Frey Éva

ALLEGÓRIUM

ALLEGORIUM beliv.indd 1 2018.05.17. 14:08:37

ALLEGORIUM beliv.indd 2 2018.05.17. 14:08:37
 FREY ÉVA

ALLEGORIUM beliv.indd 3 2018.05.17. 14:08:37

 Frey Éva: Allegórium - Az ajándék
2017-es [bekezdés]-program győztese

Copyright © Frey Éva, 2018

A történet szereplői a képzelet szüleményei, kitalált személyek.

Hasonlóságuk bármilyen természetes vagy jogi személlyel csupán
a véletlen műve.

Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani,

információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy
módon a kiadóval történt előzetes megállapodás
nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítással és
tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került.

Kiadja a TWISTER MEDIA Kft.

1184 Budapest, Építő utca 13/C
Postacím: 1680 Budapest, Pf.: 43
info@twistermedia.hu
www.twister.hu

Felelős kiadó: a kiadó ügyvezetője

Szerkesztő: Rácz Attila
Műszaki szerkesztő: Tóth András László
Kézirat-előkészítés: Dobos Attila
Korrektor: Váczy Ludmilla
Borítóterv: Lehoczki Márk

Nyomda: AduPrint Kft., 2018

Felelős vezető: Tóth Zoltán

ISBN 978-615-5631-61-0

ALLEGORIUM beliv.indd 4 2018.05.17. 14:08:37

 Viviennek és
Péternek

ALLEGORIUM beliv.indd 5 2018.05.17. 14:08:37

ALLEGORIUM beliv.indd 6 2018.05.17. 14:08:37
 Odabent szinte teljes volt a sötétség.
Jól záró zsaluk tartották kint az őszi szürkületet, és tompították a pár-
kányon koppanó esőcseppek zaját. A hosszú asztalon két gyertyatar-
tó állt, és a helyiségben csak a rájuk tűzött gyertyák fénye világított.
Ő érkezett utolsónak. A szikár termetű férfi ruházata már-már jel-
mezszerűnek hatott a modern holmikba öltözött társai között, és eh-
hez igazodott a letűnt korokat idéző hajviselete is. Érzelmek nélküli,
keskeny arca az orrától a szája sarkáig futó markáns barázdákkal leg-
inkább egy bölcs, öreg indiánéra emlékeztetett.
Kimért léptekkel sétált az asztalfőhöz, de még nem ült le. Előbb
végighordozta tekintetét a jelenlévőkön, és egy-egy másodpercre el-
időzött az arcokon. Összehívta tehát a gyűlést, és itt voltak körülöt-
te a legfontosabbak, a Belső Tanács. Minden szem rá, a Magiszterre
szegeződött.
Balján a precízen nyírt bajuszt viselő, őszülő halántékú férfi az öc�-
cse volt, tőle jobbra pedig a fia foglalt helyet. A választékos eleganci-
ával öltözött fiatalember hosszú, fekete haja most a szokásosnál is sá-
padtabb arcot keretezett. A vonásaiba ivódott, öntelt magabiztosság

ALLEGORIUM beliv.indd 7 2018.05.17. 14:08:37

 8 Frey Éva

helyett aggodalom villant a tekintetében. Ők hárman ültek az asztal

egyik végén, a többiek a túlsó oldal köré gyűlve vagy a fal mentén so-
rakozó magas támlájú székeken foglaltak helyet.
A Magiszter megjelenése és minden mozdulata tekintélyt sugár-
zott. Csak a nő – nemének egyetlen képviselője a csoportban – érezte
a határozottság maszkja mögött megbújó nyugtalanságot. Talán mert
egyedül ő vette a bátorságot, hogy belenézzen a vízkék szemekbe.
A Magiszter baritonja élesen, tisztán csendült.
– Múlt éjjel álmot láttunk. Mindhárman ugyanazt.
A szoba hűvös levegője megdermedt. Az  egybegyűltek lélegzete
egy pillanatra elakadt, majd az elképedés moraja futott át a termen.
A vezér kivárt, és akkor folytatta a mondanivalóját, amikor már csak
a gyertyák kanócainak finom sercegése hallatszott. Az előadótermek-
ben edződött hang nem mutatta a nő által érzékelt feszültséget.
– Sorsfordító időket élünk, és ez a tudatunk mélyén zajló folyama-
tokból is látszik. A pihenés alatti látomásaink által a legbelső mag üzen
a felszínnek, a jeleket pedig megfelelően kell értelmeznünk.
Az asztal túlsó feléről kérdő tekintetek szegeződtek a férfira.
– Nos, hogy mit láttunk? Megtudjátok, de előtte el kell monda-
nom valamit, ami első pillantásra talán hétköznapi apróságnak tűn-
het. A dolog jelentőségét a hármunk közös látomása és a napra pon-
tos dátum adja.
A Magiszter ismét végignézett a hallgatóságán, majd az asztalra kö-
nyökölt. Lazított feszes testtartásán, és az önfegyelem álarcát is félre-
dobta.
– Kerek tizenhét évvel ezelőtt egy undorító frigyből új élet fogant
– kezdett a történetbe, és tekintetében leplezetlen gyűlölet izzott.

ALLEGORIUM beliv.indd 8 2018.05.17. 14:08:38

 ROSTOCK

Az eső már harmadik napja esett. Az  ablaktáblára verődő cseppek

összefutottak, és kacskaringós patakokba rendeződve folytak lefelé.
– Július – suttogta Nadja Weber, és a zsugorodó párafoltot nézte,
amit a lehelete hagyott az üvegen.
Nadja csak azért maradt az ablaknál, mert nem volt kedve mozdul-
ni. A kopár épületblokkok fölött átnézett északkeletre, ahol szép idő-
ben ellátott az öbölig, de most elakadt a tekintete a bágyadt szürke-
ségben. Lepillantott a parkolóra, az ernyővel közlekedő gyalogosokra
meg egy lassan araszoló Opelra, és fizikai fájdalmat keltett a  testé-
ben a reménytelenség. Összeszoruló mellkasára nyomta az öklét. Úgy
érezte, ha kitépné onnan azt a  gombócot, eltűnne a  kilátástalanság,
és oldódna az egymást követő hétköznapok végtelen középszerűsége.
Nem változott semmi, gondolta. Itt mindig, minden ugyanaz.
Pedig dehogy volt ugyanaz, és ezt ő is tudta. Kiszakították az addi-
gi valóságából, és vergődött. Nem tudta, hogy mitévő legyen, és nem-
csak úgy általában, hanem a  következő percekre lebontva sem. Szí-
vesen ordított volna, de fájt a torka. Az elmúlt egy-két napban sokat
kiabált, de a másnaposság miatti hányás sem vált a javára. Az ajtóra

ALLEGORIUM beliv.indd 9 2018.05.17. 14:08:38

 10 Frey Éva

nézett, de nem akart kimenni a hallba és látni a nappaliban internetező

anyját. És különben is… miért menjen ki, és hová induljon? Készülő
sírás szorította a légcsövét. Vesse magát a földre? Szaggassa meg a ru-
háját? Tépje a haját?
Félrerántotta a megsárgult nejlonfüggönyt, és a kilincs felé nyúlt.
– Ne nyisd ki! Huzat lesz! – kiáltott Helga a nappaliból.
Nadja arcát eltúlzott grimasz torzította.
– Oké, ha kiugrottam, becsukhatod utánam!
– Micsoda?
– Bocs, akkor majd csak a reggeli szellőztetésnél leszek öngyilkos!
– mondta a lány jól artikulálva.
Zsibbadt ujjai lecsúsztak a hideg fémről, és térdre esett a radiátor mel-
lett. Nem bírt lélegezni, mert valami rázta a testét. Még maga sem tudta,
hogy mivé növi ki magát benne az indulat. Hanyatt vágódott a szőnye-
gen, és szaggatott vinnyogás tört elő a torkából. Ez éppen akkor csapott
át harsány nevetésbe, amikor Helga megállt az ajtónyílásban.
– Megírtam a Télapónak, hogy mit kérek tőle! – kiáltotta a négy-
éves Nadja.
– Mutasd csak, hadd lássam! – mosolygott az anya, és a kislány elé-
gedett képpel tolta elé a rajzlapot.
Helga arcáról eltűnt a kissé lekezelő, szórakozott mosoly.
– Te tudsz írni? – kérdezte az ákombákom betűkre nézve. A szö-
veg hibás volt, és teljesen egybefolyó, de jól olvasható.
Nadja vállat vont.
– Olvasni is tudok – felelte, és visszasietett a gyerekszobába.
Helga egy évvel később jutott el oda, hogy szakvéleményt kérjen
egy pszichológus ismerőstől. A jó hatvanas, higgadt, barátságos férfi
szavai gyógyírként hatottak a lelkére.

ALLEGORIUM beliv.indd 10 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 11

– Te azt mondod, nyugtalan vagy, mert túl sok itt a furcsaság. Én
azt mondom, örülj, mert a lányod különleges egyéniség. Semmi baja,
de meg kell hogy mondjam, nem lesz könnyű dolgod vele. Különleges
anyag van a kezedben, és nem mindegy, hogyan alakítod. Ez olyan, mint
a gyémántmetszés. Ha ide ütsz, lepattan egy felesleges szilánk, és a mű
még csillogóbb lesz, ha oda, értéktelen törmelékké esik szét az egész.
Tehát felelősség. Ha megakadnál, szívesen adok néhány jó tanácsot.
De Helmut sem tudhatott mindent, Helga pedig nem bírt és talán
nem is akart felnőni a feladathoz. És íme, a „különleges anyag” itt fe-
küdt előtte a szőnyegen.

– Nadja – hallotta a feje mögül Helga hangját, és ez végre cselekvés-

re bírta.
Olyannyira nem kívánt egy levegőt szívni az anyjával, hogy négy-
kézlábra gördült, és felpattant a földről. A szemét törölgetve sétált el
az asszony mellett, és magára zárta a fürdőszobát.
Fogat mosott, és áttörölte az arcát. Már a kezében volt a szemöl-
dökceruza, de előtte hosszan, vizsgálódva szemlélte a  tükörképét –
úgy, mintha egy idegen fotóját szemlélné.
– Deperszonalizáció – formálták ajkai a szavakat. Nem most élte
át először ezt a kellemetlen érzést.
A „dépé”, ahogy magában nevezte, nem oldódott, míg átsatírozta
a szemöldökét, és eligazította hullámos, mézszínű tincseit. Félhosszú
haja a nyaka közepéig ért. Lakkot fújt rá, miközben szemmel tartotta
magát a tükörben. A dépé most hasznára vált, mert így könnyebben
alkotott ítéletet a külsejéről, mint belső szemlélőként.
Arra gondolt, hogy talán most kellene felhívnia az  apját. Most,
amíg nincs benne a saját érzelmeiben. Most higgadtan tudna vele be-

ALLEGORIUM beliv.indd 11 2018.05.17. 14:08:38

 12 Frey Éva

szélni, úgy, mintha valaki más szólalna meg a száján keresztül, és vala-
ki másnak az életéről akarna beszélgetni.
A mosdókagylóra könyökölt, és arcát a tenyerére támasztotta.
– Üdvözlöm! – mondta kellemes bemondónőhangon, és a tükör-
kép szájmozgását figyelte. – Ön egy durva dépés rohamot él át. Ha
közben kocsmázna, kérem, nyomja le az ajtókilincset, és hagyja el a la-
kást. Ha itthon lazulna, válassza a fürdőkádat. Ha pedig telefonálni kí-
ván, zárkózzon a szobájába.
– Nadja, jól vagy? – kérdezte Helga, és a nyomaték kedvéért kettőt
koppintott az ajtóra.
– Jól.
– Gyere ki, kérlek! Telefonálsz?
– Nem – felelte a lány, és kitárta az ajtót.
– Kivel beszéltél?
– Senkivel. Csak azzal a másikkal odaátról – mutatott hátra, a tü-
kör felé.
Helga megborzadt, és tett két önkéntelen lépést hátrafelé.
Annak idején az a tükrös dolog volt az utolsó csepp a pohárban,
ami miatt Helmuthoz vitte a lányt. Nem akart erre gondolni. Elfor-
dult Nadjától, és visszasietett a nappaliba.

***

A lány szűk farmert vett fel, és hozzá egy ujjatlan garbót, ami kö-
vette a  teste vonalát. Két apró fülbevalója is feketén csillogott.
A szandál, amit a lábára húzott, csinos volt, de nem kurvás. Ami-
kor kitárta a szekrényajtót, hogy megnézze magát a beépített nagy
tükörben, még tartott a dépé. Nadja elégedetten nyugtázta, hogy

ALLEGORIUM beliv.indd 12 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 13

egy kellemes külsejű fiatal nőt lát maga előtt. Az  arisztokratikus
vonalú, halvány arc a  hangsúlyos szemekkel és a  kimért tekintet
megkapó volt, de teljesen idegen. Csak a logika súgta, hogy ez bi-
zony ő.
Zsebre vágta a  mobilját, és kezébe vette a  rózsaszín borítékot,
amit apjától kapott a  születésnapjára. – Júdáspénz – suttogta. Meg
sem nézte, mennyi az  annyi, mert ettől a  gyorsan elintézhető, sze-
mélytelen megoldástól csalódottságot érzett. Hogy Helga pénzt adott,
az egy dolog, de hogy az apja is… Nadja igazi ajándékot szeretett vol-
na tőle. Valami személyeset. Akár haszontalan hülyeséget, de érezze,
hogy azt más nem kaphatta volna, csak ő. Talán egy szép borítójú an-
tikvár könyvecskét, vagy egy díszdobozt, amiben az ember kacatokat
tart, esetleg valamit a bosziboltból: kézműves szappant, ásványmedált
vagy egy elnagyolt faragású, festett szobrocskát. Mindegy, hogy mit,
csak ne pénzt.
Hívást kapott Skype-on. A hang megijesztette, de legalább kiszakí-
totta a dépéből.
– Ki az? Edgar? – kérdezte Helga a lakás túlfeléből.
Pontosan ebből van már totálisan elegem!, gondolta Nadja. – Nem, csak
egy srác innen szemből! – kiáltotta, és bevágta az ajtót.
Aha, csak innen szemből… Finnországból. Nadja sosem hazudott
a szüleinek, csak torzított egy kicsit a valóságon. Ezt nem érezte ha-
zugságnak, mert a valóság egyébként is torz, és nem érzékelhető reáli-
san. Létezik egyáltalán olyan, hogy valóság?, töprengett. Hisz minden tapasz-
talás a tudat és a lélek szűrőin folyik keresztül.
Igazított a  laptopon, hogy a  kamera látószöge a  tömörfa ajtót,
a fölé akasztott alkotásait és a nagyi régi komódjának sarkát fogja be.
Csak ezután ült le, hogy fogadja a hívást.

ALLEGORIUM beliv.indd 13 2018.05.17. 14:08:38

 14 Frey Éva

– Boldog tizenhetet! – rikkantott Eino, és vidáman vigyorgott.

– Köszönöm – felelte Nadja, és azt a halvány, kedves mosolyát va-
rázsolta elő, amit magában évkönyvmosolynak nevezett.
Kicsit előredőlt, és a karját összefonva megtámaszkodott az asztal
üres billentyűzettartóján. Tudta, hogy a ruha szabása szépen kiemeli
a válla ívét és a melle formáját, akárcsak az oldalához szorított bicep-
szek. Még maradt valami a tornászidőkből.
– Tegnap akartalak felköszönteni, de nem értelek el – mondta a fiú.
– Ó, Eino, de édes vagy! Ne haragudj, olyan sűrű napom volt, hogy
be sem kapcsoltam a gépet.
– Ja, sejtettem. Kicsit hiányoztál.
Nadja sajnálta, hogy nem tud pirulást színlelni.
– Én is gondoltam rád – hazudta.
– Hogy telt a szülinap? Mit kaptál ajándékba?
– Jó volt! Apa már tegnapelőtt megjött, és kaptam tőle egy tömött
borítékot. Direkt pénzt kértem, de elszaladt vele a ló… tudod, milye-
nek az ősök!
Eino éppolyan elnéző vigyort villantott, mint Nadja.
– Mondtam, hogy nem kérek kacatokat és csecsebecséket. Nagy-
lány vagyok már.
– Meghiszem azt! – bólintott Eino. Ő viszont el tudott pirulni.
– Anyától kaptam egy Manolo Blahnik szandált. Gondolhatod,
majd’ elájultam, amikor megláttam.
– Hű… az menő?
– Naná! – nevetett a lány. Használtan vette a Manolót az eBayen,
és Helga egy hétig fújt miatta. – Mozgalmas nap volt, főleg, hogy né-
hány barátom meghívott a klubba, amolyan meglepetésbulira. Gon-
dolhatod… Túl vagyok életem első másnaposságán.

ALLEGORIUM beliv.indd 14 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 15

Eino elismerő grimaszt vágott, és valószínű, hogy egy kicsit irigy-

kedett is. Vagy nem is kicsit. Szegény Eino… Ő biztos nem tép be
a sarki kocsmában. A bulik, a koncertek, a népszerűség és a színjeles
bizonyítvány – ezek mind-mind olyan dolgok voltak, melyekről ő csak
hallott vagy olvasott.
Nadja másfél éve ismerte meg a  srácot egy netes fórumon, ahol
rockbandákról és dalszövegekről diskurált a törzsközönség. Amikor
kiderült, hogy Eino Virtanen a krónikus betegsége miatt nem igazán
csápolhat a nagy koncerteken, Nadja hamar átváltott privátra, és elbe-
szélgetett vele. Összebarátkoztak, de kapcsolatuk a lány balesete után
szilárdult meg igazán. Onnantól nemcsak a hard rock szeretete tartot-
ta össze őket, hanem a testi fogyatékosság is, ami Eino esetében valós
volt, Nadjánál pedig erősen viszonylagos.
Szükségük volt egymásra. Nadja tudta, hogy a fiú romantikus ér-
zelmeket táplál iránta, és ez elégedettséggel töltötte el, akárcsak a be-
szélgetéseik. Belőle merített erőt – tulajdonképpen a nyomorából táp-
lálkozott. Ha rá gondolt, rögtön reménytelibbnek látta a saját sorsát.
Úgy érezte, mintha a fiú fájdalma és szánalmassága pozitív energiává
alakulna benne.
Feldobták a beszélgetéseik. Valahol mélyen egyfajta perverziónak
vélte ezt, és néha szégyenkezett miatta. Időnként, amikor nagyon ne-
kikeseredett, úgy érezte, örül a fiú nyomorúságának. Olyankor Eino
keservére gondolt, és rögtön kedve támadt biciklizni, korcsolyázni, fa-
lat mászni, táncolni vagy bármi mást csinálni, amit a fiú nem tehetett
meg. Aztán kiposztolta a közösségi oldalra, Eino pedig lájkolta.
Szomjazott az  elismerő visszajelzéseire. Mindig kicsit módosított
perspektívából tárta elé a valóságot, de attól az még ugyanaz a valóság
volt, csak más irányból nézve. Nadja a beszélgetések során feltölteke-

ALLEGORIUM beliv.indd 15 2018.05.17. 14:08:38

 16 Frey Éva

zett, és a fiú szavaitól erőre kapott. Többnek, jobbnak érezte magát, és

lendületet nyert, hogy továbbmenjen. Eino volt az ő titkos narkotiku-
ma. A bulvárpszichológia alkotott egy kifejezést erre a lelki jelenségre,
de Nadja megvetett mindent, amit a bulvársajtó felböfögött.
Hamar elköszönt, és nem foglalkozott vele, hogy Eino a  beszél-
getés után mennyivel érzi magát szánalmasabbnak és kevesebbnek,
mint egyébként. A presszóba indult. A fiúnak azt mondta, hogy vár-
ják a haverok egy kis macskajajkezelő utóbulira a klubban. Ebből csak
annyi volt konkrét, hogy a dagadt Berti a B-ből valószínűleg ma is ott
lóg, meg még talán ketten-hárman a gimiből. Nadja úgy tervezte, be-
szélget velük egy kicsit, és meghívatja magát Bertolddal egy erőleves-
re. Ugyan miért is ne? A srác láthatólag kedveli őt. Talán elbeszélget-
hetnének kettesben. Úgy, mint Einóval.
Tűrhetően érezte magát, mert sikerült valamennyit semlegesítenie
abból a méregből, amit az elmúlt két napban nyelt. Apja, Edgar, aki
már évek óta külön élt tőlük Hamburgban, a születésnapja előtt meg-
látogatta. Elmentek ebédelni, utána pedig sétáltak egyet a  parkban.
Nadja ekkor állt elő a tervével, amit már megpendített korábban is, de
akkor úgy tűnt, az apja nem veszi elég komolyan.
– Apa, a múltkor már beszéltem róla, de azóta utána is jártam. Szeret-
ném az utolsó évet abban a hamburgi gimiben végezni, amiről beszéltem.
– De hát miért, Nadja? Kitűnő iskolába jársz!
– De van annál jobb is. Talán jelentene valamit az egyetemi felvé-
telinél.
– A  felvételi vizsgán a  tudásod számít majd. Eldöntötted már,
hogy hová mész?
– Azt hiszem, megpróbálom az orvosit – felelte a lány, mert tudta,
hogy apjának ez a dédelgetett vágya.

ALLEGORIUM beliv.indd 16 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 17

– Nahát, ennek igazán örülök, de…

– Kollégiumban laknék – vágott közbe a lány. – Tudom, hogy nem
költözhetek hozzátok, a barátnőd nyakára, csak szeretnék közel len-
ni hozzád.
– Nadja, kérlek! Az egyetem megint más, és örömmel venném, ha
esetleg Hamburgban tanulnál, de most…
– Szóval nem.
– Nem. Tényleg nem. Ne haragudj.
Edgar nem köntörfalazott. Legalább ezt a javára írhatta.
Nadja elkeseredett dühöt érzett, és ez a hangulat rányomta a bélyegét
a következő napra is. Anyja és annak új, ellenszenves barátja felköszöntöt-
te a születésnapja alkalmából, de ő nyűgös volt. Helga később szemrehá-
nyást tett a viselkedése miatt. A szokásos prédikációjával indított, az „én
mindent megadok neked, folyamatosan a  kedvedet keresem, de te…”
kezdetűvel. Nadja már ettől borzasztóan ideges lett, ám az  anyja csak
mondta, egyre jobban belelovalva magát a dühébe. Ismét beütött a dépé,
és Nadja most nem magát, hanem az anyját érezte teljesen idegennek.
– Ki vagy te? – suttogta, mire Helga egy szó közepén elhallgatott.
Riadtan nézett a lányára.
– Mit kérdeztél?
– Ismersz te engem? Tényleg tudod, hogy mire van szükségem,
vagy csak azt hiszed?
– Ne gyere nekem ezzel a lelki zagyvasággal, mert nincs kedvem
hozzá! Bunkón viselkedtél Henrikkel, és…
– Szóval ez fáj! Az nem is érdekel, hogy miért van rossz kedvem?
Mert elárulom, ha érdekel, ha nem. Tudd meg, apa hallani sem akar róla,
hogy Hamburgba költözzek. Elutasított, nem akarja, hogy a közelében
legyek. Ettől aztán egy kicsit kiborultam! – A lány itt már kiabált.

ALLEGORIUM beliv.indd 17 2018.05.17. 14:08:38

 18 Frey Éva

Helgának fájt, hogy a lánya ilyen könnyedén képes lenne elhagyni

őt. Őt, aki végül is miatta tartott ott, ahol. Nadja megbántotta, és cse-
rébe ő is bántani akarta.
– És mégis mit képzeltél? Hogy majd nála élhetsz? Vagy munka
után áthív magához meg a  friss, ropogós macájához? Hát, eszében
sincs!
– Én akkor is átiratkozom. Kollégiumba megyek lakni.
– Nem mész te sehová, itt maradsz! – ordította az asszony. – Nem
fogok szállást meg egyéb szarságokat fizetni, mert neked most épp
olyan bónád van!
– Utállak!
– Igen? És ki az, akit szeretsz? Ki az, akit bálványozol, he? Te kis
nyomorult, Edgar nem is az apád!
A csend olyan hirtelen állt be, mintha lenyomtak volna egy kap-
csolót.
– Ezt nem hiszem – motyogta Nadja.
– Sajnálom… kicsim…
Helga közelebb lépett, és tétován nyújtotta a karját Nadja felé, de
a lány elhúzódott. Egy védtelen kislány nézett rá könyörgő tekintettel,
és szavak nélkül kérte: mondja, hogy ez nem igaz.

***

A Club 27 nem volt más, mint a  sarki presszó az  egyetem mellett,
a nevét pedig onnan kapta, hogy a huszonhetes házszámot viselte. Ál-
talában itt gyülekezett az ifjúság színe-java tanítás után egy gyors ká-
véra, hétvégente pedig biliárdozni, dartsozni és sörözni. Este zene is
volt, úgyhogy táncolhattak is, ha olyan lett a hangulat.

ALLEGORIUM beliv.indd 18 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 19

A közeli gimnáziumból sokan látogatták a helyet, mint például Ber-

told, aki a söntéspult mellől integetett a belépő Nadjának. Éppen ren-
delést adott le. Ő már betöltötte a tizennyolcat, úgyhogy rendelhetett
sört. Akár egyszerre négyet is.
– Óh, maestra! – rikkantotta a szokásos, idióta módján, és Nadja
megkönnyebbülten fellélegzett.
– Hanyagold az olasz faktot, a jobbaknak már szünet van! – szólt
feddő hangon.
– Az irántad való mérhetetlen tiszteletemet próbálom e módon ki-
fejezni – színészkedett tovább a fiú, a teatralitás mögé rejtve komple-
xusait. Latinból épphogy átcsúszott, ezért a szülei nyári tanfolyamra
ítélték.
– Az más. Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, de nem tu-
dom, ráérek-e a háziddal foglalkozni.
– Nem kell olyan jóra, mint a múltkor – súgta a fiú, és megragadta
a kerek fémtálcát. A korsókkal az egyik hátsó asztal felé indult. – És
azt is tudom, hogy az idő pénz.
Hát igen, Berti tömve volt zsetonnal. A legtöbb barátját ennek kö-
szönhette – ha nem az összeset.
– Nem azért csinálom. Nem csak azért – tette hozzá Nadja halkan.
A tálcával egyensúlyozó fiú megtorpant.
– Hát…? – nézett döbbenten a lányra.
– Tudod te azt. De indulj már be, mert a  kemény mag szomjan
pusztul!
Este tizenegyre megtelt a csehó. Nadja unta már az iskolatársakat.
Gyerekesnek, idétlennek találta őket, és aznapra éppen elege volt a pi-
tiáner dolgaikból. Hallani sem akarta, ahogy a szokásos témákon ru-
góznak, és elsütik a gyenge poénjaikat. Kiment a mosdóba, de nem

ALLEGORIUM beliv.indd 19 2018.05.17. 14:08:38

 20 Frey Éva

tért vissza rögtön az asztalukhoz, hanem inkább leült a pultnál. Egy

dzsúszt rendelt. Tudta, hogy Ingeborg táskájában van vodka, de egy
kis nyugalmat akart.
A pohárral a kezében oldalra fordult, és végignézett a zajos, vidám
plebszen. Néhány gimis, a többség egyetemista volt, vagy a párjával
érkező fiatal huszonéves. Párok és klikkek, haverok és konkurensek,
kurvák és dílerek dumáltak, játszottak, ittak és üzleteltek a párás félho-
mályban. Egyesek adtak, mások elvettek, de mindennek megszabott
ára volt, az emberi játszmák szabályai szerint.
Nadja nézte őket, és úgy érezte, fogalma sincs, hogy mit keres kö-
zöttük. Nem érzékelte a felé irányuló mozgást. Csak arra figyelt fel,
hogy valaki megáll a szomszédos, üres bárszék mellett.
Nem fiú volt, nem srác, hanem fiatal férfi. Az életkora alapján nem
lógott ki a klub közönségének soraiból, mégis látszott, hogy ő nem
ide való. Terepzöld vitorlavászon hátizsák lógott a vállán, és ugyan­
olyan anyagú nadrágot viselt egyszerű bőrszíjjal. Fehér pólóját betűr-
ve hordta, a hajviselete alapján akár a haditengerészetnél is szolgálha-
tott volna.
Nadja kezdeményezett. Ő kínált helyet maga mellett, és bemutat-
kozott. Habár katonának vagy tengerésznek nézte, a  fiatalemberről
kiderült, hogy közlekedési gépész szakon végzett a moszkvai műsza-
ki főiskolán, és az elmúlt pár hónapot a rostocki hajógyárban töltötte.
Nadja nem csatlakozott Bertoldékhoz, akik táncolni akartak, és
hamar továbbálltak, hanem inkább az  új ismerősének szentelte fi-
gyelmét. Hajnalban ért haza, de még sokáig forgolódott álmatlanul
az ágyban. Felkavarta a Club 27-ben töltött utolsó egy-két óra. Érezte,
hogy valami fontos kezdődik, és egy hét múlva már tudta, hogy azon
a szürke szombaton élete első igazi barátjára talált.

ALLEGORIUM beliv.indd 20 2018.05.17. 14:08:38

 SZENTPÉTERVÁR

Inessza a Gavanszkaja utca végén, a sárga falú, kétszintes intézettel át-

ellenben várakozott. A kocsijában ült, és a kávézó portálja felett dísz­
lő pandamackós cégért tanulmányozta. Megkívánt egy eszpresszót, de
már nem volt ideje beszaladni, hogy lefőzessen két papírpohárra va-
lót, mert megjelent a kapuban Lilja. A lány a munkahelyük központi
blokkjából szaladt ki a főbejáraton át. Sietősen feltette a napszemüve-
gét, és az órájára pillantott.
– Nyugi, eléred – suttogta a nő, és önkéntelen mosolyra húzódott
a szája.
Lilja átszaladt az úton, és hátulról kerülte meg a kocsit. Utazáshoz
való kényelmes, de csinos holmit viselt. Tömött hátizsákját a  hátsó
ülésre dobta, majd bepattant a vezető mellé.
– Mi tartott idáig? – kérdezte Inessza megjátszott szigorral, miköz-
ben indított. Az utcával szemközti vörös téglás üzemépület előtt ráka-
nyarodott a Bolsoj Proszpektre.
– Feltartott a főnök, és utána még el is kellett pakolnom magam
után. Tudod, milyenek a csajok!
– Aha, és közben füleltél. Mit gyűjtöttél be már megint?

ALLEGORIUM beliv.indd 21 2018.05.17. 14:08:38

 22 Frey Éva

A lány megvetően hümmögött, és elhúzta a száját.

– Valld be, Lilja, szeretsz hallgatózni! – mosolygott Inessza. – Te
kíváncsi vagy rájuk.
– Vagy magamra, az  ő szemüvegükön keresztül. Tudni akarom,
hogy milyennek látnak. Tudod, ez egyfajta kontroll.
– Ühüm, persze. Kontrollnak itt vagyok én. Majd szólok, ha vala-
mit rosszul csinálsz.
– Kösz.
– Mi a baj?
– Hát… végül is semmi – hangzott a nem túl lelkes válasz.
Inessza kivárt. Ő volt a lány mentora, ismerte a lelke minden rez-
dülését. Tudta, hogy nem kell faggatóznia, mert Lilja előbb-utóbb
magától is kiböki, hogy mi bántja.
A lány az ölébe húzta a kézitáskáját, és beletúrt. Egy kozmetikai
tokból kis fésűt vett elő, és végigfuttatta egyenes szálú, selyemfényű
haján. Az arcát is szemügyre vette, és igazított a sminkjén. A szem-
festékét, a rúzsát és az öltözékét is a hajszínéhez hangolta. Lilja haj-
hagymáiból egyelőre fehér haj nőtt, amit halvány barackszínbe hajló
csíkok tarkítottak.
– Mit akart a főnök? – kérdezte Inessza.
– A továbbtanulással kapcsolatban kérdezgetett.
Lilja ősztől biológiát akart tanulni levelezőn. Ehhez munkahelyi tá-
mogatás is kellett.
– Aláírta?
– Igen.
– Akkor…?
– Te hallottad már, hogy mit dumálnak rólunk? – rukkolt elő végre
azzal, ami a szívét nyomta.

ALLEGORIUM beliv.indd 22 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 23

– Melyiket? – kérdezte a nő, és ráfordult a Kadetszkajára.

– Amelyikben azon csámcsognak, hogy leszbikusok vagyunk –
mondta Lilja a magára erőltetett közöny hangján.
– Minden csoda három napig tart. És mindenkinek jár tizenöt perc
hírnév.
– Kösz. Egyéb közhely?
– Most nincs. Leköt a vezetés – mondta Inessza, és a parton sora-
kozó egyetemi épületek felé kanyarodott. Nyina, az új kolléganő járt
az eszében.
– Persze. Igazából hány dologra is tudsz egy időben összpontosí-
tani?
– Mindegy. Mondtam már, hogy zárd ki őket, de te nem bírsz ma-
gaddal.
A lány megadóan sóhajtott.
– Különben rendben vagy? – kérdezte Inessza engesztelő hangon.
Persze tudta a választ, és ez elégedettséggel töltötte el. Lilja bólintott.
Jól érezte magát az új életben, sőt lubickolt benne, mint aki megtalálta
a saját közegét. A halacska, akit visszadobtak a vízbe… Inessza tudta,
hogy nem mindenki ilyen szerencsés. Ott volt például az a magyar lány,
a kis Jusztina. Az ő ügye még mindig téma volt a Belső Tanácsban.
– Ha visszajöttél, mesélek neked a Szilágyi lányról.
– De jó! – lelkendezett Lilja, és oldalvást fordult az ülésben.
Fél perccel később hirtelen mindketten a jobbra elsuhanó impo-
záns, szürke épülettömb felé pillantottak. Itt működött az a fakultás,
ahol Jevgenyij Pavlovics Szidorov az előadásait tartotta, és ahol a dol-
gozószobája is volt.
– Tegnap…?
– Minden rendben – mosolygott a lány.

ALLEGORIUM beliv.indd 23 2018.05.17. 14:08:38

 24 Frey Éva

Inesszának ennyi bőven elég is volt. Ami nem tartozott rá mint

mentorra, azzal megpróbált nem foglalkozni. Lilja bizonyos dolgokat
jól tűrt, és egész másképp tekintett Jevgenyijre, mint ő. A Magiszter
egy darabig Inessza rémlátomásaiban kísértett.
– Különös, hogy mennyire különbözhetünk egymástól – mondta,
és a férfival kapcsolatos kötelezettségekre gondolt.
– Te és én, vagy pedig úgy általában a testvériség tagjai?
– Is-is.
– Érdekli a lányokat, hogy hol festetem a hajamat. Főleg Zdenkát.
Ha rákérdez, mit mondjak?
– Nyugodtan add meg Marina elérhetőségét. Majd kikever neki va-
lamit, ha pedig nem lesz pont ilyen… Hát, istenem! Így járt.
Zdenka érdeklődése felszínesnek tűnt, Inessza nem is foglalkozott
vele. Őt inkább az új higiénés felügyelő törleszkedése zavarta. A nő
nagy lendülettel vetette magát a munkába, és pezsgő vitalitása, közvet-
lensége miatt hamar megkedvelték a többiek. Lilja is…
– Mi a helyzet Nyinával? – kérdezte Inessza, mert az új dolgozó
már őt is megkörnyékezte. Megemlítette például, hogy minimális jut-
tatásért lakástakarítást és vasalást vállal.
– Semmi. Csak beszélgetünk.
– Ne barátkozz vele! – utasította a lányt határozott, kimért hangon.
– De… – próbálkozott Lilja, aztán elhallgatott. A mentor pillantá-
sa beléfojtotta a szót.
A híd után, a  Nyevszkij Proszpekten szokás szerint sűrűsödött
a forgalom. A lány megint a karórájára pillantott.
– Micsoda tömeg, pedig még csak csütörtök van! Ez az utca szinte
könyörög, hogy zárják le, és rendezzenek itt egy gyorsulási versenyt!
– Na, ezért vezetek én. Különben pedig időben odaérsz.

ALLEGORIUM beliv.indd 24 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 25

– Tudom.
– Van még valami, amiről beszélni szeretnél? Feszültnek tűnsz. Va-
jon mi miatt? Vagy ki miatt?
– Szerinted minden rendben van Sztyepannal? Kell időnként je-
lentést tennie?
– Nyugodj meg, tudja a dolgát, és már rajta van a szeren. Ennél töb-
bet nem mondhatok. És eszedbe ne jusson a Magiszternél puhatolózni!
– Jaj, ne már! Ismerem a határaimat!
Miért? Vannak határaid?, gondolta Inessza, és a járdán jövő-menő
színes emberáradatra pillantott.
A pályaudvar előtti kereszteződésben hatalmasra duzzadt a forga-
lom. A kocsisor egy darabig lépésben haladt. Inesszának már tényleg
összpontosítania kellett, hogy a tér körforgalmából ki tudjon evickélni
a pályaudvar parkolója felé.
– Jegy, okmányok, naptej, kontaktlencse, tiszta bugyi; minden
megvan? – kérdezte, amikor végre sikerült parkolóhelyet találnia.
– Igen, anya!
Inessza hátranyúlt a  kézitáskájáért, és egy gravírozott ezüsttárcát
emelt ki belőle. Felpattintotta a fedelét, és a lány felé nyújtotta.
– Elég lesz?
– Ó, még sok is! Kettővel bőven beérem. Tudod, tegnap Jevgenyij-
nél jártam.
– Na persze, majd’ elfelejtettem – bólintott Inessza, miközben Lil-
ja kiemelte a tokból a rubinszínű kapszulákat.
– Köszönöm.
– Jól tedd el, nehogy anyád vagy bárki beleakadjon! Különben meg
mi ez? – kérdezte gyanakodva, amikor a  lány biztonságba helyezte
a zsákmányt.

ALLEGORIUM beliv.indd 25 2018.05.17. 14:08:38

 26 Frey Éva

– Aminek látszik. Kotontartó – nevetett Lilja, és puszit nyomott

a nő összeráncolt homlokára.
– Hé, minek neked óvszer?
– Lekésem a vonatot! – nevetett a lány, és kicsusszant az ülésből.

***

Inessza elkísérte Lilját a peronig, utána átsétált a Moszkovszkij mellet-

ti kis kávézóba, hogy végre magához vegye a jól megérdemelt dupla
eszpresszóját. A kávét iszogatva körbepillantott, és amikor látta, hogy
senki sem figyel rá, a szájába csúsztatott egy darabot az ezüsttárca tar-
talmából. Inkább ez, mint ő, gondolta, és végigsimított libabőrös karján.
A kapszuláról eszébe jutottak a  kutatásai, és a  feljegyzések, me-
lyeket kézzel írt vagy papírra nyomtatott. A gyűrűs dossziék otthon,
az íróasztalfiókokban pihentek. Inessza előkotorta a kézitáska aljából
a telefonját, és Anatolij Izmaljovot, a gazdát hívta. A férfi azon keve-
sek közé tartozott, akiket szívből kedvelt.
– Üdv, Anatolij! – viszonozta a köszöntést, és már a férfi erőtel-
jes, vidám hangjától jobb kedvre derült. – Hogy vannak a kislányok?
– Kitűnően! Majd’ kicsattannak az egészségtől. Ha látnád a rózsás
arcocskájukat…!
– Képzelem – mondta Inessza. Három hófehér charolais szarvas-
marháról beszéltek. – Nem tartalak fel, csak egy rövid kérdés… Vettél
fel mostanában új alkalmazottat?
– Á, mi ez? Újfajta készségre tettél szert? – álmélkodott a férfi. –
Vettem hát, egy új állatgondozót. Végre egy értelmes ember!
Inessza úgy érezte, jeges kéz markol a gyomrába.
– Halló, ott vagy még? – kérdezte Anatolij. – Mi a gond?

ALLEGORIUM beliv.indd 26 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 27

– Bocsásd el. Vegyél fel helyette valaki mást.

– Mi? De hát így sem győzzük a melót!
– Légy óvatos vele!
– Figyelj, a fehér karám közelébe úgysem engedem. Ott én csiná-
lok mindent a fiúkkal. Még a takarmányt is mi keverjük, nem beszél-
ve a többiről.
– Rendben, de ígérd meg, hogy szemmel tartod!
– Baj van?
– Nincs, de figyelj oda rá!
Inessza az értetlenkedő ígéretet besöpörve továbbállt a kávézóból.
A városból kiérve északnak haladt, és a viborgi régió ipartelepei felé
vette az irányt. Mielőtt felvette volna Sigurt a kisvárosban, útba akar-
ta ejteni a kőfejtőt. Leeresztett ablakkal hajtott el a fafeldolgozó mel-
lett. Itt kint, közel a végtelen fenyveshez érezhetően hűvösebb volt
a levegő, mint a város központjában. És nemcsak a hőmérséklete, de
a minősége is összehasonlíthatatlanul jobbnak tűnt, az útról felszálló
por ellenére. Inessza úgy érezte, szívesen töltene akár több napot is
az erdő magányában. Elképzelte, hogy feltelepszik a régi plató tetejé-
re, ahol körbeöleli a csend, és a zöld végtelen felett a párás messzeség-
be veszik a tekintete.
Érezte, hogy beütött az anyag. Ábrándozott… Csakhogy a kőbá-
nyában még aktív munka folyt, ő pedig amúgy sem tartózkodhatott
túl sokáig a szabadban.
A kőfejtő Jevgenyij és Oleg tulajdona volt. A munkálatokat a fia­
talabb férfi felügyelte, mert kettőjük közül ő rendelkezett műszaki
végzettséggel. A  terület három egységre tagolódott. Az  egyes pla-
tó a nyugati oldalon magasodott. Itt már megszűnt a kitermelés, de
a  hatlépcsős masszívumot szigorúan őrizték. Északra egy ennél ki-

ALLEGORIUM beliv.indd 27 2018.05.17. 14:08:38

 28 Frey Éva

sebb hegyet bontottak le, itt még folyt a munka. A terület maradékát
technikai és logisztikai egységek foglalták el. Középen tó terült el mo-
csárral, az utak és munkaterületek között pedig hosszúkás erdősávok
zöldelltek.
Inessza az egyes plató nyugati, meredek oldala felé tartott. A föld­
utat cserjés szegélyezte, és a  masszív betonépületet kivéve semmi
nem utalt emberi jelenlétre. A nő kikerülte a takarítók vezetőjének
viharvert terepjáróját, és leparkolt a bunker előtt. Már a bekötőút-
ról is látta azt az elegáns járgányt, ami igen ritkán fordult meg erre-
felé. A bejárathoz közel, szinte a falhoz igazítva állt a Magiszter fiá­
nak kocsija.
Hlesztov, a takarítófőnök egy széttört uborkásüveg felső felét tartva
rohangált, közben a talajt pásztázta, és halkan szitkozódott. Inessza lát-
ta, hogy az üveg többi része darabokban hever a parkolóban.
– Nocsak, mi történt itt? – kérdezte, és remélte, hogy Hlesztov mi-
nél előbb összeszedi az éles cserepeket.
– Ááh… Jó napot, Inessza Andrejevna, hogy az a…
– Keres valamit? Segíthetek?
– Á, dehogy, menjen csak a dolgára! Már nem úgy értem, bocsánat!
A rohadt életbe…
A férfi tett még egy utolsó, elkeseredett kísérletet, hogy megtalálja,
amit elveszített, aztán legyintett és káromkodott egy cifrát.
– Mindent összeszedek, doktornő, csak hozok egy zsákot oda-
bentről – mondta, de nem mozdult.
Inessza ráfókuszált a tudatára, és egy pillanatra megérintette, de csak
valami iszapos, hideg kavargást érzékelt a  primitív elmében. Meg-
rázkódott az  undortól, és ösztönösen arrébb lépett. Magára hagyta
Hlesztovot, és bement az épületbe.

ALLEGORIUM beliv.indd 28 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 29

Odabent hűvös sötétség fogadta. Csak a mosdó- és raktárajtók fe-

lett világított egy-egy gyenge izzó. Inessza végre levehette a napszem-
üvegét. A termetes biztonsági őr felpattant a jöttére, és egy digitális
leolvasó segítségével ellenőrizte az okmányait. Jól ismerték egymást,
de mindketten tartották magukat a szabályokhoz.
Inessza a bunker túlsó falából nyíló jellegtelen fémajtók közül az „A”
jelűn lépett be. A helyiség látszatra öltözőként szolgált. Balra priccs állt
a fal mellett, jobbra pedig egy ősöreg hűtőszekrény zümmögött. A bejá-
rattal szemben klasszikus, ötegységes fém öltözőszekrény magasodott,
mindegyik ajtaján lakattal. Inessza a sor jobb sarkához lépett, és a te-
nyérnyi lakatot megragadva kifelé húzta a blokkot. A zsanérozás nyi-
korgott, de a szekrény lábai mögött kerekek lapultak, így a művelet nem
okozott különösebb erőfeszítést.
A szekrény mögött széles biztonsági ajtó rejtőzött. A nő a konzol-
hoz lépett, és beütötte kilencjegyű kódját. Két fémes kattanás után
tompa berregés hangzott fel odabentről. Inessza betaszította az ajtó-
szárnyat, és a helyére húzta a szekrényt.
A hosszú folyosó elég széles volt, de a mennyezete alacsony. A sar-
kokban csövek és vezetékek futottak, a  plafonon pedig rácsos vilá-
gítóegységek függtek, meglehetős távolságban egymástól. A tervező-
ket a célszerűség vezette, a kényelem és az esztétikum nem számított.
Az egyre emelkedő vágat nagyjából harminc méter után balra kanya-
rodott. Ez a szakasz egy új építésű laboratórium vagy kórházi osztály
folyosójára hasonlított. Inessza megállt a halkan zúgó légcserélő be-
rendezés alatt, és a börtönrácsot idéző ajtó melletti panelen ismét be-
ütötte a kódját.
A vízzöld lappal burkolt falak visszaverték lépteinek zaját. Jobbról
és balról ajtók nyíltak. A viszonylagos csendben csak a légkondicio-

ALLEGORIUM beliv.indd 29 2018.05.17. 14:08:38

 30 Frey Éva

náló, a hűtők és az inkubátorok megnyugtató zümmögése hallatszott.

A szakasz végén egy minden oldalról körüljárható, üvegfalú kórter-
met alakítottak ki. Odabent hét hipermodern kórházi ágy állt, közé-
pen nővérpult.
Amikor az ápoló meglátta a vendéget, kisietett elé.
– Már elkülönítettük – mondta, és az üvegterem melletti benyíló-
ra mutatott.
Inessza belépett a  kicsi, de jól felszerelt helyiségbe. Ide rakták
a nyolcadik ágyat, rajta a haldokló fiatalemberrel.
– Általános szepszis – mondta Inessza a  vizsgálat után, majd
a  gyűjtődobozba hajította a  használt gumikesztyűket és a  papírkö-
penyt. Ha már itt járt, megvizsgálta a többieket is. Nem akart semmi
meglepetést a hosszú hétvége alatt. Sigurra és csakis őrá kívánt össz-
pontosítani az elkövetkező napokban.
Visszafelé benézett egy-két olyan helyiségbe, ahol esetleg ráakad-
hat Grigorijra, de nem találta a klinikai blokkban, sőt az itt dolgozó
alkalmazottak sem találkoztak vele.
– A B-be ment – adta meg a szükséges felvilágosítást a biztonsági őr.
A középső helyiség közönséges mosdó volt, a szokásos klozetszag
nélkül. Inessza kulcscsomót vett elő a retiküljéből, és kinyitotta a má-
sodik fülkét. A hátsó fal polcain takarítószerek és -eszközök sorakoz-
tak, e mögül nyílt a biztonsági ajtó. A mögötte rejlő folyosó leginkább
óvóhelyre hasonlított, de a részleg szobáit itt is modern, zöld burkolat
fedte. A zaj is nagyobb volt: ipari szárítóberendezések és nagy teljesít-
ményű hűtők zúgása hallatszott.
A nő belépett a „készáruraktár” feliratú ajtón.
– Nocsak, Inessza! Hogy s mint? – üdvözölte a munkaasztal mel-
lett álló fiatalember.

ALLEGORIUM beliv.indd 30 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 31

Grigorij Jevgenyijevics Szidorov, a Magiszter fia a maga nemé-

ben impozáns jelenség volt. Inessza úgy gondolta, hogy ha szob-
rot állítanának a makulátlan férfiszépségnek, azt akár róla is min-
tázhatnák.
A férfi elmosolyodott, és vetett rá egy futó pillantást.
– Igyekszem – mondta, és folytatta a pakolást. Az asztalon álló kis
méretű hűtődobozba rakott néhány gyümölcspépes alutasakot. Eze-
ket és a jégakkukat rendezgette.
– Készülsz valahová? – kérdezte a nő a málnaleves zacskókra pil-
lantva.
– Megyek, kielégítem a kalandvágyamat – felelte Grigorij szórako-
zottan, de a pillantása azt mondta: „Semmi közöd hozzá!”
Inessza kedvtelve futtatta végig rajta a tekintetét. A magas, arányos
testű férfi fekete haja mindig frissen mosottan omlott a vállára. Az öl-
tözéke sem hagyott kívánnivalót maga után. Most is a vörös árnyalatú
szaténingek egyikét viselte szűk szabású, fekete nadrággal és klasszi-
kus bőrcipővel. Még a hűtőtáskája is jól mutatott. A szögletes kis bő-
rönd fekete marhabőr burkolatának egységét csak a sarkait védő ezüs-
tözés törte meg.
Grigorij tudta, hogy Inessza figyeli, és a figyelem jellegét is érzé-
kelte.
– Nocsak! Ovulálsz? – tudakolta, és lezárta a tárolót. Ha jobban
koncentrált, feromonok halvány, de tömör illatát érezte a nő felől.
– Semmi közöd hozzá, de most nem. Csak az anyag teszi – vála-
szolt Inessza közömbösnek szánt hangon, és fizikai érintésként érezte
magán a fiatalember pásztázó tekintetét. A vizslatás nem hozta zavar-
ba, inkább felizgatta.
Grigorij elismerően biccentett.

ALLEGORIUM beliv.indd 31 2018.05.17. 14:08:38

 32 Frey Éva

–  A gonádokról jut eszembe, hogy Schneider doktor és a fele-

sége nemsokára megint tiszteletét teszi nálunk. Jó lenne, ha végre
sikerülne egyről a  kettőre jutnotok a  közös problémáinkkal kap-
csolatban.
– Azon vagyunk.
– A magam módján én is – mosolygott sejtelmes képpel a férfi. –
A kőolajipari emberrel fogsz találkozni?
Inessza bólintott.
– Jó szórakozást! Én pedig néhány napra külföldre utazom, de
majd csak hajnalban indulok. Még dolgom van a városban. Gondo-
lom, azért jöttél be, hogy ezt megtudd. A nyolcast már megnézted?
– Igen. Kiesett.
Grigorij méltatlankodó morranást hallatott, és felkapta a csomag-
ját. Nem sokkal utána Inessza is távozott a bunkerból.

***

A projektvezető mérnök Viborg történelmi városrészében, a várkerü-

let egyik régi épületében lakott. Inessza árnyékos parkolóhelyet kere-
sett a házsorral szemközt, és amikor az órájára pillantott, látta, hogy
a megbeszéltnél húsz perccel korábban érkezett. Elővett egy könyvet
a kesztyűtartóból, és belelapozott, de nem kötötte le az olvasás. A bol-
tozatos kapualjban elhelyezett cégtáblák szerint az udvarban régiség-
boltot és antikváriumot is üzemeltettek. Inkább odasétált, hogy meg-
nézze, mit rejtenek a kis üzletek.
Nagyjából félóra múlva, amikor üres kézzel távozott a  könyves-
boltból, mozgást látott az első emeleten. A két férfi az egyik sarokla-
kásból lépett ki. Sigur észrevette őt, és vidáman intett.

ALLEGORIUM beliv.indd 32 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 33

Főnöke, a finn anyától és orosz apától származó Lakke Muratov

kíváncsian tekintett le a gangról. Gyors pillantással, tetőtől talpig vé-
gigmérte a nőt. Inessza könnyű, derékban vágott kabátja kiemelte va-
lószínűtlenül vékony derekát, a selyemharisnya pedig a karcsú lábait
hangsúlyozta. A testszínű topánkák csak még hosszabbnak mutatták
őket. Micsoda baba!, gondolta Lakke, és elismerően bólintott. Odavolt
a női lábakért.
– Sigur, te mázlista! Ő a barátnőd? – kérdezte, amikor a lépcsőház-
ba kanyarodtak.
– Igen – felelt a férfi nem titkolt büszkeséggel.
Az udvarba érve Sigur Inesszához sietett, és medveöleléssel szorí-
totta magához. A nő kezei Sigur csípőjére simultak.
Mint a tinédzserek, gondolta Lakke, és a homlokát ráncolva nézett más
felé. A „fiatalok” nem csókolták meg egymást, de ahogy Sigur Inessza
hajához simult arccal, abban több erotika volt, mint egy futó csókban.
Az üdvözlést követte a  bemutatkozás. Inessza közelebb sétált
a  projektvezetőhöz, és kezet fogtak. Lakke döbbenten tapasztal-
ta, hogy a nő az évszak ellenére könnyű cérnakesztyűt visel. Ahogy
a  gondosan sminkelt arcra nézett, négyes kategóriájú napszemüveg
sötét lencséibe ütközött a tekintete. A szemüveg szárán neves sport-
cég logója virított, és viselője inkább feljebb tolta az orrán, mintsem
levette volna, ahogy az udvariasság szabályai kívánnák.
– Kongenitális porfíriám van – tudatta Inessza. – A szemem na-
gyon érzékeny a természetes fényre.
– Ó, semmi gond – hebegte Lakke, és a különös betegség nevének
hallatán újra szemügyre vette a nőt.
Inessza ruhájának mintázata jól illett a  kabát halványpirosához,
de erősen hangsúlyozta bőrének sápadtságát. És talán éppen ez volt

ALLEGORIUM beliv.indd 33 2018.05.17. 14:08:38

 34 Frey Éva

a célja… Lakke elméjében Ray Caesar-festmények lenszín hajú, korta-

lan nőalakjai bukkantak fel, és megmoccant valami az ágyékában. Lak-
ke szerette a „különleges” nőket.
A férfiak még egyeztettek egy-két apróságot, majd búcsúzóul ke-
zet ráztak. Inessza is elköszönt, és barátilag megérintette Lakke fel-
karját. Még egy kicsit meg is szorította a bicepszét, miközben kipillan-
tott a napszemüveg felett. A szempár ijesztően rendellenesnek tűnt,
de a tekintet és a sejtelmes félmosoly tolt még egyet Lakke libidóján.
Elszoruló torokkal kívánt jó utat, és a kapuig követte a távolodó párt.
– Porfíria? Ez honnan jött? – kérdezte Sigur, és elhelyezkedett
a vezetőülésben.
– A kolléga érdeklődőnek tűnt, úgyhogy dobnom kellett valamit.
Most majd beguglizza, aztán nyugton marad. Vagy nem – felelt Ines�-
sza vállvonogatva, és lehúzkodta ujjairól a vezetéshez szükséges cér-
nakesztyűt. Bármilyen krémet használt, a többórás autóutak alatt min-
dig leégett a kézfeje.
Lakke nem várta meg, hogy a számítógépéhez ülhessen. Már a lép-
csőházban előhúzta a  telefonját, és megnyitotta a  mobilnetet. Be-
pötyögte a  keresőbe a  Congenital Porphyria kifejezést, és rábökött
egy angol nyelvű orvosi oldalra. „Drakula-kór” akadt meg a tekinte-
te az első bekezdés egy kifejezésén. – Azt a mindenségit! – morogta
maga elé, és azt kívánta, bárcsak cserélhetne néhány órára a mázlista
Sigurral.

***

– Fáradtnak tűnsz – állapította meg Inessza.

Sigur Helsingfors bólintott.

ALLEGORIUM beliv.indd 34 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 35

– Alig vártam, hogy végezzek Muratovnál. Jólesik majd ez a há-

rom nap.
A férfi Norvégiába készült egy szakmai konferenciára, ahol a tér-
ség metán-hidrát-készletének kiaknázhatóságáról akartak értekezni
finn, orosz és norvég tudósok. És persze arról, hogyan tartsanak be
a japánoknak.
– Összeraktad az anyagot?
– Igen. Ha akarod, este felolvasom az expozémat – mondta Sigur,
és oldalra sandított.
– Most mit mondjak? Hogy repesve várom?
Összenéztek, és kirobbant belőlük a nevetés. Sigur fáradt volt, de
a vonásai kisimultak.
– Jó téma ez, ne finnyáskodj!
– De nemcsak azért érdekes, amiért a tanácskozást tartjátok, ugye?
– Nocsak, megint belém látsz.
Inessza bólintott.
– Elég csak rád nézni… Olyan képet vágsz, mint a  gyerek, aki
rémtörténettel szórakoztatja a kistestvérét, hogy megpróbálja rához-
ni a frászt.
– Oké, megadom magam. Modelleztem néhány dolgot, és beindult
a fantáziám. Azt már sejtjük, hogy durva dolgok jöhetnek, ha a me-
tán-hidrát-mezők valamilyen oknál fogva destabilizálódnak. Nos, ez-
zel a témával játszogattam éjszaka. Keveset aludtam. Nem is tudom…
talán meg kéne írnom.
– Ezzel csak az a gond, hogy az íráshoz türelem kell, de te nem
bírsz megülni a fenekeden. Pedig a meséid alapján jó író válhatna be-
lőled.
– Ami azt illeti, te sem vagy kispályás. Mondj valami frászosat.

ALLEGORIUM beliv.indd 35 2018.05.17. 14:08:38

 36 Frey Éva

– Khm… Lássuk. Szívmelengető érzés a  nagymamánk kedves

hangját hallani. Kivéve hajnali kettőkor. Amikor egyedül vagyunk ott-
hon. És a nagyi már évek óta halott.
– Ez jó!
– Viszont van egy rossz hírem.
– Mi az már megint?
– A te metán-hidrátos könyvedet már megírta valaki. Tényleg nem
olvastad? Hihetetlen.
– A francba! Mi a címe?
– „Raj”. Egy Frank Schatzing nevű német férfi írta, ráadásul Sigur­
nak hívják a főhőst.
– Jaj, ne szívass már!
– Biológus. Mármint a könyvbeli Sigur.
– Na még ez is! – nevetett a férfi. – Utálom a biológiát.
– Igen, a  biológia buziknak és nőknek való, na meg Brunónak.
A kemény fiúk kőolajat kutatnak és platformokon keménykednek.
– Az ám – bólogatott Sigur, és leolvadt a mosoly az arcáról.
– Mi a gond?
– Semmi.
– Vacakol a hátad. Már az udvarban éreztem, ahogy megöleltelek.
Olyanok az izmaid, mint a deszka.
– És a térdemet még nem is tapogattad.
– Sajnálom. Ezért aludtál rosszul, igaz?
– Ja. De azért a fikcióm is érdekes. Egyetlen ébren töltött perc sem
telt hiába. Habár most, hogy említetted a könyvemet, amit már megír-
tak – legyintett. – Mindegy, akkor ez a terv is megbukott.
– Ne keseregj. Te olyan vagy, mint az apád. Különös utakon jársz.
Egyszer csak rájössz majd valamire, amire a többiek nem.

ALLEGORIUM beliv.indd 36 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 37

– Ugyan!
– Te más szemüvegen át nézed a világot, mint ők, és Launo is ilyen
volt. Meglátta a ráció és a fikció közötti vékony ösvényt.
– És rajta például téged.
– Nem ment vele sokra.
– Ha apám nem dobja félre a szürke lencséket, akkor én nem ta-
lálkozom veled. Ha másra nem jutott egy élet munkájával, ezért már
akkor is megérte.
– Sigur…
– Hm?
– Még zavarba jövök. Vedd úgy, hogy elpirultam. Különben pe-
dig apád nem tekintette munkának a kutatást. Szenvedély volt, ez adta
az élet sóját.
– Igaz. Istenem, még a halálos ágyán is… – Sigur fejcsóválva mo-
solygott, ahogy eszébe jutott a dolog. – Napok óta zavart volt, és ös�-
szemosta a valóságot a képzelettel, úgyhogy senki nem lepődött meg
semmin. Legfeljebb Bruno. Ahogy meghallotta apám utolsó szavait,
basszus, mint akit pofán vágtak!
Egy darabig hallgattak, némán emlékeztek az öreg Helsingforsra.
– Ép ésszel, tiszta elmével soha nem mondta volna ki – tette hoz-
zá a férfi.
– Tudom – bólintott Inessza. – Launo okos ember volt, felismerte
a saját kompetenciáját ebben az ügyben. Páran képtelenek helyén ke-
zelni a dolgot. A férjem sem tudta.
– Róla keveset beszélsz. Addig rendben, hogy nem éltek együtt. Ő
most hol van? – kérdezte Sigur, kihasználva a lehetőséget, hogy talán
megtudhat valamit a férfiról.
– Valahol errefelé – mutatott előre a nő. – Mármint a viborgi erdőben.

ALLEGORIUM beliv.indd 37 2018.05.17. 14:08:38

 38 Frey Éva

– Hogyhogy? Mit csinál itt?

– Hát… tulajdonképpen… ő már semmit. Mondom, kár a szóért.
Különben is évekkel ezelőtt eltűntnek nyilvánították.
– Uh… oké – felelte Sigur. – Ne bolygassuk a múltat.
Néha úgy érezte magát Inessza társaságában, mint tigrisidomár
a  látszatra békés, de alapjában kiszámíthatatlan ragadozó mellett.
Most is elfogta ez a  hátborzongató, mégis vérpezsdítő érzet. Sigur
szerette, ha dolgozik benne az adrenalin.
Kiértek a városból, és gázt adott. Inessza megszabadult a cipőitől,
oldalt fordult, és felhúzta az ülésre a lábait.
– Figyelj, eszembe jutott valami az ijesztgetős gyerekről – mondta.
– Ez így nem biztonságos.
– Hm?
– Ahogy most ülsz. Rajtam nem múlik, de ahogy a honfitársaid ve-
zetnek, szóval, ha történne valami…
– Ugyan, ne félts! Másztam már ki totálkáros roncsból, hála
az uramnak – felelt Inessza. – Dízelüzemű autó volt, ezért nem gyul-
ladt ki, de ha engem kérdezel, legszívesebben én magam gyújtottam
volna rá.
– Mit szerettél volna mesélni az előbb? – váltott témát Sigur. Még
nem hallott az említett balesetről, de a nő arcát nézve most nem is
akart.
– Ó, igen! – Inessza vonásai egy pillanat alatt kisimultak. – A kis-
gyerek fél a sötétben, és az apja próbálja meggyőzni, hogy nincs mu-
mus a  szobában. Hogy bebizonyítsa, letérdel. „Figyelj csak, fiam!
Most benézek az ágy alá!” Azzal felhajtja a lepedőt, és bebámul a sö-
tétbe. Onnan pedig a fia tekint vissza rá. „Apa, ne mozdulj!” – suttog-
ja a gyerek. „Valami fekszik az ágyamban – és úgy néz ki, mint én!”

ALLEGORIUM beliv.indd 38 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 39

– De durva – nevetett a férfi.

Inessza elégedetten bólintott, és a féloldalas testhelyzetből fürkész-
te barátja profilját. Nem kívánta megérinteni, de akaratlanul is sok min-
dent érzékelt a hangulatából. Egy villanás erejéig felfogta, hogy a lát-
szólagos jókedv ellenére Sigurnak szüksége van a hátizsákjában lapuló
gyógyszeres tasakra. Szinte érezte a vízben oldott diclofenac granulá-
tum érdes keserűségét.
– Kétszáz méterre van egy pihenő. Húzódj le! – mondta, és ölébe
vette a kézitáskáját.
Sigur lassított, és jobbra húzódott.
– Valami gond van? – kérdezte, és leállította a motort.
Inessza beletúrt a  retikülbe, és elővette a  kis fémtokot. A  tárgy
ezüst cigarettatárcára hasonlított.
– Mi ez? – kérdezte Sigur.
– Elsősegélydoboz.
A férfi elképedve szemlélte a tárcát. Három sorban négy-négy szi-
likonpántocska látszott, melyek áttetsző kapszulákat tartottak a helyü-
kön. Az utolsó sorból két darab hiányzott.
– Atyám! Ez az, amire gondolok?
– Vegyél egyet.
– De hát, Inessza, mi lesz, ha én ezt… na ne! – rázta a fejét Sigur.
– Nyugalom! Mondtam már, hogy szimpla faktornega vagy, de ha
pozitív lennél is, semmi nem történne. Ahhoz előbb… De mit magya-
rázok? Olvastad apád könyvét, nem?
– Igen, persze. Minden könyvét olvastam.
– Vegyél már be egyet, és induljunk! Kíváncsi vagyok, hogy mit
rejtegetsz a hátizsákodban. És különben is! Otthon terveim vannak
veled, és szeretném, ha addigra kilazulnál.

ALLEGORIUM beliv.indd 39 2018.05.17. 14:08:38

 40 Frey Éva

– Na jó, meggyőztél. Adj egyet!

– Ösztönállat – állapította meg a nő szenvtelen hangon, mire Sigur
megint elnevette magát.
Inessza kiemelt egy jegesnek tűnő, bordó kapszulát, és a férfi aj-
kai közé csúsztatta. Sigur nagyot nyelt, és ivott pár kortyot az  ás-
ványvízből.
– És most mi lesz? – suttogta félig-meddig színlelt szorongással.
– Ki tudja? – lehelte a nő, és ismét a vezetőülés felé fordult.
Túl sok volt aznapra az egy irányba ható impulzus. Ahogy elhaladt
a rakparton az egyetem előtt, fogott egy villanást Liljától Jevgenyijjel
kapcsolatban. A kép felkavarta, de megpróbálta kiszorítani a gondo-
lataiból. Később bevette a kapszulát, ami néha önmagában elég volt,
hogy néhány érzékét túlélesítse. Grigorij kívánatos férfiszépsége után
a viborgi mérnök már csak hab volt a tortán, nem beszélve Sigurról,
akit hetek óta nem látott és nem érintett.
Inessza a férfit akarta. Felhúzódzkodott az ülésében, hogy köze-
lebb kerüljön hozzá. Átfogta a  vállát, és végigsimított a  mellkasán.
Sigur hátradőlt az ülésben és lehunyta a szemét. Arcának a szakálltól
szabadon hagyott részén érezte a nő puha, de határozott száját, mely
rásimult és szétnyílt. Nedves nyelv és forró ajkak simogatták az arcát
és a nyakát. Inessza ízlelgette. A férfi megborzongott, amikor egy kis
kéz csúszott az öve alá.
– Úgy tűnik, rám fordítva hat a szer – magyarázta elfúló hangon. –
Már nem csak a hátam kemény.
– Nahát, tényleg! Ezt hívják inverz reakciónak.
Sigur testét elöntötte a forróság. Legszívesebben derékon ragadta
volna a nőt, hogy az ölébe húzza, de az átkozott ízületei tiltakoztak
mindenféle erőmutatvány ellen. Inessza annál könnyebben mozgott.

ALLEGORIUM beliv.indd 40 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 41

Szoknya szövetének halk suhogása hallatszott, majd némi testhely-

zet-változtatás után a férfi csípőjére csusszant.
– Csókolj! – utasította, és Sigur engedelmeskedett.
Fürge ujjak gombolták az inge elejét, és két tenyér siklott a testé-
re oly követelőn, mintha egyszerre kívánná birtokba venni a  has és
a mellkas teljes bőrfelületét.
– Érezni akarlak… mindenhol – vacogta a nő, és forró lehelete Si-
gur fülkagylóját simogatta.
– Huh… attól tartok, gyors leszek – suttogta a férfi, és a fájdalom-
mal mit sem törődve lejjebb tolta a gatyáját.
– Oké. Én is.
Inessza igazított valamit odalent a ruházatán, és lassan magába fo-
gadta a merev hímtagot. Sigur kezei a hátát simogatták, majd szorosan
a dereka köré fonódtak.
– Nézz rám! – kérte Inessza, és Sigur kinyitotta a szemét. A nő
állkapcsa finoman remegett, a bőre viszont forró volt. – Ne moc-
canj! Szeretlek ilyenkor nézni. Téged is látlak, és benned magamat is
– suttogta, miközben finoman mozgatta csípőjét a hatalmas tenye-
rek között.
Sigur kezei lefelé vándoroltak a  puha lágyékhajlatig, hüvelykujjai
pedig középen találkoztak. Inessza a hajába markolt, és nyitott száját
a vállgödrébe szorította. Ennek nyoma marad, gondolta a férfi, de csep-
pet sem bánta. Inessza néha akaratlanul is megsebezte, mint a játékba
feledkező állatkölyök.
Megmarkolta a nő combját, és egy határozott mozdulattal még in-
kább magára húzta. Ennyi éppen elég volt mindkettőjüknek, hogy
a  pattanásig feszített idegeik villámlás módjára reagáljanak. Inessza,
mielőtt a csúcsra jutott, elrántotta a fejét Sigur válláról.

ALLEGORIUM beliv.indd 41 2018.05.17. 14:08:38

 42 Frey Éva

Kis ideig összeölelkezve pihentek, és hagyták, hogy felhevült tes-

tük lecsillapodjon. A nő nagyot sóhajtva nyújtózott, már amennyire
az utastér korlátozott lehetőségei engedték.
– Csak meg akartalak kóstolni, hogy olyan vagy-e, mint a múltkor
– indokolta hevességét, aztán visszahelyezkedett a jobb oldali ülésbe.
Sigur mosolygott, de legbelül érezte, hogy nem kevés igazság rejlik
abban, amit most hallott. Inessza minden gátlás nélkül figyelte, ahogy
rendbe szedi magát.
– Cseréljünk – mondta, amikor partnere útra készen állt. – Inkább
én vezetek. Téged most leköt önmagad figyelgetése.
– Igaz is, a kapszula! Majd’ elfelejtettem! Addig mesterkedtél, amíg
majdnem sikerült elterelned a gondolataimat.
Inessza felszabadultan nevetett. Hófehér, szabályos fogsorának
szemfogai olyanok voltak, mint bármelyik emberé. Ő volt az  első
a testvériség tagjai közül, aki lecsiszoltatta őket.

***

Pszichés, gondolta Sigur a fürdőszobában, és a törölközőért nyúlt.

Megszárította a felsőtestét, és óvatosan a lábához hajolt. Nem jelent-
kezett nyilalló fájdalom, de még a jól ismert és utált tapadós feszülés
sem. Hitetlenkedve mozgatta a derekát, közben Lilja mindenfelé szét-
pakolt rózsaszín holmiját nézegette. – Pszichés – motyogta maga elé,
és felöltözött.
Inessza teát főzött, és a kanapé melletti kis asztalra készítette. Ki-
töltött két adagot a gőzölgő folyadékból. Az egyik csészébe citromot
facsart, a  másikba pedig sűrű, zsíros, valódi tejszínt öntött. Ő már
megtisztálkodott, és bőrére kente a gyógyszertári testápolót. Bolyhos

ALLEGORIUM beliv.indd 42 2018.05.17. 14:08:38

 ALLEGÓRIUM 43

köntösbe burkolózva várta Sigurt, és közben megpróbált semmire

sem gondolni. Neki sikerült, ami az átlagembernek soha.
Mindketten éhesek voltak, amikor hazaértek, úgyhogy rögtön meg-
ették a sztéket, amihez Sigur jobb híján konzerv zöldségkeveréket bon-
tott. Vacsora közben figyelte önmagát, hogy jobban kívánja-e Inessza
véres marhaszeletét, mint a saját, átsütött adagját. Barátnője rápillantott,
majd egy kis kockát vágott a rózsaszín levet izzadó húsból, és a villa
hegyén egyensúlyozva a szájába dugta. Erős intuíció – Sigur így hívta
Inessza ez irányú készségét, és ő nem is mutatott ennél többet belőle.
– Nos?
– Semmi – nyugtázta a férfi, miután lenyelte a falatot. – Maradtam,
aki voltam.
A szoba bejárata fölé függesztett régi falióra éjjel fél tizenegyet mu-
tatott, de Pétervár utcái nappali világosságban fürödtek. Inessza re-
dőnyei kívül tartották a fényt, csak néhány viaszgyertya világított a la-
kásban. A nő nem volt romantikus lélek, de a régimódi világítás töké-
letesen megfelelt az igényeinek.
Sigur belépett a nappaliba.
– Látom, kikapcsoltál. Irigyellek.
– Bocsánat. Hihetetlenül kilazít ez a néhány perc – mondta Ines�-
sza, és megkavarta a tejszínes teát.
– Semmi gond, csak egy kicsit úgy nézel ki ilyenkor, mint egy hulla.
– Kösz. Szóval szkanderezni akarsz.
– Isten ments! – hárított Sigur, de a  mosolya nem volt teljesen
őszinte. Még mindig élénken emlékezett arra az  öt évvel korábbi,
kocsmai esetre… A nyílt törésre a részeg matróz karján, a tekintetére
és a fejhangú üvöltésére, amit nem csak a fájdalom szakított fel a tor-
kából.

ALLEGORIUM beliv.indd 43 2018.05.17. 14:08:39

 44 Frey Éva

Sigur megpróbálta elkergetni a kellemetlen képeket. Leereszkedett

a kanapé melletti nagy fotelba, és ismét meg kellett állapítania, hogy
a dereka normális. A nő elégedetten bólintott.
– Jó. Igyuk meg a teát, aztán mutasd, hogy mit hoztál. Már alig várom.
– Nem látod?
– Nem. Ez nem érzelem, és nem hangulat. Kutatnom kéne utána,
és az egyikünknek sem lenne kellemes.
Sigur kérdőn tekintett a barátnőjére.
– Neked fájna, engem pedig kimerítene. Utána innom kellene a vé-
redből – felelte Inessza faarccal, és mélyen a férfi szemébe nézett.
Sigur egy pillanatra megdermedt, aztán megkönnyebbülten nyug-
tázta, hogy a nő elneveti magát.
– Baz… már majdnem megettem!
– Jaj, Sigur!
Inessza arcvonásai a sírás felé torzultak. Hirtelen felállt, és a férfi
ölébe csúszott, akár a kocsiban. Szorosan átölelte, szinte pánikszerű-
en, mint fuldokló a megmentőjét. A teste merev volt, és rázta a zo-
kogás.
– Sigur… édesem…
– Semmi baj, semmi baj – dörmögte a férfi, mintha egy ijedt gye-
reknek suttogna.
A hajába erős ujjak markoltak, és az  arcához pergamen simasá-
gú arcbőr tapadt. Sigur viszonozta az ölelést, és gyengéden simogatta
a nő hátát. Ő már nem lepődött meg semmin. Aznap szerzett tudo-
mást róla, hogy Inessza valószínűleg megölte a férjét – ehhez képest
semmiség volt a heves pszichikai kitörés. Már megszokta, hogy szerel-
me időnként durva érzelemváltozásokat produkál, és képes egy má-
sodperc alatt száznyolcvan fokos fordulatot tenni.

ALLEGORIUM beliv.indd 44 2018.05.17. 14:08:39

 ALLEGÓRIUM 45

– Soha nem tudnálak bántani – suttogta Inessza, és távolabb hú-

zódott.
Sigur két tenyere közé fogta a  szabályos arcot, és hüvelykujjaival
törölgette a maszatos bőrt. A könnyek ragacsosak és savószínűek vol-
tak, mint a húslé, ami az elfogyasztott vacsora után a tányérján ma-
radt.
– Soha. Legalábbis most úgy érzem – zárta le a nő a megkezdett
mondatot, és ezzel a racionális kijelentéssel visszazökkent a rendes ke-
rékvágásba. Barna hajszálakat szedegetett le karcsú ujjairól, és a par-
kettára ejtette őket. – Szedjél B-vitamin-komplexet – tanácsolta, és
visszaült a kanapéra.
–  Oké. Bírom, amikor valaki a  saját fegyverével szúrja tökön
magát.
– Sigur, mondtam már, hogy te tökéletes gyógypedagógus lennél?
Nagyon magas a tűrésküszöböd.
– Talán, mert már kiégtem – villantott bárgyú grimaszt a férfi, és
széttárta a karját.
Inessza felhajtotta a teáját, és kényelmesen befészkelte magát a ka-
napé sarkába.
– Hol a cucc? – kérdezte vidáman, mintha mi sem történt volna.
Szeretett ajándékot kapni, és Sigur időnként meglepte valamivel.
A legújabb ajándék viszont felkavarta. Nem tudott mit kezdeni vele,
sem pedig a hozzá írt üzenettel. „Juttasd el hozzájuk. Ez az övék. Ők
tudják, mire való!” – állt a papíron. Sigur várakozásteljesen figyelte, ő
pedig egyre jobban összezavarodott. Végül úgy rakta le az aprólékos
gonddal díszített hexaédert, mintha égetné a kezét.
– Valami van benne. Rázd meg!
Sigur a füléhez emelte a piros kockát.

ALLEGORIUM beliv.indd 45 2018.05.17. 14:08:39

 46 Frey Éva

– Nem hallom, de ha te mondod… Ha ismernénk az anyagát, a faj-

súly és a térfogat segítségével megállapíthatnánk, hogy valóban üreges-e.
– Ha volna serpenyőnk, süthetnénk rántottát, ha lenne tojásunk.
Mi az, nem hiszel nekem?
– Egységesnek tűnik a felület. A mintázat ellenére nem látok rajta
hajszálnyi rést sem. És te?
– Én sem, de ez nem jelent semmit. Talán külső burok veszi kö-
rül. – Inessza végigfuttatta körmét az egyik kacskaringós barázdán, és
megérintette az élekbe vágó ék alakú árkokat.
– És ami benne van? Vajon mi lehet? Drakula szemfoga?
– Ne kajláskodj! – nevetett Inessza. – Mi ez a számsor a dobozán?
– kérdezte, mintha a válasz segítségére lehetne a megfejtésben.
– Valami katalógusszám. Ez alapján tartották nyilván a hagyaték-
ban és a múzeumban is, ahol apám egy darabig kiállította.
– Szégyellem, de nem tudok rájönni a nyitjára. Idő kéne, és talán
magány. Itt hagyod?
– Persze. A tiéd. A tiétek – mutatott Sigur az ajándékhoz mellékelt
papírlapra.
– Ezt Launo írta. És ha nem te nyitod ki a széfet, hanem Bruno?
– A végrendelet szerint a széf teljes tartalmát én örököltem. Bruno
nem férhetett volna hozzá, és egyébként sem ment volna vele semmire.
– Ahogy én sem.
– Van itt egy érdekes dolog, ami segíthet. Várj… – mondta Sigur,
és a könyvespolchoz lépett. Hamar rátalált a kötetre, amit keresett. Ki-
nyitotta az első oldalnál, és a nő elé tartotta.
– Ugyanaz a számsor – motyogta Inessza maga elé, és tekintete né-
hány pillanatra a semmibe veszett.
– Jól vagy?

ALLEGORIUM beliv.indd 46 2018.05.17. 14:08:39

 ALLEGÓRIUM 47

– Magány kell – jelentette ki határozottan. – Elrakod?

Sigur bólintott.
– Kérlek, tedd vissza a dobozba a papírral együtt, és rakd be az író-
asztal legalsó fiókjába. Oda Lilja nem nyúlhat.
– Kulcs?
– Nem zárom.
– Akkor…?
– Nem kell bezárni. Ha azt mondom, hogy nem nyithatja ki, akkor
nem nyitja ki.
Hitetlenkedve néztek egymásra – ámuló tekintetük egymás tükör-
képe volt –, aztán elnevették magukat. Sigur becsúsztatta a szürke pa-
pírdobozt a fiók mélyére, Inessza pedig helyére rakta a könyvet.
– Most pedig gyere, megmasszírozlak! – intett a hálószoba felé, és
kihúzkodta laza kontyából a csatokat.
– Most nem is fáj a… de igen, az mindenképp jól fog esni – bólo-
gatott Sigur, és engedett az invitálásnak.

Inessza vetetlen ágya ugyanazt a tömény illatot árasztotta, mint a haja

vagy a bőre. Sigur belefúrta fejét a kispárnába, és magába szívta a sűrű
szagot. Olyan vagyok, mint Pavlov kutyája, gondolta vidáman, mert érez-
te, hogy a textil kipárolgása felébreszti szunnyadó érzékeit.
Értő kezek lazították a vállizmait, és kíméletlen ujjak nyomultak a la-
pockája alá, hogy kisimítsák a becsomósodott kötegeket. Mielőtt az édes
sajgás határozott fájdalomba csapott volna, Inessza abbahagyta a kín-
zást, és két tenyere megállapodott a  gerinc mellett. Kis ideig figyelte
a szív egyenletes lüktetését, majd lassan a vállak felé csúsztatta a kezét.
Sigur bőrén borzongás futott végig, amikor a nő szája a nyakszirt-
jére tapadt. Hátán érezte a puha köpeny simogatását és az odaadó test

ALLEGORIUM beliv.indd 47 2018.05.17. 14:08:39

 48 Frey Éva

feszes rugalmasságát. Mélyet szívott a párna telített esszenciájából, és

hátranyúlt, a köpeny alá, hogy megmarkolja Inessza combját. A nya-
kát csókoló ajkak különös, gyötrelmes gyönyört okoztak, és amikor
az érzés az elviselhetetlenségig fokozódott, Inessza lihegve és reszket-
ve fúrta arcát a vállgödrébe.
– Tudom, hogy ezt szereted – suttogta, és Sigur arra gondolt, hogy
a nő valami furcsa tudati visszatükröződés által átéli az ő érzéseit is. El-
képzelni sem bírta, milyen lehet az érzéki ingereknek ez a sokrétűsége.
– Nem bírok kiszállni belőled, Sigur, és legszívesebben felfalnálak
– magyarázta Inessza izgatottságtól fátyolos hangon, közben bő nyál-
patak csorgott a szájából.
Lejjebb csúszott, és Sigur már a keresztcsontja felett érezte puha
ajkait. Selymes haj simogatta a bőrét, sóvár kezek nyomakodtak előre,
a nadrágja övrésze alá. Amint a hátára fordult, Inessza lerángatta róla
a maradék ruházatot.
– Sigur!
– Mmm… Vedd le ezt! – nyúlt a férfi a puha köntös pántja felé, és
közelebb húzta magához a nőt.
– Várj! Tudtad, hogy Lakke harisnyafetisiszta? – kérdezte Inessza
társalgási hangnemben, teljesen kilépve a szituációból.
Sigurt letaglózta az inadekvát közjáték abszurditása, és az oldalára gör-
dülve röhögött. Régebben hallotta valahol, hogy a sok nevetés jót tesz,
az Inesszával töltött évek alatt pedig meg is tapasztalta a dolog igazát.
– Elképesztő vagy! Ennyit az erekcióról – mondta, amikor végre
meg tudott szólalni.
– Jól van, akkor most felejtsd el Lakkét, és csak rám figyelj, te egy-
dimenziós – zárta le a  mondatot a  nő színlelt bosszúsággal, majd
a nadrág mellé hajította a fürdőköpenyét.

ALLEGORIUM beliv.indd 48 2018.05.17. 14:08:39