You are on page 1of 10

Péter apostol második levele.

2 Pét. 1. A hit alapja a kinyilatkoztatás;

2 Pét. 1,1 Simon Péter, Jézus Krisztus rabszolgája és apostola,1
követe, aki a küldő személy hatalmával szól, és cselekszik, írja e
levelet. Azoknak, akik velünk egyenlő drága és értékes hitet nyertek a
mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában, a
mi Istenünk, és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus megigazítása által:
2 Pét. 1,2 Kegyelem,2 és békesség3 adassék néktek, és töltsön be
titeket, és gyarapodjon bennetek bőségesen az Istennek, Jézusnak a mi
Urunknak megismerésében és megértése által.4
2 Pét. 1,3 Mivelhogy az ő isteni ereje és hatalma mindennel
megajándékozott minket, ami az életre és Isten tiszteletére való, és
ami az élethez és az Istenben való boldogsághoz kell, és Isten
szolgálatához szükséges. Annak megismerése, és megértése által, aki
minket a saját dicsőségével,5 fényességével, ragyogásával és
hatalmával elhívott.6

1
Apostola (aposztolosz): követe, aki a küldő személy hatalmával szól, és
cselekszik.
2
Kegyelem (kharisz): olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz.
Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni.
Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is
megfogalmazhatjuk: A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben
való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.
3
Békesség (eiréné) az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség;
jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.
4
Hogy közösségbe kerüljetek Vele: „Mert a vele való közösségben, Őbenne,
mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben, Igében, és minden
ismeretben, azaz Istenismeretben, tudományban, Abban a mértékben, amint a
Krisztusról való bizonyságtétel, és tanúságtétel megerősödött, és megszilárdult
bennetek” (1Kor. 1,5-6). Hogy megértsétek, hogy: „Egy az Isten és mindeneknek
Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban
munkálkodik. [Más fordítás: Csak egy Isten van – mindenek Atyja – aki
uralkodik minden felett, mindenen keresztül cselekszik, mindent átjár, és
mindenhol jelen van]” (Eféz. 4,6).
5
Dicsőség (doxa): fényesség, ragyogás.
6
És: „Aki megváltott, megszabadított, megtartott, és szent, tiszta, tökéletes,
Istenhez méltó életre hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink, vagy
erőfeszítéseink szerint, hanem az ő saját végzése, elhatározása, szándéka, és
kegyelme szerint, amellyel megajándékozott Krisztus Jézusban örök időknek
előtte, az idők kezdete előtt” (2 Tim.1,9).
2 Pét. 1,4 Amelyek által igen nagy és becses és drága ígéretekkel
ajándékozott meg bennünket. Hogy azok által isteni természet
részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, elmenekülve a világ
romlásától amely a kívánságban, szenvedélyben van e világon. [Más
fordítás: Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk
drágák, sőt a legnagyobbak. Hogy általuk isteni természet részeseivé
legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság
okoz a világban].7
2 Pét. 1,5 Ezekre az ígéretekre támaszkodva pedig teljes igyekezetet,8
szorgalmat, buzgalmat, fáradozást is fordítván, minden
igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a ti hitetek mellé
hitelességként ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé
tudományt, megismerést, ismeretet, főként a kinyilatkoztatásból
származó tudást.9
2 Pét. 1,6 A tudomány, a megismerés, ismeret, főként a
kinyilatkoztatásból származó tudás mellé pedig mértékletességet,10
önuralmat, önmegtartóztatást, a magatok fölötti uralmat. A
mértékletesség, az önuralom, önmegtartóztatás mellé pedig

7
És így folytatódik a kijelentés: „Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, és
ezeknek az ígéreteknek birtokában vagyunk szeretteim, kedveseim, tisztítsuk meg
magunkat, és tartsunk távol magunktól minden hústesti és szellemi
tisztátalanságot. Tisztítsuk meg magunkat minden szennyezéstől melyet hús vagy
szellem okoz, Isten félelmében hajtsuk végre, és tegyük teljessé a mi
megszentelésünket” (2 Kor. 7,1). És az újjászületés által: „… mindnyájan Isten
fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba
meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27). „Azért ha valaki
Krisztusban van, új, ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, új teremtmény. A
régiek, az eredeti, kezdeti, ősi elmúltak, a régi megszűnt, tovatűnt, ímé, újjá lett
minden, és valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő” (2 Kor. 5,17). „Mert az
Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban
jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, és
azok szerint éljünk” (Eféz. 2,10).
8
Igyekezet (szpúdé): szorgalom, buzgalom, fáradozás.
9
És hogy miért figyelmeztet ezekre az apostol, azt Hóseás prófétán keresztül
jelenti ki a Szent Szellem: „Elvész, elpusztul az én népem, mivelhogy tudomány
nélkül való, mert nem ismeri Istent. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is
megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened
törvényéről, és nem törődtél Istened tanításával, elfeledkezem én is a te fiaidról
és én sem törődöm velük” (Hós. 4,6).
10
Mértékletesség (egkrateia): önuralom, önmegtartóztatás, a magunk fölötti
uralom.
reményteljes tűrést,11 kitartást, állhatatosságot. A tűrés mellé pedig
Isten iránti gyermeki tiszteletet, és hitben folyó hívő életet.12
2 Pét. 1,7 Az Isten iránti gyermeki tisztelet, és hitben folyó hívő élet
mellé pedig atyafiakhoz, testvérekhez való hajlandóságot, a testvéri
szeretetet mellé pedig Isten szerinti szeretetet.13

11
Tűrés (hüpomoné): kitartás, állhatatosság.
12
Az Úr Jézus kijelentése: „A ti béketűrésetek, állhatatosságotok, kitartásotok
által, és kitartó hittel nyeritek, és mentitek meg az életet” (Luk. 21,19). És az
apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert békességes tűrésre, és
állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek
az ígéretet” (Zsid. 10,36).
13
Az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „Atyafiúi, testvéri
szeretettel egymás iránt gyöngédek, egymást odaadóan szeretők, a
tiszteletadásban egymást megelőzők, egymással versengők legyetek” (Róm.
12,10). Továbbá: „A testvéri szeretet legyen maradandó. A vendégszeretetről
meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat
vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2). Hát: „életeteket az igazság, a valóság, - ami
Isten igéje - iránt való engedelmességben, szófogadásban, szolgálatkészségben
és alárendelésben, képmutatás nélkül való őszinte, nem tettetett, nem színlelt
atyafiúi, testvéri szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta,
hamisítatlan, őszinte, becsületes szívből, szellemi életetek központjából buzgón,
elszántan, odaadóan, kitartóan, állhatatosan, forrón, hevesen szeressétek. Mint
akik újonnan születtetek nem romlandó és veszendő, múlékony, pusztulásra ítélt
magból, de romolhatatlanból, halhatatlanból, Istennek élő és megmaradó igéje
által, amely él, és éltet, és megmarad örökké, időtlen időkig, az
örökkévalóságon” (1 Pét. 1,22-23). És nem csak a testvéri szeretetre figyelmeztet
az apostol, hanem minden ember iránti szeretetre: „Senkinek semmivel ne
tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást - az ugyanabból a fajtából valót, a
Krisztusit - szeressétek. És aki szereti a felebarátját, embertársát, - a különböző,
„másféle” más fajtából való Ádámi idegent is - a törvényt, Isten útmutatását,
tanítását, amelyet az Igében jelentett ki betöltötte, megvalósította, tartalmat
adott neki. Mert ez: Ne légy házasságtörő, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot
ne szólj, ne kívánd a másét, és ha valamely más parancsolat van, egy egészbe
foglalja ez az egy ige: Szeressed felebarátodat, a közel levő embert, a
szomszédot, az embertársadat, mint saját magadat. Az Isten szerinti szeretet nem
illeti gonosszal a felebarátot, és nem szerez az embertársnak gonosz
bántalmazást, és nem tesz rosszat. Annakokáért a törvénynek betöltése a
szeretet, mert a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm.13,8.10). A törvény
betöltését – beteljesítését – így magyarázza az apostol: „A parancs célja pedig a
tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1
Tim. 1,5). És hogy milyen ez a szeretet, arról így ír az apostol: „Az Isten szerinti
szeretet hosszútűrő, nagyon türelmes, szó szerint: haragos indulatot megfékez.
Jóságos, kedves, szeretetre méltó. A szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem
vetélkedik, nem verseng, nem lép fel vetélytársként. A szeretet nem kérkedik, nem
dicsekszik, nem henceg, nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem
2 Pét. 1,8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem
tesznek titeket hivalkodókká,14 hatástalanokká, eredménytelenekké,

gőgös, nem fújja fel magát. Nem cselekszik éktelenül, nem illetlen, nem
tapintatlan, nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó, nem keresi a maga
hasznát, a maga érdekeit, javát. Nem gerjed, nem lobban haragra, nem bőszül
fel, nem válik ingerültté. Nem rója, és nem számítja fel, nem tartja számon a
gonoszt, a rosszat, a sérelmet. Nem gondol rosszra. Nem örül, és nem
örvendezik a hamisságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt örül,
és örvendezik az igazsággal. Örömét az igazság, a valóság, azaz Isten igéjének
győzelmében leli. Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez, és szó nélkül eltűr,
türelmesen elviseli, elhallgat, magában tart. Mindent hiszen, mindig bizakodik.
mindent elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel, elszenved, teher alatt marad,
kitartással tűr, mindenben állhatatos” (1 Kor. 13,4-7). „A gyűlölet viszályt teremt,
de minden vétket elfedez a szeretet” (Péld. 10,12). És János apostolon keresztül
kerül kijelentésre az Isten szerinti szeretet fontossága, és eredménye: „Aki azt
mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, a testvérét, az még
mindig a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát, testvérét, a világosságban
marad, és nincs benne botránkozásra való. Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát,
testvérét, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert
a sötétség megvakította az ő szemeit” (1 Ján. 2,9-11). „Mi tudjuk, hogy
általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait, testvéreinket.
Aki nem szereti az ő atyjafiát, a testvérét, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő
atyjafiát, testvérét, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy
embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne. Arról ismertük
meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is tartozunk azzal, és
kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért, testvéreinkért. Akinek
pedig van miből élnie e világon, aki világi javakkal rendelkezik, és elnézi, hogy
az ő atyjafia, testvére szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen
marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, ne is
nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,14-18). Ezért hát:
„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istenből van; és mindaz, aki
szeret, az Istenből született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg
az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete,
hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Nem abban
van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és
elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így
szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. Az Istent soha senki
nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete
teljessé lett bennünk: Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli
a maga atyjafiát, a testvérét, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát,
akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő
tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát, testvérét is” (1 Ján. 4,7-
12.20-21).
14
Hivalkodó (argosz): lusta, tétlen, henyélő, hasznavehetetlen, haszontalan,
hatástalan, eredménytelen, rest.
sem gyümölcstelenekké,15 meddőkké, terméketlenekké a mi Urunk
Jézus Krisztus megismerésére nézve.
2 Pét. 1,9 Mert akiben ezek nincsenek, és nem jelennek meg, az vak és
rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből, a céltévesztésből való
megtisztulásáról.
2 Pét. 1,10 Annakokáért atyámfiai, testvéreim igyekezzetek, és
törekedjetek még inkább a ti elhívatásotokat és kiválasztatásotokat
erőssé tenni,16 megerősíteni, megszilárdítani, állandóvá tenni, hogy
megmaradjon; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg,17 nem
fogtok megbotlani, vagy elesni, vagy kudarcot vallani soha.18
2 Pét. 1,11 Ugyanis ilyen módon gazdagon adatik majd19 a segítség, és
támogatás néktek, és így lesz könnyű számotokra a mi Urunknak és
megtartónknak, Üdvözítőnknek, a Jézus Krisztusnak örökkévaló
országába, királyságába való bejutás, és bemenetel. [Más fordítás: És
nagyszerű fogadtatásban lesz részetek Urunk és Megmentőnk, Jézus
Krisztus örökké tartó Királyságában].
2 Pét. 1,12 Annakokáért nem mulasztom, és nem hanyagolom el, és
nem veszem könnyelműen, hogy mindenkor és rendszeresen
emlékeztesselek titeket ezekre, bármennyire is tudjátok ezeket, és
bármennyire tisztában vagytok ezekkel, és erősek, és szilárdak
vagytok a jelenvaló igazságban, a valóságban.
2 Pét. 1,13 Méltónak és helyesnek, sőt kötelességemnek és igazságos
dolognak tartom, hogy amíg ebben a földi porsátorban lakom,
emlékeztetés által ébresztgesselek titeket, és buzdítsalak,
ösztönözzelek benneteket.
2 Pét. 1,14 Mint aki tudom és biztos vagyok abban, hogy hamar
leteszem porsátoromat, hogy közel van sátram lebontása, amiképpen a

15
Gyümölcstelen (akarposz): meddő, terméketlen.
16
Erőssé tenni (bebaiosz): megerősíteni, megszilárdítani, állandóvá tenni, hogy
megmaradjon.
17
Megütközik (ptaió): megbotlik, elesik, kudarcot vall.
18
„Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat, amely
kezdetben élt bennünk mindvégig erősen, szilárdan, állhatatosan megtartjuk”
(Zsid. 3,14). „Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az
istentelenek, az isten nélkül élő elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és a
saját erősségetekből ki ne essetek, a saját biztos meggyőződéseteket el ne
veszítsétek. Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó
üdvözítő Jézus Krisztusunknak ismeretében. Övé a dicsőség most és az
örökkévalóságban!” (2 Pét. 3,17-18).
19
Adatik (epikhorégeó): segítség, és támogatás.
mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette, világossá tette, és tudtomra
adta nékem.20
20
Az Úr Jézus így szólt Péterhez: „Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb
valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig
megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová
nem akarod. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd
meg az Istent. És ezt mondván szóla néki: Kövess engem” (Ján. 21,18-19). Pál
apostol is tudta, hogy mikor érkezett el az ő elköltözésének ideje: „Mert én
immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje elérkezett” (2 Tim. 4,6). De
akik az Úréi, azok megvallják, hogy: „… tudjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy
ha e mi földi sátorházunk elbomol, leomlik, leoldódik, összeomlik, megsemmisül,
épületünk, lakásunk, hajlékunk van Istentől, nem kézzel csinált, nem kézzel
épített, alkotott, nem mesterséges, hanem örökkévaló házunk, örök otthonunk,
épületünk a mennyben” (2 Kor. 5,1). Mert a mi földi házunk – hústestünk – csak
sárház: „Ímé az ő szolgáiban sem bízhat és az ő angyalaiban is talál hibát:
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, akiknek fundamentumuk a porban
van, akik agyagházban laknak, amelynek porban van alapja, és könnyebben
szétnyomhatók a molynál?! Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy
észrevennék, elvesznek, elpusztulnak örökre. Ha kiszakíttatik belőlük sátoruk
kötele, ha összeomlik sátruk, nem halnak-e meg, és pedig bölcsesség nélkül?”
(Jób. 4,18-21). Mindenki meghal, vagyis mindenkinek lebomlik a hústeste, azaz a
„háza” akár gazdag, akár bölcs: „Akik gazdagságukban, és erejükben,
hatalmukban, vitézségükben, tehetségükben bíznak, és nagy vagyonukkal, nagy
gazdagságukkal dicsekszenek, és kérkednek. Senki sem válthatja meg atyjafiát
vagy magát. nem adhat érte, vagy magáért váltságdíjat Istennek. [Héber szerint:
Egy ember sem adhat testvéréért váltságdíjat az Úrnak]. Minthogy életüknek
váltsága drága, abba kell hagynia örökre. [Héber szerint: Az élet ára túl magas
volna, meg nem fizetheti senki soha, végképp le kell tennie róla]. Még ha örökké
élne is és nem látná meg a sírgödröt. [Héber szerint: Még ha tökéletes, virágzó,
és elégedett életet él is, megtapasztalja a sírgödröt]. De meglátja, és
megtapasztalja! A bölcsek is meghalnak, és elpusztulnak; együtt vész el, és
semmisül meg teljesen bolond, önhitt és ostoba, és gazdagságukat, vagyonukat
másoknak hagyják, kincseiket idegenek kapják. Gondolatuk ez: az ő házuk
örökkévaló, örökké megmarad. lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak,
nevüket hangoztatják a földön. [Héber szerint: bensőjük háza soha véget nem
érő, és lakóhelyeik korszakról, korszakra, generációkról generációkra,
nemzedékről-nemzedékre. (Nevüket hirdetik, a földön]. (Egy másik fordítás
szerint: Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; hajlékuk nemzedékről nemzedékre,
noha nevet szereztek maguknak földjükön). Pedig az ember, még ha
tisztességben van sem marad meg; hasonlít az állatokhoz, amelyeket levágnak.
[Héber szerint: Pedig az emberi – az ádámi – faj, ha tisztességes, becsületes, és
méltósága van, akkor is hiába zúgolódik, panaszkodik, hasonlóvá válik az
állathoz, amely elpusztul]” (Zsolt. 49,7-13). Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje:
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő
orrába életnek leheletét, Isten életet adó erejét. Így lőn az ember, élőlénnyé” (1
Móz. 2,7). Amikor az ember a sátán szavát fogadta be Isten Igéje helyett, a
2 Pét. 1,15 De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom,21 az én
eltávozásom, elköltözésem után is mindenkor, és minden időben
megemlékezhessetek ezekről.
2 Pét. 1,16 Mert nem mesterkélt,22 kitalált, ravaszul kieszelt,
mesterségesen kiagyalt meséket,23 nem szájhagyomány útján terjedő
elbeszéléseket, vagy kitalált mítoszokat, vagy legendákat követve, és
nem bölcsen kieszelt hitregék nyomába szegődve ismertettük meg
veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát, erejét és eljövetelét,24
megjelenését megérkezését, és látogatását. Hanem mint akik

következményekről ezt mondja az Úr: „Arcod verejtékével eszed a te
kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert bizony por
vagy te s ismét porrá leszel, vissza fogsz térni a porba” (1 Móz.3,19). És az
embernek: „Kimegyen, és elszáll a szelleme; visszatér földébe, és aznapon
semmivé válnak, és elvesznek az ő tervei” (Zsolt. 146,4). És mert az Ádám
leszármazottai, már olyanok voltak, mint ő, vagyis elvesztették
Istenképűségüket: „Élt vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat
magához hasonlót, az ő képére és hasonlatosságára, a maga képmására és
nevezé annak nevét Séthnek” (1 Móz. 5,3). De az Úr Jézus mennybemenetel előtt
ezt ígéri az övéinek: „Ne nyugtalankodjék, ne rendüljön meg, ne háborodjék
meg, ne remegjen, és ne legyen zaklatott a ti szívetek, a ti bensőtök: higgyetek és
bízzatok Istenben, higgyetek és bízzatok én bennem. Az én Atyámnak házában
sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek,
hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek,
ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott
legyetek” (Ján. 14,1-3). És hogy hol készít helyet az Úr Jézus, és milyen
városban, arról így szól a Szent Szellem János apostolon keresztül: „És elvive
engem szellemben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a
nagyvárost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne
vala az Isten dicsősége; és annak világossága, ragyogása hasonló vala a
legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta, és kristályfényű jáspis kőhöz” (Jel.
21,10-11). Ez a mi reménységünk: „Mely reménység életünknek mintegy
bátorságos, biztos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál. Ahová elsőként
útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje
szerint” (Zsid. 6,19-20). „Azért nem csüggedünk, nem fáradunk bele, nem
lankadunk meg, nem merülünk ki, nem restülünk meg, nem veszítjük el kedvünket
és bátorságunkat; sőt ha a mi külső emberünk megromol és elfogyatkozik is, a
belső emberünk mindazáltal napról-napra épül, és megújul” (2 Kor. 4,16).
21
Halál (exodosz): eltávozás, elköltözés.
22
Mesterkélt (szophidzó): kitalált, ravaszul kieszelt, mesterségesen kiagyalt]
23
Mesék (müthosz): szájhagyomány útján terjedő elbeszélések, vagy kitalált
mítoszok, vagy legendák.
24
Eljövetelét (parúszia): megjelenését, jelenlétét, megérkezését, és látogatását.
szemtanúi, és szemlélői voltunk az ő megdicsőülésének,25 fenségének,
hatalmas erejének, dicsőségének, és ragyogásának.
2 Pét. 1,17 Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és
dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott:
Ez az én szeretett, és szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm,26
akiben kedvem lelem, és akiben én megnyugodtam, és akiben én
megengeszteltettem.
2 Pét. 1,18 Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a
szent hegyen.27
2 Pét. 1,19 És igen biztos,28 megbízható, megerősített, és hiteles
nálunk a prófétai beszéd a prófétai ige is, amelyre jól teszitek, ha
gondosan figyelmeztek. Mint piszkos, homályos sötét helyen,29 vagy
sötét helyzetben világító,30 felragyogó, és fénylő szövétnekre, míg
nappal virrad, és felragyog a nap, és hajnalcsillag kél fel, ragyog fel
szívetekben, bensőtökben, a szellemi életetek központjában.31
25
Megdicsőülésének (megaleiotész): fenségének, hatalmas erejének,
dicsőségének, és ragyogásának.
26
Gyönyörködöm (eudokeó): aki elnyerte helyeslésemet; akiben kedvem lelem,
és akiben én megnyugodtam, és akiben én megengeszteltettem.
27
Ez pedig – az Evangélium bizonyságtétele szerint – így történt: „És hat nap
múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé
őket magukban egy igen magas hegyre. És átalakult, elváltozott előttük, ott a
szemük láttára, és az ő orcája ragyog, fénylik, és világítani kezdett vala, mint a
nap, ruhája pedig fehér lőn, és fehéren ragyogott, tündökölt, mint a fényesség,
és úgy vakított, mint a napsugár; mert ruhái olyan fehérek lettek, mintha
napfényből volnának. És ímé megjelenék, láthatóvá lett ő nékik Mózes és Illés,
akik beszélgettek vala Ővele. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram,
jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, három sátrat,
néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Mikor ő még beszél vala,
hirtelen fénylő köd árnyéka esett rájuk, nagy fényes köd vevé körül őket. És ímé
szózat lőn, és hang hallatszott a felhőből, a ködből, mondván: Ez az én
szerelmes, kedvesen, nagyon szeretett, drága Fiam, akiben én gyönyörködöm,
kiben én megnyugodtam; ő nyerte el tetszésemet; Őbenne telik kedvem: Őt
hallgassátok, és reá hallgassatok. És a tanítványok amint ezt hallák, arcra
esének, arcra borulnak, és igen megrémülnek, megrettennek, és nagy félelem
fogta el őket” (Mát. 17,1-6). Már Dávid azt vallja meg, hogy egyedül Isten Igéjére
kell figyelni: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek
világossága” (Zsolt. 119,105).
28
Igen biztos (bebaiosz): szilárd, erős, stabil, megbízható, megerősített, és
hiteles.
29
Sötét hely (aukhmérosz): piszkos, homályos hely, vagy sötét helyzet.
30
Világító (phainó): felragyogó, és fénylő.
31
Az Úr Jézus így szól azokhoz, akik nem hallgatnak a prófétákra: „… Óh
balgatagok, értelmetlen, nem gondolkodó ostobák, és rest szívűek, lassú,
2 Pét. 1,20 Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem
támad saját magyarázatból. [Más fordítás: Mindenekelőtt azt kell
megértenetek, hogy az írás egyetlen próféciája sem származik egyéni
értelmezésből, vagy önkényes magyarázatból, és az írásnak egyetlen
próféciája sem oldható meg a magunk magyarázatával.
2 Pét. 1,21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó;
hanem a Szent Szellemtől indíttatva, Általa sugalmazva szólottak az
Istennek szent emberei, akik Istenből szóltak.32

közömbös, tompa a bensőjüek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták, az
Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek szóltak” (Luk. 24,25). De
aki figyel őrájuk, azt mondja a Feltámadott Úr: „… annak adom a
hajnalcsillagot” (Jel. 2,28). És az apostol még egy levelet ír, figyelmeztetve a
minden korban élő hívőket: „Hogy eszetekbe jussanak, és megemlékezzetek a
szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak
általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról” (2 Pét. 3,2). Mert: „Én Jézus
küldöttem az én angyalomat, az én küldöttemet, hogy ezekről bizonyságot tegyen
néktek a gyülekezetekben. Én vagyok… ama fényes és hajnali csillag” (Jel.
22,16). Dávid már így prófétál Róla: „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet;
az Úr, Jahve az Örökkévaló az én Istenem fényt ad, és megvilágosítja az én
sötétségemet. [Más fordítás: Mert te gyújtasz nekem mécsest Uram. Jahve az
Örökkévaló fénysugarat ad nekem a sötétségben; Igen, te vagy világosságom,
Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet]” (Zsolt. 18,29). És: „A
megigazultak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre
világosabb lesz délig” (Péld. 4,18).
32
Az Úr Jézus kijelenti, hogy az Övéi érteni fogják Isten országának titkait: „...
néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait...” (Mát. 13,10-
11). Ahhoz, hogy megértsük Isten terveit, gondolatait, szükségünk van Tőle való
kijelentésre: „... a Szent Szellem ...mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe
juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,26) Mindazok, akik
befogadták Őt, meg is kapják: „Néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent
tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs
szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít
titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket,
úgy maradjatok ő benne” (1 Ján. 2,20.27). Isten titkait az ördög nem tudja
megjelenteni: „Felele Dániel a király előtt, és mondá: A titkot, amelyről a király
tudakozódik, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem
jelenthetik a királynak. De van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti. És ő
tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban” (Dán.
2,27-28). És hogy ki Ő, aki a kijelentést adja: „Mert aki hegyeket formál, és szelet
teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot,
és a föld magaslatain lépked, annak neve: az Úr, Jahve az Örökkévaló, a
Seregek Istene” (Ám. 4,13). Pál apostol is erről tesz bizonyságot, és egyben arról
is, hogy ki a Seregek Ura: „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak
arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által” (Gal. 1,12). „Nekünk pedig
kinyilatkoztatta, kijelentette, feltárta, megjelentette, leleplezte, és nyilvánvalóvá
tette Isten az Ő Szelleme által, mert a mert a bennünk élő Szellem mindent
megvizsgál, mindent átlát, kikutat, kifürkész, tanulmányoz még Isten igazi
lényegét is. Mi pedig nem a világ, nem a világrendszer, a kozmosz szellemét
kaptuk és fogadtuk be, hanem az Istenből eredő, az Istenből való Szellemet hogy
megismerjük, és megtudjuk azokat és tudatában legyünk annak, amit Isten
kegyelme ajándékozott nekünk” (1Kor. 2,10.12). „Amely egyéb időkben meg nem
ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent
apostolainak és prófétáinak a Szellem által” (Eféz. 3,5). És hogy a kijelentés a
Szent Szellemtől, vagyis az Úrtól származik, azt onnan tudhatjuk meg, hogy Ő
az Úr Jézusról fog bizonyságot tenni: „...az én rólam tesz majd bizonyságot... és
engem dicsőít...” (Ján. 15,26;16.14). Az Úr Jézus parancsa a tanítványaihoz: „...
rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,22). A
legfontosabb kérdést tette – és teszi – fel Pál apostol azokhoz, akik hívőkké
lettek: „...Vajon vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hívőkké lettetek?” (Csel.
19,2). Mert: „Mi az Istenből vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki
nincsen az Istenből, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak
Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6). És Pál apostolon keresztül
jelenti ki a Szent Szellem, hogy mire kell figyelni: „A teljes írás Istentől ihletett
…” (2 Tim. 3,16)