Az egyik Államok béli ismerősöm blogjában meglepő dolgokat olvastam: húsz év után teljesen

ki van ábrándulva az amerikai demokráciából. Egy igazi misztikus lélekről van szó, kit nem
bódított el Amerika anyagi csillogása, munkatempója, jólszervezettsége – hozzánk
viszonyítva. Azt írja blogjában, hogy egyáltalán nem büszke amerikai útlevelére. Szerinte a
szbadság földje egyáltalán nem a szabadság földje, a valóságban nem arról szóllnak a dolgok
mit hirdetnek. Amerikai férje egy az Államokhoz tartozó sziget elnyomott őslakossága
jogaiért harcol a szabadság földjén.

Igen tudom ott mindenki egyenlő, nincsenek kisebbségek, ott csak személyi, emberi jogok
vannak. Ezzel kapcsolatban jut eszembe Anca Manolescu mondása, hogy az emberi jogok
ürügyén lehet a legjobban korlátozni az szólásszabadságot.

Nagyon sok évvel ez előtt olvastam Ady publicisztikáját, valami fantasztikus nagy émény volt.
Most egy néhány írását újra olvasva, egyáltalán nem vagyok olyan lelkes, mint régen. A
demokráciáért lelkesedni, mely csak az anyag, az élet pusztán csak külső megszervezéséről
szól, és nem az élet, a Valóság, Látható és Láthatatlan, teljes mértékű átéléséről, szellemi
korlátoltságra vall. Csak a sztereotíp, identitás nélküli félemberkék beszélnek európai
értékrendről, lelkesednek a nyugati demokráciáért.

A szellami alacsonyrendűség Winston Churchill szavaival érvel: a demokrácia rossz de ennél

jobb nincsen. Ez egy középszerű ember aranyköpése. Ez pont olyan, mint amikor a román
diktatúrában a mindenbe belenyugvó középszerűség azt harsogta csak rosszabb ne legyen, de
ezért lett egyre rosszabb, épp erre alapozott a diktatúra és és erre alapoz minden hatalom,
hogy ami van az a legjobb, ha rossz is akkor is.

Az ismerősöm arról panaszkodik a szabadság földjén, az igéret földjén, hogy a niveláló

szürkeség uralkodik, amiről nagyon rég írt Reményik a demokráciáról szóló versében, hogy
aki egy fejjel kiemelkedik annak a fejét leütik, aki tényleg más azt nem tűrik, az botrányos
viselkedésű.

Nyugat liberalizmusa, tolerancia eszméje épp a szabad embert nem tűri, ki lelke szerint
szabad, a benne élő szellem szerint szabad, aki úgy szabad ahogy a szél fúj, mely ott fúj ahol
akar és amikor akar. Nyugat liberalizmusa a szürkeség liberalizmusa, a niveláló szürkeség
toleranciája.

Nyugat liberalizmusa pusztán csak a felszín szabaságának az eszmélye, holott szabadság csak
a felszínt meghaladva van. Szabadság ott van, ahol a felszín önmagán túlmutató jel, a
végtelenbe mutató jel. Szabadság csak a végtelenben van.

Tolerancianott van, ahol szabadság van, ahol a külső valóság pusztán csak a végtelen
szabadságra utaló jelek sokasága. Az intolerancia ott kezdődik, ahol a külső valóság
megszűnik önmagán túlmutató jelnek lenni, öncélú lesz. Az öncélú önöséggel, az önzéssel
kezdődik az intolerancia. A demokrácia a legvadabb öncélúság amit valaha látott a
történelem; a demokrácia az önzésre magára épül; annak a társadalomnak a tolerancia
eszméje, mely az önzésre épül, pusztán csak farizeus képmutatás, puszta sztereótípia, puszta
képmutató komformizmus.

A demokrácia liberalizmusa és tolerancia eszméje a szürkék képmutatása, társadalmi

komformizmusa. A birtoklásra épülő társadalom csak intoleráns lehet, még akkor is, ha a
birtoklás szabájozott, joggal, szokással; a birtoklás nem toleráns, csak látszatra, még ha
“magas erkölcsi alapokon” tiszteletbe tartja egymás tulajdonát . A jobbldaltól félteni a pesti
liberalizmust, toleranciát, kulturális sokszínűséget, nem egyéb, mint liberális erkölcsi
képmutatás, mert Pesten ami ma van az csupa szürkeség, és ami ott folyik a jobb, szélsőjobb
és bal-liberális oldal között nem egyéb, mint a szürkék harca, mert egyformán szürke
mindkét oldal, szellemileg, lelkileg.

A demokrácia rákfenéje, hogy tragikus éket vert a Látható és Láthatatlan közé, a lélek és a
ráció közé, ebből kifolyólag a Látható és a ráció nem tudja a Végtelenre mutató szerepét
betőlteni. Ennek gyökerei nagyon régre nyúlnak vissza, a görögökre és a nyugati
kereszténységre. A szellem látható formáit öncéllá tette, ezért a szellem nem hatja át az egész
életet, a mindennapokat. A szellemet elzárta az élet egészétől, bedobozolta, hogy aztán egy
halott valóság legyen, melyről beszélnek, úgy, hogy soha nem nyitják ki a dobozt. Nyugat már
nem ismeri az Egészet a Teljeset ami régen az emberi élet célja volt. De az Egész, a Teljes
nem valami külső cél, hanem bennünk rejlő aktív valóságok, nagyon közeli valóságok, melyek
maguk visznek el önmagukhoz, a cél eszköz is.

Csak a benned rejlő Egész, csak a benned rejlő Teljesség, csak a benned rejlő szellem, lélek
szabadsága által lehetsz szabad és toleráns és nem valami pusztán csak racionálisan
kiókumlált és pusztán csak akaratilag megvalósított tolerancia eszmék alapján.

A történelemben láthattuk, hogy a pusztán csak racionálisan kiagyalt, pusztán csak akaratilag
megvalósított eszmék hova vezettek, diktatúrákhoz: az erőltetett liberalizmus, a tolerancia
eszme is oda fog vezetni, és érződik is, hogy arra tartunk. Az öncélú valóságok, a szellemről
levált eszmék, a szekuláris eszmék, mindig diktatúrához vezetnek, legyen az fasizmus, vagy
demokrácia, vagy liberalizmus, vagy tolerancia. Minden diktatúra forrása az egyoldalú
valóság mely nem mutat túl önmagán, vagyis a Látható rémuralma. Toleránsá nem valami
racionálisan magas rendű eszme, valam nagyon magas racionális belátás, pusztán racionális
elfogadás, hanem az Egész a Teljesség élménye, hogy egy ugyan azon Egész részei vagyunk.

Az erdélyi, XVI. századi tolerancia eszme pusztán csak racionális belátáson nyugvó eszme
volt, az akkori vallás tolerancia eszme épp a Transzcendenciát nélkülözte – inkább bölcs
politikai belátás volt.

Nyugaton a magas szintű racionalítás, tudományosság gőgje, hübrisze dívik. Ezekből a

képzelt szellemi magasságokból nézik le az alacsony szintű szélső-jobbos nemzeti eszméket. De
ezekben van valami közös, mi gyakorlatilag egy szintre helyezi őket: az, hogy öncélúak, nem
mutatnak túl önmagukon a Transzcendens irányába. Nekem mindegy, hogy táltosista vagy
liberális, monomániásan öncélú mindkettő – annak ellenére, hogy a táltosista, látszatra,
transzcendens célokra hivatkozik.

De mivé legyünk, ha a demokrácia, mint a legjobb rossz, az emberromboló félvalóságra épül?!

Erre akérdésre adott válasz adja meg, hogy hogyan legyünk magyarok lérdésre.

A liberális tudományosság a nemzeti identítást fogalmilag elzsonglőrözi, minek az eredménye,

hogy nincsen is olyan, mint nemzeti identítás, mert az csak a francia forradalom szülte eszme.
A szélsőjobb, jobb nemzeti eszméje is csak egy puszta racionális valóság, mihez eszelősen
ragaszkodnak azok kik nemzetieknek mondják magukat. Mindkettő eszméje azon alapszik,
azon a valóságon, mi nem mutat túl önmagán. Mindkét eszme az emberi identítás hiányon
alapul; azok vitatkoznak identításról kik maguk is nélkülözik emberi identításukat. Az emberi
identítás ott kezdődik, ahol a külső valóság jellé lesz, ott nincsen öncélú én. Az intolerancia
forrása az öncélú én, a demokrácia, a liberalizmus az öncélú egyénre épül, ezért eszmei
farizeizmus a demokráciában toleranciáról beszélni. Van, de az a közömbösség toleranciája,
puszta konvenció, erkölcsi képmutatás.
Pavel Florenszki orosz ortodox teológus azt mondta, hogy a pusztán racionális hit rejtett
ateizmus, ez Európa hite. Ugyan ilyen toleranciája is: a pusztán racionális, a pusztán
konvencionális tolerancia rejtetten intoleranciát takar – csak az általa jóváhagyott másságot
tiszteli, fogadja el, a többire tüzet okád. Ahogy Nyugat-Európa kereszténysége
racionalizmusából kifolyólag identítás nélküli, úgy demokráciája is az, ezért toleranciája csak
az identitás nélküli másságot tolerálja – az igazi másságot, mint az iszlám, nem tolerálja, mi
életforma is. Nyugat azt a máságot mi életforma is nem szereti, ő ahalott identítás szereti mi ő
maga is. Az élő identítás életforma is, ezt nyugat már nem ismeri, mert az ő tolerancia eszméje
a nyugati fogyasztói életforma niveláló eszméjére épül. Nyugaton valhatsz bármit,
lelkiismereti kérdés mondják, nagyon tisztelik, de ha csak egy kávé mellett vallód, de ha az
szerint élsz, véged van, megbélyegeznek, hogy primitív, alacsonyrendű vagy, a bélyegtől
mindenki fél. Pedig az emberi identítás ott kedődik, hogy mersz az lenni mi vagy még ha
nevetségességgel bélyegeznek is – ettől nagyon fél mindenki, ezért lett ez a neten, az érvek
helyett, az agresszívitás egyik rejtett, toleráns formája.

Az európaiság hívők Európáról, nyugatról, mint értékről bezélnek. De ezek pusztán csak
racionálisan megfogalmazott, öncélú értékek, mint az emberek kik megfogalmazták. Platón
még tudta mi az egyedüli érték, az Egy, ami túl van a megfogalmazhatón. A látható dolgok
csak annyiban értékek, mennyiben az Egyre mutatnak, tehát amennyiben túlmutatnak
önmagukon. Az európaiság csak öncélú eszmei felsőrendűséget jelent, ami nem több, mint a
táltosisták öncélú felsőrendű ősmagyarsága, mindkettő öncélúan felsőrendűnek hiszi magát és
ez a közös a lényeg bennük - ezért alacsonyrendűek mindketten.

Visszatérve a kérdésre, hogy mivé legyünk, mint Európaiak, mint magyarok. A választ maga
Jáhvé adja meg: “Vagyok, aki vagyok.” Ez az embere is érvényes: légy, aki vagy. Csak
önmagad által lehetsz az aki vagy, a legfőbb érték az Egy által ki benned van.

Identításod, emberi, európai és nemzeti csak akkor van, ha az vagy aki vagy, mint Jáhvé. De a
demokrácia épp arra az emberre épül, ki nem az aki, hanem az akinek mondják mások. Az
európai valami külső eszme szerint liberális, nemzeti, de nem az alapján aki. A demokrácia a
liberalizmus, a nemzeti eszmék mind arra épülnek aki nem vagy, az identítás nélküli emberre,
aki nem önön belső életét éli magyarként, európainként, hanem azt aminek mások mondják.

Aki nem az önön életét éli, erre épül a demokrácia, az agresszív, a meg nem élt élet agresszivvé
tesz, intoleránsá tesz. És itt van nyugat liberalizmusának farizeizmusa, hogy toleranciáról
beszél és közben léte a rejtett agresszívitásra épül a rejtett intoleranciára.

Nyugat felsőrendű szellemisége, amit annak hisz, nem egyéb, mint puszta agresszívitás: a
fogalmi gondolkodás, nyugat szellemisége erre épül, a megragadásra, birtoklásra épül, a
szellemi, gondolati agresszióra. Nyugat szellemi élete nem érték, mert puszta agresszivítás, az
erkölcs, a szellemi élet, a tudomány ürügyén ( a tudomány mozgatója nagy részben a katonai
célok ). Kivételt képeznek az olyan misztikusok, mint Keresztes szent János.

Európaivá, magyarrá csak önmagad által lehetsz és nem külső, kultúrlisan meghatározott
öreg eszmék szerint. De esetleg nem elég, ha csak önmagad vagy és a többi csak úgy adódik
magától: az, hogy magyar és európai vagy. Ne kulturális előfeltevésből legyél európai és
magyar, hanem abból a benned élő valóságból, AKI VAGY.

Így az identítás nem egy eszmei, fogalmi vitatható valóság, hanem közvetlenül adott
Transzcendes, ami várakozással nyerünk el és nem fogalmi, eszmei előbemenéssel.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld