You are on page 1of 39

Pál apostolnak Timóteushoz írt második levele.

(revideált)

i
2 Tim. 1fejezet: A kegyelmi ajándékok felgerjesztése

2 Tim. 1,1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola1 írja e levelet Isten
akaratából, a Krisztus Jézusban való életnek ígérete szerint.
2 Tim. 1,2 Timóteusnak, az én szeretett fiamnak: kegyelem2
irgalmasság3 békesség4 Istentől, a mi Atyánktól a Krisztus Jézustól, a
mi Urunktól5
2 Tim. 1,3 Hálát adok az Istennek, akinek szolgálok őseimtől6 fogva
tiszta7 érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan, őszinte, romlatlan,

1
Apostola: (aposztolosz: valahova hivatalosan, konkrét megbízással elküldött,
kiküldött személy, aki az Úr Jézus hatalmával szól és cselekszik; teljhatalmú
megbízott. az Úr Jézus hírvivője, küldötte.
2
Kegyelem: (kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása.
3
Irgalmasság: (eleosz): könyörület, gyengéd, szerető, irgalom.
4
Békesség: (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség;
jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás.
5
Hogy ki volt Timóteus arról így tesz bizonyságot Isten Igéje. Pál apostol útja
során: „Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timóteus nevű
tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot
tesznek vala, és dicsérőleg szóltak a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. Ezt
Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a
helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel.
16,1-3). Az apostol minden levelében így áldja meg Timóteust, és minden Istent
szerető hívőt: „Pál, Jézus Krisztus kiküldött apostola a mi megtartó, üdvözítő,
megmentő Istenünknek, Jézus Krisztusnak, a mi elváró reménységünknek
rendelése szerint, az Ő felhatalmazása alapján írja e levelet. Timóteusnak, az én
igaz és szeretett fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől,
a mi Atyánktól, a Krisztus Jézustól, a mi Urunktól” (1 Tim. 1,1-2). Így Timóteus
már Korintusban is együtt szolgált az apostollal: „Pál, Jézus Krisztus apostola,
teljhatalmú megbízottja, aki az őt küldő Úr Jézus hatalmával szól, és cselekszik,
az Isten akaratából és Timóteus az atyafi, a testvér, írják e levelet. Az Isten
kihívott gyülekezetének, eklézsiájának, amely Korintusban van, mindama
szentekkel egybe, akik kapcsolatba kerültek Istennel, és akik egész Akhájában
vannak” (2 Kor. 1,1). A testté lett Ige, az Úr Jézus jelenti ki, hogy mi az ígéret, és
annak feltétele: „Bizony, bizony mondom néktek, hog y aki az én beszédemet, az
én igémet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, aki elküldött, annak örök
élete van; és nem megy az ítéletre, hanem általment a halálból az életre” (Ján.
5,24). „Így tehát Újszövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első
szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az
örökkévaló örökség ígéretét” (Zsid. 9,15)
6
Ősök (progonosz): ős-szülők.
lelkiismerettel.8 Hogy szüntelen9 megszakítás nélkül, állandóan
gondolok reád,10 és említést teszek rólad imádságomban éjjel és
nappal11
2 Tim. 1,4 Kívánván téged látni, megemlékezvén a te
könnyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be12
2 Tim. 1,5 Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül13 való
őszinte hit, amely lakozott először a te nagyanyádban Loisban és

7
Tiszta (katharosz): tiszta, mocsoktalan; érintetlen; vegyítetlen, hamisítatlan,
valódi, tiszta eredetű; őszinte, romlatlan, becsületes.
8
Lelkiismeret (szüneidészisz): szellemi együttészlelés; szellemi-önismeret;
9
Szüntelen (adialeiptosz): megszakítás nélkül, állandóan.
10
Gondolok rá (mneia): megemlékezem; említést teszek róla.
11
Mert az Úr lehajolt hozzá, és szolgálatra rendelte, ezért írja: „És hálát adok
annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy
engem hívnek ítélt, és megbízhatónak tartott. Rendelvén a szolgálatra, Ki előbb
Őt káromló, az övéit, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, de
mégis irgalmat nyertem, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1 Tim.
1,12-13). Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a
nemzetekből megtértek, és zsidók előtt: „Én zsidó ember vagyok, születtem a
ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál,
taníttattam az atyák törvényének pontossága, az ősi törvény szigora szerint.
Buzgó lévén rajongtam Istenért, miként ti mindnyájan: És ezt a tudományt
üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöcbe juttatva mind férfiakat, mind
asszonyokat” (Csel. 22,3-4). A Galatáknak így ír: „Mert hallottátok, mint
forgolódtam, és viseltem magamat én egykor a zsidó vallásban, hogy én felette
igen háborgattam, és könyörtelenül üldöztem az Isten anyaszentegyházát,
kihívott gyülekezetét, az eklézsiát, és a romlására, pusztulásár törve pusztítottam
azt. És felülmúltam a zsidó vallásosságban nemzetembeli sok kortársamat,
szerfelett rajongván atyai hagyományaimért, és fölöttébb vakbuzgó követője
voltam atyáim hagyományainak” (Gal. 1,13-14). A római százados előtt is erről
beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én
népem közt Jeruzsálemben folyt le tudják, és ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók
mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva - ha bizonyságot akarnak tenni, -
hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.
Én egykor bizonyára elhatároztam magamban, hogy ama názáreti Jézus neve
ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem
Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való
felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal
hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra
kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük féktelen őrjöngésemben,
kergettem, üldöztem őket mind az idegen városokig is” (Csel. 26,4-5.9-11).
12
Ezért kéri az apostol, hogy: „Igyekezz minél előbb hozzám jönni” (2Tim. 4,9).
13
Képmutatás nélküli (anüpokritosz): nem tettetett, nem színlelt, képmutatás
nélküli, őszinte.
anyádban Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned
is14
2 Tim. 1,6 Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd, szítsd fel
az Isten kegyelmi ajándékát,15 amely benned van az én kezeimnek rád
tétele által. [Más fordítás: Éppen ezért, emlékeztetlek arra az
ajándékra - a Szent Szellemre, - amit Isten neked adott. Tudom, hogy
ez benned él, mert én tettem rád a kezemet, így kaptad meg. Tehát, azt
akarom, hogy használd is ezt az ajándékot: eközben fog megerősödni,
és egyre jobban működni benned, mint ahogy a kis lángocskából nagy
tűz lesz]16
2 Tim. 1,7 Mert nem félelemnek,17 a csüggedtségnek, kishitűségnek,
vagy gyávaságnak szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek,18
Isten szerinti szeretetnek és józanságnak19 szellemét.20

14
„És: hogy gyermekségedtől fogva ismered, és tudod a szent írásokat, melyek
téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által” (2 Tim.
3,15).
15
Kegyelmi ajándék (khariszma): a Szellem megnyilvánulása.
16
És arra inti az apostol Timóteust, és bármely korban élő Krisztusban hívőket:
„El ne hanyagold, és meg ne vesd a kegyelemnek benned való ajándékát, amely
adatott néked prófétálás által, a presbitérium, a vének kezeinek reád tevésével”
(1 Tim. 4,14). Samariában Filep hirdet a Krisztust, és egész Szamária megtért,
Ezután jött Péter és János apostol, és: „Akkor kezeiket rájuk tették, és részesültek
a Szent Szellem ajándékában” (Csel. 8,17). Pál apostol Efézusban élő hívőket
talált: „És mikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt a Szent Szellem ő reájuk; és
szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala” (Csel. 19,6). És ez így történt már
Mózes korában is: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét, a Nún
fiát, a férfiút, akiben Szellem van, és tedd őreá a te kezedet” (4 Móz. 27,18). És
ennek eredményeképpen: „Józsué, a Nún fia pedig megtelt, és beteljesedék
bölcsességnek Szellemével; mert Mózes tette vala ő reá kezeit; és hallgatnak reá
Izráel fiai, és úgy cselekedének, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek” (5 Móz.
34,9).
17
Félelem: (deilia): félénkség, gyávaság.
18
Erő: (dünamisz): képesség, lehetőség, hatalom. hatalomból fakadó erő,
tekintély; természetfelleti tettekben megnyilvánuló erő.
19
Józanság (szófroneó): szó szerint: olyan magatartás, amely egy célra
irányultan, egyoldalúan törekszik valamire, amit nem az elvakultság, hanem az
üdvösség mozgat. Szabadabb fordításban: Isten Igéje szerint gondolkodik. A
józanság nem pusztán racionális mérlegelés, hanem az erő és szeretet Szelleme
által megvilágosított értelem, amely az Isten akaratának megfelelő helyes
cselekvést felismeri és cselekszi.
20
És újra figyelmeztet az apostol: „Mert nem kaptatok rabszolgaság szellemét
ismét a félelemre, hogy félelemben éljetek, vagy újra féljetek, és rettegjetek,
hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok és nyertétek el, aki által kiáltjuk: Abbá,
az-az szerelmes Atyám, Édesapám! Apu: aminek következményeként:
2 Tim. 1,8 Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem,
az ő foglyát,21 aki Őérte vagyok bilincsben, hanem velem együtt

megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család tagjai lettetek. Ez
névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család szokásait, törvényeit kell
követnetek. Új felelősségek és kiváltságok birtokosai lettetek” (Róm. 8,15).
Kaptátok pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és romlatlanok
legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik
között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil. 2,15). És: „Hogy
megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás
nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10). És: „Hogy erősekké tegye a ti
szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor
eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,13).
Hát: „Vigyázzatok, legyetek éberek, virrasszatok, figyeljetek, álljatok meg
szilárdan, mozdíthatatlanul, és tartsatok ki állhatatosan a hitben. Legyetek
férfiak, viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan, legyetek erősek, és
győzedelmeskedjetek!” (1 Kor. 16,13). Hiszen meg van írva: „Minden istentelen,
aki Isten nélkül él fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig biztosnak érzik
magukat, mint az ifjú oroszlán,és bátrak” (Péld. 28,1). De ti: „Csakhogy a
Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén
és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, és rólatok, hogy
megálltok egy Szellemben, egy szívvel viaskodván, és együtt küzdve az
evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt, és hogy
semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ami azoknak a veszedelem, a
romlás, pusztulás jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van” (Fil.
1,27-28). Amikor István hirdette az Igét a szanhedrin előtt: „… nem állhattak
ellene a bölcsességnek és a Szellemnek, mely által szól vala” (Csel. 6,10). Mert:
„Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: a bölcsességnek, szakételemnek, és
ügyességnek, értelemnek Szelleme. Ítélőképességnek, megkülönböztető
képességnek, felismerésnek, megértésnek Szelleme. Tanácsnak, előrejelzésnek és
hatalomnak Szelleme. Erőnek, vitézségnek, bátorságnak Szelleme. Az Úr
ismeretének, és tiszteletének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége, és
nem szemeinek látása szerint, és nem a látszat után ítél, és nem füleinek hallása
szerint bíráskodik, és nem hallomás után dönt” (Ésa. 11,2-3). Vigyázzatok hát,
hogy: „A Szellemet meg ne oltsátok” (1 Thess. 5,19). A feltámadott Úr mondja a
minden korban élő övéinek: „… monda azért nékik Jézus:… Amiként engem
küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk
lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22). Mikeás
próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók, a próféták, és
elpirulnak a jövendőmondók, a hamisan prófétálók, és elfedik szájukat
mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben megteljesedem az Úr
Szellemének erejével, hatalommal, és hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal,
hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, lázadását, és elszakadását, és Izráelnek az
ő bűnét, az ő céltévesztését” (Mik. 3,7-8)
21
Foglyát: (deszmiosz): aki Őérte vagyok bilincsben, vagyok fogoly, és rab.
szenvedd el22 a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd
el a rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot az
Evangéliumért Istennek hatalma,23 és ereje szerint. [Más fordítás:
Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt,
Istennek ereje, erő megnyilvánulása által]24
2 Tim. 1,9 Aki megváltott, megszabadított, megtartott,25 és szent
életre,26 tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre hívott
szent hívással, nem a mi cselekedeteink, vagy erőfeszítéseink szerint,
hanem az ő saját végzése,27 elhatározása, szándéka, és kegyelme28
szerint, amellyel megajándékozott Krisztus Jézusban örök időknek
előtte,29 az idők kezdete előtt30
22
Szenvedj: (szügkakopatheó): szenvedd el velem együtt a nehézséget, a bajt, a
bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést,
nehézségeket, a nyomorúságot.
23
Hatalom: (dünamisz): erő, képesség, hatalom; erő megnyilvánulás.
24
Az Úr Jézus kijelentése: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet, az
én Igéimet e parázna, házasságtörő és bűnös, céltévesztett nemzetség között, és
nemzedék előtt, ebben a parázna, elfajult és bűnös korban. Az embernek Fia is
szégyellni fogja azt, mikor valahányszor eljő az ő Atyja dicsőségében,
fényességében, ragyogásában, erejében a szent angyalokkal” (Márk. 8,38). Pál
apostol megvallása: „ … nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, az Úr Jézus
kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt, a győzelmi hírt, mert Istennek
hatalma, és képessége, szabadító, üdvösséget hozó ereje az minden hívőnek
üdvösségére, aki hisz. Zsidónak, júdeaiaknak kezdetben, és először s azután
görögnek, pogánynak” (Róm. 1,16). Mert a keresztről, a kínoszlopról szóló
beszéd, Ige, bolondság és ostobaság, esztelenség, butaság, képtelenség ugyan
azoknak, akik elvesznek, akik elpusztulnak, megsemmisülnek, de nekünk, akik
üdvözülünk Istennek ereje a szabadításra / megmentésre” (1 Kor.1,18). És
Timóteus – és minden Istent szerető, hívő – bátorítása: „Te azért a munkának
terhét hordozzad, és vállald velem együtt a szenvedést, mint a Jézus Krisztus jó
katonája, jó vitéze” (2 Tim. 2,3). És: „… józan légy mindenekben, és a bajokat
szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd” (2
Tim. 4,5).
25
Megtartott (szódzó): megtart, biztonságban megőriz, megment, megszabadít,
biztonságba helyez, meggyógyít; egészségessé tesz; életben tart.
26
Szent élet: (hagiosz): tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti.
27
Végzése [(protheszisz): elhatározás, szándék, végzés.
28
Kegyelem: [(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm, jóindulat, kedvezés. öröm;
Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt, aki az
ellenkezőjét érdemelné.
29
És bár: „Őt – Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a
végső időben nyilvánította ki, és az idők végén tette láthatóvá értetek” (1Pét 1,20).
30
És így folytatja az apostol: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus
Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből,
a mennyeiek között a Krisztusban. A szerint, amint magának kiválasztott,
kiválogatott minket Őbenne a világ teremtetése, és elvetése előtt, hogy legyünk
mi szentek és feddhetetlenek, hibátlanok, kifogástalanok, szeplő nélküliek
teljesen épek, fogyatékosság nélküliek Őelőtte szeretet által” (Eféz. 1,3). Mert
kegyelemből részesültetek a megváltásban, és tartattatok meg, üdvözültetek hit
által; és ez nem tőletek van, nem a magatok érdeme: Isten ajándéka ez. Nem
cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék, ne dicsekedhessék” (Eféz. 2,8-9).
Ugyanis: Mindenki vétkezett, eltévesztette a célpontot, és nélkülözi, szűkölködik,
híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja
meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [Más fordítás:
Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus
kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó
munkája fordított felénk]. Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta
engesztelő, véres áldozatul, - fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a
Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés - Azoknak, akik az ő
vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét
megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a
korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte és
megbocsátotta, türelme idején, az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása,
elengedése, és megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt,
béketűrésével, hogy e mostani időben, a mostani időszakban mutassa meg, és
jelentse ki igazságát. És kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is: mert
ahogyan ő igaz, megigazít mindenkit, és igazzá teszi aki Jézusban hisz, aki a
Jézus hitéből való. Mert egy az Isten, aki megigazítja, és megigazulttá
nyilvánítja a körülmetéltet hitből, éppúgy, mint aki a körülmetéletlent hit által, a
hiten keresztül” (Róm. 3,23-26.30). „Mi pedig: „tudjuk, hogy a törvény
cselekedetei alapján egy hústest sem igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba
vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a
Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény
cselekvése által nem igazul meg egy ember sem” (Gal. 2,16). „Hiszen azt tartjuk,
és valljuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől
függetlenül” (Róm. 3,28) „Mert amikor a pogányok, a nemzetekből valók, akik
nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint és természetszerűleg cselekszik
azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak
törvényt” (Róm. 2,14) „Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált.
Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye”
által” „hogy egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor.
1,29). „Mert régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző
kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, és rabjai, gonoszságban és irigységben
élők, gyűlölségesek, egymástól gyűlöltek, és egymást gyűlölők valánk. De mikor
a mi megtartó, üdvözítő Istenünknek jó volta, és az emberekhez való szeretete
megjelent; Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, nem
az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmasságából tartott
meg, üdvözített minket az újjászületésnek fürdője, a Szent Szellem megújítása, és
újjászülő, megújító fürdője által. Akit kitöltött reánk gazdagon a mi megtartó,
üdvözítő Jézus Krisztusunk által. Hogy az ő kegyelméből megigazulván,
2 Tim. 1,10 Megjelentetett31 szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá,
ismertté lett, és kijelentett pedig most a mi Megtartónknak32
Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése33 által, aki legyőzte,
és eltörölte34 a halált. Világosságra35 hozta és felragyogtatta, láthatóvá
tette pedig az életet,36 a természetfeletti életet és a halhatatlanságot37 a
romolhatatlan, el nem múló, soha véget nem érő életet az Evangélium
által. [Más fordításban: Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk,
Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és aki
hatóerejétől megfosztotta a halált, és az evangélium által világosságra
hozta az elmúlhatatlan életet, és halhatatlanságot]38
2 Tim. 1,11 Amelyre nézve tétettem én hirdetővé és apostollá, és a
pogányok a nemzetek tanítójává, meghatalmazott,teljhatalmú
megbízottjává, aki a küldő személy - az Úr Jézus - hatalmával szól,
cselekszik, akit felruházott hatalommal feladata elvégzésére.39

örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint, és részesei legyünk az örök
életnek” (Tit. 3,3-7).
31
Megjelentetett: (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá tesz; ismertté tesz;
kijelent; szemmel láthatóvá tesz.
32
Megtartónknak: (szótér): Üdvözítő, megváltó, szabadító, megtartó,
megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító.
33
Megjelenés: [(epiphaneia): megjelenés, feltűnés, ragyogás, megmutatkozás,
nyilvánvalóvá létel, az elrejtett istenség láthatóvá tétele.
34
Eltörölte (katargeó): érvénytelenítette, eltörölte. Szó szerint: teljesen
működésképtelenné tette.
35
Világosság: (phótidzó): megvilágít, világosságra hoz, láthatóvá tesz.
36
Élet (dzóé): A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája.
37
Halhatatlanság: (aphtharszia): romolhatatlanság, el nem múlás,
múlhatatlanság, örökkévaló.
38
Mert: „Őbenne vala az örökélet, és az örökélet vala az emberek világossága
és fénye. És a világosság, a fény a sötétségben fénylik, a sötétségben világít,
felragyog, és tündöklik, de a sötétség nem fogadta be azt, mert nem fogta fel,
nem ismerte meg, nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni, fogva
tartani. (A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a
világosság fölött)” (Ján. 1,4-5). Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a
világba, és az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden e világra
jövő embert. Ő jött el a világba. A világban volt és a világ általa lett, de a világ
nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).
39
És így folytatja az apostol: „Nékem, minden szentek között a
legeslegkisebbnek adatott, nekem jutott osztályrészül ez a kegyelem, hogy a
pogányoknak, a nemzeteknek hirdessem a Krisztus végére mehetetlen,
mérhetetlen, és felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen
gazdagságát” (Eféz. 3,8). Mert az Úr Jézus az: „Aki által kaptuk, és vettük a
kegyelmet, Isten jóindulatát, és kedvezését, és az apostolságot, az apostoli
küldetést, az apostoli megbízást a hitben való engedelmességnek okáért, hogy a
2 Tim. 1,12 Amiért elviselem, eltűröm és elszenvedem ezeket is: de
nem szégyellem; mert tudom, kinek hittem, mert ismerem Őt, Jézust,
akiben hiszek, és bizonyos vagyok benne, és meg vagyok győződve,
hogy Ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra. [Más
fordítás: Mert tudom, hogy neki van hatalma, mert Ő erős, hatalmas,
és képes arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra]40
2 Tim. 1,13 Az egészséges, romlatlan, az Igéhez hű beszédeknek,
igéknek példáját megtartsd, sőt ragadd meg, és birtokold, amiket
éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben, és szeretetben.
[Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges tanítást,
azokat az igéket, amit tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd,
és ezt kövesd, azzal a hittel teli meggyőződéssel, bizonyossággal és
Isten szerinti szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása].
2 Tim. 1,14 A rád bízott, és néked átadott drága kincset őrizd meg a
bennünk lakozó Szent Szellem által41

hitnek minden nemzet meghódoljon. Hogy minden pogányok, minden nép, és
nemzet között munkálkodjunk az ő nevéért, az Ő neve dicsőségére” (Róm. 1,5). Ő
az: Aki adta önmagát váltságul mindenkiért, mint tanúbizonyság a maga
idejében, Ami végett rendeltettem én hirdetővé és apostollá - igazságot szólok a
Krisztusban, nem hazudok, - pogányok, nemzetbeliek tanítójává, hogy hitre és
igazságra tanítsam a népeket” (1 Tim. 2,6-7).
40
És hogy mi az a kincs,erről így ír Timóteusnak: „Óh Timóteus, őrizd meg a mi
rád van bízva, a rád bízott kincset, a hitet és ismeretet, elfordulván a
szentségtelen, tisztátalan, közönséges, üres beszédektől, a világi,
újdonsághajhászó fecsegéstől, és a hamis nevű ismeretnek, a hamisan
tudománynak nevezett álismeret ellenvetéseitől” (1 Tim. 6,20).
41
Az apostol újra - és újra így buzdítja az Istent szeretőket: „Timóteus, őrizd
meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek, tudásnak
nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, Amellyel némelyek
kevélykedve, a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21).
De: „Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való
kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok-sok tanú előtt, és sok bizonyság
által, azokat add át megbízható embereknek, kik másoknak a tanítására is
alkalmasak lesznek” (2 Tim. 2,1-2). Mert: „A gonosz emberek és ámítók pedig
még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De te
maradj meg azokban, amiket tanultál, és amiről megbizonyosodtál, és amik reád
bízattak, tudván kitől tanultad” (2 Tim. 3,13-14). Olyan légy: „Aki a tudomány
szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy bátoríthasson az egészséges
tudománnyal, és meggyőzhesse az ellenkezőket. Mert van sok engedetlen, hiába
való beszédű és csaló, akik fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek
között” (Tit. 1,9-10).
2 Tim. 1,15 Azt tudod, hogy elfordultak tőlem, és elhagytak,
cserbenhagytak az Ázsiabeliek mind, kik közül való Figellus és
Hermogénes.
2 Tim. 1,16 Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus háza népének: mert
sokszor meglátogatott és felüdített, megvidámított engem; és az én
bilincsemet nem szégyellte;
2 Tim. 1,17 Sőt mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is
talált.
2 Tim. 1,18 Az Úr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az
Úrnál ama napon. És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban, te
tudod legjobban42

2 Tim. 2. Az Istennek tetsző harcosok, Krisztus Jézus hűséges
katonái.

2 Tim. 2,1 Te annakokáért én fiam, erősödjél meg, és légy hatalmassá
a Krisztus Jézusban való kegyelemben.43 [Más fordítás: Te azért
gyermekem, meríts hatalmat a Krisztus Jézusban megjelent
kegyelemből]44
2 Tim. 2,2 És amiket tőlem hallottál, és megértettél sok bizonyság
által, és sok tanú előtt, azokat add át, és bízzad hű, és megbízható
emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak és képesek
lesznek.45

42
És így folytatja az apostol: „Igyekezzél hozzám jőni hamar. Mert Démás
engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalonikába.
Krescens Galáciába. Titus Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkust
magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem hasznomra van a szolgálatra” (2
Tim. 4,9-11). És így: „Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt
mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik” (2 Tim. 4,16).
43
Kegyelem (kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, és jóindulatú gondoskodása.
44
Hogy megvallhassad velem együtt, hogy: „Mindenre van erőm az által, aki
hatalomra segít engem; és mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad”
(Fil. 4,13).
45
És hogy milyennek kell lenni annak, aki tanításra alkalmas, arról így beszél az
apostolon keresztül a Szent Szellem: „Ha van feddhetetlen, kifogástalan, nem
vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem adó, egy feleségű férfiú, -
monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben. - Akinek hívő és megbízható,
keresztény felesége van, olyan aki nem vádolható azzal, hogy a megmentetlen
állapotból fakadó, veszélyes életmódot folytatja, és kicsapongó, züllött,
elvetemült, mértéktelen, orgiákon résztvevő. Avagy nem engedetlen gyermekei
vannak, akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok, akik nem helyezik alá
magukat a szülői tekintélynek. Mert szükséges, hogy a püspök, a felügyelő, a
felvigyázó feddhetetlen és kifogástalan legyen, mint Isten sáfára, mint Isten
2 Tim. 2,3 Te azért a munkának terhét hordozzad,46 és szenvedd el a
nehézségeket, nyomorúságot, bajt, bántalmat, mint a Jézus Krisztus jó
vitéze,47 derék, vitéz, bátor, használható, hasznos, a háborúban aktívan
részt vevő katonája.48
2 Tim. 2,4 Egy harcos49 sem elegyedik bele az élet dolgaiba,50 nem
bonyolódik, nem gabalyodik, nem keveredik bele a megélhetés, a

intézője, és ne legyen vádolható. Nem akaratos, nem önelégült, öntelt,
önkényeskedő, a maga tetszését kereső, vagy kihívó, nem kemény, kegyetlen, sem
elbizakodott, önhitt, vagy kevély. Nem haragos, nem indulatos, vagy hirtelen
haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló.
Nem részeges, nem borissza, vagy alkoholista, nem verekedő, nem erőszakos,
arrogáns, harcias, veszekedő, civakodó, támadó. Nem rút és aljas nyerészkedő,
és nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi. (Más fordítás: Mert a felügyelő Isten
népére visel gondot, ezért szükséges, hogy kifogástalan életet éljen, és ne
lehessen jogosan vádolni. Szükséges, hogy ne legyen önfejű, vagy beképzelt, ne
legyen hirtelen haragú, vagy részeges, se kötekedő, verekedő, vagy olyan ember,
aki mások kárára próbál meggazdagodni). Hanem vendégszerető, aki a
vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja. Jónak kedvelője, és a jóra
hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos. Mértékletes és józan
gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott,
megbízható, ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó. Igaz, és
igazságos, méltányos, pártatlan, és megigazult, az Isten által igazzá tett. Tiszta
és tisztességes, szent, hívő, tehát Istennek tetsző. Önmegtartóztató, fegyelmezett,
mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, vagyis önmagát legyőzni képes
legyen. Aki a tudomány szerint való, igaz, őszinte, szavahihető, becsületes, és a
hívőhöz illő beszédhez, az Igéhez tartja magát, és aki ragaszkodik az Igéhez, és
kitart az Ige mellett. Aki képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni az
egészséges tudománnyal, a romlatlan tanítással, és ismeretben részesíteni
másokat. Aki meg tudja győzni az ellenkezőket, megcáfolva, feltárva, és ismertté
téve a tényeket az ellentmondóknak. (Más fordítás: Aki ragaszkodik, amire
taníttatott, a megbízható, és hiteles Igéhez, hogy képes legyen bátorítani,
buzdítani is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és megcáfolni is az
ellentmondókat)” (Tit. 1,5-9).
46
A munkának terhét hordozzad (kakopatheó): szenvedd el a nehézségeket,
nyomorúságot, bajt, bántalmat, a szenvedést.
47
Jó vitéz (kalosz sztratiótész): derék, vitéz, bátor, használható, hasznos, a
háborúban aktívan részt vevő katona.
48
És folytatódik a kijelentés minden Krisztusban hívő embernek, hiszen
Timóteus jelentése: aki Istent tiszteli; istenfélő: „Ezt a parancsolatot, ezt a
tanítást adom néked, és kötöm a lelkedre, fiam Timóteus, a rólad való korábbi
jövendölések, a próféciák szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel.
[Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon
állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi
harcot jó stratégiával]” (1 Tim. 1,18).
49
Harcos (sztrateuomai): hadseregben szolgáló katona.
biológiai / testi élet: megélhetés, vagy a vagyon ügyeibe, vagy
gondjaiba, vagyis a földi élet fenntartásáért végzett tevékenységbe,
küzdelembe. Hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta,51 a
hadvezérnek, a sereg főparancsnokának. (Más fordítás: Senki, aki
táborba száll, nem bonyolódik bele a megélhetés, a testi élet
foglalatosságaiba, hogy annak megnyerje tetszését, aki őt katonának
fogadta)52
2 Tim. 2,5 Ha pedig küzd,53 versenypályán küzd, harcol, versenyez is
valaki, nem koronáztatik meg,54 nem részesül győzelmi díjban, ha
nem szabályszerűen küzd, harcol, versenyez.55
50
Nem elegyedik bele az élet dolgaiba (emplekó): nem bonyolódik, nem
gabalyodik, és nem keveredik bele a megélhetés, a biológiai / testi élet, a
megélhetés, vagy a vagyon ügyeibe, vagy gondjaiba, vagyis a földi élet
fenntartásáért végzett tevékenységbe, küzdelembe.
51
Harcossá avat (sztratologeó): aki seregébe bevette, vagyis a hadvezérnek, a
sereg főparancsnokának.
52
Az Úr Jézus parancsa a minden korban élő tanítványaihoz: „Ne szerezzetek se
aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két
felsőruhát, se sarut, se botot mert méltó a munkás a kenyerére, a táplálékára”
(Mt. 10,9-10). És: „Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit
ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára, az ő bérére…” (Luk. 10,7). Aki
cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, és megelégedik
eledellel, de aki hiábavalóságokat hajszol és követ, az esztelen és bolond” (Péld.
12,10). Aki a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja, műveli az ő
földét, megelégedik étellel, annak elég kenyér jut; aki pedig hiábavalóságok
után futkos, és azokat hajhássza, megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19).
53
Küzd (athleó): versenypályán küzd, harcol, versenyez.
54
Nem koronáztatik meg (sztephanoó): nem részesül győzelmi díjban.
55
Ezért buzdítja így az apostol a hívőket: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához
méltóan, az Evangéliumnak megfelelően éljetek és viseljétek magatokat. [Más
fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való
forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]” (Fil. 1,27). És így
folytatódik a kijelentés: „Legyetek az én követőim, és a velem együtt követők
atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, és a szerint élnek, amiképpen
mi néktek példátok vagyunk. Mert sokan járnak, és élnek másképpen, kik felől
sokszor mondtam néktek, most pedig könnyezve, és sírva is mondom, hogy ők a
Krisztus keresztjének, kínoszlopának ellenségei; Kiknek végük veszedelem, és
pusztulás, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban
van, mert azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik. Akik mindig a földiekkel
törődnek, a földiekhez ragaszkodnak, s eszüket földi dolgokon járatják. Mert a
mi országunk és polgárjogunk / modern szóval: állampolgárságunk / =
magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk a mennyekben van,
ahonnét a megtartó, szabadító, megmentő, üdvözítő, védő, pártfogó, gyógyító Úr
Jézus Krisztust is, mint üdvözítőt várjuk türelmetlenül, sóvárogva;” (Fil. 3.17-20).
És az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „És kérve kértünk és buzdítottunk,
2 Tim. 2,6 Aki munkálkodik, és fáradozik, a földművesnek kell a
gyümölcsökből, a termésből először részesülnie.56

hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, és éljetek az Istenhez méltó módon,
aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Mert: Erre hívott el titeket a mi
evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus
dicsőségében” (2 Thess. 2, 12.14). „Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár
távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen egy Szellemben,
egy akarattal, egy szívvel, egyetértően viaskodván, és bajtársian együtt
küzdötök az evangélium, az örömüzenet hitéért” (Fil. 1,27). Hogy járjatok, és
éljetek méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt
teremvén és növekedvén az Isten megismerésében. Úgy ahogy tanultátok is
Epafrástól, a mi szerelmes, Isten szerinti szeretettel szeretett
rabszolgatársunktól, aki hűséges, megbízható rabszolgája tiérettetek és ti
köztetek a Krisztusnak” (Kol. 1,10.7). És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így
jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak
tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek,
amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről
gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is
én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).
56
Hiszen: „Ki száll táborba, és kicsoda katonáskodik, vitézkedik bármikor is a
maga zsoldján, a saját költségén? Kicsoda plántál, és ültet szőlőt, és nem eszik
annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem iszik a nyájnak
tejéből? Vajon emberi módon, emberi megfontolásból, és emberi okoskodással
beszélem-e ezeket? Vagy nem ezeket mondja-e, nem így nyilatkozik-e a törvény
is? Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek
száját. Ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára. Avagy talán az ökrökre
van-e az Istennek gondja? Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten? Avagy
nem érettünk mondja-e inkább? Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt,
vagyis a szántóvetőnek, elváró reménység alatt kell szántania, és aki csépel,
abban az elváró reménységben teszi, hogy részesül a termésben. Ha mi néktek a
szellemieket, a szellemi javakat vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti hústesti, az
anyagi, földi javaitokat aratjuk? [Más fordítás: Nagy dolog-e, hogy aztán a hús
világához tartozókat a hústest számára valókat aratjuk abból, ami a tiétek]? Ha
mások élnek nálatok e joggal, e kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással,
mért nem inkább mi? Nekünk nincs több jogunk hozzá? De mi nem éltünk e
jogunkkal, e szabadsággal, felhatalmazással, mi nem használtuk ezt a jogot,
hanem mindent eltűrünk, elviselünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk, és
gátat ne vessünk a Krisztus Evangéliuma az örömüzenet, a jó hír, a győzelmi hír
elé. Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, vagy akik a
templomban, a szentélyben szolgálnak, a szenthelyből származó eledellel élnek,
vagyis a szentélyből valókat eszik, és akik az áldozati oltár körül forgolódnak,
serénykednek, szolgálnak, az oltárral együtt veszik el részüket? Hogy az oltárra
vitt adományokból részesednek?” (1 Kor. 9,7-13). Isten a papi szolgálat jutalmáról
így rendelkezett: „Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé én néked adtam az én
felemelt áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai nékem szentelnek,
néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési díjul, örökkévaló rendelés
2 Tim. 2,7 Értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást,
értelmet mindenekben. [Más fordítás: Gondolkozz azon, amit mondok,
és az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts].
2 Tim. 2,8 Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a
halálból, ki a Dávid magvából való az én Evangéliumom szerint:57
2 Tim. 2,9 Amelyért, mint egy gonosztevő,58 mint egy bűnöző
szenvedek mind a fogságig, a bilincsekig. de az Istennek beszéde,
Igéje nincs bilincsbe verve. [Más fordítás: Ez az örömüzenet, amiért
minden nyomorúságot elhordozok, egészen a bilincsekig, és
börtönig].59
szerint. Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem égettek el:
minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi
áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb
adomány. Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert
jutalmatok ez néktek a gyülekezet, a kijelentés sátorában való szolgálatokért”
„Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy
juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, az állát meg a gyomrot. Add neki
gabonád, mustod és olajad első termését is, meg juhaidnak először lenyírt
gyapját. Mert őt választotta ki Istened, az ÚR, valamennyi törzsed közül, hogy
ott álljon és szolgáljon az ÚR nevével áldva, ő és fiai minden időben” (4 Móz.
18,8-9.31; 5 Móz. 18,3-5). És az apostol hivatkozik Isten örökkévaló rendelésére:
„Mert azt mondja az Írás: „… Méltó a munkás a maga jutalmára, a maga
bérére” (1 Tim. 5,18).
57
Erről tesz bizonyságot az apostol minden gyülekezetben, ahogy ez megírásra
is került a próféciákban: „És mikor őt - Sault - elveté, támasztá nékik Dávidot
királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút,
Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghezviszi. Ennek magvából
támasztott Isten ígérete szerint Izráelnek üdvözítőt, Jézust” (Csel. 13,22-23).
„Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom
utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem, és szilárddá
teszem az ő királyságát” (2 Sám. 7,12). Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, és
nem tér el attól, nem másítja azt meg: Ágyékod gyümölcsét ültetem trónodra”
(Zsolt. 132,11). „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy
virágszál nevekedik. (Más fordítás: Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás
sarjad gyökereiről)” (Ésa. 11,1). A feltámadott Úr kijelentéssel erősíti meg a
próféciákat: „Én vagyok Dávidnak ama gyökere, és új hajtása és ága…” (Jel.
22,16). Ennek az örömhírnek hirdetésére hívta el az Úr Pál apostolt, az: „Isten
Evangéliumának, Örömhírének, győzelmi hírének, a győzelmes hadvezérről
szóló jó hírnek hirdetésére és prédikálására, Melyet eleve, és amit már hajdan
megígért az ő prófétái, - az Ő nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek
által - a szentírásokban, Az ő Fia felől, a mi Urunkról, Jézus Krisztusról, aki
Dávid magvából lett hústest szerint” (Róm 1,1-3).
58
Gonosztevő (kakúrgosz): rosszat munkáló, bűnöző.
59
Az Úr Jézus felkészíti tanítványait az üldözésekre: „Emlékezzetek meg ama
beszédekről, azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
2 Tim. 2,10 Annakokáért mindent elszenvedek, eltűrök, elviselek,
kibírok a választottakért, hogy ők is elnyerjék, és birtokba vegyék a
Krisztus Jézusban való üdvösséget, szabadulást, megmenekülést örök
dicsőséggel, fényességgel, ragyogással egyben.
2 Tim. 2,11 Igaz beszéd ez, és megbízható az ige. Mert ha vele együtt
meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.60

szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én
beszédemet, az én igémet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt
az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött
engem” (Ján. 15,20-21). De azt is kijelenti, hogy: „Boldogok, akik háborúságot
szenvednek, akiket üldöznek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa”
(Mát. 5,10). És az apostol így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok vagytok, ha
Krisztus nevéért gyaláznak, ha szidalmat kaptok, és ócsárolnak titeket. Mert
megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Szelleme. Amit amazok
káromolnak és becsmérelnek, és tiszteletlenül beszélnek Róla ugyan, de ti
dicsőítitek azt” (1Pét 4:14). Pál apostol a római hívőknek megvallja, hogy miért
van láncok között: „Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek
veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot” (Csel. 28,20). Timóteust
pedig így bátorítja: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se
engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje
által” (2 Tim. 1,8). Péter apostol is így bátorítja Krisztus népét: „De ha
szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne
féljetek, se zavarba ne essetek, és a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se
meg ne rettenjetek” (1 Pét. 3,14). Mert bármi történik, az Ige terjed tovább:
„Mert: „az Istennek beszéde, igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony, élő
energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű
fegyvernél, minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek
és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az
ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre
alkalmassá teszi a gondolatokat, és a szívnek, a szellemi élet központjának
indulatait, és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását”
(Zsid. 4,12).
60
És folytatódik a kijelentés: „Avagy nem tudjátok-é, és nem értitek, hogy mi,
akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?
Eltemettettünk, szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés
által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és életre kelt Krisztus a halálból,
a halottak közül az Atyának dicsősége fényessége, ragyogása, ereje által,
azonképpen mi is új, újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, természetfeletti
életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé
lettünk, egybenőttünk, és egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok
leszünk, feltámadásával is összenőttekké leszünk, egyesülünk. Tudván azt, hogy
a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, oszlopra feszíttetett, hogy
megerőtlenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek
teste, a céltévesztett én. És megsemmisüljön, elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné
váljon a bűn hatalmában álló, a céltévesztett test, az egó, az én, hogy ezután ne
2 Tim. 2,12 Ha tűrünk, kitartunk, és állhatatosak vagyunk, vele együtt
fogunk uralkodni is, vele együtt királyságra fogunk jutni mi is: ha
megtagadjuk,61 elutasítjuk, ő is megtagad, elutasít minket;
2 Tim. 2,13 Ha hitetlenkedünk, ha hűtlenek, és engedetlenek vagyunk,
ő hű és megbízható marad: ő magát meg nem tagadhatja, el nem
utasíthatja.62
2 Tim. 2,14 Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve63 őket, Istent tanúul
híva, és az Úr színe előtt, az Ő jelenlétében, hogy ne vitatkozzanak,64
ne vívjanak szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak haszontalanul a

legyünk rabszolgája, és ne szolgáljunk a bűnnek, ne legyünk a céltévesztés
rabszolgái. Mert aki így meghalt, felszabadult a bűn alól, és megigazult; és
igazzá lett, felmentést nyert a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL. Hogyha pedig
meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy együtt élünk is Ővele. Tudván, és biztosak
vagyunk abban, hogy Krisztus, aki miután feltámadt a halálból, a halottak közül,
többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik” (Róm. 6,3-9). „Isten
ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani”
(1Kor. 6,14).
61
Megtagad (arneomai): elutasít.
62
Az Úr Jézus kijelentése: „Aki pedig megtagad, elutasít, és visszautasít engem
az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt” (Mát. 10,33).
És hogy mit jelent az Úr megtagadása, arról így beszél Ő maga: „Mondom pedig
néktek: Valaki vallást tesz énrólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást
tesz arról az Isten angyalai előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt,
azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt” (Luk. 12,8-9). „Mert valaki szégyell
engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő
az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval” (Luk. 9,26). Márk is
bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert valaki szégyell engem és az
én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között és előtt, az embernek Fia is
szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal”
(Márk. 8,38). Pál apostol így bátorítja Timóteust, és a minden időben élő, Istent
szeretőket: „Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő
foglyát; hanem velem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma és
ereje szerint” (2 Tim. 1,8). A feltámadott Úr ígérete: „Aki győz, az fehér ruhákba
öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak
nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt” (Jel. 3,5). Ezt tudva így bátorít
az apostol: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van”
(Zsid. 10,35). „Mert megbánhatatlanok és visszavonhatatlanok az Istennek
ajándékai, Isten kegyelme és a Szellem megnyilvánulása és az ő elhívása” (Róm.
11,29).
63
Kérvén, kérve (diamartüromai): Istent tanúul híva.
64
Ne vitatkozzanak (logomakheó): ne vívjanak szócsatát, és ne szavakon
lovagoljanak.
hallgatóknak romlására65 felforgatására, rombolására, aminek
eredménye: aposztázia, hitehagyás.66
65
Hallgatóknak romlására (katasztrophé): felforgatására, rombolására, aminek
eredménye: aposztázia, azaz hitehagyás.
66
Az Úr Jézus figyelmeztetése: „De mondom néktek: Minden hivalkodó,
haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen beszédért,
megnyilatkozásért, és Igéért, amit beszélnek, amit valaha kimondanak az
emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből,
kijelentésedből, tanításodból, prédikációdból, ismertetel, és szavaid alapján
nyilvánítanak megigazultnak. És a te beszédedből ismertetel hamisnak, mert
szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz
magadra ítéletet” (Mát. 12,36-37). Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem:
„Semmi rothadt, bomlasztó, tisztátalan beszéd a ti szátokból ki ne származzék, ki
ne jöjjön. Hanem csak akkor szóljatok, ha az jó, és amely hasznos a szükséges
építésre, hogy áldásos legyen, és kegyelmet közöljön a hallgatóknak. Hogy
áldást, üdvözítő erőt hozzon azokra, akik hallják” (Eféz. 4,29). Hát: „… vessétek
el magatoktól ti is… szátokból az istenkáromlást, rágalmazást, az ocsmány
beszédet, az átkozódást, és a gyalázatos mocskos, trágár beszédet” (Kol. 3,8).
„Mert gonoszságod oktatja, és a bűn tanítja erre a te szádat, és a csalárdok, a
ravaszok nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged, és saját szád tesz
bűnössé, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak, és vallanak ellened” (Jób. 15,5-6).
Jakab apostolon keresztül is figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai,
testvéreim… Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az
egész testét, egész valóját is megzabolázni, és meg tudja fékezni” (Jak. 3,1-2).
Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének
jövedelmével lakik jól. Mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog
jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Mind a halál,
mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy
eszi annak gyümölcsét. (Más fordítás: Élet és halál van a nyelv hatalmában,
amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21). Ezért
mindenkor az élet beszédét szóljátok, és: „A Krisztusnak beszéde, Igéje lakozzék
ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és bátorítva egymást
zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti
szívetekben az Úrnak” (Kol. 3,16). És így folytatódik a figyelmeztetés minden
Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, - hiszen Timóteus jelentése: Isten
szerető és tisztelő: „Ha valaki másképpen, és mást tanít, és nem követi a mi
Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit, romlatlan igéit és a kegyesség
szerint való, a hitnek megfelelő tudományt, és tanítást. Az felfuvalkodott, öntelt,
dölyfös, elvakult, értelmetlen, önhitt, aki semmit sem ért, és semmit sem ismer, és
tud. Hanem vitatkozásokban és szóharcokban, a szavakkal való csatározásnak
betegségében szenved, kedveli a vitatkozásokat és a szőrszálhasogatást,
fölösleges kérdéseken és szavakon nyargal, amelyekből származik irigység,
féltékenység, rosszindulat, gyűlölet, viszálykodás, veszekedés, vita, vetélkedés,
harc, káromlások, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás,
rosszakaratú, káros, gonosz, rosszindulatú gyanúsítások. Megbomlott elméjű,
zavart eszű és az igazságtól megfosztott, a valóságot elvető, a valóság iránt vak,
2 Tim. 2,15 Igyekezzél, törekedj rá, és fáradozz, szentelj figyelmet,
legyen gondod, és tegyél meg mindent azért, hogy Isten előtt
becsületesen67 megállj olyan emberként, aki megbízható, hiteles, mint
oly munkás, aki szégyent nem vall. Aki helyesen hasogatja az
igazságnak beszédét. [Más fordítás: Aki egyenes utat vág a
valóságról, Isten igéjéről szóló beszédben; nem köntörfalaz, nem
beszél mellé, nem csűri-csavarja a szót, nem kerüli ki a kényes
kérdéseket].68
2 Tim. 2,16 A szentségtelen, közönséges,69 üres lármákat, a mindenki
számára megközelíthető, profán, közönséges, avatatlan, tisztátalan,
szentségtelen, üres fecsegést, szószátyárkodást pedig kerüld,70 térj ki
előle, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek, egyre előrébb
jutnak az istentelenségben. [Más fordítás: A közönséges, üres
locsogások elől térj ki, és az üres szócséplést kerüld, mert előbbre
sodornak az istentelenségben].71

az igazságot elferdítő embereknek hiábavaló, haszontalan időtöltése, és
elfoglaltsága, és torzsalkodásai, szüntelen súrlódásai. Akik az istenfélelmet, az
Isten tiszteletét pénzszerzésnek, kereseti lehetőségnek, jövedelmi forrásnak
tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. Óh Timóteus, őrizd meg a rád bízott
kincset. Elfordulván a szentségtelen, tisztátalan, közönséges, üres beszédektől, a
világias, üres, újdonsághajhászó fecsegéstől és a hamis nevű ismeretnek, a
hamisan tudománynak nevezett álismeret ellenvetéseitől. Amellyel némelyek
elismerve, és elfogadva, a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1
Tim. 6,3-6.20-21). „És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez,
mondákhoz, a mítoszokhoz oda fordulnak” (2 Tim. 4,4). „Mert van sok
engedetlen, hiába való beszédű és csaló, akik fecsegők és ámítók, különösen a
körülmetéltek között, Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot
megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14). „A szentségtelen és
vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd, és utasítsd el. Hanem gyakorold
magadat az Istenfélő, hívő életben” (1 Tim. 4,7). És: „… azokat szóljad, és azt
hirdesd, amik az egészséges tudományhoz illenek, és ami egyezik az egészséges
tanítással” (Tit. 2,1).
67
Becsületes (dokimosz): olyan ember, aki megbízható, hiteles.
68
A valóság beszéde pedig az Evangélium: „… az igazság a valóság=Ige
beszéde, Igéje, mely az evangélium, a jó hír, örömhír; győzelmi hír, a győztes
hadvezér érkezésének híre” (Kol. 1,5)
69
Közönséges (bebélosz): a mindenki számára megközelíthető, profán,
közönséges, avatatlan, tisztátalan, szentségtelen, üres fecsegést,
szószátyárkodást.
70
Kerüld (periisztémi): térj ki előle, kerüld ki.
71
És így buzdít az apostol: „Óh Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset.
Elfordulván a szentségtelen, tisztátalan, közönséges, üres beszédektől, a
világias, üres, újdonsághajhászó fecsegéstől és a hamis nevű ismeretnek, a
hamisan tudománynak nevezett álismeret ellenvetéseitől. Amellyel némelyek
2 Tim. 2,17 És az ő beszédük, az ő szavuk mint a rákfekély72 mint a
rákos daganat, mint az üszkösödő seb terjed,73 elharapózik, és pusztít
maga körül. Közülük való Himenéus és Filétus.
2 Tim. 2,18 Akik az igazság mellől, a valóság kérdésében
eltévelyedtek, a valóságtól elhajoltak azt mondván, hogy a
feltámadás,74 felemelkedés, felébredés, felkelés, felállás a halálból,
újra talpra állás, helyreállás már megtörtént,75 és feldúlják
megzavarják, és tönkreteszik némelyeknek a hitét, meggyőződését,
bizonyosságát.76

elismerve, és elfogadva, a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1
Tim. 6,3-6.20-21).
72
Rákfekély (gaggraina): rákos daganat, üszkösödő seb.
73
Terjed (nomé): elharapózik, és pusztít maga körül.
74
Feltámadás (anasztaszisz): felemelkedés, felébredés, felkelés, felállás a
halálból, újra talpra állás, helyreállás; A latin Vulgatában itt a resurrectionem
szó szerepel, aminek első jelentése: felemelkedés.
75
Megtörtént, megérkezett. »dr varga Zsigmond „Újszövetségi görög-magyar
szótár 55 oldal: a feltámadás eredménye már itt van, más feltámadás már nem lesz.
76
Akik bemerítkeztetek Krisztusban, azok: „A bemerítésben vele együtt
eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok, életre keltetek a halálból,
az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket,
kik holtak valátok a bűnökben, a melléesés, melléfogás, hibás lépés miatt és a ti
hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele,
megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13). Mert: „Isten ugyanis
feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).
Mert: „...ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a
halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a
ti halandó testeiteket, éneteket, személyeteket is az ő ti bennetek lakozó Szelleme
által... Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni
is” (Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11). Az apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés:
Vele együtt titeket is megelevenített, életre keltett, feltámasztott, akik megölötten
holtak valátok a ti vétkeitek, hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek és
bűneitek, a céltévesztésetek következtében. Melyekben jártatok, és éltetek egykor
evilág folyása, életmódja szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint.
Igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ama szellem szerint, mely most
az engedetlenség, és hitetlenség fiaiban munkálkodik, működik, és
tevékenykedik. Akik között forgolódtunk egykor, - hisz közéjük tartoztunk mi is
mindnyájan - a mi hústestünk kívánságaiban, amíg hústesti vágyainkban éltünk,
cselekedvén a hústestnek és a gondolatoknak akaratát, hajlamait, és természet,-
születésünknél fogva, emberi természetünk szerint - a természetes ösztönök, és
indulatok fiai valánk, mint a többi ember is. De az Isten gazdag lévén
irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett. (Más fordítás:
De a végtelenül irgalmas Isten abban mutatta meg isteni természetét, nagy
szeretetét irántunk), Minket, kik meg voltunk halva a vétkek, hibás lépések,
botlások, elesések, baklövések, melléfogások miatt, megelevenített, életre keltett
2 Tim. 2,19 Mindazáltal megáll az Istennek erős,77 rendíthetetlen,
szilárd fundamentuma,78 letett alapköve, melynek pecséte ez: Ismeri
az Úr az övéit és: Álljon el,79 különüljön el, határolja el magát,
tartózkodjon a hamisságtól,80 igazság / Ige / hiányától minden módon,
aki Krisztus nevét vallja, aki az Úr nevét ajkára veszi.81
2 Tim. 2,20 Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények
vannak, hanem fából és cserépből82 valók is; és azok közül némelyek
tisztességre, tiszteletre, megbecsülésre, némelyek pedig gyalázatra83
megvetésre, tiszteletlen bánásmódra valók. [Más fordítás: Amazokat
megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók]84
együtt a Krisztussal, - kegyelemből tartattatok meg, és kaptátok a megváltást.
Mert Isten kegyelme által szabadultatok meg, és üdvözültetek. És vele együtt
feltámasztott, életre keltett, és vele együtt ültetett maga mellé a mennyekben
minket, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,1-6 .
77
Erős (sztereosz): rendíthetetlen, szilárd.
78
Fundamentum (themeliosz themelion): letett alapkő.
79
Álljon el (aphisztémi): különüljön el, határolja el magát, tartózkodjon.
80
Hamisság (adikia): igazságtalanság, igazság / Ige / hiánya.
81
Az Isten által lefektetett alapkőről így hangzik a prófécia: „Ezért így szól az
én Uram, az Úr, Jahve az Örökkévaló: A Sionra egy követ teszek le alapul,
szilárd követ, drága sarokkövet. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16). Az
apostolok bizonyságtétele a prófécia beteljesüléséről: „Az Istentől nekem adott
kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá.
Vigyázzon azonban mindenki, és nézzen utána, ügyeljen arra, hogyan, és mi
módon épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, a lerakott
alapon kívül, amely egyszer vettetett, mint ami már megvan, amely a Jézus
Krisztus” (1 Kor. 3,10-11).
82
Cserépből (osztrakinosz): földből, vagyis agyagból, ami esendő törékeny.
83
Gyalázat (atimia): megvetés, tiszteletlen bánásmód.
84
Az Úr Jézus példázatokban mutatja be, hogy mit példáz az arany - és mit a
földből való edény: „Más példázatot is tárt eléjük, mondván: Hasonlatos a
mennyeknek országa, Isten királysága az olyan emberhez, aki az ő
szántóföldjébe jó magot vetett ugyan; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve
az ő ellensége és konkolyt, azaz vadbúzát vete a búza közé, majd odébbállt.
Mikor pedig kisarjadt a gabona és kalászba szökkent a vetés, és már magot
hozott, akkor láthatóvá lett, előtűnt a konkoly, a vadbúza is. A gazda szolgái
pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta, kitűnő magot vetettél-
e a te szántóföldedbe? Honnan van azért benne a konkoly, a vadbúza? Ő pedig
monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A rabszolgák pedig mondának
néki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén, kigyomláljuk, és összeszedjük azokat? Ő
pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, a vadbúzát, azzal
együtt netalán a búzát is gyökerestül kihúznátok, kitépnétek. Hagyjátok, hogy
együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az
aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, a vadbúzát, és kössétek kévékbe,
hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én magtáramba” (Mát. 13,24-
2 Tim. 2,21 Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre
tiszteletre, megbecsülésre való edény lesz, megszentelt85 Istennek
elkülönített, Istennek szentelt, Isten tulajdona. És hasznos, jól
használható, használatra alkalmas a gazdának az Úrnak, minden jó
cselekedetre alkalmas, felkészült.86
2 Tim. 2,22 Az ifjúkori kívánságokat,87 vágyakat, szenvedélyeket
pedig kerüld,88 menekülj el, fuss el, kerüld el, tartsd távol magadtól.
Hanem kövessed,89 gyakorold magad, törekedj rá, igyekezz elérni, az
igazságot,90 a megigazulást. A hitet, az Isten szerinti szeretetet, a
békességet,91 azokkal egyetértésben, akik segítségül hívják az Urat
tiszta szívből,92 mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan,
valódi, tiszta eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes bensőből.93

30). „Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett kerítőhálóhoz,
amely mindenféle halfajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt, a partra
vontak a halászok, és leülvén, a jókat, a használhatókat cserépedényekbe
gyűjtötték, a hitványakat és hasznavehetetleneket pedig kidobták” (Mát. 13,47-48).
85
Megszentelt (hagiadzó): Istennek elkülönített, Istennek szentelt, Isten tulajdona.
86
Megszentelt, azért, hogy: „Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó
cselekedetre felkészített” (2 Tim. 3,17).
87
Kívánság (epithümia): vágy, kívánság, szenvedély.
88
Kerüld (pheugó): menekülj el, fuss el, kerüld el, tartsd távol magad.
89
Kövessed (diókó): törekedj, gyakorold magad, igyekezz elérni.
90
Igazság (dikaioszüné): jogosság, méltányosság, megigazulás.
91
Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség;
jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.
92
Tiszta szív (katharosz kardia): mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, - amiben
nincs idegen anyag - hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, őszinte, romlatlan,
becsületes benső, a szellemi élet központja.
93
És cselekedd ezt, mert: „Krisztus Jézusban… semmi sem használ, csak az
Isten szerinti szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6). Mert: „A gyűlölet viszályt
teremt, de minden vétket elfedez, befed, betakar, elrejt, eltitkol a szeretet” (Péld.
10,12). „A parancsolatnak vége, célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása,
beteljesedése, és eredménye pedig a tiszta, őszinte, romlatlan, becsületes szívből,
a szellemi élet központjából, a bensőből, és jó lelkiismeretből, és igaz,
képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli, őszinte hitből fakadó, hitből
származó, Isten szerinti szeretet” (1 Tim. 1,5). Az Úr Jézus kijelentése:
„Boldogok, szerencsések, és a gondoktól és bajoktól mentes az életük, akiknek
szívük tiszta, érintetlen, vegyítetlen, őszinte, amibe nincs idegen anyag,
elegyítetlen. A szívükben, - bensőjükre nézve - tiszták: mert ők az Istent
meglátják, észreveszik, felfogják, mert megjelenik, megmutatkozik nekik” (Mát.
5,8). Ezért figyelmeztet a Szent Szellem: „Minden féltett dolognál jobban őrizd,
és óvd szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát,
tartsd távol szádtól a csalárdságot, és az ajkak álnokságát távoztasd el
2 Tim. 2,23 A botor94 meggondolatlan, ostoba, éretlen, buta, és
gyermekes,95 értelmetlen, nevelésre alkalmatlan vitatkozásokat,96 vitás
kérdéseket, kérdezgetéseket pedig kerüld,97 utasítsd, és hárítsd el, és
az ilyen vitatkozások elől térj ki. Tudván, hogy azok háborúságokat,98

magadtól” (Péld. 4,23-24). „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok,
gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok,
tanúskodások, Istenkáromlások” (Mát. 15,19). Ezért kéri Dávid, hogy: „Tiszta
szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt.
51,12). Mert: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére Isten jelenlétébe? És kicsoda
állhat meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja
lelkét, és nem sóvárog hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra, nem
esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, és megigazulást az üdvösség
Istenétől” (Zsolt. 24,3-5). Bizony: „Uram, Jahve Örökkévaló, ki lehet sátradnak
vendége? Kicsoda tartózkodhat, ki lakozhat sátorodban, a te hajlékodban, a Te
gyülekezetedben? Kicsoda lakozhat, és kicsoda nyugszik meg, és ki élhet veled
szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, aki tökéletes, fogyatkozás nélküli,
hibátlan, ártatlan, feddhetetlen, támadhatatlan. Igazságot, a valóságot, az igét
cselekszi, és törekszik a megigazulásra, és igazat gondol, és szól az az ő
szívében, és az igazságot, az igét forgatja szívében” (Zsolt. 15,1-2). Az: „Aki
szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség, és jóindulattal beszél: annak
barátja a király” (Péld. 22,11). Azok: „… látják az ő orcáját; és az ő neve
homlokukon lesz” (Jel. 22,4). Hát: „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog
hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, céltévesztők, és szenteljétek,
tisztítsátok meg szíveiteket, a bensőtöket ti kétszívűek, ti tétovázó, ingadozó
kételkedők” (Jak. 4,8). A prófétákon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy hogyan
lehet tiszta szívre szert tenni: „És adok néktek új szívet, és új szellemet adok
belétek, és elveszem, eltávolítom a kőszívet hústestetekből, és adok néktek
hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én
parancsolatimban járjatok, és rendelkezéseim szerint éljetek, és az én
törvényeimet megőrizzétek, és megtartsátok, és betöltsétek, és teljesítsétek”
(Ezék. 36,26-27). És ismét: „És adok nékik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor
engem féljenek, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő fiaiknak ő utánuk. És
örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való
jótéteménytől, jót teszek velük, és az én félelmemet adom az ő szívükbe, és
olyanná teszem szívüket, hogy tiszteljenek engem, hogy el ne távozzanak, és el ne
hajoljanak tőlem” (Jer. 32,39-40). És az Ígéret beteljesült az Úr Jézusban, aki
kijelentette: „… Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)
94
Botor (mórosz): buta, meggondolatlan, ostoba, értetlen, esztelen.
95
Gyermekes (apaideutosz): ostoba, értelmetlen, nevelésre alkalmatlan.
96
Vitatkozás (dzétészisz): vitás kérdéseket, kérdezgetéseket.
97
Kerüld [(paraiteomai): mellőzd, utasítsd el, hárítsd el, és az ilyen vitatkozások
elől térj ki.
98
Háborúságot (makhé): harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést.
harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést szülnek,99 okoznak,
teremtenek.100
2 Tim. 2,24 Az Úr rabszolgájának pedig nem kell,101 nem szabad, és
nem is szükségszerű torzsalkodni,102 harcolni, vitatkozni, veszekedni,
szóharcot folytatni, hanem legyen mindenkihez mindig és állandóan
nyájas,103 jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes, tanításra
alkalmas, türelmes104 aki elviseli a rosszat, higgadt, béketűrő. [Más
fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem
mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat
eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek].105
2 Tim. 2,25 Aki szelíden,106 jóindulattal, barátságossággal,
higgadtsággal tanítja, oktatja, képezi; neveli az ellenszegülőket,108

99
Szül (gennaó): létre hoz, okoz, teremt, vezet.
100
Mert aki ezt szereti, és kezdeményezi: „Az felfuvalkodott, aki nem tud
semmit, és semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved,
amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú
gyanúsítások” (1 Tim. 6,4). A Szent Szellem Pál apostolon keresztül többször
figyelmezteti a hívőket, hogy: „A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig
utasítsd el. Hanem gyakorold magadat az Istenfélő, hívő életben” (1 Tim. 4,7).
És: „… azokat szóljad, és azt hirdesd, amik az egészséges tudományhoz illenek,
ami egyezik az egészséges tanítással” (Tit. 2,1).
101
Nem kell (dei): nem szabad, nem szükségszerű.
102
Torzsalkodni (makhomai): harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot
folytatni.
103
Nyájas (épiosz): jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes
104
Türelmes (anexikakosz): aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt,
béketűrő.
105
És folytatódik a kijelentés, Isten emberei: „Senkit ne szidalmazzanak, senkit
ne szóljanak meg, ne veszekedjenek, sőt kerüljék a viszálykodást, gyöngédek,
megértőek legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2).
Nyilvánuljon meg rajtuk, és bennük: „…a Szellem gyümölcse: az Isten szerinti
szeretet, öröm, békesség, béketűrés, türelem, állhatatosság, kitartás, szívesség,
kedvesség, jóság, jószívűség, becsületesség, egyenesség, hűség, megbízhatóság,
hitelesség, szelídség, jóindulat, higgadtság, nyugodtság, mértékletesség,
önuralom, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22). Mert: „A megigazultnak gyümölcse
életnek fája; és életeket nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30). Legyenek bölcsek: A
felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos,
engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló, nem
kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik
azoknak, akik békességesen munkálkodnak, és békességet teremtenek” (Jak. 3,17-
18).
106
Szelíd (praotész): jóindulatú, barátságos, higgadt.
Ellenszegülők (antidiatithemai antidiatithémi): akik szembehelyezik
108

magukat, szembeszállnak, ellenkeznek, ellenszegülnek, kötekednek.
akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak, ellenkeznek,
ellenszegülnek, kötekednek. Ha talán adna nékik az Isten megtérést109
az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására, teljes tisztánlátást a
felismerésre, és megértésre, az igazság, a valóság, Krisztus
megismerésére.110
2 Tim. 2,26 És felocsúdnának111 kijózanodva, magukhoz térnének az
ördög,112 a sátán, a félrevezető, ellenség, ellenálló tőréből,
csapdájából, kelepcéjéből, foglyokká tétetvén az Úr rabszolgája által
az Isten akaratára, Isten elhatározása szerint. [Más fordítás: Talán
kijózanodnak, és feleszmélnek a vádló tőréből, ki élve fogta meg őket,
hogy akaratának engedelmeskedjenek].112

109
Megtérést (metanoia): az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatása.
110
Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság
ismeretére, az igazság, Isten Igéjének, és a testté lett Igének, Krisztusnak
megismerésére eljusson” (1 Tim. 2,4). És kövesse Krisztust, hogy róla is így
szólhasson az Úr: „Ímé az én szolgám, az én szeretett fiam, akit választottam. Az
én szeretettem, kedvencem, szerelmesem, akiben kedvem telik, akit én szeretek,
akiben gyönyörködöm, akiben tetszésemet lelem. Szellememet adom őbelé, és
Szellememet rálehelem, ráárasztom, és igazi változást hirdet a pogányoknak, és
hirdetni fogja az igazságot a népeknek, a nemzeteknek. Nem verseng, és nem szít
viszályt; Nem vitatkozik indulatosan, és nem kiáltozik; Az utcákon, és a
piacokon, és a tereken senki nem hallja szavát. A megrepedezett, és a
megroppant nádszálat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet, vagy a füstölgő
mécsest, vagy a pislákoló lámpást nem oltja ki, mígnem diadalomra, győzelemre
viszi az igazságot” (Mát. 12,18-20). Akiről már a próféták így szóltak: „Ímé az én
szolgám, akit gyámolítok, és támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel,
és akiben gyönyörködöm. Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt
igazán jelenti meg. Nem pislog, és meg nem reped, nem alszik ki, és nem törik
össze míg a földön törvényt tanít, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön,
és a szigetek várnak tanítására” (Ésa. 42,1.3-4).
111
Felocsúdnak (ananéphó): kijózanodva, magukhoz térnek.
112
Ördög / a sátán másik neve / (diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató,
félrevezető, ellenség, ellenálló, aki gáncsot akar vetni, mindent össze akar
zavarni, keverni, dobálni mind a világban, mind az egyénben, ott ahol a nagy
ELRENDEZŐ (vagyis Isten) végzi munkáját. A vádaskodó emberek az ördög fiai.
112
Mert: „Az ilyen hitetleneknek e létkor istene megvakította az elméit, a
gondolkozását, értelmét hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának,
örömüzenetének világosságát, aki az Isten képe, Isten képmása, hogy a
Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága, fénye ne ragyogjon fel
nekik” (2 Kor. 4,4). Ők azok: „Kik értelmükben, gondolkozásmódjukban
meghomályosodtak, mert sötétség borult az értelmükre, és elidegenültek az
isteni élettől, Isten életétől. Istentől, aki az élet forrása elszakadtak, mert
megmaradtak tévelygésükben a tudatlanság miatt, mely az ő szívük, az ő
2 Tim. 3. A Szentírás bölccsé tesz az üdvösségre;

2 Tim. 3,1 Azt pedig tudd, és értsd meg, hogy az utolsó napokban,114 a
legvégső időszakban nehéz,115 nehezen elviselhető, veszélyes,
ártalmas, kegyetlen, keserves, gyötrelmes, durva idők, és időszakok
következnek, és jönnek,117 és állnak be.116
2 Tim. 3,2 Mert lesznek az emberek magukat szeretők. Önzők,
pénzsóvárgók,118 kapzsik, fösvények fukarok. Kérkedők,119 dicsekvők,
fennhéjázók, elbizakodottak, hetvenkedők, kevélyek,120 gőgösek,
büszkék, fölényesek, káromkodók,121 rágalmazók, gyalázkodók,
becsmérlők, szitkozódók, szidalmazók, Istenkáromlók. Szüleik iránt
engedetlenek,122 csökönyösek, meggyőzhetetlenek, makacsok,
kegyetlenek, háládatlanok,123 köszönet nélküliek, tisztátalanok,124
szentségtelenek, elvetemültek, istentelenek, Isten nélküliek,
gonoszok.125

bensőjük keménysége, elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága miatt van bennük”
(Eféz. 4,18).
114
Utolsó napok (hémera): a legvégső időszakban.
115
Nehéz (khaleposz): nehezen elviselhető, veszélyes, ártalmas, kegyetlen,
keserves, gyötrelmes, durva.
117
A végső napokban, az újszövetségi időszakban, ahogy azt Isten Igéje
kijelenti: „Mikor pedig eljött, elérkezett az időnek teljessége, a beteljesedés
állapota, kibocsátotta, és elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született, aki
törvény alatt lett, a törvénynek alávetve, mert a törvény alá adatott. Hogy a
törvény alatt levőket megváltsa, kivásárolja, hogy elnyerjük, visszanyerjük a
fiúságot, és Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5). Az Ószövetségben megírt
történetek: „… megírattak pedig a mi tanulságunkra figyelmeztetésül. Azért
írták le, hogy okuljunk belőlük mi, akikhez az időknek, a világkorszakoknak vége
elérkezett, akik a végső, utolsó időkben élünk” (1 Kor. 10,11).
116
Állnak be (kairosz enisztémi): időszakok következnek, és jönnek.
118
Pénzsóvár (philargürosz): kapzsi, fösvény, fukar.
119
Kérkedő (aladzón): dicsekvő, fennhéjázó; elbizakodott, hetvenkedő.
120
Kevély (hüperéphanosz): gőgös, büszke, fölényes.
121
Káromkodó (blaszphémosz): rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó,
szidalmazó, Istenkáromló.
122
Engedetlen (apeithész): csökönyös, meggyőzhetetlen, makacs, kegyetlen.
123
Háládatlan (akharisztosz): köszönet nélküli.
124
Tisztátalan (anosziosz): szentségtelen, elvetemült, istentelen, Isten nélküli,
gonosz.
125
Péter apostol így figyelmezteti a szenteket: „Tudjátok meg először is azt,
hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint
járnak, és élnek” (2 Pét. 3,3). „És sokan fogják követni azoknak romlottságát, és
kicsapongásaikat; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a
telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek, és szép szavakkal
fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva
nem szünetel, mert ellenük már régóta készen van az ítélet, és romlásuk nem
szunnyad, nem kerülik el pusztulásukat. Főképpen pedig azok, akik a hústestet
követvén, tisztátalan kívánságban járnak, akik tisztátalan vágyaik után mennek,
és a hatalmasságot, és az Isten felségét megvetik. Vakmerők, elbizakodottak,
maguknak kedveskedők, akik a méltóságokat, a dicsőséges hatalmakat
káromolni nem rettegnek: Holott még az angyalok, akik erőre és hatalomra
nézve nagyobbak és felülmúlják őket, nem szólnak azok ellen az Úr előtt
káromló ítéletet. De ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra
és levágásra, elpusztításra valók, azokat, amiket nem ismernek káromolván,
azoknak pusztulásával, és hozzájuk hasonlóan fognak elpusztulni” (2 Pét. 2,2-
3.10-12). Ők azok: „Akik bár fölismerték sem értették Isten rendelkezését,
végzését, igazságát, hogy aki effélét művel, és cselekszik, méltó a halálra. Mégis
ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a tetteseknek, akik ilyeneket művelnek, még
helyeselnek is, velük egyetértenek, és oltalmazzák azokat” (Róm 1,32). És bár:
„Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy
utálatosak, hitetlenek és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és
csökönyösek, és minden jó cselekedetre alkalmatlanok, használhatatlanok, és
megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát. [Más fordítás: Hangoztatják, hogy
ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok,
semmi jóra nem képesek” (Tit. 1,16). Ezek azok a vallásos emberek – akik csak
beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak
– azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak, viperáknak fajzatai és ivadékai, mi
módon, és hogyan szólhattok jókat? Hogy is volnátok képesek jót beszélni, holott
gonoszak, rossz, káros, semmirekellő, hitványak vagytok? Mert a szívnek
teljességéből, bőségéből szól a száj. [Más fordítás: Mert amivel csordultig van,
amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. A jó ember az ő szívének jó kincseiből, jó
tárházából hordja elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz, rossz,
káros, semmirekellő, hitvány kincseiből és tárházából hozza elő, és szórja ki a
rosszat, a gonoszt. De mondom néktek: Minden hivalkodó, haszontalan,
hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen beszédért megnyilatkozásért, és
Igéért, amit beszélnek, amit valaha kimondanak az emberek, számot adnak majd
az ítélet napján” (Mát. 12,34.36-37). Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, -
az Úr Jézust - de az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg
abban az igazság” (1 Ján. 2,4). Vagyis nincs bennük Szent Szellem: „… mert a
Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6). „Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony
hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2). Az ember szívéről, bensőjéről Isten véleménye:
„És látá az Úr, hogy megsokasult, és elhatalmasodott az ember gonoszsága a
földön, és hogy az ember szíve gondolatának minden szándéka és alkotása
szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5). „… mert az ember szívének gondolata,
szándéka gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21). Mert: „Csalárdabb a
szív mindennél, gonosz és javíthatatlan az; kicsoda ismerhetné azt, és ki tudná
kiismerni? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem. Én… vagyok a szívek
vizsgálója, és aki a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai
szerint. mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete, és cselekedeteinek gyümölcse
2 Tim. 3,3 Szeretet nélkül valók,126 szívtelenek, érzéketlenek,
természetes / ösztönös szeretet nélküliek. Nincs bennük ragaszkodás,
és ösztönös vágy a gondoskodásra, és megsegítésre azok iránt,
akikhez fizikai kapcsolat, vérségi kötelék fűzi. Összeférhetetlenek,
keményszívűek a családjuk iránt. Kérlelhetetlenek,127
engesztelhetetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók,128 vádaskodók,
uszítók, hibáztatók, félrevezetők, pletykásak, árulók, rosszindulatúak,
ellenségeskedők, ellenségeskedést szítók, olyan személyek, akik
negatív beszéddel vagy tevékenységgel szétszakítják a kapcsolatokat,
és az embereket eltávolítják egymástól, és Istentől, vagyis sátáni
természetűek. Mértéktelenek129 erőtlenek, önkontroll nélküliek,
gyenge akaratúak, telhetetlenek, zabolátlanok, kegyetlenek,130
féktelenek, fékezhetetlenek, irgalmatlanok, lelketlenek, műveletlenek,
neveletlenek, vadak. A jónak131 nem kedvelői, a nemest, kiválót,
hasznosat, kedvezőt nem szeretők / nem kedvelők, a jóra nem
hajlandók, rosszakarók.132

szerint megérdemli” (Jer. 17,9-10). És hogy ki az az Úr, azt a feltámadott Úr Jézus
jelenti ki: „…én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…” (Jel. 2,23).
126
Szeretet nélkül valók (asztorgosz): szívtelenek, érzéketlenek, természetes /
ösztönös / szeretet nélküliek, nincs bennük ragaszkodás, ösztönös vágy a
gondoskodásra, és megsegítésre azok iránt, akikhez fizikai kapcsolat, vérségi
kötelék fűzi, összeférhetetlenek, keményszívűek a családjuk iránt.
127
Kérlelhetetlenek (aszpondosz): engesztelhetetlenek, összeférhetetlenek,
békétlenkedők.
128
Rágalmazók (diabolosz): vádaskodók, rágalmazók, uszítók, hibáztatók,
félrevezetők, pletykásak, árulók, rosszindulatúak, ellenségeskedők,
ellenségeskedést szítók, olyan személyek, akik negatív beszéddel vagy
tevékenységgel szétszakítják a kapcsolatokat, és az embereket eltávolítják
egymástól, és Istentől, mert sátáni természetűek.
129
Mértéktelenek (akratész): erőtlenek, önkontroll nélküliek, gyenge akaratúak,
mértéktelenek, telhetetlenek, zabolátlanok.
130
Kegyetlenek (anémerosz): féktelenek; fékezhetetlenek, irgalmatlanok,
lelketlenek, műveletlenek, neveletlenek, vadak.
131
Jónak nem kedvelői (aphilagathosz): a jót, nemest, kiválót, hasznosat,
kedvezőt nem szeretők / nem kedvelők, a jóra nem hajlandók, rosszakarók.
132
Az Úr Jézus kijelentése: „És mivelhogy a gonoszság, és a törvényszegés, és a
törvénytelenség megsokasodik, megnövekszik, elhatalmasodik, hogy
törvényrontással telik meg a világ, az Isten szerinti szeretet sokakban
meghidegül” (Mát. 24,12). Már a prófécia is figyelmeztet: „A gonosz, álnok ember
versengést szerez, és viszályt támaszt, és a súsárló, a rágalmazó elválasztja a jó
barátokat. Az erőszakos ember elhiteti és rászedi az ő felebarátját, és nem a jó
úton vezeti” (Péld. 16,28-29).
2 Tim. 3,4 Árulók,133 vagyis olyan személyek, akik gondolatban
érzéseikben már átadták a másikat ellenségei kezébe. Vakmerők,134
meggondolatlanok, szenvedélyesek, hevesek, elhamarkodottak,
féktelenek, felfuvalkodottak,135 önteltek, dölyfösen viselkedők, inkább
a gyönyörnek,136 az élvezeteknek szeretői, és hajhászói inkább, mint
Istennek szeretői, és keresői.137
2 Tim. 3,5 Kiknél megvan, akik megtartják, megőrzik az
istenfélelemnek, Isten tiszteletének, és a hitnek látszatát138 külső
formáját, hitben folyó életet színlelők ugyan, de megtagadják139

133
Árulók [(prodotész): vagyis olyan személyek, akik gondolatban érzéseikben
már átadták a másikat ellenségei kezébe.
134
Vakmerők (propetész): meggondolatlanok, szenvedélyesek, hevesek,
elhamarkodottak, féktelenek.
135
Felfuvalkodottak (tüphoó tüphoomai): elszállt-agyúak, önteltek, dölyfösen
viselkedők.
136
Gyönyörnek szeretői (mallon philédonosz): akik az élvezeteket szeretik, és
hajhásszák.
137
Így figyelmezteti a Szent Szellem az apostolon keresztül a Krisztus népét:
„Ezt mondom annak okáért, és kérve kérlek titeket, sőt figyelmeztetlek
benneteket, és bizonyságot teszek és emellett tanúként lépek fel az Úrban, hogy ti
többé ne járjatok, és ne éljetek úgy, mint egyéb pogányok, nemzetek az ő
elméjüknek hiábavalóságában. Mert őket hiábavaló gondolatok vezérelik. Kik
eltompultak, és érzéketlenné váltak. Reményvesztettségükben elfásultan, és
tehetetlenül, önmagukat arcátlanul és féktelenül kicsapongásra adták, minden
tisztátalanságnak, és kapzsiságnak mohó, telhetetlen, kielégíthetetlen
művelésére. [Más fordítás: Ezért érzésükben eltompulva, gátlástalanul
mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban.
Mindenféle gonosz és rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik magukat,
annyira elmerültek ezekben]” (Eféz. 4,17.19). És a kijelentés folytatódik: Bizony:
„…elég nékünk, hogy földi életünk elfolyt idejében a pogányok, a nemzetek
akaratát cselekedtük, hogy a múltban a pogányok szokásait követtük, járván
feslettségekben, kicsapongásokban, féktelenségben, kívánságokban,
részegeskedésekben, tobzódásokban, dorbézolásokban, dőzsölésekben,
ivásokban, tivornyázásokban, mulatozásokban, és undok bálványimádásokban ”
(1Pét 4,3). „Mert egykor mi is esztelenek, értelmetlenek, és balgák, engedetlenek,
meggyőzhetetlen, makacs, csökönyösek, tévelygők, félrevezetettek, becsapottak
voltunk. Különböző, és sok fajta kívánságoknak, vágyaknak, szenvedélyeknek és
gyönyöröknek szolgái, sokféle élvezeteknek rabszolgái voltunk, mert mindenféle
szenvedély és gyönyör hatalmában tartott bennünket. Gonoszságban,
rosszaságban, rosszindulatúságban és irigységben, féltékenységben,
rosszindulatban élők, gyűlölségesek, utálatosak, egymástól gyűlöltek, egymást
gyűlölők valánk” (Tit. 3,3).
138
Hitnek látszatát (morphószisz): külső formáját, hitben folyó életet színlelők.
139
Megtagad (arneomai): ellentmond, elutasít.
ellentmondanak, és elutasítják annak erejét140 a lényegét, erő-
megnyilvánulását, csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a csodát,
az ilyeneknél a hit ereje csődöt vall. És ezeket kerüld,141 fordulj el
ezektől, és tartsd távol magadtól ezeket.142

140
Hit ereje (dünamisz): lényege, erő-megnyilvánulás, csodatevő erő képessége,
hatalma, maga a csoda, az ilyeneknél a hit ereje csődöt vall.
141
Kerüld (apotrepó): fordulj el tehát ezektől, és tartsd távol magadtól.
142
Az Úr Jézus kijelentése: „… tehát az ő gyümölcseikről ismeritek fel, és
ismeritek meg őket, és ismertek rájuk” (Mát. 7,20). Hát: „Kérlek, buzdítlak pedig
titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat,
akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást,
meghasonlásokat támasztanak, akik háborúságnak okai volnának, és
botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget támasztanak a
tudomány körül, akik más tudományra tanítanának azon kívül, - vagy az
ellenkezőjét tanítják annak - melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el.
Kerüljétek őket; Térjetek ki előlük” (Róm. 16,17). Ezek azok, akik szakadásokat
okoznak, ezért: „Az eretnek embert, a szakadást szító tévtanítót, - aki
megosztottságot / szakadást idéz elő - egy vagy két intés, figyelmeztetés,
rendreutasítás után kerüld, és térj ki előle, és utasítsd el. Tudván, hogy az ilyen
ember kivetkőzött önmagából, rossz útra fordult, és eltévesztette a célt, hogy
romlott és vétkezik, aki saját magát ítéli el” (Tit. 3,10-11). Hiszen: „Aki félrelép és
eltér, eltávolodik, tovább megy, vagy aki túllép ezen, és nem marad meg a
Krisztus tudománya mellett, a Krisztusról szóló tanításban, annak egynek sincs
Istene, mert abban nincs benne Isten. Aki megmarad a Krisztus tudománya, a
Krisztusról szóló tanítás mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé, és abban
benne van az Atya is, meg a Fiú is. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a
tudományt, nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok azt be a házba, a gyülekezetbe,
amely a házatokban van, és azt ne köszöntsétek, és ne beszéljetek vele. Mert aki
örvendezve köszönti azt, és beszél vele, kapcsolatba kerül, és közösséget vállal
annak gonosz, rossz, káros cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11). Ezek azok, akik:
„Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy
utálatosak, hitetlenek és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és
csökönyösek, és minden jó cselekedetre alkalmatlanok, használhatatlanok, és
megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát” (Tit. 1,16). Ézsaiás így prófétál a
vallásos emberekről: „És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és
csak ajkaival tisztel és dicsőít engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy
irántam való félelmük csupán betanított emberi parancsolat lőn: Azért én úgy
bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a
bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad” (Ésa. 29,13-14).
Pál apostol idézi a próféciát, a jelenkorra alkalmazva: „Mert meg van írva:
„Elvesztem, vagyis eltörlöm, megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, a műveltek
tudását, és az értelmesek, okosak, éles eszűek, megfontoltak értelmét, okosságát,
tudását elvetem, elutasítom, megvetem, félretolom, semmivé teszem, eltörlöm”
(1Kor. 1,19). Az írástudóknak és a farizeusoknak, azoknak a csak vallásos
embereknek mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás prófétán
2 Tim. 3,6 Mert ezek közül valók azok, akik betolakodnak,143
beosonnak, beférkőznek a házakba, és belopakodnak a családokba, és
megnyerve maguknak foglyul ejtik,144 és fogságba vetik a bűnökkel,
és sérelmekkel megterhelt145 céltévesztésben lévő, hibákkal,
tévedésekkel elhalmozott és sokféle,146 változatos, különféle,
bonyolult kívánságoktól,147 vágytól és szenvedélytől űzött,148 vezetett,
irányított, hajtott asszonykákat.149
2 Tim. 3,7 Kik mindenkor, mindig, és minden időben tanulnak,
tanulmányozás, megfigyelés, vagy kutatás által ismeretet, tudást
szereznek, de az igazság, a valóság, Isten Igéjének, és a testté lett
Igének: Krisztusnak megismerésére,150 és megértésére, felismerésére,
soha el nem juthatnak, mert nem képesek eljutni. [Más fordítás:
Mindig igyekeznek új tanításokat hallani, de sohasem tudják az
igazságot valóban megismerni].

keresztül: „Képmutatók, kétszínű színészkedők, igazán, és találóan prófétált
felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közeledik hozzám, és ajkával csak
formálisan tisztel engemet; de távol tartja tőlem a szívét. Pedig hiába tisztelnek
engem, mert tévesen, hamisan tisztelnek, ha oly tudományokat tanítanak,
amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9).
143
Betolakodik (endünó): beoson, beférkőzik.
144
Foglyul ejtik (aikhmalóteuó): megnyernek maguknak és fogságba vetik.
145
Bűnökkel, megterhelt (hamartia szóreuó): céltévesztésben lévő, hibákkal,
tévedésekkel elhalmozott.
146
Sokféle (poikilosz): változatos, különféle, bonyolult.
147
Kívánság (epithümia): vágy és szenvedély.
148
Űzött (agó): vezetett, irányított, hajtott.
149
Ezek azok: „Akiknek be kell dugni, be kell fogni a szájukat, és le kell inteni
őket. Akik egész házakat, és egész családokat feldúlnak, felzaklatnak, és tönkre
tesznek, tanítván oly dolgokat, amiket nem kellene rút, szégyenletes, hitvány
nyereség, és haszonért. [Más fordítás: Ezek piszkos nyerészkedés kedvéért, és
rút nyereségért hamis tanításokat hirdetnek, és aljas haszonlesésből ártalmas
dolgokat tanítanak]” (Tit. 1,11). „Mert belopózkodtak, beférkőztek, és
észrevétlenül befurakodtak bizonyos személyek, akik régen beírattak, és akik
régóta elő vannak jegyezve, és ősidők óta előre kijelöltettek erre az elmarasztaló
ítéletre, és büntetésre. Istentelenek, Isten nélkül élők, elvetemültek kik a mi
Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, arcátlanul megváltoztatják,
átalakítják, és mássá teszik, és ezzel más helyzetbe visznek, és az egyetlen Istent
és uralkodót, a mi Jézus Krisztusunkat megtagadva elutasítják” (Júd. 1,4). Ezek:
„üres, fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják feslett
életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől.
Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki
rabja lesz annak, ami legyőzte” (2 Pét. 2,18-19).
150
Megismerés (epignószisz): megértés, felismerés, teljes tisztánlátás.
2 Tim. 3,8 Miképpen pedig Jánnes, és Jámbres ellene állottak, és
ellenszegültek Mózesnek, és fölkeltek, és harcoltak ellene, akképpen
ezek is ellene állanak az igazságnak, és ellenszegülnek,
szembeszállnak, harcolnak a valóság ellen. Megromlott elméjű,151 a
hitre nézve nem becsületes, a hit szempontjából alkalmatlan,
használhatatlan, megbízhatatlan emberek.
2 Tim. 3,9 De többre nem mennek, nem viszik sokra, nem jutnak
messzire: mert esztelenségük,152 ostobaságuk, értelmetlenségük,
bolondságuk, tudatlanságuk, nagyon is nyilvánvaló lesz mindenki
előtt, amiképpen amazoké is az lett.153
2 Tim. 3,10 Te pedig pontosan megfigyelted, megértetted, és követted
az én tanításomat, életmódomat,154 életutamat, életvitelemet,

151
Megromlott elméjű (núsz): a szív, vagyis a szellemük értelme /
felfogóképessége / gondolkodási képessége, a dolgok lényegét meglátni képes
intuitív gondolkodásuk romlott.
152
Esztelenség (anoia): ostobaság, értelmetlenség, bolondság, tudatlanság.
153
Ezek megpróbálták ugyanazokat a jeleket, és csodákat megtenni, amit Mózes
és Áron tettek, de legyőzettek: „És előhívá a Faraó is a bölcseket és
varázslókat, és azok is, Égyiptom írástudói, mágusai is úgy cselekedének az ő
titkos mesterségükkel. Elveté ugyanis mindenik az ő vesszejét és kígyókká lőnek;
de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét” (2 Móz. 7,11-12). Sőt, ők maguk is
csapás alá kerültek: „Vevének azért kemencehamut és a Faraó elé állának, és
Mózes az ég felé szórá azt. És lőn az emberen és barmon, az állatokon
hólyagosan fakadó fekély. A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a
fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a mágusokon is és minden Egyiptomin”
(2 Móz. 9,10-11). Ők azok, akik: bár az Istent megismerték, és az Ő létezésének
tökéletesen tudatában vannak mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem
néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és
belevesztek gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra jutottak
elgondolásaikkal. Bolonddá azaz bálványimádókká váltak, és az ő balgatag,
érteni nem akaró, és oktalan szívük, az ő bensőjük megsötétedett, és egészen
sötétségbe borult, és megvakult. Miképpen nem méltatták az Istent arra, hogy
megismerjék, és ismeretükben megtartsák, az Isten is romlott eszükre, romlott
értelmükre, és méltatlan elvetemült gondolkozásra hagyta hát őket, hogy alávaló
és illetlen tetteket vigyenek végbe. [Más fordítás: És ahogy ők nem tartották
érdemesnek megőrizni Istent az ismeretükben, úgy Isten pedig átengedte őket
olyan gondolkodásmódnak, amelyet nem érdemes megőrizni]” (Róm. 1,21.28).
Mert ők azok: „Kik értelmükben, gondolkozásmódjukban meghomályosodtak,
mert sötétség borult az értelmükre, és elidegenültek az isteni élettől, Isten
életétől. Istentől, aki az élet forrása elszakadtak, mert megmaradtak
tévelygésükben a tudatlanság miatt, mely az ő szívük az ő bensőjük keménysége,
elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága miatt van bennük” (Eféz. 4,18).
154
Életmód (agógé): életút, életvitel, magatartás.
magatartásomat, szándékomat,155 célkitűzéseimet, életcélomat,
hitemet, meggyőződésemet, hosszútűrésemet, Isten szerinti
szeretetemet, türelmemet, tűrésemet, kitartásomat, állhatatosságomat.
2 Tim. 3,11 Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek
Antiókiában, Ikóniumban, Listrában, minémű üldöztetéseket
szenvedtem,156 álltam ki, viseltem el, milyen nehézségeken mentem
keresztül, és bírtam ki! De mindezekből mindig megszabadított,
kimentett, kiragadott engem az Úr.157
155
Szándék (protheszisz): célkitűzés, életcél.
156
Üldöztetéseket szenvedtem (hüpopheró): álltam ki, viseltem el, milyen
nehézségeken mentem keresztül, és bírtam ki.
157
Ezek az események pedig így történtek: „Ők pedig Pergából tovább menve,
eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a
zsinagógába; leülének. A zsidók azonban felindíták, felingerelték ellenük az
istenfélő és tekintélyes asszonyokat és a városnak eleit, előkelőit, és üldözést
támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból. Azok pedig
lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba” (Csel. 13,14.50). „Lőn
pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és
prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy
sokasága lőn hívővé. Akik azonban a zsidók közül nem hívének, felindíták,
felingerelték és megharagíták a pogányokat az atyafiak, a testvérek ellen. És
mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy
bosszúsággal illessék, és bántalmazzák, és megkövezzék őket, Ők megtudták, és
elfutának, elmenekültek Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a
körülvaló tartományba, És ott prédikálják, és hirdetik vala az evangéliumot.
Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot, a tömeget
eláltatván, annyira felbujtották, hogy megkövezék Pált, és kivonszolák a
városból, a városon kívülre, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették
őt a tanítványok, felkelvén, visszament, és beméne a városba; és másnap
Barnabással elméne Derbébe. És miután hirdették az evangéliumot annak a
városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és
Antiókhiába. Erősítve a tanítványokat, bátorították hogy maradjanak meg a
hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába
bemennünk” (Csel. 14,1-2.5-7.19-22). Az Úr Jézus az Ő elmenetele utáni időről így
beszél tanítványaihoz, figyelmeztetve őket: „Akkor nyomorúságra adnak,
elárulnak és kiszolgáltatnak majd benneteket, hogy megkínozzanak, és
öldökölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt, és az összes
nemzetek gyűlölete ér titeket az én nevemért, és azért, mert hisztek bennem”
(Mát. 24,8-9). De: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb
gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az
övé; de mivelhogy nem vagytok e világból valók, hanem én választottalak ki
magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama
beszédekről, azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én
beszédemet, igémet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én
2 Tim. 3,12 De mindazok is, akik istenfélő módon, hitben akarnak élni
Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. 161
2 Tim. 3,13 A gonoszok,158 rosszindulatú, káros, ártalmas emberek
pedig és az ámítók,159 csalók, hitegetők, szemfényvesztők, varázslók
nevekednek a rosszaságban, és egyre mélyebbre süllyednek a
gonoszságban. Eltévelyítvén és eltévelyedvén,160 csalva és
megcsalatva tévúton járnak és tévútra vezetnek, tévelyegve és
másokat is megtévesztve.

nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján.
15,18-21). Pál apostol vallja meg, hogy mennyi üldözésben és bántódásban van
része annak, aki a Krisztus Nevét vallja: „A zsidóktól ötször kaptam negyven
botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor
hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; Gyakorta való
utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt,
veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben
városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben
hamis atyafiak, hamis testvérek közt; Fáradságban és nyomorúságban,
vesződségben gyötrődve, kínlódva, gyakorta való virrasztásban, éhségben és
szomjúságban, gyakorta való böjtölésben-koplalásban. Hidegben sokszor
fagyoskodva és mezítelenségben. [Más fordítás: Sokat fáradoztam és vesződtem,
gyakran ébren töltöttem az éjszakát, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, mert
gyakran nem volt mit ennem, sokszor fáztam, fagyoskodtam, vagy nem volt
ruhám, és nem volt mit fölvennem]” (2 Kor. 11,24-27). „De mindezekben, és
mindezekkel szemben győzteseknél is többek vagyunk, és felettébb
diadalmaskodunk, sőt döntő, és teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet
aratunk Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37). És: „… hála az Istennek, aki a
győzelmet, a diadalmat adja nékünk, mert ő győzelemre segít minket a mi
Urunk, Jézus Krisztusban!” (1Kor. 15,57). Dávid így prófétál ezekről az időkről:
„Sok baja van az igaznak, a megigazult embernek, mert sok szorongattatásban,
gyötrésben, megpróbáltatásban, és gyötrődésben van része, de valamennyiből
kimenti az Úr” (Zsolt. 34,20).
161
Úr Jézus így bátorítja a minden korban élő Övéit: „Azért beszéltem ezeket
néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok
szorongatásotok lesz, üldözést szenvedtek, és a világban megpróbáltatások érnek
titeket. De bízzatok: én legyőztem a világot, és a világ legyőzve áll alattam”
(Ján. 16,33).
158
Gonosz (ponérosz): haszontalan, rosszindulatú, rossz, káros, ártalmas.
159
Ámítók (goész): szélhámosok, csalók, hitegetők, szemfényvesztők,
varázslók, csábítók.
160
Eltévelyítvén és eltévelyedvén (planaó): csalva és megcsalatva tévúton
járnak és tévútra vezetnek, tévelyegve és másokat is megtévesztve.
2 Tim. 3,14 De te azonban maradj meg azokban, és tarts ki amellett
amiket tanultál, és amikről meggyőződtél, és megbizonyosodtál, és
amik reád bízattak, tudván kitől tanultad.162
2 Tim. 3,15 És hogy gyermekségedtől fogva tudod, és ismered a szent
írásokat, melyek téged taníthatnak, és neked útmutatást adhatnak, és
bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban a hit és
meggyőződés által.163
2 Tim. 3,16 A teljes írás Istentől ihletett, olvasásakor Isten Szelleme
árad belőle. Hasznos,164 alkalmas, és előnyös a tanításra, a
meggyőzésre, és érvelésre,165 a bizonyításra, a tények napvilágra
hozatalára. A megjobbításra,166 helyreállításra, kiigazításra az
igazságban,167 a megigazult életre való nevelésre, oktatásra, képzésre.

162
És hogy mi mellett kell kitartani, arról így szól Isten Igéje: „Az egészséges,
romlatlan, az Igéhez hű beszédeknek, igéknek példáját megtartsd, sőt ragadd
meg, és birtokold, amiket éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben, és
szeretetben. [Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges
tanítást, azokat az igéket, amit tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és
ezt kövesd, azzal a hittel teli meggyőződéssel, bizonyossággal és Isten szerinti
szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása]” (2 Tim. 1,13-14). Az apostol újra
- és újra így buzdítja az Istent szeretőket: „Timóteus, őrizd meg a rád bízott
kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek, tudásnak nevezett szentségtelen,
üres beszédektől és ellenvetésektől, Amellyel némelyek kevélykedve, a hit mellől
eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21). De: „Te annakokáért, én
fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem
hallottál sok-sok tanú előtt, és sok bizonyság által, azokat add át megbízható
embereknek, kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek” (2 Tim. 2,1-2).
Olyan légy: „Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy
bátoríthasson az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket.
Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, akik fecsegők és ámítók,
különösen a körülmetéltek között” (Tit. 1,9-10).
163
Hiszen: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a
Krisztus, az Istennek Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében” (Ján. 20,31).
„Tartsátok meg, és teljesítsétek azokat, mert ez által lesztek bölcsek és
értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt
mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!” (5 Móz. 4,6).
Dávid megvallása: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem
ellened. Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal,
mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem,
mert a te bizonyságaid az én gondolataim, amikről elmélkedem” (Zsolt. 119,11.98-99).
164
Hasznos (óphelimosz): alkalmas, és előnyös.
165
Érvelés (elegkhosz): bizonyítás, a tények napvilágra hozatala.
166
Megjobbítás (epanorthószisz): helyreállítás, kiigazítás.
167
Igazságban (dikaioszüné): megigazult életben.
2 Tim. 3,17 Hogy tökéletes, az eklézsiába beilleszthető legyen az Isten
embere, minden jó cselekedetre felkészített, és felszerelt.168

2 Tim. hirdesd az igét lankadatlanul;

2 Tim. 4,1 Erős bizonyságot teszek Isten, a Krisztus Jézus előtt, - ki
eleveneket és holtakat fog elkülöníteni, és szétválasztani, - arról, hogy
ő meg fog jelenni és királyságra lép.
2 Tim. 4,2 Hirdesd,169 tedd nyilvánosan ismertté az igét, az
evangéliumot. Állj elő vele buzgón, és lankadatlanul alkalmatos, és
alkalmatlan időben. Érvelj, győzz meg, buzdíts, biztass, bátoríts teljes
türelemmel, állhatatossággal, kitartással, tanítással, és hozzáértéssel,
tudománnyal.170
2 Tim. 4,3 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt, az
egészséges tanítást el nem szenvedik, nem hallgatják szívesen, nem
fogják elviselni, eltűrni, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek,
és szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és nagyon
szeretnének valami kellemeset hallani.171
2 Tim. 4,4 És az igazságtól,172 a valóságtól elfordítják az ő fülüket, és
nem hallgatják meg, de a mesékhez,173 mondákhoz, kitalált
történetekhez oda fordulnak, elfogadják, átadják magukat.
2 Tim. 4,5 De te józan légy. Maradj mindenben meggondolt,174 józan,
nyugodt, összeszedett, éber, mérsékelt, higgadt, és körültekintő.

168
Olyan ember: „Aki a tudomány, a megtanított ismeret, és tudásanyag szerint
való igaz, őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő beszédhez, Igéhez
tartja magát. Aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige mellett, aki képes
bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni az egészséges tudománnyal, a romlatlan
tanítással, és ismeretben részesíteni, - hogy meggyőzhesse az ellenkezőket,
megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak. [Más
fordítás: Aki ragaszkodik amire taníttatott, a megbízható hiteles Igéhez, hogy
képes legyen bátorítani, buzdítani is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és
megcáfolni is az ellentmondókat]” (Tit. 1,9).
169
Hirdesd (kérüsszó): tedd nyilvánosan.
170
Ézsaiáson keresztül már azt parancsolja az Úr, hogy: „Kiálts teljes torokkal,
ne kíméld a torkod. Harsogjon hangod, mint a kürt! És hirdesd hatalommal az
embereknek lázadásuk, elszakadásuk következményeit, és Jákób házának
veszedelmét” (Ésa. 58,1).
171
Ézsaiás már így prófétál erről az időről: „Kik ezt mondják a látóknak: Ne
lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk
szerint valókat, hízelgő dolgokat! (Ésa 30,10).
172
Igazság (alétheia): valóság.
173
Mesék (müthosz): mondák, kitalált történetek.
Szenvedj,175 és tarts ki a nehézségekben, a bajokat szenvedd, viseld el,
szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést. Az evangélista176
munkáját, szolgálatát, feladatát cselekedd,177 végezd, és teljesítsd,
szolgálatodat teljes mértékben betöltve.178
2 Tim. 4,6 Mert én immár megáldoztatom,179 italáldozatként
feláldoztatom, és az én elköltözésem, eloldódásom elrendelt ideje180
beállott, küszöbön áll.181
2 Tim. 4,7 Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem,
végig futottam a pályát, és futásomnak végére érkeztem. A hitet,
meggyőződést, hitvallást megtartottam, és megőriztem.182
2 Tim. 4,8 Végezetre,183 a jövőre nézve pedig eltétetett nékem,184 és
készen vár rám a megigazultság koronája, győzelmi koszorúja, melyet

174
Meggondolt (néphó): józan, nyugodt, összeszedett, éber, mérsékelt, higgadt,
és körültekintő.
175
Szenvedj (kakopatheó): tarts ki a nehézségekben; a bajokat szenvedd el,
viseld el; szenvedd el a rosszat; vállald a szenvedést.
176
Evangélista munka (euaggelisztész diakonia): evangéliumhirdető, az örömhír
hirdető szolgálata, feladata.
177
Cselekedd (plérophoreó): végezd, teljesítsd.
178
És újra - és újra hangzik a bátorítás: „Te azért a munkának terhét hordozzad,
és szenvedd el a nehézségeket, nyomorúságot, bajt, bántalmat, mint a Jézus
Krisztus jó vitéze, derék, bátor, használható, hasznos, a háborúban aktívan részt
vevő katonája” (2 Tim. 2,3).
179
Megáldoztatom (szpendó): italáldozatként feláldoztatom.
180
Elköltözésem (analüszisz kairosz ephisztémi): eloldódásom elrendelt ideje
küszöbön áll.
181
És így folytatja az apostol: „De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek
áldozatánál, a hitetekért bemutatott áldozatban, és papi szolgálatában, mégis
örülök, és együtt örülök, és örvendezem mindnyájatokkal; Azonképpen ti is
örüljetek, és örüljetek, örvendezzetek együtt velem” (Fil. 2,17-18). És azért
örvendezek: „Mert tudjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy ha e mi földi
sátorházunk elbomol, leomlik, leoldódik, összeomlik, megsemmisül, épületünk,
lakásunk, hajlékunk van Istentől, nem kézzel csinált, nem kézzel épített, alkotott,
nem mesterséges, örökkévaló házunk, örök otthonunk, épületünk a mennyben.
Azért is sóhajtozunk, és fohászkodunk is ebben, óhajtván és vágyódva, felöltözni
erre a mi mennyei hajlékunkat. [Más fordítás: Azért is nyöszörgünk, és nyögünk
és fohászkodunk is ebben az eredeti hajlékban, és kívánkozva epekedünk, hogy
mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei
otthonunkba]” (2 Kor. 5,1-2).
182
És az apostol megvallása: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az
életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot,
amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten
kegyelmének evangéliumáról” (Csel. 20,24). És azért nem gondol ezekkel az
apostol: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Fil. 1,21).
megád nékem az Úr ama napon. Az igaz, és igazságos Bíró. De
nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik örömmel, vágyva
és sóvárogva várják az ő megjelenését, az ő dicsőséges eljövetelét.
2 Tim. 4,9 Igyekezzél hozzám jőni hamar.
2 Tim. 4,10 Ugyanis Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz
ragaszkodván, és elment Thessalonikába, Krescens Galáciába, Titus
Dalmáciába.
2 Tim. 4,11 Egyedül Lukács van velem. Márkust magadhoz vévén,
hozd magaddal: mert nekem alkalmas, és hasznos a szolgálatra.185
2 Tim. 4,12 Tikhikust pedig Efézusba küldöttem.
2 Tim. 4,13 A felsőruhámat, melyet Troásban Kárpusnál hagytam,
jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképpen a hártyákat, a
pergamentekercseket.
2 Tim. 4,14 Az ércmíves Sándor sok bajt szerzett, sokat ártott nékem,
sok rosszat követett el ellenem: fizessen meg az Úr néki cselekedetei
szerint.186
2 Tim. 4,15 Tőle te is őrizkedjél, óvakodj, és kerüld őt, mert szerfelett,
és igen hevesen szembeszegült, és ellenállott a mi beszédünknek, a mi
igénknek.
2 Tim. 4,16 Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem,
senki nem támogatott a jelenlétével, sőt mindnyájan elhagytak,
mindenki cserbenhagyott. Ne számíttassék be, és Isten bocsássa meg
nékik.
2 Tim. 4,17 De az Úr mellettem állott, és megerősített engem,187 erőt
öntött belém, és képessé tett arra, hogy teljesen bevégezzem, és
maradéktalanul befejezzem az igehirdetést. Hogy általam az

183
Végezetre (loipon): továbbá, a jövőre nézve.
184
Eltétetett nékem (apokeimai): készen vár rám.
185
És újra -és újra elmondja az apostol, hogy: „Azt tudod, hogy elfordultak
tőlem, és elhagytak, cserbenhagytak az Ázsiabeliek mind, kik közül való Figellus
és Hermogénes” (2 Tim. 1,15). Mert amíg üldözésre nem került sor, addig sokan
voltak az apostollal: „Kíséré pedig őt a béreai Sopater, a Thessalonikabeliek
közül pedig Aristárkhusés Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus;
Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus” (Csel. 20,4).
186
De: „Tiéd Uram a kegyelem is, és nálad van Uram, Jahve Örökkévaló a
szeretet. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint!” (Zsolt.
62.13). Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a
megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az
ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat
veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-
8).
187
Megerősített engem (endünamoó): erőt öntött belém, és képessé tett.
evangélium hirdetése teljességre jusson, és hallják meg, és tudomást
szerezzenek róla az összes pogányok, az összes nemzetek. És
megszabadultam az oroszlán szájából. [Más fordítás: Ám mellém állt
az Úr s hatalomhoz juttatott, hogy rajtam keresztül teljes célját elérje
az igehirdetés és meghallják ezt a nemzetek mind. Engem az Úr
kiragadott az oroszlán szájából].188
2 Tim. 4,18 És ezután is kiragad, és megszabadít engem az Úr minden
gonosz cselekedettől, a gonosz minden munkájából, minden
rosszindulatú, káros, ártalmas cselvetésétől. És megtart,189 megment,
megőriz, megóv, védelmez és átment az ő mennyei országába. Akinek
dicsőség örökkön örökké! Ámen.190
2 Tim. 4,19 Köszöntsed Priszkát és Akvilát, és az Onesifórus
háznépét.191
2 Tim. 4,20 Erástus Korinthusban maradt; Trófimust pedig
Milétumban hagytam betegen.
2 Tim. 4,21 Igyekezzél tél előtt eljönni. Köszönt téged Eubulus és
Pudens és Linus és Klaudia, és mind az atyafiak, a testvérek.
2 Tim. 4,22 Az Úr Jézus Krisztus a te szellemeddel. Kegyelem
veletek! Ámen.

i
Melléklet

188
Mikor a rómaiak kiszabadították az apostolt a judabeliek kezéből: „A
következő éjszakán pedig melléállván néki az Úr, monda: Bízzál Pál! Mert
miképpen bizonyságot tettél az én felőlem való dolgokról Jeruzsálemben,
azonképpen kell néked Rómában is bizonyságot tenned” (Csel. 23,11). És így
imádkozott az apostol római fogságában, és meghallgatást nyert: „Ments meg,
szabadíts meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass
meg engem, nyomorultat. Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek
téged a gyülekezetben” (Zsolt. 22,22).
189
Megtart (rüomai): megment, megőriz, megóv, védelmez és átment.
190
Mert az Úr ezt megígérte: „Az Úr megőriz téged minden gonosztól, minden
bajtól. Megőrzi a te életedet” (Zsolt. 121,7).
191
Róluk mindig megemlékezik az apostol, mert ők: „… nékem segítőim, és
munkatársaim Krisztus Jézusban” (Róm. 16,3) A velük való találkozást így
beszéli el az apostol: „Ezekután Pál Athénből eltávozván, méne Korinthusba.
Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött
Itáliából, feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden
zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk, És mivelhogy azonféle míves
vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók
valának” (Csel. 18,1-3).
Akhája: gyászhely, gyász, fájdalom, szorongás; baj.
Akvila: (sas). ’északi ember’
Ázsia (mocsár; kelet).
Dalmácia (csalárdság országa, megtévesztő fáklya; cél nélküli izzás; hiábavaló
fény).
Démás (nép kedveltje, a nép férfia, a nép vezetője).(gör. Démétérhez, a ’föld
anyához tartozó’):
Derbé (bőrrel bevonó) (borókabokor).
Efézus (kívánatos; mulatóhely; megengedett; vég, határ). /végidők/
Az „Efézusban” szó a legrégibb kéziratokban nem található. A név egyik
jelentése egyébként: vég, határ.
Epafrás (szeretetre méltó, kedves; pezsdülő; ékesszóló)
Eubulus [jelentése: körültekintő, okos, jó tanácsot adó] és
Eunika (győztes; örvendetes győzelemmel megáldott; diadalmas)
Figellus (menekülő).
Filep aki a lovakat, a testi erőt kedveli.
Gájus: úr; földi; földi ember; örvendezek
Galácia Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete.
Gamáliel (Isten megjutalmaz, Isten a jótevőm, jutalmam; Isten megfizetése,
jutalom Istentől). Isten jót tett velem. Isten megfizet értem, vagy Isten
megfizetése.
Hermogénes (született szónok, fordító v. magyarázó).
Ikonium (kép, képoszlop).
Itália (borjúszerű)
Jézus: (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó) Józsué
neve görög formában.
Józsué Jósua (Jahve szabadítás, segítség, üdvösség, nagylelkűség; a megváltó;
az Úr segít v. megment; A Józsué neve görög formában: Jézus),
Kárpus gyümölcs
Klaudia a megbénult, a síró
Klaudiusz (sánta; a megbénult, a síró).
Korinthus (jóllakott; díszítés).
Krescens (a növekvő).
Krisztus: Felkent.
Linus len, háló, zsinór, kanóc, fonal.
Listra feloldó város.
Lois (kellemes).
Lukács a megvilágosított, a fénylő, sugárzó.
Márkus védelem
Milétum [jelentése: sötét, vörös vár.
Mózes (a kihúzott, a vízből kihúzott, kimentett; kihúzó; gyermek).
Nún (hal, folyamatosság; utód, sarj).
Onesiforus (hasznos, hasznot hozó).
Pál (a kicsi, alacsony, csekély).
Pontusz (tenger, hullám) nyílt tenger
Priszcilla ősi; idős, öreg, tiszteletre méltó; öreges; szigorú.
Pudens szemérmes, tiszteletreméltó, erkölcsös, szerény
Róma fenséges, hírnév, erő.
Sándor (ALEXANDER) (férfit védő; legyőző; bajt elfordító).
Samária (őrtorony, őrhegy; őrséghez tartozó; Jahve őriz, véd).
Sekundus a második.
Tárzus (sík, felület, talaj; lapos kosár)
Thessalonika hamisság győzelme.
Tikhikus: (a szerencsés, szerencse fia. Akinek szerencséje van).
Timóteus (Isten dicsősége; valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő). - Istennek kedves
Titus tiszteletreméltó, tisztelt; ápoló, dajka
Tróász: átfúrás.
Trofimus a tápláló, táplált, felnevelt