A Numerus Clausus előzményei és hatásai

Somlói Ramón dolgozata

1. A dolgozat célja és a törvénycikk szövege

Dolgozatom célja, hogy bemutassa a magyarországi Numerus Clausus törvényt, annak mélyen
gyökerező politika és kulturális előzményeivel és hatásaival, a létrejöttét megelőző kaotikus
viszonyokat. Kielemezzem és értékeljem azokat és magát a törvénycikket is.

Az 1920. évi XXV. törvénycikk szövege:

a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a
jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról

1. § A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és
a jogakadémiákra az 1920/21-ik tanév kezdetétől csak oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi
s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése
biztosítható.
Az egyes karokra (szakosztályokra) felvehető hallgatók számát az illetékes kar (a műegyetemen a
tanács) javaslata alapján a vallás és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.
Rendkívüli hallgatók csak abban az esetben vehetők fel, ha a hallgatóknak az előző bekezdésben
foglaltak szerint megállapított létszáma rendes hallgatókkal nem telt volna be és csak a megállapított
létszám-kereten belül.
Ez az intézkedés a jog- és államtudományi karokon (jogakadémiákon) az államszámviteltanra
beiratkozókra nem vonatkozik, a vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban az illetékes karok
meghallgatása után a pénzügyminiszterrel egyetértőleg ezeknek a rendkívüli hallgatóknak a létszámát
is megállapíthatja.
2. § Az 1. § rendelkezései az előző tanévekben már beiratkozva volt rendes hallgatók, valamint a
bölcsészettudományi (bölcsészet-, nyelv- és történettudományi és mennyiségtan-természettudományi),
továbbá az orvostudományi karokra középiskolai érettségi bizonyítvány birtokában beiratkozva volt
rendkívüli hallgatók további beiratkozási jogát nem érintik, amennyiben nemzethűségi és erkölcsi
tekintetben feltétlenül megbízhatók.
3. § Az 1. § intézkedései szerint beiratkozónak az illetékes karhoz (műegyetemen a tanácshoz)
benyújtott folyamodással kell a beiratkozásra engedélyt kérnie.
A beiratkozási engedélynek az 1. § rendelkezései szerint megállapított létszám-kereten belül való
megadása, vagy megtagadása felett az illetékes kar tanárainak (műegyetemen a tanácsnak) teljes ülése
végérvényesen határoz.
Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett
egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország
területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt
lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak
kilenctizedrészét.
Hasonlóképen csak az illetékes kar (műegyetemen a tanács) teljes ülésén megadott engedéllyel
iratkozhatnak be a 2. § alapján beiratkozni kívánók is. Ezeknek beiratkozására vonatkozó szabályokat a
vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletileg állapítja meg.
4. § Ezt a törvényt, amely kihirdetése napján lép hatályba, a vallás- és közoktatásügyi miniszter
hajtja végre.

1.1. Bemutatás

Európában, és a kultúrtudományos szempontból nyugati világ más részein is- a XX. századra az
addigiaknál jóval magasabb lett azon fiatalok aránya akik elvégeztek legalább egy felsőoktatási
intézményt. A magasabb képzettségeket igénylő, jobb bevételt biztosító állások száma azonban több
okból kifolyólag sem tartott lépést ezzel a folyamattal, így az egykori hallgatók munkába állása
kérdéses volt. A Numerus Clausus általánosságban egy olyan oktatásra vonatkozó törvény volt amely a
felsőoktatásban részesíthető hallgatók maximális létszámkeretét módosította és szabta meg bizonyos
kritériumok alapján. Hazánkban a két világháború közötti időszakban szavazták meg, egészen pontosan
1926. szeptember 26-án, hivatalos elnevezése az 1920/XXV. törvénycikk volt. Magyar történelmi
viszonylatban elsősorban a zsidó hallgatók lélekszámának drasztikus mértékben való csökkentését
értjük alatta bizonyos intézményekben, bár a korlátozás több kisebbséget érintett. A latin szószerkezet
magyarul nagyjából azt jelenti, hogy zárt szám. A magyarországi Numerus Clausus törvényhez hasonló
intézkedéseket számos más országban is bevezettek. Volt érvényben ilyen intézkedés a cári
Oroszországban 1887-től egészen az 1917-es időszakig, az Egyessültállomok bizonyos felsőoktatási
intézményeiben pl. Yale, Columbia, Harvard, az 1920-as években, Kanadában, Lengyelországban,
Németországban és más államokban is. A törvények megítélése a mai kor szabadabb szellemében nem
túl jó. Kirekesztőnek, szexistának, rasszistának tartják azokat.

Hazánkban a zsidóellenes törvényhozás első bizonyítékának tekintik, mert a zsidókról mint izraelita
népfaj beszél. A hazai zsidóság származását tekintve sokszínű, egyáltalán nem homogén, a felekezeti
alapon történő megkülönböztetést pedig diszkriminatívnak tekinthetjük. Európában és a világ számos
más országában, például az oszmán törökök birodalmában az izraeliták lehetőségeinek korlátozására
számos történelmi példa van. Hazánkban is sok olyan intézkedést hoztak ellenük ami szabadságukat,
vagyonukat, olykor még testi épségüket is veszélyeztette. Ezen folyamatok élén gyakran álltak egyházi
méltóságok, akár a katolikus egyház fejei, a pápák is. A zsidóság tagjainak történelmében mindig igen
sok volt a magas képzettségeket igénylő foglalkozást űzők aránya. Orvosok, bankárok, kereskedők,
színészek stb. voltak, saját államuk 1948-ig nem volt, más országok területein éltek diaszpórákban.
Ebből a két tényből világosan kivehető, hogy bár jövedelmük az átlagnál magasabb volt de
érdekképviseletük nem mindig támaszkodhatott fegyveres támogatásra, azaz valamilyen formában
megszervezett hadseregre. Tehát adva volt egy olyan vagyonosabb része a társadalomnak ami
hatékonyan nem tudott tenni az ellen, hogy bizonyos elemek, például a fiatal egyetemisták által
szervezett medikus, tudományegyetemi és műegyetemi csendőrzászlóaljak akár erőszakkal, fegyverrel
is megkárosítsák, esetleg a népharag célpontjának használják. Ilyen jellegű állapotok uralkodtak
Európában a két világháború között is. A Numerus Clausus a közhiedelemmel ellentétben nem pusztán
csak zsidótörvény volt, mégis jogelődöt szolgáltatott az 1938-tól meghozott további, már
vitathatatlanul diszkriminatív jogszabályok számára.

2. Politikai és kulturális előzmények

A súlyos emberveszteséggel és hatalmas pusztítással járó I. világháború az Antant-hatalmak és a
köréjük felsorakozott nemzetek győzelmével ért véget. A háborúban három kontinensen zajlottak a
harcok és közel 15.000.000 ember veszett el csupán az öldöklésben, a későbbi járványokban mint
amilyen a spanyolnátha is volt pedig még ennél is több. Európa nagy része köztük hazánk is romokban
hevert. Az elesett honvédek száma 600.000 fő körül mozog de pontos adatok még mindig nincsenek,
mivel az 1950-es években megsemmisítették az erre vonatkozó iratokat ezért a hadtörténészek
kénytelenek külföldi forrásokból dolgozni. Magyarország még az Osztrák-Magyar Monarchia
részeként többszőri fegyverszünet kérése után elvesztette az első világháborút, területei egy részét
megszállás alatt tartották, terror, politikai- és létbizonytalanság uralkodott. Végül a szélsőségesen
jobbos politikai beállítottságú Horthy Miklós és követői szerezték meg tartósan a hatalmat. 1920.
június 4-én a versailles-i Nagy-Trianon palotában, az Ile-de-France régiójában, Yvelines megyében
írták alá azt a békediktátumot mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi
Magyarországot. Az igen igazságtalannak tartott békeszerződés elfogadása hatalmas diplomáciai
nehézség is volt, hiszen a veszteseknek csak az a szerepkör maradt, hogy a kézjegyükkel ellássák az
okmányt, a békefeltételekbe bele nem szólhattak. A kor politikusai nem szívesen vállalkoztak rá, végül
két kis volumenű politikusnak tartott férfi Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd szignálták azt. A
korábban regionális nagyhatalomnak számító ország helyén egy kicsi, infrastruktúrájának, oktatási
intézményeinek jó részét elveszett állam jött létre. A magyar nemzet nagy része megalázottnak,
ellehetetlenítettnek érezte magát. Az ország egyre inkább fasizálódni és militarizálódni kezdett,
irredenta-kultusz, a magyar nemzet nagyságát és szentségét hirdető eszmeiség kezdet megerősödni. A
béke csak egy hosszabb fegyvernyugvás volt, amit a vesztes országok fegyverkezésre használtak, a
megegyezések a háborút kiváltó okokat meg nem szüntették, csak mélyítette a nemzetközi ellentéteket.

Az 1919. március 21-én puccs által hatalomra jutott, augusztus 1-jéig fennálló, szélsőségesen baloldali
Tanácsköztársaság rémtetteiért az az a Vörösterrorért a Horthy-politika kizárólagosan a zsidókat tette
felelőssé. Bár a kegyetlenkedők között tényleg akadtak számosan akik izraelita értelmiségiek voltak- de
ezt a kijelentést a történelem mai felfogásában cáfoltnak tekintjük. Tehát kijelenthetjük, hogy volt egy
gondokkal igen terhelt, válságos állapotban levő, megalázott, rossz közbiztonságú ország. A politikai
elit, az az a vezetők megkívánták szilárdítani a hatalmukat, ehhez mint mindig most is meg kellett
teremteni egy viszonylagos stabilitást, a támogatóbázisuk az úgynevezett keresztényi-értékeket valló,
jobboldali polgárság volt, hiszen maguk is ebből a szeletéből kerültek ki a társadalomnak. Ezért a
politika egy része, hogy az igényeket is kiszolgálja régi, bevált módszert alkalmazott, a népharagot
több kulturális szempontból némileg idegennek mondható csoportra, köztük a zsidóságra irányították és
kirekesztettek. Az ilyen módszerek kiválóan alkalmasak arra, hogy ideglenesen eltereljék a figyelmet a
társadalmak más problémáiról. A történelmileg már többször megjelenő antiszemitizmus ismét kezdett
erőre kapni. A XX. századra a főleg városiasodott, polgári körülmények között élő magyar zsidóság
aránya robbanásszerűen emelkedett, a magas képzettséget követelő az az, az értelmiségi
munkakörökben. 1920-ban már az egyetemet végzettek 22,4%-át tették ki, míg az ország lakosságának
összesen 5,9%-át érték el. Kiemelkedően képviseltetett volt a számuk az orvosi és jogi karokon és a
műegyetemen. Adta magát a lehetősége annak, hogy saját híveiket, elsősorban azok tanulni vágyó
gyermekeit a zsidóság kárára juttassák előnyös pozíciókba az akkori magyar-társadalmat vezető erők.
Magyarország diplomáciailag egyre jobban közeledett a jól-rosszul titkon döbbenetes ütemben
fegyverkező Németországhoz. Sok intézkedés a majdani szövetségesek elismerését, bizalmát célozta
meg.

3. A Numeru Clausus kialakulása és hatásai

A javaslatot ami alapján a törvénycikk a mai formájában létrejöhetett eredetileg 1920 júniusában Haller
István vallás- és közoktatásügyi miniszter nyújtotta be, ekkor még nem volt szó nemzethűségi
kitételekről, csupán a hallgatók létszámának akkor ésszerűnek tartott csökkentését szorgalmazta, az
igen éles nemzetgyűlési viták során azonban a jogszabálytervezetben olyan módosításokat eszközöltek,
melyek később ilyen kritériumot állított a majdani hallgatók elé. Bernolák Nándornak a nemzetgyűlés
debreceni képviselőjének követelése nyomán pedig végül nyíltan szabályozták az egyetemeken a
népfajok arányát is. Az oktatási törvény leghíresebb és leggyakrabban idézett szakasza, mely leírja,
hogy: „az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a
hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát”, már augusztus
végére került a törvénycikk szövegébe és végül az 1920. szeptember 26-án megszavazott jogszabály
végleges változatában is szerepelt. Mint az a törvénycikk szövegében is jól olvasható a törvény az
akkori kor legversenyképesebb ágazatain korlátozta a hallgatók létszámát. Az ország bár nagyon
szerény mértékben de folyamatosan produkált némi gazdasági fejlődést még az adott állapotok
közepette is. Ennek hála az adott körülményekhez képest jól élhetett egy olyan értelmiségi aki a fenti
karok valamelyikéről került ki, ez mindig is igen motiváló volt a társadalmak számára. Igaz a
törvénycikk betűje soha nem került teljes alkalmazásra. Bizonyos intézmények maguk dönthettek
oktatóik megkérdezésével, tehát korlátozott mértékben ők is felelősek voltak az izraeliták kizárásáért
ezekről a karokról. Forrásaim némelyike szerint a törvénycikket jóval szigorúbban alkalmazták a
fővárosban, mint a vidéki intézményekben. Ennek oka az lehet, hogy hazánkban történelmileg
Budapestre jutott mindig is a legtöbb pénz a fejlesztésre, ezért így ott lehetett a legjobban boldogulni
mint értelmiségi, a város a hazai élet központja, ezért aki ott dolgozott jobban „szem előtt” volt.

A törvény hatására drasztikusan visszaesett a felsőoktatás bizonyos ágazataiban részesülő izraeliták
száma, a következő nyolc évben az ilyen hallgatók aránya mindösszesen 8%-ra csökkent le. Az 1921-
ben hatalomra kerülő Bethlen-kormányt a Népszövetség és a nyugati, főleg francia, angol és amerikai
zsidó szervezetek irányából már számos kritika érte a magyar politikai helyzet miatt, melyek lassan
változtatásra, legalábbis látszólagos változtatásra kényszerítették a magyar politikai elitet a
törvényhozását illetőleg. Az 1920-as évek derekán már lehetőség nyílt a Numerus Clausus okozta
helyzet enyhítésére, hiszen az úgynevezett konszolidációval az akkori hatalmi-rendet támogatók tábora
látszólag megerősödött annyira, hogy nélkülözhesse a szélsőségesek szavazatait és egyéb támogatását-,
akik ekkorra már külön utakon jártak. Például a Gömbös Gyula fémjelezte Fajvédő Pártban tömörültek.
Hosszas politikai viták és az országot bíráló európai méretű sajtókampány után az 1928/XIV.
törvénycikk végül úgy módosította az eredeti törvényt, hogy abból kikerült a népfajok arányára
vonatkozó rész, igaz, a különféle új elvárásokat ezek után is fel lehetett használni a zsidó felvételizők
számának alacsonyan tartására. A Numerus Clausus nyolc évnyi hatályosság után ideiglenesen kikerült
a magyar jogszabályok közül, 1932-33-ra 12%-ra emelkedett az izraelita vallású hallgatók aránya.
Majd 1938-ban, tehát a módosításhoz képest egy évtizeddel később azonban számos hasonló,
diszkriminatív, jogfosztó intézkedéssel egyetemben majd ismét érvénybe lépett a törvénycikk, ezáltal
pedig előfutára és példája lett a végképp fasizálódott akkori állapotoknak az oktatásban. A csak
látszólag konszolidálódott magyar politikáról azonban jobb képet fest az, hogy a Numerus Clausus
egyik fő védelmezője volt a Magyar Egyetemek és Főiskolák Országos Nemzeti Turul Szövetsége
Előkészítő Bizottsága, az az a Turul Szövetség, amely az 1920-as évek második felére Magyarország
legnépszerűbb és legnagyobb tagszámmal bíró, fiatalokat és szép számmal fiatal egyetemistákat is
tömörítő ifjúsági szervezete. A szociálisan rászorultakat segítő akciói mellett egyetemi zsidóveréseiről
is elhíresült Turul Szövetség egyik fő irányelve az 1920-as Numerus Clausus gyakorlati megvalósítása,
illetve a törvény 1928-as „meggyengítése” után az addig elért, lecsökkentett felvételi számarányok
megvédése volt. Tőrös Sándor a szövetség első fővezére 1936-ban így ostorozta a vezetést egy
tisztújító gyűlésen:
„Mink, akik két félévben egy zsidót sem engedtünk be az egyetemre, mert a dékán aláírás nélkül nem
engedett be senkit. Mi, akik ha kell, elpusztulunk egy szálig, de a numerus-claususból nem engedünk,
mi nem azt vártuk, hogy ti ne valósítsátok meg a közélet minden terén, hogy ti 13,8% mellett büszkén
hordjátok a Turul sisakot. Azt vártuk, akartuk, hogy kint mindenütt, hogy az orvosi pályán és mindenütt
csak az 5%-nak megfelelő legyen. Mit váltott valóra a Turul?”

Az 1928/XIV. Törvénycikk szövege:

a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a
jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról szóló 1920. évi XXV. törvénycikk módosításáról

1. § A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és
a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról szóló 1920. évi XXV. törvénycikk 3. §-ának
harmadik bekezdése helyébe a következő szöveg lép: Az engedély megadásánál a nemzethűség és az
erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérő megelőző tanulmányi
eredményeire, illetve szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy elsősorban a
hadiárvák és a harctéri szolgálatot teljesítettek és a közalkalmazottak gyermekei, továbbá a különféle
foglalkozási ágakhoz (mezőgazdasághoz, iparhoz, kereskedelemhez, szabad foglalkozásokhoz stb.)
tartozóknak gyermekei az ezen foglalkozásokhoz tartozók számának és jelentőségének megfelelő
arányban jussanak a főiskolákra és a fölvettek száma az egyes törvényhatóságok között is igazságosan
osztassék fel. A vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyel arra, hogy ezek a szabályok megfelelően
alkalmaztassanak.

2. § Ezt a törvényt, amely kihirdetése napján lép életbe, a vallás- és közoktatásügyi miniszter
hajthatja végre.

Mindezekből is jól látszik, hogy az ország oktatásában is a fasizmus útjára lépett mert a radikális
jobboldali érdekek újra és újra érvényesülni tudtak. A látszat enyhülések csak részesei voltak annak a
háborús, irredenta-politikának ami Európa számos korabeli államára hatással volt.

4. A törvénycikk és a mögöttes folyamatok elemzése

A törvénycikk körüli cselekmények és jelek magukért beszélnek csakúgy mint a jogász-nyelvre olyan
jellemző szóhasználat a törvény szövegezésében. A törvénycikk szövege nyíltan nem uszító,
diszkriminatív és az adott kor viszonyaihoz képest nem jogfosztó. Mert bár eltilt embereket a tanulás
lehetőségétől de néha a közjó érdeke ezt megkívánja. A nemzethűségi kritérium pedig ebben a
formában értelmezhetetlen, hiszen definiálva nincsen. A történelemből viszont tudjuk, hogy az
valójában eszme és- vagy párthűséget takart. A törvénycikk nyolc éves „eltűnésének” hátterében
csupán egy kiváró, a külföldi nyomásnak ideiglenesen teret engedő politika állt. Mint az a dolgozat
eddigi szövegéből is kiderült a radikális, fasiszta jobboldal egyre megerősödött. Az egyetemek
militarizálódását jól mutatja a számos csendőr szövetség az intézményekben. Vagy az a tény, hogy
ifjúsági mozgalmaknak álcázott szövetségek félkatonai alakulatukká szerveződtek és irányított keretek
között egész népmozgalmakká nőtték ki magukat. Melyek jó rész, például a fentebb megnevezett Turul
Szövetség is egészen 1945-ig, hazánk a Szovjet Unió által történő megszállásáig működött. Sorra
létesültek olyan lényeges intézmények, amelyek valóban fontos, említésre méltó szerepet játszottak az
1930-as évek egyetemi és ezáltal tudományos életében, szórakozást, sportolást biztosítva, illetve
„segítve” az ifjúság szociális gondjain. Ilyenek voltak például: Turul Menza, Turul kollégium, Turulvár,
Turul lőtér, Turul vízi- és sporttelepek, Turul nyelv-tanfolyamok, Turul színház- és sportjegyiroda,
Turul szemináriumok, Turul Munkatábor, Turul Sütőüzem, Turul Vaskereskedelmi Vállalat. Az akkor
hatalomlevő különböző kormányzatok támogatásával olyan nagy sikerű eseményeket, rendezvényeket
bonyolítottak le mint a Magyar Nép Hete, Egészségvonat stb. amelyeknek propagandájában megjelent
a szervezete fajvédő ideológiája ami a náci-fasizmus egyik alappillére is volt.

5. Irodalmi jegyzék:

Kerepeszki, Róbert. "A Turul Szövetség országos és debreceni szervezete (1919− 1945)." (2009).

Deák, Francis. Hungary at the Paris Peace Conference: the diplomatic history of the Treaty of
Trianon. H. Fertig, 1972.

Romsics, Ignác. Magyarország története a XX. században. Osiris, 2001.

Levente, Püski. A Horthy-korszak: 1920-1941. Kossuth Kiadó, 2013.

Gyurgyák, János. A zsidókérdés Magyarországon: politikai eszmetörténet. Osiris, 2001.

Kovács, M. Mária. Törvénytől sújtva: a numerus clausus Magyarországon, 1920-1945. Napvilág
Kiadó, 2012.

Pritz, Pál. Magyarország külpolitikája Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején, 1932-1936.
Akadémiai Kiadó, 1982.

Karsai, László. "Fajvédők és csendestársak 70 éve fogadták el az első zsidótörvényt.” Hetek 12, no. 26
(2008)."

Balogh, Pál. A népfajok Magyarországon. Kiadja a M. Kir. vallás-és közoktatásügyi ministerium, 1902.

Ladányi, Andor. A magyar felsőoktatás a 20. században. Akademiai Kiads, 1999.