You are on page 1of 89

Tisztelettel dolgos, jó szüleim emlékére.
Szeretettel mindenkori segítő feleségemnek,
Marikának, gyermekeimnek, Zsuzsinak és
férjének, Józsinak, Sanyinak és feleségének,
Mártinak és négy unokámnak, Zsófinak, Pé­
ternek, Csanádnak és Márknak, hogy ismer­
jék meg gyerekkoromat.

SZÜLŐFÖLDEM
FÜZESGYARMAT
ÉLETKÉPEK, ESEMÉNYEK
AZ 1930-AS ÉS 1940-ES ÉVEKBŐL

DR. SZŐKE SÁNDOR EMLÉKEI

SZÜLŐFÖLDEM FÜZESGYARMAT

ÉLETKÉPEK, ESEMÉNYEK
AZ 1930-AS ÉS 1940-ES ÉVEKBŐL

Dr. Szőke Sándor emlékei

Szerkesztő
Szabóné Szőke Zsuzsanna

A könyv kiadását
Füzesgyarmat Város Önkormányzata
támogatta

SZECSOX NYOMDAIPARI KFT.
Dombóvár

2005

.................... 44 Hosszú......................... 71 Gyarmaton a háború............. T artalom jegyzék Egyenjogúság........................... 57 Parasztgyerek a gimnáziumban......................................................................................................................................... 52 A vízhordás.............................. 83 ... 62 A bombázás....................................................................................................................................................................... 76 A rádiósok............... 34 Sárszigetben újra a víz az ú r ......................................................... 78 Lassan visszatér az élet.............................................................................................. 23 Téli örömök......................................... a család legfontosabb birtoka ................................ 79 Elvándorlás...................... 77 Folytatódik a háború............................................................................................................................... 55 Az én iskolám.............................................................. 20 A baleset.................................................................................................................................................................................................................................... 75 Otthon............................................................................................ 81 Korabeli feljegyzések.............................................................................................................................. 72 A kastély sorsa.......................................13 A Szőke család....................................... 39 A kender nyomában............................................................................................................................................................................................................................................. 47 Hordás és nyomtatás............................. 24 Mezei meglepetések........................................................... 76 A románok.............................................................................................................................................................................. 42 A Kunérkert. 6 A Szőke nagyszülők.............................................................................................................. 18 Az emlékezetes vajas kenyér............................................................................................................... 29 Gyukli............................... 31 Selyemhernyó-tenyésztés................ 21 Gyerekkori téli esték................................................................................ 32 A libatenyésztés........................................................................................... 5 Szőke porták változása............................

sűrű világába. erek. Ezek a lejegyzések részben néprajzi ismeretet is nyújtanak egy tős­ gyökeres család életének. ismerjék meg nagyapáink életét. T isz te lt Olvasó! Ezekkel a kis visszaemlékezésekkel nem szórakoztatni szeretnék. hogy az átélők száma már koruknál fogva fogy. amelyek helyhez kötnek. bár olykor a régi szokások a mai nemzedéknek már megmosolyogtatók. Ezeket a régi szokásokat nem visszahozni akarom. gyors átalakulása technikában. csupán közismertté tenni. Ma­ radjon fenn több minden. és velük együtt feledésbe merülnek az események. az emlékek a lélekben nem kopnak. sőt gyarapodnak. Ezek a kapaszkodó gyökerek a legfontosabbak. hogy a fiatalabb nemzedéknek legyen több kapcsolata a múlttal. Dr. szinte maradéktalanul elsöpri az egy-két nemzedékkel ez­ előtti szokásokat. amikor elődeinknek oly­ kor menekülni kellett a nem kívánatos látogatók elől. mert azok is elil­ lannak. Ezek jelentő­ ségét fokozza. szemléletben és életmódban. emlékeket. Bizonyos helytörténeti eseményeket is megismerhetünk. idegen nem merte őket követni. A szülőföld szeretete egyben alapja a hazaszeretetnek is. mint a berkek világa. Ott a fűzesek. A mondás gyökerei még oda nyúlnak vissza. szokásainak bemutatásával. amely nem enged bennünket elkallódni. nádak. azoknak írtam ezeket a nem is olyan régre emlékező sorokat. és ha távol kerül is valaki. hogy tudjanak jobban kötődni a szülő­ földhöz. Ilyenkor elillantak a berek áthatolhatatlan. Az utóbbi évtizedek viharos. ha olykor gazdagítjuk is őket. Szőke Sándor a szerző . mint az idősek által sokat emlegetett és sokat kifejező sorok: Illa berek. gyökértelenné válni egyre bővülő világunk­ ban. A berek világa eltűnt és itt-ott az erek egykori széles völgyei emlékez­ tetnek a múltra. Azért fontos a régi szokások ismerete. nádasok és erek hazá­ jában már csak ők voltak otthon. Tehát akik kötődnek a múlthoz és érdeklik őket az egykori esemé­ nyek.

férfi­ nak. hogy bármelyik férj is kifogásolta volna a felesége leánykori nevének használatát. és igyekezett mindenkor becsülettel ellátni őket. amit szívesen fogadott. hogy Róth szomszéd eltávozáskor végig látogatta az ismerős szomszé­ dokat. akik nap mint nap találkoz­ tak egymással és egyenrangúnak kezelték egymást. ha idegen érkezett. húsvétkor meglocsoltam a Róth lányokat. A kapcsolat bizonyos erősségét jelentette az is. és Margit néninek szólítottam. vagy Nagy néni megszólítást alkalmazta. Ha például valamilyen oknál fogva „kovász” volt. mint egymás között. E gyen jogú ság Szülőföldemen egyik legdemokratikusabb dolognak tartottam a nevek használatát. Ha idegen jött. Ez a közvetlen kapcsolat vonatkozott azokra az ismerős. Nem olyan közvetlen volt. A sze­ gény zsidó kereskedő szoros kapcsolatban állt a nála vásárló közösséggel. ő Bökfi Margit. Létezett a hivatalos névhasználat: ki-ki a férje után használta a nevet a kis „né” szócskával megtoldva. de kijárt például a kereskedőnek a Róth szomszéd megszólítás. Idő kellett ahhoz. ezért az a tősgyökeres kisközösség. hogy befogadják és ne a hivatalos név­ vel illessék. Nagy néni. és a közösséghez tartozó iparosokra is. Ez a közvetlen kapcsolat nem járt ki mindenkinek. és a páska ünnep alkalmával mindég átjöttek és hoztak páskát. mint kiskölyök. Megmaradt az a bizonyos három lépés az elnevezések területén az ér­ telmiségiekkel kapcsolatosan is. ha azt mondom a szomszédban. feleségének a Sári. Nagy sértés lett volna részemről.* r > c c i1 íjH iíl n (T V í'rf'k o k n k lk k f* ! (ÍQS7Piártnnk n!mr\ntQ i tc7íiti t A a . Igaz. és az ismerős körön belől azt használták mindenki esetében. azonnal mondták az asszonyok X. Soha nem hallottam olyat. mindenkor a leányko­ ri nevén szólította a másikat. Mint kisgyerek tud­ tam és még ma is tudom minden ismerős leánykori nevét. akiket már befogadtak. vagy tartózkodóbb esetben Róthné asszony. akkor a hagyományos meg­ szólítás helyett a hivatalos Györösiné nevet használták. Ez megmutatkozott a név használatában is. Azon­ ban egymás között a mindennapi életben egészen másként alakult a név- használat. ők is tartották a kapcso­ latot. A nők is mindenkor tartották annyira a saját családjukat. akik kü­ lönben játszótársak is voltak. Mindenkinek megvolt a saját becsületes neve: nőnek. haragudtak egymásra. én is. Ha idegen jött. Tudtam. vagy hivatalos személy kérdezte a nevét. Ez természetes is volt. az a Nagyné. volt aki egész életére csak Grósz zsidó maradt a kereskedelmi manipulációi miatt. Igaz.Y-né. Érdekesek vol­ tak a névhasználatnak az árnyalati oldalai. de kibékülés ese­ tén azonnal visszatértek a leánykori névhez. mint a férjükét. Szomszédban lakott a Kulcsár tanító úr A .

Ez a ma 11-es hely számmal jelzett telken lehe­ tett. században. a nagyszülő szintén. és tartom. Mennyivel szebb. vagy ténsasszony. Én viszont itt a portáról szeretnék írni. hagyományokkal.ettől függetlenül a megszólítás tanító úr volt. hogy a fiú­ gyermek örökli az apja nevét. a mindennapi beszédben Nagy utcának emlegették. hogy mindenki korlátozás nélkül használta a saját családja nevét. de hittek abban. Ez nem jelentett sem idegenkedést. Ennek az utcának a központhoz közeli részén volt a család egyik még emlegetett portája a XIX. Pedig a hagyomány az volt. majd a Szőke nagyapám lakott itt a családjával. amely a gazdálkodásnak jobban meg­ felelt. Megnyugtatásként említem. vagy alkalmazottak­ ra. apám mégis a Sándor nevet kapta. hogy egy családban ha három azonos nevű van. de kifejezte a más társadalmi réteghez való tartozást. de a nád azért sosem pusztult ki . Bár a család hagyománytisztelő volt. de szintén a Nagy utcán vett egy lényegesen nagyobb telket. a kastélytól a templomig nevezték Nagy utcának. más szokásokkal. hiszen eredetileg a déd-. és a legfiatalabb gyerek János. amit később. sem tartózkodást. Ősi hagyomány volt. am elv időszakosan tartalm azott vizet. de kifejezte. hogy más réteghez tartoznak. Nem jelentett ez egyáltalán rossz kapcsolatot. hogy bár a szülő János volt. három nővére Eszter. Ez vonatkozott min­ den más hivatalnokra. még sokáig nem halt meg az öreg nagy­ apa sem. és rajta kívül még öt testvére. A telek lenyúlott a Mihály-halomra és attól egy kanális választotta el. Az eset magyarázata egyszerű. az uradalmi tisztségviselőkre. megadva ez­ zel a tiszteletet elődeinek. A család ezt eladta és a központtól távolabb. Apám is ebben a házban szüle­ tett mint első fiú gyermek. amin később már el sem lehet igazodni. Jó ismeretség esetén ott is kijárt a Viktor úr. Erzsébet és Má­ ria. ha valami rossz fát tettem a tűzre. vagy Viktomé asszony. A köz­ nyelvben. hisz a nagyapa akkor már elég öreg volt. Nevek miatt érdemes megemlíteni. ahol még létezik. Két öccse. Ez volt a Fő utca. János csak a 11 évvel később született öccse lett. hisz mint gyerek nagyon jól ismertem és sokszor volt ott menedékem. és ma is Kossuth Lajos utcának neveznek. mint a sok hivatalos kevergetése a nevek­ nek. a felesége pedig tanítónő asszony. S zők e porták v á lto zá sa A községen délről északra átvezető kanyargós kövesút melletti sza­ kaszt kb. Már­ ton. Erről a házról már én is sokat tudok. Ezt az ősi egyenjogú névhasználatot én nagyon szépnek tartottam. akkor az egyik hamarosan meghal. Persze 11 évvel ké­ sőbb ebből már nem csináltak gondot.

de az én időmben. Az étkezés általában nem itt történt. azért készült ez a szoba. mivel a kemencének lehetett támaszkodni. ruhák és értékek őrzésére. különösen télen. mivel a legidősebb gyer­ mek. A két ágy előtt volt a rengő. fonott karosszék a mindenkori családfő számára és néhány szék. a falon tükör és alatta néhány nagy kép a fa­ lon. takarózni. de illett neki már önállóságot biztosítani. Visszatérve a konyhába. A nem használható ruhákat hosszú. a ládafiában iratok és pénz. de ez a háború idején bővült egy hozzáépített. amely az utcától kicsivel beljebb épült. Az asztal fölött húzogathatós lámpa és még egy szép díszes falióra. Mellette körben a padka. hanem a szobában a sa­ rokasztalnál és ott a pádon volt helye mindenkinek. folytatásukban. vagy tiszta szobában nem lakott senki. közte a kenyértartó és az asztal. állvány a víztartó kannáknak. székek. amely a legfontosabb ülőhely volt. sőt a földpadló is ezzel volt letakarva. az ágyban a tartalék. A konyha a főzés színhelye volt. Itt lehetett napközben az idősebbnek pihenni. hanem cserép fedett. Eszter férjhez ment. amit a főépülettel ellentétben nem nád. de aludni is. mint ebben az időben szinte minden házé. vásznakat. onnan fűtötték a kemencéket és a be­ épített tűzhelyet. Az utcai szoba berendezése 1938-ig őrizte az eredeti formát. még gyermektelen fiatalasszony hazaköltözött a szülei­ hez. Ezt a szükség hozta létre. Az északi fal mellett két különböző ágy egymás végéhez állítva. A fal mellett a két ablak közt a láda. a harmincas években ennek már semmi nyoma nem volt. pl. a kevésbé rangos vacok saját szőttes rongypokróccal leterítve. A teteje nád volt. A láda fölött. A belső. végtelen csíkra vágták és ezekből készültek a rongyszőnyegek. Ezen állott a telekkel párhuzamosan elhelyezkedő nyeregtetős ház. ahol tárolni lehetett dolgokat. köz­ tük egy rangosabb. A telek mérete 600 négyszögöl volt és felét gyü­ mölcsösnek. a padka. Ezek rendkívül fontosak voltak. ülőhely 3 ember számára. hisz a sut. Itt volt az ajtó és az el­ lenkező sarokban szintén egy ágy. hogy eredetileg szabadkéményes volt. Itt télen zajlott az élet. a másik rész pedig a gazdasági udvar volt. A jobb sarokban volt a sarokpad. amit a nagyanyám inkább csak pitvar­ . Az özvegyen maradt. belőle a mi részünkön. kertnek használták. Itt volt a kaszliban a felhalmozott sok szép házi szőttes. mikor felállították a szövőszéket és az asszonyok váltva szőtték a lepedőket. de férje azonnal elesett 1914-ben a fronton. Voltak székek. Gaál Gaszton. új ágyneműk. Volt egy tányéros nagy asztal. A ko­ csin szintén ezekből készült rongypokrócot használtak az ülést letakarni. A hosszúkás főépület olyan 6 méter széles és 20 méter hosszú volt. de nem volt lekerítve. A konyha boltíves volt és arra utalt. szintén utcai ablakos helyiséggel. Az épület az utcára erede­ tileg két ablakkal tekintett. a sa­ rokban volt a kemence suttal.

mázsa. ahol a szálas takarmányok. Itt volt egy zsákban felakasztva a sokféle gyümölcsből készült aszalék. biztosítva annak továbbélését. nak nevezett. Sok volt a virág és sokféle. Tovább kapcsolódott hozzá a kocsiszín nagy léckapukkal lezár­ va a csirkék miatt. Itt volt a nagykémény. hogy sor kerüljön ránk. mint olyan sokan mások. Időleges megöl- . téka. mivel itt volt a hinta is: egy nagy lánc felerősítve. kuko­ ricaszár tömegei voltak felhalmozva nekünk kiváló bújócskázási lehető­ séget biztosítva. Sokat tartózkodtunk itt gyerekek. Mindennek meg volt a szokás alap­ ján kialakult helye és azt megváltoztatni konfliktushoz vezetett. apámat szerette volna meggyőzni. Apám volt a legidősebb fiú és a gazdasági munka jelentős része ráhárult. de uralkodó a portula és a délig nyitó volt. És már az udvar végéhez közeled­ tünk. Apám ragaszkodott a családhoz. hogy men­ jenek Budapestre és ott dolgozzanak. árpa. mosás. Ezeken sokáig itt lehetett tartani a szalonnát ava- sodás nélkül. a kamarába. zab volt itt bőségesen. A szín folytatá­ saként sertés és baromfiólak voltak. a faluhoz. a belső kertek beépí­ téséhez.. Volt itt hombár. polcokon üvegek stb. kukorica. az alomnak és tűzre szánt szalma. A nád­ tető miatt télen melegebb. Ez a szigorú szokásjog. amit inkább házelejének emleget­ tek akkor és köves volt. Mindég szerettem nagyanyámmal ide felmenni. Innen lehetett a főépület utolsó. amely közvetlenül a konyhát szolgálta.. kiléphettünk a verandára. íratlan törvény segített a hagyományokat megőrizni. Sőt. sötét helyre. mint a később épült cse­ réppel fedett padlások. gyümölcshasogatás stb. Természetesen a szemes takarmányok tárolására is használ­ ták. mivel a fűtésből származó füsttel történt a konzerválás. Az udvaron volt még egy nagy góré a kukoricának és az udvar közepén a gémeskút hatókkal. ami sejtelmes. általában 5-6 nagyállat befogadására volt alkalmas. így épült a mi házunk is a nagyapai kert helyére. védve a virágokat az állatoktól.” kezdetű versikét vártuk. Anyám. melyet mi neveztünk így. Kilépve a kamarából volt a padlásfeljáró. ugyanis a ház eleje el volt kerítve. Nyáron a munkák egy része itt zajlott le: kukori- camorzsolás. nyáron hűvösebb volt. amelyben a füstölés és a tárolás tör­ tént. főleg a különböző korú nemzedékek közt. A család bővülése vezetett a telekaprózódáshoz. nem akart egy fedél alatt élni az anyósával. Ez volt az éléstár. legnagyobb helyiségébe jutni. főzés előkészítése. Általában a legtöbb ház ilyen séma szerint épült és a berendezésük is nagyon hasonló volt. Kis ülőkét tettünk rá és énekelve a „tíz üveg almát. Innen lejövét a további út az udvarra vezetett. Az udvarral párhuzamosan helyez­ kedett el a gyümölcsöskert veteményes résszel. Nősülésekor változás lehetősége merült fel. A verécén az udvarra jutva a főépü­ lethez csatlakozott az istálló. az újasszony. Ez volt a fő kedvencem. és maradni óhajtott. hordók. a padlásra vezetett.

mert én állandóan rágtam a szélét. Az árát anyám elsősorban tejjel és egyéb élelmiszerrel fizette ki. hogy a mestergerendát a padláson helyezi el csavarokkal erősítve hozzá a ke­ resztgerendákat és a mennyezet akkor sima stukatúros lesz. Mindkettőt kidobták később. bár a fűtés itt is innen történt. Apámat hazahívta dolgozni közösen ő pedig megígérte. szintén nyeregtetős volt. A két ablak közt tükör és alatta családi képek voltak. mint a nagyanyámé. hanem asztali porcelán állólámpa. de az asztalos. Gábor bátyám kifakadt. hogy az élőkért védje az esetleges utcai rongálástól. A konyha már nem volt boltívvel elválasztva. A terveket nagyapám nem engedte megvalósítani. Te­ kintettel a nád hiányára a fedés Csabai Bonn cseréppel történt. de mindegy. hogy az addig kertnek használt területre épít a fiata­ loknak házat. igaz abban az időben a hasonló anyagi helyzetűeknél a deszkapadló ritkaság volt. hogy nem lehet minden úgy. Nem említettem még a faliórát. A váltás nem volt itt sem könnyű és anyámnak kellett megharcolni. Természetesen a tulajdonjogot fenntartotta magának. A többlet munkáért ő nem kér pénzt. A teljesen egységes bútort Gábor István közeli szomszédos asztalosmester készítette. más nem szólhatott bele. végüknél nagy asztal egyöntetű székek­ kel. Új bútor részletnél nagy­ anyám bejött és megsimogatta a szekrényt. O fize­ tett. Az építő­ mester. hogy mi lesz ha még Szőke Sándor is idejár dolgozni és elveszi tőlük a munkát. mint az öreg háznál. .dás lett. Az építkezés csak a főépületre terjedt ki. bárt ott mindent a szüleim fizettek. Rongyszőnyegek borították a hihetetlenül sima mázolással szépen rendbe tartott földpadlót. Berendezése szépen faragott almáris. Sajnos a földpadló az maradt anyagi okok miatt. A berendezés elég sok vihart kavart részleteiben. Ott azonban a napszámosok megszólták. A nagyapámnak ugyanis 36 hold földje volt és kertje. hogy a fiatalok elköltöztek a Csák portára és apám onnan járt dolgozni az urasági kertbe. ami bi­ zony nem volt olyan szép. Az épületet pedig az utcai telekhatártól kicsit beljebb javasolta építeni. Az építkezés az 1920-as évek közepén megtörtént. mint ötven évvel ezelőtt. A szobában volt természetesen kemence sut­ tal. A helyzeten tehát nagyapám fordított a maga módján. mely 6x20 méteres alapterülettel. A lámpa már nem húzogathatós volt. padkával amit később ki kellett dobni. mondván jól van úgy. A beosztás hasonló volt. Hát a láda meg a kaszli nem felel már meg? Anyám szólni sem mert. piszkolódástól. A déli részen sezlon és két páros szekrény nyert elhelyezést. aki rokon és haladó gondolkodású iparos volt felajánlotta. egységes volt. csak a csavarok árát kéri. Az északi fal­ hoz két páros ágy támaszkodott. mint a másik ház­ nál leírtam. A villanyt csak az 1946-os év hozta meg. bizonyos módosításokkal megfelelve a nemzedékváltásnyi időnek. A további berendezés egy újabb korszakot jelentett.

Volt stelázsi az edények. . aki gyerekkori ismerősöm volt. Az étkezés már főleg itt történt. A nagy bővítés nagyapám halála után történt. lehetőleg láb alatt. A kor követelményeinek megfelelő modem burkolás. Mindegyik szobából ablak nyílott a délre tekintő verandára. A mi há­ zunk szintén a hasonló anyagi helyzetűek szokványos berendezését mu­ tatta. Kossuth utca 66. szám alatt. méregette a kezében. Már készen voltak és én állan­ dóan ott tébláboltam. Az első időben még a gyümölcsfák megvoltak és a termést közösen nagyanyám­ mal kellett megosztani. Belém nyilalltak a régi emlékek. főleg a kannák részére. középen nagy asztal egységes székekkel. A belső szoba ekkor még ka­ mara volt és itt tároltuk a gabonát. Nos. Azt hittem valami lehet benne és belől keveredtem a szobába. hisz ez volt a nagyanyám háza. Természetesen a jó embert én neveztem mérges Ko­ vácsnak. hisz nagyon jó helyen van. mint az öreg háznál. A sorsa ennek is azért biztos a lebontás lesz. fürdőszoba.alsó része kredenc. Mi pedig 1966-ban apám halálakor adtuk el a házat és anyám hozzánk költözött a nagy messzeség­ be. és 68. nem úgy. a főépület negyedik helyisége átvette a neki szánt kamara szerepet. és talán már a gáz is benn van. A két épület minden szempontból 1940 körül már teljesen elkülönült és csak egy közvetlenül átjárható kiskapu emlékeztetett a közös múltra. Kisgyerekkori emlékem. Ekkor nagy csöndben azt mondja megfeszítve a zsák száját. A délre tekintő hosszú veranda szép kőlapos volt és barna fa­ ragott oszlopok tartották a gerendát. A melléképületnek volt egy nagy cserepes istálló 6 nagy állat befogadására és hozzá kapcsolódott a kocsiszín.és sertésólak. Az új tulajdonos. Ezt a részt kerítés védte a baromfiaktól. a másik sarokban mosdó törülköző tartóval. Az öregház János bátyámé lett. modem épület készült. ő lebontatta és új. „Hát ebbe meg ezt a gye­ reket tesszük bele!” Komolyra vettem a dolgot és mindenen áttörve kiro­ hantam a kamarából. közel a Gara szállóhoz. itt később a terjeszkedéssel megszűnt a kamara és szoba lett belőle. ahol én annyit játszottam. Azok elég sokáig bírták. Egy kései alkalommal utaz­ tam együtt egy fiatallal és kérdem hol lakik. Gara szállóhoz. Nem értettem mit akar még a mérges Kovács. majd a baromfi. közel a városi fürdőhöz. mert itt szép virágok voltak és végig szőlőlugas. Különösen sok birsalma és kajszibarack volt az eredeti kertben. mert egy üres zsákot forgatott. Innen volt a padlásfeljáró is. hogy itt merte apám zsákokba a búzát mérges Kováccsal. teljesen felújította a házat. már a következő nemzedéknek szánt. a szilvafákat nem is számítva. alatt lakom. mint bármelyik másik ház. így alakult a sorsa a Nagy utca végén két hagyományos háznak Kos­ suth Lajos út 66.

eredetileg két ablakkal A ház az udvar felől .A Kossuth utca 68. szám alatti ház utcafrontja.

■ Lóval az istálló előtt .

de a nagyanyánknál talán még jobban. mondókája. Két kezemet a magasba tartva kacagtam. Nagy­ anyám pedig vállalva a kellemetlenséget küldöttségbe előre ment anyám­ hoz. A csizmát pedig Török Péter bátyám kijavította. hozzá fűződik. megfog. Jól emlékszem rájuk. Nagyanyám vigasztalt és annak örült. mint mi. a nővéremmel jártunk hozzá legtöbbet. hogy soha egyikőnkre sem kiabált és soha gyereket meg nem ütött. végezte a dolgát. Bementem náluk a vacokra és ott keseregtem. az unokák. Az bizony igaz. A legtöbbet nyáron Ju­ liska unokahúgommal voltam ott. mint kicsik mindég . de sokkal fonto­ sabb. hogy a lá­ bam ép maradt. Ekkor jött értem nagyanyám és haza kísért a szülői házba. a barátság végig megmaradt nagykorunkban is. Csodálatos egy unokabáty volt. Egyik alkalommal tiltás ellenére fát vágtam a kisfejszével. Az sajnos megcsúszott és a csizmámat találta el ott hagyva egy jókora vágást. hogy szeretettel és barátságosan fogadtak. Nagyanyám alacsony. talán a legfontosabb oka. hogy a lábam ép maradt. vagy inkább a helyi szokásnak megfelelően már mindég sötét ruhában járt. Ami örökre megmaradt az emlékezetemben. leginkább kékkel. A S zők e n a g y szü lő k Ha a nagyszülőkről ejtek szót az mindég az apai ágat jelenti. talán azért is. menteni a menthetőt. mert a szülei elváltak és Mari néni. hogy nagyanyám. alig tudtam futni. talán legrégebbi emléke is amit fel tudok idézni. Én viszont féltem hazamenni. Természetesen ez is fontos. Évről évre így volt ez és nagyon jól összeszoktunk. eljátszadoztunk. etetett és az unoka. Különösen vonatkozott ez nagyanyámra. jó diplomata volt és akkor jött el. Ment. ahol már annak örültek. hogy mi Erzsébettel. mivel a szülei arattak. az édesanyja ismét férj­ hez ment Nagyrábéra. hogy mellettük laktunk és az udvarról közvetle­ nül bármikor átmehettünk. Feje mindég bekötve sötét kendővel. de soha nem felejtettem el egyiket sem. mozgékony asszony volt. Nyáron ez az általános kékfestő ruha volt. aki nagyon szerette a gyerekeket és néhány unoka még a távolabb lakók közül is gyakran tartózkodott náluk. Alig lehettem még két éves. Mindég kész volt a játékra és mindég volt meséje. Biztos. kistermetű. Az egyik igen gyakran ott tartózkodó unokatestvérünk Kiss Imre volt. Abban az időben a hagyománynak. aki idős kora ellenére négykézláb jött utánam. hozzá papucs vagy egysze­ rűen mezítláb. amikor már előkészítette a terepet. amik bizony néha elég ke­ mények voltak. aki éppen ott volt kapaszkodott a hosszú ruhá­ jába és szinte vitt bennünket. Életem egyik. O pedig jól megvolt otthon. Egyik.

ugyanis Eszter nénénk oda ment másodszor férj­ hez. O könnyedén lement a kútba tégláról-téglára lépegetve egészen a mélyen elhelyezkedő vízig. Jól emlékszem. nehogy elmenjen a mikulás. Ilyen volt a gyümölcscibere. De a legfonto­ sabb dolgot nem is említettem. nálunk szintén idősebb. vagy még olcsóbb csoki­ mikulás járt. Lehoztunk egy nagy adagot. Néha leültünk a szobában a sarokpadra is mi kezdtük vizs­ gáztatni. Fel­ emeltük a függönyt és az üveg mögött a boltban megcsodált legnagyobb csoki-mikulás tekintett ránk barátságosan. Nem tudta pontosan mikor született. Soha el nem küldött vagy le nem rázott bennünket. mert azt jobban tudott. Marci ritkábban jött és szintén kedves fiú volt. ha nagy barátai el akartak küldeni minket.amint később megtudtuk -. Délre hihetetlenül zamatos eiberelcves lett. A kis­ csapatnak csodálatos bemutatókat tartott. amihez nagyon értett. Nagyanyó a megfelelő mennyiségű keveréket egy nagy cserépedénybe tette és úgy be ■a befutott kemencébe. Szombaton már el nem mozdultam mellőle. Voltunk mi sokan unokák de a töb­ biek inkább csak látogatóba jöttek és már mentek is haza. mivel ott tárolták a sokféle gyümölcsből készült aszalékokat. de ha úgy gondolta fenn a magas tetőn termett és ügyesen kormányozta magát. hogy krumpli-szedéskor. Ha kellett. akit soha nem lehetett elfelejteni. Ügyességénél biztos csak a szíve volt nagyobb. Tudtuk. Azt mondta. Ez volt a mi jószívű unokatestvérünk Imre. Az ő tetteit a tréfa tette fűszeressé.futottunk utána és lestük minden mozdulatát. köztünk tett igazságot. Sőt azután. mivel ekkor sütötte a finomnál finomabb kelt tésztá­ kat. Az ablak természetesen belül­ ről zárva volt. Még néha ott volt Marci is. amit közben is eszegettünk. Felmentünk a padlásra. hogy bizony nagyanyánk a főzésben és a hagyományos ízek adásában utolérhetetlen volt. a Mikulás kívülről tette oda. amiből . Azonnal kiugrottunk az ágyból és odarohantunk. amiből természetesen az unokáinak mindég kijárt. aki Bihamagybajomból jött. Bizony-bizony jól éreztük mi magunkat az öreg portán és lestük nagyanyánk minden mozdulatát. A gazdasági ügyeket remekül ösz- szefogta és szép kis vagyont hoztak össze nagyapámmal. egyik alkalommal Erzsébet nővéremmel még csak ébredeztünk. a jó Mikulás az utcán őrködött amíg mi fel nem keltünk. mint mi. . hogyan betűzi le a nevét. sőt. nem járt iskolába és kicsit kajánul figyeltük. mint most és legfeljebb mikulásra egy tízfilléres. Számoltatni nem számol­ tattuk. Imre nem engedte. amikkel ott­ hon már nem is találkoztam. Neki köszönhettük gyerekkori életünk egyik nagy élményét. De ott voltunk kacsasütéskor is és egy két hagyományos étel készítésénél. Akkor még nem volt ilyen „cukros” világ. de az évre nem emlékezett. de a nap rásütött az ablakra és fura árnyék jelent meg a függönyön.

Nagyapám ragaszkodott hozzá. ahol János bátyám. Vígan futottam elébe és legtöbbször előkerített egy körtét. Nézzük a tényeket nagyanyám ismertetése alapján. szerzett egy francia barackfát és az egy-két szem termésből hozott nekünk. Ott dolgozgatott. Hízóvágáskor külön tették a hízó nyúlját és felfustölték. játszottunk a többiekkel és vártuk a haza igyekvő állatokat. Legtöbb természetesen a szőlő volt. mire kész lett. A szüretet mindég Mihály napkor tartották a szomszéd komájával együtt. Estefele már kinn voltunk az utcán. de valódi töltött káposztához. Visszaemlékezve nem volt olyan finom. majd a házilag savanyított káposzta­ levelekbe szépen becsomagolták és egymás mellé cserépszilkébe rakták. de ritkaság számba ment. Sőt egyik alkalommal. Hanem az igaz­ ságnak megfelelően rögzítem nagyapámról is a szerzett ismereteimet. A jó esti órákban tűnt fel az utca végén mindég nagyapa már hajlott és botra támaszkodó alakja. A főzéssel és sütéssel többet már nem foglalkozom. Én mint mindég ott lábatlankodó gye­ . Ezek a kirándulások ritkák voltak. mint a mostani őszibarackok. vagy almát. ahol minden zamatát megőrizve főtt meg. amire mindég készséges voltam. viszont a Csárda-kertben lévő szőlő és gyümölcsös mindennapi uticélja volt. amiknek bizony nem sok köze van az eredeti. de azok is már idősek és hatalmasak voltak. a Darú szomszéddal egy-egy pohár bort elfogyasztva. igaz nehéz. unokáknak. Amikor én megszülettem nagyapám már idősebb volt. Itt kénytelen vagyok elmondani a napja­ inkban annyit hangoztatott töltött káposztát. így került a befütött kemencébe. Főleg nagyanyánk vezetett ki bennünket. Az évek múlásával azután nagyapám gyengült és már nem járt ki a kertbe sem. de finom és a napjaink töltött káposztája nyo­ mába sem léphet. így a kései éveiről tudok beszámolni. Otthon a ház előtt üldögélt sokszor a komájával. inkább otthon vártuk nagyapánkat. Két járás szőlő volt és a hagyományos gyümölcsfák. bár néha már huncutkodtam is. Ilyen huncutkodásnak szántam mikor kiértünk az istál­ lóba megnézni egy szép lovat.kész voltam többször is szedni. hogy ez Eger. ami abban az időben még ott ritkaság volt. a melegben pedig a kunyhóban beszélget­ tek hasonló öreg szomszédaival. A füstölt nyúlját késsel apró kockákra vágták. rizzsel összekeverték és fűszerezték. Igaz nehéz étel volt. akkor már a mezőre nem járt dolgozni. a legfiata­ labb férfi taposta sokszor majd reggelig. Az összezúzott szőlőt zsákba tették és az összeállított taposókádba került. ha nem volt kéznél a botja. hogy keres­ sem meg és adjam oda. Amire én emlékszem. A baj a ló neve körül tört ki. Ha az udvaron rövid sétára indultak engem kért nagyapám. Én is jártam itt többször a nővéremmel együtt. Ez a fajta szüret később már fele­ désbe merült és más technikával történt.

. hogy megtanultuk a természet rendjét és elfogadtuk azt. Ez olyan kis erőpróba volt. mi kicsik hátul. ahogy üldögélt a szép tiszta ágyban látjuk. hogy apám és János bátyám Laci névvel illetik és arra is hall­ gatott. gyerekek is ott tartózkodtunk nagyapa körül.Jó napot kívánok! Én vagyok Zsombok Anti. Bekötötte a fejét a nagyanyánk kendőjével. Már az udvarra sem jött ki nagy­ apó. én nagyapámtól távolabb húzódtam. minden héten másik gyereke volt ott és segített nagymamának. . Jövök érdeklőd­ ni.mondta ö . Nagy­ apám nem szólt semmit. nem rossz szívvel. Egyre fogyott az ereje és egyik délután azzal fogadott anyám bennün­ ket.válaszolt csendben és anyám kérdésére. hogy potyognak a könnyei. hiszen mindég istenfélő ember volt.tudod te! És természetesen el is engedett. Gondozása nagy lelkiismeretességgel történt. de jelentkeznek. mikor a gyerek már érzi. utána. Szépen megnyugodott és lepihent. hogy tessék és akkor mi beléptünk. a szobában a kemence mellett ült csöndben. Elől Marci. mivel a lábaimban bíz­ tam és hangosan azt mondtam. . egy felsőrészt is terített magára és bekopogtunk nagyapához. Sajnos ez az élet rendje és bizony tovább telt az idő és mi unokák ki-kihasználtuk a lehetőséget. aki érzi a váltást. Ennek a lónak a neve bizony Laci. Nagy volt a készülődés. méltóságteljesen távozott az ősei után. csa­ . hogy biztos tudja még a Miatyánkot ismét igennel felelt. Na ugye. Én is feledve a dolgot tovább ott ugráltam körülöttük. Én pedig egy tapasztalattal gazdagodva ugráltam körülöttük tovább. Csöndben. Hat hét alatt került sor mindenkire. ha finoman is. Majd elmondta a Miatyánkot és anyámnak alig kellett segíteni. a kondás. Nos. Mi gye­ rekek így voltunk tanúi a fejlődésnek és az élet lassú múlásának. Anyám nagyon szépen nyugtatta meg. ami természetes.Az igaz! . Egyik alkalommal. hogy nagyapa meghalt. Az erőpróbák. Amikor mi voltunk a sorosok anyámmal mi. majd gondolkozott és elküldött bennünket nagy­ anyánkhoz. de próbálkozik. Nagyapám szólt. hogy Eger. míg elég közel kerültem nagyapámhoz. Ő megfogta a fejemet és megemelte közben kérdezve. Én harsányan kiáltottam. Hát bizony a növekvő fiatal nemzedék. Közben a sleppről már meg is ismert bennünket és kizavart. Ekkor történt a Marci okoskodása.Nem kell magának attól félni. hogy lassan ő ke­ rül fölénybe. Anyám rögtön kérdezte hogy miért sír? Csendben válaszolta: félek a haláltól. hogy mi is ennek a lónak a neve.rek tudtam. Később már a padka is kevés lett és nagyapa végleg az ágyba szorult és ott üldögélt. Abban nőttünk fel. . hány süldőt küldenek a kondába? Nagyapám köszönt. mintha minden feledésbe merült volna. hisz akkor még a halott otthon maradt.

az asztalhoz ült és ebédelt. A nagyanyó a családi házban a legfiatalabb fiával. A sírásók sorban álltak. ott fogadták a családtagok a gyászolókat. mivel ők dolgoztak a birtokon és a termést ők szállították a szülők­ nek. Bent ment az emlékezés. Azokról gondoskodni is kellett: a család két birkát vett és azokat szakavatott juhász készítette és főzte meg. eseményeket elevenítettek fel. levett kalappal. Nagyanyám nem óhajtotta a vagyont megtartani. halál is az életünk része. mintegy háromszá­ zan követték a gyászkocsit. hisz a nagy családot több faluból kellett összehívni. és ez a természet rend­ je. Körben szé­ kek voltak. tehát a három férfi és három asszony maradt az édesanyjukkal együtt. Otthon a nagycsalád. hisz úgy voltunk nevelve. Miért írtam le a temetést? Azért.akik ilyen létszámmal többet nem is jöttek ösz- sze. . mert itt még min­ den a hagyomány megtartásával töitént. Egy óra alatt eldöntötték teljes egyetértésben az anyagiak felosztá­ sát. Dél­ után volt a temetés. ahol a búcsúzta­ tó után a sírba helyezték a koporsót. természetesen háznál. tehát otthon nem dolgoztak többet. Ma már sok minden megválto­ zott. A végtisztesség után mindenki indult haza. fekete bokszcsizmában. hogy mind­ nyájan bekapcsolódhassanak a tiszteletadásba. vagy inkább tiszta szoba ajtaját díszes. Ok nem fizetett alkalma­ zottak. majd a távolabbi rokonok következtek. A férfiakat asszonyok és gyerekek követték. Azután a halottnak a végtisztességet megadó férfiak ünneplőben. Az éjszaka során sok régi cselekedetét.ládi körben történt a felravatalozás. . A gyászmenet hamar elért a közeli Nagygyepi temetőbe. Ott gyülekeztek az emberek a verandán elhelyezett koporsó körül. inkább csöndes megemlékezés az elhunytról. kinn pedig a készülődés. Az étkezés után csak a közvetlen család­ tagok. Az asszonyokat férjhez menéskor gazdagon kiházasították és ők el­ mentek az új családjukhoz. hogy a születés. A nagytiszteletes úr búcsúztatója és imája után a legközelebbi ismerős férfiak vitték a koporsót „Szent Mihály lován” a díszes gyászkocsihoz. A belső. Közben egy-egy ének is elhangzott. A gyerekeitől minden hold föld után minden évben egy mázsa terményt kapott és megmaradt neki a kert is. Aki közel férkőzött a sírhoz egy-egy marék földdel vett búcsút a távozótól. férfiak egy házzal többet kap­ tak. illetve annak családjával óhajtott együtt maradni. hisz nem is ott laktak. Ott a központi részen történt a felravatalo­ zás. Nem volt nagy si­ ránkozás. Azután elindult a gyászkocsi és közvetle­ nül utána a legközelebbi családtagok hozzátartozóikkal. . Mi gyerekek nem voltunk kitiltva. A 36 hold földet egyenlő arányban kapta a hat leszármazott. ahol ünneplő ruhájába öltöztetve helyezték el a halottat. fekete drapériával vonták be és a nehéz függöny félrehajtá- sával léphettünk be a szobába. hanem tiszteletből eljött ismerősök voltak.

Sándor. Mi. Nagy örömmel itt sem fogadták őket. ahol nem sokáig tudtak együtt meglenni. pedig a családnak akkor már volt orvosa. A kiházasítással. látogatóba mentünk. A S ző k e család Szüléink mind a ketten tősgyökeres gyarmati családból származnak. sokat nem törődtek. A fiatalasszony anyóshoz ke­ rült. Apámmal együtt visszaköl­ töztek a Csák családi házba és ott kaptak egy szobát. Apám ragaszkodott Gyarmathoz. hogy az udvar az övé lesz. mint hajdanában. hogy azzal rendelkezhet. amelyikről a mai lakosok nagyobb része nem is tudja. Erzsébet. hogy mi mindenre van szüksége egy fiatal lánynak. a második két gyerek. ezután már vendég­ ségbe. hogy semmilyen esküvői kép nem maradt fenn. 1902-ben született. azon nem osztozkodik senkivel. takarítás területén. mivel a bátyja kijelentet­ te. Csák Eszter.kert is. Ez már sokkal egyszerűbb volt. ké­ sőbb születtünk. Sándor. már nem a régi. Mindketten vérhasban haltak meg. Szegényen ment férjhez gondolom abból is. ha ritkán Gyarmaton jártam megkeres­ tem az akácosban és egy csokor virággal emlékeztem rájuk. akit sajnos egy éves korában elvesztettek. 1932-ben láttam meg a világot egy borongós őszi napon. A padlást is elre- kesztették. Sírjaikat a Nagygyepi temetőben. Csak róla nem volt aki gondoskodjon és törődjön vele. A teljes egyetértés után a családtagok a maguk útjára indultak érezve. Apánk jelentkezésekor vállalta az önálló családi életet és férjhez ment. Itt született meg az első gyermekük. ahol negyven évet töltöttek el. Az unokák helyzete is megváltozott. mivel újabb temetéseket ide már nem enge­ délyeztek. hogy az otthon. de nem haza. ahova mindég hazajöttek. mint a házunk alatt a Mihály-halmi temetőnek. Sajnos édesanyját korán elvesz­ tette és 12 éves korától a háztartási munka rabszolgája lett. Édesapja és bátyja ellátásáról kellett gondoskodnia: mosás. Erzsébet nővérem 1928-ban. de későn ismerte fel a betegséget. Ketten voltunk tehát testvérek és . Ezekben az időkben anyám szeretett volna Pestre menni. főzés. így kerültek vissza a Nagy utca végére. Anyánk. én. Elég sok év után elég sok viszontagság után nagyanyámat is eltemették. hogy nagyapám a fiataloknak külön házat épített. Végül a kérdést az döntötte el. amiről már beszámol­ tam. Sorsa az lesz. hogy ott ke­ ressenek munkát. mivel nem volt édesanyja. bár Pesten is nagy rokonság lakott már abban az időben is. Sajnos az ő temetésén már nem tudtam részt venni. a második gyermek is csak három évet ért meg. hogy az is temető volt. Lassan a te­ mető is pusztulásnak indult.

Testvéri kapcsolatunk később is kifogástalan volt és mindég nagyon szerettük egymást és összetartottunk. Anyánk nagy gonddal öltöztetett bennünket. A munkámat mindég elismerte egy-két jó szó­ Vasámapi újságolvasás val. Ahogy növekedtem úgy egyre több területen tudtam neki segíteni. Ő Égetőné asszonynál szabni-varmi tanult igen jó eredménnyel. jó testvérek vol­ tunk. hisz mindenki dolgozott a családban. Nem volt könnyű. aminek én nagyon örültem. de ezt a gondot anyám levette a vállamról. Az én utam akkor kezdett elválni. kiment. fasorokon. 1950-ben pedig férjhez ment Budapestre. Pedig gyalogolni is sokat kellett. Erzsébet és Sándor - 4 kilométert a rövidebbnek tartott lába alatt két téglával magasítva. Munkáját végtelenül szerette és annál jobban csak a családjához ragaszkodott. mindég tiszta és jó ruhában jártunk. Kicsi koromban mellette aludtam és éjjel bármikor szólhat­ tam hozzá: „Apám. Nekem nagy gyöngém volt a csizma tisztán tartása. elfújta a lámpát és lefeküdt. volt mikor napon­ ta oda és vissza megtettük azt a 4. hozott be vizet és megitatott. bizony a nővérem karon fogott és kísért az iskoláig. majd az évek során önállósodtak útjaink. Együtt mentünk az iskolába is és ha csú­ szott az út. de sosem panaszkodtunk. kerten keresztül hazáig. sza­ badulni az otthoni kötelékektől.együtt nőttünk fel. Apánk szívvel-lélekkel ragaszkodott Gyarmathoz és a természethez. szomjas vagyok!” O szó nélkül meggyújtotta a lámpát. Kiskorunktól kezdve sokat jártunk együtt pásztorkodni Hosz- szúba és a munkát lelkiismerete­ sen végeztük el. 1945 kitaposott gyalogúton. Munkabírása szinte hihetetlen volt: hajnalban kelt az álla- . Pesten a fővárosi jelmezkészítőnél dolgo­ zott és szép lehetőség állt előtte. hogy egy-két gyerekes patvarkodástól eltekint­ ve megbízható. Nyugodt lélek­ kel mondhatom. Nővéremmel mindenüvé együtt jártunk. de családi okok miatt otthagyta ezt a jó munkahelyet. majd ő is ivott. mikor 11 éves koromban Szeghalomra kerültem tanulni.

de ebben az időben kicsi volt a kereslet és sok tej összegyűlt. hogy a lovak a kész hely­ re álljanak. ami a családban történt. majd a lefekvéshez készülődni. addigra nekem illett az is­ tállót rendbe tenni. Ez volt a főétke­ zés. Nyá­ Anyám a családi sírnál ron korán virradt és kelni kellett. hisz ekkor volt együtt a család. Én már kezdtem unni a dolgot. Lelke­ sedve mondták. Már messziről meg­ ismertük a kocsink zörgését és kinyitottuk a nagykaput. amit kelle­ mes beszélgetés közepette fogyasztottunk el. Azután igyekeztünk mosa­ kodni. Anyánk mindég jó vacsorákat készített. . Tehenünk mindég volt és anyám igen sokat fejt. hogy a tejfölből már kicsapódott a vaj és ott úszkált az üvegben az író tetején. Ebbe került a sok tejföl és az üveget az akkor szokásos hólyag papírral erősen lekötötte. és este mi vártuk. nem hallottam még a fogalmat. hogy mi történt a me­ zőn és otthon. Anyám előkészített egy nagy. Itt tudtunk érdeklődni. Most lett csak igazán izgalmas a dolog. Jó szüleim az asztal mellett álltak és figyelték a vaj kiválását. Bőségesen rendelkeztünk így túróval és tejföllel is. Ekkor a fülemet ismeretlen szó ütötte meg. de minden érdekelt. mivel a nagy esemény egy hosszú téli estén zajlott le. hogy a sok tejfölből köpüljünk vajat. Igaz. talán három éves sem. de a többiek hangos megjegyzéseire újra odafigyeltem. Ez biztosí­ totta a család szükségletét.tokhoz. A felesleget eladtuk. Az asztal­ ra egy nagy edényt tettek. Mire mi keltünk ő már a mezőn volt. de ha kevés volt a családnak az ivó­ vize három kannát a vállára kötött és a kútra is elment. Az e m lé k e z e te s vajas k en yér Az esemény valamikor az 1930-as évek közepén történt. Apám az üveget a tejföllel ütemesen mozgatta bizony sokáig. Az állatok ellátása után mentünk be és került sor a vacsorára. Téli időszak volt. bele sok hideg vizet és bele öntötték az üveg tartalmát. A felesleges tejet anyám a kemence torkán köcsögökben altatta. amit nem győztünk elfogyasztani. sokat volt otthon a család és elég sok idővel rendelkezett. Ez számomra ismeretlen dolognak tűnt. Közeledett a nagy nap il­ letve este. Kicsi voltam még. 5 literes befőttes üveget. hisz min­ denkit várt a munka.

Apám pedig behozott egy szelet kenyeret az asztalról összeszedegetett vajjal megkenve. A b a le se t Régen történt. hogy én is látni akarom. földön egyaránt bőségesen helyezkedtek el. majd a kezembe adta. sajnos. akkor egyedül is el kell foglalni ma­ gunkat. mint gondoltam. Akkor nem volt óvoda a hasonló parasztgyerekek számára. hogy a legcsekélyebb megrovást sem kaptam. a két kezemmel felértem a vizes edény szélét és teljes erőmből pró­ báltam felhúzni magamat. Volt nekem egy kicsike sámlim. pontosan bele. Az igazi csoda az volt. O alaposan megvizsgált és azt mondta. hogy ennyire ne törődjenek velem. Sajnos az ő segélynyújtása eredménytelen volt. Én egy satnyábbat elkaptam és próbálgattam a lovak ennivalóját tartalmazó tartóban a törekbe elásni. Fő játszóhelynek éppen az istállót néztem ki magamnak és kerestem az elfoglaltságot.Erzsébet nővérem feltérdepelt egy székre és úgy örvendezett a látvány­ nak. az eszközeivel nem tud segí- . A kotlós is ott volt a csibéivel. hogy egy toklász darabot a szemem közé rúgott. de érdekes!” Én meg csak füleltem és hiába mondtam. hogy egyedül oldjam meg a problémá­ mat. Valóban nem is találtam az egészet olyan érdekesnek. Nyugodtan tehettem. Azonnal öltöztünk és mentünk a háziorvosunkhoz. sok részletre szinte teljes pontosság­ gal. és azt előkerestem. Eszembe sem jutott. Felálltam a sámlira. Az eredmény az lett. nem foglalkozva többet a nagy esemény­ nyel. hogy ha nincs játszótárs. de jól emlékszem. Anyám engem a vizes ruhától megszabadított és ágyba fektetett gyorsan. amin ülni szoktam. Ugyanis a váj ling engedett és teljes tartalmával a nyakamba borult. nem figyelt rám senki. de a követ­ kező pillanatban már a központba kerültem. A család összetakarította a romo­ kat és mindenki nyugovóra tért. „Ott úszik a sok vaj. A vaj szemcsék a ruhámon és az asztalon. Tehát megláttam a nagy csodát. Alig lehettem 4-5 éves. Nekem csupán az tűnt fel. egy meleg nyári délelőtt az udvaron játsza­ doztam. Ekkor sem figyelt még rám senki. de még így sem láttam fel. Meg­ tanultuk. csak mindenki elcsöndesedett. itt a vajas kenyér!” Hát különösebben finomnak nem találtam és nem is értet­ tem. hogy anyámon nyűglődjek. Sajnos nem értet­ tünk egyet és erősen rúgkapált. Oda­ vittem az asztalhoz. Sírás helyett gondolkodásra fogtam a dolgot. aki benn dolgozott. mivel senki nem figyelt rám. Szokatlan volt számomra. hogy nem szóltak rám. „Tessék. Keservesen sími kezdtem és befutottam anyámhoz. Ekkor segítettem maga­ mon. hogy ezért volt ez a nagy hűhó.

tcni, hanem menjünk Gyulára, a megyei kórházba a sebészetre. Autóbusz-
szál mentünk a kb. 60 km távol lévő kórházba, pont a megye másik felé­
be. Ott Oláh Emil főorvos urat kellett megkeresnünk és ő vett kezelésbe.
Voltunk a kórházban is, de elsősorban a saját lakásán a privát rendelőjébe
jártunk. A kezelés közel három hétig tartott. Igaz, a műtét során eltávolí­
tották a szememből az ott mélyen beágyazódott érdes toklász darabot, de
sokáig kellett utókezelésre járni. Azokon már vígabban voltam. Hangosan
érdeklődtem, hogy „Anyám, van ezeknek gyufájuk?” Anyám próbált csi-
títani, de a főorvos úr is meghallotta és hozott egy doboz gyufát megrázva
a fülem mellett, mivel a szemeim be voltak kötve. Megnyugodtam és el­
érkezett az idő, hogy elbocsátottak bennünket.
Anyám megkérdezte, hogy mivel tartozunk a főorvos úrnak.
- Száz pengővel! - mondta kedvesen.
Anyámon nagyon meglátszott, hogy meglepődött. A főorvos úr is meglát­
ta rajta és így szólt.
- Sokallja asszonyom? Tudja mit adtam én vissza? A fia szeme világát!
Tudja, hogy sok betegre hetekig még a kezemet sem tudom rátenni?
- Tudom főorvos úr, de nincs annyi pénzem!
- Nem baj! Majd megküldi, ha lesz! Most menjenek nyugodtan haza!
El is utaztunk Gyuláról, és otthon megpróbálták a pénzt összeszedni.
Az bizony nem ment olyan egyszerűen. Anyám elpanaszolta mindenki­
nek, akiről feltételezhető volt, hogy van pénze. Bizony az első számú
személy Nagyanyám volt, de ő kijelentette, hogy a rengeteg pénzt nem
lehet előkeríteni. Pedig biztos volt neki, de nem gyógyításra zsugorgatta.
Homoki keresztanyám, akinek szintén biztos volt, szintén kimentette ma­
gát, hogy nehéz pénzhez jutni. Nem volt mit tenni, vártunk a termésre,
hogy abból majd kifizetjük. Addig is küldtünk egy nagy csomag tojást
várakozási díj fejében. Közben telt a nyár és eredmény bizony nem szüle­
tett. Egyik alkalommal elmentünk ruhát, illetve anyagot nézni Glück zsi­
dó rőfös nagykereskedőhöz. Válogatás közben neki is elpanaszolta anyám
a nagy bajunkat. Glück úr nem szólt semmit, odament a kasszához, kivett
100 pengőt, és anyám elé tette.
- Fizessék ki az adósságot! Nekem majd ősszel, ha lesz pénzük, ráérnek
visszafizetni.
Megköszöntük és elküldtük Oláh főorvos úrnak a ki nem fizetett gyógyí­
tási díjat. Hát így történt a pénz szerzése! Ha rokon nem, az idegen adott,
pedig nem is kértük rá. Igaz ősszel visszaadtuk a pénzt és anyám még a
legszebb kövér libát is odaadta ráadásnak. Lassan így tanulgattam, hogy
az embereket nem a származásuk, hanem a tetteik alapján kell megítélni.

G yerekkori té li e sté k

Az 1930-as évek estéiről van szó, amikor még rádió, televízió nem be­
folyásolta az esti programokat egészen 1945-ig. Fontos volt ezeken az
estéken, különösen a harmincas évek elején a mese, játék és a tanyába
járás, illetve az érkezők fogadása. Nézzük azonban sorjában, hisz akkor
még a gyereknek kevés játéka volt, s azokat is saját magunk készítettük.
A játék készítésében főleg apám segédkezett. Előre válogatott a ke­
mencébe szánt izikből néhány szép, ép darabot. Vacsora után birtokba
vettük az asztal egy részét és előkészítette az anyagot, én pedig néztem és
állandóan érdeklődtem, hogy mit készítünk. Apám biztatott, hogy egész
csordát fogunk csinálni. Éles késsel az izikből kb. húszcentis darabokat
vágott és félretette. A másik darabnak a kérgéből hasított le kis lemezeket
és ezeket is hasonló méretre vágta. Azután a hegyes késsel az előzőleg
levágott darabokba négy helyen beleszúrt és a vágatokba helyezte szabá­
lyosan az előkészített lemezeket. Ezzel megvolt a négy láb, felül pedig két
lemezke az állat szarvát jelentette. Kapott még a készülő állat farkat, tő-
gyet, két fület és már én vehettem birtokba a kész bocit. Ezzel a módszer­
rel több és különböző méretű tehenet, borjút lehetett készíteni, amiket én
boldogan vettem birtokba és egész este rakosgattam, legeltettem, míg
nyugovóra nem tértek az állatok valamelyik csöndesebb sarokban.
Más alkalommal a kukorica szárából hegedű, kerítés stb. készült.
Természetesen volt, amikor a papír lett a játékok alapanyaga és hajto­
gatással készítettünk varjukat sorozatba és azokat is sorba lehetett rakni,
kicsit és nagyot egyaránt. Készült azonban sótartó, csónak, csákó és olló
közreműködésével még nyúl is. Egy-egy estét ezek is vígan kitöltöttek.
Ha a gurigáról lefogyott a cérna, akkor lehetett belőle önjáró motort
készíteni, csak kellett hozzá kevéske gumi és drót és egy nagyobb unoka-
testvég vagy szintén apám. De lehetett malmozni, bárányozni, centru-
mozni is.
Azért kedvesebb időtöltés volt, ha tanyába vendégek érkeztek, különö­
sen ha gyerekek is jöttek velük. Akkor bizony röpült az idő és félve te­
kingettünk az órára, hogy már mindjárt nyolc óra lesz, mert nem volt par­
don. Ha elütötte a nyolcat a vendégek szedelődzködtek és indultak haza.
Hasonló volt a helyzet, ha mi mentünk vendégségbe, illetve tanyába.
Anyám a tanyába járást nem különösebben szerette. O ezeket az esté­
ket sokkal szívesebben töltötte olvasással és erre a hasznos dologra min­
ket, gyerekeket is jó eredménnyel ránevelt. Vacsora után körbeültük az
asztalt, közel a nagy 11-es lámpához, hogy mindenki jól lássa a könyvet.

olcsó ponyvák nem kerülhettek a lámpa fénykörébe. Most is szívesen
emlékezem vissza ezekre a hasznos esti foglalkozásokra. Ha elérkezett a
lefekvés ideje, sokszor nem szívesen tettük le a könyvet, de a rendet be­
tartottuk és idejében nyugovóra tértünk.
Ezeknek a közös olvasásoknak és megbeszéléseknek mára csupán az
emléke maradt. A mai időkben ez elképzelhetetlen.

T éli öröm ök

A harmincas években a havazást még nem sóval, hanem szánkóval
várták. Igazi osztatlan örömmel fogadták az emberek a hóesést. Nem
okozott a tíz centis hó semmilyen bonyodalmat még a tanyán sem, nem­
hogy a faluban. Megvolt mindenkinek otthon a kenyere, teje és a szüksé­
ges élelmiszerek, felkészült mindenki a télre időben, beszerezte a világí­
táshoz szükséges petróleumot, gyufát stb. A gyerekek futkároztak, hógo­
lyóztak és krisztust vetettek a hóban, ha kellett boldogan segítettek havat
söpreni az utakról. A felnőttek is nézegették, hogy elég vastag-e a hó?
Várták a legjobb közlekedési utakat, amikor szánnal vígan lehetett repülni
nagyobb teherrel is. Előkészítették a szánokat, elővették a szebbnél szebb
hangú csengőket. Az első adandó alkalommal, ha már letaposták a havat
és jó volt a szánút, befogtak. A lovak is élvezték a mozgást és könnyedén
röpítették tova az utasokat, akik közt elsőként mindég ott voltak a gyere­
kek. Általában az első utak a malomba vezettek, majd komolyra fordult a
dolog és megkezdődött a szállítás. Ha a sár miatt esetleg kinn maradtak
bizonyos tüzelők, azt most lehetett beszállítani. Legfontosabb pedig a
trágya földekre történő szállítása volt. Ott kupacokba rakva a földön várta
a tavaszt, a beszántás idejét. Fontos szerepe volt a szánnak, hisz az őszi
sokszor tengelyig érő vendégmarasztaló sárban a szállítás lelassult és csu­
pán a kövesúthoz kapcsolódott a forgalom. A mezőre kimenni olyankor
legfeljebb gyalog vagy lóháton lehetett. Nekünk gyerekeknek külön is
megvolt az örömünk. Nekem is volt a nagyhoz pontosan hasonló szán­
kóm, amit még a nagyapám csináltatott és kiszolgálta apámat, testvéreit,
unokabátyáimat, majd engem, de én is továbbadtam az unokaöcsémnek,
és így tovább. Törhetetlen kisipari munka volt, az készítette, aki a nagy
szánokat is. Gyötörtük pedig kegyetlenül! Az iskolából hazaérve ebédel­
tünk és fogtuk a szánkót. Mentünk fel a nagy dombra, a Mihály-halomra,
ami valamikor temető volt és úgy hordták részben össze. Ez volt a mi
igazi találkahelyünk. Harminc, olykor negyven gyerek is összejött. Ki-ki
húzta a szánkóját fel a dombra és egymás után ereszkedtünk le hangos

és így tovább. Törhetetlen kisipari munka volt, az készítette, aki a nagy
szánokat is. Gyötörtük pedig kegyetlenül! Az iskolából hazaérve ebédel­
tünk és fogtuk a szánkót. Mentünk fel a nagy dombra, a Mihály-halomra,
ami valamikor temető volt és úgy hordták részben össze. Ez volt a mi
igazi találkahelyünk. Harminc, olykor negyven gyerek is összejött. Ki-ki
húzta a szánkóját fel a dombra és egymás után ereszkedtünk le hangos
kiabálás és örvendezés közt. Bizony gyakran volt karambol, de kit zavart
az? Senkit! Ott sötétedett ránk a domboldalon, de holdvilág esetén folyta­
tódott a szórakozást tovább. Természetesen a csapat is ilyenkor már kicse­
rélődött, a kisebbek haza vették az irányt és helyüket az idősebbek foglal­
ták el. Otthon gyakran szigorú volt a fogadtatás.
- Milyen a csizmád? Hisz tönkreáztattad! Miben mész holnap iskolába?
Ilyenkor legjobb volt csöndben maradni, míg engedett a hangulat. Ké­
sőbb vacsorához lehetett ülni. A viharvert csizma is felkerült a kemence
tetejére vagy a torkára és reggelre általában megszáradt. Máskor közvet­
lenül előttünk az utcán az árokban alakítottunk ki ragyogó csúszdát. A
havat félresepertük és a jég biztosította a szórakozásunkat. Itt csak a köz­
vetlen szomszéd gyerekek jöttünk össze: mi a nővéremmel, a szomszéd­
ból Daru Erzsiké Magdussal, a húgával, a másik szomszédból a Kulcsár
lányok Eta és Lenke, sőt néha a Nagy fiúk, Sanyi és Lajos is közénk áll­
tak kanyargatni, ami nem volt jó, mert összekarcolták a jeget. Ez igazi
közösség volt, mindenkinek joga volt a szórakozáshoz. Innen könnyű
volt bennünket behívni, mivel közel voltunk.
Az igazi nagy vigasságot a vasárnapok jelentették, akkor is főleg a
délutánok. A kövesúton a lenyomott hó már tökéletes lehetőséget jelentett
a szánkózáshoz. Ekkor a nagygazda családok fiataljai befogtak az ünnepi
díszes, festett, oldallal is rendelkező szánkókba és az első, hátsó ülés is
tele lett örvendező lányokkal, akik nagy hálával és sikongatással fogad­
ták, ha nagyot farolt a szán, amit a fiúk gyors fordulással értek el. Ez egy­
ben olyan bemutató is volt a Pikó, Károlyi és Háti családoknak, hogy ki­
nek van szebb fogata és több jóhangú csengője. Mindenesetre a nagy csi­
lingelőssel tovarepülő szánok nagy szórakozást jelentettek még a nézők­
nek is. Késő estig eltartott a farsangolás, ami ritkán járt borulással és bal­
esettel. A hamisítatlan téli hangulathoz tartoztak az ünnepek is. A kará­
csony előtti estéken már a kemence mellett melegedve figyeltünk ki, mer­
re szól a szép karácsonyi ének, hol hangzik fel a „mennyből az angyal”.
Izgatottan vártuk, elhangzik-e az ablak alatt: „Be szabad-e jönni a betle-
hemeseknek?” Elhangzott a kérdés és mi várakozóan néztünk anyámra,
megadja-e az engedélyt. Elhangzott az engedély és apám sietett kaput
nyitni, beengedve a kis csapatot. A konyhában felkészülődtek, majd az

azokkal perzselték le a . Ekkor a legfiatalabb nagybátyámat. keresztapám szintén és az unokabátyám is Pista lévén. fanyar. Másnap templomba mentünk és anyám jóvoltából ünnepi ebéd várta a családot sok sütemény­ nyel. A karácsony han­ gulatát a várakozás. ünnepelni.ajtót megkopogtatva itt is engedélyt kértek. Sajnos ez is előfordult. amelyek. kaláccsal és borral. az előkészületek adták meg. ahol meggyújtották a csak perzseléshez használt kétágú perzselő-villára felvett szalmát. amelyben megcsodáltuk a Jézuskát. Csák nagyapám is István volt. hogyan ala­ kult a falu népessége. Mi gondoztuk a kis tüzet. Az első nap evéssel. Másnap vége lévén az ünnepnek még maradt egy János nap. aminek én bizony nem nagyon tudtam ellenállni. A lobogó szalmát a villával úgy tartották a hízó fölé állandóan ide-oda mozgatva. ha megtüzesedtek. gyerekek. Januárban folytatódtak a disznótorok. amit örömmel adtunk meg ekkor már mi. Úgy kértünk néhány ágat és azt díszítettük fel néhány szaloncukorral. akkor a túlperzse- lődött részt sárral bedörzsölték. Figyeltük a közeledést. szórakozással járt ez a nap. Akkor még pozitívak voltak az adatok és általában gyarapodásról lehetett beszélni. Közben mi tápláltuk a kis tüzet és elébe téve egy téglát arra helyeztük azokat a vastárgyakat. de mindég találó sziki humorát. apám öccsét köszöntöttük. volt kit köszönteni. Nekünk gyerekeknek ez jelentette a legfontosabb megbízatást. nehogy rossz hatással le­ gyen az évre. A másnap is nagyon fontos volt. ami után boldog karácsonyt kívántak és elvonultak némi kalács és pénz birtokában. a fia. nehogy a hízó egyik másik helyen jobban megégjen. akit én igen nagy ragaszkodással és bizalommal tiszteltem meg nagyobb korom­ ban is. míg végre hozzánk is elértek és bekiáltottak: „Szabad-e kántálni?” Azután felcsendültek az ismert dal­ lamok: „Óesztendő vígság szerző” stb. A karácsonyfa általában szerény volt. hisz a szószékről fontos népességi adatok hangzottak el: mennyien születtek és mennyien haltak meg. Biztos nagy figyelemmel hallgattuk a kis misztériumi játékot. A szobában elhelyezkedtek. amit röviden csak azért említek meg. beszélgetéssel és borozással telt el. mert alig 20 év alatt nagy változások történtek A harmincas években még általános volt a szalmával történő perzse­ lés. akkor még itt nem vált különös szokássá a fenyőfa árulása. Szerettem a csöndes. Köz­ ben már közeledett a Szilveszter és esténként egyre gyakrabban hangzott fel a kántálók éneke. Nagy vendégjárás nem volt. Mi pedig elégedetten tárgyaltuk meg az eseményeket. mások a kisistállót tartották. Az újesztendő első napján a temp- lomba-menetel nem maradt el. re­ formátusok. Vendégeskedéssel és sok játékkal. a pásztorok ledőltek a subára. mivel mi. Az ügyes hentesnél erre nem került sor. ekkor tartottuk az István napot.

Az ízeket az asszonyok. A gyerekek szerepe ekkor már a vízhordás volt. Pálinka csak reggel volt. A négy Csák unoka és mi. gyerekek is elcsendesedtünk a mozgalmas nap után. A tüzeket nagy sajnálkozásunkra el kellett oltani. Erre az egész család összejött. A szalonna az év folyamán a mezőre járó tarisznyázó ember legfontosabb tápláléka volt. ha kihűltek. A húsokat besózni. letisztítva a hústól. elsősor­ ban anyám döntötte el. ezek a nagy szalonnák egyben. Természetesen nem a nagy darabokat. A bontásnál még segítettünk a hízó da­ rabjainak a beszállításánál. sőt hideg sem volt mindég és így másoknak is jutott friss kóstoló. de legtöbbet játszottunk. kö­ vette ezt a disznótoros-káposzta. Nagyapám is. Közben mi. ha a daráló hajtásában segédkezhettünk. hogy melyik kóstoló kié. aki a sutban keresett menedéket és haza indu­ láskor sem lehetett már felébreszteni. ha tenyérnyi vastag volt legalább. A ven­ déggyerekek közt is akadt. kolbász meg oldalas és sonkák voltak a fontosak. A munkák befejezése után került sor a disznótoros vacsorára. Bizony sok elvégezni való munka maradt másnapra is. A vacsora mindég orjalevessel kezdődött csiga vagy laskatésztával. Én nem tartottam ezt olyan szükségesnek. szalámi. ami orján történt. és erre a célra használt deszkalapon végez­ ték. A bor természetesen egész nap rendelkezésre állt. ahol hagymásvér és friss disznó pecsenye került az asztalra savanyúság­ gal. hogy szép szalagosak-e. Hozzánk a Csák család volt a besegítő. Az igazi nagy ünnepély este volt. aki a munkákban nem vett részt. vakarása. keresztapám látta el hentesi minőségben az irányítást. Örömmel vettük. ami itt ben­ nünket és a Csák családot jelentett. Persze nekünk gyerekeknek a bent készülő töltelékek. nehezen hozzáférhető helyekről a szőrt. A féloldal szalonnát a férfiak vitték be. a padlásra kerültek. míg szép tiszta nem lett. de nyáron már a húsok mindég pótolhatók voltak a baromfiakkal. ami főéteknek számított.amit én gyerekfejjel nehe­ zen értettem meg . A munkálatokat egy rövid ebéd szakította meg. míg a hentesek a pogácsából falatoztak egy kicsit és némi cukros for­ ralt borral leöblítették a torkukat. Csak idővel ismertem meg ennek a cél­ szerűségét. A többi rész is fontos volt. akkor még nálunk a szín levett lécajtaján. Csak másnap reggel bújt elő a me­ leg kemence mellől. no meg a felnőttek. Azért a bontáskor. A vacsorát borozgatás és a nap értékelése követte. Amikor már elég szépen megpör- kölődött a hízó és a „papucsok” is lekerültek a körméről a perzselés befe­ jeződött.anyám porciózta. ami a szakácsnő vizsgáját is jelentette. amit a saját vágásukkor úgyis viszonoz­ . Mondanom sem kell. besózva. az első mindég a szalonnát illette. csak este jött el. kolbászt füstre tenni és . Kezdődött a hízó mosása. Akkor még nem volt hűtő. meg vigyázni a hízó­ ra. Ezt a munkát. és megelégedéssel nyugtázták. majd befeje­ zésnek a nagy tányér fánkok.

amik mindég jól sikerültek.tak. Legalább ennyire finom volt később a füstölt oldalas. azoknak a régi disznótoroknak a hangulata is szertefoszlott és semmivel nem pótolható. csepegtek az ereszek. A kerékkel hajtott kisventilátor ügyesen irányította a tüzet a szükséges helyre és sokkal egyenletesebben lehetett vele perzselni. Lelkiismeretesen lejegyeztem. A változások azután felgyorsultak. A hozzávaló aprófát előre kellett elkészteni. karácsony lötyög. az iziket szedd elő! A medvét nem említem. amit szintén a kemencében sütöttünk krumplival. Ha fénylik gyertyaszentelő. gázpalackra szerelt perzselővei történő munka. jött a korszerűbb és gyorsabb. Egy biztos. így hosszabb időre húzódott el a friss dolgok fogyasztása. de nyáron már ki törődött ennek az ellenőrzésével? Jobban megragadtak a tél végéhez kapcsolódó közmondások. (fordítva is) Ha a karácsony fehér. Lassan eltelt a tél és februárban már olvadt a hó. öltöz­ tünk és nagyokat szippantottunk a sercegő és tova terjengő illatából. A januárhoz hozzátartoztak a jósolgatások is az évi időjárást illetően. vé­ konyra hasogatni. ha nem talál. ami hidegen is nagyon finom volt. a húsvét fekete. Szép nagy jégcsapok keletkeztek és az udvaron is tolydogált az olvadó hó maradéka. kévébe kötni és a többihez rakni. Viszont ma már sokan nem tudják mi az izik. Ha szépen fénylik Vince. Reggel a befutott kemencébe került nálunk is a friss hurka. Először a szalmával való perzselést szorította ki a gépi perzselés. kolbász és anyánk ébresztett bennünket „Lurkók kisült a hurka!” Mi vígan ugrottunk. amiről a tehenek a leveleket leszedegették. A kemencébe egyik legjobb tüzelő volt az a kukoricaszár. Bizony ezeket az ízeket igazából semmivel nem lehet pótolni annak. Lelkesen kapkodtuk és tisztítottuk a finom krumplit mártogatva az oldalas kellemesen sós zsírjába és fo­ gyasztva vele az oldalast is. Példának néhányat említek: Ha Katalin kopog. amit nagy örömmel vezetgettem a telkünk végénél levő kaná- . Azt reggel a gondozónak kellett kiszedni. mert az a TV-ben is mindég szerepel. szólások. csinál. hogy figyeljem a hónap első 12 napján milyen idő van és annak megfelelően alakul majd a hóna­ pok időjárása. de a szárat nem tudták elfogyasztani. Jégtörő Mátyás. borral telik meg a pince. mint fontos tüzelőt. majd vígan ültük körül az asztalt és fo­ gyasztottuk a disznótor egyik nevezetes termékét közben megbeszélve az ízeket is. ami semmivel nem helyettesíthető. A többi munkában is tör­ tént korszerűsítés. bár sokminden maradt a hagyományos szokás szerint. Apám nekem a legegyszerűbbet azt javasolta. aki ebbe beleszületett. De semmi sem örök.

Tudni kell. Amelyik hazakerült. Kedves volt mindég a madárlátta ke- nyér. a kis mimóza lelkű nyű óvatosan kibújt és az anyja után szökött. Sajnos nerr mindég sikerült. hogy sikerül felnevelni. Bizony nagy izgalommal nyúltunk a bakóba és ijedten kaptuk vissza a kezünket. . mindig félénkek maradtak. ami a mezőn nem fogyott el és hazakerült. amik hármas négyes cso­ portokban játszadoztak a lenyugvó napfényben. M ezei m e g le p e té se k Mint kisgyerekek mindég várakozással tekintettünk apánk hazaérke zésére.egyet. Kü­ lönösen a tavaszi időkben az első lucerna és más zöld takarmányok kaszá­ lásakor fordult elő a legkedvesebb meglepetés. azt m vettük gondozásba. d< a mezőn látta a madár is. Fiaikat. akkor nyert ügyünk volt. Ha mégis. és mire ment érte vissza már semmi sem volt ott. Nos. esetleg kettőt. Bizony előfordult. A kasza elvitte a zöldet aí addig lapuló apróságról és az ijedten ugrott fel a világos hatására. Ilyenkor már biztosra vettük. Ez voli .lisba. hogy a kocsi megállás nélkü gördülhessen éjszakai nyugovóra. az idősebb már időben elfutott. e kedvesség mellett néha más is akadt. Erzsébet nővérem volt a nagy mestere az etetésnek Pohárból meleg tejjel itatta. hisz akkor még a vadállomány rendkívü gazdag volt. Ez volt a nagy meglepetés. cipőre váltottunk. A mezei meglepetések közt sokkal gyakoribb volt a tojás. Apánk nem volt rest. ha ott valami kis szőrös gubanc megmozdult. hogy csak a kalappal borította le. illetve próbálta rászoktatni.kora tavasszal rejtették a lucernásba. Igazi csizmaáztató időszak volt ez is. de a csizmával együtt elmen a hó is és mire észrevettük kitavaszodott. annyira félénkek voltak. Csak a néhány naposokat lehetet megfogni. hogy nézzük meg mi var benne. Igazábó sohasem szelídültek meg. Egyik leggyakoribb a mezei nyúl. a kaszát eldobva a kalapjával elkapta a menekülőt és a ta­ risznyába tette. Örömmel nyitottuk a nagykaput. Apánk sejtelmesen moso­ lyogva adta kezünkbe a bakóját (tarisznyáját). A sok próbálgatás után mégis sikerült előkotomi a kis rúgkapáló apróságot Hát mi is lett volna más. mint egy kisnyúl! Nálunk csak ő volt jobbat megijedve. Sajnos volt mikoi elpusztultak és akkor szomorúan temettük el. hogy közelebb kerüljön az eltűnéshez. mi pedig akkor már nevetve simogattuk a megrémült aprósá got. A korai ka­ szálások alkalmával mindég hozott illetve talált apánk fácántoiást. . Egy hét után már lehetett bízni és a tej mellett szálalta a zöld takar­ mányt is. azt a kényé rét neveztük madárláttának. azt szívesen fogyasztottuk a vacsora mellé. Próbál még kisebbre összehúzódzkodni.

öltöz­ tünk és nagyokat szippantottunk a sercegő és tova terjengő illatából. Lassan eltelt a tél és februárban már olvadt a hó. Egy biztos. az iziket szedd elő! A medvét nem említem. a húsvét fekete. így hosszabb időre húzódott el a friss dolgok fogyasztása. Legalább ennyire finom volt később a füstölt oldalas. Bizony ezeket az ízeket igazából semmivel nem lehet pótolni annak. csinál. (fordítva is) Ha a karácsony fehér. ami hidegen is nagyon finom volt. amiről a tehenek a leveleket leszedegették. Viszont ma már sokan nem tudják mi az izik. ha nem talál. amik mindég jól sikerültek. A kerékkel hajtott kisventilátor ügyesen irányította a tüzet a szükséges helyre és sokkal egyenletesebben lehetett vele perzselni. csepegtek az ereszek. hogy figyeljem a hónap első 12 napján milyen idő van és annak megfelelően alakul majd a hóna­ pok időjárása. azoknak a régi disznótoroknak a hangulata is szertefoszlott és semmivel nem pótolható. Reggel a befutott kemencébe került nálunk is a friss hurka. Jégtörő Mátyás.tak. A változások azután felgyorsultak. kévébe kötni és a többihez rakni. A hozzávaló apró fát előre kellett elkészteni. mint fontos tüzelőt. de a szárat nem tudták elfogyasztani. Lelkiismeretesen lejegyeztem. A kemencébe egyik legjobb tüzelő volt az a kukoricaszár. mert az a TV-ben is mindég szerepel. kolbász és anyánk ébresztett bennünket „Lurkók kisült a hurka!” Mi vígan ugrottunk. Példának néhányat említek: Ha Katalin kopog. De semmi sem örök. aki ebbe beleszületett. ami semmivel nem helyettesíthető. szólások. karácsony lötyög. majd vígan ültük körül az asztalt és fo­ gyasztottuk a disznótor egyik nevezetes termékét közben megbeszélve az ízeket is. A többi munkában is tör­ tént korszerűsítés. borral telik meg a pince. A januárhoz hozzátartoztak a jósolgatások is az évi időjárást illetően. Ha fénylik gyertyaszentelő. Ha szépen fénylik Vince. vé­ konyra hasogatni. bár sokminden maradt a hagyományos szokás szerint. de nyáron már ki törődött ennek az ellenőrzésével? Jobban megragadtak a tél végéhez kapcsolódó közmondások. amit szintén a kemencében sütöttünk krumplival. gázpalackra szerelt perzselővei történő munka. jött a korszerűbb és gyorsabb. Először a szalmával való perzselést szorította ki a gépi perzselés. Lelkesen kapkodtuk és tisztítottuk a finom krumplit mártogatva az oldalas kellemesen sós zsírjába és fo­ gyasztva vele az oldalast is. Azt reggel a gondozónak kellett kiszedni. Apám nekem a legegyszerűbbet azt javasolta. amit nagy örömmel vezetgettem a telkünk végénél levő kaná- . Szép nagy jégcsapok keletkeztek és az udvaron is folydogált az olvadó hó maradéka.

A mezei meglepetések közt sokkal gyakoribb volt a tojás. . Bizony nagy izgalommal nyúltunk a bakóba és ijedten kaptuk vissza a kezünket. ha ott valami kis szőrös gubanc megmozdult. A kasza elvitte a zöldet az addig lapuló apróságról és az ijedten ugrott fel a világos hatására. Próbált még kisebbre összehúzódzkodni. Igazi csizmaáztató időszak volt ez is. de a mezőn látta a madár is.lisba. Egyik leggyakoribb a mezei nyúl. annyira félénkek voltak. Örömmel nyitottuk a nagykaput. mindig félénkek maradtak. mint egy kisnyúl! Nálunk csak ő volt jobban megijedve. Pohárból meleg tejjel itatta. a kis mimóza lelkű nyúl óvatosan kibújt és az anyja után szökött. Nos. . e kedvesség mellett néha más is akadt. Hát mi is lett volna más. de a csizmával együtt elment a hó is és mire észrevettük kitavaszodott. ami a mezőn nem fogyott el és hazakerült. Sajnos volt mikor elpusztultak és akkor szomorúan temettük el. Ez volt a nagy meglepetés. Ilyenkor már biztosra vettük. cipőre váltottunk. azt szívesen fogyasztottuk a vacsora mellé. azt a kenye­ ret neveztük madárláttának.egyet. mi pedig akkor már nevetve simogattuk a megrémült aprósá­ got. azt mi vettük gondozásba. Tudni kell. A korai ka­ szálások alkalmával mindég hozott illetve talált apánk fácántojást. M ezei m e g le p e té se k Mint kisgyerekek mindég várakozással tekintettünk apánk hazaérke­ zésére. Kedves volt mindég a madárlátta ke­ nyér. hogy csak a kalappal borította le. hogy nézzük meg mi van benne. Fiaikat. hogy közelebb kerüljön az eltűnéshez. és mire ment érte vissza már semmi sem volt ott. illetve próbálta rászoktatni. esetleg kettőt. Ha mégis.kora tavasszal rejtették a lucernásba. Ez volt . Igazából sohasem szelídültek meg. Bizony előfordult. hisz akkor még a vadállomány rendkívül gazdag volt. Apánk sejtelmesen moso­ lyogva adta kezünkbe a bakóját (tarisznyáját). akkor nyert ügyünk volt. Egy hét után már lehetett bízni és a tej mellett szálalta a zöld takar­ mányt is. Sajnos nem mindég sikerült. hogy sikerül felnevelni. Amelyik hazakerült. A sok próbálgatás után mégis sikerült előkotomi a kis rúgkapáló apróságot. amik hármas négyes cso­ portokban játszadoztak a lenyugvó napfényben. a kaszát eldobva a kalapjával elkapta a menekülőt és a ta­ risznyába tette. az idősebb már időben elfutott. Apánk nem volt rest. hogy a kocsi megállás nélkül gördülhessen éjszakai nyugovóra. Csak a néhány naposokat lehetett megfogni. Kü­ lönösen a tavaszi időkben az első lucerna és más zöld takarmányok kaszá­ lásakor fordult elő a legkedvesebb meglepetés. Erzsébet nővérem volt a nagy mestere az etetésnek.

Mindég a vállunkra telepedett. . hogy éhes és tátotta a száját. megfőztük és megettük. Persze ezt csak mi gon­ doltuk csomónak. engedve az ősi vadászösztönnek. mivel ezek gabonát ettek és nem kellett a tücskök után futkosni. A tojásokat a korai időben. Egy alkalommal a vihar által lerázott fészek alatt kicsike bábaszarkát találtunk. ki a kerítésen át a mezőre. Néha kisebb tojás is vegyült közé. A fürj tojását álta­ lában otthagyták a fészekkel együtt. Az ilyen nevelgetések a nyári szórakozásnak. kife­ jezve hogy még a tücsök is elpusztul rajta. A kis fácánok teljesen hozzászoktak és a nyúltól eltérően ezek teljesen szelídek lettek. hogy még a macskát is meglepte és a padláson elen­ gedte a zsákmányát. Talán fel sem fogta a veszélyt. Vittük haza. amikor már közelgett a kikelés ideje.volt nagy nevelője az árváknak. csak hangoskodott. Voltak vadgalambjaim is. a leggyakoribb. ezt a területet úgyis nevezték. „Sándor! Viszi a macska a bábaszarkát!” Hihetetlen gyorsasággal futottam a macska után az ólpadlásra. hogy tücsökdöglő. amiket eredményesen és sokkal könnyebben neveltem fel. . Különösen egy kis japán tyúk. játéknak egyik fontos formái voltak. Hamarosan megoldottuk a gordiuszi csomót. Abban az időben még szép számmal éltek a foglyok is. Anyám izgult is. a bábaszarkánk hihetetlen mennyiséget győzött megen­ ni! Már alig volt és még mindég tátotta a száját. hogy éhes. oktatta. hogy milyen kis telhetetlen szájat vettünk gondozás­ ba. ez volt a fogoly tojása. Azon a rossz gyöpön hihetetlen számú tücsök. de nagyon töréke­ nyek. Na­ gyobbak lévén már Hosszúban összeálltunk és mentünk a nagy akácfaso­ rokon madarászni. mivel . Eredményesen neveltük fel és ősszel nagy sajnálkozás közben útjára engedtük.ha éppen kotlott. Az általa kikeltett kis fácáncsibéket hihetetlen nagy szeretettel vezetgette. de este berepültek a kamarába és a padlásfeljá­ rón telepedtek le. Megjegyzem. ezeket csapkodtuk a sap­ kánkkal és zacskóba gyűjtöttünk egész csomót. és azt hitte ez is egy kis játék volt. Bár szépek voltak. Annyira. Ez bizony egyáltalán nem félt. szöcske ugrándozott széjjel a lábunk elől. hogy ezek bizony többet nem jönnek vissza. Apám mondta. hogy bogarakkal. Más volt a helyzet a későbbi kaszálásokkor. De szépen nőtt és már repült is. Nos. Akkor még nem gondoltuk. Egyik alkalommal éppen otthon voltunk és Erzsébet kiáltására lettem figyelmes. Hosszúban a legeltetés után mentünk a már említett szikes legelőre a fasoron túl. a Mihály-halom oldalába. De fontos volt. amikor még tiszták voltak. Ősszel a három nagy fácánkakas szép tollazatával igen mutatós volt és kezdtek egyre távolabb repülni. Mire odaértem a madár már ott ült a padlás közepén és hangoskodott felém. Ezeket gyakran tettük kotló alá. kukacokkal kell etetni. Sok örömet okoztak ezek az apró meglepetések.

Próbáltam egy ruhába becsomagolni úgy fogtam a hónom alá és sé­ tálgattam vele. amikor kaptuk Erzsébet nagynénénktől Cséfánból a jóformán öklömnyi kiskutyát. kiment. Tőle kapta rendszeresen a mindennapi betevőt.mozgott és próbált szabadulni. Mérgesen támadt rá az udvaron és én hiába álltam közéjük a kezemet széjjeltárva. hogy őrködik és figyel. Ez mást jelen­ tett es szintén apám ment ki. Este. hogy a tör­ ténetét néhány mondattal megörökítsem. hogy takarodó után is egy-két panaszos hangot halla­ tott. Kötelességünknek éreztük. hogy nem veszett-e. de anyánk. ha mi voltunk valahol tanyába. Ragyogó fekete szőre volt és csupán a mellénye volt egy te­ nyérnyi fehér folt. Előfordult. mivel izgett . hogy mi irányítsuk.utóbb sikerült is neki. Megérdemli. a hónom alatt is átbújt és megharapta Peti kezét. A harapás után Gyuklit elvitte a gyepmester. Sajnos Bondár Peti. mert több hétre karanténba. Azt el kellett távolítani és nyugalom csak azután lett. így természetesen a mi kutyánk erre a névre reagált és lett a gyakorlatban Gyukli. Hamarosan gyorsabb lett mint én és attól kezdve nem állt meg.felelősségre is szoktatott bennünket. és vágott a Gyuklinak egy darab kenye­ ret. Ezalatt Erzsébettel mi hordtuk neki otthonról az ennivalót és . hogy gondoskodjunk róluk. Tudtuk. mély hangját. ki tudja miért. Ilyenkor anyám megkérdezte. hogy süni keveredett az udvarra. akkor készen állt a harapásra is. ha nem volt ínyére a játék. mindég csak Gyuklinak szólította. azaz megfigyelés alá helyezték. ami előbb . mert gyorsan fejlődött. Ez a játszadozás nem soká­ ig tartott. ez rettenetesen dühítette. de már nem hagyta. a szomszéd barátom is élt ezzel a lehetőséggel. hogy kapott-e a kutya vacsorát? Bi­ zony akkor apám felkelt. Gyukli igazából hivata­ losan a Bársony nevet kapta. Idegent soha nem engedett be és ha nem engedelmeskedtek neki. Igaz. Máskor éjjel nagyon indulatosan és hangosan ugatott. mivel biztos volt. A húzgálásra vagy rángatásra rövid morgással válaszolt és az erőszakos- kodónak könnyen odakapott. két éves lehettem. Totyogós. félve is jött át játszani. ha az udvaron össze­ gyűltünk mindég odaállt közénk. de ki gondolta volna. A házőrzők min­ den fontos követelményének megfelelt. Gyerekek. Egy év alatt szép nagy és határozott kutya lett. Ez csak részben sikerült. Az iskolából haza igyekvő tanulók mindég megrugdos­ ták a kerítést. G yukli A legkedvesebb kutyánkat hívták Gyuklinak. az úton már messziről hallottuk az erős. Én igyekeztem birtokba venni és játékszernek tekintet­ tem. hogy a Gyukli nem felejt.

Anyám kiszaladt. persze a győztes mindég ő lett. Ez lett az utolsó útja! Bi­ zony a nővéremmel együtt nagyon keservesen megsirattuk. egy idő után rossz szokást vett fel.megetettük kinn a mesternél. nem hallgatva a hangos tiltó szóra. ami akkor igen ritkaságszámba ment még és Gyukli hihetetlen dühvei rohant a kocsi első kerekének. Olyan nagy örömmel fogadott bennünket és keservesen nézett utánunk. Versenyt futottunk az udvaron. A fő szállása is hátul a szalmában készített luk volt. mikor elindultunk a selyemhernyókat anyámra bíztam. Anyám azonban szokatlanul segítőkész volt és láttam rajta. (Megjegyzem. Reggel. de ilyen kedves többet soha. Kétségbeesve hallgattam tovább anyám magyarázatát. amikor eljöttünk. Alig tudtunk jönni tőle. ahol ketrecbe volt zárva. állandóan a lábunk előtt ugrált nagy farkcsóválással. Bármilyen eldobott tárgyat nagy örömmel cipelt hozzánk vissza és nagy farkcsóválás közben tette a lábunkhoz. Baj történt a selyemhernyókkal. Nagy baj történt. És wcUAhíin! A Wntlós leverte a dobozt és a selyemhernyókat osztogatta a esi- . Ő benn dolgozott a szobában és csak hallotta. mivel hátul az udvarra senkit nem engedett be és bármilyen mozgásra felfigyelt. A nagykapun a kocsi kieresztésekor ugatva kirohant a lovak előtt. hogy ki ne törje a kukoricát. mivel rosszat sejtett. hogy mondani akar valamit. de azok is nagyon viharverten. hogy bajuk ne legyen. A mezőn én délre végeztem és gyalog indultam haza. Nagyon körülményesen kezdte a magyarázatot. mi­ kor vége lett a karanténnak és jöhetett velünk haza. Velünk a játékot még idősebb korában is szerette. ez akkor nagy pénz volt és ritkán kaptunk ennyit!) Szaladtam is azonnal megtekinteni a selyemhernyókat és bizony néhány volt csupán a doboz­ ban. A malomnál nem volt gond. hogy a kotlós nagy lelkesedéssel hívta a csibéit és azok is igen-igen nagy hanggal voltak. Egyik alkalommal a malomba mentem apámmal és akkor is kirohant. Természetesen nagy volt az öröm. Lett még azu­ tán is házőrzőnk. A házunk előtt otthon boldog csaholással kért bebocsátást. Ezt később már sehogyan sem tudtuk megakadályozni és ez lett a veszte. Sajnos. de itt van ötven fillér. Fáradtan értem haza és a köszönés után azonnal indultam a selyemhernyókat megnézni. S e ly e m h e r n y ó -te n y é sz té s A mezőn apámnak kellett segíteni kukoricát húzatni és nekem kellett az ekekapát vontató lovat vezetni. Útközben még az eperfákról levelet is szedtem az állatkáimnak. Mindég nagyon megsajnáltuk. de jött egy autó. Szerepe különösen libatöméskor volt nagyon fontos.

. Nagyon boldog voltam. akiknek a szüleik is segí­ tettek a munkában. Azt hiszem utólag egy pengő valamennyi fillért kaptam érte. nem az ete­ tést. csak egy levéllel kértem. Azok bizony alig tudtak tovább vonszolni egy-egy nagy hernyót. Mindössze néhányat sikerült kimenteni a hangoskodó csirkék csőréből. Ebben az évben be is fejeződött a tenyész­ tés. a következő években is folytattam a munkát. ami majdnem fedezte az akkori iskolai könyveimnek az árát. Minél több tanulót igyekezett rábeszélni a tenyész­ tésre. és vékony se­ lyemszálukkal kezdjék magukat körbefonni. de a kedvemet nem vette el. hogy megkezdjék a gubózást. tisz­ ta lukacsos papírokkal. mikor a postán végre feladhattam. ott még egy nagy polcot is segített felállítani. Nekem a lakmározó hernyókat a papírral együtt másik polcra kellett rakni. kidobni. mivel rengeteg nyüzsgött rajta. Naponta kétszer kellett etetni: reggel és este. Anyám mondta. hogy központilag küld­ ték a kikelt picinyke hernyókat kis karton lapokon. Elkeseredve hallgattam a szomorú eseményt. nekem egy levél is elég. és arra tettem a kapott tálcát a hernyókkal. Ezt úgy kell elképzelni. más foglalkozásokat kerestem ezután. igaz. főleg a szegényebbek. Gondoltam. arra szórtam a friss levelet. Sőt. Örömmel mentem a mezőre vadrepcét szedni és a levél helyett ezzel borítottam be a tálcákon lévő hernyókat. amikor iskolába mentem egészen nagybani tenyésztő lettem. Végre az összes begubózott és a repce ágain mint díszek voltak a szabályos selyemgubók. Tavasszal a tanító ismertetést tartott a selyemkészítésről és a selyem­ hernyó tenyésztéséről. sőt. mint egy-egy füzetlap. Boldogan vittem haza és apám sietett se­ gítségemre. és megértettem miért kap­ tam én váratlanul ötven fillért. és ezekből lehetett többet is kérni.béinek. ezek egy része még enni akar és növekedi. a szemetes papírokat pedig kitakarítani. Okulva a régi eseményen adott nekem egy bezárható ólat. Sokan vállalkoztak. Ezt a játékot este újra meg kellett ismételni új. amiket az iskolában kaptunk. Ez bizony már ne­ hezen ment és én inkább a begubózást szorgalmaztam volna. aho­ gyan a hernyók nőttek egyre nagyobb lukakkal ellátott papírokat kaptunk. bele is fáradtam. Én. Természetesen. Ez a munka heteken át tartott. Ez volt az utolsó nagy tenyésztés. Nagyon nehezen vártam. A lukakon a hernyók felmásztak az új levelek illa­ tára és lelkesen lakmároztak. összesepreni. hogy fiam ez nem mind akar még begubózni. Igaz. és bizony egyre több és több levelet kellett szednem. mint régi tenyésztő szintén jelentkeztem. Megszedtem a rengeteg levelet és a hernyókat letakartam egy lukacsos papírral. Azokat le kellett szedni és egy dobozba becso­ magolva elküldeni a megadott címre. Erre az ágas-bogas repcén kerestek maguknak helyet és lassan készült a selyemgubó.

mert ilyenkor hajlamos volt mindenre a fészek védelmében. vigyázva arra. Azokat anyám nagy gonddal gyűjtötte kosárba és nagyon vigyázott rájuk. Bizony 4-5 éves koromban sokszor meggyűlt a bajom a gúnárral. állandóan a fészken ültek és azt reg­ gel csak rövid időre hagyták el. Általában 8-12 darab tojást raktak a fészekbe. A gyerekek szerepe 6-12 éves korban volt a legfontosabb. A liba azért volt olyan fontos. A ludak ezeket hamarosan felkeresték. míg ettek. Ennek még sok szerepe volt az életemben pásztorkodásom idején. Kisebb és nagyobb székekkel felszerelkezve anyám este felkereste a fész­ keket. de azt nyugodtan elfogadta és követte a Vén Lúd bizony sokszor rafinált utasításait. a nagyobb többet kapott néhány tojással. Hulló pelyhes tollúkkal a fész­ ket kibélelték készülve a nagy feladatra. hogy jók e. hogy más állat ne zavarja őket. mert tönkretette volna a tenyésztés alapjait. azaz átvilágította. Azu­ tán a fészek mellett nyugodtan elült míg anyám egyenként fogta a tojáso­ kat és meglámpázta. Sokszor kel­ lett segítségért kiáltanom. vagy ne adj ég egy disznó be ne tévedjen. Ha önfeledten futottam végig az udvaron szárnyát csapkodva futott utánam és csípésre készen támadt a hátsó részemnek. Ha a ludak kitojták magukat. Anyám emlékezetem óta mindég két tojót és egy gúnárt hagyott to- vábbtenyésztésre. A rangidős a Vén Lúd lett a Kék Lúd helyett. Anyám meggyújtotta a lámpát és óvato­ san leemelte a Vén Ludat a fészekről. a tojások kiköltésére. Az ajtót. illetve feladat várt a más munkára még nem alkal­ mazható gyerekekre. A jó tojásban átvilá­ . Ekkor he­ lyezte anyám a tojásokat a ludak alá. akkor elkotlottak. A lib a te n y é sz té s A mienkhez hasonló önellátó parasztgazdaság fontos kisegítő ágazata volt a libatenyésztés. Az 1930-as években anyám mindég tartott libát. Erre az izgalmas dologra minket is beengedett azzal a feltétellel. A réginek csak a másodhegedűs szerep jutott. Természetesen. Ez egyértelműen az asszony feladata volt és benne rendkívül sok szerep. Sok gond nem volt velük. Az összeget a háziasszony elsősorban a gyerekek ruházkodására fordította. ha előre felkészültem és seprű­ vel felfegyverkezve indultam egyenesen szembe a gúnárral. ahol ültek általában behajtva tar­ tottuk. hogy nagyon csendben leszünk. A tél vége felé apám feladata volt egy külön ólban deszkából fészket ácsolni és szalmával kibélelni. A kisebb kevesebbet. bár akkor sem adta fel könnyen a küzdelmet. akkor a győ­ zelem az enyém lett. 8-10 nap múlva izgalmas feladat következett. mert az őszi időben egybeni eladáskor nagyobb bevételt jelentett. hogy a kezét meg ne csípje.

azok pedig állandóan válaszol­ tak az anyjuknak és egymásnak. nem lát­ szott benne a kisliba kezdeti fejlődése. Annak a hangját megszokva már nem lehetett őket megtéveszteni. Ekkor anyám már gyakran megnézte a fészket és a felszáradt kis­ libákat ruhával bélelt kosárba tette jól betakarva. hogy rövid időn belül az összes kisliba kikeljen és le lehessen rakni az anyjukhoz. hanem utánunk szaladt. hogy élete első nagy erőpró­ bájának eleget téve feltörje a tojást. a fii csipegetését. bár azután is szívesen fogadták a hívogatást. ruhán keresztül is megsimogattuk őket és beszéltünk a kicsikhez a „papatyi-papatyi” szót ismételgetve. Közben az utcán az árokparton a napsugarak hatására szépen kizöldült a fü. Az átvilágítást hasonlóan minden tojással meg kellett tenni és ha egy. Anyám ezt a ténykedésünket nem szerette és igyekezett onnan távol tartani bennünket. Letelt a néhány hét és újra izgalmas ese­ mények történtek. A hátra lévő időben a ludak alig ettek és bizony a súlyukból is sokat veszítettek. a legelést. Később a víz miatt itt alakult ki a vályogvetés is. Ez létkérdés volt. árnyékolt rész volt látható elég éles határral leválasztva a tojás levegős részétől. hisz a gyerekek ide jártak . Ez gyakran balesettel is járt. A kislibák ha sokat hallották az emberi hangot. ültek nyugodtan tovább. A ludak állandóan beszélgettek a kicsikhez. Az utolsó napokban már a tojás héján keresztül is lehe­ tett hallani a kisliba hangját és a kopogtatást. így jutott levegőhöz és további erőhöz. Ez a Gödrököz eredetileg egy szikes tó volt. Végre a zöldre értek és a fűtől alig kü­ lönböző sárgás-zöld kislibák megtanulták életük egy legfontosabb alapját. akkor jó volt az ered­ mény. A kislibák kórusban és nagyon lelkesen válaszoltak. Az ilyen tojások selejtezésre kerül­ tek. Ezt az izgalmas idősza­ kot ki-kihasználtuk.gítva sötét. ami különböző mély gödröket eredményezett. Ilyenkor nagy volt az öröm és mi is Erzsébet nővérem­ mel nagyon drukkoltunk. A terméketlen tojás átvilágítva teljesen világos maradt. hogy szétfeszítse a tojást és az anyja melegétől felszá­ radjon. A magyarázat nagyon egyszerű volt. A kicsik gyorsan gyarapodtak és összetartó közösséget alkottak. Ekkor már a rend fenntartása a mi feladatunk volt. hogy a szomszéd árkában zöldebb a fű és mind­ egyiket ki kellett vagy legalábbis ki akarták próbálni. A ludak is visszatértek a fészekre. Meg voltak arról győződve. Tovább erősödve a Vén Lúd vezetésével levonultak a falu melletti libalegelőre a Gödrököz mellé. akkor azt szokták meg és az ilyen kisliba ha az anyja mellé került nem annak a hangját kö­ vette. Ezért volt fontos. esetleg kettő tojás vált ki. A totyogó apróságokat a Vén Lúd és a Kék Lúd társaságában ki le­ hetett terelgetni füvet csipegetni. Ez nagy beszélgetés közben történt. amit bizony gyakran meguntunk. a többi pedig vissza a fészekbe. Nem hagyták el a töb­ bit.

Bizony nagyon gyatra volt itt a fii. ahol az elszórt kalászokkal alaposan megszedték magukat. Ezek könnyen a liba gégéjébe mentek. Ezt a munkát csináltuk míg újra kezdődött az iskola és azután már lassan otthon is maradt a liba­ csapat. hanem szépen felsoroltak a Vén Lúd után és egy sorban vonultak a hazai kapuig. Ahogyan érett a kukorica a legszebb csövekből szedtünk. igyekezett megközelíteni a másik csapatot és felmérni. ez volt a mi csapatunk­ ban a Vén Lúd. a tollúk is újra kinőtt és készülőben volt a legfontosabb dolog. csupán a különböző csapathoz tartozó libáknak kellett megharcolni egymással. rövid hangot hallatott a mi szá­ munkra. hogy szegény emberek összeseperték és súrolásra használták fel. megérkeztünk. De lassan késő délután lett és ugyancsak a Vén Lúd feladata volt. Mikor hazaértek megálltak a kocsibejá­ rón és a kiskapu irányába fordulva éles. a tömés. Mellette a Kék Lúd mindég enge­ delmesen segédkezett a vezérnek. Ez a terület itt a Mihály-halom mögötti Gödrököz mellet igazi szikes volt. sőt esetleg még futottak is. fürdeni. Meglepő volt. Ezután. menjünk csak nyugodtan legelni. ami nagyon sok gondot és problémát okozott. hogy igen nagy távolságról is remek biztonsággal találtak haza. hogy nincs semmi baj. mivel ezek az apróbb szemek alkalmatlanok voltak a tömésre. mivel eddigre már megtörtént a második tépés is. A jóllakott csapatot nem kellett hajtani. Mint gyerek emlékszem rá. engedjetek be. Őszre anyányik lettek a libák. A libák zárt csomóba verődtek és a vezéregyéniség. a töb­ bi követte és elzavarták a másik csapatot. figyelmeztetett. Persze hol a dér nyáron? Sehol! De kivirágzott a sziksó! Nátrium-karbonát röviden és szaknyelven szóda. hogy a libacsapatot Erzsébet nővéremmel távolabb hajtottuk ki a kertek alatti tarlókra. ahol az etetés történt. Jól emlékszem. Előfordult. mikor egyik másodikos kis osztálytársam is áldo­ zata lett a Gödrököznek A libákat ilyen veszély nem fenyegette. mintha dér borította volna be. A libáknak egyik haszna éppen a toll volt. Ha azokat gyengébbnek találta kiadta a jelszót. azt szárítottuk. de a liba éles csőrével talált lecsípni valót. hogy itt vagyunk. Ha azokat erősebbnek találta nem szégyellt visszavonulót fújni a csapatnak és nagy beszélgetve elvo­ nultak. Ha véletlenül kutya közeledett éles hanggal riasztott. hogy összeterelve csapatát az élre álljon. akár megtépázva is a Vén Lúd feladata volt összeszedni a széjjel szórt csapatot és megnyugtatni. vagy árulták. Az udvarban hátul . hogy forró száraz nyári napon fehér lett a terület. hogy ki az erősebb. A kaput kinyitva szépen besoroltak és nagy beszéddel megindultak a vályúhoz. a többi szépen sorba mögé rendező­ dött és megindultak több utcán át haza. Az iskolai tanítás végével az aratás után annyi változás történt. A két vé­ géről az apróbb szemeket külön morzsoltuk le.

az kb. nevükön illették őket. még az iskolába is azt vittünk. általában 20-22 db. míg szélesítet­ tük a vállalkozást és nyárra Hosszúba vittük az állományt.kettőt és azokat addig tömtük míg bírták. Két nagy kocsiszín ajtót összefordított. olyan ket­ tőszáz négyszögöles volt. hogy vajat nem vettünk. ez a nehéz munka teljesen anyámra hárult. Ezután legtöbbet én visszatettem a libát a helyére és adtam másikat helyette.a szalma mellett apám lerekesztett egy részt és oda kerültek a tömésre kiválasztott libák. anyám a hóna alá vette a libát és elvittük egy szakavatott asszonyhoz. míg a libák is bírták. Apám kinn a kiserdőnk mellett. amit azok nem nagyon akartak. de inkább hosszabb ideig. hogy a zsidóhoz megyek. még én viseltem el legkönnyeb­ ben. mivel itt volt egy tagban a legtöbb földünk. aki leült a földre. A libáknak kis bekerített rész volt. Előfordult. nehezen lélegzett. Benn termé­ szetesen szalma volt pokrócokkal letakarva. ilyen­ kor a közeli szomszédba mentünk. A gyerek annyit tudott segíteni. Zsírjuk is nagyon fontos volt. Az első kiruccanás bizony kezdetleges volt és sok balszerencsével járt. bőgtem. Akaratos voltam és nem . Hausmann Béla zsidó baromfikereske­ dőhöz. Messze szaladtunk a töméstől de az így zajlott minimum kettő hétig. Nekünk Erzsébet nővéremmel otthon kellett volna maradni a jó helyen hálni. Bizony ekkor más megoldás nem volt. este abba be- fogdostuk a libákat. Ez éveken keresztül így ment. hogy megfogta a libát és odavitte a tömőnek. majd az előbb említett baromfikereskedőnek eladtuk őket. Nem volt ez lehetetlen dolog. Az egyben megkapott árából anyám általában nekünk. kívülről gyékénnyel borította. aki addig nyomogatta ügyesen a kukorica szemet. Ez fárasztó munka volt anyámnak és a libáknak is. Majd útra készen volt a kocsi. hogy ne rázza ki a liba a kukoricát. Hagy­ tunk magunknak is egyet . Őket befogadta a környező kö­ zösség és szomszédnak nevezték. majd a torkánál vizezett csuhával elkötötte. Amikor már nagyon szépek voltak az ünnepi asztalra kerültek. maga elé tette a kukoricát tartalma­ zó edényt és a lába alá helyezet libát megtömte. Amikor elvitték. Az igazi gond akkor jelentkezett. Ezeket kellett este reggel megtömni előre nedvesített szép kukoricával. akkor pedig mindenki megsiratta őket. Szerén anyám lánykori ismerőse is volt és a családban őket soha nem is említettük úgy. akinek a felesége szintén megcsinálta ezt a szerény műveletet. készített a pásztornak egy számyékot. Bizony az első költözködés nagyon kezdet­ leges és időszakos volt. míg kikerült a liba gégéjé­ ből és ki tudta köpni. Apám a kereskedőtől kért egy nagy baromfi ketrecet. hisz nagyanyámék ott voltak. hisz már említettem. Bizony. hogy én is megyek. hogy Bözsi néni nem volt otthon. Helyette libazsíros kenyeret fogyasztottunk. gyerekeknek vette meg a legfontosabb ruhákat. ha a kukorica a liba gégéjébe ment és erősen sípolt. de én nyűglődtem.

A tarló keskeny volt. én pedig szó nélkül meg­ húztam magam. Négy kilométerről haza vezette a csapatot. Elfelejtettünk min­ den kellemetlenséget. de sose férsz a bőrödbe. majd nekifutva a magasba emelkedett és végigröpült a hosszú udvaron. ami mezítláb a tarlón nem volt könnyű. hogy „búzá­ ban a libák!” Apám határozottan szólt vissza. míg el nem kapták. Az egyik végén a Vén Lúd a másik végén a *' '• • ' j q lihákat a kukoricába és ilyenkor szinte tehetetlen volt . hisz minden más hely foglalt volt. Akkor nekem kellett futni. hogy az évek során sok nyáron át bizony a Vén Lúd sok kellemetlenséget okozott a pásztornak. Erzsébet nővéremmel ket- ten voltunk a pásztorok. míg a következő években ő varrodába nem ke­ rült. ahol az elszórt búzakalászokat szedegették össze. Kellemesen telt itt az idő. hogy „megérkeztünk!” Anyám beengedte a csapatot és a Vén Lúd örömteli hangot hallatott. A tors beleszúrt az ember talpába. A libák a ketrecben taposták egymást. Az ott elhaladó kocsiról be is kiáltott a kocsis. Azt nem is említettem még. nem kerültek többet kocsi­ ra. hogy megmondtuk maradj a jó helyen. mivel a ketrecből néha me­ leg zuhanyokat kaptam. Az a Vén Lúd szédületesen okos volt a libák közt. Ezt a részt azzal zárom. Otthon a kapu előtt a jól ismert éles hangjával kiáltotta. amikor az erdőn keresztül csodálatosan bera­ gyogott a nap és a vadgalambok szépen turbékoltak.” A nyár azután itt telt el.tudtak lebeszélni. hogy a keskeny tarlón rajvo­ nalban keresztbe soroltak fel. hogy a többi csak futott és felemelkedni nem tudott. Végül anyám az ülés mögé a ketrec mellé odanyomott. akkor a másik irányba indultak a túlsó oldali kukoricába. Mondanom sem kell. néha csak egy hold és ilyen­ kor a jobb és baloldalon levő zöld kukoricába indultak és éles csőrükkel hihetetlenül gyorsan lerágták a leveleket. Köz­ ben még egy affér is történt. hogy „azé a liba. mert rögtön azt kaptam vol­ na. csak szeretettel tudok rá visszagondolni. azt sem tudom hogyan kerültem a kunyhóba. a libák pedig a búza szélében lakmároztak. De én már itt nem emlékeztem semmire. akié a bú­ za!” A kocsi lassan tovább haladt és alig halhatóan szólt vissza a szom­ széd „akkor jól van. A felügyeletünket a szomszéd idős néni Farmosi Zsófi néni látta el. mikor látták merre haladok. Nagyon gyakran azt csinálták. Apámék dolgoztak. Végül minden el­ csendesedett és megérkeztünk szép holdvilágon a tetthelyre. de mindég feléb­ redt bennük az ördög. Valahogy az egyik liba kiugrott a kocsiból és elszaladt. Csak reggel ébredtem fel. hogy ősszel Erzsébettel már ketten kísértük haza a libákat. Egy kimondottan jólelkü asszony volt. A libák. tehát csak a tors sorai közt csúsztatva a lábunkat lehetett haladni. Végre elindultunk! Már erősen alko­ nyodon. a felnőttek meg utána. Nem mertem szólni. Pedig lett volna okom szólni. A tarlón kellett legel­ tetni.

ahol messze volt a kukoricatáb­ la és a keresztbe rakott kévéket is elvitték már az asztagba. de végül a járványnak az olyan sokat tudó Vén Lúd is áldozatául esett. Olyan magasra nőtt itt a kender és a kukorica is. de jóval keve­ sebb. A szabályozás után innen a Be- rettyó-csatomát sokkal délebbre vezették. majd én is. hogy a vizeket a Sebes-Körösbe vezesse. kaszálásban kellett segíteni. Lassan már féltettük és vigyáztuk. és otthon. mivel a ke­ resztek is kedvenc vonulást jelentettek a libáknak. mert bennünket is érdekelt. Az aratásban. Ennek volt hasznos következménye is. Ez a föld Gyarmattól északra Bihamagybajom felé terült el talán fele úton az Ó-Berettyó mellett. emlékez­ tem azokra a pásztorkodó évekre és őszintén sajnáltam az egykori tarló­ társat. aki alig várta. így teltek az évek míg mindketten kinőttünk a pásztorkodásból. fontosabb munkát adtak. A levél nyomán elgondolkoztam. kiabálós hangja végleg elcsöndesedett. Azért a libák megmaradtak. A Vén Lúd mellett szinte liba­ nemzedékek nőttek fel. anyám felügyelete alatt. Apám is vett itt négy holdat. sőt még a tripláját is megte­ remte. Sajnos egyik ősszel kaptam anyám levelét. akkor már megvolt és bizony már messze kerültem Dunántúlra és még onnan is érdeklődtem. hogy nagy baromfivész volt otthon. hogy lemosakodhasson utána. Ekkor már 25 éves is elmúlt. Hiszen én 4-5 éves lehettem. a pásztor. Ez a jól termő Sársziget tehát úgy tűnt elfeledte teljesen a régi mocsárvilágra emlékeztető nevezetes világot. Azonban a természetet nem lehetett becsapni. mivel a termékenysége nem volt ösz- szehasonlítható a község más határrészein elhelyezkedő különböző szikes területekkel. Ezért szerettük a nagy tarlókat. Az 1930-as években néhány esős év mindent megváltoz­ . Elő­ ször Erzsébet. hogy él-e még a Vén Lúd. mint a többi területnek. és jó egészségnek örvendett. amely eredetileg nagy kitérőkkel vezette le a Sárrét mocsarainak felesleges vizét. ami bizony igencsak vakaró- dzásra késztette az ott dolgozót. vajon meddig fog élni. mivel a lecsapolás után a lassan pusztuló gaz­ dag növényvilág után kiváló fekete föld maradt itt vissza. Előbb a többi libát vitte el. S á rszig etb en újra a v íz az úr Ez a terület a Nagy-Sárrét szívében helyezkedett el és kapcsolata a vízzel sokkal tovább megmaradt. helyenként még növényi maradvánnyal és vastag kotuval. A nagy tarlók jelentet­ tek igazi könnyű munkát a pásztornak. hogy egyáltalán nem lehetett belőle kilátni és minket gyerekeket féltettek. Ez a föld bármiből a dupláját. hogy eltéve­ dünk. Más.

és a vízinövények visszahódítják azt. és a különféle vízimadarak egészen más hanggal töltöt­ ték be a tájat. Hova lett a pacsirták kedves éneke? A kövesútról még a kocsin is felállva próbáltuk felmérni. A téli szezonban megkezdődött az eddig ismeretlen gyékényvágás. Elmentünk a hídhoz. sással. kukoricaföldek és alig hihető módon mindent elborított a víz. csak jó nagyokat prüszköltünk. hogy ilyen volt régen a Sárrét. amely egyben védelmet is jelentett oly­ kor-olykor számukra. amit egyszerűen kangyékénynek neveztünk és a puha szárúakat. repült ez a pehely. Mindenütt víz-gazdag növényzet kákával. Aránylag könnyű volt vágni együttesen a kemény és puha szárúakat. vagy közvetlenül zsákba lehúzták a pelyhes részét. hogy melyik területen is lehet a mi földünk. Eltűntek a szép búzatáblák. A növénytársulással megjelentek az itt máskor szokatlan szárcsák. Bizony szállt. járták a megélhetésükhöz nélkülözhetetlen mocsárvilágot. mivel ott meleg volt. ahol várta. A kangyékényt újra kévébe kötöttük és visszavittük az udvarra. közben még egy-egy pillantást vetve a meg­ változott tájra. Az egészet mélyen magamba zártam. Ezek voltak az értékesebbek. ahol volt kiválogatott kangyékény a család apraja-nagyja újra mellé ült és egyenként kézbe véve őket. Ez sem ment kárba. hanem ezzel a gyékénnyel fedtük. belőlük kötelet is könnyű volt sodorni és a levágott gyékényt kévékbe kötni. ahol ükapáink pákásztak.tatott. a gyékény. Kocsiszámra vittük haza és a szalmakazal mellett hival­ kodva halmozódott fel az új hódító. halásztak. előkészítve a további feldolgozásra. azaz a pelyhek szálltak belőle. ez télre már teljesen beérett és kezdett kivirág- zani. A néhány évre visszatért mocsárvilág azért nem múlt el nyomtalanul az emberek életében. a buzogányról kosárba. és külön raktuk a buzogányokat. bíbicek. hogy a kemencébe kerüljön. ami az övék volt eredetileg? A földeken közlekedni már sehol nem lehetett. Otthon. de ak­ kor még nem ismertük az allergiát. mivel a háború miatt felvásárlók jelentkeztek és hasznosították ezt az anyagot. csupán a két községet összekötő kövesúton. hogy mi Hosszúban az épületet már nem szalmával. De nem felejtem itt újra említeni. Apám most is magával vitt és szinte féle­ lem és csodálkozás fogott el az eddig teljesen idegen táj láttán. A család apraja-nagyja az istállóba ment. A célnak jól megfelelt. Lassan megtanultuk mit kell vele kezdeni hogy hasznosítani tudjuk. Fordultunk és indultunk haza a gyarmati torony irányába. Elhelyeztünk egy kéve gyékényt. Szép kévékbe kötöttük. Ki merte volna azt állítani. hogy itt 1-2 év alatt visszatér a múlt. A kangyékényen volt a gyerekek által most is kedvelt buzogány. de az uralkodó mindenütt a gyékény volt. A nem virágos ivarú gyékénynek nem volt . és a máskor jelenték­ telen O-Berettyó most színültig volt vízzel. náddal.

Szerencsére ennek is vége lett. hanem egész kocsival szállítottunk be Nagybajomba. Ezzel nem is történt semmi baj. újra adta a gazdag termést. Mi fonással. ahol sok embernek jelentett ez abban az időben megélhetést. aki a felvásárlást intézte. de emléknek jó. amely elérkezett Gyarmatra is. 1944-ben már újra a pacsirta dalolt a kövér búzatáblák felett. . De mi lett a zsákba gyűjtött buzogánnyal? Ezt a háború miatt pót­ anyagként különböző célokra hasznosították. Apám decemberben jött haza és kiment a megma­ radt kukoricát tömi. A család minden egyes tagja rendelkezett gyékényből papuccsal. Készültek papucsok. Ott bukdácsolt az elhagyott lövészárkok közt és mindég talált valami elhagyott tárgyat pl. A sok különböző termék évekig állt bőségesen rendelkezésre. hogy több pénzt. gyékényszőnyeget egy és kétméteres szélesség­ ben.ami rég nincs már meg. A víz visszahúzódott és művelés alá lehetett venni a földet. ezt a munkát nem neki találták ki. de elvállalta a fosztott buzogány átvételét és az elhelyezését egy nagy raktár­ ban. sárgaréz szovjet kato­ nai távcsövet. Hogy meg ne ázzam a gyékény alá húzódtam. mivel a földpadlós szobát anyám teljesen gyékényszőnyeggel borította. mert apám restelke­ dett az illetők helyett. Az emberek hosszú sorban álltak a zsákokkal megtömött buzogány lemérése miatt. kosarak stb. szatyrok. Bizony. de sajnos a zsákokba egyesek téglát is belecsempésztek. az ajtók előtt pedig gyékény lábtörlők voltak elhelyezve. ha esett az eső például így vitt apám ko­ csival Szeghalomra. mamuszok különbö­ ző méretben. Kriszt Konrád úr. Gyarmatra is Sopronból érkezett egy felhajtó. fillért kap­ janak. pl. és ha a kezembe kerül eszembe jutnak azok a régi idők. tetszőleges hosszúságban. ahogyan jött. Ez meglátszott otthon is a lakásban. úgy el is tűnt. A kétméteres gyékény­ szőnyeget a kocsira használtuk.kemény szára. A gyékény. amire valóságos kisipar települt. Néhány hét múlva elmentünk a kész termé­ kért. Ma már alig használható a sok gyerek által történt gyötrés miatt. teljesen puha volt és remekül fonható. Sajnos a kukoricát már nem tudtuk időben beta­ karítani a háború miatt. De egyet emlékként azóta is őrzök: egy kihúzhatós. Hát ez volt a legnehezebb része az üzletnek. Október elején a frontvonal pont ott húzódott a két falu. kidobni a követ és levonni a súlyból. ő túl becsületes volt a kereskedéshez. Azt ma sem tudom apám hogyan keveredett kapcsolatba ezzel az illetővel. Ezt az átvevőnek meg kellett találni. szövéssel nem foglalkoztunk. a mi ku­ koricatáblánk szélében. amiket kértünk. tollat. Gyarmat és Bajom közt. .

hosszú szálas lett. A vetésnél fontos volt a hasznosítás módja. minden kévére valót kézzel jól egymáshoz dörzsöltük. A vágása nem volt könnyű. Egymás mellett vékony. Ezzel kapcsolatosan egy régi emléket idézek föl. hogy a mai fiatalok is többet tudjanak erről a hajdan nélkülözhetetlen nö­ vényről. Rövid ken­ dervágóval vágtuk egy-egy markot kézbe fogva a balkézzel és a jobb kéz­ zel. Egy jó nagy kocsival lett. hogy a száraz levél lehulljon és csak az egyenes. Fogalmam sem volt mi az. Szára­ dás után szálanként egy deszkalaphoz veregettük. Emlékezetem szerint a sárszigeti kotus föld tökéletesen megfelelt és ott díszlett a legszebben. me­ gyünk az áztatóba. Mi gyerekek a kocsi tetejére kerültünk és mondták. de mentünk és anyánk is . rossz cipőben. A megszáradt kenderrel a további munka részben még a férfiakra tar­ tozott. A negyvenes években a háború alatt jó pénzt adtak ezekért az olajos magvakért. A levágott kendert magunk mögött egymásra keresztbe raktuk. hogy az iskolai könyveimet meg tudtam venni. szép vékony szálak ma­ radjanak. A magkendert távolabb kellett vetni egymástól. aminek lényege a rostálás volt. este nehezen vártuk a mosakodás idejét. Amikor beérett a magja kivágtuk és a földön elfektetve hagytuk száradni. bár a mennyiségtől függően a nők is besegítettek az áztatásnál. majd kúpokba raktuk a további száradás ér­ dekében. a kendervágóval levágtuk. zsákokba szedtük és a tisztítás következett. 1 A k en d er n yom ában Gyerekkoromban nagyon sokszor találkozott az ember a kenderrel vagy további feldolgozásával. A torsa erős és veszélyes volt. hogy ne legyen ágas-bogas. hogy jól tudjon száradni. Elég kellemetlen munka volt ez. Én a szemetesből nyert magért is kaptam annyit. Ennél azért lényegesen fontosabb volt a rostkender. hogy a magja kipereg­ jen. Napjainkban a mindennapi életben már alig találkozunk vele. amit nagyobb te­ rületen termeltünk. Sokat hajtottam a rostát és a végén én megkaptam a szemetes részt. Kévébe kötöztük. azért próbálom a vele kapcsolatos dolgok felfrissítését. Egyik reggel korán kel­ tünk és a sok száradt kendert a felnőttek a kocsira rakták. mert a kotu is és a kender pora is kegyetlenül csípett. Ott nem lehetett mezítláb dolgozni csak vastag. amit újra felöntöttünk a rostára egyszer- kétszer és az így nyert tiszta mag az enyém lett. Ha leszáradt a levele. Ez is a jó földet igényelte és lényegesen sűrűbben kel­ lett vetni. Ezután összesöpörtük. a két métert is elérte. hogy jól fejlődhessen és nagy ágas-bogas lett. Vetéséhez jó minőségű földre volt szükség.

Ott már sok kis négyszögletes és hosszúkás sziget emelkedett ki a vízből. „Ugye ez volt a gonosz mostoha. majd a hajtófával kezdték csavarni és a rost mind behúzódott a fák közzé. a szár darabjai a törő alatt halmozódtak fel. majd mi. Több segítséggel megkezdődött a törés. Ezt mindég szerettem nézni és szerencsémre olyan apám volt. ahol kézi erővel hajtott faszerkezetbe behúzták a kenderrostot. A vissza útra már nem emlékezem. Egy imbolygó férfit egy nagy termetes asszonyság kísért. mivel engem bizony elnyomott az álom. Ezt mi. Egy-két hét múlva újra megtette a család az utat. Mi is lerakodtunk a kocsiról.jött velünk. Sokáig mentünk. sőt egy másik közsé­ gen. csak később kérdeztem meg anyámtól óvatosan. Két-három asszony is napokon át csattogtatta a törőt. Sok szösz esetén a férfiak vitték a dörzsö­ lőbe. A rostok így szálakra estek és megpu­ hultak a további munkához. A kenderről leszedték a sarat. gyerekek ki is használtuk és bebújtunk alá. A pozdorja. A pozdorja ment a tűzre. kocsira szálltunk és indultunk haza. majd tovább a tetejére is. de a szára is. főleg a katlan alatt lehetett hasznosítani. Dolgunk végeztével össze­ csomagoltunk. Olyan volt az udvar mint egy indián tábor a sok kis sátorral. Az udvaron a kévéken a kötelet a hegye felé húzták és a kévét fel­ állítva kiterítették száradni. Elég sokáig szórakoztunk itt. Hangosan kia­ bálta a megrettent férfinak: „Majd otthon felaprítalak!” Szólni se mertem. Ezután már zömmel az asszonyok munkája volt a feldolgozás. A férfiak erős karókat vertek le az iszapba. hogy a kendert teljesen a víz alá nyomja. elhagytuk Gyarmatot. hogy a víz lecsurogjon róla. majd egymásra a karók között a kévéket szé­ pen szorosan sorba. ahol izgalmas látványban volt részem. Alá valamilyen erősítést raktak. Most sem tudom. Ott időlegesen fel- állogatták. talán a Körös holtága lehetett. amelyek már a vízben ázó kender-halmazok voltak. de így legalább részese lettem a paraszti munka szinte minden ágazatának. majd a szal­ mát és a vízben kicsit megtisztítva kihordták a partra. amit szépen összeraktak. A megpuhított rostot azután . nem sajnálta. Sok­ szor két férfi is kellett a hajtáshoz. A rostot pedig to­ vábbi feldolgozások követték. hogy rám is kell esetleg vigyázni. Azután erősen lekötözték. míg tökéletesen meg nem száradt a kendernek nem csupán a rostja. Szeghalmon is átmentünk. zúzva vele a marékra fogott kendert. karókkal megerősítve. Majd kocsira került és hazaszállí­ tották. ahol a víz mellett megálltunk. akit a meséből már ismertem?” Közben haladtunk tovább és egy nagy vízhez érkeztünk. Mikor elfogyott a kender vastagon szalma került rá és annak a tetejére pedig iszap annyi. Az áztatás és szárítás célja volt a szár és a rost tökéletes elválása. gye­ rekek bámészkodtunk. aki szívesen vitt minden munkához látogatónak. hogy a hul­ lámzó víz ki ne kezdje a kis úszó „szigetet”. a rost pedig az asszonyok kezében maradt.

Én kaptam belőle szép új öltönyt és apám. A következő művelet a gerebennel történt simítás. Nem kinézetre. de készített a vastagabb fonalból zsákokat és ponyvákat is. anyám vette a birtokába és ha még kellett. A finom szöszt pedig a téli beszélgetések közben a kemence mellett a rokkán megfonták. Tavaszra motringokba került a sok fonál. Anyám is sok szép vásznat szőtt itt. Befejezésként nagyanyámnál a belső szobában állították fel a szövőszéket. Mindenkinek. Ha egy adag lefogyott a rokkáról. Azért ha rokkát. Nagyanyámnak mindegyik menye tudott szőni és természetesen mindenki a saját számára készítette a vásznakat. Ezt is az asszonyok többen. mivel erős pora volt. tevékenységüket! A K unérkert A legtöbb településhez hasonlóan Gyarmatot is szinte összefüggő gyümölcsös kertrendszer vette körül. puhították a rostokat tovább. dörzsölte a bőröm. De kis Karas a szabó sem sajnálta. fehéríteni kellett és előkészíteni a szö­ véshez. másik csomóba a durvább. Midig csodáltam az asszonyokat. akkor ki-ki fogta a rokkáját és indultak haza. dörzsölést szervezett.) Az utódok már messze estek kényelemszeretetben az ősök­ től. kötőfék és különböző köte­ lek készültek belőle. azt vitte apám kötélgyártóhoz és istráng. legegyenletesebb és vékonyabb szálakat tartalmazó szösz. torkot egyaránt bántotta. felvetették és váltva csattogtatták a szövőszé­ ket a fiatal asszonyok. Hiába voltak az őseink „tőgyfagatyások”. ami mind csodálatos volt szá­ munkra. Ami kócot kifésül­ tek. hogy nem nagyon tetszett nekem a ruha. Sőt. amit tisztítani. 1945-ben a háborús hiányok miatt ruhának is szőtt vásznat. gyerekeknek. hogy nem kellett neki vászonból több ruhát varrni. fésülés volt. Kevés kender esetén a n2 gy dörzsölőbe nem is mentek. gombolyítok. de egyikőnk sem sírta vissza a vászonruhát. kendert látok mindég szívesen gondolok a régi időkre és szüléimre. elálló vászongatyákat nevezték így. De az igazság az volt. közö­ sen végezték. De munkájukat nem szabad elfelejteni! Meg kell őrizni emléküket. Működtek a vetélők. hanem viselés közben kemény és durva volt. Itt nem szívesen tartózkodtam. akik még kemény munkával tették használhatóvá a ma már alig ismert kendert. hogy beszéltek-beszéltek és közben gyorsan pörgött a rokka és fogyott a szösz. Több ismerős asszonnyal együtt a kamarában lábbal dörzsölték. erőt gyűjtve a másnapi folytatáshoz. Apám kevésbé panasz­ kodott. ami a szemet. (A kemény. őseimre. Külön került a legszebb. aki földdel rendclke- . csupán lábbal történt a puhítás.

klott gatyába öltözve. ezen a gyepen szállt le a kétszámyú kis sportrepülő. A sportrepülő készülődött a leszálláshoz és az öreg Fenkel a botjával minket alig tudott távol tartani a leszálló géptől. Az első rész nem volt izgalmas. Azután a gróf kiszállt. Ő lassan haladt tovább és kalapemeléssel viszonozta a köszöntésemet. idejárt lovagolni. egy igazi úriember egy kisgyereknek is egyenjogúan viszonozza a köszöntését. Ez a gyepes terület a belső majorsághoz tartozott. itt a nagy esemény. Nem volt szabad itt közlekedni. mivel a gép előbb a kastély felett tiszteletkört írt le és ak­ kor már tudtuk. mivel itt minden a kastélyhoz tartozó grófi birtok volt. ehhez grófnak kellett születnie. Ez nem volt szabályos.zett itt is volt egy gyümölcsös kertje. Könnyű volt megtudni. Bizony erre az eseményre mindég büszke voltam. mi pedig ott hadakoztunk az öreg úrral. Akkor is szerettem ezt az utat választani. illetve harma­ dik kert volt. de gyakran átvágtunk a temetőn és akkor már azonnal a Nagygyepen voltunk. Igaz. A felszállás néhány óra múlva hasonló bonyodalommal járt. mivel gyakran izgalmat is jelentett. Ilyenkor pillanatok alatt összefutottunk csodát látni. de nem vet­ ték olyan szigorúan és általában ismerősök voltak az alkalmazottak is. Azért mindig szerencsésen megérkeztünk. ha a kertbe egyedül mentem. mert mindég kecsegtetett valamivel. Itt már vígan futottam végig a két szomszédos kertet elvá­ lasztó kitaposott úton. hisz az emlegetett Nagy­ gyep határos volt a kerttel is. A drót melletti gyalogúton róttam lépteimet ingbe. a központjában voltak a gazdasági épületek. míg szabadon indulhatott a gép a nézők nagy ri- valgása közepette. . akkor targoncával és a hétvégeken pedig kocsival érkeztünk a kertbe. Először a bámészkodókat kellett a géptől és a kifutó pályától távol riogatni. oldalt leálltam és a kalapomat levéve köszöntöttem. ott vagy lucernát. Nekünk a Kunérkertben volt ilyen területünk. körül kerí­ tették néhány szál dróttal. A kaputól a mienk a második. munkát abbahagytunk és fu­ tottunk. A grófok néha repülővel jöttek haza és itt. de átbújtunk rajta és a gyepen átvezető gyalog- úton hamarabb értünk célba. Ekkor már nem mehettem semerre az útról. Át a temetőn és akkor már ott volt a csoda. bement a kastélyba. Hirtelen velem szembe jött az úton a gróf lóháton. a fejemen az elmaradhatatlan zsi- nóros zöld kalapom. Leggyakrabban a temetőt megkerül­ ve a szabályos úton mentünk. hanem megbecsülte. ha több volt a szállítani való. ahogy a lábunk bírta. gyalog. Nem kezelte le a kicsit a lóhátról. Játékot. hogy lám. ahol például a gróf fogata és hátaslova volt. mert egyre közelebb merészkedtünk a géphez. de az is igaz. Valóságban legtöbbet csak kosárral. Egyik alkalommal mégis meglepődtem. Ezt az utat jobban szerettem. ahova nagyon szívesen jártunk ki a változatos terményei miatt.

de a mi szőlőnknél és gyümölcsfánknál állt meg. Néhány szomszéddal arrébb már száraz volt a kanális alja is. hogy én hazafe­ lé nem nagyon szerettem gyalogolni. hogy ez kié. Remekül tudott játszani. amelynek a zöldjét vittük haza az állatok­ nak. ez volt az utolsó eset. ahol a magas küszöb miatt nagyot kellett lendíteni a targoncán. a meggyek már kevésbé. Az. futott velünk és nagyon tudott öklelni. ki is jött. akinek sok szőlője volt az fenn is telepített. de kapaszkodni nem tudtam semmiben. A szomszéd megmondta és termé­ szetesen nekünk is azonnal elújságolta. Maradjunk a Kunérkertnél. ahol mindenki szőlője itt a mélyedés lejtőjén volt. Egyik alkalommal zölddel jól meg volt rakva a targonca. én pedig tovább lendültem és jó anyám csak a lábam tudta elkapni. Ezen a részen volt veteményes és a nevezetes dinnyeföld. Itt is volt néhány szép almafánk is és ezekkel történt az említésre méltó eset. Anyám nagy gonddal a kötözést végezte és nem szerette más segítségét. Ez végeredményben egy hosszan elhúzódó folyó­ völgy kiszáradt medre. mint körbe. A közepénél kezdődött a kertben a gyümölcsös. aminek a terméséből anyám a kedvenc szilvalekvárt főzte. Sok apróság mellett azzal még el sem dicsekedtem. mert az szerinte csak összehúzgálta a szőlőt. A Sárrét lecsapolása után viszont egy több kilométeren át húzódó mélyedés maradt. A kertben a legnagyobb esemény természetesen a szüret volt. amit nagy érdeklődéssel vizsgáltunk. de én nyűglődtem. de mondanom sem kell. és megkérdezte. hogy fejre ne essek. Én büszkén ültem a zöld tetején. Mindenki nagyon . Sokféle alma volt. Erre a célra már a tavaszi vásárban vettünk egy bárányt. Nem lett semmi bajom. lévén egy igen barátságos ember. ko­ csival. Kedves Erzsébet nővéremmel sokszor megtettük ezt az utat is. hogy felülök. amiben a Sárrét idejében bőven volt víz. ott veze­ tett a gyalogút Hosszú irányába. Itt sokkal közelebb volt. A szőlőt apám tartotta nagyon szépen rendben. Még malmot is képes volt hajtani. akik a kastélynál belső alkalmazottak voltak és kihívták a gróf urat. A szomszédunk a Radeczky csa­ lád volt. hogy hajlandó voltam felülni a rakott targonca tetejére. Legfontosabbak számunkra a cseresznyefák voltak. hogy nézze meg a kertjüket. vagy takarmányrépát vetettünk. de feltettek a csomag tetejére és nekiindultunk. Nem lehetett lebeszélni róla. nyári és téli egyaránt. így értünk a kertkapuhoz. Természetesen. míg be nem következett a nagy esett. Több besztercei szilvafa. Nem örömmel. de nem az volt a jellemző. Ez hivatalosan mindég az enyém volt és egész nyáron igen jól összeszokott velünk. Gyakorlatilag min­ den ott honos gyümölcsfát telepített apám. hogy a gróf úrnak tetszett a ker­ tünk. Majd lefelé haladva a szó szoros értelemben nagy lejtőn jutottunk a szőlőshöz és a még ott is tartó gyümölcsöshöz. mondván „nagyon szép”.

már nem a régi hagyomá­ nyos módon. mert akkor a gyerekek is szabadok voltak. majd a szedőkádba került. Az út mellett nyári használatra épületet húztak fel és tetejét szalmával fedték. hogy a nehezen betakarított lucemakazlat a kedves bárány körbehúzgálta és letaposta. ahonnan az a puttonyba. a család legfon tosab b birtok a (Hosszú eredetileg Hosszú-sziget) Az első világháború után vették ezt a földterületet Blankeinstein gróf birtokából. ami leginkább vasárnap volt. Végre fel­ virradt a nagy nap. Ki-ki fogott egy-egy sort és vödörbe szedte a szőlőt.ami természetesen birkapörkölt volt . akinek nem. az nagyobbat épített. A többit. Mi gyerekek hamar elálmosodtunk és igyekeztünk nyugovóra tér­ ni. Egész sor ház helyezkedett itt el. A szőlőszedők gyalog érkeztek vödrökkel. A hordók. Mindég sok szőlőt hagytunk meg és azt másnap anyám szépen felkötözte. Darálóval és préssel dolgoztak. Gyorsan eltelt a nyár és mi ritkábban jártunk a kertbe. hisz a szüret mindég anyám bátyjának családjával közösen történt. A nagyon nagy területet az új tulaj­ donosok egy dűlő úttal középen elfelezték és ez lett a közlekedés legfon­ tosabb útvonala. kis szőlőhor­ dást jelentett csupán. A szüret elmúltával a kert már el is vesztette vonzását. Ez apám­ nak sok munkát jelentett: a hordók mosását. Apám is itt kapott 6 holdat. Ennek az volt az egyszerű oka. az kisebbet.folytatták a férfiak a szőlő feldolgozását. ami a nagykádba került. Ettől függetlenül nekünk jó társunk volt. mert ez nekünk kevés munkát. Akinek fogata is volt. . Ezért is örültünk a szüretnek. kosarakkal és jó éles késekkel. aminek az ideje általában szeptember végén vagy az időtől függően október elején volt. A legszebb fürtöket a szedő az ormóra helyezte szépen és azokat később szedtük kosarakba ki-ki a saját edényébe és hazavittük fogyasztásra. A kamarában rudakra került. Általában 2-6 holdakat osztottak egy-egy embernek. Azért a szüretre lelkesen készültünk. csupán apám volt kedvetlen még a látásától is. A vacsora után. Azután már csak a szántás maradt. dézsák tisztítását. ahol karácsonyig is elállt és folyamatosan fogyasztható volt. majd a szőlőfedéssel téli pihenőre tért a kert is. gyorsan került a must a hor­ dókba. csak a kint tartóz­ . H osszú . de gyerek volt bőven. Emiatt nem volt kedves neki. a puttony és a különböző kellékek felkerültek a kocsira. és mivel ez volt egy tagban a legnagyobb földterüle­ tünk itt igyekeztünk berendezkedni. Persze nem mondtam.szerette. mi gyerekek csömöszöltük és amikor elég must jelent már meg nádszállal szívogattuk. egy két őszi alma szedése és a dióverés volt még izgalmasabb mulatság.

A pám kicsit később építke­ zett. Igaz. Még néhány ember segít­ ségével felhúzták a falakat. amely nem lehetett több 1-2 naposnál. Hiszen reggelente a kiserdő. Különösen a vadgalambok voltak sokan és zengett tőlük a környék. nagyobb részben jászol készült és az szolgált a lovak védelméül. Az estét a fácánok beszélgetése. sokkal kényelmesebb és tartósabb. Ez engem is érintett. Ezzel nem lehetett vitába szállni és ebben valóban neki lett igaza. Ezek itt mind nagyon jó ismerősök voltak és igen szoros volt az együttműködés a szomszédok között. Sok kedves emlékem kapcsolódott hozzá. Sárvári Sándor bátyám is megérkezett. kodók számára. Az ajtó egy otthonról kiszuperált darab lett. azaz a csirkéknek készült hely. Tavaszi időben a munka szünésével apám a vá­ lyogvetéshez fogott. Főleg a pacsir­ ták éneke volt csodálatos és azzá tették a természetet. végül össze­ rakni. mert amit megtanul az ember. Különösen anyám ragaszkodott hozzá. azaz aká­ cost telepített. a mi nagy szomorúsá­ . ami valóban volt: az ember megnyugtató otthonává. A sok gond és bizonytalanság megkérdőjelezte az én gazdálkodó jövőmet is. sőt még egy kicsike ablak is került rá a lakásul szolgáló rész felől. Itt fogta a gyerekek nagy örömére Sárvári Sanyi a kis- őzet is. persze csak hideg. vígan játszadozva. ftirjek pitypalattyozása tette színessé és előmerészkedtek a tarlókon a nyulak is. erdőt. esőben. és este nem is mertem átmenni rajta. mint a többi ház. . Amikor minden elő volt készítve a legjobb szomszédunk.gazdag és változatos madárdallal ébresztett bennünket. csak a puszta föld maradt. A kivetett vályogot többször kellett forgatni a száradás miatt. . Mivel mi sok gyékénnyel rendelkez­ tünk így nem szalma lett a tető. Mire mi is az építkezéshez fogtunk már szépen növekedtek.ami nem is volt olyan kicsi. azt nem vehetik el tőle. mivel évek múlva a háború nyomtalanul elsöpörte a házat. A tetőszerkezethez fákat is kellett kivágni egyenletesen ritkítva az erdőt. de már másnak. mert addig még a kez­ dődő kistanya sok jó szolgálatot tett. hanem nyeregtető gyékénnyel fedve. amit szintén apám művelt megvesszük. A nyakunkon levő háború azonban sok mindent megkérdőjelezett. Később csatlakoztak az énekes madarak. Kölcsön kért lajtot. hogy nekem tanulni kell. őszi időben. hogy ha folytatom apám munká­ ját akkor a szomszéd földjét. amivel a vizet biztosította. de a központi részen már a többiekhez hasonlóan kiserdői. 200 négyszögölön. lovakat vitték a háborúba és nem volt aki dolgozzon. és lett padlásunk is. mivel az volt a terv. Az épü­ let mellett a libáknak és a baromfiaknak. O volt a mester. De nem sietek előre. kb. Ez kicsit más lett. Ez volt tehát a nagy előkészület a jövőt illetően. mint évekkel ezelőtt volt még az ideig­ lenes számyék idejében. Az embereket. A másik. A lovak különben kinn voltak a szabadban. hogy egy tagban több legyen a föld. elkészült a mennyezet és sor került a tetőre is.

de ilyenre nem került sor soha. Ezért szerettük az itatást. sőt az is előfordult. mint az összes többi. Az igaz­ ságért hozzá kell tennem. Parasztgyerekek voltunk. nem féltünk az állatoktól. ha Erzsébettel voltunk tanyások. Ha apámmal voltam gyakran kinn a szabadban háltunk a nagy me­ leg és a szúnyogok miatt. Ez. sőt még a Sajó kutyánkat is benn kötöttük ki. Nagy. A nagy munkákba még kevésbé voltam befogható. ak­ kor elmentünk a grófi majorba. hogy biztosan a holdvilág mi­ att. De nem akart a szememre álom jönni és biztattam magam. hogy volt ártézi kút is. ásott kút volt és állítólag jó volt a vize. mondván. Benn azután jót aludtam. de a kúttól a víz egy nagy gödörbe folyt és ott a sárban dagonyáztak a gazdaság bivalyai. hogy soha senkit nem bántottak és még erővel is nehéz volt őket a pocsolyából ki­ csalogatni. sőt este odáig merészkedtem. Apám azt mondta azért jó. hogy védjen bennünket. ahol nagy gazdasági épületek voltak és ami a legfontosabb. mint most a palackozott vizek.gunkra a felnőttek elengedtették velünk. Természetesen mi este a nővéremmel jól bezárkóztunk. Zsófi néni hangjára ébredtem. onnan hoztunk vizet. az a grófé. Miután már öreg este lett. Sokszor izgalmak közt. ha Erzsébet nővérem­ mel voltunk kinn Hosszúban ez csak addig volt. de a bivaly az számunkra is szokatlan volt. ha nem voltunk nagyon fáradtak. míg ő fel nem növekedett és el nem ment varrni tanulni. hogy a kedves szomszéd. 1945-ben már egyedül voltam tanyás. akkor a kiserdő mellett a fák alatt megfőztük a betyárost és ott a szabadban jóízűen elfogyasztottuk. mivel a gyalogút a szikes pusztán keresztül mellettük vezetett el. hogy kinn készí­ tettem magamnak fekvőhelyet. De az biztos. „Kisfiam! Éhesek már nagyon a libák! Ébredjél és . Azt hiszem ez a mai nemzedéknek elszömyülködtető. mi is nyugovóra tér­ tünk. Nos. A kései utódok megnyugtatására megemlítem. A vizet a dűlő út melletti kútból hoztuk és oda mentünk itatni a lovakat is. Egy nehéz nap után. hogy a vize nem tartalmazott századannyi vegyszert sem. itt viszont jól tudtam magamat hasznosítani. Végül fogtam a takarómat és beköltöztem az épületbe. Pistá­ val. hogy felülhetünk a lovakra a szomszéd fiúval. mert a béka nem döglik meg benne. Engedélyt kaptunk. lusta szemekkel bámultak bennünket. Nem mintha nem engedték volna. Egyedül is nagy bátorsággal voltam. mint apámmal szoktuk.

ami csak úgy ropogott. . istentelen nagy gágogással voltak már. az aratásba. Közben a lába meg­ gyógyult és ment a másik lónak segíteni. A lovat alávezettem és óva­ tosan a hátára engedtem a zsákot. ez a nyár még külön munkát is hozott számomra. terelgesd őket a tarlóra!” Való igaz. mert egyre komolyabb mun­ kában kellett apámnak segíteni. majd bekötve a zsákot megfeleztem benne a terhet. hogy vezessem ki Hosszúba. Gondoltam. Sok dinnyét és almát összeszedtem. Eleinte a nővéremmel ketten szedtük a markot apám után. Ez nekem nem okozott gondot. mivel kezdődött a hordás. Majd a szilvafa alá vittem a zsákot. Persze a fájós lábú lóra nem ülhettem fel. hogy a cipekedésbe legalább a Csillagot is bevonjam. gyere. Annál könnyebben már csak a gyümölcsöt lehetett elfo­ gyasztani. pedig Zsófi néni ki is engedte őket és eligazította a tarló irá­ nyába. vezetni kellett. vittem magammal zsákot is. hisz ott volt a lucerna. Persze ott sem hagyhatom a leszedett gyümölcsöt. Szerencsé­ re volt nálam kötél és azt a zsák közepére kötöttem. hogy a ló hátán átemeljem. amit szintén nekem kellett fel­ tölteni. Ezért az irányt a kert felé vettem. Kutya nehéz munka volt ez! Fogdosni és csavargatni a búzát. Otthonról indultunk a Csillaggal jól feltarisznyázva elemózsiával. Sajnos. Ha rend végére értünk visszafelé apám bekötötte a kévéket és kezdtük elölről. a kötelet átdobtam egy magasan levő ágon és felhúztam a terhet. Etetés ott nem okozott gondot. tört a 30 fokos melegben és szúrt. Természetesen azért kellett korán kiengedni őket. hisz a lovakat nagyon szerettem és szívesen tettem eleget a megbízatás­ nak. A Csillag lo­ vunk ismét kezdte fájlalni a lábát és apám a pihentetés mellett döntött. Az utolsó m ezőgazdasági évemben. Én csináltam a kötelet és leraktam a nővéremnek. Ezután már minden gyerekjáték volt. Én már csak ott értem utol őket. hogy a zsák nehéz és nem bírom fel­ emelni a ló hátára. ha engem nem is. mint a sündisznó. kisebb terhet még elbír. ekkor kellemetlenül kellett tapasztalnom. Mondja a közmondás: segíts magadon és az Isten is megsegít. mert később már gyorsan melegedett az idő ahogyan a nap egyre magasabbra emelkedett. Nos. majd megigazítottam és már indultunk is tovább Hosszúba. Rám bízta. Talán 8-10 napot gondoztam a lovat a többi pásztorkodás mel­ lett. Belenőttem a legnehezebb paraszti mun­ kába. Ezt nem is szoktam meg soha! A szedést a nővérem csinálta mindig. A forróság elől a libák is ott hagyták a tarlót és igyekeztek az itatóhoz. napközben pedig az erdő szélén hüsölt. Itatni a kúthoz vezettem. ahol már javában szedegették az elszóródott kalászokat. igyekeztek pótolni a kiesést. Las­ san ezzel a nyárral le is telt a pásztorkodás. ő pedig a kákóval összefogva beletette a levágott búzát. Szerencsésen megérkeztünk és itt már levenni a zsá­ kot könnyű volt.

már nyugodtan bele lehetett nézni. mivel a nap is ala­ csonyanjárt már. míg a tetejére került a pap. Ezután ittunk egyet. ahol útjaink elváltak. apám kedvezett a fiának. Nem volt ez részemről igazán szép dolog. Nagyon jól tudtam a módját az egésznek. Aratás idején a vacsora mindég gazdag volt. . mivel az íratlan törvény azt diktálta volna. Majd mindég hús különbözőképpen elkészítve és gyümölcs is tetszés szerint. Ha igaz. Még egy rövid nyerítést is megeresztettek. Leg­ alább két fogás. Ez­ után nyugovóra tértünk. ami legtöbb esetben idő­ ben megtörtént. majd erre kereszt alakba négy. A papnak fontos szerepe volt. onnan gyalogosan mentek tovább. a hordás vegye kezdetét. friss vacsorá­ val vártak bennünket. hogy igyekeztünk kihasználni a nyúlfarknyi éjszakát. hogy én már nem voltam igazi mezőgazdasági dolgozó. amit mi termeltünk. mivel a gimnáziumi évek el- kényelmesítettek. nővérem már terített asztallal. hogy a vihar széjjel ne szórja. így ment ez napról napra. hogy otthon mi történt és kinn hogyan alakult a munka. A kaszát remekül meg tudta kalapálni olyan volt mint a borotva. mikor egyedül voltam és elég erős már. Bent már csupán ki kellett fogni és a lovakat ellátni. hogy az idősebb kaszál és a fiatalabb pedig összeszedi a rendet. Azu­ tán mosakodtunk és anyám. Azt mondta: „Ha jobb szereted menj és kaszálj!” Apám összeszedte utánam a rendet. ha bentről nem igyekezett valaki kitárni a kaput. hogy új szakasz. míg az utolsó szál gabonát is le nem vágta a kasza és keresztbe nem raktuk. 18 kéve került egy keresztbe. Közben a tarlót felgereblyéztük és az ered­ ményt a kereszt mellé tettük. sőt kötelet csinált és be is kötötte. még lefekvés előtt is tejet ittam víz helyett. Nekem extra igényem volt. mivel alföldi embernek a leves nem maradhatott el. Nem kellett senkit ringatni. Ha­ zaérve a lovakat irányítani sem kellett úgy tudták hova kell menni és ösz­ tönösen fordultak a bejárónkra. Lassan poroszkáltunk hazafelé és útköz­ ben.mármint a kocsira. A fáradt emberek általában ezt elfogadták és köszön­ ve a fuvart. befogtunk és indultunk haza. ha gyalogos mellett haladtunk el mindég odaszóltunk „na lépjen fel”. Apám pedig így is örült a segítségnek. Ránk sötétedett mire mindennel végeztünk. Közben kis beszélgetés. Este a kévéket összeszedni és keresztbe rakni már gyerekjáték volt. mert vele kötöttük le a keresztet. és még jól emlékszem. . Alól egy kéve a papné. Bizony ekkor a nap már a nagy akácfasor tetején vöröslött. hisz olyan közel volt a reggeli pirkadás. majd újra négy és így tovább. De az is igazság volt.

Ez a széttagolt kisgazdaságok egyik nagy hátránya volt. át a községen. A nap is magasabbra kúszott. lerakodtunk és indultunk a következő fuvarért. Időben és energiában sokat kellett arra fordítani. csak itt- ott mutatkozott mozgolódás. vigyázva. Még teljesen sötét volt és fényesen ragyogtak a csillagok. én még becsuktam a kaput és fázósan húzódtam össze az ülésen apám mellett. Ezért szólt nekem apám igen-igen korán. így a nyomtatás során kevesebb gépésszel kellett kapcsolatba lépni és könnyebb volt egy lehetőleg közelebbi helyre összehordani a csépelni valót. nehogy a rakomány széjjelcsússzon a hosszú úton. mivel a kocsin maradtam és nekem kellett a kévéket elhelyezni. Szerencsére nem én hajtottam. hogy reggel nagyon korán indulunk Sár­ szigetbe. A helyszínre érve már erősen szürkült. Hosszú irányába. hogy a kellő helyre kerülje­ nek a kévék. hanem sely­ mesen simogató meleget árasztott. Fázósan kapkodtam magamra a ruhát is indultam a kocsihoz. A kocsi tetejéről már lehetett látni a hajnal hasadását. A kevéske felhő széle csodálatos bíborszínü lett és a látóhatáron feltűnt a vörösen izzó napkorong csekélyke része. Útba esett az otthon is. majd az egész a látóha­ tár fölé kúszott és reggeli pírral vonta be az egész tájat. hogy a csordával majd elmenjenek a legelőre. hogy a rázkódás miatt széjjel ne csússzanak a kévék. Ezért készültünk mi is Sárszigetbe. A pirka- dás egyre erőteljesebb lett és a keleti égboltot csodálatos színpompával vonta be. Kezdték az állatokat ki­ engedni az utcára. ahol kényelmesen megreggeliztünk anyám jóvol­ . hogy az ott lévő és keresztbe rakott gabonát Hosszúba szállítsuk és ott a többivel egy nagyobb asztagba rakjuk. A faluba érve még csönd volt. hogy megcsodáljam a természet nagyszerű színpompáját. hogy a különböző helyekről a learatott gabonát a nyomtatásra legalább egy helyre. Kigördült a kocsi a nagykapun. esetleg kettőre hord­ juk. az ébredezés jelei. Hamar a helyszínre értünk mi is. Már nyoma sem volt az éjszakai di­ dergésnek. Közben elkészültünk a rakodással és lekötöttük a rakományt. H ordás é s n y o m ta tá s Apám már előző nap szólt. Munka közben én is kimelegedtem. A községtől több kilométerre mentünk északra. szépen világosodott és a keresztek mellé állva megkezdhettük a rakodást. így nyugodtan húztam magamra egyet a már többször emlegetett rongy­ pokrócokból. Bizony egy-egy pillanatra megengedtem magamnak. Sokkal vidámabban indultunk visszafelé. Én megint kedvező helyzetben voltam. de még nem ontotta a bántó meleget. ahol apám már befogott és útra készen álltunk. bár apám abban is sokat segített. Az idő mú­ lásával alig-alig a keleti égbolton derengeni kezdett és a csillagok fénye is halványodott.

aho­ gyan a dobnál az etető egymás után nyelette vele a köteléküktől késsel megszabadított kévéket. Elől. A soron a gazdák megegyeztek. amit végeredményben még a cséplőgépek idejében is használtak. Elkerültem otthonról. rostálni kellett. füstöléssel a tüzesgép vontatatta a cséplőgépet a sok egyéb tartozékkal. Lassan ment. csak minél előbb odaér­ jünk és minél gyorsabban gyarapodjon az asztag. ahol az aranyló ga­ bonát adta a gép. hogy a cséplőgép közé tudjon állni és egy állásból lehetőleg a legnagyobb mennyiséget tudjunk a gépbe beetetni.tából a szőlő lugas alatt. Ehhez képest Hosszú­ ban a helyben termett gabona összehordása sokkal gyorsabb és egysze­ rűbb volt. Lassan egyre maga­ sabb lett az asztag és szépen kellett befejezni. és szintén a gép faránál a szalmát összegyűjteni majd két rúdon elvinni. különösen míg kicsi voltam és csak nézni kellett. ezért nem is tanultam meg soha. Később pedig ez a szép munkamenet ki is maradt a mezőgazdasági munkák szótárából. Bizony nekem az tetszett. tudtunk vele futni. Innen ered a nyomtatás szó. és folyt az emberről az izzadtság. Hiszen nagyapám idejében még lóval nyomtattak. akik . már nem volt olyan por. Már indultunk is a következő rako­ mányért. mivel én nem tudtam az asztagot befejez­ ni. mert a pörkölő napfényben rakodni ne­ hezebb. mindenütt hozzátapadt a ruha. sőt le is hagytuk. Idehordtuk az árpát és zabot is egymással szembe. Nem néztem már a napot. esetleg a lovakra vigyázni. amit azután szelelni. A hordást követte a nyomtatás. de ezt már nem írom le. Az általam megért időszak alatt hihetetlen nagy változások voltak. hogy melyik cséplőgép tulajdonost hívják. Ott dolgoztak a zsákosok. Fontos volt. A lovakat körbe járatták az elterített gabonán és azok kitaposták a gabonaszemeket. energiát pocsékolni. De itt nem lehetett megalkuvás. hogy aki előbb tud jön­ ni és már ismert volt a jó munkája alapján. azt hívták. de feltéve a hajtószíjat a monstrum tüzesgép mozgásba hozta a cséplőgépet és valóságos port okádó szerkezet lett az egész. amikor elfogyott a gabona és kénytelenek voltunk egy keveset lóval nyomtatni. hogy a tetejéről lefolyjon a víz eső esetén. amikor a harmincas években nagy zajjal. A beállítás mindég sok időt vett igénybe. nagy-nagy izgalommal vártam a cséplőgépet. bár lassan átvették a modernebb cséplés kifejezést. ami bizony lényegesen nehezebb volt. nem kellett annyi időt. Embertelen munka volt a gép mellett a nagy por­ ban a lányoknak a töreket kikaparni és elhordani. Folyt az emberről az izzadság. a verandán. Nekem az igazi nyomtatásból csak a háború után jutott ki egy látvány. De vissza­ térve a csépléshez. Ezt a munkát apám végezte én pedig adogattam a kévéket. pöfögéssel. Igazi parasztember mindegyik szót jól ismerte és használta. Ez számomra mindég nagyon látványos és érdekes volt. szúrt a száraz gabona.

míg a kombájn ki nem szorította a régi technikát. különösen. hogy ledobta a gép és képes lett volna agyonütni. hogy nem mindegyik parasztember bízott benne. ismerősök adták a munkaerőt. mert a háború után földosztás volt. más területre szólított az élet. a következő időben már újra vol­ tak vállalkozó részesek és ment addig ez a kegyetlen. kötözték a zsákokat. Fülembe csengenek Sárvári Sándor bátyám szavai. ha a hajtást biztosító nagy szíj közelébe mentem. hogy „ebben a kis traktorban hol lenne annyi energia. Az erős. Ezt egy alkalommal magam is ta­ pasztaltam. mert előfordult. Azoknak a szegényebb embereknek. De ezt én már nem otthon ér­ tem meg. Szerettem nézni. állandóan figyelmeztet­ tek. Aki akart. mert láttam milyen emberte­ len körülmény közt kell dolgozniuk. Sajnos a dobnál így is előfordult baleset. Igaz. míg az ő gabonájukat csépelték. de a dob könnyen elkapott kezet vagy ruhát. kapott földet és nem ment a cséplő mellé részesnek. A zsákok kocsira kerültek és apámék szállították haza a hombárba. így hajtotta apám is éppen nagyapám nagy. ahogy a tüzes gépet az első időkben szalmával tömték. Ez egy évben volt így. Hihetetlen mennyiséget nyelt a tüzes torok! A szalmahordó lányoknak időnként egy-egy rudas szalmát mindég oda kellett vinni. mikor közel voltak az otthon­ hoz. Természetesen a munkának menni kellett tovább és János bátyám egyedül végezte a szállítást. apám a lovak közé esett és a lábán átgördült a megrakott kocsi. ha valakit eltalál. Évekkel később megjelentek a traktorok. mázsára rakták mérlegeléshez a terményt. A kocsit magasan felrakták zsákokkal. pedig az etető kimondottan jó szakem­ ber volt. vad tülkölésre a lovak elragadták a kocsit. Ekkor bizony a hosszúi dülősoron a csépeltető gazdáknak kellett összefogni és a családtagok. Azután történt a váltás és újabb csapat jött. Emlékszem rá. mint a hatalmas és tekintélyt parancsoló tüzesgépben?” A hiedelemtől függet­ lenül a tüzesgépek eltűntek és kivétel nélkül a traktorok foglalták el a he­ lyüket. Csodálatos élmény volt ez. Sajnos itt is előfordult baleset. erős lova­ it. keresztbe is és annak a tetejébe kellett ülni. A súlyos baleset bizony hosszú időre a gyulai kórházba kényszerítette. amit soha nem felejtek el. A véletlen akkor hozott arra egy autót. akik a gép mellett keresték meg a kenyerüket mindég is nagy tisztelője voltam. . nehéz munka.

azok a boldog idők. majd hamarosan mellé került a másik is. hisz ez volt a gyerekek egyik fő munkaterülete. vízfolyások sokasága hálózta be. akkor még az esővíz tiszta. Otthon minden rendes háznál volt stelázsi. Az állatok számára ott voltak minden telken az ásott kutak. hogy ezek a hajdani vízfolyások a az elszikesedett területekkel együtt a múlt ránk maradt emlékei. mint napközben. Ezeket különböző méretben készítették az akkor még fontos mesterségnek számí­ tó bádogosok. Azonban az igazi. Nem nehéz kitalálni. de az állatok fogyasztására elfogadható volt. A családból is többen indultunk anyánkkal együtt gyerekek. ha csak a kandiai kutat említem (ma Ady Endre utca) vagy a bővizű tüz- kutat és a nekünk aránylag közeli Kiss utcai. de legtöbb esetben szintén a határban megtalálható ásott kutak vizét fogyasztották maguk is az állatokkal együtt. 2 db 5 literes és volt 3db 6 literes. Napköz­ ben is. hogy miért voltak ilyen kicsi méretben. az Egyeszugon az Ungi tanya kútjának a vize. A mindennapi élethez pedig víz. amit szintén a csepegőbe tettek. Az ivóvizet az ártézi kutak­ ról kellett hordani. Általában négy-ötéves korban kezdtük egy kis kannával. Jó volt ez. sőt egy deszkalappal. A v ízh o rd ás A Sárrét egykor vízben gazdag mocsaras területeit erek. abból lett a legkevesebb. nem úgy. hisz napjaink nagy átka. sőt. teknőt tettek ki. Más volt a helyzet otthon a háztartáshoz szükséges vízzel. lágy és kifogástalan volt. az esti munkák után következő kútra-menés volt. ha tétlenkedtünk. vízből. dézsát. Növe­ kedve pedig váltotta az ember a kannák méretét. Az eresz alá nagyobb edényeket. bár vizük kemény. vagy ahhoz ha­ sonló bútor. A szabályozás után amiből a legtöbb volt. Elég. még oly­ kor a szomszédból is csatlakoztak és nagy beszélgetés közepette ment a csapat az ártézi kúthoz. Haj. kézbe kaptuk a kannát és küldtek bennünket a kútra. az unatkozó gyerek. gyorsították az edényekben összegyűlő víz mennyiségét. beszélgettek. ha egyedül kellett menni. A kiszáradt területet az egykori vízfolyások medrei hálózzák be. mosásra kiválóan alkalmas. aminek az alsó polcán sorakoztak a bádog kannák. mégpedig sok víz kell. Persze azok közt is számon tartottak jó vizű kutakat pl. Kinn a mezőn pedig a dolgozók az otthonról vitt vizet. akkor ismeretlen fogalom volt. A kútnál is sokan összegyűltek. bár a merítés nem okozott . Sokan már nem is sejtik. azaz Árpád utcai szintén bővizű kutat. amik ekkor már igen szép számmal voltak. Nálunk is volt 2 db 3 literes. Ezek mindég változatos események voltak és szí­ vesen mentünk. A mosás­ hoz az asszonyok összegyűjtötték az esővizet a csepegőbe.

hogy bárkit azonnal kisegítsen. de volt ott egyéb kárpótlás is. hogy a grófi fákon bo­ gyót szedtünk és nem vettük észre Frőlich inspektor urat. Bár volt mellette zöld sövény. Itt egy zárt épületben állt a kút és csak hallottuk. aki bottal hajtott ki bennünket a park kiegészítését szolgáló erdőből. hisz kölcsönös volt a kapcsolat. Egy nagy csövet kellett benyomnunk és az kivezette a vizet és lehetett meríteni. Szigorúan békés egymás mellett élés volt ez. sőt nem is mertünk. Féltette a fát. ültek a grófok hár­ man négyen. s az egyiken állandó­ an és olyan erővel zubogott a víz. hogy benn állandóan csobog a víz. Megkérdezte honnan jöttünk és az apám nevének a hallatára azonnal elengedte a fülem és elküldött bennün­ ket. Ez lé­ nyegesen közelebb volt és csak arra kellett figyelni nincs-e a bejáratnál az öreg Fenkel. In­ nen bentről már sosem küldtek el bennünket. Az út a kapun belől közvetlenül a kastély parkjának a kerítésénél vezetett. Bizony előfordult. „Menjünk a kastélyhoz!” - mondták. szolgálatkészen. hogy a kezünket alig tudtuk alátartani. no nem a parkba. amit néha csak mi. A kannák pillanat alatt tele lettek. hogy nem volt a mosáshoz esővíz. ahogy az esti szürkületben az elkészített tűz mellett ott térdepeltek. de nem illett a bizalommal visszaélni. Előfordult kevés eső esetén. hanem a Kiss utcai kútra. A szalonna sütése nem volt számunkra ismeretlen. Ez volt a szabályos és szokványos víz­ hordás. hogy többet ne lásson minket a fán. hogy tördeljük az ágakat. de sok helyen hiányos és teljes egészében elénk tárult a kastély. igaz a hozama sokkal szerényebb. aki határozottan utasította el a legbátrabb csapatot is. Ilyenkor kocsival mentünk. mivel nekünk rosszabb kapcsolatunk volt az öreg Fenkellel. hisz a belső major közepén volt a kút és sokan látták. Kénytelenek vol­ tunk leereszkedni és biztos kezekbe került a fülünk. mivel a Kiss utcai ártézi kútból két csapon. Biztos nem az én érdemem volt a könnyű szabadulás. Bár az itt lakó alkalmazottak mind kedves emberek és jó ismerősök voltak. sütötték a szalonnát. pedig egyet még nem említettem. Hát ezekért a látványokért is mentünk ide vízért. az már izgalmas volt. az inas. ahonnan természetesen mindég visszahajtottuk az eredeti helyükre. Természe­ tesen ide napközben egyáltalán nem lehetett menni. De hát valamit valamiért. gyerekek szegtünk meg. Ott is volt ártézi kút. De néha másként döntött a kis csapat. Igaz tudtuk. hogy tilos onnan a vizet hordani. Messze szaladtam a vízhordástól. gondot. Mögöttük feszes vigyázban ott állt Viktor úr. ahol volt . akik nem küldtek volna el. és az ott zajló események. hogy ott csodálhassuk őket a parkban. Láttuk. de hogy a grófok is csinálják. de az is mindég elrendeződött. A parkból elrepülő pávák hányszor repültek nagy rikácsolással még a mi istállónk tetejére is. Gyerekek ide egyedül nem mehettünk. aki a fa alatt várt bennünket.

azonos értékű két főbejárattal. hisz a templom felőli épületrész volt z lányoké. Itt olyan gazdagon ömlött a víz. hisz rendszeresen idejártunk imádkozn: és itt tartottuk a jelesebb ünnepségeket. A pedagógusok természetesen a köz . Onnan élveztük a végtelen síkságot. magával ragadó látvány volt. hisz ha valaki a lányok bejáratát használta volna. Otthonunk volt ez a templom. Az egyemeletes épülei közepén helyezték el az iskolavezetés helyiségeit. Gondolatban azonnal társítja a másik épület tét. Szigorúan tilos volt a bejáratokat felcserélni.külön magas csap. A kecsesen magasba törő és messze tekintő refor­ mátus templom. A mezőre is olykor vittük az egyik kis kannát tele vízzel. amelynek gyakran felmerészkedtünk a tornyába haran­ gozni. Jobbra és balra pedi£ tükrösen elhelyezkedő épületrészek. Biztos min­ denkinek feltűnik az épület szimmetrikus jellege. A Nagy-ér felőli rész főbejáratát a fiúk használ­ ták.1943 közt szede­ gettem azokat az ismereteket. de mégis le­ nyűgöző. hogy pillanatok alatt tele lettek a kádak. de a vizsgákat is Egyszerűségét és szépségét csak fokozta és kiemelte a vele szerves egy­ séget képező Kossuth Lajos Református Elemi Népiskola. onnan csak a kö­ zépen elhelyezkedő igazgatói résznél lehetett volna elhaladni és ajtókon á jutottunk volna a fiúk részlegébe. hisz a mai vízvezetékes világban igen furcsán nézne a gyerek a felnőttre. Ezt nem is tette sohí senki. Néhány szót szólnék magáról az épület felépítéséről is. az évnyitókat. Sajnos ebben az időben még volt cse­ rép korsó is. amit kinn fogyasztottunk el. megteszi úgy az Árpád utcai kút elnevezés is. például a Kiss utcai sem ontja a vizet. ott jártak be ők. pedig igazából az tartotta hidegen a vizet. hogy már ezek a régi kutak. Számoltuk a láthatáron feltűnő majd párába vesző szomszéd községek tornyait. amikre az életem további során olyan nagy szükségem volt. ha a kútra küldenék vízért. Az is igaz. ha fel­ vételen csak az egyiket látta. ahol 1939 . hogy kevesebb lötyögjön ki belőle. úgyhogy nem is érde­ mes a régi nevén említeni. de kevés. amely egyszerű. amiket lepedővel letakartunk. Ez a szép iskola volt második otthonom. Az én isk o lá m Az egykori község központját egy szép épületegyüttes uralta és uralja ma is ezt a városrészt. De már ez is mind a múlté. Ne­ künk ez akkor természetes volt. Külön szinte e sem lehetett képzelni a két épületet. hiányérzete volt az embernek. ami alá kocsival oda lehetett állni és a kocsira rakott hordókat teleengedni.

ponti részből egyformán juthattak mindegyik épületrészbe. Az udvar is ketté volt osztva és elég jó deszkapalánk választotta el a részeket. Büszkén húztam ki magam! Az én iskolám nem volt kicsi és a környező települések közt is ez volt a legszebb és legnagyobb iskola. Egyik alkalommal közeli ismerősöm azt mondta. Számunkra olyan volt ez. A mi udvarunk a Nagy-érre lejtett. Az osztályom 1941 -ben (A tanító mellett közvetlenül balra állok) . csak azonos tantestület tanított bennünket. megállták a helyüket. Akkor még a koedukált osztály ismeretlen fogalom volt. Bárhova kerültek is tanulói. ahol csak átkukucskálni lehetett. Természetes a tanítás végén teljesen külön sorakoztak a lányok és a fiúk a saját bejáratuknál és úgy indította őket útnak a tanító­ juk. Jó alapot adott nekünk ez az iskola. de attól szintén palánkkal elválasztva. Akkor még a szeghalmit is túlszár­ nyalta. mint két különböző iskola. biztos nehéz volt ne­ ked a gimnázium. mivel kis falusi iskolából érkeztél. A tanulói létszám olyan 600-700 fő lehetett és a mi osztályunkba is 67-en jártunk.

hogy van. míg az iskolában a délutáni foglalkozásnak is vége lett. Az osztálytermek nagyok voltak és két oszlopban helyezkedtek el a négyszemélyes. fedett kocsik és reggel ezeken szállították be az iskolai tanu­ lókat Pázmánból. éhesen érkeztek az iskolába. Ritka volt. vagy isten ments. Tanítónk a folyosó végébe terelt bennünket és ott próbált egy nagy térképmutató bottal nagyság szerinti négyes oszlopba rendezni min­ ket. ruhát és a mindennapi tízórait a táskánkban. Ez a kiépített kisvasút a mezőgazda- sági termények szállítására épült. lágy­ kenyeret. akik napszámból tartották fenn ma­ gukat. Főleg az ő érdekükben osztott az egyház számukra tízórait. mivel később már tanulmányi rend szerint ültünk. Ide tartozott a helybeliek egy elég számottevő része. ránk harangoztak. A kocsis itt várt. Különben ennek csak az első időszakban volt jelentősége. Igazából itt találkoztam először a társadalmi egyenlőtlenséggel. akkor a következő tanulót kérdezték és így tovább. Személyszállításra voltak teljesen zárt. Az őszi sárban a cukorrépát ezek nélkül lehetetlen lett volna beszállítani a vasúti állomásra. Tízórait nem hoztak. Ehhez huzamosabb időn át tartó nem tanulás kellett volna. Az első nap az iskolában az ünnepélyes tanévnyitó. akik nem jól szerepeltek. és arra . Bizony ezeknek a tanulóknak volt legszerényebb az öltözéke és cipőt alig-alig láttak. és akkor a tanulókat hazavitte a pusz­ tára. Természetesen aki tudott. Őket a pusz­ tákról ló vontatta lórékkal hozták be. mert ha felszólítottak valakit fe­ lelni és nem tudott. az előbbre ült. A legjobb tanuló az első helyen ült és így tovább. Nem volt ez olyan könnyű. A tanu­ lást minden reggel imával kezdtük és délben imával fejeztük be. akkor nagyon iparkodott. majd az elhelyez­ kedés volt. Töviskesből. Eddig a hasonló anyagi helyzetűek természetesnek tartottuk a rendes cipőt. hogy visszakerüljön. Vizsgáink a templomban zajlottak le ünnepélyes keretek közt a szülők és érdeklődők jelenlétében. Mindenkinek volt a tanítónál jegye. Nem voltak ezek bérelt helyek. agyonfaragott öreg padok. Még rosszabb volt a helyzete a pusztai gyerekeknek. Állandó volt a mozgás. Az egyik lóré-állomás itt a Kossuth utca végénél a grófi épületek mellett volt. A falusi rászorulók­ kal együtt kaptak egy alumínium bögrében tejet. Itt döbbentünk rá. aki rossz ruhában. azok eggyel hátrább ültek. Ez állandó mozgást eredményezett és általában egy-egy sorban zajlott le. míg a harmadik vagy negyedik tanuló jól válaszolt. és egy szelet friss. azt kiosztotta nekik. hogy valaki az első sorból a második. mezítláb és tízórai nélkül jön az iskolába. mire az osztályterembe a leendő helyeinkre vezényelt bennünket. a har­ madik sorba kerüljön. Általában soron belől maradtunk és ha lejjebb csúszott valaki a szokott helyéről. Egy-egy ló három­ négy megrakott lórét is könnyedén elvontatott.

Ezeket Kultsár tanító úr mogyoró fa pálcákkal osztogatta. hogy ki kér belőle. Felsétált a református iskolába és elbeszélgetett Faragó Sándor igazgató úrral a megoldás lehetőségéről. vagy még inkább a tenyeres. helyette a rangosabbról hajló nádpálcával rendelkezett. pedig létezett. A visszás helyzetnek Illés tanító úr vetett véget. és járt mindenki csendben a maga útján. ha kijárt valakinek. Mindég békességben eljártunk egymás mellett. Nem is lett senkinek semmi baja. de otthon sem mondta meg! Még csak az kellett volna. A tavasz megérkeztével pedig visszatért minden a régi kerékvágásba. de többet nem kíváncsiskodtam és nem kértem jegyet. ha rendetlen a gyerek”. A kenyér az finom volt. De a kí­ váncsiság furdalta az oldalamat és kézhez kaptam a tejet. és néha átszólt. Egyik alkalommal nem hagyott a kíváncsiság és én is kértem egy jegyet. hogy a katolikusuk nem mertek iskolába menni. ezt bizony nem hallgathatom el. Sanyi gyere be és vidd ezeket a frissen vágott mogyorófa pálcákat az iskolába. akiknek az iskolája a Kossuth utca végén volt. Eleinte a katolikusok jobban szervezkedtek egy idősebb. amit a csarnokból kaptak. mint az otthoni! Azu­ tán tudtam meg. Láposi Béla tanító úr is oktatott bennünket. hogy „luformátusok”. Belekóstoltam és savanyú lett a képem. esetleg a fenekes. Egy-egy nyakleves gyakori volt. ahol jól el lettek hegedülve. az megkapta a magá­ ét. örültem annak. hogy „ne tessék kímélni. A tanító urat pedig még fel is hatalmazták volna. végzett tanulóval és kikaptak a reformátusok. még gyorsabban fejlődtünk. hogy nekem ezért protekció járt. mint a gyarmati kenyér. A kimaradt jegyeket a tanító úr felajánlotta. Lehetett . amit anyám csomagolt otthon. hogy otthon megtudják a csínytevést és még kaptunk volna otthon is né­ hány nyaklevest. Másnap reggel a legnagyobb hősök ott sorakoztak azon a bizonyos átjáró helyen. pedig a táskámba volt a kacsazsíros kenyér és az alma. Neki nem volt mogyorófa pálcája. kapták a tízórait. Gyarmat református tele­ pülés lévén kevés volt a katolikus. ne gondolja senki. legfeljebb átkiabáltunk hogy „katlanmókusok” ők vissza. de előzőleg a tejzsírt kivonták belőle. hogy szeparált tej. Természetesen a messze nagyobb többség fölénybe jutott és a végered­ mény az lett. A béke helyre állt. Egyik alkalommal volt nagyobb gond. Tudott dolog. Ez bizony nem olyan volt. A pusztaiak és a legszegényebbek a nagy hideg megérkeztével el is maradoztak a hiányos és rossz lábbelik miatt. Na. A fenyítésről nem szóltam semmit. Volt belőle bőven! Az átellenes szomszédunk volt. De hamarosan verekedésbe torkollott a dolog. esetleg egymás között cseréltek és valamelyik gyerek eljött az iskolába. Természetesen akkor még más világ volt! Aki kapott valamit nem ro­ hant az újsághoz.

Ezután újra barátságosan elköszöntek. Nyugdíjazása után végleg Pestre költözött. és az öcsém most is otthon él. de a bajnak még akkor sem lett vége. A tehetősebb gyerekeket megkérte mikor gazdálkodásba fogott. és csak a saját emlékeimről írok. Végre szégyen­ szemre 12 csirkét költött ki. Most éppen egy öreg megsárgult könyvet lapozgatok. később sem volt ez olyan egyszerű. tehát mindegyikőnké ez az öreg patinás iskola. Ott egy alka­ lommal a villamoson találkozott egyik régi tanítványával. és azt a kotló nem vállalta és püfölte. amiket mindenki megcsodált az iskolai kiállításon. ragyogó kis agyagszobrokat készített. Gyarmaton. Hát ez egy parasztgazda­ ságnál nem jelentett gondot. Tanulmányai is ragyogóak voltak és a tanítója többször el is ment Homoki Lajos édesapjához. Az öreg nyakas kálvinista meghallgatta és röviden válaszolt. Igaz. aki a könyvet kapta az apám volt. Fgyarmat 1910. Fúrt-faragott. címe „Vígság tárháza”. Talán a legjobb tanuló egyik unokatestvérem volt. Vele mi lett? A kérdezett mosolyogva válaszolt: . Nem a nehézség mi­ . Bizony. de az összes unokatestvérem és ro­ konom is. Az első ol­ dalon jól olvasható beírás. de a többihez írtuk nyugodt lélek­ kel. „Na fenét és akkor ki fog dolgozni?” Egy tehetséges parasztgyerek így maradt az eke szarvánál. pedig ez az isko­ la sokunké volt. és ki-ki folytatta útját a pesti házrengetegben. Nem lennék teljes.Mondd csak! Volt neked egy rendetlen bátyád. „Szorgalma és jó magatartása jutalmául Szőke Sándornak. aláírás Gálfi Kálmán ref. 20. de azt meg ő hagyta ott. Nagyon kedve­ sen elbeszélgettek a régi dolgokról. Idejártak a szüleim. hisz a szomszédos Hangya Szövetkezetnél volt rangos beosztása. . de a barátságos búcsúzáskor a tanító úrnak eszébe jutott valami. hogy ültessen édesanyánk kotlót és majd ő megveszi. jún. Meg is kérdezte mivel tartozik. néha még a pedagógusok is tévedhetnek! Bizto­ san ezért tévedek én is.Tanító úr! Össze tetszett bennünket téveszteni! Én vagyok az a rendetlen báty. de a tanító úr nagyon meg volt elé­ gedve. jó tanító úrról egy kései dolgot el nem mesélnék. Igaz. hogy ennek a gyereknek tovább kell tanulni olyan tehetséges és ösztöndíj lehetőség is van. de anyámnak mégis sok fejfájást okozott. ha erről a kedves. dolgozni kellett otthon. mivel volt egy fekete csibe is.is neki. a katonaságnál még felfigyeltek tehetségére és tiszti iskolába irányították. Hiába. El is vittük a rosszul sikerült fészekalját. de akkor még a parasztgyere­ kek nem tanulhattak tovább. A büdös kotló nem akart ülni a tojásokon és sokat el is tört. meg­ kapta a magáét! A helyi szokásnak megfelelően anyám a szemhéját ösz- szeöltötte a kotlónak és úgy már nagyon jó volt a fekete csibe is. kántor”. No.

ahol nem kell senkinek kisebbségi érzéssel küszködnie. hogy idekerüljek eb­ be az iskolába. hanem az akkori.att. hogy a különböző vagyoni helyzet miatt az iskola megkülönböztetést soha nem alkalmazott. amit köszönhetek egykori iskolámnak. hogy az innen kikerülők nem szégyellték paraszt­ származásukat és büszkék voltak mindenkor iskolájukra. A gimnázium­ ban helyet talált a hatszáz holdas birtokos. hogy mit csináljunk. de a hasonló hely­ zetű gyerekeknek az megfizethetetlen volt. de mellette a néhány holdas parasztgyerek is. a szálláskeresés. Azóta is sokat gondolok rá. Igaz. nem rossz eredménnyel. hogy küldjenek polgáriba. Nem volt könnyű a hely­ zet. . Láposi Béla tanító úr azt javasolta. ahol az elődök. amit nekünk szánt Péter András. ahol az alapokat megszereztem. bár a földvásárlásról már lemondtunk és a család döntése alapján ne­ kem kellett a továbbtanulással megküzdeni. mert ott biztos megállóm a helyemet. Szeghalom mindössze tizenegy kilométer távol volt Gyarmattól. Próbáltunk összeköttetést keresni. Tisztelettel és szeretettel őrzöm emlékét. hogy ez egy parasztgimnázi­ um. volt diákotthon. a nagy paraszt­ gimnáziumra. Nagyon fontos volt. de nem volt ott nekünk semmi keresnivalónk. ahol eredményesen tanultam tovább. Számomra is ez volt tehát a választási lehetőség. ő mit javasol. Anyám meghallgatta és a család döntött: a gyerek Szeghalomra megy a közismert és a gyarmatiak számára is fontos gimnáziumba. Lehetőséget biztosí­ tott a szegényebb rétegeknek is. amely útra bocsátotta őket. Ez olyan támpontot jelentett. hogy tovább tanuljanak. A nagy vitába nekem különö­ sebben sok beleszólásom nem volt. Ezzel a kérdés első fejezete lezárult és kezdődött a nehezebb rész. általa elfogadhatatlan szellem miatt. Anyám elment a volt tanítómhoz kikérni a véleményét. Én az isko­ lából. Ez erősítette meg azt a tudatot. Igaz. ha nem bírja! Akkor hazajön és folytat­ ja ott. csupán a tudomásul vétel. rá­ adásul járási központ is. így teljesen idegen volt számunkra. egyforma volt az elbírálás. volt kis izgalom. ahol jó alapokat kaptam Szeghalomra kerültem a nagy parasztgim­ náziumba. mi lesz. hisz sok játékot faragott nekem és sakkozni tanított. de az is lassan alakult. a sárréti parasztfiatal­ oknak nagy szolgálatot tett a gimnázium alapításával. Péter András. így maradt az albérlet. Köszönöm valamennyi ked­ ves tanítómnak! P arasztgyerek a gim n áziu m b an A szeghalmi nagy parasztgazda.

A szoba sarkába bekerült az ágyam egy hatalmas dunnával és párnával. hogy valamikor jobb napokat látott. Keresztanyám szeghalmi lány volt. vagy hétfőn reggel volt egy korai autóbusz. Ez már keservesebb volt. kolbászig és minden héten egy 5 literes kanna tejet. A nagyszobában lesz az ágyam és a szobaajtót nyitva fogjuk hagyni. hogy a szállásom messze volt és a nagy sárban nehéz lett volna kocsival közlekedni. hogy nagyon jó helyem lesz. A Honvéd utca 5. Kedves időszak volt ez. Nagyon még nem izgatott a dolog. illetve apám kocsival a községháza udvarán már várt azon egyszerű oknál fogva. Anyám megkérdezte. mi pedig apámmal hallgattunk és jóváhagytuk az egyezséget. élemet leadta. Kiderült. Elvira néni nem volt rest. Persze ezen nem lehetett csodálkozni. Ajánlások alapján tovább kocsikáztunk és a nagy kiterjedésű község széles utcáit járva eljutottunk a pusztai malom közelébe. hisz mindössze tíz éves vol­ tam. De teltek a hetek. hogy már idősek. Gyorsan befogtunk és szinte egy trappban hazarepítette a kocsit. sok-sok ennivalót a kopasztott csirkétől a füstölt húsokig. Természetesen én szombaton mindég hazamentem. de anyám vigasztalt: „Ha nem tanulsz. Mikor Győri néni . mikor megláttam. egy idős vasutas hölgy. hónapok és sok minden kiderült a szállásomon is. akin látszott. de a mozgékony Győri néni. hogy az udvar hátulján még egy fiatal muzsikus házaspár is la­ kott. a tiszta ruhát. szám alatt találtunk egy igen-igen kis házikót. Még a gyorslábú fekete lovunk. mert Gyarmatról mindég sokan jártunk a szeghalmi gimnáziumba.bár az ő fiuk is ak­ kor volt nyolcadikos. Sajnos hamar eljött az ősz és újra pakolni kellett a kocsira. Sajnos otthon a rövid hétvége gyorsan elrepült a családi körben. a szeny- nyest pedig elhozta. Kedves emberek voltak. aki se­ gített Győri nénivel a minden héten leszállított öt liter tejet elfogyasztani. . Vasárnap délelőtt templomban voltunk a többi diákkal együtt. mármint Győri néni és anyám. hogy nem fogunk éhen halni. így a Boruzs családot kerestük meg először. nagyon kedvesen fogadott bennünket és biztosított. kanász lesz belőled!” Nem mertem mondani. Megegyeztünk mindenben. és nyerítve üdvözölt. A szobában volt még egy szobatársam is. Míg én az iskolában voltam apám már meg is járta a szállásomat. hogy vállalom én azt is. és akkor télen is sok meleg áramlik majd a konyhából be. mivel kinn állt a kocsi és az egyezség után indultunk haza. csak maradhas­ sak. hogy jó lesz-e így és a Győri néni bizonytala­ nul válaszolt. Vasár­ nap este vagy vonattal kísértek vissza. Egy nagy szobából és kicsike konyhából állt. korán kellett kelni és bizony szipog­ tam az utazás miatt. hogy ott van apám. de ők nem vállaltak. Én az iskolából egyenesen a községházánál kerestem őt és mindig boldogság fogott el. a Gizi is megismert.

Mi egy nagy létszámú fiúosztályt képeztünk a főépületben. de szenvedélyesen a latint sze­ rette. A következmény az lett. A látogatás után nem kellett visszakísémem. A szállásról többet nem írok. A padláson egy rúdon sok darab félszál kolbász. közvetlenül az ősi telken. amikor három latin óránk is volt. hogy kedves osztályfőnököm márciusban látogatott meg. hogy mu­ tat nekem valamit. Nem szólt különösebben semmit. egy percig sem engedném. Végre a kisház­ hoz értünk. hogy nem egyedül vagyok. de a gyakor­ lat másként alakult. de kedves osztályfőnökünk megnyugtatott bennünket. amely a Berettyó mellett épült. Abban az időben még létezett az eredeti Péter András ház. nem volt otthon és teríteni ment a padlásra. Ennek volt bizonyos előnye is. aki magyart. az óvoda egyik nagy termé­ ben helyeztek el. hogy a háború miatt a tanítás hamarosan befejeződik. Kimondottan szigorú osztályfőnökünk volt. Persze az eredmény: majd bebukott a konyhába. Azzal bizony már útközben is elég baj volt. tehát maradjunk a helyün­ kön. A gimnáziumról eddig még nem is írtam. Hidegzuhany­ ként érte őket. nem nagyon tetszik a ház sem. hogy a többiek csöndben tanulják a la­ . Győri néni még a nagy 11-es lámpával sem tudta felvidítani. amikor légiriadó lett. Azonban 1943-ban minket a központban. latint és hittant tanított. hiszen azért vittek Szeghalomra. Látja. de annyit mondott. hiszen kiérünk a városból. hogy ott maradjon az a gyerek. hogy a katolikus osztálytársaink lelkesen futottak a plébános úrtól. sőt kifejtette. Ezeket az időket igen mozgalmasan hasznosítottuk. Azokban az időkben már gyakran megszólaltak a szirénák és zavarórepü­ lést jelzett a térségben a rádió. Ekkor a főépületből a tanulóknak gyorsan távozni kellett. amikor meglátták. mivel a tanárok általában később érkeztek a távolság miatt a főépületből. benn az épületben sokkal biztonságosabban vagyunk. csak annyit. darab oldalas lógott. hogy volt. hogy meddig megyünk még. Természetesen ez ránk is vonatkozott volna. Ez be is következett és anyámat ezzel fogadta: „Ha nem tudnám. Sanyika! Ezt mind maguk hozták és megspórolták. sőt évekkel később ott volt a kémia szertár is.” Hát ez volt az ára a helyismeret hiányának. Egyik alkalommal hatodik órában éppen latint tartot­ tunk. engem is felhívott. ha beszabadultunk. pedig az a fontosabb. a fejét pedig jól bevágta. hogy nem voltunk kötelesek a főépület rendjéhez alkalmazkodni. jöttek az osztályba a táskájukért. Az viszont szemet szúrt neki. hogy lefele kell lépni és a fejét hajtsa le. Kis kárörömmel figyeltük. hogy mennyit lehet mellette tanulni. hogy nem jó ilyenkor gyereknek az utcán járkálni. hogy a hétvégén anyám feltétlen keresse meg. Azért bementünk és vesztemre elfelejtettem neki mondani. ismeri az illetőt. ahol nagyon szerettünk kísérletezni. Hátrány. Láttam rajta.

míg Győri néni meg nem sajnálta a petróleumot. kérdést feltenni . íg ment a folyamat és nem nagyon mentünk egymáshoz fecsegni. és mén kellett aludni. de latinon igei Most. boltban. Még eg) találmányt megemlítek.nem nagy reménnyel tekintett a jövő felé. hisz Szeghalmot soha nem bombázták a gépek. csak átrepültek. sőt megnyugtatom. kettő kilométeres távolságból az iskolába. Otthon a csalái velem együtt . mint magyarul. Ez egy régi pénz volt hihetetlen hatalommal felruházva. é| ismerős volt. kihirdették. Nagy terhet vett le ezzel a cs< válláról és izgalommal vártuk az érkezését. tulajdonosa lett a signumnak. mí most is tudom az általa 1943/44-ben megtanított latin memoritert. mert 1 tudja kinél a signum.és a illető. hogy üljenek le és tanuljuk a latint. < teljesen feloldozom egykori osztályfőnökömet. az még nem a mai világ volt. kicsit félt is mindenki az ismeretlentől. ahol gyakran voltam eh Voltak kedvenc órák is. hogy kinél a signurr Az ültető kapott egy szekundát és a vele járó pofont. Sok munkával teltek a napok. ami szintén az osztályfőnökünk nevéhez fűződött Bizony. hogy mily* . Szerencs* a közeli szomszédunk. volt némi igazsága az osztályfőnökünknek. több mint hatvan év távlatából csak mosolygok ezen a dolgon. Reggel engem igen korán ébresztett és időben elindított kb. és emléküket napjainkig őrzöm. Joga volt szünetben. Olyan szélesek azok a szeghalmi utcák. ragoz sokat. Közben a légiriadó és az óra is elmúlt és indultunk haza. ha valamelyik osztálytársát meglátta. Kemény világ vq az! Más órán nem volt ilyen. Azért az igazság kedvéért hozzá kell tennem. utcán. rajzot. A latin óra azzal kezdődött. de bárhol. Akinek ez i pénz a kezébe került égette a markát és igyekezett minél előbb megszaba dúlni tőle. Azt hiszem legközelebb meggondolták a hittan óra abbahagyását. hogy a szülők menjenek be a bizonyítványért. hogy megy a saját ötödikes fia bizonyítványt elhozni. Megkapták ők is az ukázt. és este a petróleum lámpa mellett sok kellett magolni. A legizgalmasabb a signum bevezetés* volt. de ezek szeretete sok esetben a tárgyat tanító tan. Elérkezett a : év is. hogy légiriadó van és csupán a táskájukért jöttek. és órán aki nem tudott válaszol ni könnyen kapott egy-egy pofont. ha nem tudta azonnal a választ. és hazahozza az enyémet is. vagy ehhez hasonló eljárás. hoz kapcsolódott. Ez a nagy gondot okozott. például a történeim honvédelmet. amiket nagyon szerettem. Még a hiszek egyet is jobban tudom latinul. nem valami jó kedvvel és anyám merte megkérdezni.természetesen latinból . akivel dolgoztattunk. mert sol köszönhettem nekik. akikről még szólok is majd néhány szót. Dél körül be is kopogott Y zánk. ha véletlenül a közepére egy bomba esett volna a szemközti házaknak semmi bajuk nem lett volna. Be sem tudták fejezni mondandójukat. felajánlotta.tint. Homoki Imre bátyám.

Szinte csodálkozva néztük. Az első évből még őrzöm néhány ba­ rát emlékét. de később az ő útjaik más­ felé vezettek. amennyit lehet. hisz ilyen az elemiben nem volt. Körülültük az asztalt és anyám óvatosan kinyitotta. Anyám alákanyarította a nevét és óvatosan helyeztük az iratok közé. A következő éveket a már említett jó al­ . hogy vigyázzanak ránk a szülők. csupán 1945 júniusában . Sajnos. de nyílt a kapu és Nemes Lajos barátom lelkendezve kiabálta: Ne bajlódj a készü­ léssel! Vége a tanításnak. csak sokkal egyszerűbb. és ment is azonnal tovább.vizsgázni. Az egyik okos kita­ lálta. Akik kinn voltunk hihetetlen gyor­ sasággal sorakoztunk. vesztünkre nem valami nagy csendben. Akkor még nem gondoltuk. Az egyik alka­ lommal már átöltöztünk a testnevelés órához és benn rohangáltunk a tor­ nateremben. hogy mi lehet a helyzet. Éppen egy meleg őszi napon a magyar házi feladat írásához készülődtem. Sajnos ez lett a vesztünk. akár benn volt a szőnyegben. Be kell ismerni. mehetünk haza! A szeghalmi piactéren láttuk a német katonákat. de nem volt benzin és egy­ máshoz kötötték a kocsikat és vontatással próbáltak tovább jutni.gimnáziumi tanáraink szerint nem nagy eredménnyel. Azon melegében neki is készültünk az aláírásnak. Az első oldal adatait is végig bogarásztuk. akár kinn. majd a lényegre tértünk. hogy nem jövünk vissza. és soha nem jutott senkinek eszébe. csupán előhúzott egy vívókardot és a szőnyegből kilógó részeket megpaskolta. mivel Koppányi tanár úr nem szólt semmit. Kb. hatan-heten belefértek és szépen begöngyöltük őket. és hamar eljött a március vége. A többiek mozgolódtak a szőnyegben. Otthon az unitárius lelkész és felesége tanított egy osztályra való gimnazistát előkészítve a vizsgákra . hanem tekertük gyorsan a bicikli­ ket. Bizony mondom. Azért még a végleges befejezés előtt egy emlékezetes testnevelési óráról beszámolok. Mindenki élvezte a dolgot. akikkel sok időt töltöttünk együtt. amikor a sokasodó zavarórepülések miatt hazaküldtek bennünket. bizonyítvány. hogy mi sem voltunk mindég angyalok. mert nem hallot­ tuk meg Koppányi tanár úr érkezését. hogy panaszkodni menjen. Mi kü­ lönösebben nem foglalkoztunk velük. volt ott sok vidámság is. Ezt bizony nem gondoltuk. Hirtelen kiürült a szőnyeg és teljes lett a sor. hogy a nagy szőnyegbe csomagoljunk be annyi gyereket. Sajnos a közelgő háborús esemé­ nyek miatt a megkezdett tanítást hamar abba kellett hagyni. 1944 őszén már a második osztályt nagyon jó albérletben kezdtem. a gimnáziumtól néhány száz méter távol. Mi félve vettük kézbe a csodálatos kékfedelű okmányt. hogy csak a nemesebbik részük látszott ki. hétfőn folytatódott minden tovább. hogy általános tanulmányi eredménye jeles. Annyit mondott jó. hogy próbálnak elmenni. de örültünk neki. Hamar megtudták.

de csak a téli hónapokat. hogy majd délben hazafelé csatlakozik hozzánk. Egy részét kollégi umban töltöttem. hogy talán megoperálták. az esetleges defektet ott helyben javítottuk ki időlegesen elkötve a belsőt. mikor az apjának kellett számot adnia. Kaptunk halkonzerveket kenyérre kenve és bizon ez is idegen volt. A következő csodálkozás Lacinak jutott. és egy reggel bekanyarodott. A folyosón pont a fia osztályfőnökével találkozott. Itt találkoztam elősző fagyasztott hússal. A fürdő beljebb volt a kövesúttól és gyatra fasorral szegély- zett út vezetett be. A felső évek gyorsan teltek el. Ha valaki elvétette és csörömpölve fennakadt. hisz a következők ott voltak a nyomunkban. Élvez­ tük a mozgást. A szép délibáb ritka jelenség! Egyik alkalommal a két település közt elhelyezkedő szeghalmi flirdőhöz közeledtünk. vidáman azt a 10-12 kilométert. Az étkező lenn a szuterénben volt. Különösen a baromfiak esetében a csont fekete vof Ezt bizony az otthoni állandó friss húsok után nehéz volt megszokni. Mindég történt valami! Egyik társunkat. Az asztal főn mindég az ügyeletes tanár étkezett. mivel a két szárnynak csak az egyik része volt nyitva és azon kel­ lett gyorsan áthaladni. sőt ilyen szépen kifejlődött délibábot többet életemben nem is láttam. Készek voltunk egymáson mindég segíteni. azon nagyon jól szórakoztunk. Ezeken az utakon volt az egyik nagy élményünk is. Hívták az osztálytársakat és fény derült a turpisságra. Megcsodáltuk és azóta sem felejtettem el. hogy hol a Laci és végül ő adta az ötletet. Laci édesap­ jának hivatalos dolga volt Szeghalmon és azt elintézve gondolt egyet: meglátogatja a gimnáziumot. Az út hazafelé mindég több szórakozással járt. hogy „nincs annak semmi baja!” A csodálkozásban mos) az osztályfőnökön volt a sor. Mindég nagy élvezettel hajtottunk be a gimnázium ka­ puján. hogy „gyógyul-e már a gyerek?” Ezen bizony a Laci édesapja igen elcsodálkozott. ii letve nem is lehetett. Az osztályfőnök állandóan érdeklő­ dött. egymásnak tükörképe­ ként haladt a „két” kocsi. a délibáb. Kitavaszodva a többi tár­ sammal együtt a kerékpár lett a fö közlekedési eszközünk. Ezzel nyugalom is lett egy időre. A kollégiumban a koszt nagyon gyenge volt. de az ördög sosem alszik. Akkor már sikerült bejutni és abban az időben fűződői szorosabbra a barátság Branyiczki Imrével és Szűcs Jencivel. a szabad levegőt. Hosszú asztalok me lett padokon ültünk.bérletben töltöttem. nei . pony­ vák olvasásával ütötte agyon az időt. A balesetes biciklist vontattuk. Az úton egy szénával megrakott kocsi haladt és a játé­ kos tükrözés megkettőzte a kocsit: lenn és fenn is. aki örömmel iidvözlte és előzékenyen érdek­ lődött. Egyszerre elcsendesedtünk és néma figyelői lettünk a szép jelenségnek. Addig regények. érdeklődik egy kicsit. Lacit elcsábította az út melletti fátlan tanya. Sokan voltunk így bejárók és csoportokba verődve tettük meg szórakozva.

Igaz. mint az oroszok?” Biztosítottam. ahova bementünk. Békekölcsönt jegyeztetni. Be is hívtak Budapestre politikai elbeszélge­ tésre. hanem hihetetlen gyorsasággal szeltük át az udvart és az utcán csak a túlsó oldalról mertünk visszanézni. Ez még több és jobb szabad életet biz­ tosított számunkra. Mi hallgattuk és akkor Branyónak az a hülye ötlete támadt. de komolyan nem vettük. de oda meg nem mentem el. hogy szabadon járkálhattunk az utcákon. Egyik parasztháznál. Erre ő is azt kérte. Az iskola beadatta velem a papírokat az Oleg Kosevoj szovjet ösztöndíjra. Eltelt az év és hamar elérkezett az érettségi. hogy mindent elvettek tőle. Nem akartam a munkában megőszült parasztoknak paran­ csolgatni! Végül Szegedre kerültem a TTK-ra földrajz-földtan szakra. Szoro­ sabban alakultak itt a közösségi kapcsolatok. Választás­ kor menni kellett agitálni. hogy a gazda mozgalomról mit olvastam. Ott . hanem átirányítottak az agráron állattenyésztési szakra. a tanulás mellett elég sok politikai képzéssel és elfoglaltsággal terheltek bennünket. de nem vártuk meg mit akar vele tenni. Ezen na­ gyon megütköztek. Nagy néni igazán gondunkat viselte és remekül tudott főzni. Apám. kitettek bennünket. de azt mondták lássam mennyire pártolja a rendszer a középparasztokat. Sajnos az utolsó évben azon az alapon. hogy Branyóval mi az albérletet is meg tudjuk fizetni. Külön voltak a tanulók. felszabadult Kína!” Ezeken jót szórakoztunk. ne menjek az oroszokhoz. de nem vettek fel. de én egy percig sem gondoltam kimenni a Szovjetunióba. Ennek volt előnye a rend miatt és így mindenki megtanulhatta hogyan kell illedelmesen étkezni. Büszkén kikértem magamnak. Ő pedig panaszkodott. Mint ingadozó középparaszt gyerek több helyre is jelentkezhettem. Mondtuk. Az igazság az. „A magyar egyetemek nincsenek olyan jók. ők javasolják a felvételemet. Mentünk agitálni. hogy fel is vettek. maradjak itthon. ahol jól szerepeltünk. Apámat akkor kényszerítették véglegesen a téeszbe és elvet­ ték mindenét. a gazda éppen a két szép hízót etette. Azt kérdezgették. A kollé­ giumban elmeséltük a történeteinket és igen jót szórakoztunk rajta. hogy mi járatban vagyunk. „Truman bármit karattyol nem a dollár parancsol! Mi a Truman kínja. hogy vannak. aki különben nem szólt bele a továbbtanulási dolgokba komolyan meg­ kérdezte. hogy a hízók­ ra mutatott mondván „azok árából lehet jegyeztetni”. A jó az volt benne. és külön a nagy létszámú hálószobák. Ez bizony meleg hatást váltott ki. mert otthon megkaptuk az igazi ismereteket a szülők erőszakos tsz-be kényszerítésével. A gazda kapta az etetésnél használt kavarófát. Én akkor nagyon öntudatos voltam. ahol dolgoztunk. így is lett! Jelentkeztem állatorvosira. hogy nekem otthon apámmal aratni kell és nem érek rá újságot olvasgatni. Jeles eredménnyel végeztem. korteskedni és az utcán hangosan kiabáltuk. külön asztalnál voltak a tanárok.

mint a tankönyvi követelmény volt. Matematikát és főleg ábrázoló geometriát tanultam és szerettem meg nála az ábrázolót. Branyó volt a kibicem és ő bizony a sakkozás után nem állta meg. s én a pluszban említett dolgokat mindég öröm­ mel jegyeztem meg. Azt sajnálom csak. a hajdani nagyra becsült történelem tanáromtól. hogy akkor soha nem mondtam el neki véleményemet őszinte megbecsülésemről. Szerencsére semmi baja nem történt és eredményes pályát futott be mint kémikus. Nekem sokat jelentett Benkő Károly tanár úr. akitől a történelmet tanultam és nagyon meg­ szerettem. Dr. Példaképként tekintettünk rá és emlékét ezért is őriztük meg. a rajzokat. hogy „el­ jövünk legközelebb is. hogy igyekszik segíteni rajtunk. Nem kevésbé tiszteltem Vikár István tanár urat. Később az évek során előfordult sokszor. Embersége és az osztály szeretete miatt tiszteltük és szavát sokkal jobban megfogadtuk. . csak tessék addig gyakorolni”. Csizmadia Imre osztály társammal a tanár úr engedélyével sokat kísérleteztünk a picinyke kémiai szertárban. Nagy tudású ember volt. ezt honnan tudom. akiktől szintén sokat tanulhattunk. Soha nem tett különbséget. Lényegesen többet tudtam. és megértéssel fogadta olykor csínytevéseinket is. a sok kísérletezést. Öröm­ mel mondtam. akiben egy végtelen becsületes és egyenes embert ismertünk és szerettünk meg. mivel tudtuk. de soha az ellenfelet megjegyzéssel nem illettem.könnyen és jól helyt álltam. Balogh tanár úr ezért majd elzavarta. Bár én játszot­ tam. Végül Kanadában lett a kémia ismert professzora. amit sokban köszönhettem egykori kedves gimnáziumi tanáraimnak. hogy meg ne jegyezze. mint a leteremtőkét. mint egy néger. hogy szemtelen. hogy törté­ nelem szakosnak véltek és gyakran kérdezték. Én szerény voltam. Említhetnék még több tanárt is. Bizalommal for­ dulhattunk hozzá problémáinkkal. hogy az úri gyerekekkel kivételez­ ne a parasztgyerekek rovására. amely a Péter András öreg házának középső termében volt. Itt lett Imre barátom egy puskaporos kísérlet után olyan fekete. Balogh és Deák tanár urakkal sokat és jó eredménnyel sakkoztam. Pásztor Józsefnek. Kurpé István osztályfőnökünk végtelenül kiegyensúlyozott ember volt. akinél megszerettem a ké­ miát.

Megtekintettük a református templo­ mot és ott nagy örömmel olvastam. Voltak tanáraink. Sok-sok értékkel gazdagodtunk egykori iskolánkban. Itt csodáltam meg Deák Jenő ta­ nár urat. Nagy tisztelettel öveztük mindég Nagy Miklós igazgató urat nagy tudása és tekintélye miatt. hogy a templom rendbetétele Nagy Miklós államtitkár és Tildy Zoltán köztársasági elnök támogatásával tör­ tént. Említhetném még a nevezetes András napokat a nagy bállal. hogy kedves feleségével. ami biztonságot jelentett számunka a nem könnyű ötvenes évek forgatagában. akik jöttek mentek és rövid ideig volt kapcsolatunk velük. Köszönjük iskolánknak. Egy kései alkalommal Szennán jártam. amit kaptunk! Végre a tablón! Az első katonaság . amiket az iskolaalapító tiszteletére rendeztünk. csak Botos Gyurka és Nagy Lajcsi volt eredményesebb a gimnáziumi versenyeken. elég jól játszottam. a Péter András Reál Gimnáziumnak. Éva nénivel milyen szépen táncoltak. Igaz. Felért egy bemutatóval a mi számunkra.

A szép csillagos éjszakát közeli repülőgép zúgása za­ varta meg. de lassan az is egyre távolodott. Nagy magasságban húztak és a kötelékektől egyenletes zúgást lehetett hallani. egy nagy rudat ronggyal a végén és vödörnek is kellett ott lenni. Sok összekötve állítólag a levegőben lebegve zavarta a hírközlést. Ez még nem járt kellemetlenséggel. Anyám sokáig nem volt hajlandó ennek eleget tenni. hisz akinek több helyen volt asztaga. ami megzavarta az emberek amúgy is feszült hangulatát. hogy ez úgysem ér semmit. bár ellenséges hangulat a németek ellen nem volt. Azért az életet itt is megzavarták és a félelmet fokoz­ ták a különböző intézkedések. hogy a körzeten angolszász bombázók haladnak át. zavaró repülés Kar­ cag. Szerencsére ilyen próbára nem került sor. A szép fehér falusi házakat be kellett va­ lamilyen sötétebb színre festeni. Egyre többször lehetett hallani a rádióból: Zavaró repülés Karcag. Ezek a nácik ellen biztatták az embereket. Olykor a szép napfényes időben fel is tűntek az ezüstösen csillogó gépek szabályos kötelékei. Az álom pillanat alatt kiment a szemünkből. de eleget tettünk a rendeletnek. Este az ablakokat be kellett sötétíteni. a városok.. Sajnos a szántó­ földek sem maradtak ki. amit titokban mutogattak az emberek egymásnak. felugrottunk és rohan­ tunk ki az udvarra. hisz nem a faluk. Az ágy is megremegett. de igazából aludni nem tudtunk a félelem miatt.. és azt én is gyűjtöttem. hogy visszajönnek-e z . hogyan szerzett volna annyi dézsát? De bosszúsak voltak azért is az emberek. Zajlott az élet. ahogy lassan tovahaladtak. hogy az a legkisebb szikrá­ tól is pillanatok alatt lángba borult volna és egy dézsa víz megoldást nem jelenthetett. Néha egy-egy röpcédula is elő­ fordult. legalábbis mi. hisz olyan forró száraz volt a gabona. sőt elbeszélgettek a megszállók kis csapatával is. A bom bázás 1944 nyarán már egyre nagyobb volt a bizonytalanság és félelem a jö­ vőtől. Ez azt jelentette. az ablakok erősen rezonál- tak. Szeren­ csére Gyarmaton. Szokott időben feküdtünk le és mély alvásból hatalmas robba­ násokra riadtunk fel. leggyakrabban sötét szürkére. Ez kellemet­ len volt. Mi is visszamentünk a szobá­ ba. Az eddig relatíve nyugodt életnek vége szakadt. amit bizony feleslegesnek tartottunk. Az asztagok mellett minde­ nütt kötelesek voltak a tulajdonosok vízzel telt dézsát elhelyezni. hisz annyit dolgozott azokért a szép tiszta falakért. Állandó­ an a gabonaföldekre leszórt gyújtólapokkal riogattak bennünket. a kis sztaniolcsíkokat. oda is kiterjesztették a rendelkezéseket. akik komoly fegy­ verzettel nem is rendelkeztek. pályaudvarok és gyárak voltak a célpontok. Egyik meleg nyári éjszaka mégis olyan történt. egyről sem hallottunk. Ami gyakori volt.

Mások az újságot bújták és várták a híreket a német csodafegyver­ ről. meg­ kezdtük a tanítást. A következő napokon valóságos népván­ dorlás ment megtekinteni a jó mély bombatölcséreket. azt senki nem sejtette. Halkan mondta: „Nem messze ágyúznak. G yarm aton a háború 1944 szeptemberében már nagyon feszült volt a helyzet. hogy menjek Hosszúba és este hajtsam haza a lovakat. Nehéz volt ezt megérteni. A család­ nak szeretett volna mindent készen hagyni. de szeptember második felében elküldték bennünket haza. Másnap hajnalban apám is elment és én szokatlan megbízatást kap­ tam. Az egyik egy akkor lakatlan épület mögött esett le és az csúnyán összerepedezett. Mintha az ég dörögne . hogy mi lesz. kelletlenül haladtak to­ vább. Akkor még a faluban kevés rádió volt. apámnak már a zsebében volt a behívó többed magával fegyver nélküli szolgálatra. Ott a szomszé­ . és egyiktől a másikig. A baloldaliak a Munkás­ körben pokróc alatt hallgatták a moszkvai adásokat. Azonban várta. mert ki tudja mi lesz. pedig jártunk ott. de hogy mi. esetleg va­ lamivel több. éppen egy tanya mellett. A sérült bombázó a gyorsabb haladás miatt a bombái egy részét leengedte a falutól délre. A lényeget reggel tudtuk meg: légi csatában egy angolszász gép megsérült és erre haladt át az üldöző vadászgépek elől. Megmondtam és ők fáradtan. Ez elővigyá­ zatosság volt. Ezért volt legtöbbet kinn a kocsi a lovakkal. Ez bizony engem is jól megriasztott és nem akartam otthon aludni. mert szeretett volna apám amit csak lehet betakarítani a szálas takarmánytól a szemesig. nem messze a malomtól. valami történni fog.gépek. ki-ki hallgatta a híreket. mert ekkor már gyakran kerestek fogatot a költöző hivata­ lok számára. hogy merre halad a front. közeledik a front”. Azért igazi nyugalom már nem volt.de ragyogó napsütés volt. Igaz. olyan öt-hat. Otthon sem volt nyugalom. Én az utcán tétlenkedtem és egyre gyakrabban jött néhány fáradt magyar katona fegyver nélkül és csak annyit kérdeztek „merre van a csendőr laktanya”. A falu lassan megnyugodott és több ilyen eset nem is fordult elő. A szal­ makazal tetején megállt és figyelt. hanem a határban. Mindenáron Hosszúban akartam mindég lenni. De ment minden a maga útján és már éreztük a nagy változás szelét. Tudtuk. Hatalmas krátereket ütöttek a bombák. A kíváncsiskodók valóságos gyalogutat tapostak a bombatölcsérek peremén. hisz az előző bombák sem a falura hulltak. Akkor délután is szalmát raktak az udvarban. Nem tudom már pontosan hány bomba lehetett.

Nem volt ez különösen nehéz feladat hisz a lovak ismerték az utat és engem is. Persze. Közben ott voltak a me­ nekültek is. A tetejében hallgatag emberek. hogy mozog velünk az egész ház. A köves- útón szinte összefüggő sort alkottak a kocsik megrakva mindenféle hol­ mival. dók segítettek és elindítottak haza. Rossz érzéssel telve. sőt a fiatalasszony férje is megérkezett azon az éjjelen. Erre lassan tovább haladtak. tehát akik a falun átmentek. Ijedten válaszol­ tunk. azt természetesen nem tudta. ezt a szomorú me­ netet. Gyors vacsora után Erzsébet nővéremmel bementünk a helyünkre az utcai szobába. Azon gondolkoztunk. hogy a mi helyzetünk nagyon kényes volt. nálunk még egy fiatalasszony is helyet kapott a kislányával. mivel a községen átve­ zető kövesút mellett laktunk. Azonban nem akartak tovább menni és nálunk kaptak szállást. „majd holnap odaadják”. félő érzés szállt meg bennünket. és csak annyit mondtak. hiszen láttuk. T anácstalanok voltunk. lovas katonák töltötték ki és hangos kiabálással nyomultak előre a harckocsik mellett. A család többi tagja a szomszédokban. hogy tudunk-e fogatot adni. hogy m iért itattak előbb . fáradtan nyomott el bennünket az álom és minden mély csendbe burkolódzott. sem a vége nem látszott a sornak. de hát mégis csak 11 éves vol­ tam! Azért szerencsésen megérkeztem. mert különben anyám is ment volna. de valami bizonytalan. de annyi. Ilyet még sosem láttunk! Hatalmas harckocsik so­ roltak a kövesúton. Nem értettük. akik szintén otthonról a harcok elől menekültek. Való­ színűleg október 6-a volt aznap. Szerencsénk volt ezekkel a menekültekkel. Félve jöttünk ki a szobából és a verandáról figyeltük a hihetetlen előnyomulást. Hirtelen ijedtünk fel hihetetlen hangos lánccsörgésre és úgy éreztük. sőt még ott is. Persze a2 is igaz. Ek­ kor már hozzánk is érkezett Kőrösnagyharsányból a Bitó család. A z utcára m entünk és tejet. kifogtam és elláttam a lovakat Estefele volt már és mintha megtébolyultak volna az emberek. Sőt. azok mind előt­ tünk haladtak el. mire célzott a katona. Anyám szólt be hozzánk. hogy mi lesz itt holnap. Aludni természetesen nem tudtunk és óvato­ san. hogy gyorsan öltöz­ zünk. asszonyok és gyerekek ültek. ki­ ürült az utca. hogy hova mennek és miért? Bizonyára észrevették bennünket a függöny mögött és egy magyar ka­ tona megzörgette az ablakot. Köz­ ben elmúlt már jól éjfél is és a kocsik végtelen sora is elcsendesedett. hogy hova. gyüm ölcsöt k ín ál­ tunk a katonáknak. a függönyt elhúzva figyeltük a végtelen áradatot. Kiugrottunk az ágyból és az ablakhoz szaladva elképedtünk. hogy nem. ezt mondani sem kellett. hogy sem az eleje. Egy idő­ sebb házaspár. mert itt vannak az oroszok. de ennyi katonát még sohasem. Két oldalt mellettük a széles alföldi utcát egészen a járdáig. A kkor m ég nem értettem .

ahol már csak az egyik lovunk volt. hogy menjenek be valahova és öl­ tözzenek át. Az istálló ellőtt leszállt a lováról és kivezette az annyira féltett kedves lovunkat. De mi hallgattunk és be sem mertünk menni. Egy pillanatra fellé­ legzett az éjjel megérkezett Béla bácsi. minden udvar tele volt orosz katonával. csak a mutatását. ami Gyarmat és Bajom. és vártuk mi lesz. A gyér nádasban rémülten lát­ tuk. Ekkor hangos kiabálás hangzott az utcáról. aki gyorsan öltözött át és katonai felszerelése. Bizony. hogy menjünk az udvar hátuljába. aminek a lába is reszketett a nagy lehajtástól. Lassan körbejárt és kiment. hisz minden ház. sírva mentem vissza az istállóhoz. Mi is tovább mentünk a nagy hátsó kamarába. A nyerget a saját fáradt lováról áttette türelmetlenül táncoló kedvencemre. Az egyik tiszt a szögről leakasztotta apám ünneplő csizmáját és magával vitte. így mi is kiszaladtunk a he­ . Zörgött a szalma és kukoricaszár. amelyik csendben bement az istállóba. azt ők sem sejt­ hették. Elkeseredve. ekkor futkosott csak igazán a hideg a hátunkon és gyorsan egy jobb hely­ re tették. Ott voltak a nagy edények és mellettünk a falhoz támasztva a sütőteknő. Anyám ijedten mondta nekik. éjjel pedig a trágyába elásták. hogy ott van nekem a másik ló. hogy nácikat keres. egy lovas kozák berúgta a nagykaput és belovagolt fáradt lován az udvarra. a két falu közt húzódott. Egy szót sem mertünk szólni. Ott a kazal körül volt rakva a kukoricaszár kévéivel és azok mögé bújtunk. mert ez volt a gyorslábú fekete lovunk neve. Alacsonyan szállva gép­ puskáztak. Ennyi izgalom után. és az itt hagyott csupa habos téglásderes. Közben már tíz óra lehetett és megérkeztek a német repülők. Az istálló előtt álltunk rémülten. mert elfogják őket az oroszok. Persze nem értettem. féltek az esetleges mérgezéstől. minket a tejből. csak hallgattunk. táncolva ment utoljára ki az udvarunkról és a harckocsik mellett vágtába vitte lovasát előre. sőt a belső szobát is elfoglalták. Nem bíztak bennünk. A keserves sírásra még a kozák is odafordult és mondott valamit. Ott álltunk körben a fal mellett. hogy hova. mint amit az ember elbír és minden félelem ellenére keserves zoko­ gásra fakadtam. Nem értve a hangzavart újra bementünk az udvarra és némán figyeltük a fejleményeket. Ez már több volt. anyám úgy döntött. A Gizi. Egy kozák tiszt hátrajött maga előtt tartva lövésre kész pisztolyát és megértet­ tük. Biztos hamar elérte rajta a frontot. Elkeseredve mondták „lesz egy golyó” és mentek tovább a bizonytalan felé. és az utcai. Persze hiába mondtuk mi is. Mellettünk már a hátsó kerí­ tés volt és azon kívül kis kanális nádassal. hogy három fiatal magyar katona megy. mivel a szobák már tele voltak katonákkal. bár az udvar is tele volt katonákkal. Gyalogos tiszt jött be több is. fegyverzete ott volt a sütőteknő alatt még letakarva.

mivel ott is tál tünk szép almákat. Persze én zavaromba az ajtót is m kihoztam és az almára már nem is emlékszem. az oroszok csodát műveltek! Hol és hogyan. akikkel mi a nádasban az udvar vég még délelőtt beszéltünk. mert nekünk hely már sehol sem maradt. oroszok még délután beköltöztek a kastélyba és ott ettek-ittak. Nem volt nehéz hí zájutni. amikor Gyuri bácsi hangjára riadtam \ „Alszol már fiam? Gyere ki egy kicsit! Mutatok valamit!” Álmosan d zsöltem a szemem és kibotorkáltam a verandára. hoztam-e egyáltalán. A k a sté ly sorsa A délutáni viszonylagos nyugalom után estefelé nagyobb forgalt kezdődött. Már részben elaludtam. Erős kézz< kazal tövébe nyomott. míg há az udvarban bujkáltunk. Azt a 1 rom magyar katonát is odavitték. A verandán katonák ültek és fáradtan eszegettek. hogy ég a kastély és annak a fénye festi bíborszínűre az égb tót. Visszamentem aludni. A déli égbolt teljesen vörös volt! Gyuri bácsi vilᣠsított fel. Az udvarunkon. Akkor felkeltem és mentünk a lakásba. mivel az oroszok az egész kazlat felborították és az éhes lova mellé állították. Lovas fogatok végtelen sora követte egymást. A valóságot pontosan reggel tudtuk meg. a csizmájukat lecserélték . Az egyik p< nálunk kezdte meg a besorolást. míg a gépek tovahaladtak. Engem átkís anyám a szemközti szomszédba Holicza Gyuri bácsiékhoz. hogy hál ott. ahol apámék már két kocsival is nehezen for£ lódtak. Ott azonnal kiment álom a szememből.lyünkről és igyekeztünk vissza a lakásba. Besiettem a belső szobába. hogy üljek le. Ok szívesen elhelyeztek és a fárasztó nap után le is hajtottam a fe met. az i varra bevonuló kocsit számolt meg! Ilyen túlzsúfoltság mellett csak \ zódni lehetett. Délután volt egy kis szünet és a harc is csendesedett. hátha ott nagyc biztonságban lesznek a lányok. Anyám úgy d( tött Erzsébet nővéremet elkíséri keresztanyámékhoz. Váratlan berohanásomat nagy meglepetés köve mert a vetetlen ágyon ott ült egy orosz orvos és a nővérrel csókolództ Én nagyon elvörösödtem és zavarba jöttem. . mutatta. Vi eredményben otthontalanok voltunk saját házunkban és közben. ők pedig nagyon jót nevet rajtam és mutatták. Közben újra alacsonyra ere kedve jöttek a repülők és engem egy orosz katona kapott el. a többi pedig minden megfontolás néll követte. a másik lovunkat és a kocsinkat is elvitték. Adtak nekik enni. egyik almát kért. Az megnézegettem az új lovat és dobtam elébe szénát. de anyám 19.

A rád iósok B izony ennek a víg társaságnak sok m indent köszönhetünk. Az istál­ lóban már csak a szegény tehén búslakodott egyedül. mint a csatatér. majd a kezembe nyomta a másik végét. Régen voltam olyan boldog. és én sokat tartózkodtam kint. és intett. Az egyik fiatal szeghalmi volt. Szerencsére két orosz fogat közt egy le­ izzadt csokoládébama lovat fedeztem fel. amit a kozáktól kaptunk. Ezt az eseményt már én is végignéztem. sörénye. hogy a mi portánk sorsa hogyan alakult. Addigra már olyan volt az udvar. Estefele néhány hordó benzinnel a kastélyt lelocsolták. S zeren­ csére a délutáni forgatagban fogatok helyett két rádiós autó telepedett be hozzánk. Az agyonfárasztott lónak három lába kesely volt. mint most. majd elkezdett enni. Az utcán a szokásos orosz forgalom volt. hogy sza­ badon kószáló ló után kutattam. Midőn a magyar katonák már nem bírták a hősé­ get bent. a kozákok pedig lelövöldözték őket. Kíváncsi voltam. Az égő kastély körül lovas kozákok őrködtek.ott a kastélyban tartották őket fogva. hagyta gon­ dozni magát. Bár nagyon féltem. kiugráltak a kastély ablakán. Mire próbáltam madzagot ke­ resni a fogatok már a saroknál álltak meg és a szabadon kószáló ló is csat­ lakozott a többihez. tavasszal jött érte a család. homloka fehér. hogy a lovat szeretném. farka rozsdabarna. Nem sokat törődött vele. s én elneveztem Szárcsának. Itt vettem jobban szemügyre. O tth on Gyuri bácsiéktól sok ismeretben gazdagodva mentem haza. Igazság az. majd felgyújtották az épületet. hogy vigyem. de már nem vitték el tőlünk és az évek során még több szép csikót nevelt nekünk. elvitték a kocsinkkal együtt. de több baja nem lett. Nagyon szelíd állat volt. A másik kettőt is végső nyughelyre temették. A kastély hátsó főbejárata előtt temették el őket közös sírba. amikor a lóval besétáltam a kapun. Exhumálták a ha­ lottakat és a szeghalmi fiút hazavitték. Kézzel lábbal próbáltam a ruszkinak magyarázni. Közben Gyuri bácsi is odaért és egy erősebb madzagot kötött a ló nyaká­ ba. Ez a neve maradt éveken át nálunk míg máshova el nem vitték. akik közel két hétig ott is m aradtak. Békésen követett az istál­ lóba és azonnal a jászol mellé állt. A szerencsétlen állat másnap elvetélt. így a lovas forgalom m eg­ . A 19 fogat elvonult és természetesen a téglásde­ res lovat.

5-6 katona azonnal indult is felé. Megjegyzem. ahog meglátta a sok románt. Jól kiforrázták a ruhákat. a külső. A rádiósok jót nevettek az eseten. üresen hagyva mindent. hogy az én szerepem itt lejárt. Mire mi házi érkeztünk anyám már egyedül kesergett és szomorúan mesélte mi is tö tént. Összeszedték az összi nagy edényünket. mindig hívtak rá ózni. Láttam Petrov i követi az én példámat és igyekszik kijutni a kapun. Hol itt. hogy néhány román itt járt és sok mindent elvitt. Közben Petrov kapitány. Én hamarosan összebai koztam a katonákkal. vastag i hák pedig kemencébe kerültek. Ez nagy< felbátorította őket és kutattak az egész lakásban. Bátran kinyitotta a kaput és a pisztolyt előre szegezve belépett a udvarra. A rom ánok Már túlzottan is nagy biztonságban éreztük magunkat. hogy én nem csupán lovat fogtam. Egyik ily< alkalommal csak anyám volt otthon. ami biztonságot jelentett Szárcsának is. Bátran nyomultunk előre és hamar oda is é tünk. E sejtettem mi van benn. mivel zárt palánkkerítés volt elő tünk. Én voltam a vezető. Este általár ellenőrzés lett és minden. a rádiósok is elég sok szabadságot adtak maguknak néha órákig a faluban mászkáltak. Petrov nag indulatba jött és azonnal elővette a pisztolyt lövésre készen tartva. Biztosra mentünk. Sokat tartózkodtam az autóban. Nem voltak e lenségesek. a családom egyetlen tagja sem szerz ilyen vendéget. A nagy barátságnak nem lett jó vége. Sajnos. ami indokok lan volt. Figyelmesí hallgatta. Azonnal láttam rajta. de ruhá korcába egyebet is kaptam. elől mutattam 2 utat és utánam jött a pisztollyal Petrov. a parancsnok is megérkezett. sakodás után teljesen tiszta ruhát kaptam. Anyám sasszemmel vizsgáik levetett ruhát és kiderült. Anyám figyelt fel rám. hog megyünk és visszahozunk mindent. hogy ők szakácsok és elvitték magukkal. de én voltam a legmozgékonyabb. így sikerült megszabadulnom a kellem len vendégektől. Én gondoltam. V. s közben a pisztolyt i ügyes m ozdulattal visszahelyezte a tokjába. és két-három román katona betévec Hamar észrevették. de Petrov nem. még fegyvert sem hoztak. he sokat vakarózom. de ilyen bizony a \ borúban előfordul. hogy az oroszok nincsenek az autóban.szűnt. Hátra húzódj Petrovot engedtem előre és távolabbról figyeltem a fejleményeket. az autóban használt ruhát a földre dobtunk. hiszen tőlür olyan 8-10 ház távolságban rendezkedtek be a románok a plébános i üresen hagyott épületében. Néhány mondatot váltott . hogy a lelkesedése alább hagyott. hol ott dörzsöltem az oldalamat. de sokan voltak.

Kinn már Jancsi is elfelejtett sírni és minden más érdekelte. ők mosolyogtak és kötözték tovább a sebesül­ teket. Nem volt ez akkor könnyű dolog. aki fe­ lejtve minden sebesülést jókat csapkodott a lovacskára. ahova állandóan hozták a köze­ li frontról a sebesülteket. és ami mozdítható volt. aki a főbejáratnál állt. temették el. megcsúszott és leesett. indul­ tunk haza. de több tucat sír volt ott a parkban és szabad hely alig. Én is bementem. azt mind elvitték. hol ott tűnt fel. és ott mütötték őket. ahol abbahagytuk. Azóta is hozzák. De őszinte tiszte­ . azonnal tovább engedett bennünket és az egyik műtőben az orvos kezelésbe vette Jancsi öcsémet. Akiknek nem sikerült túl­ élni a sebesülést. azt rögtön ott az iskola előtt lévő nagy parkban. Egy színes botból állt. a kisebbik alig múlt két éves. Petrov néhány szóval magyarázta. de legtöbbet az utcán. Fertőtlenítette a sebet. Jancsi. Ezeket később elég rövid időn belül mind exhumálták és a halottakat kivétel nélkül valahova közös szovjet katonai temetőbe vitték.románokkal. szaladtunk a gye­ rekkel orosz orvost keresni. Ezzel valóban megvigasztaltam Jancsit. F o ly ta tó d ik a háború A mozgalmas napokat még baleset is kísérte.no nem az oroszok. bekötötte. Szerencsésen ha­ zaértünk és folytatódott minden ott. majd sokkal kevésbé hősiesen mint ahogy idejöttünk. keresek valamit ennek a gyereknek. Sok időnk a csodálkozásra nem volt. visszaadják az edényeket. . a másik végén két kerék. amelynek a földszintjén volt a Hangya Szö­ vetkezet. Beverte a fejét és a homloka felszakadt. a végén egy színes lófej. Hol itt. hisz az orvosok mind elmenekültek.. de már nem vár­ juk. A település központjában a református isko­ lában rendezték be az oroszok a kórházat. Sok-sok vörös fej fa. Azt kellett az illetőnek a lába közzé kapni és már ment is a paripa. Természetesen minden tárva-nyitva. mindegyik tete­ jén vörös csillag. és már jöhettünk is. hogy ha elmennek a románok.. apám öccsének a felesége két kisgyerekkel. de olyan volt. majd néhány öltéssel összevarrta. mivel a patron. mint a higany. Anyám a kapuban várt bennünket és látta felvonulásunk ered­ ménytelenségét. Akkor is az egyik orosz kocsira mászott fel. mondván. Megköszöntük a segítséget. A közvetlen szomszéd­ ban lakott ángyikám. Ott jöttünk el a községháza előtt. soha nem lehe­ tett nyomon követni. Nem volt más lehetőség. A látványon én is meglepődtem. Nem tudom így hirtelen megjósolni. A térdig érő szemétben bukdácsolva találtam egy gyereknek való lovacskát.

Lassan v issz a té r az é le t Novemberben a katonai alakulatok száma lecsökkent. Azonnal meg is kapta a Csillag nevet. Azonban mi nem tágítottunk és csak mondogattuk. Elégedetten vezettük haza és állítottuk az istállóba a már otthonosan mozgó Szárcsa mellé. de hamar elfogadta a másikat. Erre a célra nálunk is a belső szoba volt berendezve. Há­ borús időben még egészségesnek is nehéz volt létezni. Attól függetlenül azon tanultam meg kerékpározni és még Hosszúba is kimentem vele. mindent bejártunk. Szintén a nádasban találtunk egy cso­ mó töltetet aknavetőhöz. a Mihály halom mellett találtam egy piros kerékpárt. nehéz volt hajtani és nagy csörömpö­ léssel ment. de engem nem zavart. Saj­ nos. de a nagyon jó ládát. ahova akarjuk. Egyik délután jön Csák Pista unokabátyám és kérdezi nincs-e szükségünk még egy lóra. Napközben pedig alig lehetett már katonát látni. Nyugodtan tűrte a kezelést és valóban. csupán gumi nem volt rajta. a közeli szomszéd már a telkén egy fához kikötötte. de azokat nem bolygattuk. A gyerekeknek megnőtt a mozgási lehetősége. Jöttek. Az udvaron túl a kisnádasban. Összeszedtük a háború által széjjelszórt dolgokat. Sajnos tavasszal. Nagyobb méretűeket az erdőben. Eljött az öreg Csák Imre. hogy az a mi lovunk csak kötőfékért szaladtunk haza. Azokat nem bántottuk. hogy az első lábára nagyon sántított. A községben a kövesúttól távolabb lakók lassan már elfelejtették a nagy katonai mozgá­ sokat. A kastély­ parkhoz tartozó erdő szélén látott egy lovat és azért siettünk vissza. Azonnal kaptam az alkalmon és már indultunk is. ahol szerintünk látnivaló volt.lettel gondoltunk azokra. azt behoztam. de nem követelőztek és reggel tovább vonultak. a nagyapám öccse és azt ajánlotta. Egy gondról nem szóltam. Valószínű megunta a nyavalygásunkat és eloldotta a lovat. a magyar katona egyből kiszúrta a jó ládát és visszakerültek a kisbombák az eredeti helyükre. vegyek egy liter denaturált szeszt és azzal naponta legalább kétszer dörzsöljem be és meglátom az eredményt. hát még betegnek! Ahogy teltek a napok egyre több volt a mozgási lehetőségünk. mire elfogyott a szesz már ráállt a lábára és meg is gyógyult. Mindene megvolt. Ez már nem járt olyan sok gonddal. Ez egy sárga színű gidrán volt egy picike csillaggal a homlokán. nem merte letenni sem. amiben voltak. Igaz. Kicsit irigykedett rá. Be­ . akik a sok munka közt is segítettek rajtunk. mikor sor került a robba­ nóanyagok összeszedésére. Azonban a községbe bevezető kövesút melletti házak esténként még kaptak egy-egy csoportot éjszakai szállásra. hogy vigyük. a grófi magtár mögött is láttunk.

Valaki átmenthette magának. gyalog átjutottak a Dunán és főleg Dunaföldváron és Németkéren dolgoztak egy parasztgazdaságban. Az épületbe lovaival be­ költözött az ottani egyik földszomszéd és azzal fogadott bennünket. Ezzel számunkra gya­ korlatilag befejeződött a háború. Három orosz katona a tanyához ért. Nem akartak tovább menni és indultak haza. Apám örült a lovaknak és a kocsit is használhatóvá tet­ tük. Ok az úton összetartottak. Persze azt tudtuk. Apám szerencsésen hazaérkezett és ez újra sok izgalom­ mal járt. használhatatlan hulladék. de kisebb csoportokban. Sajnos ez is áldozattal járt. mivel az erdő mellett egy nyers szarvasmarhabőrt akartak nekem adni. ami számunkra meghozta a legna­ gyobb örömöt. mert sót sem lehetett kapni sokáig. Semmi károso­ dás nem történt bennük. papír. Még az orosz katonák is sajnálkoztak rajta. Ott temették el a társukat és jöttek tovább. Jóval később a köz­ ség áruitatta a lakosságnak ezt a raktáron lévő sok marhasót. mert tüzbe kevered­ tek és behúzódtak egy tanyán az istállóba. Bizony meglepetés ért bennünket. és adnak nekem cipőt.jártuk aprólékosan a leégett kastélyt is és megcsodáltuk az egyes szobák­ ban megmaradt teljesen ép. Végre elérkezett a december eleje. Az egyik társuk állva maradt a szecskavágó mögött. hogy viseljék ők. Elég szépen haladtak kerülve a főutakat és a mezőn tanyától tanyáig mentek. Mindegyik más-más formájú volt szép díszíté­ sekkel. a lövész­ árkok. Otthagytam őket. de kiábrándultam. Bejártuk a kifosztott boltokat. ahol apám már az említett orosz távcsövet is találta a szárvágáskor. hogy menjek velük. De később sem hallottam róluk soha semmit. Ezt a szerencsétlent eltalálták és azonnal meghalt. Akkor szeptember­ ben több hasonló korúnak kellett bevonulni. A következő út Sárszigetbe vezetett. Az egyik helyen találtunk marhasót és abból elvittünk néhány darabot. mivel híreket hallottunk. . hogy vigyem haza. Felcsigázták az érdeklődésemet és velük mentem. hogy nincs kukorica. Az első utunk Hosszúba vezetett. Mit tehettünk volna? Tudomásul vettük. és nyugatra menni. kívülről a géppisztolyt az ajtóhoz tartották és sorozatot adtak le. Az ajtót becsukták és elhúzód­ tak. hogy ott volt a front. Igen jó szolgálatot tett. hogy ott a padlásra tett kukoricát hazahozzuk. A többiek szerencsésen meg is érkeztek. Később eltűntek egytől egyig. ahol lábon maradt kinn a kukorica és már említettem. Számba vettük a tennivalókat és készül­ tünk a munkára. hogy merre jártak. hogy az oroszok elvitték a kukoricát. hogy az oroszoknak szemet ne szúrjanak. ki hova. de jót nevettek és mentek dolgukra. Mindenütt térdig érő szemét volt. nagyon szép cserépkályhákat. hogy az oroszoknak semmi köze a kukorica eltűnéséhez. Egyik alka­ lommal a nálunk lévő két orosz katona elhívott.

Visszavándorlás is volt. l£ teljesen tönkrement. de a töl nyék nem szuperáltak. került elő még zsák liszttel. A cél elsősorban Budapest lett. aki foglalkozott velünk. Szeghalomra nem mentünk. de az meg sem közelítette a fővárosit Saját családomat is példának vehetem. Lázár Gyuszi kiem elkedő náhr á t . hisz a rokonság nagyobb rész< Budapesten él és csupán kisebb mértékben Gyarmaton. 1 dönben zsírt ástunk el egy hordóval együtt. melyek emlékeztettek a n. menő iparosok lettek és a sorsuk jól alakult. a Lázár Gyula bátyám családja. Arra akkor még nem gondoltunk. de én a tokkal a pisztolyt kezelésbe vettem és nag} aprólékosan megtakarítottam. ahol az o szokat várták. A másik ág. csak mikor a takarmány elfogyott. i szintén katona volt. hogy a vasúti fővonalak elkerültél ás az egy mellékvágány nem vonzott ide ipart. A rejtegetésről jut eszembe egy-két meglepet A háború közeledtével különböző helyekre tettünk el zsákban lisztet. ezért nyáron a gyerekekkel gyakran hazajöttek. Persze má városok irányába is történt mozgás. En nek elsősorban részben az vetett véget. Pén aranyat nem tudtunk eltenni. M inden visszatért a régi kerékvágásba és a gyerekek számára is v lett a nagy szabadságnak. Elraktam a pisztolyt. E lvándorlás Füzesgyarmat egyik fénykorát bizonyára a XIX. Erről azonban már nem írok. században élte. ahol azóta a rozsda n tökéletesen elemésztette. hogy mi lesz a fegyver-rejtegetőkkel. de szerencsésen hazaért a Kárpátokból. Véj olyan sokszor hirdették. Gyula bátyám fia. Nagyanyám két testvére is a fővárosban telepedett le. mivel ezekben a nehéz években ■ már nem voltam otthon. A háborúnak volt egy-két utóhangja. de az nagy szégyen lett volna. amikor szintén rejtegetni kell az embernek az általa megtermelt e nivalót. eseményekre. és nagy sajnálkozás közepette bedobtam a kútba. Lázár Eszter néném családja a munkásosztályt gyarapította nem könnyű körülmények között. így könnyítve a megélhetésü­ ket. Nos. hát fogt. Sorsuk kü­ lönbözően és egymástól függetlenül alakult. Még a töltények is megvoltak benne és í tűnt nem károsodtak. A trágyából előkerült Kiss Béla katonai fölszerelése. hogy jönnek még neh idők. Az ipari fellendülés sorát sokan fogták a vándorbotot. de az unit us paphoz jártunk. A nagy próbát János bátyámmal ejtettük meg. dugdostam a padláson. A nagy próba megtörtént. ezek feledésbe is ment már. így nem vagyok illetékes a megörökítésében. Igaz. ha egy { rasztgazdaság nem tudja a családnak minden körülmények közt biztosi ni az ennivalót. de nem oda mentek.

Károly bátyám nagyon megkedvelt engem és fel­ ajánlotta. de az is csak időlegesen. de az volt az óhaja. A Ferencváros csapatának volt oszlopos tagja. Fránki Margit nénivel. Sokkal gyakrabban látogatott haza Krasznai Károly bátyám feleségével. Talán majd fordul a kocka és egyszer egyre többen vándo­ rolnak vissza a szennyezett fővárosi környezetből a jobb körülményeket ígérő ősi földre. Sokat jöttek Gyarmatra és mindég ked­ ves vendégeink voltak. ismerősöm él Pesten.futott be. mint az eredeti otthonomban. bár segítségre nem szorultak. akik már igazi városiak lettek. hogy tanár leszek. Füzesgyarmaton. elvisz Pestre. de egyetlen nővérem is. Ezért nem lettem én pesti. elsőrendű műbútorasztalos. Hallgattam a beszélgetést. Még érdekes az is. hisz anyám már eldöntötte a sor­ somat: gimnáziumba megyek. Azt még nem merte mondani. de tudtam. bár Pesten élte és éli le az életét. nem megyek. aki a Váci utcában rendelkezett üzlettel. de a magyar vá­ logatottba is sokszor bevették és így járta a világot. Ők ritkábban látogat­ tak haza. korábban érkezett rokonokkal a kapcsolata elég szerény volt. szokásban megőrizte az otthoni hagyományokat. Bizony. Az ő gyerme­ keik azok. már tősgyökeres pesti ember volt. Gyulával) . betanít a szakmába és a fiának fogad. A nagy elvándorlás a második világháború után fokozódott. csak egy nagy bánattal: nem volt gyerekük. Tősgyökeres gyarmatiak első budai lakásuk előtt (Erzsébet nővérem férjével. és szokásaikban eltávolodtak az otthoniaktól. hogy Tildy Zoltán köztársasági elnök is nála rendeltette bútorait. de gondolkozásban. hanem szeghalmi. Ezeknek a később érkezett bevándorlóknak általában a már tősgyökeresnek számító. hogy ez az ötvenes generáció. A kapcsolatot tartották. Jöttek. megmaradt lélekben gyarmatinak. El­ ismertségét bizonyította. különösen az ötvenes években. Ekkor mentek Pestre az én unokatestvéreim is. ma már sokkal több rokonom. Károly bátyám szakmája kiemelkedő mestere volt. Jól menő.

Határában sok halom van. Van benne 647 ház. nádas tavaiban a’ vízimadarak ezerenként tanyáznak. Fekszik Békésvármegyének Biharba nyúló csúcsán a sebes Kőrös és Berettyó kiöntései közt nád és sásrétek s füzes berkek közt. U. serház. szé­ nája igen sok. amely ma város Békés megye északi részén. sertést és szarvasmarhát tart. sok magyar juhot ’s birkát. oskola. ’s ezek közt a’ kócsagok különösen említést érdemelnek. teknyős béká­ ja. és híres szépségű szarvasmarhát tenyésztenek. Negyedik kötet. Trattner-Károlyi tulajdona. 10 evangélikus lakos. szám. Korabeli fe ljeg y zése k A régiek néhány feljegyzése az egykori községről. Búzás. EQ Magyar országnak. egy igen szép ref. szőleje sok szép gyümölcsfával van beültetve. Sütött. sertést. ED Haán Lajos: Békés Vármegye Hajdana. a’ Sárrét szélén. de nem használ­ ják. Az ivóvíz itt iszapos ízű és keserű. Gorsás. Lakosai igen vagyonosok. nagy magtár. mely utol­ sóktól vette a „füzes” melléknevet. Bárda. Neveik: Mihály. rákja bőséggel. 4409 református. Kettős. temp­ lom. de bora nem állandó. gr. a’ földesuraság pedig több ezer merinost. (14. Pest. Úri utcza 612. Tátika. F. Csuka. ’s felette gazdag termékenységit. turfája nagy mennyiségben volna. v. Fürj . 1870 (185. 211 leány gyermekkel. Kothány. több tiszti lakház. 1839. oldal) F ü z e s G y a r m a t. ’s nádja is annyi. 267 fiú. Váradhoz 7 mfdnyi távolságra. N. magyar m. hogy még udvaraikat is azzal kerítik a’ lakosok. közel Bihar vármegyé­ hez. Pap. Blankenstein. Mester. Hatá­ ra lapályos fekete korhany föld. 82 katoli­ kus. oldal) F ü ze s-G y a rm a t Vármegyénknek már a legrégibb időben lakott helyei közé tartozik. Kiadta:Fényes Elek Pesten. derék urasági ház mellette levő kerttel. Pecsétjén is nádkévék közt felnyú­ ló fűzfa áll. s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. Folyás. három ref. Jány.

Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. gőzmalom.-i krónikája (Békés vm. mely János nevű gyarmati papot említ. rég.-ban. állattenyésztéssel és kereskedéssel foglalkoznak. a váradi regestrum. 1878-81) . Az 1219 észt. posta. bizonyosan nem valami csekély helynek kellett lenni. Már az olyan helynek. mely Gyarmatot. pápai segély szedési lajstrom. ki a pápa számára öt garas segélyt fizetett. Gyarmat e szerént igen régi hely. távíró és telefonállomás. Határrészei közt említendők: Kődombsziget. mint falut említi. gyar és túlnyomó részben ref. lak.mint Gyarmaton lakott és egy csökmői pörösügyben közreműködött szentszéki ügyvivő vagy pristaldus. Legrégibb történeti okmány. nép­ könyvtár. Hogy a XIV. rendes parochia volt. £Q Révai Nagy Lexikona Az ismeretek enciklopédiája.. szeghalmij. Zsilinszky Mihály. Békés vm. VIII. és Mártonhalom.. artézi kút. Évk. lako­ sai földmíveléssel. ö. társ. iparoskor. Vasúti állomás. Kiss K. V. oldal) nagyk. hol régenten Borsa vagy Barsa nevű falu állott. említtetik benne Csekős. 1913 (268. században s valószínűleg már elébb is. Gacsári Ist­ ván F.-i egyház története (Kecskemét 1878).Chequeus . hol ily hi­ vatalnok lakott és foglalkozást talált. azt mu­ tatja az 1330 észt. A F. kötet Budapest. kendertermelő és kikészítő gyár. hol régi épületeknek nyomai látszanak és Borsalaponyag. (1910) 9845 ma­ F ü z e s g y a r m a t. takarékpénztár. .

í e P/o . # 32 & .ARALAPOSI- KERT L i ’ ’ v./ sPoS ' " 4 i x X p i <// / . ríó ^ <í? GARALAPOS H A* O p .