2

Fordította
Balázs Laura

3
4
 A mű eredeti címe: Guilty Pleasures

This edition published by arrangement with

NAJL Signet, a member of Penguin Group (USA) Inc.
Copyright © Bertrice Small, 2011
All rights reserved

Bűnös örömök © Partvonal Könyvkiadó, 2014

Hungarian translation © Balázs Laura, 2013

A borítót Bóna Endre tervezte

Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2014

www. partvonal. hu

Felelős kiadó a Partvonal Könyvkiadó ügyvezetője

Felelős szerkesztő: Bárányi Vivien
Szerkesztette: Korentsy Márta
Tördelés: Zsankó Adolfina Sarolta
Nyomta a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen
Felelős vezető Bördős János ügyvezető igazgató
ISBN 978-615-5283-25-3

5
Laura Cifellinek - rövid ideig tartott,
de csodás szerkesztő voltál,
és mindig megnevettettél.
Köszönöm

6
 Tartalom

A szerző megjegyzése ........................................................................................... 8

Carla és a kalózkirály .......................................................................................... 9

Nina és a fimsztár............................................................................................... 45

Maureen dadus és a kelta harcos....................................................................... 85

J. P. és a korhely régens .................................................................................. 120

Tiffy és a szultán............................................................................................... 159

7
 A szerző megjegyzése

Azok számára, akik még nem olvasták az Örömöksorozat könyveit, egy rövid magyarázattal
tartozom a Csatornával kapcsolatban. A Csatorna egy titkos interaktív hálózat, mely csupán
nők számára elérhető. Kábel- vagy műholdas szolgáltatón keresztül fogható, és lehetővé teszi a
nők számára, hogy este nyolc és hajnali négy óra között kiéljék a legvadabb fantáziáikat. A
férfiaknak fogalmuk sincs a Csatorna létezéséről. Ha tudnának róla, ki akarnák sajátítani,
szabályozni akarnák, vagy - ami a legrosszabb elvennék tőlünk.
Az öt korábbi regény az Örömök-sorozatban egy- egy nő történetére és a Csatornával való
kapcsolatára összpontosított. Mindegyik az Egret Pointe nevű kisvárosban játszódott. Ez a mű -
melynek helyszíne továbbra is Egret Pointe maradt - öt elbeszélést tartalmaz öt különböző
nőről, akik közül négyen már szerepeltek a korábbi regényekben. Az ötödik egy új karakter, aki
egy korábbi hősnőnk alkalmazásában áll.
Remélem, legalább annyira élvezik majd a Bűnös Örömök olvasását, mint amennyire én
élveztem a megírását. De ne felejtsék el: ez csupán kitaláció. Vagyis ne hívják fel azzal a kábel-
vagy műholdas szolgáltatójukat, hogy szeretnék megrendelni a Csatornát. Bár ki tudja, talán
egy nap...

8
 Carla és a kalózkirály

Carla Johnson több mint harminc éve élt házasságban egy rendes férfival. Az Egret Pointe nevű
kisvárosban laktak, egy kényelmes házban az Ansley Court-on. A gyerekeik már felnőttek, és
nem okoztak különösebb fejfájást. Rick a legjobb barátjával, Joe Pietro d'Angelóval dolgozott
együtt jól menő ügyvédi irodájukban. Carla ápolónőként visszatért a helyi kórházba.
Szórakoztató társasági életben volt részük, és rendszeres szexuális életet éltek.
De mindez nem jelentette azt, hogy egy nő ne ácsingózhatna egy kicsivel izgalmasabb
dolog után - márpedig a Csatorna célja pontosan ennek a biztosítása. Egy különleges
távirányító segítségével a nők beprogramozhatják és a valóságban is átélhetik legvadabb
fantáziájukat. Manapság a Csatorna távirányítójával két különböző fantáziát is be lehet
programozni, így az ember átválthat az egyikről a másikra, ha esetleg megunná az elsőt. A
fantáziákat bármikor ki lehet törölni, és egy újabbal lehet helyettesíteni.
Carla Johnson azonban csupán egyetlenegy fantáziát programozott a távirányítójába. Az
időpont 1680 volt, amikor is Raven kapitányként, egy veszélyes és rettegett kalózkirálynőként
járta a tengert. Amikor eredetileg beállította a programot, Raven kapitány épp Jamaicából
hajózott ki. Nemrégiben létrehozott egy aprócska szigetet, melynek az Amorata Cay nevet adta.
Ez a sziget egyes-egyedül az övé volt, és anyakikötőként szolgált a hajói számára. Hegyvidékes
táj jellemezte a szigetet, és a parton meredek sziklák zuhantak a tengerbe, kivéve egy félhold
alakú öblöt, melyet homokos part szegélyezett.
A kalózkirálynő építtetett egy házat magasan a domboldalon, mely körpanorámás kilátást
biztosított számára az Amorata Cay-t körülvevő csillogó türkizkék tengerre. Ide húzódott
vissza, amikor megelégelte Jamaica mértéktelen fényűzését és a kalózvilágát. Csupán a
szolgálói kísérhették el a szigetre. Raven kapitány nem tartott rabszolgákat, és a cselédei is
csupán akkor voltak elérhetők a számára, amikor a szigeten tartózkodott. Ajmikor magányra
vágyott, a legénysége kitette az Amorata Cay öblében, ők maguk pedig visszatértek Jamaicába,
hogy a saját szórakozásuk után nézzenek.
A fantáziájában alteregója, Raven kapitány a Karib-tengeren hajózott, gazdag
kereskedőhajókat fosztott ki, és vagyonos utasokat rabolt el - váltságdíjért vagy bármi másért,
amit felajánlottak neki, de szándékosan soha nem süllyesztett el egyetlen hajót sem, és soha
nem ölt embert. Ez nem volt része a fantáziájának, bár a titkos világát benépesítő többi
kapitány gúnyt űzött belőle emiatt. Furcsa módon a fejére kitűzött vérdíj így is jóval magasabb

9
volt, mint a többi tengert járó számkivetetté. Nem tűrhettek meg maguk közt egy nőt, aki egy
kalózhajó kapitánya volt, ügyesen kezelte a kardot, és mély tiszteletet vívott ki magának.
Carla már több éve élvezte ezt a fantáziáját, habár az utóbbi időben azon kapta magát, hogy
korántsem találja olyan izgalmasnak és szórakoztatónak, mint korábban. Gyanította, hogy
Raven kapitányként ezért hozta létre Amorata Cay-t és a rajta levő gyönyörű házat. Úgy tűnt,
szívesebben tölti itt az idejét, mint hogy Jamaica vízparti kocsmáiban leigya magát a sárga
földig, verekedésbe keveredjen, vagy különböző jóképű fickókkal kufircoljon. Többé már nem
izgatta fel a dolog.
- Szia, bébi! - Carla férje, Rick lépett be a garázsból nyíló konyhaajtón, és egy puszit
nyomott a nő arcára. - Milyen volt a mai nap a sürgősségin?
- Csendes, hál' istennek - felelte Carla. - Egy kölyök, aki leesett egy fáról, és eltörte a
karját; egy nő, akinél a vártnál korábban indult meg a szülés, és egy idősebb férfi, akinek a
szíve rendetlenkedett. A fiú karját begipszeltük és hazaküldtük, a másik kettő bekerült a
kórházba. Veled mi újság?
- Európába utazom Ryan Mulcahyval - közölte sietve Rick.
- Azt hittem, Joe már elintézte a jogi ügyeit - értetlenkedett Carla.
- Joe Ashley ügyvédje. Ryan ügyeit én képviselem - magyarázta a férje. - Nem szeretnék,
ha a két vállalatuk érdekei ütköznének.
- Nem értem, miképp állhatna fenn ez a veszély. Adott egy fickó, aki restaurációs és
reprodukciós munkákat végez, és a felesége, aki szexi alsóneműket és hálóruhákat árul -
jegyezte meg Carla.
- Én sem - vallotta be Rick - de külön ügyvédeket akartak.
- Szóval, miért is kell Európába utaznod? - érdeklődött Carla. - És mennyi időre mész?
- Egy hétre, esetleg tíz napra. Ryan ellenőrző részesedést vásárol egy kisebb vállalatban,
mely 17. és 18. századbeli bútorok fémvázainak tökéletes másolatait gyártja. Birtokukban
vannak az eredeti öntőformák. A vállalat Ausztriában van. Hazafelé megállunk Angliában,
ahol művészek egy kis csoportja antik órák mutatóinak másolatát készítik. Ryan azon
gondolkodik, hogy felvásárolja őket - árulta el Rick a feleségének.
- Nos - morfondírozott hangosan Carla - gondolom, ezért végezted el tavaly azokat a
nemzetközi jogi kurzusokat. Már egy ideje alakulóban volt a dolog, igaz?
Rick bólintott. - Aha. Ryan kábé két éve megkérdezte, hogy képviselném-e. Közöltem vele,
hogy nincs meg hozzá a megfelelő hátterem, hogy csupán egy egyszerű, mezei ügyvéd vagyok.
Bár itthon el tudom látni a képviseletét, a nemzetközi jog már egy teljesen más tészta. De

10
tudod, milyen. Megvonta a vállát, és felszólított, hogy akkor szerezzem meg, amire szükségem
van. Joe támogatta a tervet, így hát elmentem arra a tanfolyamra.
- Te aztán nem vagy semmi, Richárd Johnson! - jegyezte meg Carla csodálattal a
hangjában. - Tudom, milyen keményen tanultál, hogy ezt nyélbe üthesd. - A nő kuncogni
kezdett. - Bizonyára egy nagy halom lóvét fogsz bezsebelni. Jövő télen el akarok menni arra a
szuper-luxus hajóútra. Körbehajózhatnánk a fél világot. Hat hét, első osztályon!
Rick elnevette magát. - Tudod mit, bébi? Tervezd meg, foglald le, vedd meg a jegyeket.
Évek óta nem voltuk igazi vakáción. Ránk fog férni. Amint megvannak az időpontok, szólok
Joe-nak. Biztos elvállalja, hogy helyettesít, míg távol vagyunk.
- Komolyan mondod? - vidult fel Carla.
- Hát persze - biztosította Rick. - Nem leszel nagyon magányos, míg távol vagyok? Talán
szólnunk kéne a lányoknak, hogy jöjjenek haza. Addig sem lennél egyedül.
- Jaj, te jó ég, dehogyis! - tiltakozott Carla. - Nayon jól megleszek egyedül is. Ebben a
hónapban a reggel héttől este hétig tartó műszakban dolgozom. Világosban indulok el itthonról,
és világosban érek haza. Rina, Joanne és Tiffy mind otthon vannak, szóval bőven lesz
társaságom a környéken.
- Az estékre is megvan a programod - emlékeztette Rick mosolyogva.
- Pontosan - helyeselt Carla. - Imádom a tévémet.
Rick megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy Carlát nem dúlta fel túlságosan a hír. A
házasságuk ideje alatt sosem töltöttek két-három napnál több időt távol egymástól, és azt is csak
a lányok születésekor. - Minden este felhívlak - ígérte.
- Nem szükséges - felelte Carla. - Csörgess meg, amikor megérkeztél, hogy tudjam,
minden rendben ment. Aztán hívj fel vasárnap. Ne feledkezz meg az időeltolódásról. Hogy
őszinte legyek, drágám, nem repesnék az örömtől, ha az éjszaka közepén felvernél.
Valahányszor olyan későn megszólal a telefon, mindig azt hiszem, hogy valaki meghalt.
Először hová mentek?
- Bécsbe repülünk. Ott egy autó vár minket, és addig velünk marad, míg át nem repülünk
Párizsba, onnan meg Londonba - közölte Rick a feleségével.
- Bécs, Párizs, London? Ejha! Nincs szükséged egy asszisztensre?
Rick jóízűen felnevetett. Mennyire szerette ezt a nőt!
- Bárcsak úgy lenne! De akkor azt a nemrégiben felvett dögös ügyvédsegédet kéne
magammal vinnem - ugratta Carlát.
- Csak a holttestemen keresztül! - tiltakozott nevetve Carla. - Talán jobban tenném,
miszter, ha felcipelném az emeletre, és emlékeztetném rá, kinek tartozik hűséggel.

11
 - Jó ötlet, hölgyem! - felelte vigyorogva a férje. - Imádom az emlékeztetőit!
Vajon a nők miért keseregnek amiatt, hogy a gyerekeik kirepülnek a fészekből? - futott át
később Carla agyán. Csodálatos érzés volt, hogy a férjét csakis a magáénak tudhatta, és nem
kellett azon aggódnia, hogy az egyik csemetéjük váratlanul beront a szobába. És Rick -
figyelembe véve, hogy már elmúlt ötven - még mindig lelkes szerető volt. Ám az sem fogja
túlságosan letörni, ha pár napot nélküle kell eltöltenie. A kórházban felgyűltek a túlórái,
úgyhogy kivesz egy hosszú hétvégét, hogy alaposan kiélvezhesse azt a gyönyörű házat, amit
Amorata Cay-en hozott létre. És ki tudja? Talán kitalál valami új, izgalmas kalandot, mely
felrázná egy kicsit az unalmassá váló kalózfantáziáját.
Két nappal később elbúcsúzott Ricktől, de csupán akkor érezte magát ismét szabadnak, amikor
a férje felhívta Bécsből. Rick távolléte tökéletes lehetőséget nyújtott a számára. Nem kellett a
hobbiszobában rejtőzködnie, ahol általában az állítható támlájú karosszékben ülve lépett be a
Csatornára. Most a hálószobájukban is megtehette ugyanezt. Egy nappal azután, hogy Rick
közölte vele, elutazik, Carla a kórházban bejelentette, hogy kivesz négy napot. Mivel ritkán
vette ki a felgyülemlett szabadnapjait, a kérését azonnal jóváhagyták. Övé volt az egész péntek,
szombat, vasárnap és hétfő.
Rick csütörtökön utazott el. Felhívta a feleségét, amint Ryan Mulcahyval megérkeztek a
szállodájukba. Egret Pointe-ban még csak délután négy óra volt, ám Bécsben már elmúlt éjfél.
- Inkább hétfőn hívj fel, ne vasárnap - kérte Carla. - Azt hiszem, vasárnap elmegyek
vacsorázni a klubba a barátaimmal.
Amikor hazaért, nem vesződött azzal, hogy vacsorát főzzön magának. A kórházban már
megevett egy salátát. Felsietett az emeletre, gyorsan ledobta magáról a ruháit, majd mezítelenül
becsusszant a takaró alá. Majdnem nyolc óra volt, és a Csatorna percre pontosan nyolckor
kezdte meg adását. Megragadta a távirányítóját, és a szoba túlsó felében lévő televízióra
irányítva megnyomta az „A" jelzésű gombot, hogy belépjen a fantáziavilágába.
És hirtelen ott találta magát meztelenül, a hatalmas, négyoszlopos, finom, fehér
baldachinnal körbevett mahagóniágyában. Az ágyra függesztett függönyt napközben általában
félrehúzták, de most le volt engedve, hogy távol tartsa a rovarokat. A tolóajtó, mely az egész
szinten körbefutó, második emeleti erkélyre nyílott, nyitva állt. A tenger ragyogó kék színben
játszott, az égbolton pedig egy élénk színekkel megrajzolt szivárvány ívelt át. Halk kopogás
hallatszott a hálószobájának ajtaján. - Szabad! - kiáltotta, mire az ajtó kitárult, és megjelent a
cselédlány, Violetta.
- Jó reggelt, asszonyom! - köszöntötte a jobbágynő Carlát, ahogy belépett a szobába. -
Előkészítsem a fürdővizet? - A kezében egy tálcát cipelt, rajta egy csésze és egy kiöntő. -

12
Felhoztam a forró csokoládéját, asszonyom. - Violetta odakínálta Carlának a finom
porceláncsészét.
A ház úrnője elvette, és lassan belekortyolt a főzetbe, melyet saját termesztésű cukornáddal
édesítettek.
- Igen, egy fürdő tökéletes lenne. Ma kell foglalkoznom a számlákkal. Azt hiszem,
nemsokára itt az ideje, hogy újabb portyára induljunk, bár, őszintén szólva jobban szeretem itt
tölteni az időmet a szigeten.
- Ez valóban egy nagyon kellemes hely, asszonyom - értett egyet vele a szolgáló. -
Rögvest előkészítem a fürdővizét - ígérte, s azzal kisietett a szobából, hogy utasítsa a
férfiszolgálókat, hozzanak vizet az úrnőjük fürdőkamrájába, ahol egy magasított támlájú,
valódi arannyal szegélyezett, törékeny rózsabimbókkal díszített, gyönyörű fehér porcelánkád
kapott helyet.
Carla felült az ágyában, és élvezettel szürcsölte a forró csokoládét, miközben a szobán
átsuhanó pasz- szátszél meglibbentette az ágyfüggönyt. Épp befejezte az italát, amikor belépett
Violetta, hogy bejelentse, várja a fürdővize. Amorata Cay úrnője kikelt az ágyból, átsétált a
hálószobán és bement a fürdőszobájába. Éjjel nyíló liliom édes illata csapta meg az orrát,
ahogy belépett a gőzölgő vízzel teli kádba. - Tökéletes, mint mindig, Violetta - jegyezte meg
hangosan. Hitt benne, hogy a szolgálókat mindig meg kell dicsérni, ha jól végzik a
munkájukat.
Élvezettel elnyúlt a forró, egzotikus olajokkal illatosított vízben, majd kezébe vette a
finomra őrölt, majd összesajtolt illatos szappant, és nekiállt lemosni a testét.
- Violetta, egy egyszerű köntöst készíts ki mára. A számlák átböngészéséhez nem kell
elegáns ruhákba bújnom.
A szolgálólány nem válaszolt.
- Violetta? - szólította Carla immár hangosabban. Ördög és pokol! Hová tűnhetett az az
átkozott némber? Csak nem megint az egyik szolgálóval enyeleg?
Violetta meglehetősen túlfűtött libidóval rendelkezett. - Violetta! Violetta!
- Attól tartok, drága hölgyem, Violetta meglehetősen elfoglalt ebben a pillanatban -
jegyezte meg egy mély, férfias hang. - Épp az első tisztemet szolgálja ki.
S ezzel a férfi belépett a fürdőkamrába. Le kellett húznia a fejét, mivel legalább két méter
magas volt. Haját, melyet egy szalaggal hátrafogott, kiszőkítette a nap. Átható pillantású,
feltűnően kék szeme a tenger színére emlékeztette Carlát. Hagyományos kalózöltözetet viselt:
bricseszt, széles övvel, csizmát, és egy vászoninget, mely szétnyílva láthatóvá tette sima,
kidolgozott, széles mellkasát. A bal fülében egy apró aranykarika fityegett.

13
 Honnan az ördögből került elő? - hökkent meg Carla. Az biztos, hogy nem ő rendelte ide,
bár be kell ismernie, ínycsiklandó példányról van szó. Mindazonáltal azért hozta létre ezt a
szigetet, hogy elvonulhasson a világtól.
- Hogy merészel hívatlanul belépni az otthonomba? - fakadt ki dühösen. - Ki maga?
- A nevem Hawke, Raven kapitány. Lord Julián Hawke, és ön az, aki tilosban jár, nem én -
felelte a termetes férfi. - Amorata Cay az enyém.
- Az kizárt - tiltakozott Carla hevesen. - Több éve nyertem el kártyán, Jamaicán. A házat
afféle menedéknek építettem.
- A férfinak, aki feltette, nem volt joga hozzá - felelte Hawke. - Sok pénzt vesztett?
Carla bólintott.
- Még egy leosztást szeretett volna, de elfogyott a pénze. Azt mondta, van egy kis szigete,
Amorata Cay, és felteszi az ellen, amit aznap este nyertem.
- De vesztett.
- Igen, vesztett - mondta Carla, miközben azon morfondírozott, hogyan került ez a férfi,
akit sosem képzelt el, a fantáziájába. A fickó beljebb nyomult a fürdőbe, és mögötte Carla
megpillantotta Violettát. A nő a lábát egy tagbaszakadt férfi felsőteste köré kulcsolta, aki apait-
anyait beleadva dugta éppen. Nos, a némber nem volt épp egy szűzlány. Carla többször is
rajtakapta különböző férfiszolgálókkal.
-Takarodjon a házamból! - ismételte haragosan. - És vigye magával azt a mocskos disznót
is, aki épp a szolgálólányomat kúrja!
- Nem, Raven kapitány. Maga az, akinek távoznia kell - közölte vele nyersen Hawke.
- Ez az én házam! - dühöngött Carla. A fenébe! A fürdővize mostanra teljesen kihűlt.
- És ez az én szigetem - folytatta a férfi. - Úgy látom, zsákutcába jutottunk, hölgyem.
Gondolom, az ügyünket Morgan kormányzó elé kell terjesztenünk Jamaicán, bár nem hinném,
hogy magának adományozná a tulajdonom.
- És hol volt maga az elmúlt három évben? - tudakolta ingerülten Carla. - Miért gondolja
azt, hogy hiszek magának, csupán mert kijelenti, hogy Amorata Cay a magáé? Milyen
bizonyítékkal tud szolgálni? És igen! A kormányzó elé fogjuk vinni az ügyet. Régi, kedves
barátom, annak ellenére, hogy nevetségesen magas vérdíjat tűzött ki a fejemre. Ami, ha
belegondolunk, egész hízelgő.
- Nem akar esetleg kiszállni abból a kádból? - vetette oda hányaveti módon a férfi. -
Kezdek hajlani rá, hogy kövessem az első tisztem példáját. - Hátrafordította a fejét. - Hé,
Nestor! Vidd el a szajhádat valahová máshová. Ebben a nagy házban bizonyára akad még
hálószoba. Szeretnék kettesben lenni az úrnőjével, amikor megdöntöm. Ha végeztél, nézz

14
utána, hogy az embereink mindent biztosítottak-e, aztán üzenj a hajónak, hogy vessen horgonyt
a Félhold Öbölben.
- Rendben, kapitány! - felelte Nestor. Mélyen Violettába temetkezve felkapta a
szolgálólányt, és lassan kisétált a hálószobából.
Hawke átnyújtott Carlának egy nagyméretű törölközőt.
- Szárítkozzon meg! - utasította. - Nincs kedvem megdugni egy olyan nőt, aki olyan olajos,
hogy kicsúszik a kezemből.
- Menjen a pokolba! - csattant fel Carla. Nem ő rendelte meg ezt a férfit - vagy mégis?
Talán amikor abban reménykedett, hogy valami izgalmasabb fog feltűnni a fantáziájában? Nos,
rendben, elviseli, amíg szórakoztatónak találja. De vajon szórakoztatni fogja? Dühös pillantást
vetett rá.
- Engedetlen egy ribanc vagy, ugye? - jegyezte meg szárazon a férfi.
- Nem vagyok ribanc! - tiltakozott Carla. - Raven kapitány vagyok, a Vénusz nevű hajó
parancsnoka. A spanyol gyarmatokon mindenhol tisztelettel emlegetik a nevem. Ami pedig
magát illeti, soha életemben nem hallottam még Hawke kapitányról. - Kikapta a törülközőt a
férfi kezéből, és felállt, hogy maga köré csavarja, ahogy óvatosan kilépett a kádból.
- Több éve már, hogy visszatértem Angliába - felelte a férfi ezért történhetett meg az, hogy
maga kártyán elnyerje valami piti tolvajtól az én szigetemet.
- Akié a hatalom, azé a jog - vágott vissza Carla. - És itt én vagyok birtokon belül, tehát a
törvény engem támogat. Én vagyok az, aki ezt a házat felépítette. Ha ez a sziget tényleg a maga
tulajdona, akkor miért nem volt semmi nyoma annak, hogy itt emberek laktak? Vagy legalább
miért nem hagyott itt egy intézőt, aki megvédte volna az érdekeit? Nincs az az épeszű ember,
aki csak úgy eltűnik, az ebek harmincadjára hagyván a földjét. - Carla a törülköző egyik
sarkával lassan törölgetni kezdte a karját.
- A fickó, akivel kártyázott, nem egy alacsony, kövér, pufók arcú, kopasz alak volt? -
tudakolta Hawke.
Carla bólintott.
- Nos, ő volt az intézőm. Feltételezem, némi szórakozást keresve Jamaicára utazott,
felöntött a garatra, és túl nagy fába vágta a fejszéjét. Az is lehet, hogy maga csalt - tette hozzá
Hawke sértő módon. - Végül is egy hírhedt kalóz!
- Nincs szükségem rá, hogy csaljak a kártyában - közölte vele Carla. Miközben lehajolt,
hogy megtörölje a lábát, igyekezett a teste többi részét eltakarni. -
- A szerencse a nyomomban jár. Ezt bárki tanúsíthatja.
- És mi dolga volt Angliában, ami olyan sokáig távol tartotta?

15
 - Örököltem egy hercegi uradalmat - árulta el Hawke. - A nagybátyámat elvitte a pestis, és
vele együtt a fiait, fiúunokáit, az apámat és a bátyámat is, akinek két lánya van, de fia egy szál
se. Én lettem a Falk hercegség örököse - hadd tegyem hozzá, hogy a legnagyobb bánatomra.
Sokkal szívesebben töltöm az időm egy kalózhajón, mint hogy táncos rendezvényeken vegyek
részt az udvarban, és örököst nemzzek egy hozzám illő szűzlánynak. Most azonban, miután
megtettem, amit vártak tőlem, visszatértem a Karib-tengerre, hogy elvarrjak néhány elvarratlan
szálat. Úgy tervezem, hogy eladom Amorata Cay-t., mielőtt visszatérnék Angliába.
- Nős?
- Igen, és eddig egy fiat nemzettem. Venetia egy újabb gyerekkel várandós. Kedves, de
unalmas lány. Megígértem neki, hogy visszatérek, mielőtt világra hozná a második
gyermekünket - magyarázta Hawke derűsen. - Valójában egész megkedveltem.
- Ha be tudja bizonyítani, hogy Amorata Cay valóban az ön tulajdona, akkor megveszem
magától - ajánlotta fel Carla. - Nem áll szándékomban hagyni, hogy megfosszanak a
birtokomtól. Azonban nem hagyom magam átverni. Egy petákot sem lát tőlem, míg elő ne áll
egy tulajdonlappal, mely kiállja Morgan kormányzó bíráinak alapos vizsgálatát. Ha
megfelelőnek bizonyul, akkor ott helyben nyélbe is ütjük az adásvételt, és a kormányzó lesz a
tanúnk.
- Egy feltétellel - szólalt meg Hawke.
- Feltétel? Még maga akar feltételeket szabni? - Carla most már kezdett ingerültté válni. -
Beismeri, hogy becsapott az egyik alkalmazottja, most pedig feltételekkel áll elő?
- Be tudom bizonyítani az igazam - jegyezte meg a férfi csendesen. - És amikor belátja,
hogy jogos a követelésem, emlékeztetném rá, hogy kedvem szerint túladhatok Amorata Cay-
en. Elárverezhetem, eladhatom a legtöbbet ígérőnek, sőt, akár le is rombolhatom. Szóval igen!
Úgy fogom kiszabni a feltételeket, hogy egyedül maga tudja megvenni a legális tulajdonomat,
Raven kapitány.
Carlát kíváncsivá tette a váratlan helyzet, amiben találta magát. Volt egy olyan érzése, hogy
talán le kéne zárnia ezt a fantáziát, egyszer s mindenkorra. Némi veszélyre vágyott, de ez a
férfi nem az ő képzeletének terméke volt. Honnan került ide, és hogy jutott be a fantáziájába?
Mégis, az ösztönei ellenére, nem bírt ellenállni a késztetésnek, hogy végigvigye ezt a
történetvonalat a végkifejletig, feltéve, ha volt végkifejlet.
- Nevezze meg a feltételeit - mondta végül. - Teljesítem őket.
- Az enyém lesz, úgy, és annyiszor, ahogy és ahányszor kívánom - kezdte Hawke -, és
egészen addig az enyém marad, míg ez a dolog el nem rendeződik. A tulajdoni lapot elküldjük
Morgan kormányzónak Jamaicába felülvizsgálatra, hogy annak alapján meghozhassa a döntést.

16
Míg a bírái megvitatják az ügyet, maga a kéjvágyó természetem rabszolgája marad. Amikor az
okiratot törvényesnek és megfelelőnek ítélik, ezer spanyol aranyért megvásárolhatja tőlem.
Aztán elmegyek, és maga sosem lát többé. Szerintem ez egy igazán méltányos és korrekt
ajánlat.
- Az, hacsak maga nem hazudik, és a tulajdonlap nem bizonyul hamisnak - vetette ellen
Carla. - Ha így van, akkor a nagy semmiért engedem át önnek a kiváltságot, hogy használja a
testem.
- Az okirat nem hamis - biztosította a férfi. - Ám ha a bírák ellenem döntenek, akkor
bosszút állhat rajtam, bármilyen módon, ahogy csak óhajtja.
Carla ajka gonosz mosolyra húzódott.
- Ebben az esetben én teszem meg önt a rabszolgámnak - jelentette ki - és arra
kényszerítem, hogy elégítse ki bármely férfi vágyát, aki megkívánja önt.
Szavai hallatán Hawke megnyerő vonásait egy pillanatra elsötétítette a harag, de aztán kezet
nyújtott.
- Vállalom a feltételeit, ha maga is vállalja az enyémet - mondta.
Carla, egyik kezével a törölközőt markolva, a másikkal erőteljesen megrázta a férfi kezét.
- Rendben!
Hawke arcát vadállati durvaság öntötte el, és elvigyorodott. Egy gyors mozdulattal hirtelen
elrántotta Carla elől a törölközőt.
- Térdre, szuka! - parancsolta metsző hangon.
Carlának a meglepetéstől elakadt a lélegzete. Erre nem számított. A száján egy aprócska
sikoly szaladt ki, ahogy a férfi méretes keze megragadta rövid, göndör fürtjeit, és lassan a
földre kényszerítette. A térde a csupasz mahagóni padlónak ütközött.
- Most pedig - folytatta a férfi kérlelhetetlen hangon - bemegyek a hálószobába, te pedig
utánam mászol, egészen a lábamig. Ne felejtsd el, beleegyeztél, hogy teljesíted minden
parancsomat.
- Egy kis dugás, az rendben van, na de ez? - tiltakozott Carla.
- Az engedetlenséget büntetni fogom - fenyegette meg Hawke. - Akarod Amorata Cay-t,
vagy sem, ribanc? Ha igen, akkor ki kell érdemelned. A pénzed önmagában nem elég. Most
pedig, mássz! - s azzal megfordult, hogy visszasétáljon a hálószobába.
Carla dühös volt, ugyanakkor felajzotta a kíváncsiságát a helyzet, amibe csöppent. Soha
nem hallott arról, hogy bárki is gyilkosság áldozata lett volna, vagy bármi más módon
bántalmazták volna a Csatorna használata közben. Úgy döntött, belemegy a játékba, mivel a

17
férfi láthatólag olyasmivel rendelkezett, amire ő vágyott: kis izgalmat csempészett a régi
programjába. A padlóra ereszkedve kúszni kezdett utána.
Amikor Hawke elért a tolóajtóig, hátrafordult, hogy leellenőrizze, engedelmeskedik-e neki
a nő. Alaposan felmérte a mezítelen testét, amikor lerántotta róla a törölközőt. Nem volt túl
magas, talán egy méter hatvan centi lehetett. Kerek, dús keble, vékony dereka - Hawke le
merte volna fogadni, hogy két kezével átéri -, és formás végtagjai voltak. Összeszűkült
szemmel méregette a felé kúszó nőt. Szép kerek popsija figyelmet igényelt, és pontosan ez lesz
az első napirendi pontja. Letelepedett egy kárpitozott, halványkék kanapéra, és amint a nő
odaért hozzá, ráparancsolt:
- Gyerünk, feküdj a térdemre, szuka, hogy megbüntethesselek a korábbi engedetlenségedért.
Szaporán! Nem fogom tovább tűrni, hogy semmibe vedd az utasításaimat.
Óóóóly gondolta magában izgatottan Carla. El fog náspángolni! Az elfenekelés sosem volt
része ennek a programnak, hacsak nem én voltam az, aki végezte. Lassan felállt, és hagyta,
hogy a férfi alaposan szemügyre vegye csupasz testét. - Ne legyen kegyetlen, Hawke - kérte,
ahogy kecsesen elhelyezkedett a férfi ölében.
- Uramnak vagy kegyelmességednek fogsz szólítani, ribanc! - adta ki az ukázt a férfi. A
kerek fehér popó merészen meredezett előtte. Raven kapitányra ráfér egy kiadós elnáspángolás.
Egyik kezével szorosan megragadta a nő nyakszirtjét, hogy ne nagyon ficánkoljon, másik
kezével keményen rácsapott az érzékeny bőrére.
Carla felsikkantott, ahogy a férfi hatalmas keze lecsapott a farára. Az ütés égette, csípte a
hátsóját. A csapások megállás nélkül záporoztak a fenekére, mely kipirosodott és felhevült az
ütések alatt. Annak ellenére, hogy a férfi lenyomta a nyakszirtjét, Carlának sikerült a
ficánkolásával tiltakoznia a hosszan elnyúló büntetés ellen. A férfi végül abbahagyta az
ütlegelést, és hatalmas tenyere megnyugtatóan cirógatta az égő fenekét.
- Úgy számolom, most már emlékezni fogsz rá, hol a helyed, szuka - mondta. - Most pedig,
feküdj nyugodtan. Van valamim a számodra. - Kezét a nő combja közé fúrta. Nagyszerű,
bőségesen megindultak a nedvei. - Kéjvágyó kis bestia vagy- jegyezte meg elismerően. Az
egyik ujját a nő ragacsos nedvébe merítette, aztán az ujját az ujjpercéig feldugta a segglyukába.
- Óóóó! - kiáltott fel Carla döbbenten.
- Úgy hallottam, élvezed egy férfi faszát a seggedben - mondta Hawke. - Igaz ez, ribanc?
Őszinte választ várok, különben megint elnáspángollak.
A hosszú, vastag ujj ide-oda mozgott a szűk járatban.
- Igen, néha-néha - vallotta be Carla.

18
 - Nagyszerű! - A férfi benyúlt a bricseszének zsebébe, és előhúzott egy kisméretű, kerek
fogantyúval rendelkező, elefántcsontból készült műfaszt, mely méretre és formára egyezett a
hüvelykujjával. Ráköpött, hogy benedvesítse, aztán lassan kihúzta az ujját és óvatosan betolta a
helyére a kicsi műpéniszt. - Ezt addig ott tartod benn, míg készen nem állok rá, hogy
megízleltessem veled a farkam ízét, szuka.
- Ó, igen, így lesz, kegyelmességed - mormogta Carla, ahogy a férfi talpra állította. Egy
pillanatra megszédült és megingott, és támasztékot keresve kinyújtotta a kezét.
Hawke felállt és a nő fölé magasodott. - Most pedig szabadíts meg a ruháimtól, ribanc, de
ügyes légy, különben legközelebb a lovaglóostorommal náspángollak el - fenyegetette meg
Carlát.
Carla olyannyira hozzászokott, hogy a fantáziavilágában ő uralkodjon a férfiak felett, hogy
korábban eszébe sem jutott, milyen jó móka lehet, amikor felette uralkodnak. Ez a férfi
kemény volt és erős. Carla ujjai kioldották a férfi ingének szalagját, majd lecsúsztatta róla.
Hawke mellkasa széles volt, sima és aranybarna. Carla képtelen volt ellenállni a késztetésnek,
és megnyalta a bőrét. Napfény és só íze keveredett a szájában, ám amikor megszívta a férfi
mellbimbóját, Hawke a kezével megragadta a rövid fürtjeit, és elrántotta a fejét.
- Erre nem adtam engedélyt! - morogta, és enyhe csapást mért a nő fenekére. Leült a
díványra. - Vedd le a csizmám, te mohó kis ribanc! - vicsorgott.
- Azt hittem, szereted, hogy ilyen mohó vagyok - felelte Carla, de gyorsan letérdelt,
lehúzta a férfi csizmáját, aztán félretette. Legöngyölgette a férfi gyapjúzokniját, és odatette a
csizma mellé.
A férfi felállt, de Carlát térdepelő helyzetben hagyta.
- Most pedig vedd le a bricseszem és az alsónadrágom! - parancsolta.
Ó, ez jó móka lesz!, futott át Carla agyán. Vajon mekkora lehet a farka? A magasságát és a
csontozatát tekintve méretesnek kellett lennie. Az ujjai kioldották a férfi övét - ezt is félredobta
a díványra. A bricseszén gombok voltak, ami abban az időszakban ritka volt, de Hawke
nyilvánvalóan vagyonos férfinak számított.
Carla kigombolta őket, aztán letolta a férfi bricseszét. Alatta vászonalsót viselt, ami szokatlan
volt egy kalóztól. A legtöbbjük nem hordott semmit a bricsesz alatt. Ahogy Carla ezt is lehúzta,
szembekerült a férfi péniszével.
Az álla egy pillanatra leesett. A sűrű, aranyló fürtök közti hímvessző legalább huszonkét
centi hosszú volt, mögötte pedig két súlyos herezacskó himbálózott. Vajon milyen lehet
felizgult állapotban, veszélyesen? Carla megnyalta az ajkát, melyet hirtelen kiszáradtnak érzett,

19
és egy aprócska nyögés szakadt ki a torkából. Előrehajolt, és gyorsan végignyalta a férfi farkát
a tövétől a csúcsáig.
- Még nem, szuka - szólt rá szigorúan a férfi. - Még nem érdemelted ki ezt a kiváltságot.
Most pedig feküdj le az ágyra és tedd szét a lábad.
- Még nem állsz készen a dugásra - jegyezte meg Carla és felállva a férfira pillantott. -
Lenyűgöző méretű a fütykösöd, de olyan puha, mint a puding.
- Még nem jött el az ideje a baszásnak - vágott vissza a férfi. - Mindig így kapkodsz,
ribanc? Tedd, amit mondtam, különben engedetlenségnek veszem a vonakodásod.
- Igenis, kegyelmességem - felelte Carla, és lefeküdt az ágyára.
- Tárd szét mindkét karod! - utasította a férfi, és amikor Carla engedelmeskedett, a férfi egy
vastag selyemkötéllel mindkét csuklóját egy faragott ágyoszlophoz kötözte.
Carla megdöbbent. Neki nem volt ilyen selyemkötele - honnan került ide? Nem volt szokása
a szeretőit a házában fogadni, pláne nem a saját hálószobájában. Még jobban meglepődött,
amikor Hawke felemelte a lábait, és a selyemkötéllel azokat is kikötötte az ágyoszlophoz, a
csuklója fölött.
- Mégis mit művelsz? - háborgott.
- Alaposan szemügyre akarlak venni - közölte a férfi tárgyilagos hangon.
Carla megrökönyödött. Olyan pozícióban volt kikötözve, ami teljesen feltárta a
szeméremdombját, pináját és seggét. A férfi törökülésben letelepedett az ágyra, és komolyan
szemügyre vette a korábban rejtett kincseit.
- A Vénusz-dombod szép kerek - jegyezte meg -, és a szeméremajkaid formásak. -
Kinyújtotta a kezét, és az ujjai összezárultak a műfasz kerek fogantyúján. Elkezdte előre-hátra
mozgatni, néha megcsavarta egy kicsit, hogy élvezetet okozzon a nőnek. Amikor Carla
felnyögött, abbahagyta. Aztán végighúzta az egyik ujját a hasítékán. Már ragacsos volt a
nedvétől. Ujját becsúsztatta a húsos redők közé, rátalált a nő csiklójára, és játszadozni kezdett
vele, újra meg újra körbejáratva rajta a hüvelykujjának begyét. A nő egyre növekvő izgalma
láttán beledöfte az ujját a vaginájába.
- Még! - nyöszörögte Carla.
A férfi még egy ujját beledugta, és elmosolyodott, ahogy a nő nekidörzsölte magát a
kezének, kétségbeesetten igyekezvén eljutni a csúcsra. Nevetve kihúzta az ujjait.
- Látom, hogy valami másra lesz szükséged a közbeeső időtartamra, szuka. Nem fogsz
kitartani a következő néhány órában, hacsak nem elégülsz ki, márpedig túl élvezetes ínyencség
vagy ahhoz, hogy gyorsan faljalak fel. - Ahogy a pillantását körbehordozta a hálószobában,
felfedezett egy tál gyümölcsöt. Felkelt és odament érte. Némi latolgatás után kiválasztott egy

20
gyümölcsöt. Ismét leült Carla elé, és a nő egy hosszú, vastag banánt pillantott meg a kezében. -
Azt hiszem, ez megteszi - mormogta a férfi.
Carla szeme elkerekedett. Csak nem merészeli! Az lehetetlen! De igen. A férfi lassan
belenyomta a hosszúkás gyümölcsöt a felhevült vaginájába. Carla levegő után kapkodott,
ahogy a férfi baszni kezdte a hosszú, vastag banánnal. Ám megdöbbenve tapasztalta, hogy
képtelen uralkodni magán. A csípőjét felfelé tolta, hogy még jobban magába szippantsa.
Kapkodva, zihálva lélegzett, ahogy az állatias vágy eluralkodott rajta. - Még! Még! -
könyörgött hangosan. A férfi ismét elnevette magát és egyre gyorsabban kezdte döfködni a
banánnal, mígnem Carla felsikoltott, és krémes nedve végigfolyt a gyümölcs bőrszerű héján.
- Ez segített, kis kalózkurvám? - kérdezte a férfi.
- Szörnyeteg! És nem vagyok kurva. Raven kapitány vagyok, a spanyol gyarmatok
királynője!
- Aki épp most engedte, hogy a kalózok királya megbassza egy banánnal - vágott vissza a
férfi. - Tudod, valaha így neveztek - árulta el Hawke Carlának. A banánt bent hagyta a nő
vaginájában.
- Vedd ki! - követelte Carla.
- Nem, ribanc, nem veszem ki. Legalábbis egyelőre nem. Szépen előkészíti a terepet a
farkam számára. A banánt csak arra használtam, hogy csillapítsam némileg a vágyad. A farkam
sokkal nagyobb gyönyört fog okozni, mint amiben valaha részesültél.
- A kalózok királya - mondta lassan Carla. - Igen, már az én fülembe is eljutott a híre, bár
ritkán hallottam róla, és akkor sem név szerint. Ha valaki elhagyja ezt a világot, a neve gyorsan
feledésbe merül. Csak azért jöttél vissza, hogy eladd a szigetet?
A férfi mosolya arról tanúskodott, hogy jól szórakozik.
- Nem, a kincsemért tértem vissza, ribanc. A hercegségnek aranyra van szüksége, ha fenn
akar maradni. - Aztán, Carla meglepetésére, kihúzta a banánt a vaginájából. - Meggondoltam
magam. Ha hagyom, hogy a banán kitágítson, akkor nem leszel olyan érzékeny a farkam
vastagságára, amikor megduglak. Most kedvem támadt megkóstolni. - Letérdelt Carla elé, és
ahogy a két hüvelykujjával széthúzta a nő szeméremajkait, a nyelve bekígyózott a résbe.
Carla körül forogni kezdett a világ, ahogy a férfi ingerelni kezdte a nyelvével az érzékeny
dudort. Még sosem volt ilyen szeretője. A férfi titokzatos volt és ijesztő, mégis alig várta, hogy
hatalmas farkát mélyen belé temesse. Nem hitte, hogy az ő képzelete keltette volna életre, de
elégedetten vette tudomásul a felbukkanását.
- Ó, igen, kegyelmes uram! - nyöszörögte. - Bármit megteszek, amit csak kívánsz - ígérte.
Már majdnem eljutott a csúcsra, amikor a férfi hirtelen megállt.

21
 - Megéheztem - jelentette ki. Kinyújtotta a kezét, hogy kioldozza Carla kezét. - Nestor
bizonyára már rég végzett a szolgálólányoddal. Hívasd ide, és küldd le a konyhába, hogy
szóljon a szakácsnak, készítsen egy kiadós ebédet.
- Fejezz be, kérlek! - könyörgött Carla. - Kétségbeesetten vágyom rád!
- Én pedig kétségbeesetten vágyom némi kajára, ribanc. Jobban, mint arra, hogy a mohó
pinádba dugjam a farkam - felelte Hawke.
- Te szemétláda! - sikoltotta Carla. A férfi felébresztette benne a vad szexuális vágyat, erre
most jobban érdekli egy jó marhasült, mint hogy kielégítse?
A férfi keze előrelendült, és megragadta Carla rövid, sötét fürtjeit. Az ajka kegyetlenül
rátapadt Carla szájára.
- Ne izgulj, ribanc, meg leszel baszva, de én mondom meg, mikor, nem te. Nem
elégítettelek ki már kétszer is?
- Nem, nem, az nem volt elég! - tiltakozott Carla.
- Nos, pedig egyelőre meg kell, hogy elégedj vele, szajha - vágta oda a férfi. - Gyerünk,
intézkedj az ebédem ügyében!
Csing! Csing! Csing! A Csatorna bezár!, jelentette be egy szirupos hang.
- A francba! A francba! A francba! - kiáltotta Carla dühösen, ahogy ott találta magát a saját
ágyában. A televízió szemcsés képernyőjére meredt. Annyira be volt indulva a dugásra, hogy
legszívesebben felsikoltott volna. Felállt, odament a fiókos szekrényéhez, és kihúzta a legalsó
fiókot. A ritkán használt fehérneműi alól előkotorta a régi vibrátorát. Az elemek azonban már
lemerültek, és habár feltúrta az egész házat, egyetlenegy megfelelőt sem talált. Visszahuppant
az ágyra, és frusztráltan felnyögött. Nem volt mit tenni. A kielégítetlen vágytól kínozva
összegömbölyödött, és végül nyugtalan álomba merült.

- Ramatyul nézel ki - jegyezte meg barátnője, Tiffany Pietro d'Angelo, amikor másnap délután
beugrott hozzá, hogy megkérdezze, Carlának nincs-e szüksége valamire a boltból. - Mi történt?
- Tiffany levetet te magát a dolgozószoba túlméretezett székébe. - Gyerünk, Carla, ki vele!
- A csatornabeli fantáziámról van szó... - kezdte Carla.
- Igen? - Tiffany kíváncsinak tűnt. Ismerte Carla kalózos fantáziáját.
- Soha nem akartam mást, mint kalózkirálynőt játszani - vallotta be Carla. -
Gyerekkoromban állandóan azokat a régi kalózfilmeket bámultam a tévében, amikben Erről
Flynn játszotta a főszerepet. A Csatornán évek óta az ő szerepeinek a női változatát játszom.
Gáláns. Tiszteletreméltó. Csodás szerető. Mindig kicsúszik a hatóságok markából, és mindig

22
igaza van. Néhány hónappal ezelőtt az egész forgatókönyv kezdett unalmassá válni, de
igazából nem volt semmilyen más fantáziám, amire le akartam volna cserélni. így hát
kibővítettem egy kicsi, lakatlan, félreeső szigettel, amit Amorata Cay-nek hívnak. Még egy
gyönyörű, karib-tengeri villát is létrehoztam, melyet mind a négy oldalán nyitott terasz vesz
körbe. A személyzetem tagjai jobbágyok és jobbágynők - nemakartam rabszolgákat. És
ahelyett, hogy kereskedőhajókra vadásznék a spanyol gyarmatokon, inkább a házban
pihengetek. De tegnap éjjel feltűnt ez a férfi, azt állítván, hogy Amorata Cay az övé, nem az
enyém.
- Ki ez a fickó? - tudakolta Tiffany izgatottan.
- A neve Julián Hawke, és régebben a kalózok királyának nevezték. Azt állítja, hogy pár
éve örökölt egy angliai hercegséget, ezért jó útra tért, és felhagyott a kalózkodással.
Hazautazott, megházasodott és örököst nemzett. A felesége most várja a második gyereküket.
Azért jött vissza a Karib-térségbe, hogy eladja a szigetet. Mint mondja, hercegnek lenni nem
olcsó mulatság. Erősködik, hogy birtokában van egy dokumentum, mely bizonyítja a
tulajdonjogát.
- Mégis hogy jutottál ehhez a szigethez? - tudakolta Tiffany.
- Kártyán nyertem, Jamaicán - felelte Carla. - A fickó, aki azt állította, hogy a sziget az
övé, mindenét elvesztette aznap éjjel. Utolsó tétjeként tette fel Amorata Cay-t. Hawke azt
mondja, a fickó a gondnoka volt, és hajlandó az okmányait Morgan kormányzó elé terjeszteni,
hogy hitelesíthessék - magyarázta Carla. - Aztán eladja a szigetet a legtöbbet ígérő
érdeklődőnek.
- Akkor vedd meg - vágta rá Tiffany gyakorlatia- san. - Mi olyan nagy ügy? A te fantáziád.
Ő el akarja adni, te meg akarod venni. Ennyi.
- Tiffy, én nem képzeltem bele ezt a pasit a fantáziámba. Határozottan nem az én
agyszüleményem, de akkor hogy a pokolba került oda? Történt már veled is ilyesmi?
A barátnője a fejét rázta.
- Talán az, hogy ennyi év után megváltoztattad a fantáziádat, valamit összekutyult benne -
találgatott. - Biztos vagy benne, hogy nem te hívtad életre ezt a pasast? De még ha nem is a te
kreációd, könnyedén megszabadulhatsz tőle - csak vedd meg a szigetet.
- Ragaszkodik hozzá, hogy hitelesítsük a papírjait - mondta Carla. - És ha kiderül, hogy
valódiak, akkor megvásárolhatom tőle a szigetet, egy feltétellel. Meg kell tennem mindent,
amit csak akar, míg az üzletet nyélbe nem ütjük.
Tiffany szeme felcsillant.
- Ó, ez elég izgalmasnak és szórakoztatónak hangzik!

23
 - El sem tudod képzelni, mennyire - válaszolta Carla.
- Mesélj el mindent! - hajolt előre a barátnője, csinos arcán várakozásteli kifejezéssel. - Ha
legalább annyira jó, mint azok a kalandok, amiket eddig megosztottál velem, akkor bizonyára
fantasztikus. Ne hagyj ki egyetlen részletet sem!
- Nos - kezdte Carla -, ugye tudod, hogy a kalózkirálynő énem volt mindig a domináns a
történeteimben? Ez alkalommal azonban nem így van, édesem. Ő a mester, és láthatólag
szakértő a domináns szerepben.
- És azzal részletesen elmagyarázta a barátnőjének, mi történt az előző este, mialatt a
Csatorna világában járt.
Tiffany kék szeme elkerekedett a meglepetéstől, aztán a döbbenettől.
- Egy banán? - kérdezte elhűlve. - Egy banánnal dugott meg? Ó, te jó ég! És milyen érzés
volt? Elélveztél?
- Sima volt, egy kicsit hasonlított a valódi bőrre, és bár kemény volt, mégsem olyan volt,
mint egy felálló fasz - felelte Carla. - És igen, elélveztem.
- És milyen volt, amikor megdugott? - érdeklődött Tiffany.
- Még nem dugott meg - árulta el Carla - de őszintén szólva alig várom, hogy megtegye.
Olyan, mint egy bika, Tiffy. A farka legalább huszonöt-harminc centiméter. Mesteri módon
ura önmagának. Egyszer sem vesztette el az önuralmát. Hosszú és puha maradt, miközben
engem izgatott. A szerszáma eleve vastag, szóval csak elképzelni tudom, milyen lehet, amikor
teljesen fel van izgulva. - Felsóhajtott. - Nem tudom, hogyan leszek képes továbbra is elviselni
a kínzásait.
Tiffany szintén nagyot sóhajtott.
- Ínycsiklandónak hangzik - jegyezte meg. - Imádom a domináns pasikat. Az összes
szultánom és kalifám az. - Aztán ültében kiegyenesedett. - Ma este visszamész? Carla, nem
mehetsz vissza!
- Hát persze, hogy visszamegyek - mondta Carla.
- Azt akarom, hogy tűnjön el a fantáziámból, és ha ez azt jelenti, hogy bele kell mennem a kis
játékába, míg megengedi, hogy megvegyem tőle Amorata Cay-t, hát legyen.
- Mit gondolsz, ma este meg fog baszni? - tűnődött hangosan Tiffany.
- Ajánlom neki! Ébredéskor majd elégtem a vágyakozástól. A vibrátorom kipurcant,
úgyhogy, légy szíves, vegyél nekem pár elemet a boltban - kérte Carla.
Tiffany felkuncogott.
- Ne haragudj - jegyezte meg. - De ez tényleg vicces. A Csatorna bezár, te forróbb vagy,
mint egy petárda, és a vibrátorod bemondja az unalmast. Lehet ezt még fokozni?

24
 - Igazad van, így visszatekintve tényleg vicces volt - ismerte be Carla - de akkor, amikor
történt, a valóság nagyon is kellemetlen volt, Tiffy, szóval hozz nekem pár elemet, hogy
legalább orvosolni tudjam azt a hiányérzetet, amit a kalózok királya hagyott bennem.
- Kuncogni kezdett. - Akkor is szeretném tudni, hogy a pokolba bukkanhatott fel a
fantáziámban. Esküszöm, soha nem álmodoztam senki hozzá hasonlóról.
Tiffany felállt. - Megyek, szerzek neked elemet - jegyezte meg mosolyogva.
- Tiffy, egy szót se erről senkinek! - figyelmeztette Carla a barátnőjét.
- Hé, ha a többiek hallottak bármit is a kalózos fantáziádról, azt a te szádból hallották -
válaszolta Tiffany. - Én pedig csak veled osztom meg a saját élményeimet. - Aztán búcsút
intett, és elindult a boltba. Amikor egy órával később visszatért, látta, hogy a barátnője az
igazak álmát alussza a dolgozóban lévő kanapén, így hát a konyhapulton hagyta az elemeket
tartalmazó szatyrot.
Carla a vezetékes telefon csörgésére riadt fel, amit vészhelyzetek esetére tartottak fenn.
Álomittasan a kagylóért nyúlt.
- Halló?
- Hello, bébi, üdvözlet Párizsból! - hallotta a férje hangját.
Carla szeméből azon nyomban kirepült az álom.
- Még nincs hétfő. Minden rendben?
- Hé, egy férj nem hívhatja fel a feleségét Párizsból? - ugratta Rick. - Hiányoztál.
- Nem számítottam rá, hogy felhívsz - felelte Carla.
- Dögös randi?
- Épp szunyókáltam - vallotta be Carla, és a faliórára pillantott. Mindjárt nyolc óra,
állapította meg.
- Ma nem dolgoztál?
- Úgy döntöttem, kiveszek pár napot - árulta el Carla a férjének. - Se munka, se férj. Csak
egy kellemes, csendes ház, némi bor, és annyi négercsók, amennyi csak belém fér.
- Szóval ezért nem vágytál társaságra?
- Igen, ezért. Olyan sok szabadnapom gyűlt össze, hogy megkértek, vegyek ki párat. Az
elutazásod épp kapóra jött. Szóval? Hogy tetszik Párizs, és milyen volt Bécs? Ryannek sikerült
nyélbe ütnie az üzletet?
- Párizs nagyon francia, vagyis az ételek túl laktatóak, a borok pedig nagyszerűek. Bécs
olyan bécsi volt: az ételek túl laktatóak, a borok finomak. Ryan megvásárolta a vállalatot.
Mindenki boldog. Itt Párizsban egy fickóval tárgyal, aki régi porcelánfogantyúk és -karok
reprodukciójával foglalkozik. Két nap múlva indulunk Londonba.

25
 - Igazi tanulmányútban van részed - évődött vele a felesége. - Őszintén szólva, kicsit
irigykedem.
- Ne tedd. Unalmas üzlet az egész. Bár azt be kell ismernem, hogy Ryan mindenhol első
osztályra fizet be, és nem vesztegeti az idejét. Gyűlöl távol lenni Ashley- től és a gyerekektől,
főleg a kislányuktól. Miért van az, hogy felnőtt férfiak így elolvadnak, ha a lányukról van szó?
- Fogalmam sincs - rántotta meg a vállát Carla. - Párizsban már rég elmúlt éjfél! Holnap
nem kell korán kelned és dolgoznod?
- Nem tudtam aludni - vallotta be Rick. - Muszáj volt hallanom a hangodat, bébi.
- Óóó! - érzékenyült el Carla. - Na, most már hallottad. Gyorsan bújj be az ágyba, és próbálj
elaludni, édesem. Pár nap, és itthon leszel. Akkor is kiveszek majd néhány napot, rendben?
- Rendben - felelte a férfi, és Carla kihallotta a hangjából a boldogságot. - Jó éjt, kedvesem!
- cuppantott bele a kagylóba.
- Jó éjt, drágám - felelte Carla, és viszonozta a csókokat.
A vonal elnémult, ahogy az előszobában az állóóra elütötte a nyolcat. Carla fontolóra vette a
dolgot, aztán úgy döntött, hogy eszik valamit és letusol, mielőtt felmenne az emeletre, hogy
belépjen a Csatorna világába. A tegnap éjszakai kalandját figyelembe véve, ki tudja, mi vár rá
ma este?
Készített magának egy ízletes hamburgert, véres húspogácsával, sajttal, paradicsommal és
savanyú uborkával. Leült a dolgozószobába, hogy egy endívia- salátával és egy pohár
vörösborral egyetemben elfogyassza. Bekapcsolta a tévét, hogy megnézze a híreket. Javuló
gazdaság, kielégítő tőzsdei számok, és kellemes idő az egész országban. Miután befejezte a
vacsoráját, elmosogatta a serpenyőt, eltette a konyhaszekrénybe, aztán betette a poharát és a
tányérját a mosogatógépbe. Miután megbizonyosodott róla, hogy minden ajtó és ablak zárva
van, felment az emeletre, hogy lezuhanyozzon.
A testét beterítő forró víz kellemes érzést nyújtott. Már nem volt mai csirke, és ez érződött
is. Még a Csatornán magára öltött tökéletes forma sem tudta feledtetni a való világban érzett
fájdalmakat. Sampont dörzsölt rövid, sötét fürtjeibe. Szerencsésnek mondhatta magát: sem az
anyja, sem a nagyanyja nem őszült meg. Mindkettőjüknek élete végéig olyan fekete maradt a
haja, mint a születésük pillanatában, és úgy tűnik, ő is örökölte ezeket a géneket. Még csak
nyoma sem volt a fején világosabb hajszálaknak.
Az ételtől és a zuhanytól felfrissülve Carla szárazra törölte a testét, mielőtt bemászott volna
a bevetetlen ágyába. Nos, gondolta magában, nézzük meg, hogy tudjuk-e onnan folytatni, ahol
tegnap abbahagytuk. Hüvelykujjával erőteljesen megnyomta a távirányító „A" gombját, és
azon nyomban ott találta magát, ahol volt, amikor előző éjjel a Csatorna bezárt. A keze és lába

26
ismét ki volt kötözve az ágya oszlopaihoz. Tekintete Hawke-ra siklott, aki a szoba túlsó felében
lévő kerek mahagóniasztalnál ülve épp befejezte az ebédjét.
Kétségtelenül a férfiasság szép példánya volt. Széles vállak és mellkas. Vaskos kar és láb.
Méretes kéz és lábfej. Lapos has. Az a csodás, hosszú hímvessző a himbálózó tartozékaival.
Carla eltűnődött, vajon miféle fincsi kínzásokat tartogat számára a férfi ma éjszakára. Még nem
döntötte el magában, hogy inkább felvillanyozza, vagy megrémiszti a férfi jelenléte. Végül is
nem az ő képzeletének terméke volt - akkor mégis kicsoda? Bármikor véget vethetek az
egésznek, nyugtatta magát. Ha túl durvává válik, csak annyit mondok, hogy „fantázia vége".
Bármikor megállíthatom. Ez a Csatorna szabálya.
Hirtelen magán érezte a férfi kék szemének hűvös pillantását.
- Abbahagytad a siránkozást, ribanc - jegyezte meg Hawke. Felállt, odasétált az ágyhoz, és
letelepedett Carla mellé. Kinyújtotta a kezét, és megcsípte a nő egyik mellbimbóját. - A hajóm
lehorgonyzott a Félhold- öbölben. Elküldtem Nestort, hogy hozzon pár játékszert nekünk,
szépségem. Szerintem tetszeni fognak neked. - Megforgatta a kis műfaszt Carla fenekében. -
Szerintem ezt le kéne cserélnünk valami komolyabb szerszámra - jegyezte meg.
- Mit szólnál az elbűvölő farkadhoz? - javasolta Carla.
- Nem, ribanc, arra még nem állunk készen. Bár örömmel hallom, hogy ilyen mohón
vágysz rám. - Az éjjeliszekrényre tett bársonnyal kibélelt kosárkából előhúzott egy másik
műfaszt. Ez is elefántcsontból készült, mint az első, de ez redőzött volt, és legalább tíz
centiméter hosszúságú. - Azt hiszem, ez megfelel. - A szerszámot bemártotta egy illatos olajjal
teli tálba, és bőségesen bevonta vele, miközben a másik kezével kihúzta a kisebb műfaszt Carla
fenekéből.
- Óóó! - Carla szeme elkerekedett. - Ez nagyon ínycsiklandónak tűnik, kegyelmes uram.
- Túlságosan mohó vagy! - feddte meg a férfi, de nevetett. - Először is a csábító hátsódnak
némi előkészítésre van szüksége, mivel, ahogy látom, már nem is piros. Csak egy kicsikét,
ribanc. - Felállt, és Carla egy vastag mogyoróvesszőt pillantott meg a kezében. Lendületes
ütésekkel nekiállt náspángolni vele a nőt. Pont annyi időt hagyott köztük, hogy a bőre
bizseregni kezjen.
- Ó! Ó! Ó! - sikította Carla, ahogy az égető, csípő érzés szétterjedt a bőrén.
- Mondd, hogy büntetést kívánsz! - parancsolt rá a férfi. - Mondd, hogy rossz kislány
voltál, és akarod a fenyítést, amit adhatok.
- Ó, nagyon rossz voltam, kegyelmes uram, és hálás vagyok, amiért megtanítasz a helyes
viselkedésre - hadarta Carla, tudván, hogy a férfi pontosan ezt akarja hallani. Hideg szemének
elégedett villanása jelezte, hogy most megjutalmazza.

27
 - Hawke elmosolyodott, ledobta a vesszőt a földre, majd kivette a második műfaszt az
olajjal teli tálból, és lassan behelyezte az első helyére. Néhányszor megforgatta, és Carlának
elakadt a lélegzete a meglepetéstől.
- Tessék, szuka. Ez örömet okoz?
- Ha neked is örömet okoz, kegyelmes uram, akkor igen! - felelte Carla.
- Valóban örömet okoz - ismerte be Hawke. - Sőt, te nagyobb örömet okozol, mint a
hercegnő. Ő nem szereti, ha elnáspángolom, és attól tartok, a farkamért sincs oda. Már a
nászéjszakánkon sikerült teherbe ejtenem. Azóta kerüli a hitvesi kötelességének teljesítését,
hacsak nem kényszerítem rá. Mivel olyan gyorsan áldott állapotba került, az örökösöm
születése után két hónapig még békén hagytam. De aztán három napra bezárkóztam vele, hogy
kitöltsem rajta a vágyaim, de ő csak sírdogált meg imádkozott. Igaz, legalább újra teherbe
esett. Egy férfinak szüksége van legalább két fiúgyerekre - egy örökösre meg egy tartalékra. A
vonakodása miatt döntöttem úgy, hogy visszajövök a Karib-tengerre, és eladom Amorata
Cay-t. Amikor hazatérek, keresek magamnak egy ágyast. Gondolom, nem érdekel a pozíció,
ugye, ribanc? Még nem dugtalak meg, de eddig is sok élvezetet okoztál nekem. Gyanítom,
hogy csodásan fogsz dugni, mert ínycsiklandó kis kurva vagy.
- Mint ahogy azt már mondtam, kegyelmes uram, nem vagyok kurva. Csak mert egy nő
élvezi a férfival való közösülést és játékot, még nem jelenti azt, hogy kurva - vágott vissza
ingerülten Carla.
A férfi azonban ügyet sem vetett rá. A kosárka fölé hajolt, hogy kivegyen egy újabb
játékszert, majd ismét leült a nő mellé. - A hátsód ismét szép piros lett - jegyezte meg. - Úgy
hiszem, itt az ideje, hogy ismét a pinádra fordítsam a figyelmem.
Carla most már látta, mit húzott elő a kosárból. Egy hosszú madártollat, melynek a vége ki
volt hegyezve. A férfi lassan végighúzta a hasítékán, mire Carla megborzongott.
- Ó, igen, ezt nagyon fogod élvezni, ribanc - ígérte a férfi, ahogy a tollal szakértő módon
célba vette a szeméremajkait. Carla érezte, ahogy a nedvei bőségesen folyni kezdtek. Aztán
Hawke a szabad kezének hüvelyk és mutatóujjával széttárta a szeméremajkait és csiklandozni
kezdte a csiklóját, először csak lassan, aztán egyre gyorsabban forgatva a tollat.
- Carla vágya robbanásszerűen áradt szét a testében. Kikötözött pozíciója ellenére
megpróbált elhúzódni a madártolltól, mely olyan szakértelemmel kínozta. A nedve kifolyt, és
felsikoltott a vágytól. A férfi óvatosan bevezette a tollat a vaginájába, és az érzékeny falat
izgatta.

28
 - Azt akarom, hogy bassz meg! - nyögte Carla kétségbeesetten. - Azt akarom, hogy
megbasszanak, te szemétláda! Talán nem vagy elég férfi ahhoz, hogy megdugj? Csak arra vagy
képes, hogy felizgass? A fenébe is, azt akarom, hogy dugj meg!
- A férfi elhúzta a tollat.
- Nők! - jegyezte meg unott hangon. - Vagy nem bírják, ha dugják őket, vagy másra sem
vágynak. A szenvedély ennél többről szól. De ne aggódj, meg leszel baszva, ribanc. Addig
duglak, míg el nem akad a lélegzeted, és el nem veszted az eszméleted - de egyelőre még nem
áll szándékomban megtenni. Élvezem, ahogy kínozhatlak a vágyad felkorbácsolásával. -
Hirtelen bedugta három ujját Carla vaginájába, és párszor előre-hátra húzta őket, míg a nő egy
sikoltással el nem élvezett.
- Tessék. Most elégedett vagy?
- Oldozz ki! - kérte a nő. - Kezd annyira elzsibbadni a kezem meg a lábam, hogy nem is
érzem őket.
- Rendben - felelte a férfi megértőn. - Itt az ideje, hogy te kényeztess engem egy kicsit. -
Felnyúlt, kibogozta a csomókat Carla kezén és lábán, aztán kicsit megmasszírozta a végtagjait,
hogy megindítsa bennük a vérkeringést. Carla mélyeket lélegezve feküdt az ágyon.
- Azt tehetek veled, amit akarok? - kérdezte.
- Nem kötözhetsz meg - jelentette ki a férfi.
- Csak a kezed! - kérte Carla. - Szabad hozzáférést szeretnék a testedhez.
- Tisztában vagyok vele, hogy el akarod vágni a torkom, szuka. Hagyom, hogy azt csináld,
amit akarsz, ameddig örömem merítem belőle. - Elnyújtózott a nő mellett.
- Carla tudta, hogy ennyivel kell megelégednie. - Nem érinthetsz meg, hacsak egyszerűen
már nem bírod magad visszafogni - figyelmeztette a férfit. Aztán, a hátsó fertályára telepedve
alaposan végigmérte a testét. Határozottan nyalakodásra csábította, így hát emellett döntött.
Először fölé hajolt, és a nyelve tapogatózva megtalálta a férfi nyelvét. A nyelvük hosszú,
érzéki táncba kezdtek. Aztán Carla elhúzódott, és nyelvével végigsimította a férfi arcát, majd
lassan lefelé vándorolt - végignyaldosta a férfi torkát, nyakát, vállát, széles mellkast. Élvezettel
ízlelgette, magába szívta a só és nap illatát, végigkövette az izmok domborulatát a férfi bőre
alatt. Körbecirógatta a hasát, mely kemény volt és sima. Nyelvét többször is a férfi köldökébe
mártotta.
- Egyelőre nem kaptál engedélyt rá, hogy a farkammal játszadozz - figyelmeztette Hawke.
- Értettem, kegyelmes uram - mormogta Carla. Átmászott az ágyon, és belekukkantott a
kosárkába. Mosolyogva előhúzott egy kis bőrszíjat. - Ereszkedj négykézlábra - parancsolta, és
örömmel látta, hogy a férfi engedelmeskedik. Megcsodálta a kerek, feszes hátsóját, majd

29
lesújtott rá a szíjjal. Meglepetésére a férfi nem tiltakozott, így hát nekiállt keményen ütlegelni a
farát. A férfi feneke hamarosan karmazsinvörös színben játszott, és hímvesszeje, mely eddig
ernyedten lógott, most mereven ágaskodni kezdett. Carla még erősebb ütéseket mért rá.
- Nagyon rossz fiú vagy! - rótta meg.
- Rosszabb, mint képzeled - felelte Hawke, és leugrott az ágyról. Kikapta a bőrszíjat Carla
kezéből. - Térdre, ribanc! Tudod, mit kell tenned, és elvárom, hogy ügyesen csináld, különben
számolnod kell a következményekkel.
Carla letérdelt elé, és nyelvével teljes hosszában végignyalta a férfi farkát. Nem bírta
visszafogni magát, annyira felizgult attól, amit tett, és szinte azonnal a szájába vette a hímtagot.
Alig bírta az egészet bevenni, de szopni kezdte, egyre erősebben és mélyebben, mígnem a férfi
farkának csúcsa el nem érte a torka falát, amitől öklendezni kezdett. Érezte, ahogy a férfi a
fejére helyezi a kezét, masszírozni kezdi a koponyáját, és élesen beszívja a levegőt.
- Á! Igazán dicséretre méltó a tehetséged, ribanc. Szopj keményebben! - követelte.
Carla tudta, hogy így a szájában fog elélvezni, holott ő a pinájában akarta érezni. Vajon
mennyi időbe telik neki, míg újra visszanyeri a keménységét? Nos, ez az ő fantáziája, nem
igaz? Nem volt teljesen biztos benne, de ha még az ő irányítása alatt állnak a dolgok, akkor a
férfi hiába élvez el, utána is kemény marad. Ezt akarta. Legyen így! - fohászkodott magában.
Aztán a férfi eljutott a csúcsra, és olyan erősen és gyorsan lövellte ki a krémes, sós nedvét
Carla torkán, hogy a nő alig bírta lenyelni. Hawke hangosan felnyögött. - Istenemre, ribanc,
életemben nem szoptak le ilyen jól - mondta - de még nem elégültem ki.
- Felrántotta a nőt. - Feküdj a hátadra! - parancsolta, aztán a matrac szélére húzta, és a lábait
felnyomta a vállához. Carla fölé tornyosulva közelebb lépett hozzá, aztán egy sóhaj kíséretében
behatolt az ölébe, és ismét élvezettel felnyögött.
Olyan erősen és mélyen kezdte döfködni, ami meglepte és elképesztette Carlát. A
gyönyörtől forogni kezdett vele a szoba. Ez volt az, amire annyira várt, és a férfi nem okozott
neki csalódást. Nem emlékezett rá, hogy valaha is egy ilyen hosszú és vastag farokkal lett volna
dolga. A férfi teljesítménye lenyűgöző volt, és bár először úgy érezte, mintha mindjárt
széthasadna, az érzés gyorsan helyt adott a hihetetlen magasságokba szárnyaló gyönyörnek.
Képtelen volt uralkodni magán, és felsikoltott az élvezettől. Mielőtt megállíthatta volna magát,
már el is jutott a csúcsra. Remegés futott végig az egész testén, újra meg újra, mígnem lassan
elernyedt.
A férfi kihúzta az ernyedt vesszejét, és lassan, elégedetten bólintott.
- Ribanc, te aztán tudod, hogyan nyújts élvezetet egy férfinak. Egyelőre elégedett vagyok.

30
 - Én azonban korántsem vagyok az! - vágott vissza Carla. - Csak ennyire futja,
kegyelmességed? Egyetlen kicsike dugásra? Ezt nem hiszem el!
- Túl messzire mész! - figyelmeztette a férfi, és jóképű arca elsötétült. - Akkor baszlak meg
újra, amikor nekem tetszik, egy perccel sem előbb.
Carla édesen rámosolygott.
- Nos - jegyezte meg - fiatalnak már igazán nem vagy nevezhető. Gondolom, szerencsésnek
érezhetem magam, hogy sikerült egyáltalán egy döfködést kicsiholnom belőled. Bár be kell
vallanom, ennél jobbra számítottam.
- Talán arra célzól, hogy képtelen lennék egy újabbra? - hördült fel Havvke.
- Azt mondtad, akkor dugsz meg, amikor kedved tartja. Nekem ez nagyon úgy hangzik,
hogy nem vagy képes újra megbaszni. Mennyire jellemző és önző dolog! Kielégültél, de azzal
nem törődsz, hogy vajon én kielégültem-e.
- Sikoltoztál a gyönyörtől, szajha! - emlékeztette a férfi.
- Igen, valóban így volt. De vajon ki akarod porciózni az élvezetem? Ha így van, akkor
engedd, hadd perkáljam le most azonnal a sziget árát, hogy visszahajózhass Angliába.
- Még nem küldtem el a dokumentumokat Morgan kormányzónak - közölte a férfi. - Azt
akarod mondani, hogy elhiszed az állításom, miszerint a sziget az enyém?
- Akár igaz, akár nem, megkapod az aranyaimat. Fogd a pénzt, és hagyd, hadd keressek
magamnak egy olyan szeretőt, aki teljes mértékben ki tud elégíteni - berzenkedett Carla.
Hirtelen jobban érezte magát. Rendesen megdugták, és kezdte visszaszerezni az uralmát e felett
a váratlan fantázia felett, amit nagyon is élvezett. Aztán, ahogy lesújtó pillantást vetett a férfi
ágyékára, felfedezte, hogy Hawke farka több mint készen áll rá, hogy ismét megostromolja a
pináját. - Óóó! - mormolta maga elé, és az ajka gonosz kis mosolyra húzódott, ahogy az ágy
széléről visszakúszott a közepére.
A férfi egy szó nélkül fölébe kerekedett, és lassan benyomult a vaginájába.
- Most már jobb, ribanc? - vicsorgott rá.
Carla a férfi felsőteste köré fonta a lábát.
- Ó, igen, kegyelmes uram! - dorombolta a fülébe.
A kinti tájra lassan szürkület ereszkedett, de sem Hawke, sem Carla nem unt rá a szexuális
játszadozásukra.
Ám aztán Carla elszenderedett, és amikor újra kinyitotta a szemét, a saját ágyában találta
magát - abban az ágyban, melyen a férjével osztozott. Elégedett mosoly terült el az arcán, majd
ismét álomba merült. Amikor újból felébredt, odakint esett az eső. Micsoda éjszaka! - futott át

31
az agyán. Lehet, hogy Hawke nem az ő képzeletének szüleménye, de be kell ismernie, hogy
elégedett volt vele. A pasas megtestesítette minden nő álmát. Fáradhatatlan volt és tehetséges.
Az eső tizenegyre elállt, és déli tizenkettő után Tiffany felhívta.
- Na, túlélted az elmúlt éjszakát? - kérdezte kuncogva.
- Alig - felelte Carla. - Megkorbácsolt. Én is megkorbácsoltam őt. Leszoptam. Ő
megbaszott. És, ó, akkor még nem is említettem a kihegyezett madártollat.
- Madártoll? - Tiffany szinte áhítattal ejtette ki a szót. - Kihegyezett?
- Igen, és hadd tegyem hozzá, hogy halálos egy fegyver - s azzal Carla részletesen
elmesélte a barátnőjének, hogyan használta Hawke a boszorkányos csiklandozószerzámot a
csikJóján.
- Istenem, tökéletes vadember - áradozott Tiffany. - Annyira irigyellek!
Carla jóízűen felnevetett.
- Hozd létre a saját vademberedet. A szultánjaidnak nem kell mind civilizáltnak és
gálánsnak lenniük. A valódi szultánok biztos nem voltak azok.
- Nem tehetem - felelte Tiffany.
- Miért nem? - akarta tudni Carla.
Tiffany hezitált.
- Tiffy! Te titkolsz valamit! - vádolta meg Carla. - Azonnal áruld el! Én mindent elmondok
neked. Gyerünk, ki vele!
- A férfiak, akikkel dugok, mind úgy néznek ki, mint Joe - árulta el végül Tiffany. - Nos, a
testük talán kicsit kidolgozottabb, de az arcuk az ő arca. Ha bűntudat nélkül akarok velük
szórakozni, akkor Joe-ra kell hasonlítaniuk.
- Ó, te jó ég! - Carla elnevette magát. - Ha én Rick arcát használnám a játékszereimen,
felét sem tudnám megtenni azoknak a pajzán dolgoknak, amiket megteszek. És nem is
akarnám. Rick egy édes, gyengéd szerető. Mindig is az volt. De a természetéből hiányzik a
kalandvágy és a gonoszkodás. Ha Rick arcát használnám egy pasin, aki épp megkorbácsol
vagy seggbe kúr, egyáltalán nem lenne hihető a dolog. Nevetésrohamot kapnék.
- Ahogy azt te is tudod, imádom a romantikus regényeket, különösen a háremekben
játszódót - vallotta be Tiffany de sosem voltam képes rá, hogy Joe-n kívül valaki mással
képzeljem el magam aktus közben. Nem tehetek róla. Bűntudatom lenne. Téged nem gyötör a
rossz lelkiismeret?
- Nem - felelte Carla egyszerűen. - A Csatorna a fantáziánk szüleménye, semmi több.
Szerinted talán a nős férfiak nem álmodoznak arról, hogy más nőket dugnak? Lefogadom,
hogy néhanapján Joe agyán is átsuhan a gondolat.

32
 - Én akkor is képtelen vagyok rá - bizonygatta Tiffany. - Itt vagyok én, egy értelmes nő,
aki felnevelt egy ikerpárt, elvégezte az iskoláit, és most egy jogi irodában dolgozik. De el sem
bírom képzelni, hogy a férjemen kívül bárki mást szeressek.
- A Csatorna nem a szerelemről szól - oktatta ki Carla. - Ez csak egy fantáziavilág. A valós
életben soha eszembe sem jutna, hogy megcsaljam Ricket, de a Csatorna nem a valóság.
Tiffany nagyot sóhajtott.
- Lehet, hogy csak más vagyok, mint ti. Nem tudom megváltoztatni az érzéseim.
- Drága vagy - mosolygott rá a barátnője. - jut eszembe, Rick felhívott tegnap este
Párizsból.
- Párizsban van? Tyűha! Talán Joe-nak kellett volna elvállalnia Ryant ügyfélként, és
meghagyni Ashley-t Ricknek - ugratta Tiffany.
- Rick van Párizsban, nem én - jegyezte meg Carla szárazon. - És ha Joe-ról lenne szó,
akkor ő lenne ott, nem pedig te.
- Hé, én vagyok az iroda jogi asszisztense! - méltatlankodott nevetve Tiffany.
- Szerintem akkor sem téged vittek volna Párizsba - kuncogott Carla. - Elmegyünk
vacsorázni a klubba a hétvégén? - kérdezte. - Mondtam Ricknek, hogy találkozom veletek.
- Mit szólnál a vasárnaphoz? - kérdezte Tiffany. - Akkor nem kéne csak magadra főznöd.
- Meg is hívhatnál hozzátok vacsorára - ugratta Carla.
- A, nekem sincs kedvem főzni! - nevetett a barátnője.
- Hánykor? Ne legyen túl korán. Először magamhoz kell térnem Hawke játékosságából -
vigyorgott Carla. - Végül is szombat éjszaka lesz.
- Mire Rick hazaér, teljesen ki fogsz merülni - jósolta Tiffany. - Azt fogja hinni, hogy
elkapott az influenza vagy valami.
Carla kuncogni kezdett, de aztán elkomolyodott.
- Még mindig izgat a kérdés, hogyan került bele ez a fickó a fantáziámba. Nem én hoztam
létre, az egyszer biztos.
- De több izgalomra vágytál, nem? - emlékeztette a barátnőjét Tiffany. - Talán ez az
óhajod hozta létre a kalózkirályodat.
- Nem hittem volna, hogy ilyesmi megtörténhet - felelte Carla. - Talán bizonyos
események kialakulhatnak így, de személyek? Mindig is gondosan felügyeltem a
fantáziavilágom. Ahogy azt már mondtam, a valóságban a kalózok korántsem nevezhetők
kedves embereknek. Ez a Hawke-karakter nem az én agyszüleményem. De akkor honnan a
csudából jött?
- Most megfogtál, Carla - adta meg magát Tiffany.

33
 - Talán fel kéne hívnod a Csatorna segélyvonalát, és megkérdezned tőlük.
- Aha - felelte Carla elgondolkodva. - Talán tényleg fel kéne hívnom őket. - Elhallgatott,
aztán pár pillanat múlva még hozzátette: - De egyelőre még várok. Mivel nem én
programoztam ezt így be, kíváncsi vagyok, milyen irányt vesz a történet.
- Merészebb vagy nálam. Szerintem már akkor azt kellett volna mondanod, hogy „fantázia
vége", amikor besétált hozzád az a kalóz. Ha nem te irányítod a dolgokat, akkor valami nincs
rendben, Carla.
- Jövő héten felhívom az ügyfélszolgálatot - ígérte Carla. - Amúgy se lenne ott senki így
szombat délután.
- Folyamatos ügyfélszolgálatot biztosítanak, a nap minden órájában - vetette ellen Tiffany.
- De mi van, ha addig nem tudok belépni a Csatornára, míg megjavítják a hibát, bármi is
legyen az? - mormogta Carla. - Ha úgy gondolnám, hogy komoly gond van, akkor egyszerűen
nem lépnék be. Ki tudja? Talán a tudatalattim szeretett volna kalandba bonyolódni valami
rosszfiúval, és a kalózok királya határozottan ebbe a kategóriába tartozik. Különben is, ismét
én vagyok a nyeregben, és komoly revánsot tervezek venni őkegyelmességén.
Tiffany a fejét rázta.
- Mint azt mondtam, te sokkal bátrabb vagy nálam. Jut eszembe, Nora itthon van. Miért
nem kérdezed meg tőle, mi lehet a baj? A Csatorna Vállalatnak dolgozik, és elég magas
pozícióban van.
- Ő a fejlesztői részleg vezetője - büszkélkedett Carla. - Ki gondolta volna, hogy egy nő,
akinek a gondolkodásmódja hét évvel ezelőtt egy ötvenes évekbeli háziasszonyé volt, így
kikupálódik, és ilyen messzire jut? Rendben, átmegyek hozzá, és megkérdem, hogy tud-e
hasonló esetről.
- Örülök - felelte Tiffany. - Akkor én is megkönnyebbülnék kicsit. Ma mész Blairék kerti
partijára?
- Igen, úgy tervezem. Hihetetlen, nem? Kathyre végre rátalált a szerelem, és minden olyan
tökéletesen alakult a számukra. Ott találkozunk?
Tiffany bólintott.
- Elviszünk kocsival, ha gondolod - ajánlotta fel.
- Á, nem - hárította el Carla. - Lehet, hogy én korábban indulnék haza, mint ti.
Tiffany a fejét csóválta.
- Vagyis haza akarsz érni, hogy visszamehess Amorata Cay-re a rosszfiúdhoz.
- Pontosan! - vágta rá vidáman Carla. - De ígérem, hogy előtte még beszélek Nórával.

34
 Amikor Tiffany letette a telefont, Carla átvágott a pázsiton Nora Buckley hatalmas, fehér,
gyarmati stílusban épült háza felé. A vállalati világban elért gyors felemelkedése ellenére Nora
megtartotta a házat, melyben oly sok éven át élt a már elhunyt, hűtlen férjével és két
gyerekükkel. A menedékének nevezte.
- Szia! - köszöntötte Nora Carlát, amikor az belépett a konyhaajtón, és besétált a
dolgozószobába. Nora egy elegáns, vonzó, vörösesszőke hajú, szürkészöld szemű nő volt.
- Szia! - Carla lehuppant a dolgozószoba kanapéjára. - Lenne számodra egy kérdésem a
Csatornával kapcsolatban.
- Ki vele! - buzdította Nora.
- Hallottál már olyasmiről, hogy valaki megjelent egy fantáziában, holott az ügyfél nem
hozta létre? - tudakolta Carla.
- Nem - válaszolta Nora a hátradönthető karosszékéből. Kiegyenesedett, és letette a
borospoharát. - Miért? Mi történt?
- Nos... - kezdte Carla, majd részletesen beszámolt a barátnőjének a történtekről.
Nora Buckley figyelmesen végighallgatta, aztán megszólalt.
- Biztos vagy benne, hogy nem te hoztad létre, Carla? Talán egyszer eszedbe jutott valami
hasonló karakter.
Carla tagadólag megrázta a fejét.
- Beismerem, egy ideje unalmasnak találtam a kalózkirálynői szerepem. Ezért hoztam létre
Amorata Cay-t és a házat. Igazából leginkább csak azért vonulok el oda, hogy kipihenjem a
kórházi munkám okozta fáradalmakat. A sürgősségi osztály nagyon stresszes tud lenni.
- És ez a Hawke. aki a kalózok királyának nevezi magát, csak úgy betoppant? - Nora a
gondolataiba merült. - Ennek utána kell járnom, Carla. Eddig még soha nem hallottam
ilyesmiről, de az ember persze sosem tudhatja. A Csatorna nem tartozik a hatáskörömbe, de
mindenképp felhívom Mr. Nicholast, és kikérem a véleményét.
- Köszönöm. Nekem csak fúrja az oldalam a kíváncsiság, Tiffany az, aki aggódik -
jegyezte meg Carla. - A pasas igazi mester a szexben, úgyhogy egyelőre élvezem a dolgot.
- Amíg nem érzed úgy, hogy veszélyben forognál, talán nincs is nagyobb baj - felelte Nora.
- Hé, én vagyok a kalózok királynője! - vágott visz- sza kuncogva Carla. - Nincs az a pasas,
akitől én megijednék!
Nora jóízűen felkacagott, de az agyán átfutott a gondolat, miszerint bárki is ez a kalózok
királyának nevezett Hawke, lehetséges, hogy nem emberi lény. Miután Carla elment, Nora
felemelte a telefonját, és megnyomta az 1 -es számú gombot.
Mr. Nicholas azon nyomban felvette.

35
 - Igen, Nora?
- Elnézést kérek, uram, hogy megzavarom a hétvégéjét, de felmerült egy bizonyos
probléma a Csatornával kapcsolatban. - S azzal beszámolt a főnökének a barátnőjével folytatott
beszélgetéséről.
- Azonnal beszélni fogok Juliánnál - ígérte Mr. Nicholas. - Tartottam tőle, hogy túl fiatal
még ahhoz, hogy ilyen felelős pozíciót töltsön be. Tájékoztattak róla, hogy megengedi néhány
barátjának, hogy hívatlanul is beszálljanak fantáziákba, de ő biztosított róla, hogy ez nem így
van. Nyilvánvalóan hazudott. Nem túl bölcs dolog nekem hazudni.
- Valóban nem, uram - értett egyet Nora.
- Köszönöm, kedvesem, hogy felhívta a figyelmem erre a kihágásra. Kérem, közölje Mrs.
Johnsonnal, hogy tökéletes biztonságban van.
- Hogy őszinte legyek, uram, az volt a benyomásom, hogy bár meglepődött a férfi
felbukkanásán, mindazonáltal élvezi a helyzetet - árulta el Nora a munkaadójának.
- Akkor engedélyezünk számára még egy éjszakát. Úgy hallottam, Julián szakértő, ezért is
bíztam rá a Csatorna felügyeletét. Nyilván nem bírt ellenállni a csábításnak, hogy ő maga is
részt vegyen a csintalanságban - jegyezte meg Mr. Nicholas. - Köszönöm, Nora - tette még
hozzá, s azzal letette a kagylót.

Aznap este Blairék kerti grillpartiján Nora félrevonta Carlát.

- Mr. Nicholas szerint csak egy kis aprócska fennakadás van a rendszerben - magyarázta. -
Biztosított róla, hogy te biztonságban vagy. Egy-két napon belül kijavítják a hibát. Ha aggódsz,
akkor pár napig ne használd. Vagy programozz be egy másik fantáziát - javasolta Nora.
- Ó! - Carla enyhén csalódottnak tűnt. - Nos, ha amúgy is kijavítják, akkor gondolom, még
egy éjszaka a kalózkirállyal nem árthat.
Nem sokkal nyolc után hagyta ott a partit. Elégedettséggel töltötte el a gondolat, hogy a
kalózkirály napjai az Amorata Cay-en meg vannak számlálva. Ez a tudás egyfajta hatalommal
ruházta fel, és a Csatornán mindig is ő volt domináns pozícióban. Bár be kellett ismernie, egy
ideig tetszett neki, hogy felcserélődtek a szerepek, de ennyi épp elég volt. Nos, majdnem elég,
gondolta magában kuncogva, ahogy felhajtott a kocsibejáróra. Vissza akarta kapni a szigetét.
A telefonján villogott az üzenetrögzítő jelzőgombja. Felvette a kagylót, és megnyomta a
lejátszás gombot.

36
 - Üdvözlet Londonból, bébi! - hallotta Rick hangját. - Hívj vissza, ha még mostanában
hazaérsz. Itt még csak hajnali kettő van. Nem tudok aludni. - Carla kitörölte az üzenetet, és
megnyomta a visszahívó gombot.
- Dorchester szálló - szólt bele erős brit akcentussal egy női hang. - Miben segíthetek?
- Richárd Johnson szobáját kérném - mondta Carla.
- Bébi? Te vagy az? - Rick hangja álomittasan hangzott. Talán mégis sikerült elaludnia.
- Most értem haza Blairék partijáról - közölte Carla. - Mindenki jól van, a kisbaba
elbűvölő, és Tim odáig van érte. Nálad minden rendben?
- Aha - mormogta a férfi. - Hétfőn reggel repülünk vissza. A gép dél körül érkezik a
Kennedy reptérre. Holnap Ryan elvisz egy városnéző túrára.
- Akkor jobb, ha most pihensz, kedvesem - vélekedett Carla. - Két hívás pár nap alatt.
Szerintem hiányzom önnek, Mr. Johnson - jegyezte meg évődve.
- De még mennyire! - felelte a férje olyan őszintén, hogy Carla meghatódott.
Mindig is magától értetődőnek tekintette Rick szerelmét, talán mert viszontszerette. Most
azonban, hogy a férje ilyen mely érzelmekről tett tanúságot, Carla rájött, hogy jobban szereti
Ricket, mint amikor oly sok évvel korábban összeházasodtak. Neki is hiányzott a férfi.
- Akarod, hogy énekeljek egy altatódalt? - kérdezte - Vagy elég nagyfiú vagy már ahhoz,
hogy magadtól is elaludj?
- Sikerülni fog - ígérte a férfi. A hangján érződött, hogy mosolyog.
- Jó utat, drágám! Érj haza épségben! - tette hozzá Carla. Cupp. Cupp.
- Úgy lesz. Hétfőn találkozunk - felelte a férfi. Cupp. Cupp. Cupp. A vonal elnémult.
Valahogy már nem érezte úgy, hogy be kéne lépnie a Csatornába, inkább elment
lefeküdni. Vasárnap az Egret Pointe Country Clubban vacsorázott Tiffanyval és Joe-val.
Mielőtt elindultak volna haza, Tiffany félrevonta a női öltözőszobában.
- Na? Milyen volt a tegnap este? Alapjaiban rengette meg a világod?
- Rick telefonált, míg én elvoltam, és kérte, hogy hívjam vissza. Aztán meg már nem
volt kedvem a kalózkirállyal szórakozni. Tudod, Tiffy, azt hiszem, ma este még
visszamegyek, de aztán kitörlöm a kalózfantáziámat. Szerzek magamnak egy házikót az
ausztriai Alpokban, ahová visszavonulhatok, hogy kipihenjem a munka okozta
fáradalmaimat.
- És...? - nógatta Tiffany vigyorogva.
- Nos, lehet, hogy néha egy-egy síoktató is fel fog bukkanni... de csak tényleg nagyon
ritkán - felelte Carla szintén vigyorogva.

37
 Tényleg képes lesz kitörölni a kalózos fantáziáját, mely oly régóta élvezetet nyújt neki?
Igen, válaszolta meg magának a kérdést, miután lezuhanyozott, és lefekvéshez
készülődött, képes rá. Mint minden túlságosan finom dologtól, ettől is meg lehet
csömörleni és/vagy megunni. Még egy vad menet Lord Julián Hawke-kal, a kalózkirállyal,
s azzal befejezte. Bemászott az ágyba, kezébe vette a Csatorna távirányítóját, és
megnyomta az „A" gombot.
Egyedül volt az ágyában.
A tolóajtókon át látni lehetett a szikrázó tengert, melyen épp egy hajó siklott be a Félhold
Öbölbe. Nem az ő hajója volt, de a főárbocán ott lengedezett a kalózok halálfejes zászlaja.
Carla hálószobájának ajtaja kivágódott, és Lord Hawke egyetlen szó nélkül bemasírozott, majd
kilépett az erkélyre.
- Ez a maga hajója? - kérdezte Carla.
- Igen, most tért vissza Jamaicáról. Egy levelet hoz Morgan kormányzótól, mely igazolja,
hogy Amorata Cay az én tulajdonom.
Carla felült. Nem vacakolt azzal, hogy a lepedővel eltakarja a csupasz mellét.
- Nagyon biztos a dolgában - jegyezte meg. - De ha igaz, amit mond, akkor kiszámoltatok
magának ezer spanyol dollárt a kincstáramból, maga pedig átíratja a nevemre a szigetet, és
távozik. Tengerre kell szállnom, hogy elfoglaljak néhány hajót, és pótoljam a veszteségem.
A férfi megfordult, és a nő telt, dús keblére szegezte a tekintetét.
- Látni akarom, ahogy egy másik férfi megdug - közölte kertelés nélkül. - Hallani akarom,
ahogy a szenvedélytől sikoltozol, kalózkirálynőm. Az első tisztem, Nestor, szeretne megbaszni.
- Nestor a lelkesedésével teljesen kimerítette Violettát, a szegény szolgálólányomat -
jegyezte meg Carla.
- Violetta nem elégítette ki az elmúlt hetekben, míg itt tartózkodtunk - mondta a kalózok
királya. - Nestornak egy olyan tüzes nőbe kell belemártania a dorongját, mint te vagy.
- És ha nemet mondok? - akarta tudni Carla.
- Ha én azt mondom, igen, akkor nincs ellenkezés, szépséges kis ribancom, én pedig igent
mondok! Az ellenállásod miatt pedig egy újabb náspángolást érdemelsz - fenyegette meg a nőt.
- Megdug még, mielőtt lelép az arannyal? - kérdezte Carla merészen.
Az önmagát a kalózok királyának nevező férfi arcán lassan szétterült a mosoly.
- Az lesz a legutolsó tettem, mielőtt visszahajóznék Angliába.
- Akkor hogy is utasíthatnám vissza, kegyelmes uram? - mormogta Carla csábítón.
- Sehogy! - vágta rá a férfi elsöprő magabiztossággal. - Nestor! Gyere be. A hölgy készen
áll a fogadásodra.

38
 Nestor bekacsázott a szobába.
- Nem lehetne, hogy mindnyájan meztelenre vetkőzzünk? - tette fel a kérdést Carla.
- Nagyszerű ötlet! - lelkesedett Lord Hawke. Biccentett az első tisztjének, és mindketten
gyorsan kibújtak a ruháikból.
Carla elmosolyodott, ahogy szemügyre vette őket. A kalózok királya legalább tizenöt
centivel az első tisztje fölé magasodott. Aranyszínű szőrzet borította mindenhol - a hullámos
hajától kezdve egészen az ágyékát fedő göndör bozótig. Nestor olyan százkilencven centi
magas lehetett. Zömök testalkatú férfi volt, hosszú, sötétbarna haját hátul egy szalag fogta
össze. A lapos hasa alatti sűrű bozótban a farka több mint lenyűgözőnek tűnt. Talán egy picivel
hosszabb volt, mint Hawke-é, de látszott, hogy nem olyan vastag. Carla kinyújtotta mindkét
kezét a két férfi felé.
- Ott fognak ácsorogni és illegetni magukat, és hagyják, hogy elepedjek a maguk utáni
vágytól? Lépjenek ide mellém, uraim!
A két férfi azonnal engedelmeskedett.
- Kezdheted, Nestor. Egyelőre csak nézlek benneteket - mondta a kalózok királya.
Nestor elmosolyodott.
- Szép cicik, leányzó - jegyezte meg.
Carla a párnáknak támaszkodva, egyenes derékkal ült. Kezét a melle alá csúsztatta, és
hívogatón megemelte őket.
- Szolgáld ki magad! - mondta.
A férfi felvihogott, és lerántotta Carláról a lepedőt, felfedve ezzel a mezítelen testét.
Széttárta a nő lábait, és a combja közé térdelt. Előrehajolt, megcsókolta és megnyalogatta a
mellét, aztán megszívta az érzékeny bimbókat, hogy azok keményen meredeztek felfelé, majd
erősen beleharapott az egyikbe. Carla felsikkantott, és rácsapott a férfi fejére.
Nestor hatalmasat kacagott.
- Istenemre mondom, tüzes egy teremtés vagy, te leány! Szeretem, amikor egy nő csupa
tűz. Violettát ízetlennek és unalmasnak találtam, ám őlordsága esküszik, hogy te egy csodás
menetben részesítesz. - Hirtelen mozdulattal a vállára rántotta Carla lábát, felmordult, és az
arcát a nő combjai közé temette. - Kulcsold össze a bokád a nyakam körül, leányzó.
Szükségem lesz a kezemre, hogy játszadozzak egy kicsit. Még sosem láttam ilyen
szeméremdombot, mely sima, mint a selyem. Be kell vallanom, kellemes látvány. - Amikor
Carla engedelmeskedett, a férfi széthúzta a szeméremajkait, és a nyelve felfedező körútra
indult az érzékeny pináján. Először a falát nyalogatta végig, majd a nyelve hegyével a csiklóját
kezdte ingerelni.

39
 Lord Julián Hawke, a kalózok királya figyelte, ahogy az első tisztje kielégíti a kalózok
királynőjeként ismert nő vágyait. Azt hitte, hogy képes lesz tárgyilagosan, szenvtelenül
végignézni, hiszen a feleségén kívül minden más nőn osztozott az embereivel. Azonban Nestor
látványa, amint épp a csúcsra juttatja a gyönyörű Raven kapitányt, bosszantani kezdte. Bár
tudta, nem hajíthatja ki a szobából, hiszen teljes hozzáférést ígért neki. De hamarosan kiteszi a
szűrét, fogadkozott magában.
Carla magához vonta az első tisztet, és szenvedélyesen megcsókolta. Érezte a saját
nedveinek ízét a férfi ajkán és nyelvén.
- Dugj meg! - súgta a fülébe, aztán a nyomaték kedvéért beleharapott a fülcimpájába.
- Igenis! - felelte Nestor, és hosszú farkát Carlába döfte. Néhány perc múlva sikerült
eljuttatnia a nőt a csúcsra.
- Te nem élveztél el! - szólalt meg panaszosan Carla.
- De el fogok - ígérte a férfi, és kihúzta a farkát. - Fordulj a hasadra, és emeld fel a feneked,
hogy hozzáférhessek. Úgy hallottam, szereted, ha seggbe dugnak.
A fenébe is, ez olyan izgalmas! - futott át Carla agyán, ahogy hasra gördült, és feltolta a
fenekét.
- Csináld! - sziszegte a férfinak. Nestor ujjai belevájtak a nő telt csípőjébe. Carla érezte,
ahogy a hosszú, vékony farkának csúcsa utat tör a farpofái közt. - Rajta, csináld! - nyöszörögte.
- Majd belehalok a vágyakozásba! Gyerünk! Ahhhh! Igen, ez az, első tiszt!
Az arca tökéletes gyönyörről tanúskodott. Ezt látván, a kalózok királya érezte, amint úrrá
lesz rajta a féltékenység. Arra számított, hogy a nő tiltakozni fog, amikor meghallja az ötletet,
hogy Hawke végignézi, ahogy egy másik férfi dugja. Ám ehelyett Carla örömmel fogadta a
javaslatot, és az igényét még több faszra egy másik férfi elégítette ki. Megfogadta magában,
hogy Nestort kidobja a szobából, amint végez, és a merész kalózkirálynő feneke égni fog a
büntetésétől. Félig lehunyt szemhéjai mögül figyelte, ahogy a nő egy kiáltás kíséretében ismét
elélvez. Látta, hogy Nestor a nő seggébe lövelli az ondóját, és amikor mindketten kimerülten
összerogytak, felmordult.
- Nos, Nestor, elégedett vagy?
Nestor a hátára gördült, hogy felnézhessen a kapitányára.
- Igen, uram. Ön igazat mondott. A felgyülemlett szenvedélyem az utolsó cseppig kiürült.
- Akkor kifelé - parancsolt rá a kalózok királya. - Egy kis időre magamnak akarom a nőt.
Nestor lekászálódott az ágyról, magához vette a ruháit, aztán, arcán elégedett mosollyal,
kisietett a szobából.
Amikor eltűnt, Lord Hawke Carlához fordult.

40
 - Ribanc! Az isten verjen meg, minden egyes percét élvezted a dolognak!
- Nem ezt várta el tőlem? - kérdezte Carla gonoszul.
A férfi leugrott az ágyról, és Carlát magával ráncigálva bement a fürdőbe. A kád meg volt
töltve, és a víz felszínén rózsaszirmok úszkáltak.
- Mosd le magad! - parancsolt rá a férfi. - Azt akarom, hogy tüntesd el magadról a szagát,
mielőtt megbasználak, a fenébe is! - Felemelte a nőt és bedobta a kádba. Carla meglepetésére a
víz kellemesen melegnek bizonyult.
Lassan, alaposan lemosta magát, miközben magán érezte a férfi égető tekintetét. Tudta,
hogy minden egyes mozdulata kínzó fájdalmat okoz a férfinak. Ennek örült. Nem érezte
méltóságán alulinak, hogy élvezze a betolakodó szexuális vitézségét, de meg fogja büntetni a
merész betolakodásáért. A férfi javára legyen mondva, egyetlen szót sem szólt, míg Carla
fürdött. Csak figyelte. Amikor Carla végzett, felállt, és az enyhén olajos víz végigfolyt a
törékeny, buja termetén. Kilépett a kádból, és gondosan megtörölközött.
- Most elégedett? - kérdezte enyhén rekedtes hangon. A férfi szemében veszélyes fény
csillant, és Carla tudta, mit forgat a fejében.
Hawke nem okozott neki csalódást. Félig-meddig úgy vonszolta vissza a hálókamrába,
aztán a térdére fektette, és addig ütlegelte a fenekét, míg az bizseregni és égni nem kezdett.
- Azzal fogsz baszni, akivel mondom - közölte a férfi, minden egyes szót kihangsúlyozva. -
De nem élvezheted a baszást senki mással, csakis velem. Érted, kalózkirálynőm? - Egy utolsó,
kemény csapást mért a már amúgy is égő fenekére. Aztán megfordította, és dühösen az arcába
bámult, ahogy felemelte.
- Ha jogosnak bizonyul az igénye Amorata Cay-re - mondta Carla - akkor megkapja a
birtok árát, és mire lemegy a nap, eltűnik innen.
- Az igényem jogos, ám úgy döntöttem, nem adom el a szigetet. Itt maradok, és együtt
fogunk kalózkodni. A spanyol gyarmatot járó összes hajó kapitánya és legénysége előtt
megbaszlak, hogy lássák, az én tulajdonom vagy, senki másé - ígérte a férfi dühösen.
- És mi lesz a feleségével és a gyerekeivel? - akarta tudni Carla.
- Leróttam a családommal szembeni kötelességem. Nincs szükség rá, hogy visszatérjek
Angliába. Nem akarok visszamenni - közölte a férfi mogorván.
- Én nem hívtam ide, ebbe a fantáziámba - mondta Carla. - Maga tolakodott be. Mr.
Nicholas szerint maga csupán egy kis hiba a rendszerben. Nemsokára eltávolítják.
Julián Hawke arcán gonosz mosoly terült szét.
- Szóval ismeri Nicholas bácsikámat?

41
 - A legjobb barátnőm neki dolgozik - felelte Carla. A bácsikája? Ajjaj! Vajon Nora tud
erről?
- A bácsikám ingerült lesz kicsit emiatt a kihágás miatt, de biztosítani fogom róla, hogy
nem fordul elő többé. Persze, ez hazugság. A bácsikám tudni fogja ezt, és a maga különleges
módján meg fog büntetni. Szóval a játszmának vége. Mit szólnál, szépségem, még egy utolsó
dugáshoz? A lélegzeted is el fog akadni tőle, ezt megígérem.
Carla elnevette magát.
- Akkor rajta, kegyelmes uram, kalózok királya. Be kell vallanom, hogy a tiéd volt az egyik
legformásabb fasz, amivel kalózkirálynőként valaha találkoztam. Állj fel, hadd csillapítsam a
vágyad egy kicsit azzal, hogy az utolsó csepp nedvedet is kiszívom belőled.
A férfi felállt, és Carla letérdelt elé. Két tenyere közé fogta a hosszú, ernyedt péniszt, majd
megsodorta. A szerszám mocorogni kezdett az érintése hatására. Carla felnevetett, aztán lassan,
határozottan végignyalta a csúcsától a tövéig. Elfordította a fejét, hogy a szájába vehesse a férfi
golyóit. A nyelvével ingerelte, majd szájának meleg barlangjában megforgatta őket. Aztán
figyelmét ismét a férfi dorongja felé fordította: a szájába vette, és addig szívogatta, míg meg
nem vastagodott és keményedett a vágytól, és a férfi nyöszörögni nem kezdett.
Hawke megpróbálta megakadályozni, hogy leszopja. Ujjaival belemarkolt a vastag, göndör,
fekete tincsekbe, de nem tudta leállítani. Képtelen volt tovább uralkodni magán. Felnyögött,
mintha fájdalom kínozná, és a torkába lövellte a sűrű nedvét, melyet a nő mohón, hangosan
lenyelt.
A férfi méretes farka ernyedten himbálózott. Hawke átkokat kezdett szórni rá, de Carla az
ajkára tette az ujját, hogy elhallgattassa. Lenyomta a férfit az ágyra, majd fölé mászott, és
csinos arcába mosolygott.
- Még nincs vége, édesem - mondta. Előrehajolt, és egyik mellbimbóját a férfi
meglepetéstől tágra nyílt szájába nyomta. - Szopogasd! - parancsolt rá. - Ha nem tudod
felébreszteni a vágyam, akkor nem fogsz megkapni.
Hawke keze megmarkolta Carla farpofáit, és keményen tartotta, miközben a szája éhesen
rátapadt a mellére.
- Mekkora ribanc vagy! Te árultál be, ugye? Igazán összeillő pár vagyunk, királynőm! -
dünnyögte, aztán tovább szívogatta a mellét. Ujjaival gyengéden széthúzta a farpofáit, és Carla
érezte, hogy a férfi újonnan erőre kapott farka befurakodik a két halom közé.
A nő érezte, hogy a kalózkapitány vesszeje megkeményedik, lüktetve meghosszabbodik és
megvastagszik. Alig várta, hogy a férfi felnyársalja a dárdájával. De úgy döntött, még egy
kicsit tovább kínozza. Megérdemli, amiért tönkretette az Amorata Cay-i nyugalmát, amiért

42
elrontotta ezt a régi fantáziáját, bár lehet, hogy igazságtalan ezzel vádolnia. Végül is már
kezdte megunni, amikor a férfi befurakodott a csatornabeli életébe. Hawke hirtelen a hátára
fordította Carlát. A farka szabadon ágaskodott. Nyalogatni kezdte, ahogy korábban Carla tette
vele. A nő szinte dorombolt a gyönyörtől, ahogy a férfi nyelve végigkalandozott a mellén, a
hasán és domború szeméremdombján.
- Igen! - kiáltotta. - Igen!
- Te kis kurva - mormogta a férfi a fülébe. - Totál be vagy indulva, de gondosan leplezed.
Talán azzal kéne megbüntesselek, hogy nem duglak meg, királynőm? Vagy nyomjam be a
farkam tövig a feszes, édes kis puncidba, mely értem sóvárog?
- Ahogy akarod, kegyelmes uram - felelte Carla pajkosan.
- Jézusom! - nyögte a férfi, aztán anélkül, hogy tovább fecsérelte volna a szavakat, egyetlen
határozott mozdulattal beléhatolt, és kéjesen addig döngette, míg a nő sikoltozni nem kezdett a
gyönyörtől, és a nedvei elárasztották a férfi makkját. Ám Hawke még mindig kemény volt,
mint a vas. Újra kezdte. És újra. Carla mindannyiszor elélvezett, és minden egyes alkalommal
egyre hangosabban kiáltozott.
- Nem tudok betelni veled - hörögte a férfi, és még egyszer eljuttatta Carlát a csúcsra. -
Miért nem tudok betelni veled?
- Gyanítom, azért, mert nagyon rossz fiú voltál - mondta Carla, és néhányszor keményen
lesújtott a férfi hátsójára. Aztán a felsőteste köré fonta a lábát.
- De ez alkalommal el fogsz élvezni, kalózok királya. Addig fogsz baszni, amíg el nem
élvezel. Szárazra foglak csavarni, kalózok királya.
A nő ereje és harcias szavai ismét felélesztették benne a vágyat. Addig lovagolta, míg
mindketten egyszerre nem értek a csúcsra. Elégedetten felnyögtek, amikor elélvezek, aztán
arrébb gördültek. A nedvük ott csillogott a testükön.
- Csodálatos voltál - sóhajtott fel mély elégedettséggel a férfi.
Csing! Csing! Csing! A Csatorna bezár.
- Tudom, hogy az voltam - felelte Carla. Győzött! - Jut eszembe, édesem, kitörlöm ezt a
fantáziámat. - Diadalittasan a férfira vigyorgott.
- Ne! - tiltakozott hevesen a kalózok királya.
- Viszlát! - integetett Carla. - Igazán nagyszerű szerető voltál, kegyelmes uram. - Hirtelen
ott találta magát a saját ágyában. Kezébe vette a távirányítót. Hihetetlen éjszaka állt mögötte,
de az ilyesmi még a Csatornán is ritka. Megteheti? Megtegye? Az ujja hezitált a „Törlés" gomb
felett. Carla átgördült a másik oldalára. Rick ebben a pillanatban az Atlanti-óceán felett repül
hazafelé. Néhány óra múlva megérkezik, és Carla rádöbbent, hogy alig várja, hogy láthassa.

43
Szerette a férjét, és a férje is szerette őt. Néhány hónap múlva pedig, évek óta először,
elutaznak az első közös vakációjukra. Carla alig várta. Ujjával határozottan megnyomta a
„Törlés" gombot.
- Fantázia törölve - jelentette be egy szirupos hang. A tévé kikapcsolt.

44
 Nina és a fimsztár

Vacsorázz velünk holnap - állt elő az ajánlattal Ashley Kimbrough Mulcahy Ninához,
miközben az Egret Point-i üzletének, a Lacy Nothings menedzseréhez fordult. - Ryan egyik
ügyfele itt épít házat, Egret Pointe-ban, és a hétvégét nálunk tölti.
- Össze akarsz boronálni vele? - mosolygott Nina Parsons. Csinos, az ötvenes éveinek
közepén járó nő volt. Vöröses szőke haja divatosan rövidre volt vág va, barna szeme melegen
csillogott. - Már régen megmondtam neked, hogy nem fogok még egy férjet betörni, és a
Csatorna kielégíti a libidómat.
Ashley elnevette magát.
- Csak nincs ellenedre egy vacsora egy jóképű férfival? - ugratta Ninát, aki hosszú ideje állt
már az alkalmazásában. - Különben is, négyesben kellemesebb, mint hármasban.
- Ó, nem is tudom - felelte Nina, aki képtelen volt kihagyni ezt a ziccert. - Szerintem a
hármas felállás nagyon szórakoztató tud lenni.
- Nina! - csattant fel műfelháborodással Ashley.
- Oké, oké! Elmegyek vacsorázni veled, a szívdöglesztő férjeddel, és a titokzatos férfival -
egyezett bele Nina. - Hol és mikor?
- Szombat este az East Harbor fogadóban - felelte Ashley. - Elmegyünk érted kocsival.
Sofőrrel megyünk, vagyis mindnyájan ihatunk alkoholt.
- Jól hangzik - jegyezte meg Nina. - És mégis milyen ez a titokzatos pasas?
- A hatvanas évei elején járhat. Jóképű. Kétszer elvált - számolt be Ashley.
- Elég nehéz természete lehet, ha két nő is lapátra tette. - Nina óvatosan feltűzött egy
árcédulát az egyik selyem hálóingre.
- Nem hinném. Az első házassága ősidőkkel ezelőtt történt. A második, abból, amit
hallottam, azért ért véget, mert a kettes számú feleség nem akart északkeletre költözni. Ez
néhány éve történt. Nincs gyereke egyik házasságból sem.
- Vagyis szabad préda. Van esetleg neve is ennek a titokzatos pasinak?
- Bob. Róbert Talcott. Van egy olyan érzésem, hogy ti ketten élveznétek egymás társaságát
- pillantott Ashley Ninára.
- Nos, egy ingyen vacsora két olyan emberrel, akiket kedvelek, plusz egy titokzatos
idegennel, igazán csábítóan hangzik.
- Ryan örülni fog. Nagyon szerette volna, hogy el gyere - árulta el Ashley.
Nina elmosolyodott.

45
 - Ryan egy aranyszívű ember. Igazán jó nevelést kapott otthon.
- Valóban - értett vele egyet Ashley. - Nos, rohannom kell. Mr. Szívdöglesztő vigyáz a
gyerekekre, míg én bejöttem a faluba. A kocsi hétre megy érted!
- Várni fogom! - ígérte Nina, ahogy a munkaadója kiviharzott az ajtón. Aztán, mivel lassan
fél hatra járt, nekiállt készülődni, hogy bezárja a Lacy Nothingsot. A nyárutó amúgy sem
számított forgalmas időszaknak, de még előttük állt az őszi esküvői szezon és az ünnepek.
Máris kezdtek beszállingózni a megrendelések és a karácsonyi árucikkek. A kassza tartalmát
betette az éjszakai letétes táskába, bezárta az üzletet, átment a bankba, aztán elindult hazafelé.
Nina Parsons tíz éve özvegyült meg. Férje, Charlie, az öccsével, Ralphfal az Egret Point-i
Biztosító tulajdonosa volt. Amikor Charlie váratlanul elhunyt egy masszív szívrohamban, Nina
nagy bánatára kiderült, hogy bár az üzlet fele őt illeti, az irányítás Ralph kezébe került. Ő
negyedévente megkapja Charlie részesedését a haszonból, és ha Ralph eladja a vállalatot, akkor
ő kapja meg az eladási ár felét.
És Ralph Parsons pontosan ezt tette. Hisztérikus feleségének nógatására talált egy vevőt a
biztosítóvállalatra. May Parsons nem akarta, hogy a férje ugyanúgy végezze, mint a bátyja.
Meggyőzte, hogy az a leghelyesebb, ha eladják a céget, idő előtt nyugdíjba vonulnak, és
Arizonába költöznek. Nina, aki egészen addig a céget menedzselte, hirtelen munka nélkül
találta magát. Az eladási ár őt illető fele közel sem volt akkora, mint lehetett volna, ha Ralph
türelmesebb, és kivárja a megfelelő vevőt. Nina megpróbálta meggyőzni, de Ralph, akire
alaposan ráijesztett a felesége, elfogadta az első ajánlatot, amit kapott.
May amiatt is sopánkodott, hogy Nina kapja az eladási ár felét, de Nina keményen állta a
sarat. Charlie pénze volt az, ami elindította az üzletet. Csupán azért vette be az öccsét is, mert
Ralph sosem volt képes huzamosabb ideig megtartani egyetlen állást sem. Nina részt vett a
szerződés megkötésében, elvette a csekket, mely a néhai férjének kemény munkájával
megalapozott cég értékének felét jelképezte, búcsút intett a sógorának és annak feleségének,
aztán nekiállt új állást keresni. Az eladásból származó aprócska nyereségét öreg napjaira
gondolva befektette a helyi Hallock St. John befektetési vállalatba.
Nem tehetett róla, de három évvel később, amikor Ralph Parsons torkán megakadt egy
darabka sült hús és megfulladt, aprócska elégtételt érzett. Azzal érvelt, hogy ha Ralph Egret
Pointe-ban maradt volna, és vele együtt igazgatta volna a biztosítási vállalatot, akkor talán még
ma is élne. Vagy nem. Futólag eltűnődött azon, vajon May hogy boldogul egyedül. Ám azon
kívül, hogy informálta Ralph haláláról, May nem mutatta jelét annak, hogy fel akarná újítani az
ismeretségüket, mint ahogy Nina sem.

46
 Mivel az Egret Point-i Biztosító foglalkozott a városka szinte minden egyes cégének
biztosításával, Nina tudomást szerzett róla, hogy Ashley Kimbrough eladót keres. Bár semmit
nem tudott a finom fehérneműkről, hajlandó volt tanulni, és Ashley-nek tetszett a sikkes
idősebb hölgy. Most, tíz évvel később, Nina volt az, aki a Lacy Nothings egyre növekvő
birodalmának zászlóshajóját vezette. Az üzletlánc mostanra már öt üzletből és egy
csomagküldő szolgálatból állt. Ashley Cordelia Kimbrough - vagyis most már Mrs. Ryan
Mulcahy, az otthoni irodájából igazgatta az üzletet, mert így a két kisgyerekét is el tudta látni,
anélkül, hogy valaha is ki kellett volna tennie a lábát Egret Pointe- ból. És ahogy azzal az
AKM Enterprises összes alkalmazottja tisztában volt, Nina Parsons a főnök jobbkeze volt, nem
csupán egy bolti eladó.
Nina szerette az életét. Elegendő megtakarítása volt ahhoz, hogy kényelmes öregkort
biztosítson magának - feltéve, persze, ha valaha úgy dönt, hogy megöregszik. A házát nem
terhelte jelzálog, és volt célja az életének. Voltak barátai, ám Charlie halála után nem akadt
senki, aki iránt romantikus érzelmeket táplált volna. Viszont ott volt neki a Csatorna, ami azt
jelentette, hogy olyan aktív szexuális életet élhetett, amilyet csak akart, anélkül, hogy bárki
tudomást szerzett volna róla, hacsak ő maga úgy nem dönt, hogy megosztja velük a lényének
ezt a részét. Ashley természetesen tudott a dologról. Valaha - még mielőtt férjhez ment volna
Ryanhez, és nekiállt volna kisbabákat gyártani - ő is lelkes előfizetője volt a Csatornának. A
majdnem húszévnyi korkülönbség ellenére Nina és Ashley a legjobb barátnőkké váltak. Ashley
ismerte Nina titkait, Nina pedig Ashley-ét.
Nina limitálta a Csatornán tett látogatásait. Hét közben, amikor dolgoznia kellett, sosem
jelentkezett be. Egy vad, szexuális kalandokkal teli éjszaka után reggel korán kelni és munkába
menni - úgy érezte, ez már nem neki való. A kis kiruccanásait szombat és vasárnap estére
korlátozta, mivel az üzlet a zsidó vallási szokásra tekintettel szombaton, valamint hétfőnként
zárva volt. Szerette, ha egy-egy ilyen kaland után kényelmesen elnyújtózhat az ágyban, és
visszaaludhat. Misére pedig szombat délután ötkor vagy vasárnap délben is el tudott menni a
Szent Anna templomba.
Most szombaton azonban szórakozni megy. Lehet, hogy egyáltalán nem fogja igénybe
venni a Csatornát. Róbert Talcott. Milyen szép név. Egy fiatalkori válás még érthető, de Nina
eltűnődött, vajon miért hagyta ott a férfit a második felesége, ahelyett, hogy elköltözött volna
vele északkeletre. Mi olyan rossz ezen a környéken? Hol jobb? Nos, igazából semmi köze
hozzá, nem igaz? És valószínűtlen volt, hogy egy rövid beszélgetés során választ kapjon a
kérdéseire. Ettől függetlenül fúrta az oldalát a kíváncsiság, vajon Egret Pointe-ban pontosan
hol tervezi felépíteni a házát a férfi.

47
Szombaton gyér volt a forgalom az üzletben. Meleg strandidő köszöntött a városra, és a helyi
homokos part megtelt. Nina háromkor bezárt, és hazasietett, hogy elkészüljön. Mivel nem
voltak gyerekeik, Nina egy ötszobás házikóban élt a Maple Lane-en. A ház majdnem kétszáz
éves volt, bár a konyhát és a fürdőt a férjével még évekkel ezelőtt modernizálták. A hallban
elkerítettek egy kis alkóvot, és átalakították amolyan fürdőszoba-féleséggé a vendégek
számára. Beállítottak egy fiókos szekrényt, egy talapzatos mosdókagylót, és kialakítottak egy
tetőablakot. Nina kreatív énje imádott tervezni és dekorálni. Ráadásul mindenki úgy vélte,
hogy van is érzéke hozzá.
A gardrób tüzetes átvizsgálása után Nina egy átkötős, rövid ujjú, selymesen halványzöld
ruha mellett döntött. Letusolt, aztán ledőlt pár percre. Tíz perccel hét előtt már el is készült.
Lábán nyári szandált viselt, vállára krémszínű pasmina sálat kanyarított, kezében egy kis
retikült szorongatott, mely egy olvasószemüveget, egy rúzst és egy zsebkendőt rejtett. Pontban
hétkor megszólalt az ajtócsengő. Mulcahyék sofőrje mindig pontosan érkezett. Ám amikor
kinyitotta az ajtót, egy idegennel találta magát szemtől szembe.
- Jó napot, Nina - üdvözölte a férfi. - Bob Talcott vagyok - s ezzel kinyújtotta a kezét. -
Örülök, hogy megismerhetem. A kölykök a kocsiban várnak, de Ryan úgy gondolta, talán
jobb, ha beugrom önért.
- Részemről az öröm, Mr. Talcott - mondta Nina, és a férfi válla fölött egy gyors pillantást
vetett a járdaszegély mellett parkoló Town Carra. - Ashley-től úgy hallottam, hogy házat kíván
építeni Egret Pointe- ban. - Kilépett a házból, és behúzta maga mögött az ajtót. Igazán jó
modorú úriember, nyugtázta magában Nina, ahogy a férfi felajánlotta a karját, hogy a kocsiig
kísérje. Ott kinyitotta neki az ajtót, aztán ő maga is beszállt. Nina Ashley másik oldalán kapott
helyet.
- Sziasztok! - köszönt Nina, aztán előrehajolt, és évődve megjegyezte: - Ryan, elég lett
volna, ha dudáltok. Könnyen hozzá tudnék szokni, hogy jóképű férfiak bukkanjanak fel a
küszöbömön. Nem szabad így elkényeztetnetek.
Ryan Mulcahy felvihogott.
Nina Ashley-hez fordult.
- Háromkor bezártam a boltot. Egyetlen nézelődő sem tévedt be ma.
- Túl szép volt az idő - vélte Ashley -, bár nem fog sokáig kitartani.
Az autó végighajtott a városkán, és kikanyarodott a tengerparti útra. Amikor megérkeztek az
East Harbor fogadóba, azonnal a legjobb asztalhoz vezették őket: az öbölre néző, ív alakú ablak
mellé. A víz felett már felbukkant a hold.

48
 - Istenem, ez tökéletes - sóhajtott fel Bob Talcott, aztán kortyolt egyet a pohár
Glenfiddichből, amit rendelt. - Számomra ez egy igazi földi paradicsom.
Nina elmosolyodott.
- Az, ugye?
- Szintén idevalósi, mint Ashley? - érdeklődött a férfi.
Nina a fejét rázta.
- Nem - felelte. - New York államban, Albanyban születtem, és ott nevelkedtem. Akkor
költöztem Egret Pointe-ba, amikor hozzámentem a néhai férjemhez. De amint megérkeztem
ide, úgy éreztem, csakis itt akarok élni.
- Pontosan így érzett a volt feleségem Dél- Kaliforniával kapcsolatban. Nem akarta
otthagyni, így amikor ismét keletre jöttem, ő nem tartott velem - árulta el Bob.
Nina kortyolt egyet a daiquirijéből. Aztán, mivel képtelen volt tartóztatni magát,
megszólalt: - Elnézést, de véleményem szerint, ha valaki szeret egy férfit, akkor a világ végére
is elmegy vele. Lehet, hogy régimódi vagyok, de hát nekem már nem kell aggódnom amiatt,
hogy valaha is el kell hagynom Egret Pointe-ot.
- Na, igen - mormogta Ashley ravaszul kuncogva. - Nina kijelentette, hogy márpedig ő
nem fog betörni még egy férjet.
- Mennyi ideig volt férjnél? - érdeklődött Bob Talcott.
- Huszonhat évig - felelte Nina. - Tíz éve özvegyültem meg. És ön? Mennyi ideig volt
házas?
- Először tizenkilenc éves koromban nősültem. Hiba volt, gyorsan el is váltunk. A
harmincas éveimben újranősültem, és huszonhárom évig kitartottunk egymás mellett - mesélte.
- Nem születtek gyerekeink. így hát amikor úgy döntöttem, hogy visszajövök keletre. New
Englandon nőttem fel a feleségem nyíltan kijelentette, hogy szívesebben maradna Dél-
Kaliforniában.
- De ha szerette...
Bob elnevette magát.
- Nyilvánvalóan nem így volt - vallotta be nyíltan.
- Sajnálom - jegyezte meg Nina, miközben rájött, hogy minél tovább nézi Bob Talcottot,
annál ismerősebbnek tűnik a számára. - Találkoztunk mi már valaha? - kérdezte tőle.
Ryan elvigyorodott.
- Arra emlékeznék - felelte Bob, és Ninára villantotta a mosolyát.
Tyűha!, gondolta Nina. A Country Club szingli hölgyei rá fogják vetni magukat erre a
pasasra. Az a gyönyörű ezüstös haja. Szőke hajszálaknak nyoma sincs, tehát fiatalabb korában

49
nem szőke volt. Csodás kék szempár. Magas, majdnem két méter, és úgy tűnt, jó kondiban van.
Emlékeztette valakire, de nem tudta volna pontosan megmondani, kire.
Leadták a rendelésüket. Aznap este a ház specialitása szűzpecsenye volt bordelaise
mártással, és méretes főtt homár körettel. Ez Egret Pointe-ban azt jelentette, hogy az ovális
tálon fekvő homárt párolt kagyló és sötét hínárágyon fekvő kukorica kíséri. A férfiak a homárt
választották, Nina vadrizzsel és sárgabarackkal töltött csirkesültet, Ashley pedig a
szűzpecsenyét.
- Nem igazán rajongok a halért - vallotta be Nina.
Bob rendelt egy üveg fehérbort, egy Pindar Wintert.
- Mivel foglalkozik, illetve foglalkozott? - érdeklődött Nina.
- Hollywoodban dolgoztam - felelte a férfi.
Ryan ismét felvihogott.
- Még sosem jártam Hollywoodban - közölte Nina - de az biztos, hogy ismerem magát
valahonnan. - Felkacagott. - Mondták már magának, mennyire hasonlít arra a filmszínészre,
Lyon Robertsre? Mindig is ő volt a kedvencem. Aranyos filmvígjátékokban játszott, és mindig
ő alakította a főhős legjobb barátját, azt a pasit, aki végül nem kapta meg a nőt, pedig
megérdemelte volna. Én mindig is őt kedveltem jobban.
- Igen, sokan mondták már - válaszolta Bob.
Ryan Mulcahy most már teli torokból nevetett.
- Mondd el neki! - nyögte Bobnak.
- Mit mondjon el? - értetlenkedett Nina. Mi a csuda történt Ryan Mulcahyval ma este?
Csak egy pohárral ivott, és amennyire Nina tudta, az alkohol soha nem szokott a fejébe szállni.
- Azért festek úgy, mint Lyon Roberts, mert én vagyok Lyon Roberts - árulta el Bob. -
Legalábbis valaha az voltam. A Lyon anyám leánykori neve volt. Most, hogy visszavonultam,
szívesebben használom a saját nevem, ami történetesen Róbert Lyon Talcott - magyarázta
Ninának, és kék szemével vidáman hunyorított. - Örülök, hogy engem kedvelt jobban.
Nina elpirult.
- Ó, istenem! - suttogta lágyan. - Hát persze. Ott hagyta Hollywoodot, és visszajött, hogy a
Broadwayn játsszon.
- Itt kezdtem a karrierem - magyarázta a férfi. - Itt is fogom befejezni, bár még túl fiatalnak
érzem magam ahhoz, hogy teljesen visszavonuljak. Március elején kezdjük meg a próbáit egy
új darabnak. Egy vígjátékról van szó.
- Mindig is nagyon jó volt azokban a cuki kis vígjátékokban. Nagyon jó az időzítése -
mondta Nina

50
 - Egy másodhegedűsnek muszáj, hogy jó legyen - mosolygott Bob.
- Nem igaz! Maga volt a sztár! - kiáltott fel Nina. - Azok közül a filmek közül egy sem lett
volna sikeres maga nélkül.
A férfi jóízűen felnevetett.
- Ryan említette, hogy ön nagy rajongóm - ugratta. - Az utolsó voltam a fajtámból.
Akkoriban még volt néhány nagyon jó mellékszereplő azokban a habkönnyű vígjátékokban.
Van Johnson, Tony Randall, csak hogy néhány nevet említsek, ám mire én Hollywoodba értem,
ezek a fajta filmek már leáldozóban voltak. Igaz, a Broadwayn kezdtem, szép karriert futottam
be a tévében és a filmvásznon, és az elmúlt pár évben ismét színdarabokban lépek fel a
Broadwayn. Igazán hízelgő a rajongása, de csak egy egyszerű színész vagyok, igazán nem kell
elájulnia tőlem.
- Szóval maga csak egy átlagos fickó, aki Egret Pointe-ban épít házat - jegyezte meg
szárazon Nina. -Aha. Rendben. Egy McPalotát tervez? Gondolom, hatalmas partikat óhajt majd
adni.
- Egy kicsi, barátságos házikó lesz - avatta be a tervébe a férfi. - Sosem lógtam együtt a
többi hollywoodi sztárral, és a városban egy egyszobás lakásom van, egy háború előtti
épületben. Csak addig tartom meg, míg a színházban dolgozom. Az otthonom a magam
számára épül.
- Felcsigázta a kíváncsiságomat - mondta Nina. - Hol tervezi az építkezést?
- Vettem egy kisebb földterületet Ryan és Ashley házától nem messze.
- A régi Oliver-birtok - szólt közbe Ashley. - Emlékszel? A ház néhány éve leégett, de a
főútról leágazó út még megvan.
- Az egy erdős terület - jegyezte meg Nina.
- És az is fog maradni - közölte Bob. - Az öböl feletti sziklán fogok építkezni.
- Remélem, elég messze a szirtektől.
A férfi bólintott.
- Tisztában vagyok az erózió okozta veszéllyel - ismerte el.
Megérkezett a rendelésük. Az ételek, mint mindig, most is nagyon ízletesnek bizonyultak.
Az East Harbor fogadó híres volt a konyhájáról. Az üveg fehérbor gyorsan elfogyott.
Desszertet is rendeltek, mivel képtelenek voltak ellenállni a házilag készült, meleg,
őszibarackos-málnás süteménynek, friss vaníliafagylalttal a tetején. A köríves ablakon át
kitekintve láthatták, hogy a fényes hold már magasan áll az öböl felett. Kényelmesen
cseverésztek a frissen főzött kávé felett, amikor Felicity Clarence, a fogadó tulajdonosnője
megjelent az asztaluk mellett.

51
 - Elvégzitek helyettem ma a zárást? - kérdezte évődve. - Nem akarom sürgetni a
társaságot, de tíz óra van.
- Ó, te jó ég! - kiáltott fel Nina. - Olyan kellemes este volt! El sem tudom hinni, hogy így
elszaladt az idő. - A fogadósnőre mosolygott. - Ne haragudj, Felicity.
- Jó ideje nem láttalak már a városban - jegyezte meg Felicity, aztán egyenesen Bob
Talcottra nézett. - Maga aztán igazán jóképű pasas. Hol bukkant magára Nina? Mondjuk, ideje
volt már, hogy találjon magának egy udvarlót. Charlie rég itt hagyott minket.
- Ó, ő nem az udvarlóm, Felicity - javította ki gyorsan Nina. - Mulcahyék vendége, és ők
hívtak meg ma vacsorára engem is.
- Kár - jelentette ki Felicity Clarence fanyarul. - Itt az ideje, hogy találj magadnak valakit,
Nina. Most pedig sipirc hazafelé, hogy be tudjak zárni.
Nevetve felálltak. A számlát már korábban rendezték, így kisétáltak az autóhoz, ahol Bili,
Mulcahyék sofőrje várta őket. Besegítette őket a kocsiba, aztán elindultak.
- Van Egret Pointe-ban valami reggelizőhely-féle? - tudakolta Bob Talcott, ahogy a kocsi
keresztülhasított a holdsütötte tájon.
- Mrs. Byrnes csodás reggelit készít - mondta Ryan.
- Tudom, de ha nem bánjátok, szeretném meghívni Ninát reggelire - közölte Bob. Ninához
fordult. - Jár templomba?
- Igen - felelte meglepetten Nina.
- Előtte vagy utána szeretne reggelizni? - tudakolta a férfi.
- Ehetnénk kilenc körül, és utána elmegyek a déli misére - hallotta Nina a saját hangját. Ez
vajon egy randinak számít? - tűnődött. A reggeli is lehet randevú? Őszintén szólva, fogalma
sem volt. A fenébe is. Ha reggel kilenckor találkoznak, akkor ma este szóba sem jöhet a
Csatorna. Már elmúlt tíz óra, és a Csatorna hajnali négykor zárt. Az ő korában nem lenne
tanácsos csupán négyórányi alvás után férfiakkal találkozgatni. Még ha csupán reggeliről van is
szó.
- Tehát eljön. Nagyszerű! Van saját kocsim, úgyhogy eljövök önért. Bili majd elmondja,
hogyan jutok el a házához, ön pedig útbaigazít a... - egy pillanatra elhallgatott - hova is?
- A Falatozóhelyre. - felelte Nina nevetve. - Egy hétvégi reggelihez az Egret Pointe-i
Falatozóhely ideális.
- Akkor ez egy randi - jelentette ki Bob Talcott.
Egy randi! Manapság láthatólag már egy reggeli is randinak számít. Utoljára mikor is
randevúzott? Mielőtt hozzáment volna Charlie-hoz, vagyis valamikor az 1970-es években.

52
Majdnem hangosan felszisszent. Nem volt hozzászokva, hogy ilyen hatalmas adagokban mérje
az időt.
- Alig várom - felelte, és meglepődve konstatálta, hogy tényleg alig várja.
Odaértek a Maple Lane-i házikójához, és Bob kiszállt, hogy elkísérje az ajtajáig.
- Megvan a kulcsa? - kérdezte.
- Nincs bezárva az ajtó - árulta el Nina. - Mi itt Egret Pointe-ban nem zárjuk kulcsra az
ajtókat. - A férfira mosolygott. - Rég nem volt részem ilyen kellemes estében, Bob. Viszlát
holnap reggel! - Mosolyogva kinyitotta az ajtót, becsusszant, majd behúzta maga mögött. Ó!
Te! Jó! Ég! Épp most vacsorázott a kedvenc filmszínészével. - Mit szólsz ehhez, Charlie? -
Sok özvegyhez hasonlóan néha ő is hangosan beszélgetett az elhunyt férjével. - Lyon Roberts,
a maga hús-vér valóságában. Szerintem élőben még fessebb, mint a vásznon. A kor csak az
előnyére vált. Azt hiszem, jobb, ha most bebújok az ágyba, ha holnap reggel tűrhetően akarok
kinézni. Mise előtt randim van. Jó éjt, drágám.

Másnap reggel kilenc óra után két perccel Nina kinyitotta az ajtót, hogy üdvözölje Bob
Talcottot.
- Jó reggelt! - köszöntötte. Atyaég, de jóképű! A férfi khakiszínű vászonnadrágot, és kék
kockás inget viselt, mely kiemelte a szeme kékjét. Nina kilépett a házból. - Nem vagyok biztos
benne, hogy egyáltalán éhes vagyok a tegnap esti fantasztikus vacsora után - jegyezte meg.
- Akkor először elmehetnénk a misére - javasolta a férfi. - Van egy fél tízkor? - Kék szeme
végigsöpört Ninán. A fenébe is, micsoda csinos nő! Vörösesszőke haj, meleg, barna szem, és a
karcsú alak. Meglepődve tapasztalta, hogy a hímtagja érdeklődve mocorogni kezd.
- Igen, van - felelte Nina. - Ön is katolikus?
- Valaha az voltam, de az utóbbi időben elhanyagoltam a vallást - vallotta be a férfi.
- Egy kisvárosban mindenki, vagy szinte majdnem mindenki jár templomba. Nem csak
vallási okok miatt. A társasági aspektus is fontos szerepet játszik - magyarázta Nina. - Kitűnő
hely arra, hogy az ember barátokat vagy új üzlettársakat szerezzen.
- Akkor induljunk - mondta a férfi, és a járdaszegély mellett parkoló kocsijához kalauzolta
Ninát.
Nina meglepetten látta, hogy egy Chrysler PT Cruisert vezet.
- Azt hittem, valami elegánsabb járművel furikázik - vallotta be, ahogy beszállt.
A férfi elnevette magát.

53
 - Ezt még akkor vettem, amikor először dobták piacra őket. Nem az a fajta autó, amit bárki
is meg akarna lovasítani. Garázsban tartom, de a menő járgányok még a legjobb környék
legjobb garázsaiból is eltűnnek néha. Én legalább tudom, hogy bármikor megyek érte, ott fog
várni rám.
- Gyakorlatias ember - állapította meg Nina, és bekapcsolta a biztonsági övét. - A sarkon
forduljon balra. A Szent Anna-templom csupán három háztömbnyire van. Általában gyalog
megyek, de mivel rögtön utána reggelizni megyünk, jobb, ha a közelben van az autó.
Nemsokára meglátja a templom parkolóját.
Róbert Talcott bűbájosnak találta a templomot. Úgy festett, mintha egy angol falu része
lenne. A festett üvegablakok nagyon régiek voltak, és élénk színekkel ábrázolták Szent Anna
életének egy-egy epizódját, ahogy azt a művész képzelte. A rövid misét egy idősebb pap
vezette, akit később Nina Suliivan atyaként mutatott be a kísérőjének. Nina elmesélte a papnak,
hogy Mr. Talcott Egret Pointe-ba szándékozik költözni.
- Akkor remélhetőleg rendszeres látogatója lesz a templomunknak - jegyezte meg az idős
férfi. - Láthatólag abba a korba lépett, amikor az embernek tanácsos elkezdenie békét kötni
Istennel.
Nina elfojtotta a kuncogását, ahogy Bob férfiasan egyetértett Suliivan atyával.
- Az önök lelkipásztora aztán nem kertel, igaz? - jegyezte meg, ahogy visszakísérte Ninát a
kocsijához.
- Igazán csupaszív ember - vette Nina a védelmébe az atyát. - Fogalmam sincs, mi ütött
belé, hogy ilyesfajta megjegyzést tegyen.
- Éles szeme van. Kiszúrta, hogy nem vonultam az oltár elé, amikor az ostyát osztotta -
felelte Bob.
- Ahogy elhagyjuk a parkolót, forduljon balra - utasította Nina. - Aztán a következő
saroknál jobbra, rá a Main Streetre. A Falatozóhely a jobb oldalon helyezkedik el, és ha
mázlink van, találunk előtte parkolóhelyet. - Mázlijuk volt.
A vendéglőben pár percet várniuk kellett, míg felszabadult egy asztal. Bob meg is lepődött,
és megjegyezte, hogy pont úgy érzi magát, mintha asztalt próbálna szerezni Hollywood vagy
New York egy felkapott éttermében. Végül aztán egy kényelmes bokszban kaptak helyet.
- Kávét? - tudakolta a pincérnő, aki letett eléjük két étlapot.
- Nekem egy teát, és egy nagy pohár vörösáfonyalét - felelte Nina.
- Én kávét kérnék - mondta Bob.
A pincérnő elsietett.
- Mit ajánlana? - fordult a férfi Ninához.

54
 - Az áfonyás palacsintát. Kolbásszal.
- Rendben! - bólintott Bob, és amikor a pincérnő újra megjelent az asztaluknál,
mindkettőjük számára ezt rendelte.
- Tudom, hogy semmi közöm hozzá - kezdte Nina -, de gyötör a kíváncsiság. Nem értem,
hogy engedhette a felesége, hogy csak úgy egyszerűen egyedül elköltözzön keletre. A felesége
Sallie Blair, nem igaz? Fantasztikus színésznő.
- Az, ugye? - értett vele egyet a férfi. - A stúdió akarta, hogy összeházasodjunk -
magyarázta. - Az első feleségemmel egy csordaválogatáson találkoztunk. A filmiparban így
nevezik azt a szereplőválogatást, amit egy show hirdet meg, és amin a város összes fiatal
színésze és színésznője megjelenik. Nagyon jó móka volt. Még a hetvenes években történt.
Még elég ódivatúak voltunk ahhoz, hogy összeházasodjunk, amikor úgy döntöttünk, hogy le
akarunk feküdni egymással, és össze akarunk költözni.
- Szerelmes volt belé? - tudakolta Nina.
- Ebben a mai napig nem vagyok biztos - vallotta be Bob. - Igazán nagyszerű lány volt. De
aztán megkaptam az első kitörési lehetőségem egy Broadway-showban. Én voltam az új, menő
fiatal színész. A feleségem megrémült, mert rájött, hogy mégsem erre a fajta életre vágyik. Két
év múlva elváltunk.
- Tudja, hogy később mi történt vele? - tudakolta Nina.
- Barátok maradtunk - felelte a férfi. - Férjhez ment egy rendes üzletemberhez. New York
kertvárosi részén élnek, van három gyerekük, persze, mind felnőttek már. Én agglegényként
élveztem a hollywoodi életet, a karomon hol ezzel a színésznőcskével, hol azzal a feltörekvő
sztárral jelentem meg valami fontos partin vagy eseményen. így ismerkedtem meg Sallie-vel is.
Készítettünk pár közös filmet, és egyre nagyobb szerepeket kapott. Hirtelen ő lett a nagybetűs
„SZTÁR", de volt egy titka, és a stúdiókat irányító pénzemberek nem akarták, hogy ez a titok
napvilágra kerüljön. Mivel rólam elterjedt, hogy egy kedves fickó vagyok egy nem-túl-kedves
városban, hozzám fordultak. Ha elveszem Sallie Blairt, és ha a nyilvánosság előtt eljátszom a
jó férj szerepét, akkor a karrierem tovább ívelhet felfelé. Ha nemet mondok, akkor a
karrieremet lehúzhatom a vécén, és a hírnevemet úgy befeketítik, hogy sem a keleti, sem a
nyugati parton nem fogok munkát találni. Azt mondtam nekik, hogy belemegyek, ha meg
tudják oldani, hogy a fizikai szükségleteim diszkréten ki legyenek elégítve. Tudja, Sallie Blair
leszbikus. Tisztában voltam ezzel, mert jó barátokká váltunk. Valójában ő volt az, aki
felvetette, hogy nagyszerű férj lehetnék. Minden ki lett dolgozva: Sallie megtartotta a
szeretőjét, aki mellesleg a személyi asszisztense volt, és pedig megkaptam, amire szükségem
volt, amikor szükségem volt rá. Eljátszottuk, hogy két hónapig udvarolok neki. A magazinok

55
rávetették magukat a sztorira. Aztán Vegasba szöktünk, és összeházasodtunk az egyik
megdöbbentően giccses kápolnában. Jó néhány paparazzi megkapta a fülest, és ott vártak ránk,
amikor kiléptünk a kápolna ajtaján.
- - Á, így már kicsit érthetőbb a dolog - jegyezte meg Nina, ahogy a pincérnő megérkezett a
reggelijükkel. Letette eléjük az asztalra, aztán távozott. - Akkor ezért nem jött el magával,
amikor ön visszatért a keleti partra.
- Megvan a saját élete - felelte Bob. - Nancyvel már évek óta együtt vannak. A karrierje
még mindig virágzik. Szeret Malibun élni. Nekem egyre kevesebb szerepet ajánlottak fel. Az
ügynököm szólt, hogy a színműíró Arthur Billings egyik új darabját színpadra viszik, és hogy
engem akarnak a főszerepre. Elvállaltam. Sallyvel szép csendben elváltunk. A stúdió vezetői
nem ellenezték a dolgot. Egyszerűen úgy állították be, hogy elhidegültünk egymástól, de azért
jó barátok maradunk. Semmi botrány, semmi zaftos történet. Ennyi.
- Olyan tárgyilagosnak és szenvtelennek hangzik - jegyezte meg Nina lágyan, ahogy
levágott egy darabkát az áfonyás palacsintájából.
- New England-i, gyakorlatias ember vagyok. Sosem voltam szerelmes, szóval nem
számított. Sally szexuális hajlamait figyelembe véve, esélyünk sem volt arra, hogy gyerekünk
legyen. Mi voltunk a tökéletes, csak a munkájának élő hollywoodi sztárházaspár. Két
tehetséges, közkedvelt színész, akik tökéletesen illenek egymáshoz. A stúdiók rengeteg pénzt
köszönhettek nekünk, sosem okoztunk nekik semmiféle problémát, és ellentétben a legtöbb mai
fiatal színésszel, sosem keveredtünk ízléstelen botrányokba. A házasságunk elsősorban üzleti
alapú megállapodás volt.
- Én meg itt azt gondoltam, hogy maguk a tökéletes hollywoodi álompár - mondta Nina
enyhe szarkazmussal a hangjában.
- A pokolba is - nevetett a férfi. - Azok voltunk. Természetesen a régi fajtából.
- Mikor tért vissza New Yorkba? - kérdezte Nina.
- Nyolc éve - felelte Bob. - Azóta öt darabban szerepeltem. Igazából csak az egyikük
aratott sikert, de az egyszerű drámák és vígjátékok egyre ritkábbak manapság. Manapság az
olyan musicalek nyereségesek, mint a A nyomorultak, Az operaház fantomja, meg a Macskák.
Ezek, meg a megújult ötvenes évek zenés darabjai. Van rá esély, hogy jövőre újra színpadra
állítják Az Ezeregyéjszaka meséit, és ha így van, akkor én fogom játszani a vezír szerepét. -
Nevetett. - Volt idő, és nem is tűnik olyan régnek, amikor még a fiatal kalifa szerepét kínálták
volna fel, nem a komisz öregemberét
- Szerintem maga csodás vezír lenne - biztosította Nina. - Mindig is nagyszerű
karakterszínész volt. - Letette a kését és villáját, és lágyan dúdolni kezdett: „Amikor elfogták a

56
hétszáz embert, és a börtönben felakasztották őket, ki lógatta fel őket hajuknál fogva? Hát én, a
vezír!"
A férfi kuncogott.
- Nahát, maga tudja a szövegét ennek a dalnak?
- Az Ezeregyéjszaka meséi az egyik kedvenc musicalem - vallotta be Nina. - Az összes
dalának tudom a szövegét. Néhány komoly jelentéssel bír, és nagyon költői.
- Akkor muszáj lesz ingyenjegyet biztosítanom önnek - vetette fel a férfi.
- A premier estéjére - tette hozzá Nina egy pimasz mosoly kíséretében. - És elvárom, hogy
utána meghívjon a szereplőgárda bulijára.
- Csak nem flörtöl velem, Mrs. Parsons? - kérdezte évődve a férfi.
Nina elnevette magát.
- Lehetséges - felelte. - Olyan régóta nem flörtöltem senkivel, hogy nem mernék
megesküdni rá. Maga mit gondol?
- Szerintem igen. És ez tetszik - mondta Bob.
- Meséljen a készülő házáról - terelte vissza a témát a férfira Nina. Az arcát elöntötte a
forróság - nehezére esett elhinni, hogy ennyi idősen még képes elpirulni.
- Még nem tudom pontosan, mit tervezek - árulta el a férfi. - Lenne kedve kijönni velem a
birtokra? Talán tudna tanácsot adni, mit lát benne.
- Ezer örömmel - vágta rá Nina.
Kifizették a számlát, és elég bőkezű borravalót hagytak ahhoz, hogy szófukar pincérnőjük
utánuk kiáltson egy „Köszönöm!"-öt, ahogy kiléptek a falatozóhelyről. Bob besegítette Ninát a
kocsiba, aztán elindultak. Láthatólag jól ismerte már az utat a városka főutcájától a régi Oliver-
birtokig. Két mérföldet haladtak a főúton, aztán ráfordultak egy szűk, kikövezett mellékútra,
mely sűrű erdőn át vezetett. Nina tudta, hogy az Oliver-birtok a főúttal határos, és hogy
hatalmas kiterjedésű.
- Szóval megtartja a fákat - mondta.
- Szeretem az erdőt, de lehet, hogy néhány csemetét és bokrot kivágok, hogy a nagy fák
egészségesek maradjanak - felelte Bob.
- Rengeteg errefelé az őz - jegyezte meg Nina. - És elég ínyencek, imádják az árnyliliomot
és a sásliliomot.
- Vettem a figyelmeztetést, és köszönöm, de az igazság az, hogy szeretem az őzeket. Mit is
mondott Konfuciusz? Ha isten megteremtette őket, akkor bizonyára van valami hasznuk. -
Leparkolt az autóval. - Innen gyalog kell továbbmennünk.
- Semmi baj. Nem magas sarkút viselek - nyugtatta meg Nina, ahogy kiszállt a kocsiból.

57
 Körülbelül harminc métert gyalogolhattak, amikor elértek egy nagy tisztásra, mely az
óceánra nézett.
A napfény vidám táncot járt a hullámokon, és az öböl tele volt hajókkal.
- Nos, mi a véleménye? - kérdezte Bob. - Mi illene erre a birtokra? Valami olyasmi, mint a
Mulcahyék palotája? Vagy valami más?
- Én egy alacsony házat építenék, hogy jobban illeszkedjen a természetes környezetbe -
felelte Nina pillanatnyi hezitálás nélkül. - Nem kell feltétlen kicsinek lenni, de ez a birtok más,
mint Ashley-éké. Az ő házuk már kétszáz éve ott áll a domboldalon.
- Itt is állt valaha egy ház - emlékeztette a férfi.
- Igen, az erdőben - felelte Nina. - Egy hatalmas, sötét, nyomasztó épület.
- Szóval egy egyszintes ház? - kérdezte Bob, miközben átfutott az agyán - ismét -, hogy
milyen csinos nő ez a Nina Parsons. Különösen, ahogy a napfény megcsillan a haján.
- Én arra szavaznék, de én nem maga vagyok, és ez nem az én birtokom - felelte Nina.
- Ismer helyi építészeket? - Mi volt az, ami ennyire megragadta ebben a nőben? Talán
hogy olyan normális. Hollywoodban nagyon kevés normális ember szaladgált, és a New York-
i ismerősei közül mindenki vagy a színházban vagy ehhez kapcsolódó helyen dolgozott. Nina
azonban egy kedves, átlagos nő volt, aki mellett egyáltalán nem érezte feszélyezve magát.
Szeretné jobban megismerni, döbbent rá.
- Ma még vissza kell utaznom New Yorkba - mondta de találkozhatnánk, amikor
visszajövök?
- Természetesen - felelte Nina. A filmsztár újra látni akarja, és ez most nem a fantáziáinak
egyike. Ez a valóság. Bob hazavitte kocsival, és kitette a házikója előtt. Nina odahajolt hozzá,
és megpuszilta az arcát.
- Köszönöm ezt a csodás napot - mondta. Pajkosan rámosolygott a férfira. - Végre
elmondhatom, hogy megcsókoltam egy filmsztárt.
A férfi két kezébe fogta az arcát, és az ajkát Nina ajkára nyomta egy mély, meleg csókra.
Amikor végül elengedte, megszólalt.
- Na, most már tényleg elmondhatja, hogy megcsókolt egy filmsztárt, Nina Parsons. - S
azzal kiszállt, megkerülte az autót, és kinyitotta neki az ajtót.
Amikor Bob az arcához ért, Nina összerezzent, de amikor az ajkát az övére tapasztotta,
majdnem elalélt, mint egy Viktória-korabeli szűz leányzó, aki élete első csókjában részesül.
Most azonban ki kell szállnia a kocsiból, fel kell állnia, mosolyognia, és engednie, hogy a férfi
elkísérje az ajtajáig. Maga is meglepődött, hogy mindezt sikerült véghezvinnie anélkül, hogy a
lábai összerogytak volna.

58
 - Akkor viszlát a jövő héten! - vetette oda neki lazán a férfi, és megfordult, hogy elinduljon.
Nina kinyitotta a ház ajtaját, és belépett az előszobába. Hátát a falnak döntötte, és lassan
vett néhány mély lélegzetet. A férje halála óta nem csókolta meg senki. így pedig még soha
nem csókolta meg senki. Tyűha! A férfi csókja pont olyan volt, mint amilyennek mindig is
képzelte. Vajon Bob tisztában van vele, hogy fenekestül felforgatta az életét? Nina kételkedett
ebben, pedig így volt. Még csak kora délutánra járt az idő, vagyis még van hat órája, míg a
Csatorna megkezdi az adását. Alig várta. Úgy döntött, szunyókál kicsit, de nem bírt elaludni. A
karmos kádjában vett egy forró, habos fürdőt. Készített magának egy szendvicset és salátát,
mivel reggeli óta egy falatot sem evett.
Megcsörrent a telefon. Ashley volt az.
- Nem bírok tovább várni, Nina. Hogy ment?
- Megcsókolt! - kottyantotta ki Nina, és érezte, amint forróság önti el az arcát. - Tudod te,
milyen rég nem csókolt meg senki?
- A hangodból ítélve nem csupán egy baráti puszit kaptál az arcodra - jegyezte meg Ashley.
A hangjában nevetés bujkált. - És igen, tudom, milyen régóta.
- Forró, édes, hosszú csók volt - felelte Nina.
- Nyelves?
- Jaj, dehogy! El is ájultam volna, ha a nyelvét is használja - vallotta be Nina. - így is
teljesen elgyengült a térdem. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy sétáltam el a kocsitól a
házig. És képzeld, Ashley, szeretne újra találkozni velem!
- Csodás! - lelkendezett Ashley Mulcahy. - Ryan nagyon kedveli.
- Bob egy helyi építészt keres - jutott Nina eszébe.
- Rendben, szólok Ryannek - felelte Ashley. - Most pedig nyugodj le. Kedden reggel
találkozunk az üzletben. - S ezzel letette a kagylót.
Végre nyolc óra lett. Nina bemászott az ágyába, megragadta a Csatorna speciális
távirányítóját, és megnyomta az „A" gombot. Egy kert közepén felállított nyári lakban találta
magát. Kora nyári este volt. Az égbolton egyesével kezdtek feltünedezni a csillagok. A dátum
1891 volt, a helyszín Egret Pointe, és Nina ismét húszéves volt. Lépteket hallott a kavicsos
ösvényen. Sietve lesimította harang alakú szoknyáját.
- Lyon, te vagy az? - kérdezte.
A férfi vigyorogva beugrott a nyári lakba.
- Hát persze, kedvesem. Ki más lehetne? - Karjába kapta és megcsókolta. Nina felismerte
Róbert Talcott csókját. Korábban nem kötődött személyhez. A férfi keze a fűzője alá csusszant,
és megcirógatta a mellét.

59
 - Gondolkodtál azon, amiről beszéltünk, Nina? - kérdezte, ahogy az ujjaival kigombolta
elöl a ruháját.
- Ó, nem is tudom, Lyon. Ez olyan helytelen.
- Nemsokára összeházasodunk, Nina - emlékeztette a férfi.
- Nem kéne addig várnunk? - kérdezte Nina.
- Minden jegyespár dug egymással, Nina. Ó, micsoda rendes lány vagy! - dicsérte. - Nem
viselsz alsóinget, ahogy kértelek. - Babrálni kezdett a fűző szalagjával, hogy teljesen
kiszabadítsa a mellét.
- De mi lesz, ha az apám megtudja? - aggódott Nina.
- Nem tudja meg - ígérte Lyon. - Jegyesek vagyunk, és ő nem akar tudni semmiről. -
Szétnyitotta a fűzőt, lehajolt, és megszívta az egyik mellbimbóját.
- Ohhh! - sikkantott fel lágyan Nina. - Ez olyan illetlen!
A férfi egy pillanatra felemelte a fejét, hogy Nina szemébe nézhessen.
- De te szeretsz illetlenül viselkedni, nem igaz, Nina? És én illetlenkedni akarok veled -
mondta. Behúzta Ninát a kerti lak belsejébe, az árnyékba, és leültette maga mellé a
kétszemélyes kanapéra. Hátradöntötte, teljes hozzáférést biztosítva ezzel magának a gyönyörű,
nagy melleihez. A mellbimbói is szép nagyok voltak, és Lyon imádta őket szívogatni, a
hüvelykujja és mutatóujja között morzsolgatni. Nina lágyan felnyögött, ahogy a férfi
különleges figyelemben részesítette az ikerhalmokat.
Nina hátradőlt, és élvezettel fogadta a Lyon Robertsként ismert fiatal színész kitüntető
figyelmét. Mindig is ő szerepelt a fantáziáiban, és a viktoriánus kor a kedvencének számított.
Itt eljátszhatta a vonakodó szűz szerepét. Bizonyos estéken hagyta, hogy a férfi elérje a célját,
más estéken viszont nem. Ma este azonban arra vágyott, hogy megdugják. A férfi erősen
megszívta az egyik mellbimbóját, miközben a keze becsusszant a szoknyája fehér batisztja alá,
és felkúszott a lábán.
- Jó kislány! - dicsérte meg ismét. - Nem viselsz bugyit.
- Te kérted, hogy ne viseljek, Lyon, én pedig szerettem volna megmutatni neked, milyen
engedelmes feleséged leszek - felelte szenvelgőn a fiatal Nina. - Ó, nem szabadna ott
megérintened!
- De igen, szabad - biztosította a férfi, és az ujjai felfedezőútra indultak a sűrű, barna
szeméremszőrzetben. Az egyik ujjpercét végigfuttatta a szeméremajkán, aztán megtalálta a
csiklóját. Ujjai közé szorította a kis dudort, aztán finoman ingerelni kezdte. Nina ficánkolni
kezdett a keze alatt, és zihálva kapkodta a levegőt, ahogy a férfi egy apró klitorális
orgazmushoz juttatta.

60
 - Nos, hogy tetszett, kedvesem? - mormogta a férfi. Felemelte a fejét a melléről, és lassan,
mélyen megcsókolta az ajkát. - Ugye hogy szereted, amikor így izgatlak? - Az ujjával
benyomakodott a vaginájába. Nina vergődött, de nem szólt rá, hogy hagyja abba. Lyon ujja ki-
be járt a nedves vaginájából, és egy újabb kisebb orgazmushoz juttatta.
- Nem akarod csinálni velem, kedvesem? - suttogta a férfi. - Nem akarod, hogy
megbasszalak? Tessék, fogd meg a farkam, Nina. - A lány kezét odahúzta a hímvesszőjére,
mely előmeredezett a nadrágjából.
- Ó, ez hatalmas! - kerekedett el Nina szeme. - Hogy is férhetne belém, Lyon?
- Miért nem próbáljuk meg? - dorombolta lágyan a férfi.
- Nem is tudom - habozott Nina.
A férfi talpra állította, aztán gyengéden ráfektette a kanapé magas, kihajló karfájára.
- Hadd dugjalak meg, kedvesem - suttogta a fülébe, ahogy felgyűrte a szoknyáját és
alsószoknyáját a derekára. Nina mezítelen feneke gömbölyű volt és sima. Idővel majd beavatja
a szíjjal verés művészetébe, amit az angliai egyetemi évei alatt sajátított el. Pontosan ebből a
célból hozott is magával egy szép bőrkorbácsot.
- Félek - suttogta a szűz Nina. Mostanra már teljesen hátradőlt a kanapé karfáján, a lábujjai
szinte alig érintették a talajt.
- Ne félj! - csitította a férfi, és a keze megnyugtatón végigsimította a fenekét. - Olyan
csodás popod van, kedvesem - jegyezte meg, ahogy a péniszének hegyét odaillesztette a
bejárathoz. Átfutott az agyán, hogy esetleg seggbe kúrja, de ma inkább a szüzességének
elvételére koncentrált. Be akarta vezetni a lányt a dugás gyönyöreibe. A hímtagjának csúcsával
lassan benyomult Nina forró, nedves pinájába.
- Óóóó! - szakadt fel a kiáltás Nina torkából, ahogy a férfi beléhatolt. Igaza volt, túlságosan
nagy. - Állj! Hagyd abba! - sírt fel.
A férfi pár centivel beljebb hatolt, aztán gyorsan még tovább nyomult.
- Óhhh! Ó! Ó! Ketté fogsz hasítani! - tiltakozott Nina.
- Csak még egy pillanatig tarts ki drágám, aztán élvezni fogod! - ígérte a férfi. Egy erőteljes
lökéssel átszakította a lány szűzhártyáját, elvéve ezzel az ártatlanságát, majd lassan, mélyen
dugni kezdte, míg mindketten nyöszörögni nem kezdtek a gyönyörtől.
A fájdalom először túl nagy volt, de aztán, ahogy a férfi mozogni kezdett benne, a helyét
átvette a színtiszta élvezet. Hallotta, ahogy a férfi minden egyes lökéssel a fülébe súgja:
Megbaszlak. Megbaszlak. Ez felizgatta. A férfi felizgatta.

61
 - Ó, igen! - sikoltott fel, ahogy átélte az első igazi orgazmusát. - Ó, igen, Lyon! Csináld! Ne
hagyd abba! - És a férfi még jó ideig nem hagyta abba. Ez is a Csatorna szépségéhez tartozott.
Fáradhatatlan szeretők.
Végül lekerült róluk minden ruha, és az egész éjszakát baszással, szopással és
nyalakodással töltötték. Amikor a Csatorna végül bezárt, Nina kimerülten, de elégedetten
hajtotta álomra a fejét. Mégis, miután felébredt, önkéntelenül is átfutott az agyán, hogy vajon
az általa ismert Róbert Talcott, aki már majdnem túl van a középkoron, szintén olyan lelkes
szeretőnek bizonyulna-e, mint az a fiatal színész, aki valaha volt, és aki az ő fantáziájában a
szerető szerepét játszotta.

Róbert néhány nappal később tért vissza Egret Pointe-ba, hogy találkozzon az építésszel, akit
Ryan Mulcahy ajánlott a figyelmébe. Ashley hallani sem akart róla, hogy a helyi motelben
szálljon meg, így hát a férfi elfogadta a meghívásukat. Róbert Talcott magával vitte Ninát az
építész irodájába, hogy megtekinthesse az első terveket. Nina tett néhány javaslatot, és
egyetértett a férfi végső döntésével. Szeptember végén jártak. A birtokon kiásták az alapokat,
lebetonozták, majd megkezdték a ház vázának felállítását.
Ninának hirtelen minden ebédszünete foglalt lett: Róbert Talcott mindig beugrott érte az
üzletbe, és elvitte a birtokára, hogy megnézhessék, mennyit haladt az építkezés. Hetente
többször is együtt vacsoráztak. Az Egret Pointe-i pletykagépezet beindult, amit Bob
szórakoztatónak talált, habár Nina nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a figyelem központjában
legyen.
Amikor egy októberi estén hazavitte Ninát kocsival, Bob megjegyezte:
- Tudod, barna szemű szépségem, eddig még sosem invitáltál be a házadba.
Nina meglepődve eszmélt rá, hogy ez valóban így van.
- Esetleg egy vacsora utáni ital? - javasolta a férfi lágyan.
- Lehet, hogy van egy kis brandym - felelte Nina lassan. - Vagy valamim.
Így hát Róbert Talcott ez alkalommal Nina kocsibejáróján parkolta le az autóját, és
bekísérte a házba. Elbűvölőnek találta Nina otthonát. Virágmintás bútorszövetek, kényelmes
bútorok, jó minőségű antik tárgyak. A nappali kandallójában fahasábok halma.
- Begyújtsak? - kérdezte Bob, és amikor Nina bólintott, nekifogott a tűzgyújtásnak.
Nina közben bekukkantott az étkező kredencébe, és talált egy kis üveg még bontatlan Grand
Marnier-t. A konyhába vitte, kinyitotta, és megtöltött két kisméretű likőröspoharat.

62
 - Brandyt nem találtam - közölte Bobbal, ahogy belépett a nappaliba, és átnyújtotta a
férfinak az egyik poharat. - Remélem ez is megteszi.
Róbert Talcott belekortyolt az italba, és elmosolyodott.
- A Grand Marnier tökéletesen megfelel. - Leült a csíkos mintázatú kanapéra, és
megpaskolta maga mellett az ülést.
Nina letelepedett mellé. Ó, Charlie!, gondolta magában, Remélem nem bánod, hogy
beinvitáltam egy férjit a házba. Rengeteget csókolóztunk mostanában, és hogy őszinte legyek,
nagyon élvezem. Azt hiszem, hogy ma este talán egy csóknál több fog történni. Remélem nem
haragszol. Nina belekortyolt a likőrjébe.
- Mmmm, finom. Fogalmam sincs, honnan van ez az üveg, de még nem volt felbontva.
- Valaki bizonyára ajándékba adta. Nem sok vendéget fogadsz, igaz?
- Már nem. Néhanapján áthívok egy-egy barátot vacsorára - ismerte be Nina. Aztán, mivel
észrevette, hogy a férfi pohara majdnem kiürült, megkérdezte: - Szeretnéd megtekinteni az
otthonom? Charlie-val itt kezdődött a közös életünk, és itt is fejeződött be. Mivel nem született
gyerekünk, szükségtelennek tűnt egy nagyobb ház. - Nina felállt, Bob pedig követte, amint
elindult az étkező felé. - Ez az étkezőnk. Amikor Charlie még élt, úgy tűnt, állandóan vendégül
láttuk a barátainkat ebédre vagy reggelire.
- Igazán szép - jegyezte meg Bob őszintén, ahogy megcsodálta a vörös színű falat a
székléc felett, és a kakasos szegélyt a mennyezeti díszléc alatt. A hosszú, festett asztal felett
egy ónból készült egyszerű csillár lógott. Az asztalt magas támlájú székek vették körbe.
Nagyon amerikai volt, a festett kredenccel és sarok konyhaszekrénnyel.
- A konyha - jelentette be Nina, és átvezette egy apró, négyszög alakú, meglepően modern
helyiségbe, onnan pedig ki a folyosóra. - Ez pedig itt a dolgozószoba.
- Két kandallód van - jegyezte meg a férfi, ahogy bekukkantott a kényelmesnek tűnő
helyiségbe, melynek falait beépített könyvespolcok borították.
- Minket is ez ragadott meg elsősorban - árulta el Nina. - Ez a nagy hálószoba. - Belépett a
szobába, Bob pedig követte.
Egy hosszú, néma pillanat után Róbert Talcott megszólalt.
- Gondolom, ez az a pont, amikor vagy jó éjszakát kívánok, és elmegyek, vagy maradok,
igaz?
Nina szíve vadul zakatolt. Szex. A férfi szexre céloz, és bizonyos, hogy neki is ez járt a
fejében, különben nem invitálta volna be a hálószobájába.
- Évek óta nem volt részem szexben - ismerte be, és az arcát elöntötte a pír, ahogy
kimondta a szavakat.

63
 - Olyan ez, mint a biciklizés - nyugtatta meg a férfi, láthatólag jól mulatva. - Nem lehet
elfelejteni. Nekem sem volt részem benne egy ideje, barna szemű szépségem.
- Mit szeretnél? - dobta vissza a labdát Nina a férfinak.
- Őszintén? Nos, szeretnélek az ágyra dönteni és jól megdöngetni. És te mit szeretnél?
- Ugyanezt - adta meg magát Nina. - De mi van, ha...? Nos, mi van, ha valamelyikünknek
nem lesz jó? Vagy ha egyikünk sem élvezi?
- Akkor beismerjük a kudarcot, elkönyveljük a tapasztalatot, és barátok maradunk - felelte
Bob.
- Nem éreznéd magad kihasználva?
- Te igen?
- Nos, talán egy kicsit - vallotta be Nina.
- Nos, akkor muszáj lesz olyan élményben részesítenem téged, amibe a Föld is beleremeg -
mondta a férfi, aztán kinyújtotta a kezét, és magához húzta Ninát. Átkarolta, majd hosszú,
mély csókot nyomott az ajkára. Nyelves csókot.
A férfi nekifeszülő teste, a tudat, hogy rövid időn belül szeretkezni fognak, más színben
tüntette fel a csókot. Ugy érezte, Bobnak van a legszexisebb szája. A nyelvük érzéki táncba
kezdett, és amikor a férfi közelebb húzta magához, Nina érezte, ahogy az ágaskodó farka
nekifeszült a combjának. Ez a valóság volt, és nagyon remélte, hogy készen áll rá. Bob lehúzta
a ruhája cipzárját, majd kibújtatta belőle. Nina magában köszönetet rebegett az ég felé, hogy a
teste még mindig jó formában van, és szexis fehérneműt visel. Levette a férfi pulóverét,
félredobta, aztán nekiállt kigombolni az ingét. Bob nem viselt trikót, és amikor lekerült róla az
ing, Nina látta, hogy szép, izmos a teste. Végigfuttatta a kezét a mellkasán, a vállán és a hátán.
- Ez nagyon finom - mormogta a férfi, miközben kikapcsolta az övét, lehúzta a zipzárját, és
kilépett a nadrágjából. Fehér alsónadrágot viselt. Nem volt egy izompacsirta, de meglepően jól
tartotta magát.
Róbert Talcott Nina háta mögé nyúlt, és kikapcsolta a melltartója csatját, szabaddá téve a
kebleit. Ismét csókolózni kezdtek. Nina melle a férfi mellkasának nyomódott. Kezével lenyúlt,
és letolta a férfi alsóját. Bob kilépett belőle, anélkül, hogy az ajkát egy pillanatra is elszakította
volna az ajkától. Aztán lecsúsztatta Nina bugyiját, és így már mindketten anyaszült meztelenek
voltak. A hálóban nem kapcsolták fel a villanyt, csak a folyosóról szüremlett be némi fény.
Talán jobb is így, futott át Nina agyán, ahogy a férfi az ágyra döntötte. A szíve vadul
kalapált. Mi a fenét művel? De persze esze ágában sincs abbahagyni a dolgot. A pillantása a
férfi ágyékára tévedt. Te jó ég! Jól el van eresztve!

64
 - Gyönyörűek a melleid - jegyezte meg a férfi áhítattal a hangjában. Ujjaival végigsimította
a mellek felső ívét, aztán lehajolt, és megcsókolta mindkét mellbimbót. - Szeretném, ha tudnád,
hogy nem kell kapkodnunk. Azt akarom, hogy élvezd.
- Én is azt akarom, hogy élvezd - felelte Nina. - Szerinted emlékszünk még rá, hogy kell
ezt csinálni?
A férfi jóízűen felnevetett.
- Nem tudom, veled mi a helyzet, de az biztos, hogy nekem kezd rémleni a dolog - felelte
vigyorogva.
- Azt hiszem, te tudsz rossz fiú lenni, ha akarsz - ugratta a nő.
- Bizony, tudok - értett egyet vele a férfi. - Szeretnéd, hogy rossz legyek?
- Nem tudom - mondta Nina lassan.
- Akkor egyelőre maradjunk az egyszerű változatnál - javasolta a férfi, és megcsókolta
Ninát.
Nina hagyta, és viszonozta a csókjait, mígnem úgy érezte, hogy az összepréselődő testük
által generált hőtől elolvad. Atyaég, milyen jó érzés, ahogy a férfi teste nekinyomul! Teljesen
más volt, mint a Csatorna, bár be kellett ismernie, hogy isten áldásaként tekintett a Csatorna
nyújtotta gyönyörre. De ez sokkal jobb volt. Felsóhajtott, ahogy Bob elszakította tőle az ajkát,
és lassú felfedezőútra indult a testén.
A fenébe is! - gondolta Bob. Mennyi ideje már, hogy időt szakított arra, hogy élvezze egy
nő testét? Hollywoodban a szexuális aktivitása néhány méregdrága, diszkrét prostira
korlátozódott, akiket a felesége stúdiója bérelt fel a számára. Nagyrészt csinosak és elbűvölök
voltak, de az csakis a szexről szólt. Semmi másról. New Yorkban engedélyezett magának
néhány kisebb románcot, de tisztában volt vele, hogy a nők csupán ugródeszkaként akarják
használni a karrierjük előmozdításához. Vagyis ezek a kapcsolatok is csupán a szexről szóltak,
amit elég hervasztónak talált. Ninával azonban más volt a helyzet. Igen, sor kerül szexre is, de
egy olyan nővel, aki láthatólag szimpatikusnak találja őt, és élvezi az együtt töltött idejüket. A
társaságán kívül semmi mást nem akart tőle. Barátok voltak. És ha ez a dolog jól sül el, akkor a
viszonyuk talán átalakul. Barátság extrákkal, ahogy azt manapság mondani szokás.
Nina bőre sima volt, és enyhe virágillat lengte körül. Nem egy fiatal lány bőre volt. Bár
feszes volt, de emellett puha is. Csókokkal borította be, majd nyalogatni kezdte a telt melleit,
majd elindult lefelé, a hasa irányába. A szeméremdombját fedő szőrzet színe kicsit eltért a haja
színétől, de a haját bizonyára festi. Az ő korában a legtöbb nő festéshez folyamodott.
Nina legszívesebben felsikoltott volna. A férfi finoman csókolgatta és nyalogatta. Elakadt a
lélegzete, ahogy a férfi letérdelt a széttárt combja elé, szétnyitotta a szeméremajkát, és

65
előrehajolva megnyalta. - Óhhh! - tört elő a torkából a nyöszörgés. Szinte eszét vesztette,
ahogy a férfi széles nyelve végigsimította. Amikor a nyelve hegyével nekiállt ingerelni a
csiklóját, majdnem felsikított.
- Olyan finom az ízed - dünnyögte a férfi. - Legszívesebben felfalnálak, barna szemű
szépségem.
- Nem állok az élvezeted útjába - nyögte Nina. Úgy érezte, mindjárt felrobban, ahogy a
férfi nyelve eljuttatta a csúcsig. - Én is szeretnék neked élvezetet nyújtani - mondta, ahogy
rájött, hogy önző módon viselkedett.
- Később - hárította el a férfi. - Ez az első alkalom csakis rólad szól, szépségem. - Kezével
megfogta a péniszét, és felemelte, hogy beléhatoljon.
Nina majdnem elsírta magát az örömtől, amikor meglátta. Hosszú. Vastag. Az a fajta fasz,
amiről minden lány álmodik, de csak ritkán kapja meg. Charlie-nak átlagos méretű volt a
pénisze, ám Róbert Talcotté túltett az átlagon. Nina szinte felnyögött izgalmában.
A férfi lehajolt, és a fülébe suttogva megkérdezte.
- Nem zavar a mocskos beszéd?
Nina egyenesen a kék szemébe nézett.
- Bassz meg! - mondta.
Róbert Talcott felnevetett.
- Úgy lesz, barna szemű szépségem. Addig baszlak, míg sikoltozva el nem élvezel, és aztán
újra megbaszlak.
- Csak a szád jár! - cukkolta Nina. - Dugj meg! Ó, istenem! - Elakadt a lélegzete, ahogy a
férfi keményen tövig nyomta belé a hímtagját. - Igen! - kiáltotta Nina. A férfi teljesen
kitöltötte. Érezte, ahogy a vaginája falát szinte szétfeszíti a vastag farok.
Róbert mozogni kezdett benne, először csak lassú, mély lökésekkel, újra meg újra, míg
Nina félájult állapotba nem került. Aztán gyors, erőteljes döfések következtek, és Nina az
élvezettől sikoltozva ismét elélvezett. A férfi azonban állta a szavát, és amint Nina magához
tért, felfedezte, hogy a szeretője farka keményen áll, akár a cövek. Kérdő pillantást vetett
Róbertre.
- Mondtam neked, barna szemű szépségem. Először kétszer. Készen állsz? Ez alkalommal
nem leszek elnéző veled. Eszméletvesztésig foglak kefélni.
- Elképesztő vagy - mondta Nina.
- A koromhoz képest? - kérdezte incselkedve a férfi.
- Bármilyen korhoz képest - felelte Nina.

66
 A férfi arcán megjelent az a Lyon Roberts-es vigyor, amibe Nina évekkel korábban
beleszeretett.
- Emeld fel a lábad, és tedd a vállamra - utasította a férfi. - Itt az idő, hogy tényleg mélyre
hatoljak, és a holdig repítselek. - Péniszét még mindig Nina vaginájába temetve, segített neki
feltenni a lábát a vállára. Két gyors lökéssel még mélyebbre nyomult.
- Ó, istenem! - szakadt ki Ninából. - Bele lehet halni a szexuális gyönyörbe?
- Tegyünk egy próbát! - vágta rá a férfi, és dugattyúként mozogni kezdett benne
Nina belecsimpaszkodott a vállába, és a körme a férfi testébe vájt, ahogy az dugta. A szíve
ott zakatolt a fülében. Túl jó volt. Túl édes. Túl tökéletes. Ráadásul az ő korukban. Érezte,
ahogy egyre közelebb és közelebb kerül a kirobbanáshoz. Attól félt, hogy belehal a gyönyörbe.
Róbert is hangosan felnyögött, és valahol egy nő hangosan sikoltozott a gyönyörtől. Egyszerre
jutottak el a csúcsra, és utána egymásra rogytak.
Amikor Nina felébredt, az októberi hajnal első szürke fényei már beszűrődtek a hálószoba
ablakán. Róbert Talcott lágyan horkolva, mély álomba merülve feküdt mellette. Nina rájött,
hogy fáj minden tagja. Nem volt hozzászokva a valódi szexhez, és elfelejtette, hogy miként
érzi magát az ember teste egy zabolátlan szenvedéllyel teli, vad éjszaka után. Annak ellenére,
hogy minden porcikája sajgott, nagyszerűen érezte magát. Halkan kicsusszant az ágyból, és
bement a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyozott. Plüssmelegítőbe bújt, és a konyhába sietett, hogy
összeüssön maguknak egy laktató reggelit. Neki ez egy munkanap, később még át kell
öltöznie.
Róbert Talcott egy idegen ágyban ébredt. Egy pillanatra összezavarodott, nem tudta, hol
van, ahogy a pillantása a barackszínű, bazsarózsás mintájú tapétára, és az elegáns,
cseresznyefából készült rusztikus francia stílusú bútorzatra esett. Aztán eszébe jutott.
Gyakorlatilag beinvitáltatta magát Nina Parsons otthonába, ahol aztán az ágyban kötött ki
Ninával, és ájulásig basztak. Csodásan érezte magát. Jobban, mint évek óta bármikor.
- Jó reggelt, Róbert! - hallotta Nina hangját. A nő az ajtóban állva őt nézte.
- A fürdőszobai szekrényben találsz törölközőt - közölte Nina. - Amíg te letusolsz, én
elkészítem a reggelit.
- Köszönöm - felelte a férfi. A fenébe is! Olyan édesen festett abban a zöld plüssruhában.
Miután lezuhanyozott és felöltözött, bement a konyhába. Az orrát megcsapta a szalonna és a
kávé csábító illata.
Nina a fából készült asztalnál ült, és már nekiállt a reggelinek. Felnézett a férfira, és
elmosolyodott.

67
 - Mindent megtalálsz a sütőben. A kávé a konyhapulton van. Gyere, ülj le, csatlakozz
hozzám, mielőtt indulnom kéne munkába.
- Jól vagy? - kérdezte a férfi. Nem igazán volt biztos benne, hogy érzi magát Nina a vad
akciójuk után. Elővette a rántottával, szalonnával és áfonyás muffinjával megpakolt tányérját a
sütőből, és leült. Az asztalon friss gyümölcslé várta. A kávéját meg ráér azután kitölteni, hogy
meghallgatja Nina válaszát.
Nina felpillantott.
- Nem igazán tudom, mit mondjak - kezdte. - „Bébi, fantasztikus voltál"? „Neked jó volt?"
- Halvány mosoly játszott a szája szögletében. - Még sosem voltam ilyen helyzetben. És tegnap
estéig Charlie volt az egyetlen férfi, akivel valaha is lefeküdtem - árulta el. - Szerintem te
többet tudsz az ilyesmiről, mint én.
- Nekem csak első osztályú prostikkal és becsvágyó színésznőcskékkel volt dolgom -
vallotta be a férfi. - De a veled töltött tegnap éjszaka más volt.
- Más? Jobb? Vagy rosszabb? - akarta tudni Nina. Vajon a férfi máris megbánta, ami
történt köztük? Nem számított. Ezt az emléket már semmi sem veheti el tőle. Örökre vele
marad.
- Más, úgy is, mint hihetetlen - felelte Bob pillanatnyi hezitálás nélkül. - Istenem, barna
szemű szépségem, te olyan meleg, olyan szenvedélyes, olyan gondoskodó vagy! Tudom, hogy
ez egy kicsit érzelgősnek fog hangzani egy férfi szájából - na, jó, nem is kicsit - de melletted
biztonságban éreztem magam, Nina.
Nina elpirult a gyengéd vallomás hallatán.
- Ó, Róbert, úgy örülök, hogy tehettem valamit a számodra, mert a veled való szex
csodálatos volt. Még Charlie sem juttatott el sosem így a csúcsra, ahogy azt te tetted az elmúlt
éjjel, és amikor ezt mondom, azzal nem a férjem emlékét akarom megsérteni.
- Tehát nem vagy dühös rám, amiért kihasználtam a helyzetet? - kérdezte a férfi.
Nina felkuncogott.
- Róbert, én azt akartam, hogy használd ki a helyzetet. Gyakorlatilag elcsábítottalak. -
Ismét elpirult. - Remélem, nem vetsz meg ezért.
A férfi átnyúlt az asztalon, megfogta Nina kezét és az ajkához emelte.
- Barna szemű szépségem, sosem gondolnék rosszat rólad. Az első feleségemet leszámítva
sosem kértem arra nőt, hogy legyen a barátnőm, de téged most erre szeretnélek kérni. Leszel a
csajom, Nina Parsons? - Kék szeme Nina barna szemébe fúródott, és kisfiúsán elvigyorodott.

68
 - Örömmel - felelte Nina. A szíve izgatottan kalapált. Lyon Roberts épp arra kérte, hogy
legyen a csaja. Nem is! Róbert Talcott kérte erre, és már nem voltak húszévesek. Felnőtt
emberek, gyakorlatilag nyugdíjasok.
- Nagyszerű! - Bob áthajolt az asztalon, hogy megcsókolja.
Nina felsóhajtott, és viszonozta a férfi csókját. A hallban lévő óra elütötte a nyolcat. A
hangja visszarántotta Ninát a valóságba.
- Még át kell öltöznöm - közölte és felállt.
- Jöhetek segíteni? - kérdezte Bob ártatlanul.
Nina elnevette magát.
- Akkor sosem érek oda, és Ashley elképzelni sem tudná, miért nincs nyitva az üzlet.
Mostanában óriási a forgalmunk a közelgő ünnepek meg a téli esküvők miatt.
A férfi nagyot sóhajtott.
- Akkor kénytelen leszek beérni egy újabb muffinnal - mondta és egy csésze kávéval.
- A muffinok a sütőben vannak - vetette oda még Nina, mielőtt kisietett a konyhából.
A hálószobában vetett egy pillantást az összetúrt ágyra. Az ágynemű szanaszét szórva
hevert. Igen, nyilvánvaló, hogy ebben az ágyban valaki egy jót kefélt nemrégiben. Belépett a
belépős gardróbjába, mely öltözőszobaként is szolgált. Levetette a plüss melegítőnadrágját és
felsőjét, aztán belebújt egy bézsszínű tweedpantallóba és egy természetes színű kasmírgarbóba.
Kasmírzokni és nyeregbarna bokacsizma tette teljessé az öltözékét. Bement a fürdőbe, ahol
kirúzsozta a száját, egy tükörbe vetett pillantással még ellenőrizte a frizuráját, aztán felkapott
egy elegáns válltáskát az öltözőszekrényéről, és visszasietett a konyhába.
Bob épp egy áfonyás muffint vajazott, amikor belépett.
- Ne haragudj - jegyezte meg a férfi. - Tudom, hogy már rég készen kéne lennem, de a
fenébe is, ezek a muffinok nagyon finomak.
- Semmi baj - mosolygott rá Nina. - Nem kell kapkodnod. Ha még emlékszel, mi nem
zárjuk kulcsra a házainkat itt Egret Pointe-ban. Amikor elmész, csak húzd be az ajtót magad
mögött.
- Elvigyelek kocsival? - ajánlotta fel a férfi.
- Ha jó idő van, sétálni szoktam - felelte Nina.
- Vacsora ma este?
- Örömmel.
- Még mindig szeretnél a csajom lenni?
- Róbert, azóta a te csajod vagyok, mióta megláttalak a mozivásznon - árulta el Nina, aztán
kisietett az ajtón. Remélte, hogy nem tánclépésekben halad végig a Maple Lane-en. Mert az

69
biztos, hogy táncolhatnékja támadt. Legszívesebben dalra fakadt volna. Nem volt oka panaszra
korábban sem. Elégedett volt az életével. Igaz, néha magányosnak érezte magát özvegyként, de
a Charlie halála okozta sokk elmúlta után nem volt boldogtalan. Mégis, hirtelen úgy érezte,
mintha a levegőben repkedne a boldogságtól. Mintha az elmúlt évek során végig várt volna
valamire. Nem tudta biztosan, merre tart ez a hirtelen kapcsolat Róbert Talcot-tal, de
egyáltalán, muszáj volt tudnia?
Az építési vállalkozó azt ígérte, hogy Róbert háza elkészül karácsonyra. Róbert megfogadta
Nina tanácsát, amit a nő még az első vacsorájukon adott, és az építész is egyetértett a tervvel.
Egy hosszú, alacsony, földszintes épületet tervezett, rengeteg ablakkal, hogy kihasználják a
kilátás és a napsütés előnyeit. Az építkezés során főképp zöld technológiákat alkalmaztak, és
igyekeztek megőrizni a terület érintetlenségét. A háztetőn napelemek segítették a
melegvízelőállítást, és szolgáltatták az áram nagy részét.
A ház alaprajza meglehetősen egyszerű volt. Egy kétoldalú kandalló választotta el a nappalit az
étkezőtől. A konyha hajókonyha stílusú volt, és nagyon praktikus. A két hálószobához két
fényűző fürdő tartozott. A nagy hálószobában szintén volt egy kandalló. A pincében kapott
helyet egy tárolóhelyiség, egy kicsi edzőterem, és egy nagyméretű, kényelmes dolgozószoba.
Nina egyre jobban beleszeretett a házba, ahogy az lassan felépült és formát öltött.
- Alig várom, hogy megdughassalak a hálószobában - súgta a fülébe Róbert egy késő
novemberi napon. - Ryan egy csodás ágyat készít nekem. Ezen a hétvégén be is költözöm.
Amolyan próbaképp, hogy megbizonyosodjam róla, nem kell semmit állítani, vagy ha miégis,
azt még azelőtt megtegyem, hogy megérkeznének a bútorok. - Kék szemében dévaj fény
csillant. - A munkások befejezték mára a melót - jegyezte meg, és szemöldökét felhúzva
Ninára pillantott.
- Még nincs is ágyad - emlékeztette Nina.
A férfi kinyújtotta a kezét, magához húzta a nőt, és a hátát a falnak támasztotta.
- Itt is csinálhatnánk - mormogta a fülébe.
- Itt? - nézett rá Nina leesett állal. Hallott már róla, hogy állva is lehet, de Charlie, isten
áldja meg a lelkét, nem volt valami kalandvágyó fickó.
- Itt- ismételte a férfi. Lehúzta a zipzárját, és elővette a már kemény hímtagját, aztán
elkezdte felgyűrni Nina szoknyáját. - Annyira be vagyok indulva rád! Elég, ha arra gondolok,
hogy itt csináljuk, ebben a szobában, és máris áll a farkam.
- Te aztán nem fogysz ki ötletekből, igaz? - évődött vele Nina, és lágyan felnevetett.
- Az elmúlt évek során felgyülemlett szenvedélyt mind neked tartogattam, Nina Parsons -
mondta a férfi, és lehúzta Nina bugyiját. Két kezébe fogta a nő fenekét, és Nina felsóhajtott.

70
 - Be kell vallanom, Róbert, nagyon élvezem ezt a felgyülemlett szenvedélyt - árulta el
Bobnak. Aztán éhesen az ajkára tapadt. A csiklója erőteljesen lüktetett. - Dugj meg! - suttogta,
és a nyelve hegyével megnyalta a férfi fülét.
A férfi a két tenyerébe fogta a fenekét, és felemelte. Nina mindkét karját és lábát körbefonta
a testén, és érezte, ahogy a pénisze behatol a nedves, kívánatos vaginájába. A vastag, kemény
hímtag lassú behatolása a testébe olyan hihetetlenül jó érzés volt, hogy Nina azonnal elélvezett.
Bob elnevette magát.
- Micsoda mohó, rossz kislány vagy te! - ugratta, ahogy nekiállt mozogni benne.
Nina belékapaszkodott, és hagyta, hogy a férfi ügyes farka által diktált erotikus ritmus
egyfajta félig öntudatlan állapotba sodorja. Ne hagyd abba! - könyörgött. - Kérlek, ne hagyd
abba! Ó, istenem! Ez annyira jó, Róbert!
A férfi ismét felnevetett, és egyre gyorsabban mozgott benne.
- Mindjárt elmegyek! - nyögte. - Jézusom, mennyire finom kis pinád van!
- Én is elmegyek! - kapkodott levegő után Nina, és érezte, hogy a férfi sűrű ondója
belélövell.
Összekapaszkodva álltak, míg Nina le nem tette a lábát a földre, bár karjával továbbra is a
férfi nyakát szorította. Ha elengedné, egy apró tócsává olvadna, ezzel tisztában volt. Végül
megszólalt:
- Nem törvényellenes egy ilyen vad aktus a mi korunkban?
- Az volna? Kérem, rendőrfőnöknő, tartóztasson le - viccelődött a férfi. Méretes tenyerét a
nő tarkójára tette. - Költözz be velem, amikor elkészül ez a ház.
Ninát megdöbbentette az ajánlat. Igen, mondj igent!, kiáltotta az agyában egy kis hang.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet - hallotta a gyakorlatias énjének a szavait.
- Szeretnéd, ha összeházasodnánk? - kérdezte a férfi kertelés nélkül.
- Már voltam házas. És te is. Itt most nem a házasság a lényeg, Róbert. Még csak pár
hónapja ismerjük egymást.
- Elég hosszú ideje ahhoz, hogy tudjuk, kedveljük egymást. És hogy hihetetlen jókat
dugjunk - vetette ellen a férfi. Látszott rajta, hogy meglepte Nina visszautasítása.
- Várjunk még egy kicsit, mielőtt bármit is változtatnánk a kapcsolatunkon - javasolta Nina.
- Nem maradhatnánk továbbra is csak a „barátok extrákkar szintjén?
Bob zsebében megcsörrent a mobiltelefon. „Híd Kirk kapitánynak!" Róbert Talcott nagy
Star Trek- rajongó volt. Automatikusan előkapta a zsebéből a telefont. A kijelző láttán
magasba szökött a szemöldöke.

71
 - Ez fel kell vennem - mondta de ennek a beszélgetésnek még nincs vége, Nina. - A
telefont a füléhez emelve beleszólt: - Sallie! Rég nem hallottam felőled.
- Elhallgatott, majd az arca elkomorult. - Lassíts, Sallie. Hagyd abba a sírást, mert így egy
szavadat sem értem. Micsoda? A pokolba is. Annyira sajnálom, édesem! Franklin? Minden
rendben lesz vele? Mi? Nem, nem tehetem. Néhány hét múlva kezdődnek a próbáim. Egy
házépítés kellős közepén vagyok. Nem. A nem melyik részét nem érted, Franklin?
- Mi történt? - kérdezte suttogva Nina.
- Sallie kedvese életét vesztette egy autóbalesetben. Azt akarják, hogy repüljek át a nyugati
partra, és legyek mellette. Tudod. A volt férj a lesújtott sztár vigasztalására siet. Ilyesmi.
- Menj! - ösztökélte Nina.
- Nem akarlak itt hagyni, míg ezt nem tisztáztuk - tiltakozott Róbert Talcott. - Nem akarok
megint az a Lyon Roberts lenni.
- Nem leszel az. Nem vagy az - nyugtatta meg a nő. - Nézd, szörnyű dolog, amikor
váratlanul megözvegyül az ember. Elismerem, a házasságotok korántsem volt szokványos, de
mégis nagyon sokáig voltatok együtt. Menj el hozzá. Ez neked is jó publicitást jelent. A házat
hamarosan befejezik, én pedig itt várlak, amikor visszajössz. Rendben?
- Megígéred? - A férfi kék szeme aggodalmasan meredt rá.
- Ígérem - felelte Nina. - Cserkész becsületszavamra!
- Franklin - szólt bele Bob ismét a telefonba. - A menyasszonyom azt mondja, hogy illő
lenne odautaznom, úgyhogy holnap odarepülök. - Rövid hallgatás. - Igen, a menyasszonyom.
Ninának hívják. Szeretem, és úgy tervezem, hogy normális életet fogok élni mellette. Nem,
még nem nyilvános a dolog. Mondd meg Sallie-nek, hogy ott leszek. - Összecsukta a mobilját.
- Nem vagyok a menyasszonyod - hadarta Nina.
- Ha elvárod tőlem, hogy elutazzam Kaliforniába, hogy a gyászoló exfeleségem mellett
legyek, akkor a kapcsolatunk következő szintjére kell lépnünk, még mielőtt elutaznék - közölte
Róbert Talcott. - A gyűrűt majd elintézzük, amikor visszajöttem, de tudnom kell, hogy itt fogsz
várni rám. És lehet, hogy Egret Pointe lakosai megdöbbennének azon, ha az özvegy Mrs.
Parsons összeköltözne egy félig-meddig visszavonult filmsztárral, de az ellen egy szavuk se
lehet, ha a menyasszonyom hozzám költözik. Ha akarod, az emberiség történelmének
leghosszabb jegyessége lehet a miénk, Nina, de akkor is jegyesek vagyunk. A pokolba is, már
bejelentettem egy hollywoodi ügynöknek. Most már nem visszakozhatsz.
- Neked teljesen elment az eszed - vélekedett Nina. - A házamat azonban akkor sem fogom
feladni, ha hozzád költözöm.

72
 - Nem is kell, barna szemű szépségem - felelte a férfi, aztán magához húzta, és
határozottan megcsókolta.
- Hozzám jössz feleségül, Nina Parsons?
- Majd valamikor - felelte a nő. - Talán. Nem akarom, hogy egy hollywoodi ügynök
kételkedjen a szavahihetőségemben - tette hozzá, mire mindketten elnevették magukat.

Bob másnap reggel elrepült Kaliforniába, megígérve, hogy néhány napon belül visszatér. Nina
nem tehetett róla, de aznap este munka után muszáj volt megnéznie a tévés pletykaműsorokat.
Mint megtudta, Nancy Kramer, aki hosszú ideje volt Sallie Blair asszisztense, hazafelé vezetett
Malibuba, amikor egy traktoros vontató két kereke is defektet kapott, és a vezetője elvesztette
felette az uralmát. A vontató gyakorlatilag maga alá gyűrte Nancy aprócska sportautóját,
jelentették a híradások. Exférje, Lyon Roberts, odarepült, hogy mellette legyen. Egy rövid
videón látszott, amint Róbert keresztülsiet a Los Angeles-i reptéren, és beül egy kint várakozó
limóba.
A következő napokban Nina láthatta, hogyan kíséri be Róbert a törékenynek, gyönyörűnek
és olyan átkozottul fiatalnak tűnő Sallie Blairt a templomba, ahol a búcsúszertartást tartották.
A paparazzik a temetőben is lencsevégre kapták őket, ahogy a zokogó Sallie egy rózsát helyez
Nancy koporsójára, mielőtt azt leengedték volna a földbe. Eltelt egy hét. Róbert telefonált, és
közölte, hogy még marad néhány napot. Sallie emberei attól tartottak, hogy a színésznő
öngyilkos terveket forgat a fejében, és úgy tűnt, Róbert az egyetlen ember, aki képes
megvigasztalni.
- Nem tudom eldönteni, hogy vajon csak színészkedik, vagy tényleg ennyire fel van dúlva
- árulta el a férfi Ninának. - Istenem, de utálok itt lenni! Nagyon hiányzol.
- Maradj még egy kicsit - tanácsolta Nina. - Nem hiszem, hogy bárki is olyan kőszívű
lenne, hogy csak megjátssza a gyászt. Végül is hosszabb ideig volt Nancyval, mint veled. Ha
most eljössz, és ő megpróbál valami őrültséget elkövetni, szörnyen fogod érezni magad.
- Köszönöm, barna szemű szépségem - felelte Bob.
- Karácsonykor már Egret Pointe-ban leszek. A színházi próbák januárban kezdődnek, és
előtte még szeretnék egy kis időt veled tölteni.

Nina néhány nap elteltével ismét ráfanyalodott a Viktória-korabeli fantáziájára. Egyszerűen

túlságosan is hozzászokott a rendszeres szeretkezésekhez. A húszéves alteregója egy őszi
délután elszökött a családjától, hogy felkeresse a vőlegényét, Lyont a városi legénylakásán.

73
 - Azt ígérted, kapok valami finomságot, ha eljövök. - jegyezte meg pajkosan, ahogy levette
a köpönyegét. - Hadd lássam.
Lyon dévajul elmosolyodott.
- Olyasvalami, amivel még Angliában ismerkedtem meg, kedvesem - mondta. Odalépett az
íróasztalához, és előhúzott egy széles bőrszíjnak tűnő valamit, melynek a vége keskeny
csíkokra volt vágva. - Korbácsnak hívják, kedvesem, és arra használják, hogy a rosszkislányok
fenekét elnáspángolják vele. Szeretnéd kipróbálni?
- Nem fog fájni? - kérdezte Nina elkerekedett szemmel.
- Nem jobban, mint ha kézzel fenekelnének el - biztosította a férfi és az ezt követő szex
igazán finom, azt megígérhetem.
- Ó, nem is tudom, Lyon - hezitált a fiatal Nina.
- Gyerünk, drágám, vedd le a köpenyed és az alsószoknyád. Csak a fűződ és a harisnyád
hagyd magadon - utasította a férfi. - Megkorbácsolom azt a pimasz kis feneked, utána pedig
egy jót kefélünk. Mert baszni akarsz, ezt te is tudod.
Tényleg ezt akarta. Lassan, megjátszott vonakodással, kibújt a ruháiból, míg nem maradt
más rajta, csak a fűzője, melyből kibuggyantak a mellei, és a fekete harisnyája, melyet a fűző
harisnyakötője tartott.
- Most mit csináljak, Lyon? - kérdezte gyámoltalanul.
A férfi magához vonta, és lassan, mélyen megcsókolta. A nyelvük összefonódott. Aztán
odavezette a kisméretű, kárpitozott, kihajló kartámlás díványhoz, és ráfektette az egyik karfára.
Nina lábujja épphogy érintette a keleti szőnyeget. Aztán, meglepetésére, a férfi egy
selyemzsinórt erősített a csuklója köré, melynek végét a dívány párnái alá rejtett kampón
rögzítette.
- Ó!Ó! - sikkantott fel Nina. - Kikötöztél! Esélyem sincs a menekülésre.
A férfi felnevetett.
- Igen, drágám, kikötöztelek. De ez csak fokozni fogja az izgalmadat. - Levetette a
steppelt, bársony szmoking kabátját, kigombolta az inggallérját és a sliccét. Elővette a farkát,
hogy kéznél legyen, amikor készen áll rá, hogy megdugja a nőt. Egyik kezével megragadta a
bőrszíjat, a másikkal végigsimította Nina sima, kerekded hátsóját. Hirtelen gonosz fény gyúlt a
szemében.
Egy pillanatra magára hagyta Ninát, és bement a hálószobájába, ahonnan egy kis tégely
síkosítóval tért vissza. Belemártotta a középső ujját, aztán a hüvelyk és mutatóujjával
szétfeszítette a fenekét.

74
 - Kezdjük egy kis seggbedugással, drágám - mondta, ahogy lassan belenyomta a vastag
ujját a nyílásba.
- Óhhh! - sikította Nina. - Ez olyan trágár dolog! Húzd ki! Húzd ki!
- Rossz kislány vagy, Nina! - feddte meg a férfi, ahogy tövig nyomta belé az ujját. -
Először befogadod az ujjam, aztán egy műfaszt, végül pedig a farkam. Egyrészt, mert ez
élvezetet okoz nekem, másrészt pedig a menyasszonyomként kötelességed engedelmeskedni. -
Néhány percig ki-be húzkodta az ujját, hogy alátámassza a pontját.
- Ó, hogy gyűlöllek! Gyűlöllek! - mondta Nina félig- meddig zokogva.
A férfi nevetett.
- Most pedig, drágám - mondta, amikor végül kihúzta az ujját, és a kezével végigsimogatta
a kerek hátsóját -, egy jó kis korbácsolást érdemelsz a szemtelen viselkedésedért, amiért
megpróbáltad megtagadni az engem illető jogokat. - Letörölte az ujjáról a síkosítót, aztán
felkapta a korbácsot, és lesújtott vele Nina fenekére.
Nina felsikoltott, bár igazság szerint nem érzett fájdalmat. A bőrszíj csípte ugyan a hátsóját,
ahogy a férfi megállás nélkül ütlegelte. Nina bizsergést érzett a combjai között, mely a bőrszíj
minden egyes csapásával csak tovább fokozódott.
- Óóó! - kiáltotta. - Óhhh!
A férfi egy pillanatra abbahagyta a fenyítést, és a kezét alá csúsztatta, a
szeméremdombjához, melyből áradt a forróság és a nedvesség.
- Még öt suhintás, és több mint készen állsz arra, hogy megbasszalak - közölte vele. A
farka már duzzadtan, mohón ágaskodott, készen állva a bevetésre. Kimérte a forró, vöröslő
popsira az öt csapást, aztán félrehajította a bőrszíjat. Mindkét kezével megragadta a csípőjét, és
beledöfte a hímtagját a vaginájába.
- Ahhh, Nina, szerelmem - nyögte. - Ez tökéletes.
- Szörnyű ember vagy! - siránkozott Nina, de a csípője egy ütemre mozgott a férfi
farkával. - Gyűlöllek! Igenis, gyűlöllek! Ó, bassz meg, Lyon. Dugj meg mélyen és keményen!
Óóó, ez olyan jó! Ne hagyd abba! Ne hagyd abba! - És a férfi egészen addig nem hagyta abba,
míg a Csatorna be nem zárt aznap éjjelre. Azonban most, hogy a való életben ismét
megtapasztalta a szenvedélyt, a fantáziája többé már nem volt elég a számára. A
rákövetkezendő napokban ezért alaposan meg is büntette a fantáziabeli szeretőjét.

Róbert nem tért haza karácsonyra. Nina most már rendszeresen figyelemmel kísérte a
pletykaműsorokat. Az a hír járta, hogy Sallie Blair öngyilkos terveket forgat a fejében. Azt
pletykálták, hogy a volt férje, Lyon Roberts, ott van vele a malibui otthonában. Lehetséges

75
volna, hogy ennyi év után kibékülnek? A televíziós riporterek belemosolyogtak a kamerába,
mint akik tudnak valamit. A világban ismét helyreállna a rend, ha Hollywood korábbi
álompárja ismét egymásra talál, nem igaz?
És amikor a paparazzik elkezdtek fotókat készíteni Róbertről és Sallie Blairről, amint
együtt sétálgatnak a tengerpartot, relaxálnak a nő jacuzzijában, vagy épp együtt vacsoráznak
egy meghitt, barátságos kis Beverly Hills-i étteremben, Nina azon kapta magát, hogy ő maga is
eltűnődik, vajon tényleg nem ilyesmi történik-e. És miért is ne? Igen, Bob azt állította, hogy a
házassága csupán kényelmi megoldás volt, és hogy Sallie leszbikus. De mi van, ha biszexuális?
És most, hogy elvesztette a társát és szeretőjét, vissza akarja kapni Robertet?
Amikor a férfi felhívta két nappal karácsony előtt, hogy közölje, nem fog visszaérni, Nina
szíve elnehezült.
- Nem hagyhatom magára ezen az ünnepen - magyarázta Róbert Talcott.
- Én is egyedül vagyok - jegyezte meg Nina lágyan. Hirtelen belefáradt a nemes lelkű
partner szerepébe.
- Ó, barna szemű szépségem, ne nehezítsd még jobban a helyzetem! - kérte a férfi. - így is
elég rosszul érzem magam emiatt. Sosem szerettem Kaliforniában tölteni a karácsonyt. Úgy
terveztem, hogy felállítunk egy karácsonyfát a nappaliban, és együtt feldíszítjük. Ajándékok
százaival akartalak meglepni. Arra gondoltam, együtt elmehetnénk a Szent Anna-templomba
éjféli misére, aztán visszamennénk a házba, whiskys tojáslikőrt innánk, és vad, észveszejtő
szexszel zárnánk le az estét.
Nina szipogott.
- Karácsony után milyen hamar tudsz visszajönni?
- Sallie megkért, hogy maradjak január elejéig. A szilveszter nehéz lesz a számára.
- És a Valentin-nap is? Meg a hosszú hétvége az Elnökök Napján? Meg Szent Patrick
napján? - Ninát hirtelen elöntötte a méreg. - Január végén kezdődnek a próbáid. Visszaenged
New Yorkba, hogy felléphess a darabban? Vagy megint eljátsza a gyászoló özvegy szerepét, és
elintézi, hogy az emberei rávegyenek, maradj még egy darabig? Tudod te, mit látok minden
este a pletykaműsorokban? Képeket rólad meg a volt feleségedről, különféle meghitt
helyzetekben. A riporterek mind azt twitterezik, hogy újra el fogod venni feleségül. Mondd
meg az exfeleségednek, hogy nőjön fel végre! Nyelje le a békát! Gyere haza, Róbert! És ha
Sallie Blair el akarja dobni magától az életét Nancy halála miatt, hát a pokolba is, tegye meg! -
S azzal Nina dühösen lecsapta a kagylót. Aztán kitört belőle a zokogás.
Aznap éjjel egy szemhunyásnyit sem aludt. Másnap úgy vonszolta be magát az üzletbe.

76
 Ashley-t már ott találta az üzletben. A december 24-e mindig nagyon forgalmas nap volt a
boltban, és tudta, hogy Ninának elkél a segítség.
- Ramatyul nézel ki! - jegyezte meg sajnálkozva. - Jól vagy? Kerülget valami?
- Az a gyönyörű ribanc belevájta a körmeit Róbertbe, és nem akarja elengedni - fakadt ki
Nina. - Bob felhívott tegnap este, hogy közölje, Sallie arra kérte, maradjon ott karácsonyra.
Sallie Blair kutyába se veszi Robertet. Egyszerűen nem akar egyedül lenni, és Bobot már
megszokta. Valahányszor Bob szedné a sátorfáját, mindig előáll valamivel. Ezt a szerepet Az
Ezeregyéjszaka meséiben mintha csak rá szabták volna, Ashley. Január végén kezdődnek a
próbái, de a dolgok jelenlegi állása szerint sosem lesz képes kiszabadulni annak a nőnek a
karmai közül. Mi a fene a probléma a rendes fickókkal? Pár hete még úgy volt, hogy elutazik
Kaliforniába, vigaszt nyújt neki a gyászában, aztán hazajön. Nem arról volt szó, hogy örökre
ott marad.
- A rendes fickók néha nem képesek kiállni magukért - vélekedett Ashley. - De hogy lehet,
hogy te itt állsz, és eltűröd ezt az egész szarságot?
- Mi mást tehetnék? - nézett rá értetlenül Nina. Elmehetnél Kaliforniába, és
visszaszerezhetnéd a pasidat, mielőtt az a nő egészben lenyeli. Nem te vagy az egyetlen, aki
nézi a pletykaműsorokat. Az egész város ezzel van tele. Nem vetted észre, hogy milyen
pillantásokat vetnek rád?
- Ó, te jó ég! - Ninának elakadt a lélegzete. - Szóval most már szánakoznak rajtam?
Szegény eladónő, akit faképnél hagyott a kedvese? Mikor indul az első gép Kaliforniába?
- Hívd fel Robertet. Közöld vele, hogy elmész érte. Ez az egyetlen módja annak, hogy
visszaszerezd. Biztos vagyok benne, hogy nem táplál semmiféle érzelmet Sallie Blair iránt.
Csak egy beugró, akit csúnyán átvernek.
- De karácsony van. Hogyan tudnék repjegyet szerezni?
Ashley elmosolyodott.
- Majd én elintézem. Te csak hívd fel Robertet, és közöld vele, hogy holnap érkezel. Ryan
majd elküldi neki a részleteket SMS-ben. Rendben?
- Rendben. Köszönöm, Ashley. Sosem gondoltam volna, hogy Charlie halála után valaha is
komolyan érdeklődni fogok egy pasi iránt, de mégis így van. Már a Csatorna sem köt le úgy,
mint régen.
- Hűha! - vigyorgott Ashley. - Ennyire jó a szex, mi?
Nina bólintott.
- Igen. Tegnap este úgy felhúztam magam, miután rácsaptam a kagylót Róbertre, hogy
beléptem a Csatornára, de ahelyett, hogy hagytam volna, hogy a hősöm elcsábítson, letolattam

77
vele a nadrágját, és vörösre korbácsoltam a fenekét. Megríkattam szegényt. Annyira
megdöbbentem magamon, hogy ki is léptem a Csatornából.
- Ez kicsit túl sok információ - jegyezte meg Ashley, de közben kuncogott.
Nina arcát elöntötte a pír.
- Ó, istenem! - kiáltott fel. - Kész romhalmaz vagyok.
- Holnap ilyenkor már Róberttel leszel, és minden meg lesz bocsátva - ígérte Ashley
mosolyogva. - Vedd ki szabiba az egész hetet. Januárban találkozunk. Nem szoktak sok holmit
cserére visszahozni ilyenkor, nekem pedig jót fog tenni, ha kiszabadulhatok a házból. A
gyerekek teljesen megvadultak. És a helyzet csak még rosszabb lesz, ha megérkezik a Mikulás
az ajándékokkal. És tudod, milyen nagylelkű az anyósom. Ma érkezik, és szereti csak magának
tudni a gyerekeket.
- Te vagy a világ legjobb főnöke - jelentette ki Nina.
Ahogy arra számítottak, rendkívül forgalmas napjuk volt. Amikor végre bezárták a boltot,
Nina beült a kocsijába, és hazahajtott a Maple Lane-i házába. Megbeszélték, hogy Mulcahyék
sofőrje, Bili másnap reggel kilenckor felveszi és kiviszi a reptérre. Nina meglepetésére
azonban Bili nem a nagy New York-i reptérre vitte, hanem egy apró magánrepülőtérre, ami
körülbelül harminc mérföldnyire helyezkedett el Egret Pointe-tól.
- Mr. Mulcahy kibérelt az ön számára egy privát Lccrjctet, Mrs. Parsons - közölte Bili. -
Mrs. M. azt mondta, „Ragadja meg Mr. Talcottot, és repüljenek egyenesen haza". A gép várni
fogja. így el tudják kerülni a sajtó embereit. Los Angelesben várni fogja egy autó sofőrrel. Az
ön rendelkezésére áll, míg vissza nem viszi a reptérre. Mr. és Mrs. M. kértek, hogy mondjam
meg, ez az ön karácsonyi ajándéka.
- Micsoda ajándék! - ámuldozott Nina. - Kérem, adja át nekik a hálás köszönetem. - Nina
meg volt lepve, bár tisztában volt vele, hogy mind Ryannak, mind Ashley-nek megvan a maga
magánvagyona, és mindketten nagyon bőkezűek voltak.
Amikor odaértek a reptérre, Bili kivette a csomagját, és átkísérte Ninát a kicsi, de elegáns
terminálon, egészen a gépig. A légiutas-kísérő lesietett a lépcsőn, hogy elvegye a kisméretű
táskáját. Mivel Nina úgy készült, hogy épp csak annyi időt tölt Kaliforniában, amíg kimenti
Robertet a volt felesége karmai közül, csupán a legszükségesebbeket pakolta el magának.
- Itt fogom várni önöket, amikor Mr. Talcottal visszaérnek - ígérte Bili. - Jó utat, Mrs.
Parsons. - S azzal otthagyta.
Nina óvatosan leereszkedett a fényűző, puha bőrülésbe. A gép kigurult a kifutópályára, és
felszállt a téli éjszakába. A kabin lenyűgöző volt. Vastag szőnyeg, kényelmes, forgatható
székek. Hozzá tudnék szokni ehhez! - gondolta magában Nina vigyorogva. Úton volt

78
Kaliforniába, hogy visszaszerezze a pasiját Hollywood egyik leggyönyörűbb és
legtehetségesebb színésznőjétől. Nina Parsons. Egy ötvenes éveiben járó bolti eladó. Vagy
megőrült, vagy szerelmes. Talán egy kicsit mindkettő, határozta el Nina.
- Mrs. Parsons, elkészítettem az ágyat az ön számára - jelent meg mellette a légiutas-kísérő
és a mosdóban is megtalál mindent, amire szüksége lehet. Úgy tudom, hosszú napja volt, és
bizonyára elfáradt.
- Nos, igazán nagyon köszönöm... - a fejét félrebillentve a férfira pislantott.
- Joseph - felelte a férfi mosolyogva.
- Nagyon köszönöm, Joseph. Igaza van. Jólesne egy kis alvás - értett vele egyet Nina.
- Éjfél után fogunk megérkezni Los Angelesbe. Mivel ez az ön privát gépe, gondolom,
reggelig itt kíván aludni. A reptérről hová tart?
- Malibuba. Szeretnék reggelre odaérni.
- Időben fel fogom ébreszteni - ígérte a férfi- és elintézem, hogy a kocsija készen álljon,
Mrs. Parsons. - S azzal eltűnt.
Nina felállt, és végigsétált az ülések közti folyosón. A jobb szárny mögött meglátta az
ágyat selyemlepedővel, párnahuzattal, paplannal. Bement a mosdóba, mely nagyobb volt, mint
egy utasszállítóé, és levetkőzött. Belebújt a hálóingébe, amit kikészítettek a számára.
Megmosta, majd bekrémezte az arcát, és megmosta a fogát. Kilépett a fürdőszobából, bebújt az
ágyba, miközben szentül meg volt győződve róla, hogy a fényűző kényelem ellenére egy
szemhunyásnyit sem fog aludni.

- Mrs. Parsons! - Joseph gyengéden megrázta a vállát. - Mrs. Parsons, nyugati idő szerint pár
perccel múlt reggel hat. Ha készen áll rá, hogy felkeljen, akkor hozok önnek egy csésze kávét
és egy pohár gyümölcslevet.
- Ööö... igen, kérek - motyogta Nina, és kinyitotta a szemét. Megfordult, és kinézett az
ablakon. A földön voltak. Az ég hihetetlen kék volt, és a nap lassan felkúszott az égboltra.
Nina felkelt, megmosakodott és felöltözött. A tegnap este viselt gyapjúnadrág helyett most egy
krémszínű selyempantallóba bújt, amihez sötétzöld selyemblúzt és elegáns bőrcipőt húzott.
- Nem fogok így fázni? - tudakolta a légiutas-kísérőtől, aki megjelent a kávéval és
gyümölcslével.
- Nem hinném, Mrs. Parsons. Boldog karácsonyt!
- Ó, te jó ég, teljesen kiment a fejemből. Karácsony reggele van!
- Igen, hölgyem. A pilóta szeretné tudni, mennyi ideig lesz távol. Addig feltankolja a gépet
üzemanyaggal és előkészíti az indulásra.

79
 - Csak annyi ideig, míg elhajtunk Malibuba, összeszedjük Mr. Talcottot, és visszahajtunk
ide - jelentette ki Nina olyan határozott hangnemben, hogy Joseph nem tett fel több kérdést.
- Vagyis néhány óráról van szó - jegyezte meg. - Malibu körülbelül húsz perc innen a
reptértől. Akkor délre elkészülünk, rendben?
- Tökéletes - vágta rá Nina. - Ha korábban érünk vissza, akkor korábban indulhatunk. -
Felhörpintette a kis pohár, frissen facsart narancslét, majd megkérte Josephet, hogy a kávét
öntse át egy utazótermoszba. Miután leszállt a gépről, odasétált a várakozó Town Cárhoz.
- Tudja, hová megyünk? - kérdezte a sofőrtől.
- Igen, hölgyem - válaszolta a férfi.
- Akkor jó, mert nekem halványlila gőzöm sincs! - Bekapcsolta a biztonsági övét, és
hátradőlt. Nemsokára már a Pacific Coast Highwayn haladtak. A valóság kezdett behatolni a
tudatába, és Nina feltette magának a kérdést, mégis, mi az ördög ütött belé, hogy beleegyezett
abba, hogy elrepüljön Kaliforniába, és visszavigye magával Robertet Egret Pointe-ba. Mi van,
ha nem hajlandó vele tartani? Mi van, ha Sallie Blairrel akar maradni? Belekortyolt a kávéjába,
és meglepődve tapasztalta, hogy édes cappuccinó. Ejha! A vagyonos életnek kétségtelenül
megvannak az előnyei. Az autó lassítani kezdett. Nina nagyot nyelt. Érezte, amint a hónaljában
összegyűlik az izzadság. Reménykedett, hogy nincs testszaga. Mi a fenét fog mondani? Ó, atya
ég! Lassan kortyolgatta a cappuccinót, de aztán rájött, hogy ettől kávészagú lesz a lehelete, így
hát gyorsan letette, és a retiküljében kezdett kotorászni mentás cukorka után. A szájába vette,
és vadul szopogatni kezdte, ahogy az autó befordult egy keskeny, rövid, zöld növényekkel
szegélyezett kocsibejáróra.
A jármű megállt. A sofőr kiugrott, és megkerülte az autót, hogy kinyissa neki az ajtót.
- Azt az utasítást kaptam, hogy itt várjam meg - mondta, ahogy kisegítette Ninát a
kocsiból.
Nina némán bólintott. Most már nincs visszaút, és nem azért utazott ilyen messze, hogy az
utolsó pillanatban megfutamodjon. Vett egy mély levegőt, felmasírozott a súlyos fából készült
ajtó elé, megragadta a patkó alakú kopogtatót, és erősen megzörgette vele az ajtót. Nem jött
válasz. Nina ismét megdöngette az ajtót, mire az hirtelen kitárult.
- Ki a fene maga? - támadt rá Sallie Blair. - Miért dörömböl az ajtómon karácsony
reggelén?
- Róbertért jöttem - felelte Nina. A pokolba is! A színésznő tényleg nagyon gyönyörű volt.
- Kiért? Nincs itt semmiféle Róbert.
- Róbert Talcottért - makacskodott Nina.
- Mondom, hogy nincs itt semmiféle Róbert Talcott - vágott vissza Sallie Blair.

80
 - Huszonhárom évig volt a felesége, de fogalma sincs a valódi nevéről? - Nina meg volt
döbbenve. - Lyon Robertsről beszélek. - Kezdte elönteni az agyát a vér. Ez az önző nőszemély
igazán szörnyűséges. - Lyon Robertsért jöttem. - Benyomult az aprócska termetű színésznő
mellett a házba. - Róbert! Róbert! Hol a pokolban vagy?
- Hívom a rendőrséget! - fenyegetőzött Sallie Blair. - Maga megőrült!
- Hívja csak őket nyugodtan! - Nina nem volt hajlandó bedőlni a nő blöffjének. - Róbert, a
fene vigye el! Válaszolj! Nem azért repültem egész idáig, hogy üres kézzel menjek haza. Jobb,
ha idetolod azt a cuki kis segged, különben szobáról szobára járva foglak megkeresni!
Róbert megjelent a csempézett előcsarnokban. Nevetett. - Micsoda egy remek nő vagy te,
Nina Parsons! Tényleg azért repültél ide, hogy hazavigyél?
- Aha - felelte Nina, és egyenesen a férfi kitárt karjába sétált. Hagyta, hogy Bob alaposan
megcsókolja. Amikor kibontakozott az öleléséből, kiadta az ukázt:
- Most pedig szedd össze a holmidat, Róbert. Mulcahy-ék szereztek nekem egy
repülőgépet, ami arra vár, hogy hazarepítsen minket.
- Lyon! Ki ez a nő? És mit akar azzal mondani, hogy hazavisz? Egész héten partikat adunk.
- Sallie Blair hirtelen nagyon törékenynek és sebezhetőnek tűnt.
Atyavilág! Tehetséges egy színésznő! - futott át Nina agyán. - Róbert menyasszonya vagyok,
Ms. Blair - közölte vele. - Fogadja őszinte részvétemet az önt ért veszteségért. És bár
mélységesen sajnálom, ami önnel történt, a pasimat nem kaphatja meg.
- Az enyém volt először! - Sallie Blair elcsukló hangjában őszinte érzelem csengett.
Láthatólag közel volt hozzá, hogy összerogyjon.
- Az álférje volt, Ms. Blair. Hagyta elmenni, mert többé már nem volt rá szüksége.
Róbertnek megvan a saját élete a keleti parton. A Broadwayn. Egret Pointe-ban, velem -
sorolta Nina, akit kicsit sem nyűgözött le a másik nő kísérlete arra, hogy maga mellett tartsa
Robertet.
- Lyon! Ha elhagysz, végzek magammal! - kiáltott fel színpadiasan Sallie Blair.
Átbotladozott a nappaliba, mely az óceánra nézett, és ledobta magát a kanapéra. Kezét a
szívére szorította. - Képtelen vagyok elviselni még több fájdalmat!
- Szedje össze magát! - szólt rá Nina élesen. - Lehet, hogy Robertet át tudja verni a hisztis
rohamaival, mert ő egy édes, jószívű, lelkiismeretes férfi, de most velem kell megbirkóznia. -
A szóban forgó férfihoz fordult. - Menj, csomagolj! - utasította. - Nekem van még egy kis
megbeszélnivalóm Ms. Blairrel. Aztán indulunk haza.

81
 Nina kemény, józan hozzáállása hirtelen ráébresztette Róbert Talcottot, hogy a volt felesége
csak kihasználta. Hiányzott neki Egret Pointe, Nináról nem is beszélve. Első osztályú idiótának
érezte magát.
- Pár perc és kész vagyok - közölte Ninával.
- Lyon! Lyon egy sztár volt. Én ismét sztárt tudnék csinálni belőle! - kiáltotta Sallie Blair
félig felemelkedve a díványról, aztán visszarogyott, és lehunyta a szemét.
- Maga igazán tehetséges - nevetett lágyan Nina.
A színésznő azonnal kinyitotta a szemét, és felült.
- Meglep, hogy egy maga korabeli nő képes felkelteni egy olyan férfi érdeklődését, mint
Lyon - jegyezte meg gonoszul. - Mindig is a fiatalabb nőket kedvelte. Nem hiszem, hogy
valaha is láttam volna, hogy idősebb nő után érdeklődik.
- A szex hihetetlen jó - jegyezte meg Nina gonoszkodva.
- Sallie Blair szája tátva maradt a meglepetéstől.
- Most pedig jól figyeljen arra, amit mondok - kezdte Nina. - Maga nem akarja Robertet.
Egyszerűen csak nem akar egyedül lenni, és azt szeretné, ha valaki ismerős lenne maga mellett.
Megértem. Évekig éltem özvegyként. Az, hogy Róbert megjelent az életemben, igazi csoda
volt. Van önnek kábeltévéje, vagy műholdas csatornái? Holnap hívja fel a szolgáltatóját.
Közölje velük, hogy a Csatornát akarja. Ha megteszi, nem lesz egyedül.
- Mégis mi a csudáról beszél? - akarta tudni Sallie Blair.
- A Csatorna egy titok, Ms. Blair. Csakis nők számára létezik. A Csatornán kiélheti az
összes fantáziáját. A férfiak nem tudnak róla, mert ha tudnának, akkor vagy elvennék tőlünk,
vagy maguknak akarnák. Bizonyára hallott már a Csatorna Vállalatról. Úgy tudom, az ő
tulajdonukban van a stúdió, akinek dolgozik, sőt, az ügynökség is, amely képviseli önt. Kérem,
bízzon bennem. Nem vagyok az ellensége. Csupán vissza akarom kapni a pasimat. Maga
bizonyára szeretné visszakapni Nancyt. Nos, a Csatornán megteheti.
- Hogy lehet beprogramozni egy fantáziát? - tette fel a kérdést önkéntelenül Sallie Blair.
- Csak gondoljon arra, amit szeretne, az első alkalommal, amikor belép a Csatornára, és
valósággá válik. A távirányítóba két fantáziát tud beprogramozni az „A" és „B" gombokkal.
Világszerte nők ezrei használják a Csatornát. Mint mondtam, bízzon bennem ez ügyben, mert
Robertet viszem magammal, amint összecsomagolt. Elegem van abból, hogy hallgatnom kell a
pletykákat arról, hogy maga meg Róbert újra összejönnek, csak mert az emberei így próbálnak
még több reklámot csapni a nevének. Rendelje meg a Csatornát már holnap, és nem fogja
megbánni. Ha hazudnék, tűzzön ki nyugodtan vérdíjat a fejemre, rendben?
Róbert Talcott, kezében a bőröndjével, megjelent a nappaliban.

82
 - Kész vagyok - jelentette be. - Menjünk haza, barna szemű szépségem. - A Ninára vetett
pillantása őszinte, tiszta szerelemmel volt teli.
Nina elmosolyodott.
- Boldog karácsonyt, Ms. Blair! - mondta, bár alig ejtette ki a szavakat, feltűnt neki, hogy
a házban egyetlen darab karácsonyi dekoráció sem látható.
- Lyon, kérlek! Szükségem van rád! - tett még egy utolsó, kétségbeesett próbálkozást
Sallie Blair.
- Nem, igazából nincs, Sal - felelte Róbert Talcott. - Utazz el Aspenbe az ünnep hátralévő
részére. Nem kezditek hamarosan az új filmed forgatását?
Sallie Blair felsóhajtott.
- Szereted őt, igaz? - kockáztatta meg a kérdést.
- Igen, szeretem - ismerte be Róbert. - Most én vagyok a soros, Sal. - Karját Nina válla
köré fűzte. - Menjünk haza, szépségem. Leesett már a hó Egret Pointe-ban?
Sallie Blair figyelte őket, amint elmennek. És most? Kit hívhatnék fel? - futott át az agyán.
Nina és Róbert kisétáltak a kocsihoz. A sofőr betette Róbert táskáját a csomagtartóba. Az
autó fekete bőrülésén Nina szorosan befészkelődött Róbert mellé. Hát sikerült! Megcsinálta!
Visszaszerezte a pasiját Sallie Blairtől. Ha rajta múlik, soha többé nem látja egyikük sem a
színésznőt, kivéve talán a filmvásznon.
-Talán hazaérünk karácsony estére - súgta Róbertnek. - Van egy ajándékom a számodra.
Ki kell várnom, míg Egret Pointe-ba érünk, hogy megkapjam az ajándékom? - kérdezte a
férfi huncutul. - Arra gondoltam, hogy kicserélhetnénk az ajándékainkat - egész úton hazafelé.
- S azzal mélyen, hosszan megcsókolta.
Nina elszédült a csóktól. Nevetve kiszabadította magát a férfi karjából.
- Van egy légiutas-kísérő is velünk. Josephnek hívják.
- Nos, biztos vagyok benne, hogy amint felméri a helyzetet, talál magának egy csendes
zugot, ahol pár órát szundikálhat.
- Ezzel azt akarja javasolni, Róbert, hogy lépjünk be a Mile-High Clubba? - kérdezte Nina
ártatlanul, tágra meresztett szemmel.
- Drágám, pontosan erre gondoltam.
- Hosszú az út hazáig - ismerte el Nina, és elmosolyodott, ahogy a férfi megcirógatta az
arcát.
- És hosszú hetekig voltunk távol egymástól - tette hozzá Róbert.
Nina mosolygott.
- Boldog karácsonyt, Róbert Talcott! - mondta, és megcsókolta a férfit.

83
 - Boldog karácsonyt, barna szemű szépségem. És köszönöm, hogy eljöttél, és kimentettél a
sárkányasszony karmaiból.
- Olyan édes egy mamlasz vagy. Pont, mint a karakterek, akiket valaha játszottál. De én
majd ügyelek rá, hogy többé soha senki ne használhassa ki azt a jó szívedet. Engem kivéve,
természetesen - mondta Nina.
- Örülök, hogy rád találtam, barna szemű szépégem.
Hazaérkezvén behavazott táj fogadta őket. A hóesés már elállt, és ahogy az autó
átszáguldott az éjszakán, némán, csodálattal bámulták a holdat, melynek fénye megcsillant a
havon.
- Tökéletes befejezése egy tökéletes napnak - szólalt meg végül Róbert Talcott.
- Pont úgy, mint a filmekben - értett vele egyet Nina.
- Ebben az esetben jobb, ha lassan beleveszünk a sötétségbe - jegyezte meg a férfi. És a
csókja elárulta, hogy ez alkalommal a hős legjobb barátja megkapta a lányt, és hogy boldogan
éltek, míg meg nem halnak.

84
 Maureen dadus és a kelta harcos

Emily Shanski Devlin (művésznevén Emilie Shann) Egret Pointe sikerszerzője és

romantikus regényírója a szerkesztőjéhez, Michael Devlinhez ment férjhez. Házasságkötésük
után tizennégy hónappal hozta világra első gyermekét, egy fiút, akit Sean Michaelnek neveztek
el. 2010 telén megszületett a kislányuk, Emlyn Kathleen. De aztán bekövetkezett az a pillanat,
amikor a könyve első helyre került mind a New York Times, mind a Publishers Weekly kemény
kötésű és puha fedelű listáján. A váratlan fordulatok nem értek véget, a család 2011 február
utolsó napján egy fiú ikerpárral bővült: Liam Josephfel és Dermid Aaronnal.
Sean és Emlyn gondozása nem jelentett problémát Emily számára, annak ellenére, hogy
közben dolgozott. A napirendjét a gyerekekhez igazította. Naponta mindig akadt néhány óra,
amikor át tudott vonulni a toronyszobájába írni, mialatt Essie, aki már évek óta a házvezetőnői
tisztséget töltötte be mellette, nyitva tartotta a fülét és a szemét. Emily akkor dolgozott, amikor
a gyerekek szunyókáltak, vagy éjszakánként, amikor aludtak. Emilie Shann számára
becsületbeli ügy volt, hogy a kézirata mindig elkészüljön a határidőre. Büszke volt rá, hogy
még soha, egyetlen napot se késett, és a férje számíthatott a pontosságára.
Mindene megvolt. Jóképű férj. Nagyszerű karrier. Gyerekek, akiket gondosan ellátott, de
aztán megszülettek az ikrek. Emilynek kevesebb, mint egy hét kellett hozzá, hogy beismerje, ő
sem szupernő, és senki nem kaphat meg mindent.
- Ah! - nyögte, amikor csatlakozott Mickhez a hálószobában egyik este. A totyogókorban
lévő Sean és Emlyn már elaludtak a saját szobájukban, ő pedig most fejezte be Liam és Dermid
szoptatását. - Kell egy dadus!
- Tudom - felelte a férfi a szexisen dallamos ír kiejtésével.
- Tudod? A fenébe is, Devlin, néha olyan kiakasztó bírsz lenni!
- Te nem arra születtél, Em, hogy ellásd az egész háztartást - folytatta a férfi nyugodt
hangon. - Sikeres író vagy. Ha vissza akarsz vonulni, támogatom az ötleted, de ha folytatni
akarod az írást, akkor szükségünk van egy dadusra. Van egy kisebb nevelőnő-iskola nem
messze Dublintől. Először ott szeretnék körbenézni.
- Nem ruccanhatunk át csak úgy Írországba! - tiltakozott Emily.
- Édesem, hallottál már olyasmiről, hogy telekonferencia? - Mick lehúzta a fejét, hogy
elkerülje a felesége játékos legyintését.
- Van egy hónapom, mielőtt vissza kéne mennem dolgozni - mondta Emily. - Vágjunk
bele!

85
 - Majd én elintézem - ígérte a férfi.
Két nappal később Michael Devlin és a felesége helyi idő szerint reggel hatkor - vagyis
amikor Írországban délelőtt tizenegy volt - felhívták a Ballyglen Nevelő- nőképző Főiskola
vezetőjét. Mick az előző nap már beszélt telefonon Mrs. O'Harával. Elmondta neki, milyen
követelményeket támasztanak a jelölttel szemben, és megbeszélték a másnap reggeli
telekonferencia részleteit.
- Van két fiatal lány itt velem, akik megfelelnének az önök elvárásainak, Mr. és Mrs.
Devlin - közölte Mrs. O'Hara. Aztán a képernyőre pillantva megkérdezte: - Ó, ő lenne az egyik
iker?
Emily akkor fejezte be a szoptatást.
- Ieen, ő Liam Joseph - felelte mosolyogva.
- Ó, micsoda bájos név! És a másik kisfiú?
- Őt Dermid Aaronnak neveztük el - mondta Emily.
- Mr. Devlintől úgy tudom, hogy ők a legkisebbek, és ezen kívül még van két kisgyerekük.
- Igen, Sean Michael és Emlyn Kathleen. Sean négy éves és óvodába jár, Ernlyn egy éves,
de már tud menni - közölte Emily.
- És természetesen várható még néhány csemete - jegyezte meg Mrs. O'Hara, anélkül, hogy
válaszra várt volna. - Nos, akkor bizonyára alig várják, hogy meginterjúvolhassák a lányokat.
Külön-külön küldöm be őket. - Megnyomott egy gombot az asztalán, aztán felállt, és kilépett a
képből. - Gyere be, Brigid. Ülj le a helyemre, hogy Mr. és Mrs. Devlin feltehessék neked a
kérdéseiket.
Egy magas, vékony lány jelent meg a képernyőn. Láthatólag nagyon ideges volt. Michael és
Emily feltették a kérdéseiket, aztán megköszönték a lánynak, hogy szakított rájuk időt. A lány
halványan elmosolyodott, és megköszönte a lehetőséget. Nyilvánvaló volt, hogy nem tölti el
lelkesedéssel a potenciális munka.
A második jelölt egy magas, egészséges kinézetű lány volt. Az arca majd' kicsattant, zöld
szeme elevenen csillogott, és sűrű, sötétvöröses-barnás haja volt. - A nevem Maureen Flynn -
kezdte élénken. - Huszonnégy éves vagyok, és jó egészségnek örvendek.
- Nem bánnád, ha az Államokban kellene élned, Maureen? - tudakolta Michael Devlin.
- Hogy nem bánnám-e? Alig várom! Remélem, nem Brigidet választották. Ő nem akarja
elhagyni Írországot, de ha maguk felajánlják neki az állást, Mrs. O'Hara azt mondja, el kell
fogadnia.
Emily elnevette magát. Máris megkedvelte a lányt.

86
 - Maureen, hiszel a fegyelmezésben és a struktúrában? És ha igen, miféle fegyelmezési
módszerekben?
- Természetesen hiszek benne, Mrs. Devlin - válaszolta Maureen. - A kicsik esetében a
sarokba állítós, desszertmegvonásos módszert részesítem előnyben, az idősebb gyerekeknél
pedig a privilégiumok megvonását. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hol van a határ, ha azt
akarjuk, hogy rendes felnőttek váljanak belőlük.
- Mi egy kisvárosban élünk, Maureen - közölte Michael Devlin. - Nem fogod bánni, hogy
nem egy nyüzsgő, izgalmas nagyvárosban élsz? Minden héten másfél nap szabadnapot kapnál.
- Akkor be tudok menni a városba, ha kedvem szottyan rá - felelte Maureen.
- Vigyáztál már korábban kisgyerekekre? Bentlakásos dadusként? - kérdezte Emily
- Nem, Mrs. Devlin, még nem. Ez lesz az első igazi munkám.
- Négy gyereket kellene ellátnod. Ebből három még mindig pelenkát hord. Nem könnyű
feladat. Mit gondolsz, képes leszel megbirkózni vele?
- Hogyne, Mrs. Devlin. Tizenhárom gyerek közül én vagyok a legidősebb a családban.
Kétéves korom óta cserélem a piciken a pelenkákat - közölte hetykén Maureen Flynn.
Michael vigyorgott.
- Egy pillanatra levesszük a hangot, Maureen - mondta, és megnyomta az elnémító gombot.
Emilyhez fordult.
- Szerintem tökéletes lenne. Józan gondolkodású, rengeteg tapasztalata van - el fog bírni
velük. Emlyn hamar meg fogja szeretni, mint ahogy Sean is. Ami pedig Liamot és Dermidet
illeti, ők egész életükben ismerni fogják, Em. Maureen igazán természetes, mesterkéletlen
lánynak tűnik. Mit gondolsz?
- Szimpatikusnak találom - felelte Emily a férje kérdésére. - Atyavilág, kétéves kora óta
cserél pelenkákat! Szegény lány! Micsoda gyerekkora lehetett! Gyanítom, hogy a velünk való
életet vakációnak fogja érezni.
- Tipikus ír katolikus gyerekkor - jegyezte meg Michael. - Szóval? Egyetértünk?
Felvesszük Maureen dadust? - Amikor Emily bólintott, Michael ismét megnyomta a gombot. -
Maureen, szeretnénk felajánlani neked az állást. Elvállalod?
- Ha nem bánja, uram, szeretném Mrs. Devlinnel megbeszélni a részleteket. Négyszemközt
- mondta a fiatal ír lány.
Michael oldalát furdalta ugyan a kíváncsiság, de felállt.
- Hát persze - felelte. - Alig várom, hogy személyesen is megismerhessem, Maureen Flynn.
- S azzal Mick Devlin magára hagyta a feleségét, hogy az tovább folytathassa a társalgást a
dadussal.

87
 - Kezdetben heti ezer dollár fizetést fogsz kapni, amiből lejön a társadalombiztosítás és a
munkanélküli biztosítás - kezdte Emily. - Álljuk az egészségügyi biztosításodat is, de ehhez
szükségem van egy levélre az írországi orvosodtól, melyben tanúsítja, hogy egészséges vagy.
Megadom Mrs. O'Harának a fax, az itthoni telefonom és a mobilom számát, hogy adja oda
neked. Gondolom, a vasárnapot szeretnéd kivenni szabadnapnak, és hét közben is lesz egy fél
napod, amikor nem kell dolgoznod. Ha nem akarod, nem kell, hogy ugyanaz a nap legyen
minden héten, de nem szeretném, ha az utolsó pillanatban szólnál. Saját hálószobád lesz, benne
tévé, egy nagy gardrób és egy fürdőszoba. Hordhatod a saját ruháidat, de elvárom, hogy
megfelelően, illő módon öltözködj. Van kérdésed?
- Lehet önöknél fogni a Csatornát? - nézett egyenesen Emily szemébe Maureen Flynn.
- Írországban is van Csatorna? - Emily elnevette magát. - Hát persze. De nem használhatod
minden este, Maureen.
A lány bólintott.
- Csak annyit, hogy kordában tartsam a vágyaimat, és megőrizhessem a becsületem, ahogy
azt egy jó, katolikus leányhoz illik, aki egy jó, katolikus férjre vágyik.
- Értem - mondta Emily. - És mikor tudnál kezdeni?
- Szeretnék két hetet még itt tölteni, hogy elbúcsúzhassak a családomtól és a barátaimtól,
meg hogy vásárolhassak pár dolgot - magyarázta a lány. - Ó, és még egy dolog. Kaphatnék
minden évben egy dedikált példányt az aktuális könyvéből? Hatalmas rajongója vagyok,
különösen, mióta elkezdett szexisebben írni. A makacs hercegnő csodálatos volt, de A gonosz
herceg menyasszonya még jobban tetszett.
Emily nevetett.
- Már épp akartam kérdezni, hogy tudod-e, mivel foglalkozom. Itt Egret Pointe-ban
mindenki ismer engem és a családomat. Te is hamar megismersz majd mindenkit, de a
magánéletem nem óhajtom megosztani idegenekkel, és az ilyen embereket távol kell majd
tartanod a gyerekektől, Maureen. Itthon dolgozom, szóval itt leszek, ha szükséged lesz rám.
Ezenkívül van házvezetőnőnk is.
- Van egy külön tanfolyam, amelyen felkészítenek minket, hogyan óvjuk meg a hírességek
gyermekeit - felelte Maureen.
- Nagyszerű. Nos, akkor rendben, fel vagy véve, ha te is úgy akarod. A repjegyedet
elküldjük Mrs. O'Harának. Ó, és mi fizetjük a közvetítési díját. Te nem tartozol neki semmivel.
Maureen Flynn arcán meglepetés tükröződött.
- Ó, Mrs. Devlin, ez igazán kedves önöktől. Nem is számítottam ilyesmire! - hálálkodott.

88
 - Azt akarom, hogy tiszta lappal indulhass, Maureen. Új ország. Új állás. Új kalandok -
sorolta Emily. - Akkor két hét múlva találkozunk!

Maureen egy hosszú pillanatig csak ült Mrs. O'Hara székében, és maga elé bámult. Aztán az
idős hölgy visszatért az irodájába.
- Nos? - kérdezte. - Azt tudom, hogy csalódtak Brigidben, de téged felvettek, Maureen
Flynn?
Maureen szó nélkül bólintott.
- Szerencsés lány vagy - jegyezte meg Mrs. O'Hara. - Mikor indulsz?
- Két hetet kaptam rá, hogy elbúcsúzzam a családomtól, és hogy elrendezzem az itteni
ügyeimet - felelte Maureen. - Először hazamegyek, aztán visszajövök ide. Mrs. Devlin azt
mondta, ide küldik a repülőjegyemet. És hogy kifizetik önnek a közvetítés díját. Egy összegben
zsebre teheti, nem kell arra várnia, hogy havonta küldjem a pénzutalványokat.
- Akkor mindketten szerencsések vagyunk - mondta Mrs. O'Hara. - Ó, jut eszembe,
átmentél minden vizsgádon. Brigiddel ti voltatok az osztályelsők, ezért is választottalak titeket
az interjúra. De észrevettem, hogy Brigid nem keltett jó benyomást bennük. Alig töltöttek pár
percet vele. Mi a baj azzal a lánnyal?
- Szerintem nem akarja elhagyni Írországot - felelte őszintén Maureen. - De talán jobb, ha
beszél vele erről, Mrs. O'Hara.
- Az ő baja - vélekedett az idős hölgy. - Egy sikeres amerikai regényírónak dolgozni igazi
főnyeremény. Miben állapodtatok meg?
- Kezdetnek heti ezer dollárban - válaszolta Maureen, majd részletesen elmesélte az állás
feltételeit. A Csatornáról nem tett említést.
Mrs. O'Hara egyetértőn bólintott.
- Nagyon bőkezűek - jegyezte meg bár az is igaz, hogy négy gyerekről kell gondoskodnod.
De Maureen, ha megfelelőnek találnak, akkor a következő néhány évre biztos állásod van, ami
a jelenlegi gazdasági körülmények között nem lebecsülendő.

Maureen Flynn hazament a kis falujába, Monagham megyébe. Özvegy édesanyjának vett
ajándékba egy mobiltelefont.
- Minden vasárnap hívni foglak, anya - ígérte.
Tizenkét testvére mind összegyűlt, hogy elbúcsúztassák. Négy bátyja volt, öt öccse, és
három húga. Seamus, aki a harminc évével a legidősebb volt köztük, a papi hivatást

89
választotta. Huszonkét éves húga, Mary, a helyi kolostorban élt, és úgy tervezte, apáca lesz. A
húsz éves Bridget már férjnél volt, volt egy kisgyereke, és úton volt a következő. A többi
testvére - köztük a legfiatalabb, a tizenhárom éves Rory - még otthon lakott az anyjukkal. A
család több hektár területet művelt meg. Birkát és szarvasmarhát tenyésztettek, és az állatok
takarmányát is ők termelték. Az apjuk két évvel korábban hunyt el.
- Remélem, ott is lesz egy templom, ahova eljárhatsz - fejezte ki aggodalmát Seamus atya.
- Igen, a Szent Anna-templom. Porter atya a vezetője. Már rákerestem Egret Pointe-ra a
Google-on.
A bátyja bólintott.
- Nagyszerű! - mondta.
- Ne feledkezz meg a szent napokról! - intette Mary húga ájtatosan.
- Minden vasárnap elmegyek templomba - ígérte Maureen.
- Ezek a népek, akiknél dolgozni fogsz - szólalt meg az anyja - rendes katolikusok?
- Meglepő, de igen - felelte Maureen. - Mr. Devlin Írországból származik. Itt született és
nevelkedett. A nagymamája nevelte fel. Őrá is rákerestem a neten. Ő is és a felesége is
tiszteletre méltó emberek. A felesége dolgozik, ezért van szükségük dadusra.
- Jobban tenné, ha otthon maradna, és a gyerekeivel törődne - jegyezte meg Mrs. Flynn.
- Otthonról dolgozik, anya. író. Regényeket ír - magyarázta Maureen. - A neve Emilie
Shann.
- Atyaisten! - kiáltott fel a tizenhat éves Maeve.
- Bocs, anya - mondta, amikor az anyja megrovó pillantást vetett rá. - Egyszerűen imádom a
könyveit! Ez olyan izgalmas! A kedvenc írómnak fogsz dolgozni, Mo! Részletes beszámolót
kérek róla. Ó, bárcsak nekem is lenne mobilom!
- Valóban? És szerinted vajon ki állná egy ilyen haszontalan holmi költségeit, édes
lányom? - kérdezte éles hangon az anyja. - És honnan szeded azokat a könyveket, amik nem
iskolai könyvek?
- A könyvtárból, anya. Bridget is olvassa őket. Nem igaz, Bridget?
- Örülök, hogy ilyen sok szabadidőd van a háztartás, a férjed, meg a gyerekeid mellett -
jegyezte meg epésen az anyjuk.
Istenem, gondolta Maureen. Anyánkkal aztán tényleg nem könnyű kijönni.
- Hagyd békén, anya - próbálta oldani a feszültséget. - Bridgetnek jelenleg még csak
másfél gyereke van, hát persze, hogy jut ideje olvasásra - viccelődött.
A fivérei röhögni kezdtek, Mary kuncogott, Bridget és Flóra elmosolyodtak.

90
 - A nagy család áldás - jegyezte meg Mrs. Flynn. - A fivéreid segítenek a farmon, és
Maeve még iskolába jár, úgyhogy legalább nem vagyok egyedül.
- Azt hiszi, hogy amikor befejezem az iskolát, itthon maradok, és őt fogom ápolni - árulta
el Maeve Maureennek később, amikor egyedül maradtak. - De eszem ágában sincs! Egyetemre
akarok járni, hogy tanár lehessek. Hadd hozza ide inkább az egyik bátyánk a feleségét, miután
megházasodik. Én is válni akarok valakivé, csak úgy, mint te, Mo.
- Számíthatsz a segítségemre - ígérte Maureen a legfiatalabb húgának.
Egy hétig maradt a családjánál, aztán Dublinba utazott, hogy vegyen pár ruhadarabot,
amivel kiegészítheti szerény ruhatárát. A Ballyglen Nevelőnőképző Főiskolán Mrs. O'Hara egy
nagy csomaggal várta. Javára legyen írva, nem bontotta ki, bár ragaszkodott hozzá, hogy
együtt nyissák ki az irodájában. Maureen nem ellenkezett. A csomagban egy FedEx borítékot
talált, benne Aer Lingus repülőjegyekkel, és egy másik borítékkal, mely ötszáz dollárt
tartalmazott. Az alkalmazója megjegyzésként odaírta, hogy ezt tekintse „leigazolási
prémiumnak".
- Nagyon, nagyon bőkezűek - mormogta Mrs. O'Hara, akit láthatólag lenyűgözött a dolog.
- Hadd nézzem a jegyed. - Elvette őket Maureentól, és ahogy rájuk pillantott, elakadt a
lélegzete. - Dicsértessék az ÚrJézus neve, Maureen Flynn! Ez első osztályra szól! Úgy fogsz
utazni, mint egy előkelő dáma, nem pedig úgy, mint egy egyszerű dadus. Csak remélni merem,
hogy nem száll a fejedbe ez a sok kényeztetés.
- Nem, Mrs. O'Hara - felelte Maureen kötelességtudón. Még soha nem ült repülőn. A
bátyja, Seamus, már igen, és panaszkodott is, hogy úgy össze voltak zsúfolva az utastérben az
utasok, mint a szardíniák. Az első osztályon nyilván nem így lesz. Titokban majd' kibújt a
bőréből. Élete során még soha senki nem kényeztette így Maureen Flynnt.
A csomagban még ott lapult egy munkavállalói vízum az Egyesült Államok Bevándorlási
Hivatalától, és egy üzenet Michael Devlintől, miszerint Maureent ő fogja várni a reptéren, és
kocsival elviszi az Egret Pointe-i otthonukba. Ott fogja várni, amikor kilép a vámfolyosóról.
Az üzenet mellett egy fénykép is volt, rajta egy öntapadós cetli. „Ez vagyok én és Mrs.
Devlin".
- Ez igazán kedves - jegyezte meg Mrs. O'Hara és gyakorlatias. így legalább nem kell attól
félned, hogy valami sötét gazfickó karmaiba kerülsz. - Kihúzta az íróasztalának egyik fiókját,
elővett egy útlevelet és átadta Maureennak. - Ez a tiéd. Emlékezz vissza, az osztályodban még
a tanfolyam legelején mindenkit megkértem, hogy szerezze be az útlevelét, hogy készen álljon,
ha állásajánlatot kapna.
- Örülök, hogy így tett - mondta Maureen.

91
Egy héttel később egy bérelt autó felvette Maureent a nevelőnőképző főiskolánál, hogy kivigye
a Shannon repülőtérre. Maureen beszállt a hátsó ülésre, búcsút intett Mrs. O'Harának, majd
kényelmesen hátradőlt, ahogy a kocsi elindult.
A reptéren az Aer Lingus egyik képviselője várta, és elkísérte a gépéhez. Maureen úgy tett,
mintha ez amolyan mindennapos dolog lenne a számára. Amikor elfoglalta a helyét az ablak
melletti ülésen, a légiutas-kísérő kisasszony tájékoztatta, hogy a gép percre pontosan fog
felszállni.
- Még soha nem repültem - vallotta be Maureen a csinos, vörös hajú légiutas-kísérőnek.
A fiatal lány kuncogott.
- Nos, akkor az első osztály mindenképp jó bevezetés - jegyezte meg. - És mi célból keresi
fel az Egyesült Államokat, Miss Flynn?
- Kaptam egy állást - felelte Maureen.
- Egy számítógépes vállalatnál? - kíváncsiskodott a légiutas-kísérő. Általában a nagy,
fontos vállalatok voltak azok, akik első osztályon utaztatták az új, nagyra becsült
alkalmazottaikat. - Nem - válaszolta Maureen, aki kezdte észrevenni a helyzete humoros
oldalát. - Dadus vagyok. Emilie Shann-nak, a híres regényírónak fogok dolgozni.
- Ejha! Igazán különleges bánásmódban részesíti önt. A férjével már repültek velünk pár
alkalommal. Nagyon kedves pár. Ön igazán mázlista, Flynn dadus - jegyezte meg a légiutas-
kísérő kuncogva. Aztán hivatalos hangnemre váltott. - Jobban teszi, ha bekapcsolja az övét.
Nemsokára felszállunk. Nem kell aggódnia, sima út áll előttünk.
A fiatal lány igazat mondott. Egy kis pohár whisky után Maureen hátradöntötte az ülését, és
szinte az egész utat végigaludta. Egy légiutas-kísérő felébresztette az étkezés előtt, aztán
Maureen kiment a mosdóba, hogy megmossa az arcát és megfésülje a haját, mielőtt
leszállnának. Ahogy kilépett a gépből, a vörös hajú légiutas-kísérő kisasszony még
barátságosan intett neki.
- Sok szerencsét! - kiáltott utána egy mosoly kíséretében.
- Köszönöm - felelte Maureen.
A vámnál még megnézték a csomagját és a papírjait, aztán egy intéssel továbbengedték.
ígéretéhez híven, Michael Devlin ott várta a kijáratnál.
- Isten hozott az Államokban, Maureen Flynn - köszöntötte.
- Köszönöm, uram - válaszolta Maureen egy kicsit félénken.
A férfi feltette Maureen poggyászát egy csomagszállító kocsira, majd átvezette a
terminálon, a rövidtávú parkolóba, ahol a bőröndjeit betette egy Chrysler Caravanba.

92
 - Heti három napot a városban töltök, a másik két nap otthonról dolgozom távmunkában -
magyarázta, miközben besegítette Maureent a kocsiba. - Kábé másfél, kétórás út. Hazafelé
megkerüljük a várost. Útközben láthatod majd a sziluettjét - mondta, s azzal beült a kormány
mögé.
Maureen még sosem látott olyan széles utakat, mint amilyen a reptérről kivezető út volt. A
forgalom sebes volt és könyörtelen. Átkeltek egy hatalmas hídon, aztán egy újabb széles
autóúton haladtak tovább. Maureen tágra nyílt szemmel bámult ki az ablakon. A város
varázslatosnak tűnt a magas tornyaival. Szinte szikrázott a csodálatos, késő tavaszi
napsütésben. Aztán a metropolisz hirtelen eltűnt, és az utat fák szegélyezték. Néhányuk már
virágzott. Magas, szimmetrikus, fehér bolyhos fák.
Szeme beitta a látványt. Minden annyira más volt, mint Írországban! Mintha csak egy
másik bolygóra került volna. A munkaadója csak ritkán szólalt meg, de ő nem is számított
hosszas csevegésekre. Michael Devlin ír volt, és Maureen tapasztalata szerint az ír férfiak nem
beszélnek, ha csak nincs valami határozott véleményük, amit kifejezésre akarnak juttatni. A
széles országút összeszűkült. Michael Devlin egy kis idő múlva letért róla, és egy bájos faluba
értek.
- Isten hozott Egret Pointe-ban - jegyezte meg a férfi. - Már majdnem otthon vagyunk.
- Elbűvölő hely - jegyezte meg Maureen. - Besétálhatok a faluba a gyerekekkel?
- A faluban élünk - felelte a férfi, és a Main Streetről ráfordult a Colonial Avenuc-rc, majd
a Founders Path- re. - Az utolsó ház a miénk. Amerikai gyarmati stílusban épült.
- Szép nagy ház, az egyszer biztos - mondta Maureen. - Én egy farmon nőttem fel,
Monaghanban.
A férfi befordult a kocsifeljáróra, és megnyomta a dudát.
- Á! Ez itt a feleségem és a két idősebb gyermekem.
Emily melegen üdvözölte a lányt. Sean és Emlyn szégyenlősen az anyjuk mögé rejtőztek, de
Maureen leguggolt hozzájuk, és hamarosan sikerült előcsalogatnia őket a rejtekhelyükről.
- Hogy van, Sean uraság? És Miss Emlyn? - kérdezte.
- Anya azt mondja, maga lesz a dadusunk - szólalt meg Sean. - Mi az a dadus?
- A dadus olyasvalaki, aki vigyáz rátok, és a gondotokat viseli, amíg az anyukátok a
csodálatos regényein dolgozik - magyarázta Maureen. - Azért utaztam ide egészen Írországból,
hogy vigyázzak rád, a húgodra és az ikrekre. Remélem, hogy jó barátok leszünk. Nekem is van
jó néhány fivérem Írországban, és így nagyon sokat tudok a kisfiúkról, és arról, hogy miket
kedvelnek.
- Szereted a teherautókat? - akarta tudni Sean.

93
 - Igen, szeretem őket - felelte Maureen, és felállt.
Sean megragadta a kezét.
- Akkor gyere, dadus, megmutatom neked a teherautóimat. Nagyon sok teherautóm van.
- Egy pillanat, Sean Michael - szólt rá az apja. - Maureen dadus hosszú utat tett meg, hogy
velünk lehessen. Szerintem először mutassuk meg neki a szobáját, és hagyjuk kicsomagolni.
Még rengeteg időd lesz rá, hogy megmutasd neki a teherautóidat.
- Rendben, apa - felelte a kisfiú engedelmesen.
Maureenra nagy hatással volt a jelenet. Úgy hallotta, hogy az amerikai kisgyerekek
borzasztóan el vannak kényeztetve, mégis, ez a kisfiú azon nyomban szót fogadott az apjának.
- Úgy örülök, hogy itt vagy! - lelkendezett Emily. - Végre újra belevethetem magam a
munkába.
Maureen szinte azonnal beilleszkedett a Devlin háztartásba, és a következő néhány napban
kialakította a gyerekek napirendjét. A kicsik mostantól kora délután fogyasztották el a
vacsorájukat, így a szüleik tudtak némi időt kettesben is tölteni. Essie, Devlinék házvezetőnője
nagyon segítőkésznek bizonyult, és rengeteg hasznos információnak volt birtokában. Maureen
hamarosan megismerkedett Rina Seligmann-nal, a városka doktorának feleségével, aki
mellesleg Emily barátnője és amolyan anya-pótléka volt. Maureen kezdte megismerni Egret
Pointe történelmét. Letette Emlynt és az ikreket szunyókálni, és hetente három délután elvitte
Seant az óvodába. Közben döntött a fél szabadnapja felől is.
- Hacsak nincs rám szüksége, akkor a szombat délutánokat szeretném kivenni a vasárnapi
szabadnapom mellett - közölte Emilyvel. - De ha szombaton esetleg mennek valahova, akkor
jó lesz egy másik nap is.
Emily egyetértett abban, hogy ez tökéletes megoldás.
Maureen a megérkezése óta még egyszer sem jelentkezett be a Csatornára. Az utazás
nagyon kimerítette, és az új napirend kialakítása is fárasztó volt. A nap végén semmi másra
nem vágyott, csak egy kiadós éjszakai alvásra. A második szombati fél szabadnapján
ellátogatott a Szent Anna-templomba, a délutáni ötórai misére. Az első vasárnap, amikor
elkísérte a Devlin családot, Porter atya közölte vele, hogy kapott egy e-mailt Maureen
bátyjától, Seamustól.
- Flynn atya megkért, hogy tartsam rajtad a szemem - mondta a lelkész.
- Seamus túl sokat aggódik, de gyanítom, hogy anyám volt az, aki elültette a bogarat a
fülébe - jegyezte meg mosolyogva Maureen.
Porter atya kuncogott, és egyetértően bólogatott.
- Szóval, sikerült beilleszkedned?

94
 - Igen - felelte Maureen. - Nagyon kedves család, és a gyerekek igazi angyalkák. Azt
hiszem, borzasztóan szerencsés vagyok, hogy ilyen csodás munkaadókra akadtam.
- Valóban - értett egyet vele Porter atya.
Ezen a szombaton, ahogy hazafelé tartott a templomból, Maureen másra sem bírt gondolni,
mint a Csatornára, melyet aznap este feltétlen meg akart látogatni. A távirányítója diszkréten el
volt rejtve az éjjeliszekrényének egyik fiókjába. A vadonatújnak tűnő „A" és „B" gombok
csábítóan hívogatták. Maureen- nak csupán egyetlen fantáziája volt, amit használt. Talán
később beprogramoz egy másodikat is, de aznap este csupán arra vágyott, hogy a kelta harcosa
erőszakosan magáévá tegye.
Úgy tűnt, mintha mindig is ismerte volna a társaságát, és maga a Csatorna valóságos
reveláció volt a számára. Barátnője, Brigid hívta fel rá a figyelmét. Brigid Dublinből
származott. A Ballyglen Nevelőnőképző Főiskolán szinte mindenki előfizetett a Csatornára a
saját használatú tévéjén. Ha valaki nem rendelkezett saját tévével, nem volt hozzáférése a
Csatornához. Szerény pénzügyi körülményei ellenére Maureennak sikerült annyi pénzt
összegyűjtenie, hogy tudjon venni egy kisebbfajta készüléket egy végzős lánytól.
Nem igazán hitt abban, amit Brigid mesélt a Csatornáról, de úgy gondolta, jó, ha van egy
tévéje, amit szabadidejében nézhet. A kábelcsatorna társaságtól kapott diákkedvezményt, habár
a legegyszerűbb csomagjukat választotta. Csupán egyetlen prémium szolgáltatást tartalmazott,
a Csatornát. A legelső éjszaka, amikor kipróbálta, halálra rémült, ugyanakkor a rabjává vált.
Maureen, mielőtt hazatért volna, megvacsorázott az Egret Pointe-i Falatozóban. Hazaérve
lefürdött, és bemászott az ágyába. Kezébe fogta a távirányítót, és a szoba túlsó végében lévő
televízió felé mutatott vele. Vett egy nagy levegőt, aztán lenyomta a „A" gombot. Azonnal egy
mezőn találta magát, melyet fehér színű réti margitvirág borított. Nyár derekán járhatott az idő,
és meleg szellő söpört végig a tájon. Nem messze tőle állt a faluja, Ennis. A faluban néhány
idős ember, asszony és gyerek lakott.
Ennis sosem volt nagy település. A férfiak, akik a gyerekeket nemzették, általában átutazó
idegenek voltak, mivel a falubeli férfiak vagy a tengeren vesztették életüket, vagy sosem tértek
vissza a háborúból. Mégis, az otthon maradtak valahogy elboldogultak, és minden május
elsején elküldték a falu vénjeit a Nagy Gyűlésre, néhány nővel egyetemben, hogy csereüzlet
során kiházasítsák őket. Mindig akadt egy mohó vezér, aki bőkezűen fizetett egy Ennisből való
aráért, a maga vagy a fiai számára. Az ennisi lányok híresek voltak arról, hogy különösen
ügyesek az ágyakrobatikában, és emellett hihetetlenül termékenyek is voltak.
Maureen a virágok közt heverészett a napsütésben. Hirtelen felkapta a fejét. Mintha
sikoltást hallott volna. Először a hollónak tudta be, mely hirtelen a vállára szállt. Meglepetten

95
igyekezett elhessegetni, ám mozdulatlanná meredt, amikor a holló megszólalt. A madár
varázslat volt, a varázslat pedig tiszteletet követel.
- Fuss! - sziszegte a madár recsegős hangja a fülébe. - Harcosok támadták meg a falvad. Le
fogják igázni a néped! - S ezzel a madár szárnyra kapott.
Maureen felugrott. A fülét megütötte a faluból felharsanó sikoltozás. Látta, amint néhány
barátnője a mező felé rohan, a nyomukban szálfatermetű kelta katonák. Egyesével elkapták a
lányokat, és a földre teperték őket. Maureen-nak a döbbenettől földbe gyökerezett a lába,
ahogy végignézte, amint a férfiak előrántják a hímtagjukat a bőrnadrágjukból, és a foglyul
ejtett lányokra vetik magukat. Hallotta a lányok felháborodott sikoltásait, melyek fokozatosan
gyönyörről árulkodó nyögésekbe fordultak.
- Itt lapul egy madárka, akit még nem kaptak el - szólalt meg mellette egy mély férfihang.
Maureen meglepetten felugrott, és futásnak eredt volna, de elkésett. A férfi hatalmas keze
kinyúlt, és elkapta a ruhája gallérját, megakadályozván a menekülésben. Maureen ficánkolva
igyekezett kiszabadítani magát.
- Engedjen! Hagyjon békén!
A férfi nevetése mély volt, akár a mennydörgés.
- Ó, azt már nem, kismadaram - mondta. - Most már az én tulajdonom vagy. - Maga felé
fordította Maureent, hogy jobban szemügyre vehesse, és a mosolya arról árulkodott, hogy
kedvére való a látvány.
- Nem vagyok kicsi! - tiltakozott Maureen, aki még mindig megpróbált kibújni a férfi
vasszorításából. - Én vagyok a legmagasabb lány a faluban. - Száznyolcvan centis
magasságával valóban az volt.
- Hozzám viszonyítva kicsi vagy - felelte a harcos. Két méter tíz centi magas termete
mellett a lány valóban eltörpült. - Fejezd be a ficánkolást. Elkaptalak, és eszemben sincs
szabadon engedni. Az embereimmel határozott célból jöttünk Ennisbe, és nem áll
szándékunkban lemondani róla.
- Miféle célból? - Maureen feladta a küzdelmet. Kíváncsi volt, és a férfi láthatólag nem
forgatott gyilkos szándékot a fejében.
- Harcosok vagyunk, de itt az ideje, hogy otthonra leljünk, melyet megvédelmezhetünk, és
hogy gyerekeket nemzzünk, akik továbbviszik a nevünket és a vérvonalunkat - magyarázta a
férfi, ahogy közelebb húzta magához a lányt, és megmarkolta a mellét. - Ahh, szép kis
halmok!- jegyezte meg, és felsóhajtott. De aztán észbekapott, és folytatta. - Ennis híres arról,
hogy férfihiányban szenved. Csak a vének maradtak. Feleségeket akarunk magunknak, és egy
helyet, ahol álomra hajthatjuk a fejünket.

96
 Igazán jóképű férfi, futott át Maureen agyán, ahogy szemügyre vette az arcát. Kék szeme
akár az égbolt, hosszú, fekete haját lófarokban viselte.
- Neved is van? - kérdezte Maureen fanyarul. Már nem félt. A férfi magyarázata
ésszerűnek tűnt, és őszintén szólva belefáradt abba, hogy arra várjon, elvigyék a május elejei
Nagy Gyűlésre. Valószínűtlen volt, hogy valaha is őt válasszák, de úgy tűnt, a harcos nem
bánja, hogy olyan magas.
- Ezer Gyönyör Torynjának hívnak - felelte a harcos. Aztán kirúgta Maureen alól a lábát,
és a földre teperte.
Maureennak elakadt a lélegzete. Tehetetlenül hevert a földön. Rájött, hogy rá is ugyanaz a
sors vár, mint a barátnőire. Ez az idegen a magáévá fogja tenni. A szeme elkerekedett, ahogy a
férfi előhúzta a hímtagját, és masszírozni kezdte, míg az meg nem duzzadt. Maureennak
átfutott az agyán, hogy legalább még egy utolsó kísérletet illene tennie a menekülésre, de a
férfi duzzadó és megnagyobbodott péniszének látványa megbabonázta. Elkésett. A férfi térdre
ereszkedett, kezében szorongatva a dorongját.
- Szűz vagy? - akarta tudni.
- Miért? - kérdezett vissza Maureen. Mert akkor az első alkalommal másképp foglak
magamévá tenni - felelte Ezer Gyönyör Torynja. - Nem vagyok barbár, aki esztelenül
erőszakoskodik veled.
- Sosem voltam férfival - árulta el Maureen -, de a szűzhártyánkat a falu gyógyítója
eltávolítja tizenkét éves korunkban, hogy a férjeink már a kezdetektől élvezhessék a velünk
való együttlétet. De te hatalmas vagy! Ketté fogsz szakítani azzal a hatalmas hímtagoddal.
- Nem, kismadaram - nyugtatta meg a férfi. - Most, hogy már nem tudsz elmenekülni,
játszadozni fogok veled egy kicsit, te pedig élvezni fogod, ami aztán következik. - Felgyűrte a
szoknyáját a derekáig. - Az ágyunkban majd mezítelenül fogunk aludni, de mivel most még
vissza kell sétálnod velem a faluba, nem szaggatom le rólad a ruhád. - A sarkán ülve
kinyújtotta a kezét, és megragadta a szeméremdombját, aztán erősen rányomta a tenyerét.
Gyönyör cikázott végig Maureen testén, és a szeme kigyúlt.
- Ahh! - jegyezte meg mosolyogva a férfi. - Ez tetszett neked.
- Igen - ismerte be Maureen önkéntelenül. Kezével benyúlt a férfi bőrmellénye alá, és
végigsimította sima, bronzbarna mellkasát.
- Ez kellemes - mondta a férfi, aztán az egyik ujját végighúzta a szeméremajkait elválasztó
duzzadt hasítékon. Meglepődve, ugyanakkor elégedetten tapasztalta, hogy a lány enyhén
nedves. Dús, vörösesbarna szeméremszőrzet fedte a domborulatát, és a szeméremajkai nagyon
teltek voltak. Toryn hátrahúzódott, majd a két hüvelykujját használva széthúzta őket. A szeme

97
elismerően elkerekedett. A szeretőjének rügye nagyméretű volt, illett a termetéhez. Ahogy
megérintette a nyelve hegyével, látta, hogy megremeg.
- Mi... mit csinálsz? - tudakolta Maureen enyhén reszkető hangon.
- A rád váró gyönyörök ezrei közül az elsőben részesítelek - felelte. A száját összezárta a
lány csiklója felett, és többször is erősen megszívta. Maureen sikkantásai tudatták vele, hogy a
lánynak nincs ellenére a dolog. Sőt, mintha még neki is préselte volna magát az ajkának. A
férfi kiengedte a szájából az érzékeny, finom rügyet, és a hüvelykujjával továbbra is széttárva a
szeméremajkait, a nyelvével körbenyalta a pinájának édes, rózsaszínű falát. A lány hamarosan
teljesen átnedvesedett.
- Most - jelentette ki a férfi, ahogy felállt, és hímtagjának csúcsát a lány nyílásához
igazította.
Maureen megremegett.
- Most mi fog történni? - akarta tudni.
A férfi, lassan, nagyon lassan benyomult a testébe, időt hagyva neki, hogy hozzászokjon a
feszítő érzéshez.
- Most pedig meg leszel dugva, kismadaram - közölte Ezer Gyönyör Torynja.
Ó, istenek az égben! Maureen érezte, ahogy a férfi hímtagja teljesen kitölti, és nekifeszül a
vaginája falának, ám ennek ellenére nem érzett egy csöppnyi fájdalmat sem. Sőt, nagyon is
kellemes érzés volt. Mintha egész életében erre várt volna. A férfi nekiállt dugattyúként
mozogni benne - először csak lassan, aztán egyre gyorsabb ütemben. Maureen körül forogni
kezdett a világ.
- Mélyebbre akarok hatolni - morogta a férfi a fülébe.
Maureen tudta, mit kell tennie, mivel az öreg javasasszony; aki eltávolította a szűzhártyáját,
minden lányt megtanított a helyes mozdulatokra. Lábait a harcos dereka köré fonta. Ó, te jó ég!
Milyen édes érzés! Szinte kibírhatatlanul édes.
A férfi egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott benne, ám még ez sem elégítette ki, ami
meglepte. Ez a lány különleges volt, más, mint bármelyik, akit valaha is megdugott.
Mélyebbre! Mélyebbre kell jutnom! Amikor a lány lefejtette a lábát a derekáról, ő a vállára
emelte, és még mélyebbre hatolt, és még gyorsabban dugta, és még mélyebbre, és még
gyorsabban.
Maureen szédelgett. A vágya a férfi hatalmas szerszámának minden egyes döfésével tovább
nőtt. Ó, istenek az égben!
- Ne hagyd abba! - kérte a férfit lehunyt szemmel.
- Nem is tudnám abbahagyni - hörögte a férfi, és ütemesen tovább mozgott benne.

98
 Napfényben fürödtek. Maureen érezte a fű illatát. A réti margitvirágok lágyan ringatóztak
az enyhe szellőben, sajátos illatuk betöltötte az orrát. Aztán hirtelen valami hihetetlen dolog
történt. Maureen úgy érezte, mintha felemelték volna, és egyre csak emelték, és emelték...A
magasban szárnyalt, aztán azon kapta magát, hogy belehull a túláradó melegség és édes érzés
sötét szakadékába. Istenek az égben! Túlságosan is csodásnak érződött minden. Maureen fel
volt villanyozva, ugyanakkor legszívesebben elsírta volna magát. A férfi kiáltása visszarángatta
a valóságba.
Ezer Gyönyör Torynja egy szégyentelenül elégedett nyögés kíséretében legördült az alatta
fekvő lányról.
- Istenek az égben! - kiáltott fel. - Köszönet nektek, amiért az utamba sodortátok a
tökéletes nőt! Te pedig élvezted a közösülésünket. - Ez nem is annyira kérdés volt, mint inkább
ténymegállapítás.
- Igen, így van - felelte Maureen őszintén, ahogy eligazgatta magán a ruháját és felült.
A férfi visszagyömöszölte a hímtagját a bőrnadrágjába, ahogy felállt. Kinyújtotta a kezét, és
talpra segítette a lányt.
- Gyere velem, kismadár - mondta. - Úgy vélem, az embereimmel rendesen
bemutatkoztunk a feleségeinknek. Itt az ideje, hogy visszatérjünk a faluba, és megnyugtassuk
az öregeket, hogy minden rendben van.
- Van másik feleséged? - akarta tudni Maureen.
A férfi felnevetett.
- Nem, kismadaram, te vagy az első.
A faluban egyedül a vének vezetője tiltakozott az ellen, hogy Toryn és a harcosai
elfoglalták a falut.
- Ennis leányai nagy megbecsülésnek örvendenek - jegyezte meg.
- És ebből maga mennyit profitál? - tudakolta Toryn.
A vének vezetője sértetten felhúzta az orrát, de nem felelt a kérdésre.
- Tizenhatan vagyunk - közölte Ezer Gyönyör Torynja kimért hangon. - Természetellenes,
ahogy éltek. Egy falunak szüksége van erős fiatalemberekre a túlélése érdekében.
- Eddig is jól elboldogultunk - vágott vissza az idős férfi.
- Egészen a mai napig, amikor mi jöttünk és elvettük az asszonyaitokat - tromfolta le
Toryn. - De velünk szerencsétek van. Otthont és feleséget akarunk. Ha úgy hozta volna
kedvünk, porig égethettük volna a falvatokat, lemészárolhattuk volna a gyerekeket és az
időseket, és elhurcolhattuk volna a fiatal lányokat. Ehelyett tizenhatot közülük feleségünknek

99
fogadtuk. Része akarunk lenni a közösségnek. És még így is maradt egy csapat fiatal lány akit
jövőre elvihettek a Nagy Gyűlésre.
- Igaza van! - szólt közbe a falu javasasszonya. - Azt hiszed, vénember, hogy képes lennél
megvédeni minket a bajban? Ha! Ugyan már. Isten hozott téged, Ezer Gyönyör Torynja, meg
az embereidet Ennisben.
Csing! Csing! Csing! A Csatorna bezár.
Maureen nagyot ásított, átfordult a másik oldalára, és elaludt. Ennis kitalált falucskája egyre
inkább valóságosabbnak tűnt a számára, mint az a kisváros, ahol felnőtt. Ennisben
biztonságban érezte magát. Ez volt a legjobb dolog a Csatornában, mármint az ínycsiklandó
szexen kívül. Néha Ezer Gyönyör Torynja meg az emberei mintha először érkeztek volna a
faluba, máskor meg már hónapok óta ott tartózkodtak, és Torynnal féktelen hancúrozásban volt
részük az egyszobás, nádtetős kunyhójában.

Ahogy teltek-múltak a hetek, Maureen egyre jobban beilleszkedett a Devlin család

háztartásába. Nagyon kedvelte a munkaadóit, és a gyerekeket elbűvölőnek találta. Brigid
barátnőjének azonban már korántsem volt ilyen könnyű dolga. Lord O'Brianék régi dadusa
neheztelt a fiatalabb, hatékonyabb nőre, és a gyerekeket is ellene hangolta, akik így figyelembe
se vették az utasításait, és durván bántak vele. Lady O'Brian, abbéli igyekezetében, hogy
fenntartsa a béke és a rend látszatát, állandóan kellemetlen feladatokat varrt a nyakába. Brigid
a levelében elárulta a barátnőjének, még abban sem biztos, hogy karácsonyig kibírja náluk.
Maureent egy pillanatra elfogta a lelkiismeret-furdalás, de aztán elhessegette magától. Ha akart
volna, Brigid találhatott volna munkát külföldön is, ahol nagyobb megbecsülésben lett volna
része.
A közelgő ünnepek hatására feltámadt benne a honvágy, de aztán ugyanilyen hirtelen el is
múlt. Az egész falu karácsonyi díszbe öltözött, és a kirakatokat egy adott téma alapján
rendezték be, mely ezúttal az „Egret Pointe-i karácsony 1776-ban" volt. Maureen mindezt
nagyon újnak, ugyanakkor nagyon megnyugtatónak találta. A Main Street-en a fekete, átlátszó
üvegburás, vas lámpaoszlopokra zöld levelekből, almákból és diófélékből összeállított füzérek
kerültek, és a burák alatt egy hatalmas vörös szalag ékeskedett.
Maureen elvitte Seant és Emlynt a könyvtárba, a felolvasó délutánra. Itt ismerkedett meg az
idősebb Violet dadussal, aki a Marshall családnak dolgozott. Violet dadus azonban nem a
felolvasásra jött, magának keresett egy könyvet. Viszont bemutatta Maureent Jane dadusnak,
egy fiatal angol lánynak, aki nagyjából egyidős volt Maureennel.
- Te kire vigyázol? - kérdezte Maureen Jane-t.

100
 - Miss Cathy kislányára, arra az angyali ördögfiókára - felelte Jane kuncogva. - Még csak
most kezdett el járni, de már alig bírok vele. Igazán örülök, hogy végre találtam egy barátnőt a
saját korosztályomból. Te jársz templomba?
- A Szent Annába - felelte Maureen.
- Én meg a Szent Lukácsba - árulta el Jane, megnevezve a városka episzkopális templomát.
- Mikor van szabadnapod?
- Szombat délután és vasárnap egész nap - felelte Maureen.
- Ó, az király! - mosolyodott el Jane. - Nekem is. Ha gondolod, elmehetünk együtt moziba.
Így kezdődött egy barátság.
Egyik reggel, nem sokkal karácsony előtt, Essie, Devlinék házvezetőnője, megkérte
Maureent, hogy menjen el a boltba.
- Vidd el Seant az oviba - mondta Essie aztán ugorj be a boltba a henteshez. Emlyn és az
ikrek szunyókálni fognak. Tudom, hogy ilyenkor szoktad elintézni azokat a dolgokat a
gyerekeknek, amikre nincs időd, amikor ébren vannak, de igazán nagy segítség lenne nekem,
kedvesem.
- Persze, nem probléma - válaszolta Maureen. - Kérjek pénzt Mrs. Devlintől?
- Nem kell - felelte Essie. - A boltban számlát vezetnek nekünk, amint havonta
kiegyenlítünk. Csak el kéne hoznod valamit. Egy nagyobb rendelésről van szó.
- A Mikuláshoz nekem egy dömpert. Egy igazi billenőkocsit - tájékoztatta Sean Michael
Maureent az óvoda felé menet a kocsiban.
- Csak akkor hoz neked dömpert, ha jó kisfiú vagy - emlékeztette Maureen a visszapillantó
tükörbe nézve. Amikor megérkeztek az óvoda elé, Maureen kikapcsolta a kisfiú biztonsági
övét, és bekísérte az óvó nénijéhez, Mrs. Gundersenhez.
- Sean egy dömpert kap a Mikulástól - jegyezte meg a nőre vigyorogva.
- Igen, december elseje óta mást se hallok - felele mosolyogva Mrs. Gundersen és
felkuncogott. - Megvették már neki?
Maureen bólintott, aztán búcsút intett a kisfiúnak, és elindult a boltba, hogy felvegye a
megrendelt húst a hentesnél. A pult mögött nem állt senki, amikor megérkezett, de
megpillantott egy kis csengettyűt, melyen egy cetli állt. „Kérem, csengessen, ha kiszolgálásra
vár".
Maureen kétszer is rácsapott a tenyerével a csengő gombjára, ám hiába várt, nem jött senki.
Ismét megnyomta a gombot, ezúttal hosszasabban. A pult mögötti ajtó hirtelen kivágódott.
- Fogják vissza a lovakat! Mire fel ez a nagy sietség? - mondta egy határozottan ír hang,
majd felbukkant egy férfi.

101
 - Nem hinném, hogy ez a megfelelő módja egy vevő üdvözlésének - jegyezte meg élesen
Maureen.
- Szentséges Szűzanyám! - kuncogott fel a férfi. - Egy aprócska ír leányzó. - A férfi
nagyon magas volt, a szeme kék, fekete haja gondosan rövidre nyírva.
- Mrs. Devlin rendeléséért jöttem - közölte Maureen fagyosan. - Elkészült?
- A számodra, aranyom, persze, hogy kész van. Első osztályú, prime marhahús, bélszín és
két kiló aprított marhatarja. Hol van Essie? És magácska honnan való? Mintha egy kis északi
tájszólást hallottam volna ki a szavaiból.
- Egy henteshez képest túl sokat kérdez! - vágott vissza Maureen. - Nem mintha bármi
köze lenne hozzá, de Monaghamból jöttem.
- Én pedig Donegalból. Toryn O'Donel a böcsületes nevem.
- Becsületes - javította ki Maureen. - Ne akarjon úgy beszélni, mint egy tipikus ír paraszt.
Ír származású, nem egy színész az Abbey-ból, mint Barry Fitzgerald vagy Victor McLaughlin.
Ha Doneganban nőtt fel, akkor tanult ember lehet. És honnan kapta a nevét? Toryn - nem
igazán egy szent neve. - Toryn! Tényleg Torynnak hívják?
A véletlen egybeeséstől végigfutott a hátán a hideg.
- Jól is van ez így - nevetett a férfi -, mivel nem vagyok szent. Régi családi név. A
családom azt állítja, hogy volt egy ősünk, aki Ezer Gyönyör Torynjének nevezte magát. - A
pult felett átnyújtotta Maureennek a csomagot. - Számlára megy, ugye?
Maureen a férfi szavai hallatán egy pillanatra elszédült.
- Igen - nyögte, miután összeszedte magát. - írja csak Mrs. Devlin számlájához.
- Hé, jól van? Hirtelen olyan fehér lett, mint a fal - jegyezte meg Toryn O'Donel. Kilépett a
pult mögül, és kivette a szatyrot Maureen kezéből. - Hadd segítsem ki a kocsihoz. Nehéz a
csomag. És még a nevét sem tudom, pedig én már elárultam az enyémet. - Egyik kezében a
csomagot tartva, a másikkal megfogta Maureen karját, és átvezette a bolton, ki a parkolóba.
Maureennak be kellett ismernie, hogy jólesik neki a férfi támogatása. Nyilván nem
létezhetett olyan férfi, akit Ezer Gyönyör Torynjaként ismertek. Hiszen az Ezer Gyönyör
Torynja az ő képzeletének terméke. Ő hozta létre a semmiből. A hideg levegő segített
kitisztítani a fejét.
- A nevem Maureen Flynn - mutatkozott be. - De az ősei közt nincs Ezer Gyönyör Torynja
nevű férfi, ugye?
- Donegalban azt beszélik - felelte a férfi. - Talán az ezer gyönyör említésére gyengült úgy
el, Miss Maureen Flynn? - évődött vele a férfi. - Egy rendes dadusnak nyilván fogalma sincs az

102
ilyen jellegű dolgokról. Vagy mégis? - vigyorgott le rá Toryn O'Donel. Maureen ráébredt,
hogy legalább tizenöt centivel magasabb lehet nála.
Megnyomta az autó távirányítós kulcsát.
- A csomagot beteheti a hátsó ülésre - mondta.
- Igenis, hölgyem - felelte a férfi. - Nincs kedve esetleg moziba menni velem valamikor?
Szeret moziba járni?
- A magafajtával? - csempészett némi felháborodottságot a hangjába Maureen. - Nem
szokásom idegenekkel összejárni, Mr. O'Donel. Köszönöm a segítségét. - Beült a kocsiba és
elhajtott, de közben önkéntelenül is a visszapillantó tükörbe lesett. Atya-ég, milyen jóképű
pasas!
Essie megköszönte, hogy elment a boltba a húsért. Átvizsgálta a szállítmányt, aztán
mosolyogva bólintott.
- Az a fiatal hentes tényleg tudja, hogyan kell felszeletelni a húst - jegyezte meg
elismerően. - Nézd csak meg ezt az első osztályú bordát. Pont annyi zsír van rajta, hogy
tökéletesre süljön. A csomagolt árun egy darabka zsír sincs, hogy kielégítsék az ételellenőrök
és a rögeszmés fogyókúrázók igényeit.

A következő szombaton Maureen elment az ötórai misére. Ahogy a szertartás után kifelé
igyekezett a templomból, egy kéz megfogta a könyökét. Megfordult, és szembe találta magát
Toryn O'Donellel.
- Megköszönném, ha levenné rólam azt a hatalmas mancsát, Mr. O'Donel - jegyezte meg
csípősen.
- Arra gondoltam, talán meggondolja magát, és eljön velem moziba, ha bemutatom
valakinek, aki kezeskedik értem - mondta a férfi, és kék szeme játékosan csillogott - Á, Porter
atya, hát itt van! Közölné, kérem, ezzel a makacs nőszeméllyel, hogy tiszteletre méltó férfi
hírében állok, és nem fogom megenni, ha eljön velem a moziba?
A lelkész kuncogott.
- Csak nem azt akarod mondani, Toryn, hogy Miss Flynn kikosarazott?
- Azt állítja, hogy ön majd jótáll érte - mondta Maureen mosolyogva.
- Nos, mivel az unokaöcsémről van szó, kissé elfogult vagyok vele szemben - jegyezte meg
Porter atya.
- De hát maga nem is ír származású! - kiáltott fel Maureen.

103
 - Nem, valóban tősgyökeres jenki vagyok, de a nővérem egy O'Donelhez ment feleségül,
és majdnem negyven évig élt Írországban - magyarázta. - Toryn rendes fickó, és ha rosszul
viselkedne, hát csak szóljon nekem. Szerintem biztonságban van egy film erejéig.
- Egy szóval sem mondtam, hogy elfogadom a meghívást - vágott vissza Maureen.
- De azt sem, hogy nem - tromfolta le Toryn. - Nos, eljössz?
- Igazából úgy terveztem, hogy együtt vacsorázom egy barátnőmmel. Nem szeretnék
csalódást okozni neki. Hozzám hasonlóan ő is dadus, és magányosnak érzi magát ebben az
idegen országban.
- A barátnőd az a kis szöszi, aki a Blair család legkisebb lányára vigyáz? - kérdezte Toryn.
Maureen bólintott.
- Ha rá tudom venni a cimborámat, Garyt, a zöldségosztályról, hogy csatlakozzon hozzánk,
mit gondolsz, Jane is eljönne? - érdeklődött Toryn.
- Nos - kezdte Maureen, megfontolva az ajánlatot. elég késő van, hogy megkérdezzük tőle,
nem igaz? Talán egy másik alkalommal, Mr. O'Donel. Szép estét. Önnek is szép estét, atyám. -
S azzal Maureen elsietett.
- Nahát, nahát - mosolygott a lelkész. - Azt hiszem, erre mondják, hogy lepattintottak.
Kedves leányzó, és ha valaha is beadja a derekát és elmegy veled randira, ne felejtsd el, hogy
igazi hölgy, és akként is kell kezelned. Nem olyan, mint azok a könnyűvérű lányok, akik a Sós
Disznóban lógnak.
- De bácsikám, mit tudhat egy tisztességes tiszteletes, mint ön, a Sós Disznóról? - ugratta
Toryn.
Porter atya elmosolyodott.
- Kedves fiam, nemcsak azoknak vagyok a lelkipásztora, akik vasárnap és ünnepnapokon
felkeresik a templomot - a többi lelket is szolgálom. Azt azért tudnod kell, hogy felelős vagyok
Miss Flynnért, mióta e-mail levelezésbe bonyolódtam a bátyjával, Seamus Flynn atyával. Bár
remélhetőleg ez nem tántorít el a célodtól.
- Nem fog - felelte a fiatalember. - Szándékomban áll feleségül venni Maureen Flynnt,
bácsikám. Már akkor tudtam, hogy ő az igazi, amikor megjelent a pultomnál, hogy átvegye
Devlinék rendelését. De kérem, egyelőre ne szóljon anyámnak egy szót se erről. Rögtön
nekiállna tervezgetni az esküvőt, meg kiválasztani a leendő gyerekeink nevét. - Nem akarta
adni alá a lovat, mielőtt biztos lett volna a dolgában.
Porter atya jóízűen felnevetett.
- Valóban így tenne. Te vagy a legkisebb gyereke, és nagyon nem örült, amikor úgy
döntöttél, hogy az Államokba költözöl. De mint minden anya, ő is csak azt szeretné, hogy

104
boldog legyél, és találj egy megfelelő, rendes feleséget magadnak. Nos, mivel Miss Flynn nem
hajlandó veled moziba menni ma este, van kedved átjönni hozzám vacsorára?
- Hogyne lenne! - vágta rá Toryn O'Donel, de a pillantása Maureen távozó alakjára
szegeződött, ahogy a lány a kocsijához lépett és beszállt.

Maureen érezte a hátában a férfi tekintetét. Régóta nem volt ideje arra, hogy bárkivel is járjon.
Persze, Toryn nem a barátja. Egy szemtelen, nagyszájú ír, de nagyon jóképű. Épp, mint a
fantáziájában szereplő férfi. Maureen halkan elkáromkodta magát, ahogy elindult a falatozóba,
hogy találkozzon Jane-nel. Hogy a pokolba lehetséges ez? Hiszen most látta először életében
ezt a henteslegényt.
Jane egy bokszban ülve várta.
- Na, meggyóntad a bűneidet? - ugratta a barátnőjét.
Maureen becsusszant a bokszba.
- Szoktál az IGA szupermarketbe járni? - kérdezte a barátnőjét.
- Hogyne. Mrs. Bili takarítja Mrs. Blairék hatalmas házát, de a bevásárlást én szoktam
intézni a kislánnyal - felelte Jane.
- Mi a véleményed a hentesről?
- Kariról? Kedves öreg fickó. Miért kérdezed? Ó! Te! Jó! Ég! Nem Kariról van szó, ugye?
Hanem arról a dögös új hentesfiúról! Ír származású, ugye? Kedveled?
- Nem táplálok sem vonzalmat, sem ellenszenvet iránta - felelte kimérten Maureen. -
Nagyon arcátlan egy alak.
- Szívdöglesztő pasi - jegyezte meg Jane a kimért angol akcentusával. - És kedves is.
Mindig ad egy szelet párizsit a kiskölyköknek. Rád hajtott? Ó, hogy te mekkora mázlista vagy!
Én is szeretnék egy rendes pasit.
- Tudtad, hogy a nagybátyja lelkész a Szent Annatemplomban? - kérdezte Maureen. -
Feltételezem, ez bizonyos szempontból jó fényt vet rá. Mise után megkérdezte, elmegyek-e
vele moziba.
- És te nemet mondtál? - Jane álla leesett a csodálkozástól.
- Hát persze, hogy nemet mondtam. Úgy volt, hogy veled találkozom. Nem állt
szándékomban felültetni. Bár felajánlotta, hogy beszervezi a barátját, Garyt, hogy négyesbe
mehessünk moziba.
- Gary a zöldségosztályról? Nos, az nem is lett volna olyan rossz, azt hiszem - adta meg
magát Jane. - Észrevettem, hogy Gary kiszúrt magának engem. Ártalmatlannak tűnik.

105
 - Azt mondtam a henteslegénynek, hogy talán legközelebb. Nem akarom, hogy azt
gondolja rólunk, hogy könnyen kaphatóak vagyunk, és az utolsó pillanatban tett meghívásokra
is egyből ugrunk - magyarázta Maureen. - Különben is, vacsora utánra más terveim vannak. -
Titokzatosan elmosolyodott.
- Hölgyeim, tudják már, hogy mit szeretnének? - A pincérnő megjelent az asztaluk mellett.
Maureen és Jane leadták a rendelésüket.
- Miféle tervek? - érdeklődött Jane, miután a pincérnő elment.
Maureen előrehajolt.
- Hallottál már a Csatornáról? - kérdezte Jane-től.
Jane kék szeme elkerekedett, aztán bólintott.
- Nehogy azt mondd, hogy neked biztosítják a Csatornát! Hogy te mekkora mázlista vagy!
- Még azelőtt megkérdeztem Mrs. Devlint, hogy elvállaltam volna a munkát - mondta
Maureen. - És csak szombat éjszakánként tudom használni, mert vasárnap van szabadnapom,
de így is csodálatos.
- Nem hiszem, hogy Mrs. Blair valaha is hallott volna a Csatornáról - jegyezte meg Jane. -
Nekem nem lett volna bátorságom benyújtani rá az igényemet. Különben is, nem is
találkoztam velük személyesen, mielőtt munkába álltam volna náluk. Egy ügynökségen
keresztül vettek fel, ahol Mrs. Blair sógornője, Mrs. St. John, fiatalabb korában dolgozott. Te
piszok szerencsés vagy!
Megérkezett az ételük, és a két lány, miközben kibeszélték a háztartásokat, melyekben
dolgoztak, nekifogott a lakmározásnak. Megbeszélték, hogy bemennek a városba, és megnézik
az ünnepi dekorációt, mielőtt a karácsonyi időszak véget érne. Vacsora után elbúcsúztak
egymástól, és elindultak hazafelé - Jane, hogy megnézze a True Blood ismétléseit, Maureen
pedig, hogy belépjen a fantáziavilágába, a Krisztus előtti első századbeli Ennis falucskába, ahol
a Toryn nevű kelta hős várta. Most, hogy feltűnt a színen a huszonegyedik századbeli
leszármazottja, Ezer Gyönyör Torynja hirtelen sokkal valóságosabbá vált.
Kényelmesen elfészkelődött az ágyán, a puha, rózsaszín flanellepedőn és meleg paplan
alatt. Megnyomta a távirányítóján az „A" gombot, és egy szőrmékkel letakart ágyon találta
magát, mezítelenül. A férfi ajka rátapadt az ajkára. Maureen elégedetten felsóhajtott, ahogy a
harcos hatalmas keze végigcirógatta kerek, telt mellét. A szíve hevesebben kezdett verni, ahogy
a férfi keze lejjebb vándorolt a testén, egészen a vénuszdombjáig, ahol két ujja befurakodott a
szeméremajkai közé, és benyomult a vaginájába. Dörzsölni kezdte a hosszú, vastag ujjaival,
először csak lassan, aztán egyre gyorsabban, míg a lány könyörögni nem kezdett: - Még!

106
 A férfi a szemébe mosolygott, kihúzta a két ujját, majd a lány szájába nyomta őket.
Maureen megszívta őket, és lehunyta a szemét, ahogy elképzelte, hogy valami mást szív meg.
Mintha csak a gondolataiban olvasott volna, a férfi fölébe kerekedett, és az ujjai helyett a
szájába nyomta a farkát. Korábban már felfedezte, hogy Maureen igazi szakértelemmel
használja a száját és nyelvét, amikor egy hímtag kielégítéséről volt szó. Most ő volt az, aki
lehunyta a szemét.
Maureen kinyújtotta a kezét és megragadta a férfi farpofáit, aztán gyúrni kezdte őket,
ujjaival mélyen az izmokba vájva. Ezer Gyönyör Torynja körül forogni kezdett a világ a
színtiszta gyönyörűségtől. Maureen szája egyre ingerelte a farkát, miközben kezével a fenekét
masszírozta és simogatta. Aztán, a férfi hatalmas meglepetésére, egyik ujját a végbélnyílásába
dugta. A férfi hangosan felnyögött, és önkéntelenül is a lány szájába lövellte a magját.
Maureen mohón lenyelte.
- Te varázslónő! - suttogta a férfi a fülébe. A dákója még mindig keményen állt, akár a
cövek. - Engedd ki a farkam a szádból, és állj négykézlábra - parancsolta.
Maureen szó nélkül engedelmeskedett. Alig várta, hogy a férfi felnyársalja a hatalmas
dárdájával. Ezer Gyönyör Torynja nem okozott csalódást. Egyik kezével lefogta a tarkóját,
hogy ne mozoghasson, a másikkal bevezette a hímvesszőjét a vaginájába. Maureennak elakadt
a lélegzete, mint mindig, amikor a férfi beléhatolt. A férfi teljes egészében kitöltötte. A
vaginája fala megfeszült és elernyedt, ahogy a férfi dugni kezdte. A gyönyör szinte
elemésztette. Biztos volt benne, hogy nem éli túl az aktust, de eddig mindig túlélte. Ehelyett
varázslatos csillagok záporaként zúdult rá a gyönyör, melyben kéjesen fürdőzött, míg az el
nem enyészett.
A férfi felhördült, akár egy vadállat, és elélvezett, erőteljes sugárban a kedvese ölébe
lövellve nedvét, ahogy Maureen felsikoltott.
- Az istenekre, kicsi lány! Hogy vagy képes ilyen könnyedén harcképtelenné tenni? -
nyögött fel, ahogy hátrahanyatlott. Magával húzta a lányt is, egyik tenyerébe fogva az egyik
mellét.
Maureen vékonyka nevetést hallatott.
- Ha tudtam volna, hogy a dugás ilyen jó dolog, már évekkel ezelőtt elkezdtem volna -
vallotta be.
- Csak kettőnk között ilyen tökéletes - mondta a férfi. - Társak vagyunk egy életre, és ez
mindig is így lesz. Egymás mellett fogunk megöregedni, és egy nap együtt halunk meg, de
végül újra visszatérünk emberi formánkban, és újra megtalállak, még ha ezer évembe telik is.
Az enyém vagy!

107
 A szavai megdöbbentették Maureent.
- Fantázia vége! - kiáltotta, és ismét a bájos kis szobájában találta magát. Az ablakon
kinézve látta, ahogy a holdfény megcsillan a havon. „Újra megtalállak, még ha ezer évembe
telik is. Az enyém vagy!", visszhangoztak a férfi szavai a fülében. Lehetséges volna, hogy
létezett egy Ezer Gyönyör Torynja nevű férfi az ősi, druidákkal és istenekkel benépesített
Írországban? És Toryn O'Donel talán az ő leszármazottja, vagy maga az újjászületett Toryn?
Nem tudta, de abban biztos volt, hogy ez olyasvalami, amit senkivel sem akar megvitatni.
Legalábbis egyelőre nem. Maureen nagyot sóhajtott, aztán nyugtalan álomba merült.

Eljött a karácsony. Maureennak ez volt az első ünnepe, melyet az otthonától távol töltött.
Karácsonyra mindig haza szokott utazni a szülői házba. Felhívta az anyját, és meglepetésére
Mrs. Flynn nem a szokásos savanyú modorában válaszolt.
- A bátyád azt állítja, hogy az ottani lelkész rajtad tartja a szemét - jegyezte meg.
- Igen, Porter atya valóban vigyáz rám - felelte Maureen. - Nagyon kedves ember, anya.
Megmondhatod a húgomnak, hogy minden vasárnap elmegyek misére.
- Rendben, megmondom - ígérte Mrs. Flynn. - Hogy őszinte legyek, a húgod egy kicsit túl
ájtatos nekem, de úgy látszik, elhivatottságot érez Isten szolgálata iránt. Úgy hallom, a
lelkészednek van egy unokaöccse.
Ó, szűzanyám!
- Így van.
- És hogy hentes. Tisztességes szakma. Rosszabbat is kifoghattál volna - vélekedett az
anyja.
- Anya! Még csak nem is randiztam vele!
- Elhívott már randevúra? - jött a célzatos kérdés. Maureen tisztában volt vele, hogy az
anyja tudja a választ a kérdésre, vagyis nem hazudhat.
- Igen, de az utolsó pillanatban, és addigra már megbeszéltem egy barátnőmmel, hogy
elmegyünk vacsorázni. Már meséltem Jane-ről, ugye? Ő is dadus- ként dolgozik itt.
Mindketten szombat délután és vasárnap vagyunk szabadnaposok.
- Rendes katolikus lány? - akarta tudni Mrs. Flynn.
- Az anglikán egyház híve, és vasárnap délelőttönként a Szent Lukácsba jár - felelte
Maureen.
- Nos, feltételezem, rendes lány, ha eljár templomba, még ha angol is. Majd megkérem a
bátyád, hogy érdeklődjön Porter atya felől.

108
 - Jól telik a karácsonyod, anya? - Maureen szerette volna mielőbb befejezni ezt a
beszélgetést.
- Ó, igen. A fivéreid mind itt vannak. És képzeld, Michael talált magának egy lányt, akinek
be akarja kötni a fejét.
- Ez csodálatos, anya. Add át neki a gratulációm. Ismered a lányt?
- Ó, igen. Egy tisztességes, helybéli leányzó. Flóra Bailey - tájékoztatta Mrs. Flynn.
- Á, persze, még a suliból ismertem - mondta Maureen. - Nos, ez igazán szép karácsonyi
ajándék a számodra, anya, nem igaz? Amúgy megkaptad a csomagot, amit küldtem?
- Nem kéne ilyesmire pazarolnod a pénzed, Maureen. - feddte meg az anyja, de aztán
felengedett kicsit. - Mindenki nagyon örült az ajándékainak.
- Én is boldog vagyok, hogy jól sikerült a karácsonyotok. Most már le kell tennem, anya.
Már majdnem délután kettőre jár itt, és nemsokára leülünk elfogyasztani a karácsonyi vacsorát.
Majd levélben beszámolok róla.
- Rendben, tedd azt - mondta az anyja. - A leveleidet mindig felolvasom az egész
családnak.
- Még egyszer boldog karácsonyt, anya! - mondta Maureen.
- Adj egy esélyt annak a fiatalembernek, Maureen. Nem lehetsz örök életedben dadus, nem
élhetsz mindig másvalakinek az otthonában - figyelmeztette az anyja. - Boldog karácsonyt
neked is, kislányom, és az Isten áldjon meg.
- Téged is, anya - mondta Maureen, és letette a kagylót.
Toryn O'Donel karácsony másnapján felhívta.
- Honnan szerezted meg a számom? - akarta tudni Maureen.
- Porter atyától, aki a fivéredtől kapta meg - felelte a férfi nevetve. - Szép kis bagázs, nem?
Összejátszanak. Eljössz velem egy szilveszteri randira?
- Nem tehetem. Mrs. Devlin és a férje egy partira hivatalosak. Itt kell maradnom a házban,
hogy vigyázzak a gyerekekre - válaszolta Maureen őszinte sajnálattal.
- Mit gondolsz, megengedik, hogy átmenjek hozzád? - kérdezte Toryn. - Mi lenne, ha
megkérném a nagybátyám, hogy beszéljen velük, és kezeskedjen értem? Talán neki elhiszik,
hogy tiszteletre méltó polgár vagyok, aki nem fogja elrabolni a csemetéiket, és nem
becsteleníti meg a dadusukat.
Maureen önkéntelenül is elnevette magát.
- Rendben - mondta. A szilveszteri randik úgysem vezetnek soha sehová. És
valószínűtlennek tűnt, hogy a munkaadói beleegyeznének, lelkész ide vagy oda.
Ám Maureen hatalmas meglepetésére Emily Devlin mégis belement a dologba.

109
 - Porter atya beszélt Mickkel, és Essie szerint a fiatalember elbűvölő. Hogy is mondhatnék
nemet? Az ég szerelmére, hiszen romantikus regényeket írok. Hát persze, hogy átjöhet a fiatal
barátod szilveszterkor, Maureen. Legalább nem leszel egyedül.
- Nem járunk, Mrs. Devlin - akarta tisztázni a helyzetet Maureen.
- De ő szeretne járni veled - vágta rá nevetve Emily Devlin.
Maureen másnap találkozott Toryn O'Donellel, amikor bement a szupermarketbe
báránybordáért.
- Az asszonyom megengedte, hogy átgyere - közölte Torynnal -, de ne felejtsd, első helyen
a gyerekek állnak.
- Kedvelem a gyerekeket - felelte a férfi mosolyogva, ahogy átnyújtotta neki a barna
papírzacskóba csomagolt hússzeleteket. Az ujjaik összeértek.
Maureen zavarában elpirult, és a lába hirtelen elgyengült.
- Akkor szilveszterkor - sikerült kinyögnie. - Kilenc után gyere.
A Devlin házaspár épp indulófélbcn volt, amikor Toryn O'Donel megérkezett szilveszter
estéjén. Maureen bemutatta a munkaadóinak.
- Porter atyától úgy tudom, donegali srác vagy - jegyezte meg Mick Devlin, ahogy tetőtől
talpig végigmérte a fiatalembert.
- Így van, uram - felelte Toryn udvariasan.
Mick Devlin bólintott.
- Akkor szép estét nektek - mondta, aztán kikísérte a feleségét a kocsijukhoz.
- Atyaég! - jegyezte meg Emily, ahogy kifordultak a ház elől. - Micsoda jóképű, nagydarab
fickó!
- El fogjuk veszíteni a dadusunkat - ingatta a fejét szomorúan Mick.
- Jaj, drágám, ne beszélj butaságokat. Ez még csak az első randijük.
- Láttam a szemében azt a pillantást, ami csak akkor jelenik meg az ír férfiaknál, amikor
eldöntötték, hogy itt az ideje megházasodni. Ismerem ezt a pillantást, édesem. így néztem rád
én is, amikor megismertelek.
- Badarság, Devlin - legyintett a felesége.- Lehet, hogy később így volt, de az elején én
csak annyit akartam megtudni, milyen az igazi szex, te pedig több mint lelkesen vállaltad,
hogy megtaníts rá. Különben is, ha majd valamikor összeházasodnak, nem fognak
visszaköltözni Írországba. Azért jöttek az Államokba, mert itt jobbak a lehetőségek. Torynnak
jó munkahelye van. Essie szerint az a hír járja, hogy amikor Kari nyugdíjba vonul, Toryn lesz
a hentesrészleg vezetője. Maureen pedig dadusnak tanult. Nem fog elhagyni minket.
- Szeretném átalakítani a kocsiszínt személyzeti lakássá - állt elő az ötlet tel Mick.

110
 - Nahát, ez igazán nagyszerű ötlet - lelkendezett Emily. - Ha felajánlunk nekik egy lakást,
amikor összeházasodnak, akkor meg tudjuk tartani a dadusunkat.
- Csak addig, amíg nem akarnak saját gyerekeket - vélekedett Mick.

- Hogy szeretnék-e gyerekeket? - ismételte meg a kérdést Maureen. Torynnal a

dolgozószoba kandallója előtt telepedtek le, melyben ropogott a tűz. A gyerekek már mind
ágyban voltak, és mostanra már az ikrek is átaludták az éjszakákat. - Igen, egy nap szeretnék
majd gyerekeket, bár nem annyit, mint anyám.
- Miért, hány gyereke van anyukádnak? - érdeklődött Toryn.
- Tizenhárom. És mind életben van. Van köztünk egy lelkész, egy apáca, az egyik nővérem
már férjhez ment, és a felnőttek közt van még néhány földműves. A fiatalabbakat, úgy tűnik,
jobban érdekli a továbbtanulás. Különben sincs elég földterületünk, hogy mindenkit eltartson -
magyarázta Maureen.
- Az én családomban hatan vagyunk testvérek - árulta el Toryn. Egyik karját a lány válla
köré fonta, és közelebb húzta magához. - Csak egy lány van köztünk. Szegénykém, ő a
legidősebb.
- Nem irigylem - jegyezte meg Maureen. Toryn karja a vállán megnyugtató érzéssel
töltötte el, és önkéntelenül is közelebb fészkelődött hozzá.
- Szóval? Te hány gyereket szeretnél? - tudakolt Toryn.
- Nekem elég lenne kettő vagy három is - vallotta be Maureen.
- Részemről rendben van - vigyorgott a férfi. - Örülök, hogy ebben megegyeztünk.
- Nem egyeztünk meg semmiben - húzódott el Maureen.
- De meg fogunk - felelte Toryn, és újra magához húzta a lányt. - Te leszel a feleségem,
Maureen Flynn. Rögtön tudtam, amint megláttalak. Már a nagybátyámmal is közöltem, hogy te
vagy az igazi.
- Valóban? Nahát, te aztán merész egy legény vagy, Toryn O'Donel!
- Bizony, az vagyok - értett vele egyet a férfi. Aztán maga felé fordította a lány arcát,
lassan, hosszasan megcsókolta.
Maureen megesküdött volna rá, hogy még a lábujjai is felfelé kunkorodtak. Teljes
meglepetésére azon kapta magát, hogy a férfi karjába olvad. Toryn nyaka köré fonta a karját, és
hagyta, hogy a csókja elbódítsa. A férfi egyik hatalmas keze a pulóvere alá csusszant,
kikapcsolta a melltartóját, és tenyerébe fogta az egyik mellét. A csók egyre jobban elmélyült. A
férfi nyelve a szájába csusszant, és táncra kelt a nyelvével, ahogy a hüvelykujjával dörzsölgetni
kezdte a mellbimbóját. Le kéne állítania. Igen, határozottan rámenős volt egy tisztességes lány

111
számára, márpedig ő tisztességes lány volt. De a csókja, a simogatása olyan átkozottul finom!
Le fogja állítani. Még egy-két percig hagyja, de aztán megbünteti a szégyentelen
viselkedéséért.
Toryn körül forgott a világ. A lány ajkának érintése kiváltotta belőle azokat a furcsa
emlékképeket, amik néha felvillantak benne. Látta magukat, amint egy szőrmékkel letakart
ágyon szenvedélyesen szeretkeznek. Tisztában volt vele, hogy nem kéne ilyen vakmerőnek
lenni vele. Nem volt szüksége sem a lelkész nagybátyjának, sem Mr. Devlinnek a véleményére
ahhoz, hogy tudja, Maureen Flynn rendes lány. De a lányt körülvevő illat, a bőre puhasága, az
édes reakciója káoszt okozott a lelkében. Egyszerűen képtelen volt visszafogni magát, de
végül, élete legnagyobb erőfeszítése árán, sikerült elszakítania az ajkát a lány ajkától.
Maureen ajka meg volt duzzadva. Zavarodottan pillantott fel a férfira.
- Mi... mi történt az előbb? - sikerült kinyögnie.
- Szentséges ég, te is érezted, ugye? - nézett rá ugyanolyan értetlenül a férfi.
A lány bólintott, és közben ráeszmélt, hogy a férfi hatalmas tenyere még mindig a mellén
pihen.
- Akarod, hogy elmenjek? Csak egy szavadba kerül - mondta a férfi.
Itt volt az alkalom a menekülésre, ám ehelyett hallotta a saját hangját, amint épp azt
mondja:
- Nem. Nem akarom, hogy elmenj, Toryn O'Donel. Hacsak nem akarsz elmenni - tette
hozzá.
- Nem akarok elmenni - felelte a férfi. - Újra meg akarlak csókolni, Maureen Flynn. - És
így is tett. Vadul megcsókolta, felébresztve mindkettőjükben a szenvedélyes vágyat. Szinte
felfalták egymást a szájukkal, aztán a férfi keze becsusszant Maureen gyapjúszoknyája alá, és
lassan felfelé araszolt a combján. Az ujjaival gyengéden megcirógatta a combja belső felét,
miközben apró csókokat lehelt az arcára.
Maureen életében csak egyszer vagy kétszer szexeit, de azokat mindig a kapkodás
jellemezte. Távolról sem emlékeztettek a mostani alkalomra. Megremegett, ahogy a férfi ujja
végigsimította a szeméremszőrzetét, aztán végigsiklott a hasítékán. Érezte, ahogy
átnedvesedik. Toryn ismét rátalált a szájra, és mélyen, finoman megcsókolta. A nyelvük
egymásba fonódott, ahogy Toryn ujja a szeméremajkai közé furakodott, és nekiállt cirógatni a
csiklóját. Ó, istenek az égben! - formálódtak a hangtalan szavak az agyában, ahogy lágyan
felnyögött. A férfi ujja tovább játszadozott vele. Maureen önkéntelenül is nekifeszült, úgy
bátorította. Az aprócska orgazmusba beleremegett.

112
 A pokolba is, szenvedélyes egy leányzó!, gondolta magában Toryn. Gyönyörű gyerekeket
fogunk nemzeni. Alig várom, hogy megbaszhassam, de ma este még nem tehetem. Lehet, hogy
most úgy érzi, hogy akarja, de holnap éktelenül dühös lesz magára és rám is. Mindenesetre
szüksége van rá, hogy kiengedje a gőzt. Az egyik ujját belenyomta a vaginájába, és nekiállt
dörzsölni.
Maureen leplezetlen élvezettel felnyögött. - Még! - könyörgött, és felsikoltott örömében,
ahogy a férfi még egy ujját bedugta a pinájába. A férfi ujjai egyre gyorsabban, keményebben és
mélyebben mozogtak benne, míg zokogva el nem élvezett. A vaginája fala görcsösen
összerándult. Amikor vége volt, elfordult, és az arcát a férfi pulóverébe rejtette.
- Ne! - szólalt meg Toryn. - Ne fordulj el tőlem, kicsi lány.
Maureen a szavak hallatán megmerevedett. A fantáziájában a kelta hős, Ezer Gyönyör
Torynja szintén kicsi lánynak szólította.
- Nem akarom, hogy szégyelld magad amiatt, ami most kettőnk közt történt. Mondtam
már, hogy feleségül foglak venni. Akármilyen nehezedre is esik elhinni, kicsi lány, szeretlek.
Évek óta kísértesz az álmaimban, és amikor néhány héttel ezelőtt találkoztunk, alig hittem a
szerencsémnek, hogy végre rád találtam. - Gyengéden megsimogatta a lány haját.
- Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de én is álmodtam rólad - vallotta be Maureen. Persze,
csendben is maradhatna, ellökhetné magától a férfit, és tovább élhetne a fantáziavilágában
szombat esténként. Vagy elfogadja a fantáziája hús-vér valóságát, és boldogan él, míg meg
nem hal - épp úgy, mint a hősnők Mrs. Devlin valamelyik regényében. Felült, és megérintette a
férfi arcát. - Igazán kedves volt tőled, Toryn O'Donel, hogy ilyen gyönyörben részesítettél, de
mi a helyzet veled? - Kinyújtotta a kezét, és gyengéden végigsimította a kemény kidudorodást
a férfi nadrágja alatt.
Toryn rátette meleg kezét a lány kezére.
- Túlélem. Hé, látod az órát a kandallópárkányon? Mindjárt éjfél. Kapcsoljuk be a tévét, és
nézzük meg, mit csinál az a sok őrült ember a Times Square-en.
- Mrs. Devlin hagyott nekünk egy kis pezsgőt a hűtőben - mondta Maureen. - Behozom,
hogy koccinthassunk az új évre, úgy, ahogy azt illik.
Néhány perccel később már együtt számolták vissza a másodperceket a tévében ünneplő
tömeggel, aztán egy gyors csók következett, majd felemelték a poharukat.
- Ez egy új kezdet mindkettőnk számára - jegyezte meg Toryn O'Donel.
- Tudom - bólintott Maureen.

113
Valentin-napon Toryn meglepte egy eljegyzési gyűrűvel, amit Maureen el is fogadott. Március
17-ére, egy szombati napra tűzték ki az esküvőjüket. Az egymás iránti vágyakozásuk
túlságosan hatalmas volt. Maureen attól tartott, még a végén teherbe esik, ha nem házasodnak
össze gyorsan. Úgy döntöttek, hogy nem fekszenek le egymással, míg egybe nem kelnek.
Egyikük sem volt már szűz, de a múltról nem beszéltek. A közös jövőjük érdekelte őket
csupán.
- Mondtam én, hogy el fogjuk veszíteni a dadusunkat - dohogta Mick Devlin, amikor
Emily beavatta az eljegyzés hírébe.
- Nem fogjuk elveszíteni Maureent - nyugtatta meg nevetve a felesége.
- Láttad, hogy milyen szemekkel méregeti a henteslegény? Már a nászéjszakájukon teherbe
fogja ejteni, ezt garantálom.
- Nem, nem fogja - vélekedett Emily.
- Az isten szerelmére, mindketten jó katolikusok, még a régi iskolából - morogta Mick.
- De már nem Írországban vannak, és Maureen járt már Dr. Samnél. Mindketten akarnak
gyerekeket, de azt is tudom, hogy szeretnének várni egy kicsit, hogy félre tudjanak rakni némi
pénzt. Mikor lesz kész a kocsiszín?
- Március elején - felelte Mick. - Ti, nők mindent a kezetekben tartotok, drágám, igaz?
- Aha! - vigyorgott Emily. - Ráadásul sikerült megírnom az új könyvem kábé egyharmadát.
Úgyhogy közölheted J.R.-vel a következő heti szerkesztői megbeszéléseden, hogy tartom
magam a határidőhöz.
- Bármit közlök vele, amit csak akarsz, feltéve, hogy nem veszítjük el a dadusunkat.
Tervezik, hogy mennek nászútra? És ha igen, mennyi időre?
- Hogy te milyen önző disznó vagy, Devlin! - vádolta a felesége. - És igen, egy hétre
elutaznak a floridai Disney Worldbe. Maureennal már el is intéztük a helyettesítést. Annié
Marshall átengedi nekünk Violet dadust néhány napra. Nem fog itt aludni, de napközben segít
a gyerekekkel.
- Nem vagyok önző disznó, drágám. Egyszerűen csak hozzászoktam ahhoz, hogy
visszakaptam a feleségem - védekezett Mick Devlin. - Fogadok, hogy az ikrek akkor kezdenek
el majd járni, amikor Maureen távol van. A négy tipegő pokoli botrányt fog rendezni. Violet
dadus felkötheti a nadrágját.

Seamus Flynn atya átrepült Írországból, hogy Porter atyával együtt celebrálja a húga és Toryn
esküvői miséjét. Mis. Flynn és Mrs. O'Donel soha életükben nem repültek, és nem is állt
szándékukban, még a saját gyerekük esküvőjére sem. Toryn legközelebbi fivére, Francis a

114
városban élt és dolgozott, így hát abban állapodtak meg, hogy ő lesz az öccse vőfélye,
Maureen barátnője, Jane pedig a koszorúslány. A két lány hatalmas élvezettel válogatott a
menyasszonyi ruhák közt. Maureen végül egy hófehér selyemkosztümöt választott, szűk
szoknyával és testre szabott, csípőrésztoldalékkal ellátott kabátkával, hozzá egy széles
fejpántot egy leheletnyi kis fátyollal. Jane egy türkiz ruha mellett döntött, mely jól ment a
szőke hajához és világos bőréhez.
A Devlin házaspár terebélyes háza mögötti régi kocsiszín átalakítása is befejeződött. A
földszinten továbbra is Mick és Emily értékes Austin Healey-i kaptak helyet, néhány új,
kisméretű, hatékony kazánnal egyetemben. Ám az emeleti helyiségek új fapadlózatot kaptak,
és a teljes elektromos hálózat és vízvezetékrendszer ki lett cserélve. Két hálószobát alakítottak
ki - egy nagyobbat és egy kisebbet -, valamint egy kandallóval felszerelt nappalit, egy kisebb
étkezőhelyiséget, egy hajókonyha jellegű konyhát, és egy fürdőszobát. Maureent
megdöbbentette a munkaadói nagylelkűsége, mivel Emily ragaszkodott hozzá, hogy együtt
menjenek bútort vásárolni, aztán az összes hölgy Egret pointe-ból, akiket Maureen időközben
megismert, rendezett a részére egy kelengyepartit Devlinék tágas nappalijában.
A buli után, ahogy számba vette a kapott ajándékokat, Maureen önkéntelenül is elsírta
magát. Az ajándékok közt volt minden, amire valaha szükségük lehetett: ágyneműk,
törölközők, mosdókesztyűk, főzőedények, tányérok, poharak. Violet dadus egy méretes, barna
színű angol teáskannával és hozzá illő csészékkel és csészealjakkal lepte meg.
- Mindenki olyan hihetetlenül nagylelkű! - áradozott Maureen Emilynek.
- Az írekhez hasonlóan az amerikaiak is nagyon bőkezű emberek - felelte Emily, miközben
segített elpakolni Maureennek mindent a kocsiszínből apartmanná alakított házban.

Március tizenhetedikén napsütötte, enyhe napra virradtak, amilyen csak néha fordul elő kora
tavasszal.
- Az írek szerencséje - jegyezte meg Mick Devlin.
Az esküvő fél háromra volt kiírva a Szent Anna templomban. A szertartás után a vendégek
Devlinékhez voltak hivatalosak süteményre és pezsgős puncsra. A kicsi Sean Michaelt tették
meg gyűrűhordozónak, és a kis Emlyn kapta a feladatot, hogy a virágszirmokat a bevonuló pár
elé szórja. Emily elbűvölőnek találta a kisfiát a rövid, tengerésznadrágjában és Eton öltöny-
kabátjában. Emlyn büszkén tollászkodott az anyukája gardróbjának tükre előtt, és áhítattal
bámulta a fodros rózsaszín ruhácskáját.
- Szép vagyok! - jelentette ki, mely állításával az apja készségesen egyetértett.

115
 A szertartás maga egyszerű volt, és egy rövid misével egybekötve zajlott. Az IGA
szupermarket két órára bezárt, hogy az összes alkalmazott szemtanúja lehessen, hogyan veszi
el a jóképű hentessegéd a csinos dadust. A pénztárosnők egymás mellett ültek a templomi
padban, és meghatottan, boldogan szipákoltak. Kari, a húsárurészleg vezetője, magával hozta a
feleségét. Emlyn Devlin tökéletesen alakította a szerepét. a levegőbe rózsaszirmokat hajigálva
végigszökdécselt a padsorok közt. Őt Sean Michael követte, komoly arccal, látszott rajta, hogy
elszántan koncentrál, nehogy leejtse a két egyszerű jegygyűrűt a selyempárnáról. A kisfiú után
Jane következett, kezében egy apró, színes virágcsokorral. Az arát Mick Devlin kísérte az
oltárhoz, ahol Toryn és a bátyja várták. Michael a vőlegény kezébe tette Maureen kezét, és
megpuszilta az arcát, mielőtt csatlakozott volna Emilyhez. A két fiatal elmondta az esküt,
lezajlott a mise, felvágták a tortát. A vendégek poharukat emelték a boldog párra, majd a
Mulcahy házaspár sofőrje kivitte Maureent és Torynt a reptérre.
- Nos - jegyezte meg Mick Devlin -, ott megy a dadusunk.
- Vissza fog jönni - biztatta nevetve Emily, aki titokban azt remélte, hogy Maureen
nászéjszakája olyan csodálatos lesz, mint az övé és Mické volt.
Maureen persze semmit sem tudott arról a szigetről, ahol a munkaadói tíz napot töltöttek az
esküvőjük után - javarészt mezítelenül, egymásba gabalyodva. Annyit azonban tudott, hogy
Toryn O'Donel, a férje - a szó olyan idegenül, mégis ismerősen csengett - méltó leszármazottja
volt ősének, Ezer Gyönyör Torynjá-nak. A nászutas szexnek elvileg robbanásszerű élménynek
kellene lennie, és az ő esetükben tagadhatatlanul az is volt. Szerencsére a bejelentkezéskor
felsőbb kategóriába sorolták őket, és egy különálló kis villát kaptak, ahol nem zavarták a
szomszédjaikat.
A lakosztályukban volt egy csodálatos, kerek, süllyesztett fürdőkád is, aminek nem tudtak
ellenállni. Maureen szeméremérzete furcsa módon elszállt, zavartalanul ledobta a ruháit Toryn
előtt. A férfi egy pillanatra sem vette volna le róla a szemét, még akkor sem, amikor kibújt a
saját utazóruhájából.
Milyen gyönyörű teste van! - futott át Toryn agyán. Hosszú lábak, kerekded keblek, csodás
fenék.
Maureen is feltérképezte a férfi javait. Széles mellkas és váll. Keskeny derék. Feszes fenék,
és egy komoly hosszúságú pénisz, mely láttán felrémlett benne egy emlékkép.
Kézen fogva léptek be a kádba. A meleg víz Toryn derekáig ért. A férfi Maureen köré fonta
a karját, és hosszasan megcsókolta. Ahogy a lány melle, hasa, lába a testéhez nyomódott, a
farka mocorogni kezdett.

116
 Maureen megérezte. Merészen lenyúlt, és enyhén megszorította. Toryn a kezébe fogta a
Vénusz-dombját, és közben a fülébe suttogta, mit szándékozik vele tenni. Maureen
felkuncogott, és elárulta a férfinak a saját terveit. Ajkuk ismét összetapadt, ahogy a férfi a kád
falának döntötte Maureent, aki tovább játszadozott a farkával.
- Nahát, micsoda vállalkozó szellemű legénykét tartok a kezemben, férjem-uram - jegyezte
meg Maureen. A férfi hímvesszeje, melyet a kezében tartott, mostanra már megvastagodott és
megkeményedett.
- Meg is duglak vele mindjárt - vágott vissza Toryn. - Fond át a derekam azokkal a
szexisen hosszú lábaiddal, kicsi lány. Muszáj, hogy beléd hatoljak.
Maureen sietve engedelmeskedett. Érezte, ahogy a férfi a vaginája nyílásához illeszti a
péniszét. - Igen! - bátorította, mire Toryn benyomult a testébe. Észbontó volt az érzés, ahogy a
hímtag kitöltötte, és addig feszítette a hüvelye falát, mígnem úgy érezte, szétrobban. Főleg,
amikor a férfi nekiállt mozogni benne. Gyakorlatilag mindenféle előjáték nélkül közel juttatta
a csúcshoz. A férfi marokra fogta a fenekét, ahogy egyre mélyebben és keményebben dugta.
- Ne hagyd abba! - sikkantotta Maureen, ahogy a gyönyör első hullámai elöntötték a testét.
- Képtelen lennék - hörögte a férfi. - Nem akarom abbahagyni! Örökre így akarok
maradni. Egész életemben rád vártam.
Ez nem a fantáziája volt, hanem az új valósága, és Maureen úgy érezte, hogy ez jobb, mint
bármi, amiben valaha is része volt. A kádban maradtak, és addig keféltek, míg végül Maureen
több apróbb orgazmusa után majdnem egyszerre érték el a robbanás pillanatát, melytől
mindkettőjüknek elakadt a lélegzete. Mikor végül magukhoz tértek, átvonultak a hatalmas
ágyra, és ott folytatták, ahol abbahagyták. Képtelenek voltak betelni egymással.
Háromnapnyi szex és szobaszerviz után Maureen felvetette, hogy ha már Disney Worldben
vannak, talán meg is kellene nézniük. Toryn vonakodva ugyan, de egyetértett. Négy óra múlva
ismét ott találták magukat a kis házikójukban, mezítelenül, az ágyon.
- Majd máskor megnézzük a Disney Worldöt - jegyezte meg Toryn.
- Ennyi erővel akár az Egret Pointe-i szállóban is maradhattunk volna. Felesleges volt
egészen Floridáig utaznunk - vélekedett Maureen.
Toryn felnevetett.
- Itt melegebb van.
- Megy a légkondi - emlékeztette Maureen.
- Fura, nem is fázom. Te? - Lerántotta a lányt az ágyra, és hanyatt döntötte. - Kanos
vagyok - közölte vele vigyorogva.
- Te mindig kanos vagy - vágott vissza Maureen.

117
 - Kezdek azon tűnődni, miféle férfihoz mentem feleségül.
- Egy olyanhoz, aki begerjed, ha csak meglátja a tested - felelte a férfi, és egyetlen
mozdulattal belé hatolt. - És te is rám vagy indulva, különben nem élveznél el minden
alkalommal, amikor csak megbaszlak, Maureen O'Donal. Ismerd be, hogy vágysz rám. -
Mozogni kezdett benne, és mindkettőjüket gyorsan maga alá gyűrte a szenvedély, melyet
egymásban ébresztettek. Az este nagy részét végigkefélték, és amikor végül kimerülten
megpihentek, rájöttek, hogy lekésték a vacsorát.
- Ez így nem folytatódhat otthon - jelentette ki Maureen. - Négy gyerekre kell vigyáznom,
és neked is ott a munkád. Talán korlátoznunk kéne a szexet a hét bizonyos napjaira.
- Szó sem lehet róla - vetette el az ötletet a férfi. - Mindketten fiatalok vagyunk. Bírni
fogjuk.
- Remélem, igazad van - sóhajtott fel Maureen.
- Ha korán ágyba bújunk, akkor akár az eszméletlenségig dughatunk, utána meg alszunk
egy jót. Hat-nyolc óra alvás elég kell, hogy legyen.
Maureen felkacagott.
- Oké, benne vagyok! - vágta rá. Átfutott az agyán, hogy vajon az apja és az anyja valaha
ugyanígy éreztek-e egymás iránt, és erre vezethető-e vissza a tizenhárom gyerek. Mindig úgy
gondolt rájuk, mint egy házaspárra, akik hetente csupán egyszer szeretkeznek. És vajon az apja
tíz évvel ezelőtti halála óta hogy viselte az anyja a szexmentes életet? Nem az a fajta nő volt,
aki vibrátorhoz folyamodott volna.

A nászútjuk után visszatértek Egret Pointe-ba, és beköltöztek a Devlin házaspár terebélyes,

empire stílusú háza mögötti átalakított kocsiszínbe. Másnap reggel mindkettőjüknek munkába
kellett menniük - Toryn fél nyolckor kezdett a szupermarketben, Maureen nyolckor
Devlinéknél. A nászútjuk utáni első munkanapján, miután a gyerekek lelkesen üdvözölték,
elkészítette a reggelijüket, és felöltöztette őket. Egy darabig játszott velük, aztán segített Essie-
nek elintézni pár tennivalót a négy kisgyerekkel. Ebéd után elvitte Sean Michaelt az oviba.
Essie lefektette a másik hármat egy kis délutáni szunyókálásra, bár Emlyn kezdett azon a
véleményen lenni, hogy neki nincs szüksége többé délutáni alvásra.
Maureen, miután visszatért a csendes házba, bement a dolgozószobába, és felhívta Devlinék
műholdas szolgáltatóját.
- Szeretném lemondani a Csatornát - közölte, és megadta az azonosító számot. - Igen, az
utolsó számla is ki van egyenlítve. Köszönöm. - Visszatette a telefont a töltőjére. Enyhe
szomorúságot érzett, de azzal vigasztalta magát, hogy többé nincs szüksége Ezer Gyönyör

118
Torynjára. Ott volt neki a leszármazottja, Toryn O'Donel, és nagy örömére a valóság még a
fantáziánál is sokkal jobbnak bizonyult.

119
 J. P. és a korhely régens

J. P. Woods a legnagyobb hatalommal rendelkező nők közé tartozott a könyvszakmában. A

Stratford Kiadó ügyvezető igazgatójaként tartottak tőle, ugyanakkor a kegyeit keresték. A
magánéletéről csupán annyit lehetett tudni, hogy egy Bug Light nevű kisvárosból származott,
Maine északi tengerparti részéről, és hogy egy nagyhírű New England-i, kizárólag nők által
látogatott főiskolán végzett kitűnő eredménnyel. A karrierjét Bostonban kezdte, ahol három
évet töltött egy kis kiadóháznál, majd New Yorkba költözött, ahol először a Penguin kiadónál
dolgozott, végül a Stratfordnál állapodott meg, ahol gyors ütemben lépkedett felfelé a
karrierlétrán.
Egy időben azt rebesgették róla, hogy Martin Stratford törvénytelen lánya, akit a férfi még
főiskolai évei alatt nemzett. Martin, aki tiszteletbeli elnökként tagja volt a Stratford
igazgatótanácsának, kifejezetten szórakoztatónak találta a felvetést. A másik pletykát -
miszerint J. P. Woods a főnöke szeretője, vagy legalábbis az volt - Martin már korántsem
találta ilyen mókásnak, mivel ostoba férfi színében tüntette fel. Azt sugallta, hogy J. P. nem
érdemelte meg azt a pozíciót, amire ő kinevezte, ez pedig még távolabb állt az igazságtól, mint
az első pletyka. Ám Martin Stratford volt az egyetlen ember a kiadói világban, aki ismerte az
igazságot J. P.-vel kapcsolatban. Tudta, hogy átkozottul keményen dolgozott, hogy eljusson a
jelenlegi pozíciójába, és azzal is tisztában volt, hogy mindent megérdemelt, amit elért,
tekintve, hogy honnan indult.
Jane Patrícia Woods egy maine-i halásznak és feleségének volt a legidősebb gyermeke.
Négy testvére volt: két öccse és két húga. Tizenöt éves volt, amikor az apja odaveszett a
tengeren. A család élete korábban sem volt könnyű, de a férfi halála után elviselhetetlenné vált.
Szerencséjükre a kis ház, ahol laktak, a saját tulajdonukban volt. Valamikor Jane apai
nagyszüleié volt, akik már rég meghaltak, akárcsak az anyja rokonai, kivéve egy nővérét. Jane
anyja a helyi élelmiszerboltban dolgozott. Élelrniszerjegyeket és fűtéstámogatást igényeltek,
amit meg is kaptak. Szombat esténként Jane anyja elment a városka egyetlen kocsmájába, ott
összeszedett valami pasit, hazavitte magával, lefeküdt vele néhány dollárért, aztán kitette a
szűrét. Ez épp arra volt elég, hogy ne kapcsolják ki a házban az áramot, sőt, általában még
plusz dolgokra, például cipőre vagy iskolai felszerelésre is futotta.
A városkában mindenki tisztában volt vele, mivel tölti az anyja a szombat éjszakákat, de
igazság szerint nem ő volt az egyetlen özvegy, aki ily módon próbálta kiegészíteni a szerény,
megélhetést is alig biztosító jövedelmét. De ami még fontosabb volt, csupán azon az egy estén

120
járt a kocsmába, és vasárnap reggelenként mindig megjelent a templomban a gyerekeivel. Nem
flörtölt más asszony férjével, és azt sem engedte meg egy pasasnak sem, aki hazakísérte, hogy
tovább ott maradjon a házban, mint amennyi idő egy dugáshoz feltétlenül szükséges. Bug
Light lakosainak szemében Dorcas Woods egy meglehetősen tiszteletre méltó nőnek számított,
mint ahogy azzal is tisztában voltak, hogy ha lett volna más lehetősége, biztosan megragadta
volna.
De egyik éjszaka a férfi, akit hazavitt, nem úgy távozott, ahogy kellett volna. Mivel
képtelen volt felállítani a farkát, az eszméletlenségig összeverte Dorcast. Aztán végigosont a
folyosón, a hálószobáig, ahol J. P. és a húgai aludtak. J. P. arra riadt fel, hogy egy idegen fickó
rajta ül, és a szájára tapasztja a tenyerét. Megpróbálta ledobni magáról, de a férfi lefogta. J. P.
egyszerre volt rémült és dühös. Aztán a pasas megszólalt:
- A ribanc anyátok nem volt képes elvégezni a feladatát, úgyhogy te fogod elvégezni
helyette, kislány. Szűz vagy?
J. P. elkerekedett szemmel bólintott.
- Hát, már jó ideje nem volt dógom érintetlen csajszival, de élvezettel foglak
megszabadítani a szüzességedtől. Talán legközelebb az a halvérű anyád is ügyesebben
produkálja magát, mer ha nem, visszajövök. Vannak tesóid, ugye?
J. P. bólintott.
- Fiatalabbak nálad, nem igaz?
J. P. ismét intett a fejével.
- Naccerű, akko' őket is bevonom a játékba. Hé, talán már ma éjjel. - Felnevetett. Ügy
hangzott, mintha egy szamár ordította volna el magát. Beszéd közben az ernyedt péniszét
masszírozta, hogy akcióképessé tegye. Nem járt sok sikerrel. - A fenébe. Pont olyan vagy, mint
az anyád! Eddig sose volt gond felállítani a farkam. Kénytelen leszel leszopni, csajszi. -
Feljebb csusszant rajta, villámgyorsan elvette a kezét J. P. szájáról, betapasztotta az orrát, és a
farkát a lány szájába gyömöszölte, amikor az levegő után kapkodott. - Ha megharapsz,
megöllek. Most pedig, gyerünk, szopjál!
J. P. komolyan azt hitte, hogy ütött az órája. Érezte, amint az epe feltolul a torkában.
Öklendezni kezdett, de ekkor egy hangos csattanást hallott, és a támadója egy mély nyögés
kíséretében rázuhant. A pénisze kicsúszott J. P. szájából, aki összehányta magát.
- Jól vagy, hugicám? - Joe volt az, a tizennégy éves öccse, kezében egy baseballütővel. -
Pete! - kiáltott oda a tizenhárom éves fivérének - Gyere, segíts nekem lerángatni ezt a köcsögöt
Janie-ről. Bántott, hugicám? Megsérültél? - firtatta aggódva.

121
 J. P.-ből kitört a zokogás, ahogy a fivérei lehúzták róla a férfi testét. Hányadék lepte el, de
megkönnyebbüléssel töltötte el a tudat, hogy a legrosszabbtól megmenekült - bár az, hogy a
fickó a szájába gyömöszölte a farkát, korántsem nevezhető szerencsének.
- Ó, a fenébe is, Janié, ne bőgj már! - Joe legszívesebben átölelte volna, de aztán a
hányadékra tekintve meggondolta magát.
- Vigyétek ki innen! - kérte J. P. a fivéreit. - És nézzétek meg, hogy anya jól van-e. A fickó
nyilvánvalóan elégedetlen volt vele, ezért jött be ide. Honnan tudtad, hogy valami nincs
rendben, Joe?
- Maryheth átszaladt a szobánkba, és felébresztett. Meghallotta, hogy a pasas beszél
hozzád - felelte Joe. - Arra nem is gondoltam, hogy megnézzem anyát. Csak felmarkoltam a
baseballütőt, és bejöttem, hogy megmentselek.
- Az én hősöm! - mosolygott J. P. az öccsére. - De tényleg. Felismered az ürgét?
- Karbantartó a suliban - válaszolta Joe. - Mindig a fiatal lányokat bámulja, és állandóan a
száját nyalogatja.
- Marybeth, menj, keresd meg anyát! Ti pedig fiúk, vigyétek ki innen a fickót - utasította
őket J. P.
- Hívnunk kéne a seriffet - vetette fel Joe.
- Nézd, nem erőszakolt meg, és nem akarom, hogy a városban híre menjen, hogy
megpróbálta - magyarázta J. P. az öccsének. - Tolerálják, amit anya szombatonként művel, de
valaki biztos előáll azzal, hogy ő engedte be hozzánk a pasit, hogy még több pénzt csikarjon ki
belőle. Tudod, milyenek az emberek. Akkor viszont belép a képbe a gyermekfelügyelet,
elválasztanak minket egymástól, és csak a jó ég tudja, milyen családnál, vagy ami még
rosszabb, gyerekotthonban kötünk ki.
- Ja, igazad van - értett egyet vele Joe. - De biztos vagy benne, hogy jól vagy, hugicám?
- Csak le kell zuhanyoznom, és máris jobban leszek - felelte J. P. - A tőkehal tök büdös,
amikor kirókázza az ember, nem?
Az öccsei felnevettek. Ez volt az a Janié, akit ismertek: vág az esze, és éles a nyelve. Az
utasításait követve kicipelték a férfit a szobából. Bumm, bumm, bumm! J.P. hallotta ahogy a
feje a lépcsőnek ütődik, ahogy levonszolták a lépcsőn. A szemétláda arca ripityára fog törni -
de megérdemli. Janié bement az aprócska fürdőszobájukba, kibújt a hálóingéből, és gyorsan
kilötykölte. Egy jó adag szájvízzel a száját is kiöblítette, majd sietve letusolt. Azért sietve, mert
a víz nem volt túl meleg, és a téli éjszaka hideg volt. Törölközőbe burkolózva visszasietett a
szobába, amin a húgaival osztozott. Marybeth az ágyon ülve vigasztalta a nyolcéves Julie-t.
J. P. gyorsan belebújt a másik hálóingébe. Marybeth fehér volt, mint a fal.

122
 - Minden rendben, aranybogár? - kérdezte J. P. a tizenegy éves húgát.
- A pasi összeverte anyát - nyögte Marybeth. - Az is lehet, hogy meghalt.
Julié zokogni kezdett.
- Sssh, aranyom - csitította J. P. - Majd én megyek, és megnézem.
Dorcas Woods nem halt meg, ám csúnyán összeverték. Már magához tért, amikor J. P
rátalált.
- Hívd fel Faith nénikéd - kérte az anyja. J. P. bólintott, és odament a telefonhoz. Faith
Leighton volt az egyedüli élő rokonuk. Vénlányként tengette a napjait.
Faith nénikéjük átszaladt hozzájuk, és a húga állapotát látva elszörnyülködött.
- Gondolod, hogy agyrázkódást kaptál? - kérdezte Dorcas-tói.
- Nem, csak jó néhány zúzódást, talán egy vagy két bordám megrepedt, és azt hiszem, a
csuklóm is eltörött - mondta Dorcas. - Mázlim volt.
- Aha, pont úgy nézel ki, mint egy igazi mázlista - horkantott fel a nővére. - Na, gyere,
összefoltozunk.
Másnap reggel a nagynénjük volt az, aki elkísérte őket a templomba.
- Szegény Dorcas elesett a jégen tegnap este. Elég csúnyán összetörte magát, és az egyik
csuklója is eltörött - adta Faith a lelkész tudtára mindenki füle hallatára.
- Szerencsétlen egy éjszaka volt ez a tegnapi - jegyezte meg Clarké atya. - Ed Garyrc, az
iskola karbantartójára a parton bukkantak rá ma reggel, félholtan a hidegtől. Mindkét lába és
keze eltört. Az arca szinte a felismerhetetlenségig össze volt zúzva. Azt beszélik, berúgott, és
lezuhant a szikláról.
- Meg kéne szabadulniuk attól a fickótól - jegyezte meg élesen Faith Leighton. - Úgy
hallom, állandóan az iskolás lányokat bámulja, különösen a fiatalabbakat. Ki tudja, egyszer
mire nem vetemedik részegen? - tette hozzá jelentőségteljesen. - Maga is tagja az
iskolabizottságnak, atyám. Tennie kéne valamit.
A közelükben állók egyetértően hümmögtek.
A lelkész felhúzta az egyik szemöldökét.
- Erről nem volt tudomásom eddig, Miss Leighton. De igaza van. Nem hagyhatjuk, hogy
egy ilyen alak ólálkodjon a gyerekeink körül. Most kedd este lesz egy gyűlésünk, ott szóba
fogom hozni.
- Ha maga nem, én megteszem - jegyezte meg a vegyesbolt tulajdonosa. - Én is tagja
vagyok az iskolabizottságnak. - Aztán Faith Leightonhoz fordult. - Gondolom, Woods
asszonyságnak szüksége lesz pár napra, hogy felépüljön. Kérem, mondja meg neki, hogy vegye

123
ki ezt a hetet, nem fogom levonni a fizetéséből. Anélkül is nehéz neki, hogy betegség miatt
még egy heti fizetését is elveszítse.
- Suli után majd én bemegyek a boltba, és átveszem a helyét, Mr. Brown - ajánlotta fel J. P.
- És szombaton akár az egész napot végig tudom dolgozni, uram.
- Ezzel igazán lekötelezel, Jane. Rendes lány vagy - dicsérte meg a bolttulajdonos.
Ezután az anyja többé már nem járt el a kocsmába szombat esténként. J. P. és a két öccse
iskola után munkát vállaltak, ami nem volt könnyű feladat egy észak-maine-i kisvárosban. Ha
voltak is, akik gyanították, hogy Ed Gary és Dorcas Woods sérülései valahogy kapcsolatban
álltak, senki nem mondott semmit.
És miután kiengedték a kórházból, Ed Gary el is tűnt a városból.
Az incidens azonban kemény leckéül szolgált J. P. számára. Soha többé nem akart áldozatul
esni senkinek, és azt is tudta, hogy nem akarja az élete hátralevő részét Bug Lightban tölteni.
Kitűnő eredménnyel végezte el a középiskolát, és ő részesült abban a kiváltságban, hogy a
tanévzáró alkalmával elmondhassa a búcsúbeszédet. Felvették egy kiváló női főiskolára.
Szeretett volna oda járni, de a támogatási csomag összege nem volt elég arra, hogy fedezze a
teljes költséget, így hát üzletet ajánlott a főiskolának. Az első két évet a helyi állami főiskolán
fogja végezni, és ha megtartja a kitűnő átlagát, akkor náluk fejezi be a tanulmányait. Cserébe a
főiskola teljes ösztöndíjat nyújt neki - beleértve a kollégiumi ellátást és étkezést is - a
fennmaradó két évre.
Télen és nyáron halat filézett Bug Light dokkján, miközben sikerült megtartania az
ösztöndíját az első két évben. Nem tudta megmondani, melyik rosszabb: a nyár, amikor a
hőségben a halbűz szinte kibírhatatlan volt, vagy a tél, amikor a keze majdnem lefagyott a
hidegben. A keresete egy részét az anyjának adta, hogy segítsen fedezni a háztartás költségeit,
a másik részét pedig félretette arra a napra, amikor búcsút mond Bug Lightnak. És egyszer ez a
nap is felvirradt.
Az indulása előtt egy héttel felmondott, és naponta többször is lezuhanyozott, mert úgy
érezte, soha nem fogja tudni lemosni a bőréről és a hajáról a halbűzt. A dokkon dolgozó
férfiak, akik mind ismerték az apját, összedobtak számára száz dollárt, amolyan búcsúaján-
dékként. J. P. Woods a kedvességük láttán elsírta magát - életében talán utoljára. Ám az egyik
férfi, akiben J. P. felismerte a városka kicsiny halászflottájának vezetőjét, a válla köré fonta
húsos karját, és megjegyezte:
- Komolyan kivívtad a tiszteletünket, Jane Patrícia. Az apád büszke lenne rád. Gyanítom,
hogy nem fogsz visszatérni, de sose feledkezz meg Bug Lightról, és arról, hogy honnan
származol.

124
 J. P. nem is feledkezett meg róla soha. Tudta, hogy kemény munkával az életben bármit el
lehet érni, és hogy az ember a saját szerencséjének kovácsa. Ám J. P. Woods önéletrajza
csupán Bug Lightról, a főiskoláról, a munkahelyeiről és arról a néhány díjról tett említést, amit
elnyert. A családjáról sosem beszélt, és ha kérdezték, csak annyit mondott, hogy kisvárosi
népek voltak. De kevesen firtatták, és kitűnő modora és iskolázottsága miatt a legtöbben azt
feltételezték, hogy előkelő családból származik.
Martin Stratford lefolytatott némi háttérnyomozást, amikor felfigyelt J. P. Woodsra.
- Honnan jött ez a nő? - kérdezte a titkárnőjét, Alice-t.
- A New American Library részlegen dolgozott - felelte Alice.
- Nem erre gondoltam. Úgy értem, honnan származik? - fogalmazta át a kérdést Martin
Stratford.
- Mire kíváncsi? - kérdezte Alice.
- Mindenre - felelte a főnöke.
Néhány nappal később Alice letett egy mappát az asztalára. Martin Stratford megtudta,
hogy a vállalatának feltörekvő fiatal női vezetője egy halász és egy vegyesbolti eladó lánya, aki
a Maine állam északi partvidékén fekvő, abszurd nevű Bug Light városkából származik. A
beszámoló említést tett J. P. kemény munkájáról, mellyel elérte, hogy felvegyék egy kitűnő
főiskolára, és az erőfeszítéseiről, mellyel kivívta a főiskola támogatását. Martin mosolyogva,
magában bólogatva olvasta végig a jelentést. Végre egy nő, aki tisztában van a kemény munka
jelentésével, aki tudja, hogyan kell megragadni a lehetőségeket, és akinek nem okoz
lelkiismeret-furdalást, ha ki kell ütnie egy ellenfelet. Pontosan ilyen személyt képzelt a
vállalatának az élére, amikor úgy dönt, hogy visszavonul. Nem mintha valaha is teljesen
feladná a munkáját, de tudta, hogy eljön az a nap, amikor el akarja majd kezdeni azokat a
dolgokat kipipálni, melyek ott szerepelnek a bakancslistáján - és amikor eljön ez a nap, tudni
szeretné, hogy a kiadóvállalata jó kezekben van. Elkezdte kiképezni J. P. Woodsot arra, hogy
átvegye a helyét, amit végül a nő meg is tett.
A Stratford kiadó fejeként J. P. Woodsot nemcsak tisztelték, de tartottak is tőle. Amint elért
egy bizonyos pozíciót a vállalatnál, egy meleg férfi asszisztenst választott maga mellé, akinek
az egyik feladata az volt, hogy kiválassza azokat a fiatal férfiakat, akik felfelé igyekeztek a
ranglétrán, hogy a főnöke szexuális játékszereként szolgáljanak. Ha J. P. férfi lett volna,
szexuális zaklatással vádolták volna, de egyetlen fiatalember sem akarta beismerni, hogy arra
kényszerítették, hogy lefeküdjön egy nővel. Túlságosan szégyellték volna magukat.
Ám J. P. emberére akadt Michael Devlinben, amikor a férfi átkerült a londoni Random
House-tól a Stratfordhoz, hogy betöltse a vezető szerkesztő posztját. Mick nagy nőcsábász

125
hírében állt, de világossá tette J. P. számára, hogy nem áll szándékában megdugni. J. P.-t
megrémisztette a tény, hogy nem képes irányítása alá vonni a férfit. Tudta, hogy Martin
Stratford nemsokára visszavonul, és átfutott az agyán, hogy a főnöke talán meggondolta magát
azzal kapcsolatban, hogy rá bízza a kiadóvállalat vezetését. Talán azért hívta át Mick Devlint
Londonból, hogy aláássa az ő pozícióját? Ha akart, Martin igazi szemétláda tudott lenni. Ám
Devlin biztosította róla, hogy ő nem akar többet, csupán szerkesztőként szeretne dolgozni.
Martin karácsonykor átadta J. P.-nek a székét, Devlin pedig feleségül vette a kiadó egyik
legnépszerűbb romantikus szerzőjét, Emilie Shannt.
J. P. mindig is vegyes érzelmekkel viseltetett Emilie Shann iránt. Az írónő gyönyörű volt,
tehetséges és sikeres. Martin imádta, ám J. P. gyűlölte a sziruposan érzelgős stílusát. Tett is rá
néhány célzást Emilie ügynöke, Aaron Fischer előtt, hogy hacsak Emilie nem tanul meg
szexisebben írni a piac igényeit követve, akkor nincs jövője a Stratfordnál. És mit csinált erre
ez a pedáns, finomkodó kisasszony? Elkezdett szexisebben írni! Egy átkozottul dögös
sikerkönywel rukkolt elő. J. P. egész megkedvelte Emilie-t, amiért felvette a kesztyűt. És
amikor J. P. félrevonta, és megkérdezte tőle, ismeri-e a kizárólag nőknek szóló Csatornát,
Emilie azt felelte, hogy igen, és bár szerinte függőséget okoz, mindamellett csodálatos dolog.
Javasolta, hogy J. P. is próbálja ki. Ő pedig megfogadta a tanácsot.
Atyaég, bárcsak rá tudott volna venni valakit, hogy írjon a Csatornáról! Micsoda könyv
lenne! Főleg, ha utána más nők is kipróbálnák. De J. P. elég okos volt ahhoz, hogy tudja, amint
napvilágra kerülne a Csatorna titka, az a végét jelentené. Ő pedig sokkal jobban szórakozott
rajta, mintsem hogy ezt megkockáztassa. Egy olyan személyiséget teremtett magának a
Csatornán, amely tökéletesen illett hozzá.
Manley megözvegyült hercegnőjeként kirívóan gyönyörű és gazdag nő volt.
Megdöbbentően botrányos életet élt, ám a vagyona miatt senki sem merte kritizálni. Mindenki
úgy vélte, hogy végül egy szerencsés fickó majd megzabolázza a rakoncátlan hercegnőt, és
megtalálja az utat a szívébe. Csakhogy Manley hercegnőjének nem volt szíve. Hideg volt, mint
a jég.
Gyűlölte a házasságát, amibe belekényszerítették, és titkon hatalmas örömet érzett, amikor
megtudta, hogy a férje, aki rendszeresen bántalmazta, nyakát törte, amikor a lovával átugratott
egy vizesárok felett. Lady Jane a herceg második felesége volt. Mivel a herceg már nemzett
egy örököst és egy második fiút is, az ő hitvesi kötelességei csupán a férfi szexuális vágyainak
kiszolgálására korlátozódtak. A herceg, aki buja férfi volt, többet tanított neki, mint amennyit
bármely tiszteletreméltó hölgynek illene tudnia a szexről. Nem tartott szeretőket, ehelyett

126
inkább a nősülést választotta, és elvárta, hogy a hitvese úgy viselkedjen a hálószobában, mint
egy ágyas, nyilvánosan pedig úgy, ahogy azt Manley hercegnőjéhez illik.
Lady Jane nem követte az előírt gyászetikettet, és a férje halála után már három hónappal
sutba dobta a fekete ruhákat. Egész London megdöbbent. A mostohafia tiltakozott, de ő a füle
botját sem mozgatta. A fickó egy tehetetlen bolond volt. Az előkelő körökben még nagyobb
döbbenetet keltett, amikor skarlátvörös estélyiben jelent meg a szezon első bálján. Az
úriemberek azonban örvendezve fogadták, amin néhány eladósorban lévő lány mamája még
jobban megbotránkozott.
Hogy tudnának szűzi kislánykáik versenyre kelni az elbűvölő hercegnővel, aki ráadásul
előnyben részesítette a fiatalabb férfiakat?
- Kitartóbbak az ágyban - állította a pletykák szerint. - Az ember szívesebben lovagol meg
egy kétéves mént, mint egy négyéveset.
A gyönyörű, özvegy hercegnő azonban hamarosan elunta magát, és igyekezett valami
módot találni, hogy enyhítsen az egyhangúságon. Amikor az egyik barátnője arról
panaszkodott, hogy sosem fog vagyonos feleséget találni a fivére számára, ha a férfi nem tanul
meg illemtudóan viselkedni a fiatal hölgyek társaságában, rájött, hogy megtalálta a megoldást.
Lady Jane azon kapta magát, hogy felajánlja a segítségét.
- Szeretnéd, ha kiképezném? A fiatalembereknek, akárcsak a fiatal csikóknak, gyakran van
szükségük nevelésre.
A barátnője kuncogni kezdett, de amikor látta, hogy az özvegy hercegné komolyan gondolja
az ajánlatot, megkérdezte tőle:
- Fizetség fejében gondoltad, Jane?
- Természetesen - felelte Jane. - Ami ingyen van, annak értéke sincs, Augusta. A díjam a
feladat nehézségén múlik. A legközelebbi bál alkalmával idecsábítom a fivéred a házamba, és
pár napig itt tartom. Ha valaki kérdezősködne utána, mondd meg neki, hogy lement vidékre,
hogy megözvegyült anyád nevében eljárjon egy bizonyos ingatlanügyben.
Hát így kezdődött. Hamarosan az előkelő körök bizonyos hölgyei Manley özvegy
hercegnéjéhez küldték a fivéreiket, fiatal rokonaikat, sőt, még a férjeiket is, hogy tanítsa meg
őket a hölgyek iránti illemtudó viselkedésre. J. P. Woods arra gondolt, hogy ha olyasvalaki,
mint Emilie Shann, ismerné a fantáziáját, ugyancsak meglepődne. A fantáziája ellazította a
hosszú, fárasztó munkanapok végén, de mivel fegyelmezett nő volt, hetente csupán háromszor
kereste fel a Csatornát.
Ma azonban egy különösen megerőltető nap állt mögötte. Az elektronikus kiadások szerzői
jogaival kellett foglalkoznia. A kiadói világban minden olyan gyorsan változott, hogy szinte

127
lehetetlenség volt lépést tartani a változásokkal. Az illegális letöltők pedig már elkezdték
letöltögetni azokat a könyveket, melyekre 1994 előtt kötöttek szerződéseket. Stratford szerzői
jogokkal foglalkozó emberei olyan gyorsan dolgoztak, ahogy csak bírtak. Az ügynökök és a
szerzők ott lihegtek a nyakukban. J. P. Woods szerette volna visszakapni a régi kiadói világot,
de persze nem volt ostoba. Tudta, hogy erre nincs lehetőség.
A vállalat sofőrje az Ötödik sugárút felső szakaszán fekvő épület előtt tette ki. A portás
odaugrott, hogy kinyissa neki az ajtót, és üdvözölje. Egy méretes esernyőt tartott a feje fölé,
ahogy kiszállt a kocsiból, annak ellenére, hogy az épület vászon ponyvateteje kinyúlt a járda
fölé. Egész nap esett - hideg, jeges februári eső. Jobb, mint a hó, futott át az agyán, ahogy a lift
felé sietett.
- Jó estét, Ms. Woods - üdvözölte a liftkezelő. - Látom, kemény napja volt. - Becsukta a
lift ajtaját, aztán megnyomta a hatos gombot.
- Valóban, Pablo - ismerte el J. P.
- A feleségem alig várja a legújabb Emilie Shann- könyvet - jegyezte meg a férfi.
- Már nem kell sokat várnia - biztatta J. P., ahogy a lift ajtaja kinyílt a hatodik emeleten.
- Jó éjszakát, Ms. Woods - köszönt el tőle a férfi.
- Jó éjt, Pablo - felelte.
Az ő emeletén csupán három lakás volt. J. P. bedugta a kulcsot a 6A jelzésű ajtó zárjába,
kinyitotta az ajtót, belépett, majd kulcsra zárta maga mögött. A csendes lakásban rend
uralkodott. Péntek volt, a bejárónő napja. Miután felakasztotta a kabátját az előszobai
szekrényben, bement a konyhába, kinyitotta a hűtőt, és elővett egy csomag salátát, hozzá
öntetet, vajat és egy kis sajtot. Elkészítette a salátát, és egy tálcára helyezte, egy üres tányér és
egy pohár Pugliese Bella Maria bor mellé. Ma este szénhidrátra van szüksége. Vágott két
szeletet abból a fehér kenyérből, amit a húga küldött neki, és előkészítette a sajtos szendvicset
a grillezéshez.
A konyhából a hálószobájába ment, hogy levetkőzzön, aztán a fürdőbe, hogy letusoljon.
Csodás érzés volt, ahogy a fél tucat zuhanyrózsából a vállára és nyakára záporozott a forró víz.
Hosszú percekig állt a zuhany alatt, aztán elzárta a vizet, és kiszállt, hogy megtörölközzön.
Belebújt egy hosszú, flanellel szegélyezett pólóba, mely éles ellentétben állt az üzleti életben
viselt, tekintélyt parancsoló öltözetével. Központi fűtés ide vagy oda, a benne lakozó New
England-i lány kellemes melegre vágyott egy hideg éjszakán. Visszament a konyhába, és a
vajban addig grillezte a szendvicset, míg a kenyér aranybarnára nem pirult, és a cheddar sajt ki
nem folyt belőle.

128
 A lakáshoz tartozott egy kis étkező is, mely, a nappalihoz hasonlóan a lenti parkra nézett.
Bevitte a szendvicset az étkezőbe, és a sötét csendben lassan majszolni kezdte, miközben
élvezettel bámulta a város fényben úszó sziluettjét. Nem az a fajta nő volt, aki fél az
egyedülléttől. Sőt, inkább élvezte. Örült, hogy a magánéletében nincs senki, akinek számot
kéne adnia az életéről. Jane Patrícia Woods a maga ura volt, mind a valós életben, mind a
fantáziavilágában. Amint elmosogatott, be is lép ebbe a világba. Még mindig feszült volt a
mögötte álló héttől.
Végül bemászott az ágyába. Az éjjeliszekrényén megnyomott egy gombot, mire az ággyal
szemközti szórakoztatóközpont ajtaja kinyílt. J. P. kényelmesen hátradőlt. Ma éjjel Lord
Reginal Bowie-t fogja okítani, akinek a hitvese, Lady Penelope, belefáradt abba, hogy őt
hibáztassák az utódok hiánya miatt, miközben az igazság az volt, hogy a kedves Reggie, bár
hírhedt nőcsábász hírében állt, valójában nehezen tudta felállítani a farkát, amikor a
feleségével szeretkezett. J. P. megnyomta az „A" jelzésű gombot a távirányítóján, és azonnal a
hercegné londoni házának hálószobájában találta magát.
- Mi legyen vele, asszonyom? - kérdezte Flint, egy félig ájult férfit támogató két inas közül
az egyik.
- Vetkőztessétek le mezítelenre - parancsolta Lady Jane.
- Mi... hol... vagyok? - nyöszörögte a férfi tántorogva.
- A felesége küldte hozzám kiképzésre, Lord Reginald. Attól tartok, a viselkedése nem
tolerálható tovább.
- Penny? — motyogta a férfi. - Az a nő nem teljesíti a kötelességét.
- Hogy tehetné, amikor maga nem teljesíti a sajátját? - vágott vissza élesen Lady Jane. - Ó,
igen, tisztában vagyok vele, hogy képes az eszméletvesztésig kefélni egy kis táncosnőt vagy
egy bolti eladólányt, de úgy tűnik, arra képtelen, hogy megdugja a feleségét. Márpedig ha nem
képes rá, akkor, kedves Reggie, nem lesz, aki továbbvigye a nemesi címét. De ezt nem
engedhetjük, ugye? Vagyis, kedves uram, ki kell képeznünk arra, hogy elvégezze a
kötelességét. Lady Penelope számít rám, és én nem fogom cserbenhagyni.
Miközben beszélt, a két tagbaszakadt inas, Bertie és Flint gyorsan meztelenre vetkőztette
Lord Reginaldot. Az úrnőjük intésére egy állványhoz vonszolták. Lady Jane felkapta az
asztalon fekvő ostornyelet. A férfi pénisze alá nyúlt vele, felemelte az ernyedt hímtagot, és
megrázta a fejét.
- Ennél jobbat kell produkálnod, Reggie - közölte. - Ez igazán szánalmas látvány. -
Félretette az ostornyelet, és odaszólt a két inasnak: - Készítsétek elő.

129
 A két férfi áthurcolta a nemest a szoba túlsó végébe, ahol arccal lefelé ráfektették egy
selyemmel bevont rúdra, mely két vaskos falábon állt. Lord Reginald feje lefelé lógott. Az
inasok szétfeszítették a lábát, és béklyókkal a földhöz rögzítették, aztán a csuklóját az eszköz
keretéhez kapcsolták. A béklyókat belülről báránybőr szegélyezte, nehogy felsértsék a bőrt.
Nem állt szándékában sérüléseket okozni a diákjainak.
Lord Reginaidnak hirtelen kitisztult az elméje.
- Mi az ördögöt művel velem? Hogy merészel bilincsbe verni? Panaszt teszek a
hatóságoknál! Ezért börtönbe kerül! Nagy ívben teszek rá, hogy egy herceg özvegye. A néhai
férjét bizonyára megbotránkoztatná az ön aberráns viselkedése.
Lady Jane felnevetett.
- Nem, drága lordom, ön téved. Tudja, a kedves Fredericktől tanultam mindent. És maga
nem fog bepanaszolni senkinek. Mint a többiek ön előtt, illetve azokhoz hasonlóan, akik maga
után következnek, maga sem akarja nyilvánosságra hozni, mit művelek ebben a házban
azokkal, akiket azért küldenek hozzám kiképzésre, hogy megtanulják, hogyan kell megfelelő
módon kielégíteni egy nőt. - Kioldotta a skarlátvörös selyemköpenyének övét, kibújt a
ruhadarabból, és félredobta. Fehér muszlinbugyit viselt, és szorosra húzott fekete fűzőt,
melyből kibuggyantak dús keblei. A fűző ízléses, fehér rózsadíszei megegyeztek a fehér
selyemharisnyáját tartó fekete harisnyakötőn lévőkkel.
- Most pedig, Reggie, lássuk, milyen gyorsan tudjuk felállítani a farkad. - Automatikusan
kinyújtotta a kezét, hogy átvegye a széles bőrszíjat, amit Bertie nyújtott neki, majd többször is
keményen lesújtott Lord Reginald csupasz fenekére. A férfi meglepetten feljajdult. Lady Jane
az inasaira pillantott. - Nos? - kérdezte.
- Még semmi, asszonyom - felelte Flint. - Úgy vélem, ennek is meglehetősen hosszas
fenyítésre lesz szüksége. Emlékszik még Boston báróra?
Lady Jane bólintott.
- Igen, az elején voltak vele nehézségeink, de aztán egész szépen fejlődött, és az egyik
legjobb diákommá vált. - Ismét rácsapott Reggie kerek hátsójára, hol innen, hol onnan. Amikor
a férfi nyöszörögni kezdett, még erősebben ütötte. - Ne viselkedj úgy, mint egy kisgyerek,
Reggie. Biztos megvesszőztek már, ez pedig jóval enyhébb annál. - Néhány hosszú perc
elteltével nyilvánvalóvá vált, hogy a tanítványa nem reagál a bőrszíjra. Lady Jane félretette a
szíjat, kezébe kapta az ostornyelet, és azzal kezdte ütlegelni.
A férfi felüvöltött, és hangosan szitkozódni kezdett, ám ő tovább folytatta, Flint pedig
bólogatni kezdett.

130
 - Kezdi már, asszonyom. Még néhány csapás, és eléri a megfelelő állapotot. - Lady Jane
még párszor rávágott a lord hátsójára, aztán az inas kinyújtotta a kezét, és megragadta Lord
Bowie felfelé meredező szerszámát. - Jó kemény, úrnőm - közölte az inas.
- Ennél jóval gyorsabban kell reagálnia - jegyezte meg ingerülten Lady Jane. - Szegény
Penelope-nak nem kéne néhány ütésnél többet vesződnie vele. - A közeli asztalkán álló
kosárba nyúlt, és előhúzott egy kisméretű tárgyat. Egyik kezével belemártotta egy tál
olívaolajba, a másik kezének hüvelyk- és mutatóujjával pedig szétfeszítette Lord Bowie
fenekét.
- Mi-mi-mit művel? - nyöszörgött a férfi rémülten.
- Egy kis műfaszt helyezek el a seggében, hogy fenntartsuk a merevedését. Nem nagyobb a
hüvelykujjamnál, Reggie, és le merném fogadni, hogy iskoláskorában volt már fasz a
seggében. Úgy hallottam, az összes fiú kipróbálja egyszer. - Lassan, óvatosan behelyezte a
műfaszt. A cél az volt, hogy gyönyört ébresszen a férfiban, nem pedig fájdalmat. - Most
magára hagyom. Lady Worthington ma este bált ad, és muszáj megjelennem. Úgy értesültem,
hogy a hírhedt Pelton gróf is ott lesz. Az első bálom előtt egy évvel utazott el Indiába, és azóta
nem járt itthon. És az anyukák még jobban tartanak tőle, mint tőlem. - Huncutul felnevetett. -
Flint, kérem, igazítsa meg őlordsága fejét, hogy kényelmesebben feküdjön. Innen folytatjuk,
amikor visszajöttem.
- Igen, úrnőm - jött a kötelességtudó válasz. - Forgassuk meg benne a műfaszt?
- Talán csak kétszer, hogy előkészítsük a folytatásra - felelte Lady Jane, aztán átsietett a
lakosztályába, hogy felöltözzön Lady Worthington báljára. Izgatott várakozás töltötte el. Vajon
valóban megjelenik Pelton grófja? A szóbeszéd szerint azért utazott el Indiába, hogy elkerülje
egy elsőbálozó angol hölggyel való afférjának következményeit. Mások azonban azt állították,
hogy Pelton egyszerűen egy kalandor a szíve mélyén. Volt egy öccse, aki egy márki lányát
vette feleségül, és már három fiút és egy lányt nemzett. A grófság tehát anélkül is biztonságban
volt, hogy a gróf megnősült volna. Lady Jane oldalát furdalta a kíváncsiság: vajon melyik
történet áll közelebb a valósághoz? Smithers, a komornája már ott várta a hálószobájában.
- Az a hír járja, hogy Pelton grófja ott lesz a bálon - világosította fel Lady Jane. - Fel
akarom hívni magamra a figyelmét, de anélkül, hogy túl nyilvánvaló volna a dolog.
- Akkor a smaragdzöld selyemruhát javaslom, úrnőm. A fekete selymet vettem elő, de ha
szeretné, hogy észrevegyék, akkor a zöldet ajánlanám - mondta Smithers. - A legtöbb úriember
hozzászokott, hogy önt feketében lássa. De a vörös haja mellett a smaragdzöld ruha lenyűgöző
látványt fog nyújtani.

131
 - És kérem, vegye elő a smaragdékszereimet - kérte Lady jane. - Az összes többi nő
gyöngysort fog viselni, a hajadonok pedig kecses kis medalionokat. Ha másra nem is, a
smaragdra biztos fel fog figyelni - mondta nevetve.
Smithers gyorsan felöltöztette az úrnőjét. Hosszú, vörös haját kontyba rendezte, mely
határozottan szembement a kor rövid, csigás hajviseletének divatjával. Összekapcsolta a
smaragdnyakláncot Jane nyakán, míg az úrnője betette a hozzá illő fülbevalót a fülébe. - A
fiatal hercegnét meg fogja ütni a guta, amikor meglátja ezeket a smaragdokat - jegyezte meg
kuncogva Smithers.
- Húszévesen túl fiatal ahhoz, hogy viselni tudjon ilyen ékszereket - jegyezte meg csípősen
Lady Jane. - Özvegy hercegnéként először ezeket választottam ki a családi ékszerek közül.
- Ön túl fiatal ahhoz, hogy özvegy hercegné legyen - mondta Smithers.
- Tudom - felelte Jane mosolyogva - de Manley hercegének özvegyeként sokkal több
szabadságban van részem, mint a feleségeként, vagy mint egy másik férfi hitveseként. A
férfiak nem igazán jók másra, mint hogy partnereink legyenek az ágyban, és erre a feladatra
bőven akad jelentkező.
A hintója ott várakozott a városi lakóháza előtt. Divatosan elég későn érkezett Lady
Worthington báljába ahhoz, hogy ne kelljen hosszú ideig sorban állva várnia arra, hogy
bejelentsék. A házigazda egyik jól képzett szolgálója felkísérte a széles lépcsősoron, és a
bálterem ajtajában megállt vele. A főudvarmesternek nem kellett megkérdeznie, kit jelentsen
be.
- Lady Jane Fellowes, Manley herceg özvegye - harsogta mély hangon.
Jane lesétált a márványlépcsőkön a bálterembe, ahol a vendéglátója és annak felesége
üdvözölte.
- Istenemre, Jane, ma este lenyűgözően néz ki! - bókolt Lord Worthington, és miközben
megcsókolta a vendége kezét, átfutott az agyán, hogy bárcsak fiatalabb lenne. A nőnek
csodálatos keblei voltak, melyek szinte kibuggyantak a divatos fűzőből. Erőt vett magán, és
Jane arcára emelte a pillantását. A nő láthatólag jól mulatott rajta.
- A frászt fogod hozni az ma este összes anyukára, akik férjet akarnak fogni a lányuknak -
jegyezte meg Lady Worthington egy röpke kacaj kíséretében. - Az úriemberek máris
csapatostul megindultak az irányodba. Ez nem igazán tisztességes húzás a részedről. - Aztán
lehalkította a hangját. - Charles Pell visszatért Indiából. Találkoztál vele valaha?
- Nem - felelte Jane. - De be kell vallanom, lenyűgöz a személyét övező pletyka.
Bemutatsz neki? Gondolom, a mamákat is aggasztja a jelenléte.

132
 - Egyáltalán nem - árulta el Lady Worthington. - Néhányan elég merészek vagy inkább
bolondok, hogy azt képzeljék, az ő ártatlan kisleányuk felébreszti benne a tisztességes
szándékot.
- Te jó ég! - kiáltott fel Jane. - Nagyon remélem, hogy egyáltalán nincsenek tisztességes
szándékai!
A Worthington házaspár mindkét tagja jóízűen felkacagott a szellemes megjegyzés
hallatán.
- Én majd bemutatom, kedvesem - ajánlotta fel Lord Worthington. - Felajánlhatom
önnek a karom? Hadd irigykedjen rám az összes férfi a teremben. Minden tiszteletem a
feleségemé, de ön a legszebb hölgy itt ma este. - Megfogta Jane kezét, és görbe karjára
fektette. Elindultak, hogy átszeljék a báltermet, mivel a tánc egy rövid időre szünetelt.
Jane a séta közben alaposan felmérte érdeklődésének tárgyát. Magas volt. Száznyolcvan-
százkilencven centi, a teste kemény, izmos. Sötét haja divatosan rövidre nyírva, de pajesz
nélkül. Az öltözéke meglehetősen hagyományos, ám elegáns: gombos térdbricsesz, és sötét
estélyi kabát. Mivel háttal állt neki, nem láthatta az arcát.
Amikor odaértek, ahol Lord Pell beszélgetett néhány másik úriemberrel, Lord Worthington
belépett a körbe.
- Charles, hadd mutassam be Manley hercegének özvegyét. Mint az összes többi hölgyét itt
ma este, az ő kíváncsiságát is meglehetősen felcsigázta az ön hírneve.
- Mint ahogy az enyémet az övé - felelte Charles, s azzal megfogta és megcsókolta Jane
kezét.
A nő felnevetett. Nagyon merész kijelentés volt, és a körben álló úriemberek elsápadtak
Pelton grófjának megjegyzése hallatán.
- Talán egy nap majd kicseréljük a történeteinket, lordom - jegyezte meg mosolyogva Lady
Jane. - Worthington, kérem, kísérjen vissza a kedves feleségéhez. Kielégítettem a
kíváncsiságom. - Aztán elfordult a gróftól, és elindult vissza Mrs. Worthington felé.
- Kiváló riposzt, kedvesem - jegyezte meg a vendéglátója. - A gróf igazán neveletlen
kijelentést tett, és elnézését kell kérnem miatta.
- Kérem, ne tegye. A bocsánatkérés tőle magától fog érkezni, efelől biztosíthatom - mondta
Jane.
Aztán élvezettel belevetette magát az estélybe. Minden táncot más partnerrel járt, és
döntőbíróként járt el egy disputában két fiatal bika közt, akik mindketten el akarták kísérni a
büfébe. A vitát azzal zárta le, hogy egyikkel pezsgőt hozatott, a másikkal pedig egy tál ételt.

133
 Végül aztán megelégelte a szórakozást, és hívatta a hintóját. Worthington egyik inasa
besegítette a kocsiba, és bezárta az ajtót. Csak ekkor eszmélt rá, hogy nincs egyedül.
- Azért jött, hogy a bocsánatomért esedezzen, kedves lordom? - kérdezte, amint a hintó
kigördült a Worthington házaspár városi háza elől. - Tudja, meglehetősen faragatlanul
viselkedett.
A férfi felnevetett a sötétben.
- Nem tartozom önnek bocsánatkéréssel azért, mert kimondtam egy mindenki által ismert
igazságot.
- Miféle igazságot? - érdeklődött a nő.
- Hogy Manley hercegének özvegye egy merész és független nő, aki olyan sebességgel
váltogatja a szeretőit, mint ahogy egy halaskofa a parti csigát - felelte a férfi. - És aztán
természetesen ott van még egy meglehetősen gonosz pletyka, melyről csak olyan suttogva
mernek beszélni, hogy alig merem elhinni. Valóban arra oktat ki néhány úriembert, hogy jobb
és figyelmesebb szeretők legyenek?
- Jöjjön el a házamba, és győződjön meg saját szemével az igazságról. A jelenlegi diákom
épp a visszatértemre vár. A felesége küldte hozzám, mint ahogy azt a legtöbb ügyfelem hitvese
teszi - felelte Jane.
A férfi kinyújtotta a kezét, és a karjába húzta. A szája lecsapott a nő ajkára, ahogy egyik
kezével benyúlt a mély kivágású fűzőjébe, hogy megsimogassa a mellét.
Jane viszonozta a csókját, mert bár a férfi közeledése váratlanul érte, a csók izgalmasnak és
ínycsiklandónak bizonyult. Ami pedig a keblén lévő kezet illeti, szakértelemről tanúskodott.
Végül aztán elhúzódott.
- Erre később is lesz lehetőség, ha úgy dönt, hogy marad - jegyezte meg pihegve.
- Engem is ki fog képezni, hölgyem? - tudakolta a férfi.
- Nem hinném, hogy önnek szüksége lenne bármilyen oktatásra, lordom - felelte.
Csing! Csing! Csing! A Csatorna bezár. És a szokásos hatékonyságával be is zárt, pont,
amikor a fantáziája kezdett izgalmassá válni. J. P. nem először azt kívánta és gyanította, hogy
rajta kívül még sok más nőnek ez a vágya, hogy a Csatorna a nap huszonnégy órájában
elérhető legyen. De azzal is tisztában volt, hogy ha ez így lenne, a titok valószínűleg napvilágra
kerülne, és a Csatorna eltűnne az életükből.
A szombati napot - egy újabb unalmas, esős napot - a lakás négy fala közt töltötte. Elolvasta
a kéziratot, melyet az egyik fiatal szerkesztője olyan lelkesen ajánlott: egy természetfeletti
románc volt, ami meglepetésére lekötötte az érdeklődését. A szerkesztő tájékoztatta, hogy a
regény, amennyiben sikert arat, egy hosszú sorozat első kötete lehet. A természetfeletti és

134
fantáziaelemekkel átszőtt könyvek nagyon felkapottak voltak, és Stratford kiadónak végül is a
profittermelés volt a feladata. Úgy döntött, ad a fiatal szerkesztőnek egy esélyt.
Elővett egy öntapadó jelölőcímkét, és ráfirkantotta: Egy könyv; azzal a feltétellel, hogy a
következő könyvét is megnézzük. Ha beválik, akkor később szerződést köthetünk vele több
könyvre is. Alákanyarította a nevét, és visszatette a kéziratot az aktatáskájába. Michael Devlin,
a főszerkesztő már elolvasta a kéziratot, és jóváhagyását adta rá, J. P. döntésének
függvényében. Végül is egy új szerzőről volt szó, és ezt figyelembe kell venni akkor is, ha a
műfaj igen felkapott. Mostanában már sokkal kevésbé érezte magát feszélyezettnek Devlin
társaságában, mint régebben. Meglepetésére a férfi igazat mondott, amikor kijelentette, hogy
nem pályázik a helyére - csak szerkesztőként akar dolgozni. És bár négyszemközt néha
megkérdőjelezte a véleményét, amint J. P. átvette Martin Stratford helyét, nyilvánosan soha
nem szállt szembe a döntéseivel.
A park felett az ég ismét besötétedett, és a park túlsó felén álló házakban sorra
felkapcsolódtak a villanyok. J. P. megállt az ablak előtt, és eltűnődött, hogy vajon valaki a
Central Park nyugati oldalán épp ugyanezt teszi-e. Aznap alig evett valamit. Csak egy
joghurtot, egy körtét és egy darabka étcsokit. Most roston kisütött egy kis szelet marhahúst, és
friss spenótból, vöröshagymából és narancsszeletekből salátát készített. Előző este majdnem tíz
óra volt, amikor belépett a Csatornára. Ma már pontban nyolckor készen akart állni.
Nem volt egészen biztos benne, hogy honnan bukkant elő Charles Pell, Pelton grófja, mivel
általában nem szokott erős jellemű férfiakat teremteni a fantáziavilágában. Olyan szeretőket
akart, akik megfeleltek az ízlésének, és akik megtisztelve érezték magukat, amiért Manley
herceg özvegyének rájuk esett a választása. Szeretőket, akiket ha megunt, könnyedén
félrehajíthatott. Attól a szörnyű éjszakától kezdve, hogy Ed Gary megpróbálta - sikertelenül -
megerőszakolni, kerülte azokat a férfiakat, akikből csak úgy áradt a szexuális erő. Nem mintha
a támadója ebbe a kategóriába esett volna. Ed Gary nem volt több egy részeg szekálónál. Ám J.
P Woods mindig is gyanította, hogy a zaklatásra való hajlam egy bizonyos formája ott lapul
mélyen minden férfiban. Az ember sosem lehet elég óvatos. Jobb, ha az ő kezében van az
irányítás. Szóval akkor honnan került ide ez a lenyűgöző, és nyilvánvalóan veszélyes férfi?
A vacsoráját a dolgozószobájában fogyasztotta el, miközben megnézte a híreket. Semmi
lényeges.
Aznap sehol a világon nem történt terroristatámadás. Nem voltak háborús áldozatokról szóló
beszámolók. Az előző Nagy Ő című műsorban szereplő lány rajtakapta a vőlegényét, amint épp
a legjobb barátnőjét dugja. A barátnő bejelentette, hogy terhes a férfitól, és az eljegyzést

135
felbontották. Micsoda idióta! - gondolta magában J. P. Ki a fene talál rá az igaz szerelmére hat
hét alatt -sőt, akár egész életében? Ám a remény hal meg utoljára, nem igaz?
Lezuhanyozott, aztán mezítelenül bebújt az ágyába. Kinyitotta a szórakoztatóközpont
ajtaját, és amint nyolcat ütött az óra, megnyomta a Csatorna távirányítóján az „A" gombot. A
gróffal épp felfelé sétáltak a házához vezető lépcsősoron.
- Általában valami kényelmesebb ruhába bújok, amikor dolgozom - magyarázta. - És mivel
még sosem hívtam meg nézőt, hogy megfigyelje a módszereimet, talán ajánlatos lenne, ha
maszkot viselne, hogy ne ismerjék fel. Az megnehezítené a diákom dolgát.
- Ma este ki a foglya? - kérdezte a férfi.
- Reggie Bowie - felelte Jane.
- Istenemre! Hiszen ő egy hírhedt nőcsábász! - kiáltott fel Charles Pell.
- Igen, ha boltos kisasszonyokról, cselédlányokról vagy táncosnőkről van szó - árulta el
Jane. - De képtelen felállítani a szegény feleségének, és a családja Pénelopét hibáztatja az
örökösök hiányáért. Mielőtt a szélsőséges megoldáshoz folyamodva, megtermékenyíttetné
magát egy szeretővel, Penelope tudni akarta, hogy tudok-e valamit kezdeni a férjével.
Biztosíthatom, lordom, hogy ez egy tipikus esetnek számít. Reggie az a fajta férfi, aki élvezi a
nála alacsonyabb rangú nőkkel való kapcsolata által nyújtott hatalom érzetet.
Azonban képtelen ezt elérni a feleségével, aki egy csinos és bájos fiatal nő.
- De mit tud ön tenni? - kíváncsiskodott a férfi.
- Majd meglátja - felelte Jane, ahogy beléptek a hálószobájába. - Smithers, az úr Pelton
grófja. Ma este csatlakozik hozzám. Kérem, segítsen levetkőzni, hogy minél előbb
visszamehessek a tanítványomhoz. - Egy festett paraván mögé lépett, és amikor újból
előbukkant, a fekete színű, fehér rózsákkal díszített szaténfűzőjét viselte, hozzá fehér
selyemharisnyát, és fekete-fehér harisnya tartót. Bugyit nem vett fel, mivel az akadályozta
volna a küldetésében.
- Jöjjön, lordom - szólította fel a férfit élénken, és átnyújtott neki egy fekete maszkot. A
férfi feltette, és követte Jane-t egy lépcsősoron, mely egy másik hálószobába vezetett, ahol két
inas várakozott.
- Hogy viselkedett, Flint? - kérdezte Lady Jane a szolgálóját.
- Előbújt a régi énje, úrnőm. Amikor először megforgattuk benne a műfaszt, elélvezett -
mesélte Flint undorodva. -Attól tartok, semmi önuralma sincs. Aztán elaludt.
- Eresszék lejjebb a fejét, és újra kezdjük - mondta Lady Jane. - A barátom szeretné
végignézni, ahogy dolgozom. - Nem mutatta be Charles Pellt.

136
 A gróf körbepillantott. A szobában egy méretes baldachinos ágy állt, mellette egy asztalka,
különböző kosárkákkal, és egy meglehetősen furcsa szerkezet, melyhez Lady Jane áldozata
hozzá volt kötözve. A nő utasította a szolgákat, hogy távolítsák el a műfaszt a férfi seggéből.
- Mire való a bőrszíj? - érdeklődött a gróf.
- Addig ütöm vele a fenekét, míg fel nem áll a farka. Bár az ő esetében az ostornyelemet
kell használnom. A legtöbb tanítványomnak elég a bőrszíj, de van, akinek nem, ilyenkor vagy
az ostornyélhez, vagy egy kutyakorbácshoz folyamodom. Lord Reginaidnak az ostornyél
erősebb ösztökélésére volt szüksége. Ébressze fel, Flint. A részeg disznónak ébren kell lennie
ehhez.
- És mihez kezd vele, amikor már áll a farka? - akarta tudni a gróf.
- Látni akarom, hogy forgatja a fegyverét, és javítok a technikáján, hogy valódi
gyönyörben részesíthesse Penelopét, amikor néhány nap múlva hazamegy innen.
- A feleségének is meg kell majd korbácsolnia? - kérdezte kíváncsian a gróf.
- Ó, igen. A hozzá hasonló férfiak ritkán képesek teljesíteni némi ösztökélés nélkül. Az
alacsonyabb osztálybeli szeretőivel ugyanúgy fog viselkedni, mint mindig, de ahhoz, hogy
kielégítse a feleségét, és örökösöket nemzzen, fenyítésre lesz szüksége.
- Lenyűgöző - jegyezte meg a gróf. - Hallottam már olyan férfiakról és nőkről, akiknél a
gyönyört meg kell hogy előzze a fájdalom.
- Berti, menj, és hívasd ide Miss Montague-t. Hamarosan szükségünk lesz a szolgálataira. -
Jane visszafordult a grófhoz. - Montaguc a társalkodónőm - magyarázta.
- És hajlandó segíteni önnek ezekben a kísérletekben? - Meglepte a két inas jelenléte, és
hogy egy társalkodónő részt venne ilyen vállalkozásokban.
Megérkezett Miss Montague. Elegáns fiatal nő volt, akinek büszke arcvonásai határozottan
arisztokrata származásról árulkodtak. Bőre színe, akár a gardénia, haja mahagóni.
- Ez alkalommal kihez van szerencsénk, úrnőm? - kérdezte, ahogy levetette a finom
pamutkasmír pongyoláját. Alatta egy fehér selyemfűzőt viselt, melyet rózsaszín szalagok
szegélyeztek. Minden ízében ártatlan hölgynek tűnt.
- Lord Reginald Bowie-hoz - válaszolta Jane. - Flint, ébren van már?
- Igen, úrnőm.
- Reggie, kedvesem, ott folytatjuk, ahol korábban elkezdtük - közölte vele Lady Jane. - Jut
eszembe, a Worthington bál nagyon kellemes volt. Láttam Lady Pénelopét táncolni azzal az
ausztriai báróval - ha jól tudom, a neve von Falken. Az est nagy részében kitüntető
figyelemben részesítette az ön kedves feleségét.

137
 - Az a mocskos szemétláda megpróbálja elcsábítani más ember feleségét! - dörmögte a
fogoly. - Engedjen el! Ki kell hívnom egy párbajra. Meg kell védenem a család hírnevét.
Lady Jane felsóhajtott.
- Reggie, kedvesem, addig nem fogom elengedni, míg meg nem felel az előírásaimnak, és
még csak most kezdtünk. - Az ostornyelével háromszor fürgén lecsapott a férfi hátsójára.
A lord meglepetten feljajdult. - Szuka!
Lady Jane elkezdte egyenletes ritmusban csépelni a fenekét az ostorral.
- Flint, kérem, számolja. Tudnom kell, hány ütés kell hozzá, hogy felállítsuk a farkát. - A
grófhoz fordult. - Amint ezt meghatároztuk, később már azon fogunk dolgozni, hogy ezt a
számot csökkentsük. Hat csapás a fenekére több mint elég kellene, hogy legyen.
- Most már jó, úrnőm - kiáltotta Flint. - Tizennégy ütés.
Lady Jane gyengéden végigsimította a kezét Lord Bowie skarlátvörös hátsóján.
- Most pedig, Reggie, szépen meg fogod dugni ezt a kedves fiatal hölgyet, és megnézzük,
hogy teljesítesz.
Bertie kiszabadította a férfit a béklyókból, aztán Flint segítségével talpra állította. A lord
kicsit imbolygott, de aztán visszanyerte az egyensúlyát. Lady Jane megragadta az álló
fütykösét, és odavezette az ágyhoz, ahol Miss Montague arccal lefelé feküdt. A feneke meg
volt emelve.
Lord Bowie szeme kidülledt. Megnyalta az ajkát.
- Ki ez a lány? - kérdezte. A farka megrándult Jane kezében.
- Nem számít - felelte az özvegy hercegné. - Most pedig dugd meg, Reggie.
A férfi megragadta a lány csípőjét, és mohón bedugta a farkát a nedves hüvelyébe. Kettőt-
hármat döfött vele, aztán egy nagyot nyögve elélvezett.
- Ó, te jó ég! - csóválta a fejét Lady Jane. - Hát ez egyáltalán nem a megfelelő módja
annak, hogy megdugj egy nőt, Reggie. Te élvezted?
- Igen! - vágta rá a férfi.
- De a partnered semmilyen élvezetet nem talált benne, és majd látni fogod, hogy még
nagyobb gyönyörűségben lesz részed, ha te is élvezetet nyújtasz másoknak. - Jane a grófhoz
fordult. - Lordom, lenne kedve megmutatnia neki, pontosan hogyan kell ezt csinálni?
- Örömmel, hölgyem - felelte Pelton grófja. Miss Montague-hoz lépett, és az egyik kezével
többször is végigsimogatta a lány gyönyörű hátát és fenekét, míg a másikkal kigombolta szatén
bricseszének a sliccét, és előhúzta formás farkát. Aztán, kezével leszorítva a lányt, lassan
beléhatolt. Miss Montague apró, örömteli sikkantást hallatott.
- Micsoda szép, szűk puncid van, kedvesem - dicsérte a férfi.

138
 - Köszönöm, uram - válaszolta illedelmesen a fiatal lány.
A gróf mozogni kezdett benne, először lassú, mély lökésekkel, aztán gyorsított a tempóján.
Miss Montague nyöszörögni kezdett, és nekinyomta a férfinak a fenekét.
- Figyelje meg, Reggie, hogy ez az úriember időt szakított arra, hogy kényeztesse kicsit,
mielőtt nekiállt volna megdugni. Nem kapkodja el a dolgot. Hallgassa a lány apró kis sikolyait,
melyek arról árulkodnak, hogy jólesik neki a figyelem. Az úriember lassan kezdte, és
fokozatosan gyorsítva dörzsöli a farkát a pinájában.
- Ó! Ó! Ó! - sikkantotta Miss Montague. - Mindjárt elmegyek! Ó! Ó!
A gróf megmerevedett, és egy hatalmasat nyögött, ahogy a nedve a lány ölébe lövellt.
- Láthatja, hogy mindketten élvezték az aktust. Ennek így kellene lennie, amikor férj és
feleség közösülnek. De maga! A nászéjszaka óta, ami már egy éve volt, egyszer sem kefélte
meg a feleségét. Hagyta, hogy őt okolják, amiért még nem született örököse. Igazán gálád
módon viselkedett, de amikor végzek az okításával, rendszeresen meg fogja dugni a feleségét,
mígnem a családja elvárásának megfelelően teherbe nem ejti egy örökössel. De most már
későre jár. Elint, dugja ágyba. Monty majd gondját viseli egy-két óráig.
Kimasírozott a hálószobából, és visszatért a földszintre, a saját lakosztályába. A gróf
követte.
- Smithers, menjen aludni - vetette oda a komornájának, aki pukedlizett egyet, és kisietett.
Lady Jane a grófhoz fordult.
- Itt marad? - kérdezte tőle.
- Hogyan utasíthatnék vissza egy ilyen szívélyes meghívást? - felelte a férfi, láthatólag jól
mulatva.
- Akkor oldja ki a fűzőmet - utasította a férfit, aki mögé lépett, és nekiállt kifűzni az
elegáns kis ruhadarabot. Amikor végzett, hagyta, hogy a fűző a földre hulljon, és hátulról előre
nyúlva a tenyerébe fogta a melleit.
- Azt hiszem, ezek a leggyönyörűbb keblek, amiket valaha láttam - jegyezte meg.
Tenyerébe vette őket, mintha a súlyukat akarná lemérni. Aztán lehajolt, megcsókolta a nő
nyakát, majd megcsippentette a fülét. - Úgy meg lesz baszva, hölgyem, mint még soha. Vénusz
művészetének mestere vagyok, és tudom, hogyan kell elnyújtani a gyönyört. Sosem volt még
ilyen szeretője, mint én, Jane. Engem nem fog olyan könnyedén félrehajítani. Az enyém lesz,
egészen addig, míg másképp nem döntök - közölte a nővel.
- Engem nem lehet birtokolni - vágott vissza Jane. - A néhai herceg azt hitte, hogy egy új
játékszert vesz, amikor elvett engem. Csupán tizenhét éves voltam, és csak egy évvel korábban
vezettek be a társaságba. Mint mindenki más, én is azt hittem, hogy megtiszteltetés egy olyan

139
férfi feleségének lenni, mint Manley. Tévedtem. Már voltak örökösei, és csak egy trófeát akart,
egy játékszert. Mindent, amit tanítok ezeknek a tapintatlan férfiaknak, akik csakis a saját
élvezetüket tartják szem előtt, a férjemtől tanultam, aki mindig kizárólag önmagára gondolt.
Szerencsére elég bölcs voltam ahhoz, hogy teljesítsem minden óhaját, és végül rájött, hogy
intelligens elmével rendelkező nő vagyok. Megvetettem, sőt, talán utáltam is. De engem akart
feleségnek. Kilenc évig voltam a tulajdona, de utána nagyon gazdag nő vált belőlem, mivel
rám hagyta a vagyona jó részét. Persze, részben azért tette, hogy bosszantsa a nyápic örökösét.
- Lady Jane felnevetett. - Kiválasztottam magamnak a legszebb ékszereket, és senki sem mer
ellentmondani nekem. A Manley-kastélyba azonban nem járok el. Jól megvagyok a londoni
házamban, és van egy kis házikóm a tengerparton, nem messze Bathtól. Szóval ne gondolja
azt, hogy uralkodhat felettem, kedves lordom.
- Ez az ön fantáziája, hölgyem - jegyezte meg a nő meglepetésére a férfi. - Csupán azért
vagyok itt, mert ön azt akarja, hogy itt legyek. Mint minden más ön körül, én is csupán a
képzeletének a szüleménye vagyok. Azonban gyanítom, hogy azért invitált be az életébe, mert
készen áll rá, hogy megossza a szenvedélyét egy erős férfival, nem egy olyan londoni ficsúrral,
akiket korábban szeretőnek választott. Mint ahogy azt említette korábban, a gyönyör csak
akkor az igazi, ha mindkét fél nemcsak kap, de ad is. - Hüvelykujjával elkezdte körkörösen
simogatni a mellbimbóját. - Eltűnök, amikor csak kívánja, Jane. - Az ajka a nyakának hajlatára
tapadt, és mély csókot nyomott rá.
Ez az ő fantáziája. Jane bármikor eltüntetheti, ha akarja. De egyelőre még nem teszi. Egy
pillanatra a férfinak dőlt, és érezte a kemény kidudorodást a bri- cseszébcn, mely a hátsójához
préselődött. Korábban már látta azt a formás farkát. Nem járja, hogy Monty legyen az egyetlen,
aki kiélvezi. Jane még sosem látta a társalkodónőjét ilyen lelkesen reagálni egy férfi faszára. És
annak sem volt sosem tanúja, hogy a lány arca így kigyúlt volna, mint most, amikor a gróf
dugta, és elélvezett.
- Vetkőzz! - utasította a férfit.
A gróf elengedte, és elnevette magát.
- Nem akarsz te levetkőztetni? - kérdezte incselkedve.
Először nemet akart mondani, de aztán meggondolta magát. Lehet, hogy jó móka lesz
megszabadítani a ruháitól.
- De igen - felelte, és szembefordult vele. Kigombolta a finom vászoningét, melybe bele
volt hímezve a címerpajzsa, és kibújtatta belőle. Alatta a szokással ellentétben nem viselt
alsóinget. Kezével végigsimította a férfi csupasz mellkasát, melyen egyetlen szőrszál sem volt

140
látható. Feszes izmokat tapintott. Lehajolt, és megnyalta az egyik, majd a másik mellbimbóját.
Kigombolta a férfi szaténbricseszét, és letolta.
- Nem viselsz alsót - jegyezte meg döbbenten.
- Valóban - felelte. - Úgy találom, hogy az alsónadrág elrontja a ruha vonalát.
- És a hiánya könnyebbé teszi a csábítást - tette hozzá Jane.
- Á, most lebuktam - kuncogott a férfi, ahogy kilépett a krémszínű szaténbricseszből.
Lenyűgöző volt a maga meztelenségében. Erős, széles vállak és mellkas. Keskeny derék és
csípő, feszes fenék, hosszú lábak, és egy formás pénisz, melyet többször is használatba akart
venni, még mielőtt a Csatorna aznap éjjelre bezárna. A keze feszes, sima bőrt tapintott. A gróf
az a fajta férfi volt, aki törődött a külsejével, mint az összes londoni ficsúr. Mégsem tartozott
közéjük. Közelebb lépett hozzá, hogy a mellbimbójának csúcsa finoman hozzáért a
mellkasához.
A férfi lemosolygott rá.
- Elégedett a látvánnyal, hölgyem?
- Hogy is lehetnék elégedetlen? - mosolygott vissza rá Lady Jane.
A férfi megragadta a derekát, és közelebb húzta magához. Ujjaival megemelte az állát, és
mély, szenvedélyes csókot nyomott ajkára, mely mintha nem akart volna véget érni. Jane
érezte, hogy a férfiak iránt érzett fenntartása azonnal elszivárog. A csók varázslatos volt,
akárcsak a férfi, aki csókolta. Hogy történhetett ez?
A férfi elvonta az ajkát, és ujjaival gyengéden végigsimította az arcát.
- Az irányításra való igényed azon a szörnyűséges éjszakán alakult ki, de akkor még nem
voltál több egy kislánynál. Sosem érezted magad tehetetlenebbnek és rémültebbnek, mint
aznap éjjel, amikor az a férfi lefogott, és megpróbált megerőszakolni. Akkor megesküdtél,
hogy sosem leszel gyenge, sosem engeded, hogy valaha is újra kiszolgáltatott pozícióba kerülj.
- Honnan...? - kezdte Jane, megdöbbenve a férfi szavai hallatán, ám ő a két ujjával
gyengéden lezárta az ajkát, és elmosolyodott.
- Én a te fantáziád terméke vagyok, szerelmem - emlékeztette. - Előttem nincsenek titkaid,
Jane. De azáltal, hogy felépítetted ezt az áthatolhatatlan erődöt magad köré, megtagadtad
magadtól azt, amire a legtöbb nő vágyik. Szerelem. Házasság. Gyerekek.
- Nekem ott van a karrierem - felelte a nő. - Pontosan ott vagyok, ahol mindig is lenni
akartam.
- De magányos vagy - állította Charles Pcll. - És azzal erősíted meg a hatalom iránti
igényed, hogy kiképzed ezeket az ostoba férfiakat, akiket az ostoba feleségeik küldenek
hozzád. Szeretőket tartasz, de csakis olyanokat, akiket a saját igényeid szerint tudsz formálni.

141
Igazán sosem osztottad meg önmagad egyetlen férfival sem - sem a fantáziádban, sem a valós
életedben - attól félve, hogy így elveszted az irányítást. De mellettem ez meg fog változni.
Végre készen állsz a szerelem befogadására, Jane. És én szeretni foglak, de nem alattvalódként,
hanem egyenlő partnerként abban a kapcsolatban, amit ma este elkezdünk kialakítani. -
Kezével végigsimította a nő hosszú haját, mely ellentétes volt az akkori divattal.
- Ne nézz ilyen meglepetten, szerelmem. Én a te teremtményed vagyok. Nem lennék itt, ha
nem állnál készen.
- Nem vagyok biztos benne - mondta Jane lágyan.
- De igen, az vagy - adta tudtára a férfi. - A Csatorna szabálya védelmet nyújt neked,
szerelmem. Ha valami félelmet ébreszt benned, bármikor véget vethetsz a fantáziának. De nem
fogsz. - Karjába kapta, és az ágyhoz sétált vele. Gyengéden az ágyra fektette, majd mellé
feküdt. - Ma éjjel hagyni fogod, hogy átvegyem a vezetést, és megbízol bennem, Jane.
- Rendben, most az egyszer - felelte Jane.
A szavak alig haltak el az ajkán, a férfi máris nekiállt cirógatni a gyakorlatilag mezítelen
testét. A formás lábait borító harisnya és harisnyakötő csak fokozták a közös izgalmukat. A
férfi érintése érzéki volt, majd-hogynem gyengéd. Jane szinte dorombolt a gyönyörűségtől a
keze alatt. Egész testében kinyújtózott, hogy a férfi egyetlen négyzetcentiméterről se
feledkezzen meg. És épp amikor úgy érezte, hogy a gyönyör már nem fokozódhat tovább,
Charles nekiállt csókolgatni és nyalogatni a testét. Jane felsóhajtott a gyönyörtől.
- Ínycsiklandó vagy - jegyezte meg a férfi, és az arcába mosolygott.
- Nem érzed a késztetést, hogy sietnünk kéne? - kérdezte Jane, duzzadozó férfiasságára
mutatva.
- Nem, egyáltalán nem. A gyönyör, melyben osztozni fogunk, még élvezetesebb lesz, ha
nem kapkodjuk el.
A kezével, a szájával és a nyelvével tovább folytatta testének lassú felfedezését. Az erotikus
kalandozást nem korlátozta csupán a mellére és a hasára. A fülébe súgva megkérte, hogy
forduljon a hasára, majd az egyik ujját finoman végighúzta a gerince vonalán, a nyakszirtjétől
kezdve le egészen a fenekéig. Kezébe fogta a két kerek domborulatot, kicsit széttárta őket,
majd az egyik ujját a segglyukának nyomta, de ennél tovább nem ment.
- Ohh! - akadt el Jane lélegzete, ahogy a pinájában egy pillanatra fellángolt a színtiszta
vágyakozás.
A férfi gyengéden ismét a hátára fordította, és méretes tenyerébe fogta a vénuszdombját.
Érezte a forróságot, a nedvességet, és az enyhe lüktetést. Megszorította, mire Jane-ből előtört
egy újabb kis sikkantás. A lábai széttárultak előtte, ő pedig, elfogadva a meghívást, lehajolt,

142
szétnyitotta a szeméremajkait, és nyelvével rátalált a csiklójára. Ahogy megízlelte, érezte, hogy
a farka még jobban megkeményedik. Élvezettel ízlelgette a nő nedveit a nyelvén és az ajkán.
Egyetlen szeretője sem bánt vele úgy soha, ahogy most Pelton grófja szeretkezett vele.
Csupán egyetlen cél lebegett a szemük előtt: az, hogy megdugják. És az igazság az volt, hogy
neki is ugyanez volt a célja. Nem vágyott másra, mint egy faszra a pinájában, egy gyors
orgazmusra, amit egy búcsúcsók követ. Ő vezette a táncot, ő döntötte el, kit fogad az ágyába,
hogy gyorsan kielégítse kéjsóvár természetét, aztán kidobta őket. Olyan szeretőket akart, akik
eljátszották a mén szerepét az ő tüzelő kancája mellett. Semmi többet.
Ám hirtelen a fantáziája teljesen váratlan fordulatot vett. Életében először megtapasztalta,
milyen az, amikor egy férfi szeretkezik vele, és ez nem volt ijesztő, és nem érezte magát
tehetetlennek. Inkább - itt egy pillanatra megállt, a megfelelő szót keresve - dédelgetettnek. A
férfi csintalan nyelve most a csiklóját izgatta. Jane felkiáltott, ahogy egy kisebbfajta klitorális
orgazmus megrázta a testét.
- Ennyi elég, lordom! - könyörgött. - Érezni akarlak magamban. Szükségem van rád!
A férfi engedelmeskedett. Megcsókolta, hogy a nő érezhesse a saját ízét az ajkán és a
nyelvén, mely tovább fokozta az izgalmát. Aztán fölé kerekedett, és lassan, nagyon lassan
beléhatolt. Jane, türelmetlen vágyától tüzelve legszívesebben felsikított volna, de eszébe jutott,
milyen szép lassan juttatta el a férfi a csúcsra a társalkodónőjét, így visszanyelte a
panaszkodását. Hüvelye teljes egészében magába fogadta a férfi dorongját.
- Nézz rám, Jane! - szólította fel a férfi, és ő engedelmeskedett. - Érzed a lüktetést?
Jane bólintott, és összeszorította a hüvelyfalának izmait a férfi vesszeje körül.
- Áhh, te kis gonosz! Ne ingerelj tovább, különben nem leszek képes megadni neked
mindazt a szenvedélyt, amit érdemelsz - figyelmeztette. Aztán mozogni kezdett benne, és a
ritmusának üteme addig fokozódott, míg mindketten bele nem szédültek.
- Ó, istenem! Ó, istenem! - sikoltotta Jane. - Ez annyira jó, Charles! Annyira jó! Ne hagyd
abba. Kérlek, könyörgök. Ó, igen! Mindjárt meghalok! Ó! Most! - És elélvezett, úgy, mint még
soha életében. A vaginája fala összerándult. Csillagokat látott, mégis úgy érezte, teljes
mértékben ura a testének.
- Szerelmem! Szerelmem! - kiáltott fel a férfi csupán egy pillanattal később, és ondója
vadul a kedvesének ölébe lövellt.
Csing! Csing! Csing! A Csatorna bezár.
- Jó éjt, szerelmem! - hallotta Jane a férfi suttogását, ahogy a saját ágyában találta magát.
- A francba! A francba, a francba! - Élete legjobb dugásában volt része, egy hihetetlen
férfival, erre a Csatorna bezár? Még többet akart. Vissza akarta kapni a férfit. Márpedig néhány

143
napig erre nem lesz lehetősége. Nem tud minden éjszaka a Csatornán játszadozni, amikor egy
ilyen hét áll előtte, mint a mostani.
A naptárja zsúfolásig tömve volt: megbeszélés a negyedéves eladásokról, az őszi lista
véglegesítése, és Martin Stratford féléves családitanács-gyűlése, ahol válaszolni kellett a
közönyös lányai kérdéseire, amiket csak azért tettek fel, mert aggódtak, hogy mennyi pénzt
tudnak leakasztani az apjuk kiadóvállalatából, ha Martin a tőzsdére viszi a céget (amit Martin
nem tervezett), vagy ha valamelyik érdekképviselet hozzá akarta volna csapni a Stratford
kiadót a vállalatai listájához. Mostanában már nem lehetett túl sok családi tulajdonban lévő
kiadót találni. J. P. Woods nem igazán repdesett a boldogságtól. De még volt néhány órája,
amit alvással tölthet, és jobban teszi, ha kihasználja, ha csúcsformában akar maradni.
Hétfő reggel a Stratford szerkesztőségének folyosóin az alkalmazottak összesúgtak, és a hír
irodáról irodára terjedt: J. P. Woods iszonyú pocsék kedvében van.
Az asszisztense, Gloria, aki már hosszú ideje mellette dolgozott, lecsapta a természetfeletti
románc kéziratát a fiatal szerkesztő íróasztalára.
- Jóváhagyva, de ne rohanj be hozzá, hogy eláraszd a köszöneteddel, kölyök. Madame
Kiadó ma valamilyen oknál fogva nincs túl jó hangulatban. Majd megmondom neki, hogy fel
vagy villanyozva. Ha lenyugszik, személyesen is közölheted vele.
- Okés - felelte a szerkesztőlány, de képtelen volt leplezni a hangjában bujkáló
izgatottságot.
- Mi a fene ütött belé? - kérdezte Glóriát Mick Devlin, a Stratford főszerkesztője. -
Pénteken még nem volt semmi baja. Valaki felültette a hétvégén, vagy valami?
- Amennyire én tudom, otthon volt, nem ment sehova - felelte Glória. - Nem tőlem hallotta,
de talán belépett a változókorba. A nők hajlamosak komoly hangulatváltozásokra, amikor ez
megtörténik. Persze, a bájos fiatal felesége mellett erről magának még fogalma sem lehet.
- Négy gyerek, határidők, és az alkalmankénti premenstruációs szindróma épp elég -
válaszolta erre Mick vigyorogva. - Arra céloz, hogy egy nap ez még rosszabb lesz?
- Kábé pont akkor, amikor az ikrek kamaszkorba lépnek - világosította fel Glória, és ő is
elvigyorodott.
Azon a héten minden egyes sötét, csapadékos és jéghideg téli nap csigalassúsággal telt el. J.
P. Woods úgy érezte, életében nem volt ilyen hete, mely mintha sosem akart volna véget érni.
Csütörtökön már kétségbeesetten vágyott rá, hogy visszatérhessen a fantáziájához, de pénteken
gyűlésezett a tanács. Aztán a húga, Marybeth telefonált, hogy közölje vele, az anyjuk elesett a
jégen, és eltörte a csípőjét.

144
 - Nem tudnál idejönni? - kérdezte. - Anyának nem szabadna egyedül lennie, amikor
hazajön a kórházból, és én nem tudok állandóan átfutkosni hozzá. Julie-ra egyáltalán nem lehet
számítani, amióta megkapta azt az állást Bostonban.
- Keress valakit, akit anyánk szívesen tudna maga mellett - javasolta J. P. - Tudom, hogy a
családod épp eléggé lefoglal, de Julié meg én nem kerekedhetünk csak úgy fel, hogy
átugorjunk Maine-be. Julié csak nemrég kapta meg a munkát, és már évek óta áradozik erről az
állásról.
- De te a vezetője vagy egy vállalatnak - lamentált Marybeth. - Miért nem tudsz hazajönni
segíteni, Jane?
- Pontosan azért, mert egy vállalat vezetője vagyok - felelte J. P. - Ide hallgass, hugicám,
elintéztem, hogy anyának szép háza és mindnyájatoknak kényelmes élete legyen. Marybeth, te
úgy döntöttél, hogy Bug Light-ban maradsz. Keress egy rendes nőt, aki szeret pókerezni.
Valakit, aki gondoskodna anyáról, főzne rá, és rendben tartaná a házat. Valamikor tavasszal
majd megpróbálok elszabadulni innen, és meglátogatom. De most nem tudok odautazni.
- Csodás érzés lehet ilyen fontos embernek lenni - jegyezte meg a húga epésen.
- Valóban az - vágta rá J. P. némi éllel a hangjában. Nem kell, hogy bűntudata legyen
emiatt.
- Ha a fiúk itthon maradtak volna... - kezdte Marybeth.
- Miért maradtak volna? - akarta tudni J. P. - Apánk hajója vele együtt elsüllyedt. Ha húsz
évvel ezelőtt nehéz volt megélni kereskedelmi halászként, gondolj bele, most milyen nehéz
lehet. Mostanra Bug Lightban gyakorlatilag nem maradt senki az öregeken kívül. A fiúk
számára a katonaság a legjobb hely, és mindketten tengerészaltiszti pozícióba kerültek.
Huszonöt év múlva szép nyugdíjjal visszavonulhatnak. Ez ezerszer jobb, mint amit otthon
maradva elérhettek volna. Szóval találj valakit anya mellé. Én majd kifizetem.
- De Janié... - siránkozott a középső húga.
- Vár egy megbeszélés, Marybeth. Még mindig Parsons doki kezeli anyát?
-A fia.
- Majd felhívom. Mondd meg anyának, hogy puszilom.
S ezzel J. P. Woods letette a kagylót. Pont erre volt még szüksége. Egy újabb bonyodalomra
az életében. És mikor vált minden ilyen nehézzé? Belepillantott a címnoteszébe, és beütötte az
anyja orvosának számát. Azonnal kapcsolták.
- Mennyire komoly a helyzet, Seth? - érdeklődött.
- Egy csavart fogunk beültetni a csípőjébe - felelte a fiatal orvos. - Amúgy egész jó
egészségi állapotban van, Janié. Hazajössz?

145
 - Most nem tudok, majd csak tavasszal. Megkértem Marybeth-et, hogy keressen valakit,
aki odaköltözne anyához.
- Ismerek egy hölgyet, akit jó szívvel ajánlanék - mondta Seth Parsons. - Marybeth nem
igazán tudja megítélni az embereket.
-A Bug Lightban szokásos béreknél száz dollárnál többet fizetnék, Seth. Elfogadom a
javaslatod, és rád bízom az ügy kezelését. Hívd fel a húgom. Nagy kő fog leesni a szívéről.
- Feszültnek hangzói, Janié - észrevételezte a dokor. - Vigyázol az egészségedre?
- Semmi bajom, Seth - nyugtatta az orvost. Semmi bajom, azon kívül, hogy egy olyan
férfival akarok lenni, aki a fantáziám szüleménye, és péntek estig nem fogom látni, és akkor is
csupán nyolc órára. Semmi bajom, azon kívül, hogy az élet egy nagy szívás. - Igazán hálás
vagyok a segítségedért. Hívj fel, ha anyának szüksége van bármire, rendben? - Bontotta a
vonalat. Nem volt kedve tovább cseverészni, különösen olyan emberekkel nem, akik Janie-nek
nevezték, és egy olyan helyre és időszakra emlékeztették, melyet legszívesebben elfelejtett
volna.
Aztán eljött a péntek. Bár az órák lassan vánszorogtak, J. P. Woods mégis egyre jobb kedvre
derült. Már csak néhány óra, és újra Charles Pell-lel lehet. Ott fogják folytatni, ahol
abbahagyták? Vajon ismét addig fogja dugni, míg kegyelemért nem könyörög, miközben
minden percét élvezi annak, ahogy a farka ki-be mozog a pinájában? Nem érdekelte.
Egyszerűen azzal a férfival akart lenni, aki oly gyengéden életre keltette, és aki ráébresztette,
milyen is az igazi szenvedély. A karjában akart heverni, és ez alkalommal ugyanúgy végig
fogja simogatni és nyalogatni a testét, ahogy azt legutóbb a férfi tette vele. De képtelen még
egy ilyen hetet elviselni, mint ez a mostani volt. Néhány óránál többet kell vele lennie.
Hazasietett. Szinte túl izgatott volt ahhoz, hogy elfogyassza a könnyű vacsoráját, amit még
reggel készített el, de azért felmelegítette, gyorsan magába tömte, aztán megfürdött. Majd
pontosan nyolc órakor becsusszant az ágyába, és megnyomta a Csatorna távirányítóján az „A"
gombot. Még pislantani sem volt ideje, máris ott találta magát a londoni házában, egyedül az
ágyában. De hol van a férfi? Hol van Charles Pell, Pelton grófja? Elhagyta volna? - Smithers! -
kiáltott oda a komorjának, mire az megjelent.
- Mit mondott a gróf, eljön ma éjjel? - kérdezte tőle.
- Éjfél után, úrnőm. Visszavitte Lord Reggie-t a feleségéhez. Ügyes munka, úrnőm. Miss
Montague azt mondta, hogy ég és föld volt a különbség aközött, ahogy Lord R. legelőször és
az elmúlt éjszaka megdugta.
- Köszönöm - felelte Lady Jane. - Van behűtött pezsgőnk, Smithers? Ha nincs, kérem,
intézze el, hogy legyen. A gróffal megünnepeljük a Lord Reggie-féle sikerünket.

146
 - Máris, úrnőm - mondta Smithers, és kisietett a hálóból.
Együtt okították ki Lord Reginald Bowie-t - ő és Charles! A tudat felvillanyozta. Igen,
együtt. A szexuális jellegű emlékek hirtelen élénken felbukkantak az emlékezetében.
Hihetetlen, mennyire hasonlítottak ők ketten. Tökéletesen összeillettek. - Sosem fogom
elengedni - mormolta Lady Jane maga elé, miközben a szeretőjére várt.
Smithers a két inassal, Flinttel és Bertivel tért vissza. Az egyikük egy lábas, ezüst
pezsgősvödröt cipelt, a másik egy nagy üveg pezsgőt. Smithers két kristálypoharat tartott a
kezében. A férfiak Smithers utasítására mindent szépen felállítottak, aztán Flint felbontotta az
aranyszínű folyadékot tartalmazó üveget, és töltött az úrnőjének egy pohárral.
- Mindketten nagyon ügyesek voltak - dicsérte az inasait Lady Jane, miközben belekortyolt
az italba. - Az est további részében egyikükre sem lesz szükségem, nyugodtan térjenek
nyugovóra - bocsátotta el őket, és a három szolgáló kihátrált a hálószobából.
Nem sok idő telt el, és a szoba ajtaja ismét kinyílt. Charles Pell lépett be.
- Jó estét, szerelmem - üdvözölte a nőt. Átsétált az aubusson-szőnyegen, öntött magának
egy pohár pezsgőt, majd a magasba emelte. - Feltételezem, azt ünnepeljük, hogy visszajuttattuk
a megszelídített és érzékenyebb lelkületű Lord Reggie-t a feleségének.
- Igen, így van - bólintott a nő. - És talán azt a szenvedélyt, melyben hamarosan közösen
osztozunk. - Jane kacér pillantást vetett rá a pohár pereme felett.
- Valóban, szerelmem - értett egyet vele a férfi. Aztán ismét megszólalt. - Jane, kedvesem,
csodás ötletem támadt. Lefogadom, hogy nagyon sok olyan fiatal hölgy van, akiknek szintén
óriási szükségük lenne egy ilyen jellegű képzésre. Nem lenne legalább olyan jó móka makacs
nőket is okítani, mint a nehezen kezelhető férfiakat? - Kortyolt egyet a gyöngyöző italból.
- Charles! - kiáltott fel a nő. - Micsoda fantasztikus ötlet! Egyetértek. Ki kellene
terjesztenünk a kis vállalkozásunkat bizonyos hölgyekre is. Bár tudnod kell, hogy
természetesen nagyon féltékeny leszek, amikor megdugod őket.
- Mint ahogy én is féltékeny leszek, amikor kinyalják a nedves kis puncidat - közölte a
férfi. - De szerelmem, nagyon jól fogunk szórakozni, nem igaz? Azt tanácsolnám, hogy
költözzünk le a Suffolk megyei vidéki kastélyomba, Barrovv közelébe, amint vége a társasági
évadnak. Együtt pompás estélyeket adunk majd, melyek során diszkréten elhinthetjük a kis
vállalkozásunk hírét.
- Az emberek pletykálni fognak. A szeretődnek fognak hinni - vetette ellen Lady Jane.
- És ez zavarni fog?
A nő rámosolygott.
- Cseppet sem. Addig nem, míg a szerelmed nem lankad irántam.

147
 - Mindig szeretni foglak, Jane - ígérte a férfi őszintén, és kék szemének pillantása elárulta
Jane-nek, hogy igazat mond. Aztán a férfi felállt, letette a pezsgőspoharát, és gyorsan
levetkőzött, hogy csatlakozzon hozzá az ágyban.
Jane tárt karokkal fogadta. Egész életében egy ilyen férfira várt. Mégis, amíg nem
találkozott Charles Pell-lel, nem is hitte volna, hogy ilyen férfi igazából létezik. Mezítelen test
ért mezítelen testhez, és pillanatokon belül felrobbant körülöttük a világ. J. P. nem akart mást,
csak ezt a világot, ezt az életet, ezt a férfit. Akkor mindene meglenne. A fenébe is,
megérdemli.

- - Mr. Nicholas! - A titkárnő hangja keresztülhasított az iroda csendjén. Kicsit

bádoghangún csengett, mivel a régimódi intercomon keresztül szólt. Valószínűleg már rég
korszerűsítenie kellett volna. Az irodájában minden más eszköz modern volt.
- Mi a gond? - szólt bele a készülékbe.
- Problémánk támadt a Csatornával, Mr. Nicholas.
- Probléma? Milyen jellegű probléma? - akarta tudni Mr. Nicholas.
- Van egy ügyfelünk, aki nem hajlandó távozni, uram - közölte a titkárnő.
- Melyik időzónában, és ki az illető? - kérdezte.
- Egyesült Államok, keleti standard időzóna, és az illető J. P. Woods, a kiadóvezető - kapta
a választ.
Kénköves pokol és mennykő! - futott át Mr. Nicholas agyán. Vajon mi váltotta ki ezt az
ostoba érzelgősséget J. P. Woodsból? Hideg, gyakorlatias nőnek ismerte, akihez később nagy
reményeket fűzött. Nos, talán jobb, ha saját szemével látja a dolgot.
- Majd én elintézem - közölte. - A régens fantázia, ugye?
- Igen, uram.
Mr. Nicholas felvett egy meglehetősen bonyolult távirányítót, beprogramozta, aztán
megnyomta az „A" gombot. A hatalmas, síkképernyős tévén egy elegánsan berendezett
hálószoba képe tűnt fel. J. P. Woods az ágyon ült, és a szeretője kezét szorongatta. Mr.
Nicholas újból megnyomta a gombot, hogy csatlakozzon hozzájuk a szobában.
- Drága Ms. Woods - mondta üdvözlésképp - ez teljességgel elfogadhatatlan. Azonnal el
kell hagynia a Csatornát.
- Kicsoda maga? - követelte J. P. Woods, más néven Lady Jane. - És hogy merészel testet
ölteni a magánlakosztályomban? Ez az én fantáziám. Nem kértem, hogy jelenjen meg benne.

148
 - Mr. Nicholas vagyok, a Csatorna Vállalat igazgatója. A gyönyörnek eme temploma este
nyolc és hajnali négy óra közt érhető el. A Csatorna egyetlen ügyfele sem maradhat az
engedélyezett nyolc óránál tovább, Ms. Woods.
- Ez az én fantáziám, uram, és nem fogom feladni a következő tizenhat órára, mielőtt
visszajöhetnék ide - jelentette ki J. P.
- Ms. Woods, a valóságban ön nagy hatalommal rendelkezik. Tisztelik, és tartanak is öntől
- jegyezte meg Mr. Nicholas.
- A fantáziámban pedig vagyonos, igen keresett nő vagyok, akit némi titokzatosság leng
körül - vágott vissza a nő. - Ez jobban tetszik.
- Az tetszik önnek, hogy megbasszák - jelentette ki a férfi kertelés nélkül. - Itt a
fantáziavilágában olyan zabolátlan és perverz lehet, amilyen csak akar, és a való világban
egyetlen ismerőse sem fogja megtudni. Ha tudnának róla, akkor gyengének, sőt
gyámoltalannak tűnne, és ezt nem akarja, Ms. Woods. Erőt akar sugározni magából, és ezt is
teszi.
- Maga ezt nem érti! - jajdult fel J. P. Woods.
- Akkor magyarázza el - kérte Mr. Nicholas.
- Azóta a szörnyű éjszaka óta, hogy anyám fickója megpróbált megerőszakolni, és
megfenyegette a húgaimat és az egész családom, képtelen vagyok igazán megbízni a
férfiakban. Mindig fürkészve figyelem őket, azon tűnődve, vajon mit akarnak tőlem, és miképp
fogják valahogy rám kényszeríteni az akaratukat. Emiatt sosem tudtam beleszeretni senkibe.
Hogy is tehettem volna? Nem mutathattam gyengeségre utaló jeleket. Nem engedhettem meg
magamnak, hogy kihasználjanak, és tönkretegyék a kiadói szakmában szerzett hírnevem. A
kiadói világ olyan, akár egy kisváros. Mindenki ismer mindenkit. Mindenki állandóan felül
akar kerekedni a másikon.
- De mindent, amire szert tett, a kemény munkájának köszönhet és az elhatározásának,
hogy nem hagyja magát kihasználni, kedves Jane-em - vetette fel Mr. Nicholas. - Miért akarná
mindezt feladni egy egyszerű fantázia kedvéért?
- Megtaláltam a tökéletes férfit - árulta el a nő.
- Hát persze. Ön teremtette. Ő az ön képzeletének szüleménye - felelte Mr. Nicholas. -
Minden ember gyárt fantáziákat, hogy átsegítsék az életen.
- Szeret engem - mondta a nő. - Nem kér mást tőlem, csak a szerelmem.
- És itt fogja várni, amikor ma este visszatér a Csatornára, kedvesem.
- Nem megyek el innen - közölte csendesen J. P. Woods. - És még maga sem tud arra
kényszeríteni, hogy feladjam a fantáziám, és visszatérjek a valóságomba.

149
 Ezt honnan tudja? - tűnődött dühösen Mr. Nicholas. Mert igaz volt. Ha valaki minden
erejével ragaszkodott az igaz szerelem fantáziájához, akkor azt lehetetlen volt elvenni tőle.
Ingerülten felsóhajtott.
- Ms. Woods, nem engedhetem, hogy itt maradjon. Ott van szükségem önre, ahol van - a
Stratfrod Kiadóház fejeként. Bizonyos értéket képvisel számomra azon a helyen. Viszont
lehetőségemben áll felajánlani egy üzletet, cserébe, hogy visszatér a valóságába.
- Miféle üzletet? - kérdezte J. P. A férfi önkéntelenül is felkeltette a kíváncsiságát. - És
pontosan ki maga?
Mr. Nicholas egyenesen J. P.-re nézett. Fekete szeme rezzenéstelenül meredt a nő szemébe.
- Valóban szükséges lebetűznöm, kedvesem? - kérdezte célzatosan. - Ebben az alakomban
a Csatorna Vállalat igazgatója vagyok.
J. P. hátán végigfutott a hideg, ahogy derengeni kezdett benne egy új, és meglehetősen
rémisztő valóság.
- N-nem. Nem szükséges, hogy további részletekbe menjünk - nyögte. - Értem. - Aztán,
visszanyerve a lelki egyensúlyát, megismételte a kérdését. - Miféle üzletet ajánl?
A férfi rávillantotta a mosolyát.
- Behelyezem Charles Pellt az ön valóságába, Ms. Woods. Londonból fog érkezni, mint
egy szerző, akit ön mindenképp le akar szerződtetni. És miközben létezni fog az ön
valóságában, továbbra is engedélyezem, hogy a csatornabeli fantáziájában is létezzen. Nem
lesz szüksége időre az átálláshoz, mivel mindenre emlékezni fog. Sőt, akár ott folytathatják,
ahol ma este abbahagyták.
- Igazán nagylelkű ajánlat - mondta lassan J. P. - Attól tartok, túlságosan is nagylelkű.
- Igazán? - Mr. Nicholas ismét elmosolyodott. Csodálta a nő éleslátását.
- Mit akar még tőlem? - akarta tudni a nő.
- Ha ezt megteszem önnek, kedvesem, akkor az egyezségünk életbe lépésének pillanatától
az enyém lesz - válaszolta kertelés nélkül a férfi.
- De akár itt is maradhatnék a Csatornán - jegyezte meg csendesen J. P.
- Valóban, ha ragaszkodna hozzá, maradhatna - értett egyet vele Mr. Nicholas. - De azzal
magára vonná a haragom, és tudnia kell, kedvesem, hogy jobb, ha nem dühít fel. Jól ismerem
magát. Az a fajta nő, aki mindig kézben akarja tartani az életét, és mindent, ami körülötte van.
Ha itt marad, az ön Charles-a lehet, hogy belebolondul az egyik fiatal nőbe, akit javasolt, hogy
együtt képezzenek ki. Látom, ahogy ön megöregszik, ahelyett, hogy az az eladósorú,
ínycsiklandó fiatal teremtmény maradna, aki itt a Csatornán. Charles pedig megundorodik
öntől, mivel ő örökre fiatal marad.

150
 - A valós életemben is meg fogok öregedni - emlékeztette J. P. Mr. Nicholast.
- De csak nagyon lassan, kedvesem - ígérte a férfi. - Egyike lesz azoknak a nőknek, akik
nagyon elegánsan öregszenek, mivel kitűnő csontszerkezettel rendelkezik. Charles-szal
ugyanez fog történni. Garantálhatom, hogy a szexuális étvágyukra semmilyen hatással nem
lesz a kor. Mindig is kívánni fogják egymást.
- Nem válhatok egy olyan nővé, aki hagyja, hogy a szerelem és a szex irányítsa az életét -
jegyezte meg J. P. - Elveszíteném a tekintélyem, ha az emberek gyengének hinnének. Ezért van
az, hogy csakis a Csatornán engedem szabadjára a szenvedélyem. Hidegnek és
keményszívűnek vélnek. Jobb is így.
Mr. Nicholas jóízűen felkacagott.
- Nyilvánosan nyugodtan fenntarthatja ezt a látszatot - ígérte. - Ilyen a természete,
kedvesem, ezen már nem lehet változtatni. Charles láthatólag így is el lesz bűvölve öntől. Az
emberek beszélni fognak, de nem fogják kinevetni. Charles jövedelmező szerzőnek fog
bizonyulni a Stratford számára. Az ön befolyása pedig még jobban megnő a kiadói világban,
mivel azt fogják hinni, hogy ön fedezte fel. Minden egyes könyv, amit a maga számára ír,
sikerkönyv lesz. Hogy ezt megkapja, mindössze annyit kell tennie, Ms. Woods, hogy most
elhagyja a Csatornát.
- Lehet, hogy kilépek, ön pedig megfeledkezik a nekem tett ígéreteiről - habozott J. P.
- Lehetséges - bólintott a férfi de nem fogok. Sosem feledkezem meg egyetlen ígéretről
vagy tartozásról sem. Ahogy azt említettem, Ms. Woods, ön fontos a számomra.
- Mikor láthatom újra Charles-t? - kérdezte a nő.
- Ma délben van egy megbeszélt időpontja vele és az ügynökével, Aaron Fischerrel.
Ebédelni mennek - közölte Mr. Nicholas.
J. P. fontolóra vette Mr. Nicholas szavait. Ha nem hajlandó elhagyni a Csatornát, a férfi
pokollá teheti az életét. Magában felnevetett a gondolatra. De ha megtartja az ígéretét... ha
megtartja... akkor boldog lehetne, miközben a karrierje továbbra is felfelé ível. Ez lehetővé
tenné, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon, ahogy azt mondani szokták. A
szeretőjéhez fordult, aki a beszélgetés ideje alatt végig csendben maradt.
- Charles?
- Tedd meg! - tanácsolta a férfi pillanatnyi habozás nélkül.
J. P. Mr. Nicholasra pillantott, aztán kinyújtotta a kezét.
- Rendben, elfogadom az ajánlatát - mondta, ahogy kezet ráztak.
Mr. Nicholas bólintott.
- Nem fogja megbánni a döntését, kedvesem - ígérte.

151
 - Remélem is - felelte J. P.
Csing! Csing! Csing! A Csatorna bezár.

Hétfőn napsütötte reggelre virradt, és február végi levegőben már érezni lehetett a tavasz
illatát. J. P. felkelt, lezuhanyozott és felöltözött. Egy téli, tweedszerű, fehér és bézs színű,
selyem és kasmír szoknyát húzott, hozzá szexis krémszínű selyem harisnyakötőt és harisnyát.
A selyem push-up melltartó szintén a szett része volt, és olyan makulátlanul volt elkészítve,
hogy egyetlen redő sem látszott, amikor belebújt a krémszínű kasmír, garbójába. Lábát bézs
színű, tízcentis sarkú papucscipőbe bújtatta. A tükör elé lépve egy nagyméretű, aranyszínű,
monogrammal ellátott kitűzőt csippentett a pulóverére, a fülébe pedig egy pár, oroszlánfejet
ábrázoló arany fülbevalót tett. Az oroszlánok szeme rubintból volt.
- Igazán csinos ma reggel - jegyezte meg az asszisztense, Glória, amikor J. P. megérkezett
az irodájába. Elvette a főnöke puha gyapjústóláját, és beakasztotta a szekrénybe.
- Ma Aaron Fischerrel, és azzal az új angol szerzővel ebédelek - mondta J. P. - Jó érzésem
van vele kapcsolatban. Mi is a neve?
- Charles Pell. Úgy hallottam, valami lordféle. Szeretné, ha utánanéznék a Google-on?
- Jó ötlet - bólintott J. P. - Tudod, mindig is szeretem előre tudni, mire számítsak egy új
íróval kapcsolatban. Mi a könyv címe?
-A régens útmutató könyve úriemberek számára a 21. századi városi élethez - felelte Glória.
- Ön igazán feledékenynek tűnik ma.
- Mintha kerülgetne valami - hazudta J. P. - Szinte az egész hétvégét végigaludtam. Egy
kicsit még mindig kába vagyok. Kérlek, hozz egy karamellás lattét, attól felébredek. - Besietett
a különálló irodájába. Már csak néhány óra, és ő meg Charles ismét örökre együtt lesznek -
vagyis legalábbis annyi ideig, ami manapság és ebben a korban örökkévalónak számított.
Szinte tűkön ült. Nem kéne úgy viselkednie, mint egy serdülő lánynak, aki az első randijára
készül. Hirtelen elfogta az idegesség. Talán ez mégsem volt jó ötlet. Nem. De igen, az volt!
Háromnegyed tizenkettőkor Glória bejelentkezett az intercomon keresztül.
- Aaron Fischer keresi, J. P.
Ó, te jó ég! Vajon miért telefonál Aaron? Az ebédet fél egyre beszélték meg. Felvette a
kagylót.
- Jó reggelt, Aaron.
Mélyről jövő köhögés üdvözölte, aztán megszólalt Aaron rekedt hangja.

152
 - J. P, nagyon sajnálom. Hörghurutom van. Ott az a sok fránya védőoltás az influenza meg
a tüdőgyulladás ellen, de tud bárki is valamit hörghurut ellen? Nem. Pihenjen sokat, mondja a
doktor. Egyél sok húslevest, tanácsolja a húgom. Nem tudok elmenni az ebédre, de Charles ott
lesz. Foglaltam egy asztalt, a szállodája éttermében. A Park Leicesterben szállt meg. Megfelel
ez neked? - Ismét hangosan felköhögött.
-Tökéletes. - J. P majdnem hogy dorombolt. Pokolba az ebéddel. Megmutatja Charles-nak,
hogy ő az a fajta nő, aki délben is tettre kész. Elvigyorodott. Aztán eszébe jutott, hogy az
ügynöke még mindig vonalban van. - Valóban szörnyű a hangod, Aaron. Kérlek, vigyázz
magadra, és mielőbb gyógyulj meg - mondta őszintén, aztán letette a kagylót.
- Glória! - szólt át a nyitott ajtón az asszisztenséhez. - Készítsék elő a vállalati kocsit.
Tizenkettő tízkor vigyen át a Park Leicester szállóba.
- Rendben - felelte Glória.
- Azt hiszem, ebéd után hazamegyek - jelentette be J. P. az asszisztensének. - Nem érzem
túl fényesen magam. Van, ami nem várhat holnapig?
- Minden csendes az irodalmi fronton - felelte Glória. - Menjen haza pihenni, J. P. A
Stratford maga nélkül nem tud működni. Ön a mi sziklánk.
Glória szavai hallatán J. P. magában elmosolyodott. Nem volt éppen az a kimondott
melegszívű, érzékeny főnök. Tudta, hogy félnek tőle, de azt is, hogy tisztelik. És ha a
Csatornán maradt volna, akkor kénytelenek lettek volna meglenni nélküle. Nem tudta, miért
történt, még abban sem volt biztos, pontosan mikor, de hirtelen ráébredt, hogy szüksége van
valakire. Férjre? Társra? Szeretőre? Barátra? Nem igazán számított. Egyszerűen olyan
átkozottul nehéz volt mindig erősnek lenni. Az egy dolog, ha az embernek erősnek kell lennie,
önmaga miatt. Ám az, hogy a körülötte lévő összes ember is rá támaszkodik, túl nehéznek
bizonyult.
A húga, Marybeth - annak ellenére, hogy volt egy rendes férje, jó állása és két szép
gyereke, akik nem okoztak különösebb fejfájást - képtelen volt összeszedni magát annyira,
hogy szerezzen egy megbízható ápolót az anyjuk számára, értesítse J. P.-t, és elküldje neki a
számlákat. Nem. Marybeth mindent J. P.-re zúdított, és fittyet hányva a nővérére, vagy a
pozíciójára, elvárta, hogy J. P. mindent félredobjon, és elrohanjon Bug Lightba, Maine
államba, és tegyen rendbe mindent. Nos, bekaphatja!
A fiatalabb húguk, Julie, Bostonban nemrég nyerte el az álom-állását - és Julie-t ismerve,
emellett valószínűleg több pasival is zsonglőrködött egyszerre így nem volt ideje arra, hogy
hazavezessen, és meglátogassa az anyját, vagy felhívja J. P.-t az aktuális hírekkel. És a két

153
fivérük - az anyjuk csípőtörése miatt nem fognak rendkívüli el távot kapni a seregből.
Különben is, a világ másik felén állomásoztak.
Miért minden az ő vállára nehezedik? Nem volt elég, hogy gondját viseli a Stratford
kiadóvállalatnak, most, hogy Martin lassanként kivonja magát az üzletből?
Ma, nem mintha Martin valaha is igazán feladná az irányítást - addig biztos nem, míg alulról
nem szagolja az ibolyát.
Fáradt vagyok - gondolta J. P. Woods. Nem mintha valaha is kimutatnám. A gyengéket
elevenen felfalják. Felnézett, amikor valaki néhány papírlapot tett le elé.
- Rákerestem Charles Pell-re a Google-on - közölte Glória. - A kocsi odalent várja.
- Egy perc, és ott leszek - mondta J. P. az asszisztensének, és átfutotta a két oldalt.
Alapinformációk. Charles Pell 1962-ben született.
Vagyis akkor ő fél évvel fiatalabb a férfinél. Pelton nyolcadik grófja, örökősei az öccse és
az unokaöccsei. Sosem volt házas. A szokásos angol állami iskolák. Diploma Oxfordból és
Cambridge-ből. Igazi világfi. Még mindig kívánatos agglegénynek tartják. A nemesi címe régi,
ám szinte semmi látható vagyona sincs. A fivére professzor Oxfordban. J. P. felállt az
íróasztalától, kivette a kabátját a szekrényből, és belebújt. Megkötötte az övét, felkapta a
retiküljét, és kisietett az irodájából.
- Holnap találkozunk! - vetette oda még oda Glóriának.
A szíve vadul vert, ahogy a kocsi bekanyarodott a Park Leicester Hotel elé. A portás
kinyitotta az autó ajtaját, hogy kisegítse - és ott állt ő, mosolyogva. J. P. Woods-nak vissza
kellett fognia magát, nehogy a karjába vesse magát. Végül is elvileg ez a legelső alkalom, hogy
találkoznak.
- Ms. Woods - üdvözölte a férfi. - Nagyon örülök, hogy megismerhetem. Charles Pell
vagyok. - Aztán gyengéden megfogta a karját, és a hotel előcsarnokán keresztül a liftek felé
terelte. - Arra gondoltam, hogy az étterem helyett inkább a lakosztályomban fogyaszthatnánk
el az ebédet. Amúgy igazán csodálatos lakosztály. Minden szerzőjét ennyire elkényezteti? -
Anélkül, hogy megvárta volna a választ, behúzta a nőt a liftbe.
A felvonó automata módon működött. A férfi megnyomta a „Bezár" gombot, aztán az
emelet számát. Az ajtó becsukódott, és ahogy a lift elindult felfelé, Charles Pell a karjába
vonta, és mohón megcsókolta.
- Alig várom, hogy megdugjalak - súgta a fülébe. Amikor a lift puhán megállt, elengedte.
Az ajtó kinyílt. Kiléptek. Egy elegáns matróna, aki a liftre várt, hideg, személytelen mosolyt
vetett rájuk, ahogy belépett a fülkébe.

154
 Charles végigvezette J. P.-t a szőnyeggel és tapétával borított, csillárok fényében fürdő
folyosón, majd végül megállt az utolsó ajtó előtt. A kártyájával kinyitotta az ajtót, és
gyakorlatilag belökte a nőt a lakosztály előcsarnokába, ahogy az ajtó becsukódott mögöttük. J.
P. kabátja és retikülje gyorsan a földön végezte. A szoknyája, pulóvere és melltartója rövid
időn belül követte őket. Lerántotta a férfi dzsekijét, szinte letépte a gombokat az ingéről, és
lehúzta a cipzárt a sliccén. A férfi elismerő pillantással méregette a harisnyatartót és a
harisnyát.
- Nahát, micsoda kis ribanc vagy! - jegyezte meg kuncogva, amikor észrevette, hogy nem
visel bugyit. Az előcsarnok falának döntötte, a kezét a feneke alá csúsztatta, hogy felemelje. -
Készen állsz rá, hogy megbasszalak, ugye, Lady Jane-em? Nos, lehet, hogy nem állnak
rendelkezésünkre a városi házad díszes kellékei, kedvesem, mindenesetre alaposan megduglak.
Utána azonban készülj fel egy kiadós elnáspángolásra. Nyilvánvaló, hogy ebben a valóságban
te egy nagyon rossz kislány vagy. - S aztán egyetlen mozdulattal keményen, jó mélyre
beledöfte a farkát.
J. P.-nek elakadt a lélegzete, ahogy a férfi pénisze beléhatolt. Szorosan a teste köré fonta a
lábát és a karját, ahogy az ajkuk egy forró csókban összetapadt.
Az aktus után a férfi beváltotta az ígéretét, és addig ütlegelte a hátsóját, míg a fara ki nem
vörösödött, és az öle bizseregni nem kezdett. Aztán az ágyba vitte, ahol a következő néhány
órát végigkefélték. J. P. le volt nyűgözve. Egy fáradhatatlan fantáziaszerető az egy dolog. De
egy valós, hús-vér férfi, aki órákig bírja - hát ez igazán hihetetlen. A mennyországban érezte
magát, bár tudta, hogy hamarosan haza kell mennie, hogy kipihenje magát, különben a másnap
reggeli heti szerkesztői megbeszélésen olyan lesz, mint a felmosórongy
- Úgy viselkedsz, mintha hetekig nem láttuk volna egymást, pedig csupán néhány órája
vettünk búcsút - jegyezte meg végül J. P. - Én is ki vagyok éhezve rád. - kivételes mosoly
jelent meg az arcán. - Hát itt vagy! Tényleg itt vagy! Nem tudom, Mr. Nicholas hogy intézte el,
de nem is érdekel. A lényeg, hogy itt vagy!
- Ez az utolsó lehetőséged, legdrágább Jane-em, hogy meggondold magad - figyelmeztette
a férfi. - Felfogtad, ugye, hogy eladtad a lelked értem? Tényleg ennyire szeretsz? - Hatalmas
kezével megsimogatta az arcát, ahogy a pillantásuk találkozott.
- Jobban szeretlek, mint tegnap éjszaka, Charles - felelte lágyan J. P. - Végre közös életünk
lehet a valóságos világomban.
- Megduplázhatjuk az élvezetünket, hiszen a Csatorna még mindig elérhető a számodra,
drágám - mutatott rá a férfi. - Rengeteg szórakozásban lesz részünk most, hogy felújíttattad
Penn Hallt. Kiképzésben részesíthetjük az önfejű feleségeket és pajzán fiatal kisasszonyokat,

155
akik csak kacérkodnak, de vonakodnak beváltani az ígéreteiket. Havonta egy diákot kellene
vállalnunk. Egyik hónapban egy férfit, a másikban egy nőt. Hat férfi és hat nő egy évben.
- Nem tudom, hogy szükségem van-e ilyesfajta szórakozásra most, hogy itt vagy
velem a saját valóságomban - jegyezte meg J. P. - Ebben a valóságban nemsokára
sikerszerzővé válsz. Tévés, rádiós beszélgetések várnak rád. Ezt majd mind el kell
magyaráznom, hogy megértsd. Nyitnunk kell egy Twitter felhasználói oldalt, és létre kell
hoznunk egy Facebook- és egy MySpace-profilt neked. Meg kell tanulnod a számítógéppel
bánni, hogy boldogulj ezekkel. Manapság a könyvkiadás már sokkal többről szól - nem
csak arról, hogy kinyomtatjuk, és kiszállítjuk őket a könyvesboltokba.
- Ezt mind a szakértő kezeidben hagyom, drágám, de nekem is szükségem van némi
szórakozásra - mondta a férfi.
- Itt vagyok neked én - mormogta J. R, és gyengéden izgatni kezdte a hímtagját, mivel
a saját túlfűtött libidója ismét működésbe lépett.
- De nekem ennél többre van szükségem, Jane - közölte a férfi köntörfalazás nélkül. -
Izgalomra éhezem. .
- Ez egy veszélyes évszázad, Charles - figyelmeztette a nő. - Olyan betegségek
terjednek, melyek a te idődben nem is léteztek. Bár a himlő már gyógyítható, vannak
sokkal rosszabb nyavalyák, melyek nem gyógyíthatók, és akár halálosak is lehetnek.
- Keresek magunknak egy női szeretőt, aki tiszta, és akin osztozhatunk - javasolta a
férfi. - Akkor elégedett lennék. Szeretsz engem, Jane, ugye?
Rávillantotta azt az elbűvölő mosolyát, és mivel közben a farka ismét megkeményedett,
hanyatt döntötte J. P-t.
- Gondolj csak bele, milyen jókat fogunk játszadozni azzal a csinos, fiatal kis teremtéssel,
drágám. - Aztán addig dugta, míg J. P szinte az eszméletét vesztette, és sajgott minden tagja.
Vigyázz, mit kívánsz!, jutott eszébe hirtelen a régi mondás. De szerette a férfit.

Egy év múlva viszont már nem. Még a nagyhatalmú Mr. Nicholas - aki pedig ígéretet tett neki
erre vonatkozólag - sem volt képes kordában tartani Charles Pellt.
- Hazudott nekem! - vágta a fejéhez a nő, amikor sikerült meghallgatást nyernie nála. Mr.
Nicholas megrántotta a vállát, és egykedvűen emlékeztette, hogy Charles az ő kreációja.
Nyilvánvaló, hogy az a tény, hogy kiszakították a régensi világából, és belehelyezték a kétszáz
évvel későbbi jövőbe, nagymértékben felelős a változásért. Arra volt teremtve, hogy magába
szívja a körülötte lévő világot, és a 21. század a mértéktelenség és kicsapongás világa volt.

156
 - Még az ellentétem sem képes rá, hogy sikeresen uralma alatt tartsa a világot - jegyezte
meg Mr. Nicholas.
A kezdeti sikerei után a 21. századbeli Charles Pell hamar komoly hírnévre tett szert, mint
igazi playboy. A nyilvánosság előtt kifogástalanul viselkedett, és sikerült belopnia magát a
legelőkelőbb vendéglátóinak szívébe. Azt beszélték róla, hogy elbűvölően és féltő
gondossággal bánik a kiadójával, f. P. Woodsszal, aki nehéz természetű nő hírében állt.
Amikor elérte az irodalmi oroszlán rangját, J. P.-nek nehezére esett az irányítása alatt tartani.
Charles Pell gyors ütemben a pletykamagazinok állandó szereplőjévé vált, és akkora terhet
jelentett a számára, mint a családja tagjai. Kimerítette az erőlködés, hogy lépést tartson a
férfival. Nem az a pasas volt már, akibe a Csatornán beleszeretett.
A szex unalmassá vált, és egy kissé rizikóssá is. Charles állandóan új izgalmakat
hajkurászott. Miután felfedezte, hogy ebben az évszázadban még a fiatal nők sem ártatlanok,
elkezdett más férfiakat bevinni a Park Leicester-i hálószobájukba, amely tartós lakhelyéül
szolgált. Volt egy kábé húszéves üresfejű, fiatal szőke, aki amellett, hogy hihetetlenül jóképű
volt, fáradhatatlannak is bizonyult, egy világos bőrszínű fekete férfi, egy arrogáns hispán
származású fickó, aki elfenekelte J. P.-t, mielőtt térdre kényszerítette volna, hogy leszopja. J.
P. számára az utolsó csepp a pohárban egy fiatal, tizenhét éves ázsiai fiú volt, akit Charles egy
kínai embercsempész bandától vásárolt Chinatovvnban. A fiúnak az volt a feladata, hogy
mindkettőjük szolgálatára álljon. Bár nem beszélt angolul, megértette, hogy mit várnak el tőle.
Ám J. P. meghúzta a határvonalat a drogoknál. Ez nem az ő világa volt. Charles azonban
nagyon durván kezdett el viselkedni, amikor ő visszautasította a kokót.
J. P. kezdte félteni a hírnevét, ahogy a szeretője viselkedése egyre veszélyesebbé vált. És
ami még ennél is rosszabb, a férfi a könyvsorozatának legújabb kötetével is késett. J. P. még
abban sem volt biztos, hogy egyáltalán nekiállt, vagy egyáltalán létezik-e a kézirat. Charles
nem engedte, hogy betekintsen a munkájába, mondván, hogy még nem áll készen a kritikára.
Miután két határidő is elmúlt, J. P. felhívta Aaron Fishert, hogy a segítségét kérje, ám
meglepetésére azt kellett hallania, hogy Charles kirúgta. Amikor vallatóra fogta, Charles azt
felelte, hogy nincs szüksége ügynökre, hiszen ott van neki J. P.
J. P. Woods ezen a ponton döbbent rá, hogy azt akarja, Charles Pell tűnjön el az életéből.
Csakhogy, mivel az ő teremtménye volt, ahogy arra Mr. Nicholas rámutatott, ő volt a felelős
érte. Csodás! Egy újabb rohadt teher; amit cipelhetek - gondolta ingerülten. Miért nem tudtam
megelégedni azzal, ahogy a dolgok álltak? Életemben először hagytam, hogy a szívem döntsön
a fejem helyett, és meg lehet nézni, micsoda katyvaszba keveredtem. Azt akarom, hogy minden
olyan legyen, mint régen. Egyáltalán lehetséges ez?

157
 Aztán egyik reggel, néhány hónappal később, Glória jelent meg az irodájában. Arca szürkés
színt öltött.
- Őlordságáról van szó - mondta.
- Ó, a francba, most épp mit művelt? - kérdezte J. P, akit azonnal elöntött az ingerültség.
Már több mint egy hete nem látta Charles-t.
- Meghalt! - nyögte Glória, és lerogyott egy székre.
- Micsoda? Hogyan? Mikor? Teljesen biztos vagy benne?
- A rendőrség odakint vár. Szeretnének beszélni önnel. Elmondom, mit meséltek nekem.
Épp egy felkapott sztárocskával kokózott, az isten szerelmére! Azután meglehetősen hangos
szexbe fogtak, és egy vendég szerint, aki a tizenötödik emeleten szállt meg, valaki bement a
lakosztályba, és lelőtte őket. A rendőrség szerint rajtaütésről lehet szó. A lány nemrég még
valami gengszterforma fickóval lakott együtt, aki megfenyegette, hogy megöli, ha elhagyja. -
Glória elhallgatott. - Mégis lapátra tette, és a rendőrség szerint a pasas beváltotta a
fenyegetését. Sajnálom, J. P., tudom, hogy a pártfogoltad volt. - A tónusából érezhető volt,
hogy gyanította, ennél többről is szó lehetett, de nem mert hangot adni a véleményének.
J. P. meg volt döbbenve. Charles. Az ő Charles-a, akit a 21. század egy gyengéd,
gondoskodó férfiból a világ legnagyobb szemétládájává tett, most halott. A soha viszont nem
látásra!
- Igen - szólalt meg. - Ez valóban tragédia, Glória. A családja Angliában él. Én majd
értesítem őket, és hazaszállítatom a holttestét. Természetesen a vállalat állja a költségeket. A
mostanában esedékes jogdíja több mint fedezi a nagyszabású gyászszertartást a Frank
Campbellben. Az utóbbi időkben tanúsított viselkedése ellenére a Stratford Kiadóvállalat nem
akar hálátlannak vagy érzéketlennek tűnni - közölte J. P. nyugodtan. - Kérem, intézze el a
szükséges formaságokat. Szóljon valakinek a PR-osztályon, hogy írjon egy szép, szaftos
gyászjelentést. Természetesen látni akarom, mielőtt nyomtatásba kerülne. Én majd felhívom az
öccsét Angliában, amint minden le van fixálva.
Glória bólintott.
- Rendben, J. P. - mondta, aztán felállt és kisietett az irodából.
J. P. magában elmosolyodott. A Csatornán még mindig ott volt neki Charles Pell, aki
szerette és imádta őt. Már hónapok óta nem kereste fel, de a férfinak fel sem fog tűnni az eltelt
idő. A telefonért nyúlt, és beütötte Mick Devlin mellékét.
- Mick - szólt bele a telefonba, amikor a férfi felvette - Charles Pell kinyíratta magát.
Gyere be az irodámba, és mindent elmesélek. Vár ránk egy temetés.

158
 Tiffy és a szultán

Nem nevezheted igazi fantáziának, ha a pasi úgy néz ki, mint a férjed - igyekezett meggyőzni
Carla Johnson a barátnőjét, Tiffany Pietro d'Angelót.
- Miért nem? - kérdezte Tiffy. - Szeretem Joe-t. Mindig is szerettem. És mindig is szeretni
fogom.
- A Csatorna nem a szerelemről szól - vetette ellen Carla. - Hanem vad, őrült, bűntudat- és
komplikációmentes szexről. Kidolgoztad az új arábiai éjszakák meséjét, és a főhős kiköpött
Joe? Fúúúú... Mi a baj veled?
- Ha nem Joe, akkor kicsoda? Nem akarok olyasvalakit, akit ismerek. Szégyenemben a
föld alá süllyednék, amikor összefutnék vele az utcán - jelentette ki Tiffany. Csinos, vékony nő
volt, pezsgőszőke hajjal.
- Akkor válassz egy színészt, akit kedvelsz - javasolta Carla.
- Talán elég lenne azt kívánnom, hogy legyen magas, sötét hajú, sötét bőrű, és veszélyes,
aztán meglátom, ki bukkan fel - vetette fel Tiffy.
- Jó ötlet - vélekedett Carla. - Én mindig is imádtam a meglepetéseket. Különösen a sötét
hajú, veszélyes fajtákat.
- Ezer éve nem jártam a Csatornán - árulta el Tiffy. - Igaz, a gyerekek már kirepültek a
családi fészekből, mégsem tudok soha időt szakítani rá. Borzasztóan el vagyunk havazva az
irodában. Jól hallottam? Mintha Joe azt mondta volna, hogy jövő héten elmész velük az
ügyvéd konferenciára.
- Igen - felelte Carla. - Idejét sem tudom már, mikor voltam a városban. Vásárlási lázban
égek, ezenkívül szereztünk jegyeket pár előadásra is. Miért nem tartasz velünk, Tiffy?
Nagyszerű kiruccanás lenne mindnyájunk számára. Joe-val igazán szakíthatnátok időt
magatokra is. Az a hajóút tavaly télen Rickkel felnyitotta a szemem. Az ember nem él örökké,
édesem. Élvezd ki az életet, amíg lehet.
- Sajnos nem tudok elmenni veletek, bármennyire is szeretnék. Jó mókának hangzik -
sajnálkozott Tiffy. - Joe-n kívül én vagyok az egyetlen, aki átlátja a Van Duzer családi
alapítvány komplexitását. Jövő héten indulnak Európába, és csak pár hónap múlva térnek
vissza. Az elutazásuk előtt mindig alaposan át akarnak nézni mindent, hogy ha kell, megtegyék
a szükséges változtatásokat. Joe-nak be kell mennie a városba, hogy részt vegyen a
konferencián. Két bizottságnak is a tagja, és az egyiknek az elnöke. Vagyis nekem kell
tartanom itthon a frontot. De nem bánom. Legalább lesz időm kipróbálni az új fantáziámat.

159
Most van is hozzá kedvem. - Nagyon sóhajtott. - Valahogy könnyebbnek tűnt, amikor a
gyerekek még fiatalok voltak, és itthon laktak. Akkor mindenre volt időnk, még sütivásárokra
is, meg arra, hogy táncórákra meg edzésekre cipeljük őket. És azok a nyarak a Tuti Táborban!
Nagyon hiányoznak azok az idők.
- Ez már rég a múlté - vágott közbe Carla hevesen. - Én nem az a fajta vagyok, aki túl sok
időt tölt a múlton rágódva. Túlságosan is kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a holnap. -
Felkuncogott. - Szóval én bemegyek a városba, és Rick pénzéből veszek egy rakás ruhát a jövő
téli vakációnkra, te pedig itthon maradsz, megküzdesz a Van Duzer famíliával, és játszadozol
kicsit a Csatornán.
- Újabb vakációt terveztek? - kérdezte Tiffany csodálkozva.
- Aha! Egy dél-amerikai hajóutat. Útközben meglátogatjuk a Machu Picchut, és pont a
karnevál idején leszünk Rióban. Aztán egy teljes hetet töltünk Patagóniában.
- Tyűha! - füttyentett Tiffy. - Úgy tűnik, ti ketten nagyon élvezitek a hajókázást.
Carla pajkosan elmosolyodott.
- Év közben csupán kapkodva tudunk néhanapján szeretkezni, vagy egyáltalán nem -
vallotta be. - De amint Rick maga mögött hagyja Egret Pointe-ot, igazi vadállattá alakul.
Minden nap, Tiffy! Néha naponta többször is. Ha tudtam volna, hogy egy felnőtt vakáció így
begerjeszti, már évekkel korábban befoglaltam volna egyet. De most, hogy már tudom, minden
lehetőséget meg fogok ragadni, hogy elutazzunk.
- Úgy irigyellek! - sóhajtott fel Tiffy.
- Talán Joe-val nektek is el kéne utaznotok egy igazi vakációra - vetette fel Carla.
- Ja, egy nap majd elmegyünk - felelte Tiffy, de a hangján érezhető volt, hogy nem fűz sok
reményt a dologhoz. - Joe imádja a munkáját. Legszívesebben egy nap szabadságot se venne
ki. Pont olyan, mint az unokafivére, Ray.
- Nos, ha nem tudod rávenni, hogy elvigyen valami romantikus helyre, akkor kénytelen
leszel többször felkeresni a Csatornát, úgy, ahogy valaha én is tettem - mondta Carla.
Tiffany Pietro d'Angelo bólintott.
- Igen, azt hiszem, jobban fogom érezni magam, miután kipróbáltam ezt az új fantáziát -
biztosította a barátnőjét.
A következő néhány nap nagyon sűrű volt. Tiffany személyesen csomagolta össze Joe
poggyászát. Összeválogatta az ingeket és az öltönyöket, a hozzájuk illő nyakkendőkkel.
Gondoskodott róla, hogy elegendő pár zoknit vigyen magával, és hogy a két pár cipője is ki
legyen fényesítve. A táskába betette Joe pizsamáját, kényelmes flanel hálóköntösét és a
viseltes bőrpapucsát. A neszesszerében minden benne volt, amire szüksége lehetett. Tiffany

160
vicces üzeneteket rejtett a férje ruháinak a zsebébe, hogy mosolyt csaljon az arcára, amikor
megtalálja őket.
Elővette az összes, a Van Duzer-alapítvánnyal kapcsolatos iratot, hogy át tudja
tanulmányozni őket. Készen akart állni az idős házaspár következő heti látogatására. Tiffy
tudta, hogy egy betűt sem fognak változtatni a gondosan összeállított dokumentumon. Sosem
változtattak semmit. De valahányszor elutaztak, ragaszkodtak hozzá, hogy indulás előtt
mindent újra átnézhessenek. Kedves emberek voltak, és egy ilyen kisvárosban, mint Egret
Pointe, a Johnson és Pietro d'Angelóhoz hasonló ügyvédi irodák jóval türelmesebb hozzáállást
tanúsítottak az ügyfeleik iránt, mint egy nagyvárosi iroda tette volna
A cég rendelt egy limuzint a városból, hogy vigye be Carlát és a két férfit New Yorkba.
- A cég ezt törvényesen elszámolhatja - jegyezte meg Rick Johnson. - Semmivel sem
drágább, mint amennyi a parkoló díja lenne néhány napra.
Tiffy még utoljára megigazította Joe nyakkendőjét, ahogy a férfi a rá váró limuzinba
készült beszállni.
- Tettem savlekötő gyógyszert a neszesszeredbe, hátha szükséged lesz rá - mondta. - Ne
egyél túl sokat, és tartsd magad távol a csípős kajáktól. Attól mindig megborulsz.
- Minden rendben lesz - nyugtatta meg a férfi. - Biztos, hogy meg tudsz birkózni Van
Duzerékkel?
Tiffany bólintott.
- Szerdán délután jönnek, és te is tudod, hogy az égvilágon semmit nem fognak változtatni.
Ha őket letudtam, lehet, hogy a hét hátralevő részét kiveszem. Tudod, Joe, jó ideje nem
voltunk sehol kettesben. Talán betervezhetnék egy kis kiruccanást. - Reménykedve Joe-ra
pillantott. - Mit szólnál a Bermudákhoz? Golfozhatnál is - dobta fel az ötletet Tiffy. - Tudom,
hogy most nagyon sok a munkád, de esetleg karácsony körül?
- A gyerekek... - kezdte a férfi.
- A gyerekek dolgoznak, és van saját életük - vágott közbe Tiffy, váratlan éllel a
hangjában. - Kibírnak egy átkozott karácsonyt nélkülünk. Szeretnék elutazni a férjemmel.
Kettesben. Anélkül, hogy a gyerekek vagy az iroda problémái elvonnák a figyelmünket.
Joe Pietre d'Angelo meglepettnek tűnt.
- Nahát, Tiff, sajnálom. Ha ezt szeretnéd, akkor így is lesz. De Bermudánál valami
izgalmasabbat javasolnék. Úgy hallottam, hogy Barbados nagyon szép hely. Keress nekünk
egy első osztályú helyet a parton, személyzettel. Ha már csináljuk, csináljuk jól - érvelt Joe,
aztán megcsókolta a felségét, és beszállt a kocsiba.

161
 Carla, aki végighallgatta a beszélgetést, feltartotta a hüvelykujját, mielőtt a limó ajtaja
becsapódott volna. Tiffy odaballagott a saját autójához, amit korábban elővett a garázsból.
Beült, és behajtott a faluba. Az iroda mögötti parkolóban hagyta a kocsit. Csendes nap volt.
Mivel mindkét ügyvéd távol volt, erre a napra nem adtak időpontokat ügyfeleknek. Tökéletes
alkalom volt arra, hogy Tiffany utolérje magát a papírmunkában.
Másnap délelőtt, a megbeszélt időpontban, pontosan tizenegykor megérkezett a Van Duzer
házaspár. Mr. Van Duzer egy magas, tiszteletreméltó külsejű úriember volt, hófehér hajjal.
Sötét színű öltönyt, fehér inget és csíkos nyakkendőt viselt. A felesége gyapjúkosztümben és
szőrmebundában jelent meg. Az ékszerei - három gyűrű és egy gyöngy nyaklánc - mind
valódiak voltak. Ahogy arra számítani lehetett, semmit sem változtattak meg a családi
alapítvánnyal kapcsolatban.
- Sajnáljuk, hogy Joe-val nem tudtunk találkozni - jegyezte meg Mr. Van Duzer
célzatosan.
- A konferencián ő az egyik bizottság elnöke - magyarázta Tiffany -, és az ő
prezentációjuk volt az első ma délelőtt a reggeli után. Mindazonáltal, mielőtt elment volna,
mindent áttekintett velem, Mr. Van Duzer. Azt tanácsolta, hogy ne hajtsanak végre semmilyen
változtatást - pontosan úgy, ahogy ön bölcsen döntött.
- Olyan elbűvölő ember a férje! - sipította Mrs. Van Duzer a kedves, magas fekvésű
hangján. - Kérem, mondja meg neki, hogy felhívjuk Londonból, ha bármiféle változtatást
szeretnénk eszközölni.
- Természetesen megmondom neki. Remélem, kellemesen telik majd az idejük a lányuknál
és a családjánál - felelte Tiffy, ahogy kikísérte őket a férje irodájából. Tudta, hogy nem fognak
telefonálni. Mindig ezt mondják - gondolta mosolyogva. A két titkárnőhöz fordult. - Hölgyeim,
hazamegyek. A hét hátralevő részében nem jövök be, mert nincs semmi tennivalónk.
Nyugodtan vegyék a pénteket szabadnapnak. Joe és Rick utasítása.
- Köszönjük, Mrs. Pietro cTAngelo - mondta kórusban a két nő.
Tiffy mobilja megcsörrent, ahogy elindult kifelé az irodából. A kijelzőre pillantva látta,
hogy a férje keresi.
- Épp most indulok haza - közölte üdvözlésképp. - Van Duzerék megkapták a nekik kijáró
dédelgetést, már ki is mentek a reptérre, hogy elérjék a gépüket. Te hogy vagy?
- Itt minden rendben. A konferencia nagyon érdekes.
- A lányoknak mondtam, hogy pénteken nem kell bejönniük. Úgy tudják, hogy a ti
ötletetek volt. Nincs semmi tennivaló, és én majd meghallgatom az üzeneteket - folytatta
Tiffany.

162
 - Jó ötlet - értett egyet vele a férje. - Mihez fogsz kezdeni ebben a pár napban? Ha van
kedved, bejöhetnél a városba, és itt maradhatnánk hétvégére.
- Túl késő. Még el kell mennem fodrászhoz, és neki kell állnom a téli utunk szervezésének
- hárította el az ajánlatot Tiffany. - Péntek este már úgyis itthon leszel, édesem. Szombaton a
fogadóban vacsorázunk, rendben? - És én is sokkal elégedettebb leszek, miután meglátogattam
a Csatoniát, gondolta magában mosolyogva.
- Oké. Akkor élvezd ki a mai napot meg a holnapot - búcsúzott el a férje.
Tiffy hazahajtott, beparkolta a kocsit a garázsba, aztán készített magának egy csirkés
szendvicset salátával. Egy pohár Winter White bort ivott hozzá, ami a Long lsland-i Pindar
borászatból származott. Az órára pillantva rájött, hogy még van néhány órája, mielőtt a
Csatorna elérhetővé válna aznap este. Vett egy hosszú, kényeztető fürdőt, aztán lefeküdt
szundikálni. Amikor felébredt, már sötét volt odakinn. Az ágy melletti óra világító számlapja
jelezte, hogy nemsokára nyolc.
A hátára gördült, és az éjjeli asztalkájának lapja alá nyúlt, ahová a Csatorna távirányítóját
rejtette. A távirányító a ház összes tévékészülékén működött, de ma este nem kellett a
dolgozószobában, vagy a befejezett alagsori hobbi szobában rejtőzködnie.
Az órára pillantott. Hét óra ötvenkilenc. Nyolc óra nulla nulla. Tiffy a kicsi, festett
szórakoztató központ televíziójára irányította a távirányítót, és megnyomta a „B" jelzésű
gombot. Azonnal apja palotájának háremében találta magát. A meleg levegőt áthatotta az
arannyal erezett, krémszínű oszlopok mögött elterülő kertben illatozó damaszkuszi rózsák
enyhe illata. A színes selyempárnákon heverve Tiffy körbehordozta a tekintetét az elé táruló
látványon. Ebben a fantáziában Hestia hercegnőt személyesítette meg, a szultán lányát, akit
Cinnabar Csillagaként ismertek.
A tágas terem közepén egy szökőkút állt, mely különböző árnyalatú kék csempével volt
kirakva. A szökőkút közepéből egy vékony vízsugár tört elő, melynek permetét a ráeső
napsugár szivárványszínű cseppekké festette. A vízben arany és ezüstszínű halak úszkáltak
lomhán. A saját anyja már meghalt, de az apja három másik felesége, két kedvence és még
vagy fél tucat ágyasa népesítette be a szobát, a női szolgálókkal és néhány eunuchhal
egyetemben. Valahol egy zenész egy húros hangszeren játszott, miközhen Hestia saját
rabszolganője lassú mozdulatokkal a hercegnő hosszú, fakószőke haját kefélte.
Hestia sötétlilába játszó kék szeme éles volt - mindent észrevett, ami körülötte történt. Az
egymás közt susmorgó feleségeket. A két kedvenc egymással versenyezve szépítgette magát.
A fiatalabb ágyasok kuncogva osztották meg egymással a történeteiket. Hestia tizenhét éves
volt, és özvegy. Az apja, a szultán, úgy elkényeztette, mint egyetlen más nőt sem. Hestia volt

163
az egyetlen lánya a második feleségének, aki belehalt a gyerekszülésbe, amikor Hestia tízéves
volt.
Az anyja halála után a szultán a szívébe zárta a kislányt. Férjhez adhatta volna egy
tekintélyes nemeshez, de inkább maga mellett tartotta, és az egyik vezír legidősebb fiához adta.
Hestia elégedett volt az apja döntésével. Ő volt fiatal férjének első felesége, és a férje családja
tisztelettel kezelte. De aztán bekövetkezett a tragédia. Még egy éve sem voltak házasok, amikor
a férje az életét vesztette egy lovasbalesetben. Amikor megállapítást nyert, hogy Hestia nem
várandós, visszaküldték az apja otthonába. A szultán boldog volt, hogy visszakapta
legkedvesebb gyermekét, és nem sietett újból férjhez adni.
A szexuális életben való járatossága miatt egy kicsivel több szabadságot élvezett, mint a
többi nő. Lefizetett egy fiatal eunuchot, hogy vegyen neki a piacon egy műfaszt. Pontos
utasításokkal látta el, melyeket az eunuch hűen betartott. Mivel megőrizte a titkát, a hercegnő
abban a kiváltságban részesítette, hogy időnként kielégíthette vele az úrnőjét. Egyelőre ez is
megtette, bár mostanában Hestia úgy érezte, hogy egy műfasznál többre vágyik.
A főeunuch, Abu Abu lépett be a hárembe. Egyszerre az összes nő elhallgatott, de a férfi
ügyet sem vetett rájuk, és egyenesen odament, ahol a hercegnő feküdt. Abu Abu egy félvér,
alacsony, kövérkés férfi volt, világosbarna bőrrel és éjfekete szempárral. Hestia születése óta
ismerte. A férfi mélyen meghajolt.
- Hercegnő, nagyra becsült édesatyád magához hívat. Nagyon komoly dologról óhajt
beszélni veled. - Abu Abu a lány felé nyújtotta dundi kezét.
Hestia elmosolyodott, és hagyta, hogy a férfi talpra állítsa.
- Ha atyám látni kíván, akkor kötelességtudó lányként természetesen megyek - jelentette ki
dallamos hangján. - A háremből kilépve követte az eunuchot az apja könyvtárába. A szultán
nem volt egyedül - Hestia mostohafivére, Omar herceg állt mellette. Hestia keresztbefonta a
karját a mellkasán, és meghajolt az apja, majd a bátyja előtt. Omar volt a szultán örököse.
Hestiával sosem kedvelték egymást, de a trón várományosaként Omarnak kijárt a húga
tisztelete. Hestia tudta, milyen fontos, hogy udvariasan viselkedjen a fivérével, hiszen egy nap
Omar kezében lesz a sorsa.
- Férjhez mész, leányom - kezdte a szultán.
Hestia további információkra várva hallgatott. A szíve izgatottan és rémülten kalapált.
- Egy politikai szövetségről van szó, leányom - folytatta a szultán. - Sherazad új
szultánjának első felesége leszel, és a fivéred, Omar, elveszi a szultán húgát. A bátyáddal a két
ország határán fekvő Pálmák Erdeje nevű oázisban fogtok találkozni a szultánnal és a húgával,
Shalimar hercegnővel. Szólalj meg, hát lányom, hadd halljam a véleményed.

164
 - Mit fog szólni a szultán, hogy a húga csupán második feleség lesz, apám? - akarta tudni
Hestia. - Főleg, hogy én a szultán első felesége leszek.
- Omar elvált Amirától, így Shalimar hercegnő az első felesége lesz. Amikor elvette a
hercegnőt, újra elveszi Amirát, aki megelégszik a második feleség pozíciójával - magyarázta a
szultán a lányának.
Hestia a mostohabátyjához fordult.
- Hogy teheted ezt Amirával? - kérdezte vádló hangon. - Amira mindig is szeretett téged, te
pedig lefokoznád második feleséggé egy hercegnő miatt, akit még csak nem is láttál?
- Cinnabar számára nagy jelentőséggel bír a Sherazaddal kötött szövetség - felelte Omar
herceg a húgának. - A szultán húga nem szorulhat második helyre a házamban. Amira megérti
ezt. Te miért nem? Ez alkalommal, húgom, erős jellemű férjed lesz. Egy igazi férfi, aki
megregulázza az illetlenül szabad szellemedet, nem pedig egy gyámoltalan kisfiú, aki már attól
megtisztelve érezte magát, hogy befeküdtél mellé az ágyba, és aki arra sem volt képes, hogy
teherbe ejtsen. A fiú, akit a szultán nemz neked, és a fiú, akit én nemzek a húgának - egy nap
ők fogják uralni ezt a két birodalmat, és ők tartják fenn a békét a két ország közt.
- A szavaid alapján úgy tűnik, csupán egy bábu vagyok egy sakktáblán, melyet az
előnyödre akarsz kihasználni - vágta a bátyja fejéhez Hestia mérgesen.
- Pontosan! Egy bábu vagy csupán - károgta a bátyja. - Meglep, hogy így átlátod a
helyzetet.
- Atyám! Nem akarlak elhagyni! - játszotta ki Hestia a legerősebb ütőkártyáját.
- Én pedig nem akarlak elveszíteni - felelte az apja. - Ám ez a szövetség túl fontos
számomra, hogy figyelmen kívül hagyjam. A bátyádnak ebben az ügyben igaza van, Hestia
drágám. Hozzá kell menned a szultánhoz, Omarnak pedig el kell vennie a húgát. Cinnabar
szultánjaként ez az óhajom, és az óhajomnak senki sem szegülhet ellen, leányom. - Az eunuch
felé fordult.
- Abu Abu, vidd vissza a hercegnőt a hárembe. Add ki a parancsot a szolgálóinak, hogy
készítsék fel az utazásra, amire három nap múlva kerül sor.
- Atyám, kérlek! - könyörgött Hestia, de a szultán elfordította az arcát, a fivére pedig
gúnyos mosolyt vetett rá.
Ó, futott át Tiffany agyán. Ez igazán szórakoztató fantáziának ígérkezik. Ugorjunk egyet.
Legyen mostantól tíz nap múlva!
Egy hordszéken találta magát. Egy sivatagi úton döcögtek. Hatalmas volt a forróság, szellő
sem rezdült. A hordszék egy teve hátára volt erősítve. A biztos lépésű állat egyenletes léptei
elringatták. Hestia egyáltalán nem volt boldog. Már több mint egy hete zötykölődtek ezen a

165
sivatagi úton, bár biztosították róla, hogy naplementére elérik a Pálmák Erdeje oázist. A vizes
tömlőjéért nyúlt, és kortyolt egyet a sós ízű folyadékból. Aztán hátradőlt, és lehunyta a szemét,
mert a hőségtől megfájdult a feje.
A tevék panaszos nyerítésére tért magához. A saját tevéje megállt, és térdre ereszkedett.
Hestia megvárta, míg az eunuch kisegíti a hordszékéből. Az áttetsző függönyökön keresztül jól
látszott, hogy az oázis hatalmas. Az egyik felén zöldellő pálmafák csoportjáról kapta a nevét:
Pálmafák Erdeje. Egy előkelő, terebélyes pavilon és több kisebb méretű sátor alkotott egy
tábort. A legnagyobb sátor tetején Sherazad zöld színű lobogója lengedezett, melyet körben
elrendezett ezüst csillagok díszítettek. Egy kicsit kisebb pavilon tetején Cinnabar vörös színű,
arany félholddal díszített zászlaja ékeskedett.
Az eunuch lesegítette a hercegnőt a hordszékből, és a két nagy sátor közül a kisebbik felé
vezette. A mostohafivére már ott várta. Az elmúlt két hét során Hestia szinte nem is beszélt
vele.
- Nos, fivérem, most mi fog történni? - kérdezte tőle.
- A rabszolgáid majd lefürösztenek, és előkészítenek az új férjeddel való találkozódra. Én
is nemsokára találkozom a menyasszonyommal - felelte Omar herceg. - A szultán nemrég
érkezett meg. Legalább egy óra, míg kéret minket.
Eltelt egy óra, aztán kettő. Hestia megfürödve, készen várakozott. Egy türkiz színű,
aranyhímzéssel és apró kristályokkal díszített kaftánt viselt, a lábán pedig hozzá illő
selyempapucsot. Tiffanyt elbűvölte az új fantáziájának alakulása. Élvezettel hagyta
kibontakozni a történetet, és eltökélte, hogy a szultán nem fog hasonlítani a férjére. Carlának
igaza volt. A Csatorna végül is a buja, mocskos ábrándokról szól!
- Hercegnő, felséges fivére azt üzeni, hogy a szultán hívatja - szólította meg lágy hangján a
rabszolganője.
- Mondd meg a bátyámnak, hogy tíz napig utaztam idáig. Ha a szultán még mindig
feleségül óhajt, akkor jöjjön ide értem - mondta Hestia. - Nem vagyok valamiféle
parasztasszony, aki egy csettintésére ugrik.
A rabszolgalány rémült pillantást vetett rá, de engedelmeskedett, és átadta az üzenetet Omar
hercegnek. A szolga a fájdalomtól felkiáltott, amikor a herceg keményen arcul csapta.
- Kérdezd meg a húgom, hogy vajon a hőség vette-e el az eszét. Azonnal jöjjön ide!
Hestia fülét megütötte a rabszolganőjének kiáltása, és előlépett az elfüggönyözött sátrából.
- Cinnabar hercegnője vagyok - közölte a bátyjával.
- Úgy illene, hogy a szultán idejöjjön, és üdvözöljön, mint ahogy te elmész, hogy üdvözöld őt
és a húgát. Hogy meri azt követelni, hogy én menjek el hozzá? Lehet, hogy Sherazad erős, de

166
Cinnabar egy ősibb, nagyobb tiszteletnek örvendő birodalom. Úgy helyes, hogy te a bátyja
sátrában üdvözöld Shalimar hercegnőt, de én nem vagyok egy rabszolgalány, akit csak úgy
magához rendelhet. Bátyám, ha ezt megengeded, azzal nemcsak a saját, de az ország és apám
tekintélyét kockára teszed. Neked és a szultánnak egyenlő elbánásban kell részesülnötök. Nem
szabad úgy tűnnie, mintha ő feletted állna.
Omar herceg fontolóra vette mostohahúga bölcs szavait, aztán bólintott.
- A szultánnak kell eljönnie hozzád, Hestia. Köszönöm, hogy elsősorban Cinnabar
érdekeit tartod szem előtt, ahogy azt mindig is tetted. Tájékoztatni fogom apánkat a
hűségedről. Most pedig fátyolozd el az arcod, és amikor megteszem, amit meg kell tennem, a
szultán fog felkeresni téged.
A herceg magára hagyta. Hestia, egy halom párnán heverészve, türelmesen várakozott. A
rabszolganője szemmel tartotta a sátor bejáratát.
- Itt jön, hercegnőm! - sziszegte hirtelen, aztán bemenekült az egyik sötét sarokba. Hestia
felállt, hogy üdvözölje az új férjét, mivel a szerződések, amelyek Cinnabar és Sherazad közt
köttettek, mielőtt ő elhagyta volna az apja palotáját, már valóssá tették a házasságot.
A férfi lobogó, fehér köpönyegében bemasírozott a pavilonba. Fején fehér turbánt viselt, és
a lelógó selyem az arcát is eltakarta. Magas volt.
Hestia felállt, keresztbefonta a karját a mellkasán, és tisztelete jeléül derékból mélyen
meghajolt. A levegő szinte szikrázott közöttük.
- Szóval - mondta mély hangon a férfi - sikerült elérned, hogy én jöjjek el hozzád,
hercegnő.
- Ez így helyes, szultán uram - felelte Hestia. - Az arád vagyok, Cinnabar csillaga, nem egy
utcai lotyó.
- A feleségem vagy, Cinnabar hercegnője. Ez az egyetlen alkalom, hogy elnézek neked
ilyen merész viselkedést - figyelmeztette a férfi. Az arcát takaró fátyol felett megvillant sötét
szeme, és pillantása összekapcsolódott Hestia ibolyakék szemével. A férfi kinyújtotta a kezét,
és lerántotta a lány fátylát. Egy hosszú pillanatig mozdulatlanul állt, és csak bámulta a
gyönyörű arcot, aztán bólintott.
- Jó vásárt csináltam - jegyezte meg bár a húgom szebb nálad. - Megragadta Hestia kezét. -
Gyere! A menyegzői lakoma hamarosan kezdődik.
Hestiát megdöbbentették a szavai, és a tény, hogy ő még nem látta a férfi arcát. Ó, csak ne
Joe legyen ez alkalommal! - fohászkodott magában titokban Tiffany. El sem tudta volna
képzelni a kedves, gyakorlatias férjéről, hogy valaha is ilyen dölyfösen viselkedjen.

167
Ám Sherazad szultánjának pökhendi modora azt sejtette, hogy igazi csődörként fogja
megdugni. Érezte, hogy a csiklója beleremeg az izgatott várakozásba.
A szultán terebélyes pavilonjában Hestia találkozott Shalimar hercegnővel, és Tiffanynak el
kellett ismernie, hogy a szultán húga valóban kivételes szépség. Bőre színe akár a gardéniáé.
Hosszú, kékesfekete haja akár egy holló szárnya, szeme akár a tündöklő zafír. A vonásai
finomak voltak: szív alakú arcát vékony orr, vastag, sötét szempillák, buja ajkak, magas
arccsontok tették tökéletessé. Omar herceg máris teljesen el volt ragadtatva csodaszép új
feleségétől.
Shalimar, ahogy meglátta a bátyját ismét belépni a sátorba, hangosan felnevetett.
- Ó, Ahmed, fedd fel végre jóképű ábrázatodat, hogy a menyasszonyod is láthassa. Olyan
gonosz tud lenni néha - jegyezte meg Hestia felé fordulva, majd két puszit nyomott az arcára. -
Remélem, olyan boldog leszel Sherazadban, mint amilyen én szándékozom lenni Cinnabarban.
- Én is remélem - felelte Hestia, ám pillantása a szultánra szegeződött, aki végre felfedte
az arcát. Legalább olyan jóképű volt, mint amennyire szép a húga. Fekete haj, sötét szempár,
mely a kék legsötétebb árnyalatában pompázott. Erős, de elegáns arcvonások: hosszú, keskeny
orr, érzéki száj, és négyszögletes áll, közepén egy kis gödröcskével.
- Feltételezem, meg vagy elégedve a látvánnyal - jegyezte meg a szultán szárazon.
- Feltételezem, ön is meg van elégedve a látvánnyal - riposztozott Hestia.
Shalimar ismét felkacagott.
- Ó, Ahmed, gyanítom, olyan feleséget kaptál, aki mellett soha nem fogsz unatkozni.
A lakoma igazán bőséges volt: bárány- és csirkesült, sáfrányos rizs, forró lapos kenyér,
mentás joghurt, friss gyümölcsök, ropogós mézes sütemények és édes vörösbor várta őket. Az
étkezés befejeztével a rabszolgák tálakban illatos vizet és vászontörölközőket hordoztak körbe,
hogy a vendégek megmoshassák a kezüket és arcukat. A szultán egy akrobatatársulatot is
hozott magával a násznép szórakoztatására. Közben a nap lassan eltűnt a látóhatár mögött.
Omar herceg felállt, és felsegítette a feleségét is.
- Köszönöm a szíves vendéglátását, szultán uram - mondta - de eljött az idő, hogy arámat a
sátramba vigyem, hogy ott elháljuk a házasságunk. Atyám alig várja már, hogy unokákat
biztosítsak számára, hogy a fiam követni tudjon Cinnabar trónján. Reggel még elbúcsúzunk,
mielőtt útra kelnénk. - S ezzel Omar herceg kivezette Shalimar hercegnőt a szultán sátrából, és
a táboron átvágva bevitte a sajátjába.
A rabszolgák a lakoma utolsó morzsáját is eltakarították, az akrobaták visszavonultak, az
olajlámpások fényét lejjebb tekerték, így azok most csak gyengén pislákoltak. Az éj
leszálltával odakint a tábor elnémult. A csendet a szultán hangja törte meg.

168
 - Úgy értesültem, hogy már voltál házas - jegyezte meg.
- Igen, atyám egyik vezírjének fia volt a férjem. Atyám nem akarta elveszíteni egyetlen
leányát - magyarázta Hestia. - A férjem egy lovasbalesetben vesztette az életét, a lova
megbotlott egy versenyen, levetette magáról, és Ali a nyakát szegte. A doktor szerint azonnal
meghalt. - Tiffany egy kis bűntudatot érzett, mivel a szerencsétlen Ali Joe-ra hasonlított.
- Szeretted? - akarta tudni a szultán.
- Igen - felelte Hestia - bár az az igazság, hogy együtt nőttünk fel, és inkább barátok
voltunk.
A szultán bólintott.
- Elvette az ártatlanságod. - Ez nem is kérdés volt, inkább ténymegállapítás.
- Igen - biccentett Hestia.
- Nagyszerű. A szüzek beavatása még a legjobb esetben is unalmas feladat. Az a sok sírás
meg hisztéria... A háremem nem túl nagy, és amióta tárgyalni kezdtünk erről az egyezményről
atyád birodalma és az én országom közt, azóta tartózkodtam a hölgyeimtől. Az a szándékom,
hogy a következő néhány napot itt töltsem veled az oázisban. Ez azt jelenti, hogy az idő nagy
részét a hátadon fekve fogod tölteni. Gyönyörűbb vagy, mint amire számítottam, és alig várom,
hogy megbaszhassalak. És Sherazadnak örökös kell.
- Természetesen, uram - mormogta Hestia.
A férfi átvezette egy lefüggönyözött folyosón keresztül a sátor egy különálló helyiségébe.
- Szükséged van a rabszolganődre? - kérdezte a herceg.
Hestia megrázta a fejét, és belépett az elfüggönyözött térbe. Elakadt lélegzettel pillantott
körbe. Az egyik sarokban egy tavacskát látott, melynek vizét egy alacsony, sziklás vízesés
táplálta.
- Hogyan...? - nézett a szultánra csodálkozva.
- Jól ismerjük ezt az oázist - felelte a férfi. - Úgy állíttattam fel a pavilont, hogy körülvegye
a vízesést a tavacskával. Örülök, hogy tetszik.
- Csodálatos! - lelkendezett Hestia. Ahogy elszakította a tekintetét a víztől, észrevette,
hogy a helyiség egy nagyméretű, fekete selyemmel letakart emelvényen álló matracot is
tartalmaz, emellett néhány alacsony asztalt, és a rubint smaragd, ametiszt, zafír és akvamarin
különböző árnyalataiban pompázó selyemvánkosokat. Ó, futott át Tiffany agyán. Ez a hely
direkt csábításra lett tervezve. A hercegnő újdonsült férjéhez fordult.
- Levetkőzzem neked, uram, szultánom?
A férfi bólintott.
- És amikor megtetted, engem is levetkőztetsz, Hestia.

169
 - Ahogy kívánod - felelte engedelmesen. A kaftánon a kulcslyuk nyakkivágás alatt néhány
ügyesen rejtett gomb sorakozott. Kigombolta őket, majd kilépett az öltözékből, és félretette.
Ezután kibontotta szorosra font copfjait, és kivette belőlük az ékszerekkel díszített láncokat.
Aztán megrázta a fejét, hogy hosszú, aranyló fürtjei szabadon omolhassanak a vállára. A férfi
mélykék szeme minden mozdulatát követte, csodálattal adózva tökéletes testének és gyönyörű
hajának.
Hestia most a szultánhoz fordult, hogy megszabadítsa az öltözékétől. Először is eltávolította
a turbánját, és mosolyogva beletúrt sűrű, fekete, hullámos hajába. Aztán a fehér ing
következett, mely alatt sima, bronzbarna mellkas rejtőzött. A lány végigfuttatta a kezét a férfi
bőrén, miközben gyengéden lefejtette az inget a széles válláról. Kioldotta az ékszerezett
selyemövet, majd letérdelt elé, lehúzta hosszú pantallóját, és ahogy megemelte a lábát, hogy
segítsen neki kilépni belőle, szembe találta magát a férfi duzzadó farkával.
A szultán keze a vállán nyugodott.
- Tudod, mit kell tenned? - kérdezte.
- Igen, uram, szultánom.
- Akkor tedd meg, Hestia. Lassan, ügyesen használd a nyelved. Amikor megparancsolom,
hogy fejezd be, azonnal abbahagyod, felállsz, odamész az ágyhoz, a hasadra fekszel és
megemeled a feneked. Értesz?
- Igenis, uram. - Te jó ég! Micsoda formás hímtag! Hosszú volt, és a szeme láttára
vastagodott meg. Hestia a hüvelykujja és a mutatóujja közé fogta, majd a nyelvét kétszer-
háromszor körbejáratta a csúcsán. Aztán a szájába vette, és erősen megszívta. Hallotta, hogy a
szultán élesen felszisszen. Lassan, nagyon lassan, egyre mélyebbre nyomta a torkába, mígnem
az szinte teljes hosszában kitöltötte a száját. Csak azért nem kapta be tövig, mert akkor nehezen
nyelt volna. Dolgozni kezdett rajta a szájával és nyelvével. Érezte, ahogy a férfi az egyik
kezével erőteljesen masszírozni kezdi a koponyáját.
Hestia hallotta, ahogy a szultán lélegzete felgyorsul. A férfi elégedetten felnyögött, de aztán
mély hangon megálljt parancsolt neki. A lány vonakodva engedelmeskedett. Felállt, odament
az ágyhoz, hasra feküdt, és maga alá húzta a térdeit. Nedves volt, és alig várta, hogy a férfi
beléhatoljon. A szultán mögé állt, nagy kezével előrenyúlt, és megragadta a szeméremdombját.
Hestia maga is meglepődött, hogy mohón felnyögött.
A férfi felnevetett. Egyik ujjával benyúlt a szeméremajkai közé és kitapintotta a csiklóját.
- Mindig ilyen nagy? - kérdezte, de nem igazán várt választ. - Milyen mohó kis ribanc
vagy, Hestia. Azt hiszem, ma éjjel nagyon fogjuk élvezni egymás társaságát. - Megcsavarta a

170
kis dudort, és a lány lágyan felsikoltott, ahogy a gyönyör hulláma keresztülhasított a testén. -
Akarod, hogy megbasszalak, Cinnabar hercegnője? - cukkolta gonoszkodva a férfi.
- Ó, igen, szultánom! - ismerte be a nő. - Azt akarom, hogy felnyársalj azzal a hatalmas
dárdáddal. Egy örökkévalóság óta nem voltam férfival. Ali halála óta senkivel sem dugtam.
A szultán elégedetten hallgatta a vallomását.
- Úgy megbaszlak, Cinnabar hercegnője, mint még soha senki! - ígérte. - Te pedig úgy
fogsz sikoltozni a gyönyörtől, hogy az egész tábor hallja, és tudja, hogy én, egyedül én vagyok
képes ilyen gyönyörben részesíteni.
- Akkor fejezd be a beszédet, szultánom, és bizonyítsd be, hogy nem csak a szád jár! -
intézte a merész kihívást Hestia az újdonsült férjéhez. Érezte, amint a férfi megragadja, és
minden további előjáték nélkül egyetlen határozott mozdulattal beléhatol a mohó ölébe.
Felkiáltott. A férfi egyik kezével lenyomta a nyakát, hogy ne mozogjon, ahogy egyre mélyre
hatolóbb, egyre erőteljesebb lökésekkel ostromolni kezdte az ágyékát.
Tyűha! - gondolta Tiffany. Ez a fickó tényleg tudja, mit kell csinálni. Nem csak a szája járt.
Jesszusom, Carlának igaza volt. Sokkal szórakoztatóbb, amikor a fantáziaszeretőm nem Joe
arcát viseli.
- Hódolj be nekem, Hestia! - hörögte a szultán a fülébe. - Hódolj be a mesterednek!
- Még nem! - nyöszörögte a lány. - Még nem!
- Túl mohó vagy! - feddte meg a férfi.
- Talán nem vagy képes a magodat még egy kicsit visszatartani, szultán uram? - hergelte a
nő.
- Fél tucat alkalommal fogom a hüvelyedbe lövellni, még mielőtt felkelne a nap, Cinnabar
hercegnője - fogadkozott a férfi, és fokozni kezdte a tempóját, mígnem a lány levegő után
kapkodott. Úgy érezte, a gyönyör elégeti.
- Hallani akarom a sikoltásod, Cinnabar hercegnője! - követelte a férfi. - Érzem, ahogy a
hüvelyed fala kezd remegni az izgatottságtól. Sikolts!
Ilyen orgazmusban még sosem volt része. A gyönyör hullámai végigsöpörtek a testén, és
elszédült. Érezte, ahogy a férfi vesszeje megmerevedik, majd kilövell belőle a szenvedélye
nedve, és Hestia felsikoltott a gyönyörtől, amit egymásnak adtak. Talán nem olyan hangosan,
ahogy azt a férfi szerette volna, de elég hangosan ahhoz, hogy a sátor bejáratánál álló őrök
meghallják, és egymásra vigyorogjanak mesterük vitézségének vokális bizonyítéka hallatán.
Csing! Csing! Csing! A Csatorna bezár.
- A francba! - káromkodta el magát Tiffany lágyan, ahogy ismét a saját ágyában találta
magát. - Ez volt a legrövidebb nyolc óra, amiben valaha részem volt. Nos, gondolta magában,

171
muszáj lesz beállítanom a háttértörténetet ehhez a fantáziához. Rájött, hogy a hasán fekszik,
ami az ő korában szokatlan volt egy nőtől. A hátára gördült. Enyhe bűntudatot érzett, amiért a
fantáziabeli szeretője nem Joe arcát viselte. És az is biztos, hogy nem Joe középkorú testével
rendelkezett. Mégis, mindent egybevetve, kiemelkedően sikeres estében volt része a Csatornán.
Alig várta a következő estét. A csiklója bizseregni kezdett a buja gondolatoktól. A ma esti
kalandja volt a legintenzívebb, amiben valaha is része volt a Csatornán. Tetszett neki. Ó, igen!
Nagyon is tetszett neki.
A szultánja egy rossz fiú, de ő élvezte a macsó taktikáit. Ahogy a kezével megmarkolta a
nyakszirtjét, miközben dugta - furcsa módon Tiffany ezt is izgatónak találta. Megborzongott.
Sosem gondolta volna, hogy a Csatorna ilyen izgalmas lehet. És mindezt csupán annak
köszönheti, hogy nem Joe arcát képzelte a szeretője arcaként. Hosszú évek óta, mióta csak
először belépett a Csatornára, most először érezte úgy, hogy valami rossz dolgot tett. De azt is
tudta, hogy újra és újra meg fogja tenni. Lenyűgözőnek találta a szultánját, és még bőven volt
mit felfedeznie vele kapcsolatban. Egy darabig nem fenyegette a veszély, hogy ráun a férfira.
Sőt, komolyan kételkedett benne, hogy a szakavatott farka valaha is untatná. Miután sikerült
lenyugodnia, Tiffany mély álomba merült.

Carla csütörtök délután csörgött rá. - A mobilomról hívlak, a Bergdorf mosdójából - árulta el. -
Na, milyen volt így, hogy a szeretőd nem Joe arcát viselte? Mondd, hogy megváltoztattad az
arcát!
- Megváltoztattam - ismerte be Tiffy.
- És? Milyen volt?
- Robbanásszerű - kuncogott Tiffy.
- A fenébe is, részleteket kérek! - követelte Carla.
- Ez volt az első alkalom, hogy ezt a fantáziát választottam. A „B" gombra programoztam
be, de tegnap este kellett megalkotnom hozzá a háttértörténetet. De még így is sikerült
összehoznom egy fantasztikus dugást, mielőtt a Csatorna bezárt volna. A hasamon feküdtem, a
fickó pedig a nyakamnál fogva lenyomott. Istenem, ha Joe tenné ezt, iszonyú zavarban lennék,
de Cinnabar tizenhét éves hercegnőjeként, akinek egy szultán a vőlegénye, valahogy sikerült
végigcsinálnom - számolt be Tiffany a barátnőjének.
- Ilyen bánásmódban részesít egy szűz leányzót?
- Hestia hercegnő, Cinnabar Csillaga már elvesztette az ártatlanságát. Özvegy - magyarázta
Tiffy. - És mivel Ali halála óta nem volt férfival, komolyan összegabalyodott a szultánnal.

172
 - Még többre vágysz? - kérdezte Carla.
- Azt elhiheted! - vágta rá Tiffy. - A fickóval épp csak kezdtünk belelendülni a dologba.
Már csak négy óra, és ismét visszatérhetek a Csatornára.
- Én meg egy színházteremben fogok ücsörögni - vallotta be Carla, és a hangjában enyhe
irigység bujkált. - El tudod hinni? Rick szerzett jegyet a Mary Poppinsra.
- Jó szórakozást! - kuncogott Tiffy. - Gyanítom, hogy én jobban fogom érezni magam.
Neked nem hiányzik a Csatorna, Carla?
- Már nem - válaszolta Carla őszintén. - Nem, mióta Rickkel ismét egymásra találtunk. De
továbbra is élvezettel hallgatom a kalandjaidról szóló beszámolókat, mint ahogy te is szerettél
hallani Raven kapitányról. Nos, csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy minden rendben
ment. Szombaton találkozunk, Tiffy Érezd jól magad ma este!
- Úgy lesz! - ígérte Tiffany, és amikor eljött a nyolc óra, megnyomta a távirányítóján a „B"
gombot, és ott találta magát a férje háremében. Körülnézett. Egyedül volt. A Pálmák Erdeje
oázisból való visszatérésük alkalmából a háremének fél tucat hölgyét odaajándékozta azoknak
az alattvalóinak, akinek biztosítani akarta a hűségét.
A szultán belépett a hárembe.
- Cinnabar Csillaga, jelen pillanatban te vagy az egyetlen nő, akire szükségem van -
biztosította fiatal feleségét.
- Örömmel tölt el a tudat, hogy csupán velem szeretkezik, uram - jegyezte meg Hestia
csendesen.
- Idővel ismét nagyobb változatosságra lesz szükségem - válaszolta a férfi. - Néha
élvezem, ha egyszerre több nővel szeretkezem.
- Nem bánom, feltéve, hogy az én pinám az, mely körbeveszi a farkad, uram - mondta
Hestia.
A férfit nevetésre ingerelte a megjegyzése. - Talán le kéne kötöznöm, és végignéznem,
ahogy két vagy három szolgálólány szeretkezik veled helyettem.
A lány elfintorodott, de aztán azt mondta:
- Ha ez örömödre szolgálna, uram.
- Nagyon is az örömömre szolgálsz - felelte mosolyogva a férfi, és megcirógatta a lány
szív alakú arcát. - Milyen szerencsés vagyok, hogy az első férjed meghalt. Másképp meg
kellett volna támadnom Cinnabart, hogy megkaphassalak.
- Megtetted volna értem? - kérdezte meglepve Hestia. - Azt hittem, a házasságunk csupán
politikai megfontolásokon nyugszik, uram.

173
 - Ugyan! - legyintett a férfi. - Szépséged híre messzi földön elterjedt. Nem én vagyok az
egyetlen, aki a kezedre ácsingózott, Cinnabar Csillaga. A bagdadi kalifa szintén magáénak
akart, mint ahogy Szamarkand nagyhatalmú kánja is.
- Ők még nálad is nagyobb hatalommal rendelkeznek- jegyezte meg Hestia elgondolkodva.
- Hogy lehetséges, hogy az apám téged választott?
- Mivel az egyesített hadseregeink képesek arra, hogy megvédjék mindkét birodalmat, ha
esetleg támadás érné őket. Atyád nagyon szeret téged, kedvesem, és itt, Sherazadban közelebb
vagy hozzá, mint Szamarkandban vagy Bagdadban lettél volna. De elég a fecsegésből. A
szenvedélyedre vágyom, Hestia.
A fekete selyemmel letakart matracon feküdtek mezítelenül. A férfi kinyújtotta a kezét, és
megmarkolta az egyik tökéletesen kerek, feszes mellét. Hüvelykujjával lassan dörzsölgetni
kezdte a mellbimbóját, és figyelte, amint az megkeményedik az érintésére. Előrehajolt, és a
nyelvével szép lassan körbejárta néhányszor, mielőtt a szájába vette volna, hogy megszívja és a
fogaival gyengéden körbeharapdálja.
A lány halkan felnyögött. Érezte, ahogy a combjai között bizseregni kezd. Amikor a férfi
végzett az egyik mellével, átváltott a másikra, tovább fokozva ezzel a vágyát. A másik kezével
megmarkolta a szeméremdombját, ő pedig önkéntelenül is nekifeszült a tenyerének. Szinte
felégette a vágyakozás. A férfi érezte az öléből áradó forróságot és nedvességet. Előrehajolt, és
ajkát az ajkára tapasztotta. Nyelvük azonnal egymásra talált, és érzéki táncba kezdett, ahogy a
férfi az egyik ujjával egyre erőteljesebben izgatni kezdte a csiklóját. A lány felnyögött.
A férfi ajka továbbra is a szájára tapadt, ahogy két ujját a hüvelyébe nyomta. Lassan,
érzékien megforgatta az ölében az ujjait, ő pedig nekik dörgölőzött, és felnyögött, ahogy
elélvezett. A férfi nem fecsegett szerelemről vagy imádatról - kék szemét rászegezve kihúzta a
kezét a hüvelyéből, majd lenyalta a nedvét az ujjairól. Tiffy hercegnője elgyengült a vágytól.
Érezni akarta magában a férfi farkát.
A férfi nem okozott neki csalódást. Fölébe kerekedett, és továbbra is fogva tartva a
tekintetét, hatalmas önuralommal szép lassan tövig döfte belé a péniszét. A lány átkulcsolta a
lábait a derekán, ám a férfi megragadta a bokáját, és a vállára húzta a lábait. Aztán, az
önuralomról megfeledkezve, erőteljesen dugni kezdte, egyre mélyre hatolóbb, egyre
erőteljesebb lökésekkel. Láthatólag megérezte, partnere mikor kerül közel a csúcshoz, mert
akkor visszahúzódott, hogy tovább élvezhesse a szűk, nedves, forró pináját.
Hestia dühösen felsikított, ahogy a férfi megtagadta tőle a hőn áhított gyönyört. Körmei
mélyen a férfi izmos hátába vájtak, ám ő csak nevetett rajta. Tiffy tiltakozott a bánásmód ellen.
Végül is ez az ő fantáziája volt, nem? Nem mindennek úgy kéne történnie, ahogy ő szeretné?

174
De aztán eszébe jutott, hogy a férfi olyan gyönyörben részesítette eddig, amit még soha
életében nem tapasztalt. A teste megemelkedett, hogy fogadja a férfi lefelé irányuló lökéseit, és
hirtelen forogni kezdett körülötte a világ. Lehunyt szemhéja mögött arany és ezüstszínű holdak
és csillagok keringtek.
- Ez az, Cinnabar Csillaga - érezte a férfi forró leheletét a fülében. - Hadd basszalak addig,
amíg már nem bírjuk visszafogni magunkat. - Még mélyebbre döfte a hüvelyébe a
felforrósodott hímtagját, mely annyira megduzzadt és meghosszabbodott, hogy Tiffy úgy
érezte, képtelen magába fogadni. A férfi érezte, ahogy a hüvelyének fala megremeg és
összeszorul a farka körül. Képtelen volt tovább visszafogni magát. - Most! - üvöltötte, és
kilövellt belőle a nedve, mellyel a partnere szépsége iránt adózott. Alatta a lány felsikoltott a
gyönyörtől, majd végül elernyedt.
Amikor később valamennyire magukhoz tértek, a férfi megszólalt.
- Meghívom Bagdad kalifáját és a Nagy Kánt, hogy jöjjenek el Sherazadba, és írjanak alá
egy békés egymás mellett élésről szóló egyezményt. És hogy megpecsételjük a szerződést,
megosztom velük legnagyobb kincsemet - az én Cinnabar Csillagomat. Miután megízlelték a
szépséged és az irántam tanúsított szenvedélyed, béke fog uralkodni a négy királyság közt.
Óóó!, gondolta magában Tiffany izgatottan. Egy négyes felállás! Még sosem csináltam
négyesben, és egyik féifi arca sem fog Joe-ra hasonlítani. Jesszusom, ha nem adtam volna
Sherazad szultánjának egy másik arcot, ez sosem történt volna meg. Köszönöm, Carla, hogy
észre térítettél!
A hitveséhez fordult.
- Ha a béke eszközeként szolgálhatok, férjemuram, akkor legyen. Örömmel
engedelmeskedem a parancsodnak.
- Engedelmességed boldoggá tesz, Hestia - válaszolta a férfi.
Csing! Csing! Csing! A Csatorna bezár!
Kár, gondolta magában Tiffany, ahogy a saját ágyában fekve átfordult a másik oldalára, és
elaludt. De amikor másnap reggel felébredt, eszébe jutott, hogy Joe aznap ér haza. Márpedig
ha Joe otthon lesz, akkor nehezen fogja megvalósítani a négyes felállást.
Valahogy nem volt kedve a dolgozóban rejtőzködni. Joe mostanában nem aludt jól. Mi van, ha
felébred, és ott találja lenn a dolgozószobában, láthatólag álomba merülve, és lekapcsolja a
tévét, mert csak egy szemcsés képernyőt látna? Vajon ezzel véget vetne a fantáziájának és
felébresztené őt - vagy örökre csapdába ejtené a Csatornában? Fogalma sem volt róla, de nem
akarta tudni, mi történne, ha ott ragadna a Csatornán. A francba! Miért nem tudott a férje egy
nappal később hazajönni?

175
 Carla felhívta, további részletek után érdeklődve az elmúlt éjszakával kapcsolatban.
Tiffy elmesélt neki mindent, aztán elmagyarázta a dilemmáját.
- Elég, ha a négyes felállásra gondolok, máris bizseregni kezd a csiklóm - árulta el a
legjobb barátnőjének.
- Ó, kedvesem! - sajnálkozott Carla. - Mi lenne, ha lemennél a hobbiszobádba és ott lépnél
be a Csatornára?
- Ugyanaz a probléma, mint a dolgozószobával. Ha Joe felébred, és nem talál maga mellett
az ágyban, a keresésemre fog indulni. A fenébe is, Carla, annyira vágyom erre a fantáziára!
Úgy érzem magam, mint egy serdülő kölyök, aki épp felfedezte a szexet. Egyre többet és
többet akarok! Ez a lehető legjobb fantázia, amiben valaha részem volt.
- Nyugodj le - tanácsolta Carla és adj egy kis időt, hadd találjak ki valamit.
- Akkor gondolkodj gyorsan! - sürgette Tiffany. - Most mennem kell. Joe pizzát akar
rendelni. Pénteken mindig pizzát rendel. Huh, nem akarok pepperónit! Egy szultánt akarok,
meg egy kalifát és egy kánt, akik mind a testemet ostromolják a hatalmas faszukkal. Azt
akarom, hogy végignyalják és szívogassák az egész testem. Én is nyalni és szopni akarok! A
pokolba is! Újra bizsergek
Carla visszanyelte a nevetését, mely kitöréssel fenyegetett.
- Majd kitalálok valamit - ígérte. - Igyekezz ne gondolni rá.
Ahogy letette a kagylót, kitört belőle a gyöngyöző nevetés. Szegény Tiffy! Mindig is
meglehetősen visszafogott látogatója volt a Csatornának. Imádta a háremekben játszódó
romantikus történeteket. Nem létezett olyan, amit ne olvasott volna, legyen az jó minőségű
vagy vacak ponyva. A fantáziája mindig is ugyanaz volt: egyszerű történeten alapult. Tiffy egy
gyönyörű rabszolgalány volt, aki a szultán kedvenc ágyasává vált. És a szultán Joe Pietro
d'Angelo arcát viselte, és az ő hangján beszélt.
Sosem kínozta bűntudat a fantáziája miatt, hiszen igazából a férjével szeretkezett a
Csatornán, nem pedig valami jóképű idegennel. A Csatorna lehetővé tette számára, hogy kiélje
a túlfűtött nemi vágyát, és ne fél tucat gyerekkel végezze, mint a sógornői. Joe-nak egy
kétpetéjű ikerpárt szült, Brittanyt és Maxot. Nagyszerű gyerekek voltak, akik mostanra már
felnőttek, és a saját életüket élték.
Most azonban, vélekedett Carla, Tiffany szabadon engedte a nőstény tigrist, és addig nem
lesz nyugta, míg ágyba nem bújik Sherazad szultánjával, Bagdad kalifájával és Szamarkand
nagyhatalmú kánjával. Egy négyes felállás. Tyűha! Carla csodálattal adózott Tiffy hirtelen
támadt kreativitása előtt.

176
 Nem hiszem, hogy valaha is részem lett volna egy négyes felállásban, futott át az agyán.
Hármasban csináltam már, de négyesben nem. Hogy a pokolba tudnék segíteni Tiffynek, hegy
megkapja az álomdugását? - tűnődött.
Aztán hirtelen eszébe jutott valami. Az Ansley Courtön élő öt, jó barátságban lévő család
már évek óta közösen birtokolt egy régi, nagyméretű nyári tábort a közeli hegyekben, egy tó
partján. Az elmúlt néhány nyáron kiadták bérbe. A roskadozó nyári lak inkább a gyerekeik
szórakozását szolgálta, nem az övékét. Ám a csemetéik felnőttek, és már évek óta nem jártak
Tuti Táborban. A bérlők, akik az elmúlt két évben ott nyaraltak, szerették volna megvásárolni.
Ha rá tudja venni Ricket és Tiffy férjét, Joe-t, hogy menjenek fel, és beszéljék meg az
adásvételt, akkor Tiffynek lenne egy egyedül töltött éjszakája, hogy megtapasztalhassa a
négyesét, amire annyira vágyott.
- Drágám! - szólt oda a férjének. - Hirtelen támadt egy ötletem. - és amikor Rick
csatlakozott hozzá a dolgozószobában, beavatta a tervébe. - Tudom, hogy már egy ideje
beszélünk róla, hogy el kéne adni a hegyi tábort, szóval miért ne tegyük meg most?
Beszélhetnék Tiffyvel, Nórával, Rinával, és Joanne-val. Hiszen már fel sem járunk oda. Felnőtt
vakációkra vágyunk.
- Egyetértek - felelte Rick. - Egyre nagyobb macera kifizetni a fenntartási költségeket, az
adókat, és beszedni a többiektől a részüket. Beszélj a lányokkal. Tudom, hogy Dr. Sam, Joe és
a többiek bele fognak menni. Itt az ideje, hogy túladjunk rajta, Chandlerek pedig imádják a
helyet. Hatalmas családjuk van, rengeteg gyerekkel.
- Most rögtön felhívom Tiffyt - jelentette ki Carla. - Aztán Joe-val nekiállhattok felvázolni
a szerződést. Valószínűleg egy éjszakát ott kell töltenetek a tábor közelében lévő fogadóban.
Túl messze van ahhoz, hogy egy nap alatt megforduljatok, ha meg akarjátok kötni az üzletet.
Nyilván nem az a legfőbb célunk, hogy nagyot szakítsunk rajta, de elkótyavetyélni sem
kellene.
- Zseni vagy! - lelkendezett Tiffy, amikor Carla felhívta és beszámolt neki a tervről.
- Persze, először mindenkinek bele kell egyeznie - hűtötte le a lelkesedését Carla.
- Bele fognak menni - felelte Tiffy. - Milyen hamar tudjuk felküldeni a fiúkat a hegyre?
- Talán már jövő héten, ha mindenki egyetért a tervvel - vélekedett Carla. - Úgy intézem,
hogy aznap mindenképp dolgozzam a kórházban, így hivatkozhatsz arra, hogy ha én nem
megyek, akkor te sem akarsz menni. Reménykedjünk, hogy Chandlerék még mindig meg
akarják venni a birtokot, és ha így van, október közepén nyélbe üthetnénk az üzletet. még
mindnyájan ott tölthetnénk egy utolsó őszi hétvégét, és talán magunkkal hozhatnánk egy apró
személyes tárgyat emlékként.

177
 - Mi van, ha Chandlerék telefonon akarnak majd egyezkedni? - aggódott Tiffy.
- Rick erre is gondolt. Bejelentés nélkül akar felmenni Joe-val, hogy megvizsgálhassák a
ház állapotát. Lakik ott fenn egy fickó, aki ilyen inspekciókat végez, úgyhogy vele találkoznak
először - magyarázta Carla.
Másnap Carla végigtelefonálta a barátnőit.
- Ideje volt már - jelentette ki Rina Seligmann hevesen. - Sőt, igazából már rég el kellett
volna adnunk. Várj egy pillanatot. Sam! Azt tervezzük, hogy eladjuk a Tuti Tábort. Mit szólsz
hozzá?
- Ideje volt már! - hallotta Carla Sam doktor hangját.
- Hallottam! - szólt bele Carla a kagylóba.
- Mindenki egyetértett? - kérdezte Rina.
- Tiffy igen. Most fogom hívni Joanne-t.
- Ők is bele fognak menni. Ulrichék szeretnének venni egy lakást Veróban, ahol a telet
töltenék, és bár a vaskereskedés még jól megy, a Home Depot a plázában elvitte néhány
ügyfelüket - árulta el Rina Carlának. - Nora hol van most?
- Kösz a tippet Ulrichékkel kapcsolatban - mondta Carla. - Megvan Nora mobilszáma. Ki
tudja, hol csavaroghat mostanában? De megkérdem tőle, ha felhívom. Kösz, Rina. - A
következő, akit felhívott, Joanne Ulrich volt.
- Nagyon kellemes emlékeink fűződnek ahhoz a helyhez - mondta Joanne de igen, mi is
támogatjuk az ötletet. Azt fontolgatjuk, hogy veszünk egy közös birtokot Floridában.
Megbízunk Rickben és Joéban, hogy kialkudják a legjobb árat. Tudom, hogy nem egy
hatalmas összegről beszélünk, de talán elég lesz arra, hogy fedezze az önrészünket a közös
birtokban.
- Rick szerint legalább kétszázötvenezret kaphatunk a helyért. A terület maga több mint
egy hektár, amihez egy majdnem száz méter hosszú tóparti rész tartozik, és a ház egész tűrhető
állapotban van. Rick és Joe nyélbe ütik az üzletet, és mivel nem veszünk igénybe ügynököket,
mindnyájan legalább ötvenezret vághatunk zsebre - magyarázta Carla.
- Jól hangzik! - jegyezte meg Joanne Ulrich. - Ahogy azt Picard kapitány mondaná:
„Intézzétek el, hogy így legyen!"
Carla felkacagott.
- Rendben! - mondta, mielőtt letette volna a kagylót. Ezután Nora Buckley-t hívta. Nora
valójában a Csatorna Vállalatnál dolgozott. Carla az üzenetrögzítőjét érte csak el. - Nora, itt
Carla. Szeretnénk eladni a Tuti Tábort. Eddig mindenki beleegyezett, de szükségünk van a te
szavazatodra is. Hívj fel! Különben is, hol a pokolban jársz? Egész nyáron nem voltál itthon.

178
 Nora Buckley másnap későn hívta csak vissza.
- Szia, Carla - üdvözölte. - Új-Zélandon vagyok. Egy új gyógyfürdőt szeretnénk nyitni.
- Az a szívdöglesztő Kyle is ott van veled? - érdeklődött Carla.
- Természetesen! - vágta rá Nora nevetve. - Ami azt illeti, épp most készültük ágyba bújni.
- Túl sok információ! - tiltakozott Carla, de eszébe jutott, hogy amikor még Nora volt a
legjobb barátnője a világon, egyszer találkoztak a Csatornán, és magukkal vitték a szeretőiket
is. Kyle-nak igazi első osztályú pénisze volt, emlékezett vissza Carla egy vágyakozó sóhaj
kíséretében. Aztán visszatért az üzletre.
- Szóval te is arra szavazol, hogy adjuk el a helyet?
- Igen, arra - felelte kuncogva Nora, mivel meghallotta a sóhajt, és pontosan tudta, mire
gondol a barátnője. - Rick és Joe intézik az adás-vételt?
- Aha - válaszolta Carla. - Átfaxolhatják vagy e-mailben elküldhetik az irodádba a
részleteket.
- Rendben, köszönöm - mondta Nora.
- Ide hallgass, október közepén még felmennénk utoljára egy hétvégére. Kyle-lal együtt
meg vagytok hívva.
- Köszi, de inkább nem. A gyerekeim imádták a tábort, én már nem annyira - vallotta be
Nora.
- Megértem - felelte Carla. - De azért előtte még szólok.
- Még mindig te vagy a legjobb barátnőm - jegyezte meg lágyan Nora. Aztán bontotta a
vonalat.
Amikor hétfő délután Rick Johnson hazatért az irodájából, Carla tudatta vele, hogy
mindenki egyetértett az eladást illetően. A tábor eladásra kerül, és a Chandler család kapja meg
az első lehetőséget a vásárlásra.
- Tiffy szerint az iroda most elég csendes. Miért nem mentek fel Joe-val ezen a héten?
- Jó ötlet - értett egyet vele Rick. - Még két hét van vissza a munka ünnepe hétvégéjéig.
Ha fel akajuk ajánlani Chandleréknek, akkor most kéne elcsípnünk őket. Foglalj le nekünk két
szobát a fogadóban csütörtök estére. Csütörtök kora reggel felmegyünk, és péntek estére már
itthon is vagyunk. Megvizsgáltam az ottani ingatlanpiacot, és egész jónak fest, tekintve a mai
állapotokat. A Baird-birtok háromszázezerért kelt el július végén, és az a terület kisebb, mint a
miénk, és a tóparti rész is rövidebb.
- Lehet, hogy a kétszázötven túl alacsony ár érte? - tudakolta Carla.
Rick a fejét rázta.

179
 - Mi harmincezerért vettük, és bár jó állapotban tartottuk, az évek során nem sokat
fektettünk bele. Egyikünk sem akar túl nagy tőkenyereséget elkönyvelni, tekintve, hogy
mindnyájan aktívan dolgozunk - mondta a feleségének. - Pontos feljegyzéseket készítettem
mindenről, amit befektettünk a helybe. Ismered Johnson első törvényét.
- Sose húzz ujjat Istennel vagy az adóhivatallal - nevetett Carla.
Felhívta Joe Pietro d'Angelót, hogy megkérdezze, megfelel-e neki a csütörtöki nap, és
amikor a férfi igent mondott, felhívta a tábor közelében lévő falu fogadóját, és elintézte a
foglalást. Aztán visszahívta Joe irodáját, hogy tájékoztassa a foglalásról, és hogy beszéljen
Tiffyvel.
- Tiéd a pálya, kölyök. Csütörtök este - közölte vele Carla.
- Hála istennek! - kiáltott fel Tiffy. Aztán lehalkította a hangját. - Nem hinném, hogy még
sokáig bírtam volna. Igyekeztem rávenni Joe-t egy kis etyepe-tyére tegnap éjjel, de azt mondta,
még mindig kimerült a városbeli útja után. Csak abban reménykedem, hogy ha most télen
elutazunk, akkor ő is átmegy abba a vadállatba, mint Rick - mondta Tiffy vágyakozva.
- Úgy tűnik, néhány hét vakáció jó hatással van egy férfi libidójára - jegyezte meg Carla. -
Bízz bennem, minden rendben lesz. Én egy kis szerepjátékkal indítottam be Ricket. Ő egy
gonosz kalóz volt, én meg egy gyámoltalan úri hölgy, akinek a hajóját elfoglalták. Imádta. És
később már nem volt szükségünk a szerepjátékra. Egyszerűen csak meg akart dugni. De addig
is ott van neked az arábiai éjszakák fantáziád, hogy eljátszadozhass, édesem.
- Csütörtökön felhívlak - ígérte Tiffy, és letette a kagylót. Nagy megkönnyebbülésére
hamar elérkezett a várva várt nap. Összecsomagolt egy éjszakára való poggyászt Joe-nak,
megcsókolta, és elbúcsúzott tőle. - Vezess óvatosan. Rickkel, jobb, ha nem felejtitek el, hogy
már nem Camaróval száguldozó kölykök vagytok.
A férfi rávigyorgott.
- Tudod, mit mondanak a pasikról, meg a kocsijukról - ugratta. - Amikor hazahozom a
Camarómat, beparkolom a garázsodba, bébi. Ígérem. Sajnálom az elmúlt éjszakát, Tiffy
- Semmi gond - füllentette Tiffany, és még egy gyors csókot nyomott az ajkára. - Majd
bepótoljuk, amikor hazaértél. Ne fáraszd ki magad túlságosan, Joey. Már jó ideje nem
hancúroztunk, de én készen állok.
- Értettem! - felelte a férfi, s azzal elindult.
Tiffany a konyha falán lévő órára pillantott. Még csak reggel nyolc volt. Még tizenkét
hosszú óra, míg a Csatorna megkezdi adását. A fiúk délre felérnek a táborhoz. Ha Chandlerék
még mindig meg akarják venni a helyet, akkor nyélbe ütik az üzletet, de addigra már túl késő
lesz ahhoz, hogy visszainduljanak, és az éjszakát a Blue Hen fogadóban fogják tölteni.

180
Kellemes hely volt, egy jó kis étteremmel. Másnap reggel véglegesítenek mindent, aztán
elindulnak hazafelé, és valamikor délután érkeznek vissza. Az már nem számított, mikor.
Addigra túl lesz a csatornabeli kalandján, és neki csupán ennyire volt szüksége.
Carla a délután közepe táján telefonált.
- Készen állsz? - érdeklődött.
- Készebb már nem is lehetnék - felelte Tiffy. - Már csak öt óra van vissza.
- Rick megkért, hogy hívjalak fel. Szerencsésen megérkeztek. Beszéltek Chandlerékkel,
akik még mindig szeretnék megszerezni a helyet.
- Belementek az árba? - kérdezte Tiffany.
- Igen, méghozzá szemrebbenés nélkül. De Bili Chandlert díjazom a becsületességéért.
Megkérdezte a fiúktól, hogy tudják-e, mennyiért kelt el a Baird-birtok júliusban, és
emlékeztette őket - mintha két ügyvédnek egy ilyen dolog elkerülné a figyelmét hogy az a hely
kisebb is területre, ráadásul a tóparti része is rövidebb mondta Carla. Rick azt felelte, hogy
igen, tisztában vannak vele, de a Baird-házat nemrégiben újították fel, és a Quintet társulat
megelégszik a kétszázötvennel a Tuti Táborért. Reggel aláírják a papírokat, Chandler ír nekik
egy csekket kétszázötvenezer dollárról, amit elhelyeznek egy letéti számlán. A határidőben is
megállapodtak: Kolumbusz napja utáni kedd.
- Vagyis minden el van intézve - jegyezte meg Tiffy, némi sóvárgással a hangjában.
- Csak nem sajnálod, hogy eladjuk?
- Á! Már ideje volt - felelte Tiffy. - Nos, mennem kell. Hat óra körül felhívom Joe-t,
nehogy később keressen, amikor nem tudom felvenni a telefont.
- Csörögj rám reggel! - kérte Carla. - Részletes beszámolót kérek, még mielőtt a fiúk
visszaérkeznének - minden mocskos részletről hallani akarok, édesem!
- Semmit nem fogok kihagyni - ígérte Tiffany, majd bontotta a vonalat.
Már csak négy óra és ötven perc van vissza, gondolta magában. Készített magának egy
könnyű ebédet, aztán vett egy hosszú, forró, kényeztető fürdőt. Egy új fürdőolajat használt,
amire a plázában bukkant rá, és aminek Éjszakai Liliom volt a neve. Fürdés után felhívta a
férjét.
- Szia, drágám! - üdvözölte. - Carlától úgy tudom, hogy tető alá hoztátok az üzletet.
- Igen - felelte Joe. - így van. Chandlerék elvisznek minket vacsorázni, hogy
megünnepeljük. Azt mondják, a tó túlsó felén nyílt egy étterem, ami annyira menő, hogy az
embernek előre le kell foglalnia az asztalát. El tudod képzelni? Asztalfoglalás itt fenn! Hétkor
indulunk. Örülök, hogy hívtál, bár később úgyis rád csörögtem volna, hogy elmeséljem, milyen
volt.

181
 - Majd elmeséled, amikor hazaérsz - mondta Tiffy. - Ki akarom használni ezt az alkalmat,
és végignézem az Angelique öt DVD-jét. Kikapcsolom a telefont, mert nem akarom, hogy
bárki is megzavarjon. Azt mondják, hogy Michéle Mercier és Róbert Hossein tökéletes
Angelique és Peyrac grófjának szerepében. Feliratos, de kit érdekel? Mivel olvastam a
könyveket, ismerem a történetet.
- Főleg, mivel legalább százszor végignyálaztad őket - ugratta a férje. - Örülök, hogy nem
érzed magad magányosnak.
- Köszönöm a megértésed, Joe. Ritkán van ilyen lehetőségem - felelte Tiffy.
- Felhívlak, mielőtt reggel útra kelnénk - ígérte a férfi.
- Érezd jól magad a vacsorán. Minden részletről hallani akarok majd. Talán októberben
átmehetnénk oda, amikor utoljára felmegyünk a táborba.
- Reméljük, hogy a hely beváltja a hozzá fűzött reményeket - felelte Joe. - Szép estét
neked, Tiffy. Holnap délután találkozunk. Jó éjt!
- Jó éjt, drágám - mondta Tiffy, és letette a vezetékes telefont. Felsóhajtott. Ha Joe kicsit is
olyan lenne, mint Rick mostanában, akkor egyáltalán nem lenne szüksége a Csatornára. Na, jó,
talán egyszer-kétszer, de nem ilyen gyakran. Carlának sikerült rávennie Ricket, hogy vegyen
vissza a tempójából és élvezze az élet apró örömeit. Bárcsak Joe is képes lenne erre!
Az előszobában az óra elütötte a fél nyolcat. Már csak harminc perc. Tiffy felment a
hálószobájukba. Ha egy egész éjszakás szexuális gyönyört akar biztosítani magának, akkor el
kell képzelnie, hogy a bagdadi kalifa és a kán már megérkeztek a sherazadi palotába, és hogy a
férje, Ahmed, Sherazad szultánja, épp most magyarázza el nekik, miféle csemegében lesz
részük, cserébe azért, ha aláírják az ötven évre szóló békeszerződést. Mezítelenül bebújt az
ágyába, és amint az óra elütötte a nyolcat, türelmetlenül megnyomta a „B" gombot a Csatorna
távirányítóján.
Hestia egy kukucskáló lyuknál állt, és hallgatózva figyelte, ahogy a három férfi befejezi az
étkezést. A szerződést már korábban aláírták. Figyelmesen tanulmányozta a két vendéget.
Rashid, a bagdadi kalifa, magas, vékony férfi volt, aki előnyben részesítette a fekete színű
ruhákat. Arca hosszúkás volt, arckifejezése komoly. Felső ajka felett vékony, sötét bajusz
díszelgett. Vonzónak volt mondható, azon a bizonyos hagyományos módon. Bálin,
Szamarkand nagyhatalmú kánja nem is különbözhetett volna tőle jobban. Közepesen magas,
zömök testalkatú férfi volt, széles hordószerű mellkassal. Kerek feje kopaszra volt borotválva.
Egyikük sem volt olyan jóképű, mint az ő szultánja. Kíváncsi volt, vajon milyen szeretőnek
bizonyulnak, és rájött, hogy hamarosan megtudja, mivel a három férfi felállt az alacsony asztal
mellől.

182
 - Jöjjenek velem, barátaim - mondta a szultán. - Átmegyünk a háremembe, hogy
élvezhessük mindazt a gyönyört, melyet gyönyörű feleségem nyújt nekünk.
Hestiaként Tiffy gyorsan elhagyta a búvóhelyét, és a hárembe sietett. Három rabszolgalánya
már várt rá.
- Jönnek! - jelentette be, ahogy csatlakozott hozzájuk. - Minden készen áll?
- Igen, hercegnő! - felelték a lányok kórusban.
- Ne felejtsétek el, hogy húzódozásról szó sem lehet. Kérdés nélkül teljesítenetek kell a
szultán és a vendégei parancsait - emlékeztette őket. A szíve vadul zakatolt.
- Igenis, hercegnő! - vágták rá egyszerre a lányok, és letérdeltek köré.
Az őt őrző eunuchok kitárták a hárem ajtaját, és a szultán bemasírozott a két vendégével.
Hestia összekulcsolta a karját a mellén, és köszöntötte a férjét és két társát. Aztán felállt, és
megszólalt.
- Üdvözöllek téged, férjemuram, és tiszteletreméltó vendégeidet. Az országaink közti béke
ügyéért készen állok rá, hogy bármilyen módon a szolgálatotokra legyek. - Ismét meghajolt
előttük.
A szultán intett a kalifának és a kánnak, hogy foglaljanak helyet a színes párnákon. Ahogy
leültek, a férfiak maguk mellé húztak egy rabszolgalányt is.
- Hogy szeretnéd, uram, mivel kezdjek? - kérdezte Hestia udvariasan.
- Először táncolni fogsz nekünk - mondta a szultán. - Aztán leveted a ruháidat, hercegnő,
és közszemlére teszed a kincseidet - utasította a szultán a gyönyörű feleségét. A vendégeihez
fordult. - A hercegnő a legkecsesebb táncosnő, akit valaha láttatok.
- Úgy lesz, ahogy parancsolod, uram - mondta Hestia, és a fejét picit elfordítva intett a
zenészeknek, akik diszkréten a terem egyik gyéren megvilágított sarkában helyezkedtek el. Az
erősen érzéki zene első ütemére táncolni kezdett. Lassú mozdulatokkal, kecsesen siklott át a
padlón, és körbekígyózta a férfiakat. A bokájára erősített csengettyűk minden mozdulatánál
csilingeltek. Öltözékének fekete-arany színű selyemfátyla meglebbent, csábítóan felfedve,
ugyanakkor eltakarva halovány bőrét.
Aztán Hestia nekiállt eltávolítani a testét fedő néhány ruhadarabot. Először a fekete fátylat
dobta félre, mely addig épp csak sejtetni engedte hosszú haját, ami most olvadt aranyként
omlott le a hátán. Aztán letépte a mellét takaró muszlint, majd a háta mögé nyúlt, és
kikapcsolta a flitterekkel kirakott selyem melltartóját. Szinte dacosan hajította félre, és közben
toppantott egyet a lábával.
Látta, hogy a szultán halványan elmosolyodik és odahajol a kalifához és a kánhoz, hogy a
fülükbe súgjon valamit. A keze szórakozottan cirógatta az ölében ülő rabszolgalányt,

183
miközben a másik két férfi a saját nőjét ölelgette. Hestiába belémárt a féltékenység. A
rabszolgalány láthatólag élvezte a szultán figyelmét. Kíváncsi vagyok, vajon a korbácsolást is
ennyire fogja-e élvezni, amit később tőlem kap az elbizakodottságáért - futott át az agyán. A
rabszolgáktól elvárták, hogy csendben tűrjék a gazdájuk érintését, de az tűrhetetlen volt, hogy
a felesége szeme láttára nyíltan élvezze a dolgot. Hestia nem fogja annyiban hagyni. Hogy még
jobban megbüntesse, oda fogja dobni a rabszolgalányt a férje katonáinak, hadd szórakozzák ki
magukat rajta.
A tánc a végéhez közeledett. Lassan, nagyon lassan Hestia levette magáról a sötét selyem
fátylakat, melyek a szoknyáját alkották, míg nem maradt rajta más, csak egy vékony aranylánc
a csípőjén, melyhez a fátylak voltak erősítve korábban. Amikor a nádsípok utolsó hangjai is
elhaltak, leszakította az arcát takaró fátylat, és elégedetten elmosolyodott, ahogy meghallotta,
amint a kalifának és a kánnak elakad a lélegzete a sherazadi szultán feleségének szépsége
láttán.
Hagyott nekik egy pillanatot, hogy kiélvezhessék a látványt, aztán Hestia odasétált a férfiak
előtt álló alacsony, lakkozott asztalhoz és fellépett rá. Lassan körbefordult, hogy alaposan
felmérhessék és megcsodálhassák tökéletes testét. Amikor hátat fordított nekik, elmosolyodott,
mert meghallotta a kán megjegyzését, miszerint olyan formás lágyéka van, mint egy fajtatiszta
kancának. Amikor ismét feléjük fordult, kezét kerekded mellei alá csúsztatta. Három mohó
szempár tapadt rá. Elengedte az egyik mellét, és megnyalta bal kezének középső ujját, majd
nekiállt dörzsölgetni és csavargatni a jobb mellbimbóját. Lehunyt szemmel élvezte az érzést.
Halk sóhaj szökött ki az ajkán. Egy kis idő elteltével abbahagyta, és elvette a kezét a melléről.
A szeméremdombja sima volt, ahogy azt a szokás megkövetelte. Hestia végigfuttatta az egyik
ujját a szeméremajkai közti hasítékon. Aztán, mindkét kezét igénybe véve, szétnyitotta telt
szeméremajkait a nézői előtt.
- Igazán formás a szerelmi ékszere - vélekedett a kalifa, Hestia csiklóját bámulva.
A kán bólintott, szemében mohó vágyakozás tükröződött.
Hestia mosolyogva elvette a kezeit, és előrehajolva kinyújtotta őket, hogy a két férfi
megnyalhassa az ujjait. A kán falánk módon rávetette magát, ám a kalifa először mélyen
belélegezte a nő pézsmaillatát, mielőtt sokatmondóan megnyalta volna a kecses ujjait.
- Most már csatlakozhatom önökhöz, szultán uram? - kérdezte Hestia a férjét.
A férfi bólintott.
- Hadd küldjem el a többieket - mondta Hestia, és amikor a szultán beleegyezőleg
bólintott, intett a rabszolgalányoknak és zenészeknek, hogy hagyják el a termet. A helyiségben
nem maradt más, csak ők négyen. Hestia lelépett az alacsony asztalról, és letelepedett a kán és

184
a kalifa közé. - Nagyon örülök, hogy aláírták a békeszerződést, uraim - jegyezte meg. - Meg
kell ünnepelnünk a bölcsességüket a szerelem istennőjének oltárán.
A kalifa egyik kezét a vállára tette. Megsimogatta, majd lejjebb csúsztatta a torkára, aztán
le, a mellére.
- Nem szabadna csalódást okoznom a szultán gyönyörűséges feleségének - mondta.
- Igazán kedves, kalifa - felelte Hestia. Ó, ez a fickó kifinomult modorral rendelkezett, nem
úgy, mint a kán, aki úgy szorongatta a másik mellét, mintha gyümölcslevet akart volna
kifacsarni belőle. Odafordult hozzá. - Csak finoman, uram! - kérte halkan. - A bőröm nagyon
érzékeny. Attól félek, fel fogja horzsolni. - Meglepetésére Bálin Kán elvörösödött.
- Elnézését kérem, Cinnabar Csillaga - mormogta. - Olyan vágyat ébresztett bennem, mint
még soha, egyetlen nő sem. Semmi mást nem akarok, mint az ön szépségét élvezni, és az
eszméletvesztésig baszni önt ma éjjel.
- Mindent a maga idejében, kán uram - ígérte Hestia. Aztán meleg kezét a férfi ágyékára
helyezte, és gyengéden megszorította. - Látom, máris felkészült rám. - Nyelve hegyével
végignyalta a felső ajkát. - Rengeteg gyönyörben fogjuk egymást részesíteni - ígérte neki és
durva arcába mosolygott. Érdeklődve látta, hogy a férfi szeme intelligensen csillog.
A kán megfogta a kezét, mely az ágyékát markolta, az ajkához emelte, és megcsókolta a
tenyerét.
- A fegyverem hatalmas, ám ön nagyon kicsi - jegyezte meg.
- A pinám tágulékony, és magába fogja nyelni önt, nagyuram - ígérte Hestia.
A férfi elégedetten bólintott, majd a kalifa a saját ölébe húzta a nőt, és a fülébe súgta.
- Én az ön csodás seggét ostromolnám meg, hercegnő, ha megengedi.
- A férjem parancsára minden kívánságát teljesítenem kell - válaszolta Hestia. Oóó!,
gondolta magában Tiffy. Még sosem dugtak seggbe, de hát bármikor abbahagyhatom, ha nem
tetszik. Ez az én fantáziám. Felemelte a fejét, hogy az ajka találkozzon a kalifáéval. A férfi
nyelve benyomult a szájába, cirógatni kezdte az övét, majd megszívta. A lány érezte, hogy a
keze mohón megmarkolja a fenekét, mire elhúzódott tőle.
- Uraim, talán meg kéne szabadulniuk a ruháiktól, ha neki akarunk kezdeni - vélekedett.
A férfiak egyetértettek az ötlettel. Felálltak és levetették a köpönyegüket, vagyis most már
mindnyájan mezítelenek voltak. Hestia a férjére pillantott, aki jóváhagyólag mosolygott rá.
Hestia végigjáratta a szemét a férfitesteken. Természetesen az ő szemében Ahmed volt a
legvonzóbb. Bálin Kán karjai és lábai fatörzsekre emlékeztettek, mellkasa széles volt és sima,
ám méretes termete ellenére nem volt pocakja. A hímtagja azonban csodálatos volt. Valóban

185
nagyobb volt bárminél, amit valaha látott. A kalifa ezzel szemben vékony volt, de izmos, a
farka pedig hosszú és vékony. A lány még sosem látott hozzá hasonlót.
A kalifa kinyújtotta felé a kezét, magához húzta, és újra megcsókolta. Aztán megjegyezte:
- Én szeretem elnáspángolni a nőket, mielőtt megdugnám őket. Előkészíti őket a
behatolásomra. Ereszkedj négykézlábra, hogy nekifoghassunk. - Amikor a lány
engedelmeskedett a parancsnak, a férfi mögé helyezkedett, és az egyik kezét a tarkójára tette.
Mi van ezekkel a fickókkal, hogy folyton az ember nyakszirtjét szorongatják? - tűnődött Tiffy.
Aztán a férfi keze lecsapott a kerek hátsójára.
- Óh! - sikkantott fel. - Óh! Óh! Óh! - sikoltott fel minden egyes ütésnél.
A férfi végül becsúsztatta a kezét az ölébe, hogy ellenőrizze, megindultak-e már a nedvei.
Elégedetten az eredménnyel, mögé térdelt, miközben a kán és Hestia férje, a szultán,
széthúzták a fenekét.
Érezte, hogy valami hozzáér a végbélnyílásához, mire összerándult.
- Csak lassan, szépségem - mondta a férfi. - Gyengéden fogok beléd hatolni - ígérte, ahogy
megnedvesítette a saját nedveivel.
Nyomást érzett, aztán a záróizmai engedtek a nyomásnak.
- Ohhh! - akadt el a lélegzete.
- Ez még csak a vesszőm hegye - árulta el a férfi. - Még nincs vége. - Lassan beljebb
nyomult a szűk, hátsó nyílásba. - A farkam vékony, és tökéletes az aktusnak eme formájához -
biztosította a kalifa. Aztán, centiméterről centiméterre, addig nyomult beljebb, míg a nő
teljesen magába nem fogadta. - Ez az, szépségem, most már teljesen benned vagyok - mondta.
Egész határozottan érezte - a vékony, hosszú pénisz lüktetett benne. Meglepetésére rájött,
hogy a csiklója is lüktet. Aztán a fejét felrántották, és egy pénisz nyomult a szájába. Az íze
nem volt ismerős, úgyhogy úgy döntött, bizonyára Bálin Kán az. Hestia nekiállt szopni a férfi
farkát. Remélte, hogy nem fog elélvezni a szájában, mert szerette volna, ha a férfi megdugja
azzal a hatalmas dákójával. A kicsi lányok szeretik a nagy faszokat, gondolta pajzánul Tiffy,
ahogy mohón szopta a szájában lévő péniszt, miközben a kalifa hímtagja ott lüktetett benne.
- Először együtt kell megdugnunk - hallotta Tiffy a szultán hangját, és a másik két férfi
egyetértőn felmordult. A kán kihúzta a farkát Hestia szájából. Hanyatt feküdt a színes
párnákon, hatalmas pénisze egyenesen felfelé ágaskodott. A kalifa, akinek a hímtagja még
mindig a lány fenekébe temetkezett, óvatosan felállította Hestiát. Ó! Te! Jó! Ég! Egyszerre
fogják megbaszni! Mindent megtett, hogy segítse az erőfeszítésüket, ahogy a három férfi
óvatosan felemelte, és ráhelyezte Bálin Kán masszív hímtagjára.

186
 A szeme elkerekedett, ahogy magába fogadta a kán farkát. Meglepetésére a férfi
hihetetlenül gyengéd volt, ahogy kitöltötte. A kezén egyensúlyozott, ahogy az egyik férfi a
pináját, a másik a seggét tömte. Amikor pedig a férje a szájába nyomta a saját péniszét, az
érzés szinte leírhatatlan volt. Aztán, mintha csak egy jelt hallottak volna, mindhárom férfi
elkezdett mozogni a testnyílásaiban. A kalifa és a kán mintha megtalálta volna a tökéletes
ritmust a hímtagjaik számára, ahogy egy ütemre döngölték. Tiffy körül forgott a világ, ahogy
maga alá gyűrték az őt érő szexuális érzetek. Ebbe vajon bele lehet halni? - tűnődött, de aztán
ráébredt, hogy hidegen hagyja a válasz. Ugyanolyan ütemben szopta a szultán farkát, mint
ahogy őt döngette a másik két férfi. Eljutott a csúcsra, ám a férfiak még nem végeztek vele.
Még egyszer felébresztették a vágyát, és Hestia másodszor is elélvezett.
Hallotta, amint a szultán megszólal:
- Úgy vélem, uraim, itt az ideje, hogy szabadjára engedjük a közös vágyainkat. Készen
állsz rá, Hestia, hogy fogadd az elismerésünket?
- Csak akkor, ha megígéritek, uraim, hogy később még többet kapok! - kapkodott levegő
után Hestia. Fogalma sem volt, mi lelte, de nem akarta, hogy vége legyen. A fasz a fenekében,
egy másik a puncijában, egy harmadik pedig a szájában - mindez csodálatos volt, és nem
hasonlított semmire, amit valaha is megtapasztalt. Még többet akart. És többet. És többet.
- Ígérem - felelte a szultán.
- Én is - tette hozzá a kalifa.
- Egész éjjel tudnálak dugni, szépségem - vallotta be a kán.
- Akkor élvezzünk el egyszerre, uraim - mondta Hestia, és így is tettek. Bőségesen
elárasztották az ondójukkal, ahogy a péniszeik összerándulva kilövelltek magukból a nedvüket.
Végül egymásra rogytak, és a párnákon fekve kimerülten ziháltak.
Hestia előállt a javaslattal, hogy menjenek át a fürdőkamrájába, hogy lemossák az elmúlt
óra kicsapongásait. Amikor visszatértek, látták, hogy a párnákat frissekre cserélték, és a
szolgálók bort és cukros ostyákat készítettek ki a számukra. Hestia mindegyiküknek öntött egy
serleggel a halvány arany folyadékból, tudván, hogy nagy adag afrodiziákumot rejt magában,
hogy a szeretői egész éjszaka fenn tudják tartani az iramot. Nem sokkal később a négyesük
ismét összegabalyodott egy újabb buja menetben. Most a férjén volt a sor, hogy megbas sza. A
kán és a kalifa mohón figyelték, ahogy a szultán eljuttatta a csúcsra a feleségét, aki sikoltozva
elélvezett. Annyira felizgatta őket a látvány, hogy egy percet sem vesztegettek, és amint a
szultán legördült a hitveséről, egymás után ők is meghágták. És így folytatódott egész éjszaka.
Tiffany meglepődve tapasztalta, hogy nem fárad el. Sőt, úgy érezte, nem tud betelni a három
férfival. Hirtelen arra vágyott, hogy ez a fantáziája örökre megmaradjon. Nem fogja érdekelni,

187
ha Joe túl fáradt a szexhez. Hogy képzelhette, hogy a Joe-val való rendszeres szexuális élet ki
fogja elégíteni? Egy ilyen fantázia mellett ugyan kit érdekel az átlagos szex?
A melle sajgott a sok szopogatástól és nyalogatástól. Hagyta, hogy a kalifa háromszor
seggbe kúrja. A vékony farka valóban tökéletes volt erre a szerepre. Bálin Kán fáradhatatlan
szeretőnek bizonyult, aki imádta nyalogatni a csiklóját. Mint mondta, soha életében nem látott
még ilyen tökéleteset, ilyen méreteset. A nyelve olyan mesteri módon izgatta azt az érzékeny
kis húsdarabot, hogy fél tucatszor elélvezett. De aztán, hamarosan - túl hamar - egy szirupos
hang bejelentette, hogy a Csatorna bezár, és Tiffany ott találta magát a saját ágyában.
Carlában volt annyi tisztesség, hogy csak délelőtt tizenegy után telefonáljon.
- Szóval? - kíváncsiskodott. - Hogy ment? Olyan volt, mint amire számítottál?
- Annál sokkal jobb! - lelkendezett Tiffy. - A testemnek nincs egyetlen olyan porcikája
sem, amit ne nyalogattak, szopogattak vagy dugtak volna. Többet akarok! Képtelen lennék
enélkül a fantázia nélkül élni! Ha belegondolok, hány évet elvesztegettem arra a régi szultán-
meg-a-rabszolgálány rutinra....Ez a mostani hihetetlen volt. Három férfi. Három különböző
pénisz, mindegyik tökéletes. A kalifának hosszú, vékony farka van, és imád seggbe dugni.
Nem a kedvencem, de meglepően gyengéden és kedvesen csinálja. A kán egy hatalmas, kopasz
fickó, és a hímtagja legalább huszonnégy centi hosszú. Ráadásul nagyon ügyesen használja. És
ott a szultánom, aki úgy dug, mint egy álom. Ki kell módolnom, hogyan tudnám Joe-t mély
álomba ringatni, hogy tovább játszadozhassak a Csatornán, Carla. Lehet, hogy megkérem Dr.
Samet, hogy vizsgálja meg. Ha nincs semmi komoly baja, talán felírhat neki altatót.
- Tiff, még soha nem hallottalak így beszélni - aggodalmaskodott Carla.
- Fogalmad sincs róla, milyen az, amikor egyszerre három fasz dolgozik rajtad - áradozott
Tiffany.- Hihetetlen érzés. Újra át akarom élni.
- Lefoglaltad a téli utatokat? - tudakolta Carla.
- Nem tudom, hogy van-e még kedvem elmenni - felelte Tiffy.
- Kezdesz megijeszteni - vallotta be a barátnője. - A Csatorna csak a fantáziánk
szüleménye, nem a valóság.
- Mondja az a nő, aki éveken át kéjvágyó kalózkirálynőt játszott a spanyol gyarmatokon -
vágott vissza Tiffany.
- Nem tagadom - felelte Carla. - De én tudtam, mikor volt elég a dologból, és lemondtam a
Csatornaelőfizetésem.
- Nos, nekem még nem volt elég - makacskodott Tiffany. - Sőt, igazán még csak most
kezdek belejönni.

188
 - Nem azt mondom, hogy kövesd a példám, de az eredeti fantáziáddal nem voltál ennyire
bezsongva - mutatott rá Carla. - Ezzel a mostanival viszont túl lősz a célon. Foglalj le egy
fényűző téli vakációt Joe-val, és térj vissza a realitás talajára.
- Jó, jó - felelte flegmán Tiffy.
- Hé, Joe most tette ki Rickct. A férjed pár perc múlva otthon lesz. Most mennem kell. De
az isten szerelmére, gondolkozz el azon, hogy mit művelsz.
- Persze, rendben - ígérte Tiffy, aztán megnyomta a „beszélgetés vége" gombot, és
visszatette a telefont a tartójába.
Carla felsóhajtott. Tiffy mindig is egy kicsit naiv volt a Csatornával kapcsolatban, bár Carla
úgy érezte, hogy biztonságban van az egyszerű kis fantáziavilágában. Ám ez az új fantázia
őrjöngő szexmániássá változtatta a barátnőjét. Ez a gondolat megrémisztette, de aztán eszébe
jutott, hogy Tiffy általában ésszerű nőként viselkedik. Amikor az ikrek főiskolára mentek,
visszatért az iskolapadba, kitanulta az ügyvédsegéd szakmát, és most már ő vezette a Johnson
és Pietro d'Angelo ügyvédi irodát. Néhány napon belül lenyugszik, és minden rendben lesz,
vélekedett magában Carla, és kinevette magát, amiért ilyen aggályoskodó vénasszony.

A következő hónap során azonban Tiffany egyre sápadtabbnak tűnt. Joe ragaszkodott hozzá,
hogy keresse fel Dr. Sam-et, aki pihenést írt elő neki.
- Nyilvánvalóan túlhajtotta magát - jegyezte meg az orvos.
- Nem hiszem, hogy erről van szó - vetette ellen Joe Pietro d'Angelo. - Szerintem nem
alszik jól. Néhány hónapja nekem is problémáim vannak az alvással, de mostanában, ha
hirtelen felébredek, Tiffany nincs az ágyban.
- Jól vagy? - kérdezte Dr. Sam.
- Aha. Csak csökkentenem kellett a kávéfogyasztásom, és hét után már nem szabad ennem.
Amint erre rájöttem, onnantól kezdve újra jobban alszom - felelte Joe.
- Vedd rá, hogy maradjon otthon egy-két hétig - javasolta az orvos.
- Úgy volt, hogy most télen elutazunk - árulta el Joe.
- A legjobb recept a túlhajszoltságra - felelte Dr. Sam. - De addig is tartsd otthon. Pár nap
múlva meglátogatom.
- De unatkozni fogok otthon! - tiltakozott Tiffany.
- Hát akkor unatkozz - vágta rá a doktor. - A kimerültség jeleit mutatod, Tiffany. Maradj
otthon. Szunyókálj kicsit délutánonként. Igyál bort. Egyél csokoládét. Más szóval, pihend ki
magad, az ördögbe is.

189
 - Minden este a fantáziádat éled ki, igaz? - vádolta meg Carla, amikor hírét vette, hogy a
barátnője az orvosnál járt. - Lefogadom, hogy a hobbiszobában rejtőzködsz. Le fogsz bukni.
- Nem, nem fogok - makacskodott Tiffy. - Amikor leérek az alagsorba vezető lépcsősor
aljára, lekapcsolom a villanyt a folyosón. A hobbiszoba ajtaját nem lehet látni a lépcsőkről,
mert a kanyar után van. A szobában sem kapcsolom fel a villanyt, és leteszek egy törölközőt a
földre, hogy semmi se látszódjon az ajtórésen át, amikor bekapcsolom a tévét. Viszek
magammal zseblámpát, nehogy elessek. Ura vagyok a helyzetnek.
- Senki sem keresi fel a Csatornát minden éjszaka - csóválta a fejét Carla.
- Honnan tudod? - vágott vissza Tiffy. - A kalifa új játékkal állt elő. Ahelyett, hogy a
kezével fenekelne el, egy mogyoróvesszővel csapkodja a fenekem. Olyan gyorsan
benedvcsedem, hogy el se hiszed! Múlt éjszaka a szultán és a kán lekötöztek, és engedték,
hogy a három rabszolgalányom szerelmeskedjen velem. Aztán arra kényszerítettek, hogy
végignézzem, ahogy három fickó addig bassza a kis szajhákat, míg kegyelemért nem
könyörögtek. Csak akkor adták meg nekem, amire vágytam.
- Kimerít a munkád és a Csatorna - vélekedett Carla. Most már tényleg komolyan aggódott.
Abban reménykedett, hogy Tiffy megunja, és idővel feladja ezt a fantáziát. Ám ehelyett a
barátnője egyre inkább belebonyolódott. Úgy tűnt, mintha a fantázia saját életre kelt volna.
Másnap kora reggel azonban egy mentőautó érkezett hatalmas szirénázás közepette az
Ashley Courtre. Carla első gondolata Rina Seligmann volt, mivel ő volt a legidősebb az öt
barátnő közül. Az ajtóhoz rohant, és elborzadva látta, hogy a mentősök berohannak Pietro
d'Angelóék házába. Carla, a nyitott ajtóban állva, egy pillanatig tétovázott. Átmenjen
hozzájuk? Mielőtt elhatározásra jutott volna, Rina Seligmann gyors léptekkel odasietett hozzá.
- Tiffy az - közölte. - Joe eszméletlenül találta, és felhívta Samet. Sam kihívta a mentőket,
amikor nem tudta feléleszteni.
Carla erőtlenül nekidőlt az ajtónyitó gombnak.
- Ó, istenem, Rina, nem halt meg, ugye? - Megszédült, mintha ájulás környékezné, és
keményen küzdött, hogy megszabaduljon ettől az érzéstől.
- Mi történt? Sam tudja?
- Lent volt a hobbiszobájában. Tévét nézett - kezdte Rina, de hirtelen elakadt a lélegzete. -
Ez a Csatorna tévéje, ugye? Joe elől rejtegeti ott lenn, nem igaz?
Carla bólintott. Jaj, kérlek, csak azt ne! - futott át az agyán. - Mikor talált rá Joe?
- Azt mesélte Samnek, hogy hajnali háromkor felébredt. Tiffanyt nem találta maga mellett
az ágyban, így elindult megkeresni. Amikor a földszinten nem találta, lement az alagsorba, és
ott találta a hátradönthető foteljében a tévé előtt. - Rina szeme hatalmasra tágult. - Ó, a

190
francba! Joe kikapcsolta a tévét! - suttogta maga elé. - Kikapcsolta a Csatornát, mert azt hitte,
hogy csak egy átlagos tévécsatorna. De Tiffyt ott hagyta a fotelben, mert tudta, hogy neki is
alvásproblémái vannak. Visszament a saját ágyába. Felkelt, felöltözött, elkészítette a saját
reggelijét, gondolván, hogy hagyja még Tiffyt kicsit aludni. Amikor Tiffany még mindig nem
jelent meg, amikor már indulnia kellett volna munkába, Joe ismét lement a hobbiszobába, és
megpróbálta felébreszteni. De nem sikerült neki. Szegény Joe, enyhén szólva teljesen ki van
bukva. Mindenkinek azt szajkózza, aki veszi a fáradságot, hogy meghallgassa, mennyire
szereti Tiffy, hogy Tiffany milyen tökéletes gondját viseli, nemcsak otthon, de az irodában is.
Azt állítja, hogy ha valami történne Tiffanyval, ő nem tudná nélküle folytatni az életét. Ez
szörnyű! Ó, istenem, Carla, mi történt Tiffyvel? Hol van?
- A Csatornában - suttogta Carla. - Ott kell lennie a Csatornában.
- Az nem lehet! - tiltakozott Rina.
- Pedig így van. Emlékszel, amikor az a faszfej Jeff Buckley el akart válni Nórától, és
megpróbálta mindenből kiforgatni annyi év házasság után? Emlékszel még, mi történt? Nórát
ott találták eszméletlenül a dolgozószobájában lévő tévé előtt. Nos, nem volt eszméletlen.
Egyezséget kötött a Csatorna tulajdonosával, hogy addig ott maradhat, amíg ki nem találja,
hogyan tudná meghiúsítani Jeff tervét, hogyan tarthatná meg a házat, és óvhatná meg a
gyerekeit.
- Micsoda? - Rina Seligmann döbbenten pislogott.
- Ezt nem adhatod tovább senkinek, Rina - figyelmeztette Carla. - Szóval az ember bent
maradhat a Csatorna világában, ha akar, és ha megkapja rá az engedélyt. Tiffy esetében
azonban más a helyzet. Az történt, hogy szegény Joe kikapcsolta a tévét hajnali négy előtt, s
ezzel oda száműzte a feleségét.
- Mit tehetnénk? - nézett rá Rina aggodalmasan. A szemét elfutotta a könny, amikor a
helyi mentősök csapata egy hordágyon kitolta az eszméletlen Tiffany Pietro d'Angelót a
házából, és beemelték a várakozó mentőautóba.
- Felhívom Nórát. Ne felejtsd el, hogy ő a Csatorna Vállalatnál dolgozik, és nagyon közel
áll ahhoz a fickóhoz, aki ezt az egész kócerájt igazgatja. Ő biztos tud segíteni. Közben Tiffy
bekerül a kórházba, ahol biztos elvégeznek rajta néhány vizsgálatot, hogy kiszűrjék, nem
kapott-e agyvérzést, vagy ilyesmit. Sam túlhajtottságot és stresszt állapított meg nála.
Reméljük, hogy mire rájönnek, hogy nem tudnak elfogadható okot adni az állapotára, addigra
visszanyeri az eszméletét.
- Amen - vágta rá Rina.

191
 Carla észrevette, hogy az utca túloldaláról Rick int neki, hogy a mentőt követve beviszi a
munkatársát a helyi kórházba. Most, hogy a férje nem volt útban, gyorsan értesíteni tudja
Nórát. Megtalálta a mobilját, és beütötte a gyorshívón a hatos számot. A telefon automatikusan
tárcsázott.
- Carla, szia! - üdvözölte Nora Buckley hangja.
- Van egy kis gondunk, és valószínűleg te vagy az egyetlen, aki segíteni tud - kezdte Carla.
Aztán belefogott a történetbe: leírta Tiffy új fantáziáját, elmesélte, hogyan vált függővé a
barátnőjük, és hogy mi történt pár órával korábban.
Nora figyelmesen végighallgatta.
- Már többször is felhívtam Mr. Nicholas figyelmét erre a veszélyre, és javasoltam, hogy
tegyük a távirányítókat érintésérzékennyé, hogy csupán a női tulajdonosaik érintésére
reagáljanak. Ily módon, ha valaki más venné a kezébe a távirányítót, míg az ügyfelünk a
Csatorna világában tartózkodik, azonnal felébredne. Ennek előbb vagy utóbb be kellett
következnie. A démo... a delikvensek, akiknek figyelniük kellene az ilyesfajta dolgokat,
nyilvánvalóan nem voltak elég éberek. Nem kaptunk értesítést semmilyen incidensről. Most
rögtön felhívom Mr. Nicholast, aztán visszahívlak. Fenn vagy a Skype-on?
- Igen - felelte Nora. - Rick szereti látni azoknak az embereknek az arcát, akikkel beszél.
- Lehet, hogy Mr. Nicholas személyesen akar majd beszélni veled, Carla, hogy első kézből
hallhassa az információt. Igazán elbűvölő ember. Arra a régi színészre, Claude Rainsre
emlékeztet. Biztos vagyok benne, hogy szimpatikusnak fogod találni. Nyugodtan mondj el neki
mindent.
- Rendben - mondta Carla. Valójában kíváncsi volt erre a titokzatos Mr. Nicholasra.
- Én mindenképp visszahívlak - tette még hozzá Nora, aztán bontotta a vonalat.
A délelőtt folyamán megcsörrent Carla mobilja. Egy friss, személytelen női hang szólt bele:
- Ha lenne olyan kedves, Mrs. Johnson, és belépne a Skype-ra. Mr. Nicholas szeretne
önnel beszélni.
- Oké - egyezett bele Carla, és követte az utasítást. Egy elegánsan öltözött úriemberrel
találta magát szemben, aki valóban hasonlított Claude Rainsre.
- Jó reggelt, Carla - üdvözölte az elegáns férfi enyhe brit akcentussal. - Nagyon sajnálom,
hogy a szolgáltatásunkban bekövetkezett hiba aggodalmat ébresztett önben. Szeretném
biztosítani róla, hogy beszélgetésünk pillanatában is dolgoznak a helyrehozatalán. Tiffany
nemsokára vissza fogja nyerni az eszméletét. Az állapotát nagyfokú kimerültségnek fogják
tulajdonítani, de máskülönben nem lesz semmi baja. Remélem, átadja neki személyes

192
bocsánatkérésem, bár kézhez fog kapni egy hivatalos levelet is, melyben elnézést kérünk az
incidens miatt, és felajánlunk neki egy év ingyenes Csatorna-használatot.
- Ennek nem lett volna szabad megtörténnie! - közölte Carla kertelés nélkül.
- Igaza van, valóban nem - értett egyet vele a férfi. - Megfogadom Nora Buckley tanácsát.
Amilyen hamar csak lehet, új távirányítókat fogunk küldeni az ügyfeleinknek világszerte,
melyek új, beépített biztonsági jellemzővel fognak rendelkezni. A női ügyfelünkön kívül senki
másnak az érintésére nem fognak reagálni. Ha valaki más próbálja meg velük kikapcsolni a
tévét, az ügyfelünk azonnal fel fog ébredni. Valószínűleg már évekkel korábban meg kellett
volna ezt tennünk, de tudja, milyenek a nagyvállalatok - ahol lehet, megpróbálnak spórolni -
jegyezte meg kuncogva. - Sajnálom, hogy elvesztettük önt mint ügyfelünket, kedvesem. Julián
természetesen elnyerte a büntetését - árulta el Mr. Nicholas. - Nem lett volna szabad betörnie
az ön fantáziájába.
- Sejtette, hogy így lesz - felelte Carla.
- Ön igazán ördögien okosan viselkedett az utolsó találkozásuk alkalmával - jegyezte meg
Mr. Nicholas. - Hasznát tudnám venni a vállalatomnál egy ilyen tehetséges nőnek.
- Engem kielégít a feleség és a kórházi nővér szerepe - felelte Carla.
- Nos, nem kaphatok meg mindent - sóhajtott fel a férfi. - Menjen, látogassa meg a
barátnőjét, és nyugtassa meg, hogy biztonságban van. Az elmúlt néhány órája bizonyára
túlstimulálta. Viszlát, Carla, kedvesem. Talán ismét látjuk egymást. - S ezzel eltűnt.
Carla megszakította az összeköttetést. Megcsörrent a mobilja. Rick kereste.
- Tiffy felébredt - közölte.
- Mindjárt ott vagyok - felelte Carla.
Amint megérkezett az Egret Pointe-i Közkórházba, Rick és Joe felszedelőzködtek, hogy
elinduljanak az irodába. De előtte Carla még szemtanúja lehetett egy gyengéd jelenetnek a
legjobb barátnője és annak férje közt. Joe, Tiffany kezét szorongatva, azt ismételgette,
mennyire szereti, és hogy ha valami történt volna vele, ő nem lett volna képes tovább folytatni
az életét.
- Kevesebb időt fogok az irodában tölteni, bébi - ígérte Joe. - Legalább két asszisztensre
van szükségünk. Rick már hónapok óta rágja a fülem, de én nem hallgattam rá. De most
megfogadom a tanácsát, Tiffy. Több időt kell együtt töltenünk. Mi az ördögért dolgoztunk
olyan keményen, ha nem engedhetjük meg magunknak, hogy az irodán kívül együtt legyünk? -
Megcsókolta a felesége kezét. - Később visszajövök. Most pihenj. - Miután az orvosok
biztosították róla, hogy a felesége rendben lesz, Joe kijelentette, hogy inkább bemegy dolgozni,
mint hogy hazamenjen, amíg Tiffany a kórházban van.

193
 Miután a két férfi elment, Carla a barátnőjéhez fordult.
- Személyesen beszéltem Nora főnökével, Mr. Nicholasszal. Megkért, hogy adjam át a
bocsánatkérését a történtekért.
- De hát mi történt? - értetlenkedett Tiffany - Semmire sem emlékszem, csak arra, hogy
egy igazán vad éjszakában volt részem, ami valahogy nem akart véget érni. Aztán itt ébredtem
fel a kórházban.
- Joe felébredt az éjszaka közepén, és elindult megkeresni. Amikor rád talált, azt hitte,
elaludtál a tévé előtt. Kikapcsolta a tévédet hajnali négy előtt.
- Ó, te jó ég! Ott ragadtam a Csatorna világában? - Tiffy elsápadt, és a párnájára
hanyatlott. Az őrült viselkedése miatt akár mindent elveszthetett volna! Talán még az életét
is... Megborzongott.
- Igen, csapdába estél, de nem történt baj. Felhívtam Nórát, aki felhívta Mr. Nicholast, és
voilá! Kiszabadultál. És ilyesmi soha többé nem fordulhat elő. Mindenki új távirányítót kap,
ami csak a tulajdonos érintésére reagál. - Megfogta a barátnője kezét. - Minden rendben lesz,
édesem.
Tiffy bólintott.
- Elegem van a négyes felállásból - jelentette ki. - Ha egy fantáziára vágyom, akkor
megszervezem azt az utat, amit Joe-val jövő télre terveztünk.
- Jó ötlet - értett vele egyet Carla. - És talán nem ártana kitörölnöd Cinnabar Csillagának
meséjét a távirányítódból - javasolta.
Tiffy felkuncogott. Nem halt meg. Sőt, nagyon is életben volt.
- Ó, azt nem! - tiltakozott. - Rendben, a négyest kitörlöm, de a szultánom egész rendes
fickó, és egy lánynak egynél több fantázia jár az életben.
- Ha te mondod! - nevetett Carla. - De legalább akkor ne lépj át a Csatornára, amikor Joe
otthon van. Még egy ilyen baleset, és talán örökre elveszítünk.
Tiffy elkomolyodott.
- Igazad van - értett egyet a barátnőjével. Csak akkor megyek át játszadozni a Csatornára,
amikor Joe nincs otthon. - Az arca kezdett ismét kipirosodni. - Most pedig, Johnson nővér,
kérem, derítse ki, mikor szándékoznak kiengedni innen.
Carla felállt.
- Rendben, hercegnőm - mondta és nevetgélve kiment a szobából.
Tiffany kuncogott. Lehet, hogy a négyes felállást kitörli, de Ahmed, Sherazad szultánja
határozottan maradni fog még egy ideig. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti Joe-t, mert igenis

194
szerette. Mindig is szerette, és mindig is szeretni fogja. De a legutóbbi kalandja egyáltalán nem
viselte meg, és ahogy azt Carlának mondta, egy nőnek egynél több fantáziája kell, hogy legyen.
Főleg, ha az ötvenhez közelít.

195