You are on page 1of 188

REFORMÁTUS HISZEKEGY

Dr. VICTOR JÁNOS

Kiadja: A Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya
Budapest, 1980

DR. CSILLÉRY BÉLÁNAK,
A BUDAPEST-SZABADSÁGTÉRI
REFORMÁTUS EGYHÁZ
FŐGONDNOKÁNAK,
az anyaszentegyház szolgálatában eddig
együtt eltöltött tíz esztendőnek határán
sok szép emlék és sok szép reménység
közösségében
igaz tisztelettel és baráti szeretettel
ajánlom ezt a könyvemet.

2

TARTALOM

Előszó.
I. „Református Hiszekegy”?
Fordításbeli kisebb eltérésektől eltekintve csak egy Hiszekegy van. – Református keresztyénség nem
mindenáron tagadó szembehelyezkedés másokkal. – Hiszekegy értékét az is növeli, hogy közös kincs.
– Ugyanazon szavak mögött mégis eltérő háttér. – Apostoli hit hagyománya a Hiszekegyben. – A
hagyomány megromlása ellen a reformáció a Bibliát állítja zsinórmértékül. – „Református Hiszekegy”
háttere a Biblia.

II. „Hiszek...”
„Hinni valakiben” és „hinni valamit”. – Tapasztalaton és értelmi belátáson túli bizonyosságok a
Hiszekegyben. Nem emberi tekintély, hanem Isten ismerete alapján. – Emberek (egyház) fontos
szerepe a hit kialakulásában. – De lényegében véve a hit Isten tulajdon szavára felel.

III. A Szentháromság titka.
A Szentháromság hitén épül fel az egész Hiszekegy. – A Szentháromság titkát emberi gondolatok nem
foghatják fel. – A „lényeg” és „személyek” kifejezések értelme. – A Szentháromság ténye előtt való
meghajlás. – Hálával kell fogadnunk titokzatossága ellenére is. – Egész keresztyénség közös hite.

IV. A kérdések kérdése megoldva!
A Hiszekegy első cikkelye a másodikon alapszik. – Az ember olthatatlan Isten-vágya. – Az ember
különleges helyzete a világban. – Az emberi élet értelme az Isten-kérdésen fordul meg. – Az ember
válaszutak előtt. – Az ember próbatételek válságaiban.

V. A világfeletti Isten titka.
Az emberi értelem magától nem oldhatja meg az Isten-kérdést. – Kijelentésében is megfoghatatlan
marad Isten. – „Erkölcsi tulajdonságai”. – „Természetfeletti tulajdonságai”. – Isten a Teremtő
viszonyában áll minden mással. – A teremtés titkának gazdagsága. – Az „Atya Isten” világfelettisége.

VI. Isten a világ ura.
A világfenntartás titka. – A világkormányzás titka. – „Természeti törvény” és „csodák”. – A világ-
kormányzás többféle módja. – A világkormányzás áttekinthetetlensége. – „Gondviselés.”

VII. A bűn Isten világában.
A bűn valósága. – Az ember visszaél önelhatározó képességével. – Az emberi bűn túlvilági háttere. –
Isten ítélő igazságossága. – Az embervilág a maga egészében ítélet alatt. – Isten „egyetemes kegyel-
me” a világkormányzásban. – Miért nem látszik végzetesnek a bűn romlása?

VIII. Isten korlátlanul szuverén.
A református keresztyénség hangsúlya a Hiszekegy első cikkelyén. – Isten uralma a bűnre is kiterjed.
– Isten „parancsoló” és „rendelkező” akaratának kettőssége. – Isten a bűnt is felhasználja igazságos és
kegyelmes céljaira. – Az „eleve elrendelés” (általános értelemben). – Ellenvetések ez ellen.

IX. Istenben hinni jó!
Szabadulás a jövő titkaitól való babonás félelemtől. – Egy kézben tudhatjuk a sorsunkat. – A hívő em-
ber fegyelmezettsége és méltóságtudata. – A hívő ember örülhet sikerének. – Elviselheti veszteségeit.
– Közösségeknek, nemzetének, az egész világnak sorsát is jó kézben tudhatja.

3

– A megigazult ember erkölcsisége. – Isten képének eltorzu- lása a pogány vallásokban. – De megfoghatatlansága ember-volta szempont- jából. – Szorosabb értelemben vett megszentelődés az Ő királysága alatt. kegyelmének szabad utat nyit. – A hit elfogadja valóságának a titokzatosságát. – Ember-volta felől nézve: magát áldozza az ítélet alá a bűnösök helyett. – Hinni a Főprófétában. – A megigazult ember bűnös ember. Megaláztatás mind a poklokig. – Főprófétánk. – A „különös kijelentés” Jézus Krisztus történeti megjelenésében. XVIII. „Én Uram és én Istenem!” Jézus Krisztus személyének megfoghatatlan titka az Ő „kettős természetében”. Felmagasztaltatás mind a mennyekig. – De ugyanebben kegyelmét is kinyilvánítja. A megváltás ajándékai II. – Isten minden munkájában kijelenti magát. – Isten volta a hitnek féltve őrzött bizonyossága. – A megigazulás (bűn- bocsánat. XVII. – A Biblia ennek a kijelen- tésnek az okmánya. – Kiviláglik benne az ember rendeltetése és bűne is. – Ennek természetessége Isten-volta szempontjából. Elegetmondó tény. – De ember-volta nem elegyedik Isten-voltával. hanem örök tény. – A megigazulás ingyen ajándék. Hit által minek a részeseivé válunk? – A megváltás ajándéka részekre bomlik. – Jézus Krisztus „hármas tisztsége”. az ember!” Jézus Krisztus valóságos ember-volta. – Miért hallgat a Hiszekegy a születése és halála közötti történetről? – Magában Jézus Krisztus tényében kiviláglik Isten valósága. – Ennek titka eredetének a csodájában rejlik. – Ennek történeti okai és közvetlen utóhatásai is hozzátartoznak a kijelentéshez. – De bűntelen ember. XV. – Isten pecsétje az Ő földi szolgálatán. – Más. – Főpapunk. A megigazulás nem végső nyugvópont. – Jézus Krisztus felmagasztaltatása feltámadásától visszajöveteléig. – Megvilágosodás iskolája az Ő Főprófétasága alatt. – Teljességre a megváltás csak a halál utáni megdicsőülésben jut. XII. – Hinni a Királyban. – Ember-voltában is egyedülálló tehát. „Íme. – Ezeknél egyszerűbb dolog valóságának teljes tagadása. XVI. XI. – Kirá- lyunk. XIV. 4 . – Megdicsőülése a mi megdicsőülésünk záloga. A halálon túli világ titokzatossága. amikor végső támadását elszen- vedi. fiúvá fogadtatás) ajándéka. – Jézus Krisztusban. Értelmünk nem alkothat Jézus Krisztusról ellentmondásmentes fogalmat. XIII. – A „keresztyén vallás” nem egy a többi közül. mint pogány hitregék isteni jelenései. – Főképpen kiviláglik a megváltó kegyelem. – A megigazulással új élet kezdődik. – Hinni a Főpapban. Jézus Krisztus pályájának első szakasza: megaláztatása.X. – Isten Őbenne megvalósult emberré létele nem átmeneti. mint Főpapban hinni megtérést és megszentelődést jelent. – „Isten Fia” egyedül- álló értelemben. – Ebben oldódik meg Isten igazságossága és kegyelme közötti ellentét. Isten megjelenti magát. és ezért érthetetlen. – Ezzel kapcsolatos ellenvetések alaptalanok. – Isten igazságosságát kielégítve. – Isten-volta felől nézve: a bűnt megítéli. – „Mi Urunk” feltétlen értelemben. – E tisztségek élő egysége őbenne. – De életéből világosan szól Isten kijelentése. A második cikkely jelentősége. Mit köszönhetünk Jézus Krisztusnak? Keresztyének megegyezése és eltérése. A megváltás ajándékai I. – A megszentelődés lényegében emberileg nem ellenőrizhető. – A hitetlenség kísérletei személyének ésszerűbbé tételére.

hanem (a sákramentumokban is) személyes jellegű. szent- sége. – Köz. – Az „örök élet” mindent magába foglaló ajándéka. – „Isten népe” az Ó. – A hitvallás: igénybejelentés a közösség elismertetésére. – Tagjai csak hitvallók legyenek és azok gyermekei. mint Jézus Krisztus ajándéka. – A hívők gyülekezeti élete. – Sőt egészen hatástalan maradna. – A szervezeti forma nem döntő fontosságú. – Gyülekezeteket összefogó szervezetek. – De úgy. – A hitvallás haszna a hívők közösségének építésére. de nem elszigeteltségükben. mint „ható akarat”. XXII. de nem is közömbös. – És hitbeli elkötelezettségünk megszilárdítása. – Az „egyház” egysége. hanem közösségükben. A Szent Lélek munkája a kiválasztottakban. – A bűnbocsánat. – Ez a kapcsolat nem dologi. A megváltás ajándékai a hívőknek közös ügyei. mint „láthatatlan egyház”. – A „megdicsőülés” beteljesedése a feltámadásban. penitenciatartás. és a Szent Lélek által előhívott igazi hit. különösen az úrvacsorában. – A hitvallás egyetemes kötelesség ezért.XIX. – A Szent Lélek nélkül a megváltás munkája kétes kimenetelű lenne. – Minden egyes tag szolgálhat. Mind egy testnek tagjai. – Ezeket használja eszközeiül a Szent Lélek. – Az „egy- házfegyelem” követelménye. – Ennek haszna sajátmagunk számára: hitünknek öntudatosítása. A közösen bírt és remélt üdvösség. – A Szent Lélek nem vezet túl Jézus Krisztuson. A „kegyelmi eszközök”. A Szent Lélek munkájában Isten feltétlenül érvényesülő akarata megy végbe. Mire való a Hiszekegy? A hitnek szavakban való megvallása. – Megjelenik „látható egyházként” is. – Felöleli a múltat és a jövőt is. – A Szent Lélek. XXIII. – A „szentek egyessége” is hit tárgya. A Szent Lélek valósága. keresztyén volta. – „Oldás és kötés” a „kegyelmi eszközökkel” kapcsolatban. XX. XXIV. – Annak közép- pontjában az Ige és a sákramentumok. – Hitvallásbeli eltérések és az egység kapcsai. – A „Kegyelmi Szövetségnek”. – Emberi munkával előállított hit-forma. – A hit megvallása Isten előtt. – A Kiválasztottság ismertetőjele. – Pápai világegyház? – Az egyház egyetlen feje Jézus Krisztus. – Egymás szolgálata evilági javakkal is. Megváltás egyének ügye. – Az Isten egyháza. Az emberi engedelmesség szerepe az egyház életében. hanem hozzákapcsol. A tagok egymásközti viszonya az egyházban.és magángyónás. és az Ő munkájának folytatója. – Jézus Krisztus jelenléte a sákramentumokban. – Védekező és támadó harc annak romlásai ellen. Jézus Krisztus az egész embervilághoz szól az „írott Ige” és a „hirdetett Ige” által. Isten egyháza. – A „Kiválasz- tás” titka. – A hit bizonyságtétele mások előtt: hitetlenek javára. 5 . XXV.és Új-szövetségben. – A predestináció-hit erőforrás. a „Különös predestináció” értelme. – A kiválasztottak összességének „megdicsőülése”. – Hogyan terjed ki elhaltakra is? – Viszonya az emberi élet általános közösségében. mint a hívő közösség ügye. A Szent Lélek valósága beleértődik az eddig tárgyaltakba is. egyetemessége. – Hit tárgya. – A Szent Lélek függetlensége és a mi függésünk a „Kegyelmi eszközöktől”. – Különböző természeti és kegyelmi adományok. XXVI. – „Igehirdetők” és „vének”. és a Szent Lélek munkájának ellentmondásai. XXI. – Legsajátosabb műve a Jézus Krisztus- ban való hit. – A sákramentumok által is. Az egyház látható megjelenése.

Ilyen értelemben mégis csak van református keresztyénség is. De ez így csak féligazság! Mert. vagyis összeállíthatók volnának azok a vonások. evangélikus. hanem csak „Református Hiszekegy” a címe. amelyeknek révén együvé tartoznak és egy fogalom alá foglalhatók. hanem azon. ha végiggondoljuk a dolgot. Vagyis másvalaki ettől sokban nagyon elütő jellegű könyvet is írhatna és azért az is ugyanolyan joggal viselhetné ugyanezt a címet. hanem belesimulnak a könyv- nek általános református keresztyén mondanivalójába. Ebbe a műveletbe tehát természetszerűleg sok egyéni mozzanat is belejátszik. ugyanúgy nincs keresztyénség sem csak úgy általánosságban. barack stb. Ezeknek kimutatásával nem lesz nehéz dolguk a bírálóknak. Azonban szigorúan ehhez tartanom magamat annyit jelentett volna. éspedig ugyanolyan jól. Ez azt jelenti. ahogy ő maga tudja és szereti legjobban bejárni ezt a területet. akit a református keresztyének közé lehetett a múltban vagy lehet a jelenben odasorozni. az teljes mértékben érvényesül ebben a könyvben is. Téves váradalmak és megítélések elhárítása végett hadd figyelmeztessem az olvasót arra. meg amaz az egyéni alma van. „alma” sincs a valóságban csak úgy általánosságban. hogy amint a valóságban nincs „gyümölcs”. hogy keresztyénség is csak úgy van a valóságban. Ilyesmi helyett. Másfelől remélhetőleg egyben-másban meglesz az értéke is ennek az egyéni színe- zetnek. Nem egyszer halljuk azt az érvelést. Más ezt a kalauzolást másképpen végezhetné el. A könyvnek ebből az egyéni jellegéből mindenekelőtt az folyik. Mégsem egyéni Hiszekegyet. nyilvánvaló. amelyek mindenkinek a keresztyén hitében megtalálhatók. amit (népszerű) dog- matörténeti tájékoztatásnak lehetne nevezni. hogy a valóságban csak ez. Mert a hangsúly nem azon van: én mit és hogyan látok. mert az egyéni valóságokban egyéni sajátosságaiknál sokszor szembeszökőbbek és fontosabbak azok a közös vonásaik. közelebbről meghatározott. hogy az ilyen értékesnek bizonyuló egyéni mozzanatok (a hozzá- értők észre fogják venni őket) nem emelkednek ki hivalkodóan. kizárólag a tárgyilagos szemlélő hangján számot adni arról: mik a református keresztyénséget általában jellemző meggyőződések? Az olvasó nem ezt „a református Hiszekegyet” kapja meg ebben a könyvben. hanem van alma. hogy mi látni való van a református keresztyén hit világában. de úgy. itt arról van szó. annál inkább – oda fog sorakozni maga az írója is. Azért természetesen nem légből-kapott dolog csak úgy általánosságban „almáról”. meg a tied. keresztyénség van. hogy van benne sok hiányosság és fogyatkozás. meg a többieké egyenként. hogy maga is református keresztyénként élheti végig ezt az életet. Sőt hamarosan rájövünk arra is. úgyhogy a kerek világon nem található két egészen egyenlő példány. hanem csak ilyen vagy amolyan. mint minden sajátos egyéni hangot háttérbe szorítva. hanem csak ilyen vagy amolyan közelebbről meghatározott fajtájú alma van. római katolikus.. Ami igazság ebben az érvelésben van. De szeretném hinni. akik közé – mennél inkább távolodik időben a könyv megírásától. sőt talán sokkal jobban. Nagyjában ez volna ennek a könyvnek a feladata is. aki hálás azért. kézenfogva körül akarja vezetni útitársait a református keresztyén hit világában a Hiszekegy vezérfonalának a felhasználásával. ELŐSZÓ. vagy akár „gyümölcsről” is beszélni. körte. hanem „református Hiszekegyet” kifejteni volt a könyvnek célja. és mindegyik különbözik a másiktól. hogy pl. református stb. És ilyen értelemben volna megvizsgálható „a református Hiszekegy” is. hogy ennek a könyvnek nem „A református Hiszekegy”. mint az én keresztyénségem. 6 . hogy valaki. mint a többi. és mindegyik más.

Sem nem teológusoknak szánt szakmunka. egyre nagyobb számban van- nak. 1943 tavaszán. Victor János. hogy maguk járjanak utána a Bibliában: csakugyan úgy szól-e Isten az Igében. Dr. de azt az igényt hordják magukban.Egyébként bizonyára lesznek. sem nem íródott a szélesebb néprétegek számára. akik a tárgyalási módját azon a címen fogják bírálni. mint gondolkodó emberekkel. hogy nem eléggé tudományos. annál jobb! Késztesse ez őket arra. hogy velük. magasabb értelmi színvonalon is beszéljünk a refor- mátus keresztyén hitről. Olyanokhoz kíván szólni – és ilyenek. ahogy azt minden „református Hiszekegy” felfogta és vallja. 7 . hála Istennek. hogy mások szemében meg az lesz a hibája. mint ahogy a vallásoktatás során az iskolákban vagy prédikációkban az általános gyülekezeti közösségben lehetséges és szokásos. Mennél több olvasóban támad emiatt elégedetlenség. – akik teológiai képzettséggel nem bírnak ugyan. amelyik azonban nem hiba: hiányzik belőle (általánosságban szólva) a benne elmondottak bibliai igazolása. hogy nem eléggé népszerű. Van ennek a könyvnek egy súlyos hiányossága. Bizonyos.

Refor- mátus keresztyének hitüknek megvallására bizonyos ünnepélyes alkalmakkor használnak egy ősi hitvallási szöveget. hanem annak fordítását. a római katolikusok ellenben „keresztény” anyaszentegyházról tesznek vallást Hiszekegyükben. Nincs értelmetlenebb és szánalmasabb látvány. akik a Hiszekegyet használják. Balgatag és kártékony volna minden szándék. hiszen „keresztyén” és „keresztény” nem is két különböző magyar szó. akár így ejtjük ki a neki megfelelő magyar szót. amelyet lehetségesnek és szükségesnek is tartunk. aki közös életükben részt vesz. és mindenki. mint amikor a „tyén” és „tény” e kiejtésbeli különbsége miatt egymással kakasviadalra száll- nak olyan emberek. hogy t. „REFORMÁTUS HISZEKEGY”? Lehet ilyesmiről komolyan beszélni? Külön Hiszekegyük van a református keresztyéneknek? Eltér az a többi keresztyénekétől? Persze. hanem ugyanaz a szó. ami a mai magyar nyelven „egyetemes” anyaszentegyházat jelent. hogy amikor magyarul (vagy nem magyarok a maguk anyanyelvén) mondják el a Hiszekegyet. hogy a reformátusok „keresztyén”. 8 . akkor nem az eredeti szövegét mondják el. amellyel egyformán lehetne visszaadni az ere- detiben szereplő „Christianus” elnevezést. I. és ezt kezdő szavairól a „Hiszekegynek” nevezik. De ez mit sem változtat azon. De ez kétségtelenül ugyanaz a szöveg. szó szerint kell. amelynek a könyv tartal- mához nem volna semmilyen lényeges köze. akik egyaránt „Krisztus híveinek” vallják magukat (mert hiszen a „Christianus” szó.) Ugyanilyen képtelenség volna a Hiszekegy magyar fordításában mutatkozó bármely eltérés miatt is észre nem venni azt. ugyanazt a hitvallást használják mind.i. Római katolikus magyarok a Hiszekegynek ugyanezen a helyén „katolikus” anyaszentegyházat említenek. és hasonlóképpen használnak. hogy bár nincs külön „református Hiszekegy”. Más nyelvekre való lefordítása közben aztán természetszerűleg megtörtén- hetett az. mint az a másik. hogy velük együtt elmondani tudjon. mindenképpen ezt jelenti és nem mást. A kétféleképpen elmondott szöveg tehát nyilván mégis csak azonos. Hogy értsük ezt? Milyen értelemben van mégis „református Hiszekegy”? Mindenekelőtt hangsúlyozzuk még egyszer. De ez csak annak a körülménynek tudható be. hogy nincs külön „református Hiszekegy”. bizonyos értelemben mégis csak van. hogy egyben-másban eltérő fordítások kerültek forgalomba. ha eltérő fordítások köntösében jelenik is meg előttünk. Ez már nem is fordításbeli. hogy azt a megegyezést. hanem egyszerűen csak kiejtésbeli eltérés. Itt-ott lehet ugyan egy- egy kifejezésbeli eltérés a különböző keresztyének Hiszekegyének a szövegében. hogy „melyik háznál mi a szokás”. már gyermekkorában megtanul. hogy mindig ugyanazzal az eredeti Hiszekeggyel van azért dolgunk. Magyar református keresztyének pl. Komolyan értendő cím ez: tényleg a könyv tárgyát akartuk megjelölni vele. akár úgy. Ez az eredeti szövegből átvett idegen (ellatinosított görög) szó azonban magyarul ugyancsak „egyetemest” jelent. és róla beszélni olyan vállalkozás. nagyon is meg kell becsülnünk. csak kétféleképpen kiejtve a szerint. amelyet ugyanezen a közkeletű néven más egyházi közösségekben élő keresztyének is a magukénak vallanak. a Hiszekegynek az egyházról szóló tételében régies magyar kifejezéssel élve „közönséges” anyaszentegyházról beszélnek. amely ebben megnyilvánul. hogy ugyanazt a Hiszekegyet mondják el mind- nyájan! És mindjárt rá is fogunk térni annak hangsúlyozására. A Hiszekegy az ókori keresztyének között görög és latin nyelven nyert megszövegezést. – még pedig nem is csak puszta címéül. s amely helyett ezért más címet is ugyanolyan jól oda lehetett volna írni. ami sokkal lényegesebb. aki köztük nevelkedik. Ez tehát azt jelenti. És ennek a könyvnek a címéül mégis azt írtuk oda: „Református Hiszekegy”. amelyet ezért mindenki. amely meg akarná azt bontani. Az ilyen eltérés éppen olyan lényegtelen.

aki azt mondja rá. De nem ezt mondja! Hanem először is nem törődve azzal és nem igazodva ahhoz. hogy valamilyen fontos igenlést élezzen ki. hogy a mindig és minden áron való „protestálásban” éli ki a lényegét. hogy fehér. közöttük a római katolikusokéban is. amit ő maga? Hiszen ezzel csak maga alatt fűrészelné a faágat! 9 . Azt mondhatná: ha a római katolikusok is vallják a Hiszekegyet. hogy a református keresztyénség sokszor a szembeállítás. és még sok mást is felsorol- hatnánk. ez csak eggyel több ok számára. amikor nemet kell mondani valamire. ezek a dolgok azt bizonyítják. mint azt. hogy ugyanezt a hitvallást mások is ugyanolyan becsben tartják. csak természetes dolog. Az említett eltérések és ellentétek miatt elkerülhetetlen az. akik kívülről szemlélik és bírálják a református keresztyénséget. ki ne mondja a maga „anatémájának” a tiltako- zását minden azokkal ellenkező hitbeli felfogás ellenében. hogy annál nagyobb becsben tartsa azt maga is. csattanóul. amit tagad. Van rajta kívül sok más is – a Biblia. akár névleg református embereknek az öntudatában jelentkezik. közelebbről a római katolikusokkal szemben való ellentmondásnak az ösztöne tartja benne a lelket. hogy bár egyes (és pedig néha nagyon fontos) kérdésekben sajnálatos eltérések. de zavarba jönnek és elhallgatnak akkor. A római katolikus egyház is. akik csakugyan hangos szavúak akkor. amikor arra semmilyen szükség sincs. mind halálában”? Az ellenzékieskedésben kimerülő úgy- nevezett „református” lelkiségnek ez ellen a torzképe ellen – akár kívülállók képzeletében alakult az ki. sokkal jobban tudják. hogy a Hiszekegy közös kincse a református keresztyénségnek minden másfajta keresztyénséggel. Sokan. a tagadás formájában is meg- vallja a maga hitét. rendszerint nem mulasztja el. sok tagadó színezetű elem a református keresztyénségben is. mert ezzel is elősegíthetjük egy gyakran jelentkező. hogy igazában csak az ellentmondásnak. hogy abban már ne legyen benne tagadás is. hogy néha visszájáról is igyekszik azt meg- világosítani. És így amikor a református keresztyénség hitet tesz egy-egy számára fontos igazság mellett. hogy tarka. amelyek elhomályosíthatnák vagy leronthatnák a benne megvallott pozitív igazságot. hogy mások mit csi- nálnak vagy mit nem csinálnak. Aki azt mondja valamire. Aki valamit egyenesnek mond. hogy mégis van valamilyen mélyen rejlő egység is. Ellenkezőleg: örül annak. vagyis – ahogy az ősi református Heidelbergi Káté kérdezi – „mi az ő egyetlen vigasztalása mind életében. Ugyanígy van ezzel minden másfajta keresztyénség is természetesen. mert hiszen akkor ez egyúttal szent kapocs is. ezzel már szembehelyezkedett mindenkivel. amikor hitüknek a pozitív megvallására kerül a sor. hogy görbe. hanem abból. Ha az igazi református lelkiséget a puszta ellentmondás szelleme hatná át. És ha aztán azt látja. hogy mit hisz. és viszi magával nemzedékről-nemzedékre őrzött drága kincseként a Hiszekegy vallástételét. pünkösdi ünnepnapok. Nem ez az egyetlen ilyen egybefűző kapocs. amely másfajta keresztyénekkel egybefűzi. Van hát. a karácsonyi. Magukat reformátusoknak tartó em- berek közt is találhatók olyanok szép számmal. és pedig szükségképpen van. amely amazokkal egybefűzi. a Miatyánk. amelynek az volna a jelszava: „tagadni a tagadás kedvéért!”. De ezt nem valamilyen beteges hajlandóság okozza. pedig egészen alaptalan félreértésnek az eloszlatását. hogy ezeket elvesse magától csak azért. hogy a végén. húsvéti. amit vall. – egymagában is súlyos bizonyság az a tény. vagyis az ellenkező felfogásnak a tagadásával is igyekszik a maga állítását még jobban kidomborítani. azt róják fel neki. mert a másik fél is ugyanazt vallja. távoltartva tőle olyan ellenvéleményeket. Hiszen sohasem lehet valamit komolyan állítani úgy. sőt fájdalmas ellentétek is választják el másfajta keresz- tyénektől. hanem mindig csak azt az érdeket szolgálja.A Hiszekegynek ezt a közös voltát azért jó hangsúlyozni. akkor annak itt is jó alkalma volna a megnyilatkozásra. akkor neki már csak azért sem kell. – De mért folytatná a református keresztyénség ezt a védekező szembehelyezkedést olyankor is. mert megtalálhatók más egyházi közösségekben is. járja a maga hitbeli bizonyosságának az útját. azért íme. Mi sem áll távolabb a református keresztyénségtől. a kereszt- ség. mint az. hogy nem abból él. az ezzel már tagadja azt. amikor ünnepélyesen kinyilvánítja a maga hittételeit. mit nem hisz a református ember.

hogy az egyikük megkívánta volna a másiktól és ezért átvette volna tőle. jellemük is olyan elütővé fejlődhet. mint az anyagiak és rájuk nem áll az a törvény: vagy az enyém. amikor a sír fel- tátott szája előtt állva szemébe kell néznünk a halál és ezzel egyúttal az élet és az örökkéva- lóság félelmetes kérdéseinek. amely- ben még ismeretlenek voltak a mai elválasztó különbségek és minden fontos megnyilatko- zásában még egységes keresztyén közösség élt e világon. egymás közötti viszo- nyaik is úgy megzavarodhatnak az évtizedek folyamán. amelynek kötelékébe az új egyháztagot magunk közé beiktatjuk. Éppen azért is drága neki. vagy a másé. annak bizonyságául. sem nem úgy. Miattuk nem kell senkivel sem perlekedni. hanem mindenkinek csak annál értékesebb tulajdonai lehetnek. úgy üdvösség is csak egy van. mennél többekkel osztozik a közös élvezetükben. hanem közösen az egész keresztyénségé. amelyeknek révén minden keresztyén hívővel – akármilyen formák között és akármilyen szervezet keretei között élje is keresztyén hitét – egy. hogy egymással ta- nácskozásra összejőve megállapodtak volna a közös használatában. mert mások is így őrzik és ápolják! Valahányszor egy-egy ünnepélyes alkalommal meg akarjuk vallani hitünket. hanem a felszínen is sokkal nyilvánvalóbb volt még. A későbbi szétágazások még csak legfeljebb csíraszerűen szunnyadoztak ennek az eredeti egységnek a méhében. a Hiszekegyet szoktuk elmondani. Sorsuk olyan különbözőképpen alakulhat. Mert a Hiszek- egy nem úgy lett közös kincsévé a különböző keresztyén felekezeteknek. Mindegyikük úgy hozta magával abból az ősi múltból. amelyből valamikor útrakeltek az életbe. megint csak a Hiszekegyet mondjuk el. amely nem a keresztyénség egyik vagy másik ágának a múltja volt. mint ahogy ugyanazokból a földalatti erekből kapják a vizüket a szomszédos kutak. hogy úgyszólván minden keresztyén közösség- nek egyformán megbecsült hitvallása.Ilyenkor inkább átadja magát az afelett való örvendezésnek. egyetemes közös- ségbe illeszkedünk bele. amely az elvált ágaknak a hajdani közös törzsben való egybetartozását bizonyítja. hanem közös múltra is emlékeztet. Ezek a szokások és rendtartások a legünnepélyesebb pillanatokban arra emlékeztetnek tehát bennünket. És nemcsak közös mélysé- gekre figyelmeztet a Hiszekegy. hogy milyen hit is az. hogy amint csak egy Isten és egy megváltó Jézus Krisztus van. Minden úrvacsorai istentisztelet alkalmával. Abból az ókori időből ered a Hiszekegy. mint közös eredetüknek megmaradt emléke. amelyekben az egész keresztyénségnek az egysége nemcsak a rejtett mélységekben volt meg. sőt talán ők maguk is alig-alig tudnának összejönni testvéri talál- kozásra. hogy hitünk által olyan felelet birtokában vagyunk. De azért mindnyájuknak a lelkében ott él közös gyermekkori emlékként ugyanannak a szülői háznak a képe. Azoknak az időknek az emlékezetét tartja fent. ismét csak a Hiszekegyet mondjuk el. És arra jól esik visszagondol- niuk! Ilyen kegyelettel őrzött és megilletődött lélekkel ápolt kincse a református keresz- tyénségnek is a Hiszekegy. hogy bűnös voltunk ellenére is milyen hitnek a bizodalmával várjuk Istennek bűnbocsátó kegyelmét. annál becsesebbé vált minden olyan mozzanat. amikor magunkban is tudatosítani akarjuk és mások előtt is ki akarjuk nyilvánítani. amely megadja lelkünk békességét és diadalmas reménykedését. ha telkei- ket a felszínen még oly magas kőfalak választják is el egymástól. De mennél nagyobb lett az a szétágazás. Egyazon szülői hajléknak a neveltjei az életben messze elszakadhatnak egymástól. jól esik azt olyan szavakba foglalnunk. és mi hitünk által ennek az egy üdvösségnek a részesei 10 . Azok felé a mélységek felé mutat ezzel. amelyekből közös igazságok és közös erők táplálják az egymástól elválasztott keresztyén felekezeteket. Így a Hiszekegy is csak nyer azáltal értékében. Minden keresztelés és minden konfirmáció alkalmával. hogy a lelki javak szerencsére nincsenek úgy elhatárolva. amikor már alázatosan megvallottuk töredelmesen átérzett bűnös voltunkat és még arról is számot akarunk adni. Minden temetési szertartás során is. amelyet aztán a későbbi évszázadok kifejlesztettek és napfényre hoztak. hogy alig ismerné fel bennük valaki az egy vérből való testvéreket. hogy kinek a tulajdonában legyenek.

mint a (szerinte magától Jézus Krisztustól rendelt) pápai főpásztorság alatt állót. akár református. ahogy református keresztyén érti azt. amelyet a minden keresztyének közös hitvallása. akár római katolikus keresztyén mondja el a Hiszekegyet. amiről pedig a keresztyén hívőnek megvan az ilyen vagy amolyan hitbeli meggyőződése. a református keresztyén ellenben egészen másképpen gondolkozik erről. amit ő – a maga egyházának tanítását és gyakorlatát követve – hisz és vall Szűz Máriának a tiszteletét illetőleg. Majd csak azon túl fognak egymástól elválni útjaik. Amikor tehát „református Hiszekegyről” beszélünk. a „református Hiszekegyről”. de amikor elmondja. már útjuk- nak ezt a közös szakaszát is más-más lelki beállítottsággal járják meg. vagy mindketten kölcsönösen be akarják egymást csapni. hogy a Hiszekegy 11 . amelyet a Hiszekegy ír le. amelyet mint református keresztyén hord a lelkében. ha a református keresztyénnek a lelki háttere van mögötte? Honnan vannak ezek a különböző lelki hátterek és honnan veszi közelebbről a református keresztyén azt a lelki háttért. és nem vádolhat annak a szent egységnek a megbontásával. mint „Apostoli Hitvallást”. kitűnik. De ha a dolgot kissé közelebbről is megvizsgáljuk. akárki mondja el. legjobb abból kiindulnunk. De az utóbbinak a lelkében ehhez mindjárt hozzákapcsolódik mindaz.vagyunk. Nem értheti félre már senki szándékunkat. hogy aláírják ugyan ugyanannak a megállapodásnak a szövegét. valahányszor református keresztyének vagy bármilyen másfajta keresztyének mondják is el. Ezt nem úgy értjük. A Hiszekegyet őszinte. a valamennyiük ajkán egyformán felhangzó Hiszekegy is bizonyít. az olyan Hiszekegyet értjük alatta. csak ugyanabból az egyetlen forrásból nyerheti el az üdvösséget ugyanazon hit által. Szó van pl. e látszólagos „fából való vaskarika” alatt? Értjük alatta egyszerűen a Hiszekegyet úgy. hogy a római katolikus keresztyén ezt az egyházat csak úgy tudja elgondolni. amelyek a keresztyéneket egymástól elválasztják. Ez is egyformán hangzik. mint azoknál. mit értünk „református Hiszekegy”. külső szertartások vagy intézményes keretek között éljen is az emberi lélek. Ezt valamikor úgy értették. Ez azért történhet meg. Mi most egyáltalán nem ilyen rosszhiszemű. Ez a közös és azonos hit szólal meg a Hiszekegyben. mint bárki más. Mivel a Hiszekegyben meg nem említett sok kérdésről eltérően vélekednek. Ilyenkor vagy az egyik. de mindegyikük mást ért annak szavai alatt. Vagy van szó a Hiszekegyben az egyetemes („közönséges” = „katolikus”) egyházról. ezek a véleménykülönbségek már a Hiszekegy elmondása közben is mássá színezik annak értelmét az egyikük és másikuk számára. vagy a másik csal. Egyformán hangzik ez. hogy a Hiszekegyet egy másik nevén úgy is szoktuk emlegetni. amelyet valaki ugyanazokkal a szavakkal mond ugyan el. hogy megmutassuk: mi az értelme a Hiszekegynek. Két szerződő üzletféllel megtörténhet. álnok értelmezésbeli különbségre gon- dolunk. mintha az azonos szavak mögött bármelyik félnél is hátsó gondolatok rejtőznének. És így tovább. amely az ő számára szabja meg a Hiszekegy értelmét? – Hogy ezt megvilágítsuk. a Hiszekegyben Jézus Krisztusnak Szűz Máriától való csodálatos születéséről. De mivel azután el fog ágazni az útjuk erre-arra. csakugyan együtt haladhatnak egymással. Azon az útszakaszon. Ezeknek a nyomatékos előrebocsátása után most már bátrabban beszélhetünk magunk elé tűzött tárgyunkról. míg a református keresztyénnek a lelkében hiányzik ezeknek a szavaknak ez a háttere. Akármilyen különböző nevek alatt. mint amelyeket másfajta keresztyének is elmondanak. hogy az azonos szavak mögött mégis eltérő gondolatok húzódnak meg az egyiknél és a másiknál. Ebben az egész könyvben az lesz az igyekezetünk. szavainak az értelmét az a háttér szabja meg. Mert ha ugyanazokat a szavakat mondja is el a Hiszekegy elmondásakor. tiszta szívből elmondhatja két különböző felekezethez tartozó keresztyén hívő úgy. hogy benne sok mindenről nem lehet szó. és ezért benne nem jutnak kifejezésre azok az eltérések sem. mert a Hiszekegy olyan rövidre fogott hit- vallás. akármilyen különböző gondolati formák. Hadd mondjuk meg mindjárt. nála azért ezekhez a szavakhoz itt-ott más gondolatok fűződnek.

mert az apostolokhoz nagyon szoros köze van. amely minden- felől érte. hitében is egyre jobban el ne hajoljon annak irányától. akiket Ő megbízott az ő Evangéliumának világgá hirdetésével. A fölemelkedésnek ebben a korszakában az volt a legégetőbb kérdése: a sokféle pogány behatás közepette. és mint szövegezték meg ekkor a Hiszekegyet.Jézus Krisztusnak azoktól az első tanítványaitól származik. A Hiszekegy kialakulásában is az a törekvés nyilvánult meg. hogy mielőtt az apostolok elindultak volna. A Hiszekegy is arra való volt tulajdonképpen. a maguk misszióját betölteni. az „apostolok oszlásakor”. ki arra. Ezeket az írásokat ter- mészetesen már az apostoli kor után következő évszázadokban is szent írásaiknak tekintették a keresztyének. amelyből az apos- toli kornak a bizonyságtételét meríthette volna. hanem hosszabb időn át fokról-fokra alakult ki. hogy a további hódítás már szinte magától ment. Egyrészt nem is voltak a keresztyén hívők nagy tömegei számára annyira hozzáférhetők. amelyek Bibliánk újtestamentumi részében vannak összegyűjtve. Ezért mondhatjuk. amint mindig újabb szövegrészek hozzáillesztésének a szükségét érezték. részben pedig legalább az ő korukból maradtak fent az utókorra. mert hiszen még nem választotta el az apostoli kortól olyan nagy időbeli távolság. Hogy az apostolok milyen hitben éltek és működtek. míg végre aztán mai alakjára kikerekedve általánosságban elterjedt és használt hitvallása lett már az ókori keresztyénségnek. mint az újabbkori időkben. hogyan maradhat hű önmagához? E tekintetben biztonságot csak egyetlen sza- bálynak a hűséges megtartása nyújthatott: ragaszkodni az apostoloktól hátramaradt örökség- hez. Elegendő biztosítékot azonban ez a hagyomány mégsem nyújthatott a keresztyén egyház eredeti irányának a megtartására. hogy maga váljék az akkori világ uralkodó szellemi hatalmává. amikor ott egy-egy részt felolvastak és megmagyaráztak előttük. Nem állhatta útját annak. Azokban az időkben. Hajdani idők gyermeteg képzelete kedves legendát is költött arról. hogy hogyan vészelheti át a pogány világtól elszenvedett üldöztetések viharait. mint jöttek össze még egy utolsó ünnepélyes találkozásra. hogy benne a keresztyén hitnek legfontosabb igazságait minden időkre összefoglalják. hanem az utánuk következő évszázadok folyamán született meg a keresztyén egyház életében. Már nem az a kérdés uralkodott az életében: hogyan terjeszthetné ki hódításait még további területekre is. Azok lassanként már kiadták a mérgüket és nemsokára el is múltak. Már olyan népessé szaporodott. Másrészt az az ókori egyházi élet még nem is volt úgy ráutalva ezekre a szent iratokra. A keresztyénség azon az úton volt már. mint az egyetlen forrásra. Máig is szól az ő szavuk hozzánk ezek által az írások által. de tartalmánál fogva. hogy ezt az apostoli hagyományt rögzítse meg. Akkor sem egyszerre jelent meg a színen mai formájában. ha nem is megszövegezésének a története révén. Az egyház tagjainak a zöme csak az ünnepélyes istentiszteletek alkalmával találkozhatott ezekkel a szent iratokkal. mint amilyet ma tulajdoníthatunk nekik. hogy amint az egyház időben egyre távolabb sodródott az apostoli kortól. arról természetesen azok az írások tanúskodnak legvilágosabban. amelyen valamikor ők elindították a keresztyén egyházat. mindenek felett egy nagy gondja volt a keresztyén egyháznak: hite eredeti tisztaságának a megőrzése. hogy a Hiszekegy sem nem az apostoloktól ered. De az akkori egyházi életben mégsem játszottak olyan jelentős szerepet. amelyek részben őtőlük maguktól. A keresztelés szertartásánál használtak először egy egészen rövid hitvalló formulát és az bővült aztán ki egyre jobban. Az a kérdés is háttérbe szorult lassanként. hogy egyébként is ne élhetett volna még elég tisztán és erőteljesen az apostoli kor öröksége az egyházi köztudatban. Ez ellen csak egyetlen orvosság lett volna hathatós: az egyháznak állandóan azoknak a szent 12 . hogy megérdemli az „Apostoli Hitvallás” elnevezését. De azért az „Apostoli Hitvallás” elnevezése mégis méltán megilleti. ki erre. amelyekben kialakulása végbement. amely az apostolok által vallott és hirdetett hitet akarta sértetlenül fenntartani. még csak nem is az ő korukban keletkezett. megmaradni azon az úton. – A valóság azonban az.

mert a Hiszekegyben nem akar mást megvallani. amikor a Biblia – különösen a könyvnyomtatás feltalálása utáni időkben – emberek ezreinek a kezén forgó könyvvé vált. aki a reformációtól nem érintett vagy az elől egyenesen elzárkózott egyházi közösség hitvilágában él. A „református Hiszekegy” a szó legszigorúbb értel- mében „Apostoli Hitvallás”. hogy a hagyományt. és a hagyományra hivatkozó egyházi élet élesen elüt a Bibliából megismerhető apostoli kor egyházi életétől. Kitűnt. Előbb egyesek. hogy ez a két egymás mellé helyezett tekintély nem egyeztet- hető össze. kizárólag a Biblia alapján értelmezett Hiszek- egy. bármilyen elismerendő szerepe van is az egyházi életben. Kíméletlenül leszámolt az egyház hitvilágában mindennel. mint annak a hitnek rövidre fogott megvallását. mint amaz. idegen elemnek bizonyult a Biblia világánál. amely a Hiszekegy mögé kifogástalanul odaillik. majd az ő nyomukban a keresztyének nagy tömegei ráeszméltek arra. amely egészen hitelesen és tisztán az apostoli kornak ránk maradt írott bizonyságaiból. ami a Biblia mértékét nem ütötte meg. A reformáció volt az az elszánt erőfeszítés. minden római katolikus keresz- tyén. hogy ezek az elemek is voltaképpen hozzátartoznak az apostoli kor örökségéhez. Amint mondottuk: ezeket az iratokat az egyház felvette ugyan Bibliájába. később belevegyült. akkor természetesen lábra kellett kapnia annak a fel- fogásnak. – az egyetlen igazi háttér. aki a reformáció iskolájában járt és hálás tanítványként annak a nyomdokait követi. hanem magát is bírálat alá kell vetni a Biblia világánál és feltétlenül irányadó mértékül csak a Bibliát lehet elfogadni. Ebből le kellett vonni azt a következményt. A „református Hiszekegy” sem más. amely az eredeti apostoli keresztyénségtől idegen volt. hogy a hagyomány sok mindent szentesített. mint az apostoli kornak azt a keresztyén hitét. Az így értelmezett Hiszekegy az igazi. ami a keresztyének hitvilágában az évszázadok folyamán mint tradíció gyülemlett fel. Így értelmezi a Hiszekegyet min- denki. A Biblia jó háttér a Hiszekegy értelmezéséhez. amelyekben az apostoli kor bizonyságtétele eredeti tisztaságában meg volt őrizve számára. akkor úgy kellett tekinteni őket. Ha pedig már egyszer meghonosodtak és gyökeret vertek az egyház életében ezek az idegen elemek. Így tisztára mármost a magunk elé kitűzött tárgyat és ilyen értelemben indulva el a „reformá- tus Hiszekegy” kifejtésére ebben a könyvben. Lehet a Hiszekegyet úgy is érteni. és ha az egyház továbbra is abban a meggyőződésben akart élni. amely sok dologban még nagyobb súllyal esett a latba. feltétlen tekintélynek mégsem lehet elfogadni. Az elmondottakból adódik mármost a Hiszekegy értelmezésében mutatkozó különbség is. Ha az apostoli kor irataiban nem volt semmilyen nyomuk. hanem a keresztyénség eredeti tisztaságát megzavaró. de tömegeinek az életében nem tudta azoknak szavát uralkodó hatalommá tenni. nyugodtak lehetünk afelől. mint az apostolok idejéből íratlan szájhagyomány formájában átszármazottakat. Csak akkor támadt ebből nagy nehézség. Ez azonban nem történt meg. akik ugyancsak a reformációt követve szintén a Biblia 13 . aminek ellene mond a Biblia hitvilága. amelyet a maga teljes gazdagságában voltaképpen a Bibliából meríthetünk. Így aztán a meghódított po- gányság életéből észrevétlen fokozatossággal mégiscsak egyre több olyan gondolat és szokás szivárgott be az egyház életébe. hogy helyes nyomon járunk.iratoknak az erőteljes irányítása alá kellett volna helyeznie életét. És lehet a Hiszekegyet úgy is érteni. hogy hátteréül csak a Bibliát állítjuk oda és nem is akarunk benne mást látni. pl. a Bibliából ismerhető meg. ha még oly régi tradíció szólt is egyébként mellette. mint ilyen. Ilyen értelemben mondja el a Hiszekegyet mindenki. hogy szavai mögé odafoglal az ember gondolatban mindent. Így került a Biblia szent iratainak az irányító és igazoló tekintélye mellé a tradíció tekintélye. mint általában az emberek minden közösségi életében. hogy még mindig híven ápolja az apostoli kor örökségét. Nagyjában és egészében véve ugyanezt mondhatjuk el azoknak a más nevezetű keresztyéneknek a Hiszekegyéről is. amelyben annakidején a keresztyénségnek egy nagy része levonta ezt a következményt és annak érvényt szerzett a maga életében.

sőt ellentétekről is. hanem azzal együtt a bibliai mértéknek alá nem vetett tradíció is ott áll a Hiszekegy hátterében. hogy milyen nagy részében nemcsak éppen református magán- tulajdon a „református Hiszekegy”. mint mi. vagyis a magunkéról akarunk számot adni. amint erre majd a maga helyén rá kell mutatnunk. Nem bocsátkozhatunk velük vitákba. nem szerepel úgy a látóhatárunk előterében. éppúgy elmondható volna az övékről is. Egyfelől ugyanis a többi nem reformált egyházi közösség. Ez egészen a mienk. Ahol azonban ilyen különbségek nem tűnnek a szemünkbe. Közülük elég lesz csak a római katolikusokat emlegetnünk. A magunk elé kitűzött feladat nem enged meg azonban többet. Gyakoribb és mélyreható különbségekről. akiknél tehát nemcsak a Biblia. az. És mivel a mi Hiszekegyünk mégiscsak azonos a közös Hiszekeggyel. amit mi a „református Hiszekegyről” elmondunk. Nem mások Hiszekegyét akarjuk bírálat tárgyává tenni. de itt-ott magát a Bibliát értik másképpen. mert erről. amit a többiekre vonatkozólag is meg kellene állapítanunk. a görög keletieké is. úgyis éppen a római katolikus keresztyénségben áll előttünk a legszemléletesebben. amint ezt mindjárt elöljáróban hangsúlyoztuk. Egyben-másban. másfelől pedig körülbelül mindaz. akiktől maga a reformáció alapelve választ el bennünket. akár a reformáció követőihez tartoznak. eltér a reformációt követő más keresztyénekétől. mint a római katolikusoké. hanem a magunkét akarjuk kifejteni. És mindig öröm lesz számunkra megállapítani. Ők is a Biblia értelmében akarják felfogni a Hiszekegyet. majd csak azokkal szemben kell beszélnünk. természetesen lesz alkalmunk lépten-nyomon kidomborítani a Hiszekegyben megvallott hitünknek olyan bizonyosságait. Mi ezeknek a többieknek a mellőzésével csak azért beszélünk mindig „református Hiszekegyről”. vagyis néhány kivételes esettől eltekintve a legtöbb esetben. mint egyedüli alapra. mint egy-egy oldalpillantást az ilyen eltérő vagy ellentétes felfogásokra. amelyek közös kincseink bármilyen más nevezetű keresztyénekkel. 14 .alapjára helyezkednek. mint pl. akár a reformációtól elfordulókhoz.

. s aztán ettől eltérő módon így folytatja másfelől: „Hiszek egy. szenteknek egyes- ségét.”.. Nézzük hát meg. Sajnos.. mint egy gyöngysor. hogy ennek a hitnek a tárgyát és tartalmát mutassa fel. hogy kárbavész a drága menet- jegyem és hiába telik majd el a vonaton eltöltendő időm. – akkor tanácsos lesz még tovább is tudakozódnom... És aztán nyomban utána is. ha az ember „hisz valakiben”. s az illető az egyik vonatra rámutatva azt mondja: „azt hiszem. akkor ez az „és” is voltaképpen az eredeti alaphangot csendíti meg újra a fülünkben: „hiszek. szenteknek egyességében stb. a másik esetben nem okvetlenül személyes. Ezzel kezdődik: „Hiszek egy Istenben... sem nem értelmi * Jelenleg a magyar református egyházban egy olyan hivatalosan megállapított szöveg van használat- ban. és aztán úgy végezni: „Hiszek egy.”* Mindjárt a szemünkbe ötlik. hogy nem saját tapasztaláson. A Hiszekegyben sem lehetne felcserélni a két kifejezésmódot anélkül.” Amikor aztán a második szakasza így kezdi: „És a Jézus Krisztusban.. és a Jézus Krisztusban. hogy ez itt”. arra való csak. hogy azt mondom: „hiszem”. és nem félek attól. vagy valamely állításnak az igaz voltáról. mi a különb- ség közöttük! Hogy az utóbbin kezdjük: „hinni valamit” annyit jelent. 15 . Ha a pályaudvaron megkérdezek valakit: az ott álló vonatok közül melyik visz Kolozsvárra. hanem éppen a tudásnak egyik fajtája.” A „hivésnek” két össze nem tévesztendő fajtájával itt dolgunk. Mindjárt az elején: „Hiszek Szent Lélekben”.. amiről szó van benne egyébként. Valóban más az.” Nem szavakon való rágódás. ebben a szóban tűnik a szemünk elé: „Hiszek. Nem alsóbbrendű valami a tudásnál. és más az. „HISZEK. Nem kétségeskedés ez és nem tapogatózó sejtés. s ahogy évszázadokon át jó volt a magyar fordítás e nélkül is. egyházban. hogy nagy zavar támadjon belőle. akkor már tudhatom. hogy a „hiszek” szót kétféleképpen használja a Hiszekegy. valószínűleg nemsokára megint el is fog maradni belőle.. anyaszentegyházat.. Másfajta tudástól abban különbözik. mint „tudni valamit”. mint bizonyosnak lenni valaminek a valóságáról. hogy elmondjuk: hogyan érti azokat a Biblia alapján a református keresztyén. De ha az állomás hivatalos személyzetéhez tartozó emberhez fordulok kérdésemmel. hanem esetleg személytelen tárgyra irányul a hite. hogy csakugyan az a kolozsvári vonat.. Minden.. – „Hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat. s az is ugyanarra a vonatra mutat rá.. Szent Lélekben” – mondja egyfelől. hogy ő maga sem biztos a dolgában. Olyan biztos ez a „hitem”. „Hiszek egy Istenben...” Ez azonban csak a Hiszekegy magyar fordításába nem régen bevezetett újítás. Az egyik esetben személyes. hogy biztos útbaigazítást kapjak.. amelyben a „hiszek” szó (most már tárgyas ragozás alakjában) még egyszer előfordul: „Hiszem a szenteknek egyességét. hanem bizonyosság. ha ezt a különbséget észrevesszük és hangsúlyozzuk. mert hiszen az illető tudtomra adta szavaival. ha „hisz valamit”.. vessünk előbb egy-két pillantást az egészre a maga összefüggésében.” Mielőtt sorra vennénk a Hiszekegy egyes részleteit.. Ilyen értelemben „hinni valamit” nem kevesebb tehát. hogy csakugyan arra kell felszállnom. II. Jézus Krisztust.” A megvallott hit az egésznek az alaphangja. amelyre fel van fűzve.. mikor milyen értelemben használjuk.. ha Kolozsvárra akarok utazni... Ezt a biztos tudásomat fejezhetem már most ki azzal. – a fonál pedig. hogy nyugodtan fel is szállok arra a vonatra. Olyan az egész..” A harmadik szakaszban pedig még kétszer fordul elő ez a szó. Szent Lelket”. Nem lehetne jól úgy mondani: „Hiszek egy Istent.. ugyanezzel a szóval sokszor éppen ellenkezőleg a bizonytalanságunkat is szoktuk kifejezni és ezért vigyáznunk kell..

és nem űz velünk tréfát. hogy igaznak veszem. Elég. amiről aztán a tervrajz is meggyőzött. hanem másvalakinek a szaván. egy szóval előttünk tekintély kell. amikor másvalakinek a szavára tudok bízni előttem ismeretlen emberben. Úgy viszonylik ez a „hit” az előbbi fajtához. természetesen elengedhetetlen feltétel az. amit mások mondtak nekem róla. azt már előre tudtam. Azonban ilyenkor csak áthárított bizalomról van szó. Ha egy feltaláló barátom bemutatja nekem találmányának tervrajzát és én magam is értek a dologhoz. ha ő mond nekem valamit. amelyből merítjük. akivel még sohasem volt dolgom. akkor a tervrajzból nyilvánvaló lesz előttem. sem nem akar minket félrevezetni. hogy ismerem őt magát. Nem is kell a valóságban kipróbálnom és ennek révén tapasztalatot szereznem felőle. hogy gyanú férkőzhessék hozzá. De „akiben hiszek”. hogy az effajta tudás utólag értelmi belátás alapján is megalapozást nyer. olyan ke- reskedőhöz. (Vannak ugyan ennek látszólag ellentmondó esetek is. hogy az ő szavára „hiszünk valamit”. hogy „hisszük”. és mi „hisszük” azt. az maga ez a közbeiktatódó segítség. hogy az a bizonyos vonat Kolozsvárra visz valóban. hogy az. fordulok teljes bizalommal. Tudnunk kell. Sokkal több dolog van. akinek szavára „hiszünk” valamit. amit ő mond nekem. mint a fundamentum a ráépített falakhoz. Nála le van horgonyozva bizonyosságaim láncolata. Alapjában véve abban a barátomban bízom. vagy mindkettőn egyszerre nyugvó tudást. mert valaki beszélt nekünk róluk. hogy bízhassuk magunkat a szavára. De erről már az utazás elején is ugyanilyen bizonyosságom volt: amit később tapasztalás is igazolt. akkor ennek alapján tudok „hinni valamit”. a másik közvetett valami.) Két dolgot kell megjegyeznünk ehhez. illetékes ember. akitől az ajánlást kaptam. és akkor már nem mondhatom. Nem szabad. De még ennek az értelmi belátásnak a kivilá- gosodása előtt is bizonyos lehettem a találmány működése felől. amikor pl. amit mond. az illető dologban tájékozott. „Hiszek valakiben” – ez már nem olyasfélét jelent. Őhozzá közvetlen bizalom fűz. ügyvédhez. azt igaznak vehetem. hogy a forrás. hanem a legtöbb dolgot egyszerűen úgy tudjuk. hozzáértő. hanem ezenfelül erkölcsileg is szilárd alapokon kell nyugodnia tekintélyének. és én az ő határozott szavára már akkor „hittem” azt. mint amennyihez megvan az ilyen belátáshoz szükséges hozzáértésünk. szava-„hihető” legyen. ezt 16 . Akármilyen sokra becsüljük is a tapasztaláson vagy az értelmi belátáson. Tehát a bizalom alapja ilyenkor is közvetlen személyes viszonyban rejlik. Ez pedig nemcsak azt jelenti. amit nekünk mond. És őt személyesen kell ismernem ahhoz. hogy róla aztán a bizalom láncolata átterjedhessen ajánlása révén másra is. stb. mint amennyiről szerezhetünk. hogy komolyan mondja. hanem azt jelenti. Ha „hiszek valakiben”. Nyilvánvaló a különbség: az egyik fajta „hit” közvetlen. Ugyanígy megtörténhet. Egyszóval: mindenképpen rá kell. A tervrajz kiteregetése előtt biztosított már engem a feltaláló efelől. Utólag lehet belőle tapasztaláson alapuló bizonyosság is. hogy az összefüggéseikbe világosan beleláthasson az értelmünk. vagyis nem akarja a maga fölényét a mi kárunkra kihasználni. hogy a villamos áram bekapcsolásával a tervezett gép azonnal működésbe fog lépni.belátáson alapszik. ha a rajzból kitűnő összefüggéseket felismeri az értelmem. Az egyik az. És sokkal kevesebb dologhoz értünk annyira. „Hiszek valamit” – ez azt jelenti: másnak a révén van róla tudásom. egy szempillantásnyi utána- gondolás bárkit meggyőzhet arról. hogy tudásunknak a legnagyobb része nem ezeken az alapokon nyugszik. hogy amikor valakivel olyan bizalomnak a viszonyában vagyunk is. hogy az ilyen tudás csakugyan biztos tudás legyen. Ahhoz. Ezzel már eljutottunk a másik kér- déshez: mit jelent „valakiben hinni?” Éppen ezt jelenti: így rábíznunk magunkat valakire. hogy „hiszem” mert hiszen akkor már a magam szemével látom. hogy legyen. amit így megtudtunk. amiről közvetlen tapasztalati meggyőződést soha nem szerezhetünk. És azért az ilyen magunk által soha nem tapasztalt és értelmileg át nem látott dolgok felől is megvan a biztos tudásunk. Az utazás végén szemembe tűnik majd Kolozsvár ismeretes képe. mert mások szava alapján „hittem”. és ezért. de akit egy jó barátom nagyon ajánlott nekem.

amikor ellenvéle- ményekkel szembehelyezkedve. ilyenkor is azt mondhatom arra. Keveredjék pl. amikor bizalmunkról különös nyomatékkal. akkor vele szemben megszűnt ez a bizalmatlankodás. – Egyszóval: „hinni vala- kiben” ez először csakugyan értelmi ügy: valamilyen állítást igazként elfogadni. minden kockázatot is vállalva. és mindent megteszek.ez azt is jelenteni fogja számomra. amit nem egészen könnyű elfogadni. mint egyszerűen a bizalom alapján igaznak elfogadni. hogy az ő műtétje mentheti meg az életemet. A sebész- orvos esetében: ha „hiszek benne”. szinte ünnepélyes hangsúllyal akarunk vallomást tenni. mert azon túl már terhessé vagy hátrányossá válhatna ránk nézve a velük való közösség fenntartása! Ha „hiszünk valakiben”. mert sokan ellentmondanak. hogy egészen tisztán álljon előttünk: mit jelent „valakiben hinni”. A meg- vádolt jó barátom esetében. De amikor nem mindenki előtt nyilvánvaló. – hadd szolgálja a mi igyekezetünk is az ő érdekeit. hogy elfogadjuk az útbaigazítását. ha mennél előbb alávetem magamat annak a műtétnek. és hol van az a határ. egy jó barátom valamilyen becstelenségnek a gyanújába úgy. amelyet a Hiszekegy is alaphangjának a megszólaltatására használ. Ezt a kifejezést ritkább alkalmakra szoktuk fenntartani. „akiben hiszünk”. amilyet naponként ezrével kérnek és kapnak az emberek. a látszat ellene szól. de akkor aztán annál több függ tőle. akkor már helyénvaló azt mondanunk: „Hiszek benne”. akinek a szava ezt a kérdést eldönti szá- momra: „Hiszek benne”. mint minden ellene valló körülményre. – A vasúti tisztviselőről. hanem valamilyen életbevágóan fontos kérdés előtt állok. hogy azonosítjuk magunkat azzal. hogy végül tisztán állhasson a becsülete mindenki előtt. mintha ő volna a ház ura. – Egyszóval: „hinni valakiben” nemcsak általában annyit jelent: bízni benne. akkor ez természetesen azt jelenti. hogy ha mégoly önérzetesen hangoztatja is ártatlanságát. hogy meg- menti az életemet. és védelmi állásokban rendezkedünk be. – legyen kedves vendég házunknál és járjon-keljen benne úgy. elszánt bizalmat fejez ki. Érdekellentétek nincsenek őközötte és miközöttünk. Gondos és gyanakvó számításokkal építgetjük ki a többi emberhez való viszonylatainkat: meddig mehetünk el a velük való érintkezésben. Így tisztázva annak a szónak az értelmét. Vagy ha nem olyan pálya- udvari eligazításról van szó. aki azzal bíztat. de ezzel még nincs vége a do- lognak! „Hinni őbenne” . „Hinni valakiben” többet is jelent. akkor természetesen az ő vallomásának fogok igazat adni és nem az ellene összeesküdött körülményeknek. amelyet meg kell tennünk. amit ő mond. hogy átveszem tőle azt a bizonyosságot. hanem mindig valamilyen erős. hogy egy egész világ elítélő véle- ményével szembefordulva én mellé fogok állni. vagy súlyos következmények függe- nek tőle. amelynél már meg kell állnunk. felelősségteljesen döntött az illető másik fél mellett. De ezen túlmenőleg aztán akarati ügy is: azt jelenti. hogy csakugyan alávessem magamat a műtétnek. – azonban itt nem állhatok meg. vagy akár sajátmagunkban feltámadó kétségeket is leküzdve fogadjuk el valakinek a szavát igazságnak. amely minden következménynek is a szemébe nézve. melyet végre akar rajtam hajtani. egy sebészorvosra. Még hátra van az. amilyen ritkán merül fel. Minden más ember is ugyanígy elfogadná.mégsem szoktuk mindig így kifejezni: „hiszek őbenne”. Azt fogom akkor mon- dani: „Hiszek benne!” – mert olyan embernek ismerem. Ajtónkat előtte kitárjuk. nem mondja senki közülünk: „hiszek benne”. mert nincs mitől tartanunk. az imént elmondottakból világosan következik. mert egészen magától értődő. aki kérdezősködésünkre útbaigazít minket a kívánt vonat felől. akinek a tulajdon vallomására száz- szor többet lehet adnom. hogy abból még hasznunk legyen. A másik megjegyzés. ha „hiszek benne”. Fegyvereinket akkor leraktuk. hogy az ember szavára rábízhatjuk magunkat. Olyan gyakorlati magatartásról van tehát szó. nézzük 17 . Ezt mondhatom pl. amelyben – legalább is bizonyos vonatkozásban – átadjuk magunkat egy másik félnek és kitá- rulkozunk előtte: rendelkezzék velünk! A szokásos magatartásunk ennek éppen az ellentéte: inkább óvatosan elzárkózunk mások elől. viselem ennek talán súlyos következményeit is. vagy hadd men- jenek végbe az ő szándékai a mi javunkra. de van e helyett mély és igazi életközösség. olyan bizalmat. hogy bár- mikor készen álljunk támadásaik felfogására.

hogy meg is fogjuk kapni. kiben. hogy az ő szava elég biztos alap legyen számunkra. aki „harmadnapon halottaiból feltámadt”. Akkor a dolognak így feltáruló „értelme” még jobban megerősítheti valósága felől való bizonyosságomat. Azt vallja ezzel. méltatlanná tette ma- gát arra bűneivel. mert azokat az ő egyháza tanítja neki. miben van ez a tekintély? A római katolikus keresztyén azt mondja erre: számára az ő egyháza ez a tekintély. A Hiszekegy végén felsoroltaknak a valósága felől azért lehet meg a bizonyossága. hogy valóság a „testünk feltá- madása”. Hol. sem mást megtéveszteni nem akarhat. akkor ér valamit értelmileg is belelátnom annak összefüggéseibe. Onnan nyertük el. hanem ellenkezőleg. A bizonyosság tehát megelőzte a tapasztalást. Vagy lehetnek a Hiszekegy végén felsorolt bizonyosságok között olyanok is. de a logikus összefüggéseibe értelmemmel igenis beleláthatok. s azért mégis álmok és mesék maradnak. és ezért szava előtt meghajlik. Csak ha már egyebünnen tudom.Éppen az ünnepi élményeink magasságaiból lecsúszott állapotunkban. mert tapasztalati úton szerzett róla meggyőződést. És mivel tudja. valójában annak köszönhetjük ezt. és pedig olyasvalaki. „amit hiszünk”. Lehet pl.. és pedig abban a bizonyosságban. hogy már előbb is tudtunk róla. Vannak köztük talán olyanok is. amit a Hiszekegy már előzőleg elmondott. 18 . amikor nincs felőle tapasztalásunk? . mert olyan híradást kapott felőle.hát meg: mit jelent ez a szó magában a Hiszekegyben? Hogy megint a végén kezdjük: utolsó tételeiben felsorol a Hiszekegy több olyan dolgot. Annak tanításában ugyanis bennefoglaltatik sajátmagának ilyen tekintélyként a hívők elé való odaállítása is. hogy ezekről a dolgokról nyilatkozzék. hogy a hitünk tárgyában így felismert összefüggések magukban véve soha senkinek nem adnák még meg a bizonyosságot afelől. hogy hirdették nekünk „bűneinknek bocsánatát”. valamilyen rendkívüli. az embernek tapasztalati élménye is „bűneinknek bocsánatáról. sőt egyenesen odakívánkozik az. hogy a keresztyén hívő bizonyos ezeknek a valóságáról. hogy mégsem vagyunk Istentől elhagyatva. jönnek és megint el is tűnnek. de nem azért. amelyre ilyen súlyos jelentőségű bizonyosságokat felépíthes- sünk. Mindjárt tegyük hozzá: „egyház” alatt ő az egyházi vezetőségét érti. amelynek hitelt adhat.” Érezheti Istent néha olyan közel magához. amikor tapasz- talati valósággá válik. mert értelmi úton világosodott az ki előtte. hogy nem érdemelte meg Istennek ezt a közelségét. különösen Jézus Krisz- tusról. Kértük Istentől.. amelyeket utólag megszilárdíthat az értelmi belátás is. Néha nagyon sokáig távol maradnak. hogy valaki bizonyságot tett előttem a megváltásnak erről az eljövendő dicsőséges kiteljesedéséről. azért élhettük azután át. akiről tudom. akinek a szavára mi „hisszük” aztán ezt az igazságot? Sőt. ha mégis van benne része. Azonban nyilvánvaló. hogy csakugyan valóságról van szó. Honnan nyerhetnénk el ezt a bizonyosságot ilyenkor. akkor bűneinek bocsánatát élheti át benne. Ezek mögött a bizonyosságok mögött tehát nyilván mindig valamilyen tekintély szava áll. s ezért az ő szavára „hiszem testünknek feltámadását”. Hiszen álmoknak és meséknek is meglehet a logikájuk. hogy ha testi szemeivel látná és kezével tapinthatná. az sem volna már bizonyosabb megtapasztalása. még olyankor is. „Hiszem. jól odaillik. Ahhoz. hanem olyanokról. De honnan szerezhetem magát a valósága felől való bizonyosságot? Csak onnan. amelyeken egész földi és örök sorsunk fordul meg. nagy tekintélynek kell ennek lennie. Az ő egyházát ő elismeri illetékesnek arra. hanem azért. azért. hogy a benne hívők is eljussanak egykor a halálból való feltámadásra. és mi erre a hozzánk érkezett szóra „hittük azt”. – De az ilyen felemelő tapasztalások csak ünnepi vendégek. amelyek tapasztalás tárgyává is válhatnak. nem a tapasztalásból merítettük. sem nem azért. hogy ebben a kérdésben sem maga nem tévedhet. testünknek feltámadását” – erről földi életem- ben tapasztalást ugyan soha nem szerezhetek. Nem kis dolgokról lévén szó. mint az egyik fogaskerékhez a másik. volna legnagyobb szükségünk arra a bizonyosságra. lelki vergődéseink és tengődéseink idején. ha nem hozza hírül valaki. Van-e olyankor „bűneinknek bocsánata”. mert változatlanul van számunkra „bűneinknek bocsánata”.

Isten maga fölénk hajol. hogy a másik fél nem marad magába zárkózva. akkor azt feleli erre: Miért kérdezitek. élő kijelentésé- vel.. Hiszen akkor az Isten kijelentésével sáfárkodó emberek szavára kellene elfogadnunk azt.”. vagyis „kiben hisz” úgy. Ebben a helyzetben van éppen a római katolikus keresztyén. a Jézus Krisztusban. 19 . amit ők Isten kijelenté- seként elénk adnak. Szent Lélekben”? Az ő tárgyi bizonyosságai azon a személyes bizalmon alapulnak. hogy mi Őt megismerhessük. amelyben magát nekünk embereknek kijelentette.” – ehhez más gondolatokat fűz magában. a jelenben is szól az emberhez világosan felfogható. De jól értsük meg: nem olyan isteni kijelentésről van szó. amikor az ő lelkéből kicsendül a Hiszekegy alaphangja: „Hiszek. hogy ez a „benne hivés” maga is Istennek a beszédén épül fel.. hogy megajándékozza a maga ismeretével s aztán megint visszahúzódott tőle. hogy „Hiszek egy Istenben. Amit abból megtudunk. azt Ő mondja nekünk. Mindennek igazsága tehát.. hogy a keresztyén hit rámutat a Biblia régi szent irataira. hogy „kiben hiszek”. amely csak a távoli múltban valamikor hangzott el úgy. Az Ő szava sem nem tévedhet.. Természetes. aki a maga egyházi vezetőségében látja az isteni kijelentés letétemé- nyesét és ezért annak szava előtt hajlik meg hitével. hogy amit onnan hallunk... amikor éppen most.. Az ilyen személyes bizalom mindig ismeretséget tételez fel. amelynek az egyház tagjai feltétlenül alá vannak rendelve. és biztosít bennünket afelől. hogy amit Jézus Krisztus által Ő mond. Magát Istent ismerte meg olyannak. arra rábízhatja magát teljes lélekkel. amit Isten „kinyilatkoztatásának” vagy „kijelentésének” nevezünk.. A hitnek erről az alapjáról és forrásáról majd még többet is kell mondanunk. a Jézus Krisztusban. Azért teheti ezt meg. amellyel „hiszünk Őbenne” magában. amely benne Isten iránt ébredt fel és erősödött meg. A református keresztyén azonban. „akiben hiszünk”. és azt vallja: azokban van híven megőrizve az Istennek valamikor elhangzott és minden időkhöz szóló szava. Itt csak állapítsuk meg. És így végeredményben az ő emberi szavukra építenénk fel hitünknek bizonyosságait. az ismeret- séget pedig az teszi lehetővé. miközben mi a Biblia előtt kitárjuk a lelkünket. annak az Istennek a beszédén nyugszik. vagyis egyenesen magára Istenre bízza rá magát és az Ő tulajdon szavára támaszkodik hitének minden bizonyosságával. amit Ő nekünk önkijelentésével kapcsolatban tudtul ad. nem pedig Isten tulajdon szavára. alá egyebek közt a tekintetben is. hogy most már hogy megy tovább Őnélküle is az emberek között az Ő ismeretének terjedése. és ennek alapján kerül sor arra. hogy „hisszük” mindazt. a hajdani kijelentés mai kijelentéssé elevenedik meg számunkra és Isten személyesen hozzánk szóló. magá- ban a Hiszekegyben megmondtam már. mert Isten nekünk embereknek valahogy feltárta magát. „amit hiszünk”. Ezért oda kell figyelnünk.. hogy messze magasságaiból nézze. amit tőle hall. hogy Isten egyszer valamikor leereszkedett az embervilághoz. ahol ez a hajdan megtörtént kijelentés meg van számunkra örökítve: a Biblia régi írásaira. hogy azóta már csak elraktározott kincsként őriznék erre kiválasztott emberek. Ha őt megkérdezik: kinek a tekintélyére támaszkodnak hitbeli bizonyosságai.. és amit Szent Lelke által megértet.. Az Ő önkijelentése váltja ki belőlünk azt a bizalmat.. Sem nem titkos elrévülésekben halljuk megszólalni. A mi hitünk tehát mindenestől fogva válasz és visszhang arra. hogy „mit hisznek”. A távoli múltból érkezik hozzánk azokon az embereken át. Nem úgy áll a dolog. mert Isten. De amikor odafigyelünk.Szerinte maga Jézus Krisztus rendelt az Ő egyházának élére olyan (végeredményben a mindenkori pápában kicsúcsosodó) vezetőséget. akiknek és akik által valamikor Isten kijelentette magát. aki a múltban szólt. Nem az égből harsan meg ez a szava. Így „Istenben hinni” is csak azért lehetséges. élő beszédeként szólít meg bennünket... Szent Lélekben. aki aztán a többieknek is osztogathatnák a kezükre bízott ajándéknak az áldásait. A református keresztyén ellenben a legszigorúbb értelemben veszi a Hiszekegynek e szavait: „Hiszek egy Istenben. hogy annak szavára „hiszi” mindazt. hanem meg- nyilatkozik előttünk valahogy. sem nem hazudhat. afelől bizonyosak lehetünk.

és idővel ennek elmúltával majd kivilágosodik előttem is Isten kijelentése annyira. próbálkozva megszólaló gyenge hangja is. mégsem nekik köszönhetem. vezetőknek és vezetetteknek egyaránt. akkor is előlegeznem kell vele szemben azt a bizalmat. Amikor Isten maga szól hozzánk kijelentésében és mi arra neki magának válaszolunk azzal. vagyis szintén az ő kijelentésére magára bízom rá magamat. mintha rajtunk kívül senkinek nem is volna köze beszélgetésünkhöz.” Vagyis: a benne felhangzó bizonyságtétel is Istenre utal. akiknek a szolgálata révén ez a beszélgetés létrejött. hogy általuk az Ő 20 . Hiszen az egyház ajkán is így szól a hitvallás: „Hiszek egy Istenben. akik tanítóink és nevelőink voltak. A végső. és nem másodlagos forrásokból. magára Istenre támaszkodunk rá teljes bizalmunkkal. De mindennek az emberi szolgálatnak az adja meg az igazi értelmét. és azóta is az viszi magával az én hitemnek szólamát sokszor. mint eszközöket. Annak hangjaiba simulhatott bele az én hitemnek először tapogatózva. hogy „hiszünk Őbenne”. akkor én azzal nem egykönnyen helyezkedhetem szembe. valahányszor meggyengülünk és megtántorodunk a már saját lábán járó hitünkben. illő majd máskor hálásan megemlékeznem. Hálátlanság volna megfeledkezni róla. mégis csak arra való. hanem az én fogyatékosságomban van. Ha az egyház közössége megvallja a maga hitét. Nagy segítség az számomra. Valóban tekintély hát számomra az egyház szava. Része van ebben mindazoknak. amit most nem tudok. hogy a Biblia vezetékhálózata létrejött és nemzedékről- nemzedékre működik. amelyben az egyetlen végső tekintélyre. képtelenség volna letagadni: csakugyan emberek fáradoztak. akár fejletlen kiskorúságunkban támaszkodunk rá ösztönös szükségérzetünk- kel. sem nem én vagyok az első. és a mi figyelmünk rájuk legyen összpontosítva! Ahhoz. mert a magunk lábán még nem tudunk járni. hanem annak a baráti szívnek. abban a Bibliában szereplő embereken kívül szerepet játszik sok-sok ember is. se a kezelő-személyzet hangja ne legyen hallható.. ha komolyan „hiszek Istenben”. Része van ebben csakugyan az egész egyháznak. akár későbbi fejlődésünk során esik jól rátámaszkodnunk. beleértve ebbe élőket és holtakat egyaránt. és érintkezésbe lépett velem. Sok emberi szolgálat játszott és játszik a jelenben is közre abban. küzdöttek és szenvedtek is sokat azért. ha az ismerős hang megszólalásakor egészen meg tudok feledkezni róluk. akihez Isten szól és aki erre hitével felelhet.. amellyel az Isten felfogott kijelentésére válaszol. ahogy a református keresztyén érti annak mivoltát. amikor magára hagyatva elakadna vagy hamis hangokba tévedne. De őket is Isten állította munkába. a segítségünkre volt emberi tekintélyek eltűnhetnek a háttér homályában. mégis csak emberi tekintély marad számomra. sőt a hírüket sem hallottuk. Még amikor egyben-másban nem tudok is egyetérteni vele. sem nem ajánlatos tőle magamat függet- leníteni. akiket sohasem ismertünk. vagyis a hívők közösségének. hogy nem én vagyok az egyetlen. amely a távolból rám gondolt. nagyon sok embernek a szolgálata szükséges. hogy ráneveljen arra a lelki nagykorúságra és mindig újra rásegítsen arra a lelki önállóságra. amit ez a beszélgetés hozott nekem. hogy bizonyára az egyház „hitvallásának” van igaza. hanem évszázadokon át milliók jártak előttem és ma is milliók járnak velem együtt ugyanennek a megbizonyosodásnak az útján. hogy egy régen nem látott hűséges jó emberem egy távoli városból a távbeszélőn át szót válthasson velem. tudjunk egymásról. hogy igazságnak fogom elismerni azt is. hogy általa Isten akar velünk szóba állni. Nem az a dolguk. Minden emberi tekintély. Én is csak akkor mondhatom el jól az egyháznak ezt a hitvallását. mint minden hitbeli bizonyosságnak az igazi forrására. Hányan dolgoztak a hálózat kiépítésén és hányan dolgoznak állandóan a működésben tartásán! De mindnyájuknak a munkája akkor jó. hogy mindig az előtérben álljanak. és a hiba nem abban. Akkor semmilyen sercegés vagy kattogás ne emlékeztessen a műszaki munkásokra. olyanokat is. Ebből a nagy seregből a hitnek hatalmas kórusa hangzik fel. hanem csak mi ketten. De azt a nagy örömöt.Hogy az Ő kijelentésében így részesülhessünk. hogy Isten így szólhasson. a döntő szót magától Istentől várom és meg is kapom. Azokról. egymásnak örvendő felek. De akármilyen nagyra becsüljem is az egyház tekintélyét. hanem Őtőle magától nyerem el hitemnek bizonyosságát.

mint bizonyos valóságot! 21 . Így születik meg az az Istennel való személyes találkozás és megismerkedés. felolvad a gyanakvó tartózkodásunk és megtanulunk bizalommal kitárulni Isten előtt. Ha máshonnan nem szerezhetünk is bizonyosságot felőle. És amikor a Biblia emberi íróinak a szaván át. elég nekünk annyi. elérkezik hozzám Istennek a kijelentése. igazság lesz számunkra. akkor azt úgy lehet és úgy kell is hallgatnom. hogy Isten szól hozzánk róla. hogy egészen ráfeledkezem a hozzám szóló Istenre. Ilyenkor Ő maga jelenti meg magát nekem. S akkor minden. vagyis Istennek kijelentésére így ébred bennük a válasz: „Hiszek Őbenne”. azóta is élt sok emberi bizonyságtevőnek a szavától kísérten. és megbíztat felőle. Elmondhatjuk: az Ő szavára „hiszem”. amelyben elosz- lanak a félelmeink. és nekem Ővele magával van dolgom. ami ebben a kijelentésben foglaltatik.kijelentése megszólalhasson és továbbzenghessen ebben a világban.

III.
A SZENTHÁROMSÁG TITKA.

Kissé még mindig türtőztetve magunkat attól, hogy belemerüljünk a Hiszekegy részleteibe és
még mindig megmaradva a felette való általános szemlélődésnél, szólnunk kell arról a szem-
beszökő jelenségről, hogy a Hiszekegy három részre oszlik, amiben nyilván nagyon jelleg-
zetes módon tárul elénk a benne megvallott keresztyén hit. Az első szakasz „Istenről, a min-
denható Atyáról” szól; a második „Jézus Krisztusról, Ő egyszülött Fiáról; a harmadik pedig a
„Szent Lélekről”. Mind a három szakaszban azt valljuk meg: „hiszek Őbenne”, de három
különböző módon jelöljük meg azt, hogy kire irányul ez a mi hitünk. A Hiszekegyben
megvallott hitnek ez a háromszoros ritmusban való lüktetése nyilván nem más, mint amit
közkeletű nevén „szentháromsághitnek” szoktunk nevezni. Ez a kifejezés: „Szentháromság”,
nem található ugyan meg a Hiszekegyben. Még kevésbé találjuk meg benne a „Szentháromság
tanát”, úgy, amint azt a keresztyén egyház zsinatai már az ókorban megformulázták: „Isten
lényegében egy, személyében három.” De ha a felszínén ilyen kifejezetten nem jelentkezik is,
a hármas szerkezete mégis világosan elárulja, hogy ez az a rejtett váz, amely az egész
Hiszekegyet hordozza. Háromszor újul ki benne a vallástétel: „Hiszek benne”, és természetes,
hogy mind a háromszor Istenre vonatkozik. Igaz, hogy csak az első alkalommal nevezi meg a
hitnek a tárgyát így: „Hiszek egy Istenben”. Amikor másodízben „Jézus Krisztust, Ő
egyszülött Fiát”, harmadízben pedig a „Szent Lelket” jelöli meg a hit tárgyaként, már nem
ismétli meg Isten megnevezését. De irányulhat-e másra az itt megvallott hit, mint ugyancsak
Istenre? Ha más kifejezéseket használ is itt a Hiszekegy, érthet-e alatta mást, mint Istent, ha
egyszer azt vallja: „hiszek benne”? Az a teljes ráhagyatkozás, meghódolás és odaadás, amit ez
a hit jelent, csak Istennek szólhat, senki másnak. Ugyanezzel a hittel nem hihetünk Isten
mellett még egy vagy több más valóságban is, sem egy Istennél alább helyezendő Jézus
Krisztusban, sem egy talán még nála is alább helyezendő harmadik valóságban, a Szent
Lélekben. A Hiszekegy véges-végig mindig ugyanazt a viszonyt jelöli meg, amikor azt
mondja: „Hiszek benne”, – nem pedig egymás fölé lépcsőzetesen emelkedő különböző
viszonyokat. De arról sem lehet szó, hogy ezzel a hitnek három olyan egyenrangú tárgyát
jelölné meg, amelyek mint különálló valóságok helyezkednének egymás mellé. Akkor három
Istenről szólna a Hiszekegy, pedig mindjárt a legelső mondatában nyomatékosan kijelentette:
„Hiszek egy Istenben...” És mégis háromszor vallja meg ebben az egy Istenben való hitét:
külön tesz vallást erről. „Hiszek... mindenható Atyában”, és külön erről is: „Hiszek... Ő egy-
szülött Fiában”, és külön erről: „Hiszek Szent Lélekben”! Mindez csak azt jelentheti, amit a
Szentháromság tana fejt ki: egy Istent ismerünk, de ebben az egy Istenben ismerünk egy
rejtelmes hármasságot is, és amilyen súlyos eltévelyedés volna egy hajszálnyira is elhajolnunk
Isten egyetlen voltának a tisztánlátásától, ugyanolyan nagy mulasztás volna elhallgatnunk,
vagy elhomályosodni engednünk a benne levő hármasságot is.
A Hiszekegy nem magyarázgatni, hanem egyszerűen megvallani akarja ezt a hitet. Ezért beéri
azzal, hogy az „egy Isten” hangsúlyozása mellett mégsem csak általánosságban beszél Őróla,
hanem külön-külön is szól a benne megkülönböztethető három – nos, hogy is mondjuk: három
micsodáról? Erre nincs jó szavunk, és ezért a Hiszekegy is jól teszi, hogy nem foglalkozik a
pontosabb meghatározásával. Erről úgyis csak dadogva beszélhet az emberi szó, ha még oly
gondosan megválogatja is kifejezéseit. Nem mondhatjuk, hogy három alkotó elemet, vagy
alkotó mozzanatot különböztetünk meg az egy Istenben, mert ezzel részekre bontanánk Istent.
Isten nincs részekből összeszerkesztve vagy összeelegyítve. A benne levő hármasság nem azt
jelenti, hogy három harmadrész együtt teszi az Ő egész valóságát. Hiszen akkor sem az Atya,

22

sem a Fiú, sem a Szent Lélek nem volna Isten, hanem csak egy-egy töredéke az Istennek.
Pedig a Hiszekegyben is azt valljuk meg külön-külön mindegyikről, hogy „hiszünk benne”
úgy, ahogy az Istennek nem valamilyen részét, hanem csak magát Istent illetheti meg. Azt sem
mondhatjuk, hogy az egy Istennek három megnyilatkozásával van dolgunk. Ugyanannak a
valóságnak többféle megnyilatkozása is mindig azt jelenti, hogy egyikben sincs benne
egészen. Ugyanaz az ember lehet egészen másvalaki a családja körében, másvalaki a hivatala
körében, másvalaki a barátai körében. De ezekben a különböző megnyilvánulásaiban éppen
egy-egy része jut csak kifejezésre az ő lényének, egyéb részeknek a háttérbe szorulásával.
Megint csak azt kell mondanunk: Isten nem osztható fel részekre. Valahányszor a Hiszekegy
azt mondja: „Hiszek Őbenne”, mindig Istent magát érti alatta, nem pedig Istenből való vala-
milyen elkülönülő részt. És mégis háromszor vallja meg az Őbenne való hitet egymástól meg-
különböztetett módon!
Számoljunk le vele: nincs erre az emberi nyelvnek találó szava, amelynek nyomán félreértések
ne támadhatnának. De az emberi nyelvnek ez az ügyefogyottsága nem csak éppen a Szent-
háromság titkánál jelentkezik. Állandóan számolnunk kell vele, amikor Istenről beszélünk.
Minden emberi szó emberi fogalmakat tolmácsol, és amit emberi fogalmainkból szavakba
foglalhatunk, az sohasem lehet Istenre jól ráillő. Mert a mi fogalmainknak az a természetük,
hogy mindig csak általános vonásokban, ahogy a bölcselők mondják: „egyetemességekben”
fejthetők ki, vagyis olyan vonásaikban, amelyek közösen vannak meg bennük és sok más
fogalmunkban. Vannak fogalmaink egyéni valóságokról is, amelyekből nincs és nem is lesz
soha másodpéldány. De éppen azt, ami egyéni bennük, nem tudjuk szavakba foglalni. Van
fogalmunk pl. Mátyás királyról. De mit tudunk róla elmondani, ami éppen csak az ő tulajdona
volna? A név, amelyen emlegetjük, sok más embernek is a neve. Születésének éve nemcsak az
ő születésének éve, halálának éve nemcsak az ő halálának éve. Hogy király volt, az elmond-
ható rajta kívül is sokakról. Hogy igazságosságával tündökölt, ez is olyan tulajdonság, amely
megtalálható másokban is. És így tovább. Minden állításunkkal egy-egy egyetemesség vonalát
húzzuk meg, amelybe sok-sok más egyéniség közé besorakozik az ő egyénisége is. Egyszeri
és soha meg nem ismétlődő egyéniséggé, tehát azzá, aki ő volt, az teszi őt, hogy ezek a
vonalak őbenne, mint egyszeri és soha meg nem ismétlődő metszőpontban találkoztak. De ezt
a metszőpontot, amely éppen az ő lényét teszi, szavakba foglalnunk nem lehet. Erre a mi
egyetemességekben mozgó gondolkozásunk s annak nyomán a mi emberi nyelvünk is
képtelen.
Csak természetes tehát, hogy amikor Istenről beszélünk, akadoznak a szavaink, és csődöt
mond a nyelvünk. Hiszen Ő a mindenestől fogva egyedüli és páratlan, a semmi mással egy
sorba nem sorozható, az egészen különálló és mindenek felett való. Ha egyáltalán alkothatunk
Őróla olyan fogalmat, amellyel az Ő valóságát megközelíthetjük, az is csak olyan lehet,
amelyet kifejtenünk lehetetlenség, mert mihelyt beszélni kezdünk róla, szavaink jelentésével
máris egyetemességekben mozgunk, amelyek Őrá nem illenek. Csak valamilyen egészen
másfajta, mennyei nyelven lehetne talán jól beszélni Őróla. A mi földi beszédünk számára
Isten örökre kimondhatatlan valóság marad. Ezért arról sem lehet szó, hogy valóságának azt a
titkát, amelyet Szentháromságnak nevezünk, szabatosan kifejtsük és megmagyarázzuk.
Felismerhetjük ennek a titoknak Istenben való meglétét, de aztán sokkal többet ér imádságos
alázatosságban elhallgatni és leborulni előtte, mint sok szóval megkísérelni, hogy elmondjuk
másoknak is, mit ismertünk fel? Elég, ha egy-két akadozó, ügyefogyott szóval odamutatunk e
felé a Titok felé. Vagy megértik ebből mások, hogy oda irányítjuk az ő tekintetüket, ahol
ugyanez a titok előttük is fénylik, s akkor tudják, hogy miről van szó, ha még oly keveset és
gyarlón mondtunk is róla. Vagy nem tűnt még az ő szemükbe is ez a Titok, s akkor a mi sza-
vainkból úgy sem fogják megérteni az életük végéig sem, hogy miről van szó.

23

Csak egyet kísérelhetünk meg: a félreértéseket oszlatgathatjuk el a kérdés körül. Legalább az
álljon tisztán mindenki előtt, hogy mi az, ami kibeszélhetetlen titok, hol van az a határ,
amelynél a mi magyarázó beszédünk kénytelen elhallgatni? Meg kell állapítanunk: azok a
kifejezések, amelyekben a Szentháromság tanát idézni szoktuk, sok félreértésre adnak alkal-
mat, és sok homályt támasztanak, amely nem a Szentháromság titkának a homálya. „Isten
lényegében egy” – így szoktuk magyar fordításban idézni a Szentháromság tanának régi meg-
szövegezését. Ez úgy hangzik, mintha azt akarnánk vele mondani, hogy Istenben az a fontos,
ami benne egy, s az, ami benne három, már mellékes. Hiszen „lényeg” alatt ma rendesen
olyasmit értünk, ami „lényeges”, s amihez képest minden egyéb „lényegtelen”. Pedig a Szent-
háromság tana arról szól, hogy Istenben van olyan háromság is, amely nem kevésbé lényeges,
mint az Ő egy-volta! Nem is a szó mai értelmében vett „lényegről” van itt szó, hanem inkább
úgy adhatnánk vissza a Szentháromság tanának ezt az első tételét, hogy „Isten lényében egy”.
Vagyis egyszerűen: csak egy Isten van és nincs több. Ezen van a hangsúly mindenekelőtt.
Akik tehát a Szentháromság tanát azzal vádolják és azon a címen utasítják el maguktól, hogy
az megbontja az egyistenhitet és lecsúszik annak tiszta magasságaiból a pogányság többisten-
hitének a mélységeibe, vagy legalább is az azok felé vezető lejtőre, – azok nem jól figyeltek
oda, hogy mit is mond ez a tanítás. Talán egyáltalán nem is oda figyeltek, ahova kellett volna:
ahonnan tisztán és hitelesen hangzott volna feléjük a Szentháromság tana, hanem csak eltor-
zult és elfajult formáival találkoztak, és ezek alapján alkották meg róla elítélő véleményüket.
Ebben az elítélő véleményben lehet sok minden, amivel szívből egyetérthetünk, de ami magát
a Szentháromság tanát egyáltalán nem érinti. Mert az, eredeti és tiszta formájában, mielőtt
bármi másról szólna, mindenekelőtt szilárdan leszögezi magát az egyistenhit álláspontjára. Sőt
azt kell mondanunk: részben éppen az egyistenhit védelme érdekében született meg a Szent-
háromság tana. Amikor az ókori keresztyén egyház ezt a tant megfogalmazta és dogmájaként
kimondta, ezzel egyebek között éppen annak akarta útját állni, hogy az egy Isten mellé bárki
még egy második vagy harmadik isteni „lényt” állítson Jézus Krisztusban, illetőleg a Szent
Lélekben. Ezért hangsúlyozta azt, hogy „Isten lényében egy”, és csak azután tért rá az Istenben
levő hármasságra, az Atya, Fiú, Szent Lélek „három személyére”.
Ez a „személy” szó aztán megint nagyon félreérthető a mai ember számára. Más nyelveken és
más korokban jó szolgálatokat tehetett, de ahogy a mi mai fülünkben cseng, több zavart
támaszt a Szentháromság kérdése körül, mint amennyi hasznát láthatjuk. Hiszen „három
személy” a mi számunkra éppen azt jelenti, ami ellen már óvást emelt az előző tétel: azt a
három „lényt”, amelyre nem szabad gondolnunk, mert „lényében” egy az Isten. Ha e helyett
más kifejezést keresünk, amely hívebben adja vissza azt, amit a Szentháromság tanával erede-
tileg mondani akartak, akkor még a „létforma” kínálkozik legalkalmasabbnak. Tehát arról van
szó, hogy „Isten létformájában három”. Más szóval: egy Isten van, de ez az egy Isten három-
féleképpen van: úgyis van, mint Atya; úgy is van, mint Fiú, és úgy is van, mint Szent Lélek.
Az, hogy Ő úgyis van, mint „Atya Isten”, azt jelenti, hogy minden egyéb fölött, ami csak
létezik, elérhetetlen magasságban, semmi egyébbel össze nem hasonlítható módon éli életét;
minden Őtőle függ, mint Teremtőjétől, de Ő maga semmitől nem függ; ezért róla a mi ehhez a
világhoz tapadt elménkkel soha fogalmat nem alkothatunk; számunkra az ő titokzatos valósá-
ga örökre megközelíthetetlen. Áthidalhatatlan távolság választja el Őt minden teremtményé-
től, és így mitőlünk is. Ha itt meg kellene állnunk, akkor le kellene mondanunk arról, hogy
Őhozzá valaha is komoly közünk lehessen. Hiszen megismerhetetlen maradna számunkra.
Soha nem tudhatnánk, van-e velünk valamilyen komoly célja, van-e számunkra parancsa,
amelynek engedelmeskednünk kell, van-e mit várnunk és remélnünk Őtőle? Csak titokzatos
fenségének a lelkünkön átborzongó érzésével tekinthetnénk fel hozzá, a mi nagy mélységünk-
ből az Ő káprázatos magasságai felé, és a rettentő távolság miatt, mely Őt tőlünk elválasztja,
mit sem látnánk meg az Ő megfoghatatlan lényéből. Bizonyos, hogy Isten így is Isten. De

24

A hernyó begubózhat bábbá. és vele közösségre juthatunk. Ugyanaz az Isten a Fiú is. Ugyanazok az arcvonások. amelynek módján létezik. és ezért vannak róla értelmes fogalmaink is. és mi elénk is a maga hű mását vetíti. Annyira eggyé válik velünk. mint Szent Lélek Isten. Így már lehetséges közösségre lépnünk Ővele. mint az „Igét”. hanem egyenesen belénk helyezi életét. De ez Istennek egészen sajátos és egyedülálló titka. hogy megvan a maga létformája. hogy abból Őt megismerhessük. De hogy ugyanaz a valóság egyszerre fejtse ki a maga létét három különböző létformájában. És mind a három esetben ugyan- arról az egy Istenről van szó. az örök Szó. milyen jelentősége volt a „fiúságnak” az ókori keleti pátriárkális viszonyok között. hogy Őt megismerhetjük. ami a mienk. Ez éppen a teljes- séggel megfoghatatlan titok előttünk: hogyan élheti Isten ilyen háromféleképpen az Ő életét úgy. A pára vízzé sűrűsödhet. hogy szinte lehetetlen ráismernünk ugyanarra az élőlényre. amikor a fiúban az egész ház népe az atya alteregóját láthatta. ez képtelenség a mi értelmünk számára. erősebb. akin kívül nincs és nem is lehet más Isten. akinek változhatatlan lényében nincs 25 . ha ilyesmivel egyebütt is találkozhatnánk s ezért egyetemességekben beszélhetnénk róla. áthatja vele a mi életünket. s az egyik annyira más módja a létezésnek. mint a másik. minden tekintélyének részese. de az a fény onnan felénk sugárzik és hozzánk érkezik. az emberi életből vett gondolatot. azt jelenti. amiért is az atya nagyobb. Levetheti az egyiket és helyébe felöltheti a másikat. amelyben Isten önmagát kifejezi. átmehet a létezése az egyikből a másikba. hogy a kör lezáród- jék. hogy távoli fenségéből és rejtelmességéből kilépő. amely szerint az atya előbb van meg. hogy már el sem különíthető sokszor: mi az a mi életünkben. ugyanazok a mozdulatok. hogy több lehetséges létformája közül az egyik vagy a másik szerint létezik. de más módon: a magát kijelentő Isten létformájában. és hozzá képest a fiú sokáig egészen alárendelt valaki. hogy azért mindig teljes valóságában Ő maga él abban? Erről csak akkor alkothatnánk értelmes fogalmat. és mi tudhatjuk: mik Istennek a parancsai és ígéretei számunkra. s ezek is olyan különböző módjai a létezésnek. hozzánk aláereszkedő és közelgető. amelynek mását sehol nem találjuk meg. és a víz jéggé fagyhat.nemcsak így! Az. Az átváltozásnak ilyen jelenségeivel seregestől találkozunk. a másikban is. megint másfajtát mint gügyögő csecsszopók.és eszejárása. nem az időnek egy bizonyos pontján. hogy olyan Istennek ismerjük Őt. és így von magával titokzatos életközösségbe. hogy azért mindig ugyanaz a valóság áll előttünk az egyikben is. A Fiú Isten tehát a megszólalásában élő Isten. Ez azt jelenti. Világosan és találóan fejezi ki ezt a Biblia. Inkább arra kell gondolnunk. Az Ő magasságainak kápráztató fényébe nem látunk ugyan bele. hogy a tapasztalat iskolájában vagy mások tanításából külön meg kell tanulnunk. És gondolhatunk arra a gyakran előforduló jelenségre. A „fiúságnak” a gondolatától itt természetesen távol kell tartanunk minden olyan. Minden más lénynek az a törvénye. ugyanaz a szava. Sőt ezen felül. mint egy bizonyos létformában lennie. hogy ő „Fiú Isten is”. És Istenről mégis ezt állítjuk. Mivel Isten így is Isten. az az egyetlenegy létformája. mintha második életét élné a fiúban az atya. amely – jobban mondva: aki – öröktől fogva „Istennél volt”. Ő. Isten még úgy is van. aki fenséges messzeségeiből nemcsak közeleg felénk az Ő kijelentésében. kiárasztja magából a Fiú Isten életét. aki minden birtokának örököse. Ennek köszönhetjük azt. amikor a Fiút egy más elnevezéssel úgy jelöli meg. pedig közben megmaradtunk ki-ki sajátmagának. bölcsebb. abban mint- egy önnön lényének a tükörképét szemlélheti. és ami az övé. hogy Őt meg- ismerhessük. hogy a felnőtt fiú sokszor csakugyan kimetszett mása az atyának. Ha ismerjük ugyanannak a valóságnak néha több létformáját is. üzenetet hoz nekünk. hogy azonosságát elveszítette volna. amelyik átment valamennyin a nélkül. hanem öröktől fogva mindörökké. megint másfajtát később. De egyszerre mindig csak egy szerint. és csak idők múltán születik meg a fiú. az csak azt jelenti. Amikor az Atya Isten. És az ilyen példákat szaporíthatnánk. abból kibontakozhat a lepke. azért most már egészen más a mi helyzetünk. Mi magunk is egész másfajta létezést folytatunk mint mag- zatok az anyaméhben. és „Isten volt”. de léteznie mindig annyit jelent. magát nekünk kijelentő Isten is egyúttal.

mint ténybe. de ennek az alázatos meghajlásnak a gazdagon megajándékozott embernek a háládatossága adja meg az igazi színezetét. Mi természetesen a magunk 26 . mint ahogy ember valaha is álmodni merte volna! Hiszen éppen az Isten Szentháromság-voltának köszönhet a keresztyén hívő mindent! Tapogatózásának a sötétségébe azért világított bele az Isten ismeretének fénye. öröktől fogva mindörökké éli titokzatos életét úgy is. és az életünkbe behatoló Szent Lélek ugyanakkor nem más. az elejétől a végéig. akkor mitől lehetne még félnünk? Ez életre és az örökkévalóságra minden kérdésünk megoldását éppen abban kapjuk meg.átalakulás. amely nem talál szavakat a maga kifejezésére. titokzatossága előtt is megnémulva. úgy kell fogadnia és tudomásul vennie Isten ismeretét. egészen egyedülálló titka. A Titok előtt való elnémulás egyúttal annak a mélységes örömnek a némasága is. aki az emberi lélekben végzett munkájával megérteti és elfogadtatja vele azt. hogy így van. akkor az ember nem emelhet kifogásokat és nem bírálgathatja: miért ilyen észfeletti és megfoghatatlan. igaz. miért nem értelmileg könnyebben megemészthető az Istennek elébe táruló valósága? Alázatosan meghajolva. hogy azzal vitára nem szállhat. mint Fiú Isten. Hiszen rámutattunk már: még a Hiszekegyben sem található így meg a Szentháromság megnevezése vagy megvallása. mint Szent Lélek Isten. És az istenismeretnek ez az ajándéka azért nem vész kárba. hogy az Isten Szentháromság Istennek jelentette ki magát nekünk! Ezt persze nem érthetjük úgy. Ha Ő lép velünk ilyen közösségre. mintha azt nagyon áttetsző és ésszerű dolognak tartotta volna. a Szentháromság Isten kijelentése sugárzik felénk. De amint a Hiszekegyről is megállapíthattuk. mint a mindenek felett örök fenségű hatalomban élő Atya Isten. ha nem így volna. vagyis nem is volna az emberi életbe belehatolt isteni kijelentés. és a Szent Lélek az emberi lélekben ki nem világosítaná ennek a kijelentésnek az értelmét! A Szentháromság tanában a keresztyén hit csak azt összegezte és szövegezte meg a maga gyarló emberi szavaiban. hogy tudhatja. tudomásul kell venni. aki az Atyát megjelenti. de jobb volna. mint Atya Isten. Ellenkezőleg: boldog. amikor az Ő kijelentését felfogta. Ez az Ő senki és semmi mással meg nem osztható. ha minden megsemmisülne is. hogy közben ott lenne a hátsó gondolat: ha már így van. úgy is. Ellenkezőleg. egyszerűen azért. De vallotta ennek ellenére mégis. ilyen volna tőlünk eltekintve is. alázatosan meghajlik a keresztyén hit. Mert a Bibliából is. ilyen volt világok teremtése előtt is és ilyen maradna. amikor magát az emberrel megismertette. az Isten kije- lentésének könyvében hiába keresnénk ugyan ezt a kifejezést: „Szentháromság”. mindig tudatában volt annak. Szent Léleknek az egy Istent. Nem úgy vallja a keresztyén hit Atyának. hogy egész szerkezete a Szentháromság hitének az alapvonalain épül fel. De ez nem valami fogcsikorgató kényszeredettség dolga! Az Isten kijelentésének ténye előtt. A Bibliában. mintha Isten a mi kedvünkért vált volna Szentháromsággá. mert éppen így sokkal jobban van. mert ebbe a titokba beleütközött. hogy ezzel az emberi értelem minden képességét meghaladó titokról tesz vallást. mert tudja. mert Ő maga ilyen a valóságban. akár bárki más számára! A keresztyén hit nem is azért vallotta a Szentháromságnak (vagy ahogy pontosabban nevez- hetnénk: a Szentháromságegységnek) az igazságát sohasem. valamint a róla szóló tannak megformulázását is: „egy lény – három létforma”. Hiszen nem is volna Biblia. Azért olyan nagy ajándék számunkra őt ilyennek megismernünk az Ő hozzánk szóló kijelenté- séből. ha az Atya nem jelentené ki magát a Fiú által. mert van Fiú Isten. S az így előttünk kitáruló Fiú. úgy is. amit a Fiú mond az Atyáról. Ha pedig Isten feltárja magát az ember előtt. most azt is meg kell állapítanunk: ebben is csak a Bibliában elénk tá- ruló isteni kijelentésnek hű visszhangja a Hiszekegy. mert van Szent Lélek Isten. amit Isten felől Őtőle magától tudott meg az Ő kijelentéséből. S az ember. ilyennek ismertette meg magát. abból kénytelen volt kiolvasni a Szentháromság titkát is. Fiúnak. Ne is akarjuk hát érthetővé tenni akár a sajátmagunk. ahogy azt a kijelentés ajándékából megkapja. Isten.

hogy éppen a Szentháromság tanának az elutasításával válik külön az összes többi keresztyénektől. és azért a nagy ajándékért vagyunk hálásak. amely egyenesen arra serkenti és vezeti őt is. hanem inkább csak a reformáció mozgalma mellett hajtott ki az élete. azért még lehetnek benne sokan. Voltak esetek. Sőt elismerheti. Fiú. és közötte meg a reformáció tábora között sok éles harc is zajlott le. mint a rajta felépülő Hiszekegy is – közös kincse az egész keresztyénségnek. Vagy másokat akadályozhatnak a tiszta látásban azoknak az időknek rossz emlékei. Nem tisztán annak a vágynak köszönheti a létét. Isten sajátmagában is öröktől fogva mindörökké az Atya. akik a Bibliából táplálják a lelküket. pl. amit Isten az ő kijelentésében adott nekünk. amely a reformációt megindította és hajtotta: visszavezetni az egyházi életet az Isten kijelentésének kizárólag a Bibliában megtalálható alapjára. amelyek megnehezítené a Szentháromság hitének öntudatos megvallását. amelyekből ez érthetővé válik. hogy türelmetlen erőszakoskodással akarták rákényszeríteni a maguk hitét olyanokra is. az unitáriusok csoportja. Valójában azonban nem a reformáció igazi indítékaiból született meg. akik – maguk sem tudva róla – mégis abból a kijelentésből élnek. amelyekben a Szentháromság hitét tisztán vallók is sokszor diszkreditálták azt. valójában maguk is a Szentháromság igazságára építenek. Ez alól a megállapítás alól csak egy kivételt kell tennünk: van egy töredék. és azóta a közös történeti sors az együvétartozás bizonyos szálait szövögette közötte és a reformáció örökségét valló keresztyén közösségek között. hogy az unitárius csoport puszta meglétével is állandó és hasznos figyelmeztetés az egész keresztyénség számára: vajon tisztán őrzi-e és méltóképpen képviseli-e hitének azt a nagy kincsét. hogy az Isten kijelentésében lássa meg ezt a felséges titkot. ebben lehet sok olyan bírálat a Szentháromságot valló egész keresztyénséggel szemben. tiszta mivoltától. és hálásan élvezve annak nagy jótéteményét. amelyet a Szentháromság Istenének ismeretében bír! De ugyanakkor hálás lehet a református keresztyén azért. sőt olyan közösségben él. ha az tárul ki világosan előttünk: mit jelent az Isten Szentháromság-volta az Ő mihozzánk való viszonyá- ban? És azt kell mondanunk: a mi számunkra mindent jelent az! Ezért a Szentháromság gondolatában kifejezett istenismeret – éppúgy. hogy akkor tehermentesíteni kellett azt a Szentháromság titkától is. mint az Isten minden egyéb titkát is magában foglaló legmélyebb titoktól. Azok az unitá- riusok. De az előttünk feltáruló hármasságnak nemcsak az Istennek hozzánk való viszonyában van jelentősége. csak nem eszméltek még rá erre. Elég. hogy a Szentháromság hitének csak torz formáival találkoztak és azokat nem tudják megkülönböztetni annak igazi. Sokakat talán az riaszt el a Szentháromság igazságának a felismerésétől és elfogadásától. sőt elejti abból a legdrágább ajándékokat is. Szent Lélek egymást átható három módján éli az ő végtelen és megfoghatatlan gazdagságú életét. amely nekünk jutott osztályrészül azzal. Lehetnek a lelkükben nagy gátlások. akiknek a szeme nem nyílt meg annak felismerésére és a szíve nem tárult fel annak befogadására.helyzete szempontjából szemléljük ezt a titkot. hanem elsősorban életnek is dolga. De mi marad akkor? Az a sze- rencse. tegyen róla vallást maga is. hogy ő nem örökölt az előttejártaktól olyan gátlásokat. S ezért ha valamely közösség értelmileg vallott tan dolgában nem őrzi is meg mindazt. hogy Isten az Ő kijelentésében bepillantást engedett az Ő titokzatos valóságába. amelyben a református keresztyén is egyetérthet velük. Ha tehát az unitáriusok elzárkóznak a Szentháromság tana elől. Természetes. 27 . Azonban ki akarná homályos emberi szemével átkutatni annak mélységes rejtelmeit? Annak hogyanja és mikéntje végképpen el van rejtve előlünk. amelyről már régebbi „antitrinitárius” neve is elárulja. A reformáció idején alakult ki ez a csoport is. amikor az emberek Istennek ezt a nagy ajándékát elhomályosították a maguk hozzá nem illő keresztyénietlen gyakorlati magatartásá- val. hogy a keresztyén hit nemcsak tannak. Nagy szerepet játszott kialakulásában egy másik törekvés is: észszerűbbé tenni a keresztyén hitet. éppen azzal.

Főképpen pedig azért lehet hálás. hogy mint a reformáció örököse nem emberek tanítása alapján vallhatja csak a Szentháromság hitét. hogy amerre csak széttekinthet egyébként az egész keresztyénség világában. 28 . hanem azért. csak annál hálásabbá teheti a református keresztyént.Az. mert maga Isten szólt őhozzá is a Bibliában és ebből ő maga ismerhette meg így Istent. mindenünnen feléje hangzik ennek a hitvallásának a visszhangja a Hiszekegy egyetemes keresztyén hit- vallásának a szavaiból.

. A KÉRDÉSEK KÉRDÉSE MEGOLDVA! Amikor az elmondott bevezető fejtegetések után. Mert akármennyi- re különbözik is az élet ezerféle változatában az egyik hívőnek a története a másikétól. De ha a Hiszekegy második szakaszában foglaltatik az.. félelmetes túlerő előtt. amivel már foglalkoztunk. aki az Atyának felénk hangzó Szava és elénk sugárzó Képe. hogy attól eloszlottak félelmei. és neki átadja magát. kétségei és keserűségei. amelyen eljutott hitének a bizonyosságára. Isten olyan Isten. Aki ellenben a Hiszekegy szavaival ezt vallja: „Hiszek egy Istenben”. abban mind megegyezik. Mert ezzel csak azt mondanánk. fenyegető. Nem vehette máshonnan: Isten maga ismertette meg vele magát ilyennek. és akivel az ember tényleg ilyen bizalomnak a viszonyában állhat. az már megfelelt ezzel az előbbi és az utóbbi kérdésre is egyaránt. és abból táplál- kozik. mert hiszen „hinni Istenben” ezt jelenti. mint valami veszedelmeket magában rejtő. hogy Isten- nek ezt a kijelentését a Fiúnak köszönhetjük. mint valami sorsunk iránt közönyös. amit a már elmondottakból jó most emlékezetünkbe idéznünk. hogy van Isten. mint valami kiszámítha- tatlan szeszélyű zsarnoki nagyúr felől. hogy azon a második szaka- szon alapszik az is.”. hogy lehet „Őbenne hinni”! És ezzel már azt is megvallotta a Hiszekegyben vallást tevő hívő. És homályban maradna az a másik fontos kérdés is. Az ember előjöhet rettegéseinek. hanem eleitől mindvégig egyugyanazon hitről tesz vallást. nem kell felőle kétségeskednie. vagyis azt az utat akarná leírni. hogy mire alapítjuk az Isten valóságáról való meggyőződésünket. aki tudja. aki az egészet a magáénak vallja. amit Isten valóságáról tudunk. hogy honnan veszi Isten felől való bizonyosságát. Ezzel voltképpen még semmit sem mondanánk arról. és erre felel felszabadult lelke a boldog hitvallással: „Hiszek Istenben!” A másik dolog. amin voltaképpen az első szakasznak a tartalma is alapszik. hanem afelől is. ellenséges hatalomtól. amit itt az elsőben vallunk. amit a „hinni” fogalmáról mondtunk. hogy Istentől nem kell az embernek félnie. hogy „Istenben hinnie” vagyis Istenre magát teljes bizalommal ráhagynia 29 . „Hiszek egy Istenben. IV. fölöttünk érzéketlenül tovarobogó. az egyiket a magunkénak vallva. hogy milyen Isten az. Csak az mondhatja el teljes komolysággal: „Hiszek egy Istenben”. amelyek a Hiszekegyről a maga egészében szóltak. Ő egyszülött Fiában. vagy „Hiszem az Istent”.” Azt jelenti ez. sokkal többet jelent. most hozzákezdünk első szakaszának a megvilágításához. hogy olyan Isten van. Tehát nemcsak afelől bizonyos. hogy mindjárt azzal fogja folytatni: „Hiszek Jézus Krisztusban. Egyfelől ugyanis azt vallja ezekkel a szavakkal. miért akkor ez a fordított sorrend? Miért nem folytatja azután az erre alapított további bizonyosságainak a megvallásával? Ha a Hiszekegyben a keresztyén hívő a maga lelki élettörténetét akarná elmondani. Istenben való bizalma Isten kijelentésén alapszik. hogy tudjuk. sem nem kell keserű lázongásokkal meghunyászkodnia előtte. vagyis honnan vesszük azt. Ennek a hitvallásnak egyes részeit is csak az vallhatja a magáéinak. akinek a valóságáról meg vagyunk győződve. hogy van Isten. láttuk már. amelyek közül esetleg válogatni is lehetne. a másikat meg talán mellőzve. Az egyik az. aki méltó az ember teljes bizalmára. De már itt az első szakasznál szem előtt kell tartanunk. kétségeinek és kesergéseinek az odújából és bizalommal kitárhatja szívét az Isten rásugárzó napfényének. mint ha csak azt mondanánk: „Hiszek egy Istent”. Azt vallja más szóval. Isten maga szólt hozzá úgy. Erről majd második szakaszában fogja elmondani a Hiszekegy a maga vallás- tételét. hogy ő Istenre teljes bizalommal ráhagyja magát. az. hogy a Hiszekegy nem három egymás mellé sorolt hitről beszél. akkor csakugyan ezt a sorrendet kellene követnie. mindjárt hasznát vehetjük két dolognak.

amit máskor mélyen a lelkükbe eltemetve hordoztak magukban. mert már belefáradtak a megoldásának meddő kérésébe. hogy ezt az ajándékot a magát kijelentő Istennek. a festészet. De ezzel nincsen elintézve az ügy! Sőt. csak addig lehetett valóság. akik valamikor benépesítették képzelete világát. hogy vannak egyesek. Ilyenkor megengedi azt is. ha megfürdette a lelkét a mesetóban.” Aki öntudatos lélekkel mondja el a Hiszekegyet. amíg előbb meg nem ismerte „Jézus Krisztust. hogy mint valami zengő harsonaszót megszólaltathatja ezeknek az első szavak- nak a hitvallását. el kellett hogy búcsúzzék a maga hajdani „jó Istenkéjétől” is. és kivetették a lelkükből. vagy egy-egy egészen ritka őszinte feltárulkozás árulja csak el azt. hogy számára meg- oldódott a legnagyobb rejtély. hol mosolygó. Istent úgy megtalálni. akár csak homályos sejtelmekbe burkoltan – a legmélyebb vágya. Ő egyszülött Fiát”. a Fiúnak köszönheti. arany koronával ékesen ül az égi trónuson. természetesen nem azt jelenti. sőt olyan viszonyba jutott vele. Majd aztán megvallja azt is. hogy a felszínen nem mutatkoznak a jelei. ez – akár bevallottan. De a helyén akkor is ott maradt az ásító üresség. és pedig úgy oldódott meg. – vagyis csak addig. hogy bizonyosságot nyert Isten felől. hogy az ő számára megoldódott az Isten-kérdés. hanem szellemileg is kinőtt gyermeki állapotából. itt. nem a megtett utat akarja leírni. Az a nagyszakállú. amíg valóságosak voltak a tündérkisasszonyok és a manók. a valóságos élet küzdelmes világában merül 30 . Aki Istent olyannak ismerte meg. hogy az ember gyermekkori istenképét szeretné romjaiból újraépíteni. Vagy csak azért látszanak közönyöseknek ez iránt a kérdés iránt. ahogy arról a Hiszekegy mindjárt a legelején vallást tesz. és még nem ismerte a valóságos világot. Valóban boldognak mondhatja magát az az ember. mint azt. Egy-egy nagy megrázkódtatás veti csak fel a felszínre. amíg a gyermek szabadon csapongó képzelete teremtette meg a maga világát. Ha úgy látszik is. hogy abban nyugvópontra jutott és kielégülést nyert a lelke! Az az olthatatlan Isten-vágy. a boszorkányok. az elvarázsolt királylányok. mindenható Atyában. hogy nekik sem sikerült napirendre térniük az Isten-kérdés felett. az tudatában van annak. Pihenő óráiban néha megint gyermekké válik ugyan és átengedi magát képzelete szabad játékainak. – most már jól tudva. hanem eredményekről akar beszámolni: nem hosszmetszetet akar adni hite ki- alakulásáról. az sok más kedves gyermekkori ismerősével együtt. hanem arról akar vallást tenni. És mihelyt valamilyen komoly reménység mutatkozik a látóhatáron. ősz apó. amelyben bizalomba oldódott fel minden szorongó érzése. az óriások és a meséknek valamennyi többi alakja is. Gyógyíthatatlan betegsége az embernek az Isten keresése. hol szigorú arcú. akár tudatosan.addig nem volt lehetséges. A felnőtt ember már ismeri. De az első hang- súlyt magára az ajándékra helyezi: a magát kijelentő Isten által szent közösségre léphetett a megfoghatatlan. amelyről szóltunk. hogy azok csak játékok. hogy Isten valahogyan mégis megtalálható. akár eltitkoltan. amely az emberi szívet gyötörheti. De a Hiszekegyben a hívő nem történetet akar elmondani. az csak azt jelenti. De aztán. És ezért mindenekelőtt rá- zendít annak örömteli megvallására. akik mentesek tőle. hanem keresztmetszetét akarja felmutatni hite tartalmának. az mind Jézus Krisztus által ismerte meg ilyennek. az örök titkokba burkolt Istennel. hamar le is rázza megint magáról a varázst és visszatér a valóságos életbe. a megközelíthetetlen. aki csillagfényes palástjába. Hiszen ez a hitvallása nem kevesebbet jelent. hogy hova érkezett el. hogy olyan mélyen rejlik bennük. hogy a költészet. vagy valamilyen más művészet megint visszavarázsolja elébe más kép- zelt alakokkal együtt a hajdani istenképet is. aki a Hiszekegynek mindjárt az elején arról számolhat be. milyen csodálatos kiváltság az. az őssóvárgása az emberi szívnek. leszámoltak a megoldhatatlanságával. mert annak a valóság világában nincsen helye. A Fiú által elérkezett az Atyához. hogy a szíve tiszta és boldog bizalommal repeshetett felé. és elmondhatja: „Hiszek egy Istenben. Oda már nem viheti magával gyermeki képzelődéseinek Istenét. Az menthetetlenül odaveszett a gyer- mekévek elmúltával! Aki nemcsak testileg. újra megéled az ilyen emberekben is az elhalt Istenvágy.

ami az öntudatosságra felnőtt embert csak most kezdi igazában érdekelni. volt benne mégis valami. Mi magunk is hozzátartozunk a természet világához. hogy lépten- nyomon éles ellentétbe is kényszerít mindazzal. amelyet a valóságos élet kíméletlen keze letépdesett róla. vagy mindenestől csak a gyermeki képzelődés szép álma? Mássá lesz az egész világ képe a szerint. Más értelme lesz az egész mindenségnek és benne az egész emberi életnek. hogy éppen általunk valósuljanak meg a jövő- ben. A jövőre nézve pedig parancsokat szabnak elénk ezek az igények: ilyennek. Nem is természeti ösztönök ereje mozgat ilyenkor bennünket. szellemi valóság. reménységek és kötelességek születnek meg. de azt is tudjuk. hogy ezzel árulást követnénk el az életünk igazi értelme ellen. de akkor el van tévesztve! Mondhatja ugyan az ember azt is. akihez az embernek komoly köze lehet. Célok jelennek meg előttünk hívogatóan és mi tudjuk. hanem teljességgel rajtunk magunkon nyugszik a felelősség. hogy a világ fölött van Valaki. hanem vád alatt áll. ami múltunkban már változhatatlan ténnyé vált. Körülöttünk. és minden egyszerűen úgy történik. Az ilyesmiből van ugyan bennünk is elég. mit tehetünk mi róla? Azonban a mi éle- tünknek az a törvénye. hogy magunknak kell okokká válnunk és olyan okozatokat előidéz- nünk. mint kiemelkedő kis sziget körül. egészen más jelentőséget nyer a világban való jelenléte. amelyek nélkülünk soha meg nem születnének. és ez rosszabb volna az öngyilkosságnál. hanem igazán emberekként járhatunk meg. A természetnek beláthatatlan nagy világa az. Ezért a mi életünk sohasem intézhető el egyszerűen azzal. Van bennünk másvalami is. személyek. hogy igaz-e ez. De ki is emelkedünk belőle. ami természeti mibennünk. és az a kérdés: megfelel-e ennek a mértéknek? Ezek a magasabb igények sokszor megítélik azt. az ő ellenükre kell megjárnunk azt az utat. Hiszen akkor könnyű lenne a dolgunk! Egyszerűen ráhagyhatnánk magunkat az oksági rendre: az okok majd előidézik életünkben a maguk okozatait. amely minden további nélkül tudomásul veendő. Főképpen az embernek. A mi életünk nem egyszerűen úgy „történik” velünk. nem pedig dolgok. amely úgy kiemel bennünket a természet fölé. Hiszen mi emberek is „valakik” vagyunk és nem „valamik”. tehát a végső valóság. Bennünket nemcsak mögöttünk rejlő erők tologatnak előre utunkon. és aki felé az utunk tart. mert lehet ugyan más is. emelt fővel. hogy volt. mert másképpen nem is történhetik. a világ egészében való szerepe és rendeltetése. hogy erre a kérdésre így vagy amúgy kell felelnünk. Csak a felnőtt. hanem 31 . és lesz. ahogy a természeti világában játszódnak le folyamatok. ha van Valaki. a dolgoknak óriási tengere. amelyet nemcsak élőlényekként. aki az embert érdeklődéssel és megértéssel kíséri küzdelmei- ben. és viszont. Másnak kellett volna lennie. vagy amolyannak kell lennie. A mi lelkünkbe még soha meg nem valósult értékek és eszmények világítanak bele és lefoglalják a maguk számára igyekezetünket. ott hullámzik és árad a „valamiknek”. ami nem természeti már. a magva mégis csak az volt annak a gyermekkori hitnek. Szellemi élet van bennünk. hanem szellemi. És emberekké éppen ez a más valami tesz bennünket. Nem puszta tényszövedék. mi magunknak. s akinek az emberhez. ha bizonyos.csak fel igazán az Isten-kérdés! Mert ha menthetetlenül odaveszett is a gyermekévek istenképe. amelyekért tehát nem is hárítható át semmilyen mögöttünk rejlő okra. amelytől minden ered. amilyen volt. De sohasem mondhatja őszintén. hogy hátat is fordíthatnánk nekik. hogy van fölötte Isten. amilyenek lesznek. és ebből egészen más lehetőségek. aki utunkra elindított. s azok lesznek majd. sőt azt kell mondanunk: akkor lesz csak egyáltalán értelme az egésznek. amint meg is tesszük sokszor. ösztönök rugói mozgatják az élet megnyilvánulásait. Benne megszabott törvények szerint okok vonják maguk után okozataikat. ahogy történik. Az ösztöneink sokszor a legnagyobb akadályokat állítják az utunkba és velük harcba szállva. Ha olyan képzeletszőtte köntösbe volt is öltöztetve. az élet harcaiban és viharaiban benne élő ember tudja igazán: milyen sok fordul meg azon. amilyen lesz. mint amilyen volt! Nem szolgálhat egyszerűen tudomásul. Mi kötelességek parancsai alatt élünk és azoknak szolgálatáért felelősek vagyunk. hanem magasabb igények mértéke alatt áll. hogy utóvégre minden mindegy lesz. amely mindennek célt is szab.

sőt egyre előbbre is tolhatóak.mindig csak azzal a titokban is szégyenkező érzéssel. helyébe újabb egyének állhat- nak. szellemi életet is élő „valakik”? Vigasztalás lehetne az ilyen gondolatok ellenében az. nincs-e végül mégis csak eltűnésre ítélve? S ha egyszer a dolgok világának érzéketlenül összecsapódó hullámai mindent elnyelnek. nem is tragédiának. Igájába tudja ugyan fogni a természet erőit. árvizek. mint alacsonyabb rendű valami. kivételes esetek is. hogy szellemisége fulladozva senyvedjen benne. azt börtönéül építi magának. amit az ember épít. és gyönyörűséges virágokat hajt is. de sokszor nagyobb elszántsággal vezényli őket sajátmaga pusztítására. A természet erőinél is nagyobb ellensége magának sajátmaga. hogy uralkodó szerepet töltsünk be a természetben s az. Csak az tűnik ki az ilyen esetekből. csendesebben működő pusztító erői annál szívósabban bontják és emésztik szüntelenül mindazt. hanem egészen más. másfelől a természet észrevétlenül. hogy milyennek kellene lennie az embernek. és akkor kártyavárként omlik össze minden. talán még jobbal is pótolható. baktériumokkal és érelmeszesedéssel. sáskajárások. De a harcnak állandóan folynia kell! És mi lehet a vége? – Ha a természet könyörtelen erői folyton csak ássák a sírt az emberi élet alatt. hogy el kell egy- szer tűnnie. és tehetetlen avarlevélként sodorja magával szelük a pusztulásba magát az emberéletet is. hogy a természet világának közepette itt vagyunk ezzel a különös. És soha fölényes győzelemre nincs kilátása. hanem tragikomédiának tűnik fel az ember- 32 . amíg itt vagyunk ebben a világban. és annál kiábrándítóbb. amit az ember nagy fáradsággal felépített rájuk. s amit egy ideig engedelmesen hordoztak a hátukon. hogy a romok maguk alá temessék. De milyen részlegesek és milyen átmenetiek ezzel a sikerei! Néha megráz- kódnak a természet óriási erői. a harci felszerelés is. És így ezek a magasabb igények szakadatlanul beleszólnak a jelenünkbe is: most ez a dolgod és nem más! És hiába akarnánk lerázni magunkról ezt a nyugtalanító. Sok csodálatos példa csakugyan azt mutatja. ha legalább addig. hogy egyáltalán megjelent a színen. Amit szellemisége hatalmával épít. vagy sokszor ugyanazon szellemi- ségének az erejével megint fel is robbantja. mi értelme van akkor annak. hanem sajátmagában is valamilyen végzetes romlásnak a mételyét hordozza. Csakhogy az a baj. Valami visszájára fordult. – csak egy áron volna lehetséges: ha lesüllyednénk a dolgok színvonalára. szellemiségünk magasabb rendűségével? Az az egy világos. És ha itt-ott tiszta lángot vet is. és ezer más alattomosan támadó természeti ellenséggel szakadatlanul harcba kell állnia az embernek. újjal. elátkozott szelle- miség az. amely folytonosan odavész. hanem be kell érnie azzal. hogy a legjobb esetben is éppen csak állni tudja a harcot. Az általános kép csak annál szomorúbb. szolgálja a mi szellemi mi- voltunknak a mennél teljesebb kibontakozását. hogy fölötte állunk vele a pusztán természeti létnek. hogy az emberéletet nemcsak kívülről. alkalmatlankodó beavatkozást. hogy átmenetileg most még itt vagyunk mi. Csak megerősítik a szabályt. hogy szellemisége fölényénél fogva az ember képes a természet erőit befogni a maga céljainak a szolgálatába. S ha ezek csak ritkán előforduló. mint életének az építő szolgálatára. amelyeknek az ostroma elsöpri az ember minden művét. Mi az értelme annak. Ebből következnék. és így általában az emberi élet hadállásai még tarthatóak. kivételes méltóságunkkal. Szép életnek még a menthetetlen elmúlásában is lehet valami megnyugtató és fölemelő. Penésszel és rozsdával. a természet világából ostromolják veszedelmek. becsületet szereznénk a magunk magasabb rendűségének. ezek csak ünnepi kivételek. Ha az egyén ebben a harcban menthetetlenül odavész is előbb-utóbb. kárpótlást nyújthatna az. hogy nem olyan. hogy lemondott igazi ember mivoltáról. Azért. Jönnek földrengések. Szerencsétlen tévedésnek. és ezzel kivetkőznénk emberi magasabb rendűségünkből. ön- kéntelen kegyetlen tréfának. az ember magasabb rendű élete. amely az emberben él. dögvészek és más természeti katasztrófák. nem kell-e egyszer mégis csak belehullania abba szelle- miségének minden büszke vívmányával együtt? A természet nagy tengeréből kiemelkedő ez a kicsiny sziget.

és aki mindennek célt szabott. hogy van-e felelet erre az emberkérdésre. vagy ha már családi fészket rak. a saját életében pusztító átkon is. Ilyen nagyszerű magasabbrendűség ilyen silányul eltékozolva! Mi értelme lehet az egésznek? Az Isten-kérdésen fordul meg. akár közvitézi szolgálatra. az ő szellemiségével rokon lényegű embernek nem lehet alulmaradnia a természet minden egyebet felőrlő erőivel szemben sem. Hogy milyen nagy különbséget jelent az ember számára az Isten felől való bizonyosság. min- den nyomorúsága és szégyene ellenére is érdemes folytatnia a maga küzdelmeit. tudva azt. hogy a mindenség nemcsak ebből az enyészet uralma alá vetett világból áll. ahol valamilyen jó ügy várja. Az élet kifogyhatatlan változa- tokban szakadatlanul veti fel az ilyen kérdéseket. amely az ő igazi hivatása. mint a húsnak és vérnek a 33 . hanem valóban az ember létparancsai. magasabbra késztető parancsok. amely egy esetleg népessé szaporodó család ellátásával és felnevelésével jár? Kinyújtsa-e a kezét valamilyen dús nyereség után. vállalja- e azt a sok kényelmetlenséget. Nemcsak valamilyen átfutó szerepe van. Akkor van az embernek Szövetségese. még ha szerény és küzdelmes életet ígér is csupán? A magányos élet könnyű poggyászát vegye-e vállára. Az Isten világában az Ő „képére és hasonlatosságára” teremtett. Ha a világ fölött Valaki a végső valóság. hogy nem lehet „minden mindegy” az ember életében. Az életébe belecsendülő. Amiről így nagy általánosságban beszéltünk. és valahol a halál határán túl kell beteljesednie az ember rendeltetésének. akkor – ha ez a világ Isten világa – ez csak azt jelentheti. És ha ebben a világban a szemünk láttára úrrá lesznek is az ember felett a természet hatalmai. amelyek „jól fizetnek”? Vagy arra az egyetlenre. hogy nemzete jövendője csak erős családi közösségeken épülhet fel. az ott tűnik ki. mert azoknak valamilyen nagyon jelentős szerepük van az egész mindenség életében. amerre valahol az egész mindenségnek a célja kell. anyagi javait és befolyását annak az ügynek a céljaira. és arrafelé vezetik. hanem a halált is túlélő jelentőséggel teljes az élete.nek jelenléte ebben a világban. ami az embert. amikor egy-egy válaszút elé érkezve gyakorlati döntéseken kell az embernek átesnie. miért akarjunk mi a szó igazi értelmében „valakik” lenni. csak másod. akkor természetes. Milyen élethivatásra szánja el magát fiatal éveiben? Azok közül valamelyikre. mint szellemiséggel kitüntetett lényt megkülönbözteti minden mástól ebben a világ- ban. hogy az ember még sajátmaga romlott mivolta ellenére is valamilyen fenséges rendeltetést tölthet be ebben a világban. és akkor van reménység arra.vagy legfeljebb harmadmagával akarjon abban lakni? Vagy pedig. esetleg sok fáradság. ahonnan magát a létét is nyerte az ember. Ha ez a világ Isten világa. hogy rejtőzzék. „valamiknek” a világa. ha még oly szakadozottan és foszlányosan viseli is magasabb méltóságának a köntösét. Hiszen onnan jönnek. a nélkül. akkor minden veszélyeztetettsége és kiszolgáltatottsága ellenére mégis döntő fontosságú tényező ebben a világban az ember. dolgok feláldozása árán szellemi paran- csok és értékek szolgálatában élni? Ha az egész élet nem más. és a halál véget vet is itt szellemisége legtisztább kivirágzásainak is. erejét. akitől minden ered. és szánja oda az idejét. így már nem ki tudja. A választ az dönti el: milyen világban tudjuk magunkat? Ha az egész világ alapjában véve csak dolgoknak. akkor az utolsó szó nem lehet a természet vak hatalmaié. Így van csak értelme mindannak. honnan érkező kósza hangok. ez a parányi „valaki”. hogy a harácsolókkal szemben mindig a kifosztottak pártján emelhesse fel szavát? Keresse-e inkább a visszavonult élet csendjét és nyugalmát és hagyja sorsára a körülötte zajló világot? Vagy álljon be oda. törődés és áldozat árán is? És így folytathatnánk a példák felsorolását. hogy összeütközésbe jutna a büntető törvénykönyv paragrafusaival? Vagy pedig őrizze meg a szabadságát ahhoz. És akkor. Csak a felfelé vezető út lehet számára az igazi út. ha Valaki uralkodik e fölött a világ fölött. akinek segítségével felülkerekedhet a dolgok hatalmán is. Hiszen. akár a vezéri. amelyet megkaparinthatna. az természetesen az emberek millióinak az egyé- ni életében s annak ezerféle helyzetében válik igazán elevenbevágó kérdéssé. felelősséget és gondot.

szerencsére nagyon sokszor mégis úgy viselik magukat. Isten nélkül minden emberi jóság. nagyon sokszor olyan magatartást tanúsítanak. mely sokáig eltarthat még. alacsonyabb rendű életet élnek. ami igazolja és megalapoz- za. Tavaszi zsendülésnek a feszülő ereje csak abban az emberi szellemiségben van. akkor lelkiismeretünk minden alkalmatlankodásában és nyugtalankodásában csak olyan csökevényes gátlásokat láthatunk. Ha mások sajnálkoznak is rajtunk miatta. de viszont a legrosszabb esetben is mutatkoznak áruló jelei. Ez természetesen nem azt jelenti. az ember szellemisége a legjobb esetben is csak töredékesen érvényesül. Emezeké pedig nemesebb. akkor nem sok értelme van annak. hogy olyan kötelességeket vállaljunk. És ezért nincs. nemesség. amelyekben igazolva láthatta életének jól megválasz- tott irányát. s akik most kárörömmel fogadják a soraikba állót. amelyektől a gyakorlati élet senkit sem kímél meg. Magára hagyják majd olyanok. kényszeredetten tovább vánszorogni a már megkezdett irányban. eltelhetett az ideje! Mi marad hátra. vagy el is ítélnek minket érte. megrokkanhatott az egészsége. és olyanokra. Ha számított is arra. Vagyis. ha az embert utolérik az ilyen válságok? Szégyenszemre visszafordulni és azokhoz csatlakozni. Nyilvánvalóvá teszik ezt azok a próbák. Nincs.tülekedő játéktere. ha mindig következetesek lennének Isten felől való bizonyosságukhoz. hogy mégis nekünk van igazunk. És mégis van köztük egy nagy különbség. hogy jóval nagyobb árat kell fizetnie. és cserébe csak szellemi emelkedést ígérnek. Elindulhat az ember Isten nélkül is fölfelé vezető úton és vállalhatja annak meredek kapaszkodóit a helyett. tisztaság. Hervadozásnak az őszi bélyege van rajta. jöhetnek olyan viharok. mintha az Isten felől való bizonyosság vezérelné őket. Amazoknak az élete silányabb. akik eleitől fogva a kényelmesebb utat járták. Elhatáro- zásai akadályokba és ellenállásba ütközhetnek. miért ne hallgassunk akkor mi is a húsnak és vérnek a szavára? Ha ez a mindenség nem az Isten világa. szellemi irányban kifejlő életet élnek. és az élete végéig átkozni azt a percet. Akármilyen áldozatokba kerüljön is majd ezt az irányt követnünk. Közben elfogyhatott az ereje. akik szellemiség nélküli. gyökértelen valami ebben a világban. hogy másokkal együtt a kényelmesebb úton sodródna lefelé. de a sorsa azért meg van pecsételve. amelyeken az okos ember igyekszik mennél hamarabb túltenni magát. Fogyó tőke. hogy „délibábok” után futva „elhibázza az életét” és „eljátssza a jó szerencséjét”! Egyik sem 34 . hogy az egyetlen hozzánk méltó életnek az irányában haladunk. amely állandóan friss táplálékot és növekedést nyer az Isten valósága felől való bizonyosságából. azokért sokszoros ellenértéket nyújt nekünk az a bizonyosság. Másfelől meg azok. Isten. ha e világ fölött és magunk fölött is ott tudjuk Istent! Akkor nyilván mindig az lesz előttünk a helyes irány. Remélt eredmények helyett. sikertelenségbe fulladhat minden igyeke- zete. idővel kitűnhet. mint amilyenre fel volt készülve. amelyek rávallanak. akik jól tudják. minket igazol. hogy Isten világában élnek. hogy sok önmegtaga- dást kell gyakorolnia. akinek végre szintén „megjött az esze” és belátta. akiknek a hűséges társaságára számított. mintha nem volna Isten felettük és a világ felett. mert nincs meg az Isten felől való bizonyosságuk. ami táplálja és gyarapítsa. akik Isten felől való bizonyosságukban emberhez méltó. amelyben olyan bolond volt. De jönnek majd előre nem látott nehézségek. Így aztán a valóságban csak fokozati különbségek vannak az emberek között életüknek megállapítható magasabb. mint amilyen az ő Isten nélkül való világszemléletük előfeltételeiből logiku- san következne. akik Isten nélkül való világban tudják magukat. Érik majd csalódások.vagy alacso- nyabb rendűsége tekintetében. Vagy ha voltak is már eredményei. ha – amint megeshet – erről is lekésett már az ember. amelyek önmegtagadást kívánnak tőlünk. ha következetes marad. amelyek megint romba döntenek mindent. hogy az emberek két csoportra oszthatók: olyanokra. De egészen másképpen áll a dolog. amelyet az Isten- kérdésre adott ilyen vagy olyan feleletük von maga után. hogy „nem érdemes”? Vagy. nekünk akkor elég annyit tudnunk. mint amilyen lehetne. amelyet a magasabb parancsok szabnak elénk. amelyeknek kivívásáért odaszánta magát valamilyen önzetlen szolgálatra. Egyfelől ugyanis azok is. A legfelső fórum. amint ez már a fentebb elmondottakban is benne foglaltatott.

hogy odaveszett munkájának minden reménye. hanem ellenkezőleg: minden csak segítségére lehet. hogy nincs Isten. aki bizonyos Isten felől. A többiek ellenben. Ha beléjük ütközve pillanatnyilag megtorpan is. Az ilyen ember tudhatja. magából ebből a keserves tapasztalatból nagyobb nyereséget merít. Ha fennhangon sokféle elmélettel próbálják is igazolni életüket. Soha nem ábrándulhat ki a magasabb parancsok szolgálatából. Ha úgy látszik is. hogy azoknak útjára lépett. és ebben a bizonyosságban küszködik a felfelé vezető úton. akire nézve ez a kérdés megoldódott.valami kielégítő megoldás! Az ilyen válságokon csak az jut át sértetlenül. amelyben az ember is csak természeti lény. ami megakaszthatja az Isten céljai felé való haladásában. Ha akadályaikban megbotlik is. és a maga emberi magasabbra hivatottságának a biztosítékát. nemsokára csak annál nagyobb lendületet vesz általuk. a lelkük mélyén ott feszeng a gyanú. akár később kanyarodtak rá megszégyenüléseik után a lefelé vivő útra. Nem lehet embernek boldogabb bizonyossága. és csak azért járják a maguk útját. mert azt a másikat. sem nem unhatja meg azt. mint amekkora vesztesége volt. és megnyugtatni magukat azzal. sohasem lehetnek biztosak a maguk dolgában. és ezért őt nem érheti semmi. Ellenséges körülményekben is csak rejtett szövetségestársakat ismer fel. akár eleitől fogva hátat fordítottak a magasabbra hívo- gató és késztető parancsoknak. Soha nem kell megsajnálnia. mert amíg ez a világ az Isten világa. hogy minden ezen a világon Isten céljainak a szolgálatában áll. aki megtalálta Istent. hogy hátha mégis egészen eltévesztették az irányt. megint csak talpra áll és annál elszántabban halad tovább. benne megtalálta a világ értelmét. mint ha ezt vallhatja: „Hiszek Istenben”! 35 . a nehezebbiket el akarták kerülni? Vagyis titkon mégis ott ég a lelkükben – az Isten-kérdés! Irigylésre méltó ember az. csak termé- szet van. addig ez az egyetlen igazolt út.

A VILÁGFELETTI ISTEN TITKA. és ne csak ezeknek a részleteknek a magya- rázatát keresse. hogy a világot ne csak részleteiben vizsgálja. amely magán túlcsordulva ránk is kiárad. valóban joggal lehet következtetni arra. hogy Isten felől csak az Ő tulajdon kijelentése biztosít bennünket. hogy csodálatos Értelemre valló alkotmány. amelyeknek az érvelését csak végig kell követnie az embernek. hogy más úton-módon nem oldódna meg számunkra sohasem az Isten-kérdés. aki megnyilatkozásával eloszlatja minden kétségünket maga felől. mert ő oltotta bele az életünkbe? De efelől már sem- milyen észszerű okoskodás nem győzhet meg bennünket. hanem kijelentette magát neki. mert hiszen nekünk is csak azért szent. V. csak maga Isten biztosíthat róla az Ő kijelentése által. hanem az egésznek is fölébe emelkedve valamilyen 36 . akiben ez a bizonyosság nincs meg már amúgy is. erre a római katolikus keresztyénség részéről felhangzott az ellenvélemény: a Hiszekegy második szakaszában csakugyan Istennek olyan ismeretéről van szó. aki felől csak úgy a háta mögött lehetne okoskodni. az egyikét a másikból. sokszor ugyanilyen könyörtelenül bánik el az emberrel. amelytől a világnak és a magam életének az értelme függ. Most csak azt hangsúlyozzuk. De ahogy nyilván értelem van beleépítve annak a gépnek a szerkezetébe és működésébe is. hogy elérkezzen a végkonklúzió belátásához: „Tehát van Isten. azonban azt. Vagy az is csakugyan igaz. és így meg- ajándékozta őt az óhajtott Isten-bizonyossággal. megbizonyosodhatunk róla. Isten valósága felől bizonyossá nem tehetnek senkit sem. hogy nagyon figyelemreméltók és tanulságosak. hogy az emberek előtte megállva vég nélkül törjék a fejüket és folytassák vitáikat rejtelmes lénye felől. amelyet sehonnan nem nyerhetünk el. pedig az emberi élet a legértékesebb akoltó eleme az egésznek! Nevezhetjük-e komolyan Istennek ezt a világot átható Értelmet. hogy egyáltalán van-e vagy nincs. Fel is mutatták azokat a nagy becsben tartott „istenbizonyítékokat”. nem érdemelné meg az Isten nevét. amely az embert foglalkoztathatja és gyötörheti: az Isten-kérdés. amely elkapja a munkásnak a kezét és szétmarcangolja a testét. – de olyan megnyilatkozó Istennek kell lennie. és akinek magának ehhez a kérdéshez nem volna semmi szava? Egy ilyen. Isten maga oldotta meg a kérdést: nem hagyta az embert bizonytalanságban maga felől. A Hiszekegynek mindjárt a legelső mondatánál eldőlt a legnagyobb kérdés. hanem már a nélkül is. előtte is szent. hogy ez a világ valamilyen rendező Értelemnek az uralma alatt áll. ha jól megnézzük ezeket az érveléseket. amely kőarcú mozdulatlanságban tűrné. és bizonyosakká tesz bennünket maga felől. azt mi nem írhatjuk elő neki. Erről a megnyilat- kozó Istenről fogja majd elmondani a Hiszekegy a maga vallástételét a második szakaszában. Hogyan oldódott meg? Mondtuk már: a hívőnek ez a vallástétele visszhangként szólal meg a lelkéből magának Istennek a szavára. Micsoda „Isten” is volna az. örök hallgatásba burkolózó szfinx. hogy van Isten. sőt előtte még sokkal inkább szent. Ha igazán valóság az Isten. akkor egy vagy más módon – hogy hogyan. hogy minden értelmesen okoskodó ember eljut oda. kitűnik.” Azonban. A világban meglevő összefüggéseknek a rendjéből pl. csak az Ő kijelentéséből. „az ész világossága” révén is. Isten alatt mi csak az életnek olyan teljességét érthetjük. ami nekünk szent. Oda elérkezve majd számon vehetjük: hogy nyerjük el Isten tulajdon ajándékaként az Őfelőle való bizonyosságunkat. a magunk okos- kodása által is. nemcsak ebből a kijelentésből tudhatjuk meg. Amikor annakidején a reformáció körében is újra erőteljesen hangsúlyozták ezt az igazságot. amelyről a Hiszekegy második szakaszában is szó van. „Hiszek egy Istenben” – ez azt jelenti: meg- oldott titokká vált számomra a végső Titok. hogy ez a könyörtelenség csak látszat és valójában mindaz. úgy ez a világ is annak ellenére. amíg afelől is meg nem bizonyosodunk. csak éppen a kívánt célhoz nem vezetnek el bennünket.

ahová a magunk okoskodása már nem érhet el. ami – mondtuk már. az azt jelenti. az azt jelenti. És csak egy kicsit kell ezeknek a neveknek mögéjük néznünk. még nem vált számunkra érthetőbbé. De ha az Isten-kérdés így megoldódik is annak számára. akkor szorulna el csak igazán a szívünk a nagy kérdéstől: mit tartsunk felőle? Hiszen lehetne utóvégre valamilyen kaján világdémon is. amelyből a véletlen játéka folytán állt elő minden ezen a világon. Sőt. hanem ennek éppen az ellenkezője. a 37 . amelyről eleve tudhatjuk. hogy rejtélyesnek kell maradnia emberi értelünk előtt. az bizonyos. és így tovább. akinek az öntudatos akarat hívta létre mindazt. már semmi egyébbel nem hozható közös nevezőre. a negyedik a Természettel. vagy amelyből vala- milyen kényszerű természeti folyamat révén bomlott elő a mindenség minden benne levő létezővel együtt? Vagy személyes valaki. lépten-nyomon olyan szavakat vagyunk kénytele- nek használni Őrá vonatkozólag. ha kijelentésének a fényével Ő maga világít bele. Istennek egyetlen és elégséges bizonyítéka csak Ő maga lehet. Azt kell mondanunk. Nemcsak az Istenben hívő van így Istennel. A megnyilatkozott Titok azért megmarad örök Titoknak. Attól oszlik csak el őfelőle való kétségeink homálya. hogy személyes hatalom teremtményei vagyunk. Csak természetes tehát. De hogy mégis meg- marad számunkra Titoknak. ha mennél több átok és szitok száll felé terem- tettségéből! Hogyan illethetnénk akkor az Isten névvel? De honnan tudhatjuk. hogy milyen ez a végső pont. De azzal. felmerülhet egy-egy ugyanolyan nyomós ellenérv. hogy nem ez az igazság. amíg maga Isten nem vet neki véget. ha maga Isten nem jelenti ki magát nekünk? Minden „istenbizonyíték” elvezethet bennünket Isten irányában valameddig. Ennek az ide-odahányattatásunknak addig nincs vége.magyarázatát akarja adni annak is. amely megint csak visszavet bennünket kételyeinkbe. És hogy ezeket hogyan lehet feloldani. hanem ugyanígy van mindenki. hogy az értelmünk rekeszeibe soha bele nem férhet. és Isten még azon túl rejtőzködik valahol. vagy aminek akarja. aki az egész mindenséggel valamilyen kegyetlenül rossz tréfát űz. hogy érkezzék hozzá. hogy minden érv ellenében. amelyik nem volna telve számunkra megfoghatatlan titkokkal. hogy olyan fogalma- kat takarnak. Nevezze bár ezt a végső magyarázatot adó elvet Végoknak. Hiszen Őbenne azt a végső valóságot keressük. hogy teljesen rá is bízhatjuk magunkat. Az egyik az Anyaggal. mi is össze nem egyeztethető ellentmondásokba ütközünk bele gondola- tainkkal. aki az Ő kijelentését felfogta. és csak nagy fenntartá- sokkal használhatók Őróla. vagyis amikor Istenről beszélünk. Megpróbáljuk azzal jellemezni Őt. A mi értelmünk arra van berendezve. amelyek igazában nem illenek rá. ha valahogyan nem jelentené ki magát nekünk. Adhatnak az emberek az ilyen általuk vallott végső valóságoknak vagy elveknek jó hangzású neveket. hogy annyira meg- bizonyosodtunk valósága felől. amely mindenek fölött állván. ez még nem jelenti azt. amelyek telve vannak ellentmondásokkal. hogy átvisszük és alkalmazzuk Őrá a legszebb emberi jelzőket. Hogy megnyilatkozott előttünk. hogy mit is értenek alattuk. hogy amikor elkezdünk Istenről gondolkozni. mihelyt azt kezdjük vizsgálni. a harmadik az Energiával. Hiszen azért Isten Ő. ami az emberi életben a legmagasabb rendű. De ezzel még nem érkeztünk el az Isten felől való bizonyosságunkhoz. de ott elakad. hogy azt a sokfélét fogja fel. ahová a világnak a szálai elvezetnek bennünket! Személytelen valami-e. ami van? És még ha bebizonyítható volna is az. mert hiszen a tulajdonképpeni kérdés még ezután várna megoldásra! Éppen azt szeretnénk tudni. arra már nincs feleletük az embereknek. hanem tökéletesen egyedül- való. hanem éppen Őbenne található meg legteljesebben. nem idegen Őtőle. hogy amint nem volna igazán Isten. és abban leli gonosz örömét. bármilyen végső valósággal vagy elvvel magyarázza is a világot. és mi magunk is. mert mindaz. hogy ezzel megszűnt az Isten titokzatossága. hamar kitűnik. amely közelebb visz bennünket az Ő valóságának a bizonyosságához. valójában úgy áll a dolog. de nem foghatja fel azt a végső valóságot. az ötödik az Eszmével próbálja megmagyarázni a világot. – ilyen vagy amolyan egye- temes fogalmak alá foglalható. hogy gondolataival el kell. a másik az Erővel. hogy nevet adunk valaminek. ugyanúgy nem is lehetne igazán az ő kijelentése az.

de amikor szó szerint veendő dolgokat mondunk is. békés időkben jelölve ki az élete határait. Beszélünk pl. mint pl. szabad tetszése szerint bármikor el is veheti a nélkül. kit férfinek.tökéletesség fokán. Más lapra tartozik az Isten erkölcsi mivolta. és hasonlókat emlegetünk. Ha ember dobálná így erre-arra em- bertársait. Isten is azért nevezhető „Atyának”. hogy mindent összefoglalva „Atyának” nevezi Istent. Így születnek meg azok a fogalmaink. amit adott. amikor az Ő valóságából sugárzik felénk. hogy teremtményként más teremtmények között Isten uralma alatt él. Embereknek az egymás iránti magatartását tehetjük erkölcsi bírálat és mérlegelés tárgyává. hogy Őbenne hinni tudjunk! És azért mégis egészen bizonyos. ha igazi atya. azt mondanánk rá: rettentő önkényeskedése egy szívtelen. amikor pl. akikkel – ha emberi mértékkel mérnénk a sorsukat. Istennek mindent látó „szemét”. azt kellene mondanunk – a legirgalmatlanabbul bánt el Isten. amit Isten napról-napra művel az emberi lehetőségeket messze felül is múló arányokban emberek millióival. De milyen más ezeknek a tulajdonságoknak a fénye. hogy vagy tiszteletet adjunk a benne megnyilvánuló nemességnek. amelyet a magunk életéből viszünk át Istenre: tudjuk. Földi atyánkban is nemcsak az eredetünket láthatjuk. És azért ez mégsem vet árnyékot az ő irgalmasságára! Sokszor éppen olyanok ismerték fel a legvilágosabban és olyanok áldották a leghálásabban az Ő irgalmasságát. mi azt a legborzasztóbb könyörtelenségnek neveznénk. „haragszik” valamiért vagy „tervez” valamit. nem pedig másnak. hogy sokszor olyan képeket használunk Istenről. kit nőnek teremtve. Nem is szólva arról. hogy ez milyen életet jelent? Csak az bizonyos. hatalmas „karját”. az Isten „irgalmassá- gáról”. Nekünk embereknek pl. mert Ő minden effajta tulajdonságnak a tökéletes summája. mint az emberé. mindannak a megtestesült összfoglalatát. De Isten azt. itt és ekkor születtem. De milyen irgalmatlan irgalmasság ez sokszor! Ha ember csinálna olyasmit. de ugyanakkor azt is tudjuk. kinek meg viharoktól dúlt korszakban jelölve ki a nehéz szerepét. mint amikor emberek életében látjuk felcsillanni a visszaverődésüket! Valósággal megváltozik az értelmük. amelyek nyilván csak költői hasonlatok. Az az Ő mindenek felett álló tulajdon életéből folyik. hogy ezt az ajándékot egyikünknek sincs joga elrabolni a másiktól. amit ezzel vagy azzal a fogalmunkkal kell megjelölnünk. Az emberben is csak azért vannak meg ezek a vonások. kit magas fejlettségű virágzó népek gyermekeként indítva el e világbeli útjára. ami az emberi életben tiszteletre méltó. és így tovább 38 . A Hiszekegy nem emlegeti őket. amelyekkel az Isten „erkölcsi tulajdonságait” jelöljük meg. s ezért áll ránk a törvény. Ő senkinek nem tartozik számadással rendelkezéseiért. Istennek súlyos ítélete alá (és egyúttal súlyos emberi ítélet alá is) esik az. máshol és máskor. aki törvényt szabott elé. kinek nyugodt. De Isten erkölcsi mivolta előtt csak hódolattal állhatunk meg. „hűségével”. hogy van Istenben valami. Az ember erkölcsiségét az szabja meg. bizalmat keltő. Beszélünk az Ő „igazságos” voltáról is. hogy egészen mást. Ezért is mondhatjuk el Őfelőle feltétlen bizalmunknak hitvallását: „Hiszek egy Istenben”. ami rossz benne. Beszélünk arról. aki mégis emberéletet olt ki. és csak átvitt értelemben vehetők. azt. és csak leborulva imádhatjuk tiszta tökéletességéért. vagy megbélyegezzük ítéletünkkel azt. szeszélyes zsarnoknak! De a teremtő Istenemet nem bírálgathatom azért. hogy Isten „él”. De milyen igazságtalanságokkal teljes igazságosság ez! Sokszor éppen ezek az igazságtalanságok teszik számunkra a legnehezebbé. mert ilyennek. Isten adta az életet. – Így vagyunk egyébként minden más fogalmunkkal is. mert szellemi mivoltában ő is nyert egy parányi részecskét az Isten szellemi valóságának a teljességéből. hanem egyúttal. erkölcsileg értékes. hogy Ő minden dolgában tökéletes igazságosság szerint jár el! Ugyanígy vagyunk az Ő „jóságával”. hogy ezek a fogalmaink mégsem illenek rá az Ő megfoghatatlan valóságára. és minden más effajta tulajdonságával is. A mi sorsunkat szuverén jótetszése szerint Isten szabja meg. hogy Isten „gondol” vagy „akar” valamit. kit meg sötét elmaradottságú földrészek minden hátrányával megterhelten. Megelégszik azzal. hogy ezzel erkölcsi tökéletességén a legkisebb makula is esnék. mint amilyen a mi életünk. Isten erkölcsi mivoltának ellenben senki sem szabott törvényt. De ki tudja elképzelni.

nincs vége. Mert az emberi hatalom mindig adottságoknak a világában érvényesül. Mindig csak Istennek a más-voltát emeljük ki az ilyenekkel. Őt ezért saját magán kívül semmi nem korlátozhatja. De ki tudná megérteni ezt az Ő örök jelenben. de sohasem adhatja annak titkoktól mentesen kiteregetett rajzát. amelyre elosztva részletenként bontakozna ki az élete. egy bizonyos határnál végül mégis el kell akadnia. amit velük állítunk. és ezért olyan boldog titok-megoldás az számunkra. Ha megvizs- gáljuk ezeknek a kifejezéseknek az értelmét. amikor megtaláljuk Őt. hogy az Ő hatalma más. És ha még oly nagy sikereket ér is el az ellenállások letörésében és az adottságoknak a maga akarata szerint való átformálásában. hogy benne a mi létünknek és ennek az egész világnak az értelmét és alapját találjuk meg. van. Azt valljuk meg általuk. hanem egyenesen azért alkottunk meg. mint ahogy mi vagyunk. Ezek közül egyet megemlít a Hiszekegy is. hogy titokzatosságát annál jobban kidomborítsák mindenki előtt. és velünk együtt minden egyéb is ezen a világon. Voltaképpen csak elhatároljuk velük Istent minden egyéb valóságtól. hogy Isten más. Egyébként is ez a viszony érdekel bennünket mindenek felett. Nincs múltja. s amelyen át a túlsó oldalra. mint bármi egyéb. amelyeket nem a magunk életéből viszünk át Őrá. és azon túl már lehetetlenségekkel áll szemben. mint minálunk embereknél. – Őt nem korlátozzák térbeli viszonylatok. amit ismerünk. világfeletti természetét minden egyébétől megkülönböztetik. nagyon jól tudjuk. amikor éppen azt a viszonyt vesszük szemügyre. Hogy azonban ez mit jelent. a mi tekintetünk erőtlen áthatolni. amely ne az Ő teremtő akaratából lenne. de mindig csak egyebeknek a kizárásával. mert hiszen elsősorban éppen azért keressük Istent. Őrajta kívül nincsen semmilyen valóság. De hogy milyen hát az Ő saját mivoltában. A nagy különbség szakadékát tárjuk fel. Igaz. Amikor „mindenhatónak” mondjuk Őt. A legélesebben akkor tűnik a szemünkbe Istennek megfoghatatlan más-volta. Hogy valójában mit jelent Őnála. amely minden- től elválasztja Őt. ezzel azt hangsúlyozzuk. és senki másról. Isten között egyfelől és kivétel nélkül minden egyéb között másfelől. ami csak volt. hogy éppen Őróla használjuk. Nincs kezdete. amely sok mindent felölelhet. bármilyen szédítően nagy legyen is az. amit tagadunk velük. És így vagyunk minden hasonló állításunkkal.számtalan hasonló állításunknál is. Ezekben fejezzük ki az Ő „természetfeletti tulajdonságait”. olyan viszony tűnik ebben a szemünkbe. Ebből az világos. változás nélkül és mindig teljességében való létezését? – Így vagyunk az Isten „mindenütt jelenvalóságával” is. amelyben Ő minden más valósággal áll. az egyik teremtmény hatalma más teremtmények kisebb-nagyobb sokasága felett. Nincs kifejlődése. hogy az Ő élete nincs alávetve az idők folyásának. hogy ez a világ és benne minden azért van. ha mi volnánk az Ő helyében! – „Örökkévalónak” is nevezzük Őt. mint tudni. megfoghatatlan titok marad. De Isten útjában nincsenek adottságok. sem elhanyatlása. vagyis azokat. mert Isten akarta. hogy csak az világos bennük. vagy lesz. mint minden emberi hatalom. arról fogal- mat alkotni továbbra sem vagyunk képesek. mint a mi emberi tudatunk. aki ennek a világnak Istene. Egyszóval Ő egészen másképpen van. Így vagyunk az Ő „mindentudó” voltával is – az Ő tudata nem szorítkozik csak egy bizonyos körre. amelyhez hasonlót egyébként sehol a valóság világában 39 . jövője. az Ő titokzatos valóságába. Ezért mindig ellenállásba és akadályokba ütközik. jelene. mint a miénk. és amely tőle független tényezőként vele szembehelyezkedhetne. hogy legyen. A Hiszekegy Istennek ezt a minden más létezőhöz való viszonyát ezekben a szavakban jelöli meg: Ő „mennynek és földnek a Teremtője”. Isten felől bizonyosnak lenni e szerint annyit jelent. hogy az ilyen jelzőkkel sikerülhet eloszlatni Istennek titokzatosságát! Ezek éppen ellenkezőleg csak arra valók. De ne vélje senki. amely Őt tőlünk és általában minden teremtményétől elválasztja. de az. amelyek az Ő egyedülvaló. használunk mi Istenre vonatkozólag olyan kifejezéseket is. azt csak akkor tudnánk felfogni. ki tudna arról fogalmat alkotni! Minden Őróla szóló állításunk csak halvány utalás lehet az Ő valóságának titkaira. közelségek vagy távolságok. hamar rájövünk. és benne nekünk is Istenünk. hogy mindez Őnála egészen más valamit jelent. amikor Istent „mindenható Atyának” nevezi.

és aztán az illetőnek az akarata valóságra is váltotta azt az elgondolást. hogy legyen. Ő maga annak ősforrása. hogy mit jelent ez: Isten akarta. vagy zeneművek. teremtmény. Amikor Istenben. lehetetlen nem éreznünk. vagy e világban már amúgy is élő és tenyé- sző lényekből. és úgy öltöztette bele abba a maga gondolatait. és a tőle függetlenül is létező Anyag. éppen az Ő teremtő munkáját emeli ki. Semmi nem szemléltet- heti előttünk jobban. hogy létezzék. mint iskolák. És ezért nem csoda. milyen megfoghatatlan Titok Isten. Hiába is hozakodna elő velük az ember. elszédülnek a gondolataink. álltak már elő úgy a mi szemünk láttára. ami nem volt. Minden. amilyenek. A Hiszekegy minden effajta elgondolással már azzal is élesen szembehelyezkedett. A létrehozó akarat mindig csak már meglévő valóságoknak adott új formát vagy új elrendezést. ami létezőnek számít Őrajta kívül. A teremtésnek ez előtt a csodája előtt csak elnémuló áhítattal lehet megállni. amely valamikor nem volt. Minden emberi alkotó már készen talált anyagból. mégis meglennének nélküle is. csak már előtte is megvolt elemeket fűz egybe valamilyen új kapcsolatba. Ő nem úgy kapta létezését sehonnan sem. De ilyenkor mindig csak alakításról van szó. Így a mindenség meglétének voltaképpen két eredtető forrása volna: a világformáló Szellem. Azt mondhat- nánk: így két istenség összeműködésére vezethető vissza a világ. amikor róla. Őtőle kapta. akár intézmények vagy szervezetek. Nélküle ezek a dolgok nem volnának meg úgy. amely minden más valóságnak a létét csak árasztja magából. akiről azt mondják. és azt. beláthatatlan változatosságukban tükröztetve az Isten bennük kiformált gondola- tainak a kimeríthetetlen gazdagságát. és ezért lett. vagy bútordarabok. A világ minden vonatkozásban az Ő teremtő akaratának a szüleménye és műve. akinek abban áll a világteremtő szerepe. Pogány vallásos elképzelésekben és bölcselkedők elméleteiben találkozunk néha olyan úgynevezett Istennel. hogy „egy Istenről” tett vallást. hogy „újat teremt”. de a valóságban még nem. a valóságban úgy soha elő nem fordult és még senkinek a képzeletében sem úgy meg nem jelent alakok vagy történések képeibe. akár búzatáblák. amint elénk állnak. hogy egyáltalán vannak. amelyek azért jönnek létre. Valójában azonban a kettő közül egyik sem volna igazán Isten. a szónak igazi értelmében. vagy gyümölcsöskertek. Amikor azonban Isten teremtő munkájáról beszélünk. Ő ellenben a Teremtő. nem teremtésről. hogy megszabta a dolgok formáját és rendjét. hogy ezen a világon olyanok legyenek a dolgok. vagy talán mások lelkében még csak öntudatlanul élő szépségeket hoz napfényre alkotásaiban. Teljesen lehetetlen fogalmat alkotnunk arról. Hogy a dolgok olyanok. hadseregek vagy államok. hogy azoknak öntudatos élvezetével megajándékozza embertársait. Amikor pedig „mennynek és földnek a Teremtőjéről” beszél. és benne mi magunk is. gépek. az az Ő teremtő bölcsességét dicséri. mert Ő így akarta. De ott ragyog bennük ugyanakkor Istennek teremtő hatalma is: az a megfoghatatlan csoda. mint Teremtőben való hitünket megvalljuk. Ő nemcsak azt akarta és nemcsak annak az akaratnak vitte véghez a megvalósulását is. Még az a művész is. miközben a magáé kimeríthetetlenül buzog sajátmagából. mint megközelíthetetlen Atya Istenről akar vallást tenni. feleletet nem kaphat rájuk. amilyenek. hanem hogy egyáltalán legyenek valóságok Őrajta kívül is. mert valaki akarta. hogy Istennek gondolatai bennük megtestesültek. vagy már tőle függetlenül is körülötte nyüzsgő emberekből hozza elő ügyes vagy erős kezével a maga műveit. Ha megállunk kissé. de valahogyan. milyen mély titkok felett járunk ezzel a bizonyosságunkkal. A létrehívó vagy létetadó akarásnak az a viszonya. félreérthetetlenül olyan Istent ért ez alatt. soha számunkra megfoghatóvá nem 40 . aki egyedüli forrása a világ meglétének. Akár szobrok. alkotó elemeikben. de aki már készen találta ehhez az anyagot. Az értelem kíváncsi kérdéseinek itt nincs helyük. Van ebben az Ő alkotásában csodálatos formáló művészet is. akkor nem ilyesmire gondolunk. ha a Hiszekegy. mint ez az Ő teremtői mivolta minden teremtményével szemben. hogy előbb csak valakinek az elgondolásában voltak meg. hogy ezek- nek a titkoknak a mélységébe beletekintsünk. hogy létrejöjjenek. és ami nem is lehetne különben sohasem. Mi ismerünk műveket. és hogy tényleg itt van ez a világ.nem találunk. amelyben Isten van az Ő teremtményeivel.

emberek! Itt vagyok én. hogy azt megelőzőleg nem voltak. Róluk már azt is hajlandó volt állítani az emberi értelem. ha akár csak elfojtottan és még ki nem bontakozottan is. hogy Isten akarta. Isten nem tárta fel előttünk. a semminek a világából. Különböző korok tudományos gondolkozása különféleképpen ismerte meg az anyagnak azokat a végső alkotórészeit. embereknek van részünk ebben a magas kiváltságban. amelyekre pedig nagyon kíváncsiak lennénk. Csak egyet tehetünk meg. hogy semmilyen fogalmat nem tud magának alkotni a nem-létezésből a létezésbe való átmenetükről. és közösségben tudhatom magamat Ővele! Megfoghatatlan csoda ez. milyen fontos szerep jut vagy nem jut az Isten ilyen „angyalainak” a mielőttünk ismerős világ történéseiben is azoknak látható színe mögött? Az Ő mennyei seregeinek titkait. ezzel arra is utal. Amit a megszületésükről tudunk. hogy élnek. hogy nemcsak nekünk. és ki tudja. amely ezt a testet a maga céljaira megszervezi és felépíti. ismerjük a megszületésüket. És ugyanezt a csodát. hogy benne és általa kifejthesse magát. aki valamikor nem voltam. Nem csoda hát. Valamennyinek az a közös lényege. Itt tudom most magamat ebben az elém táruló világban. hogy belőle az életük hordozója. hanem öröktől fogva megvoltak. Amikor a Hiszekegy arról tesz vallást. és ezért az létezik is. hogy Ő „menny- nek és földnek Teremtője”. hogy valamilyen már meglevő anyag hogyan áll össze és hogyan rendeződik el úgy. és benne az Isten teremtő munkájának a megfoghatatlan titkát szemléli. De nem akar kétséget hagyni senkiben már az elejétől fogva sem a 41 . hogy valami létezzék az Ő világában. amelyeknek a létezése azt jelenti. De titokzatos marad előttünk magának az életnek a megindu- lása. Hogyan hívja létre Isten a teremtésnek ezt a legcsodálato- sabb művét? Ez egyedül az Ő titka. hogy meglegyen. mert a teremtő Isten akarta. De hogyan jöttek elő a nem- létezésből. ebbe a valóságos világba? Ez megfoghatatlan marad előttünk. hogy meginduljon. és az Ő teremtő munkájának a csodáját szemlélhetjük ezért minden sarjadó fűszálban. Nekünk embereknek is a legmagasabb rendű létezésnek ezt az ajándékát adta meg. Mondtuk: a Hiszekegyben megvallott hit válaszképpen szólal meg az Isten kijelentésére. amelyen ebben a látható világban minden egyéb is felépül. Ezért ne is fürkésszük az Ő előlünk elrejtve maradt „mennyei” teremtettségének a titkait. Ennél sokkal nagyobb ajándékot kaptunk az Ő kijelen- tésében: magamagát tárta elénk benne. amivel azonban csak annál inkább elmélyül számunkra ez a titok: számon vehetjük a gazdagságát. De maguknak a végső alkotórészeknek az eredete mindig rejtély maradt az emberi értelem előtt. ha az Isten bizonyosságára eljutott ember is némán áll meg az anyag létezésének a ténye előtt. Ezen az előttünk ismeretes „földi” világon kívül kiterjed Istennek teremtő hatalma az Ő „mennyei” világára. de valóság. hogy nem is keletkeztek sohasem.válhat. Ő adta létezését a holt anyagnak is. és erről a kijelentésről lesz a Hiszekegynek még sok fontos mondanivalója. milyen még nálunk is magasabb rendű teremtményei népesítik azt be? Azt sem tudhatjuk. Isten akarta. De ezzel is csak azt árulta el. az mind csak arra vonatkozik. hanem többfélével. hiszen a szemünk láttára lépnek bele a valóság világába. Eléggé titokzatos teremtménye Istennek az a szellemi valóság. az öntudatra ébredő. minden e világra született ember. Mert Istennek nemcsak egyféle teremtő munkájával állunk szemben. Bennük is ugyanaz a titok jelenik meg. Róluk már nem állíthatja senki. sőt feltekinthetek az egész mindenségen túl ennek a világnak Istenéhez is. De vannak Istennek másfajta teremtményei is: azok. De különböző teremtményeinek más-másféle létezést ajándékozott. és minden kikelő madárfiókában. annak anyagából formált testben él: mi magunk. és tudjuk. amelyeknek a sokféle összetételeiből adódik aztán az anyagnak a valóságban elénk táruló változatos képe. amely ebben a „földi” világban. amelynél fogva ezen a világon minden teremtményei közül a legközelebb állunk Ő hozzá. Ezeknek az összetételeknek a keletkezését és felbomlását aztán minden tudományos elmélet meg is tudta értetni a maga kora embereivel. – Végül vannak Istennek öntudatos lélekkel megáldott teremtményei. A teremtés titka örökre megmarad az Isten titkának. csak más színezettel. a testük kialakuljon. hogy mindig megvoltak. és az Isten ismere- tére rendelt lelket hordozza magában.

akkor erről is jó már eleve megvallanunk azt a szívünket megremegtető igazságot. aki különben számunkra egészen megközelíthetetlen és megismerhetetlen volna. fenségben és titokzatosságban éli a maga életét. amely eloszlatja minden kétségünket. Azt az Istent ismerjük meg ebből a kijelentésből. ami csak van. mert – Isten. titkoknak a fényes ködéből világlik elő. Mivel a Fiúban közel hajlik hozzánk. örök rejtelemnek. aki ugyanakkor megmarad számunkra megfoghatatlan. De azért Ő megmarad annak az Istennek. Jó. és akinek kimondhatatlan dicsősége előtt ebben az alázatos tudatban leborulva mégis bizodalommal mondhatjuk: „Hiszek Őbenne!” 42 . És ha a Hiszekegy harmadik szakaszában majd arról lesz szó. mert az Ő kijelentése. hogy számunkra örök rejtély kell. akinek színe előtt csak por és hamu vagyunk. mi bizonyosakká lehetünk Őfelőle. aki annyira más. hogy a Szent Lélek Isten úgy eggyé válik velünk. aki tőlünk elérhetetlen magasságban. hogy amikor a Hiszekegy második szakaszának a hitvallása szerint olyan kijelentésben van részünk. mert Ő a világok egyetlen Teremtője. hogy életünknek ez a kedves vendége nem kisebb valaki. éppen azért. hogy Istennek a kijelentése. ha felviláglik is az ember előtt. mi pedig és minden egyéb is. úgyhogy – még Szent lelke által is kiárasztván magát az életünkbe – közösségben élhetünk Ővele. mint mi. mint a mindenségnek az a felséges és nagyhatalmú Teremtője. Ezzel azt valljuk meg. hogy maradjon. hogy magunkban hordozhatjuk Őt. akkor ezáltal a kijelentés által csakugyan magával a valóságos Istennel van találkozásunk.tekintetben. hogy hitvallásunk a legelső szakaszában az Atya Istenről szól. teremtmények vagyunk az Ő akaratából és hatalmából.

hogy ha a világ azért van. hanem a létezésben való megmaradásuk is ugyanolyan szakadatlan csoda. az Ő világkormányzása. azt is együtt vallhatja minden keresztyén. hogy létre jöjjenek. és csak addig vannak meg. és a körülöttünk levő teremtmények is pillanatról pillanatra részesei vagyunk annak. És meg kell vallanunk. üres mélységei felett.i. még mielőtt az Ő kijelentésében találkozna vele. hogy tőle függetlenekké sohasem válhatnak. mert Ő akarja. Ha nem rajtuk múlt. és így már bizonyos tekintetben felkészülten fogadhatja-e az Ő kijelentését. azért állandóan tele van a világ az Isten fenntartó hatalmának ezekkel a csodáival. ahogy a Hiszekegy vallja: mint Teremtő Istent. ez hallgatólagosan magában foglalja az Ő világfenntartó munkáját is. És ezért nem lep úgy meg bennünket. Ezért valójában nemcsak a nem-létezésből a létezésbe való belépésük meg- foghatatlan titok. Istent úgy ismerjük meg. Azt jelenti ez. éppen az Ő kijelentéséből és csakis abból lehet-e megbizonyosodnunk az Ő valósága felől: e tekintetben – mondtuk – eltérnek egymás- tól keresztyének és keresztyének. De abban mind egyetértenek. mert hiszen az Isten világában vagyunk. t. hogy fennálljon. Aki teremtő akara- tával a semmiből előszólította őket. mert Isten akarta. Erről a Hiszekegy nem emlékezik meg külön. hogy egyik ámu- latból a másikba esve folytonosan izzásban legyen a lelkünk a bennünk és körülöttünk özönlő csodák káprázatos látványától. hogy akár így. bármikor vissza is parancsolhatja őket a megsemmi- sülésbe. vannak olyan megrendítő pillanataink. amelyekben ráeszmélünk a valóságra: szent az a hely. Az az Isten. hogy ebben a megfogha- tatlan csodában állandóan benne élünk. az Ő megfoghatatlan fenntartó hatalmának a bizonysága. hogy azokba lezuhanva el ne tűnjenek. imádandó Titoknak. VI. olyan hatalom felettük. amely előtt az emberi értelem csak néma áhítattal állhat meg. miként ajándékozza meg Isten különben nem volt és nem lehetett teremtményeit a létezés ajándékával. amelyben minden. akár úgy szüle- tik is meg az emberben ez a bizonyosság. akkor e felett az egyszer elnyert létezésük felett továbbra sem ők maguk rendelkezhetnek. Amíg tehát megvannak. ami van. minthogy hozzászokjék ehhez a folytonosan áradó tengernyi csodához. hogy az útjaink elválnának egymástól. akkor mindaz. abban nemcsak a világ fenntartásának a titka. vagy pedig. hanem ki nem mondottan Istennek még egy harmadik titokzatos munkája is benne foglaltatik már. és folytatódik abban: Ő az Ő teremtett világának Fenntartója is. ami ezen a világon 43 . és eltompuljon annak titokzatossága iránt. fogyatékos erejű lelkünk nem is tehet mást. hogy teremtő munkája átmegy egy másikba. ahol állunk. Nem bírnánk ki azt. De ha a megszokás szürke fátyola eltakarja is a szemünk elől. amíg Ő akarja. hogy legyen. hogy Istennek ez a titokzatossága csak fokozódik számunkra az által. amíg Isten akarja. De amikor Istent „mennynek és földnek Teremtőjének” nevezi. hogy valaha megértsük: miként hordja őket hatalmának tenyerén a megsemmisülés sötét. Abban is teljes az egyetértés minden keresztyének között. Mi magunk is. Ha soha nem alkothatunk magunknak értelmes fogalmat arról. S ha időnk legnagyobb részében elfoglal is bennünket sok köznapi ügyes-bajos dolgunk. ISTEN A VILÁG URA. és aki ezzel az akaratával létre is hívta őket. aki akarta. Csak az a különbség. Az erről már elmondottaknak az el- mélyítésében még tovább is mehetünk a nélkül. aki ebben a minden létezők felett álló egyedülvalóságában örökre meg- marad számunkra megfoghatatlan. azért vannak meg. Még tovább menve. hogy teremtményei legyenek. amint a „református Hiszekegy” is érti. Már meglevő teremt- ményeknek a fennmaradása megszokott dolog előttünk. Hogy Isten valósága felől az ember megbizonyosodhat-e. mint ahogy meghökkent és ámulatba ejt a semmiből való teremtésnek a titka. hogy amit a Hiszekegy Isten teremtő munkájáról elmond. ugyanígy le kell mondanunk arról is. és csak addig állhat fenn.

amely az Isten világkormányzásában uralkodik. milyen kapcsolatokba illeszkednek bele más folyamatokkal? Vagyis a „természeti tör- vény” nem más. tereljük. amelyeket ilyen testi beavatkozással mozdítana meg. Ő valahogy „belülről” szabja rá akaratát teremtményeire. De a víz parányai nem tudják. olyan irányt venne. ameddig Ő engedi. Mert a magunk testé- ben mi is elő tudunk idézni egyes történéseket egyszerűen azzal. taszítjuk. és nincsenek olyan szerszámai és gépei. szintén csak azért történhet. vagy egy fogantyút megmozdítanunk. Tehát a magunk teste tagjainak valamilyen mozgását tudjuk átvinni egyéb dolgokra. amit „természeti törvénynek” nevezünk. és végezzék el azt a munkát. Az. hogyan tartja áramlásban a szeleket. vagyis a magunk szűk kis körében mi is fejtünk ki bizonyos világkormányzást. Mert hiszen mi emberek is rá tudjuk szabni valamennyire a magunk akaratát a dolgok folyására. Hiszen ha a dolgok menete ebben a világban annak bármely pontján. Mert az nyilvánvaló. hanem azt a pályát. az megint megfoghatatlan titok számunkra. és csak arrafelé mehet. hogyan lesz az emberben megszülető akarásból az az izomműködés. hogy sokféle bonyolult szerszámmal és géppel toldjuk meg a testünk erejét. tehát: hogyan hat át a lélek kormányzó ereje a test tagjaira? Hogyne volna akkor feneketlen titok számunkra az. hogy Isten milyen láthatatlan szálakkal és fogantyúkkal mozgatja az Ő egész teremtettségét. akkor azonnal és egyszerűen elejét vehetné ennek azzal. és így tovább. Teremtményeinek nemcsak a létét adja meg és tartja is meg Isten. ami velük történik. és Ő tehe- tetlenül legyen kénytelen szemlélni: mi megy végbe az Ő világában. amely által felemelkedik a keze. Soha nem kerülhet Isten abba a helyzetbe. az emberi életből vett hasonlat. Olyasféle- képpen igazgatja történéseiket. S így minden evilágbeli történést az Ő hatalma kormányoz. Ő szabja meg és Ő igazgatja. Soha semmilyen magyarázat nem tudta még érthetővé tenni. Nem világít bele ebbe a titokba semmilyen. mint minden más valóság fölött létező Teremtő áll az Ő teremtményei világával. vagy megmozdul a lába. amelynek tagjaival belenyúlna a dolgok folyá- sába. és kormányozna. A vízpára felszállása pontosan attól függ. ezek szerint a törvények szerint történik? Hogy van az. szerszámainkat megint egy másik dolog: a kezünk mozgatja. mert ez is abból az egyedülálló viszonyból folyik. De milyen más az Isten világkormányzása! Mi úgyszólván csak „kívülről” tudjuk akaratunk irányában mozgatni a dolgokat. hogy nekünk elég legyen egy gombot megnyomnunk. Az ebben rejlő lehetőségeket fokozzuk aztán azzal.történik. hogy a zavart okozó teremtményt megsemmisíti. hogyan hajtja pályájukon tova az égitesteket. Minden szál az Ő kezébe fut össze. ahogy mi mozgatjuk kezünket-lábunkat. Hogy miként érvényesül Istennek ez a kormányzó hatalma teremtményei felett. amerre Ő hagyja. mint bizonyos rendnek a megállapítása. amely nem az Ő szándékai szerint való. hogy minden. amelyen létezésük végighalad. hogy elő akarjuk idézni. De meg kell állapítanunk: az emberi életből vett ez a hasonlat sem visz közelebb a rejtély meg- értéséhez. sorsot is. hogy nekik ezeket a törvényeket követniük kell! Hogy van mégis. hogyan tereli körforgásuk útján a vizeket a felszálló párákban a felhők magasságaiba. emeljük. milyenek a légkör hőmérsékleti és sűrűségi viszonyai. amelyben Ő. állandó rendet tart fent annak történéseiben. és ugyanezeknek a viszonyoknak a változásaival jár együtt csapadék alakjában a földre való visszatérése. mert Isten úgy akarja. mert hiszen ez maga is rejtély előttünk. Az egyik dolgot egy másikkal toljuk. történetet. nem ad feleletet erre a kérdésre. Az csak azt mu- tatja meg: milyen utat járnak meg a lejátszódó folyamatok. Minden teremtmény csak addig mehet. De Istennek nincs teste. hogy a „természeti 44 . hogy azokban akaratunk szerint való történéseket idézzünk elő. Ilyesmikről szólnak a „természeti törvények”. s a záporok lehullásában ismét vissza a föld színére. hogy teremtményei „a fejére nőjenek” neki. s aztán a magunké- nál sokkal nagyobb erők lépjenek működésbe. amelyet mi aka- runk végeztetni velük. hogy Isten nem pillanatonként változó szeszélyek szerint kormányozza mindenségét. hanem megszabott. milyen feltételek mellett mennek végbe. S az így felhasz- nált eszközöket.

Amaz jól megfér ezzel. hogy arra nincsen példa az Ő máskor általában megfigyelhető világkormányzásában: mindenképpen titokzatos marad előttünk az Ő hatalma. és azt mondani. s akinek gondja van arra. mint valami érthetetlen dologgal. Hogy Isten hogyan gyakorolja ezt a hatalmát. hogy azokat megértjük. Hogyan tartja életben és működésben azokat a rejtelmes erőket. a csodával úgy állunk szemben. voltaképpen mind megannyi megfoghatatlan csoda. A csodákkal nem kell felborítani a saját maga által megszabott és érvényben tartott ren-det. hogy azok egymástól kapott bizonyos hatásokra bizonyos megszabott módon viselkedjenek. ami az élő teremtményeivel történik. ahogy azt hasonló körülmények között máskor is mindig meg szokta tenni. aki úgy alkotta meg teremtményeit. ehhez a beléjük teremtett természetükhöz mindig hívek is maradjanak. Akár úgy igazgat Isten valamely történést ebben a világban. hogy mi „csoda” alatt olyasmit szoktunk érteni. abba soha bele nem láthat a mi értelmünk. amelyekből az élőlények növekedése. és bárhol nyomon követhető. hogy ezzel meg volna bontva a természeti törvények rendje. Hogy aztán megmaradhasson az ember abban a hiúságának hízelgő hiedelemben. hogy legyenek készletei. a 45 .törvények” fennállnak és érvényesülnek? Ez az Isten titka. És amíg a természeti törvények szerint végbemenő történésekről azt mondjuk. és soha tévedésből nem terem szilvát vagy diót. amíg egyáltalán fennmaradnak. hajlandó a csodákat egyszerűen tagadni. a méh és hangya egy napot sem mulasztva. Pedig az egyik éppen olyan nagy titok. s aztán megint eltűnnek szemünk elől. Hanem olyasféleképpen áll a dolog. mintha pontosan tudná. hogy szakadatlanul üzemben tartja ezen a világon az életnek azt a mérhetetlen nagy háztartását. Igaz. hogy Istennek nemcsak egyfajta teremt- ményei vannak. Az imént felhozott példákban annak a titokzatosságát emeltük ki. mintha Isten az egyik esetben ellentétbe jutna azzal a világkormányzási móddal. Ott. hogy ezen a világon nincsen semmi. mit. akár „simán” dolgozik. ha azt szemléljük: miként igazgat mindent. vagy pedig csak annak felrobbantása árán szerezhetne érvényesülést. amit mi „természetesnek” szoktunk nevezni. hogy teremtményei. és vannak másfelől ebbe a szövedékbe itt-ott belehímzett színfoltok. mint a hímzés alapvásznának a fonalai. De mindig rejtelmes az a láthatatlan kéz. hogy akaratának vagy csak annak keretein belül. De megint más színezetű titok tűnik elénk. hogy soha nem is történt és nem is fog történni semmi. hogy hogyan igazgatja Isten az élettelen természet törté- néseit. úgyhogy mi abból kiolvashatunk egy bizonyos törvényt. akár itt-ott tarkítva munkáját. nincsenek azért elszaggatva a természeti törvények fonalai. amely az egész szövedéken végighúzódik. Sőt a kétféle eshetőség nem is zárja ki egymást. akár úgy igazgat valamely történést. Hiszen akkor sem esik semmilyen sérelem a természeti törvényeken. mikor. amit ő nem érthetne meg. hogy hogyan is végzi munkáját? Ezt a titokzatosságot is csak fokozza az a körülmény. amelyeknek a szálai felbukkannak. csak ami a természet állandó rendje szerint megy végbe. hogy van az Ő világkormányzásában sok olyan szál. amelyekből felnevelheti ivadékát. és ezért sorsuk kormányzása is többrétű titok. ha csak a természeti törvények uralmá- nak volna átengedve. Mindig megfoghatatlan titok előttünk az. csak el van takarva a mezítelenségük. hogyan kell csinál- nia. amelyet a másik esetben követ. szaporodása. S ezért mindaz. Már a mi véges akaraterőnk is adhat különleges irányt a dolgok tör- ténésének a nélkül. létfenntartó táplálkozása és véde- kezése adódik? Ki tudna róla fogalmat alkotni? Annyi nyilvánvaló csak. amellyel minden e világon végbemenő történést igazgat. ahol a csodák történnek. Isten hatalma számára pedig éppen nem olyan akadály a természetben uralkodó rend. szoros fegyelmet tartva fáradozik. amely a történések szálait szövögeti. Az almafa megtermi a maga gyümölcsét. s ezért nem láthatók. mint a másik. amerre az nem haladna. amelyben oktalan lények megszámlálhatatlan sokasága. amikor az ember kormánylapátját felhasználva jobbra vagy balra igazgatja csónakja haladását. csodálatosan el is végzi a maga dolgát. ami a természeti törvényektől eltér. amellyel teremtett világát kormányozza.

és ott tart bennünket.vándormadarak számon tartják az évszakok fordulását. ami az ő életében végbemegy. bizonyos kereteket szabunk egymás sorsának. ami ott történik. „Egyik ember sorsa a másiknak. a nemzet. hogy hogyan kormányoznak bennünket magunkfajta emberek. ahogy azt mi akarjuk. az tudja. az egész környezet. a kor. aminek a hasonlatosságát megtalálhatjuk az Isten ember-kormányzásában is. hogy valamiképpen a mi akaratunk szerint menjen végbe az. amelybe valaki beleszületik. az élők világát. hogy az egyikünk életét ilyen. ösztönözzük. és ezért vagy megvan a kívánt eredményük. vagy 46 . Egymás életét így kölcsönösen érintve. mint adottságot. Mindezek az említett emberi ráhatások csak kívülről érvényesülő erők. fegyelmez és vezet bennünket. Mindez belejátszik Istennek világ- kormányzásába is.” A többi ember társadalma. Ezt az alkotóelemet is megtaláljuk Isten emberéletet kormányzó munkájában. és bele-beleavatkozunk abba. De ezen a ponton tűnik ki a nagy különbség a között. Az embertársunkhoz kérésekkel fordulunk. Ezt a munkáját is hiába próbálnánk a magunk gyakorlatából vett példákkal megvilágítani. amellyel életünk folyását formálja – hiszen Ő helyez bele bennünket a magunk emberi környezetébe. vagy csak úgy fog lejátszódni. az embernek az életét igazgatja. mint a növény számára a sovány vagy a kövér talajnak. irányít és formál. ami az ő életében csak így. hogy mi lesz belőlünk. mert másképpen már nem játszódhat le. a szülőfalu. Így: egymás számára bizonyos adott kör- nyezetet alkotunk és tartunk fent. általa Ő maga serkent és buzdít. és mi lesz velünk? De míg az emberek részéről önkéntelenül és sokszor tudtuk nélkül is érvényesül a sorsunkat formáló sokféle hatás. és egy akarattal útra kelnek messze országok felé. azt a mi értelmünk soha fel nem érheti. Semmi nem történik ezen a világon az Ő tudtán és szándékán kívül. igényeket szegezünk neki. Hiszen bizonyos mértékig mi is igazgatjuk és alakítjuk egymás élete folyását. ahogyan Isten az Ő öntudatos lélekkel megáldott teremtmé- nyének. tudja beleringatni magát abba a hazug képzelgésbe. Szakadatlanul hatunk egymásra. Ő rendeli elénk. fészket rakó madarak. vagy hátráltatjuk egymást. rügyező bokrok és fák. csakhogy úgy járjon el dolgaiban. és hogyan kormányoz Isten. és ebben csakugyan van valami. Hogy hogyan élteti és szabályozza Isten ezeket a teremtményeibe beleszerkesztett ösztönöket. és ivadékot nevelő állatok sokasága közepette. vagy megkeserítjük egymás életét. Sokszor nem is csak szavakkal. Ösztönök biztosan működő rugói tartják moz- gásban ezt a csodálatos gépezetet. ajándékokkal kötelezzük le a másik embert. Át-átszólunk a másik ember szom- szédos telkére. hogy állandóan érthetetlen titkok rajza- nak körülötte. De aztán ezeknek a kereteknek a kitöltése dolgában is alakítjuk egymás sorsát. és így tovább. már eleitől fogva mindvégig súlyosan bele- avatkozik abba. s azt. Isten részéről az Ő világkormányzó akarata nyilvánul meg abban. hogy általa sorsunkat alakítsa. Aki ellenben benne él az élő természet dúsgazdag valóságában. a másikunkét meg amolyan társas környezetbe plántálja bele. s amelyben él. amelyről tudomásul kell vennünk. Csak aki az élő természet világának hátat fordítva. és a lelkén sokszor átsuhan az áhítatos ámulat: milyen csodálatosan igazgatja Isten az Ő teremtményeinek életét! De aztán megint külön rejtély az. Sokszor úgy kormányoz bennünket. amely szerint az egész világ olyan áttekinthető és érthető. És az ilyen ránk ható emberi szó és emberi cselekedet nyilván csak az Ő eszköze. vagy a kedvező éghajlatnak. hogy éppen ilyen emberi nevelő hatások kereszttüzébe állít oda. a család. hogy az a mi helyünk. ahol a tél nem érheti utol őket. a zimankós. vagy jutalmakkal ser- kentjük. mint valami ember-szerkesztette alkotmány. örömöket szerzünk egymásnak. ember-építette szűk falak mesterséges világában él. vagy büntetésekkel puhítjuk. sok mindent eldönt számára. ígéretekkel igyekszünk ráhatni. Szoktuk mi azután egymás életét szándékosan is alakítani. hogy mindegyikünk számára kijelöl az embervilágban egy helyet. Azzal. hanem tettekkel is folytat- juk ezt az igyekezetet. és sok másfajta szóval szólongatjuk. amelynek olyan jelentősége van az emberi élet alakulására nézve. intésekkel ösztönözzük.

Úgy 47 . és érvényt tud szerezni akaratának úgy. a századikét. hogy az ember maga is meg- lepődik attól: mi ment végbe benne? Tud olyan új gondolatokat sugallni. úgy a lélek világában is tud hasonló csodákat művelni: olyan új energiaforrásokat megnyitni a lélek mélyén. Ha az ember makacs engedetlen- ségben elreteszeli is előle tudatának világát. hogy titokzatos. És mi sokszor a magunk kis munkájába is úgy belezavarodunk. hogy valakinek így vagy amúgy alakuljon az élete. hogy legyen a talpam alatt lakható föld. hogy a világ életében egy parányi részletecskét kidolgozzunk. és így tovább. amelynek mi. Előtte hiába ereszti le az ember a sorompót. Ha Isten úgy igazgatta az én sorsomat. akkor megtehetjük azt. de mi mindent nem tett meg Isten a végre. és jéghegyeket kellett eltüntetnie a föld színén. amely fölött már nincs hatalmunk. és legyen a fejem felett meleget adó nap. hogy fáradságos szántó-vető munkám után ebben az évben is megérhettem az aratás örömét. amelyekre ráeszmél- ve az ember maga is elcsodálkozik: honnan vette őket? Alá tudja ásni észrevétlenül is az ember ellenálló erejét. az ezredikét is. Ez azt jelenti. teljesen alá vagyunk vetve? De legfőképpen azért titokzatos számunkra az Ő világkormányzó munkája. Hegyláncolatokat kellett porrá őrölnie. amelyhez hozzá tartozik a földművelés mestersége is. és azok mindegyikének az igazgatásával ugyanúgy igazgatja megint sok-sok más teremtményének a sorsát. hogy elveszítjük benne a tájékozódást. amelyekről szóltunk. azzal együtt már vezérli a másikét. neki magának is. mint teremtmények a Teremtőjüknek. A mi külső ráhatásunknak valahogyan onnan belülről neki magának kell engedelmeskednie. a tizedikét. Le kellett játszódnia az ezeréves magyar történetnek is. Nem is várhatunk mást. Oda pedig már nincs hatalma senkinek sem beavatkozni. és ezzel elérhetünk bizonyos eredményeket. Hogy tudnánk hát megérteni az Isten mindeneket kezében tartó világkormányzását? A mi dolgunk az. de csak külsőlegeseket. Ő azokon a sorsformáló módokon kívül. ha ő maga nem akarja. Ha mi olykor abból egy-egy szálat megpróbálunk is külön szemügyre venni. hogy a mai magyar életben itt állhasson a maga földjén a maga gazdálkodását folytató földműves ember. mert hiszen hogy is lehetne előttünk érthető az az életkormányzó hatalom. Az Ő hatalma elől teremtmény nem zárkózhat el. Amit mi ebben a világban alakí- tunk és eligazítunk. hogy amikor az egyik teremtmény sorsát vezérli. hogy abból kijöjjön az egész mindenséget átfogó akaratának meg- valósulása. Ő azért be tud oda hatolni a lélek tudatalatti világának rejtekútjain is. mert arányai miatt és bonyolult volta miatt semmiképpen át nem tekinthetjük. Ha e helyett ellenállást tanúsít. mint egy földigiliszta túrása a hegyóriásokat kivető őskori földindulásokhoz. Az erőszak eszközeivel csak az emberek teste felett lehet uralkodni. maga sem tudva megmondani: hogy történt a változás? És ahogy tud Isten az orvosok nagy csodálkozására néha már halálra vált betegnek a testében is olyan titokzatos új erőket fakasztani. Bezárt kapukon és vastag falakon át is szabad bejárása van neki az emberi lélek erődítményébe. amelyek visszaadják azt az életnek. Egészen más az Isten emberkormányzó hatalma. Az Isten dolga: minden apró részle- tecskét is úgy igazgatni. az úgy viszonylik az Ő világkormányzásához. de természetes. Titokzatos dolog Istennek ez a munkája. hogy erőszakot alkalmazunk (vagy. Hasztalanul erőlködünk mi azon. úgyhogy az addigi eltökélt „nem” helyett kezes báránnyá váltan egyszer csak készséges „igent” mond neki. mindig tudnunk kell. nagy ámulatára. hogy legyen művelhető és termő talaj. aki maga is ember. jó ezt így külön is hálásan tudomásul vennem. Sok évezrednek iskolájában ki kellett nevelnie az embert arra a műveltségre. Az emberélet igazi alakulása azonban a bensejében megy végbe. hogy ez megtörténhessen! Naprendszereket kellett kiformálnia. titokzatos módon még belülről is tudja alakítani az emberéletet. és azt hozzá illesszük a többi részletecske belátha- tatlan sokaságához. ami ezzel legtöbbször már felér. hogy az valójában kitéphetetlenül beletartozik az egésznek szövedékébe. s amelyeket szintén felhasznál. és hiába vonja fel várának a kapu- hídját. A szálaknak ilyen összefonódásából és egymásba csomózásából szövődik egy nagy egységgé az Isten világkormányzása. erőszakkal fenyegetőzünk). ame- lyektől új irányt vesz az illetőnek egész élete mindenkinek.nincs meg.

mint minden ránk nehezedő terhet. akár fájdalmas esemény. hogy én most hálát adhassak Istennek a betakarított termésért? És bárhol álljak is meg. És ezt vég nélkül le- hetne folytatni. És e tekintetben nincs különbség nagy. mint egész világrendszerek kialakításába. Isten nem az én kedvemért tartja fent az egész mindenség óriási üzemét. hogy körülötte forogjon a világ. hanem Isten világkormányzásának egy szála csillant fel benne. és kell is fogadnunk. azt is valójában sok ezernyi apró esemény gondos összeillesztéséből hozza Ő ki. „Gond- viselésről” szoktunk beszélni. de aztán ennek a vázlatnak apró részletekben való kidolgozásával már nem bíbelődne! Mi emberek szoktunk csak ilyen elnagyolt munkát végezni. Nem más az. mint ahogy nincs különbség az élet súlyos megrendülései. és háboríthatatlanul folytathassam földemen a szántást és vetést. mint Istennek világkormányzása egy bizonyos pontról nézve. Az érettebb lélek tud fájdalmat. vagy utunkba kerülő akadályt. és ezért jónak tud felismerni sok mindent. De ha megbizonyosodtunk Isten felől az Ő kijelentéséből. hogy ebben az évben se váljék harctérré a hazám földje. amikor többre nem futja az időnkből vagy a képességeinkből. ha arra gondol. hanem a maga kedvéért. Csak azt ne felejtsük el. minden nyereséget és sikert. ünnepi áldások. hogy a mi nézőpontunk. Ezért mindent. hogy nincs egyéb dolga. tudjuk: nem a véletlen szeszélyéből. Isten világkormányzását mi át nem tekinthetjük. aminek valahogy ne volna köze ahhoz. Összefüggéseikben tudja látni a dolgokat. hogy történjék. hálásak tudnánk mindig lenni azért. és elvárná. S ha pillanatnyilag elviselhetetlennek látszik is sorsunkat igazgató keze. hogy ez az akarata be is teljesedjék. akár a családom. Csak tudnánk az Isten világkormányzó munkáját is mindig a maga összefüggéseiben szem- lélni. és úgy tekinthetek szét. rólam minden bajt elhárítani. – magát akarja megdicsőíteni teremtményeinek a világában. amelyik hajlandó volna Isten kezét elismerni a különleges. hogy minden. köznapi örömök közt. ami bennünket ér. amelyben minden összefügg mindennel. Ami velünk ezen a ponton történt. Ez az éretlen gyermeknek a követelőző igénye lenne. akár örvendetes. ami velünk történik. de egyébként tagadná az életünket pillanatról-pillanatra vezérlő hatalmát. amellyel előbbre jutunk. milyen következmények járnak ennek nyomában. mint mindent az én kívánságaim szerint intézni. Egyáltalán mi történt valaha is. Amit mi „nagy eseménynek” nevezünk. ahová összefutni látjuk az Isten világkormányzásának a szálait. Ő egyetlen hópehely kikristályosításába ugyanannyi művészi gondot fektet bele. világos volna előttünk. Isten kezéből lehet is. mert Ő akarta. Csak egy-egy kicsi. hogy meg kell látnom az összefüggéseknek ezt a minden irányban kiterjedő hálózatát. akkor minden titokzatossága ellenére is bizalommal ráhagyhatjuk sorsunk intézését. mint szolgál végeredmé- nyében az Ő dicsőségére. nem is vak erők gépies működéséből adódott. Azért történt. De Isten előtt nincs különbség nagy és kicsiny dolgok között. és mindennapos apró bosszantó kellemetlenségek között sem. az Isten egész világkormányzásának tudható be. lemondást. Valamennyiben egyaránt Isten kormányzó keze munkálkodik. magában nézve sokszor egészen érthetetlen szelete tárul a mi szemünk elé. – „hiszünk Őbenne”. amikor így szemléljük életünk történéseit. akár a magam. és nekem minden óhajtásomat teljesíteni. és egy-egy ilyen „nagy esemény” megint csak arra való az ő világkormányzásá- ban. Mintha Isten az életünk nagy eseményeiben úgyszólván megvonná sorsunk főbb vonalait. csakúgy. hogy ami azon a ponton bekövetkezett. és ami valahogy ne járult volna hozzá ahhoz. Az Ő gond- viselése tehát nem azt jelenti. amely meglassítja a haladásunkat. hogy ilyen kéz tartja hatalmában sorsunkat! Ez a látás el van előlünk zárva. terhes fáradságot is vállalni. Az az igazság. hogy általa milliónyi kis történés útját szabályozza. feltűnő sorsfordulatokban. 48 . amióta a világ áll.kellett alakulnia a világ országai életének. és Ő intézett eleitől fogva mindent úgy. Balgatag beszéd az. vagy milyen fontos érdekek kívánják ezt meg. ami első tekintetre rossznak látszana. mégsem a világ középpontja. akár a nemzetem életének az útján. minden pontról úgy tekinthetek vissza. aki mindent a maga pillanatnyi öröme vagy fájdalma szerint mérlegel. és apró.

Olyan. hogy olyan élő teremtményeknek nyüzsgő sokaságában gyö- nyörködhessen. be kellett számolnunk arról. Ő nem ilyennek teremtette az embert. És hangsúlyoztuk. mert parányiságában is szellemi személyiség. hogy Istennek erről a titokzatos világkormányzásáról is vallást teszünk akkor. hogy önelhatározása révén Istennel ellentétbe is juthatott. amelyek maguk sem tudják. Ez a szomorú visszája annak a nagy méltóságnak. Bűne által Istennel ellentétbe jutva meg- romlott a maga eredeti mivoltában. megelégedettségének mosolyával. Ezért csodálatosabb minden más létezőnél. Isten kijelentésének világánál megértjük: az ember bűnös ember. nemcsak „hátulról” mozgatja a maga pályáján. Ilyen romlás Istennek minden evilági teremtményei közül csak az ember révén következhetett be. mint valami magasba törő karcsú oszlop. mennynek és földnek a Teremtő- jében”. Isten az Ő kijelentésében nem hagy bennünket kétségben a felől. hogy mi az emberi élet valósága. hanem egyúttal úgyszólván „elölről” 49 . rosszallásával. hogy úgy mondjuk. és csonkán mered az égbe. Ilyenné az ember az Istennel való szembehelyezkedése. hogyan kerültek ebbe a világba. de egy- úttal szánandóbb is valamennyinél. hogy legyen az ember. akitől eredetüket vették. Szóvá kell tennünk. Isten akaratá- nak a megsértéséről. hanem öntudatos lélekkel felruházott „valaki”. Isten kijelentése ezt a benyomásunkat csak elmélyíti azzal. az Isten „képére és hasonlatossá- gára” teremtett lény. Isten ezért nincs összhangban ezzel az emberrel. ami ezen a világon történik. önnön legnagyobb ellenségének teremtette volna. ahogy valamilyen nehéz tárgyat mozdítanak el az egyik helyről a másikra.. Azt mondtuk: minden. VII. amikor el- mondjuk a Hiszekegynek e szavait: „Hiszek egy Istenben. Ő nem tekint arra az emberre. önellentmondással teljesnek. mert csak ő volt felruházva szellemiségének azzal a kiváltságával. hogyan beszélhetünk akkor istenellenes jelenségekről. Ebben tel- jesedett volna ki az egész teremtettségnek az értelme. Ezért teremtette az embert. mert éppen Isten ki- jelentésének a fényében nagyon is a szemünkbe tűnik! Már amikor csak az Istent kereső ember szemével néztünk körül a világban. Istentől való elszakadása által lett. ítéletével sújtja. és ezért ebben a megvilágításban csak annál megdöbbentőbben tárul elénk az.. és a szemébe kell néznünk! Ha ezen a világon minden Isten igazgató akarata szerint történik. és akik ráeszmélve rendeltetésükre. amely más teremtményeknek fölé emeli. akit a való- ságból ismerünk. amely felett lehetetlen elsiklanunk. Istent megismerve értjük csak meg igazán: milyen felséges rendeltetésnek és milyen dicsőséges lehetőségeknek a hordozója kellene. és ezért nyomorult ember. Az embert Isten. amely azonban derékon ketté tört. aki minden evilági teremtmény közül a legközelebb áll Őhozzá. E mögött azonban ott feszeng egy súlyos kérdés. hogy a helyzetet teljesen megvilágítja. de ezt a szellemiségét csak elnyomorodott és eltorzult formában éli. hanem ellentétben áll vele. akik képesek felismerni Őbenne Teremtőjüket. és ezzel – mert hiszen benne csúcsosodott ki az Isten világteremtő műve – megrontotta az egész teremtettséget is. elégedetlenségével. Szellemiségénél fogva felette áll e világban minden más lénynek. és mivégre vannak itt? Olyan gyermekeinek boldog családi sokadalmával akarta benépesíteni a világot. Az ilyen teremtménynek természetesen egészen különös helyzete van az Isten világkormányzásában is. A BŰN ISTEN VILÁGÁBAN. mint a maga művére. és közelebbről az emberek világában. oda tudják szentelni magukat az Ő dicsőségének szolgálatára. aki az embert ilyen szerencsétlennek. Isten nemcsak halott teremtettségben akarta az Ő dicsőségét tükröztetni. Isten uralma alatt áll. egyszóval: bűnről? Pedig beszélnünk kell róla. hogy Ő nem olyan Isten. aki nem „valami”. Isten ellen való engedetlensége. Azzal sem érte be. hogy valami szerencsétlen visszásságnak az átka alatt nyög az emberiség.

Hiszen már magában abban az emberi természetben. hanem ő maga volna életének és sorsának szuverén ura. min- denben végrehajtja a kapott utasításokat. hogy ez a megbízott ember kötelességének pontosan eleget is tesz: rendben tartja gazdájának vagyonát. hogy ő azt felfoghassa.is vezeti. amíg nem akart mást. Mivel pedig Isten egyik teremt- ménye által egyúttal a többieknek a sorsát is alakítja. Isten ellen fellázadt és önhatal- mú módon élő ember. Ennek ellenére megeshet. mintha őfölötte már nem uralkodna Isten. Meg volt ugyan kötve Isten akarata által. mintha nem parancsokat hajtana végre. ahogy az ember pl. hanem be is következett. gyermekét hívogatja maga után az egyik szobából a másikba. Csak az kell ehhez. Gondoljuk el: valakit megbíz egy ház ura. akitől azokat kapta. Tegyük fel. benne rejlettek bizonyos törvények. Megtörténhetett az. egyszóval úgy viselje magát. legalább annak azt a kicsiny részét. mintha nem megbízásból. Isten uralma alatt állva. és csak addig bírhatta jól a maga birodalmát. hogy átlépi Isten rendeléseit és nem törődik Isten parancsaival. Az embernek ebben a kiváltságos helyzetében rejlett az a veszély. És ezt nevezzük bűnnek. A maga engedelmes szolgálatával így részt vehetett Isten világkor- mányzó céljának a megvalósításában. akit a valóságban ismerünk. hogy állandóan megbízója iránti szeretetükben erősítené őket. hogy az emberi életben egyébként minden az Ő akarata szerint folyik. Vagy igazodik hozzájuk. Istennek „teremtési rendelései”. mivel az ember saját magát tolta fel önnön istenévé! Ez a veszedelem nemcsak fennforgott. egyszóval a bűnös ember az. de állandóan elmulasztja megtudakolni: mit parancsol neki Isten! Ez az Isten uralma alól függetlenné vált. hanem bekövetkezhetett az a még nagyobb baj is. hanem csak a saját kedvét és eszét követné. amelyet kezével elérhetett. viselje gondját a háznak. nem Istent akarja vele szolgálni. hanem csak a maga énjét akarja kiélni ebben is. és cselekedeteivel igazodik is Istennek egy-egy parancsához. vagy nem. hogy ilyen emberek: bukott emberek vagyunk mindnyájan. nem az Isten dicsőségét keresi vele. A maga kiskirályságát kiszakította Istennek mindenek felett való uralma alól. hogy rút árulást követ el a belé helyezett bizalom ellen. Isten is hiába látná. gazdája családjának és cselédeinek a szívét maga felé hajlítsa a helyett. hogy egyáltalán független lényként kezdi magát viselni. másokban is. azt ő maga cselekszi Teremtője iránt való önelhatározó odaadásból. hogy az ember vissza is élhet Teremtőjétől kapott méltóságával: egyszer csak úgy kezdi gyakorolni önelhatározását és a maga kis világa felett való uralmát. gondosan neveli gyermekeit. Nemcsak az történhetett meg. Az öntudatos embernek Isten tudtára adhatta a maga akaratát. hogy beleélje magát a ház urának a szere- pébe. amelybe Isten helyezte. Isten rendeléseit már nem tekinti feltétlen kötelező erővel bíró törvényeknek. mint abban a mindenek felett uralkodó Istent szolgálni. minden lépésénél fel kellett vetnie a kérdést: mit akar Isten itt és most? De az Istennek így felismert akaratát engedel- mesen vállalva és szolgálva szabad úrnak érezhette az ember magát: amit cselekszik. ha közben Ő maga kiszorulna az ember életéből. hogy még amikor tartja is magát Isten rendeléseihez. mindezt már nem Istenért teszi. és a maga dicsőségét keresi vele. Ha igazodik is hozzájuk. Amikor Isten magát feltárja 50 . hogy míg ő távol van. amelyek irányt és korlátokat szabtak az ember tevékenységének. a maga kiváltságos erőit fejtve ki annak dicsőségére. a maga jól felfogott érdekéből teszi csak. és öntudatos engedelmességgel valósíthassa meg. maga is uralomra volt rendel- tetve. az embernek ebben az önelhatározó képességében felséges hivatása is meg van szabva: Istennek felismert akarata szerint ő maga is alakíthatta a saját életén kívül az Isten teremtett világát is. Az ember független urat játszik az Isten világában. Isten nevében maga is felségjogokat gyakorolhatott abban a körben. Legalább Isten kijelentésének világánál egészen nyilvánvalóan kitűnik. sajátmagunk- ban is. intézkedéseit úgy tegye meg. Életének váltakozó helyzetei- ben sokféle szempont által vezetteti magát. amelyet a Teremtő kezéből nyert. amely voltaképpen az ilyen engedetlenkedésnek is gyökere és forrása. hanem önjogán foglalná el helyét a háznál. De ezeknek a keretei közt maradva is. magáévá tehesse.

eredeti méltóságunkat eljátszott. bűnös emberek vagyunk. De ez lényegében véve mit sem változtat az ember bűnén. nem üt-e rést rajta és nem korlátozza-e? – Nem. Ha Ő olvas- sa a fejünkre és hányja a szemünkre. mint sötét hatalmaknak áldozatul esett. hogy noha Ő mindenestől fogva a magáéinak teremtett és rendelt minket. eltorzulása és romlása! Isten kijelentésének a világánál az is világossá válik. akitől mindenét kapta. és magunk akarunk életünknek az urai lenni. de nem zavarja-e mégis meg Istennek uralmát az embernek Isten ellen való ez a fel- lázadása. amely a Teremtő ellen való pártütést szítva csak vereségbe és pusztulásba ránthatja magával a hozzá szegődőket. ami az emberi életben is istenellenes. Sem nem hasonlít valamilyen elaggott uralkodóhoz. akkor össze kell törnie minden önelégültségünknek. csak teremtmény marad. hogy nem azok vagyunk. Nem hasonlít az olyan szülőkhöz. felmondtuk neki a szolgálatot. Az Ő haragos arcának a tükrében meg kell látnunk a magunk igazi képét is. mi mégis magunknak élünk. Hiába mondja hát ki az ember a maga függetlenségét. akik kezüket tördelve kénytelenek szemlélni: milyen rossz irányt vett a fejükre nőtt gyermekeiknek az élete. Az Isten ellen való lázadás e szerint az Ő magasabb szellemi teremt- ményei között. hogy Ő teremtettségét így. rászedett rabszolgának a hazug álmodozása! De most már térjünk vissza a felvetett kérdéshez: hogyan állhat hát meg az az igazság. hogy az emberi életnek ez a kisiklása nem elszigetelten álló jelenség az Ő teremtettségében. Istentől való elszakadásának vélt szabadsága nem más. hogy szépítsük a rút valóságot. amely nem élhet másfajta életet. mint függésben valót. és büszkeségünk romjain el kell ismernünk a fájdalmas igazságot: eredeti rendeltetésünktől el- hanyatlott. abból nemcsak Őt ismerjük meg. a Sátán sugalmazta eleitől fogva és sugalmazza szakadatlanul mindazt. az emberi életet valamilyen átkos betegség rágja. hanem egyúttal a magunk igazi állapotára is rá- eszmélünk. és amikként e világba beleállított minket. ami történik. Isten az Ő kijelenté- sében tudtunkra adja: minden bajunk onnan van. Vannak az Istennek „bukott angyalai” is és azoknak feje. így válik előttünk igaz értelme szerint világossá. hogy országában már nem az ő akarata szerint folynak a dolgok. hogy t. és ez az igyekezetünk azzal a sikerrel járna is. voltaképpen akkor is szolgai függésbe adja oda magát. hogy Istentől megszabott rendeltetésével szembefordítsa. az Ő mennyei világában kezdődött meg és onnan harapódzott át a mi földi világunkba.előttünk. Csak nem az ő törvényes Urát szolgálja már. és akinek mindenével tartozik. Legalább is félre nem érthető. ki- világosodik előttünk a lelkünkön átnyilalló megismerés: mi Őt megraboltuk hozzánk való jogaitól. hogy Istennek világkormányzása feltétlenül érvényesül mindenben. amit a valóság tényeiből egyébként is bőséges alkalmunk van kiolvasni. mert nem tehet mást. mint aki panaszos tehetetlenséggel nézné az emberi bűnt. Isten úgy jelenik meg előttünk. Innen ered életünknek minden zavara. amikor itt van ebben a világban a bűnnek ez az istenellenes ténye? Ha egészen nem döntheti is meg termé- szetesen.i. a magát kijelentő Istennel szemben lehetetlenné válik ezt a mesterkedést folytat- nunk. mint velünk perben álló Isten. amikor Istentől függetlenül a maga életét akarja élni. határo- zott utalásokat kapunk arra. kénytelen belenyugodni. Szemtől szembe állva Ővele. Isten kijelentéséből az tűnik ki. Ennek a háttérnek az összefüggésében csak annál szerencsétlenebbnek tűnik fel az ember bűne: íme. mégiscsak a maga akaratának az önelhatározá- sával cselekedte. a mi emberi életünkbe. hanem bitorló idegen hatalmat ural. aki. Az. Ha kívülről ráható titokzatos csábításnak és ösztökélésnek engedett is azzal. és az embert is annak sodra ragadta magával. hogy bele is tudnánk magunkat élni valamilyen magunk felől való hízelgő hiedelembe. amiknek Ő teremtett. a bűntől meg- 51 . hogy az emberi bűntől mély összefüggések szálai vezetnek a látható világon túlra is. Tehát már az ember bűnbeesésétől függetlenül is volt az Isten teremtette világ- rend folyásában egy titokzatos ellenáramlás. És ha egyébként nagy igyekezettel azon volnánk is. hogy Teremtőjével szembefordult. Isten nem úgy jelenik meg előttünk az Ő kijelentésében.

hogy az Ő akarata sérthetetlen. és hervadás a sorsa a bűnös emberélet legbüszkébb kivirágzásainak is. Kimondja rá a maga kérlelhe- tetlen „nem!” szavát. nem boldogulhat. Ha néha a tények sokáig nem látszanak is igazolni a hívő embernek azt a bizonyosságát. amellyel minden más irányban elzárja az ember elől a boldogulás útját. ez a való helyzeten mit sem változtat. hogy a bűn nem kerülheti el az Ő ítéletét. Pillanatnyi megállás nélkül „őrölnek az Isten malmai”. De akkor is állandóan áthatják az embervilágot a láthatatlan „lassú égésnek” a módján. és hiánytalanul érvényesíti is. S akik Őt az Ő kijelentéséből ismerik. és nagyon apróra tudják őrölni az Isten ellen fellázadt és elbizakodott embert! Ahogy a gazdának a dolgához az is hozzátartozik.romlott állapotában is feltétlenül hatalmában tartja. ami hasznavehetetlen. Minden mehetne tovább a maga útján. Sőt kívánatos előnyök is hullanának az ember ölébe annak nyomán. hogy mi fordultunk Ő ellene. Ha másban nem. amilyennek a valóságban ismerjük. Mindenkinek a lelkén átborzong ilyenkor az Isten ítélő hatalmának legalább a sejtése. elégesse az avar lombot. amely vele szembefordul ahelyett. hogy szakadatlanul gyakorolja az Ő igazságosságának ítéleteit. és általában megsemmisítsen gazdaságában mindent. és rásüti a maga kárhoztató ítéletének bélyegét. mert Isten feltétlenül uralkodik az Ő világában! Isten világkormányzó hatalma tehát elsősorban abban mutatkozik a bűntől megrontott világban. hogy Isten feltétlenül uralkodik az Ő világában. Az élet folyásának egy-egy feltűnő fordulatánál mindenkit megriasztó harsány erővel zendül meg az Isten „nem!” szava. és korlátlanul igazgat mindent. hogy ez a lázadás sikerrel jár. az – ha látszatok hazug felszíne sokáig eltakarhatja is. hogy ítéleteinek a tüzeivel állandóan emészti mindazt. amely ellen nincs hova fellebbezni! Az Ő világában az az emberélet. A valóság azonban nem ez. hanem ennek éppen az ellentéte. hogy Őt szolgálná. amelyben az ember az Ő dicsőségét boldogan szolgálhatja. amelyet magunkra vontunk azzal. vagyis változatlanul ránehezedik életünkre az Ő ellenünk fordított igazságossága. A bűnös emberélet. reménytelen vergődésekben emésztődő. megítélő bélyege: ez a mi bűnös életünk nem az. Előbb-utóbb rozsdafoltok ütnek ki a bűnös emberélet legcsillogóbb szépségein is. Büntető következmények nem kísérnék az ember bűnét. hanem teljes hatalmával szembeszegül vele. Ahogy rendeléseivel és parancsaival megszabja azt az irányt. ami benne történik. Az Isten „igazságosságának” nevezzük az Ő világkormányzásának ezt a megnyilat- kozását. vagyis csak éppen olyan emberélet lehet. amit meg akarna tartani ebben az Ő teremtettségében! És e mögött a látható jel mögött sötétlik csak fel igazán a láthatatlan valóság: az emberen a halálon túl kiteljesedő ítélet. hanem csak pusztulhat. ez abban mutatkoznék. egyben okvetlenül láthatóvá válik Isten ítélete minden bűnös emberen: egyszer meg kell halnia! A halál Istennek letagad- hatatlanul ránk sütött. csak átok alatt senyvedő. „Megemésztő tűz” az Isten haragja akkor is. – előbb vagy utóbb nyilvánvalóvá lesz az eredményekből. Az ember büszkén mutogathatná: milyen jól boldogul ő önfejűségével is az Isten világában. mert Isten változatlanul uralkodik felette is. ami világában elhullott. És pedig azért. Máskor azonban nem tűnnek ennyire a szemünkbe Isten ítéletei. s aztán véres roncsként összeomlottan hagyja ott. ezzel egyúttal már kimondja az ő ítéletét is. És ez alól az ítélet alól nincs kibúvás vagy megszökés. és meg nem történtté tette volna már az ember szerencsétlen lázadását. Ő azt feltétlenül komolyan veszi. hogy nem lehet! Az elvesztett paradicsomba nincs visszatérés. Isten is úgy vezeti az Ő világgazdaságát. És hogy ennek súlya alatt csak senyvedhet és sorvadozhat az emberélet. Néha nagy lángot vetnek ezek a tüzek. hogy tűzre vesse a száraz kórókat. hogy a bűn fejjel viszi a falnak az embert. Az ember élvezhetné lázadásának a gyümölcseit. A bűn olyan lázadásnak bizonyul. azok nyilvánvalóan igazolva láthatják azt a hitüket. amely szégyenletes kudarcba fulladt. Ha az Isten világuralmán csorbát ejtene az ember felláza- dása. az örökkévalóságra szóló 52 . hogy Isten valóban uralkodik a bűnös emberiség felett is. Azt jelenti ez. Megnyilvánul a bűnös ember felett is gyakorolt hatalma mindenekelőtt abban. mert Isten nemhogy meghátrálna előle. Ezerszer megsiratta már. mintha mi sem történt volna. – ha lehetne! – De az is éppen Istennek ítélete rajta. Ilyenkor szemlátomást kitűnik.

amikor a Hiszekegy második és harmadik szakaszához érkezünk. beleesett a bűnnek rontó férge. Amikor egy-egy újszülött hozzánk érkezik. Nevezetes dolog az is. amelyet az emberi bűn egy hajszálnyira sem csökkentett. Isten kijelentése oszlatja el ezen a ponton is a homályt. hanem tartogatja még valamilyen további célra. akkor nemcsak egyenként veszi szemügyre az embereket. hanem az onnan kiűzött emberi család ivadékaként lát napvilágot. Abba a helyzetbe kerül bele. Isten nyilván nem akarja eltörölni az emberiséget. akkor azt legjobban egy olyan özönvízszerű ítélettel tehetné meg. amelynek mindig is tudatában kellett volna élnünk. Aki ebbe az embervilágba bele- születik. hogy amikor Isten a bűnös ember felett ítélkezik. vagy talán sikerül mentesnek maradnia a bűnnek fertőzetétől? Feltétlenül bűnös ember lesz ő is. Mihelyt kezdeti forrásánál isten- ellenes irányt vett az emberiség folyama. Pontosabban szólva azt kell megállapítanunk. amely magában hordozta mindnyájunk életét. és abba rejtette bele az emberiségnek azt az egész hatalmas fáját. amelyben el van rontva az embernek Istenhez való viszonya. annak megromlása mindnyájunkra nézve végzetes romlás volt. Hiszen nyilvánvaló. azzal végző- dik. Már csak az Isten ítélete alatt álló emberéletet élhet. hogy Ő ennek 53 . hogy Isten nem úgy népesítette be velünk. hogy terebélye- sedjék belőle. hanem úgy áll szemben az egész emberiséggel. hogy nem boldogulhat úgy. mert a szemünk elszokott a valóság tiszta látásától. egyszer nyilvánvalóvá lesz majd. Mivel már annak az első vesszőszálnak az életébe. de csak azért. Amikor Isten embert teremtett. Egyazon élet járja át az egész emberiséget és nyilvánul meg annak minden egyes tagjában. Ebben nyilván valami más is érvényesül. az Isten haragja alatt való elkárhozás. mintha egymástól különálló lények volnának. már nem az Isten-adta eredeti lehetőségek paradicsomában kezdi az életét. hogy vajon bűnös ember lesz-e ő is. emberekkel ezt a világot. amely az utolsó szálig elsöpörné a bűnös embert az Ő teremtettségéből. amint eredeti rendeltetése szerint lehetne és kellene boldogulnia Isten dicsőségére. és a Szent Lélek által végzett munkájából világlik majd ki. De azért valahogy mégis csak boldogul! Kínlódva és vergődve mégis csak tovább vánszorog útján nemzedékről-nemzedékre az évezredek hosszú során át. mint szervesen összetartozó egységgel. És benne ki fog világlani teljes valóságában Istennek az a világkormányzó hatalma. Miért volna akkor még egyáltalán élet ezen a földön? Ha Isten csak az Ő igazságossága fenségében akarná megdicsőíteni magát. Az embervilágra a maga egészében nehezedik rá Isten ítéletének a súlya. ahogy a magvető hinti el a búzaszemeket szántóföldjén. hogy annak révén megint csak folytatódjék az emberi élet. és benne is folytatódni fog a szomorú történet: ő is az Istentől való függetlenkedés balgatag útjain fogja keresni boldogulását. hogy Isten átmentette ezen az ítéleten az emberiségnek egy részét. hanem úgy sarjad ki az életünk egymás életéből nemzedékről-nemzedékre. amely ilyesmiről szól. hibás irányt vett az egész! Ezért Isten az ő ítélő igaz- ságosságával is az egész emberiséget. nem lehet kérdéses. ha mindig és teljesen Istennek átadott életet élne. és láttat meg velünk olyan igazságokat. De a hajdani özönvíz története is. mint olyat sújtja. amely az idők rendjén ki kellett. „Kegyelmet” is gyakorol Isten a bűnös embervilág kormányzásában. Valamennyi azóta született emberélet azon az óriási fán kihajtott gallyacska.elvettetés. hogy az Ő világában az ellene fellázadt ember nem boldogulhat. Istennek a Fiú által adott kijelentéséből. mint a többiek is mindnyájan! Istennek ez az egyetemes ítélete az embervilágon: tiszta és ép hajtások nem fakadhatnak a bűntől megrontott emberiség fáján! De az is nyilvánvaló. ami Isten kijelentéséből kiviláglik. Bűnre bűnt fog halmozni. Erről majd akkor beszélhetünk világosabban és bőveb- ben. Azt mondtuk. Ezért a bűn is egyetemes ügye az emberiségnek. egy vesszőcskét plántált el ebben a világban. amelyet pedig csak úgy találhatna meg. Ezen mi talán megütközünk az első pillanatban. hogy Isten nem csak az Ő igazságosságának ítéleteivel érvényesíti uralmát a bűnös embervilág felett. Mi nem megannyi különálló valóság vagyunk. nemcsak Istennek igazságossága. Ha ez a mi földi szemünk elől el van is rejtve most.

baráti hűség. vagyis nem mondott le az emberhez fűzött eredeti szándékáról az ember engedetlen eltántorodásának ellenére sem. a „természeti adományok”. de nem vonja meg mindenestől. és sokféle ajándékában részesíti bűnös volta ellenére is. Ezért csillannak fel a bűnös ember életén is az elvesztett istenképűségnek megmaradt fénylő nyomai. amely a bűn miatt megszakadt. De még mielőtt erről a maga rendjén részletesebben szólhatnánk. de nem olyan messzire. Hogy Isten az Ő megváltó kegyelmének munkáját elvégezhesse az emberiségen vagy annak erre kiválasztott részén. amelynek az Ő ismeretét köszönhetjük. hogy a megsemmisülés mélységeibe taszítaná bele. és hadd tűnjék ki teljes mezítelenségében. mivé lesz az ember. hogy a bűn nem is olyan végzetes megromlása az emberi életnek. és kitolja az ítélet végleges végrehajtását a jövendő távolába. ha lefokozottan és akadozva is. Elszaggatja annak a szent közösségnek a szálait. Annak elgondolása szerint az embernek az Istenhez való viszo- nya valami olyan dicsőséges. Így. A teljes igazságosság ítélete abban állna. és egész élete minden törekvésével voltaképpen az Őhozzá visszavezető utat keresi öntudatlanul is. ha bűne által elszakadt is Istentől. fejlődés.a bűnös embervilágnak megváltó Istene. hogy azok az erők. Élteti. ha Isten gyakorolja is az embervilág felett az Ő ítéleteit. polgári becsüle- tesség. hogy az emberiség egyáltalán életben maradjon. hogy bűne ne hatalmasodhasson el rajta egészen. és engedi olyan függetlennek lenni. hogy fékezi a bűn hatalmát. hogy egyszer a maga idején mégis előhozza ebből a megromlott emberfajtából azt a megújított emberiséget. nem tud egészen megfeledkezni Őróla. De így az ember már régen eltűnt volna a végromlás feneketlen szakadékaiban! Ezért Isten rajta tartja valahogyan az Ő „egyetemes kegyelmének” a kezét a bűnös emberéleten. amely ráadásként járult hozzá az ő Istentől egyéb- ként megteremtett emberi mivoltához. Ezért az ember még mindig Őhozzá tartozik. Megvonja áldásait a bűnös embertől. az csak azért van. Ezért van sokféle értékes és csak hálás megbecsüléssel fogadható munka. amelynek átadta magát. de nem szakít el minden szálat. Az embernek Istenhez való viszonya nem ilyen leválasztható alkotóelem az ő életében. de azért működnek. már a mostani kérdésünkre is világosságot nyerünk belőle. Ennek elvesztésével széthullásra van ítélve az egész emberélet. szent többlet. hanem úgy igazgatja világát. ahogy a római katolikus keresztyénség teszi. Igazságosságának ítéletét mérsékli tehát azzal is. És ha mégsem dől romba mindenestől fogva. ha a bűn miatt 54 . hanem egész mivoltának az össze- tartó középpontja. Isten úgy igazgatja kegyelmes- ségében a bűnös embervilágot. amelyben az ember élhetett volna Ővele. ha ezt úgy magyaráznánk. mert Isten kegyelmesen tartóztatja a bűnnek bomlasztó munkáját. táplálja. Ezért van a világon – a megváltás művétől függetlenül is – sok jóság. amelyeknek kereteit Isten megszabta az emberi élet kifejlése számára. egész életének az éltető szíve. hazafiúi önfeláldozás. szülői szeretet. amelyben eredeti világteremtő szándéka győzelmesen beteljesedik az Ő dicsősé- gére. mégis csak részlegesen gyakorolja. azt a célt szolgálja. hogy átengedné az embert bűnének: hadd menjen végbe rajta teljesen az a romlás. Azok a „teremtési rende- lések”. mint amilyennek állítottuk. Ebből támad az a látszat. tökéletesedés. Hiszen csakugyan van az emberi életben bűnös volta ellenére is sok épség és szépség! De nem jó nyomon járnánk. és eredményekben virágzanak ki. Ez a kegyelem mérsékli Istennek igazságosságát az Ő világkormányzásában. ahhoz az szükséges. A megváltottakon megnyilvánuló „különös kegyelem” érdeké- ben munkálkodnia kell az egész embervilágra kiterjedő „egyetemes kegyelemnek”. ha Isten leveszi róla a kezét. amilyen lenni akart Isten ellenére. és hasonló nemes emberi életnyilvánulások. amelyeket beleteremtett. és életének ezt a felséges betetőző koronáját ezzel elvesztette is. azért még megmaradhattak épségben az ő egyéb képességei és tulajdonságai. és ezért. Tartóztatja annak teljes érvényesülését. Így őrzi és védi Isten az ember magasabbrendű szellemiségét még az ember saját bűnének pusztító hatalmai ellen is. van kultúrabeli és társadalmi előhaladás. – van tudo- mány és művészet. Hiszen az a kijelentés is. gondját viseli. hogy általa helyreálljon az a velünk való közössége. Különben hogyan maradhatna egyáltalán életben az ember? Eltaszítja magától a bűnös embert.

mint ahányszor nincs – békés életközösség. amelyekre különben nem lenne szükség. – bár mindezt szintén sokféleképpen eltorzítja és beszennyezi a bűn. amelyet érdemes élni. amikor az ember elbízná magát ezért. alattuk az ítélet mélységei táton- ganak. és ezért van a bűn ellenére mégis olyan emberi élet. és csak addig élvezheti. amit sikerült elérnie és alkotnia. amíg ez a kegyelem tart! Valóban. amelyben férfi és nő rendezett közösségben élhet. Van társadalmi együttélés és munkamegosztás. hogy nincs is semmi komoly baj. van benne jogrend és kormányzat. elég az Isten kezének csak egy kicsit meg-megeresztenie a szálakat. – bár az önzés ellentéteket szülő mételye áthatja. hogy állandóan válságban vannak. De igazságosságával és kegyelmével Ő igazgat mindent. és sok robbanóanyaggal tölti meg. De fenntartja őket. de valahogyan mégis fennállnak. az bizony nem magától értődő tulajdona. és az új nemzedék felnövekedhet. és Isten csak a kegyelem szálaival tartja fent őket. A bűn súlya húzza őket lefelé. Olyankor. ami világában történik! 55 .elváltozott és romladozó formában is. a bűn lázadása egyetlen talpalatnyi földet sem von ki az Isten világkormányzásának köréből. és nem az ő érdeme. mint amennyi áldás fakad belőle. és van a népek között is – legalább is többször van. Akkor mindjárt rettentő álmok kezdik üldözni az embert! Jobban mondva akkor felébredhet az ember hiú álmaiból a valóság tudatára! Mindene. és már-már elhitetné magával. odaveszhet. Csak olyan megnyilvánulásait vonta maga után az Isten világuralmának. Ezért van családi élet. amire büszke volt. Mindezek a jó dolgok úgy vannak meg. hogy dicsekedhessen vele! Sajátmagának ellenére Isten kegyelmének köszönhet mindent. Van nemzeti közösség. – bár sokszor több bajnak a forrása.

amiről majd csak a második (meg a harmadik) szakaszban lesz szó. és minden benne lejátszódó történésnek feltétlen hatalmú kormányzója. hanem siettek volna tovább a második szakasza felé. mint ami ezekkel a legszorosabban összefügg. amelyre éppen a Fiú által nyert kijelentés jogosít fel bennünket. az az Isten által igazgatott történés ebben a világban. amit ők is alá ne írhatnának. hanem azt is: milyen szédítő magasságokból. akárcsak a rész a nagyobb egésszel. amely körül. a második szakaszban van arról szó. mennynek és földnek Teremtőjében” bele- értettük mindazt. hogy mindazt beleértsék a Hiszekegy első szavaiba. amit mi beleértünk. És még a megváltást is szereti úgy szemlélni. világfenntartó és világkormányzó munkájának titkaiért is. Hiszen nagyon fontos nekünk éppen azt is tudnunk. De – ez mindenesetre a reformáció nyomdokain haladó többi ke- resztyénekről elmondható. – ami bennünket. amit Istenről az első szakaszban megvall- hatunk. Megtehetjük ezt annak ellenére is. mert azt későbbre kell halasztanunk. nem időztek volna olyan sokáig a Hiszekegy első szakaszánál. Ott. – A református keresztyénségen kívül még csak a római katolikus keresztyénségben találunk ilyen élénk érzéket az Isten világfeletti fenségének a látására. és milyen titkoknak a mélységeiből érkeznek hozzánk hangjai. A református keresztyénségnek jellemző sajátsága az. – leg- alább. aki a mi megváltásunkra olyan kegyelmesen hajolt le hozzánk. De ha már eleitől fogva úgyis annak a kijelentésnek az alapján állunk. Előre megmondtuk mi is: mindazt. hanem világfenntartó és világkormány- zó munkájáról is az eddigiekben elmondtunk. Nem kellett ugyan ellentétbe helyezkednünk. fenntartó. amit Istennek nemcsak világteremtő. – ők nem helyeztek volna súlyt arra. Szereti Istent az Ő megfoghatatlan hatalmában és fenségében is szemlélni. a mi megváltásunk kérdéséről még alig esik szó. hogy közben a minket legjobban érdeklő kérdésről. ami az elmondottak lényegét illeti – semmivel sem. vagyis nem mondtunk úgyszólván semmit. igaz: a legfőbb része. Mert ha teljesen el akarjuk mondani: Istent mi magunk és az egész világ felett milyen feltétlen hatalmú Úrnak 56 . mint mi. VIII. hanem az Ő világteremtő. – mondanák. hogy Isten kijelentésében nemcsak azt szereti megfigyelni: milyen világosan és milyen közelségből szól hozzánk. ugyanaz a „mindenható Atya Isten”. amellyel Isten a mi bűnös világunkat az Ő Fia által ajándékozta meg.. bűnös embereket mindenek felett érdekel: hogy a Fiú Isten miként jelent meg a mi megváltásunkra. Szereti Istent imádni és magasztalni nemcsak az Ő megváltó munkájának ránk áradó ajándékaiért. Nyugodtan elmerülhetünk az Atya Isten titokzatos világfeletti fenségének és hatalmának a szemléletébe. és mindeneket igazgató hatalma előtt való imádatos leborulásra. és hogy az az Isten. mint az ő meggyőző- désük szerint is igazat. és ilyen jellegzetes készséget az Ő teremtő. mint a teremtés művének a bűn ellenére is diadalmas célhoz juttatása. mint Isten világkormányzásának egyik része. mint tengelye körül minden egyéb is forog. hogy az az Isten. aki minden létezőnek megfoghatatlan végső forrása. Jobban mondva. az egész mindenségnek hordozó alapja. amelynek kedvéért Isten ezt az egész világot működésben tartja és igazgatja. a megromlott teremtettségnek az újjáteremtés által való helyreállítása és kiteljesítése? Vagy mi más a megváltás. a bűn által a világban okozott zavarnak a feloldása. akit a Fiú által megismerhetünk. amit más keresztyének vallanak. akit az Ő világfeletti titokzatosságában különben sohasem ismerhetnénk meg. És ebben igazuk is volna. De ott is csak egy bizonyos határig. annak köszönhetjük. Hiszen mi más a megváltás. és ha erről az ajándékról a későbbiek során úgyis lesz majd alkalmunk megvallani a mi hitünk bizonyosságát.. ISTEN KORLÁTLANUL SZUVERÉN! Amikor ebbe a hitvallásba: „Hiszek egy Istenben. ugyanaz az Isten. akkor úgy érezzük: nem kell sietnünk. ezzel máris meglehetősen „református Hiszek- egy” színezetét adtuk hitvallásunknak.

Nem tehet másként. Hatalmában állt volna a bűn romhalmazának a felgyülemlése 57 . Ha megromlottan is. és e közben már elválnak útjaink a római katolikus keresztyénektől is. amint ő akarta a márvány képmást is. az embernek ezt az Őellene való láza- dását. és egészen magunkra maradunk. mint amin nem áll módjában változtatni. Valljuk meg előre: csakugyan olyan tényekbe ütközünk itt bele. és mindent hatalma alatt tartó világkormányzása mellett mégis van bűn az Ő világában. A bennük rejlő ellentmondás teljességgel feloldha- tatlan marad számunkra. de tovább folytatódhat az Ő világában. akkor még az eddigieknél is tovább kell mennünk. amelyet képzeletének a szemével ott látott rejtőzni a márványtömbben. és egyre szebben kibontakozó alkotás. hogy ebben az akarásban benne van az ő egész lelke. Sem nem gon- dolhatnánk olyasmire. A művész akarta a szemétre kerülő márványhulladékot is. vagy „tűri” a bűnt világában. hogy egész pusztító mivoltában ki ne bontakozhassék. Ez a hasonlat persze főképpen abban sántít. amely Istent kényszerhelyzetbe hozhatná. Semmi nem történhet ezen a világon Istennek tudta nélkül. A hulladékot csak úgy akarhatta. vagy „tűri”. minden művészi öröme és dicsősége. az Ő hatalma alatt álló világban! Ebben természetesen azonnal a szemünkbe tűnik valami ellentmondás. De akkor ez azt jelenti. még egy hajunk szálának a lehullása sem. Hiszen különben egy szempillantásra sem bukkanhatna fel. mert különben nem következhetne be! Egy megvilágító hasonlat kedvéért lépjünk be a szobrász műtermébe. csak ilyen rombolás árán szabadíthatja fel azt az emberarcot. akkor az csak valahogyan az Ő akaratával lehet. és az Ő ítéletét méltán magára vonó lázadásnak. és eközben igazságosságának ítéleteit mérsékli és tartóztatja az Ő kegyelme. Milyen kár ezért a nemes anyagért! De nem a műterembe beszabadult valamilyen garázda részeg okozta a pusztulását! Magának a művésznek a kalapácsa és a vésője alatt töredezett szét. Ez a romhalmaz is éppúgy hozzátartozik az ő munkájához. Akarnia kellett ezt is. hogy a megszabott határon innen igenis szabad folyást enged neki! Mindebből az tűnik ki. hogy valamilyen kényszerűségből veszi tudomásul. hogy fájt a szívének a finom anyagból olyan sokat pusztulásra ítélnie. De akkor nyilván a bűn is tovább folytatódhat! Azt is láttuk. Tehát még abban is. amelyen az értelmünk fennakad. Mindenesetre jó az ilyen kifejezéseket használnunk. hogy szemet huny felette. mint valóság. hogy a művésznek az a nem-akarva akarása. de ez a „meg- engedés” vagy „tűrés” is csak az akarásnak egy fajtája lehet. Járjuk végig az útnak ezt a még hátra levő részét is! Azt mondtuk: Isten az Ő igazságosságával és kegyelmével kormányozza a bűntől megromlott embervilágot. jóvá- hagyás és feljogosítás a bűn számára! A bűn megmarad az Isten akarata ellen való. akármilyen megdöbbentően hangzik is. Istennél ellenben nem lehet kényszerűségről szó. kényszerűség dolga. mint ahogy akarja az embernek engedelmes- ségét. Hiszen ez alatt nem érthetnénk azt. vagy elfordítja a tekintetét róla. Ebben az Ő „megengedő” vagy „tűrő” akarásában nincsen semminemű helyeslés. amelyben éppen egy gyönyörű márványfej készül. Ha az Ő mindenre éberen kiterjedő. hogy akkor hát Isten valahogyan akarja a bűnt is. hogy azt mondjuk: Isten nem „akarja”. hanem csak „megengedi”. Sem nem akadhat égen-földön olyan hatalom. amellyel véghezviszi a lefaragott márvány pusztulását. És valahogyan mégis akarja Isten. mert velük azt domboríthatjuk ki. Vagyis Isten határt szab a bűnnek. amint láttuk. Az is beletartozik az Ő világkormányzó munkájának a tartalmába.ismerjük meg az Ő kijelentéséből. hogy Isten a bűnt „megengedi”. hogy Istennek ugyanez a kegyelme magát a bűnt is féken tartja. Ez azt jelenti. Ám mondjuk. csak egészen más értelemben akarhatja. Ő hatalmának szabad tetszése szerint ala- kíthatja és igazgathatja világát. hogy ha Isten akarja is a bűnt. A lábunk alatt egy halom márványtörmelék hever. ami az Ő akarata ellen való. valahogyan mégis az Ő akarata megy végbe. amit nem is lehet elég nyomatékosan kiemelni. de csak valahogy nem-akarva akarhatta. miközben a szobor készült. amelyeket értelmi- leg sehogyan sem tudunk összeegyeztetni. hogy Isten haladékot ad az emberi életnek. ha Istenről van szó. és ezen a határon túl nem engedi garázdálkodni. De milyen másképpen akarta ezt és amazt! A márványfejet úgy akarta. mint az állványon látható. Hiába próbálnánk a nehézségét azzal elkerülni.

Akkor is. mint az. amely nemzedékről-nemzedékre együtt jár azzal. Ezzel az önelhatározó képes- ségével élt vissza az ember úgy. mint akaratát. úgy a bűne is az ő bűne. De ha az ember az ő szabadságával visszaélve az engedetlenség útját járja. és nem válik-e tárgytalanná minden vád vagy önvád. amely az Ő dicső- ségét tisztán tükrözné. akkor az embert felelőssé teszi és felelősségre vonja. Ehhez az Ő „parancsoló akaratá- hoz” fűzi Isten az Ő ígéreteit és fenyegetéseit a szerint. Isten hatalmas kezének a kormányzása alatt él. hogy itt legyen az Ő világában a bűn is. Belenyugodva az ellentmondásnak a mi értelmünk számára tagadhatatlanul fennálló megoldhatatlanságába. ne vélje. és azért van így. hogy önelhatározásra képes szellemiség van benne. amikor arról van szó: hogyan rendelkezik Ő az emberélet történései felől az Ő világkormányzásában? Amikor Isten az Ő követelményeivel lép szembe az ember- rel. még mielőtt felütötte volna abban a fejét. hogy a mi értelmünk szerint vagy csak ez. S ha a kettő között mi olyan kiegyenlíthetetlen ellentmondást látunk is. amely bűnéért ráne- hezedhetne? Nem. hogy van az Isten akaratában valamilyen rejtelmes kettősség. Vagy a már bűnbe esett ember helyett teremthetett volna másikat. és mit tilt neki? És mást kell értenünk az „Isten akarata” alatt. hogy az egyik igazságából bármit is elalkudnánk a másiknak a kedvéért. Isten kijelen- tésének a világánál mindkettő egyaránt világosan a szemünkbe tűnik. Ez a dolognak az egyik oldala. tudomásul kell vennünk az Isten világkormányzó akaratának feltétlenül mindenre kiterjedő hatalmát is. és maga vonja ezzel magára a következményeket. hogy a mi látásunk sokkal homályosabb. hogy lépjen a bűn útjára. amelyikben zavartalanul gyönyörűségét lelhette volna.nélkül is előteremtenie e világban az Ő remekművét: azt az emberi életet. hogy Isten így rendelkezik felőle. Az emberi bűnt rosszallásának egyetlen szélfuvallatával eltüntethette volna világából. vagy csak amaz lehet igaz. Isten arra rendelte. Az embernek az a kiváltsága. Ő felelős érte az Isten ítélőszéke előtt. hogy Isten ellen fordult vele. vagy engedetlenül szembefordul vele. mondtuk. Bűne is csak úgy mehet végbe. mert az ember engedelmességgel tartozik felelni arra. hanem e helyett hagyta és hagyja. Nem szabta elé parancsként. amit Isten neki tudtul ad. Ő az Ő világkormány- zásának azt az útját választotta. Ellenkezőleg. Az ember önelha- tározásával foglal vele szemben állást. Ezen alapszik az ember minden magatartásának az erkölcsi megítélése. ha utólag kiderül is. és milyen sok áldás fakadt is talán ennek nyomán. hogy – akármilyen értelemben is – csak az Ő kormányzó akaratából történhet meg a bűn is? Nem mentesül-e ezzel az ember a rajta nyugvó felelősség alól. semhogy az Isten dolgait tisztán átláthassuk. Isten ezt az Ő „rendelkező akaratát” nem adta tudtára az embernek. a nélkül. Annyi mindenesetre kitűnik ezekből. és éppen a bűn okozta zűrzavaron át valósuljon meg mégis az Ő dicsőséges világcélja. mert ez is igazság. hogy az ember engedelmeskedik-e annak. hogy önkéntes engedelmességével szolgálja Őt. de amaz is igazság. De megállhat-e már most mindez. hogy azt a bűnt is beleállította világkormány- zásának a láncolatába. Ahogy tehát az engedelmessége is az ő engedelmessége lett volna. illetve túlteszi magát rajta. hanem a gyakorlati erkölcsi életünket is életbevágó módon érinti. erre nincs más magyarázat. Valamilyen. Bűne bűn marad akkor is. hogy világában lejátszódjék – ha le- fékezetten is – a bűnös ember tragikus története mindazzal a romlással és pusztulással. ez csak azt az alázatos tudatot újíthatja meg bennünk. mit parancsol. milyen bölcs rendelkezése volt Istennek az. Ennek azonban semmi köze sincs az ember erkölcsi megítéléséhez. amely nemcsak elméleti okoskodásunknak ad soha meg nem oldható kérdést. mert ő vétkezett. Hogy Ő nem ezt tette. hogy ezzel megszökhetett az Isten uralma alól. milyen igényekkel lép fel vele szemben. Mást kell értenünk „Isten akarata” alatt. És az ember ennek a parancsnak a mértéke alatt ítéltetik meg. Olyan titokkal állunk itt szemben. hogy ezen a világon minden annyira az Isten kormányzása alatt áll. ha azt mondjuk. amikor a bűn útján halad. előttünk megfoghatatlan módon. hogy Ő ezt így akarta. az engedelmesség útját parancsolta. a bűnös embernek az Ő színe előtt való felelősségét és ítéletre érdemes voltát is. amikor arról van szó: mit követel Ő az embertől. éspedig azért nem. A vétkes nem 58 .

Isten tehát a maga kegyelmes céljait munkálhatja a bűn által is. Mindig Isten kormányzása érvényesül a bűnös ember életében is. és ezért nem is abból a szándékból követte el vétkét. Együtt érez ugyan azokkal. ipari és közlekedési üzemekben sok olyan hasznos intézkedést. amíg a magunk homályos emberi gondolatait fűzögetjük tovább az Isten dolgai felől. Amikor Isten maga szól hozzánk. miért illesztette bele Isten az Ő világkormányzásának összefüggéseibe egy- egy emberi bűnünket. hogy ezzel ránevelje az embert a bűn ellen való hathatósabb védekezésre. úgy Isten sokszor azért engedi elharapózni a bűn kártételeit. Jól tudja. Nem szenved ez az Ő hatalma csorbát még akkor sem. Ahogy pl. A háborúk véres borzalmai egyengetik az útját az államok olyan szövetkezéseinek. Néha a következményekből mi magunk is megállapíthatjuk ezt. De az ilyen félreértések és elferdítések ellen csak egy orvosság van: odaállni az Isten kijelentésének a fényébe.tudhatott arról. és magából kiábrándulva Istenhez térhet. akik ettől vona- kodnak. önfejű akaratát. A bűnös emberi kis akaratoknak szembefordu- lásán. És mihelyt ránk sugárzik az Ő kijelentésének a fénye. A református keresztyén nem fél ezt kimondani. amikor az Ő világkormányzását még a bűnre is kiterjedő feltétlen egyetemességében valljuk. Mintha ezzel az állítással Istenre hárítanánk a bűnért való felelősséget. És így tovább. Utólag néha a mi szemünk előtt is kiviláglik. amit már olyan sokszor követett el szemrebbenés nélkül mások ellen. attól elpusztulnak a mi tévelygéseink kóros csírái. az ilyen eltévelyedések is csak addig fenyegetnek bennünket. hogy így van. és az ellen emelte fel a maga engedetlen. amely emberek ezreinek az életét és testi épségét állandóan védi. hogy Isten egy ideig megjáratja vele a bűnnek mélységeit. kemény leckében részesítheti a másik embert. Ilyenkor bátrabban és könnyebben ki is tudjuk mondani. és a bűnrészesség árnyékát vetnénk az Ő tiszta tökéletességére. hogy Isten mit akar kihozni az ő vétkéből. amelyek lehetőleg távol tartják a népek feje felől ezt a pusztító veszedelmet. Akarja. mert erre az illetékeseket a valamikor elszaporodó balesetek tanították meg és bírták rá. Megteszi pl. Még bűnei is Isten ren- delkezései szerint mennek végbe. hanem amely előtt 59 . hogy ezzel az igazsággal rútul vissza is lehet élni. sokszor. azért vezettek be. amely alól bűneinkben sem vonhatjuk ki magunkat. Ő csak az Isten „paran- csoló akaratával” állt szemben. amellyel nagyon szükséges. Később aztán sok-sok nemzedék hálásan élvezheti az ilyen intézkedéseknek és intézményeknek az áldott hasznait. amikor mi nem látjuk. hogy egyszer a saját bőrén is tapasztaljon meg valaki valamit. csak az Ő „rendelkező akaratáról” szólunk akkor. amelyre nem került volna sor. De akkor is így van ez. Sok olyan jó intézkedés és intézmény lépett már életbe az emberi történet folyamán. mint megannyi apró örvénylésen át is fenséges nyugalommal továbbhömpölyög az Isten hatalmas akaratának folyama a maga fel nem tartóztatható útján. Munkásaikat vérig kiuzsorázó munkaadók lelketlensége váltotta ki az addig védtelen gyengék érdekeinek a biztosítására életre hívott szervezkedéseket és rendszabályokat. és veszedelmesen hazug következtetéseket lehet belőle levonni. Isten „akaratának” ezt a kétféle értelmét össze nem zavarva egymással. hogy az egyik ember bűnével bünteti meg a másik ember bűnét. Nagyon igazságos és üdvös ostor lehet Isten kezében az egyik ember bűne. Elhanyagolt gyermekek züllésén át vezetett az út sok fontos nevelésügyi reform megszüle- tésére. akkor szavában egyszerre nyilvánul meg az Ő világfeletti feltétlen uralma is. amikor „pa- rancsoló akaratával” szembefordul az ember. Őróla az igazságot csak Őtőle magától tudhatjuk meg. hogy valóban Ő akarta annak a bűnnek a megtörténését. Máskor meg az Ő kegyelmének eszközeiül használja fel Isten az emberek bűneit. Ezért sújtja az ítélet. Még az egyes ember életében is sokszor megfigyelhető: az egész életére kiható megbecsülhetetlen tanulságok és ösztönzések fakadhatnak abból. Ahogy a penész is csak a homályban tenyészik jól. ha Isten nem engedi megdöbbentő arányokban elhatalmasodni a bűnt az emberek közt. amelyeknek fenekén magára eszmélhet. hogy vele Istennek a „rendelkező akaratát” szolgálja.

nekünk kell megítélve megállnunk bűnünk miatt. mert Isten az Ő világkormányzó munkájában a mi gondolatainkkal soha fel nem érhető. és a holnapután? Részletekbe menőleg csak az egyik rövid időszakról a másikra tervezgetünk. Az t. a „mindenható Atya” marad. hogy Istennek van egy örök. éspedig nemcsak külön-külön ez meg amaz a bűn. Neki teljesen hatalmában van egész teremtettsége. „Majd meglátjuk” – ez a jelszavunk. minden történést felölelő terve. Benne volt ebben az örök tervben a bűn is. Az Ő világterve tökéletesen készen állt. egyaránt Ő maga formál világkormányzó kezével. ahogy Ő maga jónak látta magát kijelenteni nekünk. Ez más szavakkal ugyanaz. És hányszor kell még így is a körülmények előre nem látható alakulása miatt változtatnunk a terveinken! Istennek azonban nem kell semmit sem kivárnia. mert ki tudja. és minden.i. jövőt. Rábízhatjuk a dolgot Őrá magára: ahogy Ő megláttatja majd az emberekkel még a bűn felett is uralkodó hatalmát. óvatosan szoktunk eljárni tervezgetéseinkben. mielőtt annak testet öltése még megindult volna. és valamilyen titkos tudományként rejtegetni azt. hogy ez a gondolat felmenti majd a lelkiismeretüket a bűnért való felelősség érzése alól. sem a ránk nehezedő. miközben teremtett világa megfutja megszabott pályáját. titokzatosságában fenséges Isten. ami ezen a világon történik. hanem minden részlet egymással összefügg. és szerves egésszé szövődik össze benne. Ennek a romlásnak a be- 60 . – és azt mindenki tudja róla. hogy Istennek világkormányzó akarata nem egymásra halmozódó. hogy az Ő teremtettségében itt van a bűnnek romlása. akik az élet iskolájában valamennyire már megokosodtunk. ami ezen a világon történik. amelyben minden meg van határozva. hogy az ő hitvallásában erről is szó van. Ezért eleitől fogva mindvégig minden történést átfoghat egyetlen pillantásával. jelent.. Távolabbi jövőre legfeljebb csak nagy körvonalakban merjük elkészíteni terveinket. azzal szemben is el kell némulnia minden emberi okoskodásnak. és minket vádoló felelősség miatt nem látjuk kisebbnek az Ő világkormányzó hatalmát. Nem mondunk tehát semmi újat azzal. – akkor voltaképpen az el- mondottakhoz képest már nem is mond újat. Múltat. amikor bűneinkért perbe száll velünk. és el fog hallgatni akkor minden feleselő maguk-mentegetése. „predestinációról” beszél. és ugyanakkor összecsukló bűnbánattal valljuk meg: igaza van. hanem ezzel is csak Istennek ugyanerről a feltétlen és korlátlan világkormányzó hatalmáról tesz vallást. legalább is azok közülünk. Mi emberek. mindent. ami az idők folyamán e világban történik. mint amit már mondtunk: minden történés fölött ott lebeg az Isten titokzatos és fenséges „rendelkező akarata”. és minden történést egyszerre beleilleszthet elgondolt tervébe. úgy Ő maga fogja odaültetni őket bűneik miatt a vádlottak padjára. Amikor a református keresztyén Isten „eleve elrendeléséről”. Arról is volt már szó. csak ennek az örök isteni tervnek a valóságban való kibontakozása. de egyébként különálló részlet-akarásokból áll. és teljes változhatatlanságában érvényben maradhat mindörökké. hogy Istennek ez a világterve öröktől fogva fennálló. amíg előttük úgy teszünk vallást Istenről. Így szemben állva az Ő kijelentésében megnyilvánuló élő valóságával. Mások előtt sem tartjuk szüksé- gesnek valamilyen pedagógiai szempontból elhallgatni. Csak összefoglalja az elmon- dottakat. amint az idők rendjén kialakulnak azok a körülmények. hogy Istennek olyan világtervéről beszélünk. amelynek a megvalósulását Ő magában elvégezte. amelyekhez kénytelenek vagyunk igazodni. teljességgel megelőző módon érvényes világterv. Nem félünk attól. amikor azt vallja. Az elmondottak után azonban voltaképpen már ez is magától értődő igazság. amiről kifejezetten addig még nem volt szó. hogyan alakul a holnap. a szerint. Számára nincsenek előre nem látható körülmények. hanem általában és egyetemlegesen maga az a tény is. Teljességgel neki kiszolgáltatott porszemeknek érezzük magunkat. Legfeljebb egy mozzanat látszhat újnak az „eleve elrendelés” gondolatában. amit Isten korlátlan világkormányzó hatalmáról tudunk. amelyekhez alkalmazkodva vál- toztatni kellene tervein bármit is. hogy terveiben hozzá igazod- hasson. És ha ebben mindenki előtt lesz valami értelmileg fel nem oldható ellentmondás. sem az Ő mindent igazgató hatalmára hivat- kozva nem tudjuk mentegetni magunkat számadásra vonó ítélőszéke előtt.

az emberiségé egyetemlegesen is. Benne volt aztán örök világtervében az emberi bűnnek minden következménye is. És ez indokolt dolog is. Rettenetes elgondolás! – mondják erre egyesek. amíg kisisteneknek szeretnénk magunkat kijátszani az Ő világában. De ilyenkor mindig kiviláglik: nem értették meg jól. amelyet Ő örök végzéseiben megszabott számára. amellyel világát létrehívta. hogy miről is van szó. hogy még olyanok is. izgalomnak. felfuvalkodottságának gőzében elkábult ember számára elviselhetetlen gondolat az. A tervrajz a halvány kép. De ha valakiben az Isten valósága előtt egyszer összeroppant ez az emberi gőg. A függetlenségéről képzelgő. mert megértette. mint sápadt lenyomata. sokszor elutasítják maguktól az „eleve elrendelés” gondolatát. ennek a bukott fajtának mindaz a sínylődése és vergődése. odavesszen minden értelme? Hiszen. ha Isten terveiben benne van. önhatalmúságának álmaiban élő. mi értelme van akkor minden emberi erőfeszítésnek. hogy az ő egész sorsa nem egyéb. a nemzeteké is. ha pedig nem úgy volt elrendelve. akkor rá nézve már nem visszataszító. ha az egész világtervnek ezt a magvát külön is kiemeljük. ő pedig az Isten kezében tartotta teremtmény élete minden pillanatában. Néha éppen erre. amelyben beteljesedik rajta az Isten ítéletének az átka. Hogy mindennek az átélése közben sorsunk egy hajszálnyira sem térhet el attól az iránytól. úgyis meglesz a kívánt eredmény. és felette feltétlenül uralkodó hatalomnak. mert hiszen voltaképpen a megváltásnak ez a műve az Isten örök világtervének a szíve és a veleje. mint ahogy az Isten örök terveiben már eleve el van rendelve? Hiszen ez a gondolat kiszívja az eleven emberi életből a vért! Hiszen így az egész emberi élet. és úgy foglalta bele abba. Ő már úgy számolt az ember bukásával. hanem dicsőséges gondolat az. azért jó szem előtt tartanunk Istennek azt az „általános eleve elrendelését” is. amint ezt az évezredek történetéből jól ismerjük. amely öröktől fogva készen áll az Isten elgondolásában! Ha ebben a világban vonásról-vonásra minden csak utána rajzolódik annak. Minden egyebet is azért foglalt bele Isten az Ő tervébe. Annyi forró imádság – kérdik – hiába szállna Istenhez. Mielőtt világot és embert teremtett. csalódásokban és sikerekben valóságos életté is válik az Ő kormányzó hatalma alatt. ez csak addig lehet rettenetes gondolat. belerajzolta a bűnbeesett emberiséget is világtervébe. és azon Ő nem változtat semmit.következése nem volt Isten számára utólagos meglepetés. a bűn rom- lásával tönkretett emberiségből Isten megváltó munkája által kiemelkedő újjáteremtett embe- riségre vonatkoztatjuk az „eleve elrendelés” gondolatát. De benne volt Isten világtervében a megváltás dicsőséges műve is. hogy semmi sem történhet másképpen. vagy kínos csalódás. mint az Isten felőle eltervezett örök gondolatainak a beteljesedése! Igaz. akkor meg úgysem lesz meg semmiképpen? 61 . könnyben és verejtékben. mert hiszen az Ő terve öröktől fogva el van végezve. hogy végbemenjen a megváltásnak műve az Ő világában. ha Istennek hatalma egyáltalán mindenre kiterjed. és reménykedésnek? Valójában azonban fordítva áll a dolog. hogy ő ennyire ki legyen szolgáltatva egy felőle rendelkező. hogy Isten az ő teremtője. mintha máris megtörtént volna. ha még oly buzgó esedezés száll is hozzá emberi szívekből? És annyi odaadó buzgólkodásnak és hősies küzdelemnek. amelyet éppen Isten céljaiért fejtenek ki neki odaszentelt életű emberek. amit Ő már eleve eldöntött e világ felől. és csak ezért berzenkednek ellene. és úgy mondta ki rá „Legyen!” szavát. viaskodásnak. az egyes embereké is. Ezáltal valósul meg a bűn ellenére is az Ő világcélja. Éppen az teszi a mi életünket mozgalmassá és gazdaggá. az mibennünk húsban és vérben. Jó tehát. és annak testet öltése az életteljes. nem lehet más. mint ahogy az ilyen ellentmondó kifogások feltüntetik. mint valami rettenetes kény- szerzubbonyt. amelyről mi majd csak az ezután következőkben mondhatjuk el hitünk bizonyosságait. De mivel ez a „különös eleve elrendelés” csak úgy valósulhat meg diadalmasan. Hogy lehet az életet elviselni abban a tudat- ban. amely kivétel nélkül minden történést felölel ezen a világon. szolgai utánzata annak a képnek. akik már eljutottak az Isten színe előtt való alázatos leborulásra. hogy amit Isten öröktől fogva elgondolt felőlünk.

Akik azonban így beszélnek, azok nyilván úgy képzelik a dolgot, hogy az emberi imádság és
munka valahogy kívül áll az Isten eleve elvégzett tervén, és onnan kívülről próbál behatolni
annak körébe, hogy a dolgok folyásán változásokat idézzen elő. Így csakugyan vissza kell
pattannia róla, mint valami áthatolhatatlan ércfalról, és csakugyan nincs semmi értelme az
igyekezetének. De mi eshet kívül az Isten tervének a körén? Minden, ami ezen a világon
történik, benne foglaltatik abban, a mi imádságaink is, és a mi erőfeszítéseink is. Azt is
öröktől fogva eltervezte Ő, hogy emberi szívekből bízó könyörgések szálljanak elé, és ezekre
válaszképpen érkezzenek meg az Ő áldásai az emberek életébe. És azt is belefoglalta örök
végzéseibe, hogy legyen ezen a világon odaadó és kitartó emberi erőfeszítés, és azután ennek
az eredményeképpen következzenek be bizonyos változások az emberi életben. Csakhogy
ilyen értelemben imádkozni és dolgozni, az azt jelenti, hogy mindig odagondoljuk hozzá: úgy
hallgassa meg Isten a mi imádságunkat, és úgy vezesse sikerre a fáradozásainkat, hogy abban
egyedül az Ő akarata teljesedjék be, még ha emberi vélekedés szerint az a mi imádságaink
megtagadtatásának, és a mi jó igyekezetünk meghiúsulásának látszana is. Ebben a dologban is
csak azt kell megtanulnia az embernek, hogy nem Isten van őérte, hanem ő van Istenért ebben
a világban, és az embernek nincs szentebb kiváltsága, mint az, hogy Isten rendelkezésére
állhat, hogy az történjen vele mindenben, amit Isten felőle öröktől fogva eltervezett. Ezzel is
odaérkeztünk ahhoz a döntő kérdéshez: ráhagyhatjuk-e magunkat teljes bizalommal arra a
titokzatos Hatalomra, aki létünk és sorsunk felett ilyen korlátlan módon rendelkezik? Meg-
foghatatlan titokzatosságában is adott-e nekünk olyan betekintést világteremtő, világfenntartó,
és világkormányzó munkájának az értelmébe, hogy ebből tudhassuk: feltétlenül jó, és
dicsőséges cél körül forog az egész világ? Mivel a Hiszekegy további részeiben majd erről
hálásan megvallhatjuk a mi bizonyosságunkat, azért mondhatjuk ki már itt az elején is
vonakodás és szorongás nélkül: „Hiszek Őbenne!”

62

IX.
ISTENBEN HINNI JÓ!

Beszámoltunk nagy vonásokban arról, milyennek ismertük meg Istent az Ő megfoghatatlan,
világfeletti hatalmában, amint erről a Hiszekegy első szakasza vallást tesz. Most már az
következhetne, hogy a Hiszekegy második szakaszára áttérve azt vegyük szemügyre: milyen
alapon nyugszik a mi bizodalmunk, amellyel erre a titokzatos világbíró hatalmasságra úgy
ráhagyhatjuk magunkat, ahogy erről vallást tettünk. De mielőtt így tovább haladnánk, jó lesz
még néhány pillanatra megállni az első szakasznál, és elmondani egyet-mást arról: milyen
nagy ajándék az, hogy a benne foglalt hitvallást letehetjük. Mert ha valaki öntudatosan el-
mondhatja: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában...”, akkor lehetetlen ebben a hit-
vallásban benne nem rezegnie a mélységes hálájának azért, hogy ő ezt így vallhatja. Sok
gyötrelmes tehertől szabadítja ez meg őt, amely alatt különben görnyedeznie kellene, és sok
veszedelmes eltévelyedéstől óvja meg őt, amelyre különben eltékozolná az élete javait és
erőit.
„Hiszek egy Istenben” – ez egyebek között azt jelenti: nyugodt vagyok a jövendő felől: teljes
bizalommal ráhagyhatom Istenre: az lesz, amit Ő rendelt felőlem, és amit Ő rendelt felőlem,
akármi legyen is, az jó lesz! A jövőnek az ismeretlensége az egyik legfőbb forrása az ember
nyugtalanságának. A szerint, hogy milyennek képzeli a jövőt, tud neki már előre is örülni,
vagy kénytelen tőle félni. De amikor minden elképzelése csak bizonytalan, és minden kép
mellé, amelyet a maga gyönyörűségére vagy riadalmára festeget a jövő felől, ugyanolyan
jogosultsággal odatolakszik egy ellenkező színezetű kép is! A váltakozó öröm és félelem
érzései között hogyan tartsa lelkét egyensúlyban? Ezért töpreng és erőlködik azon, hogy
valamiképpen vagy erre, vagy arra lebillentse a folyton himbálózó mérleget. Jobb volna egy
rossz bizonyosság, mint sok bizonytalan jóreménység! És ha okos módja nincs rá az ember-
nek, hogy belelásson a holnap titkaiba, akkor mindenféle ostoba módon kísérletezik: mikép-
pen lehetne mégis mögé pillantani a jövő fátylának? Mindenféle jövendőmondó mesterségnek
a jól jövedelmező, virágzó üzletágai mutatják, milyen nagy a kereslet e tekintetben: hogy
égnek az emberek a jövendő titkait firtató kíváncsiságnak a lázában? Mennyi áldozatot
hajlandók érte meghozni, és mennyi elmemunkát is hajlandók ráfordítani, hogy valamilyen
huncutsággal mégis kijátsszák a jövendőnek makacs titkolózását, és valahogyan kicsenjék
vagy kicsikarják tőle a feleletet kérdéseikre! Összehordanak rengeteg csillagászati tudást,
hogy annak adataiból kiolvassanak legalább valamelyes tájékozódást az ilyen vagy amolyan
csillagképlet alatt született ember jövendő sorsa felől. Odaadják magukat hiszékeny áldo-
zatukul kártyavetőknek, tenyérjósoknak, kristálynézőknek, álomfejtőknek, és más efféle szél-
hámosoknak, csakhogy valamilyen, ha még oly kicsinyke résen át is bekandikálhassanak a
jövőnek elzárt világába. Megpróbálnak felvilágosítást kapni a jövendő felől az embereknél
többet tudó „szellemektől”, vagy az ilyenekkel kiváltságos módon érintkezni tudó „médiu-
moktól”. És minek soroljuk fel a többi tünet tarka sorát, amelyben ez az örök járványszerű
emberi betegség kiütközik. Mert valóban nemcsak olykor, és nemcsak némely helyeken
fellépő jelenség a jövendőnek ez a beteges kutatása. Sok évezredes útján állandóan kíséri az
embert. Sötét elmaradottságban élő népeknél csakúgy megtalálható, mint a leghaladottabb
népek nagyműveltségű emberei között.
Ezt az egész pókhálószövedéket egyetlen kézmozdulatával félresöpri és kiveti az életéből az
az ember, aki szívből el tudja mondani. „Hiszek Istenben!” Azzal a bizodalommal, amelyet
ezekben a szavakban megvall, semmiképpen nem fér össze a jövendőnek nyugtalan fürké-

63

szése. A mögött mindig ott rejtőzik az a bizalmatlanság és gyanú, hogy a sorsunkat vala-
milyen ellenséges hatalom igazgatja. Ezért van az egész kémszolgálat: valahogyan betekintést
kell nyerni az ellenség titkos terveibe. Hátha így még ki lehet védeni a fenyegető veszedelmet,
vagy legalább is felkészülten lehet elébe menni! Ha pedig kitűnne, hogy alaptalan volt a féle-
lem, és nem készül semmilyen támadás ellenünk, akkor annál jobb! De valahogy bizonyossá-
got kell szerezni! „Hinni Istenben!” – az ennek a teljes ellentéte. Azt jelenti, hogy nyugodtan
rábízhatjuk magunkat az Ő mindeneket igazgató kezére, semmilyen ártó veszedelemtől nem
kell tartanunk. S ha Ő úgy rendezte be világát és benne a mi életünket, hogy a jövendő el
legyen takarva a mi szemünk elől, akkor annál inkább bíznunk kell Őbenne, és nem rugódoz-
hatunk ez ellen a rendelkezése ellen. Hogy bízunk-e valakiben, az éppen akkor van próbára
téve, amikor az illető titkolózik előttünk. Ha igazán bízunk benne, nem erőltetjük a dolgot:
hadd maradjon a titok az Ő titka! A maga idején úgyis beavat majd bennünket annak az
ismeretébe. Addig is nyugodtan végezhetjük a magunk dolgát. Nem azért titkolózik, mintha
valami ármányt szövögetne ellenünk!
„Hiszek egy Istenben!” – ez azt is jelenti, hogy az Ő egyetlen kezében tudom a sorsot, a
magamét is, a másokét is. Sokféle erő hat és érvényesül az Ő világában, de mind csak az Ő
felséges akaratának az irányítása alatt. Őrajta kívül semmilyen más titokzatos hatalomtól nem
függ a sorsunknak akár jobbra, akár balra fordulása. Ezért, aki így „hisz Istenben”, nem fordul
reménykedéseivel vagy váradalmaival sehova máshova, egyedül csak Őhozzá. Nem szegezi
bizakodását valami olyan pogány istenség módjára elgondolt, titokzatos hatalomra, amilyet a
„szerencse” nevén szokta emlegetni az emberek, és amelyért, hogy valahogy elkapják a
köntöse csücskét, és a maguk szolgálatába állítsák, sokszor hajlandók mindenüket kockára
vetni. Az ilyen elvakult szerencsehajszolás helyett nyugodtan várja sorsa alakulását Istentől.
Hiszen nem véletlenek játéka az, ami ebben a világban lejátszódik, hanem Isten igazgat
mindent! Aki ezt vallja, az nem fordul földöntúli szellemi lényekhez sem bajainak a jóra
fordulásáért, veszedelmeknek az elhárulásáért, vágyainak a teljesüléséért. Jól tudja ugyan,
hogy Isten nemcsak a „földnek”, hanem a „mennynek” is Teremtője, és ezért nem tagadja,
hogy a mennyei világnak a lakói, akár az embernél magasabb rangú szellemi teremtmények,
akár már az üdvösség világába elérkezett emberek, játszhatnak szolgálataikkal fontos szerepet
az Isten világkormányzásában is. De az Istennek ott élő teremtményeinek az életében nincs
bűn, csak az Isten parancsainak való tiszta engedelmesség. Ezért az ő világuk átlátszó világ a
mi számunkra: Isten akaratának a fénye nem törik meg semmin, hanem minden közegen
egyenesen áthatol felénk. Ezért nem is tudunk úgyszólván semmit sem azokról, akik azt a
világot benépesítik. Amennyiben nekik van is hatásuk a mi sorsunk alakulására, ezt a hatást
úgy gyakorolják, hogy mi abból nem őket vesszük észre, hanem csak az általuk is ránk ható
Istent, akinek szolgálatában teljesen felolvad az ő lényük. Aki tehát „hisz Istenben”, az tudja,
hogy ilyenkor is mindig magával Istennel van dolga. Nem bocsátkozik tárgyalásokba a szolga-
személyzettel, amikor a felséges Úrnak a tulajdon színe elé járulhat minden ügyével. Nem
intézi kéréseit máshoz, csak egyenesen Őhozzá. Nem ajánlja magát senki másnak mennyei
védelmébe, egyedül csak az övébe. Nem kér senkitől pártfogást az Ő színe előtt, sem be-
ajánlást az Ő jóakaratába, mintha akárki máshoz nagyobb bizalommal intézhetné kéréseit
vagy panaszait, mint egyenesen Őhozzá. Ugyanígy nem tulajdonít semmilyen jótékony sors-
irányító szerepet dolgoknak sem, amelyeket ebben a teremtett világban talál. Ostobaságnak
tartja amulettek viselését, négylevelű lóherék, elhullatott patkók, vagy akármilyen más
„szerencsét hozó” tárgyak gyűjtögetését, és minden effajta reménykedő belekapaszkodást
ártalmatlan és tehetetlen dolgok vélt segítségébe. Bűnös és értelmetlen babonának tartja azt,
ha valaki ilyesféle hitvány szalmaszálakkal akarná ide vagy oda terelni annak az óceánjáró
hajóóriásnak az irányát, amelyen mindnyájan együtt tesszük meg sorsunknak utazását. Van a
parancsnoki hídon kapitány, aki a kormánygépezet felett és minden egyéb felett is rendelkezik

64

Ezért a pogány lélek hol ide. akár tudatlan vadember valamelyik sötét földrészen. amelytől az ember sorsa függ. hanem több kéztől függőnek látja a maga sorsát. ha valamikor szűkölt is az ilyen szörnyetegtől. Általában a pogányságnak egyik jellemző vonása az mindig. arról számolnak be. vagy tiltakozásra késztető felháborodással nézheti az ilyen babonákat. De aki „hisz Istenben”. amelyek sok embernek a lelkét rettegésben tartják. akár sok iskolát végzett úriember valamelyik modern nagyvárosban. amelyből már hála Istennek. hol az egyik irányban keres segítséget. csak az Isten céljait szolgálhatja életünkben. hogy az ember arra teljes biza- lommal ráhagyhatja magát? Semmi köze sincs az Istenben igazán hívő embernek a sötétség e seregeihez. Sokszor a szerint. ami nekünk fájdalmas. hogy talán minden véde- kező eljárásuk ellenére sincs biztonságban az ilyenek ártalma ellen a gyermekük. és egyetlen akarata igazgat mindent. az is. tehát biztos oltalom alatt is tudja magát. annak számára. vagy talán. az is. hol ehhez. démonok. természeti jelenségek stb. az egészségük! Megint azt kell mondanunk: tudunk valamit az Isten mennyei teremtményei között is bekövetkezett bukásról. Rajzhatnak körülöttünk titokzatos. hogy az utasok jó utazás után jó célhoz érkezzenek! Mindezeknek ismerjük a visszáját is az emberek életéből. az ezzel az Ő uralma alatt. hol meg amoda fordul a maga reménységeivel és panaszaival. Aki úgy véli. De aki maga nem élte is át soha a gyötrelmek 65 . Az igazgatja a hajó járását. ahol azt megkaphatta volna. hogy minden csak Istennek intézkedő kezéből jön. hogy mintha valami rettenetes álomnak a lidércnyomása múlt volna el a lelkükről. és mert még az is. kétségbeesetten kere- sik a szabadulást átkos bűvköréből. felébredt. ártalmas szellemi hatalmasságok. hol a másik irányban védekezik veszedelmek ellen. talán még veszélyesebb hatalomnak a féltékeny bosszúját? Akik maguk is benne éltek egy ideig a pogány léleknek ebben a sokfelé szakadozottságában. és ha annak hatalmában érzik magukat. Ő tudja. amelynek minden mozdulatát Isten igazgatja. Közben pedig ott él a lelkében a félelem: hátha eltévesztette a helyes címet? Mert sokfelé való futkosásában talán éppen oda nem fordult segítségért. Vannak szerintük „szeren- csétlen” napok. hogy miről van szó. a jószáguk.ezen a hajón. mert a legcsekélyebb mértékben sem függhet tőlük sorsának alakulása! Vannak végül a dolgokban is sokak által feltételezett ártalmas hatalmak. Érde- keinek a biztosításáért és ártalmaknak az elhárításáért nemcsak egy oltalomban keres menedé- ket. ami fájdalmas. ami örvendetes. Aki „hisz Istenben”. Mennyi gondot okozhat nekik az ilyenek ellen való védekezés! Hogy adják át egymásnak nemzedékről-nemzedékre azoknak a „bevált” módszereknek a titkos tudományát. és meg lehet bízni benne: van rá gondja. vagy ha ez nem sikerül nekik. hol meg ahhoz a szóban forgó „szakmá- ban” illetékes felsőbb hatalomhoz folyamodik. ami ezen a világon történik. hogy hatható- san védekezzen ellenük? Aki azt vallja: „Hiszek Istenben”. és ha Isten mindent úgy igazgat. éppen ezzel keltette fel maga ellen egy másik. ha az is csak teremtmény. Vannak gonosz szellemi hatalmak: ördögök. még nagyobb kétségbeesés- sel adják meg magukat szívtelen szeszélyeinek. csak állandó szorongásban élhet: vajon eléggé óvatos volt- e az ilyen ártalmak kikerülésében. amikor kivilágosodott előttük az egy Istennek a valósága. olyan boldog fellélegzést jelentett számukra. kísértetek és hasonlók. Van „balszerencsének” nevezett kegyetlen pogány istenségük is. hogy az ember benne nem egy. akinek egyetlen kezébe fut össze minden szál. amelyekkel meg lehet törni az ilyen hatalmaknak rontó varázsát! És milyen gyötrelmes dolog lehet arra gondolniuk. és vajon ezután is meg tud-e tenni mindent. amíg az egyik hatalom szövetségét igye- kezett biztosítani a maga számára. és ezért nem tagadjuk a Sátánnak és láthatatlan seregeinek a valóságát. hogy ezektől is függhet a sorsa. Imádságaival nemcsak egy helyre fordul. Mit árthatna neki bármilyen rejtelmes túlvilági hatalom. számok. azért mindenestől fogva rá lehet és rá is kell bíznunk sorsunkat az Ő igazgató kezére. az csak rossz álomnak tűnhet fel. mert bennük csak gyerekes és bűnös pogányságot láthat. az csak szánakozó mosollyal.

amelyből előbb-utóbb úgyis megszégyenülten kellene felébrednie. azért ugyanolyan hálásnak kell lennie. Nem adhatja át magát annak a hazug képzelődésnek. kit hamarabb. mi következik be ránk vagy a világra Isten akaratából. Hivatása van ebben a világban. kit később. aki „hisz Istenben”. Istennek mindenek felett való uralma csak azt jelenti. és annak odaadó.sötétségéből a szabad világosságra való ezt az átmenetet. maga sem tudva. És ha hitével rábízza magát Istenre. Bár Istennek világkormányzó tervét nem tekintheti át. Hogy az ő kis körében ő általa mit akar Isten elvégeztetni. Az ember- világ sorsát úgy alakítja Isten. hanem Isten kezében eszközök. A kemény való- ság mindenkit megtanít rá. hogy mire is kell igyekezetét és erejét fordítania. Aki így „hisz Istenben”. és tűzte maga elé szabad jótetszése szerint. ahova Isten ren- delte. és e helyett befogja őt az Isten akaratának az igájába. hogy nem is akar egyebet. legfeljebb csak ideig- óráig. az ez által meg van mentve sok olyan veszedelemtől. van ennek az áldásnak egy másik oldala is. hogy így „hinni Istenben” nem annyit jelent. Tudja jól. nem kívánkozik onnan el olyan magasságokba. hanem neki kell tudomásul vennie rádiktált parancsokat. vagyis engedelmesen leróni a maga parányi részét az Isten világtervének a megvalósulásához ott. Így selejte- ződnek ki szándékaiból és vágyaiból azok. Isten azért állította bele az embert ebbe a világba öntudatos lélekkel. hanem fegyelmezett katona módjára beáll a maga helyére. hogy vállalják a maguk és egymás sorsának az alakítását. és azt akarja jól megállni. hogy ne csak egy kerék legyen a gépezet sok többi kereke között. hogy lealjasodjék valamilyen gerinctelen meghunyászkodásba. azért ennek a tervnek személy szerint őrá tartozó részébe mindig elég világos betekintést nyer ahhoz. amelyek Isten akarata szerint valók. Vannak vágyai és törekvései. hűséges betöltésében keresi életének értel- mét. hogy miért forog. de azokkal nem csaponghat ellenőrizetlen felelőtlenséggel akármerre. Az emberi függetlenség álmai előbb-utóbb szétfoszlanak. az lépésről-lépésre kivilágosodhat előtte. amely a másik oldalról fenyegetné. Parancsok alatt él. és pedig az Istentől kijelölt dolga. Istentől kapja meg a teendőit. az életének csak ott van tartalma és értéke. Vannak tehát életcéljai. amely számára ki van jelölve ebben a világban. hogy elmondhatja: „Hiszek egy Istenben!” Már mondtuk. és mi szerepe van az egésznek a működésében. amelyek után futnia hiúság és balgatagság volna csak. hogy ebben a világban nem diktálhat az ő akarata. az tudja. Ezért. Nem úgy indul neki az életnek. Sok eltévesztett útnak és sok eltékozolt drága időnek a kárvallásától kíméli ez meg őt! Ha szerény is az a szerepkör. mint ölbe tett kézzel várni. ahova Isten állította. amelyekkel kitölti az életét. hogy ebben a szerepükben az emberek nem független lények. és így forrósodnak ki benne azok az elhatározások. ahova nem küldi őt Isten. Ennek aztán az szokott a 66 . hogy ebben az embereknek maguknak is öntudatos részt juttat. hanem inkább elcsendesedve Isten közelségében az Ő meghagyásaira és útmutatásaira akar figyelni: Isten tegye előtte világossá. amely különben elsodorhatná. amely visszatartja az embert a maga elvakult gondolatai és féktelen vágyai után való elkalandozástól. hogy öntudatosan szolgálhassa a megvalósulását. amelyeket Isten helyezett a vállaira. ez azt is jelenti. Ugyanaz az Istentől való bízó függés. akkor is nem maga akar sok beszédével elérni valamit Istennél. de azokat nem ő maga válogatta ki. hogy szabad ka- landorként portyázza végig annak esztendeit. Amikor imádságaiban megjelenik Isten előtt. és annak rejtelmei rejtelmek maradnak számára. megmenti egyúttal attól a másik vesze- delemtől is. vagy olyan messzeségekbe. amikor élete így józan és fegyelmezett szilárdságot nyer. hogy neki is megvan a maga dolga ebben a világban. hogy az ő dolgaiba senki sem szólhat bele. de ott igazán van! De ugyanakkor. Csak ott van biztonsága. ami úgysem sikerülhetne. és az életét kénye-kedve szerint maga alakíthatja. Ők maguk is kell. hogy onnan megtépetten és kifosztottan kellene úgyis előbb vagy utóbb hazatérnie a maga helyére. Így válik egész munkás élete olyan kötelességek teljesítésévé. mint betölteni az Istentől számára kijelölt szerepet.

mert mukkanni sem merne ellenük. Ezért igazán örülni az élet elért eredményeinek és győzelmeinek nem is tud más. és más dolog azt végig is járni. sokszor hajlandók sikerüknek a titkát a dolgok szerencsés alakulásának tulajdonítani. és kárba ne vesszen! És ez a sok minden egyéb. de rájuk is úgy nézhet. hogy ez hazugság. mint akiket Isten rendelt mellé vagy fölé. az is Istennek ajándéka lesz. csak az ilyen ember. vagy nem lesznek ebben a szerepben. aki előbb tarka és merész álmai után futott. De ha félúton elakad. mint talán azokról. ha nem nagyobb része volt a siker megvalósulásában. Isten adta az ő áldását is törekvéseihez. azoknak megszerzésében és megtartásában csak annak van. amelyeken nem változtathat. Nem lehet az öröme tiszta öröm! Éreznie kell. az is igába van fogva. és a lelke mélyén mégis éreznie kellene. már nem őtőle függött. mert a Szerencse istenasszonya megsokallhatná örömüket. hogy törekedjen feléjük. Igavonó állattá lesz. aki Isten kezéből veszi azokat. Neki is ki kell szolgálnia embe- reket. Azonban más dolog világosan kijelölve látni az utunkat. annak örömét nem zavarják ilyen szorongások. Fegyelmezetten engedelmeskedik. Nem azért igyekszik igényeiket kielégíteni és utasításaikat teljesíteni. hogy más kérdés: vajon el is fog-e oda érkezni? Ha csakugyan elérkezik. Tehát nemcsak az Istentől kapott szerepben akar forgolódni. hanem azt is Istenre bízza. De mi minden kellett még ezen kívül is ahhoz. Isten helyezte őt azoknak keretei közé. Istentől várta. Istentől kapta a parancsot. aki el tudja mondani: „Hiszek Istenben!” E nélkül talán abban a hazug hiedelemben élne. és ezzel egészen megváltozik a helyzete! Bele kell neki is illeszkednie bizonyos körülményekbe. hanem úgy kapta! A maga dicsőségének a fényében fürdő ember hasonlít ezért az olyan adóshoz. De nem fenyegeti őt az a másik veszedelem sem. de ezen az alapon sem élvezhetik a siker tiszta örömét.következménye lenni. ő is megdolgozott. amely nyájasan rámosolygott. ő felemelt fejjel jön és megy. ahol Isten kijelölte előtte a célt. Minden kivívott sikerért Istennek lesz hálás. hogy mi esik jól vagy mi fáj neki. de az Isten igájába. talán derekasan meg is harcolt az elért eredményért. Félnek ezért „elkiáltani” a szerencséjüket. egyszerűen csak magának köszönhet. és a célt soha el nem éri. Aki „hisz Istenben”. Hiszen igaz. amelyet csak éppen ott lehet megoldania. hogy arrafelé kell igyekeznie. Nem szabad annak nagyon örülniük. mint aki Isten megbízásában forgolódik ebben a világban. akik talán vajmi keveset törődnek azzal. hogy egy-egy kitűzött céljukat elérjék. és ott bízott rá olyan feladatot. nem pedig embereknek. hogy is jutottak hozzá ehhez az örömhöz. hanem ellenkezőleg csak kivirágoztatja azt. Ha emberi parancsok hívják és küldik is erre-arra. akik meg tudtak maradni annak alázatos tudatában. Ő mindenért Istent dicséri hálájával. Azok. hogy mindent. hogy életének elért eredményeit valamilyen véletlen szerencsének tulajdonítsa. aki őt arra a helyre állította. hogy munkája és harca végbemehessen. hogy ehhez a kitűzött állomásához szerencsésen el is tudott érkezni. és ezt a bizonyosságát nem érheti semmilyen megszégyenülés. de az Isten iránti engedelmes odaadásból. imádságaiban 67 . akik parancsaikat osztogatják neki. Aki „hisz Istenben”. amivel dicsekszik. aminek ugyanolyan. az is Isten rendelése lesz. mert hiszen Ő igazgatott mindent úgy. lehorgasztott fejjel és eltompult lélekkel vonszolva a terhet. mert tudja. mint Isten által az ő számára kijelölteket. hogy milyen sikerei lesznek. minden beteljesedett vágyában az Ő áldását fogja látni. aki nem szeret az adósságaira gondolni. és rájuk szabadíthatná az irigy balsorsot! Igaz öröme az élet javaiban. amit elérnie sikerült. de azt is tudja. az tudja. Az ilyen függésben élés nem hervasztja le az emberi életről minden szépségnek a díszét. hogy ezzel Istennek szolgál. amely elé be van fogva. de úgy tekintheti őket. amikor mások ugyanolyan komoly igyekezettel pórul jártak. hogy az ember. idővel beleszürkül és belefásul valamilyen sivár robotéletbe. hogy bármely pillanatban kiderülhet az igazság: csak hamis könyveléssel mutat- hatná ki azt a vagyont. Nem is tudják igazában. Aki „hisz Istenben”. de bármikor ugyanolyan szeszélye- sen el is fordulhat megint tőle. hogy hány embernek a segítő közreműködése és hányféle körülménynek a kedvező közrejátszása kellett ahhoz. és ezért nagyobb méltóság sugárzik róla. akinek rendelése nélkül semmit sem érhetett volna el. hanem azért.

hogy megtegyenek mindent. Az ő dolguk az. hanem Isten igazgatja azt. és meghiúsult törekvések romhal- mazaival. mint olyan hullámverést a nemzet életének a vizében. azt elvenni is csak neki van hatalma. hogy azon az úton végig is vezeti. Hamar letelik az ideje. a dolgok kimenetelét rá kell hagyniuk a világ felett uralkodó Istenre. hanem az. hogy az ember nem ura saját életének. Sokszor meg is fosztja az embert imádságos igyekezetének már elért eredményeitől. csak jajveszékelni vagy káromkodni tud. Munkássága alig jelent többet. De aki „hisz Istenben”. Vagy talán beleölte küzdelmes erőfeszítéseit valamilyen alkotásba. amilyet 68 . Ezt sem válogathatják a maguk szabad tetszése szerint. s aki. hogy Isten hatalma előtt leboruljon. hogy annak az útnak csak egy hosszabb vagy rövidebb szakaszát akarja megjáratni vele. egyik gyermekét a másik után el kell temetnie. Isten fogja ráírni a jövendőben is az évszázadok lapjaira. akkor is csak nagyon kicsi része van az egész nemzet sorsának az alakulásában. kinek nagyobb. Ugyanígy tekint ki az Istenben hívő ember a maga egyéni sorsán túl azoknak a közösségeknek a sorsára is. Ha Isten mindent igazgató keze osztogatja az emberi igyekezet gyümölcseként az elért sikereket. és beteljesületlenül maradhatnak a vágyai annak is. és milliók igazodnak a szavához. mindig Isten vezetése alatt tud- hassa magát. aki „hisz Istenben”. a zátonyra jutásban és a hajótörésben is csak azt az igazságot látja igazolódni. és nagyon korlátozott az ereje. Az ilyen esetek természetesen sok fájdalmas megrázkódtatással járhatnak. mintha ennek a rettentő gondnak az egész súlyát neki kellene hordoznia. és amikor már nem sok híja volt. hogy nemzetének az élén jár. és magát általa vezetteti. Minden embernek ki van ugyan osztva ebben a szerepe. De még ha valakinek olyan kimagasló szerep jutott is.Istentől kérte. ha ez bekövetkezik. Ahogy sikereiért Istent dicsőíti. és aztán. amelyre egész életét felépítette. hogy az ő vetését is elverheti a jég. ezért hát Isten iránt hálás szívvel élvezheti örömeiket. Aki „hisz Istenben”. Sőt sokszor egyáltalán meg sem adja az embernek azt. imádságainak meghallgattatásaként Isten rendeléséből nyerte el. mintha sorsuk ilyen vagy amolyan alakításának független gazdái volnának. Nem az a fontos számára. kinek kisebb. hogy azt átadhassa sok embertársának hasznára vagy gyönyörűségére. hogy a nemzetek történetét Isten írta rá a múltban is. Szánandó ember az. Embereknek minden közös vállalkozását és erőfeszítését is Isten kormányzó hatalma alatt látja végbemenni. jött valamilyen földrengés vagy fergeteg. Meglehet. És sokszor csakugyan el is veszi. aminek a keresésére pedig Ő maga indította el. De ha mindent megtettek. Az össze- omlásban és a kudarcban. Minden- ben az Isten iránt való engedelmesség szellemében kell eljárniuk. az ilyenkor sem kérdi: „érdemes volt-e hát?” Ha könnyes is a szeme az átélt megrendüléstől. s aztán. vagy talán magát az életet is el akarja hajítani magától. amikor már fáradozása és törődése gyümölcseinek örülhetne. Az Istenben hívő ember nem töpreng úgy hazájának sorsa felett. mint valami értéktelen lim-lomot. Az élet tele van félbeszakadt vállalkozások. hogy örülhessen a maga sikereinek. és romba döntötte az egészet. akkor égen és földön milyen ellenséges hatalom tehetné vitássá azoknak élvezetét? Amit Isten megadott. Meghiúsulhat a munkája. az ezekben is Isten rendeléseit látja. mint engedelmesen nekivágni az előtte levő további feladatoknak. hogy akármilyen csonka utat tesz is meg feléjük. hogy évek hosszú során át nevelgette családját. Ha Isten az ember elé szab egy utat. amit Isten akarata szerint való teendőjüknek felismertek. ha ennek remélt eredménye odaveszett! Nincs más dolga. és engedelmesen fogadja. Százféle más példát is felhozhatnánk. és azt mindenek fölé felmagasztalja. Ha azok ezentúl egészen más irányba vezetik is. úgy fájdalmas csalódásai is csak arra adnak neki újabb alkalmat. még egyáltalán nem bizonyos. akkor is megint csak Istent fogja szolgálni. közben egészen más irányba parancsolja. aki előre nem számol vele. amikor még messze van a célhoz érés örömétől. amelyet kár volt valaha is komolyan vennie. amelyeknek az életébe beleszövődik az ő élete. Lehet. Tudja. mégis hálásan tud visszatekinteni a mögötte levő napokra. ami rajtuk áll. Hiszen munkájával Istent szolgálta akkor is.

néhány erős evezőcsapás idézhet elő. Hogy a nagy folyam merre veszi áramlásának irányát,
arra neki egymagában alig lehet befolyása. Kinek-kinek az a dolga, hogy a maga helyén
hűséggel és odaadással töltse be azt a feladatot, amelyet nemzete életében Isten parancsolt elé.
Ettől csak elvonná a figyelmét és az erejét, ha olyan gondokban emésztődne, amelyek
nincsenek úgysem rábízva. A többi mind annak az Istennek a dolga, aki mindent az Ő
igazságosságával és kegyelmével igazgat világában. Rá lehet hagyni azzal a nyugodt hit-
vallással: „Hiszek Istenben!” Jobban megdicsőül Istennek hatalma az olyan nemzet életében,
amelynek tagjai nem az Ő dolgát akarják elvégezni Őhelyette, hanem teljes erejükkel bele-
vetik magukat, ki-ki a maga helyén, az Ő alázatos szolgálatába! Akár örömnapok virradnak az
ilyen nemzetre, akár súlyos megpróbáltatásokon át vezet sorsának útja, mindenképpen az
teljesedik be történeti életében, amit Isten rendelt el felőle a maga dicsőségére. Nemzetek is
csak azért vannak ezen a világon, mint minden egyéb is, ami Isten teremtettségében van, hogy
az Ő dicsősége megnyilvánuljon bennük. Addig marad fent egy-egy nemzet, amíg Isten a
maga céljaira fel akarja használni. De addig fennmarad, még ha az egész világ összeesküszik
is a kiirtására. És jó és rossz idők váltakozó során át úgy marad fent, ahogy azt Isten a maga
céljaira alkalmasnak látta, és öröktől fogva eltervezte felőle.
Ugyanígy van az Istenben hívő ember a nagyvilág sorsával is. Jól tudja, hogy az egész em-
beriségnek azt a titokzatos útját is, amely hol magasba lendül, hol meg nagy mélységekbe
száll alá, Isten tervezte el az Ő örök végzéseiben, és ezek teljesednek be az idők végéig az
ember történetében. Semmit sem hozhat a jövő, amit ne Ő rendelt volna el. Sokszor úgy
viharzik a világ nagy ember-erdeje, hogy minden recseg-ropog benne, ami máskor szilárdnak
és erősnek látszott. Már-már azt hinnénk, hogy mire új nap virrad fel rá, nem marad belőle
egyéb, csak a kidőlt szálfák siralmas temetője. Mivé lesz egy-egy ilyen orkánban az egyes
ember hangja vagy ereje? „Hinni Istenben” annyit jelent, mint az emberiség sorsát mindig,
ilyenkor is, nyugodtan rábízni, mert nála az jó kézben van.
Valóban, „Hiszek egy Istenben”, ezt csak úgy lehet öntudatosan kimondani, hogy közben a
szívünk csordultig megtelik hálával! Mi volna, ha ezt nem lehetne, vagy nem volna jogunk
kimondani! És milyen kimondhatatlanul gazdag ajándék az, hogy Isten úgy kijelentette magát
nekünk, hogy mi arra ennek a hitvallásnak a bizonyosságával válaszolhatunk!

69

X.
ISTEN MEGJELENTI MAGÁT.

Ideje már, hogy rátérjünk a Hiszekegy második szakaszára. A „református Hiszekegynek” –
mondtuk – jellemző sajátossága az, hogy benne az első szakasz nemcsak olyan szent pitvar-
féle, amelyen az ember átsiet, hogy eljusson aztán a tulajdonképpeni szentélybe, amelyik a
második szakaszban található meg. Ha egyáltalán lehet ilyen rangsort felállítani, akkor inkább
az első szakaszban kell látnunk a „szentek szentjét”, amelyben a megfoghatatlan felségű és
hatalmú Isten előtt megállva vallást tesz róla az ember. „Hiszek Őbenne!” Ezért is időztünk
olyan sokáig az első szakasznál, hogy átgondoljuk, mi mindent is jelent számunkra a benne
foglalt hitvallás. Ehhez képest, azt mondhatnánk, a második szakasz az az előszentély,
amelyen át Isten színe elé odaérkezünk. Itt adunk számot arról, hogy hogyan jutottunk hozzá
ahhoz a csodálatos kiváltsághoz, hogy a mindeneket teremtő, fenntartó és kormányzó Istennel
a bizalomnak közösségében élhetünk? Erről okvetlenül számot is kell adnunk, mert hiszen ez
éppen nem magától értődő dolog. Ha számunkra olyan felségesen megoldódott az Isten-
kérdés, hogy teljes bizonyossággal rá tudjuk hagyni magunkat arra a megfoghatatlan Valakire,
akitől van minden, és akinek rendelése szerint történik minden, akkor ennek nagyon komoly
alapja kell, hogy legyen. Különben mindaz, amit ezekbe a szavakba belefoglaltunk: „Hiszek
egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek a Teremtőjében”, nem egyéb puszta
szép álomnál. Már megmondtuk azt is, hogy amikor a második szakaszban beszámolunk
ennek a hitünknek biztos alapjairól, akkor is megint csak Istenről beszélünk. Ő maga nyitotta
meg előttünk az utat abba a szentélybe, amelyben odaállhatunk elé bizodalmunkat megvallani.
Ő maga jött elénk, hogy a különben elzárt kaput feltárja előttünk. Mert Ő nemcsak világfeletti
fenségében és hatalmában élő rejtelmes valóság, hanem megnyilatkozó örök Titok is, vagy
ahogy a Szentháromságról használatos nevek kifejezik, nemcsak Atya Isten, hanem Fiú Isten
is, ezért van számunkra isteni kijelentés, amelyből Őt megismerhetjük. És ezen alapszik a mi
Istenben való hitünk. Amikor tehát a Hiszekegy második szakaszában a Fiú Istenről beszé-
lünk, és ezzel feltárjuk a mi hitünk egész világának a fundamentumát, akkor – azt mondhatjuk
– voltaképpen hitünknek a legsarkalatosabb bizonyosságairól teszünk vallomást, amelyektől
minden egyéb hitbeli bizonyosságunk is függ. Ezért nem is lehet rangsorba állítani egymással
a Hiszekegy egymás után következő szakaszait. Ha az egyik szempontból az első szakasz
látszik annyira kiemelkedőnek, hogy méltán megilleti a többiek élén az első hely, viszont egy
másik szempontból meg a második szakasznak van olyan egyedülálló jelentősége, hogy
méltán foglalja el a Hiszekegyben a középső helyet, mint az egésznek az éltető szíve.
Ha jól meggondoljuk, hallgatagon beszéltünk mi már az eddigiek során is a Fiú Istenről,
amikor a Hiszekegy első szakaszával foglalkozva voltaképpen csak az Atya Istent tartottuk
szemünk előtt. És pedig nemcsak annyiban, hogy tudatában kellett annak lennünk, hogy az
Atya Isten ismeretét, amelyről vallást teszünk, a Fiú Istennek köszönhetjük, és erről utólag
majd szintén vallást kell tennünk. Hanem azért is benne volt már az első szakasz hitvallá-
sában, ha ki nem mondottan is, a Fiú Isten valósága, mert Isten világteremtő, világfenntartó, és
világkormányzó munkájáról szólva lehetetlen volt az hallgatagon bele nem értenünk mind-
ebbe. Hiszen Istennek ezek a munkái is már megnyilatkozások. Bennük kifejezésre jut sok
minden, ami különben rejtve maradt volna Őbenne. Ha Ő öröktől fogva mindörökké csak a
saját titkaiba elzárkózó Isten volna, akkor sohasem kerülhetett volna sor arra, hogy Őrajta
kívül egyáltalán létezzen bármi más is, akkor nem hívott volna létre világot, hogy azt fenn-
tartsa, és céljainak megvalósulása felé kormányozza. Azért van teremtett világ, mert Isten
olyan Isten, aki meg akar nyilatkozni. Ahogy a művész megszólal az ő alkotásában, úgy fejezi

70

ki Isten is magát a teremtettség művében. Úgy mondhatjuk ezt, hogy az Atya mindent a Fiú
által teremtett, tart fent és igazgat. E szerint tehát az egész mindenség, és benne minden
történés voltaképpen isteni kijelentés. Igazában nem is kellene, hogy ezenkívül más isteni
kijelentésről szó legyen. Az egész teremtettségből, és benne különösen a magunk emberi
életében lejátszódó minden történésből világosan ki kellene, hogy tűnjék számunkra mindaz,
amit Istenből fel kellene fognunk. Mindenből hatalmasan felénk kellene, hogy zengjen az Ő
szava, és mindenből fényesen felénk kellene, hogy ragyogjon az Ő dicsősége. Hogy ez nem
így van, annak csak a mi bűnös voltunk az oka. Engedetlenségünkben úgy elszakadtunk Isten-
től, és úgy elidegenedtünk tőle, hogy a lelkünk eltompult az Ő mindenekből felénk sugárzó
kijelentése iránt. Ezért történhet meg, hogy úgy járunk az Ő világában, hogy Őróla magáról
tudomást sem veszünk, pedig róla beszél itt minden. Vagy ha felfogunk is belőle zavaros
hangfoszlányokat, nem értjük világosan: ki is beszél hozzánk, és mit mond nekünk?
Csak az Isten világkormányzásában érvényesülő kegyelemnek köszönhetjük, hogy egészen
süketekké és vakokká nem lettünk, és valamelyes homályos, töredékes benyomását mégis fel
tudjuk fogni az Isten e mindeneken át felénk ható kijelentésének. Annyira mégsem engedte
Isten a bűn útján elsodródni tőle az emberiséget, hogy az Ő világában élve többé már semmi
köze se legyen Őhozzá. Ezért vaksága mégsem olyan vaksötét éjszaka, hogy legalább ne látná,
hogy volna mit látnia, ha nem volna vak. És süketsége nem az a síri csend, hogy legalább
annyit ne hallana, amennyiből megértheti, hogy volna mit hallania, ha nem volna süket. Az
emberiség egész vallástörténete bizonyság rá, hogy az ember nem tud úgy élni ebben a
világban, mintha csak valami magasabb rendű állat volna. Az ember mindig tudatában volt
annak, hogy életének vannak olyan összefüggései, amelyeknek a szálai ezen a világon túlra
nyúlnak át, és mindig próbált magának valamilyen képet alkotni arról, hogy milyen kezek
mozgatják ezeket a szálakat. Volt miért belemeresztenie szemét a sötétbe, és volt miért bele-
hallgatóznia a néma csendbe, még ha aztán csak a maga képzelődésére volt is utalva abban,
hogy milyennek képzelje el azt, amit vaksága és süketsége miatt nem tud tisztán felfogni.
Közben azt is mindig érezte, hogy ez a világon túlra átnyúló viszonya nagyon komoly ügye az
életének, és rettentő terheket, önmegtagadásokat és áldozatokat tudott vállalni azért, hogy tőle
telhetőleg rendben tartsa a viszonyát azokkal a világfeletti valóságokkal, amelyeket a képze-
lete kénytelen volt így vagy amúgy kiábrázolni maga előtt. Azon a sűrű ködön át, amelyet az
ember magára vont bűnével, valami még mindig eljut hozzá Istennek ősi, eredeti kijelenté-
séből, és, ha Istentől messze szakadt is, valahogy még mindig fogva tartja az Istenből ki-
sugárzó delejesség ereje.
De milyen torzképeket alkotott az ember magának, miközben az Isten valóságát valahogy ki
akarta tapogatni gondolataival! Milyen messze esnek azok az Isten igazi valóságától! Sokszor
egészen hatalmába kerítette az embert az az érzés, hogy olyan megfoghatatlan valósággal van
dolga, amely egészen érthetetlen módon uralkodik rajta. Ezt olyan magasabb lények elkép-
zelésében fejezte ki, amelyek egészen idegenül, kegyetlenül és szívtelenül állnak szemben a
neki kiszolgáltatott emberrel. Szörnyképeket költött, és tőlük való állandó rettegésben élte
ébren álmodó életét. Mivel képzelete ilyen rémlátásait nagyon komolyan vette, komolyan
vette kaján prédaéhségüket és vérszomjas követelőzésüket is, és rettentő rabszolgaságba
süllyedt az uralmuk alatt. Máskor felülkerekedett az embernek az az érzése, hogy akármilyen
titokzatosak is ezek a magasabb hatalmak, mégis valamilyen közösség fűzi őt hozzájuk.
Ilyenkor a képzelete barátságos színekből szövögette isteneinek a képeit, sőt sokszor
egyenesen játszi pajtáskodás viszonyába élte bele magát velük szemben. De ilyenkor meg az
tűnt ki, hogy ezek a magasabb lények maguk is csak részei a mindenségnek, és nem állnak
igazán fölötte annak. Hatalmasabbak az embereknél, de maguk is alá vannak vetve mindenféle
korlátozottságnak, fogyatkozásnak, és tökéletlenségnek. Megint máskor azt látjuk, hogy az

71

vagy megdicsőített másai. bűnös emberen. azért Isten keresése közben is mindig csak saját magához érkezhet vissza. A Fiú Istennek ez a sajátlagos megnyilatkozása meghozta a feleletet mindarra a kérdésre. hogy egyszer elérkezhessenek az Ővele való találkozásnak egy olyan állomásához. hogy ez megtörtént. de sohasem találhattak kielégülést. sem nem áll ezért még végzetes ellentétben az emberrel. Akármilyen sokféle furcsa formában is. hogy a megoldása elnyerhető lett volna.ember keverte egymással a szörnyalakok és a tündöklő istenképek seregét. mint feltétlen hatalmú Teremtője. szemlátomást rajta van az Isten igazságos ítélete: mert Isten helyett saját magát tette meg a maga istenévé. hogy Istennek ez a kijelentése a módját tekintve lényegesen különbözik az Ő „általános kijelentésétől”. Csak Isten-keresésről tesz bizonyságot az emberiségnek egész tarka. hogy szavát éppen a tőle elszakadt emberhez intézte. Isten kijelentette magát úgy. csak lenne képességünk felfogni! Emez ellenben olyan egyszeri történés. Imádata számára akármilyen tárgyakat is képzel el pogányságának ezerféle változatá- ban. Olyan „különös kijelentésre” volt szükség. Itt beteljesednek és elpihennek mindazok a vágyak. ahogy arra a bűnös embernek volt szüksége. ahonnan függeni érzi az ember a maga életét és sorsát. nem egyebek. és ezért az ember az Ő megfoghatatlan fensége ellenére is teljes bizalom- mal tekinthet fel Hozzá. fenntartó. amelyek olyan sokféle formában kerestek. habár mindig hiábavaló volt is nehéz vándorlásuk. De Őt mégsem éri el ezzel az ember. kiirthatatlan. és nem engedte elfáradni őket. és megromlott volta iránti magatartásában. és a felőle való szándékaiban. és a bűn okozta eltompultsága miatt elégtelenné vált. Ehhez az kellett. amely az embervilágot vallási története során nyugtalanította és mozgatta a nélkül. amelyet a Jézus Krisztus neve alatt ismerünk. aki sem nem egyik darabja maga is a teremtettségnek. és ezért egy nagy ígéretet sejtet. És innen visszanézve még sokkal világosabban meglátható: valóban Istennek „egyetemes kegyelme” rejlett az emberiség vallási története mögött. Amaz az „általános kijelentés”. mert valamire tartogatja az embert Ő tőle való elszakadtságában is! Halvány parázslásában is őrizte még a tüzet a nagy sötétségben. és szakadatlanul megtörténik az Ő világot teremtő. Ő vezette a népeket sokféle pogányság kanyargó útjain is. „Hiszek Jézus Krisztusban” – mondja. hogy Isten egészen különös intézkedéssel nyúljon bele az emberiség életébe: ne csak úgy jelentse ki magát. Isten felé tapogatózó ösztön. hogy Istennek ez a „különös kijelentése” egy emberéletben játszódott le. amely az egészben megnyilvánul. amely nem ismét- 72 . Azok a szellemek és istenek. vagyis a sejtve keresett Isten felé. Isten nyilván azért nem engedett minden szálat elszakadni. amely az embert Őhozzá fűzte. Az állandóan és mindenütt világol az Isten keze-munkájából. mert éppen az ő életében akarja megvalósítani a maga dicsőséges céljait. Helyes irányba történik ez a kivetítés: arrafelé. Az a gyógyíthatatlan. Azt akarta. hogy világosság támadjon belőle. de ébren tartotta és táplálta a megromlott emberben is az Ő keresésének a vágyát. Egyetlen vigasztaló vonás húzódik végig az emberiség vallási történetén. A Hiszekegy második szakasza arról beszél. amely éppen a bűnös emberen segít. amelynél beteljesül a sóvárgásuk: végre megismerhetik Őt. és ezt a saját árnyékát sohasem tudja átlépni. mert még lángra akarta egyszer lobbantani. De soha nem jutott el annak az Istennek az ismeretére. Ez azt jelenti. hogy egyszer még célhoz juttassa és megelégítse. mozgalmas vallási története. A maga lelkének szorongásait és bizakodásait öltözteti bennük szemléletes alakokba. Ő a maga igaz valójában elrejtve marad ezek mögött a rémlátások és szép álomképek mögött. A Hiszekegy arról tesz vallomást. hanem felette áll minden teremtménynek. és az ő elsötétült világába ragyogtatja bele az Isten ismeretének a fényét. mint önnön valójának a képzelet által megnagyított. eltorzított. azokban is mindig csak saját magát vetíti ki. és feltárta előtte magát éppen az ő bukott. az ember bűnös volta. de nem Isten megtalálásáról. hanem még másképpen is. Megszólalt úgy. vagy amelyek- nek a tiszteletére vidám ünnepségeket rendez. az Isten „egyetemes kegyelmének” a bizonysága. amelyeknek szolgálatában véresre gyötri magát. amint az eleitől fogva megtörtént. Az Istentől függetlenkedő. és kormányzó munkájában.

amelyek Jézus Krisztushoz elvezettek. amelyekkel benépesítette. Éspedig. Ilyen tény az a történeti kijelentés is. ahogy megkaptuk. Sajátosan abba az emberi történetbe. beletartozik az is. hogy miért úgy kaptuk meg. vagy egy államférfi. amelyeket beleteremtett. ahogy általában történeti tényekről szoktunk. Az ilyesmiben Istennek ugyanaz a szabadon rendelkező fensége nyilvánul meg. amelyet e világnak Őbenne adott. amelyben az Ő kijelentését elnyerjük. hogy Istennek minden egyéb nagy ajándéka is. valamint az is. míg Istennek ez a kijelentése bekövetkezik. azoknak várniuk kellett rá. De miért éppen akkor. Jézus Krisztus élete az időnek egy bizonyos szakaszában. valamely nép körében megszületik valaki. Aki még azon okoskodik. annak évezredes folyamába helyezte bele Isten. Miért teremtette bele ennek a világnak az anyagába éppen azokat a természeti törvényeket. az még nem értette meg. valamikor. Az emberi történetnek pedig az a természete. amelyben szükség volt rá. Az Ő igazi képéhez hozzá- tartozik ezeknek az összefüggéseknek a hálózata is. minden későbbi nemzedék. akinek a meglátásai. mint amely világteremtő munkájában is érvényesül. Mert különben csak az az egyetlen gondolat töltené el a lelkét: milyen csodálatos az Istennek kegyelme. hogy csak egy nagy kráter sebét szakítja fel benne. Jézus Krisztus élete a legszoro- sabb kapcsolatban van az előtte és az utána élt nemzedékekével. amelyet Isten Jézus Krisztusban adott. azok az emlékezés útján szállhatnak vissza hozzá. És mindenki. de semmilyen köze nincs a környezetéhez. amelyről senki emberfia nem adhat számot. ahogy Istennek tetszett bennünket megajándékozni vele. csak úgy láthatjuk világosan. így kijelentette magát! Ha Isten történeti kijelentésben szólal meg számunkra. hogy benne minden csak egyszer történik meg. vagyis vannak előzményei is.lődik meg. és amelyek Őbelőle aztán szétsugároztak. hálás imádattal kell leborulnunk kijelentésének ez előtt a történeti ténylegessége előtt. éppen ott. aki nem éppen akkor és éppen ott élt.és fültanúk bizonyságtétele révén részesülhet az ismeretében. akkor ez azt jelenti. ugyanilyen kérdé- sek elé állít bennünket. csak a szem. akinek a tettei új irányt szabnak. akinek az álmai. amelyeknek középpontjában áll. vagy egy tudós. Már sok évszázaddal Jézus Krisztus megjelenése előtt megindult Istennek az a munkája. Évszámokkal lehet megjelölni. ha azoknak a szálaknak az összefüggésében szemléljük. a föld színének egy bizonyos helyén. az Izráel népe külső és belső történetének kellett úgy alakulnia. És Istennek az emberi történetbe való azt a különös belenyúlását. Úgy kell azt tudomásul vennünk. és nem másokat? Miért népesítette be ezt a világot a növényeknek és állatoknak éppen azokkal a fajtáival. és ugyanúgy soha többé nem ismétlődik meg. amellyel az emberiség történetét megáldja. vagy még egyáltalán nem részesült maga is ebben az ajándékban. hogy abból Istennek egyre tisztább és világosabb ismerete világosod- 73 . hogy ennek a kijelentésnek a szó legkomolyabb értelmében története van. amivel előző évszázadokon át előkészítette az eljövetelét. Istennek a történeti folyamatba való különleges beavatkozása áll előttünk benne. De mégsem hasonlatos az égből lehullott meteorkőhöz. és nem másokkal? Mert neki így tetszett! Az ilyen kérdésekre az ember nem kérhet feleletet. amely úgy zuhan bele a földi talajba. Valahol. Istennek abba a „különös kijelentésébe” tehát. a népek történeti szövedékének egy bizonyos körülhatárolt körében játszódott le. éppen annak a népnek a körében születik meg? Ez Istennek olyan titka. Egyszerűen tudomásul kell vennie a tényeket. hálás lehet – egy költő. amely azután az Ő megjelenésében csúcsosodott ki. vagy új tartalmat adnak az emberi életnek. Egy egész nép. akiért aztán az egész emberiség. úgy lehet róla beszélni. hogy nekünk. és ezért megfoghatatlan csoda marad számunkra. amelyekben kibontakozott a hatása. Csak annyit mondhatunk. mivel kimondhatatlanul gazdag ajándékot kaptunk benne. hogy mit kaptunk benne. Magából a történeti folyamatból semmiképpen nem érthető ugyan meg. Miért éppen akkor és éppen ott történt meg Istennek ez a kijelentése? Erre nincs magyarázat. Akik előbb éltek. ami aztán a vele legközelebbi kapcsolatban élt nemzedékek életébe kiáradt Őbelőle. földrajzi módon lehet meghatározni a helyét. Akik azóta éltek. bűnös embereknek.

hasson ki. Ebben a könyvben nem arról van szó. és amit Őfelőle világgá hirdethetnek. Ótestamentumi részében ősi bizonyságtételekben tükröződik az Eljövendő. „írott Igének”. és annak romlását jóra-fordító Isten. akinek előrebocsátott. És valamennyi figyelemre és tiszteletre méltó. ahogy a bűn által megrontott emberiség felett is szakadatlanul országol. amely olthatatlan vágyakozástól hajtva olyan hatalma- san megnyilvánul a legkülönbözőbb népek életében is. Már a Jézus Krisztus előtti időkből. hanem úgy. hogy Ő a bűnös világba beleavatkozó. mert Istennek úgy tetszett. Ő fog akkor országolni. nemzedékek élményei. hogy az embernek többé ne kelljen Őt hiábavaló utakon keresnie. Az Újtestamentumból pedig az az 74 . és az egész emberiséghez szóló kijelentésének a könyve. zsoltárköltők és bölcsek látásai által derengett fel egyre jobban az a hajnali világosság. Ebből azt tudjuk meg. aki körül az egész történet forog. hogy az Ő hatásától megragadott és megmozdított első nemzedékek életében egész gazdag- ságában öntudatosodjék mindaz. Istennek ez a csodálatos. mint annak az Isten-keresésnek az okmánya. Minderről emberek beszélnek az Ótestamentum írásaiban. a Fiú Isten. és a múltba visszamutató apostoli bizonyságtétel között a középpontban ott áll Jézus Krisztus. akiben Isten teljesen kijelentette magát. ha sokszor nevetsé- gesen babonás. és végezze el küldetését Jézus Krisztus. mert nekik maga Isten jelentette így ki magát. Bibliája azonban csak egy van az emberiségnek. amit Isten azoknak az évszázadoknak a folyamán embereknek maga felől tudtul adott. Általuk maga Isten adja tudtul. vagy nagyon visszataszító módokon is. és Jézus Krisztusa csak egy van a világnak. Mindent afelé igazgat az Ő hatalmas keze. megint el kellett múlnia néhány évtizednek. aki teremtett világa felett örök fenségben él. hanem azért. Ők nem akarnak egyebek lenni. Sehol más szent könyvekben nem ütik meg a fülünket olyan hangok. egyszer megadott. élje le életét. és egészen elsza- kadni mégsem tudó embert. de mindenkorra érvényes kijelentése. És amikor az Ő pályafutása befejeződött e földön. amellyel Ő maga felé vonzza. mint üzenetek átadói. de aki ezt a világot az ő igazságossága és ke- gyelme szerint igazgatja. Hogy Jézus Krisztus életének ezek az előzményei hogyan mentek végbe. mert Őbenne jelent meg „testet öltött Igeként” ebben a világban. és még Jézus Krisztus után is. amely véget vet a bűn hatalmának. és nekik az Isten megbízásának a kényszere alatt kell ezt így továbbhirdetniük. és aki az egészet összefoglalja magában. és általában minden idők embereihez. hogy a bűn nem fogja többé zavarni az Ő uralmát. Csak meghatottsággal lehet megállni embermillióknak az előtt a sok lelki tusakodása és erőfeszítése előtt. Miért éppen annak a népnek a köré- ben játszódott ez le? Azért. Pátriárkák tapasztalásai. és pedig azzal a céllal. az Ótestamentum lapjairól. mint itt. ígéretes fénysugárzása mindaz. Az újtesta- mentumi írásokban pedig az apostoli bizonyságtétel hirdeti a már Eljöttet. nem úgy. mert hiszen ezek által az írások által szól hozzánk. próféták. hogy az Isten hogyan közeleg az emberhez. – hogy az embervilágnak minden bűne és romlása ellen diadalra vigye a maga akaratát. amit Őbenne nyertek. Az egész Ótestamentumon végighúzódik egy nagy reménység: lesz egyszer Istennek ebben a világban egy olyan meg- nyilatkozása. arról régi írások számolnak be nekünk a Biblia lapjain. az öröktől fogva való Ige így lett „történeti Igévé” már Jézus Krisztus előtt is. vagy mert nekik nagyon jól esik ezt így elgondolni. A magát kijelentő Isten. – ez a legfontosabb. És csak áhítattal lehet szemlélni ezek- ben az iratokban is Isten „egyetemes kegyelmének” a jeleit. és – ha sokfelé elkanyargó görbe utakon is – mozgásban tartja a tőle elszakadt. hogy egyszer eljöjjön „az Ő napja”. A múltból előre mutató prófécia között. mert ők ezt nagy bölcsen így eszelték ki. hogy az ember hogyan keresi Istent. ahogy mindig is orszá- golt teremtettségében. „Szent könyve” van az emberiségnek sok. mert az a Jézus Krisztus könyve. – annak a népnek a körében szülessen meg. de nem azért. Ez Isten minden időkre. amely után azután Jézus Krisztusban elkövetkezett a kijelentés napjának a felkelte. És ezért nevezzük az erről szóló írásokat is „Isten igéjének”. késői utókor embereihez is. hogy – amikor eljön az ideje. amellyel szent könyveik- nek a bizonysága szerint megoldani igyekeztek az Istennel való ügyüket. az az „egy igaz Isten” szól hozzánk. és hogyan áll oda az ember elé. azért.

Különösen pedig. Általuk is tehát maga Isten mutatja fel előttünk és kínálja fel nekünk az Ő szabadítását.„Evangélium”. immár elérkeztek. hogy ezt adják tudtára az egész világnak. azok az „utolsó idők”. csak a Bibliában. amellyel Isten ezen a szakadékon át is megszólít minket. mert a Biblia valóban más. és amiről ezért nem hallgathatnak. Amikor a református keresztyén ezt vallja: „Hiszek Jézus Krisztusban”. és ennek ellenére sehol nem hangzik felénk az a szó. de nem úgy. lehet a Jézus Krisztus által „meg- alapított” „keresztyén vallást” is szemügyre venni úgy. és az Ő követeiként adják azt tovább. megszakadt közös- ségét. Sehol másutt nem tárul úgy fel a bűnnek a szakadéka. Ők is úgy szólnak. akármi- lyen ősi legyen is a tekintélyük. ahová az Ótestamentum minden ígéretének az útmutatása elvezet minket. akik abban a talán mégis csak téves hiedelemben beszélnek. és a legmagasabb rang illeti meg. különböző megnyilvánulásait 75 . ezzel arról is vallást tesz. magának Istennek a kijelentését fogja fel. nem pedig csak emberek beszéde. amit megadatott látniuk és megtapasztalniuk. rajtuk meg is kezdte új életet teremtő országlását. hogy azok között a legelső hely. és éppen a Bibliában találjuk meg Istennek a mi bűnös embervilágunkhoz aláhajló kijelentését. aki őket kijelentésének hírvivőiül felhasználta. amely minket Istentől elválaszt. és helyreállítsa velünk való. A meg- váltó kegyelem üzenete sehol másutt nem zendül meg számunkra. – erre végeredményben csak egyet felelhetünk. Hirdeti ezt az Újtestamentum annak alapján. mert maguk találkoztak Ővele. hogy Jézus Krisztus megjelent. amelynek felragyogtatása végett Ő megjelent a mi világunkban. maga kell. és tőle vették a parancsot. Ezért egészen különös könyv a Biblia: Istennek önbizonyosságú beszéde szólal meg benne a bűnös embervilághoz. mintha ez is csak egyik volna az em- beriség sok többi vallása között. Ezért nem jó „keresztyén vallásról” sem úgy beszélni. amelyekben Ő kezébe veszi dicsőséges céljainak a megvalósítását az emberi életben. és akármilyen nagy tömegek tartsák is azokat tiszteletükben? Azért. emberi szenvedései olyan áttetszőkké kell. Miért nem helyezzük tehát egy polcra a Bibliát az emberiség egyéb szent könyveivel. Mert az Ő egész valójának az az értelme. hogy visszavonjon a maga uralma alá. mint valami jól kidolgozott elméletet vagy szellemes tant. ha egyébként elismerné is valaki. akár újtestamentumi részét. hogy váljanak előttünk. mint üzenettel megbízott követek. immár beköszöntött e világra. amint erről már volt is szó: az az Isten. hogy mindezek által az a nem evilágból való. történetét leírni. mint tanúságtételt. amellyel véget akar vetni életünkben a bűn romlásának. és ahová az Újtestamentumnak minden híradó bizonyságtétele visszamutat: amikor az egész Biblia középpontjában magával Jézus Krisztussal állunk szemben. emberi szavai és tettei. amellyel a bűn uralmának véget vet. Csak olyasmiről beszélnek. hogy meggyőzze minden hallgatójukat. az Ő emberi élete. aki nemcsak a benne megszólaló emberek szavát. Lehet a kívül- állónak az álláspontjáról ezt is tanulmányozni. hogy a megváltó Istenről szóló ez a beszéd (amelyet csakugyan sehol másutt nem találunk meg. hogy Istentől kapták a mondanivaló- jukat. csak a Bibliában) valóban az Ő tulajdon kijelentésének a szava. és ezzel bekövetkezett csodálatos országlásáról. Emberek hirdetik itt is ezt az örvendetes bizonyosságot. hanem ezen túlról jövő fény süssön a szemünkbe. hogy általuk csakugyan az Ő szava érkezik hoz- zájuk. Igaz. hogy véget vessen a bűn okozta szerencsétlenségünknek. Csak az olvassa jól a Bibliát. vagyis magyarul: az az „Örömhír” hangzik felénk. Azért beszélnek Istennek Jézus Krisztus által e világba belépéséről. És ha valaki azt kérdezi: honnan tudjuk. hogy ezzel „elközelgetett az Ő országa”. hogy őt Isten így meggyőzte a Bibliában felé hangzó kijelentésének a valóságáról. még ha olyan embereké is. és Őbenne Isten lépett úgy bele a világ életébe. mint akármilyen mást. Csak a Bibliában. akár annak ótestamentumi. hanem annak révén az Istentől jövő üzenetet. hogy Istennek az az ország- lása. amikor odaérkezünk. bűnös embereknek úgy. hanem egyszerűen úgy. mint azok valamennyien. hogy általa Isten jelenti ki magát nekünk. Még akkor sem.

76 . hogy ezzel a mi tőle elsodródott életünket ragadta meg. hanem az Isten kijelentésének a bűvkörén belül kerülve. „megvalljuk”. annak igazsága és ereje által foglyul ejtve. de biztos reménységét. S mivel Isten itt éppen úgy nyilatkozott meg. amelyet Jézus Krisztusban kaptak? Elég tarka kép tárul így a szemünk elé! Azt lehetne mon- dani: nem is „keresztyén vallás”. ami az elmúlt kétezer év törté- netéből elénk tűnik. Nem a „vallások” egyikéről be- szélünk már akkor. amely ellen mi fellázadtunk. amely sokszor csakugyan alig-alig különbözik a más vallások tényeiből összeállítható múzeumtól. hogy különböző korok és népek életében mi játszódott le Jézus Krisztus életének és működésének következéseképpen. hogy Jézus Krisztusban az Őróla szóló írások által felfogtuk. hanem azt az eredeti ajándékot. egyedülállót értünk ez alatt a kifejezés alatt. ezért mi ebben az Ő megnyilatkozásában felismerjük a bűn átka alól való szabadulásunknak egyetlen. de akkor valami mást. és mi foglaltatik számunkra az Őróla szóló és Őbenne összpontosuló Bibliában. Ahogy ezt egy keresztyén tudós megteheti a mohamedán vallással. De ha „keresztyén vallás” alatt nem ezt az emberi kuriózumgyűjteményt értjük. vagyis mi lett az emberek kezén abból az ajándékból. sokszor súlyos ellentétek- ben egymással szembenálló „keresztyén vallások” sokasága az. hogy mit nyújt és mit jelent nekünk Jézus Krisztus. De miről van akkor szó? Csak arról. vagyis ha azt nézzük. Ezért hangzik el ajkunkon ez a hitvallás: „Hiszek Jézus Krisztusban”. Nem kívülállók módjára szemlélődünk. Nevezzük bár ezt is „keresztyén vallásnak”. akkor egészen más a helyzet. és meg- értettük Istennek hozzánk elérkezett szavát. hanem „vallást” teszünk vele. ugyanúgy egy mohamedán tudós is megteheti a keresztyén vallással is. hanem egymástól nagyon eltérő. ha akarjuk. amely olyan sokféle elváltozott formában él tovább az emberi történetben. és vonja újra a maga uralma alá. rábízzuk magunkat előttünk feltáruló kijelentésére. és hálásan átengedjük magunkat szava vonzásának.számbavenni.

pedig Jézus Krisztusról ezt vallották meg. amikor azt vallották róla. Nem. Ezzel tilta- koztak minden olyan kísérlet ellen. ami Jézus Krisztusban isteni. amit Jézus Krisztusról mond. ami Őbenne emberi. amely az Ő személyének titkát egyszerűbbé. „ÉN URAM ÉS ÉN ISTENEM!” Előre is tudhattuk. Így elsősorban arra a nagy titokra mutat rá. mi Urunk”. Hogy sorra vegyük azt. Mert ezzel nem valami olyan függeléket 77 . ha a Hiszekegy. és amint alázatosan tudomásul kell vennünk. összeelegyedne valami félig isteni. hogy Őt valaki Istennek vallja. hogyha bekövetkezik Istennek az emberi életbe belesugárzó az a kijelen- tése. Félreértenénk a Hiszekegyet. amint elébe tárul. Ez csak hűséges. amelyet hiába próbálna a mi értelmünk boncolgatni. amikor több nemzedéken át ide-odahullámzó elgondolások után sor került arra. egészen páratlan. hogy Jézus Krisztusban Istennek ez a kijelentése valósággá lett. hogy mindennek az eredményét leszűrve gondos szövegezésben megállapítsák. a végén még kevésbé értjük. Már maga az az „és” szócska is. mert ilyennek ismerték meg. ha azt hinnénk. érthetőbbé akarná Őt tenni. amit a keresztyén egyház a maga ókori zsinatain is tett. és valósággal ember egy személyben”. pontos beszámolás akar lenni a titokról úgy. Így van róla szó itt: „Jézus Krisztus. mert hiszen mire végighallgattuk. hogy ebből kitűnjön: Őhozzá hasonló személy még sohasem járt ezen a földön. és nem veszi komolyan az Ő embervoltát. hogy kinek is vallja a keresztyén egyház Jézus Krisztust? Az így kimondott dogmában is voltaképpen az Ő személyének megfoghatatlan titokzatosságát hangsúlyozták. Az már nem volna sem „valósággal Isten”. Nem a nagy szentek. Azt vallották. amint valóságként megjelent. vagy a nagy vallásalapítók egyike Ő. hogy Jézus Krisztusról szólva is Istenről szól a Hiszekegy. amikor vallást tesz arról. félig emberi személy valóságává. ha ennek révén az Ő istenvolta szenvedne akár csak egy hajszálnyi csorbát. titokzatos vonásokkal rajzolja meg azt a vázlatos képet. ha istenvolta érdekében elhanyagolja. De az Ő embervoltának a megvallását sem helyeselték. sem „valósággal ember”. amelyet Őróla ad. mintha az. mert úgyis hiába próbálná magyarázni. ember is. Ugyanígy számol be a Hiszekegy is róla. Viszont a két „természetnek” ezt az egyesülését sem úgy értették. Ugyanazt teszi a maga egyszerűbb szavaival. amely az első szakaszban megvallott „Hiszek egy Istenben” után így kapcsolja az itt következő hitvallást: „És a Jézus Krisztusban. hogy ezzel érthetőbbé váljon a számunkra. Ellenkezőleg: éppen az Ő minden elem- zési és megmagyarázási kísérletünkkel dacoló örök megfoghatatlanságát akarja kiélezetten felmutatni. hogy viselje az Ő isteni mivolta megfoghatatlanságának a bélyegét: Isten az Ő kijelentésében is olyan titok marad számunkra. XI. ez valóban nem magyarázata Jézus Krisztus személye titkának. mint amennyire az elején még érteni véltük. hogy Jézus Krisztus e „kettős természetének” a megvallása folytán bárki előtt ketté- szakadjon az Ő személye. annak a bizonysága. Istennek egyszülött Fia. amelyben a bűnös embert megajándékozza az Ő ismeretével. hogy bármivel is. Nem elégedtek meg azzal. amely az Ő személyében áll előttünk. amely érthetőbbé akarná tenni a titkot. aki egy személy- ben Isten is. és az. és minden okoskodásnak az elutasítása. a nagy vezérszellemek. ami az Ő személyére vonatkozik a Hiszekegyben. hanem mindezektől különálló. akkor az magán kell. hogy Ő „valósággal Isten. Azt is éppen olyan fontosnak tartották hangsúlyozni. nem sorozható Ő be semmilyen egyetemes fogalom alá. a nagy tanítómesterek. érthetőbbé akarta volna tenni. Nem lepődhetünk tehát meg rajta. Ez éppen minden magyarázatról való lemondás. mindjárt a legelső szavakban megtaláljuk az Ő istenvoltának a megvallását. és ezért egészen titokzatos személyiség az emberiség történetében. Nem magyarázza. És azt sem engedték meg. Csak egyszerűen megmondja: kicsoda Ő? Úgy mondja meg. úgy kell tudomásul vennie. hogy ugyanaz a Jézus Krisztus az.

akár lejjebb állunk is az emberi élet ranglétráján. Jézus Krisztus azonban olyan értelemben „Fia” Istennek. tehát a Fiú Istenről. mint az előbbi hitvallásban. jelent meg nekünk Jézus Krisztusban. a szónak még általánosabb értelmében azt is lehet mondani. hanem minden teremtést megelőzően. mint rajra kívül senki más.kapcsol az első szakaszban megvallott „mindenható Atya” mellé. Az Istennel való közösségre vagyunk teremtve. Ugyanabban az „egy Istenben” való hitről van most is szó. akikhez önkéntes vonzódásból csatlakozunk. A hitnek ugyanarról a viszonyáról van itt is szó: a viszony egyik oldalán megint én állok. ezért „egyszülött Fiú”. mint egy másik Istent. hogy most ugyanarról az egy Istenről. Az ilyen kényszerűségből szolgált „uraink” mellett lehet- nek olyanok is. hogy Őt „mi Urunknak” nevezi. aki olyan közösségben áll Istennel. megint csak Isten. a másik oldalon pedig az. Még az is. a Szentháromság titokzatos „lényegbeli” egységében. hanem szükségképpen igazodik az alatta állók igé- nyeihez vagy éppen szeszélyeihez. mint gyermek az édesatyjával. Azon a határon innen már mégis csak a magunk életét akarjuk élni. a hitemet megvalló ember. mert nem is lehet soha senki másban. fenntartó és igazgató Istenhez képest. hogy ez a „fiúság” egyik felséges ajándéka Isten kegyel- mének. és ezért a „fiúság” örömeitől és áldásaitól megfosztott „tékozló fiak” vagyunk – mindaddig. sem nem lesz. Ugyanígy Istennek vallja Őt a Hiszekegy azzal is. hűtlen és méltatlan. amelyet nekünk bűnös embereknek éppen a Jézus Krisztusban adott kijelentésében kínál fel és biztosít. Csakhogy a valóságban az atyai háztól messze idegenbe szakadt. Mivel majd beszélnünk kell Jézus Krisztus embervoltáról is. amely mindig is meglett volna. De nem is úgy rendeli a Hiszekegy Jézus Krisztust Isten mellé. aki a maga kijelentésével Jézus Krisztusban ajándékoz meg minket. De az ilyen „uraságok” mindig csak egy bizonyos határig érvényesülhetnek felettünk. sokszor nem cselekedhet a maga tetszése szerint. annak kapcsán lesz alkalmunk rámutatni arra. Mert „istenfiúságról” lehet többféle értelemben is beszélni. mint magát kijelentő Istenről van szó. Istennek „egyszülött Fia” nem úgy részese az Isten életének. A továbbiak során majd lesz szó arról. mindnyájan sokféle fölénk rendelt akaratot vagyunk kénytelenek szolgálni. amely függelék alsóbbrendű lehetne a mindent teremtő. és kell is élnünk. amilyen- hez hasonló sem nem volt. öröktől fogva. hogy már emberi mivoltunknál fogva is mindnyájan „Isten fiai” vagyunk. Ezért mondhatjuk: „Hiszek Jézus Krisztusban”. De most még nem erről van szó. Sőt Őbenne szemlélhetjük azt tökéletes. és újra be nem iktat a „fiúság” boldog valóságába. míg Istennek kegyelme vissza nem vezet. ha most más kifejezésekkel jelölöm is meg. Mert „uraink” is vannak nekünk nagy számmal. ez az „istenfiúság” az eredeti rendeltetésünk. Hozzátartozik az a mi embervoltunk természe- téhez. hogy az egymás fölé és egymás alá rendeltségnek sokféle viszonylatában élünk. Ezt is a szónak olyan feltétlen és korlátlan. Ezért hangsúlyozza a Hiszekegy. hogy Jézus Istennek „egyszülött Fia”. És mivel ebben a „fiúságban” Isten kegyelme éppen azt a viszonyt állítja helyre maga között és miközöttünk. Az az Isten. ha bűnünk meg nem fosztott volna tőle. és ezért a dolgainkba sokféle „úrnak” van beleszólása. de rajta kívül senki másra nem. hogy minden 78 . akin kívül nincs és nem is lehet más Isten. és befolyásuknak átengedjük az életüket. Vannak Istennek olyan „fiai” is. hogy megvolt benne ez a mi emberi „istenfiúságunk” is. akin kívül nincs is más. emberi teremtményei is lehe- tünk. A hitnek tárgya ugyanazon a szinten áll most is. aki a létra legtetején áll. amilyenekből sok van. úgyhogy amikor minket is megajándékoz Istennek kegyelme a valóságos „fiúsággal”. hogy velük vezettessük magun- kat. A Jézus Krisztus személyéről szólva a Hiszekegy róla olyan „fiúságot” vall. A szónak szélesebbkörű értelmében „Isten fia” (vagy: „Isten gyermeke”) minden olyan ember. tehát egyedülálló értelmében veszi. Akár feljebb. ahogy mi. akkor ezzel a Jézus Krisztuséhoz hasonlóvá formálja a mi életünket. ahogy az csak Istenre vonatkozhat. Csak az a fontos különbség. akiben hiszek. Ha valaki olyan zsarnoki „úr” is felettem. tiszta való- ságában.

amikor a keresztyének valamilyen egyszerű és rövid hitvallást akartak kivenni azoktól. ha ráeszmélne arra. Ha be nem vallottan is. ezt kérdezték: „Úrnak vallod-e Jézus Krisztust?” Az Ő „Úr-voltának” ebben az elismerésében benne volt már. Már a legelső időkben is. hogy – amint mondtuk. amikor Jézus Krisztus valakit úgy a hatalmába ejt. hogy milyen befolyásnak engedjen érvé- nyesülést a maga életében. hogy az unitáriusoknak ebben a csoportjában és mindazok között. csak ugyanezt vallották meg fogalmilag jobban feldolgozott formában. azzal együtt természetesen nem vallja a Jézus Krisztus isten- voltát sem. és éppen azt a meghódolást mondja ki. ha eleinte nem átgondolt tudatosság- gal is. akik Őt igazán megismerték. és a Szent Lélekkel. az Ő istenvoltának a megvallása. az egy Úr Istenen kívül? Mindenünkkel csak annak tartozunk. A döntő kérdés az. az ilyen ember. Láthatjuk: amikor valaki így Urának vallja Jézus Krisztust. – van egy magát ke- resztyénnek valló csoport. mint maga Isten. Nemzedékek egész sorának kellett eltelnie. amely nem teszi magáévá a Szentháromság hitét. akinek joga van testünk-lelkünk fölött feltétlenül rendelkezni. hogy az Ő uralmát. akik hozzájuk csatlakozni akartak. az ilyen szabatosan nincs kimondva a Bibliában sem. és akitől életünk minden rezdülésével csakugyan függünk. de egyénileg voltaképpen unitárius módon gondolkoznak. Jó erre gondolnunk. amellyel mindig is tartozott volna Istennek. amióta Jézus Krisztus titka az emberek szeme elé tárult. vagy még a szavam járását is diktálni akarja nekem. hogy Őbenne valóban Istenét találta meg. és mérlegelhesse. akkor ezzel éppen azt a függetlenségét adja fel. csak az volna következetes összhangban. azért mégis fenntartja a maga szabadságát arra. csak ugyanaz előtt az egyetlen Úr előtt. akár másnak nevezzék is. legbelső ügyeinkbe is beleszólni. míg ez a bizonyosság ilyen átgondolt és kicsiszolt formában szövegezést nyert. Ővele szemben csak egyetlen értelme van a mi szabadságunknak: az. hogy a dolgot végiggondolva belássa: azzal a feltétlen odaadással. amelyet Jézus Krisztus iránt tanúsít. akár unitáriusnak. A szónak ilyen teljes értel- mében ki lehetne „mi Urunk” más. hogy az illető nem válogat többé. miben hajoljon meg 79 . legtitkosabb gondolatainknak is irányt szabni. aki a Szentháromság titokzatos egységében a Fiú Istennek külön életét is éli. De ha valaki nem tudja Urának vallani Jézus Krisztust. kik bármilyen elnevezés alatt élnek is. önkén- tes engedelmességgel adjuk át magunkat teljesen az Ő uralmának. Nem is más előtt hódol meg vele. az ezzel már voltaképpen közös alapra helyezkedett az egész keresztyénséggel. De amikor Jézus Krisztust „mi Urunknak” valljuk. megint átvegye felettünk. akkor ezzel nem ilyen viszonylagos uralmát ismerjük el magunk felett. És ez a lényeg éppen abban jutott kifejezésre. hanem mindenestől fogva alárendeljük magunkat neki. akitől mindenünket kaptuk. ha eszünkbe jut. Olyasvalakinek valljuk Őt. amelynek a magunkhoz ragadása és balgatag fenntartása a mi emberi bűnösségünknek a lényege. aki jogosult az embernek ilyen teljes meghódolását megkövetelni. akkor is megmarad még az a szabadságom. és a feltétlen meghódolás és alárendeltség viszonyában áll vele szemben. Későbbi nemzedékek sem mondtak már lényegesen újat Őróla. hogy ki tartozik igazán hozzájuk. amely ellen fellázadtunk. kik vallják szívük szerint és a szó legmélyebb értelmében „Uruknak” Jézus Krisztust? Aki annak vallja Őt. ezzel kirekeszti magát a keresztyének közösségéből. Jézus Krisztusban maga Isten áll előttünk. hogy egyben-másban ne kelljen Jézus Krisztushoz igazodnia. amikor Őt a Fiú Istennek nevezték. mert bár nagy tisztelettel tekint fel hozzá. hogy a bensőmben a magam módján gondolkozzam zsar- noki erőszakosságáról. aki a Szentháromság örök egységében egy az Atyával. Hogy Jézus Krisztus nem más. A keresztyénség ott kezdődik. és így nem vallván a Fiú Isten valóságát. és csak az útjában álló. vagy pedig valamilyen biztos próbakövét akarták alkalmazni annak. hogy Jézus Krisztust „Úrnak” nevezték azok. emberileg talán érthető nehézségek gátolják abban. ezzel már ő is Istenének fogadta el Jézus Krisztust. De a lényege megvolt eleitől fogva. és sok dolog- ban hálásan is veszi az ő útmutatását és a belőle meríthető ihletéseket. hanem mellette másokra is hallgathasson.cselekedetemet elő akarja írni. hogy szabadon.

amely körül végleges elrendezést nyerhet az embervilág. nem is csak a helyes nyomra valahogy rátalált ember. Isten felé tapogatódzó ember. Mindenekelőtt tény az. mint „Istennek egyszülött Fia. hogy Jézus Krisztussal soha nem lehetett alkudozni vagy egyezkedni. csak önkényes vállalkozás lehet. de semmit nem tudhatnánk Őróla. Azt hirdetik róla. mi Urunk”! Sőt még azt is meg kell állapítanunk. aki nem tudja elismerni. mi Urunknak” vallja is Őt. nem így ismerték volna Jézus Krisztust. mert az Isten kijelentésének azt a csodáját akarják mindenkinek tudtul adni. miben engedelmeskedjék neki. és soha kettő nem lehet belőle. hogy Őbenne megkapta az embervilág azt az örök alapot. bármilyen nevezetű keresztyénnel együtt tudatosan vallhatja Jézus Krisztus istenvoltát. mint máris. az nem szabadulhat meg a nemcsak emberi Jézus Krisztusnak a titokzatosságától. amint azt Ő megkívánja. amíg ez a világ áll. amelyért hívei Őt valóban Uruknak vallották. magának Jézus Krisztusnak az ismeretében nem visz előbbre bennünket. de tanúsított Jézus Krisztus csak egy van. mint igent mondani neki úgy. az olyan tény. amely Jézus Krisztus személyét a csupáncsak emberi méretekre visszaszorítva akarná rekonstruálni. amelyeknek mindegyike nagyon jellemző önkéntelen vallomása lesz a szerzőjének. hanem akinek az egész valója Istent ábrázolja elénk. És a református keresztyén csak örülhet annak. hanem azoknak a tudósításaiból akarja meríteni az Ő ismeretét. úgy állítja Őt elénk. és minden más irányító tekintély felett végső és feltétlen értelemben vett Úrnak. Ezért úgy mutatják Őt be. hanem Ő az embernek azt a szívvel-lélekkel való teljes meghódolását követelte meg. akinek minden fenntartás nélkül átadja magát. amelyből a rá vonatkozó ismereteinket meríthetjük. mint akiben Isten jelent meg. vagy még mindig nemet mondani neki. akik itt szólnak hozzánk. azt a középpontot. hogy Jézus Krisztust valahogy ki kell vetkőz- tetni ennek a köré vont glóriának a fényköréből. amelyhez igazodnia kell. hogy az Újtestamentum. Azonban előre is bizonyos. Akkor persze az a feladat adódik ebből. akik nélkül semmit. Neki csak részlegesen igent mondani annyi. amely az Ő személyében fel- ragyogott előttük. mind másképpen fogják feladatukat megoldani. Éppen azért beszélnek Őróla. amely istenvoltának a titokzatosságában állítja elénk Jézus Krisztust. Keresztyénnek lenni pedig annyi. hogy – az érintett kivételtől eltekintve – a többi. tehát az egyetlen forrás. azt a feltétlen normát. hogy ez a titok az Ő istenvoltában rejlik. Aki nem a maga képzeletéből akarja megszerkeszteni az Ő alakját. Hogy Jézus Krisztus személye körül valamilyen különös titok köde lebeg. hogy keresztyén hitű embernek számítson. s amely éppen azért középpont. hanem elismeri Őt maga felett. mert egyetlen. Ezért a keresztyénség nagy. hogy mindez csak az Ő első híveinek a lelkes elragadottságára vezethető vissza. hogy valakiben ez nem válik mindjárt teljesen tudatos felismeréssé. akkor azt észre kellene vennie. hanem az örökkévalóságból lépett közénk: mint aki nem magunkfajta. A keresztyén hit azon alapszik. és az úgy jelenik meg előttünk. és hogy csak az ő határt nem ismerő áhítatos tiszteletük emelte fel Őt ilyen „istenülés” magas- ságaiba. s amely soha el nem évülhet. Az Újtestamentumnak minderre a bizonyságtételére. de a tárgyának. hogy aki ennek a Jézus Krisztusnak a valósága előtt nem tud meghajolni. Költött elképzeléseket kaphatunk csak így. Ahányan csak vállalkoznak rá. akkor nem is szóltak volna róla egy szót sem. Lehet. Ha azok az írók. feltétlenül és korlátlanul. Regényírók és szobatudósok íróasztala mellett megszülethet sokféle csak emberi Jézus Krisztus. De ha igényt tart arra. vagy miben vonja ki magát az Ő szava alól. hogy minden effajta kísérlet.Őelőtte. Még az sem. hanem helyette az isteni titokzatosságból kivetkőztetett Jézus Krisztust keres. amely elől senki sem térhet ki. hogy többé senkinek ne kelljen erre-arra botorkálva keresnie Őt. hogy Jézus Krisztusban Isten kijelentette magát nekünk. az a maga önkényes elképzelésének a kialakítása érdekében rettentően kegyetlen rombolást is kénytelen 80 . azt mondhatja már most valaki. mint akinek az élete nem földi megszületésével kezdődött. és így kell eljutni az Ő „igazi” képének a megrajzolásához. vagy miben őrizze meg vele szemben az önállóságát. egyetemes összessége „Isten egyszülött Fiának. amelyen fel kell épülnie az életének. aki ezért nekünk is útbaigazítást adhat.

hogy játszhatott olyan óriási és mélyreható szerepet egy pusztán csak megálmodott Jézus Krisztus? Hogyan tudta a benne való hit túlélni annyi viharnak próbáját? Hiszen voltak idők. hogy Jézus Krisztus a valóságban soha nem is élt. vajon. akik így akarják magyarázatát adni az Evangé- liumokban megjelenő Jézus Krisztus isteni titkokkal átszőtt személyének. ami lenyűgöző. Azonban. Jézus Krisztust beszéltetik. jelentéktelen. mintha Ő valósággal is itt járt volna e földön. a mi értelmünk kereteibe puszta emberi mivoltával sokkal jobban beilleszthető volt – annak hallatlanul nehéz dolga van! Abból a képből. Könnyű volna az Ő elragadtatott híveinek a szavát hallatlanná tennünk. annak össze kell törnie az egész képet magát. le kell tördelnie az egyik darabot a másik után. azok is megint csak egy egészen érthetetlen titoknak szaladnak neki. semmi. az alakja és a története csak úgy született meg naív lelkek képzeletének a világában. amely az Evangé- liumokban előtte áll. mik történtek vele? De az így elénk rajzolódó képet is egészen átszövi az ő istenvoltának a fénye. hogyan válhatott annak a hódoló ragaszkodásnak és imádatos tiszteletnek a tárgyává. és a felgyülemlett törmelék közepette végül is csak egy semmitmondó nyomorult váz marad meg számára. mint elfogadhatatlant és hasznavehetetlent. vérpad járt érte. és azt mondani. a valóságos Jézus Krisztus más volt. nem tűnik-e elő alóla valamilyen megkapó szépségű eredeti kép? Ennek a műveletnek a végre- hajtása közben azonban kiderül. és ők az ezekről való egyszerű beszámolásukkal is nem éppen az ő hitvallásukat akarnák hirdetni. Ilyenkor egyszerűen csak beszámolnak arról: miket mondott. Az így „átdolgozott” Jézus Krisztusból nem marad semmi. amikor éppen nem felkapott és dédelgetett dolog volt ennek az álomnak az álmodása.véghez vinni az Újtestamentumban elénk táruló képen. ahogy a hitregék hősei és történetei meg szoktak születni. hanem valamilyen egyszerűen csak emberinek bizonyuló személyiséget. de annál erőteljesebben! Aki ennek a hitvallásnak nem tud igazat adni. Abban az álmokat kegyetlenül tépdeső világban. miket cselekedett. Ők maguk sokszor egészen a háttérbe húzódnak vissza írásaikban. ha az Ő tulajdon szavairól és életének tényeiről is nem ugyanezeknek a hitvalló híveinek a tudósításaiból értesülnénk. amely Őt az egekig magasztalta fel? Mit találhattak vajon benne a hívei. csak ráfestett aranymáznak látszhatott. hanem rátámadt minden hatalom. különös alak roncsa. mint isteni Urukban. és az ezzel járó mindenféle változást is. amelyet el akartunk tüntetni. és börtön. ami messzire kimagasló volna! És így. csak egy szánandó. És ami mindennél csodálatosabb: túlélte még a vele gyakran űzött visszaéléseket is. és meg lehet próbálni. és hogy az egész világnak így is akarták őt hirdetni? Akkor már észszerűbb dolog ennél az egész képet pusztán szép álomképnek minősíteni. és a helyett. hogy egyáltalán „hittek Őbenne”. hogy az abban foglalt hitvallás ne zavarjon bennünket Jézus Krisztus „igazi” alakjának elfogulatlan és tiszta szemléletében. amit ezen a világon Jézus Krisztusnak a nevében cselekedtek az elmúlt évszázadok folyamán. És az emberek mégsem ébredtek fel belőle! Nem lehetett kiirtani a lelkükből! Ami még ennél is sokkal többet jelent: kibírta ez az álomkép az évezredek múlását. akit végül is sikerült kihámoznia az Újtestamentum beszámolóiból. hogy a ragyogás. hanem komoly valóságoknak az emlékei is előbb-utóbb szétfoszlanak. hogy nem is keresnek mögötte a valóság világában mást. Mert hiszen abból. Mert hiszen az Újtestamentum írói nemcsak a saját megnyilatkozásaikkal magasztalják fel Jézus Krisztust a pusztán emberi mérték fölé. és csak egy későbbi nemzedék kezdett aztán úgy beszélni róla. egyszerűbb és titokmentesebb volt. hogy ők maguk szólnának. amelyek egész nemzedékek előtt ellenszenvessé tehették volna. hogy az eredeti. amely ezen a földön zajlik. beleszalad egy másik titoknak a karjaiba: az a semmitmondó alak. ami megkapó. ha a történeti kritika vegyszereivel lemossuk. hanem azzal a gyanúval él. aki az újtestamentumi Jézus Krisztusnak a titokzatossága elől menekülni akar. amely Jézus Krisztus alakján az Evangéliumok elbeszéléseiben elömlik. vagy lemaratjuk róla. sokszor kellett az embereknek utálattal 81 . magának a kép anyagának a belső sugárzása. és akinek a szemét ez a ragyogás bántja. pedig ettől nemhogy álomképek. ha közvetlenül is. pallos. Az az isteni fény.

ha valamiről szólt. akkor az csak valamilyen egyensúlyá- ból kibillent és már beszámíthatatlan lélek fellengző. valóság felelt meg ennek az ön- tudatnak. Az Újtestamentum azért fest róla olyan isteni titkoktól átszőtt képet. Nem csoda. amióta ez a világ áll. kitűnik az Újtestamentumból világosan az is. mint bármi másnak a világon. milyen megbecsülhetetlen erők sugároztak szét belőle! Egyes emberek millióinak az életében is. akik Istenről szóló szép és igaz tanításokkal ajándékozták meg a világot. Az Ő nevében űzött visszaélések ellen is mindig Őhozzá magához lehetett a leg- jobban fellebbezniük. És ha voltak olyanok. Ő ennél nagyobb ajándékot hozott nekünk: az Ő megjelenésével beköszöntött világunkba Istennek az az országlása. hogy nem sorozható be az alakja azok közé a próféták és tanítómesterek közé. egyetlen egyszer. amely felé mások csak reménykedni és vágyakozni taníthattak meg bennünket. aminek a várakozását felkeltette bennük. amelytől már nincs hova fellebbezni. az örökre szóló döntések alkalmait idézte fel. Ő egészen beleillett abba a helybe. korszakok. mint a bűn lázongásai után visszaérkezniük az Isten áldott uralma alá. mint az Istennel való közösség üdvösségét élvezni.kiábrándulniuk. amíg csakugyan maga Isten nem tölti be. exaltált. mint bárki másénak. de aki valójában nem is élt? Ilyesminek az elgondolásához magához is a legmerészebb álmokat szövögető képzelet kell! A hitetlenségnek ezektől a megoldhatatlan titkaitól nyugodtan visszafordíthatjuk tekintetünket afelé a Titok felé. és az értelmünk számára örökre megoldhatatlan marad. áldott. akit kétezer évvel ezelőtt élt ismeretlen emberek lelke álmodott meg. ahogy soha ember nem léphetett még fel ezen a világon sem előtte. az utolsó szót mondta ki. kultúrák életét mássá. Ha másban élt volna az az öntudat. hogy belőle semmit nem akartak elalkudni. szinte az Isten közeli szomszédságába felmagasz- 82 . és egyben a legboldogabb felfedezés. hű kép. De Őnála. aki az Istent kereső embereknek nemcsak utat akart mutatni: erre vagy arra menjenek. mindig fájó üresség marad. Vele közösségben élni tényleg annyit jelentett a számukra. bármilyen példátlan és titokzatos jelenség is ez. amellyel Ő járt az emberek között. ha az Ő istenvoltának ez a bizonyossága olyan féltve őrzött kincse lett a benne hívőknek. mert ez a valóságnak megfelelő. szent titok! Sokkal egyszerűbb dolog. de Őbelőle magából akkor sem ábrándultak ki. akinek a személye megfoghatatlan számunk- ra. akik többet köszönhettek a benne való hitüknek. mint amilyen az nélküle lett volna! Mindez csupán annak a képzelet-szülte alaknak a hatása lett volna. Nagy titok ez is. Az Újtestamentumban ez az átélt bizonyosság szólal meg az első keresztyén nemzedéknek a lelkéből. és amely. Az Isten szerepét valósággal be tudta tölteni az életükben. és ezt a bizonyosságot visszhangozza a maga hitvallásával azóta is a Jézus Krisztusban hívők minden nemzedéke. Ő magát Istent hozta el a mi életünkbe! Természetes hát. akik hajlandók lettek volna ugyan Őt nagyon magas polcra. mert benne Isten jelent meg nekünk. mint tényt és valósá- got: egyszer csakugyan járt ezen a földön Valaki. amely az emberi lélekben Isten számára van fenntartva. hogy az emberek „higgyenek Őbenne” úgy. Ő. ha meg akarják találni. amit ebben az életben tehetünk: minden kitérési kísérlet nélkül tudomásul vennünk. Egész fellépésével mindig azt az igényt támasztotta. akármilyen magacsinálta istenekkel próbálja is kitölteni az ember. Ha valakivel szóba állt. hogy más csengése volt az Ő szavának. beteg megnyilatkozása lehetett volna. amelyről a Hiszekegy is beszél. sem utána. És míg így minden válságot túlélt ez az állítólagos álomkép. hogy neki joga volt úgy fellépnie. De legalább nem képtelenül ostoba titok. akkor annak életében ezzel a végső. És mindezen felül. sőt annál jobban vonzódtak Őhozzá. Ő a benne hívőknek meg tudta adni azt. ahogy ez csak Istent illeti meg. hanem aki azt mondta: „Jöjjetek énhozzám!” természetes. hogy Jézus Krisztusnak ezek az egyszerű emberi keretekbe bele nem illeszthető igényei igazolást is nyertek a benne hívő embereknek az életében! Bebizonyosodott rajtuk. Neki engedelmeskedniük annyi volt. hanem felséges. milyen csodálatos szerepet játszott! És hogy formálta egész népek. és az Ő ihletése alatt lehetett a leghathatósabban felvenniük a harcot. Éppen ennek kell örülnünk: volt egy- szer Valaki.

Arról volt szó. de csak a tájékozatlanságát árulja el ezzel. hogy „hasonló lényegű” (homoiusios). Itt megtaláltuk. vagy pedig maga az örökkévaló Isten-e? A keresztyén hit arról akart vallást tenni. de – egy vagy más okból – mégsem akarták Őróla elismerni az Isten tulajdon fenségét és hatalmát. amely egymástól a „homo- usios” és a „homoiusios” álláspontján levőket elválasztotta? De aki komolyan érdeklődik ezeknek a vitáknak a lényege iránt. hogy a keresztyénség általános életösztöne az ilyenekkel szembefordult. hogy Jézus Krisztus úgy Isten Fia-e.talni. mennyei. érthető. és az emberi lélek nem marad a tőle örökre visszahúzódó Istentől magára hagyatva. hogy Istent. és hogy amikor Jézus Krisztus hatalmába ejti az emberi lelket. istenszerű lény-e. akkor maga Isten ejtette a hatalmába. hogy amikor Jézus Krisztushoz érkezett el. Nem volt-e rettentő szőrszálhasogatás és elvakultság – kérdezheti – olyan nagy dolgot csinálni abból a „csak egy i-betűcskényi” különbségből. az megérti. Az e körül lejátszódott ókori hitviták felett mosolyogva ítélkezhet a késői utókor embere. milyen nagy dolog forgott kockán ennek a látszólag semmiségnek feltűnő különbségnek a felszíne mögött. vagy úgy-e. hogy „azonos lényegű” (homousios) az Atya Istennel? Vagyis olyan felséges. itt ráismertünk. akit különben hiába kerestünk mindenfelé. Ez valóban nem „csak egy betűcskényi” különbség! Ezen egyszerűen az fordul meg. akkor Istenhez érkezett el. meg- találtuk-e végre mégis Jézus Krisztusban? „Hiszek Jézus Krisztusban” – ez a hitvallás a boldog és bizonyos igenlő felelet erre a kérdésre. mint amellyel nem vállalhat közösséget. és felfogásukat megbélyegezte. mert itt kijelentette magát nekünk! 83 . soha el nem érhető valóság. és Isten nem marad számára még mindig valahol Jézus Krisztuson túl rejtőző. aki azonban mégis csak teremtménye az Istennek.

és Ő örökkévalóságban él a múló idők felett. Ez az Ő valóságának csak az egyik oldala. soha ember még nem született szűz anyától. és kereszthalálával befejezi földi szolgálatait. amint ifjúságának évei után hivatásának világosan fel- ismert útján elindul. annak kezdődik az élete. – Ő nem kapja az életet. mert „fogantatott Szent Lélektől. tehát neki nincs eredete és kezdete. hogy az a kép nem emberi kép. és kisdedként pihenni anyja ölén. A Hiszekegy ezzel is egyszerűen csak arról a tényállásról számol be. hogy rajta átvilágítson. hanem ezen felül még más. Itt a teremtmények világában egy teremtménynek a megjelenéséről. hogy itt egyáltalán az ő „fogantatásáról” és „születéséről” van szó. Emberi tagja annak 84 . XII. Átmegy ugyanolyan fejlődési fokozatokon. másvilágian kísérteties lény mozog előttünk az evangéliumi történetekben. csak egyszerűen mint tényt állapítja meg. tüneményszerű. Sőt erről a maga helyén különösen fontos mondanivalónk is lesz. mert benne a magát kijelentő Isten áll elénk. a valóságos embervilágban benne gyökeredző. Ezzel egyúttal olyasvalamit is megállapít ugyan róla. Aki „fogantatik” és „születik”. hogy ezzel az Ő ember-voltáról beszél a Hiszekegy. végigjárja annak küzdelmes állomásait. De most csak arra figyelve. másfelől ember is. az nyilván közben is minden lépésénél emberi utat jár meg. Látjuk. Nem magyarázza. hanem csak a természet rendje szerint apai nemzésből. nyilván láthatjuk. amióta áll a világ. amely ennek révén Jézus Krisztus közt és minden más ember közt van. hogy aki azokat el akarja onnan tüntetni. Látjuk gyermekéveiből felnövekedni. véges lénynek. úgyis hiába próbálná magyarázni. „IME. aki „Istennek egyszülött Fia. De nemcsak azért megfoghatatlan titok Ő. Hiszen. AZ EMBER!” Jézus Krisztus személyének a titokzatosságát vallja meg a Hiszekegy. az emberek világába egy embernek a belépéséről tesz vallást a Hiszekegy. az a több. Isten a szónak teljes. sem nem „születik”. hanem meghagyja igaz mivoltában sértetlenül. hogy az a Jézus Krisztus. közelebbről: emberi édesanya szülöttéről lévén szó. amely az Evangéliumok- ban elénk tárul. hogy nem csak emberi kép. még több is. és éppen így használja fel a maga közegéül. Isten sem nem „fogantatik”. amely ezzel az emberi születéssel kezdődött. született Szűz Máriától”. amikor Őt így nevezi: „Istennek egyszülött Fia. De már az is. Látjuk megszületni csecsemőnek. ugyanakkor valóságos ember is. amikor Jézus Krisztus Isten-voltának a felmutatása után nyomban felmutatja az Ő ember-voltát is. Azt mondtuk. hogy Jézus Krisztusnak ott megismerhető képét úgy átszövik az isteni vonások. mi Urunk”. komoly értelmében vett emberi életben jelenti itt ki magát. De az a más. az kapja az életet. hanem emberi sors. hogyan zárult is le emberi módon: a halállal. nem rontja le az Ő ember- voltát. Majd arról is lesz szó. hanem azt. és ezért Ő csak adhatja azt. ami benne szintén valóság. ami egyetlen más emberről sem mond- ható el. Meghalni sem az Isten dolga. Lelkileg is kibontakozik ébredező gyermekségéből egészen a teljes öntudatosság nagykorúságáig. Mindenekfelett az teszi érthetetlenül rejtelmessé az Ő alakját. mint teremtmény. hanem mindkét lábával a földön járó. és soha senki nem fogantatott anyai méhben a Szent Lélek csodájából. Dehogy is nem emberi kép! Nem valami ég és föld között lebegő. hús és vér ember! Nem csak ember. világosan utal az Ő egész életének emberi mivoltára. amilyeneknek a sorozatán minden emberi élet átmegy. hogy az az élet. mi Urunk”. és amiért Őt Istennek is vallanunk kell. Ezt vallja meg a Hiszekegy akkor. hogy Istennek ez a kijelentése itt egy emberi élet- ben áll előttünk. De ezzel nem azt mondtuk. mert Ő maga annak ősforrása. voltaképpen az egész képet kénytelen szétrombolni. tehát az. Testileg is felnövekszik kisdedből férfivá. mint az idő folyásába beleállított. aki valósággal maga az Isten. amit itt a Hiszekegy Jézus Krisztus születéséről mond. És aki a születés és a halál e két állomása közt végigjárja az utat. Majd rá is kell térnünk arra a fontos különbségre.

Igazságtalanságokat észlelve haragra gerjed. és a véges látású embernek. amikor elzárkózásba ütközik. De csak azért. máskor meg látjuk boldog órákat átélni. amit ember átélhet. Neki sem jutott osztályrészéül minden. lesújtottnak. hitvestársa és gyer- mekei nem voltak. Minden emberi élet szűk korlátok közé van szorítva. sok mélyen emberi érzést és tapasztalást csak a mások életé- ből ismert. hogy az isteni és az emberi világnak kell. Ezekben a pogány képzelődésekben ott dolgozik ugyan az emberi léleknek az a sejtelme. vagy kényelmetlenné válik a helyzetük. mert éppen ez a részlegesség is hozzá- tartozik az emberi sorshoz. s azokba nem fér bele minden. ujjongani. honnan nem. barátsági. vagy munkája jövendő gyümölcseinek a bizo- nyossága tölti el. hogy meg kell állapítanunk róla: emberi viszonyban él Istennel. mert az Ő küldetésének útja úgy volt megszabva. Istennél keres és talál testi-lelki felüdülést. és Istennel közösségben folytatott emberéletnek. Amit lát és amit tapasztal. és ember-voltuknak a csalóka látszata szétfoszlik a semmibe. nemzeti kapcsolatok szövedékében éli át örömeit és harcait. aztán: ha már elunták magukat. vagy akár kilétüket el is árulva forgolódjanak köztük. Az emberi élet fel és alá hullámzó vonalának mindenféle állomásán látjuk áthaladni. Annak az Istentől függő. családi. vagy ellenséges indulattal találkozik. alázatos igazodása Isten vezérlő parancsaihoz. Nehéz kérdések elé kerülve az Istennel való egyedüllétben keresi a tisztánlátást. korának a gondolatvilágában mozog. aki magában mit sem tehetne. Családot nem alapított. társadalmi. és felemeli tiltakozó szavát. alázatos táplálkozása Isten erőforrásaiból. és segítségre nyújtja ki a kezét. hogy Ő a magát nekünk kijelentő Isten. hanem eleitől mindvégig igazi emberség.az emberi környezetnek. igyanak. egy szempillantás alatt itt is hagyják megint az ember- világot. mint amikor pogány hitregék beszél- nek arról. Örömeiért hálaadásával. másfelől mégis annyira valóságos ember is. aki magában eltévedne. Csak látszat-emberség az! Egyszercsak itt teremnek az emberek közt. a magáéból nem. Amikor tehát a keresztyén hit azt vallja Jézus Krisztusról. És így tovább: az egész élete az embervilágból kapott hatásokra felelő visszahatások láncolatából áll. amelyet bármely pillanatban megint le is vethetnek. hanem csak kacérkodás annak örömeivel és bajaival. aztán itt időznek az emberek között. Egész élete voltaképpen folytonos imádság: a gyenge embernek. hogy az Ő emberi életében Isten jelentette ki magát. mint a mienk is. ahol minden más ember: a születés kapuján át lép be a világba. hanem el kellett sietnie mellettük. majd a pihenéstől vagy a tápláléktól felfrissültnek. hogy isteni rangjukat elrejtve elkeveredjenek társaságukban. Az istenek megjelennek az emberek közt az emberélet magukra öltött jelmezében. Ez nem „emberré-létel”. nem komoly eggyéválás azzal. amikor szeretet veszi körül. egyszóval annak az „istenfiúságnak” a teljes valóságát találjuk meg Őbenne. Sőt látjuk még imádkozni is! Akiről azt kell vallanunk. hogy velük együtt egyenek. az vált ki belőle érzéseket és cselekedeteket. Az Ő emberi mivolta nem átmeneti és komolyság nélkül való látszat. Már ezzel is vállalja az emberi 85 . amelyek idegenek maradtak az Ő számára. verekedéseikben és szeretkezéseikben részt vegyenek. amelyben él: népének a nyelvét beszéli. örömtől sugá- rozni. De az erről szövögetett vágyálmaiban meddig jut el az ember? Az isteneknek az embervilágba való alászállásáról mit mondanak neki hitregéi? Bizony csak játékos kirándulásaikról mer álmo- dozni a legjobb esetben is. Ha ereje megfogyatkozik. amely mindnyájunk emberi életének az igazi értelme és rendeltetése volna! Ha vannak is az emberi életnek olyan viszonylatai és élményei. és így tovább. ez alatt valami egészen más értendő. A keresztyén hit nem ilyesmiről beszél. úgy lelkileg is látjuk megviseltnek. de az csak olyan álruha rajtuk. Ahogy testileg is látjuk a munkától vagy gyaloglástól elfáradtnak. hogy az ilyen állomásoknál nem telepedhetett meg. szorongattatásaiban könyörgésével Isten elé borul le. ez is csak az Ő valóságos ember-voltából folyt. hanem csak belekóstolgatás az emberi életbe. hogy legyen egymással találkozása. szomorúnak. honnan. hogy az ő isteneik emberi alakot öltve leszállnak az emberek közé. Ott kezdi. mert Jézus Krisztusban valami egészen másnak a valóságával áll szemben. Szenvedéssel találkozva megindul a szíve.

A döntést sohasem tévesztette el. sokkal nagyobbak. komoly mivoltában. Még amikor az előtt a végső. Ez a megállapítás elsősorban nem arra támaszkodik. gyötrődő imádságaiban azon tusakodott. amely Jézus Krisztusban előttünk áll: a bűnnek éktelen vonása. ennek az utolsó. de amely soha nem ad okot arra. mint a pogány vallásos képzelet költötte színes történetek. kísértő lehetőséget. hogy fiatal életét odaáldozza a halálba. annál inkább megcsodálunk. Ez sem mondható el senkiről rajta kívül. Itt nem arról van szó. amely az Isten akaratától eltérő irányba vonja az embert. hogy elválaszthatatlanul eggyé lesz az emberélettel annak teljes. hanem úgy is. Őt is megkörnyékezte emberi mivoltában a rontására törő sugallat: függetlenítse magát. Attól nem akart eltérni soha egy hajszálnyira sem. és döntsön a saját emberi számításai és vágyai szerint. mint amilyeneket mi. az emberiség történetének legnemesebb és a legnagyobb tiszteletre méltó nagyjairól sem. hogy csakugyan fenékig ki kell-e ürítenie ezt a keserű poharat. mindmáig is. kicsiny átlag- emberek valaha is átélhetünk. hogy Isten futó látogatást tesz az embervilágban. és nincs-e esetleg mégis más mód arra. de annál tisztábban láttatják meg velünk azt is. nem egyszer érezte Ő is a sátáni hatásoknak azt a rettentő szívó erejét. Ő maga nem volt tudatában semmilyen bűnnek. amit felróhatott volna neki. amely az Istenhez való viszonyát megzavarta volna. hogy nem volt bűnös ember. Bűn ezért az ő életében nem volt. hanem arról. görnyedt a terhei alatt. legnehezebb feladat előtt állt is. hogy sem baráti szemeknek nem kellett soha semmit se elnéz- niük az ő életében. és hordozta a felelősségét. amelyet mennél jobban megismerünk. ami az emberi sorshoz hozzátartozik. Vádakat hoztak ugyan fel ellene nem egyszer. hogy a közelebbi megismerkedésben belőle kiábránduljunk. Neki is meg- voltak a bűnnel való lelki viaskodásai. Egyébként mindenestől fogva a mi életünket éli. Jézus Krisztus bűntelen voltának azonban nem ezekben a mások lelkében róla kialakult véleményekben van a döntő bizonysága. amit mások mondtak róla. nemcsak a körülötte élő embervilág tényeiből. vagy pedig olyasmit állítanak róla. Válaszutak előtt állva. Egész élete folyamán sem tért ki semmi elől. megrendítő megkísértetésnek az órájában is az volt a lelkében uralkodó alaphang: ne az Ő saját akarata legyen meg. Azt hiszik: ők megütötték az Isten követelményeinek a mértékét. Bűntudat nélkül élő ember van ugyan ezen a világon fölös számmal. hanem az Ő tulajdon öntudatában. mit ne? Viselte az emberi életnek sebeit. Mint bűntelen ember. Valójában 86 . És végül nem kerülte el a halálnak véresen komoly állomását sem. s ezért sokkal nagyobbak is. ami valójá- ban csak annál nagyobb dicsőségére válik. Isten akaratától magát sohasem függet- lenítette. hogy eltompult a lelkük a bűn valósága iránt. Annak is meg- van ugyan a nagy jelentősége. amely annak természetével együtt jár. Mindig megmaradt az engedelmesség egyenes útján. csábító. mint a mocsoktalan tisztaság megtestesülése. és ennek rettenetes- ségeitől testében-lelkében visszaborzadva. de ebben az egyben különbözik mindnyájunktól. egyedülálló kivételként üt el az egyetemes emberi bűnösségtől. hanem az Ő mennyei Atyjáé. mint amilyeneket mi el tudunk képzelni. hogy annyi idő múltán azóta is. Ennek csak annyi köze van az istenek földre szállásáról szóló mesékhez. hogy küldetését betölthesse. de ezek vagy szemlátomást koholmányoknak bizonyulnak. Istennek ez az „emberré-létele” más lapra tartozik.életnek minden korlátozottságát. Nem válogatott benne: mit ízleljen meg belőle. hogy elhomályosult az istenismeretük. Ezeknek a nehéz óráknak az élményei mindennél világosabban szemléltetik: mennyire ember volt a szó legteljesebb értelmében. és pedig dicsősé- gesebben. Az is nagyon jelentős tény. s ez viszont arra vezethető vissza. De ezeknél mindig az a magyarázata a magukról kiállított jó bizonyítványnak. hogy amiről azokban a vágyakozó emberi lélek álmodozott. úgy fénylik alakja az utókor szeme előtt. mint a saját életében felkínálkozó. sem az ellenségnek – sokszor még élesebb – szeme sem talált benne sem- mit. mint ahogy azt valaha is meg lehetett volna álmodni! Csak egy vonás hiányzik abból a teljesen emberi életből. az itt beteljesedett. De Ő a kísértéssel vívott minden harcából győzelmesen került ki. Pedig ismerte a bűnt Ő is.

Még csak útonjáró. és mennél komolyabban igyekszik minden lépését ahhoz igazítani. mint embert is úgy fölénk emelik. Hogy lehetne különben Isten annyira egy vele. Isten szabta ugyan meg az emberiség nemzedékről- nemzedékre való továbbplántálásának ezt a rendjét is. És ezért ennek a kapcsolata révén vagyunk mindnyájan részesei az egyetemes emberi bűnösségnek is. annál fájdalma- sabban hasogatja át a lelkét a sok vád lépten-nyomon elkövetett bűnei miatt. Az egyetlen bűntelen ember a bűnös embervilágban. aki állandóan az Isten közvetlen közelségében élt. amelyen át ránk száll az „eredendő bűn” terhe. amely tiszta lappal kezdődik. de mégis rajta nőtt ki! A mi családunkhoz tartozik. elhárította ugyan magától. amelyek Őt. és hogy így legyen valaki. hogy bármiért is bocsánatot kellene kérnie Istentől. „Fogantatott Szent Lélektől. hogy általa kapcsolódik egybe az életünk az emberiség egészének a szerves egységébe. tiszta és erős miközöttünk. Nem atyának és anyának a természetes leszármazottja volt. amit szégyenkezve kellett volna megvallania! A bűnt. Még voltak hátra megharcolni való harcai. nem pedig a végcélhoz elérkezett ember volt. mentes marad a bűntől mindvégig. és Szent Lelkének a teremtettségben benne-munkálkodó ereje által új teremtéssel új emberéletet sarjasztott. Még ha Istennek valóságos igényei megszólalnak is a fülük hallatára. hogy nem ébrednek fel bűnös voltuknak a felismerésére. Hogy legyen egy emberi élet. mert akkor még nem volt befejezve a szolgálata. mert másoknak kellett volna lenniük. A „jóság” hízelgő jelzőjét. Ember született Őbenne e világra. Akik a leg- tisztább magasságok fényében élnek. amikor a Biblia alapján így tesz bizonyságot Jézus Krisztusnak a közénk érkezéséről: „Fogantatott Szent Lélektől. A természetes leszármazásunk az a vezetékhálózat. hogy rejtelmessé válik számunkra. mintha a már addig megtett úton bármit is elvétett volna. És Ő mégsem érezte sohasem. akik mindnyájan megfertő- zöttek és sínylődők vagyunk. hogy az feleljen meg őnekik. édes testvérünk. hogy az Ő ön- kijelentésére felhasználja? De hogyan áll elő ez a bűntelen emberélet a bűntől egyetemesen megrontott embervilágban? Erre a kérdésre felel a Hiszekegy. vagy akárcsak gondolatok emlékei sem. amely szerint mi mindnyájan elnyertük az életet. hanem a legbenső gondolatokra és érzésekre vonatkozólag is a legszigorúbban értelmezte. Tehát mégis a mi emberi nemzetségünknek tagja! Nem magától hajtotta ki az emberi törzs. Az is az Isten szent és titokzatos emberteremtő munkáját szolgálja. hanem Istennek különös teremtő csodájaként. született Szűz Máriától”. ők olyan mélyen alusznak lelkük eltompultságában. amikor megtisztelték vele. aki által az emberi világban Isten kijelentheti magát. amelyeket másként használna már fel. és ezért mindvégig tisztán is maradhat a bűnnek minden nyomától. ha még egyszer visszatérnének. De csak azért. Sem nem kellett visszasírnia olyan alkalmakat. és akinek a lelke a legérzékenyebben megremegett a bűn legapróbb tövisszúrásától is. a mi csontunkból való csont. egyetlen egyszer megtörtént a nagy csoda: Isten megszakította az emberi eredetnek összefüggő hálózatát. De olyan testvérünk. De Jézus Krisztusban olyasvalaki áll előttünk. Ebből természetesen adódnak Jézus Krisztus ember-voltának olyan vonásai. Így jelent meg a bűn mételyétől átjárt embervilágban a bűntelen ember. részese valóban a mi termé- szetünknek. Ellenben mennél tisztábban fogja fel valaki Isten valóságos akaratát. mint a saját élete romlását Ő sohasem ismerte! Az nem lep meg bennünket. amelyben Isten kijelenti magát. amelyeket szeretett volna kitörölni az életéből. hanem kivételes csoda által belé oltott szemből nőtt ki. De nem azért hárította el. hogy az az emberi élet. – És ugyanakkor mégis anyaméhben fogantatott és anya- szülte emberként jelent meg. Jézus Krisztus. Nem vádolták olyan tettek vagy szavak. hogy leszállították az Isten követelményeinek a mértékét olyan alacsonyra. De úgy szolgálja. aki Isten akaratát nemcsak az emberi csele- kedetekre. de nem a bűnös emberi nemzetségnek ter- mészetes hajtásaként.pedig az történt. Hogy tudnánk mi magunkat 87 . amilyen nincs több: az egyetlen ép. azok látják meg legélesebben és vallják is meg legfájdal- masabban a maguk sok tisztátalanságát. született Szűz Máriától”. a mi húsunkból való hús.

és ezért nincs. még ha olyan senki máséval össze nem hasonlítható emberéletet is. akinek a páratlan élete az egész óriási mezőt besugározza. S így végül mégis olyan „elegye- déssel” volna dolgunk. Az embervilág egy-egy nagy tája felé kimagasló hegycsúcsok magányosságukban is egymás felé tekinthetnek. azért az nem tévesztendő össze az Isten életének világfeletti magasságaival. de éppen ezért magányos hegyormokként magasodnak ki a táj fölé. ezzel adjuk meg a Jézus Krisztusról szóló vallástételünknek a „református Hiszekegy” színezetét. amely annak ellenére sem változik meg. akinek nagyobb mértékben jutott osztályrészül egy vagy más (egyébként bennünk is meglevő) képesség. az Ő Isten-voltát csak- úgy. Ahogy Jézus Krisztus maga is Isten előtt való mély emberi alázatossággal hordozta egészen egyedülálló. korszakok és kultúrák életét alakítsák munkásságukkal. hogy egész népek és országok. bűntelen volta révén páratlanul álló embernek az életébe. nagyon árva emberek. Hiszen az embervilág a maga egészében is. máris le kell mondanunk arról. és ki tudna osztozni velük? Ki tudna akkor annak a lelkivilágába behatolni. aki az Ő életébe magát beleélve Őt teljesen meg tudná érteni. amelyeknél fogva már az Ő emberi természete is mentesülne az emberi lét korlátaitól. Egyébként a református keresztyén az egyetemes keresz- tyénséggel boldog egyetértésben vallja azt. De Jézus Krisztus ember- élete olyan hegy. úgy mi sem istenítjük benne azt. nagy államférfiak és másfajta lángelmék. amelyben Ő emberi életét élte. és azért az az Ember is. ha elválaszthatatlanul is. és az egész embervilágra kiterjedő jelentőségének a tudatát. de ugyanakkor elegyítetlenül is egyesült Jézus Krisztusban. mennyiségbeli különbség választ el tőlünk valakit. amely az egész föld kerekségének fölébe magasodik. De ez az „elegyítetlenség” nem egyszer elhomályosult a keresztyénség gondol- kozásában. amelyben sem az Ő Isten-volta nem maradna meg érintetlen világ- felettiségében. Ő egészen egyedül áll.beleélni egy ilyen egészen kivételes. mint az Ő ember-voltát. hogy ugyanakkor Ő a magát kijelentő Isten is. ha még oly szédítően fölébe emelkedik is minden más emberi nagyságnak. aki az egész embervilágban teljesen társtalanul állt élete bűntelenségének s az Istennel való soha meg nem zavart közösségének a tudatával? Ezzel a páratlan öntudattal olyan küldetésnek a tudata járt együtt. A római katolikus keresztyénség körében is. véges teremtményi valami. ha mielőttünk távoli ködökbe tűnik is a látóhatára. egymással egyazon személyben való titokzatos egyesülésben. Elvben az egész keresztyénség azon az állás- ponton van. Ez tehát azt jelentené. Csak ez az árnyalati különbség ad hitvallásának sajátos csengést: szereti kiemelni Jézus Krisztus ember-voltának teremtményi végességét. amilyenekből minden száz évben. a reformáció lutheri ágának a körében is beszéltek a kétféle természet „sajátosságainak az áthárulásáról”. hogy felérjenek hozzá a gondolataink. és egymást társakként üdvözölhetik. sem az Ő ember-volta nem maradna meg híven és tisztán a teremtett világhoz tartozó végességében. mégis megmarad az Isten világa egy elhatárolt teremtményi körében mozgó teremtménynek. hogy abban aztán el tudjunk igazodni? Hiszen sokkal kisebb különbségek miatt is megnehezül már számunkra egy-egy különlegesebb. ami emberi. amilyenné azt az Ő bűntelensége tette! Amikor ezt hangsúlyozzuk. amely felett uralkodnak. nagy művészek. Legfeljebb csak foszlányokat tudunk felfogni abból: mit élhetett Ő át az Ő egészen társtalan és hasonmás nélkül való bűntelen nagyságában. ritkább szabású embertársunknak a megértése! Ami- kor nem is ilyen minőségbeli. hogy Jézus Krisztus ember-voltában is mutatkozhatnának isteni vonások. A református keresztyénséget visszatartotta ettől és megőrizte a helyes 88 . amelynek a látóhatára egyetemlegesen kiterjedt minden idők és népek embereire. hanem csak fokozati. ha egy születik a sok millió ember között. A nagy gondolkozók. amit Jézus Krisztusról vall. amelyet már az ókori egyház a Jézus Krisztusról szóló dogmájában körülírt: isteni és emberi természet. De ha csak szédülő fejjel tekinthetünk is fel abba a magasságba. A körülöttük élő tucatemberek közül ki tudná felfogni. Ők képesek arra és hivatottak arra. Emberéletet élt Jézus Krisztus. mégis csak korlátolt. mi megy végbe őbennük.

amely a bűnös emberre nézve kárbaveszett volt. ha bekövetkezik is az a megfoghatatlan csoda. hogy annak minden gyönyörűsége az enyém is. És ugyanígy áll a dolog minden más isteni tulajdonság tekintetében is. ezért küldte és erre használta fel Isten. a Fiú Isten. az a nyitott ablak bebocsátja hozzám az odakint viruló tavasznak minden szépségét és életújító erejét. lelki életét is véges korlátok között éli. Évszámok határai között játszódik le az élete. Az elémtáruló lenyomatból pontosan megismerhetem a pecsétnyomó vésetét. a mi embervilágunknak egyik darabja az. mint az én szegény házamnak egyik része a sok többi mellett. ha nem is olyan áradó bőségben. E szerint. és ki volnék tagadva az élet zsendülésének az élvezetéből. véges emberélet. színpompától. „Emberré létele” nem jelentette azt. és az ő baján segíthetett: egy hozzá mindenben (csak a bűnben nem) hasonló ember életében jelent meg az ő javára. És mégsem olyan. hogy megtörténjenek. köszönhetem azt. vidám madárfüttytől és az egész életfakadástól. mint amilyen Isten. és úgy kapja onnan felülről az erőket.” Amikor levelem papírjára rányomom a pecsétemet. hogy az Ő végtelen életének minden más megnyilatkozásán túl. törékeny. Földrajzi határok közé szorított helyhez van kötve. de a kettőt mégsem szabad összetévesztenem. és az ember is ember marad. A lenyomat síkjában nem férnek el a vésetek domborulatai és mélyedései. Bevéste az emberiség történetébe a Jézus Krisztus életének örökre szóló jelét. amelyet a Fiú Isten a világ teremtésének. amelyből Isten teljesen és elégségesen megismerhető. szomorú börtönbe volnék rekesztve. mert ott el sem férhetne! Az ablak nem más. Nem mindenütt jelenvaló. amelyekkel véghezviszi őket. akivel eleitől fogva eggyé lett az Isten Fia. Ha betegszobámnak felhúzzák az ablakredőnyét és kinyitják az ablakát. amelyben a maga kinyomatát beleállította az ember-világba. A mindenhatóság sem. „A végtelen nem fér bele a végesbe. Nem örökkévaló. hogy Őt megismerhessük. amelyen át az Isten dicsőséges arca betündöklik és bemosolyog a mi életünkbe. hogy Isten- voltában ez által bármilyen változás esett. de ugyanígy történtek csodák az Isten szolgálatában álló más emberek életében is. amely hozzám beárad! De ez az egész gazdag ajándék nem az ablaknyílásban van. hogy ránk árassza a várva-várt kijelentés ajándékát! 89 . Ugyanígy nem „hárul át” rá a mindentudóság sem. amely Jézus Krisztusban valóságként áll előttünk. fenntartásának és kormányzásának művében eleitől fogva mindvégig folytat. Istennek és embernek ebben a titokzatos eggyé lételében is Isten mégis Isten marad. Ennek az egyszerű ablaknyílásnak. a másik ellenben három kiterjedésű valóság. magára vett még egy olyan megnyilatkozást is. Az örök Fiú Istent nem nyelte el magába az az emberélet. Ugyanaz a rajz! De ha külön nézem.nyomokon az. Ha ez az ablak nem volna. az egyik elfér a levélpapír síkján két dimenzióban. Evégre teremtette. úgy az az emberi élet is megmarad emberéletnek. amelyre éppen annak szüksége van. a levél papírján keletkező lenyomaté is. és ezeket a csodákat Ő sem önhatalmúlag cselekszi. De az az egyetlen bűntelen ember. Amíg Jézus Krisztus földi életében végbement a bűnös emberiségnek szánt „különös kijelentés”. Alázatos. az alatt nem szünetelt az az „általános kijelentés” sem. mint az Ő életében. mint amilyen Isten. amely azt nem elfedi előlem. egy emberéletet használ fel arra. Mintha máris más ember volnék attól a napfénytől. amellyel éppen a bűnös emberhez szólt. És ahogy ebben a csodában Isten megmarad változhatatlan Isten-voltában. mint mi magunk is. hogy olyan világosan és határozottan vallotta Istennek az Ő egész teremtett világa fölött álló teremtői felségét. hogy a magát kijelentésében kiélő Isten. hogy általa ajándékozza meg a bűnös embervilágot olyan kijelentéssel. hanem imádságában kéri. ez által olyasmi jön létre. ami abban a pillanatban elválaszthatatlan egység: a pecsét rajza a pecsét- nyomóé is. Nem felejtjük el: ember. mint a többi! Mert a ház minden egyéb része elzárja előlem ezt az áldást. Hanem azt jelentette. csodák kísérik ugyan a működését. hanem átbocsátja hozzám.

vagy: „Noha Istennek formájában volt. Viszont. a mélyben úszkáló halakat. amelyeket egy értelmi képben összeolvasztani nekünk sohasem sikerülhet. Vagy úgy állítjuk be a szemünket és a figyelmünket. született Szűz Máriától. amint igaz valóságában megismertük. hogy „emberrélétele” által az Ő örök isteni valójából kivetkőzött? Istennek lenni. Ezt a titkot aztán valamilyen képes beszédben próbáljuk kifejezni. mert akkor rögtön belebonyolódunk a megoldhatatlan kérdésekbe! Azt mondjuk például: „Jézus Krisztus a mennyei dicsőségből szállt alá miközénk”. a mélységben van. mert a valóságban együtt van előttünk a víz színe is. megüresítette magát. nem is tette Őt számunkra érthetőbbé. de akkor meg olyan tiszta üveglappá válik a felszín. akkor újra eszünkbe jut az Ő Isten-volta. De akkor még hátra van az ő ember-volta. amennyire Istenről egyáltalán tiszta kép alakulhat ki bennünk. Úgy vagyunk ezzel. amely maga láthatatlan a szemlélő számára.” – ezzel nem megmagyarázni akarjuk az Ő személyének titkát. hogy helyes fogalmunk lehessen róla. mélysége is. mert fennakadás nélkül átengedi magán a tekintetet. egyazon valakinek a személyében együtt szemlélni. hanem. csak megvallani akarjuk úgy. emezt is egyszerre. hogy amikor a Hiszekegyben így teszünk vallást Jézus Krisztusról. amikor így beszélünk Jézus Krisztus személyének titkáról. szolgai formát vévén fel”. vagy pedig látjuk a fenék alakulatait. hogy róla az értelmünk igényeinek megfelelő fogalmat alkothassunk. amit akár csak egy időre átmenetileg is abba lehet hagyni? Ne akarjon senki a szavunkon fogni. – olyasmi ez. s a látszólag kész eredmény megint kisiklik a kezünk közül. meghagyva azt teljes megmagyarázhatatlanságában. hogy míg vissza nem tért oda. meggyőződünk róla. hol meg úgy állítva be nézésünket. Csak ne kezdjük aztán az ilyen képes kifejezéseket boncolni. amikor ember-volta oldaláról nézve Őt. amilyen Isten és ember. mintha tiszta képünk alakulna ki róla. addig üresen maradt az ő mennyei helye? És a világban ezalatt minden zavartalanul ment tovább az Ő különben állandóan foly- tatott isteni működése nélkül is? Vagy azt mondjuk a Biblia tulajdon szavaival: „Gazdag lévén. De mit jelent ez? Vajon úgy „szállt-e alá”. És mert mindkét látásunk igaz. mi Urunkról. mintha mindent elölről kellene kezdenünk. amit egyfelől az ő Isten-voltáról. Vagy éppen arra vagyunk figyel- mesek. már-már azt hisszük. ki fogantatott Szent Lélektől. azért bizonyos. szegénnyé lett értünk”. hogy most utólag is meg kell állapítanunk: mindaz. Nem szó szerint veendő kifejezések ezek. Jézus Krisztus valósága is ilyen egyoldalú képek alkotására kényszerít bennünket. Hol így. az is csak részleges. Vagy az örök Fiú Istent látjuk benne. hogy világosan látjuk. ha számunkra ennek a kettőnek egysége soha nem is válik érthetővé. a mi értelmünk nem tud egy marokra fogni. legalább annyira. másfelől az ő bűntelenségében ugyan egyedülálló. már-már úgy látszik. De jelentheti vajon ez azt. felhők alakjának és egyebeknek a tükröződését. XIII. ami mögötte van. Meg kell vallanunk: egymástól annyira lényegesen különböző két valóságot. hogy a víz színét láthassuk. és egyszerre úgy látszik. de akkor az fátyollá válik és mindent eltakar. tiszta vizű tó vagy folyó fölé hajlunk: látjuk annak fodrosodó felszínét. ELEGETMONDÓ TÉNY. az ég színének. csak mi nem vagyunk képesek mindkettőt egy pillantással átfogni. Nem tehetünk mást. Csak dadogó megvallásai annak a megfoghatatlan ellentétnek. egyoldalú képe a valóságnak. amely az Ő személyében mégis egységként 90 . ami mögötte. mint amikor átlátszó. az ott heverő köveket. Csak természetes dolog tehát. de egyébként a mienkkel teljesen azonos ember-voltáról elmondtunk. vagy a véges embert. Előre is hangsúlyoztuk. hogy Ő mindkettő egyszerre. hullámainak játékát. Ha Isten-volta felől közelítjük meg személyét. hogy ez is. mint „Istennek egyszülött Fiáról. hanem egyre csak lehetetlenebbé tette számunkra azt. amely valahogy mégis egységében szemlélteti ezt az összeegyeztethetetlen kettősséget. – de nem láthatjuk azt is.

hogy az Ő akaratából történik valami. hogy minderről a Hiszekegy nem szól egy árva szót sem. hogy a Hiszekegy ezt nem teszi meg. A mi emberi szavunk után még sokáig késhet a tett. fenntartó és kormányzó örök Isten áll íme előttünk. és választ is nyerő kérdés Jézus Krisztussal szemben: ha Isten szól általa mi- hozzánk. ami pedig közbül volt. és ezt jó lesz világosan felismernünk. amint erről az evangéliumi történetek olyan eleven leírásokat közölnek. ránkzáporoz azután életének és munkásságának egész csodálatos gazdag- sága. a másik pillantásunk előtt azonban a mindenség végső titka fénylik elő belőle: az a világokat teremtő. amint az az evangéliumok feljegyzéseiben megszólal. hogy Isten kijelenti magát Jézus Krisztusban? Isten kijelentése mindig azt jelenti. mégis meg kellene emlékeznie a Hiszekegynek arról az egész kincstárról. akit homályos tekintetünkkel hiába kerestünk a nagy messzeségekben. hogy nem lehet benne szó mindenről. sokféle emberrel való találkozását. akiknél a szó sokszor „csak szó”. és egyik felséges meglepetésről a másikra haladhatunk előbbre. Akármilyen észbontóan titokzatos dolog is ez. Ezért olyan megbízhatatlan valami az emberi szó. Jézus Krisztusra szegezve tekintetünket elnyerjük a mi kérdéseinkre Istennek egyik kivilágosodó feleletét a másik után. ami a keresztyén hitnek a kincsei közé tartozik. Nálunk embereknél elválik egymástól ez a kettő. már ismerhetjük Őt! Olyan bőségesen megajándékozott bennünket Jézus Krisztusban ezzel az ajándékkal. és a szívünkbe zárhatunk. amelyekkel úgyis hiába boncolnánk az Ő személyének titkát. most íme.. És mindezekben van valami isteni üzenet számunkra. amely az Ő szavaiban és tetteiben kibomlik előttünk! Hogyan lehetséges ez? Az nem elégséges magyarázat. és Isten dolgai felől olyan világosság áraszt el bennünket. sőt új kérdések is tudatosakká válnak bennünk. De az az érdekes. Ha nem kaphatunk is benne részletekbe menő beszámolást. hogy ő szól. egy bizonyos. hogy legyen annak. amelyek felett különben elsiklottunk. és nem tudni. ha meggondoljuk: mit is jelent az. Miután szó volt benne Jézus Krisztus megszületéséről. Ha ezer olyan kérdést vethet is fel az értelmünk ezzel a rejtélyes személlyel kapcsolatban. amelyre aztán nincs felelet. maga az Ő személye világos és elégséges felelet a mi Isten-kérdésünkre. Halljuk felejthetetlen tanítását. Mi. akik el voltunk vakulva Isten megismerésére. De nem úgy szól. Hallgatásával mellőzi Jézus Krisztus életének és működésének egész gazdag történetét. az Isten kijelentésének azt az egész felbecsülhetetlen ajándékát. hogy mennyit ér? Isten tettekben beszél! Azzal jelenti ki magát. soha ki nem tanulható iskoláját. Cselekedeteiből zendül ki az az üzenet. És ezért jobb félretennünk azokat a kér- déseket. de legalább egy mondatnyi összefoglaló utalással. amelyet nekünk fel kell fognunk. hogy a Hiszekegy olyan rövidre fogott hitvallás. és ezért 91 . hát mit mond nekünk? Amint ezzel a kérdéssel a lelkünkben elkísérjük Jézus Krisztust az Ő útján. és nem tudunk vele betelni. Szemléljük csodálatos tetteit. amilyet nem is remélhettünk látni. azt egyszerűen át- ugorja. vagy sokszor egészen el is marad. és egyszerűen elindul- nunk a nyomában és figyelnünk: milyen kijelentést ad hát nekünk Isten Őbenne? Ez az egyetlen helyes. velük szemben való magatartását és bánásmódját. Az vezet bennünket ennek az oknak a nyomára. de akit ilyen közvetlen közelségből felismerhetünk. ahogy mi emberek. és ez a lényeg benne: Isten kijelentette magát nekünk Jézus Krisztusban. amely az evangéliumi elbeszé- lésekben a keresztyén hitnek rendelkezésére áll. Abban voltaképpen már benne van az Ő mondanivalója.” Születésének a tényéhez a Hiszekegy tehát mindjárt az Ő utolsó szenvedésének és halálának a tényeit kapcsolja.áll előttünk: az egyik pillantásunkkal csak az emberi élet országútját járó alázatos emberi vándort látunk benne. az Isten ismeretének ezt az egész csodálatos. hogy abból egyre többet meríthetünk.. hogy aztán ezekre is megkapjuk az Istentől jövő választ. És így a sötétség egyre oszlik körülöttünk. úgy vélnénk. Valamilyen más komoly oka kell. Nála tett és szó ugyanaz a megnyilatkozás. és csak ennek a vak- ságunknak a sötétségében tudtunk felé tapogatózni. mindjárt az a megállapítás következik utána: „Szenve- dett Poncius Pilátus alatt.

hogy cselekedeteivel mit sem ér el az ember. máris eleget kell. emberekkel. házából kitagadta őt. amilyet tett. hanem tényeket fűz tényekhez. Szóra talán majd csak nagy sokára kerül a sor közöttük. mint mi! Szó és tett. bűnös voltunk miatt. csak bennünk van a hiba. csak azért maradhatunk bizonytalanságban és tudatlanságban Isten felől. vagy éppen az ellenkező hatást éri el. Ha tetteinek ez a beszéde sokszor érthetetlen előttünk. Ha tudtul akarja adni: milyen irányban akarja vezetni a dolgok folyását. mit is mond nekünk Isten a Jézus Krisztus kibontakozó élete és munkája során. hogy mi is volt az ő elgondolása sorsunk felől. hogy ismerünk Valakit. maga a tett eleget mond. gondolatnyilvánítás és erőmegnyilatkozás. Lesz majd megbeszélni való is. hogy aláhúzza és elmélyítse azt. hogy Ő egyáltalán volt! Maga ez a tény voltaképpen már mindent magában foglal. akiben Isten eggyé lett velünk. Megtörténhet. Ahhoz képest.” Előfordul néha. hogy valósággal merrefelé igazgatja az események sorozatát. és születik meg a megértés közössége az egyik ember és a másik között. és a fia mindent meg is ért belőle. mindaz. és magát ezt a megbékélést már megértette a fiú édesapja szótlan belépéséből és néma öleléséből is. És az édesapa nem is fogja ezt eltitkolni előtte. de a legfon- tosabb az. Külön kell a tetthez ilyenkor még hozzájárulnia a szónak is. amit Ő szavaiban hirdetett s amit cselekedeteiben elénk példázott. hogy a fordulat bekövetkezett. amit akart. hanem megteremti a világot. akkor ebben az intézkedé- sében már benne is van az ő kijelentése. amit Jézus Krisztus az Ő élete során tanított és cselekedett. amit Isten Őáltala tudtul akart nekünk adni. hogy mi rejlik édesapja megbékélése mögött. hogyha Isten a bűnös embervilág tör- ténetének igazgatása közben olyan különös intézkedést tesz a maga kijelentése érdekében. és bűnbánatos esedezésének ellenére sem tudott neki megbocsátani. már csak aprópénzre váltása ennek a kijelentésnek. Istentől jövő igazságok drága ajándékait foghatjuk fel benne. és hogyan intéződött el az édesapa szívében a fia elleni nehéz per. Mindig hajlandók vagyunk Istenről is ennek a módjára gondolkozni. nem világprogramot fejt ki. maga Jézus Krisztus. amikor Jézus Krisztust beleállította az embervilágba. ami- ben az Ő valósága szétsugárzott. akkor nem terveket és szándékokat közöl. ha egy este szelíden bezörget a fia lakásának ajtaján és belép a szobájába. de az igazság. ami szavak nélkül is már eléggé kiviláglott a történtekből. ami mindent magában foglal. Ő maga az Isten kijelentése. Ezért Ő így beszélt magáról: „Én vagyok az igazság. Ha kifejezést akar adni teremtő elgondolásai gazdagságának. és abból. nem azt. úgyhogy a magyarázó szó már lényegeset nem is fűzhet hozzá. Őnála nem különváló dolgok. pedig ebben is egészen más Ő. Ezért elég a Hiszekegynek is csak annyit mondania. De a fődolog az. fontos újdonságot a köztük eső szó már nem is igen mondhat. és aki által megjelent a mi 92 . Még mielőtt azt kérdeznénk. érteti meg velünk. Vagy viszont sokszor. Minden egyéb. különös jelentőségű fordulatoknál. hogy a sokáig egymástól fájdalmasan elválasztott felek megint együtt vannak. hogy az ember meg tudja értetni magát: mit is akart kifejezésre juttatni a tetteiben? És csak így dőlnek aztán le a félreértések válaszfalai. Egy édesapa. hiányzik e mellől a szónak a szolgálata. mert az Ő tetteiből felénk zúgó szava nálunk. Mindenfelől körülvéve Isten műveitől. amikor cselekedetekben nyilatkozik meg az emberi lélek. aki fiával valamilyen szégyenletes bűnéért éveken át haragban volt. hanem egy és ugyanaz az önkijelentés. hogy Jézus Krisztus egyáltalán megjelent miközöttünk. És teremtményeinek előrajzó sokaságában magában mondja el: milyen kifogyhatatlan bőségben születtek meg Őbenne a felőlük való elgondolások. A fiú kíváncsi lesz arra.jár a nyomában olyan sokszor csalódás. hogy az emberi életben is. és benneélve az Isten munkásságának folyamatában. Fontos számunkra minden. ahol szó és tett úgy el tud válni egymástól. hogy mondjon nekünk maga a titokzatos tény. süket fülekbe ütközik. Eleget beszél maga a tény. ami néma összeborulásukban már úgyis világosan ki van fejezve. – ezzel voltaképpen már mindent elmondott. Mit jelent mindez a mi kérdésünk szempontjából? Azt. De az már csak arra való lesz.

ha egyéb művei nem árulnak is el abból annyit. sem vak erők játékának a színtere. hogy egyetlen verebecske sem hullhat alá a háztetőről a mennyei Atya akarata nélkül. ki fogantatott Szent Lélektől.embervilágunkban. mert abban kapjuk meg a feleletet ezekre a kérdésekre. olyan sűrű kárpitként fedné is előlünk Isten valóságát. Ebben a tényben jelenti ki Isten azt az Ő kegyelmét. aki Őbenne megjelentette magát! – Istennek ez a maga felől bizonyosságot adó kijelentése bomlik aztán sugaraira Jézus Krisztus működése egyes mozzanataiban. Halljuk Őt arról beszélni. évszázadokra szóló alkotásából is. amit lényegében véve már félreérthetetlenül megmondott. Valamit majd még különös hangsúllyal ki fog emelni a Hiszekegy Jézus Krisztus életének a lefolyásából. hogy valaki a világmindenség összes tényeit összegyűjtse és mérlegre tegye: mi szól belőlük Isten valósága mellett. nincs többé jogosultsága semmilyen Isten-keresésnek. És halljuk. Az. hogy a világnak volt és van Jézus Krisztusa. A megváltás elérkeztének az örömhíre zendül ki abból. hogy eldöntse a nagy kérdést. akinek titokzatos személyében együtt van Isten és ember. és hogyan oldódhatott fel a megbékélés összhangjában az az ellentét. aki felől különben csak magunkban tépelődhet- nénk. vagyis hogy a magát kijelentő örök Isten közöttünk emberként megjelent. Hogy Jézus Krisztus. ha még oly sok súlyos tény halmozódik is rá a másik oldal ser- penyőjére! Ha minden egyéb. Nagyobb balgatagságot ezek után már nem követhet el az ember. mi Urunk. amelyben Jézus Krisztus is valóság. hogy van olyan Jézus Krisztus. elégséges életjelt adott magáról: ez a világ. Jézus Krisztusban Isten úgy odaáll az ember szeme elé. hogy abból hozzánk egyetlen halvány sugár sem szűrődne át. ha ezt az egy tényt. Cselekedetei is lépten-nyomon ugyanezt hirdetik. amellyel utánanyúl a tőle elszakadt teremtménynek. De egyébként nyugodtan át lehet siklani mindenen. hanem annak az Istennek az akaratából áll fent és annak az uralma alatt is áll. az csak részletezése és ismételgetése volna annak. csak éppen ide nem szegezi a figyelmét. és mi szól annak ellene. mintha reménykedés és lemondás között hánykódó lélekkel tovább is keresi Istent mindenütt. amely őt el akarja kerülni. amelyet bűnünk támasztott Őközötte és miközöttünk? Rá fog majd mutatni a Hiszekegy a Jézus Krisztus kínszenvedésére és halálára. már magában is mindennél beszédesebben hirdeti. amit ezen a világon észlelhetünk. jelentkezik. Amit erről mondhatna a Hiszekegy. hogy tehát balgatagság a mindennapi élet gondjaival küszködő embernek magát elhagyatott árvának éreznie ebben a világban. amennyi mindenkit meggyőzhetne felőle. amikor az ő sorsa is ugyanennek a mindeneket igazgató mennyei Atyának a kezében van. Amióta Jézus Krisztus meg- jelent e világon. született Szűz Máriától”. hogy az ég madarainak a táplálékkal való ellátása és a mezei virágoknak színpompás ruházatukba való felöltözése is a mennyei Atya gondos intézkedései szerint történik. ahol Isten találkozót adott nekünk magával. ezen az egyetlen résen olyan tisztán és erősen áttör akkor is a fénye. Mi értelme van annak. és ezzel megadja a feleletet az ember Isten-kérdésére. Abból majd kitetszik: min alapszik Isten- nek ez a megváltó hozzánkfordulása. a Jézus Krisztus való- ságának a tényét kihagyja a számításból? Ez az egyetlen tény lehúzza a mérleget az Isten felől való bizonyosság oldalán. ez már magában foglal mindent! Maga az a tény. hogy ettől eloszolhatnak töprengései és kétségei. ami az Ő élete folyamán történt vagy elhangzott. és nem egyenesen Őnála keresi kérdéseinek a megoldását. hatalmas valóságát. „Istennek egyszülött Fia. hogy ez a világ Istennek a világa. amint száz más megkapó módon is odaállítja tanításaiban az emberek szeme elé az Isten élő. és újra szívére vonja az ellene fellázadt embert. 93 . Ha az ember elhomályosult szeme a teremtettség egyéb tényeiből nem láthatta kiviláglani az Isten valóságát. Egy nagy művésznek a lángelméje eléggé kivilágolhat egyetlenegy. nem lehet a véletlen szüleménye. hogy nem maradhat felőle semmi kétségünk. Így Isten is azzal az egyetlen tettével. hogy Jézus Krisztust adta ennek a világnak. és bizonyosakká tegyen bennünket maga felől. Őáltala maga Isten. hogy az Isten és a bűnös ember közötti végzetes ellentét szakadéka át van hidalva. hangosan tesz bizonyságot arról. Az látszik meg belőlük. hogy Jézus Krisztus megjelent ezen a világon.

ha fehér kerül mellé. amellyel emberek életében minden nehézség ellenére is Isten céljait igyekezett győzelemre vinni: – mind azt hirdeti. Ha csak mindig emlékezetben tudnák ezt tartani az emberek. ha azt mindenki más megvetette is. és ezzel magára vont romlása Jézus Krisztus valóságának a jelenléte által. Egészen téves benyomást szereztek az Ő tanításáról azok. Hiszen ha bizonyosak lehetünk afelől.hogy a természet erői. de csak egyetlenegy az embervilág egész széles birodalmában! És ezt az egyetlen. mint annak egyik főeleme. Van abban riasztó ítélet és kemény vád is bőségesen! Vészharangok szólalnak meg benne. Isten megismeré- sével együtt jár a mi emberi mivoltunknak. mint kíméletlen igazmondás az ember szemébe. egy emberélet. és munkatársait is „emberek halászaivá” nevelte. hogy mi másfajta teremt- ményei vagyunk. amit Isten számára jelent. hogy ez a világ Isten világa. Ha Isten úgy magára öltötte a mi emberi természetünket. amelyeket az ember szeret önáltató módon szépíteni és elleplezni. ahogy azt Istennek „emberré-létele” mutatja! – Sokféle változatban hangzik aztán fel ugyanez a kijelentés Jézus Krisztus tanításaiban is. ezek a máskor közömbösnek vagy éppen ellenségesnek mutatkozó hatalmak. tökéletesen az Ő rendelkezésére álló emberéletet is teremtő erejének különös csodatételével plántálta ide közénk Isten! Pedig minden emberi életnek az volna az értelme és rendeltetése. mert ez az Ő világa! Amikor Jézus Krisztus megjelenésében kivilágosodik előttünk Istennek hozzánk közelhajló arca. az „utolsó” is az emberek között. Az a gyengéd odaadás. Csodák is történnek az Isten világában. – És amit Jézus Krisztus az Ő szavaiban hirdet. akkor ebben a kijelentésében megszólal az Ő igazságosságának ítélete is. a „testvért”! Titokzatos örök sors dől el. akkor egészen mást jelent számunkra embereknek lenni! Itt a forrása az igazi ember- ismeretnek is: Jézus Krisztus valóságában. ahogy azt Őbenne látjuk. és „örök életet” nyerhet el. kiváltságos szerepünk van a mindenség életében. és egymásban mindig megbecsülnék az egyazon mennyei Atyának másik drága „gyermekét”. Hogyne tűnne ki ezzel együtt az emberi bűn valósága is! Ha Isten kijelenti magát Jézus Krisz- tusban. hogy az ember Istennek „gyermeke”. Tanítása nem egyéb. akkor máris bizonyos. még aki a „legkisebb” is. Az emberélet lényege abban van. amelyek bű- 94 . egyéb teremtményeknél „sokkalta különb”. akik csupa kedves és megnyugtató hangot véltek abból kihallani. ha Istennek és embernek olyan szoros köze lehet egymáshoz. ha Isten Fia maga is így megosztja velünk az emberi életet! Valóban az örökkévalóságra kiható jelentősége van az emberi életnek. egész szolgálata. ha ebben a világban minden sikerülne is neki. amit csak „a titkon néző Atya” lát igazában. szellemi mivoltunknál fogva. ha látszólag mindenét odaveszti is. hogy Istent szolgálja. és ez olyan rejtelmes valami. – A bűnnek ez az igaz valójában való leleplezése végighúzódik aztán Jézus Krisztus egész munkásságán. ugyanannak az igazságnak a fénye esik tetteiből is az emberi életre. kedve szerint való. az Isten világo- kat igazgató gondosságának különösen szemmel tartott tárgya. Szakadatlanul arról beszél. az a szakadatlan fáradozás. valamilyen különös. amellyel maga is formálta emberek lelkét. amelyben végre kiviláglik Istennek és embernek együvé tartozása. éppen az Istenhez való viszonyában rejlő igazi értelmének a megismerése is. annak fénye egyúttal a mi tulajdon emberi arcunkat is megvilágítja. Szent dolog embernek lenni. úgy ismerszik meg igazán az embernek Isten ellen való lázadása. ha Ő úgy akarja. földi életen túlhaladó érdekek forognak kockán minden emberéletben: örökre „elveszhet”. mint mind a többiek. s amely csak az Ő hosszútűrő kegyelme miatt nem taszította még végrom- lásba az embert. amellyel az emberi bűnt sújtja. olyan dolgok felől. hogy nekünk. hogy még beszennyezetten és sárba taposva is drága kincs minden egyes emberi lélek. Milyen súlyos ítélet foglaltatik Jézus Krisztus puszta tényében az egész embervilággal szemben! Íme. és benne Isten uralma dicsőüljön meg! Ahogy a feketének a feketesége akkor tűnik csak ki igazán. Akkor csakugyan nem hiú álmodozás az. amellyel egy-egy emberi lélek fölé hajolt. messze a látható. tudnak engedelmes szolgálatára is állni egy felettük uralkodó személyes akaratnak.

az a kijelentés testesült meg a Jézus Krisztus tényében. Utánamegy a „jó pásztor” az elveszett juhnak. amikor majd sorra kerülhet az igazi gyógyító beavat- kozás. amint már mondtuk. De mindenekfelett. azok átélték a csodálatos fordulatot: bűnös voltuk ellenére mégis elnyerték az Istennel való közösséget. Csak haladékot biztosít addig is. amely általánosságban terjed ki az embervilágra. Jézus Krisztus megjelenése azt jelentette. ha erre a kijelentésre igent mondunk. Nekünk személyesen Ővele van dolgunk. hogy a betegséget kitisztítsa a testükből. Minden egyéb is. akik azt megértik és elfogadják. akik nem érzik szükségét bűnbánatnak. Megmutatta. hogy magával megint egyességre vonja. titokzatos személyének a valóságában. hogy valójában végzetes ellentétben élnek Isten akaratával. bemutatkozik nekünk Őbenne. És keresztyénné az tesz bennünket. akikben a Jézus Krisztusban történt kijelentés megfogamzik. hogy azt megmentse. Valójában nem oldja fel a bűn átkát. Isten nem mond le róla. Isten mégis világosan szól általa hozzánk. mintha sohasem fordított volna hátat az atyai háznak. akik az Istenhez való viszonyukat derűs elbizakodottságukban rendben lévőnek tartották. s ezért az Ő ítéletének terhe alatt görnyedeznek. Ez már nem az egész emberiségre általánosságban kiterjedő kegyelem. hogy egyelőre csak valamennyire lefékezze a megnyilatkozását. hogy most már az a kegyelem nyilvánul meg. – És amit így hirdetett Jézus Krisztus az Ő tanításában. Nem ez vagy amaz a tette az isteni kijelentés. mint Istennek hozzánk szóló kijelentése. hanem éppen csak azokra szorítkozik. mentő. hogy orvosló. Akik előtte kitárták az életüket és oda- kapcsolódtak Őhozzá. valójában egész gyakorlati működése szakadatlan ostorsuhogtatás volt mindazok ellen. hanem arra. „Elközelített az Isten országa” – hir- dette. benne volt tehát már abban a tényben.” 95 . amely még nem arra való. ebben fut össze és ebben csúcsosodik ki: Isten a bűnös embernek megváltó Istene. Jézus Krisztus megjelenése Isten kegyelmének az örömhírét sugároztatja bele a bűnös ember- világba. és ezzel egyúttal fékezze benne a bűn romboló hatalmát! Az az „egyetemes kegyelem”. amellyel az Istennek szentelt temp- lomi csarnokokból kiűzte az odatelepedett kufárokat. és így a lélegzethez jutó szer- vezet átmenthető legyen arra az időre. újjá- teremtő erők áradnak szét belőle az emberek életébe. hogy abban Őt örökérvényű mintaként feltétlenül utánozni volnánk kötelesek. hogy Isten a bűn szakadékán át is utánanyúl az embernek. hogy abból az Ő dicsősége kiragyogjon. és azért közelget hozzá. Minden. s a bűnt nemcsak fékezi. hogy azt isteni jogon végérvényes paragrafusként idézhessük valamilyen hittani vagy erkölcsi. hogy mérsékelje benne az Isten igazságos ítéletét. Ha mindenki pálcát tört is a bűnös felett. Nem ez vagy az a mondása az isteni kijelentés. – Ennek az örömhíre csendül meg Jézus Krisztus tanításában is. Metsző gúnnyal beszél az „igazakról”. hanem orvo- solja. mert úgy vélik: velük az Isten is meg lehet elégedve. míg eljöhet az igazi megoldás. Ő maga az isteni kijelentés. amely az ítéletet nemcsak mérsékli. és nem vették észre. Orvosok is szoktak súlyos állapotban lévő betegeket olyan kezelésben részesíteni. vagyis „hiszünk Jézus Krisztusban. „Különös kegyelem” ez amazzal az „egyetemessel” szemben. És ha a szó testi értelmében csak egyszer forgatott is keze ostort. vagyis: beköszöntött a világra az a várva-várt idő. ami Jézus Krisztus működésének során szavai és tettei által kiviláglik. maga is tartóztatva van az által. Ha az értelmünk számára még oly felfoghatatlan jelenség is. Nem a teljes valóságában megnyilatkozó kegyelem. ugyanazt munkálta az ő tetteiben is. s ha mindenki lemondott is már a bűnösről.nösségének tudatára akarják ébreszteni az embert. hogy Ő egyáltalán megjelent közöttünk. Istennél van számára bocsánat. visszafogadja a megbántott atyai szeretet a „tékozló fiút”. amit Jézus Krisztus ténye magában foglal. mert Isten éppen a bűnös emberélet megromlott anyagát akarja kezébe venni és úgy alakítani. vagy egyházi rendszert igazoló érv gyanánt. amikor Isten a bűnnek zűrzavarából kihozza egy megújuló emberiség dicsőséges új rendjét. hanem feloldja. De most már nemcsak arról a kegyelemről van szó. miközben tartóztatja az Isten ítélő igazságosságát.

Az eleitől fogva efelé a végső állomás felé tartott. amelyet véghez visz a mi javunkra. De végigjárta ezt a fájdalmakkal teljes utat. tiszta lényének érzékenységével végighaladnia a tisztátalan embervilág tülekedő. hogy „megalázta- tásra” küldetett e világra. mert tudta. és ezek mindegyi- kének megvan a maga jelentősége. amelybe Ő Istennek nevében eljött. odáig vezető útnak az irányát is. ezért vagy bolondnak csúfolják. Mint Isten Fia. vagy más szóval: mi az Ő „műve”. meghalt és eltemették. Állandóan ki volt téve annak. Ezek után rátér arra. Ez azonban csak az egyik szakasza az Ő pályájá- nak. Amikor a Hiszekegy az Ő születésének tényéről egyenesen áttér az Ő földi életének utolsó eseményeire – „szenvedett Poncius Pilátus alatt. egészen addig. akik mit sem ismertek fel az Ő igazi fenségéből. amelyekbe ez az út alávezetett. szintén nem lehetett gyönyörűség számára egy pillanatig sem. De mivel magát egy emberéletnek a kere- teiben akarta kijelenteni. Kísérjük el előbb az Ő „megaláztatásának” útján. mint Jézus Krisztus. amelyet ez a titok- zatos személyiség megfutott. amelyet Jézus Krisztus „megaláztatásának” nevezhetünk. amelyek egész életén végighúzódtak. Ebből világlik ki: mivégre jelent meg világunkban Jézus Krisz- tus. Két mondanivalója van a Hiszekegynek erről is. Jézus Krisztus világfeletti örök Isten-voltáról is. ame- lyeknek feszültségi körében végezte egész működését. Erről számol aztán be a Hiszekegy a továbbiakban. ahogy soha senkinek az emberek közül sem azelőtt. alászállt a poklokra” – ezzel nemcsak a végső állomást jelöli meg. ezzel voltaképpen az Ő egész földi életének a jellemzését is adja. hogy az az embervilág. mély szenve- dés lehetett számára. mert az Ő pályafutása két szakaszra osztható. Az evangéliumok különös rész- letességgel számolnak be ennek történetéről. hogy „harmadnapon halottaiból feltámadt”. hanem egyúttal meghatározza annak az egész. Az eleitől mindvégig „megaláz- tatás” volt. Pedig csak a végén vált igazán. de egészen más irányban: az Ő „felmagasztaltatá- sa” következik már ezután. ami aztán életének és működésének egész története során kibontakozott az Ő személyéből. körülírta a Hiszekegy néhány vázlatos vonással az Ő személyének titkát. Tekintsünk bele az ő végső szenvedéseinek és halálának a mélységeibe. Olyasvalakinek. egy volt az Atyával örök hatalmában s dicsőségében. előbb szentségtörés címén az egyházi hatóság. és csak azok az ellentétek fokozódnak fel és csattannak ki. borzalmasan nehézzé ez az út. nagy vonásaiban megrajzolja azt a pályát is. Gonosztevők módjára elfogták. a legdurvábban kitaszította Őt magából. Innen folytatódik az Ő útja tovább is. ezzel is kiemelve. MEGALÁZTATÁS MIND A POKLOKIG. vagy vakmerő isten- káromlónak szidalmazzák. csak állandó. Azt látnia maga körül. ugyanúgy az ő haláláról adott beszámoló is összefoglalását adja egész földi sorsának. amint ez nem is egyszer meg is történt vele. úgyhogy mindvégig sokan voltak. Halálának a történetében csak azok a szálak futnak össze egy csomóban. De hangsúlyozzuk újra: ha a Hiszekegy csak erre a végső állomásra irányítja is a figyelmünket. milyen különös jelentősége van az utolsó állomásnál lejátszódó eseményeknek. XIV. e világra született bűntelen ember-voltáról is vallást téve. És mint bűntelen embernek itt élnie a bűnös emberiségben. onnan kezdve. majd veszedel- 96 . egyedül csak Őneki. Alázatos „szolgai formában” járt közöttünk. hogy „lesz eljövendő ítélni eleve- neket és holtakat”. sem azóta nem volt joga megszólalni. mindig csak „megaláztatást” jelenthetett. annak végessége mögött elrejtve kellett hogy maradjon az Ő isteni mivolta. amit látnia kellett. hogy lényeges. itt élnie a mi embervilágunkban. rút sokadalmán. hogy ha olyan hangon szólal meg. Ahogy az Ő születéséről mondottakban már benne foglaltatott minden. megfeszítet- ték. az történt. Rövidre fogva a dolgot.

Ő maga választja ki halálának a helyét és idejét. összefüggő elgondolásban. halálos komolyságából. amely idő előtt félbeszakítja és meg- hiúsítja munkásságát. hogy egész pályafutásának ez a legfontosabb állomása. hogy külön az Ő Isten- 97 . Mi az értelme ennek a végsőkig vállalt és elszenvedett „megalázta- tásnak”? Mondtuk: Jézus Krisztusnak a megjelenésében Isten a bűnös embervilághoz való kegyelmét nyilvánította ki. hogy Istenben igazságosság és kegyelem egymás sérelme nélkül. Az megfoghatatlan titok maradhat előttünk. De Ő ezt is vállalta és elviselte. hogy Őt megöljék. sőt az éppen ebben csúcsosodik ki. miképpen nyilvánult meg Jézus Krisztus megáldoztatásában az Isten ítélő igazságosságának és megváltó kegyelmének ez az összhangja. Jusson eszünkbe. Szenvedéseinek és halálának a története sem úgy mutatja Őt be. hogy az Ő személyének titkáról is úgy kaptunk legalább egy-egy részletnézetet. és Isten nem az Ő igazságosságának a rovására akar velünk szemben kegyelmet gyakorolni. nem vetkőzteti ki azokat titokzatosságukból. amikor előttünk titkokat tár fel. Ő maga akarja. abban a bizonyosságban haladt megáldoztatása felé. ahogy végződött. tökéletes össz- hangzásban érvényesül. amellyel a bűnt megítéli? Talán alapjában véve nem is olyan súlyos ügy a mi bűnünk. hogy még sokkal több szolgálatot végezhetne és sokkal több eredményt érhetne el. és végül bezárult fölötte a sír szája. aztán a legkínosabb és leglealá- zóbb halálnemmel. De akármilyen nagy örömhír is ez számunkra. de az mindig csak töredéke az egésznek. hogy Istennek nemcsak igazságos ítélete van a bűnös ember számára. nem pedig csak a mi óhajtásunk képzelgése. Ezért kellett Jézus Krisztus életének úgy végződnie. hogy nyilvánuljon számunkra Isten kijelentésében. maradt e mögött még egy tisztázatlan kérdés. Ellenkezőleg. Hogy viszonylik ez a megváltó kegyelem. az ő igazságosságához. hogy ez az egymást kizárni látszó ellentét hogyan jut Istenben egymással összhangzásba. semhogy azoknak feneketlen mélysé- geit bejárhatná a tekintetünk. Felfoghatunk belőle egy-egy elővillanó igazságot. Nem úgy vélte. és ezért nevezzük Őt éppen kínszenvedéseiért és haláláért a mi Megváltónknak. mint aki maga tervelte el és maga intézi ennek a történetnek az eseményeit. Nem úgy nézett elébe megölettetésének. a keresztre feszítéssel kivégezték. hanem van igenlő szava is a bűnös ember felé. Amikor kissé közelebbről számot adunk magunknak arról. Csak ennek alapján adhatjuk át magunkat teljes bizonyossággal az Ő megváltó kegyelme tudatának. mert hiszen ez magának Istennek való kérdés. világosan ki kell.mes felforgató gyanánt a világi törvényszék is halálra ítélte. nem pedig olyan. hanem úgy. ha ilyen kérdések gyanúja fennmaradhatna felőle! S az Ő megváltó kegyelme csak akkor lehet valóság. közösségre lép vele. ha vele együtt felragyog előttünk az Isten igazságosságának el nem halványuló fénye is. s akik ezt rajta végrehajtják. amelynél fogva el kellene tőlünk fordulnia bűneink miatt? Megenyhült talán az Isten haragos és megveszteget- hetetlen rosszallása. mint valami szerencsétlenségnek. amellyel örökre megszakítana vele minden kapcsolatot. mert úgy látta: ez is hozzátartozik az Ő küldetéséhez. De maga a tény. nem hagyhatjuk rá magunkat teljes bizalommal Isten megváltó kegyelmére. mint túlerős ellenség karmai közé jutott és tehetetlenül vergődő áldozatot. amelyet a mi értelmünk előtt ki lehetne teregetni. hogy Isten túl ne tehetné magát rajta? Nem így ismerjük meg Istent az Ő kijelen- téséből! Nem is volna Ő igazán Isten. Ezzel vált teljessé az Ő „megaláztatása”. Egész valója annak a bizonysága volt. amiért ebben a világban megjelent. amellyel Isten felénk fordul. és éppen halála által fogja véghezvinni azt. ha ezt a sorsot valamiképpen elkerülhetné. öntudatlanul is az Ő tulajdon szándékának az eszközei. hogy az Isten és a bűn közötti ellentét egy hajszálnyit sem veszített örök. és amíg arra is nem kapunk feleletet. és a bűne ellenére is meg akarja benne valósítani teremtésbeli dicsőséges szándékát. Vilá- gosan kell látnunk. és az egészet magát soha nem rakhatjuk össze ezekből a töredékekből az értelmünket kielégítő. újra csak arra kell emlékeztetnünk magunkat. Jézus Krisztus kereszt- halálában is sokkal mélyebb titokba nyerünk betekintést. hogy Istennek kijelentése.

és az egész történetből az tűnik ki. De ebben is csak az Isten „rendelkező akarata” valósult meg: ennek a látszólagos vereségnek a színe alá Ő maga akarta elrejteni hatalmát. De hogyan. de félreérthetetlenül az az igazság szólal meg Jézus Krisztus kereszthalálában. ha tudjuk. kivel álltak szemben! Nyilvánvaló. Egy pillanatnyi meggondolás aztán meggyőzhet bennünket még valamiről. hogy annak éppen a fordítottja! Isten igazságossága alatt azt értjük. Ha „tükörírásba” foglaltan is. hanem rávetette magát. A legélesebben szembeszállhattak Istennek a „parancsoló akaratával”. minden erejét összeszedve döntő rohamra indulhatott. a kereszthalállal végződik? Világosan megmutatja. milyen összeegyeztethetetlen ellentét van Isten és a bűnös emberiség között. és diadalmaskodhat-e fölötte. Ezzel megint csak magasabbra növelte maga ellen az ellenkezés dühét. míg végül a feszültség kirobbant. ha teljes mivoltában végiggondolni nem vagyunk is képesek.volta. és mennél jobban kibontakozott előtte Jézus Krisztus által Istennek kijelentése. annál tisztábban ragyogott ki Őbelőle az az isteni élet. amikor ezt a látszólagos Isten elleni győzelmet kivív- ták. amelyben magát feltárja nekünk. A halálos csapást itt éppen az emberi bűn kapta. még az emlékezetét is eltörölje annak. mint valami póruljárt betolakodó felett? Korai volt Jézus Krisztus ellenségeinek az öröme! Nem tudták. kiadhatta Isten ellen való lázadásának minden mérgét – és mit ért el vele? Mégis csak az Isten marad az Isten az Ő világfeletti örök uralmában. ha lehet. amit az Isten igazságosságának nevezünk. Az ő halálában véglegesen és teljes leplezetlenséggel kitűnt. Ha úgy látszik is. a Jézus Krisztus megáldoztatásában a visszájáról rajzolódik elénk az. mint az Isten „erőtlenségének” a jele. hogy Őbenne a magát kijelentő Isten volt jelen? Kiküszöbölheti-e a bűnös ember ebből a világból Istent. vagyis kinyilvánítja azzal szemben az Ő megalkuvást nem ismerő igazságosságát. amely Jézus Krisz- tusban megnyilvánult előttük. De mindenekelőtt megállapíthatjuk. itt pedig az ember taszítja el Istent magától! Valóban. hogy visszájáról is ugyanazt mutatja a kép. S az embervilág meg- támadva is érezte magát Istennek attól a közelségétől. Először szegezzük figyelmünket arra. hogy a bűnös ember nem tűri meg Istennek a megjelenését a maga világában! Isten kellene. hogy Ő nem engedheti világában a bűnös embert érvényesülni. hogy elhallgattassa szavát. hogy annak értelme legalább részleteiben kivilágosodjék előttünk. és külön az Ő ember-volta oldaláról közelítettük meg. amelyet semmilyen támadásával sem tudott a bűn lerántani a maga színvonalára. Állandó tilta- kozás és ítélet volt az az egész környező embervilág bűnössége ellen. annál ellenségesebb és ingerültebb indulattal felelt rá. és így fokozták egymást az ellentétek. vagyis a magát kijelentő Isten. hogy Ő valaha is itt járt. amit Jézus Krisztus jelenléte jelentett. hogy akkor is Isten hatalmában voltak. valójában azonban annál csodálatosabb bizonysága az Ő „erejének”. lehet-e ennek a látszatnak csak egy percig is hinnünk. Ugyanígy közelítsük most meg az Ő „megaláztatásának” tényét is. kioltsa az életét. amely az Isten ellen lázadó ember minden bűnének a betetőzése és összefoglalása. Az embervilág nem bírta ki Istennek a Jézus Krisztusban történt meg- nyilvánulását. kettejük találkozásában az egyiküknek el kell tűnnie a színről. hogy Jézus Krisztus Isten Fia. hogy az az emberélet. Mit mond nekünk Isten magáról azzal. hogy a bűn is csak akkor és csak úgy garázdál- 98 . és csak azért ölhették meg bűnös kezek Jézus Krisztust. álarcát teljesen levetve. és végrehajthatták az Ő keresztre feszítésével azt a bűnt. De mennél jobban tornyosult ellene az emberi ellenségeskedés. mint amit a színe felől láthatnánk rajta. – ez az Isten ítélő igazságosságának a kinyilvánítása volna. itt pedig annak a tanúi vagyunk. hogy Jézus Krisztus kereszthalálában a bűn kerekedett felül győzelmesen. hogy Isten és a bűn egymással soha nem férhet össze. és. hogy eltaszítsa magától az embert az ő bűnéért. amint mondtuk? Hiszen inkább mondhatnánk. Ezért az emberi tekintet előtt úgy állhat Jézus Krisztus keresztje. Kifejezésre jutott az már Jézus Krisztus egész életében. mint valami alkalmatlan- kodó idegent. milyen engesztelhetetlen ellen- tétben áll Ő az embervilág bűnével. Végső erőpróbáját játszhatta itt végig.

a bűnös ember feje felől pedig elfordul a veszedelem. úgy hogy szelíd szemét egy pillanatra sem veszi le róla. annál biztosabban porlanak szét sérthetetlen és mozdíthatatlan sziklafalán. hogyha az emberi bűn még oly elvakultan támad is a felé közelgető Isten ellen. De csodálatos módon ugyanezekből a vészterhes felhőkből mosolyog rá a bűnös emberre az Isten kegyelmének derűs napfénye is. aki kinyilváníthatná igazságos ítéletét úgy is. és összetörjék az ember minden hiúságát. de éppen ezzel a maga kiszolgáltatásával éri el célját. önfejűségét. amelyből csak igazságossága tűnik ki. hogy Isten nem mond le az emberről még fellázadásának ebben a végletekig menő elfajulásában sem. Istennek valójában nincsenek szenvedései. e helyett úgy nyilvánítja azt ki.kodhat az Ő világában. hogy ugyanez a történet egyúttal Isten kegyelmességének a legfelségesebb megnyilvánulása is. hogy azon Ő egykönnyen túltehetné magát. de nem a bűnös embert döfi halálra. Az tehát megfoghatatlan marad számunkra. akiben Isten jelent meg nekik. hogy vakító fényükkel leálcázzák az ember bűnösségét. amely garázda legényfiának elébe áll és dühös ütéseit is némán eltűri. hogyan szerethet ennyire! De ugyanakkor nem maradhat fent kétség vagy félreértés az Isten igazságossága felől! Nem azért van kegyelem a bűnös ember számára. Az ember bűnének ebben az isteni megítéltetésében azonban az a csodálatos. hogy ebből a tényből – jobban. Voltaképpen a szeretetnek néma birkózása megy itt végbe: az emberi bűn teljes elvetemültségével támad. de kegyelmessége nem. valójában pedig csak ma- gukat törik össze rajta. és azt sebzi véresre. ráeszmélünk. amelyből nem hangzik ki az Ő igazságosságának ítélete. hogy Jézus Krisztus megáldoztatásában az emberek mondták ki a halálos ítéletet olyasvalaki felett. Jézus Krisztus végső „megaláztatásában” azonban úgy szólal meg kijelentése. Az első hallásra úgy tűnhetett fel. mint a viharzó tengerből kiemelkedő szirt: látszólag szenvedő áldozata az ellene törő hullámoknak. amellyel Isten ellen felemelte magát. hogy Isten. milyen menthetetlenül elrontotta a dolgát Istennel. Isten pedig minden hiányosságtól mentesen éli az Ő teljességében tökéletes és ezért örök boldogságában dicsőséges életét. hogy Isten maga szenvedi el az Ő ítélete megnyilvánulásának minden terhét és csapását. hogy Isten minket. De ha jobban odafigyelünk. mint ugyancsak itt. mintha olyan csekélység volna a bűn Isten szemében. amelyet Isten titkaiból Jézus Krisztusnak önkéntes megáldoztatása jelent ki nekünk. hogy azzal a bűnös embert vetné a végromlás kárhozatába. hogy amikor ilyeneket mondunk. hogy lesújtottságából felemelje. A szenvedés mindig hiányosságnak az érzése. Félreérthetetlenül az világlik ki belőle. nem tér ki támadása elől. hanem az Isten tulajdon szíve ellen fordul. Úgy áll Jézus Krisztus keresztje az embervilág közepette. bűnös voltunk ellenére is. hogy a bűnös ember megmenekülhessen tőle. amikor és ahogy Ő akarja azt felhasználni a maga titokzatos végzé- seinek értelmében. annak a megfoghatatlan titoknak a súlya alatt kell álmél- kodva leborulnunk. amelyek rajta kitöltik dühüket. hogy Istenben magában való- 99 . amellyel a bűnös emberre sújt le. amelyek nem illenek Őrá. Isten pedig még csak nem is védekezik. hogy maga viseli ennek a leszámolásnak az árát. fegyverezi le a bűnt. Isten ítéletének a villámai a kereszt körül csapkodnak a legsűrűbben. Jól tudjuk. és viszont van olyan ítélete. Sehol nem eszmélhet rá jobban az ember arra. mint bármi másból – az Istennek ítélete zendül ki. és mennél magasabbra csap fel mérges támadásuk. Jézus Krisztus keresztje előtt megállva és általa Isten kijelentését felfogva. csak halvány mása annak a szeretetnek. A lényeg mindebben az. Máskor van Istennek olyan kegyelmes szava hozzánk. és kényszeríti végre térdre maga előtt a bűnös embert. hogy szinte ugyanazon lélegzettel mondja ki igazságosságának a végső ítéletét is. büszkeségét. megnyugtassa és megörvendeztesse. félelmetesen megvillan ugyan. amelyet az Isten és a bűn közötti engesztelhetetlen ellentét jelent. Mert hiszen a Jézus Krisztus keresztje arról beszél. Az a halálos tőr. De sehol nincsenek az Isten kegyelmének karjai hívogatóbban kitárva felé. olyan kifejezéseket használunk. hanem elszenvedi azt! Az az édesanyai szeretet. kegyelmének a leggyengédebb vigasztalását is. Ő mégsem fordul el az embertől.

mert. mert egy volt az Istennel. Hogy mindvégig hű képe legyen szá- munkra Istennek. bűnös emberek felé. halálos támadást. Az Ő lelke vonaglik a bűn ellen megnyilvánuló isteni haragnak a sújtásai alatt. amelyet Isten közelgetése a bűnös embervilágból kiváltott. erről voltaképpen mit sem tudnak még. Ő mentes volt ugyan a bűnnek legkisebb nyomától is. hogy végül olyan hangokat is meg akart rajta szólaltatni Isten. Mert értük vállalta szenvedéseit. Amit erről a kijelentésről az imént elmond- tunk. akkor Jézus Krisztus emberi életének is oda kellett kerülnie ennek az ellentétnek az ütközőpontjába. amit Isten fel akart tárni az Ő titkaiból. De ember-voltánál fogva ugyanakkor egy volt ezzel az Isten ellen végső rohamot intéző embervilággal is. Helyettük is Jézus Krisztus éli át ennek az ítéletnek a valóságát annak teljes. Hiszen azok. hogy kerüljön. amellyel az emberi bűn arra válaszolt. mint az ő megváltott jövőjüknek bajnoka. vállalta velük a közösséget. De annyit világosan megértünk belőle. felszívta szívébe minden nyomorúságukat. és ezért egynek érezte magát velük a jelenük minden bajában és romlásában is. akkor is ugyanez a bizonyosság világlik ki előttünk. roskasztó súlyú tudatával. mert magáévá tette a bűnösök ügyét. utólag is csak egyesek fognak közülük ráeszmélni erre a megítéltetésükre. És ebből csakugyan megértet- tük azt is. amelyeknek a viharos erejétől a hangszernek össze kellett törnie. és felfogta azt a durva. erre a szolgálatra nemcsak az életét. mint éppen utolsó szenvedéseinek napjaiban. hogy annak eseményeiben táruljon fel számunkra mindaz. hogy magát tőlünk elkülönítse. mintha az a saját magáé volna. és ugyanakkor Ő mégis megváltó kegyelmével fordulhasson felénk. Ez az emberi élet volt a hangszer. hanem minket. Ha Isten ki akarta nyilvánítani. hogy abban kinyilvánuljon az Isten és az emberi bűn közötti ellentét. hogy amikor végső „megaláztatására” odaszentelte magát. hogy valójában mi is történik itt. Ő sohasem arra használta fel. milyen csodálatos szeretettel van hozzánk Isten. 100 . és halálának óráiban! Ez pedig azt jelenti. akiknek bűnét ez az ítélet véglegesen leleplezi és megbélyegzi. nagy áron lehet csak Istennek. Értük akart élni. akkor ebben az összeütközésben nemcsak Istent képviselte velünk. Isten megtalálta a titokzatos megoldását annak. hogy megváltó kegyelme nem igazságosságának a rovására árad ki az emberek felé. akik Őt a keresztre felfeszítették. Sehol nem azonosította magát velük jobban. hogy bűnös embereket szeretnie az Ő sérthetetlen igazságossága miatt milyen titokzatos. bűnösökkel szemben. hogy igazságossága csorbítatlanul kielégüljön és érvényesüljön. bűnösöket is képviselt Istennel szemben. Itt azonban egy új mozzanat tűnik a szemünkbe! Jézus Krisztus az Isten és a bűn közötti engesztelhetetlen ellentétnek mindkét oldalához odatartozott! Istennel való egysége révén képviselte az Istennek hozzánk való közelgetését. azért helyettük is viseli azt. de azt a nagy különbséget. Ezt Ő engedelmesen vállalta is. úgy rá összpontosul Istennek a bűnösök ellen való haragja is. amelyen Isten meg akarta szólaltatni az Ő kijelentésének hangjait. hogy azért Őközte és az emberi bűn között változatlanul fennáll a halálos ellentét. Neki áldozatul kellett esnie a rajta át kicsattanó feszültségnek. Ha Jézus Krisztus „megaláztatásának” tényét ezek után az Ő ember-volta felől közelítjük meg. Rá kellett összpontosulnia a táma- dásnak. hogy Isten igazságossága és kegyelme nem egymást örökre kizáró ellentétek. csak új színezettel meggazdagodva. akkor nemcsak azokat ítélik meg. amely Őt mindnyájunktól elválasztotta. Az Ő emberi életének az volt a küldetése. íme. és ez a szerep az életébe kellett. mert velük is elválaszthatatlanul eggyé tette magát. Amikor az Ő keresztje körül az Isten ítéletének villámai csattognak. és ezt a bűnt Ő a maga bűnének érzi. hanem elsősorban Őt magát sújtják. akinek a kijelentése általa bele akart világítani embervilágunkba. az azt jelenti. hanem a halálát is odaszentelte. Ahogy magára vonta a bűnösöknek Isten ellen támadó dühét.jában mi az. hanem úgy. de azt is. amit Jézus Krisztusnak mindhalálig elviselt gyötrelmeiben látunk kiábrázolva. Bűntelenségében Ő mindig testvéreinek tekintette a bűnösöket. meg akarta osztani minden terhüket.

Annyit világosan megértünk belőle. amely megkönnyíti számukra. akiben nem volt bűn. Azt élte át ezekben az órákban: milyen utálatos az Isten előtt annak az emberiségnek a bűne. mintha mindazok elszenvedték volna már magukon Istennek kárhoztató ítéletét. magára vette és elszenvedte az Isten igazságosságának azt az ítéletét. mert ott fénylik rajta az Isten jótetszésének bélyege. Jézus Krisztus- nak a halála azonban egészen más képet mutat. mi is tudomásul vehetjük. Kimondhatatlanul gyötrődött éppen lelkileg. amelyet különben sehogyan sem tudnánk megérteni. hogy az egész bűnös emberiség életében megindul ezzel a megújhodás folyamata. Ha azt kérdi valaki: mennyit nyomhat az Isten mérlegén annak az Egynek a megítéltetése az egész emberiség minden tartozásával szemben. hogy ezzel végleg megnyitotta az utat az Isten megváltó ke- gyelme számára a bűnös embervilág újjáteremtése felé. azt a kereszten elhang- zott egyik felkiáltása sejteti legjobban: „Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engemet!” Tehát éppen az Istennel való közösségtől volt megfosztva. Már az a bűntelen élet sem csak az Ő egyéni ügye volt. Akik megütköznek azon a gondolaton. Az Ő bűntelen élete Istennek egy olyan új kezdése az Ő teremtettségében. Magára nehezedni érezte az emberiség bűnéért az Isten ítéletének egész súlyát. úgy „eleget tett” az Isten igazságosságának. amelynek félelmes mélységeit Ő megjárta helyettünk. De az ilyen vértanúk halálában mindig megfigyelhető. amelyet a bűnösök érdemeltek volna meg. amellyel az Isten igazságosságának a maga személyében mindenben „eleget tett”. hogy a testi gyötrelmeit ellensúlyozta volna lelkileg valamilyen belső felmagasztosultság érzése. amelynek kiürítésére csak az engedelmesség tudta rábírni. hanem egy egészen új embervilágnak a gyökere és forrása. Amikor közelgett az órája annak. hanem amellyel ennek ellenére is közösséget vállalt. Hogyan élheti át az Istentől való elhagyatottságot és eltaszítottságot az az ember. Mert ez az Egy nem egy a sok közül. ezt az utat az Istennel való olyan felemelő közösségben járják végig. hogy Isten az Ő igaz- ságosságának kielégülést szerzett. Boldogan mennek a halálba. 101 . ugyanúgy ennek az „utolsó Ádámnak” a bűnösökért önként lerótt bűnhődése is annyit jelent. sokszor hálaénekkel az ajkukon azért. mint valami fertelmes „keserű pohártól”. Sok példáját ismerjük annak. és valószínűleg ezek a lelkileg átélt gyötrelmek siettették a keresztfán halálának bekövetkezését. hogy ellenségeinek kezére adja magát. Az egyetlenegy bűntelen elszenvedte a bűnösök megérdemelt büntetését. És amikor ennek a bűntelen életnek az Isten ítélete alá való odaáldozásával magára vette a mi tartozásunkat. amely minden szenvedőnek az erőforrása lehet. mert az ő nevükben valaki már minden tartozást kifizetett az Ő „helyettes elégtételével”. sőt talán egészen el is felejteti velük annak rettenetességeit. „Alászállt poklokra” – mert a „poklok” éppen azt az Istentől való elhagyatottságot jelentik. hogy Isten ilyen nagy tisztességre méltatta őket! Dicsőséges a haláluk. Erről az oldaláról nézve is azt jelenti tehát Jézus Krisztus kereszthalála. erre azt kell felelnünk: teljességgel eleget. hogy mivel az Isten keze vezeti őket ennek a végső áldozathozatalnak az útján. Hogy mi mehetett végbe benne.Ezért van Jézus Krisztus szenvedéseiben és halálában valamilyen titokzatos és félelmetes sötét elem. hogy emberek Istentől kapott küldetésük szolgálatában engedelmesen vállalják és elszenvedik még a halált is. Megint olyan ténnyel állunk itt szemben. és ez alatt a súly alatt roskadt a halálba. aki egyben maga a megtestesült Isten is? De ha Ő maga is gyötrődő és felelet nélkül maradt „Miért?” kérdésben kiáltotta el utolsó óráinak borzalmas titkát. akiknek az élete az Ő életéből bontakozik majd ki. hogy az. amelynek Ő nemcsak áldozatául esett. hanem egyúttal záloga annak is. Miközben aztán rázúdultak kínszenvedései. amelynél teljességgel elakad az értelmünk. amely mindenért kárpótlást nyújt. nem úgy élte át azokat. és úgy gyakorol kegyelmet a bűnös emberekkel szemben. teste-lelke úgy visszaborzadt a ráváró szenvedésektől. hogy megfoghatatlan marad számunkra: mi is ment végbe Őbenne és Őrajta azokban az órákban. amely magában hordja a belőle kisarjadandó egész újjáteremtett emberi- séget. Ahogy valamikor az első embernek bűnbeesése Isten ítélőszéke előtt az egész belőle származandó emberfajta bűnbeesésének számított. Felőlük azért fordulhat el az Ő ítéletének veszedelme.

akkor nemcsak. azok nem értették meg a dolog lényegét. És nem is arról van szó az Ő kereszthalálának „helyettes elégtételében”. és végre kell hajtatnia. megnevezhető helyen és időben lejátszódott valóságról. Az ítélőbíró maga száll alá magas polcáról. De amikor valaki önként ajánlja fel és szánja oda magát arra. De hogy ez ne a bűnös örök pusztulása árán menjen végbe. hogy ennek árán hajlandó legyen kegyelmet gyakorolni. Valóban felháborító jelenség az mindig. hanem ellenkezőleg. aki ugyanannak a büntetésnek az elviselésébe belepusztulna. amelynek már nem áll útjában az Isten igazságossága. És akármilyen titokzatos tény is ez. csak a csodálat és tisztelet érzései ébredhetnek bennünk. mint maga az emberré lett Isten. „Szenvedett Poncius Pilátus alatt”. és önként áldozta oda magát arra. Ő küldetését látta abban. hogy a bűnösnek tartozását magára vegye és megfizesse. hanem egyszer a történet folyamán. nem más. és soha többé meg nem történtté nem válhat. amint néha ennek a gondolatnak csak eltorzított formáját ismerő emberek vélik. amely megtörtént. Az ítéletnek el kell hangzania. hogy semmi okunk nincs a felháborodásra. És ha éppen velünk történik meg. Isten maga viseli az árát! Ez tehát a Jézus Krisztus „megaláztatásának” az értelme: a bűnös ember számára olyan kegye- lem van. mert ezzel meg akarja menteni a bűnöst. Rábízhatja magát a bűnös ember teljes bizonyossággal: Isten a megváltó kegyelem Istenének jelentette ki magát! 102 . hogy valaki ilyen áldozatot vállal értünk. ha bűnösöket ártatlanul hurcolnak az ítélőszék elé. mintha egy kegyetlen. hogy bűnös emberekért meghaljon. Mert az. hogy maga sem tudta: ártatlan létére miért éri őt a mások megérdemelt büntetése. Tehát nem valamilyen szép elméleti el- gondolásról van szó. Az Isten igazságosságának a bűn ellenében érvényesülést kell nyernie. Jézus Krisztus nem úgy esett az Isten ítéletének ostorozása alá. és ezzel számukra szabadulást és kegyelmet biztosítson. vérszomjas istenséget kellett volna megengesztelni valakinek az áldozatul vetése által. mégis tény.hogy e szerint az Ártatlan szenved s a vétkesek ennek árán megszabadulnak megérdemelt bün- tetésüktől. aki önként veti oda magát áldozatul Isten ítélete alá a bűnösökért. akkor egész életünkre a hála tartozása köt bennünket hozzá. hogy inkább őt sújtsa a büntetés.

A Hiszekegyben megszólaló keresztyén hit azonban nem arról számol be. és ezért már semmilyen elismerésben nem részesülhet érte. de csak abban az értelemben. Nemcsak hogy az iránya egészen más: amaz a mélységekbe vitt alá. Jézus Krisztus „megaláztatásának” vonala azonban elérkezett egészen a sír hideg öléig. Homályos a szemünk ahhoz. Onnan tovább már nem vezet evilági út sem fölfelé. Sok emberről csak holta után derült ki. XV. Sokaknak az utókor szolgáltat igazságot a kortársaik ellenségeskedéséért vagy meg nem értéséért. azt utána következő nemzedékek már imádó hódolattal vették körül. tisztán láthassunk mindent. Nem olyasmi történt vele. hogy valakit még halála után is ér felmagasztaltatás ebben a mi világunkban. hogy íme. Sokszor egy-egy embernek az élete csak akkor kezdi megteremni áldásos gyümölcseit. ha Isten nem adná tudtunkra az Ő kijelentésében. hanem azt visszhangozza. amikor ő maga már régen elhalt. hanem csak az emlékével. nem tudnak eligazodni a mi gondolataink. Sem nem olyasmiről van szó. akit a kortársai gonosztevőként végeztek ki. Nem csoda tehát. mint amikor egy száműzött és bujdosó király visszahódítja országát és újra elfoglalja királyi székét. amely a rá visszaemlékező későbbi nemzedékek lelkében menne csak végbe. A mélységekből hirtelen a magasságok felé tört pályája. amennyit Isten kijelentése tudtul ad nekünk ezek felől a titkok felől. Lépten-nyomon le kell majd raknunk az értelmünk fegyvereit és hálásan be kell érnünk annyival. hanem arról. milyen nagyra kellett volna becsülni. amit Isten mond nekünk az Ő kijelentésében. ha az is. „Harmadnapon halottaiból feltámadt”. amelyen túl már egy másik világ titkai terjengenek. megint tudnunk kell: megfoghatatlan titkok várnak ránk. hogy az útnak ez a két szakasza a valóságnak két különböző birodalmába esik. hogy amikor azokba a magasságokba. evilági megaláztatást evilági felmagasztaltatás követ. amíg még élt. amit tudunk róla. és nem is tudnánk felőle semmit. És azután „felment a mennyekbe. Az ilyesféle esetekben a pálya felfelé ívelő vonala éppúgy a szemünk előtt van. hogy Őt magát hogyan magasztalta fel Isten a valóságban? Ez pedig már túlnan esik a mi világunk határán. Nem arról van tehát szó. Sajátos nehézségeket okoz az értelmünk számára az. Jézus Krisztusnak mind a „poklokig” való „megaláztatása” után továbbvezeti a Hiszekegy az Ő pályájának vonalát az Ő „felmagasztaltatása” felé. onnan fog eljönni ítélni eleveneket és holtakat. tele van számunkra titkokkal. FELMAGASZTALTATÁS MIND A MENNYEKIG. Nem végződött az Ő története azzal. 103 . hogy ez már igazában nem ővele magával történik meg. amelyekbe útja felvitte. mint volt az aláhanyatló vonala. ahonnan elérkezik hozzánk Isten kijelentése útján néhány felséges és szent bizonyosság. „Megaláztatása” itt játszódott le a mi földi világunkban. amit a történelem lapjairól bárki leolvashat. mint amikor egy ártatlanul elítéltet újra előhoznak a börtön fenekéről és az elszenvedett méltánytalanságért kárpótlásul nagy népszerűség vagy tisztességtétel polcára emelik. utánatekintünk. ült az Atya Isten jobbjára. sem semmilyen más irányba.” Amikor most Jézus Krisztus pályájának ezt a szakaszát vesszük szemügyre. De a Hiszekegyben Jézus Krisztusnak nem ilyen megdicsőüléséről van szó. A keresztyén hiten kívülálló ember beszélhet ugyan ilyesmiről is. Abban a halálon túli világban. Az gyakran megtörténik. hogy Jézus Krisztus pályájának ez a szakasza teljesen elüt az előbbi szakasztól. Megállapíthatja. az igazi eltérés abban mutatkozik. „Felmagasztaltatása” ellenben már nem itt következett be. ez a magasságok felé vezet. hogy holttestére rágördítették sziklasírjának zárókövét. Ott éppen az a határ húzódik. hogy emberek milyen magasra magasztalták fel Jézus Krisztus emlékezetét.

amikor „harmadnapon halottaiból feltámadt”. Őt a főhely. vagy éppen magunk akarjuk addig törni a fejünket. egy olyan másik világba hatol át. De ez a látszat csak azért támadhat. hogy Ő már nem ennek a világnak a lakója. az uralkodóval egyenrangú felség. Amikor Jézus Krisztus áttöri a határnak azt a vonalát. és akkor egészen világosan ráeszmélünk: ő már más országnak a tájait járja. ahová emberi tekintet nem hatolhat utána. hogy miután a halálban egy időre megszűnt az Ő testi élete. hogy Ő nem egyszerűen csak lakója annak a mennyei világnak. Osztozik a „mindenható 104 . Az is túlesett már az evilági természetben uralkodó törvények hatalmi körén. mint egy a megszámlálhatatlan többi közül. Meg- megjelent nekik úgy. amely egyébként mindent lezár. Ennek ugyan ellentmondani látszik az. hogy „feltámadása” alatt természetesen testi feltámadás értendő. vagy hogy mennyiben nevezhető még testnek valami. És jól teszi. Földi szolgálata az Ő halálával lezáródott. hogy ő már nem ennek a világnak lakója. Ezzel a testtel együtt a feltámadt Jézus Krisztusnak egész valója már egy másik világnak. ami a mennyei világ körébe tartozik? Vagy ha felvetjük is az ilyen kérdéseket. Az Ő sírjából kikelő teste is másfajta test volt már. míg nem tudunk rájuk felelni. mintha nem is két különböző országban volnánk már elválasztva egymástól.Megfoghatatlan számunkra mindjárt a legelső állomás: „Harmadnapon halottaiból feltámadt”. hanem csak azért. ami – ha nem is ilyen kiélezetten – ki volt már mondva az Ő feltámadásának tényében is: az Ő „felmagasztaltatása” átvezette Őt a mi vilá- gunk köréből egy másik. hogy feleletet is várjunk rájuk. s ami utána következett. és visszaintegethet felénk. hogy annak megszakadt fonalát vegye újra fel és fűzze tovább. hogy ami az ő „megaláz- tatásában” el volt rejtve. amely Őt „felmagasztaltatásában” befogadta. És egy utolsó ilyen találkozással vége is szakadt ezeknek az eseteknek: „mennybemenetelével” végképp megpecsételte azt. utóvégre ide is. Feltá- madása után voltak még Jézus Krisztusnak az Ő itt maradt híveitől való olyan búcsúzkodásai. Ne vessünk fel olyan kérdéseket. hogy hogyan fogadhat be a mennyei világ emberi testet is a maga körébe. Ezt jelenti az. a mennyei világnak a körébe tartozott. hogy „ült a mindenható Istennek jobbjára”. hogy ez még a mi világunkban lejátszódó csodás esemény volt. hanem csak egészen világosan és véglegesen megrögzíti azt. az valami egészen más volt. hogy igazában nem a hajdani együttlét folytatódik. hogy áttörve a mi világunk egész rendjét. hogy alázatosan megvallhassuk: a mi megismert világunkon túl vannak olyan titkok. Feltámadásával nem az Ő földi életébe tért vissza. a mennyei világnak birodalmába. az. Pedig valójában az Ő „mennybemenetele” nem jelent már újat az Ő „feltámadásához” képest. Az első pillanatra úgy látszik ugyan. akit útján elkí- sértünk. mint azelőtt. hatalmának és méltóságának mindenben részestársa volt. De ez sem azt jelenti. a határnál elválik tőlünk. amely egymástól két országot elválaszt. mint ahogy mindnyájunké visszavonhatat- lanul lezáródik egyszer. mert hiszen különben nem lehetne őszintén „feltámadásáról” beszélni. akkor egy ideig még fel-felbukkan előttünk útja fordulóinál. mintha még mindig úgy élne együtt velük. feltámadása után megint úgy folytatódott. Akinek a régi világ birodal- maiban az uralkodó jobbján. amelyekről nekünk sejtelmeink sincsenek! Külön állomásként említi a Hiszekegy Jézus Krisztus „felmagasztaltatásában” az Ő „mennyekbe felmenetelét”. mert a Biblia nyomán halad ezzel is. a trónszék mellett volt kijelölve a helye. De mindjárt hangsúlyozza a Hiszekegy azt is. ahol már nincs halál. amelyek elfelejtethették velük néhány percre. Jézus Krisztus- nak az Isten jobbjára való felmagasztaltatása tehát azt jelenti. Csakhogy amikor egy vándor. ez úgy tűnhet fel. mint amelyikben mi itt maradtunk. az uralomnak a helye illeti meg ott. oda is egyformán tartozik. ne azért tegyük. Egyszer aztán végképp elnyeli alakját a messzeség. Pedig arról van szó. és nem úgy foglal helyet benne. az az Ő „felmagasztaltatásában” a mennyei világban nyilvánvaló: Ő egy az Atya Istennel a világ feletti hatalomban és dicsőségben. A kettő közötti határt már átlépte. mintha még ebben a mi világunkban végbemenő eseményről volna szó. „Megdicsőült test” volt. hanem azé a másiké. mert az a határvonal.

Ez a találkozás az egész emberi történetnek a lezárása lesz. Azok ellenben. Ez az uralom nemcsak a mennyei világra. – azok mind részesei lesznek ennek a végső szembesítésnek. tehát a mi „földi” világunk feletti uralmat is magában foglalja. már nem úgy. hanem az egész teremtettségre kiterjed. ha Őbenne Isten jelenti ki magát. hiszen isteni mivolta termé- szetszerűleg tele kell. ha csak az Ő Isten-voltára kellene gondolnunk. De előbbre még vihet ebből a magasságból is. amelyekre nem lehet megfelelni. mert hiszen elérkezett a mindeneknek fölébe magasodó isteni hatalomig. Minden titok napfényre derül. S az embervilág. Erről az oldaláról nézve. hogy Ő ne 105 . akkor – azt kell mondanunk – természetesen következik „megaláztatása” után az Ő „felmagasztaltatása”. és minden kérdés végleg tisztázódik majd akkor. Hiszen. és azóta neki és ennek a világnak vajmi kevés köze van egymáshoz. csak olyat. amely most azt is hiheti. és csak Isten kijelentése biztosít a valósága felől. De akik ebben a kérdésben Istent tartják illetékesnek nyilatkozni. Akkor is elég titokzatos volna. hogy ilyen látszat ellenére is az a valóság. akár a Jézus Krisztus uralmáról. De akár a késő meg- bánás kényszerével. Azonban ezzel már egyszer leszá- molva. Ebben a világban azt mutatja a látszat. Még van hátra egy cél. mindenekfelett az egész embervilágban is. ahol most a mi szemünk elől elrejtve gyakorolja mindenek felett uralkodó hatalmát. hanem kiragyogjon az egész teremtettségben. amelyhez el kell érkeznie. Csak míg a mennyei világban Jézus Krisztusnak ez az uralma mindenek előtt nyilvánvaló. hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Istennek dicsőségére”. addig ebben a mi világunkban elrejtett dolog. magától értődőnek látszik. hogy az Ő isteni uralma ne csak a mennyei világban legyen nyilvánvaló. jól elrendezhetnénk a gondolatainkat az Ő „felmagasztaltatása” felől. akkor megint szembe fogja találni magát Ővele. Voltaképpen nem is mondanánk akkor semmi újat az Ő „felmagasztaltatásának” tényével. úgy hogy akár az Isten uralmáról beszélünk.Istennek” uralmában. hogy ezen a világon is minden a Jézus Krisztus uralma alatt áll. s akik erre a hazugságra építették fel az életüket. Hogy ez is be fog következni. és ezzel lesz majd teljessé Jézus Krisztus „felmagasztaltatása”. amikor azt tehetett vele. amelynél összefut az év- ezredeken át lejátszódott sok-sok milliónyi emberélet minden szála. a maguk igazolását láthatják majd az Ő dicsőséges megjelenésében. akinek teljesen a hatalma alá van vetve. ami már benne foglaltatott az Ő Isten-voltáról szóló vallástételünkben. Hátra van még az. Annak sötét határához érkezve az volna képtelenség. Ez lesz az a végső pont. azok az Ő kijelentéséből tudják. erről tesz vallást a Hiszekegy ezekkel a szavakkal: „Onnan (a mennyekből) lesz eljövendő ítélni eleveneket és holtakat. emezek számára a győzelem örömét jelenti majd az Ő „eljövetelének’ ítélete. és az értelmünk sorra hozakodhatna elő olyan kérdésekkel. hogy mindenekelőtt nyilvánvaló lesz dicsősége. hogy Őt az ember nyugodtan kihagyhatja számításaiból. hogy legyen számunkra titkokkal. Maga a mindeneket átfogó isteni világkormányzás nem más. és már régtől fogva úgy ismerték és úgy szolgálták Őt. Amazok számára végső vereséget. mint a világ Urát.” „Onnan”. mint Urával. egyszer úgy „lesz eljövendő”. ez a világ Őnélküle halad tovább a maga útján. mint régen valamikor. és akár végleg napirendre is térhet felette. mint Jézus Krisztusnak titokzatos világuralma. Akik csak valaha éltek – „elevenek és holtak”. akik beavattatást nyertek az Ő titkába. Mindez – előre megmondtuk – megfoghatatlanul titokzatos előttünk. „minden térd meghajlik” majd előtte. mert Ő „a mindenható Istennek jobbjára” felmagasztaltatott. és minden az Ő céljai szerint megy végbe. ha egyszerűen csak a Fiú Istenről lenne szó mindebben. hogy „harmadnapon halottaiból feltámadt. amit akart.” A Fiú Isten életét nem zárhatja le a halál. de aztán eltűnt. ez a kettő ugyanazt jelenti. hanem úgy. sirathatják majd botorságukat. és „minden nyelv vallja. Vihet-e a „felmagasztaltatás” útja innen még feljebb vagy tovább? Feljebb már nem vihet. és azt hódolva szolgálják a mennyei seregek. És ez az Ő „eljövetele” ítélettartás lesz az egész embervilág felett. Hazugságnak fog majd bizonyulni az. hogy egyszer járt ugyan köztünk Jézus Krisztus. akár a célhoz érkezettség ujjongásával. hogy napirendre lehet térni fölötte.

hanem a mennyei világban van az otthona. hanem valóságos ember is. sőt szükségszerűen hozzá- tartozik az ő Isten-voltához. ha egész pályafutása csak az Ő „megaláztatásában” merülne ki. hanem meg- maradt vele abban a felbonthatatlan egységben. hanem ennek a vereségnek látszata alatt valójában Istennek a bűnnel való felséges leszámolása ment végbe. megint úgy kelljen elfoglalnia mennyei hatalmának és dicsőségének helyét. akkor ebben már benne foglaltatik az is. amelybe egybekapcsolódott vele. hogy aztán itt megjárva útját. mint az Ő Isten-voltának természetes folyománya. és sohasem téveszthető össze a minden teremtményei fölött végtelen hatalomban élő és uralkodó Isten valóságával. hanem csak az Ő „megaláztatása” marad megfoghatatlan előttünk. mert Ő a Kezdet és Ő a Vég is. amely Őt minden teremtmény fölé emelné? Ezek előtt a kérdések előtt elhallgattatva az értelmünk hiábavaló nyugtalanságát. hogy hogyan jelenhetett meg miközöttünk ebben a földi világban. megint nem az Ő „felmagasztal- tatásán” akadunk fenn. mintha azt Ő valaha is elhagyhatta volna. hogy Ő nem ehhez a földi világhoz tartozik. Ebben tűnt ki: milyen rövidlátók voltak azok. Az így elrendeződő gondolatainkat azonban teljesen összekuszálja az. nem is tudhatjuk. és Őt ott a mindenek felett való uralom helye illeti meg. hanem inkább az. akik csak egy meg is ölhető embert láttak benne. Ha Ő nem más. és a világ végén ítélettartásra való „eljövetelnek” abban a dicső- ségében. Az egyiknek nincs értelme a másik nélkül. A Fiú Istennel egyazon személyben egyesült emberi természet. és nem az Isten Örök Fiát. hogy vallja. mindig a „megaláztatásnak” a tényeiben találjuk az érthetetlen nehézségeket. hogy az Ő halála nem az ellenségeinek áldozatul esett ember kimúlása volt. a Fiú Istennek a dicsősége fog kiragyogni „élők és holtak” felett. hogy a halál felett is diadalmasan „felmagasztaltatott”. És akkor természetes. hogy Ő nemcsak az örök Fiú Isten. és nem Isten. amely felé minden tart. Ezért az Ő feltámadását úgy is tekinthetjük. A „felmagasztaltatás” természetesen. hogy hogyan történhetett meg abba az emberi életbe való „megaláztatása”. és annak mélységei Őt örökre elnyelhették volna. ha Őbenne csak magunkfajta embert látnánk. az ember Jézus Krisztus. Ha ebben a világban Isten igazgat mindent. hogy Jézus Krisztusban együtt jelent meg nekünk ez a különben egymást kizáró és teljesen különböző két természet: az isteni és az 106 . Pedig jól tudjuk: az ember ember. a megdicsőült ember is csak véges. és magával vitte az Ő mennyei dicsőségébe is. nem vetette le magáról ember-voltát. A mennyei világ titokzatos rendjébe átlépett ember is. mint egyszerű útitársa a többi vándornak? – Isten-voltát szem előtt tartva. A feltámadástól kezdve az utolsó ítéletig az ember Jézus Krisztus is részese a Fiú Isten „felmagasztaltatásának”. és ez az Ő ember-volta is részt vesz az Ő „felma- gasztaltatásában”. azt kell alázatosan bevallanunk: nem tudjuk. Ezen a vonalon haladva gondolatainkkal. mint a magát kijelentő Isten. teremtményi lény marad. akkor van egy végső cél. Amikor megfutotta „megaláztatásának” pályáját. Aki ezt vallja. ami zavarba hozza gondolatainkat. amelynek sorsához hozzátartozott a halál is? Ugyanígy az Ő „mennyekbe felmenetele” és „az Isten jobbjára való ülése” is már természetszerűleg következik az Ő Isten-voltából. És ugyanígy képtelenség volna az Ő mennyei hatalomba és dicsőségbe való „felmagasztaltatását” vallani. már amazt is kell. ugyanaz hogyan bukkanhatott fel egyszer maga is a menetelő sokaság közepette. Képtelenség volna Jézus Krisztusban a magát kijelentő Istent látni. s amelynél majd egyszer nyilván- valóvá lesz. és soha hozzánk hasonlatos földi ember nem is fogja tudni sohasem! Eleitől fogva megoldhatatlan rejtély elé állította értelmünket az a tény. hogy csakugyan mindig is az Ő uralma alatt állt minden. Az az érthetetlen. hogy a titkok feltárulásának és az ítélettartásnak ezen a végső napján a magát kijelentő Istennek. Nem az érthetetlen előttünk ebből a szempontból. És itt derül ki igazán. hogy akinek felséges színe elé halad a sokezeréves emberi karaván.lépjen át rajta diadalmasan. A végső ítéletre való „eljövetele” is úgy tűnhet fel előttünk. hogyan részesülhet tehát „a mindenható Isten jobbján való ülésnek”. mint Isten-voltának bizonyságát. mint amely megtette már szolgálatát és többé nincs rá szükség. Nem ez a végső megdicsőülése az. hanem inkább az marad megfoghatatlan.

akkor mi csak hálásan vehetjük tudomásul. az sem változtat magán a tényen. annak sem tudnánk igazi értelmét látni. végső világcéljáról. amelyet Isten kijelentése elénk tár. Istent igaz valójában nem ra- gadhatta meg bennük. és soha többé másnak ne is képzelje. lelki szemeink előtt egyáltalán megjelenik Valaki- nek a képe. Képzelgésekre. ha az Ő tulajdon kijelentése szerint akarjuk elgondolni. Az ember ilyet sohasem tudott volna álmodni Őróla. az Ő világossága árad körülöttünk. hanem az Ő élő arca. Isten jelent meg neki benne. és azt akarta. akár bűbájosak voltak a vonásaik. Hiszen kijelentésének e nélkül az ajándéka nélkül le volna zárva előttünk a mi evilági látókörünk. mindeneket igazgató hatalmáról. hogy ismerjük Istent! Ezt a hű képet kaptuk meg Jézus Krisztusban. abban teljesen megnyugodhatunk. mert Ő maga ábrázolta ki magát benne. hogy az az emberélet. csak valamilyen leképzése jelenhet meg abban. attól félve. a megdicsőült Jézus Krisztusban ismerve Istent. mert maga Isten nem fér bele az emberi tudatba. amely nem vezeti félre a gondolatainkat és a cselekedeteinket. amelyet Istennek ebben a kijelentésében kapunk. ahogy ezt Jézus Krisztusban megtette. rémlátásokra vagy hiú álmodozásra volnánk ítélve. Hiszen mit tudnánk mi egyáltalán Istennek világ- feletti valóságáról. amelyben Isten így elénk képzett. Akár borzalmasak. nem kell már gúzsba kötnünk. Ami azon túl van. hogy nem puszta képzelmény. hogy Jézus Krisztusban Isten emberré lett. hogy amikor Istent keresve feltekin- tünk az Ő szédítő és fényes magasságaiba. És mit sem tudva a határokon túl minket körülvevő rejtelmekről.emberi. Amikor Isten Jézus Krisztusban emberi életet öltött magára. hanem igaz kép. és ha az Ő „fel- magasztaltatása” is még százszor bonyolultabb rejtély lenne is számunkra annak révén. hogy az ember Őt ilyennek ismerje meg. amelyet tudomásul kell vennünk. mert Istennek örökre biztos ígérete hangzik hozzánk általa. hogy ez is csak kép. Csak mindig olyannak láttassa velünk Istent. amelyet földi bemutatkozásából olyan jól ismerhetünk. egyben isteni és emberi valóságban jelentette ki magát nekünk! Ennek köszönhetjük azt a megbecsülhetetlen ajándékot. mint a térkép szélein elterülő nagy fehér folt: még soha senki által fel nem tárt ismeretlen terület. annyit jelent mindenekelőtt. Isten valóságának megfelelőt és Istentől magától akartat fog képzelni Őróla! 107 . hogy veszedelmes és hiú utakra repít minket. de valamennyi csak maga-készítette bálvány- kép volt. amelyet Isten magára öltött. egy emberéletbe öltöztetve bele titokzatos valóságát. Csak ajándékul kaphatta Istentől magától. ezzel megajándékozta az embert a maga igazi képével. Az. Persze. amely elválaszthatatlanul egy Ővele magával. amelyről tudhatjuk. hogy nem valami ideiglenes álarc volt. Olyan volna az számunkra. amilyennek Ő a Jézus Krisztus emberi életében maga mutatta magát nekünk. A képzeletünket. Félrevezették az embert ezek a képek. amelynek szárnyalása nélkül nem közelgethetünk Istenhez. akkor mindig igazat. S ami bíztatást és vigasztalást ez nyújt nekünk. ha ezekbe a titkokba nem Ő maga avatna bele bennünket? És ha Ő úgy jelenti ki magát nekünk. hogy Őt mindig is így. Mennyei dicsőségéből is ezzel az arccal tekint reánk. Ez az Ő hiteles képe. hogy Ő éppen ebben a megfoghatatlan. Csak legyen hű kép. ami a határokon belül vesz körül bennünket. mint ilyennek. akkor is csak hálával kellene fogad- nunk. De így. Ha az Ő „felmagasztaltatásában” is újra csak megoldhatatlan kérdések rajzanak körülötte e miatt. titokzatos módon részesül a Jézus Krisztus mennyei „felmagasztaltatásában”. arról mit sem tudnánk. És ha még százszor annyi megoldhatatlan kérdést adna is fel nekünk az. s akkor boldogan elmondhatjuk. Ami indítást és parancsot ebből meríthetünk. mert Isten akarata szólal meg benne. ezzel az emberélettel elválaszthatatlan egységben kell elgondolnunk. hogy embervoltát is felemelte magához mennyei dicsőségébe. hanem boldogan és hálásan átérezve azt a kimondhatatlan nagy ajándékot. Az ember próbált magának Istenről sokféle képet alkotni. hogy mi Őt így megismerhessük. És megint nem keserű kényszeredettséggel hajlunk meg a tény előtt. az előtt feltétlenül meghajolhatunk. és hozzá feltekintve mi ezt az arcot láthatjuk magunk előtt.

hogy egyáltalán jut helyünk nekünk is a mennyei világban: valamilyen. és ha Isten megváltó kegyelme elvégzi rajtunk munkáját. A mennyei „királyi székben” nem más ül. hanem Isten is. hogy a bűnnek romlása egyszer el fog tűnni a mi életünkből is. hogy Isten örökre az Ő emberi életével való egyesülésében a mi Istenünk. aki nemcsak ember. és a világ feletti jövendő győzelmét. amelyet jól ismerünk Jézus Krisztus földi életéből. ami történik. Ebből az a reménységünk származik. Aki Őt hajdani „megaláztatásából” ismeri. 108 . aki azért élt és halt meg emberként. Jó tudni és vallani az Ő testestől-lelkestől való mennybemenetelét. Benne annak a kezességét szemlélhetjük. hogy mindent jóra fordítson. És amikor az eljövendő végső nap felé tekintünk. csak lesújtó ítélet volna. Milyen az ember mennyei élete? Elég annyit tudnunk. bűneink miatt a halál uralma alá rekesztett emberekre is. egyébként mégis mindenestől fogva a mi emberi életünket élte. azt jelenti. Ugyanaz a kéz igazgat égen-földön mindent. amellyel részt vehetünk az Ő uralkodásának és győzelemre jutásának a dicsőségében. hogy általa helyreállhasson a mi Istennel való közösségünk. Ha bűntelensége miatt egészen egyedül állt is az embervilágban. most még sejtelmeinkkel sem kitapogatható szerep is vár ránk ott. hogy minden. hogy egyszer a mi Isten kegyelméből újjáteremtett egész embervoltunkat is be fogja fogadni az a titokzatos. Majd ha egyszer ő is elér- kezik oda. Az Ő ember-voltának a „felmagasztaltatása” tehát nemcsak eljátszott lehetőségeinket példázza. mi csak így ismerhetjük Őt igazán. hogy a mi utunkat is megnyissa oda! És jó tudni és vallani a „felmagasztal- tatott” Jézus Krisztus világuralmát. hogy a halál felett milyen dicsőséges győzelem vár ránk. nem tudunk most fogalmat alkotni. Ezért jó tudni és vallani az Ő feltámadását. amely felé rohannak velünk itt hamar letelő éveink. Az volt életének és halálának célja. azért történik.Így nyílik meg előttünk az Isten világkormányzásának a nagy titka is. Ebben van a biztos ígérete annak. ha erről az örök otthonunkról. újra elnyert közösségünkben mi megint azokká lehessünk. annak titokzatos fénylő ködéből is Jézus Krisztus ismerős alakja bontako- zik ki szemünk előtt. és így szolgálhatjuk Őt valóban. akikre nézve kimondhatatlan kegyelem már az is. aki egyszer itt járt az emberek között. és a megváltás mentő szolgálatában volt elfoglalva. van ebben felséges bíztatás a mi számunkra is. Ha az uralomnak a főhelye egyedül Őt illeti is csak meg. hogy a bűn által megrontott világból egyszer előálljon az Ő általa megváltott világnak új rendje. amelyek az ő látása elől teljesen el vannak zárva. hanem egyúttal az Ő általa újra biztosított lehetőségeinknek a záloga is. hogy Jézus Krisztus az Ő emberi termé- szete szerint is részese a „felmagasztaltatásnak”. amit mi elrontottunk. Ez számunkra. amikor megteremtett. Hiába is próbálnánk azokat megmagyarázni neki. és pedig éppen az. aki odaáldozta életét a bűnösökért. hogy Jézus Krisztus az Ő emberi ter- mészete szerint is „felmagasztaltatott”. magasabb világ. De van még egy egészen különös ajándék is abban. Azonban Ő azért lett a mi Megvál- tónkká. és úgy igyekszik lépteit igazítani. az várva-várja ezt a vele való végső talál- kozást. Nem baj. hogy az útja mennél egyenesebb vonalban haladjon az Ő színe elé való megérkezés felé. A gyermek számára is vannak a felnőttek életének olyan viszonylatai és távlatai. Ugyanaz fog „eljönni” az ítélettartásra. mint „ama megöletetett Bárány”. a valóság önmagát fogja megértetni vele. „Felma- gasztaltatása” tehát annak a képe: milyen magasságok nyílnak meg a bűntelen ember előtt. sem a benne ránk váró megdicsőült életet titokzatossága miatt most sehogyan sem tudjuk elképzelni. akiknek az Isten eleitől fogva látni akart bennünket. Egyszóval az. bűnösök számára. Tudhatjuk Jézus Krisztus „felmagasztaltatásából”. mert hiszen mi bűnös voltunkban örökre eljátszottuk éppen ezeket a felséges lehetőségeket. és ebben az Istennel való. elérkezünk mi is a Jézus Krisztus bűntelen ember-voltának hasonlatosságára. hogy egy valaki már ott van közülünk. szépsége és üdvössége. amikor a bűnös ember felé a megbékélés kézfogására volt kinyújtva. amelyből bűnös mivoltunk miatt különben örökre száműzve lennénk.

amelyet megjárt. Annak árát rótta le „megaláztatásában”. S így együtt szemlélve az előbb rettentő mélységekbe vezető. hogy általa kijelentse magát. és annak hatékonyságát érvénye- síti „felmagasztaltatásában”. amelyet Isten akadálytalanul felhasználhatott arra. És amikor bűntelenségében felajánlotta magát áldozatul a bűnösökért. hogy Istennek igazságos ítélete azok helyett Őrajta töltessék ki. Annak a bizonysága. Csakugyan azt az életet élte mindvégig. amelyet pályájának a születésétől haláláig terjedő szakaszán elszenvedett értünk. hogy Isten tökéletes jótetszése nyugodhatott meg rajta. amely Őáltala megvalósul. A megváltás műve ez. az biztosítja számunkra az örök érvényű értékét mindannak a „megaláztatásának”. Ami dicsőség az ő pályájának feltámadásától a végső eljöveteléig terjedő szakaszán fénylik.Főképpen pedig azért jó tudni és vallani az Ő emberi természete szerint való „felmagasz- taltatását” is. hogy jól betöltötte az ő küldetését. mert ez nyilván az örök isteni pecsét és jutalom az ő „megaláztatásában” végzett szolgálatára. ebből értjük meg. aztán kápráztató magasságokba emelkedő egész utat. 109 . Isten ezt az áldozatot is elfogadhatta és megelégedhe- tett vele. Harcait mindvégig úgy vívta meg. mi az a „mű”.

amellyel a Hiszekegy második szakaszában megvallott Jézus Krisztust az egész keresztyénség a magáénak tekinti. csak akkor jelentkeznek. mit csináljunk mi ezzel az ajándékkal? Mi legyen a mi válaszunk Istennek arra a kijelentésére. hogy valóban olyan megváltó Istenünk van. akár valamilyen közbeiktatott más tekintély révén fogja fel a Biblia szavát. Ha ő feltárja magát előttünk. nagyon egyszerű a válasza. mint bűnös emberekhez intézi az Ő szavát és éppen azt jelenti ki. A „református Hiszekegynek” tehát sajátos csengést ad az. Ami ez ellen a megállapítás ellen felhozható. Hogy világosabban álljon előttünk: mit jelent így „hinni Jézus Krisztusban”. és akár közvetlenül a Bibliából meríti hitének bizonyosságait. XVI. azt egyértelműen vallja az egész keresztyénség. És ha egyes részletkérdéseknél mutatkoznak is árnyalatbeli eltérések. amikor azt mondtuk: „Hiszek Jézus Krisztusban”. akár úgy. és abban a boldog bizonyosságban élni. hogy mellette még más forrásait is ismeri annak. – amint Jézus Krisztusban ilyen kijelentését nyertük el – akkor is csak egy a teendőnk ezzel szemben: nem bizalmatlankodni. Nem is lehet másként. Azok a komoly nézeteltérések. Ez a válasz voltaképpen már el is hangzott a Hiszekegyben. Akár úgy tekint valaki a Bibliára. megváltó Istenünk. MIT KÖSZÖNHETÜNK JÉZUS KRISZTUSNAK? Amit a Hiszekegy szavaival Jézus Krisztus személyéről. amit Ő ad nekünk. vagyis az Ő Isten-voltáról és egyben ember-voltáról megvallunk. Ha Isten ilyen Jézus Krisztussal ajándékozott meg bennünket. amikor magát az embernek kijelenti. amilyenekre rá is mutattunk. nekünk is fel kell tárnunk magunkat Őelőtte: rá kell bíznunk magunkat arra. Mégis jellemző vonása volt mindig a református keresztyénségnek. és a Hiszekegy „Jézus Krisztusnak” nevezi az Isten emberré lett egyszülött Fiát. olyan világosan és erőteljesen kidomborodnak a Bibliában. hanem „hinni abban”. akiben az Ő megváltó kegyelme megjelent nekünk. az unitáriusok csoportja. Mindig ezt a választ és csak ezt várja Isten. bűnös voltunk miatt többé nem félni és nem gyötrődni. Beleértődik már azon a ponton. Ennyi az egész: „hinni Őbenne”. annak alapján nem lehet más Jézus Krisztusa. mint pl. hogy annak szavaiba is beleértődik a Jézus Krisztus „hármas tisztségének” gondolata. Jézus Krisztus személyének és megfutott pályájának azok a lényeges vonásai. továbbá amit ugyancsak a Hiszekegy szavaival az Ő „megaláz- tatásának” mélységein át „felmagasztaltatása” magasságaiba vezető pályájáról vallunk. mint az. amely megerősíti a szabályt. bűnös embereknek. hogy e felől számottevő nézeteltérés nem támadhat. az ugyanegy Jézus Krisztusból le kell vonni a következményeket. Lényegében véve nem mond ezzel semmi olyat. hogy éppen ebben a formában szeretett beszámolni a Jézus Krisztus meg- váltó munkájáról. És ha Isten hozzánk. azok eltörpülnek ahhoz a nagy megegyezéshez képest. amilyennek Ő kijelenti magát nekünk. akik a reformáció nyomdokain haladva kizárólag a Biblia vezetését követik. hogy Ő nekünk. amit magáévá ne tehetne bármilyen más nevezetű keresztyén is. amelyet Jézus Krisztus betöltött és betölt. vegyük számon az elmondottak alapján még egyszer: mit jelent számunkra Jézus Krisztus? A református keresztyén hit úgy szokta ezt világosan tudatosítani a maga számára és áttekinthetően össze- foglalni mások számára is. az csak olyan kivétel. amikor az Istennek ebből a minden keresztyén számára azonos ajándékából. amit Ő mond nekünk. mint az Isten kijelentésének egyetlen forrására. amelyek a keresztyének nagy csoportjait elválasztják egy- mástól. hogy arról a „hármas tisztségről” beszél. ahol az egyszerű „Jézus” név mellé odakapcsolódik a „Krisztus” cím is. amelyekről a Hiszekegy beszámol. el kell fogadnunk azt. Ez a cím: „Krisz- 110 . amely Jézus Krisztusban szól mihozzánk? Erre a kérdésre a református keresztyénnek és vele együtt mindazoknak. akiről a Hiszekegy is vallást tesz.

hogy hirdessék a közelgetését. Máskor úgy állítja elénk. ami az ő munkásságukban csak részlegesen található meg. Ezek mindegyikében példázódik és tükröződik valami a Jézus Krisztus küldetéséből. amit neki köszönhetünk. amelyre ez az Istentől való „felkenetése” szólt? Erre felel a „hármas tisztségről” szóló tanítás. Mi volt hát az Ő feladata. Általuk adta tudtul Isten embe- reknek az Ő gondolatait. Jézus Krisztus is azért viseli ezt a címet. „Megaláztatásának” egész útján. a Fiú Isten maga jelent meg. Ennek az előhírnökei és előkészítői voltak a próféták is. hogy az Istentől való elszakadottságunkban Ő ne maradjon számunkra örökre megismerhetetlen és elérhetetlen. Ha körülnézünk az Ótestamentum világában. Az a kép. És ezért Őróla is ezeknek a „tisztségeknek” a címén szólhat az Újtestamentum bizonyságtétele. Azt a bizonyos feladatkört senki más nem volt jogosult ellátni. De az a végleges és örökre szóló kijelentése mégis mindig új marad. És az így végbement történeti kijelentés szolgálata folytatódik azóta is az Ő „felmagasztaltatása” mennyei magasságából. de ezt is természetesen más értelemben. amelyen át most is sugároztatja felénk az Isten ismeretének a fényét. Azt mondja: olyan gazdag tartalmú volt ez a feladat. Királyunkul és Főpapunkul adta. csak persze más értelemben. És végül gyakran úgy tesz róla bizonyságot. csak Ő egymaga. amit a Jézus Krisztus előtti próféták végeztek. amelyet Jézus Krisztusnak be kellett töltenie és amelyet Ő be is töltött. Arra utal. az Ő örök ábrázata. de Istentől öröktől fogva olyan szolgálatra nyert felhatalmazást és megbízatást. úgymint a prófétait. mint a nap felkelte előtti hajnali világosság a természet életében. A próféták is hoztak valamit az Isten kijelentéséből. Ez a Jézus Krisztus „főprófétai” szolgálata és ajándéka. Hogy a prófétasággal kezdjük: a próféták Isten követei voltak. Ebben az Ő „hármas tisztségében” van együtt mindaz. Milyen szolgála- tokra szoktak annakidején „felkenetést” nyerni emberek. Arra a kérdésre tehát. sőt nemzedékről nemzedékre fejlődő kijelentéssé. tehát általuk világoltatta fel az emberek között az Ő ismeretét. mert nemsokára feljön a nap. de Jézus Krisztus maga volt az Isten kijelentése. Őbenne a magát kijelentő Isten. hogy mit jelent számunkra Jézus Krisztus. mint minden evilági uralkodó. mint akármilyen más pap. amelyre nekünk.tus” (vagy ahogy az Ótestamentum nyelvén mondták: „Messiás”). – azt a „különös kijelentést”. 111 . Egyszóval az Isten kijelentésének az eszközei és közegei voltak. amelyet senki más nem tölthet be az emberiség életében. amint a hajnali világosság is azért van. azt felelhetjük: Isten Őt nekünk Főprófétánkul. Az egyszer s mindenkorra adott történeti kijelentés így válik a mindenkori ember számára élő. mint aki királyi uralmat gyakorol. és egyre teljesebben bontakozik ki az emberek előtt. hanem csak több cím alatt lehet róla jól beszámolni. már puszta köztünk létével is Isten kijelentését ragyogtatta felénk. Próféták is csak azért lehettek Őelőtte. csak aki arra „felkent” ember volt. Jézus Krisztusban megkaptuk tehát az Isten ismeretének teljesen elégséges és soha ki nem fogyó forrását. mint aki főpapi szolgálatot végez. Néha úgy mutatja Őt be. Mindaz a szolgálat azonban. Semmi új mondanivalója nincs ugyan már Istennek. csak minden más prófétánál magasabb fokon. három ilyen kiemelkedő „tisztséget” találunk. hanem egész valójával. mert az embervilághoz már közelgett Istennek ez a teljes és végleges kijelentése. Benne „testté lett az Ige”. a királyit és a papit. hogy azt nem is lehet eléggé világosan összefoglalni egy cím alá. hogy ősi szokás volt a „felkenés” ünnepélyes szertartásával felavatni embe- reket különösen fontos tisztségekre vagy hivatásokra. és előre küldi sugarait. nemcsak szavainak a tanításával és nemcsak tetteinek a jeladásaival. amit annakidején Jézus Krisztusban már ne mondott volna meg. mert a teljesség mértéke szerint nyújtja ugyanazt. amint gazdagságába egyre beljebb hatolnak az évszázadok során. bűnös embereknek szükségünk volt. mint aki szintén a próféták munkáját folytatja. mert ha nem is emberektől valamilyen külső szertartás által. magyarul „Felkentet” jelent. amelyet földi életéről az emberek emlékezetében hátraha- gyott. csak olyasvalami volt az emberiség életében. Jézus Krisztusban ellenben maga a nap támadt fel az emberiség egén.

amit mindez már előfeltételez. szakadatlan toborzás és hódítás volt az Isten e helyreállított uralma érdekében. és „királysága”. Mindkettő azt jelenti együttvéve. Mennyei dicsőségéből is úgy hat emberek lelkére. Nincs-e ebben benne a megváltásnak egész munkája? Ebben csakugyan benne van minden. amit Isten a bűn nyomorúságának a jóra fordítása felől eltervezett. harcra is vezényli őket minden ellen. azt a bűnnek romlása alól felszabadítva a maga akarata alá igázza. míg egyszer majd minden küzdelmen át el nem érkeznek az Ő országának beteljesült valóságába. akitől mi bűnünkben elszakadtunk. visszakapjuk Jézus Krisztusban. ami különben csak haszontalan szép elgondolás maradna. Ő abban az új értelemben hozta el „Isten országát”. és ennek az ismeretnek a birtokában Őhozzá igazodhassunk. azt. hogy az Ő bűntelen ember-voltában megint ki van bontva a bűnös embervilág felett az a tiszta lobogó. És ugyanezt az ország- építő királyi munkáját folytatja „felmagasztaltatásában” is. diadalmas valósággá. amely által Isten megváltó akaratát véghezviszi az életünkben. amelyben helyreáll a bűn által megrontott eredeti rend. hogy hatalmával benyomul az életünkbe. Az Istennel 112 .Ezzel szorosan összefügg az Ő „királyi tisztsége”. hanem azt is. hogy Istent. És egész munkássága. békesség és virágzás legyen ott. amelyet „megaláztatása” napjaiban e földön kifejtett. Őáltala az Isten titokzatos hatalma jelent meg a mi embervilágunkban. hogy az Istenről való gondolatainkat járja át új világosság. Valójában nem is más ez. amely az Isten teremtettségében amúgy is és mindig is érvényesül. ahol különben fejetlenség. hogy őket a magáéval egy akaratra bírja. és életüket visszahajlította az Isten szolgálatának irányába. amely által megajándékoz bennünket a megváltó Isten ismeretével. Ezért Királyunk Ő nekünk. Istentől elhajlott embereket az Ő titokzatos hatalmával meg- ragadott. és mi így újra elnyerjük az Istennel való közösséget. Ehhez hozzátenni már nem kell semmit. És annak egészen más módjai és eszközei vannak akaratá- nak a valóra váltására. minden ellenálláson és akadályon át is keresztülvinni. hogy igazságosságában megítéli a bűnt s ugyanakkor kegyelmesen féken is tartja azt. és így az Ő dicsőséges céljai számára megmenti. ahogy az a bűnös ember megváltásában fejti ki erejét. Isten immár nemcsak úgy uralkodik. Mondtuk már. csakugyan ugyanannak a valóságnak csak két különböző oldala. mint amilyenekkel evilági hatalmasságok szoktak érvényt szerezni szavuknak. Ha Őbenne elnyertük Isten ismeretét. hogy tényleg rend. hogy Ő Istent hozza el a mi életünkbe. amelyet bűnünkkel örökre eljátszottunk. Ahhoz nem kellett volna Jézus Krisztusnak megjelennie e világon. azokat. csak ez valósuljon meg a maga teljességében! De van mégis valami. A szónak különleges értelmében vett „kegyelem országa” ez. De azért ez nem kevésbé. Amint láthatjuk: „főprófétasága”. felfordulás és nyomorúság volna csak. hanem csak annál inkább királyi uralom! Nem arról az isteni országlásról van most szó. Azonban minden evilági uralkodás csak halvány képe a Jézus Krisztusénak. Jézus Krisztus „főprófétai” és „királyi” szolgálata egybefoglalva tehát azt jelenti. mint a maga népét oltalmazza is. amire nekünk szükségünk van. ami az Ő akaratának útjában áll. hogy egyúttal megváltozik az Istenhez való viszonyunk. amely az Isten felségjogait hirdeti minden emberi pártütés ellenében. és az Ő céljait szolgálhassuk. hogy az ellene fellázadt embert újra a maga engedelmes szolgálatába igázza. igazságainak a kiviláglása már egyúttal erőinek az érvényesülése is. A királyság fogalma éppen ilyesmit jelent: hatalmat gyakorolni. hogy Isten szava mindig cselekedet is egyben. ez nemcsak azt jelenti. vagyis minden idegen rontó hatás ellen a maga uralmát fent is tartja bennük. Jézus Krisztusnak már a puszta megjelenése is azt jelentette. Így válik Jézus Krisztus által mindaz. csak egy másik oldaláról nézve ugyanaz. és ebből megint csak az Ő rólunk le nem mondó kegyelmét ismerhessük meg. Ő maga adja magát nekünk Jézus Krisztusban. és ezzel együtt az egész valóságos élethelyzetünk is. hogy Őt újra ismerhessük. És adja magát nekünk úgy. emberek életét kormányozni és alakítani. sőt mint engedelmes hadseregét. hanem úgy is. Akiket így a maga uralma alá vont.

hanem kegyelemben részesülhessünk. Ami mindezekben így jelképes kifejezésre jutott. és ennek megfelelően sokféle gondolattal találkozunk a tekintetben is. vagyis mit kell a „papnak” művelnie. Erre irányul éppen Jézus Krisztusnak a harmadik „tisztsége”. amelyben az egyetlen bűntelen ember. hol meg amabban a szerepében. Ő engesztelő áldozatot követel a bűnöstől. Őbenne nem egymás mellé illeszkedő részekként. hogy a bűn az az elválasztó ok. szen- vedte el Isten ítéletét a bűnösök helyett. akkor elmúlt az ember feje felől a veszedelem. hogy ott Isten színe előtt mintegy érvényesítse az áldozat értékét és könyörögjön a népért. Egyszóval „főpapi” szolgálatával szerezte és szerzi meg a lehetőségét annak. hogy előbb biztosítva volt már a lehetősége. Ebből adódott az ótestamentumi papság feladata: az áldozatot végrehajtani. amelyben őnélküle nem részesülhetnének. hanem mindig együtt viseli valamennyit az Ő megváltó küldetésének a teljességében. mint minálunk. hogy áldozata nem volt hiábavaló. csak Ő róhatta le annak az egyedülálló áldozatnak a bemutatá- sával. Amikor legvégső „megaláztatásában” beteljesedik az ő „főpapi” szolgálata. Istennél lehetőség és valóság nem két különböző dolog. De mindez csak a mi szemünkben bomlik így az Ő „hármas tisztségének” az elemeire. hogy „főprófétai” és „királyi” munkásságával ezt a közösséget tényleg létre is hozza. hanem csak részletről-részletre tudunk róla beszámolni. Az Ő érettünk bemutatott áldozata után bekövetkezett „felmagasztaltatása” az örök kezessége annak. de igazi titka még rejtve maradt azok mögött. Isten előtt bemutatni. hogy mivel hidalható át ez a szakadék. hogy emeljük azt. hogyha az áldozat elvérzik és megég. amelyet Isten meg- bántott igazságossága az ember bűnéért megkíván. meghallgattatást. Annyi világlott csak ki. hanem egyetlen élő valóságban jelenik meg mindez. és ismét örvendhet az Isten kegyelmének. vagyis az Ő kereszthalálával végzi el egyúttal az Ő „főprófétai” tisztségének 113 . amelynek az áthidalása végett szükség van a „pap” szolgálatára. arról egyelőre csak árnyékszerű jelképek be- széltek. Mint örök Szószólónk így teszi hathatóssá a megdicsőült Jézus Krisztus annak az áldozatnak az erejét. Ez abból látható egészen világosan. amit azután „főprófétai” és „királyi” munkájával meg is ad nekünk valósággal: az Istennel való helyreállított közössé- günknek. Ha mi külön ki is kell. Hogy ez az elválasztó ok hogyan küszöbölhető ki. hogy „főpapi” szolgálatával biztosítja az Istennel való közösségünknek lehetőségét. azért a valóságban ez nem különálló valami attól. amely még hátra van: az Ő „főpapsága”. amelynek különben nem lehetne egy- mással közössége. Ahogy az ótestamentumi főpap az egész népért bemutatott engesztelő áldozat után bement a mindenki más elől és máskor mindig elzárt legbelső szentélybe. hogy feladatát betöltse? Az Ótestamentumban egyre világosabban derengő isteni kijelentés fényénél az is tisztán meglátszott. Az em- beriségnek a különböző vallásokban sokféle elgondolása volt arról. annak igaz valósága következett be Jézus Krisztus által. amely miatt az ember nem élvezheti minden további nélkül az Istennel való közösséget. hogy az emberek számára kieszközöljön valamilyen isteni áldást. ugyanazzal. az újjáteremtendő emberiségnek a feje. A papság a szónak tulajdonképpeni értelmében mindig valamilyen közvetítést jelent az isteni és az emberi világ között. hogy mert a bűn megsértette Istent. hogy mi is az a szakadék.való ilyen közösséget valóságként mi csak úgy nyerhettük el. „Megaláztatásának” legsötétebb mélységeibe alászállva Ő tette így lehetővé. Vitték hát az emberek áldozataikat az oltárra abban a hitben. hogy Jézus Krisztus nem váltakozva jelenik meg előttünk a „hármas tisztségnek” hol ebben. hanem most már bűnünk ellenére is lehet közösségünk Istennel. és ennek alapján a bűnösökre Isten áldásait kérni. amellyel értünk helyt állt kereszthalálában. A „pap” dolga az. s amelynek árán Isten kegyelme szabad folyást nyerhet a bűnösök felé. amit neki köszönhetünk. Azt az elégtételt. Jézus Krisztus is így biztosítja a mennyei szentélyben való jelenléte által Isten kegyelmét a mi számunkra. hanem egy és ugyanaz. akik nem tudjuk gondolatainkkal egyszerre átfogni mindazt. segítséget. hogy mi bűnösök ne vesszünk el ennek az ítéletnek a súlya alatt. És ez a „főpapi” szolgálata folytatódik az Ő „fel- magasztaltatásában” is.

odaálljon az Ő ítélete alá. akár a mi szük- ségeink szempontjából kellett ahhoz. Jelenti először is azt. mert Ő mindig és mindenben ugyanazt az egy és részekre nem bontható megváltói munkásságot tölti be a mi javunkra. hogy szinte hihetetlennek látszik. hogy Őtőle magától nyerjük el az Isten felől való minden bizonyosságunkat. Általa áramlik ki Isten élete a mi em- bervilágunkba. hogy magában Jézus Krisztusban nem talál meg mindent. mindenképpen Megváltónkat látjuk csak benne. közelebbről a reformáció követőit a többiektől. mint „Főprófétánkban”. amit jó volna megtalálni benne. és akkor válik legellenállhatatlanabbá az Ő szíveket foglyul ejtő ereje. hogy eközben sok jó szolgálatot tehetnek nekünk más tanítómesterek is. De az effajta emberi szolgálatnak csak egyetlenegy értelme lehet: minden igyekezetével odaterelni a figyelmünket a „Főpróféta” felé. hogy ilyen emberi szolgálat helyettesíteni. hanem egyszerűen elfogadni és élni vele! Hajlandó volna az ember sokallani is. amelyeknek ismerete nélkül nem ismerhetnénk Őt igazán. hanem kevesellni fogja! Mert aki azt hiszi. hogy Isten dolgaiban Ő adjon meg nekünk minden felvilágosítást. Elfogadjuk Istennek azt a kijelentését. hogy az Ő kijelentése és az Ő országa elérkezzen hozzánk általa. aki a mi képviseletünkben. Olyan gazdag. hogy Isten ezt így mindenestől fogva nekünk szánta és megadta. Őket is felhasználhatja Jézus Krisztus az Ő „főprófétai” munkájában. amelyet Őbenne kapunk. és Istentől kevesebbel is be kell érnie. És így támadnak azok az eltérések. hogy ez mit jelent. És ez mindenestől fogva Isten ajándéka! Nemcsak a „Főprófétát” és a „Királyt” küldi hozzánk Isten. Akár azt nézzük. vagy kiegészíteni akarja az Ő munká- 114 . s ezért rajta át sül ki a kettő közötti ellentét. Hogy „hiszünk Jézus Krisztusban”. amit Ő Isten titkaiból megjelentett nekünk. Tudjuk. hogy ez túl sok. Visszatérhetünk már most a kiinduló pontunkhoz. mint „Főprófétánk” és „Királyunk”. hogy elállja a hozzá vezető utunkat. akár arra figyelünk. és erre rábízzuk magunkat teljesen. helyet- tünk. ami az ő megváltásának a teljességéhez szükséges. hogy Istentől jőve hozza a mi életünkbe Istennek világosságát és erejét. Mindkettőhöz odatartozik. vagyis egyszerűen: „hinni Jézus Krisztusban”. És így folytathatnánk annak a kimutatását. Állandóan igyek- szünk az Ő iskolájába járni. és ezért semmi egyéb dolga nincs. de az Ő szavát annál komolyabban megfogadjuk.betetőző művét is. Most már jobban áttekinthetjük. Így adott meg Isten Jézus Krisztusban mindent. olyan mindent magába foglaló ajándék ez. És ugyanakkor gyakorolja egyúttal az Ő királyi hatalmát is a legmagasabb fokon. hogy amit az Ő egyik tisztségének a címe alá foglalnánk. Így nyerhet „prófétai” jelleget embereknek a szolgálata ma is. és legyen kire mint Szószólónkra támaszkodnunk az Ő színe előtt. A református keresztyén azt vallja. csak Őáltala. hogy bűnös emberek Ővele közösségben élhessenek. hogy legyen. Mint két ellentétes villamossággal telített testnek az érintkezési pontja. Sem nem sokallani. sem nem kevesellni. úgy áll Ő Isten és a mi embervilágunk között. tehát végeredményben odajut. hanem ugyanakkor a „Főpapot” is Ő adja nekünk. Isten ismeretébe sehol máshol nem keresünk be- tekintést. ugyanaz beletartozik a másik és a harmadik tisztségnek a körébe is. mint egyszerűen elfogadni Istennek ezt a kiegészítésre és megtoldásra soha nem szoruló ajándékát. amint Ő azt adta. amire a bűnös embernek szüksége van. hogy általuk is segítsen egyre jobban megértenünk azt. amelyek a Jézus Krisztussal szemben való magatartás dolgában elválasztják egymástól a keresztyéneket. hogy Jézus Krisztusban minden benne foglaltatik. ami akár az Ő igényei. hogy nekünk mint „Főpapunk” helyet biztosítson az Isten megengesztelt szívében. Senkinek a tanítói szolgálata sem állhat oda miközénk és Őközé. Mit jelent „Jézus Krisztusban hinni”? Azt jelenti: elfogadni Istennek ezt a kibeszélhetetlenül gazdag ajándékát úgy. az kénytelen lesz innen vagy amonnan pótolni egyet-mást. hogy a mi nevünkben járul Isten elé. az végeredményben nem is sokallani. mert akkor vesz győzelmet az útjában álló végső akadályokon is. De aki így bizalmatlankodik. pótolni. mert hiszen ezzel tárja fel előttünk Isten megváltó kegyelmének legvégső titkait. Sohasem engedhetjük meg. és általa szívódik fel és oldódik fel a mi bűnünk átka az Isten megengesz- telődésében.

A végső döntést.ját. és igyekezzünk azt a helyet minden küzdelem árán is végsőkig való hűséggel megállni. hogy engedelmeskedjünk Őneki. amennyiben azzal egybevetve kiállja a próbát. hogy az gyakorolja emberek felett ezt a hatalmat Ő helyette. amelyekben máig is hangzik ezeknek az első tanúknak a bizonyságtétele. mint mérték. és az Ő világosságával eligazít bennünket minden kérdésünk homályában. Ilyenkor az ő szolgálatukra is áthárul valami a Jézus Krisztus királyi méltóságából: ők is eszközei az Ő uralmának. de csak egy feltétel alatt: arra kell. a bírálatot nem tűrő. amilyet Ő 115 . ami – akár sajátmagában. Az Isten kijelentésének az ajándéka nem úgy fakad Jézus Krisztus- ból. hogy amíg az Ő vezérlete alatt élünk. amit Ő mond nekünk Isten felől. Ezt sem hárította át Ő senki másra. odakapcsol tehát minket személyesen Őhozzá. hogy nekünk. „Hinni Őbenne” azt jelenti tehát. sem hiányosságot nem szenvedhet semmiben. és rábízott bennünket. Ez a hitvallás: „Hiszek Jézus Krisztusban”. addig biztonságban vagyunk. hogy gyakoroljon minden felett. mi is részesei legyünk a Jézus Krisztusban felragyogó kijelentésnek. egészen személyes ügye velünk. hogy hódolatunkkal egyenesen Őt keressük fel. amely az Ő nevében parancsolni és életet formálni akar. mint pásztort a juhok fölé. akik az Ő „meg- aláztatásának” földi napjaiban sereglettek köré. mint „Főpapunkban” adott nekünk. „Hiszek Jézus Krisztus- ban”. De „hinni Őbenne” azt is jelenti természetesen: elfogadni Őt. Rábízhatjuk magunkat: elég nekünk teljesen az. De minden emberi igény felett. az az Ő nevében maga is uralmat kell. Semmilyen bántódás nem érheti. Mihelyt bármilyen emberi tanító tekintély úgy lépne fel velünk szemben. elsőkézből nyerhető el. és csak annyiban lehet kötelező. amely abban segít. amerre Ő vezeti. – Jézus Krisztusnak ez a felettünk való uralma is. átengedni magunkat az Ő uralmának. mástól is csak olyan útbaigazítást fogadok el. feltétlen uralmat Ő magának tartotta fent. Ő jó pásztora nyájának. Mi is rábízhatjuk hát magunkat. hogy Őrá feltétlenül rábízom magamat. Sőt ez hozzá is tartozik minden Őbenne hívőnek az életéhez: aki az Ő uralma alatt áll. Parancsainkat egyenesen tőle véve mindenkivel szemben szabadoknak érezzük magunkat. hogy Őrá tudjam rábízni magamat. vagy akárhány közbeiktatott tényező révén is eljuthatna a rá vágyakozóhoz. Örülni annak. Azok az írások. A mi dolgunk az. Ráhagyhatjuk tehát magunkat teljes szívvel! „Hinni Jézus Krisztusban” – ez végül azt is jelenti: elfogadni Istennek azt az ajándékát. bűnös embereknek. és felesleges volna magától Jézus Krisztustól elnyernünk Istennek kijelentését. hogy Isten maga gondos- kodott róla. és pedig abban a biztos tudatban. ahogy a gyümölcs nő a fán. azonnal neki kellene szegeznünk ezt a hitvallásunkat. ha lélekben odacsatlakozunk azok közé. ott áll mindig az Ő akarata. és addig az Isten megváltó kegyelmének a munkája megy végbe bennünk. akár a körülötte élő világban – ellenkezik a Jézus Krisztus akaratával. Csak hallgasson rá és kövesse. az Isten örök kegyelmének az őrizete felől biztosak vagyunk. mint örök „Főprófétánk”. lehetővé teszik számunkra is. Ő maga az Isten élő kijelentése. Isten úgy rendelte Őt fölénk. hogy irányuljon minden igyekezetük. És miközben ráfigyelünk. foglaljuk el azt a helyet. és hálás szívvel felfogják a belőle sugárzó isteni kijelentést. A többi aztán az Ő dolga. nem pedig akadályoz. mint „Királyunkat”. És az Ő kezének hatalmában tudva magunkat. hogy akaratunkat az Ő uralma alá hajlítsák. legyen Őelőtte olyan Közbenjárónk. „felmagasztaltatásának” titokzatos világából elérkezik hozzánk Jézus Krisztus ma is élő szava. aki nekünk „megaláztatásában” is mindenkinél dicsőségesebb. mintha elég volna nekünk őrá hallgatni. és az emberek annak legyenek alávetve feltétlen engedelmességgel. mint „Főprófétánkhoz”. hogy onnan leszakítva másod-harmad kézből. Ez az ajándék csak Őtőle magától. Akkor igaz és őszinte ez a szó ajkunkon. amellyel az életünk valóságát alakítja. Azt jelenti ez. de másra csak feltételesen. és „felmagasztaltatásában” is hozzánk mindenkinél közelebb levő „Királyunk”. Emberek vezérlő és fegyelmező szavát is hálásan meg kell fogadnunk. amelyet Őbenne. amelyre az Ő parancsa állít bennünket. hogy Őt lássák és hallják. hogy közéjük visszaszállva a múltba.

hogy a bűn kérdése Isten előtt már elintézett kérdés. Ez az „egyetemes papság” tisztsége. hogy Isten közt és miköztünk talán mégis ott tátong az örök elválasztó szakadék. Nincs szükségünk „papokra”. mert Jézus Krisztus az Ő „megaláztatásában” eleget tett értünk az Ő igazságos- ságának. Jézus Krisztus Isten előtt bemutatta azt az örökre szóló egyetlen áldozatot. jól. mint az egész életünk felajánlása és odaszentelése az Isten dicsőségének szolgálatára. De ez a hálaáldozat nem lehet kisebb dolog. hanem az elnyert kegyelmet akarja meghálálni. Ez azon alapszik. hogy Jézus Krisztus az Ő engesztelő áldozatával és közbenjárásával. tökéletesen. hogy kegyelmesen befogadjon bennünket a vele való közösségbe! Ezt az ajándékot elfogadni úgy. amely az emberi bűnt ellensúlyozhatja. Az a szolgálat nem szorul semmilyen pótlásra vagy folytatásra. és az Ő „felmagasztaltatásában” örök kezesség számunkra engesztelő áldozatának a teljes érvényessége felől. hogy Jézus Krisztus éppen azért jött. Bűneink ellenére is bizonyosnak lenni a felől. Ez minden hívőnek kiváltságos joga és kötelessége. nem egyes emberek különleges hivatása. hogy ezt a szakadékot áthidalja? Ha megértettük. akik közvetítő szerepet játszanak köztünk és Isten között. sem magunkért. hogy nem keresünk az Isten ítélete elől menedéket sehol egyebütt. elégségesen. Őérte kedves áldozat lehet az életünk Isten szemében. „Hinni Jézus Krisztusban” – azt jelenti. hogy erre rábízzuk magunkat. mert Jézus Krisztus által biztosítva van számunkra Isten megengesztelése. mert Jézus Krisztusban biztosítva vagyunk veszedelmei ellen. Nincs szükségünk engesztelő áldozatok bemutatására sem. és kiegészítésre szorulna. akkor tud- nunk kell. És ezt az áldozatot bemutatni. semmilyen más tényezőnek a közreműködése nem szükséges ehhez. „főpapi” szolgálatának szent és titokzatos magányosságában mindnyájunk számára megnyitotta az utat Isten elé. és nem akadálya többé annak. amellyel az ember már nem kieszközölni akarja Isten kegyelmét. hogy Isten Őt nekünk „Főpapunkul” adta. hogy Isten nekünk kegyelmes Istenünk. sem másokért. minden azon fordul meg: komolyan tudjuk-e venni azt az örömhírt.kíván és elfogad. Semmilyen más intézkedés. azt jelenti. az egész életet Isten számára élni. Valahányszor kiújul bennünk bűneink miatt a félelem. Jézus Krisztus a mi egyetlen és elégséges Közbenjárónk. Sem nem próbálkozunk már az Isten megengesztelésének semmilyen módjával. Örökre „elvégeztetett”. mintha Jézus Krisztus munkája még hiányos volna. Csak egyfajta áldozatról lehet már szó: hálaáldozatról. 116 . amint Isten elénk tárja.

amely aztán készen 117 . mint akiben a mi megváltó Istenünk jelenti ki magát. hogy csak tárjuk ki a lelkünket Istennek a Jézus Krisztusban megjelent ajándéka előtt. vagy az által nyerjük el Istennek felettünk való uralmát. mintha Jézus Krisztus maga nem volna eléggé teherbíró alap. Nem vitatkozni akarunk a keresztyén hit másfajta értelmezéseivel. Ezzel sok mindennek az igazságát és helyes- ségét tagadásba vesszük. I. amelyen az nyugodhatna. hogy mindenestől fogva tagadjuk bármilyen körülépítménynek a szükségességét és jogosultságát. amire szükségünk van. vagy annak révén biztosíthassuk a magunk számára Istennek kegyelmét. Mert maga a Biblia állítja elénk úgy a középpontba Jézus Krisztust. sem bírálgatni nem akarjuk azokat. mint az a visszhang. Ezért újra felvetjük a kérdést: mit is kaptunk hát Jézus Krisztusban? Csak most más szempontból kérdezzük ezt. Most azt kell szemügyre vennünk: milyen eredményei mutatkoznak az Ő megváltó munkájának a mi életünkben? Vagy hason- lattal fejezve ki a különbséget: Jézus Krisztus „prófétai”. azt jelenti. azok is ugyanezt hirdetik róla. amelyet maga a Biblia vált ki belőlünk. a helyett. mert – „hiszünk Jézus Krisztusban!” Őbenne olyan funda- mentumot kaptunk. Azért utasítunk el sok mindent. amire bűnös voltunkban a mi megváltá- sunkhoz szükségünk van. „királyi” és „főpapi” tisztségéről szólva azt láthattuk. Ehhez elég. hogy mi bűnös voltunkban is Őt a mi Istenünknek. A MEGVÁLTÁS AJÁNDÉKAI. És ehhez bármit hozzátenni annyi volna. Aki erre igent mond lelkében. – ez annyit jelentene. De világos. Őreá összpontosítjuk minden bizalmunkat. XVII. mint az eddig elmondottak során. hogy egyszerűen ráhelyezkednének. Jó lesz tehát még világosabban kidomborítanunk azt a hitvallásunkat. azzal nem kell foglalkoznunk. ha minden részletezés nélkül annyit mondunk. valamint mind- azokén. hanem a magunkét. „Hiszek Jézus Krisztusban” – láttuk. Ez így elégséges. vagyis „hisz Jézus Krisztusban”. hogy Isten Jézus Krisztusban mindent megadván nekünk. mint elvenni belőle. hanem a magunk keresztyén hitét akarjuk megvallani. hogy az legyen segítségünkre Isten megismerésében. és magunkat az övéinek tudhassuk. Elbír az egymagában minden terhet! Ha rajta kívül akármi vagy akárki másban is bizakodnánk. A Jézus Krisztusban nyert kijelentésre elhangzó ez a válasz nem más. amibe a reformációtól nem érintett keresztyének bizalmukat vetik. amire mások támaszkodni igyekeznek. amikor mint bűnös emberek keresik az Istennel való viszonyuk rendezését. hogy akár csak kicsiny részében is segítsen hordani az Isten és a bűnös ember között megoldandó kérdések terhét. amelybe bűnös voltunk miatt belebonyolódtunk. Előzőleg úgy értettük ezt a kérdést: milyen feladatok elvégzésére küldte el Isten e világra Jézus Krisztust? Erre adtuk meg feleletünket a Jézus Krisztus „hármas tisztségéről” való vallástételünkkel. annak megváltó Istene van. hogy ez a mi tagadásunk csak egy nagy állításnak a visszája. hogy Jézus Krisztusban Isten csakugyan mindent megadott és megad nekünk. amely arra volna hivatva. és maga a Biblia sürget állandóan. hogy a figyelmünk teljesen Őrá szegeződjék. akik a reformáció óta kizárólag a Bibliára támaszkodnak a hitükkel. és akkor megoldódik minden kérdés. A Biblia lapjain Ő maga is úgy szólal meg az Ő teljes fellépésével. Nem az ő Hiszekegyüket akarjuk kifejteni. mint terül meg számunkra egy dús vendégség asztala. ez a „református Hiszekegy” nyelvén. mert hiánytalanul teljes ajándéka Istennek a bűnös ember számára. mint végeredményben mégsem igazán és teljesen „hinni Jézus Krisztusban”. és akik róla itt bizonyságot tesznek előttünk. Hogy a keresztyénségnek a reformáción kívül maradt nagy csoportjai milyen más támaszté- kokkal is igyekeznek még körültámogatni ezt a magában elégséges és tökéletes fundamen- tumot. amelyre nyugodtan ráépíthetünk.

De ezt a megváltást nem nyerjük el mindenestől fogva egyszerre. most az alanyi oldala felé fordítjuk figyelmünket. Isten a bűnös emberrel nem úgy bánik már. hogy mi történik velünk. Az egyiknek nincs értelme a másik nélkül. hogy az Ő teljességéből hogyan nyeri el a hívő ember az egyik ajándékot a másik után. Ha Isten igazságossága azt követeli. E helyett kapcsolatba lép vele. amelyet egyedül Jézus Krisztus érdemelt meg. csak az az egy. ez nem jelenti azt. annyiféle története is van annak. mintha egymás mellé sorakozó. most már a bűnösök feje felől elfordulhat az Isten igazságos haragja. Voltaképpen azt kell mondanunk. Mind együttvéve jelenti azt. De hogy mi ez az üdvösség. amelynek örök válasz- falként kellene állnia Isten és az ember között. különálló ajándékokról lenne szó. ezt a követelményt kielégítette Jézus Krisztus megáldoztatása. és ezt a viszonyt soha meg nem zavarta volna. ha részleteiben nézzük meg. amire bűnös embereknek szükségük lehet. Isten eredeti akaratának az életünkben a bűn ellenére is diadalmas megvalósulását. A bűn. akkor hiábavaló volna elnyerni közülük ezt vagy amazt. Ez az ajándék bizo- nyos alkotó elemekre bomlik a mi életünkben. Egyetlen nagy ajándék bomlik csak a részeire bennük. hanem úgy. megváltott emberekké leszünk. hogy örök ellentétben álljon vele. mintha nem volna bűnös ember. amivel ők tartoztak volna. és a maga munkájának színterévé választja a bűnös emberéletet. hogy a bűnnel szemben nyilvánuljon meg az Ő alkuvást nem ismerő ítélete. Ha „hiszünk Jézus Krisztusban”. és ezek a részek együttvéve alkotnak szervesen összefüggő egészet. arra – láttuk – Jézus Krisztus megváltó szenvedésében és halálában rejlik a felelet. hogy hatalmába vegye. vagyis – ahogy egy szóval szoktuk mondani – az üdvösségünket. hogy ha mi a Jézus Krisztus által elnyerhető ajándékoknak ezt az egymásutánját számon vesszük. hogy ahány Jézus Krisztusban hívő ember csak van. milyen változást jelent ez a mi életünkben? Egy szóba foglalva úgy felelhetnénk erre: elnyerjük Jézus Krisztus által a megváltásunkat. A bűn miatt semmi köze nem lehetne az emberhez. és azoknak az élvezetébe csak bizonyos rend- nek az egymásutánja szerint léphetünk. Ebben minden benne van. akikért életét odaáldozta. mintha az nem is volna útjában. Érdeme szerint homlokegyenest ellenkező elbánásban kellene részesülnie Istentől. amely a dolog természetéből adódik. hogy Isten a bűnös embert kegyelmébe fogadja. Az Ő érdeméért azonban most már meg- történhet. hogy mit kaptunk és kapunk Jézus Krisztusban. ugyanúgy rá viszont áthárulhat Istennek az a jótetszése. 118 . alapvető fontosságú mozzanat az. átlép a szakadékon.kínálja számunkra bőséges ajándékait. és ha nem volna biztosítva valamennyi. amit megváltás alatt értünk: a bűntől való megszabadulásunkat és megtisztulásunkat. Nem érdemelte ezt meg az ember. most pedig azt szeretnénk számon venni. amelyet a bűn támasz- tott. De ebben a beláthatatlan változatosságban mégis uralkodik egy bizonyos rend is. hogy ellentétbe jutna saját magával. ilyenként nem szerepel már. felveszi ügyét. ha nemcsak nézői vagyunk ennek az asztalnak. Mivel a bűnösök helyébe odaállt az őket képviselő bűntelen. és helyettük az élete árán lerótta azt. E helyett Jézus Krisztusban közeledik az emberhez. és ezt kell most nyomon követnünk. Egyszóval nem zavartatja magát az ember bűne által. Jézus Krisztus érdemelte ezt ki azok számára. hanem annak javait meg- ragadjuk és élünk velük? Egyszóval annak a kérdésnek. Mik hát ezek a részletmozzanatok? Az első. kijelenti magát az embernek. hogy forduljon tőle. mint bűnös emberrel. Bűne miatt el kellene. hogy Isten egyáltalán kegyelmesen fordul az ember felé. az akkor vilá- gosodik ki. Isten úgy lehet újra Istene az embernek. A bűnös ember egy titokzatos helycsere áldásait élvezheti: ahogy az ítéletet el- szenvedte ő helyette a bűntelen Jézus Krisztus. hogy végre soha többé át nem hidalható szakadék válassza el Őt és az embert egymástól. Hogy ezt hogyan teheti meg a nélkül. és úgy sorsára kellene hogy hagyja az embert. és feléjük az Ő kegyelme áradhat ki. ahogy eleitől fogva akart lenni. mintha a bűn soha közbe nem jött volna. Az ember bűnös voltának a tényén úgy átlép. Közben pedig nem szabad arról megfeledkeznünk. és kinyújtja felé kezét.

és majd erről is szólnunk kell. az Őelőtte mindenkorra 119 . Innen. amit Isten kegyelme számunkra biztosít. amely a vele való közösségből származik. az igaz élet útjára tér. Ezek az utóbbi kifejezések az Isten kegyelmének az egész életünkre szóló ajándékát jelentik. mert Ő kegyelmébe fogadott bennünket. a nemleges oldalán mutatkozik. amelyet magunkra halmoztunk. ami éppen benne jut jól kifejezésre. Ugyanakkor. Nemcsak annak az adósságnak a mázsás terhét veszi le rólunk. mégis mind a miénk. azért megmaradunk mindannak az élvezetében. amelyből ki volnánk különben tagadva. és nem érvényesíti az emberen ennek végzetes következményeit. „igaznak nyilvánítását” kell „megigazulás” alatt értenünk. amelyeket bűne miatt eljátszott. mert azt jelenti. A kegyelemnek ezt a nemleges és igenlő oldalát egyaránt hangsúlyozza a „megigazulás” kifejezése. amikor nem teszi meg velünk azt. amelybe Isten befogadott. noha lényegében véve a kegyelemnek ugyanazt az ajándékát jelentik mind. amelyben különben emésztődnünk kellene. hogy ebből a kiváltságos helyzetünkből. hogy a bűnös ember a maga valóságában „igaz emberré” lesz. Amannak sokszor csak a nemleges jelentőségét vesszük észre. hogy ott örökre megtartson. a kegyelemnek erről az igenlő oldaláról nézve értjük meg teljes jelentősége szerint azt is. ami pedig valóság. Bűnünk miatt semmi jogunk nem volna hozzá. és nem a másik két elnevezésben. de az örökbefogadtatás által mégis minden- nek az élvezetébe lép. Ez alatt nem az értendő. Isten bánik vele úgy. Isten „megbocsát” – ez sokszor csak azt jelenti számunkra. mintha nem bűnös. mint a „bűnbocsánat”. igaznak számítja őt. amely ebben rejlik. Így az ember bűne nem játszik többé bele abba a viszonyba.Leggyakrabban úgy szoktuk emlegetni ezt az ajándékot. Ezért van a „bűnbocsánat” fogalmában is valami. hanem bűntelen ember volna. hanem az Istennek iránta való magatartásában szerepel „igazként”. amelybe bűneink miatt be volnánk rekesztve. ugyanúgy biztosítva van számunkra Istennek kegyelméből minden áldás és jótétemény. fejezi ki még egy másik szó is. amellyel a Biblia nyomán meg szoktuk jelölni Istennek kegyelmes hozzánk fordulását: a „fiúvá-fogadtatás” szava. Ugyanazt az igenlő ajándékot. másfelől megteszi velünk azt. Erről van szó valóban: Isten nem rója fel az embernek. Még mielőtt az emberben magában változás történne. de jobban kidomborodik benne valami. Lényegében ugyanaz ez. nem érvényesíti rajtunk bűneink következményeit. vagyis elhagyva bűneit. nem büntet. amelyet Isten fenn akar vele tartani. hogy nem harag- szik. a jövőt illetőleg pedig rávár az egész örökség. Nemcsak annak az ítéletnek a börtönét nyitja meg. amire bűneinkkel teljességgel eljátszottuk minden jogunkat és reményünket: olyan közösségre lép velünk. ami amabban talán elkerüli a figyelmünket. amit mi bűneinkkel megérdemeltünk volna. és részesíti mindazoknak a ki- váltságoknak az élvezetében. Ugyanennek az ajándéknak a jelzésére a Biblia nyelvét követve egy másik kifejezést is szoktunk használni: „megigazu- lásnak” is szoktuk nevezni. „háta mögé veti”. amit Őellene vétett: nem rögzíti le azt. hanem az ember bűneit „eltörli”. mint annak egyik fontos mozzanatáról. a „megigazulásban” és a „fiúvá-fogadtatásban”. amit fogadószülei nyújthatnak neki. Ez is hozzátartozik az Isten megváltó kegyelmének munkájához. amely örökre kielégíti minden szükségünket. De ez csak az egyik oldala az Ő velünk szemben gyakorolt kegyelmének. meg nem történtnek tekinti. amint van. hanem ugyanakkor nagy gazdagság birtokába is helyez bennünket. Ahogy az adoptált idegen gyermeknek semmihez sem volna joga a háznál. hogy az ember Őellene fellázadt. azért olyan csodálatos. Isten úgy. ami a másik. Akit Isten egyszer „megigazított”. Még ha újra meg újra vétkezünk is Isten ellen. A „bűnbocsá- nattal” eloszlatja minden félelmünket. A bűnös embernek ezt az Isten előtt való teljes rehabilitációját. hogy mi is olyan közösségben lehessünk Ővele. De most másról van szó. és megengedi. A „megigazulásban” az ember nem valósággal lesz „igazzá”. hanem ugyanakkor az atyai háznak az ajtaját is megnyitja előttünk. hogy Isten nem a mi bűneink szerint bánik velünk. de egyúttal szívére is ölel. nem vethet többé ki bennünket továbbra sem a bűn. Minden újabb bűnünkre is van bocsánat Őnála. hogy Isten Jézus Krisztusért az embernek „megbocsátja a bűneit”. Az. mintha soha ez életben nem vétkeztünk volna ellene.

és elcsodálkozva láthatjuk: Ő újra csak az az Isten. – ez annyit jelentene. De mindez nem mond ellene annak. mindig új bizonyosságot szerezhetünk az Ő megváltozhatatlan és kifogyhatatlan kegyelméről. ha nem ismernénk Őt! De aki ismeri Őt. bűnös embereknek ilyen kegyelmes Istenünk. de ha egyszer Ő maga biztosít felőle. amikor bűnös voltunk úgy a szemünkbe tűnik. hogy Isten Őáltala kitárt karokkal hívogatja és várja a bűnös embereket. és ezért bennük Istentől rámért meg- vesszőztetést kell látnia. életéből és halálából. mint „nem hinni Jézus Krisztusban”. „Bűneink bocsánatáért” minden nap újra Istenhez fordulhatunk. nagy ajándék a miénk? Úgy. Isten elénk kínálja és felajánlja nekünk Jézus Krisztus által az Ő kegyelmét. hogy kegyelmesen magához ölelje őket? Az Isten között és mi közöttünk meg- 120 . hogy általuk Isten sujtolja és dorgálja őt bűnei miatt. hogy legyen. erre egyszerűen rá kell bíznunk magunkat. ami igazán ajándék: egyszerűen el kell fogadnunk! Isten a Jézus Krisztusban kinyilvánította. sőt éppen azt bizonyítja. hanem az Isten kegyelmébe fogadott bűnös ember. amelyen talán valahogyan megszabadulhatnánk alóla és rendezhetnénk az Istennel való viszonyunkat. és azt elnyerve. – akár egyszer s mindenkorra szóló egészében nézzük is ezt az ajándékot. amellyel magához ölelt bennünket. Tovább is gyötrődni bűneink miatt való félelmünkben.„megigazult” ember. De már nem úgy. Istentől rettegnie és a jövendőre szorongó borzongással gondolnia nem kell már annak. „Hit által megigazulunk” Isten előtt. Egyetlen nagy ajándékot nyert még csak el: a bűnnek az átkától szabadult meg. és az istenfiúság minden kiváltsága. Még az is megtörténhet. hogy megfosszák a bűnös embert az Istennel való közösségtől. Nem eltaszítani akarja magától Isten a bűnöst ezekkel. Még bűnös ember ezután is. hogy bűneivel vonta azokat magára. mint a bűnt kárhoztató örök Bíró. mit értett az meg az Ő minden szavából és tettéből. akkor igaz kell. egész lényéből és közöttünk való megjele- néséből. aki a Jézus Krisztusban az Ő kegyelmét jelentette ki a bűnösöknek. Bűnös ember ugyan. Minden egyes bűnünk miatti fájdal- munkban és szégyenünkben is újra csak megjelenhetünk az Ő színe előtt. ha azt nem értette meg. hogy Isten perbe száll vele az ő bűnei miatt. – akármilyen hihetetlenül hangzik is. A bűn átka eltisztult a feje felől. Aki Istentől egyszer elnyerte a „fiúvá-fogadtatást”. görnyedni azok nyomasztó terhe alatt. és töprengve-sóvárogva keresni valamilyen módot. Hogy lesz ez a kimondhatatlan. Csak akkor volna ez menthető. Aki a kegyelemnek ezt az ajándékát elnyeri Istentől. hogy Ő nekünk. hogy annál mélyebben belevezessék abba. ame- lyekről tudja. hanem csak mint gyermekeivel feddődő Atya. Átélhet az ilyen ember az ő belső életében is olyan válságokat és vívódásokat. amelyekről tudja. de Isten kegyelmébe jutott bűnös ember. mint valami elvonult vészes viharfelhő. – az az ember ezzel még nem szabadult meg a bűntől. De Istennek erről a kegyelméről. de már nem az Isten kárhoztató haragjától fenyegetett és annak terhe alatt roskadozó és senyvedő bűnös ember. akár gyakori megújulásainak az aprópénzére váltva szemléljük. sokszor kell újra megbizonyosodnunk. ahogy bármi más is. hanem annak minden egyes állomásánál is érvényesül. hanem csak áldott nevelő munkájának az eszközei. hanem ellenkezőleg: közelebb akarja vonni magához. hogy kétségessé válik előttünk: lehet-e Isten még mindig kegyelmes hozzánk? A „bűnbocsánat” a kegyelemnek éppen azt a vonását fejezi ki. hogy Isten őt bűnös volta ellenére kegyelmébe fogadta. Ezt jelenti éppen ez: „Hiszek Jézus Krisztusban”. Nem arra valók. hogy nemcsak általában az egész életünkre vonatkozik. Érhetik az ilyen embert olyan fájdalmas fordulatok az ő életsorsa külső alakulásában. Mert az ilyen megvesszőztetések már nem kárhoztató ítéletei Istennek. aki megismerte Jézus Krisztusban Istennek éppen a bűnösökhöz lehajló kegyelmét. és életét az Isten kegyelmének napfényében élheti. és mi boldogan átadhatjuk magunkat a bizonyossága élvezetének. azt Ő többé ki nem tagadja abból újra. hanem csak arra. Ez által a hit által a miénk a bűneink bocsánata. sőt bizonyosan meg is fog történni sokszor.

hogy komoly odaadással igyekezzék mindenben Isten akaratát szolgálni. „Megiga- zulunk hit által Istennek ingyen való kegyelméből!” – vallották a Biblia alapján a reformáció hívei. akármit csinálnánk is. hogy mi lesz aztán az akarat engedelmességével? Ebben a „hitben” benne volt az egész embernek igenlő 121 . És az ilyen „hitnek” nem kis jelentőséget tulajdonítottak. abba kétségtelenül félreértések is belejátszottak. és ebben az értelemben emlegették. Ez nemcsak a fejnek a „hite” volt. hogy elhisznek Őróla mindent. hogy hitünk által már isteni ajándékképpen a miénk az. amely Jézus Krisztuson kívül még egyéb biztosítékait is keresi az Isten kegyelmének. csak képzelt veszélyek. és másoknak sem ajánlja. ha ő nem fizetett érte semmilyen árat. tehát alapjában véve hazug viszony? Hiszen az ember nem lehet Istennel szemben más. amelyet mi sehogyan sem tudnánk helyreállítani. felelőtlen. elfelejtett értelmét hozták napfényre. és ezzel lássák biztosítottnak az Istennel való közösségüket. nem lesz-e akkor az Istenhez való viszonya valamilyen felületes. hogy a bűnös ember Isten kegyelme felől bizonyos lehessen. az csak becsületükre válik. bűnösöknek: ezt jelenti „hinni Jézus Krisztusban”. Nem nagyon könnyűszerrel jut így hozzá az ember ehhez a felbecsülhetetlen kincshez: az Istennel való közösséghez? Lehet-e az az embernek biztos tulajdona. amit az ilyen emberi próbál- kozás még ezután akarna valahogyan elnyerni. akkor nyugodtan lehet bűnt bűnre halmoznia is? Nincs-e az ember felmentve az alól. és hálásan örülni az Isten kegyelmének. Ha ők azt mondták: „Hiszek Jézus Krisztusban”. – hogy teljes bizalommal belevetik magunkat ennek a kegyelemnek a karjaiba. Amikor a reformációban elvált két keresztyén tábor között éppen e körül a kérdés körül támadt a máig is tartó nézeteltérés. amelyet Isten Jézus Krisztusban kijelentett a bűnös embernek. hogy amit az egyház vezetői tanítanak. íme. nem tehetünk mást. „A hit nem elég! Az embernek a maga cselekedeteivel is érdemessé kell tennie magát arra. hogy valaki az Istennek kijelentett kegyelmére boldogan igent mondana és rábízná magát. hanem azt – amit velük együtt mi is értünk e szavak alatt. A reformáció hívei ellenben a Bibliából a „hitnek” egy más. A reformációval szemben állók „hit” alatt az ő meggyökerezett hagyományaik szerint azt értették: igaznak elfogadni valamilyen állítást arra illetékes tényezőknek a szavára. amely ilyen világosan megnyilvánult nekünk. és lássa meg. ha ilyen olcsón elnyerheti az ember az Istennel való közösséget. azt azoknak szavára az egyház tagjai fogadják el igaznak. nem tartja elég biztonságos alapnak Jézus Krisztust. és örvendünk annak. ezért ő maga sem helyezkedik egyszerűen az Őbenne kapott kijelentésre. jobban akar érteni az Isten dolgaihoz magánál Istennél is. mire viszi. amikor az Isten előtt való megigazulás egyetlen és elégséges feltételeként hirdették. hogy miről is van szó. mint engedelmességre kötelezett teremtmény! Hova lesz az elmondottak alapján ez a kötelezettség és a vele járó felelősség? Nem mondhatja-e az ember. Vagy pedig egyszerűen hitetlenség okozza ezeket az ellenvetéseket: a helyett. és hamarosan meggyőződhet. hanem ajándékul kapta és egyszerűen elfogadta? Közelebbről. ha Isten előtt az ő bűne már nem számít akadálynak. mert az Ő kegyelme túlteszi magát minden bűnön. minthogy hagyjuk: csak próbálkozzon a maga módjain. hogy egyszerűen „higgyenek Jézus Krisztusban”. hogy azok a veszélyek. amit az egyházuk vezetői vagy bárki más is Őróla állít. nem azt értették alatta. hogy még külön kérdés maradjon. az Isten maga helyreállítja velünk: ezt jelenti Jézus Krisztus. hogy hiszen. közben pedig megyünk a magunk útján. Hogy aztán az így értelmezett és nagyrabecsült „hitet” mégsem tartották elegendőnek ahhoz. ha minden bűnére már előre biztosítva van a bocsánat? – Az ilyen kérdések vagy félreértésekből erednek és akkor annak. amelyektől ő fontos és szent érdekeket féltene és védeni akarna. Ezzel a magatartással szemben. csak jobban oda kell figyelnie. Közben pedig „hit” alatt mást értettek itt és mást amott. Erre bizalommal igent mondani. mert hiszen egész egyházi életüket arra építették fel. hogy Isten előtt igaz emberként állhasson!” – felelték erre a másik félen.romlott közösséget. akiben felmerültek.

egyben „Főprófétánk” és „Királyunk” is. és rá ne bízzuk magunkat az Ő hatalmára. ez az egész életre kiható jellegzetesen akarati ügy volt. az Isten kegyelmének jó illatai terjengenek ugyan. amint erre az Ő „királyi” uralma rábír bennünket. de ugyanaz a Jézus Krisztus. hogy nem a magunkéi. és külön követelményként nekiszegezni azt. De ha a „Jézus Krisztusban való hitben” már benne foglaltatik is az Isten akarata szerint való élet elkötelezettsége és igyekezete. hogy mint „Királyunk” előtt is meg ne hajoljunk. amelyek veszélyben forognak. Ha azt valljuk. és aki „Őbenne hisz”. hogy „vele együtt támadhassunk fel” a bűnnel örök harcban álló új életre. hogy szakítson a bűnnel. hanem Istenéi vagyunk. mert különben félnie kellene az Isten haragjától. amelynek árán Ő nekünk ezt az ajándékot biztosította. és Istentől mindent máris megkapott. amellyel életünket nemcsak akarja. Sőt. aki mint „Főpapunk” biztosította számunkra az Isten megengesztelt kegyelmét. akkor ezzel elsősorban Jézus Krisztus „főpapi” munkájának az ajándékát fogadja ugyan el. Nem az érdekei fogják vezetni. ha minden egyébtől eltekintenénk is. Ezt az ajándékot elfogadni annyi. ami meg fogja különböztetni az ilyen „hitből élő” embert. amint ez az Ő „főprófétai” szolgálata révén kiviláglik előttünk. hogy ugyanakkor bennünk a bűnnel szemben felelőtlen hajlandóságok ébredjenek! Az oltár körül. ez tehát csakugyan azt jelenti: felszabadulni a bűnünk miatt ránk nehezedő ítélet súlyától. hogy Isten kegyelmében örökre biztonságot lelt már. hanem tudja is alakítani. és engedelmesen felesküdni az Isten akaratára. és csak a Jézus Krisztus „főpapi” szolgálatára tekintve „hinnénk Őbenne”. de jelenti ugyanakkor ezt is: végleg felébredni a magunk függetlenségének hazug álmaiból. hogy „hit által” rendben van a dolgunk Istennel örökre. azt éppen az Ő „főpapi” szolgálatából láthatjuk meg. ez nem válhat szabadságlevelünkké a bűnre. annak egyúttal siratnia kell azt is. hogy ezt a kárhoztatást kellett Őneki elszenvednie érte. hogy elválasztja az Ő „főpapi” tisztségét a másik kettőtől. És nem lehet „hinnünk Őbenne” a nélkül. amire szüksége lehet. mint elismerni. Hiszen amikor valaki így „hisz Jézus Krisztusban”. Azt az áldozatot. minden felesleges aggodalmat meghazudtoló módon. hogy elfogadja bűnös volta ellenére is az Istennek feléje kínált kegyelmét. lesz ebben egy sajátos vonás.állásfoglalása az Isten kijelentésével szemben. mert ezzel biztosíthat magának olyan előnyöket. Nem lehet „hinnünk Őbenne” a nélkül. azt nem kell még külön serkenteni a bűnnek megutálására. de hogy annak milyen nagy ára volt. amelyektől különben el kellene esnie. nemcsak kegyelmének boldog élvezetére. hogy Jézus Krisztus őérte is elszenvedte a bűn kárhoztatását. Ellenkezőleg: az a boldog bizonyosság fogja serkenteni. és amelyben azonosította magát velünk. „Hinni Jézus Krisztusban”. hanem éppen a bűntől való leg- határozottabb elfordulásunkat is jelenti. hanem a hála kötelezettsége azért. hogy a mi megérdemelt halálos ítéletünk az. de magán az oltáron az Isten ítélő igazságának a tüze ég. és a bűn ellen való elszánt hadüzenet. Aki „Jézus Krisztusban hisz”. és abban a tudatban élni. Mert nekünk ugyan ingyen ajándékképpen jut osztályrészünkül az Isten kegyelme. nem pedig úgy. bűnö- sökkel. Ebben a „hitben” már benne van a lélek gyökeréig ható bűnbánat. és rá ne bízzuk magunkat arra a világosságra. már ez is magában foglalná a bűntől való ugyanilyen elfordulásunkat. és nem azért fog igyekezni az Isten akarata iránti engedelmességre. Annyit jelent ez. amelyet Ő magára vett. ki is fog tűnni az élet valóságában. ebben az emberi lélek mindenestől fogva átadja magát Istennek az engedelmességre is. hogy mint „Főprófétánkat” is el ne fogadjuk. Nem azért fogja kerülni a bűnt. mindenestől fogva hihet csak Őbenne. és ha ez. mint „Ővele együtt meghalni” a bűn számára. Aki örvendezve elfogadja azt. és örvendezni az Isten örökre biztosított kegyelmének. nem lehet úgy látnunk és megértenünk. hogy Istentől már nem kell rettegnie. és ezért lerakni botor lázadásunk fegyvereit. 122 . Erkölcsisége nem az a szolgai erkölcsiség lesz. amelyre Ő feltette értünk az életét. mert ezt köszönhetjük az Ő „főpapi” áldozatának és közbenjárásának. amellyel az Isten kijelentése Őáltala megvilágítja az életünket.

amely a bérre és a bér elveszthetésére gondol, és ezért feszíti meg igyekezetét, hanem a szülői
ház igazi fiainak erkölcsisége, akik tudják, hogy ingyen megvan mindenük, és éppen ezt
igyekeznek meghálálni azzal, hogy szüleiknek a kedvében járnak mindennel. Ez a lelkület
nem azért tartózkodik a bűntől, mert nem tartja tanácsosnak elkövetni, bár egyébként kíván-
kozna rá és sajnálja, hogy tartózkodnia kell tőle, hanem azért, mert szívből megutálta.
Rossznak tartja, mert tudja, hogy az Isten szemében is rossz. És nem azért buzgólkodik a
jóban, mert csak így érhet el Istennél valamilyen fontos eredményt, bár ugyanakkor ezt terhes
kényszernek érzi, és örülne, ha nem kellene viselnie; hanem szeretni fogja a jót, mert tudja,
hogy Istennek is az a kedve szerint való. Nyilvánvaló, hogy ez nemcsak magasabbrendű
erkölcsiség amannál a másiknál, hanem ez az egyetlen igazi erkölcsiség. Amaz a következ-
ményektől félő, és az érdekek biztosítására irányuló erkölcsiség csak addig fog elmenni,
ameddig kénytelen. Amikor csak lehet, kibúvókat fog keresni, vagy látszatokkal fogja
megnyugtatni magát. Nem lehet benne megbízni, mert nem a szív mélységeiből fakad, hanem
kívülről van rászabva az ember életére.
Ha valaki erre azt mondja: az átlagembereknél ennyivel be is kell érnünk, sőt kérdés, hogy
van-e egyáltalán ember, aki mindig meg tudna maradni a magasabb, az igazi erkölcsiség
színvonalán, – akkor igazat adunk neki. Az emberi élet nem nélkülözheti a fenyegető
büntetések zaboláját, és az ígérkező jutalmak sarkantyúját. Ezeknek felhasználása nélkül nem
lehet benne rendet fenntartani, és nem lehet a fejlődés útján kormányozni. De most nem arról
van szó: miként vélekedünk mi az emberekről, és hogyan rendezzük be magunk között az
életet, hanem arról, hogy Isten mit mond nekünk, és mit akar velünk. Ő Jézus Krisztusban az
Ő ingyen való kegyelmét jelentette ki nekünk. Akármilyen legyen is a mi egymásközti viszo-
nyulásunk és életrendünk, nyilvánvaló, hogy Isten azt akarja, hogy Őt ne a büntetés félelmétől
ostorozva, és ne a jutalmak reménységétől ösztönözve, hanem az Ő kegyelméért való hálából
szolgáljuk. Nem a „szolgaság” lelkét, hanem a „fiúság lelkét” akarja belénk oltani. Ezért adja
nekünk a megváltás ajándékának első és alapvető mozzanataként ingyen ajándékul azt az Ő
„megigazító” kegyelmét, amelyet csak el kell fogadnunk!

123

XVIII.
A MEGVÁLTÁS AJÁNDÉKAI. II.

Azzal a kérdéssel foglalkoztunk: mit nyer az ember azzal, hogy „hisz Jézus Krisztusban”? Azt
feleltük rá: mindenekelőtt elnyeri bűnös volta ellenére is az Istennel való közösséget. Ez a
megváltásnak első és alapvető ajándéka, amelyet Jézus Krisztusnak köszönhetünk: bűnünk
nem választ el már többé Istentől, igazságosságának megérdemelt ítélete már nem fenyeget
bennünket, kegyelmébe fogadott gyermekei vagyunk! Olyan nagy ajándék ez, hogy be is
telhetne vele a lelkünk. Megtörténhetne, hogy úgy elmerülünk az örömébe, hogy észre sem
vesszük, hogy ez még nem minden, hanem ezen túl még több is vár ránk. Meg is történt nem
egyszer, hogy a keresztyén hit itt nyugvópontra jutott, és tovább már nem is kívánkozott.
Bizonyos szempontból csakugyan nyugvópontot is jelent az Isten kegyelméből elnyert ez a
„megigazulás”. Az ember félelmei és vívódásai elpihenhetnek itt. És mennél inkább
igyekezett az ember a maga meddő erőfeszítéseivel kiérdemelni és biztosítani az Istennel való
közösséget, annál boldogabban nyugodhat meg abban a bizonyosságban, hogy amit magának
soha nem tudna megszerezni, azt Jézus Krisztus által Isten kegyelméből ingyen ajándékul
elnyeri, csak el kell fogadnia, és máris élvezheti. Nagy lelki békesség és öröm forrása az a
bizonyosság, hogy az Istennel való viszonyunk bűnös voltunk ellenére is örökre rendezve van.
Nem csoda, ha ez sokszor olyan végállomásnak tűnt fel, amelyre elérkezve nincs már egyéb
dolga az embernek, mint átadnia magát afeletti örvendezésének, hogy Isten kegyelméből ide
elérkezhetett. Azt kell mondanunk: nem is lehet másképpen „hinni Jézus Krisztusban”, csak
úgy, hogy ez a hit telve van a bűn átkától örökre megszabadult lélek hálás örvendezésével.
Hiszen örökre elmúlt a feje felől az Istentől való elvettetés veszedelme, és megszületett az a
bizonyossága, hogy Isten kegyelmesen felé fordult, és magához ölelte örökre!
És ez mégis csak egyoldalú látása volna a helyzetnek. Csak addig tűnhet fel ilyen végső nyug-
vópontnak az Isten kegyelméből elnyert „megigazulás”, amíg a mi szükségeinknek és azok
megoldásának az ügyét, a magunk veszélyeztetettségét és a magunk megszabadulását helyez-
zük a középpontba, és ennek szempontjából nézzük a megváltást. Mihelyt Isten szempont-
jából tájékozódunk, azonnal észrevesszük, hogy az Ő kegyelméből való „megigazulásunk”
nem végállomás, hanem voltaképpen csak kiindulópont. Ha a megváltás azt jelenti, hogy Isten
a bűn okozta romlás ellenére mégis megvalósítja az emberben az Ő eredeti teremtő akaratát,
és így dicsőíti meg az Ő kegyelmét, akkor nyilvánvaló, hogy a bűnös ember „megigazu-
lásával” ez még nem teljesedett be, csak megkezdődött. Ezzel az ember voltaképpen csak
rákerült arra a vágányra, amelyen most már végigfuthatja a megváltás útját egészen a végső
célig, a megváltás beteljesedéséig. Ha a bűn átka, amely Istentől elválasztotta, elmúlt is felőle,
és elnyerte is az Istennel való közösséget, ez nem azért történt, hogy éppen csak megtörténjen,
és ő örülhessen neki. Hiszen, ha Isten kegyelmébe fogadta is, azért még mindig bűnös ember,
Isten eredeti célja még ezzel nem valósult meg benne. Azért fogadta Isten az Ő kegyelmébe,
hogy ne maradjon meg bűnös embernek! És ezért a megváltás első nagy ajándéka, a „meg-
igazulás” után, sorra kell kerülnie a megváltás egyéb ajándékainak is, hogy az Isten
kegyelmébe fogadott ember valósággal is átváltozzék olyanná, amilyennek Isten látni akarja.
Ez a bekövetkező tényleges átváltozás is ugyanabból a forrásból ered, mint a „megigazulás”.
Jézus Krisztusban nyerhet el az ember mindent, ami az ő megváltásához tartozik. Őbenne
készített el és kínál nekünk Isten kegyelme mindent. És azáltal lesz a mienkké, hogy „hiszünk
Jézus Krisztusban”.

124

A „megigazulásról” szólva azt hangsúlyoztuk, hogy az még nem jelenti az emberi élet tény-
leges megváltozását, hanem azt, hogy Isten a bűnös embert, úgy, amint van, kegyelmébe
fogadja, mintha nem volna bűnös ember. Most hozzá kell ehhez tennünk: ha az embernek így
helyreáll az Istennel való közössége, ezzel valójában mégis lényeges változás állt be már az
embernek tényleges állapotában is. Ha talán semmi nem látszik is ebből, és ha minden jel
szerint ugyanaz a bűnös ember áll is előttünk Istennek e mindenkorra szóló kegyelmi ténye
után, mint aki azelőtt volt, – mégis egészen más már a helyzet! Istennel új viszonyba jutva
már új életet él az ember. Hiszen az Istennel való közösségben az életelemét nyerte vissza,
amelytől bűne miatt meg volt fosztva. Újra megvan a kapcsolata életének azzal az ős-
forrásával, amelytől bűne által elszakadt. Ezzel olyan más életfeltételek közé jutott, amelyek
más életet tesznek lehetővé számára, mint amilyet különben élhetne. Az a változás, amely így
bekövetkezett, talán csak rejtett kezdet még, amelynek még sok időre lehet szüksége, amíg
láthatóan a felszínre tör, és még akkor is csak kezdetlegesek és gyengék lesznek a
megnyilvánulásai. Csak csíraszerű valóság lesz ez az új élet: nem a szerint ítélendő meg, hogy
milyen eredményeit lehet számon venni, hanem a szerint, hogy milyen jövendőnek az ígéreteit
hordja magában. Azzal, hogy Isten kegyelméből elnyerte az Ővele való közösséget, még csak
gyökerében gyógyult meg a bűnös ember élete, és még nagy útja lehet annak, hogy ez a
gyógyulás a gyökérzetből felhatolva átjárja életének egész valóságát. De a folyamat
megindult: Istennel való közösségében az ember „újjászületett”, és ennek az új életnek csak a
kibontakozása van hátra. Ennek során nyeri el az ember a megváltásnak egy másik nagy
ajándékát: bűnös életének a valóságban is bekövetkező fokozatos átalakulását, a „megszen-
telődést”.
Láttuk, hogy a megváltás első ajándékában, a „megigazulásban” mint domborodik ki Jézus
Krisztusnak „főpapi” szolgálata sajátságosan. Bűnös embereket azért fogadhat Isten kegyel-
mébe, mert értük hozott áldozatával és értük szóló közbenjárásával Jézus Krisztus kielégíti az
Isten igazságosságát. De már erről szólva is kiemeltük, hogy ezt az ajándékot elfogadni,
vagyis „hinni Jézus Krisztusban”, olyan „megtérést” jelent, amelyben a bűnös ember magáévá
teszi Istennek a bűn ellen Jézus Krisztusban megnyilvánított ítéletét, magát is elítéli bűnéért,
és szakít vele. Ezzel a hittel tehát egy új ellentét születik meg az ember életében. Különben
Istennel fordulna szembe a maga bűnével, most az Isten pártján állva, a maga bűnével fordul
szembe. És ebben az a fontos, hogy Istennel együtt vállalja a maga bűnével való szembe-
fordulást. Tehát nemcsak arról van szó, hogy elhatározások és fogadkozások ébrednek benne,
hogy ezentúl csak ellenségként fog szemben állni a bűnnel, s a régi egyességnek, amelyben
vele élt, véget vet. Ez így magában véve mit sem érne! Hamar semmivé válnának az embernek
bármennyire szívből jövő eltökélései is, ha csak rajta magán múlna azoknak a megvalósítása!
Hiszen Istentől való elszakadottságában is nem egyszer megpróbált a bűn ellen harcolni,
amikor egy-egy pillanatra felülkerekedett benne az a belátás, hogy veszélyes út a bűnnek az
útja, vagy amikor lelkiismeretének a szava, amely nem halt el egészen, fel-felkeltette benne az
undort bűnös volta ellen. Azonban az ilyen harci próbálkozásoknál mindig kitűnt, hogy az
ember lebecsülte az ellenfél erejét. A legelső alkalommal a bűn megint csak leszedte a lábáról.
Az Isten ellen való engedetlenséget nem lehet úgy elkezdeni és folytatni, hogy az ember bár-
mikor abba is hagyhassa, ha meggondolta a dolgot. A bűnös ember felett uralkodik az ő bűne,
és nem rázhatja le magáról. A „megigazult” embernél azonban más a helyzet. Ő közösségben
él Istennel, és ezért már nem a bűn túlerejének kiszolgáltatott gyengébb fél. Istennel együtt ő
van túlerőben a bűnnel szemben. Mivel Istennek kegyelme eltörölte a bűnnek átkát, amely
Őtőle elválasztotta az embert, ezzel egyúttal megadta azt a másik ajándékot is, hogy megtörte
a bűnnek hatalmát is, amely zsarnoki módon uralkodott az ember felett.

125

azért ez a gondolko- zásában. az Ő követésére. amelyet Isten Jézus Krisztusban adott. maga után vonz. Megtanulja az életet és halált. hogy amikor ezt vallja: „Hiszek Jézus Krisztusban”. annak az egész gondolkozása egyre jobban átformálódik úgy. és csak fokról-fokra fogja megszerezni a benne való tájékozódást. és ezáltal Isten eredeti teremtő akaratának a beteljesedése. Néha hasonló ugyan a megindulása egy olyan hirtelen gyó- gyuláshoz. hanem abban. És „hinni Jézus Krisztusban” azt jelenti: egész valónkat kitárni annak az áthasonító hatásnak. Aki Istennel közösségben élhet. amely Őbelőle ránk sugárzik. hogy Jézus Krisztus másik két megváltói „tisztsége” is érvényesül az életében. a jelent és jövendőt. Ezért nem lehet a „megigazulás” nagy örömében elpihennünk. Az Isten világosságánál való látásnak ez az egyre fokozódó tisztulása és élesedése az az ajándék. ami utána következik. és új utakra van beállítva. s ami sajátosan Jézus Krisztus „főprófétai” munkájának az ajándéka. Így eloszlanak a bűn vakságából eredő csalfa álomképek és zavaró torzképek. új értelmet nyerve tárul az ember elé az igaz valóság. mint egyetlen tökéletes és tiszta pél- dában. ahogy Jézus Krisztus szemén át nézve jelennek meg előtte. Mivel pedig az Isten akarata szerint való élet Jézus Krisztusban áll előttünk. a múlandóságot és az örökkévalóságot úgy szemlélni. amelyik az egyik oldaláról nézve a bűn uralma alól való megszabadulás. és új színben. A „református Hiszekegynek” az ad sajátos színezetet. kitárt lélekkel elfogadom Őbenne Istennek azt az ajándékát is. mindnyájunkkal más utat járat meg az isteni Tanítómester 126 . hogy ő maga más emberré lesz. és semmit sem lehet átugorni. hogy Ő lesz az elégséges segítségem a bűnnek minden hatalma ellenében az Isten akarata szerinti életben. és így a sötétségből egyetlen lépéssel átérkezik a világos látás birodalmába. amelyekkel megvárat. hogy Jézus Krisztus „főpapi” szolgálatát nem lehet úgy elfogadni. és rá felépül! Mindez más szóval megint csak azt jelenti. Ebben az iskolában is van rend: csak leckéről leckére lehet benne előbbre haladni. mert előbb más dolgokhoz kell hozzágyakorlódnia a szemünknek. Mivel pedig az ember lényegében véve szellemi lény. Vannak Istennek olyan megláttatni valói. Ennek a lehetőségét adja meg a „meg- igazulás”. hogy a mi bűnös életünkben is ugyanazt az em- beri életet ábrázolja ki. hogy mindent annak a kijelentésnek a megvilágításában lát. hanem kegyelmébe fogadott bennünket. De az így megnyílt szemre is sok látnivaló vár az előtte kitáruló világban. hogy Isten bűnös voltunk ellenére sem vetett el. amelyről szó van. Jézus Krisztusban azért közelget az Isten hozzánk kegyelmesen. a másik oldaláról nézve az Isten akarata szerint való élet megvalósulása. hogy az nem más. amelyet Jézus Krisztusnak mint „főprófétánknak” az iskolájában elnyerhetünk. vagyis szellemi életében beálló változás azt jelenti. bizalommal átengedem magam az Ő vonzásának. Van a „megszentelődés” folyamatában egyfelől valami. új célokat lát maga előtt. voltaképpen azt jelenti. Türelem is kell tehát hozzá. amint vagyunk. azért leszünk másokká. hogy ugyanakkor ne fogadjuk el az ő „főprófétai” irányítását és az ő „királyi” uralmát is. Az egész végbemenő átalakulás azon alapszik.Ugyanaz az ajándék. hanem teljes lélekkel sietnünk kell a megváltás- nak a felé a további ajándéka felé. A bűnös embernek a valóságos átalakulása. Új irányt vesz az egész élete. úgy is meghatározhatjuk a bűnös ember életében végbemenő tényleges változást. örömöket és bajokat. amely Jézus Krisztusban valósult meg. testi és lelki dolgokat. mint „meg- szentelődésemnek” Istentől kapott erőforrására. amellyel az övéhez hasonló életnek az útjára. Így valósul meg a megváltás: életünknek a bűn okozta romlásból való kigyógyulása. amit „megvilágosításnak” lehet nevezni. Ez a változás folyamatosan megy végbe. amelynek a kapuját megnyitotta előttünk a „megigazulás”. amelyben egy vak embernek a szeméről egy pillanat alatt lehull a hályog. mint amilyenek különben lehetnénk. És ahányan vagyunk. akkor ebbe nyomatékosan beleérti azt is: rábízom magamat úgy is. Az ember zavaros és hamis gondolatainak a sötétségét egyre jobban felderíti Isten igaz és tiszta gondolatainak a lelkét átjáró fénye. Mivel közösségben lehetünk vele úgy. Ebben van a „megiga- zulás” ajándékának is az igazi értelme: nem önmagában. mint a Jézus Krisztus hasonlatosságára való átformálódás.

S míg így elfordítja az akaratunkat olyan dolgoktól. és me- gint más a holnapután. Ezzel a „megvilágosíttatással” együtt jár az a másik ajándék. és maga után von. hogy ő valóban az Isten akarata szerint él. egyre biztosabban fel tudja majd fogni azt. Mások az ifjúkor évei. hanem az akaratunk világában is egyre tisztább rendet teremt. Isten dicsőségére cselekedni. és egyre vágyakozóbb lélekkel fogják felszívni magukba mindazt az igazságot. Másfelől pedig abban áll az ilyen tanítvány előhaladása. hogy ne akarjunk mást. maga a mi emberéletünk. Nem lehet Őáltala közösségben élnünk Istennel a nélkül. mássá teszi. amikor olyasmiket parancsol nekünk. és finomodni fog a lelki érzékenysége az Isten élő kijelentése iránt: a Bibliában találkozva Jézus Krisztussal. és az Isten szolgálatának az igájába hajtja. hogy az Ő akaratához is egyre fegyelmezettebb engedelmességgel ne simuljunk hozzá. Közben ezzel az Ő uralmával. Nemcsak úgy osztogatja parancsait. Egyszóval: ránevel bennünket az Isten engedelmes szolgálatára. vagy éppen tíz év múlva egészen más viszonyok között? Akkor majd egészen másképpen kell annak megnyilatkoznia. És amikor bizonyos bűnei ellen való harcá- 127 . amelyet Isten egyszer s mindenkori ajándékaképpen a Biblia őrzött meg számunkra. mert egyetlen forrását Jézus Krisztusban nyitotta meg számunkra Istennek kegyelme. mások az életünk javakorabeliek. Hiszen maga az a nyersanyag is. de mégis világos és határozott szavával. hanem Isten kedvéért. mi is szívvel-lélekkel akarjuk. amelyek különben megfélemlítenének és rávennének a bűnre. hogy azokkal elindít bizonyos irányba. más a holnap. az Isten szolgálatává szenteli az életünket az által. mint valami védőpajzzsal vesz körül bennünket az élet kísértései ellen: csábítások. mit érne az már egy. Ki-kiújuló akarásokból lassanként az Isten akaratához igazodó állandó jellem alakul ki. hogy az elénk szabott utat végig is járjuk. De mindnyájunkat egyre előbbre vezet. mint amit Ő akar. De így csakugyan van benne valóságos előbbre haladás! Eleinte nagy erőfeszítést kívánó engedelmeskedések idők múltán szinte maguktól működő szokásokká válnak. de azt. amelyekben érvénye- sülnie kell a Jézus Krisztus életformáló erejének. Ő nemcsak gondolataink világában ragyogtat fel egyre tisztább világosságot. Az élet minden szakaszában más kérdések merülnek fel. úgy elvesztik a mérgüket. amelyet Jézus Krisztus az Ő hajdani „meg- aláztatásában” hozott el e világra. Ha ma tökéletesen átformálódnék is vala- kinek az élete az Isten akarata szerinti formára. és fenyegetések. Mind növekedhetünk és gyara- podhatunk abban a szent „bölcsességben”. Egyrészt abban fog mutatkozni ez az előbbre haladás. másfelől odafordítja olyan dolgok felé. Úgy hajlítja az akaratunkat. amit Ő az Ő mennyei „felmagasztaltatásából” mond itt és most az Ő testi füllel nem hallható. hanem egymást követő napok és évek rendjén fejlik csak ki. hogy az Ő tanítványai mind otthonosabbakká válnak annak a történeti kijelentésnek a világában. hogy könnyen túl tudjuk tenni magunkat rajtuk. amelyektől különben – ha egyáltalán eszünkbe jutnának – kedvetlenül húzódoznánk. hogy erősödni fog a figyelme. amelyek különben a szívünkig hatolva meg- ejtenének bennünket. amiket egy vagy más okból amúgy is megcselekednénk. amelyeket Őnélküle megcselekednénk. vagy riadtan megszöknénk. Más a ma. hanem úgy. amit Ő akar. úgy elvesztik a varázsukat felettünk. hanem huzamos folyamatnak és állandó előhaladásnak a dolga. amelyet semmilyen emberi ismeretforrásból nem meríthetnénk. hogy megtanít ezeket a dolgokat is nem másért. Még akkor is. melyet Isten „megszentelő” kegyelme így átformál. és mások az öregkorunkéi. hogy szinte észre sem vesszük hívogatásukat.ebben az iskolában. ami egyszerre átformálható volna. mint ahogy ma megnyilatkozhat. sem kész adottság. Kósza kívánságainkat megzabolázza. és amelyet szorosabb értelemben vett „megszentelődésnek” nevezhetünk: Jézus Krisztus „királyi” uralmának az érvényesülése a benne hívők életében. Ez sem máról-holnapra végbemenő átalakulás. amellyel kiteljesedik a „meg- szentelődés”. hogy általuk mintegy kézenfogva vezet. Csak állandó elő- haladásban fejlődhet és érlelődhet ki az ember „megszentelődő” élete.

felszabaduló erejét annál inkább fordíthatja más bűnök ellen való újabb és még nehezebb harcaira. amelyet az Őbenne való hit nélkül élnének. és ezért az Ő titka. Valóságos életünkben is megváltott emberek vagyunk. adjuk át magunkat neki bizalommal. És minden újabb gyakorlati engedelmesség egy-egy lépcsőfok. hogy róluk eszünkbe ne jusson mindjárt Jézus Krisztus: annyira magukon viselik az Ő bélyegét. valójában az Isten életformáló kegyelmének nagyobb csodái mennek végbe. ugyanarról az egy ajándékról van szó mindkettőben. ahogy Isten látja azokat! Hátha kiderülne. aki a mi ítéletünk szerint messze 128 . aki szerintünk csak csigalassúsággal vánszorog előbbre a „megszentelődés” útján. de vajmi kevés becsületet szereznek ezzel az Ő nevének! Bajos volna megmondani: miben különbözik az életük attól az élettől. Nemcsak a bűn átka múlt el fejünk felől. mint annak a másik embernek az életében. Talán az egyik napról a másikra olyan feltűnő változáson megy át a gondolkozásuk és az életben való magaviseletük. Ehhez csak az szükséges. Ki tudja: milyen kép tárulna elénk. hogy ilyenkor nem is csak egy régen valamikor itt járt személyiség bűvkörébe jutunk. gyógyul. Isten ajándéka az a Jézus Krisztusban hívők számára. amelyet különben. hogy szinte lehetetlen rájuk néznünk a nélkül. Nekünk mindenesetre nagy egyenlőtlenségek tűnnek a szemünkbe. vagy egyáltalán semmi jelét nem mutatja az előhaladásnak. Amint állandóan keressük a vele való találkozást a Biblia lapjain és kitárjuk lelkünket azoknak a hatásoknak. Gondolatainknak Isten szerinti kivilágosodása. és igazgatja azt a maga akaratának az útján. hanem azzal az élő „Királlyal” van dolgunk. két dolgot kell nagyon hang- súlyoznunk. és kitisztul az életünkből. Mi nem követhetjük ebben nyomon az Ő keze munkáját. Így kapja meg Isten kegyelméből azt az ajándékot. a dolgoknak csak a felszínén mutatkozik. amelybe belesüllyedtünk bűnünk folytán. hanem meg van döntve a bűnnek felettünk uralkodó hatalma is. akik nem hunyászkodnak már meg tehetetlenül a régi bitorló zsarnok előtt. hogy az szinte még a hitetlenek szemében is Isten csodájának tűnik fel. Azonban mindez. mert most már az egyetlen igazi Gazdájuk rendelkezik velük. hogy az a romlás. hogy azonnal rá lehet ismerni bennük az Ő tanítványaira és követőire. De hogy ezzel kapcsolatban téves fogalmaknak helyt ne adjunk. Közben pedig állandóan azt tapasztalhatjuk. hogy a „megszentelődésnek” ezt a folyamatát a mi emberi tekinte- tünk nem ellenőrizheti előhaladásában. Minden újabb tisztalátás egyúttal új gyakorlati indíttatást és lendítő erőt is rejt magában. akik Jézus Krisztus híveinek vallják ugyan magukat. akiknél mintha remekbe végezné munkáját a „megszentelő” kegyelem. Vagy olyan magas fokra emelkednek az Isten megismerésének iskolájában és az Isten akarata szerint való életben. Az Istentől egyre távolabb sodródó élet helyett az Istennel egyre jobban összeforró életet élhetünk. Jézus Krisztus életének a mintájára. és így a győzelmet felettük könnyebben kivívja az ember. és az akaratunknak Isten akarata szerinti formáltatása egymástól elválaszthatatlan. amelyeket Ő „megaláztatásának” napjaiban kisugárzott magából. aki mennyei „felmagasztaltatásából” nyúl bele titokzatos hatalmával a mindenkori jelenben az emberek életébe. hogy annak az embernek az életében. akár a „királyi” ajándékot nézzük. és csodálatos átformáló munkát végeznek rajtunk. azok rabul ejtenek bennünket. amit így látunk és megállapítunk. soha el nem érhetne: az élete egyre teljesebben átalakul az Isten akaratának az irányába. hogy hogyan osztogatja. ha a valóság előlünk elrejtett mélységeibe is úgy beleláthatnánk. hogy „higgyünk Jézus Krisztusban”. Néha látunk olyan embereket. Ebben érvényesül Jézus Krisztus „királyi” uralma: Isten azért adta Őt nekünk.ban gyakorlatot szerez. amellyel feljebb jutva megint csak új látások nyílnak meg előttünk. hanem a fejüket felemelve felmondhatják neki a szolgálatot. Az egyik az. egymást kölcsönösen átható két folyamat. Mindenképpen az megy végbe rajtunk ebben a folyamatban. ha vért verejtékezne is erő- feszítésében. De látunk viszont sokszor olyan embereket is. De akár a „főprófétai”. hogy általa a maga akaratának szolgálatába vonja az életünket.

és az Isten uralma alatt végzett legengedelmesebb szolgálatunkhoz is mindig hozzátapad valamilyen nyoma emberi bűnösségünknek. mindig tanulékony vágyakozással kell odaszentelnie a figyelmét. akkor Ő a megváltásnak ezt az ajándékát is magával hozta közénk. hogy nem is haladunk. nyílt vizeire. amelyekre soha nyugvópontra nem jutó. hogy akármilyen gazdag eredményekkel bontakozik is ki a „megszentelődésnek” az ajándéka. Soha nem juthat lezáródáshoz. hogy ellenük már sikeresen megvívtuk szabadságharcunkat. Szinte úgy látszik. vagy ugyanannak az embernek az életében is az egyik korszakot a másikkal. ebben az életben mégis mindig csak részleges és befejezetlen marad. Az is. és nem Őt szolgáljuk! De ki tudja: vajon a lelki életnek nem az ilyen sivár. Nem arra való. mert minden ismeret. Mindennap újra meg kell öldö- kölni! Ezért úgy áll a dolog. mint amikor tavasszal az élet fakadása néha rövid néhány nap alatt megváltoztatja az egész táj képét. hasonló egyenlőtlenségeket láthatunk egyes korszakok között. amelyből aztán előbb-utóbb csak annál gazdagabb szépségben robban megint ki egy újabb tavaszi korszak? Hátha végül majd ezek a szomorú. amely miatt nem ütheti meg az isteni tisztaság mértékét. amit Isten már egyszer kivilágosított előttünk Jézus Krisztus által. amelyekről azt hittük. Régi bűneink is. A valóság az. hogy az új emberünk élete egyszerre hatalmas lendülettel ível fölfelé. és azon el is végzi az Ő átformáló munkáját. megint csak a nyakunkra telepszenek. és mindig várnak rá új meglátni és megérteni valók. csak „rész szerint való”. hogy abból mennyi válik láthatóvá. hogy mivel bizonyosak vagyunk Jézus Krisztus felől. míg a halál nem tesz pontot a végére. hogy ez az Ő „megszentelő” munkája egy pillanatra sem szünetel azoknak az életében. és min- dig lesi az alkalmas pillanatot. hogy az egyik ember életét összehasonlítsuk a másikéval. és már egyszer elnyert bizonyosságaink felett ismét csak elhatalmasodnak kétségeink. Sőt vannak idők. hogy elszaggasson minden köteléket. És az Ő ereje is néha sodró áradatként kap el bennünket. amikor gyászos visszaeséseket élünk át. amely előtte kivilágosodik. amellyel meg lehetne állapítani: mennyire haladt már. folytatódik mindhalálig. Nincs olyan mérték. bizonyosak vagyunk a „megszentelődésnek” e felől a benne megjelent ajándéka felől is. amely mindezekkel kapcsolatban nem maradhat el. Holtában is szívósan él az még. Ha „ó emberét” leteperte is. vagy nem haladt még előbbre. hogy még az Isten kijelentéséből eltanult legtisztább gondo- latainkat is elhomályosítja valamelyes emberi fogyatékosságunk. és magával ragadjon az Isten szolgálatának szabad. Reménytelen is 129 . akkor sem szabadult meg tőle végképpen. meddő idők bizonyulnak mégis a legtermékenyebbeknek? – Egyszóval: a „megszentelődés” folyamata nem ellenőrizhető emberi szemmel. amelyben újra feltámadhat. akármennyi győzelmet megadatott is megérnie. Amikor Jézus Krisztus megjelent ebben a világban. és útmutató például szolgálhat a többieknek is! – Az egyes ember életében is. bűnös emberek közé. A másik fontos megjegyzés. Van néha úgy is. téli napjaiban gyűlik-e fel bennünk titkon az a duzzadó erő. De nem mindig ez a helyzet! Vannak idők. tekintet nélkül arra. vagy mennyi marad elrejtve az emberi szemek előtt. akiket Jézus Krisztus által közösségbe fogadott magával. amaz meg lejjebb. A bűn ellen vívott akarati küzdelme is. Mintha cserbenhagyna bennünket az a segítő és vezérlő elv. amikor az előhaladásunk kínosan akadozóvá válik. és amely már át is vezet bennünket a megváltásnak egy harmadik ajándékához. azt egyúttal az Ő kegyel- mének a műhelyébe is bevonta.előtte jár vándortársainak ezen a szent országúton. ki-ki a magáéban. az. újra csak összezavarodik előttünk. és aztán felállítsuk a rangsort: ez feljebb áll. hanem egy helyben tespedezünk. „Holtig tanul” az Isten kegyelméből Jézus Krisztus iskolájába befogadott ember. Csak egy bizonyos: akit Isten kegyelmesen az Ő szívére fogadott. és ezért „hinni Jézus Krisztusban” azt is jelenti. Néha Isten gondolatai villámfény módjára világo- sodnak ki előttünk és válnak azonnal szilárd bizonyosságainkká a Jézus Krisztus iskolájában. amelyet Jézus Krisztus sugárzott az életünkbe! Mintha legalább is szünetelne az Ő felettünk való uralma: mi megint csak magunknak élünk. kopár. amellyel a part mellett való bűnös veszteglésre voltunk ítélve.

Örülhet a „megszentelődés” útján elért eredményeknek. Ez akkor következik be. amely a megváltott emberre is állandóan hat annak révén. ő benne él abban és az is benne él őbenne. S ez nem is csak a leszármazás kapcsolatait jelenti. Amíg ez meg nem történik. másfelől megnyílt kapu a jövendő. s amelynek nyomait a „megszentelődés” ellenére is még mindig magán viseli. Az ember teste ugyanaz marad. ha arra gondol: milyen nagy útja van még hátra! Csonka marad bizony a megváltás egész műve mindaddig. Amíg az ember még ebben a világban él. és méltatlanságának ellenére is ingyen ajándékul nyeri el azt. amely a bűnös emberiségen nyugszik. A „megszentelődésben” való előhaladása közben is mindvégig az Isten „megigazító” kegyelmének köszönhet mindent: csak azért élvezheti az Istennel való közössége áldásait. De ez nem a halálon innen. Csak azt a régi burkot töri össze. és közben is arra készteti. a teljes megváltás. ha a „megszentelődésünkkel” kellene kielégítenünk Isten igazságossá- gának követelményeit! Még az Istennel közösségben élő ember sem mutathat fel semmit. amikor már nem lesz mit ellensúlyozni. nem az az élet. amelyből a megváltott ember is kisarjadt. amíg egy jövendőbeli harmadik mozzanattal nem teljesedik ki egésszé. benne van az ígérete és záloga annak. amely alatt már ott fesledezett és épült az Isten kegyelméből megindult új élet. amivé lett. Rá nézve nem átkos teher ez. hanem ellenkezőleg: megtanítja türelmesen reménykedni a megváltásnak még hátralévő beteljesedésében. Ezzel teljes valósággá lesz a megváltás: a bűntől megrontott emberélet helyre lesz állítva olyanná. akinek kegyelméből lett azzá. bármilyen tisztára kiforrna is benne az új élet bora. A „megszentelő- dés” nagy csodája és ajándéka éppen abban áll. És meghozza a Jézus Krisztus megdicsőült ember-voltának a teljes hasonlatosságát. hogy igyekezzen többről-többre jutni annak már most elnyerhető ajándékaiban. de sohasem úgy. hogy még régi testében. a „színről-színre látás” ajándékát. Abban. neki is viselnie kell még Istennek azt az ítéletét. a bűntelen tisztaság ajándékát. hanem egyébként is teste révén van a megváltott ember ezer szállal még mindig idekötözve a bűn által megrontott embervilághoz. hogy Isten kegyelme ellensúlyozni tudja a bűnnek mindazt az erejét. Ebből az ítéletből kifolyólag kell elviselnie a halált is. 130 .volna a helyzetünk. hogy még várakoznia kell megváltásának a betelje- sedésére. amivel az Isten ítélőszéke előtt megállhatna. mert minden harc véget ért a teljes győzelemmel. és ezzel be is fejezi megváltó kegyelmének a munkáját. mint a maga érdemeivel. megfertőzött edény hordozza azt magában. Minden dicsőséget Istennek kell értük adnia. hanem csak a halálon túl. amelyre Ő az embert teremtette. amilyennek Isten eleitől fogva látni akarta. és annak egészéhez elválaszthatatlanul odatartozik. Ennél a testénél fogva benne marad a bűnös embervilág közösségében. mintha Isten előtt dicseked- hetne velük. mint az Ő megváltó munkájának harmadik és végső ajándékát. „Hinni Jézus Krisztusban” tehát azt jelenti: a „megigazulás” és a „megszentelődés” koronájaképpen bizonyosan várni a „megdicsőülést” is. és ezáltal régi világában is itt él. S ezért bár egyfelől Isten ítélete a halál a múltra vonatkozólag. De teljessé akkor lesz a megváltás. mégis csak a régi. És közben a bűnbánat szégyenétől kell pirulnia az arcának. mint a megváltás nélkül is volt. Ez a jövendő meghozza az Isten tökéletes ismeretét. mert az ő saját érdemtelenségének ellenére is biztosította ezt számára Jézus Krisztus. úgyhogy annak összefüggéseiben részes. amellyel Isten kimondja a szentenciát: az az evilági élet. és a bűnös életében megtörte a bűn uralkodó hatalmát is. a „megdicsőülés” felé. De ez a halálos ítélet sem fenyegető veszedelem már a megváltott emberre nézve. egy másik világban fog bekövetkezni. mert hiszen csak azt jelenti. hogy Isten kegyelme elhárította a bűnös feje felől a bűn átkát. hogy egyszer mindenestől fogva el is fogja tüntetni a bűnt az ember életéből. amikor a testi halállal elszakadnak azok a szálak. Nem taszítja őt ez az ítélet már a reménytelenség mélységeibe. amelyek a megváltott embert még hozzáfűzték a bűn által megrontott világhoz.

Elérkeztünk a Hiszekegy harmadik és utolsó szakaszához. ahogy Ő akarja. teljesen hatalmába tudja venni és meg tudja benne valósítani azt. hogy vallást tettünk Jézus Krisztusról. A Szent Lélek Isten valóságát. a tulajdon életével hat át. és úgy munkálkodik. hogy ezzel a megváltás ajándékát hozta el nekünk. Az Atyáról és a Fiúról vallottak után így a Szent Lélek csodálatos valósá- gáról is vallást téve. amikor az Atya Istenről beszéltünk. szá- munkra járhatatlan és ezért fel sem fogható úton is hozzá tud férkőzni az emberi lélekhez. és kivilágosodik belőle: miért mondjuk el a Szentháromság Istenről olyan boldog hálával. parancsokat és tilalmakat szegezve neki. A ráhatásnak ilyen módjain kívül Isten még valamilyen más. mint fékentartó és ellensúlyozó erő. és feltétlen hatalmával titokzatosan kormányozza világát az Ő céljai felé. ha nem neveztük is ezen a néven. Öntudatlan teremtményeinek magának az alkatában. mi felettünk. amikor a Fiú Istenről beszéltünk. mert ha Ő nem tusakodna az emberi szívben a bűnnek zavart és bomlást okozó ereje ellen. bűnös embe- rekben is úgy vesz lakozást. Sőt egyszer kifejezetten is említést tettünk róla. amelybe a magát kijelentő Isten beleöltöztette magát. a természetében tart fenn olyan ható erőket és tart érvényességben a működésüket irányító olyan törvényeket. hogy minket. Akkor is. közelebbről éppen a megváltás művét. Volt már szó arról. amit felőle eltervezett. annak bűntelenségére abban leltük meg a magyarázatot és ezt is vallottuk meg róla. akkor már rég teljessé vált volna a bűn átka. hogy úgy is ismerjük Istent. nemcsak úgy igazgat Isten. megközelíthetetlen magasságban él. Nemcsak azt jelentette ez. voltaképpen már érintettük akkor is. amelyek által fennmaradásukat is úgy biztosítja. hogy teremtményeinek fenntar- tásában és kormányzásában Isten számunkra megfoghatatlan módon. Szemben állva annak az emberi életnek a csodájával. mint bűnös emberekhez hajolt olyan közel kijelentésével. amely az emberben felébred. fenyegetésekkel és ígére- tekkel hajlítva az akaratát. aki minden teremtményei felett. ahogy mi szoktunk egymásra irányító hatásokat gyakorolni: kívülről közelítve meg az emberi öntudatot. a Szent Lélek Istennek a titka. mint valami lezáródó kör. Most még hozzá kell tennünk ezekhez azt. hogy „hiszünk Őbenne”. akiben Isten magát kijelentette. Ebben is a Szent Lélek valósága fénylett már fel előttünk. Így minden atomnak a bonyolult belső folyamataiban is. Sőt jelen van a Szent Lélek az ember minden torz eltévelyedésében és minden romlott akarásában is. hallgatagon beleértettük már hitvallásunkba a Szent Lélek Isten valóságát is. amelyben megvalljuk a Szent Lélek Istenbe vetett hitünket. Mintha valamilyen titkos hátsó ajtón volna bejárása hozzá. A SZENT LÉLEK VALÓSÁGA. embereket. hogy ezzel magával titokzatos egyességre von. Ezzel válik teljessé a Szentháromság Istenről való hitvallásunk. Mondtuk akkor. mint aki teremtményeiben bennük él. amely megszakítja a bűnnek nemzedékről-nemzedékre tovább plántálódó 131 . hogy „fogantatott Szent Lélektől”. hogy Istennek új emberteremtő tényé- vel állunk szemben. és így viszi megvalósulásra bennünk céljait. és pedig éppen hozzánk. hogy teljes bizalommal tekintünk fel Istenhez. hogy azt a maga akarata szerint formálja és irányítsa. Azt meg külön kiemeltük. XIX. közelebbről bennünk. és a rajtuk és általuk végbemenő történéseket is úgy kormányozza. A Szent Lélek ihletése minden igaz gondolat és minden jó szándék. kikerekedik a vallástételünk. emberek felett is. minden sarjadó fűszál és minden röpködő bogárka élet- jelenségeiben is voltaképpen már ott fénylik a teremtményeiben benne ható Istennek. valahogy „belülről” érvényesíti az Ő fölöttünk gyakorolt hatalmát. és az ember belehullott volna végromlásába. Azután felmutattuk ennek a bizalmunknak forrását és alapját azzal.

hanem Istennek az embervilágban benne munkálkodó ereje hívta létre. „királyi” és „főpapi” tisztséget betölteni. hogy az ember az Ő kegyelmének közelgetését felismerhesse. E mögött ott rejlik még az a többlet is. hogy az egyik a másikban él és viszont. amikor Őt a „Krisztus” névvel jelölve az Isten „Felkentjének” neveztük. hanem még azzal is Ő ajándékoz meg bennünket. akkor abból előbb-utóbb úgy kivilágosodik a Szent Lélek ajándéka is. amely Őt a mi Megvál- tónkká teszi. hogy két egymással szemben állt fél: Isten és az ember között létrejött a megbékélés. hogy egyenesen ráirányítsuk a figyelmünket erre. és arra igent mondva a felé nyújtott kezet megragadja. De viszont. hanem azt is kiemeltük vele. mert ugyanakkor történik még valami más is: Isten a bűnös ember lelkének a hátteréből maga igazgatja úgy annak gondolatait és elhatározásait. úgy lefogva tartana bennünket. honnan előteremtve érkezett közénk. De ha eddig sem lehetett Istenről úgy vallást tennünk. ami az első tekintetre talán elkerülte a figyelmünket. hogy a kezünket ki tudjuk nyújtani. ez alatt is azt értettük. amelyet Jézus Krisztus által nyertünk el. és úgy melengetne bennünket. hogy ne szabadulhassunk Jézus Krisztus hatása alól. megragadja ezt a kinyújtott kezet a maga hitének kezével. hogy az Ő Szent Lélek Isten voltáról megfeledkezzünk. És ennek a Szent Lélektől eredett Jézus Krisztusnak az egész élete is a Szent Lélek erejének szakadatlan megnyilatkozása volt. amelyet be kellett töltenie.” Most kerülhet csak rá a sor erre is. ha az a nagy ajándék. a miénk lett. amelyről a Hiszekegy második szakaszában teszünk vallást. hogy ugyanez a két fél egymással olyan titokzatos egységre is jutott. elnyertük az Istennel való közösséget. tehát nem kívülről. felismerve ebben a bűntől való szabadulásának egyetlen és nem is álmodott lehetőségét. Igaz. hogy erről is öntudatosan vallást ne tegyünk a Hiszekegynek még egy harmadik szakaszában. vagy ki tudja. Ez is csak azért történhet meg. Nemcsak hozzánk intézett kijelentésével bíztat és hívogat erre a hitre. rá kell eszmélnünk valamire. és pedig arra. Ki kell teljesednie hitvallásunknak ezzel a kifejezett és nyomatékos vallás- tétellel is: „Hiszek Szent Lélekben. és azzal nem cserélhető fel sorrendben. új emberéletet. Mert hogy mi is a Szent Lélek valósága. Nemcsak. amikor az értünk megtestesült Fiú Istenben kitárult számunkra Istennek kegyelme. hogy a Szent Lélek volt az a titokzatos „Kenet”. hogy rendelt útját végig is tudta járni egészen a megáldoztatásnak végső állomásáig. miután már elhangzott a Jézus Krisztusról szóló hitvallásunk. és mi végül hitünkkel át nem adjuk magunkat a Jézus Krisztusban megjelent kegyelemnek. Különben nem lehetne róla semmilyen mondanivalónk. A Hiszekegy harmadik szakasza csak a második után következhet. mint pusztán annyit. ugyanezzel a bennünk folytatott 132 . hogy Istennek teremtő hatalma magából a már meglévő emberiségből sarjasztotta elő ezt a bűntelen. és a Szent Lélek erősítette úgy meg Őt. hogy ez az Istennel való közösségünk többet jelent. A Szent Lélek világosította ki az Ő emberi öntudatában egész küldetésének a bizonyosságát. Földi anya méhé- ben fogantatott. most már rá kell kerülnie a sornak arra. Ezért. és a bűnös ember. bűnös emberek csak akkor tudhatjuk meg. Amikor ugyanis Istennel abban a közösségben élünk. míg ellenállásunk keménysége meg nem olvad. – de nemcsak ennyi történik az Isten és az ember közötti megbékélésben. hogy ajándékul kínálja nekünk Jézus Krisztusban az Ő kegyelmét. az égből alábocsátva. addig másfelől rejtelmes módon mintha a hátunk mögé is kerülne. hanem bennünk munkálkodó ereje által egyenesen rá is visz bennünket arra. és általa kijelentve magát szól hozzánk. amelyben részesülve alkalmas és képes volt azt a „főprófétai”. azt mi. Tehát míg egyfelől elénk áll Isten Jézus Krisztusban. hogy a Jézus Krisztusban szóló kijelentése előtt kitárjuk lelkünket. és tényleg ki is nyújtjuk az Ő ajándékáért. és mi kitárva az előtt a magunk lelkét. hogy nem mulaszthatjuk el. és onnan úgy fordítaná a fejünket. Isten a Jézus Krisztusban kinyújtja a bűnös ember felé az Ő kegyelmének kezét.végzetes folytonosságát. És ahogy Ő maga ébreszti fel bennünk a Jézus Krisztusban való hitet. hogy nekünk csak a kezünket kelljen kinyújtanunk az ajándék elfogadására. míg Őt meg nem értettük. amelyet nekünk szánt. hogy Jézus Krisztust észrevegyük.

de aztán gyászosan félbemaradt történetnek. és elégítsék meg éhségüket. hogy Isten megteríti ugyan az Ő kegyelmének asztalát. hogy a Jézus Krisztusban adott kijelentésére az emberiség életében meglegyen az a felelet és az az eredmény. táplálja. hogy minden erőpróbát jól kiálljon. és mindvégig megmaradjon bennünk. Neki hatalmában áll az emberi magatartást úgy alakítani. az ne szakadjon soha félbe. sem megérteni. és azért az fölötte áll minden kockázatnak és veszedelemnek. hogy az emberek nem hallgatnak a meghívásra. hogy legalább is nagyon bizonytalan volna a megváltás egész ügyének a sorsa. aki kezével így belenyúl a lelkünk legtitokzatosabb szövedékeibe is. És ugyanilyen bizonytalanságban forogna az egyes ember megváltásának ügye is. hogy a vendégség gazdájának igényei és váradalmai megszégyenülnének ezzel. de csak addig. sem elfogadni azt. a Szent Lélek felismerésétől annak is el kell múlnia. Mert a mezítelen igazság az. Istentől való elszakadottságunkban úgy eltompult a lelkünk fogékonysága Isten iránt. Isten. amíg hite által megvan az Istennel való közössége. akkor jó kézben vagyunk. úgy van hatalma azt minden válságon átsegítve mindvégig meg is őrizni. annál világosabbá válik előttünk. amely az Ő dicsőségére válik. Hasonlat nélkül szólva: Istennek a bűnös emberiség megváltására irányuló szándékai az emberi magatartás bizonytalan esélyeitől függenének. Eleve biztos volna. Süketen és vakon mennénk el mellette. hanem elérkezzen a győzelmes befejezéshez is az Ő dicsőségére. A megváltás ügye nem kétes kimenetelű ügy. Arra az Istenre. A Szent Lélek valósága nélkül. Ő élteti. ha jól meg- gondoljuk a dolgot. amelyet sehol másutt meg nem elégíthetnének. Ha volna is még bennünk aggodalmas- kodás és nyugtalanság. aki a kegyelem vendégségét elkészítette. Sőt még tovább is kell mennünk egy lépéssel. De hátha elernyed és elhal a hite? Hátha attól a Jézus Krisztustól. és ezért nem is volna értelme ennek a csodálatos ajándéknak. rábízhatjuk magunkat! Ha így kezébe vett. ami Isten kegyelméből már épülni kezdett. hogy még amikor egészen közel hajlik is hozzánk Jézus Krisztusban. hogy ez az Isten tulajdon műve mibennünk. akik találkoztak Ővele. amelyben megfoghatatlan módon Ő lakozik és munkálkodik. hogy az hálás vendégek seregével be is népesedjék. Aki hite által elnyeri az Istennel való közösségét. A megváltás ügyét egészében és minden részében is Ő a saját kezében tartja. – de ennek ellenére is megtörtén- hetne az. hogy Istent a megváltás művében ilyen szomorú csalódások és megszé- gyenülések nem érhetik. Általában véve is. hogy mindaz. hogy amit egy-egy ember életében Ő elkezdett. kárba vész. S ahogy életre hívja az emberi lélekben a hitet. a Szent Lélek Isten. akit megragadott. Jézus Krisztus földi élete idején is ezrekkel megtörtént ez. és érzéketlenül fordulnánk el tőle. sem egyes emberek életében. megint el is fordul? Akkor minden romba dől megint. ahol Ő végzi el velünk való dolgait. hogy bűnös voltunkban mi nem is volnánk képesek felismerni. maga gondoskodik arról. mert hiszen ez azt jelentené. vagy ha akadnak is hálás vendégek. nem is csak bizonytalan esélyeknek volna kiszolgáltatva a megváltás ügye. hanem a biztos meghiúsulás várna rá. Csak fájó emléke maradna meg a reményteljesen indult. és jól van dolgunk! Hitvallásunk csattanójaként boldogan mondhatjuk el: „Hiszek Szent Lélekben!” Mi volna a helyzet a Szent Léleknek e nélkül a bennünk való munkássága nélkül? Az első tekintetre is úgy látszik. és máig is megtörténik az esetek nagy részében. És a bennünk élő Istennek ez a titokzatos valósága. – A Szent Lélek valósága azt jelenti. és a vendégség meghiúsul. csodálatosan kiteljesíti a mi hitünknek bizonyosságát. amit nekünk Isten Jézus Krisztusban adott. az boldog részese lehet ugyan a megváltás ajándékainak. azonban (bár ez az ő szempontjukból mit sem változtatna a vendégség kielégítő bőségén) mégis csak olyan kevesen. sem általánosságban. Életünk az Ő titokzatos szentélye. amit Isten e világnak Jézus Krisztusban adott. Lelkünk az Ő rejtelmes műhelye. hogy szinte a 133 . és hívogatja az embereket: telepedjenek hozzá. És mennél előbbre jutunk hitünk életében.titokzatos munkájával természetesen továbbra is Ő tartja azt ébren bennünk. növeli és fejleszti.

aki által Istennek hozzánk érkező végső és teljes kijelentését nyerhetjük el. Egyszóval jó tanácsokat és szíves buzdításokat elfogadnánk tőle is. Isten kegyelmének mi mégis örökre részesei vagyunk a Jézus Krisztus érdeméért. Meg kell tanulnunk hinni abban. amellyel rá tudunk ismerni Istenre. hogy az miértünk játszódott le. akiket magunknak eszményképeinkül választunk. Fel kell emelkednünk annak a boldog tudatnak a magasságába. de abból. belső munkájával.szemébe nézhessünk és a szívébe láthassunk. Isten kijelentésének fogadjuk el az Ő szavát. Nem hogy nem tudnánk rá hitünkkel hálásan igent mondani. bennünk magunkban kell végbemennie egy csodának: meg kell nyílnia annak a bezárult lelki szemünknek és fülünknek. és ha egyáltalán felé fordulna is figyelmünk az Ő emlékezetének. hogy még évszázadok múltán is tudnánk róla. és bűnös voltunk teljes csődjét átérezve úgy kell az Isten elé roskadnunk. de nem volna hozzá semmivel sem több közünk. akinek mély és tiszta gondolataira érdemes figyelni: hátha van bennük valami. hogy elé borulva feltétlen igazságnak. Elismernénk Őt nemes példának. mint a többiekhez. hogy Őt elfogadjuk „Főprófétánkul”. hogy mi valaha is rendbe hozhatnánk az Istennel való számadásunkat. hogy ábránduljunk utolsó reménységünkből is. Meg kell világosodnia előttünk. Ugyanígy vagyunk Istennek azzal az ajándékával is. ki kell. hogy noha mi ennek éppen az ellentétét érdemeltük volna meg. akinek uralma alá az életünket csak az Istent megillető enge- delmességgel oda tudjuk adni. És ebben a mentegetőzés nélküli bűn- bánatunkban másfelől mégis fel kell ujjonganunk abban a bizonyosságban. – Ugyanígy „Királyunk- nak” sem tudnánk Őt elfogadni. amelyből különben örökre ki volnánk zárva. Hogy az Ő áldozatának és közbenjárásának köszönhetjük mi bűnös emberek az Istennel való közösséget. de amely annak révén örökre biztosítva van számunkra. Mi magunktól lehetnénk az Istenhez való 134 . amely bennünket bűnünk miatt elválaszt Istentől. ez egészen értelmetlen beszéd volna számunkra a Szent Lélek munkája nélkül. ahhoz is semmilyen emberi ráhatással és meggyőzéssel végbe nem vihető csodának kell bennünk végbemennie. és pedig kettős csodának. hogy az Isten és mi közöttünk ilyen reménytelenül kiéleződött ellentét teljesen feloldódott Jézus Krisztus megáldoztatásában. amelyet Jézus Krisztus „főpapi” szol- gálata jelent. és benne a mi megváltásunk alapja van örökre lerakva. és egyben-másban és bizonyos határig engednénk is vonzó erejének. Kívánatosnak tartanánk. ahhoz megint csak egy belső csodának kell megtörténnie bennünk: fogékonyakká kell válnunk az Istennek Őbenne megjelent hatalma iránt. Össze kell omlania minden magunkban való bizakodásunknak. Ha egyáltalán keltene Jézus Krisztus annyi érdeklődést. hogy bizonyos vonatkozásokban hasonló legyen az életünk az övéhez. semmit nem értenénk meg. és rótt le értünk. és az igájába hajtja életünket. Láthatnánk talán benne nagyon bölcs tanítómestert. amelyet bűnünkért Ő vállalt magára. amikor kijelenti magát nekünk. mint a múltnak más megnyerő és fölemelő személyiségeitől. ha Ő nem fizet helyettünk. egyet a sok többi közül. hanem azt sem tudnánk felfogni. akkor sem tudunk magunktól semmit sem fel- fogni Őbelőle. milyen ítélet a Jézus Krisztus keresztje a mi bűnös voltunkra. amely térdre kény- szerít minket. De hogy testestől-lelkestől átadjuk magunkat az Ő tulajdonába. Hogy ezt megérthessük. Látva azt az árat. és az Ő szolgálatában lássuk az életünk egyetlen értelmét. Először is rá kell eszmélnünk arra a rettentő szakadékra. mint akiken egyedül az Ő irgalmassága segíthet. amit hasznára fordíthat még az évezredekkel utána élő ember is? De közben mi magunk ülnénk a bírálgatás székében és válogatnánk benne: mi nyeri el a mi helyeslésünket és mi nem? Ahhoz. Talán megragadná a képzeletünket életének sok szép vonása. hogy a Szent Lélek teszi Őt azzá számunkra hitre vezérlő titkos. hogy minden bűnünkért Ő meghozta a tökéletes elégtételt. és példaadásából meríthetnénk is sok lelkesítő ösztönzést annak követésére. hogy egyáltalán miről is van szó? Jézus Krisztus halálának a története lehetne számunkra megható. legfeljebb csak a történet színpadán megjelent különös szereplőt látnánk benne. Sohasem jutnánk oda. sőt felemelően megrendítő tragédia. Végső tekintéllyé és feltétlenül érvényesülő Úrrá csak úgy válhat számunkra Jézus Krisztus.

és ezeket a gondolatokat elsajátíthatja tőle más is. hogy Isten között és magunk között alapjában véve minden rendben van. mintha a mi hitünk azért. de azért mi nyújtjuk ki vele a kezünket. lehet éppen olyan dicséretes dolog. ami a mi hitünknek látszik. Így kialakulhat bennünk valami. megszűnne a mi hitünk lenni. amely valóban megérdemli a hit nevet. hogy gondolatokba és szavakba is foglalja a maga bizonyosságait. amelyet valahogy meg ne tudnánk oldani. hanem egyben a legsötétebb önelítélés és a legragyogóbb üdvbizonyosság. az egyúttal a mi dolgunk is. Ezt a személyes ráfelelést pedig. csak a lélek mélyén rejtelmesen munkálkodó Isten maga. de azt átlépni már nem lehet. és átadnánk magunkat annak a veszedelmesen hazug bizakodásnak. amely sem nem az egyik. és ezért hozzáidomulunk többé-kevésbé másoknak a hitéhez is. hogy a környezetünk hite is a maga képére formálja a lelkünket. Éspedig az a körülmény ez. hogy ami az Ő dolga mibennünk. sem nem a másik. hanem csak mások hitének kölcsönbe viselt ruhája. Gyer- mekkorunkban mindnyájunknak az élete olyan. hogy Jézus Krisztus nem hiába jelent meg e világon. mindez csak üres héj és puszta keret marad. a Szent Lélek keltheti életre. A hitnek ugyanis az a természete. úgy játszódik le a mi lelkünkben. amelynek során kialakul bennünk a hit. hogy megragadjuk az Ő kegyelmét. és még olyan buzgón gyakorolja is az elsajátított kegyes életmódot. ezeket a szavakat utána mondhatja más is. Senki sem értheti ezt félre úgy. amely éppen olyan veszedelmesen hazug. ha a szemünkbe meredne mégis bűnös voltunk valósága. hogy emberi igyekezettel is előállítható valami. és mit ért akkor minden eredményünk. ha a lelke mélyéről nem zendül fel az ő személyes igenlő ráfelelése mindarra. A hit az Ő ajándéka. Természetes. Az az egész folyamat. ami a Jézus Krisztusban való hithez annyira hasonlít. Vagy eláltatnánk magunkat bűnös voltunk felől. A mi gondolatainkban 135 .viszonyunkat illetőleg vagy derűlátók. hanem alanyai vagyunk minden erőnknek a teljes igénybevételével. amit Isten Jézus Krisztus által mond neki. magunktól soha- sem tellene. aki megláttatja és elfogadtatja velünk az Isten ítélő igazságosságának és megmentő kegyelmének azt a titokzatos egységét. mint a viasz: a környezetünk ránk nyomja a bélyegét. hiába nevelték azt bele! Ha még olyan erős meggyőződéssel vallja is a megtanult hitvallást. hogy mi magunk is igyekszünk eltanulni mások hitétől. Vagy. És ezért emberi igyekezettel mindent megtenni. akár másokban csak egy szikráját is képes felgyújtani a valóságos hitnek! Emberi igyekezettel el lehet érkezni a küszöbig. Ez magában véve nem lebecsülendő dolog. – A Szent Lélek munkássága jelenti tehát azt. Csak azt ne véljük. de mindnyájan befolyásolhatók vagyunk. ami a Szent Lélek munkájának ezt a nélkülözhetetlenségét gyakran elleplezi a szemünk előtt. De a megváltó Jézus Krisztusban való hit. pedig nem az. hogy az ilyen emberi igyekezet akár magunkban. Ez csak a bennünk munkálkodó Szent Lélek ajándéka lehet. tőlünk. hogy össze is téveszthető vele. amit csak megtanulhatunk. vagy borúlátók. hatalmába kerítene bennünket az a keserű és önmarcangoló reménytelenség. és be nem bocsátja oda az embert. mert a Szent Lélek hívja életre és tartja életben bennünk. sőt lehet nagyon becses előiskola az igazi hit számára. ki nagyobb mértékben. mint az is. hanem küldetésének megvan a visszhangja. akik a mi nevelésünkre vannak rábízva. Azután meg a hitből fakad bizonyos gyakorlati magatartás is. amely a Jézus Krisztus „főpapi” tisztségében jelentetett ki nekünk. vagy legalább is nincsen olyan komoly nehézség. Ha a Szent Lélek személyes hitté nem eleveníti meg valakinek a belenevelődött hit-formáját. – amíg a hit szentélyének ajtaját belülről fel nem nyitja egy titokzatos kéz. Ez éppen a bennünk lakozó és bennünk munkálkodó Istennek a mélységes titka: olyan egységbe von bennünket magával. Az Ő munkássága nélkül még a legjobb akaratú és látszólag a legnagyobb sikerrel járó emberi igyekezet ellenére is kárba veszett ajándék volna az embervilág számára az. és munkájának megterem az eredménye. hogy a mi hitünk formájára neveljük azokat. mint a felületes bizakodás. Ott teljességgel alakadunk. Van valami. amit Isten Jézus Krisztusban adott. és ezt is lehet utánozni. hogy mi annak nem szemlélői. Felnőtt korunkban is ki kisebb.

ezt a bennünk megszületett új életet sem magunk szereztük meg. mint ahogy öntudatlan teremtményeiben is bennük él. hogy az új életnek minden kísértésében és próbatételében meg tudjon állni. más szóval azért. Ő is benne él mindebben az Ő titokzatosan ható erejével. a mi számunkra. gyakorlódnia és helyt állnia. és ezáltal a megváltás ajándékaiban részelteti az embert. sőt elsősorban Ő él benne. Mindaz. Amikor bennünk végbemegy a Jézus Krisztushoz való „megtérés”. hanem ajándékul kaptuk a Szent Lélektől. Mindannak. vagy eszköz. elszántan vitézkedve magunk- ban és magunk körül minden ellen. Tehát valójában a hitünket fenn- tartó és erősítő Szent Lélek szentel meg bennünket a mi „megszentelődésünkben”. a gyümölcsét szemlélhetjük a Pünkösd ajándékában. csak annak köszönhető. s azon túl kezdődik a miénk. Munkás- sága a megváltás ügyétől eltekintve is kiterjed minden emberre. amely már tud a bűntől elfordulni. ami az Ő uralmával ellenkezik. „Újjászülettünk”. hogy a Jézus Krisztusban való hitre elvezeti. és nekünk kell állásfoglalásunkkal dűlőre vinnünk. a Nagypéntek és a Húsvét jelent. bűnösökkel olyan egyességre léphessen. És ahogy a természeti születésünk sem a magunk műve volt. És mivel erre csak akkor kerülhetett sor. és Őhozzá odafordulni. Hiszen mondtuk. de mi is csak azért élhetjük azt. Mi éljük a hitnek teljes életét. Nekünk kell figyelmes és buzgó tanítványokként forgolódnunk a Jézus Krisztus iskolájában. A „megszentelődés” útján való minden előhaladásunk is. akkor ez mind a mi legsajátabb ügyünk. amit a Karácsony. fenntartja és kormányozza. a másik oldaláról nézve egészen az Övé. hogy a Szent Lélek kitöltethessék a mi életünkre. hogy bűnös volta ellenére mégis megvalósuljon benne az Ő teremtő akarata: ezért azt mondhatjuk. hogy mindenekfelett benne. Ha közben kétségekkel kell viaskodnunk és talán nehéz harcokat kell megvívnunk a lelkünk vonakodásával. mint ahogy az öntudatossággal ugyan megáldott. hogy igazában csak a megváltott emberben érvényesül a Szent Lélek valósága. ennek az a magyarázata. hogy a Szent Lélek olyan ajándék. mert Isten a Jézus Krisztus által már mindent elmondott és megtett. Ami az egyik oldaláról nézve egészen a miénk. ugyanakkor Isten bennünk való életének egy-egy megnyilatkozása. abban megtartja. és egyre gazdagabban meg tudja teremni gyümölcseit. És mindez. amely ezt szolgálja. A megváltott emberben való benne lakozása az a sajátos megnyilvánulása Istennek. habár benne meg kell feszítenünk hitünknek minden igyekezetét. fejlődnie. mert Ő él mibennünk. A hitre eljutva később is a magunk legszemélyesebb történetét folytatjuk. Teremtményeiben való minden másfajta benne lakozása csak lépcsőfok. ezért azt is mondhatjuk. De mivel egész teremtettségének a csúcspontjára az embert helyezte oda. Egyszóval a mi hitünknek kell növekednie. azért halt meg és azért támadt fel. és most már csak az van 136 . mégsem csak a mi dolgunk. sőt az egész teremtett világra. Ő azért jött e világra. Istennek ez a bennünk lakozása másvalami. és mivel a bűne által onnan lebukott embert a megváltás által emeli vissza erre a magas polcra. hogy Isten velünk. hogy hitünk titokzatos forrásokból kap állandóan tápláltatást. amikor Jézus Krisztus által Isten megváltó kegyelme belépett az embervilágba. mint vele öntudatos közösségben élő teremtményében dicsőítse meg magát. hanem ugyanakkor Istennek dolga is mibennünk. és csak azért fejthetjük ki mindebben mi is a magunk erejét. hogy a bűnös ember megint közösségben élhessen Ővele. amelyet Jézus Krisztus szerzett meg nekünk. hogy olyan új élet fakadt bennünk. És másvalami. hogy Isten valahogyan benne él és benne munkálkodik minden teremtményében. Nem is osztozhatunk rajta.világosodik ki a Jézus Krisztus igaz megismerése. bármilyen tevékenyen és feszülten benne él is a mi lelkünk. úgy hogy egy bizonyos határvonalig terjed az Ő munkája. ami ezen az úton a mi legszemélyesebb életünknek egy-egy legbenső darabja. de bűne miatt az Istentől való elszakadottságban élő emberben is benne lakozik. amely szerint bennünk él és hat a maga teljes erejével. A Szent Léleknek ezzel a legsajátosabb kiáradásával azért kezdődhetett új korszak az emberiség életében. amelyért az egész teremtettséget létrehívta. A Szent Lélek valósága nemcsak abban nyilvánul meg. amelyet Ő éltet. Nekünk kell Őt odaadással szolgálnunk. A mi akaratunk fordul felé és hajlik meg engedelmesen előtte. amely e felé vezet.

és cselekedeteiket Ő igazgassa. A Szent Lélek által van tehát az. Ezzel kapcsolatban a Szent Léleknek nincs más dolga mibennünk. hogy Jézus Krisztusnak az emberek életében valamikor meg- kezdődött munkája azóta is folytatódik. mint „Főprófétánk”. mint hogy meg- nyitja a látásunkat a Jézus Krisztusban felénk áradó isteni kijelentés felfogására. mert mennyei „felmagasztaltatásában” el van előlünk rejtve. A Szent Lélek nem tesz mást. amellyel vágyainkat és szándékainkat a Jézus Krisztus uralma alá hajlítja. a Szent Lélek teszi ebben a világban élő emberek számára mégis döntő jelentőségű valósággá. Az nem miránk irányul. Ezt a szolgálatot az Ő mennyei „felmagasztal- tatásában” is Ő maga folytatja Istennek színe előtt.hátra. hogy Jézus Krisztust jobban megértsük. hogy az Ő megváltó szolgálata egyik oldaláról nézve abban áll. aki által az engesztelés megtörtént. Úgy is mondhatjuk ezt. aki életünk lázadásában és zűrzavarában diadalra viszi az Isten akaratát. hogy ebbe a közösségbe a bűnös embert csakugyan magához is emelje benne munkálkodó Szent Lelke által. hogy gondola- taikat Ő szabja meg. ami- kor a mi sötétségünket áthatja az Isten világosságával. hogy bűneinkért az örök elégtétel csakugyan megtörtént. És pedig teszi ezt. minden isteni vezérlése. megannyi újabb bizonyságtétele arról. amely Őáltala jelenik meg szemünk előtt. amelyet bennünk végez. hogy a „felmagasztaltatott” Jézus Krisztus a Szent Lélek által folytatja e világban az Ő világosságot sugárzó „főprófétai” szolgálatát. hogy van ilyen „Főpapunk”. mint megnyugtatni és biztosítani bennünket a felől. hogy Istent hozza el a mi Istentől elszakadt életünkbe. – „Főpapi” munkájának nincs ilyen folytatásra szüksége. hanem a mi érdekünk- ben Isten színe előtt megy végbe. aki ebben a világ- ban már nem látható és nem hallható. Jézus Krisztus munkájának nemcsak az eredményét szemlélhetjük így a Szent Lélek ajándé- kában. Azzal nem Istent hozta a mi életünkbe. azért emberek nemzedékről-nemzedékre mégis meghajolnak Őelőtte. és ugyancsak a Szent Lélek által folytatja és gyakorolja az Ő új életet teremtő „királyi” uralmát. amint valamikor itt járt. amely Őáltala ejt minket hatalmába. és Jézus Krisztus érdeméért mi már Isten kegyelmének részesei. hanem nekünk szer- zett helyet az Isten megengesztelt szívében. noha Ő már nincs itt közöttünk úgy. hanem bizonyos tekintetben a Szent Lélek munkája egyenes folytatása is a Jézus Krisztusénak. és engedel- mességre hajlítja akaratunkat a Jézus Krisztus által reánk ható isteni akarat szolgálatában. és mint „Királyunk”. 137 . Mondtuk. Azt a Jézus Krisztust. és a megváltás útján járó emberek vagyunk. És minden titkos tanítása.

A SZENT LÉLEK MUNKÁJA A KIVÁLASZTOTTAKBAN Számot adtunk magunknak a Szent Léleknek hitre vezérlő és hitben megtartó munkájáról. E közben beleütközik ugyan abba a ténybe. Sokak előtt úgy tűnhet fel. hogy Isten az embert az önelhatározás ajándékával ruházta fel. mert mindent. Alapjában véve a református keresztyén hitnek az a sajátossága érvényesül itt is. Így állítottuk szembe egymással az Isten „parancsoló akaratát”. Amikor az ember a Jézus Krisztusban megnyilatkozott kegyelemre igent mond. és ott már az emberen fordul meg. hogy mi történjék. De a református keresztyén hit azt vallja. Ha előttünk megfoghatatlan marad is. de valljuk ugyanolyan csorbítatlanul az Isten feltétlen ural- mát is. amelyek hitvallásunknak a „református Hiszekegy” színezetét adják meg. amit a mi saját bensőnkben cselekszik. amikor az ember így igent is. És ezért a reformációval szembenálló keresztyének csakúgy. Ebbe máris belecsendültek olyan hangok. még ezt is teljesen a Szent Lélek győzelmes erejének tulajdonítsa. sem fájdalmas meglepetések nem érhetik. akár amolyan választ ad az ember. amelyet ki kell emelnünk. hogy vagy az igenlő. amelynek megvalósulása nem függ semmitől. örök tervei szerint Ő igazgat. és az Isten „rendelkező akaratát”. hogy ez azt jelenti: Isten azt az ajándékot. és még azokban az emberi döntésekben is. hogy ez hogyan egyeztet- hető össze egymással. hogy amikor az emberben megszü- letik az igenlő döntés. hogy a Biblia alapján végigvigye a Szent Lélek munkájának az elismerését egészen addig. amelyen túl aztán már csak az emberen múlik. vagy nem tudatosan – egyetértenek egymással abban. Az életünk további alakulása. és így megmaradunk bűnös voltunkban az Ő igazságosságának örök ítélete alatt. az Ő isteni végzései teljesednek be. hogy a Szent Lélek munkájának el kell érkeznie bizonyos határvonalhoz. és hitével kitárja előtte a 138 . De találkozunk itt egy nevezetes új mozzanattal is. elnyerjük-e Őbenne a megváltás ajándékát. Istennek a „parancsoló akarata” nyilvánul meg abban. nem tehetünk mást. hogy higgyünk ebben az Ő kijelentésében. Ezzel a kettősséggel állunk szemben most is. amelynek megvalósu- lása csakugyan függ az ember engedelmességétől. E szerint a Szent Lélek az Ő áldott ösztönzésével és késztetésével. attól függ aztán: hogyan válaszolunk mi erre? Mi magunk döntjük el: hitünkkel elfogadva Jézus Krisztust. amely Jézus Krisztusban felé hangzik. XX. és lépten-nyomon fel is szólítja magát az embert a döntésre. hogy Isten ilyenkor sem adja ki kezéből a dolgok intézését. Jó lesz ennek az igazságnak még tüzetesebben is a szemébe néznünk. másfelől mégis Istennek a „rendelkező akarata” megy végbe ezzel is: akár ilyen. mint a reformáció nyomdokait egyébként híven követők közül is sokan – vagy tudatosan. hogy az Isten mindenekfelett való uralmának az elismerésében és megvallásában igyekszik mind- végig következetes maradni. ezzel egyúttal fel is szólít bennünket arra. tanácsával és rábeszélésével segíti ugyan az embert. amelyet Jézus Krisztusban adott. vagy a tagadó választ megadja Isten sza- vára. és nem-református keresztyéneknek a fülét idegenül érinthetik. nemet is mondhat Istennek szavára. De ugyanakkor. megtoldja még azzal is. és láttuk. ez a válasza is feltétlenül Istennek az uralma alatt áll. mintha a Szent Lélek munkájának ilyen fel- fogása egészen levenné az ember válláról a felelősséget. amelyekért az ember felelős. mint hogy csorbítatlanul valljuk az ember Istentől kapott önelhatározó képességét is. de egy bizonyos ponton megáll. és így maga viszi véghez a mi megvál- tásunknak egész ügyét. mert Isten hatalma biztosítja a feltétlen megvalósulását. Istent sem örvendetes. amelyre már rámutattunk. Csak a református keresztyén hit nem riad vissza attól. ami az ember életében történik. vagy hitetlenségünkben Őelőle elzárkózva eljátsszuk-e Istennek felajánlott kegyelmét. hogy amikor Jézus Krisztusban elénk áll. az evilági és az örök sorsunk.

hogy ők is eljussanak egyszer a Jézus Krisztus hasonlatosságára. Az ilyen történések- kel Isten nem azonosítja magát. egyezkedésnek. alkudozásnak. Ebbe úgy beleöntheti az Ő titokzatos erejét. csak summázott formában ugyanaz. amelyek alapján minket magával közösségbe akar fogadni. Ennek a hitnek a megszületése és életben maradása tehát az Istennek legsajátosabb szíve-ügye. nem tulajdoníthatók semmikép- pen Őneki. és a tulajdon életét fejti ki az emberben való benne lakozása által. hogy Isten a bűnös ember életmeg- nyilvánulásai felett is uralkodik. Két oldala van e szerint annak a viszonynak. és ezért nincs is benne helye tárgyalásnak. hogy ezt mindenestől fogva Őneki tulajdoníthatjuk. amely egészen Őrá vall. Megtörténtüket „megengedi”. Isten az Ő felséges jótetszése szerint maga szabja meg a feltételeket. hogy megnyugodhatott rajta az Ő teljes jótetszése. „eltűri”. nem változtat azon semmit. hanem ebben benne él Ő maga. nem tehetünk egyebet. amelyben Isten eredetileg teremtette a maga számára az em- bert. Tartal- mát tekintve tehát egészen egyoldalú jellegű ez a „szövetség”. Az egyik oldaláról nézve a dolgot. és bár Ő uralkodik felettük. mint minden egyebet is. és a benne rejlő lehetőségeket örökre eljátszotta. mint minden egyéb is ezen a vilá- gon. – Ezért beszélhetünk itt a Szent Lélek valóságáról: amikor Isten az emberi lélekben a hitet munkálja. és így biztosítsa magának az Ővele való közösség minden áldását. amiért Isten az egész teremtettséget létre hívta. nem Ő fejti ki magát bennük. Ezt az ember felborította bűnével. hogy megkülönböztessük attól az egészen más alapon nyugvó viszonytól. Abban azt a követelményt állította fel Isten. természetét tekintve mégis kétoldalú: nekünk embereknek is igent kell mondanunk rá. és mi. akkor közösségünk van Ővele. hogy rajtuk mégis Isten rosszallása. és viszont ez által a megváltó kegyelem által valósul meg az. hogy egyúttal teljes jóváhagyásával is kísérhette. hogy ami az Isten uralma alatt végbemegy. Azt is úgy vitte végbe. ez is az Isten „rendelkező akarata” szerint történik. hogy Isten „szövetségre” lép velünk: felajánlja nekünk Jézus Krisztusban az Ő megváltó kegyelmét. Ami abban történt. amelyet nemcsak úgy igazgat. hogy bennük az ember vétkes módon szembehelyezkedik az Isten tudtul adott „parancsoló akaratával”. és ez a kettő – előre tudnunk kell – a mi korlátolt látásunk számára nem egyeztethető össze egymással. Nem egyenrangú felek „szövetsé- ge” ez. Ezért ezt a munkáját is. de nem az Ő mivolta tükrö- ződik bennük. párhuzamba állíthatjuk a teremtéssel. Hiszen ez által válik az ember az Ő megváltó kegyelmének részesévé. Ezért közeleg Isten az emberhez az Ő kegyelmének az „új szövetségével”. amiről most van szó: abban az egyetlen bűntelen emberéletben már benne volt az újjáteremtett emberiség. és neki tulajdonítható. Nem is volt az más. ez olyan történés. hogy „rendelkező akarata” ezen a ponton a szó legteljesebb értelmében „ható akarattá” válhat. minthogy engedelmesen ráhelyezkedünk erre a megszabott alapra. az egyúttal az Ő tulajdon akaratának ilyen műve.lelkét. A másik példa: Jézus Krisztus élete. hogy az ember az Ő akaratának engedelmes megcselekvésével tegyen eleget az Ő igazságosságának. Az egyik a teremtés munkája. Ebben a viszonyban Isten maga gondoskodik az Ő igazságosságának a Jézus Krisztus által való kielégítéséről. Egyéb történések le- játszódhatnak az ember életében Isten „rendelkező akarata” szerint úgy. „elszenvedi”. Mert az. azt látjuk. De alkatát. és ennek az új teremtésnek csak a folytatása és kibontakozása megy végbe akkor. azt is eleitől mindvégig úgy kormányozhatta Isten. amikor egy emberi lélekben Istennek kijelentésére megszületik a Jézus Krisztusban való hit válasza. Csak még két más példát tudunk felhozni arra. Ezért ezt a viszonyt a „cselekedetek szövetségének” nevezhet- jük. haragja. s az 139 . s ha mi azt hitünkkel elfogadjuk. és szintén teremtő munkának nevezhetjük: a bűn által megromlott teremtményeinek az újjáteremtését munkálja vele Isten. ebben a történésben úgy benne él és hat Isten. Ellenben. ha ennek a közösségnek a részesei akarunk lenni. ítélete nyugszik meg. amelyről most szó van. Közelebbről „kegyelmi szövetségnek” nevezzük az így létrejövő viszonyt. amikor bűnös embereket Isten a Jézus Krisztusban való hittel ajándékoz meg. de egy fontos tekintetben mégis különbözik minden más történéstől. amelybe a megváltás során Isten a mi bűnös embervilágunkkal lép.

Az Ő számára nyitva állnak az ember lényének legtitkosabb rejtekei is. hogy át- menetileg annak kell. hogy Isten nemcsak felajánlja az embernek az Ő kegyelmét. Egyfelől azt látjuk. Itt tehát már nincs két lehetőség. Most már nem az a kérdés: mit érdemel az ember? Csak azon az egyen fordul meg minden: teljes érdemtelenségében rábízza-e magát Jézus Krisztusnak elégséges érdemére? De ez az ember dolga. hogy erre a vágyakozásra és bizodalomra maga a Szent Lélek indította fel. Ha nem fogadjuk hittel. Másfelől ellenben az tűnik a szemünkbe. akkor ezt a munkáját nem is hagyja abba többé. Itt azt látjuk. úgy meg is őrzi azt minden veszedelem ellenére mindvégig. hanem Szent Lelke által egyúttal úgy munkálkodik az emberben. A szerint. hogy az hitével el is fogadja Jézus Krisztust. amely amazt ellensúlyozza. Nemcsak elé áll az embernek Jézus Krisztusban. amit Isten mond. hogy a Szent Lelket is az nyeri el. amely teljesen az Ő hatalmában van. Itt csak egyetlen lehetőség van: mivel Isten meg akarja váltani az embert. Egyfelől azt kell meg- állapítanunk. ha mennél előbb áttérünk a dolognak a másik oldaláról való szemléletére. ezt az akaratát feltétlenül véghez is viszi. hogy vagy megvalósul a megváltás. vagyis kitárja előtte a lelkét. hogy kedves vendégként vegyen szállást nála. És e szerint majd vagy megvalósul az ő életében az Istentől felajánlott közösség. a mi hitünkön fordul meg. bizalommal várja és hívja. Valahányszor megragadja a figyelmünket a dolog egyik oldaláról szemünkbe világító valamelyik igazság. sokszor még az ember tulajdon tekintete előtt is elrejtett történéseket is Ő alakíthatja szabad tetszése szerint. akkor Isten maga életre is kelti Szent Lelke által ezt a hitet az emberben. akiben „élnek. s amint megadta a hitet.” Ez a dolognak az egyik oldala. Itt tehát voltaképpen nem két ténye- zőn fordul meg az eredmény. Ezt a döntést az embertől várja Isten. higgyen Jézus Krisztusban. hogy Istennek kegyelme „elveszíthetetlen kegyelem”. hogy szenteljük minden figyelmünket. amikor olyan nagy szükségünk van egy bizonyos igazság megszívlelésére. vagy meghiúsul a megváltás. Ő a Teremtő. az embernek azt a magatartását is. Ő maga biztosítja a másik tényezőnek. Ezek is igazságok. jól is tesszük. hogy amint hite által nyeri el az ember Istennek kegyelmét. mert hiszen a Szent Lélek diadalmasan áttör a hitetlen szívnek minden akadályán is. A másik oldaláról nézve más kép tárul elénk. hanem csak az egyiken: magán Istenen. egészen ellentétes igazságok tűnnek a szemünkbe. Vannak ugyan helyzetek és alkalmak. hogy meg ne feledkezzünk egy-egy amonnan kivilágló másik igazságról. és vele szemben az ember is olyan teremtmény. és külön-külön csak féligazságok. hogy most minden mirajtunk. amazok is. és hívő emberré formálja a hitetlent is. Egyfelől azt kell mondanunk. De a teljes igazságot éppen ezért csak együtt- véve adják. Hiábavaló volna minden kísérlet ezeket az egymásnak ellentmondó igazságokat valahogyan összeegyeztetni. Másfelől azonban azt is el kell ismernünk. vagy pedig kirekeszti magát a „kegyelmi szövetségből. Sőt maga a Szent Lélek ajándéka is két ellentétes megvilágításban áll előttünk. ígérete vagy parancsa. és ha ehhez szükséges az ember hite. tehát meg sem várva. ezt már annak köszönheti. hogy ha valaki így utat nyit a Szent Léleknek a maga életében. ha az ember hitével megnyitja számára az utat. és az ott végbemenő. ha az ember hitetlenségével elzárja az útját. kárba vesznek azok az 140 .embertől csak egyet kíván: fogadja el ezt az ajándékot. Érkezhet hozzánk Jézus Krisztus által Istennek egy-egy olyan szava. Másfelől ellenben az világlik ki. hogy megváltó Istenének jelentse ki magát neki. amellyel szemben minden más gondolatot félretéve csak arra az egyre szabad gondolnunk. hogy az Isten kegyelme „ellenállhatatlan kegyelem”. mert ha valakiben a Szent Lélek elkezd- te munkálni a hitet. aki „hisz a Szent Lélekben”. hogy meghívják. hogy az ember el is taszíthatja magától Isten kegyelmének a kezét. mozognak és vannak” teremtményei. amely szükséges a kettőjük közötti közösség létrejöttéhez. amely ki van nyújtva felé megmentésére. hanem szavát mindjárt fogana- tossá is teszi az emberben. hogy melyik oldalról nézzük a dolgot. úgy hitének össze- omlása és elmúlása által megint el is veszítheti azt. máris beszállásolta magát a lelkébe.

Isten a kegyelem asztalát megterítette. hogy abban részesülhessenek. Azonban az utóbbira azt kell mondanunk: magára vessen érte. ami rajtunk állt. hogy nem részesül a kegyelem vendégségében. amikor a megváltás munká- 141 . hogy a mi értelmünk számára hogyan tehetjük áttetszőbbé. Ez az alázatos elszántság készteti a református keresztyén hitet arra. mint az. de magyarázatukat keresni hiábavaló dolog. és miért nem teszi meg ugyanúgy másokkal? Ha a Jézus Krisztusban való hitet a Szent Lélek kelti életre. akkor felmerül a kérdés: miért teszi ezt meg némelyekkel. ha így egy-egy időre hasznos is. amint azt Ő maga feltárja előttünk. miért jelölte ki az életét a középkor idejére. Ezek mind olyan adottságok. akikben a Szent Lélek hathatós munkájával elvégzi a megváltás munkáját. vagy miért nőnek. ha csak az egyik vagy a másik oldaláról elénk tűnő igazságokkal kellene szá- molnunk. de azt nem. vagy miért mérte ki tehetségeit úgy. amelynek a mélységeibe szintén soha- sem láthat bele az emberi értelem. mint ahogy Isten teremtő munkájában is megfoghatatlan az. De amikor megtudjuk. Azonban. természetes. hogy milyen az a valóságban. szük- séges is a valóságnak egy-egy oldalát annyira szemünk előtt tartanunk. amit velünk vagy általunk el akar végezni. miért teremtette férfinak. akik maguktól nem is tudnának eleget tenni az Ő meghívásának. kinek meg amúgy. az éppen olyan megfoghatatlan titok. hogy miért osztogatja ajándékait kinek így. hogy Isten a vakok és bénák seregéből. vagy miért a huszadik századra. De nem az a kérdés. Ezzel együtt jár egy másik titok előtt való meghajlás. hogy az értelmünk igényeihez hozzászabdaljuk és bármit is elhagyjunk belőle. simábban végiggondolhatóvá Istennek hozzánk való viszonyát. Az elmondottak után ugyanis fel kell. amellyel az ember elhatározott megváltását feltétlenül véghezviszi. úgy népesíti be az Ő megterített asztalait. amely az Isten által elénk tárt valóságban benne rejlik. A következményeiket lehet csak levonni. elvégezetlenül maradnak azok a szolgálatok. és nem másképpen. akkor semmi esetre sem lehet az a mi dolgunk. amikor mi mindent megtettünk. Mondtuk már: senki sem kérheti számon Őtőle. hanem az. hogy egyszerűen tudomásul kell vennünk. hogy merüljön a kérdés: miért nem végzi el a Szent Lélek ugyanazt a munkát minden embernek a lelkében? Ha csak a „kegyelmi szövetség” oldaláról nézzük a megváltás ügyét. mintha másik oldala nem is volna. Istennek megvannak a „kiválasztottai”. miért indította útnak félannyi testi erővel. Kétségtelenül sokkal egyszerűbb volna a dolgunk. amelyeket Ő nekünk felajánl. miért nem terjeszti ki ezt a munkáját mindenkire? Erre a kérdésre nincs más felelet. és alázatosan el kell fogadnunk azt a titokzatosságot. a másik nem. csakhamar helyre kell állnia megint az egyensúlynak. Ugyanezt a számadásra nem vonható felségjogát gyakorolja Isten akkor is. és komolyan veszi az Isten „kegyelmi szövetségében” az emberre háruló felelős szerepet is. Látjuk ugyan a két ellentétes lehetőséget: az egyik ember részesül a meg- váltás ajándékában. hogy ez így van. hogy minden igyekezetünk hiábavaló volt. És ha ez a valóság olyan rejtelmes. hogy mi oka volt rá. ami nem fér bele a mi gondolatainkba. és úgy viszi és telepíti őket oda a számukra elkészített vendégség bőségéhez. hogy bár éppen olyan jól ismeri. Ha nem fogadta el a meghívást. ahogy kimérte. hogy minden emberi erőtlenségünk ellenére is a Szent Lélek egészen bizonyosan elvégzi azt. és azoknak végiggondolásában nem zavarnának bennünket folytonosan az ellenkező oldalról nekik visszafelelő igazságok. mint bárki más. és úgy látszik. amelyeket egyszerűen tudomásul kell venni. ennek ellenére mégis csorbítatlanul elismerje és megvallja a Szent Lélek Istennek hatalmát is. amelyeket Ő ránk bíz! De máskor. hogy Ő maga veszi fel őket kegyelmének karjaiba. hogy a mi értelmünket lehetetlen feladatok elé állítja. ellentmondásteljes egészében kell újra látnunk.áldások. Azt lehet és kell is kérdezni: mi célja volt Istennek vele. hanem az értelmünknek kell leraknia fegyvereit. Hogy miért követi a „kiválasztásnak” ezt az útját a megváltás munkájában. akkor nem merül fel ben- nünk ilyen kérdés. jó magunkat egészen ráhagynunk arra a másik igazságra. és őt is meghívta. mint a másikat. és az igazságot a maga titokzatos.

akkor érkezik el ez a teremtett világ az Isten-eltervezte végső céljához. Akiket Isten öröktől fogva a Megváltó tulajdonainak és a megváltás részeseinek választott ki. hanem legyen kikben kiteljesednie megváltó munkájának. akkor ez előtt a tény előtt csak néma hódolattal borulhatunk le. Az „általános predesztináción” belül. tehát mi körül forog az Isten öröktől fogva elvégzett terve? Mindennek. és legalább valamelyes részecskéjük számunkra is előtűnik. akit akar. és azért igazgatja ezt az egész világot. központi szíve. Jézus Krisztusban Isten már öröktől fogva gondoskodott mindenről. Azért tartja fent. hogy benne az Ő kegyelmének csodáját dicsőítse meg. akkor megmondtuk: ez az Ő hatalma azt jelenti. és azt mellőzi belőle. ezzel felségsértést követne el Ő ellene. hogy Jézus Krisztus ne hiába jelenjen meg ebben a világban. Ha e helyett az emberiség egy részét mégis arra választja ki. és az Ő kiválasz- tottaiban gondoskodott öröktől fogva arról is. amíg titkos örök végzéseinek egy-egy pecsétje feltörik. Elsősorban mindenkit természete- sen ez a kérdés érdekelhet: belefoglalt-e Isten engem is az Ő öröktől fogva elvégzett megváltó 142 . ez is természetesen az Ő titka. Aki ebbe kíváncsi tekintetével bele akarna kandikálni.jában azt részesíti. majd meg amazokat szemelve ki a megváltás céljaira. és mindnyájunkat elvetni ítéletével. hogy ezen a világon minden az Ő öröktől fogva elvégzett terve szerint történik. mint az Isten ez örök „kegyelmi végzésének” az emberek valóságos életében való kidolgozása. Hogy kik az Isten kiválasztottai és kik nem. Jézus Krisztus és az Isten kiválasztottai tehát öröktől fogva egymásnak voltak rendelve. az Ő eredeti gondolatai szerint helyreállított új emberiséget. ott lüktet az Isten „különös predesztinációjának” a titka: Isten öröktől fogva kiválasztotta magának az emberiségből azokat. Ez az Ő örök tervének a veleje és magva. Most már tudjuk: lényegében mi történik ezen a világon. amely minden változás fölött változhatatlan örök érvényességben áll. azoknak életében Ő maga váltja valóra elvégzett tervét: az egymást váltogató nemzedékek során oda- kapcsolja őket hitükkel a Megváltóhoz. most nyer számunkra a predesztinációnak már tárgyalt fogalma olyan határozottabb tartalmat és teljesebb értelmet. és csak imádhatjuk Őt érte. amire az Ő kiválasztottainak szükségük lehet. Számukra tervezte el öröktől fogva azt. Mivel Istennek ez a „kiválasztó” akarata nem időről-időre alakul ki. Hiszen neki éppúgy hatalmában és jogában állt volna a bűnében megromlott egész emberiség felett szabad folyást engedni igazságosságának. és benne az Ő megváltó kegyelmét kijelenti. – látjuk. és bennük Jézus Krisztus munkájának meglesz a teljes eredménye. most ezeket. akit akar. hogy Jézus Krisztust elküldi e világra. Csak azt ne felejtsük el: a Szent Lélek munkája abban foglalható össze. hogy valójában most látjuk tisztán: miről is van benne szó? Amikor Istennek mindenek felett uralkodó feltétlen hatalmá- ról szóltunk. hogy megint a predesztináció titkával kerültünk szembe. és senki nem tolhatja fel magát ebben az Ő bírájául. Amikor egy-egy ember életében nyilvánvaló lesz a Szent Lélek munkája. Alázatosan meg kell várnunk. csak ebben a hitben. és kérdéseinkkel nem ostromolhatjuk. hogy Ő a Jézus Krisztusban való hittel ajándékozza meg az embert. és e hit által valósággal részeseivé teszi őket a megváltás ajándékának. és belőle kiformálja a megváltott. A Szent Lélek munkássága pedig nem egyéb. ami ezen a világon történik. hanem – mint minden egyéb rendelkezése is – múltat. hogy a megváltott em- beriségben megdicsőítse az Ő kegyelmét és hatalmát. amely mindenre kiterjed. ebből utólag számunkra is kivilágosodik: ez is. az is az Isten kiválasztottai közé tartozik. mint annak éltető. Most megtölt- hetjük élő tartalommal is. A „kiválasztottság” jegyét tehát semmi egyébben nem kell keresnünk. az az értelme. Jobban mondva. Senkinek ezért felelettel nem tartozik. jelent és jövőt egyszerre átfogó isteni tervben van elvégezve. hogy Isten a bűn által megrontott emberiséget helyre akarja állítani a megváltás munkája által. De ez csak üres keret volt így. amit Isten nekik szánt. akiket a Jézus Krisztus által való megváltás részeseinek szánt. de nem bírálgathatjuk. Ha majd az Isten kiválasztottai az idők rendjén mind el is nyerték.

vagy éppen csak előjelei is a hit megszületésének. Az ilyen hívő ember másoknál is az ilyen hitnek a jeleit fogja keresni és örömmel üdvözölni. még ha ez a fájdalmas csalódása végképp bekövetkezne is. hogy néhány embertársában is felismerje ugyanezen kiválasztásban részestársait. mert nincs olyan alapja a kérdés igenlő eldöntésére. mint egyetlen reménységéhez. hogy a mi emberi tekintetünk elől elrejtve mi megy végbe. amint láttuk. hogy a Szent Lélek munkája csak arra a körre terjed ki. hogy amit a hit jelének tart. akkor is ki tudhatja közülünk azt. hogy ezt vagy azt az embertársát fájdalommal törölje az általa felismert kiválasztottak sorából. és talán azokban fog legjobban 143 . Amikor a megváltás műve elérkezik majd dicsőséges befejezéséhez. És akinek ezen felül még az is megadatott. De ennek a kockázatnak ellenére is bíznia kell az ilyen jelekben mindaddig. hogy a Szent Lélek őt is munkájába vette. hogy az Isten által számon tartott kiválasztottak közül is kirekessze. Hiszen senkinek a szívébe nem láthat bele. és csak addig van alapja kiválasz- tottsága tudatának. akit Ő szemmel ne tartana. hogy Isten kiválasztottainak sokaságában egyetlen egy sincs.tervébe? Erre a kérdésre csak ennek a másik kérdésnek a segítségével lehet választ találni: felébresztette-e. amelyeket magának tartott fent. a Jézus Krisztusban való hit. hanem arra visszhang ébredt a lelkében. akkor fog csak kitűnni. mindig megerősödhet benne ez a bizodalom: láthatja mindebben a Szent Lélek munkáját. A kiválasztottságának tudatára ébredt ember tehát. valahányszor egy-egy próbatételét győzelmesen kiállta vagy akár csak egy hajszál híján is túlélte. amíg már teljesen lehetetlenné nem válik ennek a bizalomnak a további fenntartása. Egyébként pedig hagyja Istenre az Ő titkait. hogy most már minden gondját elvetheti. hogy érezze a Jézus Krisztustól való függését annak minden kötelező következményével együtt. és Istennek csak olyan kiválasztottai vannak. az csak gyökértelen látszatjelenség. És hite kialakulásának minden további lépésénél. Ez a hit pedig csak addig igazán hit. minden nap csak annál töredelmesebben kell. akkor is csak ahhoz van joga. és Szent Lelke által minden evilági bizonytalanságon át feltétlen bizonyossággal végig ne vezetne a megváltás útján. éppen azért. Soha nem válhat azonban ez a bizodalom elbizakodottsággá! Az ember kiválasztottságának a tudata nem jelentheti azt. Hiszen éppen arra szól a kiválasztottsága. milyen megszámlálhatatlan nagy sereg az. amilyen fennforogni látszott. mert hiszen Isten kegyelmi végzése úgyis végbe fog menni őrajta. még ha a jövő sem hozna napfényre ilyen jeleket. Meglehet. amíg ilyen hitben él. Mit tudhatja azt a rövidlátó ember. aki Szent Lelke által őbenne is végezheti rejtelmes munkáját? Otromba önhittség volna azt képzelnünk. még ha ezek a jelek nagyon kezdetlegesek is. de nem dönthet tagadó értelemben sem. és szakadatlanul csak annál mélyebben kell. hogy csalódnia kell majd. igyekezzen ezt hálás alázatossággal megőrizni magában. hogy meneküljön Jézus Krisztushoz. még ha egyelőre akár csak a komoly érdeklődés és vágyakozás formájában is. az annak a bizonyságát láthatja ebben. hogy a jövő ugyanannak az embernek az életében nem fogja-e egyszer mégis nap- fényre hozni kiválasztottságának a kétségtelen jeleit? És. aki „pecsétje” az Istentől való kiválasztottságnak. vagy mi fog végbemenni az illetőnek a lelkében egyedül az Isten tudtával. és idővel semmivé foszlik szét. mint kiválasztottságuknak a bizonyságát. és ezért megtörténhet. A kiválasztottság jele ugyanis. amelyet a mi figyelő tekintetünk fel tud ölelni. akinek a sorsa érdekli. akikről ezt mi is meg tudjuk állapítani! Akit Isten megajándékozott a maga kiválasztottságának tudatával. tehát ő is az Isten kiválasztottai közé tartozik. hogy ilyen hitben éljen. legyen ezért még külön is hálás! Ennyivel boldogan beérheti. hogy ez a tudat ébren maradhas- son benne. de semmilyen joga nincs ezért ahhoz. Vagyis a legrosszabb esetben is csak felfüggesztheti a véleményét. vagy legalább ébresztgeti-e énbennem is a Szent Lélek a Jézus Krisztusban való hitet? Ha valakiről nem pereg le hatástalanul Istennek az a kijelentése. amelyben Isten az ő kegyelmét megdicsőíti. és legyen mindenki felől. amelyet Jézus Krisztusban adott. amíg az ember bűnös volta miatti veszedelmének tudatában rábízza magát a Jézus Krisztusban megnyilatkozott kegyelemre. És. jó reménységgel! Az az egy bizonyos.

hogy a predesztináció igazságát valló református keresztyén hit – legalább általánosságban szólva – egyáltalán nem marad el eleven. azokat be is avatja tervének őrájuk tartozó részébe. akikről emberi vélemény legkevésbé gondolta volna. hogy összetett kézzel várja az elkövetkezen- dőket. sőt egyenesen arra nevelné az embert. A valóság az. hajtani és vinni fogja mindenen keresztül. az az útjába tornyosuló semmilyen akadálytól sem fog visszariadni. hogy ők is a kiválasztottak közé tartoznak. és nem is lehet olyan megbénító és elernyesztő hatása az emberi lélekre. hogy tudhassák: ők is a Jézus Krisztus megváltottai. mi van elren- delve? És ami el van rendelve. De ez nem is lehet másképpen. A tények különben is rácáfolnak erre az aggodalomra. másíthatatlan örök végzéseiben és feltétlen hatalmában való hitnek miért nincs. amelyről ne lehetne tudni. amilyet sokszor feltételeznek róla olyanok.tündökölni ennek a kegyelemnek a dicsősége akkor. amilyenben egyebek közt a mohamedánok is hisznek. Az elmondottakból az is kiviláglik. és e felől végzett az Ő örök terveiben! És még hozzá: akiket erre kiválasztott. Hiszen nem olyan megmásít- hatatlan örök isteni végzésről van szó. Éppen az a bizonyosság. mit is rejteget titkos méhében. hogy Isten predesztináló kegyelme és hatalma van a háta mögött. akik ezt a hitet nem teszik a magukévá. Hiszen ki tudja. Az ilyen végzet-hit csakugyan arra kísértené. bármilyen mély titkai vannak is. hogy az Isten eleve elrendelésében. Szent Lelke által napvilágra hozza bennük kegyelmi végzését. megpezsdülése és hálás szolgálatba lendülése. sőt azok maguk elismerik róla. az úgyis meglesz! A predesztináció. lendületes tevékenység dolgában másfajta keresz- tyének hite mögött. Ebből nem származhat az élet sorvadozása és tehetetlenségbe hanyatlá- sa. és egyszerűen engedje át magát az események sodrának. hanem csak megújulása. akár egy egész ellenséges világ ellenében is! 144 . hogy Istennek felőle elvégzett örök szándéka hadd menjen végbe az Isten dicsőségére. hogy éppen e tekintetben gyakran nekik is serkentő példaadásul szolgál. lényege szerint Istennek ismerős végzése számunkra! Isten az Ő megváltó kegyel- mét akarja diadalra vinni a bűnös embervilágban. És aki így oda- szenteli magát arra.

és úgy megérthették Istennek Őbenne kijelentett kegyelmét. mondtuk. Másfelől pedig. Időbeli és térbeli korlátokon túl csak úgy válhatott Istennek ez a kijelentése az egész emberiség közkincsévé. és általa sokan úgy megismerkedtek Jézus Krisztussal. Ezek által a szent írások által zeng tovább az egész emberiséghez az. illetve azoknak a szent írásokban fennmaradt eredeti bizonyságtételéből vettek át. amit Jézus Krisztus e világra hozott. közvetlenül csak nagyon kevés ember élhette ezt át.és fültanúk bizonyságtétele által szétterjedt és továbbzengett a szava. hogy az első idők tanúbizonysága írott formát is öltsön. A „KEGYELMI ESZKÖZÖK”. Annyi a különbség közöttük. Az eredményeit láthat- juk: felébreszti bennünk. És munkája abban áll. Titokzatos dolog a Szent Léleknek bennünk való munkája. hanem általuk bármikor és bárhol elevenen az emberek elé tárulhasson a Jézus Krisztusban adott kijelentés. az el van rejtve a mi szemünk elől. De az első tanúbizonyságoknak ez a szolgálata is csak néhány évtizedre terjedhetett ki. amellyel erről a szükségletről gondoskodik. Valamit mégis el lehet. és az alatt a rövid idő alatt is csak szűk körre szorítkozott a kihatása. csak pontosabban rámutatunk vele: hol is rejlik legfőképpen a titok? Idézzük csak emlékezetünkbe: megállapítottuk. amit hirdetnek. hogy ezek a szent írások soha ne válhassanak könyvespolco- kon porosodó. hogy Isten minden nemzedék és minden nemzet számára hozzáférhetővé tegye annak szavát. hogy a Szent Lélek ott munkálkodik. De hogy ezt a munkáját hogyan végzi bennünk. hogy ezt az eszközt hatékonnyá teszi az emberek életében: kiváltja általa bennük a Jézus Krisztusban való hitet. Ezt használja fel eszközéül. és ebben a formában hitelesen és tisztán szólhasson késői korokhoz és távoli népekhez is. és el is kell mondanunk róla. és ezzel módot nyújt nekik arra. hogy az Ő kegyelmét megragad- hassák. amely mindeneknek tudtul akarja adni a Jézus Krisztusban kijelentett kegyelmet. hogy mindig és mindenfelé legyenek olyan élőszóval megszólaló bizonyságtevők. hogy ezek az utódok nem első kézből veszik már azt. ahhoz az volt szük- séges. s ez által a hit által részeseivé tesz mindannak. hogy választott maga mellé és nevelt olyan apostolokat. Egyfelől gondja volt rá. Jézus Krisztus földi szereplése csak rövid ideig tartott. XXI. gondja van Istennek arra is. és elterjesszék e világban az Ő ismeretét. és minden válságon át életben is tartja bennünk a Jézus Krisztusban való hitet. az 145 . Ebben a „szövetségben” Isten biztosítja a bűnös embert Jézus Krisztus által az Ő kegyelméről. Amikor Isten az emberek előtt feltárta magát Jézus Krisztusban. Istennek az emberek felé elhangzó ehhez a szavához fűződik a Szent Lélek munkája. Nem csökkentjük vele a titokzatosságát. akiknek aztán az lett a dolguk. ahol Isten ezt a „szövetséget” fel- ajánlja az embereknek. Hogy a Jézus Krisztusban adott kijelentés csak- ugyan maradandóan és egyetemesen szólhasson az egész embervilághoz. amit Isten Jézus Krisztusban egyszer és minden- korra kijelentett. Tőle van a megbízatásuk. hanem csak azt adják tovább. hogy a Szent Léleknek ez a titokzatos munkája nem más. Isten küldi el őket is szolgálatukra. elfelejtett régiségekké. mint ami a másik oldaláról nézve az Isten „kegyelmi szövetségében” áll előttünk. De mögöttük is ugyanaz az isteni akarat áll. Ebből az következik. Ezért hozzátartozott Jézus Krisztus földi működéséhez az is. mintha földi életének napjaiban ők is találkozhattak volna Ővele ma- gával. Egyszóval támaszt Isten nemzedékről-nemzedékre utódokat az apostoloknak. amit ők maguk is az apostoloktól. És amit hirdetnek. Meg is indult ez az apostoli szolgálat. a bűnös ember pedig hite által frigyre lép a vele megengesztelődött Istennel. hogy az Ő földi életének végeztével fenntartsák az Ő emlé- kezetét. Két intézkedése van Istennek. és élvezi ennek a frigynek az áldásait. akik az ő munkájukat folytatják. és nem ölelhette fel a világ minden népét. hogy az első szem. akik által az időkhöz és helyzetekhez mérten friss üzenetként szólalhat meg ugyanaz a kijelentés.

s amely által úgyszólván Ő maga ismételgetheti el azt bármikor és bárhol az embervilágban. Az Igének azok a hirdetői is. és úgy megragadja ezzel a lelküket. hogy a Szent Lélek késztette erre az emberek szívét. hanem az egyik nemzedék a másiknak átadta a bennük kapott örökséget. amelyben hamisítatlan tisztaságban és meg nem csökkent erőteljességben zenghet tovább. Nemcsak a róla bizony- ságot tevő – írott vagy élő – emberi szónak szolgálatára akarta rábízni a belőle kizendülő isteni kijelentést. kiteljesíti bennük az Ő titokzatos „belső hívásával”: megérteti velük. amelyet vízzel hajtanak végre. Az egyik ilyen szertartás a keresztség. mint drága. Ő teszi hathatóssá ezeket az eszközöket. és terjeszkedhet világgá a szava. megbecsülendő kincset. Ő teszi foganatossá az emberek lelkében az általuk hozzájuk érkező isteni szót. amelyek által. mint hitükkel kitárniuk magukat Istennek hozzájuk hajló kegyelme előtt. hogy Isten mit ajánl fel nekik Őáltala. – hatástalanul leperegne róluk. és az emberek hit által annak részeseivé válhassanak.Istennek ugyanaz az embervilághoz intézett szava. amely kenyérnek az evéséből és bornak az ivásából áll. és a föld minden népének a szeme elé. hogy a Szent Lélek bennünk az Ő hitre vezérlő és hitben megerősítő munkáját folytassa. és az Ő megváltásában részesedjünk. valahányszor végrehajtják. De a Szent Lélek munkája által az Igének talán már százszor olvasott. és az Ő irányító ihletése alatt folytatják szolgálatukat. Azt a „külső hívást”. amelyekkel a sákramentumok gyakorlását elrendelte. vagyis olyan jelképes külső szertartásokat is rendelt el. hogy ha Ő már láthatóan nem lesz is jelen benne. akkor ez annak tulajdonítandó. Ezért a Szent Lélek gondoskodik ezeknek az eszközöknek a meglétéről és forgalomban maradásáról is. hogy Istennek a Jézus Krisztus által ránk kiáradó kegyelme megtisztít minket a bűn szennyétől. Mindkettőnek a jelbeszédébe ugyanaz az üzenet van beleöltöztetve. Annak írásba foglalását is Ő vezette: az Ő ihletése alatt nyert az olyan alkalmas írott formát. „Sákramentumokat” is szerzett. amely által ébren akarta tartani az Ő emlékezetét az egész embervilágban. mindig és mindenütt kiújulhat az emberek előtt annak a tudata. mely bennük az emberekhez megszólal. Ha Jézus Krisztusnak azok a parancsai. hogy Őbenne így higgyenek. Amaz jelképes megmosás. és valóban hozzájuk szól Isten. Tulajdonképpeni hatalma abban mutatkozik meg. amelybe belefoglalta mondanivalójának a lényegét. azt mondhatjuk. Az Ige és a sákramentumok azok a „kegyelmi eszközök”. hogy mi abban hitünkkel megfogózzunk. akik élő szóval adják tovább üzenetét. bizonyos jelbeszédet is szerkesztett. hogy az Ige és a sákramentumok által valóban Isten szól hozzájuk. hanem. a másik az úrvacsora. De mindezzel még csak a „kegyelmi eszközök” meglétét és megmaradását munkálja a Szent Lélek. vagy nem tudnák hittel elfogadni. volt Jézus Krisztusnak az Ő földi életében még egy másfajta rendelkezése is. emez jelképes vendégség. Sőt. És a sákramentumok használatban maradása felett is a Szent Lélek őrködik. Ezért az Igének és a sákramentumoknak kiújuló bizonyságtétele megannyi alkalom arra. Egyszóval az Ige és a sákramentumok által érkezik hozzánk Istennek az a kijelentése. vagy 146 . hogy nem tehetnek mást. és azt akarja. amely az írott és a hirdetett Igéből is kizendül: Isten a Jézus Krisztusban bűnös emberek megváltó Istenének jelentette ki magát. Vagy meg sem értenék. amely nélkül elvesznénk. hogy ezeket az eszközöket hogyan használja azután fel a hitnek munkálására. akár az élőszó bizonyságtételében jut el az emberekhez. hogy aztán felhasználhassa őket. A keresztség azt hirdeti. Az apostolok eredeti bizonyság- tételét is a Szent Lélek élesztette és mozgatta. az Isten „írott Igéje” és „hirdetett Igéje” által. Az úrvacsora arról beszél. hogy az Ő testének megtöretéséből és vérének kiontásából fakad számunkra az az új életet adó és azt tápláló kegyelem. amelyet Jézus Krisztusban adott. – Így lép Jézus Krisztus még késői évszá- zadoknak is. nem mentek feledésbe. az embereknek lehessen azért találkozásuk Ővele. amelyekhez az Ő munkája hozzáfűződik. szintén a Szent Lélektől nyerik indíttatásukat. A Szent Léleknek e nélkül a munkája nélkül az Ige szava – akár a szent írásokban. hogy belőle megértsék az Isten felajánlott „kegyelmi szövetségét”.

új erőre kap az Ige olvasójában és hallgatójában a Jézus Krisztusban való hit. és mi rábízhatjuk ma- gunkat mindhalálunkig. Az úrvacsora is így válik számunkra az Isten kegyelmének mindig kiújuló bizonyságává. sohasem vezet bennünket túl Őrajta. egész életünkön át elkísérhet az a tudat. és az embert foglyául ejti. hogy nekünk is biztosította Jézus Krisztus azt a megváltást. hogy aki ezt elnyerte. hogy az ember restell alázatosan odazarándokolni. és amit a lelke mélységeiből előhoz. általánosságban mindig is úgy vallotta a keresztyén hit a Szent Lélek valóságát. annak többé már nincs szüksége Jézus Krisztusra.talán már az unalomig elégszer hallott szavai egyszerre különös jelentőséget nyernek: ki- világosodik belőlük valami. és annak tesz bennünket részeseivé. ezért álmodozik arról. Az ilyenfajta gondolkozás alól nyilván „kilóg a lóláb”. mindig újra eltelhetünk azzal a meggyőződéssel. akiknek minden szükségét megelégíti Istennek kegyelme. Lényegében véve azt jelenti. E szerint tehát volná- nak emberek. ahol Isten találkozót adott neki: Jézus Krisztushoz. mert ennél tovább még nem jutottak. akiknek Jézus Krisztusba kell vetniük a hitüket. hogy annak a kimeríthetetlen ajándéknak a részeseivé tegyen. voltaképpen kirúgja a lába alól a keresztyén hit alapját. hogy a maga címére. az nem egyéb. hogy Jézus Krisztus megáldoztatása árán mi is Isten megváltottai vagyunk. amit Isten közölni akar vele. és e helyett elvárja. és sohasem teszi Őt számunkra már nélkülözhetővé. amelyet valamikor Jézus Krisztusban adott Isten az egész embervilágnak. hogy Ő „a 147 . és viszont volnának olyanok. megszületik. akik ezen az állapoton már túljutva. Így válik rajtunk a keresztség valóban az Isten „kegyelmi szövetségének” pecsétjévé: ha elnyertük egyszer. amelyet Isten Őbenne adott nekünk. bűnös emberi szív nyilatkozik meg benne. hogy a sákramentumok külsőségeiben is Jézus Krisztusnak hozzánk érkező szavát tudjuk felfogni. ha általuk Jézus Krisztust értjük meg egyre világosabban. sőt el egészen az örökkévalóságig. kilép belőlük Jézus Krisztus az ember elé. amely minden bűneinktől megtisztít. vagy a Szent Lélek. Isten élő és ható beszéde szólal meg emberi beszédük által. Látható ebből. csak a saját megbízhatatlan sejtései és téveteg gondolatai. hogy nem képzelhető el nagyobb tévedés. A sákramentumok is üres és meddő szertartások lennének a Szent Lélek munkája nélkül. hogy míg az Istennel való közösségéről képzelődik. ami szíven találja az embert. hogy csak a saját lelke mélységeibe kell alászállnia. és a nemzedékek hosszú láncolatán át ránk származott sákramentumok által odakapcsol bennünket ahhoz a „történeti kijelentéshez”. Éppen ellenkezőleg: minden munkássága arra irányul. a bennük élő Szent Lélekre bízhatják rá magukat. A Szent Lélek cselekszi azt velünk. Nem akar már arra az egyetlen helyre figyelni. amelyeket aztán felruház a Szent Lélek tekintélyével! Nem veszi észre. Az évezredek távolságán át felénk hangzó Ige által. és semmi hasznát nem látnánk a gyakorlásuknak. Ezért egyes szórványos eltévelyedésektől eltekintve. amelyben Ő maga biztosít bennünket bűnös voltunk ellenére is az Isten kegyel- méről. Az Istentől függetlenkedő. hogy Őhozzá vezessen el. és ott a Szent Lélek felbuzgó forrásaiból mindent elnyerhet. vagy ha már megvolt. és belemarkol a lelkébe. gyakorlásuk által Ővele magával legyen olyan talál- kozásunk. mint ha valaki választást akarna tenni: vagy Jézus Krisztus. Az elmúlt idők folyamán megkísértette néha a keresztyén hitet az a gondolat. házhoz szállítva kapja meg azt. és a lelkünk hátteréből elősugárzó erők csak akkor igazán a Szent Lélek hatásai. hogy a Szent Lélek olyan magasabb rendű ajándéka Istennek. ahol Isten egyszer s mindenkorra kijelentette magát. Ezért fűződik a Szent Lélek munkája a „kegyelmi eszközökhöz”. A valóságos Szent Lélek sohasem tesz bennünket Jézus Krisztustól függetlenekké. valójában csak a maga árva bezárkózottságában űzi álmainak veszélyes játékát. A lelkünk mélységeiből felhangzó hangok csak akkor igazán a Szent Lélek tanításai. és Ővele kapcsoljon egyre szorosabban oda a hit által. ha Jézus Krisztussal való egyre bensőbb összeforrásra késztetnek minket. vagy éppen a saját tisztátalan és önző belső indíttatásai. amire szüksége van. Ha valamilyen magasabb rendű keresztyén hit címén teszi is ezt meg az ember. és valahányszor élünk vele.

hanem jelekben kifejezett „látható Ige”. hogy a Szent Lélek munkája a saját öntudatunk elől is elrejtve megy végbe bennünk.Jézus Krisztus Lelke”: általa a megváltó kegyelemnek ugyanaz a megújító ereje árad szét. Nem azon fordul tehát meg e szerint a sákramentum haszna. A „kegyelmi eszközök” által tehát az öntudatos lelkünkre hat. még ha egyébként szendergő állapotban lenne is. Hiszen akihez az Ige nem jutott el. hogy ezek a szertartások mit fejeznek ki. Ezen az állásponton arra a kérdésre. az nem is tudhatja: mi van kiábrázolva a sákramentumokban? S ha nem érti meg. E szerint a Szent Lélek az Ige és a sákramentumok által elénk állítja Jézus Krisztust. amely a reformáció óta elválasztja a keresztyéneket egymással szembenálló táborokra. amelyet szintén öntudatosan kell felfognunk. az ezáltal kapcsolatba jut a kegyelem forrásával. és úgy köt össze bennünket Ővele. Ezen az általános egyetértésen belül mégis mutatkozik egy lényeges különbség. vagy ha akár nincs is eszméleténél. betöltheti a Szent Lélek munkájához szükséges eszköz szerepét. hogy rajtuk. És e mellett a lelkileg érvényesülő 148 . és részesül annak áldásaiban. hogy az Őbenne való hitet éleszti fel bennünk. azt volta- képpen már elmondtuk. hogy láthatná akkor hasznukat? Ezzel áll szemben az a másik felfogás. Aki el akarja nyerni a Szent Lélek hatóerejét. hogy ők nem is tudják: miről van szó? A sákramentumok éppen arra valók. és aki szertartásaikban részt vesz. amit Isten a Jézus Krisztusban kínál nekünk. azt a sákramentumokhoz kell utasítani. és ezt a hatást teszi bennünk foganatossá olyan titokzatos hatásaival. mint valami titokzatos vezetéken vagy csatornarendszeren át menjen végbe a kegyelemnek szétáradása. Gyakorolja azokat engedelmesen. Hogy erre a református keresztyén hit. és Őbenne hozzánk szóló kijelentését hittel elfogadhatjuk. hogy az ember általa is felfog. Ezért használja fel eszközéül elsősorban az Igét. amely élesen elüt a Jézus Krisztusban nekünk felkínált „kegyelmi szövetség” nyomatékosan személyi jellegétől. amelynek forrása Jézus Krisztusban nyílt meg számunkra. Ezen az alapon azt is mondhatjuk. amikor a sákramentumban részesül. hogy mit mondanak. mit sem ér. akár érti. Hogyan hozza létre a Szent Lélek a mindenkori emberek kapcsolatát Jézus Krisztussal? – ez a nagy elválasztó kérdés. hogy mik a „kegyelmi eszközök”. de azért megy végbe. hogy ezzel személyes mivoltunkat. hogy míg egyfelől az Ige egymagában is. csak nem sza- vakban. hogy eredményeképpen mi a Jézus Krisztussal való találkozásban öntudatos hitünkkel kapcsolódjunk oda Őhozzá. A sákramentum is csak annyiban „kegyelmi eszköz”. amennyiben szintén Ige. és vele együtt a reformáció nyomán járó másoké is mit válaszol. öntudatos válaszadásra szólít fel bennünket. hanem már puszta végrehajtatása által is hat a sákramentum az emberre. Így azonban az emberi életnek Istenhez való viszonya olyan dologi jelleget ölt. és akkor azok által a Szent Lélek elvégzi majd benne az Ő munkáját. mert ez által érkezik el hozzánk öntudatosan felfoghatóan az. hogy voltaképpen az Ige az egyetlen „kegyelmi eszköz”. amely által Jézus Krisztust megismerhetjük. Igaz. Istennek a Jézus Krisztusban megnyilvánult kegyelme e szerint úgy is továbbáradhat az emberek életére. hogy az emberi léleknek ez az öntudatossága nem okvetlenül fontos az Istenhez való viszonyának alakulásában. akár nem érti. amely alapjában véve azt vallja. Isten Jézus Krisztusban úgy állt elénk és úgy szól hozzánk. amelyeknek a munkája persze már a saját öntudatunk elől is elrejtve megy végbe bennünk. És talán ez az a különbség. egyszerűen így hangzik a válasz: a sákramentumok. Rövidre fogva és kiélezetten abban fog- lalhatjuk ezt össze. és nekünk erre az Ő kijelentésére személyes hitünk dönté- sével kell megadnunk feleletünket. addig a sákramen- tum egymagában. Ige nélkül. mert a Szent Lélek munkája lényegében véve nem az emberi öntudaton át megy végbe. a sákramentumok nélkül is. amelyben minden más különbség is gyökerezik. hanem csak az Igéhez hozzájáruló drága ráadásként fokozza annak amúgy is végbemenő szolgálatát. amely a reformáció nyomdokain járókat a velük szembenállóktól elválasztja. és pedig hittel fog fel a Jézus Krisztusban hozzáérkező üzenetet. teljesen felébreszti.

hogy Jézus Krisztusnak ilyen testi jelenléte azt jelentené. mint az Igére való figyelésben. Így vagyunk a sákramentumokkal is: a múltból felidézett emlékek közvetítése által ugyan. hogy az úrvacsorai kenyér körül valamilyen titok lebeg: Jézus Krisztus az úrvacsorában valahogy testileg is jelen van. hogy kapcsolódjék a testünk is.„kegyelmi eszköz” mellett a sákramentumok külső. és az emberi természet is megmarad a maga végességének korlátai között. vagy legalább is ünnepélyesen megszorítják egymás kezét. Jézus Krisztusnak az úrvacsora szereztetésekor elhangzott szavai alapján: „Ez az én testem”. hogy még abban a titokzatos egyesülésben is. hogy ezért nem lehet eléggé hálás. és ezt nélkülöznie nagy vesztesége volna. amit az Igéből már amúgy is elég világosan felfoghattunk. az egyik fél azt vallotta. a református keresztyének ezt a gondolatot nem tehette magáévá. akkor – azt lehetne kérdezni – voltaképpen mi szükség van rájuk? Csakugyan: Istennek ugyanazt a kegyelmét kínálják fel nekünk. amely magának a reformációnak a táborát is kettéválasztotta. és arra válaszolhatunk hitünkkel. hogy abban a testünk sokkal nagyobb szerepet játszhat. Ez volt az a kérdés. Ezért beérte a református keresztyén hit azzal a magában véve is már elég nagy titokkal. Hiszen az Ige szava sem csak a múlt emlékei közé vezet vissza bennünket. mint ahogy minden más lelki ügyünkben is. és ezért a kibékült felek egymás nyakába borulnak. Istennek kegyelme és a bűnös ember hite e nélkül is egymásra találhatna. ebbe a lelki ügyünkbe valahogy bele kell. de mivel testben lakó lelki lények vagyunk. A sákramentumok ezért eléggé meg nem becsülhető eszközei a Szent Léleknek. azt a sákramentumok szemmel látható és kézzel tapintható módon. egyedülvaló Isten-voltát. Ehhez nem szükséges azt vélnünk. részt vesz valahogy a testünk is. mint ahogy mindig és mindenütt is jelen van az Őbenne hívők számára. hanem amikor a hajdan e földön járt Jézus Krisztusról tesz bizonyságot. és mit hozott a számunkra. Világosan látták. és összehangolódjanak egymással. De ha ez a lelki folyamat végbement. mert – ha egyszer az Igét már megértettük és befogadtuk – ezek által is Istennek ugyanazt a hozzánk szóló kijelentését foghatjuk fel. hogy a bűnös embernek az úrvacsorában is ugyanolyan találkozása és közössége 149 . ez voltaképpen lelki ügyük mindkettőjüknek. És éppen ez a más módon való szolgálatuk teszi becsessé őket: amit az Ige szavakba foglaltan ad elénk. de mégis az élő Jézus Krisztussal való legközvetlenebb találkozásban részesülünk általuk. hogy a sákramentumok távolról sem csupán emlékeztető szertartások. amikor Jézus Krisztusban megtestesült. szükségesnek tartotta hangsúlyozni: Isten ez által mit sem veszít Isten-voltából. megkívánja. A másik fél. A „tulajdonságok áthárulá- sának” ilyen gondolatával pedig. Ha két haragos ellenfél kibékül egymással. akkor ki kell csattannia valamilyen testi megnyilatkozásban is. amelyek által növeli és táplálja a Jézus Krisztusban való hitünket. és lényegében véve minden rendben lehetne. Ugyanígy az a „kegyelmi szövetség” is. amely az elevenünkbe vág. amelyek a távoli múltból elénk idézik: ki volt Jézus Krisztus. amint láttuk. hogy ilyenkor a mindenütt jelenvalóság isteni tulajdonsága áthárul az Ő emberi mivoltára. De ha a sákramentumok arra valók. testi mozzanatait is csak azért használja fel. ahogy máskor és másutt nincs jelen ebben a világban. – de más módon kínálják fel. hogy legyen valamilyen ünnepélyes testi megpecsételése is. amelyre Isten lép velünk Jézus Krisztus által. hogy ugyanazt tárják a lelkünk elé. amely felől az Ige is biztosít bennünket. Világos ebből. Istennek kijelentése az öntudatos lelkünkhöz szól. amelyhez az Ő teste is tartozik. De a sákramentumok által olyan végleges megerősítést és biztosítást nyer az ember Istennek „kegyelmi szövetsége” felől. ugyanakkor a mennyei dicsőségében most is élő és uralkodó Jézus Krisztussal is szembesít bennünket. amelybe Isten a mi emberi természetünkkel lépett akkor. lelkileg kellett. határozottan szembehelyezkedett a református keresztyén hit Jézus Krisztus személyéről való egész gondolkozásában. hogy magukban elintézzék egymás közti ellentétüket. hogy Jézus Krisztus a sákramentumokban valamilyen más módon van jelen. tehát úgy közlik velünk. Olyan erőteljesen ki akarta domborítani Istennek minden teremtményiség felett álló.

hogy a sákramentumokba magukba volna bezárva a kegyelem.lehet a mennyei Jézus Krisztussal. felemelők. amelyet ezek. hogy a hozzá tartozók csak két sákramentumot fogadnak el: a keresztséget és az úrvacsorát. de ezzel a kettővel egy sorba nem helyezhetők. ha Ő úgy akarja. hogy a Jézus Krisztus által e világra kiáradt kegyelemben az Őbenne való hit által lehet részesülni. és amely az Ige szavában azóta is szól hozzánk. Akik a sákramen- tumokban látják a tulajdonképpeni „kegyelmi eszközöket”. és a sákramentumokban is az a fontos. De ha elsősorban az Igében kell látnunk azt az eszközt. hogy ilyenkor még a Jézus Krisztus megdicsőült testével is. a sákramentumokat túlbecsülő felfogás kicsúcsosodik. hogy valósággal újra megtes- tesül az Isten Fia. és azoknak a puszta gyakorlása által lehetne benne részesülni. hogy a Szent Lélek munkája feltétlenül ezekhez a „kegyelmi eszközökhöz” van kötve. ha ugyanannak a hatalmasságnak a pecsétje. mert éppen azt a Jézus Krisztussal való kapcsolatot nem szolgálhatják. valahányszor az úrvacsorai kenyeret (illetve ostyát) megszenteli a szertartást végző pap. hogy Ő maga akarta. mint Őtőle magától hozzánk érkező posta. Már csak azért is tagadnia kellett ezt a reformáció egész táborának. Egyéb szertartások is lehetnek ősiek. sokatmondók. mert ez az „átlényegülés” által megismétlődő megtestesülés arra való volna. amikor az 150 . hogy – amint a pecsét is csak akkor ér valamit. bűnös embereknek. Ezzel a tagadással kellett megvallani azt az igazságot. amelynek gyakori megismétlésével kell szerinte Istent a bűnös emberek iránt megen- gesztelni. amelyet a Szent Lélek felhasznál. Az elmondottak nem jelentik azt. mint ilyenkor. Ezt mindenestől fogva tagadni kellett. hogy ennek révén megismétlődjék Jézus Krisztus megáldoztatása is. ha máskor nem élheti is azt át mindig olyan megragadó. szolgálhatnak. hogy azt a kegyelmet. hogy bár a kenyér- nek érzékileg észlelhető tulajdonságai nem változnak meg. mint jelenlévővel. értékesek. Ebbe vethetjük a bizalmunkat olyan esetekben. van a hívőnek olyan dolga. Ezek felelnek meg a Szent Lélek munkásságának. hanem maga az újra testet öltött Jézus Krisztus. vagyis magától Jézus Krisztustól eredjen. Ilyen sákramentum pedig csak kettő van. A reformáció táborának ugyanez a megegyezése mutatkozik abban is. ha mennél több szertartást számlálhatnak ezeknek sorába. az úrvacsorában annyira benne rejlik az Isten kegyelme. Ezekről tudjuk. hogy t. hogy egészen bizonyosak lehessünk felőle. a keresztség és az úrvacsora. E szerint ilyenkor olyan titokzatos „átlényegülés” megy végbe. azok természetesen örülnek. Szabados isteni hatalmával Ő ezek nélkül is elvégezheti munkáját emberek lelkében. hogy általuk lelkileg felfogjuk és öntudatosan elfogadjuk Istennek ezt a felkínált kegyelmét. a megengesztelt Isten kegyelmét. amelytől az írás is ered – a sákramentum is az Igével egyazon forrásból származzék. De egyébként és általánosságban is tagadnia kellett a reformáció egész táborának azt. nem a tagadás kedvéért. amilyenre éppen a sákramentum nyújt csak alkalmat. És nem tetézte ezt a nagy titkot azzal a felesleges további titokkal. hanem annak a nagy állításnak a védelmében. a sákramentumnak pedig az adja meg az értékét. Így közelebbről egyöntetűen szembe helyezkednek azzal a gondolattal. akkor minden azon fordul meg. amit az Ige már amúgy is közölt velünk. amely a keresztyén hitnek legboldogabb bizonyossága. amelyet Ő e világnak kijelentett. amelyben ez az egész. Ő maga pecsételi meg számunkra még ünnepélyes külsőséggel is. A római katolikus keresztyénségben az úrvacsora sákramentumából ezért egy külön áldozati szertartás is lett. hogy egyaránt szemben állnak a római katolikus keresztyénségnek a sákra- mentumokról vallott felfogásával. hogy hívei gyakorolják. Ezekben rejlik tehát az a nagy ajándék. A reformáció két ága közötti ez a nézeteltérés azonban csak annál jobban kidomborítja azt a megegyezésüket.i. hogy Jézus Krisztus az Ő kereszthalálában való megáldoztatásával egyszer s mindenkorra biztosította ne- künk. amilyenben hite által máskor is állandóan részesülhet. rejtett lényege szerint az mégsem kenyér már. amellyel Jézus Krisztushoz akar bennünket kapcsolni. eleven bizonyossággal. hogy – mint a pecsét az íráson – csak megerősíti számunkra azt.

A többi aztán az Ő dolga. vagy súlyos betegségben szenvedők egyenesen olyan öntudatlan állapotban szendereghetnek. és meg is maradjon minden bekövetkezhető válságon át. Nem tudhatjuk: milyen más rejtelmes módjai lehetnek neki arra. Idegrendszerükben megbetegedett emberek állandóan olyan állapotban élhetnek közöttünk. hogy Jézus Krisztusban való hite meglegyen. Gyermekeink el- halhatnak olyan fejletlen korukban. Így rábízhatja az ember magát. mert ezt nem tudhatjuk. „Hiszek Szent Lélek- ben” – ez tehát azt is jelenti: élek azokkal az orvosszerekkel. ez az ügy nem tartozik ránk. hogy az ilyen különleges esetektől eltekintve. lelkiismeretesen merítek az Igének és a sákramentumoknak azokból a forrásaiból. mint ilyeneket. De éppen azért. akkor azokat mi is öntudatosan megbecsülhetjük. hogy ennek alapján mi magunk is öntudatos részesei és engedelmes előmozdítói lehetünk a Szent Lélek bennünk folyó munkájának. és elnyerjük a benne felénk áradó megváltó kegyelmet. amelyeket életünkben fel akar használni. hogy az Ige útja el van zárva a lelkükhöz. Miránk az tartozik. és öntudatosan kereshetjük az alkalmat arra. hogy az ilyen esetekben is véghez vigye a megváltás megvalósulását. Ezt teljes bizalommal Őrá kell hagynunk. Ez pedig azt jelenti. Ez nem ok arra. amely által Ő megerősít. amit Isten kijelentéséből világosan tudhatunk. hogy kitegyük a lelkünket a Szent Lélek általuk munkálkodó hatásának. az emberi élet rendes folyásának a során. és így munkálja Szent Lelke által bennünk azt az eredményt. Isten az Igében és a sákramentumokban mutatja fel előttünk Jézus Krisztust.Ige szava nem érvényesülhet (s annál kevésbé a sákramentumok szava). hogy az ilyeneket kizárjuk a Szent Lélek munkájának köréből. azok által majd gondja lesz a Szent Léleknek arra. Ha beiktatta életébe az Ige és a sákramentumok szolgálatát. fel- használom azt a lelki táplálékot. hogy higgyünk Jézus Krisztusban. 151 . amelyekkel Ő gyógyít. amelyekből merítve részesülhetek a Szent Lélek titokzatos munkájában. Ha ismerjük azokat az eszközöket. hogy az Ige által még meg sem ismerkedhettek Jézus Krisztussal.

mint Atya. Szent Lélekben”. mégis ugyanaz a kijelentés minden egyes esetben. Mivel Isten kijelentésére rábízhatja magát teljes bizalommal. mégis mindvégig megtartja a maga Isten-teremtette egységét. amint erre már rámutattunk. Az első emberpár megteremtésével voltaképpen már megteremtette az annak életéből elszaporodó egész emberiséget. hogy a keresztyén hit a hívőknek nemcsak egyéni. hogy kiben. amely a többiek nélkül is meglehetne. Az első ezek közül az egyház. noha mindegyiküket egyenként szólítja meg és ragadja meg. Szent Lélek. Ha egyénenként számtalan változatban is. hogy ebből 152 . Azt jelenti ez más szóval: Istent az Ő kijelentéséből úgy ismertem meg. A hívők összességének ez az együvé tartozása és egysége az. akkor ezzel mindnyájan ugyanannak a történésnek a részeseivé válnak. hanem arról.. amely egyúttal engedelmes odaadás is. Ezzel a Hiszekegy egy nagyon fontos mozzanattal egészíti ki a már elmondottakat. Ezért ez az emberfajta. illetve az eddig is már elmondottakban bennefoglalt nagyon fontos mozzanatot emel ki még külön nyomatékkal is. és arra az egyes embernek kell válaszolnia az ő legszemélyesebb hitével.. A Hiszekegy az egyes szám első személyében szólal meg: én „hiszek egy Istenben. amelyekről azt mondja a Hiszekegy: „hiszem ezeket”. és hitükkel válaszolnak rá. Nem úgy népesítette be Isten ezt a világot az emberiséggel. és amit valóságnak vall meg. Istennek az emberrel való minden dolgát az jellemzi. amit a Hiszekegy el akart mondani arról: kiben hisz a keresztyén ember? Senki másra nem irányul ez az ő hite. Közelebbről a Szent Lélekről szóló vallástételhez fűződik ezeknek a „valamiknek” a felsorolása. Olyasmikről van ugyanis szó. Erre a kijelentésre adott személyes felelet hangzik fel az egész Hiszekegynek ebben az alaphangjában: „Hiszek Őbenne”. hogy Ő az egyéneket egységbe foglalva látja. amit a Hiszekegy „egy- háznak” nevez. Fiú. mintha egymás mellett futó párhuzamos szál volna mindegyik. hogy ebből megtudtam. a századik és a milliomodik is. Ő sajátos értelemben éppen ennek az egyháznak az Istene. senki másra nem füg- geszti azt a végső és teljes bizalmát. mert Isten kijelentése is. a másik is. ha nemzedékről-nemzedékre szétágazik is egyéni életek megszámlálhatatlan soka- ságára. amelyek tehát a Szent Léleknek az emberek életében végzett munkája által válnak valóságokká. Ilyeneket sorol fel még végül a Hiszekegy. De van a dolognak egy másik oldala is! Már abból is kitűnik ez. közönséges keresztyén anyaszentegyházat”. hanem össze- függő szövedékké dolgozza össze valamennyit. Már a teremtés munkáját is ez jellemzi. amelyekről különben tudomása sem lehetne. és ebben az egységükben foglalkozik velük. Az egyéni hitvallásoknak ez az egybecsengése azt mutatja. hogy külön- külön megteremtett emberek sokaságával rakta tele. Amikor tehát emberek azt felfogják. hogy mit hisz a keresztyén ember.. Csak most már nem arról van szó. De a Hiszekegy még folytatódik ezután is. aki magát az Ő titokzatos hármasságában úgy jelentette ki. annak alapján meglehet a bizonyossága olyan dolgok valóságáról. de alapjában véve mégis ugyanazzal a hittel felel minden hívő Isten kijelentésére. ahogy a fazekasmester rakja egymás mellé a polcra a sorban egymásután elkészülő edényeket. És ez nyilván azért van így. Ebben az jut kifejezésre. csak az örökké- való egy Istenre. hogy Isten az egyes embert szólítja meg az Ő kijelentésével. ISTEN EGYHÁZA A Szent Lélekről szóló vallástétellel kikerekedett az. Jézus Krisztusban. amikben Istennek a Jézus Krisztusban kijelentett megváltó kegyelme már a maga gyümölcseit termi meg.. XXII. de nem úgy vezeti végig az egyes emberek élete sorsát. hogy ugyanazt a Hiszekegyet mondja el az egyik ember is. hanem közös ügye is. Minden emberrel megvannak ugyan a külön céljai és útjai. „Hiszek egy. Láttuk. hogy neki egyháza is van.

a Szent Lélek munkája által sarjad ki a Jézus Krisztusból. e tekintetben is teljes világosságot teremtett. hogy Istenhez csak annyiban lehet köze. a megromlottból növeszti ki megváltó munkájával. Bármely népbeli ember egyaránt részese lehet az Isten „kegyelmi szövetségének”. És ez az összefüggése meg is marad az újjáteremtésben is. Nem egyes emberek alkalmi és esetleges szerencsétlensége az. Csak az a nagy különbség. amelyből a megváltott emberiséget kinöveszti. és pedig ugyanolyan szerves egységben. Nem a réginek a helyébe teremti Isten ezt az új emberiséget. Az a hajdani „kiválasztott nép” csak előre vetett árnyéka. amelyet Jézus Krisztus hozott erre a világra. Minden bűn valakinek az egyéni bűne. amely ezzel eloszlott. hogy a bűn által megzavart és eltorzított ter- emtettségből előhozza azt az Ő eredeti gondolatainak megfelelő új teremtettséget. hogy egy bizonyos népnek a fia. hogy Isten az Ő kijelentését és megváltó kegyelmét az egyes emberrel közli. mint közös tőből. Az új életnek forrásául a régi emberiség fájába oltotta be Isten a Jézus Krisztus életét. és ez a Jézus Krisztus által felragyogott isteni kijelentés fényénél csak annál tisztábban tűnik a szemünkbe: Istennek valóban van ebben a világban „kiválasztott népe”. sok egyébbel együtt még az is homályban volt. és megváltó munkája átjár. mert annak ígéretei az egész emberiséghez szólnak. És az egyes ember úgy érezhette akkor. e közben kitűnt. ez az újjáteremtett emberiség ellenben már nem közös testi eredetből való származás által függ össze. amelyben Isten céljai megvalósul- nak. Nemcsak egyes embereknek jelent meg Jézus Krisztusban az Ő kegyelme. amíg az előkészítés ideje ezt így kívánta meg. Az a végleges és teljes kijelentés aztán. mégis volt valami. Az az együvé tartozó emberközösség tehát. Senkire nézve nem jelent semmilyen előnyt az Istennel való közössége szempontjából. Csak egy új emberiségnek az összefüggő egységében való- sulhat ez meg. mint olyanra irányul. jelképes kiábrázolása volt az Isten tulajdonképpeni gondolatának. földi értelemben vett nép ez.érthető meg a bűn valósága is igaz mivolta szerint. Az ősi gyökereiben megromlott egész embervilág a maga egészében él Istentől elszakadt életet. Az Ótestamentum idején. egy népre. amely minden embert egybefoglalt. ami maradandó értékű igazság. Átmenetileg akkor valóban ez is volt a helyzet. hogy valamely más néphez tartozik. Ezzel nem érné el a megváltás igazi célját – azt. hogy lelkileg kapcsolódnak hozzá Jézus Krisztushoz. amelyet az Ő kijelentésének fénye betölt. Nem közönséges. hogy a régi emberiségben a közös ős-szülőktől való testi leszármazás volt az a kötelék. de ugyanakkor ott sötétlik mögötte az „eredendő bűn” átka is. amelynek rendeltetése már nem néhány évszázad átmeneti idejére szól. s amikor az Ő kijelentése és megváltó munkája minden korláton áttörve szétáradt az egész embervilág felé. Ez az Ő igazi „kiválasztott népe”. hogy Istennek az a munkája. aki felelős érte. és pedig a világ minden népe közül egyetlenegyre. De ez az előrevetett árnyék hű képe volt annak a valóságnak. hogy Isten megint csak egy „népet” alakít magának. amellyel a bűnös világban a maga célját megvalósítja. amely aztán Jézus Krisztus által napfényre jött. hanem örökérvényű: a Jézus Krisztusban hívő emberek 153 . hanem egy minden földi nép köréből toborzódó. és sorvadozik e miatt az Isten ítélete alatt. amelyben az Ő dicsősége tisztán tükröződik. hogy a megromlott embe- riségből itt-ott egy-egy elszigetelt életet ragadjon ki és emeljen fel a magával való közösségbe. de egymással annál inkább együvé tartozó közösségnek. hogy Istennel ellentétbe kerülnek. hanem a régiből. az Ő „választott népére”. hogy Isten előtt nép és nép között nincs különbség. Ezért Istennek a megváltó munkája sem arra irányul. Kitűnt. Amikor az ideiglenes burok szétpattant és lehámlott az Isten ügyéről. Ilyen test szerint való összefüggése már amúgy is megvan. amennyiben ehhez a néphez tartozik. sem nem jelent semmilyen hátrányt az. amilyennek a burkába az Ótestamentum korában csakugyan bele volt ágyazva az Isten munkája. akivel engedelmes összhangzásban élni volna az igazi rendeltetésük. és így válnak eggyé Ővele. és csak azon az egy feltételen fordul meg minden: hittel válaszol-e valaki rá? De az Ótestamentum homályos látásában. Akkor úgy látszott még. amilyen amazt is egybefoglalta. De ennek tagjaivá már azáltal válnak az emberek. amely Jézus Krisztus eljövetelét előkészítette.

hogy a maga rendjén és idején beteljesedjék kiválasztottain a rájuk egyenként is vonatkozó kegyelmi végzés. keresztyén anyaszentegyház” nem ugyanaz. mint amit a mindennapi életben ilyen vagy amolyan elnevezésű felekezeti egyházként szoktunk emlegetni. de senki máshoz aztán nincs. annál több közük van egymáshoz is. hogy a maga életével áthassa és betöltse. A Fiú Istennek a kijelentése is azért öltött testet az Ő egyszer s mindenkorra szóló egyszeri emberré-lételében. az ez által már ebbe a közösségbe is belekapcsolódik. és ezzel megvalósítja bennük Istennek örök kegyelmi végzését. hogy Isten üdvözíti ezt a közösséget. akinek „egyháza” van ebben a világban. És e szerint az Ő örök terve szerint kerül aztán sor arra. közönséges. hanem egyúttal annak az új emberiségnek az összefüggő épületét is építi. amelyben minden egyes hívő ember csak egy- egy „élő kő”. Le kell tehát tennie minden reménységről annak az embernek. Már csak azért sem. hogy neki csak Jézus Krisztushoz van köze. És ezért a Szent Lélek Isten is. Ugyanannál az egyetlen forrásnál kell mindnyájuknak egybegyülekezniük. hogy az ő megváltása csak egy láncszem a megváltásnak sok-sok emberre is kiterjedő hatalmas hálózatában. mert ez úgy hangzana. hogy ez az „egy. aki abban a hazug hiedelemben él. Tehát élősdi módon élvezi a közösség áldásait ő is. azokat úgy üdvözíti. de a maga teljes munkáját csak összességükben fejti ki. mert ilyen felekezeti egyház több is van. és azért nem adatott meg valamilyen más módon. és a példaadása vonzza őt is a benne való hitre! Az is. Hogy is juthatna el bárki is a Jézus Krisztusban való hitre csak úgy egymagában? Hiszen ehhez az szükséges. Akit öröktől fogva kiválasztott. mintha ez a közösség üdvözíthetne bárkit is. amikor az egyes kiválasztottakat elvezeti a Jézus Krisztusban való hitre. A Szentháromság Istene egyszóval olyan Istennek jelentette ki magát. E felől a közösség felől határozott az Atya Isten az Ő öröktől fogva mindörökké megálló terveiben. az sérthetetlen igazság: nincs üdvösség ezen a közösségen kívül. mennyivel mélyebb. A 154 . hogy másoktól halljon Őróla. aki a hívők közösségének széles mezejére kitekintve hálásan vallja: „Hiszek egy. az Ő egyháza. csak hálát- lanul eltagadja a közösséggel való összefüggéseit. s azért voltaképpen az nevezhető „Isten hajlékának”. Találkozniuk kell egymással is. azt mindjárt úgy választotta ki. közönséges. hogy ez az egyetlen középpont egységbe foghassa maga körül a hívők összességét. hogy „egy”. Az „egyházat” építi fel az évszázadok folyamán egyre teljesebben avégre. hanem valamennyiüknek összefüggő összességére. az csak egy sugár a kegyelemnek abból a napfényéből. akkor annak teljes kifejlését is csak a közösség ölén nyerheti el. De amit ez a félreérthető kifejezés mondani akar. és amit ő maga Jézus Krisztusból felfoghat. amely az Isten választottainak az összességét beragyogja. amikor Jézus Krisztussal találkoznak. szilárdabb és gazdagabb lenne ezáltal a hite! Istent az Ő kijelentésének és megváltó kegyelmének igaz valójában csak az ismerte meg. Ha mindig gondolna arra. És mennél több közük van Őhozzá. annak köszönheti a Jézus Krisztusban való hitét. hogy előtte és rajta kívül is már sokan hittek Őbenne. ezáltal már nemcsak egyes emberek megváltásán munkálkodik. Jézus Krisztus- ban hinni csak a hívők közösségében lehet. amelyről a Hiszekegyben van szó. hogy ez csak az ő magánügye maradjon. mint ennek a közösségnek a tagjait. Ne nevezzük ezt a közösséget „egyedül üdvözítő egyháznak”. Arról az egyházról ellenben. keresztyén anyaszentegyházat”! Nyilvánvaló. hogy Isten kijelentését elnyerhessék. aki úgy szeretné hasznát látni a Jézus Krisztusban nyert ajándéknak. holott a valóság az. Nem különálló egyes kiválasztottakra vonatkoznak az Ő kegyelmi végzései. Pedig milyen sok további áldástól fosztja meg magát ezzel! Ha a közösség révén jutott el a hitre.összessége. nyomatékosan megállapítjuk. hogy kijelölte helyét is a többiekkel való összefüggésében. külön-külön a kiválasztottak mindegyikének a számára. Aki hitével Őhozzá kapcsolódik. Az Isten kiválasztottaiban való bennük munkálkodása által valamennyiük életét külön-külön is a maga templomává szenteli. másoknak a szava serkentse. Akiket Isten üdvözít.

Nem tapasztalatilag megtalálható. hogy együvé tartozónak. elméleti gondolat. akiknek az életében még ezután fognak beteljesedni Istennek kegyelmi végzései. E szerint tehát a római egyházat illeti meg voltaképpen az „egyház” elnevezés. hogy a saját egyházának a határain át. De ezen kívül ott vannak még mind azok is. akár élnek már. Éppígy nem azonosítható egyetlen más felekezeti egyházzal sem. Nemcsak örökösei lehetünk mindannak. Sőt ugyanígy hozzátar- toznak az „egyház” közösségéhez azok is. Ezért nevezhetjük ezt az „egy egyházat” ebből a szempontból „láthatatlan egyháznak”. hogy „hiszek” ilyen „egyházat”. Az itt. hogy ezt sem tudjuk áttekinteni és számon venni. Azok bármelyikénél nagyobb. amelybe ők már elérkeztek.római katolikus keresztyén ugyan úgy hidalja át ezt az ellentétet. Nyilvánvaló tehát. de aztán egyébként semmi közünk sincs hozzá. Csak azt állítja. elég nekünk az. részesei lehetünk annak a dicsőségnek is. a földön még „harcoló egyháznak” csodálatos erőforrása az. közvetve. mint egyedül jogosult keresztyén egyházban. amikor halálukkal befejezésre és teljességre jutott bennük Isten megváltó munkája. a többiekre ellenben voltaképpen nem helyes ezt a nevet használni. azoknak egyike. mint az ő egyháza. amelyről a Hiszekegy beszél. és pedig természetesen az ő egyháza ez. amelyek- nek révén az életük összefügg egymással. hanem az ő révükön. hogy Isten kijelentése szerint mi ilyen „egyháznak” a közösségébe tartozhatunk. a „diadal- 155 . amely velünk egy időben. hogy mások már befejezték ezt a harcot. s ami tovább hat és gyümölcsözik a mi életünkben is. hogy van közöttük olyan mind- nyájukat átfogó közösség. amelyek előtt még csak homályosan. Nem marad ugyan mindenestől fogva „láthatatlan egyház” a mi tekintetünk előtt sem. amit Isten már eddig elvégzett az Ő kiválasztottainak a földi életében. de ami belőle „látható egyházzá” válik. statisztikailag számon vehető. Az „egyház” egysége ővelük is mindnyájukkal egybefoglal bennünket csakúgy. jelent. amelyről a római katolikus keresztyén is el kell. és éppen így válik számunkra drága ajándékká az. és eljutottak a győzelem állapotába. Ezért is mondja erről az „egy” közösségről a Hiszekegy azt. amióta már világosan szólhatott az emberekhez az Isten kegyelméről szóló örömhír. Már a Jézus Krisztus előtti nemzedé- kekben is. hogy nagyobb. hogy Jézus Krisztus híveinek azt a közösségét tudjuk áttekinteni. egyugyanazon „egyház” részének érezheti magát azzal a másikkal. Valóságos közösségről van szó. és az Ő eljövetele óta is. mert Isten kijelentéséből van róla bizonyosságunk. hogy szerinte a felekezeti egyházak között található meg. közönséges. hogy ez nincs rendjén. Természetes. és e szakadatlan gátlással viaskodva még csak részlegesen. mindig voltak Istennek kiválasztottai ebben a világban. És az „egyháznak” ez a múltat. az sohasem az egész valósága. az az „egy. Azt a római katolikus keresztyén sem tagadja. hogy Jézus Krisztusnak vannak a római egyházon kívül élő hívei is. töredékesen élvezhetjük a megváltás megvalósulását. amennyiben Jézus Krisztus híveit foglalják magukban. mint a jelenben élő összes hívőkkel. jó tudnunk. akik a múltban részesültek az Isten megváltó kegyelmében. és valamennyiükre kiterjedő közösség ez. hanem mindig csak egy-egy töredéke. hogy ismerje. a jelenben él ezen a világon. Ha a tapasztalati világban hiába keresi is a tekintetünk. túlról is. ami hitnek a tárgya. bár- miképpen az emberi tekintet előtt felmutatható valóság ez. Külön ajándék az is. jövendőt egyaránt átfogó közös- sége nem is csak valami elvont. Azonban ez az elgondolás nem oldja meg a nehézséget. mint Isten kijelentéséből. hogy Isten kijelentése biztosít felőle. a bennünk és a világban meglevő bűnnel folytatott állandó harcban. a római főpap vezetése alatt álló keresztyének közössége. amelynek az igazságát felismerjük ugyan. A legjobb esetben is csak arról lehetne szó. Míg mi itt élünk. a jövendő ködén át fénylett a megváltás ajándéka. innen is. és nem azonosítható azzal. hanem olyan. És ezért igaz valója szerint nem ismerhetjük máshonnan. olyan kölcsönhatások érvényesülnek Jézus Krisztus hívei között. hogy egyeknek tudhatjuk magunkat a múltban élő hívőkkel. akár még csak a jövendő nemzedékek során fognak megszületni. Olyasmiről van tehát szó. keresztyén anya- szentegyház”. akiket el is vezetett a vele való közösségre hitük által. amelyről csak azért tudunk beszélni. Még azt sem tagadhatja. mert nekik is abban kellene élniük.

ha így ki tudnánk terjeszteni a mi emberi szemléletünket az egész „látható egyházra”. amelyet ők már elnyertek. hogy egynek tudhatjuk magunkat az utánunk következő nemzedékek kiválasztottaival is. Jézus Krisztusnak emberileg számon vehető hívei közé mindig keverednek olyanok is. hogy az ő kis látókörén belül essenek. itt. és még ha a szavai nem beszélnének is róla. ha arra gondol. Hiszen Isten azokat. Ami itt az Ő ki- választottainak a lelkében végbemegy.maskodó egyházzal”. Szóval is vallást kell tennie róla előbb-utóbb. amelyekben többé-kevésbé kiütközik a valósága. akik elég közel élnek hozzá ahhoz. akik már nincsenek. A jelenben itt élők közül is ki-ki csak azokat veheti számon. hogy az Ő kegyelmi végzéseit megvalósítsa az életükben. hogy Istennek megváltó kegyelme utánunk is ugyanúgy fogja folytatni munkáját még meg sem született jövendőbeli hívők életében is. De ez csak a mi szemléletünk korlátoltságán múlik. azt természetesen nem ellenőrizheti emberi tekintet. Persze akkor is. és az a Jézus Krisztus. Aki lélekben Őhozzá kapcsolódik. hogy ugyanennek a nemzedékek során áthúzódó szent karavánnak egy előtte járt nagy része már bevonult a győzelemnek és a nyugodalomnak az örök hazájába. Nem láthatók azok a hívők. hogy észrevehető nyomai ne legyenek ennek a világnak az életében. vagy legalább észrevehető valami abból is. Ugyanígy nagy erőforrás rejlik abban is. Az eredményei nem maradnak mindenestől fogva elrejtve! Akinek a lelke mélyén megszületik a Jézus Krisztusban való hit. akkor a maga egészében is „látható egyháznak” bizonyulna a mi emberi tekintetünk előtt. Ezt a minden idők minden kiválasztottait felölelő közösséget valóban csak „hinnünk” lehet. beszél róla az egész magatartása: meglátszik rajta. milyen köze van Jézus Krisztushoz. e világbeli megnyilvánulásánál fogva „látható” is. Az a megdicsőülés. az ezt nem titkolhatja el. mint „látható egyházról”. és nyomon tudnánk követni bárhová való elágazásában. a világ minden változása közepette ezután is mindig ugyanúgy meg fog felelni a belé vetett bizalomnak. Igaz valója szerint „láthatatlan egyház” marad számunkra ebben a világban! És mégis beszélnünk kell erről a közösségről úgy is. és segít nekik életben tartaniuk magukban a saját jövendő megdicsőülésüknek a reménységét. ebben a bűnös embervilágban hívja el nemzedékről-nemzedékre. hogy bennük az Ő megváltó kegyelmét megdicsőítse. hogy ő Jézus Krisztusban hisz. hogy az emberek hogyan válaszolnak erre. A Jézus Krisztusban hívő emberről általában szólva megtudható az. Tehát ugyanaz az „egyház”. Jézus Krisztus maga is Istennek láthatóan megtestesült kijelentése volt. amelyet Isten Jézus Krisztusban adott az embervilágnak. Ahogy mindenki előtt észrevehetően szól és terjed e világban annak a kijelentésnek a szava. Szilárdabbá válik a hitünk az által a bizonyosság által. hogy „láthatatlan”. Másképpen folytathatja e világ pusztaságában a maga vándorlását Istennek „kiválasztott népe”. mivel Isten biztosít bennünket a valósága felől az Ő kijelentésében. akibe mi vetjük bizalmunkat. hiszen jórészben a kiválasztottak saját tekintete elől is el van rejtve. amelyet mindenki észrevehet. Egy vagy más módon megvallja ezt a hitét. Ha az „egyházat” mi végig tudnánk kísérni egész sokezeréves útján. azért nem mehet az úgy végbe mégsem. Ha ennek az Ő munkájának a végső kiteljesedése túl esik is már ennek a világnak a határán. egybegyűjtött és együvé tartozó „népe”. hogy benne egészen pontosan kiábrázolva lássuk a „láthatatlan egyház” valóságát. Egy- egy szemlélő ebből csak egy kis töredéket láthat ugyan. akiket ebből a bűnös embervilágból arra választott ki. az is valahogyan látható kapcsolatban lesz vele. amíg csak be nem teljesednek egyszer Isten világtervei. Istennek ebben a világban nyilvánvalóan van Jézus Krisztus által elhívott. nem magának az egyháznak „látható egyház” voltán. bíztató és irányító fényt vet a még harcban állók útjára. vagy még nincsenek itt ebben a világban. amelyről hangsúlyoztuk. Így válik a „láthatatlan egyház” valósága „látható egyházzá”. úgy észrevehető az is. még mindig alázatosan le kellene mondanunk arról. akiknél megtalálhatók ugyan az Őbenne való 156 . De az emberek bensejében végbemenő e titokzatos isteni munkának megvannak azért az emberileg számon vehető megnyilvánulásai is.

műveltségű. ugyanolyan nélkülözhetetlen szerepet tölt be az egyes 157 . vagy megvan az egysége annak a nemzetnek. fajú. Az egység ilyenkor is megvan. ha hisz Jézus Krisztusban. Vagy csak egy-egy csoporton belül mutatkozik ez az egység. Sőt olyan ellentétek is támad- hatnak közöttük. De csak nagyon nehezen és csak kevesek számára látható. Sőt lehetnek olyan mostoha idők. vagyis „krisztusi” az egyház. Csak Isten látja mégis.. embernek egyformán része van közösségében.hitnek külső jelei. Ő szabja meg a jellegét. de akiknél ezek mögött a jelek mögött még sincs ott a hitnek valósága. emberi szem által észre- vehető megnyilvánulás. akik Jézus Krisztus híveinek vallják magukat. Ez a látszat mindig csal. De ami ebben a szép kifejezésben még ezen kívül fog- laltatik. Ezt az egységet is csak Isten látja benne tökéletesen. De máskor úgy elhatalmasodnak az életükben ezek az elválasztó különbségek. hogy a „látható egyház” körvonalai az emberi tekintet előtt elmosódnak. Néha valamennyire kivillan ez az egység emberi tekintet előtt is. És viszont mindig vannak Istennek olyan kiválasztottai is. amellyel a Hiszekegy az „egyházat” jellemzi. Őróla megfeledkezve. aki egyedül tudja: kiket választott ki a világ kezdetétől annak végéig élő minden nemzedékből. Mindig lehetnek a mi szemünket megtévesztő látszatos hívők. vagy mai nyelven: egyetemes) az „egyház”. és az Ő szavára lehet bizonyos felőle a hívő is. mert egész élete Jézus Krisztus körül forog. egyházat”. Ez a jelző a Hiszekegy magyar fordításában bele van olvasztva az „anyaszentegyház” kifejezésbe. hogy kifelé abból nem sugárzik semmilyen. Akkor is „látható egyház”. amelynek az egyik tagja éles késsel véresre metéli a másikat. hogy az egyik csoportnak mintha semmi köze nem volna a másikhoz. amikor a hívők összessége is csak ilyen pislogó mécsesként világol ebben a világban. és mások előtt is szemlátomást meg tudják bizonyítani ezt az egy- ségüket minden elválasztó különbségük ellenére is. hogy ezt „egynek” hiszi. „Közönséges” (idegen szóval: katolikus. Jézus Krisztustól elszakadva. De a világ életének a felszínéről csakugyan eltűnhet néha. és büszkék lehetünk rá. hogy csak az látja. a hívők közössége. néha csakugyan tapasztalati valóságként élik át az Őbenne való egységüket. Tiszta mivoltában. Azok. És „szent” az „egyház”. Ő adja meg az értelmét. Erről a lényege szerint „láthatatlan”. Ez az egész kifejezés: „anyaszentegyház” csak a mi magyar nyelvünknek egyik becses külön- legessége.. Ugyanígy vagyunk azzal a másik három jelzővel is. a mi szemünk ellenben csak töredékeket és foszlányokat tud felfogni belőle. társadalmi helyzetű stb. vagy talán az életük végéig is csak olyan pislogó mécsesként ég bennük. vagy Őtőle egyenesen elfordulva az „egyház” megszűnne „egyháznak” lenni. „Keresztyén”. Ugyanazon együvé tartozó közösség körén belül folyik ilyenkor az önmarcangoló háborúság. hogy az „egyház”. akikben megszületett ugyan már a Jézus Krisztusban való valóságos hit. a Hiszekegy eredeti szövegében nincs megemlítve. de annak lángja ideig-óráig. aki utána búvik a föld alatti üregekbe. vagyis megkülönböztetés nélkül kiterjed mindenféle emberre. aki nagyon közel férkőzik hozzá. Bármilyen nemzetiségű. és annál feltűnőbb akkor. hogy az egységük egészen elveszettnek látszik. – Egyszóval azt kell mondanunk. éles és pontos elhatároltságában csak Isten látja. míg megint fel nem tör az élet felszínére. mert az „egyház” életének a folytonossága a legrosszabb időkben sem szakad meg ebben a világban. az egyház „anyai” mivolta. hogy a látszat már-már azt mutatná: egészen el is tűnt ebből a világból. minden életmegnyilvánulását úgy elfojthatják. mint ahogy megvan az egysége annak a testnek is. aki a „látható egyház” szétszakado- zottságának ellenére is azt vallja: „Hiszek egy. De éppen ezért az egység a maga igazi mivoltában ilyenkor nem látható. Azt a mély igazságot fejezi ki a legnagyobb tömörséggel. Az „egyház” hitvallását úgy elnémíthatják. mint ahogy a búvópatak is látható a kutató számára. de természeténél fogva valamennyire mindig „láthatóan” is megjelenő egyházról mondja a Hiszekegy. hogy az egyik csoport csak a másiknak a pusztulása árán véli elérhetni a maga kifejlődését. amelyben irtó polgárháborúban pusztítja az egyik párt a másikat.

mert hiszen bűnös emberekben megy végbe a megváltó kegyelem munkája. És az Isten szemében. És ezzel együtt ugyanígy elveszti sokszor a „szentségnek” azt a jellegét is. amelyre – akármilyen önálló erőre gyarapszik is fel – az élete végéig mindig is szüksége lesz. nemzeti. De néha kétségbeejtően elszomorító. Egy-egy részére úgy rányomják a maguk bélyegét. hogy másfajta ember azután már nem érezheti magát egészen közéjük tartozónak. mert ha előttünk „láthatatlanul” is. Csak korlátozott mértékben érvényesül a „közönséges” volta. Maga az. ha még oly igazán híve is Jézus Krisztusnak. hogy az Ő megváltó kegyelmének a kijelentése belezendült a bűnös embervilágba Jézus Krisztus által. mint akármilyen más emberi közösség ezen a világon.hívők életében. ha nem volna neki ilyen „egyháza”. keresztyén anyaszentegyházat”. Bűnös emberekből áll ugyan ebben a világban. amint előttünk áll a „látható egyház”. amint ezt a Hiszekegy vallja. hogy az „egyház” „szent”. aki Őbenne hisz. és az Ő céljainak a szolgálatában áll. szentnek”. amint az Ő kijelentéséből tudjuk. legsajátosabb műve és tulajdona mégis a hívőknek az a közössége. mindezek a vonások csak homályosan és hiányo- san. az a „látható egyház” minden fogyatkozása ellenére is „hiszi” az „egy. de azért nem kevésbé „szent” az „egyház”. közönséges. Mintha már nem az Isten ügye volna. és nem Őhozzá igazodna. Úgy. 158 . hogy arra feleletül és annak eredményeképpen Ő elő is hívja ezt az „egy. hanem csak emberi szokások és hagyományok fenntartására szolgálna az élete. amely lényegénél fogva megilletné. társadalmi vagy egyéb tulajdonságaik egyoldalú jellegét a benne élő emberek. csak többé-kevésbé olvashatók le az arcáról. mint az édesanya gyermekeinek életében. Letörlődik arcáról sokszor a „keresztyén” jelleg is. Mintha már nem Jézus Krisztus körül forogna az élete. De mivel egész világtervének a magvát és tengelyét a megváltás műve képezi. Néha sokkal örvendetesebb. segítséget. Nem mindig ilyen szomorú a helyzet. Azonban a legjobb esetben sem mutatkozik előttünk az „egyház” ebben a világban e szavak teljes értelmében „egynek. amelyben megváltó kegyelmét dicsőíti meg. az Ő számára létezik. A közösség ölén fogamzik meg és kel életre az egyes ember hite. azt jelenti. nem Őbenne gyökerezne. Amilyen bizo- nyos. közönségesnek. Az égen és földön minden az övé. hogy ilyen „egyház” legyen. hogy különleges értelemben az Istené. úgy Jézus Krisztus sem volna a világ Megváltója. hanem legfeljebb még csak kegyeletből tartaná ébren az Ő emlékezetét. vagy emberi rendelkezések és érdekek érvényesülésének a színtere volna. Isten azért adta e világnak Jézus Krisztust. az „egyház” valósággal ilyen is. Ahogy a vőlegény nem vőle- gény. nevelést és irányítást. és az Ő uralma alatt áll. ha nincs menyasszonya. ugyanolyan bizonyos. keresztyén anyaszentegyháznak” abban megnyilvá- nuló valóságát. Mégis ezt vallja róla. egészen bizonyosan mégis ilyen az „egyház”. És ezért. közönséges. és mindig is onnan kaphatja meg azt a támaszt.

de másfelől szaka- datlanul úgy intézi e közben az emberhez az Ő kijelentésének parancsait és ígéreteit. amelyről a Hiszekegy vallást tesz. de sohasem tölti azt be tökéletesen. legalább annyira. mert ettől esetleg még mindegyikük magányosan járhatná a maga külön útját. aki hitüknek osztályos társa volna. Isten mindabban. az. hogy az ember azokra megadhassa a maga válaszát. Mennél jobban megfelel az „egyház” életében közreműködő emberi tényező ennek a követelménynek. hogy lelkileg összetartozónak érzi magát a többiekkel. hozzá kell. Ezért van a „látható egyháznak” ebben a világban ugyanolyan. hogy Isten 159 . csak két különböző oldaláról nézve. Keressék valósággal is az egymással való találkozást és összefogást. hogy amint Isten a Jézus Krisztusban hívő- ket Ő általa egymással is egybeszerkesztette. akik átmenetileg meg vannak fosztva ennek a lehetőségétől. és ez nem két különböző valóság. hogy emberek hittel felelnek a Jézus Krisztusban felismert isteni kijelentésre. hogy együvé tartozásuk így nyilvánvaló tény legyen saját maguk előtt is. mivel a számukra elérhető környezetben senkit sem találnak. amellyel már ismételten találkoztunk Istennek az emberekkel való dolgaiban. „láthatatlan egyház”. hogy amennyire csak a hit odaadó enge- delmességéből telik. De a másik oldaláról nézve az „egyház” azáltal is jön létre. mondtuk. Az Ő szeme előtt ezért az „egyház” mindig tiszta és teljes valóságában áll úgy. hanem – amennyire csak lehetséges – együtt is járuljanak az Ő színe elé Ővele társalkodni. hanem azért. marad fenn és fejlődik. Az Isten akarta és munkálta „egyház” természete megköveteli. Ezért tűnik elénk az „egyház” valósága is két különböző oldaláról különbözőképpen. hanem egy és ugyanaz. és e szerint a válaszadása szerint alakuljon azután a sorsa. Így egyesülnek a Jézus Krisztusban hívők gyülekezetekké. hogy tartozzon az életük rendjéhez az. S ha már „ketten vagy hárman” vannak. amely így adódik. Ahogy örök kegyelmi végzéseiben határozott felőle. amennyire ez egy időben és egy helyen élő emberek számára lehetséges. Lehetnek keresztyén hívők. és ebben a hitükben élnek és gyarapodnak.és aláhullámzó sorsú valóság az „egyház” úgy. és a végső kiteljesedés felé feltétlen biztonsággal vezérli is. de másfelől „látható egyház” is. és ezért a szó legszorosabb értelmében is „jöjjenek össze”. annál hívebb és teljesebb megnyilvánulása lesz a „látható egyház” a „láthatatlan egyháznak” ebben a világban. azért olyan bizonytalan körvonalú és olyan fel. De ugyanebből a körülményből adódik a „látható egyház” számára az a parancs is. úgy ők ezt az egymással való összetartozásukat gyakorlatilag is tartsák fenn. Nem nehéz felismerni ebben a megkülönböztetésben ugyanazt a kettősséget. úgy az emberekben munkálkodó Szent Lelkének hatalmával életre is hívja. igyekezzen olyanná lenni. ápolják és juttassák kifejezésre. küzdelmes. Mivel az „egyház” életébe belejátszó ez az emberi tényező mindig csak többé-kevésbé felel meg a rá háruló szerepnek. Ezt a helyzetet azonban csak fájdalmas kényszerűségként viselhetik el. mert tudják. egyfelől a maga öröktől fogva elvégzett akaratát hajtja végre az Ő semmitől nem függő. XXIII. mint minden egyébnek is. ami az emberi életben történik. meg is tartja. AZ EGYHÁZ LÁTHATÓ MEGJELENÉSE. A legelemibb követelmény. bárki más előtt is. hogy „Jézus Krisztus nevében egybe gyülekez- nek”. ahogy számunkra mindig „láthatatlan” marad. hogy a hívők ne csak a maguk magányosságában tartsák fenn az Istennel való közösségüket. sok kockázattal és válsággal terhelt. változatos története. ami emberek magatartásától függ. Az „egyház”. az Isten akarata iránti engedelmességben. Ők maguk is. Nem azért. akarjanak közös életet élni. amilyennek Isten kijelentéséből az Őáltala eltervezett és Őáltala meg is valósuló „egyházat” ismerjük. mintha valamilyen emberi meggondolás alapján ezt ők így látnák jónak és így határozták volna el. Egyikük se érje be azzal. amint a mi tekintetünk előtt megjelenik. feltétlen hatalmával. Egyfelől mindenestől fogva Isten művét láthatjuk benne.

Ennek félreérthetetlenül meg kell látszania a hívők minden gyülekezetében: mindenekfelett az Ige és a sákramentumok kedvéért kell egybegyülekezniük. Ennél a követelménynél nem szabad azonban megfeledkeznünk egy fontos igazságról. a „láthatatlan egyház” igazi valósága. De ezt elengedhetetlenül meg is kell kívánni. mint az. amely kötelező a „láthatatlan egyházra” nézve – a „láthatatlan egyháznak” az a vonása. őrködnie kell a felett. hogy minden gyülekezet valóban a hívők közössége igyekszik lenni. hogy a hívők minden gyülekezetének az élete a „kegyelmi eszközök” körül kell. Ezért ki is kell. Ezzel be kell érni tehát akkor is. hogy Isten a Jézus Krisztusban adott kijelentése által teremti meg és építi fel az Ő „egyházát”. és a Jézus Krisztussal való találkozásukat teszi foganatossá a Szent Lélek. Minden hívő gyülekezetben a „láthatatlan egyház” éli a maga életét „láthatóan”. hogy kitárják a lelküket Jézus Krisztus elé. hogy az Ige és a sákramentumok által a többiekkel együtt mindig újra találkozva Jézus Krisztussal. Ez gyakorlatilag azt jelenti. ahogy egy csészényi tengervíz is tengervíz. hogy a Szent Léleknek ezek az eszközei mennél erőteljesebben érvényesülhessenek közös életüknek az alakulásában és fejlődésében. Hiszen a Szent Lélek ezek által az eszközök által munkálkodik. amely látszólag ellene mond neki.maga egybeszerkesztette őket. a fő foglalatosságuk nem lehet más. mint „látható egyház” minden gyülekezetben. és akik éppen azért akarnak odatartozni. De minőségileg azonos vele. akkor ezeknek az eszközöknek a révén valósul meg. amelyekről rá lehetne benne ismerni a „láthatatlan egyház” megjelenésére. annál inkább elmosódnak vagy eltorzulnak annak a gyülekezetnek az arcán azok a vonások. Mivel Jézus Krisztus az Igében és a sákramentumokban azért lép elénk. mennél jobban elhomályosul vagy elhalkul benne az Ige szava. Valahány- szor egybegyülekeznek. hanem annak csak a külső megnyilvánulását. és hűségesen őrködniük kell a felett. amikor arról van szó: kik legyenek a hívők egy-egy gyülekezetének a tagjai. ehhez igazodnia kell a „látható egyház” életének is azzal. Hangsúlyoztuk már. Amikor az Ige és a sákramentumok körül kialakul egy gyülekezet. hogy emberi tekintet nem láthat bele az Isten és az emberi lélek közötti viszony titkaiba. és ezért emberileg sohasem magát a hitet. vagyis éljenek az Igének és a sákramentumoknak a szolgálatával. Amikor Isten a hit feltétele alatt biztosítja a bűnös embert az ő kegyelme felől. vagyis amikor felajánlja az Ő „kegyelmi szövetségét”. Ha tehát valahol megvalósul az Ő munkája folytán az „egyház” ebben a világban. hogy ütközzék minden ilyen gyülekezetben – ez egy további követelmény. akkor ebben – az Ő 160 . és ennek a meglevő „láthatatlan” egységüknek akarják enge- delmesen bizonyságát adni az emberi tekintet előtt is „látható” módon ebben a világban. és Őt meg-megújuló hitükkel befogadják. Mennyiségileg minden ilyen gyülekezet természe- tesen csak apró töredéke a „láthatatlan egyház” mérhetetlen nagy egészének. egy szóba foglalva: a hitnek a megvallását lehet számon venni. valójában pedig csak kiegészíti és kiegyensúlyozza. hanem egymással is a „láthatatlan egyház” közös- ségében. hogy Isten kiválasztottai a Jézus Krisztus által nyerik el elhívatásukat. mint középpontja körül. hogy forogjon. hogy mi Őt hittel elfogadjuk. akik hitük megvallásával jelét adják a Jézus Krisztusban való hitüknek. hogy egy- oldalúságba ne billenjen. amelyben együtt élő hívek összefognak egymással. az Őbenne való hitük nyerjen növekedést a hívők közösségében. és mennél bensőbb közösségben áll ezek által Jézus Krisztussal. És viszont. Mennél jobban érvényesülnek a „kegyelmi eszközök” valamely gyülekezet életében. mint a „látható egyház” egyik darabjában. és magában hordja az óceán vizének minden jellegzetességét. „Láthatóvá” kell válnia a hívők gyülekezeteiben annak a ténynek. vagy elvesztik a sákramentumok a rendeltetésük szerint való jelentő- ségüket. és éppen ez a mi hitünk kapcsol bennünket össze nemcsak Ővele. annál jobban kiábrázolódik benne. Ugyanennek a követelménynek van egy másik oldala is. Így ölt a „láthatatlan egyház” testet. hogy csak olyanok számláltassanak a tagjai közé.

Amikor aztán eljön annak az ideje. Ezért a hívők gyülekezete is úgy kell. felnőtt vagy felserdült korukra kell fenntartani számukra a ke- resztség sákramentumát. Nem kívülállókként kell számon tartani őket. Így a hívők gyülekezeteinek a körén belül. Hanem csecsemőkoruktól fogva a gyülekezet kebelébe tartozóknak kell tekinteni őket. Csak a szívek titkaiba látó Isten ítélheti ezt meg. hogy tekintsen az ilyen gyermekekre. akik már természettől fogva is összetartoznak egymással. hogy nincsen helye a Jézus Krisztus híveinek közösségében. mintegy azoknak alkotó sejtjeit. Ennek a számon vételénél sem arról van szó: szíve őszinte odaadásával szolgálja-e valaki Jézus Krisztust. hogy álljon mögötte az életnek vallástétele is. De akinél az ilyen jelek sem mutatkoznak. hogy a Jézus Krisztusban való hit. arról az emberi ítélet is megállapíthatja. amelyet a hívők gyülekezete meg kell. amely felől már kisded korukban is elnyerték a biztosítást. sem utólag soha meg nem kérdez a felől: Meg tudják-e és meg akarják-e vallani a Jézus Krisztusban való hitüket? Ezzel lerontja magában a hívők közösségének azt a jellegét. Nem a testi leszármazástól függ ugyan az. aki ezen az alapon tagja lehetne annak. akinek a hívei közé odasorakozik? Hiszen ez is olyan benső titka az életének. amely Őáltala éppen bűnös emberek számára jelent meg. Ebben testi születés helyett az az „újjászületés” dönt. Kezességként ott kell. hogy mutatja-e valaki a Jézus Krisztusban való hittel összhangzásban álló életnek a külső jeleit? Ezek a külső jelek eredhetnek talán csupán az emberek szeme előtt eljátszott képmutató színészkedésből is. amelyet viselnie kellene. létrehívja és fenntartja Szent Lelke által a hívő családokat. Az a vallástétel. amelyet a Szent Lélek visz véghez az Ő hitre vezérlő munkájával. akik majd csak egyszer később válhatnak a gyülekezet tagjaivá. hogy Ő a hívőkkel együtt az ő ivadékukra is kiterjeszti kegyelmét. bűnös embereknek a hite Istennek abban a kegyelmében. Csak azt nem szabad ennél a kérdésnél elfelejteni. és nemcsak akkorra. és hálásak azért. hogy kívánjon tagjaitól. mert senki sem találtatnék. Hiszen ez lehetne másoktól eltanult és utánuk mondott üres beszéd is. már végleg rendeződik a közösséghez való odatartozásuk ügye. mint akik eleitől fogva el vannak jegyezve közösségének tagjaiul. és ennek bizonyságául a „gyermek-keresztség” formájában részesíteni kell őket az odatartozás sákramentumi pecsétjében is. amint ezt a „felnőtt-keresztség” egyedül helyes voltát valló baptista keresztyének teszik. hogy a megváltás által megvaló- suló újjáteremtést Ő úgy viszi végbe. konfirmációval. hogy ki részesül a Jézus Krisztusban kijelentett megváltás ajándékában. annak voltaképpen szét kellene robbantania minden gyülekezetet. Az emberi elbírálás csak arra szorítkozik. ezzel az utólagos vallástételükkel. Ebből pedig az következik. akiket sem előzőleg. amely felvesz általa a tagjai közé olyanokat. Hiszen Isten azért plántálta bele őket már születésük révén a hívők közösségének talajába. természetesen nem merülhet ki a hitnek pusztán szóval való megvallásában. az ú. és nem „láthatóvá”.kijelentésének meg-megújuló bizonysága szerint – benne foglaltatik az a további ígéret is. amelybe emberi tekintet nem láthat bele. De Isten kijelentéséből az is kiviláglik. Nem abban mutatkozik meg a szájjal való vallástételnek az élettel való 161 . hogy a keresztség által is el voltak erre jegyezve eleitől fogva. természetesen alkalmat kell nekik adni arra. hogy e közben nyomon követi a bűntől megrontott első teremtés összefüggéseinek a szálait: elsősorban olyanokat tesz a megváltás ajándékában egymásnak részestársaivá. hogy hívő szülők az Isten „kegyelmi szövetsége” alapján már eleve is azzal a reménységgel tekinthetnek gyermekeikre. hogy megvallják: ők is megismerték és elfogadták Istennek azt a Jézus Krisztusban kijelentett kegyelmét. amelynek a jeleiről szó van. Azonban visszaél a keresztség sákramen- tumával az a gyülekezet. hogy a maga idején Isten majd azokat is részeseivé teszi a hívők számára biztosított megváltó kegyelemnek. amikor ők is vallást tehetnek már hitükről. Ha annakidején ennek a vallástételüknek még csak a reménységében számították őket a gyülekezet tagjai közé. hogy már felnövekedésük idején is abba gyökerezzék bele a lelkük. Aki a hívők gyülekezeteinek a tagjaitól bűntelen életet akarna megkövetelni. hanem ellenkezőleg: felismerhetetlenné teszi a maga életében a „láthatatlan egyház” mivoltát.n.

egyesíteniük kell az erejüket olyan feladatok elvégzésére. amely a már elmondottak alapján könnyen megvilágítható lesz. a vezetőségének annál inkább kell 162 . amit „egyházfegyelemnek” nevezünk: egymás serkentésével és fegyelmezésével őrködniük kell a felett. Mennél magasabban épül fel a hívők gyülekezetei fölé egy-egy nagyobb szervezet. Ki kell alakí- taniuk valamilyen összefogó szervezetet. hogy a „láthatatlan egyház” világot átfogó egysége mégsem egy ilyen egyházi világszervezetben jelenhet meg „látható módon” a leghívebben. de amelyekkel külön-külön nem. ezzel lerontja a szájával tett hitvallásnak minden értékét. Mindegyik gyülekezetnek túl kell utalnia saját magán a nagy egész felé. S ezért. meg kell állapítanunk. hogy kialakul az egész földkerekségét átölelő valamilyen szervezet. és ezért semmi keresnivalója nincs azoknak gyülekezetében. Ott érvényesül elsősorban az az igazság. hanem csak együtt tudnak megbirkózni. annál lazább kapcsolata lesz a hívők egyes gyülekezeteivel. amint láttuk. hogy üres beszéddé ne alacsonyít- hassa le hitvallásukat az azzal ellentétben álló életük! De ha ezeknek a követelményeknek – amelyeknek a kifejtését még folytatni is lehetne – még olyan buzgón igyekezne is megfelelni a hívők minden gyülekezete a maga körében. amelyek között a legsűrűbb lehet az érintkezés. annál nagyobb a veszély. hogy nyilvánvalóan meg kell látszania az életében. Könnyű belátni. hogy az ügyek intézésében már gyengébben érvényesül a Jézus Krisztusból kisugárzó éltető és vezérlő hatalom. amelybe egyenként beleilleszkednek. Elgondolható ennek az egybefogásnak a kiépítése egészen odáig. azután olyat. ha jól meggondoljuk a dolgot. – olyat. egymás szomszédságában élő gyülekezeteket. amelyekért mindnyájan felelősek. vagy befolyásra emelkedő csoportoknak az em- beri szándékai és törekvései veszik át az uralmat. Egyszóval „láthatóan” bizonyságát kell adniuk annak. És úgy tűnhetne fel az első pillanatra. Pedig. ez mind nem volna még elég ahhoz. Ez nem történ- het meg másként. hogy mennél szélesebb kört ölel fel valamely egyházi szervezet. Amennyire csak lehet. hogy az „egyház” élete Őbelőle fakad. hanem abban: milyen igyekezetet mutat annak elkerülésében. és így mennél magasabb polcon helyezkedik el annak vezetősége. hogy az életüket közös vezetőségnek rendelik alá. éppen azokban lüktet a „láthatatlan egyház” élő valósága. Ott gyakorolja Ő maga az „egyház” felett való uralmát. mert az Ige és a sákramentumok által állandóan ott közeleg Jézus Krisztus az Ő híveihez. Ennek az útnak a végigjárásában azonban felmerül egy komoly akadály. Hiszen minden hívő gyülekezet csak egy kicsiny darabkáját ölelheti fel a „láthatatlan egyháznak”. Ebből az a lényeges követelmény adódik.igazolása: mennyire sikerült valakinek a bűnt elkerülnie. milyen készséget mutat ennek megbáná- sára és a maga elítélésére? A bűnbánó bűnösnek annyira megvan a helye a hívők gyüleke- zetében. hogy mennél nagyobb számú gyülekezetet ölel fel valamely egyházi szervezet. legalább az egy időben e földön élő hívőknek az az egysége. hogy a hívők gyülekezetei a maguk „látható” életében híven ábrázolják ki a „láthatatlan egyházat”. amijük csak egymás kölcsönös megsegítésére van. amely megvan a „láthatatlan egyházban”. elengedhetetlen az is. és pedig a lehető legszorosabb összefüggésben a többi rész életével. közönséges. és legtöbb az együttesen elvégezhető feladat. amely több vidéknek a gyülekezeteit fogja össze még tágabb körű közösségbe. és őtőle függ. csak úgy. amely összefogja az egy vidéken. hogy az „egy. Ellenben a bűnében hival- kodó és makacsul megátalkodott ember. amely valamennyi hívő gyülekezetet egyesíti magában. és helyette vezérkedő személyeknek. keresztyén anyaszentegyházban” együvé tartoznak. hanem csak egy rész a többi mellett. meg kell osztaniuk egymással mindazt. Ebből az következik. akiket a megváltó Jézus Krisztusban való hit fűz egybe egymással. hogy nem is akar önmagában lezárt egész lenni. hogy így ábrázolódna ki igazán az az egység. és ha el-elbukik is benne. Ahhoz tehát. és így tovább. aki minden intés ellenére sem akar bűnével szakítani. hogy a „láthatatlan egyház” valóságát híven tükröztessék a maguk „látható” életében. ápolniuk kell az egymás közti közösségüket. hogy rajta kívül másnak voltaképpen nincs is helye ott.

laza kapcsolatban állna a hívők gyülekezeteivel. mint vezetőség. Az ilyen – ahogy nevezni szoktuk – „felekezeti” szervezetek között azután. közelebbről azokkal. addig az Ő „egyházának” az egysége sem válhat mindenek szeme előtt „láthatóvá” valamilyen világszer- vezetben. De ennek az elgondolásnak az ereje csak egyben rejlik: abban. amely az egyházi életet alakítja és irányítja. de erről a szervezeti formáról egészen másképpen vélekedik. akkor megáll a pápaság az ilyen. amelyet csak maga Jézus Krisztus viselhet az Ő híveinek összefogásában. hogy a gyülekezetek életébe. hogy legfeljebb bizo- nyos. amely a hívők gyülekezeteinek az összességét foglalná egybe „látható” egységben. Igazolásául szokták ugyan idézni Jézus Krisztusnak egy-két olyan nyilatkozatát is. de ne akarja a gyülekezetek életét úgy kormányozni. ebbe beleérti ugyan azt is. és nem fog kialakulni ezután sem. hogy szervesen egybeilleszkedik a római katolikus keresztyénség egyéb sajátos meggyőződéseivel. és amíg Ő maga láthatatlanul megmarad az Ő mennyei dicsőségében. ahogy azt a római katolikus keresztyén hiszi. mintha Ő maga bízta volna rá egyik apostolára. mert abból a meggyőződésből indul ki. de a hívők gyülekezetein át. és ennek alapján érvelnek tovább a mellett. beleszóljon. mint a római katolikus keresztyének. egy világegyházi szervezet csúcsán álló evilági vezetőségbe. ha egy-egy ország területén élő hívő gyülekezetek közös veze- tőség alá összefoghatók. soha nem alakult ki a tör- ténet folyamán eddig sem. A római katolikus keresztyén ellenben messze a hívők gyülekezeteinek a feje fölött. amely – összefüggéseiből kiszakítva – értelmezhető úgy. hogy a földi egyháznak ez a földi feje magától Jézus Krisztustól kapta felhatalmazását erre a szerepre. hogy a szerepét csak olyan közös ügyekre korlátozza. keresztyén anyaszentegyházról”. tehát mennyei forrásból. Jézus Krisztus uralmát véli biztosítani ez az elgondolás is a földön élő „egyházban”. hogy „alulról fölfelé” alakul ki minden vezetés: az átfogóbb szervezetek és vezetőségeik által is a gyülekezetek akarata érvényesül. hogy ez a felhatalmazás a mindenkori római püspökre továbbszállván. tehát „felülről lefelé” származtat minden hatalmat. De olyan világegyházi szervezet. és az idők végén el nem jön mindenek számára nyilvánvalóan. mintha azok függenének őtőle. mint az Ő helytartója uralkodik az összes (vele egy időben élő) hívők felett. Mindebből megérthető. már csak olyan távoli. Ha a Jézus Krisztusban e világnak adott megváltásban csakugyan úgy részesülünk. hanem több egyházi szervezetben fognak össze. Péterre. csak valamilyen lazább szövetkezés kapcsolatai létesülhetnek. összes híveinek a vezérletét. A „láthatatlan egyház” egységét Jézus Krisztus maga adja meg. ha a hívők gyülekezetei egyben vagy másban eltérő irányban fejlődvén. Semmilyen világegyházi vezetőség sem töltheti be „láthatóan” azt a szerepet. országonként is nem egy. és onnan. amelyeknek a vitelét a gyülekezetek rábízták. hogy azok révén valamennyire „láthatóvá” váljék a „láthatatlan egyház” minden különbséget átfogó és az egész világot felölelő egysége. Olyan egyházi szervezet vezetősége pedig. A református keresztyén hite szerint az egyházi élet a hívők gyülekezeteiben Igéje és a sákramentumok által ható Jézus Krisztustól kapja az irányítást. amelyeket a Szent Lélek munkájáról és a „kegyelmi eszközökről” vall. és ezért az Ő nevében. hogy annak ebben a világban szervezeti formát is kell öltenie. egészen általános kérdésekben képviselhetné az összességet kifelé. hogy örülni kell. hogy amikor a „református Hiszekegy” vallást tesz az „egy. mint kormányzó fejük. valamint közöttük és más országokban működő hasonló szervezetek között is. az tehát Jézus Krisztus akaratából áll a világ összes keresztyéneinek élén. amely az egész világot felölelné. de teljesen alkal- matlan volna arra. hogy ennek eredményeként Istennek kegyelme a sákramentumok által áradhasson szét az emberekre. és ha a Szent Lélek már a sákramentumok puszta végrehajtása 163 . Sőt azzal is be lehet érni. Jézus Krisztus szavaiból idézhető bizonyságok nélkül is. Mindebből az világlik ki. Azonban lényegében véve nem ezen fordul meg a pápaság helyes vagy helytelen volta. A szervezeti formák nyelvén kifejezve ez azt jelenti. hogy ez által is „láthatóvá” váljék. Ha Ő azért halt meg és támadt fel. a római pápába helyezi a súlypontot.vigyáznia arra. és így nemzeti egyházi szervezetek alakulnak ki. közönsé- ges.

amelyet minden hívő hite által közvetlenül elnyerhet a hozzá Igéje és a sákramentumok által személyesen közelgető Jézus Krisztustól. hanem olyat. aki minden hatalomnak letéteményese. hanem éppen ellenkezőleg: az ő szavuk által hozza közel a Szent Lélek magát Jézus Krisztust a mindenkori emberekhez. amellyel vezető szerepet nyertek a többieknek életében. Ez azonban nem vonatkozott másra. De semmilyen szabályt ezen túl nem állított fel. De ennek a „hirdetett Igének” is. amíg éltek. hogy Isten Jézus Krisztus által nem ilyen módon közvetített megváltást készített nekünk. Azzal. végeredményben tehát a hívők összessége is. „Jó pásztorként” Ő maga vezérli „nyáját”. Nem szükséges vitára szállnunk Jézus Krisztus egyes szavainak olyan értelmezése ellen.által foganatossá teszi ezt a kegyelmet az emberek életében. akitől tehát függenek a püspökök is. maga viseli gondját „népének”. Szent Lelke által mégis olyan közel van hozzánk és minden benne hívőhöz. De ha Isten kijelentéséből naponként megbizonyosodhatunk az „egyetemes papság” felséges igazságáról. hogy egyenesen Őtőle függhetünk. a püspököket. hogy az ő élőszóval elhangzó bizonyságtételük már csak másodkézből való: csak azt hirdethetik. élő szóval. hogy amit ők. és maga kormányozza annak életét minden szükségében. Elég megvallanunk.i. és milyen vezetőség alatt éljék a gyülekezetek az ő közös életüket. hogy Jézus Krisztus az Ige szolgálata által. Ezen az apostoli bizonyságtételen épült fel az „egyház” élete a legelső időkben is. hogy annak keretei között kelljen evilági útján továbbhaladnia. és ugyanezen az alapon épülhet csak tovább azóta is. az „írott Igéből” merítenek. s amelytől a hívők függő helyzetben vannak. az Ő apostolainak. Ezt a szolgálatot be is töltötték az apostolok. amely azokat érvényes és hathatós módon kezelje. És legfelsőbb fokon meg kell. – akkor tárgytalanná válik a közvetítő papságnak egész rendszere. természetesen azzal a különbséggel. vagyis arról. ugyanaz a jelentősége: általa maga Jézus Krisztus jelenik meg és uralkodik az „egyház” mindenkori életében a Szent Lélek munkássága folytán. amelynek szolgálatával egyesek vezetőkké emelkednek ki a hívők közül. Ez a hívek fölé helyezkedő papság viszont megkíván olyan felette is álló felsőbb papi vezetőséget. csak arra. és uralkodik felette. és látható helytartója számára nem is marad hely az életünkben. és vele együtt a pápaság is. Az apostoli bizonyságtételt őrző „írott Ige” által tehát maga Jézus Krisztus hat bele az Ő „egyházának” életébe. Útnak indította az „egyház” életfolyamatát úgy. hogy a maga állandó behatásaival mindig mozgásban is tarthassa és irányíthassa. megszabta azt az alaptörvényt. Hasonló szolgálatra azóta is minden nemzedékben nyernek elhívást egyesek. és az ahhoz fűződő sákramentumok által akarta az Ő uralmát kifejteni hívei felett. különleges megbízást és felhatalmazást is. amelytől ő maga is megkapja a sákramentumok kezelésére feljogosító titokzatos hatalmat. mivel szolgálatai nélkül nem juthatnak hozzá a sákramentumban közölt megváltó kegyelemhez. amely szerint híveinek be kell rendezniük gyülekezeti életüket. hogy jelenjék egy olyan főpap. és azóta is folytatódik ez a szolgálatuk az ő írásaik által. és az idők végéig is. t. hanem mennyei világából gyakorolt hatalmával a legszemé- lyesebben igazgatja „egyházának” ügyét! Adott ugyan egyeseknek az Ő hívei közül. semmilyen közelebbi rendelkezést nem tett arra nézve. mint az Ő földi életének és feltámadásának közvetlen tanúi átéltek. amit ők maguk is az apostolok eredeti bizonyságtételeiből. de szabá- lyozott medret nem rajzolt ki számára. amelyek a Bibliában fennmaradtak. amelyekre a pápaság érdekében hivatkozni szoktak. azok révén az egész papi rend is. és Isten éppen ezt a Jézus Krisztussal magával való személyes találkozásunkat munkálja Szent Lelke által. De ezzel az apostolok nem helyettesítik Jézus Krisztust senki számára. azt hirdessék tovább a maguk bizonyságtételével. akkor ehhez természetszerűleg hozzáillik a hívők feje fölé épülő egyházi szervezet. Nem bízta Ő rá ezt sem- milyen földi helyettesére. amely egyenesen megkívánja a pápaságban való végső kicsúcsosodását is. hogy az ő „egyháza” milyen szervezeti formát öltsön. Mert hiszen akkor a sákramentumokhoz szükséges egy olyan papság. hogy bár mennyei dicsőségében láthatatlan számunkra Jézus Krisztus. Ezt a medret a változó idők és viszonyok szükségletei szerint az „egyház” 164 .

amely hol szorít. és hathatóssá tegye. annál szabadabban érvényesülhet benne a hívők közösségében élő Jézus Krisztus akarata. Szent Lelke által ebben is kormányozza Jézus Krisztus az Ő „egyházát”. vagyis a hívők egyes gyülekezeteiben. hogy a reformációnak éppen az az ága. Hiszen ennek a valóságnak úgyis csak egy töredékét ölelheti fel mindegyikük. És viszont. hogy a maga egyházi élete olyan szervezeti formákba van öltöztetve. és az olyan öltözet között. mégsem Krisztus uralma érvényesül az egyházi életben. sőt annyira-amennyire „láthatóvá” is tegye. – sokszor a maga természetével homlokegyenest ellenkező módon kiformált szervezeti formákban is. és így a „láthatatlan egyház” életét az ilyen rossz szer- vezeti keretek közt is fenntartsa. Csak ruha az „egyház” testén a szervezeti forma. És nem igaz az. azt is megértette Isten kijelentéséből. hogy éppen csak őbenne jelenik meg a „láthatatlan egyház” valósága „látható egyházként”. Mégis nagy különbség van a jól szabott ruha között. hanem az egész csak emberi akarások zavaros játékává válik. mennél inkább függő viszonyba jutnak az egyes hívő gyülekezetek a föléjük épülő nagyobb egységek vezetőitől. hogy az Ige és a sákramentumok szolgálatát ébren tartsa. élettelen keretté válhat. úgyhogy a hívők gyülekezetei ettől a vezetőségtől függő helyzetbe kerülnek. az utóbbi esetben sokkal nehezebb „lát- hatóvá” lennie az egyház életében annak. ami a „láthatatlan egyház” lényege szerint meg kell. beteg ember. a jelenben is. Egyetlen egyházi szervezet sem léphet fel azzal az igénnyel. ha bennük elhal az Ige tiszta és erős szava. hogy jelenjék benne: a Jézus Krisztus „testének”. amelyeket az elmúlt nemzedékek a „láthatatlan egyház” természetéből folyó követelmények szerint igyekeztek kialakítani. amelyhez ő is tartozik. Mennél inkább az egyes gyülekezeteken épül fel minden magasabb szervezeti egység. amelynek egyetlen „feje” Ő maga. Az előbbi esetben sokkal könnyebb. milyen szervezeti formákban nyer öltözetet a „láthatatlan egyház”. Kifogástalan öltözetben is lehet valaki senyvedő és sorvadó. De a református keresztyén hálás tudatában van annak. A legjobb szervezeti forma is üres. hogy az mindenkor megtalálhassa szervezeti kérdésekben is a legjobb megoldást. és milyen engedelmesen igazodnak azokhoz? Mivel pedig ez a figyelő engedelmesség. általuk Isten kiválasztottait a Jézus Krisztusban való hitre elvezesse. annál inkább ki van téve az egyház élete annak a romlásnak. erős ember. Persze. sokféle más szervezeti formában is kifejtette a maga hol „láthatóbb”. Ha az egyes gyülekezetekben magukban is eltorzul a „láthatatlan egyház” képe. amelyeket Szent Lelke által közöl velük. és hálásan gondol ezért arra. Ugyanakkor azonban azt sem felejti el. és kényszerzubbonyban is lehet valaki egészséges. habár „alulról felfelé” ható irányban. a legrosszabb egyházi szervezet ellenére is van hatalma a Szent Léleknek arra. – és ezért végül is csak ennél a vallástételnél nyugszik meg: „Hiszek egy. hol meg bő ráncokat vet. de mindenképpen megnehezíti a benne való mozgást. Akkor. ahol az Ige és a sákramentumok által állandóan találkozhatnak Jézus Krisztussal az Ő hívei. nem a szervezeti formán fordul meg a dolog lényege. és puszta szertartásokká válnak a sákramentumok. amint láttuk. és abban táplálja. hol megint jobban elrejtett életét. amelyben a súlypont az egyes gyülekezetekről áttolódik valamilyen felettük álló vezetőségre. közönséges keresztyén anyaszentegyházat!” 165 . elsősorban ott alakul ki. és azt sem ábrázolhatja ki tökéletes „láthatóságában”. ha megszűnnek a Jézus Krisztussal állandó találkozást kereső „hívők közös- ségei” lenni. hanem csak többé-kevésbé. hogy a „láthatatlan egyház” a múltban is. és emberi törekvések prédájává válik.életfolyamatának magának kell mindig kialakítania. De ez is attól függ: vajon mennyire is figyelnek hívei az Ő útmutatásaira és indításaira. És viszont. hogy nem mindegy. hogy „ruha teszi az embert”. amelyben az ember minden tagját kényelmesen mozgathatja. akkor hiába épül fel rajtuk minden magasabb egyházi szervezet. hogy Jézus Krisztus uralma helyett emberi hatalmaskodás színterévé. azért már eleve rossz az „egyház” számára minden olyan szervezeti forma.

ahogy az Övé minden ezen a világon. az „egyház” mivoltát írja csak körül egy további fontos jellemzéssel. uralkodó jelleg. hogy köztük egymás között is sajátos kapcsolatok szálai szövődnek. Ha egyes hívőkre sokkal gazdagabban tölti ki áldásait. Egye- seknél lehet a „szentség” olyan szembeszökő. akikről itt szó van. a Jézus Krisztusban való hitben ütközik ki – az egymás közötti „egyességét” emeli ki a Hiszekegy. Ugyanolyan értelemben „szentek” ők is. azt meg is osztják egymással. Befejezéséhez egyiküknél sem jutott még el a megváltás munkája. Senkinél sem rekedhet el az. Az életük végéig még sok nehéz küzdelmet kell megvívniuk vele. mert az Ő tulajdonai az egyes emberek is. az „egyház”. akik életüknek látható „szentsége” dolgában messze elmaradnak amazok mögött. E tekintetben lehetnek közöttük óriási különbségek. közönséges. az Ő teremtő hatalmánál fogva. A Szent Lélek- nek ugyanazt a munkáját világítja meg még jobban. Bűnös voltuk ellenére Isten ezeket is elfogadta a magáéinak. Azért az Övé. mint az ő összességük. Másoknál viszont úgy elboríthatja ezt a tényt sok bűn. Azt akarja ezzel hangsúlyozni. És pedig nemcsak úgy Isten tulajdonai. A „legszentebbek” is magukban hordják még a bűnt. bennük megvalósítsa teremtésének eredeti célját. mint a Jézus Krisztusban hívő emberek. és e kegyelemnek milyen eredményei mutatkoznak máris az életükben. Nemcsak hogy ugyanabból a forrásból merítik mindnyájan Istennek kegyelmét. hogy ezzel messze kiemel- kednek a többiek közül. nem mások. amellyel Ő a Jézus Krisztusban hívőket az „egyház” közösségébe egybeszerkeszti egymással. hogy a megváltás műve mennyire haladt előre bennük. mint az „egyház” valóságában még külön kidomborításra méltó dolgot. De az ilyen különbségek nem változtatnak azon. hogy alig-alig látszik meg valami abból. amíg itt járnak ebben a földi életben. Az ilyeneken példaadó módon meglátszik. De ezzel voltaképpen nem tér át más tárgyra. hogy az ő életük is Isten számára lefoglalt élet. Mert azok a „szentek”. hogy ugyanaz a hit fűzi mindnyájukat ugyanahhoz a Jézus Krisztushoz. hogy Isten mindent mindenkinek a javára ad. hanem tulajdonai abban a sajátos értelemben is. hogy megváltó kegyelmébe fogadva őket. És e közben mindent annak a kegyelemnek köszönhetnek. amit másokra csak szűkös mértékben áraszt ki? Ez csak a felszínen mutatkozó látszat! Valójában úgy áll a dolog. „szentnek” nevezte az „egyházat” a Hiszekegy. amit Isten kegyelméből kapott. hogy annak kialakulásában és fenntartásában egymásnak kölcsönösen segítségére is lehetnek. hogy mind egy csoportba tartoznak: mind Isten „szentjei”. miért adja meg Isten egyeseknek bőségesen azt. Ehhez képest mellékes kérdés marad az. ha hitükkel odakapcsolódtak Jézus Krisztushoz. mintha az csak az ő magántulajdona volna. Az „egy. mert megváltó kegyelmével Ő rájuk tette kezét. 166 . ezzel voltaképpen már a többieket is gazdagon megáldotta. mint a többiekre. hogy nemcsak annak révén tartoznak együvé a Jézus Krisztus- ban hívők. mert Isten tulajdona. hogy mindegyikük maga áll szemben Ővele. akik hozzátartoznak. De ugyanez a kegyelem öleli fel magához azokat is. és tőle magától nyeri el a megváltás ajándékait. keresztyén anyaszentegyház” után a „szentek egyességének” bizonyos- ságát vallja meg a Hiszekegy. Láttuk. az „egyháznak” a tagjai. hogy őket választotta ki arra. hogy az ő életük Isten számára való élet. Ebből érthető csak meg: miért oszlanak meg a kegyelem ajándékai látszólag olyan nagyon egyenlőt- lenül. Mind- ezeknek az Isten kegyelmi végzése alatt álló embereknek – akiknél ez. XXIV. amellyel Isten a bűnösökhöz hajol le. hanem amit ki-ki ebből a forrásból merít. De másfelől mégis olyan ez a viszony. hanem annak révén is. Minden egyes hívőnek az Isten kegyelmében való részesülése egyúttal a többieknek is meggazdagodására válik így. Ők is „szentek” tehát. A Jézus Krisztushoz való viszonyuk olyan közvetlen ugyan. MIND EGY TESTNEK TAGJAI. hanem ugyanazt a tárgyat.

hogy az „írott Igének” üzenete élőszónak a bizonyságtéte- lében is állandóan hirdettetik a körében. Sohasem ismétli. Így végeredményben mindenki hálás lehet az Isten minden ajándékáért. hogy ennek révén azt mások is felfoghassák.i. És az Ővele való közösség dolgában is vannak erősebbek és gyengébbek. S a 167 . hanem az „egyház” együttesében tűnik csak a szemünk elé. mert akárkinek adta is azt Isten. az élteti. Szegényebb volna az egész közösség élete. Amit az egyik ember életében elvégez. Azért kapta. Ezért van az. De ezeket a tarka szálakat a hívőknek egymásra gyakorolt kölcsönös hatásai által aztán olyan szövedékbe dolgozza össze a hívők közösségében. amelyet ők. lassabban és gyorsabban haladók. más az ifjúkorát élő és más az öregedő ember világa. mások a művészi ihleté- sekre felhangolt. Olyankor t. hanem csak új jelentőséget nyernek Isten megváltó munkája által. mint ahogy Őtőle sem szakadhatnak el soha. azt eszközül használja fel arra.hanem az ő révén forgalomba jut másoknak is javára. Ezért nem végzi az Ő munkáját soha egyformán még két ember életében sem. és úgy tudja továbbadni. és ezért szegényebb volna minden tagjának az élete is. amikor ez egészen szembeszökővé válik. kiegyensúlyozottabbak és egyoldalúságra hajlók. ahogy találja: munkájával hozzásimul az emberi élet meglevő adottságaihoz. hogy általa a másik ember életében is elvégezzen valamit. Az ajándék egyúttal elhívatás is. amelyben nemcsak az egy „Fő” alá rendeltségük tartja össze a „tagokat”. Mert a Jézus Krisztusban adott kijelentést sem egyformán fogja fel minden hívő. Mindegyik sajátosság egy-egy ajándékká válik. akkor nyilvánvaló. amikor az egyazon gyülekezetben együtt élő hívők együttesen élvezhetik valamelyiküknek a szolgálatait. és így annak minden egyes tagját is meggazdagítja. Hiszen mondtuk már: a Szent Lélek a bűn által megrontott emberi élet újjáteremtésén mun- kálkodik.. Ha tehát valakinek megadatik az a képesség. szegényesebben vagy dúsabban gyümölcsöző életűek. De ami előnye az egyik hívőnek van a másikkal szemben. a hívők összessége. egymással szemben rónak le. de úgy veszi azt munkájába. találóan a Jézus Krisztus „testének”. hogy szolgáljon vele a többieknek. Ebben az egymásnak tett sokféle szolgálatukban szóhoz jutnak mindazok a különbségek is. és ami hiányossága van az egyiknek a másikhoz képest. Annak fénye is különböző színekre bomlik az egyeseknek életében. és közhaszon származik belőle. És így folytathatnánk végig az Isten teremtő és gondviselő munkájának beláthatatlanul sokféle változatán. közkinccsé válik. Vannak esetek. az is kipótlódik a másiknak a révén. hogy az Igét úgy tudja felfogni. és azokat építi bele a maga által fakasztott és táplált új életbe. hogy nem az ő szabad tetszésétől függ. az a másiknak is hasznára válik. más a vezérke- désre teremtett és más a közkatonának született ember lelki alkata. Ezért nevezhető az „egyház”. mit cselekedjen ezzel a képes- ségével. ki-ki a maga sajátos módján. Úgy is mondhatjuk ezt. láttuk. akit a Szent Lélek éppen ilyen szolgálatok céljából áldott meg valamilyen különleges ajándékkal. ha az ilyen ajándékoknak bármelyike is hiányozna az együttesből! Ezekhez a már természettől fogva meglevő emberi különbségekhez járulnak azután még azok is. és mások a gyakorlati intézkedés képességeivel megáldott lélek lehetőségei. hogy a Jézus Krisztusban hívők egymás nélkül éppúgy nem élhetnek meg. amelyek magából a megváltás munkájából adódnak. A hívők gyülekezetét. hanem kifogyhatatlan az Ő munkájának eredetiségében és változa- tosságában. hogy emberek által munkálkodik embereken. amely által a Szent Lélek a hívők közösségének az életét teljesebbé teszi a maga egészében. amely az emberi életet olyan tarkává festi. hogy egymást az ő külön-különféle adományaikkal kölcsönösen kiegészítik és meggazdagítják. Más a férfi és más a nő élete. és nem utánozza magát. amelyek a hívők között már teremtettségüknél és evilági sorsuknál fogva is megvannak. hogy a Szent Lélek munkájának egyik alaptörvénye az. hanem az a sokféle kölcsönös szolgálat is. Mindezek a különbségek nem tűnnek el. A „szentek egyessége” azt jelenti. hogy a Szent Lélek munkája teljes mivoltában nem a hívők egyéni életében. mindenki kap belőle. Minden egyes hívőnek az életében valamilyen új színt fejt ki.

a körülöttük élő világba is. akiknek az életéből inkább hiányosságok. hogy a szemünk az egész test érdekeit szolgálja látásával. Vagy ha valakinek különösebb mértékben megadatott az az ajándék. és csak velük keressük a közösséget. mint amelyet Isten mindnyájuknak adott. azt is a magunk ügyének érezzük. mert az ő bizonyságtételük által töltheti be a hívők közössége a legjobban azt a feladatát is. egyszóval ne csak a maga magánéletében tudjon helytállni. már azzal a puszta ténnyel is. hogy az élő szervezetben minden alkotórész valamilyen hasz- nos szerepet tölt be az egész szervezetnek. hogy ő is a Jézus Krisztus hívének vallja magát. akik még nem hisznek Őbenne. És ha hite meg- vallásának olyan gyenge is a szava. Ez így egy- magában arra vezetne. hogy a többiek javára. és azok révén megint másokra. Ha mással nem. hanem közszolgálatot is jól tudjon betölteni.többieknek is úgy kell számon tartaniuk és megbecsülniük ezt az ajándékot. bölcses- séggel és eréllyel el tudja intézni másoknak egyéni vagy közös ügyeit is. az igehirdetés és a kormányzás szolgálata. amelyet neki szánt. olyanoktól viszont. és úgy kell élniük vele. De a testünk életében sem csak azt állapíthatjuk meg. Az igazi közösség éppen abban mutatkozik meg. hogy magába rejtse. Így aján- dékozza meg Isten a hívők gyülekezeteit igehirdetőkkel és misszionáriusokkal: egyeseknek juttat különleges adományokat. Ugyanez áll a hívők közösségének az életére is. gyülekezeti életük vezetését. tehát a benne lévő összes többi alkotórésznek is a javára. de ez által egész gyülekezetek szükségeit elégíti ki. és rájuk kell bíz- niuk az egész közösség rendjének fenntartását. akkor az ilyen hívőt is nyilván egy-egy egész gyülekezet javára áldotta meg Isten az ilyen ajándékkal. Ezek mind csak feltűnő példái egy általánosabb törvénynek. akiktől a legtöbbet kaphatjuk. hogy felelősséggel fel tudja venni mások gondját. A felhozott esetek. gyen- geségek. a velük való közösségben gyümölcsöztesse! Nem is szabad mindig csak arra gondolnunk. csak feltűnően példázzák azt. mint amely mind- nyájuknak szól: Istentől rendelt vezetőkül kell elismerniük az ilyen hívőket. azt nem igyekszünk lerázni 168 . ha valaki Jézus Krisztusban hívő lélekkel magányos utakon akar járni. amit Istentől kapott. a közelbe és a távolba egyaránt. a szívünk is az egész testet látja el a vérkeringés hajtásával. ezeknek révén mégis továbbterjed majd a hatása másokra. mint a tó vizén a tovagyűrűző hullámocska. hanem azért. Ezért képtelen vállalkozás az. és más nemes szerveink mindegyike is az egész test számára nélkülözhetetlen munkát végez a maga különleges működésével. és azt neki csak onnan. Hiszen Isten az Ő kegyelmének ezerféle áldását. visszahúzódjunk. mások életében. talán egészen igénytelen más hívők életében. és ezért valamivel ne tudná szolgálni a többiek javát is. hogy általuk megszólalhasson közöttük a „hirdetett Ige”. mert annak révén mindnyájukat éltetni és táplálni akarja a Szent Lélek az Ige áldásaival. közös szükségeiknek gondozását. hogy alig néhányan hallják meg. aki hite által ne kapott volna valamit Isten kegyelméből. Azt kell voltaképpen megállapítanunk. erősíti a többieknek a hitét. hogy ami áldást Isten mások életére kitöltött. hogy Jézus Krisztus ismeretére elvezessen olyanokat is. a velük való közösség révén lehet elnyernie! De ez még csak az egyik oldala a dolognak. az a közösség révén nekünk is nyereségünkké válik. és meríthetnek belőle erősödést. Valahogy a legapróbb sejt is hozzájárul a maga szolgálataival az összes többi sejtnek az életéhez. ami másoknak nyomorúsága. helyezte el az ő számára. és ezért vállaljuk az elhordozását. hogy kiválogassuk azokat. És ilyen képességekkel felruházott tagokat útnak is kell bocsátaniuk. Így kapnak a hívők Isten kegyelméből kormányzó és elöljáró „véneket”: egyeseknek osztályrészül jutott ajándékok szolgálnak mindnyájuknak nélkülözhetetlen jótéte- ményül. S a többieknek úgy is kell fogadniuk ezt az ajándékot. ami egyetemlegesen áll az Isten összes „szentjeire”. szavával és példaadásával serkenteni és irányítani tudjon másokat. mert másfelől ő maga sem azért kapta. hogy ami másoknak az életében tehertétel. nyomorúságok tűnnek csak elénk. Hallgatniuk kell az ilyenek bizonyságtételére. A maguk közös életében igénybe kell venniük az ilyeneknek szolgálatát. ha még oly szürke. Nincs köztük egy sem. egyszerű és gyenge tagja is a hívők gyülekezetének. mint a gyülekezet követeit.

És így abból a földi áldásból. míg a másik oldalon felhasználatlanul maradna az az anyagi erő. Jézus Krisztus hívei mindenestől egymás szolgálatára vannak rendelve. ha az egymásnak nyújtott segítség- nek ezt a szeretetközösségét az egyes gyülekezetek körén túl is kiterjesztjük. betegségben. hanem úgy vesszük a szívünkre. Megindul tehát a hívők közösségében a kiegyenlítődés a bőség és a szükség között evilági tekintetben is. Ez a közösség elsősorban abban nyilvánul meg. és minden evilági érték. hogy a mások szükségleteire is sáfárkodjék vele. hogy legyen miből kipótolnunk másoknak fogyatkozásait. hogy Istentől kapott erőinket az ő javára kifejtsük. hogy ne törődjenek egymásnak földi helyzetével és sorsával is. onnan. hogy általa ki-ki a Jézus Krisztusban adott kijelentés egyre teljesebb felfogásában és elsajátításában. hogy általa a „láthatatlan egyház” valósága „látható” kiábrázolást nyerjen. amely- ről csak azért van bizonyosságunk. Mivel pedig az egymás szükségeiről való ilyen gondoskodás egészen a látható világban játszódik le. azt sem csak a maga élvezetére kapta. amely segíthetne rajtuk. A „szentek egyességében” azért kapjuk Isten kegyelméből minden erőnket. amikor és ahol mi azt már nem figyelhetjük meg. kísérhetjük nyomon a lélektől-lélekig továbbterjedő hatások és szolgálatok útját. tehát a megváltó kegyelem lelki javaiban gyarapszik.magunkról. „látható” módon annak. és ezért azt mondjuk róla: „Hiszem a szentek egyességét”. tehát végső. De van egy másik. És ha a másik hívőnek a hiányosságai így alkalmat adnak nekünk arra. 169 . hogy felbonthatatlan közösségben csak egymás szolgálata által növekedhetnek. lehetetlen. sőt akiket hírből sem ismerünk! Voltaképpen mindannak örökösei és élvezői vagyunk. hol. jut a hívők közösségében mindenkinek elég ahhoz. Akik lelkileg egymással összeszövődött életet élnek. amelyek a mi hitünket táplálják és formálják. hogy mihozzánk honnan érkeznek olyan hatások. hogy Istent hálaadással áldhassa érte. Ki tudja. amelyet Isten elégséges mértékben megadott. mikor. evilági dolgokra vonatkozó megnyilatkozása is. Még azzal sem merítjük ki azt. akkor ezzel voltaképpen már ő is segítségünkre volt nekünk a magunk továbbfejlődésében. munkabíró egészség. a „láthatatlan egyház” titka marad. Úgy egybe van szerkesztve a hívők élete a „szentek egyességében”. mert Isten kijelentése biztosít felőle. de egyébként aztán eltűnnek a szemünk elől. igaz valójában. Az a maga egészében. az ezzel már maga is nyereségben részesülhet. mint ahogy ebben a földi életben általában nem választ- ható el a lélek és a test élete egymástól. Talán olyanoknak köszönhetjük a legtöbbet. oda. Ebben a közösségben nem egymással ellentétes két dolog: adni és kapni. egyébfajta földi bajokban magukra hagyottan a közösség tagjai. akárcsak a magunk nyomorúsága volna. ezzel nem merül ki a „szentek egyességének” a fogalma. Mi csak egy bizonyos határig és csak bizonyos mérték- ben (amennyire a külső jelek ezt lehetővé teszik). Az előttünk járt hívők mind a mi javunkra is kapták mindazt. amit a Hiszekegy a „szentek egyességének” nevez. mint ránk nem tartozó dolgot. úgyhogy bele- értjük az egymástól talán nagy távolságok által elválasztott hívők kölcsönös szolgálatait is. amely éppúgy nem választható el amattól. hanem azért. amelyben Jézus Krisztusnak együtt élő hívei megosztják egymással lelki és testi javaikat. Azonban bármily bensőséges legyen is az a szeretetközösség. A legszélesebb körre kiterjesztett ilyen szeretetközösségben is csak egy töredéke nyilvánul meg megtapasztalható. Nem maradhatnak az egyik oldalon nélkülözésben. a „szentek egyességéből” fakadó ez a szeretetszolgálat kiváltképpen alkalmas arra. akikkel szemé- lyesen sohasem találkoztunk. és szükségeikben melléjük állni. és amit ki-ki közülük ennek a földi világnak a javaiból kapott. csak nem egyenlő mértékben osztott el az emberek között. kinél termik még meg gyümölcseiket? Éppen így azt sem tudjuk ellenőrizni. amit Isten eleitől fogva valaha is kiárasztott az Ő kegyelméből e világban élt kiválasztottaira. A földi javak is áramlásba jutnak. ahol a szükség várja őket. hanem aki adhat valamit. A lelki javakban való osztozás maga után vonja a testi javak megosztását is. Pedig akkor is és ott is folytatódik a munkájuk. ahol Isten elhelyezte őket. egy bizonyos szűk körön túl.

Mi az ő magvetésük helyén arathatunk. „hisszük a szentek egyességét”. amelyeknek révén aztán éppen csak egy-egy pillantást tehet abba a belső folyamatba. Az emberi sors. – Így fejlik ki ebben a világban a „szentek egyessége” révén az „egyház” összefüggő története. A mi emberi tekintetünk csak azoknak a külső kereteknek a kialakulását kísérheti figyelemmel. akik a halál határán már túl vannak. de már itt. míg az egyszer elérkezik teljes befejezettségéhez. Hozzátartoznak ők egyfelől úgy is. akik folytatjuk az ő földi harcaikat. Olyan közösségről van tehát szó. itt e földi világban örökre eldől. De ha a „református Hiszekegy” is boldogan vallja ezt a halálon is átnyúló közösséget. amelyet itt élő emberek még tenni akarnának nekik. Hitvallásunkban az ő hitvalló szavuk visszhangzik. Igaz valójában csak Isten látja az Ő „egyházának” ezt a nemzedékek rendjén kiteljesedő életét. hogy itt élő emberek bármilyen további szolgálatot tehessenek azok javára. amelyekért ők még csak. hogy a halál áthághatatlan válaszfal a rajta innen és túl lévő két világ között. mint „diadalmaskodó egyház”. tartozunk a mi ismeretlen. az ő elért eredményeikből és az ő elszenvedett mártíromságuk- ból élünk. hogy maradjanak előttünk. és viszont onnan ide. amelyekben az „egyház” kifejlő élete lejátszódik. A megváltás teljességének a dicsősége csak ezen a földi világon túl vár rá. s amelyek ezért titkok kell. gondolatai mégis megtorpannak ezen a ponton. hanem az ő javukra is kaptuk. Azt ugyanis félreérthetetlenül megláttatja velünk Istennek kijelentése. mert nemcsak a magunk számára. És ugyanígy folytatódnak a „szentek egyességének” az összefüggései a jelenen át a jövendő felé is. amely Jézus Krisztus híveinek a lelkében az évszázadok folyamán végbement. ha Isten kijelentése nem biztosítana róla. Mi az ő vállaikon állva emelkedhetünk tovább. Mi pedig az Ő kijelentéséből tudva.amit kaptak. mert az elmúlt nemzedé- kekben élt hívőket kétféle vonatkozásban is felöleli. hogy Ő ezen munkálkodik. De hozzátartoznak másfelől úgy is. amelyről semmi biztosat nem tudhatnánk. és e szerint az örök terv szerint Szent Lelke által Ő maga viszi véghez a „szentek egyességének” ezt a kiteljesedését. amelyeket Isten jónak látott már meg nem világítani számunkra az Ő kijelentésében. Amit a Szent Lélek bennünk ma munkál. Ez a történet egészen másvalami. Örök végzé- seiben Ő tervezte azt el a maga egészében is. ami itt már eldőlt. amelynek lelki öröksége tovább él bennünk. Nincs tehát mód arra. mint amit a mi emberi tudományunk tart számon „egyháztörténet” néven. mert ha nem jutottak el a megváltás teljességének dicsőségébe. jövendőbeli örököseinknek. imádságainkban az ő imád- ságaik tüze melegít tovább. Már csak azért is megmarad a „szentek egyessége” a hit tárgyának. amelynek kialakulásában egymásnak szolgálatokat tehetnek Istennek „szentjei”. ha igaz valójában el van is rejtve a szemünk elől. és a halál utáni világban csak kiteljesedik az. Ugyanígy nem várhatnak a ma még itt élők sem további segítő szolgálatokat Istennek olyan 170 . Az egymást váltogató nemzedékek során „felépül” benne Isten örök tervének a megvalósulása. és a mi életünkben Istennek olyan áldásai teljesednek be. mert olyan titkokba ütköznek. és ennek a kifejlő életnek csak bizonyos megnyilvánulásait veheti szemügyre. e földi világban is egyre jobban közeledik valamilyen titokzatos kiteljesedés felé. mint távoli reménységekért munkálkodtak. mert hiszen elérkeztek a megváltás teljességének a dicsőségébe. amelyben minden résznek az élete összefügg minden más résznek az életével. annak igazi eredményei majd csak az utánunk következőknek az életében fognak kibontakozni. ez azt jelenti. Ennek az utóbbi ténynek a révén tehát átnyúlnak a „szentek egyességének” az összefüggései a halál szakadékán át ebből a földi világból a földöntúliba. vagy pedig már semmi hasznát sem láthatnák ilyen szolgálatoknak. az ő látásaikból és küzdelmeikből. Tudva vagy nem tudva. amely harcainak elvégeztével már bevonult a megdicsőülés mennyei világába. Azoknak vagy már nincs is szükségük semmilyen szolgálatra. minden legapróbb részletében is. hogy nem voltak belefoglalva Istennek örök kegyelmi végzéseibe. mint a múltnak „harcoló egyháza”. amit Isten kegyelméből elnyertünk. mint bizonyos valóságot. És mindennel. és ezért haláluk után csak az Ő igazságosságának az örök kárhoztató ítélete teljesedhet be rajtuk.

általában vagy egyes kivételes esetekben. hiábavaló dolog találgatásokba bocsátkoznunk. és más dolog velük az ő megdicsőült állapotukban is még valamilyen további kapcsolatot keresni. hogy hálásan merítsenek belőle még sok további áldást. Minden olyan gondolat. akár ebben a világban élnek még. de csak Jézus Krisztus által. amely szerint élő és elhalt „szentek” között valamilyen más kapcsolat is fenntartható volna.„szentjeitől”. amely fájdalmas repedésként húzódik végig most még a „szentek közösségén” is. Úgy vannak egymástól elszakítva. mit munkál Isten az Ő megváltó kegyelmével a bűnös embervilágban. Minden elgondolásunk úgyis csak a mi értéktelen és megbízhatatlan emberi vélekedésünk volna. ez a „szentek egyességének” olyan formában való fenntartása volna. e földön élők javára. hogy a halálon túli világba is utánuk küldjük kéréseinket és reménykedő váradalmainkat. közös nyelvet beszélnek. a Bibliához. és ezzel boldogan beérhetjük. Az Ő feltámadása rést ütött a halál sötét falán. a nála megdicsőülteket is még további szolgálatokra az itt. és a belőlük felépülő új 171 . Nem korlátozhatjuk ugyan Istennek hatalmát. Ez pedig arról szól. mert erről semmit sem tudhatunk. de csakis Őáltala mégis elválaszthatatlanul egyek egymással. Amikor a Szent Lélek egymással ilyen szoros közösségbe fűzi egybe a hívőket. mert Isten az Ő kijelentésében tudtul adta nekünk. amelyet amannak közepette a Szent Lélek épít fel? Ha arra gondolunk. és ezért nem tudhatjuk. akik ebből a világból már elköltöztek. Ezért nagy kincs az elhalt hívőknek az emléke. Hiszen. akkor azt kell mondanunk: a természettől fogva meglévő emberi közösség és a „szentek egyessége” között olyan viszony van. s azért mégis. közös műhelyekben dolgoznak. közös piacokon adnak-vesznek. amelynek ellene mond az Isten kijelentése. nem használja-e Ő fel valahogyan. akár a mennyei dicsőségben. ugyanakkor ezzel nyilván el is különíti őket másoktól. amelynek különben a halál kérlelhetetlenül véget vetett volna. amelyet hátrahagytak. A rajta innen és a rajta túl lévő világok között semmilyen közlekedés nincs. amíg ebben a földi világban élnek. amiről tudhatnánk. Ilyennek ismerjük meg Isten kijelentéséből az élők és elhaltak között is fennálló „szentek egyességét”. De ez nyilván nem jelenti azt. Mivel pedig az Isten kiválasz- tottainak Ővele megvan a közösségük. másokkal közös haza polgárai. a serkentést. hogy a megdicsőültek és a még itt lévők között igenis fennáll a halál válaszfala ellenére is a „szentek egyessége”. És ma is csak azoknál a keresztyéneknél találhatók meg az ilyen gondolatok. továbbmunkálkodó hatásaik és továbbélő emlékezetük által. csak úgy kaphatott lábra keresztyének között. mint valamely összeomlott épület romjai. hogy ébren tartjuk és megbecsüljük az emléket. akiknek a földi szolgálata már régen lezárult. Hívő bizonyosságunk csak a felől lehet. a vigasztalást. akiket a reformáció nem vezetett vissza ennek a kijelentésnek egyetlen lelőhelyéhez. amit tudhatunk. és általában közös sorsban élnek át jó és rossz napokat. amelynek révén ezek amazoknak vagy amazok ezeknek még valamilyen további segítséget nyújthatnának. Annak világánál kitűnik. vagy közülük akár csak egyes kiemelkedő „szentektől” úgy várni segítséget. hogy Istennek a Jézus Krisztusban adott kijelentése elhomályosult előttük. De éppen azért. hogy Őáltala. és az onnan árad tovább az utánuk élőkre. hogy másokkal megszakad minden közösségük. azt az ő földi életükben árasztotta ki rájuk. és annak forrásaihoz az utánuk következőknek mindig vissza is kell járniuk. De más dolog a megdicsőültekkel úgy ápolni a „szentek egyességét”. Tőlük. még évszázadok múltán is milliók lelkébe sugározza tovább az útmutatást. akik ebbe az ő életközösségükbe nem tartoznak bele. hogy amit Isten a már elhalt hívők által az utánuk élőknek áldásul szánt. Egyébként a halál olyan sötét elválasztó árok. Hogyan viszonylik az emberi életnek ehhez az általános közösségéhez a „szentek egyessége”. amott is. Ellenben mindkét világot átfogja a Jézus Krisztus hatalma. s ezért Ő egyaránt érvényesítheti uralmát itt is. Hiszen voltak Istennek a kegyelem olyan bőséges ajándékaival megáldott kiválasztottai. De foglalkoznunk kell a „szentek egyességével” kapcsolatban még egy el nem hallgatható kérdéssel. ezért Őáltala mindnyájuknak megvan az egymással való elszakíthatatlan közösségük is. a tanítást.

hogy közösségük magához vonzza. akinek Isten helyett az énje vált az istenévé. amelyek miatt még a garázda önzés is csak másokkal közösségbe illeszkedve törhet a maga bűnös céljai felé. emez meg csupa épség. Természetesen nem úgy áll szemben egymással a bűn által megrontott emberi közösség és a megváltottak újjáépülő közössége. akikkel még ezután kell gyarapodnia a „szentek egyességének”. Ott van az az anyag. mert Isten „egyetemes kegyelme” nem engedte az embervilágot végső alkotóelemeire teljesen széthullani. a hívők közössége meg ahhoz a gyógyuló beteghez. és az újjáépülő falak is csonkák még. hogy amaz csupa romhalmaz. aki még nem lábolt ki egészen a betegségéből. Így élvén benne a hívők közössége ennek a világnak a megromlott életében. hogy az nem kedvező környezet reá nézve. És amikor a bűn megrontotta az embernek Istenhez való viszonyát. ezzel már az emberi közösségre is alkalmatlanná. saját magukban hordoznák a fertőzés csíráit! De nem szakíthatják ki magukat a világ megromlott életéből azért sem. és érvényesülnek benne olyan közösségi kényszerítő erők. akinek az életereje még nem apadt el egészen. a bűnnek ugyanaz a szakadásokat és ellentéteket szülő ereje. A romokban is maradtak még ép részek. Mert hiszen a „szentek közösségéhez” az is hozzátartozik. úgy kell kiterjeszteniük szolgálataikat a saját körükön kívülállók felé is. amely a bűn miatt át meg áthatja a világ életét. Isten. zavarólag játszik bele az emberi bűnnek sok elválasztó és bontó hatása. ezzel egyúttal össze- zilálódtak az emberek egymás közti viszonyai is. Működnek még benne erős közösségi ösztönök. Állandó fertőzés veszedelme rejlik benne. Akárhova mennének. A bűn romboló munkája sem lehetett teljes. hogy a hívők közössége megóvja magát a bűnnek attól a bomlasztó hatá- sától. hogy nincs lényeges különbség közöttük. folytonosan behat a hívők közösségének az életébe is. Viszont a „szentek egyességében” is még csak folyamatban van a Szent Lélek építő munkája. és ott megnehezíti a „szentek egyességének” a látható kifejlését. embertársainak is ellenségévé vált. hogy ellenállóképességét fokozza a fertőzés ellenében! Az Ige és a sákramentumok által maga Jézus Krisztus ellensúlyozza majd a veszedelmet. mert ott vannak Istennek azok a további kiválasztottai. Az az ember. Benne kell élnie a hívők közösségének a világ életében. De az egyiknek mégis a pusztulásba hanyatlás a sorsa. Talajából kiszakított. Ezt a romlást fordítja visszájára Isten megváltó kegyelme: az Istennel való közösséget újra elnyert emberek ez által az egymással való közösségüket is megtalálják. amelyből az „egyházat” formálja. amelyben feloldódik minden ellen- tétük. és magába építse Istennek azokat a kiválasztottait. ha Isten kegyelme által megtörten és lefojtottan is. amíg egyszer el nem érkezik dicsőséges beteljesedéséhez. és így alakul ki a „szentek egyessége”. amelyben amannak odaveszett szépsége újra meg fog jelenni. s ahogy tagjai egymást szolgálják. mint ahogy a föld anyagából formálódik a felnövekvő növény teste.épület között. Ezért a világ általános élete hasonlít ahhoz a súlyos beteghez. A világ életé- nek romjaiból építi fel a Szent Lélek az Ő új teremtettségét. Csak ennek révén tölthetik be azt a feladatukat. S még hozzá a hívők maguk is hajlamosak erre a fertőzésre. Az a sokféle szakadás és ellentét. amikor az embert a maga számára teremtette. ezzel egyúttal egymás számára is teremtette az embereket. a másiké az életre való felépülés. akik még ott rejtőznek a világ életében. amely e világban körülveszi: erőteljesen kell táplálkoznia a saját élete forrásaiból. 172 . és abba. és ezért életműködéseiben megakasztott palánta volna a világ általános életétől külön szakadó „szentek közössége”. és akárhogy elszigetelnék is magukat. nyilvánvaló. és mindig újra összefogja a benne hívőknek különben széthulló életét abba a titokzatos közösségbe. Már csak ezért sem kereshetik biztonságukat a világ általános életétől való visszahúzódásban és elzárkózásban. hogy a Szent Lélek a hívőket használja fel eszközökül másoknak a hitre való elvezérlésére is! – Csak egyetlen módja van annak. mert hiszen bennük magukban is ott rejlik még. Pillanatnyilag sokszor úgy tűnhet fel.

hogy ellensúlyozza a bűn romboló munkáját ebben a világban. hogy elmondhatja: „Hiszem a szentek egyességét. és így ott megoldhatókká válnak olyan társadalmi. hanem már átmegy a támadásba is a világban dúló egyenetlenségek és bomlások ellen.Ezzel már nem is csak az egyetlen lehetséges védekezést fejti ki a hívők közössége. ezzel már megerőtleníti ezeknek a viszályoknak a mérgét általában a világ életében is. csak többé-kevésbé tud megvalósulni a „szentek egyessége” e világ szerint „látható” módon? Az „örök béke” boldog összhangja nem valósulhat meg. amikor a maga kebelében feloldja azokat a viszályokat. és mindig újra tá- madnak is ellentétek ember és ember. azok annak körén kívül is a kiegyenlítődés és kiengesztelődés szellemét fogják terjeszteni. amikor sajátmagában is csak részlegesen. amellyel e világot kormányozza. míg bűnös emberek élnek e földön! De aki belül van a „szentek egyességének” azon a körén. fejlődésének és virágzásának is azzal. Hogyan tudná a hívők közössége mindezt a világbeli feszültséget feloldani. nemzetközi ellentétek. A bűn hatalma ezzel nincs még megtörve a világ életében. amelyek tagjait a világbeli életükben egymással szembeállítják. Mert hiszen. nemzet és nemzet között. társadalmi osztály és osztály. Akik a hívők közösségében egymás testvéreivé lettek. és már puszta meglétével is beláthatatlan nagy szolgá- latokat tesz az emberi élet általános jólétének. A „szentek egyessége” így hathatós eszközévé válik az Isten „egyetemes kegyelmé- nek”. gazdasági. A „szentek egyes- ségéből” így gyógyító hatások sugároznak szét a sokféle érdekellentéttől és gyűlölködéstől széttépett általános életbe. Mindig vannak. és vészes kirobbanásokra vezet- nének. amelyek különben elmérgesednének.” 173 . az innen kitekintve láthatja a jövő reménységét: Isten ezt a megbomlott embervilágot át fogja formálni a szeretet kölcsönös szolgálatain felépülő új emberiséggé! És a világ harcaitól megkínzott ember lelke nagy vigasztalást talál abban. amelyben Isten megváltó kegyelme szakadatlanul építi az új teremtés összhangzatos rendjét. amelyek veszedelmeket rejtenek magukban.

hogy ugyanakkor egymással is elszakíthatatlan egységbe kapcsolja őket. Valóban nem kis dolog elmondhatnunk: „Hiszek egy Istenben. a fel- támadás. és az örök életet”. a Fiú Isten Jézus Krisztusban elénk tárt.. hogy a Hiszekegy éppen a harmadik szakaszában. a Jézus Krisztusban. hogy milyen meghálálhatatlan.. lénye- gében véve tehát benne foglaltatott már abban. Szent Lélekben”. A Szent Lélek ébreszti fel. És annak is megvan a különös értéke. Tehát a Szent Lélekben való hitünk által válik teljesen öntudatossá és bizonyossá. A magyar fordítás nem így hangzik. „Hiszem” – úgymond végezetül – „bűneinknek bocsánatát. A KÖZÖSEN BÍRT ÉS REMÉLT ÜDVÖSSÉG. hogy Isten az Ő megváltó kegyelmének minden ajándékát biztosította és felajánlotta nekünk Őbenne. úgy jelen- tette ki magát. az mindennek az ajándéknak boldog birtokosa már a jelenben. és a Szent Lélek Isten foganatossá tesz a mi életünkben. Mégis megvan a különös értéke annak.” szól. a Jézus Krisztusról szólónál foglalkoztunk velük. a Szent Lélekről szólóban. hogy a Hiszekegy előbb az Isten „egyházáról” és a „szenteknek egyességéről” beszél. amelyben Jézus Krisztus híveinek az élete egybeszövődik. hogy eleitől fogva az egyes szám első személyében szólt. Ott vetettük fel a kérdést: mit köszönhetünk annak. hanem úgy. itt a végén átcsap a többes szám első személyének a használatába. Találóan érzékelteti ezt a Hiszekegy magyar fordítása. mert így mintegy a Hiszekegy csattanójául hangzik el annak a megvallása. Mi már a második szakasznál. és csak azután tér át a meg- váltás ajándékainak a felsorolására. amelyet az Atya Isten öröktől fogva elvégzett. hogy itt. amelynek révén mindaz a miénk. Újat ezzel már volta- képpen nem mond. Az Isten „egyházáról” és benne a „szentek egyességéről” való bizonyosságnak megvallása után még három olyan tárgyról emlékezik meg a Hiszekegy. ha ennek révén bizonyosak lehetünk „bűneinknek bocsánatáról. és az örök életről!” De megvan a különös értéke annak is. De jó most a Hiszekegy végén még egyszer számon vennünk ezeket az ajándékokat. hogy bennük nem úgy részesül a hívő. hogy Isten nekünk. Erőteljesen kidomborította már előzőleg. drága javak birtokába jutunk hitünk által. ezzel azt juttatja kife- jezésre. Nem egyéb ez a felsorolás.. hogy a Szent Lélek nem egymástól különálló egyénekben végzi el az Ő munkáját. testünknek feltámadását. hanem úgy kapcsolja oda Jézus Krisztushoz a benne hívőket. és aki „hisz Őbenne”. és az örök élet. A Hiszekegy eredeti szövege csak „a bűnök bocsánatáról. amit a Hiszekegy előző szavaiban meg- vallottunk. annak is boldog örököse a jövőt illetőleg. XXV. amelyekre a Hiszekegy kifejezetten csak itt. amit Isten Őbenne a világnak adott.. amely annak ellenére. még külön is ki vannak emelve az Isten megváltó kegyelmének ezek az ajándékai: a bűnbocsánat. testünknek feltámadásáról. és tartja életben a Jézus Krisztusban való hitünket. hanem csak a hívők közösségében nyerheti el és élvezheti jótéteményeiket. amelyeket Jézus Krisztus e világra hozott. amiről itt szó van. vagy amire még várnia kell. amikor már a Szent Lélek munkájáról is szó volt. Már csak azért is. vallja meg ezeknek a javaknak a bizonyosságát. ahogy azt Jézus Krisztusban látjuk? És erre a kérdésre adott feleletünkben vettük számon a megváltásnak azokat az ajándékait. a testnek feltámadásáról. Ha most ezek után mutatja fel a megváltás ajándékait. hogy kitűnik belőle: kinek a bűneire van bizo- 174 . Az Ő munkája által van meg a Jézus Krisztussal való egységünk. mit nyerünk azáltal. mintha ez csak az ő magánügye volna. mint tömör összefoglalása a megváltás aján- dékainak. Azért kellett ezt megtennünk. hogy csakugyan elnyertük a megvál- tásnak azokat az ajándékait.. a Hiszekegy végén. bűnös embereknek. amely felől Isten kijelentésének alapján ugyanilyen bizonyossága van a keresztyén hitnek. Az.. a harmadik szakasz végén tér rá. hogy így világosodjék ki: mit jelent a „református Hiszekegy” szerint „hinni Jézus Krisztusban”? Így mutathattunk rá arra.

a „megszentelődést”. amelyben „láthatóvá” lesz a „láthatatlan egyház” valósága. Én „hiszem” ezeket. hogy gondolatainkban már félretettük azt. Nem úgy munkálja a Szent Lélek ennek bizonyosságát a hívők lelkében. szenteknek egyessége” címén éppen az imént hangsúlyoztunk. hogy egyikükről a másikukra sugároztatja át. ami voltaképpen mindennek az összfoglalata. mert a hívők közössége egyetemlegesen és együttesen részesül bennük. de úgy vagyok bizonyos felőlük. Minden hívő gyülekezetnek. tovább is kell rezegnie bennünk. a kárhozat várhat ránk. hogy a harmadiknak megemlített ajándékkal. hanem vala- mennyinek a forrása és alapja! Ez nyitja meg az útját minden egyébnek is. de a Hiszekegy szellemének annál hívebben meg- felelő a mi magyar fordításunk. úgy lesz mindegyiküknek még sokkal inkább tulajdona. Isten bűnös voltunk ellenére is befogad minket a magával való közösségbe. azt átugorja. hanem úgy. hogy a megváltásnak három ajándékát említi meg. mert ez azt jelentené. amit a bűn elrontott a mi életünkben! Hogy ne essünk bele már elmondott dolgok ismétlésébe. mint amelyek Isten kegyelmének nemcsak éppen nekem szánt ajándékai. akkor természetesen hosszú felsorolásba kezdhetne bele. amelyet ezzel megütöttünk. aki maga körül másokat bűneik bocsánatának a boldog bizonyosságában lát örvendezni. mi is három ajándékot soroltunk fel: a „megigazulást”. mint ahogy nem maradhat sokáig kétségben sem a maga bűneinek bocsánata felől az. testemnek feltámadását”. mert ebben a háromban benne fog- laltatik minden egyéb. Olyan ajándéka ez is Isten kegyelmének. amit a hívő Isten megváltó kegyelméből elnyer. amikor a mi „bűneink bocsánatának”. És ha Isten a miénk. mint a halálunk utáni „megdicsőülés” beteljesedése. ami nem más. amit Isten megváltó kegyelméből elnyerünk. és miközben osztoznak rajta. De beérheti azzal. keresztyén anyaszentegyház. A Hiszekegy értelme szerint a közösségi tudat hangjának. hogy ez is a hívők közösségében nyerhető el. Mert hiszen akkor a bűn már nem emelkedik válaszfalként Isten közé és miközénk. Amikor mi számon vettük: mit nyer el a Jézus Krisztusban hívő bűnös ember. a többiektől függetlenül adja meg. a mi „testünk feltáma- dásának” a bizonyosságát vallja meg. ami – mondtuk – más néven nevezve ugyanaz az ajándék. közösségükben ajándékozza meg vele. De ha van számunkra bűnbocsánat. a „megszentelődést”. mint a „megigazulás”. akkor minden rendbe jön. Az Isten kiválasztottainak közös ügyük ez. A Hiszekegy elsőnek a „bűneink bocsánatát” említi. és így valamennyiüket együttesen. mert hiszen a két végpont- tal. közönséges. És ha a Hiszekegy szövegében ugyanolyan világosan ez nem jut is kifejezésre. Nem nyerheti el a maga bűneinek bocsánatát az. és a „megdicsőülést”. nyilvánvaló. „bűneinknek bocsánatával” és „testünknek feltámadásával” adva van már a kettőt össze- kötő vonal. hanem rajtam kívül mások is sokan elnyerik. és áldásainak az élvezetében egymásra vannak utalva. Ilyen tömör összegezésben mi is foglalhatná el jobban az első helyet. E helyett harmadiknak és utolsónak az „örök életet” említi meg. az „örök élettel” is ugyanúgy áll a dolog. E nélkül semmit nem remélhetne a bűnös ember Istentől. mint „bűneinknek bo- csánata”? Hiszen ez valóban nemcsak egy a megváltás többi ajándéka közül. Ha Isten meg nem bocsátja a mi bűneinket. itt most csak azt az új mozzanatot emeljük ki a bűnbocsánat ajándékával kapcsolatban. Megteheti. amit az „egy. az adja meg éppen a jellegét. Amit mi közbül felmutattunk. Ha részletes ismertetését akarná adni a Hiszekegy mindannak. Másodiknak a „testünk feltáma- dását” sorolja fel. ha szó szerint nem a legpontosabb. akkor csak az örök elvettetés. amelyen egymással osztoznak a hívők. aki a másikat ki akarná tagadni bűnei bocsánatának az ajándékából. akkor ezzel együtt biztosítva van már minden egyéb is. a „megszentelődés” útja is. és ezért. és kinek a teste fog feltámadni Isten kijelentése szerint? De nem azt mondjuk: „Hiszem bűneimnek bocsánatát. hogy a tagjai a közösen élvezett bűnbocsánat 175 . hogy mindegyiküknek külön.nyos bocsánat.

akiknek nincs szükségük bűnbocsánatra. hogy bár a hívők minden gyülekezetének őrködnie kell a maga tisztasága felett. aki előtt valaki így feltárja lelkét. amely minden bűnét eltörli. és megvallja a ránehezedő bűnnek terhét. 176 . amelyekre kéri. mert keresik a találkozást Jézus Krisztussal. amely bűnös embereket bűnös voltuk miatt távol tart magától. és megerősítse benne azt a bizonyosságot. hogy megbíztassa gyengébb hitű testvérét Istennek kegyelme felől. Mert hiszen az egész gyülekezeti közösség éppen arra való. hogy t. Jó. és ezzel segítsék egymást a bűn ellen való további küzdelemben! Ezt a célt szolgálja a hívők gyülekezetének minden egybegyülekezése. aki által elnyerték. akik az Ige és a sákramentumok körül éppen azért gyülekeznek egybe. De jól teszi a hívők minden gyülekezete. Hittel fogadni az Ige hirdettetését.i. mintha hozzá csak olyanok tartozhatnának. ha magával megelégedett ember. akkor Istennél megvan számára a bocsánat is. és a sákramentumokban részesüljön. aki bűnbánattal és bizalommal elfogadja ezt a Jézus Krisztusban felkínált ajándékot. Nincs is értelme annak. szava mindig „old és köt”. ha a bűnei bocsánata felől kétségeskedő gyengébb hívő személy szerint „meggyónja” bűneit egy másiknak. hogy bocsánatot kereső bűnösök gyülekezete. amelyet másoktól meg akarna tagadni. ha különleges bűnbánati alkalmakat is tart. valahányszor a hívő gyülekezet él velük. és hittel élni a sákramentumokkal mindig azt jelenti tehát: megbizonyosodni a bűnbocsánat ajándéka felől. amelyet a hozzá tartozóktól megkövetelhetne. Ha ez megvan valakiben. és mindig újra elnyerhetik bűneik bocsánatát. A sákramentumok is. ha nemcsak általánosságban domborítja ki ezt a jellegét. mert hiszen éppen öntelt ridegsége mutatja: maga is csak annak a bűnbo- csánatnak köszönheti életét. Az ilyen bűnöstől megtagadni a gyülekezeti közösségben őt megillető helyet annyi volna. vagy egyáltalán nem a Jézus Krisztus híveinek a gyülekezete. hogy aki bűnében meg akar maradni.levegőjében élnek együtt. az a szent szolgálat hárul ilyenkor. hogy az ilyen együttlétnek a középpontjában mindig a „kegyelmi eszközöknek” kell állniuk. vagy pedig – ha Isten kegyelméből mégis része lehet az Ő „láthatatlan egyházának” az életében – öntudatlanul is a legvilágosabb bizonysága a bűnbo- csánat valóságának. vagyis Isten bűnbocsátó kegyelméről biztosít minden bűnöst. mindig a bűnbocsánatnak kiújuló forrásai. mindig Istennek azt a „kegyelmi szövetségét” pecsételik meg. aminek csak a visszája az. amelyben bűnös voltuk ellenére is magához fogadja a Jézus Krisztusban hívőket. hanem olykor-olykor még külön ezt a célt szolgáló megnyilatkozásaiban is megmutatja. hogy valaki az Igét hallgassa. Az olyan gyülekezet. Valahányszor hirdettetik az Ige. ezért annak is megvan a nagy jelentősége. mint a Jézus Krisztusban való hithez illő készséges bűnbánatot. Mondtuk. De valahányszor Jézus Krisztus az Ő hívei között az Ige és a sákramentumok által megjelenik. hanem benne egyénenként is segítséget kell. azt az Isten kárhoztató ítélete alatt elmarasztalja. és a bűnbocsánatnak nem érzi szükségét! Csak olyan embereknek való foglalatosságok ezek. amit annakidején jelentett az emberek közt való megjelenése. hogy Jézus Krisztus által az ő számára is van olyan bocsánat. hogy nyújtson az erősebb a gyengébbnek. Ezért kellett hang- súlyoznunk. Isten a bűnösöktől nem fordul el. ez mindig ugyanazt jelenti. hogy benne ilyen bűnösök erősítsék egymást az Isten bűnbocsátó kegyelmének a bizonyosságában. mint a hívő gyülekezet lényegét megtagadni. vagy akár csak önkéntelenül is elriaszt a közelségéből. és ilyenkor nyilvános „gyónásban” megvallja bűneit. akik bűnös voltuk fájdalmas tudatában vágyakoznak az Isten megbocsátó kegyelmére! A hívők gyülekezetének úgy is kell az egész életét berendeznie. ez nem jelenthet egyéb elengedhetetlen feltételt. és bízva várja Istennek megújuló bocsánatát. Arra. A „kegyelmi eszközök” tehát. És mivel a hívők közössége nemcsak a maga együttes egészében lehet segítségére tagjainak. csak el kell fogadnia hittel. mert a Szent Lélek azok által teszi Jézus Krisztust az Ő hívei között hathatósan jelenvalóvá. valahányszor sor kerül rájuk. hogy meglássék rajta: olyan emberekből áll. hanem kegyelmével közelget hozzájuk.

amelynek alapján bűne ellenére is odaszámlálható ismét Jézus Krisztus híveinek a sorába. hogy amikor valakit bűnében való megátalkodása miatt kirekesztenek a hívők közösségéből. már volt szó. azt minden erejével igyekszik megint jóvá is tenni. miután drága áron már biztosította számunkra. már magában foglalja a bűnbánatot. És az a bűnös. Ingyen kínálja Isten kegyelme. amilyenhez a római katolikus keresztyénség hite hozzáfűzi a bűnbo- csánat ajándékát. Az eredmény. Isten mindig megfelel arra az Ő bűn- bocsátó kegyelmével. hanem abban a meggyőződésben élnek. hogy a bűnösnek azzal is meg kell mutatnia bűnbánata őszinteségét. amely a szó legszorosabb értelmében véve ajándék. a bűnnel való szakítást is. akkor ennek a jó rend kedvéért természetesen meg kell. még ha az emberek. Az megtörténhet. mint amennyi a bűneik ellensúlyozá- 177 . Mivel így a „református Hiszekegy” a bűnbocsánat gondolatától távol tart minden olyan „érdemet”. De ennek csak egyetlen célja és értelme lehet: próbára tenni az illetőt. A római katolikus keresztyének felfogásával szemben azonban. Egy másik lényeges különbségről. mikor. hogy amikor „bűneink bocsánatáról” van szó. Őelőtte minden emberi bűnért az egyetlen. nem lehet. Mivel ez a hit. E szerint a „református Hiszekegy” is olyan ajándékot lát a bűnbocsá- natban. a bűntől való elfordulást. az ő saját bűnvallomásának az őszinteségén kívül. amilyet a római katolikus keresztyénség szükségesnek tart. De Isten felé nincs a vezek- lésnek semmilyen „elégtételi” értéke. majd csak akkor bocsátanak is meg neki. és nem kell megszolgálni az elnyerését. aki ebbe veti bizalmát. és csak annak alázatos elviselése árán fogadják újra be a hívő gyülekezetbe. milyen erőteljesen tudja odairányítani a lelkét Jézus Krisztus felé. Ha Jézus Krisztus engesztelő áldozata nem szólna érte. amikor a „hit által való megigazu- lásról” tettünk vallást.Egyszóval. Megnyugtató külső bizonyságát adja bűnbánatának. az jellemzi a reformáció nyomdokain haladók felfogását. akik nem láthatnak bele a szívébe. azonnal elnyerheti Istentől a bűnbocsánat ingyen ajándékát. hogy ők a bűnbocsánat elnyerését nem tartják semmilyen egyházi rendtartáshoz vagy formasághoz sem kötöttnek. akkor ki- szabnak rá bizonyos penitenciát. Amikor pedig a gyülekezeti közösségen belül keres valaki segítséget egy másik hívőnél. hogyan forduljon az illető bűnei bocsánata felől való megbizonyosodásáért. Isten előtt a bűnös semmivel sem teheti jóvá bűnét. Ugyanígy nem vásárolhatja meg az ember a bűnbocsánatot semmilyen rá kiszabott vezeklésnek a szabott árán sem. amely ezen a ponton elválasztja a reformáció lelkén nevel- kedett keresztyéneket a római katolikusoktól. de elégséges „elégtételt” Jézus Krisztus rótta le. beleértődik az. hanem egyúttal a hívők közösségére is tartozó ügyről van szó. a „református Hiszekegybe” is. De ennek a formának semmi köze sincs a dolog lényegéhez. hogy amit bűnével másoknak ártott. akiből Isten megbocsátó kegyelme rásugározhat. akkor nemcsak az egyéni lélek és Isten közötti. akkor semmilyen jóvátételi igyekezet sem menthetné meg Isten kárhoztató ítéletétől. tárgytalanná válik számára az az egész rendszer. s az illető később megbánva bűnét. Semmi- féle „elégtétellel”. amelyet a római katolikus keresztyénség az „érdemek” alapjára felépít. De az ilyen „jóvátétel” csak az emberek felé bír értékkel. akik a reformáció örökösei. és az egyik forma. Egyetlen feltétele van: el kell fogadni. amikor az is nyomatékosan egyházi ügynek tekinti a bűnbocsánat ügyét. valamint általában mindazokéba. hogy akármilyen módon nyilatkozik is meg a hívők bűnbánata és hite. vajon csakugyan komolyan megbánta-e már bűnét? Emberekkel szemben szolgáltat ezzel is „elég- tételt” a bűnös. csak azon fordul meg. akkor az ilyen „magángyónásra” vonatkozólag meg éppen nem lehet szabályokat felállítani: kihez. Amikor egy-egy gyülekezet a maga egészében tesz bűnvallomást. bármikor felcserélhető egy másikkal. amint hangsúlyoztuk. akinek a segítségét keresi. hogy egyes emberek több Isten előtt „érdemnek” számító jót cselekednének. hogy legyen az emberileg megállapított ünnepélyes formája. ha szükségesnek tartják a hívők. ha előbb komoly külső bizonyságát is adta bűnbánatának. ebből az következik. csak bizalommal ki kell tárni előtte a lelkünket. hogy az az erősebb hitű másik. Hinni kell Jézus Krisztusban. Sem arról nem lehet szó. megint visszakívánkozik az elvesztett közösségbe.

és így előállna az ő „fölös érdemeiknek” egy olyan tőkéje. annak „megdicsőülésében” példázva láthatjuk az Ő híveinek jövendő „megdicsőü- lését” is. mint Isten kiválasztottainak haláluk után a mennyei dicsőségbe való megérkezését. és valamennyiüket eljuttatja „testük feltámadásának” a dicsőséges végéhez. hogy egyszer a halálnak ez az uralma is véget ér majd. Őelőtte csak bűnösök vannak. milyen lesz a mi „testünknek feltámadása”. de akiknek Ő ingyen ajándékul elkészítette és meg is adta Jézus Krisztus által „bűneik bocsánatának” az ajándékát. és így bennük dicsőségesen helyreálljon Istennek műve. mint jó szerszám a szolgálatában. hogy az Ő teste. hogy mind ugyanannak a megváltásnak a részesei: valamennyiüket „bűneik bocsánatával” fogadta el a magáéinak. akik még föl- döntúli vezeklések árán juthatnának csak el az Ő mennyei világának dicsőségébe. most csak egy új mozzanattal kell foglalkoznunk. akik közbenjárásukat ennek alapján latba vethetnék Őnála az „érdemekben” szűkölködő többiek javára. Erről a végső „meg- dicsőülésről” is nem egyszer esett már szó az eddigiek során. mint amelyben most élünk. akkor is ismételten át kellett pillantanunk a „megdicsőülés” világába. hogy azok könnyebben elnyerhessék Isten bűnbocsátó kegyelmét. Annyi bizonyos csak. hogy a megdicsőült lélek magához illő megdicsőült testet fog elnyerni. De ebből a kettőből kitűnik. hogy még valamilyen halála utáni „tisztító hely” szenvedéseivel kelljen fizetnie bűneinek rendezetlenül maradt tartozásaiért. hogy mivel abban az Ő emberi természete is részesül. tehát a „bűneink bocsánata” és „testünknek feltámadása” közötti egész szakasz. Ezért sorakoztatja fel másodiknak ezt a Hiszekegy. Amikor megváltó munkájának az eredményeit számon vettük. Ez sem csak egy a sok más felsorolható ajándék közül. láttuk. A „megszentelődés” ajándékait. másfelől a végállomás és betetőzés között van. mondtuk. megállapítottuk. és megint testbeöltözötten élhet. hogy hívei a haláluk után a bűntől teljesen megtisztult állapotba jussanak. amelyben egész műve beteljesedik. Ami egyfelől a kiindulás és alap között. Hogy ismétlésekbe ne bocsátkoz- zunk. mint amilyenben földi életét végigélte. amely 178 . mert hiszen testileg támadt fel halálából. – csak azt tudjuk. s ha a megváltott lélek odavesztette is testét a halál zsákmányául. Nem lenne „megdicsőülés” ez. amelyben a földi harcaikat már megharcolt hívők „diadalmaskodva” élnek. akik az Ő kegyelme nélkül mind menthetetlenül áldozatul esnének igazságos ítéletének. nagyon eltérő mértékben és módon osztogatja Isten. de a testük a halál és az enyészet martaléka marad. ha az a „testünknek feltámadá- sában” elnyerendő test olyan volna. Amint ezen az ajándékon épül fel minden. Amikor az „egyházról” és a „szentek egyességéről” szól- tunk. úgy viszont „testünknek feltámadása” az az ajándéka a megváltó kegyelemnek. Amikor Jézus Krisztus „felma- gasztaltatásáról” szóltunk. Ne akarjunk hát értelmes fogalmat alkotni arról sem. hogy Isten a megváltás részeseit haláluk után az Ő mennyei világának a dicsőségébe befogadja. mint a feltámadott Jézus Krisztusé. amelyet a bűn megrontott.sához szükséges volna. Ez többet jelent. amit a bűnös ember Isten megváltó kegyelméből elnyerhet. hogy itt a Hiszekegy végén kifejezetten úgy van szó erről a végső „megdicsőülésről”. hogy az élete végén a legtöbb ember még mindig olyan fogyatkozásokban leledzik „érdemeinek” az elégtelen volta miatt. – azzal. Ez a mostani testünk sokszor inkább nyűgös kölönc a lélek életén. mint „testünknek feltámadásáról”. Itt pedig arról van szó. Hiszen azzal. hogy annak a földi életben elnyerhető ajándékai után még hátra van az. arról persze nem alkothatunk értelmes fogalmat. – olyan. De nincsenek Isten előtt olyan hátralékban levő bűnösök sem. egyszer majd visszanyeri azt. Hogy az milyen. és mégsem olyan teste. amelyből aztán mások számlájára jóváírások történhetnének. hanem valamennyinek a betetőzése. A Hiszekegy ezen a halál után bekövetkező „megdicsőülésen” túl nyilván még egy további reménységről tesz itt vallást. az ő lelki valójukban teljességre juttatja ugyan a megváltás művét. az nagyon különböző képet mutat az egyes hívők életében. Sem arról nem lehet szó. Amaz valami másfajta test lesz. Nincsenek Isten előtt sem „érdemekben” túlbővelkedő olyan „szentek”.

És teljessé majd azzal válik a megváltás műve. hogy „testünknek feltámadásában” a halálnak az a hatalma is véget ér majd. Isten megváltó munkáját nemcsak úgy kell szemlélnünk. a természeti világhoz. hanem azért. Így aztán teljesnek látszik a megváltás műve azzal. Ezért a léleknek a halál utáni „megdicsőülése” még nem lehet a megváltó Isten utolsó szava! Hátra van még „testünknek feltámadása” is. De ahogy megvan a testnek a szomorú szerepe bűnös állapotunk nyomorúságaiban. hanem tökéletesen fogja szolgálni annak kibontakozását. – Meg is figyelhető: akiknek a keresztyén hite beéri a lelki „meg- dicsőülés” reménységével. mert test. a léleknek is rabtartó zsarnokává.már semmiben sem fogja hátráltatni Istentől újjáteremtett életét. testi világot is. A „szentek egyességéről” szólva rá kellett mutatnunk arra. és Isten ítélete alatt mindenféle nyomorú- ságnak és a halálnak is prédájává. és úgy levetheti magáról a testet. Isten kiválasztottainak egy része már átjutott rajta a „megdicsőülés” 179 . – ezeknél mindig hiányosság van az Istenben. a megváltás is csak azzal juthat el végső győzelmére. annyit megérthetünk belőle. mint „mennynek és földnek a Teremtőjében” való hit körül. mintha az ember is azért volna bűnös. hogy a megváltott lélek halálában kiszabadul a test átkos öleléséből. Annak a pogány gondolatnak a hatása alatt állnak. és vált ezzel istenellenessé. Akármilyen megfoghatatlan titok marad is azonban az Isten kijelentéséből kivilágló ez az ígéret. testestől-lelkestől tükrözteti megint az Isten dicsőségét. „testünknek feltámadása” által válik végle- gesen győzelmessé Istennek megváltó munkája. hogy t. amely miatt az ember teste is elszakadt örök éltető forrásától. mert a teste révén ő is hozzátartozik ehhez az istenellenes birodalomhoz. a természeti világ pedig valamilyen istenellenes hatalomnak a birodalma. az anyagi. hogy csak így. ami feleletet ad erre a kérdésünkre. amelynek Isten ítéletéből az Ő megváltottainak a teste is alá van még vetve. úgy meg kell. hogy soha többé semmi köze ne legyen hozzá. míg csak halálukban vége nem szakad ennek a kapcsolatnak. Pedig Ő eredetileg testben élő lelki valóságnak teremtette az embert! És amint a Hiszekegynek mindjárt a legelején mondtuk: Ő „mennynek és földnek a Teremtője”. hanem úgy is. A megváltott lélek kibontakozó új élete csakugyan már ebben a földi világban is sok megszentelő erőt sugároz át a test életébe. És pedig éppen az az igazság. Nem azért rossz a test. ha az ember az ő teljesen helyre- állított mivoltában. mint a jelenben is. ahol a bűn romlása gyökerezik. és ennek folytán az egész ember testestől- lelkestől kisiklott az Isten által számára megszabott vágányból. amint egyéni hívőkre kiterjed. Felmerül a kérdés: miért nem juttatja el Isten az Ő megváltó munkáját erre a teljes befejezésre egyszerre az ember testében és lelkében? Miért tolódik ki „testünk feltámadásának” a remény- sége a lelki „megdicsőülésünkön” túli jövendőbe? Akármilyen titokzatos is előttünk Isten terveinek ez a végső állomása. valami azért kiviláglik Isten kijelentéséből. A lélekben gyökerezik a bűn baja. ennek a munkának sem azért állandó hátráltatója a test. hanem azért. egyetlen teremtő Istenét. és így benne az ember testi mivoltát is éppúgy a maga dicsőségére teremtette. hogy legyen a része az Isten újjáteremtő munkájában is. mint minden létezőnek. amely szerint Isten csak a szellemi világ Istene. De az ilyenfajta gondolkozás teljes ellentétben van Isten kijelentésével! Ő úgy jelenti ki magát nekünk. mert a lélek fordult szembe Istennel engedetlensége lázadásában. E nélkül az Ő kiválasztottainak csak a lelki valóságában állítaná helyre a bűn által megrontott művét. – és ilyenek a múltban is éppúgy találtattak. Ennek alapján úgy tűnik fel. tehát azt a „földi”. hogy annak teljességén fájdalmas repedésként húzódik át a halál sötét vonala. a „mennyeit”. amelyre a Hiszekegy vége irányítja rá a figyelmünket. mert test. mert Isten kiválasztottai ennél a testüknél fogva tartoznak még mindig együvé a bűn által megrontott embervilággal. mint a szellemi világot. Mivel a bűn romlása is egyaránt kiterjedt az ember testi és lelki való- jára. amint a hívők összességét öleli fel.i. testinek és szelleminek egyaránt. zabolátlanná. vagyis a lélekben. természeti. Amikor aztán Isten a megváltás munkáját is ott kezdi.

és amely „testünknek feltámadásában” jut el teljes kivirágzására. a bűnbocsánattól a feltámadásig vezető úton ad nekünk. amelynek bizonyosságát boldogan vallja meg a Hiszekegy. akkor betöltötte ez a meg- romlott világ azt a rendeltetést. Ez maga a megváltás művének az egész épülete a bűn- bocsánatnak mindent hordozó alapzatától kezdve el egészen a feltámadásnak dicsőséges fényben fürdő oromzatáig. Azt az igazi életet jelenti. Ezért találó az. hanem minőségileg más élet. akiknek Isten részt juttat benne. amelyben Ő a bűnös emberiség életéből kinöveszti az újjáteremtett emberiséget. A halál is csak teljesebb kifejlésének nyit kaput. vagyis akkor egy végső számon vételben lezáródhat mindaz. de előlünk sokféle lepellel ama napig el volt takarva. torz mása az. amíg ez a világ áll. Amíg az egész mű nem jut el teljes befejezéséhez. Kimondhatatlanul több ez. hanem mindnyájunkénak – „a feltámadását”. amit a bűn által megrontott ember él ebben a világban. amin örök ítéletét tölti csak ki. De nem a halál után kezdődik. „Örök életnek” nevezzük azért. és bevonulnak a rájuk váró „megdicsőülésbe”. És magában foglalja az „örök élet” ajándéka mindazt. megváltó munkája. tehát mennyiségileg megnyújtott élet. aminek örülnünk kellene. hogy a hitvalló egyén a múltnak. hogy utána már semmi sem következik. Az. mert ebben az a kettő is benne foglaltatik. amit Isten az Ő kegyelmével megmentett a megromlott embervilágból. És akkor üt az órája Jézus Krisztus e dicsőséges „megjelenésével” együtt az Ő megváltottai „megjelenésének” is. hogy bennük nyilvánvalóan megdicsőüljön az Isten kegyelmének mindent helyreállító. Ez sem csak egy ajándék a sok többi közül. ha afelől lehetne biztos. mert visszanyerte az elveszített Istent. mint ez előtte említett kettő. Akkor kezdődik. Egyszóval azért válik külön egymástól a lelki „megdicsőülés” és a „testünknek feltámadásában” egész testi-lelki valónk- ban érvényesülő „teljes megváltás”. de emez az Isten egész megváltó művének az egyetemes betetőzése.világába. Akkor „lesz eljövendő” Jézus Krisztus „ítélni élőket és holtakat”. amely egyedül érdemli meg az élet nevet. vagy a levegőégtől elzárt madárként vergődik. addig egyénenként sem nyerhetnek el belőle mindent azok. és mi az. növekszik. az Istennel közösségben való élet. Teljessé a „szentek egyessége” és benne a megváltás műve csak akkor válhat. Akkor jön el „testünknek feltámadása” is. mindig itt éli még küzdelmes életét a halálon inneni világban. jövőnek össze hívőire. Amikor ez megtörtént. mint amit közönségesen a „lélek halha- tatlanságának” szoktunk nevezni. Az az „örök élet”. Sőt ez még összefoglalóbb jelentőségű. és napfényre jön: mi az. nem éppen csak a halál után folytatódó. amelynek során Isten nemzedékről-nemzedékre előhívja az Ő kiválasztottait. Erre kell még várakozniuk azoknak is. amint Ő ezt mindig is látta. Aztán folytatódik. a jelennek. mert a múlandóságnak nincs hatalma felette. benne az ember már nem szárazra vetett halként. a hívők egyetemes közösségére gondolva azt mondja: „Hiszem testünknek” – nemcsak a magaménak. bűnös embert visszafogadja magához. ezzel beleépíti az életüket a „szentek egyességének” a közösségébe is. és magával közösségbe fogadva őket. Lehetne talán örök kárhozatban való továbblétezés is! Sok ember számára az volna talán a legnagyobb megkönnyebbülés és vigasztalás. amint 180 . Addig az ő „megdicsőülésük” sem nyerheti még el végső teljességét. Ott csak kiteljesedik. – úgy. ha Isten kiválasztottai mind megharcolták már evilági harcaikat. mélyül és gazdagszik. vagyis „bűneinek bocsánatában” részesíti. amelyre Isten teremtette és rendelte az embert. amit Istennek megváltó kegyelme e között a két állomás között. s amelynek csak nyomorult.” Ennek a hívő bizonyosságnak a megvallásával fejeződik be a Hiszekegy. de egy másik részük. Előbb le kell ebben a világban játszódnia a bűnös emberiség egész történetének. ami az emberiség bűnbeesésétől kezdve e világon történt. magában véve nem is volna okvetlenül olyasmi. amelyet „bűneink bocsánatával” nyerünk el. hanem a maga igazi életelemében lehet. Az „örök élet” az. Be kell tehát fejeződnie az Ő „egyháza” kialakulásának. amikor Isten a tőle elszakadt. akik másokat megelőzve már elérkeztek oda. mert amazt egyenként elnyerhetjük ugyan. „És az örök életet. amelynek kedvéért Isten az Ő „egyetemes kegyelméből” fenntartotta és igazgatta. Az Istennel való közösségben folytatott élet ez.

És egyszer majd eléri a maga teljes dicsőségét „testünknek feltámadásában”. az „örök élet” is bizonyos valóság. 181 . Az Isten számára való élet ez. Nem baj. Valóság számára. amelyben Ő megdicsőítheti magát. Aki Istent az Ő kijelentésében megtalálta. mondja. az végül vallást tehet arról.az ember egyre jobban belehatol az Istennel való közösség áldásaiba. hogy számára ez az élet. Ezt az életet keresi az ember olthatatlan vágyakozással. mert Isten biztosítja felőle. „Hiszek Istenben”. ha a jelenben még csak szegényes töredékekben látszik meg rajta és benne. és ezért így kezdheti hitvallását: „Hiszek Istenben”. amikor Istent keresi. Ezért mondhatja: „hiszem az örök életet”.

vagyis. ha olyasmit fejeznek ki a szavai. hogy az ember kifejezést ad a benne élő hitnek. de semmi sem rajzolódik ki előttünk határozott körvonalakkal. hogy a puszta elmondásának. de az a dolog csak sejtelmeink tárgya maradna. és arról számot adnunk: milyen jelentőséget tulajdonít a református keresztyén annak. De hit nem lesz ebből igazán mindaddig. hogy a puszta elmondásától akárki valamilyen áldásos eredményt várhatna akár a maga. amelyről vallást tesz. Szoktunk mi „magunkban beszélni” is.. Rendszerint azt tudjuk másoknak is világosan elmondani. ame- lyeket egyelőre nem máshoz. De ez nem valami bűvös szöveg. sokszor még a szó legszorosabb értelmében: fennhangon is. hogy valamikor jól megtanulta. hogy ő a Hiszekegyet így elmondja. hogy ezzel másoknak is tudomására adjuk. És ezért. amit előbb már nem is egyszer elmondtunk így magunkban. végiggondolása. Világos bizonyosságunk csak arról van. ha az. De azért nyilván megvan annak is a jelentősége. amikor a Hiszekegyet elmondjuk. XXVI. és igyekeztünk legalább nagy vonásokban feltüntetni: mit fejez ki a Hiszekegy. ami az elmondásuk nélkül is valóság lenne. ha nem mondaná is. vagy amelynek hűséges teljesítéséről Isten előtt örömmel számol- hatnánk be. és azóta sem felejtette el a Hiszekegy szövegét. ha valami nagy pusztaságban vagy rengetegben egymagunk volnánk. homály lepné. amíg a ködök el nem oszolnak. mint felelet Istennek a szavára. mert. Természetes. A szavaink ilyenkor voltaképpen csak a gondolkozásunk segédeszközei: általuk történik a dolgok öntudatos birtokbavétele. hogy ezzel bizonyságát szolgáltathatja valaki annak.”. Istennek a Jézus Krisztusban felénk sugárzó kije- lentése is érheti a lelkünket először úgy. és 182 . amelynek elmulasztásáért nyugtalankodnia kellene a lelkiismeretünknek. De mielőtt rátérnénk arra. Az igazi hit nem más. hogy látunk valamilyen csodálatos fényt derengeni benne. vagy hitünknek bármilyen más szavakba való foglalásának. vagy éppen abból érdemet csinálhatnánk Őelőtte. miután eddig arról volt szó: mit mondunk voltaképpen. Éppen azáltal válik egészen világossá valami saját magunk előtt is. Kavargó ködeiben már benne rejtőzhet a megszületni akaró hit. amiről szavakba is foglalható gondolataink jegecesedtek ki. és pedig úgy. amikor református keresztyénnek az ajkán hangzik el. csak magunkhoz intézünk. MIRE VALÓ A HISZEKEGY? Végighaladtunk az egész Hiszekegyen. Mielőtt búcsút vennénk tőle. a saját lelki életünk felé ható jelentőségük is. akkor is élne benne az a hit. És a Hiszekegy elmondásának. hogy megpróbáljuk szavakba foglalni. hangulati találkozás nem megvetendő dolog. A szó híd.. van egy olyan jelentősége is. és miről is van szó benne? A hozzánk közelgető Istennel való ez a sejtelmes. Megilletődött és megrendült lélekkel felfoghatunk belőle olyan hatásokat. és nem tudnánk: hányadán is vagyunk vele. jó lesz még egy utolsó szóra megállnunk. legfeljebb annyit. vagy hitünk bármilyen más formában való megvallása is másokhoz intézett közlés. a szavai eldarálásának nem tulajdoníthat sem- milyen jelentőséget. Sem nem teszi ennek a szövegnek az elmondását kötelességünkké semmilyen isteni parancs. Szavakba foglalni természetesen azért szoktunk valamit. jó arra is gondolnunk. foglalkozzunk végül még azzal a kérdéssel is: mi az értelme annak. számon vétele. Komoly jelentősége csak akkor lehet a Hiszekegy elmondásának. ahol senki nem hallhatja beszédünket. és ki nem ragyog a bizonyosság: Isten szól itt hozzám. Nélkülük is lehetne valamiről mélységes és erős benyo- másunk. hogy arra én rábízhatom magamat. hogy így a Hiszekegy. amilyeneket semmi más nem gyakorolt addig még ránk. hogy elmondjuk. akár mások javára. amely akkor is megmaradna. ezzel igazat mond. amely különben egymástól elzárt lelkek világát összeköti egymással. aki elmondja: „Hiszek. de talán nem tudunk még magunknak sem számot adni arról: mi történik velünk ebben az élményben. hogy megvan a szavaknak a befelé.

aki meg is tudja mondani. és ezért lassan halad előre.ezért – ha senki nem hallja is a szavát – mindig megszólaló hit. Csak az akar igazán valamit. már csak a maga javára is. az akaratnak is. amilyen a Hiszekegy. aki hallaná. ha csak magunkban mondjuk is el. sem sajátmagunk felől nem kell kétségbeesnünk. Amikor emberi hallgatók jelenléte nélkül. amelyek nem személyes bizonyosságai az illetőnek. és. ha a magunk hasznára gyakran élünk vele. csak akkor lehet szó. hogy van egy ilyen rövidre fogott. sajátmagát is emlékezteti arra és erősítgeti abban. „Hinni” – annyi. mégis csak azt kell mondanunk: valamilyen hitvallásban mindenki számot kell. hogy igazán akarat legyen. akkor is. Néha nagy gátlások hátráltatják. akkor is Isten színe előtt tudja magát. hogy a fejletlen hittel szemben legyünk türelmesek és megértők.. mint az olyan hitbeli bizonyosságoknak akármilyen bőséges elsorolása. amely valakinek a szívéből fakadó őszinte megnyilatkozása. amelyekre már eljutott. hogy bizalmát teljes szívvel Istenre függesztette. úgy mi is jól tesszük. De hálásak lehetünk azért is. a Hiszekegy néhány mondatát fejezetek egész sorára szélesítve ki. amelyet szavakba is tud foglalni. A hitnek ez a szavakban is kifejezést találó öntudatossága nagyon különböző mértékben és különböző módokon megy végbe. és ezért a legbenső. sem másokban. Ezerféle kísértése közepette. szüksége van a szavak szolgálatára. amint megtettük ebben a könyvben is. De az bizonyos. legmagányosabb ügyei is közös ügyei Istennel. de ezzel még nem került eldöntésre benne semmi sem. . hogy bennük. aki újra meg újra számon veszi: mik azok a bizonyosságai Isten felől. Ez arra inthet bennünket. és boldogulását csak az Ő szolgálatában keresi. A kevesebbről a többre is csak az fog előhaladni. ha egyáltalán van hite. úgy szilárdítja meg a hívőben az ő hitét.. és ezért szavai Istennek is szólnak. ugyanaz az áldás származhat belőle. Ismét hangsúlyoznunk kell. talán emberi hallgatók által nem is hallható módon vallja meg a hitét. vagy nem erőszakoskodhatunk követelményeinkkel. hogy – amint erre ismételten nyomatékosan rámutattunk – a hit az akaratunknak is dolga. Többet ér akármilyen ösztövér hitvallás. Mint egy-egy újabb kalapácsütés.talán sokkal részletesebben és bővebben is. hogy hitről. Különben élhet a lelkében őszinte vonzódás és hajlandóság. akit megismert. hogy közösségre jutott Istenével. és másoknak mondja utána. hogy ezt a komoly állásfoglalást nem siettethetjük semmilyen mesterséges erőlködéssel sem magunkban. Türelmesen meg kell várnunk. Akármilyen szavakba foglal- juk is bele hitünk bizonyosságait és állásfoglalását. Elmondhatjuk hitünk megvallását más szavakkal is. hogy a lélek iránytűje önkéntelenül is felé fordul. Az ilyen 183 . Hite éppen azt jelenti. mint rábíznunk magunkat arra. De nem jól mondtuk. valahányszor kimondja: „Hiszek. vagy magunkban a hitnek csak nagyon kevés olyan öntudatos bizonyossága van. a szónak komoly értelmében. de ez magában véve még nem jelent olyan komoly állásfoglalást. és ilyen kiújuló fogadástétel a Hiszekegy. amit Isten felől az Ő kijelentéséből megtudtunk. A hívő ember soha nem tesz semmit csak úgy magában. amilyet Isten az Ő kijelentésére válaszul elvár. ha senki nincs is a közelében. hogy adjon hitéről. amíg az említett érzelmi állapotból kiérlelődik az igazi hitnek határozott döntése. Néha hiányos marad az emberélet végéig is. amely másfelé vonzaná és terelgetné odaadását. Azután azt se felejtsük el. amikor valaki öntudatosan átadja magát annak az Istennek. Nem éppen a szavak teszik. csak úgy tanulta be. újra meg újra meg is mondja. amely mélyebbre veri a szöget. Sem mások felett nem ítélkezhetünk. ha azt látjuk. De minden türelmetlenségtől és erőszakolási igyekezettől óvakodva is. Nos. hogy Isten mellett döntött. és engedelmes- kednünk annak. és lényegében véve mégis min- dent felölelő hitvalló szövegünk. Istennek a Jézus Krisztus által felénk sugárzó kijelentése is megragadhatja az embert a maga titokzatos delejességével úgy.” Ilyen öntudatosító számadás. mit akar. És ahogy előttünk is évszázadokon át milliók öntötték bele ennek a szavaiba a maguk hitének mondanivalóját. sőt mély sóvárgás is bizonyos irányban. hogy ilyenkor csak magunknak mondjuk el hitünknek a megvallását. Az ilyen hit pedig meg is tudja mondani.

mint az Istenhez folyamodó léleknek kinyújtott keze. hogy bennük még nem született meg igazában a hit. Az magában véve hatástalanul lepereg a lelkükről. De nem is csak azt nevezzük imádságnak. mintha egyenesen hozzá intéznénk azokat. – hogy ők nem osztják a hívők hitvallását. és várni. Általa tükör módjára mások szemébe is vissza akarja verni a hívő azt a fényt. amit Isten mond neki. akinek magát Jézus Krisztusban kijelentette. Mindig lehetnek közöttük olyanok. Van hálaadó. úgy kell együttműködnie a „hirdetett Ige” megzendülésében az elhívatás szerint bizonyságot tevő igehirdetőnek. És természetesen nem imádság a Hiszekegy abban az értelemben sem. Ha nagy hasznai vannak is annak. imádságos jelleget ad is az. ha Isten nem közelgetne hozzánk Jézus Krisztus által. hanem őszintén bevallják – akár szomorúan. Minden hitvallás a megismert Istenről való bizonyságtétel akar lenni. hogy más emberek előtt is meg akarunk nyilatkozni szavaink által. akár nem. ami nem Őhozzá intézett szavak formájába van öltöztetve. mert nem lehet az Ő kijelentésére másképpen megadnunk a mi hitünk megszólaló válaszát úgy. amellyel újra csak kéri Istentől mindazt. hogy annak visszhangjaként bennük is felébred a hit. De amikor őáltaluk állandóan hangzik ebben a világban a „hirdetett Ige” szava. De meg talán nem is áltatják sem magukat. amelyben volnánk. hogy az előbbinek ajkán személytelenebb hangzása lesz a „hirdetett Igének”. mint az Ő hitre vezérlő munkájának eszközét. amit Jézus Krisztus által már előbb is elnyert? „Hinni” – azt jelenti: abból a végzetes nyomorúságból. Megint azt kell mondanunk: a dolog lényege nem azon fordul meg. Mert mi egyéb pl. ha jól meggondoljuk. mint általában minden hitvallás. könyörgés is van minden hitvallásban. A kettő között annyi lesz a különbség. hogy azt. akár elbizakodottan. Lehet a léleknek Istenhez szóló megnyilatkozása az is. hogy hitünket akár csak a magunk számára is szavakba öntjük. amelyet maga Isten kijelentéséből felfogott. hátha csak látszatos palástolása ez annak a valóságnak. kikristályosodott szövegének a formáját? Hogy a Hiszekegy nem Istenhez intézett imádság formájában van megszövegezve. Láttuk: vannak Istennek a hívők között külön erre a szolgálatra válasz- tott és rendelt szolgái is. A Hiszekegy formája szerint nézve nem imádság ugyan. ha ki nem mondottan is. Mégis szólnia kell ennek a hitvalló emberi beszédnek. hogy a húrral együtt rezeg a hangszer egész teste. hogy Ő most is és továbbra is ugyanaz a kegyelmes Istenünk lesz. amelyet a Szent Lélek felhasznál. mint fájdalmas szegénységüket. akik még nem fogták fel. Ahogy a húros hangszer hangját az teszi teltté és zengővé. vagyis imádság is egyben. De miért ne használjuk lelkünknek erre az imádságos hitvallására. és az Ő magasztalásának az érzése. a hitünkről szavakban való beszédünknek végső indítóoka mégis az. és a rá hallgató hívők összességéből felhangzó bizonyságtételnek. Még ha úgy mutatják is. mintha benne az ember bármilyen szükségének vagy vágyakozásának a teljesítését kérné Istentől. mint valami vélt fölényüket. És hitünknek az Isten színe előtt való megvallása is voltaképpen ilyen. át ne hassa az iránta való hálának. De ez csak forma kérdése. az utóbbi fajta 184 . milyen szavakat használ az ember. hogy közben Isten színe előtt tudjuk magunkat. bízva menekülni Őhozzá. Nem szólítja meg Istent második személyben. hanem csak harmadik személyben beszél Őróla. a Hiszekegy eleitől végéig. a Hiszekegy ősi. és van Istent magasztaló imádság is. ki nem mondottan. hogy elsősorban mégis emberek felé fordul mondanivalójával. sem másokat. hogy egészítse a minden hívő által egyetemlegesen végzett hitvallásnak a hozzájárulása. és ha ennek áhítatos. Istennek felel benne a hívő mindarra. mert hiszen mint Isten követe csak a rábízott üzenetet akarja tolmácsolni. Amíg Isten őket is meg nem szólítja az Ő kijelentésének szavával olyan hathatósan. aki úgy hallja szavainkat. mert nagyon fontos szolgálatot tölt be: egyik fajtája annak az élőszóval való bizonyságtételnek. annak magyarázata természetesen abban keresendő. akár felfogták azt ők is ugyanabból a forrásból közvetlenül. Sőt. addig természetesen hiába hangzik feléjük embereknek hitvalló szava. hogy ők is hívők. ami- ben kifejezett kérésekkel fordulunk Istenhez.belső hitvallás tehát Istennel való társalkodás. ezt a szolgálatot ki kell. legalább is nagyon gyakran. és hitet nem adhat nekik.

hanem szavukban benne zeng mindazoknak vallástétele is. hogy nem hiába voltak az Ige hallgatói: az életükben gazdag gyümölcstermés mutatkozhatna a „hirdetett Ige” magvetése nyomán.”. De viszont a szóval való hitvallástétel nélkül az élettel. hogy Isten szólt hozzájuk. amikor elmondják. Előnye az is. Ez azt jelentené. De ez a különbség csak viszonylagos. Tehát. amelyet átad. és ragadta meg az életüket az Ige ereje által. Előnye az is. amerre ők maguk is néznek hitükkel. és nem is lehet semmilyen formához kötve. mint egyik fontos módja az Isten kijelentése továbbsugárzásának az emberek között. és meggyőző igazságnak bizonyult. A pusztán szájjal gyakorolt hitvallástétel rosszabb ugyan a semminél. 185 . hogy a rábízott üzenet.bizonyságtételnek pedig ez a személyes vallomás lesz az alaphangja: „Hiszek. hogy nincs ezen a világon semmilyen észrevehető jele annak. hanem a részleteken felülemelkedő módon a maga egészében hallatja a keresztyén hívő vallástételét. hanem ennek a hitnek a tárgya. hogy segíthetné annak hódító terjeszkedését. és szaporítaná általa is a hívőknek számát. bármennyire tárgyias jellegű is. hogy Isten Jézus Krisztusban megjelentette magát. akiknek az Isten rendeléséből ez különös hivatásuk. hogy zeng ugyan ebben a világban a „hirdetett Ige” olyanok ajkán. azt senki nem tudhatná. hogy bárkinek a lelkét is meggyőzte az. tömör hitvallási forma. amijük van.. elsősorban őt magát találta szíven. De hogy azt csakugyan annak köszönhetik. de aztán senki nem kíséri annak hangját a maga személyes hitvallásával. el kell. vagyis nem a maguk hitét akarják mutogatni szavaikkal. amit Isten a „hirdetett Igében” szakadatlanul mond e világnak. mégis kiváltképpen előkelő helyet foglal el minden másféle forma között az az összefoglaló. a tettekkel való legszebb hitvallástétel is érthetetlen marad mindenki előtt. mert ennek a bizonyságtételnek éppen az a hivatása. és mit kaptak abból a forrásból. csak rontja az Isten kijelentésének hitelét az emberek szemében ahelyett. Képtelenség ugyan elgondolni. A „hirdetett Igének” ilyen némaságba burkolózó hallgatói adhatnák ugyan sokféle más jelét is annak. hanem valósággal a maguk hite megvallásaként – hallatják a Hiszekegynek ezt a nemzedékről-nemzedékre továbbhangzó bizonyságtételét. többet árt. Ezek miatt a vonásai miatt különösen alkalmas ünnepélyes alkalmakkor való együttes hitvallástétel céljaira. Itt alanyibb és egyénibb hangok szólalnak meg. amilyennel másfajta hitvallástétel aligha bírhat. együttesen mondhatja el sok ember. Hiszen az igehirdetőnek szava. nekik maguknak kell elmondaniuk: honnan vették. Az így felhangzó hitvallástétel olyan ezerszeres súllyal eshet latba minden nem hívőnek a mérlegelésénél. hogy nem rögtönzött szavakban. de gondoljuk el egy pillanatra. csak szólaljon meg őszinte és bátor hangon. akik – nem betanult formaságként. hanem oda akarják irányítani a figyelmet. mindig ott kell élnie a lelkében annak a vágynak: vajha használná fel az ő bizonyságtételét is a Szent Lélek. addig ez a világ nem térhet napirendre a felett a tény felett. hanem megállapított szövegben foglalván bele vallástételét. Hogy másoknak is szolgálatot tehessenek a hitre való eljutás dolgában. és egy-egy gyülekezet a maga egészében használhatja közös hitének megvallására. S még hozzá: nemzedékek hosszú során át. vagyis szóval is vallást kell tenniük hitükről.. amit a hívő Isten kijelentéséből nyert. akik ebben a világban valaha is élve megismerték Istent Jézus Krisztusban a Szent Lélek által. amely- nek nyomában szívről szívre terjedhet a hitnek ajándéka. Amíg vannak ezen a világon emberek. hogy belőle kitűnjék: a „hirdetett Ige” nem maradt csupán elhangzó beszéd. És ha már most ez a szolgálat nincs. csak aki maga is eljutott már a hitre. Hitüknek az ilyen megvallása tehát nem más. hogy nem erről vagy amarról az oldaláról mutatja fel azt. másfelől pedig a hívők általános bizonyságtételében sem az ő hitük maga a fődolog. hogy árulja. Ezért a hitvallástétel egyenesen kötelessége minden hívőnek. És akár a Hiszekegy szavaiban tesz valaki vallást az ő hitéről. nemcsak ők szólalnak meg benne. amelyet a Hiszekegyben bírunk. akár más szavakba foglalja is hitének megvallását a különböző helyzetek és alkalmak szükségei szerint. hanem emberek életébe behatoló erőnek. távoli múltból szállt örökségül a jelenben élő hívőkre. mint amennyit használ.

Mert elkerülhetetlen ugyan. Valósággal jelképes kapcsa az egyetemes keresztyén egységnek. amellyel gyarló emberi szó révén növeli ebben a világban a hívők seregét. amelyről ő vallást tesz. Akiknek a Hiszekegy komoly személyes hitvallása. A hívők gyülekezeteiben az egyes hívők. És ha megint hangsúlyoznunk kell is. Ha a hívők hitüket magukba rejtve hallgatásba burkolóznának. mégis annak alapján érezhetik át ezt az egy testbe való egybeszerkesztettségüket. Egyikük sem tudhatná: kivel is van közösségben. akik elmondják. az e világon jártában. amelyről a keresztyén hívők ráismerhetnek egymásra. vele mutatkozhassanak be egymásnak a keresztyén hívők. sehogyan sem válhatna ebben a világban gyakorlati valósággá. hogy annak szavait lélek nélküli gépiességgel. De ezek a „felekezeti” hitvallási közösségek nem 186 . aki ezt a bizonyságtételt hallja. ha szavait nem egyformán értelmezik azok. Sőt szolgálja egyáltalán a közös- ség létrejöttének a célját is. egyikük sem tudhatna a másikról. hogy figyeljen. ugyanakkor mégis nagy örömmel kell vennünk. akik keresztyén hitük tüzetesebb megvallásában is egy úton járnak. hogy egy-egy gyülekezetben. testvérszívet kell felismernie. és egyenesen kívánatos dolog is.mint bűnös emberek megváltó Istenét. hogy ez a hitvallástétel. Hiszen Istennek ugyanazon kijelentésére. Hacsak meg nem győződik arról. sőt odaveszni látszik ez az egyetemes keresztyén egység. Amikor azonban a hívő így hallatja mások felé az ő hitvallásának a szavát. „láthatóvá”. hanem egyben-másban súlyos természetű eltérések is választják el őket egymástól. mint a ködben járó hajók kürt- jelei. Ezen nem változtat. hanem elhomályosul. amelyet a Szent Lélek titokzatos munkája megteremt bennük. ezt csak annál jobban kidomborítja az a körülmény. olyan hívők fogjanak össze. Azért is vallást tesz a hívő az ő hitéről. hogy a nemzedékek és az évszázadok távolságain át is megszólal és hallható a hitvallásuk szava. akik nem egy időben élvén itt a földön. vagy egyenesen képmutató módon mondják el. gyakorlatilag nem bizonyíthatják meg egymással való össze- tartozásukat. amelyeknek tehát megvan a Hiszekegynél sokkal tüzetesebb közös „hitvallásuk” is. Ahogy felhasználhatja a Szent Lélek az ő emberi szavát másoknak a hittel való megajándékozására. hanem egyenesen nagy áldásnak kell tekintenünk. sőt – amint láttuk –. hogy egyébként sok mindenben nem jut kifejezésre. és a hívők gyülekezetei egy- más közt is csak azon az alapon forrhatnak össze maguk előtt és mindenki előtt nyilvánvaló egységbe. amely őt is megszólította. Azok is. és addig nem szűnik meg a Szent Lélek munkája. ha bárhonnan is a Hiszekegy hangjai ütik meg a fülét. ugyanazon visszhang szólal meg a másik ember ajkairól. A hívők egymást segítő. a Hiszekegy. hogy mint valami közös megállapodással készült jelvénnyel. nemcsak azokra gondol. mindenkiben. nem is csak árnyalati. Sőt továbbmenve azt is nemcsak természetesnek. serkentő közössé- gének a céljait is szolgálja a hitnek szóval való megvallása. amelyekkel egymásnak üzennek. bátorító. akinek ez a hit- vallása. addig ennek a ténynek a hatása alól senki ki nem vonhatja magát. mert ez által találhatja meg a valóságos kapcsolatot más hívőkkel. formáját tekintve semmiképpen nincs korlátozva és megkötve. mint amellyel ő maga is boldogan ad számot a megismert Istenbe vetett bizodalmáról! A Hiszekegy így minden másfajta hitvallásnál jobban kifejezésre juttathatja a minden keresztyén hívő között fennálló együvé tartozást. vigasztaló. Összekötő kapocs marad a Hiszekegy még akkor is. állandó együttélésre és együttmunkálkodásra. Gondolnia kell azokra is. amely egyenesen azzal a céllal készült. és kivel nincs? És így az az egység. ugyanúgy felhasználhatja más hívőknek a megerősítésére is. amelyek a részletekben is világosan kifejtett megegyezés alapján állnak. Jeladás a hitvallástétel. hogy igazodhassanak egymáshoz. ha a hívők gyülekezetei egymással olyan szélesebb körű közösségeket alkotnak. s akiknek az egymással való közösségét azért nem nehezítik meg lépten-nyomon egymás közötti hitvallásbeli eltérések. akiknél még a hitnek megszületését kell szolgálnia ezzel. mindig fel kell. a jelennek és a múltnak tájain való szemlélődése közben. akikben megvan ugyanaz a hit. hogy van egy olyan hitvallási formánk. hogy felhangzik a lelkükből egymás felé a hitnek megvallása.

szektásan elzárkózó lelkületet. hogy valamelyik másfajta keresztyén egyén. valamikor – mindenkire kiterjedhessenek az áldásai. mert az Isten kijelentésének tisztábban felfogott világosságánál érti. Mindegyik hitvallás azt az utat jelöli meg. mert Hiszekegy. amelyen az ő meg- győződése szerint minden keresztyén hívőnek járnia kellene. Távol tartva magától minden szűkkeblű. szintén nem akarnak ezzel mást tenni. hogy jobban átérezze az összetartozását mindenkivel. mint semmiféle komoly Hiszekeggyel össze nem illőt. akit annak megvallása nem fordít el más hitvallású keresztyénektől. akinek szintén hitvallása a Hiszekegy. amely a református keresztyén nevet viseli. hogy aki keresztyén hívő. ismerje el benne is a keresztyén hívőt. Tehát az egymással sokszor nagyon komoly kérdésekben is vitára szálló felekezeti hitvallások nem azt jelentik. A Hiszekegy elmondásával mindig be is jelentjük az igényünket arra. a „szentek egyessége” mindig is csak hiányosan és tökéletlenül nyilvánulhat meg. úgy őt is érheti az a fájdalmas sérelem. Isten ezt az ajándékot is egyetemes áldásul szánta. minthogy hűségesen vallva tovább is a maga Hiszekegyét. de egymással társalognak. és ezzel egymásnak a javát akarják szolgálni. és ha benne közvetlenül a hívőknek csak az a csoportja részesülhet is először. Ahogy a református keresztyén is vétkezik sokszor mások ellen.i. hogy a keresztyén hívők egyik vagy másik csoportja valamilyen különleges utat választott magának. mint ilyet. Ha a református keresztyén abban a meggyőződésben élhet. – amelynek igazsága felől amúgy is tisztában kell lennie. úgyannyira megvan az egybekapcsoló jelentőségük is. hogy tőle telhetőleg gyakorlati valósággá váltsa a „szenteknek egyességét” bármiféle keresztyén testvéreivel.. hogy ebben a földi világban. mint egyszerűen a Hiszekegy igaz értelmezése. és aztán az egyik csoportnak semmi köze sincs a másikhoz. mint az egyetemes keresztyénség közkincsével. mint ugyanennek a Hiszek- egynek szerintük helyes értelmezését megadni. hogy – valamiképpen. Ha sok kérdésben az egymással való vitatkozás hangjain is. amelynek birtokában nem megvetnie. – azt t. amikor másképpen értelmezik a Hiszekegyet. Így a „református Hiszekegyet” is csak az fogja fel helyesen. hanem elzárkózik előle. amit Ő Istentől a maga „református Hiszekegyében” kapott. amelyben még hatalmas valóság a bűn. milyen nagy akadályokba ütközik ez mások részéről. akkor ebben olyan ajándékot kell látnia. hanem szolgálnia kell másokat. – a református keresztyénnek készen kell állnia a testvéri kézfogásra. Megtörténhet sokszor. akinek szintén hitvallása a Hiszekegy. A közösség ápolására kinyújtott kezet a másik félnek el kell fogadnia. Ez mit sem változtat azonban az igény jogosultságán. S ezért bárhonnan hangzik is fel a Hiszekegy hitvallása – ha nem is mindenben világos és tiszta értelmezéssel mondják el. hogy azt. ilyen igénybejelentés. mindig késznek kell lennie. nem viszonozza az ő testvéri kéznyújtását. és fogadjon el. Hiszen a „református Hiszekegy” sem akar más lenni. hogy ő érti a Hiszekegyet helyesen. ha azt másképpen értelmezi is. abból csak egyetlen következtetést szabad levonnia. A „református Hiszekegy” is. sőt vágyakoznia kell arra. egyetemes egységnek a tényét. pártosan elkülönülő. hogy mindenki. És ugyanígy mások is. Ezt. hanem ellenkezőleg: egyenesen arra késztet. Amennyire elválasztó tényezők ezek az eltérő hitvallások. Egymás előtt tesznek bizonyságot a maguk módján felismert igazságról. hogy hiába hangzik el. és ezért a református keresztyén nem tehet mást ilyenkor. éppen azért.ronthatják le annak a valamennyiüket átölelő. ha szenvedve is. el kell hordozni. És ha közben fájdalmasan kell sokszor tapasztalnia. gyümölcsöztethesse másoknak javára. vagy csoport. annak úgy kell vele sáfárkodnia. csak vétkesnek nem szabad lenni benne! A jövendőbeli megdicsőülés világában ragyog majd csak elő tiszta és teljes mivoltában az az egység. amely a közös Hiszekegyben jut kifejezésre. ezzel állandóan napirenden tartja mindenkivel szemben azt a követel- ményt. Két oldala van persze az ilyen testvéri kézfogásnak. amely mellett más csoportok járhatnak tetszésük szerint való más utakon. amelybe Isten az Ő megváltó kegyelmének részeseit egybe- 187 . Az eltérő hitvallásokban is egymáshoz szólnak tehát a keresztyének különböző csoportjai. ismerje fel bennünk a keresztyén hívőt. testvéréül.

de még nem érték el! Csak szolgáljon ezen az úton állandó útmutatásul és serkentésül! ___ 188 . Igaz. megtapasztalható megnyilvánulását. akik hitük által útban vannak a felé a cél felé. amíg el nem érkezünk oda.szerkesztette. Amíg a bűn nyomo- rúságainak ebben a jelenbeli világában járunk. az Isten megváltó munkája beteljesedésének abba a dicsőséges világába. ne várja senki a hívők közösségének teljes egységben való „látható”. ott már nem lesz szükség Hiszekegyre. mert magára a hitre is csak addig van szükségünk. sem a hitnek semmilyen másfajta megvallására. A Hiszekegy is csak olyanok hitvallása.