You are on page 1of 4

Hogyan befolyásol minket a

média?
 2015. augusztus 14., péntek

A média és a közönség viszonyának egyik legfontosabb kérdése az, hogy a média
befolyásolja-e – és ha igen, miként – az emberek gondolkodását és viselkedését. Mi uraljuk a
médiát, vagy a média ural minket?

[dropcap]N[/dropcap]apjainkban aligha van olyan ember, aki közvetve, vagy közvetlenül, ne
érintkezne a médiával. A celebek, öt perces hősök, semmitmondó hírek világában a tévénéző – mint
fogyasztó – érdeke van a legkevésbé szem előtt tartva. Ha pedig ilyen súlyos a helyzet, felmerül a
kérdés: A néző csupán eszközként van-e tartva, és a televízió meddig mehet el a tömegmanipuláció
terén? Nyomja meg a távirányítót, hozza be kedvenc nasiját, és dőljön hátra a fotelben, kezdődik a
műsor!

A kezdetek
Tény, hogy a modern kommunikációs eszközök, így a televízió is alapvetően változtatta meg
szabadidőnk eltöltési módját. Korábban az emberek sokkal többet voltak házon kívül, sokkal
kevésbé függtek a médiától, mint ma. A média a történelem során kezdetben a szóbeszédet, majd
később a nyomtatott sajtót jelentette.

Ugyan Paul Nipkow (http://en.wikipedia.org/wiki/Paul_Gottlieb_Nipkow) Németországban már
1884-ben feltalálta a képfelbontás elvét a róla elnevezett pásztázó tárcsával, azonban az első, nagy
távolságra vezetéken továbbított televíziós adásra csak 1926-ban került sor London–Glasgow
között John Logie Baird skót feltaláló jóvoltából. A televízió ezután robbanásszerűen fejlődni és
terjedni kezdett. 1929-ben már Anglia is elkezdte a kísérleti műsorszolgáltatást a BBC fennhatósága
alatt, 1936-ig John Logie Baird készülékével, majd az EMI–Marconi Company által kifejlesztett
elektronikus képátviteli rendszerrel. Az Amerikai Egyesült Államokban az NBC 1939-ben sugározta
első televíziós adását.

A 20. század végére a televízió a legnagyobb hatású tömegmédiummá vált világszerte. Befolyása
hatalmasabb lett bárminél. Aki azt akarta, hogy üzenete, személye, mondanivalója széles rétegeket
érjen el, annak megkerülhetetlen volt a televízió.

Ártatlan manipuláció?
Játsszunk el egy érdekes kísérlettel! Vegyünk egy amatőr �lmest, Zsoltot. Zsolt úgy dönt, hogy
leforgat egy reklám�lmet Budapestről, megmutatva hogy milyen gyönyörű város is valójában.
Megfelelő vágásokat, snitteket és kameraállásokat használ, csodálatos időben veszi föl a
helyszíneket, és a lehető legszebb helyeket választja ki erre a célra. Mosolygós emberek néznek
bele a kamerába, mindenki sugárzik a boldogságtól. Az így elkészült reklám�lm egy pozitív,
megnyerő képet fest a városról és olyan hangulatot áraszt, hogy az embernek szinte kedve lenne
ellátogatni Magyarország szívébe.
Eztán Zsolt gondol egyet, és leforgat egy igazán szomorkás hangulatú reklám�lmet Budapestről a
nyomort, a nincstelenséget és a kilátástalanságot érzékeltetve. A kameraállások és a vágások a
nyomasztó hangulathoz igazodnak. Koszos hajléktalanokat látunk, fagyban didergő öregurakat,
morcos embereket, borús tájakat és szürke helyszíneket. Egy ilyen reklám�lm éppen ellenkező
hatást váltana ki, mint a fenti.

Éppen ezért elmondható, hogy a média elsősorban azzal befolyásolja a nézőt, hogy nem mindig az
objektív valóságot mutatja be, hanem kiemel dolgokat. Nem a teljes egészet járja körbe, hanem
csak egy részletet, éppen emiatt dezinformáció (félreinformáltság) jöhet létre, hamis információkon
alapuló tudást eredményez.

(http://avilagtitkai.com/wp-content/uploads/2015/08/mediamanip1.jpg)

Remek példa az egyik interneten keringő kép, amelyiken két katona és egy fogoly található. Az
egyik katona a fegyvere csövét tartja a rab fejéhez, míg a másik vizet ad neki. A kép úgy van
megszerkesztve, hogy egy amerikai televíziós adó logójával ellátott, kiemelt rész azt mutatja, ahogy
vizet adnak a térdeplő embernek, míg egy arab hírcsatorna emblémájával megjelölt és kiemelt
részen a fegyveres katona látható, aki sakkban tartja a foglyot.

Médiahack, avagy hogyan férkőzik be a média az
agyunkba
A médiahack nem jelent mást, mint hatalmas dezinformációt, melyet tulajdonképp lenyomnak a
sajtó torkán, tehát direkte a sajtónak eljuttatott dezinformáció. A médiahack célja általában az, hogy
rámutasson a sajtó kérdéses mivoltára, amiért lehoz ellenőrizetlen ún. kacsa híreket, félretájékoztatja
az embereket.
Tudatmanipuláció
Napjaink legégetőbb problémája a reklámok, tévéműsorok tudatmanipulációja. A jelenség létezik,
ezt kár vitatni. Kutatók, médiaszakemberek, pszichiáterek értenek egyet abban, hogy a kérdés nem
elbagatellizálható, és komolyan foglalkozni kell vele. A különböző népbutító műsorok célja nem
más, mint a tévénézők agyatlan, nem gondolkodó, parancsot teljesítő véglénnyé változtatása. A
média ezt a tömegmanipulációs eszközt használja arra, hogy megőrizze a fogyasztói társadalom
jelenleg is konzervált állapotát: vagyis azt, hogy az emberek nem kérdeznek, csak fogyasztanak és
vásárolnak.

Ha nem hinnénk el, hogy mennyire régóta gondolkodnak a fejesek tudatmanipulációban a média
kapcsán, akkor érdemes megemlítenünk azt a tényt, miszerint Walt Disney egy bizonyos J. Edgar
Hoovernek, az FBI alapítójának dolgozott egy titkos projekten. Eme titkos projekt célja az volt,
hogy sikeresen alkalmazza az elmeprogramozást a gyerekeken. Az egészet az FBI �nanszírozta, és
egy felső szerv működtette a színfalak mögött.

(http://avilagtitkai.com/wp-content/uploads/2015/08/mediamanip3.jpg)Itt jön képbe a trauma
alapú elme-kontroll. Az első és második világháború során a koncentrációs táborokban
raboskodók között vad kísérletezgetésbe kezdtek a németek, ez köztudott. Ezen bizarr kísérletek
között akadtak olyanok is, melyek kifejezetten az elmével, illetve az elmének azon mechanizmusával
foglalkoztak, mely elzárja a traumát. Rájöttek, ha szisztematikusan traumatizálhatnak valakit már
gyermekkorától kezdve, akkor totális kontrollt érhetnek el felette. Innen már csak egy lépés volt
hátra. A kísérletek bizonyították a legijesztőbb tényt is: az alanyok elméjét képesek voltak
irányítottan felhasítani több különböző személyiségre. Mindezt úgy, hogy ezek a személyiségek nem
is tudtak egymás létezéséről!

Fiatal gyerekeket elektrosokkoltak, drogokat injekcióztak beléjük, majd egész éjszaka ébren
tartották őket, nem hagyták, hogy elaludjanak. Mindezek mellett rengeteg műsort nézettek velük
és folyamatosan monitorozták agyuk viselkedését, személyiségük eltorzulását.

A Disney sok összeesküvés elmélet hívő célkeresztjébe benne van, és egyesek szerint a cég
rengeteg gyermek haláláért, illetve személyiségtorzulásáért felelős. Egyfajta mentális
kínzóeszközként működött, és feldarabolta rengeteg gyermek elméjét, hogy létrehozzák a
disszociált személyiségeket.

Emberek millióit bűvölik be a népbutító műsorok a tévé elé. Egyik rosszabb, mint a másik,
erkölcseikből kivetkőzött státusszimbólumok rombolják le a �atal tévénézők amúgy is ingatag
etikai világképét. Egy generáció nőtt már fel úgy, hogy nem érdeklődik a világ dolgai felől, és csak
a médián keresztül ismeri azt.

Jó-jó, de hogyan védekezhetnénk ez ellen? – merülhet föl bennünk a kérdés. Sajnos, mint
átlagember, nem sokat tehetünk. A fontosabb hírek forrásait tudatosan ellenőrizzük, a népbutítás
céljából készített műsorokat pedig nagy ívben elkerüljük. Ha a tévénéző társadalom elkezdene
egyfajta tudatosságot követni, akkor a Valóvilág, vagy más hasonló, bizonyítottan tudatromboló
hatású „produktumok” nem érnék el a kívánt célközönséget, vagyis minket, átlagembereket.