1 Galaktika Fantasztikus Könyvek | Vladimir Páral: Rómeó és Júlia 2300 – részlet

– Sok szerencsét, tisztelt jegyesek, és gratulálok a gyönyörű és jelentős
döntéshez, mely pillanatokon belül kezdetét veszi – üdvözölte őket az első
emeleten dr. Karel Vodák 5. kerületi genetikus, kék csíkkal ellátott szürke
munkaköpenyében. – Nyugodtan nyalogassák el a fagylaltjukat a vetkőzés
előtt! Abban a kivételes szerencsében lehet részük, hogy önök kerületünk
jubileumi ezredik párja, ezért az önök ügyét különös körültekintéssel,
példaértékűként fogjuk kezelni. Kérem, jöjjenek!
A falból két hófehér robot bújt elő, majd kézen fogva elvezették Milant és
Mankát a vizsgálóba, ahol a jegyeseket levetkőztették, fallal elválasztott
ágyakra fektették, és narancsillatú pszichovirágporral elaltatták.
Elliptikus érintkezők és tűszondák kapcsolódtak a testükhöz 72 helyen, ezekre
csatlakozott a pozitron-D-monitor, valamint a mentális oszmográf és
fantaziográf analitikus akkumulátora, az emlék-, érzelmi és álomrétegek
detektorai, és egy fallopetizmográfiai detektor is – a két vizsgált személy
összes szervét, idegszövetét és neuronját kivonták az elektromos mező áramló
közegén át, és a legkülönbözőbb frekvenciatartományokban gazdagon
modulált impulzuskódok generátora által mélyreható elemzésen és
stimuláláson estek át.
– Anyu, kérlek, ne kapcsold le a villanyt, félek a sötétben… – tört elő a
pszichoállapotában teljesen kitárulkozott Mankából. – Hadd maradjak még egy
kicsit a kádban… De hiszen én inkább kecskegidát szerettem volna, nem
struccot… Ez nem izgat fel… De én legalább öt gyereket akarok… Nem kellett
volna apunak eldugnia a hegedűt… Milannal mindent…
– Még egy kicsit simogass... a kezemet is… a lábamat is… – nevetett Milan
anélkül, hogy akár magát, akár Mankát hallotta volna. – Apa, ezt jól elsütöttem,
mi?… Annyira szeretném előállítani a világ első biokeramikáját… Sandra
fantasztikusan jó csaj volt, de megérte a pénzét… Vagy hőkezelni kell a
kerámiát alacsony hőmérsékleten, vagy olyan bioanyagot használni, ami
kétezer fokot is kibír… Manka egyszerűen annyira édeske… De hiszen én még
tulajdonképpen nem tudok úgy igazán semmit…

– A terepgenetika feladata, hogy tudományos alapokon közelítse meg a
házasságkötést, ennek sikerének valószínűségét jelentősen növeli a
partnerválasztás racionalizálása. Ezzel nyilván önök is egyetértenek – mondta
dr. Vodák, kiértékelő berendezéseinek képernyőit szemlélve.
– Persze! – válaszolta Milan Kareta.
– Ezért jöttünk el önhöz – nevette el magát Manka Lebdušková.
– Pszichográfiánk, mellyel a vizsgálatot lefolytattuk, már egy igazán fejlett
műszer, minden esetben tartjuk magunkat az általa kiértékelt eredményhez.
Nyilván megértik, hogy központunk a kompakt és genetikai szempontból
reményteljes párokat támogatja, míg ezzel szemben a nem kompatibilis,
perspektívával nem rendelkező párokat a lehető legnyomatékosabban le kell
beszélnünk a házasságról.
– Világos – felelte Milan.
– Mi még májusban szeretnénk összeházasodni – jegyezte meg Manka –, és én
már szeretnék… lassan… kisbabát.
– Sajnos a lehető legnyomatékosabban vagyok kénytelen önöket erről
lebeszélni – mondta dr. Vodák eltökélten.
– Lebeszélni?... – ismételte Milan hitetlenkedve.

© Metropolis Media, 2017. Minden jog fenntartva.
A kötet megvásárolható: www.galaktikabolt.hu
2 Galaktika Fantasztikus Könyvek | Vladimir Páral: Rómeó és Júlia 2300 – részlet

– De… – kapkodott levegő után Manka.
– Önök ketten ugyanis egyáltalán nem illenek össze. Nézzék – mutatott dr.
Vodák a sárga, domború monitorra –, pszichogramjaik kapott szférái
homlokegyenest ellenkeznek. Tessék, kérem! Milan Kareta: átlagon felüli
intelligenciahányados, 146-os IQ, kreatív, tudományos-műszaki típus, absztrakt
gondolkodás kimagasló képessége, ambíció a legmagasabb értéken,
dinamikus, már-már expanzívan… Itt meg, kérem, Manka Lebdušková: átlagon
aluli intelligencia, 99-es IQ, absztrakcióra való képtelenség, nem kreatív típus
az átlagos humánus fajtából, becsvágy majdhogynem nulla, passzívan középre
tartó tendenciát mutat a konzervatív biológiai konstansok vonatkozásában…
– De én úgy szeretem Mankát, ahogy van! – kiáltott fel Milan.
– Én is Milant! Ezek a különbségek sosem jelentettek számunkra problémát! –
visította Manka.
– Talán inkább csak nem tudatosult önökben abban a bizonyos rózsaszín,
révedező, fogalmazzunk úgy, hogy irracionalitás okozta időszakos vakság
állapotában. Máskülönben tisztán látnák. Kérem, olvassuk együtt! – böködte
ujjával a genetikus a szögletes lila monitort. – Kareta normális állapotában
felettébb racionális interperszonális, közömbösségre, már-már ridegségre való
hajlammal, ezzel szemben Lebdušková ennek épp az ellenkezője, átlagon felül
emocionális, ezt leszámítva pedig tulajdonképpen semmilyen. Látja a hölgy
pókhálószerű görbéjét? Lebdušková egy kizárólag érzelmekből álló csomó.
Olvassuk tovább Karetát: nyugtalanság, pezsgés, szüntelen keresés, szinte
csapongássá fokozódott állhatatlanság, amelynek következtében már harmadik
partnerénél tart. Lebdušková ennek pont az ellenkezője: kiváltképp állhatatos,
mélyen magában hordozza az egész életre szóló partner ideáját,
féltékenységre való hajlam, mely esetlegesen az egyetlen partnerhez való
csökönyös fixáción alapuló hisztériáig is fokozódhat.
– De nekem csak Milan kell, neki pedig csak én! – kiáltott fel kétségbeesetten
Manka.
– Maga meg valamiféle ocsmány köpedelemnek állít be minket – zúgolódott
Milan a genetikusnak.
– Erről szó sincsen, kérem. Mindkettőjüknek megvan a maga házassági
potenciálja, olvassák csak: Karetánál kibontakozóban van a megértés
képessége, és szemlátomást megvan benne a mélyebb vonzódásra való
készség. Lebduškovának ugyanakkor a gyöngédség és az áldozatkészség terén
vannak nagy tartalékai… Csakhogy maguk ketten ezekben a potenciálokban is
különböznek, mint ahogy egytől egyig mindenben! Lebdušková szeret enni és
főzni, Kareta alig fordít némi figyelmet az étkezésre; a hölgy szelíd, a
fiatalember szertelen; az előbbi introvertált, míg az utóbbi extrovertált;
Lebdušková arról álmodik, hogy otthon ül majd a gyerekekkel, Kareta új
világokat akar felfedezni. Hiszen elég volt egy pillantást vetni a fagylaltjukra,
amikkel jöttek: a fiatalember tápláló, fémmel fűszerezett proteinfagyival
érkezett, míg a hölgy édes vízzel! Tegye a szívére a kezét, Manka, kettőjük
közül csak maga sietteti a házasságot és az anyaságot, Milan viszont ezzel még
nyugodtan várna, ugye így van? Az egyedüli dolog, amiben megegyeznek, az a
húsz évük. Ám ez is egy újabb nehézség, tudniillik statisztikánk azt mutatja,
hogy az ideális pár esetében a férfi legalább négy évvel idősebb a nőnél.
Felettébb sajnálom tehát, de az önök ügyét, amely sajnos egyben az én ezredik
jubileumi esetem, a legnyomatékosabban ellenezve vagyok kénytelen lezárni.
Milan makacsul hallgatott. Manka sírt.

© Metropolis Media, 2017. Minden jog fenntartva.
A kötet megvásárolható: www.galaktikabolt.hu
3 Galaktika Fantasztikus Könyvek | Vladimir Páral: Rómeó és Júlia 2300 – részlet

– De hisz ez nem akkora tragédia, húszévesen maguk előtt az élet – mondta dr.
Vodák bátorítóan. – Átadom önöket egy-egy felicistának, először szépen
kipihenik magukat az átérző-szobákban, azt követően pedig felicistáink
mindkettőjük számára megtalálják a megfelelő partnert.
– Én nem akarok semmiféle megfelelő partnert! – sikoltozta Manka. – Én ezt a
Milant akarom, mert szeretem és megveszek érte!
– Ez megint csak az egyetlen partnerhez való csökönyös fixáció, ez grafikusan
is megjelenik, itt ez a világító a maximum.
– De hát ez nem fixáció, ez szerelem! – kiabált Manka.
– Míg ugyanaz a maximum Karetánál, itt, kérem, lényegesen alacsonyabb, és
nem világít, csak villog – fejezte be a genetikus. – Még hogy szerelem, hogyne,
kérem, arra mindig mindent rá lehet fogni, ugyebár. Ám amennyiben ezt véli
érezni a partnere iránt, ugyanakkor nem vesz tudomást annak tulajdonságairól,
alkalmasságáról, a perspektivitásról és a siker statisztikai valószínűségéről,
akkor a kapcsolatuk ellentmond a józan észnek, még csak köszönőviszonyban
sincs vele, szemmel láthatóan ellenkezik azzal. A szaknyelv ezt irracionális
faktorként emlegeti. Értem, hogy ez momentán akár erőteljes is lehet,
maguknak viszont meg kell érteniük, hogy erre nem lehet egy egész életet
felépíteni. Egyébként még a kettőjük irracionális faktora is, itt, kérem, teljesen
eltér egymástól. Míg Kareta IRRAF-ja abszolút nulla, addig Lebdušková IRRAF-ja
képtelenül magas, kerek 1000. Ez aztán már tényleg nem passzol össze, nem
gondolják? Bár a terepgenetika még gyerekcipőben jár, sőt tulajdonképpen
még mindig kísérleti stádiumban vagyunk, ám ez alatt a rövid idő alatt is csak
a mi 5. kerületünkben már 986 boldog házasságot sikerült kigenerálnunk, míg
további tizenhárom esetben ígéretes javulást figyelhetünk meg… ezt azonban
az önök esetében képtelenség feltételezni. Az ellenkezőjét kevésbé. Na
mindegy, ne lógassák az orrukat, a felicisták majd elterelik a gondolataikat, és
legközelebb mindkettőjükre boldog házasság vár. Úgyhogy akkor viszontlátásra
egy újabb, perspektivikusabb felállásban!

A mozgólépcső kipenderítette az elutasított jegyeseket az eperkerámiából
készült járdára. Manka homlokával a pikkelyes épület falának dőlt, és
keservesen zokogott. Kis uszályos, fehér tunikájában úgy festett, mint egy
huszadik századot felelevenítő történelmi film menyasszonyának karikatúrája.
Milan igyekezett ruhájának ujjával megtörölni Manka nedves arcát, ám
sportfelszerelésének fokozottan vízlepergető anyaga a lány könnyeit és
sminkjét kékesfeketés pacává kente szét.
– Szóval neked már három barátnőd is volt! – zokogott.
– Dehogyis, veled együtt volt összesen ennyi. Hankával nem volt semmi,
Sandra ugyan jó csaj volt, de megérte a pénzét.
– Nálam a fixáció világít, nálad csak villog…
– Az csak valamelyik görbének a maximuma volt, ki tudja, melyiké.
– És az IRRAF, ami nekem annyira magas… neked tényleg egyáltalán nincs?
– Erről nem tudok semmit.
– Én sem. Én csak azt tudom, hogy szeretlek és megveszek érted.
– Tudom. Én is így érzek irántad, hiszen tudod. A genetika azonban le akar
minket beszélni a dologról.
– Akkor együtt leszünk, csinálunk egy gyereket, és tojunk a genetikára!
– Természetesen így is dönthetünk, ám ha mégis felsülnénk, mi lennénk a

© Metropolis Media, 2017. Minden jog fenntartva.
A kötet megvásárolható: www.galaktikabolt.hu
4 Galaktika Fantasztikus Könyvek | Vladimir Páral: Rómeó és Júlia 2300 – részlet

felelősek. A mi hibánk lenne.
– Akkor mégis mit fogunk csinálni? – kiáltott fel reménytelenül Manka.
– Nem tudom. Egyszerűen gőzöm sincs! Most már végképp semmit nem tudok.
– Semmi mást nem vagy képes mondani?
Milan csak megvonta a vállát, majd a háznak dőlt, és hátával a falat támasztva
csúszott lefelé, míg le nem ült a járdára, tehetetlenül támasztva a hideg
plasztikpikkelyeket. Maradt.
Manka becsusszant az addig ott várakozó fehér autóba, amely újabb utasítás
híján automatikusan ugyanazon az úton visszaszállította a Központi Parkhoz,
ahol ismét leparkolt a horganyzott sávban, készen állva a következő útra. Már
nincs hova mennem, kicsi autó.
A minden sebéből vérző Manka a fűtött gyepen vánszorgott. Nincs hova
mennem. A lombhullató zöld labirintusból nevetés, suttogás és szerelmesek
gyöngéd sikongatása hallatszott. Manka menekülőre fogta, befutott egy
márványmederbe, és derékig gázolt a kék, illatos vízbe. A vizes tunika a
testéhez tapadt, a kis uszály szétszakadt, ahogy beleakadt a szökőkút egyik
fúvókájába. Most már végül is minden mindegy.
A zenélő kerámiahíd irányából odaszaladt hozzá egy flamingó, Mankához
dörgölte mellkasát, aki a rózsaszín tollak alatt megérezte a robot fémdobozát,
és undorral eltolta magától. Nem segít, ha egy beprogramozott pléhdobozt
ölelgetek.
A sós könnyek fátylában feltöredezett a város magaslati panorámája, a szőlőt
formázó Játékpalota, ahol Milannal… meg a Téli torony beüvegezett terasza,
ahol megismerkedtek. Hol maradt most Milan? Hagyott elmenni. Innentől
kénytelen leszek egyedül létezni. De milyen sors vár Júliára Rómeó nélkül?
Meredten bámult az Orloj háromoldalú tornyára. Magasan a csillagvizsgáló két
forgó gömbje felett világított az Orloj kijelzőjének óriási felülete, ahol Borsó és
Buborék mutatták a pontos időt: 10:29.
Nem egész két óra elég volt ahhoz, hogy minden kártyavárként összedőljön, és
Milan nincs többé.
Összedőlt – ismételte Manka, mikor odaért a Központi Park repterére. A kettes
kifutópályán épp leszállt egy kétszemélyes sportrepülő. A fiú segített kiszállni a
lánynak, majd kézen fogva igyekeztek a labirintusba.
Manka belecsusszant a gép még meleg ülésébe, és merőlegesen felszállt. Miért
nem vagy velem, szerelmem? Milan már nincs többé, egyedül kell repülnöm.
Célba vette az Orloj kijelzőjének közepét, a leggyorsabb sebességre kapcsolt,
és a repülőgép orra előtt őrült sebességgel növekedni kezdtek az irtózatosan
nagy, már-már ház méretű fénylő számok sorai, mígnem Borsó Buborékkal
teljesen beárnyékolta az eget. Buborék, add kölcsön nekem Borsót!
Manka gépe az Orlojba zuhant, belefúródott elektromos szőttesének hálójába,
az óra hatalmas kijelzője vészjósló vörös színben fellángolt, majd kialudt, elhalt,
és a fényes szürke fólián milliónyi apró repedés pókhálója futott szét.

© Metropolis Media, 2017. Minden jog fenntartva.
A kötet megvásárolható: www.galaktikabolt.hu