Nyelvtan 3 A kommunikációs folyamat

A kommunikáció
A kommunikáció a latin eredetű communicatio főnévből származik, mely ’közzététel, teljesítés, megadás, ill. a gondolat közlése a hallgatóval’ jelentésben használatos. A kommunikáció tehát tájékoztatást, információk cseréjét, közlését jelenti valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével. Más megfoglamazásban: a kommunikáció érintkezést, közlést jelent, nyelvit és nem nyelvit (verbálisat és non-verbálisat). A nyelvi közlést metakommunikáció (minősítő közlés) és egyéb nem nyelvi kiegészítő közlések kísérik (mimika, gesztus, mozgás, testtartás stb). Megfordítva: minden folyamatot, amelyben legalább két résztvevő valamilyen jelrendszer felhasználásával egymással közöl valamit, vagy az egyik a másiknak valamilyen információt ad át, kommunikációnak nevezzük. Ahhoz, hogy a kommunikáció létrejöhessen, több tényezőre van szükség. A kommunikáció modellje a következő: Valóság (a kommunikáció környezete) ADÓ (feladó) Csatorna KÓD (nyelv) Csatorna Üzenet Beszédhelyzet (kommunikációs helyzet) Fontos tényezők a résztvevők, azaz az adó és a vevő. Az adó (feladó) az, aki különböző jelek (nyelvi és nem nyelvi) segítségével üzenetet küld a címzettnek (vevőnek). A vevő ezt az üzenetet felfogja, értelmezi, ha módja van rá, akkor válaszol. Ez utóbbi esetben természetesen a résztvevők szerepet cserélnek. Az üzenetet kifejező összefüggő jeleket kódnak nevezzük. A nyelvi kódok írott vagy beszélt fomában fordulnak elő. A kommunikáció csak akkor lesz hatékony és sikeres, ha a felhasznált kódot a résztvevők egyformán ismerik, azaz közös nyelvet beszélnek. A megfogalmazott üzenet a csatornán jut el az adótól a vevőig. A csatorna lehet: hallható (telefonbeszélgetés), látható (levél), érezhető (tapintás) vagy egyszerre többféle is (beszélgetés). A hatékony kommunikációnak fontos feltétele a közös valóság és a közös előismeret. A közös valóság azt a valóságdarabot jelenti, amelyet mind a két félnek ismernie kell a valóságból ahhoz, hogy kommunikálni tudjanak, hogy megértsék egymást. A közös előzmények nagyban megkönnyítik a felek közti kommunikációt. A szöveg, a közlemény (akár beszélt, akár írott) mindig egy adott beszédhelyzetben hangzik el. Így a kommunikációnak ott és akkor, az adott helyzetben van jelentése. Ugyanannak a mondatnak másmás helyzetben egészen különböző jelentése lehet. A közlést nagyban befolyásolja az is, hogyan mondja azt a beszélő, pl. kedvesen, bosszankodva, csalódottan,stb. Azokat a tényezőket, amelyek a kommunikációs folyamatot megzavarják, vagy az üzenetet torzítják, eljutásukat a befogadóhoz gátolják, közös néven zajnak nevezzük. VEVŐ (címzett)

A kommunikáció céljai (szerepei, funkciói): 1. tájékoztató (utaló-leíró) funkció – a feladó valamit közölni akar, tájékoztatni akarja a címzettet valamiről 2. felhívó funkció – felszólításokat, felhívásokat tartalmazó üzenetekben 3. érzelmi kifejező funkció – a feladó érzéseit, hangulatát, érzelemeit kívánja közölni 4. kapcsolatteremtő, -fenntartó, -záró funkció 5. esztétikai-poétikai funkció – az üzenetnek a közlés mellett a gyönyörködtetés is a célja 6. metanyelvi (értelmező) funkció – magáról a nyelvről a nyelv segítségével beszélünk. A kommunikáció funkciói általában együtt vannak jelen, együtt hatnak. Mindig a kommunikáció céljától, a kommunikációs tényezőktől, a szöveg típusától függ, hogy melyik szerep kerül előtérbe. A kommunikáció típusai A kommunikációs folyamat irányultsága szerint: - egyirányú: a folyamaton belül a hallgatónak nincs módja viszajelzésre - kétirányú: amikor a beszélő és a hallgató állandóan szerepet cserél A kommunikáció típusait aszerint is megkülönböztetjük, hogy a kommunikációs partnerek milyen módon vannak jelen térben és időben. Ha az adó és a vevő egyszerre vesz részt a kommunikációban, azaz egy helyen és időben vannak jelen, akkor közvetlen kommunikációról beszélünk. Amikor a kommunikáció nem egy térben (pl. telefonálunk), vagy nem egy időben zajlik (pl. levél), közvetett a kommunikáció.

A nyelv és a kommunikáció
Az emberek életében meghatározó szerepe van a nyelvnek. A nyelv az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze. A nyelvi elemkészletből válogatva alkotjuk meg a kommunikációs körülményeknek megfelelő szöveget. A nyelv és a beszéd nem választható el a viselkedéstől. A kommunikációban nemcsak a nyelvi eszközök játszanak szerepet, hanem a beszélők egész magatartása is. A nyelv az emberek közötti kapcsolatokban folyton változik: alakul az elemkészlete, és módosulnak a szabályai. Ugyanakkor valamilyen állandóság is szükséges egymás megértéséhez, ezeket a nyelvi és viselkedési hagyományokat tanulják meg utódaink. A nyelv változása és viszonylagos állandósága a sikeres kommunikáció feltétele.