12. A dráma a 20.

században (Eugene O’Neill, Tennessee Williams, Arthur Miller, Samuel Beckett,
Tom Stoppard)

Eugene O’Neill
Utazás az éjszakában
A legjelentősebb műve, egyes kritikusok szerint a legjelentősebb amerikai dráma. A mű története az író
keserű múltját jeleníti meg. 1940-ben írta és feleségének adta házassági évfordulóra. Nem színpadra szánta
és csak halála után 25 évvel akarta, hogy megjelenjen az olvasóknak. Az írót az új amerikai drámairodalom
megteremtőjének tekintik, ő a pszichológiai dráma egyik atyja is. A művel létrehozta a szintézist is, mindent
felhasznált a művében, amit megtanult a lélekelemzéssel kapcsolatban. Utolsó korszakában tudta már az
embert a mély lélektani meghatározókon túl a környezeti, társadalmi meghatározók segítségével is ábrázolni
 önvizsgálati dráma juttatta el idáig (megfelel a klasszikus hármas egységnek). Egyetlen színtéren
játszódik, reggeltől éjszakáig (18-20 órán belül) játszódik le. A cselekmény egységét, zártkörűségét az író
családjának tagjai, a szereplők biztosítják. A szereplők: az író apja, anyja bátyja és ő maga. A drámai
feszültség akkor fokozódik, amikor Mary, az anya feladja a harcot. A tragédia a racine-i analitikus drámák
mintájára a legmegrázóbb pillanatok ábrázolására vállalkozik, amikor a már régen megtörtént vétkek
elévülésének reménye foszlik szét. Ebben a műben nem küzdelmekről, hanem remények szertefoszlásáról
van szó  nem szabályos a konfliktus, eltér a már megszokott klasszikus drámai történetektől. Úgy tűnik,
mintha a szereplők más társadalmi és civilizációs szituációban vívják meg küzdelmüket az életért, de
valójában saját lelkükben, bármit megtennének azért, hogy ne kelljen feladniuk magukat. Egymás szemükre
hányják a másik hibáit, de nem ezen van a hangsúly, lehetne megoldás a problémákra, de az író inkább az
önmagukban hordott lehetőségekre hivatkozik  a család minden tagja fél valamitől, különösen Tyron,
akinek a félelme másokat is megnyomorít. A a dráma 2 kérdést vet fel:
o hogyan találja meg a személyiség a helyét a társadalomban?
o mit kell tennie ahhoz, hogy az egyéniség nagyobb konfliktusok nélkül képes legyen vegetálni a
többiek, a közösség kívánalmainak ellenére is?
 a társadalom szerepjátszásra kényszeríti az embert
 az író már nem hisz a szerep eljátszásának hatásában

Arthur Miller- Az ügynök halála
A század közepi amerikai társadalom hiteles művészi rajza tárul elénk Miller drámáiból, amelyek modern
sorstragédiák. Olyan drámák megírására törekedett, amelyeket az egyszerű emberek is megérthetnek. Miller
drámai hősei is érzik a XX. századi ember magányát, érzik a körülötte egyre szűkebbre szoruló kört, de nem
nyugszanak bele az elszigeteltségbe, ki akarnak törni az acélkörből, mert nem hiszik, hogy az életnek nincs
értelme, mert meg akarják találni legalább álmaikban, vágyaikban- az értelmes élet útját. Akaratos emberek,
akik bíznak a megismerésben. A milleri hősök kisemberek, átlag amerikaiak, akik azonban vágyban,
akaratban, kitartásban a görög tragédiák hőseivel vetekszenek. Az ügynök halála:
Ebben a drámában egy bonyolultabb probléma ábrázolására vállalkozik. Willy Loman, az ügynök egy életen
át illúziókat kerget: gazdag szeretett volna lenni s erőssé, okossá, az élet legyőzőivé nevelni fiait. De álmai,
amiket gyakran összekever a valósággal, nem teljesedhettek be, és nem csak azért mert ő volt gyenge vagy
rossz ügynök, hanem mert a világ is megváltozott körülötte: az élet tempója is lüktetőbb, az emberek
elszigetelődtek egymástól; nincsenek barátságok, nincs megértés. Csak küszködés van, magány és
fáradtság. Elénk tárja az életéért és illúzióiért küzdő kisembert, szembesítve a jelent emlékeivel, a múlt
valóságával. Willy egy életen át szaladt a siker után, és sikertelenségét önmagának sem meri egy életen át
bevallani. Összetörten, kimerülten, betegen is csak e sikertelenség oka foglalkoztatja, s gondolataiban odáig
jut el: az ok az lehet, hogy neki túlságosan fontos az emberek visszamosolygó szeme, emberi kapcsolatok
teremtése, a szeretet. Lényegében az egész dráma Willy lelkiismeret- furdalásának kivetítése, vizsgálata.
Miller ahhoz az ábrázolási módhoz folyamodik, hogy mában játszódó drámájában az időben vissza- vissza
kalandozva, sokoldalúan állítja elénk Willyt. Együtt érzünk az ügynökkel, ahogy Miller is teszi. Az ügynök a
soha el nem ért siker bűvöletében éli végig életét, a kudarcok elől az álmodozásokhoz menekül. Egy másik
életelv lehetne a szereteté- ezt Biff, a fia képviseli-, s mire az ügynök rádöbben fia szeretetére, már csak a
halál árán kapható életbiztosítással válaszolhat családjának. A dráma két felvonásra (és egy rekviemre)
tagolódik. A dráma két szinten, két idősíkban játszódik. Jelen idejű cselekménye bő egy nap: hétfő
koraestétől kedd éjszakáig. Mint a klasszicista drámákban. A múltbéli cselekmény: az ügynök egész élete,
elsősorban azonban néhány olyan esemény, amely a ma 35 éves Biff tizenéves korában zajlott le. A dráma

. emlegetik az Eiffel-tornyot és egy dél-franciaországi szüretet egy bizonyos Bonellynél" . két vándor érkezik. A szerzőt hiába faggatták arról. (film adaptáció) SAMUEL BECKETT Godot-ra várva Az abszurd irányzat egyik vezéregyéniségének. ám lelkünk mélyén – némi lelkiismeret-furdalással – bizonyos fokig igazat adunk a céltudatos. Miller nagy lélektani jártassággal . aki az emberarcú kapitalizmust testesíti meg Willy Loman. az amerikai kisember számára. . viszont az értelmezések egész sorát vetette el. Willy személyiségének kiformálódását befolyásoló apafigurát.Alaptémája. ugyanakkor rejtélyes." . . végül egy fiatal fiú közli Godot üzenetét: holnap biztos eljön. . vegetálás a lét perifériáján. vezérmotívuma a visszatérő kijelentés: „Godot-ra várunk. társadalmon. Ben. kiismerhetetlen. fensőbbséges asszony. S mégis összeszorul torkunk. hogy egyetlen éjszaka telt el a két felvonás között.Vladimirék kiemelnek múltbeli mozzanatokat ötven éves ismeretségükből. Miller mellett sikeres drámaírónak lenni Amerikában: ez már teljesítmény.A Godot négy alkat és egy szituáció végzetének drámája. de ez nem határozza meg jelenüket. világsikert aratott drámájának. beszélgetnek. Ez lesz későbbi. . Az 1947-ben született darab enervált. Ahogyan ottani kritikusai nevezték: „az elveszett lelkek írója”. történelmi időn kívüli banalitások mögött az ember és a világ kapcsolatának végső feltárása történik.de Didi felidézéseire Gogo rendszerint nem emlékszik. nyomasztó emlékeik vannak millió halottról. utalnak egy istentelen" iskolára. majd egy fiú Godot üzenetével. Mozgalmas ifjúsága múltával a Battle of Angels című (a későbbi Orfeusz) darabja Rockefeller-ösztöndíjat kap. értelmetlenségével. félelemtől űzött. Beckettnek első színpadi sikere. aki egészséges környezetével kénytelen megvívni. ettől fogva „főhivatású drámaíró). túlfeszített idegzetű. hanem a nemzeti és faji előítéletekkel is szembesülni kényszerült. bizonytalan. elég egy mozdulat. hogy Williams teljes szívvel melléállna. kézzelfogható. szívünk. s kiderül a valóság: egy hajszolt. eszegetnek. Biff viszonyának megromlását. A második apafigura a sikeres báty. a Godot-ra várva a drámatörténet egyik legtalányosabb alkotása. amikor Mitch és Blanche szakítási jelenete közben egy vak virágárus asszony „haldokló özvegyeknek” kínálja tarka művirágait. hanem azt. A második részben majdnem ugyanez ugyanígy megismétlődik. de jellem és kommunikáció sincsen: két csavargó vár egy bizonyos Godot-ra egy országúti fa alatt. saját lelkiismerete rabságában vergődő hősnője kétségbeesetten hárítja el a valóságot: „Én varázslatot akarok! Én nem az igazat mondom. érkezik egy páros. az időhármasság. rettegő. hiába aggat lampionokat a csupasz villanykörtére. .Reális részletekből irreálissá áll össze a mű egésze: minden elem. A dráma három. meghasonlott Blanche-t.látszólag mindvégig egy mellékfeszültség szálait csomózza és bogozza: Willy és legkisebb fia. Ez érvényes az idő és a tér kategóriáira is. Az alapritmust megszakítja egy-egy emléktöredék: Vladimir kihalászta Estragont a Szajnából. ahol gyermekkori élményként nemcsak a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket tapasztalta meg. 1945-ben megírja Üvegfigurák című drámáját – annak a törékeny. sosem válaszolt rá egyértelműen. életigenlő Kowalskinak. a félhomály. hogy kit vagy mit ért Godot-n. Tennessee Williams O’Neill után. hogy családja kiegyensúlyozott életét felborítsa az idegen. Darabjának magányos hősnője elbukik anélkül. Tudjuk. Az első Willy vér szerinti apja.A mű tartalma a várakozás. Az általában két részben játszott A Vágy villamosa hatalmas siker volt. hogy sajnálnunk kellene a sorstépte.A művet először franciául írta meg. a „lázadó puritán” az amerikai Délen született.Az abszurd drámák dramaturgiájának megfelelően nem ábrázol életfolyamatokat. Az is látszat csupán.Az elvont időtlenségben megszűnt a linearitás. az ábrázolt világ eseménytelen monotóniája jelen idejű. mozzanat egyszerre konkrét. A Vágy villamosának is alapmotívuma. öregedő arc. formája a várakozás közben elvégzett cselekvések sora. aminek igaznak kellene lennie!” Csakhogy nincs varázslat. kiszolgáltatott embernek a harcát. nemcsak cselekmény. az író szembesít az emberi lét alapkérdéseivel. . így valódi szerepmintául nem szolgálhatott a kamasz Willy számára. az alkony. aki New Orleansben keresi célt tévesztett életének kiútját. . érezzük.Csak az éjjelek és nappalok váltakozása érzékelhető. A harmadik pedig egy bizonyos Silverman nevű kereskedő. szerepmintát is megidéz. A felszínen észlelhető. . aki nem tári el. aki a kisfiú 3 éves korában elhagyta a családot.

nyomorúságos életünknek. szimbolikus toposz . Belekeveredtek egy történetbe.A tárgyi világ is a figurák teljes kifosztottságát. üzenet-várakozás) és a szövegekben . A fa is sokjelentésű. akik parancsra főszerepre kényszerülnek. Hamlet királyfi áruló barátai. Shakespeare Hamletjének sajátos parafrázisában a darab két gyászos végű mellékfiguráját állítja a középpontba. Egyszerre funkcionális és jelképes: egyben a létezés elvont tere is (a misztériumok világszínpadához hasonlóan). Beckett). nádashoz várakoznak. a Hamlet történetében. bosszú és gyors halál. amikor dönthettünk volna máshogy is. a neves színműíró első filmjében saját darabját dolgozta át a filmvászonra. Ahogy mi is a szánalmas próbálkozásunkkal. „Biztosan volt egy pont. s ők semmit sem értenek az egészből. mint a nézőnek. hogy értelmet adjunk a kis szürke. megpróbálnak értelmet keresni a jelenlétüknek. . viccesek. a történetük „meg van írva” és bármennyit kínlódnak és töprengenek. túllihegik a parancsokat. miért ölik meg őket. három pedig sok". Főhőseink megpróbálnak mellékszereplőként bolyongani egy igen szerteágazó és csapdákkal teli világban. Két olyan emberről szól a történet. közel valamilyen szakadékhoz.. (film adaptáció) . Ránk hasonlítanak. fülelnek. a senki földjén. akik soha sem jönnek rá.A két felvonást tökéletesen végiggondolt szimmetria tartja össze (Egy felvonás kevés lett volna. mellékszereplők maradnak egy eleve elrendeltnek látszó világban. töketlenek és tehetetlenek.ciklikus időszemléletet tükröz.a napszakok váltakozásában. Ármány.. a természet megújulásában. akik csak tengődünk a hatalmasok által megfogalmazott és elrendelt világban. miközben az eredeti dráma főalakjai csak a háttérben jelennek meg. Tom Stoppard) Tom Stoppard igen gazdag drámaírói munkásságának máig legsikeresebb darabja a Rosencrantz és Guildenstern halott. szerelem. Tom Stoppard.a kiszáradt váz" a második felvonásra feléled.Az ismétlődések ritmusa .A helyszín (a színpadkép) is az elidegenült világ azonosíthatatlan tája. reménytelenségét jelzi. Két lóti-futi mellékszereplő. fordulatok nem tagolják a történéseket. hatórányi járásra emberektől. s hogy ez mennyire mulatságos.” – ez a mondat későn hangzik el. a Shakespeare Hamletjébe oltott abszurd komédia. egyszerű hétköznapi emberekre. mint ahogy az „eleve elrendeltetett”. összeesküvés. Szimpatikusak.. a visszatérő helyzetekben (várakozás.Az út-toposz eleve jelzi köztes" állapotukat: kívül. kik és miért döntöttek helyettünk az életünkről. képtelenek máshogyan dönteni és cselekedni. egy fennsíkon. a létüknek. . távol téblábolnak az emberi világtól. érkezés-távozás. Sehonnan sehová sem vezető országút mellett. lényeges változások. . mely számukra éppolyan rejtélyes. Kockáznak. Esélytelenek. és fogalmunk sincs mikor és hol. .