You are on page 1of 22

Szepes Mária

Meditációk
Elõszó

Szepes Mária író-tanító hagyatékának egy újabb so-


rozatát indítjuk útjára, amelynek első könyvét tartja
a kezében az Olvasó. Ezúttal többről van szó, mint
egy csendes, benső tájakra hívó magányos elmélyü-
lésről. A könyv CD-mellékletének meditációsoro-
zatában Szepes Mária a saját hangján vezeti be az
érdeklődőket azokba a spirituális, finoman hangolt
tudatállapotokba, amelyekről mindig is beszélt, és
amelyeket kiemelten fontosnak tartott.
Szepes Mária azt vallotta, hogy az elméleti tanul-
mányok egy idő után nem elegendők a spirituális to-
vábblépéshez, s akkor a kereső szellemben feltámad

5
az igény mindezek tapasztalattá tételére. A transzcen-
dens élményekre nem lehet felkészülni, azok csodaszerűen
érkeznek el, valamilyen különös telítődés nyomán. A valós
élményekből hiányzik az öncélúság, személytelenek és min-
dig a magasabb megismerést szolgálják.
Szepes Mária és fivére, írói álnevén Viktor Cha-
ron számtalan tananyagot írtak, feltárva a látható és
láthatatlan régiók működésének igen széles rétegét
és megalkotva a transzcendens hagyományok, tu-
dományok és művészetek egyfajta szintézisét. Hogy
mi a meditáció? Ennek lényegét így határozták meg:
Mindenfajta erőmegfeszítés hiánya. Nyitott várakozás egész
valónkkal, hogy ebben a szomjas csendben megszólaljon
a másik világ. A meditáció a dolgok mélyebb átérzését,
megértését szolgálja.
A meditáció szöveges változata 15 évvel ezelőtt
jelent meg az író-tanító Aranykor című könyvében,
de ennek hangváltozatát csak azok hallhatták, akik
az akkori iskolához, a tanítványi körhöz tartoztak
1979-ben. A már megjelent anyagokból egy szerkesz-
tett válogatást tartottunk szükségesnek beilleszteni,

6
hogy a kereső egységes képet kapjon a gyakorlati
megvalósításról mint módszerről. Ezt követi a me-
ditáció szöveges változata. Ezt a pozitúramágiát ér-
demes esténként, lefekvés előtt végezni. Mert ami-
lyen az elalvás előtti hangoltságunk, olyan lesz az
álmunk is. Ha nyugodtan alszunk el, nyugodt lesz
az éjszakánk is. Ugyanez vonatkozik a „nagy álomra”
is, ezért nevezik a bölcsek a halál pillanatát hatalmas
esélynek. Szepes Mária sorainak ihletésére emeltük
be a könyvbe Az örök tűz eposza című írást, amelynek
lényegét plasztikusan eleveníti meg A Vörös Oroszlán
című nagyregényében. Az élet a gyakorlati megvaló-
sítás színterén láttatja az ember belső alkímiai folya-
matait, a transzmutációt, az egyén mindhárom testé-
nek megnemesítését. – Az ember harmóniája fizikuma,
pszichéje és mentális teste egymást támogató összműködésé-
ből születik. – Ehhez fogalmat kell kapnunk e három
test természetéről, működéséről, egymáshoz való
viszonyáról, s mindezek megtisztítási folyamatairól.
Minden kísérletezéshez, belső utazáshoz hasonló-
an ez természetesen feltárhat bennünk régen elfele-

7
dett, mélyen eltemetett emlékrétegeket, amelyekkel
érdemes vagy szükséges tovább dolgoznunk. A nagy
tapasztalattal rendelkező, maga is szüntelenül gya-
korlatozó Szepes Mária biztonságos vezetése mellett
nincs mitől félnünk.
Az Édesvíz Kiadó és a Szepes Mária Alapítvány
nevében szeretettel nyújtjuk át a megismerni vágyó
embereknek ezt a könyvet. Váljék mindnyájunk épü-
lésére!
A Szerk.

8
9
10
Ember és világmindenség

Értelmes ember ma már sok olyan törvényszerűséget


elfogad, amely a fizikai testére vonatkozik. Szemlé-
lete is geocentrikusból kozmocentrikussá vált, mert
tudja, hogy a Föld csak egy porszemnyi bolygó az
univerzum milliárdnyi tejút- és naprendszerei kö-
zött. Ennek a hatalmas mindenségnek csak tíz szá-
zaléka borul megfigyelhető fénybe számunkra, és
az űr nem üres, hanem tele van életspórákkal. Az
asztrofizikusok, ökológusok, művészek és bölcselők
tudják már, hogy a Földön kívül is kialakulhatott
intelligens élet, esetleg a miénktől teljesen eltérő
formákban.

11
Kísérleti tudományunk előtt bizonyos az is, hogy
nincs két egyforma ujjlenyomat, de két egyforma
ember, azonos karakter sem. Ugyanakkor komo-
lyabb kereső gondolkodók kezdenek rájönni arra is,
mennyire eldöntetlenek vagy félrevezetők bizonyos
feltevések az élet és halál kérdésére vonatkozóan.
Akkor is, ha az igen tiszteletreméltó világvallások
hitélete, karitatív tevékenysége, és különféle szelle-
mi iskolák foglalkoznak e problémákkal. Most nem
szólok itt a sarlatánokról, mert azok nem lehetnek
eléggé elítélhetők és veszélyesek. De vannak komoly
törekvések, kitűnő részletmódszerek az önfejlesztés-
re, sőt évezredes definíciók a fény felé vezető út irá-
nyainak jelölésére.
E könyvben azonban mégis szükségesnek látom
a spirituális gyakorlat pontos meghatározását. Nem
csak azért, mert hiányosnak érzem. Válságos életfor-
mánk óriási változásai sürgőssé, nélkülözhetetlenné
teszik e minden tévedést kizáró praxis módszerének
ismertetését.

12
Elsősorban tisztázzuk a fogalmat, mit jelent a spi-
rituális gyakorlat. Itt megint olyan párhuzamokra,
hasonlatokra van szükség, amelyek nem megkerül-
hetők. Egy olyan mondattal kezdeném elsőként,
amely riasztóan különösnek tűnik, de ha analógia-
ként társítom hozzá a testünkre, az élő szervezetre
vonatkozó törvényszerűségeket, akkor látni fogják,
mennyire összetartozó dolgokról van itt szó. A leg-
több iskola gyakorlatait bizonyos időközökre korlá-
tozzák. Van, aki hajnalban gyakorol, van, aki este.
Ezek természetesen szükségesek és jók. A mai életfor-
ma azonban annyira hajszolttá vált, hogy e gyakorla-
tok előtt és után az emberek kénytelenek visszatérni
munkájukhoz, hétköznapi kötelességeikhez, erőket
őrlő feladataik megoldásához.
Most térek ki a  gyakorlat megrendítően igaz
törvényszerűségének elemzésére. Veszélyes, óriási
tévedés elválasztani e gyakorlatot a mindennapi éle-
tünktől. Éppen olyan mulasztás volna, mintha elha-
tároznánk, hogy fizikai szükségleteinkből kihagyjuk

13
az étkezést, és éjszaka, mikor eszméletlen állapot-
ba merülünk, felhagyunk a lélegzéssel. Bizonyos,
hogy testünk ebbe belepusztulna. És lelkünkkel-
szellemünkkel mi történik, ha kizárjuk e spirituális
gyakorlatot hétköznapi munkánk konfliktusaiból?
Emberi kapcsolatainkból? Küzdelmeinkből? Ha
nem szőjük bele minden cselekvésünkbe, kontaktu-
sunkba e módszer fényfonalát? Egészségünk akkor is
megromlik, ha fizikumunkon még rövid ideig nem
mutatkoznak ennek tünetei. Az ember harmóniája
fizikuma, pszichéje és mentális teste egymást támo-
gató együttműködéséből születik.
Milyen akadályokkal találkozik, aki e módszerek-
kel kísérletezni kezd?
Ezek az akadályok nem csak olyan természetűek,
amelyek gondolatainkból indulnak ki. Bár elménk,
amint magasabb célból korlátok közé igyekszünk
szorítani, fellázad akaratunk rabszolgasága ellen.
Egész személyiségünk, környezetünk e szándékunk-
kal szemben dolgozik. Mintha vissza akarna tartani
bennünket e különleges úttól.

15
Aki ezeket a  gyakorlatokat elkezdi, hamarosan
tapasztalni fogja, miről beszélek. Egész érzelemvilá-
gunk forrong, és nem sejtett erővel igyekszik érvé-
nyesülni. Szunnyadó szenvedélyek ébrednek fel, s ha-
talmukba akarnak keríteni bennünket. De ez még
nem elég. Mihelyt otthonunkban leülünk meditálni,
váratlan látogatók érkeznek, vagy megszólal a tele-
fon. A szomszéd lakásból nézeteltérések zaja, viták,
nevetés, szokatlan, zavaró hangok törnek át a falon.
De fel sem lehet sorolni a sajátos, váratlan hatásokat,
amelyek mind elmélyülésünk ellen törnek. Ha gya-
korlataink időpontját későbbre halasztjuk, akkor ezek
a zavarok követik a változást, és akkor jelentkeznek,
amikor úgy gondoljuk, most már teljes nyugalomban
dolgozhatunk.
Ha magányba, a szabad természet paradicsomi el-
hagyatottságába menekülünk, ott azonnal emberek,
kirándulócsoportok jelennek meg, noha egyébként
nem jár arra senki. Természetes, hogy kérdésekkel
háborgatnak bennünket. De ha nem emberek, akkor
állatok közelítenek, madarak repülnek el a fejünk fö-

16
lött, félénk erdei lények vonzódnak hozzánk, s néhány
lépés távolságból kíváncsian bámulnak ránk.
Ez azonban csak kezdetben van így! Amint a kon-
centráció bizonyos fokát elértük, a „külvilág szel-
lemének” egész ellenállása összeomlik, utána már
nyugodtan gyakorolhatunk. Minden gyakorlónak
azt tanácsolom, hogy a meditáció idejét eleinte az
éjszakai órákra tegye, amikor zárt szobájának za-
vartalansága leginkább biztosítható. Az akadályozó
jelenségek persze ilyenkor sem maradnak el, csak
más természetűek. A bútorokban, a falakban vagy
az ágy lába felől roppanások, kopogások ijesztget-
nek, egészen hasonlóan a spiritiszta jelenségekhez.
Sőt, előfordul, hogy nagy ütések csattannak a redő-
nyön – ez saját tapasztalat –, vagy egyéb nyugtalanító
körülmények vonják magukra a figyelmet. De ezek
sohasem szellemjelenségek.
A koncentrációs gyakorlatokat lehetőleg teljesen
egyedül végezzük. Éjszaka csak olyan személy legyen
jelen a szobában, akivel közösen gyakorolunk. Nem
ajánlatos alvó személy mellett ez az intenzíven éber

17
18
gondolkodás. Amint ugyanis a megfelelő koncent-
rációfokot elérjük, az illető rögtön felébred. Ennek
az az oka, hogy ez a gondolaterő hatalmas örvényt
támaszt, mely kirekeszt minden behatolást, nemcsak
a földi, hanem az azon túli síkokról.

A sikeres gyakorlat ellenõrzése és jelei


Az eredményt mindenekelőtt a transzcendens véna
működésbe lépése jelzi: eredeti képkombinációk,
égő színek, intenzív érzetek és a tartalom ösztönös
megérzése. A mérték persze ebben is – a zavaros
jelenségek kiszűrése mellett – a mélyebb bölcselet
által lefedezett hermetikus szimbólumok rendsze-
re és a képszerű szemlélet jelentkezése. Ez sokszor
egyetlen gazdag, élő ábrába sűríti a gyakorló számá-
ra fontos közléseket.
Vannak olyanok, akiknél szenvedélymentes ho-
roszkópjuk szárazsága ellenére ragyogó spekulációk
ostromolják a spirituális titkot, és ők szívós kitar-

20
tásukkal nemcsak kitűnő eredményt érnek el, de
előbb-utóbb kikényszerítik a transzcendens élményt
is. Másoknál azonban a képek valóságos szökőárja
indul meg, szinte összefüggés és a rendszerezés le-
hetősége nélkül. Náluk az intellektuális, mentális
kontrollszervet szükséges erősebben fejleszteni, te-
hát a tudományos, analitikus érzék nevelésével kell
életre kelteni képességeik egyensúlyát.
Pontos szabályokat itt sem lehet felállítani, mert
úgyszólván minden egyéniség rendhagyó eset.
A hűvös, kritikus, gátolt képzeletű és a gátlás nél-
kül fantáziáló karakter az óriási skála két véglete,
amely között még számtalan árnyalat sorakozik. Min-
denesetre tanácsos tudni azt is – mégpedig a pszi-
chológia, a jellemismeret alapján –, hogy miképpen
értékeljük a felkínált módszereket. Számítani kell
arra is, hogy az igazi átélések mellett néha egzaltált,
rejtett becsvágyból vagy kóros kompenzációkeresés-
ből fakadó, félig tudatos meséket hallunk, amelyek
elárulják saját állapotukat, éppen úgy, mint az elfer-
dített vagy kicirkalmazott írás. Egy bizonyos: a valódi

21
meditációs élményt nem lehet imitálni, mert abban
rendszerint még a gyakorló előtt is rejtett kozmikus
kulcsok ismerhetők fel.

A szentély építése
Valójában olyan jelképről van szó, amely igazából
bennünk él eltemetett templomként.
A gyakorlatok lefolytatásához előnyös lenne, ha
otthon mindenki megteremtené a  saját kis oltá-
rát. A szentély lehet két gyertya között egy jelkép,
amely a meditálót az elmélyülésre ösztönzi egyéni
elképzelése és adottságai szerint. Ami lényeges, az
a gyertyák élő tüze és a transzcendens erőket idéző
szimbólum. Ez megkönnyíti a magasabb tudatálla-
pot létrejöttét. A helyet ugyanis, ahol napról napra
gyakorolunk, mágneses sugárzások hatják át. Védő
zárlat vonja körül, s az ünnepi, alacsony áramlások
fölé emelkedő gondolataink, amelyek ide fűződnek,
szolgálatkészen visszahatnak ránk, amint e varázs-

22
körbe belépünk. Olyan ez, mintha misztikus liftbe
szállnánk be, s az egyszerre némán utazni kezdene
velünk felfelé.
Megtörténhet persze, hogy egy-egy ember körül-
ményei lehetetlenné teszik egy ilyen szentély létre-
hozását. Ebben az esetben ajánlatos képzeletben fel-
építenie az oltárát. Fantáziájában éppen úgy le kell
folytatnia a gyertyagyújtás rituáléját és a füstölést,
mintha a fizikai síkon végezné el. A gyertyákat sor-
ban, mindig balról jobbra gyújtjuk meg, és jobbról
balra oltjuk el.
A képzelet beindításához mindenféle külső tá-
mogatást igénybe vehetünk. Helyezhetünk pozitív
szimbólumokat a  testünk három síkját jelképező
pontra: lábfejünkre, a szívgödrünkre és a homlo-
kunk közepére. Ilyen jelkép lehet a kereszt, az élet
kulcsának egyiptomi szimbóluma, az ankh, a harma-
dik magányos szem képe, a háromszög piramisábrá-
ja, a szárnyas nap arany korongja, a fölfelé mutató
pentagramma, az ötágú csillag vagy egy választott
tarot-lap. És még számtalan olyan forma, amelynek

23
tartalma szellemünket szárnyalásra készteti. Mert
a szimbólumok nem mások, mint formákhoz kötött
mágikus erők. De a kezdeti inspiráció hiánya esetén
összekapcsolódhatunk bizonyos, számunkra varázs-
latosan nagy hatású mondatokkal is, amelyek min-
dig emelkedett elragadtatást váltottak ki belőlünk.
Krisztusnak egy-egy gondolatára, Buddha, Lao-ce
beszédeinek részleteire vagy a Bhagavad-gítá versei-
re gondolok itt aszerint, kihez melyik áll közelebb.
Mikor az emelkedettség pszichikai és szellemi ózonja
elöntött bennünket, akkor hozzáláthatunk felada-
tunk végrehajtásához.

24