You are on page 1of 9

Lassan ereszkedett a szürkület a rétre, ahová a vándorcirkusz letáborozott.

A távolban egy lakótelep ablakai világítottak, ám ide már nem ért el sem az
ablakok, sem az utcalámpák fénye. A nap lement, de a holdsugár még csak
halványan hullott a fáradt vándorokra.
Lakókocsik sorakoztak a fűben. Középen sok-sok ember sürgölődött a zseb-
lámpák fényénél, hogy felállítsák a cirkuszi sátrat. Volt, aki az állványokat csa-
varozta, volt, aki a ponyvát egyengette. Néhányan a dobogókat pakolták egy-
másra, hogy másnapra megépüljön az emelvény, ahová beülhetnek a nézők.
Murci cica, aki sohasem látott még ilyet, egy fa törzse mögül leste a sürgölő-
dést. Apró kis kandúr volt, a lakótelep egyik pincéjében született. Két testvére,
Mici és Manci most is ott szunyókált a ronggyal bélelt zugban, Murci azonban
a mai napon megszökött. Úgy gondolta, eleget kuksolt már odalent. Előmá-
szott, és hátat fordítva a lakótelep házainak, nekivágott a nagyvilágnak.
Először egy játszótérre érkezett, ahol embergyerekek hintáztak, és dobál-
ták egymásnak a labdát.
„Labdázni én is tudok” – gondolta Murci, aki a testvéreivel számtalanszor
játszott papírgalacsinokkal cicafocit a pincében.
Amikor leszállt a szürkület, és az ember-
gyerekek hazamentek, a cica a hintát is
kipróbálta. Csücsült benne, nyikorgatta,
próbálta hajtani is, de az nem sikerült.
– Ó, bárcsak látnának a testvéreim! – sóhajtott fel vágyakozva. – Olyan sikban fehér pólós, pocakos ember tisztogatott egy kalapot. A harmadikban
ügyes vagyok, mint egy embergyerek! nagy hajú férfi fényesítgetett egy trombitát. Aztán belefújt, és a hangszerből
Amikor megunta az üldögélést, leugrott a hintából, és szaladt tovább a egy krumpli ugrott ki.
sűrűsödő estében. Futott a távoli, tágas rét felé. – Hű de különös figurák ezek! – ámuldozott Murci.
Mire besötétedett, megérkezett a vándorcirkuszhoz. Kilépett a fa mögül, A szag egyre erősödött, a lakókocsik sora pedig véget ért. Mögöttük óriási,
és elindult a lakókocsik felé. Szimatolva, puhán lépegetett. A levegőben sülő ponyvával lefedett ketrecek sorakoztak. A cica izgatott lett, felborzolódott a
hús illata és valami más, ismeretlen szag terjengett.
szőre.
Murci kicsit meg volt szeppenve. Az anyukája már biztosan hazaért, és a
Odalépett az első ketrec elé, és bekukkantott a ponyva alá. Egy fura lény
testvérei, Mici és Manci elmondták neki, hogy ő elment világot látni.
Murci cica olyan kimerült volt, hogy legszívesebben hazafutott volna, de csücsült odabent. Leginkább emberre hasonlított, de nagy, elálló füle volt, és
tudta, már túl messzire keveredett otthonról. tetőtől talpig barna szőr borította. Murci fújni kezdett rá.
„Sebaj – gondolta –, zsákmányt ejtek, mint egy igazi, felnőtt kandúr, aztán A szőrös lény megfordult:
holnap délelőtt diadalmasan hazatérek!”
Úgy sejtette, hogy a különös szag, ami az imént megcsapta az orrát, vala- Te fújsz rám, te kis vakarcs?
mi állattól ered. Meglapult, vigyázva osont a lakókocsik mellett. Banánt kérsz, vagy mit akarsz?
Benézett az ablakokon. Odabent embereket látott. Az egyik lakókocsiban
két karcsú lány állt egymással szemben, és táncmozdulatokat tettek. A má- Murci harciasan felelt:

Ne gúnyolódj, jól vigyázz!
Murci vagyok, a vadász.
A csimpánz erre vállat vont:

Én meg Lulu, a majom.
A cirkuszhoz tatozom.

Murci bólogatott, mert nem akarta elárulni tudatlanságát. Soha nem látott
még majmot, és fogalma sem volt, mi az a cirkusz.
Lulu elmesélte neki, hogy az állatok mind a társulathoz tartoznak, és hol-
nap különböző számokat mutatnak majd be, azokkal az emberekkel együtt,
akik a lakókocsikban laknak.
– És miért van a házukon kerék? – kíváncsiskodott Murci.
– Azért – felelte a majom –, mert mi járjuk a világot. Megállunk egy-egy
városban, néhány hétig ott maradunk, aztán utazunk tovább. A világ hatal-
mas, és mi sorra látogatjuk minden szegletét.
– Hát ez nagyszerű! – lelkesedett Murci. – Én is éppen erre készülök! Ak-
kor te, Lulu, igazán szerencsésnek mondhatod magad. Boldog vagy, ugye?
A csimpánz megvakarta a fejét.
– Igaz, mindig van ennivalóm, és esténként tapsol a közönség, de azért
gyakran vagyok szomorú. Tudod, én úgy érzem, sokkal többre lennék képes,
mint amit kérnek tőlem. Szinte mindent meg tudok csinálni, amit az embe-
rek, és mégse tehetem. Azért tapsolnak, mert szoknyában körbebiciklizem
a porondot. Pedig én az artistákat is bármikor lepipálnám! De az emberek
gőgösek. Azt hiszik, az állatok csak egyféle produkcióra képesek – sóhajtott
Lulu. – Kérdezd csak meg a nyulat. Itt lakik a szomszédban.
Murci nem merte elárulni, hogy még sohasem látott nyulat. Udvariasan
elköszönt, és átsétált a szomszéd ketrechez. A ponyva alól hersegés hallat-
szott. Belesett, és olyan meglepő dolgot látott, hogy a szeme is elkerekedett.
A fehér bundás állatka körülbelül akkora lehetett, mint egy felnőtt macska,
de a füle! A füle elképesztően hosszú volt, a farkincája pedig nevetségesen
rövid. És ha mindez nem lett volna elég, egy répát ropogtatott.
Murci a hasát fogta a nevetéstől:

10
Hosszú fülű, fura lény, Murci nem merte bevallani, hogy nem tudja, mi az a bűvész.
mi van a farkad helyén? – Az a munkám – ropogtatott tovább a nyúl –, hogy egy kalapban kuk-
soljak. A gazdám ebből a kalapból húz elő. Aztán fel kell ülnöm egy libi-
A nyúl abbahagyta a rágcsálást, és kókára, amin egy galambbal hintázom. A világ legunalmasabb munkája,
sértődötten felnézett: mondhatom. A galamb, akivel fellépek, ostoba. Fél év kellett neki, hogy
ezt az egyszerű számot megtanulja. Itt lakik a szomszédban, de szerin-
Már enni se hagynak. tem ne látogasd meg, mert retteg a macskáktól.
Ki kacag itt, mak-mak? – Erre minden oka meg is van! – borzolta fel harciasan a szőrét Murci.
– Régi galambvadász családból származom. De mondd csak, Tapsi, mi
Murci előlépett a ponyva mögül. történt a füleddel?
A nyúl végigmérte: Tapsi megint abbahagyta a rágást, és megrökönyödve felnézett:
Ja, ez csak
egy kan- Hogyhogy mi?! Én nyúl vagyok.
dúrka. A nyúlfülek mind nagyok.
Betévedt
a cirkusz- – De attól még, hogy nyúl vagyok – folytatta –, ne hidd, hogy nem lennék
ba. képes többre, mint egy kalapban kuksolni és libikókázni egy tökkelütött
galambbal! Az artisták trambulint használnak az ugráláshoz, én viszont
– Bemu- helyből felugrom egy métert! Nekem még trambulinra sincs szükségem.
tatkoznál? – És tudok szélsebesen futni is.
pillantott szemre- Murci nem tudta, mi az a trambulin, és azt se, hogy vajon kik lehet-
hányóan a vendégre. nek azok az artisták. Zavarban volt, így jobbnak látta, ha egyszerre csak
egyet kérdez:
Murci vagyok, kis kandúr,
ott lakom a réten túl. Mit nevezel artistának?
Elmondod, ők mit csinálnak?
A nyúl tovább rágta a répát, és csak
foghegyről válaszolt: A nyuszi elfintorodott:

Nekem inkább te vagy fura. Mit, mit, mit, mit? Lengenek,
Én vagyok a bűvész nyula. nyughatatlan emberek.

13
– Ugrabugrálnak, hintáznak, aztán lehuppannak a földre. Légtornászok, megismerni sok-sok dolgot,
vagyis a levegőben tornáznak. cirkuszsátrat meg porondot.
Murci erősen elgondolkodott, hogy vajon a gyerekek, akiket a játszó-
téren látott, nem légtornászok voltak-e, hiszen csupa ilyesmit csináltak. Megmutatta Nyúl barátja,
– Meg egyensúlyoznak – makogta tovább a nyúl. – Labdákkal, tányé- merre van a lakosztálya.
rokkal. De kérdezd erről inkább a lovat, ő sokkal többet tud róluk mesélni. Nem zavarom önt, remélem:
Itt álldogál hátul, a ketrecek mögött. nem tudtam, hogy legel éppen.
A cica megfogadta a nyúl tanácsát, és elköszönt. Hátraosont a ketrecek
mögé, és… földbe gyökerezett a lába! Egy fa tövében különös lény ácsor- – Na hiszen! – válaszolt a ló. – Csak nem a társulathoz szegődött? Ennyire
gott. Murci anyukája azt tanította a kölykeinek, hogy a legnagyobb és leg- elszaporodtak az egerek?
félelmetesebb állat a kutya. Mutatott is néhányat a kiscicáknak, ha nagy – Nem, nem, Ló úr – rebegte Murci. – Tapsi, a nyúl tanácsolta, hogy
ritkán felvitte őket a pincéből. Ez a négylábú, legelésző lény azonban na- kérdezzem önt az artistákról.
gyobb volt minden létező kutyánál! Murci kővé dermedt. A ló megérezte, – Na hiszen! – mondta megint a ló. – Az artisták…
hogy van valaki a közelében, ezért csapott egyet a farkával, és megfordult.

Egy kismacska, nyihaha.
Elmondaná, ki maga?

Murci meglepődött a magázódástól. Igyekezett a lehető legudvariasabban
válaszolni:

Üdvözlöm önt, Ló úr.
Én nem tudok lóul,
így csak annyit mondhatok,
hogy egy kis kandúr vagyok.

Becsületes nevem Murci,
és szeretnék többet tudni,
A beképzelt kétlábúak, – mondta Murci, és hátat fordított a lónak, hogy megkeresse az elefán-
szökdécselnek, mint a nyulak, tot. Fogalma sem volt, hogy nézhet ki, de biztosra vette, hogy vele is
a hátamon lovagolnak, szóba tud majd elegyedni.
közben azt hiszik, hogy gyorsak. Abban az irányban, amerre a ló mutatott, egyetlen ketrec állt, de az
nem lehetett állaté. Akkora volt, mint az emberek lakóháza. Az, amit a
Cicomázott emberfalka, cica odabent látott, felülmúlta a macskaképzeletet! Egy hegy nagyságú
csak néhánynak van lófarka, lény álldogált a ketrecben. A füle hatalmas volt, az arca közepéről egy
szűken mérnek az abrakból, cső lógott, ezzel a csővel söprögetett a földön.
de mindenki nekik tapsol. Murci arra gondolt, hogy ha ezt otthon elmeséli majd a testvérei-
nek, el sem fogják hinni neki.
– Pedig én mindegyiknél gyorsabb vagyok – prüszkölt. – Ver- Az elefánt rövidlátó volt, de azt meghallotta, hogy valaki motoz a
senyló is lehetett volna belőlem, ha nem ide születek. – És közelében.
dobbantott a patájával.
– De bejárta az egész világot, nem, Ló úr? Ki motoszkál a sarokban?
– kérdezte Murci. – És sok más várost is lá- Hallom, hogy valaki ott van!
tott, ugye?
– Na hiszen! – ismételte a ló. Úgy lát- – szólalt meg orrhangon.
szik, ez volt a szavajárása. – Utazhatok,
persze, de az ember – akarom mondani, Egy kis kandúr, Murci vagyok.
a ló – nem vágyik mindig utazni, nyi- Sose láttam ilyen nagyot
haha. Nem olyan nagy öröm ám
egy nagy állatnak folyton az – hangzott a felelet.
országúton zötyögni. Kérdez- Az elefánt a hang irányába fordult, és kinyújtotta az ormányát. Murci
ze csak meg az elefántot. Ott elképedve nézte.
lakik oldalt, abban a hatalmas
ketrecben. Mondd csak, megkérdezhetem,
miért van cső a fejeden?
Köszönöm a beszélgetést,
és további jó legelést! – pislogott megszeppenve.

17
Az elefánt elnézően mosolygott a cica tudatlanságán, és kedvesen válaszolt: – No és mihez ér-
tesz? – kérdezte az igaz-
Elárulom, nem bánom: gató.
ez itt az én ormányom. – Légtornász vagyok
Hogyha nem félsz, kismacska, – füllentette Murci. – Tu-
felraklak a hátamra. dok magasban kapasz-
kodni, perdülni, fordulni,
– Én semmitől se félek! – tódította Murci, és hagyta, hogy az elefánt gyen- lehuppanni, és nagyon
géden felemelje. hasonlítok a tigrisre. Ta-
Az ormánya puha volt és meleg, a kis kandúrt a mamája simogatására lán az ő produkcióját is
emlékeztette. Murcit jóleső nyugalom szállta meg. Az elefánt hátáról körbe- átvehetem! – nagyképűs-
nézett. ködött.
– Hű de magasan vagyok, mintha felmásztam volna egy fa tetejére! – nyá- Az igazgató a fejét csó-
vogta. válta:
– Bizony, magasan – hümmögött az elefánt. – Fel is léphetnénk így együtt. – Nagyon kicsi vagy
Ráférne már a számainkra egy kis újítás. Nekem például csupa unalmas dolgot még.
kell csinálnom: dobogóra lépegetnem, labdát emelgetnem, ilyesmi. Az idomárnak azon-
– És gondolod, hogy engem is felvennének ide? – kérdezte Murci. ban megtetszett az ötlet,
– Biztosan. Nagyon hasonlítasz a tigrisre, csak kisebb és mozgékonyabb hogy Murci a tigrissel lép-
vagy. Ő már öreg. Besegíthetnél a produkciójába. jen fel. Azt javasolta, men-
– Áruld el, légy szíves, mit csinál a tigris! – kérte Murci. jenek át hozzá, és beszéljék
Az elefánt beszélni kezdett, de a kis kandúr olyan kimerült volt, hogy el- meg a dolgot.
nyomta közben az álom. – Sok szerencsét! – trombitálta az
Az elefánt óvatosan leemelte a földre, és lefektette egy szalmabálára. elefánt, amikor a cica elment az idomárral.
A cica mélyen aludt. Csak akkor ébredt fel, amikor reggel a cirkuszigazgató A tigris ketrece óriási volt, és már messziről lehetett érezni az
és az idomár belépett a ketrecbe. Eléjük állt: erős szagot. Murci minden porcikájában reszketett, de nem mer-
– Jó napot! Murci vagyok, a világjáró kis kandúr – mutatkozott be. te elárulni, hogy inába szállt a bátorsága. Az idomár kinyitotta a
– Itt töltöttem az éjszakát a barátomnál, az elefántnál. Szeretnék je- ketrec ajtaját, és a kis kandúr szemtől szemben találta magát egy
lentkezni a cirkuszhoz, hogy világot láthassak. valódi tigrissel.
Uáááááá, ez az én helyem!
Aki bejön, megeszem! Elérkezett a fellépés ideje. A bűvész elővarázsolta a nyuszit a kalapból, a ló
körbefutott a porondon, a bohóc előkotorta rekedt trombitájából a krumplit,
– ordította a tigris. az elefánt felállt a dobogóra, a galamb libikókázott. Ekkor következett a tigris
Murcit se kellett félteni, ő is kitátotta a száját, és elnyávogta magát: műsorszáma. A többi állat még mind a porondon sorakozott, amikor bevo-
nult, hátán a légtornász cicával.
Nyaúúúááá! Inkább én eszlek meg. Murcinak fel kellett lendülnie a magasba, és onnan visszaérkeznie a futó
Vigyázz, tigris, fuss és reszkess! tigris hátára. Megkapaszkodott a kötélben, felrepült a levegőbe. Elült a né-
zők morajlása, dobpergés hallatszott. A kiscicát erős fények vakították el,
A tigris úgy nézett ki, mint egy hatalmas, csíkos macska. szédült, összefolytak szeme előtt a színek, a formák.
– De hiszen te hasonlítasz rám! – vette szemügyre Murcit. – Tigriskölyök Odalent, a porondon az igazgató összenézett az idomárral: mindketten
vagy? érezték, hogy baj lesz. Az állatok is látták, hogy ennek a mutatványnak rossz
– Macska vagyok – válaszolt Murci –, világjáró kis kandúr. De az őseim vége lesz. A nyúl elérkezettnek látta az időt, hogy megmutassa, mire képes.
között voltak tigrisek – füllentette. Óriásit ugrott a levegőbe, és megállította a lengő kötelet. Lulu, a csimpánz
A tigris meghatódott a bátor cicától. közben felmászott egy másik kötélen, és elkapta a zuhanó cicát. Az elefánt
– Gyere közelebb, te világjáró, hadd nyalogassalak meg! átvette tőle, óvatosan körbefogta az ormányával, és gyengéden visszaenged-
Óriási nyelvével megmosdatta a cicát, akire bizony ráfért egy kis tisztoga- te a tigris hátára.
tás, mert tegnap óta telement a szőre porral. A közönség őrjöngve tapsolt, Mur-
Az idomár azt kérte, Murci mindent csináljon úgy, ahogy a tigristől látja. ci pedig megilletődötten egyensú-
Fárasztó és hosszú gyakorlás következett. Karikán ugráltak át, körben futot- lyozott a tigris hátán. A ló pata-
tak, labdát pofoztak. Az idomár elégedett volt a cicával, és megígérte, hogy dobogással köszönte meg a tap-
az esti fellépésen Murci próbára teheti cirkuszi tehetségét. sot, aztán a bohóc trombitálni
Közben a sátor is felépült, a porond és a lelátók készen várták a közönséget. kezdett.
Délben az állatok megebédeltek. Délután mindenki a fellépésre készülő- – Figyelem! – kiáltott
dött. A légtornászok csillogó, flitteres ruhát öltöttek. A bűvész felvette fé- az igazgató. – Murci, a
nyes frakkját. A bohóc belebújt vicces, dudoros orrú cipőjébe, és felhúzta társulat légtornász ci-
kockás nadrágját. Az idomár fejére illesztette díszes kalapját. A lóra arany- cája gazdát keres. Ki
színű, szikrázó szerszámok kerültek, az elefántra csillámló, rezgő bóbita. vállalkozik rá, hogy
Murci kábultan figyelte a nyüzsgést. hazavigye?

20
Az első sorban felemelkedett egy kislány. Csillogó, barna szeme és
hullámos, sötét haja volt. A bohóc megkérdezte, mi a neve.
– Lili – válaszolt a kislány.
A tigris odavitte hozzá a cicát, meghajolt, Lili pedig átvette tőle Murcit.
A kis kandúr elhelyezkedett a kislány ölében, és onnan nézte tovább az elő-
adást. A szíve még mindig hevesen vert, de érezte, hogy már biztonságban
van. Nem akart többé légtornász lenni, csak egy kiscica.
Később, hazafelé Lili megígérte Murcinak, hogy meglátogatják a test-
véreit, és elmesélik nekik a kalandjait, aztán keresnek majd egy szerető
családot Micinek és Mancinak is.
Onnantól fogva, ha Lilihez vendégek jöttek, mindenkinek büszkén
mutatta be a cicáját:
– Ő Murci, a légtornász. Az ősei között tigrisek is voltak!
Murci ilyenkor szerényen bólogatott, aztán az ágyról leugorva min-
denkinek bemutatott egy tigrisbukfencet. Murci cica szomorúan üldögélt az ablakban. Sóvárogva bámulta a kinti vilá-
got. A radiátor meleget árasztott, és ez vigasztalta egy kicsit, de sokkal job-
ban szeretett volna kimenni a kertbe.
Odakint már napok óta zuhogott az eső. Vad szelek száguldottak végig
az utcákon, lecibálva a maradék néhány levelet az ágakról. Murci bánatosan
gondolt a lepkékre, akiket már nem üldözhetett, és irigykedve a sünire, aki
ezt az egész zord évszakot átaludta.
Olyan unalmas volt idebent kuksolni! A házban már mindent kipróbált, ami
egy cicának izgalmas lehet. Megtépázta a szobanövényeket, sorban lepofoz-
ta a praclijával Lili asztaláról a tollakat és ceruzákat, megküzdött egy radírral,
és bedugta a párnák közé, aztán elrejtett egy rakás hajgumit a szőnyeg alá.
A hajgumikat különösen szerette, mert a pöndörödésük egérfarokra emlé-
keztette. Máskor az ilyesféle játékok órákig elszórakoztatták, most viszont
semmi sem tudta felvidítani.
Amikor Lili végre hazaérkezett az anyukájával, meglepődve látta, hogy
Murci nem szalad elé dorombolva, ahogyan szokott, és nem tekergőzik a

23