You are on page 1of 84

Nagy Imre

Nagy Imre

Mezei virágok

Berettyóújfalu, 2016
Készítették: a Bihari Múzeum munkatársai
Szerkesztette:
Szémánné Veres Gabriella irodalmi muzeológus
Szakmai lektor:
Korompainé Mocsnik Marianna múzeumvezető

Kiadják:
Sárrétudvari Nagyközség Önkormányzata
Felelős kiadó: Kiss Tibor polgármester
Berettyó Kulturális Központ, Berettyóújfalu
Felelős kiadó: Kállai Irén igazgató

Technikai szerkesztés, borító és tipográfia:
Tóth Zoltán - LizArt Design

ISBN 978-963-12-6759-4

A kötet összeállítása, szerkesztése, technikai szerkesztése megvalósult
az Emberi Erőforrások Minisztériuma Járásszékhely Múzeumok
Szakmai tám ogatása-27334-2/2016/KOZGYUJT számú,
a Berettyó Kulturális Központ - Bihari Múzeum Gyere velünk a
múzeumba programsorozatának keretében.

Em bfri Erő fo rráso k
MINISZTÉRIUMA
Készült 600 példányban

Nyomtatta: Hektograf Nyomda Kft.. Püspökladány
Felelős vezető: Kiss Gábor

© Nagy Imre versei. Berettyó Kulturális Központ, 2016
© tanulmány, Szémánné Veres Gabriella. 2016
Előszó
1896. október 23-án született Sárrétudvari település országosan
elismert személyisége, akit a ráillesztett jelzővel, Költő Nagy
Imreként ismerhetünk.
Nagyon szegény családban nőtt fel, mindössze hat elemi iskolát
végzett, de már iskolás korában is nagyon szerette az irodalmat
és különösen a verseket.
Költő Nagy Imre nagyszerű példája annak a lélekben megbújó
tehetségnek, amelynek minden körülmények között ki kell tör­
nie. Nála is így jelent meg a szegénységben az érzelemvilág sok­
színűsége, az a rendkívüli érzékenység, ami ceruzát és papírt kö­
vetelt. A sors azonban sok más kortársával együtt itt, az Alföldön
kaszára, kapára, verejtékezésre ítélte, de ő a lelkében több volt, s
a munka közben megfogalmazódtak lelkének szavai.
A munka mellett költő lett. O így ír erről:
„Addig gondolom ki a verseimet, míg az urasági földre kigyalo­
golok. meg a kapa. kasza nyelén, meg éjszaka az uradalom hodá-
lyában, míg a szalmán el nem nyom a fáradság.”
Tehetsége és munkássága nem maradhatott Sárrétudvari földjé­
nek határán belül. Barátja lett Móricz Zsigmond és Veres Péter,
költeményei megjelentek a Magyar Falu. a Kelet Népe, a Híd és
a Szabad Szó hasábjain. Riportokat közölt tőle a Népszava és a
Tovább folyóirat.
Tisztelt Olvasó!
Sárrétudvari nem felejti Költő Nagy Imrét. Számos szavalóver­
seny, közösségi színterünk névválasztása, koszorúzások, emlék­
művek, kiadványok mutatják ennek az emlékezetnek a mai napig
történő meglétét.
Magam is a mai napig emlékeimben őrzöm a Pacsirta c. versét,
amit kisdiákként szavaltam egy általános iskolai szavalóverse­
nyen.
Köszönet ezért az emlékezetért településünk önkormányzatának,
egyházának, valamennyi intézményének, civilszervezetének, és
minden versszerető lakosnak.
E kiadvány előszavában is szeretném külön megköszönni az
Elszármazottak Baráti Köre Egyesület elhivatottságát, mellyel
Költő Nagy Imre munkásságát kiemelten ápolta. Kezdeménye­
zésükre került kiadásra a Percnyi tavasz kötet, elhelyezésre ke­
rült emeletes iskolánk főbejáratánál Költő Nagy Imre mellszobra
- Cséri Lajos szobrászművész alkotása, és Koránné Szőke Ilona,
az egyesület akkori titkára kopjafát állíttatott Költő Nagy Imre
sírjánál.
Tisztelt Olvasó!
2016. október 23-án ünnepelhetjük Költő Nagy Imre születésé­
nek 120. évfordulóját.
Ez a nap nemzetünk visszaemlékezésében a nagy történelmi ese­
ményünk előtti tisztelgés, de nekünk, sárrétudvariaknak, és az
irodalom bűvkörében élőknek. Költő Nagy Imre napja is.
Ebből az alkalomból tartunk több rendezvényt, melyet önkor­
mányzatunk a Berettyó Kulturális Központtal közös projektként
valósít meg, és ebből az alkalomból kerül kiadásra az a kötet,
melynek megjelenése előtt örvendezhetünk.
A kötet megjelenésével kapcsolatban a véletlen, a felelősségtel­
jes gondolkodás, és Költő Nagy Imre munkásságáért érzett elkö­
telezettség együtt jelenik meg.
2013. novemberében jelentkezett egy paksi fiatalember - Kovács
Balázs - , hogy a nagyapja cecei házában rábukkant egy „pepita
füzetre” - ez a véletlen.
Miután kinyomozta, hogy pontosan mit is tart a kezében, úgy
döntött, a Bihari Múzeumnak ajándékozza, mivel a Nagy Im-
re-hagyaték az intézményben található. Ez a felelősségteljes
gondolkodás.
Sárrétudvari Nagyközség Önkormányzata és a Bihari Múzeum
az emlékév kapcsán a „pepita füzetben” található, eddig még az
irodalomszerető nagyközönség előtt ismeretlen versek kiadása
mellett döntött.
A Kedves Olvasó ezek eredményeként tarthatja kezében a Me­
zei virágok c. új kötetet, melynek különlegessége az a néhány
illusztráció, amit maga a költő rajzolt meg a „pepita füzet” né­
hány oldalán.
Polgármesterként meghatódottság érzése tölt el, amikor az első
ötlettől kezdve közreműködhettem a kötet megjelenésében, kö­
szönöm a Sárrétudvari Nagyközség Önkormányzatának és a Be­
rettyó Kulturális Központ minden kollégájának az együttműkö­
dését. A jó kapcsolat eredményezte a közös munka sikerét.
Az újonnan megjelenő Mezei virágok c. kötet adjon nekünk to­
vábbi hitet, és példamutatást a szülőföld és a gyökerek örök meg­
becsülésére, a költészet hatalmára, és mindazon munkánkra, amit
az utókornak is szeretnénk felmutatni!
Maradjon áldott Költő Nagy Imre emlékezete!
Kiss Tibor
polgármester
' 6
Könnyes bús dalaim:
mezei virágok,
pipacsok, vadrózsák,
kékló' szarkalábak,
kurucszirmok, zsályák-
virulásotokat
napsugár kísérje
hintsetek mosolygást
mindenki szívére.
Mikor gyermek voltam
En is űztem tarka pillangókat
A rét ölén, mikor gyermek voltam.
Ostromoltam a szarkafészkeket
S játszogattam az utcai porban.

A madárdal, a felhő', a virág
Volt, szívemnek játszó cimborája.
Órákon át hordozta telkemet,
A szélmalom forgó vitorlája.

Boldog voltam, mint a kis pacsirta,
A szívemben bohó öröm lakott.
S pajkos kedvvel nem egyszer betörtem
A vén zsidó házán az ablakot.

Ha fáradtan este hazatértem
Édesanyám ölelő karja várt.
Es álomba ringató szelíd szó-
Vagy korbács, ha néha csináltam kárt...

De hajh, egyszer bús énekszó zendiilt
Udvarunkon, és gyászos emberek,
Néztek reám egy koporsó mellől.
S mondogatták: szegény án a gyerek.

Ott álltam, én néma könnyezéssel
S ez volt lelkem könnyes ébredése.
Es azóta zord fellegámyakat
Lenget szívem bús, fájó verése.

8
Én úgy szeretem
En úgy szeretem az égő napot.
S a nap füzében zengő pacsirtát.
S úgy örülök, mikor égni látom
A napfényben a virágok szirmát.

Én is égek, a vérem izzó láng
A szívemben is égő virágok.
S olyan jólesik égni, lángolni.
Melegítni a hideg világot.

Hci egy fám volna
Ha egy fám volna, egy virágos fám
Mely napszikrás tavaszi reggelen
Harmatos virágot hullatna rám.

Ha egy fám volna, mely nyári délben
Híís árnyára pihenni hívna
S megvédne a forró nyári szélben.

Ha egy fám volna, mely édes gyümölcsöt
Nyújtana ősszel, azt mondanám:
Minden álmom, vágyam testet öltött.

9
Sötét felhő...
Sötét felhő szállt az égre
S eltakarta a napot.
Nem látom már ragyogónak
Többé piciny ablakod.

Virágos kis ablakodnál
Többé engem se látnak
Nem hívogat mosolygása
A muskátli virágnak.

Nem hívogat - mert egy este
Rácsos kapud bezártad.
S két karodat ölelésre
Valakinek kitártad.

Hűtlen rózsám...
Hűtlen rózsám virágos kertjében,
Ne járjatok aranyos pillangók.
Ne szálljatok ott a rózsafákra,
Mert azokra rút hálót szőtt a pók.

A szívem hálóba került ott
S megsebezték a rózsa tövisek.
Vigyázzatok aranyos pillangók
Azt a kertet: jobb elkerülitek.

10
Melyikünk boldogabb
Melyikünk boldogabb
En e, vagy a madár?
A madár dalolni
Virágos ágra jár

En tehozzád járok.
Dalt terólad zengek.
S míg arcod rózsáin
Boldogan merengek.

Lehullik a virág,
S a lomb is megsárgul
S a madárnak muszáj
Elszállni az ágrul.

De én karjaidban
Maradok, kedvesem.
Szívem szíved fölé
Borul szerelmesen.

11
Egy ablaknál
Egy ablaknál piros rózsa virul
Gyöngyharmat hull selyem szirmaim!.
Oda járok rózsanyílást lesni
Szóké kislányt csókolni, ölelni.

Fényes csillag, piros rózsa, kék szem
Ha értök nem, szívem miért égjen.
Az a kék szem hogyha rám mosolyog.
Isten tudja, hogy mit nem gondolok...

Eljön az ősz, elszállong a gólya
Egy ablaknál elhervad a rózsa.
De a csillag fönt marad az égen.
Szőke kislány lesz a feleségem.
Készülődik a kis fecske...
Készülődik a kis fecske
A nagy vándorútra
Az eresznek, a fészkének
Búcsúdalát sírja.
Könnyes szemmel tekint reám
Piciny szíve fájhat,
Hogy itt kell hagyni a fészkét
S a bús magyar tájat.

Vigasztalom, csitítgatom:
Ne sírj te kis fecske!
Ahova sz.állsz ott a tájnak
Lesz szép kikeletje!
Ott örökös sugárban fog
A szárnyad fényleni! -
Visszazokog a kis fecske:
Mégis jobb itt lenni.

Ugye visszaszállsz kis fecske
Ha egünk kiderül ?
Ha a tavasz mosolygása
E tájon szétterül...
Azt kívánom: ha visszaszállsz:
Legszebb tavaszt lásd itt
S a magyar nép örömének
Viruló rózsáit.

13
A föld szíve
A föld alatt mintha harang szólna
A mélység lent úgy zeng és morajlik.
Talán a föld nagy szíve mozdult meg,
S fájdalmasan az lüktet, vonaglik.

Mert a földnek is van érző szíve.
Melyből zengve feltörnek a vágyak.
S a mélységből lángszikrás szárnyakon
A nap felé zúgnak, muzsikálnak.

Es a földnek olyan jó szíve van
Betakargat mindent szép virággal.
A föld szíve sírva küzd és harcol
A romlásba merülő világgal.

O, mert sokan megbántják a földet
Az átoktól tövis terem rajta!
Nagy keblére udvart karcolt a bűn
S határait rabláncokon tartja...

A föld szíve néha úgy muzsikál
S én e hangot megértem és tudom
A föld egyszer dalolva megindul
S eljön hozzánk szép virágos úton.

Eljön hozzánk bús gyermekeihez
Kik szívéhez olyan közel vagyunk.
Almainkból fakad keblén virág
S mi boldogan reá borulhatunk.

14
Kigyúlt az ég...
Kigyulladt az ég, zengő pacsirták
Lengnek fölöttem pihent szárnyakon.
Ujjong a nagy, virágos, zöld mező
Sfény születik az oszló árnyakon.

Az ég egy nagy bíborló biztatás
Lángrózsákkal hinti be arcomat,
S én szívemben hajnalt váró vággyal
Megállítom két dolgos karomat.

Megállók egy pihentető percre
S letörlöm a gyöngyöző izzadást
Homlokomról, s míg a hajnalt nézem
Megálmodom a legszebb virradást.

Bús szélrózsa
Ha nyugatra nézek
A kínok úgy marnak.
A magyar hazából
Ott is leharaptak.

Ha északra nézek
Elrabolt fenyvesek
Nyögéseit hallom-
Könnyeim peregnek.

Hogyha délre nézek,
Megrezdül a lelkem.
Bácska sóhajától
El kell keserednem.

Ha nézek keletre
Elborul az arcom
S a többivel együtt
Erdélyt is siratom.
15
Forog a szélkakas
Aranyos szárnyait
Kitárta a tavasz-
Kicsiny falum tornyán
forog a szélkakas.

Forog, forog, forog
Forog és nyikorog.
Pedig nem fúj a szél-
Vajon mitől forog ?...

Kis falum utcáin
Bús sóhajok szállnak
Könny s panasz a terhe
Minden sóhajtásnak.

Szállnak a sóhajok
Tornyot útba ejtve
S forgatják a tornyon
A szélkakast egyre.

16
Az alvégen...
Az alvégen fehérük egy kis ház
Kapujában rigódalos nyárfa.
Kis tornáca, virágos ablaka
A szívemet talán most is várja.

Valamikor enyém volt az a ház,
Enyém volt ott árnyéka áfáknak,
Enyém volt ott a kis kert, a nyárfa,
S mosolygása a lombnak, virágnak.

Hej, de egyszer megverték a dobot
S dobszó után más lett a gazdája -
No, de sebaj, minden adóm letelt.
Csak a szívem, csak az úgy ne fájna.

Az alvégen fehérük egy kis ház
De kéményén nincs már ott a gólya.
Új gazdája talán elkergette
Es lett, mint én - világ bujdosója.

17
Sáros úton esti ködben
Sáros úton, esti ködben
Hazafelé ballagok
A pusztáról, a robotból
Gyötrött, fáradt, bús vagyok!

Az ég őszi országútján
Sötét felhők csapatja
Kóbor, kalóz vad esti szél
Mindet énfölém hajtja.

Hull az eső a felhőkből
Víz, pocsolya az úton -
Szép idő van, jó idő van
Szívemnek azt hazudom.

Szép idő van, jó idő van
Es a szívem elhiszi.
Édes álmok hímes szárnya
Napos mezőkre viszi.

Napos mezők szép ölére
Hol virág, madárdal
Boldogságot, kedvet hirdet
S bánat senkit sem árnya! —

Vág az eső vadul zordul
Átáztam már teljesen.
Milyen jó, hogy nincsen pénzem.
Elázna most zsebemben!

Az útszéli fák ágain
Varjú szálldos károgva
Az is a zord őszi estét
S a vad esőt átkozza.

18
Én csak megyek, bandukolok
A szívemet biztatva:
Amott ragyog egy szép sugár
Kis hajlékom ablaka.

Bústanács
Ha már nincs erőd dolgozni
Ha már megvénültél
S ha nincs földed, házad, fiad
Hova menekülnél!...

Más tanácsot nem tudok adni:
Vágj egy jó erős suhancot
Koldusbotnak,
S kezd meg a legbúsabb harcot.

Kis utcánkon
Kis utcánkon hidegek az árnyak
Az ablakban a virágok fáznak.
Zord árnyakon egyedül én járok
S úgy didergek, mint a kis virágok.

Amoda egy kis ablak kitárult
S valami lehullt, s szívem megfáj ült.
Hervadt virágot dobtak a porba
O, a szívem is így lett eldobva.

19
Bús tavasz ez
Virág áfán s az ablakokban,
Virág a mezőn, a kis kertben,
Virág, virág a sírok halmán
Csak itt nincsen, az én szíremben.

Bús tavasz ez, lehet, másnak szép.
En a telet szebbnek találtam.
Hiszen akkor csillaggá fagytak
Könnyűim, fűtetlen szobámban.

Most hiába hullong a könnyem
Szél elviszi, a nap fölissza,
De szívemnek nyíló virágként
Soha, soha, nem adja vissza.

Most nem tudok sírni
Most nem tudok sírni, búsulni
Most nem tudok senkit sajnálni.
Most elfordulok minden bús arctól,
Mert örömöt készülök várni.

Örömöt, szép rózsaszín fecskét
S a szívemet tágra kitártam
Hadd rakjon ott puha, meleg fészket
Ha majd megjön számya-ziláltan.

Most nem tudok sírni, búsulni,
Most nem tudok senkit sajnálni.
De ha nem jön el szép öröm-fecském,
Akkor muszáj magamat szánni.

20
Áldom az esőt
Áldom az esőt
A jóltevőt;
Mert föléleszti
A tikkadt mezőt.

Nekem pedig
Időt, kedvet ad
Hogy pengessem
Kicsiny lantomat.

Kapám, kaszám pihen
A felhők árnyán
En szállók, röpülök
A dalok szárnyán.

Ibolya
Tavasz! Tavasz! -
Nyit az ibolya
Szívemhez száll
Kedves mosolya

Tavasz! Tavasz! -
Érzed e szívem?
Virágmosoly
Hull rád szelíden

Virágmosoly
Mely kedves és szép.
Melytói éled
Szív és reménység!

21
Egy lombárnyas tornácon
Egy lombárnyas kicsiny tornácon
Szeretnék most csöndben pihenni
Hol a fecske és a lengő lomb
A béke himnuszát hirdeti

Míg gondtalan játszogatnék ott
A tornácra hajló virággal.
Egy fecskedal, egy virágmosoly
Megbékítene a nagyvilággal.

S megbántóimnak megbocsátanék -
Hisz minden kő mellyel megdobtak
Gyöngyként csillogna tengerében
Egy szép, szelíd könnyes mosolynak.

Képzeletben
Kéklő vízen járok most veled
Kéklő vízen, kéklő ég alatt.
Lengedező kicsiny gondolánk
Szép virágos part felé halad.

Füzek árnyán virágok nyílnak
Ott, s mint szemed: kéklők,mosolygók.
Jer, kössünk ki azon a parton
Édes lesz ott az álom s a csók.
Földanyámhoz
Földanyám én hű gyermeked vagyok.
En szeretlek, imádlak tégedet
Es ápolom, szépítem képedet!

En harcolom a te nagy harcodat.
Titáni tusát vívok teérted,
S adok neked vért és verejtéket!

Hogy szép legyél, hogy pompázva virulj.
S hogy virágos legyen rajtad a rög:
Lelkem a Naptól tüzet könyörög!

Földanyám, én szeretlek, imádlak
Es szeretem a virágaidat.
En megértem titkos vágyaidat.

Fáj neked az- tudom-, hogy így látsz:
Búsnak, koldusnak, engemet mindig,
így a te nagy szíved sem lehet víg!

Én tudom, hogy szeretsz és sajnálsz
Engemet, érzi azt szívem, orcám
Hogy virág-könnyesen mosolyogsz rám!

Földanyám, én hű gyermeked vagyok.
En nem sajnálok semmit sem tőled
Én neked adom minden erőmet.

23
Bronztulipán
Virág röpült az én kunyhómba
Csodás szép virág bronzszárnyakon.
Ti hívtátok zengő' dalaim
Napsugárban, bánatárnyakon!

Ide szállt le kunyhóm falára -
Es azóta szebbek álmaim:
Lelkem boldog falukban bolyong
Magyar hazám könnyes tájain.

De szépen szól...
De szépen szól: giling-galang!
A Sárréti ezüst harang.
Szellők szárnyán szerte árad
Hangja betölt sok kis házat.

Giling-galang: gyertek, gyertek:
Könnyes szívek, fájó lelkek.
Tinektek szól, giling-galang -
A Sárréti ezüst harang.

Giling-galang feljött a hold
Sötét árnyon bagoly rikolt
Irigyli a kis harangot
Az édesen csengő hangot.

24
A bánathoz
Óh, bánat! Te zordon rengeteg
Árnyadon mily sokan tévelygiink
Hói nincs semmi, melytől vidulna
Gond gyötört, bús, sivár életünk.

Nincs egy virág, amely biztatna
Csak a rémek vad szeme forog
Felénk, s mint az őszi fellegek:
Lelkünk folyton úgy sír, úgy zokog!

Vihar hajszol, paskol bennünket
Tövisre lépünk, s szívünk remeg
S nincs más reményünk - csak a halál
Mely lassan, de mégis közeleg.

0

Oly könnyű most...
Oly könnyű most sírni, könnyezni
A zord őszi ködben elveszni.
Elveszni, mint a kis falevél,
Mit a fáról letépett a szél.

Oly könnyű most sírni, búsulni
A temetőben leborulni.
Leborulni egy sírra csöndben
Mely szívünket várja a ködben.

25
Bús reggelek...
Bús reggelek virradnak most rám
S zord árnyakat terít telkemre
A gond, s én hiába töprengek
Nem jutnak az álmok eszembe.

Oh, az álmok félnek éntőlem
S bús arccal a nap is elfordul.
Mert ahova nézek: könnyemtől
Minden, minden sötétbe borul.

Karácsonyest van...
Karácsonyest van, hópelyhek hullnak
A dermedt földre, szelíd zenével.
Mintha fehér virágok hullnának
Égben született ünnepi fénnyel.

Karácsonyest van, Békesség legyen
Es a szeretet fénye ömöljön
E szent estén mindenki szívéből
Es örökké tartson a földön.

26
Karácsonyfa
Nekem is van karácsonyfám
Egy kis hervadt fenyőágam
Bús könnycseppek égnek rajta
A karácsony mosolyában.

Bús könnycseppek, halkan égők
A kis hen’adt fenyőágon
Azt hirdetik: sosem volt még
Boldog ünnep a világon.

De azért ki szeretni tud
Nálam nem hiába zörget
Jöjjön el e bús kisfához
S vegyen le róla egy könnyet.
Iskolás korom
Hej, mikor még az iskola padját
Faragcsáltam rossz bugylibicskámmal
S játszogattam, haját húzogatva
A kis kancsi Gúzori Miskával.

Tanító úr meglátta; s kihívott
Maga elé engemet s Miskát is
S megpálcázott mindkettőnket jól
S elvette a rossz bugylibicskát is.

Könyvem, irkám tele volt pingálva
Torz alakú képekkel, s malaccal,
Amelyekért jól a körmömre vert
Tanító úr, kegyes indulattal.

Hát mikor a leckémet nem tudtam
Elmondani hiba nélkül könnyen
Mely vén zsidók történetéró'l szólt
Akik régen éltek, s csaltak bölcsen.

Mit bántam én, akármerre fekszik
Jeruzsálem és a Jordán partja.
Jobban szerettem én azt tudni, hogy:
Melyik fára rak fészket a szarka!

Enfelőlem építhették volna
Egyiptomot örökké a zsidók.
Jobb szerettem én azt hallgatni, hogy:
Mit dalolnak a nyárfán a rigók!...

Iskolás kor! Óh, te boldog idő'!
S víg játszások, bölcs, komoly tanórák.
Emléketek sokszor úgy kivirul
A lelkemben, mint kertben a rózsák.

28
A gomb
Foltos kabátról hullott a porba
Nyár volt - nem volt szükség a gombra.
Egy káromkodással el lett feledve -
Másnap egy kis gyerek meglelte
s kaján kedvvel:
A vak koldus kalapjába tette...

Milyen jó hogy nincs...
Itt a tavasz nincs már téli gond,
A Nap csókja virágot, rügyet bont.
Erdó'n, mezon fény tündöklik
S áldott meleg ömlik...
Az utca áradoz a mosolytól
Milyen jó hogy nincs téli kabátom
Nem kel! ó'riznem a molytól.

Varrótű
Selyem ruhák fényes vándora
Csipke, fodor közt bujdosik fürgén
Sokszor vért fakaszt a dolgos kézből
Úri dámák a selyemruhákban
Azért járnak kényesen büszkén.

Rongyos gúnyákban is sokat bujkál
A foltot a foltra ragasztja —
Itt könny is hull rája
Azért fényét a rozsda lemarja.

29
Őszi árnyon...
Őszi árnyon ülök csendes a vérem
Nem lobognak benne vad lángok.
Csendben tépem virágláncomat -
Hajh, elmúltak a nyári szép táncok...

Volt szép mulatság, volt nagy hőség,
S én a táncot igazán jártam.
Bolond zene őrült ütemére
Majdnem a nagy égig ugráltam.

Ócska, vaksi tükrömet eldobom
Híven szolgált-de fénye már kopott
Pedig szépen ragyogott benne
A nyár, a könny, a csók s a vad robot.

Őszi árnyon ülök. Falevél hull rám.
S kaján, bolond szél diskurál velem.
S őszi árnyas szép nyári utamat
Varjak lepik el minden reggelen.

30
Fogy a csillag
Fogy a csillag a magyar égről
Bagolyszárnyak leverik onnan.
A posvány gödör némán hunyorgat
Ha egy csillag utolsót lobban.

Sötét, sivár lett a magyar ég
Isten sem Iát keresztül rajta.
Ha véletlen letekintene:
Baglyok árnya szemét megrontja

Haj, csillagok vesző csillagok!
Jobb itt lent a posvány 5 a gödör -
Nincs az égen se kín, se gyönyör
Itt alant a baglyok raja repdes
Es őrzi az örök magyar ködöt...
Juhnyájak és karámok között.
Karácsonyi köszöntővers lánynak
Csillagfényben, virágmosolyban
e szép estén eljöttem Hozzád,
S minden szépet elhoztam Neked,
Hogy örüljön szíved, lelked, orcád.

Reményem szép karácsonyfáján
Gyémántos bimbó minden álom
S érzi szívem, hogy virágkapuval
Vár szívedben a mennyországom.

E szép este rózsás fényében
Fogadd hát üdvözletemet.
Fogadd az édes lángitalt,
Melyben nyújtom híí szerelmemet.

Es sok, sok szép boldog karácsonyt
Érjünk együtt vígan, boldogan
Életünket teljesen betöltő'
Virágfakasztó édes mosolyban.

32
Ha kék színű virágot látok
Ha kék színű virágot látok
Mintha szép szemed nevetne felém
Melynek édes, szelíd mosolygása
Úgy érzem, hogy az enyém, enyém.

Ha kis madárt hallok dalolni,
A te szíved dobogását hallom.
Felém muzsikál minden ágról
Édes, csengő', gyémántos hangon.

Felém dalol híven a vágyad
Üzen az esti rózsa illattól...
Kis ablakod ki van e tárva
En megkérdem minden csillagtól.
Sas a kútgémen/1
Vihartól űzve tépett szárnyain
Ott tündöklik a szivárvány fénye
Nap eló'tt büszkén elkeringett
S leszállt a sas a magas kútgémre...

Büszkén pihen, megvívta nagy harcát
A viharnak dühöngő' sodrával
Es a Nap most boldogan néz rája
Diadaltűzben égó'arcával.

A viharban telkemet kereste
S én hallottam szárnyai zúgását
Villámtüzek csattogásai közt
Tépdeste a fellegek uszályát.

Am derült az ég, s Ő büszkén pihen,
S hívja a telkemet merész utakra
Hol minden csepp véremnek-mely elhull-
Virág és babér lesz a jutalma.
Sas a kútgémen/2
Vihartól űzve, tépett szárnyain
Sziporkázik a szivárvány fénye
A rét fölött büszkén elkeringett
S leszállt a sas a magas kútgémre

Büszkén pihen, megvívta nagy harcát
A viharnak dühöngő sodrával.
S most a Napba boldogan tekintget
Diadaltűzben égő arcával.

A viharban telkemet kereste,
S én hallottam szárnyai zúgását
Villámtüzek csattogásai közt
Tépdeste a fellegek uszályát.

Most a rét fölött merengve pihen.
S telkemet hívja merész utakra.
Hol minden dalnak, minden könnycseppnek
Virág és babér lesz a jutalma.

35
Kopár, néma vidék...
Kopár, néma vidék a múltam
Hasztalan nézek vissza rája.
Nem int zöld lomb, nem hívja lelkem
Szép emlékek fehér tanyája.

Előttem köd, mögöttem bús táj
S egy sírnak virágtalan halma,
Mely fölött egy bús felhő borong.
Ott nyugszik tavaszom meghalva.

Előttem köd, sűrű, forró ködszörnyek
S rozsdaharmatot lehelt a Nyár
Vetésemre, s bús kalászaim
Gyér táblája aratásra vár.

S én aratni holnap indulok
Mindig holnap, ma nincs erőm.
Állok egy helyben múltam partján
S várom a halálom, jövendőm.

36
Nem jó itt élni
Nem jó itten élni,
Nem jó itten lakni,
Bihar vezér földjét
El kellene hagyni.

Bús árnyak lengnek itt
A néma síkságon
Könnyek cseppje ragyog
Fűszálon, virágon.

Bánat tüze lobog
A pásztortűzfényben.
Nincsen itt mosolygás
Se földön, se égben.
A szörnyű jóslat
Bús árnyas éjfél, sötét víz partján
Lobognak az áldozati tüzek
S az ősz hajú vén pogány táltosok
Titokzatos jóslásra készülnek.

Villan a penge, nyög a fehér ló
S a piros vér kicsurran sziigyéből
S az oltárról halálmadár száll föl
A " áldozó tűz sötét füstjéből.

Bús lánggal ég a ló lapockája
S a füstje halál alakot mutat
Összenéznek a riadt táltosok
S szemük a magyar jövőben kutat.

Összenéznek a riadt táltosok:
Borzalmas sors éri majd a magyart
Hunnia szép földjén más lesz az úr
S a magyar kezekből kihull a kard.

S a turulmadár tündöklő szárnya
Mely a nagy égen büszkén evezett
Halálos árnyára hull egy sírnak
Mely búsan takar egy holt nemzetet!

Es beteljesült a szörnyű jóslat
Halálmadarak árnya borult ránk
A kardunkon emésztő rozsda ül
Egy óriás temető lett hazánk!....

38
Könnyeznek most a magyar lányok
Most sírnak a kék szemű lányok
Most a búzavirág nagyon harmatos
Itt jár a Bánat a magyar mezőkön
S mindenfelé zord utakat tapos.

Bús ég alatt hervadt vetésben
Magyar lányoknak nincsen szép tavasza
Vadvirágok harmata lesz a könnyükből
Bús pacsirtaszó lesz ajkuk panasza.

Könnyeznek most a magyar lányok
Hónuk földje nem terem nekik mást:
Csak egy-két bús dalt, töviskoszorút
S fájó, könnyes bús virág hen’adását.

y>
Ragyog a kis hajnalcsillag
Ragyog a kis hajnalcsillag
Hirdeti, hogy feljön a nap.
A nap útján jön előre
Ezüst fényt hint a mezőkre
Reménynek, hogy el nem marad
A Nap elhozza szírünknek
Minden rég várt szép sugarat.

Bontogatja bársony szirmát
A mezőkön millió virág
S a hajnal harmatoz rája
Hogy szép legyen az orcája
A virágnak, ha jön a nap
Amely elhoz a szívünknek
Minden rég várt szép sugarat.

Pacsirta zeng a magasban
S dala a nap felé harsan
Magasra szállt, alig látszik
De dala telkemmel játszik
Es én hiszem: eljön a nap
Amely elhoz a szívünknek
Minden rég várt szép sugarat.

Eljön a nap tűzzel, fénnyel
Új álmokkal, új reménnyel
Új szelekkel, viharokkal
Bilincstördelő dalokkal.
Rab milliók lánca szakad
Amely elhoz a szívünknek
Minden rég várt szép sugarat.

40
Ha tél vihara tép bennünket...
Ha tél vihara tép bennünket
S e föld tövise szívünkből vért fakaszt
Bízzunk, reméljük, ne hagyjuk el mégsem
Várjuk meg itt a magyar tavaszt!

Bár rossz a sorsunk-az enyém is olyan
Mint egy kivert csavargó ebnek
A magyar ég alatt örök csak a bú
Az öröm itt nagyon ritka vendég.

Eljött az ősz...
Eljött az ősz és szívemre lépett
S olyan bimbón ragyog zord dere
Szívemben, mely nyílni elkésett.

Hiába gyűlt, hiába égett
Virágnyitó tüze a Napnak
Ez a bimbó nyílni elkésett.

Mert szívemnek csak a bimbó fáj
Többi virágom nem siratom
A szívemnek csak e bimbó fáj.

Vártam, vártam, hogy majd szirmot bont
S a telkemre derűt, mosolyt hint
De hajh, az Ősz korán rám romlott.

41
Bús őszi láz...
Bús őszi láz, betegek nyara
Ez a fény, ami most játszik
A hervadt kert, a hervadt mező most
Koporsódísznek virágzik.

Szívem vére is hűlni kezd már
S őszi árnyak nyújtóznak lomhán.
elröppent Nyár visszanevet még
S végigporzik fénye a fák lombján.

Szívem vére is hűlni kezd már.
Ez a nyár tán végső nyaram volt.
Búcsút venni szállt vissza hozzám.
S hervadt lombok közt szíven csókolt.

Bús őszi láz nyári álmot hoz
A nyári virágok édes szagát
Kánikula táncol szívemen...

42
Nézd a nyárfát
Nézd a nyárfát, a lombja, hogy pereg
S hogy röpül a zord őszi szél szárnyán.
Jer, sirassuk a nyarat, s szírünket
A lombját pergető nyárfa árnyán
Míg zöldellt a lombja és az ágán
Zengett, dalolt a rigómadár
Szép volt az élet nekünk is -
Zöldellt a nyárfa, szép volt a nyár!

Zöldellt a nyárfa, és az alkonyok
Pirosra festették a sudarát
S hívták szívünket a rigódalok
S mi néztük a nap búcsú-sugarát.
Es tudtuk, és érezte szívünk, hogy
Boldogságot hoz nekünk az éj.
Szép volt akkor az életiink-
Zöldellt a nyárfa, szép volt az éj.

Hiába lesett a hold bennünket
Nem láthatott, mert eltakart árnya.
A nyárfának, és a nyári éjnek
Reánk borult csillagfényes szárnya.
Es a szívünk zakatolt a kéjtől
S a csókunk zápora muzsikált -
Szép volt akkor az életünk
Nyárfa árnyán csókunk muzsikált.

De most nézz föl az öreg nyárfára
Nincsen lombja s nem zeng rajta a dal.
S mi nem várjuk már egymás szívével
Többé, hogy majd kizöldül tavasszal.
Az Ősz szelétől minden elriadt
S szívünkből is a legszebb sugár
De azért ne feledjük, hogy
Zöldellt a nyárfa, s szép volt a nyár!

43
Esik eső
Esik eső, sebaj,
Dalolgat a szolga
Mert mikor nem esik
Úgyis sok a dolga.
Ha esik, akkor is
Adnak neki dolgot
Ott ül nyakán mindig
Az örökös robot.
Csak vasárnap este
Van egy pár órája,
Mikor megöleli
S rákacsint babája.
Ezt a kevés időt
Világért nem adja
Bogárszemű kislány
Minden gondolatja.

Esik eső, hej-haj
Morog a jó gazda
Még egy szál széna sincs
Rudasba, kazalba.
Bántja szívét nagyon
A szolga nótája.
Hej, mért nincs neki is
Olyan szép rózsája

Esik eső, hej-haj
A gazda morogja:
A kalendárium
Pedig most nem mondja.
Bánatában elmegy
A sarki korcsmába
Ott azon tűnődik
Mért oly víg szolgája!

44
Örült zsivaj...
Őrült zsivaj, mennyi lárma
Bolond, bolondnak veri a dobot
Ezren és ezren futnak, lármáznak
De verebet egyikük sem fogott
Cifra rongyát rázza a rút gőg
Sok ember szeretne mártír lenni
S megdicsőülni, de csak önmagáért.
Hangoskodik, veri a dobot...
Én az ilyennek nem adom lelkem
Oda hazug, szép, cifra szaváért.
Valamikor jobban szerettem én..
Valamikor jobban szerettem én
A csillagos estét, mint a hajnalt
Mikor egy kis rácsos kapu előtt
Két karommal öleltem egy angyalt.

Ezüst nyárfa állt a kapu előtt
S boldogságom suttogta szelíden.
Csillagfénnyel, édes ábrándokkal
Telis-tele volt a lelkem, szívem.

Hej, de egyszer kivágták a nyárfát.
Más mondta meg, mért fogtak rá fejszét.
Mikor egy szép holdas őszi este
Kis angyalom lakodalmát lesték...

Én azóta félek az estéktől
Muzsikának a szólását hallom
Almaimban nyárfalevél hull rám
Mikre könnyét rásírta angyalom

Szoladjatok kicsiny patakok
Mint könnyelmű vidám gyermekek
Hívják őket zúgó folyamok
S vihardalos széles tengerek.

Röpülnek a viráglevelek
A patakok árnyán boldogan
S ahol elfutnak aggot füzek
Bálongnak szomorú mosolyban -

Rohanjatok kicsiny patakok
Titeket viharzó tenger vár
S liabjaitok-míg oda értek-
Kíséri dal, virág, napsugár.

A vén füzek hadd maradjanak
Korhadtan nem bírnak zúgni
Fussatok csak, nincs szebb dicsőség
Mint az. óceánba befutni.
46
Itt lézengek az. Ősz piacán...
Itt lézengek az Ósz piacán
Hullnak rám hen’adt falevelek
S fölöttem bús sírással húznak el
A költöző madárseregek.

Itt lézengek az Ősz piacán,
Mint egy kifosztott árva koldus
Kit nem ruházott örömmel fö l a Nyár,
Akinek lelke örökké bús.

Hiába volt, a Nyár elfutott
S a szívemet üresen hagyta
S minden álom, mit a nyár adott
A telkemet rútul becsapta.

Most itt állok az Ősz piacán
Kenyér nélkül, mint sok más koldus...

Mint csillagfény...
Mint csillagfény csendes víznek tükrén
Mint kis lepke nyíló rózsaágon,
Úgy leng a te mosolyod telkemen
Édes, szép, pici lányom!
Csöppnyi lényed szűzi mosolygása
Új harcokra vértezte telkemet
S én megyek a megszépült gondokkal
Virágosán új harcok füzébe.

47
Május
Virágzanak a fák, s a nap
Boldog fényt szór a kertekre.
Minden csöpp kisfalevélen
Ragyog a tavasz szerelme.

Kint a mezó'n pacsirta zeng
S fecskék raja szálldos.
Kicsiny fehér felhő árnyat
Ringat a vetés hulláma.

Kint a mezőn zeng az Élet
Virág hull a nap útjára
Pacsirtadalt, fellegárnyat
Ringat a vetés hulláma.

Reszket a délibáb tükre
Mint egy mesebeli tenger
A gyöngy benne verítékcsepp
Melyet hullat állat, ember.

S zárd be szép Május virággal
A veríték hulló csöppjét.
S változtasd el víg örömre
A bánat bús könnyes csendjét.

4X
Menyasszony megköszönő vers
Kedves édesapám, kedves édesanyám.
Koszorújukból most egy bimbót leveszek.
Leveszem magamnak, de nem durva kézzel
Hanem a szerelem szelíd érzelmével.
Köszönöm, hogy őt szépen felnevelték
S a szent házasságra nekem átengedték.
Azért az Istentől áldottak legyenek,
Lelki, testi áldást bőséggel vegyenek.
További sorsokról már ne aggódjanak,
Az élet gondjából nekem is adjanak,
lm, az ünnepélyen itt fogadást teszek,
Kedves leányoknak hű dajkája leszek.
Tehát édesapám s anyám szíve keseregjen,
Mert gyönyörűségüknek virágát elveszem.
Hisz a virágot is a kertész plántája,
De hiába fárad csak másé virága.
Úgy van az anyának egy kedves leánya,
Más karjára kerül legszebb virágjába.
Segítő társamnak már el is fogadom,
Szívemnek hűségét néki általadom.
Jer, hát kedves társam menjünk más szállásra,
Az egektől várjunk áldást mi magunknak.
Az itt maradiaknak szerencsés mutatást kívánunk.

49
A szerelem útján...
A szerelem útján
Találkoztam veled.
Tele volt virággal
Két kis fehér kezed.

Tele volt két szemed
Szelíd mosolygással.
Tele volt szíved
Égő lángolással.

A szerelem útján
Egymást nem is vártuk,
S a szivünkkel mégis
Egymásra találtunk.

Most már együtt megyünk
Virágokra lépve.
Az égből virág hull
Mindkettőnk lelkére.

S egyikőnk sem tudja
Meddig tart az utunk.
Nem baj, ha a Földet
Százszor körül futjuk.

Nem keresem, kinek szól a nóta...
Nem keresem, kinek szó! a nóta,
Kit hívogat édesen a lányka,
De azt tudom, hogy egy legény örül
Kinek szívét kinyílt rózsa várja.

50
Lehet, hogy már el is feledtek...
Lehet, hogy már el is feledtek,
Vagy azt hiszik, hogy megnémultam.
Hogy lelkemben nem terem már dal,
S hogy lerogytam törten, be'nultan.

Élek még, s vagyok, aki voltam.
Es van hitem, reményem, erőm.
S tudom a napot köszönteni
Zengő dalokkal a zöld mezőn.

Igaz, hogy még nem röpültem fent
Napsugaras égi utakon.
Nem látták még csillogni szárnyam
A tövises magyar ugaron.

Porban élek csak, mint a féreg
S mint annyi sok küzdő testvérem
Kik vívják az élet nagy harcát
Hajnalt várva-koldusszegényen.

De ha vihar szánt a mezőkön
Es az égen villámok égnek
Lelkem ujjong, s ott röpül, szárnyal
Közelében a magyar égnek.

És ott fent: fellegek könnyéből
S napsugárból szövi álmait
S újabb, újabb lángra buzdítja
A villámok szabad szárnyait.

S vihar után, mint a pacsirta
Leszáll ölére zöld mezőnek.
S hittel, reménnyel telezengi
Bús szívét minden szenvedőnek!

51
A kert felől...
Egy ablak felől nóta hangja árad
S rózsák szaga száll az esti széllel
Barna lányka virágot öntöz ott,
S dalol, dalol virágos kedvében.

Oly jólesik a nótát hallgatnom
Es hinni azt, hogy van még boldogság
Hogy a rózsa nyílik meg a kedv
Es a szívben az édes mennyország
Hogy az élet, nem csak rút komor.

Ne legyen a magyar bánat...
Ne legyen a magyar bánat
Porban kúszó árnyék
Mit elűzhet a hazug fény
S pár koldus-ajándék.
És ne legyen tikkadt lombnak
Gyönge suttogása.
Se rabmadár, melyet megöl
Örök búsongásal...

Legyen felhő, zord, viUámos
Hajnalokon szálló
Haragjával, viharával
Világot megrázó.
S gyújtson minden nap hajnalán
Egy bősz vihart lángja.
Hogy ne tudjon az nyugodni
Ki a magyart bántja!
Vasárnap van, szól a harang
Vasárnap van, szól a harang
S szerteárad édes hangja
S a csendes kis utcák népét
A templomba hívogatja.

Lépkednek is már a lányok
Virágosán, hosszú sorban
Két orcájuk piros rózsa
A vasárnapi mosolyban.

Kocsma mellett álldogálok.
Kocsma mellől nézem őket.
A virágos szép lányokat,
A templomban lépkedőket.

De szeretnék én is, én is
A templomba velük menni
S a templomban velük együtt
Imádkozni, énekelni.

Vagy csak egy vinné a szívem
S a templomban rám gondolna
Árvaságom, szegénységem
S mondana egy imát értem
Szép sorba, de jó volna!

53
Nyár végén
Egy-két kis felhő
A napra szállt foltnak.
A szél már az Ősz kebléből vadult.
Remeg a virágra a fény a lombon
Vesd le szívem a nyári szárnyakat!

Vesd le szívem, nem bírtál te röpülni.
Lent maradtál a sötét porban.
Hiába volt álmod, reményed
Mint a fecske virágosabb tájra
Hiába van annyi sok szép álmod.

Nem kerekedhetsz te sem szárnyra
Szebb lesz itt majd a szárnyaidon a dér
Mint idegen tájon a napsugár
Almaiddal a dermedt virágokkal
Itt majd egy bús sír magába zár.

54
Halló, héja
Halló héja!-nekem nincs csibém,
szemétdombom miért lesed hát?
verses papírok züllnek azon,-
miket vad szemed csibének lát.

S a nyomor vad kutyája vonít
kakasszótlan, fakó hajnalon,
s ezt a züllött, bús szemétdombot,
véres ujjal magam kaparom...

Van azért egy zengő' madaram
(melynek nevét el nem árulom)
kint dalol a vetések fölött,
s a Naphoz száll fényes lángúton.

Ó, ne űzd ezt a kis dalost, ha
vágya, szíré a Naphoz hajtja
lesd csak a szemétdombom, s várd meg
míg a csibe nagyra nő rajta.

55

[
s
Áldozatot küldtem a Napnak
D anak keringnek a Nap előtt,
szárnyuk ragyog, s csapásaitól
zeng az éter, s a Nap
rózsaszín szikrákkal szórja be
gyönyörű ívelésüket...

Áldozatot vittek a Napnak.

En küldtem,
zilált hajamból egy fürtöt,
a szívemből és a korsómból
vért, vizet, s a verítékemnek
egy tövisre hullt forró cseppjét,
mit egy sötét arcú, gonosz Isten
megszentelt szépre, igazra, fényesre,
S ez a kínok füzében lihegő
piciny gömb a Napnak
legszebb gyöngye lesz.
A véremből virág fakad szép,
világölelőfényes udvarán.
A vizemmel megitatja
lángsörényű viharlovait, s úgy
indul végső tusára,
a ködök, árnyak ellen.
Kenyeremből is küldtem a Napnak egy
érckemény, keserűfalatot-
kovának,
a kaszám hegyét-
acélnak,
a hajam fürtjét
taplónak-hogy
tüzet csiholjon és fölgyújtsa
a ködszörnyek gőgös karámait
a Kos csillagzatú magyar pusztákon.

56
Megáldom a laput
Buján nőtt itt nagyra, szép zöldre
az árokparton, hol most alak,
a N a p ragyog és ő is örül
s tamburázik árnyán a tücsök.

Az árokpart kéjtől liheg most,
a lapu levél hűs árnyat ad
forró fejemnek, s amíg alszom
álmaim körül virág fakad.

Én megáldom ezt a szép laput
szent, buja levelét megáldom,
s tilinkómra terítem, legyen:
üdvöm, ernyőm, gőgös szép almom...

(Ha jár itt valami bölcs ókor,
mely e laput mohón fölfalja
megáldott, keserű ízétől
bolond átkot bömböl a Napra.)

.
Magyar szüret...
Nem volt ilyen bús ősz régóta!-
Keserűség ömlik a léhón,
S oki tüzet dalol a borba
Annak sincsen kedve a cécón.

Szüretről jönnek, sokan jönnek,
Mégsem tudják ízét a bornak.
Hej!, nincs tüze, méze, nótája
A megcsúfolt völgynek és dombnak.

Nem jó! metszett most a vincellér,
S a pórok sem kapáltak sorba-
Mátyás király óta, hiába
csak a darázsnak van jó dolga.

Magyar szüret keserű mustja,
Sosem forr ki, lőrének marad.
Lehet, egyszer mégis berúgunk
S mámorunk az égig földagad.

0

Kaszacsengés
Kaszacsengés sír a fülembe -
K ő és a fém szent zsoltára
S a kalászóceán partjain
most kel a szép tűzpiros hajnal.
Istennek legszebb oltára! ...

A kaszámat én is megfenem
hadd harsogjon, hadd vágjon rendet,
a bús, könnyes magyar tarlókon
S legyen minden kévém dús, virágos
mit az Isten a népnek teremtett.

58
A „Lobogó
pásztortiizek ’'-hez
(Pölöskei János verseihez)

Lobogjatok pásztortiizek
Tiszta lánggal, tiszta fénnyel.
S szálljon magasra lángotok
Sziporkázó reménységgel.
Minden kicsinyke szikrátok
Azt hirdesse: hogy élünk még.
S hogy nem borult be örökre
Felettünk a bús magyar ég.

Lobogjatok pásztortüzek
A bús magyar mezők ölén
Törjetek át a homályon,
S az éj komor, sötét ködén.
Repüljön el a fényetek
Minden kunyhó belsejébe
És gyújtsatok hitet reményt
Minden magyar bús szívébe.

Lobogjatok pásztortiizek
Hívogató, meleg fénnyel.
Fázó, didergő lelkűnknek.
Zordon telét űzzétek el,
S legyen a ti lángolástok
A szívünknek dobogása...
Hívogasd hát a szívünket
Pásztortüzek lobogása!

59
Volt egyszer...

Este, reggel tejet ettek
% ‘ a tehén bőven adott.
Áldottak az Istent érte
Clr°gatták az állatot.

tVaevySZeraZÖregBodri
VéQ ? mérgesen h a to tt
^ g re h a jtó já rt az,utcán
m ala" könyv és nogybot!

7 Sejtetta vén Bodri -
Kitárult az ól ajtaja
R ment a yégrehajtó urán
B- ^ Mgreakfs J ™

tá g ö n a kis,éhén
D r j t á k „gyerekek'
J tá ,b „ sírtak-rínak
Csak el rínék atehenet

! * " * • • * « *
Bel‘ bt á „ s .a,
ő kj t Sa' t á ^ y k e s e n é,
A
s erzi>° is tudja.

60
A vándorhoz
Hajlékomba, ha betérsz bús vándor
Langyos mosoly hinti be szívedet.
Feléd csillan a szeretet fénye
S ablakomnak virága rád nevet.

Csöpp tűzhelyem lángoló sugarán
Fölenyhül szíved bárhogy is fázik.
S elmerenghetünk sorson és hazán
Míg a tűzhely parazsa szikrázik.

Egy falat kenyérből két falat lesz,
Melyet boldogan megosztok veled
S míg elfogyasztjuk szófián, csendesen
Ünnepnek érzem szegénységemet.

Es a por, mely lábaidra tapadt
Gyötrött hazámnak távoli rögén,
Szent lesz nékem, s ne töröld le máshol
Ne töröld le - csak házam küszöbén.

61
Két csillag....

f CST * mint **' gyermek úgy játszik
A nyári holdnak fénylő udvarán
Itt lent pedig ezüstös sugarán
Almok, csókok mosolya szikrázik.

MUy szép az éj! A vén hold udvarát
' lsztara k ö r t é k az angyalok.
Ott most ezer szép álom anda/og
S szent Dávid lantján kéjjel suhan át.

n sérelm es
uuruna-szamya
S mmden holdfény-koszorúsan ragyog-
A kertek, a lombok s az ablakok... '

Csak én rám borul unalmas árnya
A vonatnak és a tikkadt fáknak '
S egy hervadt, könnyes nyári virágnak'
Csend az Adrián
Zeng a hullámverés az Adria partján,
Fehér hableányok hullámtűkre ragyog.
Ömlik a Nap fénye a vízre szelíden,
S a bárkákat lágyan ringatják a habok.

Álmodik a tenger, csend nyújtózik vizén,
S a fénycsókos parton alusznak a pálmák,
A karcsú sirályok, a gyöngyálmú sellők
Adria leányát álmodozva várják.

Nyugszik most a tenger, nem zúgja a sorsot,
Vitorlát, árbocot nem ráz rajta vihar,
Két hű, lángoló szív dobban most feléje
A szerelmük édes zengő dalaival...

Adria leánya sorsa hajójával
Kikötött egy csöndes, poros falu ölén,
Messze a tengertől egy hű szívre talált
Isten szárnya alatt, Magyarország földjén.

Hajója árbocán nyíló virág leng most-
Hisz sokat hánvkódott tűzzászlós hajója,
Zord szirtek, zátonyok, viharok dobálták-
Most a kikötője ezer piros rózsa.

Pihen most hajója, s szép csókszárnyú vágyak
Suhannak el oda, ahol zúg a tenger-
Adria leánya hű férje karjain
Ringatja a szívét, tele szerelemmel.

63
Tövisek és lapuk...
Tövisek és lapuk nőnek itt
az árokparton, kapum előtt,
rest vagyok irtani, nincs időm­
eleget gyomlálom a mezőt!

Hadd nőjön a tövis a lapun!
Úgy szép a szegény háza tája,
úgysem já r itt olyan kényes úr,
ki a sorsomat megutálja.

Az utca itt gyomos és füves,
s az őrző eb mind magyar fajta,
kócos, koloncos s unalmában
a végrehajtót most is ugatja

Aki tavaly itt járt az utcán,
s felírt könyvébe három tyúkot,
a tyúkoknak nem volt gazdája-
három tyúk három felé futott.

Napszámra lányok virágos kertje
nevet itt fö l a nyári napra.
Béreseknek itt nyílik virág,
szegfű, gyöngyvirág, rózsa, ibolya.

64
Várlak egy hátnál
Kiss Margitnak

A kék eget mintha emelné,
a kút gémje oly magasra jár,
s a kút körül a szél dalától
virágkönnyet sír a nagy határ.

Régi kút ez,- ihatsz belőle,
forró ajkadnak jólesik majd
hús vize, szép póri lányok is
ittak abból szerelemitalt...

Egyszer itt a fellegek árnyán,
hol a pacsirta is sírva jár-,
betyár futott habzó paripán,
üldözte száz totyakos zsandár.

Szép póri lány állott a kútnál,
betyárnak vizet, csókot adott
s kérte az Istent, tegyen csodát-
Isten egy nagy vihart támasztott.

Zúgott a jég, mint az ítélet,
vadul dühöngött a nagy határ,
zúgták-búgták a bogáncskórók:
vissza, vissza Te német zsandár!...

Vihar után szép verőfény gvúlt,
s felröppent a kútgém magasra,
betyár lovának sörényébe
virágot font a lány kacagva...

Várlak e kútnál, ide várlak
a lovam még forró port kapál,
gyere, siess- hadd lobogjon fel,
bús szívünkben még egyszer a nyár

65
Emlékül
Nagyságos Békéi Koós Judit
művésznőnek
Babylon szép lánya! ki szívemen táncolsz,
S hószín csípőiden aranykígyót hordasz-
Edes mosolygásod csorgasd a szívembe,
Zavard föl a vérem, nem baj, ha megrontasz!

Keressünk egy lugast a perzselő nyárban,
Lehűtni vérünket a virágok árnyán
S míg parázna vágyunk virággá kinyílik:
Legyen a szerelmünk ragyogó szivárvány.

S míg tünemény tart: legyen mámoros csend!
Vérünk lobogjon csak, reszkessen a testünk.
Elrejtnek bennünket a nyíló virágok,-
Nem látja senki, hogy édes bűnbe estünk.

Csókunk muzsikál csak, s rózsaszirmok hullnak,
És mi elszédülünk a kéjben, a lázban,
S mintha egy elziillött isten álma lenne:
Babylon szép lánya a költő karjában..

Ha vérünk elcsitul, poharunk kiürül,
S feledjük a csókot, a kéjt, a szerelmet-
Táncos lábad alatt meghal az én szívem,
Kacagva tiprod, mint a rózsalevelet.

66
Verebek a bodzafán
A bodzafán kövér verebek
csiripolnak, ugrálnak vígan,
telt a begyük, boldogan élnek
a nyár robotos napjaiban.

Dőzsöltek már minden osztagon,
jól tudják, hogy kié a nagyobb,
nagy a papé, de még annál is
láttak nagyobb, dúsabb osztagot.

A zsidóét, s olyan kabát van
ijesztőnek rája kitéve,
hogy a béres irigyli szegény,
elcserélné rongyait érte.

Idő és sors mindenkit tanít,
az uraság bölcsen tudja már,
hogy a veréb nem fél a rongytól,
mert sokat lát akármerre jár.

Megszokta már szeme a rongyot,
Inkább fél a ruhás uraktól,
mert az úrnak puskája is van
s rájuk durrant a bokor alól...

A bodzafán kövér verebek
csiripolnak, s vígan ugrálnak,
dőzsöltek már sok osztagon, de
az enyémre még sosem szálltak.

67
Nagypénteki ló fii rösztés
Isten jobbjáról látja Jéz us
a sorsot, s a jeges habokat,
s a hosszú böjtű, rossz sipkájú,
lovat fürösztő magyarokat.
Poros töreken aszalt gebék
éviekéinek a jeges vízben -
Isten jobbjáról látja Jézus,
de nincs ereje, hogy segítsen.

Zúg a szél, és zúg a Berettyó,
a babonát öröké hajtja:
Nagypéntek hajnalán füröszd meg
a lovat, hogy a rüh ne marja!
Kinn a parton csattog az ostor,
hull a nagypénteki hópehely,
s a holtra faradt fakó, deres
karót rág majd, többé nem legei

Az abraknak itt más útja van,
adóba kell a zab, a haszon,
marad a rüh, és ékeskedik
a ló marján, vagy a horpaszon.
Favirágzásra megjön a keli,
jön a zsidó és jön a cigány
s nyúznak, alkudnak és a magyar
keserű füstöt szív a pipán.

6X
Dong a nyár...
Dong a nyár és a fám át pusztán
izzó, száraz szelek nó'ttek-
s tüzes csillag egy lajbi gomb
porában a szeleidnek.

A kis bojtár vesztette el
s megsiratta, elfeledte-
ostornyélre szép csodákat
faragni most még sincs kedve.

Kígyót, halat, csillagokat,
s zápor utáni jó kedvet:
virágot s mi azt legeli:
rézszeggel kivert lófejet.

Ott búsong csak a kút árnyán
álmából búsan rettent fel-
Egy gólya tán Pannónia
utolsó gyíkját nyelte el...
Nagy Imre virágai
120 éve született a pórok költője
Költő Nagy Imre költészete a magyar irodalom kevésbé ismert
vonulatához tartozik. A sárrétudvari parasztköltő sem életében,
sem halála után nem került be az irodalmi köztudatba. Versei
egy érzékeny lelkű parasztember lírai reakciói a nehéz életkörül­
ményekre.
A Bihari Múzeum irodalmi gyűjteményének, a múzeum alapí­
tása óta (1974) jelentős hányadát képviselik a Költő Nagy Imre
hagyatékából előkerült kéziratos versek, tárgyi emlékek és egyéb
írásos dokumentumok, melyeket a költő lánya, Nagy Róza aján­
dékozott az intézménynek. Ha végigtekintünk költészetének ala­
kulásán, látható az öt verseskötet, amelyből a Holtak derese az
egyedüli, amely 1940-ben. még Nagy Imre életében jelent meg,
majd az Összegyűjtött versek 1943-ban, amit az Álmatlan éj kö­
vetett 1958-ban, a Tücsök a máglyán 1971-ben és a Percnyi ta­
vasz 2002-ben. A több mint 70 éve lezárult életút azonban máig
rejt ismeretlen elemeket. 2014-ben a Bihari Múzeum XVI1-XIX.
évkönyvében a még eddig ki nem adott versek kerültek bemuta­
tásra, amelyek kéziratai a múzeum gyűjteményében megtalálha­
tók, de kötetben még nem jelentek meg. Az újabb kutatások és
szerencsés véletlenek eredményeként azóta újabb költemények,
illetve teljes kötettervek kerültek a múzeumba.
Jelentős leletnek számít Kovács Balázs ajándéka, aki nagyszü­
lei ruhásszekrényében bukkant rá arra a pepita füzetre, melyben
a Mezei virágok kéziratos kötet tervezete található. Körmen­
di Lajos írásában olvashatjuk Nagy Róza visszaemlékezését:
Egy alkalommal végrehajtó jelent meg a házunknál - meséli
szomorkásán Nagy Róza s elvitt egy vastag, pepita mintáza­
tú füzetet, tele versekkel. Azóta se láttuk többé.” 1 Az előkerüli
füzet 130, többségében ismeretlen verset tartalmaz, más részük
az 1929-30-as években a Magyar Falu c. néplapban jelent meg.
A folyóirat 1927-ben jelentette be, hogy publikálási lehetőséget
biztosít a parasztságnak. Nagy Imre 1927-től 32-ig tartozott a lap

' Körmendi: 2005:103.

70
kötelékébe, ahol sorra jelentek meg versei és 1929-ben elsőként
nyerte meg a Magyar Falu költői versenyét és a fődíjat, a versírás
bronztulipánját. Ez az elismerés a Bihari Múzeum irodalmi kiál­
lításában megtekinthető. A füzetben található verseket összevet­
ve Balogh Ferentz Nagy Imre-bibliográfiájával megállapítható,
hogy azok többsége az említett években keletkezhetett.
Valószínűleg azoknak a füzetben található verseknek a kelet­
kezési ideje is erre az időre tehető, amelyek nyomtatásban még
nem jelentek meg. A „pepita füzet’'-nek nevezett kéziratos gyűj­
teménynek Nagy Imre a Mezei virágok címet adta, ezért a most
megjelenő kötet is ezt a címet kapja annak ellenére, hogy nem a
füzet teljes tartalma jelenik meg benne.
A Kaszacsengés című füzetre már Bakó Endre is hivatkozott
a Percnyi tavasz című kötet előszavában. A füzetet Sípos Károly
papköltő állítólag 1980. március 28-án adta a Bihari Múzeumnak,
ami 2002-ben. a Percnyi tavasz kiadásakor a múzeum költözése
miatt még nem volt hozzáférhető. A Kaszacsengési még Nagy
Imre 1934-ben adta Sípos Károlynak. A 23 autográf versből 5 a
Mezei virágokban is fellelhető. 3 a Percnyi tavasz bán már meg­
jelent, de nagyobbrészt még kiadatlan verseket tartalmaz, így a
két füzet tartalma indokolttá teszi Nagy Imre életművének újbóli
vizsgálatát. A Mezei virágokban a töredékes versek közül is helyt
kapott néhány költemény, ezt az életmű lezártsága is indokolja,
valamint az. hogy ezek a töredékek önálló versként is megállják
helyüket.
Nagy Imre életútját gyermekkorától a szegénység, a nélkülözés
és sorscsapások sorozata kísérte.
1896. október 23-án született Sárrétudvariban Nagy Jakab zsellér
és Hegedűs Ágnes napszámoslány házasságába. Kilencévesen
elveszítette édesanyját, majd baleset érte, amelyben bal karjára
egész későbbi életére kiható sérülést szerzett. A napszámos sors­
ra predesztinált Nagy Imrének nem volt esélye a felemelkedésre,
hiszen a fizikai munkát nem bírta, így élete örökös nélkülözésben
telt. Gyermekkorától fogékony volt az irodalom, a kultúra iránt,
de művelődési lehetőségei korlátozottak voltak. Hat elemit vég­
zett. ezek után autodidaktaként bővíthette ismereteit. Sorsa, nem
egyedi eset, hiszen ebből a mélységből emelkedett ki Szabó Pál,
71
Sinka István is, de rajtuk kívül még számtalan népi írót lehetne
említeni, akiknek munkássága a XX. század eleji magyar iroda­
lom palettáját színesíti.
Nagy Imre eleinte Sárrétudvari rigmusírója volt. Keresztelők, la­
kodalmak, temetések emlékeit szőtte egyszerű versekbe csekély­
ke fizetségért. Versein érződnek olvasmányainak, költő elődjei­
nek hatásai. A népköltészet, Petőfi és Ady stílusa mindenképpen
kimutatható művein. 1928. január 2-án vette feleségül Rácz
Zsófiát, akivel családot alapított. Gyermekeikkel és a nagyszü­
lőkkel éltek együtt a szülei házában, amit verseiben következete­
sen viskónak nevezett.
Verseit saját elmondása alapján a napszámban, vagy este a mun­
ka végeztével írta, amikor ideje volt rá. Elsősorban a családot
kellett eltartania, aztán ha maradt idő, energia és kapott leselejte­
zett papírokat a községházáról, akkor verset is írt. A napszámot
egészítették ki a lánykérő versek, lakodalmi köszöntők, halotti
búcsúztatók.
Czine Mihály a szegénység hiteles szavú emberének2nevezi Nagy
Imrét, amely megnevezés magába sűríti költészetének, sorsának
lényegét. A kötetben megjelenő versek témájában, hangulatvilá­
gában megegyeznek a már korábban megjelentetett versekkel. A
Mezei virágok és a Kaszacsengés címeket értelmezve biztosak
lehetünk, hogy a paraszti világot természeti képekkel bemutató
versek a már ismert Nagy Imre-hangulatot biztosítják. A Mezei
virágok kezdő képei kijelölik azt az utat, amelyet költeményei
követni fognak:
Könnyes, bús dalaim:
mezei virágok,
pipacsok, vadrózsák,.
kékló' szarkalábak,
kurucszirmok, zsályák-
virulásotokat
napsugár kísérje
hintsetek mosolygást
mindenki szívére.
2 Czine: 1987:120.
A virágok, mint a szépség, esztétikum szimbólumai Nagy Imré­
nél a költészettel azonosíthatók. A pozitív képeket ugyanakkor a
legtöbb esetben kiegészítik az egyéni sorsra utaló negatív jelzők.
A lírai én nem lázad, rezignáltan beletörődik sorsába.
Ha az idő szempontjából vizsgáljuk verseit, egyértelmű, hogy
nemesak a jelen foglalkoztatja, de a múlt, illetve a jövő képei is
megjelennek a versekben.
Gyermekkorára idilli képsorokban emlékezik vissza a Mikor
gyermek voltam c. versben. Tavaszi képsorok mutatják be a bol­
dog ifjúságot:
„En is űztem tarka pillangókat
A rét ölén, mikor gyermek voltam
Ostromoltam a szarkafészkeket.
S játszogattam az utcai porban. ”
(Mikor gyermek voltam)
Habár konkrétan nem utal a származásra, de egyértelmű a vers
olvasásakor, hogy az utca porában játszó, a zsidó ablakát betörő
parasztgyermekről van szó, akit ha kell, korbáccsal büntetnek.
Mégis csodás ez a kor, hiszen ott az édesanya ölelő karja, akinek
szeretete mindenek felett a legfontosabb. A vers záró képei azon­
ban megtörik az idillt. Kibontakozik egy temetés képe. amely
közvetetten jelzi, hogy az édesanyát temetik. Ezzel az időponttal
jelöli ki életében a szenvedések „fellegárnyainak” kezdetét. A
lelkiállapot változását a természet átalakulása is követi. A Mi­
kor gyermek voltam lényegében követi a Hol vagy? c., a Tücsök
a máglyán kötetben már megjeleni vers logikai menetét, azaz a
boldog gyermekkorral szembeállított bús felnőttkor bemutatását.
Ennek a kornak is megvannak a maga idilli elemei, amit rendre
beárnyékol valamilyen tragédia, vagy negatív eseménysor. Az al­
végen... szintén falusi életképet tár elénk, de ez már a felnőtt élet
színhelye.
„Az alvégen fehérük egy kis ház
Kapujában rigódalos nyárfa
Kis tornáca, virágos ablaka
A szívemet talán most is várja.

73
Hej de egyszer megverték a dobot.
S dobszó után más lett a gazdája- "(Az alvégen)
A falusi képsor szokásos kísérő elemei a virág és madárképek
szintén követik a vers hangulatváltozásait. A mosolygó, rigóda­
los nyárfalomb hanghatásokkal is ráerősít a pozitív érzésekre,
amit a vers második felében lerombol a nyers valóság képe. Az
erőteljes hanghatásokból lehet következtetni a változásra. Már
nem madárdalt, hanem dobszót hallunk és kiderül, az elárvere­
zett ház már mást boldogít és a lírai én csak a ház tetejéről elker­
getett gólyával vállalhat sorsközösséget.
Általában a jövőképe sem optimista, a legtöbbször a sorsába be­
letörődő, a bajokat alázattal tűrő költő jelenik meg a versekben.
Az Arany Jánossal való alkati hasonlóságot Tódor Györgyné is
kimutatta.” Az elégikus hang mind a két költő esetében nem csak
a „tragikus magyar sors”, korszellemével magyarázható, de az
egyéniségükben fellelhető borongásra való hajlammal is. Indu­
latai talán nem voltak olyan mélyek, érzelmeiben is kisebb volt
a feszültség, mint Arany Jánoséban, később Sinka Istvánéban."'
A Magyar Falu c. néplap biztosított megjelenést a falvakban élő
Nagy Imréhez hasonló sorsú, költői tehetséggel megáldott pa­
rasztembereknek. 1927 és 1934 között rendszeresen jelentek
meg versei az újságban, amely 1929. június 7-én neki ítélte a
versírás bronztulipánját. Az elismeréssel csekély pénzjutalom is
járt, valamint a dicsőség és a falu megbecsülése. A jutalmat Sár­
rétudvariban a községházán adták át. Ez az első alkalom azon
kevesek közül, amikor elismerésben részesült.

„ Virág röpült az én kunyhómba
Csodás szép virág bronzszárnyakon.
Ti hívtátok zengő' dalaim
Napsugárban, bánatárnyakon!
Ide szállt le kunyhóm falára -
Es azóta szebbek álmaim:
Lelkem boldog falukban bolyong
Magyar hazám könnyes tájain. ” (Bronztulipán)

■Tódor:200l: 150.

74
A Bronztulipán c. vers csendes öröme emlékezik meg az ese­
ményről. Kapcsolatba került a bihari költőkkel, de ez még nem
elég ahhoz, hogy kötete is megjelenjen, arra 1940-ig várnia kell.
A Mezei virágok szerkesztetlsége miatt arra lehet következtetni,
hogy ezt tervezte az első kötetének a költő.
A Holtak derese megjelenése sem hozott áttörést pályáján, hiszen
a kötet csak nagyon szűk körben terjedt. A példányokat maga
próbálta eladogatni, de a költészetre nem volt igény környezeté­
ben. Talán, ha kevésbé visszahúzódó alkat, könnyebben boldo­
gulhatott volna, de arra sem tudták rábeszélni, hogy költözzön
Pestre. Sárrétudvari szűk közegéből nem is akart kitörni. Az Egy
lombárnyas tornácon soraiban a békevágy a családi idillel kap­
csolódik össze.

„ Egy lombárnyas kicsiny tornácon
Szeretnék most csöndben pihenni
Hol a fecske és a lengő lomb
A béke himnuszát hirdeti. ”
(Egy lombárnyas tornácon)

Nincsenek nagy vágyai, hatalmas indulatai a szerelemben sem.
A Melyikünk boldogabb c. vers népdalszerű sorai egyszerű érzé­
sekről szólnak.

„ Melyikünk boldogabb
En e vagy a madár
A madár dalolni
Virágra já r ” (Melyikünk boldogabb)

A szerelem maradandóságát a természet változásával állítja
szembe. Az éneklő madár és a szerelmes verset zengő férfi pár­
huzama a vers végén válik szét és zárul a szerelem állandóságá­
nak üzenetével. „Nagy Inve akkor tudott idillt teremteni, amikor
elrejtőzött a természetben, és vele egyesült, vagy amikor szívét a
szerelem nyitogatta. A szerelmi idill tökéletes harmóniában van
a természettel.”4

' Todor.2001:!61.

75
„Egy ablaknál piros rózsa virul
Gyöngyharmat hull selyem szirmairul
Odajárok rózsanyílást lesni
Szóke kislányt csókolni, ölelni. "(Egy ablaknál)

A szerelem árnyoldalát is megénekli. A Sötét felhó'... és a Hűtlen
rózsám mintha egymás kiegészítései lennének:

„Sötét felhó'szállt az égre
S eltakarta a napot
Nem látom már ragyogónak
Többé piciny ablakod. ”(Sötét felhó'...)

A növény és állat metaforák, valamint a természeti képek válta­
kozása összhangban követi az érzelmek változását:

„Hűtlen rózsám virágos kertjében
ne járjatok aranyos pillangók.
Ne szálljatok ott a rózsafákra,
Mert azokra rút hálót szőtt a pók. ”
(Hűtlen rózsám)

A rózsakert és a pók képe a szerelem hálójában vergődő költő
helyzetét érzékelteti. „Az a parasztember, aki életének javarészét
a természetben tölti el, szükségszerű, hogy gondolkodásában,
szemléletében is a természetközpontúság uralkodjon. A dolgok
mértéke a természet adta mértékkel mérhető. Ő nem a környezete
kívülálló szemlélője, hanem környezetének, a természetnek egy
része.”5
A magyarság sorsát szemlélve hangja sokkal határozottabb, mint
amikor egyéni életkörülményeiről ír. A sárréti költő politizált is,
ami miatt a hatóságok részéről többször zaklatásoknak volt kité­
ve családja is. Egy cikke miatt izgatás címén kétévi börtön várt
rá, de betegsége és halála miatt nem már nem vonult be bünteté­
sét letölteni. A várakozás izgalma hatja át a Kigyúlt az ég... kez­
detű verset. A csodás hajnali mező látványa a magyarság szebb

' Tódor:2001:160.

76
jövőjét asszociálja. A képsort újra természetes lírai közegébe, a
természetbe helyezte Nagy Imre:

„Az ég egy nagy bíborló biztatás.
Lángrózsákkal hinti be arcomat,
S én szívemben hajnalt váró vággyal
Megállítom két dolgos karomat. "(Kigyúlt az ég...)

A magyarság pusztulását komor látomásban idézi meg a Ször­
nyű jóslat c. vers, melynek a Mezei virágokban két változata is
megtalálható. Ősi pogány szertartás keretében a táltos a nemzet
megsemmisülését jövendöli. A romantika korának jellegzetes
nemzethalál vízióit felvillantó költeményekhez hasonlóak képei.
A verset a múltban megidézett jóslat jelenkori megvalósulásának
komor képsorai zárják:

„És teljesült, igaz lett a jóslat.
Halálmadarak árnya borult ránk
S a kardunkon emésztő' rozsda ül
S egy óriási temető' lett hazánk!”)A szörnyű jóslat)

Ha végigtekintünk Nagy Imre költészetén, megállapítható, hogy
hangulatában gyakran sötét, borúlátó versekkel találkozunk.
A komor, lemondó lelkiállapot egyértelműen a megélt keserű­
ségekből fakad. A pórok költője nem tudott kitörni nyomorú­
ságos sorsából. Nem érhette meg azt sem, hogy költészetét az
irodalomtudomány méltányolja. A Mezei virágok kiadása tisztel­
gés nemcsak Nagy Imre, hanem az összes nehéz életű, tehetsé­
ges parasztember előtt, akiknek szószólója kívánt lenni a költő.
A kéziratos gyűjteményben több versnek is megtalálható külön­
böző variánsa, amik jól érzékeltetik a vers születésének fázisait,
valamint hangulati különbségeket eredményez a változtatás, így
indokolt azok közlése is. A költeményeket a mai helyesírás sza­
bályai szerint központoztuk.

Szémánné Veres Gabriella

Berettyóújfalu, 2016. szeptember
77
Irodalom:

BAKÓ Endre
2004 A pór testamentuma. Debrecen

BALOGH Ferentz
1993 A Költő Nagy Imre bibliográfiája. Miskolc

CZINE Mihály
1987 Tücsök a máglyán Nagy Imre versei.
Új Auróra. 1987. 2. 120-121.

FODOR András
1960 A zsellérköltő hagyatéka. Irodalomtörténet,
1960. 4. 397-398.

HEGYESI János
1987 Költő Nagy Imréről szólva. Új Auróra. 1987. 2.. 122-123.

KÖRMENDI Lajos
2005 A költő, akinek a párnája is tövisből volt.
Bárka. 2005. 1.98-104.

TÓDOR Györgyné
2001 Nagy Imre költészete. A Bihari Múzeum évkönyve VIIT-
IX. Berettyóújfalu, 2001. 139-169.

78
Tartalom
Előszó............................................................................................ 5
Mikor gyermek voltam ................................................................8
Én úgy szeretem ........................................................................... 9
Ha egy fám v o ln a......................................................................... 9
Sötét felhő ................................................................................. 10
Hűtlen rózsám ........................................................................... 10
Melyikünk boldogabb .............................................................. 11
Egy ablaknál.............................................................................. 12
Készülődik a kis fecske............................................................ 13
A föld szíve ............................................................................... 14
K igyúltazég.............................................................................. 15
Bús szélrózsa............................................................................. 15
Forog a szélkakas...................................................................... 16
Az alvégen ................................................................................ 17
Sáros úton esti ködben ............................................................. 18
Bústanács .................... 19
Kis utcánkon............................................................................. 19
Bús tavasz e z .............................................................................. 20
Most nem tudok sírni .................................................................20
Áldom az esőt ............................................................................ 21
Ibolya .......................................................................................... 21
Egy lombárnyas tornácon ......................................................... 22
Képzeletben.................................................................................22
Földanyámhoz............................................................................ 23
Bronztulipán................................................................................24
De szépen szól............................................................................. 24
A bánathoz ..................................................................................25
Betűrendes mutató
A bánathoz ........
.................................................................. ...
A föld szíve ........
............................................................. 14"
A go m b .................................................................................... 29
A kert felől ..............
............................................................... ...
A lobogó pásztortüzekhez ............................................... 5„
A szerelem útján ........................................................... ^
A szörnyű jó sla t........................................................... ^
A vándorhoz ..................................................
Áldom az esőt ...................................................... I
Áldozatot küldtem a napnak ............................................. 5^

Az alvégen .......................................................... j -j
Bronztulipán...........................................................
Bús őszi láz ............................................................ 4 -,
Bús reggelek............................................................
Bús szélrózsa.................................................. |^
Bús tavasz e z ................................................. 20

Bústanács ...................................................... j9
Csend az Adrián .............................................. ^
De szépen szól......................................................... 24

Dong a n y á r..................................................................................
Egy ablaknál....................................................... j2
Egy lombárnyas tornácon ......................................................... 22
Eljött az Ő sz ...................... 4j
E lőszó................................................. ^
Emlékül Nagyságos Békéi Koós Judit művésznőnek............6 6
En úgy szeretem ................................................ n
.................................. 31
Fogy a csillag ....................................... 31
Forog a szélkakas............................................ 1 6
Földanyámhoz...........................................................................
9
Ha egy fám v o ln a ..........................................................................
'l'l

Ha kékszínű virágot látok .............................................................
Ha tél vihara tép bennünket ........................................................ 41
................ 55

Hűtlen ró z s á m .............................................................................. 10
, ........... 21
Ibolya .........................................................................
28
Iskolás k o ro m ...............................................................................
Itt lézengek az Ősz piacán.............................................................42
Karácsonyest van ........................................................................ ...
^6
27
Karácsonyfa .................................................................................
Karácsonyi köszöntővers lánynak.............................................
Kaszacsengés .................................................................................^
22
K épzeletben..................................................................................
13
Készülődik a kis fec sk e ..............................................................
Két csillag ....................................................................................
... , ............. 15
Kigyult az ..................................................................
Kis uccánkon................................................................................
Kopár, néma vidék ........................................................................^
Könnyeznek most a magyar lá n y o k ........................................... 39
Lehet, hogy már el is feled tek ...................................................... 51
„ .. . 58
Magyar szü ret................................................................
.... 48
M áju s...................................................................
57
Megáldom a lapul .......................................................................
Melyikünk boldogabb ................................................................
.. „ 49
Menyasszony megköszönő v e r s ................................................
Mikor gyermek voltam .....................................
Milyen jó, hogy nines .......................................
Mint csillagfény..................................................
Most nem tudok sírni ........................................
Nagypénteki ló fürösztés..................................
Ne legyen a magyar b án at................................
Nem jó itt élni ...................................................
Nem keresem, kinek szól a nóta ......................
Nézd a nyárfát ...................................................
Nyár végén .........................................................
Oly könnyű m o st...............................................
Őrült zsivaj.........................................................
Őszi árnyon .......................................................
Ragyog a kis hajnalcsillag ..............................
Sáros úton esti ködben .....................................
Sas a kútgémen/1 ..............................................
Sas a kútgémen/2 .............................................
Sötét felhő .........................................................
Szémánné Veres Gabriella: Nagy Imre virágai
Tövisek és lapuk ...............................................
Valamikor jobban szerettem én........................
1 Várlak egy kútnál ..............................................
1 Varrótű ...............................................................
I Vasárnap van, szól a harang............................
E Verebek a bodzafán...........................................
E Volt egyszer ......................................................
É

E

84
... 8
. 29
. 47
. 20
. 68
. 52
. 37
. 50
. 43
.5 4
. 25
. 45
. 30
. 40
. 18
. 34
. 35
. 10
. 70
. 64
. 46
. 65
. 29
. 53
. 67
. 60