You are on page 1of 2

Az utazók története

Bach virágterápia - Dr. Edward Bach 1934-es előadása alapján.

Hol volt, hol nem volt - mert a dolgok mindig így kezdőnek: egyszer volt, hol nem
volt -, volt egyszer 16 utazó, akik elhatározták, hogy átvágnak egy erdőn.

Kezdetben minden rendben is ment, ám egyszer csak az egyikük, az Apróbojtorján,
aggódni kezdett amiatt, hogy a helyes úton haladnak-e. Késő délután, amikor már
mélyebben jártak az árnyékok között, Bohócvirág félni kezdett attól, hogy
eltévesztették az utat és eltévedtek.

Amikor lement a nap, besötétedett, s megszólaltak az erdő éjszakai hangjai,
Napvirágon erőt vett a rémület és a pánik. Az éjszaka közepén a legnagyobb
sötétben Sülzanót elvesztette minden reményét, és azt mondta: „Nem megyek
tovább! Ti folytassátok az utat, de én itt maradok, míg a halál meg nem enyhíti
szenvedéseimet.”

Tölgy viszont, úgy gondolván, hogy minden elveszett és soha többé nem látják a már
napfényt, elszánta magát a legvégsőkre, és így szólt: „Én utolsó leheletemig küzdeni
fogok.”
Szikárka rendelkezett még némi reménnyel, ám idővel már nagyon szenvedett a
bizonytalanságától: egyszer az egyik utat választotta volna, majd máskor a másikat.

Iszalag némán és türelmesen vonszolta még magát, és a legkevésbé sem érdekelte,
hogy végleg elalszanak-e vagy kijutnak majd az erdőből. A Tárnics folyamatosan
érzelmi hullámvasutazott, így időnként felderítette a társaságot, máskor viszont
teljesen elbátortalanodott és erőt vett rajta a csüggedés és a lehangoltság.

A többi utazó cseppet sem félt attól, hogy nem jutnak keresztül az erdőn, és a maguk
módján segíteni akartak társaiknak.

Hangafű nagyon biztos volt abban, hogy ismeri az utat, és az egész társaságot rá
akarta venni, hogy kövessék őt. Katángkóró egyáltalán nem foglalkozott az utazás
végével, annál inkább aggodalmaskodott amiatt, hogy társai lábát vajon feltörte-e már
a cipő, fáradtak-e vagy ettek-e, ittak-e eleget. A Kék gyökér nem volt biztos az
ítéleteiben, ezért minden ösvényt ki akart próbálni, hogy biztosan tudja, nem
tévednek el, s a szegény Kis ezerjófű olyannyira könnyíteni akart a többiek
szenvedésén, hogy kész volt bárkitől átvenni és cipelni a csomagját. Sajnos szegény
Kis ezerjófű mindig a legnehezebb csomagokat hurcolta, mivel legnagyobb
csomaggal rendelkezők követelték ezt a leghangosabban.

Forrásvíz, aki mindig példamutatóan kész volt segíteni, de ezzel kissé mindig
elkeserítette a társaságot, mivel folyton azt hangoztatta, hogy eltévedtek, nem jó
irányba mennek és ő majd tudja a helyes utat. Vasfű aki szintén eléggé ismerte
elvileg a járást, s bár a gyakorlatban kissé zavartnak tűnt, de hosszú beszédeket tartott
az erdőből kivezető egyetlen helyes útról.

ezért kissé büszke és egy cseppet lenéző volt a többiekkel szemben.  Forrásvíz nem vádol többé. míg reggel felkel a nap.  Vasfű sem prédikál már. .  És a Békaliliom. akik még nem mentek keresztül az erdőn. A 16 utazó mindegyike a maga módján tanulta majd tanította a leckét és mutatott példát az erdőben.  Hangafű megtanulta. a leghátsókkal is lépést tart. s akkor is csendesen. inkább minden idejét bátorítással tölti. akik nem ismerték a járást.Nebáncsvirág szintén jól ismerte a hazavezető utat. hogy türelmetlen volt a nála lassabbakkal. mint az éjszaka árnyai. Immár más utazók vezetői lettek. aki inkább angyalhoz.  Kis ezerjófű mindig a leggyengébbet keresi meg. olyannyira.  Napvirág a legsötétebb pillanatokban is a nyugalom és a bátorság szobra volt.  Kék gyökér jól ismeri a sehová nem vezető kis ösvényeket is. mint emberhez hasonlatos. hogy minden utazónak a saját útját kell járnia. de csak ha kérik. és tudta a helyes utat. s mivel ismerték az utat és tudták. mint egy meleg fuvallat vagy dicsőséges napsugár. hogy mennyit haladnak majd előre addig. Békaliliom már járt arra korábban.  Katángkóró mindig készen áll a segítésre. Kissé alacsonyabb rendűnek tartotta a többieket. hogy megmutassa: meg lehet csinálni.  Nebáncsvirág nem rohan. nem féltek többé. s csöndben elöl halad.  Iszalag az út végének örömeire gondol.  Tárnicsot semmilyen akadály vagy nehézség nem tántoríthatja már el.  Tölgyfa a legnagyobb viharban is rendíthetetlen. ami mindenkire egyformán süt. aki elviselhetetlennek érzi a saját terhét. hanem csendben mutatja az utat.  Szikárka tökéletes határozottsággal gyalogol.  Bohócvirág nem ismert többé félelmet. úgy sétál társai között. hogy az erdő sötétsége nem más. és mindenen tréfálkozott.  Sülzanót az éjszaka közepén is arról beszélt.  Apróbojtorján aggodalmaktól mentesen ment át. Végül mindannyian kijutottak az erdőből.