You are on page 1of 38

Krausz Emma

OSZTÁLYKÉP

osztalykep beliv 2.indd 1 2018.03.28. 16:11:11


Krausz Emma – Osztálykép
2017-es [bekezdés]-program győztese

Copyright © Krausz Emma, 2018

A történet szereplői a képzelet szüleményei, kitalált személyek.


Hasonlóságuk bármilyen természetes vagy jogi személlyel csupán
a véletlen műve.

Kiadja a TWISTER MEDIA Kft.


1184 Budapest, Építő utca 13/C
Postacím: 1680 Budapest, Pf.: 43
info@twistermedia.hu
www.twister.hu

Felelős kiadó: a kiadó ügyvezetője


Szerkesztő: Turcsányi Réka
Műszaki szerkesztő: Tóth András László
Kézirat-előkészítés: Dobos Attila
Korrektor: Kótai Kata
Borítóterv: Cristina Grosan
Borítófotó © Tóth Eszter Emese
Szerzői portré: © Liszi Renáta

Nyomda: AduPrint Kft., 2018


Felelős vezető: Tóth Zoltán

Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszoro-


sítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely for-
mában vagy módon a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül;
tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben,
mint amilyen formában kiadásra került.

ISBN 978-615-5631-52-8

osztalykep beliv 2.indd 2 2018.03.28. 16:11:12


Krausz Emma

OSZTÁLYKÉP

osztalykep beliv 2.indd 3 2018.03.28. 16:11:12


osztalykep beliv 2.indd 4 2018.03.28. 16:11:12
Az én kis-nagy családomnak*

osztalykep beliv 2.indd 5 2018.03.28. 16:11:12


osztalykep beliv 2.indd 6 2018.03.28. 16:11:12
1.

Belépés csak saját felelősségre – állt a fiúmosdót az öl-


tözőtől elválasztó kerengő ajtaján. Levente anélkül,
hogy kopogott volna – miért is kopogott volna? –,
benyitott az ajtón, hiszen csak Ákost kereste, és mi-
vel a srác már nem öltözködött a testnevelésóra után,
minden oka megvolt azt feltételezni, hogy az osztály-
társa a kerengőben van. A kerengőben, ami törté-
netesen egy talpalatnyi helyiség ócska linóleumpad-
lóval és szürke, graffitizett falakkal – olyan klasszi-
kus feliratokkal díszítették, mint „sunáznám Annát”,
„ROCK4EVER”, „kapd be a pöcsöm ganéj Geri” és
társai. A művészeket máig nem sikerült tetten érni, a
falposta pedig szokásjogként fennmaradt. Semmi kü-
lönös, csak egy egyszerű fiúöltöző.

osztalykep beliv 2.indd 7 2018.03.28. 16:11:12


Krausz Emma

Levente minderre számított is. Noha egy éve


felmentették a tesi alól, és az iskolaváltása óta rit-
kán járt itt, az emlékezete kiválóan működött, nem
sokkolták a szürke falak, ahogy a hányászöld li-
nóleum meg a sarokba állított, viharvert zuhany-
zó sem. Amin igazából meglepődött, az maga Ákos
volt, aki neki féloldalt ült a padlón, ujjaival gyen-
géden simogatta a saját arcát és nyakát. Az ajtónyi-
tásra ijedten hátrafordult, közben elejtette a mo-
bilját. A szeme elkerekedett a döbbenettől, és az
ajka természetellenesen, pirosan fénylett. Levente
hamar rájött az okára. Ákos ugyanis egy rúzst tar-
tott a bal kezében.
– Szalay tanár úr küldött érted – kezdte Levente. –
Már be… becsöngettek történelemórára.
Mennyivel szívesebben hallgatott volna törté-
nelmet, csak hogy ezt a kellemetlen helyzetet el-
felejtse!
Zavarában Ákost nézte, ahogy elkeseredett harag-
gal maszatolja szét az arcán a rúzst, hogy a folt halvá-
nyabban ugyan, de ott éktelenkedjen immár az egész
állán. Ákos kézfeje majdnem eltakarta a fél arcát, ám
Levente így is látta a fiú összevont szemöldökét, a
homlokán megszaporodott ráncokat.

osztalykep beliv 2.indd 8 2018.03.28. 16:11:12


OSZTÁLYKÉP

– Ez… én… A picsába! – A hangja szokatlanul re-


megett. – Senkinek, senkinek ne mondd el, vagy kü-
lönben… Kérlek, senkinek!
Levente nagyot nyelt. Belegondolt, mivel járna, ha
elárulná a többieknek Ákos titkát. A fiú az egyik leg-
népszerűbb osztálytársa volt a 11. b-ben, és nagy te-
hetségnek számított fociban. Ünnepelt sztárként ra-
jongták körbe a lányok és fiúk. Egy ilyen titok felfe-
dése tönkretenné.
Bár Leventének az is eszébe jutott, hogy ki hinne
neki. Mit érne az ő szava Ákoséval szemben? Ugyan-
akkor a pletykák már csak úgy működnek, hogy akárki
is terjeszti őket, nyomot hagynak az ember jó hírén.
Levente jól ismerte a pletykák természetét. Még az
ellenségének sem kívánta őket.
– Hallgatok róla – ígérte a tőle telhető legnagyobb
határozottsággal.
Ákos szemét lehunyva sóhajtotta:
– Bassza meg ezt a fogadást! – Fölkapta a padlóról a
mobilját. Levente észrevette rajta a megnyitott chatab-
lakot, és az üzenetben Ákos képernyőre dermedő rúzsos
képét. Mégis kinek fotózta le magát fogadásból?
Levente hosszú másodpercekig tétlenül ácsorgott
a küszöbön, mire sikerült kinyögnie:

osztalykep beliv 2.indd 9 2018.03.28. 16:11:12


Krausz Emma

– Akkor megvárlak odakint a folyosón.


– Felőlem – bólintott Ákos, és önkéntelenül végig-
nyalt a piros ajkán, mire Levente lesütötte a szemét,
és a kiszuperált linóleumpadlót szuggerálta.
Legközelebb a vízcsobogásra eszmélt. Becsukta
maga mögött az ajtót, és nem, még véletlenül sem
foglalkozott ijedt döbbenetével és az ereiben szétöm-
lő, forró zavarral. Remélte, hogy elfelejtheti az előbbi
jelenetet, ám a kép vele maradt: Ákos kezében a rúzs
és a mosdó szélén billegő neszesszer. Ez azt jelenti,
hogy a srác meleg?
Ekkor lépett ki a folyosóra a fiú szégyentől le-
horgasztott fejjel, némán. Megállt Levente előtt,
kezében Nike sporttáskával, amiben minden bi-
zonnyal ott volt az imént használt neszesszer. Le-
vente hiába próbált felülemelkedni kíváncsiságán,
végignézett a másik fiún. Megfigyelte az arcát, a
hosszú, barna, copfba fogott haját, a borostáját, a
szemét és az ajkát. Egyszeriben minden részlet új
jelentést nyert.
– Mehetünk? – kérdezte Ákos rekedten.
Levente csak biccentett. Innentől kezdve nem
szóltak egymáshoz. Ákos végigsietett a folyosón, át-
vágott az aulán, és elment a bejárat előtt. Levente alig
tudta tartani az iramot, a sietségtől csikorgott a cipő-

10

osztalykep beliv 2.indd 10 2018.03.28. 16:11:12


OSZTÁLYKÉP

je. Az iskola kihaltnak tűnt, csak egy-egy teremből


szűrődött ki hang, ahogy bent a tanár magyarázott,
fegyelmezett vagy zongorázott.
Levente követte Ákost a második emeletre. Va-
lójában csak távolról ismerte ezt a fiút, akár a többi
osztálytársát. Most azonban megértette, hogy Ákos
a jelek szerint nem akar vele beszélni az esetről. Jel-
lemző. Levente a megfigyeléseiből tudta, kire mi a
jellemző. Akadt ideje bőven a megfigyelőt játszani,
mert hát nem tartozott a suli legmenőbb arcai közé,
inkább az osztály peremén foglalt helyet, átvitt érte-
lemben és szó szerint is: hátul, az ablak mellett. In-
nen jó rálátás nyílt mindenre. Biztonságban érezte
magát távol mindenkitől, és az ablakon át kinézhe-
tett a világra, ha épp úgy tartotta kedve. Őt kihagy-
ták a beszélgetésekből, de ez neki teljesen megfelelt.
Ahogy az is, hogy most Ákos hátát nézte, és hogy a
fiú be se várta.
A 11. b. termében már javában zajlott az óra. Sza-
lay tanár úr nekidőlt az asztalnak, magabiztos tag-
lejtésekkel vezette elő Széchenyi reformjait. Amikor
Ákos és Levente beléptek a terembe, egy pillanatra
megállt, és őszinte derűvel elmosolyodott.
– Á, előkerült a csellengőnk! Már azt hittem, nem
is csatlakozol hozzánk, Ákos. Üljetek le mindketten,

11

osztalykep beliv 2.indd 11 2018.03.28. 16:11:12


Krausz Emma

semmiről sem maradtatok le, most kezdjük a felada-


tokat.
– Tanár úr – szólalt meg Ákos –, hova üljünk?
– Ó, igaz is. Már párokra osztottam az osztályt.
Kérlek, akkor ti Levente padjánál foglaljatok he-
lyet.
Levente Ákos után kullogott. Megkerülte a pad-
ját, és leült az ablakhoz közelebb eső székre. Tekin-
tete elvándorolt, ki, az iskola előtti parkra, a kopasz
faágakra és a hidegen fénylő égre. A rossz ablakszige-
telés miatt érezte a bőrén az utca hűvösét. Mellette
Ákos kinyitotta a történelemkönyvet, és ujjával ide-
gesen dobolni kezdett Kossuth Lajos fején.
– Nos, már sokat beszéltünk a virágzó reformkor-
ról, de hogy össze is foglaljátok, minden párnak ki-
osztok egy cikket. A feladat: emeljétek ki belőle a lé-
nyeget! Kaptok hozzá egy-egy kérdéssort is. – Sza-
lay tanár úr meglobogtatott egy vaskos paksamétát.
– Beszéljétek át ától cetig a szöveget, készítsetek be-
lőle közösen vázlatot! Az óra végén átnézzük, mire
jutottatok. Hajrá!
A férfi végig joviálisan mosolygott. Ötvenéves volt,
magas, egyenes tartással. Megviselt vászonöltönyt vi-
selt, bokáján rövidebb nadrággal és kopogós bőrcipő-
vel; utóbbi miatt mindenki hallhatta, ahogy a folyo-

12

osztalykep beliv 2.indd 12 2018.03.28. 16:11:12


OSZTÁLYKÉP

són közlekedett. Sokan hóbortosnak tartották, mert


gyakran fütyörészett, a naplót pedig a vállán cipel-
te. A legtöbb diák mégis megbocsátotta szokatlan vi-
selkedését, mert az óráit szerették. Többnyire, ahogy
most is, gondolkodásra és önálló véleménynyilvání-
tásra buzdította őket.
Levente csodálta Szalay tanár urat, és vele a törté-
nelmet. A mostani feladatnak is szívesen nekilátott,
csakhogy ezúttal azzal az Ákossal együtt kellett össze-
dolgoznia, aki a történtek után teljesen bezárkózott.
Levente időnként rátekintett, hogy beszélgetést kez-
deményezzen, de az eredmény siralmas volt.
– Ne bámulj már! – suttogta idegesen Ákos, arrébb
húzódott a padon, felkönyökölt az asztalra, és kezét
a fejére tette.
Levente beletemetkezett a cikkbe. Széchenyi Ist-
ván élete és munkássága. A szöveg részletesen tag-
lalta a férfi arisztokrata származását és nagyvonalú-
ságát; birtokainak éves jövedelmét például egy tu-
dományos akadémia felépítésére fordította. Levente
pontról pontra haladt. Végigvette Széchenyi műveit,
gazdasági tevékenységeit. A cikkhez kapcsolódó kér-
dések megválaszolása és a vázlatkészítés mindössze
húsz percig tartott, és Levente csakhamar azon kapta
magát, hogy már megint Ákost nézi.

13

osztalykep beliv 2.indd 13 2018.03.28. 16:11:12


Krausz Emma

– Abbahagynád? – kérdezte a fiú anélkül, hogy vi-


szonozta volna a szemkontaktust.
– Akarod, hogy segítsek?
– Nem.
Egyedül az volt a baj, hogy amikor odajutottak, az
órán a többi párhoz hasonlóan össze kellett foglalni
a feladatokat, Szalay tanár úr Levente helyett Ákost
szólította:
– Nos, ti mire jutottatok? Mit gondoltok Széche-
nyi és Kossuth véleménykülönbségéről?
Szalay tanár úr ismét beletrafált. Mintha ők let-
tek volna Széchenyi és Kossuth, feszültség vibrált
köztük.
Ákos, ahogy minden tekintet rászegeződött, ös�-
szepréselte az ajkát, majd pusztán vállat vont.
Levente bizonytalanul fölemelte a kezét.
– Majd én… – kezdte, de összerezzent, amikor
mellette Ákos felhorkantott. – Csak annyi – folytat-
ta egy pillanatnyi szünet után –, hogy bár más eszkö-
zökkel, de mindketten segíteni akarták az országot.
Három dologban nem tudtak megegyezni. Széchenyi
a főnemesekkel és a császári udvarral is együttműkö-
dött volna a változások elindításáért. Sőt, a gazdasági
reformokat helyezte előtérbe Kossuth társadalmi át-
alakításával szemben. Ebben állt az ő ellentétük.

14

osztalykep beliv 2.indd 14 2018.03.28. 16:11:12


OSZTÁLYKÉP

– Igazad van. Mindezek ellenére Kossuth elismer-


te Széchenyi nagyságát, és a legnagyobb magyarnak
nevezte. Jó, köszönöm.
Levente leküzdhetetlen örömöt érzett. Egyedül
történelemórán és művészettörténeten nyílt meg.
Kétségkívül azért, mert mindkettőt Szalay tanár úr
tanította.
– Ne vigyorogj már, mint egy kibaszott töklámpás!
Hányinger! – dörmögte a tenyerébe Ákos.
– Csak segítettem. – Levente legszívesebben meg-
kérdezte volna a másikat, miért érzi kötelességének,
hogy paraszt legyen, főleg most, hogy kedves is lehet-
ne. Elvégre ő azt várja Leventétől, hogy tartsa a száját.
De Levente nem kérdezett semmit. A világ legkel-
lemetlenebb szóváltása azonban így is folytatódott.
– Aha, hát persze – vetette oda Ákos. – Mindenki
látja rajtad, hogy imádod Szalayt. Ez irtó gáz.
Az ember esze megáll, micsoda megállapítás!
Levente megrázta a fejét.
– Mi a bajod? Mondom, csak segítettem.
– Nekem, baszod, ne segíts! Megvagyok egyedül.
Ha nem akarok válaszolni, nem fogok.
Levente lenyelt egypár kikívánkozó szót. Minek
törje magát? Veszett fejsze nyele. Idegességében lyu-
kat fúrt a radírba a ceruzával. Beletört a grafitbél.

15

osztalykep beliv 2.indd 15 2018.03.28. 16:11:12


Krausz Emma

– Fiúk, megtisztelnétek a figyelmetekkel? – Sza-


lay tanár úr még mindig mosolygott, de a szemével
hunyorított kissé, amitől szigorúbbnak tűnt.
– Írjátok le a táblán látható vázlatot, ha nem sikerült
egyedül, vagy kiegészítenétek! – mondta az osztálynak.
– És még mielőtt megnéznénk egy összefoglaló vide-
ót a témáról… Már óra elején mondtam nektek, de az
akkor hiányzóknak is megismétlem: az Arany László
Gimnáziumban tanév végén kisérettségit tartunk.
Rögtön elkezdődött a szokásos hőbörgés, az egész
osztály zúgolódott.
– Írásbeli és szóbeli is? – kérdezte Ida, egy kövér-
kés arcú lány az első padban. A hangjában kétségbe-
esés bujkált.
– Csak szóbeli. A tétellistát már megkaptátok. Ha
jól emlékszem, még karácsonyi szünet előtt kiraktam
a virtuális osztálytermünkbe. Ne is kérdezzem, hogy
bárki belenézett-e?
Az osztályteremben síri csend támadt. Levente
sem emelte fel a kezét, noha ő már jegyzetekbe szer-
vezte az ókort.
A tanár úr folytatta:
– Már január közepe van. Ami azt jelenti – felné-
zett a mennyezetre és az ujján számolt –, hogy leg-
rosszabb esetben is három hónapotok van rá. Viszont

16

osztalykep beliv 2.indd 16 2018.03.28. 16:11:12


OSZTÁLYKÉP

történelmen kívül másból is kell kisérettségiznetek.


Jó pár tétel vár rátok. De ha most kidolgozzátok őket,
jövőre már meg se kottyan az érettségi.
Kétkedő moraj futott át az osztálytermen.
– És! – intett a magasba mutatóujjával Szalay tanár
úr. – Kitaláltam még valamit, mielőtt teljes apátiába
süllyednétek.
Az osztály várakozón hallgatott.
– Így, ahogy most vagytok, tanulópárokban dol-
gozzátok ki a tételeket!
Levente félszegen Ákosra pillantott, de ő figye-
lemre sem méltatta. Ehelyett feltette a kezét, és meg
sem várva, hogy felszólítják, máris közbeszólt:
– Nem lehet más párokban?
Levente leszegte a fejét. Milyen igaz! Ákosnak most
minden oka megvolt arra, hogy kerülje őt. Amúgy
meg mi értelme együtt tanulni, ha a dolog ennyire
kínos? Ákos aligha fogadná el a segítségét, még ha ő
maga hajlandó is lenne az együttműködésre.
– Nem – válaszolt Szalay tanár úr határozottan. –
És hogy a közös munkátokat ellenőrizzem, minden
héten kérek tőletek két tételt, amelyekről beszámol-
tok. Cserébe osztályzatot kaptok, és így kevesebb
dolgozatot írtok az órán.
Az osztály kénytelen-kelletlen rábólintott.

17

osztalykep beliv 2.indd 17 2018.03.28. 16:11:12


Krausz Emma

– Írjatok haladási naplót! – javasolta Szalay. – Ha


látom a munkátokat, rögtön megbeszélhetjük, hogy
min kell javítanotok. Így majd felkészülten álltok a
vizsgabizottság elé. Hm?
Többen beletörődőn biccentettek. Ezek után már
csak a videót nézték. Levente ímmel-ámmal jegyze­
telt, de valahogy teljesen elment a kedve az órától.
Tisztán érezte az Ákosból áradó feszültséget. Ideges-
ségében folyton rugózott a lába, vagy kattogott a tol-
lával. Az arca viszont szinte kifejezéstelen maradt.
Ő volt az első, aki csöngetés után kiviharzott a terem-
ből, nyomában a rajongótáborával. Az egyik – egy sző-
ke hajú lány – különösen kitartóan járt a nyomában, és
most a karjába kapaszkodva mosolygott. Dorina.
– Minden rendben, Levente? – lépett a fiú padjá-
hoz Szalay tanár úr.
– Igen, azt hiszem – válaszolta csüggedten a srác.
Levette a tekintetét Dorináról és a mellé szegődő
óriási medvefiúról, Márkról.
– Azt hiszed?
Némi hallgatás után Levente folytatta. Általában
ügyelt a szavaira, de most nehezére esett.
– Miért pont Ákossal? Csak mert nekem kellett érte
mennem az öltözőbe? Vagy érti… Nem is akar velem
együtt dolgozni. Lenne más, aki jelentkezne a helyemre.

18

osztalykep beliv 2.indd 18 2018.03.28. 16:11:12


OSZTÁLYKÉP

– Ó, ebben biztos vagyok – mondta tűnődő han-


gon Szalay tanár úr. Levente felszisszent. Szeren-
csétlennek érezte magát. – Csakhogy elárulom, tite-
ket akkor is párba raktalak volna, ha Ákos időben ér-
kezik az órára.
– De miért? Semmi közös nincs bennünk. Még be-
szélni se tudunk egymással! – fakadt ki Levente.
– Akkor itt az ideje, hogy ez változzon. Ákos gyen-
ge történelemből, te viszont jó vagy. Hiszem, hogy
mindkettőtök hasznára lesz a közös felkészülés.
Ugyanakkor…
Levente várakozón nézett a tanárára. Annak elfel-
hősödött a tekintete.
– Tudnod kell, hogy Ákos mostanában megcsú-
szott a tanulással. Nem rossz képességű, és nem is
rossz diák, ahogy majd meglátod, remélem. Ha bár-
miben tudok segíteni, szólj, rendben?
Levente elfordította a fejét. Azt gondolta, egy so-
vány bólintás elég lesz, hogy a tanár békén hagyja, de
tévedett. Szalay úgy szagolta ki a bizonytalanságát,
akár a véreb a nyomot.
– Levente, van még valami más is?
A fiú egy percig csak bámult a férfi szemébe, majd
azt mondta:
– Nincs.

osztalykep beliv 2.indd 19 2018.03.28. 16:11:12


osztalykep beliv 2.indd 20 2018.03.28. 16:11:12
2.

Az Arany László Általános Iskolát és Gimnáziumot


Újpalota kerületének peremére, a Lőcsevár utcá-
ba építették még 1982-ben, és szükségszerűen ma-
gán viselte a szocreál építészeti stílust, annak minden
szürkeségét, betonfalát és rozsdától mart vasoszlopa-
it. Előtte is szürke, göröngyös aszfaltplacc húzódott.
Csak a mögötte nyíló kis park szolgált némi zölddel;
nyári szünetben a gimisek itt cigarettáztak a pado-
kon. Harmincéves fennállása alatt egyszer szerepelt
az ország legjobb tíz iskolája között, de ahogy egy-
re kevesebbet költöttek a fejlesztésre, tehetséggon-
dozásra, úgy maradt el fokozatosan a rangsorban. A
kerületi első címet azonban makacsul tartotta, és ez-
zel elnyerte a környékbeli családok bizalmát.

21

osztalykep beliv 2.indd 21 2018.03.28. 16:11:13


Krausz Emma

Levente szerette ezt a helyet. Más diákokkal szem-


ben ő mindennap négyig bent maradt az iskolában
és a könyvtárban ücsörgött. Nem feltétlenül tanult,
többnyire csak ült ott, és egész délután olvasott, vagy
csak meredt előre, és a rácsos ablakon át nézte az el-
sétáló embereket. Elképzelte, milyenek lehetnek, mik
a szokásaik, mit ettek aznap, és milyen autót vezet-
tek. Leventének igazából teljesen mindegy volt, mit
tesz, mindaddig, amíg a könyvtárban lehetett, és hall-
gathatta a felette fluoreszkáló lámpák vibráló zizegé-
sét, vagy Zsuzsa néni klimpírozását a gépen. Máskor
viszont nehéz, fáradt csend lepte a helyiséget, és ez,
hogy itt minden lelassult, elfeledtette Leventével az
időt. Sőt, hatalmassá tette a zárt ajtók mögötti tompa
nyugalom, egy olyan emberré, aki az időn kívül áll,
hiszen csak másokkal, ott, a rácsos ablakon túl történ-
nek rossz dolgok.
Ez a fajta hatalom azonban csak a könyvtár ajtajáig
ért. Levente elképzelte az érettségit…
Nyilván nem hülye, és lesz belőle valaki. De hi-
szen már most is valaki, nem? Márpedig a tanárok
bosszantó szokása volt, hogy a pályaválasztás emle-
getésével lelkiismeret-furdalást keltsenek a diákok-
ban. A döntést Levente is elodázta, és ezen az sem
segített, hogy az összes tantárgyból jó eredményei

22

osztalykep beliv 2.indd 22 2018.03.28. 16:11:13


OSZTÁLYKÉP

voltak. Semmi sem érdekelte, őszintén, komolyan,


semmi.
Most a történelemtételek miatt ment a könyvtárba.
Végigvette őket a fejében, ám közben eszébe jutott
Ákos is. Elméletileg már együtt dolgoztak a tételek
kidolgozásán, más kérdés, hogy a Szalay tanár uras
közös megbeszélésen csak Levente jelent meg. Ákos a
fiúöltöző esete óta (ahogy az várható volt) nem szólt
hozzá, sőt messziről kerülte. Ezért Levente haladt a
saját tempójában, és ha Szalay tanár úr Ákosról kér-
dezte, ő egyszerű, megfontolt válasszal állt elő:
– Nem tudom.
Erre Szalay tanár úr aggodalmasan ingatta a fejét,
és azt mondta:
– Értem.
Ugyanakkor, ahogy Levente „nem tudom”-jából
kiérződött a csalódottság és a harag, úgy Szalay tanár
úr „értem”-jében is ott volt a szomorúság.
És ez a szomorúság csak tovább idegesítette Le-
ventét. Az is idegesítette, hogy egyáltalán Ákos bő-
szíti.
A reménye viszont, hogy egyedül lehet a könyv-
tárban, szertefoszlott, amikor meglátta, hogy az aj-
tóval szemben, a könyvsorok közti kis padok egyi-
két már elfoglalták. Az osztálytársa, Markovics Ida

23

osztalykep beliv 2.indd 23 2018.03.28. 16:11:13


Krausz Emma

üldögélt ott. Csupa elnyűtt, fekete zsákruhát viselt.


Leventét a színtől kirázta a hideg. Szótlanul oda-
ment a másik íróasztalhoz. Innen kevésbé látta a
járókelőket, mert az iskola egyik kinti vasoszlopa
félig-meddig eltakarta őket. Borult időben a szür-
keség vastag homályától az emberek elveszítették
körvonalaikat.
Kipakolta a táskájából a történelemkönyvét és a fü-
zetét, és folytatta a középkori városok tanulmányozá-
sát. A falióra ütemesen és élesen kattogott. A könyv-
tár világítása sávokat festett az utcára.
Papírsusogás. A könyvek puhán csukódtak, és tol-
lak sercegtek. Levente elmerült a feladatában, és csak
nagy sokára vette észre, hogy Ida szólongatja:
– Levente.
Tudta a nevét!
– Az elnézésedet kérem, zavarlak? – kérdezte Ida.
Mindig körülményesen fogalmazott.
Közvetlenül Levente asztala mellett toporgott,
így a lány egészen közel hajolhatott hozzá. Ida ke-
rek, fénylő arcában tányérnyi szemek pislogtak. Le-
ventét feszélyezte a lány szüntelenül fürkésző, savó-
szürke tekintete.
– Tudnál nekem segíteni abban, hogy meddig kell
a tételeket kidolgozni? Otthon hagytam a listámat.

24

osztalykep beliv 2.indd 24 2018.03.28. 16:11:13


OSZTÁLYKÉP

Levente összeszorult torokkal válaszolt:


– Csak az első világháborúig.
– Valóban?
– Igen.
– Mekkora könnyebbség!
Ida visszafordult az asztalához, és újra nekiveselke-
dett a tételkidolgozásnak. A lelkesedése nagyjából öt
percig tarthatott.
– Az elnézésedet kérem megint. Zavarlak? – kér-
dezte.
Levente halvány grimasszal emelte fel a fejét.
– Mondd csak, nincs kedved együtt kidolgozni
őket? Te nagyon érted a történelmet.
Levente pillantása megakadt a lány blúzkitűző-
jén. Egy tulipánt ábrázolt, körötte egy idegen nyel-
vű mondattal. Rögtön visszaköszöntek az előző iskola
latinóráinak emlékei, és megértette a szöveg jelenté-
sét, ami magyarul annyit tett: „Légy kitartó, légy ke-
mény, légy minden, ami lenni akarsz.”
Ida jó tanuló volt, igaz, nem a legjobb, de minden
tőle telhetőt megtett, hogy a nevét minden év végén
rábiggyesszék egy oklevélpapírra, és ajándékkönyvet
kapjon. Mindenki sejtette, hogy az eredményei mö-
gött erőlködés és kétségbeesés áll. A fiúk Magolónak
hívták a háta mögött, és gyakran, mivel aligha érhet-

25

osztalykep beliv 2.indd 25 2018.03.28. 16:11:13


Krausz Emma

tek fel Ida szorgalmához, a kinézetére tettek meg-


jegyzést. Ida nem számított szépnek zsíros, lelapult
hajával, és könnyedén nevetség tárgyává vált kövérkés
alkatával és a hajában hordott vastag hajráfjával. Kö-
rülményes fogalmazása régimódinak hatott, az aszt-
mája pedig szánalmat ébresztett a tanárokban. Sokan
kerülték a folyamatos pánikolása miatt – mindenki
tudta, hogy a legrosszabb osztályzata is csak négyes,
de az örökös görcs, hogy kiváló jegyet szerezzen, so-
kak szemében ellenszenvessé tette a lányt.
Levente felületesen ismerte Idát, egyedül az zavar-
ta benne, hogy nincs tekintettel arra, hogy tanul, egy
könyvtárban vannak, és ő a csendet szereti.
Levente felsóhajtott. Mégis honnan tudná Ida,
hogy mit szeret? Óvatosan, a kérdésre kérdéssel vá-
laszolt:
– Miért nem a pároddal dolgozod ki a tételeket?
– Dorina a párom. Éppenséggel nem haladunk jól
a munkával. – Ida megvonta a vállát, és kinézett az
ablakon.
– És nem szeretnéd inkább megkeresni, és tőle
kérni segítséget? – tudakolta Levente.
– Nem tudom, hogyan, mert igazából Dorina szó-
ra se méltat, ha kérdezek valamit… és tudod, mi tel-
jesen különbözünk.

26

osztalykep beliv 2.indd 26 2018.03.28. 16:11:13


OSZTÁLYKÉP

Leventének ismerős volt a helyzet, és bár el akarta


utasítani a lány kérését (hiszen a szívességekből min-
dig csak a gond származik, egy újabb szívesség), még-
sem szólt semmit. Ezek szerint mindketten ugyano-
lyan nehézfejű tanulótárssal küszködtek.
– Hagyjad, igazából tudom, hogy a párommal kell
dolgoznom – mondta Ida, az arca kipirosodott zava-
rában.
– Jó – válaszolta hirtelen Levente. – Jó, segítek.
Idának Dorinán, neki Ákoson kellett volna számon-
kérnie a tételeket. Miért ítélte volna el a lányt valami-
ért, amire ő maga sem volt képes? Párban dolgoztak,
feladatot adtak nekik, de ahhoz ketten kellenek, hiszen
a haladási naplóért közösen kapnak jegyet.
– Micsoda könnyebbség! Ez nagyszerű! Köszö-
nöm. Ugye nem okoz problémát? – kérdezte Ida.
– Nem, Ákos ugyanis magasról tesz a történelemre
– vonta meg a vállát Levente.
– Ákos a párod? Akkor már minden teljesen érthető.
Leventének eszébe jutott Szalay tanár úr, és amit
mondott, hogy Ákos megcsúszott a tanulással. An�-
nyira, hogy ezek szerint cserben hagyja őt is.
– Nos, melyik tétellel akadtál el? – kérdezte a lányt,
és hangját suttogóra fogta. Zsuzsa néni jóindulatúan
elnézett a sutyorgás felett.

27

osztalykep beliv 2.indd 27 2018.03.28. 16:11:13


Krausz Emma

Ida az ókori Görögország tételre bökött, és Le-


vente belefogott az athéni demokrácia kialakulásá-
nak történetébe. Mire mindent átvettek, alig ma-
radt idejük a könyvtárzárásig, de úgy tűnt, Levente
minden fáradozását megérte a kisebbfajta előadás,
mert Ida szeme ragyogott, és végig őszinte csodálat-
tal bólogatott.
– Te ezt tökéletesen tudod, Levente – jelentette ki
a lány. – Elmehetnél akár pedagógusnak is.
Levente megköszörülte a torkát.
– Az édesapám az.
– Valóban? Hol tanít?
– Csak tanított. Az egyetemen, az ELTE TTK-n.
Már abbahagyta. – Levente megdörzsölte az orrát.
– És te nem szeretnél az lenni?
– Nem. Nem szeretem a gyerekeket – bökte ki a
féligazságot. A valódi okot szégyellte, azt, hogy min-
denben különbözni akar az édesapjától.
– Nagy kár, pedig jól bánsz a szavakkal.
– Az emberekkel nem.
– Az is tanulható.
– Nem fontos. – Levente rettegett, hogy Ida most
majd egy újabb értelmetlen érvvel áll elő, de legna-
gyobb megkönnyebbülésére, a lány befejezte a kérde-
zősködést. Jobb volt így mindenkinek.

28

osztalykep beliv 2.indd 28 2018.03.28. 16:11:13


OSZTÁLYKÉP

Ugyanakkor azt se tagadhatta, hogy Ida dicsére-


te jólesett neki. Egészen megdöbbentette a figyelem,
a szelíd mosoly, és az, hogy a lány őszintén értékeli
a tudását.
Ez viszont veszélyes – emlékeztette magát. – Az em-
berek időnként teljesen fölöslegesen dicsérik a mási-
kat. Ez csak egy átmeneti dolog. Egy példa az emberek
haszontalan ragaszkodására, amitől azt remélik, hogy
ha kedvesnek tűnnek a másik szemében, akkor meg-
kedvelik őket. Csakhogy az emberek szeretete tüné-
keny, ahogy az emberek maguk is azok.
– Mennünk kell, zár a könyvtár – szólalt meg Ida.
Ez volt a nap legnehezebb része. Levente marad-
ni akart. Az ablak másik oldalán az esőfelhők feke-
tévé híztak, a járókelők pedig árnyalakokká keske-
nyedtek. Lassan semmi más nem látszott, csak az ól-
mos sötétség.
– Hoztál esernyőt? – kérdezte Ida, mert az ablakon
pilinckázó eső egyre inkább viharossá erősödött.
– Nem.
– Nem baj, a szüleim majd értem jönnek, és akkor
hazaviszünk téged.
– Nem kell – kezdett Levente gyors mentegetőzés-
be. – Még vásárolni akarok.
– Igazán, ilyen időben? Hagyd inkább holnapra!

29

osztalykep beliv 2.indd 29 2018.03.28. 16:11:13


Krausz Emma

Vesztésre állt a dologban. Hamarosan azon kapta


magát, hogy bágyadtan követi Idát a folyosón. Nem
akart udvariatlannak tűnni, de a kérdés akkor is fog-
lalkoztatta:
– A szüleid érted szoktak jönni a gimibe?
– Á, igen. Maglódon lakunk – nevetgélt zavar-
tan Ida. – Jobb szeretik, ha velük megyek. – Gyor-
san témát váltott. – Tudod, gondolkodtam, és tény-
leg igazad van. Beszélek Dorinával. Újra megpróbá-
lom. Már csak a jegyünk miatt is – mosolyodott el
megint.
– Klassz – helyeselt Levente, és közben magában
azon mérgelődött, hogy miért van igaza. Ő nem ál-
lított semmit, csak kérdezett. Akkor meg nem lehet
igaza. Mindegy.
– Biztos, nem akarsz eljönni velünk? Lehet, nem-
sokára még havazni is fog, amilyen szerencsénk van.
Levente az épületből kivezető előtéren lemaradt
a lánytól, és amikor az hátrafordult, igyekezett min-
dent egy laza vállrándítással elintézni:
– A közelben lakom. És szeretem az esőt meg a havat.
Ida egy kicsit habozott, mielőtt visszafordult, hogy
erősen kezet rázzon vele.
– Akkor minden jót, Kálnoki Levente! – mosoly-
gott a szemébe nézve.

30

osztalykep beliv 2.indd 30 2018.03.28. 16:11:13


OSZTÁLYKÉP

Levente döbbenten meredt osztálytársa vékony


kezére, amint az övét szorította.
Megvárta, amíg a lány előremegy, és csak aztán in-
dult a várakozóhoz. Akkor vette észre az egyik szé-
ken a lábával doboló Ákost. A fiú esernyőt tartott a
kezében, és mellette ott feküdt az állandó kísérője,
a sporttáska. Amikor a tekintetük találkozott, Ákos
épphogy mosolyra húzta a száját, de egész testtartá-
sából feszültség sugárzott.
– Téged vártalak – mondta.
– Engem? – kérdezett vissza Levente, és oldalra
pislantott. – Miért?
A másik kérdés: mióta? A legutolsó órájuk kora
délután véget ért, és Ákos kabátja száraznak tűnt,
azaz igencsak régóta ülhetett azon a széken. Ettől
olyan volt, mintha neki kellene elnézést kérnie.
– Mert beszélni akartam veled. Fontos. De nem itt.
– Ákos a portás felé biccentett. – Hazakísérhetlek?
Miért akarta ma mindenki hazakísérni? Levente a
fiúra nézett, aki csüggedten támaszkodott a térdén, a
tekintete fásult volt.
Igazából ezt akarta, nem? Hogy Ákossal beszélje-
nek. Meg aztán Szalay tanár úrért bármikor megte-
szi, akkor is, ha a fiú arckifejezése tele volt világfáj-
dalommal. A végén még kiderül, hogy ő a mérges, ő

31

osztalykep beliv 2.indd 31 2018.03.28. 16:11:13


Krausz Emma

a sértett fél! De Levente azt is látta, hogy mennyire


szégyelli magát, és ez sérülékennyé tette.
– Na? – mordult fel Ákos, de az arca beletörődő
maradt. – Megértem, ha mindazok után, amit láttál,
nem akarsz beszélni velem.
Nem, nem erről van szó. Levente nem akart mások
titkainak a részévé válni. Gondolni sem akart rájuk.
Végül mégis azt mondta:
– Sétáljunk akkor.
Ákos megkönnyebbülten kifújta a levegőt. Előresi-
etett, és kinyitotta Levente előtt az ajtót.
A bejárat előtti tetőszerkezetet vasoszlopok tartot-
ták, az oszlopok lábánál rozsda folyt a felgyülemlett
csapadékkal. A tetőn szüntelenül dobolt az ónos eső,
hol erősebben, hol gyengébben, ahogy a szél seperte
maga előtt a vizet. Az egész világ homályos csíkokká
mosódott össze. Közel és távol egyetlen ember sem
járt az utcákon. Levente úgy érezte, Ákossal teljesen
egyedül álltak, nyakukon a világvégével.
– Merre menjünk? – kérdezte Ákos bizonytalanul.
Levente jobbra mutatott, és elindultak a buszmeg-
álló felé, ahol néha látta az osztálytársát leszállni reg-
gel. Így Ákosnak nem kell valóban hazakísérnie.
A fiú kinyitotta az ernyőjét, egy rózsaszín-fehér,
cafrangos szélűt, és bocsánatkérően Leventére nézett.

32

osztalykep beliv 2.indd 32 2018.03.28. 16:11:13


OSZTÁLYKÉP

– Az egyik húgomé. A suliban adta oda nekem – si-


etett a magyarázattal.
Levente ajka szóra nyílt, de aztán mégiscsak hall-
gatott. Erősen fogta a hátizsákja pántját.
– Gyere az ernyő alá, szétázol – szólt rá Ákos.
Erre szorosan mellé állt, hogy egyikük vállát se
érje az eső, így időnként összeütközött a karjuk, de
Levente nem húzódott félre, sőt azt mondta:
– Jó ez az esernyő.
Hülyén érezte magát, mert az egész helyzet va-
lószínűtlennek tűnt. Csupán fehér fénycsíkok vilá-
gították meg őket, az özönvízben tovahaladó au-
tók lámpái. Egy darabig némán haladtak. Levente
megfigyelte, hogy Ákos egy fejjel magasabb nála.
A sporttáskája időnként nekiütközött Levente ke-
zének.
– Ma edzésed van? – kérdezte Levente, hátha ezzel
segít a beszélgetés elkezdésében.
– Igen. De most kihagytam.
Levente oldalra kapta a tekintetét. Ákos megvon-
ta a vállát.
– Miattam? – kérdezte Levente.
– Részben. Ma amúgy sem volt kedvem.
A másik fiú bólintott, mintha valóban értené a
mondat mögötti szándékot.

33

osztalykep beliv 2.indd 33 2018.03.28. 16:11:13


Krausz Emma

– Beszélni akartam veled – markolta meg erőseb-


ben Ákos az esernyő nyelét. – Nagyon vadparaszt
módon viselkedtem a múltkor, még történelemórán.
És úgy végig az elmúlt két hétben. Egyedül csináltad
a történelemtételeket is, rád hagytam, és magasról le-
szartam, hogy mi van az iskolával, mi van a törivel.
Igazából…
Ez most egy bocsánatkérés? Levente óvatosan a fi-
úra sandított.
– Igazából rohadtul féltem tőled. Attól, hogy meg-
láttál a fiúöltözőben. Rohadtul féltem, hogy elmon-
dod a többieknek, mit csináltam. Hiszen, basszus,
nem is ismerlek. Fogalmam sincs, milyen vagy, nem
tudtam, mit fogsz tenni. Másnap azt vártam, hogy
mindenki lebuziz, de ugyanúgy köszöntek, ugyanúgy
beszélt velem mindenki. Akkor azt gondoltam, hát
biztos majd holnap, majd azután, de semmi sem tör-
tént. Megtartottad az ígéreted. Nem árultad el sen-
kinek.
Beszéd közben Ákos megállt, lehorgasztotta a fe-
jét, még a válla is leereszkedett.
– Köszönöm. – Furán vett levegőt. Fázhatott, mert
látszott, hogy remeg.
Levente zavartan lesütötte a szemét. Igazából
szerette volna rávágni, hogy ez nem nagy ügy. Fél

34

osztalykep beliv 2.indd 34 2018.03.28. 16:11:13


OSZTÁLYKÉP

éve folyamatosan hallgat, mégsem tűnik fel senki-


nek, de aztán eszébe jutott Ákos arca a fiúöltöző-
ben, ahogy üveges szemmel mered rá, ajkán azzal a
rúzzsal. Életében nem látott még ennyire sebezhető
embert. Mindig is megtartotta volna az osztálytár-
sa titkát.
Kapaszkodóként nyúlt az esernyő után, és ahogy
megérintette, a kezére meleg, nyirkos levegő tódult:
Ákos lélegzete. Levente karján felállt a szőr. A za-
vartól mozgásra vágyott, sétára, de Ákos egy helyben
maradt.
– Menjünk… menjünk tovább – döccentek Leven-
te nyelvén a szavak.
– Jó.
Levente megindult. Elveszett a gondolataiban, a
lába önkéntelenül vitte a zebrához, majdnem át a pi-
ros lámpán. Ha Ákos nem fogja meg a kezét, simán
kisétál az úttestre. Először nem is értette, a fiú miért
kiált rá:
– Vigyázz!
A zavara csak nőtt, egyrészt mert mostanában utál-
ta, ha megérintik és bizalmaskodnak vele, másrészt
viszont most mégis csak annyit vett észre döbbenten,
hogy Ákos keze mennyire erős.
– Óvatosabban, hallod?

35

osztalykep beliv 2.indd 35 2018.03.28. 16:11:13


Krausz Emma

Levente hallotta, de a lába önkéntelenül mozgott,


vitte előre, egyenesen haza. És amikor ráébredt,
hogy alig öt perc múlva a Drégelyvár utca épületei
elé érnek, elfogta a kétségbeesés. Senki sem tudta,
hol lakik.
– Levente!
A neve hallatán felkapta a fejét. Ákos még mindig
hozzá beszélt.
– Azt is megértem, ha nem akarsz együtt dolgoz-
ni velem. Bunkó voltam, és biztosan undorodsz tő-
lem. Ha gondolod, kérek egy másik párt neked Sza-
laynál. Nem segítettem, pedig kellett volna. De mivel
már legalább két tételt kidolgoztál, ezért az adósod
vagyok, megírok neked két másikat.
Levente megállt, és időnként a Drégelyvár utca
felé pillantott. Mi a fene történt vele? Eddig soha
nem volt ennyire óvatlan.
Ákos mereven bámult rá, talán választ várt, de ő
még mindig nem szedte össze magát. Rájött, hogy
arra sem figyelt eléggé, mit mondott legutoljára a fiú.
– Jó, akkor holnap beszélek Szalayval. Köszönöm
az eddigieket – folytatta Ákos lemondóan.
Leventében elindított valamit a fiú őszintesége.
Elnézést kért, és bevallotta, hogy fél. Ő ezzel szem-
ben kerülte Ákost, csak tervezte, hogy majd beszél

36

osztalykep beliv 2.indd 36 2018.03.28. 16:11:13


OSZTÁLYKÉP

vele, de nem oldott meg semmit. Akkor mégis ki a


gyáva? Az, aki őszintén kiáll, vagy az, aki legszíveseb-
ben megfutamodna, nehogy valami kiderüljön róla?
Mert nem akar még véletlenül sem barátokat, mivel
a kötődés sebezhetővé teszi. Levente meglátta Ákos
titkát, a másik végül mégsem futott el előle, pedig
megtehette volna. Egyedül ő gyáva.
– Dolgozzunk együtt! – kiáltotta Levente.
Sután végigsimított a fején, érezte, hogy az arca
kimelegedett az izgalomtól. Valamit még hozzá kel-
lett tennie.
– És… nem undorom tőled.
Ez volt az igazság. Többször végiggondolta. A rúzs
ellenére sem, amiatt sem, hogy soha nem látott még
fiút korábban kiszolgáltatottnak. Levente megdör­
gölte az orrát.
– Mikor érsz rá?
Megbeszélték, hogy a csütörtök mindkettejüknek
megfelel.
– És hol? Nálad? – kérdezte Ákos.
Levente akaratlanul is édesapjára gondolt, a sok,
emlékkel teli lakásra.
– Inkább nálad.
– Jó, én a Zugló vasútállomástól nem messze la-
kom, megadom a címem és a telefonszámom.

37

osztalykep beliv 2.indd 37 2018.03.28. 16:11:13


Krausz Emma

Ott a szakadó esőben felhívták egymást, és Leven-


te jegyzetben elmentette a fiú címét. A torka egészen
kiszáradt attól, hogy ott ácsorognak kétlépésnyire az
otthonától, de ő hallgat róla.
– Akkor csütörtök. És ne felejtsd el bevasalni raj-
tam a két tételt! – mondta Ákos búcsúzóul.

osztalykep beliv 2.indd 38 2018.03.28. 16:11:13