonlíthatók össze. Elsôsorban ennek köszönhetôen
ôriztek meg valamennyit ôsi jellegükbôl (Bodó és mtsai 1994: 41). Rövid átte-
kintésemben a magyar szürkéhez hasonlóan emblematikus skót hegyi marha
történetét, mai alakja létre jöttének körülményeit veszem górcsô alá.

Kultúrtörténeti háttér
Mit kell tudnunk a skót hegyi marha szülôföldjének történetérôl? A hazánknál
valamivel kisebb, 78 000 km2 kiterjedésû Skócia szigetvilágában kialakult ura-
lom a IX–XIII. században, durva megközelítésben a magyar Árpád-kor idején
állt fenn, majd a Skócia elôdjének számító szárazföldi Alba Királyság részévé
vált. Az egyesült területen azonban már a XIV. századra három eltérô földrajzi
adottságú kulturális terület különült el: a Középsô Alföld (Central Lowland)

1) Tanulmányomban az angol Highland cattle elnevezésnek ezt a fordítását (Bodó et al. 1994:
41) követem, a „felföldi”, „felvidéki” vagy „magasföldi” melléknevek földrajzi jelentésének
olykor megtévesztô tartalmi átfedései miatt.

( 25 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 25 9/26/12 3:39:55 PM
Bartosiewicz László

1. ábra: Skócia domborzatának és fô tájegységeinek összevetése
(Források: http://visibleearth.nasa.gov, http://www.scotland.gov.uk)

és a délrôl hozzá csatlakozó, változatosabb domborzatú Déli Felföld (Southern
Uplands), valamint az északnyugati hegyvidéket magába foglaló Magasföld
(Highlands). A skót szárazföldet körülvevô, kemény természeti környezetû és
gazdaságilag elmaradott szigetvilágot az utóbbihoz szokták sorolni (1. ábra).
Az ország 40%-át alkotó, termékenyebb és domborzatilag nyitott déli tájegysé-
gek mozgalmas történelme során jobban érvényesült Anglia és a kontinentális
Európa technikai-szellemi hatása. A skót nyelv angollal rokon, germán válto-
zata (scots) terjedt el. A fejlett mezôgazdaság, azon belül is a szarvasmarha-
tenyésztés a XX. századra több megye (pl. Aberdeen, Angus, Ayr és Galloway)
nevét tette világhírûvé.
A Magasföld gyéren lakott, elzárt hegyvidéki területein és az elszórt észak-
nyugati szigetek vállalkozó szellemû legényei számára a XV.–XVII. századra
új megélhetési forrást jelentett a helyi szarvasmarhák felvásárlása és tovább-
adása az alföldi városok marhavásárain. Az elszigetelt északnyugati terüle-
teken azonban a mai Egyesült Királyságot létrehozó 1707-es skót Egyesülési

( 26 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 26 9/26/12 3:39:55 PM
„Régi kor ár nya felé visszam ere n gni mit ér?”

Törvény után is jó ideig fennmaradt a törzsi szerkezetet tükrözô klán rendszer
és a szigeti kelta nyelvek családjába sorolt gael nyelv használata. A politikai
jelentôségében az osztrák-magyar kiegyezéshez hasonlítható 1707-es megálla-
podásnak Anglia és Skócia között számos ellenzôje akadt, négy évtizednyi há-
borúskodás követte. Jórészt ez alatt zajlottak a hírhedt „magasföldi tisztogatá-
sok” is, amelyek (az Angliában jóval korábban megkezdett bekerítésekhez2 ha-
sonlóan) durva törést okoztak a hagyományos vidéki életformában. Skóciában
a feleslegessé vált mezôgazdasági munkaerô az iparba vagy a tengeren túlra
vándorolt. Az elûzöttek másik része Skócia tengerpartjain a barnamoszat ham-
vasztásával nyert mosószóda tömeges elôállításával tengette életét (Richards
1982). Ráadásul az angliai bekerítésekhez képest a magasföldi tisztogatások
etnikai színezetûek is voltak, hiszen éppen a leghagyományosabb skót falukö-
zösségek, illetve az általuk képviselt archaikus kultúra felszámolásához vezet-
tek a területet elérô „angol” modernizáció jegyében, noha gazdasági körökben
a folyamatnak skót haszonélvezôi is voltak.
Az 1746 tavaszán vívott cullodeni ütközet a skót függetlenség elveszí-
tésének – politikai-léletktani hatásában a mohácsi vészhez hasonlítható –
egyetlen évszámba sûrített jelképe. Skóciában azonban évszázadokon át nem
egyszerûen skót–angol „nemzeti” ellentétrôl volt szó, hanem vetélkedô ural-
kodóházak szolgálatában álló, ellenlábas klánokhoz tartozó, nem ritkán kül-
földi támogatást élvezô érdekcsoportokéról, amelyeket a reformáció megje-
lenésétôl fogva bigott vallási ellentétek is megosztottak.3
Az üzletileg életképes hagyományok azonban túlélték a politikai meg-
rázkódtatásokat. Közülük a marhahajtások uralkodó gazdasági tényezôvé, a
rajtuk élôsködô marhatolvajok pedig az idô múltával afféle népi hôsökké vál-
tak (McHardy 2004: 27). A vesztes fél bujdosó katonái tevékenyen hozzájá-
rultak a helyi „betyárvilág” felvirágzásához, ami beleillett az akkori Skócia
hôsiessé formálódó arculatába. A renegát marhahajcsárok leghíresebbike
Robert Roy MacGregor (1671–1734) volt, akinek legendás tetteit Sir Walter
Scott örökítette meg 1817-ben megjelent Rob Roy címû regényében.
A politikai helyzet csak a XVIII. század végére enyhült, amikor az ipa-
ri forradalom lendülete és a megerôsödött, immár Egyesült Királyság világbi-

2) A bekerítés során a birtokosok kisajátították a közös legelôket és a bérlôk parcelláit a gyap-
júiparhoz nélkülözhetetlen külterjes juhtartást számára. Angliában a XVIII. század végére a
bekerítések a nagybirtokok megszilárdulásához vezettek.
3) A helyzet összetettségét érzékelteti a Thököly felkelés távoli párhuzama. Ez a Habsburg-el-
lenes magyar mozgalom a katolikus Magyar Királyság és a protestáns Erdélyi Fejedelemség
közti hatalmi ûrben az Oszmán Birodalom hasznára váló politikai tényezô lett, benne egysé-
ges nemzeti érdek nem fejezôdött ki.

( 27 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 27 9/26/12 3:39:56 PM
Bartosiewicz László

rodalmi érdekei jórészt felülírták az évszázados angol–skót ellenségeskedés
legerôszakosabb megnyilvánulásait (Houston 2008: 18). Robert Burns, a skót
nemzeti romantika olykor Petôfi Sándorhoz hasonlított nagy költôje 1791-ben
így ír:4
Ha angol kard jön ellenünk,
az bennünket le nem ver,
de angol pénz lett végzetünk.
Egy országban annyi gazember!

James Macpherson iskolamester már egy emberöltôvel korábban, 1760–1763-
ban közzé tett három kötetet a III. századi gael költô, Osszián verseibôl, ami
elôfutára volt a nemzeti hagyományokat felkaroló romantikus kultúrtörténeti
áramlatnak.5 E „fordításokat” már Macpherson életében is sokan saját munká-
inak tekintették. Ez a rövid irodalmi kitérô arra emlékeztet, mekkora ideoló-
giai-érzelmi igény keletkezett a modern nemzetállamok felemelkedése során
a múlt, az önazonosság történeti folytonosságának megfogalmazására, külö-
nösen olyan országokban, amelyek hosszú ideje elnyomott lakossága számára
elérkezett a nemzeti identitás igényének az ideje.
A romantika cullodeni vereséget követô korszaka (kb. 1750–1870) elôtt a
Skót Magasföld a külvilág szemében ismeretlen, veszedelmes és barbár vidék-
nek számított (McHardy 2004: 23). A történelmi fordulatot követôen azonban
James Macpherson, Robert Burns és Sir Walter Scott irodalmi munkássága
átértékelte ezt a fenyegetô másságot: a tájat titokzatossá és szépségessé vará-
zsolta, ahol az emberek egy letûnt világ idilli életét élték.6 Valóban, legalább a
marhák nagyszabású terelése egészen a XX. század elejéig folytatódott (Keay
1984: 5).
A nemzet újkori fogalmának kikristályosodása az anyagi kultúrában is
megnyilvánult. Skóciában a vesztes cullodeni ütközet után II. György király
1746-ban (a katonaság kivételével) megtiltotta a skótoknak a pongyola magyar
fordításban „szoknyának” nevezett, kockás gyapjúszövetbôl készült kilt vise-

4) Skót hírnevünk. Képes Géza fordítása.
5) Hazánkban az Osszián mítoszt ismerô „poeta doctus”, Arany János foglalta írásba a magya-
rok addig hiányzó ôsi eposzát: a Buda halála 1862–1863-ban, a szabadságharc bukása és a
kiegyezés közötti, hasonlóan érzékeny idôszakban készült.
6) Miután az 1571-es lepantói csatában a Szent Szövetség elôször mért vereséget az addig ver-
hetetlennek tûnô Oszmán Birodalom tengeri haderejére, hasonlóan élénkült meg a kulturá-
lis érdeklôdés a törökök iránt Nyugat-Európában, leginkább a képzô- és díszítômûvészetben
(Truong 2009).

( 28 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 28 9/26/12 3:39:56 PM
„Régi kor ár nya felé visszam ere n gni mit ér?”

letét. IV. György király azonban 1822-es skóciai látogatása során már maga
is az alkalomra tervezett kiltben jelent meg az enyhülés jeleként. Noha a stá-
jer népviseletet kedvelô Ferenc Józsefrôl magyar királyi minôségében hasonló
gesztust nem jegyzett fel a történetírás, vitathatatlan, hogy a XIX. század végi
német nyelvû sajtóban és a – monarchia idején megteremtett – magyar köz-
oktatásban terjesztett történelmi szeterotípiák (Fodor 1998) erôsen hatottak
a „csikós-gulyás” romantikára épülô magyarságképre. A skót nemzet vadregé-
nyesen idilli arculata az Egyesült Királyságon belül hasonlóan alakult, rájátsz-
va a peremvidék szilajságára, részben a többségi angol közvélemény visszajel-
zéseivel kölcsönhatásban.
A romantika korában a Skót Alföld és a Magasföld közötti kapcsolat talán
legfontosabb színterei a nagy marhahajtások célpontját jelentô, ôszi marha-
vásárok voltak, ahová a Magasföldön egy-két éves korukig nevelt jószágot te-
relték. Itt az alföldi kereskedôk vették át ôket végsô hízlalásra. Vásárlóerejük
és az ôsi szarvasmarháról kialakított romantikus eszményeik alig vitatható
hatást gyakoroltak a skót hegyi marha kívánatosnak tartott küllemének fo-
kozatos megfogalmazására, serkentve az ilyen irányú szelekciót (MacDonald
1811: 426). Az 1884-ben alapított hegyimarha-törzskönyv harmadik kötete
a Magasföld és a Szigetek Mezôgazdasági Szövetsége által 1822-tôl 1884-ig dí-
jazott hegyi marhákat sorolta fel (Cruachan 2012). Ez több mint 60 évi össz-
pontosított tenyésztôi figyelmet bizonyít már a fajta hivatalossá nyilvánítása,
standardjának megalkotása elôtt.

A haszonvételi mód változásai
A skót hegyi marhák közül a szigetekrôl származó tájfajta eredeti nevét (gael
nyelven kyloe) onnan kapta, hogy ezeket a jószágokat kisebb tengerszoros-
okon (kyle) úsztatva hajtották a szárazföld belsejébe az alföldi városok, sôt a
délre fekvô Anglia állatvásáraira (Alderson 1989: 81).
Európa városiasodásával már a középkor végén megindult a szarvasmar-
hák tömegeinek terelése a ritkábban lakott mezôgazdasági peremvidékek
felôl a központok irányába. Ez az egész földrészt érintô kereskedelmi hul-
lám Magyarországon a nyugat felé folytatott német, illetve a délnyugati irá-
nyú olasz exportban nyilvánult meg. Adatait legmegbízhatóbban a XVI-XVII.
századi oszmán török megszállás adózási dokumentumaiban örökítették meg
(Bartosiewicz 1995; 1999). De keletrôl Lengyelország és Moldva, északról pe-
dig Svédország (Scania) és Dánia ugyancsak jelentôs számú élôállatot hajtott
Európa középsô, jobb módú térségeibe (Blanchard 1986: 445). Ehhez hason-

( 29 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 29 9/26/12 3:39:56 PM
Bartosiewicz László

lóan az angol nagyvárosok többségét az iparilag elmaradottabb észak-angol
területekrôl és részben Skóciából látták el hússal. Ez a forrás az ipari forrada-
lom kibontakozása idején vált különösen fontossá. A skót hegyi marha azonban
fajtaként akkor még hivatalosan nem létezett, a lábasjószág-kivitel nagyará-
nyú, XIX. századi fellendülése elôtti alakja csak helyi jelentôségû volt (Felius
1985: 65). A Magasföld természeti, földrajzi adottságai, szájhagyománya és a
korai gael törvénykezés ismeretében vélhetô, hogy a szûkös környezet forrá-
sait jól kihasználó váltólegeltetés (transzhumansz) folyt. A téli és nyári legelôk
egymást kiegészítô használatáról John Coleman még szemtanúként számolt
be (Coleman 1887: 178). Ezek a mozgások segítettek a teleltetés céljára szol-
gáló, települések körüli legelôk megôrzésében, hiszen a széna készítése hosz-
szú ideig ismeretlen volt ezen a vidéken. A jószágot általában a falu asszonyai
és gyermekei hajtották a hegyi legelôkre, ahol a nyári füvön hizlalták ôket.
Télen azonban a falvak környékére visszaterelt állatok némelyike még éhen
is pusztult a gyakran mostoha idôjárásban (Stewart 2010: 25). Ezek a mozgá-
sok azonban a késôbbi marhahajtások elôképének is tekinthetôk, amelyeknek
köszönhetôen a XIX. század elejére már a külvilág, a Skót Alföld lakói, sôt az
angolok is megismerhették a skót hegyi marha ôseinek tekinthetô állatokat.
A történeti források és a régészeti állattani leletek is arra utalnak, hogy
a magasföldi tisztogatások elôtti többhasznú szarvasmarhatartásban a tej-
gazdaság méltányos arányban szerepelt, hiszen a fejés – az állatok levágásá-
hoz képest – egy megújuló fehérjeforrás folyamatos hasznosítását jelentette
a Magasföldön és a szigetvilágban, szûkös körülmények között élô lakosság
számára. A tej és a fejés említése nemcsak a gael folklórban gyakori. Elsôként
a Nyugati szigetvilágban Dél-Uist szigetén feltárt Cladh Hallan vaskori telepü-
lés cseréptöredékein sikerült tehéntej kazein maradványait azonosítani (Craig
et al. 2000: 312). Ráadásul a lelôhely temetôjének 15 emberi vázán végzett
izotópvizsgálatok azt a meglepô eredményt hozták, hogy a távoli, mindössze
32 hektárnyi területû szigeten élôk táplálkozásában a szárazföldi eredetû ál-
lati fehérjék a látszólag kézen fekvô tengerieknél sokkal nagyobb szerepet ját-
szottak (Pearson et al. 2012). A középkori településrendszer felszámolása és a
külterjes juhtartás eluralkodása azonban teljesen kiszorította a hagyományos
többhasznú szarvasmarhatartást Skócia északnyugati részérôl.
A skót hegyi fajta teheneit több mint egy évszázada nem fejik, tudomásom
szerint ilyen irányba nem is tenyésztették, így azok tejhozama még más hagyo-
mányos fajtákéhoz viszonyítva is kicsiny, noha a rendkívül nagy zsírtartalmú
tej a borjak szükségletét tökéletesen fedezi. A fejés elmaradása nem független
természetesen attól a ténytôl, hogy a törzskönyvet jóval az után hozták létre,

( 30 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 30 9/26/12 3:39:56 PM
„Régi kor ár nya felé visszam ere n gni mit ér?”

2. ábra: A skót hegyi marha összehasonlítása más fajtákkal
100 g hús beltartalmi összetétele alapján
(Alapadatok: Scottish Agricultural College és McCance–Widdowson 2004)

hogy a magasföldi tisztogatások miatt a tejelô szarvasmarhák tenyésztésének
Skócia jelentôs részén – a Magasföldön pedig különösen – bealkonyult.
A hazai mezôgazdaság gépesítéséig nélkülözhetetlen nagy rámájú, térölelô
járású magyar szürkével szöges ellentétben a skót hegyi marhát igavonásra
csak alkalomszerûen használták. Noha a hegyi fajtára jellemzô kis termet és a
vele járó fordulékonyság megkönnyíti a gyakran sziklás hegyvidéken az állatok
mozgását, elônytelenné válik, amikor hatékony munkára, szántásra vagy na-
gyobb terhek vontatására van szükség (Bartosiewicz et al. 1997).
A skót hegyi marha mára kialakult egyoldalú húshasznosítása újkori je-
lenség, teljesen ellentmond a Skót Magasföld szarvasmarha-tartási hagyomá-
nyainak. Ugyanakkor remekül alkalmazkodik a korszerûnek tartott étkezés,
az egészséges táplálkozás követelményeihez.
A 2. ábra szerint a skót hegyi marha valamennyi húsrészébôl számított fe-
hérje- és vastartalom ugyan nem haladja meg jelentôsen az átlagos húsmarhára
jellemzô értékeket, de a zsír és a hozzá kapcsolódó koleszterin értékei lénye-
gesen alacsonyabbak.
Például a skót hegyi marha vesepecsenyesúlyának csak 7,1%-a faggyú, míg
ez az érték hagyományos húsfajtákban 22,8%, azaz háromszoros (McCance–

( 31 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 31 9/26/12 3:39:56 PM
Bartosiewicz László

Widdowson 2004). Ez akkor is egészségesebbé teszi a skót hegyi marha húsá-
nak fogyasztását, ha ma úgy tudjuk, az emberi szervezetben termelôdô kolesz-
terinek aránya csak kis részben (szélsôséges esetekben) a közvetlen bevitel
függvénye. A skót hegyi marha húsa kevésbé márványozott, mint a XX. század
második felére kitenyésztett, korszerû brit vagy amerikai húsfajtáké, és a vas-
tag bunda még a mostoha éghajlati viszonyok között is valamelyest kiváltja a
bôr alatti faggyúréteg hôszigetelô szerepét, ami a közhiedelem szerint hozzájá-
rul a hasított felek mérsékelt faggyútartalmához.
Mai alakjában ez a fajta szerencsésen egyesíti a hagyományôrzés, a kör-
nyezettudatos állattartás és az egészséges életmód divatos eszményeit, ame-
lyek a magyar szürke tenyészcéljait is meghatározzák a harmadik évezred haj-
nalán. Az elôdeink életét megkeserítô mostoha környezeti viszonyok, a hosszú
ideje gazdasági kényszerként gyakorolt rideg tartás eredményeként a termé-
szetes kiválasztódás is érvényesült mindkét fajtában. Szívósságuk, a könnyû
ellés és a betegségekkel szembeni ellenállásuk ennek köszönhetô. Mára ezek
nemcsak a tisztavérû tenyésztésében, hanem a keresztezésekben is keresett
értékmérô tulajdonságok, különösen a szintetikus hormonokkal és antibioti-
kumokkal terhelt húspiacon.

A fajta története
A házi marha, mint „faj” (állattani szempontból az ôstulok faj háziasított válto-
zata) az itt vizsgált egyik területen sem ôshonos. A két fajta feltételezett korai
középkori születésekor korlátozott mértékben Skócia és Magyarország terü-
letén is élt még kis számban ôstulok, ezek elsôdleges, helyi háziasítása azon-
ban az eddigi DNS-vizsgálatok fényében nem valószínû: az ôskori házi marhák
származása a Közel-Kelet felé mutat, az ottani ôstulkokkal állnak közelebbi ro-
konságban. Európába az új-kôkorban, mintegy 7000 éve hozták ôket (Edwards
et al. 2007). Hazánk területén az újkôkori mezôgazdaság északnyugati terjedé-
si irányának megfelelôen ezek az ôskori marhák hamarabb jelentek meg, mint
a földrész szinte átellenes sarkában, Skóciában. E fontos tudományos tények
azonban az itt tárgyalt fajták kialakulása szempontjából nehezen hasznosítha-
tó általánosságok, idôben annyira távol állnak a vizsgált kérdéstôl.
A skót hegyi marha hazai szóhasználattal élve „ôshonos” volta legalább
két évszázados, magánál a modern fajtánál is régebbi toposz (MacDonald 1811:
421). Annak ellenére, hogy tudatos tenyésztése viszonylag új keletû, már a
törzskönyvezés idejére a hegyi marhát számos korabeli szaktekintély az egyik
legrégebbi brit fajtaként tartotta számon. Az akkori skóciai marhák küllemérôl
közvetve fogalmat alkothatunk egy Charles Darwinnak 1868. december 7.-én

( 32 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 32 9/26/12 3:39:57 PM
„Régi kor ár nya felé visszam ere n gni mit ér?”

írt levélbôl. Ebben egy John Innes nevû egyházfi arról tájékoztatja a tudóst,
hogy az Inverness környéki Blervie kastély bérlôje, bizonyos McDonald, egy
hegyi marha és szarvas vagy ôz (!) vélt keresztezôdésébôl származó
különös jószágot állított ki a helyi állatvásáron. Leírása szerint az üszô
könnyû testalkatú, kecses járású. Fakó színû szôre göndör (Innes 1868).
Ebbôl körülbelül kiderül, milyennek nem képzelték a skót hegyi mar-
hát, de az is, miféle egyedek fordulhattak közöttük elô.
Két évvel a törzskönyv nyilvánosságra hozatala után John Coleman a skót
hegyi marhát az „ôsi fajták” közé sorolta, és megpróbálkozott történetének
rövid összefoglalásával (Coleman 1887: 176). Sajnos forrásai nem azonosítha-
tók, így ezek a fajta fejlôdésére vonatkozó fejtegetések nem tekinthetôk törté-
nelmileg megalapozottnak. A skót hegyi marha eredetére vonatkozóan eddig
kevés megbízható adat áll a rendelkezésünkre. A szájhagyomány úgy tartja a
VI., mások szerint a XI. század óta „ismert” a Magasföldön és a Nyugati szige-
teken, de ezek a kijelentések jórészt a fajta mai fogalmának anakronisztikus
visszavetítései a távoli múltba.
Az ôstulok ugyan Kr. e. 1300-ig jelen volt Skócia szárazföldi területein
(Kitchener et al. 2004: 75), ma úgy tudjuk, hogy a szigetvilágban (pl. Orkney
szigetén) nem fordult elô. A Skócia délnyugati részén talált legkorábbi háziál-
lat-csontok mintegy 6000 évesek. Az elsô, újkôkori földmûvesek Kr. e. 3000
körül már a szigetvilágban, még a távoli Shetlandon is megjelentek, és Skócia-
szerte meghonosították többek között a szarvasmarhát. Ezeket a jószágokat
azonban a szárazföld belsejébôl hozták, ahol akkor még a vad ôstulok elterjedt
lehetett. A csontleletek DNS-tartalmának vizsgálatára lesz szükség annak el-
döntéséhez, hogy az újkôkori házi marhák ôsei az európai kontinensrôl ván-
doroltak-e be, vagy a helyi ôstulok állományok háziasításával alakították-e ki
azokat? A kontinentális Európa ôskori szarvasmarhái jelentôs részben kö-
zel-keleti eredetûek, a helyi ôstulok állományokkal vélhetôen csak késôbb
keresztezôdtek (Edwards et al. 2007). Ez az ôskorra vonatkozó tudományos
felvetés azonban idôben nagyon távol áll a fajtakérdéstôl, hiszen a háziállatok
ember által mesterségesen felgyorsított törzsfejlôdése máig számos vargabetût
ír le a vadállatokéhoz képest, ami jól látszik az ôskori marhák méretének évez-
redes ingadozásaiban Nagy-Britannia szerte (Grigson 1982: 48).
A rómaiak ugyan idôszámításunk elsô századaiban a Skót Alföldig elôre
nyomultak, stratégiai fontosságú jelenlétük a mezôgazdaság szempontjából
pl. Pannóniához (Bökönyi 1984) viszonyítva jelentéktelen volt. A Magasföldet
még átmenetileg sem sikerült meghódítaniuk, így szarvasmarháik hatása az ot-
tani ôsi állományokra nem valószínû (MacDonald 1811: 429). Valamivel több

( 33 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 33 9/26/12 3:39:57 PM
Bartosiewicz László

eséllyel gyakorolhatott befolyást a magasföldi állományokra a VIII. századi vi-
king gyarmatosítás, hiszen ôk a szigeteket a tenger felôl hajóikkal meghódít-
va minden más megszállónál hatékonyabban hatoltak be az ország területére,
így nem állták útjukat a Magasföldet délkelet felôl elzáró hegyláncok. A mai
Norvégia felôl érkezô telepesek 800 körül jelentek meg Shetland és Orkney
szigetén, majd kb. 50 év múlva megkezdték a szárazföldi részek, illetve a nyu-
gati szigetek elfoglalását. Nagyjából Szent István királyunk uralkodásának
éveiben a kalandozó vikingek Izlandon, Grönlandon és Kanada atlanti partvi-
dékén (Újfundlandon és a Szent Lôrinc folyó torkolatánál) is létesítettek tele-
püléseket, azokon a helyeken azonban – a Skandináviához legközelebb fekvô
Skóciával ellentétben – nem találhattak helyi szarvasmarhákat.
A mai alakjában leginkább szôrzetérôl felismerhetô skót hegyi mar-
ha megkülönböztetô csonttani jegyeit nem ismerjük. E fajta esetében még a
magyar szürke marhára jellemzô (noha a XVIII. század elôttrôl alig ismert;
Csippán 2009) nagyméretû szarvcsapok napvilágra kerülésében sem bízhatunk.
Eddig a legérdekesebb skót hegyi marhával valamelyest kapcsolatba hozható
régészeti lelet Skye szigetérôl, Kilmaluag közelébôl ismert. Egy tôzeglápban
megôrzôdött kis sajtárról van szó, amely vajmaradványt és egy beleragadt hosz-
szú szôrszálat tartalmazott (Ritchie 1932: 13). Az edényt típusjegyei alapján a
kereszténység korai idôszakára keltezték, de annyi mindenképpen bizonyos,
hogy a skót hegyi fajta ma ismert alakjának XVII–XIX. századi fokozatos fel-
emelkedése elôttrôl való. Ez a korai felfedezés más vajleletekkel (Berstan et al.
2004) együtt jól mutatja a tejhasznosítás már említett kiemelkedô fontosságát
a középkorban. Maga James Ritchie a szôrszálról annak idején tudományos
mértéktartással csak annyit írt, hogy származhat „akár” a skót hegyi marha
egyik helyi elôdjétôl, amely már hosszú szôrû és vöröses színû volt.
Hermann Eichens színezett kônyomatán (3. ábra) azonban – amely
William Shiels festménye alapján készült –, a hosszú szôr még egyáltalán nem
látható, a szemek szabadon állnak és még a bika „sörénye” sem hangsúlyos.
Az 1885-ös fajtastandard szerint „a szemek közötti szôrtincsek szélesek, hosz-
szúak és dúsak, bármiféle csupaszság ezen a területen mindenképpen rontja az
állat küllemét…”. Ez a képen még egyáltalán nem jelenik meg. Pedig az ábrá-
zolás a feltétlen hitelesség igényével készült: a festôt David Low, az Edinburghi
Egyetem állattenyésztéstani professzora szerzôdtette 1829-ben, hogy ponto-
san megörökítse a kor állatfajtáit Skóciában.
A skót hegyi marhán végzett örökléstani kutatások zöme eddig a szôrzet
színére összpontosított. Elszórt vizsgálatok azonban már most is utalnak a
skót hegyi marha és a vele viszonylag közeli rokonságban álló, de szarvatlan

( 34 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 34 9/26/12 3:39:57 PM
„Régi kor ár nya felé visszam ere n gni mit ér?”

3. ábra: Hermann Eichens: A nyugati hegyi marha
(Low 1842 nyomán)

galloway fajta genetikai különállására a szigetországon belül. A Déli Felföld
nyugati partján fekvô Galloway területét földrajzi adottságai (240 km hosz-
szúságú tagolt tengerpartja és az északi részén emelkedô, 500–850 m magas,
lakatlan hegyek) valamelyest szintén elszigetelték a fejlett Központi Alföldtôl.
A jelenleg számon tartott három Y haplocsoportból a legtöbb brit szar-
vasmarhafajta az Y1-be tartozik (Edwards et al. 2011: 9). A skót hegyi és a
galloway marha azonban eltér, mert a Földközi-tenger felé mutató Y2 kapcso-
lataik vannak. Az egyik lehetséges magyarázat a kétféle haplocsoport nagyfokú
keveredése a Brit-szigeteken, a másik pedig az, hogy ezeken a félreesô tájakon
megôrzôdött az egyes keresztezésekben használt népszerû, déli típusú bikák
genetikai hatása. Noha erre Skóciából egyelôre közvetlen bizonyíték nincs,
Skandináviában kimutatható volt, hogy a középkort követôen Y1 típusú biká-
kat is használtak az Y2 típus mellett (Edwards et al. 2011: 9). Ezt a lehetôséget
erôsítik a XVIII. századi, hollandiai bikabehozatalra vonatkozó feljegyzések,
illetve a korszak általában élénk kereskedelme Skócia keleti fele és a németal-
földi térség között (Stewart 2010: 68).
Ezt a lehetôséget sugallja az Y1 haplotípusok jelenléte Skandináviában,
amelyek a késô középkorban részben kiszorították az Y2, hegyi marhával ro-
kon jellegû állományt (Edwards et al. 2011: 9). A szerzôk szerint 1000 környé-

( 35 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 35 9/26/12 3:39:57 PM
Bartosiewicz László

kén a vikingek Y1 típusú marhákat vittek Izlandra. A színtôl eltekintve számos
alkati eltérés mutatkozik a mai skandináv Y2 (a telemark és doele) fajták, vala-
mint a másik csoportot alkotó skót hegyi marha és a galloway között, ami arra
utal, hogy az utóbbi kettô korábbi behozatal eredménye lehet.
A skót hegyi és galloway marha azonban az Y2 markernek nem kizá-
rólagos hordozója az Egyesült Királyságban. A brit fehér és a hereford fajta
egyes egyedei ugyanide sorolhatók. Valószínû, hogy az Y2 hatás megjelené-
se az alapvetôen Y1 haplotípusú fajták egyedeiben az utóbbiak (brit fehér és
hereford) befolyását mutatja az Y2 csoportra, nem pedig fordítva (Edwards et
al. 2011: 11). Mindez arra utal, hogy a skót hegyi és a galloway fajta viszony-
lag tisztán fennmaradt az újkorig, míg a szigetország egyéb fajtáinak többsé-
gét elsöprô genetikai hatások érték. Ennek magyarázata a Magasföld földrajzi
elszigeteltsége mellett a marhahajtások „kifelé” irányulása lehetett, aminek
köszönhetôen az Y2 haplotípus a Skót Alföldön és azon túl is valamelyest elter-
jedtté vált, ugyanakkor a fajta eredeti elterjedési területén nem „hígult”.
Föltételezhetô, hogy a Skót Magasföldhöz vagy a szigetvilághoz hasonlóan
Skócia délnyugati sarkát is elkerülték az újabb marhafajták bevezetésére tett
kísérletek. Emiatt a skót hegyi és a galloway marha valószínûleg a párhuzamos
fejlôdés példája: mindkettô hasonló természeti környezethez alkalmazkodott
kis termetével és bozontos bundájával. A két fajta ismert eredetének földrajzi
közelségét tekintve ez azt is jelenti, hogy egyazon közös ôstôl csak a közel-
múltban ágazhattak el, ami megfelel a skót hegyi marha XVIII-XIX. századi
kialakulásáról alkotott történeti elképzeléseinknek.
A Skót Hegyimarha-társaságot (Highland Cattle Society of Scotland) 1884-
ben hozták létre. A fajta standardját Invernessben 1885. június 10-én tették
közzé. A skót kivándorlások történelmi méreteit tekintve bizonyos, hogy ilyen
jellegû szarvasmarhák már korábban is eljutottak a Brit Birodalom tenge-
rentúli területeire is, noha akkor még nem hivatalosan bejegyzett fajtaként.
Észak-Amerikában a skót hegyi marhák behozatalára vonatkozó elsô hivatalos
dokumentumok az 1890-es évekbôl származnak (Wolfgang 2012), mára a be-
csült létszám 10 000 körüli (American Livestock Breeds Conservancy 2009).
Ausztráliában az 1880-as években behozott skót hegyi marhák utánpótlás hí-
ján kipusztultak. Az 1950-es és 1970-es évek honosítási kísér-letei is kudarcot
vallottak. Az 1988-ban megalakult Ausztrál Hegyimarha-szövetség végül mes-
terséges termékenyítés és embrió behozatal segítségével tudta megalapozni a
mai állományt (Cruachan 2012).
Utólag úgy tûnik, Colemant valamelyest elragadta a romantikus lelkese-
dés, amikor a törzskönyvezés bevezetése után pár évvel azt fejtegette, hogy az

( 36 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 36 9/26/12 3:39:57 PM
„Régi kor ár nya felé visszam ere n gni mit ér?”

igénytelen skót hegyi marhák visszanyerhetik gazdasági vezetô szerepüket az
ôsi hegyvidéken a magasföldi tisztogatások során erôszakosan elterjesztett ju-
hoktól (Coleman 1887: 187). A skót hegyi marha „alanyi jogon” mára sikeres
húsmarha, de ez a gazdaságtörténeti jelentôségû fordulat az utóbbi évszázad-
ban még nem következett be. Az 1884-ben alapított törzskönyv elsô két kötete
561 bika, illetve 866 tehén és további 63 bika adatait tartalmazta (Crua-chan
2012). A Skóciában törzskönyvezett példányok száma 90 év múlva, 1974-ben
alig egyharmadnyival több, 2000 volt (Felius 1985: 65). Mára a skót hegyi faj-
ta tisztaságát az Európai Közösségben javasolt „kompatibilis törzskönyvezési
direktíva” fenyegeti. Egyes európai országokban kevert állományok is fajta-
tisztának tekinthetôk, ha ôseik között a névadó fajta háromnegyed résznyi
túlsúlyban van. Az ilyen állatok kényszerû elfogadása Nagy-Britanniában ve-
szélyeztetné a skót hegyi marha tisztavérû fenntartását. Az azóta az Amerikai
Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is létre hozott törzskönyvek
kívül esnek az európai szabályozáson, így a tisztavérû tenyésztés egyedülálló
géntartalékaivá válhatnak (American Livestock Breeds Conservancy 2009).

Értékmérô tulajdonságok, küllem
Érdemes egy pillantást vetnünk a skót hegyi marhára a korszerû állattenyész-
tés gyakorlati szempontjainak fényében is. Az 1885-ben elfogadott standard
áttekintéséhez bevezetésként álljon itt egy ma is érvényes, tudományosan
megalapozott vélemény (Horn 1976: 65): „A testalakulás, a szín és egyéb ha-
sonló tulajdonságok értékelése addig helyes, illetve hasznos, amíg biológiai és
élettani összefüggéseket keres a termelés (gazdaságosság) irányában. Káros
testalakulási, illetve színformalizmussá válik azonban, ha nagy jelentôséget
tulajdonít olyan bélyegeknek, amelyek sem elônyösen, sem hátrányosan nem
befolyásolják a termelést.”
Amennyire hibás lenne a fajták alakulását kizárólag történelmi vagy poli-
tikai fordulatokkal magyarázni, annyira téves volna figyelmen kívül hagynunk
a tényleges, közvetlenül mérhetô gazdasági érdekek mellett érvényesülô ide-
ológiai-érzelmi tényezôket. A formalizmus mindmáig lépten-nyomon megjele-
nik az állattenyésztésben, mert:
– egyes küllemi jegyek a gazdasági értékmérô tulajdonságokkal valóban
többé-kevésbé kimutatható korrelációban állnak;
– sokaknak a szóban forgó küllemi jegyek egyszerûen esztétikai örömet
szereznek, ami fizetôképes kereslet esetén pénzben is kifejezhetô érték;
– bizonyos küllemi jellegzetességek afféle áruvédjegyként figyelmünket a
fajtára irányítván segítenek a piaci tájékozódásban.

( 37 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 37 9/26/12 3:39:57 PM
Bartosiewicz László

A skót hegyi marha törzskönyvét más brit fajtákéhoz képest megkésve,
csak 1885-ban tették közzé. A szövetség célja nem új fajta kialakítása és meg-
szilárdítása volt, hanem az ôsi fajta integritásának megôrzése, értékeinek szab-
ványba foglalt megfogalmazásával.
A gael népköltészet régóta ôriz utalásokat a fajta színére és méretére,
hiszen a nagy gazdasági fontosságú szarvasmarha mindig az érdeklôdés kö-
zéppontjában állt. A bevezetôben említett történelmi okokból a romantika
korában az Alföld lakossága (skótok és angolok egyaránt) minden korábbinál
jobban megismerhette a magasföldi gazdálkodás termékeit. Ám ez a találko-
zás visszahatott a Magasföldre is: megváltoztatta, és olykor eltúlozva kanoni-
zálta mindazt, ami addig eleven néphagyományként folyamatosan fejlôdött
a Magasföld elszigeteltségében. A skót hegyi marha mai alakja emiatt már
jelentôs részben a romantika korának szûrôjén kiválogatott egyedeken alapul,
olyanokon, amelyeket a XIX. századi alföldi tôzsérek küllemük miatt elônyben
részesítettek, a század végén felállított standard pedig merev keretek közé szo-
rított. (A korszakra jellemzô, hogy noha a skót klánok már a középkor hajna-
lán kialakultak, a különbözô mintázatú gyapjúszövetek kockás rajzolatának
szigorúan megszabott, „vonalkód” szerepét identitásuk kifejezésében szintén
a XIX. század közepére szilárdították meg).
A fajta 1885-ös, eredeti standardja határozottan elôírja a „festôi” megje-
lenést. James MacDonald (1811: 426) leírása szerint a nyugati szigetvilág esz-
ményi ôshonos szarvasmarhája, a kyloe fekete, sötétbarna vagy vörös színû
volt, tömör, fényes szôrzettel. A legendák magasföldi marhái is gyakran feke-
ték, s e színváltozat gyakoriságát a XIX. századig John Coleman (1887: 178)
feljegyzései is megerôsítik. Noha a szigetek szarvasmarha-állományai között
genetikai kapcsolat, sôt folytonosság áll fenn, ennek mértéke nem volt elég-
séges ahhoz, hogy a hegyi marháktól elkülönítve hebridai fajtaként kezdjék
nyilvántartani ezeket a jószágokat (MacDonald 1811: 422).
Az 1885-ös standardba bekerült az a megjegyzés is, hogy a színbéli vál-
tozatosság az állomány egészséges voltának jele. Az I. világháborút követôen
azonban a gyakran fekete egyedek helyett a vöröses vagy fakó színû, kistestû,
elegáns szarvállású példányok váltak divatossá (Alderson 1989: 82, 4. ábra).
Manapság a kereskedelmi célú, húshasznú állományok színváltozatossága is-
mét megnövekedett, és a szarvalakulásra is kevesebb gondot fordítanak.
A fajtára ma egyedülállóan jellemzô bozontos bunda a standard megírása
óta keveset változott. A nem kívánatos jegyként említett göndör szôr (amelyet
akkor a túlzott hizlalás és istállózás hatásának tulajdonítottak) mind-máig rit-
kaságnak számít.

( 38 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 38 9/26/12 3:39:57 PM
„Régi kor ár nya felé visszam ere n gni mit ér?”

4. ábra: Skót hegyi tehén
(Nilfanion, Wikimedia Commons 2009)

A tehenek átlagos marmagassága 105 cm, a bikáké 120-130 cm. Az élôsúly
500-625 kg közé esik (Felius 1985: 65). Az Észak-Amerikában kialakult állo-
mányokra nagyobb átlagértékek is jellemzôk lehetnek (tehenek: 400–550 kg;
bikák: 680–900 kg; Wolfgang 2012). A borjak születési súlya 18-28 kg. A tehe-
nek hosszú élettartamúak, átlagosan 12 alkalommal, akár évente is képesek
borjazni, és még 20 éves korukban is hoznak világra utódokat. Szaporasági
mutatóik alapján a magyar szürke fajta I. osztályú teheneihez hasonlíthatók
(Bodó et al. 1994: 105, 9. táblázat).
A romantikus felfogásból fakadó patetikus hangvétel olykor még a modern
fajtaleírásokban is megjelenik. Egy vélhetôen amerikai gazdák számára össze-
állított ismertetôbôl megtudjuk, hogy a skót hegyi marhák „nagyon nagy álla-
tok”: a kifejlett egyedek marmagassága 90-110 cm; a bikák 815, a tehenek 500
kg élôsúlyúak. A hízóbikák vágáskori súlya 453 kg (Hamilton 2012). Valójában
ezek a méretek némelyike még az imént idézetteknél is kisebb, a podóliai faj-
ták többségéhez viszonyítva pedig szinte eltörpül (Bodó et al. 1994: 40).
Figyelemre méltó jelenség, hogy az üszôk élôsúlya 1893 óta mára mint-
egy harmadával, az átlagos 800 kg-ról 525 kg-ra, csökkent (Cruachan 2012).
Ez a markáns változás arra utal, hogy a skót hegyi marhák tartásában a
pusztán kereskedelmi, haszonelvû szempontok mellett jól érvényesültek a

( 39 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 39 9/26/12 3:39:58 PM
Bartosiewicz László

5. ábra: Az egyes küllemi tulajdonságoknak szentelt szavak számának
aránya a skót hegyi marha 1885-ös standardjában (kördiagram)
a magyar szürke fajta leírásához hasonlítva

„hagyományôrzônek” szánt megfontolások. Ugyanakkor ez volt az az elkö-
telezettség, amelyik a törzskönyv megalapítása óta segített a fajta genetikai
megôrzésében. Más hagyományos fajtákkal, pl. éppen a magyar szürkével
ellentétben, nem kereszteztek a genetikai változatosság fenntartása vagy a
küllemi jegyek megerôsítésének érdekében sem. Ennek köszönhetôen a skót
hegyi marha genetikai folytonossága a standard kidolgozása óta tökéletes. A
tenyésztési kötöttségek mellett az abrakolás és a téli istállózás ellen forduló

( 40 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 40 9/26/12 3:39:58 PM
„Régi kor ár nya felé visszam ere n gni mit ér?”

6. ábra: Skót hegyi bika
(Biglo, Wikimedia Commons 2011)

tartási divatok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy az említett élôsúly-csökkenés
a fenotípusban fokozottan megnyilvánuljon.
A fajta standardjának küllemre vonatkozó 957 szavas leírásából készített
kördiagram azt mutatja, hogy a szöveg által megtestesített értékítélet árulkodó
módon oszlik meg az eszményi állat különbözô testrészei között (5. ábra).
A szarvak és a szôrzet ismertetése összevonva az angol szöveg több mint
felét (53%) alkotja. Ezeket fontossági sorrendben a fej (19%) követi, amely
természetesen nem független az elôbbi két tulajdonságtól. „Természetesen a
hegyi marha egyik legfeltûnôbb küllemi jegye a szarv. A bikák szarva erôs és
vízszintesen áll el a fejtôl. Valamelyest elôre ível, majd a hegye fölfelé mutat
(6. ábra)… A jó állású szarvak minden esetben meghatározzák a hegyi mar-
ha nemes megjelenését, magukra vonván a kívülálló figyelmét, aki más fajták
egyedei mellett elhaladva legfeljebb annyit jegyezne meg, hogy azok tehenek,
bikák vagy ökrök”.
„A nyak éle kecsesen csatlakozzék a szarvak tövéhez, vaskos, hullámos
szôrzete pedig járuljon hozzá az állat férfias megjelenésének kiteljesítéséhez”.
James MacDonald már három emberöltôvel a standard 1885-ös megfogal-
mazása elôtt említi, hogy a szigetvilág egyes szarvasmarháinak sörénye van
(MacDonald 1811, p. 423).

( 41 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 41 9/26/12 3:39:59 PM
Bartosiewicz László

Az egyenes hát, kerek far és erôteljes lábak – mai szemmel is korszerûként
ható – rövid összefoglalása után a törzs részeinek velôs ismertetése (18%) a
hegyi marha járásának jellemzését is tartalmazza: „Az állat… büszkén és köny-
nyedén mozogjon, mert az az igazi, gondos tenyésztés legmegbízhatóbb bizo-
nyítéka.” Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, a standard a fajtára annyira
jellemzô szôrtakaró taglalásával (23%) fejezôdik be. A hosszú és hullámos szôrt
a leírás az 1860-as években kialakított, hosszú szôrû retríver kutyák finom
bundájához hasonlítja.
Ugyancsak a romantika korszakában örökítette meg Feszty Árpád a
Magyarok bejövetele címû körképén (1894) korának legszebb magyar szürke
ökreit. Ez a nagyszerû jószág a sikeres magyar mezôgazdaság jelképeként, meg-
jelenik az egykori Osztrák-Magyar Bank (a mai MNB) Alpár Ignác által, 1905-
ben tervezett budapesti székházának homlokzati dombormûvén is. Akkoriban
azonban standard errôl a fajtáról még nem készült. Bodó Imre és munkatársai
(1994: 35) 1937-ig visszanyúlva hiteles tenyésztôi leírások alapján fogalmaz-
ták meg e fajta küllemi jegyeit és típusait. A skót hegyi marha standardjához
képest ez a szöveg hosszabb, mert korunk igényeinek megfelelô tudományos
részletességgel taglalja a genetikai sokféleség (diverzitás) fenntartásához nél-
külözhetetlen, fajtán belüli változatokat és a különbözô küllemi hibákat is.
Emellett kitér olyan részletekre (pl. a tôgy és a farok alakulása), amelyeket a
skót hegyi marha standardja meg sem említ. Amikor azonban a magyar szürke
leírásából kiemeljük a skót fajtával kapcsolatban már elemzett testtájakat, a
mintegy kétszeres hosszúságú magyar szövegrész a kördiagramban kifejezett
szempontoknak meglepôen hû tükörképe lesz (5. ábra, alsó sávdiagramok).
Az ábrán a két fajtaleírás közötti legnagyobb – a szavak számának 10%-át
meghaladó – eltérések alapján kitûnik, hogy a skót hegyi marha eredeti stan-
dardjában a fej fajtajellegének meghatározása lényegesen nagyobb súllyal sze-
repel a magyar szürkéjénél. Ez a megkülönböztetett figyelem a skót hegyi mar-
ha standardjának mai szemmel naivnak ható elsô mondatát idézi: „Valamennyi
brit szarvasmarhafajta közül a skót hegyi marha feje a legnagyszerûbb és
legfestôibb; valójában a fej teszi ezt a fajtát oly népszerûvé a mûvészek köré-
ben.”
A magyar szürke marha leírásában ugyanakkor a szín (és a színhibák)
részletezése kap ennyivel nagyobb szerepet, hiszen a szín fontosságára már a
fajta neve is utal. A legkisebb, 1%-ot sem elérô eltérés a két fajta küllemi leírása
között a gyakorlati hústermelés szempontjából kulcsfontosságú hát, törzs és
far illetve a konc taglalásának viszonylagos hosszában van.

( 42 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 42 9/26/12 3:40:00 PM
„Régi kor ár nya felé visszam ere n gni mit ér?”

Összefoglalás
A háziállatok emberi alkotásokként az anyagi kultúra elidegeníthetetlen részét
képezik. A háziasítás állapotát meghatározó fogságban való szaporítás (Keller
1902) emberi beavatkozás, amely véletlenül vagy tudatosan új genotípusokat
hoz létre, folyamatosan módosítva azokat. A fajtákat céltudatos munkával le-
het csak fenntartani, amihez általában a kultúrára jellemzô gazdasági érdekek,
de érzelmek és hiedelmek is fûzôdnek (Bartosiewicz 2012: 198). Ezek pedig –
akárcsak maga a történelem – állandóan és olykor igen szeszélyesen változnak.
A fajta „alapanyaga” a faj a régi épületek köveinél ellenállóbb, mert ele-
ven, képlékeny. Amíg a faj biológiai fennmaradása biztosított, fajtái alakulá-
sával képes alkalmazkodni a körülményekhez. Az alkalmazkodás egy részét
– akárcsak a pandamedve esetében – a természeti környezet követeli meg. Az
alkalmazkodás másik vetülete a fajtát létre hozó és fenntartó emberi kultú-
ra. E két tényezô elválaszthatatlan, de változó kölcsönhatásban áll egymással
(Bartosiewicz 2008: 192).
A cikkben érzékeltetni próbáltam azokat a pontokat, amelyeken hason-
lóságokat és különbségeket vélek fölfedezni a skót hegyi marha és a magyar
szürke marha történetében. Két jelenség között felületes – vagy akár véletlen –
hasonlóságokat azonban egyszerûbb kiragadni, mint a tartalmilag jellemzôbb,
de csak a részletek ismeretébôl kirajzolódó következetes különbségeket.
Hasonlóságok:
– A skót hegyi marha, akárcsak a magyar szürke, reneszánszát élô hagyo-
mányos fajta, amelynek ma ismert formája a XVIII-XIX. században, a romanti-
ka korszakában konszolidálódott és nyert nemzeti tartalmat.
– A szarvasmarha érték; tartása, terelése és ôrzése kemény, embert pró-
báló munka, amit jól mutat a magyar nyelvben a hajdú fogalmának „militari-
zálódása”, de tükröz a vadnyugati cowboyromantika is (Bartosiewicz 2000). A
megnövekedett városi húskereslet gazdasági ténye a közvetítôk (pl. tôzsérek,
hajcsárok, marhatolvajok) személyén keresztül kapcsolódhat történelmi tarta-
lomhoz. Ez a jelenség Skóciában is egyértelmûen megnyilvánult.
– Mára mindkét fajta hagyományos haszonvételi módjai közül a hústerme-
lés került elôtérbe, elsôsorban igénytelenségüknek és a nagyobb vásárlóerejû
lakosság körében terjedô egészségtudatos táplálkozás igényének köszönhetôen.
A két fajta évszázados, jelkép értékû külleme ezáltal új tartalmi elemmel gaz-
dagodott, gazdasági értékmérô tulajdonsággá válhat.
Különbségek:
– A két fajta hazájának természeti környezete nemcsak éghajlatában,
domborzatában és növénytakarójában különbözik. A skót hegyi marha ôsei

( 43 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 43 9/26/12 3:40:00 PM
Bartosiewicz László

egy szigetország távoli sarkának védelmében fejlôdtek ki, míg a magyar szürke
fajta annak a podóliai néven nyilvántartott széles fajtakörnek a része, amely-
nek ma ismert elterjedése Közép–, Dél- és Kelet Európa jelentôs részét fedi,
területének nagy része nyitott és átjárható (Bodó szerk. 2011).
– A gének közép- és koraújkori áramlása a kétféle földrajzi térben más-
más, ember által diktált szabályszerûségek között folyt, amire a felemelkedô
városiasodás által támasztott húskereslet közvetlenül hatott. A skót Magasföld
sokáig elszigeteltségben fejlôdô állományai a késô középkor óta ûzött marha-
hajtások következtében nagyjából egy irányba terjedtek a délkeleten fekvô al-
földi piacok felé, noha fajtaként még nem tartották nyilván ôket. Meglehet, a
késô középkori nagyszabású marhaterelések Magyarország területén is hatá-
rozottan, nyugati-délnyugati irányúak voltak, sokkal nagyobb, kelet és délke-
let felé elvileg nyitott felvevô területtel rendelkeztek. Ésszerû feltételeznünk,
hogy ennek köszönhetôen a Kárpát-medencében összecsordogáló állományok
genetikai változatossága is sokkal nagyobb volt a skóciainál.
– A XVIII-XIX. századi piaci igények hatására a skót hegyi marha több
hasznú, elszigetelt hegyi állományból alakult hagyományos húsmarhává. A
Kárpátok hegyvidéki, elsôsorban borzderes, olykor tarka állományai ugyan-
akkor részben elszigeteltségben maradtak (Gaál 1966). A magyar szürke fajta
viszont a fejlett mezôgazdaságú magyar Alföldön vált uralkodóvá. Modern vál-
tozata a XIX. század elejére elsô rangú, mára a világ legjobbjai közt számon
tartott igásállat lett (Bodó et al. 1994: 72).
Meglehet, tanulmányomban a romantika korszakára helyeztem a hang-
súlyt, befejezésül meg kell emlékeznünk a nagyjából párhuzamos szellemi
áramlat, a felvilágosodás – azon belül is a racionális gondolkodás – hatásáról a
vizsgált jelenségekben. A rendszerezés igénye mindig jelen volt a tudományos
gondolkodásban, de a gyarmatosítások révén kitárult világból Európára zúduló
információ fokozott kihívást jelentett a kor nagy gondolkodóinak. Karl Linné
svéd lelkész zseniális hétszintû, kettôs nevezéktanú rendszere a Systema
natu-rae (1758) lehetôséget nyújtott valamennyi ismert élôlény egységes be-
sorolására. A rendszerezés és nyilvántartás divatja kiterjedt a háziállatokra
is, Robert Bakewell (7. ábra) a brit mezôgazdasági forradalom legjelentôsebb
alakja Angliában a XVIII. század derekán már törzskönyvezéssel, állatfajták
tudatos létrehozásával foglalkozott. A hagyományos skót hegyi marha ebbe a
hivatalos vonulatba a romantika „hátszelével”, jó évszázadnyi késéssel illesz-
kedett bele.

( 44 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 44 9/26/12 3:40:00 PM
„Régi kor ár nya felé visszam ere n gni mit ér?”

7. ábra: Robert Bakewell 1775 körül. John Boultbee olajfestménye
(Leicester Museum)

A mai értelemben vett fajta tehát ízig-vérig újkori fogalom, a háziállatok
történeti mélységû vizsgálatában ezért szerény hatékonyságú ismeretelméleti
eszköz. Akár a zseblámpa: minél messzebbre szeretnénk világítani vele, fény-
csóvája annál inkább széthullik. Végül belevész a múlt sötétjébe.

( 45 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 45 9/26/12 3:40:00 PM
Bartosiewicz László

Irodalomjegyzék

Alderson, G. Lawrence, H. 1989: The chance to survive. Yelvertoft Manor Northamptonshire:
A. H. Jolly Ltd.
Bartosiewicz László 1995: Cattle trade across the Danube at Vác, Hungary. Anthropo-zoologica 21:
189–196.
Bartosiewicz László 1999: Turkish Period bone finds and cattle trade in south-western Hungary. In
Cornelia Becker–Henriette Manhart–Joris Peters–Jörg Schibler eds.: Historia animalum ex
ossibus. Beiträge zur Paläoanatomie, Archäologie, Ägyptologie, Ethnologie und Geschichte
der Tiermedizin. Rahden/Westf.: Verlag Marie Leidorf GmbH, 47–56.
Bartosiewicz László 2000: A texasi longhorn marha. In A magyar szürke marha eredete. Bp. Magyar
Szürke Szarvasmarhát Tenyésztôk Egyesülete: 71–78.
Bartosiewicz László 2008: Eleven mûemlék-e az „ôshonos” fajta? In Jerem, E.–Mester Zs.–Cseh F.
eds.: Oktatónapok Százhalombattán 2. Elôadások a környezetrégészet, az örökségvédelem és
az információs technológia régészeti alkalmazása körébôl. Bp. Archaeolin-gua, 189–211.
Bartosiewicz László 2012: Régészeti állattan: egy tudományág anatómiája. In Kreiter Attila, Petô
Ákos, Tugya Beáta szerk.: Környezet–Ember–Kultúra. A természettudományok és a régészet
párbeszéde. Bp. Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ, 197–206.
Bartosiewicz László–Van Neer, Wim–Lentacker, An 1997: Draught cattle: their osteological
identification and history. Tervuren: Koninklijk Museum voor Midden-Afrika, Annalen,
Zoologische Wetenschappen Vol. 281.
Berstan, Robert–Stephanie N. Dudd–Mark S. Copley–E. David Morgan–Anita Quye–Richard P.
Evershed. 2004: Characterisation of ‘bog Butter’ Using a Combination of Molecular and
Isotopic Techniques. Analyst 129: 270–75.
Blanchard, Ian 1986: The Continental European cattle trades 1400–1600. Economic History
Review, 2nd ser. XXXIX/3: 427–460.
Bodó Imre 2001: Régi magyar háziállatfajtáink. A genetikai sokféleség megôrzése. Magyar Tudomány
2001/5. 3.
Bodó Imre szerk. 2011: The Podolic cattle. Characterisation of indigenous and improved breeds.
Debrecen: Debrecen University.
Bodó Imre–Gera István–Koppány Gábor 1994: A magyar szürke marha. Bp. A Magyar Szürke
Szarvasmarhát Tenyésztôk Egyesülete.
Bökönyi Sándor 1984: Animal husbandry and hunting in Tác – Gorsium. The vertebrate fauna of a
Roman town. Bp. Akadémiai Kiadó.
Coleman, John 1887: The Cattle, Sheep and Pigs of Great Britain. London: Horace Cox.
Craig, Oliver–Mulville, Jacqui–Parker Pearson, Mike–Sokol, Robert–Gelsthorpe, Keith–Stacey,
Rebecca–Collins, Matthew 2000: Detecting Milk Proteins in Ancient Pots. Nature 408: 312.
Cruachan Highland Cattle, 2012: Highland Cattle: Size–Does It Matter? Highland Cattle. http://
www.cruachan.com.au/size.htm
Csippán Péter 2009: 18. századi szarvcsapleletek a budai Vizivárosból. In Bartosiewicz László–
Gál Erika–Kováts István eds: Csontvázak a szekrénybôl. Válogatott tanulmányok a Magyar
Archaeozoológusok Visegrádi Találkozóinak anyagából 2002–2009. Bp. Martin Opitz Kiadó:
163–169.
Edwards, Ceiridwen J.–Bollongino, Ruth–Scheu, Amelie–Chamberlain, Andrew–Tresset, Anne–
Vigne, Jean-Denis–Baird, Jillian F.–Larson, Greger–Ho, Simon Y. W.–Heuping, Tim H.–Shapiro,
Beth–Freeann, Abigail R.–Thomas, Mark G.–Arbogast, Rosemarie–Arndt, Betty–Bartosiewicz,
László–Benecke, Norbert–Budja, Miha–Chaix, Louis–Choyke, Alice M.–Coqueugniot, Eric–
Döhle, HansJürgen–Göldner, Holger–Hartz, Sönke–Helmer, Daniel–Herzig, Barbara–Hongo,
Hitomi–Mashkour, Marjan–Özdogan, Mehmet–Pucher, Erich–Roth, Georg–Scahde-Lindig,
Sabine–Schmölcke, Ulrich–Schulting, Rick J.–Stephan, Elisabeth–Uerpmann, Hans-Peter–
Vörös, István–Voytek, Barbara–Bradley, Daniel G.–Burger, Joachim 2007: Mitochondrial DNA
shows a Near Eastern Neolithic origin of domestic cattle and no indication of domestication
of European aurochs. Proceedings of the Royal Society B. 274: 1377–1385.

( 46 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 46 9/26/12 3:40:01 PM
„Régi kor ár nya felé visszam ere n gni mit ér?”

Edwards, Ceiridwen J.–Ginja, Catarina–Kantanen, Juha–Pérez-Pardal, Lucía–Tresset, Anne–Stock,
Frauke–Gama, Luis T.–Penedo, M. Cecilia T.–Bradley, Daniel G.–Lenstra, Johannes A.–Nij-
man, Isaäc J. 2011: Dual Origins of Dairy Cattle Farming – Evidence from a Comprehensive
Survey of European Y-Chromosomal Variation. PLoS ONE 6(1): e15922. doi:10.1371/journal.
pone.0015922
Felius, Marlen 1985: Genus Bos: Cattle breeds of the world. MSD-AGVET Rahway, NJ, USA.
Fodor István 1998: The culture of Conquering Hungarians. In Laszlovszky József ed.: Tender meat
under the saddle. Krems: Medium Aevum Quotidianum, 5–31.
Gaál László 1966: A magyar állattenyésztés története. Bp. Akadémiai Kiadó.
Grigson, Caroline 1982: Cattle in Prehistoric Britain. The Ark 9.Ii: 47–49.
Hamilton, Chris 2012: Highland Cow Facts. eHow.
http://www.ehow.com/about_6763423_highland-cow.html#ixzz1wTJHtzw0
American Livestock Breeds Conservancy 2009: Highland Cattle. American Livestock Breeds
Conservancy. http://albc-usa.org/cpl/highland.html
Horn Artúr 1976: Állattenyésztés 1. Bp. Mezôgazdasági Kiadó.
Houston, Rab 2008: Scotland. Oxford: Oxford University Press.
Innes, John Brodie 1868: Letter 6493. Darwin Correspondence Project, http://www.darwinproject.
ac.uk/entry-6493
Keay, John 1984: Highland Drove. London: J. Murray.
Keller, Conrad 1902: Die Abstammung der älteste Haustiere. Zürich: B. G. Taubner.
Kitchener, Andrew–Bonsall, Clive–Bartosiewicz László 2004: Missing mammals from mesolithic
middens: a comparison of the fossil and archaeological records from Scotland. In Alan Saville
ed.: Mesolithic Scotland and its Neighbours. Edinburgh: Society of Antiquaries of Scotland,
73–82.
Low, David 1842: Histoire naturelle agricole des animaux domestiques de l’Europe. Races de la
Grande-Bretagne d’après les tableaux exécutés par M. Shiles pour le Musée Agricole de
l’Université d’Edimbourg. Le boeuf. Paris: Aux Bureaux du Moniteur de la Propriété.
McCance, Robert A.–Widdowson, Elsie M. 2004: McCance, R. A. and Widdowson’s the Composition
of Foods: Summary Edition. (6th Edition). London: Food Standards Agency.
MacDonald, James 1811: General View of the Agriculture of the Hebrides, or Western Isles of
Scotland: With Observations on the Means of Their Improvement, Together with a Separate
Account of the Principal Islands. Edinburgh: Sir Richard Phelps.
McHardy, Stuart 2004: School of the Moon: The Highland Cattle-raiding Tradition. Edinburgh:
Birlinn.
Pearson, Mike Parker–Marshall, Peter–Mulville, Jacqui–Smith, Helen 2012: The Prehistoric Village
at Cladh Hallan. Cladh Hallan. University of Sheffield. http://www.shef.ac.uk/archaeology/
research/cladh-hallan.
Richards, Eric 1982: A History of the Highland Clearances: Agrarian Transformation and the
Evictions. London: Croom Helm.
Ritchie, James 1932: A Keg of Bog Butter from Skye and Its Contents.” Proceedings of the Society
of Antiquarians Scotland 75: 5-22.
Stewart, Katharine 2010: Cattle on a Thousand Hills. Edinburgh: Luath.
Wolfgang, Lee 2012: The beauty of highland cattle. (The cow barn). Countryside & Small Stock
Journal, January 1, 2012.

( 47 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 47 9/26/12 3:40:01 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Bertók Lóránd

( 48 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 48 9/26/12 3:40:01 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Terv a magyar szürke szarvasmarha nagyfokú
természetes ellenálló képessége okának vizsgálatára

BERTÓK LÓRÁND
Országos „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai
és Sugár-egészségügyi Kutatóintézet

Tíz évvel ezelôtt írtam le „immunológiai” gondolataimat a magyar szürke
szarvasmarhával kapcsolatban Bodó Imre hetvenéves születésnapja kö-
szöntése okán. Most, hogy nyolcvanéves lett, a címben jelzett tervvel sze-
retném ôt köszönteni. Az ô és munkatársai következetes tevékenységének
köszönhetô, hogy e nemes magyar állatfajta ma már nemcsak a kiállítások
csodált szépsége, hanem a belôle elôállított húsáruk minden jobb piacon,
kereskedésben megtalálhatók, és egyre kedveltebbek. Sôt már hamisítani
is igyekeznek egyes kufárok, ami alighanem biztos jele a „befutottságnak”.
Éppen ezért egyre fontosabb tudományos szempontból is e csodálatos ál-
latfajta tulajdonságainak megismerése. Még 2001-ben hozzá is láttunk he-
ten (Bodó Imre, Demeter János, néhai Dohv János, Fenyvessy József, Mihók
Sándor, Székelyhídi Tamás és jómagam), hogy letegyünk a mezôgazdasági
tárca asztalára egy nagyobb tanulmányt, mely „Hazánk egyik legnagyobb
kincse: szürkeállományunk” címen oda is került. Sajnos az akkori nem
nagyon sikeres politikai változások nem tették lehetôvé az abban foglaltak
megvalósítását, így elmaradt a magyar szürke szarvasmarha tervezett sok-
irányú vizsgálata is. Most, amikor a 2011-beli Nobel-díjat is az ún. veleszü-
letett természetes ellenálló képesség vizsgálatáért ítélték oda, egyre érde-
kesebb lehet ennek tanulmányozása a mi csodálatos állatfajtánk esetében.
Az ellenálló képesség mint fogalom egykorú lehet a magát és környezetét
felfedezô ember betegségrôl, egészségrôl kialakult megfigyeléseivel, tapasz-
talataival és elképzeléseivel, aki észrevette, hogy az ellenálló képesség bár-
mi okból történô csökkenése betegségek kialakulását eredményezte. Ezt az
általánosan ismert állapotot azonban, bár az emberek naponta tapasztalták,
évezredeken keresztül nem tudták értelmezni, magyarázni. Történtek ugyan
kísérletek – már az ókor nagy tudósai, orvosai részérôl – hogy az ellenálló
képességet jobban körülhatárolják, de ezek többnyire parttalan törekvések
maradtak. Késôbb sok tényezôt ismertek fel az egyes fertôzô betegségek föl-

( 49 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 49 9/26/12 3:40:03 PM
Bertók Lóránd

lépésének, járványok kitörésének hátterében, még az ún. élô kórokozók föl-
fedezése elôtt. Kiderült, hogy egy-egy járvány során adott állományban sem
minden egyed betegszik meg egyformán. Sôt vannak olyan egyedek, amelyek
belepusztulnak a betegségbe, míg mások meg sem betegszenek. A kóroko-
zókkal szemben megnyilvánuló védettséget nevezték ellenálló képességnek,
immunitásnak. Régebben azonban immunitás alatt a szervezetnek csak egy
adott fertôzéssel szembeni védekezô képességét értették. Azaz nem tettek
különbséget fajlagos és nem fajlagos védettség között. Mai ismereteink sze-
rint az immunitás három fô részre osztható: ún. faj szerint meghatározott
közömbösségre (a), természetes vagy nem fajlagos ellenálló képességre (b)
és fajlagos védettségre (c).
A fajhoz kötött közömbösségrôl tudjuk, hogy egyes kórokozók csak
bizonyos fajokban okoznak betegséget, míg más fajok teljesen közömbö-
sek irántuk. Azonban még egy fajon belül is vannak érzékenyebb és ellen-
állóbb fajták. Ez a különbség egyes növényfajtákban is észlelhetô, amit a
növénynemesítôk igyekeznek is kihasználni. Így van ez háziállatfajtáink ese-
tében is, és ezért érdemes a magyar szürke szarvasmarha „fajtaspecifikus”
ellenálló képességével foglalkozni.
A természetes vagy nem fajlagos ellenálló képesség ezzel szemben a
szervezetnek egyedi, állandóan változó képessége, illetve állapota, amely
rendkívül sok környezeti körülménytôl függ, és egyike az élettan és a kór-
tan legrégebbi, talán legfontosabb, de mindmáig nem eléggé ismert fogalma-
inak.
A fajlagos immunitás, mely egy adott antigénre (tehát nemcsak fertôzô
ágensre, hanem bármely olyan anyagra, amely antigénként viselkedik) adott
immunválaszt jelent, viszont már sok szempontból ismert. Hiszen, az immu-
nológia vizsgálatok csaknem mind erre vonatkoztak.
A természetes ellenálló képesség azonban nehezebben körülhatárolha-
tó, annak ellenére, hogy e rendszernek több sejthez kötött s a vér és nyi-
rokkeringésben lévô alkotóját már régóta ismerjük. Így régóta ismert, hogy
a természetes ellenálló képességet számos tényezô, beavatkozás (pl. meny-
nyiségileg vagy minôségileg nem megfelelô táplálás, mûtét, hôvel vagy sé-
rüléssel járó károsodás, ionizáló, ill. napsugárzás, gyógyszerrel való kezelés
stb.) jelentôsen csökkenti. A természetes ellenálló képesség korunk egyik
legfontosabb kérdése, amely általános biológiai szempontból is érdeklôdésre
tarthat számot, hiszen a természetes kiválasztódás során csak a megfelelô
ellenálló képességgel rendelkezô egyedek maradhattak fenn. Korunkban
azonban, amikor a természetes kiválasztódásnak az ember sok esetben gá-

( 50 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 50 9/26/12 3:40:03 PM
Ter v a m ag yar szürke szar vasm arh a ellen álló képessége okán ak vizsgálat ára

tat szab, egyre nagyobb jelentôsége lesz a természetes ellenálló képesség
fokozásának, hiszen sokszor olyan egyedeket kell a természet könyörtelen
kiválogató hatásától megmenteni, melyek régebben elpusztultak volna.
A magyar szürke marha közismert, de tudományosan alá nem támasz-
tott nagyfokú ellenálló képességének mai ismereteink szerint valószínûen
az lehet az oka, hogy az évszázadokon keresztül érvényesülô természetes
kiválasztódás révén csak azok az egyedek maradtak meg, amelyek legjobban
bírták a kíméletlen környezeti tényezôket. Így jelentôsebb emberi beavat-
kozás nélkül válogatódott ki az alkalmazkodni tudó állomány. A természetes
körülmények ugyanakkor megôrizték az anyagcsere, a belsô elválasztású mi-
rigyrendszer és az idegrendszer jellemzô rendjét és mûködési mintázatait.
A magyar szürke szarvasmarha nemcsak természetes ellenálló képes-
sége szintjében, de megjelenésében is a világ egyik legjelesebb állatfajtája.
Ennek az lehet a magyarázata, hogy a természetes kiválasztódás mellett ta-
lán a tenyésztô némi elônyhöz juttatta az ép, az életkörülményeknek jobban
megfelelô és tetszetôsebb külsôvel bíró állatokat, bízva abban, hogy ezek
„belsô” tulajdonságai is jobbak.
Napjainkban, amikor a sok szempontból indokolt szabványosítás már
az élôvilág által elôállított termékek körébe is egyre inkább benyomul, és
eredményez egyre íztelenebb, egészségtelenebb termékeket, nagy lehetôség
rejlik az olyan különleges növényi és állati termékek elôállításában, melyek
megôriztek valamit az egyszerûbb, de tisztább, ízesebb világból. Ma a ma-
gyar szürke szarvasmarhából elôállítható termékek (hús, húskészítmények,
belsôségek,esetleg tejtermékek különlegességükkel, „bio” voltukkal, ízessé-
gükkel az élelmiszeripar legrangosabb cikkei lehetnek, amit még tudomá-
nyos vizsgálatok is alátámasztanak. Nagy elôny lehet az is, hogy e tulajdon-
ságoknak egyelôre csak a magyar gazdaság veheti hasznát.
A magyar szürke szarvasmarha beható laboratóriumi vizsgálatának az
lenne a célja, hogy a hazánkban rendelkezésre álló módszerekkel keresse meg
azokat az immunológiai, anyagcsere–, belsô elválasztású és idegi tényezôket,
melyek magyarázatát adhatják e fajta más szarvasmarha fajtákét meghaladó
természetes ellenálló képességének. Különös jelentôséget adnának e vizsgá-
latoknak a kergemarhakórral kapcsolatos világméretû ijedelmek.
Ennek érdekében összehasonlító méréseket kell végezni a magyar szür-
ke szarvasmarha, a hazai magyar tarka és az újabban elszaporított feketetar-
ka állományok egyedein.
A vizsgálatokba szerzôdéses alapon be lehet vonni az orvosi, az állat-
orvosi és a természettudományi karok, valamint az Akadémia és néhány

( 51 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 51 9/26/12 3:40:03 PM
Bertók Lóránd

tárca intézményeit is. A hazai (immunológiai, hematológiai, mikrobiológi-
ai, endokrinológiai, klinikai laboratóriumi stb.) adatok, kimutatások alap-
ján összeállítottuk a szóba jöhetô intézmények, intézetek, laboratóriumok
jegyzékét. Az egész munka megfelelôen kialakított számítógépes terv alap-
ján kerülne lebonyolításra, melyben elôzetes szakmai, pénzügyi egyeztetés
és szerzôdés alapján vennének részt az egyes intézmények, és fogadnák
vizsgálatra a beszállított mintákat. Az egyes intézményekben született és
összegyûjtött eredmények számítógépes feldolgozása után kerülne sor az
egész vizsgálati sorozat értékelésére.
A tervezett vizsgálatok magukban foglalják az ellenálló képesség szem-
pontjából legfontosabb immunológiai és mikrobiológiai, valamint az anyag-
cserével, a belsô elválasztású mirigyrendszerrel kapcsolatos, és a mindezek-
kel összefüggô idegrendszeri értékmérôk csaknem teljes körû felmérését.
E vizsgálatok a magyar szürke szarvasmarha élettani és kórtani ada-
tainak olyan széleskörû feltárását, megismerését ígérik, amilyen még való-
színûleg egyetlen szarvasmarha-fajta esetében sem történt. Így például a
hús eltarthatóságának összehasonlító vizsgálata a magyar szürke szarvas-
marha szövetei és testfolyadékai nagyobb baktericid hatásának várható ki-
mutatásával visszaigazolhatja a természetes ellenálló képesség élôben ta-
pasztalt kiemelkedô voltát is.
A munka során összesen öt, az ország területén élô magyar szürke szar-
vasmarha-állomány 100-100 egyede (összesen 500) és az összehasonlító két
fajta 100-100 egyede (összesen 200) kerülne vizsgálatra.
A vizsgálóhelyek minden rendelkezésre álló módszerüket (hacsak azok
eleve nem értelmetlenek szarvasmarha esetében) felhasználnák a minták
vizsgálatára. A feldolgozott adatokból, eredményekbôl valószínûleg kimu-
tatható lesz néhány olyan jellegzetesség, mely elsôsorban a magyar szürke
szarvasmarhára jellemzô, így némi magyarázatot kaphatnánk a gyakorlatban
tapasztalt nagyfokú természetes ellenálló képesség okairól. A terv végrehaj-
tása tudományos szempontból is jelentôs lenne, és nagymértékben megnö-
velhetné a fajta termékeinek piaci értékét. Az eredményeket természetesen
fel lehet majd használni a tenyészkiválasztás során is.
Meg kell még említeni e vizsgálatoknak pénzben alig kifejezhetô hasz-
nát is. Elvégzésük ugyanis a hazánkban rendelkezésre álló, más célra be-
szerzett drága mûszerek és beállított módszerek jobb kihasználását ígérik, a
használó szakemberek tudásának egy más, hazánk elôbbre jutását szolgáló
területen való felhasználásával együtt. Nem beszélve még arról a különleges
haszonról, hogy egymástól távol álló területek képviselôi közelebb kerülnek

( 52 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 52 9/26/12 3:40:04 PM
Ter v a m ag yar szürke szar vasm arh a ellen álló képessége okán ak vizsgálat ára

egymáshoz, jobban megértik egymás elképzeléseit. Ez pedig elôre vetíti to-
vábbi ôshonos állatfajtáink (például mangalica sertés, racka juh) hasonló
vizsgálatának lehetôségeit.
A tervben jelzett vizsgálatokhoz, a magyar szürke szarvasmarha élettani
és kórtani tulajdonságainak felméréséhez elôzetes becslések szerint kb. öt-
százmillió forintra lenne szükség. Ebbôl az összegbôl fedezhetônek látszanak
mindazok a vizsgálatok, melyeket a felvázolt célok érdekében tervezünk.
Talán valaha az illetékes tárcák, ill. a kormány átlátják, elôbb-utóbb
megértik a terv a magyar szürke szarvasmarhán is túlmutató jelentôségét, és
megadják hozzá a szükséges támogatást.

( 53 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 53 9/26/12 3:40:04 PM
Bertók Lóránd

Irodalomjegyzék

Berczi, K.–Bertók, L.–Chow, Donna A. 2000: Natural Immunity and Neuroimmune Host Defense.
Ann N. Y. Acad. Sci. 917. 248-257.
Bertók, L. 1983: Bacterial endotoxins and nonspecific resistance. In: Traumatic Inju-ry: Infection
and other immunologic saequelae (ed. Ninnemenn J. L.). University Park Press. Baltimore,
Ml), 119-143.
Bertók L. 1983: A bakeriális endotoxinok és a természetes ellenálló képesség. In: A biológia
aktuális problémái (szerk.: Csaba Gy.), Medicina. Budapest, 29. 9-54.
Bertók L. 1988: Radiodetoxified endotoxin, a potent stimulator of nonspecific host defence. In:
Immunomodulators and nonspecific host defence mechanism against microbial infects
(eds.: Masihi K. N., Lange W.), Pergamon Press. Oxford, Advances int the Biosciences. Vol.
68: 365-371.
Bertók L. 1977: Stress and nonspecific resistance. NN. N. Y. Acad. Sci. 851. 1-2.
Bertók L. 1998: Az endotoxin szerepe az Escherichia coli okozta kórképekben, M. Állatorv. L.
120. 668-672.
Bertók L. 1998: Endotoxins and endocrine system Domest. Anim. Endocrinol. 15. 305-308.
Bertók L. 1999: A temészetes ellenálló képesség fokozásának új lehetôsége: a sugárzással méreg-
telenített endotoxin. Orvosi Hetilap 140. 819-827.
Bertók L. 1999: Epesavak és endotxinok: a szervezet fiziko-kémiai védelme. Orvosi Hetilap 140.
3-8.
Bertók L. 2002. Természetes ellenálló képesség: epesavak és endotoxinok szerepe. Scientia Ki-
adó, Budapest.
Bertók, L.-Berczi, I. 2011 Nomenclature and Significance of Innate/Natural Immune Mecha-
nisms and of Species Resistance. Advancesin Neuroimmune Biology (IOS Press) 1:11-24
Bertók L.-Bodó I.-Demeter J.-Dohy J.-Fenyvessy J.-Mihók S.-Székelyhidi T. 2001: Régebbi ma-
gyar háziállatfajtáinkból származó hungarikum jelegû állati termékek elôállításának fej-
lesztése és értékesítési lehetôségének feltárása (tanulmány) MTA.
Bertók L.–Chow, D. A. 2005: Natural Immunity. Elsevier Publisher, Amsterdam.
Bodó I.-Gera I.-Koppány G. 1994: A magyar szürke szarvasmarha. A Magyar Szürke Szarvasmar-
hát Tenyésztôk Egyesületének kiadványa, Budapest
Cunningham E. P. et al. 2002: After BSE. A future for the European Linestock Section. Europ.
Assoc. Anim. Prod. Suppl.
Csukás Z. 1934: A betegségek, hibák és a természetes immunitás öröklôdése. Mg. Közlöny. VII.
375-388.
Csukás Z. 1940: A szarvasmarha színezôdése és ellenállóképessége. Köztelek. 50. 424-425.
Csukás Z. 1941: Az élettartam mint értékmérô tulajdonság. M. Allatteny. III. 3-5.
Csukás Z. 1944: Podóliai marhacsoport az Appenini félszigeten (I.) M. Állatteny. VI. 52-55.
Csukás Z. 1944: Az itáliai szürke marhafajták jellege (II.) M. Állatteny. VI. 67-69.
Csukás Z. 1944: A podóliai szürkemarhák tenyésztése Itáliában (III.) M. Állatteny. VI. 84-86.

Csukás Z. 1944: A podóliai marhák jövôje az Appeninekben (IV.) M. Állatteny. VI. 116-117.
Csukás Z. 1954: Honosulás és rögszilárdság. M. Állatorv. L. 9. 405-409.
Dohy (Göllner) J. 1944: Az ellenállóság szerepe a növénybetegségek leküzdésében I. rész. Mg.
Szemle II. (2) 1-12.
Király Z. 1998: Arccal a „Természetes ellenálló képesség felé”. M. Tudomány, könyvismertetés.
Nagy A. 2001: BSE és társai. M. Tudomány 523-533.
Nagy A.–Majtényi I. C.–Kovács G. G. 2001: Prionok okozta állati és emberi megbetegedésekrôl.
Állatorvosi Kamarai Hírek. 12. 2-6.

( 54 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 54 9/26/12 3:40:04 PM
001-097Bodokonyv_JAV.indd 55 9/26/12 3:40:04 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Béri Béla

( 56 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 56 9/26/12 3:40:04 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Génmegôrzés és gazdaságosság a magyar szürke
szarvasmarha tenyésztésében

BÉRI BÉLA
Debreceni Egyetem, Állattenyésztéstani Tanszék

A piac és a termelési verseny sajátos körülményei között könnyen veszélybe
kerülhetnek azok az értékmérôk vagy akár fajták, amelyek a jelenlegi igé-
nyeknek nem tudnak megfelelni. A veszélyeztetett állatfajták növekvô száma
arra indította a világ és Magyarország egyes állattenyésztôit, hogy munkájuk-
kal és az erre létrehozott intézmények segítségével foglalkozzanak a veszély-
ben, vagy kritikus helyzetben lévô fajtákkal. A magyarországi szakemberek
Bodó professzor vezetésével e munkában kiemelkedô szerepet vállaltak, és
remélhetôleg vállalnak a jövôben is. Az elmúlt évek során végzett eredmé-
nyes munka a magyar szürke fajtában lehetôvé tette, hogy az állatlétszám ne
akadályozza a génmegôrzést. Az állami támogatás, amely a jövôben is, akár
nagyobb mértékben is rendelkezésre áll, lehetôvé teszi, hogy a gazdaságosság
szempontjait figyelmen kívül hagyva megôrizzük a fajta eredeti értékmérôit a
maguk változékonyságában. Ugyanakkor a létszámnövekedés lehetôséget te-
remt a fajta hústermelô képességének gazdaságos kihasználására, akár fajta-
tisztán, akár keresztezésben. A fajtatiszta tenyésztés során nagyobb árbevétel
elérésére van lehetôség olyan termékekkel (hungarikum, biotermék), amelyek
elôállítására a fajtát a jelenlegi tartási, takarmányozási körülményei alkalmas-
sá teszik, és a fogyasztó azt külön is megfizeti. A különbözô kultúrfajtákkal,
illetve más, hústermelésre szelektált podóliai fajtákkal végzett keresztezés a
fajta versenyképességét e területen növelheti.

Az állattenyésztôk felelôssége a génmegôrzésben
Az elmúlt évtizedek mezôgazdasága, ezen belül az állattenyésztés számára is
az a legnagyobb kihívás, hogy tudja-e biztosítani a gyorsan növekvô népesség
számára az élelmiszert. A nagy mennyiségû termék elôállításának sajátossá-
ga, hogy kiemelkedô teljesítményre képes, bizonyos értelemben „specialista”
egyedekkel állítják elô. A piac és a termelési verseny sajátos körülményei kö-
zött a talpon maradás feltétele a mindenkori elvárásokhoz igazodó termék

( 57 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 57 9/26/12 3:40:06 PM
Béri Béla

gazdaságos elôállítása, amely háttérbe szoríthat minden, nem a cél elérését
segítô értékmérôt. A specializált csúcstermelés jó példája az állományszinten
300 db-ot meghaladó tojástermelés vagy a tízezer kg feletti átlagos tejterme-
lés. Ha az állatnemesítôk és az tenyésztôk számára ez a tenyészcél, könnyen
veszélybe kerülhetnek azok az értékmérôk, tulajdonságok, amelyek a terme-
lés szempontjából érdektelenek, vagy kipusztulhatnak bizonyos fajták, ame-
lyek e jelenlegi igényeknek nem tudnak megfelelni. Különösen igaz ez azokra
az esetenként kisebb jelentôségû, zömmel helyi fajtákra, amelyeket a nagy
nemzetközi fajták kiszoríthatnak a tenyésztésbôl. Ezt igazolja, hogy jelenleg
Európában 877 háziállat-fajta valamilyen szinten veszélyeztetett, sôt ebbôl
158 helyzete kritikusnak tekinthetô (Bodó 1999).
Hogy ez a folyamat ne erôsödjön fel, a biológus és az állattenyésztô szem-
léletének közelednie kell egymáshoz úgy, hogy meglévô fajtáink biológiai ér-
téke ne csökkenjen, és a versenyszemlélet oltárán ne kelljen újabb fajtákat
feláldoznunk. Az állattenyésztô számára is elfogadható ez az álláspont annak
ellenére, hogy csupán néhány évtizedes múltra tekint vissza a gazdasági álla-
tok megmentésének igénye, sôt hivatalosan csak az 1992-es riói konferencia
mondta ki, hogy a háziállatok is hozzátartoznak a világ biológiai sokféleség-
éhez. Bodó professzor érdeme, hogy ez az értékmentés Magyarországon, és
büszkén mondhatjuk, a világon is lendületet kapott. Az ô és követôinek töret-
len lelkesedése a biztosítéka annak, hogy a jövôben is lendületben lesz.
Megnyugtató, hogy több olyan intézmény alakult a világon (Rare Breeds
International), Európában (Savegard of Agricultural Varieties of Europa)
és közvetlen környezetünkben is (Dunamenti Állatfajták Génmegôrzô
Egyesülete) – ez utóbbi Bodó professzor kezdeményezésére –, amely hivatott
a veszélyeztetett fajták megôrzését segíteni és az ezért tenni akaró szakem-
berek, tudósok egész világot átfogó munkáját összehangolni, s amelyek által a
fajták megvédésének korszakát éljük.
A magyar állattenyésztôk e munka fontosságát elsôként ismerték föl, és
a feladatok megoldásában is élenjárók. Míg Európában az 1970-es évek elejé-
tôl foglalkoznak szervezetten a géntartalékok megôrzésével, Hortobágyon
1961-ben már ilyen céllal jelölték ki az elsô fajtatiszta magyar szürke törzs-
tenyészetet. Külföldön is elismerik a magyarok és Bodó professzor ebbéli
kezdeményezô szerepét. Ezt bizonyítja, hogy 1990-ben az edinburgh-i világ-
konferencia megszervezésére ôt kérték fel.

( 58 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 58 9/26/12 3:40:07 PM
Génmegôrzés és gazdaságosság a magyar szürke szarvasmarha tenyésztésében

Veszélyeztetett-e a magyar szürke fajta?
A hazai szarvasmarha-tenyésztésben a génmegôrzés jelenleg a magyar szür-
ke fajtára korlátozódik, bár egyes felvetések szerint a hagyományos magyar
tarka nemsokára hasonló gondot fog jelenteni a szakemberek számára. Úgy
gondolom, hogy az utóbbi fajta tenyésztése és létszáma nem indokolja az ag-
godalmat, s a közeljövôben sem kell a fajta fennmaradásáért aggódnunk. A
tenyésztômunkában és a szelekcióban rejlô veszélyt inkább a gazdaságosság
túlzott elôtérbe kerülése, a versenyszemlélet eluralkodása jelentheti.
De veszélyeztetettnek kell-e tekinteni jelenleg a magyar szürke fajtát, és
egyáltalán mit értünk a veszélyeztetettség különbözô fokozatain? A szakiro-
dalom a még fenntartható minimális létszám meghatározásánál eléggé eltérô
álláspontokat képvisel (Maijala 1982, Alderson 1981, AMBC 1990). Talán a
FAO-osztályozás fejezi ki legjobban egy-egy fajta pillanatnyi helyzetét (1. táb-
lázat: Bodó 1991).
Az említett rendszer statikusnak nevezhetô, hiszen az egy idôpontban
meglévô létszámot veszi alapul és nem számol a tenyészutánpótlás kényszeré-
vel. Az 1995-ös kingstoni konferencián Bodó professzor szóvá tette ezt, s erre
föl már meg is született a veszélyeztetettségi besorolás a beállított nôivarú
állatok száma alapján (Bodó 1995).

1. táblázat: A FAO-kategóriák és az effektív létszám

Átlagos effektív populációméret
Tenyésztésbe
Állapot vont 5:1 10:1 30:1 50:1 1000:1 Fenntartható
nôivarú állat
ivararány szerint

normális >10 000 6 666< 3 636< 1 289< 784< 40< köztenyésztésben

sebezhetô 5–10 000 3 333< 1 818< 645< 392< 20< köztenyésztésben

bizonytalan 1–5 000 667< 364< 129< 78< 4< köztenyésztésben

veszélyez- irányított
100–1 000 67< 36< 13< 8< –
tetett tenyészetekben

kísérleti
kritikus < 100 67> 36> 13> 8> –
gazdaságokban

Mivel nem lehet föltámasztani, be kell vallani, nem
kihalt
hogy egy fajta kihalt. tartható fenn

( 59 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 59 9/26/12 3:40:07 PM
Béri Béla

A magyar szürke fajtát jelenlegi létszámát tekintve egyik csoportosítás
sem tekinti veszélyeztetettnek, helyzete az elmúlt évtizedekéhez képest igen
jónak nevezhetô. Az 1960-as évek elején, amikor 6 bika és 200 tehén jelentet-
te az állományt, a fajta létszáma valóban kritikus volt. Ezt a létszámot tekint-
ve az elmúlt évtizedek összehangolt munkája, sokak áldozatos tevékenysége
nem volt hiábavaló. Ha abban az idôben nem lettek volna olyan szakemberek,
akik – még az állami tiltás ellenére is – ôrizték a fajtát, akkor most nem be-
szélhetnénk arról, hogy milyen kategóriába sorolható a fajta. Sôt, a hazánk-
ban tenyésztett fajták közül a magyar szürke az, amelynek tehénlétszáma az
elmúlt évtizedben növekedett annak ellenére, hogy a húshasznosítású állo-
mány ugyanebben az idôszakban ötödére esett vissza (2. táblázat).

2. táblázat: A magyar szürke tehénlétszámának alakulása

Év Tehénlétszám

1870 13 268 000
1911 657 000
1925 321 000
1935 280 000
1947 279 000
1957 45 000
1967 180
1980 600
1990 1 200
2000 4 100

A folyamatosan növekvô tehénlétszám garancia arra, hogy a fajta bizton-
ságos fennmaradása nem forog veszélyben. Ugyanakkor tudomásul kell venni,
hogy a tenyésztôk feladata a fajtát jellemzô változékonyság megôrzése, s ez
ellentmondásban lehet a termeléssel gazdaságosságával. A tehénállomány egy
részénél – amely akár több ezres létszámot is jelent – elképzelhetetlen, hogy
az állam támogatása nélkül a fenntartás lehetséges lenne. Gondoljunk arra,
hogy egy gazdasági állatfajtában soha nem lehetne szelekciós szempont pl. a
szarv színe, mérete vagy alakja, nem játszhatna szerepet a kiválasztásnál a
szájpadlás színezôdése, tehát nem lehetne tenyészcél a különbözô, akár gaz-
daságtalanul tartható típusok megôrzése is. Márpedig a génmegôrzés során,
egy fajta esetében mindenre figyelnünk kell, függetlenül attól, hogy a tulaj-
donságnak van-e gazdasági értéke. Éppen ezért csak jelentôs állami támoga-

( 60 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 60 9/26/12 3:40:07 PM
Génmegôrzés és gazdaságosság a magyar szürke szarvasmarha tenyésztésében

tással lehet – és kell – biztosítani azoknak a géneknek a megôrzését, amelyek
a fajtában az elmúlt évszázadok során jelen voltak.

A magyar szürke természetvédelmi területeken
Magyarországon 1,2 millió ha legelôterület van, amelyet célszerû legeltetéssel
hasznosítani. Az elmúlt években megfelezôdött állatlétszám azonban ezt nem
teszi lehetôvé: a legelôterületek elhanyagoltak, elgyomosodtak. Különösen
igaz lehet ez a természetvédelmi területek, nemzeti parkok területén, ahol a
legelô karbantartása az anyagi lehetôségeken túl a legelô eredeti állapotának
megôrzése szempontjából is fontos lenne. Nem véletlen, hogy a magyarszür-
ke-állomány döntô többsége jelenleg nemzeti parkok területén található. Túl
azon, hogy a szarvasmarha kíméletes legelésével megôrzi a terület természetes
állapotát, az ôshonos fajta már megjelenésével is hozzájárulhat a táj szépségé-
hez, a természetvédelmi terület látványához. Tanszékünkön folyó kutatások
éppen arra irányulnak, hogy e területeken a különbözô hatásfokkal folyó le-
geltetés milyen kihatással van a terület növényvilágára, talajára (3. táblázat).
A kísérletek során a szabad legeltetés melletti felvezetô utak és a delelôhelyek,
tehát a nagyobb terhelésnek kitett területek változását is elemezzük.

3. táblázat: A különbözô fokú napi átlagos állatterhelés hatása a talajra

A talajra vonatkozó 0 0,03 3 10
mutatók számosállat (nap/m2)
Térfogattömeg (g/cm3) 1,25A 1,27A 1,49B 1,48AB
C C A
Arany-féle kötöttség 44,50 42,20 28,50 36,00B
A A A
Oldhatósó-arány (%) 0,0072 0,0062 0,0081 0,0249B
ABC A B
pH H2O 6,20 5,55 6,21 7,21C
pH KCl 5,57AB 4,69A 5,09AB 6,36B
Humuszarány (%) 4,28B 4,22B 2,87A 4,31B
A A B
NO3-N (mg/kg) 2,08 2,53 12,47 15,86B

(Az A, B, C betûk P=5%-os szinten szignifi kanciát jelölnek.)

Eddigi eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a szakmailag meg-
alapozott, okszerû szarvasmarha-legeltetés nem befolyásolja jelentôs mér-
tékben a vizsgált talajtulajdonságokat. Ügyelnünk kell ugyanakkor arra, hogy
a túllegeltetés környezetformáló hatása több paraméternél is jelentkezett
a kihasználtság függvényében. Amennyiben a legelôn nincs túllegeltetés, az
állat jelenléte nem befolyásolja az éven belül elemzett talajjellemzôket. A
legtöbb talajtulajdonság a vegetáció elôrehaladtával, a legnagyobb állatter-
helésnél változott meg (Czeglédi és mtsai 2002).

( 61 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 61 9/26/12 3:40:07 PM
Béri Béla

A természetvédelmi területen tartott magyar szürkék esetében a gén-
megôrzés és a tájvédelem érdeke találkozik úgy, hogy a fajta gazdaságos fenn-
tartására is nagyobb az esélyünk, de a génmegôrzés különleges jellege miatt
támogatás nélkül ez sem valósulhat meg. A támogatás alapjául ugyanakkor a
génmegôrzésen túl a környezetvédelmi, természetvédelmi, esetleg az idegen-
forgalmi szempontokat is figyelembe lehet venni.

A magyar szürke mint húsmarha
Szarvasmarha-tenyésztésünkben az 1972-es kormányprogram után megin-
dult szakosítás eredményeként létrejött a húshasznosítású állomány, amelybe
– ha sajátos is a helyzete – a magyar szürke is beletartozik. A piac által irá-
nyított húsmarhatartásban kettéválik a borjút elôállító anyai vonal és a vég-
termék-elôállító apai vonal. A magyar szürke fajta húsmarhatípusként anyai
vonalnak tekinthetô olyan értékmérôkkel, amelyek bármely kultúrfajta be-
csületére válnának. Termékenysége, borjúnevelô készsége, legelôkészsége, gu-
lyakészsége kiemelkedô, és kedvezônek tartjuk igénytelenségét, ellenálló ké-
pességét, hasznos élettartamát is. Ez mind olyan értékmérô, melyeket a gaz-
daságos hústermelés alapjának tekintünk, és amelyekben jó teljesítményt vá-
runk el a korszerû fajtáktól is. Bizonyított, hogy a magyar szürke ezek tekin-
tetében fölveszi a versenyt a többi fajtával.
Tanszékünk közremûködésével végzett etológiai megfigyelések során
(Motkó és mtsai 2001) a fajta további elônyeként igazolódott, hogy a tehén
és borjának kapcsolata sajátosan erôs. Az a gondoskodás, féltés és állandó
figyelem, amely e fajtára jellemzô, kevés fajtában tapasztalható. Megfigyelhetô
a nagy távolságról is érvényesülô, hanggal történô kapcsolattartás, a gulya
esetében pedig a borját féltô tehén segítségére sietô, erôt mutató együttes fel-
lépés. Legelési tulajdonságában a viszonylag hamar (már egyhetes korban)
jelentkezô szálalás, valamint a kitûnô válogatóképesség egyedinek mondható.
Az ártalmas gyomokat kultúrfajtákra nem jellemzô módon, nagyon hamar
megtanulják elkerülni. A kiváló anyai tulajdonságok tehát alkalmassá tehet-
nék a fajtát, hogy húshasznosításban is gazdaságosan termeljen, de a hazai ár-
viszonyok ebben az ágazatban még a hústermelés terén kiváló fajták számára
sem biztosítják a jövedelmet. Keresni kell tehát azokat a lehetôségeket, ame-
lyek a fajtatiszta magyarszürke-állomány húsmarhaként történô felhaszná-
lását jövedelmezôvé tehetik. Megoldást jelenthet olyan termékek elôállítása,
melyekért a piac az átlagosnál kedvezôbb árat fizet. Próbálkozások történtek
a magyar szürke húsának és a húsából készült termékeknek hungarikumként
történô értékesítésére. A kereslet, különösen a tartós termékek iránt, remél-

( 62 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 62 9/26/12 3:40:07 PM
Génmegôrzés és gazdaságosság a magyar szürke szarvasmarha tenyésztésében

hetôleg növekedni fog, biztosítván ezzel egy olyan külön bevételt, amely ma-
gának a fajtának vagy annak is köszönhetô. Bár hazánkban még nem jellemzô
a biotermékek fogyasztása, a külföldi tapasztalatok alapján várható, hogy az
igény növekedni fog rájuk. A magyar szürke fajta – élôhelyébôl, tartásmód-
jából adódó elônyeit kihasználva – alkalmas biotermékek elôállítására. A
mûtrágyát, növényvédôszert nem látott extenzív legelôterületek használata, a
lehetô legcsekélyebb kiegészítô takarmánnyal, garancia lehet a fogyasztó szá-
mára, hogy olyan terméket kap, melyben a „korszerû” növénytermesztés és
állattartás káros hatása nem érvényesül. Növelheti a magyar szürke esélyeit,
hogy múltját és jelenét tekintve is legkisebb a valószínûsége az ahhoz hasonló
veszélyeknek, mint a világszerte nagy gondot jelentô és a fogyasztókat a mar-
hahústól távoltartó BSE-prion fölbukkanása. Kitartó marketingmunka szük-
séges ahhoz – s ebben a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztôk Egyesüle-
te, a magyar szürkét tartó üzemekkel közösen már megtette az elsô lépéseket
–, hogy e területen is kihasználható legyen a fajtában rejlô elôny.
Ha a tenyésztést irányító, összehangoló egyesület és a génmegôrzéssel
foglalkozó szakemberek úgy ítélik meg, hogy a fajta fennmaradásához és vál-
tozékonyságának megôrzéséhez elegendô létszám áll rendelkezésre, úgy a gaz-
daságos termelés érdekében szóba jöhet a keresztezés is. A jelenlegi létszám és
a várhatóan növekvô érdeklôdés a fajta iránt, egyre inkább lehetôvé teszi, hogy a
kísérletek, amelyek igazolták a fajta létjogosultságát a húsmarhatenyésztésben,
nemcsak kísérleti szinten, hanem a gyakorlatban is eredményt hozzanak. Áll-
jon itt igazolásul különbözô keresztezési konstrukciókkal végzett hizlalási,
küllemi és vágási kísérletek eredménye (4. táblázat: Enyedi és Kovács 1989;
5. táblázat: Bölcskey és mtsai 2001).

4. táblázat: Hagyományosan hizlalt, különbözô genotípusú növendék
bikák néhány fontosabb hizodalmassági mutatója

Súlygyarapodás (g) Takarmányhasznosítás (g)

beállítás hizlalás keményítô emészthetô
Genotípus élet-napi
elôtti alatti érték fehérje

(MT × MSz) × Ch 1136 1425 1274 4740 695

(MT × MSz × Li 818 1312 1060 4450 644

(TMB × He) × Ch 1183 1271 1230 4400 878

MT 1105 1236 1171 4800 949

Ch = charolais, He = hereford, Li = limousin, MSz = magyar szürke,
MT = magyar tarka, TMB = tejelô magyar barna

( 63 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 63 9/26/12 3:40:07 PM
Béri Béla

5. táblázat: Különbözô genotípusú növendék bikák küllemi
és vágási eredményei

Mutatók Magyar szürke MSz × Ch MSz × FKB

Használati érték (pontszám) 60,7 56,7 64,6

Hosszúság (pontszám) 53,6 53,0 59,4

Szélesség (pontszám) 39,8 46,7 55,9

Izmoltság (pontszám) 33,6 46,1 53,3

Végsô pontszám 46,9 50,6 58,3

Carcass súly (kg) 262,4 327,3 360,1

Vágási arány (%) 55,7 60,3 61,6

Csontoshús-termelés (g/nap) 435 533 565

Színhús-arány (%) 71,1 72,0 75,6

MSz = magyar szürke, Ch = charolais, FKB = fehér kék belga

Látható, hogy a magyar tarka × magyar szürke F1-es anyatehenektôl
származó végtermékutódok súlygyarapodásban és takarmányhasznosításban
felveszik a versenyt más genotípusú (TMB, He) tehenek utódaival. Végtermék-
elôállító (terminál) típusú fajták közbeiktatásásával pedig javul a növendék
bikák külleme, és vágási teljesítménye is. Ez a lehetôség természetesen csak
a génfenntartásra szükséges állományon felüli tehenek bevonásával történ-
het, hiszen az utódok – haszonállat-elôállító keresztezés végtermékeként
– vágóra kerülnek. A kísérlet során használt fajtákon túl egyéb, a magyar
szürkéhez hasonló, de hústermelésben jobb eredményt elérô fajták felhasz-
nálása is lehetséges lenne. Gondolok itt elsôsorban azokra az olaszországi,
podóliai fajtákra, amelyeket az olaszok, szelekciós munkájuk eredményeként,
kiváló húsmarhaként tenyésztenek. E fajták közül szóba jöhet a romagnola, a
marchigiana, a világ legnagyobb testû szarvasmarhájaként jegyzett chianina,
vagy a nagyon jó húsformákat mutató piemonti.
A jelenlegi állatlétszám és a várható érdeklôdés egyre inkább lehetôvé
teszi, hogy a korábbiakban felvázolt keresztezésekben a magyar szürke az
anyai vonalat kialakító keresztezési partner lehessen, mintegy igazolva, hogy
egy ôshonos fajtának is lehetnek olyan tulajdonságai, amelyeket a gazdaságos
termelés érdekében ki lehet használni. Hogy ez a lehetôség a szarvasmarha-
tenyésztôk részére fennáll, és már nem a szorosan vett fajtafenntartással kell
a szakembereknek foglalkozni, mindazoknak a tenyésztôknek köszönhetô,

( 64 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 64 9/26/12 3:40:07 PM
Génmegôrzés és gazdaságosság a magyar szürke szarvasmarha tenyésztésében

akik az elmúlt évtizedekben a magyar szürke megmentésében, fenntartásá-
ban és létszámának növelésében tevékenyen részt vettek, élükön Bodó Imre
professzor úrral, akinek további munkájához ezúttal is jó egészséget és sok
sikert kívánok!

Irodalomjegyzék

Alderson, G. L. H. 1981: The conservation of genetic resources in United Kingdom. FAO. Animal
Production and Health Paper 24. 53-76.
AMBC 1990: The American Minor Breeds Conservancy Breeders dirextory Pittsboro NC 48.
Bodó I. 1991: A géntartalékok megôrzése az állattenyésztésben. MTA Doktori Disszertáció.
Bodó I. 1995: Minimum number of individuals in preserved domestic animal populations. RBI
Canada. Kingston, Ontario 57-65.
Bodó I. 1999: A géntartalékok fenntartásának jelentôsége a 21. században. Tiszántúli Mezô-
gazdasági Tudományos Napok. Debrecen. 31-36.
Bölcskey K.–Bárány I.–Berta E.–Bíró G.–Bodó I.–Bozó S.–Györkös I.–Lugasi A.–Süth M.–Székely-
Körmöczy P.–Szita G.–Sárdi J. 2001: Magyar szürke tehenek haszonállat-elôállító kereszte-
zése charolais és fehér-kék belga fajtával. Állattenyésztés és Takarmányozás. 50. 1. 43-57.
Czeglédi L.–Béri B.–Rátonyi T.–Mihók S. 2002: Szarvasmarha-legeltetés hatása a szikes talajra.
EU- konform mezôgazdaság és élelmiszerbiztonság, Debrecen. p. 170-175.
Enyedi S.–Kovács I. 1989: Különbözô kombinációkból származó magyar szürke keresztezésû nö-
vendék bikák hizodalmassága. Állattenyésztés és Takarmányozás 38. 3. 213-220.
Maijala K. 1982: Preliminary report of the working party on animal genetic resources in Europe.
EAAP Leningrad G. 1.2.
Motkó B.–Béri B.–Czeglédi L.–Mihók S. 2001: Behaviour of Hungarian Grey Cattle on grassland.
VII. Timis Academy’s Days, Timisoara, Romania. pp. 7.

A fenti írás eredeti megjelenésének helye:
Jávor András és Mihók Sándor (szerk.):
Génmegôrzés
Kutatási eredmények régi háziállatfajták értékeirôl.
Tudományos ülés
2002, Debreceni Egyetem, ATC. 39-48.

( 65 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 65 9/26/12 3:40:07 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Domokos Zoltán

( 66 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 66 9/26/12 3:40:07 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

A charolais szarvasmarha-fajta típusai és azok
magyarországi teljesítménye

DOMOKOS ZOLTÁN
Magyar Charolais Tenyésztôk Egyesülete

A charolais világfajta, melynek négy fô típusát és számos változatát tenyész-
tik az adott környezetben elérhetô legnagyobb nyereség elérése céljából. A
különbözô típusok értékelése során fontos az élôhely eltérô domborzati, csa-
padék- gazdasági stb. viszonyainak pontos ismerete annak érdekében, hogy
tenyészállatimport során a legkönnyebben honosodni képeset, a leginkább
megfelelôt válasszuk. Magyarországi viszonyok között, éves korban elemez-
ve az inkább francia (szarvalt) és az inkább ranch (genetikailag szarvatlan)1
típusok születési és választási súlyát, gyarapodását és küllemét, igazolódott,
hogy a szarvatlanoknak kisebb a születési súlyuk (P<0,05), szopósborjú-kor-
ban jobban bírják az extenzívebb körülményeket (P<0,05) – genotípus-kör-
nyezet interakciót igazolt –, majd a sajátteljesítmény-vizsgálatba (STV) állított
csoportok elemzése alapján megállapította, hogy intenzív hizlalási viszonyok
között (hizlaldában) is gyarapodási fölényt mutatnak (P<0,05). Ugyanakkor
a ranch típus állatainak nem csak keskenyebb a háta*, gyengébben izmolt az
ágyéka* és a combja [kerekedettsége* és szélessége*], vékonyabb a csontoza-
ta*, de keskenyebb a csípôjeÙ és a faraÙ is. Ugyanígy a mellkas mélysége* is
kisebb (* = P<0,01; Ù = P<0,001). A helyi körülményeknek megfelelô, ranch
típusba tartozó (genetikailag szarvatlan) vonalak versenyképesek lehetnek a
klasszikus francia típusok mellett.

A charolais fajta típusainak kialakulása
A húsmarha gazdasági haszonállat, alapvetôen a húsáért tenyésztjük. Éppen
ezért az a hústermelés gazdaságossága és ezzel párhuzamosan a különbö-
zô tenyésztési és szelekciós módszerek fejlesztése is egyre fontosabbá válik.

1) A szarvatlanság nem tévesztendô össze a szarvtalanság állapotával, amely a szarvkezdemény
vagy a szarv mesterséges eltávolítása következtében jön létre. [szerk.]

( 67 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 67 9/26/12 3:40:09 PM
Domokos Zoltán

Számos tanulmány világít rá, hogy harmonizálnunk kell a genotípust és
a környezetet: meg kell próbálnunk megtalálni a leginkább megfelelô fajtát
és genotípust (Cundiff et al. 1985; Gregory et al. 1992). Tanácsolható, hogy
a lehetséges legtöbb tulajdonságot vegyük figyelembe a többsíkú értékelés
során, természetesen ide értve a gazdasági jelentôséget is. A rendelkezésre
álló környezeti erôforrások meghatározzák a leghatékonyabban fenntartható
fenotípust és ennek folytán azt a genotípust, amely kiszelektálódik az ilyen
fenotípusok alapján.
Minden tenyésztô a lehetô legnagyobb nyereségre törekszik saját állomá-
nyából. A húsmarhatenyésztô számára, aki adott körülmények között dolgo-
zik, az eredményes gazdálkodás fontos kérdése, hogy a szóban forgó környezet
számára megfelelô típust választotta-e termelési eszközül. Ennek megfelelôen
napjainkban nem könnyû feladat a típus (vagyis az ideális típus) meghatározá-
sa, mivel nagyszámú szempontot kell figyelembe venni: a földrajzi és éghajlati
feltételeket, a világgazdasági és kereskedelmi körülményeket (a húsfogyasz-
tást és ezen belül a marhahús arányát; az ellátási kényszert; az eladási árak
és a termelési költség viszonyát), a hagyományos tenyésztési elképzeléseket, a
fogyasztási szokásokat és az eltérô biológiai alapokat.
Az charolais szarvasmarha tenyésztésével foglalkozó országokban ma is
sûrûn lehet találkozni bizonyos típusokat elítélô szakemberekkel. Úgy alkot-
nak kedvezôtlen véleményt a más országokban végzett tenyésztôi munkáról,
hogy kizárólag azt veszik figyelembe: ôk otthon hogyan szelektálnának és mi-
lyen tenyésztési, tartási, takarmányozási technológiát alkalmaznának – figyel-
men kívül hagyva a konkrét döntések indokait (Tôzsér és Domokos 2008).
A charolais számos kiváló tulajdonsága, gyarapodó képessége, húsminô-
sége révén a világ legjobb húsmarhafajtáinak egyike. A fajtának azért lett vi-
lágszerte sikere, mert nagyon változatos éghajlati és domborzati viszonyok
között is képesek vele a gazdák eredményesen termelni.
A charolais-t összevetették más fajtákkal, és az szélsôséges földrajzi és
klimatikus adottságok mellett is jól vizsgázott. A Herd Book Charolais fran-
cia tenyésztôszervezet honlapján található (2010), elterjedtséget szemléltetô
térkép szerint a világ legalább 70 országában, igen eltérô viszonyok között
tenyésztik. Az eltérô igényeknek a fajta különbözô típusai (1–15. ábra) eltérô
szinten felelnek meg. A magyarországi – egyre gyakrabban aszályos – viszonyok
között is más típus termel a leghatékonyabban, mint ott, ahol pl. rendszeresen
hullik bôséges csapadék, vagy éppen jóval kevesebb, mint nálunk, nem is be-
szélve az átlagos hômérsékletrôl, a páratartalomról, a napi hôingadozásról, az

( 68 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 68 9/26/12 3:40:09 PM
A charolais szarvasmarha-fajta típusai és azok magyarországi teljesítménye

ivóvíz eléréséhez naponta megteendô távolságról vagy a hegyoldal sziklásságá-
ról és meredekségérôl, a tengerszint feletti magasságról, a gulyaméretrôl stb.
Fontos tehát annak feltérképezése, hogy hazai viszonyok között milyen
jellegû charolais állatok állják meg leginkább a helyüket, vérfrissítéskor, te-
nyészállat-behozatal során milyen típusú állatokat szerezzünk be, és melyik
nem felel meg a mi körülményeink között.
A húsmarha-tenyésztési ágazat jövôbeni versenyképességének ugyanígy
elôfeltétele a nemesítés helyes irányának a meghatározása (az új vizsgálati mód-
szerek, technológiák hatékony alkalmazása) az okszerû szelekció érdekében.
Franciaországban, a fajta ôshazájában a charolais szarvasmarha kifej-
lett kori súlya változó: a bikáké 1000-1800 kg között, a teheneké 700-1300
kg között mozog. Az állatok 135-150 cm-es marmagassága szintén imponáló
mindkét ivarban. A fajtán belüli típusoknak megfelelôen ezek a paraméterek a
gyakorlatban eltérhetnek ezektôl. A kiugró méretû bikák marmagassága elér-
heti akár a 170 cm-t is. A francia típusú charolaisnak mély a mellkasa, hosszú,
széles a törzse. Az erôs váz alkalmas arra, hogy megtartsa a nagy mennyiségû
felrakódott izomzatot. Szilárd lábak, egyenes, jól izmolt hát, nagy kiterjedésû
ágyéki izomzat, mély, jól formázott, mélyre lehúzódó, kerek farral társuló me-
dence, rövid fej, széles homlok és szutyak, világos színû szarv (ha szarvalt) és
finom, rugalmas bôr jellemzi (Domokos 1995; Bodó és mtsai 2003).
A charolais fajtát a világon mindenütt nyugodt vérmérséklet jellemzi. E
tulajdonság hozzásegíti a gyors alkalmazkodáshoz bármely termelési környe-
zetben. Megjegyzendô, hogy míg a francia típusokba tartozó állatok már-már a
melankóliába hajlóan nyugodtak, az amerikai ranch típus és annak különbözô
változatai szinte mindig élénkebbek. A fajta jól adaptálódik a legváltozatosabb
területekhez, legyen az száraz vagy nedves, síkság vagy hegyvidék, hûvösebb
vagy melegebb átlaghômérsékletû. A széleskörû adaptálódó képesség követ-
keztében bármely gazdálkodó megtalálhatja a saját birtokának éghajlati és
földrajzi viszonyaihoz legjobban alkalmazkodó változatot. Típusai kül- és bel-
terjes viszonyok között is döntô többségben tartalmazzák a fajtát világfajtá-
vá emelô minôségi jellemzôket – húsminôségben és szaporaságban egyaránt
(Tôzsér és Domokos 2008).

Az egyes típusok és néhány változatuk jellemzése
Az idôk folyamán a típus ugyanazon a helyen is jelentôs változásokon megy
keresztül. Ezt jól szemlélteti az 1. és 2. ábra, amelyek a 150 és 100 éve Fran-
ciaországban legszebbnek talált „ideális” egyedeket mutatják be. A világ cha-

( 69 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 69 9/26/12 3:40:09 PM
Domokos Zoltán

1. ábra: Eszményi küllemû charolais bika 1856-ból
(A Herd Book Charolais szívességébôl)

2. ábra: Eszményi küllemû charolais tehén 1904-bôl
(A Herd Book Charolais szívességébôl)

( 70 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 70 9/26/12 3:40:10 PM
A charolais szarvasmarha-fajta típusai és azok magyarországi teljesítménye

3. ábra: Francia tenyésztôi típusú bika
(A szerzô felvétele.)

4. ábra: Francia tenyésztôi típusú tehén
(Bernard Cadoux felvétele.)

( 71 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 71 9/26/12 3:40:10 PM
Domokos Zoltán

5 ábra: Hentes típusú bika

6. ábra: Amerikai, „ranch” típusú bika
(Az American-International Charolais Assocciation szívességébôl)

( 72 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 72 9/26/12 3:40:11 PM
A charolais szarvasmarha-fajta típusai és azok magyarországi teljesítménye

rolais-tenyésztôi a gyakorlatban és a tenyésztési programjukban ma négy fô
típust különböztetnek meg: tenyésztôi típust (3., 4. és 12–15. ábra), hentes
típust (5. ábra), ezek köztes típusát és a ranch típust (6–12. ábra).
Egy húsmarhatenyésztés iránt fogékony látogató számára életre szóló
élményt nyújt, ha napjainkban ellátogat Franciaországba, Párizsba a Salon
International de l’Agriculture (SIA) nevû nemzetközi mezôgazdasági kiállí-
tásra. Az itteni látványbírálatokon (show) nagy biztonsággal megjósolható,
hogy azok az állatok fogják megnyerni a kategóriájuk versenyét, amelyeken
a legtöbb értékes hús található. Érvényesül a „minél nagyobb, annál jobb”
szemlélet, amit a helyi fogyasztói igények és a piaci viszonyok egyaránt alá is
támasztanak (3. és 4. ábra). Itt ugyanis a három-négyszer ellett tehén húsát
jobb áron lehet a hentesnél értékesíteni, mint a végsúlyra hizlalt bikaborjúét.
Szembetûnô, hogy a csontozat milyen markánsan változott. Az, hogy
Franciaországban manapság nincs igazán jelentôs szerepe az Institut de
l’Elevage által kifejlesztett IBOVAL tenyészérték-becslési rendszernek, ha-
nem helyette inkább a látványbírálatokon (show-bírálatokon) elért eredmény
számít, valószínûleg annak köszönhetô, hogy a versenyeken elért helyezések
jobban összhangban vannak a helyi gazdaságossági szempontokkal, mint pél-
dául az USA-ban.

7. ábra: Amerikai ranch típusú tehén borjával
(Az American-International Charolais Assocciation szívességébôl)

( 73 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 73 9/26/12 3:40:12 PM
Domokos Zoltán

8. ábra: Ausztráliai változatú ranch típusú tehén
(A szerzô felvétele)

9. ábra: Ausztráliai változatú ranch típusú, kiállítási bika
(A szerzô felvétele)

( 74 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 74 9/26/12 3:40:13 PM
A charolais szarvasmarha-fajta típusai és azok magyarországi teljesítménye

Az amerikai ranch típusra (6. és 7. ábra) jellemzô az örökletes szarvat-
lanság, a viszonylag szerényebb testméret és izomzat, a könnyû ellés, a jó
tejtermelô és borjúnevelô képesség, az ivari koraérés. Gyakran felvetôdô kér-
dés, hogy a szarvatlanságért nem fizetünk-e túl nagy árat a gyarapodóképesség
terén? Felmerül továbbá, hogy a szarvatlanság és az említett tulajdonságok
korrelációja megfigyelhetô-e a hazai állományban is? A ranch típuson belüli
változatot képvisel az ausztráliai (8. és 9. ábra). Magyar tenyésztôi szemmel
nézve azt mondanánk rá, hogy heterogén.
Ausztráliában a tehenek kívánatos súlya 6 mázsa, az ottani tenyészcél
szerint ezeknek az állatoknak inkább kerekedettebb, izmosabb a faruk, mi-
közben a test elülsô fele már-már „respiratív” jellegû. Ennek az az oka, hogy
az állatoknak a kevés csapadék miatt nagy területeket kell bejárniuk a ta-
karmányért és különösen a vízért, amit jobban bírnak az e típusba tartozó
állatok.
A ranch típus dél-amerikai változatát (10. ábra) a pampák végtelenje
mellett a kígyók sokasága is módosította. Az ottani ranch típus rámás, kis
mélységû, hosszú törzsû és hosszú lábú. Tapasztalataik szerint a hosszú láb és
törzs segíti a nagyobb távolságok megtételét, a has fûtôl való nagyobb távolsá-
ga pedig csökkenti a kígyómarás kockázatát.
Tudni való, hogy a változó környezeti hatások következtében akár 20 év
alatt jelentôsen átalakulhat egy adott típus. Például 1990-ben a svéd állatvé-
delmi törvény kizárólagosan az állatorvos hatáskörébe utalta a szarvtalanítást,
ami a költségek jelentôs növekedésével járt. Ekkor ráirányult a figyelem az
örökletes szarvatlanságot hordozó ranch típusra. A hatékony nevelést lehetôvé
tevô dús legelôket jó tejtermelôként hasznosító, genetikailag szarvatlan svéd
típus (11. és 12. ábra) kifejezetten nagy rámájú: hosszú, nagyon mély törzsû.
Ugyanakkor a könnyû ellés mindent megelôzô szelekciós szemponttá vált
Svédországban: az erôs izomzatot nem kedvelik, az ilyen állatokat selejtezik.
A szarvatlanság mellett erôs hangsúlyt kap a korai tenyésztésbe állítással
párosuló, segítség nélküli ellés képessége. Az elmúlt húsz évben a kanadai
charolais-változat szintén jelentôs átalakuláson ment keresztül.
Magyarországon ma egy törzstenyészet sokkal egyszerûbben képes érté-
kesíteni a tenyészállatait, amennyiben a francia tenyésztôi típushoz hasonló
küllemet mutatnak (13., 14. és 15. ábra). Ugyanakkor komoly dilemmát okoz,
hogy selejttenyészállat-áraik nem közelítik meg a végsúlyra hizlalt hízóbikákéit.
A 13. ábrán látható Lajosmizsei Golf Csávoly nevû tenyészbika két nem-
zedékkel korábban kapta a szarvatlanság génjét, miközben küllemében meg-
egyezik a francia tenyésztôi típussal. A 14. ábrán az a genetikailag szarvatlan

( 75 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 75 9/26/12 3:40:14 PM
Domokos Zoltán

10. ábra: A ranch típus dél-amerikai változatát megtestesítô tehén
(Háttérben a szerzô.)

11. ábra: A ranch típus svéd változatát mutató szarvatlan tehén
(A szerzô felvétele.)

( 76 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 76 9/26/12 3:40:14 PM
A charolais szarvasmarha-fajta típusai és azok magyarországi teljesítménye

12. ábra: A ranch típus svéd változatát mutató, szarvatlan bika
(A szerzô felvétele.)

13. ábra: Lajosmizsei, francia típusú, szarvatlan bika
(Vajda János felvétele.)

( 77 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 77 9/26/12 3:40:15 PM
Domokos Zoltán

14. ábra: Lajosmizsei, francia típusú, szarvatlan bika
(Bujdosó Márton felvétele.)

15. ábra: Francia típusú, szarvtalanított tehén az Abaúji
Charolais Mg. Zrt. tenyészetébôl
(Vajda János felvétele.)
( 78 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 78 9/26/12 3:40:16 PM
A charolais szarvasmarha-fajta típusai és azok magyarországi teljesítménye

Lajosmizsei Zárt Szálló nevû bika látható, melynek szaporítóanyagát – elsôként
a hazai charolais-tenyésztés történetében – visszavásárolták franciaországi
tenyésztésre. A hazai gyakorlat szerint a tenyészállat-vásárlók elônyben része-
sítik a rámásabb és viszonylag izmosabb típusokat – még akkor is, ha esetleg
ezek növekedése a kiemelkedôen hosszú tartamú növekedés mellett esetleg
lassúbb. Ugyanakkor a szarvatlanságot örökítô tenyészbikák iránti igény na-
gyobb, mint a kínálat – a hasonló minôségû szarvaltakhoz képest többet lehet
kérni értük.
Dolgozatommal arra próbálok választ adni, hogy a hazánkban alkalma-
zott különbözô típusok hogyan állják meg a helyüket, közülük melyik alkal-
mazása lehet inkább eredményes.

A hazai ranch és francia típusok értékelése
A Magyar Charolais-tenyésztôk Egyesületének (MCTE) adattára alapján 2011-
ben elemeztem az inkább ranch típusba tartozó, genetikailag szarvatlan és
az inkább francia típusba tartozó szarvalt állatokat (Domokos 2011). Az alap-
statisztikák és analízisek SPSS 18. programcsomaggal készültek. Az esetek
egy részében – az adatok viszonylagos teljessége miatt – két, B-nek és C-nek
nevezett törzstenyészet adataira támaszkodnak a vizsgálatok.
A B tenyészet nyáron a telep közvetlen közelében legeltet, ahol a borjak
kiegészítô abraktakarmányt is kapnak, a tehenek csak tömegtakarmány ki-
egészítést, esetenként, szükség szerint. Kondíciójuk nyáron javul, télen rom-
lik. A C tenyészet nemzeti parki bérlegelôkön, a központi teleptôl esetenként
100-150 km-re legeltet, ahol a legelô minôsége viszonylag gyenge, és nincs
lehetôség a borjak pótabrakolására sem. Itt a tehenek nyáron leromló kondí-
cióját télen van lehetôség feljavítani. A küllemi tulajdonságokat az 1. táblázat
tartalmazza.
1. táblázat: Az MCTE által alkalmazott
tízpontos, lineáris küllemi bírálati rendszerben bírált tulajdonságok

Izmoltság Rámásság Célirányosság Egyéb

1. vállszélesség szárkörméret szutyakszélesség mellkasmélység

2 hátszélesség hát–, ágyékhosszúság elsô lábak mellkasszélesség

3. combkerekedettség farhosszúság hátsó lábak farszélesség

csípôcsontok hátvonal
4. combszélesség combhosszúság
szélessége egyenessége
ágyékvastagság fejlettség, ráma
5.
×2 ×2

( 79 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 79 9/26/12 3:40:17 PM
Domokos Zoltán

Az eredmények értékelése
228 genetikailag szarvatlan és 891 szarvalt (összesen 1119) borjú adatainak
– a genetikai szarvatlanság, valamint a születési súly, az ivar és a tenyészet
hatásának összefüggésére vonatkozó – varianciaanalízise a következô ered-
ményt hozta: az SPSS-18. program által P<0,001 szinten jelzett heterogenitást
a B-S E-teszt (test of Between Subject Effect) nemcsak az ivar és a tenyészet
(P<0,001), de a szarvtípussal összefüggésben is (P <0,05) megerôsítette, mert
a genetikailag szarvatlan borjak igazoltan kisebb súllyal születtek. Ugyanezt
a szignifikáns eredményt hozta a szarvalt és szarvatlan borjak csoportjának
páronkénti összehasonlítása is. A genetikailag szarvatlanok átlagos születési
súlya 41,4 kg, míg a szarvaltaké 42,2 kg volt.
Az ivar, tenyészet és szarvaltság alakulása szerint egyváltozós variancia-
analízissel megvizsgálva az 1119 szarvaltsági adattal rendelkezô borjú 205
napra korrigált választási súlyának adatait (bár a modell P<0,05 szinten szig-
nifikáns különbséget mutatott), a szarvaltsági állapotra nézve nem tudtam
bizonyítani az eltérést. A két tenyészet összesített választási teljesítménye –
C: 207,5 kg, B: 230,9 kg – jelentôsen eltér egymástól (P≤0,001). A tenyészet és
szarvtípus kölcsönhatása (genotípus-környezet interakciója) viszont statiszti-
kailag igazolódott (P≤0,016; 16. ábra).

16. ábra: Borjak választási súlyának alakulása tenyészetenként
a szarvtípus szerint

( 80 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 80 9/26/12 3:40:17 PM
A charolais szarvasmarha-fajta típusai és azok magyarországi teljesítménye

2. táblázat: A 2003-tól STV-be állított bikák leíró statisztikája

Tenyésztésre
A szarvaltság
alkalmasnak Átlag SD n
genotípusa
minôsült?

Igen 1618,49 211,677 137
Szarvatlan Nem 1415,35 217,185 75
Összes: 1546,63* 234,313 212
STV Igen 1591,78 219,738 533
alatti napi
Szarvalt Nem 1353,03 209,392 256
gyarapodás
(g) Összes: 1514,32* 243,508 789
Igen 1597,24 218,224 670
Összes: Nem 1367,15 212,462 331
Összes: 1521,16 241,835 1001
*
A szarvalt és szarvatlan közti különbség P<0,05 szinten szignifi káns

Az ábrán látható, hogy a B és C tenyészetben a szarvatlan egyedek átla-
gos választási súlya közel azonos volt (222 kg, ill. 220 kg). A B tenyészetben
a szarvatlanok teljesítményét (222 kg) tíz kilóval meghaladja a szarvaltaké
(232 kg). Ezzel szemben a C tenyészet állományában – a sajátos körülmé-
nyek következtében – a szarvatlan egyedek jóval kedvezôbb teljesítményt (220
kg) nyújtottak a szarvaltakhoz képest (203 kg). A tenyészet és a szarvtípus
választási súlyra gyakorolt együttes hatását mutatják az ábrán az egymást
keresztezô egyenesek. Ez a közös hatás (interakció) arra hívja fel a figyelmet,
hogy minden tenyészetben érdemes megvizsgálni, vajon a szarvatlan vagy a
szarvalt egyedek tartása indokolt-e.
Az STV-be állított bikák gyarapodásának elemzését szarvaltsági állapo-
tuk és a tenyésztési alkalmasságuk megítélése szerint is elvégeztem (SPSS-18,
GLM). Kiértékelésemben a 2002. december és 2009. október között született
charolais bikák adatait vettem figyelembe. A 2003-tól STV-be állított bikák
adatait (darabszámát szarvaltsági állapotuk és tenyésztésre való alkalmassá-
guk szerint) a 2. táblázat tartalmazza.
A B-S E-teszt az STV alatti gyarapodás esetében P<0,05 szinten igazolta
a szarvaltsági állapot szerinti – és a szarvatlanok javára fennálló – különbsé-
get, míg a többi gyarapodási mutatónál statisztikailag igazolható különbséget
e tekintetben nem sikerült kimutatni. A vizsgált, STV-t zárt csoporton belül
867 állatnak van teljes körû, lineáris küllemi bírálati pontszáma, közülük 178
genetikailag szarvatlan.

( 81 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 81 9/26/12 3:40:18 PM
Domokos Zoltán

Az állatok húskitermelése és az értékes húsrészek aránya tekintetében
az 1. táblázatban jelzett izmoltsági mutatók alapján lehetnek különbségek. A
vágási minôsítést és az értékes húsrészek arányát mégsem vizsgáltam, mert a
vágóhídi visszajelzés nem számottevô. A hazánkban született állatok többsé-
gét ugyanis külföldön vágják le.
Kimutattam viszont, hogy a szarvatlanok izmoltsági küllemi tulajdon-
ságai igazoltan gyengébbek, ami tovább árnyalja a képet. Igazoltam, hogy a
ranch típusúaknak nemcsak keskenyebb a háta (5,67 vs. 5,85*), gyengébb
izmoltságú az ágyéka (5,80 vs. 6,00*) és a combja [kerekedettsége (5,28 vs.
5,49*) és szélessége (5,25 vs. 5,48*)], vékonyabb a csontozata (5,22 vs. 5,42*),
de keskenyebb a csípôje (5,26 vs. 5,50Ù) és a fara (5,49 vs. 5,72Ù) is.
Igazoltam, hogy a ranch típusúaknak nemcsak keskenyebb a háta (5,67
vs. 5,85*), gyengébb izmoltságú az ágyéka (5,80 vs. 6,00*) és a combja [kere-
kedettsége (5,28 vs. 5,49*) és szélessége (5,25 vs. 5,48*)], vékonyabb a cson-
tozata (5,22 vs. 5,42*), de keskenyebb a csípôje (5,26 vs. 5,50Ù) és a fara (5,49
vs. 5,72Ù) is. Ugyanígy a mellkasa (5,87 vs. 6,04*) is sekélyebb.2
Elemzéseim eredményeként bebizonyosodott, hogy minôsítéskor a ge-
netikailag szarvatlan állatok jellemzôen kevésbé izmoltak, hiszen az öt,
izmoltságot jellemzô tulajdonság közül négyben statisztikailag biztosított kü-
lönbséget találtam a típusok között. Meglepô eredmény, hogy a vállszélesség,
a hátvonal izmoltságát jellemzô, viszonylag könnyen becsülhetô küllemi tu-
lajdonság nem különbözik szignifikánsan a szarvalt és a szarvatlan bikaborjak
között. A mellkas szélessége is érdemes a figyelemre, hiszen közel állt ahhoz
az értékhez, amely már statisztikailag igazolhatónak tekinthetô.

Következtetések és javaslatok
Hazai adatok alapján igazoltam, hogy a szarvatlan charolais állatoknak ki-
sebb a születési súlyuk, szopós borjú korban jobban bírják a mostohább (ex-
tenzív) körülményeket – hiszen gyengébb takarmányozási viszonyok között
nagyobb választási súlyt érnek el, mint a szarvaltak –, majd az STV-csopor-
tok elemzése alapján megállapítottam, hogy intenzív hízlalási viszonyok
között (hizlaldában) is gyarapodási fölényt mutatnak. Ez azt is jelenti, hogy
kitapintható a különbség az amerikai ranch (szarvatlan) típus és a hagyo-
mányos francia (szarvalt) típus között.

2) *Az adott tulajdonságon belül P<0,01 szinten szignifikáns a különbség; Ù = P<0,001

( 82 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 82 9/26/12 3:40:18 PM
A charolais szarvasmarha-fajta típusai és azok magyarországi teljesítménye

A nagy gyarapodóképesség nem feltétlenül párosul az inkább keresett,
jó húsformákkal. Jelenleg az élô állatok exportárában típusok szerint nem
tesz különbséget a piac, de a hazai vágások arányának jövôbeni növekedé-
sével a közvetlen értékítélet erôsödésére számítunk. Annyi a fenti elemzés
alapján kijelenthetô, hogy a helyi körülményeknek megfelelô vonalak ki-
alakítása és szelekció párhuzamos alkalmazása mellett a hazánkban eddig
alkalmazott ranch típusba tartozó (genetikailag szarvatlan) vonalak is ver-
senyképesek lehetnek a klasszikus francia típusokkal. Ez különösen igaz-
nak mutatkozik a genotípus-környezet kölcsönhatás fényében, azaz a ranch
típus tartása gyengébb termelési környezetben eredményesebb, gazdaságo-
sabb lehet a francia típusénál! Ugyanakkor hazánk azon térségeiben, ahol
viszonylag bôséges a takarmányellátás – gazdagabb a legelô –, valószínûsít-
hetô a francia típusok gazdaságosabb termelése.

Irodalomjegyzék

Bodó I.–Domokos Z.–Zándoki R. (2003): A charolais fajta leírása, tulajdonságai, helye a világ
szarvasmarha-tenyésztésében. In: Tôzsér J. (szerk. 2003): A charolais fajta és magyaror-
szági tenyésztése. [Budapest: Mezôgazda Kiadó. 266 p.] (Gazdakönyvtár).
Cundiff, L. V.–Gregory, K. E.–Koch, R. M. (1985): Characterization of breeds representing di-
verse biological types. Beef Resears Progress Report. USDA RL, Meat Anim. Res. Center,
Clay Center, NE USA
Domokos Z. (1995): Charolais. Magyar Charolais Tenyésztôk Egyesülete, 1. 4-17.p.
Domokos Z. (2011): A hazai charolais szarvasmarha-állomány típusainak és értékmérô tulajdon-
ságainak elemzése. PhD-értekezés, Szent István Egyetem, Gödöllô. 1-129.
Gregory, K. E.–Cundiff, L. V.–Koch, R. M. (1992): Breed effects and heterosis in advanced ge-
nerations of composite populations for reproduction and maternal traits of beef cattle.
J. Anim. Sci., 70. 656-672.
Herd Book Charolais (2010): Le charolais est maintenant présent dans près de 70 pays du
monde. http://www.charolaise.fr/herd_book_charolais_international.htm.
Tôzsér J.–Domokos Z. (2008): Importance and role of different types in Charolais breed. 35.
Charolais Világkongresszus Konferencia, Lajosmizse, Gerébi Kúria 2008. augusztus 17, XXXV
World Charolais Congress Final Program 32-38.

( 83 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 83 9/26/12 3:40:18 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

T h o m a s D r u m l , G e r t r u d G r i l z - S e g e r,
J oh a n n S ö l k n e r, G o t t f r ie d B r e m

( 84 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 84 9/26/12 3:40:18 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Functional type and shape variation in different horse
breeds assessed by use of geometric morphometrics

THOMAS DRUML, GERTRUD GRILZ-SEGER,
JOHANN SÖLKNER, GOTTFRIED BREM

Abstract
Concise measurement of a large number of lengths, circumferences and an-
gles related to parts of the body is considered very important in the breeding
of many livestock populations, notably in cattle and horses. These measure-
ments are used in selection and for the comparison of populations. Selection
goals are often related to maintenance of a certain “medium” body size.
Statistical analyses related to comparison of populations includes compari-
son of means of individual traits and multivariate analysis (MANOVA, fac-
tor, principal component and discriminant analysis). These methods capture
mostly differences in body size. Statistics related to body shape have been
developed and used in other fields (anthropology, paleobiology, zoology, med-
icine). Geometric morphometrics provides a suite of methods dealing with
coordinates of landmarks and the geometric information about their relative
position, with body size being frequently scaled to a common, unit size. We
provide a short introduction to these methods and apply them to compare two
breeds of baroque riding horses (Lipizzaner and Old Kladruby) to two draught
horse breeds (Noriker and Posavina). Eight linear distance and three angular
measurements are taken to reconstruct the coordinates of the torso for each
of the 843 horses included in the study. The methods allow instructive assess-
ment of differences in terms of deformation graphs of the average torsi of pairs
of breeds. Comparing draught horses to riding horses, the position of shoulder
is rotated, stretched, and the position of forelegs drifts beyond midquarter.
The deformations of the rearquarter are stretching the croup, providing space
for more muscles. The shapes of the two baroque breeds are extremely simi-
lar although they differ substantially in size. The two draught horse breeds
are less similar to each other which may be explained by different kinds of
specialisation to carry heavy loads at different body sizes. The methods of
geometric morphometrics turned out to be extremely useful and should be
used more frequently in animal science.

( 85 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 85 9/26/12 3:40:21 PM
T h o m a s D r u m l , G e r t r u d G r i l z - S e g e r, J oh a n n S ö l k n e r, G o t t f r ie d B r e m

Introduction
Historically, the taxonomic classification of organisms and the understand-
ing of biological diversity are both based on descriptions of morphological
forms. During the early twentieth century, the developments in statistics pro-
vided multivariate methods in which suites of measurements are analysed
jointly using general linear models (GLM), multiple pairwise comparison of
means, canonical and stepwise discriminant analysis, principal components
analysis (PCA), and related methods (Adams et al. 2004). These have been
used frequently in the field of animal science to characterise and compare
populations (Zechner et al. 2001, Mwacharo et al. 2006, Druml et al. 2008,
Bodó et al. 2011). As the analyses are mostly based on measurements of
linear distances, they tend to discriminate populations differing in size. In
the 1980s, scientists began to focus on aspects of biological shapes and
started to collect and analyse coordinates of landmarks and the geometric
information about their relative positions (Rohlf and Marcus, 1993, Book-
stein, 1996). Anthropologists, paleobiologists and zoologists are using co-
ordinate based data for analysis of systematics and evolutionary develop-
ment processes of prehistoric or recent samples. The study of body shape is
fundamental for the analysis of variation among populations and allows for
theories about adaptation to local environments or to specific selection con-
ditions. Estimation of heritability of shape, e.g., of bee wings (Monteiro et al.
2002) and mouse mandibles (Klingenberg and Leamyi, 2001), has also been
approached, but the methods are not yet agreed on (Myers et al. 2006). This
paper aims to provide a brief overview on the theory of geometric morpho-
metrics and an application to equine morphology, comparing the body shapes
of two groups of horse breeds, baroque riding horses and draught horses.

Data and methods
The data analysed in this study were collected by recording 11 body mea-
surements from 843 horses, comprising two baroque riding horse breeds, i.e,
565 Lipizzan and 82 Old Kladruby horses from the national studs of Piber,
Austria and Kladruby, Czech Republic and two draught horse breeds, i.e. 280
Noriker and 32 Posavina horses owned by private breeders in Austria and
Croatia (Fig. 1). To derive coordinates of body shape, these 11 measurements
were put into relation to each other. By use of sine and cosine functions from
three angular measurements (angles of shoulder, pelvis and upper arm to the
horizontal), two measurements of height (height at withers, height at back)
and six distance measurements (length of body, length of upper arm, length

( 86 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 86 9/26/12 3:40:21 PM
Functional type and shape variation in different horse breeds

of shoulder, length of forehand, depth of chest, length of backhand, length of
croup), 11 landmarks were calculated in order to define the torso of a horse
(Fig. 2.). The resulting 843 torsi are illustrated in Fig. 3. The first step when
applying methods of geometric morphometrics is the optimal superimposition
of the single specimens. Superimposition methods eliminate nonshape varia-
tion in configurations of landmarks by overlaying them according to some
optimization criterion. Generalized procrustes analysis superimposes land-
mark configurations using least squares estimates for translation and rotation
parameters (Adams et al. 2004). First, the centroid (the mean of all x, y values
from all coordinates) of each configuration is translated to the origin, and
configurations are scaled to a common, unit size. Each torso is characterised
by the square root of the sum of all squared distances from each landmark to
the centroid, the centroid size. If all coordinates of the landmarks are divided
by the centroid size, the resulting torsi are of unit size 1. Finally, the confi gu-
rations are optimally rotated to minimize the squared differences between
corresponding landmarks. The aligned coordinates of all torsi, calculated by
Morpheus et al. (Slice 1999) are shown in Fig. 4. For statistical analysis dif-
ferent shape variables are used instead of coordinate data. The relationships
among coordinates are captured by fitting appropriate functions. With the
thin plate spline function (Bookstein 1989), the differences in two configura-
tions of landmarks are expressed as a continuous deformation in which ho-
mologous points are matched between forms to minimize the bending energy.
To eliminate redundancies in these variables and to assess shape differences
at different geometrical scales, they are usually transformed to partial warp
scores, a suite of geometrically orthogonal shape variables. The principal
components of the partial warp scores are called relative warp scores. Scores
on these axes can then be treated as multivariate data representing shape,
and be used in conventional multivariate analyses (Rohlf et al. 1996). The
final step of a morphometric analysis is graphic visualization of the results.
An important strength of geometric morphometric methods is that graphi-
cal representations of results are provided in terms of the configurations of
landmark points rater than as the usual scatterplots. This is possible because
the geometry of shape is preserved throughout the analysis. Typically, shape
differences are presented in a manner analogous to D’Arcy Thompsons (1917)
transformation grids, where one object, usually a mean shape, is deformed
into another using the thin plate spline (Bookstein 1996, Rosas and Bastir
2002). In this study we used relative warps to show variation and separation
of the observed breeds, and thinplate splines between mean configurations of

( 87 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 87 9/26/12 3:40:21 PM
T h o m a s D r u m l , G e r t r u d G r i l z - S e g e r, J oh a n n S ö l k n e r, G o t t f r ie d B r e m

breeds to illustrate the changes in morphology. Following software was used:
SAS package for calculation of raw coordinates, tpsRelw v1.42 (by F. James
Rohlf) for procrustes superimposition and the calculation of shape variables,
and the software package Morpheus et al. (Slice 1999) for graphical presenta-
tion and thinplate splines. Most morphometric software is free and available
from a Stony Brook homepage: http://life.bio.sunysb.edu/morph/.

Results and discussion
The results from the relative warp analysis are presented in Fig. 5, a three
dimensional scatterplot of the first three relative warp axes. 53.0 % of shape
variation are explained by relative warp 1, 18.2% of variation by relative warp
2 and 10.7% of shape variation by relative warp 3. Fig. 5 gives a good impres-
sion about the clustering of two main groups of horses: the baroque riding
horses (Lipizzan, Old Kladruby) and the draught horses (Noriker, Posavina).
Variance in the baroque group is small, a sign of strict breeding programs
and selection on type. Draught horses, bred by farmers mostly, show a high-
er variability in body shape. The small distance between Lipizzan and Old
Kladruby is due to the similar type preferred in both breeds. The major dif-
ference between the two breeds is caused by body size which is eliminated in
this analysis. The overlapping of the two draught horse breeds indicates one
function type while differences in genealogy are considerable for these two
breeds (Druml et al. 2006). Relative warps are illustrated as thinplate splines
(Fig. 6.). This figure presents the deformations implied by positive and nega-
tive displacements along the first three relative warp axes. These graphs show
what a specimen would look like if its relative warp score were at an extreme
position at one of the axes and zero at all others. Considering the results of
Table 1, where variances of the single procrustes aligned landmarks are pre-
sented, the highest variances can be observed in the shoulder joint, hip bone
and pin bone. The thin pate splines in Fig. 6 give the directions of deforma-
tion of the relative warp axes shown in Fig. 5, which correspond to anatomical
landmarks most responsible for shape variation.
Traditional morphometrics methods use multiple comparisons of means
to quantify morphologic differences of populations or structures. The methods
of geometric morphometrics offer a new tool to define the biological mean-
ing of differences of groups of configurations – visualisation of shape changes
between mean shapes. The thinplate spline in Fig. 7 confirms that the differ-
ences between Old Kladruby and Lipizzan are negligible, due to selection for
the same type. The big difference of the two functional types, baroque riding

( 88 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 88 9/26/12 3:40:21 PM
Functional type and shape variation in different horse breeds

horse (Lipizzan) versus draught horse (Posavina), is shown by Fig. 8. This
spline illustrates the completely different architecture of the shoulder region
in draught horses, compared to riding horses. The position of shoulder is ro-
tated, stretched, the elbow moves cranial (shorter upper arm) and the position
of forelegs drifts beyond midquarter. The deformations of the rearquarter are
stretching the croup, providing space for more muscles. The spline of Lipiz-
zan to Noriker horses (Fig. 9) presents the same biological mechanism, but its
deformations are not that extreme. Differences between both draught horse
breeds are shown in Fig. 10. The backquarter in this spline is not deformed,
whereas the shoulder region of Posavinas is more stretched than in Noriker
horses. A potential reason for this differentiation is the difference in the mean
body weight of Posavina (450 kg) and Noriker (650 kg) horses. In the case of
draught horses, which have been bred to carry heavy loads, Fig. 10 indicates a
higher specialisation of shoulder or forequarter related to lower body weight.

Conclusions
Methods from geometric morphometrics provide additional views in the anal-
ysis of morphologic data. We could trace the selection pressure in terms of
change in body shape which created two different functional types of horses:
baroque riding horses and draught horses. The analysed data showed high
variation in the shape of the shoulder region and the back quarter. Comparing
breeds, the shoulder region was characterised by higher bending energy
(weights) than the rest of the body. This implies that the backquarter is the
conservative part of the body whereas the shoulder responds to selection and
evolutionary processes, a question that needs further investigation. One ma-
jor aspect in modern horse breeding is the preservation of type. The proposed
method provides a way to approach the definition of type used in conventional
conformation scoring. Given the traditional importance of body measure-
ments, application of geometric morphometrics methods to data from live-
stock populations is obvious.

( 89 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 89 9/26/12 3:40:21 PM
T h o m a s D r u m l , G e r t r u d G r i l z - S e g e r, J oh a n n S ö l k n e r, G o t t f r ie d B r e m

References

Adams DC, Rohlf FJ and Slice DE 2004: Geometric morphometrics: Ten years of progress
following the ‘revolution’. Italian Journal of Zoology 71, 5-16.
Bodó I, Szabára L and Eszes F 2011: Die Bedeutung des Typs in der Zucht und Erhaltung der
Lipizzaner Rasse. In: Brem (Edit.) Der Lipizzaner im Spiegel der Wissenschaft. OEAW
Verlag, Wien, 2011, 97-108.
Bookstein FL 1989: Principal warps: Thin-plate splines and the decomposition of deformations.
IEEE Transactions on Pattern Analysis and Machine Intelligence 11, 567-585.
Bookstein FL 1996: Biometrics, biomathematics and the morphometric synthesis. Bulletin of
Mathematical Biology 58, 313-365.
D’Arcy Thompson W 1917: On Growth and Form. Cambridge Univ. Press, Cambridge.
Druml T, Curik I, Baumung R, Aberle K, Distl O, Sölkner J 2006: Individual based asessment of
population structure and admixture in Austrian, Croatian and German draught horses.
Heredity, 98, 114-122.
Druml T, Baumung R, Sölkner J 2008: Morphological analysis and effect of selection for
conformation in the Noriker draught horse population. Livestock Science, 115, 118-128.
Klingenberg CP and Leamyi LJ 2001: Quantitative genetics of geometric shape in the mouse
mandible. Evolution 55, 2342-2352.
Monteiro LR, Diniz-Filho JAF, Dos Reis SF and Araujo ED 2002: Geometric estimates of
heritability in biological shape. Evolution 56, 563-572.
Mwacharo JM, Okeyo AM, Kamande GK and Rege JEO 2006: The small East African shorthorn
zebu cows in Kenya. I: Linear body measurements. Tropical Animal Health and Production
38, 65-74.
Myers EM, Janzen FJ, Adams DC and Tucker JK 2006: Quantitative genetics of plastron shape in
slider turtles (Trachemys scripta). Evolution 60, 563-572.
Rohlf FJ and Marcus LF 1993: A revolution in morphometrics. Trends in Ecology and Evolution
8, 129-132.
Rohlf FJ, Loy A and Corti M 1996: Morphometric analysis of old world talpidae (mammalia,
insectivora) using partial-warp scores. Systematic Biology 45, 344-362.
Rosas A and Bastir M 2002: Thin-plate spline analysis of allometry and sexual dimorphism in the
human craniofacial complex. American Journal of Physical Anthropology 117, 236-245.
Slice D E 1999: Morpheus et al.: Software for Morphometric Research. Dept. Ecology and
Evolution, State Univ. New York at Stony Brook.
Zechner P, Zohman F, Sölkner J, Bodo I, Habe F, Marti E and Brem G 2001: Morphological
description of the Lipizzan horse population. Livestock Production Science 69, 163-177.

( 90 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 90 9/26/12 3:40:21 PM
Functional type and shape variation in different horse breeds

Table 1.: Variance (s2 x = x value; s2 y = y value; s2 = total)
of the single procrustes aligned landmarks
Landmark s2x s 2y s2
5 0.00055345 0.00011862 0.00067207
9 0.00031839 0.00025700 0.00057539
7 0.00041054 0.00016054 0.00057108
1 0.00035204 0.00010154 0.00045358
8 0.00015286 0.00027888 0.00043174
10 0.00018909 0.00016512 0.00035421
2 0.00023850 0.00008093 0.00031943
3 0.00020151 0.00011419 0.00031570
11 0.00021262 0.00009840 0.00031103
6 0.00014008 0.00008715 0.00022722
4 0.00009300 0.00009772 0.00019072
Baroque riding horses

Lipizzan stallion Favory Canissa in “Piaffe” Lipizzan stallion Favory Canissa in
Draught horses

Noriker mare at performance test Posavina stallion

Figure 1.: The four different breeds and illustration of
two distinct breeding goals

( 91 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 91 9/26/12 3:40:21 PM
T h o m a s D r u m l , G e r t r u d G r i l z - S e g e r, J oh a n n S ö l k n e r, G o t t f r ie d B r e m

Figure 2.: Measurements taken from living horses

a = height at withers; b = height at back; c = bodylength;
d = length of shoulder; e = length of croup; f = length of upper arm;
g = length of forequarter; h = length of backquarter; i = depth of chest;

α = angle of shoulder; β = angle of upper arm; δ = pelvis angle.

Circles illustrate derived morphologic landmarks:

1 = pseudo landmark forleg; 2 = pseudo landmark sternum;
3 = withers; 4 = shoulder joint; 5 = elbow joint;
6 = pseudo landmark forequarter; 7 = pin bone;
8 = pseudo landmark backquarter; 9 = hip bone;
10 = pseudo landmark hindleg; 11 = pseudo landmark knee.

( 92 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 92 9/26/12 3:40:21 PM
Functional type and shape variation in different horse breeds

Figure 3.: Raw coordinates derived from 11 measurements taken
from 843 horses of the breeds Lipizzan, Kladrub, Noriker, Posavina.
Specimens are fi xed at the height of withers.

Figure 4.: Aligned coordinates after procrustes superimposition.
Specimens of unit size are fi xed on their centre (shape coordinates D’)

( 93 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 93 9/26/12 3:40:22 PM
T h o m a s D r u m l , G e r t r u d G r i l z - S e g e r, J oh a n n S ö l k n e r, G o t t f r ie d B r e m

Figure 5.: Plot of the first three “relative warp scores” or principle
component scores of “partial warps”

( 94 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 94 9/26/12 3:40:22 PM
Functional type and shape variation in different horse breeds

- deviation mean configuration + deviation

rel warp axis 1

rel warp axis 2

rel warp axis 3

Figure 6.: Shape changes implied by variation along the first three relative
warp axes shown in Fig. 6. Changes are shown as deformations
using thin-plate splines. Within each row the fi rst column show a negative
deviation from the mean configuration (column two, ellipsoids are
proportional to variance of each landmark, Table 1.) and
the third column a positive deviation on each relative warp axes.

( 95 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 95 9/26/12 3:40:22 PM
T h o m a s D r u m l , G e r t r u d G r i l z - S e g e r, J oh a n n S ö l k n e r, G o t t f r ie d B r e m

Figure 7.: Thin-plate spline between means of Lipizzans
(big circles) to Kladrubs (small circles)

Figure 8.: Thin-plate spline between
Lipizzans to Posavinas

( 96 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 96 9/26/12 3:40:22 PM
Functional type and shape variation in different horse breeds

Figure 9.: Thin-plate spline between
Lipizzans to Noriker horses

Figure 10.: Thin-plate spline between
Noriker horse to Posavinas

( 97 )

001-097Bodokonyv_JAV.indd 97 9/26/12 3:40:23 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Dunka Béla

( 98 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 98 9/26/12 3:44:24 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Ôshonos juhfajták elterjedése a Kárpát-medencében

DUNKA BÉLA

Talán kicsit szokatlan, hogy a mai rohanó világunkban – amikor az állatte-
nyésztésben is fô szempont a modern, gazdaságosan termelô fajták tenyész-
tése – valaki régi háziállatfajták elterjedését kutassa. Állattenyésztési kultú-
ránkhoz azonban hozzátartozik a régi háziállatfajok és -fajták történetének
ismerete. Több mint 40 éve foglalkozom a régi háziállatok történetével és te-
nyésztésével, tanulmányozom az irodalmat, utazásaim során gyûjtöm az ada-
tokat, megfigyelem a nyájakat és meghallgatom a pásztorokat.
A juhok háziasítása – korábbi ismereteink szerint – mintegy 6000 év-
vel ezelôtt történt. Amerikai kutatók által végzett délnyugat-ázsiai ásatások
1100 évvel korábbi házi juhok csontmaradványit hozták a felszínre. Ez koráb-
bi felfogásunkat jelentôsen megváltoztatta a házi juhok eredetérôl (Matolcsi
1975).
A háziasítás kezdetben a juh húsáért történt, és csak jóval késôbb (i. e.
4000 évvel) jelennek meg az elsô gyapjas juhok – egy mutáció eredményeként
– a mai Irán területén. A gyapjas juh tenyésztésének ôshazája Mezopotámia
volt. Itt Zeuner (1963) szerint öt juhfajta élt. Az Ur városában tenyészô ötödik
gyapjas juhfajta lehetett a racka juhok ôse.
Schandl (1942) külföldi munkák alapján az arkal (Ovis vignei var. arkal)
utódai közé sorolta a racka juhokat. Ezt Hankó (1937) azzal is alátámasztja,
hogy ez az egyetlen olyan nagy testû, nagy szarvú vadjuh, amely hosszú farkú
volt. E megállapítását több szerzô is bizonyítja azzal, hogy a juh háziasítá-
sa Délnyugat-Ázsiában ment végbe, ahol a Gmelini-féle uriál (Ovis ammon
gmelini) és az arkal nevû alfaj élt. Az európai kontinens egész területén nem
élt vadjuh, így azokat feltehetôen már háziállatként vitték be. Az elsô házijuh
csontmaradványaira a svájci cölöpépítmények hulladékrakásaiban találtak.
Ez az idôszak az újabb kôkorszakra, a neolitikum idejére (i. e. 3-6000) tehetô.
Ezt a házijuhot tôzegjuhnak (Ovis aries palustris) nevezték. A középkorban
országunk területén két juhfajta tenyészett, az egyik a Rodiczky (1904) ál-

( 99 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 99 9/26/12 3:44:27 PM
Dunka Béla

tal leírt közép-európai parlagi juh, a másik a pödrött szarvú, kevert gyapjas
magyar juh. A tudomány mind a mai napig nem tud pontos választ adni arra,
hogy mikor alakult ki, illetve mikor került a fajta a Kárpát-medencébe.
A racka juhok csoportjára jellemzô a kevertgyapjas bunda, mely különbözô
arányban pehelyszálakból és felszôrökbôl áll. A pehelyszálak aránya egyes rac-
ka juhokban 8-10%, míg másokéban a 80-90%-ot is elérheti (Matolcsi 1975).
A racka szülôföldjérôl, Kis-Ázsiából a Balkánon át jutott el a Kárpátokba,
majd késôbb egy másik útvonalon, a Fekete tenger északi partvidékén hazán-
kig (Schandl 1955). Bökönyi (1969) közleményei szerint a racka juh a népván-
dorlás korában jelent meg a Kárpát-medencében, de hogy melyik nép hozta
magával, nem ismerteti. A honfoglaló magyarok hoztak magukkal juhokat,
minden valószínûség szerint a Fekete-tenger partvidékérôl származó racka
juhokat, de ez csak ôse lehetett az Alföldön a XIV-XV. században kialakult
magyar racka juhnak.
Schandl (1955) szerint az Erdélyben található racka juhfajták a Balkánról
felhúzódott rackatörzs származékai.
A racka juhoknak két földrajzi csoportját különböztetjük meg: a síkvidéki
és a hegyvidéki (havasi) rackát.
Írásomban az ôshonos juhfajtákat a történelmi Magyarország területére
vonatkozóan ismertetem, mivel létrejöttük több száz éves múltra tekint visz-
sza, és tenyésztésük nagyrészt a magyarok nevéhez kötôdik.

A magyar (hortobágyi) racka
Az alföldi rackának legtipikusabb képviselôje a magyar racka juh, melyet
Ferenczy (1958) Hortobágyiensis jelzôvel látott el, és ezt Hankó (1937) is át-
vette. Hortobágyi racka néven került be az ôshonos fajtakörbe. A Hortobágyi
racka elnevezés abból adódik, hogy az 1900-as évek elejére alföldi elterjedése
– a merinó juhok javára – visszaszorult, és fôleg Hortobágy térségében ma-
radt fenn jelentôsebb számban. Eredeti neve magyar racka juh (tudományos
neve Ovis aries strepriceros Hungaricus). Ezt számos irodalmi adat is igazol-
ja, sôt maguk a hortobágyi pásztorok is magyar juh néven ismerik. A fajta
az Alföldön, fôleg Hajdú, Szolnok, Békés, Csongrád megyékben volt honos.
Fennmaradását a hajdú megyei gazdatársadalomnak köszönheti. (1. ábra)
Létszámára vonatkozóan elôször 1870-bôl találunk adatokat, amikor a
történelmi Magyarország több mint 14 milliós állományából az összes racka
juh (alföldi és havasi) 4,5 millió volt. Ferenczy 1903-ban a magyar juh létszá-
mát 15 ezerre teszi, és kipusztuló félben levônek mondja. Számuk 1939-ben

( 100 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 100 9/26/12 3:44:27 PM
Ôshonos juhfajták elterjedése a Kárpát-medencében

4 ezer, lassú emelkedés után 6 ezer, majd a 2. világháborút követôen 1450
volt. A kormány intézkedése során ebbôl az állományból alakult 1952-ben a
Hortobágyi Állami Gazdaság fehér és fekete színû magyar racka állománya.
Génbanki állománya 2011-ben: 3126 fehér és 2674 fekete racka.
Ferenczy és Hankó írásaikban a honfoglaló magyarok juhaiként írják le,
azonban ezt az ásatások nem igazolták. A honfoglaló magyarok feltárt sírjai-
ban talált juhkoponyák szarvcsapjai nem emlékeztetnek a ma élô racka juhok
szarvcsapjaira.
Rodiczky Jenô A juhtenyésztés múlt és jelen irányairól címû 1904-ben
megjelent könyvében már cáfolja Ferenczy állítását.
Minden valószínûség szerint a XIV-XV. században mutáció eredménye-
ként alakult ki a fajta jelenlegi külleme, és maradt fenn napjainkig. Matolcsi a
fajta kialakulásának idôpontját a XVI-XVII. századra teszi.
A középkori ásatásokból elôkerült csontleletek tanulsága szerint a ma-
gyar racka végleges tömegét és egyöntetû küllemét, igen szépen göndörödô
hosszú lefutású bundafürtjeit, egyedülállóan nemes, száraz fejét, hosszú, V
alakban álló, pödrött szarvait és színét a magyar tenyésztôk ízlésének, kitûnô
szemének, jó állattenyésztô érzékének köszönheti.

1. ábra: Magyar (hortobágyi) racka juh

( 101 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 101 9/26/12 3:44:27 PM
Dunka Béla

A magyar racka juhot két színváltozatban, fehér és fekete színben te-
nyésztik. A fehér színváltozatban a pofa és a lábak szôre rövid, fényes barna
(idôsebb korban a pofák kifakulnak), a gyapjú sárgásfehér színû. A szarvak és
körmök sötét viaszsárgák, az ajkak és a szájpadlás sötét árnyalatú rózsaszín,
többnyire pigment foltokkal. A gyapjú fürtös szerkezetû, hullámos lefutású,
és hosszú, nyírás elôtt a „földig” ér. A szarvak V alakban felállóak és pödröt-
tek, mindkét ivar szarvalt. A fekete színváltozatban a pofa és a lábak szôre
rövid és fényes fekete. A gyapjú fekete színû, idôs korban ôszülés (darusodás)
jelentkezhet. A fürtök hosszúsága nem éri el a fehér színû juhokéit. Kisfokú
tûzöttség a száj körül idôsebb korban megjelenik. Az ajak és szájpadlás, a
szarvak és körmök sötét palaszürkék.
A magyar racka a kevert gyapjas juhok csoportjába tartozik. A tincsek két-
féle szôrképletbôl, hosszabb szálú, a bôrbôl csoportosan kinövô felszôrökbôl
és rövidebb, a felszôrök között egyenletesen eloszló, sokkal vékonyabb pehely-
szálakból állnak. A felszôrök átmérôje tág határok között általában 35-150
mikron, a pehelyszálak átmérôje 20-50 mikron között ingadozik.
A felnôtt juhok gereznájából bundák készültek, gyapjából subát, szônyeget
készítettek (a torontáli szônyeg alapanyaga), pokrócot és csergét állítottak elô.
A fiatal (egy-két hetes), fekete színû bárányok gereznájából kucsma, bekecs,
ködmön és kabátgallér készült.
Tenyésztése is a hagyományos tartási módnak megfelelô. A juhok tavasz-
tól ôszig (általában hét hónapig) legelôn tartózkodnak, és csak télre kerülnek
hodályba vagy három oldalról zárt fészerbe.
Az ôshonos magyar racka tulajdonsága, hogy idôszakosan (ôsszel) ûzôdik.
Ennek eredményeként az ellések tél végére, kora tavaszra esnek. A vemhessé-
gi idô öt hónap. A születendô bárányok súlya 3-4, az ikerbárányoké 2-2,5 kg.
Az ikerellések gyakorisága 10-15%.
A magyar racka méreteit tekintve a közepes testtömegû juhfajták közé
sorolható. Az anyák 40-45 kg, míg a kosok 60-70 kg súlyúak. A magyar rac-
ka juh a tejelô juhok csoportjába tartozik, de régebben egyaránt hasznosí-
tották tejét, húsát és gyapját. Ma elsôsorban génbanki állományként kezelik.
Tejtermelése jelentôs, a báránytejen kívül mintegy 45-50 liter tej fejhetô tôle.
1983-ban a Hortobágyi Állami Gazdaságban a bárányok leválasztása után 720
anyát fejtek 126 napon át. A 126 nap alatt fejt tej mennyisége 27 782 liter volt,
az egy anyára jutó tejtermelés 38,6 liter. Május hó folyamán fejték a legtöbb
tejet, 8756 litert, így ebben a hónapban az egy anyára jutó tejtermelés 12,16
liter, az egy anyára esô napi termelés 0,39 liter.

( 102 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 102 9/26/12 3:44:28 PM
Ôshonos juhfajták elterjedése a Kárpát-medencében

Gyenge húsformákat mutató juh, de húsa ízletes, faggyúval kevésbé
átszôtt. A faggyú nem az izomrostok közé rakódik elsôsorban, hanem a has-
üregbe, az ágyék és far bôre alá. Bár húsának zamata és tápértéke magasabb,
mint a merinó juhoké, mégsem vetekedhet amazokkal.
Takarmányuk a legeltetési idôszakban csak a legelô füve, a téli öt hó-
napban kiteleltethetô 1,2 kg réti széna, 0,5 kg borsószalma, 0,4 kg gazdasági
abrakkeveréken (zab, kukorica).

Az erdélyi racka
A hegyvidéki racka juhok is Kis-Ázsiából a Balkánon át jutottak el a Kárpát-
medencébe. Az Erdélyi racka juh tenyészhelye az erdélyi medence. (2. ábra)
Az erdélyi racka juh hosszú farkú, kevert gyapjas juhok csoportjába tarto-
zik. Két színváltozatban, fehér és fekete színben tenyésztették. A fehérgyapjas
juhok feje és lábai fehérek, rövid szôrrel borítottak. A fekete gyapjat növesztô
juhok feje és lábai fekete, rövid szôrrel borítottak, a szarvaik és a körmök sötét
palaszürkék. A fekete színû juhok bundája – a magyar racka juhéhoz hason-
lóan – idôsebb korban darusodik. A fiatal fekete bárányok bundája a napfény
hatására felsô végükön rôtfekete színezetet kap, de a fürtök töve változatlanul
fekete marad. Hasonló jelenséget a magyar racka fekete színû bárányainál is
észlelünk. A fehér és fekete színû juhok keresztezésébôl származó bárányok
tarkák, ritkán kékesszürke gyapjút növesztenek.
A közepes nagyságú rackák csoportjába tartozik, a bárányok súlya szüle-
téskor 2-3 kg, az anyák átlagsúlya 40, míg a kosoké 50 kg. A kosok csigaszerûen
csavarodott, de tágabbra húzódott szarvakat viselnek, haránt rovátkoltak és
három élûek. A szarvak szaruanyagának színe a fehéreknél világossárgától a
sárgásbarnáig terjed, a feketéknél sötét palaszürke. Az anyák suták, vagy „kis-
sarló” alakú szarvakat viselnek. A fej általában finom, a fülkagylók rövidek és
vízszintesen hordottak. A törzs primitív jellegû. A törzs izmoltsága gyenge, de
szívós, tömör. A farok hosszú és a csánk alá ér. A bunda a fejen a homlok köze-
péig és az alsó állkapocs hátsó szegélyéig, a mellsô lábakon az alkar közepéig,
a hátsó lábakon a térd alá húzódik le. A hasi tájat rövid (3-5 cm) felszôrök bo-
rítják. Vérmérséklete, mozgása élénk, ennek ellenére a sziklás terepen is biz-
tosan mozog. Ugyancsak vérmérsékletébôl adódóan félénk (Schandl 1942).
A szaporasága nagyban függ az ûzetési idôszak takarmányellátottságától,
de jó takarmányozás mellett is legfeljebb a 110%-os szaporulatot éri el. A ke-
vert gyapjú súlya anyáknál átlag 2, a kosoknál 3 kg, 50%-os rendement-nal. A
gyapjú finomsága a felszôrök és pehelyszálak arányától függ. A szálvastagság

( 103 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 103 9/26/12 3:44:28 PM
Dunka Béla

2. ábra: Erdélyi racka juh bárányával
a Kolozsvári Gazdasági Akadémia tenyészetébôl

alapján a 60 mikron alattiakat pehelyszálaknak, a 60 mikronnál vastagabba-
kat felszôröknek tekintik.
Az erdélyi racka tejtermelése a bárányok leválasztása után (kb. május
10.) kezdôdik, és október elején végzôdik. A kb. 140 nap alatt fejt tej mennyi-
sége 50-80 liter között változik.
Húsa, mint a primitív fajtáké, ösztövér, tömör és ízletes. A faggyú a has-
üregben, az ágyékon és a bôr alá rakódik le, nem az izomrostok közé. A bárá-
nyok választás után történô vágásuk során ízletes hússal szolgálnak.
Takarmányozással szemben igénytelen, tavasztól ôszig a legelôn találja
meg táplálékát. Télen a havasi kaszálókon termett szénával beéri, ritkán jut
gazdasági abrakhoz. Tartására nézve igénytelen, kiválóan viseli a nyári viha-
rokat és téli zimankót, bárányait fészerekben elli meg.
1942-ben a Kolozsvári Magyar Királyi Mezôgazdasági Akadémiának na-
gyon szép fehér és fekete színû nyája volt, melyeket fajtatisztán tenyésztet-
tek. Védelmérôl azonban Romániában nem gondoskodtak, a fajta a kipusz-
tulás szélére jutott, illetve beolvadt a „curkana” fajtacsoportba. Valószínûleg

( 104 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 104 9/26/12 3:44:28 PM
Ôshonos juhfajták elterjedése a Kárpát-medencében

a mezôségben 2-300 egyedbôl álló állomány összegyûjthetô lenne, melybôl
következetes tenyésztôi munkával az eredeti fajtát regenerálni lehetne.

A gyimesi racka (Ovis aries Transsylvaniensis)
A hegyvidéki rackák balkáni eredetûek, az északra húzódó rackatörzs
egyik erdélyi képviselôje a gyimesi racka. Nevezték még székács-mentinek,
korponainak, háromszékinek is. A gyimesi nevet Schandl és Döhrmann
Viktor használta elsôdleges tenyészhelye után, 1942-tôl. Rodiczky 1904-ben a
következôen jellemzi: „A rackának egy igen szép, jól tejelô termete az a fekete
fülû, fekete szájú és fekete szemfoltos juh is, melyet erdélyi vármegyékben te-
nyésztenek.” 1942-ben Döhrmann a gyimesi szoros környékén élô csángó la-
kosságnál tanulmányozta a juhokat, és a következôket írja: „A gyimesi racka
juh jellegzetes tulajdonsága, hogy szeme körül pápaszemszerû fekete, többé-
kevésbé szabályos foltot visel, orra és esetleg lábvégei is feketék.” (3. ábra)
Tenyészhelye a Gyimesek és a Gyimesi-szoros környéke, valamint a
Kelemen-, a Görgényi- és a Háromszéki-havasok. A fajta Erdély magyarlak-
ta vidékein alakult ki több száz évvel ezelôtt. Létszáma az 1800-as években

3. ábra: Gyimesi racka juh

( 105 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 105 9/26/12 3:44:29 PM
Dunka Béla

több ezerre volt tehetô, ma jelenleg Magyarországon génbanki állományt ké-
pez. 2011-ben 2150 anyajuh és jerke toklyó állt törzskönyvi ellenôrzés alatt.
Romániában nincs veszélyeztetett fajtának nyilvánítva.
A gyimesi racka juh hosszú farkú, kevert gyapjas fajta. Bundájának szí-
ne fehér, mint elôbb olvashattuk, bizonyos testrészeken fekete foltokat visel.
De vannak teljesen fehér és szedres pofájú egyedei is a fajtának. Legnagyobb
juhfajta a racka juhok csoportjában, az anyajuhok 45-60 kg, a kosok 60-80 kg
súlyúak. Bundája kevert gyapjú, felszôrökbôl és pehelyszálakból áll. A gyapjú
finomabb, mit a magyar rackáé, hosszú, lágy, puha tapintatú. A felszôrök hosz-
sza a 35 cm-t is elérheti, a pehelyszálaké 14-18 cm. A pehelyszálak átmérôje
20-35, a felszôröké 55-90 mikron közé tehetô, a rendement 55-65%.
A felnôtt juhok és bárányok gereznájából bundák, kucsmák, bekecsek,
gyapjából nadrágok, harisnyák, pokrócok (cserge), szônyegek készültek.
A test felépítése arányos és tetszetôs, mozgása gyors, vérmérséklete kö-
zepesen élénk. A fej a törzshöz viszonyítva közepes, a fülkagylók is közepes
nagyságúak, kissé lefelé állók. A nyak közepes hosszúságú, a törzs a racka ju-
hokéhoz viszonyítva mély és dongás. A far kissé csapott, jól izmolt. Csontozata
erôteljes, a végtagok hosszúak és mérsékelten izmosak.
A gyimesi racka a tejelô juhok csoportjába tartozik, de egyaránt hasz-
nosítják tejét, húsát és gyapjúját. Tejtermelése a hagyományos fajták között
kimagasló, a báránytejen túl a 65 litert is meghaladja. Az erdélyi jó minôségû
havasi legelôn május közepétôl októberig fejik, a tejtermelés itt nem ritkán
eléri a 120-130 litert.
Jó húsformákat mutató juh, tejes bárányai könnyen értékesíthetôk. A bá-
rányok fejlôdési erélye is jó. A napi súlygyarapodás – a kos és jerke bárányok
átlagában – 30 napos korig 220-240 g, 30-tól 70 napos korig 190-210 g.
Az elsô fajtatiszta állomány behozatala 1988-ban történt, amikor 16 jer-
ke és 2 kos toklyót sikerült a Juhker Kft. segítségével behoznom. Azóta több
import is történt, a háromezret is meghaladó létszámban.

A valaska
Nevezik még vlach juhnak (németül Walachenschaf). A balkánról felhúzódó
népekkel került be a Keleti-Kárpátokba, majd innen Észak-Magyarországra.
(4. ábra)
A régi juhfajták eredetét vizsgáló Ritka Fajokért Alapítvány kiadványa
(Pro Specie Rara 1991) a következôket írja: „A walachok (egy szlovákiai nép-
csoport) a XIII-XIV. században vándoroltak be a Keleti-Kárpátokból a Besz-

( 106 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 106 9/26/12 3:44:29 PM
Ôshonos juhfajták elterjedése a Kárpát-medencében

4. ábra: Valaska juh

kidekbe, ahová a juhaikat is magukkal vitték. Az évszázad elejéig (1901) Kelet-
Morvaország és Szlovákia [sic!] legelterjedtebb juhfajtája volt. Korán lép fel
a juhtenyésztés során a vlach szó (etimológiai értelme: idegen), így nevezték
el a hozzánk délkeletrôl benyomult pásztorokat. Ezek a vlach pásztorok (szlo-
vákul woloszy) lassacskán elfoglalták a felsô-magyarországi Kárpátokat”.
A finomabb gyapjú iránti kereslet, majd a hús irányába forduló piaci
igény a fajtát kiszorította, és csak igen kis létszámban maradt fenn néhány
magántenyésztô kezén. A fajta fenntarását a svájci Pro Specie Rara Alapítvány
is kezdeményezte 1991-ben. Tenyésztési programot dolgozott ki, a beltenyész-
tés elkerülése érdekében. Szlovákiával határos területeken (Lengyelország,
Kárpátalja) is tájékozódni kívánt, hátha a fajta ott is fellelhetô.
Szlovákiában jelentôs juhállomány van (420 ezer, ebbôl 270 ezer anya-
juh), egyéb fajták mellett jelentôs a cigája állomány, a valaskát is fô fajtáik
közé sorolják, de létszámadat sajnos nem áll rendelkezésre.
Korábbi leírások szerint „nem túl feltûnô állatok, a fején fekete foltok
találhatók, a gyapjú durva (kevert gyapjú) és vastag, mely az állatok védel-
mét kiválóan szolgálja. A kosok impozáns szarvakkal bírnak, az anyák kecses
szarvai különlegessé teszik ezt az állatot. A fajtát gyapjáért, bôréért és tejéért
tartották, hústermelésük az utolsó szempont volt”.

( 107 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 107 9/26/12 3:44:29 PM
Dunka Béla

5. ábra: Verhovinai racka juh

Verhovinai racka
Még egy Kárpátokhoz kapcsolódó racka juh fajtáról kell megemlékezni, a
Kárpátalján élô, ruszinok által tenyésztett verhovinai rackáról.
Az irodalom éppen csak megemlíti a fajtát, ugyancsak a Balkánról fel-
húzódott rackatörzs tagjaként. Mindössze egy képet sikerült beszereznem a
fajtáról, mely a Magyar Állattenyésztés 1939. évi 18. számában jelent meg. A
verhovinai racka juh minden valószínûség szerint beolvadt a curkana fajtakör-
be, és megszûnt önálló fajta lenni. (5. ábra)
Romániában a curkana név nem egységes genetikai hátterû állományt je-
löl, hanem az összes kevertgyapjas fajtát és keresztezéseiket foglalja össze. Az
elismert (gyimesi és erdélyi racka) fajtáktól keresztül a szebeni mócok által
az 1980-as évek második felében zöld határon hozzánk is áthajtott jellegtelen
racka (6. ábra) állományon keresztül a verhovinai rackáig minden kevert-
gyapjas juhot magába foglal.

( 108 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 108 9/26/12 3:44:30 PM
Ôshonos juhfajták elterjedése a Kárpát-medencében

6. ábra: Szebeni juh

A cikta
A török hódoltság, a Thököly- és a Rákóczi-szabadságharc következtében
az ország lakossága nagymértékben lecsökkent. Ezért a XVIII. században
III. Károly, Mária Terézia és II. József Bajorországból sváb lakosokat telepí-
tett be. A telepítések zöme Tolna vármegye déli és Baranya vármegye északi
részére esett. A telepesek, akik 20-30 holdas földterülethez is jutottak, rend-
szerint néhány juhot is magukkal hoztak. (7. ábra) A németül zaupelschafnak
nevezett (cikta) juhok új tenyészhelyük után a tolna-baranyai sváb juh nevet
kapták (Bocz 1939).
Bajorországban a fajta kipusztult, de testvérfajtáiból a bergschafból és a
steinschafból szórványosan még található. Németországi tenyésztôk részérôl
merült fel a lehetôség, hogy fajtájukat a magyarországi cikta juh segítségével
regenerálják.
A fajta két szaporodási ciklusa a szeptember-novemberi, illetve a február-
áprilisi idôszakra esik. A berregtetési idôszak legkevesebb 30 nap.
A cikta kevertgyapjas fajta, testét tincsekben alácsüngô fehér gyapjú
fedi. Feje és lába (könyöktôl, térdtôl lefelé) fehér rövid szôrrel borított. A tin-
csek hossza 20-24 cm. A bundában a legfinomabb szál 16-20, a legdurvább
60-70 mikron átmérôjû. A gyapjú B/C és C/B finomságú, a rendement magas,

( 109 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 109 9/26/12 3:44:30 PM
Dunka Béla

7. ábra: Cikta juh

65-70%. A gyapjúsúly az anyákon 1,5-2,0; a kosokon 2,4-3,5 kg. Hagyományosan
évente kétszer nyírták, ma már csak egyszer.
A bôr és a szôrzet pigmentmentes, fehér, a körmök viaszsárgák. A bôrön,
a gyapjúban és a rövid szôrön elôforduló színes folt kizáró, fajtajelleg hiba.
A cikta juh méreteit tekintve a kisebb juhfajták közé sorolható. A
csontozat túl finom. Az anyák 30-40, a kosok 40-50 kg súlyúak. Az anyák
szarvatlanok, a kosok egy része csigás szarvakat visel. Tejtermelése csak a
bárányok felneveléséhez elegendô, ezért az anyákat nem fejik. Szaporasága jó,
gyakran ellenek ikerbárányokat (a szaporaság 114% körüli).

( 110 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 110 9/26/12 3:44:31 PM
Ôshonos juhfajták elterjedése a Kárpát-medencében

A korábbi évszázadokban az évente kétszer nyírt gyapjút házilag fonták,
melybôl mellény, pulóver, lábravaló, és hosszú zokni készült, de húsát is fo-
gyasztották. Jelentôsége ma a genetikai értékében van.
A 2. világháború után sorsát a svábok kitelepítése, majd az erôszakos
termelôszövetkezet-szervezés pecsételte meg. Az egykori Országos Takarmá-
nyozási és Állattenyésztési Felügyelôségé (OTÁF) az érdem, hogy nem hagyta
veszni a fajtát, hanem nagydorogi telepén összegyûjtött egy nyájat.
Fésûs László és munkatársai 1992-ben „Egyes zaupelschaf populáci-
ók közötti kapcsolat” címen vizsgálatokat végeztek waldschaf, sumava és
cikta juhok vércsoport- és biokémiai tulajdonságok meghatározása céljából.
Megállapították, hogy a három fajta egymással közeli kapcsolatban van, és
mindegyik zaupel juh. Ezt a fajták közötti küllemi fenotípusos hasonlóság is
alátámasztja (Fésûs 1992).
Miután a 2011. évi génbanki állomány 337 egyedet számlál (anya és jer-
ketoklyó), érdemes lenne a csehországi jelentôs számú sumava állományból
vérfrissítés céljából juhokat vásárolni. A behozott sumava és hazai cikta ju-
hokból DNS-vizsgálat segítségével meg lehetne állapítani a genetikai távolsá-
got. Ennek kedvezô eredménye esetén célpárosításokat lehetne végezni.

A cigája
A cigája juhfajta kialakulásának helye Kis-Ázsia. Innen jutott át a Balkán-
félszigetre, és ennek keleti felén, Románián, Erdélyen és az Alföldön át felhú-
zódott a Kárpátok északi hegyláncáig. Bár a Balkánon, a Kárpát-medencében
és Besszarábiában is megjelent, nem tudott nagyobb életteret hódítani magá-
nak, mert a Kárpátokban a racka, az Alföldön a merinó vált uralkodóvá. A fajta
az 1700-as évek során került hazánk területére (Schandl 1955).
A fajta nevének eredetét nem ismerjük. Háromszékben berke, Bánátban
zombori, Gömörben oláh juh a neve. A cigája (tigáie) szó románul rövid és
finom, lágy, selymes gyapjút jelent: elsôdlegesen kimondottan a gyapjú tulaj-
donságaira vonatkozik (Gáspárdy 2001).
Magyarországon a cigája juhnak két változatát tenyésztik, úgymint az
ôshonos, fekete fejû és lábút, valamint ennek tejelô jellegû változatát. A gén-
banki állomány 2011-ben: 1734 anya és 512 jerketoklyó, tejelô jellegûbôl 325
anya és 305 jerketoklyó. (8. és 9. ábra)
Magyarországon kívül jelentôs tenyészetek vannak Romániában, Bulgá-
riában, Csehországban, Szlovákiában stb. Az ezekben az országokban tenyész-
tett cigája változatok fenotípusukban (fôleg színezetben) eltérnek a hazaiaktól:
van teljesen fehér, rozsdás, sárga fejû, de tarka és darus színezetû is elôfordul.

( 111 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 111 9/26/12 3:44:31 PM
Dunka Béla

Az ún. ôshonos változat nem primitív fajta, hanem kitenyésztett hármas,
úgymint tej-, gyapjú- és húshasznosítású fajta. A feje és lába fekete szôrrel
borított, a bunda fehér, sok egyednél tûzdelt, vagyis a fehér bunda között fe-
kete szálak vannak. A gyapjú finomsága nem éri el a fésûs merinóét, átmérôje
26-45 mikron, B/C és C szortimentumú. A nyírósúly anyáknál 2-3, kosok-
nál 3,5-5 kg, a rendement 45-55%. A bunda fürtös szerkezetû, lábtôig, illetve
csánkig ér; benôttsége nem teljes, csak mérsékelten fedi a test felületét, bár
egyes egyedeken a homlokra és a has közepére is átterjed. A bôr pigmentált,
az ajak, a nyelv és foghús is. Több egyeden a bunda alatt, de fôleg a hason a
pigment hígabb.
A kosok egy része szarvatlan, más részük másfél fordulatú, sötét szarva-
kat visel, az anyák többnyire suták, kisebb részük sarló alakú szarvakkal bír.
Az anyák súlya 40-50, a kosoké 60-75 kg. A fej közepes méretû, a kosok hom-
loka domború, az anyáké kevésbé. A szemek nagyok, élénkek, a fülek húsosak,
vízszintesen állók. A nyak közepes méretû, a vállak szélesek, izmoltak. A hát
és ágyék hosszú és közepesen izmolt. A törzs hosszú és izmos, mély és dongás.
A kosok hasa hengeres, az anyáké terjedelmes. A far enyhén lejtôs, izmolt, a
végtagok hosszúak, mérsékelten izmoltak, a tôgy jól fejlett.

8. ábra: Cigája juh

( 112 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 112 9/26/12 3:44:31 PM
Ôshonos juhfajták elterjedése a Kárpát-medencében

A cigája a hosszú farkú, tejelô juhok csoportjába tartozik, tejtermelése
meghaladja a merinóét, jó körülmények között a bárányok leválasztása után
még 50-60 liter tej termelésére képes.
A tejelô változat a Magyar Juhtenyésztô Szövetség döntése alapján külön
fajtaként van nyilvántartva. A zombori és pivnicai cigájára visszavezethetô
tejelô változat testnagyságában jelentôsen meghaladja az „ôshonos” (csókai)
cigája fajtánkat. Jellemzô rá a hosszú fej, a hosszú lelógó fül, a gyapjútól men-
tes homlok és domború orrhát. Szaporább a hagyományos változatnál, bá-
rányai fekete színnel születnek, mindkét nem suta. Tejtermelése 150 napos
termelési idôszak alatt 150-200 liter.

9. ábra: Tejelô cigája juhok

( 113 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 113 9/26/12 3:44:32 PM
Dunka Béla

Irodalomjegyzék
Bocz E. 1939: A cikta juh. Magyar Állattenyésztés I. évf. 10. szám
Bökönyi S. 1969: Közép- és Kelet-Európa házai emlôsállatainak fejlôdéstörténete. Disszertáció,
Budapest
Döhrmann V. 1942: A gyimesi rackajuh. Magyar Állattenyésztés, IV. évf. 16. szám. Állattenyésztôk
Szövetségének folyóirata, Budapest, 6. szám
Ferenczy E. 1958: A magyar föld népeinek története a honfoglalásig. Gondolat Kiadó, Bp.
Fésûs L. 1992: Egyes „Zaupelschaf” populációk közötti kapcsolat kimutatása. Állattenyésztés és
Takarmányozás, Tom. 41. No. 2.
Gáspárdy A. 2001: A cigája. magyar Állattenyésztôk Lapja, Bp. 1. sz.
Hankó B. 1937: A magyar juh eredete, múltja és jelene. Különnyomat a TISIA II. kötetébôl,
Debrecen
Matolcsi J. 1975: A háziállatok eredete. Mezôgazdasági Kiadó, Bp.
Pro Specia Rara 1991: Schweizerische Stiftung zur Erhaltung des genetischen und kulturge-
schichtlichen Erbes von Tieren und Pflanzen. St. Gallen, Svájc
Rodiczky J. 1904: A juhtenyésztés múlt és jelen irányairól. Pátria Kiadó, Bp.
Schandl J. 1942: A rackajuh. Magyar Állattenyésztés, IV. évf. 20, 21, 22. sz.
Schandl J. 1955: Juhtenyésztés. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest
Zeuner F. E. 1963: A history of domesticated animals. New York and Evanston.

A témakörre vonatkozóan lásd még:
Bodó I. 1991: A géntartalékok megôrzése az állattenyésztésben. Akadémiai doktori értekezés.,
MTA, Bp.
Bodó I. szerk. 2000: Eleven örökség. Régi magyar háziállatok. Agroinform Kiadó, Bp.
Bodó I.-Veress L. 1997: Cigája tenyésztés Jugoszláviában. M. Állattenyésztôk Lapja, 3. sz.

( 114 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 114 9/26/12 3:44:32 PM
098-209Bodokonyv_JAV.indd 115 9/26/12 3:44:33 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Ernst József

( 116 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 116 9/26/12 3:44:33 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

A Magyarországra behozott és az itt nevelt
angol telivér lovak méneskönyvének elsô kötetei

ERNST JÓZSEF

„…egyik oldala Mese, másika pedig Valóság.
A’ mi a’ Mesét illeti, meg kell vallanunk, hogy az
a’ Ló dolgában nálunk nagyon széles kiteedésû; —
a’ mi pedig a Valóság, annak köre igen igen keskeny.”1

Széchenyi Istvánnak a lóversenyzés kapcsán 1828 februárjában megjelent
könyve befejezô, Mit kellene tehát nekünk tenni címû fejezetében sorolja a
legfôbb teendôk között: „Azért elmulhatatlanul szükséges, ha nincs prae-
destinálva, hogy Ló-tárgy Hazánkban a’ legalsóbb lépcsôn megálljon és a’ régi
zavarban megmaradjon; hogy az Országnak minden tellyesvérü Kanczái’ s
azoknak idônként való Szüleményei Atyjok nevével együtt fel legyenek jegyez-
ve. Illy L ó d e f t e r valódiságát csak Közzététele tarthatja igazi létében.”2

Országos Méneskönyv I. kötet (1832)
A „Lovakrul” címû munkában lefektetett cselekvési program lassabban,
mint ahogy Széchenyi István szerette volna, lépésrôl lépésre valósult meg.
Így volt ez a lóversenyzés ügyével foglalkozó – az „ideig óráig való választott-
ság” helyébe 1830. június 11-én, a kor szokásainak megfelelôen, meghatá-
rozott idôtartamra (hat évre) megalakult – Állattenyésztô Társaság munkál-
kodásával is.3 Az alakuló ülésen deklarált célok között szerepelt az országos
méneskönyv4 megjelentetése is. Ennek szerkesztésével Wesselényi Miklóst

1) Széchényi István: Lovakrul. Trattner és Károlyi. Pest, 1828. (A továbbiakban: Lovakrul,
1828). 169. o.
2) Lovakrul,1828. 195. o.
3) Gyepkönyv 1830. 1830-ki jelentés a Magyarországi Állattenyésztô Társaság munkálódása-
iról. Andrásy György és Döbröntei Gábor kiadásában. Pesten, 1830. (A továbbiakban: Gyep-
könyv + évszám). 7. o.
4) Gyepkönyv 1830. 8. o.

( 117 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 117 9/26/12 4:54:11 PM
Ernst József

bízták meg.5 A munkával kapcsolatos elsô lépésekrôl, a munka elkezdésérôl
az Állattenyésztô Társaság 1831. évi közgyûlésén is szó volt.6 Az 1832. május
27-én tartott közgyûlésen viszont már bejelentették a Méneskönyv nyomdai
elôkészületeit, s egyben sajnálkozásukat fejezték ki, hogy kevesen küldték
be lovaik jegyzékét.7 Az elsô magyar Lódefter, amelyet végül is gróf Nádasdy
Tamás „szerkeszteté”, 1832 ôszén jelent meg. Címe: Országos Méneskönyv,
vagyis telivér lovak ’s azok ivadékainak jegyzéke 1832kig bezárólag, mely-
ben a közös haszon végett a’ szomszéd austriai tartományokban lévô telivér
lovak is fölvétettek. I. kötet. A közreadott Méneskönyvben – melynek elké-
szítésében az angol General Stud Book elsô négy kötetét is figyelembe vették
–, összesen 66 mén és 52 kanca szerepel ivadékaival (a Névmutatóban 142
lovat sorolnak fel). Nádasdy Tamás az Elôszóban a Méneskönyv feladatát, a
származás és teljesítmény közzétételének szükségességét, az angol telivérnek
a tenyésztésben való jelentôségét foglalta össze.8 Az adatok gyûjtését az 1832.
évi tenyésztési adatok bejelentése után (valószínûleg június 30-val) zárták,
így az 1832-es csikózási eredmények, valamint a fedeztetések (az 1833-ban
várható ellések) is szerepelnek a jegyzékbe vett lovaknál. A további változáso-
kat (a megszületett csikók adatai, fedeztetések, új lovak stb.) minden év június
30-ig bezárólag kellett jelenteni, s a változásokat a vonatkozó évre megjelent
Gyepkönyvben (az Állattenyésztô Társaság munkálkodásának éves jelentésé-
ben) adták közre. Az adatszolgáltatás terén és a megjelent Méneskönyv iránt
elég nagy érdektelenség mutatkozott.9
A versenyzés ügyeit és a Méneskönyv vezetését a hat esztendôre megala-
kított Állattenyésztô Társaság, majd 1835. december 3l. után (az „egész mezei
gazdaságra”) kibôvített feladatkörrel, ugyancsak hatéves idôtartamra megala-
kult Magyar Gazdasági Egyesület (ezen belül az állattenyésztési osztály) in-
tézte. Ezzel kapcsolatban Széchenyi Istvánnak sem volt megjegyezni valója az

5) Gyepkönyv 1830. 56-57. o. Nincs tudomásunk azonban arról, hogy Wesselényi Miklós a
késôbbiekben miért nem folytatta a munkát.
6) Gyepkönyv 1831. 14. o.
7) Gyepkönyv 1832. 78-79. o.
8) Nádasdy Tamás: Országos Méneskönyv, vagyis telivér lovak ’s azok ivadékainak jegyzéke
1832kig bezárólag, közös haszon végett a’ szomszédos austriai tartományokban lévô teli-
vér lovak is fölvétettek. I. kötet. Pesten 1832. Nyomtatta fûskuti Landerer (A továbbiakban:
Nádasdy 1832)
9) Hoeller, 1928. 19. o. A szerzô a Tenyésztés és Futtatások 1848-ig. címû könyvében lábjegy-
zetben megjegyezte, hogy a Magyar Méneskönyvbôl mindössze 100 példányt adtak el.

( 118 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 118 9/26/12 3:44:36 PM
A magyarországi angol telivér lovak méneskönyvének elsô kötetei

1838-ban megjelent könyvében.10 A változásokat, az új lovakat, a tenyésztési
adatokat az éves jelentésekben a változatlanul megjelenô Gyepkönyvekben
azonban már nem adták közre. Hat esztendô elteltével, 1841-ben a Magyar
Gazdasági Egyesület mûködési mandátum folytatása ügyében tartott gyûlésén
a lóversenyzési és az angol telivér tenyésztésével összefüggô feladatok ellátá-
sára megalakítják a Pesti Lovar-Egyletet11. A Gyepkönyv kiadása, valamint a
Méneskönyv vezetése 1842-tôl az új egylet hatáskörébe került. Az adatoknak
a Gyepkönyvben való megjelentetésében vagy a Méneskönyv esetleges máso-
dik kötetének kiadásában azonban elôrelépés nem történt.
„A’ hazai méneskönyv szerkesztésének folytatását illetôleg legújabban
úgy intézkedett a’ választmány: miszerint a’ hirlapi felszólítások nyomán e’
részben beküldött adatokon kívül még kerületenként hitelesen öszveiratni
fognak a’ telivérek, melly öszveírás rendszeresen szerkesztve, egy példányban
az egylet’ levéltárába fog tétetni, ’s ugyanez, német nyelvre lefordítva, a’ német
birodalmi Méneskönyvvel kapcsolatban fog a’ közönség számára kiadatni.”12

Allgemeines Gestüt-Buch. Erster Band (1847)
(Általános Méneskönyv. Elsô kötet)
A XIX. század derekára mind több közép-európai országban hódított teret,
és kapott szerepet a lóversenyzés és az angol telivérek felhasználása a helyi
fajták nemesítésében. A telivérek nyilvántartásában, a méneskönyvek veze-
tésében azonban hiányosságok voltak, és hasonló gondokkal küzdött mind-
egyik érintett ország. Éppen ezért az Észak-németországi Jockey Club és több
más német lóversenyegylet mellett a Pesti Lovar-Egylet is felvetette egy kö-
zös – a térség (Közép-Európa) minden országát érintô – méneskönyv kiadá-
sának szükségességét. A terv szerinti méneskönyv elsô részében az Észak-
Németországban, Poroszországban és Dániában, a második részében pedig a

10) „A’ ‘Méneskönyv’ folytatása és a’ Pénzért-hágatás iránt nincs egyéb észrevételem, hanem
hogy mi az elsôt illeti, ne sajnálják az illetôk rendesen és hiteles bizonyosággal a’ Ver-
seny választmánynak beküldeni mindazon telivér lovak’ származási jegyzékét – pedigree –
mellyeknek birtokába jöttek…” Széchenyi István: Néhány szó a’ lóverseny körül. Pesten,
1838. Heckenast Gusztáv tulajdona. 195. o.
11) MMgM AI 8186. A Pesti Lovar-Egylet 1882. május 12-i ülésének jegyzôkönyve. Gróf Károlyi
Gyula elnök javasolja, hogy a Választmány a Lovar-egylet címének megváltoztatására gyûlést
hívjon össze még a tavaszi meeting ideje alatt. A javaslat alapján, három nap múlva, a május
15-én tartott közgyûlésen elfogadták a Magyar Lovaregylet nevet. Az új nevet 1882. május
17-én kelt levélben jelentették be a Belügyminisztériumnak (MMgM. AI. 8182. 1882. május
15-i közgyûlés jegyzôkönyve és a Belügyminisztériumnak írt levél.).
12) Gyepkönyv 1846. 36 p. A Gyepkönyvben ezt a szöveget 1854-ig változatlanul közölték.
1855-tôl a Gyepkönyv szerkezete megváltozott, a „Méneskönyv” fejezet megszûnt.

( 119 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 119 9/26/12 3:44:37 PM
Ernst József

Dél-Németországban, Magyarországon, Erdélyben, valamint Galíciában tar-
tott és tenyésztett angol telivérek szerepeltek. A méneskönyvet végül is C. H.
Vogler szerkesztette. Az elsô kötet a Magyar Méneskönyv kiadása után 15 évvel,
1847-ben jelent meg Berlinben a következô címmel: Allgemeines Gestüt-Buch.
Ein Verzeichniss des Vollblut-Pferde nebst ihrer Abstammung welche sich
allen deutschen Staaten, sowie den nicht zum deutschen Bunde gehörigen
Landesthei-len der preussichen und dänischen Monarchie desgleichen
in Ungarn seinen Nebenländern, in Siebenbürgen und Galizien befinden.
Erster Band (Általános Méneskönyv. Az összes német államban, valamint
a német szövetséghez nem tartozó porosz és dán országrészekben, ugyanígy
Magyarországon, Erdélyben és Galíciában levô angol telivér lovak jegyzéke
származásukkal együtt. Elsô kötet). A kötet elkészítésében és szerkezetében
mintául a General Stud Book 1845-ig megjelent elsô öt kötetének tapasztalatát
vette figyelembe a szerkesztô. A Függelékben a keleti (arab) vérû lovak jegyzé-
két adta közre. Ebben a részben meglehetôsen sok bábolnai és mezôhegyesi
eredeti arab kanca szerepel ivadékaival. Az Allgemeines Gestüt-Buch további
kötetei ötévenként jelentek meg: a második 1852-ben, a harmadik 1857-ben,
a negyedik 1862-ben. Magyar és erdélyi adatok az elsô négy kötetben vannak,
míg a továbbiakban, így a napjainkban is folyamatosan megjelenô Allgemeines
Gestüt-Buch csak a németországi telivér lovak adatait tartalmazza. Az elsô
kötetekben közreadott magyar vonatkozású adatok sajnos meglehetôsen
hiányosak, de hiányos az Allgemeines Gestüt-Buch magyarországi elôfor-
dulása is.
A Gyepkönyvben a szövegrész, illetôleg a Méneskönyvre vonatkozó tud-
nivalók változatlan formában jelentek meg, majd 1845-tôl kezdve több más
mellett a Méneskönyv rovat is megszûnt.13

Magyar Méneskönyv. I. kötet (1865)
A James Weatherby által a szigetországban 1793-ban közreadott General Stud
Book elsô és további három kötete után 1832-ben, a kontinensen elôször a
magyar nyelvû nemzeti méneskönyv jelent meg – ami a reformkor mai napig
nem tudatosodott teljesítménye –, s csak ezt követte 1838-ban a Stud Book
Français! Ez a teljesítmény néhány személy reformok iránti elkötelezettségé-
nek, buzgalmának köszönhetôen született meg, de a kezdeményezésük után
a patópálos közöny miatt csak több mint harminc évvel döntött úgy a Pesti

13) A Gyepkönyvekben megjelent beszámolók, rovatok követték a Széchenyi István Lovakrul c.
könyvében a „ló dolgában” felsorolt feladatok terén elvégzett munkákat.

( 120 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 120 9/26/12 3:44:37 PM
A magyarországi angol telivér lovak méneskönyvének elsô kötetei

Lovar-Egylet, hogy újra magyar nyelvû méneskönyvet adjon közre. A könyvben
a tenyésztésben álló lovak mellett külön fejezetet kívántak szentelni azoknak
is, amelyek az 1832-ben megjelent Méneskönyvben vagy a továbbiakban más
helyen (Gyepkönyvekben és az Allgemeines Gestüt-Buchban) is szerepeltek.
A rendkívül nehéz munkával a Vadász- és Versenylap fôszerkesztôjét, Bérczy
Károlyt bízták meg. A nagy szorgalommal és utánjárással begyûjtött adatok
alapján összeállított mûve – Magyar Méneskönyv. A Magyarországban volt
és lévô angol telivér lovak jegyzéke és származása. Egy függelékkel melly
az ausztriai koronaországokban lévô telivérek beküldött jegyzékét és szár-
mazását tartalmazza. I. kötet címmel – 1865-ben jelent meg. A majd kétezer
ló adatát tartalmazó Méneskönyv a késôbbiekben is fontos forrásmunkául
szolgált.

Allgemeines österreichisches und ungarisches Gestüt-Buch (1867)
(Általános osztrák és magyar méneskönyv)
Bérczy Károly úttörô mûvének hiányosságaira14 és nyelvi nehézségeire te-
kintettel – a versenyzés Monarchia-szerte jól ismert, sôt az angol telivérek
behozatalában is közremûködô szaktekintély, Francis Cavaliero buzdításá-
ra – Otto Mayr15 ôrnagy is elkészítette méneskönyvét, amely 1867-ben jelent
meg a következô címmel: Allgemeines österreichisches und ungarisches
Gestüt-Buch. Verzeichniss der im Kaiserstaate Oesterreich und in Ungarn
befindlichen englischen, englisch-orientalischen und rein orientalischen
Vollblut-Pferde nebst ihrer Abstammung. Erster Band (Általános osztrák és
magyar méneskönyv. Az Osztrák Császárságban és Magyarországon levô an-
gol, angol-keleti és tiszta vérû keleti (arab) telivér lovak jegyzéke és szárma-
zása. Elsô kötet).
Otto Mayr a további köteteket négyévenként kívánta megjelentetni,
azonban az újabb hasonló munkája – amelyet már a Bécsben megjelenô
Sportblatt címû lap szerkesztôjeként adott közre némileg megváltozott címen:
Allgemeines oesterreichisch-ungarisches Gestütbuch. Verzeichniss der
Oesterreich-Ungarn befindlichen Vollblut-Pferde nebst ihrer Abstammung
(Általános osztrák-magyar méneskönyv. Ausztria-Magyarországon elôforduló
angol telivér lovak jegyzéke és származásuk) – csak 1873-ban jelent meg.

14) A hiányosságokra maga Bérczy Károly figyelmeztet a Méneskönyv elôszavában.
15) Otto Mayr neve ekkor már ismert volt: az 1860-as évek elsô felében jelentette meg a Die
Gestüte des österreichischen Kaiserstaates (Wien é. n.) c. ismertetô füzeteit a monarchia
területén levô magán- és katonai ménesekrôl.

( 121 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 121 9/26/12 3:44:37 PM
Ernst József

Megtévesztô a kötetszám helyén szereplô Erster Theil (elsô rész) jelzés, ugyan-
is a kötet tulajdonképpen az 1867-ben megjelent könyv folytatása, azaz a
Mayr-féle Méneskönyv második kötetének is tekinthetô.

Officielles Gestüts-Buch für Oesterreich-Ungarn (1878)
(Ausztria-Magyarország hivatalos méneskönyve)
A Pesti Lovar-Egylet közgyûlése 1877. május 7-i közgyûlésén elfogadott hatá-
rozata értelmében az „Általános magyar-oszták méneskönyvet” az Osztrák
Jockey-Clubbal közösen készítették el.16 Ennek érdekében még ugyaneb-
ben az évben létre hozták a Méneskönyv Bizottságot, s kapcsolatba léptek
az Osztrák Jockey-Clubbal a német nyelven megjelenô, közös méneskönyv
szerkesztése és kiadása érdekében. A közös méneskönyv elsô kötete, ame-
lyet Charles Wackerow szerkesztett, 1878-ban jelent meg. Címe: Officielles
Gestüts-Buch für Oesterreich-Ungarn enthaltend die Oesterreich-Ungarn
befindlichen Vollblutpferde englischer Abstammung (Ausztria-Magyarország
hivatalos méneskönyve magában foglalva az Ausztria-Magyarországon levô
angol származású telivér lovakat). A szerkesztôség Mayr 1867-ben megjelent
munkáját vette figyelembe, és azt folytatta (az 1872-ben megjelent kiadvány-
tól hibái miatt eltekintettek). Ezzel a magyar és az osztrák versenyegylet kö-
zötti eddigi szoros együttmûködés (a versenyrendezések, versenyszabályok
egyeztetése) újabb területre, a közös méneskönyv német nyelven való meg-
jelentetésére is kiterjedt. A Méneskönyv Bizottság mindent el akart követni
annak érdekében, hogy az addigi hiányosságokat kijavítsák, és megfeleljenek
a nemzetközi gyakorlatnak. Ennek érdekében 1877-tôl az export- és import-
listát, 1878-tól kezdôdôen pedig a fedezômének jegyzékét is közreadták. A
tenyésztôknek elôírták a minden év július 1-ig való bejelentési kötelezettsé-
get, amelyre formanyomtatványt küldtek ki. A Hivatalos méneskönyv napja-
ink A5 méretû könyveihez hasonló nagyságban, piros vászonkötésben, arany
nyomású fedôlappal látott napvilágot, s a továbbiakban négy-ötévenként jelent
meg: a második 1882-ben (még Charles Wackerow szerkesztésében), a har-
madik 1886-ban, a negyedik 1891-ben, az ötödik 1896-ban. Az utóbbi három
kötet közreadója az Osztrák Jockey-Club Igazgatósága (Generel-Secretariate)
volt. A köztes idôszakokban tenyésztésbe vett lovakról pótköteteket jelentet-
tek meg, meglehetôsen rendszertelenül.

16) MMgM. AI. 8182. 8. sz. közgyûlési jegyzôkönyv. A közös méneskönyv megjelentetésére gróf
Festetics Pál terjesztette be javaslatát.

( 122 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 122 9/26/12 3:44:37 PM
A magyarországi angol telivér lovak méneskönyvének elsô kötetei

Az ötödik kötet kiadása elôtt már mind többen vetették fel az önálló,
magyar nyelvû méneskönyv szükségességét. A millenniumi év hangulata a ló-
versenyzés terén is fölerôsítette a nemzeti érzelmeket. A Magyar Derby meg-
tartása és a Heti Lóversenynaptár (a Lovaregylet hivatalos közlönye) megje-
lentetése mellett17 sokan hiányolták a „magyar” méneskönyvet, hiszen: „nem
osztrák-magyar a tenyésztés, hanem magyar”.18 Szemere Miklósnak a Magyar
Lovaregylet Igazgatóságának szóló – a magyar méneskönyv megjelentetésével
kapcsolatos – indítványával azonban a magyar lóversenyzést megteremtô egy-
kori reformnemzedék konzervatív fiai és unokái a Lovaregylet közgyûlésén
érdemben nem foglalkoztak, mert az alapszabály értelmében ebben a témá-
ban a választmány volt illetékes.19 A választmány viszont már a közgyûlést
megelôzô, 1896. augusztus 10-eji ülésén napirendbe vette a témát: egyéb „…
ügyek mellett elfogadta az igazgatóság (recte az elnök 20) által már régebben
tervezett indítványt egy magyar-német méneskönyv iránt (az eddig csak né-
met nyelven megjelent helyett) egyetértôleg s közös költségen az ausztriai
Jockey Clubbal, mint azt a legczélszerûbb.”21 A magyar méneskönyv ügyét az
Országos Törzskönyvelô Bizottság viszont továbbra is támogatta, és átiratot
intézett az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (amelybôl a Pesti Lovar-
Egylet 1842-ben kivált) lótenyésztési szakosztályához.22 Felajánlotta segít-
ségét és közremûködését, de ugyanakkor kifogásolta, hogy a Sportéletnek a
méneskönyv ügyében korábban megjelentetett nyílt levelét válaszra sem mél-
tatták. Az átirattal kapcsolatban az OMGE 1896. december 15-i ülésérôl köz-
readott jegyzôkönyv a következôt rögzítette. „A szakosztály hosszabb vita után

17) Sportélet, 1896. 1. évf. 9. sz. 1. o.
18) Sportélet, 1896. 1. évf. 33. sz. 17. 05. 1. o. „Nyílt levél Batthyány Elemér grófnak” A július
5-én keltezett, levelet a „Sportélet” Szerkesztôsége aláírású levélben az Országos Gazda-
sági Egyesület és a szerkesztôség támogatását is megígérték. A témára a lap 1896. december
13-én tér vissza, az Országos Törzskönyvelô Bizottság hasonló témájú nyílt levelének közlé-
sével.
19) MMgM. AI 8182. A Magyar Lovaregylet 1896. augusztus 26-i közgyûlésének jegyzôkönyve.
Valójában a téma eléggé kényes volt, ugyanis az Officielles Gestüts-Buch V. kötete ekkor már
nyomdában volt, s rövidesen megjelent.
20) Egyenesen az elnök
21) Vadász- és Versenylap, 1896. XL évf. 59. sz. 3. o. A választmányi ülésrôl szóló hír. A lap a
Lovar Egylet Választmányi ülésének meghívóját a „Hivatalos közlemények” rovatban már
korábban közölte, míg a jelen számban a közgyûlés meghívója és napirendi pontjai szerepel-
tek. Elsô pont a Szemere Miklós indítványa volt. A közgyûlési beszámolót az 1896. XL. évf.
66. sz. 2. o. adták közre.
22) Köztelek, 1896. 6. évf. 100 sz. 12. 12., 1777. o. „Az Országos Törzskönyvelô Bizottság
átirata az OMGE lótenyésztési szakosztályához”

( 123 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 123 9/26/12 3:44:37 PM
Ernst József

elhatározta, hogy bár a bizottság által kontemplált magyar méneskönyv veze-
tését helyesli, annak mielôbbi megvalósítását kívánatosnak tartja, kénytelen
azonban e javaslattól ez idô szerint eltekinteni, mert a Magyar Lovaregyletnél
ez ügyben teendô pártoló ívek elintézésére számot nem tarthat, reméli azon-
ban, hogy a legközelebbi jövôben a Magyar Lovaregylet e téren is a reformja-
vaslat felé fog hajolni, s a Magyar Méneskönyvet meg fogja valósítani.”23
Egy év múlva, 1897-ben az Osztrák Jockey-Club és a Magyar Lovaregylet
közös Méneskönyv-Bizottsága kiadásában a mai A4 formátumhoz hason-
ló méretû, kétnyelvû (német és magyar), VI. kötet jelent meg: Officielles
Gestüt-Buch für Oesterreich und Ungarn, illetve Hivatalos Méneskönyv
Ausztria és Magyarország részére. Magában foglalja az Ausztriában és
Magyarországban lévô telivér-lovakat. (Az eddigiektôl eltérôen a két ország
neve között az „und”, illetve az „és”, kötôszó is feltûnt.) A ló nevének középre
tördelése után két hasábon, németül és magyarul adják közre a származási és
a tenyésztési adatokat. A közös méneskönyv XVI., utolsó, az 1915-1918. évek
adatait tartalmazó kötete 1919-ben jelent meg.

Magyar Méneskönyv (1921)
Az elsô világháborút követôen a Magyar Lovaregylet már 1921-ben meg-
jelentette két – magyar és ezúttal angol – nyelven a Magyar Méneskönyv
(Hungarian Stud Book) elsô kötetét (n. n. 1921), amely Magyarország
területérôl24 bejelentett angol telivérek 1919. és 1920. évi tenyésztési adatait,
valamint a lovak sorsát (külföldre, illetve a megszállt területekre kerülését)
közölte. Ezzel folytatta és teljessé tette a Hivatalos méneskönyv Ausztria-
Magyarország részére XVI. kötetét. Alakja is követte az egykori közös mé-
neskönyv A4 nagyságú formátumát, és tördelése is hasonló módon történt: két
hasábon, magyar és angol nyelven közölte a származási és tenyésztési adato-
kat. A következô három kötet is hasonlóképpen jelent meg, azonban lényege-
sen kisebb terjedelemben, mivel az adatok már csak a békeszerzôdés utáni
területen levô lovakra vonatkoztak. Az V. kötettôl kezdve azonban kisebb,
a mai B5 nagysághoz hasonló formátumot kaptak a kötetek. Az új osztrák
méneskönyv, az Offizielles Gestüt-Buch für Österreich elsô kötete viszont
csak 1924-ben látott napvilágot.

23) Köztelek, 1896. 6. évf. 102. sz, 12. 20., 1814. n o.
24) A trianoni békeszerzôdést megelôzô idôszak magyarországi határain belüli területen levô
lovak.

( 124 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 124 9/26/12 3:44:37 PM
A magyarországi angol telivér lovak méneskönyvének elsô kötetei

A Magyar Méneskönyv X. kötetét 1944 ôszén adták ki. A II. világhábo-
rú után, a Magyar Lovaregylet 1951-ben történt megszûntetéséig25 tovább
mûködött, és a méneskönyvi bejelentéseket is nyilvántartotta. A X. kötet-
hez tartozó 1-4. pótfüzeteket 1947., 1948., 1949. és 1950. években adták
ki sokszorosítva, míg a második világháború után kiadott újabb ménes-
könyv, a XI. kötet, amely az 1944–1951. évi adatokat közli, stenciles sok-
szorosítással jelent meg 1952-ben. Ugyancsak ebben a formátumban és sok-
szorosítási eljárással láttak napvilágot a XII–XV. kötetek a Magyar Lovaregy-
let egykori irodájában (Budapest, Szép utca 3.) mûködô Lósport Vállalat
keretében mûködô Lósport Igazgatóság gondozásában. A további köteteket
a Földmûvelésügyi Minisztérium Lótenyésztési Igazgatósága és jogutódai
gondozták.
A legutolsó, a XXVIII. kötet 2003-ban került a tenyésztôk kezébe.
A XXIX. kötetben szereplô adatok naprakészen a kiadójukra várnak.

25) Ezzel kapcsolatban a Lósport Igazgatóság hivatalos közlönyében, a Galopp-Versenynaptár
1951. XI. évf. június 29-i 1. számban a következô hirdetmény jelent meg, amely vonatko-
zott a Méneskönyvvel kapcsolatos teendôkre is. „A Földmûvelésügyi Minisztérium a 8534-
HI-480/1951. számú rendeletével a galoppversenyek rendezését is a Lósport Igazgatóság
hatáskörébe utalta. Ennek következtében, nehogy a galopp-versenyüzem lebonyolításának
folyamatosságában zökkenô álljon be, a Belügyminisztérium által az 5644-2û/99/1951/IV/5/e.
szám alatt feloszlatott Magyar Lovaregyletnek igazgatósága által annak idején, valamint a
Magyar Lovaregylet önkormányzatának felfüggesztése idejében kirendelt miniszteri bizto-
sok által is hozott rendeletek, átmenetileg, további intézkedésig teljes érvényükben fennma-
radnak.” Ugyancsak lejártukig, illetve további intézkedésig ezentúl is megtartják hatályukat
mindazon engedélyek, jóváhagyások, kitiltások, versenynap kiírások, hivatalosan közzétett
versenyfeltételek, már lejárt versenyek, s egyéb intézkedések, amelyek megadása, elrende-
lése stb. ugyancsak a feloszlatott Magyar Lovaregylet Igazgatóságának, illetve ennek jogkö-
rében mûködô miniszteri biztosok rendelkezései alapján történtek.

( 125 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 125 9/26/12 3:44:37 PM
Ernst József

Irodalomjegyzék

Andrásy György 1830: Gyepkönyv 1830. 1830-ki jelentés a Magyarországi Állattenyésztô Társaság
munkálódásairól. Döbrentei Gábor kiadásában Pesten 67 p.
Andrásy György 1831: Gyepkönyv 1831. 1831-ki jelentés a Magyarországi Állattenyésztô Társaság
munkálódásairól. Tasner Antal kiadásában Pesten. 88 p.
Andrásy György 1832: Gyepkönyv 1832. 1832-ki jelentés a Magyarországi Állattenyésztô Társaság
munkálódásairól. Tasner Antal kiadásában Pesten. 92 p.
Bérczy Károly szerkeszté 1865: Magyar Méneskönyv. A Magyarországban volt lévô angol telivér
lovak jegyzéke és származása. Egy függelékkel mely az ausztriai koronaországokban lévô
telivérek beküldött jegyzékét és származását tartalmazza. I. kötet. Pest 1865. Nyomatott
Emich Gusztáv magyar akadémiai nyomdásznál. XXVI+236 p.
Fehér Dezsô, Török Imre 1977: A magyar lóversenyzés története (1827-1977). Történelmi vissza-
pillantás a reformkor korszakától napjainkig. Budapest, 1977. Natura-Magyar Lóverseny
Vállalat. 155 p.
Halász György 1944: Telivérek. A magyar telivér lótenyésztés története a ménimportok csoporto-
sítása alapján. Budapest, 1944. Dr. Vajna és Bokor kiadása. 511 p.
Hoeller Móric 1927: Tenyésztés és Futtatások 1848-ig. Budapest. Pallas Rt. nyomdája. 47 p.
Hoeller Móric 1942: A Kincsemek. Budapest, 1942. Franklin Társulat nyomdája. 253 p.
Kecskés Sándor 1991: A magyarországi állattenyésztô szervezetek története 1828-1948. Her-
ceghalom. Állattenyésztési Kutató Intézet. 391 p.
Mayr, Otto 1867: Allgemeines österreichisches und ungarisches Gestüt-Buch. Verzeichniss der im
Kaiserstaate Oesterreich und in Ungarn befi ndelichen englischen, englisch-orientalischen
und rein orientalischen Vollblut-Pferde nebst ihrer Abstammung. Erster Band. Wien 1867,
Druck und Verlag von G. Ad. Ungár-Szentmiklóssy. XXIV+304 p.
Mayr, Otto 1873: Allgemeines oesterreichisch-ungarisches Gestütbuch. Verzeichniss der Oester-
reich-Ungarn befi ndlichen Vollblut-Pferde nebst ihrer Abstammung. Erster Theil. Wien,
1873. Druck von Wilhelm Köhler. XXII+366 p.
Nádasdy Tamás szerk. 1832: Országos Méneskönyv, vagyis telivér lovak ’s azok ivadékainak jegy-
zéke 1832kig bezárólag, közös haszon végett a’ szomszédos austriai tartományokban lévô
telivér lovak is fölvétettek. I. kötet. Pesten nyomtatta fûskuti Landerer. XX+36 p.
Név nélkül 1921: Magyar Méneskönyv (Hungarian Stud Book) I. kötet. Budapest, 1921. Magyar
Lovaregylet kiadása. XXXVIII+516 p.
Széchenyi István 1828: Lovakrul. Pesten. Petrózai Trattner J. M. és Károlyi Istvánnál. 245 p.
Széchenyi István 1838: Néhány szó a’ lóverseny körül. Pesten, Heckenast Gusztáv tulajdona,
240 p.
Szekrényesi Dániel szerk. 1846: Gyepkönyv 1846. 1846-dik évi jelentés a Pesti Lovar-Egylet mun-
kálódásairól. Pesten. 45 p.
Viszota Gyula 1904: Gróf Széchenyi István és a magyarországi lóversenyek megalapitása.
Budapest, 1904. Pátria. 44 p.
Viszota Gyula 1910: Széchenyi és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. Budapest, 1910.
Pátria. 75. p.
Vogler, C. H. 1847: Allgemeines Gestüt-Buch. Ein Verzeichniss des Vollblut-Pferde nebst ihrer
Abstammung welche sich allen deutschen Staaten, sowie den nich zum deutschen Bunde
gehörigen Landestheilen der preussichen und dänischen Monarchie desgleichen in Ungarn
seinen Nebenländern, in Siebenbürgen und Galizien befi nden. Erster Band. Berlin, 1847.
Druck von Trowitzsch & Sohn. L +520 p.+1 t.
Wackerow, szerk. 1878: Officielles Gestüts-Buch für Oesterreich-Ungarn enthaltend die Oester-
reich-Ungarn befi ndlichen Vollblutpferde englischer Abstammung. Wien, 1878. Verlag von
Friedrich Beck, Buchhadlung für Sport. XXVII+218 p.

( 126 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 126 9/26/12 3:44:37 PM
098-209Bodokonyv_JAV.indd 127 9/26/12 3:44:37 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Gáspárdy András

( 128 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 128 9/26/12 3:44:38 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Elfelejthetjük-e a racka juh egykori változatait?

GÁSPÁRDY ANDRÁS

Napjainkban a racka juh két színváltozatát tenyésztjük: az egyszínû fehéret
és feketét. Ezekre büszkék vagyunk, hiszen ezek olyan ôsi állatok, amiket a
kipusztulástól mentettünk meg, és amelyek tulajdonságaikban – legfôképpen
szarvalakulásukban – egyedülállóak a világ juhai között. Fajtatörténetükben
visszatekintve akadunk-e más változataikra is, amelyek egykor léteztek, de
napjainkra már eltûntek volna?

Magyar juh (eltûnt névváltozat)
A háziállatok fajtatörténetének és fajtaleírásának pontosságát sokszor az el-
nevezésük körül kialakuló félreértés veszélyezteti. Kezdjük tehát a névvel.
Juhunkat, a magyar juhot, amit az országunkban évszázadokon át használ-
tunk, a XIX. sz. elejétôl kezdôdôen keresztelték rackának, fôleg az idegen
szerzôk. A racka szót (ami korcsot, basztardot, hibridet jelent) 1799-ben je-
gyezték fel (TESZ III., 1967-1976), ami a helyi fajták és a selyembirka utóda
volt. Késôbb ez az új elnevezés terjedt el, s vált hivatalossá az addig használt
magyar juh, magyar parasztjuh helyett.

Foltos magyar juh (eltûnt színváltozatok)
A mai racka juh két színváltozatát egymástól függetlenül, tisztán tartjuk fenn.
Ez azt jelenti, hogy nem engedjük a másik színváltozathoz tartozó egyeddel pá-
rosodni állatainkat. Eltérô színváltozatú egyedek párosodásából szabálytalan
tarka színû egyedek születnek, amelyek régen gyakran elôfordultak. Ismerünk
a múltból szabályosan tarka színváltozatot is, melyben a bunda fehér, s a pofa
és a végtagok viszont fekete színûek. A Bohm (1878) által közölt racka ké-
pen (tévesen Walachisches Zackelschaf, valaska, oláh racka néven) is fekete
fejû és lábú, fehér bundájú; oldalirányú, de egyenes tengelye mentén pödrött
szarvú parlagi juhot látunk (1. ábra). A festményen ábrázolt kost a lipcsei
Mezôgazdasági Intézet kapta II. Ernô szász-coburg-gótai hercegtôl (1818–93),

( 129 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 129 9/26/12 3:44:40 PM
Gáspárdy András

1. ábra: Racka juh Káposztafalváról

aki a család Szepes vármegyei birtokáról, Káposztafalváról küldte haza az ér-
dekes tenyészállatot. A fekete és a fehér színek mellett korábban megjelentek
barnás és vörhenyes színek is más egyszínû fedett változatokban.
Korábbi munkánkban (Gáspárdy és mtsai 2001) a fajtafenntartás kap-
csán feltettem a kérdést, hogy miféle cél vezéreljen bennünket: 1) az ada-
tok pontos rögzítésének kötelezettsége idôszerûen, 2) a jelenlegi állapot meg-
ôrzése vagy 3) az ismert egykori jelleg elérése, visszatenyésztése. A válasz
szerintem a célok okszerû egyesítésében adható meg.

Tévesen bemutatott magyar juh (hibás változatok)
Fajtánk történetében rábukkantunk a fajta téves megjelenítésére és elne-
vezésére is. Az elsô, több évszázadon át ható tudományos félreértés Buffon
munkájától (Histoire Naturell 1776) eredeztethetô. Ô munkájában a magyar
juh kosát – Beloni (1553) által kölcsönadott kréta-szigeti juh rajz alapján –
a természetestôl eltérô szarvalakulással és ráadásul téves névvel mint valas-
kát, oláh rackát mutatta be (2. ábra).
A hiteles fajtatörténet megismerése kötelességünk, a világgal való megis-
mertetésére pedig törekednünk kell. A racka mint érdekes, kedves állat egyre

( 130 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 130 9/26/12 3:44:41 PM
Elfelejthetjük-e a racka juh eg ykori változatait?

szélesebb körben terjed külhonban, ám a múltjában nekünk kell a legjárato-
sabbnak maradnunk.

Magyar-moldvai juh (eltûnt ôsváltozat)

2. ábra: Téves szarvalakulással ábrázolt racka

( 131 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 131 9/26/12 3:44:41 PM
Gáspárdy András

A magyar juh alakjával keveset találkozunk a korai külföldi szakiroda-
lomban. Ennek oka fôleg abban a körülményben keresendô, miszerint a ma-
gyar kultúrán kívül esô területeken a magyar juh nem fordult elô. Ezt tovább-
gondolva arra következtethetünk, hogy ezt a juhot ôseink magukkal hozták
az ôshazából, vagy vándorlásuk során tettek rá szert, de a hagyományosan
kialakult tenyészterületére okvetlenül ôk telepítették. A honfoglaló magyarok
a Kárpátok gerincén kívül esô területeken (pl. a mai Moldva) is megteleped-
tek és megtartották ôsi juhukat, amit Ferenczy (1903) – a Kárpát-medencé-
be bejutott társaikkal együtt – magyar-moldvai juhként (Ovis strepsiceros
hungaricus) említ. Ennek szarva egyenes tengely mentén pödrött volt, de ol-
dalt nôve; olyan, mint a fajtát legkorábban szemléltetô egyed szarva Marsigli
(1726) rajzán (3. ábra). E korai változat a XIX. század végére kihalt. A ma
látható juh a magyar-moldvai juhnak egy változata: a hortobágyi (debrece-
ni) rackajuh (Ovis strepsiceros hortobagyensis).

3. ábra: Hitelesnek tartható ôsracka

A megkülönböztetést önálló néven Ferenczy, a debreceni gazdasá-
gi tanintézet tanára szükségesnek ítélte. Ebben a változatban – szerinte – a
szarvak a fejélbôl közvetlen egymás mellett erednek, és 45 foknyi szög
alatt, egyenes tengely körül, sûrû csavarulatokat alkotnak, természetesen
mindkét nemben.

( 132 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 132 9/26/12 3:44:43 PM
Elfelejthetjük-e a racka juh eg ykori változatait?

Csáki nagy racka (eltûnt suta változat)
Noha rackánk a jelenlegi fajtastandardja szerint mindkét ivarban mindig
szarvalt, a mai napig születnek – bár nagyon ritkán – szarvatlan bárányok,
amelyeket természetesen ki kell zárni a tenyésztésbôl. Tehát a szarvatlanság
génje kis gyakorisággal most is benne van az állományban. Korábban nagyobb
gyakorisággal volt benne, hiszen a fajtatörténetbôl ismerünk szarvatlan nyá-
jakat is (4. ábra). Bölönyi (1906) kunszentmártoni fríz juhainak értékelésé-
ben említést tesz a csáki nagy rackákról (ez tekinthetô talán a legnagyobb
testméretû s egyben szarvatlan racka változatnak), amirôl sajnos nem sokat
tudunk. Úgy gondolom, hogy a racka e dél-alföldi változatának volt a másik
neve a subajuh.
Rácz (1914) írt az 1873 táján feltûnt, majd a Millenniumi Kiállításon a
nagyközönségnek is bemutattatott szarvatlan horodenkai (Bukovina) racká-
ról, ami végsô soron rackakeresztezés volt. A fehér színû, szarvatlan rima-

4. ábra: Szarvatlan havasi racka (ifj. Vastagh György szobra)

szombati racka a br. Romaszkán-féle horodenkai racka és az erdélyi racka
keresztezett utóda volt.

( 133 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 133 9/26/12 3:44:43 PM
Gáspárdy András

Négyszarvú racka (eltûnt többszarvú változat)
Speer (1683) magyarországi útján az Észak-Alföld peremén találkozott több-
szarvú racka juhokkal („Kettôs, négyszeres sôt hatszoros szarvú juhaik és
kosaik még egyszer akkorák, mint a württembergi birka. Ezeknek a gyapja
hosszú; abból csinálják a lópokrócokat. Van benne szál, amelyik a fél ölet is
meghaladja.”) Kleiner, a XVIII. század híres épületrajzolója (illusztrátora) a
bécsi Belvederérôl készített átfogó mûvében (1731–40) képet ad a benne lé-

5. ábra: Többszarvú racka

( 134 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 134 9/26/12 3:44:44 PM
Elfelejthetjük-e a racka juh eg ykori változatait?

tesített állatkertrôl, s annak különleges lakóiról is. Rézmetszet örökíti meg a
juhok kifutójában tartott négyszarvú racka kost is (5. ábra).
A képen fekete fejû és lábú, fehér bundájú parlagi juhot látunk, aminek
fô- és mellékszarvai ¾ körívet leírva mintha enyhe csavarodásba kezdenének.
Föltételezhetô, hogy a pödrött szarvú racka négyszarvú egyedeinek nem négy
egyenes vonalon pödrött, hanem inkább négy körben ívelôdô szarva lehetett.
A Földön élnek más többszarvú juhfajták is. A többszarvúságot, mint ér-
dekességet a kedvtelésbôl tartott állatok esetében újra elôtérbe lehetne he-
lyezni. Megjegyzem, nagyon ritkán manapság is születnek többszarvú racka
bárányok, amiket nem nevelnek fel tenyészállatnak a fajtastandard elôírása
értelmében.

Elvadult racka (eltûnt, feral változat)
Hankó (1937) megállapítása szerint „a magyar juh vad természetû s könnyen
elvadul”. Ennek igazolásaként a József fôherceg kisjenei uradalmának beke-
rített erdeiben eleresztett debreceni rackákat hozta fel. Ezekbôl a fekete, ha-
talmasra nôtt aradmegyei „vadbirkákból” a fôherceg és vendégei valódi vadá-
szat keretében évente rendszeresen ejtettek el példányokat. Az elejtett állatok
némelyikét Lendl Adolf preparatóriumában tömték ki. Valószínûleg ezekbôl
került kiállítási darab a londoni British Múzeumba (6. ábra).
Méhely (1903) a dél-magyarországi homoksivatagban (Deliblát, a szom-
szédos Torontál vármegyében) még látott olyan óriási testû, hatalmas szarvú
példányokat, amelyek élénken emlékeztették az aradmegyei „vadbirkákra”.
Feralnak, elvadultnak vagy dedomesztikáltnak mondjuk a háziasítás folya-
matából kikerült, visszavadult állományokat. Ilyen populációt mindenképpen
keveset látunk az emlôs háziállatok (pl. soay juh, liebenthaler ló, chillingham
marha) között. Kár, hogy e szép hazai példánk már csak a múlté. A racka
elvadításával Bodó Imre ottani mûködése idején is sikerrel próbálkoztak a
Hortobágyon, a szaporulat azonban hamar orvvadászok zsákmányaként vé-
gezte.
A 2010-es esztendôt az ENSZ az élô természet sokszínûsége (a bio-
diverzitás) nemzetközi évének nyilvánította. Háziállataink és termesztett
növényeink változatosságára hívja fel a figyelmet az európai mezôgazdasági
létsokféleség (agrobiodiverzitás) napja (EAD – European Agro-biodiversity
Day), amit majd mindig Szent Mihály ünnepén, szeptember 29-én tartunk .
E jellegzetesen állattartó fordulónap alkalmat ad arra, hogy tágabb ér-
telemben is számba vegyük, amink van, mi az, amink eltûnt. A fajtamegôrzés-
hez tartozik ugyanis a még létezô, veszélyeztetett háziállat-fajták tenyészté-

( 135 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 135 9/26/12 3:44:48 PM
Gáspárdy András

6. ábra: Kitömött aradmegyei „vadbirka”

se (életben tartása) mellett a róla fennmaradt valamennyi ismeretanyag, em-
lék, bizonyíték, sôt tárgyi hagyaték megôrzése is (az in libro fajtafenntartás;
Gáspárdy és mtsai 2010). A fajtamegôrzés e módja anyaga szerint lehet pl.
oklevél, törzskönyv, szépirodalmi mû, szájhagyomány, képi, mûvészeti ábrá-
zolás, vagy akár csontváz, kitömött egyed, koponya; helye szerint lehet pl.
múzeum, tanintézet, kutatóintézet, magángyûjtemény, könyvtár, gazdaság.
A már kipusztult háziállat-fajtával kapcsolatosan az életben tartás ter-
mészetesen nem jöhet szóba, de a valaha volt létezésének a köztudatban való
„életben tartása”, a bizonyítékok ôrzése ezek esetében is – legalább ilyen
hangsúllyal – közös érdekünk: múltunkat ne engedjük elherdálni!

( 136 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 136 9/26/12 3:44:48 PM
Elfelejthetjük-e a racka juh eg ykori változatait?

Irodalomjegyzék

Bohm, J. 1878: Die Schafzucht nach ihrem jetzigen rationellen Standpunkt. 2. Teil: Die Züchtung
des Schafes. Verlag von Wiegandt, Hempel & Baren, Berlin
Bölönyi D. 1906: A kelet-fríz juh hazájában és Magyarországon, szerepe hazánk fejôs juhászataiban.
A Kassai Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet Vitéz A. utcai Könyvnyomdája, Kassa
Buffon, G.L. 1776: Histoire Naturell. Générale et Particuli re, Supplément, Servant de suite á
l’histoire des animaux quadrup des, Tome Troisi me, Paris
Ferenczy F. 1903: Magyarország parlagi juhai. In Brehm: Az állatok világa. Révay, Bp., 458-
474.p.
Gáspárdy A.., Eszes F., Bodó I., Koppány G., Keszthelyi T. és Márton F. 2001: A cigája (berke)
juhfajta hazai változatainak alkattani összehasonlító vizsgálata. Állattenyésztés és
Takarmányozás, Herceghalom, 50:1., 33-42.p.
Gáspárdy A., Jávorka L., Szabó L. és Veress Gy. 2010: Fajtafenntartás „nagykönyvbe” illôen.
Mezôhír, XIV. évf. március (3.), 120-123.
Hankó, B. 1937: A magyar juh eredete, múltja és jelene. Különlenyomat a “TISIA” 2. Kötetébôl,
Debrecen
Kleiner, S. 1731-1740: Das Belvedere zu Wien. Die bibliophilen Taschenbücher, Harenberg
Kommunikation, Dortmund 1980.
Marsigli, L. F. 1726: Danubius Pannonico-Mysicus. Vol. VI. Amsterdam – The Hague.
Méhely L. 1903: Adatok a delibláti homokpuszta és a Lokva hegység faunájához. Állattani
Közlemények. II. kötet, Bp., 93-105.p.
Rácz M. 1914: Magyarország juhtenyésztése. Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság,
Kiadja: Rácz Mihály, Bp.
Speer, D. 1683: Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus.
TESZ – A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1967-1976, szerk.: Benkô Loránd, Vol. I-III.,
Akadémiai Kiadó, Bp.

A fenti írás alapjául A racka juh elfelejtett változatai
címû cikk szolgált, amely
a Mezôhír 2010. októberi számának 100–101. oldalán
jelent meg a szerzô tollából.

( 137 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 137 9/26/12 3:44:48 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Hajas Pál

( 138 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 138 9/26/12 3:44:49 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Duna-völgyi génmegôrzô zászlóshajónk kapitánya!

HAJAS PÁL
DAGENE Dunavölgyi Állatfajták Génmegôrzô
Nemzetközi Egyesülete

Tisztelt Olvasó! Találjuk ki együtt, kirôl beszélünk?

- Hortobágyi, pusztai ember? Igen!
- Határon innen és túl ismert és kedvelt egyetemi tanár? Igen!
- Mindig új iránt fogékony tudós? Igen!
- Szakkönyvek tucatjainak szerzôje? Igen!
- Lenyûgözô anekdotázó és mesélô? Igen!
- Családszeretô, igaz magyar ember? Igen!
- Fáradhatatlan, fiataloknak példát mutató szervezô? Igen!
Nos ha ebbôl nem jönne rá a kedves olvasó, akkor vannak még pótkérdé-
seink:
- A magyar szürke szarvasmarha fajta megmentôje? Igen!
- A lovak szerelmese? Igen!
- A Kárpát-medencei magyar haza igaz embere? Igen!
- A Duna-völgyi állattenyésztô társadalom híres „dunai hajósa”? Igen!
Szerintem ezt a díszes kötetet és e sorokat olvasók már régen tudják,
hogy Bodó Imre professzorról, nagy tiszteletet érdemlô tanítónkról, kedves
barátunkról van szó. Arról az emberrôl, aki mindenkit megszólít, tanácsot ad,
véleményt formál, és mindenkire emlékezik, s most Ô került abba a kiérde-
melten megbecsült helyzetbe, hogy róla beszéljünk és Ôt szólítsuk meg.
Valahogy így:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ékes magyarsággal és a ma-
gyar szavak legjobb ízével beszélô ember, aki a híres-hírhedt állami gazdasági
világban addig „mesterkedett”, mígnem elômerészkedett azzal a jó pár magyar
szürkével, amelyeket féltve ôrzött a hajdúsági pusztában. Tette ezt akkor, ami-
kor a kosztromai volt a szinte egyetlen üdvözítô, majd jöttek a holsteinesek és
a limousinosok, ô meg csak szürkézett, bátran és kitartóan.

( 139 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 139 9/26/12 3:44:51 PM
Hajas Pál

Találkozásunk úgy negyven éve a Magyar Mezôgazdaság állattenyész-
tési rovatán keresztül indult, majd a Mezôgazdasági Kiadó által gondozott
szakkönyvekkel folytatódott, oly módon is, hogy Dohy Jánossal és Keleméri
Gáborral alkotó csapatot teremtve a nyolcvanas években már Bodó Imrével
együtt jegyeztük a Húsmarha-tenyésztés címû szakkönyvet is. E könyvünk
elôszavában Horn Artúr akadémikus idézte akkor J. Lush-t, miszerint „…az
ember addig írjon könyvet, amíg igazán nem ért a dolgokhoz…” Nos, Bodó
Imre esetében Lush úr alaposan tévedett!
Na de nehogy leszûkítsük Bodó Imre jártasságát a magyar szürkére, hi-
szen nagy kedveltjei még a lovak és az ôshonos magyar juhfajták is.
Közben el-eljártunk a FEZ-re, azaz az Európai Állattenyésztôk Szövet-
ségének annak idején kellemes, kollegiális rendezvényeire Thesszalonikin
és Madridon át, hazai egyetemi fórumokra, konferenciákra s a mindig bará-
ti légkörû, sok érdekes embert, állattenyésztô társakat esti borozáshoz in-
vitáló, hazai és külföldi dunamenti DAGENE-fórumokra. Elôbb az 1980-
as évek elején, majd késôbb, 1991-ben jött az a fordulat, amikor már a FAO
Állatgenetikai Globális Programjában dolgozva többször is Rómába hívhat-
tuk „Imre Bodo”-t, vagy „Professore Bodo”-t, a DAGENE elnökét, a Budapesti
Állatorvos-tudományi Egyetem professzorát, aki pl. 2003-ban az Állatgentikai
Nemzeti Koordinátorok értekezletén szenvedélyesen kiállt a génmegôrzésben
tevékenykedô civil szervezetek szélesebb elismeréséért. Imre barátunk a FAO
Állattenyésztô és Állatgenetikai Csapatának, nemzeti koordinátorainak igaz
barátja lett, köztük a lengyel H. Jasiorowskinak, a kanadai Jonh Hodgesnek,
az ír P. Cunninghamnek, az ausztrál Keith Hammondnak, az angol Lawrence
Aldersonnak, a görög Jean Boyazoglunak, a dél-afrikai Keith Ramseynak és
az uruguayi Ricardo Cardellino professzornak, a szlovén Franc Habenak és
Drago Kompannak, az albán Kristaq Kumenak, a román Condrea Draga-
nescunak, a lengyel Elzbieta Martyniuknak, a cseh Vera Matlovának – s
ahogy az a filmekben van – és még sokan másoknak. Innen ered az a közös
szándék, hogy folytassuk együtt a magyar szürke, a mangalica, a muraközi
ló és sok más kárpát-medencei ôshonos fajta megmentését, megismertetését.
Olaszországban még a maremman–szürkemarha-rokonság feltárásá-
ban, majd az Európai Állatgenetikai Regionális Focal Point muraközi fajtát
megmentô projektjén dolgozhattunk együtt. Közben a svájci Hans-Peter
Grunenfelder baráti közremûködésével a DAGENE és a SAVE-Alapítvány
tevékenységeinek szorosabbra fûzésével, a DAGENE változó funkciójának
keresésével voltunk elfoglalva. Jó két évtized során a DAGENE dunavölgyi
állatgenetikai génmegôrzô tudósklub és baráti társaság hozta össze Bodó

( 140 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 140 9/26/12 3:44:51 PM
Duna-völgyi génmegôrzô zászlóshajónk kapitánya!

Imrét többek között a horvát Pavo Caputtal és Ante Ivankoviccsal, a szerb
Srdjan Stojanoviccsal, a szlovák Ondrej Kadlecikkal, a román Marcel és
Carmen Matiutival, Ipathe Iudithtal az osztrák Franz Fischerleitnerrel és
Beate Bergerrel. 2010-ben már úgy illett, hogy a DAGENE Egyesületben ve-
gyünk le valami terhet Bodó professzor válláról, de a tiszteletbeli elnöki pozí-
cióból, a génmegôrzés és a biodiverzitás védôinek frontvonalából a mai napig
sem engedtük el.
Isten éltessen Imre barátunk, fél világot átölelô kapitányunk!

Kozárd, 2012. július

( 141 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 141 9/26/12 3:44:51 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

He cker Wa lt er

( 142 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 142 9/26/12 3:44:52 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Visszatérés a gyökerekhez

HECKER WALTER

A Magyarországi Arablótenyésztôk Egyesületének – lovai száma és minôsége
alapján is – meghatározó magántenyésztôje, Parti Imre elhatározta, hogy
egyes arab telivér és shagya arab kancáit ahal-teke ménnel fedeztetve egy
újabb fajta, az ahal-arab fajta egyedeivel kiemelkedô képességû lovakat állít
elô az egyre népszerûbb távlovas sport számára.
Az egyesület vezetôsége érdeklôdéssel fogadta a bejelentést, sôt a te-
nyésztési szabályzatot megfelelôen módosítva – az eddig meglévô arab telivér,
shagya arab és angloarab fajtáké mellett – kialakította az ahal-arab fajta te-
nyésztési és törzskönyvezési szabályzatát.

A turáni ló

Heicke József Turáni lovak címû festménye hûen adja vissza
e lovak külsô megjelenését

( 143 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 143 9/26/12 3:44:54 PM
He cker Wa lt er

Régészeti leletek igazolják, hogy a mai Türkmenisztán területén, Ashabad
és Taskent közelében már a Kr. e. 3. évezredben vékony csontú, nemes házi
lovak éltek. Ezek a lovak a 3. és 2. évezred fordulóján eljutottak a Tigris és az
Eufrátesz folyó völgyébe, majd Kr. e. 1700 körül Egyiptomba, Észak-Afrikába
és Indiába is.
A Kara-Kum és Kizil-Kum sivatagban nomád pásztoréletet élô türk tör-
zsek vallási és családi ünnepeiken is lóversenyeket rendeztek, melyekre lova-
ikat sajátságos módon készítették föl. A csikókat már másfél éves korukban
idomításba vették. Könnyû súlyú, fiatal gyerekeket ültettek rájuk. A lovakat
a sivatag rendkívüli éjszakai és nappali hômérséklet-különbsége miatt éjjel-
nappal, nehéz nemez takarók alatt tartották. Reggel és este e súlyos takarók
alatt végezték munkájukat lépésben és lassú vágtában, s ezek alatt végezték
„izzasztógalopp-munkájukat” is, melynek célja a felesleges zsír eltávolítása és
a verseny kemény megterhelésére való elôkészítés volt. Akkor volt szerintük
versenyre érett a ló, amikor már minden bordáját látni lehetett, amikor izzad-
sága áttetszô lett, már nem volt sós íze. A megfeszített munka során a lovakkal
nagy tápértékû, árpából, lucernából és birkafaggyúból összegyúrt galacsino-
kat etettek. Az a ló volt a gyôztes, amelyik a több futamból álló versenyben
összes versenytársát legyôzte. Ez esetenként 6-8 futást is jelenthetett. Ez az
ún. heat (elôfutam) rendszerû versenyzés a galoppversenyzés ôskorában is
szokásos volt, de késôbb, rendkívüli megterhelése miatt onnan törölték, ma
már csak az ügetôversenyzésben ismert.
A türk törzsek szakértelme és a sivatagi körülmények: a nappal perzselô
hôsége, az éjszaka metszô hidege, a gyér növényzet, a nélkülözések, vala-
mint a versenyzéssel járó rendkívüli megterhelések szikár-száraz, nemes
megjelenésû, legendás teljesítôképességû lovat formáltak.
Nem véletlen, hogy lovasaikat félelmetes hírû harcosként ismerte az ak-
kori világ. Dárius perzsa királynak (Kr. e. 550-486) 30 000 baktriai lovasból
álló testôrsége volt. Nagy Sándor (Kr. e. 336-323) baktriai lovasokkal egészí-
tette ki hadseregét, tenyészkancák tízezreit vette át a türk ménesekbôl. Híres
lova, az „ökörfejû” Bucephalos türkmén ló volt.
A kínai császárság követei Kr. e. 126-ban arról tudósítottak, hogy a távoli
Tayüan (Fergana) földjén csodálatos, „vért verejtékezô, mennyei lovakat” te-
nyésztenek. Fergana fôvárosa, Baktria – amelynek távoli országokba irányuló
kereskedelmét már a Kr. e. IV. századtól görögök irányították – jelvényében
vágtató ló jelképezte e kiváló fajtát.
A szkíták egész Európában elterjesztették ezt a lovat. Fejedelmi sírja-
ikban igen sok lótetemet találtak. A fejedelmi, 140-150 cm marmagasságú,

( 144 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 144 9/26/12 3:44:55 PM
Visszatérés a gyökerekhez

Szkíta lovas
Lóábrázolás egy szkíta sírból elôkerült lótakarón

( 145 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 145 9/26/12 3:44:55 PM
He cker Wa lt er

finom fejû, finom szervezetû turáni hátaslovak mellett voltak alacsonyabb,
133-134 cm marmagasságú, kevésbé nemes egyedek is.
A görög történetírók, Herodotosz (Kr. e. 484-425 körül), Strabo (Kr. e.
36-Kr. u. 19) ezt, az akkor perzsa lóként ismert lótípust tartják a legtökélete-
sebbnek, a legértékesebbnek.

Az arab ló
Az arabok eleinte tevékkel vívták csatáikat. Maga Mohamed elsô csatájába
(Othod, Kr. u. 625) még teveháton vonult, és lovon ülô ellenfeleitôl vereséget
szenvedett. Itt elszenvedett veresége és lóháton harcoló ellenfeleinek mozgé-
konysága meggyôzte arról, hogy küzdelmében a ló a tevénél összehasonlít-
hatatlanul hatékonyabb fegyver lesz. Ez az élmény meghatározta a ló iránti
elkötelezettségét.

Egy arab mén: még hosszú törzzsel és fémesen csillogó szôrzettel,
amely az ahal-teke lovak sajátja

A nomád beduinok egymással és közös ellenségeik ellen folytatott állan-
dó küzdelmei, a sivatag kemény körülményei és az arabok vérfanatizmusa
tovább nemesítette a turáni lovat. De a lovas (lovas elleni) közelharc rövidebb
törzsûvé, szélesebbé, fordulékonyabbá formálta, míg az állandó menekülés és
üldözés tovább fokozta állóképességét, kitartását.

( 146 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 146 9/26/12 3:44:56 PM
Visszatérés a gyökerekhez

Az oszmán birodalom megalapítója, I. Oszmán (Kr. u. 1258–1324)
az ogúz-törököknek abból az ágából származik, akik az elsô nemes lovat
kitenyésztették. Az oszmán birodalom eleinte kelet felé terjeszkedett,
magába szívta a legjobb lótenyésztô türk és beduin törzseket. I. Szulejmán
szultán (l520–1566) alatt volt az oszmán birodalom hatalma teljében.
Létszámában is félelmetesen nagy, lovai minôségében pedig kiemelkedô-
en nagy fölénnyel rendelkezô hadseregével indult Európa meghódítására.
A törökök tehát kelet legjobb lovaival kezdték nagy, átfogó tervük megva-
lósítását. Ettôl az idôtôl kezdve a keleti lovakat török lovakként nevezi
meg Európa.

Egy török lovas – Lova a legjobb török lovat mintázza

Az angol telivér
Ezek a keleti lovak és a kíméletlen versenyzés formálta az angol telivért is. I.
Jakab (1603–1625) angol király idejében számottevôen megnôtt a keleti lovak
importja. Graf C. G. Wrangel szerint ettôl az idôtôl fogva a XIX. század elejé-
ig 180 keleti mén és 1730-ig 60-80 keleti kanca érkezett Angliába. Az angol
méneskönyv, a General Stud Book I. kötetében 26 mén szerepel, amelyek a

( 147 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 147 9/26/12 3:44:57 PM
He cker Wa lt er

fajta kialakításában döntôen részt vettek. A lovak elsô neve a ló tulajdonosá-
ra, második neve korábbi tulajdonosára illetve származási országára utal. Azt
azonban jó tudni, hogy ekkor még nem volt a lovaknak „anyakönyvi kivona-
ta”, Európa népeit ekkor még a ló származása egyáltalán nem érdekelte.
A ló színét és használati tulajdonságait esetleg feljegyezték, s ha tudták,
a származási országot is megjelölték. A 26 mén közül tíznek a második neve
Turk, egynek Arabian or Turk, hatnak a második neve Arabian, hatnak pedig
Barb. Kettônek nincs második neve. A méneskönyv elôszavában azt olvashat-
juk, hogy: „Az araboknak jelzett lovak, valószínûleg Perzsiából és Szíriából
jöttek”. A legismertebb 3 mén: Byerly Turk, Darley Arabian és Godolphin
Barb. Ezek ménvonala a mai napig megmaradt.

Byerly Turk, az angol telivér fajta egyik alapító ménje

1680-ban jelet meg Angliában az elsô könyv a lovak tréningjérôl, amely
pontosan a türkök mai napig megôrzött módszerét írja le: a nehéz takarók
alatti izzasztó galoppokat és a nagy tápértékû, hashajtó hatású galacsinok
etetését. Tehát egyértelmû, hogy az angolok a kelet lovaival együtt azok tré-
ningmódszerét is elhozták Angliába. „A versenyzésre legjobb ló a barbár arab,
illetve ennek keresztezése, a yennet, de még ennél is jobb a turk.” – írja a
korabeli szerzô.

( 148 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 148 9/26/12 3:44:58 PM
Visszatérés a gyökerekhez

A turáni ló és a magyarság

„Eleink gyalog nem is tudtak járni,
Szépapáink pedig a királyt is lóháton választották,
És lóháton tartották az országnak gyûlését.”
(Nagyváthy János)

A különbözô tudományágak eredményeinek összehangolása alapján Veres
Péter, az MTA Néprajzi Intézetének kutatója írta le elôször (lásd: Mérföldkövek
a magyar ôstörténetben, Napkút kiadó 2009), hogy a magyarok ôshazája ott
volt, ahol a Kr. e. 2. és 1. évezred fordulóján az eurázsiai lovas nomadizmus
kialakult: a Kaspi-tengertôl és az Aral-tótól északra fekvô területen. Tehát, a
korábbi elméletektôl eltérôen a magyarok ôsei nem másoktól tanulták el a ló
használatát, hanem aktív résztvevôi voltak a ló, az elsô nemes turáni ló kite-
nyésztésének, és az eurázsiai lovas nomád életmód kialakításának.
Ennek ismeretében már teljesen világossá válik a magyarok lóhoz való
kötôdése és ragaszkodása, amely végigkíséri a magyar történelmet. A Kárpát-
medence benépesítése kiváló lovaink révén valósult meg. A kalandozásoknak
nevezett hadjáratok, amelyeken tavasztól ôszig egész Európát bebarangolták
eleink, a magyar ló kivételes teljesítô képességének fényes bizonyítékai.
Ôseinkben a keleti származás elevenen élt, és számukra az is teljesen vi-
lágos volt, hogy lovainkat csak nemes keleti ménekkel lehet javítani. A lóállo-
mányunkat nemesítô keleti lovak behozatala folyamatos volt. Ez a határozott
ismeret még a XIX. században is világosan jelenik meg eleink gondolkodásá-
ban. A keleti lovak közül a nagy érétkû, elegáns, magas, karcsú hátaslovat,
a tisztavérû turáni lovat latin nyelvû okleveleinkben, krónikáinkban electus,
famosus, principalis, capitalis, vagyis „úrnak való” jelzôvel illették.
Errôl számol be egy 1308-ban keltezett krónika, mely szerint a magyarok
lovai alacsonyak, erôsek és gyorsak, az elôkelôk és nemesek lovai ellenben
nagyok és szépek.
Mátyás királynak (1458–90) apósához, a nápolyi királyhoz írt levele vi-
lágossá teszi, hogy eleink mennyire tisztában voltak a magyar ló értékével, és
milyen féltô gonddal ôrizték kiválóságát. Ferdinánd, nápolyi király, Mátyás
feleségének, Beatrixnek édesapja a lóidomítás akkori fellegvárának tartott
fôvárosából egy lóidomárt küldött kedves vejének, aki a diplomáciai levelezés
igazgyöngyeként is számon tartott udvarias, de ôszinte és határozott levél kí-
séretében küldte vissza az idomárt a küldemény feladójának:
„Nem titok, sôt az egész világ elôtt nyilvánvaló tény, hogy fegyvert
forgatva nôttünk fel, gyakran, sok néppel, nemzettel hadakoztunk, de akár

( 149 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 149 9/26/12 3:45:00 PM
He cker Wa lt er

törökkel, akár keresztényekkel vívtunk csatát, magunk szelídítette lovakon
mindig szerencsével jártunk. Ha idegen lóidomárokra vártunk volna, so-
sem végzôdött volna olyan sikeresen a török, a német, a cseh, vagy a lengyel
hadjárat. Itthon betört lovainkkal gyôztük le a vlachokat, vertük meg a
szerbeket, és hódítottunk meg minden szomszéd népet; mindezt saját lova-
inkkal vittük véghez becsülettel.
Spanyol módra összegabalyodott lábakkal ugráló kancalovakra pedig
soha nem vágytunk, s máig sincs rájuk szükségünk, nemhogy komoly dol-
gokban, amilyenekben most részünk van, de még vígasságokon sem tud-
nánk hasznukat venni. Nekünk ugyanis nem összekuszálódott lábakon
szökdécselô lovak kellenek, hanem olyanok, amelyek szilárdan állnak szét-
vetett lábaikon. Azt a jó embert pedig felségedre való tekintettel jól megju-
talmazva küldjük vissza, noha cseppet sem volt tetszésünkre.” – írta leve-
lében Mátyás király.
Az 1526-os mohácsi csatavesztés után hazánkat elözönlötték a legjobb
keleti, töröknek nevezett lovak. Ez egyúttal a magyar írásbeliség szélesebb
elterjedésének kora is. Amit eddig latin nyelvû okleveleinkben capitalis, elec-
tus, famosus, principalis, jelzôvel illettek, az a magyar nyelvû írásokban „fôló”
névre magyarosodott. Fôló elnevezést kapott a nemesvérû, magas növésû tu-
ráni ló, akár magyar, akár török, erdélyi, moldvai, besszarábiai, tatár, cserkesz
vagy türkmén eredetû volt. Figyelemre méltó, hogy ekkor a fôló és a török ló
azonos minôséget takart. Nádasdy Ferenc 1570. évi számadásaiban lovait há-
rom csoportra osztja: „fôlovak, paripák és hitvánok.” A felsorolt fôlovak rész-
ben törökök (Husszein, Harambasa), részben magyarok (Csányi, Losonczi).
A lovak neve itt is elôzô tulajdonosaikra utal. Bebek Ferenc, gömöri ispán
Nádasdy Tamás nádor kérésére: „a török lovak közül két lovat szeretnék, egyik
lenne jó lépô paripa, másik lenne fôló.” Válaszlevelében azt írja, hogy: „ha
pedig itt nálam nem volna is, vagynak török rabjaim, bocsátám el bennek, kik
fôlovakat hoznak.” Ekkor ugyanis török hadifoglyok váltságdíjának lóval való
kiegyenlítése napirenden volt.
Ahmet pasa 1682. november 16-án így ír lováról Batthyány Kristófnak:
„…volt egy lovam, mellyel tavaly voltam én Konstantinápolyban… onnét hoz-
tam volt egy úrnak való lovat magammal…”

* * *

( 150 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 150 9/26/12 3:45:00 PM
Visszatérés a gyökerekhez

A közelmúltban Svájcban jártam egy kedves lovas barátomnál. Fölfe-
deztem egy sarokban lévô kis asztalon egy szokatlan nagyságú, bôrbe kötött,
nehéz könyvet. Kiderült, hogy ez a „nehézsúlyú” mû, Georg Engelhard von
Löhneisen: Hof- Kriegs- und Reit-Schul címû, 1727-ben megjelent könyve,
amelyben a magyar ló elsô hiteles ábrázolása található.

G. E. v. Löhneisen Neu eröffnete Hof- Kriegs- und Reit-Schul
címû könyvének címlapjai

A képet már ismertem, több forrás átvette az évszámmal együtt, csak
az eredeti forrást nem jelölték meg. Ez a magyar ló elsô ismert, hiteles áb-
rázolása. A kép egy zsinóros magyar ruhába öltözött legényt ábrázol magyar
süveggel a fején, aki egy hosszú törzsû, egyenes fejû, szarvasnyakú, rendkívül
nemes, vékony csontú, tipikus turáni jegyeket mutató lovat vezet. Az aláírás
csak annyi: „Ein Ungar” – Egy magyar.
(Ez a kép a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában megjelent, A
magyarok krónikája címû kiadványban is szerepel, ott a kép aláírása: Magyar
Fajló a 18. század elején.) A szerzô a magyar lóról többek között azt írja: „A
magyar ló a tatár lóhoz hasonlít legjobban, mert a szabadban, nagy méne-

( 151 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 151 9/26/12 3:45:00 PM
He cker Wa lt er

A magyar ló elsô hiteles ábrázolása
G. E. v. Löhneisen Hof- Kriegs- und Reit-Schul címû,
1727-ben megjelent könyvében

sekben jönnek világra, és emberi kéz nem is igen érinti ôket. ... Ezek a lo-
vak többnyire jók, gyorsak és állóképesek, csak sok köztük a vad, és nehezen
kezelhetô.”
Czindery Ignác 1736-ban „nagy Tatárországból” – amely kifejezés ekkor
a Krím-félsziget környékén fennálló Krími Tatár Kánságot takarta – hozatott
egy mént és 12 kancát, s ezeket fajtatisztán tenyésztette tovább. E lovakat
eleinte Attila német neve után Etzel-fajnak, késôbb tenyésztôjérôl Czindery-
lovaknak nevezték. Jelesebb magánméneseink elôszeretettel használták a faj-
ta ménjeit lovaik nemesítésére. Ahogyan a nemesítô török és arab méneket,
úgy a czindery fajta ménjeit is az angol telivérek megjelenése szorította ki
méneseinkbôl. Kossuth Lajos 1849-ben még külön rendeletben intézkedett
a Czindery magánménes lovainak az osztrák csapatok elôli elmenekítésérôl.
Ez jelzi, milyen magasra értékelték ezt az állományt. Wrangel: Ungarns
Pferdezucht címû, 1889-ben, Stuttgartban megjelent könyvében is szerepel
még a fajta; sok ménes történeti leírásában jelen vannak a Czindery-mének

( 152 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 152 9/26/12 3:45:00 PM
Visszatérés a gyökerekhez

Tatár ló korabeli rajz alapján
Az alapvetô fajtajegyek jól felismerhetôek

mint nemesítôk, de fajtatiszta állománnyal akkor már csak egyedül gróf
Andrássy Aladár homonnai ménese rendelkezett. Andrássy még fajtatisztán
is tenyésztette, de keresztezte is az állományt, és Wrangel leírja, hogy az an-
gol telivérrel való keresztezése kiváló vadászlovakat, a lipicaival nagyszerû
kocsilovakat ad, míg az arabbal való keresztezés finomítja ugyan az egyedek
csontozatát, de a többi Czindery-jellegvonást érintetlenül hagyja.
E leírás a fajtakeresztezésekben való viselkedésrôl, egyértelmûvé teszi,
hogy itt valóban egy másik, különálló fajtáról van szó.
Wenkheim József: „Gondolatok a MagyarOrszági hanyatló Ló-tenyész-
tésnek hellyre-állításáról” címû, 1815-ben, Kilián Györgynél, Pesten meg-
jelent, magyar-német kétnyelvû könyvében is világosan visszacseng a keleti
származás.

( 153 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 153 9/26/12 3:45:01 PM
He cker Wa lt er

Tündér, 4 éves szürke czindery fajtájú mén,
gróf Andrássy Alfréd szigetvári ménesének nevelése,
az 1873-as bécsi világkiállítás résztvevôje

„Lovainknak faja történetünkbôl vévén Aziábúl származik, a me-
legebb Clímából, azon kell tehát törekednünk, hogy ehhez közelítsünk, és
tsak olyan törzsökös fajt használjunk, melly azon Clímával, és a miénkkel
megegyez, a többi fajjakkal fel kell hagyni, mert ártalmasak, és jól lehet
kelemetes termetek tsalogató, de még is magokban kortsok, és lassan, las-
san tiszta fajunkat el rontyák.
Magában vévén a dolgot minden Ló egy régi jó törzsökbôl származik,
mellyért is, és a sok nehézségek eránt nem határozhattyuk meg magunkat,
tsupán tsak az Arábiai Lóra, jól lehet a mennyire lehetséges, a törzsöknek
onnan kellene fel állítódnia.
Mind azon Lovak mellyek hasonló, vagy melegebb Clímából, mint a
miénk, jönnek, a mi lovaink nemesítésére jók, mert már a fajokra nézve is
hasonlóbbak a törzsök fajhoz, azért is sikeresebben lehet használnunk a
Török, a Barber, Persiai, Cirkassai, Caucasus tájbéli Turkományai lovakat,
a Muszka lovakból azokat, mellyek a melegebb Clímában neveltetenek, a
tiszta Doniai, és a Zaporogai, úgy nem különben a Spanyol és Neapolitanus
lovakat is.

( 154 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 154 9/26/12 3:45:02 PM
Visszatérés a gyökerekhez

Arab telivér mén
(H. Fieg metszete)

Ezen állításnak igazságát a tapasztalás és a történet bizonyítya, mert
minden most fel álló és nevezetesebb Ménesek napkeletbôl vették eredeti
fajokat.”
Egy másik szerzô, Alistáli’s padányi-Máttyus N. János: Lótudomány cí-
mû, 1845-ben, Pesten megjelent mûve nemcsak azért rendkívül érdekes, mert
(akkor még közismeretnek számító tudással) felsorolja a hazánkban akkor
mûködô híres magánméneseket – 87 magyarországit, Erdélyben pedig 150-re
becsüli a híres ménesek számát –, hanem azért is, mert érdekes jellemzést ad
azokról a „fajtákról”, melyeket ekkor hazánkban lovaink nemesítésére folya-
matosan használtak. A török, tatár, cserkesz és moldvai lovak jellemzése arra
utal, hogy valamennyien a keleti, turáni lónak a változatai, melyek többé-ke-
vésbé megôrizték e fajta(kör) értékes tulajdonságait.

( 155 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 155 9/26/12 3:45:03 PM
He cker Wa lt er

„A török ló, melly arab, perzsa, s a tatár lótól származik, ez utóbbival
sok tekintetben hasonló: könnyû, izmos, tüzes s mindenféle sanyarúságot
tûrni képes…”
„A cserkesz ló, noha arab és perzsa lótól ered, néha ezeknél mégis ki-
tûnôbb is található közte, a rablónak mondott cserkesz népnél, mellynek
gazdasági és kereskedési czikkét teszi a ló; majd minden család egy tulaj-
don fajjal bírván; ezt már csikó korában hátsó czombjain megbélyegezve
annyira ôrködik fölötte, hogy mindenkit, ki egy közönséges vérû csikót ne-
mes fajú bélyegével megjelelni bátorkodik, néha halállal lakoltatja.”

Cserkesz lovak 1890 táján
(Franz Roubaud [1856-1928] festményei)

„A tatár ló középszerû, nagy… Kis-Tatárországban olly jeles lovak ta-
láltatnak, hogy az arab lovakkal is vetélkednek; minél fogva nagyon nehéz
csak egyet is közülök kézre keríteni.”
„Turkistán (Déli Tatárország) régi idôktôl fogva jeles lovakat nevelt,
minôk még néha a perzsa lovakat is felülmúlták. 15-16 markosak, gyorsak
s legyôzhetetlenek.”
„A moldva ló, középszerû, kicsi-szép fejû. Néha széles pofájú, nagy tü-
zes szemei vannak, gyakran hamis, `s makacs …, azonban e fajból ménes
telepítvényre alkalmas lovakat is szemelhetni ki.”
Az erdélyi lovat ekkor még a magyar lónál is értékesebbnek tartották.
Ebben a könyvben is azt olvassuk, hogy „a czímeres szép erdélyi faj, melly

( 156 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 156 9/26/12 3:45:03 PM
Visszatérés a gyökerekhez

kedvezô éghajlata alatt kitûnô sikerrel tenyészteték, s az ausztriai biroda-
lomban található lófajak közt mindig legjelesb vala …”
Ennek okát báró Wesselényi Miklós abban látja, hogy: „Erdélyben tovább
maradott meg a régi napkeleti vér, tovább maradván ez ország a Törökkel
szorosabb egybeköttetésben.”
Ezen források szerint régi, híres méneseinket török, tatár, keleti lovakkal
alapították, nemesítették. A Császári és Királyi Mezôhegyesi Ménes alapító
kancái között is sok volt a moldvai, cserkesz, magyar és erdélyi kanca a ma-
gyar és erdélyi mének mellett. Az angol telivér mének azonban az 1840-es
évektôl fokozatosan kiszorították méneseinkbôl a keleti nemesítô méneket.

Az „ôsi magyar fakó” hiteles története

Az 1950-es évek elején, amikor még nagyon népszerûek voltak a vidéki sík-, gát-
és gazdaversenyek, Ohat színeiben (Ohati Állami Gazdaság, Hortobágypuszta)
feltûnt egy jókötésû, sûrû, mokány lovasember, Madácsi László, aki Büntetô
nevû sárga heréltjén (a nemes küllemû angol telivér Galgóczy fián) sorra nyer-
te a versenyeket, és rövid idô alatt a versenyek hôse lett. Rendkívül határo-
zott, ellentmondást nem tûrô egyénisége, szavainak súlya, meggyôzô ereje,
nem különben eredményei alapján az akkori idôk lovas életének elismert,
meghatározó alakja lett. Késôbb Vác közelében, Nôtincsen, a Néphadsereg
MgTSz-ben mûködött, majd Katalinpusztán telepedett le, s alakított ki egy
lovas létesítményt. Kedvenc lovai a fakók voltak, és nagy meggyôzô erôvel hir-
dette, hogy a világ legjobb lova az ôsi magyar fakó volt, amellyel Árpád apánk
bevonult a Kárpát-medencébe.
A magyarság eredetének vitatott kérdései nem foglalkoztatták Madácsi
Lászlót. Az sem érdekelte, hogy ekkor még a közhiedelem azt tartotta, a ma-
gyarok ôsei kis termetû, legfeljebb 140 cm marmagasságú lovakat lovagoltak,
azzal meg végképp nem foglalkozott, hogy abban az idôben egységes, kialakult
lófajtáról még nem lehetett szó, hiszen egy vándorló nomád nép, ha jobb lovat
talál, azt magával viszi minden áron, az erôsebb, ügyesebb ellenfél, pedig az ô
jobbnak tartott lovát ragadja el. Igaz, hogy a vadlovak színe fakó, és az ôsi faj-
ták mindegyikében gyakori a fakó szín. Az is igaz, hogy legrégebbi lovas köny-
veinkben a fakónak sok árnyalata ismert, olyanok is, amelyeket mára már
teljesen elfelejtettünk. Ki tudná ma megmondani, milyen színû volt a hódas
fakóbarna, a szepe vércse fakó, a szarvasfakó, az egérszôrû, a homály színû
ló, hiszen már a közelmúlt ismert kifejezései, a zsufafakó, a zsemlyefakó, a

( 157 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 157 9/26/12 3:45:03 PM
He cker Wa lt er

gerlefakó, a mogyorófakó, vagy a hamvasfakó is lassan a múlt ködébe vesznek.
Madácsi Laci szívéhez a magyar nóták sokkal közelebb álltak, mint a száraz
tudományos értekezések, ezért inkább azokra hivatkozott, s a nóták „fénye-
sen” bizonyították állításának igazságát.

Megdöglött a Jani lova, a fakó, a fakó,
Utána megy maga Jani, a bíró, a bíró.

No lám, a falu elsô emberének, a bírónak a lova is fakó.

De a fakó lovak kiváló teljesítményét is tanúsítják a népdalok, hiszen a

Tizenhat esztendôs voltam,
Mikor lopni elindultam …
kezdetû népdal utolsó strófája így szól:
Van is nekem egy szíjhát
Fakó lovam, kese lábú.
Hej, huszonnégy óra alatt
Debrecentôl Pestig szalad.

És a betyárok is szívesen kötötték el a fakó lovakat:
Ha felülök Fogarasi János bátyám,
Lopott fakó csikajának a tetejibe,
Beugratok a gulya közepibe,
Kiszakajtok tizenhárom darabot:
Netek, lányok! Tik is boldoguljatok!”

De még hûtlen kedvesét is fakó lovon siratja:
Befútta az utat a hó,
Céltalanul fut a fakó,
Eleresztve a kantárja,
Búbánatba a gazdája.

Még a huszár is fakó lován büszkélkedik:
Nem ôrzöm én senki juhát,
A császár ad nekem ruhát
Komisz inget, komisz gatyát,
Szép karcsú, fakó paripát.

( 158 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 158 9/26/12 3:45:03 PM
Visszatérés a gyökerekhez

Magyar lovak a XIX. századból
A nemesítetlen és a nemesített magyar ló
(Emil Volkers rajza)

Hát kell ennél fényesebb
bizonyíték, hogy az ôsi ma-
gyar ló, a világ legjobb lova,
fakó volt?!

Huszár egy közönséges
fakón 1710-bôl

( 159 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 159 9/26/12 3:45:04 PM
He cker Wa lt er

Egy császári és királyi lovassági tábornok az 1850-es évekbôl
fakó lovon

( 160 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 160 9/26/12 3:45:05 PM
Visszatérés a gyökerekhez

Valami ôsi, búvópatakként felszínre tört vonzalom lehetett, amely
Madácsi Lászlót a fakó lovakhoz bilincselte. Összegyûjtötte az általa feltalált
fakó színû lovakat és kialakított belôlük egy ménest a Hortobágyon. Elmélete
és fanatizmusa meggyôzte hazánk akkori vezetôit is. Dr. Németh Lajos, az
OTÁF (Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelôség) igazgatója
a szervezet üllôi telepén biztosított megfelelô elhelyezést a ménes számára. Az
alapvetô gond azonban az volt, hogy az ekkor feltalált fakó lovak, szinte kivétel
nélkül egy „Postás Gergô” nevû fakó mén ivadékai voltak. Gergô a II. világ-
háború viharában került Magyarországra. A Magyar Posta akkor még lovakkal
szállította a csomagokat, és Budapesten, a Verseny utca végén – amely nevét
azért kapta, mert a Baross tér felôl ezen az úton gördültek az akkori városli-
geti lóversenypályára a fôúri négyes és kettes fogatok, fiákerek – a még most is
meglévô míves lóistállók voltak a postáslovak szálláshelyei. Egy szó, mint száz,
a Magyar Posta tulajdonába került ez a fakó színû mén, amelynek ugyan nem
volt anyakönyvi kivonata, de rendkívül tetszetôs alkata és jó mozgása, vala-
mint a farán látható hannoveri bélyegzés keresett fedezôménné minôsítette,
így elég sok csikója született. Eleinte a Hortobágyi Állami Gazdaság foglalko-
zott a fakó lovak tenyésztésével. Itt született Hortobágy-Huba is, amely – ahogy
az az egymással párosított fakó lovak utódai között elég gyakran elôfordul –,
albínóként született, pigmentmentes bôrrel, rózsaszín szemmel.

Az 5417 Hortobágy-Huba rövid „anyakönyvi kivonata”

Érdekes élménnyel lettem gazdagabb, amikor egy alkalommal váratlanul
felhívott telefonon Jürgen Hellerung, Mecklenburg-Elô-Pomeránia lótenyész-
tési felügyelôje, egy rendkívül jó szemû, egész életét a lovaknak szentelô, ki-
váló lovas szakember. Ott tartózkodásom alatt bensôséges, baráti viszony ala-
kult ki közöttünk. „Itt vagyok a Ferihegyi repülôtéren, a csatlakozásomig négy
órám van, szeretnék egy magyar ménest látni.” – hangzott a telefonban.

( 161 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 161 9/26/12 3:45:06 PM
He cker Wa lt er

Beültem az autóba, Ferihegyrôl a közeli Üllôre vittem, és megmutattam
a fakó ménest.
Milyen lovak ezek, milyen vér van bennük? – kérdezte. Elôször elmond-
tam neki a hivatalos változatot: ezek azok a lovak, amelyekkel mi az ôsi ma-
gyar ló típusát szeretnénk kitenyészteni. „Ezt értem – mondta –, de milyen vér
van most ezekben a lovakban?”
Hosszas unszolására végül bevallottam az igazat, hogy ezekben döntôen
egy fakó színû hannoveri mén vére csörgedezik. Látod, ezt azért kérdeztem,
mert nálunk fenn Mecklenburgban volt egy ménvonal, amely sok fakó lovat
adott, és én ezeknek a küllemi jegyeit fedeztem fel ezekben az egyedekben –
mondta. Beláttam, hogy a jó szemû, tapasztalt lótenyésztô szakembert nem
lehet mesével megtéveszteni.
Az 1970-es évek elején dr. Madas András, egy rendkívül mûvelt és a lovat
nagyon szeretô erdômérnök volt a Földmûvelésügyi Minisztérium miniszterhe-
lyettese, aki munkatársával dr. Merényi Tiborral a budapesti versenypályán,
a mai Kincsem parkban reggelenként, még munka elôtt rendszeresen lovagolt.
Ezt akkor még titokban kellett tartani, mert a „hivatalos szemlélet” ezt még
mindig „úri passziónak” minôsítette. Én istállóvezetô voltam a galopp-pályán
és ezek a reggeli találkozások ôszinte, bensôséges, tiszteleten alapuló viszony
kialakulását tették lehetôvé.
Madas András egy reggel azzal kéréssel lepett meg, hogy: „Walter, írd le
nekem, mit is akarunk mi Üllôn csinálni!” Nem tûnt számomra egyszerûnek
a feladat, mert Árpád apánk fakó lovát, ha valóban csak 135-140 cm magas
volt, nehéz lenne kitenyészteni, még nehezebb lenne értékesíthetôvé tenni,
hiszen a világ ekkor már a sportlovat kereste. Még nehezebbé tette a dolgomat,
hogy tisztában voltam a ténnyel, hogy fakó lovaink szinte kivétel nélkül a han-
noveri Gergô leszármazottai, sokszor igen szoros rokontenyésztéssel. Ebbôl
ôsmagyar lovat „készíteni” nem lesz egyszerû feladat.

1974-ben a Lótenyésztés és Lovassport címû folyóirat 5. számában jelent
meg végül Az üllôi fakó tenyészet tenyésztési célkitûzései címû írásom. Ebben
azt vetettem föl, hogy fakó színû ahal-teke mének behozatalával, keresztezés
útján kialakítható lenne az a típus, amilyen a – keleti fajtákkal való folyamatos
keresztezés eredményeképpen, ezek fajtabélyegeit magán viselô, rendkívüli
teljesítményt felmutató, s még a XIX. században is fellelhetô – magyar ló volt.
Azt is hozzátettem, hogy ha az egyedek kiválasztásakor a lovagolhatóság
küllemi követelményeire is tekintettel leszünk, akkor az ivadékok a lovas-
sportban is eredményesen szerepelhetnek.

( 162 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 162 9/26/12 3:45:06 PM
Visszatérés a gyökerekhez

Nagyjaink ezt elhitték nekem, és kiküldtek egy szakembert a Szovjetunióba,
ahal-teke mének vásárlására szóló megbízással. Sajnos a kiküldött szakember
életútjában a nyeregben töltött órák száma nem volt meghatározó, így a lova-
golhatóság szempontjai sem játszottak szerepet a kiválasztásban. Döntô volt a
fakó szín és az ahal-teke fajtához való tartozás.
Három ahal-teke mén érkezett az országba:
Birgut, fakó mén a Toporbáj vonalból. (Született 1967-ben, apja Murgab,
anyja Maral. Nevelte az Ashabad kolhoz, Türkmenisztán.)
Mele-Szakar, fakó mén a Toporbáj vonalból. (Született 1970-ben, apja
Melekus, anyja Szonar, nevelte a Lenin kolhoz, Ashabad, Türkmenisztán.
Musztafa, fakó mén a tenyészet híres Arab-vonalából. (Született 1971-
ben, apja Akbar, anyja Maral. Nevelte a Komszomol Lótenyésztô Szovhoz,
Ashabad, Türkmenisztán.) Apai nagyapja, Arab az 1960-as római olimpia
aranyérmes díjlovának, Abszentnek is apja volt.
A három mén közül Birgut és Mele-Szakar, a hosszú törzsû, keskeny,
szarvasnyakú típust képviselte, Musztafa viszont származásával és alkatával
is valóban azt ígérte, ami a megfogalmazott tenyészcél volt.
Az elgondolást támogató vezetôk és a lótenyésztés gyakorlatát irányító
szakemberek között nem volt felhôtlen a viszony. A felülrôl jött „ukáz” nem
találkozott a kivitelezôk lelkesedésével. Ennek megfelelôen alakult a végre-
hajtás is.
Birgut és Mele-Szakar termelôszövetkezeti ménesekbe kerültek beosz-
tásra, nehéz ma már megmondani, mi maradt utánuk. Mele-Szakart az oro-
szok vissza szerették volna kapni, mert Toporbáj vonalának fenntartásában
komoly segítség lett volna. Javasoltam is, hogy helyette Polotlüj egyik fiát kér-
jük cserébe.
Sajnos ebbôl sem lett semmi. Mele-Szakarra a nomád lovasok nevelte
lovak viselkedése volt jellemzô: „egyemberes” ló volt, nehezen viselte a folya-
matosan változó lóápolók kevésbé gyöngéd és egyedi igényeket egyáltalán nem
tûrô bánásmódját, s – ami különösen fájdalmas –, addig vergôdött a kötélbék-
lyók fogságában, amíg kimúlt az árnyékvilágból.
Musztafa 1977-tôl fedezett Üllôn, a fakó ménesben. Egy fia, a szintén fakó
Musztafa (született: 1982, anyja: 25 Üllô-Anci) ifjú Jobbágyi Józseffel a nyer-
gében tehetséges military lóként mutatkozott be.
A ménes azután Szalkszentmártonba költözött, és késôbb már az 1976-
ban született, szintén fakó színû holsteini Martalóc kapta az „ôsi magyar
fakó” feltámasztásának feladatát.

( 163 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 163 9/26/12 3:45:06 PM
He cker Wa lt er

Polotlüj, az ashabadi ménes fakó törzsménje:
fajtájának kiváló egyede volt

Martalóc egyébként a Holsteinben kitûnôen bevált angol telivér Marlon
fia volt, anyja pedig az izabellafakó Diane, az akkori Holsteini Szövetség, il-
letve a mai Német Lovasszövetség elnökének, Breido Graf zu Rantzaunak
volt eredményes ugrólova. Tehát nem volt az baj, hogy megvettük ezt a mént
még csikókorában, csak nem az „ôsmagyar fakó” állományon kellett volna ôt
hasznosítani. Késôbb Rádiházán volt néhány jó ivadéka.
A rendszerváltás állami és szövetkezeti tulajdonainak viharos megsem-
misülése, illetve a gyors tulajdonosváltás forgószele ezt a ménest is felkapta,
és szétszórta.

( 164 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 164 9/26/12 3:45:06 PM
Visszatérés a gyökerekhez

Musztafa fakó ahal-teke mén
(Eszes F. felvétele)

A fenti írás korábban
Az üllôi fakótenyészet tenyésztési célkitûzései címmel,
a Lovassport-Lótenyésztés címû folyóirat
1974-es évfolyamának 5-ik számában jelent meg.

( 165 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 165 9/26/12 3:45:07 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

John Hodges

( 166 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 166 9/26/12 3:45:08 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Small farmers and their livestock:
effects of globalisation

JOHN HODGES

Dedication
Imre Bodó has a long and successful career in animal breeding and genet-
ics that was established first in Hungary but has spread across Europe and
the world. Through his teaching, research, writing, speaking and involvement
with farming practice, Imre Bodó has influenced many people and events in
agriculture and livestock production. He has the unusual ability to combine
the intellect of the professor with the wisdom of the herdsman and shepherd.
He has a deep affection for indigenous breeds of livestock of all species and
for their keepers, especially for the Hungarian Grey Cattle and for horses.
However, Imre Bodó is not simply a conservationist for he has enabled tradi-
tional breeds to compete in the modern world. I am glad to salute Imre with
this article because it addresses the small livestock keepers in the chang-
ing world and recognises their unique role in the food chain from extensive
pastures to the table. I admire Imre for his personal qualities which are so
closely linked with his professional life: his commitment with Erzsébet to
his extensive family; his faith in the transcendent issues of life which gives
deep understanding and purpose; his integrity and courage in enduring
hardship; his openness to life and ability to combine the best of the old and
the new; his modest style of life and interest in others; and for his friendship
that I have been privileged to enjoy for many decades. Congratulations Imre
on your 80th birthday.

Overview
The livestock and poultry of the world are essential to feed the exploding
human population with animal protein. Without doubt the natural resourc-
es needed are available globally and the task is possible using appropriate
knowledge of science and economics. The challenge lies in human behaviour
and the socio-economic systems chosen. Knowledge can be used ethically

( 167 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 167 9/26/12 3:45:10 PM
John Hodges

or non-ethically. The record of human civilization shows that knowledge is
power and, when used in the interests of the community, knowledge brings
prosperity for all. But knowledge used solely in self-interest always results in
unsustainability and human suffering. In recent decades the food chain has
been increasingly globalised and handed to market forces. Globalisation is
driven by competition in the world market to increase wealth and maximise
profit, but it also has a severe downside. As shown by the financial and bank-
ing crisis that star-ted in 2008, globalization encourages unethical policies
and behaviour leading to unsustainability on a worldwide scale. Globalizing
the food chain on the basis of the present industrial food production system
brings some negative consequences to natural resources and to climate and
also gives unprecedented power to a small fi nancially rich elite whose inter-
ests favour large-scale production. This Western model is being extended glo-
bally. Land and natural resources are bought from small farmers and formed
into large-scale intensive units of crop and livestock production with high
level of technology and intellectual capital, minimum local labour and control
of distribution and markets. This system is not sustainable for, when eco-
nomic circumstances change, those controlling the resources will be driven
by their self-interest and the food supply will be threatened. Further, this
industrial pattern of production has negative socio-economic consequences
for small farmers and livestock keepers who are vulnerable and defence-
less alone. Their way of life and their natural resources are threatened by
intensive production systems that can apparently produce at cheaper unit
costs. However, there are other hidden costs to large-scale production that
are rarely assessed. Although small farmers and livestock keepers are indi-
vidually small in scale, yet together they produce a high proportion of global
food. Globalisation threats their sustainable production of livestock products
from extensive grazing in the lowlands and their use of upland pastures in the
mountains, plateaux and forests of the world. The millions of small farmers
and livestock keepers who manage these extensive resources are essential
to provide 9 billion people with meat, milk and eggs by 2050. But they need
empowerment appropriate to their circumstances to increase their productiv-
ity and to preserve their traditional ways of life. The challenge facing leaders
in government, science and business is to recognise that intensive large-scale
agriculture is not enough. Nations need their existing small farmers and live-
stock keepers an their systems which should be sustained and improved as
national resource of great value. This paper examines the nature and cause
of the present unsustainable state of global food production. Proposals are

( 168 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 168 9/26/12 3:45:10 PM
Small farmers and their livestock: effects of globalisation

made for a parallel alternative system that is sustainable, equitable and ethi-
cal and is built upon the available human capital. The issues discussed here
are particularly applicable to the small farmers and livestock keepers with
indigenous cattle, yak, horses, sheep and goats on the extensive mountain and
plateau pastures of the world.

Livestock and life
Livestock play a central role in providing quality of life for humanity. Domestic
livestock and poultry contribute health-giving proteins to the human diet,
principally meat, milk and eggs. The urban consumer to-day buys these prod-
ucts in a convenient form and has little contact with or knowledge of the ani-
mals and birds which are kept in other locations. But half the population of the
world still live in rural areas and have daily contact with livestock and poultry.
In these agricultural communities livestock contribute immensely more than
food to the quality of life: they work on the land, transport people and goods,
provide wool, leather and other clothing and in many parts of the world cat-
tle manure is valued as fuel. Understandably in simpler rural communities
livestock have often served as currency and as a wealth bank. In the early
days of human civilization when wild animals were first domesticated, they
were integrated into the lifestyle of the community. In fact, the domestication
of animals was a major factor empowering humans to move from hunting and
gathering to settled agriculture; and later, livestock were key resources in the
slow but vast migration of people over the whole earth.
For billions of people today in poorer rural areas of Africa, Asia and Latin
America this close interdependence of people and livestock remains vitally
important for life itself. Many livestock-keepers manage traditional species
and breeds on local grasslands and use by-products of local crops as sup-
plementary feed. Throughout human civilisation livestock have been a major
resource in sustaining community life and conserving the natural environ-
ment. But, today these historic livestock pastoral systems are threatened by a
package of new forces called globalisation.

Agriculture and the food chain are changing rapidly
In the 21st-century globalisation and its associated influences are reshap-
ing the traditional human food chain. This is a revolution. But this is not the
first time agriculture has been through a revolution. An earlier massive re-
structuring of traditional farming took place in the 19th and 20th centuries in
the Western world. The major forces that changed farming in those centuries

( 169 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 169 9/26/12 3:45:10 PM
John Hodges

were industrialisation and new scientific knowledge that brought fossil energy,
chemicals and mechanisation to farms while farm workers and their families
were drawn to the cities by employment in the new factories. That earlier ma-
jor socio-economic shift took place relatively slowly and produced more food
which was needed by the rapidly growing population in cities. Throughout
those changes, the traditional farming practices of good husbandry were
maintained so that natural resources were used but not abused. Farmers and
livestock-keepers retained their traditional sustainability. By contrast, the
current globalisation movement focuses on profit and quick returns which,
in agriculture, inevitably results in the depletion of natural resources and
pollution of the environment. The movement to globalise trade originated in
the West at the end of the 20th century. It has been formally adopted by many
governments and business as a world-wide economic ideology and applied to
almost all tradable commodities and services including food. Globalisation is
based upon the economic principle of Comparative Advantage (Ricardo, 1817)
that offers great benefits especially for manufactured goods. But for the food
chain globalisation introduces new, negative risks to natural resources, the
environment and the human communities involved in agriculture. Animal
production is particularly vulnerable as the changes introduced by globalisa-
tion threaten an integrated biological system including not only pastures and
animals but quality of life, culture and sustainability of rural communities
based upon livestock.

The slow journey of civilisation
To understand more fully the nature and impact of globalisation on livestock
and their communities in the 21st century we now take an historic over-view
of humanity as travellers on a journey since the Neolithic or Cultural Revolu-
tion about 12,000 years ago when civilisation, as we know it, began. There
have been four major stages of human progress: Hunter-gatherers, Settled
Farming, Agro-industrial Revolution and Globalisation.

Hunter-gatherers
Hunter-gatherers lived before the Neolithic Revolution in what is called Pre-
History. They simply searched for natural food including fruit, berries, insects
and nuts and hunted wild animals. They lived in relatively small communities
and by modern standards the material quality of life was poor. Infant mortal-
ity and life expectancy were low. A few hunter-gatherer communities still live
in the same way today; for example, some Aborigines in Australia and some

( 170 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 170 9/26/12 3:45:10 PM
Small farmers and their livestock: effects of globalisation

indigenous Amazonian tribes so far untouched by civilisation. They sow no
crops and own no domestic animals.

Settled farming
Settled farming was the second stage on the journey that began 10-12,000
years ago. The domestication of wild mammals, birds and plants was a key step
upwards that empowered people to live in one location in a more civilised way.
Civilisation was born. Since that time humans and livestock have travelled
together with enormous mutual benefit in the community of life. Humans
and livestock worked together on the land and used water and wind as energy.
People built permanent homes and larger integrated societies emerged which
practised division of labour between individuals and families. Seed was saved
from harvest to sow the next crop. The location where a species was first
domesticated is known as its Centre of Origin. Cattle of the Bos taurus type
were first domesticated in the area now called Iraq where wheat was also do-
mesticated. Sheep and goats were also domesticated in the Middle East while
domestic horses originate on the Asian Steppe and pigs were domesticated
first in Asia. The humped or Zebu type cattle were later domesticated in India.
In Centres of Origin, the wild and domestic genetic diversity within a species,
even today, remains higher than elsewhere. In time human population pres-
sures forced migration as people and animals went together in search of more
land. These early routes are now being traced with great accuracy through
DNA analysis of both humans and livestock.
Migration was slow and an enormously strong influence in the evolution of
adaptation. As communities slowly entered new environments with different
natural resources, climatic conditions, pathogens and opportunities, adapta-
tion was the key to survival. Isolated from parent communities, new groups
gradually designed innovative ways of food production, clothing, housing and
living. Separate languages developed. New natural environments offered fresh
wild species of plants and animals for domestication. In this way the whole
earth, apart from Antarctica, was colonised by tribes that eventually became
nation states. Genetic diversity of livestock was initially reduced as migrating
populations took with them a limited number of genetic strains within a spe-
cies. However, gradual adaptation to new natural environments resulted in an
increase of biodiversity in livestock and birds yielding a prolific range of ge-
netically differentiated breeds within a species. Domestication of animals and
birds focused upon only 40 species but from these, over thousands of years
in diverse environments 5,400 genetically distinct livestock breeds and 1,000

( 171 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 171 9/26/12 3:45:10 PM
John Hodges

breeds of poultry were developed by a combination of natural and human se-
lection. This rich fund of biodiversity has served mankind well. But today, the
negative repercussions of globalised industrial style livestock production are
evident in extinct breeds. When small livestock producers give up production
their traditional livestock breeds are threatened and lost. Due to the growing
practice of mono-culture 300 breeds have disappeared in the last 15 years and
2,000 are at risk today. This loss is irreplaceable. The time has come to use
adapted indigenous breeds under appropriate local technology, feed resources
and improved management with local labour to contribute to increased food
production and better quality of life for the livestock keepers.
Over the millennia, settled farming took a huge variety of forms and cul-
tural practices that enabled people to pass from survival mode to a higher
quality of life. Sustainability does not need defending as it is obviously essen-
tial for life and the alternative is a degraded quality of life and fi nally extinc-
tion. Historic examples are known of unsustainable hu-man communities that
disappeared; for example, some early settlers in Greenland and the popula-
tion of the Easter Islands. Unsurprisingly, the concept of sustainability has
been so self-evident that the word ‘sustainable’ scarcely existed in the human
mind and vocabulary until recently. But over the last 30 years ‘sustainability’
has become the buzzword in all high level policy statements from govern-
ments and international institutions. The word is embedded as a politically-
correct necessity today in every policy document and research proposal and
in all discussions about progress and development. Yet sadly, society is schizo-
phrenic as shown by the unsustainable behaviour practised without restraint
as ever more intensive, industrialised farming is promoted by government and
business together with science, the only goal being biological and economic
efficiency.
Continuing with the narrative of settled agriculture, the oldest, complete
man ever found was a frozen mummy released from a glacier in the European
Alps in 1991 that had been preserved by the cold for 5,300 years. He was a
member of a settled farming community in north Italy. Known as the Iceman,
or Oetzi from the location where he was found, he has been identified as a
Bronze Age man. His clothes are made from animal skins, sinews and raw
plant material. His weapons consist of an axe with a copper head and a large
bow with copper-tipped arrows. He carried fire embers, food and herbs but
of course, no writing materials or maps. He was in the high mountains per-
haps with sheep or goats grazing for the summer or travelling with livestock
for trade. Perhaps he was attacked or fell into a crevice of a glacier. Perhaps

( 172 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 172 9/26/12 3:45:11 PM
Small farmers and their livestock: effects of globalisation

someone, motivated by greed, saw him as a vulnerable and disposable re-
source and took his sheep or goats. The Iceman is an icon of small livestock
keepers today, threatened by globalisation of the food chain, and liable to
lose everything as the traditional way of life is replaced by intensive systems
for producing meat, milk and eggs that allegedly are cheaper than products
from small farmers. This evaluation of cheapness is incomplete as it fails to
take account of the external, unrecorded costs to the environment, to global
warming and the human suffering caused by the destruction of sustainable
livestock systems.

Agro-industrial revolution
The third stage in the human story, commonly known as the Ag-ro-Industrial
Revolution, slowly emerged in the West about 200 or 300 years ago. New ener-
gy forms became available for use on the land. Hun-ter gatherers used human
energy. Settled farmers used their own energy, domestic animals, water and
wind. The Industrial Revolution introduced steam power, oil and chemicals to
the farm thus releasing labour that migrated from the land to urban centres for
work in the growing factories. Western society gradually changed from agricul-
ture to manufacturing reaching the point today that farming employs only 3 –
5% of the population. Industrialisation presented Western governments with a
new problem: how to feed the rapidly growing city populations with high birth
rates who no longer had access to the land. Many governments in Europe and
North America realised the danger of depleting domestic agriculture. In dif-
ferent ways they began to provide substantial financial support in the form of
grants and subsidies to empower the declining number of farming families.
This fi nancial support had two major aims: to provide enough cheap food for
the exploding urban population and to maintain agriculture as an essential
national heritage of great value. This investment in family farms was provided
in many innovative ways. In each state of the US, for example, the Land Grant
Colleges were established by the Federal and State governments to provide
teaching, research and extension in agriculture. In many European countries,
governments established agricultural research institutes. Demonstration and
husbandry farms were operated by some governments to show farmers how to
use new technology appropriately in local circumstances. Grants were made
to encourage farmers to use new techniques; for example, with livestock for
better nutrition, reproduction, breeding, quality forages, disease control and
hygiene in milk and egg production. Similar examples of appropriate tech-
nology were subsidised for good husbandry of land and crops. Governments

( 173 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 173 9/26/12 3:45:11 PM
John Hodges

also set up infrastructures to facilitate farmer co-opera-tives for marketing.
Overall, these innovative programmes were highly successful and kept family
farmers on the land by empowering them to produce more and cheaper food
for the exploding urban populations. These programmes prevented famine,
provided economic stability and averted social unrest. The lesson for globali-
sation today is that governments should likewise empower poor, small farm-
ers, protect domestic food production capacity and avoid famine in the cities.
These family farmers and pastoralists are a national heritage of great value.
A further lesson about the dangers of globalising food can be learned
from British government policy during the 19th and early 20th centuries.
Industrialisation was accompanied by the worldwide growth of the British
Empire which offered vast quantities of even cheaper food from the colonies.
An early type of globalisation was practised by Britain which imported huge
quantities of food and exported manufactured goods. This certainly increased
wealth but sacrificed British agriculture to the extent that, at the start of the
Second World War in 1939, the UK produced only 60% of its food. War reduced
access to imported food. Food was short and rationed. A hasty programme to
revitalise British farming was started but this takes time and food rationing in
the UK did not end until 1954. The government programme of financial and
technical support for farmers successfully increased food production. Similar
policies were started in other Western European states. The grants and sub-
sidies to farming have continued and expanded leading to the present EU
Common Agricultural Policy (CAP) which now supports both farming and the
environment. American agriculture also receives substantial fi nancial sup-
port from government.
In the decades after the Second World War the revitalisation of European
and US farming was achieved by increasing inputs of fossil fuel, chemicals,
science and technology, mechanisation and increase in scale. The success
attracted external business investment in agriculture and structural chang-
es began leading to larger farms. Most small family farms have been driven
out. Gradually the food chain has been handed over to the market in which
farmers are dependent upon contracts with supermarkets for marketing their
products. This system of farming is now known as the ‘intensive food model’
and sometimes described as industrial farming. It has been successful in pro-
ducing an abundance of cheaper food and profit for large corporations. This
intensive model has been so successful that it has been taken beyond it its
capacity to deliver more. The result is neglect of good husbandry, exploitation
of the environment and animal welfare issues. Sadly this success has caused

( 174 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 174 9/26/12 3:45:11 PM
Small farmers and their livestock: effects of globalisation

policy makers to think that the intensive model combined with globalisation
is the answer to feeding the world. In the developing world today, more than
50% of the national population still live on or close to the land. Globalisation
with its associated emphasis upon industrialised farming is driving mass mi-
gration to the large megacities where the quality of life is often miserable and
where there is limited work for unskilled migrants. The sustainable socio-
economic way forward is not to promote the intensive food model which en-
courages external investment and large-scale farming thereby driving more
small farmers to the cities. An alternative parallel model is needed that uses
innovative ways of empowering small farmers.

Globalisation
Globalisation is the fourth stage in the human agricultural journey. In the
last 10 years of the 20th century globalisation was embraced by many gov-
ernments as the principal way to increase economic prosperity. It has ele-
ments of an ideology with advocates who believe it is the only way to increase
material prosperity. It is an untried hypothesis. The aim of globalisation is
to make the world an open marketplace for everything. Goods and services
are produced where they are cheapest and shipped to customers throughout
the world. Globalisation depends upon oil, rapid transport and instant com-
munication. Shipments by air or sea contribute substantially to green house
gases and climate change. The dominant resource in globalisation is capital
which makes land and labour subservient. In the globalised economy capital
seeks maximum return which is normally repatriated away from the country
of investment. In the agriculture and food sector globalisation typically leads
to plantations for crop production; and for animals it results in large-scale
mechanised units using fossil fuel in which animals and birds are crowded
on minimum land with little caring labour. These livestock units hold tens of
thousands, even hundreds of thousands of animals or birds in one location.
Such units cannot be supported by land in the vicinity. Feed must be trucked-
in while manure must be trucked-out. Animals and birds are bred and man-
aged for a short life and slaughtered leaving huge quantities of offal while ani-
mal products are shipped to distant markets. Mass production monoculture
needs animals of similar age, gender, size and genotype. Research currently
seeks a commercial cloning technique for animals as the globalised market
system likes uniform products. This intensive system not only destroys the
traditional relationship between animals and their keepers but also causes
deep concern over animal welfare and diversity.

( 175 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 175 9/26/12 3:45:11 PM
John Hodges

Globalisation is implemented by the World Trade Organisation (WTO),
an Inter-Governmental Organisation (Narlikar, 2005). To become members,
countries must remove barriers to trade. The worldwide open market undoubt-
edly results in cheaper manufactured products although shipping costs, mini-
mized by large-scale, must be added. Key decisions about intensive livestock
businesses are made by specialists in financial investment from thousands
of miles away whose interest and business training is return on investment.
They rarely have knowledge of farming, biology or sociology. The tragic con-
sequence is that small farmers and livestock keepers are shorn of responsibil-
ity, have no role in decision-making and are forced to leave their traditional
lifestyle and seek unskilled work. Globalisation often results in livestock pro-
duction units that are beyond the legislative reach of the countries supplying
capital and markets. Without doubt this freedom from compliance to foreign
laws and the absence of enforceable international laws reduces the costs of
animal products particularly in standards of employment, animal welfare and
environmental pollution. But there are external costs that are borne by people
living in the country of production. Greenhouse gas contributions from ship-
ping resources and products over long distances add to the burden carried by
the whole world, although some predictions show that poorer countries will
suffer more disrupted weather patterns.
The efforts of the World Trade Organisation formally to include agricul-
ture in its global programme, known as the Doha Round, were rejected by a
majority of developing countries. They object to continued subsidies paid to
farmers in Europe and the USA, the negative effects of globalised trade on
small farmers and the inequity between rich and poor countries. Nevertheless
the globalisation of agriculture and food continues on the basis of bi-lateral
business contracts. Much chicken meat sold in the supermarkets of Western
Europe is produced in large units in Brazil and Thailand where small live-
stock producers are unable to compete. A further example is the bulk ship-
ping of genetically modified soya from Brazil and Argentina to Europe as feed
for large-scale mechanised pig production using highly specialised strains of
pigs particularly in The Netherlands from where pork is exported to other
countries in Europe and beyond. There are no small livestock farmers in such
industrialised global agriculture.

Globalisation of agriculture is unsustainable
Globalisation of the human food chain undermines the ancient relationship of
humans and animals and unless modified appropriately will threaten the inte-

( 176 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 176 9/26/12 3:45:11 PM
Small farmers and their livestock: effects of globalisation

grated food chain which is central to life and sustains traditional and modern
human cultures and values. Food is not an optional extra like many manu-
factured products being globalised. The food chain is not too big to fail. Like
the banks, it can be overstretched and collapse. When the global food chain
eventually collapses there will be immense chaos and panic. In the modern
world, half the people live in cities. Food supply to cities is dependent upon a
sustainable capitalist and market economy system and upon regular supplies
of cheap fossil fuel. When food chain infrastructures are shaken many people
will suffer as they did in the 2008 fi nancial and banking collapse, whose effects
continue years later. Governments were able to put the fi nancial system back
on track again by printing money and by massive financial injections. When
the food chain collapses there is no vast store of food sufficient for years that
governments can release onto the market like the Biblical patriarch Joseph
during seven years of famine during the time of the Egyptian Pharaohs. Today,
world stocks of grain are rarely more than enough for one year. A modern
famine in the urban areas of society caused, like the financial crisis by blind
greed, will bring misery and death to many city dwellers while the rural poor
will survive because their food supply is local. It is incredible that business
and government leaders that promote the case for further intensification and
globalisation of food appear blind to the growing vulnerability to famine of
the cities where they live. Pursuit of ever cheaper food by the intensification
model is unsustainable and will rebound on those who promote it. The rural
poor driven by lack of opportunity from their land to the great metropolitan
areas of the world will also suffer.

Food for the world of 9 billion people
The present world population of 6.5 million people is expected to reach 9
billion or more by 2050. Most of the additional people will be in developing
countries. Increased food will be needed to feed this larger population and
also to meet the expectations of the existing poor to enhance their diet, par-
ticularly for more animal products. Until recently, experts and governments
have advocated expansion of the intensive food production model as the only
possible way to produce the needed food. Ridicule has often been poured on
policies to promote local food by empowering small family farms. Calculations
and equations have been formulated to show how the extra calories and pro-
tein can be produced by the intensive model. There are several problems with
this approach. First, the needs and hopes of people cannot be measured solely
in terms of food intake in the manner used to calculate nutritional require-

( 177 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 177 9/26/12 3:45:11 PM
John Hodges

ments of cattle in a feedlot. This approach may be successful for calculating
how many televisions, computers and cell-phones will be needed in 40 years.
Life is more than a daily intake of calories and protein. People are more than
hungry bodies. Food is more than nutrition. Food is a central part of human
experience, culture and community from production to consumption. The
intensive agricultural model fails in this regard for while aiming for larger
volumes of cheap food it devalues the quality of human life.
The second problem with the intensive model is that it has reached the
plateau of output from further resource inputs. Some scientists believe that
genetic modification (GM) of crops and livestock will lift production to high-
er levels. As a long-term hope this maybe correct and research in this new
frontier of science should continue. But the scientific knowledge of genetics
is currently insufficient to support safe genetic modification of physiological
and metabolic processes in food plants and animals. Further, there is no firm
evidence of increased food production from GM crops. This issue is so impor-
tant in relation to world food supply and family farmers that the situation is
discussed further here.

Genetic modification of food
Amid great controversy, some GM forms of staple crops have been sold by mul-
tinational businesses since 1997 mainly to large-scale mechanised farms. The
opposition to GM food production is widespread in Europe and in some devel-
oping countries from consumers, many farmers and some scientists. The fear
is that GM seeds have not been tested adequately before release and, because
of limited scientific knowledge in this totally new field, irreversible dangers to
the environment and to human and animal health are likely. It is not gener-
ally known that the principal species chosen for genetic modification (corn,
soya, canola, and cotton) have not been engineered to increase food produc-
tion. The introduced genes give plants higher resistance to stronger chemical
herbicides or insecticides, sold by the same companies, allowing the farmer to
use stronger sprays less frequently and thus reduce costs which has been the
attraction for large-scale crop production. An emerging negative consequence
that was anticipated by opponents is the growing resistance of weeds and
insects leading to the need for even stronger chemicals which, in turn, have
a negative impact on the environment with increased risks to human and ani-
mal health. Companies selling these GM seeds claim higher food production.
A world-wide study organized by the UN involved 400 research scientists who,
over 4 years, examined all the peer-reviewed publications on GM and found

( 178 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 178 9/26/12 3:45:11 PM
Small farmers and their livestock: effects of globalisation

that, on average, GM crops had not contributed to increased yields (IAASDT,
2009). Another study to measure the economic impact of GM crops in devel-
oping countries over the first ten years was carried out by the International
Food Policy Research Institute (2009). The report found very little evidence
and could not confirm that the benefits claimed are actually achieved. Thus,
the hope of promoting the intensive model food production model by the use
of GM crops is not proven, is unlikely to be available for many years – if at all
– and must be seen as a potential not a promise.
The use of GM crops raises several ethical issues about the multinational
businesses and governments that approve GM crops for release. These ethical
issues have general relevance to proposed policies to feed the world. First,
foods with GM components are not labelled in the US. This ethical breach of
market economy principles of transparency was achieved by the questionable
device of arguing that GM food is ‘substantially equivalent’ to normal food,
a proposal accepted by the US government but not by European consumers
who forced the EU to mandate labelling when the content of any food ex-
ceeds 0.9%. A further ethical issue is the premature and irreversible release
of GM crops and food before adequate, long-term and independent testing was
complete. Humans, livestock and the environment are complex, integrated
genetic systems. The introduction of alien genes with very limited testing is
dangerous and places human and animal health and the environment at risk
with no possibility of return to the previous state. Another ethical point is
the use of GM seeds and food without prior informed consent of the public.
Further, companies producing GM seeds have obtained ownership from pat-
ent courts enabling them to charge royalties. The idea of patenting life is of-
fensive to most people. Patenting food species, which have been domesticated
and bred by society over thousands of years, is unethical. Farmers buying GM
seeds are not permitted to retain their harvested seed for sowing the follow-
ing year and are taken to court if they do. They must buy new seed. This has
proved particularly hard for many small cotton growing farmers in India who
took mini-loans to buy GM cotton seed, the major non-food GM crop. When
increases in yield were not sustained, tens of thousands of small farmers suf-
fered economic collapse.
Regrettably the exciting new technology of gene transfer, that potential-
ly offers much to improve food production when adequately researched and
tested, has been rushed to the market and colonised by wealthy interests that
have breached ethical standards. Transgenic livestock are being researched
but have not yet reached the commercial farm and the table. Cloned livestock

( 179 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 179 9/26/12 3:45:11 PM
John Hodges

were used in the UK for milk production but, following public protest, were
taken out of production. Even if genetically modified crops and animals are
adequately tested, which would be a long process over several generations,
there is another major problem in harnessing GM technology for feeding the
world. GM products are expensive and beyond the reach of poor farmers in the
developing world. Business interests know this and consequently there is lit-
tle commercial research on genetic modification of tropical and semi-tropical
crops and animals. Further, the UN sponsored research showing on average
no increase in yield due to GM crops also indicates that where increases are
gained GM crops need a high level of management and favourable soil and
climatic conditions. A new policy to feed the world needs alternative, parallel
systems for small and medium-sized farmers and livestock producers suited
to their local resources.

Green agriculture
In recent years research on the use of appropriate technologies for small farm-
ers and livestock-keepers in the developing world has shown that increased
food production per hectare can be achieved. This approach to empower small
and medium-sized family farms using local resources, including indigenous
livestock and poultry, is called Green Agriculture. The UN Conference on
Sustainable Development, known as Rio +20, in June 2012 endorsed Green
Agriculture as the alternative sustainable way to increase food production in
the developing world. Green Agriculture is not visualised as a replacement
of the intensive system, but is seen as a parallel alternative policy adapted
locally to billions of small farmers. Green Agriculture is a socio-economic
programme which, like support to Western farming will increase food produc-
tion, improve the quality-of-life in rural areas and cut migration to megacities.
The plan includes components such as mini-loans for small farmers, low-level
technology appropriate to their management skills and experience as well
as guidance to form their own cooperative movements for marketing their
products.

Ethics: The heart of the issue
Since settled farming gave birth to civilization, the food chain from produc-
tion to consumption has depended upon good relationships between people.
Ethics are central to human relationships. Positive behaviour builds commu-
nity, whereas selfish behaviour degrades and destroys community. In practice
ethics is not an abstract philosophical or ideological construct but a way of liv-

( 180 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 180 9/26/12 3:45:11 PM
Small farmers and their livestock: effects of globalisation

ing to ensure harmony in life. Practical ethics was defined simply and power-
fully by Jesus: “Do to others what you would like them to do to you; do not do
to others what you would not like them to do to you”. If the global food chain
for the next 40 years is to be successful and sustainable it must be built upon
this ethic. The alternative is a market driven only by competition and self-
interest. Handing the food chain to unrestrained market forces is bad policy.
Success in feeding the world will depend upon harnessing the best qualities of
capitalism and the market economy while ensuring that excesses of self-inter-
est are limited; for example, when a powerful minority takes ownership of the
resources. To prosper, agricultural development needs ethical co-operation
under the rule of law by all the parties in the food chain.
The West today struggles with this issue of combining the best of capi-
talism with ethical behaviour. Some see capitalism as an ideology capable
of solving complex issues by virtue of its own inbuilt values; others see that
unrestrained capitalism is ruthless in pursuing self-interest and can easily
lead to corruption and abuse of power and they are looking for new ways of
regulating the excesses of the market. Capitalism does not have inbuilt ethics
that are sensitive to the poor and weak. This debate in the West today goes
deep into basic worldviews of the purpose of life and the nature of humanity.
The issue is whether we humans, Homo sapiens, are simply another animal
species or whether we are more. Defining ourselves simply as animals and
allowing our worldview to be de-fined by ‘survival of the fittest’ provides justi-
fication for humans, as the top animal species, to exploit other species, global
resources and each other with ruthless selfishness. The alternative worldview
in the West derives from the historic Christian position that, for the last 2,000
years, has been a deep influence upon civilisation in Europe and its cultural
colonies, such as the United States. This position states that humans have
two parts. We are made in the image of animals and also in the image of
God. A debate on those alternative worldviews is taking place today at the
highest levels of science and politics in the West. The importance of this de-
bate derives from the fact that animals behave by instinct driven by chemi-
cal molecules. Humans, although also subject to their animal instincts, can
deny selfish behaviour and can make moral and ethical choices based upon
the deep human inner awareness of good and evil. Thus, at the heart of this
debate is the question restraining selfinterest. This is the essence of living
sustainably, valuing the positive heritage from the past and building rather
than destroying the community of life. The position that leaders and govern-
ments take in this ethical debate will decide how the global food chain is to be

( 181 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 181 9/26/12 3:45:11 PM
John Hodges

developed to serve the needs of the next decades. Will the human heritage of
agro-resources carefully accumulated over thousands of years of sustainable
civilisation be abused and squandered for short-term gain in one generation;
or will it be used sustainably for future generations? The debate is not simply
about phi-losophy or ideology; it affects the nature of progress and is there-
fore about the future of humanity. Subjective and objective human experience
point to the validity of humans having qualities beyond instinct by which we
define ourselves and others. Humans are not simply clever animals. We are
transcendent and make moral choices.

Wisdom is needed, not ideology
Today our human civilisation has reached a very high level characterised es-
pecially by efficiency in the use of material resources. Globalisation of the
market is attractive to many leaders in politics and economics who see it as
a powerful means, in their view the only means, of taking material efficiency
to new heights, eliminating poverty and feeding the world. In recent decades
‘the globalised market’ has become an ideology for many leaders who believe
it offers an inevitable route to their goals. They ignore the historic fact that
ideologies fail because they do not take account of human behaviour. In real-
ity, over the long term, human behaviour rather than ideology decides the
way forward. Ideologies simply open the way to empower an elite minority
who inevitably, usually sooner rather than later, implement the ideology in a
selfish way. The 20th century in the West shows provides a clear illustration
that ideologies offer great promises for the future but are unable to deliver
and, in the process often lead to immense suffering for the weak, the poor, the
defenceless and minorities. What happened in Europe? What can we learn for
today about ideologies applied on a large-scale? Europe was torn apart by the
ideology of Nazi Germany. The German people were deceived by Hitler and his
small group of leaders who said the Nazi ideology would bring prosperity, free-
dom and a better life. The leaders then took absolute power. First, in the name
of the ideology, they ruthlessly eliminated the non-conformists in their own
nation. Then they invaded other countries and dragged the whole of Europe
into the Second World War. Their narrow-minded ideology viewed other races
as inferior, especially Jews and Slavs, and provided the Nazis with justification
for violence to eliminate and exploit others. Consequently, Europe suffered
six years of brutality, immense pain and devastation. In addition to millions
of deaths on the battlefields, the Nazi government practiced industrial-scale
extermination and planned famine on an unprecedented scale of people sim-

( 182 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 182 9/26/12 3:45:11 PM
Small farmers and their livestock: effects of globalisation

ply because they did not fit the ideology. In Eastern Europe 14 million civil-
ians and prisoners-of-war were deliberately killed (Snyder, 2010). The Nazi
ideology placed the future of European civilization at risk; and fortunately
it was defeated. This recent tragic history should teach us today in the 21st
century that ideologies fail on two counts. First, they do not inevitably lead to
the desired utopian goals; and second, they are dangerous because they en-
able a few people to take absolute power over the whole which always leads to
exploitation. The British historian John Acton (1834-1902) said “Power tends
to corrupt and absolute power corrupts absolutely”.
It is vital to recognise today that many influential leaders today see
Globalisation as the solution for feeding the growing world population. This is
an ideology that places millions of lives at risk. The alternative to an ideology
for food is a policy that empowers everyone within their own capacity and
resources to improve their own quality of life and to build community within
the rule of just laws. Seeking to feed the world by the ideology of market glo-
balisation outside the reach of national laws will take responsibility away from
small farmers and livestock-keepers, will increase the gap between rich and
poor and will not provide a sustainable food supply for the world.
Globalisation is a new human economic idea. Like every human innova-
tion it offers good and bad consequences and side-effects of two types: the un-
known new consequences and the loss of existing good qualities. Knowledge
is concerned with facts while wisdom goes beyond. Wise leaders try to antici-
pate and especially try to avoid the loss of existing benefits in their society. In
small rural communities, even today, the elders are respected for their wis-
dom. In modern nations, leaders of national governments are responsible for
the good of huge numbers of people. Wise leaders see beyond economics and
evaluate the social impact. History shows that some former leaders in Chinese
civilisations have been particularly wise in understanding the need to main-
tain stability by retaining the best of the past while slowly introducing change
to lift the quality-of-life. This ancient wisdom is especially needed now in
relation to the impact of globalisation upon family farmers and traditional
livestock-keepers, their pastures, natural environment, historic culture, qual-
ity of life and the future.

Challenge for governments: an equitable policy
Globalisation is an economic policy and programme which binds participat-
ing governments to Open Markets that are operated outside national legisla-
tion and control. The WTO rules are economic and have no social content.

( 183 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 183 9/26/12 3:45:11 PM
John Hodges

Globalisation is therefore a great danger for the food chain and for the billions
of small farmers whose future is decided largely by external business inter-
ests with huge financial resources. It is therefore vital that national govern-
ments provide special treatment for their farmers and the resources they use.
Without national safeguards farmers in developing countries are vulnerable
and unable to protect themselves against the ruthless face of business. The
Fair Trade movement operates within market parameters and seeks to pro-
vide equitable returns to small farmers when their products are exported for
sale. Large areas of farmland in Africa are being bought by sovereign wealth
funds and by some foreign governments to the disadvantage of local farmers.
As already described, Western governments protect their farmers and agro-
resources. The governments involved in globalisation ought to facilitate appro-
priate protection. The food producing resources of developing countries must
not remain exposed to unregulated business interests. National governments
need wise leaders of vision who see beyond immediate benefits of cheap food
and legislate equitably in the interests of their domestic farmers and global
food supply in decades to come.
History teaches us that civilisation does not automatically get better.
Some human communities have disappeared, not through defeat by external
enemies but through failure to identify and to safeguard the good foundations
of their community. Today, the world produces sufficient food for 6.5 billion
people. The existence of malnutrition and famine at this time is not due to a
shortage of food. They are the consequences of war, greed, poor distribution
and other human failures. We face the prospect of at least 9 billion people by
2050 most of them in poorer countries. The challenge is not simply to produce
extra food; it is to ensure that the needed technical and economic changes do
not also harm the basic infrastructures upon which the present successful
food chain is depends. This problem will not be solved by leaving the market
to expand industrial agriculture. Many factors must be included in the equa-
tion of change. Leaders in government, science and business are the agents
of change in the complex network that forms the food chain and they need
wisdom and commitment to the community of life to which food is central.

Some appropriate actions to ensure global food supply is sustainable
Green Agriculture works by harnessing human resources at grassroots level.
By contrast most former development policies have tried to transfer industrial
style farming and high technology from the West into traditional small farms
in the developing world – and have rarely succeeded.

( 184 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 184 9/26/12 3:45:11 PM
Small farmers and their livestock: effects of globalisation

Green Agriculture policy practices diversity rather than uniformity. It
seeks to empower small farmers to improve the use of what is already avail-
able locally and with which the farmers are familiar. These resources include
land with its particular characteristics, indigenous vegetation, livestock and
poultry. Further, this local approach minimises the carbon footprint of food
production and provides foods in demand for local diets.
Green Agriculture introduces knowledge and technology that builds on
the existing competence, knowledge and experience of farmers and avoids
taking them suddenly beyond their management skills.
Green Agriculture empowers the small farmer to change the most re-
sponsive components of the existing system. For example, prevention, treat-
ment and possible eradication of diseases from local livestock instead of im-
porting improved breeds. A further example is to use strains of local crops
that have been improved by conventional plant breeding so the farmer can
use his own harvested seed for the next crop instead of buying expensive GM
seeds which need more external inputs and higher levels of management.
Green Agriculture assists the small farmer to do better what he already
does. This means introducing appropriate technology with minimum use of
financial capital through mini-loans.
Green Agriculture recognises that small farmers are already sustain-
able; otherwise they would not be there, even though their output per unit is
low by the standards of industrial agriculture. Small farmers are short of fi-
nancial capital and rich in social capital. Work on small farms comes from the
extended family which is able to invest more care in individual animals and
birds compared with industrial agriculture. The performance of livestock and
birds on small farms should not be measured by standards used in industrial
agriculture. Their animal products are competitive in local markets where
they are often favoured with higher price for their better quality, flavour and
freshness.
Green Agriculture provides local training for small farmers in the im-
proved management of their resources and the use of any appropriate technol-
ogy that is made available.
Green Agriculture recognises the historically proven value of forming
discussion groups of small farmers to share common experiences, successes
and failures. Such discussion groups can be established by a locally trained
extension worker.
Green Agriculture promotes cooperative groups of small farmers for
common activities: buying needed resources, sharing machinery and storage

( 185 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 185 9/26/12 3:45:11 PM
John Hodges

facilities, processing plants to add value, and marketing pro-ducts. Cooperative
groups enable small farmers to compete in the global economy.
Green Agriculture recognizes that the problems of feeding the world, cli-
mate change, conserving natural resources and protecting the environment
can only be solved when the powerful West sees small famers and livestock
keepers in the developing world as partners in finding answers.

Conclusion
Further expansion of the intensive, industrial model is unsustainable. Beyond
a certain point that system abuses the input resources, the animals and birds,
the environment, contributes to climate change and causes deep injustice to
the billions of small-scale farmers whom it displaces by capturing their mar-
kets. Expanding that system to feed the world is not realistic
Policies which force agriculture into globalisation are creating a human
tragedy. Decisions about food production and globalisation are no longer made
by farmers or communities with thousands of years of experience in their lo-
cal environments. Local people become a disposable resource. Local breeds
of livestock are replaced by imported breeds. Rural communities disappear.
Small farms are joined together under one new ownership with capital to
mechanise. This pattern is being repeated throughout the whole world. It is
not necessary. Rural communities need not die. They can be enriched with
secondary activities and employment for all if small farmers are empowered.
A major feature of globalisation is the growing gap in wealth between the
rich and the poor. Globalisation as a concept has been promo-ted on the basis
that it will increase wealth and this will trickle down to all the participants.
We now know this is untrue. The gap between rich and poor is increasing. This
is true within countries and between countries. It is a major negative conse-
quence of globalisation. Reductionism, which is a product of the European
Enlightenment, is a wonderful tool for understanding how nature works. The
negative side of reductionism is that it loses sight of the whole community of
life. By focusing upon the efficiency of producing one component in the com-
munity we pay a price in the stability of the whole. We have to learn again the
lessons that our ancestors understood so well that life must be sustained as a
whole dynamic and integrated system. Seeking prosperity exclusively for one
part inevitably depletes other parts. This clear truth was stated 2 thousand
years ago by an early follower of Jesus, St. Paul (Ref: The Bible) who compared
humanity to a body that consists of many parts. He pointed out that if one

( 186 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 186 9/26/12 3:45:11 PM
Small farmers and their livestock: effects of globalisation

part of the body is hurt, then the whole body is involved in the hurt; whereas
if one part prospers the whole body benefits. Small farmers and livestock-
keepers are a vital part of the global human community.

Reference

Amrita Narlika. 2005. World Trade Organization: A Very Short Introduction. Oxford University
Press, UK.
IAASTD, International Assessment of Agricultural Science and Technology for Development.
2009. Agriculture at a Crossroads. UN and World Bank. Island Press, Washington D.C.,
(available at www.agassessment.org).
International Food Policy Research Institute (IFPRI), 2009. Measuring the economic impact of
transgenic crops in developing countries during the first decade. Approaches, findings and
future directions. Food Policy Review 10. Washington DC, USA.
Ricardo, David. 1817. On the Principles of Political Economy and Taxation. John Murray, Albemarle
Street, London.
Snyder, Timothy. 2010. Blood Lands: Europe between Hitler and Stalin. Bodley Head, London.
The Bible. 1st century. St. Paul writing to the church at Corinth. I Corinthians, Chapter 12: verse
26.

Based upon a lecture given
at the University of Qinghai, Xining, China on 2 Nov. 2010.

( 187 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 187 9/26/12 3:45:11 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Horn Péter

( 188 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 188 9/26/12 3:45:11 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Nemzetközi integráció és nemzeti identitás
az állattenyésztésben

HORN PÉTER

A Magyar Tudományos Akadémián, 2002-ben rendezett Állattenyészté-
si Tudományos Napokon elhangzott elôadás alapján szerkesztett aláb-
bi írás elôször az Állattenyésztés és Takarmányozás c. folyóiratban (51. évf.
5. sz. 451–457. oldal) jelent meg. A szerzô az állattenyésztési ágazatokat
két fô csoportra osztja abból a szempontból, hogy azok mennyiben vannak
kitéve az árutermelést illetôen a globalizálódó versenynek. A tej, a sertés,
a brojlercsirke és a pulykahús-termelés, valamint a tojástermelés igen erôs
globális versenynek kitettek. Ezekben az ágazatokban a hazai állatfajták
nemesítésében kevesebb lehetôsége van a nemzeti identitás megôrzésé-
nek, a nemzetközi integráció a domináns tényezô. A lúd, a nyúl, a hal, a
nagyvadak és részben a húsmarha, a ló és a juhtenyésztésben kevésbé
érvényesülnek globalizációs tendenciák, sokkal tágabb tere nyílik nem-
zeti tenyésztési programok fenntartásának, erôsítésének.

Fejlett agrárgazdasággal és jelentôs mezôgazdasági potenciállal rendel-
kezô országok gazdaságtörténete tanúsítja, hogy fejlett állattenyésztési kultú-
ra nélkül nem képzelhetô el tartósan fenntartható agrárgazdaság, magas szín-
vonalú környezeti kultúra, nem biztosítható a mezôgazdaságban a hozzáadott
érték magas színvonala, az ökológiai potenciál racionális kihasználása és a
foglalkoztatáshoz való hozzájárulás elvárható mértéke. Hazánkra is érvénye-
sek az elôbb összefoglalt általános elvek, kiegészülve avval a sajátossággal is,
hogy magas szintû állattenyésztés nélkül nem válna lehetségessé kompetitív
és komparatív elônnyel termelhetô gabonafeleslegeink mainál sokkal rugal-
masabb, hatékonyabb, és jelentôsebb hozzáadott értéket képviselô konverzi-
ója, átalakítva azokat állati termékekké. Jelenleg Magyarországon az állatál-
lomány nagysága történelmi mélyponton van, a jelenség teljesen atipikus és
példátlan az elmúlt évszázadot figyelembe véve (Horn 1997).

( 189 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 189 9/26/12 3:45:14 PM
Horn Péter

Agrárgazdaságunk fenntartható pályára állítása nem nélkülözheti az ál-
lattenyésztés komplex fejlesztését, mennyiségi, minôségi és a racionális di-
verzifikáció igényével (Horn 2001). Az állatitermék-elôállítás fejlesztésének
kényszerû igénye független az EU-csatlakozástól, mert alapvetôen nemzeti
érdek. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk közelsége ugyanakkor szá-
mos kérdést árnyaltabb megvilágításba helyez, hiszen az Európai Unió a világ
leginkább multifunkcionális agrárgazdaságú régiója (Olesen et al. 2000), és az
azt favorizáló agrárpolitika számunkra is kijelöl bizonyos kényszerpályákat.
A világ agrárgazdaságában az utóbbi évtizedben lezajló gyors válto-
zások, az agrártermelés és feldolgozás, valamint a kereskedelem mind erô-
sebb nemzetköziesedése új dimenziókat öltô fejlemények, habár e fejlôdés
már az 1950-es években kezdett kibontakozni egyes ágazatokban (pl. tyúk-
tenyésztés).
Hazánk közelgô csatlakozása az EU-hoz, az EU-tól többé-kevésbé füg-
getlen globalizációs jelenségek a világ számos részén (pl. Amerikában, Kana-
dában, Ausztráliában, Új-Zélandon), a versenyképesség növelése iránti kény-
szerek és kísérô jelenségeik joggal vetnek fel új és alapvetô kérdéseket.
Az állattenyésztési ágazatokat abból a szempontból indokolt két fôcso-
portra osztani, hogy azokban mennyiben szükségszerû a nemzetközi integ-
rációban való részvételt nagymértékben érvényesíteni, illetve milyen mér-
tékben ôrizhetôk meg a nemzeti identitás alapvetô jellemzôi. A két nagy
ágazati fôcsoport megkülönböztetése azért is indokolt, mert a mûködésük
peremfeltételeit meghatározó közgazdasági – pénzügyi – piaci, szociális és
egyéb szabályozó rendszerek kialakítása is eltérô célokat, illetve forráso-
kat határoz majd meg az egyes fôcsoportok esetében.
Az elsô fô csoportba azok az állattenyésztési ágazatok sorolandók, ame-
lyek elsôdleges célja a tömeges minôségi árutermelés, és amelyek széles lakos-
sági rétegek folyamatos ellátásához szükséges alapvetô élelmiszer-választékot
biztosítanak. A minôségi tömegtermelést szolgáló állatitermék-elôállítás ese-
tében már ma is, és a jövôben még jobban érvényesülni fognak a nemzet-
közi versenyképesség és hatékonyság követelményei EU-n belül és kívül. Az
ebbe a csoportba tartozó ágazatok termékei iránt mind nagyobb mértékben
támasztanak EU-n belül, sôt azon kívül is nemzetközi szabványokban rögzí-
tett, minôséget leíró és behatároló követelményeket. Az e csoportba tartozó á-
llattenyésztési ágazatok termékeinek nagy része kvalitásait tekintve nem-
zetközi lesz. Amennyiben ezen ágazatokban nem leszünk nemzetközileg ver-
senyképesek és hatékonyak a termelésben, a feldolgozásban és a kereskede-
lemben, a versenytársak nagy valósszínûséggel még a hazai piacokról is ki

( 190 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 190 9/26/12 3:45:14 PM
Nemzetközi integráció és nemzeti identitás az állattenyésztésben

fognak szorítani minket egy liberalizáltabb európai, illetve világkereskedelmi
helyzetben. Ebbe az ágazati fôcsoportba tartozik a tejtermelés, a sertéshús-
termelés, illetve a baromfitenyésztés több ágazata, mint a brojlercsirke-, a
pulyka-, a kacsa- és a tojástermelés.
A második fôcsoportba azok az állattenyésztési ágazatok sorolandók,
amelyek sokkal kevésbé szolgálnak tömegtermelési célokat, inkább szûkebb
vásárlói igények jól meghatározható speciális szükségleteit elégítik ki, és ke-
vésbé vannak kitéve széles körû nemzetközi versenynek.
Ezen ágazatok termékei egyrészt már ma is ún. hungarikumok, vagy meg-
létük és fejlesztésük során környezetgazdálkodási, vidékfejlesztési, szociális,
turisztikai stb., illetve olyan ágazati mellékhatásaik is lényegesek, amelyek
nem közvetlenül részei egy adott termék versenyképességének (például a mé-
hek megporzó hatása révén fokozódnak a terméshozamok a különbözô növé-
nyi kultúrákban, ezért önmagában a méhészet pillanatnyi „gazdaságossága”
messze nem esik egybe a méhészeti ágazat nemzetgazdasági hasznosságával).
E második ágazatcsoportba sorolható többek között a juh, a húsmarha, a ló,
a lúd, a nyúl, a hal, a méh és több, a vadásztatás céljait is szolgáló tenyésztett
állatfaj tenyésztése. Természetesen a két fô ágazatcsoportban egyes állatte-
nyésztési diszciplinák között átfedések is lehetnek (pl. húsmarha-, juh-, nyúl-
és lúdtenyésztés).

A nemzetközi integrációban való erôs részvételünkre kényszerített
állattenyésztési ágazataink
Az elôzôekben vázoltakból következik, hogy a legélesebb hatékonysági kihí-
vások EU- és világméretekben a minôségi tömegtermelést szolgáló ágazata-
inkat érintik már ma is, és még inkább így lesz ez a jövôben. Ezek a tejter-
melés, a sertéshústermelés, a brojlercsirke-, a pulyka- és a tojástermelés. Az
ebbe az ágazatcsoportba tartozó állattenyésztési ágazatok nagy volumenben
elôállított termékeinek mind nagyobb részére vonatkoznak majd nemzetközi
szabványok, és érvényesül majd a belsô és külsô piacokon EU-szintû regioná-
lis, illetve a globális verseny (Lange 2000).
Az állattenyésztés, illetve a nemesítés a globális hatékonysági kényszer
kihívásaival szembesül. A nemzeti szelekciós programok korlátait és a világin-
tegrációba történô bekapcsolódás szükségszerûségének legfontosabb elemeit
az 1. ábrán mutatom be (Horn 1982).
Adott fajban – fajtatiszta tenyésztést és fajtákon belüli folyamatos sze-
lekciót feltételezve – az elérhetô legfelsô genetikai teljesítményszintet adott
értékmérôben csak akkor lehet elérni végtelen generáció után, ha adott faj

( 191 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 191 9/26/12 3:45:14 PM
Horn Péter

egyedeinek száma végtelen (N=∞), és a szelekció végtelen számú fajtán, vona-
lon belül történik (P=∞). Ezt a feltételt a világ összes országa együttesen sem
képes teljesíteni.

1. ábra: A genetikai elôrehaladás lehetséges határai adott fajban az állat-
létszámtól (N) és a szelektált fajták, vonalak (P) számától függôen

Adott állatfajban csupán véges számú egyed (N<∞) vonható be csak a te-
nyésztési programokba. A fajták száma, amelyeket folyamatosan szelektálnak,
csak közelítheti a végtelent (P[∞), ténylegesen a fajták csökkenése következik
be. Fajtákon belül a szelekció és a korlátozott egyedszám következtében foko-
zódik a rokontenyésztéses depresszió (F), és minél intenzívebb a szelekció, an-
nál nagyobb mértékben mennek örökre veszendôbe adott tulajdonság javítása
szempontjából káros és ezekkel együtt – kisebb számban ugyan, de – hasznos
gének is (D, drift). Emiatt adott állatfajban a létezô fajták fenotípusosan reali-
zált teljesítményében az elméletileg várhatóhoz képest törvényszerûen lema-
radás mutatkozik. Ennek mértéke F+D-vel arányos.

( 192 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 192 9/26/12 3:45:14 PM
Nemzetközi integráció és nemzeti identitás az állattenyésztésben

Egy nemzeti (állami) határok közé szorított tenyésztési program sokkal
kevesebb egyeddel dolgozhat (N<∞), és a fajták számát is a lehetô legkisebbre
kell csökkenteni azért, hogy fajtán belül a szelekciós elôrehaladás érdekében
az effektív populáció méretét maximalizálhassák (P[1). A nemzeti programok-
nak a világátlaghoz képest ezért még nagyobb rokontenyésztéses depresszió-
val (F) és génveszteséggel (D) kell számolniuk.
Ha a tenyésztéspolitika nyitott, mód van az ország fajtatiszta állomá-
nyainak javításában tenyészállat importok révén – vagy ha az gazdaságo-
sabb, biotechnikai eljárások beiktatásával – a külföldi populációkban elért
elôrehaladást is hasznosítani, amennyiben az adott fajta típusát érdemben ez
nem változtatja meg.
A keresztezési programokban megfelelô importokkal – az elôbbieken
túlmenôen – hasznosíthatók a heterózisban rejlô lehetôségek is, és kis részben
pótolhatók a drift által okozott génveszteségek.
A fajta, a vonal, valamint a keresztezéseken alapuló tenyésztési prog-
ramok optimális arányainak kialakításával és a rendszeres tenyészállat-
import lehetôségének biztosításával adott ország képessé válhat állatpo-
pulációit magasabb teljesítményszinten tartani, mint a világ adott fajban
vezetô fajtáinak átlagteljesítménye.
Utóbbi cél elérése igen nagy szakmai felkészültséget, a tenyésztési prog-
ramok pontos végrehajtását, az importálandó állományok körültekintô kivá-
lasztását, a világ fajtáinak, vonalainak változásait folyamatosan regisztráló
szakember-csoportok jó munkáját igényli.
Nem véletlen az elôzôekben vázoltakból következôen, hogy a minôségi
tömegtermelés szolgálatába állított állattenyésztési ágazatokban, az utóbbi
évtizedekben a hatékonysági kényszer és verseny világfajták és világhibridek
kialakulásához vezetett. A korábbiakhoz képest hihetetlen mértékben foko-
zódott a nemesítést végzôk körében a tôke- és állománykoncentráció (pl.:
a holstein-fríz fajta nemesítésére irányuló világméretû szelekciós progra-
mok, transznacionális utódellenôrzés a szarvasmarha esetében, szintetikus
sertésfajták létrejötte nyitott törzskönyvi rendszerekkel, az ezekre a fajták-
ra és vonalakra alapozott hibridek térhódítása és nemzetközi terjedése). A
globalizációs folyamat legpregnánsabban a baromfitermelésben kezdôdött az
USA-ban. Talán a legjellemzôbb példa az, hogy amíg 1950-ben még 46 önálló
pulykanemesítô vállalat volt az USÁ-ban, napjainkra már csak egy maradt.
Ha tudjuk, hogy a korábban elképzelhetetlen volumenû és kiváló minôségû
pulykahúst az egész világon ma mindössze három tenyésztô vállalat (egy-egy
angol, kanadai és USA-beli) által nemesített hibriddel állítják elô, akkor fo-

( 193 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 193 9/26/12 3:45:14 PM
Horn Péter

galmat alkothatunk a folyamat lényegérôl. Ennek azonban az az ára, hogy ve-
szélyesen szûkké vált a „versenyképes” genetikai háttér, számtalan nemze-
ti populáció, fajta és vonal kihalt, s csak töredékük van géntartalékban.
A nemzetközi integrációban nemzeti identitásunkat a minôségi tömeg-
termelést szolgáló állattenyésztési ágazatokban úgy tudjuk megôrizni – ha-
csak korlátozottabb mértékben is –, ha a világfajtákba tartozó tenyészpo-
pulációinkban magas szintû nemesítômunkát végzünk; lesznek olyan fajtá-
ink, vonalaink, amelyek egy-egy tulajdonságban különösen kiemelkedôek,
s ezáltal mind a hazai, mind a nemzetközi „piacon” értékes, vonzó elemei
lesznek a világfajtáknak és hibrideknek nemesítô, javító komponenseként
(pl. holstein-fríz szarvasmarha, magyar nagy fehér és lapály sertés). Az ún.
másodlagos termelési tulajdonságok széles köre tág teret ad az ilyen szelek-
ciós programoknak (Brascamp et al. 2000) nemzeti határok között tenyésztett
populációkban is.
Árutojás-termelô tyúk, brojlercsirke, pulyka és kacsa esetében a nemzet-
közi tenyésztôvállalatok nemesítô munkájába való fokozottabb bekapcsolódá-
sunk révén módunkban áll a nemzeti hozzájárulásunk részarányát növelni.
Vigasztalásul szolgáljon az a tény, hogy ma már egyetlen olyan ország sem lé-
tezik Földünkön, amelyik képes lenne – mai versenyképességének megôrzése
mellett – ún. nemzeti fajtákból a tej-, a sertés- és baromfitermék elôállításának
biológiai alapjait biztosítani.

A nemzeti identitás megôrzésére több lehetôséget adó területek
az állattenyésztésben
Az EU multifunkcionális agrárgazdaságának megôrzésére és továbbfejleszté-
sére irányuló – feltehetôen megmaradó és erôsödô – politikája és támogatá-
si rendszere, a hazai sokszínû ökológiai adottságrendszer, a magyar állatte-
nyésztési hagyományok, valamint a speciális, magas élvezeti értékû cikkeket
megvásárolni képes fizetôképes fogyasztói rétegek növekedése hazánkban és
Európa-szerte olyan tényezôk, amelyek segíthetik olyan ágazatok fejlôdését,
amelyek esetében a nemzeti identitás megôrizhetô. Az EU-ban érvényesítendô
állatvédelmi rendszabályok állattartási technológiákra gyakorolt hatása felté-
telezi az ezekhez jól alkalmazkodó fajták és típusok tenyésztésének terjedé-
sét is, tágabb teret adva helyi fajták szaporításának. A hagyományos ketreces
és az alternatív tartásrendszerekben végzett tojóhibrid-tesztek (Preisinger
2001), valamint intenzív és extenzív viszonyok között végzett pulykakísérle-
tek (Horn és mtsai 2001) világosan mutatják, hogy számolni kell nagyon erôs
genotípus-tartásrendszer és ivar-tartásrendszer kölcsönhatásokkal. Az exten-

( 194 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 194 9/26/12 3:45:14 PM
Nemzetközi integráció és nemzeti identitás az állattenyésztésben

zívebb tartás- és takarmányozási technológiák elterjedése esetében a kevésbé
intenzív fajták és hibridek eredményesebben tarthatók, sokkal jobban alkal-
mazkodnak az új feltételekhez, mint az ún. világfajták és -hibridek. A kevés-
bé intenzív tartásrendszerekhez jól alkalmazkodó tyúkpopulációk elôállítása
érdekében új szelekciós programok indítása is szükséges (Hunton, 2002).
Az extenzív tartási módok és az ún. biotermelési rendszerek elterjedésé-
nek lesznek érdemi korlátai, többek között azért, mert nagy a területigényük,
jelentôsek az újabban – fôleg Nyugat-Európában – már kimutatott élelmiszer-
biztonsági és az állattartókat közvetlenül érintô egészségügyi kockázatok
(Preisinger 2001; Landman és mtsai 2001), elsôsorban a tojás- és baromfihús-
termelésben. A biotermékek magasabb árfekvése újabb korlátozó tényezô, a
legújabb EU-felmérések szerint még a jól keresô lakosságnak is maximálisan
10-15%-a hajlandó biotermékekért többet fizetni (Böge 2001).
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk nemzeti parkjainkat fel fogja
értékelni mint különleges és unikális területeket, amelyekbôl Európa nem
bôvelkedik túlzottan. Az elmúlt évek tapasztalatai világszerte (pl. Camargue)
és Magyarországon is (pl. Hortobágy) azt mutatják, hogy a nemzeti parkok
növényvilágának sokszínûsége nem ôrizhetô meg tartósan anélkül, hogy ne
telepítenénk vissza azokat a legelô állatpopulációkat, amelyek ezeken a te-
rületeken korábban éltek. Az elmúlt évek felmérései és kutatásai azt mutat-
ják, hogy a különbözô nagy nemzeti parkok területén meglepôen nagy volt a
legelô állatállomány (pl. a Yellowstone Nemzeti Park az USA-ban, hazánkban
a Hortobágy). Ezt a tényt támasztják alá az archeológiai leletek és azok a már
történelmi idôkre kiterjedô írásos források is, amelyek a legelô állatállomány-
ok létszámáról és faji megoszlásáról adnak tájékoztatást korábbi idôszakokból
(Aradi 2002). A Hortobágyon tartott szürkemarha-, ló- és juhállomány nagy-
ságrendekkel volt nagyobb a XIX. században is, mint ma. A kis létszámú
legelô állatpopulációk és a nem optimális faji összetétel – úgy tûnik –, olyan
tényezôk, amelyek a felbecsülhetetlen érétkû nemzeti parkok növényzetének,
fajgazdagságának, valamint rovarvilágának elszegényedéséhez vezettek és ve-
zetnek. A nem kellô intenzitású legeltetés nagyban fokozza a parkokban fel-
lobbanó tüzek valószínûségét is. A csekély trágyatermelés nem kellô területi
eloszlása veszélyezteti a rovarvilág faj- és egyedgazdagságának megmaradását
is. Amennyiben új stratégia fogalmazódik meg nemzeti parkjaink intenzívebb
legeltetésének biztosítására, akkor újra érdemes gondolnunk arra a tényre,
hogy pl. a Hortobágyon a legelô lópopuláció is sokszorosa volt a mainak, a
szarvasmarha és juh mellett. A megnövelt lólétszám jelentôs része kialakít-
ható lenne pl. ôshonos lófajtáinkból, új lehetôséget és terepet adva fajtáink

( 195 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 195 9/26/12 3:45:14 PM
Horn Péter

jelentôsebb létszámban történô fenntartásához is. Nem is szólva arról a mel-
lékhatásról, amelyet nemzeti parkokban történô ménesbeli bemutatásuk az
idegenforgalmi vonzerô növekedésében jelent.
A lúd, a nyúl, a hal, valamint a különleges minôségû mangalica sertés és
nagyvadjaink (dám- és gímszarvas) tenyésztése terén érdemi lehetôségeink
vannak, és remélhetôleg még inkább lesznek nemzeti tenyésztési programok
fenntartására, nélkülözhetetlen megerôsítésükre, hungaricumok hangsúlyo-
sabb megjelenítésére.
Bármely állatfaj vagy fajta tenyésztési perspektívájáról szólva tudnunk
kell: ahhoz, hogy annak nemzeti identitását (hungaricum) elismerjék a vi-
lágon, a garantált egyedi termékminôség mellett olyan mennyiséget is bizto-
sítanunk kell, ami lehetôvé teszi az adott vevôkör folyamatos és megbízható
ellátását. Ez sokszor igen nehéz feladat. A norvég lazac soha nem lett volna
világszerte elismert „norvégikum”, ha azt nem lettek volna képesek megfelelô
mennyiségben elôállítani. Hazai példa is bôven akad (pl. libamáj, szalámi),
igazolva azt, hogy kitartó színvonalas munkával, konzekvens stratégiával sok
más területen is mód lesz a nemzeti identitás érvényesítésére az állattenyész-
tésben.

( 196 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 196 9/26/12 3:45:14 PM
Nemzetközi integráció és nemzeti identitás az állattenyésztésben

Irodalomjegyzék

Aradi Cs. 2002: Szóbeli tájékoztatás
Böge, R. 2001: Hozzászólás az Európa Parlament Gazdasági Bizottsága elnökeként. EAAP. 2001.
Budapest.
Brascamp, E. W. P., Bijma, P., Groen, A. F., Vos, H., Bovenhuis, H., Harlizius, B., Arendonk van, J.
A. M. 2000: Breeding aspects of sustainable cattle production. Arch. Tierz. 43. Sonderheft.
34-39. p.
Horn P. 1997: Az állattenyésztés, a takarmánygazdálkodás és az állategészségügy a változások
kényszerében. Állattenyésztés és Takarmányozás 46. 1. 1-10. p.
Horn P. 1982: A heterózis típusai és hasznosítási lehetôségei a hústermelésben. Állattenyésztés és
Takarmányozás. 31. 1. 9-17. p.
Horn P. 2001: A globalizáció, a versenyképesség és a fenntartható fejlôdés néhány kérdése az
állattenyésztésben. Acta Agraria Kaposvárien-sis. 5. 1. 43-54. p.
Horn P., Herendy, V., Kustos, O., Sütô, Z. 2001: Interactions between genotype, sex and nutrition
in growth traits in turkeys. 2nd Poultry Genetics Symposium. Proc. 4-9. p. Gödöllô.
Hunton, P. 2002: Welfare regulations and their effects on breeding and genetics in laying hens.
World Poultry. 18. 6. 20-21. p.
Landman, W. J. M., Bosch, J. G. M. J., Ficks van Niekerk, Th. G. C. M. 2001: Diseases in aviary
systems in the Netherlands. 2nd Poultry Genetics Symposium. Proc. 10-20. p. Gödöllô
Lange, D. 2000: Die Millennium Runde aus der Sicht der europäischen Landwirtschaft. Arch.
Tierz. 43. Sonderheft. 7-12. p.
Olesen, I., Groen, A. F., Gjerde, B. 2000: Defi nition of animal breeding goals for sustainable
production systems. J. Anim. Sci. 78. 2. 570-582. p.
Preisinger, R. 2001: Genotype x environment interaction in layers based on cage versus floor
management 2nd Poultry Genetics Symposium. Proc. 66-67. Gödöllô.

( 197 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 197 9/26/12 3:45:14 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Jávor A ndrás

( 198 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 198 9/26/12 3:45:15 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Tisztelgés Bodó Imrének és a jövô feladatainak

JÁVOR ANDRÁS, KUSZA SZILVIA, OLÁH JÁNOS,
Á R N YA S I M A R I A N N , K U K O V I C S S Á N D O R

A világon hazánk az elsô országok között volt – hála Bodó Imre professzor
úr szemléletének és munkásságának –, ahol felismerték, hogy kulturális és
szakmai szempontból egyaránt fontos feladat a háziállatfajták megmentése,
a teljes genetikai variancia megôrzése és a különbözô genotípusok szerepé-
nek, arányának okszerû beállítása. Hazánkban az elôzô évtizedekben szinte
teljesen felszámolódtak a racka-, cigája- és ciktatenyészetek, s csak az utóbbi
évtizedben kezdett el nôni újra a racka- és a cigájaállományok létszáma. A
biológiai sokféleség fenntartásának elôtérbe kerülésével, a környezetkímélô
gazdálkodás bôvülésével tenyésztésük egyre inkább elterjed, hiszen az exten-
zív tartásnak ezek a fajták felelnek meg leginkább (Oláh 2002). Ma már nem
tudjuk pontosan, hogy ezekben a fajtákban eredetileg milyen gének és milyen
gyakorisággal fordultak elô, csak feltételezzük, hogy a mainál több gén volt
jelen, így további gének elvesztését is meg kell akadályoznunk (Fésüs 1997).
E dolgozat célja a jelenlegi magyarországi állományok áttekintése. A mai,
ellenôrzött cigája és racka „ôshonos tenyészetek” sorsát, termelési mutatóinak
utóbbi évekbeni alakulását azért kell figyelemmel kísérni, mert jelentôségük
akár növekedhet is.
A legfontosabb kérdések a következôk.
Milyen a tenyésztési fegyelem? Milyenek a fajták fenotípusos jellemzôi?
Milyen különbségek vannak a juhászatok tenyésztési stratégiájában, mûködési
feltételeiben? Szolgálja-e a mai tenyésztés a génmegôrzést, segíti-e további gé-
nek elveszetésének elkerülését?
A jelenlegi állományokban folyó tenyésztési munka – tisztelve a tenyésztôk
áldozatvállalását – elegendô-e a célok megvalósításához?

A cigája hazánk területére az 1700-as években került. A posztógyárak igé-
nye arra ösztönözte az erdélyi gazdákat, hogy a durvagyapjas curkánt a fi no-
mabb gyapjút termelô cigájára cseréljék (Rodiczky 1904; cit.: Gáspárdy 2002).

( 199 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 199 9/26/12 3:45:17 PM
Jávor A., Kusza Sz., Oláh J., Árnyasi M., Kukovics S.

A cigáját új fajtaként elôször az 1896-ban, Budapesten rendezett millenniumi
állatkiállításon mutatták be a szakmai közönségnek (Gáspárdy 2001).
A cigája sok változatát tenyésztik a kelet-közép-európai országokban és
tájegységekben. Ezek között jelentôs különbségek vannak testméretükben,
testsúlyukban, termelésükben és színükben is. Nagy-Szerbia területén, a
bácskai, bánáti térségekben az extenzívebb csókai, valamint a nagyobb testû,
jobban tejelô zombori változatot tenyésztik. Az utóbbi hazai képviselôje a
Lédeci-féle állomány (Dunka 1997). Az erdélyi cigája dongásabb, viszonylag
rövid lábú; a kovásznai változat barnás, vörhenyes pofájú és lábú (Gáspárdy
2001). Bulgáriában is két fô típusa van, az észak-nyugati és a dél-bulgáriai
(Dimov 2000; cit.: Kukovics és Jávor 2001).
Ma, Magyarországon kétféle cigáját különböztetünk meg: az ôshonos és
a tejtermelésre szelektált zombori változatot. Ezek között számos átmene-
ti típus van (Kukovics és mtsai 2003). Kukovics és mtsai (2004) vizsgálták
a magyar cigája változatok testméretbeli eltéréseit. Megállapították, hogy a
magyar állományok tulajdonságaira elsôsorban a volt Jugoszláviából – fôleg a
mai Szerbia területérôl – származó cigáják voltak hatással. Sem az ôshonos,
sem a tejelôcigája-állományunk nem tekinthetô egységesnek, számos válto-
zat található bennük. Korábban a genetikai különbségek kimutatására a fajta
vércsoport- és fehérjepolimorfizmus-rendszerét vizsgálták (Fésüs 1974). Ma a
genetikai távolság becslésére – jobb hatékonysága, nagyobb megbízhatósága
miatt – a genetikai markerek (pl. mikroszatellitek, mtDNS, SNP) használa-
ta terjedt el. A DNS mikroszatellit-markereken alapuló viszgálatok, gyorsan,
könnyen elvégezhetôek, és az eredmények jóval pontosabb tájékoztatást ad-
nak a becsült genetikai távolságok meghatározására a fajták között (Barker és
mtsai 1997; Machugh és mtsai 1997).
Egy 2006-ban befejezôdött, kelet-európai és közép-európai cigájapopu-
lációkat összehasonlító genetikai vizsgálat során Kusza és mtsai (2008) meg-
állapították, hogy a vizsgált tíz magyar állományból öt tenyészet egyedei kép-
viselik a Magyar Juh- és Kecsketenyésztôk Szövetségének nyilvántartásában
jóváhagyott ôshonos állományt: a Kôrös-Maros Nemzeti Park két állománya,
egy soltszentimrei állomány, egy csanádpalotai állomány, illetve egy makó-
rákosi állomány, amely utóbbi azonban morfológiai jegyei alapján az ôshonos
és a tejelô változat közti átmenetnek tekinthetô.
Nézzük a 2006-2010 közötti idôszak tenyésztés-ellenôrzésének eredmé-
nyeit elôször cigájatenyészetek vonatkozásában (1. táblázat).
Az ôshonoscigája-tenyészetek száma az értékelt idôszakban 15-17 kö-
zött, az egyedszám 1523-2144 anyajuh között mozgott. A magyarországi ci-

( 200 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 200 9/26/12 3:45:17 PM
Tisztelgés Bodó Imrének és a jövô feladatainak

gájatenyésztést erôs létszámcsökkenés utáni enyhe növekedés jellemezte
1720-as záró létszámmal. Sajnos az anyajuhok tenyészetenkénti átlaglétszáma
jellemzôen csak 100 körüli, ami kérdésessé teszi a termelési hatékonyságot.

1. táblázat: Az ellenôrzött cigájatenyészetek jellemzôi

Átlagos Két
Anya- Hasznosult Elsô Báránykori Két-
Tenyé- anyajuh- Szapora- ellés Éves
juhok Ellési Ellési szaporulat ellési súly- éves
Év szetek létszám sági közti élôsúly
lét- típus % (bárány/ életkor gyarapodás élôsúly
létszáma tenyésze- % idô (kg)
száma 100 anya) (hó) (g/nap) (kg)
tenként (nap)

2006 17 2144 126 1,40 137,0 84,9 113 22,0 391 337 46,7 58,1
2007 17 2133 125 1,52 129,9 78,2 92 28,0 390 329 47,8 59,8
2008 16 1523 95 1,52 130,1 79,2 103 23,4 407 335 49,1 59,5
2009 15 1523 101 1,51 134,3 75,0 101 23,0 392 342 49,7 60,0
2010 17 1720 101 1,53 112,0 62,6 70 22,8 414 345 50,2 61,3

Az anyajuhok ellési típusa javult (1,40-1,53), ugyanakkor a szaporaság
romlott, aminek okait mindenképpen fel kell tárni. A gyenge és szintén rom-
ló – 84,9%-ról 62,6%-ra – ellési eredmények miatt, a hasznosult szaporulat is
gyenge: a 100 anyára esô évi bárányszám évente 113-ról 70-re csökkent.
Az elsô ellés életkora kedvezô volt, hiszen az 5 vizsgált évbôl 4-ben két-
évesnél fiatalabb korra esett állományi szinten. A két ellés közti idô minden
évben meghaladta a 365 napot: 3,8-, illetve 13,4%-kal volt hosszabb a két
szélsô értéket mutató évben. A báránykori napi súlygyarapodás csekély mér-
tékben (2,37%) nôtt. Ettôl jobban növekedett az éves (7,49%), illetve a kétéves
kori élôsúly (5,50%), ami szakmailag még elfogadható.
A kép még érdekesebbé válik, amennyiben a szélsô értékeket mutató
2. táblázatot elemezzük, ahol a kétéves kori élôsúlyban 27–48% különbséget
találtunk a különbözô években. Az is figyelemre méltó, hogy a szaporaság-
ban 53–111% a különbség egy-egy azonos évben a legrosszabb és legjobb te-
nyészet mutatói között. Vajon miért?!
Nem segíti a pontos és fegyelmezett tenyésztésen alapuló génmegôrzési
munkát az sem, hogy az elsô ellés ideje 14–45 hónap között alakult az egyes
tenyészetekben. Azaz nincs egységes fajtastratégia a tenyészetbevétel vonat-
kozásában sem. Valószínûleg a tartásmód különbözôsége, a szakmai felké-
szültség eltérô szintje és a hozzáállás erôssége vagy gyengesége is eredmé-
nyezi a tenyészetek eltérô vemhesülési és ellési eredményeit. Ez okozhatja
a két ellés közötti idô nagy szóródását is, hiszen a legjobb és a legrosszabb
tenyészet közötti különbség a teljes idôszakot felölelôen 906 nap, ami több
mint 5-szörös különbség.

( 201 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 201 9/26/12 3:45:17 PM
Jávor A., Kusza Sz., Oláh J., Árnyasi M., Kukovics S.

2. táblázat: Az ellenôrzött cigájatenyészetek átlag- és szélsôértékei

Kétéves kori Elsô ellési Két ellés Báránykori súly-
Szaporaság Ellési %
élôsúly életkor közötti idô gyarapodás
(ellés/100anya) (anya/100 ellés)
Év (kg) (hónap) (nap) (g/nap)

min max átlag min max átlag min max átlag min max átlag min max átlag min max átlag

2006 49,1 72,7 58,1 100 175 137,0 16,6 25,8 22,0 36,7 98,9 84,9 323 1127 391 301 426 337

2007 53,4 71,8 59,8 100 162 129,9 15,8 29,2 28,0 65,3 100 78,2 335 476 390 302 476 329

2008 50,2 71,5 59,5 100 154 130,1 14,0 22,5 23,4 69,7 100 79,2 221 426 407 299 390 335

2009 53,6 70,3 60,0 100 211 134,3 16,5 41,1 23,0 15,4 100 75,0 255 912 392 264 405 342

2010 51,0 64,9 61,3 103 156 112,0 16,2 45,0 22,8 70,6 100 62,6 290 473 414 274 405 345

A báránykori súlygyarapodás – amiben az anyai tejtermelés is befolyásoló
tényezô – 264–470 g/napos szélsôértékekkel szintén nagy változatosságot mu-
tat. Vajon ez a genetikai sokszínûség vagy szakmai hiba eredménye?
A tenyészállat-elôállítás eredményeit a 3. táblázat mutatja. Az évek kö-
zötti csúszások és átfedések figyelembevételével együtt is megállítható, hogy a
tenyészetekben alacsony az „A” minôsítésû bárányok aránya, mind a jerkék,
mind a kosok esetében.
A minôsített jerkék csak válogatás és szelekció nélkül vannak elegendô
számban a tenyészutánpótláshoz, a kosok létszáma (és származása) pedig bi-
zonyosan nem garantálja hosszú távon a beltenyésztés elkerüléséhez.
A nemzetközi kitekintés a cigája fajta fenntartásának feladatán túl számos
hasznosítási lehetôséget kínálna a magyar juhtartók számára. Az ôshonoson
kívül Magyarországon is megtalálható a tejhasznú változat, hiszen három te-
nyészet egyedei a tejelô cigája besorolásba tartoznak.

3. táblázat: A tenyészállat-elôállítás alakulása az ellenôrzött cigája-
tenyészetekben
Minôsítésre
Minôsített
„A” törzs- Minôsítésre Minôsítésre került Minôsített
Ellenôrzött Született „A” törzs-
könyves került került kos- „A” törzs- tenyész-
Év anyajuhok bárányok könyves
bárányok jerkék bárányok könyves kosok
létszáma létszáma jerkék
létszáma létszáma létszáma kosbárányok létszáma
létszáma
létszáma

2007 2144 1105 296 945 396 48 33 9

2008 2133 1038 436 1073 301 25 23 21

2009 1448 1076 514 872 202 – – –

2010 1522 1119 664 874 332 37 26 5

2011 1720 1080 563 647 225 15 11 15

( 202 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 202 9/26/12 3:45:17 PM
Tisztelgés Bodó Imrének és a jövô feladatainak

Legszorosabb kapcsolata a román rozsdás cigájának van néhány a szlo-
vák cigájával, a bolgár fajtákkal és a török kivircik juhval. A bolgár cigája típu-
sok genetikailag elkülönültek a többi állománytól, legközelebbi rokonságban
a török sakiz állománnyal találtuk. Gyarmathy (2000) véleménye szerint (cit.:
Kukovics és Jávor 2002), az összes szlovák cigájatípus közös eredetre vezethetô
vissza. Azonban az általunk vizsgálatba vont 12 szlovák cigájaváltozat kö-
zött igen nagy különbözôségeket találtunk, aminek magyarázata lehet, hogy
különbözô tenyésztési programok révén sokféle fajtából származó keresztezé-
si partnert használtak. Az albán cigája meglepô módon, genetikai szerkezetét
tekintve egyértelmûen a magyar ôshonosként nyilvántartott állományokhoz
hasonló, annak ellenére, hogy nem ismert semmilyen múltbeli kapcsolat kö-
zöttük. A szerb zombori és a csókai cigája genetikai háttere különbözô. Ez
alátámasztja Cinkulov és mtsai (2003) megállapítását, akik szerint a szerb
zombori és a csókai típusok genetikailag annyira távol állnak egymástól, hogy
két külön fajtának tekinthetôk. A horvát cigáját élesen elkülönültnek tekint-
hetjük a többi vizsgált állománytól, jóllehet kialakítása során a szerb tejelô
cigáját is használták.
Összességében a következô megállapítások tehetôk az ellenôrzött cigá-
jatenyészetek szerepével és lehetôségével kapcsolatban:
– a tenyészetek száma kevés, a tenyészetek alacsony egyedszámúak, a
közöttük lévô integráció gyenge, ezért a korszerû molekuláris genetikai mód-
szerek alkalmazása feltétlen szükséges fenntartásukhoz;
– a jelenlegi tenyészeteknek nem egységes a tartásmódja és tenyész-
téstechnológiája, ami nehezíti a végsô cél elérését, a veszteség nélküli gén-
megôrzést és a fajta fenntartását;
– az ôshonos cigája alkalmas lenne arra – természetesen más tenyésztési
módszerrel és célokkal –, hogy versenyképes legyen a magyar fajták sorában;
– erôs, szilárd célokat kitûzô fajtaegyesület létrehozásával és mûködte-
tésével meg kell erôsíteni a fajtafenntartók szakmai irányítását;
– a fajta egyes tenyészeteinek eredményei alapján – a genetikai háttér
vizsgálata és figyelembevétele nélkül is – alkalmas korai tenyésztésbe vételre,
sûrített elletésre, teljesítménye (szaporasága, súlygyarapodása) alapján pedig
– a génmegôrzési célok elérése után – versenyképes fajtává is alakítható; a
genetikai vizsgálatok természetesen új szempontokat, következtetéseket is
eredményezhetnek a juhászatok további mûködésében.

( 203 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 203 9/26/12 3:45:17 PM
Dunka Jávor A., Kusza Sz., Oláh J., Árnyasi M., Kukovics S.

A racka juhok ôse az arkal (Ovis vignei var. arkal), az egyetlen nagy testû
vadjuh, amelynek hosszú farka van. Ez Délnyugat-Ázsiában élt, ahol a juhok
háziasítása végbement.
Bökönyi Sándor (1974) régészeti kutatásai alapján arra a következtetésre
jutott, hogy a magyar racka a népvándorlás korában jelent meg a Kárpát-me-
dencében, de nincs adat arra, hogy melyik népcsoporttal érkezett. A honfog-
laló magyarság az Etelközben ismerkedett meg a juhtartással, amit a magyar
nyelvkészlet honfoglalás elôtti bolgár-török jövevényszavai is mutatnak. So-
katmondó az a nyelvészeti adat, hogy ôseink a finnugor eredetû juh szót ere-
detileg csak a rackára értették.
Évszázadokon keresztül hazánk és a környezô országok között élénk juh-
és juhbôr-kereskedelem folyt, errôl már 1255-bôl vannak adatok. A legtöbb
juhot 1737-ben szállították ki. A XIX. század második fele óta a finomgyapjas
fajták, elsôsorban a merinó szorította vissza a külterjes viszonyokat jól bíró
rackát. 1903-ban már kipusztuló félben lévô fajtának tartották. A trianoni béke
után, Magyarországon fôleg csak az Alföldön, Debrecen-Hortobágyon, Békés
és Csongrád megyében tenyésztették, ezért terjedt el az 1950-es években a
hortobágyi racka juh elnevezés. 1945 után a termelôszövetkezetekben és az
állami gazdaságokban is tovább csökkent a rackák száma. Sokáig az alföldi bir-
kapásztorok meghatározó állata volt, mára azonban egyedszáma a magyaror-
szági összállományban a többi hagyományos fajtával (cigája, cikta) együtt sem
tesz ki 2%-ot. Ez gazdasági felhasználási lehetôségük alapján alakulhatott így.
A racka ellenálló, viszonylag igénytelen fajta. A racka fajtakörnek a hegy-
vidéki és az alföldi változatát különböztetjük meg. Az alföldi racka jellegzetes-
sége a különleges szarvalakulás (Dunka 2002). Ez a V alakban felálló, pödrött
szarv valószínûleg mutáció következménye, amely fajtajellegként maradt meg
(Matolcsi 1975). A rackáén kívül nem ismerünk pontosan ilyen szarvalakulást
a világon, viszont Kínában van hasonló fajta (Bodó 2001). Egy magyar-kínai
együttmûködés keretében, 2007-ben, genetikai vizsgálatot kezdtünk a fehér
és fekete színváltozat, illetve a magyar és a kínai hasonló szarvalakulású fajták
bevonásával.

A rackatenyészetek közül elsônek a fehér színváltozatú ellenôrzött popu-
lációk értékeit elemezzük. Az eredményeket 4–6. táblázatok tartalmazzák. A
fehér rackák egyedszáma és a tenyészetek száma is csökkent, 35 tenyészetrôl
28-ra. Ez közel 6%-os egyedszámcsökkenést is eredményezett, valamint cse-
kély mértékû, szakmailag nem nagy súllyal érzékelhetô és értékelhetô, átlagos
egyedszám-növekedést is 69-rôl 81 anyajuhra.

( 204 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 204 9/26/12 3:45:17 PM
Tisztelgés Bodó Imrének és a jövô feladatainak

Az ellési típus gyakorlatilag nem változott, a szaporaság szûk értékek kö-
zött variált (107,8–111,3%). Az ellési százalékok rosszul alakultak: ami gyakor-
latilag minden évben 100 alatt tartotta a 100 anyajuhra jutó éves hasznosult
szaporulatot (78,2–93,6 bárány/100 anya/év), bár ez sok esetben nagyobb a
magyar köz és törzstenyésztés átlagánál.

4. táblázat: Az ellenôrzött fehérracka-tenyészetek jellemzôi

Átlagos Két
Anya- Hasznosult Elsô Báránykori Két-
Tenyé- anyajuh- Szapora- ellés Éves
juhok Ellési Ellési szaporulat ellési súly- éves
Év szetek létszám sági közti élôsúly
lét- típus % (bárány/ életkor gyarapodás élôsúly
létszáma tenyésze- % idô (kg)
száma 100 anya) (hó) (g/nap) (kg)
tenként (nap)

2007 35 2418 69 1,19 111,9 83,7 93,6 29,0 419 230 32,4 42,1
2008 35 2633 75 1,20 110,8 72,0 79,8 29,0 428 233 32,6 39,8
2009 34 2302 68 1,22 112,2 72,9 81,8 22,4 458 239 31,0 42,9
2010 31 2385 77 1,20 107,8 72,6 78,2 27,1 432 242 31,5 38,4
2011 28 2282 81 1,19 113,0 76,2 86,1 26,7 453 243 31,4 39,0

5 táblázat: Az ellenôrzött fehérracka-tenyészetek átlag- és szélsôértékei

Kétéves kori Két ellés Báránykori súly-
Szaporaság Elsô ellési életkor Ellési %
élôsúly közötti idô gyarapodás
(ellés/100anya) (hónap) (anya/100 ellés)
Év (kg) (nap) (g/nap)

min max átlag min max átlag min max átlag min max átlag min max átlag min max átlag

2006 33,7 63,0 42,1 100,0 141,7 111,9 24,4 46,7 29,0 17,7 100 83,7 341 698 419 164 317 230

2007 32,9 49,0 39,8 102,8 173,7 110,8 25,5 40,7 29,0 25,0 100 72,0 300 525 420 175 304 233

2008 34,0 51,6 42,9 100,0 170,0 112,2 16,6 33,9 22,4 37,5 100 72,9 353 696 458 178 321 239

2009 35,7 51,3 38,4 100,0 145,5 107,9 21,2 40,5 27,1 39,7 100 72,6 352 718 432 178 321 232

2010 35,3 47,9 39,0 100,0 139,4 113,0 21,2 42,2 26,7 47,6 100 76,2 357 745 453 198 315 253

6. táblázat: A tenyészállat-elôállítás alakulása az ellenôrzött fehérracka-
tenyészetekben

Minôsítésre
Minôsített
„A” törzs- Minôsítésre Minôsítésre került Minôsített
Ellenôrzött Született „A” törzs-
könyves került került kos- „A” törzs- tenyész-
Év anyajuhok bárányok könyves
bárányok jerkék bárányok könyves kosok
létszáma létszáma jerkék
létszáma létszáma létszáma kosbárányok létszáma
létszáma
létszáma

2007 2418 2264 523 974 331 53 33 –

2008 2632 2126 496 1073 301 32 19 –

2009 2301 1887 475 1396 289 47 28 –

2010 2386 1869 400 1391 160 47 28 –

2011 2272 1955 399 1220 294 52 20 16

( 205 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 205 9/26/12 3:45:17 PM
Jávor A., Kusza Sz., Oláh J., Árnyasi M., Kukovics S.

Az elsô ellés gyakorlatilag kétéves kor utánra esett. A két ellés közti idô a
két szélsô értéket tekintve (419 és 458) 17,2-, illetve 25,5%-kal haladta meg az
egy évet az adott idôszakban (2007, 2008). Az éves és kétéves súlyok között el-
hanyagolható ingadozás figyelhetô meg. Ugyanakkor a fajtára jellemzôen, éves
korra a kétéves élôsúly 75-80%-át érték el átlagosan a juhok.
Sokkal színesebb a kép a szélsô értékeket képviselô tenyészeteket is mu-
tató 5. táblázatban. Kétéves kori súlyban, évjáraton belül akár 50-60%-os kü-
lönbség is lehet a két szélsô értéket mutató tenyészet között, ami biztosan
nem csak genetikai okokra visszavezethetô különbség. Az is kérdés, hogy mi
okozhat – az adott variancia mellett – a tenyészetek között több mint 40%, de
akár 70%-os különbséget is a szaporaságban. Vagy a fajtát nem ismerjük eléggé,
vagy valami ismeretlen okra vezethetô vissza az ilyen nagymértékû különbség.
Keressük meg az okát!
Mi indokolja azt, hogy az elsô elléskori életkor 16,6 és 46,7 hó között ala-
kult? Az indok megfogalmazása mellett az okok feltárása is kell, hogy foglalkoz-
tassa a tenyésztôt. Vajon miért vállalja a tenyésztés-ellenôrzést (törzstenyész-
tést), akinek 14–28% között sikerül csak leelletni az állományt. Milyen lehet
ott a tenyésztési munka, ahol 700-800 nap telik el két ellés között átlagosan.
Ha a fajta bárányainak összesített átlaga a napi súlygyarapodásban 235-250
gramm között alakult az évek során, akkor lehetnek-e olyan tenyészetek, ahol
a báránykori átlagos súlygyarapodás tenyészet szintjén jelentôsen meghaladja
a 300 grammot (337 g). A tenyészállat-elôállítás nem éri el a kívánatos mér-
téket – azzal a megjegyzéssel, hogy a született „A” törzskönyves bárányok és
minôsített jerkék egyedszámában mutatkozó különbség szakmailag sem igen
magyarázható (6. táblázat). Hogy lehetséges – ismerve az átfedés jelenségét
is – kevesebb született bárányból többet minôsíteni?
A feketeracka-tenyészetek összefoglaló paramétereit a 7–9. táblázatok-
ban mutatjuk be.
Szakmailag jó hátteret jelent, hogy a tenyészetek száma stabilan 20 fe-
lett alakult, kedvezôtlen azonban, hogy az egyedszám – igaz, „mérsékelten” –,
de csökkent, és sajnos az átlaglétszám is alacsony (53–65 anyajuh/tenyészet).
A kis tenyészeteknek egyik legnagyobb gondja a beltenyésztés elkerülése.
Az ellési típus kismértékben ingadozik (1,12–1,23). Az érték jobb azon-
ban, mint a fajtára jellemzô szaporaság – a maga genetikai korlátainak fi-
gyelembevételével –, hiszen ennek nagysága 107,0–112,4% között alakult
a különbözô években. Az ellési típusra történô szelekció nehezen fordítha-
tó a szaporaság növelésére. Az anyák közel 80%-a ellett minden évben, ami
meghaladja a magyarországi ellenôrzött tenyészetek összátlagát.

( 206 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 206 9/26/12 3:45:17 PM
Tisztelgés Bodó Imrének és a jövô feladatainak

7. táblázat: Az ellenôrzött feketeracka-tenyészetek jellemzôi

Átlagos Két
Anya- Hasznosult Elsô Báránykori Két-
Tenyé- anyajuh- Szapora- ellés Éves
juhok Ellési Ellési szaporulat ellési súly- éves
Év szetek létszám sági közti élôsúly
lét- típus % (bárány/ életkor gyarapodás élôsúly
létszáma tenyésze- % idô (kg)
száma 100 anya) (hó) (g/nap) (kg)
tenként (nap)

2007 27 1702 63 1,21 107,0 87,4 93,5 28,9 417 235 32,7 40,7
2008 32 1718 54 1,12 108,4 84,9 92,0 28,3 415 274 40,0 47,1
2009 28 1473 53 1,23 110,6 81,8 90,5 22,4 456 249 32,6 40,0
2010 29 1627 56 1,20 109,1 76,7 83,7 27,3 423 247 32,1 39,6
2011 24 1616 67 1,18 112,4 80,0 89,9 26,9 430 250 31,0 36,8

Az elsô ellési életkor 5 év átlagában 11,5%-kal haladta meg a két évet. A
két ellés közt eltelt idô 14–25%-al haladta meg az egy évet a különbözô évek-
ben, ami nem túlságosan kedvezô paraméter, és korábban valószínûleg nem
volt jellemzôje e fajtának.
A napi súlygyarapodás nagyobb a fehér rackáénál, de a hazai fajták sorá-
ban csak szerénynek tekinthetô. Az éves és kétéves élôsúly nagy ingadozást
mutatott a vizsgált években, ami szintén nem kívánatos jelenség. A 8. táblázat
tenyészetszintû szélsôértékeket mutató adatai sajnos jelentôs egyenetlenségrôl
tanúskodnak. A kétéves élôsúlyban 50%-os, a szaporaságban 33–61%-os eltéré-
sek tapasztalhatók. Az elsô elléskori életkorban 2,8-szeres a különbség a leg-
jobb és leggyengébb tenyészet között egy-egy évben.

8. táblázat: Az ellenôrzött feketeracka-tenyészetek átlag- és szélsôértékei

Kétéves kori Két ellés Báránykori súly-
Szaporaság Elsô ellési életkor Ellési %
élôsúly közötti idô gyarapodás
(ellés/100anya) (hónap) (anya/100 ellés)
Év (kg) (nap) (g/nap)

min max átlag min max átlag min max átlag min max átlag min max átlag min max átlag

2006 32,8 49,5 40,7 100,0 150,0 107,0 21,1 58,0 28,9 14,6 100 87,4 356 738 417 166 304 235

2007 32,7 45,3 47,1 100,5 133,3 108,4 20,9 37,7 28,3 32,3 100 84,9 306 713 415 178 309 274

2008 34,2 48,0 40,0 100,0 161,5 110,6 21,9 30,2 22,4 70,0 100 81,8 373 815 456 159 322 249

2009 33,0 43,4 39,6 100,0 144,4 109,1 21,9 32,0 27,3 27,5 100 76,7 358 580 423 171 337 247

2010 36,5 46,6 36,8 100,0 137,0 112,4 24,3 34,9 26,9 44,4 100 80,0 334 354 430 193 279 250

A fekete racka esetében is megkérdôjelezhetô szakmailag a 14–44%-os el-
lési eredményt mutató tenyészetek jelenléte a génmegôrzésben, fajtafenntar-
tásban. Bár génmegôrzés szempontjából adott esetben szükség lehet ezekre a
tenyészetekre is.

( 207 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 207 9/26/12 3:45:17 PM
Jávor A., Kusza Sz., Oláh J., Árnyasi M., Kukovics S.

9. táblázat: A tenyészállat-elôállítás alakulása az ellenôrzött feketeracka-
tenyészetekben

Minôsítésre
Minôsített
„A” törzs- Minôsítésre Minôsítésre került Minôsített
Ellenôrzött Született „A” törzs-
könyves került került kos- „A” törzs- tenyész-
Év anyajuhok bárányok könyves
bárányok jerkék bárányok könyves kosok
létszáma létszáma jerkék
létszáma létszáma létszáma kosbárányok létszáma
létszáma
létszáma

2007 1702 1592 823 974 331 34 28 –
2008 1718 1108 307 1263 275 31 13 –
2009 1473 1227 402 1396 376 – – –
2010 1628 1251 375 1042 301 56 21 –
2011 1616 1452 440 1920 336 71 37 28

Ugyancsak fölöslegesek, és kár számolni a fajtafenntartásban azokkal a
tenyészetekkel, amelyekben átlagosan 580–815 nap közötti két ellés közti
idôvel tudják leelletni anyajuhaikat. A báránykori napi súlygyarapodást te-
kintve valószínûleg nem kívánatosak a 159–337 grammos szélsôértéket mu-
tató tenyészetek a génmegôrzésben. (Persze genetikai vizsgálatok ennek el-
lenkezôjét, indokoltságát is bizonyíthatják.) Ehhez mindenesetre mindenkép-
pen többet kellene tudni a fajták génállományáról, genetikai sokszínûségérôl.

A rackák vonatkozásában megállapítható, hogy:
– a fehér és fekete racka juhállományok gazdaságilag versenyképtelennek
tekinthetôk, fenntartásukhoz jelentôs támogatás szükséges;
– a teljesítmények alapján szükségesnek tekinthetô a fajtastandard kor-
szerûsítése és a tenyésztôi munka segítése, megerôsítése.
A magyar racka két színváltozatának genetikai távolságvizsgálatát mik-
roszatellit-markerek segítségével végeztük el hortobágyi, mátranováki és a Sal-
földön található rackaállományokban.
A vizsgált állományok közötti genetikai kapcsolat meghatározásához gene-
tikai távolságmátrixot készítettünk a Nei-féle standard genetikai távolság (DS),
a minimum genetikai távolság (DM) és a Reynolds-féle genetikai távolságértékek
alapján. Mindhárom módszer közel azonos eredményt adott. A mátrix alapján
elmondhatjuk, hogy a vizsgált magyar-racka-állományok genetikai szerkezete
egyértelmûen elkülönült a kontrollként használt bosnyák privovirska fajtától.
Eredményeink szerint a vizsgálatba vont magyarracka-állományok közötti ge-
netikai különbözôség elhanyagolható mind az állományok között, mind pedig
a színváltozatok között. Tehát a két szín fajtán belüli változatnak tekinthetô,
nem pedig külön fajtának.

( 208 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 208 9/26/12 3:45:17 PM
Tisztelgés Bodó Imrének és a jövô feladatainak

A magyar állattenyésztés az ôshonos juhfajták létét elsôsorban Bodó
Imre professzor úrnak köszönheti. Ugyanakkor a magyar juhtenyésztô társa-
dalomnak, az elméleti és gyakorlati szakembereknek kötelességük élni ezzel
a lehetôséggel, és továbbra is végezni a fenntartással járó feladatot. Ennek a
közösségnek kell az utókor számára a rendelkezésre álló legkorszerûbb esz-
közökkel, a legjobb eredményekkel megôrizni a fajták, a genetikai szerkezet
sokszínûségét. Ebben a szakpolitikának is szigorú kötelességei vannak. A faj-
tafenntartáshoz génmegôrzés, szakmai elhivatottság, kiemelkedô tudás, türe-
lem, együttmûködés és anyagi áldozatvállalás szükséges.
A génmegôrzésben a debreceni mûhely továbbra is meghatározó szerepet
kíván vállalni.

Irodalomjegyzék
Barker, J. S. F., Moore, S. S., Hetzel, D. J. S., Evans, D., Tan, S. G., Byrne, K. 1997: Genetic diversity
of Asian water buffalo: microsatellite variation and a comparison with protein coding loci.
Anim. Genet. 28:103-15.
Bodó I. 2001: Régi magyar háziállatfajtáink. Magyar Tudomány, 5.
Bökönyi S. 1974: History of domestic mammals in Central and Eastern Euope. Akadémiai Kiadó.
Budapest
Cinkulov, M., Krajinovic, M., Pihler, I. 2003: Phenotypic differences between two types of Tsigai
breed of sheep. Lucrai stiintifice Zootehnie si Biotechnologii, Timisoara, Románia
Dunka B. 1997: A cigája és a cikta. Állattenyésztôk Lapja. 7:7.
Dunka B. 2002: Magyar juh (Ovis aries strepsiceros hungaricus). In: Génmegôrzés; Kutatási ered-
mények régi háziállatfajták értékeirôl. Szerk: Jávor A.-Mihók S. 2002. október 16., Debrecen
167-187 pp.
Fésüs L. 1974: A juh vércsoportjai I. Az elsô hazai vizsgálatok eredménye. Állattenyésztés. 5:83-88
Fésüs L. 1997: Markerekkel végzett szelekció háziállatokban. Állattenyésztés és Takarmányozás.
46:289-293.
Gáspárdy A. 2002: Cigája (Berke). In: Génmegôrzés; kutatási eredmények régi háziállatfajták
értékeirôl (szerk.: Jávor A.- Mihók S.) Debrecen, 2002. október 16; 153-161.
Gáspárdy A. 2001: A cigája. Magyar Állattenyésztôk Lapja. 29:7.
Kukovics S.-Jávor A. 2002: A cigája juh és jövôje. In: Génmegôrzés; kutatási eredmények régi házi-
állatfajták értékeirôl (szerk.: Jávor A.-Mihók S.) Debrecen, 2002. október 16; 103-147.
Kukovics, S.- Jávor, A. 2001: Prospects for small ruminant production and consumption in
Eastern Europe. In: Proceedings of 52th Annual Meeting of European Association for Animal
Production. Budapest. Hungary 26-29 August; Book of Proceedings. 7. 103-147.
Kukovics S., Molnár A., Jávor A., Gáspárdi A., Dani Z. 2003: A hazai cigája juhállományok változatai
és termelési különbségei. Magyar Juhászat. Magyar Mezôgazdaság melléklet. 6:2-6.
Kukovics S., Molnár A., Jávor A., Gáspárdi A., Dani Z. 2004: A hazai cigája juhállományok változatai
és termelési különbségei 1. Közlemény. Állattenyésztés és Takarmányozás. 53:515-528.
Kusza, Sz., Nagy, I., Sasvári, Zs., Stágel, A., Németh, T., Molnár, A., Kume, K., Bôsze, Zs., Jávor,
A., Kukovics, S. 2008: Genetic diversity and population structure of Tsigai and Zackel type
of sheep breeds in the Central-, Eastern- and Southern-European regions, Small Rum Res
78:13-23.
MacHugh, D. E., Shriver, M. D., Loftus, R. T., Cunningham, P., Bradley, D. G. 1997: Microsatellite
DNA variation and evolution, domestication and phylogeography of taurine and zebu cattle.
Genetics 146. 1071-86.
Matolcsi János 1975: A háziállatok eredete. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest.
Oláh J. 2002: A hortobágyi rackajuh. Magyar Állattenyésztôk Lapja. 9:12-13.

( 209 )

098-209Bodokonyv_JAV.indd 209 9/26/12 3:45:18 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Jávorka Levente

( 210 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 210 9/26/12 5:06:40 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Az állatfajták nevének helyesírási szabályai

JÁVORKA LEVENTE, FÁBIÁN PÁL, HÔNYI EDE

Bevezetés
A szaknyelvek helyesírásának alakulásában közös vonás, hogy a kezdeti sok-
féleséget, tarkaságot az egységes írásmódra való törekvés váltja föl. A magyar
állatfajtanevek egységes írásmódjának kidolgozására az igény már régóta
élt a szakmai körökben, de a munkálatok elkezdésére az elhatározó lökést
a Magyar nagylexikon szerkesztésének megindulása adta meg: a lexikonban,
mint egységes mûben egységes írásmódnak kellett érvényesülnie az állatfaj-
ták nevének írásában is.1
A rendezés munkájának talán legnagyobb elvi nehézsége az a – szakem-
berek elôtt jól ismert – körülmény volt, hogy a fajta fogalmának definíciója
nem mindig problémamentes. Ezért úgy kellett dönteni, hogy a jelen szabály-
zat fajtán a tenyésztett állatok bizonyos körét érti, és nem különbözteti meg a
fajtakör, a fajta, a válfajta (fajtaváltozat), a tájfajta, az alfajta, a fajakonstrukció
és ebben az értelemben a típus, valamint a törzs és a mutáció fogalmát. Ezek
némelyikét ugyanis a szakírók esetenként más-más módon értelmezik; ezen-
kívül egy-egy populáció az idô folyamán átkerülhet az egyik kategóriából a
másikba. Nem szerepelnek a szabályzatban azok a hibridek, amelyek írás-
módjuk tekintetében a névadótól rögzített formát követik, s esetükben még
egyénieskedô, sôt bizarr írásképek is elôfordulhatnak.
A jelen szabályzat alapját egy több mint ezerszavas szógyûjtemény ké-
pezi. Ennek adatai olyan kiadványokból valók, amelyek a század elejéig visz-

1) Jávorka Levente a lexikon I–V. köteteinek lektoraként, az I–VI. kötetekben állattenyésztési
cikkek szerzôjeként, illetve a VII–XIX. kötetekben ezek kizárólagos szerzôjeként figyelmet
fordított a magyar állattenyésztési szaknyelv ápolására, idegen hatásoktól való védelmére:
kiharcolva pl. a hagyományos súly szó (az SI-vel ellentétes) újrahasználatát, eredeti értelmû
visszaállítását a szakirodalomba a – háziállatok méretességét kifejezô – tömeg ellenében.
Bodó Imre mint a lexikon I., valamint VII–XVIII. köteteinek lektora ebben hathatós támoga-
tója volt.

( 211 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 211 9/26/12 5:06:43 PM
Jávorka Levente, Fábián Pál, Hônyi Ede

szamenôen reprezentálják a szakírók fajtanévadási felfogását. Az ötvenet meg-
haladó számú kötet között szakkönyv, kézikönyv, tankönyv, enciklopédia,
egyetemi jegyzet, évkönyv, népszerûsítô kiadvány, lexikon, szótár egyaránt
megtalálható. A heterogén halmazban egy-egy fajtanév természetesen ismé-
telten elôfordult eltérô vagy megegyezô írásmóddal. Abból a célból, hogy a
mai kor ízlésének és szakmai elvárásainak megfelelô tárgyalási anyag álljon
rendelkezésre, a betûrendbe sorolt szóhalmazt elôször az MTA Állattenyész-
tési és Takarmányozási Tudományos Bizottsága kapta meg azzal a kéréssel,
hogy a bizottsági tagok a szakma követelményeinek megfelelôen jelöljék meg
a tôlük helyesnek tartott írásmódot mindegyik fajtanév esetében. A szabály-
tervezet kidolgozásakor tehát már egy homogénebb listára lehetett támasz-
kodni.
A szerkesztôk (Jávorka Levente, Állatorvostudományi Egyetem, Állat-
tenyésztési Tanszék; Fábián Pál és Hônyi Ede, MTA Magyar Nyelvi Bizottság)
szigorú következetességgel arra törekedtek, hogy a jelen szabályzat ajánlá-
sai összhangban legyenek A magyar helyesírás szabályai 11. (1984. évi) ki-
adásának rendelkezéseivel, az Állatorvosi értelmezô szótárnak (1984) és he-
lyesírási Függelékének felfogásával, továbbá tekintetbe vették más tudomány-
területek helyesírási szokásrendszerét is (Priszter Szaniszló: A magyar nö-
vénynevek helyesírási szabályai. 1985; Gozmány László: A magyar állatnevek
helyesírási szabályai. 1994).
Az így kikristályosodott elvekre épített szabályrendszert az MTA-nak
mind Állattenyésztési és Takarmányozási Tudományos Bizottsága, mind
Magyar Nyelvi Bizottsága elfogadta.

Budapest, 1995. június 19.

Dr. Doby János Dr. Fábián Pál
az MTA Állattenyésztési és Takarmányozási az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának
Bizottságának elnöke elnöke

( 212 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 212 9/26/12 5:06:43 PM
Az állatfajták nevének helyesírási szabályai

Szabályok
1. Minden fajtanevet kisbetûvel kezdünk, akár köznévi, akár tulajdonnévi
eredetû:
komondor, racka, tükörponty, versenyposta, angol agár, bonyhádi
magyar tarka, tiroli szürke marha;
saintgermaini vizsla; szeremley tyúk, orlov ló, santa gertrudis marha;
stb.

2. A fajtanevek két alakban használatosak.

a) A teljes fajtanév az a forma, amelyben a fajnév is szerepel:
komondor kutya, szeremley tyúk, mangalica sertés, charolais marha,
charolais juh, charolais ló, hortobágyi nóniusz ló stb.
Megjegyzés:
A teljes fajtanévben szereplô jelzô bizonyos esetekben fajnévvé válhat:
merinó juh ~ merinó német húsmerinó
shorthorn marha ~ shorthorn hússhorthorn
szetter kutya ~ szetter ír szetter stb.

b) A rövid fajtanév az a forma, amelyben a fajnév nem szerepel:
komondor, charolais (lehet több faj neve is), mangalica, hortobágyi
nóniusz, szeremley stb.
Megjegyzés:
a) A jelen szabályzatban a továbbiakban a rövid fajtanév után – szük-
ség esetén, eligazító szövegkörnyezet hiányában – zárójelben szerepel
a fajnév:
komondor (kutya), hortobágyi nóniusz (ló), szeremley (tyúk),
cigája (juh) stb.
b) Több esetben – a szakmai hagyományok szerint vagy a szövegkör-
nyezetet figyelembe véve – csak a teljes fajtanév, illetôleg csak a rövid
fajtanév használatos.

3. A rövid fajtanév lehet:

a) egyelemû, egyszerû szó:
hereford (marha), lipicai (ló) stb.

( 213 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 213 9/26/12 5:06:43 PM
Jávorka Levente, Fábián Pál, Hônyi Ede

b) egybeírt összetett szó:
gyöngyplatina (róka), grönlandkék (róka), rongybaba (macska), vörös-
tarka (marha), havannarex (macska), télikék (nyérc), bajkálontúli (juh),
finomposztógyapjas (juh), himalájajellegû (macska) stb.

c) különírt egyszerû szavakból álló többelemû kapcsolat:
bonyhádi magyar tarka (maha), tejelô magyar barna (marha), fehér kék
belga (marha) stb.

d) egybeírt összetett szavakból álló többelemû kapcsolat:
kovácsoltkék tyúktarka (galamb) stb.

e) egymástól különírt egyszerû és összetett szavakból álló vegyes kapcsolat:
magyar hidegvérû (ló), barna kovácsolt magyar tyúktarka (galamb),
középnagy fehér angol (sertés) stb.
Megjegyzés:
Rövid fajtanevek úgy is keletkezhetnek, hogy a fajtanévben szereplô jelzô
vagy a jelzôk közül valamelyik elmarad:
bonyhádi magyar tarka (marha) ~ bonyhádi (marha),
shetlandi póniló ~ shetlandi (ló),
angol telivér (ló) ~ telivér (ló) stb.

4. A rövid fajtanevek jelentôs része – többnyire egyszerû szavakból álló – mel-
léknevek kapcsolatából áll. E szókapcsolatok tagjait egymástól különírjuk:
svájci barna (marha), tejelô magyar barna (marha), kék belga (marha),
bécsi kék (nyúl) stb.;
hasonlóképpen:
kárpáti borzderes (marha), holland vöröstarka (marha), fehér fejû
ukrán (marha), kovácsoltkék magyar tyúktarka (galamb) stb. [Vö. 3. c),
d), e).]

5. A teljes fajtanevek egy része vagy jelentéstömbösítô, vagy jelentéstömörítô
összetett szó. Ezeknek elemeit – a közszói helyesírás szabályait követve
– egybeírjuk.

a) Jelentéstömbösítés révén úgy keletkeznek fajtanevek, hogy két, eredetileg
különírt szó együttes jelentése más, mint a kapcsolatot alkotó elemek
értelmének összege:

( 214 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 214 9/26/12 5:06:43 PM
Az állatfajták nevének helyesírási szabályai

ügetô ló (ló, amely üget); de: ügetôló (fajtanév);
hasonlóképpen:
tejelômarha, vontatókutya, futókacsa, hátasló stb.

b) Jelentéstömörítés révén úgy keletkeznek fajtanevek, hogy többszavas szer-
kezetek értelme sûrûsödik egyetlen szóba:
(a) tükör (fényességéhez hasonló bôrû) ponty = tükörponty;
hasonlóképpen:
sportló, lapálymarha, palotakutya, májliba, viadortyúk, hangajuh,
pávagalamb, templommacska;
rézpulyka, ezüstróka, porcelánkopó, gyöngyplatinaróka;
angórakecske; stb.
Megjegyzés:
a) A színbeli hasonlóságra utaló fôneveket az 5. b) pont alapján írjuk egy-
be a fajnevekkel:
kobaltnyérc = (a) kobalt(hoz hasonlóan kékes szôrû) nyérc; stb.
b) A tulajdonnevek és közszók egybeforrásából keletkezett jelentéstö-
mörítô fajtanevek alkotóelemeit az 5. b) pont alapján egybeírjuk:
alaszkakék = Alaszka (egéhez, tengeréhez hasonlóan) kék; stb.

6. A tulajdonnevekbôl keletkezett fajtaneveket a következôképpen írjuk.

a) Az egyelemû magyar tulajdonnevekbôl lett fajtaneveket eredeti írásmód-
jukat megtartva, de kis kezdôbetûvel írjuk:
Szeremley szeremley (tyúk)
Tanganyika stb. tanganyika (marha) stb.

b) A latin betûs írású egyelemû idegen tulajdonnevekbôl lett fajtanevekben
az átadó nyelv írásmódját megtartjuk, de kisbetûvel kezdve írjuk ôket:
Bombay bombay (macska)
Galloway galloway (marha)
Berkshire berkshire (sertés)
Dobermann stb. dobermann (kutya) stb.

c) A latin betûs írású többelemû idegen tulajdonnevekbôl lett fajtanevekben az
idegen írásmódot csupa kisbetûvel írva tartjuk meg:
Santa Gertrudis santa gertrudis (marha)
Costeno con Cuerno costeno con cuerno (kutya)

( 215 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 215 9/26/12 5:06:43 PM
Jávorka Levente, Fábián Pál, Hônyi Ede

blonde d’Aquitaine blonde d’aquitaine (marha)
New Hampshire stb. new hampshire (tyúk) stb.

d) A latin betûs írású, többelemû, kötôjellel kapcsolt idegen tulajdonnevekbôl
lett fajtanevekben az idegen írásmódot csupa kisbetûvel írva, a kötôjel
elhagyásával tartjuk meg:
Romney-Marsh romney marsh (juh)
Maine-Anjou maine anjou (marha)
Ile-de-France stb. ile de france (juh) stb.

e) A hagyományosan magyarosan írt idegen eredetû tulajdonnevek a fajtane-
vekben is megtartják magyaros írásmódjukat, de kisbetûvel kezdve írjuk
ôket:
Alaszka alaszkakék (róka)
Grönland grönlandkék (róka)
Havanna havanna (macska)
Kohinoor stb. kohinoor (nyérc) stb.

7. A teljes fajtanevekben a fajnévtôl különírjuk:

a) a mellékneveket:
tarka marha, cirmos macska, ezüstpettyes macska, vöröstarka
marha, kovácsoltkék galamb;
pireneusi hegyi kutya, bécsi kék nyúl, dán vörös marha, hortobágyi
nóniusz ló; stb.

b) a fônévi jelzôket:
komondor kutya, mangalica sertés, cigája juh;
gidrán ló, nóniusz ló; stb.

c) az idegen elemeket:
charolais marha, cornish tyúk;
gir zebu; stb.

8. A mellérendelô szókapcsolatokból keletkezett fajtanevekben az egymásnak
mellérendelt tagokat kötôjellel kapcsoljuk össze:
dishley-merinó (juh), duroc-jersey (sertés), holstein-fríz (marha),

( 216 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 216 9/26/12 5:06:43 PM
Az állatfajták nevének helyesírási szabályai

aberdeen-angus (marha), furioso-north star (ló);
maremmano–abbruzzese pásztorkutya; stb.
Megjegyzés:
Az ilyen kötôjeles kapcsolatokból alakult jelzôket sohasem írjuk egybe
sem a fajnevekkel, sem más szavakkal, tehát:
dishley-merinó juh (nem dishley-merinójuh);
ahal-tekin ló (nem ahal-tekinló);
aberdeen-angus tenyésztô (nem aberdeen-angustenyésztô); stb.

9. A földrajzi nevekbôl -i képzôvel alakult fajtaneveket kisbetûvel kezdjük, és
– tekintet nélkül az alapforma eredeti tagoltságára – mindig egybeírjuk.
Egyéb vonatkozásokban azonban megtartjuk az alapforma írásmódját.

a) Egyelemû nevekbôl lett fajtanevek:
Nápoly nápolyi nápolyi (sertés)
Poitou poitou-i poitoui (szamár)
Róma stb. római stb. római (galamb) stb.

b) Egybeírt földrajzi nevekbôl lett fajtanevek:
Bajorország bajorországi bajorországi (ló)
Muraköz stb. muraközi stb. muraközi (ló) stb.

c) Kötôjeles földrajzi nevekbôl lett fajtanevek:
Man-sziget Man-szigeti manszigeti (macska)
Rajna-vidék Rajna-vidéki rajnavidéki (tyúk)
Kras-medence Kras-medencei krasmedencei (kutya)
Szent Bernát-hegy Szent Bernát-hegyi bernáthegyi (kutya)
Kelet-Poroszország kelet-poroszországi keletporoszországi (ló)
Észak-Schleswig észak-schleswigi északschleswigi (marha)
Saint-Germain saint-germaini saintgermaini vizsla (kutya)
Tien-san stb. tien-sani stb. tiensani (juh) stb.

d) Különírt földrajzi nevekbôl lett fajtanevek:
Serra de Aires Serra de Aires-i serradeairesi juhászkutya
Moson megye Moson megyei mosonmegyei (marha)
Száva völgye Száva völgyi szávavölgyi kopó (kutya)
Don melléke Don melléki donmelléki (kecske)

( 217 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 217 9/26/12 5:06:43 PM
Jávorka Levente, Fábián Pál, Hônyi Ede

Ipoly mente Ipoly menti ipolymenti (marha)
Berry vidéke stb. Berry vidéki stb. berryvidéki (juh) stb.
Megjegyzés:
Az egymásnak mellérendelt -i képzôs földrajzi nevekbôl lett fajtaneve-
ket azonban a 8. pont szerint írjuk:
Hannover + Braunschweig
hannover-braunschweigi
hannover-braunschweigi
(sertés)
Murnau + Werdenfels
murnau-werdenfelsi
murnau-werdenfelsi
(marha)
Tolna + Baranya stb.
tolna-baranyai stb.
tolna-baranyai (juh) stb.

10. Ha egyébként idegen írásmódú szavak vagy tulajdonnevek fajtanévvé vál-
va teljesen meghonosultak, magyarosan írjuk ôket.

a) Idegen közszavakból magyar fajtanevek:
merino merinó (juh)
karakul karakül (juh)
electoral stb. elektorál (juh) stb.

b) Idegen tulajdonnevekbôl magyar fajtanevek:
Noricum nóri (ló)
Simmental szimentáli (marha)
Saanental szánentáli (kecske)
Velsum velszumi (tyúk)
Lipizza lipicai (ló)
Ankara angóranyúl
Nonius nóniusz (ló)
Gidran stb. gidrán (ló) stb.

11. Idegen helyesírások mellékjeles betûi helyett általában a mellékjel nélküli
magyar alapbetûket használjuk:
Rødt Dansk Malkekvoeg rodt dansk malkekvoeg (marha)

( 218 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 218 9/26/12 5:06:43 PM
Az állatfajták nevének helyesírási szabályai

cão da terra da Estrella cao da terra da estrella (kutya)
slovenský cˇuvacˇ slovensky cuvac (kutya)
cˇeský fousek cesky fousek (kutya)
Mocanit˛a stb. mocanita (marha) stb.

12. A nem latin betûs írású nyelvekbôl átvett fajtaneveket magyarosan írjuk:
Besztuzsev besztuzsev (marha)
Orlov orlov (ló)
Bugyonnij bugyonnij (ló)
chowchow stb. csaucsau (kutya) stb.

Korábban megjelent:
Állattenyésztés és Takarmányozás, 1995. 44. 465–70.;
Acta Agraria Kaposváriensis, 2004. 82–86.;
http://www.hungarovet.com/?p=3155; stb.

( 219 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 219 9/26/12 5:06:43 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Komlósi István és Bodó Imre

( 220 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 220 9/26/12 5:06:43 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

A magyar szürke marha megmentôjének

KOMLÓSI ISTVÁN
Debreceni Egyetem, Állattenyésztéstani Tanszék

Amikor a magyar szürke marha történetérôl beszélünk, akár itthon, akár
külföldön, Bodó Imre professzor úr bátorságát mindig megemlítjük – amikor
is elbújtatta a hat kisbikát az egyik majorban, ezzel megmentve a fajtát a
kosztromaiba való beolvasztás elôl. Élô példája annak, ha a múltban vala-
mit megtettünk, milyen kihatásai lesznek a jelenre. Munkássága elôtt ta-
nítványaim, Báthory Ildikó és Pál Petra diplomadolgozatainak kivonatával
tisztelgünk. Ha Professzor úr nem cselekedett volna, ezek a dolgozatok nem
születtek volna meg.

BÁTHORY ILDIKÓ
Az anyai öröklés hatása a magyar szürke marha néhány
értékmérô tulajdonságára

Valamennyi mitokondriumunk anyai eredetû, a mitokondriális DNS (mtDNS)
által meghatározott tulajdonságok anyai öröklôdést mutatnak. Tizenhárom
olyan fehérjeféleség szintézisét kódolja, amelyek a mitokondriumokban folyó,
az ATP-molekulák képzôdést eredményezô, ún. oxidatív foszforilációs folya-
matban szerepelnek. Az anyai öröklôdés elsôsorban az izom-, valamint az
idegsejtek funkcióját érintô tulajdonságokban mutatkozik meg (Szabad 2008).
Célunk a fajta választási súlyában és a kiesési életkorban (a hosszú hasznos
élettartamban) mutatkozó mitokondriális hatás azonosítása volt.
A Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztôk Egyesületének adattárá-
ban nyilvántartott egyedek származási és teljesítményadatait értékeltük.
Az egyedmodell alapú vizsgálat a pedigrében lévô összes állatra, együttesen
21 403 állatra terjedt ki, de a különbözô vizsgálatokhoz különbözô számú
egyed adata állt rendelkezésünkre.
A hasznos élettartam szempontjából az ismert származású tehene-
ket vizsgáltuk. Közülük azokat nyilvánítottuk kiesettnek, amelyek legalább

( 221 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 221 9/26/12 5:06:46 PM
Báthory Ildikó

három egymást követô évben nem ellettek. Erre azért volt szükség, mert
a nyilvántartásban nem szerepelt a tehén kikerülésének oka és idôpontja. Ez
összesen 2006 – 1953 és 2001 között született – egyedet érintett. A tulajdon-
ságot befolyásoló hatásként kezeltük a tenyészetet, a születés évét, az ôsanyai
származást, az ôsanya genetikai hatását, az anya állandó környezeti hatá-
sát, valamint az egyed származását a pedigrében lévô adatokon keresztül. Az
egyed ôsanyja anyai ágon a legelsô ismert nôivarú ôse (mint alapító tehén).
A választási súlyt befolyásoló tényezôk vizsgálata az ismert származású,
legalább 130 kg, illetve legföljebb 330 kg súllyal leválasztott egyedekre terjedt
ki: a 6252 borjú 1996 és 2006 között született az öt legnagyobb tehénlétszá-
mú tenyészetben.
A választási súlyt befolyásoló hatásként vettük figyelembe a borjú életko-
rát (anyai életkoronként és a tenyészeten belül illesztve), születés évét, ivarát,
az állandó anyai környezeti hatást, az ôsanyai származást, az apa–születési
év kölcsönhatást, valamint az egyed származását a pedigrében lévô adatokon
keresztül.
Az adatok szûrésére Microsoft Excel és Access programokat használ-
tunk (2003). Az alapstatisztikai mutatók kiszámításához a SAS (2001), a
genetikai paraméterek kiszámításához pedig a RENUMF90 (Misztal 1997) és
a REMLF90 (Misztal 1997) programok voltak segítségünkre. A RENUMF90
a számításokhoz kódolja át az adatokat, a REMLF90 pedig a korlátozott
valószínûség elve alapján becsül variancia és kovarianciatagokat. A vari-
ancia–kovarianciatagokból öröklôdhetôségi értékeket számoltunk.

Kiesési életkor
Az 1. ábra az alapító tehenek létszámát mutatja be ivadékaik száma sze-
rint csoportosítva.
A születési év befolyásolta (P<0,01) a kiesési (selejtezési) életkort, de el-
térô mértékben. Az 1987-ben született tehenek érték meg a leghosszabb
életkort (13 évet). 1988-at követôen a tehenek életkora kedvezôtlenül ala-
kult. A vizsgálat az 1996 és 2006 között született ivadékokra terjedt ki.
Exponenciálisan csökken azon tehenek száma, amelyeknek nagyszámú
ivadéka található meg az állományban (1. ábra). Létezik olyan tehén, mely
121 egyed pedigréjében megtalálható.
A 2. ábra 1960-tól 46 év adatait mutatja be 10 177 tehén ellése alapján.
A tehenek mintegy harmada (3164) mindössze egyszer ellett. Egy tehén 23
borjút, egy másik 15 borjút ellett.

( 222 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 222 9/26/12 5:06:46 PM
Az anyai öröklés hatása a magyar szürke marha néhány értékmérô tulajdonságára

Alapító tehenek száma

ivadékok száma

1. ábra: Az 1996 és 2006 között született borjak és az alapító tehenek
létszámának összefüggése
Tehenek száma

ellések száma

2. ábra: Magyar szürke tehenek elléseinek megoszlása 1960-tól 2006-ig

Az 1. táblázat az öt legnagyobb létszámú tenyészet 6, 12 és 16 éves korú
egyedeinek arányát mutatja be. Hatéves korban minden tenyészetben nagy
az életben maradott tehenek aránya. Legnagyobb az 5-ös számú tenyészet-
ben (95,28%), legkisebb a 2-es tehenészetben (89,94%). A különbség a két
tenyészet között csekély: 5,34%. A 12 éves kort megért tehenek arányában
már jóval nagyobb a tehenészetenkénti eltérés: legnagyobb (55,47%) a 3-as,
legkisebb (41,73%) az 5-ös tenyészetben. A különbség a két tenyészet között
14%. Tizenhat éves korban még jelentôsebb az eltérések, sôt míg a legnagyobb,

( 223 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 223 9/26/12 5:06:46 PM
Báthory Ildikó

1. táblázat: A 6, 12 és 16 éves korú magyar szürke tehenek
életbenmaradási aránya öt tenyészetben

Tenyésztésbe Életbenmaradási arány
Tenyészet vett üszôk (%)
száma 6 éves korig 12 éves korig 16 éves korig
1. 870 94,37 52,99 15,06
2. 507 89,94 51,08 7,10
3. 384 90,10 55,47 28,65
4. 117 94,87 46,15 3,42
5. 127 95,28 41,73 0,00

28,65%-os arányban a 3-as tenyészetben érték el ezt a kort, addig az ötödik
tenyészetben nem volt tehén, amelyik betöltötte volna ezt a kort.
A tenyészetek között nagy különbségek tapasztalhatók a hasznos élet-
tartam tekintetében is, a tenyészet–születési év kölcsönhatás miatt (P<0,01),
amely a két hatás nem egységes befolyásoló jellegét jelenti.
A 2006 tehén 502 alapító tehénre (ôsanya) volt visszavezethetô.
Az életév genetikai hátterének vizsgálata során a következô variancia-
hányadosokat becsültük:
h2ôôsanyai = 0,001
h2ôpermanens= 0,002
h2ôanyai–genetikai= 0,09
h2ôgenetikai= 0,38

Az ôsanyától kapott mitokondriális gének hatása igen csekély a kiesés-
kori életkort befolyásoló egyéb tényezôkhöz képest. Az anyai genetikai va-
rianciahányad közel 10%, ami köthetô az X kromoszómához. Ennél jelen-
tôsebb mértékben határozzák meg az egyed várható életkorát az autoszó-
mákon lévô gének. Ennek varianciahányada közel 40%.

Választási súly
Az üszôborjak átlagos választási súlya 203,3 ± 1,65 kg, a bikaborjaké 218,3 ±
1,53 kg volt (P<0,01). Az anya életkora befolyásolta a választási súlyt (P<0,01).
Legnagyobb súlyban (átlagosan 207,4 ± 8,92 kg) a hét éves korú anyák válasz-
tották le a borjújukat. A tenyészet és a borjú választási kora szintén meghatá-
rozó jelleggel bírt (P<0,01).

( 224 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 224 9/26/12 5:06:46 PM
Az anyai öröklés hatása a magyar szürke marha néhány értékmérô tulajdonságára

Választási súly (kg)

születési év

3. ábra: A születési súly évenkénti alakulása

A 3. ábrán látható, hogy a borjakat különbözô években különbözô súly-
lyal választották (P<0,01). 2001-tôl a választási súly folyamatosan csökken.
Az évenkénti egyedszám 80 és 962 között változott. 2000-hez képest 2006-
ban 12 nappal választottak korábban. Ez nem indokolja a 24 kilogrammos
csökkenést a választási súlyban. A csökkenés genetikai, illetve környezeti
okokra vezethetô vissza. A vizsgált 6252 borjú 792 alapító tehéntôl szárma-
zott. Az választási súly genetikai hátterének vizsgálata során a következô
varianciahányadokat becsültük:

h2ôôsanyai = 0,0001
h2ôapa–év= 0,23
h2ôpermanens= 0,08
h2ôanyai–genetikai= 0,13
h2ôgenetikai= 0,35

Az ôsanyától kapott mitokondriális gének hatása nem számottevô a válasz-
táskori súlyt befolyásoló tényezôk között. Az anyai genetikai varianciahányad
13%. Ennél jelentôsebb mértékben határozzák meg az egyed választási súlyát
az ún. közvetlen genetikai hatások, melyek a varianciahányad 35%-át adják.
Az élettartam mint ún. funkcionális (mûködési) tulajdonság meghatá-
rozó szerepet tölt be a szarvasmarha-tenyésztésben, szorosan kapcsolódik
a termelés gazdaságosságához. A születési év eltérô mértékben befolyásolta

( 225 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 225 9/26/12 5:06:46 PM
Báthory Ildikó

a kiesési életkort. Ennek környezeti és genetikai okai lehetnek. Egy adott
idôszakban, környezeti okként számításba vehetôk – mind a felnevelés so-
rán, mind a tenyésztésbe állítás után – a tehenet ért takarmányozási hatások.
Környezeti hatásként merülhet még fel az egyes évekre jellemzô gazdasági
szempontú selejtezés. Az életkor genetikai hátterének értelmezéséhez tud-
nunk kell, hogy folyik-e tudatos tenyészkiválasztás (szelekció) a hosszú hasz-
nos élettartamra. Természetes kiválasztódás mindenképpen van, mert a na-
gyobb kort megélt teheneknek több ivadéka lesz. A tulajdonságbeli szelekciós
elôrehaladáshoz a tenyészérték becslése elengedhetetlen. Tenyészetek között
nagymértékû különbséget tapasztaltunk a meghatározott életkorban még te-
nyésztésben álló egyedek arányában. Ennek azonban inkább környezeti okai
vannak, mintsem hogy a tenyészetek közötti genetikai különbség váltaná ki,
hiszen az apaállatok korábban kizárólag a hortobágyi, újabban a hortobágyin
kívül az apaji, a fertô-hansági és a lajosmizsei tenyészetbôl származnak.
Az 502 alapító tehén nem azonos mértékben van jelen a következô iva-
déknemzedékekben. Nagyszámú tehénnek élete során csak 3 ivadéka szüle-
tett, illetve 3 egyed származási lapján szerepel, viszont van olyan tehén is,
amelyik 121 egyed származásában található meg. Az eloszlás exponenciális.
Ez abból is ered, hogy jelentôs számban vannak olyan egyedek, melyeknek
csak egy ellését jegyezték fel (több mint 3000), s van olyan tehén is az adatbá-
zisban melynek élete során 23 borja született. Az ilyen tehenek génkészleté-
nek nagyobb a fennmaradási esélye a következô nemzedékekben.
A mitokondriális gének okozta varianciát csekélynek találtuk, a teljes
variancia mindössze 1 ezreléke volt ennek tulajdonítható. Szakirodalomban
nem találtunk erre vonatkozó közlést. A hasznos élettartamban az anyai ge-
netikai varianciahányad közel 10%, s az öröklôdhetôség közel 40%. Fora-
bosco és mtsai (2006) a chianina fajta hasznos élettartamának öröklôdhe-
tôségét 0,08 és 0,11 közöttinek találták. A hosltein-fríz fajtában a tulajdon-
ság öröklôdhetôsége kifejezetten gyenge (0,05–0,07 közötti; Chirinos 2007).
Az öröklôdhetôségi érték attól is függ, hogy miként határozzuk meg a hasz-
nos élettartamot (pl. produktív élethossz, utolsó sikertelen termékenyítésig
megélt idô). A h2 érték 0,06 és 0,25 között változott Roxstöm és Strandberg
(2002) vizsgálata alapján. A fajták közötti eltérô heritabilitás becslésének
az is oka lehet, hogy egyes fajtáknak van, másoknak nincs módjuk hosszú
életet megélni a technológiai körülmények miatt.
A választási súly mitokondriális hátterének hatását közel 0-nak talál-
tuk. Rohrer et al. (1994) szintén elhanyagolható varianciahányadot (0,002%)
közölnek választási súlyra. Tess és MacNeil (1994) szerint a citoplazmatikus

( 226 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 226 9/26/12 5:06:47 PM
Az anyai öröklés hatása a magyar szürke marha néhány értékmérô tulajdonságára

hatás modellben szerepeltetése 0,1%-kal csökkenti a hibavarianciát. Ez a ha-
tás a születési súlyban 0,4%-nyi varianciahányaddal bírt, a választási súlyban
hatása viszont 0 volt.
Mindezen ismeretek ellenére mégis azért tartottuk szükségesnek meg-
vizsgálni a szürke marhában az anyai mitokondriális hatást, mert egyrészt
ez a fajtában nyitott kérdésként merült fel, másrészt élettartama az ismert
marhafajták közül a leghosszabb, tehát egy tehénnek nagyobb szá-mú ivadéka
alapján van lehetôség a hatást kimutatni.

PÁL PETRA
A magyar szürke marha szarvalakulása és a szarv
népmûvészeti felhasználása

A magyar szürke marha nemcsak a hús- és igásállat-kereskedelem miatt volt
nagy hatással Magyarország mindennapjaira. A társadalom különbözô réte-
geit is megérintette. Abban az idôben, amikor 50-70 ezer, esetenként akár
200 000 marhát is hajtottak nyugati városokba, igen nagy szükség volt haj-
tókra, gulyásokra, tôzsérekre, akiknek életformájává vált a szürke marhák-
kal való együttélés és róluk való gondoskodás.
A magyar szürke marhának egyik jellegzetessége a tekintélyt paran-
csoló, szép, hosszú szarva. A pásztorok a különbözô szarvállások és méretek
alapján gazdag „nevezéktant” hoztak létre a szarvalakulások megkülönböz-
tetésére (Herrman 1914; 4. ábra). E gazdag szókincs csaknem elveszett
a magyar nyelvbôl. Ernst és mtsai (1991) csoportosították a ma elôforduló
szarvalakulásokat és megalkották ezekrôl a mai legátfogóbb ismertetést.

Ernst és mtsai (1991), és mtsai (2002) munkája alapján a szarvalakulások
meghatározása a következô:
– Bajuszszarv, ami oldalt nô és lefelé hajolva nem emelkedik
a fejtetô síkja felé.
– Ha a bajuszszarv rövid, akkor csatak a neve.
– A fejtetô síkja fölé alig emelkedô, teljesen egyenes szarvat
nyársas szarvnak nevezzük.
– A fúrú szarv a fejél síkja fölött, V alakban, oldalt és felfelé nô.
– A nyársasnál valamivel feljebb álló, szép és tág ívelésû szarv a táblás.
– Ha a táblás alakulású szarv íve szûk, akkor tülkösnek nevezzük
az alakulást.

( 227 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 227 9/26/12 5:06:47 PM
Pál Petra

4. ábra: A magyar szürke marha szarvalakulásai

1. cövek, 2. egyenes tömpe, 3. bigyehegyes, 4. perec, 5. búbos, 6. kulacsfejû, 7. kukó,
8. abroncs, 9. sete/csajla/kabak/izgága, 10. kuksi, 11. gombos, 12. jézusfogta szarvú,
13. gajjas, 14. sodró, 15. puskás/fennálló, 16. elfordult fennálló, 17. villás, 18. sarogjás,
19. kontyos, 20. horgas, 21. kosszarvú, 22. gyertyás, 23. mojette, 24. csonka mojette,
25. csonka

( 228 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 228 9/26/12 5:06:47 PM
A magyar szürke marha szarvalakulása

– A karika szarv körív alakban nô és a szarv hegyei egymás felé
mutatnak.
– Kukora szarvnak nevezzük a tojásdad vagy ovális alakú szarvat,
melynek hegyei többé-kevésbé összehajlanak.
– A csákó széles szarvtôbôl vízszintesen, egyenesen indul, majd
teljesen függôlegesen folytatódik, a szarvhegyek kifelé állnak.
– Ha a csákó szarv középsô része nem függôleges, hanem ferdén
kifelé hajlik, akkor gallyas szarvról beszélünk.
– Villás szarvról akkor beszélünk, ha a szarv szûk, elôször oldalra,
majd kissé elôre és fölfelé nô és a szárai némileg párhuzamosak.
– A szûk, hátrafelé mutató szarv a kecskeszarv, a hátra és lefelé
irányuló pedig a bivalyszarv.
– A lant alakú szarv lantszerûen kiöblösödve felfelé irányul, a hegye
elôtt összeszûkül, a végei pedig kifelé állnak.
– Az olyan lantszarvat, amelynek a szárai nem hajlanak lantszerûen
össze, hanem kiöblösödés nélkül függôlegesbe megy át,
és a végei stilizált tulipán módjára kifelé hajlanak, tulipánszarvnak
nevezzük.
– A lombár szarv vízszintesen indul, majd a fejél alá hajolva elôre
és fölfelé mutat.
– A részaránytalan szarv a balog szarv.
– A csavarodott szarvat pödrött, pörge, sodró vagy sodort
szarvnak nevezzük.

A szürke marhából népi mesterségek éltek meg. Ezek közül a szarv fel-
használását szeretnénk hangsúlyozni. A szarufaragás mesterségét a pászto-
rok terjesztették el. Apáról fiúra szállt a szarufaragás technikája és a díszítô
motívumok használata is. Késôbb a városokban megjelentek például az óra-
lánckészítôk, gombkészítôk és csutorások, akik szintén a szürke marha
szarvát használták alapanyagként. A pásztorok a mindennapok praktikus
eszközeit faragták ki a szarvból.
Készült többek között ivótülök, tokmány, fésû, kürtök, fûszertartó, rüh-
zsírtartó, és szaruberakással díszítettek pásztorbotokat is. Napjainkban e
tárgyak többsége díszként szolgál, de még ma is találkozhatunk szaruból ké-
szült használati tárgyakkal.
A Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegôrzô Nonprofit Kft. 546 te-
henén vizsgáltuk a szarvalakulások megoszlását, az állományban lévô anya–
leányivadék párok szarvalakulását és az esetleges öröklôdésüket. Apai leány-

( 229 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 229 9/26/12 5:06:47 PM
Pál Petra

ivadék-csoportonként vizsgáltuk a szarvalakulást, valamint a tehéncsaládo-
kon belül elôforduló szarvalakulásokat, szintén az öröklôdésre utaló jelek azo-
nosítása céljából. Külön foglalkoztunk a szarv egykori felhasználásával, külö-
nös hangsúlyt fektetve a szarv népmûvészeti felhasználására.
A tehenek küllemi bírálatát – beleértve a szarvalakulások meghatározá-
sát – Borics Imre végezte. A bírálatok 2002-ben kezdôdtek. A tehenek 1985-
ben, 1986-ban, illetve 1991 és 2000 között születtek. A kiértékelés statiszti-
kai módszerrel, χ2 próbával történt.
A tehéncsaládokban elôforduló szarvalakulásokat csak élô állatokról je-
gyeztünk fel, az elpusztult egyedekrôl nincs adatunk.
A népmûvészettel kapcsolatos kutatásban nagy segítségünkre volt
Kovács Zoltán1 debreceni szarufaragó, aki elmondta, hogy napjainkban mi-
lyen szarutárgyak készülnek, és hogyan. Az ô segítsége és az irodalmi át-
tekintés alapján vontunk le következtetéseket a szaru népmûvészetben való
felhasználásával kapcsolatban.

A szarvalakulás öröklôdése
A vizsgált állomány szarvalakulások szerinti megoszlását a 2. táblázat szem-
lélteti.

2. táblázat: A szarvalakulások megoszlása a vizsgált állományban

Szarvalakulás Egyedek száma Megoszlás (%)

Táblás 0 27

Kukora 9 2

Gallyas 98 18

Csákó 222 41

Tulipán 23 4

Lant 2 0

Villás 30 5

Csavart 10 2

Csákó és villás 4 1

Összesen: 546 100

1) Szaru és fafaragó népi iparmûvész. 1986 óta csak a magyar pásztormûvészet tanulmányozá-
sával és tárgyainak készítésével foglalkozik hagyományôrzô szándékkal, hogy megmutassa,
milyen magas fokú esztétikai igényességgel készítették használati tárgyaikat elôdeink.

( 230 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 230 9/26/12 5:06:47 PM
A magyar szürke marha szarvalakulása

Az állományban összesen 546 tehén volt. A leggyakoribb szarvalakulás
41%-kal a csákó volt. A tehenek negyede (27%) táblás szarvalakulású, kö-
zel ötöde (18%) pedig gallyas szarvalakulású. Elôfordult még villás, tulipán,
kukora, csavart, valamint csákó és villás szarv is a vizsgált egyedek között.
A vizsgált egyedek között 35 anya–lány párt azonosítottunk. Húsz anya
csákó, nyolc táblás, három gallyas, három tulipán és egy lant szarvalakulású.
Tülkös, kukora, villás, és csavart szarvalakulású anyák nem voltak. A párok
esetében is megvizsgáltuk, hogy bizonyos szarvalakulású tehenek ivadékai-
nak a szarvalakulása hogyan oszlott meg (3. táblázat).

3. táblázat: A tehén–leányivadék párok szarvalakulásainak megoszlása

Tehenek

és villás

Csavart
Tulipán
Gallyas
Kukora
Táblás

Csákó

Csákó
Villás
Lant
Szarvalakulás

Táblás 2 – – 4 – 1 – – –
Kukora – – – 2 – – – – –
Gallyas 3 – 1 3 – – – – –
Leányivadékok

Csákó 3 – 2 10 3 – – – –
Tulipán – – – – – – – – –
Lant – – – – – – – – –
Villás – – – 1 – – – – –
Csákó és villás – – – – – – – – –
Csavart – – – – – – – – –

Leggyakrabban a csákó szarvú anya – csákó szarvú leány kombináció
fordul elô. A húsz csákó szarvú anya felének csákó szarvú, közel negyedének
táblás szarvalakulású lett az utóda, de három gallyas és két kukora szarv-
alakulású is lett csákó anyától. A táblás szarvú anyák lányainak közel 4%-a
gallyas és csákó, 25%-a táblás lett. A gallyas szarvalakulású tehenek lányai-
nak közel 7%-a (2 egyed) csákó, egy pedig gallyas szarvalakulású lett.
Négy tehénnek több lánya is volt a vizsgált állományban. Ezek közül a
táblás szarvalakulású anyának mindkét lánya táblás szarvalakulású lett. A
három csákó szarvalakulású anya közül kettônek három borja, míg egynek
kettô született. A hármat világra hozó anya közül az egyiknek kettô táblás
és egy csákó, a másik – szintén hármat ellô – anyának két gallyas és egy
csákó szarvalakulású lánya született. A két lányt ellô csákó szarvú anyának
egy gallyas és egy kukora szarvalakulású leányutóda van.

( 231 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 231 9/26/12 5:06:48 PM
Pál Petra

χ2 próbával megvizsgáltuk, hogy az apának milyen hatása lehet a leány-
ivadék szarvalakulására. A vizsgálatban résztvevô apák közül azt a 24 egye-
det vettük figyelembe, melyeknek ötnél több leányivadéka született. Az apák
és a leányivadékok szarvalakulása a 4. táblázatban látható.

4. táblázat: Apák leányivadékainak szarvalakulásai

A leányivadékok szarvalakulásai
Apa azonosítója
Gallyas Csákó Tulipán Táblás Kukora Csavart Lant Σ
0000000099 1 2 1 – 1 – – 5
0009911328 Cudar II. – 3 2 7 – 1 – 13
0009911330 Csibész II. 1 5 – – – 1 – 7
0009911331 Bitang III. 8 19 2 10 2 1 – 42
0009911333 Vitéz III. 7 13 – 13 2 1 – 36
0009911677 Tenkes 3 15 2 11 – – – 31
0009912084 Titkos I. 11 18 1 21 – – – 51
0009912086 Csákó II. 2 3 1 7 – 1 – 14
0009912087 Bamba 1 6 – – – 1 – 8
0009912089 Tákos – 4 – 1 – – – 5
0009912093 Város/Marót 3 3 – 4 – – – 10
0009912457 Véka – 5 1 2 – – – 8
0009912459 Mester II. 8 20 3 10 – 1 – 42
0009912464 Csele 13 23 1 15 – 1 – 53
0009912755 Mocskos II. 3 18 1 7 1 – – 30
0009912756 – 1 – 5 – – 1 7
0009912779 Vedres 1 5 – 4 – – – 10
0009912782 Toborzó 4 9 – 3 1 – – 17
0009912806 Vérmes III. 4 5 1 2 – – – 12
0009913007 – 4 – 3 – – – 7
0009913383 – 3 1 – – 1 – 5
0009913936 2 6 – 2 – – – 10
0009913937 – 8 – 1 – – – 9
0009914409 – 3 – 2 – – – 5

A χ2 próba eredménye alapján kijelenthetô, hogy az apák szignifikánsan
(P<0,01) befolyásolják a leányivadékaik szarvalakulását. Az egyes apák iva-
dékcsoportjaiban a szarvalakulások eloszlása eltérô volt.
Borics Imre adatgyûjtése alapján a meglévô tehéncsaládok élô egyedei-
rôl feljegyzett szarvalakulások családon belüli megoszlását is megvizsgáltuk.

( 232 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 232 9/26/12 5:06:48 PM
A magyar szürke marha szarvalakulása

A vizsgálatban szereplô tehéncsaládok elpusztult egyedeirôl nincs adat, így
a vizsgálat nem a tehéncsaládokban valaha élô összes egyed szarvalakulásá-
nak, hanem csak az élô egyedekéinek elôfordulását mutatja. Ez esetben is χ2
próbával végeztük el a vizsgálatot. Csak azokat a tehéncsaládokat értékeltük,
amelyekbôl legalább öt adat volt. 45 tehéncsalád 444 egyed szarvalakulásával
vett részt a vizsgálatban.
Föltételeztük, hogy a tehenek véletlenszerûen lettek párosítva a bikákkal
(vagyis a szarvalakulást nem vették figyelembe a párosítás szempontjából). Az
eredmény szignifikáns (P<0,01) különbséget mutat, tehát a tehenek szignifi-
kánsan befolyásolják az utódaik szarvalakulását.
A vizsgálat is bizonyítja, hogy a különbözô szarvalakulások megôrzésére
ma is figyelmet fordítanak. Ugyan szarvalakulásra nincs irányító szelekció,
de ha egy ritkábban elôforduló szarvalakulású tehén van az állományban, an-
nak leányivadékát meghagyják. A változatosság fenntartását a tehenek szarv-
alakulásaiban a továbbiakban is fontosnak tartjuk. Érdemes lenne vezetni a
tehenek bírálati eredményeit és szarvalakulásait az egyes tehéncsaládokra
vonatkozóan is, mert ez a jövôben alapját képezhetné további vizsgálatoknak.
A még meglévô tehéncsaládok megmentésére nagyobb figyelmet lehetne for-
dítani, hiszen ezek fenntartása is további változatosságot biztosíthat a fajtán
belül. Figyelemre méltónak tartjuk, hogy amíg az állatvilágban jellemzôen az
apaállatok viselnek nagyobb és díszesebb fejdíszt, addig a magyar szürke faj-
tában ugyan a bika a nagyobb méretû, de a változatos formában elôforduló
szarvalakulások révén a tehén mondható díszesebbnek.
A magyar szürke állományban ma elôfordul minden olyan szarvalaku-
lása, amit Ernst és mtsai (1991) meghatároztak. A hortobágyi állományban
ma nincs fúró szarvalakulás, de az országban van, sôt a csákó formán belül
gyakran említenek kis csákó és nagy csákó szarvalakulást is.
A magyar szürke marha szarvalakulásainak öröklésmenetét ismereteim
szerint még nem vizsgálták. Vizsgálatunk során bebizonyosodott, hogy az apa
befolyásolja leányivadékainak szarvalakulását, és a tehéncsaládok közötti
szarvalakulásbeli különbség e tulajdonság anyai befolyására is következtetni
enged.
A szarv megmunkálása
Hortobágyon, Debrecenben és Hajdúszoboszlón, összesen 8 szarufaragó mun-
kálkodik. Alapanyag-ellátás szempontjából a hortobágyi állomány több szaru-
faragót is el tudna látni Kovács Zoltántól (2009) megtudtuk, hogy a szarvnak,
mint alapanyagnak az árát elsôsorban a szín és a méret befolyásolja. Az alap-
anyag kiválasztásánál a legfontosabb szempont a szarv színe. A fehér szarv a

( 233 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 233 9/26/12 5:06:48 PM
Pál Petra

kedvelt, mivel ezen a finom, karcolozott vonalak kontrasztosabbak, jobban
látszanak. A második fontos szempont a szarv alakja. A csavart szarvalaku-
lást kedvelik, mert ez szépen mutat. A mai szarufaragók hagyományos motí-
vumokat használnak a szarv díszítésére, mivel ez is hozzátartozik a hagyo-
mány megôrzéshez. A szarufaragás során az elsô mûvelet a csiszolás. Egyre
finomabb szemcséjû csiszolópapírral (60, 120, 320) elôkészítik a felületet. A
díszítendô felületet elôrajzolása után a motívumokat karcolozó késsel karcol-
ják a felületre. Ezután fekete méhviasszal dörzsölik be, ami a mélyedésekben
megragad, így lesznek a motívumok fekete színûek. (5. ábra)

5. ábra: A szarv díszítésére szolgáló eszközök:
karcolozó, fekete méhviasz, rongy
(saját felvétel)

A díszített felületet ezután ronggyal fényezik, polírozzák és végül sár-
gítják a szarv azon részeit, ahol sárga színt szeretnének. Ma ezt a mûveletet
salétromsavval végzik. A salétromsav nem festett réteget, hanem maradandó
sárga színt ad a szarunak.

( 234 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 234 9/26/12 5:06:48 PM
A magyar szürke marha szarvalakulása

5. táblázat: Szarvból készült tárgyak szerepe egykor és napjainkban

Egykor Napjainkban
Használati tárgy Dísztárgy Használati tárgy Dísztárgy
Fûszertartó × × ×
Ivópohár × ×
Ivótülök × ×
Kürtök × × ×
Rühzsírtartó × ×
Lôportartó × ×
Szaruberakásos botok × ×
Tolltartók × ×
Fésûk × ×
Fenôkôtartók × × ×
Gombok × ×
Óraláncok × ×
Csutora × ×
Bôgôkürt × × ×
Hurka- és kolbásztöltô × ×
Íróka × ×
Szûrcsat × × ×
5. táblázat: Szarvból készült tárgyak szerepe egykor és napjainkban

A szarvból készült tárgyak egykor a mindennapok praktikus használati
tárgyai voltak, például fûszertartó, ivótülök, kürtök, rühzsírtartó, lôportartó,
óralánc, csutora, fésûk, gombok, szaruberakásos pásztorbotok, hurka- és
kolbásztöltôk. Ma ezeknek elsôsorban esztétikai szerepük van: dísztárgyak-
ként szolgálnak. Van azonban néhány olyan szarvból készült tárgy, mely hasz-
nálati tárgyként még ma is szerepel. Ilyenek például a különbözô fûszertartók,
asztali tolltartók, ivótülkök, lôportartók, fenôkôtartók (tokmány), fésûk, gom-
bok; jeles alkalmakkor, pásztorünnepeken meg elôkerülnek a szaruberakásos
pásztorbotok, szûrcsatok, kürtök. A nagyméretû ökörszarvakból kürtök ké-
szülnek, ugyanis a hosszú, öblös szarvval lehet a megfelelô hangot, hangszínt
képezni. (5. táblázat; 6. és 7. ábra).
Külföldön, elsôsorban a fejlôdô országokban – Kínában, Indiában és az
afrikai kontinensen – állítanak elô használati tárgyakat marhaszarvból. Ter-
mékeik között szerepelnek a fésûk, gombok, polírozott szarvasmarha szarvak,
melyek használati tárgyként és lakberendezési tárgyakként kerülnek forga-
lomba (Internet 1).

( 235 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 235 9/26/12 5:06:48 PM
Pál Petra

6. ábra: Ivótülkök hortobágyi és tiszántúli motívumokkal
Készítette: Kovács Zoltán, debreceni szarufaragó (saját felvétel)

A hagyományokra és az esztétikumra adó vadászok ôsszel, a gímbika va-
dászatának idején ma is megfújják a szarvas hívására szolgáló bôgôkürtöt,
mellyel a gímbika üzekedési hangját utánozzák (8. ábra). Faragó (2007) sze-
rint a magyar szürke marha szarvából készült bôgôkürt a legszebb.

( 236 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 236 9/26/12 5:06:49 PM
A magyar szürke marha szarvalakulása

7. ábra: Fûszertartó
Készítette: Kovács Zoltán, debreceni szarufaragó (saját felvétel)

( 237 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 237 9/26/12 5:06:49 PM
Pál Petra

8. ábra: Bôgôkürt
Forrás: (Internet 1)

( 238 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 238 9/26/12 5:06:50 PM
A magyar szürke marha szarvalakulása

Irodalomjegyzék

Bodó I. – Gera I. – Koppány G. (2002): A magyar szürke szarvasmarha. A Magyar Szürke
Szarvasmarhát Tenyésztôk Egyesülete. Budapest.
Chirinos Z. (2007): Genetic evaluation of length of productive life int he Spanish Holstein-Friesian
population. Livestock Production Science. 1-6. 12--131.
Ernst J. – Takács I. – Eszes F. – Gera I. (1991): Szarvalakulások. Dr. Bodó Imre egyetemi tanár,
Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztéstani Tanszék.
Faragó S. [2007]: Magyar Vadászat Enciklopédia. Totem, Budapest.
Forabosco, F., Bozzi, R., Filippini, F., Boettcher, P., Van Arendonk, J.A.M., Bijma, P. (2006): Linear
model vs. Survival analysis for genetic evaluation of sires for longevity in Chianina beef
cattle. Livestock Science. 101. 191-198.
Herman Ottó 1914: A magyar pásztorok nyelvkincse. Budapest
Internet 1: http://www.devana.sk/foto/galeria/f_15.jpg (2009. október 16.)
Kovács Z. (2009): személyes közlés
Misztal, I. (1997): A flexibel mixed model program in Fortran 9-. University of Georgia.
Rocher, G.A., Taylor, J.F., Sanders, J.O., Thallman, R.M. (1994): Evaluation of Line and Breed of
Cytoplasmatic Effects on Performance of Purebred Brangus Cattle. J. Anim. Sci. 72. 2798-
2803.
Roxström, A. Strandberg, E. (2002): Genetic analysis of functional, fertility-, mastitis-, and pro-
duction determined length of productive life in Swedish dairy cattle. Livestock Production
Science. 74. 125-135.
SAS (2001): Statistical Analysis system Institute, Incorporation, NY Cary
Szabad, J. (2008): http://www.dura.hu/html/mindentudas/szabadjnos.htm
Tess, M.W., MacNeil, M. D. (1994): Evaluation of Cytoplasmatic effects in Miles City Line 1 Hereford
Cattle. J. Anim. Sci. 72:851-856.

( 239 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 239 9/26/12 5:06:50 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Kovács András

( 240 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 240 9/26/12 5:06:50 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Az 1/29 transzlokáció eredete a magyar szürke marhában

KOVÁCS ANDRÁS

A géntartalékok jelentôsége és szerepe az állatfajok és -fajták
fenntartásában
(Debrecen, 1982. szeptember 6–9.)

352 vizsgált magyar szürke marha közül 24 (6,82%) volt az 1/29 kromoszó-
ma-transzlokáció hordozója. 15 hordozó egyed családfaelemzése kimutatta,
hogy mindnek közös ôse volt egy 11 éve Olaszországból importált maremman
bika. A rendellenességtôl történô mentesítést a hordozó bikák és a homozi-
góta üszô selejtezésével megkezdték.

Az 1/29 transzlokáció a szarvasmarha-faj leggyakoribb öröklôdô kro-
moszóma-rendellenessége, melyet világszerte több mint 40 fajtában írtak
le. Kimagaslóan magas gyakoriságokat közöltek a brit parkmarha (Eldridge,
1975) és az olasz podóliai fajták esetében. Ennek a transzlokációnak a magyar
szürke fajtában való elôfordulásáról is beszámoltak (Kovács 1978).
Hat gazdaságból és a Debreceni Mesterséges Termékenyítô Fôállomásról
352 magyar szürkét értékeltem egy egyszerûsített vértenyésztési módszerrel
(Kovács 1978) 1977 és 1981 között. A kifejlett bikákat 80-120 mg xilazinnal
(Rompun, Bayer) kábítottam, házilag készített repülô fecskendô segítségével.
A transzlokáció-hordozók családfaelemzése a hivatalos törzskönyvek alapján
és a vértípusok ellenôrzésével történt.

325 (92,33%) marha normális kariotípusú (1. a. és b. ábra), 22 (6,25%)
heterozigóta (2. a. és b. ábra), kettô (0,57%) homozigóta (3. a. és b. ábra)
transzlokációs, három üszô (0,85%) pedig XX/XY kiméra volt. 15 hordozó
egyed elfogadható családfáját sikerült felállítani, ezek két generációba tar-
toztak. Mindegyikük közös nagyapja, illetve dédapja volt az 1971-ben
Olaszországból behozott GR 535/14 Erode maremman bika. A két homozi-

( 241 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 241 9/26/12 5:06:53 PM
Kovács András

góta állat családfájának mindkét – anyai és apai – ágán ôs volt a GR 534/14
Erode (4. ábra).

A családfák elemzése (4. ábra) alapján megállapítható, hogy az 1/29
transzlokáció a 11 éve Olaszországból importált GR 534/14 Erode marem-
man bikával került be a magyar szürke fajtába. A kizárt származású egye-
dek nagy aránya miatt nem tisztázható, hogy a fajta ennek a maremman bi-
kának a használata elôtt teljesen mentes volt-e ettôl a transzlokációtól, vagy
az kisebb százalékban elôfordult-e az állományban.
Ez az anyag nem volt megfelelô a transzlokáció hatásainak vizsgála-
tára, mivel a hordozó egyedek különbözô gulyákba, ivarba és generációkba
tartoztak. Más fajtákban – svéd vörös és fehér (Gustavsson 1969), norvég
vörös (Refsdal, 1976), szimentáli (Zahner 1977; Zahner és mtsai 1979), ma-
gyar tarka (Kovács és Csukly 1980), borzderes (Zwiauer és mtsai 1980),
romagnola (Succi és mtsai 1980) és mások – nagyobb selejtezési arányt és
csökkent szaporaságot figyeltek meg a heterozigóta nônemû hordozók-
nál, feltehetôen a nagyobb számban elôforduló meiotikus non-disjunctiók
következtében (Gustavsson 1969).
A rendellenességtôl való mentesítés a hordozó bikák és a homozigóta üszô
selejtezésével megkezdôdött. Mivel a transzlokáció a heterozigóták utódainak
50%-ában öröklôdik, annak várható gyakorisága minden következô generáció-
ban felezôdik, amennyiben a bikák mind normális kariotípusúak.

1/a. ábra 1/b. ábra

Normális tehén Normális bika
(60, XX) (60, XY)

( 242 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 242 9/26/12 5:06:53 PM
Az 1/29 transzlokáció eredete a magyar szürke marhában

2/a. ábra 2/b. ábra

Heterozigóta tehén Heterozigóta bika
(59, XX; 1/29 t+) (59, XY; 1/29 t+)

3/a. ábra 2/b. ábra

Homozigóta üszô Homozigóta bika
(58, XX; 1/29 t++) (58, XY; 1/29 t++)

( 243 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 243 9/26/12 5:06:53 PM
210-328Bodokonyv_JAV.indd 244
( 244 )
Kovács András

4. ábra: A GR 535/14 Erode maremman bika hordozó utódjainak családfája

9/26/12 5:06:54 PM
Az 1/29 transzlokáció eredete a magyar szürke marhában

Szeretném köszönetemet kifejezni dr. Bodó Imrének (Állatorvos-tudomá-
nyi Egyetem, Budapest) és Törôcsik Józsefnek (Bács-Kiskun Megyei Takar-
mányozási és Állattenyésztési Felügyelôség, Kecskemét) a származási adato-
kért, dr. Stukovszky Jenônek, dr. Csontos Gézának és dr. Gippert Erzsé-
betnek (Közép-magyarországi Mesterséges Termékenyítô Fôállomás, Gödöllô)
pedig a vértípusok meghatározásáért.

( 245 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 245 9/26/12 5:06:54 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Eliane Marti, Claude Gaillard,
Sándor Lazáry

( 246 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 246 9/26/12 5:06:54 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Equine leucocyte antigens in the Lipizzan horse breed

ELIANE MARTI, CLAUDE GAILLARD, SÁNDOR LAZÁRY
Vetsuisse Faculty, University of Bern, Switzerland

The Lipizzan horse breed was created in the 16th century in the stud Lipica,
from nine stallions and 24 mares imported from Spain and from a number
of local mares. The goal of stud in Lipica was to breed riding and light car-
riage horses for the Habsburg court. Later, imports of Andalusians, Barbs,
Neapolitans and Arabs contributed to the development of the actual Lipizzan
breed. The development and history of this breed is nicely reviewed by Dovc
et al. (2006) and will not be described in more details here. The present world-
wide population of the Lipizzan horse is relatively small, with less than 3000
animals and consists of different subpopulations of Lipizzan horses. Because
of the wars, the Lipizzan herd was often on the move. As a result, over the
centuries studs were established in different countries including Slovenia,
Austria, Slovakia, Hungary, Croatia, Romania and Italy. In order to design
strategies to preserve this culturally very important breed, it was necessary to
determine the genetic polymorphism of the breed and the genetic relationship
between the different Lipizzan subpopulations.
It is the merit of Professor Imre Bodó, who established the first con-
tacts between researchers from different countries and initiated an INCO-
COPERNICUS project entitled “Analysis of the genetic diversity of the Lipiz-
zan horse breed by molecular and cytogenetic methods” that started in 1997.
He tirelessly motivated the participants and organised visits to the stud farms.
Thanks to the common efforts of all participants, the project greatly increased
our knowledge about the Lipizzan horse breed. The results are extensively de-
scribed in the book entitled “Der Lipizzaner im Spiegel der Wissenschaft”,
edited by Professor Gottfried Brem (2011) as well as in various publications
that resulted directly or indirectly from this project.
In the present contribution we will display results on the polymorphism
of the Major Histocompatibility Complex gene region from the Lippizan studs
that participated in the study and compare them to another barock and rare

( 247 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 247 9/26/12 5:06:57 PM
Eliane Marti, Claude Gaillard, Sándor Lazáry

breed originated at a similar period as the Lipizzan horse, the Kladruby horse
from the Czech Republic.
The genes of the Major Histocompatibility Complex (MHC) are among
the most polymorphic found in any species. This genetic region encodes sev-
eral classes of genes playing essential roles in the presentation of antigen, for
example from viruses, bacteria, parasites or allergens and sometimes also of
auto-antigens. The MHC gene region is thus associated with susceptibility to
various diseases. Furthermore some of these genes are highly polymorphic.
The equine MHC class I region has been characterized at the molecular level
recently (Tallmadge et al. 2010). The equine MHC, or equine leucocyte anti-
gen (ELA) system, is localized on chromosome 20 (Ansari et al. 1988) and is
closely linked to the A blood group system (Guérin et al. 1988). The serologi-
cal identification of equine leucocyte antigens has been established and an in-
ternationally standardized typing method was adopted (Lazary et al. 1988; re-
viewed in Bailey et al. 2000). Extensive studies in horse families and different
horse populations revealed that most of the serologically detected ELA were
probably products of a single locus and were designated as products of the
ELA-A locus. This locus was shown to include 18 internationally recognized
(A1, A2, A3, A4, A5, A6, A7, A8, A9, A10, W11, A14, A15, A16, A17, A18, A19
and A20) (Bernoco et al 1987; Lazary et al. 1988) as well as six locally defi ned
(Be22, Be25, Be27, Be30 and Be108) ELA-A specificities. Professor Imre Bodó
was already collaborating in these early studies and participated to the first
investigations on the segregation of ELA antigens in horse families (Lazary et
al. 1980). The serological typing was then used to investigate associations be-
tween the ELA and a number of diseases. Significant associations were found
between ELA and equine sarcoid, a skin tumour caused by bovine papilloma
virus (Lazary et al. 1994; Meredith et al. 1986), equine recurrent uveitis, a dis-
ease of the eye caused by autoimmune reactions (Deeg et al. 2004) and with
equine insect bite hypersensitivity, a allergic dermatitis caused by bites of in-
sects (Halldorsdottir et al. 1991; Lazary et al. 1994). Furthermore, one study
showed associations between ELA and the immune response following vac-
cination against equine herpes virus 1 (Bodó et al 1994). Some of these asso-
ciations have recently been confirmed with molecular techniques (Andersson
et al. 2012; Jandova et al. 2012). A study performed with the Lipizzan horses
included in the INCO-COPER-NICUS project revealed that immunoglobulin E
antibody production against Apergillus fumigatus antigens, a mould which is
often found in hay and straw, is associated with the MHC gene region (Curik et
al. 2003). A previous study performed in these same horses had revealed that

( 248 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 248 9/26/12 5:06:57 PM
Equine leucocyte antigens in the Lipizzan horse breed

immunoglobulin E antibody levels against mould antigens are influenced both
by environmental and genetic factors (Eder et al. 2001). These antibodies are
thought to play a role in the pathogenesis of recurrent airway obstruction of
the horse, a disease sharing some similarities with human asthma.
Because of its high polymorphism and of its immune function, it thus was
of great interest to investigate the equine MHC gene region in Lipizzan horses.
The aim was to determine the relationship between the different Lipizzan
subpopulations and to see whether inbreeding was reflected by a lower pro-
portion of heterozygote animals for ELA locus A.
Equine Leukocyte Antigen Class I specificities were determined serologi-
cally with antisera detecting the 18 internationally recognized and six locally
defined ELA-A specificities mentioned above, using a classical two-step micro-
toxicity test in Terasaki plates according to Lazary et al. (1988). The serologi-
cal ELA typing was performed in 53 horses from the stud Djakovo (Croatia), 58
horses from stud Lipica (Slovenia), 52 horses from stud Monterotondo (Italy),
153 horses from stud Piber and from the Spanish Riding School (Austria), 76
horses from stud Szilvásvárad (Hungary) and 35 horses from stud Topolcianky
(Slovakia). For comparison, ELA-locus A specificities were also determined in
30 grey and 20 black Kladruby horses from the studs Kladruby and Slatinany,
respectively. Because of technical problems, the results from the ELA-typing
of the horses from Beclean and Fogaras (N=115; Romania) could not be evalu-
ated reliably and they are thus not included in Table 1. The three microsatel-
lite markers UM-11, HTG-05 and HMS-42, mapping to equine chromosome
20 and linked to MHC genes, were genotyped in all horses mentioned above,
including those from Beclean and Fogaras, as descry-bed (Curik et al. 2003).
According to pair-wise allele associations, significant correlations between
certain ELA class I alleles and microsatellite alleles (UM-11 and HTG-05)
were found (Curik et al. 2003).
A principal component analysis was performed using the SAS procedure
PRINCOMP (SAS 1990) according to Cavalli-Sforza et al. (1994). This allowed
illustrating the genetic relationship between horses from the different studs
based on the MHC gene region.

( 249 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 249 9/26/12 5:06:57 PM
Eliane Marti, Claude Gaillard, Sándor Lazáry

Kladruby black
Monterotondo

Kladruby grey
All Lipizzans

Szilvásvárad

Topocianky
Djakovo

Lipica

Piber
ELA N = 427 53 58 52 153 76 35 30 20

A1 27.2 17.0 27.6 21.2 36.6 22.4 20.0 60.0 0

A2 13.6 13.2 6.9 21.2 12.4 7.9 31.4 3.3 45.0

A3 8.4 0 5.2 1.6 19.0 1.3 5.7 0 0

A4 10.1 7.5 12.1 0 20.3 0 2.9 0 0

A6 0 0 0 0 0 0 0 53.3 30.0

A7 10.5 5.7 31 3.8 0 27.6 2.9 0 20.0

A8 8.2 5.7 8.6 0 1.3 32.9 0 0 0

A10 0 0 0 0 0 0 0 0 10.0

W11 1.4 0 0 5.8 2 0 0 13.3 5.0

A14 11.0 9.4 32.8 3.8 6.5 6.6 17.1 0 0

A16 21.8 7.5 6.9 42.3 26.1 11.8 40.0 0 0

A17 1.4 0 0 0 2.6 2.6 0 0 0

A19 39.8 77.4 5.2 75.0 29.6 56.6 40.0 23.3 0

Be27 21.1 32.1 51.7 0 18.3 9.2 22.9 0 0

Be30 6.6 0 0 1.6 19.0 1.3 4.7 23.3 55.0

Heterozygote: 83.2 75 90 81 84.2 80 89.2 76.7 80

Table 1: Phenotypic frequency of equine leucocyte antigens (ELA) locus A
specificities in Lipizzans from various studs and in grey and black Kladruby
horses. As it was generally not possible to know whether a horse with only
one detectable ELA-A specificity is homozygote or carries a yet unknown
allele, the phenotypic frequency and the frequency of surely heterozygote
horses are shown.

( 250 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 250 9/26/12 5:06:57 PM
Equine leucocyte antigens in the Lipizzan horse breed

Phenotypic frequencies of ELA locus A alleles
Overall, thirteen different ELA-A locus specificities could be identified in the
Lipizzan horses (Table 1). The most frequent alleles were A19 (in 39.8% of the
horses) followed by A1 (27.2%), A16 (21.8%) and Be27 (21.1%). Furthermore,
the ELA-A specificities A2, A4, A7, and A14 were found in more than 10% of
all Lipizzan horses. Significant differences in the frequencies of the ELA-A
specificities were found between the six studs. The number of ELA-A specifici-
ties occurring in >10% of the horses varied between studs: the highest number
of specificities occurring in more than 10% of the horses was found in Piber
(eight specificities). This can be explained by the fact that the group of Piber
also included horses that had been imported from the other Lipizzan studs.
Six different ELA-A specificities were found in more than 10% of the horses
from Topolcianky, five in the studs of Djakovo, Lipica and Szilvásvárad and
four in Monterotondo. Strikingly, ELA-A19 was found in 77 and 75% of the
horses from Djakovo and Monterotondo, respectively, but only occurred in 5%
of the horses from Lipica. Another striking difference was that 33% of the 76
horses from Szilvásvárad but only 3% in the remaining 341 Lipizzan horses
carried ELA-A8.
The proportion of heterozygotes also varies between studs (Table 1) and
was the lowest in stud Djakovo (75%) and the highest in stud Lipica (90%).
Comparison with other breeds showed that eight ELA class I alleles could
be detected in the grey and black Kladruby horses taken together (Table 1),
nine in Thoroughbreds (Bodó et al. 1994), and 18 different alleles in Warm-
bloods (Bodó et al. 1994). A restricted repertoire of defined MHC class I spe-
cificities has already been described for the grey Kladruby subpopulation, but
might also be due to the presence of yet unknown ELA-A alleles (Horin et
al. 1998). The highest proportion of heterozygotes was found in Warmbloods
(92.5%), followed by the Lipizzan (83.2%), Thoroughbred (82.9%) and grey and
black Kladruby horses (78%).

Principal component analysis
The principal component analysis is shown in Figure 1. The Kladruby horses
were included for comparison. The 1st principal component clear separated
the Kladruby horses from the Lipizzans. The 2nd principal component than
separated the horses from Lipica, Monterotondo and Piber from the other
Lipizzan studs. The horses from these three studs are closely related. This
can be explained by the historical description of the subpopulation formation

( 251 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 251 9/26/12 5:06:58 PM
Eliane Marti, Claude Gaillard, Sándor Lazáry

and corresponds to results found with data from 18 microsatellite loci (Dovc
et al. 2006). Finally, the 3rd principal component separated the horses from
Romania (Fogaras/Beclean) from the other Lipizzan subpopulations.

Figure 1. Results of the principal component analysis performed with
Equine Leukocyte Antigen locus A specificities and other markers
on equine chromosome 20.

The analysis was performed with Lipizzan horses
from seven different studs from seven countries
(BF: Bclean/Fogaras-Romania;
D: Djakovo-Croatia; Li; Lipica-Slovenia;
Mo: Monterotondo-Italy; Pi: Piber/Vienna-Austria;
Sz: Szilvásvárad, Hungary; Tp: Topolcianky-Slovakia)
and with horses of the grey and black Kladruby breed subpopulations
(Kl and Klb, respectively) from the Czech Republic for comparison.

We can conclude from this study that the heterozygosity in the MHC gene
region in the overall Lipizzan population is not lower than in Thoroughbreds,
a horse breed that has been bred pure for over 200 years and where perform-

( 252 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 252 9/26/12 5:06:58 PM
Equine leucocyte antigens in the Lipizzan horse breed

ance is the main criterion for selection. As expected, Warmbloods are more
heterozygous, as they are a mixture of various breeds with Thoroughbreds.
In some Lipizzan subpopulations a lower proportion of heterozygotes for the
ELA-A locus was found (75-81%). In these subpopulations 57-77% of the horses
were carrying the same ELA-A antigens. Use of brood mares or stallions from
other studs, where other ELA antigens occur more frequently, could help to
increase ELA-A polymophism in these subpopulations. Further studies are
needed to investigate if this lower ELA polymorphism is associated with ne-
gative effects such as lower fertility or susceptibility to diseases.

Acknowledgments
We are grateful to the Directors of the studs for use of their horses and for the
support of their staff when taking the blood samples. This work was supported
by the Swiss Federal Office for Education and Science grant No. 96.0346, by
the Swiss National Science Foundation grant No. 31-63449.00, by the Hans-
Sigrist Foundation of the University of Berne and by the EU project INCO-
COOPERNICUS No. IC15-CT96-0904.

( 253 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 253 9/26/12 5:06:58 PM
Eliane Marti, Claude Gaillard, Sándor Lazáry

References

Andersson, L.S., Swinbune, J.E., Meadows, J.R., Broström, H., Eriksson, S., Fikse, W.F., Frey, R.,
Sundquist, M., Tseng, C.T., Mikko, S., Lindgren, G. 2012: The same ELA class II risk factors
confer equine insect bite hypersensitivity in two distinct populations. Immunogenetics.64,
201-208.
Ansari HA, Hediger R, Fries R, Stranzinger G. 1988: Chromosomal localization of the major
histocompatibility complex of the horse (ELA) by in situ hybridization. Immunogenetics
28, 362-364.
Bailey, E., Marti, E., Fraser, D., Antczak, D. and Lazary, S. 2000: Immunogenetics. In: The Genet-
ics of the Horse. Eds Bowling A.T. and Ruvinsky, A., CAB INTERNATIONAL, Wallingford,
Oxon, UK, pp. 123-155.
Bernoco D, Byrns G, Bailey E, Lew AM. 1987: Evidence of a second polymorphic ELA class I
(ELA-B) locus and gene order for three loci of the equine major histocompatibility complex.
Anim Genet. 18, 103-18.
Bodó, G., Marti, E., Gaillard, C., Weiss, M., Bruckner, L., Gerber, H. and S. Lazary 1994:
Association of the immune response with the major histocompatibility complex. Equine
Infectious Diseases VII, pp. 143-151.
Brem G. 2011: Der Lipizzaner im Spiegel der Wissenschaft. Verlag der Österreichischen Akademie
der Wissenschaften Austrian Academy of Sciences Press.
Cavalli-Sforza L.L., Menozzi P. and Piazza A. 1994: The history and geography of human genes.
Princeton University Press, Princeton, N.J.
Curik, I., Fraser, D., Eder, C., Achmann, R., Swinburne, J., Binns, M., Crameri, R., Brem, G.,
Sölkner, J. and Marti, E. 2003: Association between the MHC gene region and variation of
serum IgE levels against specific mould allergens in the horse. Genetic, Selection, Evolution
35, 117-190.
Deeg, C.A, Marti, E., Gaillard, C. and Kaspers, B. 2004: Equine recurrent uveitis is strongly as-
sociated with the MHC class I haplotype ELA-A9. Equine Vet. J. 36, 73-75.
Dovc P, Kavar T, Sölkner H, Achmann R. 2006: Development of the Lipizzan horse breed. Reprod
Domest Anim. 41, 281-285.
Eder, C., Curik, I., Brem, G., Crameri, R., Bodó, I., Habe, F., Lazary, S., Sölkner, J., and Marti, E.
2001: Influence of environmental and genetic factors on allergen-specific immunoglobu-
lin-E levels in sera from Lipizzan horses. Equine Vet. J. 33, 714-720.
Guerin G, Varewyck H, Bertaud M, Chasset P 1988: Analysis of a horse family with a crossing-
over between the ELA complex and the A blood group system. Anim Genet.19, 1-9.
Halldorsdottir, S., Lazary, S., Gunnarsson, E., Larsen, H.J. 1991: Distribution of leucocyte anti-
gens in Icelandic horses affected with summer eczema compared to non-affected horses.
Equine Vet J 23, 300-302.
Horín P, Cothran EG, Trtková K, Marti E, Glasnák V, Henney P, Vyskocil M, Lazary S. 1998:
Polymorphism of Old Kladruber horses, a surviving but endangered baroque breed. Eur J
Immunogenet. 25, 357-363.
Jandova V, Klukowska-Rötzler J, Dolf G, Janda J, Roosje P, Marti E, Koch C, Gerber V, Swinburne
J. 2012: Whole genome scan identifies several chromosomal regions link-ed to equine sar-
coids. Schweiz Arch Tierheilkd.154:19-25.
Lazary S, Bullen S, Müller J, Kovacs G, Bodo I, Hockenjos P, De Weck AL 1980: Equine leukocyte
antigen system. II. Serological and mixed lymphocyte reactivity studies in families.Trans-
plantation. 30, 210-5.
Lazary, S., Antczak, D.F., Bailey, E., Bell, T.K., Bernoco, D., Byrns, G. and Mc Clure, J.J. 1988:
Joint Report of the Fifth International Workshop on Lymphocyte Alloantigens of the Horse.
Baton Rouge, Louisiana, 31 October - 1 November 1987. Animal Genetics 19, 447-456.
Lazary, S., Marti, E., Szalai, G., Gaillard, C. and Gerber, H. 1994: Studies on the frequency and as-
sociations of ELA antigens in sarcoid and summer dermatitis. Animal Genetics 25, 75-80.

( 254 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 254 9/26/12 5:06:58 PM
Equine leucocyte antigens in the Lipizzan horse breed

Meredith D, Elser AH, Wolf B, Soma LR, Donawick WJ, Lazary S. 1986: Equine leukocyte anti-
gens: relationships with sarcoidtumors and laminitis in two pure breeds. Immunogenetics
23, 221-5.
Tallmadge, R.L., Campbell, J.A., Miller, D.C., Antczak, D.F. 2010: Analysis of MHC class I genes
across horse MHC haplotypes. Immunogenetics 62, 159-72.

( 255 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 255 9/26/12 5:06:58 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Mihók Sándor

( 256 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 256 9/26/12 5:06:58 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Az elkötelezett génmegôrzés eredménye

MIHÓK SÁNDOR

Elôszó
A tudomány és technika fejlôdésével az ember az elmúlt száz esztendôben
olyan erô birtokába jutott, ami számtalan módon és egyre gyorsuló mérték-
ben, helyenként kedvezôtlen irányban változtatta meg környezetét. A termelé-
si eredmények, a gazdasági hatékonyság, az alacsony élômunkaerô-ráfordítás,
a genetikai elôrehaladás, elsôsorban a tömegáru-termelés hajszolása követ-
keztében a hagyományos értéket mellôzô gazdálkodás vált uralkodóvá. Több
mint két évtizede látható az ember egyensúlyt rontó tevékenységének átérté-
kelése. Kezdetben ez lelkiismereti aggodalom formájában, a jövô nemzedékek
érdekében jutott kifejezésre, míg mára erôteljesen körvonalazódik a szoros
szakmai indokkal alátámasztott egyensúlykeresés fontossága.
A tenyészértékbecslést követô óriási mértékû szelekció, az annak alap-
ján végzett párosítás, a biotechnikai-biotechnológiai és nemesítési módszerek
együttes alkalmazása a genetikai sokféleség csökkenését okozza, mert nem
kedvez azoknak a genotípusoknak, sôt fajtáknak, amelyekre pillanatnyilag
nincs szükség. E folyamat eredményeképpen a téteményképesség bár növek-
szik, a genetikai változatosság annyira leszûkül, hogy elszegényedik az új faj-
ták elôállításához szükséges genetikai alap.
A világfajták rohamos térhódítása veszélyezteti az állati génkészlet változa-
tosságát. Ez gátat szab az állattenyésztés távlati fejlesztésének és fejlôdésének.
Korlátok közé szorítja a módosuló igényeknek és termelési feltételeknek megfelelô
új fajták és típusok kialakulásának lehetôségét. Ezért ma már egyre többen
megkérdôjelezik a genotípusok egysíkúvá válását, a tömegáru-termelésbôl szárma-
zó minôséget, és széles körben terjed a fogyasztót szem elôtt tartó minôségfogalom.
A régi fajták fenntartása érdekében kibontakozó társadalmi összefogás nemcsak
érzelmi alapon, hanem a szakmai érvek mentén is szervezôdik. Bár hazánkban az
állam központi támogatással segíti a régi háziállatfajták tenyésztését – amirôl a
legnagyobb elismeréssel kell szólnunk – mégis ennek mértéke nem teszi lehetôvé

( 257 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 257 9/26/12 5:07:01 PM
Mihók Sándor

a génveszteség nélküli megôrzést. Amikor ôszintén el kell ismerni, hogy az elmúlt
évtizedek támogatása nélkül felmorzsolódtak volna értékeink, nem hathat szent-
ségtörésnek annak megemlítése, hogy a tenyésztôk, az egyének, néhány fanatikus
lehetôségéhez mért áldozata meghaladta az államét, jóllehet egy fajta fenntartása
az egész társadalom érdeke, nem válhat a tenyésztôk magánügyévé. A régi fajták
fenntartásában, értékeinek tudományos feltárásában fontos feladat hárul a kuta-
tóhelyekre. Bár egészen a legutóbbi idôkig nem volt a „génmegôrzésnek” államilag
hivatalosan támogatott kutatási témája, a kutatók a tenyésztôkkel azonos helyzet-
ben vannak, vagyis lehetôségükhöz mérten nagyobb az áldozatvállalásuk, mint az
államé. Áldozatvállalásuknak és a hagyományos magyar fajtákba vetett hitüknek
az eredménye ennek a kiadványnak a tartalma. A kutatási eredmények közlésén
túl azonban más üzenete is van a kiadványnak: 70 éves Bodó Imre professzor,
az MTA doktora, aki kutatási pályájának jelentôs részét helyi fajták védelmének
szentelte. Ô volt az elsô, aki tudatosította a magyar társadalomban a génmegôrzés
fontosságát, tisztázta a szakmai fogalmakat és jelentôs befolyással volt e téma
nemzetközi fejlôdésére is. Kiváló gyakorlati érzéke, az állattenyésztés, állattartás
összes szintjén dolgozókkal kialakított kapcsolata, az iránta megnyilvánuló tisz-
telet és megbecsülés mindenkit az ügy fenntartás nélküli elfogadására és sikerre-
vitelére ösztönzött. A magyar szürke marha új évezredbeli létezése munkájának
közvetlen eredménye, de közvetve mindegyik magyar állatfajta fennmaradásához
hozzájárult. A születésnapi megemlékezést szervezô, az ünnepelt elôtt kutatási
eredményeket összefoglaló kiadvánnyal tisztelgô Debreceni Egyetem büszke arra,
hogy Bodó Imre az Állattenyésztés- és Takarmányozástani Tanszéken dolgozik.
Professzor úr fél évtizedes itteni munkájával az ôshonos állatfajták tenyésztése
iránt elkötelezett tanszék szakmai törekvései kiterebélyesedhettek. A fodros tollú
magyar lúddal, bronzpulykával, mangalica sertéssel, gidrán és hucul lóval, racka
(és reményeink szerint hamarosan cigája) juhval is rendelkezô és fajtafenntartá-
sukkal foglalkozó tanszék Bodó professzor úr szakmai támaszával vállalkozhatott
arra, hogy irányítója legyen a régi háziállatfajták értékeinek feltárására létrejött
„génmegôrzés konzorciumnak”. Ez a konzorcium összefogja mindazokat a kutató-
helyeket és kutatókat, akik az elmúlt évtizedekben (jóval a divat elôtt) éppen Bodó
professzor hatására a génmegôrzésre fölesküdtek.
Az ünnepelt – pontosan 10 évvel ezelôtt – reményét fejezte ki, hogy a régi há-
ziállatfajták értékeinek kutatásával foglalkozók a genetikailag rögzített tulajdon-
ságokat feltárják, és az összefogást a kiadandó harmadik kötet borítóján három
szürke marha képe fogja fémjelezni.
A harmadik kötet, címlapján a három szürke marhával megjelent. Boldog
születésnapot! Debrecen, 2002. október (4.) 16.

( 258 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 258 9/26/12 5:07:01 PM
Az elkötelezett génmegôrzés eredménye

Az elkötelezett génmegôrzés eredménye: újra él a gidrán
A gidrán lófajta Mezôhegyes rögén, elôdeink tudásával, a klasszikus vonal-
tenyésztés eredményeként, a szigorú hátas-használat formáló erejével ki-
alakult lófajta. Gyakran származtatják 1785-tôl, a ménes alapításának évé-
tôl, de a szakmai közvélemény az 1816-os esztendôt, Gidrán Senior Bábolná-
ra kerülésének évét tartja emlékezetében. A valós helyzet ellenben az, hogy a
gidrán törzs létrejöttében a Bábolnáról Mezôhegyesre került ivadékok, fôként
Gidrán II, még inkább az 1825-ös születésû Gidran VII. játszottak szerepet,
de ez idô tájt nem is a genetikai hovatartozás vezérelte a párosítási elveket.
A ménesben is, vagy az esetenkénti kiállításokon, törzskönyvi terveze-
tekben a használati jelleg (hintós, könnyû kocsiló, gazdasági típus, hátas) ke-
rült elôtérbe.
Már 1855-ben Lobkowitz altábornagy (más források szerint Hardegg al-
tábornagy, és elôbb) áttért a ménesek származás szerinti csoportosítására,
és az addig sárga ménesnek mondott állomány döntôen gidrán származású
volt. Ezt követôen felgyorsult a célirányos vonal- és családtenyésztés, a sárga
ménesbôl nehéz hátasló típus alakult ki, amelyet az osztrák hadügyminisz-
térium önálló fajtának minôsített. A gidrán ettôl az idôponttól indult el di-
csôséges jövôje és szörnyûséges kálváriája felé.
A fajta állománya sohasem haladta meg a 150 kancát, a XX. század for-
dulóján 100 törzskancában stabilizálódott. Ez a létszám lehetôvé tette a mén-
utánpótlást, és a 16 eredeti kancacsalád (1. táblázat) tudatos tenyésztés-
ben tartása elegendô változatosságot eredményezett. A családalapító kancák
közül 6 ismeretlen származású, 5 moldvai, 3 holsteini, 1 erdélyi, 1 magyar
volt. Ezek mellett természetesen egy sor más kanca – mintegy 200 – szerepet
kapott a fajtává válás folyamatában, de nyomtalanul eltûntek, családot nem
alapítottak.
Ez a viszonylag kis létszám, a nehéz kocsiló és gazdasági ló létezése
Mezôhegyesen, a hátas hasznosítás irányába tolta el a gidránt, és az 1900-
as évek fordulóján elegáns, kiváló lovagolhatóságú, jó képességû huszárlóvá
lett. Fôleg a különbözô falkavadászatokon tûntek ki, és sorozatban kapták az
elismeréseket.

A fajta virágzott, és szép reményekre jogosított. Ám a korabeli
jegyzôkönyvek szerint 1919. november 16-án 59 tenyészkanca „elszállíttatott
a román megszálló csapatok fôparancsnokságára, Kolozsvárra”.
1920 márciusáig ezeket továbbiak követték (fôleg évjárati csikók), úgy-
hogy összesen 74 kancát, mindösszesen 186 lovat zsákmányolt el a román

( 259 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 259 9/26/12 5:07:01 PM
Mihók Sándor

hadsereg, s közülük 56 kancát vett törzskönyvi nyilvántartásba (2. táblá-
zat). Az értékes tulajdonságok elvesztése, a génerózió, a létszámcsökkenés-
nél is nagyobb veszteség volt. Néhány kancacsalád létszámban annyira meg-
fogyatkozott, hogy elôbb a 15-ös, majd a 16-os, 1931-ben a 10-es kancacsa-
lád is kihalt. Pedig a fajta a XX. század elejére homogén, nemes küllemû, tu-
datos tenyésztôi munkával, beltenyésztés és kombinatív vonalkeresztezések
egyidejû használatával Európa meghatározó angloarab fajtája lett. Nemcsak
nyalka megjelenésével, hanem teljesítményével is az elsôk közé tartozott
az újonnan kialakított fajták között.

1. táblázat: A gidrán kancacsaládok alapítói

A kancacsalád Születési
Alapító kanca
sorszáma éve

1. 1783 99 eredeti holsteini kanca

2. 1783 123 eredeti holsteini kanca

3. 1785 162 eredeti magyar kanca

4. 1788 722 moldvai kanca

5. 1783 265 erdélyi kanca

6. 1805 743 eredeti moldvai kanca

7. 1807 596 eredeti moldvai kanca

8. 1816 553. számú kanca a 6. szabad ménesbôl

9. 1816 574. számú kanca a 6. szabad ménesbôl

10. 1814 510. számú kanca a 6. szabad ménesbôl

11. 1815 819. számú kanca a 6. szabad ménesbôl

12. 1814 518. számú kanca a 6. szabad ménesbôl

13. 1805 405. eredeti moldvai kanca

14. 1786 59. eredeti erdélyi kanca

15. 1810 270. számú kanca az 5. szabad ménesbôl

16. holsteini kanca

17. 1810 74. Tifle eredeti arab Bábolnáról

18. 1920-22 „Szennyes” angol félvér kanca

19. „Luza” angol félvér kanca

20. 1944 204 Szeged-Szélvész angol félvér kanca

( 260 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 260 9/26/12 5:07:01 PM
Az elkötelezett génmegôrzés eredménye

2. táblázat: A román hadsereg által elzsákmányolt gidrán lovak

Kanca- Szül.
Sorszám A ló neve Anyja neve Apja neve
család éve

1. 1/1 MacG. Gidran-1* 11. 1911 117 Gidran XL MacG. xx
2. 2/2 Carrasco Gidran-1* 7. 1908 121 Algy Gidran Carrasco xx
3. 3/3 Bakony Gidran-5 1904 57 Kengyel Gidran Bakony xx
4. 4/4 Carrasco Gidran-8 1908 43 Algy Gidran Carrasco xx
5. 5/5 Eros Gidran-15 1904 9 Kengyel Gidran Eros xx
6. 6/7 Carrasco Gidran-15 11. 1910 38 Algy Gidran Carrasco xx
7. 7/6 Ikaros Gidran-12* 8. 1913 51 Gidran XLI Ikaros xx
8. 8/8 Ikaros Gidran-7* 7. 1914 32 Gidran XL Ikaros xx
9. 9/9 Sovánka Gidran-11* 1909 130 Gidran XL Sovánka xx
10. 10/10 MacG. Gidran-6* 9. 1912 107 Algy Gidran MacG. xx
11. 11/12 Aristides Gidran-6 8. 1906 74 Gidran Bíbor Aristides xx
12. 12/13 Carrasco Gidran-5 10. 1907 65 Algy Gidran Carrasco xx
13. 12/14 MacG. Gidran-3* 1910 34 Gidran XL MacG.
14. 14/15 Gidran Bakony I 5* 11. 1911 38 Algy Gidran Bakony Gidran I
15. 15/16 Gidran XL-5 1901 92 GidranXXXVIII Gidran XL
16. 16/17 Bakony Gidran-13 1905 74 Gidran Bíbor Bakony xx
17. 17/18 Gidran XL-6 1902 18 Algy Gidran Gidran XL
18. 18/19 Gidran XL-9 12. 1902 22 Bíbor Gidran Gidran XL
19. 19/20 Gidran XLI-1 1901 13 Algy Gidran Gidran XLI
20. 20/21 Gidran XXXVI 3. 1902 4 Algy Gidran Gidran XXXVI
21. 21/23 Gidran XL-13 1903 46 Kengyel Gidran Gidran XL
22. 22/24 Gidran XLI-2 1. 1902 45 Algy Gidran Gidran XLI
23. 23/25 MacG. Gidran-4 1910 41 Gidran XXXIX MacG. xx
24. 24/26 Eros Gidran-10 9. 1904 99 Gidran XXXIX Eros xx
25. 25/27 MacG. Gidran-8 1911 1 Gidran XL Mac G. xx
26. 26/28 Bakony Gidran-1* 9. 1906 31 Algy Gidran Bakony xx
27. 27/29 Hûség Gidran-21 11. 1904 117 Gidran XL Hûség xx
28. 28/31 Bakony Gidran-7 1906 112 Gidran XXXVI Bakony xx
29. 36/32 MacG. Gidran-9 1911 23 Gidran XL MacG. xx
30. 37/35 Gidran XLI-1 1908 94 Algy Gidran Gidran XLI
31. 38/36 Bakony Gidran-18* 1906 149 Gidran XXXVI Bakony xx
32. 39/38 Gidran Bakony I-1* 9. 1910 108 Algy Gidran Bakony Gidran I
33. 40/39 Carrasco Gidran-8 7. 1907 115 Gidran XXXIX Carrasco xx

* Romániában törzskönyvi ellenôrzésbe vett kancák

( 261 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 261 9/26/12 5:07:01 PM
Mihók Sándor

A 2. táblázat folytatása

Kanca- Szül.
Sorszám A ló neve Anyja neve Apja neve
család éve

34. 41/40 Gidran Bakony I-7* 9. 1910 107 Algy Gidran Bakony Gidran I
35. 42/42 Carrasco Gidran-20* 4. 1906 133 Gidran XL Carrasco xx
36. 43/43 Gombás Gidran-5 4. 1907 133 Gidran XL Gombas xx
37. 44/44 Gidran XLIII-4* 7. 1908 59 Granat Gidran Gidran XLIII
38. 45/45 Gidran XL-3 1905 84 Algy Gidran Gidran XL
39. 46/47 Gidran XL-5 9. 1905 26 Algy Gidran Gidran XL
40. 47/48 Ikaros Gidran-13 14. 1913 23 Gidran XL Ikaros xx
41. 48/49 Gidran XL-11* 12. 1912 11 Bojtar Gidran Bakony Gidran I
42. 49/68 Gidran Bakony I-8 1905 1 Gidran XL Gidran XL
43. 50/50 Gidran XLI-2 1906 59 Granat Gidran Gidran XLI
44. 51/51 Gidran XLI-11* 8. 1906 97 Hûség Gidran Gidran XLI
45. 52/52 Gidran XLI-13 1907 2 Algy Gidran Gidran XLI
46. 53/53 Carrasco Gidran 20* 7. 1906 48 Algy Gidran Carrasco xx
47. 54/56 Carrasco Gidran-22 9. 1908 107 Algy Gidran Carrasco xx
48. 55/57 Gombás Gidran-1 1907 6 Algy Gidran Gombás xx
49. 56/58 Gidran XLIV-2* 7. 1908 116 Gidran XXXIX Gidran XLIV
50. 57/59 Gidran XLIV-4 1909 124 Hûség Gidran Gidran XLIV
51. 58/60 Gidran XLIV-15 1910 122 Hûség Gidran Gidran XLIV
52. 59/63 Gidran I-8 12. 1910 126 Gidran XXXVI Bakony Gidran I
53. 60/64 Gidran XLIV-7 8. 1910 76 Gidran Bíbor Gidran XLIV
54. 61/67 Gidran Bakony I-5* 12. 1913 126 Gidran XXXVI Bakony Gidran I
55. 62/71 Gidran XLIV-10* 13. 1912 109 Hûség Gidran Gidran XLIV
56. 63/72 Gidran XLIV-16 3. 1913 7 Hûség Gidran Gidran XLIV
57. 64/73 Gidran XLV-5* 8. 1912 15 Algy Gidran Gidran XLV
58. 65/77 Gidran XLVI-12 11. 1914 134 Algy Gidran Gidran XLVI
59. 1/54 Carrasco Gidran-5 1906 83 Gidran XXXIX Carrasco xx
60. 22 Ikaros Gidran-8* 8. 1914 Ikaros xx
61. 46 Gidran XLVI-11* 11. 1919 Gidran XLVI
62. 30 Gidran XL* 7. Gidran XL
63. 62 Gidran XLIV-15* 123 Hûség Gidran Gidran XLIV
64. 66 Gidran XLIV-10 * 13. 1910 109 Hûség Gidran Gidran XLIV
65. 80 Gidran XLVI-8* 1914 5 Eros Gidran Gidran XLVI
66. 86 Gidran Bakony I-8* 1915 Gidran Bakony I
67. 88 Gidran XLVI-7* 7. 1915 39 Carrasco Gidran Gidran XLVI

( 262 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 262 9/26/12 5:07:01 PM
Az elkötelezett génmegôrzés eredménye

Kanca- Szül.
Sorszám A ló neve Anyja neve Apja neve
család éve

68. 89 Gidran XLVI-2* 4. 5 Eros Gidran Gidran XLVI-2
69. 90 Gidran XLI*
70. 90 Gidran XLVI-11* Gombás Gidran Gidran XLVI
71. 91 Gidran XLVI-16* 1919 48 Algy Gidran Gidran XLVI
72. 92 Gidran XLVI-17* 11. 1915 29 Hûség Gidran Gidran XLVI
73. 93 Gidran Bakony II-1* 1916 105 Algy Gidran Gidran Bakony II
74. 94 Karmester Gidran-1* 1916 117 Gidran XL Karmester xx
75. 95 Gidran Bakony I-2* 1917 65 Gidran XLIV Gidran Bakony I
76. 96 Gidran Bakony I-3* 1917 49 Gidran XL Gidran Bakony I
77. 97 Gidran Bakony II-6* 9. 1917 56 Carrasco Gidran Gidran Bakony II
78. 99 Gidran XLVI-4* 1916 124 Hûség Gidran Gidran XLVI
79. 100 Gidran XLVI-6* 7. 1918 53 Carrasco Gidran Gidran XLVI
80. 101 Gidran XLVI-15* 13. 1918 33 Sovánka Gidran Gidran XLVI
81. 102 Gidran Bakony II-9* 1919 4 Carrasco Gidran Gidran Bakony II
82. 104 Gidran Bakony II-16* 1918 13 Algy Gidran Gidran Bakony II
83. 105 Gidran XLVIII-9* 1918 74 Bakony Gidran Gidran XLVIII
84. 106 Gidran Bakony II-12* 11. 1918 7 Carrasco Gidran Gidran Bakony II
85. 107 Gidran Bakony II-7* 1916 41 Sovánka Gidran Gidran Bakony II
86. 109 Gidran Bakony II-16* 1919 35 Gidran XLI Gidran Bakony II
87. 111 Motor Gidran-2* 1919 45 Gidran XL Motor Gidran
88. 112 Gidran Bakony II-10* 4. 1919 5 Eros Gidran Gidran Bakony II
89. 113 Gidran Bakony II-15* 1. 1920 24 Gidran XLI Gidran Bakony II

A harcok során elkallódott 11, mindössze 13 maradt meg a regenerálásra
(3. táblázat).

3. táblázat: Az 1920. március 20-a után megmaradt anyakancák
és kancacsalád szerinti besorolásuk

A kanca neve Születési éve A család száma

37 Gidrán XLIV 1912 8.
60 Gidrán XL 1910 11.
69 Gidrán XLIV 1912 2.
77 Bakony Gidrán I 1913 1.
75 Gidrán Bakony I 1914 7.
76 Gidrán XLVI 1913 7.

( 263 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 263 9/26/12 5:07:01 PM
Mihók Sándor

A 3. táblázat folytatása

A kanca neve Születési éve A család száma
78 Gidrán Bakony I 1914 12.
84 Gidrán XLVII 1914 6.
93 Gidrán Bakony I 1915 8.
94 Gidrán Bakony II 1916 5.
95 Gidrán Bakony II 1916 10.
96 Gidrán XLVI 1915 4.
97 Gidrán XLVI 1915 7.

Ez a huszárló 1928-ban – a „genetikai klinikai halál” közelében – az
amszterdami olimpián megszerzi a díjugratás aranyérmét (Elliot). Egy Bíbor
Gidrán felállítja a távolugrás nem hivatalos világrekordját, amikor a 10 méter
széles Rákos-patakot hibátlanul átugorja. Magyaremlék nevû gidrán herélt,
díjugratásban, 10. helyezett az 1936-os berlini olimpián.
A két világháború között további kiemelkedô képességû gidrán ló, Med-
ve (Bakony Gidran–Gidrán XLIX). (Szinte véletlenszerûen került az ugró-
sportba, hiszen azt megelôzôen megbízható tüzérhámos ló volt. Szintén a
harmincas években Pauly Hartmann Aachenben, Legszebb nevû gidrán kan-
cájával díjlovaglásban az olimpiai nagydíj 5. helyezettje. Ez a kanca idehaza
17 elsô, 17 második és 9 harmadik helyezést ért el. Pókos remekelt a nemze-
tek díjában, 4 Gidran IV-2 (Furcsa) olimpiai kerettag a díjugrató csapatban.
A sikerek a fajta kiválóságát, nagy genetikai értékét bizonyítják. Érthetô,
hogy Mezôhegyes mindent elkövetett a regenerálás érdekében. Gustav Rau
1934-ben „hippológiai csodának” minôsítette a mezôhegyesi fajták, köztük a
gidrán regenerálását.
1944-re már 90 kanca állt tenyésztésben.
E „hippológiai csoda” szakmai magyarázata, hogy ismerték a nagy érté-
kû kancacsaládok minôségre gyakorolt hatását és szerepét az egységes feno-
típus létrehozásában, a fajtahovatartozás dokumentálásában. A létszámgya-
rapodás Mezôhegyesen lényegében az itt maradt és az évek során innét egy-
kor létszámfelettiként kikerült, de a klasszikus családokba tartozó egyedek-
kel történt. (Mezôhegyes a szamártenyészetét is így állította helyre a hábo-
rús veszteségek után.)
Mindössze három, nem ménesi származású kancát vásároltak, de ezek
a tolnatamási tájfajtához tartoztak. A tolnatamási tájfajta tenyészkörzete 13
községet foglalt magában, és az egyesület 1914. évi alapításától 1943-ig 224
gidrán mént állított tenyésztésbe. A sárga színt kedvelô regölyiek az erôsen

( 264 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 264 9/26/12 5:07:02 PM
Az elkötelezett génmegôrzés eredménye

gidrán hátterû kancákat tenyésztették. Így került Mezôhegyesre (1920–22
között) a 47 Mortimer apaságú kancából 189 Xaintrailes-2 (Xaintrailes–85
Baldur) után az élénk, tértnyerô mozgású Szennyes (189 Xaintrailles-2 1905-
tôl 16 éven át fedezett Regölyben), a koronás bélyegzéssel ellátott 10949-38
nyilvántartási számú anyától, Gidran I-4 mén után, az 1944-ben született,
204 Szeged Szélvész, és a Luza nevû kanca.
A tudomány mára kiderítette a családtenyésztésben rejlô lehetôséget. Arról
van szó, hogy a petesejt nemcsak a magban hordozza az örökletes informáci-
ókat, hanem a citoplazmában is. A sejtmag a genetikai információt magában
hordozó DNS-bôl és a DNS molekula védelmét szolgáló fehérje komplexekbôl
épül fel. A citoplazmában helyet foglaló mitokondriumokban vannak olyan
gének, olyan genetikai információt magukban hordozó DNS-ek, amik az egyed
szaporodásakor az ivadéknak átadásra kerülnek. A mitokondriumokban talál-
ható DNS éppen a családokra jellemzô különbségeket és értékeket viszik át a
jövô nemzedékének. Ez az örökletes rész bizonyos változatosságot képvisel a
fajtán belül. A genetikai információnak az átadása azonban egy lényegbe vágó
dologban különbözik a hímivarnál és a nôivarnál. A hímek – jelen esetben a
mének – csupán a sejtmagban tárolódó örökítô anyagot adják át ivadékaiknak,
a nôivarú egyedek, a kancák ellenben ezen túl a mitokondriumokban tároló-
dó örökletes anyagot is. Több kutatási eredmény azt látszik igazolni, hogy a
termékenység, a tejtermelô képesség, a hasznos élettartam, az állóképesség, a
könnyebb vagy nehezebb kezelhetôség, a munkakészség, a ráma, a csontalap,
a társas viselkedés formája, bizonyos jegyek a mitokondrionális öröklôdés út-
ján jutnak egyik nemzedékbôl a másikba. A sejtmagon kívüli öröklés növeli
meg a kancák értékét, egyben alátámasztja a sokgenerációs kancacsaládok
védelmének indokát. Családon belül a legkitûnôbb kancák után legalább négy
ivadékot kellene tenyésztésben tartani a kanca örökletes alapjának remélt
megôrzéséhez. Egy-két kancaivadékkal csekély az esély az örökletes alap
teljes átmentéséhez. A ménesek tulajdonképpeni tenyészértékét a kancaállo-
mány minôsége adja, és hosszú idôre megalapozza a tenyésztés eredményes-
ségét. Megcáfolhatatlan tény, hogy a kancák legalább, a mének pedig legfeljebb
fele részben felelôsek a tenyészanyag jó, vagy rossz tulajdonságáért. Valamely
tenyészet átlagos típusát a kancák sokkal hûebben tükrözik vissza, mint a
mének. Ezért okozott a román zsákmányolás felbecsülhetetlen kárt, és ugyan-
ezért sikerült viszonylag rövid idôn belül a látszólag teljes helyreállítás. A
helyreállítás azért látszólagos, mert ha egy populáció létszáma érdemlegesen
csökken, majd ezt követôen tekintélyesen gyarapodik, a populáció genetikai
összetétele megváltozhat.

( 265 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 265 9/26/12 5:07:02 PM
Mihók Sándor

Az 1930-as évek közepére nemzetközi hírnevét lényegében visszaszerez-
te a fajta, amit a már említett sportteljesítmények mellett Bulgária visszatérô
vásárlásai meggyôzôen dokumentálnak.
A II. világháború az újabb megsemmisülés irányába taszította a fajtát. A
front elôl (1944. szeptember 10–15. között) a mezôhegyesi fajtákat, köztük 90
gidrán kancát, Bajorországba (Neuhof: 55 kanca) és Csehszlovákiába (Saszlau
környéke: 4 kanca) menekítették. Káld térségében, az országban maradt 31
kanca, ezek késôbb elvesztek. A háborút követôen mindössze 28 kanca került
vissza Mezôhegyesre. Az „A” vonal (az 1863-ban született Gidran XXXI törzs-
mén genealógiai vonala) megsemmisült. Ez az állomány már csak vegetált,
az anyakanca-állomány tovább csökkent, mígnem 1958-ban (4. táblázat), 9
mezôhegyesi kancacsalád 23 kancája és az évjárati csikóállomány Sütvénybe
került. Itt a fajta genetikai elkülönültsége nem volt megoldva, és a törzsállo-
mány csaknem teljesen erodálódott. Az amúgy sem nagy létszámú fajta 50
éven belül másodszor szenvedte el a palacknyak-hatást, ami miatt − kiterebé-
lyesedett genetikai állomány hiányában − nem tündökölhetett régi fényében.

4. táblázat: Mezôhegyesrôl 1975-re a teljes gidrán állomány
Sütvénybe telepített kancák száma mindössze 3 fajtatiszta ménbôl és 17
és család szerinti hovatartozása törzskancából állt (5. táblázat). A
többszöri palacknyak hatás nyilván-
A kancacsalád Az áthelyezett valóan megváltoztatta az állomány
száma kancák létszáma
génfrekvenciáját, és nem tételezhet-
11. 8
jük fel, hogy csak a tenyésztô számá-
2. 4 ra nem kívánatos gének estek ki, ám
8. 3 a fajta képessége, hátas és akadályló
3. 2 jellege nem tûnt el. Varázslatos telje-
sítménye – mintegy kiabálva további
7. 2
létezését, a hitetlenkedôknek bizo-
4. 1
nyítva sportértékét – tovább tartott. A
12. 1
Szennyes kancacsaládbeli 7 Siglavy
6. 1 Gidran I-4 (1949) kiváló ugróló volt:
Szennyes 1 1955-ben OB I. helyezett. Lánya, a
85 Gidran „B” VIII (1960) szintén
kiváló ugróképességekkel rendelkezett. Az 1957-es születésû 488 Inka (Ga-
zal Gidran II–Pereg Arany) több éven keresztül indult nemzetközi ver-
senyeken. Legjobb eredményét 1966-ban érte el, Poznanban díjugratásban
III. helyezett. Öt esetben volt még tagja CHIO-n Nemzetek Díjában indult

( 266 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 266 9/26/12 5:07:02 PM
Az elkötelezett génmegôrzés eredménye

5. táblázat: A mezôhegyesi eredetû kancák a fajta legnagyobb arányú
génvesztésének idején, 1975-ben

A kancák Fogyatékba Kanca-
Született Anyja Apja
törzskönyvi száma, neve került család

1 Gidan
1 Ragyogó Gidran-1 1967 Ragyogó 1979 8.
„C” II
12 Siglavy
13 Gidran „B” VIII-14 1961 Gidran „B” VIII 1977 2.
Gidran I
101 Gazal
18 Gidran „B” VIII-11 1960 Gidran „B” VIII 1980 11.
Gidran
99 Siglavy
20 Gidran „B” VIII-1 1962 Gidran „B” VIII 1980 3.
Gidran I
3 Gidran
24 Siglavy Gidran-4 (Rút) 1965 Siglavy XII 1987 20.
„B” VIII
28 Maxim 22 Gidran
1963 Maxim VIII 1980 11.
VIII Gidran-31 (Órás) „C” II
101 Gazal
32 Gidran „B” VII-4 (Hetes) 1957 Gidran „B” VIII 1976 11.
Gidran
23 Gidran
34 Gidran I-9 1967 Gidran I 1982 11.
„C” III
31 Maxim 24 Gidran
1966 Maxim VIII 1982 11.
VIII Gidran-1 (Sóhaj) IV
23 Gidran
62 Maxim VIII Gidran-10 1965 Maxim VIII 1982 1.
„C” III
32 Gidran
76 Gidran I-1 1968 Gidran I 11.
„B” VII
107 Gidran
77 Gidran „B” VIII-11 1961 Gidran „B” VIII 1982 7.
VIII
6 Siglavy
79 Gidran VIII-2 1958 Gidran „B” VIII 1978 7.
VI-3
99 Gidran
81 Ragyogó Gidran-5 1967 Ragyogó 1989 3.
„B” VIII
1 Gidran
85 Cselszövô Gidran-11 1969 Cselszövô 1978 8.
„C” II
89 Siglavy Gidran I-4
1953 99 Gidran Siglavy Gidran I 1979 3.
(Ditke)
19 Siglavy
90 Gidran I-3 (Tempó) 1968 Gidran I 19.
Gidran I

csapatnak. 755 Igyál (Gidran B VII–98 Gazal Gidran) CHIO versenyen
Budapesten 1967-ben 5., CHI egyéniben 3., csapatversenyben 2. helyezett.
Ragyogó (Siglavy XII–20351 Lidi, 262 Ozora Árvácska után) 1969-ben
a Nemzetközi Katonai Lovasszövetség egyéni nagydíját nyerte Bécsben.

( 267 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 267 9/26/12 5:07:02 PM
Mihók Sándor

Többször szerepelt külföldön eredményesen. E kiváló fajta nemcsak a sport-
ban, de a tenyészállat-kiállításokon is megállta a helyét. Az utolsó nagy ló-
tenyésztési kiállításon, 1970-ben 28 Maxim VIII Gidran-31 (Órás) (Maxim
VIII–22 Gidran „C” II) a kiállítás nagydíjasa lett. Ugyancsak nagydíjas volt
1990-ben a Gidran XX törzsmén, a Gidran XXI pedig OMÉK-ezüstérmes.
A többszöri palacknyakhatás nyilvánvalóan megváltoztatta az állomány
génfrekvenciáját, és nem tételezhetjük fel, hogy csak a tenyésztô számára nem
kívánatos gének estek ki, ám a fajta képessége, hátas és akadályló jellege nem
tûnt el. Varázslatos teljesítménye – mintegy kiabálva további létezését, s a
hitetlenkedôknek bizonyítva sportértékét – tovább tartott.
A Szennyes kancacsaládbeli 7 Siglavy Gidran I-4 (1949) kiváló ugróló
volt: 1955-ben OB I. helyezett. Lánya, a 85 Gidran „B” VIII (1960) szintén
kiváló ugróképességekkel rendelkezett.
Az 1957-es születésû 488 Inka (Gazal Gidran II–Pereg Arany) több éven
keresztül indult nemzetközi versenyeken. Legjobb eredményét 1966-ban érte
el, Poznanban díjugratásban III. helyezett. Öt esetben volt még tagja CHIO-n
Nemzetek Díjában indult csapatnak.
755 Igyál (Gidran B VII–98 Gazal Gidran) CHIO versenyen, Budapes-
ten 1967-ben 5., CHI egyéniben 3., csapatversenyben 2. helyezett.
Ragyogó (Siglavy XII–20351 Lidi, 262 Ozora Árvácska után) 1969-
ben a Nemzetközi Katonai Lovasszövetség egyéni nagydíját nyerte Bécsben.
Többször szerepelt külföldön eredményesen.
E kiváló fajta nemcsak a sportban, de a tenyészállat-kiállításokon is meg-
állta a helyét. Az utolsó nagy lótenyésztési kiállításon, 1970-ben 28 Maxim
VIII Gidran-31 (Órás) (Maxim VIII–22 Gidran „C” II) a kiállítás nagydíjasa
lett. Ugyancsak nagydíjas volt 1990-ben a Gidran XX törzsmén, a Gidran XXI
pedig OMÉK-ezüstérmes.
A lótenyésztés újkori degradációjának mélypontja a fentebb megjelölt
1970-es évek eleje. A magyar állattenyésztés genetikai értékének eltékozlása,
a hivatalossá minôsített génpocséklás, a „volt, nincs” tényre való rádöbbenés
után fajtáink meggyôzôdéses hívei ellenintézkedéseinek hatására, akik tudatá-
ban voltak értékeik felbecsülhetetlenségének, megkezdôdött Magyarországon
a régi fajták megôrzésének programja. A gidránt ez annyiban érintette, hogy
az Országos Állattenyésztési Felügyelôség létrehozta a borodpusztai ménest,
és 20 Gidran származású népies kancával, továbbá 3 mezôhegyesi kancacsa-
ládossal megindult a tenyésztés (6. táblázat). Ebben elévülhetetlen érdemeket
szerzett, és óriási munkát fejtett ki Ócsag Imre, aki mindvégig a magyar faj-
ták tenyésztése mellett tört lándzsát és ostorozta a méneseket az értelmetlen

( 268 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 268 9/26/12 5:07:02 PM
Az elkötelezett génmegôrzés eredménye

átkeresztezés miatt. A Borodpusztán uralkodó körülmények mégsem szolgál-
ták maradéktalanul a fajta felélesztését, mert a ménes több tulajdonosváltás
után a Pannon Lovasakadémiához került, majd 1988 októberében a sütvényi
gidrán állománnyal is egyesült.
Ez idô tájt az állattenyésztés tudományában és gyakorlatában egyaránt
széles körben bontakozott ki az igény a kihalóban lévô háziállat-fajták meg-
mentésére. Egyre többen ismerték fel, hogy a fajták, ezen belül az egyedek
elvesztésével tulajdonságokat hordozó gének esnek ki az állományból.

6. táblázat: Borodpusztára összegyûjtött népies kancák
(kancacsalád-alapítók)

A ló neve Szül. éve Anyja neve Apja neve

1 Gidran II-8 (Sarolta) 1972 24 Siglavy Gidrán-4 Gidran II

2 Siglavy Gidran Sértôs 1966 23 Gidrán CIII-1 Siglavy XII

3 Siglavy Gidran Sértegetô 1966 13 Gidran B VII Siglavy XII

4 Sütvény Gidran 1967 TA 8 137 Ismétlô Ragyogó

5 Balotaszállás Gidran, Maca 1964 Sári 5164 Gidran B. VIII-2

6 Bátya Gidran 1956 Csillag 1951 Kiskunmajsa-2

7 Bugac Gidran 1962 Marcsa 3118 Gidran C. II-6

8 Bugac Gidran 1962 Kedves 3118 Gidran C. II-6

9 Bugac Gidran 1963 Baba 3118 Gidran C. II-6

10 Kakasd Gidran 1969 Kakasd Olga 3717 Siglavy I-2

11 Kalocsa Gidran 1963 1899 Manci 5234 Gidran B. VIII-3

12 Kiskunhalas Gidran 1964 Lujza 5164 Gidran B. VIII-2

13 Pálmonostora Gidran 1958 Manci 3118 Gidran C. II-6

14 Regöly Gidran, Iram 1968 TA 1001 Ipoly 5234 Gidran B. VIII-3

15 Solt Gidran 1967 3420 Csöpi 5166 Gidran B. VII-2

16 Solt Gidran 1969 3411 Csöpi 5166 Gidran B. VII-2

17 Bátya Gidran 1960 Szellô 1951 Kiskunmajsa-2

18 Fürged Szellô 1972 Sári 5018 Alsóleperd-2

19 Hajós Juci 1962 Juci 3116 Felsôtörzsök-2

20 Hódmezôvásárhely Remény 1969 CD 9 40 Remény 782 Maxim Gidran V-3

21 514 Mezôhegyes-94 (Inas) 1958 Dán-45 4383 Gidran IV-1

22 Gidran II-19 54 Gidran I-4 5166 Gidran B. VII-2

23 58 Regöly Jólány 1979 1042 Jutka 831 Bugac Riadó-5

( 269 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 269 9/26/12 5:07:02 PM
Mihók Sándor

E felismerésnek vált szószólójává tudományos körökben Bodó Imre.
Megfogalmazta, hogy a hosszú generációs intervallumú fajokban a genetikai
változatosság fenntartásának kulcsa − az egyedek hosszú ideig való tenyész-
tésben tartása mellett − mindenek elôtt a létezô családok és genealógiai vo-
nalak megôrzése. Ily módon a genetikai variancia magasabb szintjére lehet
jutni, továbbmenve az értékes gének nem esnek ki a fajta örökletes alapjából.
Egy-egy család elvesztése, a reá jellemzô tulajdonságok eltûnését is jelenti.
Ezekre viszont nyomban vagy belátható idôn belül szükség lehet ténylegesen
vagy a kombinálódó képesség okán.
A fajta szerencséje, hogy a tudományos elmélkedéseket tett követte, és
két kiváló gyakorlati szakember, Jónás Sándor és Vörös József, bízva a fajta
modern célú hasznosíthatóságában is, felesküdött a fajta sokadik regenerá-
lására. Utóbbi óriási anyagi áldozatot vállalva – életszínvonala rovására is –
megvásárolta és hazahozta a Radautzba elkerült egyedek fajtatisztaságukban
megôrzött mai leszármazottait. Az eredeti gidráncsaládok – a két világháború
között végérvényesen kihaltak kivételével – mindegyike létezik, és több kan-
cával képviselteti magát, ahogyan az a 7. táblázatból kitûnik.
A gidrán újra felvirágoztatása a géntartalék-védelem kiváló példája, amely
nemcsak a helyreállítást foglalja (foglalta) magában, hanem a fejlesztést és a
hasznosítást is. Az elegáns, nemes, a falkavadászatokon is nagyszerûen helyt-
álló egykori huszárló ma a military és az ugró szakágban ismételten fényesen
bizonyítja rendkívüli tehetségét és értékét, de megjegyzendô az is, hogy a 99
Gidran VI-3 (Obeliszk) nevû kanca 1992-ben kettesfogat-hajtásban magyar
bajnok lett.
A fajta egyik legeredményesebb új kancacsaládjából (14 Regöly Gidran
Iram) származó Gidran XI nehéz kategóriájú ugróló. Többször szerzett olimpi-
ai minôsítést, számtalan nehézkategóriájú nemzetközi ugróverseny gyôztese,
magyar bajnok. A ménvizsgán, ugrófolyosóban 215 centimétert teljesített.
Lányai a military és az ugró szakágban is megállják a helyüket a hazai és nem-
zetközi szintû lovasversenyeken. 2001-ben Gidran XI-4 (Sóhaj) megnyerte a
military OB-döntô csikószámát, ugyanitt Gidran XI-39 (Nimfa) harmadik.
Gidran XI-16 (Ima) és Gidran XI-39 (Nimfa) nemzetközi military versenyen
minôsült a franciaországi fiatal lovak világbajnokságára.
A sors szép ajándéka, hogy ez a génmegôrzés eredményeként született
két kanca éppen a mai napon (2002. október 16.) bizonyítja értékét a bizonyít-
ja értékét a franciaországi Lyonban.

( 270 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 270 9/26/12 5:07:02 PM
Az elkötelezett génmegôrzés eredménye

7. táblázat: Az eredeti gidrán kancacsaládok populációja
és ismert generációinak száma

A kancák száma
kancacsaládonként Az ismert
A kancacsaládok
Összesen generációk
száma és neve
száma
Magyarországon Romániában

1 99 holsteini 2 – 2 21

2 123 holsteini 15 – 15 24

3 162 magyar 20 – 20 23

4 722 moldvai 14 16 30 25

5 265 erdélyi 1 – 1 15*

6 743 moldvai 4 – 4 18

7 59 moldvai 13 8 21 22

8 553 6. szabad 3 – 3 22

9 574 6. szabad – 1 1 17

10 510 6. szabad – – – 16**

11 819 6. szabad 10 10 20 21

12 518 6. szabad – – – 14***

13 405 moldvai 6 7 13 21

14 59 erdélyi 1 2 3 20

15 270 5. szabad 2 – 2 –

16 holsteini – – – – ****

17 74 Tifle 3 3 6 20

18 Szennyes 5 – 5 7

19 Luza 6 – 6 10

20 Szeged Szélvész 1 – 1 6

*1938-ban kihalt, shagya arab kancacsaládon regenerálva
**1931-ben kihalt
***1949-ben kihalt
****1920-ban kihalt

Az ugró szakágban két fiatal gidrán minôsült az 5−6 éves lovak számára
kiírt hazai tenyészversenyre, ahol Gidran XI-30 (Illanó) 14. az öéves kategó-
riában, Gidran XIII-43 (Fáraó) a 6 évesek között saját maga és lovasa rutinta-
lansága miatt szorult a 2. helyre.

( 271 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 271 9/26/12 5:07:03 PM
Mihók Sándor

Déva Gidran-30 (Torkos/Hûtlen) az utóbbi évek egyik kimagaslóan
eredményes military lova egyetlen magyarként minôsült a sidney-i olimpiára.
A sor folytatható Déva Gidran-5 (Semmi) nevû ménnel, amelyik 1999-
ben az öttusa világbajnokságon 11 alkalommal állt starthoz, és valamennyi
pályát hibátlanul teljesítette.
A sportlótenyésztôk egyesületének kancavizsgáin a hároméves kancák
ötvenes mezônyében a meghatározó szabadonugró feladat teljesítésében
Gidran XI-49 (Ozírisz) a harmadik, Gidran XI-51 (Sáfrány) és Gidran XI-50
(Sovánka) holtversenyben negyedik lett.
A sor folytatható: az 1980−1990-es években Gidran XIX (Giblaltár) ne-
héz kategóriájú ugróló; 173 Gidran Maxim I-78 (Ibolya) nehéz osztályú baj-
nok; 1984-ben OB kitartásos magasugratásban 170 centiméteren elsô hely.
Az ebben az idôszakban 40-100 kancát felvonultató gidrán állomány-
ból kikerülô sportlovak nagyszerû eredményei tovább sorolhatók, de nem
kerülhetô meg a 40 kancát felvonultató mezôhegyesi eredetû kancáktól szár-
mazó román tenyésztésû gidránok világraszóló sikere sem.
A Gidran Razberg I-12 (Mítok) román válogatott kerettag volt, és díjug-
ratásban megnyerte a nehéz kategóriájú Balkán Bajnokságot.
A Gidran XXXIX-es utódok, Agressor és Falnic az ugróversenyeken
egész Európában, sôt Amerikában is hirdetik a gidránok kiválóságát. A felso-
rolt két mén a mezôhegyesi nemzetközi mén- és kancaversenyen éveken ke-
resztül szerepelt a szuperdöntôben. Agressor 1994-ben a Hágai Lovas Világ-
játékokon a döntôig menetelt. Az, hogy a harmadik napon még nyergelték,
kellôen bizonyítja keménységét.

Hogy ez mennyire fajtajellemzô, elég csak utalni a legutóbbi hónapok
versenyeire, amikor a gidránok versenyrôl versenyre, napról napra egyre ma-
gabiztosabbak lettek, hibaarányuk a megelôzô napok teljesítéséhez hason-
lítva nem nôtt.
A gidrán Európa egyik legkisebb hátasfélvér populációja. Hányatott sor-
sa, létéért folytatott küzdelme egyikével sem hasonlítható össze. Sportered-
ményei azt mondatják az utókorral, hogy elképzelni sem tudjuk, mit téko-
zoltunk el az elmúlt harminc évben!
Egy fajta, a magyar tenyésztés remekmûve hányatott sorsában is mu-
tatja a génmegôrzés szükségességét és arra való érdemességét. A fajta fenn-
tartása azonban az egész társadalom érdeke, és nem szorítkozhat néhány
tenyésztô érzelmeire, és különösen nem anyagi lehetôségére.

( 272 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 272 9/26/12 5:07:03 PM
Az elkötelezett génmegôrzés eredménye

Déva Gidran-30 (Torkos/Hûtlen): eredményes military ló,
egyetlen magyarként minôsült a sydney-i olimpiára

Gidran XVI-31 (Újdonság), OMÉK-aranyérmes kanca 2000-ben
(Hajba Nándor felvételei)

( 273 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 273 9/26/12 5:07:03 PM
Mihók Sándor

Bodó Imre génmegôrzésbe vetett hite, ennek a magyar szakmai közélet-
be táplálása és elfogadtatása másokat is magával ragadott, sok tenyésztôt
pártfogójává tett.
Ez az összefogás megmentett egy nagyképességû fajtát, példázva a gén-
tartalék-védelem pozitív emberi tevékenységét, és elvitathatatlanná téve Bodó
Imre szakmai nagyságát.
Remény van arra, hogy unokáink is tenyészteni fogják a gidránt.

* * *

Déva Gidrán-1 (Róza/Roletti): nemzetközi szintû military ló
Lovas: Molnár Katalin (Hajba Nándor felvétele)

( 274 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 274 9/26/12 5:07:04 PM
Az elkötelezett génmegôrzés eredménye

Felhasznált irodalom

Bodó I. 1991: A géntartalékok megôrzése az állattenyésztésben. Akadémiai doktori értekezés,
Bp.
Döhrmann, H. 1922: Lótenyésztés I-II. Országos Magyar Gazdasági Egyesület Könyvkiadó Vál-
lalata, Bp.
Fekete K. 1977: A gidrán lófajta jelenlegi állománya az eredeti kancacsaládok tükrében. Diploma-
munka, Debreceni Agrártudományi Egyetem.
Freeman A.E.−Schutz M. M. 1990: Steckt doch mehr hinter den Kuhfamilien? Der Tierzüchter.
42. 526.
Freeman A.E. 1990: Cytoplasmic inheritance associated with economic traits – phenotypic and
molecular differences Proc. IVth World Cong. Gen. Appl. Liv. Prod. 14. 140.
Hutchison C. A. és mtsai 1974: Maternal inheritance of mammalian mitochondrial DNA. Nature.
251. 536.
Jeszenszky J. 1926: Adatok a mezôhegyesi gidrán ló tenyésztéséhez. Doktori Értekez. Bp.
Meissner K. 1929: Magyarország lótenyésztése. Tiszántúli Könyv- és Lapkiadó Rt., Debrecen.
Mihók S.-Pataki B.-Bodó I. 1998: The protection of genetic resources as reflected by the example
of „GIDRAN” mare families. EAAP 49 ül Annual Meeting, Warsawa, 303.p.
Mihók S.−Lehel L. 2002: A shagya arab kancacsaládjai I. Lovas Nemzet. Bp. 8. 3. 24-25.
Mihók S.−Lehel L. 2002: A shagya arab kancacsaládjai II. Lovas Nemzet. Bp. 8. 5. 22-25.
Mihók S. 2000: Kincsünk a magyar ló. Tudományos tanácskozás összefoglaló kiadványa, (szerzôk:
Bartók László, Kucsora István, Lóska János, Mihók Sándor, Németh Csaba, Pataki Balázs).
Mihók S. 2000: A magyar lófajták identitása. Lovas Nemzet. Bp, 6. 3. 6-9.p.
Mihók S. 2002: Tenyésztési módszerek a hagyományos magyar lófajták kialakításában és fenntar-
tásában. Lovas Nemzet. Budapest. 8. 7. 20-23.
Pataki B. 1983: A ménállomány szerkezeti összetételének hatása a lótenyésztésre. ÁTK. Kiadvány,
Herceghalom.
Pataki B. 1996: A gidrán lófajta génmegôrzésének kérdései. Állattenyésztés és Takarmányozás,
Bp, 45. 2-3. 215-220.
Raaber, S. 1997: Schätzung zytoplasmatischer Geneffekte für wichtige Produktions- und Repro-
duktionsmerkmale beim österreichiscen Fleckvieh Wien. Univ. Bodenkultur Dissertation
142.
Reed P.H.−van Vleck 1987: Lack of evidence of cytoplasmatic inheritance in milk production
traits of dairy cattle. J. Dairy Sei. Vol. 70. 837.
Várady J. 1972: A gidrán monográfiája. Lovassport és Lótenyésztés, Budapest. 17. 5. 1-8.
Wrangel G. (1893): Ungarns Pferdezucht. Stuttgart.

A Szerzô köszönetet mond Faluhelyi Tibor kirendeltségvezetônek, Jónás
Sándor ménesvezetônek és Vörös József ménestulajdonosnak (a fajta ôrei-
nek) a dolgozat elkészítéséhez nyújtott jelentôs segítségükért.

Elhangzott Debrecenben, 2002. X. 16-án, Bodó Imre 70. születésnapja
tiszteletére rendezett génmegôrzési konferencián.
Megjelent a Génmegôrzés: kutatási eredmények régi háziállatfajták értékérôl c. kötetben.
(Kiadta: Debreceni Egyetem, Állattenyésztéstani és Takarmányozástani Tanszék.
Szerkesztôk: Jávor András és Mihók Sándor)

( 275 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 275 9/26/12 5:07:04 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Szabó Ferenc

( 276 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 276 9/26/12 5:07:04 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Bodó Imre professzor és a húsmarhatartás

SZABÓ FERENC

Abban nem vagyok biztos, hogy Bodó Imre pályafutása során a szürke marha
vagy a ló tenyésztésével foglalkozott-e a többet, de azt tudom, hogy valameny-
nyi gazdasági állatfaj tenyésztésében, tartásában és hasznosításában óriási a
tapasztalata; oktatói, kutatói, sôt állatgondozói szinten is kitûnôen tájékozott.
A húsmarhatenyésztôk körében is nagyra becsült, népszerû szakember.
Személyes ismeretségünk is a húsmarha révén alakul ki. Mint volt termelô-
szövetkezeti szarvasmarhatenyésztô az idôben kerültem a keszthelyi Georgi-
kon állattenyésztési tanszékére, és kezdtem a húsmarhatenyésztéssel foglal-
kozni, amikor az elsô külföldi hereford állományok hazánkba érkeztek, így
Keszthelyre is. Akkoriban − fôleg az Állami Gazdaságok Országos Központja
− gyakran szervezett húsmarha-tenyésztési tanácskozásokat, bemutatókat.
Egy ilyen nagykanizsai rendezvényen hallottam elôször Bodó Imre − ak-
kor még egyetemi adjunktus − elôadását, ami felejthetetlen szakmai élmény
volt. Számomra vadonatúj ismereteket nyújtott a különbözô húsmarhafajták-
ról, tenyésztésükrôl, tartásmódjukról. Gyakorlatiasan vázolta fel hazánk hús-
marhatartási lehetôségeit.
Az említett rendezvény után egyre gyakoribbá váltak szervezett vagy vé-
letlen találkozásaink is: bírálóbizottságokban, debreceni, hódmezôvásárhelyi,
kaposvári állattenyésztési kiállításokon, a Magyar Állattenyésztôk Szövetsége
közgyûlésein, az MTA Állattenyésztési Bizottságának rendezvényein több év-
tizede, egyetemi, akadémiai doktori, kandidátusi viták bizottságaiban, kül-
földi, fôleg az Európai Állattenyésztôk Szövetsége tanácskozásain és számos
egyéb alkalommal. Az összejövetelek, de négyszemközti találkozásaink so-
rán is − például amikor együtt írtuk a levelet a miniszterhez a húsmarha-
tenyészetek érdekében −, alkalmam volt meggyôzôdni szakmai tájékozottsá-
gáról, elkötelezettségérôl, józan ítélôképességrôl.
Meggyôzôdhettem, hogy minden körülmények között önzetlenül szolgálja
a jó ügyet. Szakmai viták során sohasem az elvont dolgokat, összefüggéseket

( 277 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 277 9/26/12 5:07:07 PM
Szabó Ferenc

boncolja, hanem a valóság talaján
állva, a gyakorlati jelentôséget hang-
súlyozva találja meg a jó megoldást.
Ha valakinek a pályázatáról dönteni
vagy egyéb ügyében segíteni kell, nem
azt keresi, hogy mit miért nem lehet
megoldani, hanem hogy hogyan; bí-
rálóbizottsági tagként mindig elfogu-
latlanul, segítô szándékkal igyekszik
megtalálni az adott személy számára
a legjobb megoldást.
Számtalan példáját nyújtotta,
szemléletformáló, tájékozott isme-
retátadó, minden helyzetben igazi
oktató egyéniségének. Egy skóciai
találkozón felhívta a figyelmemet
a négyszarvú jacobs juhra, egy má-
sikon rendezvényen a „hereford”
sertésre; egyik hódmezôvásárhelyi
Bodó Imre professzor úr elôadást kiállításról ellátogattunk a környék
tart Keszthelyen, a XI. Hús-marha- néhány tenyésztôjéhez, fejbôl mond-
tenyésztési Tanácskozáson ta minden ló származását, a pankotai
húsmarha állományban még a borjak
apját is. De hasonlóan tájékozott volt történelmi kérdésekben is, amikor − a
szürke marha esetleges nyomait kutatva − öten egy személykocsival szinte az
egész Erdélyt bejártuk. Nemzetközi ismertségét számos külföldi tanácskozá-
son tapasztalhattam: szinte mindenkit ismer, szinte mindenkinek az ismerôse,
barátja. Ahol esetleg nem volt jelen, lépten-nyomon érdeklôdtek felôle, kértek
üdvözletük átadására.
Egy debreceni kiállítás kora reggelén a látogatók megérkezése elôtt ki-
mentem az állatokhoz, hogy nyugodtan megszemlélhessem ôket: Bodó Imrét
már a lóistállóban találtam, s onnantól együtt néztük végig az állatokat: tanul-
hattam tôle a gyors küllemi bírálatot, színmeghatározást, de megtudhattam
tôle a kiállított állatok pedigréjét is.
Bodó professzor úr gyakran jött Keszthelyre (hogy csak a nevezeteseb-
beket említsem: Wagenhoffer Zsombort doktori ügyben szigorlatoztatni,
Nagy Barnabás magyar szürke témájú PhD-értekezésének nyilvános vitájá-
ra), és másutt is segítette a munkánkat, de egy alkalommal, értekezésem

( 278 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 278 9/26/12 5:07:07 PM
Bodó Imre professzor és a húsmarhatartás

házi védésére, nem tudott eljönni. Levélben írta meg észrevételeit a következô
mottóval: „Inkább egy vödör veríték a gyakorlótéren, mint egy csepp vér a csa-
tatéren”. A nyilvános vitán aztán már mint bizottsági tag egy fejbólintással,
kacsintással jelezte, hogy − hereford témájú dolgozatommal a „hereford elle-
nes elnök” dacára is − minden rendben van. Tíz évvel késôbb a húsmarha-
fajták értékmérôivel foglalkozó akadémiai doktori értekezésem három bíráló-
ja közül a legtöbb kérdést tôle kaptam, amelyek megválaszolása során kiváló
lehetôségem nyílt álláspontom alapos kifejtéséhez. A sikerért utólag is hálás
vagyok.
Bodó professzor úr rendszeresen jött a keszthelyi húsmarha-tenyésztési
tanácskozásokra. Az összesen tizenöt rendezvény közül hétnek elôadója is volt
− nála többször csak a rendezôk szerepeltek −, de a többin is jelen volt, kér-
dezett, véleményt mondott. Az alábbi idôpontokban, illetve cím alatt tartott
elôadásokat:

1997. X. 16., II. tanácskozás:
Az extenzív húsmarhatartás lehetôségei
1998. X. 9., III. tanácskozás:
Az extenzív húsmarhatartás lehetôségei hazánkban
1999. X. 14., IV. tanácskozás:
A gazdaságos és jövedelmezô húsmarhatartás lehetôségei
2000. X. 19., V. tanácskozás:
A húsmarhák értékmérôinek ellentmondásai
2001. X. 4., VI. tanácskozás:
A Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztôk Egyesületének
fejlesztési elképzelései
2002. X. 17., VII. tanácskozás:
A húsmarhatenyésztés haszna
2006. X. 18., XI. tanácskozás:
Eredetvédelem, piacteremtés a húsmarhatenyésztésben

A fenti felsorolás önmagában is jól mutatja mondanivalójának gyakorlati-
asságát. A legutóbb föltüntetett elôadásában a jó minôség mellett a versenyké-
pes fajtaértékek megôrzésére hívta fel a figyelmet. Kifejtette, hogy a különleges
húsminôséget nyújtó és többféle szárazáru gyártásra is alkalmas magyar szür-
ke marha fontos piacbôvítô tényezô lehet. E rideg tartású és immár minden
megyében honos fajta piaci lehetôségeinek felismerésére utal, hogy állománya
alig egy évtized alatt megtízszerezôdött. A belôle származó kiváló minôségû

( 279 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 279 9/26/12 5:07:07 PM
Szabó Ferenc

hús és hústermék vagy akár az értékes szaruanyag piacának növelése azon-
ban fôleg a tenyésztôk összefogásán és a kereskedelmi áruforgalmazáson mú-
lik.1 Fontos felismerés, hogy az említettek szürke marhára vonatkozó mon-
danivalója általános érvényû lehet minden fajtára, sôt minden gazdálkodási
tevékenységre is.
Bodó Imre professzor nevéhez fûzôdô egyik maradandó mû az elsô ha-
zai, magyar nyelvû húsmarha-tenyésztési könyv2, amelynek három fejezetét
(A húsmarhafajták, A technológia elemei, A húsmarhatartás gazdaságossá-
ga) írta. E könyv nekem és bizonyára sokunknak alapvetô forrásmunkaként
szolgál. Örömömre szolgált, és ma is megtiszteltetés számomra, hogy együtt
dolgozhattunk a második magyar nyelvû húsmarha-tenyésztési könyvön3,
amelynek szintén három fejezetét (A húsmarhatenyésztés története, A hús-
marhafajták, A húsmarhatartás jövedelmi viszonyai), majd az Általános
állattenyésztés c. könyvön4, amelynek két fejezetét (Technológiai irányelvek
az állattenyésztésben, A háziállatok géntartalékainak megôrzése) Bodó Imre
írta. Természetesen a többi fejezetet és egyéb írásainkat is véleményezte, ja-
vította, segítô szándékú észrevételeivel, javaslataival jobbá tette ôket.
Bár a magyar szürke marhával Keszthelyen keveset foglalkoztunk, igye-
keztünk Bodó professzor úr ez irányú tevékenységéhez is kapcsolódni. Fajta-
gyûjteményünket bôvítendô, Nagy Barnabás közremûködésével tizenöt szür-
ke növendék üszôt és egy tenyészbikát vittünk a keszthelyi tangazdaságba,
és tartani, tenyésztgetni kezdtük. Állományunk jól szolgálja a bemutatás cél-
ját, azonban az eddig végzett kutatásainkhoz a populáció kicsi. Ellenben több
PhD-hallgatónkkal együtt dolgozhattunk a „szürkések” és más fajtaegyesü-
letek adatállományából is. Elemzéseink eredménye több kérdésben is Bodó
professzor korábbi megállapításait támasztja alá.
Professzor úr hangsúlyozza a magyar szürke fajta hosszú hasznos élettar-
tamát. Erre vonatkozóan öt fajtára, 1977−1992 között született, összesen 2112
tehenére vonatkozóan végeztünk reprezentatív felmérést. Ennek eredményérôl
készített dolgozatból5 néhány adatot az alábbi táblázatban mutatok be. A
középsô oszlop adatai szerint a vizsgált fajták között valóban a magyar szürke

1) Gyôri András beszámolója alapján (Magyar Mezôgazdaság, 2006. XI. 2. 30. old.)
2) Dr. Bodó Imre, Dr. Dohy János, Dr. Hajas Pál, Dr. Keleméri Gábor: Húsmarhatenyésztés,
Mezôgazdasági Kiadó, Budapest, 1985
3) Szabó Ferenc szerk.: Húsmarhatenyésztés, Mezôgazda Kiadó, Budapest, 1998; 2005
4) Szabó Ferenc szerk.: Általános állattenyésztés, Mezôgazda Kiadó, Budapest, 2004
5) Archiv für Tierzucht, 2006, 5, 417−425

( 280 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 280 9/26/12 5:07:07 PM
Bodó Imre professzor és a húsmarhatartás

tehenek életkora volt a leghosszabb. Ennek ellenére − mivel a fajta késôn érô,
idôsebb korban borjazott elôször, mint a többi −, az elsô ellés és a selejtezés
közötti idôszak, azaz a hasznos élettartam alapján a második helyre szorult
vissza: a hereford mögött 1,6 hónappal elmaradt. (Hatékonyabb tartási körül-
mények között természetesen másként is alakulhatott volna az eredmény.)

Elsô ellési életkor Selejtezési életkor Hasznos élettartam
(év) (év) (év)
Fajta

átlag sd. hiba átlag sd. hiba átlag sd. hiba

magyar szürke 3,51 0,03 12,42 0,20 8,95 0,20

hereford 2,08 0,04 11,09 0,34 9,08 0,34

angus 2,76 0,04 11,03 0,36 8,28 0,36

limousin 2,82 0,02 11,61 0,16 7,81 0,16

charolais 3,02 0,02 10,89 0,16 7,91 0,15

Néhány húsmarhafajta elsô ellési és selejtezési életkora,
valamint hasznos élettartama

Egy másik munkánkban az ún. túlélési mintával (angolul survival model) be-
csültük a hasznos élettartamot befolyásoló tényezôket. Az errôl készült be-
számoló6 szerint, ha minden más körülmény azonos, várhatóan azoknak a te-
heneknek az élettartama lesz a leghosszabb, amelyek tavasszal születnek, és
amelyek könnyen, emberi segítség nélkül borjaznak. Vagyis az idényen kívüli
születés, majd a nehéz ellés a tartásmódból adódóan az élettartam szempont-
jából kockázati tényezô.
A magyar szürke fajtában a borjak (még ha a bika egész évben a tehenek
között is van) zömmel tavasszal születnek, nehéz ellés pedig szinte nem is for-
dul elô. Így aztán az egyéb tényezôk mellett a statisztikai modellekkel történô
becslés is értelemszerûen alátámasztja a magyar szürke elméletileg várható
hosszú hasznos élettartamát.
De miért is ellik könnyen a magyar szürke? Ennek egyik okára Wagen-
hoffer Zsombor és Nagy Barnabás Keszthelyen készített doktori értekezése

6) Livestock Science, 2009, 122, 271−275

( 281 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 281 9/26/12 5:07:07 PM
Szabó Ferenc

adataiból kaphatunk választ. A nevezettek pelviméterrel különbözô fajtájú nö-
vendék üszôk medencenyílásának (szülôúti) méreteit vették fel. A vizsgált
fajták közül a szürke üszôk medencenyílása volt a legtágabb, és közelítette
leginkább a kör alakot, a fehér kék belga üszôké pedig a legszûkebb, és inkább
hasonlított az ellipszishez, mint a körhöz.7
Tovább lehetne még folytatni az itt csak felvillantott szakmai tényada-
tok, eszmefuttatások sorát közös dolgainkról, de most mégis befejezem. Sze-
retném azonban a 90. születésnapi könyvhöz összegyûjteni a most kimaradt
és még az ezután következô részleteket és körülményeket.

7) Állattenyésztés és Takarmányozás, 2007. 56. 3. 205−211

( 282 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 282 9/26/12 5:07:08 PM
Bodó Imre professzor és a húsmarhatartás

Tisztelt Professzor Úr! Kedves Imre Bátyám!

Isten éltessen! Kívánom, hogy sokáig maradj testileg-lelkileg ilyen friss,
fürge, fiatalos, ahogy Tôled megszoktuk! Boldog születésnapot!

Keszthely–Mosonmagyaróvár,
2012. október 4.
Sz. F.

( 283 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 283 9/26/12 5:07:08 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Szalay István

( 284 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 284 9/26/12 5:07:08 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Szelekciós lehetôségek
régi haszonállataink génmegôrzésében

SZALAY ISTVÁN

A génmegôrzés szükségessége és módszerei
A háziállatfajták génmegôrzése felöleli mindazon stratégiai, tervezési, politi-
kai és tenyésztési tevékenység összességét, mely lehetôvé teszi a háziálla-
tok genetikai tartalékainak fennmaradását, továbbá azt, hogy a megôrzött
fajták hosszú távon részt vehessenek a mezôgazdasági termelésben és az
élelmiszer elôállításában. A háziállatok génmegôrzése – vagy tágabb érte-
lemben a hasznosítást is magában foglaló génvédelme – két, egymással szo-
ros kapcsolatban álló gyakorlati tevékenységet foglal magában. A gének vé-
delme egy vagy több, a populációra jellemzô, genetikailag meghatározott,
kvantitatív vagy kvalitatív tulajdonság megôrzését célozza. A fajták vagy
populációk (géntartalékok) védelmével a köztenyésztésbôl kiszorult és ve-
szélyeztetett fajták vagy populációk fenntartása a célunk, az eredeti fajtára
vagy populációra jellemzô, genetikailag meghatározott tulajdonságok lehetô
legteljesebb körû megôrzésével. A génmegôrzési program tervezése során
tisztáznunk kell, hogy géneket vagy fajtákat kívánunk-e megôrizni, hiszen
a génmegôrzés két változatának kidolgozása sok esetben más-más eljárást
igényel.
Az évszázadok alatt meghatározott természeti- és földrajzi térségben
kialakult és a helyi feltételekhez alkalmazkodott haszonállatfajták tudomá-
nyos, környezetvédelmi, szociális és kulturális értéke vitathatatlan, azonban
termelési tulajdonságaik messze elmaradnak az elmúlt évszázadban kiala-
kított, speciálisan egyhasznúvá szelektált, intenzív fajtákétól. Itt azonban fel
kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ez az utóbbi állítás kizárólag az intenzív
fajták számára kialakított, mesterséges környezetben igaz! Az intenzív terme-
lésre szelektált állatok a közepesnél gyengébb környezeti stresszhatások
esetén képesek genetikai adottságaik maximumát nyújtani, ezzel szemben
az adott környezeti feltételekhez és szélsôséges viszonyokhoz szokott állatok
teljesítménye a stresszhatás csökkenésével általában csökken. Erôs környezeti

( 285 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 285 9/26/12 5:07:10 PM
Szalay István

stressz esetén az intenzív fajták genetikai képességüknek csak mintegy tizedét,
míg a helyi fajták hasonló körülmények között genetikai képességük negyedét
tudják nyújtani a termelésben. Az intenzív hibridek ebben a tekintetben
csupán a közepesnél gyengébb stressz esetén múlják fölül a helyi, ôshonos
fajtákat. Ebben az összehasonlításban egy adott fajta vagy hibrid gazdasági
értékét természetesen nemcsak az elsôrendû gazdasági mutatók (nagyobb
hús- vagy tojáshozam), hanem az általános tulajdonságok (életképesség,
ellenálló képesség, ösztönös viselkedési formák) legalább olyan súllyal
érintik. Az intenzív termelésre szelektált és a helyi, ôshonos háziállatfajták
relatív gazdasági teljesítményének alakulását különbözô környezeti feltételek
(stresszhatások) között az 1. ábra szemlélteti (Steinfeld et al. 1997 nyomán).

1. ábra: A helyi, ôshonos fajták és az intenzív fajták (hibridek)
relatív gazdasági teljesítménye a környezeti stresszhatások függvényében

In situ és ex situ génmegôrzés
Állattenyésztési szakmai szempontok szerint a háziállat-géntartalékok meg-
ôrzésében két alaptevékenységet különböztethetünk meg: az in situ génmeg-
ôrzést és az ex situ génmegôrzést.
Az in situ génmegôrzés a tenyészállatok populációinak az eredeti kör-
nyezetükben megvalósuló fenntartását célozza, beleértve azokat a populá-
ciókat is, melyek aktív tenyésztési programok keretében, akár fejlesztés
eredményeként, akár eredeti fajtaként, részei az agroökoszisztémának. In
situ génmegôrzésnek tekintjük továbbá azt a fajtafenntartási és tenyésztési

( 286 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 286 9/26/12 5:07:10 PM
Szelekciós lehetôségek régi haszonállataink génmegôrzésében

tevékenységet, melynek eredményeként a géntartalékok állományai hosszú
távon részesei maradhatnak a mezôgazdasági termelésnek. Ezen belül a szak-
irodalom on farm (helyben történô, tanyai [szerk.]) génmegôrzésnek nevezi
azt, ha a fajtákat eredeti élôhelyükön és eredeti funkciójuk szerint ôrizzük.
Ex situ génmegôrzésnek tekintjük a genetikai anyag mindazon megôrzési
módját és formáját, mely az eredeti környezetükbôl kiragadott egyedek in
vivo fenntartását, továbbá – egyebek mellett – spermaminták, petesejtek,
embriók, sejtek, szövetek és DNS in vitro mélyhûtéses tárolását jelentik. A
géntartalékok biztonságos, hosszú távú fenntartása érdekében az in situ és az
ex situ megôrzési módszerek párhuzamos alkalmazása javasolt, feltéve, hogy
mindkét módszer elméleti és gyakorlati feltételei adottak.
A génbank egy vagy több helyen kialakított olyan létesítmény, ahol a
háziállat-géntartalékok populációit, sejt- vagy szövetmintáit tartják, vagy ôr-
zik. Génbankokban ôrizhetôk élô állatok, embriók, petesejtek, sperma, DNS
és egyéb minták.
A továbbiakban a fajták vagy populációk in situ génmegôrzésének a
populáció jellemzésével és szelekciójával kapcsolatos témaköreit ismertetjük.
A fejezet összeállítása során több esetben felhasználtuk Elisabeth L. Henson
munkáját, amely a FAO és az UNEP gondozásában jelent meg meg, ezért ezt
itt kiemelten idézzük (Henson 1992).

A populációméret szerepe a génmegôrzésben
A köztenyésztésbôl kiszorult, géntartalékként fenntartott háziállat-fajták
veszélyeztetettségét elsôsorban a kiinduló populáció genetikai diverzitása
(a heterozigóta egyedek aránya), a populáció mérete, a populáció méretének
változása, ezen belül a hím- és nôivarú tenyészállatok száma és aránya ha-
tározza meg. Minél nagyobb a kiinduló populáció létszáma, minél szûkebb
a hím és nôivarú tenyészállatok aránya, minél lassabb ütemû a populáció
létszámának csökkenése, annál nagyobb a populációban a heterozigóták
aránya, és annál valószínûbb, hogy a populáció nagyobb genetikai változás
nélkül, azaz az eredeti genetikai diverzitás nagyobb részének megôrzésével
fenntartható. Ennek további feltétele bizonyos – elsôsorban az additív
génhatások által meghatározott – tulajdonságok populáció szintû változtatását
célzó szelekció lehetôség szerinti teljes kizárása, és a fajtafenntartás során
fellépô, véletlenszerû génsodródás (drift) minimális szintre csökkentése.
Az említett feltételek figyelembe vételével a beltenyésztés elkerülhetô és a
heterozigóták aránya fenntartható viszonylag kis létszámú populációkban is.

( 287 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 287 9/26/12 5:07:10 PM
Szalay István

Az effektív populációméret
A populáció létszáma és a két ivar létszáma alapján kiszámítható az
effektív populációméret, amely Falconer (1961) meghatározása szerint a te-
nyészegyedeknek az a száma, amely az „ideális” populáció varianciájában,
vagy rokontenyésztetté válásának ütemében hasonló változást idéz elô, mint
amilyen bekövetkezik a szelekció hatására a szelektált populációban. (Az
„ideális”, és csak elméletben létezô populációra jellemzô hogy végtelen nagy,
véletlenszerûen szaporodik, és ivararánya 1:1.) Az effektív populációméret
mintegy kétharmada a szelektált populáció méretének (egyedszámának).
Az effektív populációméretet az alábbi képlettel határozhatjuk meg (Wright
1931):
4Nf Nm
Ne = , Ne =
Nf + Nm

A képletben Ne az effektív populációméret; Nf a populáció fenntartásában
résztvevô nôivarú, Nm a hímivarú egyedek létszámát jelöli.
Az 1. táblázatban az effektív populációméret változását mutatjuk be
a populáció génkészletéért felelôs hímivarú és a nôivarú tenyészállatok lét-
számának függvényében. Általánosan elfogadott vélemény szerint Ne >100
folyamatos fenntartása esetén a populáció biztonságosan megôrizhetô, a be-
vezetôben említett tényezôk egyidejû érvényesítése mellett. A táblázatból
látható, hogy ez a feltétel a populáció fenntartása során legalább 50 hímiva-
rú és 50 nôivarú tenyészállat teljes értékû részvételével érhetô el, 1:1 ivar-
arányban.
A populációban a genetikai változatosság nagyságát a heterozigótáknak
a homozigótákhoz viszonyított aránya fejezi ki, s ez az arány alapvetôen meg-
határozza a populáció túlélési esélyeit. Amennyiben az effektív populációmé-
ret (Ne) 100 alá csökken, a génsodródás (random drift) hatásaként a hete-
rozigóták aránya egyre nagyobb ütemben csökken a populáción belül (2. áb-
ra), és mérséklôdik a populáció életben maradásának esélye.

( 288 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 288 9/26/12 5:07:10 PM
Szelekciós lehetôségek régi haszonállataink génmegôrzésében

1. táblázat: Az effektív populációméret változása a hímivarú és
a nôivarú tenyészállatok számának változásával

Hímivarú Nô ivarú tenyészállatok száma
tenyész-
állatok 4 10 20 30 40 50 60 80 100 200 500
száma
Effektív populációméret

1 3 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4
2 3 7 7 8 8 8 8 8 8 8 8
4 8 11 13 14 15 15 15 15 15 16 16
10 11 20 27 30 32 34 36 36 36 38 39
20 13 27 40 48 53 57 60 64 67 72 77
50 15 33 57 75 89 100 109 123 133 160 182
1. táblázat: Az effektív populációméret változása a hímivarú és
100 15 36 67 92 114 133 150 178 200 267 333
a nôivarú tenyészállatok számának változásával

2. ábra: A genetikai diverzitás (a heterozigóták aránya) csökkenésének
üteme az effektív populációméret (Ne) csökkenésével

A számítások alapja egy 250 egyedbôl álló populáció, amelyben a hete-
rozigóták relatív generációnkénti csökkenését Foose (1983) nyomán a követ-
kezô egyenlet becsüli:

× 100%

( 289 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 289 9/26/12 5:07:11 PM
Szalay István

Beltenyésztettség és populációméret
A beltenyésztettségi koefficiens (F) a populáció szintjén adja meg annak
valószínûségét, hogy egy lókusz két allélje azonos ôstôl származik. Azonos
létszámú beltenyésztett és nem beltenyésztett populációk közül genetikai
értelemben a beltenyésztett kisebb, hiszen a beltenyésztés a heterozigóta
allélpárok számát, azaz a fajtafenntartáshoz és szelekcióhoz szükséges allél-
változatok számát csökkenti.
A beltenyésztettségi együttható (koefficiens) változása (beltenyésztettsé-
gi ráta, ΔF) fordítottan arányos a populáció génkészletét adó effektív egye-
dek számával. Az effektív populációméret ismeretében kiszámítható az adott
populáció beltenyésztettségének generációnkénti változása az alábbi képlet
szerint:
1
ΔF=
ΔF = 2Ne

Az ivararány
A háziállat-populációkban a legnagyobb effektív populációméretet eredmé-
nyezô 1:1 ivararány általában nem valósítható meg, ezért a kis létszámú po-
pulációk hosszú távú fenntartásának lényeges feltétele az adott populáció-
ban minimális génsodródást eredményezô, lehetô legszûkebb ivararány ki-
alakítása és alkalmazása a tenyésztés során.
Bodó (1991) nyomán a kis létszámú, megôrzött populációk különbözô
ivararányaira kalkulált effektív populációméretet és ennek alapján a populá-
ciók veszélyeztetettségének szintjeit (a populáció állapotát) a 2. táblázat-
ban mutatjuk be.
Bizonyos esetekben az ivararány növelése lényegesen gazdaságosabbá
tehet egy génmegôrzési programot a populáció veszélyeztetése nélkül. Téte-
lezzük fel, hogy egy megôrzött baromfiállomány 60 kakasból és 600 tojó-
ból áll, tehát a tényleges populációméret Nf + Nm= 660 egyed, az effektív
populációméret 1:10 ivararány esetében:

4 × 60 × 600
Ne = 280
660

Hasonló effektív populációméret érhetô el 65 kakas és 325 tojó szapo-
rításával, azaz 1:5 ivararány mellett, ahol Nf + Nm= 390 (az eredeti popu-
lációlétszám 59%-a).

( 290 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 290 9/26/12 5:07:11 PM
Szelekciós lehetôségek régi haszonállataink génmegôrzésében

2. táblázat: A populáció állapotának meghatározása és az effektív
populációméret az ivararány változásával

Hímivar–nôivar aránya
A nôivarú
A populáció állapota tenyészállatok 1:5 1:10 1:30 1:50 1:1000
száma
Átlagos effektív populációméret

normális >10 000 6 666< 3 636< 1 289< 784< 40<

sebezhetô 5–10 000 3 333< 1 818< 645< 392< 20<

bizonytalan 1–5 000 667< 364< 129< 78< 4<

veszélyeztetett 100–1 000 67< 36< 13< 8< –

kritikus <100 67> 36> 13> 8> –

kihalt – – – – – –

A populációméret és a veszélyeztetettség mértéke
Bár sok esetben egy-egy adott populációban sajátos szempontokat és állat-
fajonkénti különbségeket is figyelembe kell vennünk, esetleg a populációmé-
ret csökkenése miatt egy több ezres létszámú populáció is veszélybe ke-
rülhet. A 2. táblázat, ill. Szalay (2004) nyomán közölt alábbi kategóriák
támpontot nyújtanak ahhoz, hogy a védelemre és megôrzésre szoruló fajtákat
meghatározzuk, és fennmaradásuk érdekében megtegyük a szükséges in-
tézkedéseket.
– Kihalt fajta: már nincs lehetôség egy tenyészállat-populáció létreho-
zására, illetve sem hímivarú tenyészállat (ondó), sem nôivarú tenyészállat
(petesejt), sem embrió nem maradt fönn a fajtából.
– Kritikus helyzetû fajta: az összes nôivarú tenyészállat száma 100-nál
kevesebb vagy a hímivarú tenyészállatok száma 5 vagy annál kevesebb.
Kritikus a fajta helyzete akkor is, ha a teljes populációméret meghaladja a
100-at, de csökken, és a populációt alkotó fajtatiszta nôivarú tenyészállatok
aránya 80%-nál kisebb.
– Veszélyeztetett helyzetû fajta: a nôivarú tenyészállatok száma 100 és
1000 között van, vagy a hímivarú tenyészállatok száma 5-nél több, de 20-nál
kevesebb. Ebbe a kategóriába soroljuk azt a fajtát is, ahol a teljes populációméret
alig haladja meg a 100-at, de növekszik, és a fajtatiszta nôivarú tenyészállatok
aránya meghaladja a 80%-ot, illetve, ha a teljes populációméret kevéssel 1000
fölötti, de csökken, és a fajtatiszta nôivarú tenyészállatok aránya 80%-nál
kisebb.

( 291 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 291 9/26/12 5:07:11 PM
Szalay István

– Kritikus helyzetû fenntartott fajta; veszélyeztetett helyzetû fenntar-
tott fajta: a kategóriák azokat a kritikus, ill. veszélyeztetett helyzetû fajtákat
jelölik, melyek esetében aktív génmegôrzési program folyik.
– Nem veszélyeztetett az a fajta, ahol a nôivarú tenyészállatok száma
meghaladja az 1000-et, a hímivarú tenyészállatoké pedig a 20-at, továbbá,
ha a teljes populációméret eléri az 1000-et, a fajtatiszta nôivarú tenyészál-
latok aránya közel 100%, és a teljes populációméret növekszik.

A veszélyeztetett fajták megôrzésének populáció-
genetikai szempontjai
Egy fajta vagy populáció veszélyeztetettségének mértéke végsô soron hosszú
távú fennmaradásának esélyein alapszik. A fennmaradás esélyeit populáció-
genetikai modellekkel jellemezhetjük, amelyek különbözô változók függvé-
nyei. Ezek közül is kiemeljük a populációméret és az effektív populációméret
csökkenési rátáját, ami magában foglalja a populáció ivararány- és korössze-
tételét, a beltenyésztettségi rátát és a véletlenszerû génsodródást, az eredeti
(kiinduló) populáció genetikai varianciáját, és a génmegôrzési program ter-
vezett hosszát. Nem követünk el nagy hibát, ha általában a 10 000 egyed-
szám alá csökkent populáció esetén fölvetjük valamilyen génmegôrzési be-
avatkozás szükségességét.
Egy kisméretû populáció megôrzésének legfontosabb szempontja a gén-
és allélveszteség elkerülése, a populáció teljes génkészletének védelme. A ho-
mozigóta egyedek arányának növekedése az adaptációs képesség csökkené-
sét, beltenyésztettségbôl eredô leromlást és végsô soron a populáció kihalását
eredményezi. Az említettek szerint a fenntartható életképes populációméret
szoros kapcsolatban áll a genetikai diverzitás (a populáción belüli geneti-
kai variancia) megôrzésének lehetôségével a génvédelmi program során. A
megôrzendô populáció genetikai diverzitása az effektív populációméret mellett
a populációt alapító állatok számának, és a populáció genetikai diverzitásának
függvénye, feltéve, hogy az állományban nem folyik szelekció.

Szelekció
Általános vélemény, hogy szelekció a génmegôrzés során nem végezhetô, hi-
szen az a populáció genetikai diverzitásának csökkenését eredményezi. Gén-
megôrzési, génvédelmi célból tartott állományok esetében, a gyakorlatban
ez a megszorítás természetesen nem valósítható meg, és bizonyos szelek-
cióra szükség is van populáció tulajdonságainak fenntartása érdekében.

( 292 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 292 9/26/12 5:07:11 PM
Szelekciós lehetôségek régi haszonállataink génmegôrzésében

Természetes szelekció:
A vadon élô állatok populációit a természetes szelekció alakította ki és tart-
ja genetikai egyensúlyban. A fogságban tartott, és természetes környezetébôl
kiemelt állományok esetében a természetes szelekció hatása lényegesen ki-
sebb és más, mint az eredeti élôhelyen, és itt a génsodródás veszélye azon-
nal jelentkezik. Az említettekre jó példa az emlôs állatok körében gyakran
jelentkezô albinizmus, amit egy gén recesszív mutációja okoz. Tekintettel
arra, hogy a gén gyakorisága a populációban alacsony, a homozigóta albínó
egyedek elôfordulása egy populációban különösen ritka. Az albínó egyedek
szaporodásának valószínûsége is lényegesen kisebb, mint vad társaiké, hiszen
túlélési esélyeik sokkal rosszabbak, ami egyben biztosítéka annak, hogy az
albinizmust meghatározó allél gyakorisága a populációban alacsony egyen-
súlyi szinten marad. Fogságban tartott populáció esetében az albínó egyedek
túlélési esélye lényegesen nagyobb, szaporodási lehetôségük megnô, és ezzel
az albinizmus allélgyakorisága megnô a populációban. A példa – azon túl,
hogy jól érzékelteti a természetes szelekció hiányában fellépô génsodródási
folyamatot – arra is utal, hogy szelekció hiányában hogyan változhat meg egy
populáció genetikai háttere. A haszonállatok génmegôrzése során ugyanezek
a folyamatok figyelhetôk meg.
Régi háziállatfajtáink kialakulásában mind a folyamatosan érvényesülô
természetes, mind az ember által évszázadokon keresztül, célirányosan vég-
zett mesterséges szelekció lényeges szerepet játszott. A természetes szelek-
ció hatásának fenntartása a génmegôrzésben sem hagyható figyelmen kí-
vül, amennyiben az adott fajta vagy populáció hosszú idôn keresztül, adott
élôhelyen és feltételek között kialakult tulajdonságait (pl. szélsôséges klíma,
helyi takarmányozási feltételek vagy betegségekkel szembeni ellenálló képes-
ség) kívánjuk megôrizni.

Mesterséges szelekció:
A génmegôrzés során figyelembe kell vennünk, hogy tenyésztett állományok-
ban a természetes szelekciót helyettesítô válogatás a tenyésztô feladatává
válik, azaz az említett szempontok szerinti szelekció nem nélkülözhetô a
génmegôrzésben sem. A tenyésztônek selejteznie kell azokat az egyedeket,
amelyek a fajta természetes élôhelyének és tartási feltételeinek elviselésére
nem alkalmasak, mert ellenkezô esetben az eredeti populáció génkészlete lé-
nyegesen megváltozhat.
Speciális tulajdonságokkal rendelkezô állatfajták esetében (pl. különle-
ges minôségû hús-, tej- vagy gyapjútermelés, igavonó erô) a génmegôrzés célja

( 293 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 293 9/26/12 5:07:12 PM
Szalay István

kibôvül a tulajdonságok populációszintû megôrzésével, ami szelekció nélkül
nem valósítható meg. A génvédelemben alkalmazott mesterséges szelekció
azonban az eredeti tulajdonságok megôrzését célozza komplex módon, nem
pedig egyes kiválasztott tulajdonságok – legtöbb esetben más tulajdonságok
kárára végzett – extrém javítását. A génvédelmi célú szelekció legfontosabb
feltételei a következôk:
– Szelekció nem végezhetô kis létszámú populációkban a beltenyésztés
veszélye nélkül, ezért a populáció létszámát a szelekciót megelôzôen lényege-
sen növelni kell.
– Az állattenyésztési programok végrehajtásához általában lényege-
sen több nôivarú állat szükséges, így a génmegôrzés során is lehetôvé vá-
lik kizárólag a hímivarú tenyészállatok szelekciója a szükséges létszámnak
megfelelôen.
– A szelekciót a fajta számára természetes környezetben kell végrehajta-
ni, ami feltétele annak, hogy a fajta eredeti adaptációs és termelési tulajdon-
ságait megôrizzük.
Beltenyésztés
A beltenyésztés közeli rokonságban lévô egyedek párosításával a homozigó-
ták arányát növeli a populációban, azaz végsô soron bizonyos gének egyik
alléljának populációszintû elvesztését eredményezi, és ezzel csökkenti a ge-
netikai diverzitást. A beltenyésztés nagy létszámú populációban viszonylag
könnyen elkerülhetô, azonban a génmegôrzés a legtöbb esetben kis létszámú
populációk fenntartását jelenti, ami szükségessé teszi a beltenyésztés tuda-
tos alacsony szinten tartását. Ennek legfontosabb eleme a szükséges effek-
tív populációméret ismerete és betartása, errôl korábban esett szó. Bizonyos
esetekben, nagyon kis populációméret, vagy nagyon kevés rendelkezésre álló
egyed esetén, amikor a beltenyésztés elkerülhetetlen, inkább a testvérek pá-
rosítása javasolható, a szülô−ivadék párosítás helyett. Bár a beltenyésztettségi
koefficiens mindkét esetben azonos, testvérpárosítás esetén nagyobb a popu-
lációra jellemzô allélgyakoriság szegregációjának valószínûsége.

Génsodródás (random drift)
A drift olyan véletlenszerû folyamat egy populációban, amelynek során egy bi-
zonyos gén alléljainak gyakorisága folyamatosan és egy irányba változik. Ennek
eredményeként – egy allélpár esetében – az egyik allél gyakorisága folyama-
tosan csökken, majd eltûnik a populációból, míg a másik allél gyakorisága nô,
és végeredményben homozigótává válik. Minél kisebb egy populáció létszáma,
és ezen belül minél kisebb az effektív populációméret, a drift annál gyorsabb

( 294 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 294 9/26/12 5:07:12 PM
Szelekciós lehetôségek régi haszonállataink génmegôrzésében

folyamatként jelentkezik. Tekintettel arra, hogy a beltenyésztés végeredmé-
nye is a homozigóta egyedek kialakulása, és populáción belüli létszámuk
növekedése, a drift és a beltenyésztés erôsítik egymást. A génmegôrzésben,
különösen kis létszámú populációk esetében, fokozott figyelmet kell fordíta-
nunk a véletlenszerû génsodródás okozta allélfrekvencia-változásokra, ami
a mai DNS-vizsgálati technikákkal jó eredménnyel végezhetô. A ritka (vagy
a drift eredményeként ritkuló) alléleket hordozó egyedek pozitív szelekci-
ójával az allélveszteség csökkenthetô. A génmegôrzésbe vont állományok
alpopulációkra bontásával és ezek elkülönített tartásával a drift nem akadá-
lyozható meg az alpopulációkban sem, azonban a folyamat véletlenszerûsége
folytán az egyes alpopulációkban a génsodródás más-más alléleket érinthet,
ami nagyszámú alpopuláció esetén lehetôvé teszi a teljes populációra vonat-
kozó génveszteség csökkentését.

Gén- és kromoszómamutációk
A gének alléljainak spontán megváltozását egy populációban génmutáció-
nak, a genetikai anyagot (DNS-t) hordozó kromoszómák megváltozását (át-
rendezôdését) kromoszóma-mutációnak nevezzük. Mindkét mutációtípus-
nak meghatározó jelentôsége volt a genetikai változatosság kialakulásában
az évmilliók során.
Annak a valószínûsége, hogy egy gén egyik allélja mutációval megválto-
zik az adott generációban 10 -6, azaz minden millióból egy.
A mutáció során megváltozott allél megjelenésének valószínûsége a po-
pulációban ennek is csupán töredéke, így egy új allél felszaporodása – még
úgynevezett „pozitív” (kedvezô) mutáció esetében is – természetes körülmé-
nyek között és nagy populációban igen hosszú folyamat.
A génmegôrzésbe vont populációk létszáma általában kicsi, így a mutáci-
ók elôfordulása az adott, véges számú állományban igen ritka jelenség.
Ugyanakkor, egy kis létszámú populációban egy spontán mutáció – kü-
lönösen ha az szelekciós elônyt jelent a hordozó egyed számára, a populáció
többi egyedével szemben – gyorsan elszaporodhat.
A génmegôrzésbe vont háziállatfajták eredeti kialakulásában a spontán
mutáció sok esetben játszott szerepet (pl. a különbözô színváltozatok fajtákká
alakítása), ezért a fajták védelme során feladatunk a mutációkból a populáci-
ókba bekerült és ott rögzült allélváltozatok gyakoriságának fenntartása.
A fajok kialakulásában döntô szerepet játszó, környezeti és genetikai
tényezôkre egyaránt visszavezethetô kromoszóma-mutációk (kromoszómán
belüli vagy kromoszómák közötti DNS-szakasz átrendezôdések, kicserélô-

( 295 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 295 9/26/12 5:07:13 PM
Szalay István

dések, kromoszómák szegregációjának hibája a meiózis során stb.) a gene-
tikai örökítô anyagot általában sokkal drasztikusabban változtatják meg,
mint a génmutációk, ezért a hordozók legtöbbje életképtelen, és természetes
szelekcióval eltûnik, ami különösen kis létszámú populációk esetében a
szaporaság csökkenését eredményezi.
A kromoszómamutációk környezeti és genetikai okainak felderítése, és
a hajlamot, esetleg a konkrét kromoszómamutációt örökítô egyedek szelek-
ciója bizonyos állományok génmegôrzésében kiemelt feladat lehet.

Új génbanki populációk kialakítása
A fajta védelmének szükségességét meghatározó szempontok
Abban az esetben, ha fennáll egy fajta kihalásának veszélye, meg kell vizsgál-
ni a génmegôrzési program indításának lehetôségét. Számos információ be-
gyûjtése szükséges ahhoz, hogy egy háziállatfajtát génmegôrzési program-
ba vonjunk. Ezek közül a legfontosabbak az alábbiak:
– A faj, fajta vagy típus általános leírása és élôhelyének meghatározása.
Ezek az információk a világ számos háziállatfajtája esetében rendelkezésre
állnak (pl. FAO World Watch List 2000).
– A kérdéses populáció egyedeinek, ezen belül a hímivarú és nôivarú
tenyészállatok számának becslése, és a populációméret változási trendjének
meghatározása.

3. ábra: A populációlétszám éves csökkenési ütemének hatása
a populáció évenkénti relatív létszámára (induló populáció-létszám = 100%)

( 296 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 296 9/26/12 5:07:13 PM
Szelekciós lehetôségek régi haszonállataink génmegôrzésében

– A megmentendô fajtából más fajtával végtermék-elôállító keresztezés
céljából igénybe vett nôivarú tenyészállatok arányának meghatározása. A faj-
tatiszta utódok keresztezések miatt bekövetkezô évi 20%-os csökkenése
már rövid idô alatt visszafordíthatatlan folyamatokat eredményez a popu-
lációban (3. ábra; Hodges 1990).
– A tenyészetek száma. A kevesebb, nagyobb létszámú tenyészettel
rendelkezô fajta vagy populáció általában veszélyeztetettebb, mint a több
helyen, kisebb létszámban tartott fajta.
– A helyi fajtát vagy populációt fenyegetô egyéb veszélyek felmérése
(állategészségügyi, politikai, szociális, klimatikus, gazdasági stb.)
– A fajtára jellemzô tulajdonságok meghatározása (méretek, külsô bé-
lyegek, termelési tulajdonságok, adaptációs képesség, ellenálló képesség, spe-
ciális tartásmódok. Ide tartoznak az enzimpolimorfizmusok, a vércsoport-
faktorok és a DNS-fragmentumok vizsgálatán alapuló eljárások is.
– Amennyiben egy fajta fenntartása már meglévô génmegôrzési prog-
ramok keretében folyik, annak meghatározása, hogy milyen további lépé-
sek szükségesek egy biztonságos, hosszú távú génmegôrzési, génvédelmi
program kialakítására.

Új génbanki populációk mérete
Egy génmegôrzési program indulásakor a nagyon kis létszámú, 5-6 nôivarú
egyeddel induló új populációk túlélési esélye sokkal kisebb, mint a nagyobb
létszámú populációké. 9-10 nôivarú egyedbôl álló effektív csoportból már
életképes állomány alakítható ki, amennyiben lehetôség van a populáció-
méret növelésére.
A génbankba mentett minta méretének növelésekor is ügyelni kell azonban
arra, hogy megôrzôdjék a mentett állomány eredeti genetikai struktúrája,
ami a mentett populációt hûen képviselô mintában a beltenyésztettségi szint
növekedésének tudatos minimalizálásával érhetô el. Az erre való törekvés
esetében is a beltenyésztettség a 30. generáció környékén eléri a maximumát,
majd ezt követôen azonos szinten marad (Yamada és Kimura 1983).
Egy kiinduló populáció létszáma és megôrizhetô átlagos genetikai di-
verzitása közti összefüggést Foose (1983) nyomán a 4. ábrán mutatjuk be.
A heterozigóta egyedek populáción belüli arányából kiszámítható a po-
puláció átlagos genetikai diverzitása az alábbi képlet alapján:

1 –× 100% 1
1– 100%
2Ne

( 297 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 297 9/26/12 5:07:13 PM
Szalay István

1
A képletben az kifejtés a heterozigóták generációnkénti csökkené-
sének (az állomány rokontenyésztetté válásának) ütemét (ΔF) fejezi ki. A
heterozigóta egyedek számának generációnkénti csökkenése (ami azonos
a populáció beltenyésztettségének növekedési ütemével) a véletlenszerûen

4. ábra: Egy kiinduló populáció létszáma és a megôrizhetô átlagos
genetikai diverzitása közti összefüggés

tenyésztett, zárt génbanki állományokban, valamint a köztenyésztésben lé-
vô, általában zárt és nem szelektált kis populációkban a következô egyen-
lettel írható le:
1 1
ΔF=
×F = + 8Nm 8Nf

A zárt populáció beltenyésztettségét a t. generációban a ΔF függvényeként
a következô egyenlet fejezi ki:

Ft = 1- (1-×F)t Ft= 1– (1– ΔF) t

( 298 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 298 9/26/12 5:07:13 PM
Szelekciós lehetôségek régi haszonállataink génmegôrzésében

Az ivararánynak a véletlenszerûen tenyészô és zárt állományok effektív
méretére, valamint rokontenyésztetté válásuk ütemére gyakorolt hatását,
úgyszintén a 10. generációban elért rokontenyésztettségi szintjét egy elôzô
példa folytatásaként a 3. táblázatban szemléltetjük
3. táblázat: Az effektív populációméret, a beltenyésztettség és a genetikai
3. táblázat: Az ivararánytól
diverzitás effektív populációméret, a beltenyésztettség
függô alakulása és a zárt,
a 600 egyedbôl álló genetikai
diverzitás ivararánytól
véletlenszerûen függô alakulása
tenyészô populációa 10.
600nemzedékében
egyedbôl álló zárt,
véletlenszerûen tenyészô populáció 10. nemzedékében

Genetikai diverzitás
Populáció Ivararány Nf Nm Ne ΔF0 ΔF10 t0 … t10
különbség %

1 1:20 600 30 114 0,00437 0,0428 99,56

2 1:10 600 60 218 0,00229 0,0226 99,77

3 1:5 600 120 400 0,00125 0,0124 99,87

A 3. táblázatban látható, hogy a nem szelektált, véletlenszerûen tenyészô
állományok közül a szûk ivararány esetében alakul ki a legnagyobb effektív
állományméret, és az ilyen állományban legkisebb a genetikai diverzitás
(genetikai variancia, σ 2G ) csökkenése.

Mintavétel induló génmegôrzési program esetén
Induló génbanki populáció kialakítása során általános szabály, hogy minél
nagyobb az alapító állomány genetikai változatossága, annál biztonságosabb a
génmegôrzési programunk.
Annak a valószínûségét, hogy az eredeti populációból kiválasztott N szá-
mú minta nem tartalmazza a populációban p gyakorisággal elôforduló allélt,
az alábbi képlet fejezi ki:

(1-p)2N, (1–p) 2N,

azaz minél nagyobb a populációban az adott allél gyakorisága (p), és minél
nagyobb az abból kiválasztott egyedek száma (N), annál kisebb a valószínû-
sége annak, hogy az adott allél nem fordul elô a kiválasztott mintánkban.
A gyakorlatban a javasolt legkisebb induló egyedszám 25 hímivarú és 50 nô-
ivarú tenyészállat, ami lehetôvé teszi, hogy az eredeti populáció genetikai
diverzitásának kevesebb, mint 1%-át veszítsük el csupán a mintavételnek
tulajdoníthatóan (Smith 1983).

( 299 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 299 9/26/12 5:07:13 PM
Szalay István

Az optimális génmegôrzési stratégia ezt követôen elôírja a populáció
létszámának minél gyorsabb növelését. A populációból vett minta végleges
létszámának elérését követôen a legfontosabb feladat az állományon belüli
genetikai diverzitás lehetô legteljesebb fenntartása, azaz a beltenyésztés és a
drift lehetô legteljesebb kiküszöbölése.
A 4. táblázat (Notter és Foose, 1987 nyomán) a mintához szükséges
hímivarú tenyészállatok becsült számát és a hímek számának a populáció
allélgyakoriságától függô változását szemlélteti annak érdekében, hogy
a p gyakoriságú allél a mintavétel során ne tûnjön el (P<0,01 és P<0,001
valószínûség mellett). A becslés lehetôvé teszi, hogy a p gyakoriságú allél a
mintavétel során ne vesszen ki a populációból.

4. táblázat: A mintában minimálisan szükséges hímivarú
tenyészállatok számának becslése

A kiválasztott hímivarú tenyészállatok minimális száma
Allélfrekvencia (p)
az eredeti populációban
P<0,01 valószínûség esetén P<0,001 valószínûség esetén

0,01 229 344

0,05 45 67

0,10 22 33

0,25 8 12

0,50 4 5

0,75 2 3

0,90 1 2

Mintavételi technikák
A lehetséges mintavételi technikák egy génbanki állomány kialakítása során
a következôk:
– Random mintavétel (random sampling): az eredeti populáció vala-
mennyi egyede azonos valószínûséggel és véletlenszerûen kerül kiválasztás-
ra. Hátránya lehet, hogy a kiválasztó személy nem dönthet egyedileg a kivá-
lasztásra kerülô állatokról, és nincs hatása arra sem, hogy tipikus vagy atipikus
állatok kerülnek-e a kiválasztott populációba.
– Pedigré alapján végzett mintavétel (maximum avoidance sampling):
Amennyiben az egyedek ismert pedigrével rendelkeznek, a mintavétel kizá-
rólag az egyedek származása alapján is elvégezhetô. Ennek során azok az

( 300 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 300 9/26/12 5:07:13 PM
Szelekciós lehetôségek régi haszonállataink génmegôrzésében

egyedek kerülnek kiválasztásra, amelyek egymással nincsenek rokonságban,
ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs közös szülô, nagyszülô és dédszülô
a kiválasztott egyedek ôsei között. Hátrányai megegyeznek a random
mintavételnél említettekkel.
– Csoportosított mintavétel (stratified sampling): az eredeti populációt
típus vagy tulajdonság (tulajdonságcsoport) alapján csoportokba osztják, és
a random mintavételt csoportokon belül végzik úgy, hogy minden csoportból
arányos létszám kerüljön a kiválasztott állományba. Ezzel a módszerrel
biztonságosabb az eredeti populációval genetikailag közel azonos minta
kiválasztása. Kiinduló génbanki állomány kiválasztására a csoportosított
mintavétel látszik a legmegfelelôbb technikának, amely – megfelelô kiinduló
populációméret és az egyedi pedigré ismerete esetén – kombinálható az
egyedek származásának ellenôrzésével.

Kis létszámú populációk fenntartása
A génmegôrzés alapfeltételei
Egy kis létszámú populáció génmegôrzésének alapfeltételei az alábbiakkal
jellemezhetôk:
– A génmegôrzésre elkülönített állomány nem lehet beltenyészett, az ere-
deti populációjukból kiemelt egyedei nem lehetnek rokonok, szaporodásra ké-
peseknek kell lenniük, és reprezentálniuk kell az eredeti populációra jellemzô
genotípusokat. Amennyiben lehetséges, minimum 50 hímivarú és 50 nôivarú,
az említett feltételeknek megfelelô egyed szükséges a génmegôrzési program
sikeres indításához.
– A génmegôrzésre elkülönített populációt a lehetô leggyorsabban fel kell
szaporítani úgy, hogy az effektív populációméret elérje az 500-at. Az effektív
populációméret növelhetô:
– az ivararány kiegyenlítésével,
– a genotípusok kiegyenlítésével,
– az élethossz kiegyenlítésével.
– Lehetôvé kell tenni az induló populáció genotípusainak lehetôleg maxi-
mális részvételét az új generációk kialakításában.
– A beltenyésztés elkerülésére szükségessé válik a különbözô tenyésztés-
technikai módszerek alkalmazása (lásd késôbb).
– Szükségessé válhat elkülönített alpopulációk létrehozása, elsôsorban
egyes betegségek elterjedésének megakadályozása, és a drift hatásának az
alpopulációk közötti átkeresztezés révén történô csökkentése érdekében.

( 301 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 301 9/26/12 5:07:14 PM
Szalay István

Tenyésztési stratégiák
Természetes tenyésztés:
A vadon élô állatok populációinak fenntartásához hasonlóan a háziállat-po-
pulációk természetes tenyésztésére is lehetôség van, amennyiben az eredeti
élôhely, a megfelelôen nagy populációméret és a teljesen extenzív tartás fel-
tételei rendelkezésre állnak. A szaporodásban a legerôsebb és a környezethez
legjobban alkalmazkodott hím állatok vesznek részt. Ezt az idôsebb hímek
kiemelésével megváltoztathatjuk, ami lehetôséget nyújt más populációkból
tenyésztési célból behozott, vagy helyi fiatalabb hímek számára, hogy részt
vegyenek a populáció fenntartásában.

Random párosítás:
A random párosítás módszerével minden felnôtt egyed számára lehetôvé vá-
lik, hogy azonos eséllyel azonos számú utódot adjon a populáció következô
generációja számára, azaz génkészletét átörökítse. A random párosítás hátrá-
nyaként említik, hogy a módszer nem számol az egyedek közti szaporodás- és
szaporaságbeli különbségekkel, ami elsôsorban az egyedek reprodukciós ké-
pességében, relatív fertilitási rátájában és az utódok életképességében jelent-
kezik. Ezek a mutatók ugyanis lényegesen befolyásolhatják a genetikai anyag
átörökítését, ami a drift felgyorsulását eredményezi.
A random párosítás jó génmegôrzési módszernek tekinthetô olyan állatál-
lományok csoportos fenntartása esetén, ahol az állatok egyedi nyilvántartása
nem megoldható, azonban a csoportok jól elkülöníthetôk, és a csoportok kö-
zötti párosítások ellenôrzötten végezhetôk. A random párosítást a gyakorlat-
ban alkalmazva Crawford (1989) professzor Kanadában jó eredményeket ért
el különbözô baromfifajok kis létszámú populációinak − köztük a sárga ma-
gyar tyúkfajta Kanadába származott változata − fenntartásában. Módszerének
lényegét az 5. ábrán mutatjuk be.

Pedigrétenyésztés:
Egy génmegôrzésbe vont állományon belül a pedigré pontos ismerete lehe-
tôséget nyújt arra, hogy minden egyed számára azonos esélyt nyújtsunk
a továbbszaporodásra. Ideális esetben, rögzített létszámú populáció fenn-
tartásában valamennyi hímivarú állat 1 hímivarú utódja és valamennyi nô-
ivarú állat egy nôivarú utódja képezi a következô generációt. A pedigré alap-
ján végzett szaporítás a beltenyésztés elkerülését és az állomány hosszú távú,
génveszteség nélküli fenntartását teszi lehetôvé. A módszer alkalmas nagyon
kis létszámú populációk beltenyésztetté válásának elkerülésére is, amennyi-
ben a populációméretet egyidejûleg és gyorsan növeljük.

( 302 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 302 9/26/12 5:07:14 PM
Szelekciós lehetôségek régi haszonállataink génmegôrzésében

5. ábra: Crawford random párosítási módszere kis létszámú
baromfiállományok fenntartására

Vonaltenyésztés:
Nagyobb létszámú populációk esetén hatékony génmegôrzési módszerként al-
kalmazható a populáció alpopulációkra (vonalakra) osztása, és ezt követôen
az alpopulációk közötti ciklikus tenyészállat-csere. Ha egy populációt vona-
lakra osztunk, nyilvánvaló, hogy az egyes vonalak egyedszáma lényegesen ki-
sebb, mint az eredeti populáció létszáma. Ezért a vonalakon belül jelentôsen
megnô a beltenyésztettség és a drift által okozott génveszteség. Annak a
valószínûsége azonban, hogy az egyes vonalak véletlenszerû allélgyakoriság-
változása azonos irányú, nagyon kicsi, ezért a vonalakra osztás – megfelelô
számú vonal esetén – a génmegôrzésben jól alkalmazható eljárás. A vonalakon
belüli pedigrétenyésztéssel és a vonalak közötti ciklikus tenyészállat-cseré-
vel, a teljes populáció genetikai változatossága jó eredménnyel, hosszú távon
fenntartható.
A vonaltenyésztés a gyakorlatban úgy is megvalósítható nagyobb génvesz-
teség nélkül, hogy a vonalakon belül 8–10 generáción keresztül beltenyésztést

( 303 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 303 9/26/12 5:07:14 PM
Szalay István

végeznek, majd ezt követôen átkeresztezik a különbözô vonalakat. A módszer
hátránya, hogy a beltenyésztés során a vonal szaporodó képessége csökken,
ez pedig – szélsôséges esetben – egyes vonalak elvesztéséhez, ezáltal a teljes
populáció genetikai változatosságának csökkenéséhez vezet.
A vonaltenyésztés nagyon kis létszámú populációk fenntartására nem
alkalmas, mert a túlságosan kis létszámú vonalak nagyon gyorsan beltenyé-
szetté válnak, ami a vonalak szaporaságának gyors csökkenése révén az egész
populáció fennmaradását veszélyezteti.

Családtenyésztés:
Kis létszámú populációk fenntartására alkalmas módszer a családtenyésztés,
amikor az egy (vagy több) hímivarú és a hozzá beosztott nôivarú tenyészállat-
októl (családoktól) nyert, azonos számú utódok képezik a következô generá-
ciót úgy, hogy a család nôivarú egyedei az eredeti családban maradnak, míg a
hímivar rotációszerûen a következô családba kerül át (6. ábra). A módszer a
hímivar szaporítási idôszakban végzett, családokon belüli, rotációszerû cse-
réjével és a minimálisan javasolt 10 család számának növelésével − az effektív
populációméret növelése révén − tovább javítható.
A fejezetben ismertetett tenyésztési eljárások a génmegôrzés alapeljárá-
sainak tekinthetôk. A gyakorlatban többféle eljárás és módszer kombinációját
alkalmazva alakítják ki a fajra és fajtára legmegfelelôbb génmegôrzési eljá-
rást. Azt sem szabad felednünk, hogy a legjobb génmegôrzési módszer a fajta
hasznosítása, ebben az esetben azonban figyelembe kell vennünk az a tényt,
hogy a fajta bármilyen tulajdonságának javítását célzó, egyirányú szelekció
egy nagy létszámú populációt is veszélybe sodorhat, megfelelô génmegôrzési,
fajtafenntartási program nélkül. A nôivarú utódok a következô nemzedékben
a szülôkkel megegyezô számú családban maradnak, a hímivarú utódok – a
szelekciót követôen – a sorszám szerint következô családba kerülnek át.

( 304 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 304 9/26/12 5:07:14 PM
Szelekciós lehetôségek régi haszonállataink génmegôrzésében

6. ábra: Családtenyésztéses génmegôrzési eljárás a hímivar rotációjával

Irodalomjegyzék

Bodó I. 1991: A géntartalékok megôrzése az állattenyésztésben. MTA doktori disszertáció. MTA,
Budapest, 184 p.
Crawford, R.D. 1989): Experience with in situ preservation of poultry breeds. FAO Animal
Production and Health Paper 80:142–153.
Falconer, D. S. 1960: Introduction to Quantitative Genetics. The Ronald Press Company. New
York.
FAO World Watch List 2000: Beate D. Scherf (ed.) FAO, Rome
Foose, T.J. 1983: The relevance of captive populations to the conservation of biotic diversity.
Genetics and Conservation edited by C.M. SchonewaldCox, S.M. Chambers, B. MacBryde
and L. Thomas; pp 374–402.
Henson, E.L. 1992: In situ conservation of livestock and poultry. FAO Animal Production and
Health Paper 99. FAO, Rome and UNEP
Hodges, J. 1990: Manual on establishment and operation of animal gene banks. FAO Animal
Production and Health Paper.
Notter, D. and Foose, T. 1987: Concepts and strategies to maintain domestic and wild animal
germplasm. Commissioned paper in support of Technologies to Maintain Biological Di-
versity, Office of Technology Assesment, Washington DC, USA.
Smith, C. 1983: Genetic aspects of conservation in farm livestock. Livestock Production Science
2:37–48.
Steinfeld, H., de Haan, C., Blackburn, H. 1997: Livestock and the environment. Finding a balance.
FAO, Rome.
Szalay I. (szerk.) 2004: Alternatív baromfitenyésztés és –tartás. Mezôgazda Kiadó, Budapest, 321
p.
Wright, S. 1931: Evolution in Mendelian populations. Genetics 16:97-159.
Yamada, Y., Kimura, K. 1983: Survival probability in small livestock populations. FAO Animal
Production and Health Paper 44(1):105–111.

A haszonállatfajok szelekciója (szerk.: Tóth S. és Szalay I.;
Mezôgazda Kiadó, 2008 Budapest) nyomán

( 305 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 305 9/26/12 5:07:14 PM
A hazai haszonállat géntartalékok védelmi rendszere

S Z A L AY I S T V Á N , K O V Á C S J U D I T, B O D Ó I M R E

A haszonállat-géntartalékok védelmének fogalmi rendszerét egy e célból
2011. március 31. és április 1. között a „Hagyományos haszonállataink az
új évezredben” címmel a Kisállattenyésztési Kutatóintézet és Génmegôrzési
Koordinációs Központ által rendezett konferencia keretében határoztuk meg
és pontosítottuk az érintett tenyésztôk és tenyésztôszervezetek bevonásával.
Az egymásra épülô génbank-génvédelem-génmegôrzés hármas egységét a
konferencián bevezetett génmentés teszi teljessé, egységesítve ezzel a hazai
szakirodalomban elôforduló, különbözô elnevezéseket. A rendszert az alábbi
ábra mutatja, amely egyben a konferencia logója is volt.

A teljes védelmi rendszer célja a haszonállatok genetikai erôforrásának
megôrzése, fenntartása, gyûjtése, védelme, nyilvántartása és hasznosításának
lehetôvé tétele a genetikai sokféleség megôrzése érdekében. A haszonállat-
géntartalékok védelmi rendszere alrendszerekbôl, fogalmakhoz kötött tevé-
kenységi körökbôl épül fel, melyek között szakmailag indokolt átjárhatóságot
kell teremteni mindkét irányba.
Az egyes fogalomkörök meghatározását és gyakorlati megvalósítását az
alábbiak szerint képzeljük el.

( 306 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 306 9/26/12 5:07:14 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

Génbank (Gene bank)
Célja a haszonállatok (fajok, fajták, változatok) genetikai információs kész-
letének megôrzése. A géntartalékok védelmi rendszerének alapját a génban-
kok képezik, melyeket állami tulajdonban lévô intézmények ôriznek. Módsze-
reik: elsôsorban in vitro (laboratóriumi körülmények között, mélyhûtve),
emellett in vivo (élô állapotban ex-situ) mesterséges körülmények között.
Az in vitro génbankok (szaporítóanyagok – sperma, petesejt, embrió –,
DNS- vagy szövetminták) fagyasztásos tárolására egyes intézményekben
mûködô szaporodásbiológiai és molekuláris genetikai laboratóriumok al-
kalmasak, ezek jelenlegi tevékenysége bôvítendô az in vitro génbanki tevé-
kenységgel.
Az in vivo és in vitro mellett meg kell említeni az in libro tevékenységet
is, amely a génvédelem többi formája múltjának, jelenének dokumentációja
mellett a génbanki tevékenységre is kiterjed. Az in vivo génbankok létrehozá-
sa olyan fajok és fajták esetében szükséges, amelyek:
– szaporítóanyagai ma még nem alkalmasak fagyasztásos tárolásra, vagy
ennek technológiája nem kellôen kidolgozott (pl. baromfi fajok, sertés, nyúl,
kecske);
– különösen veszélyeztetett (kritikus) fajták (az összes regisztrált nôivarú
egyed száma <1000, és/vagy az effektív populációméret <100);
– parlagi állományként még létezô fajták, tájfajták begyûjtésével létreho-
zott állományok, melyek tenyésztési programjának kialakítása csak központi
génbanki rendszerben biztonságos.
A mélyhûtötten tárolt genetikai anyag kötelezô tárolásával párhuzamo-
san génmegôrzött állományokat is fenn kell tartani annak érdekében, hogy
alapja legyen természetes szelekciónak és a génvédelmi tevékenység állomá-
nyainak is.

Génvédelem
(Gene protection / Conservation of genetic resources)
Célja a haszonállat fajták génbanki értékû állományainak fenntartása és sza-
porítása természetes, élô állapotban (in vivo, in situ módszerekkel), a geneti-
kai alapok változása nélkül az eredeti tenyésztési helyen (in situ). Ide tartoz-
nak a tenyésztésben fenntartott fajtatiszta egyedek és állományok, nukleusz
állományok, fajtafenntartó állományok.
A géntartalékok védelmi rendszerének második, a tenyésztô szervezetek
által irányított és a tenyésztési hatóság nyilvántartásában szerepelô szintje. A
génvédelem keretében kezelt és tenyésztésben fenntartott fajtatiszta egyedek

( 307 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 307 9/26/12 5:07:14 PM
Szalay István, Kovács Judit, Bodó Imre

és állományok a biztonságos génmegôrzés és hasznosítás alapját jelentik. A te-
nyésztés során csak megtartó szelekció végezhetô. Emiatt ezek az állományok
támogatásra szorulnak. Fenntartásukban részt vesznek költségvetési intéz-
mények, nemzeti parkok, helyi vállalkozások, családi gazdaságok, a tenyész-
tési programok végrehajtását a tenyésztô szervezetek irányítják és felügyelik.

Génmegôrzés
(Gene conservation / Conservation by management on farm)
Célja a megôrzött haszonállatok tovább szaporítása és hasznosítása, áruterme-
lésre, adott esetben haszonállat-elôállító keresztezésre is használható szaporí-
tó és termék-elôállító állományok létrehozása a géntartalék-védelem alapvetô
szempontjainak figyelembevételével. Magában foglalja tehát az állomány ere-
detiségének megtartását, hasznosítását, helyreállítását (ha szükséges) és lét-
számának vagy minôségének fejlesztését termelés (élelmiszer, ruhaalapanyag
vagy vonóerô) közben.
Megfelelô génbanki és génmegôrzési-tenyésztési hátérrel régi haszonál-
latfajtáink újra hasznosíthatók a termelésben, kiemelten három területen:
(1) Az ökológiai szemléletû gazdálkodásban, és
(2) a különleges minôségû, a Kárpát-medencére jellemzô hungarikum
termékek elôállításában, valamint
(3) a kulturális értékek hasznosításában és az idegenforgalomban.
Mind a három területen többségében a nemzeti parkok és más intézmé-
nyek mellett elsôsorban helyi vállalkozások és a családi gazdaságok mûködnek,
így ezek támogatásával az ôshonos haszonállat-állományok termék-elôállító
célú fejlesztése is megoldható.
A támogatott programokba bevonhatók helyi önkormányzatok és kistér-
ségi szervezetek, mellyel egyrészt szociális szempontok is figyelembe vehetôk
a fejlesztések során, másrészt jellemzôen helyi vagy kistérségi termékek elô-
állítása és kereskedelmének kialakítása kívánatos. A génvédelmet folytató gaz-
dák és intézmények egyidejûleg génmegôrzô tevékenységet is folytathatnak.

Génmentés (Gene rescue)
A géntartalékok védelmi rendszerének fontos kiegészítô eleme, melynek célja,
hogy haszonállataink minden megôrzendô, értékes öröksége (kritikusan ve-
szélyeztetett fajta, tájfajta, típus, változat, egyedi populáció, vagy akár egy-egy
rögzült, jellemzô tulajdonság) eredeti formájában fennmaradjon.

( 308 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 308 9/26/12 5:07:15 PM
A hazai haszonállat géntartalékok védelmi rendszere

Módszerei:
Génbanki génmentés: Magában foglalja a védelem alatt nem álló, veszélyez-
tetett, értékes génállományok felkutatását és bevitelét génbanki megôr-
zésbe.

Génvédelmi génmentés: Magában foglalja az eredeti élôhelyen, természetes
körülmények között még fellelhetô parlagi állományok felkutatását, a
helyszínen in situ védelmét, és adott esetben bevitelét a tenyésztésben
fönntartott azonos fajtatiszta állományokba (vérfrissítés), a jellemzô, ter-
mészetes tulajdonságok fenntartása érdekében.

Génmegôrzési génmentés: Elôsegíti, hogy a rendszerben nem szereplô, véde-
lem alatt nem álló genetikai értékek – helyi fajta, tájfajta, fajtaváltozat,
fajtatípus – köztenyésztésben maradjanak, önellátásra, illetve áruterme-
lésre (elsôsorban helyi piacokon) hasznosíthatók legyenek.

( 309 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 309 9/26/12 5:07:15 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Takács Erzsébet és Bodó Imre

( 310 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 310 9/26/12 5:07:15 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

A magyar szürke szarvasmarha vércsoport-
vizsgálatának tündöklése és elmúlása

TA K Á C S E R Z S É B E T,
MOLNÁRNÉ GYURMÁN ALICE, PÉNTEK ISTVÁN
Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal
Állattenyésztési Igazgatósága

Amikor Landsteiner 1900-ban elôször írt a humán vércsoportról, nem gon-
dolhatta, hogy egy új tudományterület – az immunogenetika – kibontako-
zását indította el. Ezt a felfedezést hamarosan a különbözô háziállatfajok
vércsoportkutatása követte. Todd és White (1910) már hírt adtak a szarvas-
marha fajban az izoimmunizálással elôállítható, hemolítikus módszerrel ki-
mutatható vércsoportantigénekrôl. Az intenzív kutatómunka során egymást
követte a különbözô vércsoportantigének felfedezése, míg végül számuk a
százat is meghaladta. Az egyes antigéneket rendszerekbe sorolták: az egy
kromoszómán öröklôdô antigének (faktorok) alkotnak egy-egy rendszert.
Szarvasmarha fajban 13 rendszert különítünk el (13 kromoszóma örökít
vércsoportantigént), de a rendszeren belül az egyes vércsoportantigének szá-
ma eltérô. Az egy rendszerben együtt öröklôdô vércsoportfaktorokat allé-
leknek nevezzük. Szarvasmarha fajban a legkomplexebb rendszer a B vér-
csoportrendszer, az e rendszerben azonosított allélek száma 500 fölött van.
Míg humán területen a vércsoportvizsgálat elsôsorban a vérátömlesztés
(és késôbb a hisztokompatibilitási antigénekkel együtt a szervátültetés) céljait
szolgálta, addig háziállatok vonatkozásában az elsôdleges felhasználási terület
a származás-ellenôrzés volt. Szarvasmarha fajban, nagy variabilitása révén, a
B vércsoportrendszer alkalmas az egyes állományok jellemzésére, populáció-
genetikai, populációdinamikai elemzésére is.
A DNS-mikroszatellit vizsgálat – automatizálásával, majd elterjedésével
– a származás-ellenôrzés területén is bevezetésre került. Ez pontosabb, meg-
bízhatóbb, mint a vércsoport alapú származás-ellenôrzés, hiszen itt már nem
génterméket (vércsoportfaktort), hanem magát az örökítô anyagot, a DNS-t
vizsgáljuk. A DNS amplifi kációja (felszaporítása) során kémiai úton szinteti-
zált anyagokkal dolgozunk, ennek hozzáférhetôsége sokkal egyszerûbb, mint
a faktorsavók elôállítása az egyes vércsoportantigénekkel szembeni immu-
nizálással és tisztítással.

( 311 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 311 9/26/12 5:07:17 PM
Takács Erzsébet, Mol nár né Gy ur mán A lice, Péntek Ist ván

Az ISAG (International Society of Animal Genetics) 2000-ben tartotta
a vércsoportreagensek utolsó összehasonlító vizsgálatát szarvasmarha faj-
ban. Nemzetközileg elfogadott származás-ellenôrzés 2000-óta DNS mikro-
szatellit-vizsgálattal lehetséges, 2002-tôl kötelezô. Az átállás 2004–2006
között Magyarországon is megtörtént, csak a magyar szürke fajtában végez-
tük a származás-ellenôrzést egészen 2008-ig hagyományosan, vércsoport-
vizsgálattal. A vércsoportreagensek lassan elfogynak, pótlásuk, standardi-
zálásuk nem lehetséges. A meglévô készlet csak a ritka allélek kimutatá-
sára elegendô. Utolsó lehetôségként, az alábbi magyar szürke szarvasmarha-
állományokat vizsgáltuk meg:
Msz-1: a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegôrzô Kht. (az egykori Hor-
tobágyi Állami Gazdaság) állománya: alapító, ôsgulyának tekinthetô.
Msz-2: a Tiszaigari Mezôgazdasági Kht. (az egykori Középtiszai Állami Gaz-
daság) állománya: alapító, ôsgulyának tekinthetô.
Msz-3: a Kiskunági Nemzeti Park (az egykori Városföldi Állami Gazdaság)
bugaci állománya: alapító, ôsgulyának tekinthetô.
Msz-5: Szomor Dezsô állománya (Apaj): vásárolt egyedekkel indult.
Msz-10: a Fertô-Hanság Nemzeti Park állománya: vásárolt egyedekkel indult.
Az egyes tehénállományok vizsgálatába azokat az egyedeket vontuk be,
amelyek 2010-ben már ellettek, és 2012-ben még éltek. Ezen kívül külön
meghatároztuk a 2008-ban született, nôivarú utódokat mint utolsó évjáratot,
amelyben még vércsoportvizsgálattal történt a származás-ellenôrzés. Ha nagy
létszámot érintô állománymozgás történt az egyes gulyák között (pl. Apajról
Fertô-Hanságba, Hortobágyról Kiskunságra, Apajra stb.) az illetô egyedeket
– kerülendô az immigráns egyedek esetleges torzító hatását –, kihagytuk az
értékelésbôl, hiszen a tenyészetek közötti eltérésekre voltunk kíváncsiak.
Ôshonos magyar szürke szarvasmarha-populációink közül a hortobágyi
állomány vizsgálata már az 1960-as években elkezdôdött. Míg a többi állo-
mány esetében csupán származás-ellenôrzésre használták a vércsoportvizs-
gálatokat, addig a hortobágyi állományban rendszeres génfrekvencia-vizsgálat
is folyt, ami lehetôvé tette a populáció genetikai változásának megfigyelését is.
Errôl már korábban is megjelentek közlések (Kovács és Takács 1979; Takács
és mtsai 1986; Takács és mtsai 2006b), amelyekben bemutattuk az 1967. és
1977. évi tehénállomány, valamint e két idôszak közötti utódévjáratok vércso-
port géngyakorisági értékeit. Az állomány1967-ben és 1977-ben megállapított
géngyakoriságát összevetve kiderül, hogy a közöttük lévô különbség nem ha-
ladja meg a 4%-ot (lásd az 1. sz. táblázatot). Ez azt jelzi, hogy a vizsgált po-
puláció genetikai szerkezete meglehetôsen szilárd, jóllehet az 1967-es tehén-

( 312 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 312 9/26/12 5:07:17 PM
A magyar szürke szarvasmarha vércsoportvizsgálatának tündöklése és elmúlása

állomány mintegy 75%-a cserélôdött ki az eltelt 10 év alatt. A gyakorisági ér-
tékek ingadozása sokkal nagyobb volt, ha az egymást követô utódévjáratokat
hasonlítottuk össze (Kovács és Takács 1979.), ami részben az apák viszonylag
kis létszáma mellett a bikák közötti rokonsági fokok eltérô voltára és a fedezé-
seknek az apák közötti egyenlôtlen megoszlására vezethetô vissza. A felsorolt
tényezôk lényegében − az összehasonlított utódévjáratok genetikai szerkeze-
tében kimutatható kisebb-nagyobb (0-12%) eltérésekért felelôs −, úgynevezett
apai hatás fô összetevôi.
Az 1. táblázatban a hortobágyi magyar szürke tehénállomány hat kü-
lönbözô évben meghatározott, B vércsoportrendszerbe tartozó alléljeinek
frekvenciái szerepelnek. Az 1966-os és 1977-es vizsgálatról már említést
tettünk. 1980 és 1985 között történt az állomány TBC-mentesítése. Megál-
lapítható volt, hogy a mentesítés során elvégzett teljes állománycsere nem
eredményezett nagyobb változást a géngyakoriságban, mint amekkorát a
rendszeres, évenként végrehajtott selejtezés okozott a korábbi idôszakban.
2004-ben azért készült felmérés, mert a hortobágyi, tiszaigari, kiskunsá-
gi, apaji és fertô-hansági gulyák genetikai összehasonlítását végeztük el
(Takács és mtsai 2006a). És végül a 2012-es év – mivel a vércsoport-
vizsgálat befejezôdött – az utolsó állományfelmérési lehetôség.
Az 1. táblázatban szereplô gyakoriságok összehasonlításakor némi el-
lentmondás mutatkozik. A 2012-ben végzett felméréskor jelentkeztek olyan
allélek is, melyek a megelôzô években végzett megfigyelések során a táblá-
zatban nem szerepelnek. Ennek két oka van: a korábbi vizsgálatok eseté-
ben az 1%-nál kisebb gyakorisággal szereplô allélek általában az „összevont
allélek” sorában találhatók. Ezen kívül az „ismeretlen allélek” csoportjából
– a származás-ellenôrzés során és más állományok vizsgálata alapján – né-
hány allél azonosíthatóvá vált. Mivel 2008 után már nem végzünk rutinszerû
vércsoportvizsgálatot, amellett döntöttünk, hogy most minden ismert allélt
– mint utolsó ismertetési lehetôséget – feltüntetünk. Elôfordult az is, hogy a
korábbi vizsgálatok alkalmával pl. Q’ reagenst nem használtunk, és ezért Q’
allél nem volt kimutatható, vagy két allél (O1T1E’3K’Q’ és O1T1E’3K’) nem
volt elkülöníthetô. Mindezeken túl a jóval nagyobb megfigyelési egyedszám
megnöveli a ritka allélek elôbukkanásának valószínûségét.
A vizsgált idôpontokban gyakorisági sorrendbe állítottuk az alléleket, és
rangszámmal jelöltük meg ôket. Az azonos gyakoriságú allélek azonos rang-
számot kaptak. A 2. táblázatba azok az allélek kerültek, melyek valamelyik
állományban gyakoriságukat tekintve az esô tíz között szerepeltek. A leggya-
koribb öt B vércsoport-allél sorrendjét jelzô rangszámokat külön kiemeltük.

( 313 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 313 9/26/12 5:07:17 PM
Takács Erzsébet, Mol nár né Gy ur mán A lice, Péntek Ist ván

Megállapíthatjuk, hogy az allélgyakoriság sorrendjében 40 év alatt lényeges
változás nem történt: az állomány tehát genetikailag stabil maradt. Ami em-
lítésre méltó, az az I1Q és a Q allélek gyakoriságának növekedése, valamint
a ’b’ (azaz a B vércsoport-antigének hiánya, ami a ’0’-s emberi vércsoport
megfelelôje) és az Y2A’B’D’E’3G’ allél gyakoriságának csökkenése.
A 3. táblázat öt magyar szürke tehénállománynak a B vércsoportrend-
szerbe tartozó allélfrekvenciáit foglalja össze. A táblázat elsô felében (3/a.)
azok az állatok szerepelnek, melyek 2012-ben az anyai populációt alkották. A
táblázat második fele (3/b.) pedig a 2008-ban született üszôk allélgyakoriságát
tartalmazza.
A nagy tehénállományokban (Hortobágy, Apaj) az allélszám szinte meg-
egyezik, és a leggyakrabban elôforduló B vércsoportrendszerbe tartozó allélek
is majdnem azonosak mind az öt vizsgált állományban (4/a. táblázat). A 2008-
as születésû egyedek között jóval kisebb az allélszámok közötti különbség, ter-
mészetesen a vizsgált csoportok egyedszáma is kisebb (4/b. táblázat).
A géngyakorisági értékek alapján egy-egy lokuszon megbecsülhetjük a ho-
mozigóta egyedek százalékos gyakoriságát. A vércsoportrendszerek közül a B
vércsoportrendszer nagy variabilitása révén alkalmas arra is, hogy – e rendszer-
ben – a homozigóta egyedek gyakoriságából a populáció beltenyésztettségének
mértékére (homozigozitására) is következtessünk. Miután a hortobágyi ma-
gyar szürke tehenek B vércsoportrendszerében az allélgyakoriságot bô négy
évtized alatt hat alkalommal vizsgáltuk meg, az adatok alapján kimondhatjuk,
hogy az állomány beltenyésztettsége gyakorlatilag nem változott (1. táblázat).
Az a tény, hogy 2012-ben az 1966-os, kezdeti idôszakhoz képest valamivel
több mint 2%-kal csökkent a homozigóta egyedek gyakorisága, ne tévesszen
meg bennünket! Ez a homozigozitás-csökkenés annak tulajdonítható, hogy
2012-ben kétszer annyi B vércsoport-alléllel számoltunk, mint 1966-ban. A 3.
táblázatban a különbözô magyar szürke populációk homozigóta egyedeinek
százalékos gyakorisága azt mutatja, hogy nincs lényeges különbség az egyes
állományok beltenyésztettségének mértékében sem.
A magyar szürke populációban a génmegôrzés is fontos feladat. A hor-
tobágyi állomány vizsgálata azt mutatta, hogy a génfrekvencia értékek 40 év
alatt lényegesen nem változtak. De mi a helyzet a ritka B vércsoportrendszer-
be tartozó allélek esetében? Az 5/a. és 5/b. táblázat a legkisebb gyakorisággal
elôforduló allélek rangszámát mutatja. E táblázat mintázata lényegesen eltér a
10 leggyakoribb allélfrekvenciát bemutató 4. táblázatétól, de nemcsak azért,
mert minden állományban csak az öt legkisebb génfrekvenciát jelöltük meg a
B vércsoport-lokuszon belül.

( 314 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 314 9/26/12 5:07:17 PM
A magyar szürke szarvasmarha vércsoportvizsgálatának tündöklése és elmúlása

A ritka alléleket feloszthatnánk relatíve ritka, és abszolút ritka csoport-
ra. Az elôbbibe azok a B vércsoport-allélek tartoznának, melyek gyakorisága
egy-egy populáción belül ugyan kicsi, de más állományokban egyáltalán nem
mondható ritkának. Például az Msz-3-as, kiskunsági gulyában ritkának szá-
mít az I1Q allél, ugyanakkor a hortobágyi (Msz-1) gulyában ez az 5., az apaji
(Msz-5) és a fertô-hansági (Msz-10) állományban a 7. leggyakoribb allél. Az
abszolút ritka allélek száma azonban sokkal nagyobb, és ezek elvesztésének
valószínûsége is nagy. Például a BY2P’Y’ allél a kiskunsági (Msz-3) tehénál-
lományban az egyik legkisebb gyakorisággal megfigyelhetô allél, és egyál-
talán nem fordul elô a hortobágyi (Msz-1), a középtiszai (Msz-2) és a fertô-
hansági (Msz-3) gulyákban. Megôrzésére egyedüli reménység az apaji (Msz-5)
állomány lehet, ahol a gulyában megfigyelhetô 46 allél gyakorisági sorában
(középmezônyben) a 26. helyet foglalja el. Ez a jelenség egy olyan tenyész-
bikának köszönhetô, amely ezt a ritka allélt hordozta és örökítette, s utódai
viszonylag nagy számban találhatók meg a gulyában.
A legutóbbi évtizedben már figyelmet fordítottunk a B vércsoportrendszer-
be tartozó ritka allélek fennmaradására is (Takács és mtsai 2006c). De amióta
befejezôdött a vércsoportvizsgálat alapján végzett származás-ellenôrzés, a kis
gyakoriságú allélek megôrzésének egyetlen módja, hogy folyamatosan megha-
tározzuk azon utódok B vércsoportját, melyeknek szülei ritka allélt hordoz-
nak. Mivel nincs lehetôség az összes utód vércsoport-tipizálására, csak azok
az utódok kerülhetnek vércsoport-meghatározásra, melyek származása DNS-
vizsgálattal igazolt. Ennek eredményeit alábbiakban foglaljuk össze:

Megvizsgált Ritka allélt hordozó
Vizsgálati év
utódok száma utódok száma

2009 483 93
2010 174 70
2011 159 71

A ritka allélt hordozó utódokra és ezek utódaira különösen figyelnünk
kell, ha továbbra is cél a magyar szürke szarvasmarha állományban a ritka,
B vércsoportrendszerbe tartozó allélek megôrzése. Ez csak vércsoportvizs-
gálattal lehetséges. Rövidesen elegendô DNS-vizsgálat fog rendelkezésre állni
ahhoz, hogy a magyar szürke fajtában a származás-ellenôrzés során használt
DNS-mikroszatellitek gyakoriságát is meghatározzuk, a ritka alléleket megke-
ressük, és megôrizzük most már e rendszeren belül is. A kezdeti lépések már
megtörténtek (Takács és mtsai 2006c), de a vizsgálati egyedszám még nem
elégséges ahhoz, hogy mélyebb elemzést végezhessünk ezen a területen is.

( 315 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 315 9/26/12 5:07:17 PM
Takács Erzsébet, Mol nár né Gy ur mán A lice, Péntek Ist ván

Vércsoport-meghatározás alapján további állományvizsgálatra már nincs
lehetôség, csak a meglévô adatokat lehet más szempontok szerint értékelni.
Több mint fél évszázados tündöklése után azt mondhatjuk, hogy a vércsoport-
vizsgálat már a múlté, a DNS-vizsgálaté a jelen…

Irodalomegyzék

Todd, C. and Whide, R. G. 1910: On the hemolytic immune isolysins of the ox and their relation to
the question of individually and blood relationship. J. Hyg. 10. 185−195. (Cit. A. Neimann-
Sørensen (1958): Blood Groups of Cattle. A/S Carl Fr. Mortensen, København.)
Kovács Gy. és Takács E. 1979: Populációdinamikai vizsgálatok a hortobágyi magyar szürke szar-
vasmarha-állományban vércsoport-génfrekvenciák felhasználásával. Magyar Állatorvosok
Lapja 1979. 34 (6) 386−389.
Takács E., Bodó I., Csontos G., Dohy J., Gippert E., Kovács Gy., Stukovszky J. 1986: Ôshonos és
honosult háziállatfajták genetikai sajátosságai. Kutatási jelentések. Kaposvár, 1986. 15−29.
pp.
Takács E., Maróti-Agóts Á., Molnárné Gyurmán A., Gera I., Bodó I. 2006a: A jelentôsebb te-
nyésztetek összehasonlítása a vércsoportok, a vér polimorf rendszerei és a mikroszatellitek
(DNS) alapján. Génmegôrzés. Hagyományos háziállatfajták genetikai és gazdasági értéké-
nek tudományos feltárása. Szerk. Mihók Sándor Debrecen, 2006. 22−27. pp.
Takács E., Molnárné Gyurmán A., Gera I., Maróti-Agóts Á., Bodó I. 2006b: A mai magyar szür-
ke szarvasmarha állomány genetikai összetételének alakulása az elmúlt negyven év alatt
Génmegôrzés. Hagyományos háziállatfajták genetikai és gazdasági értékének tudományos
feltárása. Szerk. Mihók Sándor Debrecen, 2006. 28−30. pp.
Takács E., Molnárné Gyurmán A., Gera I., Bodó I. 2006c: A genetikai variancia elszegényedé-
sét megakadályozó ritka allélek fenntartásának fontossága a magyar szürke fajtában. Gén-
megôrzés. Hagyományos háziállatfajták genetikai és gazdasági értékének tudományos feltá-
rása. Szerk. Mihók Sándor Debrecen, 2006. 110. pp.

1. táblázat: A B vércsoportrendszer alléljeinek gyakorisága a hortobágyi
magyar szürke tehénállományban 1966 és 2012 között
Vizsgálati év 1966 1977 1980 1985 2004 2012
Allélek

BG2KOxQE'2O' 0,0006 0,0005
BG2KOxE'2O' 0,2311 0,2024 0,1651 0,2288 0,2286 0,2237
BG2KQT1A'E'3P' 0,0092 0,0139 0,0272 0,0064 0,0023
BG2QT1E’3 0,0093 0,0139
BG3O1P2QTB'K'Q' 0,0115 0,0185 0,0068
BG3O1P2QB'K'Q' 0,0510 0,0951 0,1312 0,1033 0,0720 0,0824
BG3O1QB'K'Q' 0,0059
BG2KOxQE'2O' 0,0006 0,0005

( 316 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 316 9/26/12 5:07:17 PM
A magyar szürke szarvasmarha vércsoportvizsgálatának tündöklése és elmúlása

Az 1. táblázat folytatása
Vizsgálati év 1966 1977 1980 1985 2004 2012
Allélek

BG2KOxE'2O' 0,2311 0,2024 0,1651 0,2288 0,2286 0,2237
BG2KQT1A'E'3P' 0,0092 0,0139 0,0272 0,0064 0,0023
BG2QT1E’3 0,0093 0,0139
BG3O1P2QTB'K'Q' 0,0115 0,0185 0,0068
BG3O1P2QB'K'Q' 0,0510 0,0951 0,1312 0,1033 0,0720 0,0824
BG3O1QB'K'Q' 0,0059
BO1QT1E'3K'Q' 0,0123
BO3Y2A'E'3 0,0077 0,0012 0,0101 0,0028
BP2Y2E'3G' 0,0027
BP2Y2G'Y' 0,0031 0,0048 0,0027
BQT1A'D'E'2Q' 0,0036
BQT1A'E'3G'P' 0,0068
BQT1A'E'3P' 0,0125 0,0050
BQT1E'3I'P' 0,0014
BQT1I'P' 0,0125 0,0009
G1A' 0,0108 0,0327 0,0151 0,0353 0,0048 0,0122
G2Y2A'B'D'G'Q'Y' 0,0018
G2Y2A’ 0,0124 0,0117 0,0117 0,0026
G2Y2 0,0507 0,0282 0,0378 0,0130 0,0131 0,0172
I1QE'3 0,0014
I1Q 0,0107 0,0023 0,0023 0,0191 0,0958 0,0737
I1Y1E'2Y' 0,0009
O1T1E'3K'(Q’) 0,1819 0,1766 0,1991 0,1363 0,1393 0,1571
O1E'2 0,0005
O3P2A'E'3 0,0155 0,0046 0,0046 0,0025 0,0024 0,0032
O3Y2K'Y' 0,0012 0,0009
OxE'3O'Q' 0,0009
OxO' 0,0030 0,0016
OxY2A'E'3G'O' 0,0041
P2QA'D' 0,1037 0,0999 0,0934 0,1013 0,0506 0,0467
P2Y2 0,0092 0,0128 0,0128 0,0155 0,0589 0,0537
P2A' 0,0194 0,0477 0,0481 0,0273 0,0399 0,0382
Q 0,0225 0,0097 0,0141 0,0410 0,0875 0,0747
Y2A'B'D'E'3G' 0,0756 0,0597 0,0497 0,0366 0,0262 0,0349
Y2A'E'3G' 0,0014
Y2A'G'O' 0,0095 0,0028
Y2A' 0,0054
Y2E'2 0,0149 0,0058 0,0058 0,0025 0,0005
A'B' 0,0131 0,0035
I' 0,0077 0,0362 0,0303 0,0286 0,0077 0,0068
Q' 0,0446 0,0714
b 0,0935 0,1181 0,1027 0,0668 0,0375 0,0304
Ismeretlen allélek 0,0168 0,0164
Összevont allélok 0,0216 0,0151
Elemszám 327 430 415 454 840 1107
Homozigozitás % 11,88 11,47 11,19 10,31 10,67 9,56

( 317 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 317 9/26/12 5:07:18 PM
Takács Erzsébet, Mol nár né Gy ur mán A lice, Péntek Ist ván

2. táblázat: A tíz leggyakoribb B vércsoport-allél rangszámainak alakulása
a hortobágyi magyar szürke tehénpopulációban 1966 és 2012 között
(kiemelve a leggyakoribb 5 allélt)

Vizsgálati év
Allélek 1966 1977 1980 1985 2004 2012

BG2KOxE'2O' 1 1 2 1 1 1
BG2KQT1A'E'3P' 14 11 10 15 32
BG3O1PQB'K'Q' 6 5 3 3 5 3
G1A' 12 9 11 8 24 24
G2Y2 7 10 8 13 13 12
I1Q 13 18 16 11 3 5
O1T1E'3K' 2 2 1 2 2 2
O3P2A'E'3 10 15 15 19 28 28
P2A' 9 7 7 10 9 9
P2QA'D' 3 4 5 4 7 8
P2Y2 15 12 13 12 6 7
Q 8 13 12 6 4 4
Y2A'B'D'E'3G' 5 6 6 7 11 10
I' 19 8 9 9 22 14
Q' 8 6
b 4 3 4 5 10 11
Allélszám 22 21 17 18 26 40

3/a. táblázat: Magyar szürke szarvasmarha-populációk B vércsoport-
rendszerbe tartozó alléljeinek gyakorisága
Tenyészetek MSz-1 Msz-2 Msz-3 Msz-5 Msz-10
Allélek

BG2KOxQE'2O' 0,00046 0,01246 0,00580 0,00831

BG2KOxE'2O' 0,22373 0,22672 0,20309 0,17268 0,21163

BG2KQT1A'E'3P' 0,00227

BG3O1P2QT1B'K'Q' 0,00680 0,01529 0,00053

BG3O1P2QB'K'Q' 0,08240 0,08420 0,05169 0,06931 0,02279

BG3O1QB'K'Q' 0,00589

BO1QT1E'3K'Q' 0,01233 0,00263

BO3Y2A'E'3G' 0,00227 0,01157 0,00738

BO3Y1A'E'3 0,00045 0,00534 0,00111 0,00119

BP2Y2E'3G' 0,00272 0,00263

BP2Y2G'Y' 0,00272 0,02137

BQT1A'D'E'2Q' 0,00363 0,00105

BQT1A'E'3G'P' 0,00680 0,00053 0,00119

BQT1A'E'3P' 0,00499 0,00407 0,00053

( 318 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 318 9/26/12 5:07:18 PM
A magyar szürke szarvasmarha vércsoportvizsgálatának tündöklése és elmúlása

A 3/a. táblázat folytatása
Tenyészetek MSz-1 Msz-2 Msz-3 Msz-5 Msz-10
Allélek

BQT1E'3I'P' 0,00136 0,00407 0,00053
BQT1I'P' 0,00091 0,00990 0,00119
BT1I'P' 0,00624 0,00686 0,00119
BY2P'Y' 0,00089 0,00474
G1A' 0,01218 0,04065 0,07556 0,07539 0,02607
G2Y2A'B'D'G'Q'Y' 0,00181 0,00158 0,00824
G2Y2E'2Q' 0,01246 0,00896 0,00119
G2Y2 0,01723 0,00407 0,00267 0,00105 0,00125
I1QE'3 0,00136 0,00158 0,00829
I1Q 0,07368 0,02928 0,00089 0,05459 0,06043
I1Y1E'2Y' 0,00091 0,00813 0,00801 0,00319
I1E'2 0,00445 0,00497 0,00829
O1T1E'3K'Q' 0,09805 0,08256 0,00536 0,06532 0,04091
O1T1E'3K' 0,05912 0,05270 0,04806 0,05471 0,06977
O1E'2 0,00045 0,00089 0,00263 0,00119
O3P2A'E'3 0,00317 0,00089 0,00053 0,00359
O3Y2K'Y' 0,00091 0,00105
OxE'3O'Q' 0,00091 0,03225
OxO' 0,00161 0,00116 0,00073
OxY2A'E'3G'O' 0,00408 0,00813 0,00264
OxY2A'G'O' 0,00227 0,00089 0,00581
P2A' 0,03820 0,05430 0,02707 0,05265 0,03773
P2QA'D' 0,04672 0,19260 0,16274 0,10345 0,13677
P2Y2 0,05373 0,02775 0,08884 0,05379 0,08820
P2E'2 0,00267 0,00053 0,00237
Q 0,07470 0,03725 0,07864 0,05103 0,06179
Y2A'B'D'E'3G' 0,03492 0,08195 0,08330 0,04005 0,13228
Y2A'E'3G' 0,00136
Y2A'G'O' 0,00045
Y2A' 0,00102 0,00204
Y2E'2 0,00045 0,00089 0,00527
A'B' 0,00348 0,00919 0,00277 0,00376 0,01579
A' 0,00119
E'3 0,00886 0,00727 0,00698
I' 0,00680 0,00407 0,00496 0,00633 0,00128
Q' 0,07138 0,01806 0,00903 0,02910 0,01338
b 0,02138 0,03029 0,05159 0,02018 0,01230
Ismeretlen allélek 0,00899 0,00978 0,01328
Elemszám 1107 246 562 949 422
Allélszám 44 20 34 46 31
Homozigozitási % 9,52 12,10 10,40 7,34 10,65

( 319 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 319 9/26/12 5:07:18 PM
Takács Erzsébet, Mol nár né Gy ur mán A lice, Péntek Ist ván

3/b. táblázat

Tenyészetek Msz-1 Msz-2 Msz-3 Msz-5 Msz-10
Allélek utód ’08 utód ’08 utód ’08 utód ’08 utód ’08

BG2KOxQE'2O' 0,00735

BG2KOxE'2O' 0,18653 0,20080 0,31167 0,22274 0,15122

BG2KQT1A'E'3P'

BG3O1P2QT1B'K'Q' 0,00368

BG3O1P2QB'K'Q' 0,09619 0,07458 0,03676 0,03507 0,17683

BG3O1QB'K'Q'

BO1QT1E'3K'Q' 0,01156

BO3Y2A'E'3G' 0,01549 0,01014

BO3Y1A'E'3

BP2Y2E'3G' 0,05405 0,03659

BP2Y2G'Y'

BQT1A'D'E'2Q'

BQT1A'E'3G'P'

BQT1A'E'3P' 0,00289

BQT1E'3I'P' 0,00338 0,05488

BQT1I'P' 0,05147

BT1I'P' 0,01014

BY2P'Y'

G1A' 0,00895 0,03804 0,04779 0,11824

G2Y2A'B'D'G'Q'Y' 0,00338

G2Y2E'2Q' 0,00735 0,00610

G2Y2 0,01445 0,00338 0,01829

I1QE'3 0,00289 0,00338

I1Q 0,12895 0,05978 0,00368 0,03041 0,03659

I1Y1E'2Y' 0,00368 0,00338

I1E'2 0,01689

O1T1E'3K'Q' 0,08031 0,07761 0,01492 0,03097 0,09146

O1T1E'3K' 0,04903 0,06223 0,09086 0,03156 0,00610

( 320 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 320 9/26/12 5:07:18 PM
A magyar szürke szarvasmarha vércsoportvizsgálatának tündöklése és elmúlása

3/b. táblázat folytatása

Tenyészetek Msz-1 Msz-2 Msz-3 Msz-5 Msz-10
Allélek utód ’08 utód ’08 utód ’08 utód ’08 utód ’08

O1E'2 0,00578 0,00338

O3P2A'E'3 0,00676

O3Y2K'Y'

OxE'3O'Q' 0,00289 0,00543 0,00793 0,05252 0,01220

OxO' 0,00376

OxY2A'E'3G'O' 0,00338 0,07712

OxY2A'G'O' 0,00367

P2A' 0,05127 0,01171 0,04597 0,07136 0,05854

P2QA'D' 0,09724 0,23676 0,12142 0,08204 0,12805

P2Y2 0,03643 0,04731 0,03676 0,04179 0,01463

P2E'2

Q 0,06628 0,03731 0,08988 0,02956 0,02439

Y2A'B'D'E'3G' 0,01734 0,08696 0,06985 0,06629 0,06707

Y2A'E'3G' 0,00289

Y2A'G'O'

Y2A'

Y2E'2

A'B' 0,00578 0,01630 0,00368

A'

E'3 0,00306 0,00825 0,00495

I' 0,00289 0,00543 0,01351 0,00610

Q' 0,05898 0,01905 0,02440 0,01220

b 0,05378 0,01242 0,01990 0,02424 0,02166

Ismeretlen allélek 0,00986 0,00495

Elemszám 173 92 136 148 92

Allélszám 26 17 22 28 19

Homozigozitási % 9,47 12,91 14,40 9,42 10,05

( 321 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 321 9/26/12 5:07:18 PM
Takács Erzsébet, Mol nár né Gy ur mán A lice, Péntek Ist ván

4/a. táblázat: Magyar szürke szarvasmarha-populációk
leggyakoribb B vércsoportrendszerbe tartozó alléljeinek rangszámai

Tenyészetek
Allélek MSz-1 MSz-2 MSz-3 MSz-5 MSz-10

BG2KOxE'2O' 1 1 1 1 1

BG3O1P2QB'K'Q' 3 3 7 4 11

BP2Y2E'3G' 26,5 31

BQT1E'3I'P' 34 18,5 43,5

BQT1I'P' 37,5 16 26

G1A' 15 8 6 3 10

I1Q 5 11 31,5 7 7

O1T1E'3K'Q' 2 4 20 5 8

O1T1E'3K' 7 7 9 6 5

OxE'3O'Q' 37,5 12

OxY2A'E'3G'O' 22 15,5 29

P2A' 10 6 10 9 9

P2QA'D' 9 2 2 2 2

P2Y2 8 12 3 8 4

Q 4 9 5 10 6

Y2A'B'D'E'3G' 11 5 4 11 3

Q' 6 13 16 13 13

b 12 10 8 15 15

Allélszám 44 20 34 46 31

( 322 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 322 9/26/12 5:07:19 PM
A magyar szürke szarvasmarha vércsoportvizsgálatának tündöklése és elmúlása

4/b. táblázat folytatása

Tenyészetek MSz-1 MSz-2 MSz-3 MSz-5 MSz-10
Allélek utód ’08 utód ’08 utód ’08 utód ’08 utód ’08

BG2KOxE'2O' 1 2 1 1 2

BG3O1P2QB'K'Q' 4 5 9 9 1

BP2Y2E'3G' 6 9,5

BQT1E'3I'P' 25 8

BQT1I'P' 6

G1A' 16 9 7 2

I1Q 2 7 20,5 12 9,5

O1T1E'3K'Q' 5 4 13 11 4

O1T1E'3K' 10 6 3 10 18

OxE'3O'Q' 23,5 16,5 14 7 15,5

OxY2A'E'3G'O' 25 5

P2A' 9 14 8 4 7

P2QA'D' 3 1 2 3 3

P2Y2 11 8 10 8 14

Q 6 10 4 13 11

Y2A'B'D'E'3G' 12 3 5 5 6

Q' 7 11 14,5 15,5

b 8 13 11 14,5 12

Allélszám 26 17 22 28 19

( 323 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 323 9/26/12 5:07:19 PM
Takács Erzsébet, Mol nár né Gy ur mán A lice, Péntek Ist ván

5/a. táblázat: Magyar szürke szarvasmarha-populációk
legveszélyeztetettebb B vércsoportrendszerbe tartozó
alléljeinek rangszámai

Tenyészetek
Allélek MSz-1 MSz-2 MSz-3 MSz-5 MSz-10

BG2KOxQE'2O' 40 12,5 23 16
BG3O1P2QT1B'K'Q' 18 11 43,5
BO3Y1A'E'3 42 21 36 30
BQT1A'E'3G'P' 18 43,5 25
BQT1A'E'3P' 21 18,5 43,5
BQT1E'3I'P' 34 18,5 43,5
BT1I'P' 19 20 28
BY2P'Y' 31,5 26
G2Y2A'B'D'G'Q'Y' 31 34,5 19
G2Y2E'2Q' 12,5 17 27
G2Y2 13 18,5 25,5 38 24
I1QE'3 34 34,5 18
I1Q 5 11 31,5 7 7
I1Y1E'2Y' 37,5 15,5 18 28
O1T1E'3K' 7 7 9 6 5
O1E'2 42 31,5 31 29
O3P2A'E'3 25 31,5 43,5 21
OxE'3O'Q' 37,5 12
OxY2A'E'3G'O' 22 15,5 29
OxY2A'G'O' 29 31,5 22
P2A' 10 6 10 9 9
P2E'2 25,5 43,5 22
Y2A'E'3G' 34
Y2E'2 42 31,5 24
A'B' 24 14 24 27 12
A' 31
E'3 17 19 20
I' 18 18,5 22 21 23
Q' 6 13 16 13 13
b 12 10 8 15 15
Allélszám 44 20 34 46 31

( 324 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 324 9/26/12 5:07:19 PM
A magyar szürke szarvasmarha vércsoportvizsgálatának tündöklése és elmúlása

5/b. táblázat

Tenyészetek MSz-1 MSz-2 MSz-3 MSz-5 MSz-10
Allélek utód ’08 utód ’08 utód ’08 utód ’08 utód ’08

BG2KOxQE'2O' 15,5
BG3O1P2QT1B'K'Q' 20,5
BO3Y1A'E'3
BQT1A'E'3G'P'
BQT1A'E'3P' 23,5
BQT1E'3I'P' 25 8
BT1I'P' 18,5
BY2P'Y'
G2Y2A'B'D'G'Q'Y' 25
G2Y2E'2Q' 15,5 18
G2Y2 13 25 13
I1QE'3 23,5 25
I1Q 2 7 20,5 12 9,5
I1Y1E'2Y' 20,5 25
O1T1E'3K' 10 6 3 10 18
O1E'2 17,5 25
O3P2A'E'3 20
OxE'3O'Q' 23,5 16,5 14 7 15,5
OxY2A'E'3G'O' 25 5
OxY2A'G'O' 21
P2A' 9 14 8 4 7
P2E'2
Y2A'E'3G' 21
Y2E'2
A'B' 17,5 12 20,5
A'
E'3 20 15 17,5
I' 23,5 16,5 17 18
Q' 7 11 14,5 15,5
b 8 13 11 14,5 12
Allélszám 26 17 22 28 19

( 325 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 325 9/26/12 5:07:19 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

Tartalomjegyzék

FEHÉR DEZSÔ
Ajánlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
ANDRÁSFALVY BERTALAN
Tájkép és társadalom a Kárpát-medencében. . . . . . . 6
E. K. A S E M , S. R. S T I N G L E Y - S A L A Z A R ,
J. P. R O B I N S O N , J. J. T U R E K

Identification of some components of basal lamina
of avian ovarian follicle . . . . . . . . . . . . . . . . 20
BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ
„Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?”
A skót hegyi marha és a romantika . . . . . . . . . . . 24
BERTÓK LÓRÁND
Terv a magyar szürke szarvasmarha nagyfokú
természetes ellenálló képessége okának vizsgálatára . . . 48
BÉRI BÉLA
Génmegôrzés és gazdaságosság a magyar szürke
szarvasmarha tenyésztésében . . . . . . . . . . . . . 56
DOMOKOS ZOLTÁN
A charolais szarvasmarha-fajta típusai és azok
magyarországi teljesítménye . . . . . . . . . . . . . . 66
T. D R U M L , G. G R I L Z - S E G E R ,
J. S Ö L K N E R , G. B R E M
Functional type and shape variation in different horse
breeds assessed by use of geometric morphometrics . . . 84
DUNKA BÉLA
Ôshonos juhfajták elterjedése a Kárpát-medencében . . . 98

( 326 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 326 9/26/12 5:07:19 PM
Vá l oga t ot t k öz l e m é ny e k

ERNST JÓZSEF
A Magyarországra behozott és az itt nevelt angol telivér
lovak méneskönyvének elsô kötetei . . . . . . . . . . 116
GÁSPÁRDY ANDRÁS
Elfelejthetjük-e a racka juh egykori változatait? . . . . 128
HAJAS PÁL
Duna-völgyi génmegôrzô zászlóshajónk kapitánya! . . 138
HECKER WALTER
Visszatérés a gyökerekhez . . . . . . . . . . . . . . 142
JOHN HODGES
Small farmers and their livestock:
effects of globalisation . . . . . . . . . . . . . . . . 166
HORN PÉTER
Nemzetközi integráció és nemzeti identitás
az állattenyésztésben . . . . . . . . . . . . . . . . 188
J Á V O R A., K U S Z A S Z., O L Á H J.,
Á R N Y A S I M., K U K O V I C S S.
Tisztelgés Bodó Imrének és a jövô feladatainak . . . . 198
J Á V O R K A L., F Á B I Á N P., H Ô N Y I E.
Az állatfajták nevének helyesírási szabályai . . . . . . 210
KOMLÓSI ISTVÁN
A magyar szürke marha megmentôjének . . . . . . . 220
BÁTHORY ILDIKÓ
Az anyai öröklés hatása a magyar szürke marha
néhány értékmérô tulajdonságára . . . . . . . . . . 221
PÁL PETRA
A magyar szürke marha szarvalakulása és a szarv
népmûvészeti felhasználása . . . . . . . . . . . . . 227
KOVÁCS ANDRÁS
Az 1/29 transzlokáció eredete a magyar szürke
marhában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240
E. M A R T I , C. G A I L L A R D , S. L A Z Á R Y
Equine leucocyte antigens in the Lipizzan
horse breed . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246

( 327 )

210-328Bodokonyv_JAV.indd 327 9/26/12 5:07:21 PM
„ E m b e r s é g r ô l p é l d á t …”

MIHÓK SÁNDOR
Az elkötelezett génmegôrzés eredménye . . . . . . . . 256
SZABÓ FERENC
Bodó Imre professzor és a húsmarhatartás . . . . . . 276
SZALAY ISTVÁN
Szelekciós lehetôségek régi haszonállataink
génmegôrzésében . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284
S Z A L A Y I., K O V Á C S J., B O D Ó I.
A hazai haszonállat géntartalékok védelmi
rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 306
T A K Á C S E., M O L N Á R N É G Y U R M Á N A., P É N T E K I.
A magyar szürke szarvasmarha vércsoport-
vizsgálatának tündöklése és elmúlása . . . . . . . . 310

Nyomta és kötötte a
Passzer Nyomda Kft., Budapest

210-328Bodokonyv_JAV.indd 328 9/26/12 5:07:23 PM
001-097Bodokonyv_JAV.indd 23 9/26/12 3:39:52 PM
Válogatott közlemények Bodó Imre 80. születésnapjára
„Emberségrôl példát...”

Válogatott közlemények
Bodó Imre 80. születésnapjára

BUDAPEST, 2012

Bodó Imre különleges: unikum.
Ha elvegyül a középszerûségben,
nincs a magyar szürke, nincs hungarikum.
(Gera Pista)

„Emberségrôl példát...”

000_borito_Bodokonyv_JO.indd 1 9/25/12 7:48:33 PM