You are on page 1of 6

Cigányság – székelység

Kedves ismeretlen barátom!
Sajnos nem volt elég időnk vitázni az esetről, mert jött a vonat, s fel kellett rá
szálljak. De megígértem, hogy összefoglalva leírom a véleményem. Sajnos sem a
neved, sem az e-mail címed nem tudom, nem tudok közvetlenül neked írni: remélem
így hozzád is eljut ez a szöveg, s meghallgatod a véleményem. S ha úgy gondolod:
nyugodtan írj vissza, ugyanígy a nyilvánosság előtt.
Mert ragaszkodom ahhoz, hogy ez nem a ti belső, gyergyói ügyetek, ahogy
elsőre gondoltad. Annál nagyobb, sőt, nem csak Székelyföldet érinti, hanem egész
Erdélyt, Romániát, Magyarországot, Közép-Kelet Európát, s még azon túl is fontos. S
nem is csak rátok, gyergyói székelyekre és cigányokra tartozik, hanem minden
székelyre, minden cigányra, minden magyarra és románra. Az ilyen mindenkit
érintő ügyekről nyilvánosan kell beszélni: s ilyesmire is alkalmas a sajtó.
Apropó sajtó. Abban könnyen ki tudtunk egyezni, hogy egyikünk sem volt
jelen, nem tudjuk pontosan mi történt. Mindketten a hírlapokból tudjuk, hogy
valószínüleg szándékos gyújtogatás történt. Azt is a sajtóból vettük, hogy leszámolás
vagy a népharag lehet a hátterében, bár egyik nem zárja ki a másikat. De a
híradásokon túl, te még sok mindennel kiegészítetted a képet. Meséltél az
élményeidről, amikor cigányok kötekedtek, ismerősödről, akit megvertek vagy
loptak tőle. Azt is elmondtad, hogy a rendőrség „nem tett semmit”. Találgattad,
hogy a rendőrség a cigányok zsebében van, s tehetetlenek. Ezért is kellett a
polgárság – egy magát nem vállaló csoport – saját kezébe vegye ez ügyet.
Lelkesedtél, hogy milyen jól, „igazi székely módra”, elbántak velük. Azt is
megemlítetted, hogy az a Parászka Boróka mennyire szemét, azzal, amit csinált. És
én itt szóltam közbe, hogy ez nem így van, itt egy rakás félreértés van. Ebből lett a
vitánk. De sajnos nem fejeztük be. Az állomáson való beszélgetések már csak
ilyenek: alig jönnek létre, máris megszakadnak.
Otthon elég sok dolgom volt, tudod, mezőgazdasággal kínlódok, s csak
esténként volt időm követni az ügyet. Az első meglepetés az volt, hogy alig jelenik
meg a sajtóban! Tudósítás, riport semmi, egy-két hír az volt, vélemény, publicisztika
és állásfoglalás alig-alig. A második meglepetés az volt, hogy azért az embereket
érdekli: telekommentáltak mindent, mindenki osztotta jobbra-balra az észt. Ekkor
megint felerősödött bennem az a gondolat, hogy itt egy rakás félreértés van. Ezért is
írok neked.

Parászka Boróka körüli félreértések
Mivel ez volt az a pont ahonnan a vitánk kirobbant, ezzel kezdem. Azt
állítottad, hogy ez a Parászka egy magyarellenes újságíró, aki „olyanokat ír, amit
nem kell”. Meg is mutattad a tableten. Meg is néztem. S kiderült, hogy mi ugyanazt
nézzük, de két különböző dolgot látunk.
Te magyarellenességet láttál, mert a sajtóban le akarja járatni a magyar
közösséget. Te politikai idiótaságot láttál, mert ezt az ügyet is összeköti a Jobbikkal,
meg egyebekkel, s tudtad, hogy ő egy „ballibsi”; szerinted a cigányok pártján állt,
„cigánysimogató” – azt addig is tudtad, hogy „migránssimogató”. S felhívtad a
figyelmet arra, hogy hány ember összefogott, hogy távolítsák el a sajtóból, lám ez
már a sokadik ilyen petíció, kérvény. El kell mozdítani a médiából, na.
Amit én láttam: egy olyan szerző szövegét, aki nem tud elmenni szó nélkül
egy online lincselés mellett. Aki félti a közösséget (benne minden magyart és
cigányt), hogy nehogy még jobban elfajuljon a helyzet. Aki egyértelműen kiáll a bűn
ellen. Azt a bátorságot láttam, hogy vállalja a moralitását, amikor a közhangulat
ellene szól. Szerintem még sok ilyen ember kellene a médiába (és nem is csak oda).
Ezen a két nézőponton el is lehet vitatkozni, naná. S akkor rákérdeztem:
szerinted ezek a kommentek, ha élőben, a nyílt utcán lennének kimondva, akkor
rendben lennének? Mondtad, hogy amikor történt, akkor több ismerősöd is kiment
nézni (kb. 300-an végignézték a ház oltását), és akkor ilyenek simán elhangzottak.
Mert végre „megkapták a mocsok cigányok”, „kár, hogy nem égtek bele”, de vajon
„lehet rendelni cigánypecsenyét”? S a tüzet „benzinnel meg motorinával kellene
oltani!” S „így kellene eljárni az összessel”, hadd „fussanak világgá”. Na, mi ebben a
bűn? Mi ebben a lincselés? Mit van úgy el ezzel Parászka? Mert csak annyi történt,
hogy a közösség eddig le volt terrorizálva ezektől, most meg felszabadultak. Baj, ha
az ember örvend – s igen, ünnepel – a felszabadulásának? Hát te tudsz gondolkodni?
Nade kicsibarátom: képzeld el, hogy jön egy rakás szélsőjobbos román,
felgyújtják a házadat, 300 polgár – érted? a városod lakói - odajönnek s ilyeneket
mondanak: „úgy kell a mutuj magyaroknak, hadd égjenek! Készül a székelygulyás!
Benzint rá, hadd égjen? Mert ez ünnep, ez felszabadulás, hiszen elkergettük az
ungurokat, megszabadultunk a magyaroktól!” Elhallgattál… Mert nálatok ez
történt. Ez már pedig lincshangulat, felbujtás bűnre, ez nagyon bűn! S ahogy
Parászka ezt látta és kiállt a mellett, hogy ez megengedhetetlen, ugyanúgy kiállna,
ha magyarokkal történne meg. Ez egészen biztos. Mert ez tényleg
megengedhetetlen. Nem szabad szó nélkül eltűrni, hogy valakinek a jogait
félretegyék, önkényesen erőszakoskodjanak rajta, s ezt még meg is ünnepeljük!
„Cigánypecsenye!” Szerinted abban a helyzetben ez vicces? Nem beteges inkább?
Hát ti emberevők vagytok? Parászka erre mutatott rá: nagyon helyesen tette.

A cigány is polgár, sőt: ember!
Ekkor jöttél azzal, hogy igen, ebben van valami, de azért a magyarok,
székelyek becsületes polgárok, a cigányok nem. Mert lehet, hogy nem éppen ezt
érdemlik, de meg kell tanítani nekik, hogy „hol a helyük”. „Valamit csak kellett
tenni”.
Azzal egyetértettem, hogy valamit tényleg tenni kellett – és még mindig kell
tenni valamit. De itt megint éreztem valami félreértést: abban, hogy „hol a helyük a
cigányoknak”? S a vita ismét heves lett. Mert hol a helyük? Sehol, „menjenek
világgá, itt ne piszkolják nekünk a levegőt”.
Kedves barátom, ez így nem igaz. A gyergyói cigányok helye ott van, ahol
letelepednek, ahol laknak. Ahogy te ott születtél, sok cigány is ott született. Otthon
vannak, ahogy te otthon vagy. És ahogy sok ismerősöd – vagy éppen te is – elmentél
más városba, netán külföldre, tanulni, dolgozni, valami megélhetésért, ugyanúgy ők
is beköltözhetnek Gyergyóba. Vagyis két lehetőség van: vagy otthon vannak, vagy
jöhetnek-mehetnek. Ahogy a székelyek is, ők is. Mert a város nem a székelyeké. A
város a polgároké: minden polgáré, nemtől, etnikumtól, vallástól, származástól
függetlenül. S hasonló a helyzet a megyékkel, a régiókkal, a térséggel, Romániával,
az Európai Unióval. A polgároké. És mint polgár, érted, mint polgár, te egyforma
jogokkal bírsz, mint az utolsó cigány. És az utolsó bűnös cigánynak is éppen olyan
jogai vannak, mint neked. Ezt nevezik a jogegyenlőségnek. Na: mikor te a
cigányokat elküldöd, elkergeted, akkor jogot sértesz. Ha fáj neked, ha a román
szélsőségesek elküldenek, mert szerintük nincs mit keress ebben az országban, te
ugyanúgy miért küldöd el a saját kisebbségedet? Mi magyarok, székelyek
maradunk. S ha akarunk, megyünk, de nem azért mert elküldenek, hanem mert úgy
van kedvünk, lehetőségünk. Ez érvényes rájuk is. Maradnak. S ha akarnak, akkor
menjenek. De ne azért, mert ha nem felgyújtják a házukat, vagy kiutálják a
közösségből. A jogsértés az jogsértés: ki kell állni ellene, nem szabadna eltűrni.
Minden polgár egyformán polgár, s minden polgárnak egyforma jogai és
kötelességei vannak.

Hát igen, könnyen beszélek, de ők nincsenek erre tekintettel! A cigány nem
ismeri sem a jogot, sem a kötelességet! Csak lopnak, csalnak, zsarolnak, verekednek!
S a rendőrség ezt hagyja. Ez egyforma velem, aki becsületesen dolgozok, kínlódok? S
ha átmegyek az úton, vagy ha rosszul parkolok, máris jön nekem a büntetés? Ez a
jogegyelőség?
Na, barátom, azt hiszed ezzel megfogtál. De gondolj bele: a cigányok lopnak
vagy a tolvajok? Szerintem a tolvajok. Tolvajok között pedig van magyar is, román
is, sőt székely is. A cigányok csalnak, zsarolnak? Magyar, román, székely nem
szokott ilyent csinálni? S a verekedés is a cigányra jellemző, vagy a kötekedős
emberekre, legyen az is bármilyen etnikumú? Vagy fordítva: nem lehet, hogy
vannak becsületesen dolgozó, kínlódó cigányok? Akik ha rosszul parkolnak, éppen
úgy kapják a büntetést? Lásd be, hogy azok a dolgok, amiket a cigányokra fogsz, az
nem a cigányok jellemzői: azok a társadalomból kicsúszott emberek jellemzői. És a
társadalomban mindenféle etnikum tagja járhat így. Lopni, csalni, verekedni az
emberek szoktak – nem a cigányok. S becsületesen dolgozni, ugyancsak az emberek
szoktak – nem a székelyek. A különbség inkább abban van, hogy más az
anyanyelvük, s más a népviseletük, meg ilyesmik. De nem az emberségükbe
különböznek. Emberségünkben és embertelenségünkben is egyformák vagyunk.

De a statisztika mit mutat? Hány székely ember és hány cigány ember által
elkövetett lopás volt az utóbbi egy évben? Meg egyébként is: mutass nekem egy
olyan becsületes cigány embert! (Mert az igaz, hogy a székely emberek is
bűnöznek...)
Redben, kedves barátom, akkor menjünk bele a statisztikába. De ne így,
hanem akkor már menjünk bele mindenestől. Statisztikailag hogy áll a helyzet az
iskoláztatással? Statisztikailag, hogy áll a helyzet a stabil lakhatással? Statisztikailag,
hogy áll a helyzet a megélhetéssel? Ha ezeket megnézed, akkor az derül ki, hogy a
kevésbé iskolázott emberek, akik nincs hol lakjanak emberi körülmények között,
nincs rendes munkahelyük – nos, akkor statisztikailag ugyanezek követnek el több
bűntényt.
Na úgye? Lám a cigányok nem akarnak iskolába járni, nincs rendezett
lakásuk, nem dolgoznak rendesen, inkább lopnak!

Lassabban, mert én nem ezt mondtam. Nézzük meg jobban, részletesebben: te
milyen iskolába jártál? Milyen osztályba? Milyen nyelven tanultál, milyen gyerekek
között? „Rendesbe”, úgye? Na, hát a cigányoknak nincs ilyen rendes iskolájuk. Ők
úgy járnak az iskolába, hogy mindenki érezteti velük, hogy ők nincs mit keressenek
ott, őket ott szinte mindenki utálja. Te járnál ilyen iskolába? Ráadásul úgy, hogy a
szüleid sem jártak „rendesen” iskolába, s nem foglalkoznak ezzel. Nem járnál akkor
te sem szívesen. Na, hát ők sem.
De ha nincs „rendes” iskola, akkor nincs „rendes” munkahely sem. Mert ott
is, vagy nem alkalmaznak téged, mert iskolázatlan-neveletlen cigány vagy, vagy ha
igen, akkor a legmegalázóbb munkát kell vállald, a legkisebb fizetésért. Te ilyen
feltételekkel dolgoznál? Őszintén, vállalnád? Mert ha nem, akkor lusta dög vagy, aki
nem becsüli a munkát.
Nincs „rendes” iskola, munkahely, megélhetés, akkor nincs „rendes” lakás
sem. Mert nincs miből vásárolni, felépíteni, fenntartani. Ha valami van, abban sem
lehet „rendesen” lakni, mert számlák, adók, javítások… Az az ember, aki ilyen
helyzetben van, az könnyen az alkohol, a züllés közepén találja magát, elvesztődik
(vagy ki sem alakul) a felelősségérzete. Eszébe sem jut a jövőre gondolni (mert olyan
neki nincs is), jön a sok gyerek, még nagyobb a nyomorúság, a kiszolgáltatottság, és
meg is érkeztünk a bűnözés melegágyába.
Ez nem a cigányokra érvényes: ez az emberre, mint emberre érvényes. Ha
neked nem lenne iskolád, munkahelyed, lakásod, mindenki elutasítana, gyűlölne,
ilyen körülmények között nyomorognál – akkor ez a te történeted lenne. Nem egy
romáé. Mindenki szerint egy neveletlen, lusta dög lennél, akibe mindenki
belerúghat, s a pokolba kívánnának.

És mi lesz, ha egy egész csoportot így kitaszítanak?
Mert ti gyergyóiak Gyergyóban, a csíkiak Csíkban, a marosszékiek Maros
megyében, az erdélyiek Erdélyben, a romániaiak egész Romániában, a
magyarországiak egész Magyarországon, s még tovább: ezt teszitek, ezt tesszük, ezt
teszik. Társadalmi szinten.
Tehát mi történik, ha egész csoportokat így kitaszítanak?
Úgy ahogy tudják, megpróbálják valami módon megszervezni magukat.
Valahogy megszerezni a megélhetésre valót, valahogy megvédeni magukat a
kitaszítottság ellen, megtanulnak gyűlölni a gyűlölet ellen. Szervezett bűnözői
hálózatot alakítanak ki, ahogy tudnak...
Valahol itt tartottunk a vitában, beszélgetésben, amikor abbamaradt. Egyezett
a véleményünk abban, hogy ez így tűrhetetlen, valamit tenni kell. Végül arról is
meggyőztük egymást, hogy ez a társadalmi berendezkedés nem jó sem a székely
embereknek, mert áldozatokká válnak, és nem jó a roma embereknek sem, mert
indulásból áldozatok. De elmaradtam a jó példával, valami konkrét és reális
megoldási javaslattal.
Nos, ajánlom figyelmedbe Kerelőszentpál községet. A 2011-es népszámlálás
szerint a lakosság 30 százaléka roma. Régebben itt is feszültségben élt a magyar-
román közösség, mert a romák „terrorizálták” őket, hasonlóan mint nálatok. Aztán
került egy jó vezető a község élére, Simon István. Szárazon, tényszerűen: telket adott
nekik, hogy házat építhessenek, van gáz, villany, víz, csatornázás, aszfalt; több mint
250 roma kapott képzést-szakképesítést, többségük a község területén dolgozik, mert
munkahelyeket teremtett (ennek hatására a szociális segély igénylői 700-ról 81-re
csökkentek). Ha valaki betéved a roma közösség utcájába, akkor a különbséget csak
abban észlelheti, hogy az emberek más nyelvet beszélnek. Mert „rendes” oktatást
biztosít nekik a település vezetősége, „rendes” munkahelyeket létesít, támogatja a
„rendes” lakhatást. S így „rendes” emberek lettek. Az önkormányzatban most már
párttá szerveződött érdekképviseletük van. A település bejáratáná - Romániában
ritkaságként - három nyelvű a tábla: román (Sânpaul), magyar (Kerelőszentpál), és
roma (Sinpala). Mert ők is „rendes” emberek, „rendes” kisebbség Romániában.
Akárcsak az erdélyi magyarok.

A Gyergyó vezetőség is most már komolyan kell vegye az ügyet. A
polgármester, Nagy Zoltán, a Facebookon posztolt egy összefoglalót, az első
találkozó után. Engedd meg, hogy idézzem a végét: „Számítunk közösségünkre olyan
szempontból is, hogy nem segítjük azt a tevékenységet, mely később az önkényes
igazságszolgáltatásig fajul. A város közösségét alkotó egyetlen etnikai csoport sem nyer abból,
ha aprópénzzel sarkalljuk további kéregetésre, az erre "szakosodott" lakókat, ha területeket,
családi házakat adunk el bosszúból vagy más indulatoktól vezérelve olyan személyeknek, akik
nem képesek az együttélés alapvető szabályainak betartására, ha lopott fát vagy egyéb javakat
vásárolunk e személyektől.”
Az MPP is kiadott egy nyilatkozatot, hadd idézzek abból is: „Indítványozni
fogunk szakmai fórumokat, a rendfenntartó erők bevonásával, hogy jobban figyeljenek oda
javaink védelmére. Civil szervezetek bevonásával lakossági tájékoztatásokat kezdeményezünk,
hogy ne féljünk megtenni a feljelentést, amennyiben valamilyen sérelem ér minket. Jobban
odafigyelünk egymásra, embertársainkra. Kérni fogjuk a hatóságok éberségét, követelni fogjuk
az egyenlő bánásmódot. Nem megengedhető az a magatartás sem, hogy javainkat integrálódni
nem akaró személyeknek adjuk el. A törvénysértőkkel szemben törvényes fellépést
szorgalmazunk, nyomást gyakorolva a rendfenntartó szervekre. További szigorításokat
kezdeményezünk, a lakhatást, letelepedést illetően.”

Ettől kicsit elszomorodtam, kedves barátom.
Mert lehet, hogy eltér a véleményünk sok mindenben, s az rendben is van. De
ha összehasonlítjuk Kerelőszentpál vezetőségének megtett lépéseit és a Gyergyói
vezetőség tervét, akkor láthatjuk, hogy az egyik könnyít a lakhatáson, a másik
nehezíti; az egyik szakképzést ad, a másik kéregetésre „szakosodott” lakókról beszél;
egyik a beilleszkedést segíti elő, a másik a rendőri éberségre koncentrál.
Kerelőszentpálon sem lett egy csapásra felhőtlen a helyzet, de elindultak egy jó úton.
Gyergyószentmiklós meg úgy látszik, erőltetett menetet diktál az intolarencia
irányba, ami a problémát nem megoldja, de fokozza.
Végül csak egy kérdésem van, ma a romák nemzetközi napján: szerinted
hosszú távon melyik út, irány bizonyul helyesnek?
Horváth-Kovács Szilárd.