You are on page 1of 10

2 Kor. 11.

Pál és a hamis apostolok(göröggel és
kapcsolódó igékkel / revideált)

2 Kor. 11,1 Bárcsak elviselnétek, eltűrnétek tőlem egy kevés
balgatagságot, egy kis bolondságot, esztelenséget, ostobaságot,
oktalanságot! Sőt kérlek, viseljetek el engem is.
2 Kor. 11,2 De hiszen meg is teszitek, el is tűrtök engem. Mert isteni
buzgósággal137 igyekezettel buzgok138 fáradozok, értetek. Mert Isten
féltő szeretetével féltelek titeket; hisz eljegyeztelek titeket egy
férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet, szent, érintetlen, tiszta
szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé. [Más fordítás: Igen, én
„eljegyeztelek” benneteket Jézus számára, és arra törekszem, hogy
úgy vigyelek hozzá, mint tökéletes menyasszonyát]139
2 Kor. 11,3 Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga
álnokságával, ravasz mesterkedésével megcsalta, rászedte, becsapta
Évát, akként a ti gondolataitok140 is megrontatnak141 tönkretétetnek,
lerombolódnak, és eltávolodnak, eltántorodnak, a ti elméteket is
megzavarja, és így a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránt való
egyenességtől, az őszinte, tiszta és szent hűségtől. [Más fordítás: és
akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak, Krisztus
iránti őszinte és tiszta odaadásotoknak]142
137
137 Buzgóság (dzélosz): igyekezet.
138
138 Buzgok (dzéloó): lelkesen törekszik, fáradozik, igyekszik.
139
139 És: „Akit mi prédikálunk, Ő az, akit ismertté teszünk, emlékeztetve, és
figyelmeztetve minden embert, tanítván, és felvilágosítva minden bölcsességgel,
hogy minden embert tökéletesnek, bevégezetten, felnőtt, érett korúan állassunk
elő a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28). Hogy amikor az Úr elé álltok, azt
mondhassa, hogy: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs
benned, semmi hibád sincsen!” (Én. 4,7). És ezt úgy érhetitek el, hogy
elfogadjátok azt a tényt, hogy: „Mert ha tízezer tanítómesteretek, nevelőtök,
mint a gyermeket iskolába kísérő rabszolgátok lenne is a Krisztusban, de nem
sok atyátok; mert tőlem vagytok, én szültelek, és én hoztalak létre titeket a
Krisztus Jézusban az Evangélium által” (1 Kor. 4,15). És így lettetek hívőkké:
„Bizony, hittel, a hit ajándékával jegyezlek el téged…, és megismered az Urat”
(Hós. 2,19).
140
140 Gondolataitok (noéma): felfogás, gondolkodásmód.
141
141 Megront (phtheiró): elpusztít, tönkretesz, lerombol, feldúl.
142
142 Az első embert is megcsalta a sátán az Édenben, és az így történt: „A kígyó
pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és
alkotott vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a
kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak
gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek
közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, ne is
érintsétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem
2 Kor. 11,4 Mert hogyha az, aki jő, és aki odamegy hozzátok, és más
Jézust prédikál, és hirdet, nem akit mi hirdettünk. Vagy más szellemet
vesztek, és fogadtok be, amit nem vettetek,nem akit korábban
kaptatok, és akit elnyertetek. Vagy más evangéliumot, amit be nem
fogadtatok, szépen eltűrnétek, és szívesen vennétek143

haltok meg” (1 Móz. 3,1-4). De Isten ígéretet tett a bűnbeesés után azonnal az
embernek, és ítéletet hirdetet a sátánnak: „És ellenségeskedést szerzek közötted
és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre
tapos, te pedig annak sarkát mardosod. (1 Móz. 3,15). Így figyelmezteti Péter
apostol a mindenkorban élő hívőket: „Józanok, óvatosak, megfontoltak legyetek,
vigyázzatok, legyetek éberek. Mert a ti ellenségetek, az ördög, a vádló,
rágalmazó, a sátán, mint ordító oroszlán kószál mindenütt, keresvén, kit
elnyeljen. Akinek álljatok ellen, szálljatok vele szembe keményen a hit erejével,
szilárd, stabil hittel, bizonyossággal, hitvallással, hűséggel…” (1Pét 5:8-9). Mert:
„hű az Úr, Ő megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2 Thess. 3,3). És:
„Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14). A tüzes nyíl
pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak,
mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt”
(1 Ján. 2,14). „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok,
akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11).
143143 Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium
van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom, és
figyelmetekbe ajánlom atyámfiai, testvérek az evangéliumot, melyet néktek
vittem, és hirdettem. Melyet el is fogadtatok, be is vettetek, melyben állotok is, és
szilárdan kitartotok benne, amelyben meg is maradtatok és melyet követtek.
Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, és megőrzitek úgy, aminémű
beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába, és elhamarkodottan, hacsak nem
látszatra lettetek hívőkké, és ha ragaszkodtok még hozzá]” (1 Kor. 15,1-2). És így
folytatja az apostol, mert: „… nincs más Evangélium; de némelyek zavarnak, és
megháborítanak, zavarba ejtenek, nyugtalanítanak titeket, és el akarják
ferdíteni, és forgatni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből
való angyal hirdetne is néktek jó hírként, örömüzenetként valamit azon kívül,
amit néktek hirdettünk legyen átok alatt! Amint előbb mondottuk, most is ismét
mondom: Ha valaki néktek hirdet valami más Evangéliumot azon kívül amit
tőlünk hallottatok, amit elfogadtatok, átok alatt legyen” (Gal. 1,7-9). És Pál
apostol elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki
legyen is az” (Gal. 5,10). Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy
csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet, vagy hozzá tesz, vagy elvesz
belőle, az a sátán szolgája: „Kérlek, és buzdítlak pedig titeket atyámfiai,
testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat,
egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak. Akik
háborúságnak okai volnának és botránkozásokat okoznak, kelepcéket
2 Kor. 11,5 Mert én azt gondolom, és számítom, hogy semmiben sem
vagyok alábbvaló, kisebb, semmivel sem tettem kevesebbet a fő-fő
apostoloknál144
2 Kor. 11,6 Ha pedig avatatlan145 járatlan, egyszerű vagyok is a
beszédben, az ékesszólásban, de nem az Istenismeretben. Sőt
mindenben, mindenképen nyilvánvalókká146 lettünk előttetek, és
nyíltan álltunk előttetek minden tekintetben. [Más fordítás: Lehet,
hogy nem tudok olyan szépen szónokolni, mint ők, de tudás dolgában
nem maradok el tőlük - ezt már megmutattam nektek sokszor]147

készítenek, elégedetlenséget okoznak a tudomány körül, és akik az ellenkezőjét
tanítják annak melyet tanultatok, és azoktól hajoljatok el. Kerüljétek őket.
Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17). „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok, csaló
munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át, adják ki magukat. [Más
fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük,
hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá
változtatják a külsejüket; akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus
apostolai]. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság
angyalává, a fény követévé. Nem nagy dolog azért, és nem csodálkozom, ha az ő
szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek megérdemelt
végük az ő munkájuk szerint lészen. [Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a
Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak.
Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).
Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek a
farizeusok - az elkülönülő, elzárkózó - és sadduceusok szektáitól, azaz: „ ... a
farizeusok és sadduceusok, vagyis: a vallásos emberek tudományától” (Mt.
16,6.12). Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így szól népéhez: „Ezt
mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak fecsegését, akik
néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket: az ő szívüknek látását szólják, nem az
Úr szájából valót. És az Úrnak terhét, az Úrnak szavát, igéjét ne emlegessétek
többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek,
a Seregek Urának, a mi Istenünknek beszédét, igéjét” (Jer. 23,16).
144144 És így folytatja az apostol: „De Isten kegyelme által vagyok az, ami
vagyok. És az ő hozzám való, és rám árasztott kegyelme nem lőn hiábavaló, nem
maradt bennem hatástalan, nem volt sikertelen, nem lett eredménytelen, nem lett
tartalom nélküli, üres, semmit érő, céltalan, sőt többet munkálkodtam, és
keményebben dolgoztam, és fáradoztam, mint azok mindnyájan. De nem én,
hanem az Istennek velem való kegyelme” (1 Kor. 15,10). Dicsekedvén,
balgataggá, esztelenné lettem. Ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna
engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál,
noha semmi vagyok. Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak, mert
megnyilvánultak közöttetek sok tűrésben, a teljes állhatatosságban, jelekben,
csodákban és isteni erőkben is” (2 Kor. 12,11-12).
145
145 Avatatlan (idiótész): hozzá nem értő, képzetlen, járatlan, egyszerű.
146
146 Nyilvánvalókká (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá ismertté.
2 Kor. 11,7 Avagy vétkeztem-é, vagy talán hibát követtem el, mikor
önmagamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy
felemelkedjetek, hogy ingyen, ajándékképpen hirdettem néktek az
Isten Evangéliumát. [Más fordítás: Ingyen hirdettem nektek Isten
örömhírét; örömüzenetét. Megaláztam magam, hogy ti legyetek
fontosak. Talán rosszul tettem]?
2 Kor. 11,8 Más kihívott gyülekezeteket, eklézsiákat fosztottam ki,
zsoldot vévén, amikor támogatást, és ellátást fogadtam el tőlük, a
nálatok végzendő szolgálatra, hogy titeket ingyen szolgálhassalak. És
mikor nálatok voltam és szűkölködtem, hiányt szenvedtem,
nélkülöztem, nem terheltem meg senkit.
2 Kor. 11,9 Mert az én szükségemet, hiányomat kipótolták a
Macedóniából jött atyafiak, testvérek, ők támogattak az
adományaikkal; és minden tekintetben őrizkedtem, ügyeltem rá, és
tartózkodni is fogok, s a jövőben is ügyelek rá, hogy semmiben se
legyek terhetekre.
2 Kor. 11,10 Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől
nem esem el, nem fogják elhallgattatni, nem rekesztik belém Akhája
vidékén. [Más fordítás: A Krisztus bennem levő igazságára mondom,
hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani;
hogy ezt a dicsőséget nem lehet megtagadni tőlem Akhája vidékein].
2 Kor. 11,11 Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten [Más
fordítás: Mit gondoltok, miért nem akartam elfogadni tőletek semmit?

147147 Pál apostol megvallása küldetésének céljáról: „Én is, amikor megérkeztem
hozzátok testvéreim, nem úgy érkeztem, és nem azért mentem, mint aki
ékesszólás keresett szavaival, magasröptű fellengző beszéddel, vagy bölcsesség
fölényével hirdeti nektek az Isten, a Krisztus bizonyságtételét, szent titkát. Mert
úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, és nem akarok semmiről
sem tudni, csak Jézus Krisztusról, még pedig róla is mint a megfeszítettről. És az
én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető
beszédeiben, nem a bölcsesség meggyőző, rábeszélő szavaiból állott, és nem
tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek megnyilvánulásában, és
csodatevő erőnek megmutatásában, hogy hitetek ne emberek bölcsességén,
hanem Isten csodatevő erején nyugodjék” (1Kor. 2,1-2.4-5). „Ezeket hirdetjük is,
de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, nem az emberi tudomány bölcs
beszédeivel, hanem a Szent Szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a
szellemi embereknek magyarázva” (1Kor. 2,13). „Mert … azért küldött engem
Krisztus… hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel hogy
a Krisztus keresztje, azaz kínoszlopa el ne veszítse erejét, és tartalom nélkülivé,
hasztalanná, üressé ne legyen” (1Kor. 1,17). „Mert nem beszédben áll, és nem
szavakon alapszik, nem szóban nyilatkozik meg az Istennek országa, Isten
királysága, uralma, hanem csodatevő erőben” (1 Kor. 4,20).
Talán azért, mert nem szeretlek benneteket?! Dehogyis! Isten jól tudja,
mennyire szeretlek titeket].
2 Kor. 11,12 De amit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam
az alkalmat az alkalomkeresők elől, hogy amivel dicsekednek,
olyanoknak találtassanak, és olyannak bizonyuljanak abban, mint mi
is vagyunk. [Más fordítások: De továbbra is ezt fogom tenni, hogy
kivegyem a talajt lábuk alól, hogy azok az „apostolok” ne
dicsekedhessenek. Mert azt akarják elhitetni veletek, hogy az ő
munkájuk is ugyanaz, mint a miénk; Akik keresik a módot, hogy
dicsekvésükkel hozzánk hasonlónak tűnjenek fel]148
2 Kor. 11,13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok, ravasz,
alattomos, csaló munkások, akik a Krisztus apostolaivá, követeivé
változtatják át, és adják ki, hazudják magukat. [Más fordítás: Mert
ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy
ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá
változtatják a külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy
Krisztus apostolai].
2 Kor. 11,14 Nem is csoda; hisz maga a sátán is átváltoztatja magát
világosság angyalává, a fény követévé, és elhiteti az emberekkel, hogy
148
148 És így folytatja az apostol: „Mert micsoda az, amiben megkárosodtatok a
többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek
terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot!” (2 Kor. 12,13).
„Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy
a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak”
(Csel. 20,33-34). Ugyanis csatlakozott Akvillához és Priscillához: „…mivel ugyanaz
volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis
sátorkészítő mesterek voltak” (Csel. 18,2). „Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi
fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg
ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát” (1 Thess. 2,9).
„Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem
tétlenkedtünk közöttetek, Sem ingyen kenyeret nem ettünk. Nem azért, mintha
nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek
követendő példaként” (2 Thess. 3,7-9). „és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk.
Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk” (1Kor. 4,12).
„Nemhogy az én szűkölködésemre nézve szólnék. Nem a nélkülözés mondatja ezt
velem; mert én megtanultam, hogy azokban a körülményekben, amelyekben
vagyok megelégedett legyek. Tudok megaláztatni, tudok szűkölködni is, tudok
bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok. Be vagyok avatva
mindenbe egészen, a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a
szűkölködéssel is” (Fil. 4,11-12). Mert az apostol ismeri, és követi Urát, aki azt
mondta: „És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti rabszolgátok. Éppen úgy,
mint ahogy az embernek Fia nem azért jött a földre, hogy néki szolgáljanak,
hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért, és ezáltal sok
embert megmentsen” (Mát. 20,27-28)
ő a világosság angyala, mert a világosság angyalának képére változik
át.
2 Kor. 11,15 Nem csodálkozom tehát ha az ő szolgái, követei,
küldöncei is átváltoztatják, és adják ki magukat az igazság szolgáivá,
követeivé, küldönceivé; akiknek megérdemelt végük az ő
cselekedeteik, az ő munkájuk szerint lészen. [Más fordítás: Nem
meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az
igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a
tetteikkel megérdemeltek]149

149149 És így folytatódik a kijelentés: „Nem szépen, és nem jó szándékkal
buzgólkodnak érettetek, sőt minket ki akarnak rekeszteni, el akarnak titeket
szakítani, el akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok, hogy
mellettük, és értük buzgólkodjatok. [Más fordítás: Azok az emberek nagy
érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy
elszakítsanak titeket tőlem. A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni,
hogy csak őket kövessétek, sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből,
hogy körülöttük buzgólkodjatok]” (Gal. 4,17). Ezért: „Őrizkedjetek az ebektől,
óvakodjatok a kutyáktól, őrizkedjetek, és óvakodjatok a gonosz munkásoktól,
őrizkedjetek a megmetéltektől” (Fil. 3,2). „Mert van sok engedetlen, hiába való
beszédű, fecsegő és csaló, különösen a körülmetéltek között” (Tit. 1,10). Már az
Úr Jézus így figyelmezteti mindenkori hívőket: „Őrizkedjetek, és óvakodjatok,
és tartsátok szemmel, a hamis prófétákat, akik juhoknak ruhájában,
báránybőrben, bárány-külsőben jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a
bojtorjánról, vagy a bogáncskóróról, a tüskés gyomnövényről fügét?” (Mát. 7,15-
16). „… Meglássátok, és vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen, meg ne
tévesszen titeket, mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én
vagyok a felkent; és sokakat elhitetnek, megtévesztenek” (Mát. 24,4-5). „Mert
hamis felkentek és hamis próféták állnak majd elő, és nagy jeleket és csodákat
tesznek, annyira, hogy elhitessék, és hogy megtévesszék, ha lehet, a
választottakat is” (Mát. 24,24-25)-. Bizony: „Sok hamis próféta támad, akik
sokakat elhitetnek, és megtévesztenek” (Mát. 24,11). Azért: „Ezt mondja a
Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a nektek prófétáló prófétáknak szavait,
akik néktek prófétálnak, elbolondítnak, és hiábavalóvá tesznek benneteket: az ő
szívüknek látását, látomását hirdetik, nem az Úr szájából valót, nem azt, amit az
ÚR adott” (Jer. 23,16). Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki
mást tanít, mint amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek pedig titeket
atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik
szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat
támasztanak, és háborúságnak okai volnának, és botránkozásokat okoznak,
kelepcéket készítenek, elégedetlenséget szítanak a tudomány körül. Akik más
tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak melyet
tanultatok. És azoktól hajoljatok el. Kerüljétek őket, és térjetek ki előlük” (Róm.
16,17) Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte mi, avagy mennyből
való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen
2 Kor. 11,16 Ismét mondom: ne tartson,150 ne gondoljon engem senki
esztelennek, bolondnak, ostobának, de ha mégis annak gondoltok,
fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
2 Kor. 11,17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem
mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével, és
elszántságával. [Más fordítás: Ezt most nem úgy mondom, mintha az
Úr szólna, hanem úgy, mintha a dicsekedés miatt valóban ostoba
lennék; mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy
balgaságomban].
2 Kor. 11,18 Mivelhogy sokan dicsekednek hústest szerint, emberi
módon, dicsekszem én is. [Más fordítás: Miután sokan dicsekednek
olyanok, akik magukat a hús sugalmaihoz szabják, hadd dicsekedjem
hát én is].
2 Kor. 11,19 Hisz okosak, és bölcsek lévén, örömest151 és készségesen
eltűritek az eszteleneket, a „bolondokat, ostobákat. [Más fordítás:

átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki
nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott
legyen!” (Gal. 1,8-9). „Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi
Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a hithez illő tanításhoz, az
felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc
betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz
gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek
torzsalkodásai, akik a hitet a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5).
Mert: „Az ilyenek a hit látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét
megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5). Ezek azok, akik
szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két
megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából,
bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11). Hiszen: „Aki félrelép, és
nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki
megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha
valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a
házatokban lévő gyülekezetbe, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget
vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11). János apostolon keresztül is
hangzik a figyelmeztetés, ezek: „Közülünk indultak el és váltak ki, de nem
voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak
volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk
valók” (1 Ján. 2,19). Ezért: „Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok!
Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek, és a gonosz minden fajtájától
tartózkodjatok!” (1 Thess. 5,21-22). A prófétán keresztül pedig így szól az Úr: „…
Miként ők így választották újaikat, és ők a maguk utálatosságaikban
gyönyörködtek: Akképpen választom én is az ő megcsúfolásukat, és rájuk
hozom, amitől félnek…” (Ésa. 66,3-4).
150
150 Tart (dokeó): gondol, vél, hisz.
151
151 Örömest (hédeósz): szívesen, készségesen.
Hiszen, miután a ti eszetek helyén van, öröm nektek az eszteleneket
elviselni; és engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket].
2 Kor. 11,20 Mert elviselitek, eltűritek, ha valaki leigáz, rabszolgává
alacsonyít titeket, ha valaki kihasznál, élősködik rajtatok, ha kifoszt,
ha valaki zsákmányul ejt, tőrbe ejt titeket, ha valaki felfuvalkodik, és
hatalmaskodik rajtatok. Ha valaki a fejetekre ül, ha valaki arcul ver
titeket.
2 Kor. 11,21 Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtlenek voltunk
- hát ehhez mi csakugyan gyengék voltunk, hogy ilyen dolgokat
tegyünk veletek, és ilyesmire mi nem vállalkoztunk, - de amiben
merész valaki, - esztelenül szólok, - merész vagyok én is. [Más
fordítás: De ha valaki merészel dicsekedni, akkor én is dicsekedni
fogok].152
2 Kor. 11,22 Héberek ők? Én is. Izrael népéhez tartoznak? Én is.
Ábrahám magva-é? Én is153

152152 És az apostol megvallja, hogy ő is zsidó származású, és ezzel
dicsekedhetne is: „Jóllehet énnékem van bizakodásom hústest szerint is. Ha
bárki más mer hústestben bizakodni, én sokkal inkább; Körülmetéltettem
nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból
való zsidó, héber a héberek közül, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság
tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen
voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért
kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram,
Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni
hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil. 3,3-8).
153
153 Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a
nemzetekből megtértek, és a zsidók előtt: „Én zsidó ember vagyok, születtem a
ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál,
itt kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, és én is így rajongtam
Istenért, miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind
halálig. Ez út követőit halálra üldöztem, megkötözvén és tömlöcbe juttatva mind
férfiakat, mind asszonyokat” (Csel. 22,3-4). Hiszen: „Az én ifjúságomtól fogva való
életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják,
és ismerik a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva, ha bizonyságot
akarnak tenni, hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem,
mint farizeus. (Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják,
ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint
farizeus)” (Csel. 26,4-5). A Galatáknak: „Mert hallottátok, mint forgolódtam, és
mint viseltem magamat én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen
háborgattam, és könyörtelenül üldöztem az Isten anyaszentegyházát, a kihívott
gyülekezetet, eklézsiát, és pusztítottam azt, romlására, és pusztulására törve. És
felülmúltam a zsidóságban, a zsidó vallásosságban nemzetembeli sok
kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért, és fölöttébb vakbuzgó
követője voltam őseim hagyományainak” (Gal. 1,13-14).
2 Kor. 11,23 Krisztus szolgái-é? Balgatagul, esztelenül szólok, én még
inkább; több fáradság,154 vesződség, több vereség, több verés, több
börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.
2 Kor. 11,24 A zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján155
2 Kor. 11,25 Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek,
háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;
2 Kor. 11,26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken,
veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között,
veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban,
veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben
hamis atyafiak, hamis testvérek közt;
2 Kor. 11,27 Fáradságban és nyomorúságban, vesződségben
gyötrődve, kínlódva, gyakorta való virrasztásban, éhségben és
szomjúságban, gyakorta való böjtölésben-koplalásban. Hidegben
sokszor fagyoskodva és mezítelenségben. [Más fordítás: Sokat
fáradoztam és vesződtem, gyakran ébren töltöttem az éjszakát,
éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, mert gyakran nem volt mit
ennem, sokszor fáztam, fagyoskodtam, vagy nem volt ruhám, és nem
volt mit fölvennem].
2 Kor. 11,28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az
összes kihívott gyülekezetek gondja. [Más fordítás: Ezek mellett a
külső bajok és nehézségek mellett, - nem számítva mindennapi
megtámadtatásomat - állandóan hordozom az összes gyülekezetek, az
eklézsia gondját-baját]156
154
154 Fáradság (koposz): vesződés, kimerültség.
155
155 Mert a törvény kimondja, hogy: „… ha a bűnös ütleget, verést érdemel,
vonassa le azt a bíró, és üttessen arra a jelenlétében annyit, amennyit a bűne
miatt megérdemel. De csak negyvenet üttessen rá, ne többet, hogy netalán, ha
ennél több ütést üttet reá, alávalóvá legyen előtted a te atyádfia” (5 Móz. 25,2-3).
156
156 És megismétli az apostol, hogy az Úr nevéért, és azért, hogy üdvösségre
vezessen embereket, mit kell elviselnie: „…úgy ajánljuk magunkat mindenben,
mint Isten szolgái; sok tűrésben, kitartásban, sok állhatatossággal; Nagy
türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, nyomorúságban, szükségben,
kényszerhelyzetben, szorongattatásban. Türelmesen elviseljük a nehéz
körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat, és amikor hiányt szenvedünk
valamiben. Verést szenvedve, mert sokszor megvernek, megostoroznak
bennünket, tömlöcben, mert börtönbe zárnak, háborúságban, amikor a tömeg
ellenünk támad. Lázadások, zendülés, és csődület támasztása közepette,
nyugtalanságban, és olyan körülmények között, ami munkámban zavar.
Küszködésben, fáradozásban, mert van, amikor keményen kell dolgoznunk,
virrasztásban, mert nem alhatunk éjjel. Kényszerű böjtölésben, mert néha nincs
mit ennünk” (2 Kor. 6,4-5). És bemutatja Isten Igéje, hogy mindenütt üldözést, és
bántalmazást szenvedett az apostol. Amikor Filippiben kiűzte a jövendőmondás
2 Kor. 11,29 Ki beteg, hogy én is beteg, és szenvedő ne volnék? Ki
botránkozik, és tántorodik meg, hogy én is ne égnék a szégyentől?
[Más fordítás: Ha valaki vétkezik, én is szenvedek vele együtt; Ki
gyötrődnék tőrbe jutva, hogy én ne égnék]?
2 Kor. 11,30 Ha már dicsekednem kell, az én gyengeségeimmel,
erőtlenségeimmel dicsekszem.
2 Kor. 11,31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki
mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom, hogy igazat mondok.
2 Kor. 11,32 Damaskusban Aretás király helytartója őriztette a
damaskusiak városát, hogy engem elfoghasson;
2 Kor. 11,33 És az ablakon át, a várablakból kosárban bocsátottak le a
kőfalon, és megmenekültem kezei közül157

szellemét az őket követő lányból: „Látván pedig annak az urai, hogy
keresetüknek a reménysége elveszett, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek,
megragadva Pált és Silást, a főtérre hurcolták őket a hatóságok elé. És
odavezetvén őket az elöljárók elé, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre
megháborítják, és felforgatták a mi városunkat, És olyan szokásokat hirdetnek,
melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem átvennünk, sem követnünk,
mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük, és
rájuk támadt. Az elöljárók pedig letépetvén ruháikat, megbotoztatták őket. És
miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a
börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket
a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá” (Csel. 16,19-24). Listrában az
apostol szolgálata eredményeként meggyógyul egy béna, de: „Jövének azonban
Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván annyira
felbujtották a tömeget, hogy megkövezék Pált, és kivonszolták a városból, a
városon kívülre, azt gondolván, hogy meghalt” (Csel. 14,19). Timóteust így
bátorítja Pál apostol: „Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat,
szándékomat, életcélomat, életutamat, hitemet, meggyőződésemet,
hosszútűrésemet, kitartásomat, állhatatosságomat. Üldöztetéseimet,
szenvedéseimet, amelyek értek Antiókhiába, Ikóniumban, Listrában: milyen
üldöztetéseket szenvedtem és viseltem el, bírtam ki, hogy milyen nehézségen
mentem keresztül, de mindegyikből, mindig megszabadított, kimentett,
kiragadott engem az Úr” (2 Tim. 3,10-11).
157
157 Pál apostol megtér, és bemeríttetik Szent Szellembe, és azonnal hirdeti
Damaszkuszban, hogy Jézus a Krisztus: „Több nap elteltével azonban a zsidók
tanácsot tartának, mert elhatározták, hogy őt megöljék: De tudtára esék
Saulusnak az ő leselkedésük, a merénylet terve. És őrizék még a kapukat is mind
nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék. A tanítványok azért vévén őt éjjel, és a
kőfalon bocsátják alá, leeresztve egy kosárban” (Csel. 9,23-25). Előképként
bemutatja a Szent Szellem az apostol megmenekülését. Józsué kémeket küld
Jerikóba, és Jerikó királya el akarja fogatni őket, de egy Ráháb nevű parázna
asszony: „Alábocsátá azért őket kötélen az ablakon - mert az ő háza a kőkerítés
falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala” (Józs. 2,15)