You are on page 1of 23

2 Timóteus 2.

fejezet: Az Istennek tetsző harcosok, Krisztus
Jézus hűséges katonái. (göröggel és kapcsolódó igékkel)

2 Tim. 2,1 Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg [és légy hatalmassá] a Krisztus
Jézusban való kegyelemben [(kharisz): Isten jóindulatában, kedvezésében, és
jóindulatú gondoskodásában]

»Más fordítás: Te azért gyermekem, meríts hatalmat a Krisztus Jézusban megjelent
kegyelemből«*
*
Hogy megvallhassad velem együtt, hogy: „Mindenre van erőm az által, aki
hatalomra segít engem; és mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad” (Fil.
4,13)

2 Tim. 2,2 És amiket tőlem hallottál* [és megértettél] sok bizonyság által, [és sok
tanú előtt] azokat [add át, és] bízzad hű [és megbízható] emberekre, akik másoknak a
tanítására is alkalmasak [(hikanosz): és képesek] lesznek**
*
És amiket hallasz az apostoltól, azt tartsd meg: „Az egészséges [romlatlan, az Igéhez
hű] beszédeknek [(logoszoknak): igéknek] példáját [formáját, mintáját] megtartsd
[ragadd meg, és birtokold], amiket éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben
és szeretetben. [Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges tanítást
(azokat a logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és
ezt kövesd, azzal a hittel (meggyőződéssel, bizonyossággal) és (Isten szerinti)
szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása]. A rád bízott [és néked átadott] drága
kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által” (2 Tim. 1,13-14).

A tiszta, és hamisítatlan Igéhez való ragaszkodásról így ír az apostol: „Miért is
atyámfiai [testvéreim], legyetek állhatatosak [álljatok meg szilárdan,
mozdíthatatlanul] és tartsátok meg a tudományt, [és ragaszkodjatok a ren-
delkezésekhez vagy: utasításokhoz, hagyományokhoz], amelyre akár beszédünk
[logoszaink, vagyis Igéink], akár levelünk által [írott üzenetünk útján]
taníttattatok [és ismertetek meg; és felvilágosítást kaptatok]!” (2 Thess. 2,15).

Az apostol újra - és újra így buzdítja az Istent szeretőket: „Timóteus, őrizd meg a rád
bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek (gnózis: tudásnak) nevezett
szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, Amellyel némelyek (azt elfogadva,
és) kevélykedve a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21).

Mert: „A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban,
tévelyegve és másokat is megtévesztve. De te maradj meg azokban, amiket tanultál
(és amiről megbizonyosodtál) és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad” (2 Tim.
3,13-14).

Olyan légy: „Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen
(vagyis bátoríthasson) az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket.
Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, (akik fecsegők és ámítók)
különösen a körülmetéltek között” (Tit. 1,9-10)

De te: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek
(és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1).

„Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó lelkiismeretet [vagyis a szellemi
együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a
hit dolgában hajótörést szenvedtek [és a hitet elvesztették, megfeneklettek, zátonyra
futottak, és csak roncs maradt belőlük]” (1 Tim. 1,19).
**
És hogy milyennek kell lenni annak, aki tanításra alkalmas, arról így beszél az
apostolon keresztül a Szent Szellem: „Ha van feddhetetlen [aki kifogástalan, nem
vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem adó], egy feleségű férfiú, [vagyis
monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben]. Akinek hívő [és megbízható,
keresztény, és] nem kicsapongással vádolt [vagyis nem vádolhatóak azzal, hogy a
megmentetlen állapotból fakadó, veszélyes életmódot folytatnak, és kicsapongó,
züllött, elvetemült, mértéktelen, orgiákon résztvevők]. Avagy engedetlen gyermekei
vannak [akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok, akik nem helyezik alá magukat a
szülői tekintélynek].

Mert szükséges, hogy a püspök [vagyis a felügyelő, a felvigyázó] feddhetetlen [és
kifogástalan] legyen [és ne legyen vádolható], mint Isten sáfára [mint Isten intézője].
Nem akaratos [ne legyen önelégült, öntelt, önkényeskedő, a maga tetszését kereső,
vagy kihívó, kemény, kegyetlen, sem elbizakodott, önhitt, vagy kevély]. Nem
haragos, [nem indulatos, vagy hirtelen haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos,
haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló]. Nem részeges [nem borissza, vagy alkoholista],
nem verekedő [vagyis nem erőszakos, arrogáns, harcias, veszekedő, civakodó,
támadó], nem rút [és nem aljas] nyerészkedő [és nem anyagias haszonleső, vagy
kapzsi].

»Más fordítás: Mert a felügyelő Isten népére visel gondot, ezért szükséges, hogy
kifogástalan életet éljen, és ne lehessen jogosan vádolni. Szükséges, hogy ne legyen
önfejű, vagy beképzelt, ne legyen hirtelen haragú, vagy részeges, se kötekedő,
verekedő, vagy olyan ember, aki mások kárára próbál meggazdagodni«.

Hanem vendégszerető [aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja],
jónak kedvelője [és a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos].
Mértékletes [és józan gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt,
visszafogott, megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó],
igaz [vagyis igazságos, méltányos, pártatlan, és megigazult, azaz Isten által igazzá
tett], tiszta [és tisztességes, szent, hívő, tehát Istennek tetsző], magatűrtető [vagyis
önmegtartóztató, fegyelmezett, mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, vagyis
önmagát legyőzni képes].

Aki a tudomány [vagyis a megtanított ismeret, és tudásanyag] szerint való, igaz
[őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő] beszédhez [logoszhoz=Igéhez]
tartja magát [aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige mellett], hogy inthessen
[és aki képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni] az egészséges tudománnyal
[vagyis a romlatlan tanítással, és ismeretben részesíteni másokat] és meggyőzhesse
az ellenkezőket [megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket az
ellentmondóknak]. »Más fordítás: Aki ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható
(hiteles) Igéhez, hogy képes legyen bátorítani (buzdítani) is az egészséges tanítással,
de meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat«” (Tit. 1,5-9)

2 Tim. 2,3 Te azért a munkának terhét hordozzad [vagyis: (kakopatheó): szenvedd el
a nehézségeket, nyomorúságot, bajt, bántalmat, a szenvedést], mint a Jézus Krisztus
jó [(kalosz): derék, vitéz, bátor, használható, hasznos] vitéze [(sztratiótész): a
háborúban aktívan részt vevő katonája]*
*
És folytatódik a kijelentés minden Krisztusban hívő embernek, hiszen Timóteus
jelentése: aki Istent tiszteli; istenfélő: „Ezt a parancsolatot [vagyis ezt az utasítást,
és ezt a tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent
tisztelő, istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint,
hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel.

[Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon
állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó
stratégiával]” (1 Tim. 1,18).

Hogy győztesen kerüljünk ki a harcból, Isten felfegyverzett bennünket: „Legyen
rajtatok Isten minden fegyvere, hogy megállhassatok az ördögnek [az ellenségnek]
minden ravaszságával [mesterkedéseivel] szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen
folyik a harcunk; nem test és vér ellen kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk
[birkóznunk], hanem a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek
(erők és hatalmak) ellen, akik a magasságban vannak.

Annakokáért hordozzátok és használjátok az Istennek minden fegyverét, hogy
ellenállhassatok [sőt szembeszálljatok, és harcoljatok] e veszedelmes időben, így
tudtok majd mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben. Álljatok hát elő
körül övezvén derekatokat [csípőtöket] igazlelkűséggel [(alétheia): a VALÓSÁGGAL,
vagyis ÖLTÖZZÉTEK FEL A KRISZTUS JÉZUST]. És felöltözvén az igazságnak [a
megigazultság] mellvasába [páncéljába, mellvértjébe]. És legyetek állandóan
készenlétben az örömhír, a győztes hadvezér érkezésének hírét hirdetni. Minden
esetben hordozzátok a hitnek [hatalmas] pajzsát, amellyel ama gonosznak [a
veszélyes ellenségnek] minden tüzes [és izzó] nyilát megolthatjátok [és elfojtjátok].
Az üdvösség [vagyis a megmenekülés, megszabadulás] sisakját is fölvegyétek és a
Szellem kardját ragadjátok meg [mert ez a hatalom támadó fegyvere], amely nem
más, mint az Isten beszéde [Isten rémája, kijelentett igéje].

Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás
és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és
tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz. 6,11-18).
Jubileumi kommentár így magyarázza: Tusakodásnak (palé), szószerint: birkózásnak
mondja. Az első fegyver: az igazság (alétheia). A római katona első kelléke: az öv
(cingulum) volt, a hívő emberé az igazság, vagyis maga a Krisztus, amit fel kell
öltenie, hogy készen álljon a harcra mindenféle hazugság ellen. A második fegyver:
az igazságosság (dikaiosyné), pontosabban a megigazultság, amit mint mellvértet
(lorica) kell felöltenie, és ez nem más, mint Isten bűnbocsánatban neki ajándékozott
igazsága. A harmadik Szellemi fegyver: a békesség evangéliumának készsége
(hetoimasia). Ez utóbbin van a hangsúly, ezt hasonlítja a saruhoz (caliga), mellyel
bátran, keményen kiléphetett, minden akadályon át mehetett előre a legionárius. A
következő fegyver: a hit (pistis), amit mint pajzsot (scutum) használ a hívő ember,
hogy magát fedezze, védje vele. Ismét másik fegyver: az üdvösség (sótérion), melyet
mint sisakot (galea) kell felvenni, hogy a fejét védje vele, egyben kiemelkedve
ragyogjon az, bátorságot sugározva. Más szóval: hogy legyen üdvtudatuk és
üdvbizonyosságuk, ami erősít a megpróbáló helyzetekben. A hatodik és utolsó
fegyver: Isten beszéde (réma theou). Az igét, mint az egyetlen támadó fegyvert,
helyesebben kardot (gladius) kell elfogadniuk és megtanulniuk, hogy lehet hatásosan
forgatni azt. Nem az ő kardjuk ez, hanem a Szent Szellemé, aki mindig élővé és
hatékonnyá teszi az igét és annak hirdetését” (Eféz. 6,10–20).

Hiszen: „…az Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő
hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden
kétélű fegyvernél (és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész
lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek
megoszlásáig (szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli
(megkülönbözteti) a szívnek (a bensőnek) gondolatait (nézeteit, véleményét,
gondolkodását) és indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely
nyilvánvaló nem volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek
meztelenek és leplezetlenek (lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt,
akiről mi beszélünk. »Más fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13).

És az apostol így folytatja tovább: rólunk pedig tudhatjátok, hogy: Az igazság
üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül, azt
bizonyítja, hogy Istennel összhangban élünk, és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a
szellemi támadó és védekező fegyverekkel” (2 Kor. 6,7).

„Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben élünk [húsban járunk], de nem (hús)test
szerint vitézkedünk [nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk]. Mert a mi
vitézkedésünk [hadakozásunk] fegyverei [harci fegyvereink nem földiek] nem
(hús)testiek [nem a húsból valók], hanem a mi fegyvereink különböznek a közönséges
fegyverektől! Ezekben Isten ereje működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke
erődítményt, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza” (2
Kor. 10,3-4).

Ezt azért mondom, mert nektek is: „Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek,
harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent
énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,30). De fontos az önuralom is,
mert nézzétek: „Mindaz pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik [versenyben
vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): ellenféllel harcol Itt: „aki versenyen
indul, - vagy vesz részt), mindenben [minden (módon, mindenképpen), mindig
(állandóan)] magatűrtető. [(egkrateuomai): uralkodik magán; megtartóztatja
magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai megfékezésében);
tudja türtőztetni magát]. Azok ugyan, hogy romlandó [hervadó; (phthartosz):
mulandó] koszorút [koronát] nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. [hervadhatatlant;
(aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó, örök; halhatatlan]” (1 Kor. 9,25).

És arra buzdítlak: „… hogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően éljetek
és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti
mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen].
Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől,
hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel;
egyetértően] viaskodván [és bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet]
hitéért. És meg nem félemlvén [rettenve; (ptüromai): megijed, félelembe esik,
félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne féljetek (ne ijedezzetek; ne
riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az ellenségek [ellenfelek;
szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami azoknak a veszedelem [romlásnak, pusztulásnak]
jele [bizonyítéka], néktek pedig az üdvösségé [megmenekülés; megmentés;
megszabadítás megmutatása], és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a kegyelem
a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette.
Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot
(tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil.
1,27-30).

Az apostolok állandóan figyelmeztetik a hívőket, hogy a hit megtartása küzdelemmel
– harccal – jár, és ebben a harcban csak közösen, teljes egységben lehet győzni: Júdás
apostol is arra inti a hívőket, hogy harcoljanak a hitért: „Szeretteim, miközben teljes
igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek
láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra,
a szentekre bízatott” (Jud. 1,3))

Mert meg van írva, hogy: „Minden istentelen (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő)
fut, ha senki nem üldözi is; az igazak (a megigazultak) pedig, mint az ifjú oroszlán,
bátrak” (Péld. 28,1).

„Mert nem félelemnek (csüggedtség, gyávaság, félénkség) szellemét adta nékünk az
Isten; hanem erőnek (hatalomnak) és szeretetnek és józanságnak [Ige szerinti
gondolkodás] szellemét” (2 Tim. 1,7)

2 Tim. 2,4 Egy harcos [(sztrateuomai): hadseregben szolgáló katona] sem elegyedik
bele az élet dolgaiba. [(emplekó): nem bonyolódik, nem gabalyodik, keveredik bele a
megélhetés, a biológiai / testi élet, vagy: megélhetés, vagy a vagyon ügyeibe, vagy
gondjaiba, vagyis a földi élet fenntartásáért végzett tevékenységbe, küzdelembe].
Hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta [(sztratologeó): aki seregébe bevette,
vagyis a hadvezérnek, a sereg főparancsnokának].
»Más fordítás: Senki, aki táborba száll, nem bonyolódik bele a megélhetés, a testi élet
foglalatosságaiba, hogy annak megnyerje tetszését, aki őt katonának fogadta«*

Hiszen: „Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor is] a
*

maga [saját] zsoldján? [költségén]…” (1 Kor. 9,7).

Ezért: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben először részesülnie” (2 Tim.
2,6)

Ezért: „Akit pedig az igére (logoszra) tanítanak, az minden javából részesítse
tanítóját (minden javát ossza meg tanítójával)” (Gal. 6,6)

„Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból
éljenek” (1 Kor. 9,14).

„Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a
munkás a maga jutalmára (a maga bérére)” (1 Tim. 5,18).

Már Mózesen keresztül hangzik a kijelentés: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a
száját!” (5 Móz. 25,4).

Az Úr Jézus parancsa a minden korban élő tanítványaihoz: „Ne szerezzetek se
aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se
sarut, se botot (vagy pálcát): mert méltó a munkás a kenyerére (a táplálékára)” (Mt.
10,9-10).

És: „Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert
méltó a munkás az ő jutalmára (az ő bérére)…” (Luk. 10,7).

Aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel (és megelégedik
eledellel), de aki hiábavalóságokat hajszol (és követ), az esztelen (és bolond)” (Péld.
12,10).

Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja (műveli) az ő földét,
megelégedik étellel (annak elég kenyér jut); aki pedig hiábavalóságok után futkos (és
azokat hajhássza), megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19).

2 Tim. 2,5 Ha pedig küzd [versenypályán (athleó): küzd, harcol, versenyez] is valaki,
nem koronáztatik meg, [(sztephanoó): nem részesül győzelmi díjban] ha nem
szabályszerűen küzd [(athleó): harcol, versenyez]*
*
Ezért buzdítja így az apostol a hívőket: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához
méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen
arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus
örömüzenetéhez méltó legyen]” (Fil. 1,27).
És így folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig
a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (= magatartásunkat
meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét a megtartó
(üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk”

Hát: „Legyetek én követőim (szümmimétisz: szó szerint: együttkövetőim, vagyis
akik velem együtt követik Jézust), atyámfiai (testvéreim). És figyeljetek azokra,
akik úgy járnak (élnek), amiképpen mi néktek példátok vagyunk (és példát adtunk).
Mert sokan járnak (és élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam
néktek, most pedig sírva is mondom, hogy (ők) a Krisztus keresztjének (vagyis
kínoszlopának) ellenségei. Kiknek végük veszedelem (apóleia: tönkretétel, veszteség,
romlás, pusztulás), kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő
gyalázatukban van (mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a
földiekkel (mert ők földi dolgokkal) törődnek” (Fil. 3.20; 17-19).

És az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „És kérve kértünk (intettünk és
buzdítottunk), hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat (és éljetek az Istenhez
méltó módon), aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Mert: Erre hívott el
titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus
dicsőségében” (2 Thess. 2, 12.14).

„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [és annak megfelelően éljetek és]
viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei
polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy
akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy
megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal, egy szívvel;
egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet]
hitéért” (Fil. 1,27).

Hogy járjatok [és éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel
gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében. Úgy ahogy tanultátok
is Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé
= Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív [vagyis hűséges,
megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [és ti köztetek] a Krisztusnak” (Kol. 1,10.7).

És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá,
Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik
csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami
dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok
is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz”
(Fil. 4,8-9).

2 Tim. 2,6 A ki munkálkodik, [vagyis aki fáradozik], a földművesnek [(geórgosz):
szőlőművesnek] kell a gyümölcsökben [a termésből] először részesülnie*
*
Hiszen: „Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor is] a
maga zsoldján? [költségén] Kicsoda plántál [ültet] szőlőt, és nem eszik annak
gyümölcséből? [terméséből]. Vagy kicsoda legeltet [terelget] nyájat, és nem eszik
[issza; élvezi] a nyájnak tejéből? Vajon emberi módon [megfontolásból;
okoskodással] beszélem-e [mondom; szólom] ezeket? Vagy nem ezeket mondja-é
[így nyilatkozik] a törvény is?

Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel [be] a nyomtató [(aloaó): -
kitapossa a gabonát. KJV: csépel; a mag (szem) különválasztása a héjától]
ökörnek száját. [ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára; (phimoó): - elhallgattat
(elnémít) szájkosarat rak fel]. Avagy [talán] az ökrökre van-e az Istennek gondja?
[Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten]. Avagy nem érettünk mondja-é
[inkább] általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, [szántóvetőnek]
(elváró) reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban a(z) (elváró)
reménységben teszi, hogy részesül a termésben.

Ha mi néktek [köztetek] a szellemieket [javakat] vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti
(hús)testi [anyagi; földi] javaitokat aratjuk? [hogy aztán a hús világához tartozókat
(hústestieket «hústest számára valókat») aratjuk abból, ami a tiétek]. Ha egyebek
[mások] élnek nálatok e joggal [kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással], mért
nem inkább mi? [nekünk nincs több jogunk hozzá?] De mi nem éltünk e jogunkkal
[szabadsággal; felhatalmazással; nem használtuk ezt a jogot]; hanem mindent
eltűrünk, [elviselünk] hogy valami akadályt ne gördítsünk [gátat ne vessünk] a
Krisztus Evangéliuma [örömüzenete; a jó (a győzelmi) hír] elé.

Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, [akik a templomban
(szentélyben) szolgálnak] a szent helyből [templomból (szenthelyből származó
eledellel)] élnek, [a szentélyből valókat eszik] és akik az oltár [áldozati hely] körül
forgolódnak, [szolgálnak; serénykednek] az oltárral együtt veszik el részüket? [az
oltárra vitt adományokból részesednek]” (1 Kor. 9,7-13).

Isten a papi szolgálat jutalmáról így rendelkezett: „Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé
én néked adtam az én felemelt áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai
nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési díjul, örökkévaló
rendelés szerint. Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem
égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár
jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a tied és a fiaidé, mint
legszentebb adomány. Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe;
mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet (a kijelentés) sátorában való szolgálatokért”

„Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot
áldoznak: adják a papnak a lapockát, az állát meg a gyomrot. Add neki gabonád,
mustod és olajad első termését is, meg juhaidnak először lenyírt gyapját. Mert őt
választotta ki Istened, az ÚR, valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon
az ÚR nevével áldva, ő és fiai minden időben” (4 Móz. 18,8-9.31; 5 Móz. 18,3-5)
És az apostol hivatkozik Isten örökkévaló rendelésére: „Mert azt mondja az Írás: „…
Méltó a munkás a maga jutalmára (bérére)” (1 Tim. 5,18).

2 Tim. 2,7 Értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást [(szüneszisz):
értelmet, hogy felfogd] mindenekben. [Más fordítás: Gondolkozz azon, amit mondok,
és az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts].

2 Tim. 2,8 Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid
magvából való az én Evangéliumom szerint: [Ahogy az én örömüzenetem mondja]*
*
Erről tesz bizonyságot az apostol minden gyülekezetben, ahogy ez megírásra is
került, a próféciákban: „És mikor őt (Sault) elveté, támasztá nékik Dávidot királyul;
kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a
Jesse fiát, ki minden akaratomat véghezviszi. Ennek magvából támasztott Isten,
ígérete szerint, Izráelnek üdvözítőt, Jézust” (Csel. 13,22-23).

„Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad
a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem (és szilárddá teszem) az ő
királyságát” (2 Sám. 7,12).

Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, (nem tér el attól) nem másítja azt meg:
Ágyékod gyümölcsét ültetem trónodra” (Zsolt. 132,11).

„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik
(Más fordítás: Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről)” (Ésa.
11,1).

A feltámadott Úr kijelentéssel erősíti meg a próféciákat: „Én vagyok Dávidnak ama
gyökere (új hajtása) és ága…” (Jel. 22,16).

Ennek az örömhírnek hirdetésére hívta el az Úr Pál apostolt: „Pál, Krisztus Jézus
szolgája, [rabszolgája] meghívott [elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott
[elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen
dolgoktól] evangéliumának [Örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes
hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [prédikálására]. Melyet eleve [előre]
megígért az ő prófétái által a szentírásokban, Fiáról, Jézus Krisztusról (héberül:
Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó), a mi Urunkról. Ő
(hús)test szerint Dávid nemzetségéből [magvából] született” (Róm 1,1-3).

Őt hirdeti minden gyülekezetben: „Eszetekbe juttatom [és figyelmetekbe ajánlom;
meg akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az evangéliumot,
melyet hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem].
Melyet be is vettetek [el is fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan kitartotok
benne; (amelyben meg is maradtatok); melyet be is vettetek és követtek]. Amely által
üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök], ha
megtartjátok [megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel [(logosz): IGÉ-vel] hirdettem
néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan] lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok
még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hivőkké]” (1 Kor. 15,1-2).

Továbbá: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai (testvéreim), hogy az az evangélium,
melyet én hirdettem, nem ember szerint való (nem embertől származik); Mert én sem
embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által
(kinyilatkoztatásából kaptam)” (Gal. 1,11-12).

És én: „… úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról, [nem
akarok semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is mint a
megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]” (1Kor. 2,2)

„Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála
általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége;
(szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz]
zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek; vagyis pogánynak]” (Róm. 1,16)

„Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk]
hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és
dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk
a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2)

„Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság;
esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi):
jelentése: Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk,
[szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól,
betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból).
Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és
szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje
[(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra /
megmentésre]” (1Kor. 1,18).

Ugyanis: „Mivel… a világ [koszmosz: világegyetem; világmindenség] a saját
[maga] bölcsessége [(szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű,
érett, megfontolt alkalmazásának képessége] útján nem ismerte meg Istent a maga
bölcsességében. Tetszett Istennek [úgy látta helyesnek (jónak)] hogy az igehirdetés
bolondsága [ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés (prédikálás)] által
üdvözítse a hívőket. [azokat, akik hisznek]” (1Kor. 1,21)

2 Tim. 2,9 „Amelyért, mint egy gonosztevő [(kakúrgosz): rosszat munkáló, bűnöző],
szenvedek mind a fogságig [mind a bilincsekig]; de az Istennek beszéde [(logosza):
Igéje] nincs bilincsbe verve. [Más fordítás: Ez az örömüzenet, amiért minden
nyomorúságot elhordozok, egészen a bilincsekig, a börtönig]*
*
Az Úr Jézus felkészíti tanítványit az üldözésekre: „Emlékezzetek meg ama
beszédekről (arról az igéről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga
az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (az én
igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért
cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

De azt is kijelenti, hogy: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek (akiket üldöznek)
az igazságért: mert övék a mennyeknek országa” (Mát. 5,10).

És az apostol így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok (a legteljesebb mértékben
áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak (ha szidalmat kaptok, és ócsárolnak)
titeket. Mert megnyugszik (és megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (az
isteni Felségnek) Szelleme. Amit amazok káromolnak (és becsmérelnek, tiszteletlenül
beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:14).

Pál apostol a római hívőknek megvallja, hogy miért van láncok között: „Emiatt
kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért
viselem ezt a láncot” (Csel. 28,20).

Timóteust pedig így bátorítja: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt,
se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje
által” (2 Tim. 1,8).

Péter apostol is így bátorítja Krisztus népét: „De ha szenvedtek (szenvednétek) is az
igazságért, (akkor is) boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se
zavarba ne essetek (és a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne
rettenjetek)” (1 Pét. 3,14).

Mert bármi történik, az Ige terjed tovább: „Mert az Istennek beszéde élő és ható (élő
energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál), és elhat (és
áthatol) a szívnek (a bensőnek) és szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig,
és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid. 4,12)

2 Tim. 2,10 Annakokáért mindent elszenvedek [(hüpomenó): eltűrök, elviselek,
kibírok, elszenvedek] a választottakért, hogy ők is elnyerjék [és birtokba vegyék] a
Krisztus Jézusban való üdvösséget [szabadulást, megmenekülést] örök dicsőséggel
[fényességgel, ragyogással] egyben.

2 Tim. 2,11 Igaz beszéd ez, [és megbízható az ige (a logosz)]. Mert ha vele együtt
meghaltunk, vele együtt fogunk élni is*
*
És folytatódik a kijelentés: „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik
bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz
szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy
miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az
Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [új
állapotban] járjunk.
Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk;
egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is
összenőttekké leszünk]. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett
[oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét
vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én)
[megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló
(a céltévesztett) test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk
rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái].

Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett;
(felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]. Hogyha pedig meghaltunk
Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele. Tudván [biztosak
vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután] feltámadt a halálból, [a halottak közül]
többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik” (Róm. 6,3-9).

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani”
(1Kor. 6,14).

2 Tim. 2,12 Ha tűrünk [ha kitartunk, és ha állhatatosak vagyunk], vele együtt fogunk
uralkodni is [vele együtt királyságra fogunk jutni mi is]: ha megtagadjuk [(arneomai):
elutasítjuk], ő is megtagad [(arneomai): elutasít] minket;

2 Tim. 2,13 Ha hitetlenkedünk [ha hűtlenek, és engedetlenek vagyunk], ő hű [és
megbízható] marad: ő magát meg nem tagadhatja [(arneomai): el nem utasíthatja]*
*
Az Úr Jézus kijelentése: „Aki pedig megtagad [elutasít, és visszautasít] engem az
emberek előtt, én is megtagadom azt [majd] az én mennyei Atyám előtt, [aki a
mennyekben van]” (Mát. 10,33).

És hogy mit jelent az Úr megtagadása, arról így beszél Ő maga: „Mondom pedig
néktek: Valaki vallást tesz énrólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz
arról az Isten angyalai előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt,
megtagadtatik (mert azt én is megtagadom) az Isten angyalai előtt” (Luk. 12,8-9).

„Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyellni fogja
azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval (vagyis
amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében)” (Luk. 9,26).

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert (ha) valaki szégyell engem
és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (és bűnös nemzetség előtt),
az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent
angyalokkal” (Márk. 8,38).

Pál apostol így bátorítja Timóteust, és a minden időben élő, Istent szeretőket: „Ne
szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét (a mi Urunkról szóló bizonyságtételt), se
engem, az ő foglyát; hanem (velem) együtt szenvedj az evangéliumért Istennek
hatalma szerint (és Isten ereje által)” (2 Tim. 1,8).
A feltámadott Úr ígérete: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki
annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az
ő angyalai előtt” (Jel. 3,5).

Ezt tudva így bátorít az apostol: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy
jutalma van” (Zsid. 10,35).

„Mert megbánhatatlanok [visszavonhatatlanok] az Istennek ajándékai [(isteni)
jutalom, azaz szabadítás (a veszélyből vagy a szenvedésből, vagy egy szenvedélyből)
vagyis a Szellem megnyilvánulása] és az ő elhívása” (Róm. 11,29).

„Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi
Urunknak közösségébe [(koinónia): az Ővele való eggyé válásra]” (1Kor 1,9).

És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott
titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24).

Hiszen: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy
megváltozzék, (vagy hogy bármit megbánjon). Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné?
Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19)

2 Tim. 2,14 Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket [(diamartüromai): Istent tanúul
híva], és az Úr színe előtt [az Ő jelenlétében], hogy ne vitatkozzanak [(logomakheó):
ne vívjanak szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak] haszontalanul a hallgatóknak
romlására [(katasztrophé): felforgatására, rombolására, aminek eredménye:
aposztázia, vagyis hitehagyás]*
*
Az Úr Jézus figyelmeztetése: „De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan,
hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(rémáért): vagyis
mondásért, megnyilatkozásért, és Igéért], amit beszélnek [és amit valaha
kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből
[(logoszodból): ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás,
kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs]
ismertetel [és szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [vagyis igazulsz meg]. És a te
beszédedből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid
alapján marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,36-37).

Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (és bomlasztó) beszéd
(logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás,
prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne
származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha
az jó, és) szükséges az építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást
hozzon azokra, akik hallják)” (Eféz. 4,29).
Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot),
gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár
beszédet)” (Kol. 3,8).

„Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a bűn tanítja erre) a te szádat, és a
csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged (és saját
szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (és vallanak) ellened” (Jób.
15,5-6).

Jakab apostolon keresztül is figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim),
ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert
mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem
vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (egész valóját) is megzabolázni (és
meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2).

„Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül
való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak [se ne figyeljenek mesékre és
céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra], amelyek inkább versengéseket
támasztanak [és vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való
épülést [mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által. [Más fordítás: Ne
foglalkozzanak emberek által kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan
eredetével. Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem Isten
munkáját viszik előre. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg] (1 Tim. 1,4).

De: „A balgatag (az ostoba) vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való
tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a civakodást (a
viszálykodásokat) és a törvény felől való (és a törvényeskedő) harcokat kerüld; mert
haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).

Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének
jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni
az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet
a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak
gyümölcsét.

(Más fordítás: Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember,
annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21).

Ezért mindenkor az élet beszédét szóljátok, és: „A Krisztusnak beszéde (logosza:
Igéje) lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén
egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti
szívetekben az Úrnak (az Istennek)” (Kol. 3,16).

És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez,
(hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő): „Ha valaki másképpen tanít (és
tévtanokat hirdet), és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a
kegyesség (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élet) szerint való tudományt.
(Más fordítás: és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez,
és az Istenfélő, és tisztelő, hívő élethez illő tanításhoz).

Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért (és nem tud semmit), hanem vitatkozásokban és
szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások,
rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott
embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet a nyerészkedés
eszközének tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. Óh Timótheus, őrizd meg, ami
rád van bízva (a rád bízott kincset), elfordulván a (a hazug módon ismeretnek
nevezett) szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől;
Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek

(Más fordítás: amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől). Kegyelem veled!
Ámen” (1 Tim. 6,3-6.20-21).

„És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez (a mondákhoz, a
mítoszokhoz) oda fordulnak” (2 Tim. 4,4). „Mert van sok engedetlen, hiába való
beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók
(különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az
igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14). „A szentségtelen és
(szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem
(inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1
Tim. 4,7). És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz
illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1)

2 Tim. 2,15 Igyekezzél [(szpúdadzó): törekedj, fáradozz, szentelj figyelmet, legyen
gondod, és tegyél meg mindent azért], hogy Isten előtt becsületesen [(dokimosz):
vagyis olyan emberként, aki megbízható, hiteles] megállj, mint oly munkás, aki
szégyent nem vall [(anepaiszkhüntosz): akinek nem kell megszégyenülnie]. Aki
helyesen hasogatja az igazságnak beszédét, vagyis: [(orthotomeó): egyenes utat vág
(alétheia a valóságról, vagyis Isten igéjéről) szóló beszédben; vagyis: nem
köntörfalaz, nem beszél mellé, nem csűri-csavarja a szót, nem kerüli ki a kényes
kérdéseket]*
*
A valóság beszéde pedig az Evangélium: „… az igazság [(alétheia): valóság=Ige]
beszéde [(logosza): Igéje], mely az evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír;
győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre]” (Kol. 1,5)

2 Tim. 2,16 A szentségtelen [közönséges] üres lármákat [(bebélosz): a mindenki
számára megközelíthető, profán, közönséges, avatatlan, tisztátalan, szentségtelen,
üres fecsegést, szószátyárkodást] pedig kerüld [(periisztémi): térj ki előle, kerüld ki],
mert mind nagyobb istentelenségre növekednek [(prokoptó): egyre előrébb jutnak az
istentelenségben]. »Más fordítás: A közönséges, üres locsogások elől térj ki, és az
üres szócséplést kerüld, mert előbbre sodornak az istentelenségben«*
*
És így buzdít az apostol: „Óh Timótheus, őrizd meg a mi rád van bízva, elfordulván
a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel
némelyek kevélykedvén, (és amelyeket egyesek elfogadva) a hit mellől eltévelyedtek.
Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21)

2 Tim. 2,17 És az ő beszédük [(logoszuk) és szavuk] mint a rákfekély [mint a
(gaggraina): rákos daganat, mint az üszkösödő seb] terjed [(nomé): és elharapózik,
és pusztít maga körül]. Közülük való Himenéus [jelentése: menyegző, nászének] és
Filétus [Jelentése: az, akit szeretnek].

2 Tim. 2,18 Akik az igazság mellől [(alétheia): a valóság
kérdésében] eltévelyedtek [(asztokheó): a valóságtól eltévelyedtek, elhajoltak], azt
mondván, hogy a feltámadás [(anasztaszisz): felemelkedés, felébredés, felkelés,
felállás a halálból, újra talpra állás, helyreállás; A latin Vulgatában itt a
resurrectionem szó szerepel, aminek első jelentése: felemelkedés] már megtörtént,
[megérkezett]. »dr varga Zsigmond „Újszövetségi görög-magyar szótár 55 oldal: a
feltámadás eredménye már itt van, más feltámadás már nem lesz« és feldúlják
[(anatrepó): megzavarják, és tönkreteszik] némelyeknek a hitét [(pisztisz): bizalmát,
meggyőződését, bizonyosságát]*
*
Akik bemerítkeztetek Krisztusban, azok: „A bemerítésben vele együtt eltemettek
benneteket, és vele együtt fel is támadtatok (szüdzóopoieó: életre keltetek a halálból)
az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket, kik
holtak valátok a bűnökben [paraptóma: melléesés; melléfogás, hiba; hibás lépés] és
a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele,
megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13).

Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog
támasztani” (1Kor. 6,14).

Mert: „...ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból,
ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti (dzóopoieó:
megeleveníti) a ti halandó testeiteket (szóma = éneteket, személyeteket) is az ő ti
bennetek lakozó Szelleme által... Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele
együtt fogunk élni is” (Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11).

A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele
együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11).

Az apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Titeket is megelevenített (életre
keltett), akik holtak valátok a ti vétkeitek (hibás lépéseitek, botlásaitok és
elhajlásaitok) és bűneitek (céltévesztésetek) miatt, Melyekben jártatok (éltetek)
egykor e világ (világmindenség) folyása (életmódja) szerint, a levegőbeli
hatalmasság fejedelme szerint (igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez). Ama
szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.
Akik között forgolódtunk (éltünk) egykor mi is mindnyájan a mi (hús)testünk
kívánságaiban, cselekedvén (követtük) a (hús)testnek és a gondolatoknak akaratát
(és az érzékek hajlamait). És (emberi) természet(ünk) szerint haragnak fiai valánk,
mint egyebek is (éppen úgy, mint a többiek). De az Isten gazdag lévén
irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg
voltunk halva a vétkek (hibás lépések, botlások és elhajlások) miatt, megelevenített
(életre keltett) együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg, kegyelemből van
üdvösségetek)! És együtt feltámasztott (szünegeiró: együtt feltámasztott) és együtt
ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,1-6).

És folytatódik a kijelentés: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi
cselekedtünk (nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), hanem az ő
irgalmasságából tartott meg (üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent
Szellem megújítása által, Akit kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó
Jézus Krisztusunk (a mi Üdvözítőnk) által” (Tit. 3,5-6)

2 Tim. 2,19 Mindazáltal megáll az Istennek erős [(sztereosz): rendíthetetlen, szilárd]
fundamentuma [(themeliosz themelion): letett alapköve]* Melynek pecséte ez: Ismeri
az Úr az övéit**és: Álljon el [(aphisztémi): különüljön el, határolja el magát,
tartózkodjon] a hamisságtól [(adikia): igazságtalanság, igazság /Ige/ hiányától]
minden, [és minden módon]. Aki Krisztus nevét (meg)vallja, [aki az Úr nevét ajkára
veszi].
*
Az Isten által lefektetett alapkőről így hangzik a prófécia: „Ezért így szól az én
Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet
alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16).

Az apostolok bizonyságtétele a prófécia beteljesüléséről: „Az Istentől nekem adott
kegyelem szerint, mint bölcs [gondos] építőmester, alapot [fundamentumot] vetettem,
de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki [nézze meg; nézzen utána; folyton
ügyeljen arra], hogyan [mi módon] épít rá. Mert más alapot [fundamentumot] senki
sem vethet a meglevőn kívül, [a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint
ami már megvan] amely a Jézus Krisztus” (1 Kor. 3,10-11)
**
És akiket az Úr ismer: „Hanem ha valaki [aki azonban] az Istent szereti [(agapaó):
Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad
Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni,
feloldódni a szeretetben], ismeri azt az Isten [azt az Isten is (már megismerte), a
magáénak tudja; az ilyen ember Istentől megajándékoztatott volt értelemmel (vagyis:
ismeretet nyert)]”(1 Kor. 8,3).

És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert akiket eleve ismert [öröktől
fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre
különválasztotta] hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek.
[Fiának képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő
Fia, akivel együttformált]. Hogy ő legyen az elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis
az új emberiség elsőszülöttje, első példánya] sok atyafi [testvér] között” (Róm. 8,29)
2 Tim. 2,20 Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem
fából és cserépből valók is [(osztrakinosz): földből, vagyis agyagból, ami esendő
törékeny]; és azok közül némelyek tisztességre [(timé): tiszteletre, megbecsülésre],
némelyek pedig gyalázatra [(atimia): megvetésre, tiszteletlen bánásmódra] valók.

[Más fordítás: Amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók]*
*
Az Úr Jézus példázatokban mutatja be, hogy mit példáz az arany - és mit a földből
való edény: „Hasonlatos a mennyeknek országa [Isten királysága] az [olyan]
emberhez, aki az ő (szántó)földjébe jó [nemes, és kitűnő] magot vetett [ugyan]. De
mikor az emberek [és az ő szolgáik] alusznak [vagyis pihenőre tértek, és
szunnyadtak] vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt [vagyis vadbúzát] vete a búza
közé, és elméne [majd odébbállt]. Mikor pedig felnevekedik [vagyis kisarjadt a
gabona és kalászba szökkent] a vetés, és gyümölcsöt terme [és kialakultak a kalászok,
és már magot hozott], akkor meglátszott [és megmutatkozott; láthatóvá lett; előtűnt] a
konkoly [vagyis a vadbúza] is.

A gazda szolgái [a rabszolgák] pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem
tiszta [nemes; eszményi; kitűnő] magot vetettél-e a te (szántó)földedbe? Honnan van
azért benne a konkoly [vagyis a vadbúza]? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség
cselekedte azt. A (rab)szolgák pedig mondának néki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén,
[kihúzgáljuk; kigyomláljuk, és] összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert
amikor összeszeditek a konkolyt [vagyis a vadbúzát], azzal együtt netalán a búzát is
kiszaggatjátok [és gyökerestül kihúznátok, kitépnétek]. Hagyjátok [és engedjétek],
hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az
aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt [vagyis a vadbúzát], és kössétek
kévékbe [azaz: nyalábba], hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok [és
gyűjtsétek] az én csűrömbe [az én magtáramba]” (Mát. 13,24-30).

„Szintén hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek Istenének királysága] a tengerbe
vetett gyalomhoz [vagyis kerítőhálóhoz, vonóhálóhoz; varsához], amely mindenféle
(hal)fajtát összefogott [és összegyűjtött]. Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak
a halászok, és leülvén, a jókat [a használhatókat; és a kitűnőket] (cserép)edényekbe
gyűjtötték [és szedték], a hitványakat [és hasznavehetetleneket] pedig kihányták
[kivetették, és kidobták]” (Mát. 13,47-48)

2 Tim. 2,21 Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja [(ekkathairó): alaposan
megtisztítja], tisztességre [(timé): tiszteletre, megbecsülésre] való edény lesz,
megszentelt* [(hagiadzó): Istennek elkülönített, Istennek szentelt, Isten tulajdona]. És
hasznos [(eukhrésztosz): jól használható, használatra alkalmas] a gazdának
[(deszpotész): az Úrnak], minden jó cselekedetre alkalmas [(hetoimadzó): felkészített,
felkészült].
*
Megszentelt, azért, hogy: „Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó
cselekedetre felkészített” (2 Tim. 3,17)
2 Tim. 2,22 Az ifjúkori [(neóterikosz): fiatalkori] kívánságokat [(epithümia): vágy,
kívánság, szenvedélyt] pedig kerüld [(pheugó): menekülj el, fuss el, kerüld el, tartsd
távol magad]. Hanem kövessed [(diókó): törekedj, gyakorold magad, igyekezz
elérni,] az igazságot [(dikaioszüné): jogosság, méltányosság, igazság, vagyis Isten
Igéje]. A hitet [(pisztisz): meggyőződés, bizonyosság, bizonyíték], az [Isten szerinti]
szeretetet* a békességet [(eiréné): azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén
van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Azokkal
egyetembe [(meta): egyetértésben], akik segítségül hívják az Urat tiszta [(katharosz):
mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, amiben nincs idegen anyag hamisítatlan, valódi,
tiszta eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia): benső, a szellemi élet
központja]**
*
És cselekedd ezt, mert: „Mert Krisztus Jézusban… semmi sem használ, csak az
[Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).

Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar,
elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12).

„A parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése,
és eredménye] pedig a tiszta [őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a
szellemi élet központjából, a bensőből, és] jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből,
szellemi együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli;
őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet.

»Más fordítás: Azért a parancsolat az, hogy a hívőkben felébredjen Isten szeretete,
amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és őszinte hit szükséges« (1 Tim. 1,5).
**
Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok (szerencsések, és a gondoktól és bajoktól
mentes az életük), akiknek szívük tiszta [érintetlen; vegyítetlen; őszinte; Amibe nincs
idegen anyag; elegyítetlen; a szívükben (bensőjükre nézve) tiszták, vagyis:
tisztaszívűek]: mert ők az Istent meglátják [észreveszik, felfogják; mert megjelenik,
megmutatkozik nekik]” (Mát. 5,8).

Ezért figyelmeztet a Szent Szellem: „Minden féltett dolognál jobban őrizd (óvd) meg
szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát (tartsd távol
szádtól a csalárdságot), és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól (és távolítsd el
ajkadról a hamisságot)” (Péld. 4,23-24).

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések,
paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok (tanúskodások), (isten)káromlások”
(Mát. 15,19).

Ezért kéri Dávid, hogy: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet
újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12).
Mert: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére (Isten jelenlétébe)? És kicsoda áll(hat) meg
az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét (aki nem
sóvárog) hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra (és nem esküszik
hamisan). Áldást nyer (az ilyen) az Úrtól, és igazságot (megigazulást) az üdvösség
Istenétől” (Zsolt. 24,3-5).

Bizony: „Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban (a Te gyülekezetedben), kicsoda
lakozhat (tartózkodhat) szent hegyeden (jelenlétedben)? Aki tökéletességben jár (aki
feddhetetlenül él), igazságot cselekszik (törekszik az igazságra), és igazat szól az ő
szívében (és szíve szerint igazat szól)” (Zsolt. 15,1-2). Az: „Aki szereti a szívnek
tisztaságát, beszéde kedvesség (és jóindulattal beszél): annak barátja a király” (Péld.
22,11).

Azok: „… látják (majd) az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4).

Hát: „Közeledjetek az Istenhez, és (Ő) közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg
kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,8).

A prófétákon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy hogyan lehet tiszta szívre szert
tenni: „És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem
(eltávolítom) a kőszívet (hús)testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én
Szellememet adom belétek, és azt cselekszem (azt művelem veletek), hogy az én
parancsolatimban járjatok (és rendelkezéseim szerint éljetek) és az én törvényeimet
megőrizzétek (megtartsátok) és betöltsétek (és teljesítsétek)” (Ezék. 36,26-27).

És ismét: „És adok nékik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek,
hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánuk. És örökkévaló szövetséget
kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való jótéteménytől (jót teszek
velük), és az én félelmemet adom az ő szívükbe (és olyanná teszem szívüket, hogy
féljenek engem), hogy el ne távozzanak (és ne hajoljanak el) tőlem” (Jer. 32,39-40).

És az Ígéret beteljesült az Úr Jézusban, aki kijelentette: „… Én vagyok az út…”
(Ján. 14,6)

2 Tim. 2,23 A botor [(mórosz): meggondolatlan, ostoba, éretlen], és gyermekes
[(apaideutosz): értelmetlen, nevelésre alkalmatlan] vitatkozásokat [(dzétészisz): vitás
kérdéseket, kérdezgetéseket] pedig kerüld [(paraiteomai): mellőzd, utasítsd el,
könyörgéssel hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj ki]. Tudván, hogy azok
háborúságokat [(makhé): harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést] szülnek
[(gennaó): hoz létre, okoz, teremt, vezet]*
*
Mert aki ezt szereti, és kezdeményezi: „Az felfuvalkodott, aki nem tud semmit, és
semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből
származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások” (1 Tim.
6,4).
A Szent Szellem Pál apostolon keresztül többször figyelmezteti a hívőket, hogy: „A
szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd
el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő
életben)” (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és
ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1)

2 Tim. 2,24 Az Úr (rab)szolgájának pedig nem kell [nem szabad (dei): nem
szükségszerű] torzsalkodni [(makhomai): harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot
folytatni], hanem legyen mindenkihez [minden módon, mindenképpen, mindig és
állandóan] nyájas, [(épiosz): jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes] tanításra
alkalmas, türelmes [(anexikakosz): aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz
iránt, béketűrő].

»Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki
iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket
szelíden nevelőnek«*
*
És folytatódik a kijelentés, Isten emberei: „Senkit ne szidalmazzanak (senkit se
szóljanak meg), ne veszekedjenek (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek (megértőek)
legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2).

Nyilvánuljon meg rajtuk, és bennük: „… a Szellem gyümölcse: [(agapé): Isten
szerinti] szeretet, öröm, békesség, béketűrés [(makrothümia): türelem, állhatatosság,
kitartás]. Szívesség [kedvesség], jóság [(khrésztotész): jószívűség, becsületesség,
egyenesség, használhatóság, kedvesség, szívesség, megbízhatóság], hűség [(pisztisz):
hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség], szelídség
[(praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság],
mértékletesség [(enkrateia): önuralom, önmérséklet, mértékletesség,
önmegtartóztatás]” (Gal. 5,22).

Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer
meg a bölcs” (Péld. 11,30).

Legyenek bölcsek: A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután
békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem
részrehajló, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig
békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak (és békességet
teremtenek.)” (Jak. 3,17-18)

2 Tim. 2,25 Aki szelíden [(praotész): szelídséggel, jóindulattal, barátságossággal,
higgadtsággal] fenyíti [(paideuó): tanítja, oktatja, képezi; neveli] az ellenszegülőket
[(antidiatithemai antidiatithémi): akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak,
ellenkeznek, ellenszegülnek, kötekednek]. Ha talán adna nékik az Isten megtérést
[(metanoia): az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására] az igazság
[(alétheia): a valóság, vagyis Krisztus] megismerésére [(epignószisz): teljes
tisztánlátást a felismerésre, és megértésre]*
*
Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság
ismeretére [az igazság, vagyis Isten Igéjének, és a testté lett Igének, azaz: Krisztusnak
megismerésére] eljusson” (1 Tim. 2,4).

És kövesse Krisztust, hogy róla is így szólhasson az Úr: „Ímé [Ő] az én szolgám [az
én szeretett fiam], akit (ki)választottam. az én szerelmesem [az én szeretettem;
kedvencem], akiben kedvem telik, [akit én szeretek, akiben gyönyörködöm; akiben
tetszésemet lelem]. Szellememet adom őbelé [és Szellememet rálehelem, ráárasztom],
és [igaz] ítéletet (kriszisz: igazi változást) hirdet a pogányoknak [és hirdetni fogja az
igazságot a népeknek; nemzeteknek]. Nem verseng [és nem szít viszályt; Nem
vitatkozik indulatosan], és nem kiált(oz); az utcákon [a piacokon, és a tereken] senki
nem hallja szavát [és hangját].

A megrepedezett [és a megroppant] nádat [és nádszálat] nem töri el, és a pislogó
gyertyabelet [és füstölgő mécsest; a pislákoló lámpást] nem oltja ki, mígnem
diadalomra [vagyis győzelemre] viszi az [igaz] ítéletet [az igazságot]” (Mát. 12,18-
20).

Akiről már a próféták így szóltak: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok (és
támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel, (és akiben gyönyörködöm)
Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Megrepedt nádat nem tör el
(nem töri össze), a pislogó gyertyabelet (mécsest) nem oltja ki, a törvényt igazán
jelenti meg. Nem pislog, és meg nem reped, (nem alszik ki, és nem törik össze) míg a
földön törvényt tanít, (míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön) és a szigetek
várnak tanítására” (Ésa. 42,1.3-4)

2 Tim. 2,26 És felocsúdnának [(ananéphó): kijózanodva, magukhoz térnének] az
ördög [(diabolosz): a sátán, a félrevezető, ellenség, ellenálló] tőréből [(pagisz):
csapdájából, kelepcéjéből], foglyokká tétetvén az Úr (rab)szolgája által az Isten
akaratára [(theléma): Isten elhatározása szerint].

»Más fordítás: Talán kijózanodnak, és feleszmélnek a vádló tőréből, ki élve fogta
meg őket, hogy akaratának engedelmeskedjenek«*
*
Mert: „Az ilyen hitetleneknek e világ (e világkorszak: aion) istene megvakította
elméit [gondolkozását, értelmüket] hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges
evangéliumának [örömüzenetének] világosságát, aki az Isten képe [képmása].

»Más fordítás: Hogy Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága (fénye)
ne ragyogjon fel nekik«” (2 Kor. 4,4).

Ők azok: „Kik értelmükben meghomályosodtak (az ő elméjükre sötétség borult),
elidegenültek az isteni (az Istennek tetsző) élettől a tudatlanság miatt (mert
megmaradtak tévelygésükben), mely az ő szívük keménysége miatt van bennük (és
megkeményedett a szívük)” (Eféz. 4,18)