You are on page 1of 38

2 Tim.

1fejezet: A kegyelmi ajándékok felgerjesztése

2 Tim. 1,1 Pál [jelentése: a kicsi, alacsony, csekély], Jézus Krisztusnak apostola1 [írja e
levelet], Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való életnek ígérete szerint. [Más fordítás:
Üdvözlet Páltól, Jézus Krisztus apostolától. Isten akarta, hogy apostol legyek, és
nyilvánosan kihirdessem mindenkinek azt az életet, amelyet Isten megígért, és amely Jézus
Krisztusban található]
2 Tim. 1,2 Timóteusnak [jelentése: Isten dicsősége; valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő,
Istennek kedves], az én szeretett fiamnak: kegyelem2 irgalmasság3 békesség4 az Atya
Istentől [vagyis Istentől, a mi Atyánktól] és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól5

1
Apostola: (aposztolosz: valahova hivatalosan, konkrét megbízással elküldött, kiküldött
személy, aki az Úr Jézus hatalmával szól és cselekszik; teljhatalmú megbízott. az Úr Jézus
hírvivője, küldötte)
2
Kegyelem: (kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása]
3
Irgalmasság: (eleosz): könyörület, gyengéd, szerető, irgalom
4
Békesség: (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás.
5
Hogy ki volt Timóteus arról így tesz bizonyságot Isten Igéje. Pál apostol útja során:
„Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő
zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot tesznek vala (és dicsérőleg
szóltak) a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. Ezt Pál magával akará vinni; és vévén,
körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő
atyját, hogy görög volt” (Csel. 16,1-3). Az apostol minden levelében így áldja meg
Timóteust (vagyis minden Istent szerető hívőt): „Pál, Jézus Krisztus [kiküldött] apostola a
mi megtartó [üdvözítő, megmentő] Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi [elváró]
reménységünknek rendelése szerint [az Ő felhatalmazása alapján írja e levelet] »Más
fordítás: Én, Pál, azért lettem apostol, mert megmentő Istenünk és Krisztus Jézus, aki a mi
reménységünk, így parancsolta«. Timóteusnak [jelentése: aki Istent tiszteli, istenfélő], az
én igaz [édes és szeretett] fiamnak a hitben: Kegyelem, [azaz: Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalmasság és békesség [vagyis: az az állapot,
amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől
való mentesség; boldogság, boldogulás] Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a
mi Urunktól” (1 Tim. 1,1-2). Így Timóteus már Korintusban is együtt szolgált az
apostollal: „Pál (jelentése: kicsi; alacsony, csekély), Jézus Krisztus apostola [teljhatalmú
megbízottja, aki az őt küldő Úr Jézus hatalmával szól, cselekszik]. Az Isten akaratából [és
határozatából] és Timóteus (jelentése: valaki, aki Istent tiszteli, Istenfélő) az atyafi
[vagyis a testvér, írják e levelet]. Az Isten (kihívott)gyülekezetének [eklézsiájának], amely
Korinthusban van (jelentése: jóllakott), mindama szentekkel egybe [akik kapcsolatba
kerültek Istennel], akik egész Akhájában (jelentése: bajban; gyászban, fájdalomban,
szorongásban) vannak” (2 Kor. 1,1). A testté lett Ige, az Úr Jézus jelenti ki, hogy mi az
ígéret, és annak feltétele: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet (az
én logoszomat, vagyis igémet) hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott (és aki
elküldött), (annak) örök élete van; és nem megy a kárhozatra (vagyis az ítéletre), hanem
általment a halálból az életre” (Ján. 5,24). Így tehát Újszövetség közbenjárója lett
Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az
elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét” (Zsid. 9,15)
2 Tim. 1,3 Hálát adok az Istennek, akinek szolgálok őseimtől [(progonosz): ős-szülőktől]
fogva6 tiszta [(katharosz): tiszta, mocsoktalan; érintetlen; vegyítetlen, hamisítatlan,
valódi, tiszta eredetű; őszinte, romlatlan, becsületes] lelkiismerettel [(szüneidészisz):
szellemi együttészleléssel; szellem-önismerettel; Az embernek az a szellemi képessége,
hogy meg tudja ítélni a saját jó vagy rossz cselekedeteit]. Hogy szüntelen [(adialeiptosz):
megszakítás nélkül, állandóan] gondolok reád [(mneia): megemlékezem; említést
teszek] könyörgéseimben [imádságomban] éjjel és nappal,
2 Tim. 1,4 Kívánván [(epipotheó): vágyakozva] téged látni, megemlékezvén a te
könnyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be7
2 Tim. 1,5 Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való [(anüpokritosz): nem
tettetett, nem színlelt, képmutatás nélküli, őszinte] hit [(pisztisz): bizalom,
meggyőződés, bizonyosság, hit]8 amely lakozott először a te nagyanyádban Loisban
[jelentése: kellemes] és anyádban Eunikában [jelentése: győztes; örvendetes
győzelemmel megáldott; diadalmas]; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is.

6
Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a nemzetekből
megtértek, és zsidók előtt: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban,
fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák
törvényének pontossága szerint (itt kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint). Buzgó
lévén az Istenhez, (és én is így rajongtam Istenért) miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt
a tudományt üldöztem mind halálig (e tanítás, ez út követőit halálra üldöztem),
megkötözvén és tömlöcbe vetvén (tömlöcbe juttatva) mind férfiakat, mind asszonyokat”
(Csel. 22,3-4). A Galatáknak így ír: „Mert hallottátok, mint forgolódtam [viseltem
magamat] én egykor a zsidóságban [a zsidó vallásban], hogy én felette igen háborgattam
[könyörtelenül üldöztem] az Isten anyaszentegyházát [kihívott gyülekezetét (eklézsiáját)],
és pusztítottam azt, [és a romlására (pusztulására) törtem]. És felülmúltam a zsidóságban
[a zsidó vallásosságban] nemzetembeli [fajtámbeli] sok kortársamat, szerfelett rajongván
atyai hagyományaimért. [mert fölöttébb (vak)buzgó követője voltam atyáim (őseim)
hagyományainak]” (Gal. 1,13-14). A római százados előtt is erről beszél: „Az én
ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben
folyt le, tudják (és ifjúságomtól fogva ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam
eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb
felekezete szerint éltem, mint farizeus (Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek,
tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint
farizeus). Én (egykor) bizonyára elvégeztem vala (elhatároztam) magamban, hogy ama
názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem
Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való
felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És
minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb
dühösködvén ellenük (féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem őket) mind az idegen
városokig is” (Csel. 26,4-5.9-11). De az Úr lehajolt hozzá, és szolgálatra rendelte, ezért
írja: „És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak,
hogy engem hívnek ítélt (mert megbízhatónak tartott). Rendelvén a szolgálatra, Ki előbb
istenkáromló (őt káromló, az övéit), üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam
(mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1 Tim. 1,12-13)
7
Ezért kéri az apostol, hogy: „Igyekezz minél előbb hozzám jönni” (2Tim. 4,9)
8
„És: hogy gyermekségedtől fogva tudod (és ismered) a szent írásokat, melyek téged
bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által” (2 Tim. 3,15)
2 Tim. 1,6 Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel [újra lángra kell
lobbantanod, hát szítsd fel magas lángra] az Isten kegyelmi ajándékát [(khariszma): a
Szellem megnyilvánulását], amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. [Más
fordítás: Éppen ezért, emlékeztetlek arra az ajándékra (a Szent Szellemre), amit Isten
neked adott. Tudom, hogy ez benned él, mert én tettem rád a kezemet, így kaptad meg.
Tehát, azt akarom, hogy használd is ezt az ajándékot: eközben fog megerősödni, és egyre
jobban működni benned, mint ahogy a kis lángocskából nagy tűz lesz]9
2 Tim. 1,7 Mert nem félelemnek10 [és nem csüggedtségnek, kishitűségnek, vagy
gyávaságnak] szellemét adott [ajándékozott] nékünk az Isten; hanem erőnek11 és [(agapé):
Isten szerinti)] szeretetnek és józanságnak12 szellemét [Más fordítás: Hiszen a Szent
Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni
szeretnek, kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme]13

9
És arra inti az apostol Timóteust, és bármely korban élő Krisztusban hívőket: „Meg ne
vesd (és ne hanyagold el) a kegyelemnek benned való ajándékát, a mely adatott néked
prófétálás által, a presbitérium (vagyis a vének) kezeinek reád tevésével” (1 Tim. 4,14.
Samariában Filep hirdet a Krisztust, és egész Szamária megtért, Ezután jött Péter és János
apostol, és: „Akkor kezeiket reájuk veték (rájuk tették), és vőnek Szent Szellemet, (és
részesültek a Szent Szellem ajándékában)” (Csel. 8,17). Pál apostol Efézusban élő hívőket
talált: „És mikor Pál reájuk vetette (rájuk tette a) kezét, szálla (vagyis leszállt) a Szent
Szellem ő reájuk; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala” (Csel. 19,6). És ez így
történt már Mózes korában is: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét
(Jelentése: Isten szabadítás, segítség, üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít vagy
megment) a Nún fiát (Jelentése: hal, folyamatosság; utód, sarj), a férfiút, akiben Szellem
van, és tedd őreá a te kezedet” (4 Móz. 27,18). És ennek eredményeképpen: „Józsué, a
Nún fia pedig beteljesedék (és megtelt) bölcsességnek Szellemével; mert Mózes tette vala ő
reá kezeit; és hallgatnak reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, amint parancsolta vala az Úr
Mózesnek. (5 Móz. 34,9)
10
Félelem: (deilia): félénkség, gyávaság.
11
Erő: (dünamisz): képesség, lehetőség, hatalom. hatalomból fakadó erő, tekintély;
természetfelleti tettekben megnyilvánuló erő.
12
Józanság (szófroneó): szó szerint: olyan magatartás, amely egy célra irányultan,
egyoldalúan törekszik valamire, amit nem az elvakultság, hanem az üdvösség mozgat.
Szabadabb fordításban: Isten Igéje szerint gondolkodik. A józanság nem pusztán racionális
mérlegelés, hanem az erő és szeretet Szelleme által megvilágosított értelem, amely az Isten
akaratának megfelelő helyes cselekvést felismeri és cselekszi.
13
És újra figyelmeztet az apostol: „Mert nem kaptatok szolgaság [rabszolgaság] szellemét
ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek, és újra féljetek, rettegjetek] hanem a fiúságnak
[Szellemét kaptátok [és nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abbá [az-az szerelmes] Atyám!
[vagyis: Édesapám! Apu: aminek következményeként: megváltozott a családi helyzetetek,
egy másik család tagjai lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család
szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok birtokosai lettetek]”
(Róm. 8,15). Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és
romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik
között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil. 2,15) És: „Hogy megítélhessétek, hogy
mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára”
(Fil. 1,10) És: „Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi
Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel
2 Tim. 1,8 Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát [aki
Őérte vagyok bilincsben, és vagyok fogoly, és rab]14 hanem együtt szenvedj [és szenvedd
el velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat,
vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot]15 az Evangéliumért Istennek hatalma
[Istennek ereje, képessége, és hatalma]16 szerint [Más fordítás: Ehelyett vállald az
evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő megnyilvánulása által]17

egyetemben” (1 Thess. 3,13). Hát: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok;
maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki
állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan]
legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13). Hiszen meg
van írva: „Minden istentelen (aki Isten nélkül él) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak
pedig (biztosnak érzik magukat), mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1) De ti:
„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda
menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől (és rólatok), hogy
megálltok egy Szellemben, egy érzéssel (és egy szívvel) viaskodván (és együtt küzdve) az
evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt (és hogy
semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől). Ami azoknak a veszedelem (a kárhozat:
vagyis: romlás, pusztulás) jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van” (Fil.
1,27-28). Amikor István hirdette az Igét a szanhedrin előtt: „… nem állhattak ellene a
bölcsességnek és a Szellemnek, mely által szól vala (Más fordítás: de nem tudtak
szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel, amellyel beszélt)” (Csel. 6,10). Mert:
„Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak
és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (vagyis tiszteletének)
Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása szerint (vagyis nem
a látszat után) ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)”
(Ésa. 11,2-3). Vigyázzatok hát, hogy: „A Szellemet meg ne oltsátok” (1 Thess. 5,19). A
feltámadott Úr mondja az övéinek: „… monda azért nékik Jézus: … Amiként engem
küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és
monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22). Mikeás próféta is hittel vallja,
hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh: látók, nézők, próféták), és elpirulnak a
jövendőmondók (qásam: jósol, jövendőt mond, hamisan prófétál), és elfedik szájukat
mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben megteljesedem az Úr
Szellemének erejével, és (mišəpáṭ: igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és
(gəḇúráh: hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal), hogy hirdessem Jákóbnak az ő
vétkét (peša: lázadását, és elszakadását), és Izráelnek az ő bűnét (az ő céltévesztését)”
(Mik. 3,7-8)
14
Foglyát: (deszmiosz): aki Őérte vagyok bilincsben, vagyok fogoly, és rab.
15
Szenvedj: (szügkakopatheó): szenvedd el velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat.
Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot.
16
Hatalma: (dünamisz): erő, képesség, hatalom; erő megnyilvánulás.
17
Az Úr Jézus kijelentése: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet [az én
(logoszomat): Igémet] e parázna [házasságtörő] és bűnös [(hamartólosz): céltévesztett]
nemzetség között [nemzedék előtt, ebben a parázna, elfajult és bűnös korban]. Az embernek
Fia is szégyellni fogja azt, mikor [(hotan): amikor, bármikor, valahányszor] eljő az ő
Atyja dicsőségében [(doxa): pompa, fényesség, ragyogás, erő] a szent angyalokkal”
(Márk. 8,38). Pál apostol megvallása: „…nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr
Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma
2 Tim. 1,9 Aki megtartott18 [megszabadított, megváltott és szent tiszta, tökéletes, Istenhez
méltó, Isten szerinti életre19 elhívott] minket és hívott szent hívással, nem a mi
cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végezése20 [elhatározása,
szándéka] és kegyelme21 [öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint, mely adatott nékünk
[és amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök időknek előtte [vagyis az idők
kezdete előtt]22 »Új fordítás: Hisz ő az, aki megmentett, és előzetes határozatának
megfelelően szent hívással elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. Nem tetteink
alapján, hanem kegyelmének következményeképpen. És nem azért, mintha bármivel
kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert
kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus
Krisztus által megkegyelmez nekünk«23

[képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki
hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [vagyis pogánynak]. Mert a keresztről [vagyis a
kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság;
képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): Teljes feloldódás, elpusztul,
megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat.
Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből;
mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből,
gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét
(bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás]
Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a
szabadításra/megmentésre]” (Róm. 1,16.18). És Timóteus – és minden Istent szerető,
hívő – bátorítása: „Te azért a munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a
szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó vitéze (jó katonája)” (2 Tim. 2,3). És: „… józan légy
mindenekben, szenvedj (és a bajokat szenvedd el), végezd az evangélista munkáját,
szolgálatodat teljesen betöltsd” (2 Tim. 4,5)
18
Megtartott (szódzó): megtart, biztonságban megőriz, megment, megszabadít,
biztonságba helyez, meggyógyít; egészségessé tesz; életben tart;
19
Szent élet: (hagiosz): tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti
20
Végzése [(protheszisz): elhatározás, szándék, végzés.
21
Kegyelme: [(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm, jóindulat, kedvezés.
22
Bár: „Őt – Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső
időben nyilvánította ki, és az idők végén tette láthatóvá értetek” (1Pét 1,20)
23
És így folytatja az apostol: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak
Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből [a mennyeiek között]
a Krisztusban. A szerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott] minket Őbenne a világ
teremtetése [megalapozása; a világ(alap) levetése/elvetés Isten színe elől/] előtt, hogy
legyünk mi szentek és feddhetetlenek [hibátlanok; kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen
épek, fogyatékosság nélküliek] Őelőtte szeretet által” (Eféz. 1,3. Mert kegyelemből [öröm;
Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt, aki az ellenkezőjét
érdemelné] tartattatok meg [részesültetek a megváltásban; üdvözültetek], hit által; és ez
nem tőletek van [nem a magatok érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez. Nem
cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. [dicsekedhessék]” (Eféz. 2,8-9). Ugyanis:
„mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja, meg
őket miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte
[oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek (ennek előképe a templomban lévő
frigyláda fedele, a kegyelem fedele] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát
2 Tim. 1,10 Megjelentetett24 [szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté, tett, és
kijelentett] pedig most a mi Megtartónknak25 [Üdvözítőnknek, megváltó, szabadító,
megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító], Jézus Krisztusnak
megjelenése26 [feltűnése, ragyogása, megmutatkozása, nyilvánvalóvá létele] által, aki
[legyőzte, és] eltörölte27 a halált. Világosságra28 hozta [és felragyogtatta, láthatóvá tette]
pedig az életet29 [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját] és
halhatatlanságot30 [romolhatatlan, el nem múló, múlhatatlan, örökkévaló életet] az
Evangélium által. [Más fordításban: Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus
Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és aki hatóerejétől megfosztotta a

megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte [megbocsátotta] türelme
idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi
azt is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz, mert egy az Isten, aki megigazítja a
körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által” (Róm. 3,23-30) „Mi
pedig: „tudjuk, hogy a törvény cselekedetei alapján egy (hús)test sem igazul meg, hanem a
Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk
a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által
nem igazul meg egy ember sem” (Gal. 2,16). „Hiszen azt tartjuk, [valljuk] hogy hit által
igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28) „Mert amikor a
pogányok, [nemzetekből valók] akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint
[természetszerűleg] cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek
önmaguknak szabnak törvényt” (Róm. 2,14) „Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés?
Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit
„törvénye” által” „hogy egyetlen ember [hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt”
(Róm. 3,27;1Kor. 1,29). „Mert (valamikor) régente mi is esztelenek, engedetlenek,
tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek (rabjai, és) szolgái, gonoszságban és
irigységben élők, gyűlölségesek (egymástól gyűlöltek, és) egymást gyűlölők valánk. De
mikor a mi megtartó (üdvözítő) Istenünknek jó volta (jósága) és az emberekhez való
szeretete (emberszeretete) megjelent. Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi
cselekedtünk (nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), hanem az ő
irgalmasságából tartott meg (üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek
megújítása (és a Szent Lélek újjászülő és megújító fürdője) által. Akit kitöltött reánk
bőséggel (gazdagon) a mi megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunk által. Hogy az ő
kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint (részesei
legyünk az örök életnek)” (Tit. 3,3-7)
24
Megjelentetett: (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá tesz; ismertté tesz; kijelent;
szemmel láthatóvá tesz.
25
Megtartónknak: (szótér): megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító,
pártfogó, gyógyító.
26
Megjelenés: [(epiphaneia): megjelenés, feltűnés, ragyogás, megmutatkozás,
nyilvánvalóvá létel, az elrejtett istenség láthatóvá létele.
27
Eltörölte (katargeó): érvénytelenítette, eltörölte. Szó szerint: teljesen
működésképtelenné tette.
28
Világosság: (phótidzó): megvilágít, világosságra hoz, láthatóvá tesz.
29
Élet (dzóé): A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája.
30
Halhatatlanság: (aphtharszia): romolhatatlanság, el nem múlás, múlhatatlanság,
örökkévaló.
halált, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet, és
halhatatlanságot]31

31
Mert: „Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [és
fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [a sötétségben világít, felragyog, és
tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [mert nem fogta fel; nem ismerte meg; fel
nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A
görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]”
(Ján. 1,4-5). Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi
világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A
világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10). Az Úr
Jézus kijelentése: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is,
él. És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal…” (Ján. 11,25-26). Az Úr Jézusról
így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből
valók, ő is hasonlatosképpen (vagyis hozzájuk hasonlóan) részese lett azoknak, hogy a
halál(a) által megsemmisítse [és teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye,
érvénytelenítse] azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És
megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának”
(Zsid. 2,14-15). „Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot [vagyis
rothadatlan természetet] öltsön [azaz: öltözzön] magára, és e halandó test [az emberi
természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes] halhatatlanságot öltsön
[azaz: öltözzön] magára. [mert a romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a
halandónak a halhatatlanságot]. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba
öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg
vagyon írva: Elnyeletett a halál [a felbomlás, az élet ellentéte, megszűnése] diadalra [a
győzelemben örökre]. »Más fordítás: Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba
öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva:
„Teljes a diadal a halál fölött; (Elnyelte a halált a diadal végleg). Halál! Hol a te fullánkod
[győzelmed; diadalod]? Pokol [koporsó; halál]! Hol a te diadalmad? [fullánkod; tövised].
A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [(hamartia): a céltévesztés]; a bűn [céltévesztés]
(ható)ereje [hatalma] pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat [győzelmet]
adja [és megadta] nékünk [mert ő győzelemre segít minket] a mi Urunk Jézus Krisztus
által” (1 Kor. 15,53-57).Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is
rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni]
engem e halálnak testéből)? (a szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a
mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25). „Azért is sóhajtozunk ebben,
óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is
mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten
sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a
halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4). Mert Isten: „… elveszi (leveszi) e hegyen a
fátyolt (a leplet), mely beborít minden népeket (és nemzetet), és a takarót, mely befödött
(és betakart) vala minden népségeket (és nemzeteket). Elveszti a halált (véget vet a
halálnak, megsemmisíti) örökre, és letörli az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) a
könnyhullatást minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja (és leveszi) az egész földről;
mert az Úr szólott (és ezt ígérte). És szólnak (ezt mondják) ama (vagyis azon a) napon:
Ímé (itt van a mi) Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart (benne reménykedtünk, hogy
megszabadít) minket. Ez az Úr (Itt van az ÚR), akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk
(vigadjunk) szabadításában!” (Ésa. 25,7-9). Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom
2 Tim. 1,11 Amelyre [az örömüzenetre] nézve tétettem én hirdetővé és apostollá
[meghatalmazott, teljhatalmú megbízottjává, aki a küldő személy –vagyis az Úr Jézus –
hatalmával szól, cselekszik, akit felruházott hatalommal feladata elvégzésére] és pogányok
[vagyis nemzetek] tanítójává32
2 Tim. 1,12 Amiért szenvedem [és elviselem, eltűröm] ezeket [a dolgokat] is: de nem
szégyellem; mert tudom, kinek hittem [mert ismerem Őt, Jézust, akiben hiszek], és
bizonyos vagyok benne [és meg vagyok győződve], hogy Ő az én nála letett kincsemet meg
tudja őrizni ama napra. [Más fordítás: mert tudom, hogy neki van hatalma, mert Ő erős,
hatalmas, és képes arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra]33
2 Tim. 1,13 Az egészséges [romlatlan, az Igéhez hű] beszédeknek [(logoszoknak):
igéknek] példáját [formáját, mintáját] megtartsd [ragadd meg, és birtokold], amiket
éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. [Más fordítás: És soha ne
téveszd szem elől azt az egészséges tanítást (logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál!
Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel (meggyőződéssel,
bizonyossággal) és (Isten szerinti) szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása].
2 Tim. 1,14 A rád bízott [és néked átadott] drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó
Szent Szellem által34

(kifizetem a váltságdíjat; kiváltom, kiszabadítom) őket a Seol hatalmából (a holtak
hazájából, az alvilág torkából)! Megmentem (megváltom) őket a haláltól! Hol van a te
veszedelmed (tövised, mérged), oh halál?! Hol van a te romlásod (fullánkod), oh Seol
(holtak hazája, alvilág)?! Megbánás (nincs bennem) elrejtetett én előlem (Elrejtőzött a
részvét szemem elől)” (Hós. 13,14). És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert [drága;
nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg
tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szómátkban): egész valótokban]
(és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20)
32
És így folytatja az apostol: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott
[mert nekem jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az ajándék], hogy a pogányoknak
[vagyis a nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a Krisztus végére mehetetlen [és
felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen, mérhetetlen] gazdagságát” (Eféz.
3,8). Mert az Úr Jézus az: „Aki által vettük [és nyertük, és kaptuk] a kegyelmet és az
apostolságot [az apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért,
[hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között,
[munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]” (Róm. 1,5) „Aki adta
önmagát váltságul mindenekért (mindenkiért), mint tanúbizonyság a maga idejében, Ami
végett rendeltettem én hirdetővé (és hírnökül) és apostollá (igazságot szólok a
Krisztusban, nem hazudok), pogányok tanítójává hogy a hitre és az igazságra tanítsam a
népeket” (1 Tim. 2,6-7)
33
És hogy mi az a kincs,erről így ír Timóteusnak: „Óh Timótheus, őrizd meg a mi rád van
bízva (a rád bízott kincset, a hitet és ismeretet), elfordulván a szentségtelen üres
beszédektől és a hamis nevű ismeretnek (gnózisnak) ellenvetéseitől” (1 Tim. 6,20)
34
Az apostol újra - és újra így buzdítja az Istent szeretőket: „Timóteus, őrizd meg a rád
bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek (gnózis: tudásnak) nevezett
szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, Amellyel némelyek (elfogadva, és)
kevélykedve a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21). De: „Te
annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket
tőlem hallottál sok (sok tanú előtt, és sok) bizonyság által, azokat add át megbízható
embereknek, kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek” (2 Tim. 2,1-2). Mert: „A
2 Tim. 1,15 Azt tudod, hogy elfordultak tőlem [és elhagytak, elhajlottak, és
cserbenhagytak] az Ázsiabeliek [jelentése: mocsár] mind, kik közül való Figellus
[jelentése: menekülő] és Hermogénes [jelentése: született szónok, fordító vagy
magyarázó].
2 Tim. 1,16 Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus [jelentése: hasznos, hasznot hozó] háza
népének: mert gyakorta megvidámított [mert sokszor meglátogatott és felüdített] engem;
és az én bilincsemet nem szégyenlette;
2 Tim. 1,17 Sőt mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is talált.
2 Tim. 1,18 Az Úr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon. És
hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban, te jobban tudod [sőt te tudod legjobban]35

2 Tim. 2. Az Istennek tetsző harcosok, Krisztus Jézus hűséges
katonái.

2 Tim. 2,1 Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg [és légy hatalmassá] a Krisztus
Jézusban való kegyelemben [(kharisz): Isten jóindulatában, kedvezésében, és jóindulatú
gondoskodásában] »Más fordítás: Te azért gyermekem, meríts hatalmat a Krisztus
Jézusban megjelent kegyelemből«36
2 Tim. 2,2 És amiket tőlem hallottál37 [és megértettél] sok bizonyság által, [és sok tanú
előtt] azokat [add át, és] bízzad hű [és megbízható] emberekre, akik másoknak a tanítására
is alkalmasak [(hikanosz): és képesek] lesznek38

gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is
megtévesztve. De te maradj meg azokban, amiket tanultál (és amiről megbizonyosodtál) és
amik reád bízattak, tudván kitől tanultad” (2 Tim. 3,13-14). Olyan légy: „Aki a tudomány
szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen (vagyis bátoríthasson) az
egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket. Mert van sok engedetlen, hiába
való beszédű és csaló, (akik fecsegők és ámítók) különösen a körülmetéltek között” (Tit.
1,9-10)
35
És így folytatja az apostol: „Igyekezzél hozzám jőni hamar. Mert Démás (jelentése: nép
kedveltje, a nép férfia, a nép vezetője) engem elhagyott, e jelen való világhoz
ragaszkodván, és elment Thessalonikába (jelentése: hamisság győzelme). Krescens
(jelentése: a növekvő) Galáciába (jelentése: Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok
körzete). Titus (jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt) Dalmáciába (jelentése: csalárdság
országa, megtévesztő fáklya; cél nélküli izzás; hiábavaló fény). Egyedül Lukács
(jelentése: a megvilágosított, a fénylő, sugárzó) van velem. Márkust (jelentése: védelem)
magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas (és hasznomra van) a szolgálatra”
(2 Tim. 4,9-11). És így: „Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt
mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik” (2 Tim. 4,16)
36
Hogy megvallhassad velem együtt, hogy: „Mindenre van erőm az által, aki hatalomra
segít engem; és mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad” (Fil. 4,13)
37
És amiket hallasz az apostoltól, azt tartsd meg: „Az egészséges [romlatlan, az Igéhez hű]
beszédeknek [(logoszoknak): igéknek] példáját [formáját, mintáját] megtartsd [ragadd
meg, és birtokold], amiket éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és
szeretetben. [Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges tanítást (azokat
a logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd,
azzal a hittel (meggyőződéssel, bizonyossággal) és (Isten szerinti) szeretettel, amelynek a
Krisztus Jézus a forrása]. A rád bízott [és néked átadott] drága kincset őrizd meg a
bennünk lakozó Szent Szellem által” (2 Tim. 1,13-14). A tiszta, és hamisítatlan Igéhez való
ragaszkodásról így ír az apostol: „Miért is atyámfiai [testvéreim], legyetek állhatatosak
[álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul] és tartsátok meg a tudományt, [és
ragaszkodjatok a rendelkezésekhez vagy: utasításokhoz, hagyományokhoz], amelyre
akár beszédünk [logoszaink, vagyis Igéink], akár levelünk által [írott üzenetünk útján]
taníttattatok [és ismertetek meg; és felvilágosítást kaptatok]!” (2 Thess. 2,15). Az apostol
újra - és újra így buzdítja az Istent szeretőket: „Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset.
Fordulj el a hazug módon ismeretnek (gnózis: tudásnak) nevezett szentségtelen, üres
beszédektől és ellenvetésektől, Amellyel némelyek (azt elfogadva, és) kevélykedve a hit
mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21). Mert: „A gonosz emberek
és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De
te maradj meg azokban, amiket tanultál (és amiről megbizonyosodtál) és amik reád
bízattak, tudván kitől tanultad” (2 Tim. 3,13-14). Olyan légy: „Aki a tudomány szerint
való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen (vagyis bátoríthasson) az egészséges
tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket. Mert van sok engedetlen, hiába való
beszédű és csaló, (akik fecsegők és ámítók) különösen a körülmetéltek között” (Tit. 1,9-
10) De te: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és
ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1). „Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó
lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan]
elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [és a hitet elvesztették,
megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük]” (1 Tim. 1,19).
38
És hogy milyennek kell lenni annak, aki tanításra alkalmas, arról így beszél az apostolon
keresztül a Szent Szellem: „Ha van feddhetetlen [aki kifogástalan, nem vádolható, és
támadhatatlan, panaszra okot nem adó], egy feleségű férfiú, [vagyis monogám, úgy
biológiai, mint szellemi értelemben]. Akinek hívő [és megbízható, keresztény, és] nem
kicsapongással vádolt [vagyis nem vádolhatóak azzal, hogy a megmentetlen állapotból
fakadó, veszélyes életmódot folytatnak, és kicsapongó, züllött, elvetemült, mértéktelen,
orgiákon résztvevők]. Avagy engedetlen gyermekei vannak [akik akaratos, konok, dacos,
rakoncátlanok, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek]. Mert szükséges,
hogy a püspök [vagyis a felügyelő, a felvigyázó] feddhetetlen [és kifogástalan] legyen [és
ne legyen vádolható], mint Isten sáfára [mint Isten intézője]. Nem akaratos [ne legyen
önelégült, öntelt, önkényeskedő, a maga tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen,
sem elbizakodott, önhitt, vagy kevély]. Nem haragos, [nem indulatos, vagy hirtelen
haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló]. Nem
részeges [nem borissza, vagy alkoholista], nem verekedő [vagyis nem erőszakos, arrogáns,
harcias, veszekedő, civakodó, támadó], nem rút [és nem aljas] nyerészkedő [és nem
anyagias haszonleső, vagy kapzsi]. »Más fordítás: Mert a felügyelő Isten népére visel
gondot, ezért szükséges, hogy kifogástalan életet éljen, és ne lehessen jogosan vádolni.
Szükséges, hogy ne legyen önfejű, vagy beképzelt, ne legyen hirtelen haragú, vagy
részeges, se kötekedő, verekedő, vagy olyan ember, aki mások kárára próbál
meggazdagodni«. Hanem vendégszerető [aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen
kiszolgálja], jónak kedvelője [és a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos].
Mértékletes [és józan gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt,
visszafogott, megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó], igaz
[vagyis igazságos, méltányos, pártatlan, és megigazult, azaz Isten által igazzá tett], tiszta
[és tisztességes, szent, hívő, tehát Istennek tetsző], magatűrtető [vagyis önmegtartóztató,
2 Tim. 2,3 Te azért a munkának terhét hordozzad [vagyis: (kakopatheó): szenvedd el a
nehézségeket, nyomorúságot, bajt, bántalmat, a szenvedést], mint a Jézus Krisztus jó
[(kalosz): derék, vitéz, bátor, használható, hasznos] vitéze [(sztratiótész): a háborúban
aktívan részt vevő katonája]39

fegyelmezett, mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, vagyis önmagát legyőzni
képes]. Aki a tudomány [vagyis a megtanított ismeret, és tudásanyag] szerint való, igaz
[őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő] beszédhez [logoszhoz=Igéhez] tartja
magát [aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige mellett], hogy inthessen [és aki képes
bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni] az egészséges tudománnyal [vagyis a romlatlan
tanítással, és ismeretben részesíteni másokat] és meggyőzhesse az ellenkezőket
[megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak]. »Más fordítás: Aki
ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható (hiteles) Igéhez, hogy képes legyen bátorítani
(buzdítani) is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és megcáfolni is az
ellentmondókat«” (Tit. 1,5-9)
39
És folytatódik a kijelentés minden Krisztusban hívő embernek, hiszen Timóteus
jelentése: aki Istent tiszteli; istenfélő: „Ezt a parancsolatot [vagyis ezt az utasítást, és ezt
a tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent tisztelő,
istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint, hogy vitézkedjél
azokban ama jó vitézséggel. [Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint
fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a
küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]” (1 Tim. 1,18). Hogy győztesen kerüljünk
ki a harcból, Isten felfegyverzett bennünket: „Legyen rajtatok Isten minden fegyvere, hogy
megállhassatok az ördögnek [az ellenségnek] minden ravaszságával [mesterkedéseivel]
szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen folyik a harcunk; nem test és vér ellen kell nékünk
viaskodnunk, küzdenünk [birkóznunk], hanem a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és
gonosz szellemek (erők és hatalmak) ellen, akik a magasságban vannak. Annakokáért
hordozzátok és használjátok az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok [sőt
szembeszálljatok, és harcoljatok] e veszedelmes időben, így tudtok majd mindvégig
harcolni, és megállni a gonosszal szemben. Álljatok hát elő körül övezvén derekatokat
[csípőtöket] igazlelkűséggel [(alétheia): a VALÓSÁGGAL, vagyis ÖLTÖZZÉTEK FEL A
KRISZTUS JÉZUST]. És felöltözvén az igazságnak [a megigazultság] mellvasába
[páncéljába, mellvértjébe]. És legyetek állandóan készenlétben az örömhír, a győztes
hadvezér érkezésének hírét hirdetni. Minden esetben hordozzátok a hitnek [hatalmas]
pajzsát, amellyel ama gonosznak [a veszélyes ellenségnek] minden tüzes [és izzó] nyilát
megolthatjátok [és elfojtjátok]. Az üdvösség [vagyis a megmenekülés, megszabadulás]
sisakját is fölvegyétek és a Szellem kardját ragadjátok meg [mert ez a hatalom támadó
fegyvere], amely nem más, mint az Isten beszéde [Isten rémája, kijelentett igéje]. Minden
helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés
minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az
imádkozásban]” (Eféz. 6,11-18). Jubileumi kommentár így magyarázza: Tusakodásnak
(palé), szószerint: birkózásnak mondja. Az első fegyver: az igazság (alétheia). A római
katona első kelléke: az öv (cingulum) volt, a hívő emberé az igazság, vagyis maga a
Krisztus, amit fel kell öltenie, hogy készen álljon a harcra mindenféle hazugság ellen. A
második fegyver: az igazságosság (dikaiosyné), pontosabban a megigazultság, amit mint
mellvértet (lorica) kell felöltenie, és ez nem más, mint Isten bűnbocsánatban neki
ajándékozott igazsága. A harmadik Szellemi fegyver: a békesség evangéliumának
készsége (hetoimasia). Ez utóbbin van a hangsúly, ezt hasonlítja a saruhoz (caliga),
mellyel bátran, keményen kiléphetett, minden akadályon át mehetett előre a legionárius. A
következő fegyver: a hit (pistis), amit mint pajzsot (scutum) használ a hívő ember, hogy
magát fedezze, védje vele. Ismét másik fegyver: az üdvösség (sótérion), melyet mint
sisakot (galea) kell felvenni, hogy a fejét védje vele, egyben kiemelkedve ragyogjon az,
bátorságot sugározva. Más szóval: hogy legyen üdvtudatuk és üdvbizonyosságuk, ami
erősít a megpróbáló helyzetekben. A hatodik és utolsó fegyver: Isten beszéde (réma
theou). Az igét, mint az egyetlen támadó fegyvert, helyesebben kardot (gladius) kell
elfogadniuk és megtanulniuk, hogy lehet hatásosan forgatni azt. Nem az ő kardjuk ez,
hanem a Szent Szellemé, aki mindig élővé és hatékonnyá teszi az igét és annak hirdetését”
(Eféz. 6,10–20). Hiszen: „…az Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív,
működő hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden
kétélű fegyvernél (és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének)
és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig
(szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli (megkülönbözteti) a szívnek
(a bensőnek) gondolatait (nézeteit, véleményét, gondolkodását) és indulatait (és
szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (És nincsen
láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek
(lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. »Más
fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13). És az apostol így folytatja
tovább: rólunk pedig tudhatjátok, hogy: Az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje,
amely megmutatkozik rajtunk keresztül, azt bizonyítja, hogy Istennel összhangban élünk,
és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és védekező fegyverekkel” (2 Kor.
6,7). „Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben élünk [húsban járunk], de nem (hús)test
szerint vitézkedünk [nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk]. Mert a mi vitézkedésünk
[hadakozásunk] fegyverei [harci fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a húsból
valók], hanem a mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezekben Isten
ereje működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erődítményt, amit az ellenség
azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza” (2 Kor. 10,3-4). Ezt azért mondom,
mert nektek is: „Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen
ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok
felőlem” (Fil. 1,30). De fontos az önuralom is, mert nézzétek: „Mindaz pedig aki
pályafutásban [küzdésben] tusakodik [versenyben vesz részt; ökölharcban küzd;
(agónidzomai): ellenféllel harcol Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt),
mindenben [minden (módon, mindenképpen), mindig (állandóan)] magatűrtető.
[(egkrateuomai): uralkodik magán; megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol
mindenben (étkezés, indulatai megfékezésében); tudja türtőztetni magát]. Azok
ugyan, hogy romlandó [hervadó; (phthartosz): mulandó] koszorút [koronát] nyerjenek, mi
pedig romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó,
örök; halhatatlan]” (1 Kor. 9,25). És arra buzdítlak: „… hogy a Krisztus evangéliumához
méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra
ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus
örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén,
azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy
akarattal; egy szívvel; egyetértően] viaskodván [és bajtársian együtt küzdötök] az
evangélium [örömüzenet] hitéért. És meg nem félemlvén [rettenve; (ptüromai): megijed,
félelembe esik, félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne féljetek (ne
ijedezzetek; ne riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az ellenségek [ellenfelek;
2 Tim. 2,4 Egy harcos [(sztrateuomai): hadseregben szolgáló katona] sem elegyedik bele
az élet dolgaiba. [(emplekó): nem bonyolódik, nem gabalyodik, keveredik bele a
megélhetés, a biológiai / testi élet, vagy: megélhetés, vagy a vagyon ügyeibe, vagy
gondjaiba, vagyis a földi élet fenntartásáért végzett tevékenységbe, küzdelembe]. Hogy
tessék annak, aki őt harcossá avatta [(sztratologeó): aki seregébe bevette, vagyis a
hadvezérnek, a sereg főparancsnokának]. »Más fordítás: Senki, aki táborba száll, nem
bonyolódik bele a megélhetés, a testi élet foglalatosságaiba, hogy annak megnyerje
tetszését, aki őt katonának fogadta«40
2 Tim. 2,5 Ha pedig küzd [versenypályán (athleó): küzd, harcol, versenyez] is valaki, nem
koronáztatik meg, [(sztephanoó): nem részesül győzelmi díjban] ha nem szabályszerűen
küzd [(athleó): harcol, versenyez]41

szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami azoknak a veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele
[bizonyítéka], néktek pedig az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás
megmutatása], és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért,
nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette. Ugyanolyan
tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell
megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,27-30). Az
apostolok állandóan figyelmeztetik a hívőket, hogy a hit megtartása küzdelemmel –
harccal – jár, és ebben a harcban csak közösen, teljes egységben lehet győzni: Júdás
apostol is arra inti a hívőket, hogy harcoljanak a hitért: „Szeretteim, miközben teljes
igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek
láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra, a
szentekre bízatott” (Jud. 1,3)) Mert meg van írva, hogy: „Minden istentelen (akiben nincs
Isten, Isten nélkül élő) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak (a megigazultak) pedig, mint
az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1). „Mert nem félelemnek (csüggedtség, gyávaság,
félénkség) szellemét adta nékünk az Isten; hanem erőnek (hatalomnak) és szeretetnek és
józanságnak [Ige szerinti gondolkodás] szellemét” (2 Tim. 1,7)
40
Hiszen: „Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor is] a
maga [saját] zsoldján? [költségén]…” (1 Kor. 9,7). Ezért: „A fáradozó földművesnek kell a
gyümölcsökben először részesülnie” (2 Tim. 2,6) Ezért: „Akit pedig az igére (logoszra)
tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját (minden javát ossza meg tanítójával)”
(Gal. 6,6) „Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból
éljenek” (1 Kor. 9,14). „Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját;
és: Méltó a munkás a maga jutalmára (a maga bérére)” (1 Tim. 5,18). Már Mózesen
keresztül hangzik a kijelentés: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4). Az
Úr Jézus parancsa a minden korban élő tanítványaihoz: „Ne szerezzetek se aranyat, se
ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot
(vagy pálcát): mert méltó a munkás a kenyerére (a táplálékára)” (Mt. 10,9-10). És:
„Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a
munkás az ő jutalmára (az ő bérére)…” (Luk. 10,7). Aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki
műveli földjét, jóllakik kenyérrel (és megelégedik eledellel), de aki hiábavalóságokat
hajszol (és követ), az esztelen (és bolond)” (Péld. 12,10). Vagyis a rábízott életeket
megfelelően táplálja: „Aki munkálja (műveli) az ő földét, megelégedik étellel (annak elég
kenyér jut); aki pedig hiábavalóságok után futkos (és azokat hajhássza), megelégedik
szegénységgel” (Péld. 28,19).
41
Ezért buzdítja így az apostol a hívőket: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan
[megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek,
2 Tim. 2,6 A ki munkálkodik, [vagyis aki fáradozik], a földművesnek [(geórgosz):
szőlőművesnek] kell a gyümölcsökben [a termésből] először részesülnie42

hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó
legyen]” (Fil. 1,27). És így folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van
(nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (=
magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét
a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk” Hát: „Legyetek én követőim
(szümmimétisz: szó szerint: együttkövetőim, vagyis akik velem együtt követik Jézust),
atyámfiai (testvéreim). És figyeljetek azokra, akik úgy járnak (élnek), amiképpen mi néktek
példátok vagyunk (és példát adtunk). Mert sokan járnak (és élnek) másképpen, kik felől (és
akikről) sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy (ők) a Krisztus
keresztjének (vagyis kínoszlopának) ellenségei. Kiknek végük veszedelem (apóleia:
tönkretétel, veszteség, romlás, pusztulás), kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek
dicsőségük az ő gyalázatukban van (mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik
mindig a földiekkel (mert ők földi dolgokkal) törődnek” (Fil. 3.20; 17-19). És az apostol
minden gyülekezetet így buzdít: „És kérve kértünk (intettünk és buzdítottunk), hogy
Istenhez méltóan viseljétek magatokat (és éljetek az Istenhez méltó módon), aki az ő
országába és dicsőségébe hív titeket. Mert: Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által,
hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében” (2 Thess. 2, 12.14).
„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [és annak megfelelően éljetek és]
viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei
polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár
odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok
[erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal, egy szívvel; egyetértően] viaskodván
[bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27). Hogy
járjatok [és éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel
gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében. Úgy ahogy tanultátok is
Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé =
Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív [vagyis hűséges,
megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [és ti köztetek] a Krisztusnak” (Kol. 1,10.7). És hogy
mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak
igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak
kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről
gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem,
azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).
42
Hiszen: „Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor is] a
maga zsoldján? [költségén] Kicsoda plántál [ültet] szőlőt, és nem eszik annak
gyümölcséből? [terméséből]. Vagy kicsoda legeltet [terelget] nyájat, és nem eszik [issza;
élvezi] a nyájnak tejéből? Vajon emberi módon [megfontolásból; okoskodással] beszélem-
e [mondom; szólom] ezeket? Vagy nem ezeket mondja-é [így nyilatkozik] a törvény is?
Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel [be] a nyomtató [(aloaó): -
kitapossa a gabonát. KJV: csépel; a mag (szem) különválasztása a héjától] ökörnek
száját. [ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára; (phimoó): - elhallgattat (elnémít)
szájkosarat rak fel]. Avagy [talán] az ökrökre van-e az Istennek gondja? [Vajon az
ökörről gondoskodik-e így az Isten]. Avagy nem érettünk mondja-é [inkább] általában?
Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, [szántóvetőnek] (elváró) reménység alatt kell
szántania, és aki csépel, abban a(z) (elváró) reménységben teszi, hogy részesül a
2 Tim. 2,7 Értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást [(szüneszisz):
értelmet, hogy felfogd] mindenekben. [Más fordítás: Gondolkozz azon, amit mondok, és az
Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts].
2 Tim. 2,8 Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid
magvából való az én Evangéliumom szerint: [Ahogy az én örömüzenetem mondja]43

termésben. Ha mi néktek [köztetek] a szellemieket [javakat] vetettük, nagy dolog-e, ha mi a
ti (hús)testi [anyagi; földi] javaitokat aratjuk? [hogy aztán a hús világához tartozókat
(hústestieket «hústest számára valókat») aratjuk abból, ami a tiétek]. Ha egyebek [mások]
élnek nálatok e joggal [kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással], mért nem inkább
mi? [nekünk nincs több jogunk hozzá?] De mi nem éltünk e jogunkkal [szabadsággal;
felhatalmazással; nem használtuk ezt a jogot]; hanem mindent eltűrünk, [elviselünk] hogy
valami akadályt ne gördítsünk [gátat ne vessünk] a Krisztus Evangéliuma [örömüzenete; a
jó (a győzelmi) hír] elé. Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, [akik
a templomban (szentélyben) szolgálnak] a szent helyből [templomból (szenthelyből
származó eledellel)] élnek, [a szentélyből valókat eszik] és akik az oltár [áldozati hely]
körül forgolódnak, [szolgálnak; serénykednek] az oltárral együtt veszik el részüket? [az
oltárra vitt adományokból részesednek]” (1 Kor. 9,7-13). Isten a papi szolgálat jutalmáról
így rendelkezett: „Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé én néked adtam az én felemelt
áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak
adtam azokat felkenetési díjul, örökkévaló rendelés szerint. Ez legyen a tied a legszentebb
adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár
vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a tied és a
fiaidé, mint legszentebb adomány. Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok
népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet (a kijelentés) sátorában való szolgálatokért”
„Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot
áldoznak: adják a papnak a lapockát, az állát meg a gyomrot. Add neki gabonád, mustod
és olajad első termését is, meg juhaidnak először lenyírt gyapját. Mert őt választotta ki
Istened, az ÚR, valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon az ÚR nevével
áldva, ő és fiai minden időben” (4 Móz. 18,8-9.31; 5 Móz. 18,3-5) És az apostol
hivatkozik Isten örökkévaló rendelésére: „Mert azt mondja az Írás: „… Méltó a munkás a
maga jutalmára (bérére)” (1 Tim. 5,18).
43
Erről tesz bizonyságot az apostol minden gyülekezetben, ahogy ez megírásra is került, a
próféciákban: „És mikor őt (Sault) elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről
bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki
minden akaratomat véghezviszi. Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint,
Izráelnek üdvözítőt, Jézust” (Csel. 13,22-23). „Mikor pedig a te napjaid betelnek, és
elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és
megerősítem (és szilárddá teszem) az ő királyságát” (2 Sám. 7,12). Megesküdött az ÚR
Dávidnak igazán, (nem tér el attól) nem másítja azt meg: Ágyékod gyümölcsét ültetem
trónodra” (Zsolt. 132,11). „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből
egy virágszál nevekedik (Más fordítás: Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad
gyökereiről)” (Ésa. 11,1). A feltámadott Úr kijelentéssel erősíti meg a próféciákat: „Én
vagyok Dávidnak ama gyökere (új hajtása) és ága…” (Jel. 22,16). Ennek az örömhírnek
hirdetésére hívta el az Úr Pál apostolt: „Pál, Krisztus Jézus szolgája, [rabszolgája]
meghívott [elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [elválasztott; elkülönített, vagyis
külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól] evangéliumának
[Örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére,
2 Tim. 2,9 „Amelyért, mint egy gonosztevő [(kakúrgosz): rosszat munkáló, bűnöző],
szenvedek mind a fogságig [mind a bilincsekig]; de az Istennek beszéde [(logosza): Igéje]
nincs bilincsbe verve. [Más fordítás: Ez az örömüzenet, amiért minden nyomorúságot
elhordozok, egészen a bilincsekig, a börtönig]44

[prédikálására]. Melyet eleve [előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban, Fiáról,
Jézus Krisztusról (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó), a
mi Urunkról. Ő (hús)test szerint Dávid nemzetségéből [magvából] született” (Róm 1,1-3).
Őt hirdeti minden gyülekezetben: „Eszetekbe juttatom [és figyelmetekbe ajánlom; meg
akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az evangéliumot, melyet
hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem]. Melyet be is
vettetek [el is fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben
meg is maradtatok); melyet be is vettetek és követtek]. Amely által üdvözültök is
[elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [megőrzitek]
(úgy), aminémű beszéddel [(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába
[elhamarkodottan] lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem
látszatra lettetek hivőkké]” (1 Kor. 15,1-2). Továbbá: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai
(testvéreim), hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való (nem
embertől származik); Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a
Jézus Krisztus kijelentése által (kinyilatkoztatásából kaptam)” (Gal. 1,11-12). És én: „…
úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról, [nem akarok semmiről
sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is mint a megfeszítettről. [oszlopra
feszítettről]” (1Kor. 2,2) „Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr
Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma
[képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki
hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek; vagyis pogánynak]” (Róm. 1,16)
„Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben
ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk
[ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel,
hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2) „Mert a keresztről [kínoszlopról]
szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség]
ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): jelentése: Teljes feloldódás, elpusztul,
megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat.
Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből;
mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből,
gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét
(bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás]
Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra /
megmentésre]” (1Kor. 1,18). Ugyanis: „Mivel… a világ [koszmosz: világegyetem;
világmindenség] a saját [maga] bölcsessége [(szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat
legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége] útján nem ismerte
meg Istent a maga bölcsességében. Tetszett Istennek [úgy látta helyesnek (jónak)] hogy az
igehirdetés bolondsága [ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés (prédikálás)]
által üdvözítse a hívőket. [azokat, akik hisznek]” (1Kor. 1,21)
44
Az Úr Jézus felkészíti tanítványit az üldözésekre: „Emlékezzetek meg ama beszédekről
(arról az igéről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha
engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (az én igémet) megtartották,
a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem
2 Tim. 2,10 Annakokáért mindent elszenvedek [(hüpomenó): eltűrök, elviselek, kibírok,
elszenvedek] a választottakért, hogy ők is elnyerjék [és birtokba vegyék] a Krisztus
Jézusban való üdvösséget [szabadulást, megmenekülést] örök dicsőséggel [fényességgel,
ragyogással] egyben.
2 Tim. 2,11 Igaz beszéd ez, [és megbízható az ige (a logosz)]. Mert ha vele együtt
meghaltunk, vele együtt fogunk élni is45
2 Tim. 2,12 Ha tűrünk [ha kitartunk, és ha állhatatosak vagyunk], vele együtt fogunk
uralkodni is [vele együtt királyságra fogunk jutni mi is]: ha megtagadjuk [(arneomai):
elutasítjuk], ő is megtagad [(arneomai): elutasít] minket;

ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21). De azt is kijelenti, hogy: „Boldogok, akik
háborúságot szenvednek (akiket üldöznek) az igazságért: mert övék a mennyeknek
országa” (Mát. 5,10). És az apostol így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok (a legteljesebb
mértékben áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak (ha szidalmat kaptok, és
ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (és megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek
(az isteni Felségnek) Szelleme. Amit amazok káromolnak (és becsmérelnek, tiszteletlenül
beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:14). Pál apostol a római hívőknek
megvallja, hogy miért van láncok között: „Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és
beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot” (Csel. 28,20).
Timóteust pedig így bátorítja: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se
engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által” (2
Tim. 1,8). Péter apostol is így bátorítja Krisztus népét: „De ha szenvedtek (szenvednétek)
is az igazságért, (akkor is) boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se
zavarba ne essetek (és a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek)” (1
Pét. 3,14). Mert bármi történik, az Ige terjed tovább: „Mert az Istennek beszéde élő és ható
(élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál), és elhat (és
áthatol) a szívnek (a bensőnek) és szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és
megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid. 4,12)
45
És folytatódik a kijelentés: „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik
bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz
szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy
miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának
dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [új állapotban]
járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk
[egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.
[feltámadásával is összenőttekké leszünk]. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele
megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné,
erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én)
[megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a
céltévesztett) test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a
bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a
bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél
ELVÉTÉSÉTŐL)]. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk
[továbbra] is Ővele. Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután]
feltámadt a halálból, [a halottak közül] többé meg nem hal; a halál többé rajta nem
uralkodik” (Róm. 6,3-9). „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is
fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).
2 Tim. 2,13 Ha hitetlenkedünk [ha hűtlenek, és engedetlenek vagyunk], ő hű [és
megbízható] marad: ő magát meg nem tagadhatja [(arneomai): el nem utasíthatja]46
2 Tim. 2,14 Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket [(diamartüromai): Istent tanúul híva],
és az Úr színe előtt [az Ő jelenlétében], hogy ne vitatkozzanak [(logomakheó): ne vívjanak
szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak] haszontalanul a hallgatóknak romlására
[(katasztrophé): felforgatására, rombolására, aminek eredménye: aposztázia, vagyis
hitehagyás]47

46
Az Úr Jézus kijelentése: „Aki pedig megtagad [elutasít, és visszautasít] engem az
emberek előtt, én is megtagadom azt [majd] az én mennyei Atyám előtt, [aki a mennyekben
van]” (Mát. 10,33). És hogy mit jelent az Úr megtagadása, arról így beszél Ő maga:
„Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz énrólam az emberek előtt, az embernek Fia is
vallást tesz arról az Isten angyalai előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt,
megtagadtatik (mert azt én is megtagadom) az Isten angyalai előtt” (Luk. 12,8-9). „Mert
valaki szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor
eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval (vagyis amikor eljön a
maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében)” (Luk. 9,26). Márk is bizonyságot tesz
az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert (ha) valaki szégyell engem és az én beszédeimet e
parázna és bűnös nemzetség között (és bűnös nemzetség előtt), az embernek Fia is
szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk.
8,38). Pál apostol így bátorítja Timóteust, és a minden időben élő, Istent szeretőket: „Ne
szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét (a mi Urunkról szóló bizonyságtételt), se
engem, az ő foglyát; hanem (velem) együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma
szerint (és Isten ereje által)” (2 Tim. 1,8). A feltámadott Úr ígérete: „Aki győz, az fehér
ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak
nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt” (Jel. 3,5). Ezt tudva így bátorít az
apostol: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,35).
„Mert megbánhatatlanok [visszavonhatatlanok] az Istennek ajándékai [(isteni) jutalom,
azaz szabadítás (a veszélyből vagy a szenvedésből, vagy egy szenvedélyből) vagyis a
Szellem megnyilvánulása] és az ő elhívása” (Róm. 11,29). „Hűséges az Isten, aki által
meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe [(koinónia):
az Ővele való eggyé válásra]” (1Kor 1,9). És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga
gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24). Hiszen:
„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék, (vagy hogy
bármit megbánjon). Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne
teljesítené?” (4 Móz. 23,19)
47
Az Úr Jézus figyelmeztetése: „De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan,
hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(rémáért): vagyis mondásért,
megnyilatkozásért, és Igéért], amit beszélnek [és amit valaha kimondanak] az emberek,
számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logoszodból): ami lehet: szó,
beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia,
közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján nyilvánítanak]
igaznak [vagyis igazulsz meg]. És a te beszédedből ismertetel hamisnak [mert szavaid
alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]”
(Mát. 12,36-37). Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (és bomlasztó)
beszéd (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás,
prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék
(és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó, és)
szükséges az építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra,
akik hallják)” (Eféz. 4,29). Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést
(az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos,
trágár beszédet)” (Kol. 3,8). „Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a bűn tanítja erre) a
te szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat
téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (és vallanak)
ellened” (Jób. 15,5-6). Jakab apostolon keresztül is figyelmeztet a Szent Szellem:
„Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk
lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz)
nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (egész valóját) is megzabolázni (és
meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2). „Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy
hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak [se ne
figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra], amelyek inkább
versengéseket támasztanak [és vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat], mint
Istenben való épülést [mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által. [Más
fordítás: Ne foglalkozzanak emberek által kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan
eredetével. Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem Isten munkáját
viszik előre. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg] (1 Tim. 1,4). De: „A balgatag
(az ostoba) vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat (a
nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a civakodást (a viszálykodásokat) és
a törvény felől való (és a törvényeskedő) harcokat kerüld; mert haszontalanok és
hiábavalók” (Tit. 3,9). Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő
beszédének jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog
jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az
élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak
gyümölcsét. (Más fordítás: Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az
ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21). Ezért mindenkor az élet beszédét
szóljátok, és: „A Krisztusnak beszéde (logosza: Igéje) lakozzék ti bennetek gazdagon,
minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi
énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak (az Istennek)” (Kol. 3,16). És
így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen
Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő): „Ha valaki másképpen tanít (és tévtanokat
hirdet), és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség (az
Istenfélő, és tisztelő, hívő élet) szerint való tudományt. (Más fordítás: és nem tartja magát
a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez, és az Istenfélő, és tisztelő, hívő élethez
illő tanításhoz). Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért (és nem tud semmit), hanem
vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás,
káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott
embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet a nyerészkedés eszközének
tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. Óh Timótheus, őrizd meg, ami rád van bízva (a
rád bízott kincset), elfordulván a (a hazug módon ismeretnek nevezett) szentségtelen üres
beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a
hit mellől eltévelyedtek (Más fordítás: amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől).
Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,3-6.20-21). „És az igazságtól elfordítják az ő fülöket,
de a mesékhez (a mondákhoz, a mítoszokhoz) oda fordulnak” (2 Tim. 4,4). „Mert van sok
engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a
körülmetélkedésből valók (különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak
2 Tim. 2,15 Igyekezzél [(szpúdadzó): törekedj, fáradozz, szentelj figyelmet, legyen
gondod, és tegyél meg mindent azért], hogy Isten előtt becsületesen [(dokimosz): vagyis
olyan emberként, aki megbízható, hiteles] megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall
[(anepaiszkhüntosz): akinek nem kell megszégyenülnie]. Aki helyesen hasogatja az
igazságnak beszédét, vagyis: [(orthotomeó): egyenes utat vág (alétheia a valóságról,
vagyis Isten igéjéről) szóló beszédben; vagyis: nem köntörfalaz, nem beszél mellé, nem
csűri-csavarja a szót, nem kerüli ki a kényes kérdéseket]48
2 Tim. 2,16 A szentségtelen [közönséges] üres lármákat [(bebélosz): a mindenki számára
megközelíthető, profán, közönséges, avatatlan, tisztátalan, szentségtelen, üres fecsegést,
szószátyárkodást] pedig kerüld [(periisztémi): térj ki előle, kerüld ki], mert mind nagyobb
istentelenségre növekednek [(prokoptó): egyre előrébb jutnak az istentelenségben]. »Más
fordítás: A közönséges, üres locsogások elől térj ki, és az üres szócséplést kerüld, mert
előbbre sodornak az istentelenségben« 49
2 Tim. 2,17 És az ő beszédük [(logoszuk) és szavuk] mint a rákfekély [mint a (gaggraina):
rákos daganat, mint az üszkösödő seb] terjed [(nomé): és elharapózik, és pusztít maga
körül]. Közülük való Himenéus [jelentése: menyegző, nászének] és Filétus [Jelentése: az,
akit szeretnek].
2 Tim. 2,18 Akik az igazság mellől [(alétheia): a valóság
kérdésében] eltévelyedtek [(asztokheó): a valóságtól eltévelyedtek, elhajoltak], azt
mondván, hogy a feltámadás [(anasztaszisz): felemelkedés, felébredés, felkelés, felállás a
halálból, újra talpra állás, helyreállás; A latin Vulgatában itt a resurrectionem szó
szerepel, aminek első jelentése: felemelkedés] már megtörtént, [megérkezett]. »dr varga
Zsigmond „Újszövetségi görög-magyar szótár 55 oldal: a feltámadás eredménye már itt
van, más feltámadás már nem lesz« és feldúlják [(anatrepó): megzavarják, és tönkreteszik]
némelyeknek a hitét [(pisztisz): bizalmát, meggyőződését, bizonyosságát]50

zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14). „A
szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el).
Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben)”
(1 Tim. 4,7). És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz
illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1)
48
A valóság beszéde pedig az Evangélium: „… az igazság [(alétheia): valóság=Ige]
beszéde [(logosza): Igéje], mely az evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi
hír, győztes hadvezér érkezésének híre]” (Kol. 1,5)
49
És így buzdít az apostol: „Óh Timótheus, őrizd meg a mi rád van bízva, elfordulván a
szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel
némelyek kevélykedvén, (és amelyeket egyesek elfogadva) a hit mellől eltévelyedtek.
Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21)
50
Akik bemerítkeztetek Krisztusban, azok: „A bemerítésben vele együtt eltemettek
benneteket, és vele együtt fel is támadtatok (szüdzóopoieó: életre keltetek a halálból) az
Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket, kik holtak
valátok a bűnökben [paraptóma: melléesés; melléfogás, hiba; hibás lépés] és a ti
(hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván
minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13). Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és
hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14). Mert: „...ha Annak a Szelleme lakik
bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust
a halálból, megeleveníti (dzóopoieó: megeleveníti) a ti halandó testeiteket (szóma =
éneteket, személyeteket) is az ő ti bennetek lakozó Szelleme által... Igaz beszéd ez. Mert
2 Tim. 2,19 Mindazáltal megáll az Istennek erős [(sztereosz): rendíthetetlen, szilárd]
fundamentuma [(themeliosz themelion): letett alapköve]51 Melynek pecséte ez: Ismeri az
Úr az övéit52 és: Álljon el [(aphisztémi): különüljön el, határolja el magát, tartózkodjon] a
hamisságtól [(adikia): igazságtalanság, igazság /Ige/ hiányától] minden, [és minden
módon]. Aki Krisztus nevét (meg)vallja, [aki az Úr nevét ajkára veszi].

ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11). A
kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt
fogunk élni is” (2 Tim. 2,11). Az apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Titeket
is megelevenített (életre keltett), akik holtak valátok a ti vétkeitek (hibás lépéseitek,
botlásaitok és elhajlásaitok) és bűneitek (céltévesztésetek) miatt, Melyekben jártatok
(éltetek) egykor e világ (világmindenség) folyása (életmódja) szerint, a levegőbeli
hatalmasság fejedelme szerint (igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez). Ama
szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik. Akik között forgolódtunk
(éltünk) egykor mi is mindnyájan a mi (hús)testünk kívánságaiban, cselekedvén (követtük)
a (hús)testnek és a gondolatoknak akaratát (és az érzékek hajlamait). És (emberi)
természet(ünk) szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is (éppen úgy, mint a többiek).
De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett,
Minket, kik meg voltunk halva a vétkek (hibás lépések, botlások és elhajlások) miatt,
megelevenített (életre keltett) együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg,
kegyelemből van üdvösségetek)! És együtt feltámasztott (szünegeiró: együtt feltámasztott)
és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,1-6). És folytatódik a
kijelentés: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk (nem az
általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), hanem az ő irgalmasságából tartott meg
(üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által, Akit
kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó Jézus Krisztusunk (a mi Üdvözítőnk)
által” (Tit. 3,5-6)
51
Az Isten által lefektetett alapkőről így hangzik a prófécia: „Ezért így szól az én Uram, az
ÚR: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz,
az nem menekül el!” (Ézs. 28,16). Az apostolok bizonyságtétele a prófécia
beteljesüléséről: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs [gondos]
építőmester, alapot [fundamentumot] vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban
mindenki [nézze meg; nézzen utána; folyton ügyeljen arra], hogyan [mi módon] épít rá.
Mert más alapot [fundamentumot] senki sem vethet a meglevőn kívül, [a lerakott alapon
kívül, amely egyszer vettetett; mint ami már megvan] amely a Jézus Krisztus” (1 Kor.
3,10-11)
52
És akiket az Úr ismer: „Hanem ha valaki [aki azonban] az Istent szereti [(agapaó): Ez
azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel,
eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a
szeretetben], ismeri azt az Isten [azt az Isten is (már megismerte), a magáénak tudja; az
ilyen ember Istentől megajándékoztatott volt értelemmel (vagyis: ismeretet nyert)]”(1 Kor.
8,3). És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert akiket eleve ismert [öröktől
fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre
különválasztotta] hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek.
[Fiának képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia,
akivel együttformált]. Hogy ő legyen az elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis az új
emberiség elsőszülöttje, első példánya] sok atyafi [testvér] között” (Róm. 8,29)
2 Tim. 2,20 Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és
cserépből valók is [(osztrakinosz): földből, vagyis agyagból, ami esendő törékeny]; és
azok közül némelyek tisztességre [(timé): tiszteletre, megbecsülésre], némelyek pedig
gyalázatra [(atimia): megvetésre, tiszteletlen bánásmódra] valók. [Más fordítás: Amazokat
megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók]53
2 Tim. 2,21 Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja [(ekkathairó): alaposan
megtisztítja], tisztességre [(timé): tiszteletre, megbecsülésre] való edény lesz,
megszentelt54 [(hagiadzó): Istennek elkülönített, Istennek szentelt, Isten tulajdona]. És
hasznos [(eukhrésztosz): jól használható, használatra alkalmas] a gazdának [(deszpotész):
az Úrnak], minden jó cselekedetre alkalmas [(hetoimadzó): felkészített, felkészült].
2 Tim. 2,22 Az ifjúkori [(neóterikosz): fiatalkori] kívánságokat [(epithümia): vágy,
kívánság, szenvedélyt] pedig kerüld [(pheugó): menekülj el, fuss el, kerüld el, tartsd távol
magad]. Hanem kövessed [(diókó): törekedj, gyakorold magad, igyekezz elérni,] az
igazságot [(dikaioszüné): jogosság, méltányosság, igazság, vagyis Isten Igéje]. A hitet
[(pisztisz): meggyőződés, bizonyosság, bizonyíték], az [Isten szerinti] szeretetet55 a

53
Az Úr Jézus példázatokban mutatja be, hogy mit példáz az arany - és mit a földből való
edény: „Hasonlatos a mennyeknek országa [Isten királysága] az [olyan] emberhez, aki az ő
(szántó)földjébe jó [nemes, és kitűnő] magot vetett [ugyan]. De mikor az emberek [és az ő
szolgáik] alusznak [vagyis pihenőre tértek, és szunnyadtak] vala, eljöve az ő ellensége és
konkolyt [vagyis vadbúzát] vete a búza közé, és elméne [majd odébbállt]. Mikor pedig
felnevekedik [vagyis kisarjadt a gabona és kalászba szökkent] a vetés, és gyümölcsöt
terme [és kialakultak a kalászok, és már magot hozott], akkor meglátszott [és
megmutatkozott; láthatóvá lett; előtűnt] a konkoly [vagyis a vadbúza] is. A gazda szolgái
[a rabszolgák] pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta [nemes;
eszményi; kitűnő] magot vetettél-e a te (szántó)földedbe? Honnan van azért benne a
konkoly [vagyis a vadbúza]? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A
(rab)szolgák pedig mondának néki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén, [kihúzgáljuk;
kigyomláljuk, és] összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a
konkolyt [vagyis a vadbúzát], azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok [és gyökerestül
kihúznátok, kitépnétek]. Hagyjátok [és engedjétek], hogy együtt nőjön mind a kettő az
aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a
konkolyt [vagyis a vadbúzát], és kössétek kévékbe [azaz: nyalábba], hogy megégessétek;
a búzát pedig takarítsátok [és gyűjtsétek] az én csűrömbe [az én magtáramba]” (Mát.
13,24-30). „Szintén hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek Istenének királysága] a
tengerbe vetett gyalomhoz [vagyis kerítőhálóhoz, vonóhálóhoz; varsához], amely
mindenféle (hal)fajtát összefogott [és összegyűjtött]. Melyet, minekutána megtelt, a partra
vontak a halászok, és leülvén, a jókat [a használhatókat; és a kitűnőket] (cserép)edényekbe
gyűjtötték [és szedték], a hitványakat [és hasznavehetetleneket] pedig kihányták
[kivetették, és kidobták]” (Mát. 13,47-48)
54
Megszentelt, azért, hogy: „Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó
cselekedetre felkészített” (2 Tim. 3,17)
55
És cselekedd ezt, mert: „Mert Krisztus Jézusban… semmi sem használ, csak az [Isten
szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6). Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de
minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12).
„A parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése, és
eredménye] pedig a tiszta [őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a szellemi élet
központjából, a bensőből, és] jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből, szellemi
békességet [(eiréné): azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind
az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Azokkal egyetembe [(meta): egyetértésben],
akik segítségül hívják az Urat tiszta [(katharosz): mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen,
amiben nincs idegen anyag hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, őszinte, romlatlan,
becsületes] szívből [(kardia): benső, a szellemi élet központja]56
2 Tim. 2,23 A botor [(mórosz): meggondolatlan, ostoba, éretlen], és gyermekes
[(apaideutosz): értelmetlen, nevelésre alkalmatlan] vitatkozásokat [(dzétészisz): vitás
kérdéseket, kérdezgetéseket] pedig kerüld [(paraiteomai): mellőzd, utasítsd el,

együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli; őszinte] hitből való
[hitből fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet. »Más fordítás: Azért a parancsolat
az, hogy a hívőkben felébredjen Isten szeretete, amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és
őszinte hit szükséges« (1 Tim. 1,5).
56
Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok (szerencsések, és a gondoktól és bajoktól mentes az
életük), akiknek szívük tiszta [érintetlen; vegyítetlen; őszinte; Amibe nincs idegen anyag;
elegyítetlen; a szívükben (bensőjükre nézve) tiszták, vagyis: tisztaszívűek]: mert ők az
Istent meglátják [észreveszik, felfogják; mert megjelenik, megmutatkozik nekik]” (Mát.
5,8). Ezért figyelmeztet a Szent Szellem: „Minden féltett dolognál jobban őrizd (óvd) meg
szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát (tartsd távol
szádtól a csalárdságot), és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól (és távolítsd el
ajkadról a hamisságot)” (Péld. 4,23-24). „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok,
gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok
(tanúskodások), (isten)káromlások” (Mát. 15,19). Ezért kéri Dávid, hogy: „Tiszta szívet
teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12). Mert:
„Kicsoda megy fel az Úr hegyére (Isten jelenlétébe)? És kicsoda áll(hat) meg az ő szent
helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét (aki nem sóvárog)
hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra (és nem esküszik hamisan). Áldást
nyer (az ilyen) az Úrtól, és igazságot (megigazulást) az üdvösség Istenétől” (Zsolt. 24,3-
5). Bizony: „Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban (a Te gyülekezetedben), kicsoda
lakozhat (tartózkodhat) szent hegyeden (jelenlétedben)? Aki tökéletességben jár (aki
feddhetetlenül él), igazságot cselekszik (törekszik az igazságra), és igazat szól az ő
szívében (és szíve szerint igazat szól)” (Zsolt. 15,1-2). Az: „Aki szereti a szívnek
tisztaságát, beszéde kedvesség (és jóindulattal beszél): annak barátja a király” (Péld.
22,11). Azok: „… látják (majd) az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4).
Hát: „Közeledjetek az Istenhez, és (Ő) közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket,
ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,8). A prófétákon keresztül
pedig kijelenti az Úr, hogy hogyan lehet tiszta szívre szert tenni: „És adok néktek új szívet,
és új szellemet adok belétek, és elveszem (eltávolítom) a kőszívet (hús)testetekből, és adok
néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem (azt művelem
veletek), hogy az én parancsolatimban járjatok (és rendelkezéseim szerint éljetek) és az én
törvényeimet megőrizzétek (megtartsátok) és betöltsétek (és teljesítsétek)” (Ezék. 36,26-
27). És ismét: „És adok nékik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy
jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánuk. És örökkévaló szövetséget kötök velük,
hogy nem fordulok el tőlük és a velük való jótéteménytől (jót teszek velük), és az én
félelmemet adom az ő szívükbe (és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem), hogy el
ne távozzanak (és ne hajoljanak el) tőlem” (Jer. 32,39-40). És az Ígéret beteljesült az Úr
Jézusban, aki kijelentette: „… Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)
könyörgéssel hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj ki]. Tudván, hogy azok
háborúságokat [(makhé): harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést] szülnek
[(gennaó): hoz létre, okoz, teremt, vezet]57
2 Tim. 2,24 Az Úr (rab)szolgájának pedig nem kell [nem szabad (dei): nem szükségszerű]
torzsalkodni [(makhomai): harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni], hanem
legyen mindenkihez [minden módon, mindenképpen, mindig és állandóan] nyájas,
[(épiosz): jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes] tanításra alkalmas, türelmes
[(anexikakosz): aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő]. »Más
fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt
nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden
nevelőnek«58
2 Tim. 2,25 Aki szelíden [(praotész): szelídséggel, jóindulattal, barátságossággal,
higgadtsággal] fenyíti [(paideuó): tanítja, oktatja, képezi; neveli] az ellenszegülőket
[(antidiatithemai antidiatithémi): akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak,
ellenkeznek, ellenszegülnek, kötekednek]. Ha talán adna nékik az Isten megtérést
[(metanoia): az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására] az igazság [(alétheia): a
valóság, vagyis Krisztus] megismerésére [(epignószisz): teljes tisztánlátást a felismerésre,
és megértésre]59

57
Mert aki ezt szereti, és kezdeményezi: „Az felfuvalkodott, aki nem tud semmit, és semmit
sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység,
viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások” (1 Tim. 6,4). A Szent Szellem Pál
apostolon keresztül többször figyelmezteti a hívőket, hogy: „A szentségtelen és
(szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább)
gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1 Tim. 4,7). És:
„… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami
egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1)
58
És folytatódik a kijelentés, Isten emberei: „Senkit ne szidalmazzanak (senkit se
szóljanak meg), ne veszekedjenek (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek (megértőek)
legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2). Nyilvánuljon meg
rajtuk, és bennük: „… a Szellem gyümölcse: [(agapé): Isten szerinti] szeretet, öröm,
békesség, béketűrés [(makrothümia): türelem, állhatatosság, kitartás]. Szívesség
[kedvesség], jóság [(khrésztotész): jószívűség, becsületesség, egyenesség, használhatóság,
kedvesség, szívesség, megbízhatóság], hűség [(pisztisz): hit, bizalom, meggyőződés,
bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség], szelídség [(praotész):
szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság], mértékletesség [(enkrateia):
önuralom, önmérséklet, mértékletesség, önmegtartóztatás]” (Gal. 5,22). Mert: „Az igaznak
(megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs” (Péld.
11,30). Legyenek bölcsek: A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután
békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem
részrehajló, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben
vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak (és békességet teremtenek.)” (Jak.
3,17-18)
59
Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére
[az igazság, vagyis Isten Igéjének, és a testté lett Igének, azaz: Krisztusnak
megismerésére] eljusson” (1 Tim. 2,4). És kövesse Krisztust, hogy róla is így szólhasson
az Úr: „Ímé [Ő] az én szolgám [az én szeretett fiam], akit (ki)választottam. az én
szerelmesem [az én szeretettem; kedvencem], akiben kedvem telik, [akit én szeretek,
2 Tim. 2,26 És felocsúdnának [(ananéphó): kijózanodva, magukhoz térnének] az ördög
[(diabolosz): a sátán, a félrevezető, ellenség, ellenálló] tőréből [(pagisz): csapdájából,
kelepcéjéből], foglyokká tétetvén az Úr (rab)szolgája által az Isten akaratára [(theléma):
Isten elhatározása szerint]. »Más fordítás: Talán kijózanodnak, és feleszmélnek a vádló
tőréből, ki élve fogta meg őket, hogy akaratának engedelmeskedjenek«60

2 Tim. 3. A Szentírás bölccsé tesz az üdvösségre;

2 Tim. 3,1 Azt pedig tudd [és értsd] meg, hogy az utolsó napokban [(hémera): a legvégső
időszakban] nehéz [(khaleposz): nehezen elviselhető, veszélyes, ártalmas, kegyetlen,
keserves, gyötrelmes, durva] idők állanak be [(kairosz enisztémi): időszakok következnek,
és jönnek]61
2 Tim. 3,2 Mert lesznek az emberek magukat szeretők, [(philautosz): önzők]
pénzsóvárgók, [(philargürosz): kapzsik, fösvények fukarok] kérkedők, [(aladzón):
dicsekvők; fennhéjázók; elbizakodottak, hetvenkedők] kevélyek, [(hüperéphanosz):
gőgösek, büszkék, fölényesek] káromkodók, [(blaszphémosz): rágalmazók, gyalázkodók,

akiben gyönyörködöm; akiben tetszésemet lelem]. Szellememet adom őbelé [és
Szellememet rálehelem, ráárasztom], és [igaz] ítéletet (kriszisz: igazi változást) hirdet a
pogányoknak [és hirdetni fogja az igazságot a népeknek; nemzeteknek]. Nem verseng [és
nem szít viszályt; Nem vitatkozik indulatosan], és nem kiált(oz); az utcákon [a piacokon,
és a tereken] senki nem hallja szavát [és hangját]. A megrepedezett [és a megroppant]
nádat [és nádszálat] nem töri el, és a pislogó gyertyabelet [és füstölgő mécsest; a pislákoló
lámpást] nem oltja ki, mígnem diadalomra [vagyis győzelemre] viszi az [igaz] ítéletet [az
igazságot]” (Mát. 12,18-20). Akiről már a próféták így szóltak: „Ímé az én szolgám, akit
gyámolítok (és támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel, (és akiben
gyönyörködöm) Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Megrepedt nádat
nem tör el (nem töri össze), a pislogó gyertyabelet (mécsest) nem oltja ki, a törvényt
igazán jelenti meg. Nem pislog, és meg nem reped, (nem alszik ki, és nem törik össze) míg
a földön törvényt tanít, (míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön) és a szigetek
várnak tanítására” (Ésa. 42,1.3-4)
60
Mert: „Az ilyen hitetleneknek e világ (e világkorszak: aion) istene megvakította elméit
[gondolkozását, értelmüket] hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának
[örömüzenetének] világosságát, aki az Isten képe [képmása]. »Más fordítás: Hogy
Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága (fénye) ne ragyogjon fel nekik«”
(2 Kor. 4,4). Ők azok: „Kik értelmükben meghomályosodtak (az ő elméjükre sötétség
borult), elidegenültek az isteni (az Istennek tetsző) élettől a tudatlanság miatt (mert
megmaradtak tévelygésükben), mely az ő szívük keménysége miatt van bennük (és
megkeményedett a szívük)” (Eféz. 4,18).
61
A végső napokban, vagyis az újszövetségi időszakban, ahogy azt Isten Igéje kijelenti:
„Mikor pedig eljött [elérkezett] az időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta
[elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [született], aki törvény alatt lett [a törvénynek
alávetve; és a törvény alá adatott], Hogy a törvény alatt levőket megváltsa [kivásárolja],
hogy elnyerjük [visszanyerjük] a fiúságot [és Isten fiaivá legyünk]” (Gal. 4,4-5). Az
Ószövetségben megírt történetek: „….megírattak pedig a mi tanulságunkra,
[figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az időknek
[világkorszakok (aionok)] vége elérkezett. [akik a végső (utolsó) időkben élünk]” (1 Kor.
10,11).
becsmérlők, szitkozódók, szidalmazók, Istenkáromlók] szüleik iránt engedetlenek,
[(apeithész): csökönyösek, meggyőzhetetlenek, makacsok, kegyetlenek] háládatlanok,
[(akharisztosz): köszönet nélküliek] tisztátalanok, [(anosziosz): szentségtelenek,
elvetelmültek, istentelenek, vagyis Isten nélküliek, gonoszok]62

62
Péter apostol így figyelmezteti a szenteket: „Tudjátok meg először is azt, hogy az utolsó
időben csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak (élnek)” (2 Pét. 3,3).
„És sokan fogják követni azoknak romlottságát (és kicsapongásaikat); akik miatt az
igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek
belőletek (és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket); kiknek
kárhoztatásuk régtől fogva nem: szünetel (mert ellenük már régóta készen van az ítélet), és
romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat). Főképpen pedig azok, akik a
testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak (akik tisztátalan vágyaik után mennek), és
a hatalmasságot (és az Isten felségét) megvetik. Vakmerők, (elbizakodottak) maguknak
kedveskedők, akik a méltóságokat (a dicsőséges hatalmakat) káromolni nem rettegnek:
Holott még az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak (és felülmúlják őket),
nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. De ezek, mint oktalan természeti
állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra (levágásra) valók, azokat, amiket nem
ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával (és hozzájuk hasonlóan) fognak elpusztulni”
(2 Pét. 2,2-3.10-12). Ők azok: „Akik bár fölismerték sem értették Isten rendelkezését, Isten
végzését, igazságát, döntését, hogy aki effélét művel, és cselekszik, méltó a halálra, mégis
ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a tetteseknek, akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is,
velük egyetértenek, és oltalmazzák azokat” (Róm 1,32). És bár: „Vallják, [vagyis
elismerik, és megvallják] hogy Istent ismerik [vagyis tudják, és tisztában vannak vele], de
cselekedeteikkel tagadják [a tetteik ennek ellentmond], mivelhogy utálatosak és hitetlenek
[és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek] és minden jó
cselekedetre méltatlanok [és alkalmatlanok, használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és
nem állják ki a próbát]. »Más fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel
megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek«” (Tit. 1,16). Ezek
azok a vallásos emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a
szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak]
fajzatai [ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok képesek jót
beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek
teljességéből [bőségéből] szól a száj [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől
túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan,
hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [rémáért: kijelentésért, ami
lehet: mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az
emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [logoszodból: ami
lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció,
prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján nyilvánítanak]
igaznak [és igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján
mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát.
12,34.36-37). Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, (vagyis az Úr Jézust) de az ő
parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1 Ján. 2,4).
Vagyis nincs bennük Szent Szellem: „… mert a Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6). „Még
ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2). Az ember szívéről
(bensőjéről) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire
elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve gondolatának
2 Tim. 3,3 Szeretet nélkül valók, [(asztorgosz): szívtelenek, érzéketlenek, természetes /
ösztönös szeretet nélküliek, vagyis ragaszkodás, ösztönös vágy a gondoskodásra, és
megsegítésre azok iránt, akikhez fizikai kapcsolat, vérségi kötelék fűzi, nincs bennük,
összeférhetetlenek, keményszívűek a családjuk iránt]; kérlelhetetlenek, [(aszpondosz):
engesztelhetetlenek, összeférhetetlenek, békétlenkedők] rágalmazók, [(diabolosz):
vádaskodók, rágalmazók, uszítók, hibáztatók, félrevezetők, pletykásak, árulók,
rosszindulatúak, ellenségeskedők,ellenségeskedést szítók, olyan személyek, akik negatív
beszéddel vagy revékenységgel szétszakítják a kapcsolatokat, és az embereket eltávolítják
egymástól, és Istentől, vagyis sátáni természetűek] mértékletlenek [(akratész): erőtlenek,
azaz önkontroll nélküliek, gyenge akaratúak, mértéktelenek, telhetetlenek, zabolátlanok],
kegyetlenek, [(anémerosz): féktelenek; fékezhetetlenek, irgalmatlanok, lelketlenek,
műveletlenek, neveletlenek, vadak] a jónak nem kedvelői [(aphilagathosz): a jót, nemest,
kiválót, hasznosat, kedvezőt nem szeretők / nem kedvelők, a jóra nem hajlandók,
rosszakarók]63
2 Tim. 3,4 Árulók, [(prodotész): árulók, vagyis olyan személyek, akik gondolatban
érzéseikben már átadták a másikat ellenségei kezébe] vakmerők [(propetész):
meggondolatlanok, szenvedélyesek, hevesek, elhamarkodottak, féktelenek],
felfuvalkodottak [(tüphoó tüphoomai): elszállt-agyúak, önteltek, dölyfösen viselkedők],
inkább a gyönyörnek, [(mallon philédonosz): akik az élvezeteket szeretők, és hajhászók
inkább] mint Istennek szeretői [és keresői]64

minden (szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5). „… mert az ember
szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21). Mert:
„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az (javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki
tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek
vizsgálója) és a veséket vizsgálom (és a lelkek megítélője), hogy megfizessek kinek-kinek
az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (vagyis
tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10). És hogy ki az az Úr, azt a
feltámadott Úr Jézus jelenti ki: „…én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…” (Jel. 2,23)
63
Az Úr Jézus kijelentése: „És mivelhogy a gonoszság [és a törvényszegés, és a
törvénytelenség] megsokasodik [megnövekszik, elhatalmasodik], az [(agapé): vagyis az
Isten szerinti] szeretet sokakban meghidegül. [Más fordítás: Annak következtében, hogy
törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül, és kihűl a szeretet]”
(Mát. 24,12). Már a prófécia is figyelmeztet: „A gonosz (és álnok) ember versengést szerez
(és viszályt támaszt), és a susárló (a rágalmazó) elválasztja a jó barátokat. Az erőszakos
ember elhiteti (és rászedi) az ő felebarátját, és nem a jó úton vezeti” (Péld. 16,28-29).
64
Így figyelmezteti a Szent Szellem az apostolon keresztül Isten, vagyis Krisztus népét:
„Ezt mondom annakokáért [és kérve kérlek titeket, sőt figyelmeztetlek benneteket] és
bizonyságot teszek az Úrban, [és emellett tanúként lépek fel] hogy ti többé ne járjatok [ne
éljetek] úgy, mint egyéb pogányok [nemzetek] is járnak az ő elméjüknek [(núsz): szív (a
benső), a szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége]
hiábavalóságában [hiábavaló gondolkodásuk szerint, hiábavalóvá lett értelemmel. Őket
hiábavaló gondolatok vezérelik haszontalanság; ostobaság; romlottság, züllöttség]. Kik
erkölcsi érzés nélkül [reményvesztettségükben; elfásultan és tehetetlenül az érzésektől,
érzelmektől messze távolodva], önmagukat a bujálkodásra [kicsapongásra] adták, minden
tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére. [Más fordítás: Ezért erkölcsi
érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek
nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik
2 Tim. 3,5 Kiknél megvan [akik megtartják, megőrzik] a kegyességnek [(euszebeia): az
istenfélelemnek, az Isten tiszteletének, és a hitnek] látszatát [(morphószisz): külső
formáját, hitben folyó életet színlelők ugyan], de megtagadják [(arneomai):
ellentmondanak, azaz megtagadják, elutasítják] annak erejét [(dünamisz): a lényegét,
erőmegnyilvánulását, csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a csodát, az ilyeneknél a
hit ereje csődöt vall bennük]. És ezeket kerüld [(apotrepó): fordulj el tehát ezektől, és
tarsd távol magadtól]65

magukat, annyira elmerültek ezekben]” (Eféz. 4,17.19). És a kijelentés folytatódik:
Bizony: „… elég(séges) nékünk, hogy életünk elfolyt (már eltelt) idejében a pogányok
(nemzetek) akaratát (vágy, tetszés, akarat) cselekedtük (vittük véghez, követtük,
valósítottuk meg). Járván feslettségekben (erkölcstelen, kicsapongás, bujálkodás,
kéjsóvárgás), kívánságokban (érzékiség, vágy, epekedés) (bujaságban, gyönyörök közt),
részegségekben (borozások, mértéktelenség), tobzódásokban (dőzsölések, lakomák)
(dorbézolás, dáridózás, zavargás, tivornya), ivásokban és undok (bűnös, törvényt félretevő,
tiltott) bálványimádásokban” (1Pét 4,3). „Mert régente (valamikor) mi is esztelenek,
engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek (élvezetek) szolgái,
(rabjai) gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek (egymástól gyűlöltek), egymást
gyűlölők valánk” (Tit. 3,3).
65
Az Úr Jézus kijelentése: „tehát az ő gyümölcseikről ismeritek fel, és ismeritek meg őket”
(Mát. 7,20). Hát: „Kérlek [buzdítlak, bátorítalak] pedig titeket atyámfiai [testvéreim],
vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget;
széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának]
és botránkozásokat okoznak [vagyis kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak, és
ezáltal bűnre csábítanak] a tudomány körül, [vagyis akik más tudományra tanítanának
azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. és azoktól hajoljatok el
[és kerüljétek és távoztassátok el őket. Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17). Mert: „Az
ilyenek a kegyesség (vagyis a hit) látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét
megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5) Ezek azok, akik szakadásokat
okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván,
hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit.
3,10-11). Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak
egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a
Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a
házatokba (vagyis a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki
köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11). Ezek azok,
akik: „Vallják, [vagyis elismerik, és megvallják] hogy Istent ismerik [vagyis tudják, és
tisztában vannak vele], de cselekedeteikkel tagadják [de a tetteik ennek ellentmond],
mivelhogy utálatosak és hitetlenek [és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és
csökönyösek] és minden jó cselekedetre méltatlanok [alkalmatlanok, használhatatlanok, és
megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát]. »Más fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik
az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem
képesek«” (Tit. 1,16). Ézsaiás így prófétál a vallásos emberekről: „És szólt az Úr: Mivel e
nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel (és dicsőít) engem, szíve pedig távol
van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük (csupán) betanított emberi parancsolat lőn:
Azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz
a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad” (Ésa. 29,13-14). Pál
apostol idézi a próféciát, a jelenkorra alkalmazva: „Mert meg van írva: „Elvesztem, vagyis
2 Tim. 3,6 Mert ezek közül valók azok, akik betolakodnak [(endünó): beosonnak,
beférkőznek] a házakba, [és belopakodnak a családokba] és foglyul ejtik [(aikhmalóteuó):
megnyernek maguknak és fogságba vetik] a bűnökkel [és sérelmekkel] megterhelt
[(hamartia szóreuó): céltévesztésben lévő, hibákkal, tévedésekkel elhalmozott] és sokféle
[(poikilosz): változatos, különféle, bonyolult] kívánságoktól [(epithümia): vágytól és
szenvedélytől] űzött [(agó): vezetett, irányított, hajtott] asszonykákat [könnyű nőcskéket]66
2 Tim. 3,7 Kik mindenkor [(pantote): mindig, és minden időben] tanulnak
[tanulmányozás, megfigyelés, vagy kutatás által ismeretet, tudást szereznek], de az igazság
[(alétheia): a valóság, vagyis Isten Igéjének, és a testté lett Igének, azaz: Krisztusnak]
megismerésére [(epignószisz): megértésére, felismerésére, azaz teljes tisztánlátásra] soha
el nem juthatnak. [(dünamai erkhomai): nem képesek eljutni]. »Más fordítás: Mindig
igyekeznek új tanításokat hallani, de sohasem tudják az igazságot valóban megismerni«
2 Tim. 3,8 Miképen pedig Jánnes [jelentése: előnyben részesítő, csaló, megtévesztő,
zaklató, bosszantó] és Jámbres [jelentése: ellenszegülő, gőgös, önfejű] ellene állottak
[ellenszegültek] Mózesnek, [fölkeltek, és harcoltak Mózes ellen] akképen ezek is ellene
állanak [(anthisztémi): ellenszegülnek, szembeszállnak, harcolnak] az igazságnak
[(alétheia): a valóság ellen]. Megromlott elméjű, [(núsz): a szív, vagyis a szellemük
értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége, a dolgok lényegét meglátni képes
intuitív gondolkodásuk romlott] a hitre nézve nem becsületes [(adokimosz): a hit
szempontjából alkalmatlan, használhatatlan, megbízhatatlan] emberek.
2 Tim. 3,9 De többre nem mennek [de sokra nem viszik, nem jutnak messzire]: mert
esztelenségök [(anoia): ostobaságuk, értelmetlenségük, bolondságuk, tudatlanságuk,
nagyon is] nyilvánvaló lesz mindenki előtt, amiképen amazoké is az lett 67

eltörlöm; megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek,
okosak, éles eszűek, megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem, elutasítom,
megvetem, félretolom, semmivé teszem, eltörlöm” (1Kor. 1,19). Az írástudóknak és a
farizeusoknak, vagyis a csak vallásos embereknek mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve,
hogy ki szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás,
mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol
van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek
embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9).
66
Ezek azok: „Akiknek be kell dugni [és be kell fogni] a szájukat [és le kell inteni őket].
Akik egész házakat [és egész családokat] feldúlnak, [felzaklatnak, és tönkre tesznek]
tanítván [oly dolgokat] rút [szégyenletes, hitvány] nyereség [és haszon, előny] okáért,
amiket nem kellene. [Más fordítás: Ezek piszkos nyerészkedés kedvéért, és rút nyereségért
hamis tanításokat hirdetnek, és aljas haszonlesésből ártalmas dolgokat tanítanak]” (Tit.
1,11). „Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég
megíratott] istentelenek, [elvetemültek] kik a mi Istenünknek kegyelmét kicsapongásra,
szentségtörő életre használják fel, és az egyedüli Urat, az Istent, a mi Urunkat, a Jézus
Krisztust megtagadják” (Júd. 1,4). Ezek: „üres, fellengzős szólamokat hangoztatva testi
vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a
tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert
mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte” (2 Pét. 2,18-19).
67
Ezek megpróbálták ugyanazokat a jeleket, és csodákat megtenni, amit Mózes és Áron
tettek, de legyőzettek: „És előhívá a Faraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is,
Égyiptom írástudói, (Egyiptom mágusai, is) úgy cselekedének az ő titkos mesterségükkel.
Elveté ugyanis mindenik az ő vesszejét és kígyókká lőnek; de az Áron vesszeje elnyelé azok
2 Tim. 3,10 Te pedig [(parakolútheó): pontosan megfigyelted, megértetted, és] követted
az én tanításomat, életmódomat, [(agógé): az én életutamat, életvitelemet,
magatartásomat] szándékomat, [(protheszisz): az én célkitűzéseimet, életcélomat] hitemet,
[meggyőződésemet] hosszútűrésemet, [(agapé): Isten szerinti] szeretetemet, türelmemet,
[(hüpomoné): tűrésemet, kitartásomat; állhatatosságomat].
2 Tim. 3,11 Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek Antiókhiában
[jelentése: bosszúálló, üldöző], Ikóniumban [jelentése: kép, képoszlop], Listrában:
[jelentése: feloldó város, visszavásárló]
minémű üldöztetéseket szenvedtem [(hüpopheró): álltam ki, viseltem el, milyen
nehézségeken mentem keresztül, és bírtam ki]! De mindezekből [mindig] megszabadított
[kimentett, kiragadott] engem az Úr68

vesszejét” (2 Móz. 7,11-12). Sőt, ők maguk is csapás alá kerültek: „Vevének azért
kemencehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt. És lőn az emberen és
barmon (vagyis az állatokon) hólyagosan fakadó fekély. A mágusok már oda sem tudtak
állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a mágusokon is és minden
egyiptomin” (2 Móz. 9,10-11). Ők azok, akik: Bár az Istent megismerték, és az Ő
létezésének tökéletesen tudatában vannak, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem
néki hálákat nem adtak. hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és belevesztek
gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra jutottak elgondolásaikkal. bolonddá, azaz
bálványimádókká váltak, és az ő balgatag érteni nem akaró, és oktalan szívük, vagyis az ő
bensőjük megsötétedett, és egészen sötétségbe borult, és megvakult. Miképpen nem
méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, és ismeretükben megtartsák, az Isten is romlott
eszükre, romlott értelmükre, és méltatlan elvetemült gondolkozásra hagyta, és szolgáltatta
ki hát őket. hogy alávaló és illetlen tetteket vigyenek végbe. [Más fordítás: És ahogy ők
nem tartották érdemesnek megőrizni Istent az ismeretükben, úgy Isten pedig kiszolgáltatta
őket olyan gondolkodásmódnak, amelyet nem érdemes megőrizni]” (Róm. 1,21.28). Mert
ők azok: „Kik értelmükben, és gondolkozásmódjukban meghomályosodtak, akiknek
sötétség borult az értelmükre, elidegenültek az isteni élettől, Istentől, aki az élet forrása
elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben, vagyis elszakadtak Isten életétől a
tudatlanság miatt, mely az ő szívük az ő bensőjük keménysége, elkérgesedése,
érzéketlensége, vaksága miatt van bennük (Eféz. 4,18). Ezek: „Megbomlott elméjű és az
igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai akik az istenfélelmet a
nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,5).
68
Ezek az események pedig így történtek: „Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának
Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének. A
zsidók azonban felindíták (felingerelték ellenük) az istenfélő és tisztességbeli (a
tekintélyes) asszonyokat és a városnak eleit (előkelőit), és üldözést támasztának Pál és
Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból. Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük,
elmenének Ikóniumba” (Csel. 13,14.50). „Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének
be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind
görögöknek nagy sokasága lőn hívővé. Akik azonban a zsidók közül nem hivének,
felindíták (felingerelték) és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak (a testvérek)
ellen. És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy
bosszúsággal illessék (hogy bántalmazzák) és megkövezzék őket, Ők megtudták, és
elfutának (elmenekültek) Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló
tartományba, És ott prédikálják (és hirdették) vala az evangéliumot. Jövének azonban
Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot (a tömeget) eláltatván, (annyira
2 Tim. 3,12 De mindazok is, [vagyis mindenki] akik kegyesen [(euszebósz): istenfélő
módon] akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak [(diókó): üldözni, zaklatni,
fogják].
2 Tim. 3,13 A [(ponérosz): haszontalan, rosszindulatú, rossz, káros, ártalmas] gonosz
emberek pedig és az ámítók [(goész): szélhámosok, csalók, hitegetők, szemfényvesztők,
varázslók, csábítók] nevekednek a rosszaságban, [(prokoptó): egyre mélyebbre süllyednek
a gonoszságban]. Eltévelyítvén és eltévelyedvén [(planaó): csalva és megcsalatva tévúton
járnak és tévútra vezetnek, tévelyegve és másokat is megtévesztve]69

felbujtották, hogy) megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, (a városon kívülre) azt
gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, (visszament),
és beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe. És miután hirdették az
evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába,
Ikoniumba és Antiókhiába. Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, (bátorították) hogy
maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába
bemennünk” (Csel. 14,1-2.5-7.19-22). Az Úr Jézus az Ő elmenetele utáni időről így beszél
tanítványaihoz, figyelmeztetve őket: „Akkor nyomorúságra adnak [elárulnak és
kiszolgáltatnak] majd benneteket [hogy megkínozzanak], és megölnek [öldökölnek]
titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt [és az összes nemzetek gyűlölete ér titeket]
az én nevemért [és azért, mert hisztek bennem]” (Mát. 24,8-9). De: „Ha gyűlöl titeket a
világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál (mint titeket). Ha e világból
(valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé (szeretné a magáét); de mivelhogy nem
vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért
gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket
én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is
üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
De mindezt az én nevemért cselekszik (és teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki
(el)küldött engem” (Ján. 15,18-21). Pál apostol vallja meg, hogy mennyi üldözésben és
bántódásban van része annak, aki a Krisztus Nevét vallja: „A zsidóktól ötször kaptam
negyvenet (vagyis negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (és
megvesszőztek), egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a
mélységben töltöttem (vagyis egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain).
Gyakorta való utazásban (gyakran voltam úton), veszedelemben folyó vizeken,
veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között,
veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren,
veszedelemben hamis atyafiak (vagyis áltestvérek) közt. Fáradságban (és fáradozásban) és
nyomorúságban (és vesződségben), gyakorta való virrasztásban, éhségben és
szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” (2 Kor. 11,24-
27) „De mindezekben [és mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [és
felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet
aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37) És: „… hála az Istennek, aki a diadalt
adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57). Dávid így prófétál ezekről
az időkről: „Sok baj (thlipszisz: szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, szorongás,
nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás) éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR”
(Zsolt. 34,20).
69
És így folytatódik a kijelentés: „Hogy senki meg ne tántorodjék [és meg ne inogjon, és
ne ingadozzék] ama szorongattatások között [vagyis a mostani megpróbáltatásokban,
nyomorúságokban, ezeknek az üldöztetéseknek közepette, amik most körülvesznek
benneteket]. Mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk, [és hogy ezeket nem
kerülhetjük el, mert ebbe bele lettünk helyezve, és ez benne van a rendeltetésünkben, a
minket érintő isteni tervben]. Mert mikor közöttetek valánk is, előre [figyelmeztettünk
titeket], és megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak [és zaklatásnak] leszünk kitéve
[hogy üldözni fognak minket, és számíthattok ilyen bajokra és nehézségekre, és hogy
nyomorúság, és megpróbáltatás vár ránk, és ez elkerülhetetlenül meg fog történni]. Amint
meg is történt [és amint az be is következett], és tudjátok [és amint tapasztaltátok, és
látjátok, pontosan úgy is történt]” (1 Thess. 3,3-4). És Pál apostol így folytatja: „Mert a mi
[mostani] pillanatnyi, és könnyű(súlyú) [vagyis könnyen elviselhető, és jelentéktelen]
szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés,
szorongás)] igen-igen nagy [és minden mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget
szerez nékünk. [Más fordítás: „ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi
meg nekünk, és munkál ki számunkra]” (2 Kor. 4,17). „Mert azt tartom, [és állítom] hogy
amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami történik velünk]
nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [Más fordítás:
véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul,
és láthatóvá lesz és ki fog nyilatkozni rajtunk]. (Még egy másik fordításban: „Úgy
számítom ugyanis, hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek a szenvedései nem
érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a
lepel le fog hullani” (Róm. 8,18). Ti vagyok azok: „Akiket Isten hatalma őriz (őriz - egy
helyőrséggel-, megvéd) hit (bizonyosság, meggyőződés, hitvallás, hűség) által az
üdvösségre (megmenekülésre), amely készen van (készen vár), hogy az utolsó időben
nyilvánvalóvá legyen (lelepleződjék). Amelyben örvendeztek (ugráltok az örömtől, és
ujjongtok), noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,
és a (sokféle, sokrétű kísértés miatt, a gonoszság megtapasztalása által).” (1Pét 1:5-6).
Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne idegenkedjetek, ne ütközzetek) meg attól a tűztől
(azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (kísértés) végett támadt köztetek. (amelyen kell
átjutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék (fordulna elő)
veletek” (1Pét 4:12). „Sőt, (a szerint) amennyiben részetek van (személyes közösséget
vállaltok, részt vehettek) a Krisztus szenvedéseiben (szenvedéseivel), örüljetek (vidám,
azaz békésen boldog), hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor,
kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradóan boldognak lenni; rendkívüli módon örül,
ujjong) örvendezhessetek (vidám, azaz békésen boldog). Boldogok [vagytok] (a
legteljesebb mértékben boldog; áldott), ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok,
ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek
(isteni Felség) Szelleme, [amit] amazok káromolnak (becsmérel; tiszteletlenül beszél)
ugyan, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:13-14). „A minden(fajta) kegyelemnek (jótétemény,
szívesség, kedvezés, ajándék, öröm, nagyvonalúság, nagylelkűség, bőkezűség)(szerzője)
Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe) hívott el minket a Krisztus Jézusban.
Titeket, akik rövid ideig (keveset) szenvedtetek (rövid szenvedésetek után), ő maga tegyen
(tesz, és fog tenni) tökéletesekké. (alkalmassá) (helyre fog igazítani) (teljesen befejez,
tökéletessé tesz, helyreállít), erősekké (rögzít, erősít, megalapoz, rendíthetetlenül kitűz,
megerősít), szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi ismeretekben és
hatalomban]), és állhatatosakká (megalapoz).” (1Pét 5:10). Ezért: „Teljes (nagy) örömnek
(jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe
estek (ha különféle megpróbáltatás ér) (a gonoszság megtapasztalása által, provokáció
által)” (Jak. 1,2). Úr Jézus így bátorítja a minden korban élő Övéit: „Azért beszéltem
ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de
bízzatok: én legyőztem a világot” (Ján. 16,33). Az Úr Jézus kijelentette, hogy ahogy
közeledik ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy fokozódik az üldözés. Erről így ír
Márk: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok
(gyermekek) támadnak szülők ellen, és megöletik őket (és vesztüket okozzák). És lesztek
gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad (kitart), az
megtartatik” (Márk. 13,12-13). János még további részletekkel egészíti ki az
elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből (zsinagógákból) kirekesztenek (kizárnak) titeket;
sőt jön idő (eljön az óra), hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet
cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik (teszik)
veletek, mert nem ismerték meg (sem) az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3). Lukács idézi az
Úr Jézus szavait, amelyben elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é,
hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön (hogy békességet hozzak a földre)?
Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy
házban (egy családban), akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő, három ellen.
Meghasonlik az atya (az apa) a fiú ellen, és a fiú az atya (az apja) ellen; és az anya a leány
ellen, és a leány az anya ellen; napa (az anyós) a menye ellen, és a menye a napa (az
anyósa) ellen” (Luk. 12,51-53). A prófétán keresztül pedig így figyelmeztet a Szent
Szellem: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (a jó ismerősben); az
öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz,
vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (gyalázatosan bánik
apjával), a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára (az anyósa ellen); az embernek
saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6). És: „Akkor nyomorúságra adnak majd
benneteket (átadnak titeket kínvallatásra), és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek
minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak (eltántorodnak), és
elárulják egymást, és (meg)gyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a
szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad (kitart), az üdvözül”
(Mát. 24,9-10.12-13). És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte kezeiket
reátok vetik (kezet emelnek rátok), és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé (átadnak
benneteket a zsinagógáknak), és tömlöcökbe (börtönbe vetnek), és királyok és helytartók
elé visznek (vezetnek titeket) az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok (de
ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre). Tökéljétek (határozzátok) el azért a ti szívetekben,
hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (hogy nem gondoltok előre
a védekezésre): Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem
szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik
(amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem). Elárulnak
(kiszolgáltatnak) pedig titeket (még a) szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és
megölnek némelyeket (egyeseket) ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én
nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek által
(állhatatosságotokkal) nyeritek meg lelketeket (az életet)” (Luk. 21,12-19). És hogy
mindez mikor kezdődik, és hogyan lehet megmenekülni, arról így beszél Pál apostol:
„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta (elküldte) Isten az ő Fiát, aki
asszonytól lett, aki törvény alatt (a törvénynek alávetve) lett, Hogy a törvény alatt levőket
megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot (és Isten fiaivá legyünk)” (Gal. 4,4-5). „Mert az Isten
őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a
Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő
vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül,
2 Tim. 3,14 De te [azonban] maradj meg azokban, és [tarts ki amellett] amiket tanultál [és
amikről meggyőződtél, és megbizonyosodtál] és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad70
2 Tim. 3,15 És hogy gyermekségedtől fogva tudod, és [(eidó oida): ismered] a szent
írásokat, melyek téged [(szophidzó): taníthatnak, és útmutatást adhatnak], és bölcscsé
tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban a hit és [(pisztisz): meggyőződés] által71
2 Tim. 3,16 A teljes írás Istentől ihletett [olvasásakor Isten Szelleme árad belőle] és
hasznos [(óphelimosz) alkalmas, és előnyös] a tanításra, a meggyőzésre, és érvelésre,
[(elegkhosz): bizonyításra, a tények napvilágra hozatalára]. A megjobbításra,
[(epanorthószisz): helyreállításra, kiigazításra] az igazságban [(dikaioszüné): megigazult
életre] való nevelésre, [(paideia): oktatásra, képzésre].
2 Tim. 3,17 Hogy tökéletes [az eklézsiába beilleszthető] legyen az Isten embere, minden jó
cselekedetre felkészített [(exartidzó): ellátva, és felszerelve]72

bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen
türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]. Türelme idején [az előbb történt
vétkezések büntetlenül hagyása; elengedése; megbocsátása által, Melyeket Isten
elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [időszakban] mutassa meg
[jelentse meg] igazságát [és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is]: mert
ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz. [aki a Jézus
hitéből való]” (Róm. 3,25-26).
70
És hogy mi mellett kell kitartani, arról így szól Isten Igéje: „Az egészséges [romlatlan, az
Igéhez hű] beszédeknek [(logoszoknak): igéknek] példáját [formáját, mintáját] megtartsd
[ragadd meg, és birtokold], amiket éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és
szeretetben. [Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges tanítást
(logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd,
azzal a hittel (meggyőződéssel, bizonyossággal) és (Isten szerinti) szeretettel, amelynek a
Krisztus Jézus a forrása]. A rád bízott [és néked átadott] drága kincset őrizd meg a
bennünk lakozó Szent Szellem által” (2 Tim. 1,13-14). Az apostol újra - és újra így
buzdítja az Istent szeretőket: „Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug
módon ismeretnek (gnózis: tudásnak) nevezett szentségtelen, üres beszédektől és
ellenvetésektől, Amellyel némelyek (elfogadva, és) kevélykedve a hit mellől eltévelyedtek.
Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21). De: „Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a
Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok (sok tanú előtt, és sok)
bizonyság által, azokat add át megbízható embereknek, kik másoknak a tanítására is
alkalmasak lesznek” (2 Tim. 2,1-2). Olyan légy: „Aki a tudomány szerint való igaz
beszédhez tartja magát, hogy inthessen (vagyis bátoríthasson) az egészséges tudománnyal
és meggyőzhesse az ellenkezőket. Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló,
(akik fecsegők és ámítók) különösen a körülmetéltek között” (Tit. 1,9-10).
71
Hiszen: „Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az
Istennek Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében” (Ján. 20,31). „Tartsátok meg, és
teljesítsétek azokat, mert az által lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha
meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép
ez a nagy nemzet! (5 Móz. 4,6). Dávíd megvallása: „Szívembe rejtettem a te beszédedet,
hogy ne vétkezzem ellened. Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te
parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb
lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim (és ezekről elmélkedem)” (Zsolt.
119,11.98-99).
2 Tim. hirdesd az igét lankadatlanul;

2 Tim. 4,1 Kérlek azért, és [(diamartüromai): bizonyságot teszek]
az Isten [(kai): azaz] Krisztus Jézus színe előtt, aki [(krinó): kiválogatja,
elkülöníti, szétválasztja majd] az élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő
országában, az Ő [(baszileia): királyságában]. »Más fordítás: Erős bizonyságot
teszek Isten, azaz Krisztus Jézus előtt, - ki eleveneket és holtakat fog
elkülöníteni, és szétválasztani, - arról, hogy ő meg fog jelenni és királyságra
lép«
2 Tim. 4,2 Hirdesd [(kérüsszó): tedd nyilvánosan ismertté a (logoszt)] az igét,
vagyis [az evangéliumot] állj elő vele [buzgón, és lankadatlanul] alkalmatos, és
alkalmatlan időben. Ints, [érvelj, győzz meg] buzdíts [biztass, bátoríts] teljes
béketűréssel [(makrothümia): türelemmel, állhatatossággal, kitartással] és
tanítással [és hozzáértéssel, tudománnyal]73
2 Tim. 4,3 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt [az egészséges
tanítást] el nem szenvedik, [nem hallgatják szívesen, nem fogják elviselni,
eltűrni] hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek [és szereznek] maguknak
tanítókat, mert viszket a fülük, és [nagyon szeretnének valami kellemeset
hallani]74
2 Tim. 4,4 És az igazságtól, a [(alétheia): valóságtól] elfordítják az ő fülüket,
és [nem hallgatják meg] de a mesékhez [(müthosz): mondákhoz, kitalált
történetekhez] oda fordulnak [elfogadják, átadják magukat].
2 Tim. 4,5 De te józan légy [maradj mindenben meggondolt, (néphó): józan,
nyugodt, összeszedett, éber, mérsékelt, higgadt, és körültekintő] mindenekben.
Szenvedj, [(kakopatheó): tarts ki a nehézségekben; a bajokat szenvedd el,
viseld el; szenvedd el a rosszat; vállald a szenvedést] az evangélista

72
Olyan ember: „Aki a tudomány [vagyis a megtanított ismeret, és tudásanyag] szerint
való, igaz [őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő] beszédhez
[logoszhoz=Igéhez] tartja magát [aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige mellett].
Hogy inthessen [és aki képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni] az egészséges
tudománnyal [vagyis a romlatlan tanítással, és ismeretben részesíteni] és meggyőzhesse az
ellenkezőket [megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak]. »Más
fordítás: Aki ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható (hiteles) Igéhez, hogy képes
legyen bátorítani (buzdítani) is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és megcáfolni is az
ellentmondókat«” (Tit. 1,9)
73
Ézsaiáson keresztül már azt parancsolja az Úr, hogy: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld a
torkod. Harsogjon hangod, mint a kürt! És hirdesd hatalommal az embereknek lázadásuk,
elszakadásuk következményeit, és Jákób házának veszedelmét” (Ésa. 58,1).
74
Ézsaiás már így prófétál erről az időről: „Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a
prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, hízelgő
dolgokat! (Ésa 30,10).
[(euaggelisztész): evangéliumhirdető, az örömhír hirdető] munkáját
[(diakonia): szolgálatát, feladatát] cselekedd [(plérophoreó): végezd,
teljesítsd], szolgálatodat teljesen [teljes mértékben] betöltsd75
2 Tim. 4,6 Mert [ugyanis] én immár megáldoztatom [(szpendó): italáldozatként
feláldoztatom], és az én elköltözésem [(analüszisz kairosz): eloldódásom
elrendelt] ideje [(ephisztémi): küszöbön áll] beállott76
2 Tim. 4,7 Ama nemes [(kalosz): jó, becsületes] harcot megharcoltam, [(agón):
megküzdöttem] futásomat elvégeztem, [a pályát végigfutottam, futásomnak
végére érkeztem] a hitet [bizonyosságot, meggyőződést, hitvallást]
megtartottam [megőriztem]77
2 Tim. 4,8 Végezetre [(loipon): továbbá, a jövőre nézve] eltétetett nékem
[(apokeimai): készen vár rám] az igazság [a megigazultság] koronája,
[győzelmi koszorúja] melyet megád nékem az Úr ama napon. Az igaz
[(dikaiosz): igazságos] Bíró. De nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak
is, akik vágyva [örömmel, sóvárogva] várják az ő megjelenését [az ő
dicsőséges eljövetelét].
2 Tim. 4,9 Igyekezzél hozzám jőni hamar.
2 Tim. 4,10 Ugyanis Démás (jelentése: nép kedveltje, a nép férfia, a nép
vezetője) engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment
Thessalonikába (jelentése: hamisság győzelme). Krescens (jelentése: a
növekvő) Galáciába (jelentése: Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok

75
És újra - és újra hangzik a bátorítás: „Te a munkának terhét hordozzad [vagyis:
(kakopatheó): szenvedd el a nehézségeket, nyomorúságot, bajt, bántalmat, a szenvedést],
mint a Jézus Krisztus jó [(kalosz): derék, vitéz, bátor, használható, hasznos] vitéze
[(sztratiótész): a háborúban aktívan részt vevő katonája]” (2 Tim. 2,3).
76
És így folytatja az apostol: „De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál
[hitetekért bemutatott áldozatban] és papi szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök
[örvendezem] mindnyájatokkal; [Más fordítás: Hitetek által egész életetek olyan, mint
Isten oltárán az áldozat. Lehet, hogy ehhez az áldozathoz a saját halálomat is hozzá kell
adnom. De még ha így is történik, akkor is boldog vagyok, és együtt örülök veletek].
Azonképpen ti is örüljetek, és [örvendezzetek] együtt velem” (Fil. 2,17-18). És azért
örvendezek: „Mert tudjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy ha e mi földi sátorházunk
elbomol, vagyis leomlik, leoldódik, összeomlik, megsemmisül, épületünk, azaz lakásunk,
hajlékunk van Istentől. Nem kézzel csinált, nem kézzel épített, alkotott, nem mesterséges,
hanem örökkévaló házunk, örök otthonunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk és
fohászkodunk is ebben a testben itt, óhajtván, és vágyódva, kívánkozva epekedünk
felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat. És azért fohászkodunk, hogy mennyei lakásunkat
ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba ” (2 Kor. 5,1-2).
77
És az apostol megvallása: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem
drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól
azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. (Csel.
20,24). És azért nem gondol ezekkel az apostol: „Mert nékem az élet Krisztus, és a
meghalás nyereség” (Fil. 1,21).
körzete). Titus (jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt) Dalmáciába (jelentése:
csalárdság országa, megtévesztő fáklya; cél nélküli izzás; hiábavaló fény).
2 Tim. 4,11 Egyedül [csak] Lukács [jelentése: a megvilágosított, a fénylő,
sugárzó] van velem. Márkust [jelentése: védelem] magadhoz vévén, hozd
magaddal: mert nekem alkalmas, és [(eukhrésztosz): hasznos] a szolgálatra78
2 Tim. 4,12 Tikhikust [jelentése: szerencsés] pedig Efézusba küldöttem.
2 Tim. 4,13 A felsőruhámat, [köpenyemet] melyet Troásban Kárpusnál
hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképpen a hártyákat [a
pergamentekercseket].
2 Tim. 4,14 Az ércmíves [a rézműves] Sándor sok bajt szerzett [sokat ártott]
nékem [sok rosszat követett el ellenem]: fizessen meg az Úr néki cselekedetei
szerint79
2 Tim. 4,15 Tőle te is őrizkedjél, [óvakodj, és kerüld őt] mert szerfelett [igen
hevesen] ellenállott [szembeszegült] a mi beszédünknek, a mi [(logoszunknak):
igénknek].
2 Tim. 4,16 Első védekezésem alkalmával [egyáltalán] senki sem volt
mellettem, [senki a jelenlétével nem támogatott] sőt mindnyájan elhagytak
[mindenki cserbenhagyott] ne számíttassék be nékik. [Isten bocsássa meg
nekik].
2 Tim. 4,17 De az Úr mellettem állott, és megerősített engem [(endünamoó):
erőt öntött belém, és képessé tett arra], hogy teljesen bevégezzem
[maradéktalanul befejezzem] az igehirdetést, [Hogy általam az evangélium
hirdetése teljességre jusson], és hallják meg (és tudomást szerezzenek róla) az
összes pogányok, [az összes nemzetek]. És megszabadultam az oroszlán
szájából. [Más fordítás: Ám mellém állt az Úr s hatalomhoz juttatott, hogy
rajtam keresztül teljes célját elérje az igehirdetés és meghallják ezt a nemzetek
mind. Engem az Úr kiragadott az oroszlán szájából]80

78
És újra -és újra elmondja az apostol, hogy: „Azt tudod, hogy elfordultak tőlem [és elhagytak,
elhajlottak, és cserbenhagytak] az Ázsiabeliek [jelentése: mocsár] mind, kik közül való Figellus [jelentése:
menekülő] és Hermogénes [jelentése: született szónok, fordító vagy magyarázó]” (2 Tim. 1,15). Mert
amíg üldözésre nem került sor, addig sokan voltak az apostollal: „Kíséré pedig őt a béreai Sopater, a
Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhusés Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek
pedig Tikhikus és Trofimus” (Csel. 20,4).
79
De: „Tiéd Uram a kegyelem is. (nálad van, URam, a szeretet). Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő
cselekedete szerint!” (Zsolt. 62.13. „Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre
tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő
érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet” (Péld. 24,11). Pál
apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem
csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat
veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8).
80
Mikor a rómaiak kiszabadították az apostolt a judabeliek kezéből: „A következő éjszakán pedig
melléállván néki az Úr, monda: Bízzál Pál! Mert miképpen bizonyságot tettél az én felőlem való dolgokról
Jeruzsálemben, azonképpen kell néked Rómában is bizonyságot tenned” (Csel. 23,11). És így imádkozott
az apostol római fogságában, és meghallgatást nyert: „Ments meg (szabadíts meg) engem az oroszlán
torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem (nyomorultat). Hadd hirdessem nevedet
atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben” (Zsolt. 22,22).
2 Tim. 4,18 És [ezután is] megszabadít [kiragad] engem az Úr minden gonosz
cselekedettől, [a gonosz minden munkájából; a gonosz minden rosszindulatú,
káros, ártalmas cselvetésétől]. És megtart [(rüomai): megment, megőriz,
megóv, védelmez és átment] az ő mennyei országára; akinek dicsőség örökkön
örökké [Más fordítás: Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz
az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké]! Ámen81
2 Tim. 4,19 Köszöntsed Priszkát [jelentése: tiszteletre méltó] és Akvilát,
[jelentése: sas] és az Onesifórus háznépét.82
2 Tim. 4,20 Erástus [jelentése: szeretett] Korinthusban [jelentése: díszítés]
maradt; Trófimust [jelentése: a tápláló] pedig Milétumban [jelentése: sötét,
vörös vár] hagytam betegen.
2 Tim. 4,21 Igyekezzél tél előtt eljönni. Köszönt téged Eubulus [jelentése:
körültekintő, okos, jó tanácsot adó] és Pudens [jelentése: szemérmes] és Linus
[jelentése: háló, zsinór, kanóc, fonal] és Klaudia [jelentése: sánta], és mind az
atyafiak [a testvérek].
2 Tim. 4,22 Az Úr Jézus Krisztus a te szellemeddel. Kegyelem veletek! Ámen.

81
Mert az Úr ezt megígérte: „Az Úr megőriz téged minden gonosztól, (minden bajtól)
megőrzi a te életedet. (Zsolt. 121,7).
82
Róluk mindig megemlékezik az apostol, mert ők: „…nékem munkatársaim [és segítőim]
Krisztus Jézusban” (Róm. 16,3) A velük való találkozást így beszéli el az apostol:
„Ezekután Pál Athénből [jelentése: bizonytalanság] eltávozván, méne Korinthusba
[jelentése: jóllakott]. Ott találkozott egy Akvila [jelentése: sas] nevű pontuszi [jelentése:
tenger] származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, [jelentése: borjúszerű] feleségével,
Priszcillával, [jelentése: ősi, tiszteletre méltó; szigorú] mivel Klaudiusz [jelentése: sánta,
béna] elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából [jelentése: fenséges, hírnév]. Pál
csatlakozott hozzájuk, És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala.
Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók valának” (Csel. 18,1-3).