You are on page 1of 15

1.

Megvilágosodás
Abban a pillanatban, hogy megvilágosodsz, a létezés egésze meg-
világosodik. Ha sötét vagy, a létezés egésze sötét. Minden tõled
függ.
Szerte a világon ezerféle téveszme él a meditációval kapcsolatban.
Pedig a meditáció nagyon egyszerû: nem más, mint tudatosság.
Nem kántálás, nem mantra vagy a rózsafüzér használata. Ezek hip-
notikus módszerek, melyek csupán egyfajta megpihenést tudnak
biztosítani, és nincs semmi rossz abban a megpihenésben; ha valaki
csak ellazulni igyekszik, akkor éppenséggel tökéletesek. Bárme-
lyik hipnotikus módszer hasznos segítség lehet, de ha az igazságot
akarod megismerni, akkor ez nem elég.
A meditáció azt jelenti, hogy a tudattalanságodat tudatossággá
alakítod át. Normálisan az elménknek mindössze egytizede tuda-
tos, kilenctizede tudattalan. Az elmének csupán egy kis része, egy
vékony rétege világos; azon kívül az egész ház sötétségbe borul.
A feladat pedig abból áll, hogy ezt a kis fényt akkorára növeljük,
hogy az egész ház fényárban ússzon, hogy egyetlen zug vagy sarok
se maradjon sötétben.
Amikor az egész ház tele van fénnyel, akkor az élet csoda; ak-
kor az élet varázslat; megvan benne a varázslat minõsége. Akkor
nem hétköznapi többé – minden különleges lesz. A profán szentté
válik, és az élet apró dolgai olyan hatalmas jelentõségre tesznek
szert, amit sosem képzeltünk volna. A közönséges kövek olyan
gyönyörûnek tûnnek, mint a gyémántok; a létezés egésze meg-
világosodik. Abban a pillanatban, hogy megvilágosodsz, a létezés
egésze megvilágosodik. Ha sötét vagy, a létezés egésze sötét. Min-
den tõled függ.
6 · OSHO MINDEN NAPRA

2. AMAtõrök és szAkértõk
Minden nagy felfedezést amatõrök tesznek.
Rendszerint ha új munkába kezdesz, nagyon kreatív vagy, mélyen
belemerülsz, az egész lényeddel részt veszel benne. Azután lassan-
ként, ahogy alaposabban megismered a területet, egyre kevésbé
leszel újító és kreatív, egyre inkább ismétlõvé válsz. Ez természetes,
mert minél nagyobb szakértelemre teszel szert egy munkaterüle-
ten, annál inkább ismétlõ leszel. A szakértelem ismétlõ.
Ezért minden nagy felfedezést amatõrök tesznek, mert egy
szakértõnek túl nagy a vesztenivalója. Ha valami új történik, mi
lesz a régi szaktudással? Hiszen éveken át tanult, és mára szakértõ
lett belõle. Ezért a szakértõk sosem fedeznek fel semmit; sosem
lépnek túl szaktudásuk határain. Egyrészt egyre nagyobb szakér-
telemre és szaktudásra tesznek szert, másrészt viszont egyre jobban
eltompulnak, és tehernek érzik a munkát. Már nincs semmi új, ami
izgalmat jelenthetne a számukra – elõre tudják, mi fog történni,
tudják, mit fognak tenni; nincs benne semmi meglepetés.
Ezért hát a lecke: Jó, ha szaktudást szerzel, de nem jó, ha örökre
megállapodsz mellette. Mindannyiszor, ha úgy érzed, hogy a mun-
kád unalmassá válik, változtass rajta. Találj ki valamit, tégy hozzá
valami újat, törölj el valami régit. Légy újra sablonoktól mentes
– ami azt jelenti, hogy szaktudástól mentes –, légy újra amatõr!
Bátorságra, kurázsira van szükség ahhoz, hogy újra amatõrré válj,
de így lesz csodálatos az élet.
OSHO MINDEN NAPRA · 7

3. válAszd A terMészetet!
Mindannyiszor, ha azt látod, hogy a társadalom összeütközésbe
kerül a természettel, válaszd a természetet – bármi legyen is az
ára. Sosem veszíthetsz.
Mind a mai napig az az álláspont az uralkodó, hogy az egyén a tár-
sadalomért van, hogy az egyénnek követnie kell azt, amit a tár-
sadalom diktál. Az egyénnek be kell illeszkednie a társadalomba.
Ez lett a normális emberi lény definíciója – azé, aki beilleszkedik
a társadalomba. Még ha a társadalom õrült, akkor is be kell illesz-
kedned; akkor vagy normális.
És itt születik az egyén problémája, hogy a természet megkö-
vetel valamit, a társadalom pedig éppen az ellenkezõjét követe-
li. Ha a társadalom ugyanazt követelné, mint a természet, akkor
nem lenne konfliktus. Akkor az Édenkertben maradtunk volna.
A probléma azért születik, mert a társadalomnak megvannak
a maga érdekei, amelyek nem feltétlenül állnak összhangban az
egyén érdekeivel. A társadalomnak megvannak a maga befekte-
tései, ezért az egyén az, amit fel kell áldozni. Ez egy feje tetejére
fordult világ. Éppen fordítva kellene lennie. Nem az egyén létezik
a társadalomért, hanem a társadalom létezik az egyénért. Mert
a társadalom csupán egy intézmény, nincs lelke. Az egyénnek van
lelke, az a tudatos középpont.
8 · OSHO MINDEN NAPRA

4. egy visszhAngos hely
A világ visszhangos hely. Ha haragot indítunk útjára, harag jön
vissza; ha szeretetet adunk, szeretet jön vissza.
A szeretetnek nem szabad követelõzõnek lennie, mert akkor elve-
szíti a szárnyát, és nem tud szállni. Gyökeret ver a földben, nagyon
földi lesz; akkor pedig nem más, mint kéjvágy; és boldogtalanságot
hoz, nagy szenvedést. A szeretetnek nem szabad feltételekhez kö-
töttnek lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben.
Egyszerûen önmagáért kell léteznie – nem valamilyen jutalomért,
nem valamilyen eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem
válhat az égbolttá. Akkor az indítékra korlátozódik; az indíték lesz
a meghatározója, a határa. Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek
határai: tiszta ujjongás, kitörõ öröm, a szív illata.
És abból, hogy nem vágyik semmilyen eredményre, egyáltalán
nem következik, hogy nem születik eredménye; épp ellenkezõleg,
ezerszámra születik, mert bármit adjunk a világnak, az visszatér,
visszaverõdik. A világ visszhangos hely. Ha haragot indítunk útjára,
harag jön vissza; ha szeretetet adunk, szeretet jön vissza. De ez egy
természetes jelenség; felesleges gondolkodnod róla. Elég, ha bízol
abban: önmagától történik. Ez a karma törvénye: bármit vetsz, azt
aratod; bármit adsz, azt kapod. Tehát felesleges gondolkodnod
róla, mert automatikus. Gyûlölj, és gyûlölni fognak. Szeress, és
szeretni fognak.
OSHO MINDEN NAPRA · 9

5. visszAtekintõ bölcsesség
Sohasem a másik a felelõs. Csak figyelj! Ha bölcs vagy az adott
pillanatban, akkor nem lesz gond. De mindenki akkor bölcs,
amikor a pillanat már elmúlt. A visszatekintõ bölcsesség semmit
sem ér.
Ha elveszíted a türelmedet, bosszankodsz és korholsz, azután be-
látod, hogy feleslegesen tetted, már késõ. Semmi értelme – már
sérelmet okoztál. Ez a bölcsesség csak álbölcsesség. Olyan érzést
ad, „mintha” megértetted volna. Ez az ego trükkje. Ez a bölcses-
ség semmire sem jó. Amikor éppen megteszed a dolgot, abban
a pillanatban, abban az idõben kell megszületnie a tudatosságnak,
akkor kell látnod, hogy amit teszel, haszontalan.
Ha képes vagy akkor látni, amikor történik, akkor nem is tu-
dod megtenni. Sosem szegülhetünk szembe a tudatosságunkkal.
Ha valaki meg tudja tenni, annak a tudatossága nem tudatosság.
Valami mást téveszt össze vele.
Tehát ne feledd: sosem a másik a felelõs. A problémát az okoz-
za, hogy valami bánt belül. És természetesen nem zúdítod rá va-
lami arra járó idegenre, hanem azt veszed elõ, akit szeretsz, aki
a legközelebb áll hozzád. Ezért a legközelebbi személy lesz az,
akihez újra és újra odahordod, odazúdítod az ostobaságaidat. De
ezt kerülni kell, mert a szeretet nagyon törékeny. Ha túl sokszor
teszed meg, ha túlzásba viszed a terhelést, a szeretet eltûnhet.
Sosem a másik a felelõs. Próbáld ezt olyan állandó tudatossági
állapottá tenni magadban, hogy mindig eszedbe jusson, ha azt kez-
ded érezni, hogy valami baj van a másikkal. Kapd rajta magad, és
szabadulj meg ettõl a gondolattól akkor és ott. És kérj bocsánatot.
10 · OSHO MINDEN NAPRA

6. hálA
Légy olyan hálás a létezésnek, amennyire csak lehetséges – apró
dolgokért is, ne csupán a nagy dolgokért… a puszta lélegzésért.
Semmilyen jogos követelésünk nem lehet a létezéssel szemben,
ezért minden, amit kapunk: ajándék.
Legyen benned egyre több és több hála és köszönet; engedd, hogy
ez legyen benned a legmeghatározóbb. Légy hálás mindenkinek.
Ha megérted a hálát, akkor hálát érzel azokért a dolgokért, ame-
lyeket társaid pozitívan tettek. Sõt azokért a dolgokért is hálás
vagy, amelyeket megtehettek volna, de nem került rá sor. Hálát
érzel azért, mert valaki segített neked – ez csupán a kezdet. Majd
hálát kezdesz érezni azért is, mert valaki nem ártott neked – meg-
tehette volna; kedves volt tõle, hogy nem tette meg.
Amint egyszer megérted a hála érzését, és engeded mélyen
magadba ivódni, mindenért hálás leszel. És minél hálásabb leszel,
annál kevesebbet panaszkodsz és morogsz. És ha egyszer eltûnik
a panasz, eltûnik a boldogtalanság is. A boldogtalanságot a panasz
élteti. A panaszkodáson és a panaszkodó elmén csimpaszkodik.
A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfon-
tosabb titok, amit meg kell tanulnod.
OSHO MINDEN NAPRA · 11

7. nevetés
Miért várnál indokra a nevetéshez? Az életnek önmagában épp
elegendõ indoknak kellene lennie a nevetésre. Hiszen olyan ab-
szurd, olyan nevetséges. Olyan gyönyörû, olyan csodálatos! Min-
denféle-fajta dolog együttesen. Egy hatalmas, kozmikus tréfa.
A nevetés a legkönnyebb dolog a világon, ha engeded. Mára mégis
nehézzé vált. Az emberek nagyon ritkán nevetnek, sõt amikor
nevetnek, az sem õszinte. Az emberek úgy nevetnek, mintha
szívességet tennének valakinek, mintha valamilyen kötelességet
teljesítenének. A nevetés mulatság. Nem másnak teszel vele szí-
vességet!
Azért nem kell nevetned, hogy boldoggá tegyél vele valakit,
mert ha nem vagy boldog, akkor mást sem tehetsz boldoggá.
Egyszerûen a saját kedvedre nevess, ne várj hozzá indokot. Ha
elkezdesz beletekinteni a dolgokba, képtelen leszel abbahagyni
a nevetést. Minden dolog már önmagában tökéletes ok a nevetés-
re – nem hiányzik hozzá semmi –, de te mégis nehezen engedsz.
Nagyon szûkmarkú vagy… szûkmarkú vagy a nevetéssel, a szere-
tettel, az élettel. Amint egyszer megérted, hogy a szûkmarkúságot
el lehet dobni, átlépsz egy másik dimenzióba. A nevetés az igazi
vallás. Minden más csupán metafizika.

8. neM-ítélkezés
Ha ítélkezel, megosztottság keletkezik.
Megeshet, hogy éppen mélyen elmerülve beszélgetsz egy bará-
toddal, amikor hirtelen úgy érzed, szeretnél csendben maradni.
12 · OSHO MINDEN NAPRA

Szeretnéd abbahagyni a beszédet, azonnal, a mondat közepén.
Akkor hagyd abba éppen ott, még a mondatot se fejezd be, mert
az ellenkezni fog a természettel.
De ekkor feltûnik a színen az ítélkezés. Kínosan érzed magad
amiatt, hogy mit gondolnak rólad mások, ha hirtelen, a mondat
közepén elhallgatsz. Ha hirtelen elhallgatsz, nem fogják érteni,
miért teszed, ezért valahogyan befejezed a mondatot. Érdeklõdést
színlelsz, s végül elmenekülsz. Ez nagyon sokba kerül, és felesleges
is. Egyszerûen mondd azt, hogy most nincs kedved beszélgetni.
Elnézést kérhetsz, és nem szólsz többet.
Néhány napig talán egy kissé problémás lesz, de lassanként
megértik majd az emberek. Ne ítéld el magad amiatt, amiért hall-
gatsz; ne mondd magadnak, hogy ez nem jó. Minden jó! A mély
elfogadásban minden áldotta válik. Így történt – az egész lényed
csendben akart maradni. Kövesd a kívánságát! Egyszerûen légy
a teljességed árnyéka, és bárhová megy, kövesd, mert nincsen más
cél. És akkor hatalmas ellazulást érzel majd magad körül.

9. Az igAzi tolvAjok
Nincs mitõl félned, mert nincs semmi vesztenivalód. Minden,
amit el lehet rabolni tõled, értéktelen, akkor hát miért félnél,
miért gyanakodnál, miért kételkednél?
Ezek a valódi tolvajok: a kétség, a gyanakvás, a félelem. Megsem-
misítik minden képességedet az ünneplésre. Pedig amíg a Föl-
dön vagy, ünnepeld a Földet. Amíg tart ez a pillanat, élvezd ki
a legvégsõkig. A félelem miatt annyi mindent elveszítünk. A féle-
lem miatt nem tudunk szeretni, vagy ha szeretünk, akkor is csak
félig tesszük, mindig csak úgy tessék-lássék. Mindig csak egy bi-
zonyos pontig, és egy picivel sem tovább. Mindig elérkezünk egy
ponthoz, amelyen túl már félünk, ezért ott megragadunk. Nem
merülünk el mélyen a barátságban, mert félünk. Nem tudunk
OSHO MINDEN NAPRA · 13

mélyen imádkozni, mert félünk. Légy tudatos, de sose légy óvatos.
Nagyon finom különbség van ezek között. A tudatosság nem a fé-
lelemben gyökerezik. Az óvatosság a félelemben gyökerezik. Aki
óvatos, az talán sosem hibázik, de nem is jut messzire. A félelem
az, ami nem engedi, hogy új életstílusokat, új energiacsatornákat,
új irányokat, új vidékeket fedezz fel. Mindig ugyanazt az utat járod
újra és újra, oda-vissza – mint egy tehervonat!

10. kritikus elMe
Nem azt mondom, hogy a kritikus hozzáállás mindig káros. Ha
egy tudományos munkán dolgozol, akkor nem káros; akkor ez az
egyetlen lehetséges módszer.
A kritikus elmére feltétlenül szükség van, ha egy tudományos
munkán dolgozol. De a kritikus elme áthághatatlan gát, ha a sa-
ját bensõdhöz, ha a saját szubjektumodhoz akarsz eljutni. Az ob-
jektív világban tökéletesen rendben van. Nélküle nincsen tudo-
mány; vele nincsen vallásosság. Ezt kell megértened: ha objektíven
dolgozol, tudnod kell használni, és amikor szubjektíven dolgozol,
tudnod kell félretenni. Eszközként kell használnod. Nem szabad
rögeszmévé válnia; képesnek kell lenned arra, hogy használd, vagy
ne használd, szabadnak kell lenned.
A belsõ világba lehetetlen kritikus elmével indulni. A kétség
akadály, éppúgy, ahogy a bizalom is akadály a tudományban.
A bizalom embere nem fog messzire jutni a tudományban. Ezért
történt, hogy azokban az idõkben, amikor a vallás uralkodott a vi-
lágban, nem jutott nagy szerephez a tudomány. Az egyház és
a tudomány közti konfliktus nem volt esetleges; nagyon is lényegi
volt. Valójában nem az egyház és a tudomány között húzódott
a konfliktus; hanem a létezés két dimenziója, az objektív és a szub-
jektív között. Ezek különbözõképpen mûködnek.
14 · OSHO MINDEN NAPRA

11. orgAzMus
Vannak pillanatok, néhány pillanat, egészen ritkán, amikor
eltûnik az ego, mert olyan végtelenül megrészegülsz. A szerelem-
ben megesik olykor; az orgazmusban megesik olykor.
Mély orgazmusban eltûnik a történelmed, a múltad elhomályo-
sul, egyre haloványabbá és haloványabbá válik, majd eltûnik. Az
orgazmusban nincs történeted, nincs múltad, nincs elméd, nincs
önéletrajzod. Tökéletesen itt vagy, a mostban. Nem tudod, ki
vagy, nincs identitásod. Abban a pillanatban nem mûködik az ego,
innen ered az orgazmus öröme, ezért olyan üdítõ, ezért fiatalodsz
meg tõle. Ezért tesz olyan csendessé, olyan nyugodttá, olyan bé-
késsé, olyan elégedetté. De újra megjelenik az ego, belép a múlt, és
rátelepszik a jelenre. Megint a történeted kezd mûködni, te pedig
megszûnsz mûködni. Az ego a történeted, nem a valóság. És ez az
ellenséged; az ego az ellenség.
Mindenki számtalanszor eljut erre a pontra az életében, mert az
élet körkörösen halad. Újra és újra eljutunk ugyanahhoz a pont-
hoz, de a félelem miatt elmenekülünk tõle. Máskülönben az ego
hamisság. Tulajdonképpen nagyon könnyen engedhetnénk meg-
halni, és igen nehéz életben tartani, mi mégis életben tartjuk, és
azt hisszük, hogy ez a könnyebb.

12. láncreAkció
Minden dolog együtt történik.
Ha kevesebb bûntudatot érzel, azonnal boldogabbnak kezded
érezni magadat. Ha boldogabbnak érzed magadat, kevesebb el-
OSHO MINDEN NAPRA · 15

lentmondást érzel, több harmóniát – együttességet. Ha érezni
kezded az együttességet, a nagyobb harmóniát, hirtelen valamifé-
le kegyelmet érzel magad körül. Ezek a dolgok úgy mûködnek,
mint a láncreakció: az egyik beindítja a másikat, a másik beindítja
a harmadikat, és egyre tovább terjednek.
Rendkívül fontos, hogy kevesebb bûntudatot érezz. Az egész
emberiséget bûntudatossá tették – évszázadokon át neveltek rá,
megmondták, hogy tedd ezt, és ne tedd azt. És mindezek tetejében
ráerõltették az emberekre, hogy ha olyasmit tesznek, amit nem en-
gedélyez a társadalom vagy az egyház, akkor bûnösök. Ha olyasmit
tesznek, amit helyesel a társadalom és az egyház, akkor szentek.
Vagyis mindenkit belehajszoltak, hogy megtegye azokat a dolgo-
kat, amelyeket a társadalom elvár tõle, és ne tegye meg azokat,
amelyeket a társadalom ellenez. Senki sem foglalkozik azzal, hogy
azok a te dolgaid-e, vagy sem. Senki sem foglalkozik az egyénnel.
Lépj be egy új fénybe, egy új tudatosságba, ahol megszaba-
díthatod magadat a bûntudattól. Ezt sok más dolog követi majd.

13. hAjlékonyság
Fiatalságod a hajlékonyságoddal arányos. Nézz meg egy kisgyer-
meket – olyan puha, olyan lágy és hajlékony. Ahogy idõsebbé
válsz, minden szilárddá, keménnyé, rugalmatlanná lesz. De
tökéletesen fiatal maradhatsz egészen a halálod pillanatáig, ha
megõrzöd hajlékonyságodat.
Amikor boldog vagy, kitágulsz. Amikor félsz, összezsugorodsz,
elrejtõzöl a csigaházadban, mert ha kimennél, talán valami veszély
leselkedne rád. Visszahúzódsz mindenütt: a szerelemben, a kapcso-
latokban, a meditációban, mindenütt. Teknõccé válsz, és vissza-
húzódsz a páncélod mögé.
Ha állandó félelemben élsz, ahogyan a legtöbb ember, lassan-
lassan elvész energiád hajlékonysága. Állóvízzé leszel, nem áramlasz
16 · OSHO MINDEN NAPRA

többé, nem vagy már folyó. És akkor napról napra halottabbnak
érzed magad.
De a félelemnek megvan a természetes haszna. Ha ég a ház,
menekülnöd kell. Ilyenkor ne próbálj meg nem félni, mert akkor
nagy bolond leszel! Meg kell õrizned az összehúzódás képességét
is, mert akadnak pillanatok, amikor meg kell állítanod az áramlást.
Képesnek kell lenned kimenni, visszajönni, kimenni, visszajönni.
Ez a hajlékonyság: kitágulás, összehúzódás, kitágulás, összehúzódás.
Pont olyan, mint a légzés. Azok az emberek, akik nagyon félnek,
nem lélegeznek mélyeket, mert még az a kitágulás is félelmet éb-
reszt bennük. Összezsugorodik, behorpad a mellkasuk.
Tehát próbálj lehetõségeket találni arra, hogy mozgásba lendül-
jön az energiád. Olykor még a harag is jó. Legalább megmozgatja
az energiádat. Ha választanod kell a félelem és a harag között, vá-
laszd a haragot. De ne menj el a másik végletig. A kitágulás jó, de
nem szabad függésbe kerülnöd tõle. A valódi dolog, amit észben
kell tartanod, a hajlékonyság: az arra való képesség, hogy egyik
végponttól a másikig mozogj.

14. kegyeleM
A kegyelem elhozza a szépséget. A kegyelem egyszerûen azt az
aurát jelenti, amely a tökéletes ellazulást övezi.
Ha a saját elhatározásod szerint haladsz, minden pillanat maga dönti
el, hogy milyen lesz. Ez a pillanat nem dönt a következõrõl, vagy-
is egyszerûen nyitott maradsz. A következõ pillanat maga dönt
majd a saját létérõl; nincs terved, nincsenek sémáid, nincsenek
elvárásaid.
A ma elegendõ; ne tervezz a holnapra, sõt a következõ pil-
lanatra sem. Véget ér a ma, utána pedig eljön a holnap frissen
és ártatlanul, minden befolyás nélkül. Önszántából nyílik meg,
a múlt nélkül. Ez a kegyelem. Nézz meg egy virágot, ahogy reggel
OSHO MINDEN NAPRA · 17

kinyílik. Egyszerûen csak figyeld… ez a kegyelem. Nincs benne
egyáltalán semmi erõfeszítés – a virág a természettel összhangban
létezik. Vagy nézz meg egy ébredezõ macskát: semmi erõfeszítés
– mérhetetlen kegyelem övezi. Az egész természet tele van kegye-
lemmel, mi azonban a bennünk rejlõ megosztottság következtében
elveszítettük rá a képességet.
Ezért csak haladj tovább, és engedd, hogy a pillanat döntsön –
ne próbáld irányítani. Ezt nevezem én elengedésnek –, és ebbõl
történik minden. Adj neki egy esélyt!

15. A különleges féleleM
Az egy jófajta félelem, amelyrõl nem tudod pontosan, micsoda.
Egyszerûen azt jelenti, hogy valami ismeretlen határára jutottál.
Ha a félelmednek van valamilyen tárgya, akkor az egy hétköznapi
félelem. Félsz a haláltól – ez egy nagyon hétköznapi, ösztönös fé-
lelem; nincs benne semmi különleges. Félelem az öregségtõl vagy
a betegségektõl – ezek hétköznapi félelmek, közönséges fajták.
Különleges félelem az, amelynek nem találod a tárgyát, amely
minden ok nélkül van jelen. Ettõl lehet igazán megijedni! Ha
megtalálod az okot, megnyugszik az elme. Ha választ tudsz adni
a miértre, az elme kap valami magyarázatot, amelybe belekapasz-
kodhat. Minden magyarázat abban segít, hogy kimagyarázza a dol-
gokat, semmi mást nem tesz, de amint észszerû indokot találsz,
elégedett vagy.
Jobb, ha megnézed a dolgot önmagában, anélkül hogy a miértet
firtatnád. Valami ismeretlen kering körülötted, ahogy keringe-
ni fog minden keresõ körül. Ez az a félelem, amelyen minden
keresõnek keresztül kell jutnia. Én nem azért vagyok itt, hogy ma-
gyarázatokat adjak, hanem azért, hogy belelökjelek. Nem vagyok
pszichoanalitikus – én egzisztencialista vagyok. Azon fáradozom,
hogy képessé tegyelek a lehetõ legtöbb dolog megtapasztalására:
18 · OSHO MINDEN NAPRA

a szeretetre, a félelemre, a haragra, a mohóságra, az erõszakra,
az együttérzésre, a meditációra, a szépségre és így tovább. Minél
inkább megtapasztalod ezeket a dolgokat, annál gazdagabb leszel.

16. A Megosztott test
Egy primitív társadalomban az egész testet elfogadják. Nincs el-
utasítás. Semmi sem alacsonyabb vagy magasabb rendû. Minden
egyszerûen csak van.
Az egész test elfogadásában a jóga nem megy elég messzire. Na-
gyon fegyelmezetté tesz, és a fegyelem minden formája egyfajta
elfojtás. Vagyis elfojtasz, és azután teljesen megfeledkezel az elfoj-
tásról. Az lejut a gyomorba, és a rekeszizom tájékán összegyûlnek
az elfojtott dolgok. A gyomor az egyetlen hely, ahová bedobálha-
tod a dolgokat; sehol máshol nincs hely.
Azon a napon, amikor az önfegyelmed szétrobban, nagyon
szabadnak, nagyon élõnek fogod érezni magadat. Úgy érzed, újjá-
születtél, mert megosztott tested újra eggyé válik. A rekeszizom az
a hely, ahol a test kettéoszlik felsõ és alsó részre. Minden régi vallási
tanításban elutasítják az alsó részt, a felsõt pedig magasra emelik,
valami felsõbbrendû, szent jelleget tulajdonítanak neki. Pedig nem
az. A test egy, és ez a kettéválás veszélyes; kettéhasít. Lassan-lassan
egyre több dolgot tagadsz meg az életben. Minden, amit kizársz az
életedbõl, egy napon bosszút áll. Betegségként tér vissza.
Napjainkban egyes kutatóorvosok azt mondják, hogy a rák nem
más, mint túl sok stressz belül. A rák csupán az erõsen elfojtásos
társadalmakban létezik. Minél civilizáltabb és kulturáltabb egy
társadalom, annál gyakoribbak a rákos esetek. Egy primitív társa-
dalomban nem létezhet, mert a primitív társadalmakban az egész
testet elfogadják. Nincs elutasítás. Semmi sem alacsonyabb vagy
magasabb rendû. Minden egyszerûen csak van.