You are on page 1of 148

Civitas Europica Centralis Fórum Kisebbségkutató

Alapítvány Intézet

EU-tópiák születése
a magyar-szlovák határok mentén
Új közszolgáltatások iránti kereslet
előrejelzése a Magyarország és Szlovákia között
tervezett új határátkelők esetében

Kutatási jelentés

A kiadvány alapjául szolgáló kutatási projekt megvalósítását
a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatta

Kisebbségek változó világban
Minorities in a changing world
EU-tópiák születése
a magyar-szlovák határok mentén
Új közszolgáltatások iránti kereslet
előrejelzése a Magyarország és Szlovákia között
tervezett új határátkelők esetében

Kutatási jelentés

Szerkesztették:
Törzsök Erika és Majoros András

Szerzők:
Majoros András
Radi Anita
Simon Attila
Törzsök Erika
Tuba Lajos
Valis Éva

A kiadvány alapjául szolgáló kutatási projekt megvalósítását
a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatta
Molnár Katalin és Nepomuki Szent János emlékére
Tartalom
Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

2. Vizsgálat módszertana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

3. Esettanulmányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
3.1. Duna-menti kapcsolatteremtés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
3.2. Alsó-Ipoly csöndes ölelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
3.3. Középső-Ipoly menti innovatív mobilizálódások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43
3.4. Gömöri mozdulatlanságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73
3.5. Kassa megújuló vonzásában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
3.6. Bodrogközi kiutak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120

4. Utópisztikus előrejelzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136

5. Inspirációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 3
Előszó
A határmenti területek együttműködése az európai integráció születésétől fogva kiemelt politi-
kai, gazdasági és társadalmi jelentőséggel bír. Valójában az alulról felfelé való építkezés egyik
legfontosabb pillére, amely siker esetén – és megfelelő makroszintű politikákat feltételezve – az
integrációs folyamatok nélkülözhetetlen hajtóereje, az integráció minőségének és tartósságának
(fenntarthatóságának) egyik pillére.

Különösen vonatkozik ez a megállapítás (és elvárás) az új tagállamok határmenti területei
közti együttműködésre. Nemcsak azért, mert e területek általában kevésbé fejlettek, tehát ese-
tükben kezdettől fogva egyértelmű felzárkózási igény jelentkezik. És nemcsak azért, mert sok
esetben történelmi múltjuk közös, és éppen az európai integráció kínál lehetőséget a mester-
séges – fizikai és mentális - határok lebontására. Valójában ennél is többről van szó: ezeknek
a határmenti együttműködéseknek a sikere annak is függvénye, hogyan tudnak-e a régiók – és
természetesen anyaországaik – beilleszkedni a 21. század megváltozott európai és globális fo-
lyamataiba, és a maguk „szerény”, de nélkülözhetetlen hozzájárulásukkal erősíteni az európai
integráció belső stabilitását és nemzetközi pozícióit.

A nemzetek határai mentén kialakult vagy kialakítható együttműködés sikere többek között
a határos régiók fejlettségi szintjének is függvénye. Két önmagában fejlett régió között szinte
természetes az együttműködés és annak pozitív hozadéka (lásd a német-holland, német-francia,
francia-olasz stb. példákat). Hasonlóan pozitív és sokszor jelentős dinamizáló hatást fejt ki a
különböző fejlettségű régiók közötti együttműködés. Ez egyrészt tovább erősíti a fejlettebb régió
helyzetét az anyaországon belül, miközben felhúzza a kevésbé fejlett régiót egy magasabb gaz-
dasági-társadalmi szintre. Ezt jól mutatják Magyarország vagy Szlovákia esetében a burgenlandi
vagy a cseh-bajor kooperáció konkrét esetei. Két közepesen fejlett régió együttműködése is tar-
talmaz dinamizáló elemeket, lásd a magyar-szlovák kooperációt a Duna mentén. Komoly kihívást
jelent azonban a fejlesztési stratégia számára az az alaphelyzet, amikor a határ mindkét oldalán
kevésbé fejlett, esetenként kifejezetten leszakadó, tőke- és szakképzett munkaerő-hiányos te-
rületek találhatók. Az új tagállamok határmenti területei közötti kooperáció jelentős része ebbe
a kategóriába tartozik (beleértve a kelet-szlovákiai és az északkelet-magyarországi régiókat is).
A kötet hosszabb ideje folyamatosan és strukturáltan zajló helyszíni kutatásokra alapozva részle-
tesen foglalkozik e kistérségi jellemzőkkel, esettanulmányok formájában.

Összeurópai és nemzeti politikai-gazdasági-társadalmi szempontok alapján néhány szemé-
lyes gondolatot szeretnék megfogalmazni ebben a bevezetőben.

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 5
Először: a határmenti és a szélesebben értelmezett regionális együttműködés messze
nemcsak gazdasági, hanem jelentős kulturális, társadalmi és kölcsönös értékrend-közvetí-
tési előnyökkel is jár. Ezek egy része számszerűen nem mérhető, jelentősége azonban sok
esetben meghaladja a konkrétan bizonyítható gazdasági hasznot.

Másodszor: az európai uniós pénzek rendelkezésre állása jelentősen javítja az együttmű-
ködő térségek gazdasági erejét, fokozza a hazai és nemzetközi tőke érdeklődését és – közép-
távon – egyértelműen hozzájárul a munkaerő minőségi újratermelődéséhez. Természetesen
feltételezve, hogy ezeket a korábbi szerény forrásokhoz képest mindenképpen gazdag pénzügyi
erőt hatékony projektek finanszírozására lehet fordítani. Amint már említettem, a hatékonyság
nemcsak gazdasági kritérium, hanem – nem utolsósorban – társadalmi többletérték.

Harmadszor: a határmenti területek sikeres felzárkózása kihívást jelent minden tagál-
lam nemzeti regionális fejlesztési politikája számára abban a vonatkozásban, hogy ezeket a
területeket hatékonyan lehessen beépíteni a nemzeti régiók esetenként fejlettebb (vagy éppen
kevésbé fejlett) rendszerébe. Az önmagában sikeres határmenti fejlesztések fenntarthatósága,
pozitív tovagyűrűző hatásai csak akkor érvényesülnek, ha a szélesebb nemzetgazdasági kere-
tekbe is sikerrel tudnak beágyazódni, és nem idéznek elő újabb, immár az egyes tagállamok
belüli fejlettségi különbségeket és gazdasági-társadalmi feszültségeket.

Negyedszer: az új tagállamok határmenti területei közötti együttműködésnek (legyen ez len-
gyel-cseh, lengyel-szlovák, szlovák-cseh, magyar-szlovák, magyar-román, magyar-szerb stb.)
meghatározó szerepe lehet az Unió-szintű együttműködés jövőjét tekintve is. Ugyanis az
EU jelenlegi közlekedési térképére tekintve azt látjuk, hogy míg a nyugat-keleti autópálya- és
gyorsvasút-folyosók jelentős mértékben kiépültek és a közép- és kelet-európai országok csat-
lakozását követően régiónk felé is továbbfejlődtek, a területileg is kibővült, kelet felé elmozduló
integrációban egyre szűkösebb keresztmetszet egy harmadik észak-dél folyosó létesítése. A
csatlakozás előtti EU-15-ben két ilyen folyosó létezik: az egyik Skóciától Gibraltárig, a másik a
skandináv országoktól Szicíliáig. Ugyanakkor immár több mint egy évtizeddel a „big-bang bővü-
lést” követően még mindig hiányzik a földrajzi és gazdasági szempontból egyaránt indokol-
ható harmadik folyosó, a Balti tengertől Közép-Európán át az Égei/Földközi tengerig. Ennek
a transzeurópai projektnek a térségünkben kialakult, vagy kialakítandó kisrégiós határmenti
kooperációk fontos láncszemei lehetnek.

Végül ötödször: mindenekelőtt az európai integráció jelenlegi (és részben jövőbeli) kihívásait
tekintve felértékelődik a határmenti együttműködés szerepe. Nemcsak (európai uniós) pénzről
és nemcsak sikeres gazdasági projektekről szól a kooperáció, hanem kölcsönös nyitottságról,
kétoldalú szolidaritásról, bizalomteremtésről, határokon átnyúló társadalmi kohézióról, közös
felkészülésről a jövő várt és nem várt, pozitív és esetenként kockázatos és költségnövelő fej-

6 Civitas Europica Centralis Alapítvány
leményeire. Nem utolsósorban pedig a nemzeti és regionális identitás megőrzése mellett az
európai identitás erősítésében is szerepet kell, hogy kapjon a határmenti együttműködés.
Különösen most, amikor – különböző okokból és helyzetmegítélésekből – az Európai Unió több
országában erősödnek a szétszakadási-önállósulási törekvések, egyes esetekben pedig kor-
mányzati politika részeként terjed a nagyrészt mesterséges, de hatékony félelemkeltés, sőt egy-
re szélesebb rétegeket fertőz meg a korlátlan gyűlöletkampány. A sikeres és messze a gazdaság
területén túlterjedő határmenti együttműködés nélkülözhetetlen és a jövőben felértékelődő el-
lenszere lehet (kell, hogy legyen) ennek a tendenciának.

Budapest, 2017. október

Inotai András
kutatóprofesszor
Magyar Tudományos Akadémia
Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont,
Világgazdasági Intézet

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 7
1. Bevezetés
2004-ben a Visegrádi Országokban, hasonlóan a többi, szintén EU-taggá váló országhoz, a tár-
sadalmak többsége abban reménykedett, hogy a közös európai uniós integráció hosszú távú
folyamatok elindítója, illetve felgyorsítója lesz. Elsősorban azáltal, hogy az egyes országokban élő
többségi nemzetek, valamint a kisebbségben élők fejlődési lehetőségei, gazdasági érdekei
egybeesnek. Így azok a térségek is, amelyek az I. világháború után létrejött államokban többnyire
a központoktól távoli, határ menti periférikus területekké alakultak, és mind gazdasági, mind társa-
dalmi, mind kulturális értelemben, a centrumhoz képest leépültek, azok az új (a gazdaság szervező-
désének, a természeti erőforrások felhasználásának és a társadalom működésének átalakulását is
eredményező) „tér” jelentette lehetőségek kiaknázásával revitalizálhatókká váltak.

A „Közép-európai Polgárság” (Civitas Europica Centralis) várakozásaival, jogos igényeivel
ellentétben, nem csupán az uniós csatlakozás óta, hanem gyakorlatilag közel 30 évvel az ún. „lé-
tező szocializmus” bukása után az egymást követő kormányok egyike sem tudott érdemi vá-
laszt, eszközt adni azoknak a határtérségeknek a (Magyarországon például az Ózdi medence,
Szlovákiában például a Gömör, mindkét országban például a Bodrogköz) felzárkóztatásához, ahol
az 1990-es évek elején összeroppantak a mezőgazdaságra, illetve nehéziparra épülő helyi
gazdaságok.

A döntéshozók érdemben nem foglalkoznak azokkal a kihívásokkal, melyeket a különösen
a határtérségekben szembeötlő térségi egyenlőtlenségek okoznak. A 2004 óta szinte ki-
zárólagossá váló fejlesztéspolitikai eszközként az uniós pályázati rendszer ráadásul, mivel
a források felhasználása többnyire előfinanszírozáshoz, bankgaranciákhoz, ingatlan-fedezethez
kötött, tovább mélyíti a fejlett (felzárkózó) és fejletlen (leszakadó) térségek, települések
közötti szakadékot. A leszakadó térségek, települések szereplőinek érdekérvényesítő képes-
sége is gyengébb az állami beruházási forrásokért folyó „verseny” során. Gondoljunk például
arra, hogy az elmúlt néhány évben hány Ipoly-híd és hány futball-stadion épült közpénzből!

A technológiai fejlődéssel felgyorsult, új típusú mobilitás jelentette kihívásokkal és le-
hetőségekkel, valamint gyakorlati feladatokkal (pl. többnyelvűség kialakítása az oktatásban, a
közigazgatásban) érdemben senki sem foglalkozik. E feladatok elvégzésére, a „szubszidiaritás”
(subsidiarity) és „többszintű kormányzás” (multi-level governance) jegyében, a lokális szinteken
lévő szereplők lennének a legalkalmasabbak. Ugyanakkor a magyarországi helyi önkormány-
zatok feladat- és hatáskörei, pénzügyi forrásai 2010 után folyamatosan csökkennek, a
helyi, kreatív energiákra épülő „autonómia” lényegében megszűnt. A megváltozott „nagypo-
litikai” környezetben a kistelepülések polgármesterei különböző szerepekbe kerülnek vagy
kényszerülnek fejlesztési törekvéseik realizálása során: „elfogadó-belenyugvó”, „hajtómotor-ko-
ordináló”, „innovatív-autonóm”. A kompetenciák megvonása, az innovatív kezdeményezések le-

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 9
fojtása a helyi gazdasági versenyképességében, munkaerőpiaci helyzetben, népesség-megtartó
képességben, a gettósodási folyamatok felgyorsulásában, roma-szegregátumok kialakulásá-
ban is lecsapódik.

A Magyarország és Szlovákia közötti határ menti közlekedési infrastruktúra fej-
lesztése már hosszú évtizedek óta „napirenden” van. Számtalan kormányközi, államközi
megállapodás, és sok azokat megalapozó „stratégiai tanulmány” született már a témában.
Az „operatív” szintű lehetőségek keretfeltételei azonban csak a közös 2004-es uniós, majd
2007-es schengeni csatlakozással teremtődtek meg. A közös határellenőrzés megszűné-
sére való felkészülés jegyében az akkori magyar kormány már 2004-ben elkészíttette az
„Az EU csatlakozás utáni külső határvonalakon a közúti átkelési lehetőségek sűrítésé-
nek vizsgálata” című dokumentumot. Erre alapozva készült el és került 2008-ban publiká-
lásra a „Varratmentes Európa” program, amely Magyarország egyes külső határszakaszain
már konkrét, műszaki vizsgálatokkal, gazdasági-társadalmi haszon-elemzésekkel alátámasztott
új határ-metszési (közúti, vasúti, vízi) pontokat jelölt ki. A magyar-szlovák határszakaszon 62
új lehetséges határátkelőhely került kijelölésre. A Varratmentes Európa program szakmai
előkészítésében, gazdasági-társadalmi elemzések elkészítésével a Civitas Europica Centralis
Alapítvány „szellemi jogelődjének” számító Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közala-
pítvány aktív szerepet játszott.

Az azóta eltelt egy évtized alatt az igények, lehetőségekhez képest alig történt előrelépés.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a két ország „nemzeti forrásokat” nem tud/akar a beruházások
mellé tenni, a megvalósítást „rábízta” az uniós források intézményrendszerére. Ugyanakkor az

10 Civitas Europica Centralis Alapítvány
INTERREG-források is szűkösen állnak rendelkezésre. Így 2007 és 2013 között mindössze
néhány közös infrastruktúra-fejlesztési projekt (pl. két Ipoly-híd megépítése, tervdokumentá-
ciók kidolgozása) tudott megvalósulni. 2010-től Magyarországon ráadásul jelentős mértékben
átalakult a közigazgatási rendszer. A helyi önkormányzatok kompetenciái, forrásai megvonásra
kerültek, és megszűntetésre, összevonásra kerültek a közlekedés-fejlesztésért, az uniós prog-
ramok operatív végrehajtásáért felelős intézmények. A két ország egyébként is alapvetően
eltérő közigazgatási modellje 2010-től még inkább az operatív együttműködések egyik
fő akadályává vált.

A közlekedési kapcsok révén a társadalmi, gazdasági kapcsolatok revitalizálásának egy
újabb reménye 2014-ben csillant fel. 2014 márciusában a magyarországi Szadán a két or-
szág miniszterelnökei egy olyan „együttműködési szándéknyilatkozatot” írtak alá, amely-
ben kinyilvánítják megállapodásukat, hogy az Európai Unió 2014-2020-as programozási idősza-
ka alatt” az „indikatív projektlistában” szereplő 21 db új közlekedési kapcsolatot alakítják ki
Magyarország és a Szlovák Köztársaság között. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a háttérben
elindult „lobbi-tevékenységek” következtében ezen projektek egyharmada végül kikerült a listá-
ból, vagy módosult a közlekedési kapcsolat valamelyik végpontja, ugyanakkor (újra) felmerültek
más relációk is. Így újabb 2 év telt el addig, amíg 2016 januárjában megjelent az a magyar-
országi kormányhatározat, amely magyar-szlovák relációban 18 db új közlekedési kap-
csolat INTERREG-forrásból, 2020-ig történő megvalósítását rendelte el.1

Magyarország Szlovákia Műszaki
Település Megye Település Kerület tartalom
Dobrohošt’ Gyalogos-kerékpáros
Dunakiliti Győr-Moson-Sopron Nagyszombati
(Doborgaz) Duna-híd építése
Radvaň nad Dunajom
Neszmély Komárom-Esztergom Nyitrai Komp létesítése
(Dunaradvány)
Ipolydamásd Pest Chl’aba (Helemba) Nyitrai Ipoly-híd építése
Vyškovce nad Ipl’om
Tésa Pest Nyitrai Mellékút fejlesztése
(Ipolyvisk)
Ipel’ské Predmostie
Drégelypalánk Nógrád Besztercebányai Ipoly-híd építése
(Ipolyhídvég)
Balassagyarmat-Újkóvár Nógrád Koláre (Kóvár) Besztercebányai Ipoly-híd építése
Őrhalom Nógrád Vrbovka (Ipolyvarbó) Besztercebányai Ipoly-híd építése
Kováčovce
Hugyag Nógrád Besztercebányai Ipoly-híd építése
(Szécsénykovácsi)
Petrovce
Zabar Nógrád Besztercebányai Mellékút fejlesztése
(Gömörpéterfala)

1 1007/2016. (I. 18.) Korm. határozat a 2014–2020. évek közötti határ menti közúti infrastruktúra-fejlesztésekről, megjelent
a Magyar Közlönyben.

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 11
Magyarország Szlovákia Műszaki
Település Megye Település Kerület tartalom
Ózd-Susa Borsod-Abaúj-Zemplén Janice (Jéne) Besztercebányai Mellékút fejlesztése
Gömörszőlős Borsod-Abaúj-Zemplén Neporadza (Naprágy) Besztercebányai Mellékút fejlesztése
Hídvégardó Borsod-Abaúj-Zemplén Chorváty (Tornahorváti) Kassai Mellékút fejlesztése
Hidasnémeti Borsod-Abaúj-Zemplén Perín (Perény) Kassai Mellékút fejlesztése
Felsőregmec Borsod-Abaúj-Zemplén Michal’any (Alsómihályi) Kassai Mellékút fejlesztése
Alsóregmec Borsod-Abaúj-Zemplén Čerhov (Csörgő) Kassai Mellékút fejlesztése
Fő- és mellékút
Pácin Borsod-Abaúj-Zemplén Strážne (Örös) Kassai
fejlesztése
Vel’ký Horeš
Nagyrozvágy Borsod-Abaúj-Zemplén Kassai Mellékút fejlesztése
(Nagygéres)
Dámóc Borsod-Abaúj-Zemplén Biel (Bély) Kassai Mellékút fejlesztése

E 18 db tervezett közlekedési kapcsolat képezte a tárgyát annak a kutatásnak,
amely a magyarországi Civitas Europica Centralis Alapítvány és a szlovákiai Fórum Ki-
sebbségkutató Intézet közös, a Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott, a 2017.
február 1. és október 31. közötti időszakban realizált projektje keretében valósult meg.
A gazdaság-szociológia eszközeit használó vizsgálat elsősorban azoknak a gazdasági-társa-
dalmi lehetőségeknek a beazonosítására irányult, amelyek az új lehetséges közlekedési kap-
csolatokból vezethetők le. Összhangban a V4-kormányfők 2011-ben megfogalmazott „pozsonyi
deklarációjával”, a kutatás a Visegrádi Országok közös közlekedési infrastruktúrájának a helyi
és térségi gazdasági-intézményi fejlődésre gyakorolt potenciális hatásait vizsgálta. A kutatás a
határtérségeken élő polgárok közszolgáltatásokhoz való hozzáférésének és a határon
átívelő kooperációknak az új kapcsolatok lévén megnyíló új dimenzióit igyekezett feltárni.

A kutatási jelentés további fejezetei a következők szerint épülnek fel. A vizsgálat alkalmazott
módszertanát a 2. fejezet mutatja be. A 3. fejezet tartalmazza a „település-páronként”, esettanul-
mányok formájában összegzett „terepmunka” eredményeit. A 4. fejezet a főbb következtetése-
ket, jövőre vonatkozó előrejelzéseket tartalmazza. Végül, a tanulmány a főbb, elsősorban (szak)
politikai döntés-előkészítésért és -hozatalért felelősök számára készült javaslatokat összegző 5.
fejezettel zárul.

A leírtakkal a kutatásban részt vevők elsősorban a döntéshozókat, és a nekik felhatal-
mazást adó közép-európai polgárokat kívánják „inspirálni”. Felébreszteni az érintettek kreatív,
jövőbe mutató gondolatait az új együttműködési, fejlesztési lehetőségek iránt. A kutatás
nem foglalkozott a számtalan „elmulasztott, történelmi lehetőséggel”, nem kereste a „tétlenkedés”
felelőseit sem. A jövő lehetséges, ma még „utópisztikus” forgatókönyveit alapozta meg.
A „történelem az élet tanítómestere” gondolat jegyében, múlttal csak a „történelmi tényekből” leve-
zethető néhány következtetés, előrejelzés megalapozása érdekében foglalkozott.

12 Civitas Europica Centralis Alapítvány
2. Vizsgálat módszertana
A Civitas Europica Centralis Alapítvány és a Fórum Kisebbségkutató Intézet közös, gazdaság-
szociológiai megközelítésű, a Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott kutatásának módszer-
tana közös „módszertani műhelymunkák” (methodological workshops) keretében került
kialakításra. A kutatásban résztvevő szakértők abból a 2016. januári magyarországi kormány-
határozatban nevesített, a Bevezetésben felsorolt 18 db új közlekedési kapcsolatból indultak ki,
melyek a magyar-szlovák határ mentén, a 2014 és 2020 közötti INTERREG program keretében
kerülnek tervezetten megvalósításra.

A kutatás 2 alapvető kérdésre kereste a választ: 1) a határok átjárhatóságának növeke-
désével megnő-e a kereslet új/meglévő, határokon átívelő „közszolgáltatások” iránt? 2)
felkészültek-e a közvetlenül érintett települések (helyi önkormányzatok) az új gazdasági-
társadalmi fejlesztési lehetőségek kiaknázására?

A kutatásban résztvevők, már a projekt szakmai előkészítő fázisában fontosnak tartották
tisztázni a közös munka „vezérfonalául” szolgáló „közszolgáltatások” fogalmát és társadalom-
fejlődésben betöltött szerepét, jelentőségét. Lapsánszky megközelítéséből kiindulva: „a gazda-
ságba beavatkozó közigazgatás határainak, tartalmának, eszközeinek kialakítása mindig
is elemi kérdésként merült fel a piacgazdaságokban, kormányzati rendszerekben. A társadalmi
jólét fokozása, biztosítása érdekében a közszektor, a közszolgáltatások megszervezése

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 13
és a „magángazdaság”, illetve a piaci verseny működése közötti megfelelő egyensúly megte-
remtése ugyanis jelentős kihívást támaszt a közpolitika és a kormányzati döntéshozatal
irányában.”2

A közszolgáltatások rendszerének alapja és célja „a) a piaci verseny negatív hatásainak,
kudarcainak kiküszöbölése, b) határozott korrekciója, valamint c) a piac egyensúlyi helyzeté-
nek erősítése”. A „piaci korrekció” elemei közül, a „közérdek, a közösségi érdekek sajátos
védelme, felelőssége, az alapvető szükségletek biztosítása” bír a kutatás szempontjából
kiemelkedő jelentőséggel.3

Az egyik fő típust jelentő „nem piaci alapú közszolgáltatások” alapvető jellemzője, hogy
„ellátási rendszerük keretében piacgazdasági viszonyok között sem rendelkeznek meghatározó
szereppel a piaci mechanizmusok. A nem-piaci alapú közszolgáltatások nem képezik csere vagy
adásvétel tárgyát, azaz a szolgáltatás-nyújtás piacon kívüli struktúra szerint működik és abban a
profitmaximalizálás, a profitorientáltság szempontja sem jelenik meg.” Jelentős részük a „tiszta
közjavak” kategóriájába sorolható.4

Ezzel szemben, a „piaci alapú (más szóval gazdasági) közszolgáltatások közös jel-
lemzője, hogy általánosan a közszükségletet, közösségi érdeket látnak el, jellemzően ún. „köz-
üzemek” útján. A legtipikusabb piaci alapú közszolgáltatások a villamos-energia szolgáltatás, a
távhőellátás, a gázszolgáltatás, az ívóvízellátás, a szennyvízelvezetés, a vasúti-, közúti-, és légi
közlekedés, szállítás, egyéb tömegközlekedés, a postai és távközlési szolgáltatások”.5

A kutatás fókuszában a „helyi közszolgáltatások” (local public services), vagyis az „embe-
rekhez legközelebb lévő”, jelen kutatás esetében a közlekedési infrastruktúra fejlesztésből ere-
deztethető, „közszektor” által nyújtott szolgáltatások állnak. A „The Urban Institute” elnevezésű,
washingtoni székhelyű „think-tank” egy 2012-ben megjelent tanulmányát alapul véve: „a helyi köz-
szektor [local public sector] a közszektor azon része, amely a legközelebb van az emberek-
hez; a közszektornak az a része, amely rendszeresen és lokalizált módon érintkezik a lakossággal,
a civil társadalommal és a magánszektorral; és ahol a közszolgáltatások [public services] zöme
nyújtásra kerül.”6 E tanulmány a Nemzetközi Valutalap (IMF) klasszifikációja alapján értelmezett
„funkcionális közszolgáltatási területekhez” (functional area of public services) az alábbi olyan
helyi közszféra-funkciókat és -szolgáltatásokat rendeli hozzá, melyek esetében „tetten érhető” a
szolgáltatás-nyújtás lokalizált módja (localized manner).
2 Lapsánszky András: A közszolgáltatás fogalmának, tartalmának, tagolásának általános alapjai a hírközlési szolgáltatási
rendszer mintáján keresztül. Jog-állam-politika. 2009/1. szám, 64. o.
3 Uo. 67. o.
4 Uo. 70. o.
5 Uo. 68-69. o.
6 Measuring the local public sector: a conceptual and methodological framework. The Local Public Sector Initiative, The
Urban Institute, December 2012

14 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Funkcionális terület
Helyi kormányzati funkciók, közszolgáltatások
(IMF klasszifikáció)
Helyi közigazgatás (helyi végrehajtó és jogszabály-alkotó szervek tevékenysége); polgárok
Általános közszolgáltatások
nyilvántartásba vétele
Védelem Nincs
Közrend és közbiztonság Rendőrségi szolgáltatások és tűzvédelem
Gazdasági ügyek (kivéve: mezőgazda- Helyi piacok kiépítése és működtetése; helyi utak és infrastruktúrák építése és karban-
ság…) tartása; forgalomirányítás és városi közlekedés; helyi gazdaságfejlesztési tevékenységek
Mezőgazdasági hasznosítású földterületek növelését célzó szolgáltatások (beleértve a
Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halá-
műtrágyák és vetőmagok biztosítását is), öntözőrendszerek kiépítése és működtetése,
szat és vadászat
állattenyésztési szolgáltatások
Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás, szennyvíz-gazdálkodás, helyi biodiverzitás- és tájvédelem
Lakhatási és közösségi szolgáltatások Bérlakás-fejlesztés, közösség-fejlesztési szolgáltatások, közvilágítás
Vízellátás Ívóvíz-ellátási rendszerek építése, működtetése és karbantartása
Helyi egészségügyi intézmények (pl. háziorvosi rendelők, egészségházak, kórházak stb.)
Egészségügy által nyújtott járó- és fekvőbeteg ellátások, megelőző és kezelést nyújtó szolgáltatások,
továbbá gyógyszertári és orvosi beszerzési szolgáltatások nyújtása
Könyvtárak, múzeumok, művészeti galériák, színházak, kiállítóhelyek, emlékhelyek, törté-
Szabadidő, kultúra és vallás
nelmi helyszínek, állat- és növénykertek stb. létrehozása vagy támogatása
Óvodák, általános- és középiskolák építése, működtetése és karbantartása; magában fog-
Óvodai, általános és középiskolai okta- lalja a nem állami oktatás-nevelési intézmények állami támogatását; magában foglalhatja
tás-nevelés az oktatásban résztvevők számára nyújtott kiegészítő szolgáltatásokat is, pl. iskolai közle-
kedés fenntartása vagy támogatása, iskolai étkeztetés
Oktatás (kivéve óvodai, általános és
Helyben nyújtott szakképzés és felsőfokú oktatás
középiskolai oktatás-nevelés)
Bizonyos típusú szociális védelmi tevékenységek; pl. társadalom-biztosítási alapok helyi
Szociális védelem tevékenységei, étel a munkáért programok, és más szociális védelmi programok vagy meg-
élhetést biztosító tevékenységek

A kapcsolódó főbb definíciók és elemzési-értelmezési keretek tisztázásán túl, a kutatás to-
vábbi szekunder elemeként Interneten hozzáférhető statisztikai adatok, települési infor-
mációk, sajtóanyagok, elemzések feldolgozására került sor. Az érintett települések szintjén
(a munkaerőpiaci adatok esetében korlátozott mértékben) összehasonlítható, a két ország sta-
tisztikai hivatalai által közzétett adatokat a legutolsó, 2011. évi népszámlálások szolgáltattak.

Primer kutatásként pedig, a 2017. február és május közötti időszakban helyi „terepmun-
kákra”, a beruházásokban közvetlenül érintett települések polgármestereivel (vagy ál-
taluk kijelölt személyekkel) „strukturált mélyinterjúk” készítésére került sor. A mélyinterjúk
kérdései, a tervezett beruházás történeti előzményeinek feltárásán és aktuális státuszának meg-
ismerésén túl, a fenti módszertan szerinti „közszolgáltatásokhoz” kapcsolódó és tágabban,
hosszabb időhorizonton értelmezett jövőbeli „lehetőségek” beazonosítására irányultak.

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 15
A primer kutatásban résztvevők a tapasztalataikat egy „visszatekintő műhelymunka” (ref-
lection workshop) keretében összegezték, validálták. Míg a kutatás eredményeinek előzetes
bemutatására, széles szakmai körben történő megvitatására, valamint az első visszacsatolások-
ra (feedback) egy 2017. szeptember 21-én, az „Európai Együttműködés Napján”, a Buda-
pesti Corvinus Egyetemmel közösen tartott nemzetközi konferencia keretében került sor.

A vizsgált településpárokra vonatkozó főbb kutatási eredmények összegzését a 3. fejezetet
alkotó „esettanulmányok” (case studies) tartalmazzák. Az esettanulmányok szerves részét képe-
ző az említett módszertan szerint összegyűjtött főbb statisztikai adatok, valamint a Google Maps
térképmegjelenítő segítségével készített térkép-kivágatok szemléltetési célokat szolgálnak.

16 Civitas Europica Centralis Alapítvány
3. Esettanulmányok
Az alábbi fejezet, az előzőekben vázolt módszertan alapján „esettanulmányok” (case studies) for-
májában összegzi a kutatás során elvégzett „terepmunkák” (field-works) eredményeit. Bemutat-
va a tervezett infrastrukturális beruházásokban közvetlenül érintett „település-párokat”, valamint
az új közlekedési kapcsolatokkal realizálható fejlesztési, együttműködési lehetőségeket.

3.1. Duna-menti kapcsolatteremtés

A Duna mint határfolyó országok közötti átjárhatóságával, szabályozásával, a kölcsönös
és a vélt egyoldalú előnyökön alapuló fejlesztésekkel, az ennek érdekében történő infrastruk-
turális beruházásokkal kapcsolatos szakmai, politikai egyeztetések, viták már hosszú ideje, de
legalábbis a bős-nagymarosi beruházás 1970-es években megszületett terve óta végig
kísérik a két nemzet közös történetét.

A Duna két partján lévő települések közös múltja alapvetően különbözik az Ipoly-menti kö-
zösségekétől. Ezekben az esetekben nem annyira szorosak a történelmi, rokoni, kultu-
rális kapcsolatok, a Duna „áthidalása”, elég, ha csak a „méretbeli” különbségekre gondo-
lunk, mindig is nagyobb feladatnak bizonyult. Ugyanakkor Komárom és Révkomárom, illetve
Esztergom és Párkány esete is azt igazolja, hogy nem lehetetlen küldetés a közös politikai
akaratokon és a helyi, civil közösségek erős, határokon átnyúló együttműködésén alapuló beru-
házás megvalósítása.

3.1.1. Dunakiliti – Doborgaz

Dunakiliti és Doborgaz legújabbkori gazdasági-társadalmi fejlődését, közlekedés-infrastruk-
turális és egyéb „kitörési” lehetőségeit az osztrák-magyar-szlovák hármashatár-mentiség,
elsősorban Pozsony közelsége, valamint a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer visszafordít-
hatatlan vízrajzi következményei és fennmaradt „torzói” határozzák meg.

Dunakiliti Doborgaz
Megye/kerület, járás Győr-Moson-Sopron megye, Nagyszombati kerület,
Mosonmagyaróvári járás Dunaszerdahelyi járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 1987 428
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) + 12 + 27
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 1647 299
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 126 109
Öregedési index, 2011 (%) 140 136
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 5 14

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 17
A magyarországi, Győr-Moson-Sopron megye Mosonmagyaróvári járásához tartozó Dunaki-
lititől a legközelebbi (Rajkánál) található szlovák határátkelő kevesebb mint 10, míg az oszt-
rák határ (Hegyeshalom) mintegy 20 km-re található. A járási székhely (Mosonmagyaróvár)
12 km, ugyanakkor a megyeszékhely (Győr) több mint 50 km megtétele után érhető el. Így nem
csoda, hogy a szigetközi település számára a „természetes” gazdasági vonzásközpontot
leginkább a szlovákiai főváros, Pozsony jelenti, melynek belvárosa kevesebb mint 30 km-re
található. Dunakiliti Magyarország azon ritka települései közé tartozik, ahol az utolsó két nép-
számlás közötti időszakban nem csökkent, hanem több mint 10%-kal nőtt a lakosságszám.
A 2011. évi népszámlálási adatok ugyan még elöregedő népességet mutatnak, a viszonylagos
„jólétet” viszont jelzi, hogy még a 2008-2009-es válságot közvetlenül követő időszakban is csak
5%-os mértékű volt, mára viszont gyakorlatilag megszűnt, a helyi munkanélküliség. A település
prosperálása a hármashatár-mentiségének és más kedvező, szintén a Bécs-Pozsony-
Győr „gazdasági arany-háromszögön” belüli szabad áru-, szolgáltatás-, tőke- és munka-
erő-áramlásra épülő gazdaságföldrajzi adottságainak köszönhető.

Dunakiliti esetében már a 2011. évi népszámlálás is jelentősnek mondható, a válasz-
adók közel 7%-át kitevő szlovák (és 2%-os német) nemzetiségi arányt mutatott ki. A 2007.
évi schengeni határnyitást követően robbanás-szerűen megugrott szlovák lakosságszámról,
lakcím-bejelentési kötelezettség hiányában, nincsenek naprakész statisztikák, a helyi önkor-
mányzat saját becslései szerint ma már minden negyedik lakos, vagyis kb. 500 fő szlovák
nemzetiségű és anyanyelvű polgár. Ezzel, Rajka után, Dunakiliti az egyik leginkább „érin-
tett” település a Magyarországra az elmúlt nagyjából 10 évben érkező szlovákok betelepülése
vonatkozásában. Ennek fő mozgatórugói között elsősorban a pozsonyi ingatlanárak robba-
násszerű emelkedése, a pozsonyi gazdaság, főleg az euró 2009-ben történt bevezetése
óta eltelt időszakban bekövetkezett dinamikus fejlődése, valamint Pozsony déli irányú, immá-
ron Magyarországra is átnyúló agglomerációjára jellemző viszonylag fejlett közlekedési inf-
rastruktúra megléte azonosíthatók.

A szlovákiai, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásához tartozó Doborgaz egyike an-
nak a három falunak, amely a Szlovákia jelenlegi áramfogyasztásának mintegy tizedét adó bősi
vízierőmű 1996-ban történt üzembehelyezésével és az erőmű kiszolgálása érdekében történt du-
nacsúni eltereléssel7 (Vajka és Nagybodak településekkel együtt) a Duna és a Duna-csatorna
közé került, és ezzel „elszigetelődött” a korábbi gazdasági-munkaerőpiaci központjától,
Somorjától is.8 Jelenleg csak Dunacsún, illetve Bős irányába, mintegy 20 km megtétele után le-
het a Csallóköz, valamint Szlovákia más részeibe eljutni. A mesterséges Duna-szabályozás követ-
kezménye tehát, hogy Doborgaz számára közúton nagyjából 35-35 km-re van Pozsony belvárosa
és a járási központ, Dunaszerdahely is. Az egykori régióközpont, Somorja eléréséhez viszont ma

7 http://www.korkep.sk/cikkek/belfold/2016/05/17/20-eve-helyeztek-uzembe-a-bosi-vizeromuvet
8 https://hu.wikipedia.org/wiki/Doborgaz

18 Civitas Europica Centralis Alapítvány
már közel 50 km-t kell megtenni. A „szigeten”, kétségtelenül festői szépségű környezetben
elhelyezkedő csallóközi település szintén vonzó lakó- vagy üdülőhellyé vált, elsősorban a
Pozsonyból kiköltözők számára. Túlzás nélkül állítható, hogy azonnal vevőre talál, amint felsza-
badul egy ingatlan. Ennek fényében nem meglepő, hogy a 2001. és 2011. évi népszámlálások
között közel 30%-kal nőtt a falu lakossága, de a lélekszám így is még alig éri el Dunakiliti népes-
ségének egynegyedét. A viszonylag magas öregedési index azt valószínűsíti, hogy az új doborgazi
ingatlan-tulajdonosok általában üdülőként használják vagy pedig nyugdíjasként lakják a házaikat.
Az aktív korú beköltözők egy jelentős része viszont, hasonlóan más Pozsony-környéki községek új
lakóihoz, csak ritkán jelentkezik be állandó lakosnak, inkább meghagyja a munkahelyéhez köze-
lebb eső fővárosi „állandó” lakóhelyét is.

A munkanélküliség problémája mára gyakorlatilag eltűnt mindkét település életéből. Ugyan-
akkor a gazdasági körülmények tekintetében alapvetőn különböznek egymástól. Dunakilitin a
lakosságszámot is meghaladó számú foglalkoztatott dolgozik, vagyis jelentős a község-
be a környező településekről ingázók száma is. A magas foglalkoztatás elsősorban egy
indiai tulajdonban lévő konzervgyártó (elsősorban uborkát feldolgozó)9, valamint egy német
tulajdonú olajvezeték-összeszerelő üzem10 jelenlétének köszönhető, melyek külön-külön is
több száz embernek adnak munkát. Ugyanakkor nagy a település idegenforgalmi kínálata is, így
a helyi – eredetileg az osztrák turistákra számító, de lassan két évtizede inkább a pozsonyiak
támasztotta keresletre építő – golf-szálloda, wellness-hotel, számos panzió és étterem is
helyben biztosít munkalehetőséget. Továbbá, a fentiek tükrében némiképp paradox módon,
a bősi vízerőműhöz kapcsolódóan létesített, de üzembe nem helyezett „dunakiliti duzzasztó-
mű” is számos látogatót vonz.

A mosonmagyaróvárinál és a rajkainál alacsonyabb, ugyanakkor a közép-szigetközinél ma-
gasabb áron ingatlanokat vásárló szlovákiaiak kezdetben a régi házakat vették meg, ma már
azonban inkább az üres telkeken építkeznek. Előbbi esetben a felújításhoz, utóbbi esetben
pedig a házépítéshez vesznek igénybe helyi és környékbeli, jellemzően magyarországi mes-
terembereket, ami szintén erősíti a helyi és szigetközi határtérségi gazdaságot. Dunakilitinek
jelentős helyi iparűzési adóbevételei vannak, igaz, ebből következően kevesebb központi tá-
mogatásban részesül. Helyben általános iskola és óvoda is van, és jelenleg, a növekvő szá-
mú fiatal családosok megtartása érdekében, tervben van bölcsődei szolgáltatás kialakítása is.

Ezzel szemben Doborgazon nincs jelentősebb helyi foglalkoztató cég. Az új lakosok
napi szinten Pozsonyba és a fővárosi agglomerációban található gyárakba ingáznak. A még mun-
kaképes korú „őslakosok” zöme pedig az építőiparban dolgozik. A másik hagyományos megél-
hetési forma, a mezőgazdaság itt azért szűnt meg, mert a termőföldek nagy részét elön-

9 http://www.kisalfold.hu/velemeny/indiaiake__a_dunakiliti_konzervgyar_/1178670/
10 http://www.uzletresz.hu/vallalkozas/20131028-bovit-a-dunakiliti-olajvezetek-osszeszerelo-uzem.html

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 19
tötte a víztároló. Szintén fájó a helyi lakosok számára, hogy a Duna baloldali ágrendszerének
vízpótlását biztosító csatorna elvágta őket az erdőtől, melyet így már csak kerülővel tudnak
elérni, és az erdőgazdálkodásban rejlő lehetőségek kiaknázása sem reális fejlesztési alternatíva.

Doborgaz teljesen körbe van zárva a Duna által, és Dunakilitit is szinte minden oldalról
folyó, annak különböző ágai veszik körül. Adódik a kérdés: sok egyéb lehetőség mellett miért
éppen a két települést összekötő, a bősi vízlépcső üzembe helyezése előtt a folyó főmedre-
ként szolgáló Öreg-Dunán tervezett híd megépítése van most napirenden? Bár már az 1990-
es években, Doborgaz „elszigetelődését” követően felmerült, mégis komolyabban a 2000-es
években első évtizedének közepe táján volt szó arról, hogy a magyarországi Szigetközt
és a szlovákiai Csallóközt ezen a ponton egy Duna-híddal kellene összekötni. Az ügyet el-
sőként a dunaszerdahelyi régiófejlesztési ügynökség (Ister) karolta fel. Az előző, 2007 és 2013
közötti fejlesztési időszakban a tervdokumentáció elkészítésére sikerült forrást szerezni. El is
készültek, és a doborgazi polgármesteri hivatal előcsarnokában elhelyezett hirdetőtáblán ma is
megtekinthetők a tervezett híd impozáns látványtervei. Tekintettel a két önkormányzat alacsony
pénzügyi teherbíró képességére, az építési engedélyek két állami vízügyi vállalat nevére kerültek
kiadásra. Az önkormányzatok a tervezésre irányuló INTERREG-projektben csak „társult
partnerek” voltak.

A közös híd tervezése során több, a helyiek és a tágabb térségben élők életminősége
szempontjából fontos tényező is figyelembe lett véve. Az egyik, hogy az Öreg-Duna egyszer talán
majd újra hajózhatóvá válik. A másik, hogy a már kialakított kerékpáros megállóhelyekhez kap-
csolódóan, a hídon egy kétsávos bicikli- és gyalogosút kerüljön kialakításra. Harmadrészt,

20 Civitas Europica Centralis Alapítvány
a híd elég széles és teherbíró legyen ahhoz, hogy szükség esetén a mentő- és tűzoltóautók
is át tudjanak menni rajta. A szlovákiai oldalon a tervezett hídhoz, a régi árvízvédelmi töltésen
keresztül csatlakozik egy bekötő út a falu felé, valamint egy kb. 40 méter hosszú kis-híd, amely a
Doborgazt az Öreg-Dunától elválasztó és a baloldali ágrendszert vízzel ellátó Duna-csatornát íveli
át. Magyarországi oldalon a híd a dunakiliti duzzasztóműhöz fog csatlakozni, de nem ott, ahol
a csallóközi oldalon a csónakoknak a körtvélyesi víztárolóból az Öreg-Dunába való átrakodása
érdekében kiépített út „kerékpáros bekötőútként” is szolgálhatna a víztároló „koronáján” futó
kerékpárút felé, hanem kb. 150 méterre lejjebb.

Az elkészült látványtervek alapján kijelenthető, hogy a híd már önmagában is újabb
idegenforgalmi attrakció lesz a Szigetközben, de növeli Csallóköz turisztikai vonzerejét
is. Kérdés persze, hogy ha már híd épül, akkor miért nem lesz használható a személygépkocsi-
forgalom számára is? A válasz az, hogy a Szigetköznek és a Csallóköznek ezen az érintkezési
pontján jelenleg a gyalogos és kerékpáros forgalom fejlesztése a fő prioritás. A Dunakilitin
működő üzemek miatt már most óriási a napi szintű kamion- és személygépkocsi-forgalom. Egyes
munkavállalókat, már Győrön túlról is, rendszeresített autóbusz-járatok szállítják. Ugyanakkor a
faluból semmilyen irányból nem lehet kiépített kerékpárúton kijutni, vagyis jelenleg életveszélyes a
kétkerekűzés az autók és kamionok szélárnyékában. Ahhoz tehát, hogy az új híd jelentette turiszti-
kai potenciált ki lehessen aknázni, a hídhoz kapcsolódó kerékpárutak kiépítésére is szükség
van. A nemzetközi Eurovelo 6-os úthoz Dunakilititől kb. 7 km megtétele után Rajkánál, vagy dél
felé, a kb. 10 km-re lévő a Dunasziget-Halászi vonalhoz lehet csatlakozni, de ezek a szakaszok
kiépített kerékpárúton még nem tehetők meg. Dunakiliti számára „elfogadható” lenne a Moson-
magyaróvár és Feketeerdő közötti kerékpár-útszakasz fejlesztése is. Mindkét településen a kerék-
páros turizmusra épülő szolgáltatások fellendülésére, valamint a kapcsolódó beruházási igények
helyi gazdaságélénkítő hatásával lehet számolni. Ezek a pozitív szinergiák az Öreg-Dunán átívelő
közös híd megvalósításával aknázhatók ki.

A tervezett híd kivitelezési költsége becslések szerint meghaladja a 8 millió eurót, így min-
den bizonnyal a 2014 és 2020 közötti időszakban sem sikerül rá forrást találni, a jelenlegi ciklusban
még nem is került benyújtásra INTERREG-pályázat.

Dunakiliti településfejlesztési stratégiája, településrendezési tervei abból indulnak ki, hogy
a települést minden irányból víz veszi körül, és ilyen adottságok mellett kell a biztonságos
közlekedés feltételeit, köztük a kerékpárutakat is megteremteni. Az önkormányzat aktív szereplő-
je a szigetközi térségfejlesztésnek. Tagja annak a győri székhelyű „Arrabona Európai Területi
Társulásnak”, amely szintén elkötelezett „élharcosa” a szigetközi kerékpáros-turizmus fejlesz-
tésének. Dunakiliti is részt vesz a vallási és az aktív turizmust ötvöző kerékpáros zarándokutak
kialakítását célzó „Sacra-Velo” fejlesztési projektben.11 Az Arrabona által generált, „település-

11 http://www.gymsmo.hu/cikk/6104.html

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 21
üzemeltetési” akcióterv keretében Dunakiliti elsősorban azt szeretné elérni, hogy a 801-
es számú pozsonyi buszjárat ne érjen véget Rajkánál, hanem további 7-8 km megtételé-
vel jusson el Dunakilitiig. Dunakiliti, további 28 településsel együtt tagja a „Mosonmagyaróvári
Kistérségi Társulásnak”, ugyanakkor a három szomszédos településsel, Rajkával, Dunasziget-
tel és Feketeerdővel még szorosabban együttműködik. Már nem csak a különböző kulturális
rendezvényekre hívják meg egymást, hanem a településfejlesztési tervek összehangolása
érdekében is egyre szorosabban együttműködnek. Doborgazzal pedig, önkormányzati szinten,
egy 2007 és 2013 közötti, közös rendezvényt megvalósító INTERREG-projekt sikeres megvaló-
sítása óta intézményesített a kapcsolat.

Dunakiliti önkormányzata elsősorban azzal segíti az új, szlovák anyanyelvű lakosait, hogy
minden önkormányzati ügyintézéshez szükséges nyomtatványnak megtörtént a szlo-
vák nyelvre fordítása. Az önkormányzatnak van egy állandó szlovák nyelvű fordítója, és
foglalkoztat egy tolmácsot is, akit igénybe vehetnek a csak szlovák nyelven beszélő lako-
sok. Az „egymásra találás” kölcsönös. 2014 óta az adventi programok szervezése kapcsán a
községnek „szlovák összekötője” is van, mert a szlovák lakosok ragaszkodnak ahhoz, hogy
megvendégeljék a magyar „őslakosokat”, ami azt jelenti, hogy advent időszakában vállalnak egy
hétvégét, amikor forralt borral, teával, szlovák ételekkel látják vendégül a magyarokat. A helyi
iskolába nem jár egyetlen szlovák gyermek sem, pedig igény lenne rá. Az óvodában
viszont már most 10-nél több szlovák kisgyermek van. A beíratásakor még általában sem a
szülő, sem a gyermek nem beszél magyarul, emiatt az első 3-4 hónap komoly kommunikációs
problémákat jelent, itt is lehetőség szerint segít az önkormányzat által fizetett tolmács. Utána
viszont a magyarul egyre jobban beszélő kisgyermek révén már egyre könnyebben boldogulnak.
A beíratáshoz a szlovákiai származásúaknak magyarországi lakcímkártyával kell rendelkez-
niük, amit azonban csak Győrben lehet intézni, ami elég sokakat visszatart a magyarországi
lakóhelyre való bejelentkezéstől.

Doborgaz nem tagja sem az Arrabona ETT-nek, sem más térségfejlesztési társulásnak.
ennek ellenére az elmúlt években, a helyi viszonyokhoz képest, komoly fejlődésen ment át a
falu. Felújították a művelődési házat és a környékét, egy szintén felújított épületbe vonták össze
az óvodát és a kisiskolát. Megvalósult a helyi utak rekonstrukciója, a szomszédos Keszölcéstől
kapott területen pedig több tucat építési telek került kialakításra. A falu helyzete „jól alakul”, a
vízlépcső mögé szorult három falu közül egyedül Doborgaz lakossága növekszik, Vajka
lakossága stagnál, Bodaké csökken. Bodakon se iskola, se óvoda, Vajkán van óvoda, Dobor-
gazon viszont óvoda és alsó tagozatos iskola is rendelkezésre áll. Az óvodába több mint 30
gyermek jár. Az intézmény magyar nyelvű, de ide járatják a gyermekeiket a Pozsonyból kiköltöző
szlovákok is. A szlovákok persze azután iskolába már szlovák nyelvűbe íratják a gyermekeiket,
de elégedettek azzal, hogy az óvodában a gyermekeik valamennyit magyarul is meg-
tanulnak. Várhatóan Doborgazon lesz az országban elsőként iskolabusz, igaz, ez főként a

22 Civitas Europica Centralis Alapítvány
szlovák diákok bejárását segíti majd, Oroszvár felé. A magyar diákok jellemzően Bősre járnak
iskolába, ahová már most is menetrendszerinti járatok biztosítják az eljutást.

3.1.2. Neszmély – Dunaradvány

Neszmély Komárom-Esztergom megyében, Komárom és Esztergom között, előbbihez kö-
zelebb, kb. 20 km-re található. A Gerecse-hegység lábánál fekvő, a Duna, szőlőültetvények és a
gerecsei tájvédelmi körzet által határolt község viszonylag jelentős, 1300 fő feletti, ugyanakkor az
ezredforduló óta (2011-ig) mintegy 7%-kal lecsökkent népességgel rendelkezik. A határ „közelsé-
ge” ellenére szlovák nemzetiségűek nem laknak az eléggé elöregedő népességgel rendelkező
és – legalábbis még 2011-ben, feltehetően jelentős részben a komáromi „Nokia-krízis” hatása-
ként – viszonylag magas munkanélküliséggel jellemezhető településen. Gyakorlatilag össze
van épülve a szomszédos, a híres magyar költő Csokonai Vitéz Mihály „múzsájának”, Lillának azaz
Vajda Juliannának a nevével szorosan összekapcsolódó Dunaalmás községgel.12 A két tele-
pülés – Almásneszmély néven – 1977 és 1991 között még egy községet alkotott, és ma is csak
egy, a közigazgatási önállóságot jelképező településtábla választja el őket. A járási központhoz,
Tatához dél felé vezet az alig 10 km-es út, Dunaalmáson (a Dunaalmás-kőfejtők természetvédelmi
területen), vagy egy eléggé (főleg télen) nehezen járható, szerpentines mellékutat választva, Du-
naszentmiklóson keresztül.

Neszmély Dunaradvány
Megye/kerület, Komárom-Esztergom megye, Nyitrai kerület,
járás Tatai járás Komáromi járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 1344 725
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) -7 -2
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 1165 653
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) .. 67
Öregedési index, 2011 (%) 184 125
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 13% 22%

A Duna túlsó partján egy „kőhajításnyira” található szlovákiai Dunaradvány jelenleg, a Dunán
közvetlen átkelési lehetőség hiányában, Neszmélyből indulva csak egy kb. 40 km-es kerülő-
vel, a komáromi hídon keresztül érhető el. Dunaradvány a Nyitrai kerület Komáromi járásában, a
járási központtól mintegy 20, míg Párkány kb. 30 km-re, a két kisvárost összekötő, meglehetősen
forgalmas 63-as számú másodrendű út mentén található. A község kb. 700 főnyi lakossága 90%-
ban magyar nemzetiségű. Az elöregedés mértéke alatta marad, viszont a munkanélküliség szintje
meghaladja a Neszmély esetében mért népszámlálási értékeket. A magas folyópartnak köszönhető-
en Dunaradvány esetében nem volt szükség árvízvédelmi töltés kialakítására, így elegáns, strand-

12 http://www.origo.hu/utazas/20170621-kirandulas-dunaalmason-es-neszmelyben-forrasok-es-
regi-gozhajok-nyomaban.html

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 23
szerű partszakasszal rendelkezik. A „15 éves Habsburg-Oszmán háborút” lezáró, „zsitvatoroki
békekötésről” elhíresült Zsitvatő Dunaradvány része, és szintén a Duna közvetlen közelében
található. Innen egészen Dunamocsig húzódik az az „üdülőkörzet”, melyet sokan a Duna-menti
régió egyik legszebbikének tartanak.13

A két település lehetséges jövőbeli gazdasági együttműködése vonatkozásában „komplemen-
taritásról” beszélhetünk, mivel a jelenlegi helyi gazdasági szerkezetek alapvetően különböznek
egymástól. Dunaradvány esetében lokálisan viszonylag sok (nagyjából 40), kisebb társas- és
magánvállalkozás működik, melyek tevékenységének zöme a „kisüzemi” mezőgazdasághoz
és az arra épülő élelmiszer-feldolgozáshoz kötődik. Kiemelkedő helyi foglalkoztató azonban
nincs, az utolsó népszámlások adatai alapján a gazdaságilag aktív lakosság kb. kétharmada,
200-250 fő napi szinten, elsősorban a járási központot adó, kb. 20 km-re lévő Révkomá-
romba ingázik. Kijelenthető az is, hogy Dunaradvány esetében is tart még az a gazdasági-mun-
kaerőpiaci „alkalmazkodási” folyamat, melyet a rendszerváltást megelőzően domináns két nagy
regionális munkaadó, a révkomáromi hajógyár és a párkányi papírgyár csődje indított el.

Ezzel szemben Neszmély, jelentős, elsősorban a szőlészetre-borászatra és a kapcso-
lódó turizmusra épülő helyi gazdasággal rendelkezik. A Neszmélyi borvidék 1977 óta önálló
borvidék, e ranggal – a második világháború utáni termelési és minőségi problémák felerősö-
dése és az új telepítések elhúzódása miatt – 1959 és 1977 között nem rendelkezett.14 Ma már
újra virágzik a borászat, közel 20 borászat és/vagy pincészet működik a településen és köz-
vetlen környékén, melyek közül az országos hírnévre is szert tett vállalkozásnak mintegy 150 al-
kalmazottja van.15 A borászatra, szintén növelve a térség turisztikai vonzerejét, kapacitásait,
számos további, szálláshely-szolgáltatással, rendezvényszervezéssel foglalkozó cég tud „rá-
kapcsolódni”. Ezen kívül csak egy kisebb műanyagipari gyáregység működik a községben.
A munkaképes korú lakosság nagyobb része azonban nem helyben dolgozik, hanem jellemzően
Tatára (13 km), Tatabányára (25 km) vagy Komáromba (18 km) ingázik naponta. A kedvező
helyi és térségi munkaerőpiaci adottságoknak megfelelően a helyi munkanélküliségi ráta mindössze
3% körüli. A munkanélküliek száma nem éri el az 50 főt, közülük kevesebb mint 10 fő a közfoglalkoz-
tatott. Az ő foglalkoztatásukat a Tatával közös önkormányzati hivatal alkalmazottjai szervezik.

A 2008-2008-es globális pénzügyi válság helyi lecsapódásaként a helyi önkormányzat
2008 és 2012 között adósságrendezési eljárás alatt volt. A „csődbiztostól” csak 2012-ben si-
került „megszabadulniuk”, a település addig semmilyen fejlesztési forrásra nem tudott pályázni.
Azóta viszont közel 600 millió Ft értékű uniós beruházás valósult meg. Sor került többek
között a helyi művelődési ház, közpark, helyi óvoda és iskola, valamint utak felújítására, de a kö-

13 http://turizmusonline.hu/kulfold/cikk/turisztikai_ertekek_komaromtol_parkanyig
14 https://hu.wikipedia.org/wiki/Neszm%C3%A9lyi_borvid%C3%A9k
15 https://hu.wikipedia.org/wiki/Hilltop_Neszm%C3%A9ly

24 Civitas Europica Centralis Alapítvány
zség részt vett határon átnyúló projektben is. Neszmély „partnerként” járult hozzá a „Takarítsuk
ki a Duna mentét! / Upracmesi Podunajsko!” elnevezésű, a szlovákiai Alsó-csallóközi Falvak
Társulása és a magyarországi Bakonytérségi Önkormányzatok Szövetsége „fő partnerségében”,
2012 és 2013 között, közel 1 millió eurós költségvetéssel megvalósított projekthez. E magyar-
szlovák CBC projekt egyik legfontosabb elemét a „kisebb szemétlerakatok felszámolása a
szennyezett határmenti régióban” elnevezésű, 37 magyarországi és szlovákiai település önkor-
mányzatait, iskoláit, civil szervezeteit és polgárait „megmozgató” tevékenység jelentette. A Du-
na-part tisztán tartása nem csak környezetvédelmi, hanem komoly gazdasági érdek is.
Elég abba belegondolni, hogy míg Dunaradvány központi részein az építkezési telkek ára – helyi
rendelet alapján – 35 euró négyzetméterenként, addig a dunaparti telkek piaci ára ennek közel
5-szöröse, 170 euró/nm körüli, ami már-már a pozsonyi telekár-szinttel vetekszik.

A két település közös terve nem egy Duna-híd, hanem közvetlenül a két települést, köz-
vetve azok szűkebb, kiemelt turisztikai attrakciókkal bíró térségét összekötő, rendszeres dunai
kompjárat létesítése. Ez az igény komolyabban 2014-ben, a két ország kormányai közötti
egyezmény tető alá hozásával fogalmazódott meg, tehát nem egy „annak idején” létező közleke-
dési kapcsolat helyreállítása a cél. Az „ötletet” az adta, hogy a nyugatra, kb. 10 km-re lévő Lá-
batlan és Karva között, a 2007 és 2013 közötti magyar-szlovák INTERREG program keretében
megvalósult beruházás eredményeként, közel 70 év után újraindult az időszakos (tavasztól őszig
üzemelő), ugyanakkor csak személy- és kerékpár-forgalom számára nyitott komp-közlekedés.16

16 http://sziakomarom.sk/elindult-hajojarat-karva-es-labatlan-kozott/

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 25
Lábatlan és – a jelenlegi, magyar és szlovák felmenőkkel, mindkét nyelven kifogástalan nyelvtu-
dással rendelkező dunaradványi polgármester szülőfaluját jelentő – Karva példája kapcsán „han-
gosodtak fel” azok a szakmai vélemények, hogy jó lenne a magyar-szlovák határmenti (testvér)
településeket a Duna mentén kompjárattal összekötni. Ráadásul, ellentétben a Dunakanyarral,
a magyarországi Esztergom és Komárom régióközpontok között továbbra sincs egy olyan
híd vagy komp a Dunán, amely alkalmas személygépkocsik szállítására is.

Tekintettel arra, hogy a beruházás állami területeket (út, Duna part, vasúti töltés) érint, így
Magyarországon a beruházás előkészítésének minden feladatát és – kezdetben közel 4 millió,
jelenleg azonban már csak 2 millió euróra becsült – költségének finanszírozását az állami
infrastruktúra-fejlesztő társaság (NIF) vállalta. A helyi önkormányzatok ebben az esetben tel-
jesen kimaradnak az INTERREG projektet előkészítő folyamatból, csupán „tájékoztatást”
kapnak a meg (nem) tett konkrét lépésekről. Ebben az esetben kiemelten fontos a működtetés
megfelelő szakmai és pénzügyi tervezése is. Ennek kapcsán a neszmélyi önkormányzat már
több megkeresést kapott olyan magáncégektől, melyek másutt üzemeltetnek rendszeres komp-
járatokat. A túloldalon a komp-kikötő a faluközpont és Zsitvatő községrész között, a második
világháborús „Szovjet Dunai Katonai Flottilla” emlékmű közelében kerül tervezetten kialakításra.
A hely kiválasztásában elsősorban az játszott szerepet, hogy a komp-átkelést azon a vonalon
nem akadályozza sziget. Ugyanakkor egyelőre még nem tisztázott, hogy a szlovákiai oldali parti
létesítmények és bekötőút kiépítését ki fogja elvégeztetni, hogy a különböző (helyi, megyei,
minisztériumi) szinteken kinek mi is a feladata. Az mindenesetre biztos, hogy a község az éves
szinten alig 4 millió eurós költségvetéséből nem lesz képes sem a beruházást előfinan-
szírozni, sem az üzemeltetés költségeit fedezni.

A komp-járat megvalósulásától egyértelműen a Duna-menti turizmus fellendülése, va-
lamint az várható, hogy Komárom-Révkomárom és Esztergom-Párkány is tehermentesül
valamelyest a két ország közötti átmenő, észak-déli irányú gépkocsi-forgalomtól. A két
község turisztikai kínálatát a jövőben jobban össze lehet majd hangolni. Az egyik oldalon Nesz-
mély borospincéi, családi panziói, a Szent Ilona öböli „hajóskanzen”17 és strand, Dunaradvány
esetében pedig a Duna-parti wellness-fürdő (aquapark), valamint magas színvonalú éttermek és
panziók akár több napos szabadidő-eltöltés, közös, határon átnyúló turisztikai „csomagok” kiala-
kításának lehetőségét biztosítják. Bármelyik településen is jár az ember, lépten-nyomon a Dunát
(pl. mindkét községháza falán) ábrázoló képekbe és egyéb szimbólumokba (pl. a neszmélyi
hivatal előtti hajócsavarba) „botlik”.

A két község „testvére” is egymásnak, a polgárok kölcsönösen látogatják egymás
kulturális községi rendezvényeit. E mellett sok rokoni kapcsolat is összeköti őket, a komp-
járat tehát a Duna két partján élők közötti, akár napi szintű, rokoni, baráti kapcsolattartást is meg

17 http://www.hajoskanzen.hu/

26 Civitas Europica Centralis Alapítvány
fogja könnyíteni. Dunaradványon már most is két (szlovák és magyar) nyelvű az ügyintézés.
E mellett, figyelembe véve a különösen Neszmély esetében elöregedő népességet, „érdekes”
lehet még a dunaradványi önkormányzat által fenntartott, nemrégiben uniós forrásokból felújított,
több ifjúsági szervezetnek és a helyi könyvtárnak is helyet adó, és szükség szerinti étkezési lehe-
tőséget is biztosító idősek nappali otthona is.

Természetesen ez esetben sem mindenki örül felhőtlenül a közös beruházásnak. Neszmé-
lyi oldalon a helyi képviselőtestület is megosztott a kérdésben, mivel a horgászok aggódnak
amiatt, hogy kedvenc helyeik megszűnnek a kompjárattal. Ugyanakkor emberéleteket is
menthet a komp, ha arra gondolunk, hogy a Dunának a tervezett neszmélyi kikötőnek meg-
felelő pontján, a forgók miatt, eléggé veszélyes a folyó, mégis sokan fürdenek ott. A vízi és
bakancsos turizmus mellett a kerékpáros turizmus fellendülése is prognosztizálható.
Abban az esetben, ha az Eurovelo-6 nemzetközi kerékpárút Neszmélyt érintő, jelenleg az
engedélyeztetési fázisban lévő, és várhatóan 2018-ban átadásra kerülő szakasza elvezet majd a
komp-kikötőig. Továbbá, vélhetően nő majd a helyi hajóskanzen vendégforgalma is.

Összességében, Neszmély és Dunaradvány együttesen kerülhetnek vissza a kiemelt turiszti-
kai vonzerővel bíró európai helyek „térképére”, hosszú évtizedek után újra megteremtve az esé-
lyét az egykoron virágzó fürdőhelyként funkcionáló, ugyanakkor a 20. század második felében a
Tatabányai-medencében folyó intenzív szén- és bauxitbányászat által, mind természetföld-
rajzi értelemben, mind a humántőke vonatkozásában teljesen „leamortizált” községek
és azok közvetlen környezetének újbóli felvirágoztatására.

3.2. Alsó-Ipoly csöndes ölelése

Az Ipoly-hidak története szintén szorosan összekapcsolódik a két ország, a két nemzet tör-
ténelmével. Fahidak már a kora-középkorban létesültek, az első kőhíd Ipolyságon, még a
tatárjárás idején létesült. A második világháború előtt átlagosan 3 kilométerenként állt egy híd,
igazolva, hogy az Ipoly áthidalása nem feltétlenül műszaki problémát jelent.18

A Szlovákiában, a Vepor-hegységben eredő folyó jelenlegi, az 1970-es években végbement
szabályozási intézkedések utáni hossza kb. 212 km. Magyarországot Ipolytarnóc település-
nél éri el, a Börzsöny hegységet megkerülve Szobnál ömlik a Dunába.19 Vízjárása rendkívül
szélsőséges, nyáron több helyütt gyalogosan is járható (alig ér bokáig a víz), tavasszal viszont
gyakran árvizek keserítik meg a folyópart-menti települések lakóinak életét. Helyiek szerint a
vízhozam kiszámíthatatlansága már-már a „női szeszéllyel” vetekszik.

18 Hajós Bence: Ipoly-hidak. Ipolytarnóctól Ipolyságig. 2001. március.
19 https://hu.wikipedia.org/wiki/Ipoly

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 27
Ipolyság települése nem csak földrajzi értelemben tekinthető „vízválasztónak”. Az Ipoly-fo-
lyó, a Szécsénykovácsitól tartó nyugati irányú folyását, a „Középső-Ipoly” mentét követően,
Ipolyságnál ismét délnek fordul. Ezen az alsó szakaszon, az „Alsó-Ipoly” mentén mások a
gazdasági-társadalmi fejlődés jelenlegi és jövőbeli lehetőségei. A folyó csendes ölelése
egyszerre jelent determinisztikus adottságokat, nehezen áthidalható problémákat, ugyanakkor
az időskori békés visszavonulás, az „árnyékba húzódás” máig kiaknázatlan gazdaság- és társa-
dalomfejlesztési lehetőségeit.

3.2.1. Ipolydamásd – Helemba

A magyarországi Ipolydamásd Pest megye Szobi járásához tartozó község. Lakónépessé-
gének száma 2011-ben már nem érte el a 350 főt, és mintegy 8%-os csökkenést mutatott az
ezredfordulóhoz képest. Az elöregedés és a munkanélküliség mértéke nagyjából az országos
átlagnak felel meg. Népesség-számát tekintve kb. 2-szer akkora település a túlparti, szlová-
kiai Helemba. A Nyitrai kerület Érsekújvári járásához tartozó község lakossága 700 fő körül
stagnál. A lakosok mintegy 80%-a magyar nemzetiségű, a korösszetétel relatíve fiatal népes-
ségre utal, ugyanakkor a munkanélküliség mértéke 2011-ben mintegy 2-szer akkora volt, mint
az ipolydamásdi ráta. A fantasztikus természeti adottságok ellenére mindkét települést, a
helyi, hosszú távú, stabil megélhetést biztosító munkahelyek hiányában, az Alsó-Ipoly völgye
egészére jellemző módon, a „kiürülés” veszélye fenyegeti.

Ipolydamásd Helemba
Megye/kerület, Pest megye, Nyitrai kerület,
járás Szobi járás Érsekújvári járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 346 695
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) -8 -1
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 247 543
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) .. 123
Öregedési index, 2011 (%) 154 110
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 13 27

Az Ipolydamásdon élők számára jelenleg elsősorban a mindössze 5 km-re található járás-
központtól, Szobtól tömegközlekedéssel is elérhető váci, valamint budapesti cégek biz-
tosítanak munkahelyeket. Ugyanakkor a közeli Ipolytarnócon működik egy belga tulajdonban
lévő, napjainkban közel 500 főt (köztük jelentős számban Szlovákiából ingázókat) foglalkoztató,
személygépkocsik belterének dekorációs és design elemeit gyártó járműipari beszállító, és
szintén 10 km-en belül elérhető a térség további jelentős foglalkoztatójának számító mária-
nosztrai büntetés-végrehajtási intézet. De ingázási távolságon belül van az esztergomi Su-
zuki-gyár is, amely Ipolydamásdról a letkési Ipoly-hídon, majd a Párkányt Esztergommal 2000

28 Civitas Europica Centralis Alapítvány
óta összekötő Mária Valéria hídon, vagyis Magyarországról Magyarországra Szlovákián ke-
resztül érhető el.

Helemba számára az elsődleges gazdasági vonzásközpontot tradicionálisan a kb.
15 km-re található, Garamkövesden (8 km) keresztül elérhető Párkány jelenti. A mintegy 10
ezer fős kisváros jelentős gazdasági szerkezetváltáson ment keresztül. A híres párkányi pa-
pírgyár a rendszerváltás előtt még több ezer, de még a 2010-ben történt bezárása idején is
kb. 300-400 embert foglalkoztatott. Nem csak helyi lakosokat, hanem sokan jártak be a kör-
nyező településekről, köztük (egykoron több százan) Helembáról is. Párkány szerepe a vasúti
szállítmányozásban is visszaszorult. Egykoron, a Kassai kerületi Tiszacsernyő után itt volt
Szlovákia második legnagyobb vasúti átrakóhelye.20 A teherforgalom olcsóbb de környe-
zetszennyezőbb közútra terelődésével nem csak a párkányi pályaudvar jelentősége csökkent,
de megszűnt a helembai helyi vasútállomás is. Az egykori párkányi papírgyár területe 2012-ben
„ipari parkká” alakult21, ahol jelenleg több kisebb multinacionális, papír-csomagolóanyagot,
építőipari termékeket gyártó, járműipari beszállító és acélipari cég működik.22 Jelentős mérték-
ben fellendült a párkányi fürdő- és wellnessturizmus is, elsősorban Szlovákia legnagyobb
„aqua-parkjaként” működő Vadas termálfürdő-komplexumnak köszönhetően.

Helemba tehát már nem rendelkezik saját vasútállomással, a helyiek már csak nosztalgiá-
val gondolnak a sokak napi ingázását biztosító vonatra, a – vélhetően az egykoron rendszeres
„piacozásra” utaló – „libásra”. Társadalomföldrajzi és vasúttörténeti kuriózum ugyanakkor, hogy
Helembát Szobbal továbbra is összeköti egy vasúti híd, a Sávoly-híd, amely (a korábbi
fa-híd vasszerkezetű híddá történő átalakításával) 1859-ben, a Pestet Pozsonnyal összekötő
vasútvonal érdekében készült el.23 Ezen a hídon ma már legfeljebb teherforgalom dübörög
keresztül, ugyanakkor a helembaiak és a környéken túrázók, gyalogosan vagy kerékpárral ezen
a hídon keresztül jutnak el a magyarországi Szobra, majd onnan könnyedén tovább Vácra és
Budapestre.

Garamkövesd volt a központja annak a termelőszövetkezetnek, amely három települé-
sen (Garamkövesd, Bajta és Helemba) szervezte a mezőgazdasági termelést a „bársonyos forra-
dalmat” követő gazdasági összeomlást megelőzően. Különösen az 1970-es években virágzott a
helyi kertészet, gyümölcs- és szőlőtermelés, valamint a szántóföldi (elsősorban búza- és kukorica-)
termesztés. Helemba egy olyan „zsáktelepülés”, amely gyakorlatilag a Duna és az Ipoly
folyók torkolatánál, egybefolyásánál helyezkedik el. Kataszteréből nem csak a két folyó, ha-
nem a festői szépségű Burda természetvédelmi terület is sokat „elvesz”. Szántóföldi műve-
lésre alkalmas területe kevés, csak a Duna-mentén és a község alsó (Szob felé eső) részén van.
20 http://www.ppsturovo.sk/en/aktuality/napisali-o-nas-trend/
21 http://www.bumm.sk/archivum/2012/03/22/66641_ipari-parkka-alakul-at-a-parkanyi-papirgyar
22 http://www.ppsturovo.sk/en/investori-v-areali/
23 https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1voly_h%C3%ADd, http://iho.hu/hir/recseg-a-jeg-duborog-a-hid-170129

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 29
A földek többségét jelenleg egy rozsnyói székhelyű cég művelteti, de valószínűleg már nekik is
ráfizetéses az üzlet, kevesebbet hoz a betakarított termény, mint amennyit a kapcsolódó logisztikai
költségek visznek. A szőlő- és bortermelés hagyományai azonban tovább élnek. Erre utalnak a
faluba vezető út mentén látható, a Burda-hegység keleti vonulatának aljába vájt, részben műemléki
védelem alatt álló „lyukpincék” is.24 2015-ben egy dunaszerdahelyi vállalkozó vásárolta meg
az egykori szövetkezet szőlészetét. Több mint 10 hektárnyi szőlőt telepített a domboldalas (a
búza- és kukoricatermeléshez képest a szőlészetre sokkal alkalmasabb) tájba, és hamarosan a
beruházás meghozhatja az első szőlőfürtjeit is. A szőlészet már most 15-20 embernek ad helyben
munkát, és tervben van egy kis feldolgozó és egy vendégház építése is.

A szőlészeten kívül jelenleg a polgármesteri hivatal, a posta, az óvoda, egy kisbolt és két
vendéglő biztosít helyben, Helembán megélhetést. A már említett párkányi lehetőségeken (ipari
park, termálfürdő, kisebb üzletek) kívül jelentős számban (15-20-an) dolgoznak az esztergo-
mi Suzuki gyárban és néhányan az esztergomi kórházban is. „Elővárosi” vasút hiányában
marad a saját gépjárművel történő, illetve a buszos (köztük a Suzuki által üzemeltetett ingajárat-
szerű) közlekedési lehetőség. A szomszédos Ipolydamásdra csak egy 25 km-es kerülővel,
az Ipolyszalka és Letkés közötti Ipoly-hídon keresztül lehet átjutni.

Ezeknek az utazásoknak azonban nem a munkavállalás a célja. Ipolydamásdon ugyan-
is helyben jelenleg csak 2 vendéglátóipari egység (kocsma) biztosít „piaci” alapú, elsősor-
ban a jelentős átmenő forgalmon alapuló megélhetési lehetőséget.Az ingázást nem válla-
lóknak helyben csak közfoglalkoztatás áll rendelkezésre. A közfoglalkoztatottak között
vannak szakképzettek (lakatos, kőműves képzettséggel rendelkezők) is, de ők jellemzően
olyan nyugdíj előtt álló személyek, akiket a nyílt munkaerőpiac már nem képes felszívni. Az
ipolydamásdi közmunka-program innovatív, hosszabb távon is fenntartható (jelenleg már
minden harmadik helyi közfoglalkoztatottnak munkát adó) eleme az a „mobilgomba” prog-
ram, melynek keretében gombaházban és fóliasátorban termesztenek laskagombát.
A munkaerőt az önkormányzat, míg a szakértelmet és a betanítást egy üzleti vállalkozás biz-
tosítja. A nyers, leszárított laskagombát egyelőre az önkormányzati fenntartású kony-
háknak, valamint a környékbeli zöldség-kiskereskedőknek szállítják be. A következő
fejlesztési mérföldkövet a budapesti nagybani piacra való belépés jelentheti, és ha sikerülne
egy bizonyos volument elérni, akkor távlatosan az is megvalósítható, hogy a nagykereskedők
már helybe jöjjenek a primőr áruért. A mobil-gomba fejlesztési projekt eddig eredményeinek
tovább-szaporítása érdekében éppen a polgármesteri interjú idején történt az önkormányzat
épületének átalakítása.

Mindkét település polgármestere az Ipoly-menti, a Dunakanyar Párkány-Esztergom és
Szob-Vác térségeinek forgalmát összekapcsoló turizmus-fejlesztésben látja elsődlegesen

24 http://archivum.vasarnap.ujszo.com/vasarnap/201520/riport/helembai-borospincek-a-termeszethez-igazitva

30 Civitas Europica Centralis Alapítvány
a község és annak szűkebb környezetének kitörési, a fiatalok elvándorlását megállító lehető-
ségét. A térségi turizmusfejlesztési tervek megvalósítása azonban elképzelhetetlen az
Ipolydamásd és Helemba közötti Ipoly-híd megvalósítása nélkül.

Jelen esetben nem egy korábban meglévő híd helyreállítása a terv. A korábbi közúti
híd Helembát ugyanis nem a most tervezett, a szlovákiai községet közvetlenül Ipolydamásddal
összekapcsoló ponton, hanem a már említett, a túloldalon a szobi kataszterhez tartozó vasúti
hídnál állt, 1986-tól egészen 2000-ig. Az időben még inkább visszamenve pedig elmondható,
hogy csak Ipolydamásdnál 5 fa-hídon lehetett átkelni a szeszélyes folyón. A két települést már
„ősidők” óta rokoni kapcsolatok kötik össze. Ráadásul a sors úgy hozta, hogy a damásdiak-
nak Helembán, a helembaiaknak pedig Damásdon voltak földjeik, amiket az Ipolyon szabadon
átjárva jártak át megművelni. Már az első világháború előtti időszakra nyúlik vissza az a ma is élő
hagyomány, hogy a két település lakosai, minden évben farsang idején („hamvazószerda” előtt)
az Ipoly partjára vonulnak „eltemetni” a telet. A sajátos, maskarás felvonulás, helyi „busójárás”
ma is szimbolizálja a két település rokoni-kulturális összetartozását.

A fa-hidak még a két világháború között is álltak, felszámolásukra a második világhábo-
rút követően került sor. A történelem további sajátos fordulata azonban, hogy egy máig sokat
vitatott „giga-beruházás” teremtette meg a két település közötti kapcsolatok revitalizálá-

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 31
sának lehetőségét. Ugyanis az 1980-as évek második felében épült meg a két település között
az a vasszerkezetes „katonai híd”, amely eredendően azt a célt szolgálta, hogy megkönnyítse
a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének munkálatait. A vízlépcső járulékos munká-
latainak elősegítésére, ideiglenes jelleggel épült, 1986-ban átadott, „Barátság” elnevezésű
hídon hordták át ugyanis az építőanyagot az összes Ipoly-menti gát elkészítéséhez. A járműveknek
ugyanis nem kellett más hidakon keresztül kerülniük.

A bős-nagymarosvízlépcsőrendszer végül nem valósult meg, de annyi hozadéka min-
denképpen volt, hogy több Ipoly-menti magyarországi és szlovákiai település a mai napig
is védve van az árvíztől. A vízlépcső terve füstbe ment, de a híd a térségben élők nagy örömére
sokáig ottmaradt. A két önkormányzat ugyanis rögtön kezdeményezte, hogy két településen élők
„ideiglenes határátkelőként”, évente néhány alkalommal, az említett közös farsang, valamint álla-
mi ünnepek és további kulturális rendezvények idején használhassák a hidat. Ehhez Csehszlovákia
felbomlását követően az illetékes állami szervek, meghatározott feltétekkel, a hozzájárulásukat
adták. A két település lakosai évente néhány alkalommal, a hidat és a hozzá vezető utat tulajdonló
magyar állami vagyonkezelő hozzájárulásával, azzal a feltétellel használhatták a hidat, hogy a két
önkormányzat vállalta a közös rendezvényekkel kapcsolatos „határvédelmi szolgáltatások” költsé-
geinek megtérítését. Az átkelésért tehát szó szerint hídpénzt kellett fizetni, de ez megérte a
két önkormányzatnak, mivel ez volt az akkori ára a testvértelepülési jó-viszony ápolásának, annak,
hogy a két falu polgárai legalább a közös ünnepek alkalmával tudjanak találkozni. A híd társadal-
mi haszna sokkal nagyobb volt tehát annál, amit pénzben számszerűsíteni lehetett volna.

A nyolcvanas évek közepétől funkcionáló híd konstrukciójának azonban volt egy olyan mű-
szaki hibája, hogy a cölöpök túlságosan sűrűn, 3 méterenként voltak elhelyezve a folyómeder-
ben. Emiatt a hordalék folyton begyűlt, főleg árvizek idején. 2000. március 1-jén történt az a
tragikus eset, hogy az Ipoly jeges áradása oly mértékben alámosott a cölöpözéseknek,
hogy a Barátság-híd több helyen megsüllyedt. Műszaki szakemberek megállapították, hogy
a híd használhatatlanná vált, az akkori kormányok pedig nem biztosítottak pénzügyi forrást
a helyreállítására, így a Barátság-híd 2000-ben elbontásra került, vagyis a tavaszi jeges ár
a folyó két partján élők közvetlen kapcsolattartási vágyait is magával vitte.

Azóta a két település önkormányzata, függetlenül a polgármester személyétől és a képvi-
selőtestület összetételétől, rendületlenül lobbizik a két település közötti Ipoly-híd megépítése
érdekében. Pontosan dokumentálva van, hogy a térség polgármesterei hány kérelmet,
petíciót és egyéb iratot juttattak már el az illetékes minisztériumoknak, kormányzati
háttérintézményeknek, kérve, hogy biztosítsanak forrást a híd-építéshez. A folyamatot
némiképp a két ország közös uniós, majd schengeni csatlakozása felgyorsította, de a pénzügyi
forrás mindig is hiányzott. Az első beruházási tervek, egyszerűsített műszaki tartalommal, már
2001-ben elkészültek, azonban a projekt szintű tervezésig egészen a 2007 és 2013 közötti

32 Civitas Europica Centralis Alapítvány
uniós programozási időszakig várni kellett. Akkor az a „felsőbb szintű” döntés született, hogy az
Ipolydamásd-Helemba és a Vámosmikola-Ipolyszakállos Ipoly-hidak, valamint a Tésa és Ipolyvisk
vonatkozásában egy Ipoly-hídhoz csatlakozó bekötő út egy közös INTERREG-projekt kereté-
ben, „egy csomagban” valósul meg. A három beruházás közül azonban csak az ipolydamásd-
helembai jutott el az építési engedély megszerzéséig, a másik két esetben az azért felelő-
söknek még azt sem sikerült „elintézni”. A magyar kormány akkor úgy döntött, hogy csak az
a projekt valósuljon meg, amire már van építési engedély. A szlovákiai „partner”, Nyitra megye
közgyűlése viszont úgy határozott, hogy a három beruházásra rendelkezésre álló, kb. 10 millió
eurónyi forrásból ne valósuljon meg egyetlen „giga-beruházás”. A költség-átcsoportosítást tehát
nem sikerült megoldani, a döntéshozók minden bizonnyal ezt kockázatosnak ítélték meg a 2007
és 2013 közötti uniós költségvetési ciklus végén, mivel fennállt annak veszélye, hogy a pénzt
vissza kell küldeni Brüsszelbe, ha mégsem valósulna meg a beruházás.

A kormányzati szintű akaratot jelzi, hogy mindkét országban, Magyarországon a 2012. évi XXIII.
törvény25 által, „törvénybe lett iktatva” a két település közötti Ipoly-híd és a kapcsolódó létesítmé-
nyek megépítése. Ennek ellenére a 2014. márciusi „szadai egyezményből” kimaradt ennek
az Ipoly-hídnak a megépítése, de a 2016 januárjában kelt magyarországi kormányhatározattal
ismét sikerült azt „napirendre vetetni”. Így „politikai akadálya” immáron nincs annak, hogy
a két település, a 2014 és 2020 közötti uniós fejlesztési ciklusban, ismételten nekifusson
a híd megépíttetésének. Egy újabb, a korábbiakhoz hasonlóan magyarországi műszaki tervező-
cég közreműködésével immáron az ötödik műszaki terv készült el, amely a híd esetében már
csökkentett (a 2012. évi XXIII. törvény módosítását is igénylő) teherbírással, valamint a magyar-
országi oldali, ártéren keresztül vezető bekötő út esetében alacsonyabb magasággal számol. Így
minden bizonnyal évente néhány hétig a bekötő út víz alá kerül majd, de ez a helyiek számára teljes
mértékben vállalható, az árvizes időszakokban majd továbbra is a szalkai hidat fogják használni.
Elkészültek a környezeti hatásvizsgálatok, ami szintén fontos eredmény, tekintettel arra, hogy a
beruházás magyarországi helyszíne NATURA2000 védettség alatt áll.

Mindkét önkormányzat aktívan részt vesz a beruházás előkészítésében. Eddig több
esetben a két polgármester hívta össze a műszaki szakembereket, de – a megyei, illetve or-
szággyűlési képviselőkkel, államtitkárokkal történő rendszeres kapcsolattartás révén – napraké-
szek a megyeházákon és a fővárosi parlamentekben zajló egyeztetéseket, informális megállapo-
dásokat illetően is. A döntéshozók bevonják őket, véleményezhetik a megvalósíthatósági
tanulmányokat, nyomon követhetik a tervezés előrehaladását. Pest megye is felkarolta
a híd ügyét, szintén rendszeresen képviselteti magát az egyeztetéseken, és már Nyitra megye
is döntött a beruházás támogatásáról, a szlovákiai oldali önrész biztosításáról.26 Immá-

25 2012. évi XXIII. törvény a Magyarország Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a két ország közös
államhatárán, Ipolydamásd és Helemba (Chl’aba) települések közötti közúti Ipoly-híd és a kapcsolódó létesítmények
megépítéséről szóló Megállapodás kihirdetéséről
26 http://parameter.sk/helemba-ipolydamasd-hid-tervezoi-kozbeszerzesi-eredmeny-januarban

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 33
ron tehát megyei szinten is, mindkét országban megvan a kellő politikai akarat a híd megépítésé-
re, több magyar és szlovák politikus is „védnökként” állt a beruházás mögé.

Távlatos gondolkodásra utal a hídhoz kapcsolódó további fejlesztési tervek meglé-
te, valamint a helyi közösségek aktív bevonása is. A súlykorlátozásról még nem született
döntés. Ipolydamásd számára fontos lenne, hogy a Szlovákia felé átmenő forgalmat ez a híd
levezesse. Jelenleg ugyanis a letkési híd csak a településen áthaladva érhető el. A helembai
hídra viszont, Szob felől érkezve a település határában lehetne ráfordulni. Helembán a híd-
hellyel közvetlenül szemben jelenleg egy óvoda található, vagyis a helembai és esetleg a
majd átjáró ipolydamásdi ovisok közvetlenül szerezhetnek a folyó átjárhatóságával összefüggő,
akár életre szóló pozitív élményeket. A hídfőtől Garamkövesd felé vezető közút viszont eléggé
szűk, ráadásul a helyi kuriózumnak számító, műemléki védettség alatt álló borospincék mellett
halad el. Ezért Helemba településrendezési terve számol egy olyan út megépítésével is, amely
1,5-2 km hosszú, megyei finanszírozású és fenntartású lenne, de tehermentesítené a falu belte-
rületét a vélhetően megnövekvő átmenő forgalomtól.

Természetesen a helyi lakosok nem egységesek a híd megítélése tekintetében. A he-
lembai polgármester asszony néhány évvel ezelőtt készített is egy helyi közvéleménykutatást,
melynek keretében a válaszadók 76%-a, a „fejlődés hívei” válaszolták azt, hogy szeretnék
a híd megépítését. A többiek viszont szeretnék megőrizni a település „zsák-mivoltából” eredő
nyugalmát, ők – elsősorban a szalkaiak által elbeszélt élmények hatására – tartanak az átme-
nő gépjármű- és személyforgalom növekedésének esetleges negatív hatásaitól. Ipolyda-
másdon nem készült lakossági felmérés, de ott inkább az érdektelenség vezérelheti azokat, akik
nem támogatják a hidat. A többség azonban ott is pozitív várakozással tekint a beruházás
megvalósulása elé, felismerve, hogy teljesen új távlatok nyílnak meg egy az Ipoly-völgybe je-
lenleg „beszorult” település és annak lakosai számára.

Ha minden a jelenlegi tervek szerint halad, akkor 2019 nyarán már át lehet adni majd
az új hidat. Ezzel nem csak a folyó két partján élő közösségek közötti kapcsolattartás válik
akadálymentesebbé, hanem a közös fejlesztések, valamint a meglévő és új közszolgáltatások
tekintetében is új távlatok, lehetőség nyílnak meg az Ipoly-menti települések számára. A híd
összekapcsolja majd a magyarországi Dunakanyart a Helemba és Garamkövesd között
elterülő (Garamkövesd községhez tartozó), a szintén festői szépségű Burda természetvé-
delmi területen fekvő Kovácspatak üdülőkörzettel. Ezzel bővíteni lehet a Dunakanyarba
látogató turisták részére rendelkezésre álló szolgáltatás-kínálatot, a Burda természetvédelmi
terület mellett például a nyaranta már most is naponta 8-10 ezer vendéget kiszolgáló párkányi
fürdő felkeresésének lehetőségével. Az új híddal a Dunakanyar egésze átjárhatóbbá válik,
jelenleg ugyanis a térségben csak esztergom-párkányi Mária Valéria hídon, valamint a budapesti
Megyeri-hídon keresztül biztosított a Dunán a személygépjárművel való – komp igénybevétele

34 Civitas Europica Centralis Alapítvány
nélküli – átkelési lehetőség. Az Ipolydamásd és Helemba közötti híd megépítésével a Dunaka-
nyarhoz szorosan kapcsolódó Alsó-Ipoly mente egészének helyzete felértékelődik.

A híd megépülését követően már komoly turisztikai fejlesztésekben lehet gondolkodni.
A térségben ugyanis szinte minden településnek van valamilyen nevezetessége. Ipolyda-
másd például rendelkezik egy 14. századi (Károly Róbert korabeli) vadász-kastéllyal, ennek
a felújítására az önkormányzat már beadott uniós pályázatot. A „damásdi vár” építése már a
13. században, a tatárjárás után elkezdődött, később a törökök is húztak köré egy sáncot.
A 17. században vámszedőhely, később egyházi (váci püspöki) birtok volt.27

Az Alsó-Ipoly mente egy további lehetséges kitörési pontja az ún. „alkony-gazdaság” fej-
lesztése, például határon átnyúló idősek otthona hálózat kiépítése. A határok fizikai átjár-
hatóságának növekedése alapvető feltétele a szociális intézmények közötti határ menti együtt-
működés fejlesztésének. A potenciális partnerek között már született is egy előzetes, elvi szintű
megállapodás arról, hogy szlovákiai oldalon a napközbeni ellátást fejlesztenék, míg ma-
gyarországi oldalon az idősek otthonainak kapacitásai, szolgáltatásai bővülnének. Ezzel
a határtérségben élők számára is új munkalehetőségek nyílnak meg. A szolgáltatási színvonal
növekedésének feltétele a szükséges humánerőforrás rendelkezésre állása is. Ehhez a szobi
egyházi gimnáziumon már jelenleg is folyó „szociális munkás” és „szociális asszisztens” képzé-
sek biztosítanák a szükséges hátteret.

Ha átjárhatóbb az Ipoly-völgye, akkor az kedvez a folyó adottságait kiaknázó „lapátos”, a
Börzsönyhöz kötődő „bakancsos”, valamint a „kerékpáros” turizmus fejlesztésének egya-
ránt. Ennek megfelelően tervezés és forrásszerzés alatt van egy olyan projekt megvalósítása is,
melynek eredményeként Szobtól egészen Ipolytölgyesig létrejönnek a „lapátos” turisták igényeit
kielégítő kikötők. Térségi terv az is, hogy a Fekete-tengert (Bulgáriát) az Atlanti-óceánnal (Fran-
ciaországgal) összekötő „Eurovelo 6” kerékpárút az új hídon keresztül vezessen.28 Ugyanis
jelenleg ez a nemzetközi kerékpárút Szobnál véget ér, és legfeljebb a szobi komppal való át-
kelést követően lehet a Duna túlsó partján a kerékpártúrát folytatni. A kompozási lehetőség eleve
időszakos, és a nagy számban német, holland, skandináv kerékpárosoknak is gyorsabb lenne az
esztergom-párkányi hidat az Ipolydamásd-Helemba hídon keresztül elérniük. Ipolydamásd (Má-
rianosztra és Szob felőli) külterületein már most is működik egy lovagoltatással, illetve bivaly és
szürkemarha ridegtartással foglalkozó családi vállalkozás.29

A turisztikai potenciál várható növekedése, valamint az új, hosszú távon fenntartható, elsősor-
ban az egészségiparhoz köthető munkahelyek létesülésével jelentősen felértékelődik a térség

27 http://ipolydamasd.hu/varak
28 http://www.eurovelo.com/en/eurovelos/eurovelo-6
29 http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20140325-elerheto-csemege-a-bivalyhus.html

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 35
ingatlanpiaca is. Ipolydamásd vonatkozásában már a 2004-es uniós csatlakozás után volt egy,
azóta valamelyest lecsendesült hullám, amikor 18 holland család vásárolt, jellemzően szezo-
nálisan, nyaranta használt ingatlanokat a településen. Ők viszonylag idősebb emberek voltak,
akik közül sokan már elhunytak, és a gyermekeik már kevésbé „fogékonyak” az Ipoly csöndes
ölelése jelentette életminőség iránt. Így ma már csak 4 holland család él időszakosan a települé-
sen. Jelenleg a két településen hasonlóak az ingatlanárak, 25-30 ezer euróért lehet egy
átlagos családi házat telekkel vásárolni. A kovácspataki üdülőövezetben viszont akár
már 40-50 ezer eurót is elkérnek egy nyaralóért, hétvégi házért, ott a táj szépsége, a nyu-
galom miatt az elmúlt években viszonylag sokan, életvitelszerűen Pozsonyban, Körmöcbányán,
de akár Magyarországon is élők vásároltak ingatlant. A vonzerőt némiképp csökkenti, hogy az
üdülőkörzetben nincs megoldva az orvosi ügyelet, és hiányzik számos további nem-egészség-
ügyi szolgáltatás is. Az ingatlanpiac vonatkozásában a jövőben az jelenthet felhajtóerőt, hogy
megvalósulnak azok az említett egészségügyi, szociális és turisztikai fejlesztések, melyek tartós
munkahelyeket teremtenek a térségben élők számára, növelve annak a nyugodt környezetre,
ugyanakkor helyi munkahelyekre vágyó fiatalok számára való vonzerejét.

Az egészségügyi és szociális ágazatok és a turizmus-fejlesztés mellett, Helemba vonatkozá-
sában, jelentős potenciál rejlik az alap-közszolgáltatások fejlesztése terén is. A bős-nagy-
marosi vízlépcső építése idején megépült töltésnek köszönhetően a település déli oldala védve
van az árvíztől. A Duna-menti, Helemba és Garamkövesd közötti aszfaltút azonban évről-év-
re víz alá kerül. Ezzel a település több napra (de volt olyan év is, amikor 2 hétre) el van zárva
a „külvilágtól”, a jelenleg egyetlen Garamkövesd-Párkány közlekedési kapcsolatától. Ilyenkor
csak vasúti sínek használatával, és csak az alapvető élelmiszer-ellátást tudják megoldani. Az új
híd tehát szó szerint „kiutat” adna Helembának jelenlegi, a Duna és az Ipoly által bezárt
helyzetéből. Árvizek jelentette krízishelyzetek idején tudnának támaszkodni a „jó-szomszédok”
(elsősorban Ipolydamásd és Szob) nyújtotta egészségügyi (orvosi ügyelet, gyógyszertá-
ri), tűzvédelmi és egyéb szolgáltatásokra.

3.2.2. Tésa – Ipolyvisk

A magyarországi Tésa egy Pest megyei, Szobi járáshoz tartozó „törpefalu”. A 2011. évi
népszámlás során mindössze 73 főnyi lakosság került regisztrálásra, ami 30%-os csökkenést
jelent a 10 évvel korábbi népszámláláshoz képest. A falu népessége rendkívül elöregedő, 2011-
ben 4-szer annyi idős- (65 év feletti), mint gyermekkorú (15 év alatti) élt a településen. A lakos-
ságszám alapján közel 10-szer akkora település a szlovákiai, Nyitrai kerülethez és Lévai
járáshoz tartozó Ipolyvisk. 2011-ben a község lakosságának kb. kétharmada vallotta magát
magyar nemzetiségűnek. Ipolyvisken a munkanélküliség mértéke meghaladja a megyei és
az országos átlagot is, ugyanakkor a jövő, a község hosszú távú fennmaradása szempontjából
kedvező, hogy 2011-ben több fiatal, mint idős számbavételére került sor.

36 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Tésa Ipolyvisk
Megye/kerület, Pest megye, Nyitrai kerület,
járás Szobi járás Lévai járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 73 666
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) - 30 -5
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 67 445
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) .. 167
Öregedési index, 2011 (%) 417 88
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 16 35

Tésa az Ipoly-mente legkisebb települése. Írott források már a 13. században említik, a
török uralom idején teljesen elnéptelenedett, újra-településére a 18. században (a korábbi
falu helyétől odébb, a patak másik partján) került sor. A 18. század első felében a Foglár csa-
lád volt a helyi birtokos, akik egy kastéllyal és templommal is gazdagították a helyi közösséget.
A Foglár-kastélyban egykoron Jókai Mór és Petőfi Sándor is vendégeskedett. A 19. században
a Boronkay, majd a Jankovich család lett a birtokosa. A Jankovich családnak még ma is élnek a
faluban leszármazottjai. A 19. század végén a falu lakossága a jelenlegi közel 2,5-szerese, 180 fő
volt, a többségük juhtenyésztéssel és gyümölcstermesztéssel foglalkozott, és akkoriban az Ipoly
adottságait kihasználva vízimalom is működött. Az első világháború után megszűntek Tésa,
a természeti adottságoknak megfelelően, északra elhelyezkedő piacai, így többen – a
megélhetési lehetőségek megszűnése vagy máshová házasodás miatt – el is költöztek a faluból.
Tésa igazi „egyutcás” falu, Vámosmikola felől egy rendkívül rossz minőségű úton közelíthető meg,
talán egész Pest megye legelzártabb településének tekinthető. Vámosmikoláról hétköznapon-
ta mindössze 2 buszjárat van, hétvégenként pedig egyáltalán nincs tömegközlekedési lehetőség.
A legközelebbi vasútállomás a 30 km-re található Szobnál van, miközben északra, Tésától alig
4-5 km-re halad, Ipolyvisken keresztül, a lehetőségekhez képest kevésbé kihasznált Ipoly-
ság-Csata-Párkány szlovákiai vasúti mellékvonal. A fizikai bezártságot tovább erősíti, hogy a
Vámosmikolát Tésával összekötő közút rendkívül leromlott állapotban van, vagyis az „észak-déli”
irányú közlekedési kapcsolat erősítését ebben az esetben a tervezett beruházás önmagában nem
lenne képes orvosolni. Az elzártságból azonban a falu igyekszik előnyt kovácsolni, élhető
környezetet biztosítani. Az elmúlt években érkezett új lakókat vonzza a csend és a nyuga-
lom. Jellemzően Balassagyarmatról és Budapestről költöztek ide az elmúlt években, de vannak
olyanok is, akik a munkával töltött aktív évtizedek után, az ország teljesen más részeiről „térnek
haza”. Ezen a településen nem járnak át kamionok, helyben nincsenek környezetszennyező ipari
tevékenységek. Az Alsó-Ipoly völgyi táj a szépségének passzív élvezetén kívül tökéletesen alkal-
mas az „önfenntartó” életmód kialakítására, de akár gyógynövény-termesztésre is.

Az új „betelepülők” hozták létre a rendkívül aktív Tésa Barátainak Társasága Egyesület
elnevezésű civil szervezetet is. Pontosan azzal a céllal, hogy közösen tegyenek valamit a tör-
pefalu fejlődésének előmozdítása, „naggyá tétele” érdekében. A helyi civilek és az önkormány-

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 37
zat, pontosabban a falugondnokként, „mindenesként” is dolgozó polgármester asszony szoros
együttműködésének gyümölcseként, pályázati forrásból valósult meg az a park is, ahol az életmi-
nőség javítása szempontjából fontos (játszótér, tekepálya, főzőház jelentette) szolgáltatások állnak
a helyiek és vendégeik rendelkezésére. Ez az egyesület szervezi a falu rendezvényeit, melyek –
meghívottak, fellépő zenekarok hiányában – nem a „megszokott” falusi kulturális események,
sokkal inkább „baráti találkozók”. Egy-egy főzőnap alkalmával azonban nem ritka, hogy 200-300
ember is jelen van, és több tucat bográcsban fő az étek. A civil szervezet kezdeményezte azokat a
„hídnapokat” is, amely a schengeni határnyitás óta, Tésa és Ipolyvisk helyi közösségeinek rész-
vételével évente kerül megrendezésre. Augusztus első szombatján a két falu apraja-nagyja
Ipolyvisken, az Ipoly-híd alatt gyűlik össze, és egy közös halászléfőző-verseny keretében
ünnepli a schengeni határnyitással új értelmet nyert jószomszédi kapcsolatot.

Ipolyvisk

Elsősorban baráti kapcsolatok további erősödését eredményezheti a két település vonatko-
zásában tervezett beruházás. Ebben az esetben nem egy Ipoly-híd megépítéséről, hanem
az Ipolyvisknél már régóta meglévő Ipoly-hídhoz kapcsolódó közút revitalizációjáról van
szó. Az út már ma is létezik, ugyanakkor rendkívül leromlott, személygépkocsival való közlekedés-
re (főleg esős időszakokban) gyakorlatilag alkalmatlan állapotban van. Az Ipolyság-Csata-Párkány
vasúti mellékvonal az Ipollyal párhuzamosan, ugyanakkor a viski kanyarulat esetében a folyótól
délre került kialakításra. Vagyis „történelmileg úgy alakult”, hogy ebben az esetben nem az Ipoly
lett a két ország közötti határ. Ezért válhatott az ipolyviski határ „stratégiai jelentőségűvé”, az ál-
lamszocializmus időszakában a határvédelmi feladatokat ellátó „csendőrlaktanya” által „szigorúan
őrzötté”. A település a korábbi évszázadokban is fontos csomópont volt. A 14. században vásár-

38 Civitas Europica Centralis Alapítvány
és vámszedői joggal is bírt, köszönhetően annak, hogy a Duna északi vonalát a fontos középkori
bányavárosokkal (Selmecbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya) összekötő kereskedelmi utak
egyike haladt rajta keresztül. A 18. században Hont vármegye gyűléseinek is helyet adott, és az
1970-es években (az Ipoly-szabályozási munkálatok előtt) a jelenleginél több mint 2-szer akkora,
mintegy 1500 főnyi lakossággal rendelkezett.30

Az Ipoly kanyarulatába beszorult, érdemi közlekedési kapcsolattal csak észak-nyu-
gati irányban rendelkező „zsákfalunak” számító Ipolyviskről Magyarország felé egy meg-
lehetősen meredek domboldalon keresztül visz az út. A hídtól alig egy „kőhajításnyira”, kb.
400 méter megtétele után van az észak-déli „találkozási pontot” képező szlovák-magyar határ,
ahonnan kb. 4-5 km megtétele után „bal kéz felé, keleti irányba” letérve Bernecebaráti, míg
„jobbra, dél-nyugati irányba” tartva Tésa központja érhető el. A schengeni határnyitást követően
eltűnt a korábbi sorompó, azonban a helyi közösségek öröme elég hamar elillant. Azt történt
ugyanis, hogy amikor Szlovákiában 2010-ben bevezetésre került az elektronikus útdíj, akkor a ka-
mionok inkább ezen az úton (mint útdíj-mentes szakaszon) és nem az ipolysági ellenőrző
ponton keresztül lépték át az országhatárt, egészen addig, amíg 2013 közepén Magyaror-
szágon is útdíj került bevezetésre, a nem gyorsforgalmi utak esetében is. Ennek, a határtérségre
jellemző csend és nyugalom megzavarásán túl, néhány év leforgása alatt az is a következménye
lett, hogy a Tésa, illetve Bernecebaráti felé vezető, valamint az azon túli, a magyarországi 2-es
számú, valamint a szlovákiai (Lévát és Párkányt) észak-déli irányban összekapcsoló 76-
os számú főúthoz kapcsolódó mellékút-szakaszok teljesen tönkrementek. Az út felújítása
már a 2007 és 2013 közötti INTERREG programban felmerült, akkor az Ipolydamásd-Helemba,
valamint a Vámosmikola-Ipolyszakállos Ipoly-hidakkal „egy csomagban” valósult volna meg, az
előző esettanulmány kapcsán már említett okokból kifolyólag meghiúsult beruházás. A szlovákiai
oldalon kb. 400 méter hosszúságú útszakasz, mint „harmadrendű út” karbantartása Nyitra
megye kompetenciájába tartozik. Az önkormányzatok saját forrást nem tudnak biztosítani, ráadá-
sul a nyomvonal kiszélesítéséhez útmenti ingatlanokat is ki kell sajátítani.

A két település között tehát a schengeni határnyitás óta vált szorosabbá a kapcsolat. Nem
csak az említett ipolyviski „hídünnepre” korlátozódik a kapcsolattartás, hanem a tésaiak – helyi
bolt, vendéglátóipari egység hiányában – napi szinten átjárnak Ipolyviskre bevásárolni,
vagy éppenséggel „italozni”. Egyre több baráti kapcsolat alakul ki, de a rokoni kapcsolatok
fenntartása miatt is fontos a határ átjárhatósága. Tésán például már él olyan család, aki éppen
Ipolyviskről költözött át. Ahhoz azonban, hogy a „gyalogos léptékű” kapcsolatokon túli, valódi
térségfejlesztési lehetőségekben lehessen gondolkozni, az országhatártól Tésán és Vámosmi-
kolán keresztül, egészen a Nagybörzsöny településig vezető kb. 20 km hosszú magyarországi
út is erőteljes felújításra szorul. Jelenleg az ipolyviskiek számára az Ipolyságon keresztül
vezető kerülő-út a „járhatóbb” Magyarország felé.

30 http://archivum.vasarnap.ujszo.com/vasarnap/200842/tajkep/egy-hamisitatlan-zsakfalu-ipolyvisk

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 39
Az ipolyviskiek gyakran úgy érzik, hogy az Ipoly folyó „halálos ölelése” veszi körbe a
településüket. Az 1970-es évek második felében született Duna-Ipoly vízlépcső- és duzzasztó-
rendszer grandiózus elképzeléséből (az ún. „Hulinova-tervből”)31 az Alsó-Ipoly völgye nem kapott
felmentést: Ipolyságtól egészen a helembai Duna-torkolatig sor került az Ipoly mester-
séges szabályozására. Ipolyvisknél két helyen is duzzasztómű épült. A szabályozási tervnek
az is célja volt, hogy Ipolynak ebben a kanyarulatában egy, a csallóközihez hasonló gabonater-
mő-vidék kerüljön „kialakításra”. Ipolyvisk végül nem lett az ország éléskamrája, viszont a
duzzasztóműveknek „köszönhetően” gyakorlatilag az egyetlen olyan település maradt az Ipoly-
mentén, amely – jelentős esőzések idején – jelentős árvíz-veszélynek van kitéve.

A közlekedési kapcsolatok determinálják a lakosok munkavállalási lehetőségeit is.
A Tésán élők jellemzően a kb. 100 km-re található Budapestre, a 35 km-re lévő rétsági ipari
parkba, Szlovákián keresztül a szintén 35 km-nyi távolságra lévő Esztergomba, vagy a mindös�-
sze 15 km-en belül elérhető Ipolytölgyesre (az ottani, belga tulajdonú, autóipari beszállítóhoz)
járnak dolgozni. Ugyanakkor akad olyan is, aki naponta kétszer a Tésa-Kecskemét, oda-vissza
összesen 360 km távolságot is megteszi. A nagy távolságra napi szinten ingázók jellemzően
azok, akik nem itt születtek, hanem kezdetben csak hétvégén tartózkodtak a faluban, majd „itt
maradtak”, és a korábbi életmódjuknak is szerves része volt a rendszeres, autóval történő ingá-
zás. Van már olyan fiatalember is, aki a szlovákiai Ipolyságra jár át minden munkanap dolgozni.
Az euróban elszámolt fizetések a jövőben minden bizonnyal még többek számára lehet-
nek vonzóak. Az ebben a határtérségben inkább kétirányúnak mondható munkaerő-mobili-
tás érdemi erősödésének azonban alapvető feltétele egyrészről a jelenlegi INTERREG
program keretében tervezett beruházás, másrészről a kapcsolódó közút-fejlesztések
megvalósítása.

Tésán jelentős helyi gazdaság nincs, a környező, 7-7 km-re található nagyobb települé-
seken, Kemencén és Bernecebarátin is legfeljebb a mezőgazdasági nagytermelők foglalkoztat-
nak néhány embert. A határtérségben, különösen Bernecebarátiban nagy hagyományai vannak
ugyanis a nagy élőmunka-igényű „bogyós” gyümölcs-termesztésnek. A mezőgazdasági ter-
melőszövetkezetek megszűnése után sokan kezdtek „kicsiben” ribizlit, annak különböző (piros, fe-
kete, fehér), mindig az aktuális piaci igényekhez igazodó szín-variációit termeszteni. Bernecebará-
tiban, a környékbeli közösségépítés céljából, Ribizli Egyesület is alakult.32 A határ mindkét oldalán,
és ez esetben már most azonosítható egy, a magyarországi gazdák felől történő „tudás-transzfer”.
A feldolgozás megszervezése azonban elmaradt, így a helyi kisüzemek, érdemi felvevőpiac
és forgótőke hiányában, sorra tönkrementek, nem bírták a versenyt a különböző mesterséges
gyümölcslevek (elsősorban kínai, lengyel) importjával szemben. A helyi termékek azonban napja-
inkban ismét reneszánszukat élik, egyre több fiatal gazda végzi újra az erőteljesen időjárás-függő

31 http://magyarnarancs.hu/belpol/a_duna-ipoly-vizmurendszer_terve_a_megvalosult_lazalom-60530
32 https://ribizliegyesulet.wordpress.com/

40 Civitas Europica Centralis Alapítvány
tevékenységet. A helyi gyümölcsök és zöldségek szörp, lekvár, pálinka, vagy éppenséggel lecsó
formájában történő feldolgozása azonban jelenleg még otthon, kis tételben történik.33 A keresletet
pedig ma még inkább a rokonság, a szomszédok és a betévedő turisták jelentik. A nagyobb vo-
lumenű helyi feldolgozási és értékesítési kapacitások megszervezésével egyelőre senki
sem foglalkozik, a tervezett infrastruktúra-fejlesztések azonban lendület hozhatják a helyi
termék-piacok fejlődését is.

Helyi munkahelyek Ipolyvisken sem igazán állnak jelenleg rendelkezésre. Ellentétben
a magyarországi oldallal, még a mai napig működik, ipolybalogi székhellyel, az a mező-
gazdasági termelőszövetkezet, amelynek Ipolybalogon, Ipolyvisken, Ipolyságon, Tesmákon és
Pereszlényben vannak, összesen mintegy 8000 hektárnyi, művelésre és állattartásra alkalmas
földterületei. Az agráriumban egyre jobban érvényesül a „méretgazdaságosság” elve, ahhoz, hogy
egy egész család (két generáció) meg tudjon élni belőle, ahhoz több száz hektárnyi saját tulajdonú
vagy bérbe vett területtel kell rendelkezni. A gazdálkodás egész embert kíván, a földművesek-
nek nincsenek hétvégi pihenőnapjaik, nyári szabadságuk. Hiába állnak rendelkezésre uniós
források, azok kevésbé az élőmunka-igényes tevékenységeket támogatják, a benyújtott
pályázatok elbírálása bürokratikus, időben hosszan elhúzódó. Ráadásul még egy jó év ese-
tén is csak akkora jövedelem realizálható, amennyit az autógyárakban és más, multinacionális
hátterű ipari termelőüzemekben alkalmazottként meg lehet keresni. Ilyen perspektívák mellett ne-
héz rávenni az ipolyviski fiatalokat a mezőgazdasági hagyományok folytatására. Egyre kevesebben
foglalkoznak állattartással, így nem csoda, hogy Szlovákia-szerte, elsősorban a versenyképesebb
lengyel hús-import hatására, jelentős mértékben lecsökkent a sertés-állomány.

Ipolyviski munkalehetőségek hiányában a munkaképes korúak, a „munka után men-
ve”, elsősorban a környező városokba ingáznak, vagy – jelentős és növekvő számban – már
máshová költöztek. Ipolyvisk gyakorlatilag Ipolyság városának „peremtelepülésének” szá-
mít, a két település központja mindössze 8 km-re helyezkedik el egymáshoz képest. Az 1990-es
évek elején még 8,5 ezer lakosú település lélekszáma a 2011. évi népszámlásra mintegy ezer
fővel csökkent, és ma már – becslések szerint – a 7 ezer főt sem éri el. Ipolyvisk fejlődésére
is rányomta bélyegét, hogy az elsődleges felvevő- és munkaerőpiacnak számító kisvárosban
bezártak a betonüzemek, néhány kisebb, az építőiparhoz szintén szorosan kapcsolódó, gép-
ipari (rakodógépeket, homokmarkolókat) gyártó cég, egy tejüzem, TSZ, valamint – a térség
női munkaerejének foglalkoztatásában egykoron kulcsszerepet betöltő – szövőde is. Ipolyság
szerepe azonban az utóbbi időben, elsősorban Budapest földrajzi közelsége, valamint Szlovákia
főbb (Pozsony, illetve Kassa környéki) gazdasági központjának „telítődése” (az iparterületek és a
munkaerő ottani megdrágulása) miatt jelentős mértékben felértékelődött. 2018-tól várhatóan,
a Léván és a magyarországi Vácott is jelentős gyártó-kapacitásokkal rendelkező autó-
ipari beszállító kezdheti meg működését a város ipari parkjában.

33 http://www.bernecebarati.hu/index.php?p=50

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 41
Ipolyságon kívül relatíve sok ipolyviski dolgozik a dinamikusan fejlődő lévai ipari parkban34,
de járnak át, főleg a schengeni határnyitás óta dolgozni Magyarországra, elsősorban a
25 km-re található Nagyorosziba (az ottani lakókocsi-gyárba) és a 60 km-re lévő Vácra (főleg
annak egyik legnagyobb elektronikai ipari üzemébe), jellemzően a „multik” által üzemeltetett
buszokkal. A napi szinten saját személygépkocsival ingázók számára teljesen természetes, hogy
gyermekeik a munkahelyeik közelében található iskolákban tanulnak. Aki pedig már gyermekkorá-
ban megszokja a külső környezetet, az nagy valószínűséggel felnőttként sem tér már vissza szülő-
falujába, legfeljebb hétvégenként a szüleit meglátogatni. Az ingázók mellett pedig egyre nagyobb
számban vannak azok a zömében szakképzett fiatalok, akik pedig a környék helyett inkább a tá-
volabbi Érsekújvárt, Nyitrát, Besztercebányát, Pozsonyt, Budapestet választják munka- és lakóhe-
lyül. Viszonylag sokan Ausztriában, Németországban, pontosabban a nyugat-európai sztrádákon
dolgoznak kamion-sofőrként, ami alaposan meggyengíti a családi kötelékeket is.

Ipolyság nem csak munkaerőpiaci és oktatási szempontból számít Ipolyvisk vonzásközpont-
jának, de az alapszintű egészségügyi ellátás szempontjából is. Orvosi ügyeleti és fekvőbeteg
szolgáltatás viszont már csak a mintegy 70 km-re lévő Léván vagy Érsekújváron van. A jelentős
kapacitásokkal rendelkező magyarországi szobi kórház Ipolyságon keresztül mintegy 50
km-re található, a Tésa felé vezető és az azon túli út felújításával ez a távolság 35 km-re csök-
kenthető. Az Ipolyvisket Tésával összekötő út jelentősége azonban minden bizonnyal Ipolyság
és az északabbra fekvő egykori bányavárosok felértékelődése esetén növekedhet számottevően.
A beruházásból közvetlenül pedig nem is annyira az Ipolyviskkel együtt emlegetett Tésa profitálhat.
Tésa a szó szoros értelmében nem határ menti település, az Ipolyvisk felől érkező út ugyanis első-
ként a Bernecebarátihoz tartozó Szeteharasztot érinti. A határtérség dombon túli, magyarországi
része szántóföldként, illetve Bernecebaráti irányában „ribizlisként” van jelenleg hasznosítva, és
a közeljövőben sem várható, hogy a lakóterületek az országhatárig fognak érni. Ezzel szemben,
Ipolyvisken a meglehetősen szegényes, nyomor-telepre emlékeztető lakóházak már most is
vannak az ominózus, a tervezett beruházással meghaladni kívánt domb lábánál.

A jelenlegi ipolyviski polgármester „álma” egy osztrák-mintára kialakuló lokálpatriotizmus,
melynek lényege, hogy egy település mint közösség tagjai felismerik, hogy a helyi szintű együtt-
működés mindenki számára kifizetődő. A mezőgazdasággal foglalkozók portáján csak a kör-
nyéken összeszerelt traktorok és egyéb gépek állnak, ha a faluban valaki húst termel, akkor a
helyiek csak tőle vásárolnak, ha valaki helyben pálinkát főz, akkor a helyiek csak tőle vesznek
pálinkát, és a helyi nyugdíjasok sem otthon főznek, hanem elmennek a helyi és térségbeli étter-
mekbe ebédelni, vacsorázni stb. Így ami fizetés, nyugdíj és egyéb jövedelem formájában „be-
megy” a faluba, az „ott is marad”. Az Ipolynak ebbe a kanyargós vidékére meglehetősen
nehéz külső befektetőket csábítani, egyrészről azért, mert a gyorsforgalmi utak elérése
több mint 40 perc, másrészről a helyiek sem igazán „kérnek” a tájba nem illeszkedő

34 http://hu.levice.sk/ipari-zona.phtml?id5=2560

42 Civitas Europica Centralis Alapítvány
ipari tevékenységekből. A helyi gazdaságok megerősítésére, elsősorban a mezőgazdasági
termelésre épülő értékesítési (helyi piaci), valamint az „agro-turisztikai” lehetőségek kiakná-
zása lehet a fő kitörési pont.

Fejlődési potenciál rejlik az ipolyviski ingatlanpiacban is. Vannak még szabad lakó- és
ipari területek, és az ingatlanárak is kb. kétharmadára rúgnak a Bernecebaráti és Tésa
esetében megfigyelhető áraknak. Az Ipoly-kanyarulat jelentette páratlan értékeket nem csak
a „fojtogató” fővárosokból menekülő értelmiségiek, de a jövő építészei is kezdik felismerni.35
Ipolyvisk esetében azonban még a csatornázást sem sikerült megoldani, a helyi lakosok
a „pályázati lehetőségek” helyett már kézzelfogható eredményeket szeretnének látni e téren is.
Tésa esetében pedig az említett, a korábbi államosítást követően laktanyaként, majd az állami
tangazdasági diákszállójaként, később tekercselő üzemként funkcionáló, de ma már magántu-
lajdonban lévő Foglár-kastély megfelelő, például idősek otthonaként történő hasznosí-
tása növelheti még tovább a falu vonzerejét. Az alulról jövő, civil kezdeményezésekre
mindkét oldalon lehet építeni, annak érdekében, hogy az Alsó-Ipoly völgye a jövőben ne
ürüljön ki teljesen, hanem állandó munka- és lakóhelyet biztosítson a ma még inkább az elván-
dorlásban gondolkodó helyi fiatalság számára.

3.3. Középső-Ipoly menti innovatív mobilizálódások

Az Ipoly-mente „középső”, az Ipolyságtól Szécsénykovácsiig, Szécsényig tartó szaka-
szán az Alsó-Ipoly völgyétől némiképp eltérő gazdasági-társadalmi fejlődési folyamatok és
jövőbeli lehetőségek figyelhetők meg. Az Ipolynak e szakaszán már nem valósult meg a folyó
mesterséges szabályozása, és mintha ez a fajta „érintetlenség” az elmúlt néhány évtizedben is
nagyobb teret biztosított volna az innovatív, kreatív energiák felszabadulására.

Ezen a szakaszon, már közvetlenül a két ország schengeni csatlakozása után személye-
sen megélhették az itt élők, hogy mit is jelent a két ország közötti határok fizikai átjárhatóságának
növekedése. Nem csak a munkaerő vált mobilisabbá, de egyre több Budapest-környéki
nagyvállalat is felismerte a határnyitással járó, a fejlődéshez addicionális erőforrásokat
biztosító, a határtérség földrajzi, kulturális és egyéb sokszínűségében rejlő innováció
lehetőségeit.

Az alábbi esettanulmányokban szereplő magyarországi települések mindegyike Nógrád me-
gye Balassagyarmati járásához, míg szlovákiai „párjuk” a Besztercebányai kerület Nagykür-
tösi járásához tartozik.

35 http://epiteszforum.hu/ter-kepzo-2012-epitotabor-bernecebaratiban-es-ipolyvisken

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 43
3.3.1. Drégelypalánk – Ipolyhídvég

Az elsősorban a 16. század közepén Szondi György parancsnoksága alatt álló és a törökök-
től, a felvidéki bányavárosokat védő végvárak elő-örseként funkcionáló Drégely váráról híres
Drégelypalánkon a 2011. évi népszámlálás alkalmával több mint 1500 főnyi lakosság számbavé-
telére került sor. Ez közel 10%-os csökkenést jelent 2001-hez képest, ennek ellenére Drégely-
palánk továbbra is az Ipoly-mente egyik legnépesebb településének számít. A „szomszé-
dos”, a hiányzó Ipoly-híd miatt csak kb. 20 km-es kerülővel, Hont és Ipolyság településeken
áthaladva elérhető Ipolyhídvég lakossága kisebb, 2011-ben mintegy 600 fő volt. Mindkét tele-
pülés földrajzi elhelyezkedése sajátos. Drégelypalánk a Börzsöny hegység lábánál, Nógrád és
Pest megye határához közel, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkba „félsziget-szerűen” beékelődve
helyezkedik el. A többségében magyarok lakta, jelenleg – Ipoly-híd hiányában – valódi „hídvég”
nélküli Ipolyhídvég belterülete felülnézetből szintén egy „félszigetet” képez az Ipoly ka-
nyarulatában, észak-keleti irányból az „Ipeľskéhony” természetvédelmi terület által határolva. A
korábbi térképi ábrázolásokkal összehasonlítva látható, hogy a történelem folyamán az Ipolynak
ezen a szakaszán – a könnyű talajszerkezetből következően – folyamatosan változott a folyóme-
der, időről-időre „elvándorolt” az Ipoly.

Drégelypalánk Ipolyhídvég
Megye/kerület, Nógrád megye, Besztercebányai kerület,
járás Balassagyarmati járás Nagykürtösi járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 1516 633
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) -9 -3
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 1303 456
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 10 132
Öregedési index, 2011 (%) 149 119
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 17 26

Az Ipoly-hidak közül az e két település közötti hídról maradt fenn a legrégebbi emlék: egy
1617-ből származó (törökkori) metszet ipolyhídvégi perspektívából ábrázolja a rommá lőtt Dré-
gely várát és Nógrád várát, a képen pedig látszik a két falu és közöttük lévő fahíd is. A fahíd
helyére a 19. század első felében emelték azt a kőhidat, amely egészen a második világháború
végéig állt. A hidat 1944 decemberében (a „szeplőtelen fogantatás” napján) a visszavonuló
német csapatok robbantották fel. A mederbe dőlt romokat aztán az árvíz elkerülése érdeké-
ben szintén elrobbantották, elvágva ezzel a két település közötti közvetlen kapcsolatot.36

Az egykori híd szlovákiai partján még ma is áll és – többszöri felújítás után – jelenleg közsé-
gi hivatalként funkcionál és több bérlakásnak is helyet ad az az épület, melynek falai „sokat

36 Hajós Bence: Ipoly-hidak. Ipolytarnóctól Ipolyságig. 2001. március.

44 Civitas Europica Centralis Alapítvány
tudnának mesélni” a határ-történelemről. Az épület 1920 körül épült azzal a céllal, hogy a
csehszlovák hadsereg „kaszárnyájaként” őrizze az új országhatárt, elsősorban az akkor még
álló Ipoly-híd forgalmát. A második bécsi döntést követően Magyarországhoz került területen
1939 és 1944 között az épület a lefegyverzett lengyel tisztek internáló táboraként műkö-
dött. Lengyelország 1939-es német, majd orosz megszállását követően 100-120 ezer lengyel
érkezett Magyarországra. Az egyik internált lengyel katona naplót vezetett az Ipolyhídvégen
zajló „tábori élet” mindennapjairól. A megmaradt napló nem csak az élelmezési gondokról, ha-
nem többek között méhészeti tanfolyamról, polgári személyek részére juttatott adományokról és
betlehemes bábjátékkal való budapesti vendégszereplésről is beszámol. A lengyel tisztek, leg-
alábbis a naplóban fennmaradt rajz tanúsága szerint, ráláttak a túlparti drégelyi romvárra is. A híd
felrobbantását, a „front” közeledtével, aztán természetesen már nem várták meg, a napló utolsó
bejegyzése 1944 februárjából származik.37 1948-ban az épület a csehszlovák belügyé lett,
és ismét határvédelmi funkciókat látott el, egészen a rendszerváltásig, amikor is a helyi
önkormányzat fenntartásába került.

Hiába tartozott a két ország egy „táborba”, a híd felrobbantását követő 3 évben nem csak a
politikai kapcsolatok szűntek meg, hanem a helyi társadalmi, kulturális kapcsolatok is visszaszo-
rultak. Már a „bársonyos forradalom” előtt is voltak tervek, a lakosok részéről „elvárások”
annak a hídnak a helyreállítására, amely több száz éven keresztül összekötötte a két Ipoly-menti
települést, gazdasági, társadalmi, kulturális értelemben egyaránt. Az újjáépítés érdemi lehe-
tőségére azonban egészen az 1990-es évek közepéig kellett várni. Az akkori kormányok
között született egy „elvi megállapodás”, azonban a megvalósítás lehetséges forrásai akkor még
egyáltalán nem látszódtak. Ráadásul az akkori szlovákiai községvezetés részéről is volt egy-
fajta „aggodalom”, hogy ha megépül a híd, akkor helyben alig marad munkaerő, mert minden-
ki majd Magyarországra fog átmenni, az ottani magasabb bérekért dolgozni. Tudjuk, hogy mára
a bérszínvonalbeli különbségek országos szinten inkább Szlovákia javára billentek át, míg az
Ipoly-menti határtérséget illetően nagyjából kiegyenlítődtek.

A híd magyar kormányzati támogatással történő újjáépítésére már 2002-ben, még az akkori
magyarországi politikai választásokat megelőzően ígéretet kapott a két község. A 2007. évi
schengeni határnyitás évében gyalogos-kerékpáros, a helyi plébános által is felszentelt
fahíd készült, a tavasztól őszig tartó időszakban „turisztikai célú” összeköttetési pontot biztosít-
va az Ipolyon a két település között.38 Tekintettel arra, hogy Drégelypalánknak az a külterületi
része, ahol a település és az Ipolyhídvég közötti távolság áthidalható, része a „Natura 2000”
védettség alatt álló Duna-Ipoly Nemzeti Parknak, a természetvédelmi hatóság akkor csak a
gyalogos-kerékpáros híd kialakítását engedélyezte. Ez a mai napig is álló és használt, ugyanak-
kor a rendszeres árvizek miatt eléggé megviselt állapotban lévő fahíd nem csak az Ipoly-mentén

37 http://www.konyv7.hu/index.php?menuId=1262&articleId=3254&action=article
38 http://dregelypalank.hu/media/keptar-v2/keptar-2007/2007-hidavato-dregelypalank-ipolyhidveg/

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 45
túrázóknak hasznos, hanem – elsősorban a drégelypalánki szélesebb élelmiszer-kínálat miatt –
Ipolyhídvégről is viszonylag sokan átjárnak gyalog vagy biciklivel vásárolni.

A 2007 és 2013 közötti időszakban nem sikerült forrást szerezni (az elosztásról döntőknek
forrást biztosítani), de most, a 2014 és 2020 közötti magyar-szlovák INTERREG programban
ismét napirenden van, „nemzetgazdasági prioritást” élvez a közúti híd megépítése. A ko-
rábbi tervekhez képest mind a műszaki tartalom, mind a beruházással elérendő célok változtak.
Már elkészült az a környezeti hatástanulmány, amely egy kb. 50 méter hosszú, mintegy 3 millió
euróból, az egykori híd nyomvonalán kivitelezhető híddal, és kb. 1,5 km hosszúságú rávezető
utakkal számol.39 A korábbi tervekkel ellentétben, forrás-hiány miatt, „ártéri híd” e reláció eseté-
ben sem épül. A közúti forgalom átvezetésére alkalmas híd most már nem „célja”, hanem
egy elengedhetetlenül szükséges „eszköze” a kapcsolódó, a határon átívelő munkaerő-
mobilitás előmozdítását célzó INTERREG projektnek. Egy valóban létező és egyre erősödő
gazdasági-társadalmi szükségletet elégít ki, mert miközben a határ magyarországi oldalán, nem
csak Drégelypalánkon, hanem a 2-es főút mentén egészen Vácig, majd Budapestig egyre
több cég fejlődését gátolja a munkaerőhiány, addig a kevésbé iparosodott szlovákiai
oldalon, az Ipolyságon történt beruházások ellenére, továbbra is viszonylag nagy a munka-
nélküliség. Már most is viszonylag jelentős ebben a határtérségben (a szlovákiai Nagykürtös já-
rásban) az észak-déli irányú munkaerő-ingázás, a tervezett híddal az Ipolyhídvég és Budapest
közötti autós utazás idejét például kb. fél órával lehet csökkenteni.

39 http://felvidek.ma/2017/05/nemzetgazdasagi-prioritasnak-szamit-az-ipoly-hid-megepitese/

46 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Drégelypalánk jelentősnek mondható helyi gazdasággal és munkaerőpiaccal rendel-
kezik. A földrajzi adottságokból, elsősorban a Börzsöny hegység és az Ipoly-folyó közelségéből
eredendően még ma is a mezőgazdaságra épülő tevékenységek a meghatározók. Drégely
egykoron gabonatermesztéssel és állattartással, míg Palánk inkább szőlő- és (vélhetően a törökök
által meghonosított) dohánytermesztésből élt. A „palánki dohány” a 19. században egész Hont vár-
megye-szerte jól csengő „márkanév” volt. A földművesek túlnyomó többségét kitevő „szegénypa-
rasztok” – egyre népesebb családjaik eltartása érdekében – Budapesten, ipari segédmunkásként,
vasúti pályamunkásként, postai-távírdai munkásként találtak keresetkiegészítő munkalehetőséget.
A vasút 20. századi fejlődése alapvetően megváltoztatta a drégelypalánkiak életét. A lakó-
és munkahely sokak esetében elvált egymástól, a „zsellérek” közül egyre többen ingáztak Buda-
pestre, ahol ipari segédmunkásként vagy napszámosként alkalmazták őket. A helyi földbirtokosok
pedig meg tudtak jelenni terményeikkel az ország legnagyobb felvevőpiacán, Budapesten. A fővá-
ros vasúton, igaz csak 2 óra alatt, váci átszálással, de a mai napig elérhető. A viszonylag jó
déli irányú közlekedési kapcsolatoknak köszönhető a foglalkoztatott lakosság nagyjából fele-fele
arányban oszlik meg a helyben foglalkoztatottak és a máshová, elsősorban Nagyoroszi, Rét-
ság, Vác és Budapest (környéke) ipari parkjaiba napi rendszerességgel ingázók között.

Drégelypalánk egykoron „messze földön híres” volt a bogyós gyümölcs (elsősorban eper,
málna) termesztésről. A helyben termelt gyümölcsöket feldolgozó, az 1960-as évek második
felében, a „Szondi György Mezőgazdasági Termelőszövetkezet” egyik „melléküzem-ága-
ként” létrejött szörpgyár a „fénykorában” egymaga 150 főt foglalkoztatott. A szörpgyár túlélte a
gazdasági rendszerváltozást, és többszöri tulajdonos- és profil-váltást követően 2000-ben egy
németországi székhelyű (Németországon és Magyarországon kívül lengyelországi, oroszorszá-
gi, amerikai üzemmel is rendelkező) vállalat vásárolta meg. A cég több jelentős technológiai
fejlesztést hajtott végre, 2008 óta például saját fejlesztőlaborral rendelkezik. A gyümölcsfeldol-
gozás outputját azonban ma már nem szörp, hanem elsősorban különféle lekvárok, fagylalt-
sűrítmények és egyéb gyümölcskészítmények jelentik. A gyümölcsfeldolgozó ma is a település
legnagyobb foglalkoztatója és helyi iparűzési adó fizetője, jelenleg kb. 100 főnek ad munkát.40
A feldolgozás azonban már nem a helyi és térségbeli termelésre, hanem a jellemzően fagyasztott
áruk formájában érkező importra épül. Az említett TSZ megszűnését követően ugyanis tönk-
rement a mezőgazdaság, többek között azért, mert a „felszabaduló” földterületek nem lettek
termőföldként „kiosztva”, hanem „mezőgazdasági művelés alól kivett”, természetvédelmi terület-
ként a „nemzeti park” részévé lettek nyilvánítva. A mezőgazdaság Drégelypalánkon teljesen
leépült, nem alakult ki az a vállalkozói réteg, amely üzleti alapon tovább vitte volna a helyi
hagyományokat. A fiatalok inkább elmentek dolgozni az iparba, vagy elköltöztek. Ez a
leépülési folyamat egyébként nem volt általános a térségben, például a szomszédos Patak kö-
zségben a mai napig működik a „Pataki Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet”.

40 http://dregelypalank.hu/dregelypalank/gazdasag/; https://www.zentis.de/hu/Ipari-szegmens/
Telephelyeink-attekintese/Zentis-telephely-Magyarorszag

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 47
A folyó túlpartján, Ipolyhídvégen azonban továbbra is a mezőgazdaság a fő helyi jöve-
delemforrás. Ez így volt már a politikai rendszerváltást megelőzően is, amikor is a csehszlovák
gazdaságirányítás még a magyarországinál is koncentráltabb földhasználatra „ösztönözte” a dél-
szlovákiai régiókat. Az Ipolyhídvégtől mindössze 10 km-re lévő telepen például egykoron 12 ezer
sertést is hizlaltak. Helyben továbbra is a ma már magántulajdonban lévő „szövetkezet” a legna-
gyobb foglalkoztató. Az állattenyésztés visszaszorult, a szántóföldi növény- (elsősorban búza- és
napraforgó-), valamint zöldségtermesztés dominál. A zöldségtermesztés azonban az utóbbi idők-
ben jelentősen visszaesett. Hiába épült ki ugyanis egy modern öntözőrendszer, valamint a „csúcs-
időben” 70 embernek is munkát adó helyi zöldség- (répa-, cékla-, sárgarépa- stb.) és gyümölcs-
(alma-, körte- stb.) feldolgozó üzem és klimatizált hűtőház, a közvetlen értékesítést kiszolgáló saját
bolthálózat kiépítése elmaradt. A helyi zöldség- és gyümölcsfeldolgozó nem bírta az uniós
csatlakozás után tömegesen megjelenő multinacionális láncok támasztotta, a helyi termelő-
ket és feldolgozókat „nyomott áron” történő értékesítésre kényszerítő ár-versenyt.

A vámhatárok megszűnése azonban új lehetőségeket is hozott a helyi gazdák számára.
Ma már könnyebb más uniós országból, elsősorban Magyarországról beszerezni a mezőgazdasá-
gi gépeket, eszközöket, vetőmagot, műtrágyát stb.41 Intézményesített kapcsolat azonban még
nem alakult ki a magyarországi és Ipolyság-környéki szlovákiai gazdálkodók között. Ennek
a közvetlen közlekedési kapocs, elsősorban a tervezett Ipoly-híd, hiánya mellett az is oka, hogy a
boldoguláshoz oda-vissza ismerni kell a másik országban érvényes „írott és íratlan” üzleti szabá-
lyokat. A helyi gabonatermesztés továbbra is jelentős, és az elmúlt években jelentős mértékben
felfutott az olajos magvak, elsősorban a tökmag termelése, melyet elsősorban Ausztriába
exportálnak. Az Ipolyhídvégen élők számára ipari munkahelyek szlovákiai oldalon a 10 km-
re lévő Ipolyságon, illetve a 30 km-re lévő Nagykürtösön állnak egyre nagyobb számban
rendelkezésre. Ugyanakkor kb. 20%-ra becsülhető azok aránya, akik távolabb, elsősorban a
határhoz közeli magyarországi településekre (Nagyoroszi, Ipolytölgyes, Balassagyarmat), jel-
lemzően a foglalkoztató cégek által szervezett buszjáratokkal ingáznak. E mellett egyre többen
vannak olyanok, akik már csak ritkábban járnak haza, mert Budapesten, vagy (sokan kamion-so-
főrként) Ausztriában, Németországban találtak megfelelő munkát.

Nem csak a tökmag-exportra, hanem általánosságban az Ipolyság-környéki, Nyugat-Európa
felé irányuló teherforgalomra jellemző, hogy az árumozgás az Ipolyság-Nyitra-Nagyszombat-
Pozsony útvonalon zajlik. Budapest felé ugyanez az út nagyjából 80 km-rel hosszabb, ráadá-
sul jóval kanyargósabb. A tervezett Ipoly-híd ezen nem fog változtatni, mivel várhatóan ebben az
esetben is súlykorlátozás lesz érvényben. Ugyanakkor a jelenlegi tervek szerint 2020-ig meg-
valósul az Ipolyságot Pozsonnyal összekötő R7 jelzésű gyorsforgalmi (2x2 sávos) út42,
amely tervezetten az Ipolyság-Hont határmetszésnél kapcsolódik majd a magyarországi au-

41 http://www.haszonagrar.hu/penzes-oetletek/1428-szlovak-gazdasag-az-ipolysagban.html
42 http://ujszo.com/online/kozelet/2016/10/24/leraktak-a-d-4-es-es-az-r-7-es-alapkovet

48 Civitas Europica Centralis Alapítvány
tópálya-hálózathoz, ha a már szintén publikus tervek szerint egészen a határig kiér majd a Vác-
nál jelenleg véget érő, jelenleg a 2-es számú főúthoz csatlakozó M2 jelzésű autópálya.43 E fej-
lesztések nem csak az Ipolyság-környéki településeket (köztük Ipolyhídvéget), valamint
a nyugat-nógrádi falvakat (köztük Drégelypalánkot) hozzák új helyzetbe, hanem jelentős
mértékben felértékelik a periférikus határtérséget az észak-déli, egykori „borostyán-út”
menti gazdasági kapcsolatok erősítésében is.

A földrajzi értelemben egy „tájegységet” jelentő határtérség fejlődése számára további,
relatív kis léptékű infrastrukturális beruházással megvalósítható lendületet adna, ha újjáépül a
Drégelypalánk és Ipolyság közötti, az 1960-as években az akkor magyarországi politikai ve-
zetés máig érthetetlen kezdeményezésére felszedett, mindössze 6,5 km hosszúságú vas-
úti szakasz. Ezzel közvetlen, a jelenlegi, kassai átszállással terhelt Budapest és a szlovákiai
Magas-Tátrabeli síparadicsomok közötti távolság (a Vác-Drégelypalánk-Ipolyság-Zólyom
nyomvonalon keresztül) kevesebb mint 400 km-re, 5-6 órás vasúti utazásnyi időre csökkent-
hető.44 Erre az új turisztikai útvonalra így még könnyebben, együtt akár 2-3 napos elfoglaltságot
is kínálva tudna rácsatlakozni a két település is.

Drégelypalánk már most is évi 10-15 ezer vendégéjszakával büszkélkedhet, első-
sorban a község központjától kb. 3 km-es túraútvonal végén elérhető Drégelyvárnak köszön-
hetően. A turisták település- és térségtörténeti ismereteinek bővítését immáron egy mintegy
200 millió eurós, uniós forrású beruházás eredményeként megvalósult „Szondi Kiállítótér és
Turisztikai Központ” is szolgálja.45 A település középtávú (2015 és 2019 közötti) gazdaságfej-
lesztési tervében, a „mezőgazdasági termelés és tevékenység újraindítása” mellett, a turizmus-
fejlesztés továbbra is kiemelt helyen szerepel.46

Fejlesztési eredményekből és tervekből odaát sincs hiány. Néhány család helyi bérlakás-
építési program keretében jutott új otthonhoz, több helyen felújításra került a belső úthálózat,
a közbiztonság növelése érdekében térfigyelő-kamerarendszer épült ki, és már a vezetékes
ivóvíz-ellátás sem okoz problémát. Ugyanakkor a szennyvíz-csatornázás (források hiányában)
még nem megoldott. Tervben van egy (játszóteret, szoborparkot, sportpályát stb. magában
foglaló) szabadidőközpont, valamint egy szelektív hulladékgyűjtő-udvar kialakítása is. Kiemelten
fontos helyi érdek, hogy legyenek üzleti alapon működő (nem közmunkások által betöl-
tött) olyan helyi munkahelyek, hogy a tervezett hídon a jövőben ne egyirányú, kizárólag
Magyarország felé irányuló legyen a munkaerő-áramlás. Hanem Ipolyhídvég is kínáljon
olyan munkahelyeket, melyek egyrészről helyben tartják a fiatalokat, másrészről vonzóak le-
hetnek a Magyarországon élők számára is.
43 http://www.ipolyinfo.com/index.php/11-kozelet/180-balla-mihaly-tobb-mint-terv-az-m2-es-autout-fejlesztese
44 http://felvidek.ma/2014/12/wirth-jeno-budapestet-tarta-vasutvonal-6-5-km-es-szakasz-hianyzik/
45 http://dregelypalank.hu/wp-content/uploads/2014/10/turisztikai333.pdf
46 http://dregelypalank.hu/wp-content/uploads/2015/06/Gazdas%C3%A1gi-program.pdf

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 49
Az ingatlanárak jelenleg nagyjából kiegyenlítettek, mindkét településen 12-15 ezer
euró értékben lehet egy átlagos (1960-as években épült, kis kerttel rendelkező) családi házat
megvásárolni. Az Ipoly-híd megvalósulásával az ingatlanárak jelentősebb emelkedése valószí-
nűsíthető mindkét település esetében. Jelenleg még inkább az jellemző, hogy az Ipolyságon
élők (állandó lakásként vagy hétvégi lakként) vásárolgatnak, elenyésző számban házakat
Drégelypalánkon és Honton.

Jelenleg a két település önkormányzatát a másutt is hagyományos „testvértelepülési”, évi
néhány közös sport- és kulturális rendezvényre korlátozódó kapcsolatok kötik szorosab-
ban össze. A jövőben, főleg a tervezett Ipoly-híd megépítését követően nem csak a helyi gazda-
ság- és turizmusfejlesztés, hanem az árvízvédelem és vízgazdálkodás terén is új lehetősé-
gek nyílnak meg a kapacitások, a tudás- és kapcsolatrendszer megosztására. A két települést
számos rokoni kapcsolat is összeköti, elsősorban annak köszönhetően, hogy egy időben a
„palánki” fiúk „hídvégi” lányokat vettek feleségül. A második világháború előtt már élő ipolyhíd-
végi „öregek” pedig ma is könnyes szemmel tekingetnek a régi, hamarosan régi-új hídhely felé,
amin gyalogosan átkelve, majd a drégelypalánki vasútállomáson a „pesti” vonatra szállva teljesen
új dimenziók nyíltak meg számukra. „Odaát egykoron” munkahelyek, egészségügyi, oktatási
közszolgáltatások, szabadidő-eltöltési lehetőségek álltak rendelkezésükre.

3.3.2. Balassagyarmat (Újkóvár) – Kóvár

A magyar köznyelvben az 1919-es „cseh-kiverés” okán a „Legbátrabb Város” (Civitas Fortissi-
ma), valamint a „Palócföld fővárosa” címmel is büszkélkedő Balassagyarmat az első világháborút
követően vált határvárossá, majd az „1950-es megyerendezés” eredményeként megyeszékhely
rangját is elveszítette. A 2000-es évek első évtizedében közel 10%-kal csökkent a lakónépessége,
ami a 2011. évi népszámlálás eredményeként mintegy 16 ezer főt tett ki. A demográfiai folyamatok
kedvezőtlenek, az Észak-Magyarország szerte jellemző elvándorlás mellett a népesség országos
átlagot is meghaladó elöregedő népessége további népességfogyást vetít előre.

Balassagyarmat Kóvár
Megye/kerület, Nógrád megye, Besztercebányai kerület,
járás Balassagyarmati járás Nagykürtösi járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 16397 272
Lakónépesség-változás,
-8 - 13
2001-2011 (%)
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 13757 190
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 64 70
Öregedési index, 2011 (%) 188 255
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 12 29

50 Civitas Europica Centralis Alapítvány
A Nagykürtöstől mintegy 20 km-re, délnyugatra elhelyezkedő szlovákiai Kóvár község
a 14. század elejétől egészen a 18. századig a Kóváry-család, majd később a Murányiak, Ku-
binyiak és Prónayak birtokában állt. A 20. század elején még több mint 500 lakosa volt, akik
számára elsősorban a mezőgazdaság és a szőlőtermesztés biztosított megélhetést. A községet
a trianoni békeszerződés az Ipoly folyó mentén kettéválasztotta, a Magyarországon maradt
terület Újkóvár néven alakult községgé és 1926-ban került sor a Balassagyarmathoz
csatolására. A második világháborút követő dekrétumok következtében, a befagyott Ipolyon, a
lakosság fele az ingóságaival együtt Magyarországra menekült. Később sokan visszatértek, de
az egyötödük végleg az anyaországban telepedett le. A lakosságának jelentős részét így
elveszítő Kóvár 1991 óta újra önálló község, előtte a 4 km-re lévő Nagycsalomjához tartozott.
Ma már kevesebb mint 300-an élnek a faluban, a 2011-ben mért 272 fő 13%-os csökkenést
jelent a 2001. évi népszámláláshoz képest. Az utolsó cenzus alkalmával magyar nemzetiségi
többség regisztrálására került sor. 2011-ben nagyjából 2,5-szer annyi idős-, mint fiatalkorú élt a
településen, a munkanélküliség mértéke pedig jóval meghaladta az országos átlagot.

A Kóvárt kettészelő Ipoly-folyón a korabeli feljegyzések (egy 1804-ből származó közgyűlési
jegyzőkönyv) alapján a 19. század elején épülhetett egy olyan fa-híd, amely fontos gazdasági-tár-
sadalmi szerepet töltött be. Elsősorban azért, mert nem csak a kóváriak, hanem környék többi
lakosa is ezen a hídon járt át a regionális jelentőségű balassagyarmati piacra. 1847-ben
az akkori technológiai színvonalhoz képest korszerű szerkezetű és teherbírású híd tervei készül-
tek el. 1919-ben a csehszlovák haderő itt épített ki „beton-bunkerokat” a balassagyarmati táma-
dás előkészítése (és a későbbi visszavonulás biztosítása) érdekében. A második világháború
idején visszavonuló németek ezt a hidat sem kímélték, 1944 decemberében felrobban-
tották. 1945-ben a szovjet csapatok, logisztikai céllal, „provizóriumot” emeltek a felrob-
bantott híd helyén, így az átjáró forgalom szinte zavartalan volt, egészen a két szocialista
állam közötti megállapodáson alapuló „kettős birtokosság” jogintézményének megszűnéséig.
Balassagyarmat nem maradt sokáig Ipoly-híd nélkül, 1966 és 1968 között épült meg a ma-
gyarországi járási székhelyet a szlovákiai (az első világháború vége előtt Balassagyarmat részét
képező) Tótgyarmattal (Szlovákgyarmattal) összekapcsoló („gyarmati”) híd, amely az
1990-es évek elején felújításra is került.

Magyarország és Szlovákia uniós csatlakozása óta, időről-időre változó intenzitással, napi-
renden volt/van a „kóvári” Ipoly-híd újjáépítésének ügye. 10-12 évvel ezelőtt még a jóval ked-
vezőbb magyarországi gazdasági körülmények, a Kóvárt és környékét sújtó 35-40%-os
munkanélküliség, valamint a balassagyarmati oktatási és egészségügyi intézmények
által, ráadásul magyar nyelven nyújtott szolgáltatások jelentették a fő motivációt a határ
menti mobilitási lehetőségek javítására. Egy 2007-ben, az újjáépítendő Duna- és Ipoly-hi-
dakról tartott nemzetközi konferenciát követően már komoly szakértői előkészületek kezdődtek
az itteni híd helyreállításáról is. Az elképzelések azonban ez esetben nem öltöttek konkrét

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 51
műszaki tervek formájában testet, a schengeni csatlakozás előtti lendület csak a pöstény-
pusztai és a rárósi Középső-Ipoly-völgyi hidakat vitte el a megvalósult állapotukig. A híd-beru-
házások ügye Szlovákiában köztudottan a megyék kompetenciájába tartozik, és a megye-ve-
zetés kezdettől fogva (legalábbis a többi hídhoz képest) kevésbé látta „értelmét”, hogy a
tótgyarmatitól alig 5 km-re egy újabb Ipoly-híd létesüljön. Pedig a 2000-es évek elején,
amikor még volt határellenőrzés a két ország között, hétvégenként előfordult hogy több kilomé-
ter hosszan állt a kocsisor, a tótgyarmati hídtól egészen Balassagyarmat belvárosáig. Milyen jól
jött volna már akkor, ha egy másik hídon is át lehetett volna vezetni a Szlovákia felé menő forgal-
mat! 2016-ban magyarországi részről a Nógrád Megyei Önkormányzat vállalta a szakmai
koordinátor szerepet, a két település önkormányzata csak az azóta rendszeresen összehívott
találkozókon értesül a beruházás előkészítésének előrehaladottságáról.

Újkóvár

A schengeni határnyitással, paradox módon, mintha a közvetlenül érintett helyiek
részéről is csökkent volna a kóvári híd megépítése iránti lelkesedés. Ebben a megválto-
zott gazdasági körülmények is jelentős szerepet játszanak. Egyrészről Szlovákiának ebben
a részében is, elsősorban a 25 km-re lévő Ipolyságon, valamint a 25 km-re lévő járási köz-
pontban, Nagykürtösön is megjelentek olyan, jellemzően külföldi tulajdonban lévő cégek,
melyek egyre inkább felszívják a térségben élő, korábban állástalan munkavállalókat.
Az euró 2009-ben történt bevezetését követően Szlovákiában az üzleti környezet kiszámít-
hatóbbá vált, és az euróban kapott bérek is vonzóbbak odaát. Így e relációban, legalábbis a két
ország uniós csatlakozásának idejéhez képest, mérséklődött a magyarországi munkavál-
lalás iránti motiváció. Ugyanakkor a határnyitást követően jelentős mértékben megnőtt az
észak-déli irányú teherforgalom, a Budapest-Vác-Rétság-Balassagyarmat útvonalon, a

52 Civitas Europica Centralis Alapítvány
2-es főút folytatását jelentő 22-es főúton. Erre sem a 22-es főút teherbírása, sem a főút-menti,
elkerülő-úttal nem rendelkező települések nem voltak felkészülve. Gombamód szaporodtak
a betelepülő, Budapest szűkebb vonzáskörzetében szabad ipari telephelyet már egyre
kevésbé találó cégek a rétsági és a balassagyarmati ipari parkban is.

A „természetes” észak-déli munkamegosztás helyreállása azonban azzal is jár, hogy a ha-
tárvároson átmenő kamion-, teherautó- és személygépjármű-forgalom a korábbiak sok-
szorosára nőtt. Balassagyarmat már 1998 óta rendelkezik egy olyan közút-fejlesztési tervvel,
melynek megvalósításával a Vác felől érkező és Szlovákia vagy Salgótarján felé haladó átmenő
forgalom el tudná kerülni a város belterületét. Egy 2001-es rétsági tragédia47 is kevés volt azon-
ban ahhoz, hogy a szükséges döntési kompetenciákkal rendelkezők forrásokat biztosítsanak
a várost délről elkerülő, hosszú ideje kidolgozott műszaki tervekkel rendelkező út kivitele-
zéséhez. Ma már ráadásul az úthálózat-fejlesztés is kikerült a magyarországi önkormányzatok
kompetenciái közül. Korábban az is opció volt, hogy a Szlovákia felé átmenő forgalmat a Kóvár
felé vezető út fejlesztésével lehessen elvezetni. Ehhez azonban akkoriban (2007 előtt) új határ-
állomást kellett volna kialakítani. A várost elkerülő „északi” út részlegesen, kb. 2 km hosszan,
önkormányzati pályázati forrásból már elkészült, 2002-ben lett átadva. A Szlovákia felé tartók
ezen a szakaszon már el tudják kerülni a belvárost, viszont a megyeközpont, Salgótarján felé
folytatódó 22-es főúthoz való kapcsolódás még hiányzik. A „déli” tehermentesítő szakasz – bár
már régóta szerepel a településrendezési tervben – azonban még továbbra is hiányzik, pedig
a város és Szügy közötti iparterület terjeszkedése miatt egyre sürgetőbbé vált.48 Témánk szem-
pontjából szimbolikus az a körforgalom, melynek közepén Nepomuki Szent János szob-
ra mutatja az irányt az utazónak, nyugatra Vác-Budapest, keletre Salgótarján, északra
pedig Szlovákia felé. Nepomuki Szent János nem csak a gyónás mártírja, hanem a folyók,
hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje is. Emléket nem csak Nyugat-Nóg-
rádban, hanem a V4-országokban számos további helyen (köztük a prágai Károly-hídon)
szobrok és más emlékjelek őrzik.49

Az elmúlt években Balassagyarmat jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül.
Egyre több, különböző profilú, gépgyártással, gépjármű-kereskedelemmel, húsfeldolgozással,
elektronikai gyártással foglalkozó, zömében külföldi tulajdonú cég jelent meg a helyi ipari park-
ban. Balassagyarmaton ma már rendkívül alacsony a munkanélküliség, amit az is jelez, hogy a
közfoglalkoztatási programban résztvevők száma, az induláskori (2-3 évvel ezelőtti) 250-300 főről
a harmadára esett vissza. Ma már Balassagyarmatról is elmondható, hogy szakképzett mun-
kaerő-hiánnyal rendelkezik. A betelepülő cégek telephely-választási döntésében a dél-szlová-
kiai, magyar nyelvű munkaerő földrajzi közelsége szintén fontos szerepet játszott. Viszonylag

47 https://retsag.net/varos/lap103.htm
48 http://nynapok.blogspot.hu/2015/04/epul-deli-elkerulo-ut.html
49 http://www.vkbalassa.hu/index.php?action=album&id=143

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 53
sokan ingáznak a határon át, a tótgyarmati hídon keresztül, saját gépjárművel, vagy a multinaci-
onális cégek által üzemeltetett „gyűjtő-buszokkal”. Ezek a cégek jellemzően a déli iparterületen
működnek, számukra a megépítendő kóvári híd nem jelentene költség-megtakarítást, hiszen bizo-
nyos szlovákiai településekről – a tótgyarmati helyett a kóvári híd választásával – 2-3 km-re meg-
rövidülne a lakó- és munkahely közötti távolság. A városvezetés szerint a kóvári híd gazdasági
értelemben akkor értékelődne fel jelentősebb mértékben, ha a nyugati iparterületre (ahol
jelenleg még csak egy „kábelgyár”50 tevékenykedik) nagyobb számban települnének be cé-
gek. De lehet fordítva is gondolkodni: a déli iparterület vonzerejét növelheti az, ha Szlovákiához, a
megépítendő kóvári Ipoly-hídon keresztül, közvetlen közlekedési kapcsolata alakul ki.

A város jelentős iparűzési adóbevételekkel rendelkezik, amiből fedezni tudja a fiatalok meg-
tartását célzó szociális (pl. születési, nagycsaládosi) támogatásokat. Ráadásul, a 2010 után
végrehajtott közigazgatási átalakítás következtében egyre kevesebb az olyan közszolgálta-
tási feladat, melynek ellátása 2010 előtt jelentős mértékben lekötötte az önkormányzat
forrásait. A kormányzati kezdeményezésű pénzügyi „konszolidációt” követően a helyi önkor-
mányzatnak már nem kell oktatási, egészségügyi és egyéb, közfeladatokat ellátó in-
tézményeket fenntartania. Ez azonban bizonyos értelemben, hosszú távon csökkentheti a
város vonzerejét. Ugyanis, ahogyan azt a 2016-ban elkészített településfejlesztési koncepció
is kiemeli, Balassagyarmat a járási léptékű vonzáskörzetén túl, Nógrád megye felére ha-
tást gyakorol az oktatás, az egészségügy, a tűzvédelem, a rendvédelem, a közigazgatás
és az igazságszolgáltatás terén is. Középfokú oktatása hatással van a rétsági és a szécsényi
járásokra is, a helyi kórház egész Nyugat-Nógrádot, sőt az elmeosztálya Heves és Pest megye
egy részét is ellátja.51 A feladat- és hatáskörök centralizációjával (központi állami intézmények,
kormányhivatalok alá szervezésével) ezen közszolgáltatási funkciókat ma már nem a helyi önkor-
mányzat tölti be.

A balassagyarmati kórház (Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet) messze-föl-
dön híres a magas színvonalú szolgáltatásairól. Időről-időre fel is merül, hogy kapacitásai-
val, az állami és/vagy magán egészségbiztosítók között létrehozandó megállapodások alapján, a
határokon túlra is ki tudná terjeszteni működését. A szomszédos Kóvár lakói számára a 20-
30 km-re lévő Nagykürtösön és Ipolyságon áll rendelkezésre egy-egy kisebb kórház, ráadásul
ezeket a „legrosszabb” szlovákiai kórházak között tartják számon.52„Megyei” kórházi ellátásért a
kóváriaknak egészen a 100 km-re lévő Besztercebányáig kell utazniuk, igaz a 2013-es szlovákiai
felmérés szerint ott Szlovákia 10 legjobb kórházából kettő is megtalálható. A balassagyarmati
kórházban jelenleg is több Szlovákiában született magyar anyanyelvű orvos dolgozik.

50 http://hu.prysmiangroup.com/hu/corporate/about/prysmian_group_country_page/
51 http://www.balassagyarmat.hu/hun/docs/hirdetmenyek/rendterv/1Szerkezetiterv/
TelepulesfejlesztesiKoncepcio.pdf
52 http://www.bumm.sk/archivum/2013/10/07/87591_melyik-a-legrosszabb-es-legjobb-korhaz-
szlovakiaban

54 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Hiába a kedvező adottság, a két országban jelenleg érvényes egészségügyi szabályo-
zások nem teszik lehetővé, még sürgős esetben sem, hogy a Kóváron, Tótgyarmaton és azok
környező településein belül élők ellátására az 5-10 km-en belül elérhető, viszonylag jól felszerelt
balassagyarmati kórházban kerüljön sor. A nagykürtösi és a balassagyarmati kórházak között
már 2009-ben felmerült a szorosabb együttműködés lehetősége53, azonban az elképzelésekből
ez idáig kevés kézzelfogható eredmény valósult meg. A határon átnyúló, kistérségi szintű egész-
ségügyi együttműködés ráadásul le is került a napirendről, amióta a balassagyarmati kórház
állami fenntartásúvá vált.

Jelenleg Kóvárról, munkavállalási céllal, napi szinten 5-6 fő ingázik Balassagyarmatra.
Nagyjából hasonló létszámban dolgoznak a nagykürtösi és az ipolysági ipari parkban is. Helyben
csak a mezőgazdaság biztosít szerény jövedelem-forrást. A környező (Ipolykeszi, Nagycsalomja,
Kiscsalomja, Ipolyharaszti, Leszenye) falvakból szintén jelentős a munkaerő-ingázás Balassagyar-
mat irányába. Ott a foglalkoztatási lehetőségek zömében a város tótgyarmati hídhoz közelebb
eső ipari parkjában állnak rendelkezésre. A Kóvárról ingázók és az otthon maradottak gyermekei
viszont jellemzően, helyi iskola hiányában, a másik irányba, a községtől kb. 10 km-re lévő, Ipoly-
balogra, annak magyar nyelvű iskolájába járnak. A magyarországi irányú mobilitásra alapozva
hozta meg a jól ismert multinacionális cég azon döntését, hogy hipermarketjét a határ közvetlen
közelében, a gyarmati hídtól néhány száz méterre hozza létre. Gyakorlatilag „letarolja” a határtér-
séget, kiaknázva, hogy a határ túloldalán, 20-30 km-es körzetben viszonylag fizetőképes, a bérü-
ket jellemzően euróban kapó, többségükben magyar nyelvű emberek élnek. Becslések szerint a
hipermarket forgalmának nagyjából felét a szlovákiai vásárlók teszik ki.

Kóvárnak, kicsiny falu lévén, nem csak iskolája, de óvodája, postája, sőt még orvosi ren-
delője sincs. A körzeti orvos a 4 km-re lévő Nagycsalomján rendel. A helyiek eléggé megosz-
tottak a híd-építés témában. A lakosság egy része szerint szükség van rá, mert „évszázado-
kon keresztül” közvetlen átkelési lehetőséget biztosított az Ipolyon a falu lakói számára. Mások
viszont „azt hallják” más településekről, hogy amióta megépült a hidjuk, és ezáltal nőtt a határok
fizikai átjárhatósága, azóta nőtt a „határon átnyúló” bűnözés is. Jelenleg az ellenzők vannak
többségben, így a kóvári helyi képviselőtestület többször leszavazta a híd újjáépítését. Kóvár
esetében nem egy elkerülő út, hanem a helyi utak, buszmegálló és kultúrház felújítása élvez
jelenleg nagyobb prioritást. Pedig a híddal együtt talán az ahhoz vezető rövid útszakaszt is fel
lehet újítani. Sőt a híddal szorosabbá válna Kóvár és Balassagyarmat való kapcsolata is. Jelen-
leg, minden bizonnyal az 1960-as évek óta meglévő hídnak köszönhetően a város Tótgyarmattal
ápol szorosabb kapcsolatokat, Kóvárral még testvértelepülési „nexusban” sincsenek. Kóvárnak
egyetlen testvérfaluja van, a szintén Nógrád megyei, de a határtól mintegy 30 km-re lévő Becs-
ke. Nincs a két település között „történelmi kapcsolódás”, a véletlen, egy Gödöllőn rendezett
magyar polgármesteri „világtalálkozó” eredménye lett az „egymásra találás”.

53 https://mno.hu/belfold/kozosen_fejlesztene_egy_magyar_es_egy_szlovak_korhaz-267707

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 55
A Középső-Ipoly-völgyi térségi kapcsolatok revitalizálását a Drégelypalánk-Ipolyda-
másd esetében már említett, nagyobb léptékű, ugyanakkor az Ipoly-hidak megépítésé-
hez szervesen kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések tudnák előmozdítani. Az egyik
a Váctól Rétságig tartó 2-es számú, majd onnan Balassagyarmatig (majd tovább Salgótarjánig)
húzódó 22-es számú főút kiszélesítése, annak a szlovákiai gyorsforgalmi úthálózathoz történő
csatlakoztatása. A szlovákiai közútfejlesztési tervek egyik verziója szerint az észak-déli irányú, az
egykori „borostyánút-menti” összeköttetést az Ipolyság-Zólyom-Besztercebánya nyom-
vonal biztosítaná. Továbbá arról is hallani, hogy a Kassától Pozsonyig tartó autópálya a
Balassagyarmattól és Kóvártól alig 15 km-re fekvő Csáb település mellett is elhaladna, vagyis a
Palócföld fővárosa számára is új dimenziók nyílnának meg azzal, ha Pozsony és Kassa egyaránt
sokkal közelebb kerülne mind a személy-, mind az áruforgalomban érintettek számára.

A másik nagy lehetőség az Ipoly-völgyi vasúti közlekedés helyreállításában rejlik. Drégely-
palánk esetében már említésre került az a hosszú évtizedek óta a térségben élők számára fájdal-
masan hiányzó, alig 6 km hosszú szakasz, amely Ipolyságon keresztül nem csak a határtérséget,
hanem akár Budapestet, Szegedet stb. is összekötné a Magas-Tátrával, több órával lerövidítve
a szlovákiai síparadicsomok elérése érdekében megteendő utat.54 Érdemi lépések azon-
ban egyelőre nem történtek a határon átnyúló, Nyugat-Európában a közút- és hídfejlesztésekkel
szervesen összekapcsolódó vasútfejlesztés terén sem. Nem csak a társadalmi kapcsolatok fej-
lesztése, hanem a megnövekedett teherforgalom is indokolja a vasúti szállítás fejlesztését. Térségi
példával élve: sok autósnak okoz napi szinten „rettegést”, hogy a vasúti teherszállítás megszűné-
sét követően a néhány éve újranyitott (Balassagyarmattól délre, kb. 25 km-re lévő) nógrádköves-
di kőbányából kamionokkal szállítanak hatalmas, több mázsás kőtömböket az ország különböző
pontjain zajló építkezésekhez. A vasútfejlesztésnek annyi eredménye viszont már kétségtelenül
van, hogy elkezdődött és Diósjenőig már meg is valósult a Vác-Drégelypalánk-Balassagyarmat
vasútvonal felújítása. A határon átnyúló, észak-déli közlekedési korridor fejlesztésének fá-
radhatatlan „élharcosa” az az Ipoly Eurorégió, amely 1999-ben jött létre, és melynek elnöki
tisztségét azóta is Balassagyarmat jelenlegi, 2006 óta hivatalban lévő polgármestere tölti be.55

Összességében megállapítható, hogy a közvetlenül érintett két település, legalábbis
annak jelenlegi vezetői, ez esetben kevésbé támogatják az Ipoly-híd újjáépítését, egyrész-
ről a fontosabb infrastruktúra-fejlesztési prioritások, másrészről a várható gazdasági-társadalmi
hasznok relatíve alacsony mértéke miatt. Kérdés, hogy ez a hozzáállás mennyire felel meg a
helyi közösségek akaratának, és lehetne-e például Budapesten azzal érvelni mondjuk egy újli-
pótvárosi (13. kerületi) polgár számára, hogy ha Budára, a Duna folyó másik oldalára szeretne
(munkavállalási, bevásárlási, rokonlátogatói stb. céllal) rendszeresen átjutni, akkor a Margit-híd
helyett használja a mindössze néhány kilométerre odébb lévő Petőfi-hidat?

54 http://hovamegyavonat.blog.hu/2013/10/10/hatareset_dregelypalank-ipolysag
55 http://felvidek.ma/2014/02/ipel-ipoly-euroregio-kozos-javaslat-a-kozlekedesi-korridor-fejleszteserol/

56 Civitas Europica Centralis Alapítvány
3.3.3. Őrhalom – Ipolyvarbó

Őrhalom, a 22-es főúton haladva, nagyjából félúton helyezkedik el a két járási székhely,
Balassagyarmat és Szécsény között. Ezer fő feletti, és – a határtérségben szinte egyedülálló
módon – csak mérsékelt (2001 és 2011 között 2%-os mértékű) fogyással jellemezhető lakossá-
gával is kiemelkedik a környező falvak közül. A falu nevének eredete (strázsa, őrhely) a középkori
templomdombra, inkább csak „halomra” vezethető vissza, szintén szimbolizálva azt, hogy innen
lehetett mindig is jól rálátni az Ipoly-völgyi mozgásokra.56 A településen van a szomszédos Hu-
gyag, Csitár és Iliny községgel „közös önkormányzati hivatal” központja, és a környékről
is jellemzően ide járnak a gyermekek alapfokú iskolába. A túlparti Ipolyvarbó lakosságszámát
tekintve jóval kisebb, ráadásul erőteljesen (2001 és 2011 között 17%-kal) fogyó, a nemzetiségi
hovatartozás tekintetében magyar többségű népességgel rendelkező település. Ott az el-
öregedés és a munkanélküliség mértéke is magasabb, mint Őrhalom esetében.

Őrhalom Ipolyvarbó
Megye/kerület, Nógrád megye, Besztercebányai kerület,
járás Balassagyarmati járás Nagykürtösi járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 1041 363
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) -2 - 17
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 951 304
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) .. 55
Öregedési index, 2011 (%) 160 203
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 16 29

A két település között az Ipolyon jelenleg is áll egy fa-híd, amely – áradásmentes
időszakban – gyalogos és kerékpáros átkelési lehetőséget biztosít. Személygépkocsi-
val, busszal viszont, a magyarországi 22-es számú, majd a szlovákiai 2610-es számú mel-
lékúton haladva, kb. 25 km-t kell kerülni. Az országhatárt a 2012-ben átadott, közvetlenül a
magyarországi (Szécsény városának külső részét képező) Pösténypusztát, valamint a szlovákiai
(Szécsénykovácsi községhez tartozó) Petőt összekötő „Katalin-hídon” lehet átlépni. Ipolykéren
áthaladva, bal kéz felé letérve érhető el Ipolyvarbó, amely igazi „zsáktelepülés”, déli irányba
csak az Őrhalommal közös gyalogos fa-híd biztosít mozgásteret. 2012 előtt az őrhalmiak
Balassagyarmat felé, egy 2-3 km-rel hosszabb, rosszabb minőségű úton, a tótgyarmati hídon,
majd a Kéri-hegyen át tudtak eljutni autóval Ipolyvarbóra.

E reláció több tekintetben is „kilóg” a többi Ipoly-híd múltja és tervezett jövője közül. Az
egyik sajátosság, hogy míg a magasabban fekvő ipolyvarbói oldalon a folyó közvetlenül a faluszéli,
jelenleg eléggé leromlott és a tervezett beruházás esetén minden bizonnyal kisajátításra kerülő la-

56 http://orhalom.hu/falunev.html

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 57
kóházak mentén folyik, addig Őrhalom belterületét egy kb. 1,5 km szélességű ártéri terület választja
el az Ipolytól. Ezt akadályt az elődök több különböző szerkezettel „hidalták át”. Magyarországi ol-
dalon – legalábbis az akkor katonai felmérések adatai szerint – 1910-ben összesen 6 ártéri híd
állt itt. Az első (a leghosszabb) egy ún. árok-híd (négynyílású fahíd), melyet egy rövidebb fahíd,
majd egy kőboltozatú híd követett. Ezután következett két egynyílású (egyenként 4-5 méter hosszú)
fahíd, majd még egy kőhíd. A sort egy valódi ún. meder-híd zárta.57 Míg Ipolyvarbónál egy fahíd
létesült, amelyről lelépve az utazó éppen a helyi templom bejáratánál találta, illetve, mivel a
gyalogos fahíd jelenleg is ott áll, találja magát.

Az ártéri terület felett ívelő híd-komplexum nem csak turisztikai szempontból számított egy
„csodának”. Teherbírására jellemző, hogy nem csak gyalogosan, hanem lovaskocsikkal, és há-
borús időkben (sajnos) harckocsikkal is át lehetett rajta kelni. A közhiedelemmel ellentétben nem
az első világháború után és még csak nem is a második világháború idején visszavonuló
németek miatt szűnt meg a direkt közúti kapocs a két település között. A csehszlovák bel-
biztonság ugyan a varbói templom kertjében kiépített őrállásból felügyelte a határt már a
két világháború között, de a helyiek elmondása szerint gyakran „félrenéztek” akkor, ha valaki
rokonlátogatóba vagy egyéb céllal jött át a hídon. Még a háború előtt volt egy árvíz, amely el-
vitte az árok-hidat, de azt is újjáépítették. Ahogyan az orosz csapatok is, ideiglenes célokat szolgáló
(provizórikus) hidakat emeltek. A híd valójában a „fagyos szocializmus” idején szűnt meg, ugyanis
egy 1963-as pusztító árvíz levonulását követően mindkét, „jószomszédi viszonyban” lévő
fél „jobbnak látta” a hídszerkezet épen maradt részeit elbontani, és nem az árvíz-okozta
károkat helyreállítani.

Pedig a két falu a szó szoros értelmében „testvérei” egymásnak. Amíg létezett a híd, ad-
dig gyakorlatilag „együtt éltek”: rendszeresen átjártak művelni a folyó túlpartján lévő földjeiket,
egymással házasodtak, de a közös gyökereket mutatja az is, hogy a mai napig szinte azonos
a két falu népviselete. Ugyanakkor, nem csak a rokoni, kulturális és gazdasági kapcsolatok
okán, de egyháztörténetileg is szorosan kötődik egymáshoz a két település. Ugyanis a 20.
század elején még csak Ipolyvarbón volt katolikus plébánia és templom, az 1920-as évekig kiadott
anyakönyvek a mai napig Ipolyvarbón találhatók meg. Az őrhalmi templom csak az 1930-as évek-
ben épült meg.58 A határtérség egyházközségi központja tehát sokáig Ipolyvarbó volt, nem csak
Őrhalom, hanem Hugyag is hozzátartozott, sőt a mai napig hozzátartozik Szécsénykovácsi és
Ipolykér is. Nem véletlen, hogy az őrhalmi és a hugyagi templom is úgy került megépítésre, hogy a
bejáratukból rá lehessen látni az ipolyvarbói plébánia jelentette egyházi központra, ahol haladnak
a modern korral, a helyi plébános például internetes blogot vezet, többek között az aktuális mise-
rend publikálása érdekében.59

57 Hajós Bence: Ipoly-hidak. Ipolytarnóctól Ipolyságig. 2001. március.
58 http://orhalom.hu/orhalomegyhaz.html
59 http://ipolyvarboplebania.blogspot.hu/

58 Civitas Europica Centralis Alapítvány
A határ szlovákiai oldalán Ipolyvarbó az államszocializmus időszakában is fontos köz-
ponti, mikrotérségi szerepet töltött be, ott volt a posta, a községi hivatal is. A rendszerváltást
követően Ipolykér és Szécsénykovácsi önálló (saját polgármesterrel, költségvetéssel rendelke-
ző) községek lettek, de bizonyos közszolgáltatások (például posta) ma is itt állnak rendelkezésre.
A három község anyakönyvi hivatala mind a mai napig ott működik. Ipolyvarbó ráadásul továbbra
is rendelkezik magyar tanítási nyelvű alapiskolával, amely az író közeli, kb. 15 km-re található
szülőfaluja, Mikszáthfalva (korábban: Szklabonya60) okán Mikszáth Kálmán nevét viseli. A kör-
nyéken, nagyjából 30 km-es körzetben, Ipolyvarbón van az egyetlen magyar nyelvű, teljes (1-9.
osztályos) általános iskola, ahol azonban már mindössze csak 20 gyermek tanul.61 Óvoda hely-
ben jelenleg nincs, de 2017 őszére tervezi a helyi önkormányzat az újraindítását. A községi hi-
vatal tartja fenn és biztosít helyet az orvosi rendelő számára. Saját orvosa azonban már nincs
a falunak, mivel a korábbi orvos elhalálozása után már csak a kb. 35 km-re lévő Ipolynyékről,
hetente 3-szor bejáró, szintén már idős éveiben járó orvost tudtak szerezni. Hétvégén egyáltalán
nincs tömegközlekedési lehetőség Ipolyvarbó zsák-falvából. Őrhalomról viszont szinte óránként
van buszjárat Balassagyarmatra, onnan pedig tovább Vácra, Budapestre, vagy éppenséggel to-
vább az Ipoly-völgyében. Az egyik varbói pedagógus például Drégelypalánkon is tanít, a munká-
ba jutást pedig úgy oldja meg, hogy gyalog átmegy a fahídon, és ott száll fel a Drégely-
palánkra felé tartó buszra. Ár- és télvíz idején erre nem igazán van lehetőség, de már az is
nagy segítség lenne, ha az Őrhalmot érintő magyarországi rendszeres buszjáratok közül néhány
legalább a hídfőig eljönne. A két önkormányzatnak arra sem szakmai kompetenciája, sem
pénzügyi forrása, sem szervezési kapacitása sincsen, hogy rendszeres buszjáratot üze-
meltessen a határ két oldala között.

Visszakanyarodva a hídra, a két ország közös schengeni csatlakozásával nyílt meg a
lehetőség annak a fahídnak a kialakítására, amely 45 évvel korábban elbontásra ke-
rült. Sőt már közvetlenül az uniós csatlakozás után született egy olyan innovatív, mondhatni
„rafinált” megoldás, amellyel sikerült Őrhalom és Ipolyvarbó között az Ipolyt áthidalni. Az akkori
két kormány úgy állapodott meg, hogy a tavasztól őszig tartó időszakban, a magyar-szlovák ha-
tártérségek turisztikai vonzerejének növelése érdekében csónakkal át lehessen kelni a
határfolyón. A helyiek gondoltak egy „okosat” és mindkét településen a folyóparton létrehoztak
egy-egy olyan fastéget, amin keresztül rá lehetett lépni a „csónakra” és átjutni a szomszéd or-
szágba.62 Ez a leleményes megoldás is azt mutatja, hogy mennyire szüksége volt a helyi közös-
ségeknek arra, hogy átjárhassanak egymáshoz. A schengeni csatlakozást követően aztán
létrejöhetett az a fahíd, ami mind a mai napig áll. Nincs hozzá engedély, de a hatóságok
„megtűrik”. Ezzel a fahíddal, annak ellenére, hogy a fagy és az árvizek időről-időre megron-
gálják a szerkezetét, immáron 10 éve, helyreállt a gyalogos és (motor)biciklis kapcsolat a

60 https://hu.wikipedia.org/wiki/Miksz%C3%A1thfalva
61 http://magyarsuli.sk/company/mikszath-kalman-magyar-tannyelvu-alapiskola-ipolyvarbo/#company-tabs
62 http://www.boon.hu/kedden-bezar-a-legfurcsabb-hataratkelo/haon-news-ed02-20061031-072711

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 59
két település között. A fahíddal több rokoni kapcsolat ismét szorosabbá vált, a őrhalmi
ifjak újra udvarolnak a varbói lányoknak, és fordítva. Ipolyvarbó pedig „levegőhöz jutott” be-
szorult helyzetéből, sőt más falvakból is itt járnak át gyalogosan vagy biciklivel, majd szállnak
buszra azok a fiatalok, akik Budapesten folytatnak egyetemi tanulmányokat.

Az előző, 2007 és 2013 közötti ciklusban már készültek tervek a közúti forgalom le-
bonyolítására alkalmas híd megépítésére. Az érdekelt felek már akkor tapasztalatot sze-
rezhettek a környezetvédelmi hatóságokkal való hosszas egyeztetések terén. Pályázati forrás
hiányában viszont akkor nem történt érdemi előrelépés a tervektől a megvalósítás irányába.
A mostani, 2014-2020 INTERREG programban viszont rögtön megragadták a lehető-
séget, és az esettanulmány alapjául szolgáló felmérés időszakában, a vizsgált relációk között
egyedülálló módon, már kidolgozott, közreműködő hatósági jóváhagyásra váró projektterv,
a híd kapcsán pedig már kidolgozott (az eredeti koncepciókhoz képest többször átdolgozott)
műszaki terv állt rendelkezésre. Ehhez az is kellett, hogy mindkét település polgármestere
„beleálljon” abba a gyötrelmes, koordinációs és lobbista feladatba, ami helyi szinten elenged-
hetetlenül szükséges egy ilyen típusú infrastrukturális beruházás megvalósításához. Mindkét
polgármester deklarálta, hogy az általa vezetett község számára az Ipoly-híd számít az
elsődleges fejlesztési prioritásnak. Ennek érdekében napi kapcsolatban vannak egymás-
sal, és felismerve, hogy „hidat” kell építeniük a helyitől egészen az államközi szintekig, mindket-
ten kapcsolatokat építettek ki a megyei és a központi (minisztériumi) döntéshozókkal,
döntéselőkészítőkkel, a híd magasabb szintű „pártfogóival” is. Vélhetően ennek köszönhetően,
legalábbis a már rendelkezésre álló „garancia” értelmében, Besztercebánya megye előfinan-
szírozási forrásokat, valamint műszaki, jogi és egyéb szakértelmet is biztosítani fog a beruhá-

60 Civitas Europica Centralis Alapítvány
záshoz. Azt is mondhatjuk persze, hogy a két polgármester csupán „teszi a dolgát”, azzal, hogy
végrehajtja azt az Ipoly-híd megvalósítására vonatkozó 2014-es államközi megállapodást, amit
Magyarországon 2016-ban kormányhatározat is megerősített.

A híd ebben az esetben is csak egy eszköze lehet annak az INTERREG-hez illeszkedő
célkitűzés elérésének, amely a határ menti turizmus és természetvédelem fejlesztését
fogalmazza meg. Hiszen ahhoz, hogy a két település közösen, a turizmus és a természetvéde-
lem terén kézzelfogható, hosszú távon is fenntartható eredményeket tudjon elérni, ahhoz a hídra
is szükség van. A tervek szerint Ipolyvarbón egy olyan „élő tájház” kerül majd kialakításra,
ahol az érdeklődők (állatok etetésével, kézműves foglalkozások keretében stb.) megismerhetik
a vidéki élet „csínját-bínját”, értékeit, valamint egy kiállítás keretében az Ipoly-hidak történetét is.
A fő természetvédelmi elemeket pedig egyrészről az jelenti majd, hogy bevonásra kerül a máig
kiaknázatlan turisztikai lehetőségeket rejtő ipolykéri mocsárvilág63, másrészről a híd közvetlen
környezetében madár-lesek és Ipoly-menti, „környezetbarát” kikötési lehetőségek kerül-
nek kialakításra. Őrhalmon pedig egy olyan, néhány főt foglalkoztató, a helyi önkormányzat és
egy turizmusfejlesztéssel foglalkozó non-profit cég által működtetendő „turisztikai központ” jön
létre, ahonnan egyrészről szervezett (gyalogos, kenus, tereplovas stb.) túraútvonalak indulnak
majd, a megvalósítandó hídon át Szlovákiába is, valamint modern technológiák (pl. „virtuális
valóság” szemüvegek) használatával is lehet ismerkedni a táj jellemzőivel.

A beruházás nagyban növeli tehát a határtérség „öko-turisztikai” vonzerejét, fő társadal-
mi hozadéka mégis inkább a helyben élők igények kielégítésében rejlik. Főleg a szlováki-
ai oldalon, ahol Ipolyvarbót és annak közvetlen környékén lévő, rendkívül elöregedő, szintén a
„létükért harcoló” további településeket lehetne „megmenteni”. Ha közvetlen kapcsolódásuk
lesz a 22-es számú főúthoz, akkor 15-20 km-rel közelebb kerülnek Budapesthez, ami
a gazdasági fejlődés tekintetében is új dimenziókat nyit meg. A két település között már most
is szorosak a kulturális kapcsolatok. Közös „nemzetközi ifjúsági találkozókat”, közös falunapo-
kat tartanak, látogatják egymás állami rendezvényeit, és a két plébános is jóban van egymással.
A helyi közösségek többször „temették” már a hidat, de a két önkormányzat nem engedte el. Így
most ismét „él” a beruházási projekt, hiszen már, több mint 4 millió eurós költségvetéssel, 2016
novemberében beadásra is került az INTERREG-pályázat.64 Vagyis a tervezett öt Ipoly-híd
közül, legalábbis a forrásszerzés tekintetében, jelenleg az Őrhalom és Ipolyvarbó közötti
van a leg-előrehaladottabb állapotban.

Számottevő közvetlen gazdaságélénkítés, a turisztikai potenciál növelésén túl, önmagában
a tervezett közúti híd hatására nem valószínűsíthető. Őrhalmon 1990 előtt egy jól működő TSZ
volt, de tönkrement. A helyieknek rossz emlékei vannak a „szövetkezésről”, többen „bele is

63 http://felvidek.ma/2015/04/az-ipolykeri-mocsar-kiaknazatlan-turisztikai-lehetosegeket-rejt/
64 http://www.hirek.sk/itthon/20161207174602/Az-OrhalomIpolyvarbo-kozti-Ipoly-hid-palyazatarol-targyaltak.html

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 61
haltak”, így a korszerű, a modern kor igényeinek megfelelő újjáélesztésére csekély az esély.
Jelenleg a földek zöme „parlagon hever”, nincs, aki művelje, helyben ma már mindössze egy
család foglalkozik mezőgazdasági termeléssel. A földeket nem helyiek, hanem Nógrád megyei
„nagyvállalkozók” vásárolták fel, elsősorban a lehívható, terület-alapú uniós támogatások lehívá-
sa érdekében. Az egykoron itt is virágzó bogyós gyümölcs-termelés teljesen eltűnt, észa-
kabbra tolódott. Ez a térség a burgonyatermesztési hagyományairól híres, sokáig több
száz család foglalkozott vele, Őrhalmot még az ezredfordulón is annak „Mekkájaként” emleget-
ték.65 Az 1980-as években volt olyan év is, amikor 600 hektáron takarították be a burgonyát,
de erre ma már csak fotók emlékeztetnek.66 A fő felvevőpiacnak természetesen a közeli
főváros, Budapest számított. Napjainkban viszont már csak néhány család foglalkozik vele,
nagyüzemi, hektár-számra történő termelés már nem zajlik. Ugyanakkor, főleg az őszi hónapok-
ban, a 22-es főút menti házak elé, zsákokban kirakva, „becsületkassza-alapon” történő
burgonya-értékesítés még ma is jellemző a falura.

Jelentősebb helyi gazdasági tevékenység tehát már Őrhalmon esetében sem azono-
sítható. Egy budapesti székhelyű faipari cégnek van egy őrhalomi telephelye, ahol saját gyártású,
építőiparban használt termékek raktározása és értékesítése zajlik.67 A foglalkoztatottak zöme
nem helyben, hanem a napi ingázást vállalva másutt, elsősorban az alig 10 km-re lévő Balassa-
gyarmaton dolgozik. Helyben munkahelyeket, viszonylag sok közfoglalkoztatott számára is a közös
önkormányzati hivatal, a helyi óvoda és általános iskola, valamint néhány kisbolt biztosít. Mun-
kaerőpiaci szempontból Őrhalom egyfajta „törésvonalnak” számít. Helyben és tőle nyugatabbra,
Balassagyarmat és környékén gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség, a járási székhely előző
esettanulmányban említett ipari parkjaira már a szakképzett munkaerő hiánya jellemző. Míg „kelet-
re”, Szécsény és Salgótarján térségében továbbra is kétszámjegyű a munkanélküliség.

Nógrád megye egészét tekintve elmondható, hogy Budapest közelsége a jelenlegi
közlekedési és gazdasági adottságok mellett inkább hátránynak számít. Budapest elég
közel van ahhoz, hogy a fiatalok oda menjenek egyetemre továbbtanulni, számukra az olcsó,
szinte „éhbérért” dolgozó ipari munkaerőre épülő nógrádi gazdaság már nem tud megfelelő
munkahelyeket kínálni. A kevésbé képzettek számára pedig sokkal vonzóbbak a főváros
nagyjából 50 km-es körzetében elérhető munkahelyek. Ők jellemzően Budapest perem-
kerületeit választják új lakóhelyül. Közismert például, hogy „fél” Újpest Nógrád megyei szárma-
zású. Korábban volt egy kiköltözési hullám Budapestről, de csak nagyjából a főváros
50-70 km-es körzetéig, ez a valamelyest távolabb fekvő a Balassagyarmat-Őrhalom-Szé-
csény-Salgótarján vonalat már nem érintette. Hiába épültek lakóparkok a Börzsöny lábánál,
megfelelő (napi szintű „dugózással” nem járó) közúti, valamint vasúti közlekedést biztosító

65 https://library.hungaricana.hu/hu/view/NogradMegyeiHirlap_2000_03/?pg=205&layout=s
66 https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=626355727572953&id=485769498298244
67 http://orhalom.hu/hirdetes.html

62 Civitas Europica Centralis Alapítvány
infrastruktúra, továbbá színvonalas oktatási, egészségügyi és egyéb alapszolgáltatások
hiányában több százezren költöztek vissza az elmúlt években a Pest és Nógrád megyei
„agglomerációból” a fővárosba.

Az Ipolyvarbón élők jelentős része már nyugdíjas, a munkaképes korúak számára hely-
ben csak a mezőgazdaság, valamint 8-10 fő számára egy helyi, magántulajdonban lévő, de az
önkormányzat által biztosított ingatlanban működő varroda biztosít megélhetést. A kedvezőtlen
elöregedési tendenciák további folytatódását vetíti előre egyrészről az, hogy a fiatalok
Pozsonyba, Nagyszombatra vagy más szlovákiai városokba vagy (egyre többen) külföld-
re „mennek a munka után” és másutt telepednek le véglegesen. Másrészről olyan munkát
vállalnak, például kamion-sofőrként csak 2-3 hetente hazatérve, ami miatt idővel „szétmegy a
család”. Néhány ember naponta átjár Balassagyarmatra, az ottani ipari parkba dolgozni.
Saját személyautóval, mert 3-4 fő miatt a „multi” által üzemeltetett céges buszjárat már
nem megy be a piciny zsákfaluba. A tervezett híddal ez a probléma is nagyban oldódna.
Néhányan pedig a szintén kb. 20 km-re lévő nagykürtösi ipari parkba, az ott zöldmezős be-
ruházással létrejött, amerikai tulajdonú fitneszgép-gyártó céghez járnak dolgozni. A balassagyar-
mati és a nagykürtösi kereseti lehetőségek között nem nagyon van már különbség. Így elsősor-
ban az adott személy érdeklődése és képzettsége dönti el, hogy melyik lehetőséget választja.

A határ mindkét oldalára jellemző, hogy a külföldi tőke elsősorban az olcsó munkaerő
miatt jön. Az alkalmazottaknak a határ mindkét oldalán, havonta nettó 400-500 eurót fizetnek,
de már „bónusz” jár annak, akinek sikerül kollégákat szereznie. Balassagyarmaton, a több cég
okán, jelenleg még talán több a munkavállalási lehetőség, ugyanakkor Nagykürtösön is csak
azok tudnak elhelyezkedni, akik valamilyen szakképesítéssel (pl. hegesztő vizsgával) rendelkez-
nek. Jelenleg csak azok, közülük sokan már teljesen „reményvesztett”, munkanélküliek, akiknek
már közel 30 éve, a helyi termelőszövetkezet megszűnése óta nincs munkájuk. Boltból kettő is
van a faluban, de azok – egyfajta sajátos helyi „szieszta-időt” tartva – 12 és 14 óra között zárva
vannak. Helyi vendéglő (kocsma) van, de étterem nincs. Ha helyben (pl. kulturális rendezvények
alkalmával) főznek, akkor arra a Mikszáth-iskola konyháját és étkezőjét használják.

A híd megépítésével talán lehetne helyben munkahelyet teremtő kisebb vállalkozáso-
kat is a két községbe csábítani. A várható (3,5 tonnás) súlykorlátozás, és az öko-turisztikai
fejlesztési célokkal egyébként is nehezen összeegyeztethető, továbbá az Ipolyvarbó környéki
utak leromlott állapota miatt egyébként sem kivitelezhető kamion-forgalom továbbra sem len-
ne, ugyanakkor a kisebb szállítási igényű tevékenységekben érdekelt cégek számára a
jövőben érdekes lehet ez a határmenti térség. Például működik egy olyan húsfeldolgozó
nagyvállalkozás már most is a határ mindkét oldalán, amely talán tudna üzleti hasznot (de leg-
alábbis költség-megtakarítást) realizálni a két település közötti híd megépülésével. Kihaszná-
landó a természeti adottságokat, már felmerült a közös erdőgazdálkodási és faipari együtt-

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 63
működések realizálása is. Az innovatív közös gondolkodás jegyében már felmerült az
együttműködés lehetősége az oktatás terén is. Az őrhalmi iskolába jelenleg szinte kizárólag
roma gyermekek járnak, a többieket a szüleik jellemzően Balassagyarmatra járatják. A híd meg-
épülésével akár az is előfordulhatna, hogy az őrhalmi szülők inkább – naponta 2-szer 10 km
helyett csak 2-szer 2 km megtételével – Ipolyvarbóra hordanák a gyermekeiket iskolába, ahol a
magyar mellett a szlovák nyelv legalább alapszintű elsajátítására is lehetőség nyílna. De
az is előfordulhat, hogy fordítva, az őrhalmi iskola biztosítaná a jövőben a magyar nyelvű
tanulás lehetőségét a jelenlegi demográfiai folyamatok mellett egyre fogyatkozó ipoly-
varbói gyermekek számára. Az alapfokú oktatási kapacitások összehangolásához azonban ez
esetben hiányoznak a szükséges keretfeltételek. Első lépésben államközi megállapodásra,
majd a finanszírozás jogszabályi feltételeinek kidolgozására van szükség.

A hídnak ez esetben jelentős hatása lehet az ingatlanpiacra is, elsősorban Ipolyvarbó
vonatkozásában. Ipolyvarbón rengeteg az üres ház, az Ipoly-híd megvalósulásával talán valamek-
kora népesség-gyarapodás is realizálható. Kb. 10 ezer euróért már jó minőségű házat lehet
vásárolni kerttel, míg Őrhalmon ezért az összegért legfeljebb telket lehet kapni. Már eleve
a két község közötti „méretbeli különbségek” determinálják, hogy jelentősek az ingatlanárak közötti
különbségek. Ipolyvarbó jelenleg a „csendes, békés vidéki életre” vágyó emberek számára
lehet vonzó lakóhely. Korábban már volt egy olyan kezdeményezése a helyi önkormányzatnak,
hogy felvásárolná, felújíttatná, majd „szociális bérlakásként” hasznosítaná az üresen álló házakat,
de ennek megvalósítására, „érdeklődés hiányában”, végül nem került sor.

Őrhalom mára már, több értelemben is, túl van a krízisen. Az előző (2010 és 2014 közötti) cik-
lus ráment a település – külső, központi kormányzati segítséggel megvalósult – „pénzügyi konszo-
lidációjára”, egy év alatt egy közel 100 millió Ft-os éves (évek alatt több száz millió Ft-os adósággá
halmozódó) működési veszteséget sikerült megszüntetni. Jelentősen sikerült visszaszorítani a helyi
bűncselekmények számát is, 2017 elején például sikerült felszámolni egy országszerte „hírhedt”
drogterjesztő bandát, amely számára Őrhalom volt az „elosztó központ”.68 Az „ófalui” településré-
szen számos romos ház áll (még), ami jelenleg szintén nem vonzó a település iránt érdeklődők szá-
mára. Új építkezésekre lassan 20 éve nem került sor a faluban. Utoljára az 1980-as évek-
ben épült egy egész utca, melyet – az új beköltözők „emlékére” és a jövő reményében – „Ifjúság
útja”-nak neveztek el. Korábban nagy „presztízse” volt a határ szlovákiai oldaláról Magyarországra
férjhez menni, él is 4-5 „felvidéki menyecske” a faluban. Mára már ez is visszaszorult, és erre a
határtérségre nem jellemző, hogy Szlovákiából családok költöznének át.

Őrhalom fellendüléséhez, a helyi, innovatív kezdeményezések kibontakozási lehetősége
mellett, az észak-déli irányú közlekedési kapcsolatok erősödését, valamint a Balassagyarmat-
Szécsény-Salgótarján „tengely” általános gazdasági fejlesztését célzó tervek megvalósí-

68 http://3100.hu/drogterjeszto-halozatot-szamoltak-fel-a-nogradi-rendorok/

64 Civitas Europica Centralis Alapítvány
tása szükséges. Az Ipolyvarbóval közös közúti híd megépítése ennek egyik első, a társa-
dalmi-kulturális dimenziókat tekintve is kiemelten fontos lépését jelenti.

3.3.4. Hugyag – Szécsénykovácsi

Hugyag és Szécsénykovácsi közös „esete” talán a legérdekesebb a jelen tanulmány-
ban vizsgált településpárok közül. A magyarországi Hugyag Budapesttől kb. 100 km-re,
Balassagyarmat és Szécsény között nagyjából félúton, a 22-es főútról, Őrhalom után, egy
meglehetősen leromlott állapotú, kb. 1.5 km hosszú út megtétele után érhető el. Jelenleg „zsák-
település”, északi irányban (Szécsénykovácsi felé), a tervezett Ipoly-híd hiányában, nincs kiút, az
említett, 22-es főúthoz vezető mellékút jelenti az egyetlen kapcsot a falun kívüli világ felé. A betérő
számára szembeszökő a szegénység, a zömében roma nemzetiségű lakosság nyomora.
A lakosság száma, az Ipoly-menti határtérségben szinte egyedülálló módon, stagnált az utolsó
két népszámlálás közötti időszakban. Az elöregedés mértéke jóval kisebb, mint a megyei átlag,
ami biztató adat lehet a jövőre nézve, de csak abban az esetben, ha sikerül a kiugróan rossz
– relatíve magas munkanélküliséggel jellemezhető – munkaerőpiaci helyzeten is változtatni.

Hugyag Szécsénykovácsi
Megye/kerület, Nógrád megye, Besztercebányai kerület,
járás Balassagyarmati járás Nagykürtösi járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 904 375
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) 0 -1
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 715 251
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) .. 119
Öregedési index, 2011 (%) 115 158
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 25 27

A „szomszédos”, de jelenleg az Ipoly által Hugyagtól elzárt, Nagykürtöstől délkeleti irány-
ban mintegy 20 km-re található szlovákiai Szécsénykovácsi lakossága jóval kisebb, kb. egy-
harmada a hugyaginak, de népszámlálási adatok itt sem mutatnak népesség-fogyást a 2000-
es évek első évtizedében. A falu nagyjából kétharmada (még) magyar nemzetiségűnek
vallja magát. Az elöregedés Szécsénykovácsiban nagyobb mértékű, a munkanélküliségi szint
viszont nagyjából megegyezik a Hugyag esetében mért értékkel. Különleges Szécsénykovácsi
község földrajzi elhelyezkedése is: „félszigetként” beékelődik Magyarországba, ami az
jelenti, hogy az Ipoly-folyó egyik kanyarulatában található, nyugati irányban az Ipoly egyik túlolda-
lán a magyarországi Hugyag, míg keleti irányban, a községhez tartozó Petőn keresztül, szintén
az Ipolyon, annak (a későbbiekben bemutatandó) „Katalin-hídján” át, a magyarországi Szécsény
városának Pösténypuszta településrésze része található. Vagyis Szécsénykovácsi községet
két irányból is Magyarország, illetve az Ipoly határfolyó határolja. „Infrastruktúra-történetileg” is

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 65
szorosan kötődik mindkét magyarországi településhez, már a 19-20. század fordulóján készült
„Borovszky-sorozat” Nógrád vármegyéről szóló kötete is úgy említi Szécsénykovácsit, melynek
„postája Hugyag, távírója és vasúti állomása Szécsény.” Az Ipoly ezen részének mesterséges
szabályozására nem került sor. Ha itt is megtörtént volna a folyó „átvágása”, akkor minden bi-
zonnyal Szécsénykovácsi ma a folyó túloldali területéhez tartozna, vagyis az Ipoly ezen a szaka-
szon nem határfolyóként funkcionálna.

Szécsénykovácsi községnek már van – egy nagyjából egy évtizedre visszanyú-
ló – tapasztalata Ipoly-híd tervezése, kivitelezése és gazdasági-társadalmi hozadékának
megtapasztalása tekintetében. Az akkori magyar és szlovák kormány ugyanis már 2005-ben
megállapodott (2007-ben újra-megállapodott) a Szécsényhez tartozó Pösténypusztát és a
Szécsénykovácsihoz tartozó Petőt összekötő Ipoly-híd megépítéséről.

Ennek a hídnak és a hozzá vezető utaknak a tervezése 2006-ban kezdődött el, és mintegy 5
évre volt szükség a forgalom számára történő átadásáig. A nagyrészt uniós forrásokból, mintegy
7 millió eurós, 2007 és 2013 közötti INTERREG-támogatásból megvalósított beruházás
(valamint az azzal időben párhuzamosan megvalósult Nógrádszakál (Ráróspuszta) – Rárós kö-
zötti Ipoly-híd) megmutatta azt, hogy a két ország, azok központi állami (Nemzeti Infrastruktúra
Fejlesztő Zrt.), illetve megyei szereplői (Besztercebánya Megye Önkormányzata), ha valóban
akarnak, akkor tudnak közösen hidakat építeni.

Az ünnepélyes híd-avatásra 2011-ben került sor, ennek emlékét a szécsénykovácsi pol-
gármester irodájának falán is számos fotó és az átvágott avató-szalag darabja is őrzi. Az emberi
sorsok kiszámíthatatlanul fájdalmas fordulata, hogy a szalag-átvágásnál már nem lehetett jelen
az a két ember, akik az „Ipoly-hidak magyar-szlovák szakbizottság” társelnökeiként, legalábbis
a „politikai lobbi” szintjén, talán a legtöbbet tették a híd megépítéséért. A magyarországi „fővéd-
nök”, a térségben a „hídemberként” is gyakran emlegetett Serfőző András (1994 és 2010
között Nógrád megye országgyűlési képviselője, egy időben az Észak-magyarországi Regio-
nális Közigazgatási Hivatal főtanácsadója) a 2010-es választásokat követően visszavonult a po-
litikai közéletből. Szlovákiai magyar kollégája, az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás el-
nevezésű civil szervezet alapítója, Molnár Katalin tragikus hirtelenséggel, a hídavató előtt
néhány hónappal hunyt el. Civil összefogással a hidat róla nevezték el „Katalin-hídnak”.
Emlékét a hídon elhelyezett márványtábla, és jelen esettanulmány-kötet is őrzi.

A pösténypusztai híddal új távlatok nyíltak meg Szécsénykovácsi számára. Az érzelmi
„tölteten” túl a legfontosabb, hogy megszűnt a község „zsák-mivolta”, az egyik kijáratából már
megnyílt az átjárás Magyarország irányába. Ugyanakkor Szécsény városa is közelebb került Szlo-
vákiához, megnőtt a kisváros jelentősége a két ország közötti gazdasági, turisztikai, társadalmi,
kulturális kapcsolatokban, hiszen a híddal a járási székhelytől már nem kell Balassagyarmat vagy

66 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Ipolytarnóc felé mintegy 50 km-t kerülni. Meg is élénkültek a „mikro-szintű” kapcsolatok a
már megvalósult Ipoly-híd hatására. Például jelentősen erősödtek az együttműködések
a mezőgazdaság terén. Egyes, a határtérségben tevékenykedő szlovákiai és magyarországi
gazdák ugyanis már nem vásárolják meg ugyanazokat a gépeket, hanem inkább kölcsönkérik
a „szomszédtól”. Egyikük kombájnt, a másik tök-feldolgozó gépsort stb. vásárol. Amíg nem volt
híd, addig „nem érte meg” az ilyen típusú együttműködés, hiszen egy-egy munkagéppel 70 km-
et kerülve lehetett csak átjutni az alig néhány méter széles Ipoly túlsó partjára.

Számos további területen, elsősorban Szécsény felől, megélénkült a mobilitás. Néhá-
nyan, elsősorban hétvégi használat céljából, ingatlant vásároltak, de magyarországi vállalko-
zók (elsősorban a kedvezőbb szlovákiai adózási feltételek miatt) cégeket is jegyeztek
be Szécsénykovácsiban. Ők jellemzően csak a „székhelyet alapítottak” Szlovákiában. Kivéve
azt a gépjármű-szerelőt, aki Szécsénykovácsiában is kialakított egy műhelyet, ezáltal növelve a
helyi szolgáltatások kínálatát és saját bevételét. Korábban – elsősorban a fizikai elzártság
miatt – a kenyérellátás is problémás volt, most viszont már az egyik magyarországi vállalkozó
hétfő-szerda-péntek, míg a másik kedd-csütörtök-szombat hozza át a pékáruját, ráadásul egyi-
kük a községi rendezvények rendszeres beszállítója is. Nőtt valamelyest a szécsénykovácsi
ingatlanok iránti magyarországi kereslet is, de a Szécsény városára jellemző átlagos ingat-
lan-árszinthez képest még ma is kb. negyedáron lehet ingatlant vásárolni a szlovákiai kö-
zségben. Ezzel párhuzamosan nőtt a Magyarország felé irányuló munkaerő-áramlás, Szé-
csénykovácsiból napi szinten 15-20 fő ingázik az új hídon keresztül. A legtöbben közülük
Szécsény városában alkalmazottként, változatos munkakörökben (bolti eladóként, esztergályos-
ként, hegesztőként stb.) dolgoznak, sőt néhányan óvodákban, általános iskolákban és gimnázi-
umokban oktatnak. Utóbbiban az is szerepet játszik, hogy a szécsényi magyar „őslakosság”
részéről is megnőtt az igény a szlovák nyelv tanulása iránt.

Szécsénykovácsi és Szécsény önkormányzatai között már a petői-pösténypusztai híd megépí-
tést megelőzően is szoros volt a kapcsolat, hiszen már a tervezési időszakban is együttműködtek
egymással. A híd átadását követően pedig szinte napi szintű a kapcsolat. Közös, magyar-szlo-
vák CBC-projekteket is megvalósítottak már, a mostani INTERREG program 1. prioritásához kap-
csolódóan pedig egy olyan közös gazdaságfejlesztési projekttervet nyújtottak be, melynek
eredményeként a térségi, határon átnyúló üzleti lehetőségekről tájékoztató konzultációs
központok („inkubátor-házak”) kerülnek majd a határ mindkét oldalán kialakítására. Az infrast-
ruktúra-fejlesztés által megágyazott intézményi együttműködés és szakmai (önkormányza-
tok, mérnökök, egyéb szakemberek közötti) kapcsolatok aztán a határon átnyúló együttműkö-
dések új dimenzióit is feltárták a partnerek számára. Szécsénykovácsi és Szécsény között mára
már a szociális szolgáltatások terén is kialakult kézzelfogható eredményekkel járó együtt-
működés, azzal, hogy szécsényi idősek otthonaiban sikerült elhelyezni szécsénykovácsi szárma-
zású idős embereket. Az együttműködés kiindulópontja az, hogy az idősek otthona által nyújtott

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 67
szolgáltatások mindkét országban „egynyelvűek”, egy kizárólag az anyanyelvén beszélő idős
embert „embertelenség” olyan otthonban elhelyezni, ahol nem tudja megértetni magát.
E problémát, a két állam közötti ilyen típusú egyezmény hiányában, jelenleg csak „bevándorlás-
sal”, szlovákiai magyarok magyarországi lakcímre történő bejelentkezésével lehet megoldani.

Jó néhányan, sokszor elnagyolt sajtó-beszámolókra hivatkozva, fanyalognak persze, hogy a
megépült híd – gazdasági értelemben – „fantom” híd, áruforgalmat alig bonyolít, és ez idáig nem
járult hozzá a periférikus határtérség gazdasági felzárkóztatásához. Szécsény magyarországi
és határon túli, Szécsénykovácsit is magában foglaló gazdasági vonzáskörzetének egészére
érvényes ugyanis, hogy az elmúlt évtizedekben nem valósult meg olyan, munkahelyek
teremtésével is járó helyi gazdaságfejlesztés, amely előmozdította volna a határtérség
érdemi fejlődését, megállította volna a „szürkeállomány” elvándorlását. Igazolva azt, hogy
az infrastruktúra-fejlesztés, jelen esetben az Ipoly-híd csak az egyik, bár kétségtelenül fontos,
eszköze (szükséges, de nem elégséges feltétele) a területi fejlődésnek.

Hugyag

Miért van szükség még egy hídra Szécsénykovácsi másik határában? Erre részben a már
említett természetföldrajzi jellemzők, részben a gazdaságtörténet, részben pedig a magyarországi
oldalon felmerült új gazdasági-társadalmi igények adják meg a választ. Az Ipolynak ez a kanyarulata
mindig is egy mocsaras-lápos vidék volt, amit az „ősök” nem a mocsár lecsapolásával, hanem két

68 Civitas Europica Centralis Alapítvány
híd megépítésével oldottak meg. Ezzel a Budapestet Kassával összekötő „2. számú” főútvonal el-
vezetését Szécsénykovácsi kataszterén keresztül meg lehetett oldani, jelentősen lerövidítve a két
fő kereskedelmi központ közötti, jelenleg jellemzően a Budapest-Miskolc-Kassa útvonalon megtett
távolságot. Sokáig állt Hugyag határában az a faragott, terméskőből készült, ma már műemléknek
számító oszlop, amely jelezte a Budapest felől utazó számára, hogy még nagyjából a kétharmada
van hátra a Kassáig tartó útnak. Írásos dokumentumok igazolják, hogy már a 15. században,
Mátyás király idején állt mindkét Ipoly-híd. Ezen kívül, Szécsénykovácsi község területén volt
több olyan fa-szerkezetű híd is, melyeken szekerekkel át lehetett kelni. Írásos emlékek vannak arról,
hogy az 1800-as években többször fel kellett újítani a fahidakat. A Hugyag felé vezető hidat Görgey
1849-ben, míg a németek 1944-ben robbantották fel, de mindig sikerült, hol saját elha-
tározásból, hol az oroszok közreműködésével helyreállítani. Az újjáépítendő, vasszerkezetű,
erős, „messziről jött emberek” által épített híd valamikor a 19. század második felében épült meg.
Akkor, amikor a térségben gőzerővel folyt az iparosítás (pl. malomipar fejlesztése) érdekében vég-
zett vasútépítés, a közeli Őrhalmon és Szécsényben is például jelentős vasúti átrakóhelyek voltak.
Az Ipolyon itt sokáig csak vízimalom működött, addig, amíg a Szécsénykovácsihoz tartozó Petőn
létre nem jött egy modernebb, már gőzzel hajtott malom, a tulajdonos Drexler családról elnevezett,
sokáig működőképes de ma már csak műemlékként létező Drexler-malom.

Még 1943-ból is fennmaradt egy korabeli fénykép, amely egy a hídon áthaladó busz abla-
kából készült. Az 1944 decemberében történt felrobbantást követően hetekig állt a front a két
település között az Ipolynál. „Kis Sztálingrádnak” is hívták a környéket, ahol sok volt a halálos
áldozat. Híd hiányában mindenféle eszköz (pl. teknő, szekrény) igénybe vételével próbálkoztak a
harcoló felek, de a dolgukat az is nehezítette, hogy az Ipoly akkor éppen megint áradt. A néme-
tek visszavonulását követően az oroszok itt is fa-provizóriumot létesítettek, amely egé-
szen 1950-ig, gyakorlatilag a „kettős birtokosság” fennállásáig állt. Ezt követően azonban
a határfolyó mindkét oldalán, mintegy 15 kilométer széles sávban megtörtént a termőföldek álla-
mosítása, így a híd elveszítette akkori „gazdasági jelentőségét”.69 Az azóta eltelt közel 70 év-
ben nem valósult meg a híd helyreállítása. Szlovákiai oldalon egészen 1996-ig egy híd-elem
még meg volt, az akkori szécsénykovácsi polgármester azonban azt is kiszedette, feldaraboltatta
és eladta. Igaz azt sok mindenre már nem lehetett használni, mivel kb. 50 évig senkinek sem
volt igazán „érdeke” a híd újjáépítése. Pedig már az 1980-as években „oldódott” a határ, a ha-
tárőröket sem érdekelte, ha nyaranta (áradás-mentes időszakokban) gyalogosan jöttek-mentek
az emberek itt a két ország között, például a hugyagi ifjak Szécsénykovácsiba jártak „csajozni”.
Összegezve: ebben az esetben sem az első világháborút követő határrendezéssel, hanem év-
tizedekkel később, a „fagyos szocializmus” időszakában szakadt meg a két település közötti
közlekedési kapocs. Állt még a híd azon az ominózus éjszakán is, amikor több jelenlegi hugyagi,
jellemzően roma származású család „őse”, akiket megijesztettek azzal, hogy a cseh katonák
bevonulásakor őket majd, mindenüktől megfosztva, máshová fognak vinni, gyakorlatilag néhány

69 http://www.hugyag.hu/muemlekek/

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 69
óra leforgása alatt Szécsénykovácsiból, az Ipoly-hídon át, „átszökött” Magyarországra és folyó
túlpartján lévő Hugyagot „választotta” lakóhelyéül.

A híd-újjáépítés első komolyabb tervei 2005 táján készültek el, a 2007 és 2013 közötti időszak-
ban azonban nem sikerült a kivitelezéshez szükséges forrásokat előteremteni. Látva az „illetékesek”
nem-törődömségét, a két polgármester valamikor 2009-ben leült egymással és kb. 2 óra
alatt megterveztek egy olyan fa-hidat, amit aztán kb. 2 hét alatt, közmunkások bevonásá-
val, meg is valósítottak. Szépen le is festették, érezték, hogy az „övék”. Azonban hiába tervez-
ték meg a fa-híd magasságát 1 méterrel magasabban a korábban mért lemagasabb árvíz-szintnél,
2010 júliusában az „évszázad” (a korábbi szintet 1,3 méterrel meghaladó) árvize pusztított,
ami gyakorlatilag „eldobta” a fa-hidat és egyelőre azt az álmot, hogy újra legyen híd a két
falu között. Az ezt követő években először, elsősorban a 2008-as pénzügyi válság utóhatásaként,
komolyan fel sem merült egy ilyen költséges infrastrukturális beruházás megvalósítása. 2011 kör-
nyékén megjelent egy újabb tervezőcsapat, hogy ők most újra „jól megtervezik” a „majdan” meg-
valósítandó hidat. Aztán „közbiztonsági” problémák miatt valamelyest szigorították is a két település
között az Ipolyon történő átjárást. A 2010 és 2016 közötti időszakban kicsit el is „hidegült”
egymástól a két helyi közösség. Közben Magyarországon a híddal és a kapcsolódó úttal
kapcsolatos minden kompetencia az államhoz került. A két polgármester továbbra is találko-
zott egymással, de a híd megépítésének ügye nem igazán jött elő közöttük. Így bizonyos értelem-
ben ők le is maradtak a többi, 2020-ig megvalósítani tervezett Ipoly-hídhoz képest.

Egy 2016-ban felmerült gazdasági beruházási ötlet azonban „új értelmet” adott a
Hugyag és Szécsénykovácsi közötti Ipoly-hídnak. Egy állateledel-gyártásban érdekelt be-
fektetői csoport kereste meg a hugyagi polgármestert azzal, hogy Hugyagon egy termelő (fel-
dolgozó) üzemet, míg a szomszédban, kihasználva a kedvezőbb adózási és az euróban
történő értékesítési lehetőségeket egy logisztikai-kereskedelmi központot hozna létre.
A helyi munkahely-teremtő, ráadásul a határtérségben előállított mezőgazdasági terményekre is
erőteljesen támaszkodó beruházás megtérüléséhez azonban szükség van a két település
közötti közvetlen, közúti átjárási lehetőségre, vagyis az új Ipoly-hídra is. Így a két önkor-
mányzat azóta gőzerővel dolgozik a híd megvalósításához szükséges források (INTERREG tá-
mogatás) megszerzése érdekében. A két polgármester, hiszen a híd „mindkettőjük dolga”, azóta
minden egyeztetésre együtt jár. Hiába állami, illetve megyei kompetencia a hídépítés, mindket-
ten tudják, hogy az önkormányzatnak kell a „hajtómotor” szerepét betöltenie, a koordinációs
feladatokat elvégeznie. A Szécsénykovácsi esetében a Szécsénnyel közös „Katalin-híd” terve-
zése időszakában több mint 70 olyan politikai és/vagy szakértői egyeztetésre került sor, melyek
előkészítését és dokumentálását a közvetlenül érintett önkormányzatok végezték.

A közös hidat ebben az esetben tehát egyértelműen gazdaságfejlesztési céllal és
a határon átnyúló munkaerő-mobilitás növelése érdekében tervezi a két önkormányzat

70 Civitas Europica Centralis Alapítvány
megvalósítani. Kedvező külső feltétel, hogy jelenleg mindkét ország támogatja ipari parkok lé-
tesítését a „hátrányos helyzetű”, még szabad és olcsó munkaerővel rendelkező térségekben.70
Az állateledel-gyártó cég kiválasztása, többféle szempontot is figyelembe véve, innovatív döntés-
nek tűnik. Először, az állateledel-gyártás egy prosperáló iparág, hiszen egyre több ember tart
otthon háziállatot. Másodszor, a gyártás során 95%-ban mezőgazdasági alapanyagok ke-
rülnek felhasználásra, ami nagyban segíti a helyi agrár-vállalkozások fejlődését, hiszen
terményeiket nem (csak) távolabb, hanem helyben, egy szűkebb földrajzi térségen belül tudják
értékesíteni. Harmadszor, az itt maradt szabad munkaerő jelentős része képzetlen, jellemzően
a mezőgazdaságban dolgozó személy, aki azonban alkalmas a betanított munkára. Akár 200-
250 munkahely is létesülhet, amihez a szécsénykovácsi és a hugyagi szabad munkaerő
együttesen sem elegendő, vagyis a munkahely-teremtő beruházás a határmenti kisré-
gió egészének a fejlődését tudná előmozdítani. Ehhez annak megoldása is szükséges,
hogy a tervezett híd, államközi egyezményben rögzített – a korábbi, turizmus-fejlesztési prioritá-
sok alapján meghatározott – 3,5 tonna súlykorlátozását a teherforgalom számára is megfelelő
szintig lehessen emelni. Az elmúlt években megvalósult a környező utak felújítása, ami által a
határtérség a teherforgalom számára is járhatóvá vált.

A fiatal és szakképzett munkaerő elvándorlása egyformán sújtja mindkét települést.
Szécsénykovácsi esetében, jó értelemben, ebben kicsit a helyi önkormányzat is „ludas”. Ugyanis
évtizedek óta folyik a faluban, eléggé magas színvonalon lótenyésztés. A szomszédos, magyar-
országi Szécsény városának mezőgazdasági szakiskolájában pedig lótenyésztő szakon lehet ta-
nulni. Szécsénykovácsi önkormányzatának szervezésében immáron 30 éve megrendezésre kerül
az „Ipoly-kupáért” díjugrató verseny.71 Az elmúlt 20-30 évben tehát rengeteg olyan helyi, lóte-
nyésztéshez értő fiatalt „nevelt ki” a község és térsége, akik aztán Ausztriába, jellemzően Bécs
környéki családi farmokra „elszegődve”, találtak biztosabb, az itthoni fizetések többszörösét
biztosító megélhetést. Nem „idénymunkásokról” van szó, sokak esetében már a család is ki-
költözött, a visszatérésükre, vagy akár rajtuk keresztül osztrák befektetők idecsábítására egyelőre
kevés az esély. A fiatalság megmaradását jelenleg az is gátolja, hogy faluban nincs sem
óvoda, sem iskola, ráadásul, a kevés gyermek miatt, az „ördögi kör” bezárultaként, legfeljebb
egy alsó tagozatot tudna fenntartani. A helyi életszínvonal növelése érdekében, a közelmúltban
uniós forrásokból valósult meg a község belső útjainak felújítása, a tűzoltó-szertár felújítása, főtér
és más közterületek felújítása, valamint a helyi közvilágítás fejlesztése. A helyi közösség életszínvo-
nalának érdemi javításához azonban helyi gazdaságfejlesztésre is szükség van.

Egykoron Hugyag is „szebb napokat” élt meg, gazdasági értelemben is. Érdekes mó-
don, egészen az 1800-as évek végéig az esztergomi érsekséghez tartozott, egyházi bir-

70 http://www.hirek.sk/belfold/20160907145544/A-Poltari-es-Nagykurtosi-jarasban-tartotta-
kihelyezett-uleset-a-kormany.html
71 http://www.lovasok.hu/index.php?i=23007

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 71
tok volt. Talán azért is, mert az Ipoly-hídnak köszönhető „hídpénz” jövedelmet termelt. Aztán
az a Pekáry család vásárolta meg, akinek a leszármazottjai, igaz, Magyarország más vidékén,
még a mai napig élnek. A Pekáryak helyben olyan „mintagazdaságot” hoztak létre a két
világháború között, ahol már akkor traktorral és nem lóval szántottak, és francia mérnö-
kök gondoskodtak a gépesítésről. A mostani óvoda helyén pedig hajdan egy jól felszerelt,
versenylovak tartására is alkalmas lovarda állt. A Pekáryak és más környékbeli földbirtokosok
(például a Majláth család) „busásan” kivették a részület a „pesti lovi” létrejöttében. Hugyagon
gyorsan végbement a „paraszt-polgárosodás”, amit az is jelez, hogy itt már jóval az 1950-es
évek előtt elhagyták az emberek az őrhalmihoz és az ipolyvarbóihoz nagyon hasonló népvise-
letüket. Talán azért is, mert rengetegen jártak fel Budapestre dolgozni. Itt is megállt ugyanis a
vonat, így rengetegen naponta vagy (két)hetente ingáztak a fővárosba.

A szakképzettséggel, szaktudással rendelkezők most is ingáznak, jellemzően a kb. 15 km-re
lévő Balassagyarmatra, de néhányan jóval távolabb, a 80-100 km-re lévő Aszódon vagy Gödöllőn
dolgoznak. A többség azonban sokkal kevésbé mobilis, jobban helyhez van kötve. Megszűnt
ugyanis az a régi, hagyományos családmodell. amelyben az anyák és a nagymamák
úgy voltak beosztva „műszakba”, hogy tudták egymást váltani a gyermekfelügyeletben.
Ahol viszont ma már hiányzik a nagyszülői háttér, ott nem tudják megoldani az ingázást, a térség
nagy foglalkoztatói pedig erre egyáltalán nincsenek tekintettel. Ilyen körülmények között, még
ha nehezebb is, de hosszabb távon (legalábbis a falu megmaradása érdekében) megtérülő a
munkahelyeket, például a tervezett állateledel-gyártó révén, helybe hozni.

Nem csak gazdasági lehetőségeket, hanem további természet- és kultúrtörténeti érdekessé-
geket, kiaknázható lehetőségeket is rejt a táj. Ahol az Ipoly folyó a két település között „megtörik”,
ott egy időben „borvíz” (csevice) forrás volt, egészen addig, amíg az Ipoly egyik áradása telje-
sen be nem mosta a forrást. A savanyú víz olyan híres volt, hogy Komáromtól egészen Rimaszom-
batig kereskedtek vele. Hajdanán ment is a vita arról, hogy az most Hugyaghoz vagy Szécsény-
kovácsihoz tartozik. Levéltári iratok igazolják, hogy pereskedések voltak ez ügyben. A Krúdyak
pedig a folyó mindkét partjához szorosan kötődnek. Szécsénykovácsi a Krúdy-család „ősi
fészkeként” is definiálja magát72. A híres író nyaranta töltött el hosszabb időt a nagyszülőknél,
akiknek a faluban van a sírhelye. A családnak ma már nincs háza a faluban, a leszármazottak már
a múlt század közepe óta nem élnek itt. Ennek ellenére a helyi közösség a mai napig gondozza a
sírhelyet, ahol rendszeresen tartanak megemlékezéseket az író születésnapján, és jó kapcsola-
tokat ápolnak az Óbudai Krúdy Gyula Körrel is. Az író nagybátyja pedig egy hírhedt „betyár” volt,
akit végül Rétságon érte utol a végzete, de van arról írásos emlék, hogy Hugyagon keresztül is
üldözték, látták, ahogyan áthalad az Ipoly-hídon. Azon a hídon, amely remélhetőleg rövidesen
újra összeköti majd a hugyagi és szécsénykovácsi rokoni, baráti kapcsolatokat, és – a betelepülő
állateledel-gyártó vállalkozás révén – komoly, térségi szintű munkahely-teremtéssel is jár majd.

72 http://tarjanikepek.hu/2007/09/26/szecsenykovacsi-kovacovce/

72 Civitas Europica Centralis Alapítvány
3.4. Gömöri mozdulatlanságok

Az Ipoly-völgyét elhagyva, Magyarországon Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék ha-
tárához érve, mintha egy másik, kevésbé innovatív világba érkezünk. A „gömöri tájegység”
sok-sok próbálkozás, stratégiai iránymutatás ellenére sem képes kimozdulni a viszonylagos gaz-
dasági elmaradottság állapotából. E határtérségben, néhány településtől eltekintve, a két ország
közös uniós, majd schengeni csatlakozása sem indított be érdemi fejlesztési folyamato-
kat. A közismert legenda szerint Mátyás király a meredek hegyoldalon „megkapáltatta” a gömöri
urakat, hogy megtapasztalják, megértsék azoknak a szegény embereknek (szőlőmunkásoknak)
az életét, akiknek a napi betevő (a „jó bor”) valójában köszönhető. „Azok pedig fogadkoztak, hogy
ezután gondolni fognak a föld népére is. Addig legalábbis gondoltak, míg Mátyás volt a király, de
aztán hamarosan elfelejtették a gömöri leckét.”73

3.4.1. Zabar – Gömörpéterfala

A magyarországi Zabar településre „többszörös határmentiség” jellemző. Közigazgatásilag
Nógrád megye Salgótarjáni járásához tartozik, de gyakorlatilag Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemp-
lén és Heves megyék közös metszéspontjánál található, északról pedig Szlovákiával határos.
E sajátos földrajzi, egyértelműen „periférikus” helyzetnek „köszönhetően” a községnek nincs egy-
értelmű vonzásközpontja. Salgótarján és Ózd 25-30 km-re, és Eger is 50 km-en belül található.
Zabar lakónépességének száma a 2011. évi népszámlálás alkalmával már nem érte el az 500
főt, ami több mint 10%-os csökkenést jelent 2001-hez képest. Az elöregedés és a munkanél-
küliség mértéke nagyjából megfelel az észak-magyarországi települések átlagának. A szlovákiai
Gömörpéterfala Besztercebánya kerület Rimaszombati járásához tartozik. A járási központtól
30, viszont a megyeszékhelytől közel 120 km-re helyezkedik el. A magyar többségű faluban
ma már mindössze 250 fő él, ami az ezredfordulóhoz képest „csak” 7%-os, viszont a 20. század
elejéhez (az 1910. évi népszámláláshoz) képest közel 60%-os népességfogyást jelent.

Zabar Gömörpéterfala
Megye/kerület, Nógrád megye, Besztercebányai kerület,
járás Salgótarjáni járás Rimaszombati járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 490 250
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) - 12 -7
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 452 215
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) .. 16
Öregedési index, 2011 (%) 147 295
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 26 31

A Nógrád megye legkeletibb pontjaként, valamint Magyarország leghidegebb téli kö-
zéphőmérsékletű területeként ismert Zabar neve szláv eredetű, „fenyves mögötti helyet”

73 http://matyas.litera.hu/node/21

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 73
jelent.74 Gömörpéterfalát a Barkóság központjaként és legjellegzetesebb településeként tart-
ják számon.75

A hírekben többnyire csak mint a „leghidegebb magyarországi faluként”76 megjelenő Zabar
különös klímája azzal magyarázható, hogy a Mátra és a Bükk hegységek találkozási pontját jelentő
Tarna-völgybe „beszorult” településről van szó. A különös földrajzi helyzet „kényszerből” alakult
ki. A település legrégebbi, a mai köznyelvben Külső-Zabar (Német-Zabar vagy Tót-Zabar) néven
említett része a középkorban egy fontos, az Eger és Zólyom közötti kereskedelmi fő-útvonal men-
tén helyezkedett el. Ez a gazdaságilag fontos pozíció a török uralom idején azonban majdnem
a település végzetét jelentette. A török seregek ugyanis Eger ostromát követően Külső-Zabaron
keresztül vonultak Ajnácskő, Fülek, Losonc, majd egészen Zólyom váráig. Az akkori lakosok azon-
ban nem várták meg a török pusztítást, hanem behúzódtak a Tarna-völgybe, a hegyek közé,
létrehozva a ma Belső-Zabarként nevesített településrészt.

Zabar mindig is „csapódott” a történelem folyamán, hol Gömör, hol Nógrád megyéhez tarto-
zott. A szocializmus időszakában a zabariak zöme az akkora viszonyok között egy „modern
közép-európai városnak” számító, akkoriban több mint 50 ezer (ma már alig 30 ezer) főnyi lakos-
sággal rendelkező Salgótarjánba járt dolgozni. Akkoriban napi 4-5, jellemzően zsúfolásig
megtelt busz szállította a Zabar és környéki munkásokat Salgótarjánba. Napjainkban már
csak napi egy buszjárat van, és azon is csak 4-5 fő utazik. A műszak után pedig az emberek
bizonyos ügyeiket el tudták a megyeszékhelyen intézni. Vagyis a rendszerváltás előtt a me-
gyehatár megfogta a munkaerő-áramlást, determinálta a mobilitás irányát. Az ózdi és a
salgótarjáni nehézipar összeomlása következtében ment tönkre a gömöri határtérség
magyarországi oldala. Tömegével szűntek meg a munkahelyek, a fiatalok pedig az ország más
részein, ott telepedtek le, ahol a közép- vagy felsőfokú tanulmányaikat végezték.

Napjainkban viszont mintha már Borsod-Abaúj-Zemplén lenne a munkaerőpiaci vonzás-
központ, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a sokáig „élhetetlen” Ózd városa már mintha
kezdene magára találni. Egy világszerte ismert multinacionális cég folyamatosan fejleszti, bővíti
ózdi gyárát, aminek hatására a munkaerő-igény is növekszik. Ez a vállalat Zabar és környékén
is, munkaerő-közvetítő cég szolgáltatásainak igénybe vételével, rendszeresen toboroz kétkezi
munkásokat, és a napi szintű szállításukat is megoldja. Sokan a közmunkából lépnek ki
a nyílt munkaerőpiacra. A helyiek számára is ismert, hogy a „másodlagos munkaerőpiacon” a
közmunka csak addig tartható fenn, amíg „fentről” adják rá a keretet. Ha egy tollvonással
megvonják, akkor helyben ez az életesély-javító lehetőség is megszűnik.

74 https://hu.wikipedia.org/wiki/Zabar
75 https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6m%C3%B6rp%C3%A9terfala
76 http://hvg.hu/itthon/20140820_Egy_falu_ahol_a_kanikulaban_is_elkel_a_pu

74 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Zabar településre jellemző a folyamatos elcigányosodás, ma már a lakosság fele roma
származású. Elsősorban Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, Ózd, Farkaslyuk térsé-
géből érkeznek romák. Olyan telepekről, ahol még borzalmasabb a helyzet, a lakhatás alapvető
feltételei sem biztosítottak. A gyámügy fellépése miatt aztán sok cigány család elmenekül, más-
hová vándorol. De a „kitelepítés” is előfordul, ami azt jelenti, hogy más települések önkor-
mányzatai, közpénzből, potom árért vásárolnak ingatlant Zabaron, amit aztán eladnak
romáknak. Az újonnan betelepült, az „őslakosnak” számító romákkal gyakran konfliktusba ke-
rülő romák többségének nincs lehetősége a „multiknál” elhelyezkedni, még a szakképzettséget
nem igénylő munkakörök betöltésével sem. Ha néhányan közülük be is kerülnek az egyszerű
összeszerelő munkákra, akkor többségük 2-3 hónapnál tovább nem bírja a „kötöttséget”. Inkább
elmennek akácot, gombát gyűjteni, addig meg valahogy elélnek az állami szociális támogatá-
sokból. A romák iskolába a szomszédos, mindössze 8 km-re fekvő Ceredre járnak, a
Volán-társaság és az iskola közötti megállapodás alapján rendszeres, térítésmentes iskola-busz
járattal. Korábban 200-210 fős volt a ceredi iskola, most már csak kb. 140 fő, akik szinte kivétel
nélkül mind roma gyermek, és akikből 40-45 gyermek jár Zabarról.

A természeti körülmények kínálják a mező- és erdőgazdálkodási lehetőségek kiakná-
zását. Korábban az önkormányzat és térségi erdőgazdaság próbálkozott egy közös „tűzifa”
programot megvalósítani, de végül kitiltották onnan a helyi lakosokat, mivel nem csak
a tüzelőnek való fát „gyűjtötték”. A helyi önkormányzat tulajdonában sem saját erdő, sem
mezőgazdasági művelésre alkalmas földterület sincs. A rendszerváltás előtt a település
rendelkezett egy olyan állami gazdasággal, amely az előtte kastélyként funkcionáló épület-
együttes gazdasági épületeinek átalakításával jött létre. A rendszerváltás előtt a salgótarjáni
tűzhelygyárnak volt ott egy összeszerelő üzemként működő telephelye.77 A 90-es évek
elején lezajlott privatizációnak „köszönhetően” az épületek azonban magánkézbe kerültek.
Az új tulajdonos jelzáloghitelt vett fel rá, így hiába próbálta a helyi önkormányzat visszaszerezni
és iparterületté alakítani, elsődlegesen annak érdekében, hogy egy egyszerű láda-összeszerelő
üzemet lehessen betelepíteni.

Van egy mezőgazdasági vállalkozó, akinek nem csak Cereden, de a Ceredhez tartozó,
ugyanakkor a Gömörpéterfalával együttműködésben felújítandó út mentén elhelyezkedő
„tanyán”, Alsóutaspusztán is van egy lúdtelepe. Ennek nincs annyira hagyománynak a tér-
ségben, korábban inkább a birka és a kisebb szárnyasok tenyésztése dominált. Talán ez a vállal-
kozás is profitálna a felújításra szoruló útból, mivel Alsóutaspuszta is annak mentén helyezkedik
el. Egy időben fejlett volt a szilva- és diótermelés is. Ma már inkább az egri borvidéken
veszik meg a pálinkafőzéshez szükséges cefrét, helyben már nem termelnek annyi szil-
vát, amiből pálinkafőzésre is maradna. A gyümölcstermesztés újbóli beindítását alapvetően
gátolja, hogy még júniusban is előfordulnak fagyok.

77 http://wamsler.hu/tortenet

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 75
Gömörpéterfala lakossága még ma is jellemzően mezőgazdaságból él. Köszönhetően
elsősorban annak, hogy a korábbi termelőszövetkezet gazdasági társasággá alakulásával
nem szűnt meg a helyi termelés. A tsz régebben persze sokkal több családot eltartott, az átala-
kulást követő modernizációval (gépesítéssel) viszont már kisebb az igény a kétkezi mun-
kaerő iránt. Jelenleg már csak 5-6 főnyi alkalmazott van. Növénytermesztéssel foglalkoznak,
de csak annyit termelnek, ami az állattenyésztéshez szükséges. Piaci értékesítés, beszállítás
nem jellemző. A foglalkoztatottak zöme viszont nem helyben dolgozik, hanem „eljár a munka
után”, vagyis ingázik, elsősorban a 30 km-re lévő Rimaszombatra. Magyarországra nem
igazán járnak át. Eger már messze van, főleg a mostani kerülővel, a napi szintű ingázáshoz.
Salgótarján és Ózd is viszonylag közel, 50 km-en belül elérhető, de ezek a városok ugyanolyan
nehéz gazdasági helyzetben vannak mint a szlovákiai Gömör gazdasági központjának számító
Rimaszombat. Néhány magyarországi cég viszont jelen van Gömörpéterfalán, egyes (pl. élelmi-
szer-) kereskedelmi, szolgáltató ágazatokban, és egy építőanyagok gyártásával és raktározásával
foglalkozó, magyarországi vállalkozó tulajdonában lévő cég is bejegyzésre került már.

A Zabart Gömörpéterfalával összekötő közös út felújítása már közel másfél évtizede
van „napirenden”. Hol előrébb tartanak a közös gondolkodásban, hol lankad a lelkesedés és
akarat, attól függően, hogy éppen miként alakulnak a politikai erő- és érdekviszonyok. A jelenlegi
helyzet nem túl biztató, mivel Besztercebánya megye „ki van zárva” az uniós pályázatokból, így a
szlovákiai oldalon nincs a projektnek gazdája, aki az INTERREG pályázat megvalósításához szük-
séges önrészt is tudná biztosítani.

76 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Ebben az esetben nem egy teljesen új utat kellene létrehozni, hanem egy régi, már a kö-
zépkorban használt, megszűnt vonalat helyreállítani. A határ lezárására a második világháborút
követően került sor, de a szlovákiai oldalon egészen az 1970-es évek végéig használták,
még buszforgalom is volt rajta. Akkor épült meg ugyanis a szomszédos Dobfenékkel össze-
kötő útszakasz, addig Gömörpéterfala egy zsákfalu volt, ezért a busz is úgy járt a két település
között, hogy az országhatárig vezető úton keresztül ment el Almágyig, majd onnan vissza Dobfe-
nékig. A belső út megépítésével azonban a határút ezen funkcióját is elveszítette.

Gömörpéterfala katasztere vonatkozásában egyrészről a Zabarral, másrészről a Doma-
házával közös út revitalizálása is felmerül időről-időre. A domaházit azonban érdemben
eddig senki sem támogatta, mert ott egy természetvédelmi területen keresztül vezető
útnak a megépítését, és nem egy már meglévő nyomvonalnak a felújítását kellene megvalósí-
tani. A kisajátítás is problémásabb lenne, és nem „nyerne” vele semmit a falu, mert számukra
Eger közelsége a fontosabb. Eger felé pedig mindenképpen Zabaron keresztül vezet az út,
vagyis Gömörpéterfala szempontjából egyértelműen a zabari út felújítása lenne a raci-
onálisabb. A szlovákiai oldal 1,5 km-nyi hosszú szakasza most is viszonylag karban van tartva,
gyalog, motorkerékpárral és terepjáróval járható. Magyarországi oldalon, Zabar település
Alsóutaspuszta részén viszont teljesen be van nőve gazzal.

Nagyjából a schengeni határnyitással egyidejűleg vált „aktuálissá” újra a téma. Az azóta el-
telt 10 évben azonban még a tervezésig, környezeti hatásvizsgálatokig sem jutottak el.
Eddig még mindig csak „beszélgettek” róla, az előző, 2007 és 2013 közötti INTERREG ciklus-
ban semmilyen pályázat nem került ez ügyben benyújtásra. A magyarországi útépítő mérnökök
részéről 2015-ben jött megkeresés még a helyi község-vezetéseket is „váratlanul” érte. Azóta
egyes, „magasabb szintű” találkozókon kapnak a polgármesterek tájékoztatást a beruházás elő-
nem-készítettségének aktuális státuszáról.

2015-ben volt Gömörpéterfalán egy lakossági fórum, ahol a helyi polgárok kinyil-
vánították, hogy „nem ellenzik” az útfelújítást. A helyi lakosok megosztottak a kér-
désben, az ellenzők szerint olyanok is átjönnének a határon, akiknek „nem kellene”.
Hasonlóképpen, nem egységes a zabariak véleménye sem. A schengeni határnyitásra a he-
lyiek teljesen másképp reagáltak magyarországi oldalon, mint más határtérségekben. Voltak
olyan „félelmek”, hogy a szlovákiai munkaerő bevándorlása majd kiszorítja a helyieket
a munkaerőpiacról. Ezen kívül, voltak érvek-ellenérvek a határon átnyúló bűnözés megerő-
södése kapcsán is. Az elmúlt egy-másfél évtized alatt aztán helyben is változott a közvetlen
külvilágról alkotott véleményt. Egyrészről, a szlovák gazdaság elrobogott a magyar mel-
lett. Másrészről, sokan már meghaltak azok az idősebb emberek, akik elsősorban ellenezték
a határ menti infrastruktúra fejlesztését. Az újonnan betelepülő lakosság pedig már nem is
igazán foglalkozott a kérdéssel.

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 77
Gömörpéterfala felől nézve, ha megépül a tervezett út, akkor nem kellene Tajti felé kerülni a
Magyarországra való átjutás érdekében. Ezzel Pétervására (35 km helyett 25 km), Eger (75 km
helyett 55 km) és Mezőkövesd (85 km helyett 70 km) is közelebb kerülne. Zabar felé menet sem
kellene 20 km-t kerülni. Szlovákiai oldalon 1.5, míg Zabar oldalán kb. 5 km hosszúságú út
felújítását kellene ehhez elvégezni.

Zabar és Gömörpéterfala között szintén erősek a rokoni kapcsolatok, a helyiek rendsze-
resen átjárnak egymás rendezvényeire, de a 20 km-nyi kerülő miatt napi szintű kapcsolatok
nincsenek. Az új úttól elsősorban a rokoni kapcsolatok szorosabbá válása várható, akár autóval,
akár kerékpárral át lehetne menni egymáshoz látogatóba. Gazdasági téren egyrészről a turizmus
fellendülésére lehetne alapozni, és arra, hogy az új út mellé települnének új, elsősorban a ke-
reskedelmi tevékenységet végző vállalkozások. Ha megépül az út, akkor rövidülne az Eger és
Losonc közötti távot Zabaron keresztül, és nem Salgótarján felé (kb. 10 km-t) kerülve lehet majd
megtenni. Ráadásul Zabar éppen félúton, 45-45 km-re lenne a két regionális központtól.

A kezdeményezés valamelyest háttérbe szorult azzal, hogy a közeli (Zabartól 8 km-re
lévő) Cered és (Gömörpéterfalától 12 km-re található) Tajti között a schengeni határnyitást
követően végleg megszűnt a határ. Ott – a helyiek kezdeményezésére – már 1996-ban
megépült a határon átívelő út. Ezt követően, egészen 2007-ig pedig időszakosan, kishatár-
forgalmi átkelőként lehetett használni.78 Az állandó határátkelőhely a Zabartól 35 km-re fekvő
Somoskőújfalunál volt. Cered és Tajti esetében még szorosabbak a rokoni kapcsolatok,
amit az is jelez, hogy sok ceredi lakos Tajti családnévvel rendelkezik. A határ megszűnésével
Cered és Tajti között napi szintűvé vált a kapcsolat, a két település gyakorlatilag egybe
nőtt. Az átutazó nem is nagyon veszi észre, hogy már egy másik országban jár. A helyi
boltok, gyógyszertár forgalma is fellendült.

A közös, „gömöri” identitás és a bezártságból következő egymásra-utaltság logikusan
indukálná az összefogást, együttműködést. E határtérségben ennek azonban nem igazán látható
nyoma. Az egymáshoz közeli települések, például az átkelők vonatkozásában is, rivalizál-
nak egymással. Sőt, még Zabar régi és új településrészének lakói között sincs meg a társadalmi
kohézió. Gömörben időről-időre alakulnak, majd hamar ki is múlnak azok a szervezeti kezdemé-
nyezések, melyek országhatáron belül, vagy – pl. „európai területi társulás” (ETT/EGTC) formájá-
ban – azon átívelve próbálnák az „együttműködés kultúráját” kialakítani. Zabart már több helyi
munkahely-teremtő lehetőségtől is megfosztotta a helyi társadalmon belüli megosztottság.
Korábban volt már szó szélerőmű, veszélyanyag-feldolgozó üzem betelepítéséről is, de mindig
nagyobb volt az „ellenkampány” a „tájékozottabbak” részéről. Ezek a lehetőségek talán már
soha nem térnek vissza a faluba. Piaci alapon működő munkahelyek hiányában az önkor-
mányzat sincs érdemi iparűzési adó-bevétele. Így nincs pénz a közszolgáltatások fejlesz-

78 http://ujszo.com/cimkek/szulofoldunk/2004/04/08/a-cered-tajti-hataratkelorol

78 Civitas Europica Centralis Alapítvány
tésére. Csak óvoda van, iskola nincs a faluban. Háziorvosi központ csak Cereden van, Zabaron
csak heti kétszer van rendelés, és csak fiók-gyógyszertár működik. A rosszabb minőségű élet-
körülmények miatt, aki teheti, menekül a községből. Munkaképes lakosság és iparfejlesztés-
re kijelölhető földterület hiányában pedig a település nem tud munkahely-teremtő beruházásokat
vonzani. Az ördögi kör ezzel bezárult. Az önkormányzat csak az önrész-nélküli uniós pályázato-
kon tud labdába rúgni. A középületek energetikai korszerűsítésén kívül azonban nem igazán van
más lehetőség. A „kicsi és szegény” önkormányzatokat pedig még az az ág is húzza, hogy ha a
„nagyokkal” együtt hirdetik ki a pályázati nyerteseket, akkor nehéz kivitelező céget találni.

Pedig mindkét település kiváló természeti adottságokkal rendelkezik. Erre lehetne
építeni, és a közös úttal adódó lehetőségeket, de csak egymással szoros együttműködésben,
kiaknázni. Zabar esetében a hűvösebb klímára épülő erdei túra-, vagy éppenséggel a va-
dász-turizmus fellendüléséből lehetne profitálni és további kapcsolódó fejlesztéseket elindí-
tani. Ehhez kapcsolódhat Gömörpéterfala kedvelt horgásztava is, amely éppen a tervezett
út mentén található.

3.4.2. Ózd (Susa) – Jéne

Az Ózd – Jéne relációval szlovákiai oldalon még maradunk a Besztercebányai kerület Ri-
maszombati járásában, viszont a magyarországi térfélen már Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe
érkezünk meg. Lakosság-szám tekintetében messze „nincs egy súlycsoportban” a két
település. A megye – Miskolc után – második legnépesebb városának számító, járási központ
szerepét is betöltő Ózd lakossága, a 2001-hez képest mintegy 10%-os csökkenés ellenére,
megközelíti a 35 ezer főt. Ezzel szemben, annak ellenére, hogy 2001-hez képest kb. 15%-os
növekedés következett be, Jéne esetében egy alig 200 fős, ugyanakkor magyarok-lakta
faluról beszélhetünk.

Ózd Jéne
Megye/kerület, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Besztercebányai kerület,
járás Ózdi járás Rimaszombati járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 34 481 211
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) - 10 + 15
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 29 482 205
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 41 2
Öregedési index, 2011 (%) 141 34
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 22 73

Ózd 2011-ben mért munkanélküliségi és elöregedési rátái „leképezik” a nehézipari össze-
omlás máig ható következményeit. Jéne mindössze 34%-os öregedési indexe (háromszor
annyi fiatal-, mint időskorú) és 73%-os (!) munkanélküliségi rátája viszont egy rendkívül sajátos

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 79
helyi társadalomra engednek következtetni. Ebben az esetben tehát a 2 település jelenlegi gaz-
dasági-társadalmi adottságait és lehetséges kitörési pontjait nem egymással összehasonlítva,
hanem külön-külön érdemes vizsgálni, mielőtt rátérnénk a közös úthoz kapcsolódó lehetőségek
azonosítására.

Ózd a „Gömöri-Hevesi-dombság” völgyeiben kiépült, „egykoron szebb napokat lá-
tott” település. A „hét domb városának” is nevezik, ugyanis 7 irányból is meg lehet közelíteni.
Budapesttől kb. 160 km-re található, de autóval ez a távolság csak kb. 2,5 óra alatt
küzdhető le, a 23-as, majd Pásztó után a 21-es főúton, majd Hatvantól az M3-as autópályán
keresztül. Egy másik alternatíva a 25-ös főúton át a 70 km-re lévő Füzesabonynál elérni az
autópályát, vagy Kazincbarcika-Miskolc útvonalon, a mintegy 60 km-re lévő megyeszékhelyen
keresztül csatlakozni a gyorsforgalmi úthoz.

A kiegyezés környékén még csak egy alig ezer fős község volt, amely közösen osztozott
további hét, még kisebb faluval a város mai területén. A vaskohászat, az ipari forradalom Ma-
gyarországra való „begyűrűzésének” jeleként, már a 19. század második felében működött.
A második világháború után pedig közismerten egyike lett a „kiválasztott” politikai-gazdasági felleg-
váraknak, a magyar gazdaság egyik „szocialista városának”. Az 1949-es várossá nyilvánítást
követő bő három évtized alatt, 1949 és 1981 között a település lélekszáma 25 ezerről 49 ezer
főre emelkedett, úgy, hogy a város gyakorlatilag a gyártelep köré épült. Az egykori nehézipa-
ri központra ma már inkább csak a vaskohászati „műemléket” jelző táblák emlékeztetnek. A város
egyes részein szemmel látható a szegénység, a „völgyből való kitörés kilátástalansága”.
Becslések szerint a város kb. egyharmada roma nemzetiségű.

A magyarországi acélgyártás 1990-es évek elején bekövetkezett összeomlásával szinte
egyik napról a másikra mintegy 14 ezer ember vált munkanélkülivé. Az ekkora mennyi-
ségben „szabaddá” vált és országos léptékben vonzó város is hamar vonzóvá vált a „multik”
számára. Az amerikai elektronikai óriás helyi, azóta is működő, azonban időről-időre a bezá-
rással fenyegetett gyára az 1990-es évek végén létesült.79 Később jött egy svájci cég, ame-
lyik autóipari beszállító leányvállalatot hozott létre, majd értékesített egy kínai (hongkongi)
tulajdonban lévő, hatvani logisztikai központtal is rendelkező, folyamatosan fejlesztő és bővülő
társaság számára.80 Szintén egy „multinak”, egy német cégnek köszönhető, hogy életben
maradt az acélgyártás, az ózdi acélművekben újra több százan dolgoznak.81 Ózdnak is van
ipari parkja, az oda betelepültek szinte mindegyike, egyenként 2-55 főt, összesen kevesebb
mint 300 főt foglalkoztató mikro-, kis- és középvállalkozás.82

79 https://mno.hu/gazdasag/eladja-magyarorszagi-fenyforras-uzletagat-a-ge-tobb-ezer-embert-erint-2402894
80 http://www.boon.hu/fejlesztette-ozdi-gyartokapacitasat-a-johnson-electric/2433251
81 https://mno.hu/gazdasag/elkepeszto-acelipari-fejlesztesbe-kezdenek-ozdon-1373355
82 http://www.ozdipark.hu/index2.html

80 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Az olcsó munkaerőre épülő helyi gazdaságfejlesztés tartalékai azonban kimerülőben van-
nak, már Ózdon és annak munkaerőpiaci vonzáskörzetében sem találni a szükséges mennyiségben
kellően képzett, betanított munkára alkalmas munkavállalókat. Az elmúlt 25-30 évben ugyanis az
elvándorlás következtében kb. egyharmadával csökkent a helyi lakosság-szám. A kijelent-
kezések elmaradása miatt a hivatalos népesség-adatok helyi megfigyelések szerint nem tükrözik a
valóságot, a város mérete így talán már a 30 ezret sem éri el. „A műszaki értelmiségi a fővárosban,
a villanyszerelő Ausztriában, a hegesztő Németországban, a fizikai melós a kazah olajmezőkön”.83

Mi lehet a kiút a jelenlegi helyi városvezetés szerint? Elsődleges cél Ózd közlekedési be-
zártságának oldása, elsősorban a fővárost „közelebb hozó” 23-as és 25-ös főutak, valamint a
megyeszékhelyre való bejutást segítő 26-os főút kiszélesítése. A jelenlegi közút-viszonyok mellett
Ózdról autóval a magyarországi Dunántúlra Szlovákia déli részén haladva, Budapestet elke-
rülve, majd Magyarországra a Párkány és Esztergom közötti Mária Valéria hídon keresztül vissza-
jőve, gyorsabban el lehet jutni. Németországból és Ausztriából is inkább Szlovákián keresztül
érkeznek Ózdra.

Egymást követő kormányok sora ígéri, hogy javul majd Ózd elérhetősége, és ezzel si-
kerül munkahelyeket ide csábítani. A helyiek úgy látják, hogy csak a helyben munkahelye-
ket teremtő befektetők kormányzati akarattal és háttértámogatással történő vonzásával
lehet a jelenlegi helyzetből kitörni. Rengeteg közlekedésfejlesztési terv készült már, a kivitelezés
azonban eddig mindig meghiúsult, mondván, hogy az állam minek adjon pénzt egy olyan új útra,
aminek az „elődjén” is alig van forgalom? Ha pedig nincs út, és a megfelelő munkaerő-állomány
sem áll rendelkezésre, akkor mi értelme van munkahelyeket odavinni? Mi a perspektívája egy
piaci alapon működő vállalkozásnak?

A képzetlen, elsősorban női munkaerő foglalkoztatása érdekében az elmúlt években, siker-
telenül, próbálkoztak olasz ruhaipari cégek betelepítésével. Az elektronikai ágazati fejlesz-
téseknek már vannak eredményeik, a helyi cégek azonban jellemzően elszigetelten, és nem a
magyar vagy közép-kelet-európai gazdaságba szorosan integrált „beszállítói hálózatok” tagjaiként
működnek. Adódik a kérdés: miért nem tudnak cégek beszállítani a Miskolc környéki nagyobb
multiknak? Született már, szintén kevés kézzelfogható eredménnyel járó zöld-energetikai, „tiszta
szén” fejlesztési terv is. Volt elképzelés a bezárt bánya újraindítására is, amiből, felvevőpiac
hiányában, szintén nem lett semmi. A legújabb tervek a turizmus-fejlesztéshez köthetők, hiszen
a várost gyönyörű természeti környezet veszi körül. Ha a 20 km-re lévő Szilvásváradnak, vagy a
kicsivel távolabb, 50-70 km-en belül elérhető Egernek, Mezőkövesdnek sikerült a turizmus-alapú
helyi gazdaságfejlesztés, akkor Ózdnak ez miért nem sikerülhet? A válasz talán egy másik kérdés
megválaszolásában rejlik: miért lenne vonzó a lepusztult belvárossal rendelkező, szemmel látható
szegénység által sújtott Ózd egy turista számára?

83 http://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/csak-a-remeny-maradt-93031

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 81
Az 50-es éveikben járó és idősebb generációk már nem mennek innen sehova, itt
(nem) dolgoznak 30 éve, minden ide köti őket. Az országos és regionális viszonylatban is ala-
csonyabb ingatlanárak miatt jellemző egyfajta „21. századi röghöz kötöttség”. A kohászat ös�-
szeomlásával gyorsan megszűntek a munkahelyek, az új állások pedig nem jöttek létre elég
gyorsan ahhoz, hogy itt tartsa a fiatalokat, a „szürkeállományt”. Általános helyi vélekedés,
hogy nem a munkaerőt kell, például albérlet-támogatással a munkahely után vinni, hanem for-
dítva, a munkahelyeket, azokból is inkább 10-szer 100-at mint 1-szer 1000-t kell helybe vinni.

Ózd több értelemben is egy „völgyben” van, ahová eljutni is nehéz. A helyben lakók pe-
dig sokszor érzik azt, hogy talán „állami érdek”, hogy igazán ne is menjenek ki innen a
„nem-kívánatos” emberek máshová. A „kedély-javító”, szociális témájú („humánerőforrás-
fejlesztési”) uniós pályázatokon az ózdi önkormányzat, illetve helyi szervezetek szinte mindig
nyernek. Megkapják azt is, ami a működéshez, a mindennapokhoz kell. Ugyanakkor a munka-
hely-teremtő pályázatokban már vannak olyan feltételek, elsősorban a munkahelyek fenntartási
kötelezettsége az uniós forrás felhasználását követően, amiket már nem tudnak vállalni.

A városvezetésben operatív feladatokat végzők gyermekei, unokái már szinte kivétel nélkül
a fővárosban vagy külföldön élnek dolgoznak. Ahogyan egyikük fogalmazott: „nincs erkölcsi
alapjuk azt mondani a gyermekeiknek, hogy maradjanak itt.” Irigykedve nézik Eger, Ka-
zincbarcika prosperálását, de azt is látják, hogy Balassagyarmat, Esztergom, Komárom,
Győr mennyivel jobban kiaknázza a magyar-szlovák határon átnyúló kapcsolatokban
rejlő fejlesztési lehetőségeket.

A két ország schengeni csatlakozása Ózd esetében nem indított be új mobilitási,
illetve innovációs folyamatokat. Sőt, ma már inkább csak a szlovákiai kirándulási, gaszt-
ronómiai (pl. knédli-evési) lehetőségek miatt vonzó Szlovákia közelsége az „átlag-ózdi”
számára. Amíg volt határ, addig sokkal olcsóbb volt bizonyos, államilag jobban dotált árukat
(például gyermekcipőt, pelenkát, villamossági cikkeket) „odaát” megvásárolni. Megszűnt a „ha-
táron átnyúló csempészetből” származó haszon realizálásának lehetősége. Szlovákia euróöve-
zeti csatlakozásával pedig az alapvető fogyasztási cikkek ára is jobban emelkedett az északi
szomszédnál.

Ebben a határtérségben gazdasági kapcsolatok még nem igazán alakultak a 21. század-
ban. Keletről nyugat felé haladva, az ilyen típusú integráció valahol véget ér a 120 km-re
lévő Kassánál, és aztán valahol a 100 km-re fekvő Balassagyarmatnál kezdődik újra.
A környező, 30-60 km távolságra lévő szlovákiai települések jelenleg a mindössze 15
km-re, Bánrévénél lévő határ-átkelőn keresztül közelíthetők meg. Tornalja, Rimaszom-
bat és Rozsnyó is azonban az Ózdéhoz hasonló, kiút-keresési problémákkal küzd.

82 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Valamelyest azért megindult az észak-déli irányú munkaerő-mobilitás. Helyi megfigyelések
szerint jellemzően a szlovákiai Rimaszécsről költözött át Ózdra néhány olyan magyarul
beszélő cigány család, ahol a családfő a helyi elektronikai gyártó cégnél talált munkát.
A magyar állampolgárság felvételével jogosulttá váltak a magyarországi otthonteremtési támoga-
tásra. Ózd Sajóvárkony részén pedig 2-3 millió Ft-ért rendezett kerttel rendelkező, 80-90
négyzetméteres családi házat lehet vásárolni. A Dunakiliti, Hidasnémeti vagy Hidvégardó ese-
tében jelzett tömeges áttelepülésekre azonban nem került sor. Ózd elérhetőségének javulásával
minden bizonnyal nőne a Szlovákia felől érkező turisták száma is. Ma még inkább az ózdiak járnak
át ilyen céllal, népszerű például a mindössze 20 km-re található Csíz település fürdője.84

Rimaszombat és Tornalja is alapító tagjai a Sajó-Rima EGTC-nek, melynek működése egye-
lőre szintén nem hozott érdemi áttörést, és melynek magyarországi oldalon Ózd és – a társulás
székhelyét adó – Putnok is tagja. A két szlovákiai települést Ózddal egyelőre inkább csak testvér-
települési szintű kapcsolatok kötik össze. Átjárnak egymás rendezvényeire, például az évről-évre
megrendezésre kerülő vásárokra. Korábban az „ózdi napok”, mostanság „hét völgy fesztivál” ren-
dezvény-sorozat keretében kerül megrendezésre a város „ünnepi testületi ülése”, ahová szlováki-
ai és lengyelországi testvértelepülések polgármesterei is meghívást kapnak.85 Az ennél magasabb
szintű együttműködés, a közös turizmusfejlesztés érdekében pedig Ózd és Rimaszombat 2017-ben
„testvérfürdői” („aquakulturális együttműködési és fejlesztési”) megállapodást kötött.86

A szomszédos, szlovákiai Jéne egy teljesen más világ, egy szinte mindenféle fejleszté-
si lehetőségtől elzárt, „harmadik világbeli” állapotokkal jellemezhető falu. Jéne Magyar-
ország felől érkezve a somoskőújfalui határátkelőn keresztül, majd Fülek után jobbra letérve, a
„gömöri főutat” jelentő, viszonylag jó minőségű 571-es mellékúton haladva érhető el Feled,
majd Rimaszécs irányában. Rimaszécs előtt kb. 2 km-rel jobbra letérve, egy rossz minősé-
gű, a Rima folyón is átvezető, Jéne zsáktelepülés számára jelenleg a külvilággal való egyetlen
kapcsot jelentő 2797-es számú út kb. 2,5 km-nyi szakaszának megtétele után lehet betérni a
faluba. A házak omladoznak, rendkívül rosszak a belső utak, szembeszökő a nyomor. A helyi
önkormányzat épülete is romos, annak udvarán található a település egyetlen iható vizet
adó kútja. Pedig a gömöri táj itt is gyönyörű, viszont, közművesítettség hiányában, helyben
az alapvető emberi szükségletek kielégítéséhez szükséges infrastruktúra is hiányzik.

Helyben egyáltalán nincs munkalehetőség, a 2011-es népszámlálás alkalmával több mint
70%-os munkanélküliségi rátát mértek a településen. Egyetlen mezőgazdasági vállalkozó van,
aki helyben birkatenyésztéssel foglalkozik. A munkaképes lakosok többsége alkalmi munkák-
ból él, a barackszedési szezonban például akár a magyarországi Siófokra is elmennek munka után.

84 http://ujszo.com/napilap/regio/2015/11/25/csizfurdo-az-aranykort-idezo-beke-szigete
85 http://www.ozd.hu/news.php?id=5722, https://www.programturizmus.hu/ajanlat-hetvolgy-fesztival.html
86 http://www.ozd.hu/news.php?id=5396

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 83
Jobb híján marad a közmunka, melynek finanszírozásához pályázni a munkaügyi központnál kell.
A helyi lakosok többsége „halmozott kisebbségben” van, 90%-uk ugyanis magyarul (is) be-
szélő cigány ember.

Az önkormányzatnak föld- (kb. 50 hektár) és erdő- (kb. 70 hektár) tulajdona is van, de nem
ők hasznosítják, és az állami erdészettel sem tudnak együttműködni. A szomszédos Rimaszé-
csen korábban volt, de már megszűnt az a termelőszövetkezet, amely kertészeti tevékenységgel
foglalkozott.

Alapiskola, háziorvos csak Rimaszécsen van. Onnan jár ki egy református lelkész is,
„roma misszió” működik a faluban. A saját, magyar nyelvű alapiskola a második világháború ki-
törésének időszakában szűnt meg. A külső „megváltóban” reménykedő, ugyanakkor végül
akkor is magára hagyott Jéne jelenlegi nyomorának megértése szempontjából tanulságosan
sokat mondó a fennmaradt „jenei ref. elemi iskola krónikájának” utolsó oldali, az 1938-1939-es
tanévből származó bejegyzése: „elmúlt a 20 éves rabság, szenvedés és nyomorúság. Kezeink-
ről lehulltak a bilincsek és 20 évi megpróbáltatás után visszakerültünk ezer éves szép Magyar-
országhoz. Most már szabadok vagyunk, s ez a szabadság többet ér mindennél… Az Isten áldja
meg Magyarországot, a magyar nemzetet és kormányzóját: vitéz nagybányai Horthy Miklóst”.
A szabadság, más körülmények között, de az uniós és schengeni csatlakozással Jéne számára
is eljött, a község megpróbáltatásai azonban közel 80 éve sem szűnnek.

Jéne elnevezése a török eredetű, „bizalmat, tanácsadót, minisztert” jelentő Jenő törzs-
névre, illetve az abból a törzsből kivált Jénei nemesi családra vezethető vissza. A Jénei
család egykoron Gömör megye közéletében is aktív szerepet vállalt. A török betöréseket
követően viszont gyakran az egész lakosság elmenekült, akár hosszabb időkre is. Egy pusz-
tító tűzvész után a települést teljesen újjá kellett építeni. Később volt olyan időszak
is, hogy szinte csak a Jénei család különböző ágú leszármazottjai dolgoztak a „kuriálissá”
váló faluban. A „porció” megjelenése még később pedig tömeges jobbágymenekülést vált ki.
Az új lakosság nagy része a 18. században, a Koháry családdal került a faluba.87 A falu
2016-ban tartott 800 éves évfordulójára a Jénei család egyik tehetős, jelenleg Debrecenben
élő leszármazottja is „haza” látogatott. Ennek ellenére jelenleg nem látszik az a „Jenei-
kvalitásokkal” rendelkező személy, aki ki tudná rángatni az egykoron szebb napo-
kat látott nemesi települést a jelenlegi nyomorából. Évek óta tervben van egy szociális
bérlakás-építési program megvalósítása, de egyelőre csak a „látványtervek” elkészítéséig
jutottak. Egy sokadik esélyt a közelmúltban, „Közösen Gömör felvirágoztatásáért” néven
alakult a civil szervezet tevékenysége adhat.88

87 http://gemernet.sk/janice/index.php?id=25
88 http://www.korkep.sk/cikkek/egyebek/2017/02/13/egy-roma-szervezet-sikereirol-gomorben

84 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Az Ózd és Jéne között tervezett mellékút a szlovákiai települést Ózd Susa elnevezésű
településrészével kötné össze. Susa korábban önálló falu volt, 1979. január 1-jével csa-
tolták Ózdhoz, abban az időszakban amikor az 50 ezres lakosság-szám elérése érdekében
csatolták a környező falvakat Ózdhoz. Susa közigazgatási értelemben azonban előtte sem volt
autonóm egység, a „közös tanács” székhelye a tőle mindössze 3 km-re lévő, szintén Ózdhoz
csatolt Urajon volt. Susa napjainkban tehát Ózd városának része, annak egyik „peremkerüle-
te”. Szlovákiai oldalon pedig a fent említett 2797-es számú út folytatásáról van szó, amely egy
dombon keresztül vezet, de jelenleg eléggé elhanyagolt, személygépkocsival nem igazán járha-
tó állapotban van. Az Ózdra vezető határút felújításával, közúti forgalom számára történő
alkalmassá tételével megszűnne Jéne zsáktelepülés jellege.

Jelenleg az Ózd-Susa – Jéne mellékút beruházás konkurál az Ózd-Susa – Rimaszécs út
tervével. Bármelyik beruházás is valósul meg, Ózdnak követlen közúti kapcsolata lesz a Rima-
szombattól – Rozsnyó át – Kassáig tartó E58-as számú főúthoz. Mindkét út – egymás alterna-
tívájaként – szerepel Ózd város jelenleg hatályos településrendezési tervében89, és mind-
kettő történelmi léptékben „kitaposott” útnak számít. Mindkettőn jártak át emberek, lovaskocsikkal,
majd az ózdi gyárakba dolgozni. Mindkét szlovákiai település egy-egy eléggé magas dombbal van
elválasztva Ózdtól.

89 http://www.ozd.hu/content/cont_5553558e8987a4.14116011/Ozd_its_helyzetfeltaras_.pdf

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 85
A 2014 és 2020 közötti, közút-fejlesztéseket is támogató INTERREG program előkészíté-
seként, már 2012-ben készült egy megvalósíthatósági tanulmány.90 Az ózdi önkormányzat
ebbe csak annyiban lett bevonva, hogy – a megvalósíthatósági tanulmány kötelező elemeként –
egy olyan „lakossági fórum” került megrendezésre a városháza szervezésében, amikor a köz-
vetlenül érintettek elmondhatták a véleményüket a tervezett útról. Főleg azok jöttek el erre a fó-
rumra, akik a saját ingatlanukkal is érintve vannak. A mintegy 50 főnyi résztvevők között nem
csak helyiek, hanem jéneiek és rimaszécsiek is jelen voltak. Viszont hiába mondta el mindenki a
„búját-baját”, az elhangzottakból a tervezés során szinte semmi sem lett figyelembe véve.

A műszaki és gazdasági számítások eredményeként, legalábbis a 2016. januári magyaror-
szági kormányhatározat értelmében a (3.5 km helyett) 2 km hosszú, ugyanakkor sokkal mere-
dekebb dombbal nehezített Susa – Jéne szakasz került ki, legalábbis egyelőre, győztesen a
rimaszécsi projekttel szemben. A mellékút része egy tervezett TEN-T közlekedési korridornak,
így akár nem-INTERREG forrásokból is lehetne finanszírozni a 3-4 millió euróra becsült beru-
házást. A TEN-T folyosó megvalósulásával a határtérség fontos állomása lehet a kínai
kezdeményezésű, a Fekete-tengert és a Baltikumot a magyar-szlovák határon keresztül
összekapcsolódó „Új Selyem Útnak”.

Magyarországi oldalon már minden terv készen van, ugyanakkor szlovákiai oldalon még
egy „tollvonás” sem történt. Pedig látni kell, hogy Ózd valójában nem Jénéhez, hanem a
Pozsonyt és Kassát majdan összekötő gyorsforgalmi úthoz kíván csatlakozni, és a beruházási
„sztori” Magyarország és Szlovákia, például Budapest és a szlovákiai síparadicsomok
összekötéséről is szól.

Három évig Susa Csehszlovákiához tartozott, viszont a helyi bíró indított egy ún. népszava-
zást, melynek során a helyi lakosság „visszaszavazta” magát Magyarországhoz.91 Jéne és Susa
között sokáig rokoni kapcsolatok is voltak, amíg szabad volt a mozgás átjártak egymáshoz
az emberek, gyakran a határőrök segítették őket a tájékozódásban. Ma már ez kevésbé
jellemző, sőt, a susaiak sokszor már félnek a szomszédba, a határ túloldalára átmenni. Susának
ma már Rimaszéccsel jobb a kapcsolata, mind önkormányzati, mind lakossági szinten.
A schengeni határnyitással megvalósíthatóvá vált – korábban csak gyalogosan járható – „erdei
út” átadását évről-évre közösen ünneplik92, sőt a „történelmi út” helyreállítása érdekében még
petíció is indult 2017 nyarán.93

Jéne felől nézve, az Ózddal közös úttal új munkavállalási lehetőségek nyílnának meg azon
helyi lakosok számára, akik jelenleg nem tudják vállalni a Bánréve felé 25 km kerülővel
90 http://76ar.hu/wp-content/uploads/kkkpoints/HUSK_56_HU.pdf
91 http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/magyarorszag_trianoni_hatarainak_kituzese/
92 http://www.boon.hu/susa-es-rimaszecs-unnepe/2602320
93 http://www.hirek.sk/itthon/20170612104517/Peticio-indult-a-Rimaszecs-es-Susa-kozti-tortenelmi-utert.html

86 Civitas Europica Centralis Alapítvány
járó, napi szinten tehát 50 km-nyi ingázás többletköltségeit. Jelenleg magyarországi cé-
gek rendszeres buszjáratai Rimaszécsig járnak, Jénére már nem mennek be. A jéneiek kön�-
nyebben el tudnának jutni az ózdi gyárakba, de akár Miskolcra is dolgozni. Továbbá, az új úttal
Magyarországra többen járhatnának iskolába is, megmentve azokat a megszűnéstől.
Összességében: számottevően javulnának az életesélyei azon szlovákiai magyar falu lakói
közül jónéhányak számára, amely a Jeneiek birtokossága idején egy prosperáló falunak számí-
tott, jelenleg azonban a „periféria perifériáján” tengődik. Ózd pedig ki tudná aknázni a szlová-
kiai fejlődési tengelynek számító Pozsony-Kassa főútvonalhoz való direkt csatlakozás-
sal realizálható előnyöket.

3.4.3. Gömörszőlős – Naprágy

Gömörszőlős egy „törpefalu” (100 fő alatti település) Borsod-Abaúj-Zemplén megye Putnoki
járásában. A 2011. évi magyarországi népszámlálók mindössze 76 főt „találtak” helyben, ami 2001-
hez képest 20, míg 1990-hez viszonyítva 36%-os lakosság-csökkenést jelent. A falu öregedési
indexe extrém magas, ugyanakkor a munkanélküliség mértéke elmarad a térségi átlagtól. A szom-
szédos Naprágy Szlovákia Besztercebányai kerületének Rimaszombati járásához tartozó, többség-
ében magyar nemzetiségűek által lakott község. Lakosságszámát tekintve közel 4-szer akkora,
mint Gömörszőlős. 2011-ben 277 fő élt a faluban, ami 2001-gyel összehasonlítva 5, míg 1991-gyel
összevetve 14%-os csökkenést jelent. A helyi lakosság itt is, bár a gömörszőlősinél kisebb mérték-
ben, elöregedő, a munkanélküliség viszont ott is relatíve alacsony.

Gömörszőlős Naprágy
Megye/kerület, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Besztercebányai kerület,
járás Putnoki járás Rimaszombati járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 76 277
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) - 20 -5
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 69 201
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) .. 47
Öregedési index, 2011 (%) 650 253
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 12 12

Gömörszőlős Budapest felől, Miskolc érintésével, kb. 3 órás autóút megtétele után
érhető el. Miskolc után a 26-os főút, a céltól 40 km-re lévő Sajószentpéteren, Kazincbarcikán
(30 km) és Putnokon (15 km) településeken keresztül vezet. A 26-os főútról, még Bánréve (10 km)
előtt kb. 2 km-rel jobbra, Serényfalvánál (10 km) kell letérni. Majd Kelemérnél (2 km) balra kanya-
rodva, egy eléggé rossz minőségű és keskeny út, a „Kassai út” vezet be a falu központjá-
ba. Bár ez a falu egyetlen hivatalos utcája, Kassa – Aggteleken, majd Tornán keresztül – eléggé
messze, közúton mintegy 100 km-re van. Naprágyba viszont a „kertek végében” gyalogosan át-
átjárnak a helyiek.

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 87
Gömörszőlős tehát a „külvilágtól” kissé elzártan, ugyanakkor fantasztikus természeti
környezetben létező település. Ez a fajta relatív elzártság mindig is meghatározó volt a település
fejlődéstörténetében. Míg a környéken sok volt a „nemesi” település (pl. Szuhafő, Zádorfal-
va), addig Gömörszőlős kivételt képezett ez alól, itt „mindenki a maga ura” volt. Sőt, a második
világháborút követően még termelőszövetkezet sem alakult. Ez a fő magyarázata annak, hogy
sokáig fennmaradt az „önellátásra” épülő gazdálkodási mód. Egyes hagyományos terme-
lőeszközök így nem csak napjaink rendkívül gazdag helyi „néprajzi gyűjteménye” számára marad-
tak fenn, hanem jó néhány család mind a mai napig használja azokat. A térség nehéziparosítása
azonban már itt is éreztette hatását. A 25-30 km-re lévő Ózd és Kazincbarcika idővel ugyanis „el-
vitte” a munkaképes férfiakat. Egészen az 1980-as évek végéig sokak „kétlaki”, ugyanakkor
meglehetősen „önkizsigerelő” életmódot folytattak: napi szintű ingázás valamelyik környező ipar-
városba, majd a műszak után háztáji gazdálkodás otthon. A Gömör egészének máig ható
tragédiája, hogy a nehézipar és a háztáji gazdálkodási modell egyszerre omlott össze.
A megélhetési lehetőségek szinte egyik napról a másikra történő megszűnésével sokak szá-
mára a térségből való elvándorlás vált az egyetlen „túlélési” alternatívává. Így helyben
teljesen megszűnt az állattartás, és – saját kert művelésével – növénytermesztéssel is már csak
néhány család foglalkozik.

Az elmúlt néhány évben, a legutolsó népszámlálási adatokban még nem tetten érhető mó-
don, azonban egyre több, elsősorban a fojtogató nagyvárosokból „menekülő” fiatal válasz-
totta új lakóhelyül a falut. Odavonzódásuk azonban nem a „szerencsés véletlen”, hanem egy
több évtizede tudatosan, a megváltozott külső környezethez jól alkalmazkodó, illetve a
helyi természeti adottságokra és hagyományokra épülő településfejlesztési „stratégia”
eredménye. A község élén ma is és már az 1990-es évek elején is olyan – történetesen apa-
lánya kapcsolatban lévő – személyek állnak, akik a hagyományőrzés és a népművészet iránt
elkötelezettségüket a falu fejlesztésének szolgálatába tudták állítani.94 Ők mindig maguk köré
tudtak gyűjteni olyanokat, akikkel együtt tudták a gyakorlatban is alakítani a település arculatát.
Így Gömörszőlős ma már „messze földön híres” „ökofalu”, melyet a „béke szigetei” között
tartanak számon.

A községben, a helyi önkormányzattal szoros együttműködésben 1993 óta tevékenyke-
dik egy miskolci székhelyű, ökológiai profilú alapítvány95, melynek munkatársai a helyi falu-
fejlesztési programot „Gömörszőlős – egy fenntartható falu” címmel indították el. A prog-
ram keretében számos régi épület került felújításra. A helyi, oktatási funkciókat is betöltő
„ökológiai központban” szervezett formában, „paraszt-wellness”96 szolgáltatások révén lehet
– szemléletformáló és szabadidős programok során – megismerkedni a hagyományos életfor-

94 http://napkeletnepe.blog.hu/2012/06/26/e_kovacs_laszlo; http://epiteszforum.hu/e-kovacs-judit
95 http://www.ecolinst.hu/index.php?content=content&id=25
96 http://www.parasztwellness.hu/wellness-sztori

88 Civitas Europica Centralis Alapítvány
ma követésének lehetőségeivel, az ökologikus gondolkodással, a népi kismesterségekkel és
egyéb hagyományokkal. Ezen kívül létesült egy „gyapjúkártoló” műhely is. A településen ha-
lad keresztül, Aggtelek irányába, az országos „Kék-túra” útvonal.97 A falu további látnivaló-
jának egy, a 19. század elején épült kazettás famennyezetű református templom számít.
A Tompa Mihály nevét viselő helyi kulturális egyesület jelentette civil szervezet jóvoltából
jelentős néprajzi és képzőművészeti gyűjtemény áll rendelkezésre, és a helyi önkormányzat
aktív bevonásával működtetésre.98 Ez a gyűjtemény nem csak a településre, hanem „Gömör”
tájegység egészére kiterjed. A falu hivatalos „tájtörténeti kiállítóhely” címmel is rendelkezik.

A helyi vendégházakban egy időben akár 40 főt is el lehet szállásolni, ami időn-
ként akár a másfélszeresére növeli a falu lakosságát. Az egyik szálláshelyen lehet reggelizni,
az ökológiai intézet által üzemeltetett épületben pedig konyha is van, ahol igény szerint ebé-
det, vacsorát lehet készíteni.99 Éves szinten a falu 2000 fő körüli regisztrált vendégforga-
lommal büszkélkedhet, amiből az önkormányzatnak évente 1-1,5 millió Ft helyi turisztikai
adóbevétele származik, amit jellemzően újabb, kisléptékű fejlesztésekbe forgatnak vissza.
A helyi gyapjú-feldolgozót ma már egy helyi lakos működteti. Korábban szövéssel is foglal-
koztak, ma már viszont inkább csak hímeznek az asszonyok. Az alapanyagot nem a térség-
ből vásárolják fel, mert a szükséges „merinói gyapjú” itt nem áll rendelkezésre. Az értéke-
sítés zömét egy helyi „kistermékes bolt adja”. Mennek a különböző vásárokra, például a már
évek óta megrendezésre kerülő Gömör Expo-ra is, és az interneten is hirdetik a portékákat.
A tapasztalat mégis az, hogy „helyi terméket helyben” lehet a legjobban eladni.

Az újonnan beköltöző fiataloknak köszönhetően újra művelik a ház körüli kerteket. Ők
jellemzően helyben akarnak valamit kezdeni, hiszen nem azért jöttek ide a városokból, hogy az-
tán naponta oda ingázzanak vissza. Sokan persze, legalábbis kezdetben, csak „vegetálnak” és
olyan, a helyi önkormányzat által szervezett „közmunkánál” kötnek ki, amely a helyi termé-
kek előállításával és értékesítésével foglalkozik. De van olyan, aki lószőr-ékszereket készít,
más pedig – egyelőre csak „kisüzemi” mennyiségben – gyümölcs-lekvárokat állít elő, többnyire
az általa megtermelt alapanyagokból. Gömörszőlős rendszeres résztvevője a 2017-ben immáron
9. alkalommal, Aggteleken megrendezett „Gömöri Gyümölcsfesztiválnak”100, ahol az egyik év-
ben a helyi (csipkebogyóból és birsalmából készült) lekvár díjat is nyert. Az önkormányzat ugyan
összesen kb. 300 hektár földterülettel rendelkezik, de ezek jellemzően sok kicsiny méretű,
„nadrágszíj” parcellát jelentenek, amit aztán semmire sem lehet igazán hasznosítani.
A nagyobb, egybefüggő, legalább 1 hektár területeken az önkormányzat „gyepgazdálkodást”
folytat, lekaszálják és ha sikerül, eladják a szénát. A széna-értékesítés nem helyben történik,

97 http://www.kektura.click.hu/OKT/szovegek/magyar2/44_tura.html
98 http://www.gomorszolos.hu/index.php?content=rolunk
99 http://gomorszolos.hu/index.php?content=latnivalok&sub=kakasvari
100 http://www.bumm.sk/regio/2017/08/29/aggtelek-izes-programok-es-vendeglatas-a-ix-
gomori-gyumolcsfesztivalon

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 89
mivel állattartás már nincs a faluban. Amíg volt, addig a helyben felvásárolt tejet egy Miskolc-kör-
nyéki tejüzembe szállították. Akik mégsem helyben dolgoznak de még munkaképesek, azok jel-
lemzően Kazincbarcikára (elsősorban az országos hírnevű, immáron kínai tulajdonban lévő
vegyipari nagyvállalathoz), Ózdra, esetleg Putnokra vagy Miskolcra járnak naponta dolgozni.
A szomszédos Keleméren is van egy kicsi, egyedi rendelésre dolgozó „szénkefe”-gyártó üzem,
ott is dolgoznak a faluból néhányan.

Annak ellenére, hogy van közvetlen összeköttetés, a szóban forgó beruházással felújítandó
közúti kapcsolat a két falu között, Gömörszőlősről Naprágyra – legalábbis autóval – ma még
„érdemesebb” egy 25 km-es kerülővel, a bánrévei határátkelőn keresztül menni. Bánréve
határátkelőtől a szlovákiai település kb. 10 km-re található, az 5 km-re fekvő Kövecsesnél kell
jobbra letérni, egy eléggé rossz minőségű útra. A járási központ szerepét betöltő Tornalja 13
km-re van, és szintén Kövecsesen át érhető el. Rozsnyó északra, kb. 50 km-re található.
Kassa külterülete viszont már messze, több mint 100 km-re kezdődik, Naprágy már/még kívül
esik a dinamikusan fejlődő Kassa gazdasági-munkaerőpiaci vonzáskörzetén. Naprágy
tehát zsáktelepülés, „keleti” irányba, azaz Magyarország felé most onnan már nem vezet autó-
val járható út, akár Magyarországra, akár Szlovákia más részeibe kíván az ember eljutni, mindig
vissza kell mennie kb. 5 km-t a falut Kövecsessel összekötő úton. A falu relatív elmaradottságát
a szegényes porták mellett az is jelzi, hogy még „térerő” (mobilhálózati lefedettség) sincs,
csak „vonalas” telefonról lehet telefonálni. A faluban jelenleg még nincs megoldva a közmű-
vesítés sem, a tiszta ivóvíz biztosítása is problémákat okoz. E határ menti mikro-térségben
az elmúlt 5-6 évben teljesen megszűntek a vasúti közlekedési lehetőségek. Pedig koráb-
ban, Kövecses megállóhelyen felszállva, szinte óránként vonatra lehetett szállni, és elsősorban
Kassa irányába utazni. Napi 3 járattal autóbusz is csak hétköznap jár, de az utolsó busz már
délután 5 órakor elhagyja a falut. Utána és hétvégenként az autó az egyetlen lehetséges eszköze
a hosszabb távolságú mobilitásnak, ezért lenne különösen fontos a település közúthálózathoz
való csatlakozásának javítása, elsősorban a keleméri és/vagy gömörszőlősi út megvalósítása.

Hiába „érnek szinte össze a kertek” a magyarországi Gömörszőlőssel, ez már egy telje-
sen más, még a borsodi falvaknál is szegényebb vidék. Alig van néhány olyan család a falu-
ban, ahol van alkalmazott. Ők jellemzően a legközelebbi kisvárosba, a 7 ezres Tornaljára
járnak be dolgozni, ahol van néhány kisebb, már magántulajdonban lévő, többségükben a
„Penta”-cégbirodalomba tartozó, vasmegmunkálással, üléshuzatok gyártásával, ruhaipari
tevékenységgel foglalkozó vállalkozás. A település határában van egy szarvasmarha-telep,
amely érsekújvári illetékességű befektetők tulajdonában van. Az előállított tejet és a húst máshol
dolgozzák fel. A szlovák tejipart is fenyegeti a versenyképesebb lengyel (vagy akár brazil) import-
dömping, de ezen a vidéken még eléggé odafigyelnek arra, hogy lehetőség szerint helyi,
szlovákiai tejterméket fogyasszanak. A 35 km-re lévő Rimaszombat tejüzeme 2009-ben

90 Civitas Europica Centralis Alapítvány
végleg bezárt101, de a távolabbi, 120 km-re lévő Zólyom városának (2015-től amerikai tulaj-
donban lévő) tejgyára még napjainkban is prosperál.102 Tornalján és megszűnt a tejfeldolgo-
zás, a Gömör gazdasági központjának számító Rimaszombaton pedig a sörgyár, cukorgyár,
konzervgyár, dohánygyár és gépipari üzem is megszűnt.103

Naprágyon a legtöbb embert helyben az a szociális otthon foglalkoztatja, amely az
elmúlt évtizedekben a település legfőbb szolgáltatójává nőtte ki magát, és egyik szimbólumá-
vá vált a határtérségben megnyíló új lehetőségeknek. Az 1970-es évek végén, a korábbi
pénzügyőr („finánc”-) laktanya átalakított épületében került kialakításra egy akkor még
„nyugdíjasotthonként” funkcionáló hely. Érdekesség, hogy a „telefonzavarok” már akkori-
ban is megkeserítették a helyiek életét. Ugyanakkor helyi és környékbeli személyzet (ápolók)
toborzásával, a „fogyasztási szövetkezettel” kötött megállapodással, fodrász, manikűr-pedikűr
stb. szolgáltatások biztosításával, környékbeli kirándulások megszervezésével sikerült az ott-
honba költöző idősek ellátását az akkori kornak teljesen megfelelő színvonalon megoldani.104
A (cseh)szlovákiai szociális ellátórendszer átalakulásával aztán megváltozott és fogyatékkal
élők intézményévé alakult át a szociális otthon funkciója. Sokáig Besztercebánya megye
önkormányzat volt a fenntartója, idővel viszont felmerült, hogy az ellátórendszer „racionalizálá-
sa” jegyében megszüntetésre, más otthonokkal való összevonására kerül sor. 2005-ben egy
non-profit szervezet („polgári társulás”) létrehozásával sikerült a szervezetet és kb. 30
ember munkahelyét (30 család megélhetési lehetőségét) megmenteni.105

Az otthonnak jelenleg csak férfi, 18 és 67 év közötti, valamilyen (jellemzően értelmi)
fogyatékossággal élő lakója van. A 18. életévüket betöltött fiatalok zöme az állami nevelőott-
honokból kerül ide, úgy, hogy gyakorlatilag semmilyen jövedelmük sincs. A szakorvosi ellátást
„külsősök” biztosítják, a működtető polgári társulás szociális szolgáltatásokat nyújt. Nem csak
a határtérségből, hanem egész Szlovákiából érkeznek ápolásra szorulók. Az államtól kapott
pénzügyi támogatás minimális, egyes (pl. népegészségügyi) állami szervek gyakran „ütik
őket”, de a helyi önkormányzattól sok segítséget kapnak. Például együtt oldották meg a
szennyvíz-elszállítást is. Igény lenne, de anyagi forrás nincs az épület-bővítésre, pedig a civil
szervezet az önkormányzattal együttműködve, például közmunkások bevonásával meg
tudná szervezni a kivitelezést. További problémát okoz, hogy a szociális otthonhoz tartoz-
nak olyan földterületek, melyeknek a restitúciója (visszaadása) korábban nem történt
meg. A jogos földtulajdonosok viszont a reális (piaci) érték többszörösét kérik a tulajdonjog
átruházása fejében.

101 https://ujszo.com/napilap/regio/2009/01/16/aprilis-elejen-bezar-a-rimaszombati-tejuzem
102 http://zvolensky.com/about-us/history/
103 http://www.hirek.sk/itthon/20170125133248/Rimaszombat-polgarmestere-a-kormanyfovel-vitazna.html
104 https://library.hungaricana.hu/hu/view/UjSzo_1978_08/?pg=13&layout=s
105 https://finstat.sk/42004900

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 91
A két település között sosem volt annyira „szigorú” a határ. Határőrök járőröztek, de gya-
logosan is át-átjártak egymáshoz az emberek. A falunapokra akár „illegálisan” is, a rossz minő-
ségű közös úton közlekedni képes traktorral átmentek, hogy lehessen egy kis, „jobb minőségű
cseh vagy szlovák sört inni”, vagy csak látogatóba a rokonokhoz, egyszerűen a jószomszédi
a társaság kedvéért. Mindkét faluban élnek olyan, akiknek az ősei a „túloldalról” származnak.

Jelenleg azonban csak gyalogosan lehet átmenni a két település közötti kb.
2,5 km-es hosszúságú úton. A Google Maps ezt a gyalogos lehetőséget egyáltalán nem
jelöli. Ugyanakkor felkínálja a Kelemér utáni (kövekkel borított, de inkább szintén csak trak-
torral járható föld-) utat, amivel ugyan csak 7 km lenne a Gömörszőlős-Naprágy távolság, de
azon az úton sem ajánlott a személyautóval való közlekedés. Mindig is napirenden volt az a
kérdés, hogy Naprágyból Gömörszőlős vagy Kelemér felé menjen-e a Magyarországra
átvezető út. A szomszédos Kelemér ugyan nagyobb (500 fős) falu, de ez nem feltétlenül jelenti
azt, hogy nagyobb az érdekérvényesítő képessége a szlovákiai átkelőért. Elsősorban a miatt,
mert a Naprágyba átvezető út onnan jelenleg Kelemér külterületén, ráadásul magántulajdonban
lévő földterületek mentén halad. Gömörszőlős esetében is vannak kisajátítandó területek, és
önkormányzati tulajdonban lévő földrészletek is. A korábban már elkészült kiviteli tervekben az
is szerepelt, hogy a Kelemér és Gömörszőlős közötti rossz minőségű kb. 2 km-es útszakasz
felújítása is megvalósul. A két határon átívelő út-szakasz első tervei, az akkori magyarországi
állami infrastruktúra-fejlesztő vállalat egy INTERREG-pályázata jóvoltából, már 2007-2008 kö-

92 Civitas Europica Centralis Alapítvány
rül elkészültek.106 A tervek a környezetvédelmi hatósági engedélyeztetésig viszont már el sem
jutottak. Akkoriban még a Naprágy-oldali tervek elkészítését is a magyar állam finanszírozta.
Később a szlovákiai oldali előkészítés tartott előrébb, magyarországi oldalon álltak le a folyama-
tok. Valahogy e reláció esetében sem sikerült még eddig a szándékokat és a tetteket időben
és térben szinkronba hozni.

Ahhoz, hogy a jelenlegi INTERREG-ciklusban legyen valami az évtizedes tervekből, előbb
a projekt-koncepciót kellene kidolgozni, és a pályázat elkészíteni és beadni. Ehhez azonban
mindkét helyen annyira szűk az önkormányzati apparátus, hogy még a saját napi mun-
kájuk és az egyéb pályázatok megírását is alig győzik. Ráadásul egyelőre mindkét oldalon
fontosabb, hogy a településre bevezető út rendben, legalább „kátyú-mentes” legyen.
Adódik a kérdés, hogy a számtalan, a gömöri határtérség „felvirágoztatása” érdekében létrejött
szervezet, például a putnoki székhelyű „Sajó-Rima EGTC” nem tudná egy ekkora volumenű
projekt előkészítésének és megvalósításának a menedzsmentjét felvállalni? Jobb út híján a
két falu lakói általában évente kétszer, egymás falunapjain találkoznak. Közös projekt
még nem valósult meg, az „Európa a polgárokért” program keretében már lett benyújtva közös
pályázat, de végül az nem részesült támogatásban.

Pedig ez esetben is „felbecsülhetetlen”, inkább társadalmi, mint gazdasági hatások-
kal járna a két település közötti út autózhatóvá tétele. Más határtérségekhez képest ugyan
kisebb mértékben, de itt is erősödhet a munkaerőpiaci integráció, elsősorban azáltal, hogy
alacsonyabb ingázási költségek mellett Naprágyról és környékéről többen tudnának átjárni
Magyarországra, elsősorban Kazincbarcikára, Putnokra és Ózdra, de akár Miskolcra is dol-
gozni. Új dimenziók nyílnának meg a szociális és a kapcsolódó egészségügyi közszolgál-
tatások összehangolása terén is. E szektorokban nagyjából azonosak (azonosan alacsonyak)
a bérek a határ két oldalán, de amíg nincs út, és a bánrévei határátkelőn keresztül kell átjönni,
addig nem igazán jönnének Magyarországról, mert az esetlegesen kicsivel magasabb naprágyi,
euróban kapott fizetés jelentette többletet elvinnék az ingázás költségei.

Nem csak az eurós kereseti lehetőség, de a naprágyi szociális otthonban rendelkezésre
álló szakmai tapasztalatszerzési, gyakorlati továbbképzési lehetőségeket is ki lehetne
jobban aknázni. A szociális otthon „bárkit”, így magyarországi rászorulókat is felvehet,
ennek jogi akadálya nincs, nem kell hozzá sem állami, sem megyei önkormányzati hozzájá-
rulás. A lakók szerény nyugdíj-jövedelmét a szlovák állam „fejkvóta” és (pl. szerencsejátékokból
származó, szociális támogatási célra elkülönített forrásokra történő) pályázati úton elnyerhető ös�-
szegekkel egészíti ki. Ugyanakkor, a lakók hozzátartozóinak is fizetniük kell a szolgáltatásokért.
A szociális otthon jó kapcsolatokat ápol a kazincbarcikai kézműves-házzal, már az is nagy se-
gítség lenne, ha onnan (vagy Ózdról, Putnokról) valaki hetente 2-3 órára, az új úttal rövidebb távol-

106 http://www.boon.hu/2006/01/Nyertes_p_ly_zatok.pdf

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 93
ságot megtéve átjönne az itteni gyermekekkel foglalkozni, hogy egy kicsit más tevékenységeket
is csináljanak.107 Az „úttalanság” viszont jelenleg annyira sújtja Naprágyot, hogy hétvégenként
csak saját autókkal tudják megoldani a szociális otthon alkalmazottainak a szállítását.

A két település, éppen nemrégiben egymással szintén „testvéri” kapcsolatot kialakító refor-
mátus egyházközössége közti kapcsolattartás is egyszerűbbé, „mindennapibbá” válhatna.
A közös „tűzfigyelés” már most is működik. Gömörszőlősön nagy kiterjedésű zöldterületek
vannak, így, ha valaki odaát tüzet gyújt, az pillanatok alatt odaér. Többször előfordult már, hogy
a naprágyi polgármester irányította a magyarországi, Kazincbarcikáról kiérkező tűzoltókat, hogy
szlovákiai oldalon melyik völgybe menjenek annak megakadályozása érdekében, hogy a tűz
továbbterjedjen a határ felé. A határ menti tüzekből mindig „ügy van”, ezért ezen a téren meg
kellene oldani az együttműködést, magyarországi viszonylatban ebben a térségben van a leg-
több tűzeset.

„Hajdan” Gömör megyének a vásározási útja erre, a két településen keresztül ve-
zetett. Tornalja volt a legközelebbi vásározási helyszín. A naprágyi úttal kb. 10 km-rel lenne
rövidebb a Gömörszőlős-Tornalja, jelenleg kb. 25 km hosszú közúti távolság. Mára már persze
Tornalja szerepe is átalakult. Már nem igazán van „piacozni való” termék. Viszont az út létrehozá-
sával a turizmust is lehetne közösen fejleszteni, közös turisztikai útvonalat lehetne kialakítani.
Ha Gömörszőlősre jönnek csoportok, akkor őket az új úton könnyebben lehetne Szlovákia felé
is „terelni”. Gömörszőlőst, az említett öko-turisztikai kínálata miatt már most nagy számban kere-
sik fel turista-csoportok, nem csak diákok, hanem felnőttek, családok is. Naprágy is „igyekszik”,
nemrégiben hozták létre például a reformáció helyi mártírjáról elnevezett „Füleki István
Tájházat”108, és a falu határában (ahogyan Gömörszőlősön is) működik már egy lovarda. Gö-
mörszőlősön szintén van lovarda, ebben is lehetne együttműködni. Ezen kívül bátrabban lehetne
ajánlani a Gömörszőlősre látogatóknak más szlovákiai települések, várak, természeti értékek
meglátogatását is. Gömörszőlősnek már „híre van”, de ugyanolyan szép a környezet és
jó a levegő Naprágyon is, aki ott felmegy a dombtetőre és lenéz a Száraz-völgybe, azt
biztosan „jó érzés tölti el”.

3.5. Kassa megújuló vonzásában

A Magyarország és Szlovákia egyes régióinak fejlettsége kapcsán még a 2000-es évek ele-
jén is hangoztatott „nyugati-keleti lejtő” ma már nem állja meg a helyét. A két ország uniós,
majd schengeni csatlakozását jól kihasználva, Kassa, Miskolccal ellentétben, vagy legalábbis
nagyobb mértékben, rendkívül dinamikus fejlődésen ment keresztül az elmúlt években.

107 http://www.barcikaart.hu/kultura/gyermekek-haza/
108 http://felvidek.ma/2015/10/a-reformacio-emleknapja/

94 Civitas Europica Centralis Alapítvány
3.5.1. Hidvégardó – Tornahorváti

Hidvégardó Magyarország legészakibb települése, Miskolctól 70, Edelény járásközpont-
tól és a szlovákiai Kassától 50-50 km-re, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található. A 2011. évi
népszámlálás adatai a lakosság-szám drámai mértékű, 2001-hez képest több mint 20%-os
csökkenését mutatják. A jelenleg még valamelyest 500 fő feletti népesség elöregedő, ugyanakkor
a munkanélküliség szintje jóval alacsonyabb a megyei és a járási átlaghoz képest. A szom-
szédos, szlovákiai, Kassa megye- és járásszékhelytől délnyugati irányban mintegy 50 km-re lévő
Tornahorváti lassan „törpefaluvá”, 100 fő alatti lakossággal rendelkező településsé válik.
A lakosság kb. háromnegyede vallja magát magyar nemzetiségűnek. Mind az öregedési index,
mind a munkanélküliségi ráta extrém magas, és előrevetíti a falu teljes kiürülését.

Hidvégardó elnevezésének „hidvég” előtagja a szlovákiai Torna felől jövő út Bódva folyót át-
ívelő hídra utal, míg az „ardó” utótag az „erdőóvó” szóra vezethető vissza, amely itt élő emberek
hagyományos foglalkozását, az erdőgazdálkodást jelzi. A 17. században az Eszterházy család
birtokolta.109 A tiszta, rendezett település közúton Miskolc felől a 26-os, majd Sajószentpéter
után a 27-es főúton, Edelényt elhagyva egy meglehetősen rossz minőségű, kanyargós úton, elég-
gé lepusztult „Bódva-völgyi” települések mellett elhaladva, végül egy keskeny fa-hídon átkelve
érhető el. Tornahorváti elnevezése könnyebben fejthető meg, az előtag a közeli, északi irányban
6 km-re lévő, a 19. század végéig vármegye-központként funkcionáló községre, míg az utótag a
falu egykori horvát telepeseire utal. A falu egy kisebb dombon található, ahonnan gyönyörű a
kilátás. Ugyanakkor a belterületi utak minősége, a romos házak, a nem-teljes közművesítettség
a helyben lakók mélyszegénységére utalnak.

Hidvégardó Tornahorváti
Megye/kerület, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Kassai kerület,
járás Edelényi járás Kassa-vidéki járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 550 102
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) – 21 – 11
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 546 76
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) .. 26
Öregedési index, 2011 (%) 178 457
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 10 42

Hidvégardó és Tornahorváti relációjában jelenleg egy olyan mellékút-szakasz revitalizálása van
napirenden, amely út mindössze 1 km hosszúságú, ma is használt, és egészen az 1970-es
évekig Tornahorváti számára Magyarországon keresztül biztosított közlekedési kapcsolatot
más szlovákiai településekkel. Ugyanis a Tornahorvátit Bódvavendégivel összekötő híd elkészülté-
ig a szlovákiai Torna felől Tornahorvátiba csak Hidvégardó kataszterén keresztül, az említett fa-hídon

109 http://www.hidvegardo.hu/tort.php

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 95
át lehetett eljutni. Államközi megállapodás szólt arról, hogy a Hidasnémetinél lévő hidat a magyar, míg
a két település közötti utat a csehszlovák állam tartja karban. Idővel viszont leromlott a határon átmenő
út állapota, és az akkori csehszlovák államvezetés nem annak helyreállításáról, hanem inkább arról
döntött, hogy a saját oldalán, a falutól északnyugati irányban megépítteti a Tornahorvátit Bódvavendé-
givel összekötő Bódva-hidat. E döntést követően a Hidvégardóval közös út „értelmét vesztette”,
elhanyagolt állapotba került. A schengeni határnyitás után tisztították meg annyira, hogy egy
zúzalékos-murvás úton akár gyalogosan, akár személygépkocsival át lehessen menni rajta.

2015 környékén készült el egy olyan felmérés a két település vonatkozásában is, amely a
várható forgalomra vonatkozó becsléseket is tartalmazott.110 Az út helyreállításával Hidvégardó
felől az egykori járási központnak számító Szepsit a Tornahorváti-Zsarnó-Péder útvonalon is
el lehetne érni, igaz ezzel egyáltalán nem csökkenne a Hidvégardó és Szepsi közötti távolság.
A közös útból mindössze 260 méter esik Szlovákiára, amihez az INTERREG programban
szükséges (mindössze 5%-os) önrész a megyének „aprópénz”, ugyanakkor Tornahorvátinak
a több éves önkormányzati költségvetéssel egyenértékű összeg. Jelenleg azonban sem
a Kassa-kerületi önkormányzat, sem a környező nagyobb szlovákiai települések önkor-
mányzatai nem állnak teljes mellszélességgel a beruházás megvalósítása mellett. Eközben
magyarországi oldalon az állami infrastruktúra-fejlesztő társaság már elkezdte a terveztetést, és
a magyar kormány is „garanciát” vállalt a tervezési és kivitelezési költségekhez kapcsolódó
állami források biztosítására. Szintén nehezítő körülmény, hogy míg Magyarországon van már
olyan hitelkonstrukció a helyi önkormányzatok számára, amiből biztosítani tudják a projekt meg-
valósításának előfinanszírozási forrásait, addig Szlovákiában erre nincs lehetőség.

110 http://76ar.hu/wp-content/uploads/kkkpoints/HUSK_65_HU.pdf

96 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Egy másik leküzdendő akadály az INTERREG programban potenciálisan rendelkezésre álló
forrás lehívása érdekében vállalandó kötelezettséghez kapcsolódik. Mivel a turizmus-fejleszté-
si prioritási tengely vonatkozásában eléggé nagy a „túljelentkezés”, a két település vezetése
egy gazdaságfejlesztési tartalommal bíró INTERREG-projekt megvalósításában látja a közös út
megvalósításának reális lehetőségét. Ebben az esetben azonban „indikátor-szintű” vállalást
is tenni kell legalább egy új piaci munkahely teremtésére és legalább 5 éven keresztüli
fenntartására. Látva, hogy a partner-település magára maradt, Hidvégardó megpróbál valami-
lyen módon Tornahorvátinak segíteni, de eléggé korlátozottak az ő lehetőségeik is. Kérdéses
továbbá, hogy a helyi vállalkozások partnerek lesznek-e új munkahely(ek) teremtésében és hos�-
szú távú fenntartásában.

A tervezett út esetében számottevőnek mondható gazdasági, munkaerőpiaci hatások-
kal számolhatunk. Hidvégardónak már most van közvetlen közúti kapcsolata Szlovákia felé.
A 27-es út végpontján ugyanis van egy, hivatalosan Tornanádaska-Bódvavendéginek hívott
határátkelési pont, amely a szlovákiai Bódvavendégi mellett vezető 3299-es számú mellékúthoz
biztosít csatlakozást. Ezen a mellékúton keresztül érhető el, a 6 km-re lévő egykori vonzásközpont,
Torna, majd a Pozsonyt Kassával összekötő E58-as számú főút. Ez az átkelő – mint kis-határát-
kelőhely – már a szocializmus évtizedei alatt is létezett. Itt még mind a mai napig megvan
a vasúti összeköttetés Szlovákia felé, csak ma már egyáltalán nincs használatban. Ez a
vasútvonal köti össze vasúton Miskolcot és Kassát, Magyarországon a 27-es főútvonallal párhu-
zamosan futva. Személyszállítás csak a 10 km-re lévő Tornanádaskáig van, onnan már csak
autóbusszal lehet Hidvégardóig eljutni. Teherforgalom már nincs rajta, azóta, hogy a torna-
szentandrási mészkőbánya bezárásra került.111 A „lebontott” Esztramos-hegy maradványai ma
is láthatók.112 A mészkőbányából sokáig, nagy mennyiségben szállítottak kohászati alapanyagként
követ Miskolcra és Ózdra. A Hidvégardóval szomszédos Becskeházáról pedig az üveggyárak-
nak dolomitot szállítottak.113 Egy időben a hidvégardói vasútállomás átrakóhelyként is funkcionált,
a térségi bányászatra épülő vasúti teherszállítás itt azonban – a gyengébb vasútlobbi és telepü-
lési érdekérvényesítő képesség miatt – már az 1960-as évek elején megszűnt.

A hajdanán a Horvátiak által birtokolt Tornahorváti település fejlődése magán viseli az
1980-as évek értelmetlen politikai döntéseinek máig ható következményeit. Egészen addig a
falu „egészen jó fejlődött”, bár már az 1960-as években megszűnt az önállósága, Bódvaven-
dégivel és Tornaújfaluval alkotott egy községet. Az akkori fejlesztési források zöme a kö-
zségközpontban koncentrálódott. „Határfalu” lévén pedig a nyolcvanas években „építési tilal-
mat” rendeltek el, Kassáról csak a községközponti építkezésekhez adtak ki építési engedélyt.
Az 1990-től önálló Tornahorvátiból így aztán szinte az összes fiatal elment. Napjainkban

111 http://www.geomania.hu/lelohely.php?lelohely=48
112 http://www.barlang.hu/pages/es/cikkek/esztramos.htm
113 http://borsod-dolomit.hu/

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 97
pedig már egyre inkább „üdülőfalu” funkciót tölt be. Az elhalálozások után üresen maradt
házak zömét kassaiak veszik meg, akik aztán nem állandó lakhatási céllal, hanem hét-
végi házként hasznosítják a „potom áron” vásárolt tornahorváti ingatlanjaikat. Jelenleg nincs
sem óvoda, sem iskola a faluban, a fiatalok elvándorlásával azok létjogosultságukat veszítették.
Jelenleg mindössze 10 gyermekkorú él a településen. Az egyetlen helyi kisbolt is már bezárt, az
alacsony és kevésbé fizetőképes kereslet mellett már nem érte meg üzemeltetni.

A néhány főnyi új állandó lakosok egy része roma nemzetiségű és Magyarországról költö-
zött át. Helyi „közmunkásként”, havonta mindössze 120 euró körüli összegért dolgoznak, gyer-
mekeiket viszont továbbra is magyarországi iskolákba járatják. A munkaképes korúak többsé-
ge viszont a 6 km-re lévő Tornán, a 15 km-re lévő Szepsin, a 30 km-re lévő Kassán (az
acélműveknél), a szomszédos Tornaújfalu ma is prosperáló termelőszövetkezetében vagy
a Szádelő-völgyi, szádudvarnokméhészi cementgyárban dolgozik.114 Vallási hovatartozás
tekintetében a többség görögkatolikus vallású. A görögkatolikusok ősei ruszinok voltak, akik
először magyarul, majd szlovákul voltak „kénytelenek” megtanulni. Így a későbbi generációk a
ruszin nyelvet szép lassan elhagyták, de az idősebbek ma is gyakran említik, hogy az első misék
még ruszin nyelven zajlottak. Tornahorvátitól északra, az Áji-völgyben van egy Ájfalucska (Ha-
cava) nevű, 200 fős település, ahol még a mai napig is ruszinul beszélnek, és a szinte mindenki
megtartotta a görögkatolikus hitét is.115

A helyiek is akarják a Hidvégardóval közös utat, bár úgy vannak vele, hogy ha már
eladósodik az önkormányzat, akkor inkább a belterületi utakat újítsa fel, és ne a határon
átvezetőt. A település pályázott belső utak felújítására is, de arról Pozsonyban – az esettanul-
mány lezárásáig, több mint 1,5 év után – még nem született döntés. Ezen kívül a helyi kultúrház
tetőszerkezetének felújítása, valamint további középületek energetikai korszerűsítése szerepel
rövid- és középtávú településfejlesztési célok között. Hiába állnak rendelkezésre uniós források,
a pályázatok elbírálásának folyamata elhúzódik, miközben a pályázatírás, projektmenedzs-
ment, pályázathoz szükséges energetikai audit, közbeszerzés stb., összességében több ezer
eurós költségét az egyébként is forrás-szűkében lévő kis önkormányzatnak kell önrész-
ként biztosítania vagy előfinanszíroznia.

Sokkal nagyobb vitalitás tapasztalható Hidvégardó esetében, amelyet a schengeni
határnyitás hozott új lendületbe. Már rögtön a 2007. december 20-i határnyitást követően, az
ünnepek között megkeresték a községet több mint 30 éve irányító polgármestert határ-környék-
beli szlovákiai építőipari, mezőgazdasági vállalkozók, hogy ajánljon nekik szakmunká-
sokat. A Tornahorváti után északkeleti irányban következő Tornaújfalun ma is működik Szlo-
vákia egyik legfejlettebb mezőgazdasági termelőszövetkezete. A „tehenészetben” magas

114 http://ujszo.com/napilap/regio/2011/06/08/dilemma-a-karsztok-aljan-cementgyar-vagy-szemetegeto
115 http://tornavidek.info/ajfalucska

98 Civitas Europica Centralis Alapítvány
színvonalú, több mint 600 darab szarvasmarhányi kapacitást biztosító gazdálkodás folyik. Oda,
valamint az állatoknak szükséges takarmány előállítása érdekében megművelendő földekre kell
elsősorban a magyarországi munkaerő. Magyarországon Bódvaszilas központtal működött a
„Bódva-völgye MGTSZ”, melynek felszámolásának időszaka szintén a schengeni határnyitással
egyidejűleg történt. A „felszabadult” munkaerő, köztük a szakképzett (pl. gép-üzemeltetők) szá-
mára is szinte „természetes” volt, hogy szaktudásukat a jövőben a határ másik oldalán, a
tornaújfalui szövetkezet alkalmazásában fogják kamatoztatni.

A településről jelenleg kb. 60-an dolgoznak Szlovákiában, ebből 15-20 fő dolgozik a
mezőgazdaságban, a többiek az építőiparban, fémiparban (a kassai gyárkomplexumban), ke-
reskedelemben. A napi szintű, határon átívelő ingázáshoz tömegközlekedési eszköz nem
áll rendelkezésre. Egyeseknek a szlovákiai vállalkozók céges autót is biztosítanak, a többség
viszont saját gépkocsival, motorkerékpárral, biciklivel oldja meg a munkába járást. A környező te-
lepülésekkel ellentétben, Hidvégardónak az északi, Szlovákia felé történő „nyitással” sike-
rült elérnie azt, hogy a helyben munkanélkülivé vált emberek ne szakadjanak ki a munka
világából. Miskolc 80 km-re van, amely a jelenlegi útviszonyok mellett Hidvégardóra és
közvetlen környékére már nem képes gazdasági vonzást gyakorolni. A járási székhelyként
funkcionáló, 50 km-re lévő Edelénynek sem tartoznak a vonzáskörzetébe. A 30 km-re található
Szendrő kisvárosa nem képes kilábalni a gödörből, a 4 ezer főnyi lakosából jelenleg több mint
600 fő a közfoglalkoztatott.

A jelentős, határon átnyúló munkaerő-ingázás ellenére, Hidvégardó esetében helyi, pia-
ci alapon működő gazdaságról és foglalkoztatásról beszélhetünk. A kedvezőtlen külső kö-
rülmények ellenére sikerült egy sütőüzemet, egy tejüzemet és egy fafeldolgozó üzemet is a
településre hozni.116 Azzal, hogy a határtérség magyarországi oldalán gyakorlatilag megszűnt az
állattartás, a helyi – egy encsi székhelyű cég telephelyeként működő – tejüzemet is a megszű-
nés fenyegette. A schengeni határnyitással viszont megnyílt a lehetőség a szomszédból,
Szlovákiából, az említett szomszédos termelőszövetkezetek állattartó telepeiről hozni a
feldolgozandó nyers tehén- és juhtejet. Tornaújfaluról és Tornáról szállítják tehát Hidvégardóra
a tejet, sőt egy szlovákiai tejfeldolgozóval is van üzleti kapcsolat, ahonnan tejsavót hoznak to-
vább-feldolgozásra. A helyi tejüzem nagykereskedelemben értékesít, közvetlen kiskereskedelmi
kapcsolataik nincsenek.117 Összegezve: Hidvégardó és közvetlen környékén inkább a Magyar-
országról Szlovákiába, a Kassa környéki településekre történő munkaerő-áramlás jellemző, de
jelentősnek mondható a két oldal mezőgazdasági integrációja is.

Hidvégardó esetében a cigányság aránya jelenleg közel 20%-ra tehető. A falu közössége
valahogy mindig is gondoskodott arról, hogy a cigányok is tudjanak munkát vállalni, ezál-

116 http://www.hidvegardo.hu/cegkat.php
117 https://hu-hu.facebook.com/people/Persistent-Kft-Hidv%C3%A9gard%C3%B3i-Tej%C3%BCzem/100008952167217

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 99
tal munkajövedelemhez jutni. Az 1950-es években a cigányok még jellemzően a parasztembe-
rek mellett dolgoztak. Jellemzően az erdőn, az állatok mellett segédkeztek, és munkájukért akkor
még inkább élelmiszert kaptak cserébe. Az 1960-as évek elején elindult „tsz-esítéssel” megszűnt
a mezőgazdasággal foglalkozók élettere, és inkább elmentek a mélyművelésű szénbányába, az 50
km-re lévő Ormosbányára dolgozni. Oda pedig vitték magukkal azokat a cigányokat, akik koráb-
ban a földjeiken dolgoztak. A tisztességes munkájukért pedig tisztességes fizetésben részesültek.
A helyi romák többsége ma is szakképzettséggel, rendelkezik. Hidvégardó esetében a si-
keres „roma integrációban” a helyi nem-cigány közösség humánus hozzáállásának is nagy
szerepe volt. A romák és nem-romák között számos „komasági” kapcsolat is van.

A schengeni határnyitás Hidvégardó ingatlanpiacát is fellendítette és a Rajka, Dunaki-
liti, Hidasnémeti esetekhez hasonló új mobilitás irányokat jelölt ki. Az elmúlt közel 10 évben 40
szlovákiai, szinte kivétel nélkül magyar család települt át. Kb. 80%-uk életvitelszerűen
is Hidvégardón él, a többiek hétvégi házként használják az ingatlanjaikat. Jellemző volt,
hogy a házakat már csak idős személyek lakták, akiket a gyermekeik inkább magukhoz vettek
a valamelyik városban lévő társasházi lakásaikba, és a házat pedig viszonylag jó áron eladták a
Szlovákiából érkező vásárlóknak. Így a bevezetőben jelzett drasztikus mértékű népesség-fo-
gyás minden bizonnyal nem tükrözi teljes mértékben a valóságot. A határon túl érkezett
új hidvégardói lakosok zöme, a szlovákiai egészségügyi, oktatási és szociális ellátásokra való
jogosultságuk elvesztésétől félve, ugyanis nem jelentkezett be lakosként az illetékes ható-
ságnál. Az elmúlt években gyakorlatilag megduplázódtak a helyi ingatlanárak. Ma már egy régi
építésű, átlagos ház- és telekmérettel rendelkező ingatlant több mint 10 millió Ft-ért, az e tér-
ségben szinte „hihetetlen” összegért, ugyanakkor a Kassa-környéki (Szepsi városára, Makranc
községre jellemző) ingatlan-árak mindössze egyharmadáért lehet megvásárolni.

A határon átnyúló mobilitás növel(het)i az egyes közszolgáltatások iránti kereslet
is. Hidvégardón jelenleg már csak „tagiskola” van, az általános iskola központja a 13 km-re
lévő Bódvaszilason (13 km) van. A községnek korábban önálló iskolájuk volt, de annyira le-
csökkent a gyermeklétszám, hogy kénytelenek voltak „tagozódni”, 50 gyermekkel már nem
lehetett fenntartani a nyolcosztályos iskolát fenntartani.118 Az új lakosoknak köszönhetően
viszont elképzelhető, hogy újra megnő az igény a helyi alapfokú oktatás iránt. Az is-
kola épülete még megvan, a felső-tagozatos épületszárny viszont most üresen áll. Ehhez vi-
szont meg kellene teremteni annak jogszabályi hátterét, hogy a magyarországi állan-
dó lakóhellyel nem rendelkezők esetében is lehessen kapni normatív támogatást.
A község iskolabuszával naponta akár 40-50 gyermeket is össze lehetne szedni a határ túl-
oldalán. Ugyanez a helyzet az egészségügyi és szociális ellátórendszer vonatkozásában is.
Hidvégardón lenne létjogosultsága a szlovák nyelvű oktatásnak is. Hiába magyar anya-
nyelvűek költöznek át, minden bizonnyal előnyükre válik, ha a gyermek szlovákul is meg-

118 http://www.hidvegardo.hu/oktatas.php, http://altisk.bodvaszilas.hu/

100 Civitas Europica Centralis Alapítvány
tanul, ha már az elérhető munkahelyek zöme Szlovákiában van. Nem beszélve arról, hogy
a kassai gimnáziumok is közelebb vannak, mint a miskolci középfokú oktatási intézmények.

Kevésbé kell arra készülni, hogy a két település fizikailag összenő az új út hatására. Inkább
arra lehet számítani, hogy Tornahorváti számára nyílnak meg új lehetőségek, mivel ott
jelenleg szinte semmilyen alapszolgáltatás nem áll rendelkezésre. Hidvégardó is ugyan
csak egy 600 fős település, de azért egy kisebb körzetnek a központja, Három kisebb, 30-200
fős település (Bódvalenke, Becskeháza, Tornaszentjakab) is a vonzáskörzetébe tartozik. Van
ügyintézési feladatokat ellátó hivatal (a Perkupai Közös Önkormányzati Hivatal kirendeltsége),
orvosi rendelő, szakorvosi szolgálat, óvoda, szociális konyha, fogászat, mentőállomás.119 Hid-
végardó tehát sokféle közszolgáltatást tudna biztosítani Tornahorváti és annak környé-
kén néhány további kisebb szlovákiai település számára, biztosítva azok megmaradását.
Az említett oktatási, egészségügyi alapszolgáltatásokon kívül akár az idősek szociális ellátását is.
Ha ugyanis végképp nem megy az iskola újraindítása, akkor a „csendes falu” 4 tantermes isko-
lája, átalakítás után, a jövőben akár idősek otthonaként is funkcionálhatna. A tűzoltóság pedig,
mint ahogyan az az 1980-as években már előfordult, előbb tudna a szlovákiai Szepsiről,
mint Edelényből, Kazincbarcikáról kiérni.

A Szlovákiában dolgozók kb. egyharmada (főleg a tornaújfalui és péderi tsz-ekben
dolgozók) a felújítandó úton közlekedik. Télen ez az út járhatatlan, ezért a „főút” felé
kell, 5-10 km-rel többet kerülniük. Nem olyan nagy különbség, de napi ingázásnál ez már
jelentős többletköltséget jelent. A munkaerő-mobilitást ösztönzésén túl, az új út fontos esz-
köze lehet szabadidő-eltöltési lehetőségeket bővítő turizmus-fejlesztésnek is. Hétvégen-
ként már most viszonylag sokan használják kerékpározásra, futásra, görkorcsolyázásra a Bód-
vavendégi-Tornahorváti-Tornaújfalu útvonalon, viszonylag jó minőségű aszfaltutat. A tervezett
határúttal pedig megnyílnának a szabadidő-eltöltési lehetőségek Hidvégardó irányába
is, amire szinten lehet helyi szolgáltatásokat alapozni. A környező településeknek ráadásul
már van határon átnyúló turizmusfejlesztési tapasztalata, elsősorban azon 2007-2013-as INTER-
REG projektnek köszönhetően, melyet a „Bódva-völgyi Városok és Falvak Társulása” és a „Cse-
reháti Településszövetség” valósított meg.

Hidvégardó esete azt mutatja, hogy a helyi közösség, illetve községvezetés kitartó mun-
kájával és a kreatív helyi energiák felszabadításával van kiút a periférikus helyzetből.
Amíg itt keményen le volt zárva az országhatár, addig a település és annak mikro-térsége gya-
korlatilag el volt zárva mindentől, a „világ végén” volt. Egyedül a Bükk-vidék és a Zemplén-hegy-
ség közötti, rendkívül szegény Cserehát, illetve a Bódva-völgy felé lehetett menni, Aggtelek már
„távol” volt. A schengeni övezethez való csatlakozással, az északi határnyitással viszont
Hidvégardó a „világ (egyik) közepévé vált”.

119 http://www.hidvegardo.hu/egeszsegugy.php http://www.hidvegardo.hu/intezmenyek.php

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 101
3.5.2. Hidasnémeti – Perény-Hím

Hidasnémeti Borsod-Abaúj-Zemplén megye Gönci járásához tartozik. Közúton a megye-
székhelytől 60, a járásközponttól 5, míg a szlovákiai Kassa belvárosától 30 km-re található.
„Párja”, a szlovákiai Perény-Hím az agglomerációs (megye- és járás-) központtól, Kassától szinte
nyílegyenesen délre, 25 km-re, közvetlenül a szlovák-magyar határ mellett található. A két község
hasonló demográfiai mutatókkal bír. A lakosok száma mindkét település esetében meghaladja
az 1000 főt, e tekintetben Perény-Hím számít némileg (kb. 300 fővel) nagyobbnak. A 2011. évi
népszámlálás adatai még mindkét esetben 6-7%-os népesség-csökkenést mutattak, azóta azon-
ban, főképp a Kassáról történő „kirajzásnak” köszönhetően dinamikus növekedés követ-
kezett be. Hidasnémeti egyike Magyarország – a két ország közös schengeni csatlakozását
követően elindult folyamat eredményeként – „elszlovákosodó” településeinek. 2011-ben is
már 5% volt a magukat szlovák nemzetiségűnek vallók aránya, azóta ez – becslések sze-
rint – kb. 20%-ra emelkedett. Perény-Hím esetében a magyarság részaránya csökkenő
tendenciát mutat, 2011-ben 28%-ra volt tehető. Mindkét község elöregedő, az öregedési index
azonban némiképp alatta van a tágabb térségi átlagnak. A munkanélküliség mértéke 2011-ben
számottevő eltérést mutatott. Perény-Hím már akkor (a 2009-es válságot néhány évvel követően)
relatíve alacsony munkanélküliséggel volt jellemezhető, Kassa fejlődési dinamikája viszont Hidas-
németi esetében akkor még nem éreztette pozitív munkaerőpiaci hatását.

Hidasnémeti Perény-Hím
Megye/kerület, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Kassai kerület,
járás Gönci járás Kassa-vidéki járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 1141 1407
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) –6 –7
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 954 397
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 55 935
Öregedési index, 2011 (%) 111 145
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 23 13

A szlovákiai község-központ Perény és Hím települések 1948-ban bekövetkezett egye-
sítésével jött létre. Perény a magyar történelemben kiemelkedő szerepet játszó Perényi család
„ősi fészkeként” ismert, míg a Hím utótag a Hímy helyi földbirtokos családra utal.120 Hidasné-
meti nevének eredete ennél is könnyebben fejthető meg: német telepesek alapították a Her-
nád folyón átívelő, annak idején jelentős vám- és harmincadszedő helynek számító híddal ren-
delkező települést.121 Mindkét község a magyar-szlovák áruforgalom szempontjából kiemelt
logisztikai ponthoz köthető. Hidasnémeti északi irányban nem számít határtelepülésnek, a ha-
tárátkelővel bíró Tornyosnémetitől 3 km-re, a 3-as számú főút mentén található. Perény-Hímtől

120 https://hu.wikipedia.org/wiki/Per%C3%A9ny-H%C3%ADm
121 http://www.hidasnemeti.hu/Varostortenet

102 Civitas Europica Centralis Alapítvány
pedig néhány kilométerre van az az R4-es (E71-es) számú szlovákiai autópálya-szakasz, amely
– a térség régóta ismert törekvésének megfelelően, Magyarországon az M30-as gyorsforgalmi
út országhatárig történő elhozásával – majd össze fogja kapcsolni a két regionális jelentőségű
gazdasági (ipari) központot, Kassát és Miskolcot. Hidasnémeti a vasúti közlekedés szem-
pontjából is kiemelkedő jelentőséggel bír, ma is vasúti határátkelőhelyként funkcionál Szlo-
vákia irányába.

Kassa és az azzal már szinte egybeépült Kenyhec dinamikus gazdasági fejlődése határoz-
za meg elsősorban jelenleg mindkét község képét, funkcióját és jövőbeli fejlesztési terveit. Kenyhec
mindkét településhez közel, közúton mindössze 7 km-re van. A kenyheci ipari park kialakítására az
uniós csatlakozást közvetlenül megelőző időszakban, 2003-ban került sor. Egymás után települtek
be az elsősorban a helyi olcsó munkaerőre és adókedvezményekre alapozó „multik”, aminek
közvetett hatásaként a település lakosságszáma néhány év leforgása alatt megduplázódott, míg a
helyi önkormányzat vagyona megsokszorozódott. A gyors és látványos fejlődés láttán egyre többen
beszéltek, beszélnek azóta is a „kenyheci gazdasági csodáról”.122 A helyi életminőség szempont-
jából szintén fontos „Európai Integrált Iskola” és termálfürdő kialakítása még ma is (immáron
több mint 10 éves) terv, de önmagában már az komoly eredmény, hogy az európai viszonylatban is
nagyléptékű és modern ipari parkban napjainkban már 3,5 ezer ember dolgozik.123 A betelepült cé-
gek változatos profillal rendelkeznek, egymástól többé-kevésbé függetlenül működnek, így attól sem
kell tartani, hogy az egyik „bedőlése” dominó-effektusként magával rántaná a többit is.

Kenyhec és Kassa a két vizsgált település közül kezdetben csak Perény-Hímre gyakorolt
számottevő gazdasági-munkaerőpiaci hatást. Kezdetben ugyanis alapvető szempont volt,
hogy a munkaerő beszéljen szlovákul, és minden bizonnyal bértámogatásokat is csak szlová-
kiai munkaerő után lehetett igénybe venni. Ennek az lett a következménye, hogy a munkaerőt
egy idő elteltével már több mint 100 km-ről is, de még Szlovákiából „szállították” a kenyheci
ipari park gombamód szaporodó vállalkozásai számára, és nem a határ túloldaláról, a magas
munkanélküliséggel sújtott Hidasnémeti és környéki (abaúji) településekről. Az utóbbi kb. 10
évben aztán „nagyot fordult” a világ és a mobilitás iránya. Ebben több tényező is közreját-
szott. Schengennel szabaddá vált a határon való átjárás. Szlovákia csatlakozott az eurozónához
és a magyarországinál versenyképesebb gazdaság alakult ki. Kassa környékén elfogyott a
szabad munkaerő, így a szlovák nyelvtudás egy idő után már itt sem számított „alap-
készségnek”. Végül, de témánk szempontjából nem utolsó sorban, 2015-ben – kapcsolódó
utakkal együtt – átadásra került az a Hernád-híd, amellyel jelentősen lerövidült a magyarorszá-
gi Abaújvár (és környéki) és Kenyhec közötti utazási távolság és idő.124 Mindezek együttes
hatására egyre többen kezdtek el átjárni Magyarország abaúji térségéből Szlovákiába,
122 http://www.nohac.hu/index.php/hu/esemenyek/15-esemenyek/793-kenyhec-egy-igazi-csoda
123 http://ujszo.com/online/regio/2008/10/01/europai-integralt-iskolat-akar-kenyhec;
http://archivum.vasarnap.ujszo.com/vasarnap/201734/tajkep/a-jaromszogtol-az-ipari-parkig
124 http://www.bumm.sk/regio/2015/12/16/a-felavatott-uj-hernad-hid-ismet-osszekoti-kenyhecet-es-abaujvart

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 103
elsősorban Kenyhecre és Kassára, a napi szintű ingázás – immáron kisebb mértékű – terheit
vállalva dolgozni.125

Hidasnémeti „őslakosságára” ez talán kevésbé jellemző. Közülük továbbra is, elsősorban
a szlovák nyelvtudás hiánya miatt, csak néhányan dolgoznak Szlovákiában. Ugyanakkor egy-
re több szlovákiai származású, elsősorban Kassa és környékén született magyar vagy
szlovák nemzetiségű személy vásárol ingatlant Hidasnémetiben. Elsődleges céljuk nem a
hétvégi szabadidő-eltöltés, hanem egyrészről a kassai ingatlanpiaci „boom”-on elérhető haszon
realizálása, másrészről – fizetésarányosan – az olcsóbb magyarországi megélhetési lehe-
tőségek kiaknázása. Az elmúlt 10 évben Hidasnémetin kb. 10-szeresére nőtt az átlagos
ingatlanár, azonban még így is elmarad az odaáti szinttől. Egy kassai 1,5 szobás panellakás
áráért Hidasnémetiben több szobás, jó minőségű családi házat lehet vásárolni. A szom-
szédos Perény-Hímben egy átlagos családi ház (telekkel) 150-170 ezer euróba kerül, de jellem-
zően 1 héten belül akadnak vevők.

Ugyanakkor helyi félelem, hogy Hidasnémeti idővel egy olyan „alvótelepüléssé” válik,
ahol az emberek nem is ismerik egymást, csak aludni járnak haza, legfeljebb a munkából,
iskolából hazafelé jövet beugranak a helyi boltba vásárolni. Pedig a településnek olyan élénk kultu-
rális és sportélete van, amely mindig is kiemelte a térség többi települése közül. A közismert okok
miatt a Szlovákiából áttelepültek jellemzően nem jelentkeznek be állandó lakosnak, dacára
annak, hogy a helyi önkormányzat például helyi „telekadó” kivetésével igyekezte a bejelentkezéseket
„ösztönözni”. Nem Hidasnémetibe jelentik be a vállalkozásaikat, és a gyermekeiket sem hely-
ben járatják óvodába, iskolába. Ennek következtében a helyi oktatási-nevelési intézmények
szép lassan kiürülnek. Az önkormányzat proaktívan keresi a kapcsolatot az új lakókkal,
rendszeresen őket külön is meghívják a helyi kulturális rendezvényekre. Annak ellenére azonban,
hogy a mindennapok többnyelvűvé válnak, egyelőre bizonyos közszolgáltatásokhoz (pl. oktatás-
hoz, ügyintézéshez) való hozzáférés szlovák nyelven még egyáltalán nem biztosított.

Ilyen relatíve kedvező gazdasági környezetben mégis mit nyerhet a két község a közös út-
szakasz revitalizálásával?

A közúti beruházás a „szadai egyezményben” még nem szerepelt, a jelen kutatás kiinduló-
pontjául szolgáló 2016. januári, magyarországi kormányhatározatban viszont már megjelent. Eddig az
érintett útszakaszt az önkormányzatok saját erőből igyekeztek rendbe tenni és karbantartani. Ehhez
például egy helyi kavicsbánya is rendelkezésre áll. Néhány évvel ezelőtt még annyira „bozótos” volt a
terület, hogy igazából azt sem lehetett látni, hogy ott út van. Személyautóval is át lehet rajta járni, de
eléggé poros, esős időben sáros, ezért ma még inkább a 12 km-es kerülő ajánlott Hidasnéme-
ti és Perény-Hím között.

125 http://nol.hu/gazdasag/szlovakia-romania-lassan-elszipkazhatja-a-magyar-munkaerot-1512435

104 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Egy kb. 4,5 km hosszú út leaszfaltozását kellene megoldani, amihez a két önkormányzat
már régóta keresi a forrásbevonási (pályázati) lehetőségeket. Már az előző, 2007 és 2013 közötti
ciklusban pályáztak az INTERREG keretében kerékpárút kialakítására. Egy 150 millió Ft-os be-
ruházásról volt szó, túl is jutottak az első fordulón. Végül azonban a második fordulón már el sem
indultak, a projekt előkészítésével kapcsolatos költségek így „elsüllyedtek”. A visszalépés oka az
volt, hogy az akkori perény-hími községvezetés nem akart átmenő forgalmat, pedig a felek
már előre megállapodtak abban, hogy az út el lesz zárva a gépjármű-forgalom elől.

Látva, hogy nem is kerültek be a két ország kormányai közötti 2014. évi megállapodásba,
és már 2016 végén megnyílt a magyar-szlovák INTERREG program kerékpárút-fejlesztési pályá-
zata, így újra pályáztak. Hidasnémeti a vezető partner, Magyarországról a környező teleülésekről
Abaújvár, Telkibánya, míg a túloldalról Perény-Hím mellett Kenyhec van még benne, egy meg-
erősített, „zúzalékos” út elkészítését célzó, 60-70 millió Ft-os költségvetésű beruházás megvaló-
sításában. Miután benyújtásra került az INTERREG-projekt, akkor tudták meg, hogy ők is
rajta vannak a 2016. januárjában hozott kormányhatározatban szereplő „listán”.

A magyarországi állami infrastruktúra-fejlesztővel (NIF) már elindultak az egyeztetések, és megnyílt
az esély arra, hogy az INTERREG egyik másik prioritása keretében, több mint 1 milliárd Ft értékű közúti
beruházás megvalósításához kapjanak a megvalósítók forrást. Ugyanakkor nem lenne „fair”, ha Hidas-
németi visszavonja a már benyújtott kerékpárút-pályázatot, mert akkor a partnerek sem jutnak forráshoz.
A kettőt viszont nem lehet egyszerre megcsinálni. A legjobb persze az lenne, ha megvalósulna a

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 105
közút és mellette párhuzamosan a kerékpárút, akkor viszont sokkal nagyobb területet kellene
kisajátítani. Ráadásul mindkettő az INTERREG 2014-2020 uniós program keretében valósulna meg.

A közút megvalósítását célzó INTERREG-projekt keretében, a jelenlegi elképzelések szerint,
egy zöldség- és gyümölcsfeldolgozó üzem is létesülne. Ezen kívül, a projekt-javaslatot „rá
lehetne fűzni” a kenyheci ipari parkba történő munkaerő-áramlásra is. Hidasnémeti önkor-
mányzata arra törekszik, hogy olyan beruházásokat valósítson meg, melyekkel sikerül a
fiatalság elvándorlását megállítani. Az utóbbi években ugyanis innen is sokan elköltöztek a
Dunántúlra (pl. Székesfehérvárra), Budapestre, Debrecenbe, és Nyugat-Európába is.

A két település a közös úttal sem fog fizikai értelemben összenőni egymással, mivel
a határ mindkét oldalának környezetében erdők, valamint szántóföldként, gyümölcsös-
ként hasznosított földterületek vannak. Viszont a Hidasnémetit Perény-Hímmel összekötő
út szép turisztikai útvonal része. Hidasnémeti még jobb kiindulópontja lehet a Zemplén, a
Cserehát és Szlovákia nevezetességeinek felfedezésére tett kirándulásoknak. Autóbusz ös�-
szeköttetése van Gönccel, Telkibányával, Sátoraljaújhellyel, Kékeddel és Hollóházával. A te-
lepülésen áthalad az EuroVelo nemzetközi kerékpárút. Alsóregmectől egészen Pálházáig ki
van már építve bicikliút. A későbbiekben azzal is össze lehetne kötni a tervezett kerékpárutat,
megvalósítva egy abaúj-zempléni, határon átnyúló kerékpár-útvonalat. A vízi túrázók pedig
kalandtúrákat tehetnek a vadregényes Hernád folyón.126

Hidasnémetinek nem Perény-Hímmel, hanem azzal szomszédos, 2006 vége óta magyar-
országi (Szemere településsel közös) határátkelővel rendelkező Buzita-val van testvértelepü-
lési kapcsolata. Az oda vezető út most a tornyosnémeti határátkelőn keresztül 20 km, az új,
Perény-Hímmel közös úttal ez 6 km-re rövidülne. Hidasnémeti és Buzita a közelmúltban már
egy közös, „napelemes park” megvalósításával zárult INTERREG projektet is megvalósított.127
A lehetőségeket egy még tágabb földrajzi térben értelmezve, az új út a Hidasnémeti és környé-
ke határtérséget hozná közelebb Szepsihez, Tornához és azok környékéhez.

Perény-Hímnek 2017 óta a mintegy 40 km-re lévő Háromhuta településsel van test-
vérkapcsolata, mellyel a második világháborút követő „lakosságcserék” következtében
forrt össze a sorsa.128 A helyi lakosság egy jelentős része már most eléggé elégedetlen, mert
megnőtt a községben az átmenő, nyugat-keleti irányú forgalom, elsősorban a kenyheci
ipari park közelsége miatt. Ők a Hidasnémetivel közös út kapcsán nem is nagyon mennének
bele olyan nyomvonalba, ami délkeleti irányból vezetne be a település központjába, még tovább
növelve az átmenő forgalmat. A helyi közösség elsődleges érdeke, hogy ha megvalósul a

126 http://www.hidasnemeti.hu/turisztikai_adottsagok
127 https://www.keep.eu/keep/project-ext/25114
128 http://www.haromhuta.hu/letoltesek/pdf/haromhuta_pereny.pdf

106 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Hidasnémetivel közös, akár kerékpárútként, akár gépjárművel is járható útként funkcio-
náló szakasz, akkor az inkább kerülje el a települést.

Perény-Hím községnek sincs akkora költségvetése, hogy a beruházáshoz szükséges ön-
részt és előfinanszírozást biztosítani tudja. Annyival talán jobb a helyzetük, hogy eléggé jelentősek
az ingatlanok utáni helyi adóbevételeik. A községhez tartozik több mint 5 ezer hektár föld- és
erdőterület, és a lakosok is adóznak a házaik után. A községvezetés víziója szerint, Perény-Hímnek
nem célja, hogy az útépítés hatására helyi ipartelepítés valósuljon meg. Inkább egy elkerülő utat
és egy kerékpárutat szeretnének Kenyhec irányába. Fontos, hogy a teherforgalom ne menjen
keresztül a falun, hanem csatlakozzon a Kassára vezető, illetve az országhatárt a magyaror-
szági M3 autópályával összekötő gyorsforgalmi úthoz. Kassa agglomerációjába tartozó telepü-
lésként egy „szép és nyugodt” hely szeretnének maradni, amely azonban partnere Kenyhecnek és
kihasználja annak ipari fejlődésének pozitív hatásait.

Van egy halastó, de jó volna a helyi közszolgáltatásokat is fejleszteni, hogy még
többen válasszák lakóhelyül a települést. A kenyheci ipari parkban foglalkoztatott külföldi
menedzserek inkább Kassán bérelnek ingatlant, és a gyermekeiket is oda járatják isko-
lába, óvodába. Perény-Hímben csak alsó-tagozatos (1-4 osztályos) általános iskola áll rendel-
kezésre. A helyi kultúrház felújítása, konferencia-központ kialakítása az Abaúj-Abaújban EGTC
projektje keretében került megvalósításra.129

3.5.3. Felsőregmec – Alsómihályi

Jóval kevésbé érződik a dinamikusan fejlődő Kassa relatív (50-60 km-es) közelsége
Felsőregmec és Alsómihályi esetében, melyek a gazdaság-társadalmi fejlődés tekintetében
eléggé éles határvonalat képező Szalánci-hegységben (a „Hegyközben”), egymással 2007 óta,
igaz meglehetősen leromlott állapotú úttal, közvetlenül is összekötve helyezkednek el. Felső-
regmec Borsod-Abaúj-Zemplén megye Sátoraljaújhelyi járásában, a megyeszékhelytől
mintegy 100, míg a járási központtól alig 10 km-re található. Lakosainak száma a 2011-
es népszámlálás adatai szerint meghaladta a 300 főt, ami közel 60%-os növekedést jelent
2001-hez képest. Korösszetétel alapján a lakosság abszolút megfiatalodó, 2011-ben közel
5-ször annyi 15 év alatti, mint 65 év feletti személy élt a faluban.

Felsőregmec Alsómihályi
Megye/kerület, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Kassai kerület,
járás Sátoraljaújhelyi járás Tőketerebesi járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 324 1918
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) + 59 + 10

129 http://felvidek.ma/2012/02/perenyben-europai-tamogatassal-konferencia-kozpont-letesult/

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 107
Felsőregmec Alsómihályi
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 324 24
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) .. 1512
Öregedési index, 2011 (%) 18 56
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 24 20

A munkanélküliség viszont kiugróan magas, a megyei átlagot is jóval meghaladja. A szlo-
vákiai Alsómihályi Kassától kb. 50, míg Tőketerebestől nagyjából 20 km-re, dél felé van. Alsómi-
hályi község Felsőregmechez képest kb. 6-szor akkora, és szintén, 2001 és 2011 között
mintegy 10%-kal növekvő népességgel rendelkezik. Ugyancsak fiatalos korösszetételű a
lakosság, az állástalanok aránya pedig szintén relatíve magas. Egyértelműen szlovák többsé-
gű község, a magyarság lélekszáma elenyésző, igaz az utolsó népszámlálás alkalmával
több mint 300-an nem fedték fel nemzetiség szerinti hovatartozásukat.

Felsőregmec esetében viszont a helyi lakosok zöme „kettős identitással” rendelke-
zik, ugyanis 2011-ben 324-en magyarnak, míg 252-en cigánynak (is) vallották magukat. Felső-
regmec egyike Magyarország „elcigányosodott” településeinek. Ez a folyamat nagyjából
tíz éve kezdődött, amikor a nem-roma fiatalok jelentős része a „városba” (Sátoraljaújhelyre,
Miskolcra) költözött, egyre több idős halt meg, az üresen maradt házakba pedig szerve-
zetten olyan családokat költöztettek, „telepítettek”, akik másutt „nem kívánatos” sze-
mélyeknek lettek nyilvánítva. Szlovákia felől ilyen típusú átvándorlásra nem került sor. Eleinte
nagy volt a feszültség a tősgyökeres és az újonnan betelepült, sok esetben italozó, kábítószere-
ző cigányok között, amit csak a rendőrség bevonásával sikerült megoldani. A helyi, túlnyomó-
részt általános iskolai végzettséggel sem rendelkező lakosok közül nagyjából 100-an
dolgoznak, viszont szinte mindenki közmunkásként. Ebből helyben kb. 60-an, de adnak
„kölcsön” embereket a szomszédos Alsóregmecnek és az 5 km-re lévő Mikóházának is.

A helyi közmunka-program azonban „értékteremtő” munkát ad az embereknek, és
példa-értékű lehet más települések számára is. Az önkormányzat tulajdonában lévő, két
helyen elhelyezkedő, összesen 2,5 hektárnyi földterületen, ebből kb. 900 négyzetméteren
fóliasátor alatti zöldség- (elsősorban uborka-, paprika-, paradicsom-, sárgarépa-, brokkoli-)
termesztéssel foglalkoznak. Egyelőre csak önellátásra, a termények ugyanis szétosztásra
kerülnek a faluban. Jövőbeli terv az értékesítés megszervezése, részben környékbeli zöld-
ség-kereskedők számára, részben az Alsómihályival közös út mentén felállítandó értékesí-
tési „standok” formájában. A zöldségtermesztésből így talán lehet egy kis plusz-bevétele az
önkormányzatnak. A közmunka-támogatásokon kívül ugyanis jelenleg más forrása nem igazán
van, az egyetlen „helyi vállalkozás” egy élelmiszerbolt, amely azonban – fizetőképes kereslet
szűkében – szerény árbevétellel, így alacsony helyi iparűzési adóalappal rendelkezik.

108 Civitas Europica Centralis Alapítvány
A falugondnok ún. Shaolin szarvasmarhák tenyésztésével foglalkozik, és külföldre (el-
sősorban Görögországba és Törökországba) értékesít. Az önkormányzat is gondolkozott szar-
vasmarha-tenyésztésen, de ahhoz jóval nagyobb (rétként, legelőként hasznosítható) földterületre
lenne szükség. Alapvetően gátolja a falu nyomorúságos helyzetből való kitörését, hogy
más megyéből érkezett mezőgazdasági nagyvállalkozók vásárolták fel a helyi termőföl-
deket, akiket elsősorban az uniós, területalapú támogatás lehívásának lehetősége moti-
vált, a földeket viszont jellemzően „parlagon” hagyták. Ők a mostani „piaci ár” egyötödéért
vásároltak földeket, de voltak olyan korábbi termőföld-tulajdonosok is, akiket egész egyszerűen
„bepaliztak”, mivel tőlük 100 ezer Ft alatti hektáronkénti áron vették meg a földeket. A helyi ingatla-
nárak is az életszínvonalhoz igazodnak és szinte ellehetetlenítik a mobilitást. Egy „átlagos házat,
telekkel” 2 millió Ft körül, míg a szomszédos Alsóregmecen nagyjából 6 millió Ft-ért lehet
megvásárolni. A 3 millió Ft feletti ingatlan-vételár helyi szinten már „nagyon jónak” számít. A sok
gyermek, helyi oktatási-nevelési intézmény hiányában, rendszeres külön-buszjárattal, az alig 5 km-
re lévő Mikóházára jár iskolába, óvodába. A közös önkormányzati hivatal központja sokáig Mikó-
házán volt, de néhány éve Felsőregmec „átigazolt” a 12 km-re található pálházai körjegyzőséghez.

A szlovákiai oldalon, az Eperjes–Tokaji-hegységtől keletre, a Ronyva-patak bal partján
fekvő Alsómihályi, nem csak a relatíve magas népességszáma miatt, fontos „mikro-térségi”
központ. Így valószínűsíthető, hogy a jövőben, a tervezett közút-fejlesztés megvalósulása esetén
Felsőregmecre is számottevő „húzóhatást” tud majd kifejteni. A Kassát és az ukrajnai Csap váro-
sát a dél-szlovákiai nyomvonal mentén összekötő vasútvonal egyik megállóhelye itt talál-
ható, vasútállomása – ellentétben a határtérségre jellemző állapotokkal – nagy és rendezett.130
Jelentősebb, több száz főt foglalkoztató cég helyben nincs, ugyanakkor viszonylag sok az aktív,
magántulajdonban lévő kisvállalkozás. Közülük a legjelentősebbek a tetőszerkezetek készí-
tésével, épületek szigetelésével foglalkozó cégek. Az építőipari konjunktúra ráadásul nem csak a
helyi, szlovák tulajdonú vállalkozások, hanem egyre több magyarországi (Magyarországról „átjáró”)
tetőfedő cég számára is piaci lehetőségeket teremt. Van fémfeldolgozó, faipari cég is a faluban,
de jó néhányan helyi mezőgazdasági vállalkozásokban dolgoznak. Ezen kívül helyi kereske-
delmi, szolgáltató cégekről (élelmiszerüzletek, kozmetika, fodrászat, pizzéria) is beszélhetünk.
A máshová, jellemzően Kassára ingázó munkavállalók a foglalkoztatottak kb. egyharmadát teszik
ki. Az elmúlt időszakban viszont relatíve sokan, közülük többen úgy tűnik, hogy végle-
gesen, munkavállalási céllal vándoroltak ki Nyugat-Európába, leginkább Németországba,
Angliába és Belgiumba. A roma nemzetiségűek száma 300-350 főre becsülhető.

Alsómihályi központi szerepét mutatja az is, hogy számottevő egészségügyi és szociális
szolgáltatási kapacitásokkal rendelkezik. Működik egy magántulajdonban lévő, idősek
ápolását, gondozását és ellátását biztosító idősek otthona131. A községi egészségügyi köz-

130 http://www.vlaky.net/upload/trate/objekty/foto/000299.jpg
131 http://www.kysta.sk/index.php/114-zos-margerita-n-o

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 109
pontban pedig házi-, gyermek- és fogorvosi rendelő áll rendelkezésre, de hamarosan belgyógyá-
szati szakrendelésre is lesz lehetőség.132 A falunak van saját óvodája, ahová jelenleg mintegy
60 gyermek jár. Ezen kívül működik egy alapiskola (1-9. évfolyam), amely szlovák tanítási
nyelvű. A második világháború előtt egy római katolikus és egy kálvinista általános iskola révén
is folyó magyar nyelvű oktatási szolgáltatások igénybe vételére helyben ma már nincs lehetőség.
Alsómihályi 2015-ben csatlakozott a határon átnyúló, Ránkfüred székhellyel bejegyzett „Sza-
lánci-hegység regionális klaszterhez”.133 A társulás tevékenységének földrajzi hatóköre
a Szalánci-hegységre, annak részeként a magyarországi „Hegyköz” kistájra terjed ki,
célja pedig a határtérség turisztikai potenciáljának növelése. Az egyik első, kézzelfogható
eredményekkel járó „akciójuk” célja, hogy minden tag-községben létesüljön egy turisztikai infor-
mációs központ, ahol nem csak információs táblák, hanem alkalmazottak (mindenhol legalább
egy személy) áll rendelkezésre a turisták tájékoztatására az adott település és a mikrorégió neve-
zetességeiről (pl. várak, egyéb műemlékek, kerékpárutak, gyalogos túraútvonalak stb.).

Alsómihályi község vezetése tehát elsősorban a térségi turizmus fejlesztésében látja a he-
lyi kitörési lehetőségeket. A szomszédos Velejte településen működik egy olyan üdülőköz-
pont134, ahol termálfürdő, étterem, borozó, wellness- és sportkomplexum, autós kemping,
motel, turistaházak, továbbá a Tokaji borvidék (Vinohradníckaoblast’ Tokaj) lankáira ve-
zető gyalogos és kerékpáros útvonalak, valamint vadászati lehetőségek állnak rendelke-
zésre. A másik irányban, Alsómihályitól kevesebb mint 10 km-re fekszik Biste település, amely
„savanyúvíz” (csevice) forrással, valamint fürdővel és üdülőkörzettel is rendelkezik. Ez a
fürdőhely már 1867 óta ismert, a 19. században „grófi fürdőként”, elsősorban a reumás be-
tegek kezelése érdekében funkcionált. A fürdőhely közelében, a Biste-patak mentén pedig egy
olyan halastó található, ahol csónakázásra, vízi sportokra és horgászatra is van lehetőség.

Összegezve: Alsómihályi és Felsőregmec két kiváló természetföldrajzi adottságokkal, ki-
aknázható turizmusfejlesztési potenciállal rendelkező, határon átnyúló „kisrégió”, a Szalánci-
hegység (az annak részét képező Hegyköz), valamint a messze földön is híres Tokaj-borvidék
között helyezkedik el. Ezek az adottságok azonban helyi szinteken jelenleg még alig kiaknázottak.

Alsómihályiban a 2007 és 2013 közötti uniós fejlesztési időszakban elsősorban köz-
utak, járdák, közterek rekonstrukciójára (pl. egy helyi játszótér kialakítására), javítására került
sor. Tervben volt, hogy a Mikóházáig vezető, a Felsőregmeccel való összeköttetést is biztosí-
tó, INTERREG-forrásból megvalósult kerékpárúthoz kapcsolódóan egy helyi turista pihenőhely
és kisebb információs központ, valamint egy parkoló is kialakításra kerüljön. Erre azonban az
ominózus projekt keretében – forráshiány miatt – végül nem került sor. Az elmúlt években meg-

132 https://www.e-vuc.sk/ksk/lekarne-a-vydajne-zp/trebisov/lekaren-medi-stav.html?page_id=78438
133 http://www.slanskevrchy.eu/
134 http://www.penzionaquamaria.sk/

110 Civitas Europica Centralis Alapítvány
valósult főbb helyi beruházásokról (vasútállomás utcájának aszfaltozása, Izra-patakmeder tisztí-
tása, helyi temető rendbetétele, gyógyszertár melletti parkoló kiépítése, óvoda és egészségügyi
központ tetőszerkezetének felújítása, tornaterem és egy játszótér létesítése, parkok kialakítása
a községhivatal és a vasútállomás mellett, óvoda ebédlőjének felújítása és szigetelése) a kö-
zség honlapján található képgaléria nyújt szemléltetést.135 A 2014 és 2020 közötti időszak
fejlesztési prioritásai között továbbra is a helyi utak felújítása, további parkok (zöldterületek)
kialakítása, vízvezeték-rendszer kibővítése, valamint a községet Felsőregmecen keresztül Ma-
gyarországgal összekötő mellékút kiszélesítése és az ahhoz kapcsolódó helyi közút-fejlesztés
szerepel. A megvalósítás érdekében külső források bevonása is szükséges, a jelenlegi időszak-
ban azonban a község még egyáltalán nem részesült uniós támogatásban.

Jelenleg egy keskeny, ugyanakkor személygépkocsival is járható, kb. 3 km hosszú
út köti össze a két település határát. Eredetileg határon átnyúló, a schengeni határnyitást
követően átadott kerékpárútként került kialakításra, egy a 2007 és 2013 közötti időszak-
ban megvalósult magyar-szlovák INTERREG-projekt keretében.136 Később 3,5 tonnás
súlykorlátozású „mezőgazdasági úttá” lett minősítve, hogy a munkagépek is használhassák.
Ennek ellenére a keskeny út jelenleg elsősorban személyforgalmat bonyolít. A Szlovákia
felől, elsősorban a 20 km-re lévő füzéri vár és/vagy a 25 km-re található sárospataki
Végardó-fürdő felkeresése céljából, nyári időszakban viszonylag nagy tömegben érkezők
ezen az úton rövidítik le valamelyest a távolságot. Ezt az utat használják egyre nagyobb számban
azok a Magyarországon élők magyarok és szlovákok is, akik Kassára errefelé járnak (vissza)
dolgozni. Ezen kívül, az Alsómihályi által 2012 óta, minden év szeptember utolsó hetében meg-
rendezésre kerülő nemzetközi kerékpár-versenynek ez a határon átnyúló szakasz is része.

Mivel azonban két autó már nem fér el egymás mellett, a jelenlegi terv az út kiszélesítése,
jelentősebb, kétirányú gépkocsi-forgalommá alkalmassá tétele. Felsőregmec reménye az, hogy
a tovább élénkülő, Szlovákia felől érkező forgalom hatására megnő a fizetőképes kereslet a hely-
ben előállított és a tervek szerint az út mentén értékesítendő mezőgazdasági terményeik iránt,
hozzájárulva egyfajta „helyi piac” kialakulásához. Ezen kívül, igaz csekély mértékben, helyi
turizmus-élénkítő hatással is számolhatunk, mert minden bizonnyal még többen keresik majd
fel a Felsőregmec „gyöngyszemének”, jelenlegi egyetlen látványosságának számító, dombra
épült Árpád-kori református templomot is.

A Felsőregmec felől érkező mellékút jelenleg gyakorlatilag véget ér az országhatár-
nál, Alsómihályi eléréséhez egy kevesebb mint 200 méter hosszú, jelenleg azonban autós
közlekedésre alkalmatlan útszakasz felújítására van szükség. Ehhez az úthoz kapcsolódik
egy, az Izra-patakon átívelő híd, amely szintén rekonstrukcióra szorul, és a patakmeder rendbeté-

135 http://michalany.eu/?page_id=741
136 http://www.mikohaza.hu/hu/node/18

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 111
tele is része a terveknek. A közös projektet a szlovák fél, még az előző alsómihályi polgármester
kezdeményezte 2008-2009 táján, és ők készítették el a projektdokumentáció kezdeti munkaré-
szeit is. Az említett INTERREG-forrásból, kerékpárút formájában a magyarországi nyomvonal el
is készült. Jelenleg tehát magyarországi oldalon a nyomvonal szélesítése, míg szlovákiai
oldalon a hiányzó, híd-újjáépítést is igénylő pár száz méteres út kiépítése, valamint az Izra-
patak környéki rendezés a feladat. 2015-ben a Kassa Megyei Önkormányzat még az ígérte,
hogy biztosítja a szükséges pénzforrásokat az Alsómihályi oldalon szükséges munkálatok elvég-
zéséhez, azonban 2017-ben a község lekerült a támogatandó határ menti közút-fejleszté-
si projektek listájáról. Már nem is hívják sem őket, sem a felsőregmecieket a határon átnyúló
infrastrukturális fejlesztésekről szóló politikai és szakértői egyeztetésekre. Pedig időközben a je-
lenlegi alsómihályi polgármester egyeztetett mind az illetékes földalappal, mind az érintett vízgaz-
dálkodási vállalattal, a kapcsolódó kisajátítási, illetve híd- és patakmeder fejlesztési feladatokról.

A beruházási projekt tehát „stagnál”, annak aktuális állása a közvetlenül érintettek
számára nem ismert. Pedig ez esetben is jelentősnek mondható gazdaságfejlesztési po-
tenciál és társadalmi hatás prognosztizálható. Egyrészről tovább nőhet a határtérség jelenleg
is meghatározó turisztikai központjainak (Füzér, Sárospatak, Sátoraljaújhely, illetve Velejte, Biste)
forgalma, másrészről tovább erősödhet a határon átnyúló, jellemzően a sátoraljaújhelyi bevásár-
lóközpontok, piac felé Szlovákia felől érkező bevásárló-turizmus. A jelenlegi adottságok mellett

112 Civitas Europica Centralis Alapítvány
az Alsómihályi és annak észak-nyugati térségéből, a Szalánci hegység településeiről érkezők ki-
sebb kerülővel, Csörgőn áthaladva, és nem Felsőregmec felé rövidítve tudják csak elérni
a magyarországi járásszékhelyt. A helyi közösségek mobilitási lehetőségeinek javítása mellett
jelentősnek mondható gazdaságélénkítő hatásokról is beszélhetünk. Egyrészről, tekintettel a je-
lenlegi „nyomott” árakra, mindkét településen várható a helyi ingatlanok felértékelődése. Másrész-
ről, részben ehhez kapcsolódóan, az említett építőipari (tetőszerkezetek gyártásával foglalkozó)
szlovák és magyar tulajdonú cégek számára is új lehetőségek nyílnak meg. Egyre több szlovákiai
cég készül a magyarországi piacra lépésre, melynek érdekében magyar nyelv- és helyisme-
rettel rendelkezőkre is egyre nagyobb számban van szükség.

A „többnyelvűvé” válás kiemelkedően fontos a tartós együttműködés érdekében. A rokoni
kapcsolatok ez esetben kevésbé relevánsak, és a két falu lakossága, elsősorban a nyel-
vi akadályok miatt, eddig sem igazán járt át a szomszéd település kulturális rendezvé-
nyeire. Ugyanakkor jelenleg sem a nyelvi problémák jelentik a „szűk keresztmetszetet”, eddig
minden szükséges esetben meg tudták oldani a magyar-szlovák tolmácsolást. Polgármesteri
szinten a Felsőregmeccel szomszédos község, Alsóregmec magyar és szlovák nyelven egyaránt
beszélő polgármestere a közvetítő Alsómihályi és térségének, valamint a magyarországi „hegy-
közi” települések önkormányzatai, helyi közösségei között.

3.5.4. Alsóregmec – Csörgő

Hiába mindössze néhány száz méter választja el a két település határát jelző táblát, Felsőre-
gmec felől szinte egy teljesen „más világba” érkezik az Alsóregmecbe látogató. A szintén
Borsod-Abaúj-Zemplén megye Sátoraljaújhelyi járásához, a Magyarország legészakibb kistá-
ját jelentő Hegyközhöz137 tartozó Alsóregmec lakosság-száma 2011-ben már nem érte el
a 200 főt, és közel 20%-os csökkenést mutatott 2001-hez képest. A település nemzetiségi „ku-
riózuma”, hogy 2011. évi népszámlálás alkalmával a válaszadók kb. egynegyede szlováknak
(is) vallotta magát, vagyis a település fontos „kapocs” szerepet tölt(het) be a magyarok
és a szlovákok határokon átívelő kapcsolataiban is. Ellentétben Felsőregmeccel, itt nagy
számban nem élnek romák, ugyanakkor mind az öregedési index, mind a relatíve magas mun-
kanélküliség a falu idővel történő „kiürülését” vetíti előre.

Alsóregmec Csörgő
Megye/kerület, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Kassai kerület,
járás Sátoraljaújhelyi járás Tőketerebesi járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 183 819
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) - 18 -1
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 176 8

137 https://hu.wikipedia.org/wiki/Hegyk%C3%B6z

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 113
Alsóregmec Csörgő
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 65 764
Öregedési index, 2011 (%) 258 68
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 23 28

A „határ-patak” szerepét betöltő Ronyva túloldalán „kőhajításnyira” lévő, a szlovákiai Kas-
sai kerület Tőketerebesi járásához tartozó Csörgő jóval kedvezőbb demográfiai mutatókat
mondhat magáénak. Lakosságszáma több mint 4-szerese az alsóregmecinek, ráadásul
stagnált az utolsó két népszámlálás közöti időszakban. A falu egyértelműen szlovák többsé-
gű, a magyar nemzetiségűek aránya itt nem éri el az 1%-ot. A munkanélküliség szintén kiug-
róan magas, viszont – ellentétben Alsóregmeccel – itt nem elöregedő, hanem megfiatalodó
népességről beszélhetünk. Alsóregmec gazdasági-társadalmi fejlődéstörténete szoro-
san összekapcsolódik a környező nagyobb települések, kezdetben a 20 km-re lévő Hol-
lóháza, az elmúlt évtizedekben viszont egyértelműen a mindössze 10 km-re található
Sátoraljaújhely fejlődésével. A Hegyköz mezőgazdasági tradíciókkal rendelkező térség.
Az alsóregmeci helyi termelőszövetkezet az 1960-as évek elején alakult, akkor a munkaképes
korú lakosság 30-40%-a dolgozott ott. Akkoriban már egyre több fiatal „vette arra a bátorságot”,
hogy a kibontakozó iparban vállaljon munkát. A közeli sátoraljaújhelyi gyárak sokáig csak a
„bodrogközieknek” biztosítottak munkát, míg a „hegyköziek”, köztük az alsóregmeciek kez-
detben inkább az egykoron több mint 1000, ma már viszont csak alig száz főt foglalkoztató,
világhírű hollóházi porcelángyárban dolgoztak betanított munkásként. Ahogy azonban sza-
porodtak és egyenként is nőttek a sátoraljaújhelyi gyárak, úgy lett egyre nagyobb szükség a
hegyközi munkaerőre is. Alsóregmec mellett kb. 2 km-re volt a megállója annak a „kisvas-
útnak”, amelyik minden munkanap ipari munkásokat szállított a térségből Sátoraljaúj-
helyre. Ennek az egészen a 45 km-re lévő Cigándig húzódó nyomvonala a mai napig megvan, a
kiépített kerékpárúttal párhuzamosan, viszont egyáltalán nincs már használatban. Az észak-
magyarországi ipar „fénykorában” a járási székhelyen húsüzem (vágóhíd), bútorlemez-gyár, két
– elsősorban a budapesti hajógyárnak beszállító – vasipari telep, fémipari gyár, finommechanikai
művek és dohánygyár is működött. Ma már ezek közül csak a fémipari- és a külföldi tulajdonban
került dohánygyár, ráadásul az is jóval kisebb kapacitással és munkaerő-igénnyel funkcionál.
A szocialista nagygyárak helyét kisebb, jelentős részben multinacionális cégek vették át.
Közülük is kiemelkedik az a német tulajdonú öntöde, ahová a dinamikusan növekvő termelé-
si igények kielégítése érdekében a munkásokat Szlovákiából, sőt Ukrajnából is szállítják.
A magyarországi hegyközi és a szlovákiai tokaj-hegyaljai határtérségnek tehát jelenleg inkább
Sátoraljaújhely a gazdasági vonzásközpontja. Szlovákiai oldalon az ipar Kassánál kez-
dődik, amely Alsóregmectől már egy kicsit messze, a kanyargós utak mentén, ugyanakkor az
Eperjes-Tokaji hegység festői szépségű környezetében található Hollóháza-Eszkáros átkelő-
től 50 km-re, kb. 1 órányi autóútra található.

114 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Az alsóregmeciek zöme tehát a járási központba ingázik napi rendszerességgel,
hétköznap csupán „aludni” tér haza lakóhelyére. Sőt vannak olyan, külön-külön 15-20 főt
foglalkoztató, jellemzően vasipari kisvállalkozások, melyek – a még kedvezőbb helyi adó-
zási feltételek miatt – alsóregmeci székhellyel vannak bejegyezve, de a tényleges te-
vékenységet a sátoraljaújhelyi telephelyeiken végzik. Sokan – helyi oktatási-nevelési
intézmények, továbbá tartalmas szabadidő-eltöltési lehetőségek hiányában – el is költöztek
Sátoraljaújhelyre, annyian, hogy ha hirtelen mindenki visszajönne, akkor már „el sem férné-
nek” a faluban. Ugyanakkor, ellentétes irányú mozgásokra, a városból az immáron telje-
sen közművesített Alsóregmecre való kiköltözésekre is sor került az elmúlt években.
Néhány évvel ezelőtt ugyanis még viszonylag olcsók voltak a helyi ingatlanok, 4-5 millió Ft-ért
összkomfortos, 3 szobás családi házakat lehetett vásárolni. Az utóbbi időben viszont itt is meg-
lódultak valamelyest az ingatlanárak. Jellemzően fiatal, gyermekes családok költöztek ki
Sátoraljaújhelyről, de arra is van példa, hogy „kassai magyar” család vásárolt házat. Sokakat
a mai napig visszatart, hogy a házakhoz hatalmas, akár 2000-3000 négyzetméteres
telkek „járnak”, amivel kezdeni kell valamit. Ma már „nem divat” a háznál történő ál-
lattartás. A fiatalok számára fontosabb, hogy hétvégenként kirándulni, nyaranta az otthontól
távol nyaralni tudjanak menni, az állattenyésztéssel összefüggő napi szintű feladatokat viszont
nincs kire bízni. Idősebb korukra pedig az emberek eleve egyre kevesebb húst fogyasztanak.
A mezőgazdaság visszaszorulása ellenére még ma is létezik, de már egy mikóházi szék-
helyű agrár-vállalkozás használatában van a falu határában lévő mezőgazdasági telep.
Helyben már csak az önkormányzat által szervezett közmunka van, amely azok számára
biztosít újrakezdési lehetőséget, akik teljesen kiszorultak a piaci alapú munka világából.

A Tőketerebestől 20 km-re délre található Csörgő gazdasági adottságairól viszonylag ke-
vés nyilvános információ áll rendelkezésre. Ismert, hogy – Alsómihályihoz hasonlóan – szintén a
Kassa-Csap vasútvonal mentén helyezkedik el. Továbbá híres a borászata, önmagát a „toka-
ji borvidék kapuja”-ként definiálja. Kiváló természetföldrajzi adottságokkal rendelkezik. A köze-
lében található az 1990-ben, több mint 15 ezer hektárnyi területen kialakított „Latorca” tájvédelmi
egység, amely Szlovákia második legnagyobb síksági összefüggő védett területe, és ma-
gába foglalja a Latorca, Laborc, Ondava folyók alsó folyásait, a holtágakat és a hozzátartozó ártéri
erdőket és réteket is. A tájvédelmi körzetnek az ártéri ligeterdők, vízi- és mocsári élővilág, a Latorca
és mellék-folyóinak árterei, valamint a bodrogközi homokbuckák egyedi és utánozhatatlan jelleget
adnak. A körzeten belül hét kisebb kiterjedésű védett természeti terület található, amelyek közül a
legjelentősebbek a Hosszú-Tice és a Nagy-tó. Csörgő mikro-térségi központi szerepét jelzi
az, hogy az óvodával egybekötve működő, szlovák tannyelvű alapfokú (1-9. évfolyamos)
iskolának közel 200 tanulója van. Nem csak a faluból, de további 4 környékbeli községből is
ide járnak a gyermekek óvodába-iskolába. Az intézményben 20 pedagógus és további 8 alkalma-
zott dolgozik. Az iskola 2 épületből tevődik össze, egy régebbi épületből, amely egy 19. századból
származó kastély, és egy új, hozzáépített épületrészből, ahol a tantermek nagy része található.

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 115
Csörgő

Alsóregmec és Csörgő kapcsolata kb. 30 évre tekint vissza, és eddig elsősorban a
kultúra és a sport területén kialakult együttműködésekre alapozódott. Például még jóval a
rendszerváltások előtti „tanácsi” rendszerben jellemző volt, hogy a csörgői búcsúra teherautóval
utaztak át Alsóregmecről. Akkor a határőrök és a vámosok sem igazán „szabtak határt”, sőt, ha a
helyi tanács-elnök előre jelezte, hogy hány fő megy, útlevelet sem kértek. A viszonylag szorosan
kulturális kapcsolatok, valamint annak ellenére, hogy Alsóregmec a magyarországi szlovák-
ság egyik fő központja, az Alsóregmec és Csörgő közötti közvetlen közúti összeköttetés
megteremtése a két ország kormánya közötti 2014-es megállapodásig nem igazán volt
napirenden. A helyi közösségek „megelégedtek” azzal, hogy a sátoraljaújhelyi átkelőn
keresztül, kb. 12 km-t kerülve tudtak közvetlenül kapcsolatba lépni egymással. A tágabb
térségi összefüggéseket és lehetőségeket számba véve azonban igencsak „időszerűvé”
vált ennek a határmetszési pontnak is a kialakítása.

Nagyjából 3 évvel ezelőtt, a közös magyar-szlovák határmenti közlekedési infrastruktúra-fej-
lesztésekben közvetlenül érintett települések részvételével megtartott kassai találkozón a két pol-
gármester két olyan pontot is bejelölt, ahol Alsóregmec és Csörgő között megvalósulhatna
az államhatár „metszése”. Alsóregmec számára az a megoldás lenne jobb, amely nem a jelenleg
kijelölt nyomvonal mentén, hanem a helyi temető felől jön fel, mert az ott kisajátítandó területek egy
réthez, és nem magántulajdonban lévő földterületekhez tartoznak, így az állam általi birtokbavétel

116 Civitas Europica Centralis Alapítvány
is olcsóbb lenne. Ezzel viszont a másik oldalon kb. 1 km-rel hosszabb a táv, mint a jelenleg kijelölt
nyomvonal. Érdekesség, hogy az alsóregmeci oldalra eső útszakasz menti árkot régen „tankcsap-
dának” hívták, mivel az első és a második világháború idején is a tankok megállítása érdekében
kerültek kialakításra. A két település között jelenleg a Ronyva-patak jelenti az országhatárt,
amelyben nyaranta épphogy van víz, időnként azonban kiönt, vagyis egy, a Ronyva ártéri te-
rülete felett átívelő hidat is ki kell majd alakítani az úthoz kapcsolódóan. Jelenleg a pataknak ezen a
szakaszán még olyan híd sincs, amelyen gyalogosan vagy kerékpárral át lehetne kelni.

Magyarországi oldalon a beruházás teljes költségét az állam finanszírozná, hiszen még
egy ekkora léptékű fejlesztés önrészéhez és előfinanszírozásához, valamint a kisajátítási költségek
fedezéséhez sincs elegendő bevétele egy kevesebb mint 200 fős település, iparűzési adóbevé-
tellel egyáltalán nem rendelkező önkormányzatának. Szlovákiai oldalon viszont továbbra sem
dőlt el, hogy ki fizeti (előre) a számlákat. Az egyértelműnek tűnik, hogy a nagyobb méretű
Csörgő sem lesz rá képes, mivel az ottani önkormányzatnak sincs annyi bevétele, hogy finanszí-
rozni tudja a beruházással és a kapcsolódó kisajátításokkal összefüggő költségeket.

A közlekedési kapocs kialakítása nem csak a két település összekötése, hanem a Csör-
gő szomszédságában kezdődő Tokaj-hegyaljai borvidékhez (Vinohradníckaoblast’ Tokaj) tartozó
szlovákiai „zsákfalvak” (Nagytoronya és Kistoronya) „vérkeringésbe” történő bekapcsolása mi-
att is fontos. Ehhez azonban természetesen a Csörgőtől keleti irányba vezető mellékutak felújítása is
szükséges. Egyrészről erősödhet a természet-földrajzilag egységes Tokaj-borvidék magyaror-
szági és szlovákiai oldala közötti turisztikai együttműködés, másrészről a térségbeli kister-
melők „piacolási” lehetőségei bővülnének. Ezt felismerve, Alsóregmec önkormányzata már ele-
ve úgy dolgozta ki a projekt-koncepciót, hogy a helyi kultúrház mögé egy szabadtéri helyszín került
megtervezésre, ahol a helyi és a határon túli települések kistermelőinek részvételével, a határtérség
főbb mezőgazdasági terményeinek (zöldség, gyümölcs, bor) értékesítése céljából, rendszeres „ter-
melői piaci napokat” tartanak majd.

Az új úttal Alsóregmec számára olyan új kitörési lehetőségek nyílhatnak meg, ami
megállíthatja a település „kiürülését”. Amíg a szomszédos Felsőregmec és a szlovákiai Alsó-
mihályi között nem volt út, addig Alsóregmec is zsáktelepülésnek számított. Amióta azonban ott,
a közös schengeni csatlakozást követően „megnyílt a határ”, új dimenziók nyíltak meg
Alsóregmec számára is. Sokkal többen jönnek Szlovákia felől az új úton, hétvégenként szinte
senki nem marad otthon, elsősorban az Alsóregmectől 20 km-re lévő sárospataki Végardó
Fürdőbe kikapcsolódni138, a sátoraljaújhelyi hipermarketbe vásárolni, vagy éppenséggel a
magyarországi oldalon jól kiépített kerékpárutak használatával biciklizni.139 A megnöveke-
dett átmenő forgalomból sokat profitálnak a hegyközi vendéglátóegységek is. Az új úttal tovább

138 http://sarospatak.hu/2015/01/18/a-teli-szezonban-is-sokan-latogatjak-a-vegardo-furdot/
139 http://www.zemplen.net/index.php/turizmus/turisztikai-adottsagok/92-kerekparos-turizmus

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 117
nő a két ország közötti rendszeres személyforgalom, ami növeli az itteni ingatlanok értékét is,
ami pedig hosszú távon biztosítja egy település fennmaradását, hogy „ne haljon el”. A beruhá-
zást azonban gondosan elő kell készíteni, mert a földek kisajátításával az önkormányzat
eleve magára haragítja a helyi lakosok egy részét, akik aztán még elégedetlenebbek
lesznek, ha végül aztán megsem valósul az út.

A határok átjárhatóságának további növekedése ez esetben számottevően hozzájárul a ma-
gyar és a szlovák nemzetiségi kapcsolatok erősödéséhez is. Hasonlóan a Hegyköz más kö-
zségeihez, a 18. század első felében, elsősorban a Rákóczi-szabadságharc következménye-
ként Alsóregmec szinte teljesen elnéptelenedett. Az „újratelepítés” során a lakosság ruszin
és szlovák nemzetiségűekkel gyarapodott, de éltek itt református vallású magyarok is.140 A ruszin
eredetet őrzik a térségben több helyen, például a 12 km-re fekvő Filkeházán is látható cirill betűs
feliratok. A körjegyzőség központját adó, mindössze 3 km-re lévő Mikóházán ruszin kisebbségi ön-
kormányzat is van.141 A legutolsó népszámlálás alkalmával a helyi lakosok kb. egyharmada vallotta
magát szlovák nemzetiségűnek. Sokan „kettős identitással” rendelkeznek, ami azt jelenti,
hogy „magyar nemzetiségűnek”, de „szlovák anyanyelvűnek” tartják magukat. Közéjük tar-
tozik a szlovák felmenőkkel rendelkező, de a szlovák nyelvet az akkor még működő helyi általános
iskolában tanuló jelenlegi helyi polgármester is, akinek szlovák nyelvtudása nagyban segíti nem
csak a falut, hanem a térség többi települését is a szlovákiai kapcsolattartásban. Nagy szolgála-
tot tett akkor is, amikor közvetített abban a vitában, ami amiatt alakult ki, hogy a szlovákiai Újhely
polgármestere, ráadásul éppen közvetlenül a schengeni határnyitást követően egy virágágyással
egész egyszerűen lezáratta az autós forgalom elől a Sátoraljaújhellyel közös határátkelőt.

A helyi idősek ún. „hutorácki”, vagyis „fele magyar-fele szlovák (tót)” nyelven be-
szélnek. Napjainkban már nincs helyben iskola, de Sátoraljaújhelyen továbbra is lehet
szlovák, pontosabban „több tanítási nyelvű” iskolába járni.142 Helyben ma is működik a
szlovák kisebbségi önkormányzat, amely a magyar államtól kapott támogatásokból, a szlovák
identitás és nyelv megőrzésének előmozdítása érdekében kulturális, hitéleti tevékeny-
séget folytat, nyelvtanfolyamokat szervez. Ha Alsóregmecen megszerveznek egy szlovák
nyelvtanfolyamot, akkor azon a környékbeli települések szlovák kisebbségi önkormányzatainak
tagjai teljesen ingyenesen vehetnek részt. 2016-ban immáron tizedik alkalommal került meg-
rendezésre az alsóregmeci „Sztrapacska Fesztivál”.143 Ugyanakkor Alsóregmec csupán
az egyik zempléni „szlovák kulturális központ”. Rudabányácska, Kishuta, Nagyhuta és
Vágáshuta községeket szintén még mindig „magyarországi szlovák falvakként” tartják számon,
de jelentős a szlovák kisebbség Pálházán és Füzéren is. Jelentősen megnőtt Hollóháza
szlovák nemzetiségű lakossága is, ott azonban más a helyzet, mert jellemzően nem helyben
140 http://alsoregmec.hu/alsoregmec-tortenelme/
141 http://www.ruszinok.hu/orko.php
142 http://www.szlovak-sujhely.extra.hu/
143 http://alsoregmec.hu/2017/01/25/sztrapacska-fesztival-2016/

118 Civitas Europica Centralis Alapítvány
születettekről van szó, hanem olyanokról, akik – hasonlóan Dunakiliti, Hidasnémeti esetéhez –
a schengeni csatlakozást követően „vándoroltak be” és járnak vissza, többnyire Kassára
dolgozni. Hollóházán már van egy olyan utca is, ahol kizárólag a Szlovákiából a közelmúltban
átköltözött szlovákok laknak.144

Természetesen számos példa hozható fel az ellentétes, délről észak felé irányuló népes-
ség-mozgásra is. A közvetlenül egymás mellett elhelyezkedő Csörgő, Legenye és Alsómihályi
községekben ugyanis jelentősebb számban élnek Magyarországon született szlovákok, jellem-
zően olyanok, akik oda mentek férjhez. E településekkel a legszorosabbak Alsóregmec hatá-
ron átnyúló rokoni kapcsolatai. Ezeknek a kapcsolatoknak a revitalizálódása már az 1960-as
évektől elkezdődött. Akkortól már „lazultak” a határok, és például, amikor a helyi szlovák
kisebbségi önkormányzat ment át a szomszédba táncfellépésre, akkor a csehszlovák határőr
többnyire ellenőrzés nélkül átengedte őket, amint látta az Alsóregmec feliratot a buszon. Pozitív
diszkrimináció érte tehát őket a szlovákságuk miatt, de persze voltak olyan esetek is, amikor jól
„betartottak” egymásnak. Az alsóregmeciek többsége – a ruszin gyökerek okán – görög-
katolikus vallású (a falu görög katolikus templommal rendelkezik), Csörgő esetében viszont a
római katolikusok vannak többségben. Egyik évben Alsóregmecen, míg a másik évben Csörgőn
tartanak közös, „Mária-napi megemlékezést”.

Végül, több szempontból is említést érdemel az elsősorban „magyar nyelvújítóként” ismert
Kazinczy Ferenc, akinek alsóregmeci „emlékparkja” a falu jelenlegi legfőbb nevezetes-
sége. Az író-költő annak a nemesi Kazinczy-családnak a sarja, amely kiterjedt abaúji és zemp-
léni birtokokkal rendelkezett, és a leghíresebb Kazinczy édesapja, Kazinczy József – kúria ki-
építésével, udvartartás kialakításával – Alsóregmecet tette meg birtokközpontként. Vélhetően
ennek köszönhető, hogy a nyelvújító a legfogékonyabb gyermekkorát, a jellemformáló ifjúkori
éveit Alsóregmecen töltötte, és „mobilis” élete során számtalan helyen megfordulva időről-
időre vissza is tért oda. Az Alsóregmectől alig pár km-re lévő, egykoron önálló községként, ma
már Sátoraljaújhely településrészeként számon tartott Széphalomra 47 éves korában költö-
zött és élt ott egészen a 71. évében bekövetkezett haláláig. A köztudatban az író-költő nevével
annak a Széphalomnak a neve forrt össze, ahol „nyelvmúzeum” őrzi Kazinczy és a nyelvújítás
emlékét. Idővel azonban Alsóregmec is méltó helyére kerülhet a – például a Csörgővel közösen
tervezett beruházás hatására bekövetkező térség-felértékelődés következtében – felerősödő
„Kazinczy-kultuszban”. Napjaink munkaerő-áramlási kihívásaihoz kapcsolódóan pedig azt érde-
mes megemlíteni, hogy nyelvújítónk, vállalva a napi szintű „ingázással” járó áldozatokat,
„1769-től tíz éven át Alsóregmecről szekerezik a diák Kazinczy a “múzsák iskolájába”, s már
ekkor felfigyel a kisbányácskai “szép halom”-ra, ahová később [a magyar nyelv megújításához
kapcsolódó munkához a megfelelő lakókörnyezetet adó] házát építi.”145

144 http://24.hu/belfold/2013/03/13/kassaiak-menekulnek-magyarorszagra/
145 http://alsoregmec.hu/alsoregmec-tortenelme/

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 119
3.6. Bodrogközi kiutak

A Kassa-Miskolc „tengelytől” keleti irányba, a magyar-szlovák-ukrán hármashatár-
térség felé haladva jelenleg egyre reménytelenebbek a gazdasági-társadalmi fejlődés, felzár-
kózás lehetőségei. A magyar és szlovák nyelven egyaránt „Bodrog”-nak nevezett, a szlo-
vákiai Latorcánál eredő, a határt Felsőbereckinél átlépő, majd a Tiszába Tokajnál ömlő folyó146
sajátos „életteret” határoz meg. A Bodrog és a Tisza folyók között elterülő, a Felső-Tisza-vidék
középtáj részét képező természetföldrajzi kistáj, a „Bodrogköz” a Kárpát-medence egyik
legszárazabb területének számít. Ugyanakkor páratlan, elsősorban a folyók és azok idővel
már elhalt mellékágai által megrajzolt szépségű tájképpel, valamint változatos növény- és
állatvilággal rendelkezik, és évszázadokon keresztül fontos kereskedelmi útvonalak és földesúri
központok jellemezték. A térségbe 1847-ben látogató Petőfi is „szép, gazdag vidék”-ként írja
le a Bodrogközt, annak ellenére, hogy már akkor szembeszökő a térség infrastrukturális
elmaradottsága: „országutnak híre síncs; csak úgy őgyelegtünk faluról falura”.147

A 21. század második évtizedének vége felé járva elmondható, hogy a Bodrogközben már nem
tapasztalhatók a két ország gazdasági fellendülése kapcsán „makro” szinten megfigyelhető
jelenségek. A prosperitás Kassa nagyjából 50 km-es vonzáskörzetén túl már nem érezhetők. Annál
közelebb érződik az ukrán határon túli Kárpátalja nyomorúságos helyzetének határon átcsorduló ha-
tása. Ebben a helyzetben gyakorlatilag minden innováció, így a tervezett határon átnyúló közúti
fejlesztések is szó szerint lehetséges „kiutakat” jelentenek az alul-fejlettség „ördögi köreiből”.

3.6.1. Pácin – Őrös

Pácin Borsod-Abaúj Zemplén megyében, a megyeszékhelytől majd’ 100 km-re (másfél
órás autóútra) található. A legközelebbi város, Cigánd járásközpont a községtől délkeletre,
13 km-re helyezkedik el, de 25 km-en belül, nyugati irányban, elérhetők Sátoraljaújhely és
Sárospatak városok is. 2011-ben a helyi lakosság 6%-a vallotta magát roma nemzetiségűnek.
A közel 1500 főnyi lakosság – országos viszonylatban – stagnálónak és kevésbé elörege-
dőnek mondható, a munkanélküliségi ráta nagyjából a megyei és járási átlagnak felel meg.
A szlovákiai Őrös a Kassai kerület Tőketerebesi járásához tartozik. A község nem csak Kas-
sától (kb. 80 km), hanem a járásközponttól is relatíve messze (kb. 50 km-re) található,
legközelebbi (12 km-re lévő) jelentősebb vonzásközpontja, a Bodrogköz legjelentősebb vá-
rosának számító, az északkeletre lévő Királyhelmec. Őrös lakossága jóval kisebb, mint
Páciné, a népesség csökkenésének mértéke meghaladja azt, míg az öregedési index kisebb
a magyarországi „párra” jellemző értékeknél. A magyarság aránya meghaladja a 90%-ot, a
munkanélküliségi ráta pedig kiugróan magas: a 2011. évi népszámlálás alkalmával az aktív
népesség több mint egyharmada munkanélkülinek számított.

146 https://hu.wikipedia.org/wiki/Bodrog_(foly%C3%B3)
147 https://hu.wikipedia.org/wiki/Bodrogk%C3%B6z

120 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Pácin Őrös
Megye/kerület, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Kassai kerület,
járás Cigándi járás Tőketerebesi járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 1448 653
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) -3 -6
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 1325 596
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) .. 51
Öregedési index, 2011 (%) 133 113
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 22 36

Pácin neve ismerősen csenghet a magyar-szlovák határon átnyúló közlekedési infrastruk-
túra fejlesztés-történetében. Az akkori, a helyi közösséget 1990-től egészen a 2012 szeptem-
berében bekövetkezett haláláig vezető polgármester, Barati Attila 1993 júliusában, közel
2 hétig folytatott éhségsztrájkot a szlovákiai Nagykövesd polgármesterével közösen, hogy
nyíljék határátkelőhely a határ által szétszakított két bodrogközi település között.148 Akciójukat
siker koronázta, így Pácin immáron közel 25 éve, Nagykövesd kataszterén keresztül köz-
vetlen közúti összeköttetéssel rendelkezik a Bodrogköz szlovákiai településeivel. Észak-
keleti irányban, Őrös felé azonban jelenleg nincs kiút, így a két településen élők 7-8 km-es
kerülővel, Nagykövesden keresztül érhetik el a „szomszédokat”.

Pácin és Őrös relációjában a schengeni csatlakozást követően, de még 2010 előtt
merült fel a közvetlen közúti összeköttetés kialakítása. Az első tervek egy olyan kerék-
párútról szóltak, amely a bodrogközi turizmus fellendülését szolgálta volna, a realizálásra –
pénzhiányra hivatkozással – akkor nem, és azóta sem került sor. Az újabb remény a két ország
miniszterelnökei közötti 2014-es megállapodással csillant fel. Ekkor már nem kerékpárútról,
hanem egy kb. 6 méter széles, kétsávos, 3.5 tonna súlykorlátozásig kisteherautó-for-
galomra is alkalmas autóútról volt szó. Őrös község önkormányzata, vállalva az azzal járó
költségeket, át is dolgoztatta a területrendezési tervét. Elkezdődtek a mérnöki, illetve pro-
jektmenedzsment szintű egyeztetések. A tervekbe bekerült egy kisebb híd megvalósítása is,
mivel Őrös község határát a Tisza egykori medrének maradványát jelentő Karcsa „folyó” uralja,
amely a 18. században még hajózható (sószállító) útvonalnak számított, ma már viszont teljesen
eliszaposodott mederrel rendelkezik.149

A kezdeti lendület azonban alábbhagyni látszik. Hiába került ugyanis már sor több szakmai
szintű egyeztetésre (elsőként Nagykövesden, majd Sátoraljaújhelyen és Kassán is), jelenleg úgy
tűnik, hogy a „nagypolitika” kihátrált a kezdeményezés mögül. A „képlet” hasonló a több
más relációnál már említettnél: míg a magyarországi kormány „kötelezettséget” vállalt az INTER-

148 http://www.origo.hu/itthon/20120903-elhunyt-pacin-miepes-polgarmestere.html
149 https://hu.wikipedia.org/wiki/Karcsa_(foly%C3%B3)

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 121
REG projekt megvalósításához szükséges önrész megfizetésére, addig a szlovákiai községek
esetében e kompetencia megyei szintre lett delegálva, és jelenleg úgy tűnik, hogy a Kassa
kerületi önkormányzat nem, a többszöri egyeztetések ellenére sem fogja a szükséges
forrásokat biztosítani, a szlovákiai oldalon kb. 2 km (magyarországi oldalon 0.5 km) hosszú
mellékút megépítéséhez. A tervek további pontosításához, valamint a kivitelezéshez forráso-
kat biztosító 2014-2020-as magyar-szlovák INTERREG pályázati koncepció így még nem is
került kidolgozásra.

Figyelembe véve a két község jelenlegi gazdasági adottságait és közszolgáltatási kapacitá-
sait, a mellékút kialakításának elmaradása egy újabb, elsősorban turisztikai téren reali-
zálható fejlesztési lehetőségtől fosztja meg a Bodrogközt. Pácin esetében, a „kiterjesztett
közfoglalkoztatási program” révén, jelenleg a helyi önkormányzat számít a legnagyobb fog-
lalkoztatónak, napjainkban 70-80 fő dolgozik közmunkásként. A helyi magánszektort az ag-
rárium dominálja, a helyi mezőgazdasági vállalkozók közt egy olyan is akad, amelyik jelentősebb
létszámot foglalkoztat. Ezen kívül egy varrodában dolgoznak még helyi lakosok. A többiek, a
foglalkoztatottak több mint fele azonban napi szinten ingázik, elsősorban az egyaránt 25-
25 km-re lévő Sátoraljaújhelyre és Sárospatakra. Az országhatáron túli munkavállalás, sem
Szlovákia, sem Nyugat-Európa relációjában, Pácinra nem igazán jellemző, a munkaerő jobban
helyhez, illetve országon belüli kistérséghez kötött. Őrös esetében viszont jóval nagyobb
léptékű a munkaerő-elvándorlás. Jelenleg 15-20 emberről is az ismert, hogy külföldre jár ki
heti/havi rendszerességgel dolgozni, míg 10 éve ez még csak 1-2 főre volt jellemző. Ráadásul

122 Civitas Europica Centralis Alapítvány
elsősorban a nők mennek ki, többségük Ausztriába, betegeket, időseket gondozni, vagy
a vendéglátóiparba dolgozni. A férfiak pedig szlovéniai faüzemekben vagy Magyarországon
látnak elsősorban külföldi munkavállalási lehetőséget.

Az őrösi helyi gazdaság nagyrészt a még ma is funkcionáló, 20 fő körüli létszámot fog-
lalkoztató mezőgazdasági termelőszövetkezetre, valamint egy modern, számítógép-vezé-
relt („precíziós 2D”) lézervágással foglalkozó, 8-10 főt alkalmazó cégre épül.150 Utóbbi cég
sok határon túli megrendeléssel is rendelkezik, így a szóban forgó mellékúttal jelentősnek
mondható szállítási költségmegtakarítást tudna elérni. A községi önkormányzat, beleért-
ve az óvodában dolgozó 4 főt is, jelenleg 14 embernek ad különböző kompetenciákat igénylő
munkát, közfoglalkoztatottként pedig mintegy 40 ember dolgozik. Ezen kívül, van még a faluban
néhány kisebb vállalkozó, de ők csak 1-2 személyt alkalmaznak.

A mellékút megépítése mindkét település esetében fellendítheti a helyi ingatlanpiacokat,
melyek egyelőre kimaradtak az elmúlt néhány évben országos szinteken tapasztalható
konjunktúrából. Pácinban, az adott ingatlan állapotától függően, jelenleg 500 ezer és 6 millió
Ft között lehet házat vásárolni. Az új vásárlók között vannak néhányan (kevesebb mint 10-en),
akik életvitelszerűen továbbra is a szomszédos Szlovákiában élnek, de a hétvégéket a Pácinban
újonnan vásárolt házaikban töltik. Őrösben azért is alacsonyabbak az ingatlanárak, mert a tele-
pülés a főúttól és a vasúttól is viszonylag messze van. 15 ezer euróért már 4-5 szobás családi
házat lehet vásárolni, egy ekkora mértékű beruházás azonban, a jövedelemhez képest ma-
gas rezsiköltségek miatt, kevesek számára valós alternatíva. Magyarország felől érdemi kereslet
nincs, így a lakóingatlanok átlagára az elmúlt években Őrös esetében lényegében stagnált.
A termőföldeké viszont nőtt, jelenleg hektáronként akár már 1500 eurót is elkérnek.

A két település viszonylatában az ingatlanárak alakulását és a mobilitás irányát az alapszintű
közszolgáltatásokban meglévő kapacitás-különbségek is meghatározhatják. Pácinban (az
önkormányzattal egy épületben) orvosi rendelő, gyógyszertár, idősek otthona, óvoda, álta-
lános iskola151, posta és több élelmiszerüzlet is található. Ezzel szemben Őrösön csak óvoda
van, alapfokú iskola sincs. Egy egészségügyi központ és egy idősek otthonának megvalósítása
pedig egyelőre csak jövőbeli terv.

Fejlesztéseket mindkét község csak pályázati forrásokból tud finanszírozni, a megkívánt ön-
rész és a szintén szükséges előfinanszírozás miatt azonban eleve csak a kisebb léptékű in-
novációk jöhetnek szóba. A 2007 és 2013 közötti időszak vonatkozásában, Pácin esetében
a helyi óvodát érintő fejlesztések (kazáncsere, homlokzat-felújítás, napelemmel történő korsze-
rűsítés) emelhető ki. Míg Őrös esetében az elmúlt években egy illegális szeméttelep felszámo-

150 http://www.hblasercut.eu/index_hu.htm#anch7
151 http://www.altisk-pacin.sulinet.hu/

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 123
lása, a helyi óvoda felújítása, a „halottasház” fejlesztése, a térfigyelő kamerarendszer kiépítése,
valamint a helyi közpark felújítása valósult meg uniós (és más külső) forrásokból. Mindkét tele-
pülésnek van már, igaz nem közös, tapasztalata határon átnyúló (INTERREG) projekt terén is.
Pácin önkormányzata egy, a Karcsa „tóra” épülő komplex vízgazdálkodási projektben
vett részt aktívan. Míg Őrös a magyarországi testvértelepülésével, a szintén a honfoglaláskori
magyar Örs nevére visszavezethető elnevezésű, ugyanakkor több mint 100 km-re lévő Sajóörs-
sel közösen dolgozott ki egy szintén a Karcsa-holtág hasznosítását célzó, kültéri (szabad-
téri rendezvények megtartására alkalmas) park kialakítására épülő projekt-koncepciót.
Ezen kívül, a 2014 és 2020 időszakra, tervben van – többek között – egy multifunkcionális
játszótér kialakítása, a volt vámhivatal épületének felújítása és helyi közösségi céllal történő
hasznosítása, a volt határőrségi épület („kaszárnya”) értékesítése egy olyan tulajdonos
számára, amely a jövőben idősek otthonát üzemeltetne, valamint további illegális szemétle-
rakók felszámolása, járda-építés, községház-felújítás is.

A tervezett mellékút a helyi és határon átnyúló turizmus fejlesztésének lehet az egyik
fontos (szükséges), de természetesen nem elegendő eszköze. Minden bizonnyal hat majd a
határ menti, jelenleg elsősorban Szlovákia felől érkező bevásárló-turizmusra. Őrös esetében a
fő hajtóerőt a némileg, legalábbis forintban számolva magasabb bérek, az euró bevezetésével
járó „kerekítések” miatt is magasabb árak, valamint a relatíve szűkös helyi kínálat (kevesebb
élelmiszerüzlet) adják. E tényezők együttes hatására viszonylag sokan járnak Magyaror-
szágra „nagy-bevásárolni”, elsősorban a szlovákújhelyi átkelőn keresztül 25 km-re lévő
Sátoraljaújhelyre, a Nagykövesd-Pácin metszésponton keresztül 35 km-re lévő Sárospatak-
ra, vagy a másik irányba fordulva 40 km-re található Kisvárdára. Almát vásárolni pedig jellem-
zően Pácin és Nagyrozvágy mellé járnak a helyi lakosok. A fordított irányú bevásárló-turizmus
volumene csekélyebb, Magyarországról jellemzően az Őröstől kevesebb mint 10 km-re talál-
ható Kisgéres borospincéi által kínált borok kóstolása és megvásárlása érdekében utaznák át
viszonylag sokan Őrösön.

Ennél is fontosabb lehet a jövőben a szabadidő-eltöltési lehetőségekre épülő turizmus helyi
gazdaságfejlesztő, következésképpen népesség-megtartó szerepe. A Tisza holtágából kialakult
Karcsa-tó turisztikai hasznosítása, a „vízre és borra épülő” határ menti turizmus fejlesztése
már nagyjából az ezredforduló óta „napirenden van”.152 A tervezett mellékút megvalósításával
kb. 10 km-rel csökkenthető a Cigánd és Királyhelmec közötti távolság, az új „csomópontra”
pedig – a helyi községvezetés tervei szerint – madár-leseket, később pedig szállás- és fürdőhe-
lyet lehet építeni. Minden bizonnyal még többen keresik majd azt az öreg, több mint 200 éves
kő-kutat („őrösiesen” mondva: „kűkutat”) is, ahonnan a vezetékes vízhálózat kiépítéséig a falu
harmada hordta a vizet, és amelyről a helyi (2007-ben alakult) népdalkör is a nevét kapta.153

152 http://ujszo.com/napilap/szulofoldunk/2001/12/20/foleg-vizre-es-borra-epitenek
153 http://ujszo.com/napilap/regio/2016/09/14/a-falu-legoregebb-kukutjarol-kapta-a-nevet-az-egyuttes

124 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Pácin jelenlegi turisztikai kínálata egyrészről szintén a Karcsa-tóra154, másrészt a helyi vár-
kastélyra épül. A Mágochy-kastély néven is ismert nevezetességet, a Bodrogköz egyik leg-
szebb műemlékeként, 1987 óta Magyarország egyik legjelentősebb késő reneszánsz
építészeti emlékeként tartják számon. Mágochy András helyi nemes építtette 1581-ben, egy
olyan korszakban, amikor nagy volt az igény a középnemesség részéről olyan rezidenciák iránt,
melyek biztonságos távolságra voltak a török hódoltság „vérzivataros hadszíntereitől” és a ké-
nyelmi szempontokat is kielégítették.155 A terület ma már a Bodrogközi Kastélymúzeumnak
ad otthont, melyet egy nagy (kb. 20 hektárnyi kiterjedésű) erdős park (a „Bárókert”) vesz körül,
és ahol egy vendégház áll a szállóvendégek rendelkezésére.156

3.6.2. Nagyrozvágy – Nagygéres

Nagyrozvágy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól északkeleti irányban 105
km-re, míg a járási központjától, Cigándtól szinte nyílegyenesen északra, kb. 15 km-re ta-
lálható. „Árpádkori” település, amely, egykoron a zempléni vár „tartozékaként” funkcionált. A
tatárjárás idején elnéptelenedett, majd nagybirtokosok telepítették újra, a 19. században pedig
két alkalommal is leégett.157 Nagygéres Kassa kerület-központtól 80, Tőketerebes járás-
székhelytől 50, míg Királyhelmectől 5 km-re található. A hajdanán „Nemesfaluként” is emlí-
tett település magyar nevének eredete a „gyéres erdőre” (ritkás fás területre) vezethető vissza.
Lakóinak többsége magyar nemzetiségű, református vallású, „őseik” pedig hagyományosan
mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak.158

Nagyrozvágy Nagygéres
Megye/kerület, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Kassai kerület,
járás Cigándi járás Tőketerebesi járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 637 1048
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) - 14 +4
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 627 789
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) .. 202
Öregedési index, 2011 (%) 191 85
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 26 36

A két község főbb demográfiai folyamatai teljesen különbözőek egymástól. Nagyroz-
vágy lakossága 2001 és 2011 között 14%-kal (1990-hez képest 26%-kal) csökkent, és 2011-
ben közel kétszer annyi idős-, mint fiatalkorú regisztrálására került sor. Ezzel szemben Nagygé-
resen 2001-hez képest 4%-kal (1990-hez viszonyítva 10%-kal) nőtt a lakosságszám, melynek

154 http://www.fishworld.eu/hu/vizek/pacini-karcsa-to
155 https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1cini_v%C3%A1rkast%C3%A9ly
156 http://pacin.hu/telepulesunk/a-magocsy-kastely-es-vendeghaz
157 https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyrozv%C3%A1gy
158 https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyg%C3%A9res

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 125
jelenlegi korösszetétele fiatalodó népességet mutat. A munkanélküliségi ráta mindkét kö-
zség, különösen Nagygéres esetében kiugróan magas.

A két települést a múltban gyalogosan járható út kötötte össze, jelenleg viszont egy
a határon húzódó árok képez „természetes akadályt”, ami miatt a szakasz személygépkocsi-
val és kerékpárral egyáltalán nem, míg gyalogosan csak üggyel-bajjal járható. A revitalizáció
2006-ban merült fel elsőként, akkor mindkét oldalon engedélyezési tervek készültek,
és a beruházás megvalósítása bekerült Borsod-Abaúj-Zemplén megye területrendezési tervé-
be is. A kivitelezésre azonban nem került sor, mivel a finanszírozáshoz szükséges pályázat
beadása előtt a magyarországi fél visszalépett.159 Az ezt követő 4-5 évben mindkét község
(2010-2011-től mindkét esetben új) polgármestere aktívan lobbizott a kész tervek megvalósítása
érdekében, azonban törekvéseik egyelőre nem értek célt.

Ha sikerülne kilépni a „patthelyzetből”, akkor a két község határain túlmutató gazdasági-tár-
sadalmi hasznokat is lehetne realizálni. A magyarországi járásközpont, Cigánd esetében pél-
dául nemrégiben nagyszabású egészségközpont-fejlesztés valósult meg. Az átadott, magát
a „Bodrogköz egészségcentrumaként” definiáló Bodrogközi Kistérségi Járóbeteg Szakellátó
Központ 160 deklaráltan számol a Bodrogköz szlovákiai falvaiban, köztük Nagygéresen élők ellá-
tásával is, akik számára minden egyes km-rel rövidebb utazási távolság számít. Nagy mér-

159 http://76ar.hu/wp-content/uploads/kkkpoints/HUSK_87_HU.pdf
160 http://onkormanyzat.mti.hu/hir/17709/megkezdodtek_a_szakrendelesek_cigandon

126 Civitas Europica Centralis Alapítvány
tékben felértékelődhet a határ menti vasúti személyszállítás is. Nagygéres, ellentétben a
szomszédos Őrössel és Kisgéressel, saját vasútállomással rendelkezik, ahonnan vonattal
Kassa másfél, míg a Magas-Tátra (pl. Poprád) 3 óra alatt érhető el. A szomszédos Kisgéres
elsősorban boros-pincesoráról161, illetve az évente megrendezésre kerülő „Akácillat – Nyitott
pincék napja” rendezvényéről híres.162 A Nagyrozvágy melletti Kisrozvágy határában Árpád-
kori, 15 hektáron elterülő „régészeti park” található, ahol a látogatók testközelből ismerhetik
meg a honfoglaló, valamint az államalapító ősök életmódját, használati tárgyait, mesterségeit.163

Ugyanakkor a tervezett beruházásban közvetlenül érintett két település is rendelkezik érdekes
látnivalókkal. Nagygéresen 2015-ben került, teljesen egészében helyi önkormányzati forrásból
felújításra az az – eredetileg 1939-ben felállított – emlékmű, amely az első világháború helyi
áldozatainak állít emléket.164 A helyi református templom szintén történelmi emlékműnek van
nyilvánítva. 2015 óta Nagygéres a rajt- és célállomása annak a nemzetközi kerékpárverseny-
nek, amely a Bodrogköz több települését érinti, és ahová nem csak Szlovákiából, hanem
Magyarországról, Lengyelországból is érkeznek versenyzők és nézők.165 Nagyrozvágy esetében
egy, a helyi lakosság által 1993-ban, a második világháborúban elesett hősök és áldozatok
emlékére, a kegyelet jeléül állított emlékmű emelhető ki.166 Jelenleg azonban mindkét község
inkább – egymással össze nem kapcsolt – „átjáróként” funkcionál. Kevés az igazán turista-csa-
logató látnivaló, alacsonyak a helyi szálláshely-kapacitások. A Szlovákia felől érkező „bevásárló-
turisták” sem igazán állnak meg a nagyrozvágyi élelmiszer-üzletekben vásárolni, a 381-es számú
úton inkább folytatják az útjukat Cigánd vagy Kisvárda felé. A tervezett közös mellékúttal
azonban vélhetően többen állnak majd meg mindkét településen, szabadidő-eltöltési, illetve be-
vásárlási céllal.

Nagygéres lakói egykoron zömmel kisnemesek voltak, akiknek házai a helyi jobbágyokéitól
külső jelekben is különböztek. Díszesebbek voltak, portáik sajátságosan kerültek kialakításra,
egyértelműen utalva arra, hogy az adott házban „privilegizált” család lakik. Ennek emlékeit ma
inkább csak kapufélfák, nemesi kúriák őrzik, a lakosok ma már csak „lélekben” érzik ma-
gukat nemeseknek.167 Napjainkban sokak számára a szociális segélyek jelentik az egyetlen
jövedelem-forrást. A mezőgazdaság elveszítette korábbi jövedelemtermelő és népes-
ségmegtartó szerepét. A szövetkezet 2003-ban ment csődbe, és – a helyieket felháborító
alacsony felvásárlási árak miatt – már a háztájiból sem lehet megélni. Az iparban dolgo-
zókat korábban felszívó Királyhelmecen és a Nagygérestől 20 km-re lévő, ukrán határ menti
Tiszacsernyőn sem túl rózsás a helyzet. Helyben szinte kizárólag a községi önkormányzat
161 http://kisgeres.eu/pincesor
162 http://kisgeres.eu/akacillat-nyitott-pincek-napja-2016
163 http://sarospatak.eu/?p=285
164 http://velkyhores.m3.sk/sk/2015/11/felujitatva-az-i-vilaghaborus-emlekmu/
165 http://ujszo.com/napilap/sport/2015/07/08/kerekparverseny-a-bodrogkozben
166 http://www.nagyrozvagy.hu/telepulesunk/a-telepueles-latnivaloi.html
167 http://archivum.vasarnap.ujszo.com/vasarnap/200947/tajkep/nemesek-de-mar-csak-lelekben

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 127
biztosít munkát. Egyrészről működik a településen egy-egy magyar, illetve szlovák tanítási
nyelvű alapiskola, óvoda, valamint idősek otthona. Másrészről a község csatlakozott egy
olyan, a szlovák kormány által indított foglalkoztatási programhoz, amely a helyi lako-
sok számára kínál munkalehetőséget, a hagyományoknak és adottságoknak megfelelően
a mezőgazdaságban. Közfoglalkoztatottként jelenleg 70-80 fő dolgozik. Magánvállalkozás
csak néhány van, ezek jellemzően csak néhány embert, többnyire alkalmi jelleggel („napszá-
mosként”) foglalkoztatnak. Más térségbeli (nem bodrogközi) falvakkal ellentétben, kevésbé
jellemző a máshová történő napi szintű ingázás. Ehhez akkora elérhető munkajövedelem-
re lenne szükség, amiből az ingázó fedezni tudná a munkavállalással járó többlet- (úti-, ruházko-
dási-, egyéb) költségeket. Sokan inkább a mindössze havi 60-100 euróból próbálják – szó
szerint – a létfenntartásukat biztosítani.

A leleményesebbek a virágkorát élő építőiparban dolgoznak. Viszonylag sok magyarországi
cég is vállal helyben kisebb javítási-felújítási (pl. hőszigetelési) munkákat. Ugyanakkor sokan
megelégelték azt, hogy sem helyben, sem a szűkebb térségben nem találnak tartós és
kellő életszínvonalat biztosító munkát. A férfiak jellemzően Olaszországba „szegődtek el”
mezőgazdasági munkákra, míg a nők Ausztriába, Angliába mentek ki, főleg időseket, betegeket
ápolni. A továbbtanulást választó fiatalokra jellemző, hogy abban a városban (elsősorban
Nagymihályiban, Kassán, Pozsonyban) próbálnak elhelyezkedni, ahol a tanulmányaikat
folytatták, és már nem térnek haza. A többiek esetében az ilyen típusú, Szlovákián belüli mo-
bilitást a rendkívül alacsony, ráadásul az elmúlt években tovább csökkenő ingatlanárak gátolják.
Egyre több az üres ház, és a tervezett mellékút megvalósulása esetén sem valószínűsít-
hető a helyi ingatlanpiac számottevő fellendülése.

Pedig nagy érték, hogy helyben két alapiskola is található, ahová Kisgéresből, Őrös-
ről, Nagykövesdről, sőt még Királyhelmecről és Szlovákújhelyről is járnak gyermekek. A
község az elmúlt években nem részesült az uniós forrásokból, kisebb összegű állami és magyar-
országi támogatásokból kisléptékű fejlesztéseket, például a helyi sportpálya, közösségi ház, az
említett emlékmű, valamint a helyi református templom felújítását tudta csak megvalósítani. A he-
lyi gazdaságfejlesztés tekintetében, a jelenlegi polgármester elsősorban a biotermesztésben,
gyümölcsültetvények létesítésében, valamint az arra épülő gyümölcs-feldolgozásban és
-szárításban lát lehetőségeket.

Nagyrozvágyon, a szülőfalujába a miskolci egyetemi tudományos évek után tenni-akarással
visszatérő polgármester-asszony szintén a „helyi teremtő energiák” felszabadításán dolgozik.
2010-ben az önkormányzat még súlyos adósságtömeggel küzdött, a fizetésképtelenség
miatt több szolgáltató egy időben a közintézményeknek nyújtott gáz- és áramszolgáltatást is szüne-
teltette. A hivatalba lépő új polgármester az első 2 évet a „válságmenedzseléssel” töltötte, annyira
üres volt a kassza, hogy még pályázni sem tudtak. A központi kormány általi konszolidációt

128 Civitas Europica Centralis Alapítvány
követően aztán rá tudtak fordulni a fejlesztésekre. Itt egy olyan közfoglalkoztatási program
indult el, melynek keretében a helyi önkormányzat egy 5 hektáros területen növényter-
mesztésbe kezdett. Ezzel egyrészről a közkonyha számára kezdték el biztosítani az alapanya-
gokat, másrészről takarmányt is termeltek a szintén újonnan kialakított sertéstelep számára. A
program egy másik lábaként pedig, a helyi varroda megszűnése után munka nélkül maradt nők
foglalkoztatása érdekében zászlók gyártásába, majd munkaköpenyek varrásába fogtak. A
helyi kézművesek munkaközössége idővel – egy uniós pályázat eredményeként – „szociális szö-
vetkezetté” alakult. A repertoár olyan párnahuzatokkal bővült, melynek beltartalmát a Tihanyból
vásárolt levendula adja. Az előállított termékek számára sikerült piacot is találni. Egy további köz-
foglalkoztatási projekt keretében pedig malom és tésztaüzem létesült, amely helyben termelt
búzát, lisztet dolgoz fel.168 A szociális szövetkezet annyira sikeresnek bizonyult, hogy a témában,
2015-ben Nagyrozvágy adott helyet egy kétnapos, közel száz fős konferenciának.169

A közfoglalkoztatási programok és a szociális szövetkezet révén jelenleg az önkormányzat
a legnagyobb, szinte egyetlen helyi foglalkoztató, kb. 80 embernek ad munkát. Rajta
kívül csak néhány kisebb, jellemzően mezőgazdasági vállalkozás van a faluban. Az össz-fog-
lalkoztatott kb. egyötöde nem helyben, hanem a környező magyarországi településekre, első-
sorban a környező, a nyugati irányban, a 381-es úton megközelíthető, 10-30 km-en belül lévő
Pácinba, Karcsára vagy Sátoraljaújhelyre, vagyis nem a délre található járásközpont (Cigánd)
felé ingázik. Helyben óvoda, általános iskola, posta, háziorvosi rendelő és idősek ottho-
na is rendelkezésre áll. Az ingatlanárak valamelyest emelkedtek az elmúlt években, azonban
„tömeges” betelepülésekre nem került sor, Szlovákia irányából sem. Pedig a település
közműellátottsága, köszönhetően az elmúlt években, hazai és/vagy uniós forrásokból megva-
lósult fejlesztéseknek, immáron teljes. A legjelentősebb (mintegy 350 millió Ft-ból megvalósult)
beruházás a felszíni csapadékvíz elvezető rendszer kiépítése volt. Felújításon esett át az óvoda,
a művelődési ház és a községháza épülete, valamint a játszótér is. Új buszmegálló került kiala-
kításra, turista-csalogató céllal megújult a második világháborús emlékpark, a kapcsolódó
kerti tónál vízikerék került kialakításra, valamint a helyi futballpálya új gyepszőnyeget kapott.170

Hasonlóan az Ipoly-völgyéhez, viszonylag sok, részben „kívülről jövő” térségi együttműködési
kezdeményezés született az elmúlt években, amely a jobb sorsra érdemes Bodrogközt próbálja
kimozdítani nehéz helyzetéből. Az egyik ilyen a 2012-ben, miskolci székhellyel megalakult Bod-
rogközi Korlátolt Felelősségű Európai Területi Együttműködési Csoportosulás (EGTC),
melynek azonban jelenleg sem Nagygéres, sem Nagyrozvágy nem tagja. 2015-ben, kizárólag
szlovákiai tagokkal, „új érdekvédelmi és érdekérvényesítő szervezetként”, Királyhelmec szék-
hellyel a Bodrogközért Társulás alakult meg, és ehhez már Nagygéres is csatlakozott.171
168 http://napkeletnepe.blog.hu/2014/08/20/hogya_orsolya
169 http://www.boon.hu/nagyrozvagy-nem-hagyja-magat-a-bodrogkozi-falu-nagyon-elni-akar/2897740
170 http://napkeletnepe.blog.hu/2014/08/20/hogya_orsolya
171 http://ujszo.com/napilap/regio/2015/07/29/megalakult-a-bodrogkozert-tarsulas

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 129
3.6.3. Dámóc – Bély

A magyarországi Dámóc a „periféria perifériáján”, az Alsó-Bodrogköz északkeleti
csücskében található. Borsod-Abaúj-Zemplén megye Cigándi járásához tartozik, a megye-
székhely kb. 120 km-re (2 órás autóútra), míg a járásközpont 25 km-re található. A leg-
közelebbi város Záhony kb. 20 km-re fekszik, a fontos közlekedési csomópont azonban
Dámócról csak a Borsod-Abaúj-Zemplén (Zemplénagárd) és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék
(Tuzsér) közötti átjárást biztosító tiszai kompozással érhető el. Dámóc tragikus, a jelen ku-
tatás során vizsgált települések közül az egyik legrosszabb demográfiai-munkaerőpiaci mu-
tatókkal rendelkezik. 2011-ben már csak 362 főnyi lakosság számbavételére került sor, ami
a 2011. évi népszámláláshoz képest 17 (1991-hez képest 23) százalékos csökkenést jelent.
A népesség elöregedő, igaz, az öregedési index elmarad a bodrogközi falvakra jellemző átlagtól.
A munkanélküliség viszont még bodrogközi viszonylatban is rendkívül magas: 2011-ben
az aktív népesség több mint 50%-a számított munkanélkülinek, a munkaképes korú lakos-
ság kevesebb, mint egyötöde volt foglalkoztatott.

Dámóc Bély
Megye/kerület, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Kassai kerület,
járás Cigándi járás Tőketerebesi járás
Lakónépesség, 2011 (fő) 362 1474
Lakónépesség-változás, 2001-2011 (%) - 17 +9
Magyar nemzetiségű népesség, 2011 (fő) 343 1036
Szlovák nemzetiségű népesség, 2011 (fő) .. 366
Öregedési index, 2011 (%) 138 213
Munkanélküliségi ráta, 2011 (%) 53 27

A szomszédos, a szlovákiai Kassai kerület Tőketerebesi járásához tartozó Bély főbb
mutatói egy nagyobb és vitálisabb község képét mutatják. A 2011. évi népszámlálás so-
rán közel 1500 főt regisztráltak, és 2001-hez képest 9 (1990-hez viszonyítva 17) százalékos
lakosság-növekedés volt megfigyelhető. A népesség-szaporulat azonban az elöregedés miatt
már nem fenntartható, 2011-ben 2-szer annyi idős-, mint fiatalkorú számbavételére került sor.
A munkanélküliség mértéke Bély esetében nagyjából megfelel a kelet-szlovákiai átlagnak.

Dámócot és Bélyt jelenleg egy személygépkocsival gyakorlatilag járhatatlan „földút”
köti össze. A közúti fejlesztés megvalósításának első tervei a két ország schengeni csatlakozá-
sának időszakára datálhatók, és sokáig magas szintű (szak)politikai prioritást élveztek. Magyar-
országon még jelenleg is hatályos az a 2007-ben kihirdetett kormányrendelet, amely Dámóc
vonatkozásában két beruházás, a Perbenyik külterületéhez kapcsolódó csatorna-híd, valamint kb.
1,5 km hosszú közút-szakasz megvalósításához kapcsolódó „kormányzati kötelezettségvállalást”

130 Civitas Europica Centralis Alapítvány
tartalmaz.172 Az államközi akaratot regionális szinten megerősítendően, 2009-ben mindkét me-
gye területrendezési tervébe bekerültek a beruházások, Perbenyik helyett azonban már Bélyt
feltüntetve Dámóc szlovákiai „párjaként”. A magas szintű műszaki tervek és költségbecslések, az
azóta már megszűnt magyarországi Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ jóvoltából, 2015
környékén elkészültek, azóta azonban érdemi előrelépés nem történt.173 A rendelkezésre álló
tervek felett bizonyos értelemben már eljárt az idő. A kezdeti elképzelések ugyanis még
3.5 tonna súlykorlátozásról, vagyis egy olyan közúti kapcsolat kialakításáról szóltak, amely a
személy- (gépkocsi-, kerékpár-, gyalog-) forgalmat szolgálja. E koncepció jelentősége azonban
nagyot csökkent azzal, hogy 2007-ben a Dámóctól 5 km-re lévő Zemplénagárd és a Bélytől
4 km-re lévő Nagytárkány között a személyforgalom lebonyolítására alkalmas közúti ha-
tárátkelő nyílt meg, így a Dámóc és Bély közötti távolság 10 km-re csökkent.

A tervezett beruházás fő értelmét annak potenciális, elsősorban a Bodrogköz magyarországi
részére húzóhatással bíró gazdasági hozadéka jelenti. A tiszacsernyői vasúti átrakóhelyhez,
a Szlovákia vasúti szállítmányozási piacán mintegy 80%-os részesedéssel bíró, többségi álla-
mi tulajdonban lévő vasúti szállítmányozási vállalat174 által működtetett építmény-komplexumhoz
szorosan kapcsolódik a Bélytől 3 km-re lévő Kisdobra községhez tartozó kamion-terminál.
A délről, a magyarországi Dámóc felől jövő tervezett út ehhez a terminálhoz kapcsolódna, vagyis

172 https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0700195.KOR
173 http://76ar.hu/wp-content/uploads/kkkpoints/HUSK_89_HU.pdf
174 http://www.zscargo.sk/en/public/

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 131
lényegében Bélyt el is kerülné. Gazdaságfejlesztő hatással azonban csak akkor bírna, ha
teherforgalmat is tudna bonyolítani, vagyis a 3.5 tonna súlykorlátozás nem érvényesül. Kis-
dobrán tehát adottak a köz- és vasúti szállítás kombinálásához szükséges infrastruktu-
rális feltételek: a Záhony felől, Dámócon keresztül érkező kamionnal szállított árut Kisdobránál
lehet vasútra rakni, és az átrakott áru a tiszacsernyői vasútállomástól folytathatja útját, nyugati
(Kassa-Pozsony), vagy északi irányba, akár egészen Lengyelországig, és fordítva. Növekvő te-
herforgalom több embert is igényel, vagyis számottevő munkaerőpiaci hatás realizálható. Egy
ilyen nagyobb teherbírású mellékút kialakításához azonban a jelenlegi SKHU INTER-
REG-program keretében nem áll rendelkezésre elegendő finanszírozási forrás. A projekt
tehát jelenleg „nyugvóponton” van, még önkormányzati szinten sem zajlanak egyeztetések a
megvalósítás érdekében elvégzendő feladatokról.

Tiszacsernyő logisztikai csomópont fejlődése alapvetően meghatározza a magyar,
illetve ukrán határ menti községek, köztük Bély fejlődését is. A község esetében, hason-
lóan más bodrogközi falvakhoz, tradicionálisan a mezőgazdaság biztosította a megélhetést.
Egészen a második világháború végéig, az új csehszlovák-szovjet határ 1946. évi kialakításáig,
amikor a szomszédos, a később (1969-ben) városi rangra emelkedett település, Tiszacsernyő
Szlovákia legnagyobb vasúti határátkelőjévé vált.175 Népszámlálási adatok szerint 1990.
évi Bély lakosságának kb. egynegyede (kb. 300 fő) dolgozott a „szállítás, távközlés” ágazatban,
2001-re ez az arány még valamelyest nőtt is (28%-ra, közel 400 főre). A vasúti szállítmányo-
zás visszaszorulása természetesen a szlovák vasúti teherszállítási társaság „reorganizációját” is
kikényszerítette. 2013-ban született döntés eredményeként az árufuvarozás továbbra is állami
tulajdonban maradt, azonban számos kapcsolódó tevékenység kiszervezésre került újonnan,
magántőke bevonásával alapított leányvállalatokhoz.176 A részleges privatizáció Tiszacser-
nyő és vonzáskörzetének munkaerőpiacára is negatív hatást gyakorolt, de a vasúti
társaság továbbra is a térség legnagyobb foglalkoztatójának számít. A 2011-es nép-
számlálási adatok alapján továbbra is a „raktározás és szállítást segítő tevékenységek” (148 fő),
valamint a „szárazföldi és csővezetékes szállítás” (87 fő) a legjelentősebb ágazatok a bélyi la-
kosság (Tiszacsernyőn megvalósuló) foglalkoztatása tekintetében, ezeket – köszönhetően helyi
kapacitásoknak is – az „oktatás” (54 fő) követi. Egy másik, a bélyieket szintén nagy számban
foglalkoztató, körükben csak „dűtőként” emlegetett, szintén a vasúti szállítmányozásban
érdekelt (áruk átrakásával foglalkozó) vállalat 2007 óta van jelen a hármashatár-térségben, és
folyamatos fejlődést mutat.177 Tevékenysége során nemzetközi viszonylatban is az egyik legmo-
dernebb technológiát alkalmazza, a tiszacsernyői üzemében évente kb. 2.5 millió tonna vasér-
cet mozgat meg. 2012-ben elnyerte a kelet-szlovákiai térség második legdinamikusabban
fejlődő cége címet.

175 https://hu.wikipedia.org/wiki/Tiszacserny%C5%91
176 http://iho.hu/hir/szervmutet-elott-a-szlovak-cargo-130716
177 http://www.btslovakia.sk/about.html

132 Civitas Europica Centralis Alapítvány
Néhányan, jellemzően kisebb üzletek alkalmazottaiként a másik irányban 10 km-re lévő Ki-
rályhelmecen dolgoznak, ahol jelenleg egy ipari park kialakítása is napirenden van. Az
utóbbi években nőtt meg valamelyest a tartósan külföldön dolgozók száma. A főbb célor-
szágokat, az idősek ápolását vállalók esetében Ausztria, míg mások, jellemzően már családdal
együtt kiköltözők számára Anglia jelentik. Magyarországon csak elvétve, és ideiglenes jelleg-
gel dolgoznak bélyiek, és nem jellemző a Magyarországról történő ingázás sem. Helyben
csak néhány kisebb, a mezőgazdasághoz, illetve élelmiszeriparhoz kötődő vállalkozás biztosít
piaci alapú munkát. A legismertebb, általában csak „áfonyásként” emlegetett cég, melynek tu-
lajdonosa szezonálisan alkalmaz helyieket az áfonyán kívül alma és szilva termesztésére használt,
összesen mintegy 3 hektárnyi földterületein.178 Ez a cég áfonyát és almát Magyarországon is érté-
kesít. Ezen kívül, mint helyi foglalkoztató, egy tésztagyár érdemel említést, amely viszont jelenleg
még csak belföldön, Szlovákiában értékesít. A legnagyobb helyi munkaadó Bély esetében is
az önkormányzat. Jelenleg 70-80 fő dolgozik közfoglalkoztatottként központi állami támogatás-
ból, illetve (kisebb részben) pályázati forrásokból finanszírozott feladatokon.

A 2007 és 2013 közötti időszakban uniós forrásból elsősorban a községközpont re-
vitalizációja (járdák, vízelvezető árkok stb. megépítése) valósult meg. Maga az önkormányzat
nem vett részt az előző INTERREG-programban, de annak forrásaiból valósult meg a község leg-
főbb nevezetességének számító, a 18. században Sennyei László helyi birtokos által épített Sen�-
nyei-kastély és az ahhoz kapcsolódó „angol park” felújítása.179 A község jelenlegi, a 2016 és
2022 közötti időszakra vonatkozó gazdasági és szociális fejlesztési programjának főbb elemeiről
az önkormányzat honlapján hozzáférhető dokumentum ad részletes tájékoztatást: helyi úthálózat
fejlesztése: új járdák, parkoló megépítése, közutak minőségének javítása; turizmusfejlesztés: ke-
rékpárút, amfiteátrum megépítése; oktatási infrastruktúra javítása helyi alapiskola/önkormányzat
épületének szigetelése, iskolai tornaterem, multifunkcionális játszótér kiépítése stb.180

Bély vezetése tervezi a szennyvíz-csatorna hálózat további (a jelenlegi mintegy 70%-os
lakossági csatlakozási arányról történő) bővítését. Megoldásra vár még a csapadék-elvezetés,
és tervben van egy több települést is érintő kerékpárút kialakítása is. Bély tagja annak a „Leader
MAS” elnevezésű, a bodrogközi kistájcsoport fejlesztésére létrehozott programnak, amelybe
7 bodrogközi falu mellett Tiszacsernyő városa is tartozik. Ez a csoport közösen pályázhat külön-
böző tervek megvalósítására, jelenleg egy kerékpárút megépítése érdekében működnek együtt.
A Leader MAS csoporton belül alakult a „LATISA” elnevezésű másik csoport, melynek elneve-
zése a Latorica és Tisza folyó nevekből tevődik össze. Ez menedzseli a kerékpárút projektet,
melynek eredményeként Bély, Tiszacsernyő, Tárkány és a magyarországi Zemplénagárd
kapcsolódna össze kerékpárúton, és ez a kerékpárút kapcsolódna rá a Dámóccal közös

178 https://www.zoznam.sk/firma/2547262/A-O-D-Trade-Biel
179 http://mult-kor.hu/20110406_folytatodik_bely_kastelyanak_felujitasa
180 http://www.obecbiel.sk/program-hospodarskeho-a-socialneho-rozvoja-obce-biel.html

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 133
mellékútra, lehetővé téve azt, hogy onnan a Tisza folyóhoz kerékpáron is el lehessen
jutni. Határon átnyúló pályázat keretében kívánják folytatni a Sennyei-kastélyhoz kapcsolódó
park, sétányok kialakításával, fák telepítésével megvalósítandó fejlesztését.

Bély jelenleg egy olyan, a községi önkormányzattal közös épületben lévő orvosi rendelővel
rendelkezik, ahol hetente csak egyszer van rendelés. Ugyanakkor itt található az egész Bod-
rogköz második legnagyobb, közel 200 diákot kiszolgáló magyar tanítási nyelvű alap-
iskolája. A különböző kulturális- és sport-rendezvényeken kívül a község halastava is vonzza
a magyarországi látogatókat, elsősorban horgászversenyek idején. Bélyből viszonylag sokan
járnak Magyarországra bevásárolni. A bevásárló-turizmust az éppen aktuális forint-euró árfo-
lyam is nagyban befolyásolja, de a „piaci napokon” szinte mindig nagy a magyarországi vásárlási
kedv. Nyáron az emberek még akár a 40 km-re lévő Kisvárdáig is hajlandók elmenni,
mert a vásárlást fürdőzéssel is össze tudják kötni. Hasonló okokból népszerű bevásárlási cél-
település a másik irányban 40-50 km-re lévő Sátoraljaújhely és Sárospatak, mert azokat a Sá-
rospatakhoz tartozó Végardó („ardói”) fürdőből visszafelé tartva lehet útba ejteni. A Dámóccal
közös, teherforgalom lebonyolítására tervezett mellékút serkentőleg hat majd a helyi ingat-
lanárakra is, elsősorban annak hatására, hogy a speditőr cégek számára telephelyeket
kell majd kialakítani, és a növekvő foglalkoztatás is árfelhajtó hatással lehet. A beru-
házás összességében nagy potenciális munkahely-teremtő, munkanélküliség-csökkentő
hatással bír, de a kapcsolódó (pl. kerékpárút-fejlesztés, kastély-felújítás) beruházások révén a
szlovákiai oldali turista-forgalom növekedése is prognosztizálható.

Mégis elsősorban nem Bély, hanem Dámóc számára bír kiemelkedő jelentőséggel a
tervezett beruházás, megállítva a község évtizedek óta tartó gazdasági-társadalmi mélyrepülé-
sét, és az annak következményeként jelenleg jellemző elszegényedést és elvándorlást.

Dámócon jelenleg szinte az egyetlen foglalkoztatót a helyi önkormányzat jelenti, keve-
sebb mint 20-an vannak azok, akik nem az önkormányzatnál dolgoznak, és közülük mindössze
5-en vannak olyanok, akik máshová ingáznak napi szinten. Jelenleg az aktív korú lakosság kb.
kétharmada, mintegy 60 fő dolgozik közmunkásként. A 10-15 évvel ezelőtti helyzethez képest
8-10%-ról 35-40%-ra nőtt helyben a roma lakosság aránya. Jelenleg nagyon olcsón lehet
lakásokat venni, például egy 70 négyzetméteres, víz- és gázszolgáltatással ellátott családi házat
500-600 ezer Ft-ért meg lehet vásárolni. Az új út megépítésének Dámóc esetében számottevő
ingatlanár-felhajtó hatása is lehet. Jelenleg mindössze kettő „határon túli”, de nem Szlovákiából, ha-
nem Ukrajnából érkezett családnak van helyi ingatlan-tulajdona. Az egyik család életvitelszerűen a
községben lakik, a másik viszont egyelőre csak „kiutazási”, illetve befektetési céllal vásárolt ingatlant.

Dámócon van idősek napközi otthona (Idősek Klubja), ahol 4 gondozónő dolgozik. Hely-
ben orvosi rendelés hetente kétszer van, a többi napon a közös önkormányzati hivatalnak is

134 Civitas Europica Centralis Alapítvány
székhelyet adó szomszédos (4 km-re lévő) Lácacsékére kell orvosi ellátásért utazni. Ugyanakkor
működik Dámócon ügyeleti és készenléti szolgálat, illetve védőnői szolgálat is. Az elvándorlási
hajlandóságot növeli, hogy a községben már nagyon régen nem működik alapiskola sem,
a helyi gyermekek óvodába a 10 km-re lévő Ricsére és Cigándra, míg iskolába szintén a járási
székhelyre járnak.

A községi önkormányzatnak saját, helyi adóbevétele egyáltalán nincs, a központi
normatíva pedig még a szociális intézmények működtetésére is kevés. Érdemi fejlesztést
előmozdító projekteket, önrész és előfinanszírozási forrás hiányában, nem tud az önkormányzat
megvalósítani. A 2020-ig tartó uniós fejlesztési ciklusban a helyi középületek felújítása, fűtéskor-
szerűsítése, és a „településkép” fejlesztése lehet az egyetlen reális prioritás. A megelőző, 2007
és 2013 közötti időszak legjelentősebb fejlesztését egy mintegy 13 millió Ft-ból megvalósult
belterületi útfelújítás jelentette.

Nyomorúságos helyzete, reménytelen kilátásai ellenére Dámóc is Európa, az Európai
Unió egyik „jó helye”. „Sarlós Boldogasszonya” temploma inkább egy családi házra, mint
„Isten házára” hasonlít.181 Izraelita temetőjéhez szépen gondozott bekötőúton lehet eljutni, a
helyiek által gondosan ápolt 38 síremlék felkeresése céljából. „Őrhegy tanya” külterülete pedig
kiváló helyet biztosít a pihenni, a szabadidejüket tartalmasan eltölteni, a magyar-szlovák-ukrán
hármashatár-térség levegőjének beszívásával feltöltődni vágyók számára.182

181 http://miserend.hu/kepek/templomok/4026/a.jpg
182 http://itthon.hu/ca/eszakmagyarorszag/latnivalok/-/netaview/1355133/orhegy;jsessionid=
B13BC46FCC5731FE039A2E27CBE32B62

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 135
4. Utópisztikus előrejelzések
Mire engednek következtetni a 3. fejezetben magyar-szlovák határmenti település-páronként le-
írt, a közlekedési kapcsolatok fejlesztéséről szóló esettanulmányok? Ha az „alulról jövő”, valós
individuális és közösségi szükségleteken alapuló szükségletek „találkoznak” a (szak)
politikai célokkal, realitásokkal, akkor milyen területeken lehet „jobb az élet” azokon a telepü-
léseken és azok közvetlen térségében, ahol Magyarország és Szlovákia uniós segítséggel,
közösen tervez hidakat, utakat, kompjáratokat létrehozni, helyreállítani?

Tekintettel a társadalmi igények változatosságára, sokszínűségére, ezeket a lehetősége-
ket nem „általánosságban”, hanem a közvetlenül érintett települések esetében egyenként
érdemes számba venni. „Innovációs megközelítést” alkalmazva, a „múltba fordulás” („azért
van szükség ezekre a hidakra, utakra, mert már évszázadokkal ezelőtt is…”) helyett a jövőbe
kell tekinteni. A bizonytalan, számos „keretfeltétel” által korlátozott jövő azonban bizonytalan,
az előrejelzések ezért mindig „spekulatívak”, gyakran „utópisztikusak”. Mégis, az alábbi-
akban a „mi lenne, ha…” nézőpontból, feltételes helyett kijelentő módot használva, települé-
senként kerülnek megfogalmazásra a jövőbe mutató, a jelenkor körülményei között még inkább
„utópisztikus előrejelzések”.

A Dunakiliti és Doborgaz közötti, gyalogos és kerékpárforgalom számára nyitott Du-
na-híd fontos szerepet tölt be a Bécs-Pozsony-Győr „gazdasági aranyháromszögön” belüli
szabad munkaerő- és szolgáltatás-áramlásban. Erősíti a pozsonyi és a győri agglomerációk közötti
kapcsolatot. A híd elsősorban turisztikai funkcióval bír, ugyanakkor Doborgaz esetében meg-
szüntette a település korábbi külvilágtól való elzártságát. Hozzájárul a magyarországi Szigetköz
és a szlovákiai Csallóköz közötti gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok erősödésé-
hez. Ennek egyik következményeként teljes „kevert”, elsősorban magyar és szlovák nemzetiségű
és anyanyelvű népesség él a határtérségben, de annak felértékelődésével az ausztriai németek
számára is egyre nagyobb vonzerővel bír. Így a „hétköznapokban” (iskolákban, egészségügyi in-
tézményekben, hivatalokban, üzletekben) teljesen természetes a két- vagy háromnyelvűség.
A híd szimbóluma a Pozsony és Győr között elmélyülő „munkamegosztásnak” is. Pozsony és
környékén több ipari munkahely áll rendelkezésre, a híd magyarországi oldalán viszont magasabb
a piaci szolgáltatások színvonala és munkaerő-igénye. A határon átnyúló oktatási, egészségügyi
és katasztrófavédelmi szolgáltatások menedzsmentje elsősorban Győrből történik.

A Neszmély és Dunaradvány relációjában újonnan létrejött kompjárat számottevő szerepet
tölt be a Duna-menti turizmusban, és a két ország közötti gépjármű-forgalomban tehermente-
síti, kiegészíti a Komárom és Révkomárom, illetve az Esztergom és Párkány közötti Du-
na-hidakat. A két település közös turisztikai lehetőségeket kínál: Dunaradványban a Duna
egyik legszebb szakaszán kialakított „aquapark” és kapcsolódó szolgáltatások, míg Neszmély-

136 Civitas Europica Centralis Alapítvány
ben az immáron világhírűvé vált borospincék és a két település összetartozását is szimbolizáló
„hajóskanzen” vonzzák a látogatókat. Neszmélyt is érinti és a kompkikötőig is elvezet az Euro-
velo-6 nemzetközi kerékpárút. A közös kompjáratra építve (tovább)fejlesztett szolgáltatások-
nak köszönhetően a 20. század második felének értelmetlen iparosítása következtében
teljesen leamortizált Tatabányai-medence „fürdőhelyei” ismét virágoznak.

Az Ipoly folyó mentén elhelyezkedő települések új hidakkal és azokhoz kapcsolódó mellék-
utakkal történő összekapcsolásával korábban elképzelhetetlen lehetőségeket sikerült realizálni.
Az „Alsó-Ipoly” mentéhez tartozó, „hajtómotor-koordináló” polgármesterek által vezetett Ipolyda-
másd és Helemba közötti Ipoly-híddal nem csak a két település lakói közötti több évtizedes, híd
hiányában csak a közös farsangi ünnepségekre korlátozódó barátságok és rokoni kapcsolatok
álltak helyre, hanem sikerült megállítani a határtérség teljes elnéptelenedését, „kiürülését”.
A híd ugyanis megteremtette az esélyét annak, hogy a két település és közvetlen környezetük
fontos szerepet töltsön be a Dunakanyar-menti turizmus fejlesztésében. A Duna ezen sza-
kaszán egész évben autóval, kerékpárral már nem csak a budapesti Megyeri-hídon és
az esztergom-párkányi Mária Valéria hídon keresztül, hanem az Ipolydamásd és Helemba
közötti hídon is át lehet jutni. A híddal az Eurovelo-6 nemzetközi kerékpárút immáron nem ér
véget Szobnál. Ugyanakkor nem csak az „átmenő turizmusban” nőtt meg a két település szere-
pe. Egyre többen keresik fel a felújított „damásdi várat”, és számottevően megnőtt a festői
szépségű „Burda” természetvédelmi területen fekvő, Helembával közvetlenül határos, a
párkányi termálfürdőtől és az esztergomi bazilikától csak egy „karnyújtásnyira” lévő Kovácspa-
tak üdülőkörzet vendégforgalma is. A híd tovagyűrűző hatásaként fejlődnek a helyi gazdaságok
is, a helembai szőlészet és – a „lyukpincék” jelentett helyi kuriózumra is építő – borászat és
az ahhoz kapcsolódó vendéglátás, illetve az ipolydamásdi, a korábbi „mobilgomba” köz-
munka-programból „kinőtt” (piaci alapúvá tett) laskagomba-termesztés és értékesítés egyre
több ember számára helyben biztosít megélhetést. Az új „átjáróval” könnyebbé vált az esz-
tergomi, ipolytölgyesi, párkányi munkahelyekre történő eljutás is.

Összeségében mégis a közszolgáltatások terén nyíltak meg elsősorban új együttműködési
és népesség-megtartó lehetőségek. Az Alsó-Ipoly csendjére, természeti adottságaira épülő „al-
kony-gazdaság” közös fejlesztésével egy „határon átnyúló idősek otthona hálózat” épült ki.
Szlovákiai oldalon inkább a napközbeni ellátás a fejlettebb, míg magyarországi oldalon
a bentlakásos intézmények kapacitása, szolgáltatási színvonala magasabb. A szakembe-
rek utánpótlási bázisát elsősorban a szobi középiskola „szociális szolgáltatások” képzései
biztosítják. A kovácspataki üdülőkörzetben, magyarországi szolgáltatók révén, immáron megol-
dott az orvosi ügyelet és egyéb, nem-egészségügyi szolgáltatások (pl. fodrász, manikűr-pedikűr,
masszázs) rendelkezésre állása is. A Duna és az Ipoly torkolatánál található Helemba pedig
árvizek idején sincs már elzárva a külvilágtól, lakói bizton számíthatnak az Ipolydamásd-
dal közös hídon keresztül érkező árvízvédelmi segítségre, valamint támaszkodhatnak a

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 137
túlpartról irányított egészségügyi, tűzvédelmi és egyéb közszolgáltatásokra is. A helem-
bai hídfőnél továbbra is működik az az óvoda, ahol a gyermekek magyar és szlovák nyelvű
mondókákat egyaránt tanulnak, jó időben pedig a hídon átjárnak közösen játszani az ipolyda-
másdi oviban nevelkedő társaikkal.

Tésa és Ipolyvisk között, a már korábban is meglévő Ipoly-hídhoz kapcsolódóan egy olyan
mellékút felújítása valósult meg, amely a két ország közös schengeni csatlakozását követően
megnövekvő tehergépjármű-forgalom hatására vált használhatatlanná. A közös út revitalizálása be-
kapcsolta a két települést is az Alsó-Ipolymente egészére jellemző fejlődésbe. Tésa falu
továbbra is megmaradt a „béke és nyugalom” egyik szigeteként, menedéket biztosítva az
„urbanizáció káros mellékhatásai” elől menekülők számára. Ipolyvisk végleg kikerült az Ipoly,
a folyó korábbi mesterséges szabályozásával kialakult „halálos öleléséből”. Az új mellékút
felértékelte a szerepét, összefüggésben a közeli Ipolyság városának fellendülésével. Egyre több
magyarországi fiatal család vásárol helyben ingatlant, és kezd olyan mezőgazdasági, szolgál-
tatási vagy kereskedelmi tevékenységbe, amely képes a szomszédos Tésáról Ipolyviskre naponta-
hetente átjárók szükségleteit is kielégíteni.

A Középső-Ipoly mentén megépült hidak olyan innovatív folyamatokat indítottak be, illet-
ve erősítettek fel, amelyek mentén sikerült a folyó két partján fekvő települések és térségek
közötti mobilitást és arra épülő gazdasági munkamegosztást elmélyíteni. Drégelypalánk
és Ipolyhídvég közös hidja hozzájárul ahhoz, hogy a határtérség munkanélküliségtől jobban
sújtott szlovákiai településeiről a munkaerő napi szinten ingázva át tudjon jutni a Dré-
gelypalánk, Vác és Budapest környéki ipari üzemekbe. Ugyanakkor a „mozgás” nem egy-
irányú: egyre több magyarországi agrár-vállalkozás ismeri fel az új híddal megnyíló együttműkö-
dési lehetőségeket. Egyrészről erősödik a termelőeszközök és know-how „megosztása”
(„sharing agro-economy”), másrészről – elsajátítva a helyi „íratlan szabályokat” is, egyre több
magyarországi agrár-vállalkozó alapít Ipolyhídvégen és környékén, Magyarországról is
ingázó agro-munkásokat is foglalkoztató cégeket, és veszi ki részét a határtérség napi szintű
élelmiszer-ellátásában. Drégelypalánkon a „bogyós” gyümölcstermesztés, míg Ipolyhídvégen
a zöldség-, elsősorban tök-termesztés éli reneszánszát. A híd közvetett hatásaként, egy tá-
gabb térségi közlekedés-fejlesztési koncepcióba illeszkedve, helyreállt a vasúti közlekedés
a Drégelypalánk és Ipolyság közötti 6,5 km-es szakaszon, így a Budapest és a szlovák
Magas-Tátra sí-paradicsomai közötti távolság vasúton immáron 5 óra alatt is megtehető.
A közös híd szlovákiai hídfőjénél található, az ipolyhídvégi önkormányzat által fenntartott, koráb-
ban „kaszárnyaként” működő épület ma már nem határőrizeti funkciókat tölt be, hanem a két
település összetartozását, közös emlékeit bemutató kiállítóhelynek is otthont ad.

Balassagyarmat Újkóvár településrésze és a szlovákiai Kóvár között helyreállt Ipoly-híd
tovább erősítette Balassagyarmat határtérségben betöltött gazdasági, egészségügyi és

138 Civitas Europica Centralis Alapítvány
oktatási szerepét. Egyrészről tehermentesíti a város már korábban is létező, Tótgyarmattal
közös, a kapcsolódó körforgalomban Nepomuki Szent János által is mutatott irányban elhe-
lyezkedő hidat. Másrészről jelentősen felértékelte Balassagyarmat nyugati „iparterületét”
is, ahol a betelepülő cégek olyan munkahelyeket teremtettek, melyek vonzóak a Kóvár és
környékén, korábban meglehetősen szegényes körülmények között élők, így végül nem
az elvándorlást választó szlovákiaiak, elsősorban magyar nemzetiségűek számára is.

Őrhalom és Ipolyvarbó közös Ipoly-hidjának helyreállítása realizálta azt a társadalmi „ös�-
szetartozási igényt”, amely talán itt a legerősebb a vizsgált relációk közül. Ma már nem fa-
híd, hanem a gyalogos, kerékpáros és gépkocsiforgalomban egyaránt, ráadásul egész évben
(„télvíz” idején) is használható híd köti össze a – hídavatást az egymáshoz még ma is nagyon
hasonló népviseletbe öltözve ünnepló, „innovatív-autonóm” polgármesterek által vezetett – helyi
közösségeket. A híd-beruházáshoz kapcsolódóan valósult meg Ipolyvarbón egy olyan tájház,
amely az Őrhalmon létesült „turisztikai központtal” szoros együttműködésben, modern techni-
ka segítségével mutatja be az egész Ipolymente természeti, kulturális értékeit, történeti emléke-
it. A közös híddal végleg megszűnt Ipolyvarbó zsáktelepülés jellege. Jelentős számban sikerült
a helyi, többségében magyar nemzetiségű lakosokat a szülőföldjükön tartani. Ugyanis jelentős
részüknek már inkább megéri ingázni a magyarországi munkahelyekre, mint „mindent hát-
rahagyva” elköltözni. Megmaradt mindkét falu iskolája, az őrhalmi nem-roma gyermekek egy
része már nem Balassagyarmatra, Szécsénybe, hanem a magyar mellett a szlovák nyelvet is
alapszinten elsajátítva Ipolyvarbóra jár iskolába. Ugyanakkor megszűnt az őrhalmi iskola
„szegregált” jellege is, ott roma és nem-roma gyermekek, köztük egyre nagyobb számban
Szlovákiában születettek is tanulnak. A turisztikai potenciál növekedése, és az alapfokú is-
kolai oktatás terén megvalósult magyar-szlovák integráció jót tett Őrhalom – a korábbi
bűncselekményi hullám által erőteljesen megtépázott – „település-marketingjének”. Ennek
köszönhetően egy budapesti vállalkozó fantáziát látott a térség hagyományos burgonya-ter-
mesztésének újra-indítására. A két plébános együttműködésének köszönhetően újra „ös�-
szeforrt” a két település egyházközössége is, a katolikus hívek egyik vasárnap Őrhalmon, míg a
másik vasárnap Ipolyvarbón gyűlnek össze közös misére.

A Hugyag és Szécsénykovácsi közötti, Ipolyon átívelő híd megvalósítása közvetlen he-
lyi gazdaságfejlesztő és munkahely-teremtő hatással járt. A híd teremtette kedvező infrast-
rukturális és már előtte is meglévő adottságokat kihasználva egy állateledel-gyártással foglalkozó
cég jelent meg mindkét településen. A vállalkozás egyrészről elsősorban a határtérségben meg-
termelt mezőgazdasági terményeket dolgozza fel, másrészről helybeli, zömében a cigány
etnikumhoz tartozó, a híd előtti Hugyag „zsáktelepülés rögjeihez kötött” lakosokat foglal-
koztat, harmadrészt kiaknázza a Szlovákia nyújtotta kedvezőbb kereskedelmi és adózási
feltételeket. A szlovákiai Szécsénykovácsi immáron két Ipoly-híddal rendelkezik. A korábban
átadott, Molnár Katalin emlékét őrző „Katalin-híd” a községet a magyarországi Szécsény váro-

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 139
sával köti össze. A Hugyaggal közös híd azonban más, elsősorban Hugyag bezártságát „északi
nyitással” oldó, és az említett gazdaságfejlesztési hatásokat realizáló funkciót tölt be. Az újabb
híd azonban nem csak egy újabb „átjárót” nyitott a tradicionális Budapest-Kassa keres-
kedelmi útvonalon, hanem ráirányította a közfigyelmet Szécsénykovácsi és annak térségé-
re jellemző lótenyésztési hagyományokra. A községben működik egy olyan „lótenyésztési
és lovas-turisztikai komplexum”, amelyet „hazatelepülést”, a szolgáltatás-fejlesztés fortélyait
Ausztriában dolgozva elsajátító vállalkozók, a szécsényi mezőgazdasági középiskola biztosított
szakember-utánpótlásra is alapozva hoztak létre. A fiatalok hétvégenként a közös hídnál gyűlnek
össze, hosszú évtizedek után újra a szomszédba is járnak „csajozni”, „legényt fogni”. A két
település által közösen működtetett, a helyi „innovatív-autonóm” polgármesterek által felavatott
irodalmi emlékházban tartott rendszeres kiállítóhely, felolvasó-estek és nyári irodalom-táborok
révén fontos szerepet tölt be a „Krúdy-család kultuszának” ápolásában.

A Gömör tájegységhez tartozó települések gazdasági-társadalmi fejlődését is megmozdí-
tották a közös, magyar-szlovák határon átmenő új utak, amiben jelentős szerepet játszott az is,
hogy a településvezetők zöme „feladta” korábbi „elfogadó-belenyugvó” attitűdjét, és a „dolgok
élére állt”. A Magyarország „leghidegebb településeként” ismert Zabar szlovákiai Gömörpé-
terfalával közös mellékútjának helyreállításával az Eger és Zólyom közötti útvonal rövidült le,
amely új impulzusokat adott egyrészről a határ menti, kétirányú munkaerő-áramlás, másrész-
ről a hidegebb klíma előnyeire épülő turizmus fejlesztése számára. Ózd Susa városrésze
és a szlovákiai Jéne közötti úttal északi irányban nőtt az újra gazdasági fénykorát élő Ózd
gazdasági-munkaerőpiaci vonzáskörzete. A korábban „harmadik világbeli” állapottal,
rendkívüli mélyszegénységgel és tanácstalansággal jellemezhető Jéne településről az új úton
sokan járnak át az ózdi gyárakba dolgozni, sikerült a „gettósodás” folyamatát megállítani,
és jónéhány jénei család számára az alapvető, „emberhez méltó” életfeltételeket megteremteni.
Gömörszőlős és Naprágy esetében a közös úttal a két település jól kiegészíti egymás
képességeit, kapacitásait. Gömörszőlős már korábban is élen járt az „ökológiai turizmus-
ban”, ennek fizikai határait sikerült északi irányban tovább bővíteni. Naprágyon pedig,
szimbolikusan egy korábbi határőr-laktanya épületében, egy olyan szociális otthon működik,
amelynek elérhetőségére, egyre nagyobb számban Magyarországon születettek által
igénybe vett szolgáltatásainak továbbfejlesztésére szintén pozitívan hatott a község infrast-
rukturális adottságainak javulása, az országhatár átjárhatóvá tétele.

A szlovákiai Kassa városának magyarországi településekre gyakorolt gazdasági-mun-
kaerőpiaci húzóhatása tovább erősödött a helyreállított közlekedési kapcsolatoknak köszön-
hetően. A 2007-es schengeni csatlakozás óta a „világ (egyik) közepének” számító, „hajtómotor-
koordináló” típusú polgármester által vezetett Hidvégardó számára egy „munkaerő-átjáró”
nyílt meg Tornahorvátin keresztül a Magyarországról a prosperáló szlovákiai mezőgazdasági
termelőszövetkezetek jelentett munkahelyekre napi szinten ingázók számára. Hidvégardó tér-

140 Civitas Europica Centralis Alapítvány
ségi szerepét az is növelte, hogy felújításra és Szlovákia irányába meghosszabbításra ke-
rült a korábban Tornanádaskánál véget érő vasútvonal. Tornahorváti továbbra is kicsi,
elsősorban „üdülőfaluként” működő település, ahol azonban nem csak a Hidvégardóval közös
mellékutat, hanem a település belső útjait is sikerült felújíttatni. Főleg hétvégenként „zajos”
a Hidvégardóval közös út, elsősorban a környéken kerékpározó, görkorcsolyázó fiataloknak kö-
szönhetően. A „társadalmi hasznok” mellett nem elhanyagolhatók a gazdasági „mikro-integráció”
eredményei sem, elsősorban a hidvégardói tejüzem és sütőüzem versenyképessége nőtt
a határ menti közlekedési infrastruktúra-fejlesztés hatására. A Tornahorvátiban életvitelszeűen
élők számára Hidvégardó biztosítja az alapvető (egészségügyi, szociális) közszolgálta-
tásokat, sőt az újranyitott, immáron kétnyelvű oktatást biztosító hidvégardói általános
iskolában Szlovákiában született gyermekek is tanulhatnak.

A Hidasnémeti és – az „innovatív-autonóm” polgármester által vezetett – Perény-Hím
esetében megvalósult közös út elsődlegesen nem gazdasági-munkaerőpiaci hatásokkal járt.
Ugyanis mindkét település (Hidasnémeti a Tornyosnémeti határátkelőn keresztül) már előt-
te is szorosan kapcsolódott a kenyheci ipari parkhoz, valamint a kassai gazdasághoz.
A közös beruházás fő hozadéka elsősorban az, hogy felhívta a helyi és térségi döntéshozók
figyelmét arra, hogy meg kell teremteni a „kétnyelvű hétköznapok” (oktatás, egészség-
ügy, önkormányzati szolgáltatások) humán és tárgyi feltételeit. A két település összekötő út
végül csak a gyalogos- és kerékpár-forgalom számára került megnyitásra, utóbbi révén
bekapcsolva e két települést is a „határon átnyúló abaúj-zempléni kerékpárút-hálózatba”.
A Hegyköz és a Tokaj-borvidék közé „beszorult” Felsőregmec és Alsómihályi települések ha-
tárát már korábban is összekötötte egy keskeny út. Azzal, hogy az kiszélesítésre, valamint Alsó-
mihályi esetében a szükséges beruházások megvalósításával meghosszabbításra került, első-
sorban a korábban rendkívüli mélyszegénységben élő felsőregmeciek számára sikerült
az alapvető életesélyeket megteremteni. A helyi közmunka-program keretében megtermelt
zöldségre alapozva sikerült egy olyan „helyi termékpiacot” megteremteni, amely jó néhány
család számára biztosít „emberhez méltó” életkörülmények fenntartásához szükséges megélhe-
tési forrást. Alsómihályi szerepe pedig tovább nőtt a nemzetközi kerékpárverseny-turizmus-
ban. Alsóregmec és Csörgő közös útja elsősorban a Tokaj-borvidék szlovákiai zsákfalvait
kapcsolja be az egyre vitálisabb határmenti gazdasági vérkeringésbe. Ezenkívül, elsősorban
a magyarországi Alsóregmecen élő jelentős szlovák kisebbség révén, Alsóregmec immáron
napi szintű szerepet tölt be a szlovák-szlovák kapcsolatok erősödésében. A közös beru-
házás pedig még jobban ráirányította a közfigyelmet a „hajtómotor-koordináló” polgármester által
vezetett Alsóregmec „Kazinczy-kultusz” ápolásában betöltött szerepére.

A Bodrogközben, a határ két oldalán élők is sikeresen „lobbiztak” a közös közlekedési kap-
csok kialakításáért, a határok nélküli „összenövés” valós társadalmi igényének kielégítése
érdekében. Pácin és Őrös új közös útja elsősorban a Karcsa-tó jelentette közös természetföld-

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 141
rajzi adottságokra épülő, a bor és víz szimbiózisában rejlő határ menti turisztikai lehetősé-
gek realizálását, valamint az alapszintű (egészségügyi, oktatási, szociális) közszolgáltatások el-
térő kapacitásainak közös kiaknázását indította el. A Nagyrozvágy és Nagygéres közötti közúti
kapcsolat esetében a hatások egy tágabb földrajzi térben, Cigánd járásközpont szerepé-
nek megerősödésében, valamint a szlovákiai vasúthálózatra való könnyebb kapcsolódás
lehetőségében érhetők tette. Dámóc és Bély relációjában pedig a közös út elsősorban ma-
gyarországi oldalon érezteti pozitív hatásait. A korábban szinte teljesen körbezárt Dámóc
és környéke már közvetlenül kapcsolódik a tiszacsernyői logisztikai csomóponthoz, ami
jelentős mértékben felértékelte a korábban depresszív határtérséget a keleti (Ukrajna relációjú)
és északi (Lengyelország felé irányuló) külgazdasági kapcsolatokban.

142 Civitas Europica Centralis Alapítvány
5. Inspirációk
A Wikipédia kapcsolódó szócikke szerint „az utópia többnyire jövőbeli, a tökéleteshez
közeli fejlettségi szinten álló emberi társadalmat, illetve egy ilyen társadalmat leíró irodalmi
művet jelent. … A szó eredete szerint görög. Az „utópia” kifejezés két görög szó, a „nem” (ou –
ου) és „föld / hely” (toposz – τόπος) egyesítéséből származik, a jelentése „seholsem” vagy „se-
hol-hely”. A szót úgy alkották meg, hogy az eutopia (annyit tesz: jó hely) szóra is hasonlítson.
Az eredeti kontextusban a szó mindkét jelentéstartalommal bírt.”183

A kutatás során vizsgált magyar-szlovák település-párok olyan „EU-tópiák”, azaz az
Európai Unió olyan „jó helyei”, ahol a hosszú évtizedek óta elzárt térségekben, az Európai
Unió jogi-intézményi-pénzügyi keretei adta lehetőségek kiaknázásával a két ország kormánya
olyan közös közlekedési infrastruktúra-fejlesztési projektek megvalósításáról döntött,
melyek tényleges realizálásával a közvetlenül érintett településeken

• még jobban lehetne élni, dolgozni, kirándulni;
• „egykoron” fontos, észak-déli irányú kereskedelmi útvonalak haladtak keresztül,
• nem a világháborúk következtében, hanem a szocializmus évtizedei alatt vagy ép-
pen az ezredforduló után szűntek meg a közvetlen emberi kapcsolattartás fizikai
lehetőségei.

A sokszínű, mikro-szintű „fejlesztési sztorikból” levezethető potenciális hatások ugyan kis-
léptékűek, hiszen nem közös autópályák, vasútvonalak vagy repülőterek kialakításáról van szó.
Ugyanakkor a gazdasági-társadalmi hasznok nem csak a közvetlenül érintett településeken,
hanem kistérségi, járási szinten is értelmezhetők. A „közszolgáltatások” (oktatás, egész-
ségügy, katasztrófavédelem, közösségi közlekedés stb.) iránti kereslet növekedése elsősorban
a járásközpontok közigazgatási egységeinél jelennek meg. Még tágabb értelmezési tér-keretben,
az új közlekedési kapcsolatok nem csak Dél-Szlovákiát és Észak-Magyarországot, hanem „win-
win” helyzeteket teremtve a fővárosokat (Pozsony, Budapest), valamint távolabbi, az észak-dé-
li európai kapcsolatok élénkülésében érdekelt gazdasági-turisztikai központokat (Magas-
Tátra, Szeged) is felértékelik. Következésképpen a nagyobb politikai hatalommal, lobby-erővel
rendelkező városi, megyei és regionális döntéshozóknak is érdeke a kistelepülések közötti
közlekedési kapcsok kiépítése.

A teljesség igénye nélkül, néhány település(pár) kiragadásával az alábbi tipizálás szerinti
lehetséges helyi közszolgáltatások megszervezésére tesznek a kutatásban résztvevők „aján-
lásokat”.

183 https://hu.wikipedia.org/wiki/Ut%C3%B3pia

EU-tópiák születése a magyar-szlovák határok mentén 143
Funkcionális terület Javasolt közszolgáltatás-fejlesztési területek, akciók
Dunakiliti, Balassagyarmat, Ózd, Hidvégardó, Hidasnémeti -> helyi (önkormányzati, helyben nyújtott kor-
Általános közszolgáltatások
mányhivatali) ügyintézési szolgáltatások szlovák nyelven történő elérhetőségének biztosítása.
Dunakiliti, Doborgaz, Ipolydamásd, Helemba, Tésa, Ipolyvisk Drégelypalánk, Ipolyhídvég, Őrhalom, Ipoly-
Közrend és közbiztonság varbó, Hugyag, Szécsénykovácsi, Ózd, Jéne, Gömörszőlős, Naprágy, Hidvégardó, Tornahorváti, Nagyroz-
vágy, Nagygéres -> közös katasztrófavédelmi (árvíz- és tűzvédelmi) riasztórendszer kiépítése.
Neszmély, Dunaradvány, Ipolydamásd, Helemba, Drégelypalánk, Ipolyhídvég, Őrhalom, Ipolyvarbó, Hu-
gyag, Szécsénykovácsi, Nagyrozvágy, Nagygéres -> tömegközlekedési járatok közös működtetése;
Gazdasági ügyek
Tésa, Ipolyvisk, Drégelypalánk, Ipolyhídvég, Őrhalom, Ipolyvarbó, Zabar, Gömörpéterfala, Gömörszőlős,
(kivéve: mezőgazdaság…)
Naprágy, Felsőregmec, Alsómihályi, Alsóregmec, Csörgő -> helyi termékpiacok kiépítése és működtetése;
Hugyag, Szécsénykovácsi, Dámóc, Bély -> közös gazdaságfejlesztés
Mezőgazdaság, erdőgazdál-
Tésa, Ipolyvisk, Drégelypalánk, Ipolyhídvég -> mezőgazdasági integráció (pl. közös eszközhasználat)
kodás, halászat és vadászat
Ipolydamásd, Helemba, Balassagyarmat, Pácin, Őrös, Ózd, Hidvégardó -> egészségügyi (háziorvosi, szak-
Egészségügy
rendelői, kórházi, gyógyszertári) szolgáltatások igénybevételi lehetőségeinek megteremtése
Dunakiliti, Doborgaz, Neszmély, Dunaradvány, Őrhalom, Ipolyvarbó, Pácin, Őrös -> közös turizmus-fej-
Szabadidő, kultúra és vallás lesztés
Alsóregmec -> magyarországi szlovákok hagyományainak ápolása
Óvodai, általános és közép- Dunakiliti, Doborgaz, Ipolydamásd, Helemba, Őrhalom, Ipolyvarbó, Pácin, Őrös, -> alapfokú iskolák több-
iskolai oktatás-nevelés nyelvűségének erősítése, kapacitás-megosztása
Ipolydamásd, Helemba, Gömörszőlős, Naprágy, Pácin, Őrös -> rászorulók bentlakásos intézményeinek
Szociális védelem
kialakítása és fenntartása

A tervezett beruházások „koordinálása”, az új közszolgáltatások megszervezése jelentés
mértékben igényel „helyi erőket”, ehhez a helyi önkormányzati kompetenciák és erőforrások
növelésére, a helyi és szakmai „autonómiák” helyreállítására van szükség.

Ugyan jelenleg még csak félidejénél tart a 2014 és 2020 közötti Interreg V-A Szlová-
kia-Magyarország Együttműködési Program, de már most látszik, hogy annak finanszírozási
forrásai korlátosak, nem elegendőek valamennyi tervezett közlekedési infrastruktúra-fejlesztési
beruházás realizálásához. Így megfontolásra javasolt a szükséges finanszírozás államközi
szinten történő megteremtése, például a Nemzetközi Visegrádi Alap beavatkozási terüle-
teinek és projekt-támogatási forrásainak ez irányú kiszélesítésével.

A beruházásoknak természetesen vannak elsősorban a földterület-kisajátításokhoz, környe-
zet- és természetvédelmi, egyéni/családi stb. szempontokhoz kapcsolódó politikai kockázatai
is. Emlékezzünk azonban azokra az „ősi” családokra, melyek olyan „innovatőröket” adtak
a vizsgált határtérségeknek, akik nem csak „pénz, paripát, fegyvert” biztosítottak, hanem
döntéseikkel felmerték vállalni a helyi konfliktusokat annak érdekében, hogy érdemben
előmozdítsák „birtokaik” fejlődését. A Fogláriak, Jankovichék, Kóváryak, Drexlerer, Pekáry-
ak, Jéneiek, Eszterházyak, Perényiek, Krúdyak és Kazinczyék után kik lesznek a „21. század
helyi hősei”, akiknek az utókor hálás lesz majd?

144 Civitas Europica Centralis Alapítvány
A Civitas Europica Centralis (CEC) Alapítvány 1996-ban alakult közhasznú szervezet. A közép-ke-
let-európai térségben élő kisebbségek helyzetét vizsgálja, különös tekintettel az európai integráció
adta lehetőségekre. A CEC projekteket szervez, és részt vesz olyan kutatásokban, melyek célja annak
vizsgálata, hogy miként lehet meghaladni a 20. század azon traumáit, melyek a közép-kelet-európai
térség modernizációját megszakították, illetve, hogy miként lehet integrált, modern társadalmak kialaku-
lását elősegíteni. Mindezek érdekében:

– nemzetközi összehasonlító kutatást folytat a történelmi egyházak szerepének vizsgálatára, elsősorban
a két világháború közötti antiszemitizmusban, valamint a Holocaustban, különös tekintettel az erősödő
etnicizmusra, nacionalizmusokra, a Holocaust tagadás feléledő jelenségére;
– közre kíván működni a határmenti régiók együttműködésében, revitalizálásában (European Grouping of
Territorial Cooperation), roma felzárkóztatási programokban;
– vizsgálja az iszlám hatását a magyarországi politikára Magyarországon;
– napi rendszerességgel sajtófigyelő szolgálatot lát el kisebbségi kérdéskörben.

A CEC az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány szellemi örökösének, tevékenysé-
ge, kutatási projektjei folytatójának tekinti magát.

The Civitas Europica Centralis (CEC) Foundation is a public benefit organization founded in 1996. It exam-
ines the situation of minorities living in the Central and Eastern European region, having regard to the pos-
sibilities mainly offered by the EU integration. The CEC organizes and participates in research projects
aiming at the examination of the possibilities for coping with the traumas of the 20th century which had
interrupted the Central and Eastern European region’s modernization, and the possibilities for creating
integrated and modern societies. For these:

– it carries out an international comparative research examining the role of the historical churches in the
anti-Semitism, mainly between the two world wars and in the Holocaust, paying special attention to
growing ethicise and nationalisms, and intensifying phenomena of Holocaust denial;
– it wishes to contribute to cooperation and revitalization of border regions (European Grouping of Territo-
rial Cooperation), and to development programs of the Roma population;
– it examines the effects of the Islam on the politics in Hungary;
– it observes daily press in the topic of minorities.

The CEC defines itself as the intellectual successor of the Public Foundation for European Comparative
Minority Research, and continues its activities and research projects.

© Civitas Europica Centralis Alapítvány, 2017

Felelős kiadó: dr. Törzsök Erika, elnök
Cím: 1115 Budapest, Szentpéteri u. 10.
Telefon: +36 30 904 6164
E-mail: torzsokerika@gmail.com
Honlap: http://www.cecid.net

Nyomdai előkészítés és nyomás: MediaEvent Marketing & Management Kft.