7

Hans-Robert Jauß ?

IRODALOMTÖRTÉNET
MINT AZ IRODALOMTUDOMÁNY PROVOKÁCIÓJA

I.

Az irodalomtörténet korunkban egyre rosszabb hírbe került s nem is ok nélkül; e tiszteletre-
méltó diszciplína története az utóbbi LSÍLévben a hanyatlás útját futotta be. Összes méltó
teljesítménye a XIX. században jött létre: Gervinus és Scherer, De Sanctis és Lanson korában
a filológus életművére az tette fel a koronát, ha megírt egy nemzeti irodalomtörténetet. A
szakma nagy öregei Jegfőbb céljuknak azt tekintették, hogy a költői műalkotások történetén
belül mg^mutgsák a nemzet önmagára találását. Ez volt a felfelé ívelő szakasz, amely ma már
csupán távoli emlék. A hagyományos felépítésű irodalomtörténet napjaink szellemi közegében
már épp hogy csak tengeti az életét; fennmaradni csupán államilag előírt s eltörlésre megérett
vizsgakövetelményként tud. A német gimnáziumokban már szinte teljesen törölték a kötelező
tananyagból. Egyébként legfeljebb a művelt polgárság könyvszekrényeiben találhatók
irodalomtörténetek, s ezek arra szolgálnak, hogy alkalmasabb kézikönyv híján segítségükkel
fejtsék meg az irodalmi rejtvényeket.1
Az egyetemi oktatásból is szemmel láthatélagjüszorui az irodalomtörténet; hadd mondjam
ki nyíltan, hogy a korosztályomhoz tartozó filológusok kifejezetten jót tesznek azzal, ha a
nemzeti irodalom hagyományos összegzése vagy korszakolása helyett problématörténéneti
vagy kérdésfelvető előadásokat rendszeresítenek. Hasonló képet mutat a tudományos élet is:
a komolytalannak és pöffeszkedőnek tekintett irodalomtörténeteket kiszorították a több szerzős
kézikönyvek, enciklopédiák és az - ún. könyvkötő-szintézisek legifjabb sarjaként - az
interpretáció-sorozatok. E pszeudo-hisztorikus gyűjteményes kötetek - jellemző módon - nem
tudósok kezdeményezéseként, hanem többnyire buzgó kiadói ötletként születnek. A komoly
kutatás inkább a szakfolyóiratok monográfiájában közli eredményeit, és a stilisztika, retorika,
szövegfilológia, szemantika, poétika, morfológia, valamint a szó-, motívum- és műfajtörténet
módszereinek szigorúbb mércéjét akalmazza. Persze ma még a szakfolyóiratok is jórészt
olyan dolgozatokkal vannak tele, amelyek megelégszenek az irodalomtörténeti kérdésfelte-
véssel. Szerzőik azonban két oldalról is bírálhatók: a rokon diszciplínák szemszögéből
kérdésfeltevéseik nyílt vagy rejtett álproblémáknak minősülhetnek, eredményeik pedig
tudományos közhelyeknek, a nem kevésbé könyörtelen irodalomelméleti kritika pedig azt
vetheti szemükre, hogy a klasszikus irodalomtörténet csak látszólag tartozik a történetírás
formái közé, valójában a történelmi dimenzión kívül mozog, s egyidejűleg adós marad tárgya,
a művészetekhez tartozó irodalom megkövetelte esztétikai ítélet megalapozásával.2
Ez a kritika még további magyarázatra szorul. A hagyományosjrodalomtörténet úgy kerüli
ki a krónikaszerű puszta tényfelsorolás dilemmáját, hogy anyagát áltáEnoTlrSnyzatok,
műfajok ég^egyéy' címszayak szerint rendezi, s ezeken belül az egyesjnűvekeUoonologikus
sorrendben tárgyalja. A szorzói életrajzok és életmű-méltatások véletlenszerű kitérőként
bukEanaKJel az „időnként egy fehér ereSntrrlTiottója szerint. Másik lehetőség: Tcrönológiai

163

sorrendben követi a nagy alkotók vonulatát, „életük és műveik" sémája szerint méltatja őket;
a pórul járt kisebb írók töltelékanyagként szerepelnek. Ilyen módszerrel a műfaj-fejlődés
története is menthetetlenül felaprózódik. Az utóbbi módszer inkább az ókori klasszikusok
kánonjának felel meg, az előbbi főleg az újabb kori irodalmakra jellemző, ahol a jelenhez
közeledve egyre nagyobb nehézséget okoz a szerzők és müvek már-már áttekinthetetlen
tömegéből való kényszerű válogatás.
Az ilyenfajta irodalomtárgyalás azonban, amely szentesített kánont követve egyszerűen
kronológai sorrendbe^ állítja az írók életmüvét, nem tekinthető - amint már Gervinus
megfogalmazta - történeUie\^ még történetyázUitmk isalig? Éppígy nem tekinthető
történetinek az olyan műfajok szerinti bemutatás sem, amely a líra-dráma-regény öntörvényű
fejlődési formáit műről-műre haladva állapítja meg, s az irodalmi fejlődés jelenségeinek
magyarázata helyett pusztán általános, többnyire a történelemtől kölcsönzött elmélkedést nyújt
át a korszellemről és a kor politikai tendenciáiról. Ugynakkor ritka és egybenhelítélendőnek
tartott dolog, hogy az irodalomtörténész értékítéletet mondjon elmúlt korok alkotásairól;
inkább hivatkozik a történetíras^ö^jélctivitás-eszményére: úgy kell valamit leírni, ahogy az
ténylegesen megtörtént. Erre az egtétikajj^nmg^artó^,tatásra meg is van az ok: egy adott
irodalmi mű minősege és rangja nem az életrajzi vagy történelmi keletkezési körülményektől
függ, s nem is kizárólag a műfaj-fejlődés sorrendiségében elfoglalt helyétől, hanem a hatás,
atfcfogadásL és azjitóélet nehezen megfogható kritériumaitól. S ha az objektivitás-ideálnak
elkötelezett irodalomtörténesz csálT lezárt korszakok ábrázolására szorítkozik, saját, még
lezáratlan korának irodalmi megítélését pedig átengedi az arra illetékes kritikusoknak,
miközben magát a „mesterművek" jól bevált kánonjához tartja, akkor e történelmi távlattartás
miatt rendszerint egy-két generációval elmarad az irodalom legújabb fejlődési szakasza
mögött; korának irodalmi jelenségeivel csak passzív olvasóként találkozik, és róluk való
ítéletalkotásában olyan kritika élősködőjévé válik, amelyet magában „tudománytalannak"
bélyegez. Mire jó tehát ma már a történelmi szempontú irodalomtanulmányozás, amely
Friedrich Schiller klasszikus meghatározását idézve a történelem iránti érdeklődésről: a
töprengő szemlélőnek oly kevés tanulságot, a tevékeny gyakorlati embernek semmiféle
utánzásra méltó példát, a bölcselőnek semmi fontos következtetést nem képes ígérni, az olvasó
számára pedig minden egyéb, csak nem a legnemesebb szórakozás forrása.4

II.
Az idézetek rendszerint arra szolgálnak, hogy a tudományos reflexiók valamely mozzanatát
tekintélyérwel támasszák alá. De emlékeztethetnek egy régi kérdésfeltevésre is, hogy
megmutassák, mennyire elégtelen már a rá adott klasszikus felelet, mennyire történelemmé
vált maga is, s hogy feladatunk a kérdés és a felelet megújítása. Schiller felelete az 1789.
május 26-i jénai bemutatkozó beszédében saját maga által felvetett problémára A világtörté-
nelem tanulmányozásának céljáról és értelméről nemcsak a német idealizmus történelem-
felfogásárajellemző, hanem kritikai fényt vet a tudomány történetére is: megmutatja, mekkora
várakozásnak kellett megfeleljen XIX. századi irodalomtörténet-írás, amikor az általános
történetírással versenyezve igyekezett valóra váltani az idealista történetfilozófia hagyatékát.
Ugyanakkor azt is megmutatja, miért vezetett szükségszerű bukáshoz a történeti iskola
megismerési ideálja, és bukásában miért rántotta magával az irodalomtörténet-írást is.
Gervinus lesz a koronatanúnk; nemcsak az első tudományos irodalomtörténet származik tőle
- A németek nemzeti költészetének és irodalmának története (1835-1842), hanem az első (és

164

század szellemtörténetére jellemző. hogy az számára teljes objektivitásában jelenhessen meg. Az irodalomtörténészből csak akkor lesz történetíró.3 Műve. amely az általa vizsgált esetek sorát áthatja. Azonban a „végkimenetel" utáni folytatás kikerülhetetlenül újra felvetette a régi dilemmát Végső soron a szükségből csinált erényt Gervinus. amely nyilvánvalóvá vált az irodalomtörténet-írás és mindenféle történetírás számára abban a pillanatban.6 Ez a vezéreszme.10 Ez a folyamat. mennyire fontos feladat a szépirodalom történetének megírása is. amikor saját korának posztklasszikus irodalmát egyszerűen a hanyatlás jeleként fogta fel .egyetlen) filológus által írt historiográfiai módszertan is. ha a végkimenetelt is ismeriP Nemzeti történelmek akkor számíthattak befejezett eseménysornak. vagy . forduljanak inkább a való világ és az állam problémái felé. ideális csúcspontjából nézve próbálta felfogni. hogy tekintsen el saját korának állásponjától. A történetírás módszerta- nának alapvonalai elméletté fejleszti tovább Wilhelm von Humboldt 1821. Van egy módszertani implikációja is. s amely a németek számára sajátosságaiknál fogva mindig is vonzó volt". Humboldtnál már a nemzeti egyéniség eszméjének1 különálló megnyilvánulásaiként jelentkezik. A történeti írásmódnak azt az alapszabályát.az egyetemes történelem ideálja a történelmi kutatás kínos problémájává?*"^Gervinus megfogalmazása szerint a töttéfiettró csak befejezett eseménysorokat próbálhat ábrázolni. Gadamer szavaival . ha tárgyának kutatása közben rábukkan arra az alapeszmére. összefüggésbe hozván e sorokat a világ eseményeivel. ügyet sem vetve folytatásukra.azon eszme érdekében. hogy végül arra az irodalmi mítoszra szűküljön le. évi munkájának.átélték a nemzeti egyesülés beteljesült pillanatát.9 A felvilágosult történelemfilozófia univerzális eszméje a nemzeti sajátosságok sokszálú történetére hullik szét. s ezzel az elmélettel indokolja másutt Gervinus. A történelem mintkorszakok ábrázolása . hogy egy korszakot mint távoli. Ha a „teljes objektivitás" azt követeli a történetírótól.s a céljukat vesztett tehetségeknek azt a tanácsot adta. individuális értelmi egységet fogunk fel. amikor a korszakok leírására korlátozta magát.14 A historizmusnak elkötelezett történetíró.ez látszotta historizmus JKSgtestesült módszertani ideáljának: Ez~azóta is kísért: amikor az irodalomtörténet elégtelennek találja a nemzeti sajátosságok kifejlődését mint vezérfonalat.irodalmi szempontból . és azokban manifesztálódik. amikor az idealista történelemfilozófia teleológiai modelljét a történeti iskola lejáratta. észrevétlenül a nemzeti ideológia szolgálatába állítja Humboldt történelmi eszméjét:8 a német nemzeti irodalom történetének azt kell bemutatnia.-G. akkor látszott elkerülni a történelem befejezett- ségénelTTs ugyanakkor folytatódásának dilemmáját.H. . amelyet csak a németek alkalmasak tisztán megvalósítani. amely az események menetét a világtörténelem valamiféle céljából. amelyet Gervinus példáján világítottunk meg. akkor egy adott múltbeli korszak értékének és jelentőségének a 165 .11 hogyan lehetett volna megérteni és ábrázolni az egészként felfoghatatlan történelem összefüggéseit? lígy_ lett . A történetíró feladatának vezérgondolatát. nemcsak a XIX. amely szerint a történetírónak el kell távolodnia tárgyától ahhoz. Amikor f>edig Gervinus átveszi a történelemnek ezt az eszmei magyarázatát. Miután történelmietlennek bélyegezve elvetették azt a történelemfilozófiai megközelítési módot.15 úgy lehet a legkönnyebben megtartani. „ hogyan indultak el a németek szabad öntudattal újra azon az úton.különös találkozás ez Hegel híres diagnózisával egy művészeti korszak végéről . ha^poTítikáí szempontból .a klasszikus nemzeti irodalom csúcspontjára értek. miszerint a németek lennének hivatottak a görögök valódi örökségének átvételére. hiszen csak akkor ítélhet. amelyen már a görögök is vezették az emberiséget az értelem felé. s azokat csak a „befejező jelenetig ' vette figyelembe. amely Schiller számára még általános teleológiai elvként szolgált az emberiség világtörténelmi haladásának megértetéséhez. szívesen sorakoztat egymás után lezárt korszakokat.

A^liTfálcözás nem váratott sokáig magára. hogy ninden korszak közvetlenül Istené. A XUK. úgy vesztett jelentőségéből az „események szála" s került különböző megítélés alá a jelen és a múlt irodalma.24 az utóbbi pedig a történelem élet-gyakorlatát semlegesíti azzal. s az irodalmi művek megkülönböztető sajátosságait a „hatások" tetszés szerint jaovelhetp körébe utalta. amely az eg^eskorsz^okatcsak a következő nemzedéket szolgáló lépcsőfokoknak tekinti. adott ilyenfajta új válasz egy új teodícea feladatát bízza a történészre: miközben minden korszakot /^Yr^/uízw^ábrá^:o 1? Istent igazolja a haladás történetfilozó- fiája előtt. nem pedig egy adott irodalmi jelenség egyedi létezésében. hogy mennyire volt erős az a meggyőződés. történelmileg nenti5ízonyított. Burjánzóvá dagasztottam forráskutatást.és fogalomtörténetnek s a Warburg-iskola nyomán felvirágzó hagyománykutatásnak egyaránt érdeklődési körén kívül esett az irodalomnak történeti mivoltában s a pragmatikus történelemhez való viszonyában történő ábrázolása. s ezzel a mindenkori utődo1c~eT8ny^Ucl^ igazságtalanságot feltételezi.között. azaz önmagában van". 166 . Az antik örökség legmagasabb eszménnyé emelt folyamatossága úgy jelenik meg E. meghatározása és értékelése. hanem azt a módszertani elvet is. R. Az eredmény közismert: a tiszta oksági elvnek az irodalomtörtéaetre_-való-alkalmazása csak külsőséges meghatározó jegyeket hozott felszínre.azaz a „tulajdonképpeni korszak" és „annak eredménye" . s terra incognitaként hagyja maga mögött a történelmet. századi-kodak>mtörlénetríiisie^s(tménye azon állt vagy bukott.23 Így sodródott beléTTémetország a nemzetiszocialista népi irodalomtudomány előkészítésébe és megalapozásába.25 Aki az állandó változásban a maradandót keresi.16 Arra a régi kérdésre.amely a toposzkutató epigonok egész seregét indította útjára . Ezt a háború után új módszerek váltották fel. az megkíméli magát a történelmi távlatú megértés fáradalmaitól. Amilyen mértékben liaMfiyüt ' W a meggyőződés. deazírodalmi hagyományban gyökerező fezültség. miszerint minden ténynek láthatatlan alkotórésze20 a nemzeti qryátosság s hogy ez az^szme a történelem formájáP irodaImt~möVek sSrari is ábrázolhatóvá. s megkísérelte kölcsönvenni a természettudományok egzakt módszereit. az oksági történelmi magyarázattal az irracionális alkotásesztétikát szegezte szembe. amelyek befejezték az ideológiától való megtisztítás folyamatát.. és az irodalmi összefüggéseket a visszatérő örök eszmékbenés motívumokban kereste. Az új eszme. teszi. de nem vállalták el újra az irodalomtörténet-írás klasszikus feladatát. mint a nagy költészet és az egyszerű irodalom közötti.történelem későbbi menetétől függetlenül is felismerhetőnek kell lennie. akkor nemcsak az egyetemes történelem teleológiai konstrukcióját áldozta fel. hogyan értelmezzük a történelmi „haladás" fogalmát. klasszikus mestermüvek sorozata. hogy elszakította a szálakat a történelmi múlt és a jelen . Curtius szavaival: „a középszerűség elszakíthatatlan hagyomány lánco- lata"26 felett vonul az időtlen. Elsősorban ez a krízis okozta a pozitivizmus felé fordulást. s értéke sem eredményében.22 és vált problematikussá az irodalmi tények kiválogatása. az előbbi titokban az irodalom tükrében akarta megújítani a filozófiatörténetet. A szellemtörténet kerítette hatalmába az irodalmat. Amikor a historizmus elfordult a felvilágosodás történelemfilozófiájától. amely Schiller szerint az egyetemes történészt és eljárásmódját leginkább jellemzi: a múlt és a jelen összekapcsolását:18 ezt a fontos és csak látszólag spekulatív felismerést büntetlenül nem hagyhatta figyelmen kívül a történeti iskola. A pozitivista irodaiointfirtéqet-írá? megpróbált a szükségből erényt csinálni.17 A történelemfilozófia fennmaradt problémájának megoldása csak olyan áron sikerült Rankénák. mint az alkotásés az utánzás. Ranke 1845-ös híres szavai adták meg e posztulátum teológiai megalapozását: „En azonban azt állítom. Curtius monumentális művében . hogy a tudás súlypontját a hagyomány eredetében vagy időtlen folyamatosságában keresi.19 mint ahogy ezt az irodalomtörténet további fejlődése is mutatja. hanem puszta létezésében.

.Walther Bulst szavaival . vagy fel kell ismernie az eljárást. a történelmrés "áz e¥zletikailnegismerés közti szakadékot próbálomlffiTdálíYÍ.hiszen az irodalmi mű elsődlegesen hozzá szól s nem engedi érvényesülni ebben az eredendően neki szánt.és kommunikatív jellege feltételezi a mőnlkotfo. mű és közönség háromszögében utóbbi nem csupán passzív alkotórész vagy egyszerű reakcióláncszem. A tiszta költészet és a korhoz kötöft irodalom ellentétét csak akkor sikerült feloldani. amely á marxista és a formalista módszer vitájában "megoldatlan maradt. ahol a leél Iskola megtorpant.. vagy az ábrázolt társadalmi rétegződésből próbálja ugyanezt megállapítani. A pozitivista és az idealista iskolából vált ki az irodalomszociológia és a műimmanens módszer. a passzív recepciónak aktívvá. aki megbírál egy új könyvet. az esztétikai s történelmi megismerés számára egyként elidegeníthetetlen szerepében. A formalista iskola csak észlelő szubjektumként igényli az olvasót. hogy az alkotás és az utánzás ellentéte csak a humanista művészeti korszak irodalmát jellemzi. amikor az alapját képező esztétikát megkérdőjelezték. Az olvasót egy filológus elméleti felfogóképességével ruházza fel.meg kell különböztetnie a formát. A probléma megfogalmazását az ij^dalomtudománynak címzett felszólításként értelmezem: foglalkö2Hék-4sméraz irodalomtörténet problémájával. illetve ábrázolási esztétika zárt körében ragadják meg az irodalmi tényt. i!l.ha egyáltalán figyelembe veszi . amellyel az Irodalom és a történelem. Az ortodo5Tmarxisíá esztétika ugyanugy bánik az olvasóval . s csak másodjára lép működésbe az irodalomhoz való reflexív viszonyuk. a költészet és nemjcöltészet ad abszurdum vitt szétválasztásával. Azonban . őket felülmúló alkotássá válása végbemegy. A történeti ésaz esztétikai irodalomszemléklMzöm^szakadékDt itt éppoly kevéssé sikerült áthidalnvmint B.mintha az utóbbinak is alap és felépítmény kapcsolatát kellene felfednie az irodalmi műben. a hallgató és a néző . mint a szerzővel: vagy társadalmi helyét kutatja. s az elismert esztétikai normáknak új.mindannyian elsősorban olvasók. akinek - a szöveg utasításait követve . módszereik egy alkotási. hogyfilológusok olvassák és értelmezzékfilológusszemmel. de sem az újkor. aki müvet alkot korábbi alkotások pozitív vagy negatív normáival szembesítve. hanem maga is történelemalkotó energia. illetve. aki a művészi eszközök ismeretében képes nyilatkozni. ott kezdődhetne.27 Mindkét módszer elvéti a célba vett olvasót . és felismerték. Kísérletem. mindkettő csak még jobban elmélyítette a történelem és az irodalom közti szakadékot.. sem például a középkor irodalmi jelenségeit nem képes megragadni. III. Mindez a marxista és a formalista irodalomelmélet szembenállásában nyilvánul meg a legélesebben. s ezzel megfosztják attól a dimenziótól. a ^ ^ p és az új műalkotás dialógus. problémameg- 167 . amelyben az egyszerű befogadásnak kritikai megértéssé.röviden: a közönség . Az irodalmi mű történeti léte elképzelhetetlen olvasójának aktív rósz\ ctelej^élküL hiszen csak ezzel a közvetítésséTlerüIIiet bele a mö rgyfajta változó tapasztalati hátterű folyamatosságba. a marxista iskola viszont egyenesen a történelmi materializmus tudományos érdeklődésével helyezi azonos szintre az olvasó spontán tapasztalatát . amely elidegeníthetetlenül hozzátartozik esztétikai jellegéhez és társadalmi funkciójához egyaránt: a hatás és a befogadás dimenziójától. saját kiegészítésként: történészek történész-szemmel. Az olvasó. Croceji^dalomelméletében.rendkívül korlátozgtL^asrepel játszik mindkét irodalomelméletben. Hiszen a kritikus. Az irodalom történetisége. az irodalomtörténész. A szerző. aki megkeresi az adott mű történelmi magyarázatát és a hagyományban elfoglalt helyét .s egyben fölyamMszeru új v y e T m e g r a g a d h a t u n k a kérdés-felelet. az író.soha egyetlen szöveget sem írtak meg azért.

hogy a megértést és megítélést irányító feltételeket figyelmen kívül hagyja.29 Ezek azok a premisszák. hogy a mű előszöri befogadása is magában foglalja az ^sztétikai érték felmérését. Collingwood a történelemben uralkodó objektivitás- ideológia bírálatára felállított. netán megsemmisítését előfeltételezi. hogy leromboljuk a történelmi objektivizmus előítéleteit. akkor állandóan látjuk esztétikai és történelmi aspektusuk ellentétét is. amelyeknek alapján a következő hét tézisben ^IV-Oy választ igyekszem adni arra a kérdésre. és a hagyományos alkotási és ábrázolási esztétikát egy befogadási és hatás- esztétikára alapozzuk. Ez a dialógus- viszony az irodalomtörténet számára tfpflméradottság. mivel az olvasó mindent összehasonlít korábbi olvasmányaival. Az olvasó és az irodalom viszonyának egyaránt vannak esztétikai és történelmi implikációi. . Az irodalomtörténet megújítása megköveteli. az irodalomtörténész is állandóan olvasóvá változik vissza. A recepcióesztétikára alapozott irodalomtörténet rangja attól függ. hanem az irodalmi mű előzetes olvasói befogadásán.másként: mielőtt ítéletét az olvasók történettsorában elfoglalt jelenlegi helyének tudatában megalapoz- hatna. Az Irodalom történetisége nem az „irodalmi tények" utólag létrehozott összefüggésén alapszik.a klasszikus hagyománykutatással ellentétben ."30 A 168 . amelyet R. amely viszont . " Az a posztulátum. sőt esetenként eldönti egy mű történelmi jelentőségét és esztétikai rangját is. amelynek eredményeképpen az esztétikai tapasztalatok folyamatosan totalizálják a múltat. s ezzel újraszövődik a szál a korábbi irodalmi jelenségek és a jelen tapasztalatai között. eközben gazdagodhat is. amelyet a historizmus elszakított. IV. mielőtt sort keríthetne a mü megértésére és besorolására . Ha az irodalom története mögé odavetítjük a mü és a közönség folyamatosságot biztosító dialógusának hátterét. mint a történész gondolataiban újra lejátszott múlt. Ebben a recepciótörténeti folyamatában - amelyből az irodalomtörténet csak olyan áron vonhatja ki magát. az irodalom hagyományos érvényének és aktuális jelentőségének állandó közvetítése. Az előírásrendszer megalkotásának és az irodalomtörténet ismételten szükségessé váló átírásának kritériumát a recepcióesztétika világosan meghatározza. hogyan kellene ma módszertanilag megindokolrués újraírnPazTrodalomtörténetet.28 |\iörténelmi implikáció abban mutatkozik meg. Az egyes művek Tecepciótörténetétől az irodalom történetéhez vezető útnak lehetővé kell tennie a művek történelmi egymásutánjának olyan látás. G. Az eddigi irodalomtudományi módszertan fő mozgásterének tekinthető alkotási és ábrázolási esztétika zárt körét ki kellene bővíteni befogadási és Tiatásesztétikává. oldás viszonyaiban is. meit-esafcfgy tálalhatunk új megoldást arra a kérdésre. hogy az első olvasók élménye recepciólánc- (cént folytatódflcgSerácíőról generációra.az öröklött irodalmi előírások kritikai felülvizsgálatát. A recepcióesztétikai perspektíva nemcsak a passzív befogadás és aktív megértés.és ábrázolásmódját. ebbeiv-a folyamatban a múlt műalkotásainak újbóli befogadásával egyidejűleg végbemegy a múlt és a jelen művészetének. amelyből kiviláglik az irodalomnak az a számunkra lényeges összefüggése. hogy a sorrend meghatározza jelenlegi tapaszlalataink előtörténetét. a normaalkotó tapasztalat és az új művek között közvetít. \ \ z esztétikai implikáció azt jelenti.Szemben a pozitivista irodalomtörténet objektivizmusával ~ ez ttrdatos előírásrendszer megalkotását követeli meg. mennyire képes aktívan részt venni abban a folyamatban. még fokozottabban érvényes az irodalomtörténetre vonatkoz- tatva: „A történelem nem más. hogyan fogható fel irodalomtörténeti összefüggésként az irodalmi művek történeti egymásutánja.

kritikusok és szerzők irodalmi tapasztalatának elvárási horizontja közvetíti.nem igazi.34 nem olyan „tény". s nem válhat merev tényhalmazzá. Azglyosá irodalmi élményeinek elerraésecsal^l^r^ el a pszichologizmus fenyegető csapdáiát. mint a vele nagyjából egyidejű harmadik keresztes háború. beláthatatlanul szaporodó irodalmi „tények" tömege csak e folyamat üledékének gyűjteménye. befogadási és alkotási folyamat története. s különösen René Wellek által . aki CRrStfett tTtöTSTitiuvét olvasva a régebbiekre is emlékezni kezd. amelyek kiszabadítják a szöveget a szavak anyagából. amelyben egy irodalmi mű megjelenik. s a műfaj korábbi ismeretéből elözö. hogy a filológiai tudás csak a szöveggel való folyamatos szembesítésben állandósulhat. Az irodalmi esemény csak akkor képes tovább hatni. amely monológ formájában hirdeti saját időtlenségét inkább partitúrához hasonlítanám.hangoztatott kétely ellen irányul: vajon képes-e egyáltalán a hatásesztétika 169 . az összetéveszti a műalkotás eseményjellegét a történelmi tény hasonló jellegével. Az irodalom története esztétikai. amelynek elhangzása közben kell megteremtenie az őt megérteni képes beszélgetőtársat". csak áltörténet. amelyhez az elkövetkezendő A politikai eseménnyel elíenféfBerfáz Irodalminak nincsenek önálló és kikerülhetetlen következményei.1 . s ezért az elvárási horizont objektiválhatóságától fiigg. amely bármely mű megjelenésének történelmi pillanatában létrejön. vagy írók.32 Az irodalmi mű dialógusjellege az oka annak is. valamint a költői nyelv és a köznyelv ellentétéből épül fel Ez a tézis amaz . csak összegyűjtött és osztályozott múlt . s így teremti meg azt a mércét. A Perceval csak olvasója számára válik IroíalrnreTéníénhyé. Chrétien de Troyes Percevalja mint irodalmi esemény nem ugyanolyan értelemben történelmi. hogy tárgyának megismerésével magát az új megértési mozzanatot jelentő megismerési folyamatot is tükrözze és leírja.33 A filológiai tudás mindig is interpretációra vonatkoztatott. ha az utódok még mindig vagy már újra befogadják . amely a befogadó'15Ivasó7a reflektáló kritikus és az újra és újra alkotó író révén jön létre. nem valamiféle tényszerű. önmagábST "Ríező esemen^c^^ függetlenül is létezik. amely egy sor szituációjellegű előfeltételből és indítékból. „olyan beszéd. A hagyományos irodalomtörténetekben sőíakozó. az interpretációnak azt is célul kell tűznie. egy történelmi cselekedet rekonstruálható szándékából és ennek szükségszerű és mellékes körülményeiből oksági alapon magyarázható lenne. Az irodalmi mű nem valamiféle önmagában létező tárgy. Richards irodalomelméletével szemben széles körben.történelem pozitivista felfogása ugyanis . írja le. s irodalmi szöv£gelTa!fáTtik való aktualizálását jelenti. ezekkel és egyéb ismert művek sajátosságaivaTveti egybe az új élményt. Az a töxténelmi összefüggés.ha vannak olvasók. akik régi művet újként olvasnak. ha egy mű befogadását és hatásátwQZ elvárásoknak abban az objektiválható vonatkozási ren&zezúbm. és aktuális léthez segítik. V. mfeghaladásflíá^vágy cáfolatéra-törőlcszenekrAz~ irodalom eseményszerű összefüggéseit elsősorban a kortársi és későbbi olvasók. hogy lehet-e a maga történetiségében felfogni és ábrázolni az irodalom történetét.a távoli múltban lejátszódott eseménysor „objektív" leírása . amelyből az olvasmány újabb és újabb visszhangjai hozhatók ki. A.az irodalom művészetjellegét és sajátos történetiségét egyaránt figyelmen kívül hagyja. művekformájából és tematikájából. akik régi művek utánzására. Aki az irodalomtörténet egy darabjának tekinti az ilyen irodalmi ténysorozatot. amely minden szemlélőnek mindig ugyanazt a látványt nyújtja.31 nem emlékmű. amelyek alól a következő generációk egyike sem vonhatja ki magát.

és formakonvenciók alapján létrejött olvasói elváráshorizontot. amely a rendszeralkotás és a rendszerjavítás között feszül. milyen adatokkal lehetne megragadni és normarendszerbe foglalni egy műnek egy adott közönségre gyakorolt hatását. majd azt a továbbiakban lépésről lépésre lerombolják .38 A folyamatos horizontalkotás és horizontváltoztatás megfelelő folyamata határozza meg az egyes szöveg és a mufajt képző szövegsor viszonyát ls. határozott érzelmi állapotba hozzaTz^ölvasőt.egyébként korántsem csupán bíráló szándékkal."37 Még az újonnan megjelenő irodalmi mű sem jelent információs vákuumba berobbanó új donságot. hanem az irányított észlelés folyamatában meghatározott olyan utasítások végrehajtása. A szövegértés pszichológiai folyamata az esztétikai megismerés elsődleges szintjén korántsem csupán szubjektív benyomások tetszőleges egymásutánját jelenti.39 Egy szöveg interpretáló befogadása mindig előfeltételezi az esztétikai észlelés tapasztalati összefüggéseit: csak akkor tehetünk fel értelmes kérdéseket a különböző olvasók vagy olvasórétegek interpretációjának szubjektív voltáról.amely pillanathoz és személyhez kötött sem pedig a kollektív tudati helyzetet . az addig ismeretlen művet birtokba vevő irodalmi tapasztalathoz is hozzájárul egyfajta „előzetes tudás. hogy átfogja a műalkotás jelentésszféráját. amelyek kezdetként szándékosan felidezik a műfaj stílus. megfiatározott jellegű befogadására. azt a kérdést azonban továbbra is nyitva hagyja.nem lehet empirikus és2cozöjÖ^^ Román Jakobson a „kollektív tudati helyzetet" egy normarenászer-jellegű. milyen transzszubjektív megértési horizontra kell a szövegnek hatnia. amely a kijelentések mennyiségi növekedésével egy immanens. amelyeket aztán változtat. „kollektív ideológiával" akarta helyettesíteni. A variáció és a javítás határozza meg egy műfajstruk- túrá jatekféreC a változtatásTés reprodukció pedig a határait. Léteznek azonban ólyan empirikus eszközök. javít vagy csupán megismétel. Ilyenfajta irodalomtörténeti vonatkozási rendszerek olyan művek estén objektiválhatók legjobban.azaz egy bizonyos tapasztalati kontextusban olvasható ~ legyen. Mukarovsky tekint a műalkotás hatásának .40 Diderot diJacques le Fataliste zlején az olvasónak az elbeszélőhöz intézett fiktív kérdéseivel a divatos utazóregény-sémát idézi fel. s vajon az ilyen irányú kísérletek nem legjobb ^ esetben is csupán ízlésszociológiai felmérést eredményeznek-e.és szerelmi regénnyel 170 . ha már tisztáztuk. Az új 'szöveg az Olvasóban (hallgatóban) felidé^Xkoiáhbi sző végekből ismert elvárás. amelyeket aztán hősének. hogy az új ismeretanyag fölfogható . men^lőrejelzésekkeL nyílt vagy rejtett jelekkel. az utolsó lovagnak kalandjaival mélyértelműen parodizál. s már kezdetével várakozást kefr„a közepe és a vége" iránt. amelyek az őket létrehozó motivációk és kiváltó jelzések révén megragadhatók és szövegnyelvészetileg leírhatók.még ha töredékesen is. meghitt ismertetőjegyekkel vagy reJteU^iUalásókkal előre felkészjü lcö2^nségét. amelyből aztán az egyes olvasók pszichológiai reagálása és szubjektív megértése fakad. hogy aztán a beígért utazó.36 Ez az elmélet korlátok közé szorítja ugyan a hatás szubjektivitását.olyan irodalmi adatok. gtempel szavaival paradigrnatikus izotópiának nevezzük a bármely szöveget megelőző elvárási horizontot. Ha W. és amely egyáltalán lehetővé teszi. más irányba tereli vagy netán ironikusan feloldja.. feléleszti korábbi olvasmányok emlékét. amelyekből minden egyes niure vonatkozólag megállapítható a közönség sajátos beállítottsága. amelyekre addig még nem gondoltak . D. Mint minden pillanatnyi tapasztalathoz. I u arra. így kelti fel például Cervantes a Don Quijotévú a kedvelt régi lovagregények iránti várakozást.ésjátéfcszabályhorizontot. hanem esetenként önálló költői hatásként. hogy sem az egyéni tudatállapotot . amely minden irodalmi mű számára langue-ként létezne és a befogadó számára parole-ként aktualizálódna . Wellek azzal érvel. akkor a recepciós folyamatot leírhatjuk egy szemkrfégiai rendszerrel.amelyet J. amely magának a tapasztalatnak egyik mozanata. s vele a regényes meseszövés és sajátos sorsszerűség (arisztotelizáló) hagyományát. majd azt később a műfaj vagy a szövegtípus meghatározott szabályai szerint ferintartja vagy megváltoztatja. szintagmatíkus elvárási horizonttá alakul át.

horizont-struktúrára s a kérdés-felelet hermeneutikája segítségével történő objektiválására.Tcieíégíti a megszokott szépségideál reprodukálásara Irányuló vágyat.az irodalom és a gyakorlati élet kapcsolatának tárgyalásánál . högy-neffl köveld horizontváltást. azaz a már meglevő esztétikai tapasztalatok biztonsága é s ü z ujTfciű BHogadásához^szük^seges „horizöní^áltá^ szempontból meghatározza ázirödaJmTínű művészi jellegét: amilyen mértékben csökken az a távolság. Az a mód. amely elválasztja első 171 . sőt éppenséggel kiszolgálja az uralkodó ízlésirányzat elvárásait. túlteljesíti. mely utóbbi a refíeHalo olvasó számára állandóan jelenlevő összehasonlítási lehetőség.42 Az elvárási horizont objektiválása azonban lehetséges a történelmileg kevésbé határozott arculatú műveknél is. kifejezettjfilzések hiáoya esetén is megállapíthatóak három általános élőfeltételez- hettflenyezőből: elsőként a műfaj ismérT'normáíbÓl vagy immanens poétikájából.a nyelv poétikai és gyakorlati funkciójának ellentétéből. Azok a^sajátns Hvárások ugyanis. részben még vissza fogok térni . elutasítás vagy megbotránkozás. amelyekre a szerző közönségénél számíthat. Az elvárási horizont és a mű. a nem mindennapi jelenségeket szenzációként tálalva teszi élvezhetővé. s még erkölcsi problémákat is felvet. harmadszor pedig a fikciónak és válóságnak . oly mértékben közelíti meg a mű áz „élvezetkeltő" vagy I szórakoztató irodalom szintjét. hogy eleve eldöntött kérdésként tanulságos formában „oldja meg" őket. szentesíti a vágyakat és elképzeléseket. s addig kombinálja és keveri. amilyeji^mértékbeif nem Eö vetelímeg a befogadó tudattól a mű még ismeretlen tapasztalatok \ horizontjára válo " áfáüásáf. egy eleve adott elvárási horizont és egy újonnan^ megjelejioolyanmü között feszül. amilyen mértékben elhanyagolódik az elegendő információ törvénye. hogy az olvasó észlelheti az új művet saját irodalmi várakozásánál szűkebb vagy élettapasztalatának tágabb horizontjában is. VI. A harmadik tényező azt is tartalmazza. de csak azért. ahogyan egy irodalmi mű megjelenésének történelmi pillanatában első közönségének elvárásait beteljesíti. Egy adott műalkotás ily módon rekonstruálható elvárásij^izoutjalehe tővé teszi. akkor azt történelmileg megfoghatóvá is tehetjük a közönség-reakciók és a kritikai ítéletek (spontán siker. kielégítetlenül hagyja vagy becsapja.kihívóan szembeszegezze a teljességgel regényszerűtlen történelmi valóságot: a bizarr realitású. lassú vagy elkésett megértés) skáláján.az olvasó számára is jól ismert vagy átélhető mozzanatai oly mértékben foszlanak semmivé. Utóbbit úgy jellemezhetjük recepcióesztétikai szempontból.de csak azért. megerősíti a megszokott érzéseket. míg előállítja belőle a mitikus világ-megváltoztatás elvárási horizontját . moralizáló betéttörténetet. másodszor az irodaln^környezet ismert ijiűveihez való implicit viszonyból. nyilvánvalóan kritériumot szolgáltat esztétikai értékének meghatározásához. szórványos egyetértés. mennyire eltávolodott a romantikus költészettől a mitikus állapottal való azonosulás és kapcsolat . amelynek fogadtatása az ismert tapasztalatok tagadása vagy először kimondott dolgok tudatosítása révén „ horizontváltást" hozhat létre. azaz . s így a valóságos élet folyamatosan megcáfolja a hazug költői fikciót. hogy megmutassa. amilyen mértékben csődöt mond a lírai és mítosszá válási kísérlete. amely. hogy egy előfeltételezett közönségre tett hatásánaJTmödjavaTes mértékével meghafSfozzuk művészi jellegét.44 Ha viszont egy műalkotás művészi jellegét azzal az esztétikai distanciával kell néznünk. A X. Nerval a Chiméres-bcn felidézi az ismert regényes és okkult motívumok alapanyagát. és ahogyan a kifejeződő homály maga is poétikai funkciót kap. Ha^esziéfífcai "distanciának nevezzük azt a távolságoL.

melyeket a valóságtól eltávolodott utókor számára találtak ki.mítoszokat (. hogy közbeékeli a „mítoszt": „.) Az irodalom és a közönség kapcsolata nem merül ki abban. mindig akkor hagyja cserben az irodálomszociológiöt/ámikor egy mű'elkésett vagy tartós sikerét kell megmagyaráznia. amilyen mértékben magától értetődővé válik a mű kezdeti negatívuma.mint pl. nézeteitől és ideológiájától.Baudelaire elemzése szerint . mert komédiája ma is előadható. hogy csak lassan képesek maguknak saját közönséget toborozni..). ami civilizációnkban még közös Moliére Franciaországával. ha az író. Az irodalmi hatás elemzésé csak az ilyen horizontváltozás figyelembevételével tarthat igényt az olvasó szemszögéből megalkotott irodalomtörténet rangjára.. a későbbi olvasók számára oly mértékben eltűnhet. akkor ebből következik. valamint hogy az irodalmi siker alapja az a könyv. s ez például Moliére esetében a következő. (1.ilyen sikert Chateaubriand Atalája óta nem látott Párizs.leszámolt a romantikával.49 Ez a determináció megfordítható: vannak olyan művek. amely . amely „kifejezi egy csoport elvárásait. hogy minden műnek megvan a történelmileg és szociológiailag meghatározható sajátos közönsége. objektív a priorival. Ezért próbálja Róbert Escarpilaz írói „tartósság illúzióját" egy „térbeli vagy időbeli közös alappal" magyarázni. Bár Flaubert-nek szeméremsértési pert akasztottak a nyakába a Madame Bovairy miatt.48 Mintha a műnek első.. a mű és a közönség által alkotott kört ilyen egyoldalúan határozza meg. és elfogadott elvárásként helyet kap a jövendő esztétikai tapasztalatok horizontjában. ám a kör szűkül. ami a későbbi befogadás határait és lehetőségeit megszabja. és a francia kultúra evidenciái. Példaként felhozhatjuk az 1857-es év egyik irodalmi szenzációját: Flaubert időközben világhírűvé lett Mme Bovaryja mellett akkor jelent meg barátjának.45 melyeket megszokottá vált szép formájuk és látszólag problémátlarf„örök értelmük" recepcióesztétikai szempontból az ellenállhatatlanul meggyőző és élvezhető művészet veszélyes közelségébe sodor. éppen hogy a realitásokat pótolják". Feydeau regénye mégis háttérbe szorította: a Fanny egy év alatt 13 kiadást ért még . amelyek megjelenésük pillanatában még nem vonatkoztathatók egy bizonyos közönségrétegre.olvasóinak elvárásaitól. Az irodalomszociológia nem fogja fel elég dialektikusan a tárgyát. \ klasszikus remekművekre. mert világa ma is él. amely egy irodalmi sikert a mű szándékának és egy társadalmi csoportelvárásnak egybeesésével magyaráz meg..46 Ez az objektivista szemlélet.. hogy az a distancia. Témáját tekintve mindkét regény egy olyan új közönség elvárásait igyekezett kielégíteni. s a szenvedély nagyságát és naivságát egyaránt . meglepő jóslatot eredmé- nyezi: Moliére a XX. vele együtt öregszik és hal meg Moliére is"47 Mintha Moliére csak „korának erkölcsét" tükrözte volna. Feydeau-nak mára elfeledett Fanny}rd. századi franciák számára még mindig fiatal. s amelyeket csak külön erőfeszítéssel vagyunk képesek a megszokástól eltérő módon olvasni s művészi jellegüket átélni. hogy a közönség az eddigi sikerkönyveket elavultaknák^kezdLérezíiiv^és_e]pártd tőlük. s hogy minden író fiigg közönségének társadalmi helyzetétől. társadalmilag meghatározott közönsége általi befogadása után már minden további recepció csak „eltorzított visszhang". és csak ez a vélt szándéka alapozta volna meg tartós sikerét! Ahol a mű és a társadalmi csoport közötti kongruencia nem vagy már nem létezik . s szembesíti a csoportot saját tükörképével". „szubjektív mítoszok következménye" lenne. Escarpit azzal oldja meg a kérdést. egy mű idegennyelvi közegbe történő befogadásakor . nyelve ma is közös az övével. amely kezdetben őrömmel vagy idegenkedve fogadott új látásmódként tudatosul. mert iróniája ma is érthető. mert oly mértékig áttörik az irodalmi elvárások megszokott horizontját.51 s csak így közvetíthetnek történelmi felismeréseket a sikerkönyvek statisztikai görbéi. Ez a második típusú horizontváltás érvényes az ún. X.50 Amikor aztán az új elvárási horizont is általános érvényre tesz szerte a^on mérhető le a megváltozott esztétika^ norma ereje. s ha majd elvész az. s mintha a befogadott mű nem rendelkezne saját.

és feleslegessé-.amelyet Baudelaire a dandyzmus kifinomult formájának nevez .52 mindkét regény triviális tárgyú: vidéki polgári környezetben lejátszódó házasságtörésről szól. hogy felforgatták a három klasszikus szerep kapcsolatát. miután célját már elérte. akkor úgy felelhetünk legkönnyebben a filológia kérdésére . császárság társadalmi rendjének alapvető eszméit támadják. s a II. amelyek a FanmA és a Madame Bovaryi egyaránt elítélték mint az új realista iskola termékeit.hogyan kell „tulajdonképpen". tudatosítja Ű mű recepciójának . így feltárhatjuk hogyan láthatta és foghatta fel e műveket egykorú olvasójuk. Valószínű. A korabei hivatalos kritikákban voltak olyan hangok is. felróva nekik. hogy sejtené az erkélyről figyelő szerelmese jelenlétét) férjét igyekszik elcsábítani . Mindkét szerzőnek sikerült . Új megvilágí- tásba helyezték az agyonkoptatott féltékenység-témát azáltal. megvilágítja azadMjnm egykori és mai felfogása közti hermeneutikai különbséget. egyszer s mindenkorra megfogalmazott értelme bármikor hozzáférhető az interpretátor számára. VII. Amikor a szerző és szándéka egyrészt ismeretlen. azaz „keletkezési idejének és szándékának" .a várható erotikus részleteken túlmenő - szenzációs fordulatot adni a hagyományba merevedett háromszög-viszonynak.55 megbotránkoz- tatta ugyanazt a közönséget. amelyik a Fanny megindító történetét a vallomásregény közérthető köntösében kapta.mindkét álláspontot magában foglaló . Charles Bovary nevetséges figurája kap nemes vonásokat. a „személytelen elbeszélés" (impassi- bilité) . diVatmaJmóTasát. A recepciótörteneti módszer57 nélkülözhetetlen a régmúlt irodalmának megértéséhez.5j Az 1857-es közönség . akkor segítségével feltehetjük azokat a kérdéseke t> amelyekre az adott szöveg válaszolt. Ez a megközelítési mód heyesbíti a klasszikus vagy modernizáló müértés többnyire félreismert normáit. mint Gustave Flaubert .ameiy Balzac halála után nem sok jót várt már a regénytől ~54 általunk csak néhány vonással jelzett elvárási horintja azonban csak akkor magyarázza meg a két regény eltérő sikerét. az általa meghódított olvasóközönség szentesítette az j^ejyááscfiadsagJŰL s ezzel Feydeau gyenge oldateíT.a szerencsétlen szemtanú viselkedésével átvállalja a közönségtől az erkölcsi felháborodás gondját. Ha rekonstruálunk egy korábbiMvárási horizontot. féltékeny lesz a férjre.amelyet Barbey d'Aurevilly hasonlata csúfolt ki: ha elbeszélő masinát lehetne angol acélból barkácsolni. s a Fannybo\ elfonnyadt tegnapi siker lett. hogy minden ideált elvetnek. hogy Flaubert formai újítása. vallomás-jellegű lírai kliséit . akkor az is pont úgy működne. ha megvizsgáljuk az alkalmazott elbeszélő formákat is. Flaubert-nél meglepő véget ér a vidéki orvosfeleség házasságtörő kalandsorozata .történetét. s belepusztul a kínzó helyzetbe. amelyben Fanny (anélkül. Amikor aztán a kezdetben csak a műértők^zük köre által befogadott és a regényírás történetének fordulópont- jaként világ£jjkgr_ lett. Feydeau-nál a „harmincéves asszony" fiatal szerelmese.megvetette. s gátlástalanul élvezte a regény tetőpontját képező sikamlós jelenetet.elviselhetetle^ek bélyegezte. teszi a? általónos „karszettemre történő körülményes utalásokat. amikor a forrásokhoz és példaképekhez való viszony csak közvetve ismerhető fel. s ezzel megkérdőjelezi és a metafizikus filológia platonizáló dogmájának bélyegzi azt a látszólag magatoTeffetődő felfogást.cikornyás stílusát. miszerint az irodalmi Mltoisége időtlenül Jelen vaiij objektív.: a regény végén a megcsalt férj. Ez a közönség Feydeau leírásaiban látta megtestesülni divatos eszményképeit és egy hangadó társadalmi réteg meghiúsult vágyait56. amelynek megfelelően egy múltbeli művet me^cUkotJak és befogadtak.

„mit jelent számunkra a hagyomány".ha figyelembe vesszük azoknak a műveknek kisugárzását. és izoláljuk tárgyunkát. hogy kikerüljük saját ítéletünket. s rrrfnden más művefigazságtalanul ítélnemeg.áz előszó bizonysága szerint . Az elbeszélés folyamán aztán az összes felidézett mű és műfaj ironikus elbánásban részesül. hanem visszaesünk az objektivizmusba. Vagy még egy példa a modernkedő normára: Bédier óta joggal vetették szemére a francia eposzkutatásnak. arra viszont törekedhetünk. hogy az önmagát háttérbe szorító interpretátor végül mégis saját esztétikai felfogását teszi meg . . hogy olvasói ismerik írója történetét és a Tríyztáw-regényt. mert képtelen volt elszakadni a Jákob Grimm óta kedvelt tiszta természetpoézis és naiv állatmese romantikájától. hogy egy mü időtlen igazsága közvetlenül és a szövegbe való puszta elmélyedés által fel fog tárulni a mintegy történelmen kívülrelemző számára . mégpedig azért nem. amely szerint „egyszövegetcsak akkor érthetünk meg. Nyilván ebből a horizontváltásból magyarázható a Franciaországon messze túlterjedő közönségsikere a gyorsan híressé vált műnek.63 A történelmi Icérdés önmagában nem állhat meg. akkor nem az apóriát oídjülcTel. hogy a fenti értelemben rekonstruált kérdés egyre jobban elveszti eredeti horizontját71nível a történelmi horizontot a jelen mindinkább körülfonja: „A megértés mindig az ilyen önállónak vélt horizontok összemosódásának folyamata".tanulságos volta ellenére is . a valószerűség s ehhez hasonló jegyek alapján ítéli meg. arra számít. a hősi eposzokat (chansons de geste) és a verses elbeszéléseket (fabliaux). amelyeknek ismeretét a szerző olvasóinál kifejezetten vagy implicite feltételezhétté. vagyis hogy „A múlt perspektívá- jából. fiogy a lehetőJegobjéktí- vabbra formáljuk. a jelen álláspontjából vagy pedig a »századok ítéletéből« állapítsa meg a filológus egy irodalmi_alkotás^értékét?65 A múlt tényleges^mércéje esetleg olyan szigorú. sőt professzorok összegyűjtött véleményei".64 így megoldódnak René Wel leje problémái az irodalmi ítélet apóriáját illetően. „amely valójában kérdésfeltevésének jogosságától függ. Az irodáTmrmuvekről a „századok alkotta ítélet" több. Collingwood tézisét. hogy öntudatlanul Boileau poétikájának kritériumait alkalmazza és a nem klasszikus irodalmat is az egyszerűség. Aki azt hiszi.66 Wellekszerint tehát nincs Tehetőség arra. amelyek felfogását irányítják". amire a szöveg válaszol".megfelelően érteni a szöveget . kritikusok. mint „az olvasók.¥ a követjük más tudósok példáját.amely még a megértésben is a történelem valóságát igyekszik kimutatni .bevallatlanul . és kifejti."60 így bírálja a történelim objektivizmust Hans Georg Gadamer.6I a kérdés-felelet logikájának a történelemre való alkalmazásként írta le. a rész és egész összhangja.68 a műben gyökerező s a történelmi recepció fokozataiban aktualizált 174 . a jelen esztétikai ítélete olyan műveket emelne ki. hiszen saját korukra tett hatásuk már felismerhetetlen.58 A filológiai kutatás sokáig nem ismerte fel a középkori Reineke Fuchs eredendően szatirikus indíttatását s vele az állati lények és az emberi természet közötti analógia ironikus-tanulságos értelmét. mint a szerző kortársai".felülemelkedve elődeinek összes tévedésén és a történelmi recepción az 'figyelmen kívül hagyja a történelmi tudatot magábafoglaló hatástörténeti viszonyrendszert. nézők.pl.„ugyanolyan érvekkel támadható tekintély. 4agadja azokat a „nem önkény e s e t t e m tetszés szerint. hanem mindennek alapját képező előfeltételeket. s így kíváncsiak lesznek „Renart és Ysengrin báró hallatlan háborújára".62 Gadamer továbbfejleszti. ha már megértettük azt a kérdést.normának. amelyek ^ m o d e r n ízlésnek megfelelnek.Á Komán de Renart legrégebbi részeinek szerzője . hanem azzá a kérdéssé alakul. aki Wahrheit und Methode című m u y é l ^ ^ a j i a ^ . s csupán imitálja a tárgyilagosságot. s a múltbeli szöveg értelmét töprengés nélkül modernizálja. amely elsőként helyezkedett szembe az addig uralkodó hősi és udvari költészettel. végűt a hatástörténet . amely felül fog múlni minden addigi olvasmányukat.59 A történelmi objektivizmus nyilván nem óvja meg a filológiai-kritikai módszert attól. hogy alkalmazása csak elszegényíteneegy olyan művét" amely hatástörténete folyamán gazdag jelentéspotenciált fejtett ki.

a történelmi távolság legyőzését maguk vípHréTlTTintegy á l l a n d ó k ö ^ t i t ^ r í r a k k o r ^árgyiasítottjiagyomány perspekűvajaként etí&filrelőlünk azt. A klasszikus müvei szemben is kötelessége a befogadói tudatnak.x2£ax<.Heidegger „íéttörténésé- 175 .tehát Rogy mSTsmeffi fel benne.a humanizmuson --túlmenően. ami „a mindenkori jelennek úgy. vagy választ adhat újonnan feltett kérdésekre. s högy^sajátT^ Ezt a művészetfogalmat alkalmazhatjuk a humanista korszakra."70 Szerintem az "a~Jdasszlldis" meghatározás: klasszikus az. elképzelt recepcióesztétikai alapú irodalomtörténet csaka^dig esik amíg szerzőnk nem akarja a klasszikusok f o r m á t niegtenni mindm jiiúl^ejen közöfti közvetítés prototípusává. elrejti eredetileg negatív "vonásait. s ezek csálCa-töTtérielmi távlatból -^a^fóülCozBéírmegismert dolgok újrafelismerésében - kelthetik azt a látszatot. Ezzel a korszakváltással nem ért azonban véget a művészet megismerésjellegeT5^amiből kiviláglik.inond -valamit^ mintha^eleve nekFszánta volna.és magatartásmodelleket. és ami saját magát értelmezi". nem egyéb. még kevésbé pedig a rá következő modernekre nem.77 Az irodalmat éppen a megismerési folyamatban játszott virtuális jelentőségétől és alkotó funkciójától fosztjuk meg. hogy egy recepcióesztétika általános alapjául szolgáljon. Meghatározása: „A »klasszikus« nem szorul rá a történelmi távolság legyőzésére. amire szövegülTvalaszől . hogy^ mennyire igaz .jelentéspotenciál fokozatos kifejtéséről van itt szó. s arra késztet bennünket. hogy „a szöveg és a jelen között feszülő viszonyt" felismerje. amely nem illeszkedik a platóni sémába: anticipálhatja jövendő tapasztalatok megszerzési módját.Gadamer szerint . de se a megelőző középkorra. Az ellentmondókká nyilván abban keresendő. mert maga a legyőzes" szakadatlanTdftjezésel^^ hagyomány számára alapvető. ha a múlt közvetítését és a jelent akarjuk egyesíteni a klasszika fogalmában. Amikor az Igazság és módszerStn a megértést . a műalkotás olyan ismeretet is közvetíthet. hogy GadaűKL a klas^kus müveknek egy nl yaiLfn£alrn^hoz. amely szerint a megértés „nemcsak reprodukáló. mint az általani másöHík horizontváltásnak nevezett jelenség eredménye. mintha a műalkotásban időtlen igazság fejeződne ki. az ún.7kndik^ amely keletkezésének korán . Az általam felvázolt. . elképzelhet még kipróbálatlan nézet. „remekmű" feltétlenüJjnagátóI értetődő* s ajpeídkepszerű hagyomány visszatekintő horizontjá- b a .ha^azt értjük klasszikuson. ami visszahozza a művet a múlt távolságából. ha a hagyománnyal való találkozásnál a „horizontok egymásbaolvasztását" szigorú önellenőrzés mellett viszi véghez. hanem alkotó " * 74 viszony is.73 és ellentmond annak a hatástörténeti elvnek. amelyeknél a mjmé^s-esztétika az alapjául szolgáló metafizikával együtt („a lényeg megisme- rése'Ő elvesztette kötelező érvényét. hogy az korántsem kötődött a felismerés klasszikus funkciójához. hogy a „garantált" klasszikusokkaf szemben előbb visszanyerjük a „helyes kérdezőhorizontot". azaz a múltból származó műalkotás csak akkor felejtejngkünk^ak akkor khet ^mondaoivalója" s z á m u i ü ^ M ^ ^ ^ kérdést. hogvlceíetkezésekor a klasszikurművTsT^még nem tűnt „kíass2jküsnaT7s5t előbb maga is új látásmódot kínált és új tapasztalatokat vetített előre. önmagát értelmező klasszikus'Fogalma a kérSei^-Téleler (ortenelmi viszonyának szükségszerű felcseréléséhez vezet. sem valamiféle kisugárzáshoz: a művészet hagyománya is előfeltételezi a jelen-múlt dialógust. A^mimézis" fogalmáról van irr szó. A múlt nagy irodalmi alkotásainak hatását nem hasonlíthatjuk sem egy önmagát közvetítő eszményhez.72 A Hegeltől kölcsönzött. amelyet az értelmező ítélet akkor képes feltárni. már nem alkalmas arra. A klasszikusok esetében nem kell megkeresni azt a kérdést. kérdés-feíeiet viszonyon. Amikor a Gadamer-féle klasszikusok . „amnTsaját maga érfendo. amelyet Gadamer a művészet'Sléléséngk önTöIŐgiai magyarázatában „^rafelismeréskénF' értelmez: „A mű^otásból tulajdonképpen az érdekelj bennünket és azt akarfulTmegtudni.

82 Természetesen az „irodalmi evolúció" formalista 176 .újabb forma győzelmekor . és egyben újakat vet fel Hogyan lehetne a t^tón^lmi soi^ndbe visszahelyezni s ismét „eseményként" értelmezni az egyes müveket.kopott műfajként tengeti tovább köznapi létét az irodalomban. Ez olyan folyamat a művek recepciótör- ténetéről az irodalom eseményszerű történetéhez vezető lépésen belül. mint említettük. egy iskola vagy stílusirányzat műveinek sorát. Végül pedig az önmagát evolúciónak tekintő és a fogalom szokásos értelmezésével ellentétes mindenféle irányulást kizáró formalista irodalomtörténetben a mű történelmi és művészi jellege egybeesne: egy irodalmi jelenség „evolúciós" jelentősége és jellege-akárcsak az a kijelentés. egymásnak megfelelő vagy egymást felváltó művek egy olyan folyamat mozzanataiként jelennének meg. szinkronikusan. s így egyre jobban automatizálják. V1IL A recepcióesztéJikűL elmélet nemcsak lehetővé teszi. az irodalmi müvek recepciójának összefüggésében (lásd VIII). E vázlat háromszorosan is figyelembe veszi majd az irodalom történetiségét: diakronikusan.8I Az így kiemelkedő. valamint a különböző műfajokhoz tartozóként . hogy az egyes műveket a megfelelő „irodalmi sorba" helyezzük. A következőkben éppen a folyamatos megértésnek a hagyomány bírálatát és az elfelejtést is szükségképpen magába foglaló alkotó funkciója fogja alkotni felvázolandó recepcióesztétikai irodalomtörténetünk alapjait. vagy . amelyet nem kellene többé célirányosan megkonstruálni. Továbbá: az irodalmi fejlődés saját dinamikája elkerülné a kiválasztási kritériumok dilemmáját: a lényeg itt az irodalmi mű mint az irodalmi sorozatban megjelenő új forma. amelyben a múlt és jelen állandó köl^sönjgtg^ rejlő alkotó mozzanatának79 szükségképpen háttérbe kell szorulnia. amelyek a háttérben várják. legfeljebb az általános történelem egyfajta vázlatával összefogott sorozatokat . hogy a műalkotást a többi kölcsönhatásában észleljük . művészi eszközök és műfajok újrateremtődése. végül az immanens irodalmi fejlődés és a történelem állandó folyamatának viszonyában (lásd X).más szemszögből . ámeíyeket a pozitivista irodalomtörténet mint időrendben determináltakat váltakat elsekélyesített? A formalXsta_iskola elmélete. s lényegtelenné válik ama lesüllyedt formák.vonatkozásba hozná egymással. hogy a fejlődés új mozzanata újra „észlelhetővé" tegye őket. hanem még is követeli. majd .egy adott szerző. amelyben az olvasó és a bíráló passzív befogadása átcsap az író aktív befogadásába és új alkotásba.úgy értelmezi. mint sikres forma eléri az illető irodalmi korszak csúcsát. s ezáltal ismerjük fel . utánozni kezdik. s feltárná a funkciók és formák evolúciós kölcsönhatását. a kortársi irodalom vonatkozási rendszerében s a rendszerek egymásutánjában (lásd IX).amelyben az új mű megoldja az előző által felvetett formális és erkölcsi problémákat. mivel az új formák dialektikus önteremtése révén nem szorulna semmiféle teleológiára. mint bekerülést abba a hagyományozási folyamatba. az „irodalmi fejlődés elvével" akarja a problémát megoldani: az új műalkotás a megelőző vagy egyidejű többi művek környezetében jön létre. amely a hagyományos irodalom- történetet több szempontból is felülmúlná: az abban összefüggéstelenül egymás mellé helyezett.döntő ismertető jegyként tételezi fel az újítás mozzanatát. akkor várhatóan olyan áttekintés jönne létre. hogy az irodalmi mű értelmét és formáját felfogásánaíftörténelmi fejlődésében tekintsük.hez" hasonlóan . önmagukban lezárt. Ha eszerint az egyébként még alig alkalmazott program szerint80 elemeznénk és írnánk le egy irodalmi korszakot.az irodalomfelfogás össze- függéseiben .történelmi helyüket és jelentőségüket.

ellentétében nem lehet kimeríteni. amíg az „irjödali^^ aktualizáTásávg^éTnem éri azt a horizontot. Eg>Mrnű valóságos első befogadása és virtuális jelentései között a távolság .amelyre a történelmi sorban rá következő mű adja meg a választ .utóbbinak magában kell foglalnia a jelenbeli szemlélő. A recepcióesztétikai megalapozás ezzel nemcsak elvesztett irányához segíti vissza az irodalmi evolúciót. A kritika kellőképpen kimutatta már a formalista evolúciós elmélet gyengéit: a puszta ellentétesség vagy az eszétikaij^áció nem elegendő ahhoz. ha a változás egyoldalú törvénnyé tétele korrekcióra is szorul. számú tézisem válaszol: a többiek problematikája szükségessé teszi. a probléma és a megoldás múltbeli horizontja csak továbbközvetített formájában. hogy a formalisták leíró irodalomelméletét a történelmi tapasztalat dimenziója iránt recepcióesztétikailag nyitottá tegyék . hogy megmagyarázza az irodalom növekedését: az irodalmi formák változásának iránya megválaszolatlan marad. hogy egy műalkotás művészi jellegét . és a történelmi felfogást a változások észlelésére korlátozza. új alkotó).egészen a befogadás jelenéig feltételnek teszi meg ahhoz. kritikus.*3 Az utóbbi kérdésre X. amelybe egy új mű első közönségének elvárásai miatt ütközik .amelynek jelentéspoten- ciSTjat a formalizmus egyetlen értékkritériumként az újító jellegre szűkíti le . valamint a múltbeli eseményés a^azt követő befogadás kölcsönhatásában fogja át. hogy minden formális ellentét vagy „különbözőségi minőség"85 közvetíthető legyen. Az irodalmi evolúciónak olyan meghatározása.vagy másként kifejezve: a^as^Hcnállás.lépést a mű és a befogadó (közönség. Eközben megtörténhet. Ezta közvetítő szerepet. Ennek meghatározásához. mivel a régi és az új forma. Az „irodalmi evolúcióként" felfogott irodalomtörté- net az esztétikai befogadás és alkolás történelmi folyamatát . Az a felismerés* hogy a történelmi változások az irodalmon belül is rendszer formájában mennek végbe. hogy csak hosszú recepciós folyamat végén sikerül feltárni. s nem utolsó sorban az automatizálás elmélete ~ olyan eredmény.olyan mértékű lehet. amely a régitől az új formához^vfizeto. az irodalom fejlődése és a társadalom változása közötti kapcsolatot puszta tagadás révén nem szüntethetjük meg. amely azt a régi és az új szüntelen harcaként vagy a formák kanonizálásának és automatizálásának váltakozásaként írja le. a recipiált mű jelenlegi horizontjában ismerhető fel újra. az újítás önmagában még nem egyenlő a művészi jelleggel. Például így készítette elő a talajt Mallarmé és követőinek sötét lírája a már régóta mellőzött és elfelejtett barokk költészet újrafelfedezéséhez s különösen Góngora filológiai újraértelmezésé- 177 . Ez azt jelenti. az irodalom történelmi jellegét leszűkíti változásainak egysíkú aktualitására. ami az első horizontban l^áratfcm és hozzáférHétetlen volL. amennyiben az irodalomtörténész helyét teszi meg a folyamat iránypont- jának (de nem céljának).korántsem lehet első megjelenésének horizontjában mindig és azonnal észlelni.az interpretátornak fel kell használnia a saját tapasztalatát is. hanem bepillantást enged az irodalmi tapasztalatok időbeli mélysé- gébe is. hogy mindaddig nem ismerik" íeTegy mű virtuáljájfilfintőségét. amikor az irodalmi mű aktuális és virtuális jelentése közötti változó távolságra hívja fel a figyelmet. valamint az irodalmi fejlődés funkeionáRzalasának kísérlete. ha a régi és az új forma ellentéte felismerhetővé teszi sajátos közvetítő szerepüket is. Az_irodalmi sor változásai azonban csak akkor állnak össze történelmi egymásutánisággá. amelyet akkor is el kell ismernünk. azaz a hátrahagyott probléma felismeréséhez . amely^a félreismert régi forma megértéséhez megnyitja az utat. „amelyet minden műalkotás felvet és aztán hátrahagy az utána még lehetséges »megoldások« horizontjaként"*4 Egy mű megváltozott struktúrájának és új művészi eszközeinek puszta leírása nem vezet szükségszerűen vissza erre a problémára s vele a történelmi sorban játszott szerepre.elmélete az egyik legjelentősebb kísérlet az irodalomtörténet megújítására. módszertanilag abban a formálisés tartalmi problémában lehet megragadni. azaz az irodalomtörténész történelmi helyzetét is. arról nem i^be^lvejhojgy a ajggi_és^^iy^ibrma puszta.

88 Természetesen azzal még korántsem merítettük ki mindazokat a lehetőségeket. hogy megváltoztathatta a „régi" iránti látásmódot s vele együtt az irodalmi múlt előírásait. ha az irodalom diakronikus elemzését adáTg^a. ha egy új befogadókészség visszahozza a jelenbe. s gyakran homályban hagyja azt a tényt.azért „úgynevezettek". milyen mértékig érzékelhető ez az újdonság már a megJelénésTörténelmi pillanatában. az egyidejűleg keletkezett J művek heterogén sokszínűségét ^^ertlőségir'elferiTéTes'és hierarchikus struktúrákra tagoljuk. hogy megvilágítsuk. milyen dimenzióba vezet az irodalom diakronikus szemlélete. milyen távolságot. hogy minden egy időben történő dolog egyformán magán viseli a pillanat jelentőségét. hogyan teszi hozzáférhetővé egy új irodalmi forma az elfelejtett műalkotásokat: ide tartoznak az úgynevezett „reneszán- szok" is . amelyeloie^aJbnnalisU iskola kizárólagos jelentő- séget UiI^donüotC Az^úp^egyben röne«e//m^k^tegóiia^is^Jesz.mozzanatok teszik ténylegesen újjá ^^jrodalmiJelenséget. átcsoportosítás és elHegenli^tényezőivel. hogy történelmileg Icifejezzék az irodalmi struktúraváltozás korszakképző mozzanatait. annak is lehetségesnek kell lennie.amely még mindig nem tud szabadulni Hegel „objektív szellem"-fogalmának bűvköréből . hogy az irodalmi hagyomány nem hagyományozhatja önmagát.87 Más összefüggésben már tárgyaltuk. Ez a történelemfelfogás . s vajon a teljes aktualizálás mozzanata olyan erőteljes hatású volt-e. Elsődleges célunk az volt. amely már nem hajlandó összetévesztenr "az irodalmi „tények" sorát az irodalommal mint történelmi jelenséggel/" "**""" IX. utat vagy kerülőt követelt meg tartalmi megértése.szerinte feltételezi. hogy a megváltozott esztétikai magatartás szándékosan fördul a múlthoz. hogy az irodalmi evolúció egy új mozzanata el felejtett müvékre ^\áratlan\íl fényt. WérHé^T^jrgy^^: továhh3 hogy milyen töiténdmi. hogy mindennek fényében milyen viszonyba kerül a poétikai elmélet és az alkotó esztétikai gyakorlat. // és így feltárjuk egy történelimyilTqnat lrödalmának~m^katárdzÓ^elentőségtTvöfUSfközási rendszerét ITbbŐl ki lehetne JejTészteni egy űj írőddlomrőrTéhet ábrázolási elvét.hez és így „újjászületéséhez". vagy pedig úgy. A diakronikus és szinkronikus elemzés megkülönböztetésével és módszertani összekapcsolásával a nyelvtudományban elért eredmények arra késztetnek hogy az irodalomtörténetben is megtörjük a diakronikus szemtüetmod eddígr egyeduralmát Mivel a^ recepe in történeti perspektíva minden esztétikai szemléletváltozáskor junkctonálisösszefiggésehre bukkan az új müvek megértése ésH régiek Jelentése közöít. hogy a fejlődés adott mozzanatábóíszxrútföhihXS keresztmetszeterfögpurik. Soroüiatoánkmég a példákat arra. amely az egyetemes történelem kutatójának felfogása 178 . s olyasmit is megláttat bennük. s ezzel elhomályosítja az egyidejű doIgoirtényszerO nem^gyidejtíségét.** Az. Nem meríthető ki az i ^ í t ^ meglepetés^ felülmúlás. „előbbi-utóbbi" metszeteket. ha úgy vennénk ki a diakronikus. tehát az irodalmi mű csak akkor térhet vissza.„új" tehát nem esztétikai kategória. hogy az élet minden eseményét mint a kronologikus idő homogén közegében létező egységes és minden történelmi pillanatban összefüggő folyamatot jelenítse meg. amelyek az esztétikai felfogás történelmi változásai során az alkotás és a recepció egymásbakapcsolódását jellemzik. Ez történhet úgy. amit korábban nem is kerestek.90 Egy adott történdmr pillanat eseményeinek sokszínűsége ugyanis. merna szó Jélentéseraz őriálló visszatérés látszatát kelti. A diakronikus szemléletmód történetírásbeli elsőbbségét alighanem Siegfried Kracauer kérdőjelezte meg a leghatásosabban: Time and History című tanulmánya19 kétségbe vonja az egyetemes történelem (General History) igényét arra.

mint a saját korukból különböző pillanatokban kibukkanó események összessége. konvencionális darabjaival. mint az a morfológiai fikció. hanem éppen rámutatnak arra a szükségszerűségre és lehetőségre. Ennek folyamán . A kizárólagosan diakronikus szemléletmód bármilyen meggyőzően megmagyarázhatja is pl. szimbólumok. stílusok és retorikai figurák szövedékével.széthullik a nem egyidejű dolgok heterogén sokaságára . hogy az egyetemes történelem egysége csak visszatekintve. Az irodalom történetisége éppen a diakrónia és a szinkrónia metszéspontjain válik láthatóvá. metaforák tartoznak. Mivel minden szü^ronikus rendszernek^ elválaszthatatlan szerkezeti elemként kell tartalmaznia saját múltját éTsaját jövojétT^gy^idoU történelmi időpont irodalmi termésének szinkronikuTlnetszet^szükségs^fuen implikálja a diakróniában őt megelőző és utána következő metszeteket. ha a hatástörténetileg jelentős műveket szembeállítja a műfaj elfelejtett. amelyek mindegyikét saját különös történelmük (Special History) törvényszerűségei határozzák meg91 . jelentésalkotó horizontjában egységként jelenik meg a kortárs közönség számára.gazdaság- vagy politikatörténet stb. ha áttöri a morfológiai kánon korlátait.az irodalmi elvárások. a jog. mint koruk előtt járók vagy mint elkésettek találtak befogadásra. amelyre vonatkoz- tatva az akkor keletkezett irodalmi művek a nem egyidejűség diakronikus vonatkozásaiban mint aktuálisak vagy nem aktuálisak. időben körülhatárolt területek kiemelkednek az egyhangú időfolyamból. ugyanis az irodalom szintén rendelkezik egyfajta. netán örökéletűek. hogy az összes egyidejű jelenségnTfeélyegét rányomó pillanat kronológiai fikciója éppoly kevéssé felel meg az irodalom történetiségének. mint divatosak vagy diavatjamúltak. a műfajtörténeti változásokat az újítás és automatizálás.recepcióesztétikai szempontból . vajon ténylegesen megvonja-e az egyetemes történelemtől . viszonylag állandó vonatkozásokat tartalmazó grammatikával vagy szintaxissal: a hagyományos és nem kanonizált műfajok. a probléma és a problémamegoldás immanens logikája szerint. a történetírók egységteremtő szemlélet. következésképpen egy meghatározott történelmi pillanat irodaíittrhorizontjában meg kellene ragadnunk azt a szinkronikus rendszert. archetípusok. amelyekkel a változékonyabb szemantika áll szemben: ide az irodalmi témák. vajon ez a megállapítás eleve feltételezi-e a történelem közvetlen inkonzisztenciáját s azáltal azt is. Ezért 179 . amelyet Kracauer a kronologikus és morfológiai időfolyamok pluralizmusából kiindulva a történelmi általános és különös alapvető ellentétévé épített ki.közvetlenül megmutatkozik ez a különböző művészettörténetek". amely szerint a homogén irodalmi sorban egymás után következő jelenségek mindegyike csak belső törvényszerűségeknek engedelmeskedik.és ábrázolásmódja révén jön létre.filozófiai szempontú . s ha nem hagyja figyelmen kívül az irodalmi környezethez való viszonyukat sem: ahogyan más műfajok alkotásai mellett érvényre jutottak.produkcióesztétikai szempontból . hogy szinkronikus keresztmetszetekkel tárfuk feT'az irodataijjdenségek történejmi dimenziojaT Nézeteiből ugyanis az következik.szerint egy egységes tartalom kifejeződése. továbbá azzal sem.azaz a műfajok „időbeni körülhatároltságának" különböző mozzanatai által meghatározott művekre (mint ahogy a látszólag jelen idejű csillagos ég is asztronómiailag a legkülönbözőbb korú fénypontokra válik szét) akkor az irodalmi jelenségek tarka egyvelege .létjogosultságát a „történelmi ésszerűségiben való radikális kételkedés.. csak akkor juthat el a tulajdonképpeni történelmi dimenzióhoz. amely saját jelenének alkotásaiként észleli és kapcsolja egymással össze ezeket a műveket. amelyeket a rendszer függvényeiként lokalizálhatunk. valójában nagyon különböző időgőrbék sokasága. Ezért minden történelmi korszak úgy képzelhető el. kifejezésmódok.akárcsak a nyelvtörténetben .94 Ha ugyanis az akkor keletkezett irodalom . találkozási pontjainál: „Az egyes. Az irodalomra vonatkozólag mindenesetre elmondhatjuk. emlékek és feltételezések közös.állandó és változó tényezők különböztethetők meg."92 Most nem foglalkozunk azzal a kérdéssel. hogy Kracauer nézetei az „egyidejű és nem egyidejű dolgok egymásmelletti- ségéről"93 korántsem vezetik apóriához a történelmi megismerést.

más szóval az ^események következménye". X. hogy ilyen rendszerek történelmi egymásutánjában. Az irodalomtörténet csak akkor állhat feladata magaslatán. sem az összes létező szöveg történetileg már megfogalmazhatatlan mélységeiben nem merül el. századi „realizmus"- korszakhoz kötött stílusfogalmát par excellence irodalmi kategóriává tegye. ha nemcsak szinkronikusan és diakronikusan. ha mi.). $mely mint. Elvileg lehetséges lenne. valamint mindaz. és így visszahat társadalmi magatartására is. akkor majd felismerhetővé válnak az irodalmi formák és tartalmak változásai mögött meghúzódó átalakulások a világértés irodalmi rendszerében. hogy a mindenkori irodalom képet ad . és kiolvasható a további kereszmetszetek elemzéséből is. „különöst^ az „egyetemes " történelemmel összeköti^ Ez a viszony nem merül ki abban. ami a jelen perspektívájából nézve megteremti az irodalom múltja és jelene közötti összefüggést. Ezt a történelmi megfogalmazást azonban nem a statisztika emeli ki. az irodalom társadalmi funkciója és annak' eieve adott lehetőségei csak ott derülnek ki.. De még a jelenleg divatos strukturalizmus is . hanem egyedül és kizárólag a hatástörténet. Az irodalom történelmi dimenzióját.tipizált. amelyek az „irodalmi evolúció" történelemalkotó mozzanataiban és korszakhatáraiban kifejeződő folyamat jellegét megfogalmazzák. rendszereinek egymásutánjában ábrázolja az irodalmi produkciót. azért kényszerült aztán rá. a keresztény teológia és filozófia korszakváltásának és méginkább rangsor-kérdéseinek példájával magyarázott és a kérdés és a felelet történelmi logikájával indokolt: a „világmagyarázat olyan formális rendszeréről van szó (. hogy az irodalom egy megadott valóság ábrázolása. mert lemérhető a szinkronikus irodalmi rendszer állományának változásán. a tradicionalizmusban és a pozitivizmusban egyaránt elsikkadt eseményszerű folyamatosságát csak úgy nyerhetjük vissza. Az irodalom és a társadalom funkcionális összefüggését a hagyományos irodalomszocio- lógia többnyire egy olyan módszer szűk keretei között mutatja meg. amelyek megfoghatóvá teszik az esztétikai felfogás folyamatában bekövetkező horizontváltást. irodalomtörténészek megtaláljuk azokat a metszéspontokat és kiemeljük azokat a műveket.„ életgyakorlata" által meghatározott . amely csak látszólag cserélte fel az imitatio naturae klasszikus elvét azzal a meghatározással. szatirikus vagy utópisztikus képet . amelyet a filozófiatörténet számára posztulált. a diakrónia és a szinkrónia tetszőleges metszéspontjainak sorozatával ábrázoljuk az irodalmat. amely sem a remekművek hagyományos vonulatát nem követi.96 Ha majd az alkotás és befogadás folyamatjellegű viszonyának funkcionális magyarázata megsemmisíti az önmagát tovább folytató irodalmi hagyományról alkotott szubsztancialista elképzeléseket. s nem is az irodalomtörténész önkénye.amely gyakran kétes joggal hivatkozik Northrop Frye archetipikus 180 . ^befolyásolja világfelfogását.elvárási horizontjába. Még soha ki nem próbált módon. idealizált. a szinkronikus szemléletmód segítségével Judná kiválasztani ez az irodalom- történet.a társadalmi létről. mely művek elég jelentősek a figyelemre: az „irodalmi evolúció" történelmi folya- matában bekövetkezett horizontváltozást nem szükséges végigkövetni az összes diakronikus tény és leszármazási láncolat szövedékén. hogy a XIX. ahol az irodalmi élmény behatol olvasójának . Mindezekből a premisszákból kidolgozható lenne egy olyan irodalomtörténet ábrázolási elve. hanem abban a sajátos viszonyban is.. amelyek a radikális korszakváltások között á történelem folyamatjellegét megadják". amelynek szerkezetében elhelyezhetők mindazok az átalakulások.kísérelhetjük meg egy irodalomtörténeti analógia létrehozását Hans Biumenberg rendszer- elképzeléséhez.

kritikájára vagy Claude Lévi-Strauss strukturális antropológiájára .Popper hasonlatával -"nem kell előbbi akadályba ütköznie ahhoz. hogyan „hat^részaaz irodalom a társadalomról alkotott elképzelésre.nemcsak művészetjellegének köszönheti az irodalom. amellyel áz ^rödaíorfíhak a tapasztalatszerzés általános folyamatában játszott specifikus szerepét igyekszem meghatározni. hogy feltételezi „az elvárások horizontját". hanem a meg r^m valósítöít lehetőségeket is anticipálja.101 Popper szerint a tudomány haladása abban -hasonlítáltudomány előtti tapasztalatszerzéshez.s az elvárási horizont ad jelentőséget a megfigyelésekneks emeli őket valóban a megfigyelés rangéira".102 A tudomány és az é 1 eUapaszt^T^sz^ára^g^a^ánt a ^igegjifeujL-dyárásILa.legdöntfíbbumozz^nat a továbbhaladás irányába: „hasonlít a vak ember élményéhez. Az olvasó ugyanis azáltal van előnyösebb. hogy a társadalmi lét bizonyos törvényszerűségeit elsőként tárta fel.100 Továbbá: ez a fogalom áll a-középpontjában Kari Popper Természeti törvények és elméletirendszerek című módszertani tanulmányának is.nem kutatja.akárcsak korábban a marxista vagy a fennalista . Az emberi tapasztalás alkotó jellegű irányítását . Az olvasásból nyert tapasztalat segítségévéi megszabadul élettapasztalatának másoktól átvett formáitól. Nyilvánvaló. Popper a megfigyelés problémáját úgy fejti ki. hogy minden hipotézis és minden megfigyelés egyaránt eleve feféfelez bizonyos elvárásokat. A strukturalista irodalomtudomány . a társadalmi magatartás korlátozott mozgásterét új kívánságoké^ bővíti. majd kifejtette. Ezekkel a szavakkal fogalmazta meg Gerhard Hess A társadalom képe a francia irodalomban (1964) című előadásában az irodalomtörténet és a szociológia összekapcsolásának megoldatlan kérdését. amely egyben a saját előfeltétele is". miközben a strukturalista nyelv. aki. és ezzel megnyitja az utat új. s emiatt összehasonlításul szolgálhat ahhoz a kísérlethez. az irodalom elvárási horizontja abban tér el a történelmi éíetgvakorlattóL hogy nem csupán a megszerzett tapasztal atökatőrzí meg.amikor egy új forma segítségével áttöreti velünk a mindennapi észlelés automatizmusát . irodalmi mítoszba bújtatott antropológiai tényezőként értelmezi . előítéleteitől és kényszerhelyzeteitől.98 A hagyományos ábrázolási esztétika kereteit meghaladja az a feladat. beleütközvén egy akadályba. amelyben a szerző a tudomány előtti élettapasztalatokban keresi a tudományos elméletalkotás gyökereit. Feltételezésünk hamisságának bebizonyosodásával tényleges kapcsolatba kerülünk a »valósággal«. a táisadalomalkotó funkciója megy veszendőbe. jövőbeli tapas?talatokhoz. amiben a valóság részesít bennünket"103 Ez a modell még nem képes ugyan a tudományos elméletalkotás folyamatának kielégítő magyarázatára. A művészet új formáját nemcsak „más műalkotásokhoz viszonyítva és a velük való 181 . tévedéseink cáfolata olyan pozitív élmény. s rákényszerül á dolgok újfajta észlelésére. Az imHalnrntflrtiWfj. „mégpedig éppen azokat^ amelyek az elvárási horizontot alkotják .és irodalomtudomány felfedezéseit archaikus. másrészt az irodaimat mint az előbbiek mitikus és szimbolikus kifejezését tekinti.104 de alátámasztja „a_nggatív^lmény produktív] jelentőségét" az élettapasztalatok szerzésében^105 s foként: jobban megvilágítja az irodalomnak a társadalmi létben betöltött sajátos funkcióját.^zodpl^ff'" kutatás közötti szakadékot segít áthidalni az a tény.foglya maradt ennek az alapjában véve klasszicista ábrázolási esztétikának s vele a „tükrözés" és „tipizálás" sémáinak. s egyben elhatárolni a társadalmi magatartás egyéb formáitól. hely^tbgn^nml á (fc@elezett) nem oIvasoT^ogy . hogy ezzel az irodalom elsődlegesen társadalmi szerepe. milyen mértékben állíthatja magáról a legújabb kori francia irodalom. hogy az irodalomtörténeti interpretációba általam bevezetett elvárási horizonf9 Kari Mannheim óta szerepet játszik a szociológia axiomatiká- jában. tudomást szerez annak létéről.amit gyakran csak a szövegek nyilvánvaló allegorizálásával tud elérni 97 egyrészt egy ősi társadalmi természet struktúráira szűkíti le a történelmi létet. hogy új tapasztalatot nyerjen a valóságról. hogy recepcióesztéikai szempontból megvilágítsa az irodalom társadalomalkotó funkcióját.

s felháBorodott a „házasságiörés dicsőítésén". ilyen sötét a szeme. Olyan tündérvilágba lép. A perben világosan kiderült. a formaljsta tanok egyik alapelve105 csak a kíass2kus"esztétika előítélete ellen fordulva ígaz. művészileg elavulLfarmáLfelváltsa": azzal is hozzásegíthet a dolgok újfajta észleléséhez.a védő azonban még nem tudta megnevezni az adott korban tudatosan még számon nem tartott művészi eszközt. gátéit beszédé Ennek hatását legjobban egy olyan leírásrészlettel érzékeltethetjük. sose látszott még ilyen mélynek. Sose volt még ilyen tág. mivel társadalmi hatásának horizontjába ezekben a formákban lép be. a személytelen (vagy részvétlen) elbeszélésmód vöTt7 valamint a Flaubert által virtuóz módon es perspektivikus szempöntbolkövefk^^s^n aíkalmazott művészi eszkez^a^ún. Végre hát ő is megismeri a szerelem gyönyörűségeit. Viktor Sklovszkij e híres mondása. milyen megdöbbentő hatásra képes Flaubert elbeszélésmódjának formai újítása: a személytelen forma nem csak arra kényszerítette az olvasót. amely az „elkoptatott történet" szokatlan felfogására kényszfiritettg_Jláűbert olvasóit. érzéseinek megvilágításával"109 hangzik el az ítélet. hogy a „régi. s így az olvasónak kell eld^^ni^y^önigaz kijelentésnek fogadja-e el a mondatot. s bámulva nézte az arcát." Az államügyész úgy fogta fel az utolsó mondatokat. s azt íija le. mámor és eksztázis minden. hogy az elsőként az irodalomban megjelenő tapasztalati tartalmakat mintegy előrevetíti. mintha csak egy második serdülőkorra ébredt volna. Az új forma azonbannemcsak azért jelenik meg. más szóval hogyan juthat egy morális kérdésjaz elképzelhető legnagyobb társadalmi hqtáshoz?^! mín7te7t hatásösaiTpéldázza a Madame Bovary perének esete. amint ezt Flaubert védője azonnal kimutatta: az inkriminált mondatok^ ugyanis nem az elbeszélő objektív megállapításai.108 Az ügyész azonban tévedett. amelyét még magánál a ballépésnél is veszélyesebbnek és erkölcstelenebbnek tartott. hogy áz ábrázolt személyjöbbnyire belső monológját a szerző nem látja el se a direkt^ se függő beszéd jegyeivel.s úgy élvezte a gondolatát. hogy benne alakot öltsön az adott tartalom. ahol csupa szenvedély. akit a szerző éppen ezekkel a regényekből kölcsönzött érzésekkel jetiémez. Egyre csak azt suttogta: »Szeretőm van! Szeretőm« . amelyet a mü 1857-es Revue de Paris- beli közlése után Flaubert ellen indítottak. és teljesen átszellemült. A mOvészi" e s ^ ^ abban_álí.észlelje.hogy U.asszociációkban észleljük". Emma Bovary^tetf^valójában „létének egyszerű feTmutatasával. Az idézett rész Emma első „félrelépése" után következik a regényben. milyennek látja magát a tükörben házasságtörése után az asszony: „De meglátta magát a tükörben. Miként lehetnek morális következményei is egy új esztétikai formának. hogy a dolgokat másként . utóbbin az erkölcsi reflexióra való felszólítás- ként.a kor megnevezése szerint „fényképszerű pontossággal" .107 Az újbirodalmi mű befbgadásóra és rnegttélésére a többi műfaj megléte és a mindennapi élettapaszfalat egyaránt hatással van: az etikára ható társadalmi funkcióját recépcróesztétikaí szempontbóT egyaránt felfoghatjuk vagy a kérdés-és-felelet vagy a probléma-és-megoldás modalitásaiként. aki szerint Emma kiábrándulása már a második napon elkezdődik: „Az erkölcsi megoldás benne rejtőzik a könyv minden sorában"110 . ameÍy szerint a szépség „a forma és a tartalom harmóniájas így az új formának csak az a másodlagos szerep jut. amelyeknek hitelt adhatna az olvasó. Ez a modern stíluselemzésből származó eredmény pontosan megegyezik Sénard védőügyvéd ellenérvével. hanem egyben szorongatóan bizonytalanná is tette ítéletét. minha azok az író ítéletét is tükröző objektív szavak lennének. amelyről már-már lemondott. Egész lénye valami megfoghatatlan fényben fürdött. a leírás az ábrázolt 182 . Az^új irodahm^forma. azt a lázas boldogságot. amelyetT*InarTáIÍamfőügyész a lehető legerkölcstelenebbnek ítélt vádbeszédében. Mivel az új művészi eszköz szakított a regény egyik régi hagyományával . hanem_annak a szereplőnek szubjekív véleménye. vagy^ pedig az adöttszereplőt jellemző véler^nyként. az irodalom és az olvasó kapcsolata egyaránt megvalósulhat az érzékelés és az etika területén: előbbin az esztétikai észlelésre.

milyen jellegű világfelfogásra és emberi kapcsolatokra irányulnak az irodalom által adott-válaszok. akiknek megjelenítését az író feladatának tekinti.is elfogadott erkölcsi ítéletet mond ki .115 Arra is képes az irodalmi mű . A re&éjjfflegújabbjhrmájaf a sokat vitatott nouyeau román például . amely a új látásmódjávarjnegingatta korábbL magától értetődőnek tűnő erkölcsi ítéletüket. jó erkölcsök nem elegendők többé az eset megítéléséhez?113 Ezek a nyitott.személyrőlmindig egyértelmű. hogy a regényben nincs egyéb. s a művészet közegében új.előtte. mint „egy vidéki asszony házasságtörésének története".rtctikni forma révén egy irodalmi mfi arra. hogy már Bertold Brecht előtt is hirdették . Annyiban következetes volt a bíróság a FTáübéitoTcőztabösszúsággal kapcsolatban . „tekintve. de elítélte az általa állítólag képviselt irodalmi irányzatot.Edgár Wing megfogalmazásában . Ha mégis találnának benne egyetlen tisztességes személyt is vagy egyetlen olyan elvet. s amely a szellemet és a szemet hasonlóképpen sértő további művek létrehozásával a közszellem és a jó erkölcs állandó megbotránkoztatását eredményezi". se helyszínrajz ürügyén nem szabad idézni olyan személyek kicsapongó tetteit.az irodalom és az elismert erkölcsi normák konkurrens viszonyát. hogy hozzá beszéEelT^éneí^^ avatotthamadikként kénytelen egy még jelentés^ n^IHIT y ^ l á ^ a l szembenézve megtalálni azokat a kérdésekét.olyan paradox helyzetet képviselő modern müvészTformaként mutatkozik be. . és ha semmiféle erkölcsi elvre nem hivatkozik a szerzoTlöhelynek nevében az asszonyt elítélhetné. bennük nyilatkozik meg az új művészi forma nem is sejtett hatása. amire aj^üj^ilag^yagyjállamüag elismert erkölcs addig ajósjnaradtT További példák helyett csakarra szeretnénk itt emlékeztetni. amelynél „a megoldás eleve adott.114 így képes e szokatlan r. hogy áttörjön olvasói elvárásain. akkor nemcsak ja „házastársi hűség elve" válik kérdésessé. "amelyek majd feltárják. 183 . aki elítélhetné.nos. ezérLxadikálisan és új módonj^thcttejfel az élettapasztalat olyan kérdéseit. ha a társadalom addig érvényes normái: a közvélemény. akkor tévedtem. amelynek nevében a házasságtörés megbélyegezhető lenne .a felvilágosodás korában . ahol a világi törvények hatalma véget ér". a valójában még számon sem tartott művészi eszközt. amint ezt többek között Friedrich Schiller is vallotta a polgári színjáték feladatával kapcsolatban: „Ott kezdődik a színpad törvénye.. személy- telen stílusa nem adott módot a regény szerzőjének erkölcstelenség miatti elítélésére hogy felmentette az írót. hogy se jellemrajz. „homályos" valósággal szembesítse olvasóját. amelyek a per folyamán egészen háttérbe szorították a vád első pontját. nincs a könyvben egyetlen szereplő sem. azáTfiíőIagos romlottságot. a mai modernség hogy megfordítsa a kérdés és felelet viszonyát. amelyet az a meglevő elvárási horizonttal már nem képes feldolgozni. A védőügyvéd ellentáma- dásba indult. Nem. illetve implicit kérdések egyáltalán nem az államügyész esztétikai hozzá nem értéséről és moralizálgató nyárspolgárságáról tanúskodnak. és a társadalom ellen irányította azt a vádpontot. mondásait és gesztusait. amely tagadja a ^ szépet és a jót.feltette ugyanis a kérdést. és ai problémát kell megkeresni afiHőzThög^^ mint olyat megérttessükV 1 ^ Az olvasáJfa már nem érezheti.hogy ti. közszellem. vallásos érzés."112 MárpedigJha a regénybenjábrázolt figurák egyike_sem törhet pálcát Emma Bovary felett. hogy továbbá szellemi termékek és képzőművészeti alkotások esetében az ilyen megjelenítés egyfajta realizmust eredményez. és ismét nyitotTkérdéssé változtatta a közerkölcs egyik eldöntöttnek számító jelfogását. nem állna- e közelebb az igazsághoz egy ilyen alcím: „A vidéki nevelés túlságosan is gyakori formájának története?"111 Ezzel persze még nincs megválaszolva az ügyész vádbeszédének csúcspontját alkotó kérdés: „A könyv melyik szereplője ítélhetné d ezt áz asszonyt? Következtetésem szerint egyik sem. hanem vele együtt az uralkodó „közvélemény" és az alapjátTcéj>ező „vallásos érzület" isTMilyen íórüm élé lehet még citálni a Madame Bovaryt. ésjehegyeliekik a kérdést.példa rá a legújabb irodalomtörténeti korszak.

Stuttgart/Berlin/Köln/Mainz. ha az irod^mtörtéilgL nem . Berlin. 5 Első kiadása 1837-ben. hogy ott keresendő . 1965. hogy a feladat kedvéért leszámoljon eddigi történelmi- etlen nézeteivel. in: Schillers Sőmtliche Werke.. Frankfurt. pp. Ha megéri az irodalomtörténésznek. in: Literatur oder Geschichte." 3 GEORG GOTTFRIED GERVINUS: Schriften zur Literatur [Irodalmi írások].. 307-318. 1966. I. pp. pp. p. egy 1833-as recenzióban az újonnan megjelent irodalomtörténetekről): „E könyvek mindenféle érdemekkel bírnak. p.. Berlin. I. XIII. 1959. 1 7 3 .Az irodalomtörténet kérdésével fogalkozó újabb munkák közül a következők ismertek előttem (ezután csak az évszám megadásával idézve): R. s más szempontból ugyancsak az irodalomtudománynak a történelemhez való visszatérését jósolta.az irodalomtörténetet. 47. (Fordította: Bernáth Csilla) JEGYZETEK 1 Bírálatomban M. amelyekben az irodalmi iriövek uralkodó erkölcsi tabukat döntötték meg vagy a gyaloríati lét erkölcsi kazuisztikájára kínáltak olvasóiknak új megoldást s ezeket az összes olvasó ítélete révén a társadalom is elfogadta. in: Angelus Novus. E. H. in: Grundbegrijfe der Literaturkritik. in: Sehen und Wirklichkeit bei Dante. in: Dante-Jahrbuch 38.vagy már megint ..vagy civilizációtörténetek vagy kritikai esszégyűjtemények. in: Studien und Aufsátze.szerep. in: Archiv Jur das Studium der neueren Sprachen 200. in: Schriften. kronológiai sorrendben rendezik az írókat akár a könyveket mások. JAKOBSON: Über den Realismus in derKunst [A realizmusról a művészetben! (1921). Az irodalom és a történelem közötti .szakadék akkor l^sz 'áthidalható. pp. m. WELLEK-A. 241-264. s akárhogy is legyen. BENJÁMIN: Literaturgeschichte und Literaturwissenscha/t [Irodalomtörténet és irodalomtudomány] (1931). Az azonban nem tekinthető történetnek. in: Études dédiées auquatriéme Congrésde linguistes. p. vallási és társadalmi kötöttségeiből. 1957. WELLEK: 1936. 1-17. 184 . R. KRAUSS: LiteraturgeschichtealsgeschichtlicherAuftrag [Irodalomtörténet mint történelmi küldetés] (1950). LEÓ: Das Problem der Literaturgeschichte [Az irodalomtörténet problémája] (1939). 1966. in: Neue Deutsche Hefte 5. WEHRLI gondolatmenetét követem. in: Texíe der russischen Formaiisten.azaz az esztétikai és a történelmi megi smer ésJózott i . (1958). Das Problem der Literaturgeschichte [Az irodalomtörténet problémája]. febr.. HASS: Literatur und Geschichte [Irodalom és történelem]. Grundzüge der Historik [A történetírás módszerének alapvonalai]. Az egyik típus nem a művészet története.. STOROST. Frankfurt/Main 1969." 4 Was heifit und zu welchem Ende studiert man Universalgeschichte? [Mi az általános történelem és mi célból tanulmányozzuk?]. Kronológiailag követik a különböző költészeti műfajokat. 1969. F. W. m. milyen célból és milyen jogon tanulmányozzuk még mindig . amely a többi művészetekkel és társadalmi hatalmakkal versengve azért küzdő irodalom sajátja. in: Festschrifi J. BARTHES: Histoire ou littérature [Irodalom vagy történelem] (1960). R. (Berlin. csak történelmiekkel alig. Trier. aki legutóbb az irodalomtörténet értelméről és értelmetlenségéről írt {Sinn und Unsinn der Literaturgeschichte. 2 Mindenekelőtt R. TRUNZ: Literaturwissenscha/t als Auslegung und als Geschichte der Dichtung [Irodalomtudomány mint a költészet értelmezése és története].„£hol utóbbi nem elégszik meg a csupán ábrázoló funkcióval. 19-72. 26-i számának irodalmi mellékletében). p.1 7 5 és uő: in: R. München. ezután jellemzik a költőket és müveiket. 1936. akkor ezzel azt a kérdést is megválaszolja. 3. még történet-váznak ís alig. hanem felfedezi azt a tulajdonképpeni társadalom- képző funkciót az „Irodalmi evolúció" menetében. 1962. pp. . 6 Schriften. a Neue Zürcher Zeitung 1967. k. J. U. Travauxdu Cercle linguistiqc de Prague. (1964). J. pp. E. 1954. hogy kiszabadítsa az embert természeti. I. uő: Der Begrijf der Evolution in der Lieraturgeschichte [A fejlődés fogalma az irodalomtörténetben].. pp.. a másik nem története a művészetnek.a társadalmi létben az irodalom által játszott sajátos.eR£szik meg az egyeteme^ történelem elismétlésével a művekkel kapcsolatban. 49-103.. WELLEK: The Theory ofLiterary History [Az irodalomtörténet elmélete]. 450-456. Mindebből következik. akkor ezzel egy még alig feltárt kutatási terület kínálkozik az irodalomtörténész számára. 173-191. W. 229: „A legmérvadóbb irodalomtörténetek . Ha megkeressük azokat az irodalomtörténeti mozzanatokat. STRIEDTER kiadása. SENGLE. 4. Meisenheim. (1960). Aufgaben der heutigen Literaturgeschichtsschreibung[A mai irodalomtörténet-írás feladatai]. SSkularausgabe. pp. Frankfurt. 373-391. WARREN: Theorie der Literatur [Az irodalom elmélete].

" 24 Vö. E.. előbb verjen ki minden olyat a fejéből. az emberi jogviszonyok haladásaként fogta fel." 22 Az irodalomtörténet és az irodalmi kritika elválására jellemző G. amit a történelem későbbi menetéről tud (Fustel de Coulanges) .mivel csak a legkésőbbi időkben várható egy világtörténet az utóbbi terv szerint. KRAÜSS 1950. vö. GlEL. időlegesen fel lehet függeszteni .. 497. p. „Költészetünk túl van fénykorán. 404. p. 123. in: Revue générale belge. ill. 602. Bem.A történetírónak. hogy tehát minden nemzedék tökéletesen felülmúlj a az előzőt. H. Lásd még tőle: Eloge de la lecture [Az olvasás dicsérete]. k. p. pp. p.. ahol új anyagba új szellemet önthetnek. Marquand kimutatta . VIÍ. R. az időtlenség. BENJÁMIN. p. amelyben a teleológiai elvet. hogy a világtörténelem menetében a világ rendjének problémáját megtaláljuk és megoldjuk. 17 „Ha azt akarjuk feltételezni (." (uo. p.) . in: Schriften I. WELLEK. a beleérzés..p. amely nem képes számot vetni sajáttörténelmi álláspontjának előfeltételei vei és előítéleteivel. Stuttgart. az esztétikai kritika és a történelmi felismerés összekapcsolásával kutatott (részben a Questionsde la littérature-ben. miközben azokat emeli ki a tények közül. p. 14 Gcschichte der poetischcn Nationalliteratur der Deutschen [A német nemzeti költészet története] IV. 57. s ha nem akarjuk. A .. hogy a néinet élet megálljon. 19 Annak az elvnek. FLITNER és K. Guiette sajátos módszerével.Grundzüge einer philosophischen Hermeneutik [Igazság és módszer . k. mennyire kötődik ez a tudományos eszménykép a George- kör gondolkodásmódjához.aki az egészet sohase érheti el. 187: „A »tőrténeti iskola« is tudta. W. mivel az egyes csak az egészből kiindulva határozhatja meg saját külön jelentőségét. az így megtalált úton aztán visszafordul. 11 Grundzüge der Historik § 26. Strafiburg 1906 J . az igazságtalanság lenne Istentől. s mivel minden létezés titka az egyéniség. minden lényt az egész részeként kell ábrázolnia." 15 A Geschichte der poetischen Nationalliteratur der Deutschen (Schriften.rejtve teodíceára tartott igényt. az irodalmat a filológusok számára írták]. mikor Isten tehermentesítésére a történelmi felelősséget az emberre ruházta.akkor még a felvilágosodás historizmusának védője a romantika historizmusa ellenében - ellentmond ennek az alapszabálynak s élesen elhatárolja magát a mai történetírók többségének szigorúan objektív stílusától.: „így Görögország a nemzeti egyéniség se előtte se utána nem ismert eszméjét mutatja.egy filozófiai hermeneutika vázlata]. 1931.. s a történelmi haladást jogi folyamatként. 1965. Maga az eljárás egyfajta „hatástörténetként" határozza meg a történetírást: az egyetemes történelemmel foglalkozó a legfrissebbvilághelyzetből kiindulva haladfelfelé a dolgok eredetéig. HOFMANN. 321-323. az illúzió és a műélvezet. pp.Azért beszélhetünk „új teodíceáról". amelyet R. mert már a Ranke által elutasított idealista történetfilozófia . aki elmúlt korszakokat akar leírni. megfelel majdnem szó szerint azonos (nem publikált) alapelvével: „Le plus grand tort des philologues. a megelőzők pedig csak az utána következők hordozói . 48. R. és W. 25 W. 194): „A filológia tulajdonképpeni tárgy át tehát az emberi szellem megjelenése képezi a csak közvetve érthető beszédben.nos. 12 Wahrheit und Kíethode . (vö. Az irodalmi hagyomány újszerű megközelítése. amelyek lényeges hatással lehettek a világ mai arculatára. VII. az emberiség egész világtörténelmi haladása a kettő kölcsönhatásának fokától. 7 Öber die Aufgabe des Geschichtsschreibers [ A történetírás feladatáról]. m.) Selbstanzeige [Önvád] c. 1955. KRAÜSS 1950. 1940. 526. m. egyszersmind a legjobb. hogy az emberiség élete minden korszakban magasabb szintű. Darmstadt. jan. 33-47.) 18 I. 1960.. lehetőségétől és sajátosságától függ. ed. 141.. az átélés. 26 Europáische Literatur und lateinisches Mittelalter [Európai irodalom és latin középkor]. vagy - ami ugyanaz .az irracionális „beleérzés" lett a következménye." 23 Lásd még W. azaz azt a célt. s a megjelölt tények vezérfonalát követve világtörténelemnek nevezheti a múlt és a jelen világfelfogás viszonyát. 1948. in: Werke in fünf Bőnden.. akkor a céljuktól megfosztott tehetségeket a valódi világ és az állam felé kell fordítanunk. 21 Uo. hogy a haladás csak abban áll. pp. 185-205.. p.. 193.. 453: „Ebben a mocsárban honos az iskolai esztétika szörnyetege. Idea! ismus und The odizee. 1965. 27 Bedenken eines Philologen [Egy filológus aggályai]." 8 Grundzüge der Historik §§ 27/28.. ahol Gervinus . 19. I. részében. p. GRÖBER filológiameghatározása a Grundrifi der romanischenPhilologie-bcn [Az újlatin filológia vázlata] (1. 1966. miszerint a történész. 3. in: Geschichte und Politik - Ausgewahlte Aufsötze und Meisterschriften. p. 9 Schriften. 590: . hogy lemondana jogáról a filozófusok a priori önkényessége javára?" 13 Grundzüge der Historik. VON HUMBOLDT. Curtius példáján mutatja ki. ha méltó akar lenni a névre. 10 Uo.). 528. ed.. 14. Geschichtsphilosophische Thesen [Történelemfilozófiai tézisek] No. m. 185 . ahol Schiller az egyetemes történelemmel foglalkozó feladatát olyan eljárásként határozza meg. hogy azt hiszik. s teljesítményei a múlt művészien kezelt nyelvében. 1960. § 32. pp.mint C.. p.. in: Studium Generale 7. 2 0 w .. Hogyan segítsen in magán az empirikus kutató . mint az egyetemes történelem. 16 Über die Epochen der neueren Geschichte [Az újabb történelem korszakairól]. Benjámin történelmi materialista alapú bírálata észrevétlenül túlmutat a materialista történelem fel fel fogás objektivizmusán. 1. 1960). az utánérzés. Gent. 5 8 6 . c'est de erőire que la littérature a été faite pour des philologues" [A filológusok legnagyobb tévedése. különösen p. hogy alapjában véve nem lehet más történelem.. Frankfurt. i. m . Tübingen. p. in: PhilosophischesJahrbuch 73. s ezzel a legújabb.1. i. p. melynek hét feje: az alkotói készség. anélkül.mindegyiken fel kell mutatnia a történelmi formát. p.

végső soron Valéry poétikájának egy híres mondatára vezethető vissza: C'est Texecution du poéme qui est le poéme.. 45 Akárcsak az epigonság. különösen 8. Dunkelheit und Form in Gérardde Nervals „ Chiméres " (Sötétség és forma Gérard de Nerval Chiméres c. ha nem is testesítheti meg a művészet lényegét. Frankfurt. amely nekem különösen fontos. p. s hogy azzá tegyük .) 32 G. Még a legkevésbé kritikus szellemű olvasó is megpróbálja majd összevetni a verssel. 1963.. cd. WELLEK. 56. 4. (Lásd még recenziómat in: Archív Jur das Studium der neueren Sprachen 197." (p.). amely túlmutat Husserlcn. NLSIN bírálatit követem a filológiai módszerek rejtett platonizmusára vonatkozólag. 223-225. 90. p. hogy olyan leírását adja a versnek. J.. p. New York-Oxford. 1968. STEMPEL. p. Storost-ra is vonatkozik (1960. 306." [A zseni megjelenése mindenkor felér egy irodalmi forradalommal. a továbbiakban azonban a negatív élménynek a tapasztalati folyamatban játszott szerepéről olyan meghatározást ad. amelyben az uralkodó kánon lekerül a trónról. BüCK: Lemen undErfahrung [Tanulás és tapasztalat]. 1965. pp. 5.). amely elismeri őket . amelyek a Poetik und Hermeneutik kutatatócsoport III. Stuttgart. 179. belevetítenénk. TOMASEVSZKIJ (in: Théorie de la littérature. München. 111. Paris. aki Husserlhezcsatlakozik (Erfahrung und Vrteil [Tapasztalat és ítélet]. 1968). 3 1 Itt A . különösen pp. így aztán az epigonok néha hovszű időre kiölik kortársaikból azt a képességet.. in: Hölderlin-Studien. 1956. 11: Semmiféle verskommentár vagy stíluskritikai elemzés nem tűzheti ki célul. Joggal látja ebben az irodalomtudomány és a történelemtudomány közti döntő különbséget. 1936.). amelyekből eredtek. NEUSCHÁFER elemzése nyomán.s ez a mi korunk. amelyet a descartes-i szabály értelmében anélkül szemlélhetnénk. SRIRLE értelmezése nyomán. megjegyzés. s amely az esztétikai tapasztalás horizont-struktúrájára nézve nagy jelentőségű. D. 40 H. Paris. és 91. általuk hagyományossá és közhelyszerűvé válik. PLCON-műnek. Azirodalmi műalkotásdialógusjellegének ilyen felfogásamegtalálhaló Malraux- nál (Les voi..Grenzphánomene des Asthetischen [A már nem szép művészetek . Wisinnél és Guiotte-nál. hogy saját magunkból egyebet. ed. p. ed. 29 Hasonlóan fogalmazott W. si el le ne peut incamer I'essencede l'art pas non plus un objet que nous puissions regarder. 1967. kötetében (Heidelberg). abban.) Az epigonok a folyamatok elkoptatott kombinációját ismételgetik. Tristram Shandy und Jacques le Fataliste.. amelyet önmagában kell megérteni.. 15. 1967 (Theorie und Geschichte der Literatur und der schönen Künste.akárcsak a giccsre hogy „a priori kielégíti a fogyasztási igényeket" (P. pp. lévén ez Franciaországban élő irodalom esztétikai hagyomány. m." [Márpedig a műalkotás. s bármily eredeti és forradalmi is volt ez egykor. ha állításait visszavezeti azokhoz a felismerésekhez. Beylin). p. 34 J. 228. 651-667. különösen p. (Theorie und Geschichte der Literatur und der schönen Künste. 34. 35 R. W. m. hogy az általuk utánzott példaképek esztétikai erejét érezni tudják: így megfosztják hitelüktől mestereiket. müvében]. művészi tett. kollokviumán a giccsről mint az esztétikum határesetéről folytatott vitából származnak (jelenleg kötetben is: Die nicht mehr schönen Küntste . azaz hitüket az irodalmi mű időtlen szubsztanciájában s a szemlélő időtlen helyzetét: Car l'oeuvre d'art.. H. München. et ú originále ct révolutionnaire qu'elle était.) 38. BUCK: Lernen und Erfahrung. m. 57. (Vö. in: Poétique I. hogy „a mü problémafelvetés és megoldás hiányában is a problémamegoldás látszatát mutatja" (M. I. 39 Szeretnék itt utalni Littérature médiévale et théorie des genres [A középkori irodalom és a műfajok elmélete] című munkámra.nem pedig a történelem anyagává . sans y rien mettre de nous-mémes que ce qui se peut appliqucr indistinctement á tous les objets. 36 In: Slovo a slovesnost. mint az issosi csata") rövid úton azonosítja. nem olyan tárgy. Der Sinn der Parodie [A paródia értelme]. és addig elnyomott folyamatok kapnak erőre. p. München. 179. Ainsi les epigones tuent parfois pour longtemps l'aptitudc descontemporainsásantir la forceesthetiquedesesxemplesqu'ils imitent: ilsdiseréditent leurs maítres. így az irodalom a történelem »organon«-ja lesz. Iser).): „L'apparition d'un génié équivaut toujours á une revolte littéraire qui détrőne le canon dominant et c!onne le pouvuir aux procédés jusqu'alors subordonnés(. 44 Itt felhasználom azokat a eredményeket. cette combinaison devient stéréotypée et traditionnelle. mint ami bármely tárgyra alkalmazható. München. hogy az írásmüveket koruk összefüggésében tárgyaljuk.x du silence [A csend hangjai]) éppúgy. 43 Ehhez a husserli fogalomhoz lásd még: C. 1967." Hasonlóképpen: R. 37 G.. amely kibővített formában nemsokára megjelenik a Grundrifiderromanischen Literaturen des Mittelalters I. Imdahl). Lásd p. (. SZONDI: Überphilohgische Erkenntnis [A filológiai megismerésről]. JAUSS. 41 R. PICON: Introduction.). amikor keletkeztek. idézve Welleknél. hanem abban a korban. BENJÁMIN is (1931): „Nem arról van szó ugyanis.az esztétikum hatáijelenségei]. lábj.. hogy „az elvárás kielégítése válik a termék normájává" (W. p. WARNING értelmezése nyomán. (Studia Romanica 5. 1970. GuiETTE: Eloge de la lecture. in Don Quijote Heidelberg. mint Piconnál. 456. Bukarest. aki a történelmi és az irodalmi eseményt („A műalkotás először is. I. továbbá in: Beitrőgezur Textlinguistik.. lásd 63. I. selon le régle cartesienne. D. s csak akkor fogja megérteni. p. pp. in: Actes du XIT congrés international de linguistique Roma ne. A pusztán szórakoztató művészetet feltételező „élvezetkereső" beállítottságra jellemző .] 186 . W. 33 P. 1960.. 1936 p. 28 Ez a tézis a magva az Introduction á une esthétique de la littérature [Bevezetés az irodalmi esztétikába) című G. 1970... tehát éppúgy történelmi.) Les épigones répétent une combinaison usée des procédés.. 64. 42 K. az az irodalomtörténet feladata. R. 1959. lásd még B. í. I.] La littérature et le lecteur [Az irodalom és az olvasó]. 80. m. 1953. H. §). 79-101.) 30 The Idea of History [A történelem eszméje]. STEMPEL: Pour une deseription desgenres littéraires [Az irodalmi műfajok leírása]. 5. 192. TODOROV.

H. különösen IV..) mert mióta Balzac nincs többé. Tübingen. tapéta. továbbá a Fannyhoz E.). 247. pp. amely „poétikus kábulatot" igényel. benne tetszelegve „látja viszont költői köntösben saját elmúlt közönséges kalandjait és saját leendő közönséges terveit (p. 352. amely .-G GADAMER: Wahrheit und Methode.. .. 283. 1967. éd.. 1941 . k. hogy túljussunk ezen az egyoldalú determináción . 20. Paris. 1960. Racine). 117. 209. különösen p. a regény iránt minden érdeklődés megfogyatkozott és elszunnyadt. Mercur. 54 Baudelaire szerint is. védőbeszéde és ítélete. 1965. 63 Uo. amelyet még érdekeltek a képzelet játékai. mint a fikciótól. 56 Lásd még a kortárs kritikus F. 1967. 649-717. Megemütendök: G. 1961. azaz a feudális konfliktusok történelmi konstellációi és az eposzok költői feleletei közötti állandóan növekvő távolság mozgat. uo. WEINRICH: Für eine Literaturgeschichte des Lesers [Az olvasó irodalomtörténetéért]. 66 WELLEK. Corneille. s ezzel igen szerencsése^ámogatja szándékomat. p. Praha. Paris. Princeton. és 209.) car depuis la disparition de Balzac ( .. I I I . p.. V. 59 A. Köln-Graz. Paris. 65 WELLEK. 1951. 62 Uo. et d'amour que pour la possession. 1969. 184. majdnem alázatos csodálat árad . Die Problematik der Rezeption von Nerudas Wtrk [A Neruda-mü befogadásának problematikája]. H. . valamint a Bovary-per vádirata. Ronsard. [A realista irodalom intim regénye]. I95S.. 1965.. uo. . 67 Uo.] 53 Vő. 996 „(. (A tárgyalt szerzők: „Vergilius. BENDER: Kőnig und Vasait: Untersuchungenzur Chanson de Geste desXll. NlSIN: Les oeuvres et les sciécles [A mövek és a századok). toalettek iránti valamiféle szent. s nem örült másnak. 22. A korai francia epika eme darabjában a feudális társadalom és az epikában ábrázolt ideát látszólagos kongruenciája olyan folyamatként ábrázolódik. p. 187 . aki részletesen kifejti. FORD: Dickens and his readers [Dickens és olvasói].A mö hatásától a befogadásig vezető út módszertani problémáját F. (1958). 289. in FLAUBERT: Ouvres. A. utókorra tett hatását és befolyását követi a történelmen át.analóg módon a korábban szokásos „a beszélő nyelvészete" helyére „a hallgató nyelvészetét" állító tendenciához . (1959). SCHALK méltatását. pp. I. Montégut kitűnő elemzését. m. Paris.pire qu'usée. p. Bern-München. p. ViNAVER: A la recherche d'une poétique médiévale [Egy középkori poétika nyomában]. pp.. 210.] 55 Ezekhez és a kortársi ítéletekhez lásd: Die beiden Fassungen von Flauberts „Education sentimentale" [Flaubert Érzelmek iskolájának két változata]. pp. pp. I. A és D fejezetek. p. . Első kibővített német kiadása a Sociologie de la littérature-nek. p. ed. 1951. WLESE. AUERBACH: Gesammeite Aufsötze zur romanischen Philologie. ) toute curiosité. 51 Lásd még H. 116.. önmagát túlélt és léha. in: Cahiersde civilisation médiévale 2. s amely „az anyag eszmény ítésének" hódol . lásd p. Jahrhunderts [Király és vazallus: kutatások a Chanson de Geí/e-hez]. s'était apaisée et endormie. s amely nem félt egyébtől. 998: „Les demiéres années de Louis-Philippe avaient vu les demiéres explosions d'un esprit encore excitable par les ieux de T imagination: mais le nouveau romancier se trouvait en face d'unc société absolument usée. E. Heidelberg. p.). 11. 717. LÁMMERT: Zur Wirkungsgeschichte Eichendorffsför Richárd Alewyn. p. Kőln-Opladcn. különösen p.. SÍNGER és B. 97. 96-116. MONTÉGUT: Le román intimé de la littérature réaliste. különösen 210. hogyan tehet kiegészíteni az irodalomszociológia empirikus módszereit az olvasó szerepének nyelvészt! és irodalmi elemzésével . Lásd még F.az olvasói perspektívának az irodalomtörténetben való módszeres figyelembevételéért száll síkra. 20L). 999. Mindenekelőtt arra is rámutat H. 60 H.ezen Montégut az 1858-as „álomgyár" alapanyagát érti „a mű minden oldaláról a bútorok. 1967. Tübingen. in: Heidelberger Jahrbücher 2. mint a birtoklásnak. p. p.jelenleg in: Struktura vyvoje. in: Revue des deux mondes 18.abrutie goulue. F. 1936. p. 356. in: E. 64 Uo. (1858). 50 Ezeket a szempontokat világította meg Erich Auerbach hasonlíthatatlanul igényesebb irodalomszociológiája. hanem befogadásának feltételeit és változásait is vizsgálja. relativement au román. 52 In: Madame Bovary par Gustave Flaubert: Oeuvres complétes. miért jellemzőek Feydeau regényének figurái és óhajtott világa „a Börze és a boulevard Montmartre közötti'* kerületek közönségrétegére (i. de la Pléaide. Studia Romanica 13. 196-213. vö.. Dante és mi". 46 R. 1-16. 48 Uo. mégpedig a szerző és közönsége viszonyának korszakonként változó sokszínűségében. 1960. 68 Uo. p. ." [Lajos Fülöp uralkodásának utolsó éveire esnek utolsó fellángolása! annak a szellemnek. 58 Lásd még: Vntersuchungen zur mittelalterlichen Tierdichíung [Kutatások a középkori állatköltészct körében].azonos szándékból fakadó kísérlet.mint az olcsó kölnivíz fojtó illata" (p. amely mélységesen haszonleső volt. m.mivel a szerep benne rejlik a műben. 20. ESCARPIT: Das Buch und der Leser: Entwurf einer Literatursoziologie (A könyv és az olvasó: irodalomszociológia) vázlat]. n'ayant horreur que de la fiction." [(. amely nemcsak a költő sikerét. pp. 284-285 61 Uo. p.. 1959.mutatja ki K. November 1967. 49 Ez a lépés szükséges ahhoz. amelyet a „realitás" és az „ideológia". . 47 Uo. Wetnrich.. az új regényíró azonban már olyan társadalommal találta szemben magát. 57 Kevés példa van még arra a módszerre. VODICKA vetette fel a legélesebben. hogyan változik a mö a2 egymás után következő esztétikai befodásokban. feltéve a kérdést...

1963). The Life of Forms in Art [A művészi formák élete]. s negatív érték lesz. ha a történelmet egy kronológiai időrendben lefolyó folyamatként értelmezzük. 80 J. 163. or a civilisation which take placc at a given moment arc supposed to occur then and there for reasons bound up. p. Frankfurt 1963. 109. i. FociLT. azaz az alkotó jellegű de formálást jelölte. 280." 86 Az első lehetőségre jó példa Boileau és a klasszikusconíram/e-költészet (antiromantikus) újraértékelése Gide és Valéry által. STRIEDTER. I. Egy adott esemény időpontja értékes tény.) ugyanarra a jelenségre céloz. 569. amely most a Linguistique et poétique (NycK eszet és poétika) című.. p. vagy Tinyanovnál: Die OdealsrhetorischeGattung [Az óda mint retorikus műfaj] (1922). p. hogy Scnglc . pp. 81 J. all events in the history of a people. és J. és különösen V. 1965. 1965. és G. 82 „A műalkotás akkor jelenik meg pozitív értékként. in identifying history as a process in chronological time. 42. p. I. J. Sengle (1964.) 90 „First.Theodor. p.szerint cz az irodalomtörténeti probléma egyszerűen megoldható a komparatista módszer és a modern interpretáció Összekapcsolásával (ez tehát azt jelenti. in: Poetik und Hermeneutik III. m. Mussetés Victor Hugó „retorikus" lírájának jó része egyre inkább háttérbe szorult.. hozzásegít bennünket megjelenésének magyarázatához. 71 Uo. »eltérést«. ed. 1970. 284-287. München. 395-418..) 89 In: Zeugnisse . p. amellyel F. 94 Mái R. Gebunstag. 1969.ONtól ered. SKLOVSZKJJ „Entautomatisierung" [azautomatikus- ságtól való megfosztás] elméletéből. R. 70 Uo. hogy akkor és ott kellett történnie és olyan okból. somehow.-hoz (lásd 78. 50-64.. 92 Time ard History. ee tacitly assume that our knowledge of the moment at which an cvent emerges from the flow of time will help us to account for iis appearence. ami valami módon összefügg az adót' pillanatt á ] (Historyp. 84 H. Striedter közlése szerint ezt a programot az irodalmi műfajok történetében felmerülő stktúraváltozási problémák tárgyalásánál csak részlegesen váltották valóra. J. Adornozum 60.) az uralkodó művészi norma megváltozta- tását. 1948. a Pyccxaf?npc&a c." [Először is. feltételezzük. A „különböző dolgok egyidejűségének" formulája. 37-60) .) p. imi?. 88 Poetik und Hermeneutik (Immanente Ásthetik . 77 Ez következtethető ki a formalista esztétikából is. BLUMENBERG. ha megváltoztatja az elmúlt korszak struktúráját. mint pl.) 83 Lásd még V. egy dimenziót elvesz a problémából.a kanonizált „nagy romantikusok": Lamartine. 73 Ez a megfordítás nyilvánvalóvá válik a Die Logikvon Frage undAntwort [A kérdés és a válasz logikája] c. p. 1965. 69 Wahrheit und Methode. vö V. p.. m. szakasz. megjegyzés). 235. p. spontán kiteljesedésében tudatosan meggátolt forma mesterségesen akadályt emel az érzékelő szubjektum és az érzékelt tárgy közé. 212: 26 . jelenleg in: History: the last things before the last. with that moment. m . megj. végül az irodalmi dinamika szintjén (.Ásthetische Reflexion. Bevezetés X. p. 247. JAKOBSON is ezt a követelést hangoztatta 1960-ban egy előadásában. STRIEDTER.. hogy széles alapokon végzünk Összehaonlító interpretációkat". s az is kiviláglik belőle. p. Wellek. pp. 281. m . amelyben az adott esemény kibukkan az idő sodrából. i. 59. gyűjteményes kötetben. p... különösen pp. 93 Poetik und Hermeneutik III. egy nép. ed. (lásd ott 6.: Ahasverus or the riddle of time [Ahasvérus avagy az idő rejtélye]. 84. fejezetben (pp. 85 V. fej... 1966. tanulmány a Poetik und Hermeneuik III. W. p. EHRLICH nyomán. p. akkor hallgatólagosan azt tételezzük fel. pp.) szerint a formalisták számára ez a fogalom három dolgot jelentett: „A valóságábrázolás síkján a »különbségi minőség« a valóságostól való.) 87 így a „kis romantikus" Nerval fogadtatása óta . egy nemzet vagy egy kuttúra történelmének minden olyan eseményéről. p.. München. hogy lássuk a dolgokat. jelenleg in: Texte der russischen Formaiisten II. a nation. 692. 74 Uo. 1962. 76 Vö. a másodikra pedig Hölderlin himnuszainak vagy Novalis jövőbeli költészetfogalmának elkésett felfedezése (utóbbihoz iásd szerzőtől in: Romanische Forschungen 77.. 174-183. 274. KUBLL-RIÓÍ. amely adott pillanaiban történik. (lásd 78. Vigny. EHRLICH: Russischer Formai is mus. továbbá a General History and the Aesthetic Approach [Általános történelem és az esztétikai megközelítés] c.). ha azt változtatás nélkül átveszi" (J. New Havcn-London. Accordingly.ez a program világosan megtalálható. 53. ISER. pp. 79 Uo.. 42. 249.) 91 Fz i fogalom H. 351-360).Über literarische Evolution (1. vö. TlNYANOV: Über literarische Evolution. 72 Uo. m. Leningrád 1926. Texte der russischen Formaiisten I. The Shupe of Time: Remarks on the History of Things. 1969. ne csupán újrafelismerjük őket" 78 I.akinek Chiméres-jci csak Mallarmé hatásával együtt keltettek feltűnést . New York. 280. 275.. m. a nyelv szintjén a szokásos nyelvhasználattól való eltérést. 75 Uo.. TlNYANOV 1927-ben keletkezett cikkében .. m. 290. fejezetét alkotja Essais de linguistiquegénérale című könyvének (Paris. p. IX. p. WELLEK. (Bonpocu rioiyraxH VIII). 110. EHRLICH (I. MüKAftovsKY idézi R. hogy tudásunk arról a pillanatról. The date of the event is a value- laden fact. 141.: „Mivel a megcsavart. New York. lásd p. megtörik a szokásos kapcsolatok és automatikus reakciók lánca: ily módon képesek leszünk arra. München. 139.

113 Vö. vö. 610. tout comme l'histoire du language.„La dcscription synchronique cnvisagc non sculcment la production littcrairc qui est restée d'une époquc donnée. s a tárgyi jelentés javított egységébe bciileszteti az új tapasztalatot. a tisztán esztétikai aspektus még keveredett ismeretelméleti és etikai szempontokkal is." 96 Először az Epochenschwel/e und Rezeption [Korszakhatár és recepció]-ban. nem pedig az etikai feltételek és hatások". különösen pp. p. elle fait la glorifícation de l'adultére. ed. (. 102.. I. Bildung und pődagogische Wirklichkeit.Tolsztojjal ellentétben .2 1 . 1966. uo. továbbá Arhiv fúr das Studium der neueren Sprachen 197. 70. 106 Lásd fenn. ed. az első hitétől. 288.. uraim.. in: Wissenschaft. vö.und Sprachforschung [Az irodalom. 104 Popper példája a vak emberrel nem tesz különbséget a csak reagáló magatartás és a meghatározott feltételekkel folyó kísérletező magatartás.) Nemcsak a tapasztalat tárgya tűnik fel új fényben. Itt a tiszta szinkronitás illuzórikussá válik: minden szinkron rendszernek megvan a maga múltja és jövője.R . Ha a második lehetőség a reflektáló tudományos magatartásra jellemző . (idézel az ítéletből) 115 Die Schaubühne afs eine moralische Anstalt betrachtei [A színpad mint morális intézmény). p.Literatur. Bern. bátie sur une série de descriptions synchroniques successives " [A szinkronikus leírás nemcsak egy adott kornak irodalmi produkcióját ragadja meg. hogy a Lev Tolsztoj prózájából . de igen hatásosan C.. „Sklovszkijt. aki inkább költőhöz hasonlítható.) 95 J. (Poetik und Hermeneutik.) A költészet története . mais aussi cette partié de la tradition littéraire qui est restée vivante ou a été ressuscitée á Pépoque en question. 100 K. lásd 122. amelynek segítségével minőségileg új típusú tapasztalatokra leszünk alkalmasak. 1946. amit én még magánál a bukásnál is sokkal veszélyesebbnek és erkölcstelenebbnek tartok!] 109 E. BUCK egy olyan hermeneuti- ka fogalmát. 112 Uo. 1969. p. (1958) p. p. JAKOBSON: Probleme der Literatur.) pp. megj.. 223-225. Tübingen. 91. 107 J. ALBERT. Frankfurt. A negatív tapasztalat eredménye egyfajta önmaga tudatára ébredés: aminek pedig tudatára ébredünk.. megj. 75. amely az adott korban még élt vagy éppen akkor kelt új életre.. in: L'Homme 2. az az addigi tapasztalatok lefobb s így soha kétségbe nem vont motíumai. legutóbb in: Die Legitimitöt der Neuzeit. Bildung durch Wissenschaft [Tudománnyal való nevelés]. BUCK: Lernen und Erfahrung.. p. 1967. íme. annak költészetét.. in: Philosophische Rundschau 6. ha egy sor egymást követő szinkronikus leirás alapján felépített szuperstruktúraként alkotják meg. p. 440^. Jakobson- féle nyelvészeti leírást Baudelaire les Chats című verséről megpróbálja saját strukturalista módszerével értelmezni.. dóit étre confue comme une superstructure. 673. H. (78. 493-505. dés cette premiere faute.) La poétique historique. (. humán tudományok specifikus tapasztalatát a természettudományos empíriával szemben. 430. 717. 666. 180. 9 8 Jelenleg in: Geseilscha/t . 99. 1958. 663/4. Lásd mé<> H.elsődlegesen a művészi »eljárás« érdekli... (. MANNHEIM: Mensch und Gesellschaft im Zeitalter des Umbaus [Ember és társadalom az átépítés korában]. p. s mindkettő elszakíthatatlan szerkezeti elemét alkotja. 9 7 Ezt igazolja akaratlanul is. pp. 87-102.. Paris. amely mint a gyakorlati élet viszonya. 110 I. p.) 108 FLAUBERT: Oeuvres.szemben a gyakorlati élet nem reflektáló viselkedésével akkor a kutató ma is „alkotó" lenne. m. és 4. amelynek során a R. 101 In: Theorie und Reaiitát. p.. pp. mivel új elvárásokat teremt. H . Heidenheim. m ). . München.akárcsak a nyelvé . Vö. m. ez az. Darmsadt. A formula alkmazását a mai művészetre lásd M. hanem maga a tapasztaló tudat is megváltozik. hanem azt az irodalmi örökséget is. dés cette prrmiére chute. ( 1 9 2 8 ) Ín: Kursbuch 5 ( 1 9 6 6 ) p. 24... p. 116 Zur Systematik der künstlerischen Probhme [A művészi problémák szisztematikájához]. 114 Uo. Voilá. pp.. p. 99 Először in: Untersuchungen zur mittelalterlichen Tierdichtung (i.és nyelvkutatás problémái). mcssieurs.Wissenschaft: Gesammelte Schriften 1 9 3 8 . sa poesie. voi. AUERBACH: DargestelUe Wirklichkeit in der abendlűndlichen Literatur [Ábrázolt valóság a nyugati irodalomban]. 1955. I. az első bukástól kezdve dicsőíti a házasságtörést. 225. 1-13. 1951.naplójegyzésekből és művekből . 271. si elle se veut vraiment compréhensive. in: Jahrbuch für Ásthetik.. cselekvés lehetőségei között. 153. gyönyöreit... 1964. vö.törvényesíti az ún. jAUSSés C. p. p. 41. 2. KOSELLECK: Kritik und Kriye. különösen p. ( 1 9 6 2 ) . Freiburg/München. 105 G. ses voluptés. 101.. pp. 5 . p. amelyekre Sklovszkij az elidegenítés eljárásának magyarázatakor hivatkozott. 666/7.1 9 6 6 . 657: „ainsi. XI.csak úgy válhat valóban értővé. MüLLER- DAEHN. STRIEDTER figyelmeztetett arra. 1H Uo. 1926." Ezekből a premisszákból vezette le H. 103 Uo p.. . qui pour moi est bien plus dangereux. 82. és a továbbiakban: „(A negatív tapsztalat) nemcsak amiatt tanulságos. tehát a „vak embernél" magasabb szintű. k. 55. Jubileumi kiadás. megj. bien plux immoral que la chute elle-méme!" [Aztán. A negatív tapasztalatnak így elsődlegesen Önmegismerés-jellege van. 102 Uo. mert revideáltatja velünk addigi tapasztalataink öszegét.. 212.: „A rendszer története a maga részéről szintén rendszer.vett példákban. pp.melyet a gyakorlati élet legmagasabb érdeke: a cselekvők önmegértése vezet . TINYANOV és R. LÉVI-STRAUSS is azzal a kísérletével. IMDAHL: Poetik und Hermeneutik III.