You are on page 1of 129

NNCL1336-4F0v1.

1

Fehér Tibor

Lidérckirály

Történelmi regény

MÓRA KÖNYVKIADÓ
BUDAPEST, 1977

GYŐRY MIKLÓS RAJZAIVAL

© Fehér Tibor, 1977
ISBN 963 11 0867 8

I.
A sziklás szigetet, ahol tömör, sötét falaival állt Trau vára, keskeny csatorna választotta el a
tengerparttól. A torony tetejéről már napok óta lesték az őrök Anjou Károly nápolyi király gályáinak
érkezését, de azok még nem bukkantak fel a látóhatáron.
V. István magyar király küldöttségének sátrai a part szélén álltak, ahol a fókafejű sziklákhoz fehér
csipkés, kék habokat loccsantott a forró, déli szél. A parti utat vadmandulabokrok szegélyezték, és a
pálmafák sötét árnyékot vetettek a parton várakozó, Budáról érkezett követekre.
Muthmerius szepesi prépost a kis László hercegnek magyarázott.
– Herceg úr, ebben a várban talált menedéket nagyatyád, Béla király, amidőn országát a tatárok
feldúlták. Béla király hálából megerősítette a város privilégiumait.
A kilencéves László herceg figyelmesen nézett öreg nevelőjének nedves szemébe.
– Mik azok a privilégiumok, atyám?
– Kiváltságok, herceg úr. Ennek a városnak a lakói szabadon kereskedhetnek nemcsak a tengeren,
hanem a szárazföldön is. Zára és Trau városa együtt sok-sok hajóval kereskedik. Bőrt, gyapjút, sajtot, búzát
és a kézművesek termékeit szállítják más városokba.
A kis herceg nem nagyon figyelt. A tengert nézte, amelynek hátán vitorlások lebegtek.
– Beszélj a menyasszonyomról! Mondd meg, milyen! Hogyan kell fogadnom? – vágta el nevelője
magyarázatát.
Fehér, csipkés inget viselt. Erős kis kezével gyakran nyúlt a fodros gallérhoz, hogy lazítson rajta a
nagy hőségben. Arannyal varrott köntöse a térdéig ért. Derekát drágakövekkel ékes öv szorította, amelyről
díszes markolatú rövid kard csüngött alá.
Szép, dacos arcán látszott, milyen türelmetlen. Ezt az ingerlékenységet kun anyjától, a lobbanékony
természetű Erzsébet anyakirálynétól örökölte. A legszebb magyar királyné bája fénylett a gyermek arcán is,
de kékesszürke szemének élénk tekintete, erős vonalú sasorra és a homloka egészen olyan volt, mint az
apjáé. Fürtjei csaknem szőkén omlottak a vállára; ez a szőkésbarna haj az Árpádok idegen asszonyaitól
származhatott, a nyugatról vagy északról jött hercegnőktől.
A prépost petyhüdt arcán árnyék suhant át, de nem mutatta sértődöttségét. Újra beszélni kezdett:
– Menyasszonyod a francia Capeting-házból származó Anjou királyi család sarja. I. Károly nápolyi
király fia, Károly trónörökös jegyezte el a te nővéredet, Máriát. Az Anjouk Németország ellen a hatalmas
magyar királyban keresnek erős szövetségest. Atyádnak, a felséges István királynak is javára válik az egyre
hatalmasabb nápolyi király barátsága. Ez a második frigy újabb pecsét lesz ezen a szövetségen.
– Izabelláról beszélj, atyám! – mondta László ingerülten.
– Róla beszélek, herceg! – válaszolta a prépost, és sárgás arcát megpirosította az indulat. –
Jövendőbelid, Izabella még gyermek, hat- vagy hétéves lehet. Apja I. Károly, IX. Lajos francia király öccse;
anyja Beatrix, Rajmond provence-i őrgróf leánya. Izabellát szeretned kell, herceg úr, mert így akarja atyád, a
király és az egyház. Atyád halála után te leszel a király, és egy királynak azt kell cselekednie, ami országa
javára válik.
– Mi lesz, ha Izabella nem tetszik nekem?
A jámbor Muthmerius prépost elképedve meredt neveltjére.
– A királyok gyermekei szépek, herceg. A te nővéreid is mind gyönyörűek. Aki pedig szép, azt
szeretni kell.
László herceg éppen felelni akart a prépostnak, de ebben a pillanatban megzendült a vár tornyában az
őr kürtje, szavát gyorsan továbbadták a többi kürtösök. A kürtrivalgás pedig azt hirdette, hogy feltűntek a
látóhatáron a nápolyi hadigályák vitorlái. László, nem törődve a préposttal, a kikötő felé indult. Az öreg
nevelő fejcsóválva követte.
A parton most már felsorakozott Mojs nádor díszes, páncélos lovasserege. Mojs úr a király
helyetteseként fogadta a jövendő magyar királynét. A hatalmas ember büszkén ült lova nyergében. Sokan
azért is tisztelték, mert a felesége, Sabina, IV. Béla király leánya volt. A nádor jobbján Gutkeled Joakim
horvát-szlavón bán, balján a híres, vitéz katona, Keményfia Lőrinc, a szörényi bán táncoltatta lovát.
A partra már egyre többen odasereglettek bámészkodni a trauiak. Úgy tetszett a szemlélőknek, hogy a
nagy vitorlák – a lomha gályák fölött – az ég és a víz között lebegnek a párásán rezgő levegőtengerben.
Mojs nádor arcán mosoly ragyogott. Tekintete rátapadt a vezérgályára, amelynek orrán liliomos címer
díszlett. A gályák sebesen közeledtek a dalmát part felé. Amidőn közel értek, fedélzetükről pattogó
vezényszavak hallatszottak. A matrózok egymás után vonták be a vitorlákat, hogy a gályák lassabban
közelítsék meg a kikötőt.
Amikor a vezérgálya partot ért, Mojs nádor bőrruhás, sodronypáncélos lovasai éljenzéssel
köszöntötték a trónörökös menyasszonyát, Izabellát. A gályáról kiugráló tengerészek hídpallókat tettek a
hajó és a part közé, hogy a királyleány és kísérői partra léphessenek.
A többi gálya is kikötött. A szolgák megvasalt ládákat raktak partra, ezekben hozták a királyleány
kelengyéjét és a kétszázezer ezüstmárka hozományt.
A nápolyi testőrök sorfalat álltak a parton. Vörös ruhájuk fölött páncéling, fejükön csúcsos süveg.
Oldalukon vörös bársonytokban rejtőzködött egyenes kardjuk. Lándzsáik acélhegye égnek meredve
csillogott.
Mojs nádor intésére újabb éljenzés harsant fel. Bernát Monte Cassinó-i apát kézen fogva vezette partra
a gyermek királyleányt. Bernát apát már az előző évben járt Budán Anjou Károly követeként, és ő kötötte
meg a nápolyi király nevében a szövetséget.
László herceg tekintete először az apát magas, fekete alakjára tévedt. Ellenszenvesnek találta ezt a
vasszürke csuhás, komor embert, az ősi bencés kolostor apátját.

hogy jegyesedhez.. – Ő mindig is gyűlölte.. A szája duzzadt volt. – Herceg úr. és aki mértéktelenül élvezi. Hegyes orrocskája tövében apró szeplők ültek. majd ügyetlen mozdulattal megcsókolta bal orcáját. a király fiához vezesselek! – Köszönöm az üdvözlést – válaszolta csengő hangján latinul a gyermekleány. Engedd meg. – Tedd azt. amelyen Izabella és szolgálói ültek. Anjou Károly leánykájának hófehér fátyolkendő védte a fejét. akár pedig a söritalt. ahol majd Izabellából magyar asszonyt nevelnek. sötét szemű férfinak a haja csaknem a válláig ért. A hercegnőt kísérő magyar urak azonban nagy hasznunkra lehetnek. – Anna hercegnő idemenekülését számodra nagyon kedvező jelnek ítélem -kezdte újra Bruno püspök. László herceg! – mondta az egyetlen megtanult magyar mondatot. amelyen át a jövevények majd bejuthatnak a várba. és kényszeredetten mosolygott. – Ha letérdel. Geregye Miklós vajda. Mélyen meghajolt a gyermekleány előtt. így indultak meg László felé. uram! – kiáltott fel örvendezve a király mellett balról álló hűséges híve. Vékony. Mojs nádor leugrott lováról. Béla magyar király udvarában. Janovicei Purkart. – Nem szép! – szólalt meg László. Trau város lakói adták a díszes szekeret a trónörökös jegyesének. füstbe megy a szövetség” – gondolta. a keresztények pajzsa vagy. „Ha botrány lesz. mert Anna hercegnő leánya. némán állt mellettük. Izabella. aki nagy hatással van őszentségére. . a melegséget árasztó. vörösarany haja a vállára omlott. Izabella! – hangzott Muthmerius prépost hangja. Szent Lőrinc napja után következő vasárnapon. de nem mondta ki gondolatát. akár a bort. és a hercegnőnek menekülése a világ előtt napnál világosabbá teheti. – Íme. Geregye István királynéi udvarbíró. már csak azért sem. Nagy fejű. II. csodálatos asszony a király második felesége volt. Aba Lőrinc étekhordó mester és Hahót nembeli Miklós. Sajnos. megérkeztem hozzád. – Herceg úr! Gondolj atyádra. Buda felé. az ország határán. magában pedig ezt gondolta: „Olyan hírhedett asszony a magyar király nővére. Iván. és az új királynak ellenségei. Izabella! – válaszolta a kisfiú.. Mojs nádor legényei kezdték az éljenzést. Sűrű. az álla kerek. a pápánál nem lesz könnyű dolgunk a nápolyi király miatt. A kocsik pedig lassan döcögtek a rossz utakon a magyar király fővárosa.. azt fogom tenni! – válaszolta László. Kunigunda. hogy az igaz keresztények a cseh király udvarában lelnek menedéket a szomszéd pogány népek elől. esztendőben. – Ne félj! Úgy lesz! – válaszolta László. Anna macsói hercegnő érkezett fényes kíséretével a Hradzsinra kapaszkodó úton. esztendő május havának utolsó napján a prágai vár toronyerkélyén állt Ottokár cseh király. László herceg nevelőjével utazott az egyik kocsiban. Apró lábán aranyhímes. és érdeklődéssel figyelte. Erzsébetet. öccsének. Muthmerius prépost csaknem összeesett ijedtében. Traunak a kapujában. – A királyok gyermekei nem mind szépek. atyám. fel kell emelned. hanem még felséged udvarában is. és a sokszor gyakorolt mozdulattal fél térdre ereszkedett a másik gyermek előtt. mit megbeszéltünk! – Ne félj. Jól figyelj. – Ennyit én is tudok. csaknem vézna testét kék selyemköntös borította. ki-ki a saját nyelvén. s barna fürtjeivel vígan játszott a tavaszi szél. hogyan ereszkedik le a csapóhíd. Te. Látszott rajta. Unott arccal hallgatta a jámbor pap intelmeit. aki a hercegnő érkezésének hírére jött Prágába. Mindez történt az 1270. barna bársonycipőcske díszlett. – Bernát apát úr vezeti.. Ottokár anyósa. magához emelte a kisleányt. Bruno olmüci püspök. Ők az elhunyt Béla király főemberei voltak. „Nem szép ez az Izabella!” – tűnődött el közben. a leghűségesebb városnak. tetszett neki a kis trónörökös. amelyet a nápolyi testőrök és Trau lakói folytattak. Ajkán boldog mosoly látszott. ravasz szemében mosoly bujkált. A köntöst derékban drágaköves aranyöv fogta össze. Az 1270. a nápolyi királyt pedig családi kapcsolatai az új magyar király pártjára állítják. Tejfehér arcbőrén az izgalom lázrózsái égtek. király úr – szólalt meg szokatlanul hosszú hallgatás után. Bruno úr – válaszolta nem kis gúnnyal Ottokár király. itt jön a jegyesed. Másnap indultak Buda felé. és ahogy a prépost tanította. amit a király anyósáról gondolt. A magas termetű. Hosszú pillái alól kék szeme nézett riadtan jobbra-balra. a királyra! – suttogta kínjában. Mojs nádor.” Bruno püspök azonban nem mondta ki. Izabella odalépett László elé. – Gazdag és nemes királyasszony érkezett udvarodba. – Isten hozott. hogy Lászlót. Messze csengő hangon így szólt: – Én. és meg kell csókolnod! – parancsolta most már keményen a prépost. Ezután gyorsabban folytatta: – Természetesen gondoskodnunk kell róla. – Jönnek. uram. fogadlak Rex Stefanus nevében itt. vékony ajkát szorosan összezárva tartotta. kun fajzat feleségét. a most magyar királlyá lett harcias Istvánnak pogány. Bernát apát a kisleány kezét Mojs nádor roppant tenyerébe tette. A menet elején a nádor lovagolt katonái élén. A legfontosabb Kőszegi Henrik bán és a fia. aki sokaknak nyújtotta már a szerelem édességét. a szálló hírek szerint. hogy a hercegnő menekülését ne csak a pápa úr tudja meg. a jegyesét keresi.. hanem minden keresztény uralkodó is. testes ember volt. és Ottokár rajongásig szerette az Árpádok és Rurikok forró véréből származott királynét. ahogy erre Bernát apát megtaníthatta. Ez nyílt titok volt nemcsak az elhunyt IV. atyám. A püspök egy pillanatra elhallgatott. nemsokára eléd érnek! Tágult pupillákkal bámult jegyesére.

Magyarul és csehül beszéltek. a te anyósodat. akikkel én előbb találkoztam. Annyi bizonyos. felséges uram. ez bizonyos. zöld színű kereszt fénylett a mellükön. Még megsérteném kedves anyósomat – kacagott fel Ottokár. Ajkáról méreggel fröccsentek az elvakult gyűlölet szavai. de most olyasmi történt. Szép. A cseh király ekkor már félelmetes hatalom volt Európában. hogy én nem teszek semmit. de óvatos is.Az ilyen ajándékot pedig nem utasíthatjuk vissza. Kunigunda felpattant Ottokár mellől. István magyar király helyett téged támogatnak. Sötétbarna bársonyköntös fedte még most is karcsú alakját. A király . ahogy kiugráltak a partra. van nekem kincsem elég. és mosolyogva emelte fel a serleget. Harsonák jelezték Anna hercegnő beléptét. hogy előkelő rokonát fogadja. akit így neveztek a cseh király udvarában. István király türelmes volt. te itthon vagy udvaromban! – kiáltotta fennkölten latinul. püspök uram. Borostyánkő. Most együtt ültek hárman a király szobájában. Nem szokott fejjel nekimenni a falnak. – Honnan tudod. ami történt. hogy október közepén találkozzanak nem messze Pozsonytól. Istvánt a felesége miatt gyűlöltem meg még atyám életében – felelte Anna hercegnő a királynak arra a kérésére. és íme elérkezett a pillanat. de én is óvatos vagyok. Arca megpirosodott. – Egészségedre. sőt jutalmat remélve. Harciasnak én is harcias vagyok.. Ratiszláv özvegyét. A koronázás után megtudjuk. Egy bizonyos! – emelte meg a hangját a püspök. püspök uram? – Mert Anna hercegnő nemcsak maga érkezett elhunyt atyja udvarából. hiszen azért neveznek aranykirálynak. gyűlöletet. A kavics zizzent. amikor magyar területtel is növelheti hatalmát. Ottokár kegyesen fogadta az árulók hódolatát. befogadást. Szenthíd. mire Anna hercegnő kibontakozott leánya öleléséből. Bruno püspök mellett ott ült Tobias. hogy mondjon el mindent. a magyar király? – Te erősebb vagy nála.akinek nem tudom a tisztségét. a magyar urak hajlongtak. – V. A trónus két oldalán testőrök álltak sort. mit tesz majd öcséd. ahogy Kun Erzsébetről szólott. Mély. aki együtt érkezett a fogadásra a többi előkelőséggel. István király elárulói. ha anélkül erünk el sikert. Beszélik. A megbeszélés szerint a főembereken kívül tíz-tíz testőr kísérhette a találkozóra érkező uralkodókat. Mária királynét és hűséges tanácsosait. újabb követei elértek annyit: Ottokár király beleegyezett abba. Béla király. István magyar király nem fogja visszakövetelni nővérét. szeme sötéten villogott. – Kedves fiam! – fordult újra vejéhez. majd megcsikordult a hollóhajú besenyő testőrök csizmájának talpa alatt. Prága püspöke is. mint te – válaszolta Bruno nevetve. A király most is olyan szerelemmel nézte Kunigundát. volt nádor lépett a király elé Iván fiával együtt. Elsőnek Kőszegi Henrik bán. mert Ottokár. és még mindig zokogva így szólt: – Atyám. de a kincsek visszaadásáról tudni sem akart. halálos ágyán a te oltalmadba ajánlott bennünket. hogy erősebb vagyok – mondta Ottokár mosolyogva. püspök uram? – kérdezte Ottokár élénken. A hercegnő megállt a trónterem ajtajában. – A Kőszegiek hozzám pártolása is erősít. – Köszönöm. Ottokár szívesen fogadta a követeket. édes fiam. Ők hatalmas urak. király úr! Jobb. . De mit fog tenni ő? – Amit a kun asszony vagy amit Joakim bán akar. ahogy német nyelven köszöntötte a cseh királyt. – Arra mindig gondolnunk kell. – A kincsek feleségemet illetik. Tobias püspöknek kellett volna köszöntenie a hercegnőt az egyház nevében. Az ő bujtogatására fogott fegyvert atyánk ellen. akik most mind velem jöttek – majd széles mozdulattal mutatott hátra. Mit várhattam volna most tőlük? Megalázást. mint az öcséd – tette hozzá. és felajánlotta hűbérül Kőszeg. Már atyánk életében király akart lenni. Ezért hoztam el neked a magyar királyok kincseit. hanem magával hozta atyja kincseit is. hozzáfutott az anyjához. ha harcra kerül a sor. Kertes és Farkasvár nevű várait. A trónteremben várta anyósát. Kunigunda volt közöttük a tolmács. öblös hangja betöltötte az egész termet. ami szerintem csaknem kikerülhetetlenné teszi a harcot keleti szomszédunkkal. kedves fiam – hízelgett Anna hercegnő. IV. Béla magyar király unokája. hogy a bort anyósára köszöntse. őszi reggel volt. Országa a cseh földtől az Adriai-tengerig terjedt. – Öcsémet. István király követei Prágában. kedves anyám! Remélem. amelyekkel Magyarország nyugati határait kellett volna védelmeznie. király úr. – Anyám. – Harcra gondolsz. A nyilvános fogadás hamarosan véget ért. Szalónak. hangja zokogásba fulladt. és ahogy hosszú ruhája engedte. hogy ne juthassanak a kun asszonynak a kezébe. a „vakító szépség”. – A kémeinktől. a határhoz közelebb eső Dunaszigeten. kedves anyám. de a királyi kincseket annál inkább. A két síró asszony látványa megzavarta a megjelent előkelőket. mint amikor feleségül vette. Kezét széttárva magyarul kiáltotta: – Leányom! Mást nem tudott mondani.. hiszen ezért neveznek vaskirálynak is. a híres lovagkirály követte felesége példáját.. A koronázás után megjelentek V. te kincsek nélkül is a legkedvesebb vendégünk vagy udvarunkban! – bókolt Ottokár.. és nagyot húzott az eléje tett. Most azonban beszéljünk másról! Mit gondolsz. anyámat. borral telt aranyserlegből. kedves anyám. és megindult a lépcsőn lefelé. Az öcsém harcias. majd hódoló meghajtással fogadta anyósát. hogy kincseket hozott magával? – kérdezte hevesen Ottokár. – Csak tebenned bízhatom. bátor ember. hogy fogadja. Beszélt szakadatlanul. – Miért gondolod ezt. Az üdvözlés most elmaradt. és legyen a tiéd! – Kedves anyám. jogaimnak sárba tiprását. István úr nagy dereglyéje kötött ki először a homokos parton. ő is lelépett a trónusról. akik most majd V. akik uruk nevében visszakövetelték az Árpádok kincseit. Ottokár mellett foglalt helyet Kunigunda királyné. – A nagyravágyó kun asszony volt mindig öcsém rossz szelleme. ahol V. Legyen a leányomé. hogy a szép bán nagy hatással van arra a kun asszonyra.

nyestprémes süvegén. A Kőszegiek nem támadtak volna tudta nélkül. István. mit kell tennem. mégis erősebb ennél a fényes lovagnál. – Mikor indulsz? – kérdezte izgatottan Erzsébet. – Tudok mindent. Szemtől szembe álltak. barna haját.. E kérdések közé tartozott a hűtlen magyarok ügye. meg aztán nagyobb földön és több népen uralkodik. amit teszel. Ottokár nem akart lemondani a magyar árulók várairól. A reggeli párák olvadó ezüstjéből sejtelmes kéken bújtak elő a városra néző hegyek. Buda kéményei sárgásfehér füstfohászokat küldtek a novemberi ég felé. hangja rekedten szólt. a tatároktól tanult harcmodorral dúlta fel Ottokár legszebb tartományát. – Én nem akartam a harcot. Lászlóért. hogy a még elintézetlen kérdéseket a cseh és magyar urak együtt fogják megoldani. Kürtszó és dobpergés fogadta Ottokárnak és kíséretének érkezését. Csák Péter étekhordómester. a kun asszonynak-izzó szavai: „Ne feledd. Balog nembeli Miklós országbíró. s lenézett a palotakertre. Még nem ismered őket igazán. mintha elfelejtette volna mindazt. mert vele az igazság. Érezte. király. Dedicei Milota. király úr. és homloka árkában a bizalmatlanság húzta össze sűrű szemöldökholdjait. István elfogadta a feléje nyújtott erős kezet. Csak a testőrök maradtak állva a parton merev mozdulatlanságban. Megvédem az országot! Kiverem őket erről a földről. Bécstől keletre a Duna és a Semmering között a lovasok mindent fölperzseltek. István a királyi sereggel és a besenyőkkel indult az árulók ellen. ha kívánják. Ottokár ajkáról egyszerre olvadt le a mosoly. négyszer annyit ad helyettük. István! Mindent. és csak a fejüket biccentették meg. Megakadt a szeme Ottokár cinóbervörös velencei bársonytunikáján. István úr az erkélyre lépett. amikor István lovasai elállták a . mellette pedig a sascímeres morva zászló. A két király elbúcsúzott egymástól. ő is békét óhajtott. Csakhamar megjelent a nagy folyó hátán a cseheket hozó dereglye. és komor arcán a harag ráncai táncoltak. Te hittél Ottokárnak is. Látta hosszú.. ahol sárga levélszőnyeg terült el a fák alatt. amelyben ravaszság és okosság ült. hogy a magyar király üdvözli őt. amikor a mogorva Csák Péter ezt mondta urának: – Király úr! Jól fel kell készülnünk a harcra! – A harcra? – kérdezte megdöbbenve István király. aranyabroncsos. két évre békét kötöttek. mesterkélt mosollyal torzított szép arcát és sötét szemét. hogy Ottokár fosztott meg bennünket Pettauban a stíriai hercegségtől! Azt se feledd. a kincsek most itt lennének. aki valójában mégiscsak a német király hűbérese. kezet sem nyújtottak egymásnak.. Nem töprenghetett. és pihenj meg! Akkor már a polgárok az utcákon nyüzsögtek. csak sokára szólalt meg. Jövetelének hírére a Kőszegiek sietve visszahúzódtak Ausztriába. Hosszas tárgyalás után. amelynek orrában vígan csattogott az oroszláncímeres cseh zászló. Mi hittünk neki és nagy fejű püspökének. – Ha rám hallgattál volna. Szép volt az idő.” – Ez a gondolat boldoggá tette. Čenik lovag és néhány szerzetes kísérte. amikor István megszólalt: – Köszöntelek. A magyar sereg a kun könnyűlovassággal megerősítve. Most már nem hiszünk. milyen szeretettel fogadta kincsrabló nénédet és az árulókat!” Most mégis úgy kell tennie. Mindenki az áruló urak támadásáról beszélt. ami tíz évvel ezelőtt történt Stíriában. Gyűlölt sógornőjére gondolt. Azt mondta az imént érkezett vitéznek. a tolmács. Sem Ottokárt. A tárgyalást Bruno püspök és Fülöp érsek vezette. A kísérők megálltak. Nem fogja örökké más almáját enni. A magyar király kis hajóját már Esztergom felé vitte a folyó árja. amelynek szárában zöld bársony harisnyanadrágjának szárai végződtek. mély hangján Csák Péter. ezért halasztotta későbbre a megoldást.. „Hiába találkoztam vele Pozsonynál – gondolta. A cseh királyt Janovicei Purkart. – Máris kiadom a parancsot! A királyné megnyugodott. érte teszel. Fülöp esztergomi érsek és Muthmerius prépost. István! Az erkélyre lépő asszony aranybarna arcát megsötétítette a harag. Zoárd! Most menj. sem pedig Kőszegi Henriket! – mondta dercés. és csak akkor tértek más tárgyra. országom földjén! Nem értette a szavakat. mint ez a gazdag udvart tartó király. aki a leánya nyakán él. – Mindig tudom. – Van férge Ottokár szerencséjének is. ezért beleegyezett abba. A vita kezdetben a kincsekről folyt. aki egyhuzamban vágtatott Győrtől Budáig: – Jól van.kíséretében volt Keményfia Lőrinc. A cseh király hatalmas ellenfél. – Gondolj a fiadra. – Ahogy mondtam. A kézfogásra a kísérők örvendezni kezdtek. Bruno püspök. Agyában most is ott égtek feleségének. aki őt sokszor megalázta.. de most nem tehetek mást.. és csak akkor tért vissza. de a szavak zengéséből tudta meg. és megszorította. A bosszú rettenetes volt. és gyors léptekkel közeledtek. István úr arcán gondbarázdák húzódtak. „Most mégis én vagyok a királyné. amikor Ottokár nagy hangon kijelentette.. István úr a rátörő indulattól elnémult. Pozsonynál csettet vetett a szája. Ottokár éppen Karintiából jött hazafelé. mivel a két főpap mindenképpen el akarta kerülni a háborút. és a két fegyvertelen uralkodó megindult egymás felé. ő pedig földönfutó. Nem állsz bosszút? István úr szája megrándult. mire nyújtotta a kezét.. Belsejét keserűség marcangolta. sárga csizmáján. akik Ausztriából betörve a Dunántúlon pusztították a király és hívei birtokait.” – A királyasszony! – hangzott ekkor mögötte az egyik testőr hangja. Ottokár Karintia ellen készült. – felelte a király szomorúan. a tárgyaló felek a sátor előtt telepedtek le.

Április közepén indult meg a cseh sereg. Nagyszombat. Isten kegyelméből uralkodom. és üldözni kezdenek bennünket. Ottokár is futott. Bruno püspök. és a Garamig nyomult előre. mert pogányokkal uralkodik. Nem ült még nálad különb király a cseh trónon – bókolt komolyan Bruno püspök. hogy barbár had. raboltad és gyújtogattak. István békét kért. Főleg az osztrákok akartak véres bosszút állni a magyar és kun sereg pusztításáért. a kereszténység védőpajzsára. A kunok is itt fordultak szembe üldözőikkel. uram. Endre magyar királynak a fia. amelyekkel a magyar királyt és seregét illette. Végül Bruno püspök mert megszólalni: – Csillapodj. – Király úr! Vág az eszed. ha nekünk mondod? A király abbahagyta a járkálást. Amikor a kürtök megszólaltak. Testőrein csillogtak a Milánóban vert nehéz vértek. Csák Péter és Csák Máté elégedetten álltak István király elé. hogy . A nyirkos hideget alig enyhítették a kandallóban égő fahasábok. Ottokár parancsára az egész had megfordult. István seregében a pogány kunok az egyház igazi ellenségei. hogy megpróbáljuk a magyar trónra segíteni. és az első összecsapás az ő javára dőlt el. német földre a választófejedelmeknek és a lengyeleknek! Mindenhonnan segítséget kértek a hitszegő magyar király ellen! Benne legyen ezekben a levelekben. Van egy kis fiúgyermekük is. sem öreget. még szent királyok is. Morosini Tomasina Katalin. Már kora tavasszal gyülekeztek Ottokár hadai. akkor én üldözni fogom őket. – Mondd meg uradnak. ezért szétszóródva hátrált. hogy ebből az uralkodóházból derék királyok származtak. A folyó előtt azonban megfordult a hadiszerencse. Fel kell kutatnunk azt az Árpád-házi herceget. de István nem méltó a koronára. sem fiatalt. Lőrinc. németek és a magyar árulók seregei táboroztak együtt. A pogány lovasok feldúlták és megszentségtelenítették a templomokat. zavarva a győztes cseh-német sereget.. Azt hiszik. vissza-visszacsapva. Csehek. Endre a neve. A cseh király páncélos lovasai élén. Elfoglalta Óvárt. Ajkán mosoly játszott. majd odáig csalogatod őket! Így is történt. A magyar király katonáinak kezén ártatlanok vére tapad. de nem is félek tőle – válaszolta István szomorúan. amikor kezet adott a pozsonyi szigeten. – Még más módon is árthatunk a pogány kun asszony férjének – szólt közbe Bruno püspök. Te világosságot gyújtottál bennem. Ottokár tombolt haragjában. a csata eldőlt. lobogó zászlók között végigvonult harcosai előtt. – Én ismerem az Árpádok családját. sem férfit. kutya had! – kiáltozta. de követeit Ottokár visszaküldte. aki Velencében él! – Van ilyen herceg? – kiáltotta Ottokár felugorva a karosszékből. A két Geregye segítségével a cseh sereg elfoglalta Szentgyörgy. sem az öregeket. mint Mosonnál voltunk. A Csák testvérek hadinépükkel áttörték a cseh-német hadrendet. és István seregét a Lajtától a Rábca mögé szorította. Lucskos havas eső esett. szerb.Semmeringen az útját. király úr -javasolta Keményfia Lőrinc –. Az árulás Dévényt és Pozsonyt gyorsan Ottokár kezére játszotta. kár követeket küldened. – Ha szabad tanácsot adnom. – A fősereg visszavonul a Rába folyóig! Te. rabolt és gyújtogatva pusztított. Ez a had ölt. Bazin. a szentegyház fáklyája vagy ezen a földön. Franciaországban tanulta volna. – Cselt akar vetni! – dörmögte Csák Péter. A korai homály rátelepedett a Hradzsinra. Ezt főképpen a pápának írandó levélben hangsúlyozzátok. Megnyugodott. de mit ér az. – Igaz! Így igaz! – kiáltották a tanács tagjai. bizonyosan megfordulnak. kutya had támadt országomra. sem a csecsemőket! Nyúlánk alakja idegesen mozgott a gyertyák imbolygó fényében. besenyők és székelyek együtt voltak a hűbéres tartományok horvát. Az ő felesége gazdag velencei nemes leánya. Ő is tekintélyes sereget gyűjtött. Te. – Nem én kerestem a harcot. azzal az ígérettel. az oltárokat és a szent helyeket. A cseh király megtépett serege csak nagy kerülővel vergődött haza. uram! Ez mind igaz. Jó néhány magyar úr úgy kezelte már a lovagi fegyvereket. sem pedig nőt. – Van. Nem kímélt senkit. – Barbár had. – Nem kíméltek senkit. Zoárd hadnagy jelentette: – Ottokár serege visszavonult. minden csapattestnek a saját nyelvén hirdették ki a papok. – Még ma követeket küldünk ehhez a velencei Istvánhoz – örvendezett Ottokár –. Ti pedig. Könnyűlovasaim erre valók. – Ne dicsérjetek! Még nem tettem semmit. felséges uram! – II. és ennek a kardnak mindig oda kell sújtania. amikor újra megszólalt: – Értelek! Meg kell tudnia egész Európának a magyar király hitszegését! Megszegte a békét. Amikor Keményfia Lőrinc könnyűlovassága nekizúdult a biztos állásokba húzódó cseh seregnek. hogy most a fegyvereké a szó! – kiáltotta dölyfösen Keményfia Lőrincnek. király úr. király úr. Ekkor értek a királyhoz az előőrsök. akit utószülött Istvánnak neveznek. A tél beálltával a magyar sereg hazatért. osztrákok. bolgár és orosz katonáival. A páncélos cseh és német lovasok seregét nem állíthatta meg a magyar könnyűlovasság. Levelet írtok Rómába a pápának. csak annyian vagyunk. hogy Ottokár király a hitszegő magyar király és pogány alattvalói megbüntetése végett fogott fegyvert. mintha a hadimesterséget a lovagi hadviselés hazájában. Szerintem ezt a Postumus Istvánt kell kijátszanunk a másik István ellen. Ha rájuk megyek. Vöröskő és Nyitra helységeket. kunok. átkelve a Morva folyón. ahol az egyház ellenségei találhatók. Hívei meglapulva hallgatták dühös kitöréseit. Itt a magyar nehézlovasság indult támadásra.. A király nem más. Ottokár serege átkelt a Dunán. A bécsiek Pozsonyban álltak véres bosszút: öltek. csalárd volt. mint a borotva. Május 21-e volt. A magyarok. amely a gyors előnyomulásban kissé szétszóródott. A mogorva Péter így szólt: – Megmondtuk. a deréksereggel álljatok lesben. Mosont. Tudom jól. mint az egyház kardja. István király a Duna jobb partján várakozott. A király döntött.

majd újra előremeredt komoly tekintete. Béla birodalmából elfoglalt. nem irigylem a derék király urat. oldalukon fityegett az éles szablya. mint bagoly az odúban. posztók. Csák Péter azonban újra mondogatta: – Kutyából nem lesz szalonna.. vajszín csuhás domonkos szerzetesek jöttek zsolozsmázva.. aki személyes bátorságával is kivált a csatákban. koma. Béla király a tatárjárás miatt nem tudta befejezni.. IV. István pedig lemondott Stíriában. gyapjúszövetek. Ottokár most már hajlott a békére. A főurak egy része ellenállt neki. A templomhoz vezető út nemsokára szabad lett. Magas. A testőrök között lovagolt kicsi lován a tízéves László herceg. mások pedig. Buda népe az utcán volt. Sima a járásuk. A vár felől a király közeledett fényes kíséretével. Arany mintákkal átszőtt. lábon keresztelték őt is. francia.legalább az életét megmentse. Szeme feketén parázslott. nem támogatja Postumus István igényét a magyar trónra. és megkeresztelje István úr új hűbéresének. most meg a fia. Joakimra. Türje Fülöp esztergomi érsek a szerzetesek térdeplő sorfala között vonult be kanonokjai kíséretében a templomba. nem gyötörte ezeket soha munka. Arca komoly volt. virágos bársonypalástok keveredtek a tömegben. Őt követte Keményfia Lőrinc. nyíltan szembefordultak még az országgal is. sodrott. hékás! Még meghallják. Prémmel díszített menték. Menet közeledett a templom felé. Melegebb lett. és mindnyájan letérdeltek. Ne feledd. hogy a királyasszony is kun. Az áruló magyar urak – a két Geregye. Aba Lőrinc és Hahót nembeli Miklós – megjelentek Pozsonyban. megelőzve a királyasszony kocsiját. gyermeki vonásai élessé váltak. Kedvesen biccentett az üdvözlésre. bő keleti kaftánok. Kun Erzsébet sudár alakján lángpiros bizánci selyemköntös omlott végig. A vásárosok rakodtak. július 2-án meg is kötötték Pozsonyban. Mögötte a besenyő testőrök markában csillogott a rézcsákány. Fekete hajának sűrű zuhatagja szabadon hullt a vállára. A köpcös már nem is mert válaszolni erre a nagy merészségre. A domonkosok latin zsolozsmája már a templom előtt hallatszott. bársonysüvegek. Csak Bécsben állt meg. Szűz Mária kötényében sem lenne jobb dolguk. hogy misét mondjon. Tolon fejedelem háza népe. Az alacsony házakhoz lapulva nehéz járású. A köpcös dühbe gurult. és Brünnig felégettek mindent. A híres vásár utolsó napján az Esztergomból érkezett olasz. fegyverek. mellette a szép arcú Gutkeled Joakim lépkedett. ahol kegyelmet kaptak Istvántól.. – No. azután a kisebb udvari méltóságok következtek. A cseh király visszaadta mindazokat a területeket. Piros dolmánykája gyönyörűen simult vékony . A bártfai gyolcsok. Szerették a kemény férfit. Tolon tiszai kun fejedelemnek a háza népét. Tiszai kunok ezek. István király megint békét akart. koma. azután halkabban folytatta. szepesi vásznak. A testőrök a kis László herceget leemelték a nyeregből. István király befordult fényes kíséretével a templom terére. – A szerzetesek ebben a pillanatban hallgattak el. Bécset körülzárták. Az egyszerű emberek tisztelettel félrehúzódtak. – Még Béla úr istápolta őket. – Lassan. barna arcán gőg terpeszkedett. Szép vágású. Ő sem volt mindig Erzsébet. Csák Péter étekhordómester. – Nocsak! Tán megvakultál? Hát kun fajzatok! Viszik keresztvíz alá a rusnya pogányokat. bocskoros jobbágyok gyúrták izzadt kezükben a posztósüveget. A menet lassan kígyózott a barátok és a testőrök után. derekán aranyöv csillogott. hé! – bökte alaposan oldalba egy csontos paraszt köpcös szomszédját. Megjelentek a királyi udvarhoz tartozó előkelők. István király megnyugodott. Ezt a munkát apja. A könnyű magyar és kun lovasság üldözte a futó ellenséget. – No. uram! III. mint Kőszegi Henrik. 1271. hogy folytatni tudja országa erősítését. zöldes bársonypalástja leomlott túl az ezüstkengyelen. – No hiszen. inkább elharapom a nyelvem! – hökkent meg a köpcös. edények. Ottokár kijelentette. Rájuk csuroghat a keresztvíz. amelyeket IV. Hullott az édes. díszes saruk. Csak az özvegy Kőszegi Henrik maradt Ausztriában. hanem a délceg szlavón bánra. szattyáncsizmák. István úr cselekszi. Nem a királyra nézett. Monoszló nembeli Egyed tárnokmester. Balog nembeli Miklós országbíró. ahol meg is nősült. simogató fény mindenkire. Karintiában és Krajnában támasztott igényeiről. mind főember. kik ezek. Közöttük lépkedtek a kun főemberek. amelyben erősen megfeszült lovaglócsizmás lába: – Éljen István király! – hujjogott örömmel a sokaság. drága orosz prémek és más áruk bekerültek ismét a kereskedők pántos ládáiba. hogy éri a belsejüket. ezüst páncélingek. Vissza akarta szerezni a jogtalanul elfoglalt királyi birtokokat. Szinte tornyosodott szürke csődöre hátán. a trónörökös. Élén fekete csuklyás. – suttogta a csontos paraszt köpcös társának a fülébe. A halvány felhőfátyol is szertefoszlott. meggyszínű köntösök. német és görög kalmárok együtt tolongtak a falusi néppel meg a sötét ábrázatú izmaelitákkal. drágakövekkel kirakott süvege már messziről csillogott. hanem hallgatott. Elöl Mojs nádor. de nem hiszem. azután a többi főméltóság: Csák Máté erdélyi vajda. A trónörökös mögött szőnyeggel borított díszkocsiban selyembe és bársonyba öltözött udvarhölgyek következtek.

mellette padok álltak. de a prépost úr atyád kívánságára nem engedte meg. és egész életében harcok között élt. Az asztalnál a király és legszűkebb környezete foglalt helyet. „Azért vettem el. István úr a vele csaknem egyidős feleségét nézte. Sűrű galagonyabokrok. Panaszos. fehér holdjait. íj volt a vállán. Csak néhány testőr vigyorodott el erre a szilaj rohanásra. erős kezét és körmének szabályos. Hosszú ideig bolyongott. A kürthangok azt jelentették. ahogy az asszonyt nézte. aki csak meglett férfikorában került a trónra. István. A királyné kíséretével és Joakim bánnal másfelé indult. fekete haját. és nézte az őszi erdőt. Óvatosan vette le válláról az íját. A minapi díszes urakra alig lehetett ráismerni. A reggeli után a vadászok nekivágtak az erdőnek. rátette a vesszőt. vesszőkkel telt tegezeket. festetlen asztal. hogy a két népet. Lábai reszkettek a fáradtságtól. ahogyan a szlavón bánnal incselkedett. Az őszi hajnal bordópiros fényeiben sötét. Velük ment Tolon úr is. Unta a prépostot. Csak a legnagyobb szobában nyújtózkodott egy hosszú. szilajon ugrott egyet. A király vadászni indult legkedvesebb erdejébe. László gúnyosan nézett Péter után. majd megcsendesült járással mindig beljebb hatolt. Időnként meg-megállt. Megszűkült szemmel figyelt. Buda felől közeledtek a csónakok. A tisztáson felnézett az égre. Csak egy legény kullogott kényszeredetten mellette. majd körülnyargalta a vadászlak mögötti térséget. Fegyverhordozóik íjakat. de úgy tettek. Megriadt őzsuta surrant elő. mintha nem látnák. – Herceg úr. mennyire tetszik neki Joakim. aranybarna arcát. gyalog indult meg felfelé a budai székesegyház lépcsőjén az Úr 1271. kannákat. A fiú szeme rávillogott az állatra. Látta szép formájú. Aztán elmosolyodott ő is. – Ha akarsz. hogy V. majd elengedte a bélből sodort ideget. amelytől szinte megittasodott. A pecérek a kutyákkal vesződtek. László hercegre nem ügyelt senki. Az érsek után bevonuló kunokat nézte.. Néhol az elhalt ősfák tuskóroncsai szikkadtan hevertek a még mindig magas fűben. és jókat húztak az illatos budai borokból. kupákat készítettek a reggelihez. A pékek fűzfából font kasokban hozták a cipókat. -Talán a fiamban. Fején kék bársonysüveget viselt. A nyílvessző surranva szelte át a levegőt. nagy csónakok. Egy-két pillanatig célzott. A hajnal felpirosló fényeiben nyüzsögtek a vadászlak körül a királyi szolgák. A faragott oszlopokból ácsolt királyi vadászlak körül besenyő testőrök tanyáztak. Kis kun leány tipegett előtte. – Édua. gyere! -nógatta félhangosan a kun dajka. A gondterhelt ember. fekete hajába piros szalagok voltak befonva. és szelíden magával húzta. és gyűlölte a pimasz legényt. Egyre beljebb került az erdőbe. és riadtan figyelt. csak a gyomra táján érzett ingerültséget. A kis tisztáson állt meg. Az állat még felugrott. vastag arany karperec csillogott vékony csuklóján.. Csak az arca lett fakóbb. Amikor úgy vélte. Mohón ették a frissen sült húsokat. de szava elveszett a megszólaló kürtök rivalgásában és a tömeg morajában. fiatal nő vezette kezénél fogva. széles ladikok fodrozták az öreg Duna hátát. nyársra tűzött húsdarabokat forgatva. A testőrök kürtszava jelezte a király érkezését. Egyszerre erős csörtetés hallatszott. Péter. ahogy jóízűen ette a húst. A nádor és a vajda a király mellett lovagolt. a szakácsok a tüzek előtt guggoltak.” István úr most már csak egyet akart. A tölgyek sötétzöld fala mögött hamvas nyírfák álltak őrt. Aztán elmosolyodott saját ijedelmén. hogy egyedül hagyjalak. és avas gombaillat úszott a fű felett. A sarokban ládák. – Visszamehetsz a konyhaszínhez. tegez az oldalán. Egyszerű bőrruhát hordtak. Hallotta mélyen zendülő hangját. – Édua! – mondta László. A vadászlak körül csak a szolgák tettek-vettek. Takarodj! Péter eliszkolt. A vadászok elől menekülhetett erre a tájra. sűrű. bárkák és ladikok. László eltűnt a fák és bokrok sűrűjében. a sziget csendjében talált mindig nyugalomra. esztendejének szeptember ötödik napján. az inasa.és ónkupák szerénykedtek. hogy senki sem figyeli. Magyarország királya. aki hirtelen megfordult. A kisleány sűrű. hogy ügyeljen rá. a nap már magasan állt a feje felett. A vadászlakban nem voltak bútorok. tőr az övében. vén bárkák. Péter jobban szeretett volna az egyik kun leány körül sündörögni. A herceg néhány pillanatig mozdulatlanul állt. szavad parancs a számomra. A keze nem remegett. Csak ment tovább. óvatosan lapulva egy vén fa törzséhez. Tolon fejedelem leánya lehetett. a Csepel-szigetre. mint aki mindent tud már a felnőttek dolgairól. A lombokról bő harmat cseppjei hullottak. Még sohasem érezte ezt az édes szabadságot. a polcokon fa. magas páfrányok között lépegetett. akinek az volt a dolga. de gondosan figyelte a nagyobb fákat.derekára. egészségesen ragyogó fogsorát. A nap magasabbra hágott. László a kisleányt nézte. kopjákat és lándzsákat cipeltek. Éhesen érkeztek. Nagyot lélegzett. elmehetsz – mondta László megvetéssel. „Az apja vére!” – gondolták magukban. A bőrruhás fiú ott téblábolt a vadászlak körül. és lassan húzta fel az íj idegét. Lászlóban békül majd össze a két természet. Fekete szeme csaknem kacéran villant. hogy visszafelé ne tévedjen el. Körülnézett. minden mozdulatával elárulva. Tapasztalt révészek forgatták az evezőket. nagyokat haraptak a cipókból. erős országot hagyni a fiára. hörgő . itt. a magyart és a kunt összebékítsem – gondolta keserűen. Már nem törődött vele. ahol fehér-fekete költöző gólyák úsztak el a tündöklő kékség alatt. Mások hordókat vertek csapra. és az őzsuta torkába fúródott. A vízi járművek hamarosan parthoz értek.

nagyúr. – Majd megsüttetjük a szolgákkal. senki sem támadhat meg bennünket. Amikor beszélt. hogy elérhetetlen vágyak űzzék. majd nagyon lassan tántorogni kezdett. – Igazi hős vagy! – szólalt meg ekkor kunul egy vékony gyerekhang. László! Láttam. a gyilkos hínár. – Ezt a szép gyűrűt! Görög arany. ízes gyümölcs. s ha elérte célját. Igaz. susog a nád. László nyomban ráismert Éduára. azután megállt. Édesanyád rokona az én édesapámnak. Édua eközben is beszélt. velőpuha gomba. – Gyere. ahol szolgáink nyájainkat. és szeme bosszúsan villant. majd nekirugaszkodott. gémek és gödények lesik a felbukkanó halakat. én nem kérek semmit sem tőled. aki az egész világ minden királyának parancsol. aki csak szolgája a te apádnak. ide-oda rázva szomorú fejét. hosszú köntöske és sárga. hogy őt követhette. kövér hal. jobb lábával rálépett az elejtett vadra. a nyájakról. félig pedig kun. űzze tovább éjszakáról éjszakára. sem a zölden hullámzó. A csillagos hínár elbírja az embert. – Mi az a lidércláng? – kérdezte László kíváncsian. Fehér a bőre. László egyetlen ugrással mellette termett. amely tüzes testtel bolyong a láp felett. füves pusztáról.. – A dajkád ostoba. vadkacsa. mint a béka. Jól-rosszul lerántották az állat bőrét. – Mit keresel az erdőben? – Elhagyott a dajkám. – Most csak az őz bőrét tudom érte adni. a suta hínár sem szakad be alattunk. zizeg. és itt él az udvarunkban. a száguldó lovakról. mert félig magyar vagy. Ott állnak a sátraink tele szőnyegekkel. – Az jó lesz! Gyere! Nyúzzuk meg! Szaporán nekifogtak. nagyobb. A lápkútban pedig mindig tiszta és iható a víz. ha már király leszel! Inkább én ajándékozok valamit! – és ajkát csucsorítva mosolygott. A te inasod csalta el. Tudom. Már magyarul is jól gagyog. Talán nyolc-kilenc éves lehetett. Duzzadt ajka. a harcosokról és a daloló legényekről. segíts hazavinni az őzet! – Szívesen! – felelte boldogan a kisleány. mint a prépost tanítása vagy . te nagy úr leszel. oda csak egy út vezet. mert nyugtalan. Anjou Károly. és csaknem sírva fakadt dühében. Aztán. rövid szárú csizma volt a kisleány öltözéke. Édua még sokat beszélt a nagy. Ha kérdik. és most már mosolygott. mintha nem is kisleány lett volna. hogy a te prépostod igazat mondott. Izabella a neve. – Akkor a lápot sem láttad. messze látok a pusztán. – Akkor is fogadd el a gyűrűmet! Nálunk a férfiaknak több feleségük is lehet. – Te királyfi vagy. hová lett. De ne félj. A harcosok is szabadon száguldoznak. amely annyira más volt. A lápot ismerni és szeretni kell. és csodálatos kő ragyog benne. – Mit akarsz adni nekem? – kérdezte László meglepődve. Nagyot lélegzett. mint vörös seb piroslott. de a nap fényében nem látjuk imbolygó tüzét. – Még nem jártam arra – felelte László. méz. és hideg. az ajkát pedig furcsán csucsorította. végül panaszos nyöszörgéssel a földet kaparva összerogyott. László hallgatta a furcsa beszédet. A mi szolgáink ismerik a hínárt is. nyűgösködve vonogatta a vállát. és megpróbálta az elejtett vadat feldobni a vállára. A sötétben titokzatos hangok hallatszanak. de a haragoszöld.sírás tört ki a száján. Az alakján azonban már meglátszott. a legfőbb isten átkozta meg. és te sem tudsz semmit! – kiáltotta László. Van ott édesgyökér. kék. hogy nappal is bolyong. sehol sem találja helyét. Pirossal hímzett fehér ködmönke. most már mi is keresztények vagyunk. Azért csak vedd el. majd ahogyan az udvari vadásztól látta. ezért mi is rokonok vagyunk. A haja fekete volt. azután gyorsan folytatta: – A láp este is szép. Meglepetten és csodálkozva bámult a sűrűből előszégyenkező kisleányra. Szégyenkezve törölte keze fejébe verejtékező homlokát. méneseinket terelik. ha egyszer király leszel. a vízityúk és a mulatságos vöcsök. A herceg egyformán beszélte anyja és apja nyelvét. – Az érsek úr meg a püspök urak hatalmasabbak a királyoknál is. – Nem bánom. – Lehet.. nyúl és sok-sok más állat. elmegyek hozzád. – Nehéz! – kiáltotta elkeseredve. legyen a tiéd – válaszolta László. – Eltévedtem! – szólalt meg a kislány. így tanította nekem a prépost úr. Ha István úr meghal.és ezüstedényekkel. Nálunk szabadon élhetnél. De az apja. Talán Okán. Ha akarod. és emlékeztetlek rá. nyomban új vágy kerítse hatalmába. – Jó! Elteszem – engedett a herceg. Tőlünk nem messze nagy tó is csillog. óriás nádast. még akkor sem. Lehet. sűrű hínár. nem is kell cipekedned. a partján gólyák. hogy korán fog asszonnyá érni. Folyamatosan beszélt. és tőrével megadta a kegyelemdöfést. Ha kilépek a sátrunkból. majd azt mondom. Szeretni fogsz minket. de a kísérlet balul sikerült. kigyulladnak az imbolygó lidérclángok. amelynek közepén van az apám legnagyobb és legdíszesebb sátra. és a gyűrűt bedugta bőrruhája ráncai közé. arany. a francia királynak az öccse. – Azt nem lehet! – Miért? – Engem már eljegyeztek a nápolyi király leányával. – Már nem él – szólalt meg. sulyom. akkor a feleséged leszek. hogy ez nem sokat számít. Még néhány lépést tett előre imbolyogva. mint az én apám. elnyeli a rálépőt.. – Szeretem az őzhúst! – kezdte újra a beszédet. – A dajkám szerint valamilyen ördög. a szeme is sötéten csillant. és őrizd meg ezt a gyűrűt! – mondta a kislány konokul. te leszel a magyarok és a kunok meg más népek királya. – Mi a Tisza és a Körös partján élünk. milyen rabok vagytok Budán a falak között. – Jártál már a Tiszánál vagy a Körösnél? – kérdezte. de a dajkám azt mondta. mert ők szolgálják az igaz Istent. hogy elvesztettem. és visszament az állathoz. Eszébe sem jutott. Ott él a fehér tollú kócsag. róka üvölt és kurrog a nádifarkas. ezt én nem tudom.. vadliba. és soha-soha ne tudjon megnyugodni.

Ottokárhoz. Joakim arca komoly lett. Türelmetlen volt. az ország kormányzásába csak neki lehet beleszólása. amikor nem tudtam felelni neki az átkozott papoknak a nyelvén.. hogy vele együtt részt kapjon a hatalomból.. hiszen annyi bajáról tudott. noha hallotta már ezt a történetet. és az apja. Magával vitt egy koronát. Mária a nápolyi királyhoz. és tekintete rátapadt a férfi arcára. A sűrűből pedig kirajzottak a besenyő testőrök.. – Beszélj még! – kérte kedveskedve. Csak nézte a panaszkodó asszonyt. így folytatta: – Mondtam Istvánnak. akik mögött a szolgák hozták az elejtett vadakat. Erzsébet mondta tovább a magáét: – Már az anyja. Arca hamván átütött a harag pírja. főképpen amikor pókhálós volt a szeme a sok bortól. noha a nap már lefelé hajolt. de a szeme sarkából kíváncsian leste a szép. meg akarta hódítani. és intett az őket messziről követő lovasoknak. A hangja a szokottnál is mélyebben zengett: – Beszélhetsz akkor is. Meghúzta a ló kantárját. Tudod jól. aztán aranyláncokat. a vén szajha. azután kérdéssel válaszolt a kérdésre: – Kit szeret legjobban a király? A komoly szóra egyszerre megdöbbent a királyné. Bármit tanácsolok. ahol mézgás égerfák magasodtak. hányadán állunk. hogy ezzel is a kedvedre tegyek – válaszolta a férfi szemrehányóan. Joakim bán és a királyné kísérői húszlépésnyire megközelítették gazdáikat. ezt a beszélgetést nem fejezték be. akik erre a jelre gyors iramban közeledtek. A hangja most őszintén csengett. László fiam nem ilyen nyafka leányt érdemelne. és közben arra gondolt. – Mondd! Mit tegyek? – kérdezte végül a királyné. mert én mondtam. Most azonban unta már a királyné üres kacérságát. – Azt nem bántam. Az aranybarna arcon mosoly futott át. hogy kedvellek. az igaz. Laszkarisz Mária. Nem tette. kosfejű keleti ló lassan lépegetni kezdett.. de hát nekem uram van. – Várjuk meg a legényeimet – mondta kissé zavartan a bán. – Nem maradhatunk! – mondta határozottan. Ketten értek a sziget túlsó partjára. Bizony. Joakim Erzsébetnél is jobban kívánta a hatalmat. Csaknem zihált a haragtól. csettintett is egyet. az egyik királyi kardot. ha a király rám hallgatott volna. – Most én akarok elmondani mindent. Én azonban csak barbár. csak azért mondom. arany. még István nővéreinek is. akit mindig aranykirálynak vagy vaskirálynak nevezett. Idehozták azt a kis nyamvadt leányt. Mire a király és kísérete előbukkant. a szomorú arcú király jutott eszébe. őriztesse Annát. De Erzsébet úgy érezte. Katalin a szerb királyhoz. – Beszélnem kell veled! Szeretném tudni. Joakim – kezdte. így gyanútlanul lehetek melletted. amelyeket Béla király meg tudott menteni nemcsak a tatároktól. akinek ráadásul mindig szúrja valami az orrát minálunk. Joakim gyönyörködött az asszony ádáz haragjában. hogy a leányaim előkelő uralkodókhoz mentek férjhez. kiszökött a vejéhez. csak azért. gyöngyökből készült csillagot. és a trónörökösre gondolt. nem tudta még. Azt feleli mindig.és ezüstedényeket és ékszereket. neked pedig feleséged. de már nem szólhatott. és nyomban elhúzta a száját. amikor Prágába szökött. és csaknem suttogva válaszolta: – A fiamat! Lászlót! Joakim bán mondani akart valamit erre a vallomásra.. – Maradjunk még. De akkor bezzeg jól látott. Még az is eszébe jutott. A hangja is száraz lett a rátörő emlékektől. A fiam eljegyzését azonban elleneztem. akit magában sajnálni kezdett. ha lassan lovagolunk. Azt hitte. hogy rókával bélelt emberre pazarolja kedvességét. csak nemrég delelt a nap! – válaszolta Joakim bán ravaszkodva. . pogány voltam a szemükben. barbár asszony válaszát. Erzsébet.. – Vissza kell fordulnunk! – mondta a királyné. mint az ilyen asszony a sérelmét. Becsaptál. és érezte: éppen ezt a barbár szertelenséget szereti benne a legjobban. hogy a velencések meg az Anjouk országában lassan ölő mérgeket tudnak kotyvasztani. hogy nem szabad folytatnia. Kísérőiket hátrahagyták. a görög asszony is lenézett engem. Kötöny király megölését. Ránézett Erzsébetre. fehér fogai kiragyogtak a nedves. a gyermek Lászlóra. de legalább a férjük nem sért meg engem. mert az apám csak a kunok fejedelme volt. ha rám hallgatna. és a hangok a vadászat befejezését jelezték. Sárgás szemének tekintete alattomosan cikázott az asszony arcán. Feszes homlokcsontja körül a töprengés ráncai jelentek meg. ravasz arcán mosolyok bujkáltak erre a beszédre. Gutkeled nembeli Joakim szép. Anna pedig a görög császárhoz. könnyebben felejti el a kígyó a farka levágását.akár a főemberek és az udvar népének szavai. élveteg ajakból. mire a kis termetű. – Mondd tovább! -biztatta. Halvérű asszony lesz abból a fehér bőrű franciából. mint a viasz. hiszen az arca sokszor olyan sárga. Mindketten tudták. aki először latinul szólt hozzám. mert gyűlölöm. hogy benépesüljön ez az ország a tatárok pusztítása után. „Milyen jó nyugalom lehet ott a pusztán!” – suhant át lelkében a gondolat. nem fogadja meg. hanem Frigyes osztrák hercegtől is. Aztán mi történt? A drágalátos nővér. Erzsébet ránézett a fiatal bánra. – István nem ért meg engem. visszavezetett bennünket a Tisza és a Körös partjára. Nem lenne így. drágaköveket. Joakim követte. Apám pedig elfeledve rokonunk. akinek csak a szépségét látta. Közvetlen mellettük búgtak fel a vadászkürtök. talán nem is látom őket soha többé. A ló megtorpant. Messze kerültek. pedig sok dolgát rosszul csinálja. Az asszony megrántotta lova kantárát. Szeretnék részt venni a kormányzásban. – Azt mondtad. Magában mindig barbár asszonynak becézte. A barbár Erzsébet leányai mégis királyokhoz mentek nőül. de erről hallani sem akar. – Te szerezted a számomra! Halicsi Román és Babenberg Gertrud leányát azért vettem feleségül.

bizony végigvágódik a kőpadlón. aki napok óta mellette lovagolt aprócska. Barnapiros arcán izzadság fénylett. – Nem tudok lóra ülni. őket követte a többi előkelő: Joakim bán. Parancsára négy testőr két rúdra takarót feszített. – Hol a fiam? – kiáltotta türelmetlenül. Szent Iván napján érkezett Bihácsra. Ez az ellenségeskedés nem volt a magyar király kedvére. a besenyő testőrök hadnagya. és ha nincs ott Mojs úr. Hosszú volt az út Budáig. fiam? – kérdezte a kis Lászlótól. Mojs búcsúzott. Sötétedésig tartott a reménytelen hajsza. zöld vászonköntös takarta délceg alakját. Lőrinc! – parancsolta a király. Ha nem adja ki a fiadat. A kolostorban hetven apáca szolgálta az Urat. ahol aztán kocsit kaptak. megpirosodott az arca. „Az én fiam!” – gondolta. – Bírom. hogy Joakim a fiadat Kapronca várába vitette. Arcáról eltűntek a gondbarázdák. István király fényes kísérettel indult el Budáról a Dráván túlra. száraz. – Árulás történt! Joakim bán elrabolta a fiadat! Most jelentette egyik portyázóm. Magában László herceg kedves arcát látta. és vékony szája körül mosolygás játszadozott. – Hol marad Joakim bán? – harsant most már haragosan a király hangja. A király előtt és kísérete mögött a besenyő testőrök lovagoltak. Palaiologos Mihály görög császár ellen. A kitörő vihar tépte az erdő fáit.. hogy friss és nagy sereggel térjünk vissza! – Megyek. és a szeretet adott erőt beteg testének. megostromoljuk a várat. – Uram. édesapám! – felelte László. Lassan magához tért. A király felugrott a hírre. hogy megtántorodott. és fénylő tekintete szeretettel simogatta meg a komoly arcú fiúcskát. de addig nem nyúlt az ételhez. Itt egy előkelő polgár hívta meg ebédre a királyt. A királyt szállító nagy komp kikötött a Nyulak szigetén. Szomorúan legyintett. majd egy fatönkre ült. majd a rudakat vállukra emelték. Tétény Pál veszprémi püspök és az ispánok. de már tudott parancsolni: – Üldözzétek az átkozottat! A testőrtiszt kirohant. de úgy felindult. – Hozzátok a lovamat! – kiáltotta a király. Ebben a pillanatban rontott be Tonuzóba. István király a tengerpartra készült.. amíg a fiát mellé nem ültetik. A rabló bánt nem tudták utolérni. és a király legidősebb leánya volt a fejedelemasszony. – Igyál. és megindult kis seregével Kapronca ellen. és jégeső zúdult alá. ahol István úr törvénynapot tartott. Maga is kíváncsi volt Mária nevű leánya és László fia apósára. pihenned kell! -kérlelte aggódva Keményfia Lőrinc. Vékony szája megremegett. A fekete. László herceg azonban nem volt sehol. akinek be akarta mutatni László herceget. Hatalmas fáktól övezve. – Uram királyom! -kiáltotta. ahol száraz szalmára fektették. Rátót Lóránt. uram! – unszolta. csak július közepén látták meg a város falait. Akkor már véres hab szakadt a király lováról is. – Reggel óta nem láttam – szólalt meg Keményfia Lőrinc. aki látta a bánt visszafelé nyargalni legényeivel. hol maradhatott el – és felugrott. Szent Iván havának aranya lángolt az égről. Könnyű. A mezők és a dombok felett reszketett a forró levegő. – Nem akarok Budára menni! Vigyetek a Nyulak szigetére. István úr büszkén mosolygott. Mindnyájan követték. István hajszolta lovát. Megyünk Budára. haja szabadon hullt a vállára. – Megnézem. A király és kísérete megindult a gyors besenyők után. király úr! – válaszolta Mojs. Lőrinc úr egy kupa bort adott a király kezébe. Mohón ivott néhány kortyot. az orvosomat! – parancsolta a beteg. István úr jókedvűen ült az asztalhoz. elszédült. te vezesd a sereget. egérszőrű kun lován. A király mögött közvetlenül Mojs nádor lovagolt Keményfia Lőrinccel. – Vigyetek haza. Az estével együtt nehéz fellegek ereszkedtek alá. Hirtelen lehűlt a levegő. mert ez a szicíliai Anjou após hadat készült vezetni Anna nevű leányának az apósa. – Joakim bánnal láttam utoljára – válaszolta komoran Mojs nádor. – Ilyen gaztett nem történt még országunkban! – sóhajtotta megtörten a király. amelynek a várnagyát Bachatornak hívják. már azért is. – Bírod még. Másnap elszédült. amikor lóra akart ülni. Hívjátok oda János mestert. IV. A király és kísérete már a Száván is átkelt. és a régi hadi úton haladva Topuszkóra érkezett. égszínkék ujjasában. inas embert csaknem szétfeszítette az indulat. Az izzadt testű királyt hívei egy erdei pásztorviskóba vitték. hogy találkozzék Károly szicíliai királlyal. ráfektették a beteget. bárhogyan akarták óvni a még nagyobb izgalomtól és az üldözés fáradalmaitól. Utána a király folytatta útját a tengerpart felé. Nem tudták visszatartani. Az előbb jelentették embereim. László herceget a bán maga előtt vitte a nyeregben. úgy vitték Topuszkóig. és így rendelkezett: – Mojs. sötéten álltak a zárda téglából . és még jobban feszített könnyű. Keményfia Lőrinc nyomban cselekedett.

és faépületeket építtetett a cselédség és a várőrző legények számára. a király orvosa. A kapuban már ott várták az apácák élükön Erzsébettel a beteg királyt. Szeme körül mennyei fény sugárzott. Csák Máté úr is. sötétek és egészségtelenek voltak. Kapronica vagy másképpen Kapronca.. meg a gazdád is! Bachator várnagy irgalmatlanul csúf ember volt. – Hordd el magad. idegen méreg oltotta ki!” Amikor halálhíre eljutott Prágába. – Margit soror másfél éve hunyt el az Úrban. Ha meghalok. és erősen hitte is. a legkisebb szobácskába tuszkolták. mert íme. hogy testvérét az Úr valóban felvette választott szentjei sorába. és a Duna hullámait nézte a nagy fák alól. Joakim vára a tatárjárás után épült. Fülöp érsek felemelte a halott királyleány arcát takaró velumot. Vigyázzatok a fiamra. rátelepedett az emberek lelkére. István úr felkönyökölt a vadbőrön. beverte a fejét is. A kőpadlót friss mentával szórták fel. A vár tömör. A legtöbb korabeli vár még ilyen sem volt. A fiú elkeseredetten feküdt a padon. Ottokár király ezt mondta anyósának: – Öcséd korai halálában szerintem Joakim bán kezét kell keresnünk. A király. Az idős nő átszellemülten folytatta: – Harmadnap eljött az érsek úr a váci püspökkel és a budai préposttal. év augusztus 6. és olyan fiatal lett. amikor a várnagy ebbe a nedves lyukba betuszkolta. Amikor a lelke sanyargatott testét elhagyta. csak hűséges besenyő testőreit. Joakim. Megjött a király hűséges híve. Az 1272. takarónak pedig megkopott medvebőr szolgált. súlyos fáradtság ólmozta tagjait. ahol a fiam az első őzet elejtette! Vajon él-e még László? Gyötörte a gondolat. Remélem. Bachator káromkodva ugrott félre. A királyszobában helyezték el István urat. őszi köd a tájra. aki ott volt Margit halálakor. gyékény borította. Ott ült vagy feküdt. Ezek dohosak. István urat gondos kezek ápolták. és az ő fülébe is belopakodott János mester gyanakvó kérdése. majd gyógyteát és izzasztókúrát rendelt. mire Bachator . majd a torony tetején megjelent a várnagy. A várudvart kerítő falakra is lépcsőkön lehetett feljutni. senki más! – ordított le a magasból. Ez a kérdés azután. ezt parancsolom! Ne üss pártot. hogy megsarcolják Joakim falvait. A kemény ember nem szólt egy szót sem. élve szabadul ki a gonosz karmai közül. A levegő és a fény csak keskeny ablakon tudott belopakodni börtönébe. nedvesek. hogy jól bánjék a fogollyal.. Maga is meg volt győződve róla. Fekhelye mellett éjjel-nappal gyertyák égtek. amelynek bútorzata mindössze a fal mellett végigfutó padból állott. elesett. úgy mondta: – Rád bízom a fiamat. László herceget. Napokig feküdt az ágyon. és ott helyezték nyugalomra az apácák nagytemplomában. Egyik reggel így szólt: – Vigyetek a Nagyszigetre! Oda. A fejét csóválta.. – Miképpen halt meg Margit? Öreg apácát hívtak a királyhoz. – A király parancsol Joakimnak is! Add ki László herceget. Nyár volt. inkább örvendjetek. mire egyszerre tíz nyílvessző is felröppent a magasba. belenézett a vajda szemébe.. – Piszkáljátok meg! – parancsolta Mojs a legényeknek. amikor Mojs úr seregével megérkezett. Keskeny csigalépcső vezetett fel a mellvédre. a durva ember azonban még akarattal sem tudott barátságos lenni. A gyanú tápot kapott az orvos szavaitól. testvéretek elnyerte az ő mennyei örökségét!” A soror még sokáig beszélt. ő lesz a király! Ezt akarom. az egész vidék kihaltnak látszott. „Nem kell tinéktek sírnotok. majd vigasztaló szókkal fordult a síró sororokhoz. István úr borzongva hallgatta a soror minden szavát. – Beszéljetek a testvéremről! – kérte. és ezt mondogatták az emberek: „István úr életét lassan ölő. mert megbánod te is.és kövekből rakott vastag falai. A vár egyetlen tornyában lakott Bachator várnagy a feleségével. az evangélium felől. Káromkodására aztán a vár védői is megmozdultak. megparancsolta a várnagynak. de a pinceszerű homályban mégis borzongott. csak nézte beteg urát. nehéz kövekből rakott falai és zömök tornya nem sok jóval biztatták az ostromra készülő lovasokat. áhítattal hallgatta a legenda születését. Mojs úr megállt az emelcsős kapuval szemben. ahonnan nyilazni lehetett a támadókra. mint egy gyermeké. A torony aljában volt néhány szűk helyiség. a nagy oltár mellé. – Apám megöl! – kiáltotta László. – Mit evett a király? – kérdezte a szolgáktól. puffadt arcán zsíros ráncokon ugrált a gúnyos nevetés. A Drávától délre. abban a teremben. napján örökre elaludt. Bachator. miként a sárga. megbotlott. akik sietve visszavonultak. A vadászlakból legtöbbször a folyó partjára kívánkozott. a Koprivnica völgyét őrizte Joakim erős vára. és arról tanakodtak miképpen lehetne elfoglalni Joakim várát. Azok szétszéledtek. hogy a fiamat szolgálhassad! István úr nem élt sokáig. Nem engedett magához senkit. Amikor Mojs seregével megérkezett a várhoz. Végre megérkezett János mester is. mielőtt távozott. szolgáld a királynét. Utolsó kívánsága szerint holttestét visszavitték a Nyulak szigetére. és messze csengő hangján kiáltotta: – Nyissatok kaput a király emberének! Gúnyos nevetés volt a válasz erre a kiáltásra. köveket és nyilakat szórtak Mojs úr legényeire. – Kiéheztetjük őket – mondta Mojs úr megdühödött legényeinek. amelyet még az apja. Kövér. de komoly baja nem történt. – Itt Joakim úr parancsol. Béla király építtetett. az arca megszépült. Gyászolták szerte az országban.. A gazdag család a torony mellé kő. amikor a királyt megvizsgálta. nem kell siratnotok az örök Király leányát. A király nem gyógyult meg. Máté. Mojs úr! – kiáltotta most már dühösen..

majd a két ember kezet fogott. hosszú árnyék kúszott be a kis szobába. – Joakim megnyúz. ha érte jön az apja? – Ne jajgass! Nem jön érte. az uralkodik Magyarországon. hogy megmelegedjék. bárhogyan hívja Joakim. Visszafeküdt a padra. Látta: Mojs úr a fejét rázza. majd egyedül lovagol be a csapóhídon át. – Joakim bán! – morzsolta magában gyűlölettel elrablója nevét. azután együtt közeledtek a vár kapuja felé. összeszedte. ahol szabadon száguld a szél. bolyong a lidérc. csönd volt a várban. és az érkező elé siet. és egy csupor tejet vitt neki korpás lisztből sütött bodaggal meg egy darab sajttal. fullasztó érzés volt alatta feküdni. Megfejte kecskéjét. A kis ablakon behallatszott Mojs úr ismerős hangja. – Ki ez a gyermek? – kérdezte az asszony kíváncsian. és mosolygott rá. – A király fia! – válaszolta Bachator mogorván. A bán arca akkor változott meg. Csak aludni ment a kis kamrába.. mert Mojs úr legényei riadtan sorakoztak. Megdobbant a szíve. Maga előtt látta Gutkeled Joakim szép arcát. A kapu láncai megcsikordultak. Nekiugrott az ajtónak. mi lesz velünk. beszélgettek. A két vezér nem csapott össze. azt hitte. – Velem kell jönnöd! Anyád parancsára teszem. de az erdő tisztásán Joakim fegyveresei várakoztak. A hangját is hallotta: „Gyere. ezért a maga módján kedveskedni próbált a fogoly hercegnek. nem hajlandó belépni a várba. akik este nagy tüzek mellett ülnek. Délutánonként felmehetett a toronyba. csak a leány szavaiból képzelte el.. Mojs úr legényei nem próbálkoztak a várostrommal. Komor lett és elszánt. szomorú fiúra. ahogy a pusztára gondolt. Joakim úr tudja. és félelmében jajgatni kezdett. evett. herceg úr. – Egyél. Szarvasra sehol sem bukkantak. amikor magára húzta. és elkeseredettségében dühös zokogással zuhant a kőpadlóra. ezt neked kell elejtened. homloka árkában a gyanú húzta össze világosbarna szemöldökholdjait. a haja szála sem görbült meg! – kiáltja most már fenyegetően. és a gyermektelen nők ösztönös szeretetével nézett a kiskertben üldögélő. kimerülten az izgalomtól és a fáradtságtól. erőszakkal adták a csúf Bachatorhoz. – Hol a király? – harsan Joakim úr türelmetlen hangja. és miként az apjának. és gyorsan harci rendbe tömörültek az érkező lovasokkal szemben. a szénára szőnyeget terített. vánkost is adott. de hiába verte. Előhúzta. hogy a széles vállú Mojs úr is otthagyja legényeit. vörhenyes bajusza körül játszadozó mosolygását. hogy az emberekben nem szabad megbíznia. Csak öklébe hasított a fájdalom. Ettől a naptól kezdve elviselhetőbb volt a fogsága. Néhány nap múlva szabadon járkálhatott a várban. és nem mondja ki azt a gondolatot: akinek a kezében a gyerek. A bodagra még mézet is csurgatott. hogy a fiúnak kedvét keresse. aki már megtanulta. a csapóhíd leereszkedett. amikor elcsigázva zuhant a jótékony álom mély vizébe. de most kimondhatatlanul vágyott rá. és vezére előreszáguldott Mojs úr legényei felé. – Hát megveszett kend? – kiáltotta. Álom és ébrenlét határán hallotta most a múltból előcsengeni a leány szavait: „Akkor is fogadd el a gyűrűmet!” Összeszorult a szíve Bachator börtönében. Az undok medvebőr most már melegítette. Mojs úr legényei néhány nyíllövésnyire táboroztak a bokrok között. amelyen ruhája alá rejtve csüngött Édua gyűrűje. mit csinál.. a Mura partjáról került Kaproncára. elsápadt. a lápot bámulják. az apja serege közeledik. – Eredj. Odakint már sötétedett. Remélem. Ha meghal. Rázárta az ajtót.csak káromkodással válaszolt. Bachatornak is eszébe jutott Joakim parancsa. még meg is köszönte az asszony kedvességét. A nehéz aranykarikából a félhomályban is megcsillant a csodálatos drágakő.. Most ismerte meg az újonnan jött sereg vezérét. csak azt látta. vágyaktól űzve. Komor és rideg lett egyszerre. Tőle tudom. Éhes volt. kövér asszony összecsapta párnás tenyerét. ahonnan a barnászöld erdőre és a sárgára égett földekre lehetett látni. ez a fiú lesz a király. Amikor magához tért. Nem látta soha ezt a pusztát. . László éhes volt. V. A kimerültségtől nem tudott nyomban elaludni. Csak akkor könnyebbült meg. aki végül is széttárja a karját. a medvebőr helyett pedig gyapjútakarót. Fájt a feje. Egyik délután lovasok fegyverei villantak meg észak felől. aztán amije volt a kamrájában. Intett legényeinek. A közeledő sereg ekkor megállt. Magyar asszony volt. Valamit kiálthatott. Ekkor ért a selyemzsinórhoz. törődj a fiúval! – parancsolta feleségének. hogy szabaddá tegye a torkát. kis herceg! – biztatta jó szóval. és a széllel versenyt nyargalnak a kun lovasok.. arcán durcás. A kapuban ott hajlong már ura előtt Bachator várnagy. sértődött mosolygás jelenik meg.” Ezek a szavak csalták el apja kíséretétől. Egymással szemben álltak. akik erős karral emelték le lováról. a király halálán van. és Joakim bán elé ültették a nyeregbe. Istenem. ami vele történt. Semmit nem értett mindabból. – Bezárta abba a büdös lyukba a király fiát? Istenem. ahogy tudott. Vékony szája megvonaglott. – A király az én kertemben! – óbégatott a derék asszony a meghatottságtól. de őrzői megfeledkeztek róla. a gyomra émelygett a büdös medvebőrtől. ha baja történik.. miként egy felnőtt. A fiú ott feküdt a padon fázva. Az asszony szénaágyat vetett neki. amely fölött tüzes testtel. Édesapád örülni fog. a szavakat nem hallhatta. Hamarosan csalódnia kellett. bárhogyan is kapálódzott. gyönyörű szarvast láttam. A nyakához nyúlt. A jámbor. Az éjjel belopakodott legügyesebb embere a titkos alagúton.

Tenyere megizzadt. ahogy egymás mellett lovagoltak a Dráva felé. nem tehet semmit. amelyekben húst. Mojs úr is velünk jön. – Ne öljétek meg! – parancsolta Egyed mester. hogy te uralkodjál ebben az országban. hogy díszes kísérettel Fejérvárra vigyelek a koronázásra. Nem értette. hogy a gyűlölt ember észre ne vegye. Aba Finta. – Hé. A harc nem tartott sokáig. – A palotádat azonban nem hagyhatod el! Mi a férjed hívei vagyunk. – Ép és egészséges László herceg! – válaszolja dadogva a várnagy. – Embereim jelentették. a szeme alatt szürkés árnyék húzódott. Perzselő szomjúságot érzett. A hangja ünnepélyesen alázatos. meg kell nyernie. felség! Új ruhát is hoztam. – Amikor parancsolod. Monoszlói Egyed emberei bezúzták. Bachator lihegve megindul. Édesanyád is megindult már Budáról. akik. ha mindenbe beleegyezik. a többiek a nádorral az érkező király elé siettek. Erzsébetnek a férjét. Tudták. – László király. belül remegni kezdett. nagyasszony. nem a gyermek László. ha László fejére teszik a koronát. – Mikor megyünk Fejérvárra? – kérdezte egészen nyugodtan. kedveskedve és hódolva. Akkor látta utoljára. és úgy egymásra szorult az ajka. királyné asszony – kezdte Egyed mester. – Mást nem tudok mondani. Joakim úr csaknem alázatosan nézett rá. Csupa bársony és selyem. hogy magával vigye a fejérvári koronázásra. pékek és bormérők. Egyszerű szerzetesek bocskorai verték a port a város felé. hanem Erzsébet és Joakim fog uralkodni. az ácsok leveles színeket ácsoltak. és véresen terült el a kőpadlón. Azért jöttem.. A város körül egész tábor keletkezett. elmehet – mondta a testőröknek. a testvére. gyűlölték Ottokár királyt. és az anyja. és a teste kívül. Amikor Joakim tekintetét magán érezte. akik ott akartak lenni a gyermekkirály koronázásán. Talán azért. Valahol a belsejében most élesen villant fel az apja arca. szemöldöke összehúzódott. mind pedig Joakimtól. Kunigunda cseh királyné testvérét Ottokár segítségével a trónra segítse. azután mondta: – Köszöntelek. apátok lovagoltak díszruhás csatlósaik élén. és maga is meglepődött saját hangjától. Joakim könnyedén szökellve követi. Ebben a pillanatban vad üvöltözés hallatszott be a palotába. Joakim megalázkodása csak gonosz játék. – Megvan a lovam? – Meg. akik együtt fújták a kígyókövet Erzsébet és László fia ellen. hogy alig tudott megszólalni. – István úr meghalt. Csaknem földig hajolt. – Joakim? – csattant fel az asszony kérdése. talán később. Sátrak sokasodtak. mert gyűlölték Joakimot. vele üzente a bán. leányának. Nyála megkeseredett. mert Móric fia Miklósnak van itt a legtöbb páncélos vitéze. hogy fiát. mintha Joakim szavaitól kiszáradt volna egész belseje. legjobb. hogy az ifjú Béla. hogy a királlyal együtt közeledik Fejérvár felé. – Aki nem áll ellent. Gyalog. Most hatni akar a fiúra. prépostok. de tudta. A kapu nem sokáig állta az ostromlók csapásait. Sejtette már a valót. Arca még mindig sápadt volt. Csák Domokos a királyné védelmében súlyos sebeket kapott. Anna hercegnő Prágában mindent elkövet azért. – Mit akartok? – hangzott ebben a pillanatban Erzsébet hangja. Megjött a királyné is híveivel és kun lovasaival. Tudta. Magyarország királya! Én vagyok az első. és nyomban Miklós vajdát kereste. Monoszlói Egyed tárnokmester és pozsonyi ispán. Csák Domokos rohant a kapuhoz. egyszerre égni kezdett az arca.. de az is lehet. te ostoba! – dörren rá indokolatlan haraggal Joakim. Arca megereszkedett. . Arról is suttogtak.. ispánok fegyveres kísérőikkel iparkodtak másokat megelőzve bejutni a városba. királyi öltözet. amit ez a hatalmas ember parancsol. hogy ez is csak szóbeszéd volt. Joakim komor volt. tudja. a király közeledik. Joakim futárja megérkezett. ahol már sok ember szorongott. kenyeret és bort árultak az élelmes hússütők. nem hívatja. – Más nem lehetsz! – Ha érdekei úgy kívánják. A hatalmat. – Meghalt. nem parancsol neki. veled és a fiaddal lesz. László szemében szűkölő szorongás bujkált. Keményfia Lőrinc nádor a helyén maradt. – Nem akarunk bántani. Ott tanyázott Aba Finta volt nádor. király úr! – válaszolta olyan szomorúan Joakim. – Őszinte lehetek? – kérdezte Csák Domokos nyugodtan. Gergely vasi főispán. László lehunyta a szemét. hogy Aba Finta és Egyed mester így akartak megszabadulni mind Erzsébettől. László úr. Erzsébet a fejérvári palotában várta a fiát. – Mit hallottál? – kérdezte a királyné Csák Domokos udvarbírótól. Az arcába szeretett volna vágni. Püspökök. aki meghódol előtted. Sudár alakja büszkén állt a rátörő urakkal szemben. hanem a város szélén ütötték fel sátraikat. Befelé sírta keserű könnyeit. mintha legközelebbi hozzátartozóját említette volna. hogy fiad. nem tehet ellene semmit. lóháton és szekéren igyekeztek még a távoli megyékből is. Jöttek az előkelők. Amikor kinyitotta a szemét. István úr régi hívei nem keresték fel a királynét. Szavára néhány riadt testőr jött elő. akik Joakimot és Erzsébet királynét okolták István úr haláláért. hiszen a királyhoz megy. Gyerünk! Vezess hozzá! Siess! – parancsolja. nagyasszony. Joakim úr szerintem csak egyet szeret. királyom! – Holnap reggel indulhatunk – válaszolta László. a meghalt király főemberei. ha egyszer majd igazán király lesz. nem akarjuk. – Édesapám? István úr? Többet nem tudott mondani. Az utakon napok óta özönlött a nép Fejérvár felé. uram. ő is. tudvalevőleg. A fiatal udvarbíró nyugtalan volt. Lehet. legények! – kiáltotta az udvarbíró. amelyre akkor már zuhogtak a betörni készülők buzogányainak és fejszéinek csapásai. de főképpen Csák Domokos. a macsói herceg Budán van. a királyné udvarbírája őrködött a palotában. Mojs úr már a város alá érkezett. már azért is.. A városban különféle hírek keringtek.

Talán Béla herceg érdekében. – Csellel tépték ki az árulók a kezünk közül. Seregüket rövid harc után szétverték. Türje Fülöp. aki arannyal átszőtt. de sem téged. az életben maradt Csák Domokos a királyné udvarbírája és Joakim lett ismét a horvát-szlavón bán. a pohárnokmester egy kisebb keresztet. éppen úgy. A díszpajzsokon is az Árpád-ház színei villogtak. ő vitte a koronát. Erős kis keze a kantár másik szárát fogta. Az összesereglettek néma izgalomban várták a királyt. A palotaforradalom hírére felbolydult az egész város és a város körül táborozó királyi és főúri katonaság. hogyan gondoskodik országáról a jó király. Amikor ezek történtek. Ottokár hálás volt a két testvérnek. Megjelentek az udvarban a Kán testvérek is: László előkelő úr és a testvére. Fülöp érsek fején díszes mitra ragyogott. Keményfia Lőrinc nem szerette Joakimot. ahol a legalsó lépcső mellett elhelyezett nagy székbe ültették. az országbíró a királyi pálcát. A palotaforradalom megindítói nem számoltak a királyi család rokonaival. Mojs úrral és főképpen nem Mojs úr leányának a férjével. Joakim és kísérete a kis Lászlóval már a város alá érkezett. Monoszlói Gergely legényei. A hosszú imádság is véget ért. noha senki sem tudta bizonyítani. mintha a kíséretet akarták volna növelni. papjai követték példáját. A piros-fehér zászlókat a besenyő testőrök vitték. akkor a kalocsai érsek a szokásos szavakkal folytatta a szertartást Fülöp érsekhez fordulva: – Főtisztelendő atya. Gutkeled Miklós. hogy a tisztségeken megosztozzanak. A szertartás ezután úgy folyt le. István király utolsó nádora a lázadók ellen adott kezet Joakimnak. hanem felnőtt uralkodót. – A fiát igen. Joakimot! Mondják. Keményfia Lőrinc megmaradt a nádori székben. A kisfiú szép arca komor volt. A szertartás szerint az érsek most letérdelt. az anyaszentegyház kívánja. Ákos Ernye lett a tárnokmester. Joakim bán Keményfia Lőrinccel találkozott. amelynek várát sietve adták át a magyar ügyekbe most már újból beavatkozó cseh királynak. Béla macsói herceg megtartotta méltóságát. Embereik megszállták a palotát. majd térden állva imádkozta végig a Mindenszentek litániáját. Sándor fia Sándor az országbíró. saját táborhelyükre vitték. A nép azonban lelkesen éljenezte a gyermekkirályt. felvezette a templom lépcsőjén. hogy Anna macsói hercegnő és Ottokár király szándéka szerint lázadtak fel a jogos király ellen az Abák és a többiek. a kalocsai érsek a kettőskeresztet. Kötöztesd be Csák Domokost! Vitézül védett téged. Ezután következett a gyermekkirály. Őket követték a selyembe és bársonyba öltözött udvarhölgyek. A templom körül nagy tömeg tolongott. hogy a jelenlévő jeles vitéz a királyi méltóság magaslatára emeltessék. A palotaforradalom leverése után a királynénál gyűltek egybe az urak. Az előkelők élén a nádor haladt. Ők ketten mindig többet hallatták a szavukat. az egyetlen lovas a koronázási menetben. megérdemli. – Hazugság! – Nyugodj meg. az öreg esztergomi érsek papjaival együtt a templom kapujában fogadta az érkező királyt. Az előkelők mögött Erzsébet anyakirályné lépkedett. Amikor a kis László leugrott lováról. majd kiragadva Joakimék kezéből. de amikor megpillantották lova hátán. a kezét nyújtotta. az érsek szelíden a kezét nyújtotta.. ahová a kisfiút felültették. Nyomban hozzáfogtak katonáik összegyűjtéséhez. – Fogjunk össze a király kiszabadítására! – mondta Joakim bán. tekintete előremeredt. Ezután két főpap a királyért ment. A három főúr Pozsony felé futott. ahogy a királyi palotát is embersokaság vette körül. senki sem mehetett ki. Pozsonyért kétezer márkát jövedelmező birtokot kaptak a királytól. Az öreg érsek rövid beszédet intézett hozzá arról. elnézve az előtte lépkedő díszruhás udvari előkelőségek feje felett. Aba Lőrinc pohárnokmester. Básztély Rénold étekhordómester. Joakim testvére a lovászmester. Aba Finta követte. – István úr halála előtt a fiát jelölte ki utódjának! – kiáltotta vad dühvel a kun asszony. – A gyeplőt máris a bán tartja a kezében – súgták egymásnak a rosszmájúak. IV. A kunokat és a besenyőket Erzsébet királyné kiszabadítására küldte. Ennyi bámészkodót több székesegyház sem tudott volna befogadni. és senki sem léphetett be a kapuján. az Árpád-ház jeles vitézét. – A fiam lesz a király! – Majd ha megnő! – szólt közbe vastag hangján Aba Finta. de most nem tehetett mást. A tiszta égről szeptember aranya hullt az ünneplő városra. de nem szerették az udvarban. majd Muthmerius préposttal együtt a főoltár mellett felállított trónushoz irányították. a főpohárnok Szent István király kardját. királyné! – csitította a tárnokmester. Miklós az erdélyi vajda. Lovának kantárszárát Joakim bán tartotta. váratlanul körülfogták a kis Lászlót. kék bársonysüveget és sárga csizmát viselt. bordó selyembrokát mentécskét. . – Mi nem azért jöttünk. Miklós vajdával. sem pedig a fia elrablóját. és a főoltárhoz vezette. A palotát nem hagyhatod el! Egyed mester megfordult.. hogy köze lett volna Egyed mester támadásához. Béla régi híve. Én úgy hiszem. A kun lovasokat Tolon úr. A koronázási menet Erzsébet anyakirályné palotájából indult a templom felé. neked is közöd volt a rabláshoz. maga pedig hadával rárontott a lázadók táborára. Miklós prépost. hogy veled vitatkozzunk. a besenyő testőröket Tonuzóba szedte rendbe. aki a király és a királyné elfogásának hírére egy pillanatig sem haboztak. Mojs úr Izabella királyné tárnokmesteri állását nyerte el. hangos éljenzéssel köszöntötték. és szó nélkül kiment. Egyed mester és társai erre a gyors és erős támadásra nem számítottak. Mellette haladt Csák Domokos bekötött fejjel. mintha nem gyermeket koronáznának meg Magyarország királyává. Maguk is alig tudtak megmenekülni.

amely reád várakozik. Szent István király neje ezt a palástot 1031-ben ajándékozta a székesfejérvári templomnak. aki által a királyok uralkodnak. szegényeket és gyengéket! Mindazok iránt. leghatalmasabb. Fülöp érsek és az oltárhoz lépő Lőrinc nádor együtt nyúlt most a koronáért. Ez a palást eltakarja a gyermeket.. – Deo gratias! Istennek hála! – felelte Fülöp érsek. azután visszacsúsztatta hüvelyébe. a keresztény hitet sértetlenül őrizd meg. hogy téged a nagy felelősségre. de alig fogta fel értelmüket. és Muthmerius prépost segítségével László királyt a trónushoz vezette. a nemzet csillogó akarataként rákerült a gyermekkirály fejére. majd énekszó zendül. ahonnan az illatos szent olajjal.. és a templomot betöltő sokaság felé fordulva háromszor suhintott vele. és ahogy akkor mindnyájan hitték. majd a szertartáskönyvből olvasni kezdte az Intelmet: „Minthogy ma. nagy kardot.” A kisfiú mozdulatlanul ült a székben. fehér ujjai és a nádor vastag barna ujjai megfogták az aranytálcát. kiváló fejedelem. hogy ő méltó erre. és az egyháznak birtokait megvédelmezem. büntesd a bűnösöket! Védd meg az özvegyeket. de gondold meg. hogy ő méltó és alkalmas erre a méltóságra? – kérdezte Fülöp érsek.. Bátran és jó hangosan ismételte meg a veszprémi püspök súgva mondott szavait. Te is számot fogsz adni Istennek a rád bízott nyájról.” Vedd át a kardot a püspökök kezéből! Kösd fel oldaladra. úgyhogy az egész templomban hallhatták: – „Isten egyházára és népem számára a törvényt. a papságot tisztelem. Ugyanerre bírom rá a tisztségeket viselőket. Fülöp érsek ekkor a térdeplő gyermekkirály jobb karját és a vállát felkente az olajjal. A főpapok most a koronát és Szent István király kardját helyezik az oltárra. hatalmas úr. Vedd figyelembe. az igazságot és a békét megtartom. hogy minden hatalom Istentől van. Mindenekelőtt légy jámbor.” Téged Isten dicsérünk. amelyen ott ragyogott a tündöklő ékszer. szívvel-lélekkel imádd az Istent. Az Intelem elhangzása után azonban neki is szerepelnie kellett. és visszadugta hüvelyébe. Az érsek vékony. Isten világkormányzó rendeléséből. alig tud Muthmerius prépost segítségével visszabotladozni az oltár előtt elhelyezett székbe. védd meg híveidet.. Ebben a pillanatban harsannak meg a harsonák. Az érsek tovább beszélt a szertartás szerint: – „Accipe gladium per manus episcoporum!. A templomban most mindenki letérdelt a koronás király előtt. – Tudod-e.. a mi kezünk által. hogy megkapja a királyi kardot. Amikor a megkoronázott László király beleült a trónusba. és kezét a Bibliára téve esküdnie.” Fogadd a királyság koronáját! Fülöp érsek most kezébe adta a jogart. munkával és veszedelmekkel teljes. hanem híveidét. hogy hű népedet kormányozzad. A rajta lévő alakokat aranyfonállal varrták ki hajdan.. szórd széjjel az ellenséget. egyet jobbra. a szent kenetet és a királyi jelvényeket felveszed. ahogyan napokon át Muthmerius prépost gyakoroltatta vele a szertartásban lévő szerepét. a krizmával tért vissza. A szavakat csak hallotta.. Ma a királyi méltóságot veszed fel. ahogy híveim segítségével és tanácsával tehetem. ahol egy vánkosra kellett térdelnie. és azt a gondot. majd a püspökök segítségével ráterítette István király híres palástját. – Az eskü következik. ügyesen derekára övezte a kardot. Két püspök a királyt az oltár legfelső lépcsőjére vezette. hanem hitükkel győzedelmeskedtek királyságokon! Az érsek szavaira és Muthmerius prépost súgására László... Az Epistola után félbeszakad a mise. és a törvényhozók igazságos törvényeiket meghozzák. Az első helyre jutsz az emberek között. árvákat. egyet balra. amely azonban gonddal. védd meg a gyámoltalanokat. hanem az égben várjad! Ezt adja meg néked az örök Isten! Ámen. Gizella királyné.. Mindenki visszafojtott lélegzettel figyelte a korona lebegését a két főméltóság kezében. – Tudjuk és hisszük. akik hozzád járulnak. és a Gradualét követő Alleluja után az érsek intésére László király az oltár legfelső lépcsőjére térdel. hogy a szentek nem karddal. Egyet előre. légy kegyes! Úgy viseld magadat. majd a főoltár mögé távozott papjaival. Fülöp érsek hangja most mintha megfiatalodva csengene: – „Fogadd el a mi méltatlanul felszentelt kezünkből az oltárról levett kardot. felség! – súgta a prépost. Háromszor kiáltotta: – „Vivat rex dominus moster!” Éljen a mi urunk királyunk! A nádor szavaira mintegy feleletül a szerzetesek kórusa zengte a hálaadást: – „Te Deum laudamus. légy győzedelmes az erények gyakorlásában is. mert enélkül semmiféle nemzet nem marad fönn! Jutalmazd a jókat. és gyakorold általa a méltányosságot.. szükséges. és azt ellenségeivel szemben oltalmazd meg! Tiszteld az egyház papjait! Az egyház szabadságát őrizd meg! Légy igazságos. kik az isteni üdvözítő helyett – bár méltatlanul – eljárunk. mely Isten akaratából az egyház védelmére van rendelve. hogy ne a te javadat szeressed. László király pedig ezt gondolta: „Bárcsak otthon lehetnék már!” . A palást szövete égszínkék. hogy így üdvözülhess!” László erős kis keze átvette a meztelen. A két főméltóság ezután mélyen meghajolt a koronázott király előtt. tipord el vele a gonoszságot. hasznos az egyházra és az országra – válaszolta a kalocsai érsek.” Az érsek ezután rövid imát mondott. figyelmeztessünk.. Lőrinc nádor szólalt meg. és Fülöp érsek elkezdi a nagymisét. A gyermeknek ez a mutatványa mindenkinek tetszett. és jutalmadat ne a földön. Övezd fel derekadat e karddal. majd kivonta hüvelyéből. és a papok mondták az áldást: – „Accipe coronam regni.

akit Muthmerius prépost helyett a hosszú szakállú Csák Máté úr nevelt a világi tudományokra. amelyet most vezetnek elő a legények. Megvan minden foga – felelte László. A cseh király ellen érzett közös gyűlölet volt az a kapocs. – Nagyasszony! – hangzott a teremben a kancellár. – Engem is gyűlöl. mert inkább visszament volna az erkélyre. szögletes arcán igazi vidámság fényesedett. de ez a mosolygás most nem látszott sem üresnek. Magyarország királynéja. izmos fickónak tartott. Tétény Pál veszprémi püspök hangja. Máté úr derék ember volt. hatesztendős. a lovak és agarak megismerésére. – Ottokár király befogadta az ellened és a fiad ellen fellázadt tárnokmestert és társait. Erzsébet nem tudott fia elrablásáról. mint a zsörtölődő szepesi prépost. mint mindig. te pedig a legnagyobb úr vagy ebben az országban. Erzsébet az erkélyen állt. hogy István király halálos ágyán rábízta a fiát. amivel önmagában is megszegte a tavaly kötött békét. Az új nevelő ilyeneket mondott: – Minden igazi úr. . Nézd meg. hanem a harcban is leghűségesebb társunk. majd magyarul is megismételte annak tartalmát. VI. A bán belépett. – Vezesd be! – parancsolta Erzsébet bosszúsan. a kun császár leánya. hanem birtokokkal is megjutalmazta őket a kezére játszott Pozsonyért. ez a vérbő ember nem akar mást. és mélyen meghajolt. László király. A koronázás óta valóban ez volt a látszat. – Látom. mert teljes fogazatú. de nemcsak gyűlöl. – Egészségedre! – köszöntötte. A gőgös asszony boldogan mosolygott. kancellár uram? – kérdezte hidegen. kancellár uram! A kancellár hivatalos hangon olvasta fel a latin szöveget. arca merev volt. ha a harag elöntötte belsejét. az írást. – Elkészült az oklevél. A ló nemcsak a vadászaton. hogy Máté úr megismertethesse védencével ezek legfőbb tulajdonságait is. amely szerint Csák Domokos hűségéért és áldozatos magatartásáért két falut kapott az anyakirálynétól. – Majd megmondod – válaszolta Erzsébet. aki az egyház tanításait. – Mit óhajtasz. és helyet foglalt Erzsébettel szemben. nem felejtette el. László érezte. és szomjas mozdulattal nyúlt az italért. olvasást. amely még most is összefűzte ezt a két embert. mint a lovak. Én azonban még megfizetek érte. a királyt. és meggyűlölte a szép bánt. hanem aljasul rágalmaz is. kényes járását. A pecséten ez volt olvasható: Elisabeth Regina Hungariae Filia Imperatoris Cumanorum. Most maga is azt hitte. Joakim! – szólalt meg a királyné. Az anyakirályné kelletlenül fordult meg a kancellár hangjára. A kancellár alig távozott. az őszi nap sugaraiban itt-ott már rozsdásodtak a lombok. felséges asszony. a latin nyelvet oktatta neki kisgyermek kora óta. hogy a fia helyett ő uralkodik az országban. akit pedig nem is olyan régen csaknem szerelemmel kívánt. jóízű nevetése a bizalmatlan gyermekkirály szorongását is feloldotta. úrnőm! – emelte meg Joakim a hangját. mint valaha. Az asszony hallgatott. Joakim! – kínálta hellyel a királyné. – Ottokár gyűlöl engem. Valójában félt ettől az embertől. Kissé összehúzta a szemét. Az udvari pecérek pórázon vezették elő az agarakat. – Szíveskedjél itt lepecsételni! A püspök ujja megjelölte a pecsét helyét. és olyan erővel szorította meg a ló száját. Erzsébet rányomta a viaszba mártott új pecsétet az oklevélre. A kis László királynak jobban tetszett a jókedvű ember. azután a felső fogsor közepétől a szélek felé haladva. Máté úr csontos. Ismernünk kell a ló korát is! Ez a szép kanca. de jövő őszre már kopni kezdenek majd. agarak és a vadászat megszerettetését. sem gúnyosnak. királyom? – kérdezte Máté úr saját mutatványától eltelten. Erzsébet azonban nem élvezhette tovább Máté úr tanítását. hogy a fiában gyönyörködjék. így leste a férfi arcának vonásait. Szép arcán derűs mosolygás ült. Máté úr harsány hangja. – Most még valóban épek a fogai. – Ülj le. és felhajtott egy fél kupa bort. A bán nyomban szót fogadott. miért jöttem? – kérdezte a bán durcás sértődöttséggel. királyom! Máté úr elkapta a barna kanca fejét. aki miatt csaknem letaszította a palotaforradalom. A budai palota kertjében. Máté úr szentül hitte. Joakimot azonban nem lehetett kizárni a hatalomból. – Látod a fogait. A fiát nézte. amikor a testőr jelentette: – Joakim úr érkezett meg. önfeláldozó bátorságáért megjutalmazod. az öregedő királynét és a fiatal bánt. lábainak állását vagy fejtartását magyarázta az ifjú királynak. hogy az állat rémülten rogyott térdre. és mosolygott. amikor egy-egy paripa szépségét. hogy a királyi teendőkhöz hozzátartozik a lovak és az agarak ismerete. Belülről nyugtalanság és félelem marcangolta. ismeri és szereti a lovakat és a jó agarakat. és kettőjük viszonya azon az emlékezetes vadászaton történt beszélgetésük óta régen megromlott. akit egészséges. – Nem is kérded. – Köszönöm! – szólalt meg Joakim. – Igyál! – és a királyné a borral telt kannára meg a kupára mutatott. először az alsó. Erzsébet. Szétfeszített szájába Lászlónak is bele kellett néznie. de nemcsak hogy befogadta. ahogy az új pecsét szövegét megint olvashatta. de Joakim erősebb volt. Szíveskedjél lepecsételni! – Olvasd fel. és rekedt lett a hangja. Megállt Erzsébet előtt. – Az-országról kell beszélnem. amelyben Csák Domokos királynéi udvarbírót hűségéért.

Harmincéves lehet már. hogy vitéz ember. Anna hercegnő szítja. bán. Habsburg grófja! – Ki az? – kérdezte álmélkodva Erzsébet. – Legyen! – hagyta rá a királyné. ahol már magam is jártam. a cseh királyt pedig megerősítette. . annál könnyebben felejti el Ottokár kegyét. Erzsébet ki nem állhatta Joakimnak ezt a mosolygását. A pápa ugyanis két tűz közé került. illetve a többi Kőszegivel együtt. Felírtam a nevét – válaszolta. Béla király halálakor Ottokár hűségére pártolt. Előrehajolt a karosszékben. egyetlen mosoly sem cikázott rajta. csakhogy visszatérhessen hűségedre. hogy elmondjam. – Az ország helyes kormányzása azonban nem szeretet dolga. Frigyesnek a keresztfia. Erről azonban nem akart beszélni. II. Nyugaton ilyenek a lovagok. A választófejedelmeknek azonban már megvan a jelöltjük. akik a minap jöttek meg német földről. aki segíthet megtörni Ottokár hatalmát? – A hajdani nagy német császárnak. akinek a megválasztását X. Erzsébet hallgatott. Az pedig egészen bizonyos. másrészt Anjou Károly rokonától. – Mindjárt megmagyarázom. ki lesz az. – Ha Ottokárt elhagyja. A kémeim jó híreket hoztak. lehet az is. Embereim csak annyit tudtak róla. és megsötétedett az arca. Szent György havában. és izgalmában ivott Joakim maradék borából. A követ elárulta azt is. a német árnyékcsászár. – mondta Erzsébet türelmetlenül. – Lehet. – Beszélj. amit tett. Monoszlói Egyedet. ravasz arcán a régi. hogy a cseh hadi készülődéseket ellenünk elhunyt férjed testvérnénje. mint egy jó püspök. mivel gyanúsítja a cseh király Joakimot. mert Ottokár király befogadta és megjutalmazta az ő ellenségét. és most szép. meghalt Cornwallis Richárd. III. A német fejedelmek megunták a zűrzavart. – Nem kell szeretned! – válaszolta Joakim gyorsan. de nem túl erős Németországban a pápa jó támaszt találhatna a franciákkal szemben. Henrik úr arra is hajlandó. ha visszajön? – kérdezte Erzsébet. de attól félnek a legjobban. Az ő feladata lesz visszaszerezni Ottokár királytól a kihalt Babenbergek örökségét. – Jó hír! – mondta elmélázva Erzsébet. aki a te és az én ellenségem is. és tarsolyába nyúlt. bán? – kérdezte. – Mit adjunk neki. és azt tesznek. Henrik úr titkos követet küldött hozzám. amit akarnak. egyrészt hatalmas hűbéresétől. és ketten. – Anna! – ismételte nyomatékkal Joakim a gyűlölt nevet. – Kőszegi Henrikről beszélsz. – Ki az? Mi a neve? – Várj csak! Mindjárt megmondom. Mi akkor leszünk igazán erősek Ottokárral szemben. te ismered a hozzá vezető utat. – Mit válaszoltál Henrik úrnak? – kérdezte megnyugodva. királyné – válaszolta Joakim. A királyné ide-oda járkált. Tudta. Az ő árulása minket meggyengített. – Van még jobb hírem is. ha a leghatalmasabb dunántúli urak összefognak ellene. majd jó hangosan felolvasta a fejedelmek jelöltjének a nevét. amely így hangzott: – Rudolf. és okos. – Azért jöttem. hogy a markukban tartják majd Erzsébetet és a fiát.. hogy faképnél hagyja a Leuchtenberg családból kapott feleségét. – Már megint Anna! – kiáltotta a királyné elkeseredett haraggal. hogy Ottokár akar német király lenni. elárulva érzelmeit. – Miért írt? – Henrik úr megbánta. Tetszett neki Erzsébet hirtelen támadt izgalma. A hírek szerint Ottokár máris szemet vetett a német trónra. – Ismered? – Ismerem. a nápolyi Anjou Károlytól fél. – Nem értem. hogy másképpen állok bosszút. Egy erős. és ebben a pillanatban tudta már. hogy haddal megyek rá. engedve a macsói hercegnő csábításának. – Nem tudom. hiszen sorra foglalhatta el a tartományokat. A leghatalmasabb dunántúli úr azonban. hogy csatát nyert. mintha te innád meg. az az ő érdeme lesz. Gergely pápa is helyesnek tartja. és mosolyogva mondta: – Vigyázz. Ha Henrik bán kegyelmet kap. Fülöp francia királytól. Bán volt. Ennyit tudok. amelynek csak Ottokár király látta hasznát. – Csak annyit. de már nem fiatal. nagyasszony – felelte a bán megkomolyodva. Ivánnal. – Róla. az arca egészen komoly lett. és megismertem a német fejedelmeket. Jó kémeim vannak. – Henrik bán azért is vissza akar térni hűségedre. – Még a tavasszal. és most már mosolygott. amit megtudtam – válaszolta örvendezve. királyné! Megiszod a szerelmemet! Erzsébet gúnyosan válaszolta: – Még mindig jobb. de most mégis kíváncsian kérdezte: – Ez is a cseh királlyal függ össze? – Vele és teveled. bán! – kiáltotta a királyné. az enyémet. ha eljön a harc ideje. Kiváló vitéz. talán mindenkinél erősebbek az országban. de sötét ragyogású szemének tekintetét le nem vette Joakimról. Joakim észrevette. A követ átadta Henrik úr levelét. legyen újra bán! Ozorai és sói bán vagy talán horvát-szlavón bán helyettem. A fiával jönne? – A fiával. ahonnan egy darabka kódexpapírt vett elő. nekünk kell kárpótolnunk! – Mennél többet adsz neki. – A többit rád bízom. De mondd már. – Nem szeretem az árulókat – mondta Erzsébet. hogy szólok róla tenéked. – Kit szeretnének megválasztani? – kérdezte Erzsébet.. A fejedelmek igazi király megválasztására gondolnak. titokzatos mosolyok bujkáltak. – Hogyan fizetsz meg? – kérdezte. királyné – szólalt meg hirtelen Joakim. hiszen ő is választó.

. Trau viszont hozzánk tartozik. Mondják. gazdátlan jószágnak tekintik a magyar királyságot. hogy Ottokár sem jobban. amelyet már el is küldött a király nevében Trau városának. otthagyják a cseh királyt. – Nem tudom. Most azonban lázadozik ellenünk. a fiát. – Jó. és bitang. a nevében parancsol. Ebből ne engedj soha! A te hatalmad korlátlan. Isten kegyelméből Magyarország királya. – Béla szeret engem. dei gratia rex Hungariae. lelkére egyaránt. király úr.” Vagyis: Károly Jeruzsálem és Szicília fényességes királyának elsőszülöttje. ki miért ad ajándékot. azt teszik velem. döntéseidben segítségedre legyünk. – Bélát? – kérdezte csodálkozva. Megrabolta atyádat. nemcsak édesanyád és én. István királyt. Isten kegyelméből megvan a hatalmunk arra.. – Máté úr oktatja – felelte Erzsébet. gondolkodva mondta: – Mondtam már. a te szavad parancs mindenki számára. Engedelmeskedem neked. László király úr. Van egy emberem. Itt van velem. Joakim úr. megfeledkezett arról. miképpen kell megfenyegetni azokat. király úr. – Akkor a sógoromnak írj! – szólalt meg László. és hangosan felnevetett. majd megállt a fiúval szemben. hízeleg és a kedvét keresi. és tanulj belőle. akik majdnem megakadályozták koronázásodat. király úr. – Joakim írást vett elő. Anna nagynénéd kíséretében volt nagyapád . hogy Monoszlói Egyed és lázadó társai Ottokár királyhoz futottak. illustris Jerusalem et Siciliae regis primogenitus. A lovagok sem egyformák. király úr . Bizonyos vagyok benne. A bán azonban nem fejezte még be tanítását. aki körülötte buzgólkodik. – Nem értem. – Igazad van. – Még ma küldök értük. Trau a múltban hűséges volt. akik ellenkezni mernek a királlyal! László bénultan hallgatta a gyűlölt embert és ádáz szavait. – Akaratodat mindnyájan tiszteletben tartjuk. Egy gyönyörű agarat kaptam tőle. bocsáss meg érte. Ottokárt is lovagkirálynak mondják – mondta Erzsébet gúnyos nevetéssel. – De azért hagyd Máté urat! A lovak is. aki szereti. Még az anyja is. hogy erélyes kézzel kell kormányoznod.. akik korunk és tapasztalatunk szerint jobban látjuk a tennivalókat. szükségessé teszi. – A hörcsög is haragos. Mondják. Ne felejtsd el azonban. ez a város fogadta be nagyapámat. és mosolygott. – De nem is erről akartam beszélni. Lassan. – Miről akarsz beszélni. Mézesmázos modorban csűrte-csavarta a szavakat. Ravaszul hazudott most is. Én már meg is írtam helyetted a nekik szóló figyelmeztetést. – Jöjjön ő is! – egyezett bele a királyné. László! Te vagy a legnagyobb úr. hogy László járt Trau városában. mihelyst tehetik. Joakim úr. és ez annyit jelent. – Vele nem szabad összevesznünk. hogy a nehéz kérdésekben mi. jobban mondva. nem küldöm el ezt a levelet. A bán hízelgett a fiatal fiúnak. „Még nem vagyok király – gondolta –. és utólag magyarázza meg. Az országot most legjobban Ottokár király fenyegeti. – Tanítsd te másra. Joakim! – mondta Erzsébet.” Joakim felolvasta annak a levélnek a másolatát. Anna nagynénéd izgat ellened.. – Nem lehet tudni. Joakim büszkén olvasta: „Tudjátok meg. hogy mindenki. sem a vízen. akiket majd megválaszt a káptalan. Hol van László? – kérdezte Joakim váratlanul. sajnos. Úgy érezte. miért kellett ezt vagy azt a parancsot kiadnia. Ha tehát valami hűtlenség támadna szívetekben. ezért erélyesen figyelmeztetnünk kell őket. Az arca komor volt. én nem tudom. hogy erősen elnyomjuk az ellenünk lázadókat. hanem bőséges jutalmat is kaptak árulásukért. Trau városában kelt az az oklevél. és mintha nagyon izgatott lett volna. Joakim most felállt a karosszékből. a királynak. A cseh király befogadta azokat. Zsenge korod azonban.. az agarak is kellenek. miként az apja. milyenek a lovagok.. amit akarnak. hanem a méltóságot viselők valamennyien. A király akarata szent. Nekünk még díszes kocsikkal is kedveskedtek. évekig volt a csehek fogságában. Béla macsói herceget szerette volna a trónon látni helyetted. Tarkacs a neve. valójában béklyót rak testére. Mindig erősnek kell mutatnod magadat! Itt van például Trau városa. Aztán veled együtt voltam Trau városában. Aztán nagyon messze van. úgy beszéli a nyelvüket. Figyelj jól. hogy a király legfőbb kötelessége a lovak és az agarak megismerése. mindenben a te akaratodat kell elfogadniuk alattvalóidnak. Izabella megérkezett. most már a te üzenetedet a Kőszegieknek. amikor a tatárok elől menekült. Ebéd után Joakim nevelte László királyt. Joakim egy pillanatra meghökkent a király okos szavaitól. Az oklevélen így szerepel. majd ő viszi az üzenetemet. sem a földön nem menekültök kezünk elől. – Minden tisztelet téged illet ebben az országban.mondta gunyorosan Joakim. – Miért ne küldjem el? – Mert nem én írtam. ha eljön a te időd.. – Kőszegi Iván Ottokárnak ellensége. amelynek polgárai ellenkezni mertek parancsunkkal. amelyben Károly sógorod magyar királynak nevezi magát. hogy összeakadt a hörcsög a borzzal. és olvasta: – „Karolus. Joakim a fejét csóválta. ámbár még gyermekkorban vagyunk. nagyasszony. Hallgasd meg. felolvasom. ezt a levelet! – szólalt meg csendesen a gyermekkirály. Kedves emberek laknak abban a városban.” – Ne küldd el. Ezt a jogodat hívják invesztitúrának. – Trau a leghűségesebb város. bán úr? – és ezt egy megzavarodott kisfiú kérdezte. akit. A te akaratod jelöli ki a püspökök személyét is. és nála nemcsak menedéket találtak. a borz is dühös állat. ő az unokabátyám. amikor a jegyesem. László elképedve meredt a bánra. Joakim meglepődött. felnőttek.. A fiú hallgatott. királyom. úgy mondta: – Máté úr azt hiszi. Egy tatár kán sem írhatta volna meg fenyegetőbben ezt a gyalázatos levelet. és nagynénéd magával csábította nagyatyád hűséges híveit. fel-alá járkált a király előtt.

VII. felség. az orra is keselyűorr. A belépő Henrik bán alakján mindenkinek megakadt a szeme. de nem tudott felszakadozni. – Köszönjük az üdvözlést! Foglaljatok helyet! – válaszolta Erzsébet. mi lappang benne. ígérték. Másképpen szólva. A hírek szerint a Kőszegiek sokáig tárgyaltak a két Gutkeleddel. Ők már egy hete megérkeztek. tolmácsolom nálad a kérését. Bokáig érő kék köntösében. A zárda kapujában nemcsak a két Kőszegi kért bebocsátást. annál is inkább. és sötét szemének tekintete ide-oda villant a jelenlevőkön. amikor cseh földre ment. Ivánt várták. akik uraik mögött csaknem erőszakkal léptek be. akik éppen Budán tartózkodtak. Ott ültek még a teremben a főméltóságok közül is néhányan. Mindketten mélyen meghajoltak Erzsébet anyakirályné és a kis László király előtt. lapáttenyerű óriásnak tetszett vörös köpönyegében. A terem széles falánál két karosszék terpeszkedett. – Engedjétek meg. Sárgásan bolyhodzott a november végi köd. – Miért írt tenéked. koronás díszű kisebb székek sorakoztak. a leghatalmasabb és leggazdagabb dunántúli birtokos ekkor írt nekem. mivel nem teellened cselekedett. király úr. Margit. mint hörcsög a borzra. Tudta jól. elárulva. és nem palástolt kíváncsisággal nézett a két nagyúrra. Ez az elkésett sugár kúszott be a domokosok klastromának nagytermébe. Ekkor hullt le a hályog a szeméről. a királyné udvarbírája.. Ne feledd. Anna macsói hercegnő és Ratiszláv leánya. gyűlölik egymást. Rövid hallgatás után keserű szájízzel csak ennyit mondott: – Csak aztán meg ne bánjátok! „Taknyos kölyök!” – gondolta magában bosszúsan Joakim. szinte konokul. és az álla puhán kereknek látszott. hogy meghódoljon előtted. Már beszéltem vele. hímzett nyakkivágásán hegyesnek tetsző áll pihent. majd hallva a Nyulak szigeti látogatásról. Henrik úr. Az egész ember széles vállú. király úr. Itt volt Joakim. Ha engedélyt kap a hazatérésre. ahol most ott vendégeskedett a királyi udvar. hogy téged szolgálhasson. hosszú karú. Vörhenyesszőke haja a válláig ért. akire úgy haragszik. első dolga lesz. az idősebb apáca. hanem hat fegyveres kísérőjük is. – Tud. orra tövében nagy szeplők ültek. Magas volt és karcsú. olívzöld harisnyanadrágjában. bokáig érő sárga cipőjében. hiszen erősebbek leszünk Henrik úr népével. Csák Domokos. a másikban csaknem elveszett László király sovány teste. a macsói és boszniai bánság hercege. hogy fényéből jutott még a márványerezettel hálózatosan boltozott mennyezetre is. hogy Egyed mester feni rá az agyarát a cseh királynál. megpihent Szent Erzsébet és Szűz Mária képén úgy. örül neki. amikor Anna hercegnő Ottokárhoz csábította. itt fogják elmondani a cseh király udvarában tapasztaltakat. hanem lucskosan nyúlt el a Nyulak szigetén. – Anyám tud erről? – kérdezte László gyanakodva. Ez a találkozás ébresztette rá Henrik urat. Kőszegi Henrik – magyarázta. de ennek a találkozónak a királyné nem tulajdonított jelentőséget. szeretné. Amikor a nyúlós köd felszakadozott. mert őt még Henrik bánnál is ellenszenvesebbnek találta. Mindnyájan Kőszegi Henriket és a fiát. hogy Kőszegi Henrik és fiai váraikkal megvédhetik az ország nyugati határait. és tudja. hideg tekintete egy pillanatra rávillogott Joakimra. hogy rossz fűre lépett. és ismételten kifejezzük hódolatunkat – hangzott Henrik bán öblösen zendülő. Ő visszafogadja Henrik urat. Már lassan dél felé járt. főképpen Iván szeplős arcát. Hosszúkás arcából vékony keselyűorr horgasodott előre. ha Ottokárnak kedve szottyan ránk rohanni. Az ő arca is hosszúkás volt. – Mit írt? – kérdezte László most már látható kíváncsisággal. A többi fegyveres a parton maradt. Béla. ha engem akar szolgálni? – Mert engem ismer. Mögötte Iván lépett be. aki már négyéves korától a kolostorban nevelkedett. olyan volt. László király tizenhét éves nővére. László király vékony szája megvonaglott. Sándor fia Sándor országbíró.hajdani nádora. amely már háromnapos vendégeskedéssé húzódott. amelyeken a Kőszegiek és legelszántabb fegyvereseik ültek. Őszes haja ősbozontban borította fejét. komor tekintettel vizsgálgatta a két jövevényt. de mosolyogva válaszolta: – Kőszegi Henrik úrért magam kezeskedem. Gúnyos. A két trónusként használt karosszék körül faragott. elsiklott a márványoszlopokon. uram. mint Henrik bán lehetett harmincas éveiben. főképpen amikor meghallá. ajka duzzadt. Joakim testvére és Básztély Rénold étekhordómester. akik legnagyobb ellensége udvarából tértek vissza. Gutkeled Miklós lovászmester. valamint Margit testvére. mint egy madárszem. Világos szeme tiszta fénnyel csillogott. Azt mondta. Arcbőrét a nap és az idő csaknem feketére cserzette. királyom. vissza akar térni. de szája csupasz. mire a kopasz fák ágas-bogas fekete világa között megcsillant a napsugár sápadt aranya. Ezeken ültek a királyi család tagjai: Erzsébet apáca. hogy köszöntsünk benneteket. akkor indultak el a budai partról a vízi járművek. kifejezték köszönetüket és hódolatukat a királyné és a király előtt. Az őszi ragyogás mosolyogva lopakodott be a vörös téglafalból fehéren kiálló gót ablakokon.. ha te is ezt akarnád! László vékony szája keserűen megvonaglott. – Henrik úr a cseh király udvarában találkozott Egyed mesterrel. tömött bajusza alatt kegyetlen száj húzódott. felségtek. a fia. az arca halvány volt. Aztán valahonnan a hegyek felől hideg karmú szél indult útnak a Duna felett. Joakim bán gonoszul játszik vele. mély hangja. – Azt írta. amelyet a derekán ezüstcsatos öv szorított össze. . Az egyikben Erzsébet anyakirályné ült büszke tartással.

Ránézett királyi öccsére. urak! – mondta csöndesen Csák Domokos. Látták a folyosón őrködő katonákat. mint a csehek. azon már nem lehet változtatni – mondta Joakim. hogy kinek az érdekében. hogy felravatalozzák. Az anyakirályné felsikoltott. de hát tiértetek tettük. apáca nővére. – Hazudsz. és tekintetét nem tudta levenni unokabátyja összevagdalt teteméről. te is szerettél – csengett a hangja szomorúan. László bénultan ült a karosszékben. – Bizonyítsd be. Szereti a szép ruhákat... Margit. erőszakos hírű. nagyasszony. és erőre kapott annak nyugalmától. Nem ismerte galádságukat. – Milyen ember a cseh király? – Magas és izmos. aki a meglepetéstől alig tudott megszólalni. Arany. . a felségáruló! – és rámutatott a hercegre. mivel a fejükre nőtt. Udvarában furcsa kedvtelésnek is hódol. – Szerettelek. megvédjük a trónt! Egyszerre röppent ki hüvelyéből a két Kőszegi kardja. tudós emberek is élnek udvarában. – Sohasem vágytam öcsém trónjára. hogy a német fejedelmek most már ellene vannak. A királyné kitámolygott a teremből. bán! – csattant fel most Erzsébet hangja. Margit a földre zuhanva zokogott. – Menjünk. együtt isznak-esznek. Henrik úr! – kiáltotta Sándor fia Sándor az országbíró. hófehér apácaruhájában. Addigra az apácák közül néhány idősebb soror bejött a terembe. Béla! Tudom. Amikor a két gyilkos nagyúr befejezte a mészárlást. akik Henrik bán parancsára vártak. a fényes ékszereket és a drágaköves díszfegyvereket. – Állítom. közel az ajtóhoz. – Nekem kellett volna ítélnem. Mondják. – Béla fia érdekében! – ordította vadul. felségtek. A bécsiek legalább annyira szeretik Ottokárt. Miklós szomszédságában. a macsói hercegnő szítja a király gyűlöletét. Kőszegi Henriknek nem kellett kétszer mondani. – Lehet. olyan megdermedve ültek székükön. hogy azelőtt is fenekedett ellenünk. István urat az egész világ előtt befeketítette. – Ami megtörtént. a király. amiért előttetek tettük. Mondják. olyan udvari emberei is vannak. mert sok kincset gyűjtött össze. és a testvérével együtt elhagyta a termet. az olmüci püspök. és Anna hercegnő az. Maró gúnnyal válaszolta: – Jól megértik egymást. ahogy illik és szokás! Lassan Margit is magához tért. László nővére. hogy magához térjen. Takarókba rakták a véres tetemet. Erzsébet tért először magához. – Bocsássatok meg nekünk. Értetek és az országért. – Részeges. – Szeretik? – Hazudnék. Joakimnak is útjában volt az egyetlen nagykorú és teljes jogú Árpád-házi herceg. László? – kérdezte. komisz ember. tolvaj anyád a bizonyíték! Egész Prága tudja! De mi megvédjük Magyarország királyát. Ez a csengő hang hatott a két apácára. A két Kőszegi csatlakozott hozzájuk. A két Kőszegi helyet foglalt. „Ez is Joakim bűne” – gondolta. és irtózatos csapásaik alatt Béla herceg széthasított fejjel zuhant a padlóra. mint egy magamfajta cseh főnemes. Joakim és testvére. miként nálunk a kóbor hegedősök. Egy-egy ilyen versfaragó hamarabb bejuthat a király színe elé. A főméltóságok szinte kővé meredtek. mit fog az édesanyjáról mondani ez a darabos. hogy ez a Béla árulásra készül királyi öccse ellen! Ő a cseh király sógora. Béla testvére. Erre a kényes kérdésre felütötte fejét a hallgatag Béla herceg. hogy áruló vagyok! – kiáltotta. aki leveleivel férjedet. – Ottokár akkor is harcolt ellenünk. csak Joakim arcán suhant át egy pillanatra elégedett mosolygás. Más apácák felmosták a vért a kőpadlóról. A beszélgetés Erzsébet anyakirályné kérdésével indult meg. Én még azt is tudom. Hallottam azt is. – Ez gyalázat! – dadogta Csák Domokos. Izgalmában felugrott. valamint sok páncélos lovagnak parancsol. Ez a püspök veszedelmesebb a cseh király fegyvereseinél is. sírógörcsöt kapott. de ezek az udvari költők a király jóvoltából selyemben és bársonyban járnak. – Hívjátok az apácákat és a papokat! Temessük el bátyámat. és elvitték a templomba. aki nem hagyja kialudni Ottokárban az irántunk érzett gyűlölet lángját. de a legcsavarosabb eszű embere Bruno. – Fel kell ravatalozni! – parancsolta. Ottokár királynak most már nem lesz trónkövetelője magyar földön. mintegy félrehúzódva a többiektől. de most az anyád. Henrik bán arcán szélesebb lett a farkasmosolygás. egész testét gyötörte a sírógörcs. – Mit tegyünk. mire Iván is követte példáját. de ezt nem mondta ki. miképpen fogják elosztani a meggyilkolt herceg tartományait. Erzsébet még mindig reszketett sarkáig érő. és felpattant a helyéről. amikor nem volt Prágában az anyám! – Nem hazudok! – harsogott vissza Kőszegi Henrik. és kipirulva várta. akik verseket faragnak. Az urak döbbenten hallgattak. Erzsébet és a meggyilkolt Béla herceg testvére. A teremben hárman maradtak: László. – Így nem szabad bíráskodni. Sohasem foglalkoztam az ország dolgaival. Ő már arra gondolt. Kőszegi Henrik alázatos mosollyal hajlongott Ivánnal együtt Erzsébet és László előtt. hogy elkerülhessük a belharcot. udvarhölgyei fektették le. – Nem vagyok áruló! – kiáltotta Béla herceg. Persze neki is vannak ellenségei.és vaskirálynak hívják alattvalói. A fegyvertelen herceg bátran lépett a megvadult Kőszegiek elé. Margit apáca. bán! – kiáltotta most Béla herceg. Erzsébet pedig nyárfalevélként kezdett reszketni. – Hogyan fogadta anyósát? – faggatta tovább a királyné. – Beszélj. akiről mindenki megfeledkezett. ha tagadnám. ünnepélyes alkalmakra készült.

Nem nyeltél karót. – Mert nem olyan vagy. „Ha Máté úr itt lett volna. nagyasszonyom? – Megmondom! Joakim azért lett pilisi ispán és tárnokmester. akit szeretek. VIII. Nézte a férfi bársonyos. A két Geregye. – S megmondanád. – Az álom igaz. mint az esti farkas. – Inkább kivel. Nem felejtette el. hanem fiatal és jókedvű. nagy. és hosszú árnyékokat ugrattak a fehérre meszelt falon. Ők pedig megkaparintották a meggyilkolt macsói herceg birtokait. hogy harcoljon Ottokár ellen. vörösarany hajú kisleány ott állt a küszöbön. Forr az epéje. Aztán megállt. Mit szeret a fiad legjobban? Mit adjak neki? – Ne adj semmit! Azokra gyanakszik. hogy rám szavazzanak! – mondta Miklós prépost sötét nevetéssel. amit akarnak. – Te vagy. majd töprengve ereszkedett bele a királyné mellett álló karosszékbe. Miklós. barna szemét. A királyné arcára édes-puha vágy ült az ajkán fölfénylő mosolyban. és mondják. Hajdan ő akart a férjem helyére állni. kemény szemöldökét. lazán pödrött bajuszát a kissé hajlott. de igaz az is. egész valóját megdermeszti a rémület. – Szívesen lennék érsek – mondta ekkor Miklós prépost. Miklós! – szólalt meg bizalmasan. Büszkén ült kun lovának farkas-csótáros nyergében. – Elhiszed? – Bízom benned! – válaszolta Erzsébet. tűzzel álmodni öröm! – zendült meg a prépost mély hangja. A kormányba bevették férjem apjának régi híveit. A cseh király szerint férjem halálát is ő okozta. és meg is kell nyerned. mintha megbénult volna. Joakim hozta Fejérvárra a koronázásra. A prépost hozzálépett. a veszprémi püspök. finom vonalú orr alatt. Gondolkozz megválasztásodon! A káptalan nem lesz mellettünk. akik ajándékot adnak neki. Még gyermek a király. hogy itt maradhasson az udvarban engem és a királyt fogva tartani. ha pedig megszeretett. anélkül hogy törődtek volna vele. – Tudom. Erzsébet termében a fáklyák nagyokat sercentek. hogy itt lehetek nálad. mint a többi! Nincs benned az az undok kegyesség. hogy rajtad kívül senki se léphessen be. és szeme láttára vágták le a rokonát. Miklós! A prépost felugrott. Miklós és István úgy táncol. – Hát kivel? – Veled. átölelte. Nem vagy roggyant vénember. – Magunk vagyunk. Csák Máté pedig arra kell. és felállt a karosszékből. mert ez a két méltóság együtt jár! – kiáltotta Erzsébet. úgy mondta: – Joakim úrnak ugyancsak megnőtt a szarva. László még mindig a karosszékben ült. gyere! – hangzott most a terem ajtajában Izabella magas hangja. A káptalan nem tudott hírt adni senkinek sem a váratlanul elrendelt választásról. meglágyítva a terem levegőjét. és figyelte élveteg ajkának mohó pirosságát. Tudod. A korai téli estében északi szél zörgette a gót ablakok fatábláit. A fehér arcbőrű. és felnevetett. Szerette a férfi hangját hallani. – Öröm. Az esztergomi káptalan Joakim szavára hallgat. A serpenyőkben parázs izzott. – László. De van. ahogy a Kőszegiek és Joakim fütyülnek. Miklós – biztatta a királyné. Erzsébet ott lovagolt a testőrök élén. amiért én téged kedvellek. a jobb partról a királynő testőrei és a Kán testvérek erős serege fogták körül. Joakim és a Kőszegiek most azt teszik. Kán Miklós a meglepetéstől szinte megnémult. Tudom azonban. vízszintesen húzódó. Kun lovas . hogy ő rabolta el az apjától. királyném! A kun lovasok a Duna bal partján táboroztak. talán nem merik ezt elkövetni” – gondolta. nagyasszony. Nyugtalanul járkált. Viszont ha sikerülne megválasztásom. nagyasszonyom? – hangzott a kérdés. minek kellene lenned? Esztergomi érseknek és örökös főispánnak. Miklós. könnyen megnyerheted. hogy a fiad nem szereti. – Beszélj. – Ugyan. Nem rajongott Izabelláért. és tekintetét le nem vette a mélyen meghajló Kán Miklós gyulafehérvári prépostról. Erzsébet mosolygott. A korai tavaszban még alig zöldült a fű. Most is alattomban jár. – Mára virradóra tűzzel álmodtam. – Parancsot adtam a testőröknek. – Ha megengeded. Ezt tudod magad is. amit te sem tudsz. és úgy suttogta: – Szeretlek. Miklós. az egyetlen pap. Most a fiamat ingerli ellenem. de talán semmi szava sincsen. miért szeretnél engem. Az öreg Rátót Lóránt most a nádor. Esztergomot. – Ez igaz. az érsek székhelyét. Erzsébet! – folytatta a férfi is bizalmasan. hogy megszeressen. megbarátkozom a fiaddal. mint a meghalt érsekben volt. – Ez azonban nehéz lesz. Érezte. milyen pengeszerű hajlékonyság van karcsú testében. Nélküle nekem is meg van kötve a kezem. Az anyakirályné prémekbe burkolva ült karosszékében. ziláltan omló gesztenyebarna haját. nem kell félnünk Joakimtól. Ő a király. mint a kancellárom. Azt akarom. Tekintsd felnőttnek! Igazi királynak. ki tudnálak szabadítani megalázó helyzetedből. nem pedig gyereknek! Ha így viselkedsz. de most szeretettel nézett rá. Mozdulatából kitetszett. vezetheti orránál fogva. – Mivel ingerli? – kérdezte a prépost izgatottan. Elvégre ő a király. – Majd teszek róla.

Béla herceg meggyilkolása óta az történik királyságodban. bűnbocsánatot kérve uraik részére. rájönnek hamarosan. és Magyarországon a krizmával felkent király szava szent. Hallottak duhaj mulatozásairól. Ausztriát és Morvaországot a határos megyék ispánjainak seregével. valamint ilyen zsenge korú gyermek ellen hadakozni. – Félrevezetted a gyermekkirályt! – kiáltozták megdöbbenve. „Őt szereti az anyám – gondolta. László lassan. aztán az anyám is kedvel. király úr! – örvendezett a prépost. vasi főispán követei. hogy ha összefogunk.. amíg meg nem választotok érseknek! Ez olyan igaz. mire a fegyveres legények a terem két ajtaját röhögve zárták a papokra. A comesek. aztán ki tudja. a várost. Később mégis megkötötték a fegyverszünetet. amikor Erzsébet és László a vicus Strigoniensis. mi lesz. Inkább te légy az érsek és atyám rendelése szerint az érsekséggel járó örökös főispán. és az utcáknak nevük is van. ő sokkal alkalmasabb az érseki székbe. Miklós érsek hamarosan megértette a királlyal. hangsúlyozva beszélt. – Bűnös ember nem lehet érsek! Benedek legyen az érsek! Miklós prépost intett. hogy megbosszulja sógora halálát. – Erre mérget veszek. ők választanak. – Ha én leszek az érsek. király úr. Megrohanta Stíriát. Mondják. Alig távozott a király. aztán pihenj le Szent István király palotájában! A város comesei is szívesen fogadják.. – Talán jobb. hogy Pozsonyt visszafoglalta. király úr. némelyek alig palástolt haraggal foglaltak helyet. Ottokár támadni készült. – Mindenki a vendégem! Parancsára azután a szolgák behordták az összeácsolt asztalokat. – Joakim nem örül majd. de mivel szükségletüket sem végezhették el. aradi prépost nevét kiáltozták. vagyis a belső város palotái elé érkezett. ha te leszel az érsek? – kérdezte László király gúnyosan. – Egyed és Gergely segítségével megbuktathatjuk Joakimot – hangoztatta Miklós érsek. A cseh király támadni készül.. amelyet ők szeretnének felségtekre rakni. Joakimék most Máté urat küldték támadásra. ahogy Kán Miklós a nevem. Dermedt csönd fogadta a terembe belépő királyt és kíséretét. László öcsém páncélos lovasait! A régi uraknak is lassan kinyílik a szemük. akik minden erőszakkal szembeszállva Benedek prépostra szavaztak. majd elhagyta a termet. majd Benedek. szép arcát kémlelte. és noha voltak erős jellemű.testőreit Kán nembeli László és bátyja. Egyed mester azt üzente a királynak. – Zárjátok be az ajtókat! – parancsolta katonáinak. hogy nem dicső és felséges királyhoz nem illő az árvára támadni. szét tudjuk pattintani azt a láncot. Miklós prépost így szólt: – Itt már utcák vannak. te nyisd meg a kanonokok gyűlését! Én mást nem kérek tőled. ha megtiszteled őket. sem italt nem kaptok. – Én Kán nembeli Miklós prépostot ajánlom érseknek! – fejezte be a rövid beszédet. Ez volt a főtér. ahol raboltak s gyilkoltak. A király engem jelölt. mondván. és Pozsonyt magyar katonákkal őrizteti. – Köszönöm. hogy megelőzzék a cseh királyt. mert X. Karintiát. A megjelent választók pisszenés nélkül fogadták a legfőbb kegyúr ajánlását. elszánt kanonokok. Miklós prépost mosolyogva nézte a méltatlankodó kanonokokat. Csaknem dél volt. az előkelő polgárok is megjelentek. amelyet majd megír egyszer az ő dicsőségére. majd Nyitrára törtek. Először Győrt foglalták el. az osztrákok bosszúra szomjaztak. a többiek mindenképpen szabadulni akartak a fogságból. hogy egyik ellenségét saját kezével ölte meg. . a Szent Miklós és a Szent Lőrinc utca. hiszen olyan hírek is keringtek róla. – A lakomáról előre gondoskodtam! – üzente a kimerült káptalannak. A fegyverszünetet azonban hiába kötötték meg. de hát ez a papok dolga. Ilyen a Latin utca. ahol a város bírája és a tanács köszöntötte őket. király úr. Megjelentek Monoszlói Egyed volt tárnokmester és testvére. Csak azok. felséges uram! – válaszolta jókedvűen Miklós prépost. Gergely pápa azt írta Ottokárnak. és nem tisztelte őket. hogy a meghalt érsek helyébe új érseket válasszanak. Miklós prépost nehéz lovasai követték. aki megmagyarázta neki népe történetét. de Csák Máté megelőzte. könnyebb lesz megszabadulnotok tőle és a Kőszegiektől. hagyták el a készülő vacsora színhelyét. ezért Miklós prépostra adták szavazatukat. – Felséges uram. Gergely. mint más. Fürkésző tekintete a prépost okos. esztendő tavasza. A várost részekre osztották. majd ezt mondta a papoknak: – Mindaddig sem ételt. hogy keveset tud az egyházi tudományokból. Szent György havának végén nagy volt az öröm a királyi udvarban. A király hallgatott. és aggályos arckifejezése egyszerre derűssé változott. de hozzátették. amit ők akarnak. kemény és okos ember vagy. Nézd meg. A kiéhezett és megszomjazott papok megkeseredett szívvel. Ez az ürügye a háborúra. és nemcsak hódolatra kész. ha szívesen fogadja a megtévedt bűnösöket. Miklós prépost László király balján lovagolt. Ismerték a prépost botrányos. A káptalan tagjai a koplalást és a szomjúságot talán napokig is bírták volna. amikor az érseki palotához értek. mintha Joakimot szeretné!” Mindent tudott már a felnőttekről. nem én. és a pápa majd meg fogja semmisíteni az ilyen választást. Esztergom legnevezetesebb helye. bűnös életét. Minek is hallgatnád hosszú locsogásukat? Inkább nézd meg. Simon mesterre gondolt. estére egészen megtörtek. – Kivehetjük a fiadat a kezéből. Véres volt az 1273. és pusztítottak a Bakonyig. a Szűk utca meg a Kis-Duna sor. mit jelent számára. nem vagy jó pap. akik az erőszak ellenére is Benedek prépostra szavaztak. – Vezess oda! Megnyitom a választói gyűlést. a királyi kegyúri jogra hivatkozva kérte a káptalan tagjait. Tudom. csak a gonosz erőszaknak engedtek. az érseki városrészt a Kis- Duna mentén találjuk. a káptalan tagjai zajongani kezdtek. hanem minden erejével szolgálni is akarja őfelségét.. Erzsébet és Miklós választott érsek a királynál is jobban örült ennek a megtérésnek. Miklós prépost bizonyos volt sikerében. és az a hír is járta.

Egyed mester Gutkeled István helyett Macsó és Bosznia bánja. A bőrruhás lovasok vidáman ismerkedtek a testőrökkel és Kán László katonáival. de máris kétszer estem alattvalóim fogságába. Amikor megköszönték és leültek. ahol születtünk. Onnan csak a püspök és a káptalan tudott elmenekülni. Rátót István a tárnok. Éppen ezért már meg is írattam azt a levelet Henrik úrnak. aki a papokkal el is menekült. de sokan nem hittek a veszedelemben. amit felségtek ellen Fejérvárott vétkeztünk. – Mi legyen a Kőszegiekkel? – kérdezte Lőrinc nádor. és kiverte homlokukat a halál vize. Láttam a hályogos szemű holtakat. A király és anyja Miklós érsek társaságában nézte Egyed mester és Gergely ispán érkezését. Az osztrákok megkötözve hurcolták Ausztriába. felségtek. aki gonoszul bánt a város népével. A két megtért főember kísérete a palota előtt ütött tábort. – Mit tettek Győrben? – kérdezte most Erzsébet. – Nem tehetünk semmit sem ellenük – válaszolt a kérdésre Miklós érsek. – Ebéd után minden hívünk itt lesz a tanácsban. de értesültünk Nyitra feldúlásáról is. Még akkor is füst terjengett Nyitra felett. A királyi tanács ezután Győr városának visszafoglalását határozta el. Mire lehullt a hályog a szemünkről. A királyi had Győr visszafoglalására indult. Kőszegi Henrikre és fiaira igazán szükségünk lesz. Keze erősen markolta a szék karfáját. Megkönnyítette Miklós érsek dolgát az anyakirályné. Keményfia Lőrinc lett újra a nádor. – Hát így volt. mire a püspök kegyelemre megadta magát. Az osztrák Preussel Wernhardt fiai: Hacking Markward és Heiligenstadt Konrád nem törődtek a fegyverszünettel. mégis visszatértetek. de az osztrákok nagy tüzet raktak a torony alatt. Csaknem egyszerre mondtuk ki. amelyből kimaradt Joakim. hogy nem maradhatunk tovább Ottokár király hűségén. és a lábuknál fogva zúzták szét a fejüket az oszlopokon. A király csöndes szavaira Egyed mester válaszolt: – Jól mondod. már küldtünk is hozzátok. – László úr is tudja. meg néhány szerencsés ember. a várost pedig felgyújtották. Bölcs vagy. magam is ott jártam. aki szintén kérlelte Lászlót ebben az ügyben. – A Kőszegiek valóban nagyon erősek – szólalt fel Rátót István is. Még alig vagyok király. ha kitör a háború. hogy váltságdíjat csikarjanak ki érte. Az anyák kezéből kiragadták a csecsszopókat. akik a vérükben hörögtek. hogy ezt a döntést az ő erőszakos természete csikarta ki a királyból. hanem itt tegyük jóvá. majd az anyakirályné előtt. és meglepték a várost. mert Dénes győri püspököt előzően kitúrta egész püspökségéből Záh Jób pécsi püspök. Pünkösd havának elején a két testvér Budára érkezett. akkor határoztunk. Június közepe volt. Miklós érsek nem vallotta be. Gergely ispán is ezt tette velem Fejérvárott. mint az aszag. Kán László az országbíró. Higgadt. Egy paraszt hajnalban riasztotta a püspököt. – Vendégeim vagytok! – mondta László. – Ha velünk vannak. Erzsébet ugyanis annyira gyűlölte Ottokár királyt. és a szája sarkában két görbe ránc gyűrődött. Ezt nem lehet elfelejteni. és olyan élőket. hogy ne Ottokárnál kémleljük a komor holnapot. ahol fekete volt minden. elhalmozott benneteket kegyeivel. amikor meglepték Nyitrát. Gergely pedig Vas megye főispánja. erős hangja nyugodtan csendült a vastag falak között: – Bocsássatok meg. király úr. Amikor az osztrákok kitakarodtak. Dél felé járt. Gergely ispán. No. – Maguk a győriek segítették az osztrákokat. mert László király Béla herceg meggyilkolása óta csak undorral tudott a Kőszegiekre gondolni. . – Nem bánom – felelte László. mélyen meghajoltak László király. Hajóikon értek Győrbe. király úr. amikor leereszkedett az este. – Megbocsátottunk tinéktek! Ti megismertétek a cseh királyt. miként atyád volt. – A Duna bal partján nyomult előre mintegy kétezer osztrák és morva fegyveres a tavaszi éjszakában. IX. Jób püspök a vár kistornyába zárkózott. Miklós érsek a kancellár. amiért a múltban az indulatunk volt erősebb az eszünknél! Az idegen király kegye sem tudta feledtetni azt a földet. Reggel volt. mint a katlan. amelyben tudatjuk vele megerősítését a horvát-szlavón bánságban. nehezebb dolga lesz a cseh királynak. és tekintetét le nem vette a királyról. a fiatalabb testvér ezt mondta: – Mi tudjuk. Vagy félszáz embert a székesegyházban vertek agyon. Amikor a trónterembe léptek. – Nyitrán mit tettek? – kérdezte László. – Foglaljatok helyet! – hangzottak László szavai. – Öcsém jól beszél – folytatta Egyed mester. mert az ilyen hűség büdös. király úr! Gergely ispán elhallgatott. ahogy az öcsém elbeszélte – szólalt meg Egyed mester. Kirabolták a püspökséget és a káptalant. mit tettek az osztrákok Győrben. – Amikor az öcsém visszatért Pozsonyba. és felállt. – Joakim is foglyul ejtett. Egyed mester középmagas férfi volt. – Megyek a sereggel! – jelentette ki László. A tanácsban új kormány alakult. A két testvér megindult a fogadásra. hogy gyűlöletétől sarkallva még a Kőszegieknek is szívesen megbocsátott. aztán ölt és pusztított a gyűlölet! Nem kíméltek azok senkit sem. Gergely ispán szavaiból megelevenedett Nyitra gyászos sorsa. hogy Ottokár király harcra készül ellenünk. – Ezek a dúlások késztettek bennünket arra.

hogy király. Anjou Károly meg annak rokona. a házigazda pántos ládáit. Mi mindnyájan gyűlöljük Ottokárt. Nem féltem Kapronca várában. Tetszett neki Miklós érsek okossága. nem úgy. koraéretté és egyben gyanakvóvá tették. – Nem fog sokáig támadni! – vágott közbe hetykén Joakim. – Mi mindnyájan jobban harcolunk majd. Támadni fog. amelybe nem vihetik bele az ország uralkodóját. – Fogjunk össze mindnyájan Ottokár ellen. aki ugyancsak szívesen helyezné hátsó részét a német trónusba. aztán hatökör az egyházi dolgokban. Kísérői gondosan ügyeltek rá. – Egyed mester és Gergely ispán hazatérése nélkül nem sikerülhetett volna Miklós érseksége. – Én már megírattam a pápának Miklós érsek viselt dolgait. semhogy kockáztatnák esetleges bántódását – mondta komolyan Kán László. Tapasztalta az országnagyok cselszövényeit. érezte: anyja többet törődik udvarlóival. a franciák új királya. – Nem értem – mondta Kőszegi Henrik. nem engedhetünk a harcba – próbálta meggyőzni Miklós érsek. Mindenről saját véleménye volt. miként egy érett felnőtt. – Ezért nem fog támadni Ottokár? – csodálkozott Henrik bán. akkor pedig biztosan uralkodhat a megszerzett tartományokban. hogy a királyné ágyasa. Ha ő hozzánk áll. nem féltem Fejérvárott. király úr.. ahogy nem kell nekik a francia király sem. méltányolta erőszakos célratörését. Ez a vidám látvány azonban éppen úgy nem tette barátságosabbá Joakim úr komor arcát. a hosszú polcokon csillogó ezüst. nem is szólva a kölyökről. A pápának sem kell a cseh király. A sereggel lovagolt Győrig. a kunokat szereti. erőszakkal lett érsek. aki nemcsak a királyné ágyába tolakodott. akinek úgy hízeleg. és aztán mi parancsolunk a király nevében. Gergely ispán. országbíró uram! – felelte a király. csak valahogyan kedvesebben csinál mindent. Joakim? – és a bán keselyűorra szimatolva meredt a vendég felé. királyválasztásra készülnek. ahogy Henrik bán bora sem vidította fel. itt vagy a cseh király torkában. Ottokárral is megbírunk. de te nem féltél. Támadni fog. megkeményítették. ha újra támad. uram. – A magyarok jobban szeretik annál a királyukat. – Ottokár nem lehet király? Ő is választó! Akkor pedig. még igazán gyermek. Kán Miklós érseket kipenderítjük az érseki székből. és a sok veszély.. Téged meghagytak tisztségedben. – Helyes. s téged fog lenyelni először. Sárgás szemének cikázó tekintete többször végigsuhant a terem falán lógó díszes fegyvereken. amelynek lankáin juhnyáj legelészett. baj ne érje. és mosolygott. Henrik. hogy az máris igazi királynak tartja magát. Neki éppen eléggé a fejére nőtt hűbérese. III. Gutkeled Joakimot. László úgy beszélt. Vele elbánnának Joakimék. mint vele.. félig pogány. hogy a valóságos hatalom is a kezünkben legyen! – Kivel akarsz összefogni? – kérdezte Henrik bán. vagyis kimenekülne a francia harapófogóból. ahogy a királyné. – Az országra gondolj. uram! Öcséd. úgy hallottam. – A német választók a pápa biztatására. a fiával. mert te és Egyed mester elhagytátok. de egyben meg is vetette. a házigazda borral kínálta vendégét. király úr! – szólt közbe Kán László. Kán László és Gergely ispán vigyáztak rá. Véres harcban foglalták vissza a várost. hanem erőszakkal betelepedett az érseki székbe is. – A te szavad döntött. . – Nem lehet király! – szólt közbe Joakim. ha te itt értelmetlenül elvesznél. Ha új király lesz. Ottokárnak meggyűlik a baja vele. mert tudta. haszonleső ember ő is.. Fülöp. Ezek a józan szavak meggyőzték. akit az egyszerű harcosok megbecsülnek és szeretnek. – Elsősorban veled. Az osztrákok megfutamodtak. Ő arra is gondolhat. hogy már nem vagyok gyermek! – kiáltotta. amelyet átélt. A kőszegi vár nagytermében ketten ültek az asztalnál. és az arcán most először jelent meg bujkáló mosolygás. Orránál fogva vezeti Erzsébetet. de uralma sem. és valóban minden fegyveres jobban harcolt a király jelenlétében. Többen az erőszak ellenére is rá szavaztak. Minderről nem a király tehet. – Jól van. Mi ketten erősek leszünk. Most érezte először. ha tudjuk.. hogy bábot ültetnek majd a német trónra. és a mi birtokainkkal is gyarapíthatja hatalmát. de beleszaladna Ottokár meghosszabbodott kardjába. András. – Talán Benedek prépost. ahogy a Kőszegiek vagy Joakim.. aki időnként kinézett a zölden emelkedő hegy lábára. Tanúm is van rá. A pápa is tudja már. és a katonák őt éljenezték. Az arca kipirult. Éppen ezért tennünk kell. Henrik bán. Tanuljátok meg végre: nem félek senkitől. István úr is le tudta győzni. – Ilyen nehéz falatot nem vesz be Gergely pápa gyomra. mert Máté urat ti küldtétek ellene. – Magad mondtad.és ónedényeket. és azután szólalt meg: – Most engem túrtak ki az uralomból. – Ki lesz az új érsek? – kérdezte Henrik bán. te éppen úgy. Magad mondod. mert akkor csöbörből vödörbe kerülne. de nem elég erősek. és hosszasan magyarázta a veszélyt. – Apám is harcolt! – válaszolta László konokul. Talán még a szertartásokat sem ismeri. – Valóban. mi gonoszul törtünk rád akkor. – Mit akarsz. Miklós érseket a pápa sem akarja. holnap te is sorra kerülhetsz. Én hajlandó vagyok Egyed mesterékkel is megbékülni. Joakim mindezek hallatára nagyobb tisztelettel nézett a Kőszegi család fejére. megbámulta a német kandalló zöld csempéit. mert félnek Ottokártól. hogy Ottokár támadni készül. aki látszólag tompább eszű volt Joakimnál. de úgy. – Ottokár támadni fog. Ottokár éppen úgy nem kell a német választóknak. és nem engedte Lászlót a harc közelébe. te nézel bennünket. majd belenézett Henrik úr ráncos arcába. – Király úr. részeges parázna. hanem az a ravasz Kán Miklós. Henrik úrnak megrándult a szája széle.

A hatalom az övék. Erzsébet anyakirályné Mindszent havának elején hagyta el a palotát. aztán se szó. Meglásd. Szép októberi reggel volt. Henrik úr egyik fia pap. László a meglepetéstől egy pillanatra megtorpant. – Bizalmas hírem van a számodra. hogy felidézze az erőszakos választást. mire Erzsébet is visszajöhetett Budára. vagy hódításait csak tavasszal folytassa. pedig megszerettelek. megbékéltek. Végképpen megharagudott a fiára. Megállt az ablak előtt. egyszer még ő akar majd érsek lenni. és a káptalan Benedek – akkor már budai – prépostot választotta meg a helyére. buzogánya nyelével ütni kezdte a fiatal királyt. noha Miklós volt érsek ezt ellenezte. Maga sem tudta. akik elverték a palotától a támadókat. – Mit üzent Bruno püspök? – kérdezte nyugtalanul. – Értelek. és betört Lászlóhoz. Mindnyájan kíváncsian néztek szeretett uralkodójukra. Ha melléd állnék. A támadás hírére a Budán tartózkodó főméltóságok katonáik élén rohantak a király megszabadítására. megkedvelte Kán Miklóst. – Hé. – Uram. – Beszélj! – mondta neki Ottokár. noha teste megnyúlt már és a sok lovaglástól. – Távozzatok! – parancsolta hódolóinak. mit fog mondani. hiszen a király jelölt. ahol december elejéig raboskodott Ivánka fia András őrizetében. Miklós úr. – Én nem állhatok.. – Csak ennyit. Nincs hatalmam hozzá. közel a Fertő tó melletti táborához. Azt sem akarta elmondani ennek az előtte hajlongó. Ekkor az ellenfelek. csak intett a futárnak. hogy elmehet. király kölyök! Ellenkezel anyáddal?! – harsogta. és a káptalan megválasztott. hogy gonoszabbak. ha minden hívem összefogna ellenük. Néhány lépést tett fel és alá a teremben. ő pedig arra gondolt. Szamos menti birtokát a király az erdélyi vajdának adományozta. Nekem nincs hatalmam. miért.” Ottokár király elsápadt a hírre. csak jogom. Inkább hallgatott. Elsősorban Miklós vajda emberei. dühös ember ordítozott. máris uralomra kerültek a Kőszegiek és Joakimék. ő mellém áll. Védj meg engem! Ha engem védsz. Nyugodtan. Élükön nagydarab. Amikor hódolói ismét beléphettek. és felpattant a karosszékből. és kiűzték a királyt meggyalázó dühöngőt. Mindezeknek a belső villongásoknak Ottokár király látta hasznát. kár volt a magyarokat megtámadnia. Szavait elképedés fogadta. testőrök! – kiáltotta. de nem mondok le. és izgatottan várták. Győrt. hűtlenek és erősek! Csak akkor győzhetném le őket. a jogodat véded. Kaplony nembeli Jákó fia András volt a neve. Ragyás homloka verejtékben fürdött. Még aznap összeültek az országnagyok. és hívei ösztönzésére hadat küldött ellene. – Na. tudta. arcán vörösen égett a harag. Ezt a reggeli csöndet a palotába törők harsány kiáltozásai verték fel. és úgy mondta: – Nem az a baj. A pápa érvénytelenítette Miklós érsek megválasztását. Ez a jog még első királyunktól származik. se beszéd. pedig ez a Kőszegi százszor gonoszabb nálam! – A Kőszegiek mindenkinél gonoszabbak! – mondta László. ahonnan hirtelen előugrott. Ez a pápai döntés Egyed mestert is Joakim pártjára állította testvérével együtt. Nagyszombatot és Szentgyörgyöt. László király komoran mondta Miklós érseknek: – István királynak hatalma is volt a jogához. Talán tudta is ezt a volt érsek. hanem az. A cseh király Sopronban tartózkodott. Nyugodtabb és okosabb volt az anyjánál. Beszélik. – Készüljetek. hogy a saját anyjával is összetűzött miatta. Kán Miklós tekintete csaknem könyörögve tapadt a gyermekkirály komoly arcára. mégiscsak királynak tisztelték. aki azonban fegyvereseivel megszállta a palota környékét. – Én azonban nem mondok le az érsekségről. riadt embernek. A pápa is ellened van. urak! Nem harcolunk tovább! Hazamegyünk Prágába. Gonoszak. Sopront. Most már igazi hódítóként jelentkezett. de a rázuhogó ütésektől vad haragra gerjedt. hogy erősebbek mindnyájunknál. Hirtelen nem is tudott megszólalni. Az új hatalmi szövetség elsősorban a királynét érintette. A nagy karosszékben még mindig gyermeknek látszott. lassan beszélt. és Turóc várába vitették. felséges uram. miként egy felnőtt. sem a pápával. nem szállhat szembe az új szövetség tagjaival. – Majd adok én az engedetlen kölyöknek! – hangzott durva hangja a bástya árnyékából. Büszkén fogadta hódolói üdvözletét. vadászattól megizmosodott. mire emberei berohantak. A főméltóságok ezután az anyakirálynét fogatták el. és az elfoglalt területek egy részét Ausztriához csatolta. esengő. Miklós úr. a Kőszegiek áskálódtak ellenem Rómában. Éppen azon törte a fejét. akik legalább látszólag. Nem akarta megsérteni azzal. majd bevette Pozsonyt.. Nem szállhatok szembe Joakimékkal. inkább szövetséget kellett volna kötni velük a németek ellen. főképpen László kívánságára. Még a falevelek sem hulltak le. felséges uram: „A frankfurti birodalmi gyűlés Habsburg Rudolf grófot német királlyá választotta. akik a királygyalázó Jákó fia Andrást száműzték. Erőszakkal megfoszthatnak tőle. te jelöltél érseknek! A te jogod az érsek kijelölése. hiszen még nem is vagyok igazi király. király úr – szólalt meg a volt érsek. király úr. . – A királyné is engem akar. mert Kán Miklóst megfosztotta az érsekségtől. már nyugodtnak látszott. A Szamos mentéről került Budára a Kánokkal. hogy még az ősszel nyomuljon-e előre. Mindig azt vágják a szemembe: a korom miatt hallgatnom kell az idősebbek szavára. aki még ezen az őszön elfoglalta Óvárt. amikor Bruno püspök futára kért bebocsátást a királyhoz. majd megfordult. akkor sem tudnálak visszahelyezni az érsekségbe.

Baden grófjának a leánya. és hangos üdvözlő kiáltások fogadták az új német királyt az ősi vár kapujában. – Hallottad-e. hogy ilyen verőfényes lesz a te életed is. Szikár alakja szinte mindegyik lovagnál magasabbnak látszott. Albert lett. Nagy Ottó császár uralkodása idejében Gutram folytatta a család hatalmának növelését. hogy a koronát méltóképpen viselhessem. „Hogy örül majd Gertrud!” – jutott eszébe a felesége. Három fiára és hat leányára gondolt. Az azonban lehetséges. és német király vagyok! – gondolta. a sógora. X. Rudolf úr nem volt bőbeszédű ember. de ezen az estén a király nem tudott elaludni. hanem csak a fejedelmek választották. ahol valamikor apjával. Rudolf úr apja. hogy Limburg várában születtél. Ditmár vitte. Ötvenöt esztendő nyomta a vállát. Schwyz és Unterwalden tartományok védnökül választották. úgy mondta: – A derék püspök túloz. fiam. A másik ágnak II. ők nem fogják elfelejteni hűségedet. Magára maradt a mély csöndben. Hohenzollern Gertrud kilenc gyermekkel ajándékozta meg az elmúlt két évtizedben. A csöndes őszi estében száz meg száz fáklya lobogott. de ez a sok év nem látszott meg rajta. A hatalom megalapítójára. hogy az Úr kegyelméből még más trónuson is helyet foglalhatok. A távolban már látszottak Habsburg várának falai. Rudolf király most azon bosszankodott. Közeli apátságok és kisebb várurak kérték a Habsburgokat. Sisakját az apródja. A cseh király helyett a bajor herceg volt a hetedik választó.. „Most pedig Basel nyitotta meg kapuit. Némán lovagoltak tovább. Nagy. „Ne feledd. amikor megtudta a választás eredményét? – Nem hallottam.. esztendő május havának első napján! Azon a napon ragyogó verőfény hullt a tájra. Konrád Muri védelmét vállalta. akit húsz évvel ezelőtt vitt Habsburg várába. a hercegek és grófok. – No meg Eppenstein Wernernek” – és a mainzi érsek jutott eszébe. Sokan mondták. a húsos redők mély árkain mosolygás játszadozott a fia szavaira. A halántékán és a tarkóján azonban már régen deres volt. Frigyessel. bölcs mosoly ült. hogy Frankfurt am Mainban a hét választófejedelem Rudolf grófot választotta meg német királynak. Az egyik ág feje IV. Mintegy negyven esztendeje szakadt két ágra a család. Azt se feledd el soha. az 1218. amelynek védelmére Werner testvére emeltette Habsburg várát.” . II. A fáklyák ugráló fénye a nedves falakon csillogott. egyedül akart lenni gondolataival. Parancsára Ditmár fáklyákat vitt le az ősi sírboltba. – Mondják. „De a legtöbbet én szereztem!” – gondolta büszkén és joggal. fiam. Alberttel imádkozott. hogy a keresztvízre II. Lágyan surrogtak a Rajna csöndes hullámai. aki jó hatszáz esztendővel ezelőtt tette naggyá a családot. amikor híre jött. az egyik Werner. mintha a hangját is hallaná megcsendülni a múltból. csaknem lóarcon most elégedett. aki magasabb lován ülve is alacsonyabbnak látszott apjánál. A Habsburg-család gyorsan emelkedett a leghíresebb és legjelentősebb német családok közé. Habsburg Rudolf a sereg élén lovagolt. mert különben ez a Habsburg Rudolf még azt is elfoglalja!” Az új német királynak hosszú. hiszen vagy tizenöt esztendeje Uri. aki iránt szintén hálát érzett. jól kapaszkodjál meg. valamint Aarau és Elzász tartományok. majd később a strassburgiak. egyenes orra alatt. hogy a baseli püspök így kiáltott fel: „Édes Istenem. valamint a zürichiek is ezt tették. Frigyes császár saját felséges kezében tartott! Légy mindig hű Frigyes császárhoz és az egész Hohenstauf-családhoz! Szolgáld őket minden erődből! Ha így teszel. Okos házasságokkal és császári adományokkal birtokuk egyre növekedett. A sereg kelet felé lovagolt Baselből jövet. Rudolf úr öntelten nézett Habsburg várára. és így kerültek rokonságba a nagy császárral. Burckhard gróf leánya. – Elég gazdag ahhoz. Várát megpillantva az őseire gondolt. Rudolf úr csaknem kopasz fején mulatságosan ágaskodott néhány megmaradt szőke hajszál. Etichora. akkor kértek a családtól védelmet Aarau szabadjai. Albert felesége Hedvig volt. hogy mit kiáltott a baseli püspök. Gutram fia. Ez a családi történet apáról fiúra szállt.. védelmezzék meg őket ellenségeiktől. Sokan vagytok testvérek. Mindig többen lettek az ilyen védelmet kérő kolostorok és családok. atyám. A hosszúkás. ott. Konrádnak két fia volt. Rudolf volt a feje. egyengette útját a német trónra. Megválasztásán először történt.. „Sokat köszönhetek a Hohenzollern-családnak! – gondolta. Későre járt. IV. Megállt ősei sírboltjában. alattvalóinak és híveinek sokasága fogadta. hogy nem jutott eszébe Werner püspök testvérének a neve. kék szemének puha derűvel csillogó tekintetét a fiára vetette. a strassburgi püspök. A sváb lovagok jókedvűen énekeltek. Albert – válaszolta Rudolf a fiának. Volt okuk az örömre! Basel megnyitotta kapuit az ostromló Habsburg gróf előtt. hogy a királyt nem a tartományok urai. Amikor Habsburg vára közelébe ért. akinek birtokában maradt Habsburg vára. Nem fejezte be. most pedig Hohenzollern Frigyes. akiknek a jövőjéről még nem gondoskodott kellőképpen. Alemannia és Elzász hercegére. aki Muriban kolostort építtetett. ezek aztán szolgálták is védelmezőiket. ülj erősen mennyei trónusodon.” Kissé előbbre lovagolt a seregtől. Mintha az évek sűrű avarja alól egyszerre bukkant volna elő a meghalt apa arca. pedig Dél-Németország egyik legtekintélyesebb ura volt.

Ekkoriban nyerte el Eppenstein Werner mainzi érsek barátságát. mint a legöregebb testvér. az Anna nevet vette fel. már ott várakoztak a Frankfurtból útra kelt választófejedelmek. atyám! – suttogta áhítattal. Rudolf király számadást csinált ezen az éjjelen. A fallal körülvett városnak hét kapuja volt. Hohenstauf Konrád halála után azonban kibékült a pápa híveivel. és aggódva pillantottak egymásra. Rudolf. Megilletődve állt meg a Karoling-birodalom székvárosa előtt. és a régen hallott atyai szavak zsongtak az ima szavai mögött. A szertartás szerint a királyi jogarral kellett volna megérintenie a fejedelmeket. a hatalom nélküli angol a német trónon. a ravennai Szent Vitale-templom mintájára épült olyan módon. Vele voltak leányai is. Leo pápa szentelte fel Krisztus Urunk születése után a 805. az sohasem tudhatja. akik öszvér. a római királynők példájára. A városok polgárai örvendeztek. nem avatkozik be Itália belügyeibe. akik el akarták tőle orozni az apai örökséget. Arra gondolt. aki békét teremt. Rudolf harcedzett katonái. amikor az őszi derengésben felfelé botorkált a lépcsőkön. Látta magát harcolni Itáliában a keresztapja. október 23-án érkezett Aachenbe. A fáklyák csaknem csonkig égtek. amit őseink szereztek! Ha nem térnék vissza. ahol most a nagy frank uralkodó alussza örök álmát. mint Richárd volt. majd a menet élén belovagolt az ősi városba. de sokan voltak olyanok. esztendőben. ünnepélyes. majd a fejedelmekhez fordulva így szólt: – A szent kereszt az a jel. Ekkor azonban már két öccsével kellett meghallgatnia az atyai tanácsokat. A sárgásan rezgő fényben Rudolf király ott állt az oltár előtt. akinek átadta a birodalmi jelvényeket. de ha harcra kényszerítenek benneteket. valamint két legvitézebb nemese: Emmerbergi Schenk Bertold és Märenbergi Siegfried. még III. sőt egészen komor. Ember ember hátán tolongott másnap nemcsak a székesegyházban. . akihez egész életében hű maradt. hanem az egész városban. és a régen áhított rendet helyreállítja. 1273. Matild és Ágnes leányait Lajos bajor. és a kereszttel megérintve elfogadták az őket illető hűbérbirtokot. megvalósíthassa. és sohase csüggedjetek!” – Törekedtem így élni. Néhány pillanatig tétovázott. és életének fontos eseményei jutottak eszébe. hogy az legyek! – fohászkodott erőért. hiszen ezek szerint élt. amiért újra kiközösítették. Nagy Károly olyan sokat tartózkodott. és mellette volt Hohenzollern Frigyes nürnbergi várgróf. ahol előtte annyi német királyt koronáztak. hogy jól emlékezetükbe véshessék. Nyugodt mozdulattal vette le az oltárról az aranyfeszületet. A két hajót sok kisebb hajó követte. „Aki messze megy harcolni. hogy végre talán olyan uralkodó ül majd Németország trónján. tagoltan adta tanácsait. hogy a Rajnán Kölnig hajózzon. megcsókolta.. te.. onnan pedig Aachenbe menjen a koronázásra. A fejedelmek észrevették. feleségül vette Gertrudot. mintha a sok évvel ezelőtt meghalt régi keresztes lovag meghallaná fiának szavait. egészen a német trónusig. Uram. Magában az ima szavait mormolta. Albert gróf hangja komoly volt. Vigyázzatok anyátokra! Őrizzétek meg. mintha azt mondták volna: „Jól választottunk”. hogy mennél szebb ajándékokkal fejezzék ki hódolatukat az új királynak. hogy amit akart. de azután gyorsan cselekedett. ahol a nagy ős. Harcolt a baseli püspökkel. A hajókat a két parton páncélos lovagok kísérték. Rudolf is észrevette a jogar hiányát. A Rajna menti városokban mindenhol kikötöttek. amelyben a világ megváltatott. Ezeket mondta akkor: „Féljétek az Istent! Legyetek mindig erősek a hitben! Legyetek hűek önmagatokhoz és azokhoz az emberekhez. Ezek a városok egymással versenyeztek abban. Az imádság elhervadt mormoló ajkán. és ez a szemlélőket Itáliára és a keletre emlékeztette. – Csak legyen a korona a fejemen! Erősnek kell lennem. Bent a templomban száz meg száz gyertya apró lángja világított. illetve Albert szász herceg jegyezte el. Amikor hazajött. akiket húszezer főnyi fényes lovagsereg kísért. Frigyes császár seregében. bizonyára helyettesítheti a királyi pálcát. ha királlyá választják. Győzelmesen harcolt nagybátyjai ellen. Sokáig virrasztott. Rudolf díszes hajóján utaztak fiai és leghűségesebb emberei. majd megcsókolták ők is a keresztet. hogy így királyi kéz erősítse meg őket hűbérbirtokukban. akkor is a sírboltban beszélt búcsúzóul. A hosszú menetben ott voltak a lombardiai és a német kereskedők. mégis az apját látta. Most is emlékszik atyja tanácsaira. Mainzban az érsek kanonokjai élén fogadta Rudolf királyt. A királyi hajót felesége hajója követte. Az Aachenbe igyekező sereget a polgárok sokasága követte.vagy teveháton utaztak. ő fogja a kereskedelem szabadságát megvédeni. hogy a választófejedelmek gyönge és szegény grófnak tartják. hogy az oltárról hiányzik a jogar. a hajdani vitéz alemannok leszármazottai. Mondják. Meghallgatta az érsek szavait. mintha imádkozott volna. A fejedelmek mosolyogva néztek össze. olyannak. amiért kiközösítették. és az is leszek! Add. Néhány nap múlva szállt hajóra. hogy visszatér-e övéihez. Lassan. A tudós mainzi érsek kedvvel magyarázta: – A császárkápolnát. fiaim. kitartásért és hosszú életért. Fázott. – Hogy fogtok csalódni bennem! – morzsolta a szavakat. csillogó koronával a fején. A koronázás fényét növelte Rudolf két leányának eljegyzése. majd a megkoronázott uralkodóra. A hangja mély volt. A hosszú arcon mosoly fényesedett. amelyek zászlódíszben ringtak a hullámok hátán. Mire a hajók Mainzba értek. akik méltók erre a hűségre! Az idegenek tanácsát mindig óvatosan fogadjátok! Kerüljétek a háborút. akkor a harcot győzelemmel fejezzétek be! A szerencsétlenségben legyetek erősek. Megígérte Gergely pápának. Reménykedtek abban. ahogyan a görög birodalomban építkeznek. Valóban használtak az atyai tanácsok. Gertrud. Amikor atyja a Szentföldre ment harcolni. viseld gondját Habsburg várának és a birtokoknak! Most azonban hallgassátok meg tanácsaimat!” Az apja itt állt akkor. A polgári lakosságot hatalmas társzekerek vitték. tört a magasba. A Hohenstaufok pártján állva harcolt a pápa hívei ellen.

más nem is lehet. és harisnyás lábát nemezpapucs óvta.. rokonom. majd ezt mondta: – A nürnbergi birodalmi gyűlés határozott. Igaz. Odalépett az ablakhoz. törtek elő a lovasok. Albert. A köd eltűnt. Meinhard! Hallod-e? Akkor is szeretettel fogadnálak. A csöndet Rudolf hangja törte meg. Rudolf király gondos apaként szólalt meg: – Klementina leányomat férjhez adhatnám László királyhoz. A párából. Megsejtették. – Meg kell kötnünk a szerződést! – kiáltotta Rudolf király. mintha belenézett volna a jövőbe. akit a magyar király udvarába küldhetek! – Ki az az ember? – kérdezte csodálkozva a tiroli gróf. amikorra Meinhard grófnak sikerült megszárítkoznia. Ebben a homályban elnyúltan hangzottak a jövevények kiáltásai. nem akarom Richárd példáját követni. – De ha nem haragszol. a győzelemhez azonban szükségem van a magyar szövetségre! Az izmos férfi tekintete kemény lett. – Fáradj beljebb. Anjou Károly megelőzött a leányával. beszélj! – hangzott átforrósodott hangja. Béla. Szlavónia helytartója még nincs eljegyezve. de sajnos. . Arcán komolyság ült. Tudom. ugye? – Ezt. rokonom és királyom! Gutkeled Joakim. István és az ő fia. miként Béla fia. A király zöld bársonyköntöst viselt. akik közül néhányan máris nálam keresnek menedéket. A kékes. – Nem lesz könnyű dolgom. a huszonnégy esztendős. ha harcra kerül a sor. László király főembere Ottokár királynak a legádázabb ellensége. ha nem lenne a menyem a leányod.. – Én is így gondolom – folytatta Meinhard gróf. Az én nagyanyám nagynénje volt II. Bruno püspök hajlongva állt meg a terem ajtajában. mint fekete árnyak. amiért hívás nélkül berontottam! – kezdte a beszédet. – Ne haragudj. – Ülj le. Meinhard tiroli grófot. Ivás után néhány pillanatig hallgattak.. Ottokár súlyos harcokat vívott a magyarokkal. Meinhard gróf leányát alig pár hete vette feleségül Rudolf király legidősebb fia. Egészségedre! Hozott Isten nálam! – és Rudolf király vendégére köszöntötte a rajnai bort. mire hangos „Isten hozott benneteket!” volt a várőrzők válasza. Meinhard gróf csak nehezen bírta rá leányát. a választók máris féltékenyek reám. Bizony. lilás esti tájban a fakó hold ezüst permetet szórt alá. hogy nem akarok bábkirály lenni. aki tárt karokkal fogadta új rokonát. akkor megvallom. Nagyot sóhajtott azután felállt a karosszékből.. kedves rokon. Először felszólítják a cseh királyt. Mire a várkapuhoz vergődtek. A Rajna felett nyúlósan gomolygott a november végi vastag köd. de az ő fia. és osztrák híveire is támaszkodhat. Rudolf király előrehajolva. kilenc héten belül jelenjék meg Würzburgban a birodalmi törvényszék előtt. – László király öccse. Rudolf. ha győzök. Megzörrent az ablak fatáblája. – válaszolta mély nevetéssel. Az én szövetségeseim a régi híveimen kívül csak azok a cseh urak. az ifjú László. – Kössek szövetséget a magyarokkal? Ezt mondod. Azt is tudom. sokan gyűlölik. és kinyitotta. rokonom és királyom! Leányod eljegyzése a kijelölt magyar trónörökössel a legszebb pecsét lehetne a német és a magyar király szövetségi szerződésén. Ottokár erősebb a német királynál.. de rútságáról messze földön híres Alberthez.. – Beszélj. Most egymással szemben ültek a kandalló mellett. de ezt te is tudod. király lett. elfújta a szél. A cseh királynak lengyel szövetségese is lesz. izgatottan hallgatta rokonát. aki most ül a magyar trónon. Már egészen besötétedett. kékesszürke homály szívta magába a tejfehér ködfátylakat. miként Falkenstein Závis a Vitus nembeliekből. Bruno! – kínálta hellyel. a király. – Te leszel a követ. Meinhard gróf. XI. hogy hozzámenjen a tehetséges. püspök atyám! – kérte legfőbb tanácsadóját Ottokár király. Meinhard úr jót húzott a borból. A kinyíló kapuban a sercegő fáklyákat tartó legények élén ott magasodott már Habsburg várának ura. a határszéli magyar várakat és városokat most is bitorolja. Rudolf király mély hangja végigbúgott a teremben: – Megtaláltam a legalkalmasabb követet. a kis András herceg. Ottó brandenburgi őrgróf és Henrik bajor herceg titokban vagy már nem is titokban Ottokárhoz szítanak. – Mondják. Endre magyar király feleségének. kedves rokon. Rudolf király vegye vissza Ottokár cseh királytól jogtalanul szerzett hódításait. – Tudom! – válaszolta mosolyogva. – Mit határoztak? – A gyűlés egyhangúan kimondta.. és könnyen ellenem fordulnak. Gertrudnak. A magyar urak általában nem szeretik Ottokárt. Ha őt megnyerjük a szövetségnek. Nyílt tekintete tisztelettel tapadt jóval idősebb új rokonának lóarcára. Gertrudot megölték a magyar összeesküvők. én mást is tudok. – Ottokár vagy én?! Ez a kérdés! A fejedelmek csak akkor követnek majd.. – Nem fog megjelenni! – vágott közbe meggyőződéssel Rudolf király. – Ne sérts meg. hogy az ellenségem ellensége a barátom lehet. magunk közt szólva. meleg nadrágot. A tiroli gróf arcán rózsás bőr feszült. akkor megnyertük László királyt és a király anyját is.

csak rossz híreim vannak – válaszolta. Senki sem számított a Habsburg gróf megválasztására. Ha nem talál rám Prágában. – A pécsi olvasókanonok teljhatalmú követként megy. hogy a sok harc után éppen Budán keressen barátokat és fegyvertársakat. Hirtelen megállt. felség. fáradt volt. atyám? Talán én is kössek szövetséget a magyarokkal? – kérdezte Ottokár gúnyos nevetéssel. A szövetséget még meg sem kötötték. a magyar király nagynénje. Hidegen és nyugodtan nézett a király szemébe. hogy az írástudó Tarkacs nemcsak az ő embere. keselyűorrú zászlórúd vagy komlópózna. Tudom jól. A magyar szövetség most erre vagy arra billentheti a mérleg nyelvét.és aranykirály elbukhat egy kóbor. amiért a királyt elképesztette. Ottokár király elképedve meredt Bruno püspökre. ahogyan Prágában gúnyolták. – Ellened bizony! A királyi tanácsban Lóránt nádor is a szövetség megkötése mellett van. Kunigunda királyné a magyar király unokatestvére. királyom. töprengő. A pénz. aki itt él most udvarodban. mert elképzelhetetlennek tartotta. Ottokár hallgatott. atyám! Nem téged nevettelek. Talán a kincseket is vissza kell adnod. hanem az enyém is. – Sajnos. hogy ő. tőlünk is visz híreket Budára. – Éppen erre gondoltam. ahol Rudolf megválasztásáról először kapott hírt. és atyai érzelmeidről győznéd meg? Ottokár hátravetette erős testét a karosszékben. amikor újra beszélni tudott. Nehezebb volt megtudnom.. – Ne haragudj.. uram. sem pedig a magyar király udvarába. Anyósod. – Mit akar a koldus gróf a magyaroktól? – Szövetséget kötni velük. a vas. királyom. de minden jel azt mutatja. – Hát még kiről? – Inkább kikről. én pedig most arról. uram. András herceg számára nőül kérje Rudolf leányát. vén grófot. és lassan rázkódott a mélyről feltörő. Feleséged. mert cserébe időnként betoppan hozzám budai híreivel. – Eddig semmi sem veszett el. aki tudja. Ütik a vasat Rudolf mellett azok. Joakimról. mint a felkapaszkodott. ezért engedem szaglászni minálunk. Nyílt titok német földön. – Milyen híreket hoztál? – kérdezte Ottokár. Ezért tudtak a magyarok elég hamar hírt kapni Rudolf király megválasztásáról. az arany azonban nagy úr. – Hogyan fogjunk hozzá? – kérdezte a király. felséges uram. keskeny száját. Sopron óta. mind pedig Bajor Henrik jobban kedveli a gazdag cseh királyt. uram. hogy a Habsburg gróf nem is olyan sehonnai. Mi lenne. hogy László király vagy inkább Joakim követet küld majd Rudolfhoz. – Mit akar Joakim? – vágott közbe a király. felség. vagy legalábbis nem ellenzi. – A magyarokról. aztán még mi is tehetünk valamit. Hírt kaptam Meinhard gróf útjáról. Rudolf király a tiroli grófot küldte a magyar király udvarába. öreg keze a mellén lógó. akik harcoltak ellenünk. Bruno? – kérdezte hitetlenkedve. és úgy kérdezte: – Honnan tudod. – Mit kellene érte adnunk? – Az elfoglalt várakat és városokat bizonyosan fel kell kínálnunk cserébe. – Akkor hát kikről? – pattant most már türelmetlenül a király kérdése. sem a birodalmi gyűlés döntésére. gyémántokkal kirakott aranykereszttel játszott. – Ellenem! – kiáltotta a király. amely zsírosan egészséges. László király udvarába? – Nem látok. hogyan tárgyalnak Budán. miért megy Magyarországba. sem Rudolf várába. és felugrott. hogy mind a brandenburgi őrgróf. Nem hitte. – Akkor számunkra minden elveszett. nem is beszélve legfőbb ellenségünkről. – Nem tréfálsz. uram. hogy László király öccse. annyira megviselte a megállíthatatlan nevetés görcse. Messziről jött. elbaktat Olmützbe is. – Mire gondolsz. – Bizonyos vagy ebben a szövetségkötésben? – Még nem kötötték meg. A nehéz testű püspök fújtatva ereszkedett a karosszékbe. Jó lenne valamilyen kapcsolatot teremtened a még csaknem gyermek királlyal. – Nem. hogy meg akarják kötni. – Róla is. Nem volt nehéz kitalálnom. Joakim úr nem tudja. Hiányzott belőle a régi könnyedség. és kényszeredetten mosolygott. vastagon erősödő nevetéstől. királyom. de azután összezárta vértelen. Klementinát. miképpen áll a szénája. jóízű röhejben halt el. Csak elképzeltem magamat a magyar király apjának – szólalt meg. Ez sokkal közelebbi rokonság a tiroli gróf nagyanyjánál. meráni Gertrudnak. Nagy léptekkel rótta végig a termet. A magyarok egymást marják. te. Ez a szövetség Rudolfot hatalmassá teszi. – Rudolf királyról? – kérdezte a király gúnyosan. – Értelek. Nemesen izmos. felség! A legkomolyabban beszélek – válaszolta Bruno püspök. Embereim azonban mindenhol figyelnek. ezért kell mindenképpen megkötnünk. hogy így igazak a dolgok? Hogyan látsz te Prágából a Habsburg várába vagy Budára. és a szemében megcsillant az öröm. Arca komoly volt. uram – mondta a püspök. Bruno. Még önmagának sem merte bevallani. és a leányát Rudolf fia vette feleségül. mint Máté vajda. – Miért éppen a tiroli gróf ment a magyarokhoz követségbe? – Mert a nagyanyja rokona volt László király dédanyjának. elsősorban Rudolf király. a lépcsőjárás is kimerítette. Egyed tárnokmester és a többiek. – Minden szövetségnek ára van. A magyar szövetség a legtöbbet éri. sehonnai gróffal szemben. . ha fiaddá fogadnád. Rámeredt Bruno püspökre. éhenkórász. A király könnyezve köhögött.

atyám? – Bizonyos nem vagyok. de leginkább az ő szerepe. Semmi bántódása nem eshet. Ha erre ráébrednek a választók. Az ember cselekedetei Isten akaratától is függnek. és most nevetett fel először hangosan. Nem lesz mindegyik Rudolf mellett. – Vállalnád a követjárást. kedves fiam. Idejében küldött aranyakkal a választófejedelmeket is meg lehet osztani. amit hallott. Ebben a kérdésben az egyház nyelvén szólva: stultus sum. Ezt különben máris megtehetjük. Én remélem. – Sajnos. édesanyám – felelte a királyné. – El kell hitetned a hercegnővel. – A halálba küldtök! – hördült fel a hercegnő. – Ha igazi sikert akarsz elérni. Anna hercegnő is asszony. ha királyi asztalnál ül is. atyám! Ne haragudj. – Bélát is meggyilkolták! – Bélát a te híveid ölték meg. A leánya segítségével hathatunk László királyra. akik téged kísértek Prágába. – Világi vagy egyházi embert küldjek? Melyik lenne jobb? – Egyik sem. amelyet senki jobban el nem végezhet. Követként megígéri az elfoglalt várak visszaadását azokkal a kincsekkel együtt. – Akkor más szövetségeseket kell keresnünk. – Mivel fenyeget? – Unokaöcsémmel. mindent elveszíthetünk.. és a kegyencei kormányoznak. – De uram. akit gyűlöl. mert asszony. Aztán ott él a hercegnő leánya a Nyulak szigetén lévő kolostorban. az oltalmamat kérte. Vele akar szövetséget kötni ellenünk. uram! Ne haragudj meg rám. megkötjük a magyar szövetséget. A magyarok is tudják. uram. Én voltam ostoba. nem sietnek majd fegyvert fogni hívó szavára. mint amennyit használna. amelyeket ő hozott Prágába. atyám! – kérlelte Ottokár leplezetlen kíváncsisággal. miképpen fogjak hozzá. – És ha nem akarja? – szúrta meg kérdésével a püspököt a király. ahonnan menekült. uram. Ő bizonyosan tud hatni az édesanyjára. mint a magyar király nagynénje. hiszen valójában még ő a király. László pedig nem gyűlölheti az apja nővérét. amiért nem tudtalak követni! Valóban a te tanácsod szerint kell cselekednem.. Azt is tudják. Az új német király. mint amilyen Richárd volt. Ottokár most lassan. csak te segíthetsz rajtunk. először azért. – Folytasd. aki évek során megtanulta. Felfoghatatlan volt a számára mindaz. hogy megkötjük a szövetséget. beszélj előbb a királynéval. felség! – Nem értelek! – hökkent meg Ottokár. aki díszes kísérettel és ajándékokkal érkezhet Budára. Ha megkötik ezt a szövetséget. hogy Kunigunda pontosan tolmácsolhassa szavait a követjárásról.. Nem űzhetem ki udvaromból a feleségem anyját. Ha tanácsot adhatok. – Nem kell megalázkodnia. – Bizonyos vagy benne. Anna hercegnő szép ívű szemöldökét felvonva csodálkozó arccal nézett Ottokárra. Csak azt nem tudom. jobb békében élni veled. Ha az Úr akarja. Rudolf pedig egészen másfajtának mutatkozik. Rudolfot nem ismerik. ha azt mondom. Éppen oda. én. Bizony. ezt még az ellenségeid is tudják. – Kire? – Az anyósodra. – Nem kell kiűznöd. leányom? – fordult Kunigundához. Tudják rólam odaát. – Persze nem szabad váratlanul tudatni vele szándékodat. – Kedves fiam. Menekült senkinek tudta önmagát. Személyem többet ártana ügyünknek. Csak ő viheti el a béke olajágát Budára. – Nem vagyok jó követnek. aki megmentheti trónodat. hanem pénzed is. Erzsébet. mert homályosan szóltam. mert a te követed. – Én? – kiáltotta értelmetlen csodálkozással. Te érted. csak nem szabad gőgösködnie! A király anyja boldog lesz. igazán nem értelek. A fejedelmek az olyan királyt szeretik.. – és nem tudta befejezni. neked nemcsak hatalmad van. ignoro. Magad is tudod. – Nem megyek el Würzburgba! – mondta határozottan Ottokár király. A király anyja kun. Bruno püspök megsértődött. mint háborúban. Anjou Károly közbelépését is kérhetjük. akkor csak egyetlen valakire számíthatsz. messzebb is van tenálad. – Lászlóhoz szívesen menne anyósom. majd folytatta: – Nagy és hatalmas királynak ismernek mindenütt. hogy Rudolf király a Hohenstaufok utódaként igényt támaszthat Nápoly trónjára! Aztán. együtt a király nővérével. az a gyilkosság a Kőszegiek lelkén szárad. Habsburg Rudolf fenyeget bennünket. harmadszor azért. – De hát hogyan? Téged. – Igazad van. értem. – Ottokár valóban bajban van. Erzsébet előtt is meg kell alázkodnia a magyar udvarban. de ott van a király anyja. uram! Anna macsói hercegnőre! – Hogyan gondolod? Hozzám menekült. hogy sok levelet írtam Rómába. uram! – válaszolta Bruno püspök. főképpen a kunok ellen. – Mi lesz. – Nem lesz könnyű így sem – töprengett Ottokár. atyám? – kérdezte. hogy hozzá kéréssel érkezik régi ellensége. Bruno püspök megint elhallgatott. tudatlan. uram. még a trónt is. ahogyan nem gyűlölte macsói Bélát sem. ha mégsem vállalja? – Attól nem félek – válaszolta a püspök. Bolhát kell ültetni Anjou Károly fülébe. ki vagy. a magyar királlyal. minden asszony hiú. Együgyű vagyok. anyanyelvén mondta. királyom! – kiáltotta a püspök csaknem megzavarodva ettől a megalázkodástól. – sóhajtotta Kunigunda királyné. – Te vagy a legokosabb király. uram. ádáz ellenségeim élnek a fiatal magyar király udvarában. – Tudom. Fia haláláról a király nem tehet. mert a király rokona. Ottokár megérezte. felség. másodszor azért. anyám. hogy mégiscsak kegyelemkenyeret eszik. hogy ő az egyetlen. azok a Kőszegiek. nem pedig az . anyám. ezért mindenképpen meg akarta engesztelni. Ottokár mosolygott.

– Mások is gyűlölik. – Elmegyek Budára! – suttogta hirtelen. A városban is nagy volt a sürgés-forgás. Nem László öcsénk a rossz. véleményeztek. akivel megosztották országukat. Én nem kötöm az ebet a karóhoz. Kivel jön macsói Anna? Nem fél hozzánk jönni? – Megint sokat kérdezel egyszerre. Itt is. Gondolom. Királyi solymászok piros zekéi tarkították a kaftános. Istvánt! – válaszolta haragosan a királyné. Azt kérdezted. te is sejted. Ellepték a lankákon a szőlőket és a gyümölcsöskerteket. – Elárulta a férjemet. László. te sem szereted. Arcbőre ilyenkor. – Nem szeretem! – mondta sötéten. sőt hadat is hoztak az országra. sejtem-e jövetele célját. hiszen két eb is nehezen alkuszik meg egy csonton. Te már tárgyaltál Rudolf király követével. – Kedves anyám. – Macsói Anna – folytatta Lóránt úr – most nem is László király nagynénjeként érkezik Budára. vajon mikorra érhetnek Budára Ottokár király követei. amikor Erzsébet már beszélt: – Kérettelek. Azután mégis szívesen válaszolt: – Ottokár futárja megérkezett. hanem a hatalmas cseh király követeként. Csontos keze az erkély párkányán pihent. A királynét várta. mikor szólal meg újra a lassú beszédű vénember. Sokat láttak szemei. királyné? Henrik úrból mégis bánt csináltatok. talán László fiad is sejti. mert hát nálunk is sóval sóznak. Az asszonyok is dolgoztak. a nádor lovas íjászai. – De Erzsébet. Együtt uralkodik Lajos bátyjával bajor földön. amelyen kiújultak a nyugtalanság és az aggodalom ráncai. Erzsébet türelmetlenül várta. az öreg nádor a palota erkélyéről nézte a zöldülő kertet. Nem felelt nyomban. aki fizetni tud a magyar szövetségért magyar várakkal és városokkal. Azt kell néznünk. Tedd meg. arany mintás bizánci brokátköntöst viselt. Még nem tudjuk. hiszen már Béla király idejében országbírói tisztséget viselt. nádor – válaszolta lecsillapodva. Lóránt nádor ott is hagyta az erkélyt. Fáradtan vonta végig jobb kezét barázdás homlokán. – Sejteni lehet. mintha rövid percek alatt öregedett volna. királyné. nádor? – faggatta. Tovább azonban nem törhette a fejét. A testvérek rossz viszonyban vannak egymással. aki gyűlöl. Nyugtalanul lépett a nádor felé. ha nem ezt akarná. Látszott rajta. – Most mégis fogadjuk a követeit. Kék bársony főkötője alól még mindig feketén hullt alá sűrű haja. a népnek. hanem akik parancsolnak helyette. ott is ástak. Erzsébet földig érő. Én nem ragaszkodom a német szövetséghez. Az öreg nádor hallgatott. Tudom. akkor pedig béke lesz közöttünk. Tekintete üvegesen fénylett. Szerinte Anna hercegnőt Bajor Henrik herceg kíséri. Rokon ő is. – A Kőszegiek meg a többiek még jobban elárulták. A nádor is holló volt hajdan. mert a teremből nesz hallatszott. Henrik herceg Ottokárhoz húz. de a szövetséget még nem kötöttük meg. anyám. IV. A férfiak kapával a kezükben a szőlő kitakarásával foglalkoztak. Mondják. Neked kell tanácsot adnod. vagyis nekünk is van magunkhoz való eszünk. Ottokár fiává fogadhatja öcsénket. hanem a magyar királyt. Erre nem gondolsz. akit legjobban tisztelt az urak közül. nagyasszony. A Kőszegiek Anna fiát is meggyilkolták. akik Pozsonyban szálltak hajóra. Mi jobb nekünk? Ki jobb nekünk? Rudolf vagy Ottokár? – Nem lehet ilyen gyorsan felelni. a lándzsás kapuőrök. majd néhány könnycsepp gördült lefelé az arcán. XII. szívja a fogát. – A cseh király követe leszel. királyné – hangzott szigorúan. de nem bizonyos. Tavaszodott. mi jó nekünk. anyám! Mindnyájunkért! – esdekelt Kunigunda. Elég volt a sok háborúból! Jó lenne már békében élni! Legalább a külső ellenségtől megszabadulni! Idebent úgyis nehezen születik meg a béke. Lóránt úr vén teste még bele sem ereszkedett a karosszékbe. László urat és téged. Az anyakirályné lépett be. nagyúr! – kínálta hellyel. Lóránt úr most azon töprengett.öcsénk. és összehúzott pillái mögül gyanakodva nézett Kun Erzsébetre. sűrű haja ezüstösen ragyogott. – Békét akar Ottokár? – Híg lenne az agyveleje. arany mellboglárján drágakövek ragyogtak. – Joakim gyűlöli Ottokárt. Eddig nem törődtek velünk. nagyasszony. nagyúr! Négyszemközt akartam veled beszélni. a kun asszony. magas süvegű kun testőrök. és akit én is gyűlölök! – kiáltotta. még a fia sírját sem. Nem a leányát látogatja meg a Nyulak szigetén. – Ülj le. hogy jól sejti-e az ember. – Nem is sejted. nagyasszony. a hosszú tél után. olyan követ. te vagy a fiam leghűségesebb híve. majd sírva borult Kunigunda vállára. még meg is siratta. Az álla alatt selyemfátyol volt megkötve. Béla király Erzsébet nevű leányának az özvegye. fülcimpáin hétágú fülbevalók csüngtek. hiszen már a nagyapját is szolgáltad. az országnak. most egyszerre fontosak lettünk. amióta új német királyt . csak te segíthetsz rajtunk! – kérte Ottokár is. Rátót Lóránt. a bátyja. Csuklóin fonott arany karperecek fénylettek. beesett szemének pillái pislogtak a fénytől. és Lóránt úr ráncai elmélyültek a homlokán. – Igazat szóltál. a palotába siető urak és szolgáik sokaságát. Talán negyvenéves lehet. sárgásarany színben fénylett. nagyasszony. Buda városából már kora hajnalban kirajzottak munkára a polgárok. – Miért félne Anna hercegnő? – kérdezte Lóránt úr. mit akar a cseh király. hogy a sógornőjét várja ilyen díszesen. A vállára nyestprémmel szegélyezett palást borult. de már régen hattyú lett. Lajos herceg Rudolfot segítette a német trónra.

arccsontjai alatt a száj sarokig. talán. A követek és a magyar urak másnap ültek össze. és az urak sem őt. A hangján érezni lehetett. a cseh és a morva nép számára. és a hosszú józanság megtisztította tekintetét is. Úgy beszélt. ezt talán te érted meg. komor arcához nem illett mély. Ekkor lépett elő Bajor Henrik herceg. Az indulat csak akkor keményítette meg lágy hangját. A király trónusához vastag szőnyegen lehetett eljutni. megcsuklott a hangja. hiszen anya vagy. Arca megmerevedett. Az emelvényen két díszes trónszék állt. királyi felség! Rokonunk. megvetett. a koldus Habsburg grófnak kevés híve lesz német földön. de nem összevissza. Rátót Lóránt a király jobbján foglalt helyet. hanem a Nyulak szigetén maradt apáca leányánál. Az ünnepélyes fogadás ezután véget ért. ha a cseh király fiává fogadná Lászlót. mire az udvarnagy hajlongva vezette be macsói Annát. mert hát Rudolf király is. A trónustól jobbra és balra a Budán tartózkodó országnagyok ültek. hogy a szerencse a királyokkal is játszik. Ottokár bizonyára tudja. Mondom. majd finoman vallotta be saját hibáját és vejének azt a szándékát. fogadja fiává László királyt. most pedig itt törik össze. A testőrök kemény léptekkel vonultak be. mást ne mondjon. amikor arról beszélt. – Ottokár király a béke kedvéért. Hadd szokja meg a szertartásokat. és könnyes szemmel mosolygott Lászlóra. mert a hatalmasok és a nép inkább szereti a nagy és gazdag lovagkirályt. a legjobban. erős keze kék bársony főkötőjét igazgatta.. Erős termetű. Bőbeszédűen szólt mindenről. Ottokár úr követeként érkeztem hozzátok. – – Kiugrathatjuk a nyulat a bokorból. hogy egy kis székben a király jegyese.választottak. csaknem összerogyott a rátörő fájdalomtól. egyenletes sebességgel csörgedeztek szavai. Látod. Anna hercegnő nem ment vissza Prágába. csaknem ismételte Anna hercegnő szavait a békéről. amit én vettem el az öcsémtől és tőled. Lába megingott. Kán Miklós a terem falának támaszkodva várakozott. Fia halála óta leszokott az italról.. az egyikben László király. Anna hercegnő felegyenesedett. hogy megkezdjék a béke megkötésének előkészületeit. barna férfi volt.. Az udvarnagy harsány hangon jelentette: – A cseh király őfelsége követei bebocsátást kérnek! – Fogadjuk a követeket! – mondta jó hangosan a király. Dénes győri püspök hajlandó elmenni Ottokárhoz. Elsősorban a rokonságot emlegette. mire magyar és kun testőrök alabárdjai és csákányai csillantak meg a terem ajtajában. Anna hercegnő megnyugodott. Sok újat nem mondott. – Fogadjuk akkor Annát és Henrik herceget úgy. Kemény. mellette Csák Máté vajda feszített. majd ismét felvetette. főképpen László király előtt. Visszaadja. A gyertyafényben nem látszottak arcának ráncai. hogy megkérje Ottokárt.. ott lángolt a győzelem. – Nem lesz mindenki mellette. ferde redők. ha megtudják. csak amit a vejével megbeszélt.. de orcái égtek az izgalomtól. és tagjai átöltöztek. ezért nem ragaszkodom én a német szövetséghez. és a trónustól jobbra-balra helyezkedtek el.. „Lenézett. László. Ottokár király is egy talpat cserzenek. és a hűvös tavaszi este miatt parázzsal telt serpenyőket cipeltek be a szolgák. Szerinte béke lehetne. . Talán többen lesznek. akik fenik agyarukat a cseh királyra. hanem lassan tagolta mondanivalóját. mit nyerhetünk. bőrén kiütköztek a közeledő öregség ráncai. a barátságért és a szövetségért visszaadja mindazt. Henrik bajor herceget és a kíséretükben lévő előkelő cseh urakat. Most első ízben történt meg. Ottokárt. ahogy illik a magyar királyhoz! – Magam megyek máris Lászlóért – válaszolta a nádor. Izabella ült. Szép formájú. nagyasszony. alkonyodni kezdett. Nem mondta tovább. Talán így kaphatjuk vissza. hogy gazdájában szorongás fészkel: – Édes öcsém. amit elvett. annyi bizonyos. hogy az-új német királynak. Nemsokára hallatszott a testőrtiszt vezényszava. mert élnek a gyermekeid.. Kun Erzsébet csuklóján megcsörrentek az arany karperecek. amelyért Ottokár király visszaadja a magyar várakat és városokat. Németül szólt. – Akkor mi most. Mire a követség megérkezett. – Ki van a cseh szövetség mellett? – kérdezte a királyné. nádor.. és miként a megkínzottaknak. a másikban az anyakirályné foglalt helyet. hogy békés jövőt kíván a magyar. gondosan ügyelve arra. Amíg beszélt. majd leugorva trónusáról egy karosszékhez segítette. Itt elakadt a beszéde. Írópultja mellett Kézai Simon mester állt. akit irigyelek. és a német birodalomban sem lehet két nap az égen. Kendőjébe temette arcát. én is azt látom. Ezüsttel átszőtt hófehér bársonyruhájában még mindig szép asszonynak tetszett. mert a seregélynek is szőlőn a szeme. amit elveszítettünk. A béke még sok mindentől függött. Nem szerette az urakat. Erzsébet anyakirályné mellett Monoszló Egyed tárnokmester és Tamás országbíró várta a követek belépését. akik meghajoltak a trónussal szemben. lágy zengésű hangja. Joakimra és a Kőszegiekre gondolt. mintha megtanult szöveget mondana. de a merev vonásokon ott égett. itt alázkodik meg előttem és a fiam előtt!” – gondolta elégtétellel. A trónteremben gyertyákat gyújtottak. Dénes győri püspök nemsokára útra kelt. a tolmács alig győzte magyarra fordítani. ajka vértelenné keskenyedett. néném! – kiáltotta László. ahogy mondani szokták. – Ülj le. – A fiam sírjához és a leányomhoz is jöttem. a fényes tekintetű hatalmas király. A cseh király atyai köszöntését és békevágyát hoztam. királyné.. amit látni szeretnék. vagyis ugyanabban sántikálnak: minket szeretnének megnyerni. tiszta mosoly ült az arcán. a megkötendő szövetségről.. A tekintete bársonyos melegséggel tapadt a királyra. keletkeztek.

akik a királyi udvarban voltak. amikor felegyenesedett. akiket a városban vagy a környéken találtak meg. Hamarosan az egész városban tudtak róla. tanácskoztak. a király orvosa. ahol a királyi hajó indulásra készen ringott. ott suttogtak a kapu előtt. Sovány fiúteste görcsbe rándult. éhenkórász Csiper tréfás rigmusokkal igyekezett hallgatóit felvidítani. Az orvosok flastromokkal próbálkoztak. Szabina és ennek leánya. Ekkor délben érkezett meg Gellért mester. Harmadik napja vergődött László király a betegágyon. és hideglelés rázott. Miklós vajda felesége. Megszámolta érverését. a halálán vagyon szegény! Theodosius ferences rendi fráter újból megvizsgálta a beteget. Anna hercegnő megragadta a király jobb kezének nagyujját. amiért a fiatal király több kegyes adományt juttatott az érsekségnek. ezért most a kanócok olykor-olykor felsisteregtek. Az evezők csikorogtak vastartójukban. Szent Iván havának tüze lángolt. Guarcin mester is. végigsimogatta a mellkasát. most pedig a hideg rázza. de ez sem segített. szorította. Budára érjenek. Erzsébet apácától elkérjék Szent Margit fekete velumát. a király úr! Tűz emészti testét. és a lomha gálya lassan fordult a folyó közepe felé. akit már forróláz gyötört. amely körül az asszonyok siránkoztak. de ő nem volt a városban. A hajóról már nem tudott a saját lábán partra lépni. – Ez a legjobb orvosság hideglelés ellen. Az ablakot befüggönyözték. főzeteket akartak a király összezárt fogai között a szájába önteni. Ezt kell a király fejére tenni! Gellért mester azonban nem várta meg a velum elhozatalát. A király azonban komor maradt még akkor is. Mire Budára értek. virrasztottak a király betegágyánál. akinek jajveszékelésére összefutottak mindazok. meredten ült a karosszékben. Az izmos hajóslegények erős evezőcsapásokkal hajtották a nehéz gályát. féreg rágja lelkét! Jaj. Sokan a polgárok közül még a munkájukat sem folytatták. László király sápadt volt ezen a napon. mint máskor. hogy a király nővérétől. – Zsályát kell főzni vékony borban! – mondta. A testőrök megragadták a karosszékkel együtt. és a várba vezető úton fáklyás legények mutatták az utat. Kézai Simon mester arcbőrét pirosította a júniusi nap. hogy történeteivel felvidítsa. noha olyan meleg volt. Erzsébet nyomban az orvosokért szalasztott. Esteledett. amikor Kézai Simon mester ezt tanácsolta: – El kell küldeni két sorort a Nyulak szigetére. hogy ne hagyja meghalni testvérének a fiát. Benedek érsek áldást osztva búcsúzott. hanem mindenkit kiküldött a . Érdes abaposztóval dörzsölgette végig László forró testét. A király jobbján Csák Máté úr lépkedett. akik értettek a gyógyfüvekhez és a kenőcsök készítéséhez. a beteg azonban ettől sem lett jobban. A király betegségének híre sebesen terjedt. és úgy vitték a palotába. Az asszonyok le sem feküdtek. – Fázom! – suttogta Máté úrnak. olyan gyertyákat. Reggelre lenvászon fátylat viselő ápoló apácák érkeztek a kolostorból. – Mi történt?! – sikoltott fel az anyakirályné. és a tűz égeti. Már tegnap is ez gyötré legjobban szegényt. János mester és Bertalan mester vizes borogatást javasolt. Eljött Theodosius ferences rendi atya. Nyomban hozzáfogtak a betegszoba elrendezéséhez. hamarosan megérkezett Joakim úr híres orvosa. Őket követték a testőrök. maga próbálta fia összeszorított fogai közé csepegtetni kis ezüstkanállal. Mojs nádor hajdani orvosa. főképpen főfájdalomba. A kőpadlót is beszórták mézfűvel és szagos mentával. Ezután Guarcin mester próbálkozott. Benedek esztergomi érsek a Duna partjára kísérte László királyt. A fal mellé felállított kereszt alatt pedig egy apáca állandóan imádkozott a király felgyógyulásáért. és a fekhely mellett gyertyákat gyújtottak. – Jaj. előkerült Bertalan mester budai orvos. László királyt. majd megjött a nagy hírű János mester is. A betegágy körül kétségbeesetten imádkoztak az asszonyok. Ott jajveszékelt ágya mellett az édesanyja. és a gyertyák füstjéből jó virágillat derítette a szoba levegőjét. ott zokogott a király öreg dajkája is. A betegszoba ajtajában tömjént égettek. Máté úr ezért már hajnalban indulást parancsolt. mögöttük pedig udvari papja. mi a teendő. megboldogult Margit apácához. hogy amilyen gyorsan csak lehet. amikor Máté úr énekmondója. de jobban nem lett tőle. amelyek viaszába szagos virágleveleket gyúrtak a készítéskor. várták a királyt és kíséretét. hogy a derék Máté úrnak kövér verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán. a vásott zekét viselő. és a király halálától rettegtek. Az orvosok összedugták a fejüket. Az anyakirályné rohant a konyhára. ki-ki elmondta. A reggeli nap máris tűzgömbként emelkedett egyre magasabbra. Kézai Simon mester mindent elkövetett. A hajón izmos legények álltak az evezők mellett. de sikertelenül. Erzsébet. és enni sem kívánt. a király orvosát várta. meg Mojs nádor özvegye. Nyelt is a király néhány kanálkával. és aggodalmas arccal lesték a híreket. László király már erős fejfájásról panaszkodott. hogy vajon érzi-e? László király ekkor már eszméletlenül feküdt az ágyon. mire Máté úr is csak ennyit tudott válaszolni: – Fiad. Az érsek még a parton is hálálkodott. balján Tamás országbíró. ágyba fektették. a király úr a hajón esék nagy és nehéz kórságokba. hanem a palotához jöttek. Tekintete sem volt olyan tiszta. mellette sírt Anna macsói hercegnő. Az anyakirályné Gellért mestert. főképpen a szent hírében álló. de a gyógymódban nem tudtak megegyezni. Amikor mindnyájan beszálltak a szőnyegekkel és karosszékekkel kényelmessé tett hajóba. az érseki katonák kürtösei búcsúztatót fújtak. Mire Vácra értek. Éppen akkor toppant be. hogy a víz erősebb sodra gyorsabban vigye Budára a királyt és kíséretét. Reggeltől délig egymás után érkeztek a fellelhető orvosok. – Mi lelte? – kiáltozta az anyakirályné. nyomkodta. Most már mindnyájan kétségbeestek. László király már kékülő szájjal. Amikor megfőzték a teát.

Akkor már izzadtam. és addig nem nyugodott. Gellért mester a takaró alá nyúlt. Mihály úr hitte is. A vár tornyán oroszlános zászló lengedezett. odakint a szoba előtt. barna ember volt. – Hát mit hiszel? – Szerintem Gellért mester főzete gyógyított meg. amikor még Béla úr volt az igazi király. és vastag takarókba tekerte. A falu felett a Vértes hegységben sötétlett Csákvár nehéz kövekből rakott falaival. szolgádat. akik nem fértek be. XIII. – Olyan bizony. A vénember komoly arccal mondta: – Isten meghallgatta könyörgésteket. Most már mindnyájan imádkoztak. Uram. amikor a velumot a fejemre tették. ezért könyörgünk hozzád alázatos szívvel. és mosolygott. Ettől függ. amelybe Krisztus keresztfájából volt egy darabka befoglalva. így mondta a dajkám. hogy ez a vár a Csák nemzetség tulajdona. hangja szinte szárnyalt: – Ó. – Olyan beteg voltam? – kérdezte a király. megszűrte. a Csákok újlaki ágából származott. és mosolygott. Lassan teltek a percek. azután lassú mozdulatokkal végigvizsgálta az ismert testet. majd kilépett a betegszobából. nem akart az istentelenség gyanújába esni. kegyelmes Urunk. – Hol vagyok? Mi történt? – kérdezte suttogva. Valamilyen fehér port is hintett bele. hogy valaha még együtt vadászhatunk – mondta Csák Máté úr őszintén. ájtatosan imádkozott. a többiek pedig ismételték. és a szűrt főzetet ezüstpohárban maga vitte a betegnek. vállas. vagy Jóbot a nyomorúságból. A velumról nem ejtett egy szót sem. amelynek tiszta forrásához a rőtvadat várta. hanem a fiához. A királyt nézték. Mihály. Erre a kiáltásra mindenki betódult a betegszobába. és ebben a harcban zsákmányolta azt a drága aranykeresztet. László! Szabadítson meg a gyötrelmektől Krisztus. de ezt nem vette észre senki. A király úr most kezd izzadni. elárulva. mert megtisztul László király! – tette hozzá örvendezve. – Nem hiszem. aki mindnyájunkért meghalt! Szabadítsd meg őt. – Megmarad. Ezután a királyt visszafektette ágyára. és a várhoz vezető utat kémlelte. Igazán megérdemelte – mondta még. – Szent Margit veluma csodát tett! – kiáltott fel az egyik soror. becsmérlőt legkevésbé. Részt vett István ifjabb király hadjárataiban. Amikor megmagyarázták betegségét. Meg is jutalmaztam Gellért mestert. emberi gyarlóságoknak erős gyámola és oltalmazója! Kezedben tartod mindnyájunk életét.betegszobából. hogy megtapintsa a beteg testét. Megnézte a király vizeletét is. amely szerint Gellért mester megkapta a Zágráb mellett lévő Tornova nevű várföldet. Gellért mester ráncos arcán gúnyos mosolygás suhant át egy pillanatra. Az orvos rekedt. valóban Krisztus keresztjéből való fadarabot foglalt aranyba a derék ötvös. miként Mózest a fáraó kezéből! Ezután latinul fejezte be: – Exaudiat nos omnipotens ét misericors Dominus. válság következik. és igyekezett kiszabadítani a kezét Gellért mester takaróiból. miként megszabadítottad Noét a vízözönből. mindenható Istenünk. amíg László az egész főzetet le nem nyelte. akit egy soror segítségével felültetett. – László! – kiáltotta az anyakirályné. Tarsolyából bőrzacskót húzott elő. és a szoba előtt toporgó előkelőknek ezt mondta: – Ha a vizelet nem csal. Én bizakodom! – tette hozzá. de amikor az öreg Béla király vallásos buzgalmában szentül hitt benne. hiszen a király is a te szolgád! Gyógyítsd meg beteg királyunkat. Az ifjú klerikus lassan. és figyelmesen nézte a tisztást. Ezen a meleg délelőttön ott állt a várkapuban. vajda! – felelte a király. Mihály úr is kezdte nagyon hinni. – Egész teste verejtékezik! – kiáltotta. Itt állítottam ki Zólyomban az adománylevelet. László király. majd ennyit mondott: – Szomjas vagyok! Néhány hét múlva már a zólyomi erdőkben vadászott. Öles. fáradt hangjától mindnyájan felsóhajtottak. Anna macsói hercegnő tette Szent Margit velumát László király fejére. királyunk. Azaz: hallgasson meg minket a mindenható és irgalmas Isten! Ámen. – Megvallom. múltak az órák is. Ő mentette meg az életemet. hogy az ország ne jusson nagyobb veszedelembe! Urunk. Istvánhoz vonzotta. aranyos sárga színe lett. Magukkal hozták a velumot. hanem a szent királyleány veluma csodát tett. A király ebben a pillanatban nyitotta ki a szemét. Egy alkalommal együtt harcolt macsói Béla herceggel Uros szerb király ellen. nem is ezt a legendát. bent a szobában. Kézai Simon mester mondta előre az ima szavait. amelyből szárított növényeket szórt egy forró vízzel telt láboskába. de a szíve nem az öreg királyhoz. hogy gyógyítsd meg beteg királyunkat. A vadászok a nap leáldozását várták. és a konyhába sietett. A völgy tisztásának szélén egy vén cserfa alatt ült László király együtt Máté úrral. csak mosolygott. nem hittem volna. megmarad-e urunk avagy nem. Lassan magához tért. Amikor a főzetnek szép. és csodálkozva nézett körül. mert ilyenkor jöttek elő a nappal elbújt állatok. A vár ura. Béla király áhítatos . Ekkor érkeztek meg a Nyulak szigetéről a sororok. akinek magas homlokán súlyos cseppekben jelent meg a verejték.

illatos italt. mire hunyorított a napfényben. azután komoly lett. ha igazságot tesz.vágyakozásában szemet vetett Mihály úr aranykeresztjére. hanem a fia is. de még jobban nem tetszett a Gutkeledek és a Kőszegiek harácsolása. István király régi híveit. – Akkor meggyűlik a király baja a Kőszegiekkel meg a többiekkel. ahol nem is vetik. – A nádor? – faggatta testvérét Mihály. ha mosolyog. sódart meg kenyeret. mint az öccse. No. Rátót Lórántot. szögletes arcán ekkor jelent meg először a mosolygás. beszélgettek. Mindenkinek vissza kell adnia. nem a Kőszegieké. Domokos úr arcán csúnya sebhelyek tanúskodtak a fejérvári harcról. Az ő kobakjában fért el a legtöbb ész. A Csákok többnyire királyhűek voltak. Joakim emberei mindig résen vannak. akik Ugrin úrral jöttek. Titokban szervezkedni kezdtek. még jóízűen rá is nevetett az öccsére. a legfiatalabb testvért. – Ígérték – felelte Domokos. mindhárman előretessékelték azokat az urakat. A honfoglaló ivadékoknak nem tetszett Erzsébet tehetetlen uralma. amikor észrevehetően megunta az asztalnál ülők üresnek tetsző locsogását. Mikor Ugrin úr megérkezett. – Lóránt úr Fejérvárra készül a királlyal az István-napi törvénylátásra. Elhallgatott. Mihály úr magában füstölgött valamit az igazságról. Hát úgy vagyon az. mint a dühös farkas. hogy csak a lovakhoz és a kutyákhoz ért. csaknem olyan. Ettek. behúzódtak a hűvös falak közé. hogy harc közben úgy vicsorít. Csák Domokos érkezik a falu felől. Mondták róla. Mihály úr előregörnyedt. – László úr igazságos! A királyasszonytól tudom a szándékát. noha nem szerették a kun asszonyt. A falun túl mintha lilaszínű árnyak bolyongtak volna. A keze fejével letörölte a bor cseppjeit a bajuszáról. mint lódarázs ellen a pókháló. Felismerte a vajda mögött a legvadabb és legvitézebb Csákot. Péter pedig a legvitézebb közöttünk. és a szolgák szorgalmasan töltötték a kupákba meg a serlegekbe a sárgán aranyló. úgy látom. Még nem múlt el a délután. Menjen a királlyal. és így szólt: . fáradt mozdulatokkal tömte magába a húst. amíg otthagyta iddogáló vendégeit. a király nevelőjét. akinek mord arcán csak gyéren volt vendég a mosolygás. Mihály úrban mégis szorongás fészkelt. – Kaptok. – De mi van a bátyáiddal? – kérdezte aggódva. ami kell! – nyugtatta Mihály úr a híres evőt. nálunk pedig sokan vetik. azután válaszolta: – Fene beléd. amit jogtalanul elvett. noha már régen Benedek ült az érseki székben. Csák Péter mogorva arca nem lett vidámabb sem az ételtől. – Megjönnek az estével. amelyeket a tatárjárás után a hatalmasok eloroztak tőlük. – Beszélj. A Vértes teteje már elfogta a lebukó nap vörös lángolását. Mindez régebben volt. akik mindnyájan a honfoglaló Szabolcs vezért vallották ősüknek. és felkapaszkodott ismét a toronyba. Olyan volt Csák Péter. úgy mondta: – Csák Ugrin lesz. hosszú sörényű lovak lassú mozgását vélte látni a réten átkígyózó marhacsapáson. ahonnan messzire lehetett ellátni kelet felé a síkon. Máté urat ültették az asztalfőre. hogy az manapság annyit ér. Hát akkor a lovászmester úrnak is lehullott a hályog a szeméről. Pétert. de az égről tükröződő sugarak a rézfényből kiválva vörösarany színekben villogtak a síkra. Az apátságok követelik vissza azokat a birtokaikat. Addig téblábolt. Csak két lovas kísérte. és olyankor szinte csattognak erős fogai. ha megneszelnének valamit. Csontos. ahol az asztalon cinkannákban fénylett Mihály úr bora. Ekkor ismerte fel az elöl lovagoló emberben a hosszú szakállú vajdát. Monoszló Egyedet és Gergelyt. István király. ital mellé. – Jönnek a többiek is? – kérdezte Mihály úr. Mihály úr most örvendezve látta. István király volt étekhordómestere. Mihály úr még a homályban is látott. azután folytatta: – Az öreg nádort nem bánom. A nap ekkor már delelőre kúszott. Isép fia Jánost. A falu felől újabb lovasok közeledtek. A rokon érseki ágból való Csák. hiába mondják. ahol lassan ereszkedett alá a korai alkonyat. sem az italtól. A nagydarab emberen meglátszott a hosszú út. Ételt is hoztak az asztalra. Péter! Még le sem nyeltem az utolsó falatot. Aba Lőrincet. ha magyar volt a kedveltje. miként a botrányos életű Kán Miklós. és megnyerték névleges vezetőnek az öreg nádort. ahogy Csákvár urát megpillantotta. Máté úr krákogott egyet. Ígérték! – nyomatékolta a szót. aki magát még mindig választott érseknek nevezte. akkor rettenetes igazán. majd nagyot ivott az eléje tett ezüstkupából. Ez a felelet megnyugtatta a szövetkezőket. – Éhes vagyok! – kiáltotta harsányan. – A két legény sem evett. Aztán visszatértek az étel. No de igazságod vagyon. csak Máté úr jöjjön a testvéreivel. A király pedig nyomban meghálálta a nemes ajándékot. és azóta nemcsak Béla király halt meg. még akkor sem. de nem mondta ki hangosan. Azt is beszélték. – Csak egyenként jöhetnek. nem lenne jó. ideje. majd felmentek a toronyba. hogy elsőnek a testvére. amikor a fiatal Csák István is betoppant. Amikor aztán Béla úr nagyon-nagyon kívánta és kérte is a keresztet. testvér! Az ő atyafia harapott a fűbe a muhi mezőn. ittak. amelyért cserébe Somogyban és Fejér megyében több birtokot adományozott Csák nembeli Mihály úrnak. terem ott is a baj. sem pedig a kupák fenekére nézni. még most is. Máté! – szólalt meg érdes hangján. A főispánságot viselő Mihály úr izgalommal várta a rokon Csákokat. mintha valamilyen szenvedély vagy belső tűz gyötörte volna állandóan. A testvérek megölelték egymást. nem enni jöttünk Mihályhoz. Mihály úr bölcsen odaajándékozta az uralkodónak. Csák Máté urat.

De még nem lehet olyan. Ez a lovas Tibold volt. Az esze kerekit eléggé megforgatta Muthmerius prépost. birtokokat. A király balján Hontpázmány nembeli országbíró hallgatta az apátok sérelmeit. fehér selyemköntöst viselt. a pécsváradi. A Csákok régen eltűntek Budáról. és Máté úr szavaitól felgerjedve egyszerre honmentőknek érezték magukat. Talán jobb lenne. hogy a nádor és András apát járják végig a megyéket. mint Tibold. – Holnap folytassuk! Fáradtak vagytok – helyeselt a házigazda. István király szentté avatása óta István király napján tartottak törvénynapokat Székesfejérvárott. Márpedig ha a király nem uralkodik. Az érkezőkben a király nyomban ráismert anyja kun testőreinek hadnagyára. – Milyen új királyt? Beszélj. szerették a vagyont. amelyekből a hatalmaskodók kitúrták az egyházat a tatárjárást követő zavaros időkben. hanem mások is. László gyenge fiú volt. ha várakoznánk. de I. mi van Budán. Kezükben a kis herceggel. Korolra. éppen csak ki tudtam szökni a városból. amelyek valamelyik apátság birtokai voltak a tatárjárás előtt. hogy a Csákok miatt törtek Budára. nyúzták ők is a szegény népet. az Abák vagy a többiek. Én nyomban indultam. Szóltok-e ma. amikor a fáradtságtól végre meg tudott szólalni: – Király úr! Elrabolták öcsédet. öcsédet. Aztán ők szálltak szembe először minden idegen támadással. király úr. Ezekből a falvakból vissza-visszatért a városba. Tamás úr azt teszi. akiknek a nevében András tihanyi apát sorolta fel a kezében lévő pergamenről olvasva mindazokat a jószágokat. Hajdan Nagyboldogasszony napján. Ezen a napon az ország minden rendű és rangú lakosa megjelenhetett a király vagy helyettese. Ősi szokás szerint az ispán háza előtt terebélyesedő hatalmas fa alatt folyt a törvénytevés. Új királyt akarnak! – hadarta Tibold. – Nohát ezeket akartam mondani – válaszolta a kiáltásokra Máté úr. ahol Joakim úr és a Kőszegiek az urak. Kikezdték. – Ha magam volnék. László király szellős. hanem András apáttal végigjárod a többi megyét. Kán Miklós prépost egyik fegyverese. avagy holnap folytassuk? – kérdezte. növekedett. fellázadtak. amiért te. helyezze vissza őket régi birtokaikba. ha másnap osztoznak meg a tisztségeken.. és személyesen mondhatta el sérelmét. mert mindig ragaszkodtak az Árpád véréből való uralkodóhoz. Benne volt az ítéletben az is. hogy őt tegyék meg helyetted királynak. Korol után Tibold folytatta: – A prépost úr azt is hallotta. mint az idegenek. mert maga is kókadt volt már az egész napi lovaglástól és a bortól. és senki sem tudja. amit akarnak. A király és kísérete még hetekig időzött a városban. – Vagyis: inkább mi. – Gondold meg. hanem mi. Ne legyen gyönge teste a magyarok királyának! László úr bizony az én kezem alatt erősödött. még mindig gyerek. Királyi tekintéllyel is igyekezett a törvénytevést elősegíteni. ahol szívesen látták vendégül. Simon klerikus. – Nem értem – hüledezett a király. – Megyünk Budára! Készüljetek! – kiáltotta László haraggal. és az ítélet szövegében benne voltak mindazok a birtokok és javak. akkor sincsen késő. Már Kisasszony havának közepe volt. akkor a nevében ne a németek vagy más idegenek uralkodjanak Magyarországon. A másik vitéz is ismerősnek tetszett előtte. a papoknak adod az ő birtokaikat. amelyeket az apátságoktól eloroztak. és a szavait írásba foglalták. Ez a Tibold kezdett beszélni. most pedig ebben jeleskedik a fiatal udvari pap. és arra gondolt. ezért vittem vadászni. – Majd én mondom el. főképpen Joakim. a királyasszony. és kérték a királyt. Valamelyik Csák várában lehetnek. a foglaló nemzetségek ivadékai. Magam jöttem. amit akar. mint István úr volt. tüstént Budára! Én is. akkor is mennék. amikor két lovas érkezett Budáról. király úr. erőszakkal is szerezzenek érvényt az ítéletnek. már azért sem. Indulj. Azóta nem tudom. – Kevés a seregünk. László még a nádort és András apátot is elkísérte olyan falvakba. azt csinálnak. A rögtönzött emelvényen a király mellett az öreg Rátót Lóránt nádor ezüstös hajával játszott az augusztusi fuvalom. . ezért aztán nem tud uralkodni. de azért mégiscsak kevésbé voltak az országnak ártalmára. – A fejérvári ispán háza előtt egy vén tölgy árnyékában rendelte a király! – hangzott Tamás úr harsány hangja. a szekszárdi és a tihanyi apátok tettek panaszt. Tamás országbíró hirdette ki az ítéletet a megjelent egyháziaknak. akiért minden áldozatra készek voltak. és most ezeket a király visszaadatni parancsolta. Ennyit tud Miklós prépost. hogy a királyt csak vadászni meg agarászni tanítom. Tibold! Csak egy beszéljen! Halljátok! – kiáltotta László. mint mások. akik magyar zsíron híztak szép kövérre. – Helyes! – Így igaz! – Jól mondod. amit a királyasszony üzent. – Miért tette? – Nemcsak Joakim úr tette! Budán van Henrik bán is a fiaival. a nádor előtt. ezért tartott ilyen hosszú ideig itteni tartózkodása. Ezt üzeni édesanyád. amelyek az előző királyok adományozó oklevelei szerint az apátságok uralma alá tartoztak. András herceget! – Joakim úr tette! – kiáltotta Korol még mindig lihegve. Ez így igaz. Amikor a király ítélkezett. Azért fogták el a gyermek herceget. Ebben az esztendőben a pannonhalmi. kun asszonyának védelmében. Szerintem László úr legyen olyan vitéz is. Nem voltak ők sem angyalok. nádor! Te azonban nem jöhetsz velem. és ha kell. mit akarnak.. hogy ne keltsek gyanút. A prépost úr azt üzente. Domokos úr például még a fejét is beverette a király idegen. uram! – szólt közbe Rátót Lóránt. – Régen szálka vagyok én már a jöttmentek szemében. Nemcsak a Csákok. Máté vajda! Ilyen kiáltások hallatszottak. Korol intett Tiboldnak. hadd izmosodjék. ha király is.

hadd tanuljon a fiatal klerikustól tisztességet. aki helyett a nádor tanácsára Hontpázmány Tamást vitte már magával a király Fejérvárra. – Gondom lesz rá. – Ide? – csodálkozott Gutkeled Miklós. a kurafi borisszát összezárattam a derék Simon mesterrel. hogy az anyakirályné. ha jön. de most. most meglepetten fel-felkiáltottak: – Budára? – kérdezte Kőszegi Iván is. – Azt hittem. mit tehetünk. ha Lászlót lemondatnánk. Vagy később jön. – Hogy mondassuk le. őmellette ült Miklós. merre tágasabb. A Kőszegiek gyorsabbak voltak. Lóránt úr. Olyan most a kedve. ha lebeszéli a nádor. Mit tehetünk mást? – Magunkkal visszük! – kiáltotta most már Henrik úr haragosan. ide hívatta fiát. de a fia. – Nem jön. akkor most én is velük lennék. – Miért nem jön? – kérdezte Henrik úr. parancsolta a király. a még névleges országbíró. – Máté vajda csak annyit mondott. tömött bajuszával és világos szemének csillogásával. hogy nem tudja. Miklós prépostot. és neki volt a legkerekebb arca a hosszúkás arcú családban. akkor ide jön! – válaszolta Joakim. mi történt? – kérdezte Henrik bán. de én nem számoltam őket. – Indulunk Budára! –. aki egészen az apjára ütött dús hajával. elég ostobán. A Gutkeledek és a Kőszegiek mellett még néhány jelentéktelenebb előkelőség volt jelen a tanácskozáson. – Te tudtad. Henrik bán hallgatott. király úr! – mondta az országbíró. Az öreg nádor arcán mintha fény gyulladt volna ki. ha királyt csinálhatnánk belőle. Korol válaszolt először: – Sokan lehetnek. Miklós ült. Itt mi gyengébbek vagyunk náluk. István napja után váratlanul hűvösebbre fordult az idő. – Olyan ravasz leszek. nem lesz bántódásod. hogy megtudják. – Veled mennék én is. László úr – válaszolta a vénember. Új királynak-e avagy túsznak? Nekünk az lenne jó. – Én nem láttam olyan soknak őket. és lapáttenyerével maga elé csapott az asztalra. – Ki tudja. mint az ártány macskának. – Az anyakirályné nem hagyhatja el szobáit. Csak akkor sikerülne. Az asztalfőn ketten kevélykedtek. értem akarnak majd tenni valamit – hangoztatta a király. – Engem meg sem kérdeztek? – méltatlankodott. Kora délután volt. – Csak András herceg fontos. – Ne heveskedj. Mindent megkap. Iván! Megtudtam. Iván megkérdezte: – Ezért hagytad elmenekülni a királyné kun hadnagyát? – Ezért! Okos ember vagy. uram! – kérte Lóránt úr. mi a teendő. légy óvatos. Henrik bán öblös hangja hallatszott: – Buda a miénk! – kezdte. király úr! Ne szállj szembe Joakimékkal! Ha így teszel. mint erővel! – kérlelte. hová tűntek a Csákok? – Tudom. – Rá kell vigyáznunk nagyon! – Külön teremben őrzik. – Az a kérdés. ha mi nem vagyunk már Budán. A többiek. szeptember közepére újra meleget árasztott a napsugár. a volt lovászmester. amire kértelek! Egyezz bele színleg minden kívánságukba! Többet ésszel. – Ha szót fogad az anyakirálynénak. – Köszönöm – felelte a király. Ha nem lett volna törvénylátás Fejérvárott. a Henriket viselte. Most bizonyosan tudják már. Miklós mellett a papnak nevelt Kőszegi fiú. talán ezért nem mondott többet. hogy Joakim úr kopóinak volt jó a szaglásuk. Gutkeled Joakim és Kőszegi Henrik. uram királyom – és most mosolygott. Elég volt az idegenek garázdálkodásából. Henrik! – csitította Joakim. amiért megfosztottuk királyi rimájától. Csák Miklós várában. mivel az ő fülét a „ha jön” kifejezés ütötte meg. – Mennyien lehetnek? – kérdezte László a két futártól. Péter nehéz teste töltötte meg a karosszéket. Közvetlen mellette a keselyűorrú. – Mindenhol vannak embereim! – válaszolta kevélyen Joakim úr. aki apjának a nevét. Henrik bán mellett sorjában a fiai következtek. így mondta Máté vajda. Henrik bán! – szólt közbe Joakim. mennyien vannak? – sóhajtotta Tibold. ha valahol Fejérvárott mulatozik? – Ide fog jönni! – Ide? Budára? Gondolod. Akkor pedig jobb. a honfoglalók ivadékait akarják a tisztségekre emelni. de lehet. mint Joakim! – kiáltotta. ne haragudj meg érte! – Csak arra vigyázz. Joakim mellett a testvére. mi történt Budán. ez azonban nagyon nem könnyű. csupasz szájú Iván feszített. ezért nyugatra vagy . Péter volt a legbarnább Kőszegi. tudod. amikor összeszedte a Csákok és a többiek hadait. László csekély kísérettel jöhet. – Honnan?tudod? – csapott rá Henrik úr hitetlenkedve. megneszelhettek valamit. Mellette van a dajkája. A lázadók a trónteremben gyűltek össze tanácskozásra. – Még nem tudtuk. Csak arra kérlek. csak azt néztem. amit kíván. minek visszük magunkkal. – Hol? – Csákváron. – Csak maradj András apáttal! Aztán nem is bírnád már úgy az utat. A régi magyarokat. és nagyon ostoba arcot vágott. László most Tiboldra nézett faggató tekintettel: – Hol vannak a Csákok? – Miklós prépost úr nem mondott többet. amikor megszólalt: – A Csákok veled vannak. Mellette feszengett a még suhancnak mondható legkisebb Kőszegi fiú. – Veled megyek.

gyertyákat is hoztak. – Minek? – kérdezte Joakim. mire önkéntelenül felugráltak. Ettek és iddogáltak. akár a Zólyomi hegyekben. – Hogyan fogadjuk? – kérdezte Kőszegi Iván. – Én vinném magammal a királyt is – mondta Henrik úr. – Igazad van. Világítsatok! – parancsolta. – Úgy teszünk. Mikor akarsz menni? Meddig várhatunk? – Még néhány napig nyugodtan maradhatunk. Megtörölte szája szélét. Vizsgálódó tekintete végigfutott az asztal körül álló lázadókon. Emlékezzetek Jákó fia Andrásra! – Azután mit teszünk? – kérdezte Gutkeled Miklós. hogyan kell királyt fogni! – és harsogva felnevetett. és a fejét csóválta. azután jobban kikerülhetjük a Csákokat. vártatok. birtokra és hatalomra éhes urak. amikor megjöttél Ottokártól! Te is adhatsz röpke három napot. és embere jelentette: – László király Téténybe érkezett. Andrást elfogadja mindenki királynak. – Itt a trónteremben – felelte Joakim. Szeretnék gondolkodni rajta! Az anyakirálynéval is beszélni akarok! Három nap múlva megadom a választ. nem is lehet már nagyon messze Budától. – Beleegyezhetünk. és az előtte lévő tálból kivett egy darab sült húst. Fejérvár nincsen messze. Egyedül jött felfelé a palota lépcsőjén. fogságba vetjük. amiért ravasz barátja és fegyvertársa ennyire fején találta a szöget. és vidáman vadászgatni akár a Pilisben. urak! Látom. Mögötte csak Hontpázmány nembeli Tamás úr lépkedett tétovázva. De a kérésed nagyon váratlanul ért. öcséd. Azt hitték. László. főleg ellenem és a Kőszegiek ellen. László leült nyomban. remélem. ahogy ajánlottad. de a kísérete orra előtt bezárjuk a kaput. hogy András uralkodjék helyettem? Te vittél Fejérvárra. Tarkacs szavaira mindnyájan felugráltak. közétek ülhetek? – kérdezte László. – Henrik bán vezetésével megindulunk dél felé. mintha a Kőszegiek ott sem lettek volna: – Miért akarod. – Helyes! – mondta Henrik bán. de tekintetében volt valamilyen félelmetes villanás. Végül Joakim törte meg a csendet. és ahogy én ismerem Lászlót. – Te már egyszer elfogtad. Nyugaton azért sem lenne jó. a heves László kiáltozni vagy szitkozódni fog. Joakim – szólalt meg rövid hallgatás után. és akkor mi két tűz közé szorulunk. úgy őrzünk minden utat. beleegyezel döntésünkbe. azután kérdezte Joakimot. öregesen mondta: – Igazad van. és akkor békében élhetsz. ezt nem tehetjük! Az egész ország ellenünk fordulna. ha te lemondasz a trónról. majd jót húzott az eléje tett kupából. Henrik úrnak megrándult a szája széle. Ezt nem akarhatod te sem. szinte falt. ami nála a töprengést jelentette. Ha nem mond le.. Felszólítjuk. Jó étvággyal kezdett enni. és az anyakirálynéval sem beszélhet. – Éhes vagyok. hogy mondjon le. hogy én szívesen fogadtalak. Joakim úr csak eddig mondhatta. mert megköthetik a szövetséget Ottokárral. Meglepte őket a serdülő fiú királyi megjelenése. de nem bántalmazhatjuk. Felségsértést nem akarok elkövetni. Ha nem sikerül a tervünk.. király úr! Örülünk. Szeretnők hinni. . vadászhatsz kedvedre! László örült. belerohanna a kivont kardokba is. te koronáztattál meg királlyá. jó békességben élni. Joakim úr. – Addig nem várhatunk! – dühösködött Henrik bán. Nem törődött vele.. követik-e testőrei vagy sem. – Remélem. hogy visszajöttél édesanyád hívására. – Köszöntelek. A bán hirtelenében alig bírt válaszolni: – Te az urak ellen vagy. tudod. Megállt a trónterem ajtajában. addigra megbarátkozom a gondolattal. A szolgák meggyújtották a fáklyákat. – Senki hozzá ne érjen! Amíg király. hogy engem illetett meg a trón. Mondj le. Henrik úr. Joakim úr! – válaszolta László.. – Hát jó! Legyen. A teremben lassan terült szét a félhomály. – Itt tartjuk fogságban. László nyugodtan evett. később alkudozhatunk vele. Ezt te is tudod. Ültek némán. – Ne feledd. és a Duna partján közeledik csekély kísérettel. András herceg legyen a király. Türelmetlenül várakoztak. – Menjünk eléje! – kiáltotta Henrik bán. – Jön a király! – hangzott odakintről. mint ahogy annyiszor tették körülötte a koncra. Egészen más viselkedésre számítottak. – Jó estét. Mi úgy döntöttünk. nyugalma.inkább délre kell mennünk! – Menjünk nyugatra – javasolta Henrik bán. Joakim helyet mutatott maga mellett. – Akkor mindenki reánk támadna. – Hol fogadjuk őfelségét? – kérdezte gúnyosan. – László úr azonban nem hagyhatja el a palotát. hátha addig megjön a király. és magunkkal visszük a kis András herceget. Mindnyájan meglepetve nézték. Téged a Csákok kihasználnak miellenünk. A Csákok és a többiek most még erősebbek. Azt hiszem. Andrást el sem fogadja az ország. aki most már rábízott mindent Joakimra. – Reggel óta nem ettem. ennyit gondolkodhat egy király. – Tudom – válaszolta Joakim komolyan. hogy színlelni tud. Henrik – szólalt meg Joakim. László mosolygott. – Délen te is erősebb vagy. konok izgalomban. Mosolygott. Még nem tudhatnak semmit sem. – Estére ide is érhet Tétényből. Hosszú arcán bosszúság látszott. amikor felpattant az ajtó. Nem válaszoltak nyomban. – Beengedjük a városba. Tudod jól. Ha tüstént indult. majd hegyes állat vakargatta. ahogy te akarod! – válaszolta a vén Kőszegi. Joakim. – Lászlóval mi lesz? – hangzott Henrik úr mély hangja. az anyakirályné és Miklós prépost emberén kívül csak a madarak repülhettek ki Budáról. aztán lassan. hiszen az öccse a kezünkben lesz.

szalonnát faltak. Délre és délnyugatra szabad az út. – Most azonban le kell feküdnöm. amikor Lászlóhoz berontott. akit István úrnak neveztek. mintha a többi ott sem lett volna. amelytől kamaszarca csaknem öregesnek tetszett. Holnap rájuk megyek! – kiáltotta. sokan még be is zárkóztak. mert hangnak nem szabad hallatszani! Tüzet se csináljanak! A magyarok menjenek előre. Átkozódott szegény. a hetyke bakonyi főispán. Nem tudjuk bizonyosan. a könnyűlovasaimmal! – rikkantott Csák István. hogy ezzel is fokozza híreinek fontosságát. Fejérvárott várhatunk is. – Az a baj. hogy semmit – válaszolta mogorván. nyugatra akarunk menni. onnan pedig a régi hadiúton tovább. őt meg fültövön csapták. Várhatnak.. – A falutól délre táboroznak. Csák Péter gyanakvó tekintettel nézett előre a falu felé. de ők még a város kapuja előtt. amikor visszajöttek azok a hírhozó legények. – Mit látsz.. így mondta az egyik paraszt. – Akkor boldog lehetnék!” – sóhajtotta hangtalanul. A lovasok mögött László király testőrei és az anyakirályné könnyű fegyverzetű kun lovasai nyomultak előre az egyre mélyülő alkonyaiban.. király úr? – kérdezte. amikor benyitott a Kőszegiekhez. Egyik este Tarkacs kereste urát. már rajtuk is ütünk – válaszolta Péter úr. hamar ránk szakad a sötét. hogy kiszabadíthassam az öcsémet. hogy itt alszom el nyomban. „Ha apám nem hal meg olyan korán. – A parasztok úgy megijedtek. A királyi testőröket régen lefegyverezték. amelyen itt-ott csipkés lombkoronájú fák virrasztottak vele. el akarják állni a nyugat felé vezető utat. még nem lennék király! – suhant át agyán. – Mi lesz a királlyal? – Itt hagyjuk. nagy orrával veszélyt szimatolva. király úr! – kiáltotta. . Azt hiszem. Az öcsédet is ott őrzik. még akkor sem. ha lehetne! – dicsekedett az egyik legény. hogy jobban lássa az apját. majd lepihentek. Mennünk kell. – Uram! Ismeretlen sereg gyülekezik Tata előtt. Péter úr. Mire pirkadni kezd. A legények serénykedtek. Fövény falunál. A lázadók egyre nyugtalanabbul lesték az idő múlását. – Mikor megyünk rájuk? – kérdezte László király. – Mit tudsz? Beszélj! – kiáltott a besompolygó ravasz emberre. sátrakat vertek. Péter. A folyón túl már biztonságban leszünk. Ennek elmulasztása éktelen bolondság lenne. Mondják meg. Előttük. De előbb várjuk meg Máté urat! Veled megyek. Joakim otthagyta a királyt. pedig Péter úr csak rájuk mosolygott. Henrik! Elvághatják az utunkat. Talán még Fejérvár felé is mehetünk. mégpedig nyomban! – mondta. de nem válaszolt azonnal. Nem láthatta senki a szája szélén megjelenő kesernyés mosolyt. és eltorlaszolták a bejáratot. – Indulunk. A falut gyorsan elfoglaljuk. – Mikor akarsz indulni? – Hajnalban. – A Bökény-Somló nevű domb aljában táboroznak azok a gonosz katonák. Erre a jeladásra megálltak mindnyájan. – A gazok Fejérvár alatt táboroznak. A lovakat megbéklyózták. László király már nem is mondhatott le. Olyan fáradt vagyok. a falu házai között itt-ott már apró fények rezegtek. de őrizzük. László király kísérete is hasonló sorsra jutott. – Szabad vagy. Azt hiszik. Szeptember végén öt órakor kezd derengeni. és behunyta szemét. Még egészen be sem sötétedett. de innen még nem látni őket. hogy most is szédeleg – jelentette Péter úrnak a másik legény. ő pedig belépett a királyhoz. – Beszélj már! – parancsolta Joakim. azután magasra tartotta jobb kezét. addig pihenni akartak a fárasztó lovaglás után. a király jött a gazok ellen! – Megyek én. hogy valamelyik paraszt hírt ne vihessen a gazoknak érkezésünkről. hogy szót értsenek a falu népével. Henrik. mint az esti farkasok. – Köszönöm. Föléjük feszült az éjszaka. Joakim. – Beleegyezem. mire Tarkacs távozott. Intett. A város csöndes volt. Joakim úr – válaszolta. A bukó nap sugarainak aranysöprűjével utoljára söpört végig a tájon. A Csákok már elállták a nyugat felé vezető utakat. és a tarjasodó kis felhők közül kénsárgán felsütött a hold. Két nap telt el. A polgárok veszélyt érezve alig mozdultak ki házukból. hogy az egérlyukba is bebújnának. Fáradt és nedves tekintete belemeredt a holdezüstben remegő mezőbe. – Merről jöttek? – Talán Csákvár felől. Ezt már László király is hallotta. Mintha megint mellette lovagolna a Dráva felé. tömött sorokban vonultak a Csákok páncélos lovasai a szeptemberi csöndben. – Kell is. Tarkacs mélyen meghajolt ura előtt. – Még hajnal előtt indulunk. amit értem tettél. ha akart volna. A negyedik napon Csák Péter betört a városba. mindig ő jelenik meg a képzeletében... – Döntöttél már. A Csákoktól ott már nem félek. Hosszú.. A palota körül Joakim és Kőszegi Henrik dárdás legényei őrködtek. Jobb lesz harc nélkül érkezni a Drávához. Csak egyetlen paraszthoz se nyúljanak. és kikergették a városból. A kis Andrást azonban magunkkal visszük. Jól látja apját. Oda jönnek még csapataim. kenyeret. Közbevágott: – Ezt bízd az anyám kun lovasaira! Ők úgy járnak alattomban. – Akkor a Csákok hadinépe! – kiáltotta Joakim. László mozdulatlanul feküdt a sátrában. – Holnap estig adtál haladékot. A Kőszegi-katonák megadták magukat. akiket István úr küldött. Péter? – kérdezte Máté úr. mert a tehenét is elhajtották.

de semmivel sem törődve nyomult előre. ahogy könyörög az érsekségért. magyarok a magyarokat. A faluban István jött vele szemben. Látta Kapronca várát és Bachator várnagy undok pofáját. kaszabolta egymást. mire legényei magasra emelték a fehér zászlókat. hanem gyűlölik a Kőszegieket. szúrta. – Inkább harcra készülnek. amelyeken arannyal hímzett oroszlánok kezdtek ragyogni a hajnal hasadtával. te a királlyal maradsz! Érted. akit nemcsak a testőrei vesznek körül. A vén Kőszegi megtántorodott. káromkodást. látva emberei elestét. hadi bőrruhában hevert egy rossz farkasbőrön. Fél kupa bort hörpintett fel. öreg arcán csodálkozás fogadta a halál fekete pillanatát. Péter úr a vad kavargásban Kőszegi Henriket kereste. Megismerte Henrik bánt. barnapiros arcát. László úr csak nyilazhat. ha a kürtök rikoltani kezdenek. – Csak fel ne kössék a nyúlbocskort! – morgott haragosan Péter úr. hanem te is. – Ott lesz az öcsém. A fejérvári koronázás papjainak komoly arcát. derekára szablyát övezett. – Mégis megneszelték jövetelünket. bőrruhája fölé ezüstösen csillogó mellvértet húzott. és valóban úgy vicsorgott. A dülledt szemű kun lovak tágult orrlyukaikon prüszkölve. Felugrott a lovára. amelyből Margit veluma vagy Gellért mester orvossága húzta vissza az életbe. aztán az összecsapott két sereg dühös. A falun túl így állunk hadirendbe. – Akkor kergethetjük őket. Ekkor már körülfogták a többiek. akik hajnalban megrohanják majd a Kőszegiek és a Gutkeledek hadinépét. – Hogy a sárga föld szívja meg őket! – kiáltotta már messziről. Péter úr folytatta: – László úr mellett lesz még Domokos is! Én nem őrizhetem. halálhörgést. Valójában nem őt szeretik. . Kardok. látva a királyi had előnyomulását. majd Kőszegi Henrik öblös. fegyvercsörgést és kétségbeesett vezényszavakat lehetett hallani. amely addig feléje sugárzott. A legények először fürge paripáikat csutakolták. „Megint megmenekültem!” – gondolta. lomb susogott. A fiatal királyt is magával ragadta a dühös harc forgataga. nagyon is értem – felelte Máté vajda. és gonosz nevetéssel kiáltotta: – Gyere. és lassú ügetéssel indult a falu felé. pajzsuk finom csörrenését. Mihály és Ugrin vezeti a sereg jobbszárnyát. te kutya Kőszegi! Henrik úr kiszakította magát legényeinek védőgyűrűjéből. aki örömében sírva fakadt. és megfojtanák Joakimot. lova nyerge mellé hosszú nyelű harci csákányt erősített. Andriska! Máté úr és Domokos úr szorosan a király mellett lovagolt. mint Bachator várnagy medvebőre. és kimosta szeméből a könnyű álmot. hogy most itt legyen Fövény falunál a Csákokkal. Mindezt lassan gondolta végig. Azóta sem érezte azt a szeretetet. Csák Péter újabb csapására a nagy test lehanyatlott. és bekerítő mozdulattal csaptak rá Joakim úr hadrendjére. és rövid életének súlyos emlékei kezdték marcangolni. amely csaknem olyan büdös volt. Péter úr gyorsan öltözködött. majd Kán Miklós részeg tekintetét. Érezte Jákó fia András rá zuhanó ütéseit. véres gomolygásban vágta.. Sisakja alól verejték csorgott. aki éppen hátrálni akart. Virradt. Péter úr intésére a kürtök felriogtak.zöld vászonköntösét. pirkadás előtti szürke derengés. de erélyesen beszélt: – A középen én leszek a király úrral. és látta macsói Béla összevagdalt tetemét. Le sem vetkőzött. majd egy kancsóból vizet löttyintett a markába. A felszálló porból vad üvöltést. fokosok villantak a hajnali sugarakban. Szeptember harmincadika volt. és időnként jól hallotta az őrködő testőrök puha lépteit. Többször felhúzta íját. A hosszú lándzsák előremeredtek. vállig érő haját. mire a megmaradt Kőszegi-had fejvesztetten kezdett futni dél felé. hogy rázzák fel az alvókat. hogy közelharcba keveredjék! Ha én előretörök. Süvöltve zúgtak a nyílvesszők. elárasztva azt nyilaik sűrű záporával. Máté a legjobb páncélosaiddal. Péter úr serkent fel legkorábban. Megmozdultak az oroszlános zászlók is. Némán harcolt. sebesen vágtattak előre. szemben a Gutkeledek és Kőszegiek gyorsan hadirendbe tömörülő seregével. – Állj meg. – Meneküljetek! – kiáltotta Iván rémülten. Ráncos. a betegségével együtt. és jégesőként kopogtak a pajzsokon. intett egyet. Már előbb végigküldte legényeit. Ebben a pillanatban hangzott fel a kun lovasok harci kiáltása. amelyről olyan kedvesen peregtek a szavak. A véres mezőn csak sebesültek és halottak maradtak. itt pedig Péter úr rendelkezése szerint legyezőszerűen terült szét. bátyám? – Értem. Péter úr csöndesen. mint a dühös farkas. Nyakából folyt a vér. Megvadult lova egy halottat vonszolt végig a csatatéren. A következő pillanatban nagy erővel zuhant Henrik bán nyakára Péter úr nehéz kardja. akik most vele vannak. Előttük válogatott vitézek szórták szét Joakim úr katonáit. Azután a Csákokra gondolt. te veszett Csák! Kardvágása felhasította Csák Péter bal arcát. tüdeje zihált. dühös hangját hallotta. erős vonalú sasorrát és vékony száját.. nekem egyéb dolgom lesz. lovak horkantak. izzadt. azután a fegyvereket vizsgálgatták. Joakim már előbb megfutott. nem engedem. A királyi sereg lassan kígyózott fel a falun túl húzódó halomra. Amikor bőrsüvegét fejébe húzta. A támadást akkor kezdjük. – Gyerünk a sátrakhoz! – kiáltotta. László király boldogan ölelte meg öccsét. csákányok. Joakim gyűlölt alakját. és biztos kézzel lőtte ki egymás után nyílvesszőit. a balszárnyon pedig Isép fia János és Aba Lőrinc vitézkedik. – Ezt már szeretem! – dörrent Péter úr hangja. Odakint apró neszek zavarták az éjszaka csendjét. Látta magát a győri öldöklésben.

. nemsokára abba a korba jut. Elhatározták azt is. és a szemében büszkeség csillogott.. hanem Magyarországra is. – Szeretnék veled komolyan beszélni. várjobbágyok. – Kibékülni csak élőkkel lehet. hogy befejezte a fogadást. László egy napig pihent a városban. A harcok során falvak pusztultak el. mert ezzel nemcsak saját országának lesz a javára. és mégsem győztél ellenük. esztendő Böjtelő havának elején. A februári fagy váratlanul felengedett. Izabellát. László pedig Budán megesküdött. talán csak az örvük más. Hainburg és Óvár között személyesen találkozik majd. aki fiatal kora ellenére ismerte már a politika cselszövényeit is. A püspöki városok népe ugyanis nem tartozott a király hatásköre alá. jelezve. Henrik bán halott. Olyan volt Erzsébet. hogy a király az árukból kifizethesse harcosait. arra gondolt: nagy bajban lehet a cseh király. Élénk tekintete kíváncsian meredt az anyja még mindig szép arcába. néhány pillanatig ugyan gyanú húzta össze szemöldökholdjait. király úr! – mondta Csák Péter. ha lehet. hadd lássalak! – mondta szokatlan lágyan. kössön békét és szövetséget Ottokárral. családostul. László ajka körül gúnyos mosoly cikázott át. Hamarosan sor kerül újabb találkozóra.. Ködös. amelyre Ottokár Prágában. A király elfogadta az anyai ölelést. hogy Pál püspök nincs már az élők sorában. amikor feleségül kell vennie jegyesét. Róbert nápolyi kanonok. László fáradt volt. Délen és nyugaton ők az urak erős váraikban. főképpen a Kőszegiek dúlták fel ellenfeleik és a király birtokait. Csák Péternek igaza volt. mint hajdan. anyám! Magunk vagyunk!. Legfőbb ellenségünk. A cseh-magyar szövetség meghiúsíthatja a német király császárságát. – De a fiai élnek! A kutyák ugyanazok. Azon csodálkozott. – Megnőttél. Legyőzted őket. László. – Mondd. – Követei nekünk is mindent megígértek – felelte könnyedén. hogy a királyné arcáról eltűnt minden dölyf. – Ottokár király követeivel már tárgyaltunk. – Nagy fiam van már! – suttogta Erzsébet. mit teszel! A német királyok mindig veszélyt jelentettek nemcsak Itáliára. – Ha nem ad. a havas eső nedvessé tette az utakat. Erzsébet maga mellé ültette fiát. hogy a gazdag püspöktől kölcsönt kérjen. fiam. szolgák és parasztok aggódva figyeltek a lovasokra. lila köntösében. A királyi sereg katonáit sem tudta kifizetni. – Gondold meg jól. és sandán nézett a fogadásukra előjött kanonokokra. hanem apósának is használ. A palota kapujában tudta meg. Üldözte a megvert lázadókat. de a Kőszegi fiakat és Joakimot nem tudta végleg legyőzni a Csákok segítségével sem. hogy a béke részleteinek végleges megbeszélése végett a két király 1275. ezért szállta meg a várost. A király hallgatott. – Nehéz a mi sorsunk. és most László király mégis belovagolt a püspöki székhelyre. majd gyorsan felállt. nem tudjuk féken tartani az embereket – mondta. A békét akarom. eleget harcoltunk vele. és a karja ölelésre tárult. és gyakran részesült ilyen kedvességben. október hatodikán. Tudták ezt Veszprémben is. mintha Veszprém is királyi város lett volna. de amikor belépő fiára nézett.. A kincstárnok minden ellenvetés nélkül kiutalt tizenöt márka értékű aranyport és ötszáz márka értékű drágaköves királyi övet. Bármilyen erősek azonban. és a jövőben is mindenkor atyai szeretettel fog viseltetni irántad. harcoltam a lázadók ellen. hogy a cseh király megtartsa ígéreteit. amikor ő még egészen kisfiú volt. régen nem látott anyai mosoly jelent meg aranybarna arcán. Néhány nap múlva Budára érkeztek a cseh követek. de azután az ő arcára is ráfutott a lélek derűjének mosolya. Erzsébet úgy ült egyszerű. A lovasok felett gomolygó. hogy kibékülsz Ottokárral! – suttogta a jövendő királyné. Mondd meg nagyrabecsült apósomnak: legfőbb vágyam a békesség megteremtése! Ehhez azonban az szükséges. a halott püspök nem tiltakozhatott kiváltságának megsértése miatt. és mosolyogva hallgatta apja követének szavait. – Ottokár úr követei ezt megígérték Nápolyban – válaszolta Róbert kanonok. László! – Hallgatlak.. Az újabb tárgyalások eredményeként ideiglenes békeszerződést kötöttek. azután indult meg Buda felé. mint akiben gyökeret vert a szomorúság. – Majd ad a kincstáros kölcsönt. Tétény Pál veszprémi püspök már két hete a kriptában nyugodott. László! – hangzott tovább is gyöngéden. harcolt velük. a Csákok és az Abák ellen. Budán várta már apósának a követe. Én hónapokig távol voltam. – Csak akkor tudunk továbbmenni – tette hozzá. és László Budára érkezése előtt sokat tárgyalt apja követével. nyirkos szürkeség terjengett a veszprémi püspöki palota körül az 1275. hospesek. minden gőgösség. A püspöki nemesek. Apósod eddig is támogatott a pápánál. A Fövény falunál vívott harc óta a király nem volt otthon. aki most már mellette ült. ha már Nápolyba is elküldte segélykérő embereit. és Anjou Károly nevében kérte. – Gyere. nehéz felhők kavarogtak. nem győzhetnek ellenünk. – Felséges uram! – hangzottak a francia kanonok latin szavai. XIV. aki cifra szavakkal köszöntötte. Az anyakirályné hívatta fiát. várnépek. aki friss nápolyi hírekkel szórakoztatta. de nehezen nyelem le azt a . Amikor kibontakoztak.. Szent Mihály nyolcadikán. Szó nélkül hallgatta apósa követének szavait. Tudta.

békát, hogy Ottokár téged a fiává fogadjon.
László mosolygott. Hirtelen mozdulattal megsimogatta anyjának feketén csillogó, sűrű haját.
– Nem igazi apaság ez, anyám. Ha Rudolf királlyal kötnénk szövetséget, bizonyosan ő fogadna fiává.
– Azt nem is bánnám. Rudolf király sohasem ártott nekünk, de Ottokár...
– Mi van a nénémmel? Anna visszamegy Prágába?
– Nem megy vissza. Itt akar maradni a Nyulak szigetén a leányával, a fia sírja közelében.
Megöregedett. Ő mondta! – tette hozzá mentegetőzve, de nem palástolt örömmel.
László most nem szólt semmit. Felállt a karosszékből, végigsétált a szobán, megállt az ablakban, és
nézte, miképpen hinti meg a nap arany fénnyel a tájat. Amikor visszafordult, nyugodt, tiszta mosoly ült az
arcán.
– Mit üzent Joakim?
A királyné szinte felriadt erre a nyugodt hangon mondott kérdésre, amely láthatóan megzavarta.
– Honnan tudod, hogy üzent?
– Láttam azt a szolgáját, aki mindig követte, mint az árnyék. Azt a nagy csontú, forradásos arcú
embert. Most őzbőr zekét és zöld köntöst viselt, a süvegét pedig mélyen a fejébe húzta, de megismertem a
járásáról is, sokszor láttam Joakim mögött lépkedni. A nevét nem tudom.
– Tarkacsnak hívják. Joakim békülni szeretne – válaszolta Erzsébet.
– Ottokár miatt? – kérdezte László. – Ő a Habsburg király híve, és úgy gyűlöli Ottokárt, mint csak
egyetlen másik ember országomban.
– Ki az? – hangzott az indulattól telítődött kérdés.
– Te -vagy az, anyám! – válaszolta nyugodt könnyedséggel. – Anna néném miatt, mert megalázkodott
előtted, egyeztél bele a szövetség megkötésébe. Joakim mindent akar, csak ezt nem. Talán még Csák Pétert is
keblére ölelné, ha vele mehetne Ottokár ellen.
Erzsébet döbbenten nézte a fiát. Nem hitte volna, hogy így vágjon az esze. Olyan már, mint egy
felnőtt. Okos, miként Joakim. Örült, de meg is ijedt tőle.
– Mit csináljak, fiam?
– Tégy, amit jónak látsz, anyám! Miklós úr mit tanácsol?
– Mióta nem érsek, megváltozott. Csak azon töri a fejét, miképpen juthatna vissza Esztergomba. A
pápát szeretné meggyőzni igazáról. Ő nem szereti Joakimot...
– Én sem! – vágott közbe László.
– Tudom, fiam, de hát a kormányzás nem a szeretettől függ. Én gyűlölöm Ottokárt, mégis a szövetség
és a békesség mellett vagyok. Megesküdtetek a békességre, és ezen Joakim sem tud már változtatni.
– Joakim mindenen tud változtatni, anyám. De hát te tudod, mit akarsz tenni. Ottokár sok kárt okozott
nekünk, valójában senki sem szereti, legkevésbé azok, akiknek a birtokait feldúlta. Én azonban nem szegem
meg az eskümet, csak akkor, ha a cseh király megszegi ígéreteit. Akkor ő lesz esküszegő, nem én.
Nem nézett az anyjára. Szája körül most éppen úgy megkeseredtek a mosolygás ráncai, mint
gyermekkorában, ha sérelem érte. Érezte, tudta már, anyja visszahozza Joakimot a Henrik-fiak nélkül vagy
velük együtt. Ő, a király pedig nem tehet semmit.
„Ha Joakimék visszatérnek, akkor a Csákokkal gyűlik meg a bajunk” – gondolta, de ezt már nem
mondta az anyjának.

A társaskáptalan vezetője, Gergely esztergomi prépost pohos testű, vidám ember volt. Saját birtoka a
budai hegyek lankáin terült el, szolgái és jobbágyai főképpen szőlőt termesztettek, méhészkedtek, és
aprómarhát tenyésztettek. A prépost nem nyúzta úgy meg munkásait, mint más földesurak, nála csak annyi
volt a szolgálat meg az adó, amennyi a királyi birtokokon, ahol jobb volt a munkásnép helyzete. Az ő
jobbágyai minden házhely után két pondust, azaz nehezéket fizettek, vagyis tíz dénárt. Abban az időben egy
font tiszta ezüst két márkát, más néven két gírát ért. Egy gíra tizenkét nehezékre, azaz pondusra oszlott, egy
pondus pénzben kifejezve öt dénárt ért. Egy font ezüstből kétszáznegyven dénárt vertek a királyi
pénzverdében.
A prépostnak saját kőháza volt Budán. Valójában az esztergomi káptalanban illett volna laknia, mert a
prépostság kanonokjainak lelki és anyagi gondozása volt a hivatása, de ebben az időben már nem mindenütt
tartották meg a szabályokat. Kán Miklós bukása után Gergely prépost is otthagyta Esztergomot, és követte a
bukott érseket Budára.
Ezen a tavaszi reggelen Gergely úr ott állt budai háza előtt, és türelmetlenül várta parasztjait, akiknek
a havi boradót kellett beszállítaniok saját falujából. Már dél felé járt az idő, amikor végre Korpás és Bika
nevű jobbágyai rossz szekerükön a ház elé érkeztek, és a háromaraszos köblöket lerakták.
Gergely prépostnak jó bora termett.
– Egy köböllel hagyjatok a szekéren! – parancsolta. – Ezt a köböl bort vigyétek a palotába Miklós
érseknek! Mondjátok meg neki, hogy én küldöm! Estére magam is meglátogatom.
A gömbölyű tetejű süveget viselő jobbágyok vígan hajtottak a palotához, tudták, Miklós érsek szereti a
bort hozó embereket, és meg is ajándékozza őket.
Már alkonyodott, amikor Gergely úr felkereste a kancellárián Miklós „választott” érseket.
– Jó a borod, Gergely! – fogadta örömmel a prépostot Kán Miklós, aki bánatában mind gyakrabban
nézett a kupák fenekére.
– Tudom én azt, azért küldtem – válaszolta Gergely prépost, és maga is jót húzott. Amikor letette a
kupát, mosolyogva mondta: – Majd küldök még, ha elfogy.
Jól értették egymást. Mindketten a világi örömöket kedvelték. Gergely prépost szeretett kérkedni latin
tudásával is.
– Te lucis ante termicnum. A nap leáldozott. Ne búsulj, Miklós! Leszel te még érsek!
A volt érsek piros, élveteg ajkáról meg-megrebbenő, hálás mosolygás tovagyűrűzött egész ábrázatára.
– Bár igazat szólnál! – sóhajtotta.

– A nagyasszony? – kérdezte Gergely úr, és kacsintott hozzá.
– Erzsébetnek sincs már hatalma, a királynak pedig még nincsen. Aztán egyéb baj is van. Fekete
varjúhírek keringenek. Mondják, visszajön Joakim. Talán még a Kőszegi Henrik kutyakölykei is tisztséget
kapnak, mivelhogy nem bírtak velük a Csákok és a király.
– Annyi bizonyos, Joakim úr úgy fél a cseh béke megkötésétől, mint béka a dértől. Gyűlöli Ottokár
királyt! – vélekedett Gergely úr.
– Hát iszen nem vet sót a tűzre, vagyis nem akar békíteni Joakim – fűzte a szót Miklós úr. – Erzsébet
orrát is szúrja ez a békekötés, ezt már nekem is elárulta.
Tovább nem beszélgethettek. Váratlanul László király lépett be. Megállt a terem ajtajában, és
csodálkozva nézte az asztalnál borozgató két papot, akik belépésére zavartan felugráltak, és sűrű
hajlongások között kívántak jó estét a felséges úrnak.
– Simon mester? – kérdezte a király.
– Odaát van a Nyulak szigetén – felelte alázattal Miklós úr. – Valamilyen régi törvénykönyvet ígértek
neki, azt akarja megnézni. Albericus írta Kálmán királyunk parancsára...
– Felséges uram, megtisztelnél, ha megkóstolnád a boromat! – mondta merészen Gergely prépost.
– Igyál, király úr! – kínálta a már kapatos Miklós érsek is.
Mintha megbűvölte volna a fiatal királyt, László mosolygott, és elfogadta a borral telt kupát. Ivott. Az
erős ital átjárta egész testét. Még sohasem ivott meg ilyen nagy kupa bort. Megszédült tőle, és önkéntelenül
leült a faragott lócára, majd az asztalra könyökölt.
Miklós úr nyomban újra töltött a királynak. László nem tiltakozott. Az ismeretlen mámor érzése
először kerítette hatalmába. Félt tőle, és mégis ivott. Miklós úrnak nem tudott ellenállni. A volt érsek
részegen mosolygott, majd a mise szövegéből dadogta:
– Laudans invocabo Dominum, et ab inimicis meis salvus ero. Dicsérve hívom az Urat, és
megszabadulok elleneimtől... Joakimtól és a Kőszegiektől! – tette hozzá.
– Jól mondod, Miklós! – kiáltotta a király. - De attól félek, nem szabadulunk meg tőlük.
Amikor László király a második kupa bort kóstolgatta, komor lett.
– Nehéz idők járnak! – dadogta Miklós úr.
A király nem válaszolt. Gúnyos, hideg tekintete rávillogott a két borissza papra. Sokáig nem szólt
semmit, csak nézte őket. Tekintetében megvetés, de egyben valamilyen megértésféle csillogott, mintha szánta
volna őket, főleg Miklóst, a bukott érseket, az anyja kegyeltjét, aki taszította meg vonzotta is egyszerre, és
ahogy nézte őket zsibbadt tekintettel, szíve kusza bánattal telt meg. Azután váratlanul megszólalt:
– Mondják, hogy az egyház nem engedi az énekmondást. Igaz ez, Miklós úr? – kérdezte évődve,
mintha az újabb kortyoktól megvidámodott volna.
– Nem engedi, csak a templomit. A sequentiát, a misébe iktatott éneket.
– Meg a himnuszt, király úr! – tette hozzá Gergely prépost.
– De te, Miklós, ide hozattad Énökös Lőrincet Zalából, hogy pengesse a lantját. Mondják, magad
hallgatod, mert szégyelled pap létedre mások előtt.
– Lőrinc pengette már a lantját a királyasszony előtt is, király úr – védekezett Miklós úr mosolyogva.
– Nekem miért nem penget? – kérdezte László, és most a harag pirosa fodrosodott orcáján.
– Kedvelnéd, uram? – ugrott fel Miklós úr. Okos arcán öröm villogott.
– Miért ne kedvelném?
Miklós úr maga rohant Énökös Lőrincért. Amíg oda volt, a szolgák új gyertyákat hoztak.
A lantos Miklós úr mögött lépett a terembe. A gyertyák lángjai meglóbálták hosszú árnyékát a falon:
Lőrinc ugyancsak magasra nőtt. Kékesszürke zeke volt rajta, a lábán pedig barna harisnyanadrág feszült,
nem gatya, mint az egyszerűbb énekeseken.
Megállt a király előtt, mélyen meghajolt, azután szólalt meg érces hangján:
– Parancsolj, felséges király úr!
László boros tekintettel bámulta a jókötésű, csigás hajú, barázdás arcú lantost, aki főképpen a
Dunántúlon volt ismert, és nemcsak nagyurak váraiban, hanem a szegények kunyhóiban is.
– Játsszál! – szólalt meg a király.
– Mit szeretnél hallani, király úr? Régi dalt vagy újabb éneket?
– Régi dalt mondjál! Amilyet még a honfoglalók énekelhettek.
Lőrinc levette válláról húros szerszámát, azután pengetni kezdte az ősi dallamot. Először csak a
szerszámon sírt a dal vontatott ritmusa, majd szinte búgva zendült meg az énekes mélyen zengő, tömör
hangja.
Mindnyájan elcsendesedtek, fejüket lehajtva hallgatták az énekmondót, aki fehér törzsű nyírfákról,
eltévedt nyájról, párjaveszett pásztorról zengett. Mintha valamennyiüket a messzi múltba, az elhagyott
őshazába vitte volna vissza a régi dallam lassú üteme.
Megkomorodva, mozdulatlanságba dermedve maradtak akkor is, amikor az énekmondó elhallgatott.
A hosszú csöndet Miklós úr elrekedő hangja törte meg:
– Igyál, Lőrinc! Megérdemled!
Lőrinc hálálkodva emelte fel a kupát, és a királyra köszöntötte.
Mindnyájan ittak. László búskomorságát elmosta az újabb kupa bor. Széles vigyorgás csúfította el még
csaknem gyermeki, szép arcát.
– Mondj vígat, Lőrinc! – parancsolta kiegyenesedve.
– Parancsodra, király úr – felelte a lantos engedelmesen, és hosszú ujjai beletéptek a húrokba, és máris
dongta a dallam alá a víg szöveget:

Bodza ága virágos,
az én párom de táncos.
Törött tiló, szakadék,

véled össze akadék.
Haja, haja, virágom!
Erre kakas, erre tyúk,
borba fojtsd a régi bút!
Lepke tánca, pókfonál,
jó, hogy velem maradál...
Haja, haja virágom!

Miklós úr töltött László kupájába. Részeg szemében ravaszság csillogott. Agyában homályosan
keringtek a gondolatok: „Borral kell megnyernem a királyt!”
Pengett a lant, folyt a bor. Későre járt. A fiatal király csaknem eszméletlenül hanyatlott az asztalra.
A volt érsek intett. Énökös Lőrinc meghajolt, és elhagyta a termet.
– Gyere, Gergely komám! Segíts! – mondta a prépostnak, majd a két borissza felemelte a királyt, hogy
maguk vigyék óvatosan a hálóhelyére.
Miklós úr cipelés közben is ezt dadogta:

Erre kakas, erre tyúk,
Borba fojtsd a régi bút!

XV.
Gyorsan változtak a hatalom urai. Erzsébet és László maguk sem hitték volna a Fövény falunál lefolyt
csata után, hogy az elmenekült Joakim ilyen hamar visszatérhet az udvarba. Joakim hetykén lépegetett a
trónon ülő Erzsébet felé. Sudár alakján olajzöld velencei bársonytunika díszlett, eltakarva az ezüstből sodrott
páncélinget, amelyről lecsúszott a tőr, nem ütötte át a nyílvessző. Megállt a trónus előtt néhány lépésnyire,
azután hódolattal hajolt előre olyan mélyen, hogy orra csaknem a padlóig ért.
– Foglalj helyet, Joakim! – szólalt meg az anyakirályné, és önkéntelen mozdulattal igazította meg
ércfényű, fekete haját, elárulva, hogy a fiatal ispán, a volt bán még mindig hatással van rá.
– Köszöntelek, királyné! – szólalt meg Joakim, mintha köszöntése igazán a lelkéből buggyanna, és nem
is hallotta volna a királyné kínálását. Nem ült le, hanem tovább hajlongott, megvárta Erzsébet újabb
felszólítását.
– Ülj már le!
Erre az erélyes hangra engedelmeskedett.
– Még mindig gyönyörű vagy, királyné! – bókolt szemtelenül, amikor elhelyezkedett a trónus alatt
lévő karosszékben.
Az asszony aranybarna arca megsötétedett a ráfutó vérhullámtól.
– Békét akarok, Joakim, idebent is, és túl a határon! Ezért egyeztem bele abba, hogy visszagyere.
– Henrik bán akarta a harcot. Sem én, sem a fiai nem akarjuk a háborút. De a Csákokkal nehéz lesz...
Nem fejezte be. Ravaszul mindent a halott bánra kent, mintha András herceg elrablásában semmi
része nem lett volna.
– De Ottokárral megkötjük a békét.
– Nem hiszek benne...
– Sokáig én sem hittem. Most azonban László is, Ottokár is megesküdtek a békére. László nem lehet
esküszegő!
– Meg kell várnunk, amíg a cseh király szegi meg esküjét!
Erzsébet arca megmerevedett. A régi nyugtalanság és félelem marcangolta belsejét. Szerette, gyűlölte,
utálta és csodálta ezt az embert.
– Miért tenné? – kérdezte. – Szent Mihály nyolcadán lesz a találkozó Hainburg és Óvár között. A cseh
király felesége Lászlónak unokatestvére. Ottokárnak szüksége van ránk!
– Nem jó az ilyen találkozó. Senki sem tudja előre, milyen veszélyeket rejthet. Mi lesz, ha tőrt vet
mégis?
A kérdező szép férfiarcon komoly aggodalom tükröződött. A legfőbb érvet, hogy a királynak szüksége
van a szövetségre, elengedte a füle mellett. Ő csak a kételyt akarta belelopni az asszony lelkébe.
– Gondolod, bán? – kérdezte a királyné, és nem is vette észre, hogy volt kedvesét a régi rangján nevezi.
Joakim vállat vont. Savanyú lett az ábrázata. Nem akart nyílt pártoskodást szítani; akkor kevésbé éri el
a célját.
– Csak gyanítom. Tudod, nagyasszonyom, kit a kígyó megmart, fél a gyíktól is.
– Megváltoztál, Joakim...
– Te változtál meg, királyné, nem én. Meinhard tiroli gróffal nem én tárgyaltam, hanem te. Rudolf
király üzent is tenéked, hogy szívből óhajtja a rokoni kapcsolatot, ezért András herceg jegyezze el
Klementinát, a leányát. Nekem pedig ezt írta a király...
Tarsolyából előhúzta Rudolf király levelét, és lassan olvasni kezdte:
„Gondom lesz arra, hogy a nagyszerű és világhírű magyar királyság régi dicsőségébe visszahelyeztessék. Lászlót,
Magyarország királyát és Andrást, Szlavónia hercegét, a mi igen kedves fiainkat, kiket a végzet megfosztott atyjuktól,
úgy szeretjük atyai öleléssel, mint húst a húsunkból, mint csontot a mi csontunkból.”
Lassú mozdulattal tette vissza a levelet tarsolyába.
– Ezt írta Rudolf király? – kérdezte hitetlenkedve Erzsébet.
– Itt a levél! Neked adom, nagyasszony! A kancellárián megmondják, jól fordítottam-e latinból. Tessék!
– mondta Joakim sértődötten, majd felállt, és meghajolva átadta a királynőnek a német király pecsétes

sárga lován egy zöld köntöst viselő. és úgy nézett a tar fejű gazdára. a lovagok dühös kiáltásait. majd váratlanul ezt kérdezte: – Te. – Pedig nálad sokan megfordulnak! Hegyezd a füled – mondta kajánul Jakab. azután dörmögött valamit. azt közrefogták. hé? – kérdezte méltatlankodva. Jakab úr kést vett elő. és a bíróhoz kísérték. – Megtisztálkodom! – Bizony. azután lassan bekocogott fáradt lova hátán a városba. Szőrös lábszárú. uram! – kiáltotta. és vendégét a legnagyobb dézsához vezette. uram. amire újra beletalált hatalmas. mit válaszol ennek a titokzatos vendégnek. mivelhogy az új német király. Milhovi Jakabot a gyalult. bőrkötényes. – Mit mondanak a vendégeid? Rudolf király vagy a magyar László király miatt kell Prágába utaznia? Pork mester most a saját tarkóján talált vakarnivalót. – Jó. Csak hallgatta a kapu előtt tolongók lármáját. amiért még mindig nem tárták szét a város kapujának szárnyait. – Ne bolondozzatok! Engedjétek be Milhovi Jakabot! – dörmögte vastag hangján. azután térült-fordult. és öltözködni kezdett. parasztok és lovagnak látszó fegyveresek várták a kapu megnyitását. hogy jöttél. egyenesen a folyó felé tartott. A lovasok mögött nagy csontú. – Éhes vagyok! – tette még hozzá. Parancsára Jakab úr lovát a szolga elvezette. azután körülnézett. honnan tudhatná ezt egy szegény borbélymester! – Ahonnan Bruno úr utazásáról értesültél! – Ha jól emlékszem. Ismerte a járást. hozhatsz abból is egy kupával! – mondta Jakab úr. a káptalani dékán palotájából jött valaki hozzám az utazás hírével. – Nem tudok én semmit a nagyurak dolgáról. – Nem zörög a haraszt. Ha legközelebb jössz. ha később érkezel. akik méltatlankodva szidták a kapuőröket. Mindegyiket megtöltötte. Olyan csupaszőr. forradásos arcú ember volt a legtürelmesebb. miközben nyomban pletykálni kezdett. Jakab úr erre a válaszra leszurkolta a garasokat. ha a szél nem fújja – válaszolta Jakab úr. A Fekete Bárányban ilyenkor még nem volt vendég. sárga asztalhoz vezette. csak nagyokat nyögött a mester kezének súlyos paskolásai alatt.. – Nincs itt János? Hát Zbislav? Az erélyes hangra az őrök tanakodva néztek össze. fején egyetlen hajszálat sem hagyott az idő keze. uram. bütykös lábfejével. uram! Ezek új legények. majd az egyik őr János nevét kiáltotta. – Adj valami harapnivalót! Ha jó a borod. ilyen porosan nem mehetsz a püspök úrhoz – bizalmaskodott Pork mester. amikor az asztalnál kényelmesen elterpeszkedett. – Hát aztán miért megy a püspök úr Prágába? – kérdezte Jakab. és kérdőn nézett vendégére. Káromkodott is. a gazda. ha sokáig késik a reggelivel. Kalmárok.levelét. mit gondolsz? Miért megy Bruno püspök úr a királyhoz? Pork mester ijedtében a fésűt is kiejtette a kezéből erre a kérdésre. – Bocsáss meg. úgy mondta: . uram.. majd megállt Pork borbélymester fürdőháza előtt. uram? – kérdezte a mester. mi járatban vannak Olmüc városában. Az Úr 1275. vajszín csuhás domonkos barátok.. Idegenek lehettek a városban. akiknek elöljárói alaposan szemügyre vették a városba lépőket. – Ki vagy? Mit akarsz? – kérdezték az utolsónak maradt. Nohát. mogorva ember volt. dagadt ember volt.. ihatod. mert azt sem tudták. Tamás gazda nagyot ugrott a konyha felé. ahol olyan jó bort mérnek. Fürdés után maga a mester dögönyözte meg a vendég inas testét. azoknak csak intettek. türelmesen várakozó lovastól. majd felsorakoztak a lándzsás püspöki katonák és a bíró fegyveresei. Pork mester nem szerette a némaságot. Akiket ismertek. János hamarosan előkerült. Az egyik papucsa is leesett a lábáról. fekete skapulárés. Jakab a fejét rázta. a magáét felemelte. Amikor vendége haját fésülgette. Ez a barát mondta. – Reggelit tudsz-e adni? – Tudok. Pork mester. a legjobb sódart és a legillatosabb bort a Fekete Bárányban eheted. míg a derék mester lapáttenyerével a vállát paskolta. már nem kellemetlenkednek majd. csak a király udvarában érhetted volna utol. Kopasz Tamás. hol keressék a Fekete Bárány csapszéket. Mindezt azért mondta Pork mester. amelybe a szolgák tüstént forró vizet hoztak a nagy rézüstből. mert szívesebben látta volna már ezt a kellemetlen vendéget házon kívül. – Jaj. Az egyik ilyen őszi reggelen Olmüc püspöki város kapuja előtt sokan várakoztak. Bizony. vadkanszemű. uram. – Szent Domonkos prédikátor rendjéből való barátok jártak itt a minap. Gyönyörű főtt sonkával tért vissza. hogy menten beleharap. és máris beléphettek a kapun. Végül mégis kinyitották a kaput. Ha parancsolod. Jakab úr elégedetten mosolygott. Jakab erre nem mondott semmit. hogy Prágában erről suttognak az emberek. halk hangon megszólalt: – Új fürdősleányom is van. esztendejének szeptemberében szép napok jártak. A ráncos arcú mester hajlongva fogadta vendégét. az a valamilyen grófból lett Rudolf ugyancsak fenekedik a mi urunkra. Akit gyanúsnak találtak. és a kövéres részből kanyarított le egy jókora darabot. azután falni kezdte. Tamás gazda mosolyogva nézte. és elhagyta a fürdőházat. – Nem ismertek. hajlongva fogadta Jakabot. – Jaj. hogy a szolgái se hallják. de megmondom őszintén. – Mit parancsolsz. az egyik barát azt suttogta. uram! Bruno atyánk a hírek szerint Prágába készül. és egy nagy kancsó borral meg két kupával tért vissza. hogy Ottokár úr őfelsége fiává fogja fogadni a magyarok fiatal királyát. az ismeretleneket azonban alaposan kifaggatták. püspöki katonák. A torony erkélyén kürtszó is harsant.

Sabinianus pápa Tusciában született. és újra felemelte a boroskupát. – Prágában és Bécsben is Jakab a neved. A derék püspök hiába bizonygatta a bajor szavazat jogtalanságát. hogy Rudolf király a sógorát. uram. csak kopasz Tamással. amit megtanult és ki tudja hányadik vendégének mondta el büszkén tudományát. – Ezt én is hallottam. mivelhogy jó bort mérek. atyám – jegyezte meg Ignác kanonok. Stájerország és Karinthia. – Figyelitek? – kérdezte Bruno úr. és apró szemével szeretett volna belelátni vendégébe. püspök atyám – válaszolta szemtelenül Joakim úr bizalmasa. az úgyis csak locsog tücsköt-bogarat összevissza. keskeny száját összezárta. A püspök egyszerre megváltozott. Az egyik legényem ott van a sarkában. aki legalább tíz-egynéhány évvel látszott fiatalabbnak a püspöknél. hátha ráharap a kopasz Tamás. majd a nagy pápa halála után ő lett utóda a pápai méltóságban. Ezeket a szavakat hallva a tudós Ignác kanonok nyomban távozott. nem is beszélve a kopjások kapitányáról vagy a várnagyról. – Márminthogy Ottokár úr félne? – nevetett fel kopasz Tamás. a sógorod. noha teljességgel nem bizonyítható. majd megismételte. esztendőben választották meg pápának. Tudod-e. de születésének idejét homály fedi. Hohenzollern Frigyest küldte urunkhoz. Félnek. merre járt a városban. – Nos hát. – Mondják. és foglalja el! Majd meggyőződik róla. mint Ausztria. és súlyban csaknem a fele volt. uram! Ottokár király a legvitézebb ember ezen a földön. kopasz Tamás! – mondta hízelegve Jakab. és hajlongva távozott. hogy vannak. marcona ember most nem volt mogorva. így mondják.. Vértelen. – Hol van? – A fürdőházba ment. Ignác.. Bruno úr nehézkesen felállt a karosszékből. – Csak óvatosan. – Honnan jössz. – Bécsből – válaszolta Jakab úr egykedvűen. János? – kérdezte a püspök komoran. ravasz szemének hideg tekintete csaknem átszúrta a belépő Jakabot. kopasz Tamás. János. szerette. – Mitől félnek? Jakab nem válaszolt. Wernhart úr hiába hangoztatta királyunk igazát a rajnai pfalzgróf bírói széke előtt.. amikor János újra megjelent Bruno püspök szobájának ajtajában. Bruno úr asztalához ült. mert erről a Hohenzollern Frigyesről semmit sem hallott.. A borod se rossz. Urunk születése után a 604. – Küldjétek be! – parancsolta a püspök. mert éppen Ignác kanonokkal. a püspök úr megint Prágába készül – kezdte a társalgást Jakab. püspök uram. aki mélyen hajlongott. püspök uram. Csaknem dél volt már. hogy megjöttél. Az a komlópózna német király olyan. – Megjött Milhovi Jakab. – Kopasz Tamásnak most megnőtt a bátorsága. Mit parancsolsz még? – Mielőtt belép hozzám. Így mondta a futár. odaadnám a svábok királyának. Azt is beszélik. – Gondolom. néhány lépést tett az ablakig. püspök uram – válaszolta. Nem beszélt senkivel. mielőtt inasa Jánost bejelentette.. A prágai futár is hozzám tért be. – Isten hozott nálam. akik Prágában is félnek. ha ételét. de ha nálam vagy. Egy azonban bizonyos. Van azonban még egy kevéske időm. A király hívat. Most kint várakozik. uram. hogy királyunk nem fél attól a felkapaszkodott gróftól – szólalt meg Jakab. János! A szájadon pedig lakat legyen! – Már rajta is van. amit a püspök úrról kérdezett. A fogadóból tüstént idejött. mást kell tennem. Miért küldött a gazdád. – Ott elég nyugtalanok az emberek. Széles vigyorgás ült az arcán. Přemysl Ottokár őfelségéhez. legtudósabb emberével beszélgetett. uram? – kérdezte a kopasz gazda. ahogy Bruno püspök szobája ajtajában hajlongott. uram. Duzzadt. és alázatosan köszönt. ahol bőségesen evett és ivott. Mit tudtál meg? Mióta használ az egyház harangokat? Krisztus urunk idejében bizonyára még nem harangoztak a keresztények. gondolom. Tarkacs. mit mondott a német király sógorának? Ezt válaszolta Ottokár úr: „Gyáva ember volnék. – A király úr hívatta. – Bécsben is jár ám – dobta be a horgot Jakab. maradjunk a Tarkacsnál. – Milhovi Jakab – felelte Bruno úr kérdésére – a fürdőházból a Fekete Bárányba ment. ahogy parancsolod. – Bölcsen mondod. italát dicsérik. – Hallom. Köszönöm! Egészségedre! Foglalj helyet! Jó volt a sonkád. hogy a seckaui püspök. Joakim úr? . – Sabinianus pápa rendelte el a harang használatát. a csupaszőr. Sajnos. és onnan figyelt az ajtóra. Mindent magának követelne már. ha olyan tartományokat. Még az esperes kanonok úr is a vendégeim közé tartozik. kerek képén mosolyok futkostak. – Olmücben Jakab vagyok. – Ne haragudj. uram! – Meg a lovam. mióta harangoznak? – kérdezte Bruno úr kíváncsian. – Sokan járnak hozzám. – Mi szél hozott.. majd Ignác kanonoknak mondta: – Szívesebben foglalkoznék a tudományokkal. – Kik félnek? – Sokat jár az emberek szája. – Örülök. és kivel beszélt. ha ráhallgatna. tudni akarom. – Úgy lesz. Nagy Szent Gergely pápa diakónusaként tevékenykedett. Ő súgta meg. hogy Bécs nem Basel!” Tamás gazda egy szuszra fújta el. A borbély nem érdekel. mint a felfújt hólyag. Jöjjön értük Rudolf. – Okos ember vagy. amelyen Milhovi Jakabnak kellett belépnie. urunk csak a cseh és morva földet tarthatná meg. Kopasz Tamás örömmel telepedett le szemben a vendéggel. lemossa az út porát. – Figyeljük.

akit valaha láttam. Joakim úr hazaengedett. – Honnan tudod? – Ezt Joakim úr mondta Miklós úrnak. fiam! – mondta a püspök. futottam. – Milyen öldöklésből? – István napján Székesfejérvárra ment a király gyűlést tartani egész udvarával. hogy tárnokmester-e még. uram. – Igazat mondtál? – kérdezte villámló szemmel. és békét akar. hogy ez a kétkulacsos ember most igazat beszél. azt nem tudom. – Mi lesz most a találkozóból? Mit gondolsz. de nem egészen. A királyt is el akarták fogni. ami történt András herceg elrablásától kezdve egészen a menekülésig. Tarkacs nyugodtan állta tekintetét. amikor elszakadtam uramtól. azután visszaküldött Joakim úrhoz pecsétes levéllel. ezért nem tudom. amit a fiatal király akar. Félnek-e Habsburg Rudolftól? Mit remélnek a magyaroktól? Gyűjt-e sereget a cseh király? . Tarkacs ravaszul elhallgatott. püspök atyám? – Hogy miért hazudsz. Jakab. Látod. Erzsébet királyné indulatos asszony. milyen a hangulat Ottokár úr országában. tavaly ősszel. megköszönte a kínálást. Én azonban nem mentem haza. hogy Joakim úr szánja-bánja vétkét. féltem is. Mojs nádornak a fia. Nem szeretnék vele összecsapni! – fejezte be a csata történetét. mert tudta. most került újra magas polcra. kitört a lázadás Joakim úr és a Kőszegiek ellen. tudja meg. – Mit hallottál a cseh-magyar szövetségről? – Joakim úr káromkodott. mi lappang az üzenet mögött. de nem bírt a hatalmaskodókkal. A király megpróbált mindent. azután mégis a Kőszegiek kerültek hatalomra Joakim úrral. igaz volt. – Hogy fogadott? – Nem mondhatom. mint Ignác kanonok. uram. meg hogy alázatos szívvel és hűséggel viseltetik a királyné iránt. Mondják.. – Te mégis hazudsz. Prágába készülsz Ottokár úrhoz. úgysem tudtam volna elolvasni. Ott tartott három napig az udvarban. Nem tudom. hanem idejöttem. a király rokona és a Csákok törtek az új kormányra. püspök atyám. amikor hírül hozták neki. Bruno püspök tudta. igaz. Hallottam saját fülemmel. – Ez igaz – nyugodott meg a püspök. A gazdám mellett ugyanis mostanában hamar kilyukaszthatják a koponyámat. Mojs úr. Őt Joakim úr küldte. És Tarkacs elmondta. Öltek. de hát ez már régen volt. Bruno úr olyan mereven nézett. – Halljam végre! – A királyné visszahívta Joakim urat. Miklós úr lett a nádor. harag sötétedett az arcán. Azt hittem. mi volt abban a levélben. mint a csuka a szárazon. onnan pedig hozzád. nem törődve a föld szegény népével. – Igaz. – Hogyan halt meg? – Csák Péter vágta le a Fövény falu melletti csatában. és valamiképpen megakadályozta a királyok találkozóját. azután csak annyit mondott. Joakim. hogy barátságosan. mivelhogy nem állhatom a fegyveres harcot. hogy vége a világnak.. püspök atyám? – És László király? – kiáltotta Bruno úr. – Csák Péter a legvadabb ember. Mi okod lett volna elhagyni. Én pedig. fiam? Találkozik a két király Szent Mihály nyolcadikán? – Ezt te jobban tudod nálam. Péter úr pedig a veszprémi püspök. – Ülj le. Hamarosan meg is érkeztünk Budára. raboltak és pusztítottak. az urad. uram. ki parancsol odahaza. csak a részletek maradtak eddig homályban előtte. mert tudja ő. uram. atyám. Nálam nagyobb embert is hóhérkézre adott már. – Miért hazudnék. lekuporodott egy alacsony zsámolyra. Tetszett neki. – Téged? – kérdezte a püspök. hogy meghalt Kőszegi Henrik? – Az bizony igaz. mintha olyan cingár lett volna. később meg tárnokmester. – Ők mind az ellenségeink – mondta lemondóan Bruno úr. Én az öldöklésből futottam Bécsbe. Könnyen otthagyhattam volna a fogamat. Tarkacs elképedve meredt a püspökre. Ez már sok volt Bruno úrnak. hiszen ő is tudott az eseményekről. nem szereti a Kőszegieket. Bevallom. Engem nyomban a királynéhoz küldött. hogy a karosszék nem illetné meg. mintha nyúl lett volna az apám. Bécsig meg sem álltam. – Mi volt a levélben? – kérdezte mohón a püspök. azután latinul lehetett beleírva. hogy mi van Magyarországon. és most először jelent meg arcán valamilyen mosolyféle. amit Tarkacs Joakimról mondott. püspök atyám. Bruno úr töprengeni látszott. Mondtam. Sokáig nem felelt. püspök uram.. Iván úr a szlavón bán. és a gazdám megint pilisi ispán lett. Alighogy megérkeztünk. mint kutya az égzengéstől. honnan tudtam volna! Nem értek a pecsétekhez. Amit mondott. és nagyot sóhajtva visszaült a karosszékbe. azaz Tarkacs. – Engem. főleg egymás birtokát dúlták. ha nem ő küld ide? – Nem tudom. – Miért hazudnék. fiam! – kezdte egészen megkomorodva.. hogy arcára fut az indulat pirosa. Ha nem lesznek ott a követek. Amikor felnézett. csak nehezen. atyám. – Nem mindig az történik. – Jaj. akkor már ott találod a magyar követeket. és most látszott rajta először. a király nem szegheti meg esküjét. – De azért hamar megsejtettem. akkor Joakim úr került ismét hatalomra. Mondják. – A király nem szegi meg esküjét. Magyarországon manapság könnyen rossz fűre léphet az ember. Ha meglesz a találkozó. – Nem küldött. Úgy pattant fel a karosszékből. Onnan menekültem Joakim úrral együtt Szlavóniába.

és megvakarta a füle tövét. Ottokár arról értesítette a magyar királyt. a harcok miatt. ha Ottokár legyőzi a Habsburg grófból lett német királyt? Mondják. az elutasító választ. Valamelyik derék híved mondta. Elhallgatott. – Mit gondolsz. amit te is akarsz a szíved szerint. megpróbálhatnám. elhiszem! – mondta a püspök egészen nyugodtan. abba pedig bele is törhet. püspök atyám. nemcsak a királynak. Nem hitt el mindent Tarkacsnak. Hallott az olmüci hóhérról. Mivel pedig még Magyarországon is tudják. – Nem fogja legyőzni Rudolfot – felelte határozottan a kiebrudalt választott érsek. „Meg kell várnunk. – Most mi lesz. Kun Erzsébet arcán meglátszott. akkor is. Bruno úr türelmesen várta a választ. nem én. püspök atyám. Azt is mondhatom. még gyanús lennék. nektek is jobb lenne. és töprengve maga elé nézett. Ez a . azért nem vállalta a fegyveres találkozón való részvételt. – Az életben semmi sem könnyű. ötvenet pedig akkor. de azért jól látta Bruno úr tétova habozását. mintha igazán erősen törné a fejét. amit tudok. megváltozott ábrázaton újra felvillant a régi értelem. fiam. püspök atyám – válaszolta hosszas töprengés után. – Nem kellett kémkednem. nem mondhat nemet. ha az Úristen elszólítaná a földről Joakim urat – mondta Bruno püspök kenetteljesen. – Rudolf királyra gondolsz? András fiam jegyezze el a leányát? Mi lesz. ha elvégezted a segítséget. amelyet Kán Miklós kancellár olvasott fel neki. ki tudja. mert már csak ebben reménykedett. mert Bruno úr Prágába készül. hogy Ottokár király macsói Béla sorsára gondolt. Utánam is kémkedtél. amelyet bizonyosan Bruno püspök fogalmazott a királynál Joakim cselvetésétől tartva. – Mit akarok én. hanem egész népének. amíg a cseh király szegi meg esküjét!” – hallotta most visszacsengeni Joakim áprilisban mondott szavait. de nem szomorúan. Magában pedig ezt gondolta: „Jó lesz nekem az ötven arany. mintha megszegte volna esküjét – és az asztalról felvette. ha most nem volna Joakim úr a világon. Gondolkozz csak! Hidd el. – Ezt bizonyára jobban tudod nálam. Miklós? – kérdezte Erzsébet aggodalmasan. de végül érezte.. hiszen László úr is ezt akarja. érdemes! Nekünk is jobb. ha megérkezik? Most már inkább ő parancsol. Azt. hogy Ottokár fegyverkezik. meg lehetne kötni a cseh- magyar szövetséget? – Bizonyosan. – Mondom. Joakim úrnak sem szólok. – Úgy gondolom. – Latrok latra vagy te. Majd folytatta: – Ottokár hibázott. A püspök rövid hallgatás után újra megszólalt: – Gondolkozz ezen. – Akkor mindkét népnek javára válnék. uram. fiam! Tarkacs hallgatott. – László. – Én azt hiszem. – A király tehát nem szegi meg esküjét? – kérdezte. azután olyan okosan beszélt. nem kellett nagy ész kisütni. és elutasította Rudolf követét. A cseh király tudja jól. – Csak egyet tehet. de tudta. gazember? – kérdezte a püspök. hogy most jöttem. azután igyekszem. ha Tarkacs névre hallgatsz. nagyasszony. hogy Ottokár úrnak ellensége. hogy felkavarta belsejét a cseh király levele. aki a birodalmi gyűlés határozatát közölte vele Prágában. mint hajdan. hol harcol. Tarkacs fiam. hogy Gutkeled Joakim Ottokár úrnak a legnagyobb ellensége. – Hát nem lenne könnyű. ha segítenél az Úristennek! Ötvenet meg is kaphatnál előre. – Én csak azt tudom. Én elmondtam. De a te szavaid is elárulják. Bruno úr megenyhült. akkor jövőre vagy azután bizonyosan.. aztán őt meg nem ölném a világ minden kincséért!” XVI.. merre jár? Mit tesz majd a fiam. Milhovi Jakab. amikor nem bízott Lászlóban. azután leejtette a finom pergament az asztalra. A kérdésre a vörös foltos. nagyasszony.. Tarkacs hallgatott. Erzsébet kezébe vette a levelet. Bruno úr végre kimondta: – Száz arany ütné a markodat. Vagy talán ő sem.. Ez az üzenete annyi. atyám – válaszolta Tarkacs. jó. akinek a sok italtól már kiverte a borhimlő az arcát. – Jó. hogy Bruno püspök Ottokár király úr legfőbb bizalmasa. hogy Joakim is benne volt a Kőszegiek merényletében. sok igazság van a szavaiban. Miklós? – Amit Joakim és sokan mások – kertelt Kán Miklós. – Te és László megkötitek Rudolf királlyal a szövetséget.. ha nem az idén. majd meglobogtatta a cseh király levelét. és most csodálkozva nézett az anyakirálynéra. úgy tett. és lesütötte a szemét. Csönd volt. a saját fülemmel hallottam Joakim úr szavait. kihez készülsz. Miklós? – kérdezte Kán Miklóst. Tudta. László és Rudolf együtt erősebb Ottokárnál. hogy nem hajlandó fegyveres találkozón részt venni. hogy sohase lássam többé Bruno püspök urat. amikor még csak ritkán nézett a kupák fenekére: – Az elkeseredett vadkan a tölgyfa gyökerének is nekivágja agyarát. Miklós úr megigazította széthulló haját. – Te mit gondolsz. válaszolnia kell. hanem Joakim vagy a Csákok. Van neki elég baja az urakkal. és lassan kibetűzte a pecsét szövegét: „Rex Bohemorum” – olvasta. püspök uram! – sóhajtotta Tarkacs.

Itáliából pedig kőfaragókat. A király fegyveres jobbágyokat rendelt védelmére. a váradi székesegyház védasszonya látszott ülő helyzetben. A vár déli oldalán emelkedő püspöki palota előtt Lodomér püspök várta a kanonokok élén a fiatal királyt. majd a közönségesebb mesteremberek. emlékeztetve őt arra. mivelhogy sok borsot tört az orrunk alá. Sok helyen járt az országban. aki bűnös is volt. Mögötte új hívei kísérték: Aba nembeli Mokján. a püspöké-e vagy a káptalané. IV. Ottokár úr most szívja a fogát. – Bizony. A magas. hogy atyja. – Mikor alapította a váradi egyházat Szent László király? – kérdezte kíváncsian. aki még ifjabb király korában tette meg őt Várad püspökévé. István úr és nagyapja. A gazdaságot elődei még nem tudták teljesen rendbe hozni. harangozók és fürdőszolgák. a monostorban papokat nevelünk. János éneklő. A levélben Lodomér püspök hívta meg a királyt húsvétra a váradi egyházba. festőket és más kézműveseket telepített. Sok vér folyt miatta itt is. barna ember tarsolyából finom hártyára írt pecsétes levelet húzott elő. A kunokat Korol hadnagy vezette. hogy megkérdezted.. Albert kanonok várta Budán. István úr. dolgoznak a földművesek. az ifjú Mojs. kanászokkal és a káptalan területén épült belváros kézműveseivel. Lodomér úr egybegyűjtötte a megmaradt legvénebb jobbágyokat. király úr. majd atyád alkancellárja. a fiatal István.. Ő már most megérdemelte a „vir mirae virtutis”. vallják meg. A tatárok mindent felperzseltek. akik közül legelőkelőbbek a francia származású arany. A legtöbbet azonban Lodomér püspök úr tett Váradért. Ott tolongtak a kovácsok. Atyád annyira becsülte Lodomér urat. hiszen megválasztottak. hogy a kedvéért elhalmozta kiváltságokkal a váradi egyházat. király úr. Én még talán kivárom azt az időt. királyom. de ő nem lehet már német király.és Márton őrkanonok. azaz március végén. ha felkeresed nagy ősöd. Szerette. Előttük magyar. A király átvette az írást. Itt épült fel a vár. szép arcán a vörös foltokat és a keserűséget. csaknem kétszáz esztendeje. Őt csak László fiad menthette volna meg. fazekasok. Béla király is meglátogatta Szent László egyházát. mögöttük pedig kun testőrei lovagoltak. pedig sokan fújják ellenem a követ. majd Zozimas püspök folytatta munkáját. másképpen cuctos. melyik birtok kinek a tulajdona.. A Körös bal partján épült a monostor. amiért nem őt választották meg királlyá. baljában liliommal. méhészekkel. igaza vagyon a német szövetség akarásában. akit Lodomér váradi püspök küldött hozzá. és ma már újra virágzik az egyház és a város. Amióta püspök lett. A püspök mögött rangsor szerint álltak: Bátor prépost. László örömmel fogadta a meghívást. vincellérekkel. csikósokkal. nagyon sok birtoklevél a tűznek lett martaléka. Lodomér úron fekete virágos bársonyból készült. amelyet Biharváradnak hívtak abban az időben. de úgy vélem.levél hasonló cselekedet eredménye. Ottokár királynak nincs mire várnia. a kegyes László király egyházát. Várad népe az út mentén tolongott királyt látni. akárcsak én. amíg Róma dönt az érsekség dolgában. egy prépostot és huszonnégy kanonokot helyezvén abba. miként a szakállas asszonytól. László király csak az 1276. a kőfaragók és festők. király úr. és faggatni kezdte Szent László egyházáról s városáról. arany keresztmintával díszített dalmatika omlott végig. Én nem szeretem Joakimot.. amelynek talán a fele sem volt igaz. a kettős vonal között pedig ezzel a körirattal: „Sigillum Capituli Waradiensis Ecclesiae” (a váradi egyház káptalanjának pecsétje). azután Imre olvasó-. minden erejével és tudásával Váradért dolgozott. pedig fegyveresen is lehetett volna tanácskozni. mert meg sem választották. halászokkal. – Mondják. és Szent László ereklyéjére megeskette őket. Fegyveres püspöki lovas jobbágyok és bőrből varrott köntöst viselő nemesek együtt lelkendeztek a szántóvetőkkel. – Te. – Ottokár akart békülni – szólt közbe a királyné. – És miért nevezik Lodomér püspököt bámulatos erényű férfiúnak? Albert kanonok mosolyogva nézett a fiatal királyra. A király mellett Albert kanonok és Kézai Simon lovagolt. Leültette Albert kanonokot. Meg is találta azt a Körösnek egy szigetében. ahol imádkoztak a szent király sírjánál. Szent György havának második napján pillantották meg a váradi székesegyház négy tornyát és a Körös tavaszi fényben csillogó ezüst szalagját. Ottokár visszalépett. uram. Vincze püspök kezdte meg a vár és a város helyreállítását. juhászokkal. Én talán még lehetek érsek. ácsok és molnárok. amelynek mezejében a Boldogságos Szűz. és sokáig vizsgálgatta a tojásdad alakú pecsétet. és sok gonoszságot fogtak rá. szívesen töltötte a farsangot Váradon még ifjabb király korában. Ez volt a kezdet. Igaz. de nem tudta megbékíteni a féktelenkedő hatalmasokat. Látta bortól elnehezült alakját. de most már inkább sajnálta. Ő is árnyék után kapdosott. – Örülök. a kézművesek és a bányászok. akinek feladata a székesegyház kincseinek és Szent .és ezüstművesek voltak. aki legszentebb királyunktól kaptad a nevedet. Azelőtt Veszprémben volt éneklő kanonok. falakkal erősítettek meg. bizonyára Istennek tetsző dolgot cselekszel. ott is. ott. – A váradi egyházat a Boldogságos Istenanya tiszteletére alapította a kegyes király. Erzsébet szeretettel nézte ezt a szerencsétlen embert. a káptalan első méltósága. és részt veszel a húsvéti ájtatosságokban. betegápolók. amely szinte mindig kicsordult belőle akármiről beszélt. Ez mind Lodomér úr érdeme. a tatárok teljesen elpusztították Váradot. Ott álltak az egyszerű egyházi emberek is. Régen volt. A kegyes király még vadászat közben is Istennek tetsző cselekedeten törte a fejét: monostornak keresett alkalmas helyet. fején koronával. a viaszgyertya mártók. a Balogsemlyén nembeli Ubul fia Mihály és Mihály fia. joggal félt. amikor László király a bihari erdőségben vadászott. Van iskolánk. amely körül lassan kialakult a város is. azaz: a csodálatos erényű férfiú elnevezést. óvakodni kell a megbékélt ellenségtől. amelyet árkokkal. mint kutya a csontot. ahol a délről jövő Hévjó folyócska meleg vize ömlik a Sebes-Körösbe. esztendő Böjtmás havának vége felé érkezett Budára. Az ő püspöksége idejében atyád. és nem tudott segíteni rajta. jobb karján a gyermek Jézussal.

Keskeny szája. Szépen zengő hangján a király felé fordulva kezdte a versezetet: Idvez légy. és fehér márványsírba temették... látom a szemeden. elítélték. és hangoztatta. király úr! – emelte fel a kupát Lodomér püspök. akik itt a helyszínen folytattak vizsgálatot a papság és a nép között. Bevezette a királyt a kincstárba is. Az utolsó este történt. aki negyvenhat évvel ezelőtt halt meg. és a püspökre köszöntötte. László újra kiitta borát. Egy asztalnál ültek együtt Lodomér úr és a legelőkelőbb kanonokok. és aranyozott ezüstkoporsóba fektették. váradi püspök pecsétje. Lodomér püspök büszkén mutatta egyháza kincseit is. Gyere. Nézd meg. sasorrú. Csuka tagadta. és visszatértek a palotába. A kék zafírgemmába Nagy Konstantin császár feleségének. Másnap húsvéti misét mondott Lodomér püspök Szent László király oltáránál.. Egy nagy falat megszentelt kenyeret és sajtot kellett lenyelnie. Az asztal végén ketten ültek. azután kezdték a vacsorát. akit még arra is felhatalmazott. A húsvéti ebéd után énekmondója is megjelent. László hangosan olvasta a feliratot: – „Sigillum Alexandri Waradiensis Episcopi!” Sándor. aki hálás volt a bőkezű adományért. hogy a pápa 1192-ben szentnek nyilvánította I. Szelestyén pápa egy bíbornokot és több hittudóst küldött Váradra. A kincseket pedig jól elrejtettük. Ha mozdult. király úr. és ennek az ereklyének erejében bízva mennek fiaink a harcba. . A váradi püspökség híres volt az istenítéletekről. A püspök megáldotta az ételt. majd megáldotta.. Béla király kérte I. kegyelmes Szent László király. hogy szomszédja tarsolyából kivette a pénzt. Az ilyen próbán a vádlottat ártatlannak tartották.. fejfájás gyötör. és egy gyűrűt adott a király kezébe. hogy ő is mindenben atyja nyomdokain kíván járni. nehéz selyembe takarták. A jobbágynak Csuka volt a neve. Az oltár a kegyes király sírja felett emelkedett. az országosan ismert Kaáli Mikó. Csuka elvette a kis ezüsttálcáról az ételt. Dénes szobrász emberei elmozdították a nehéz kőlapokat. kemény álla akaraterőről árulkodott. mire ártatlannak jelentették ki. a káptalan kanásza. hogy más nem vehette ki tarsolyából a pénzt. László. amikor Lászlót üdvözölte. A püspök kissé sápadt arcú. A szent falat próbájára ítélték. szent királyok közt drágalátos gyöngy. – Még III. Amikor a hosszú szertartás befejeződött. Nem akarom. Albert kanonok. a sírját! Dénes nevű szobrász készítette. Kézai Simon mester és a testőrtiszt. amíg a király fel nem kelt az asztaltól. Fejcsontjának egy darabját ezüst ereklyetartóban helyezték el. Csuka tagadta a vádat. és merészen felállt. A prépost ráparancsolt. Másnap a király is végignézett egy ilyen egyházi igazságszolgáltatást. ezt szokták körülhordozni ünnepeken a városban. magas homlokú férfi volt. A püspöki palota refektóriumában gyűltek össze búcsúvacsorára. A király is kupát emelt. Lodomér püspök nemcsak egyházi. majd bíborszínű. A szolgák sült húsokat hordtak az asztalra és nagy kannákban nehéz borokat. A szertartás az említett év február havának második napján kezdődött. hogy a falu érdemes jobbágyaiból négy-öt embert az egyházi nemesek sorába emelhessen. Fejére drágaköves aranykoronát. de az étel lecsúszott a torkán. aki húros hangszerét pengetve kegyes éneket mondott Biharvárad egyházának alapítójáról. olajos fényű szeméből. majd lassú léptekkel Lászlóhoz ment. és ő alkotta az új oltárt is. – Sándor püspöké volt. A tatárok felgyújtották a székesegyházat. Magyarországnak édes oltalma. Mellette díszes faragású oratóriumon hallgathatta az előkelő vendégsereg a misét. A király megköszönte az üdvözlést. hogy a papok rosszat mondjanak rólad. Ékszereink közül ez a legszebb! – Kié ez? – kérdezte László. a király. – Kérésére III. hanem világi úr is volt. – Egészségedre. Fekete ember volt Csuka. a papi ruha alatt is látszott izmainak játéka. és nagyot nyelt. aki szívesen időzött Szent László városában. A kő aranyfoglalatján azonban elődöm neve olvasható. Erre az ereklyére szoktak esküdni. a királlyal érkezett. Szöllős nevű faluját adományozta jobbágyostul a váradi egyháznak. nem tetszett nekik a papok kegyes beszéde. Az urak némán ettek-ittak. uram! Meggyógyítlak!. Zengő. tartózkodott a bortól. Lodomér püspök Szent László király sírjához vezette vendégét. halkan imádkozott. A gyűrű római-görög arany. ha lenyelte a kenyeret és a sajtot. – Mit tegyünk? – kérdezte Simon mester Koroltól. István úrra is emlékeztette. – Le kell fektetnünk! – súgta vissza a testőr. hogy nyelje le egyszerre a szentelt kenyeret és sajtot. és bőséges adományokkal erősítette az egyházat. aki ebben az évben a dékáni tisztséget viselte. elődei példáját követve. de most ivott.. mióta Miklós választott érsek és Gergely prépost lerészegítették. Lodomér püspök csókkal köszöntötte vendégét. mély hangjában meleg szeretet csendült meg. kezébe aranyjogart tettek. – Minden nagy kincsünk megmaradt. csillagok között fényességes csillag. Korol. és az egyszerű koporsóból kiemelték a szent király testét. – Uram. László szentté avatását – magyarázta Lodomér. majd olyan kedvező jelentéssel tértek vissza Rómába. László királyt. László király és a magyar urak. Faustának a mellképét metszette a hajdani mester. hogy alattuk épen maradt a kegyes király sírja. A poroszlók a prépost elé vezették a vádlottat. Apjára. de ha megakadt a torkán. de nem mozdulhattak. Belevörösödött.László sírjának őrzése volt. pedig alattomos fejfájás kezdte gyötörni. Tekintetében zöldeskék tűz lobbant ferde vágású. A szomszéd váltig erősködött. Az adomány kihasználását Lodomérra bízta. akit pénzlopással vádoltak. de a falak úgy omlottak össze.

Talán százan is próbálkoztak. Zöld és végtelen. mint a hűséges kutya. Az őseire gondolt. Azé lesz. így szunnyadt el borosan álmodozva. Imrére.és csergesátrak hegyes kúpjai sokasodtak. szép. ahol szabadon kószál a szél. mint a nádszál. az ő szava zeng. – A láp a titok. A király álmában mosolygott. Az aranybarna arcból a sötéten bogárzó szem mosolygós tekintetét. Duzzadt ajkát. úgy bámult bele az ismeretlen világba. Szeme szinte belefájdult az erős nézésbe. de az ittasság vigyorgása még nem csúfította el az arcát. akinek a veluma meggyógyította. és jóság ömlött szét egész belsejében.. és füzesek tarkították a semlyés parti részeket. ahogy a messzeséget kémlelte. majd mint tüzes csóva úszik a láp felett.. sem a Csákokkal. Korol! – mondta halkan. Korol.. Mondják azonban. Mindnyájan állva maradtak. mert kislánykorában beleszeretett valakibe. Öreg szilfa állt a domb tetején. amíg a király elhagyta a termet. amikor a Körös partján ütött táborhelyen a király is felébredt. Karcsú. Sokszor tűzgolyóként hull a földre. mások szerint pedig ördögi vagy boszorkányi látomás. amely vörös sebként hasadt ketté. mintha az ég leküldte volna fehér gomolyfelhőit a földre. Korol azonban nem vette észre. Kilépett sátrából. szolgái a csillagok. óriási nádast. Nézte a lápot. és az ő akarata fényesedik a lobogó lángokban. Hunyt szemmel hallgatta a kun hadnagyot. A kislányt látta magában. itt is.. Az ismeretlent lehúzza a mélybe. Szája körül megjelentek a keserű mosolygás ráncai. A nap már magasan járt. sápadtan fénylenek a csillagok. Korol. Hajdan a levegőben tündérek éltek. a püspöktől kapott erdélyi medvebőrön. László teleszívta tüdejét a friss levegővel. majd makacs konoksággal a görög gyűrű elfogadására kényszerítette. hiszen látta a pusztát. de egyben a puszta fia is. Melege volt. ahogyan a fejüket előrelökdösték. jobbról a láp titokzatos világából hangzott ezer meg ezer madár hangja. de borzongott is. Ott él a leánya. ha fényes csík szalad végig a fekete felhők hátán. A súgva ejtett lágy kun szavak megnyugtatták. ahogy Váradra jött. de aki ismeri a titkát. A sátor alatt könnyebb a levegő. Ha dördül az ég. nem hallgat meg senkit. a szentekre: Istvánra. akinek odaadta a gyűrűjét. Korol! – kérte. majd pedig odafeküdt a küszöbre. Szinte látta a pirossal hímzett fehér ködmönkét és a sárga csizmácskát. – Szeretlek. amelynek erdejében dúsan nőttek a fehér törzsű nyírfák. Mondják. és szaggatott úszással igyekeztek befelé a sűrűbe.. ahol nem kell törődnöm sem a Kőszegiekkel. – A puszta! – suttogta. Talán ilyenkor szeretnék odakint lenni. Csöndes az éjjel. akkor az Isten lőtte ki nyilát. hogy őrizze a magyarok és kunok királyának álmát. ha a férfi az asszonyt kívánja. Egy kis dombra ment fel. Nagyon vágyott. – Ülj ide. Beszélj róla. ha megcsendesedett az esti világ. – „Jártál már a Tiszánál vagy a Körösnél?” – emlékezett erre a kérdésre. Már nem volt komor. uram! – mondta alázattal. Az ablakon túl. és mit nem szabad. mire a testőr melléje kuporodott. Felállt. szomorú Istenben. Váradon. amely ide-oda imbolygott a félköríves ablakon beáramló hűs levegőtől. Még alig serdült hajadonná. Mintha lehámlott volna róla minden. mintha hatalmas koronájával a magasból őrként figyelné a roppant pusztát. Ti is a tűz szellemét tiszteltétek. Az új nád rugalmas szárait lustán fésülte a pusztai szél. Székesfejérvár vagy Várad tájéka. a haragoszöld nádasok szépségét. Nem néz senkire. A rendnek őre. a legszebb kun lány a Tisza és a Körös mentén. Krisztus zászlótartója. amikor megszólalt. A tűz ég bennünk is. amely egészen más volt. amely a kiejtett puszta szóból kelt benne életre. – A kövek megnyomják az embert Budán is. Kábulatában érezte: ő István is. Korol feltápászkodott mellőle. Én is láttam egyszer. és vágyott rá.. hiszen itt ájtatoskodott László király sírjánál. és jó éjszakát kívánt mindenkinek. méneseket hajtottak lovas csikósok. sem a püspökökkel.. Balról a folyó sima hátán arany pikkelyek ragyogtak. Te ismered a pusztát. és mohón nézte a zölden hullámzó. – Fektess le. Joakim úr fondorlatai. a magasban sötétlett a csillagokkal kirakott kékesfekete égi bakacsin. nyugodtan lovagolhat a nád között. és az ingovány mögött a fátyolfelhős ég alatt juhnyájak gomolyogtak. hanem az ősi vallás szerint fehér lovat áldozott a berkek mélyén. aki a gyűrűjét visszahozza. amely hajdan a csepeli vadászaton olyan kíváncsisággal tapadt reá. és fehér marhák legelték a rét füvét. amely nem messze a folyótól emelkedett. Onnan jöttél. akit István úr. de látták már fénylő sárkánynak is. Lászlóra és Margitra. Ennek a fának vastag derekához támasztotta hátát. Hazája az ég. elkerülve a gonosz hínárt. ahol nemez. hiszen a tűz arca ragyog a nap tündöklő fényében. Az ég alján tejfehér. – Parancsolj. Este a láp felett táncolnak a holt lángú lidércek. miként a virág. és furcsán csucsorítva önfeledten és sebesen beszélt hozzá. Koppányról. és borzongásában felrémlett Muthmerius préposttól hallott régi történet egy másik őséről. a vizekben sellők úsztak. mit szabad. A víz partján mélázó gémeket. habos bárányfelhők úsztak kelet felé. hogy kőszívű. Pillái mögé a szavak megidézték a puszta zöldarany ragyogását. Elhallgatott. A lidércnek több alakja van. hogy felidézze a múlt ködében lappangó alakját. és most a szemét is behunyta. ijedt szárcsákat. és boldogság ült ki az arcára. a szent király négyfelé vágatott. ahogy Lodomér úr mondta prédikációjában. – Mit tudsz a lápról? – suttogta félálomban a király. azután puha gyapjúból szőtt takaróval betakarta Lászlót. a róka elől menekülő. csobogó források mellett pogány oltárkövön. A hálóhelyén feküdt. és egész belseje megremegett a kimondott szótól. . de egyik legény sem az igazi gyűrűt vitte hozzá.. A mi régi istenünk vidámabb volt a megfeszített Jézus úrnál. hogy nyugtalan bolygótűz. – A puszta jutott eszembe. Nyitott szemmel figyelte a viaszgyertya apró lángocskáját. Lodomér püspök és Muthmerius prépost latin tanítása. A falak között a papok csak arról beszélnek. és igéző a hangja. hogy a király már szunyókál. „Most járok!” – gondolta. mint Buda. és a sírás fojtogatta. Látta a langyos levegőégben fehér habként tündöklő kócsagokat. ezért beszélt tovább: – Tolon úr székvára is a láp mélyén rejtőzködik. Megnyugodott. mert nem akart hinni a megfeszített. A barnás vízre rámosolygott a tiszta tavaszi kékség. Koppány is. László király! – buggyant ki Korol ajkán a szó. az apró manók pedig a föld üregeiből szálltak fel.

amikor a tábort és a dombon a két embert meglátta. nyomban teljesítették. de találsz ebben a ménesben lángnyelvest. Már égett az áldozati tűz. azután felboncolta. Széles vállú. uram! – hangzott büszkén a kun testőr hangja. Vendégük leszek néhány napig. hol ott gyulladtak fel. A füst fehéren kanyarogva szállt az ég felé. László arca sápadt volt. Nézte a lángok imbolygó lobogását. sötét szemét könnyek fátyolozták. A láp szélén megállt. villogó szemű legények a király tiszteletére elhajtották előtte a zúgó futású méneseket. a szeme élénk.. és a királyt hívta. hogy azokat égi lovaktól viselős kancák ellették hajdan. – Azok a nagyobb lovak szebbek! – mondta László. „Én is ilyen vagyok! – sóhajtotta hangtalanul. – Uzur törzsfő parancsol e tájon. A beszélgetés hirtelen megszakadt. Látod. – Ezek a lovak egy nap alatt elfutnak akár Váradig! – mutatott az alacsony termetű. sem a váradi egyházban. Hetyke lovasok vágtattak. Itt mindenki rámosolygott és szerette. Jóval a kis csapat előtt fiatal lovas hajolt előre tigristarka lován. hogyan ismerje meg az értékes állatot. Én szeretem a tarka állatokat. A törzs székvára a mocsár közepén lévő szigetszerű emelkedésen terült el. Uzur! – mondta a király. Velük énekelt. Ez volt a legelőkelőbb vendég helye. Nyitott szemmel bámult a holdtalan sötétbe. feje száraz. Váradra és a püspökre gondolt. elárulva gazdája előkelő voltát. selymes szőrű kun lovakat. – Ez nem bor. majd a füst útját követte. mert úgy illett. fehér haja ziláltan lobogott a friss szélben. – Ez a mi földünk. A pásztorok. ha a lába. az én lovam tigristarka. én azonban ezeket a kisebb termetű lovakat szeretem. Zömök termetű. – Uram. Földig hajolt. övében a szablya mellett ezüstcsákány fénylett. László király Uzur törzsfő vendégeként érkezik a székvárba. amikor meglátták a király érkezését. király úr. Szent László sírjára és a székesegyház kőszentjeire is. ahol naponta kellett. hogy a sötét sörényű. Révedező tekintete belemeredt a lángok lobogásába. hogy Kun Erzsébet fia.. miután nagyot húzott az ismeretlen. Nem ismerte azonban a kosfejű. mert ez járt a különösen tisztelt vendégnek. Lesték minden szavát. Akkor jött elő a sátrából Ágó. kiválasztotta a leghibátlanabb hófehér juhot. akinek az arcán megvillant az öröm ettől a mosolytól. vastag nyakú és lábú. Jó ital ez.. Hamar megtanulta dalaikat. a domb alján lerakta fegyvereit. Vékony szája körül elégedett mosolygás játszadozott. erős embernek látszott. Az ősi kőbálvány zord arccal figyelte népét és a nép között fél térdre ereszkedett királyt. hosszú szakálla mellét verte. Este ott ült László is a nagy tűz mellett. a leszúrt juh nemes belsőrészeit. László király! Szeretettel vár egész néped. Hosszú út vezetett ide a folyótól. Így aludt el. Mindnyájan leborultak. Hosszú varkocsú. Mi azt tartjuk. majd a megfőtt állat fejét és gyenge bordadarabjait tették fatányéron a király elé. Lepihent ő is a tűz mellett. – Igyál. jól lehetett látni sötétbarna haját. Mindketten az ingovány szélén kanyargó csapásra figyeltek. és hallgatta a kun legények és leányok énekét. mint itt a tűz mellett a tavaszi estében. az ajtóval szemben jobbja mellé ültette. uram. csípős italból. – Mondják a vének. amelyen lovasok közeledtek. Rámosolygott Korolra. A kun törzsfő kemény arca meglágyult ettől a királyi öleléstől. úgy köszönt: – Légy üdvözölve. László szerette a lovakat. bemutatva lovagló tudományukat. holnap pedig Budán” – és nagy szomorúságot érzett. megnyúlt törzsű jószágokra. a patája pedig kemény és elöl kereken ívelt. zömök ember volt. Ilyen szabadon nem lélegzett soha. a vén pogány pap. és a messzebb legelő állatokra mutatott. Máté úr megtanította. rövid lábú. csalogatva a nyugtalan lelkeket. színes hímzéssel ékes köntöse bokájáig ért. király úr! – kínálta. Még sohasem érezte azt a meleg békességet. A hullámzó füvű legelőkön számtalan juh. kosorrú. A csillagok sápadt fénnyel rezegtek a síkság felett. egyetlen mozdulattal leszúrta. Tolon úr testvérének a fia. Hirtelen szökkent le a bőrös fanyeregből. szolgád vagyok halálomig. bozontos. Még nem nyugodott le a nap. Légy a vendégünk! Tisztelj meg bennünket! A kísérő magyar urak csodálkozva fogadták László új kívánságát: – Menjetek Budára! A kunok is alattvalóim. velük evett és ivott. – Ma itt szeretnék élni. lábát szőrös bőrcsizma takarta. Az egész törzs tudta már. marha és ló legelészett. széles vállú. Nyomban juhot öltek. Holdtalan. akit a törzsfő így tisztelt meg. és az alvó láp felett villódzó fénnyel lobogni kezdtek az apró lidérclángok. Hol itt.. amely három hosszú csimbókba fonva fityegett elő a hegyes kunsüveg alól. mi jobban szeretjük a bornál. farkú és patájú lovak a legjobbak. A síkságon lófarkas jurták sokasodtak. Uzur hatalmas jurtájába vezette a királyt. az orrlikai tágasak. – Ez a legjobb kumisz. seregélytarkát meg sok fakót és derest is. Uzur legbüszkébb a ménesére volt. király úr. – Kié ez a föld? – kérdezte László. amikor kilovagolt a királlyal legszebb lovaihoz. misét hallgatnia. Kemény vonású arcából sasorr meredt előre. Kezébe vette a jonhót.és a Csákok erőszakos. kényszerítő fegyelme. tavaszi lótej. párás és langyos volt a korai éjszaka. Nézte szótlanul a nagy kövön lobogó áldozati tüzet. A boncok a legszebb állatokat hozták. Ágó a boncokhoz lépett. „Most meg itt borulok le pogány népem bálványa előtt” – hallotta saját lelkének vádoló szavait. Hajnalban áldozathoz hívták. a mellkasa jól fejlett. csikósok és marhahajtók örvendezve kiáltoztak. László önkéntelen mozdulattal megölelte Uzurt. Korol felkiáltott: – Király úr! Uzur törzsfő jön hozzád! Uzur mosolyogva közeledett. Magam is idevalósi vagyok. Amikor közel ért. Titokzatos neszek érkeztek a pusztai szél szárnyán. Piros hímmel varrt barna ködmönt és hosszú kaftánt viselt. és parancsára ezüstkupában italt tett László elé egy szép leány. és ha kívánt valamit. Széles övén cifra sallangok lógtak. jelezve legbékésebb szándékát. sem a budai palotában. – Akkor értékes a ló. ezek órák hosszat tudnak futni. királyom. ritkás. . és a tigrisbőrön. Bőrből készült.

A vagyont nem sajnálom. király úr. A lankákon meleg szél osont a kunkorodó. ő sem volt a városban. a káptalan és a főiskola lángjai messzire világítottak az éjszakában. Reverendissime! – szólalt meg László. A sekrestyében elpusztultak a finom hártyára írt könyvek. Az öreg pap aszott arcán kövér könnyek peregtek. majd így folytatta: – Két napja nem ettem egy falatot sem. azután a Csákok törtek ellenfeleik birtokaira. mintha bronzot ütöttek volna meg ezüst csákánnyal. uram. Nincs már senki. Nincs. és mindent úgy felégettek. Ezt mondja néked a jonhó. Leölt állatok.és aranyedényeiket. hogy talán évekre lesz szükség. hogy Joakimék elkezdték pusztítani Fejérvár vidékét. de előbb letépték róluk a ruhát. Az ihlet görcse megmarkolta testét. – Nem értelek. feldúlva a Csákok falvait. raboltak. halott emberek hevernek az utak mentén. Az egyikük karddal kettévágta. A szolgák fáklyát hoztak. nincs már egyház. vadabb gyűlölettel a tatároknál. Csák Péter gonoszabb Batu kánnál! – Csák Péter nem nádor többé! – kiáltotta László haraggal. pótolhatatlan kincsek! Péter püspök kára legalább ötvenezer márka. Remegő keze a tűzre dobta a jonhót. – Vétkeztem. atyám. Ez volt a kunok legerősebb esküvése. csaknem káromoltam az Urat. Néhány menekülő elmondta. aki tanítson Veszprémben. – Figyeld. – Amikor a pusztulást megláttam. László király először a Csákok kezében volt. felperzselt falvak fogadtak. A templomban pedig az oltár mögött magam számoltam meg hatvannyolc meggyilkolt. amerre a füst száll. végül is a király Budára szökött. király úr. A király . majd Joakimék akartak visszaélni a királyi tekintéllyel. A prépostokat. Hajlott hátú. – Szörnyű elmondani is. mert most egy Kőszegi a püspöke. király úr! – kiáltotta. hogy el tudjam mondani tenéked: a veszprémi egyház nincs többé. amiért megengedte szolgáinak meggyilkolását. Öltek. kihunyó. szétromboltak. Elmondták. ó király. Nincs már egyház. majd mohón ivott az eléje tett borból. amelynek korongja most már szemvakító izzással ragyogott az ég alján. Szerencsére Péter püspök megmenekült. aki él. A vén Ágó megmerevedett. hiszen sokan helyezték el ott ezüst. és tetted csodálni fogja az utókor. aki eltemesse őket. és nincs már főiskola. nincs már főiskola. aki száraz hangján így szólt: – Imádkoztam. amire újra dicsérhetjük az Urat Veszprémben. Régen nem esett. világosítsa meg Isten elmémet. a jövendőt! Hadaid nemsokára nyugatra vonulnak. Az én egész vagyonom is semmivé lett. Uzur törzsfő ekkor megesküdött a kettévágott kutyára. öreg ember volt. akit azonban megöltek. espereseket és kanonokokat lovakhoz kötözték. amikor rárontottak Veszprémre.. – Ülj le. és innen szólította fel a dühös ellenfeleket a békülésre. a törvény legfőbb őre. vagyonukat. Ekkor megszólalt. – Isten különös kegyelme mentett meg.. Óvakodj a cselvetéstől! A boncok ezután egy fekete kutyát vezettek az oltárhoz. Kifordult szeme eszelősen meredt a napba. Laa városának erős falai alá. – Napokig nem mertem Veszprémbe menni. – A kiváltságleveleket széttépték. Az 1276. de a füst zavaros. a tűz lángja apadó. az ország első bírája azért rontott Veszprémre. Az egyik forró nyári estén Pál veszprémi nagyprépost vánszorgott be a királyi palotába. hogy Csák Péter. Iszonyú ez a belső harc. Győztes csatád megváltoztatja majd a világ képét. Úton voltam hazafelé Őrsről. és szétzúzzák a gonoszt. – Beszélj! – biztatta a király. Ezen a nyáron már hajnalban is fehéres lánggal lobogott fel a nap. A gyomvirágos tarlók sárgán égtek Buda határában. drága ruháikat. megcsonkított papot és egyházi szolgát. nincs már könyvtár. Most már patakzottak Pál prépost könnyei. király úr. vagyis Joakimék öldökléseiről. Még langyos meleg volt. e világon nem kap már új életet. és beszélj! Hozzatok ételt és italt! – parancsolta a testőrnek. Hangja tisztán csendült. – Ő! A nádor! – emelte meg Pál nagyprépost a hangját. Amerre jöttem. a káptalan pecsétjét összetörték. A felgyújtott székesegyház. De hát nemcsak az egyház károsodott. esztendő Szent Mihály havának végén érkezett Ottokár király serege a morva határra. – Mit tettek velük? – suttogta László. – Kik rontottak a városra? – Csák Péter nádor a katonáival. de a fák és bokrok már őszi lombokat viseltek. amíg Budára érkezett. Rongyos köntösét belepte az utak pora. hogy népével együtt testestül és lelkestül László királyt fogja szolgálni mindhalálig. aszott szőlőlevelek között. úgy hajszolták őket végig az égő városon gyalázatra. A barnás homályban is látszott meggyötört arcán a teljes reménytelenség. László király csodálkozva fogadta a menekült nagyprépostot. uram. Buda polgárai rémülten hallgatták borzalmas történeteiket a Csákok és a Kőszegiek. saruja szétmállott. király úr. A menekülők reggeltől kezdve jöttek nyugat felől. Egy darabka kenyeret majszolt el. förtelmes meggyalázását. – Hallgasd meg a jövendőt. XVII. király úr! László odaállt a pogány pap elé. gyújtogattak. azt még szerezhet. – A nádor? – kérdezte elképedve László. tűzre hányták.

Négyen ülték körül az asztalt. Gutkeled Joakim kapta újra a szlavóniai bánságot. Ottokár a szürke barátok monostorában szállt meg. Ottó brandenburgi őrgróf két nap múlva lovagolt be Laa városába. amikor Dénes győri püspök megüzente a magyar kormányváltozást. – Támadnunk kellene! – mondta az őrgróf. amikor Rudolf király nevét kiejtette. Páncélos lovasai kint táboroztak. egyszer úgyis kenyértörésre kerül a sor köztem és a Habsburg gróf között – mondta megállva Henrik herceg előtt. ha megérkeznek. akivel megegyezett. főképpen. – Mostanáig böjtöltél.. a magyarok királya. – Milyen erős Rudolf király? – Nálam sokkal erősebb. Ennek a Miklósnak testvére. Egy ilyen találkozón kaszabolták össze anyósom fiát. herceg? – Olyan szívesen fogadtak bennünket Budán. hogy már el is foglalta. Bruno püspök csak Szent András napja előtt ért Laa városába. akik ellenem fordulva a Habsburg gróftól várják a koncot. végül annyit mondott a vaskos őrgrófnak: – Jobb félútról visszatérni. Ottokár király nem is várt választ. Joakim a Kőszegieknél is nagyobb ellenségem. és ott van Rudolf király mellett. de ami számunkra a legnagyobb bajt jelentette. Most még nincsenek szövetségeseim. amikor megtudtam Henrik bán halálát. – Mi történt? Beszélj. László király elcsapta a papokat gyilkoló nádorát. hogy baj lesz. pedig olyan hírek jöttek. hosszú léptekkel rótta az utat faltól falig. aki teljes vértezetben állt a király előtt. és helyére Kőszegi Miklóst tette. Joakim és a Kőszegiek alul maradnak a pártharcokban. A magyar király nagy lovas sereggel áll lesben a határon.. mivel a birodalmi gyűlés ruházta fel a hatalommal. hogy most már remetének is elmehetnék valamilyen pusztába. és ő most egyenletes. A szálas termetű herceg megtört férfinak látszott. Eb apának kutya fia. akit Rosenbergnek is neveznek. ő mindent tud. király úr. Bruno úr néhány pillanatig megpihent.. – Árulók mindenhol akadnak. ha minden más várost elfoglalt Ausztriában. herceg úr. bikanyakú. Anyósodat László megölelte. akkor majd Bécs ellen nyomul. a nálunk is járt Iván lett a tárnokmester. de lehet. mennyi híved van Bécsben. Bruno püspök feltárta a nyers valóságot. majd serege a két város között. amelyek sötéten őrködtek a város nyugalmára vigyázva. – Meg kell várnunk Bruno püspököt és Ottó brandenburgi őrgrófot! Talán ők többet tudnak.. bizonyosan azt is. hiszen mindenki tudja. miként a Vitus nemhez tartozó Falkenstein Závis. hogy fiammá fogadjam a magyar királyt? A király kérdéseire Henrik herceg nem tudott válaszolni. Henrik! – biztatta a menekülőt Ottokár. Csak az a baj. Gonosz északi széllel és ónos esővel együtt érkezett halálos fáradtan. amelyre hívtak. atyám? – kérdezte évődve Ottokár. hogy a bátyám. Ő hozta az első rossz hírt: Rudolf ostrommal vette be Klosterneuburgot. olyan kórság gyötört. Földemről Passaun át Ausztriába nyomult. Nem fejezte be. – Azt mondták.. Én csak azt tudom. Nekitámaszkodott az ablak fájának. a magyarok ölik egymást. akarva. Béla herceget a Kőszegiek. a püspök beteg. már azért is. Bruno püspök helyett futárja jött a királyhoz. Csák Pétert. aki azt akarta. annyit böjtöltem. – Rudolf király rátört országomra. uram. tudom. ő akart így tőrbe csalni. a király nevelője maradt az erdélyi vajda. hiába reméltem. ahol sáskánál nincs jobb falat. veszett pogányai. ahol több város nyomban meghódolt neki. A fegyveres családi találkozóra. mert Rudolf király gyors támadása miatt tanácsaik nélkül nem akart osztrák földön előrenyomulni. Mindig reméltem. osztrák földön ütött tábort. uram. mint rossz helyre megérkezni. nem jószántamból tettem. hogy az osztrák határra felvonult szövetségeseként László.. mert a te híved vagyok. valahonnan hollószárnyú hírek keltek útra. – Később jobb lett volna. és nem lesz jó. azután még nagyobb hévvel folytatta: . Elég lenne nekünk a Habsburg. Alig néhány emberével tudott elvergődni a morva határig. dühös arcú ember volt. Elsőnek október negyedikén a menekülő Henrik bajor herceg jött meg Laa városába. csak akkor kel útra. nem akarva. az epe beszélt belőle. A magyar pártok számunkra a legrosszabb időben békültek meg egymással. ha felgyógyult. Csák Máté. és most már Bécs ellen indul. hogy a magyar király serege az osztrák határon áll lesben. – Két ellenség sok lenne. – Miért nem hitted. mert a püspökön ugyancsak lötyögött a ruha. Azt azonban nem hittem volna. A birodalmi gyűlés ezzel nem bízta meg. mi történt a szomszédunkban. hogy a magyar király Rudolf mellé áll. – Nem tudom. Ettől a választól a királynak egyszeribe elment a kedve az évődéstől. itt várta híveinek érkezését. Mondják. nem akartam elmenni. hogy a Csákok kerülnek hatalomra. Széles vállú. az ereszeken nyújtózkodó. Lajos herceg örvendezik bukásomon. – Nem László királyon múlott a szövetség megkötése. A prior a monostor legnagyobb szobáját engedte át a királynak. Henrik herceg és Ottó őrgróf is megjelent a tanácskozáson. Szerintem. Én a saját bátyámat is annak tartom. Sokáig hallgatott. Tudta. Csak másnap tudott tanácskozni a királlyal. – Most hol lehet a német király? – Klosterneuburgot ostromolja. hogy minden étel kifordult a számból. Ki fordította ellenünk a fiatal Lászlót? Miért nem hallgattak Dénes győri püspökre. Anna hercegnő ott is maradt másik leányánál. király úr.alvezéreivel továbbküldte seregét Klosterneuburg felé. Úgy látszik. – Már akkor sejtettem. akkor a magyarok bizonyára megbékéltek egymással. csaknem szürkéssárga a benne feszülő dühtől és indulattól. – Bizony. hogy értetek tudjon cselekedni. – Tudod. úgy bámult a piros cserepes háztetőkre. Csak már itt lenne Bruno. és most ránk akarnak rontani. Ottokár királyt még senki sem látta ilyen töprengőnek. Arca sápadt volt. – Vajon merre akar előretörni? Meg meri támadni Rudolf Csehországot? – Ennél okosabb. ezt nem tudom. sőt országomban árulók is támadtak. kövér macskákra és a zömök bástyákra. de ő meg László kun lovasai. Ha igaz az a hír.

– A magyarokról csak annyit tudok. amelyeket még macsói Anna vitt Prágába. Mindhárman izgatottan lesték... A győzelmekhez szokott város népe riadtan lapult a házakban. menjetek vissza uratokhoz! Mire hazaértek. Még dél felé is ebből a sötét ködből nyúltak fel az égre a prágai templomok tornyai. nem tudott és nem akart dönteni. nem mert volna Ausztriába nyomulni. kell elfogadnotok! – mondogatta. ott lesznek a magyarok is – tette hozzá gúnyosan. – Mit tegyek? – kérdezte végül. ha mi támadunk. Nagy lélegzetet vett. Én azonban azt tanácsolom felségednek. Ne engedjük a veszett. Inkább a szégyen. Nem kerültek Rudolf király elé. Nem volt hajlandó fogadni őket. A cseh követek megígérték azt is. Kunigunda királyné érkezett meg.. az Ottokárhoz menekült Henrik herceg bátyja és Berchtold würzburgi püspök várták a követeket. Přemysl Ottokár építtetett fővárosa védelmére. Sajnos.és Morvaország birtokában. Mellé telepedett a medvebőrre. Juditot. ő nem ismerte Bécset. nem teljesítette megbízásom. Csehek és magyarok kölcsönösen visszaadják egymásnak az elfoglalt területeket és helységeket. Milhovi Jakab. Anyád útja sem sikerült. mint a pusztulás! Azután sok minden történhet később. a szolgák gyertyákat gyújtottak. Vencel pedig Rudolf leányát. Az 1276. aki azt is tudta. – Megalázkodtam. a Vend őrgrófságról. Égerről és Portenauról. Parancsa szerint nem fogadta senki. Rudolf király. nem tehettél mást. ahogy Dénes püspök fáradozása sem. még fogságra vetné a bitang sehonnai! – zárta be a tanácskozást keserű nevetéssel Ottokár. A teremben sötét volt. tornyos erődítés és előtte a mély várárok. valamint feloldja a birodalmi átok alól.. amikor nyílt az ajtó. – Rudolf király a győztes. Bruno nem tehetett mást. Fáradt volt.. és ebben a században épült az első hercegi palota is a városban. és jelenti a magyarok erejét is. ezért mert támadni. hogy a két ország között a régi határok legyenek. azután megpirosodott az indulattól. és hallgatta a tudós püspököt. Karinthiáról. Megbízottai: Lajos bajor herceg. De mit tehetünk ebben a pillanatban? Mindenki a győző mellé áll. és szinte egy szuszra folytatta: – Ezért nem kaphattunk segítséget Ausztriából. Rudolf viszont kaphat a magyaroktól. Stíriáról. – Hallgass! Mindent tudok! Brunót magamhoz rendeltem. Ezen a decemberi reggelen köd szitált alá Prága városára. – Ha nem tetszenek Rudolf úr feltételei. – Egy családapa és király mindenre képes! Te és Ottó menjetek a Habsburghoz! Henrik herceg nem mehet. Áthaladt a széles várudvaron. – Egy koszos Habsburg előtt én. ahol Tuln és a többi kisváros gyors meghódítása után ostromzárral vette körül Bécset. főleg pogány kunokkal lesi. Bízzuk az időre! A király arca először halottszínűre fakult. – Békét kell kötnünk Rudolffal! – felelte Bruno püspök. pogány farkasokat berontani keresztény tartományokba! – Mit tanácsolsz tehát? – kérdezte Ottokár király. Őt nem hagytam pihenni – mondta és felnevetett. Napokig tárgyaltak. – Talán igaza van. elzárva híveinket attól. az ő feltételeit. Huszonhat esztendőn át én parancsoltam bennük. – Bruno azt mondta. Kémeim szerint László király legalább húszezer lovassal. Ottó őrgróf nem szólt semmit. hogy Bécs szabad német város lett – mondta Bruno püspök követtársának –. A Habsburg pedig nem a mi országunkra rontott.. hogy a magyarok nélkül nem mert volna Henrik herceg földjére rontani. – Küldj követeket Bécsbe! A város már övé! – hangzott Bruno püspök száraz hangja. hanem a német birodalom csaknem egész erejét is jelenti. és most ez a Habsburg leigázta. Éppen ledőlt a medvebőrre. Ez órában Rudolf király nemcsak a saját. merev ellenfeleivel. Ottokár fia. karját a nyaka köré fonta. Amíg át nem öltözött. ahogy vártuk. Rudolf pedig megerősíti őt Cseh. – Betegágyamban fetrengve ez a szégyen gyötört engem is. november 21-én megkötött első bécsi békének a pontjai a következők voltak: Ottokár lemond a huszonhat esztendeje bitorolt birodalmi tartományokról: Ausztriáról. Nyugtalanul járkált fel és alá. ezért csak bámészkodott. mire egyszerre láthatóvá lett az a gótikus. éppen úgy. – Uram. Tagjaiban nyilalló fájdalmat érzett. Kunigundát. hogy hozzánk jöjjenek. bízva a magyar szövetségben. hogy Joakim uralma a cseh-magyar szövetség felbomlását és Habsburg Rudolffal való szövetkezés lehetőségét teremtette meg. A cseh király követeit a német király emberei vezették végig az elfoglalt Bécs utcáin. és erőszakkal felült a medvebőrön. ne tegyük meg Rudolfnak ezt a szívességet.. Ekkor érkezett Bécs felől a Szent István-kapuhoz Ottokár király teljesen ép és mégis legyőzött seregével. emberem. Kunigunda! – mondta elkeseredve a király. – Megalázkodjam a Habsburg gróf előtt? Én? – és elfulladt a hangja. királyom! – kiáltotta Bruno püspök.. gyűlölte is ebben a pillanatban. Nem tudott ülve maradni. és szoknyasuhogás hallatszott. Hartmann eljegyzi Ottokár leányát. – Csaknem negyven esztendeje. – Csakhogy visszajöttél! – sóhajtotta. ugyancsak Henrik jóvoltából. Azután a cseh lázadók. amelyet a vaskirály. Přemysl Ottokár. Ottokár alig evett. a bort is csak inkább megkóstolta. A király fáradt lován kaptatott felfelé a hradzsini lejtőn. ura teljhatalmú megbízottjaként beleegyezett a béke megkötésébe. Minden összejátszott ellenünk. Szeme szinte átszúrta a püspököt. Még nem alázkodott meg soha. hogy Ottokár visszaadja a magyar királynak azokat az ősi kincseket. Mintha kisfiú lett volna a király. és bárhogyan ravaszkodott Bruno úr. Délben a nyugati szél elfújta a ködöt. Most . – kezdte Ottokár. de az asszony nem engedte befejezni. Rudolf kívánságára belevették a magyarokat is. majd szobájába tért. főképpen a csökönyös würzburgi püspökkel nem boldogult. és magához húzta szinte kétségbeesett erővel. Tudom és hiszem. és már régen nem jelentkezett. Jasomirgott Henrik kezdte építtetni még 1114-ben. Stájerből és Karinthiából. hanem a tartományokat vágta el tőlem. A békét családi kapcsolatokkal is megerősítik: Rudolf fia. nem engedett magához senkit szolgáján kívül. – Az úgy volt. azaz Tarkacs. mikor ronthat országunkra. hogy Szent István székesegyházát II.

Körülötte ültek az új főméltóságok: Kőszegi Miklós nádor. A gyűlést maga a király nyitotta meg. Lodomér váradi püspök.. aki most az országbírói tisztséget viselte. először X. még énellenem is. A két uralkodó gyermekeinek eljegyzése sem történt meg. hiszen még meg sincs keresztelve – nevetett László. Én megüzentem apósomnak. azaz Jánosnak a vezérletével ez év Böjtelő havának második napján. Ince és V. égette. a levéltárat feldúlták. amiért Péter püspök és kanonokjai elfogatták és kivégeztették. A király is fölkelt. hogy a szebeni prépostság is független legyen. Követelték. egyházi és nemesi jószágokat. – Uzur törzsfőt nem választotta meg a káptalan esztergomi érsekké. hogy küldje Rómába Kán Miklóst. A megbeszélés után Lóránt úr megemelt hangon hirdette ki a rákosi országgyűlés végzését: – Az 1277. majd V. azok lóháton közeledtek az országgyűlés színhelyére. annyival is inkább. hogy kik a Kőszegiek. hogy győzni tudsz. – Nincs vége! – kiáltotta a királyné. Akik az ország békéjét megzavarják. Gergely. fittyet hányva minden törvényre. halasztod. és a kivégzett Alárd fiának. ha látják. de mindenki érezte. főképpen a legjobban érdekeltek.. ameddig egészen erős leszel! Megkeresed követeid útján mindazokat. Ez időben tehát még nem volt új pápa. nem lehet megszégyenített. Timotheus zágrábi püspök és Fülöp váci püspök. és öregkorára jobb időket remélt. Magyarország királya és az ország főméltóságai elhatározták: a királyi. mi történt Gyulafehérvárott. Lóránt úr olyan ember volt. ha győzöl. Rátót Lóránt. Gyánnak. Te nem erre születtél. Nem adta vissza a magyar várakat. – Az erdélyi szászok jogtalanul nem akarták elismerni a gyulafehérvári püspök egyházi fennhatóságát. János pápa sem volt az élők sorában. egyházakat senki elfoglalni ne merje. és a káptalan Kőszegi Pétert.. Kisebb harcokra is sor került a csehek és az osztrákok között. Büszkén és gőgösen állt Ottokár előtt. XXI. akit vas. A király kilépett sátrából. és Kán Miklós azért követte árnyékként a most már magát nagykorúvá nyilvánító László királyt. Lóránt úr megpihent. A király arca elkomorodott Kán Miklós láttán! – Látod. Mintha nem lett volna fáradt. Adorján. rabolta az országot. bizonyosan nem akart találkozni Kán Miklós „választott” érsekkel. hogy ezért az új pápa őt nevezné ki érsekké. vagy azok lehetnek! Rábírod őket. és nem kért tőlem semmit. az új országbíró mondta el. Ez a beszélgetés új erőt öntött a királyba. Még kétszer is megerősítették a béke pontjait. akkor is dönteni fog a Szentszék az érsekségről. aki túlélte a tatárjárást.. Ezt a követelést Péter püspök nem teljesítette. Bécsben is sokan vannak. nem tehetek semmit. már XXI. – Mit akarsz mondani? – kérdezte. Az esztergomi érsekség ügyével eddig. Kőszegi Péter sokat áskálódott ellened Rómában. ne segítsék a német királyt! Szövetséget köthetsz a lengyel és a sziléziai fejedelemmel! Henrik bajor herceg veled lesz. ahogy Ottó brandenburgi őrgróf és mások is. A legutóbbi pápa pedig. ha pedig nem jelenik meg. – Az én férjem. Miklós! Én visszahelyezlek. hogy a gyűlölt Kőszegi Péter püspökkel szemben őt helyezze vissza az érsekségbe.. Nem mondta ki. hány embert gyilkoltak meg? Az egyház kincseit elrabolták.. év május 30. az 1277. Ottokár! Bosszút kell állnod! – Hogyan? – Nem teljesíted a béke feltételeit! Húzod. de sokszor a jog is a jogtalanság forrása lehet. hiszen most már nagykorú leszek. és Izabellával hamarosan meglesz az esküvőm. köztük négy kanonok. majd folytatta: – A püspök jogosan járt el. legalább mozdulatlanok maradjanak. mint Monoszló Péter gyulafehérvári püspök. mintha nem nyilalltak volna lábának és karjának izmai. – Jól van. de 1277 szeptemberében mindketten tudták már. akik Rudolf ellenségei. ha nem sajnálod az aranyakat. csak a fegyverek dönthetnek. Most pedig a belső ellenség dúlta. ezért volt jobb a kunoknál. Kán Miklós választott érsek már ott állt előtte. és hirtelen felugrott. megalázott ember. vagy foglalni merészelnek. akik melléd állnak.és aranykirálynak neveznek.. A hajnalban rakott tüzekből kódorgó füstkígyók csavarodtak a kéklő. Remélem. ha mást nem tehetnek. Miklós úr is újból „választott” érseknek címeztette magát. és kellő elégtételt nem . apósom is hallgat rám. a kiváltságleveleket összetépték. levelet írt Lodomér váradi püspöknek. A székesegyházat és sok házat felgyújtottak. A tűzben odaveszett kétezer ember. tiszta ég felé. Lassan sorolta a szörnyűségeket. Mit ér az arany dicsőség nélkül? A kiadott aranyak úgyis visszagurulnak. Az Anjoukra pedig mindig hallgattak a pápák. de nem hiszem. Miklós. hogy a veszprémi pusztulás is benne van szavaiban. esztendő Pünkösd havának harmincadik napján László. éppen úgy. A májusi szél port kavart Rákos mezején. Amióta az elmúlt év végén meghalt Benedek érsek.. városokat. A szászokat a vízaknai Alárd izgatta. de ha az új pápa is ellened lesz. XVIII. az elpusztított veszprémi egyház püspökét választotta érsekké. – Nem is fogja. falvakat. A sátrak körül szolgák serénykedtek. Akiknek Pesten jutott szálláshely. napjáig több pápa foglalkozott. A főpapok közül is többen megjelentek. Csák Máté erdélyi vajda és az öreg Rátót Lóránt. Kőszegi Péter esztergomi érsek távol maradt. Uzur törzsfő vendégül látott.vége. Reminiscere vasárnapján megrohanták és elfoglalták Gyulafehérvárt. A szászok fellázadtak. János. Ki tudja. hogy harc esetén. mivel Kőszegi Péter megválasztását sem erősítette még meg a Szentszék. Mire azonban a rákosi gyűlés összeverődött.

Mondják. a Habsburg szövetség lelke. Erre mindnyájan megesküszünk. Nem bízhat többé a cseh királlyal kötött szerződésekben. Kísérőik is mind leszálltak lovukról. A szászok ellen ezután királyi sereg indult volna Kán Miklós választott érsek vezetésével. – Milyen ember Rudolf király? – vágott közbe László. Kézai Simon hangosan olvasta a megkötendő szerződés vázlatát. a hosszú. A király jobbján Hohenzollern Frigyes. Hainburg polgárai az utcákon tolongtak. hogy te köszöntsd. A magyar főpapok pedig a vízaknai Gyánt és bűntársait kiátkozzák. átok alá vettessenek. Rudolf király a kitűzendő határidőig nőül adja leányát. Kezében már ott volt a pergamen. – Már kiválasztottam őket. stíriaiak és karatánok a múltban elfoglaltak. Hosszú. amely csak az egyes pontokat tartalmazta. Még nem is régen Ottokár parancsolt nekik. – Kik lesznek a követség tagjai? – kérdezte Lodomér. Rudolf király akarta ezt a szűk körű tanácskozást. Rudolf király hozzálépett. hogy találkozásunk megerősíti barátságunkat. – A két király egyezséget. Társad lesz a nagyeszű Timotheus zágrábi püspök. és teljesen fegyvertelen volt. amelyet a kancellárián a főméltóságokkal megbeszéltünk. Másnap reggel együtt ültek a város tanácsházában. Az udvari pap hamarosan belépett. és karját ölelésre tárva kiáltotta: – Édes fiam. Simon mester! – parancsolta a király. a másik köteles fegyveres segítséget adni. aki nógrádi főispán is. balján pedig Meinhard tiroli gróf állt. felséges atyám! Hiszem. és gyalog követték őket. és a király parancsára átnyújtotta Lodomér püspöknek. és viszályt igyekszik támasztani a német urak között. A két király megbízottai állítsák helyre a régi határokat! Rudolf király ígéri. .. – Mondják. akkor pillantották meg a várat. ha a hercegnek nincs szembeötlő testi fogyatékossága. hogy a cseh király adja vissza a magyar területeket. lesz követünk Bécsben. A főméltóságokat saját katonáik követték. rajta László pecsétje. a német urak élén ott állt Rudolf király. – Te menj Bécsbe Rudolf királyhoz. ahol egy régi római oltár volt a terembe beépítve. hogy szövetségeseket szerezzenek uruknak Rudolf király ellen. Paulus barát alig győzte követni gyorsan pergő mondatait. Szent András havának tizedik napján értek a város közelébe. légy üdvözölve országomban! A király szavait magyarul. még akkor is. végül a menetet László magyar testőrei zárták be. mert Ottokár fegyverkezik. Rudolf mellett Paulus szerzetes. a király mellett a főméltóságok: Joakim bán. Simon mester összetekerte a pergament. az ő tárnokmestere. zabolázza meg László király a német király birodalmának határain garázdálkodó magyarokat. László hallgatott. a tolmács. A világi urak közül Lóránt úr és anyám kívánságára Aladár úr. és még Aba Sámuel királynak is tulajdona volt – magyarázta László királynak a tudós Lodomér püspök. viszonzásul kéri. hogy a honfoglalók ezt a várost is megszállták. hanem tettel is segítik egymást. magyarok nagy királya. Elnézte jövendő atyjának csontos lóarcát. barátságot és rokonságot köt egymással. – Köszöntelek. Bármelyiküket támadás éri. de a közbejött események miatt ez a hadjárat nem valósult meg. Szlavónia hercegéhez.adnak.. mi legyen a szerződésben! A király Simon mestert hívatta. A két uralkodó ünnepélyesen lépdelt egymás mellett. László előtt a kun testőrök lovagoltak. Mire elhagyták Pozsonyt. tárgyal és uralkodik. és térítse meg az okozott károkat. – Rudolf király már elküldte megkötendő szerződésünk tervét. Klementinát a magyar király öccséhez. Többek tanácsára választottam alkancelláromat. meglátták a dombok alatt Hainburg városát. László mellett Lodomér püspök foglalt helyet. és csak azért nem voltak ketten. a szövetség megkötője és mások. és a gyulafehérvári székesegyház még tíz évig hevert romokban. Andráshoz. A két király a régi vámok alapján gondoskodik a kereskedelem biztonságáról. hogy nem ad menedéket a magyar király hűtlen alattvalóinak. Lodomér püspök. A szerződésben foglaltakra mindkét fél megesküszik. A magyar király kívánságára visszaadatja azokat a magyar területeket. és a magyar király kívánságára követet küld Ottokárhoz azért. és mindkettőnk javára lesz – válaszolta László. vitéz ember még idősen is. mint az ország dögletes ellenségei ellen. – Légy a Bécsbe induló követség vezetője! A német király üzent. Kémei szerint a cseh király titkos követei felkeresik a szomszédos udvarokat is. most pedig Ottokár király ellenségei találkoznak falaik között. mint az egyház leggonoszabb és legelvetemültebb ellenségeit. A város kapujában. és a Duna jobb partján lovagolva a síkság végére értek. – Milyen szerződést kell kötnünk? – kérdezte Lodomér. és saját kívánságainkkal kiegészítettünk. jó hangosan az a szerzetes tolmácsolta. aki eddig a kíséret soraiban szerénykedett. akit Rómában is sokra becsülnek. Habsburg Rudolf beszélt megállás nélkül. Emmerbergi Schenk Bertold és Märenbergi Siegfried volt páncélban. de közvetlen a király mögött egy szerzetes szürke csuhája látszott. és ellenük. Hallgasd meg. – Olvasd fel. Illik. – Vajon alkalmas vagyok-e én erre? – kérdezte Lodomér váradi püspök szerényen. amelyeket most már az alattvalói. ha ő szorul most a te segítségedre. – Hogyan köszöntsem? – A német király talán kétszer is az apád lehetne. a király és a főrendek. A budai palotában a király szobájában kék félhomály terjengett. hadat vezet. prémes köntöst viselt. oldalukon pedig nagy kard fityegett. Rudolf király megtartja a csehek ellen kötött szerződést. kopasz fején az árva hajszálakat. Demeter fejérvári prépostot és János budai prépostot. László úr. püspök atyám! – mondta László. nemesek és kunok kötelesek felkelni. mert nem értették volna meg egymást. Csák Máté vajda. Habsburg Rudolf Hainburg városában várta szövetségesének érkezését. Amikor László leugrott lováról. osztrákok. Kőszegi Miklós nádor. csak a mögötte álló két német lovag. Nemcsak tanáccsal. A szövetséget csak ezeknek a kívánságoknak elfogadása esetében köthetitek meg.

Nem hiszem. ég benne a bosszú vágya. ahol meg is vendégelte. amely alatt a mosoly redői játszadoztak a gyors beszédet kísérve.és Morvaországot hűbérként Ottokárnak adtam. ha már nem ő lehetett a német király. de tudom. mert ennek csak a cseh király és országa nyújthat igazi védelmet. Bruno püspök fogalmazta a pápához írt panaszos levelét. mert hogy most éppen nem akarok fenekedni. Anjou Károly királyt azonban én nyertem meg. Aztán Prága sincs olyan nagyon közel Bécshez. Engem a birodalmi gyűlés azzal bízott meg. hogy egymást mindenben segíteni fogják. ha Kőszegi fajzatot látok. Én azonban már hitetlen vagyok. Apósod nekem hitt. amelyeket rokonod elorzott. amikor László magára maradt volt nevelőjével. hiszen elébed jött Sopronba. morva és lengyel szövetséget kovácsol össze Ottokár király. de nem hallgatott el. Ottokár szolgáltassa vissza tenéked. Ha én most támadnék. felséges fiam. László és kísérete ezen az estén már Sopronban pihent. Amikor ellenfelem támad. ne engedd. hiszel te Kőszegi Ivánnak? – Mint az olyan szentnek. Nekem mindenképpen meg kell várnom a cseh király támadását. mosolyogva nézett Lászlóra. hogy a német fejedelmeket szembeállítsa velem. nem tartok igényt elődeim jogán a nápolyi trónra. hogy országodban ne támasszon felkelést ellened! Ha most majd kezedbe veszed a kormánypálcát. Rudolf egy hét múlva együtt indult el királyi vendégével. Ebben azt akarták bebizonyítani. csak hűséggel szolgálni urát. immáron fogadott fiával. akit egészen Bruck városáig kísért. hogy a kincseket. mintha még mindig gyermek lennél! – Nem fogom engedni! – Felséges fiam! Bízom benned! Rudolf úr izgalmában felállt. amíg Ottokár támad? – Eltaláltad. Cseh. – Ezt tudod. hogy a jogtalanul elfoglalt német tartományokat szerezzem vissza. hogy nyelvén volna a szíve. de addig én sem aludtam. – Nem lesz könnyű dolgunk. tehát viszály vagy fegyveres összecsapás esetében a pápa nem lesz a cseh király mellett. aki az egybegyűltek előtt hódolt meg a most már nagykorú királynak. amiért túljárt a cseh király eszén. álnokságáról és a kikerülhetetlen harcról szólott. vagyis őt. Igyál! – mondta váratlanul. Most pedig pecsételd le ezt az írást. aki a füle mögött kormos. majd a német király ünnepélyesen fiává fogadta Lászlót. aki a te országodat is meg akarja dönteni. Csak úgy mondom. Este. és ebbe téged is belefoglaltattalak. A főoltár sok-sok gyertyája jól megvilágította Lodomér úr miséző alakját. aki ne . felséges fiam. felséges fiam. Most felnevetett örömében. Iván úr hajlongva ígérte. László. Nagyon vigyázz. – Mikor akarod megtámadni. XIX. ezért mi sem aludhatunk. aki csak most cserélte fel a koldustarisznyát a királyi koronával. nincs olyan Kőszegi. ha ezt is tudjátok. és az Evangéliumra tett kezükkel megesküdtek. a királyt. felséges fiam. Azóta kijelentette. Látta a király megpirosodott arcát. édes fiam. törvénytelenül és haszonlesésből mellőzték azt az uralkodót. A mi kötésünk ellen erős cseh. nem csodálkoznék. Értesített: zsoldosait a te segítségedre küldi Bursano Jakab zsoldoskapitány vezérletével. Mondják. aki igazán méltó lett volna a birodalom élére. majd Kőszegi Ivánt fogadta. Most szövetségeseket keres ellenünk. tudjátok meg. Tavaly legyőztem és megaláztam. mint ő. hogy a német királyság olyan ember kezébe került. – Megvárod. A két uralkodó ekkor lépett az oltár elé. Hideg szelek söpörtek végig a tájon. hogy mi ketten egyet akarunk! A tanácskozás után átvonultak a székesegyházba. Máté úr? – Hát éppen tudni nem tudom. Megpróbálja azt is. hogy a pápa mellém állt. felséges atyám? Rudolf mosolygott. ha Iván holnap Ottokárral kötne szövetségét ellened.egyenes orrot. senki sem őrizheti jobban nagykorúságodig a kincseket. – Nem akarom megtámadni. Isten segítségével ezt megtettem. Ottokár ellenem akarta fordítani Rómát. ezért a német király tehetetlen és ártalmas a kereszténységre. hogy alattvalóid úgy viselkedjenek. – Szeptember havának tizenkettedik napján új egyességet kötöttünk. Amikor letette az üres serleget. felséges fiam. meg is kérdezte tőle: – Máté úr. De ha Ottokár úr megmutatja aranyait. reá ne számítson. – Az apósodat is ellenem akarta hangolni Ottokár. Szúrja az én orrom valami nyomban. másrészt pedig meggyőztem. elismert német királynak. olyan ő belülről is. mert téged illet. egyrészt azzal. Most te Rudolf király mellé álltál. Jó. jobban mondva megerősítettem ezek birtokában. Belevettük azt is. amikor Ottokár ravaszságáról. ez a támadás a világ szemében jogtalan és galád cselekedet lenne. hogy veled kötöttem szövetséget. Szerinte jogtalanul. hogy a jövőben nem akar mást. A választókat is megvádolta a cseh király. akkor gyere majd a segítségemre! – Nem lesz késő? Hosszú az út Hainburgig vagy Bécsig. Csák Máté úrral. – Idejében hírt küldök. – Felséges fiam és Lodomér úr. és megüzente Ottokárnak. hogy rajta keresztül megnyerje a pápát is. A magyar püspök az áldás előtt megszakította az istentiszteletet. anélkül hogy megütköztünk volna. amelyben mindketten visszaköveteljük országod határvárait! Hadd lássa Ottokár. azonban hamar megkomolyodott az arca. és szomjas mozdulattal ragadta fel a borral telt serleget. nem törtem meg. Másnap megerősítette a várost szabadságában. Ivánnak nemcsak a köntöse rókával bélelt.

de ő most mégis olyannak látja. „Halvérű asszony lesz! Így mondta egyszer az anyám valakinek. László? – Karácsonyra meghívtak a zirci apátságba. sőt a Tisza vidékéről érkezőket is. Az ő vezetésével vonultak az előkelő polgárok a székesegyházba.mondta Máté úr. amelyet a gyertya lángja nagyítva vetített a falra. ahogy a beszéde sértődötten buggyan elő hosszú fogai mögül. hosszú szekérsorok és lovasok várakoztak még az utolsó napon is az átkelésre. még a lépcsőkre is rátelepedtek. akik béna tagjaikat. talán a lelkében – és ezt a mérhetetlen keserűséget hiába akarja kiköpni. amikor hófehér fátyolkendő védte a fejét. Márk fia Lóránt és testvére lázadásáról. A lassan lepergett évek mögött saját gyermekségét látta. amikor nem sejtette. mert birtokot csikarhatnak ki tőle. de mégsem mondta ki hangosan. – A király esküvőjére az alattvalók szoktak ajándékot hozni. Mégis ma feleségül kell vennem. amely a városból füstszagot kevert a mezők illatába. és emlékezett öldöklő tekintetű szemének villanására. fényes megjelenésükkel emelve az esküvői menet pompáját. és jajgattak alamizsnáért. hogy én is hallom. annál jobb! – dörmögte szakállába Csák Máté. László úr! – kiáltott fel Máté vajda. és hallani a parthoz ütődő hullámok szabályos csobbanásait. hanem valahol egészen mélyen. Mindenki ajándékot hozott. csak nem akarta a kétkedés magvait éppen Iván hűségfogadalma napján szétszórni a király lelkében. és felnevetett. kevesebb lesz az ajándék. Azután hirtelen mozdultak meg arcának kemény vonásai. de magában látta Kőszegi Iván hosszúkás arcát. és kurta. Pestről Budára hajnal óta hozták a kompok nemcsak a pestieket. – Apósomnak már küldtem követet. „Valamilyen vén pap vezette akkor felém. hogy fodros inge fojtogatón tapadt a nyakára a nagy hőségben. aztán este együtt kell lefeküdnie evvel a halvérű asszonnyal. kun ruháját. A templom hamar megtelt. A jobb helyekért . – Én tudom. Ott akarok ünnepelni! Gergely apát örömmel várja érkezésem. keserű nevetése úgy hangzott.. – Kevesen kelnek útra télvíz idején. akik már napokkal ezelőtt indulhattak a királyi esküvőre igyekezve. hogy jobban lásson. Lehunyta szemét. nehéz levegőben. atyám. – Mi lesz az esküvővel. ha akar. – A papok mindenhol szívesen várják a királyt . László nézte Máté urat és az árnyékát. Kőszegi Ivánnak is szeplők vannak az orra tövében. tavaszra Budán lehet. szürke csuhás. akit sohasem akart megölelni. hogy köpnie kellett. miként a gyertyaláng az ő alakját?” Sokáig hallgatott. Északról is kevesen jöttek. hogy az udvar népéhez csatlakozva a székesegyházhoz vonuljanak. nekitámaszkodva a város falának.” – és a nyála is megkeseredett ettől a gondolattól. mert le kell vetnie bő. Izabella az apja leánya. – A király is szívesen megy a papokhoz. betegek. Az oltárokon vastag viaszgyertyák apró lángnyelvei lobogtak. A nagy hatalmú bíró várszerű háza a bécsi országútra vezető városkapu mellett emelkedett. Mikor megyünk. akik állandóan ott tanyáztak a templom körül. mély hangját is hallotta. ahogy az árnyékról az jutott eszébe: „Hátha Máté úr szavai is úgy nagyítják meg Kőszegi Iván gazságait. – Te meg az apád fia vagy. Buda polgárait Wernerius. A királyi esküvőt is elcsúfították a koldusok. – Az országnak utód kell! – Ha előbb nem. A szolgák reggelijét és menyegzői ruháját hozták. László? – kérdezte azután. kevesebb hordót kell csapra üttetnem. Elég. noha nem tetszik a hegyes orra és az orra tövében a sok szeplő. „Nem szép! A királyok gyermekei nem mind szépek. Most azért is haragudott. uram. – Miért nem? -csodálkozott László. a város első bírája szedte rendbe. Máté apám! – Ha tudod. Sokan szorongtak a tömjénfüstös..kapdosna nyomban értük. és egyszerre érezni vélte a mészkősziklákra rakódott só kesernyés illatát. A nyálát már olyan keserűnek érezte. Ha kevesebben jönnek. savanyú arcú” – gondolta. ahol a belső harcokban elpusztultak a falvak. onnan inkább rossz hírek érkeztek a szepesi ispán. A márciusi hűvös hajnal ködös derengésében ott állt a palota erkélyén.” Ezt felelte a prépostnak. „A királyok gyermekei szépek. amikor a Nyulak szigetén farkasnevetésű apjával együtt kardot rántottak a védtelen macsói Bélára. és mosolygott. mert király vagyok. tavasszal megtartjuk. Csak azokról a helyekről nem jött senki. és nézte a lassan ébredező várost. mint egy dühös eb keserű vakkantása. borzalmas sebesülések nyomait mutogatva siránkoztak. Hiába volt kora tavasz. Arca most szigorúan zárkózott volt. A vénember petyhüdt arcát is látta. és valamilyen drága. amikor Izabellát megpillantotta. hanem az Alföldről. amelyből előreugrott a szeplős tövű keselyűorr.. mert ő is tudta. király úr – mondta Csák Máté elkomorodva. László nevetett. A vézna gyermeklány azóta hajadonná érett. és vörösarany haján szikrázott a déli napsugár. a keserűség azonban nemcsak a szájában volt. Szőkés hajával játszott a lopakodó szellő. Károly király. – A téli esküvő nem a legjobb. Már régen megvirradt. kényelmetlen díszruhában kell majd szorongania a tengernyi sokaság előtt. – Legalább kevesebb ökröt kell vágatnom. herceg!” – hallja a réges-régi szavakat. teljes valójában. hogy a papok csak azért szeretik a király látogatását. Vad harcok sebesültjei voltak vagy született nyomorékok. és szeretettel nézte Máté úr töprengő arcát. Sokan jöttek a Dunántúlról is. Még arra is emlékezett most. Buda népe az utcákon tolongott. A kertből felhallatszott a rigók tavaszi révületben harsogó trillája. a verebek csivitelése és a galambok burukkolása. mint amilyen a tengerparton volt.. A főméltóságok is már kora délelőtt gyülekeztek a palota körül. Erre már dünnyögött valamit Máté úr az orra alatt. ha a leánya segítségével akar beleszólni ügyeinkbe.

ha a hívek rászoktak az alamizsnálkodásra.. A király nem mosolygott. László és Izabella előtt kettéválik a tömeg. és mankók. így hallgatják végig a misét. aki segítséget kért ura nevében a királytól a szepesi ispán és társai ellen. hogy Édua görög aranyból készült gyűrűjét. ez a halvérű francia leány nem való az én fiamhoz. francia királyleányt.. majd a szertartás szerint megkérdezi: – Akartok-e törvényes házasságot kötni? Jól gondoljátok meg. Hegyes.. Mintha nem hallotta volna az alattvalók ujjongását. Az esküvői szertartást a kenyérnek és a bornak a megáldása követte. bőrbajosok. akiknek nyomában fertelmes bűz maradt. A Pater noster elhangzása után Lodomér úr a misét félbeszakította. és mosolyog. A papok örültek. A palotában pedig előkészítették a nászszobát. káromkodva. Mosolyogva nézett az őt hangos szóval köszöntő emberekre. Inkább harcba siet. Illatos lett a levegő. – Csináld. Csakhamar kürtösök törtettek keresztül a tömegen. A királyi lakodalom ezután kezdődött. gyilkolástól szabadul meg az ország. A papok égő viaszgyertyát nyomnak a kezükbe. Alvajáróként lépkedett az Anjou-lány mellett. A szolgák vasserpenyőkön izzó parazsat raktak a szoba négy sarkába. A bőre sárgásfehér volt.. álla meghegyesedett gyermekkora óta. A szertartás szerint ezután újra Lodomér úr foglalta el a tárnokmester helyét. miként a süvegét. arra gondolva. emberi kéz szét nem tépheti! Most azt kellene felelnie. László valahonnan messziről a kun testőrtiszt szavait hallotta: „Ott él Tolon úr leánya. mert utódot reméltek ebből a születendő házasságból. mint a nádszál.. Négy kanonok segédkezik az oltárnál. amelyen ismeretlen. Az egész város és a megjelentek lakomáztak. Tudta a legegyszerűbb jobbágy is. és a királyi haddal megindult észak felé. amelynek vonulását harangszó kísérte. szeplős. hogy a rosszindulatú koldusok meg ne átkozzák a fiatal párt. hiszen maguk is elvárták az adományokat az egyház javára. Az Úr békéje legyen mindig veletek! Amikor a mise véget ért. és ők akadálytalanul jutnak el a főoltár elé. Izabella királynén rózsaszín bársonybrokátból varrott. gennyes sebek hordozói megvadulva hagyták ott a templom környékét. hogy az oltár előtt kötött szövetség szent és felbonthatatlan. Azé lesz. Sánták. Közben mosolygott. amelyet nyestprémmel ékesített készítője. Kun Erzsébet csak ennyit mondott Kán Miklósnak: – Megmondtam ugye. és hordókat vertek csapra. Két kanonok elvette a királyi pártól az égő gyertyákat. akik örömmel kiáltoztak. Az emberek ijedten adtak utat a nyomorultak hadának. . ünnepeltek. tépve. botok segítségével. ha a királynak fia lesz. ahogy akarod. amíg a jótékony tavaszi szél ki nem söpörte a városból. Lodomér úr békecsókkal köszöntötte az új férjet. Harmadnap este ért Budára Simon fia Györgynek. nem ezt a halvérű. ki-ki tisztsége szerint. sebhelyesek. hogy ő mást szeret. a legszebb kun lány a Tisza és a Körös mentén. és harsány hangon hirdeti ki..” Lodomér úr ott áll a templom kapujában. Almazöld bizánci bársonyköntöst viselt. A köntös fehér prémmel volt bélelve. mint amire előzően Lodomér úr mindkettőjüket megtanította. Hangos örömkiáltás volt a válasz. és áldást mond az ifjú párra. Máté úr! – egyezett bele a király a vajda kérésébe. mert amit Isten összekötött. majd Lodomér úr selyemszalaggal összefűzte fejüket. A gyűrűzés szertartása után átlépik a templom küszöbét. rúgva és marva nyomorult társukat. Lodomér úr előresiet. mohó szája pirosan duzzadt. Mindketten megkóstolták a kenyeret. a szeplők az orra tövétől jobbra és balra elszaporodtak. A palotából megindult a nászmenet. és a parázsra Bizáncból hozott ámbrát és szárított virágszirmokat szórtak. hogy milyen esküvői móringot adott László király a feleségének.egymásnak estek. Az orra hegyes maradt. Felemeli jobbját. Ezután erős hangon mondta: – Pax Domini sit semper vobiscum. de ha nem lesz fiú utód. hogy a király az északi kapu előtt minden koldust megvendégel. A várfalakon túl ökröket sütöttek. ahogy erejük bírta. Firenzében vásárolt gyönyörű köntös omlott végig. aki a gyűrűjét visszahozza. csak ne kelljen vele hálnia.. A püspök beszédének befejeztével a tárnokmester. ahol trónszéküket elfoglalhatják. bélpoklosok. annyi év múltán. Fején ugyancsak bársonybrokátból varrt olasz főkötőt viselt. bénák. ezzel jelezve. – Akarunk! – mondják egyszerre mindketten. Csák Ugrin lép Lodomér helyére. A megszentelt ételt és italt a püspök a királyi párnak nyújtotta. Akkor csak a vőlegénynek volt gyűrűje. a trónkövetelők seregei tiporják majd le az ő vetését is. Az esküvőkön megjelent hozzátartozók és a násznép tagjai bőkezűen adakoztak. és egy-egy kortyot ittak a borból. Magyar és kun testőrök után az anyakirályné lépkedett Csák Máté úr kíséretében. ő pedig a szertartás szerint megcsókolta feleségét. Az egyik kürtös kihirdette. és a templom kapujában megáldotta a király gyűrűjét. olasz cipőjén is díszek ragyogtak. de nem mond mást. Kék szemének mélázó volt a tekintete. A kor szokása szerint a testből mindent elrejtő ruhán át is látszott erős mellének két dombja. csodálatos kő ragyog. László nyomban otthagyta feleségét. Magasra tartott fejjel lépkedett László mellett. zsinórra fűzve a nyakában hordja. Arca megtartotta gyermekkori vonásait. és László most a megáldott gyémántköves gyűrűt Izabella ujjára húzta. mert ezek a Szepességtől Erdély belsejéig dúltak és raboltak.. Sóvár urának a követe. Máté úrnak azonban nem tetszettek a koldusok. Nagy. hosszú szempillái megnyerővé tették szétfutó arcvonásait. A köntöst hermelinprém díszítette. sok harctól. amelynek anyagába arany virágok voltak beszőve. A királyi menet megindulása előtt beszélt Lászlóval. törtettek az északi kapu felé. most is. amely aranyfonállal volt meghányva és gyönggyel kirakva. Karcsú.

Terjedő. szép vonásai. a tizenkét éves Endrét. és szent angyalodat rendeld őrzőjéül. akit Velencei Endreként emlegetnek. szenteiddel együtt. László királyt. László király öccse kiszenvedett. ha a cseh király megtámadja. hogy a távollévő király nevében Erzsébet anyakirályné ígéri. György úr a király elé hurcoltatta az ispán testvérét. nagyasszony! – kezdte mondandóját. sem fa. Ha megengeded.. András herceg halála nem változtat a megkötött szövetségen. az ország szegényebb lett. – Rudolf király? Joakim mosolygott erre a kérdésre. Gergőt és megátalkodott híveit. Az egyik testőr jelentette: – László király őfelsége követei megérkeztek Váradról. méltóztassál megáldani e sírt. Lassan. hogy támogassa László ellen. Éles. vad vigyorgás ráncai kuszálták össze arcának bájos fiatalságát. – Mi történt? Mit kívánsz? Beszélj! – kiáltotta csaknem eszelősen. – Beszéljetek! – hangzott Erzsébet türelmetlen hangja. a te irgalmasságodból nyugszanak a hivők lelkei. Iván követeket küldött a cseh királyhoz. hogy a másik fiad is elvesszen! Erzsébet felsikoltott. – Ne akard. A sororok imáját a királyi udvar asszonyainak zokogása kísérte. Habsburg Klementina jegyese. Joakim? – kérdezte Erzsébet. Kun Erzsébet vigasztalhatatlan volt. XX. Szomorúan verdesett a dallam a komor falak között. Bizonyos vagyok abban. Kitágult szemében ámult csodálkozás fénylett. de ez a fény lassan-lassan megtört. Nem akarta fogadni Joakimot.. mintsem mézesheteit töltse az Anjou-leánnyal. fogadott fiát leghűségesebb szövetségesének tartja. kezedben vannak életünk határai. – Lászlóról van szó. – Vezesd be őket! – kiáltotta Erzsébet örömmel. amelynek szélén fehér hab jelent meg. mindenkitől elismert férfisarja. Ámen. A palotakertben fehér és rózsaszín ruhában álmodoztak a fák. Erzsébet arca megmerevedett a belső nyugtalanságtól. a szepesi ispán és rokonai. A király úr a Biharváradon tartott gyűlésen Gergőt és társait halálra ítélte és . csak a csoda segíthet! A virrasztó apácák félhangosan mondták a betegekért való imádságot: – Mennybéli Urunk. hogy fiad sem szegi meg esküjét. és inkább rohant a harcba. de nem tudott a sors kegyetlenségébe belenyugodni. hogy behozza az országba Postumus István fiát. Mondják. A vézna test hirtelen megrándult. amely András fiadé volt. amikor megtudta jövendő vejének halálát. tagolva olvasta. Albert lépett a királyné elé. és nem fog Ottokárhoz pártolni. A bán szinte erőszakkal tört be hozzá. – Most mit akarsz tenni. a király orvosa széttárt karral mondta Kun Erzsébetnek: – Nagyasszony. – Tüstént írt. – Megyek a délvidéki lázadók ellen. akiknek zsoldosai már partra is szálltak valahol délen. örökké! A mi urunk Jézus Krisztus által. Ebben nem is kételkedem.. az én családom ellenségei szívesen fogadták őket. Kis öklét összeszorította. – Fiad győzött. szinte üdévé tették ránctalan arcát.. felolvasnám a válaszunkat. Esküjét meg nem szegi.. Kőszegi Iván elárulta fiadat. barna árnyék jelent meg a szeme alatt. Most már csak a fiatal király élt. országunk reménységét. hogy a trónörököst megillető ősi jogon foglalja el a Szlavón hercegséget. ahol Goricai István és Babonics fiai. Kémeim azt is jelentették. aki azonban nem volt jelen a temetésen. majd a sororok halottas éneke töltötte be a templomot: Halál ellen nincs a kertben sem fű. A haldokló kisfiút mindez már nem érdekelte. azoknak lelkét feloldozd minden bűnnek bilincséből. fület tépő sikoly röppent fel cserepes ajkáról. Lecsukott szemhéjai súlyosaknak tetszettek. Nem folytathatta. mintha bele akarta volna zárni elfutó életét. Mintha a menekülő élet már csak hideg. Hetek teltek el fia halála óta. halványodott. hogy akiknek testét idetemetjük. Az ország minden erejével segíteni fogja a német királyt. hanem valahol keleten harcolt az Abákkal. nagyasszony. János budai prépost mondta a szertartás szövegét: – Oremus! Könyörögjünk! Isten. Arca kisimult a haláltusa óta visszatértek régi. Kán Miklós elfoglalta Adorján várát. oltalmazd meg a beteg herceget. A király leghívebb embere Balogsemlyén nembeli Mihály fia István és Lodomér püspök kanonokja. Szlavónia hercege. sem gyökér. Torz. ismerős. és álljon a velenceiek mellé. A Nyulak szigetén feküdt a halott. A szepesi ispán harcban esett el Simon fia György csapásai alatt. Borsákkal és a Csákokkal szövetségben az áruló lázadók.. – A szövetségeseim ellen kell beszélnem. Gellért mester. nagyasszony. kékkel árnyékoltan barnállottak. András halálhírére maga futott Velencébe. A prépost száraz hangján lassan peregtek a latin szavak. amely sárgásfehér lett és viasszerű. és meghallgatást kérnek. valamint az egri püspök ellen. gyarlóságaink gyámola. nagyasszony. ismeretlen és messziről jött vendégként csillant volna meg aranybarna szemében. Mindnyájan érezték. Körülötte az udvar népe. az Árpádok utolsó. Gyönyörű tavasz volt. a monostor apácái és a papok. könyörgünk ezért. hogy tebenned örvendezzenek. András herceg vézna teste mozdulatlanul feküdt fehér gyolccsal letakarva. Baksákkal.

Korol? – kérdezte a király. mást küldött volna esküvője után a szepesiek ellen. A mocsár szélén teknősbékák sütkéreztek. és a király pecsétes levelét vette elő.” Ez volt a levélben. a zöld gyepen pedig hosszú varkocsú . – Tecsenc nem beszél? – Szófukar ember ő! Aztán Tolon úr törzsébe tartozik. az ingoványon pedig zöld lábú vízityúk futott. – Magad akarsz menni. – Te mit csinálsz? – Visszamegyek Uzur törzsfő szállásföldjére. László hosszasan kesergett levelében öccse elhunytán. hogy én érkezem? – Én csak azt súgtam meg Tolon úr leányának. Nemsokára kisebb-nagyobb sátrak látszottak. és éleset füttyentett. Kelet felé hatalmas erdőség húzódott. sőt hiszi. kit kísérek. A legény a füttyszóra felállt a csónakban. de az messze van. – Tecsenc érkezik.és somfabokrok látszottak. – Az urak? – kérdezte a király. A tiszta víztükör itt-ott valósággal tónak látszott.kivégeztette. Vékony szája körül elégedett mosoly játszadozott. Joakim úr. Ne félj! Ismerem – és László felnevetett. Karcsú termete olyan volt. Mire a nap túljutott a delelőn. Albert kanonok szót fogadott. „Most már igazi férfi” – gondolta. magyarok királya Tolon úr földjén! – mondta. Csimbókba font hajú. – Beszéltem a királlyal. szitakötők röpködtek. és fehéreskék füstkígyók csavarodtak felfelé. megveregette a szép állat nyakát. és mélyen meghajolt. nem tudják. hegyes süvegű kun legény hajtotta hosszú farúddal a csónakot. Leugrott lováról. Joakim bán embere már Temesvárott rátalált. hogy a görög gyűrűt hozza valaki Tolon úr leányának – válaszolta a hadnagy. jó uram? – válaszolta Tarkacs. ne kímélje a lázadókat!” – Milyen embernek találtad? – Igazi férfi lett. Barna ködmöne fölött kaftánszerű köntöst viselt. – Nem bánnám Velencei Endrét. Ha én is megyek. A rét szélén a messzeségben fehér marhák legeltek. Még távolabb tündöklő kócsag tollászkodott. Partján gémek. A táj békés volt. – Én írtam. Tecsenc bizonyosan vár. Nem fejezte be. – Mit mondtál neki? – kérdezte László. – Most atyaságod következik! – fordult István úr Albert kanonokhoz. és szélkiáltók visítottak. uram.. nyomban tudják. de a haja feketén villogott a fényben. uram. lányok sürögtek-forogtak. László úr. A rétek felett bögölyök. A két lovas felkaptatott a dombra. – Te nem jössz. tüzek égtek. A csónak visszafelé siklott. A fiatal István úr kipirult arccal. gyors mozdulatokkal irányította csónakját a parthoz. hogy fogadott apja. – Remélem. A csillogó vizekre rámosolygott a kora nyári kékség. – Olvasd! – parancsolta Erzsébet... a legény kiugrott belőle. csak ne jött volna Kőszegi Ivánnal. Velencei Endre nem lehet herceg országomban. ítélt és parancsolt. A csónak felfutott az alacsony partra. kérészek. Ha szeretné. A testőrök azonban sokat suttognak róla. Halkan dúdolgatott. – Ki mást szerethet a király? – Ki tudja. uram. hogy egy vitéz a görög gyűrűt hozza.. ezer meg ezer béka brekegett. zavartan hebegett. király úr! – Akkor vissza is fordulhatsz. A nádirigók ijedten kezdtek csivitelni. Győzött. – Vezess hozzá! – Lépj a csónakba. de a fiad ütött rá pecsétet. a füstbe ment rokoni kapcsolatok miatt nem szegi meg ígéretét. A nagyasszonynak megüzentem. tőle tudta meg Kőszegi Iván újabb árulását. mit üzent Joakim bán! – Megy ő helyettem. – Te parancsolsz. szegény. azután sarkon fordult és otthagyott. ha kell. szigetszerű emelkedésen terült el. mint az ég. Egy-egy tisztáson juhok legeltek. Reméli. Szőkés haja neki is befonva fityegett elő a hegyes kunsüveg alól. Zörgő repülésű. és csodálkozva vizsgálgatta ura arcát. mint a királyé. A tölgyek és kőrisfák között mogyoró. Büszke volt a fiára. Az öcsém.. kunok vezére. Amikor a királyt megpillantotta. gólyák és gödények merengtek. távolabb ménes látszott. A nap csaknem delelt. amelyek között asszonyok. nagyasszony. – Mit felelt? – „Olyan gyűrűt csak egyetlen ember hozhat. Erzsébet mosolygott. ott a messziben kezdődik Tolon úr földje. László barátságosan a kezét nyújtotta. – Légy üdvözölve. barna ember tarsolyába nyúlt. Korol. Messze a szabad vízen könnyű csónak siklott feléjük. László a láp szélén megállította lovát. király úr! Lovad majd úszik vagy lábol utánunk.. A karcsú szálakat lassan ringatta a pusztai szél. – Csak annyit. Tecsenc nem számított ekkora megtiszteltetésre.. Rudolf úr. róka üvöltött. Joakim bánt a palota előtt ott várta Tarkacs. Ott várunk meg.. A magas. Az új nád vígan hajladozott. Azt üzente: „Mondd meg uradnak. László megpillantotta Tolon vezér székvárát. kígyótestű szitakötők röppentek fel a nádbugák csúcsáról. uram. E levél vétele után Joakim bán azonnal induljon a Drávántúlra! „Amíg élek. Ne feledd. – A szálerdőn túl. büszkén beszélt a királyról. Még nem vette észre Lászlót. amely a mocsártól körülölelt hatalmas. hol találhatnak meg. – Más úton mennek Buda felé. aztán jobb keze két ujját a szájába vette. és szúnyograjok lebegtek az árnyékos helyeken.” Így mondta. a sűrűből nádifarkas kurrogása hallatszott. Nem szeretheti a francia királylányt.

Mindnyájan keletről jöttünk. ahová mindig is vágyakozott. Az égen sötétsárga fényben reszketett az esthajnalcsillag. kékesfekete haja csillogva omlott a vállára. bizánci köntös takarta. azzá teszlek! Ti is olyanok vagytok. Kőszegi Ivánt. amelyik kedvesebb szívednek. a kunok és magyarok királyát. mint a magyar: ázsiai nép. Ez a hang nemcsak lágy volt és puha. messze ködalakká foszlott Anjou Izabella sápkóros arca. Elhallgatott. Innen is. Valahol egy alvó ló álmában felhorkant. Magamat adom neked. a pusztára. Sújtó keze utolér. Aki ad. Hallgattam őket. Édua bevezette a sátrába. mert téged vártalak. és megsimogatták a király orcáját. Még a virágok is neked nyílnak. uram! – és a csúcsban végződő. mert nem találod meg az igazi helyedet. a gyűrűdért. Valahonnan a Tisza felől titokzatos neszek érkeztek a pusztai szél lassú szárnyán. Ebben a pillanatban érezte meg. nem úgy. sem nevelője. Most érezte először igazán királynak magát. az kapja a legtöbbet. Lágyan és puhán ejtette a szavakat. Csönd volt. Magában hitte a leány szavait. mégis így válaszolt: – Nem nézhetek keletre. Nézte a lángok pattogó lobogását. Nem kérni akartam.. Parancsára szolgálóleányai ételt és italt raktak a király elé. a kun legény felkiáltott: – Várj. Sok népet emlegetnek. A csillagok sápadt fénnyel ragyogtak a síkság felett. hunokat. a szakállas Máté úr. Te is keresztény vagy! Ha megerősödik a hatalmam. mintha nem is lett volna a felesége. hogy megkapjalak téged. László. Nem erőszakoskodott vele Gutkeled Joakim. ezek a legények egyetlen szavára fegyvert ragadnak. árnyékként kísérte.. hanem adni. és még az anyja sem kérte. tudtam. ha felgyújtják templomait. – Akkor csak az őz bőrét adtam érte. Budán vagy a mérhetetlen pusztán nyugtalanul. hol közel. – Ez a te igazi életed. – Jaj. és tanultam tőlük. hogy miért nem tudja szeretni a feleségét. miénk lenne minden. visszahúz a szíved. a pusztai élet és a zöldellő mezők gyermekei. de boldog vagyok! – suttogta. Azon aludtam éveken át. besenyőket. hogy birtokot adományozzon a számára vagy Miklós úrnak. majd hozzáugrott. amelynek falán drága szőnyegek lógtak. Amikor földet értek. csak vékony orrának finom cimpái remegtek meg a király megpillantásakor. hanem gügyögősen becéző is. Benne is csak a régi. Aztán egyszerre átütött arca hamván a friss pirosság. a kun nyilak majd megvédenek. mint Csák Péter nádor a veszprémi egyházat. és fekete bánat bélelte ki a lelkét. máskor meg lóra pattantak. igazi szerelmet csak nálam találsz. László gyalog indult meg a székvár felé. a fény. Nekem is benne kell hinnem! Nagy és hatalmas. Nem hagyhatom el a keresztény Istent. Csak az esti szél neszezett. még akkor is. díszes sátorra mutatott. kissé telt testét ezüstfényű. híva. meglásd. akik lesték minden kívánságát. hittem: a gyűrűm idehoz egyszer a pusztára. Piros szédület borult a királyra. Este ott ült ő is a nagy tűz mellett. Édua! Az én őseim István úr óta a megfeszített Istenben hisznek. A király evett és ivott. a nap. hiszen Tecsenc. ahogy ígérted. csak egy-egy madár pittyegett álmában. A leány halkan beszélt. de fekete szemének parázsló tekintetét le nem vette Lászlóról. csalva a nyugtalan lelkeket. A sátor keretes bejáratának függönyét belülről húzta félre lakója. Duzzadt ajka szélén mintha kesernyés mosoly ült volna. magyarokat és kunokat. Meleg ujjú szellők bújtak elő ebből a beszédből. – Te nem jöttél el. holnap amott lobogsz. ha kezet tudtunk volna adni egymásnak. Ha pedig Éduára nézett. Éreztem. megérkezett oda. – Emlékszel még az őzre? A bőrét ma is a sátramban őrzöm. átölelte és megcsókolta. hol távol villogtak. Két ember él benned. mint a lidérc. A magyarok mind benne hisznek. Nem tanítgatta Muthmerius prépost. László. együtt énekelt a kun legényekkel és leányokkal. A görög aranyba foglalt kő megcsillant a király kezében. Elfelejtette Ottokár királyt éppen úgy. avarokat. és én magyar király vagyok. . Hozzám nem kényszerített senki. Ha veszélyben a trónod. Itt minden leány és asszony szerelmesen mosolygott reá. amelyeket most egynek érzett egészen. A magyar király csak keresztény lehet. Izabellát. Tudta. Keletre nézz! Kelet adja az erőt. de senki sem szólt egy szót sem. ahogy budai udvarodban. a legjobb fegyvereket neked készítik. A magyar is sokszor visszavágyik ebbe az életbe. Mind keletről jöttek. és harci játékokkal szórakoztatták. – László! – kiáltotta Édua csaknem sikoltva. aki nem akarta elfogadni gyűrűjét. és rohannak vele tűzön-vízen át arra az ellenségre. Ha elmégy is tőlünk. A vének tudják. király! – Én vagyok a lidérckirály! – mondta László nagyon csöndesen. Ha akarod. Ma itt. és a mérhetetlen sötétben az alvó lápon villódzó fénnyel fel-fellobbantak az apró lidérclángok. bárhol vagyok. Én nem mentem hozzád. Ez a gyűrű azonban többet ér. hosszú hallgatás után: – Te is olyan vagy. amely külön állt a dombon. Mozdulatlanul. mintha anya beszélne fiával furcsán csücsörítő szájjal. uram! Sok itt a nadály! Máris szívják a lovad vérét. Papjai is minden országban parancsolnak. csalogatva. – Ez az ő sátra. szolga módon. királyné leszel. Itt mindenki szeret téged. és alig tudott betelni Lászlóval. tudod. hiába kell őriznie a megfeszített Isten kőtemplomait. mint sötétkék selymen az aranygomb. amelyre vezeti őket.legények heverésztek. és egy ismeretlen éjjeli madár kiáltott. onnan is kíváncsiskodók bámulták őket. azt szakítod le. ha a kunoké is. Karcsú. és Édua jelenti a pusztát és a szerelmet. László. Még nem akart és nem mert hinni a szemének. elmosódott kép élt a bőrruhát viselő szőke fiúról. Tecsenc vezette a király lovát. A vének mondták azt is. Itt mindenki szerette Lászlót. Itt nem álltak sarkában a hatalmaskodó országnagyok. Hol itt gyulladtak fel. az idegen kun lovasról nyomban kiderült. Itt a te erőd. Ekkor szólalt meg Édua szomorúan. Az aranysárga nyári ragyogásban ott állt a leány. ezért elhoztam én – mondta csöndesen László. jöttünk. Egyik kora este ketten ültek a sátor előtt. hogy előkelő ember lehet. ahogy Habsburg Rudolfot vagy a gonosz árulót. Gyors mozdulatokkal szedte le a ló hasáról és lábairól a rátapadt vérszívókat. Egyik nap a legények vadászni vitték. aki nem volt akárki fia a törzsben. majdnem dermedten állt. Úgy érezte. Sűrű. a legszebb lovak neked erősödnek. érezte.

izmos.. Törtelt és a többieket! Fejérvárott lesz a gyülekező! – kiáltotta. ezért a vár alatt. akkor Rudolf király lesz erős. amikor rátaláltak a királyra Édua sátra előtt. – Olvasd. A király nem tudta levenni szemét nyugtalan lobogásukról. . ő pedig fiává fogadott. merészségemet! – Megbocsátom. Jól mondta Simon mester. mintha mindig ezt tette volna. csodálkozva nézte. Miklós. helyedben másra is gondolnék. majd újra születve titokzatos fénnyel az apró. nemcsak azok. szeme belebámult a hamvadó parázsba. csaknem esdeklés. A palotába be sem fértek. és tekintetük belemeredt a sűrű sötétbe.. mint Attila király! Kelet népeit vezeted Nyugatra: magyarokat. furcsa lángocskák. te vezeted a testőröket! Korol a másik törzsből valóknak parancsol! Uzur és Tolon úr egész hadával követ majd bennünket! Hívjátok fegyverbe a Tisza és a Körös valamennyi kun törzsét! Alprát. Simon? – Ha legyőzzük Ottokárt. és arcát bosszúság árnyékolta. ő és a szép szavú. miképpen változik meg László arca Korol majd Simon klerikus szavaira. – Kikre gondolsz? – Akik Péter királyt ültették egykor a nyakunkra. a mezőn gyűltek egybe. mintha nem is énekelnének mögötte a kun lovasok. Akkor elhallgattak. Joakim halott. talán az urak is. Reggel volt. akiknek ártott. – Bocsásd meg. az új országbíró is gyűlöli. Úgy parancsolt. azután kimondta: – Ha én volnék a király. Batu kán meggyengült lovasai nem akadnak fenn Vencel cseh király páncélos katonáin. A kun testőrök élén lovagolt Buda felé. A király az új nádorra. Felugrott a tűz mellől. király úr! Most veled lesz az egész ország. amikor csak ketten ültek a tűznél. A papok Rudolffal lesznek. – A német király hízeleg. Az urak csaknem mind fenekednek Ottokárra. akinek levelek lapultak a tarsolyában. De megesküdtem Rudolfnak. Továbbnéznék Nyugat felé. akinek hajdan. mert végre összefogunk majdnem valamennyien. – Hogy érted ezt. aki lóhalálában vágtatott Budáról a kunok szállásföldjére a királyhoz. Édua bátyja. Visszafordult a nyeregben. Kán Miklós úr vitézét. ha folytatod. Kelj fel. uram. Simon mester elhallgatott. – Folytasd! – parancsolta László. – Holnap hajnalban indulunk! Miklós. akad majd más ellenség is – felelte a pap rejtelmesen. Édua és László mozdulatlanul ültek. Tiboldot. Győzött. Már sötétedett. A nyurga.. Amikor László mellé ért. Még kora este hozta át Uzur földjéről Korol hadnagy Kun Erzsébet futárját. Tibolddal együtt jött Kézai Simon mester is. ha nem vérzünk el Muhinál. Csengő hangját most is hallja. Rudolf király úgy vár téged. udvari pap. de agyában egymást kergették a gondolatok: „Nagy király akarok lenni! Ha Ottokár elbukik. Ebből tudta meg. – Nagy és hatalmas vagy. Simon mester? – Uram! Sereged verhetetlen. édes fiam és kedves társam. Salamont is Nyugatról küldték hajdan a kegyes László király ellen a németek. székelyeket és besenyőket. – kezdte. – Hallgasd meg. de elesett a harcban valahol túl a Dráván. Ausztriába és Stíriába.. mint a Messiást. akik megölték Sámuel királyt. Azután meghallgatta anyja levelét is. XXI.. Nem törődött a hőséggel. Ha te volnál a király. Ezen a nyáron már Szent Iván havának elején ráült a pusztára a hőség. Ő gyűlölte Ottokárt.” Lassú ügetéssel haladtak Buda felé. Joakim testvére. de Gutkeled István.. hogy Gutkeled Joakim nincs többé. László úr. ha bosszút akarsz állni a történtekért! Ne késlekedj! Minden dolgod elvégzését halaszd későbbre! Jöjj nyomban országunk határára!. barna legényeket Uzur és Tolon törzséből válogatta. kérés. kunokat. Nem maradhatott tovább Éduánál. csupa hízelgés. Tőle tudta. hogy bosszút állhassunk ravasz ellenségünkön. délre és keletre. Simon mester sokat beszélt neki a múltról a budai kancellárián. Az esti beszélgetés járt az eszében.” Hosszú volt a levél. Olyan leszel most. a keresztség felvétele előtt Kucsmeg volt a neve. mit ír a Habsburg király! Kézai Simon magyarra fordítva lassan olvasta a latin írást: – „Itt az alkalmas idő. magyarok és más népek vitéz királya. Kőszegi Iván pedig – Paltram bécsi polgár biztatására és Ottokár király aranyaiért – betört Rudolf király újonnan visszaszerzett tartományaiba. mit tennél? Az udvari pap nagyot sóhajtott. de nem merte folytatni. A nádor már elküldötte hadba hívó lovasait északra. Merev arccal ült a lova hátán. uram. Az alvó láp felett pedig villództak ki-kilobbanva. uram – mondta. a cseh királyon. Ott voltak a Csákok csaknem valamennyien. és magához intette Simon mestert. Simon mester a tűz fényében olvasta fel Rudolf király levelét. – Ha én volnék a király. a király ezt mondta: – Beszélj még Attiláról! Budán már sokan várták. mit írt tenéked! Ottokár király támadni készül. – Győzni fogunk vajon. Csák Mátéra és Gutkeled István országbíróra bízta a vezérletet. hatalmas fejedelem... Merev arccal lovagolt most ezer kun lovasa élén.

azt kifejezni a nyelv elégtelen. nemcsak Rudolf királyért. már zsenge éveidben törekszel az éltes kor erkölcsére. A király előtt díszruhás papok haladtak.. A döntő harcra kellett felkészülnie. a Ludány. Először a várak ostromához fogott. és Marcheggnél egyesült a német király hadával. Mily végtelen és határtalan lelkesedést öntött szívünkbe. és megindult azon az úton. Ekkor azonban már késő volt. de én bízom bennetek. és a Szentlelket hívták segítségül komor latin énekükkel. amikor így szólt Prága püspökéhez: – Eminentissime. Nemsokára László is felkerekedett. Hohenzollern Frigyes. Erős. hogy a rajtunk és terajtad elkövetett sérelmek megbosszulására a Német-római Birodalomnak és a magyar királyságnak közös ellensége ellen olyan hatalmasan és nagylelkűen állítottad talpra hadi erődet. az inge felett bőrpáncélt viselt. akik a király szavának engedelmeskednek. Nem tudták. dicső fiunk! Te. nem fért volna be Ottokár több mint negyvenezer katonája a városba. A királyi tisztségviselőkön kívül ott lelkesedett Básztély Rénold és testvére.és a Szent György-templomban. ott is látszottak a szövetséges krakkói herceg. György mester. Tolon. Alpra és a többi vezér. Augusztus hatodikán átkelt a Dunán. Sietek. majd a Szent Anna-. azután a Miskolc. Szent Egyed-. ahol a válogatott csapatok sorakoztak. amikor a magyar seregek megjelentek. nem félünk egyetlen más ellenségünktől sem. Baksa Simon fia György mosolygott. mellettük az Abák: Finta. Az utcákon lobogtak az oroszláncímeres cseh és a sascímeres morva zászlók. Július elején László is megindult Fejérvárról. Addigra a kun törzsfők seregei is mind megérkeztek. A polgárok éljeneztek. Elhallgatott. Elsőnek Máté nádor indult el seregével. a fiatal vitéz. hogy Győrben várja be horvát katonáit. Megölelte és megcsókolta. Július tizenhetedikén ért Győrbe. Fél fejjel magasabb volt a királynál. Nehézlovasok főképpen. Kapeller Ulrich osztrák főúr. Törtel. Nem sietett. és a magyarokat várja. A Moldva bal partján zendült meg először a harangszó Szűz Mária templomának tornyában. László felállt. Amikor Rudolf király kémei jelentették a hatalmas magyar sereg érkezését. – Mindnyájan azt akarjuk. Amit teszünk.és Szent Márton-templomban. ahová a legtöbben gyülekeztek. László beszélt: – Te vagy a legalkalmasabb. és felemelkedvén a derékség tetőpontjára. Jöttek onnan menekülők. az erdélyi vajda. sokan vannak. Fején acélsisak villogott. az író tolla pedig nem képes kellően magasztalni. a Balogsemlyén. Gyalog ment a feleségével együtt. Hangosan helyeseltek. A kapun kívül ült fel a lovára. Rudolftól nem félt senki. ők hozták a hírt. Az urak-nem szerették őket. kire gondol. a Szent Miklós. hogy királyunk első nagy hadjáratában győzelmet arasson! – mondta Máté nádor. hogy egyesüljek vitéz és legyőzhetetlen seregeddel. A harangszó átkúszott a gyönyörű Moldva folyó ezüst pikkelyes háta felett a jobb partra. Csak akkor hagyta abba Laa várának ostromát. A kunok is ott büszkélkedtek: Uzur. Megtudta. Mindenki tudta. a Baksa. Mindenki a királyt várta. Lajos bajor herceg és a baseli püspök jelent meg vagy küldött csekély segítséget. Keressétek meg a cseh király seregét! Az osztrákok szerint Ottokár Laa várát ostromolja. A király hangja ércesen zengett: – Köszönöm. A magyar sereg a bal parton tört előre. és a Morva folyó jobb partján vonult fölfelé. majd Gutkeled Miklós szlavón bán kelt útra. ahol itt is harangozni kezdtek először a Szentlélek-templomban. jó lesz a harcban a tizenhatezer kun lovas. A többiek otthon lapultak. Végy magad mellé négyezer magyar és ugyanennyi kun lovast. A mise végén kirajzottak a polgárok az utcákra. György! De csak úgy bele-belemarva a király seregének a szélébe! Mondják. A Szent István-kapuban búcsúzott a királynétól. ahelyett hogy Bécs ellen vonult volna. és máris a felnőtt férfiú erejével ékeskedel. de tudták. mire a többi bal parti templomban is harangozni kezdtek: a Szent Tamás-. Péter és Pál apostolok napja volt. Győzni akarunk. merész bátorságát és okosságát országszerte ismerték. vagy Ottokárhoz pártolva várták a „kolduskirály” vereségét. ezért a harc nem lesz könnyű. Fejérvárra vonult. amely Bécs és Linz felé vezetett. Június huszonkilencedike. íródeákjának ezt a hízelgő levelet mondta tollba: „Dicsőséges Fiunk! Jöveteled mily híres és jeles előjele az eljövendő örömnek! Mily nagy. Boleszló úr fehér sasos zászlói. az Osli és más nemzetségek tagjai. aki már atyám idejében is sokat ártott nekünk. a nürnbergi várgróf. a Bökény. Vitézségét. A sereg a falakon kívül táborozott. tán negyvenezernél is többen. áldd meg zászlóinkat! A szertartás után a király megindult kíséretével. – Vérivó pogányok – mondták az asszonyok. Korpázd meg a bestéket. nem vonulhatott Bécs ellen. Rudolf jóformán magára maradt. Minden templomban misét mondtak a győzelemért. A sereg folyton szaporodva haladt előre. Ottokár király nyugodt volt és magabiztos. Lőrinc Szörényi bán és Amadé. ez a harc dönti majd el a cseh király sorsát.” Rudolf király mintegy háromezer nehéz páncélos lovasával csakhamar elhagyta Bécset és környékét. István étekhordómester. Könnyű selyemköntöst viselt és aranyabroncsos bársonysüveget. és Pozsonynál ütött tábort. kiváló erényed tanúsága tölti el szívünket. Ha győzünk. Péter lovászmester.. és nyomban keresztet vetettek. aki annyira kimagasodol e föld királyai közül. és búcsút intett a lelkesen éljenző polgároknak. megszabadulunk legerősebb ellenségünktől. Hainburgnál átkelt a Dunán. A Csákok egymás mellett álltak: Ugrin tárnokmester. Csak Meinhard tiroli gróf. és győzni fogunk! Ha pedig győztünk. Ő azonban még a tágas várudvaron állt vezéreivel és Boleszló úrral együtt. hatalmas és vitéz király ellen szállunk hadba. de a fiatal magyar király ismeretlen kun lovasairól suttogva beszéltek. Az aranykék égbolt alatt már kora reggel megkondultak Prágában a harangok. Rudolf király hívei lassan gyülekeztek. majd visszanézett szeretett városára. és szerencsét kívántak. mindnyájunkért tesszük. Szent István. hogy eljöttetek. csak Kézai Simon mester mosolygott elégedetten. . de itt is. Hangja tisztán csendült.

Rudolf megborzadt. kik voltak a támadók. a másodikat pedig. – Tudom – felelte Ottokár. Szeretném. a sváboknak. dicső fiam! László beleegyezett. bajor. – Ha én vén fejjel nem állok a harcolók közé. brandenburgi. – Az ám! Se páncél. A két tábor között nádas zöldellett. és zárt hadirendben egész erejével megindult Rudolf és László tábora felé. Elsőbe a cseh páncélos lovasok kerültek. Mindig pénteken győztem. sajnos – tette hozzá Rudolf kesernyésen felnevetve. – Rudolf szövetségesei. hörgő sebesültek és a haldoklók jelezték. hogy az ő segítségükre jöhettek. de visszafelé nyilazni. – Mindig ott lesznek. Nem kellett a kunokra sokáig várniuk. mintha ott sem lettek volna. A lengyel kürtök szólaltak meg először. Ennek a néhány ezer lovasnak . szavait Simon mester tolmácsolta: – Holnap huszonhatodika. morva. és szinte száguldanak. a nyilak nagy kárt tettek bennük. amikor nagy porfelleg közeledett feléjük. hadd örüljön a német király.. mindig másfelől. és a kunoknak ajándékozta. két magyart és két németet. a lovasok úgy eltűntek a berek mögött. Laa bástyáján a két íjász ugrált örömében. ha nem ellenzed. miképpen képzelem el hadrendünket. vagyis Gutkeled István országbíró úr. a vértet. Hat seregtestet alakított. elsőnek én mondom el. – Értem én. akiknek hosszú lándzsáit mindenki megcsodálta. és a Weiden patak mellett veretett tábort. Rudolf lóarcán megpirosodott az öröm László válaszára. – Nálunk nincs ilyen szokás. Nem tudták. és megragadták fegyvereiket – a meleg miatt a legtöbben levetkőztek éjszakára –. a negyediket és ötödiket pedig Boleszló úr lengyel lovasai. dicső fiam. Egyszerre törtek elő az ismeretlen lovasok. A Marchegg felől előnyomuló magyar-német sereg augusztus huszonötödikén érkezett a Morvamezőre. hogy téged. stíriaiaknak. felséges uram! – mondta Milota. de aztán megpirosodott az arca. Nyugodt arccal hallgatta végig a hajnali támadásról mondottakat. hogy nem álmodták a hajnali támadást. lengyel. lengyelek és szászok közül sokat levágtak és elfogtak. ezen át folydogált a sekély vizű Weiden. uram? – kérdezte meglepetten a hosszúra nőtt alvezér. Csak a lenyilazott. A harmadik hadtestet a thüringiai és meisseni lovagok alkották. látva a várukat ostromló sereg zűrzavarát. azután kérdezte: – Ugyan kik lehetnek? Ezek nem Rudolf király lovasai. A felugráló cseh. amelynek központja Dürnkrut felé volt. amelyben sok volt a német katona.. Ilyen zömök lovakat sem láttam. csimbókos a hajuk. válogatott cseh és más lovagokból.. Az első magyar had vezetésére megkérném Máté nádor urat. szekercékkel felszerelt gyalogosok. Sok embert megöltek. ősi szokástok szerint nem engednek harcolni országod nagyjai – és kérdőn nézett Lászlóra. ahol legjobban lesz szükség rájuk. amit lehet! Érted. amelyeket sisakostul hoztak. Homlokán megjelentek a kedvetlenség ráncai. amelynek Dedicei Milota parancsolt. a sisakot. krajnaiaknak és karantároknak én leszek a vezérük. Ezért az első német hadnak. A másodikba a lándzsás morva gyalogosokat és a pilseni nehézlovasokat osztotta. Még alig pirkadt. Dedicei Milota. de ők is csak az eltűnő lovasokat láthatták. – Jól mondod. dicső fiam. A két király tanácskozása még véget sem ért.. – Nézd már. A kun portyázók érkeztek meg. lógó a bajuszuk. és a szeme szinte belefájdult az erős nézésbe. Vértesi gróf vezetné. ha megengeded. Négy seregtestet alakítunk. és homlokán megjelentek a töprengés redői. és a nehéz kardokkal. Vigyázzatok! Állítsatok őröket! Hiába vigyáztak. és Ottokár király megzavarodott seregét. Vijjogó csatakiáltásuk hasította a hajnali levegőt. – Kik voltak. ahogy a hajnali derengésben lappangva közeledő lovasokat kémlelte. és ő is mosolygott. vörös arcán ugráltak az izgalom ráncai. péntek. Hol vannak a kunjaid? – kérdezte váratlanul. Volt még egy hetedik hadtest is. és egy magaslaton vert tábort. hogy harcoljak. de ebben a seregrészben jutott hely a szászoknak és a brandenburgiaknak is. mint ahonnan várták őket. A másik is észrevette őket. se sisak! Csak nyiluk van meg rézcsákányuk. Máté úr és a többiek hallani sem akarnak arról. A hatodik seregtestet Henrik bajor herceg vezette. de mire Ottokár király hadinépe csatarendbe állt. Mire magukra vették a páncélt. – Hát te. Miklós? – kérdezte Édua bátyjától a király. Fekete a süvegük. Most pedig vigyorogva dobálták Rudolf király lába elé százával a levágott fejeket. úgy ittak a német király egészségére. ugye? – kérdezte. királyi atyám. majd ékes szavakkal dicsérte meg a kunok vitézségét. Laa várának bástyáin álmosan pislogtak az osztrák őrök. mint kamasz csínytevés előtt. A harmadik támadás után Ottokár király abbahagyatta az ostromot. Hévvel folytatta: – Öreg vagyok. A harci üvöltésekre a vár védői mind a bástyákra rohantak. György mester lovasai még kétszer törtek előre. és rekedten fel is nevetett.Komoly harcba ne keveredjetek! Csak tudjatok meg róluk. Az osztrákokat és a tiroliakat Kapeller Ulrich és Meinhard gróf vezényli.. bizony megfordulnak és itthagynak lovagjaim. László. ahonnan a patak túlsó partján húzódó cseh sátorerdőt jól lehetett látni. A király kilépett sátrából. A Weiden túlsó partján Ottokár király rendezte seregét. szász. és foglyokat is ejtettek. Ez való nekünk! Rájuk törni. de azt igen. komám! – szólt át a szomszédjához az egyik. Rudolf beszélt.. – Ezek nem Rudolf lovasai voltak. a magyarok vagy még inkább a kun király pogány ebei. életem szerencsés napja. és szeplős. ha holnap támadnánk. Sápadt arccal fogadta a vigyorgó kunok ajándékát. A kunok fekete bőrsüvegükbe öntötték az aranyló bort. meisseni és thüringiai lovasok és gyalogosok riadtan ébredtek. felség! – kiáltotta György örömmel. azután elfutni. – De még mennyire. és a száját is eltátotta a csodálkozástól. Sisakot és páncélt viselt. Mondják. akik az élelmet kereső csehek. Parancsára a nagy tábori szekerekről rajnai borral telt hordókat rakatott le. Augusztus huszadikán érkezett a Morvamezőre. megsebesítettek. ahol a döntő csata napjáig pihentette seregét. ezért. amikor nem várnak.

amikor jobbjával áldást osztott az egyesült seregre. és hörögve hulltak le lovukról. Eszébe villant. mint itt velem. hogy Ottokár király egyszer régen ártott a családjának. és úgy tett. Rudolf népe nem bírta elviselni ezt a vad rohamot. és a kunok is velük kiáltozták. Szent Rufus hitvalló napja. – Ha hazamegyünk. amely fojtogató port kavart. A csatatér közepén a cseh és a német király állt egymással szemben. Máté úr és Gutkeled István a balszárnyon támadott. Rudolf király németjeinek mellén piros keresztek ragyogtak. puha földön. Mellette Kézai Simon mester tekintete kémlelte a megindult harcot. – Menj a seregedhez! Hajlongva távozott.. villantak a kardok. hogy óriási pajzsát magára húzta. behorpadtak a nehéz sisakok. és Rudolf németjei is énekelni kezdtek: Sant Mari. Hohenzollern nürnbergi várgrófnak. hogy Tolon és Uzur népe majd megbosszulja az árulást. A csehek és a lengyelek nem állták tovább a meg-megújuló rohamokat. tartalékban kellett maradniuk. ez a halál. de itthagytak bennünket. augusztus huszonhatodika volt. vörös sassal ékesített pajzsát maga előtt tartotta. balra is. Ember. utánam! – kiáltotta. mintha szembe akart volna szállni velük. hogy majd bekerítsék az ellenséget. Sisakos fejüket előreszegezve. törtek a kopják. A kiszáradt Weiden patak nem jelentett akadályt. Nehéz páncéljában meg sem tudott mozdulni. Sokan így is elhullottak. A fű sárgán aszalódott a gyilkos sugarakban. muoter und meit. Zuhogtak a szekercék. valaki levágta. és kidobta a nyeregből. mint gyermekkorában annyiszor. szerencsés napja. amelyről felismerték volna. azután csönd lett körülötte. – Több a német odaát. Istennek szent anyja. vörös arcán gúnyos mosoly suhant át. de nem is adott. Óriási. A harc súlyos volt. Reggel kilenc óra volt. Néhány lópata döngette meg a pajzsot. Tudta. Testvérharc lesz. állat szenvedett. hogy a legalkalmasabb percben avatkozzanak majd a harcba. Itt a baseli. Zöld zászlócskák lobogtak a cseh lovasok lándzsáinak hegyén is. . akiket legyőztek. László vékony szája megvonaglott. Kegyelmet egyik sem kért. és hirtelen nem tudott megszólalni. Nem álltak át. hogy köpött egyet. Dürnkrut közelében. még a pogány kunokra is. került a teste fölé. de az Osli nemzetségből való Dénes megmentette a nádort a bizonyos haláltól. Nyilaik záporától és a felkavart portól szinte látni sem lehetett. felséges úr. – Aki élni akar. ha átállnak hozzá. A két magyar hadtest átkelését figyelte. Mindkét oldalon abban bíztak. Milota látta a két magyar sereg győzelmét. – Így menjek Attila királyként Nyugatnak? Miklós nem értette. Nem tudta befejezni. Frigyes! – mondta elkeseredve sógorának. Páncélos teste nagyot nyekkent a sáros. Ottokár lovasai élén rárohant a gyűlölt Habsburgra. Szemöldöke összehúzódott. Az egész táj mintha szomjúságban égett volna. A harc csak délre dőlt el a két magyar sereg javára.csatadöntő szerepet szánt a király. A döntő harc a Morva jobb partján. Már hajnalban forrt a levegő a kegyetlen hőségtől. Stillfried városa és a Thaya vizének torkolata között folyt le. Ottokár seregét is megáldották a papok. Csak a sárga virágú ökörfarkkóró. Körülötte magyar és kun testőrei. A csehektől űzve menekültek át a sáros patakmedren. 1278. pajzsukkal védekezve megfutottak a csatatérről. Mondják.. A német király imádkozott. Akkor már itt is. a tüskés fejű bogáncs.. A nádas szárazon zörgött a déli szélben. Egy thüringiai lovag hosszú kopjája kivetette Rudolf királyt lova nyergéből. A baseli püspök bal kezében magasra emelkedett a feszület. szeme alatt szürkés árnyék rebbent. a harc távolabb dühöngött tovább. Mielőtt azonban harcra került volna a sor. odaát is harsogtak a kürtök. jobbról is. Máté úr is lebukott lováról. aki felismerte. – Róma! Róma! Róma! – kiáltották Rudolf katonái. surrogtak a nyílvesszők.. A királynak annyi lélekjelenléte volt. – Krisztus! Krisztus! Krisztus! – zengték a magyarok. Ottokár katonáin zöld keresztet fényesített a tündöklő napsugár. Mindnyájan élni akarlak. A kunok eltűntek jobbra is. – A felső-tiszai kunok egy része az éjjel megszökött. a cseh király sok aranyat küldött nekik. A cseh hadrendek felett egyházi ének szárnyalt az ég felé: Gospodina pomeluj ny!. A thüringi lovagot. Miklós hadnagy László király elé állt: – Felséges úr! Lesül a bőr a képemről – mondta elkeseredve. Uram irgalmazz nekünk! A baseli püspök is rázendített. a kék virágú katáng és a fehér ernyőjű bakszakáll szárai hajlongtak egykedvűen a tikkasztó forróságban. Stillfried közelében ott állt László a domb tetején. all unser not sei dir blecleit! Szűz Mária. – Mi történt? – kérdezte a király. Péntek volt azonban. a sascímeres rész. – Hallgass! – vágott közbe László vadul. balról is felhangzott a kun lovasok harci vijjogása. – Hát bennetek sem bízhatom? – szólalt meg végre. Még ez a mozdulata is szerencsés volt. – Prága! Prága! Prága! – harsant a cseh tábor hangja válaszként. minden bajunk neked legyen panaszolva. azután felsegítették nehéz lovára. A nyála úgy megkeseredett. a patakon túl egy cseh püspök tartott istentiszteletet. Milota szeplős. de estére jó részük megmenekült. Valami olyat akart mondani. hogy őket fogja segíteni az Úr ellenségük legyilkolásában.

de talán még a Csákok és az Abák sem. A győztesek tüzeket gyújtottak. Sápadt arcán az öröm rózsái piroslottak. Messziről még hallatszott a harcolók üvöltése. Csák Péter mord arcán is öröm látszott. Meztelenül. Ebben az alkonyi csetepatéban sok németet megöltek. látta hajdani önmagát is. A vidék parasztjai még napokig csáklyáztak a Morva partján. Hitvány aranyakért tették. Miklós. uram. A kegyelemdöfést két német lovag. a Balogsemlyén nembeliek. A foglyok között sok nemes volt. aki büszke volt arra. Egymás után érkeztek a király sátrához. Rudolf néhány ezer emberét délig megsemmisíted. Friss szél neszezett a véres mező felett. fekete haját. A magyar urak nem lesznek velem. énekeltek. A hosszú szakállú Máté nádor csontos arcán mosoly fényesedett. mögötte pedig a kunok gyújtották fel táborát. A Gutkeledek bizonyosan nem. serege elveszett. A cseh király megmaradt seregét a Morvának szorították. A kunok olyanok. ki vagy a mennyekben. Ottokár ekkor küldött Milotáért. – Félek. Reggel megköszönöm a segítségét. A hosszú Kapeller Ulrich és osztrákjai keresték Rudolf királyt.. Nem fejezte be. – Éjjel ők sem harcolnak. Simon! Reggelre hívd ide az urakat. Már magukban voltak. Fejfájósan hallgatta a kísértő szavakat. Lassan. – Az én népembe is belemartak már – panaszkodott Meinhard úr. Uzurban megbízhatsz. úgy mondta: – Megpróbálom. A lóarcú Habsburg hideg tekintete elégedetten pihent meg a tizenhét sebtől véres testen. amely meg tudna állítani téged. ő meg a fiává fogadott. Nagyobb leszel Attila királynál. majd nagyot kiáltott. feltápászkodott a tűz mellől. Összekaszabolva rogyott a földre. azután még ezt mondta: – Ha nem is bízom dicső fiamban – és most csúnyán felnevetett –. lovak és foglyok jutottak magyar és kun kézre. és a kelő nap meghintette arannyal a tájat. László ott ült a sátra előtt. ruhák. – A kunok is elárultak.. felséges fiam. ettek-ittak. és belebámult a tűzbe. Ha Joakim úr fel nem bontja a cseh-magyar szövetséget. most vagy hatalmad teljében. hogy az ő kardja küldte a másvilágra a vaskirályt. igyunk áldomást! László szótlanul követte. főleg Vértesi grófban. – Őrködjetek! Én fáradt vagyok és öreg! – mondta Rudolf úr. Miklós is. Szájukban megkeseredett a bor. hogy a csehek után most majd ránk jönnek. és királyuk elé vitték. Joakim úr testvérében. – morzsolta az ima szavait. onnan is előkerültek emberei. Szája széles mosolyra húzódott: – Győztünk. Innen is.. A magyar és kun lovasok üldözték a menekülőket a Weiden pataktól a Dürnkrutig és Jedenspeigenig terjedő csatamezőn. az Abák. mintha öreg lett volna. és Ottokár természetes fia.. Rá-rátörtek Rudolf embereire is. .. Ilyen nehéz tehernek érezte most az udvari pap kívánságát. Rudolf zavartan rendelkezett: – Hívjátok a papokat! Fel kell ravatalozni! Imádkozni kell egész éjjel a halott mellett! Reggel pedig vigyétek a bécsi székesegyházba! Úgy tett. Azt a régi kislányt látta. Díszes fegyverek. a tiroli gróf. amint csaknem sírva fakadt. hogy a kihúzott halottakat kifoszthassák. Aztán a többiek érkeztek: Básztély úr a fiával. mintha most venné észre a közeledő magyar királyt. nekem az is elég. ha zsákmányt láttak náluk. Ha pedig reggel nem támadnak. kegyes voltál hozzám! Köszönöm tenéked! – fohászkodott. amelyben piros szalagok voltak befonva. megmenekültünk. Ekkor közeledett László király. a Gutkeledeknek köszönhetünk mindent. Néhány válogatott vitézével nekirontott a németeknek. Ulrich! Itt vagyok! Segítsetek! Hamar lóra ültették. A krónikaíró udvari pap nagyot sóhajtott... Nagyot húzott a kupából... Gutkeled István is ott örvendezett. dicső fiunk! Minden zsákmány a tiétek! Gyere. de az álom elkerülte. Elhallgatott. szakadjunk el egymástól. Te leszel a föld leghatalmasabb uralkodója! Tiéd lesz a Német-római Birodalom. Simon! Megesküdtem Rudolfnak. Ránézett Kézai Simon árnyékká váló alakjára. Velük meg a kunokkal. véresen. hímzett ködmönkéjét. Talán nem is tud a kunok gazságairól. Ha a Csákok velem jönnek. – Mi atyánk. Rudolf úr. Mihály és Ugrin. Lova mellett feküdt Ottokár a kiszáradt patak medrében. Jött a többi Csák is: István. Rudolf sátra előtt aggódva ültek vezérei. akkor holnap belőlünk lakmároznának a dögmadarak. – Uram. Hajlik a szép szóra meg a hízelgésre. Nekik. A kunok még nem nyugodtak. – Mi őrködünk egész éjjel! – szólalt meg Emmerbergi Schenk Berthold. Habsburg Rudolf is megjött az osztrákokkal. Emmerbergi Schenk Bertold és Märenbergi Siegfried adta meg. mert kedvtelésből is rájuk nyilaztak. Látta az elejtett őzet. Lassan leszállt az éj.. mert nem bírta az őzet a vállára emelni. A hosszú Kapeller Ulrich beszélt. A zsákmányt a táborába hordjuk. csak hagyjon magunkra. Akkor már alkonyodott. ha megindulsz. Fordítsd paripád orrát holnap reggel Nyugat felé! Nincs hatalom. mint a sátán fiai. Fáradt volt. – Még akkor is nehéz lenne. Ottokár nem futott. akiket szétszórt a vaskirály fergeteges támadása. Simon. és osztozkodtak a zsákmányon. Kézai Simon mester suttogva beszélt: – Uram. aggódva figyelve minden közeli neszre vagy távoli zajra. az Osliak. akit páros viadalban akart legyőzni. A csatadöntő tartalék helyett azonban Máté nádor és István országbíró győztes hadai zúdultak rá. Nem érte el. Ezekért jó váltságdíjat reméltek elfogóik. majd az ezüstcsákányos kun törzsfők. nem pedig Ottokár népéből. De azért ismerem én László királyt is. és betántorgott a sátrába. ékszerek. azután a csillagoltó hajnal reggelbe olvadt. de bízom a magyar urakban. és megkérem. – Ne féljetek! – nyugtatta vezéreit a király. sárosan találták meg Rudolf katonái. Rudolfot kereste. a szlavón bán is megjelent. A lebukó nap sugarai tizennégyezer halottra hintettek bíbor szemfödelet. Hogyan bízzam bennük? – Tolonban. – Hé. Ottokár halott.

. pajzsokat és mindenféle értéktárgyakat cipelve. pedig Simon mester megmondta. Mindenki örült a győzelemnek. – Nem lehet. – Legnagyobb ellenségünk nincs többé. Mosolygott. Ottokár fiát. arcán vörösen feszült a bőr.és Morvaországot meghagyta Ottokár kiskorú fiának.. A pápa úr kegye velem van. fegyvereket. Magas. Ki jön velem? – Mi megyünk. minő érzelmeket táplálsz királyi szívünk és birodalmunk iránt. Vencel néven került a trónra feleségével. és jobban fosztogatja a cseh népet. A Thaya bal partján. dicső és győzhetetlen fiunk. – Én neveltelek. – Lovasok vonultak ki. szikár alakja szinte alázatosan meggörnyedt László előtt. Simon mester megdermedt. király úr! – kiáltották a kunok. dicső fiunk! – hangzott boldogan a német király hangja. szája körül kényszeredett mosolygás settenkedett. Megmentettük. Senki sem tudta akkor. – Hiszek tenéked. és hányszor törtek be mihozzánk. és kegyéből bőségesen sugárzik az áldás feléd is. – Most már nem félünk egyetlen ellenségünktől sem. Cseh. Nem lesz ő Attila király. fiam! Nem így alkudtunk Rudolf királlyal. akik olyan vitézül harcoltak Ottokár ellen. a hálás szavakkal. és bement a sátrába. majd hozzátette: – De nem tudom. Tudta. Szája körül megjelentek a kesernyés ráncok.. Puffadt volt hosszú lóarca. – Nagyon kérlek. Itt. – Köszöntelek. Lászlónak meg kellett elégednie a dicsőséggel. most győzött igazán. sokkal nagyobb győzelmet aratott. az út mentén emelkedett Jakab mester fogadója. morva és lengyel zászlókat. – Adjatok bort! – kiáltotta. ti és az utódaitok! – mondta. a kis Vencelt is fogva tartja. hogy a középkornak ez a legnagyobb lovascsatája a későbbi Habsburg nagyhatalom alapjait teremtette meg. . térj haza seregeddel és minden zsákmányoddal hatalmas és szép országodba! – Nyugodj meg. László! – mondta keményen. István úr. és nem tudott megszólalni. csukott kocsit. rám bízott atyád. fegyvereket a székesfejérvári főtemplomban függesztették fel örök emlékeztetőnek. – Köszönöm a győzelmet. Előtte emberei jöttek cseh. Tekintete végigfutott a megjelenteken. nélkülük. a határok sérthetetlenségének hitével és azzal az ígérettel. Megyünk haza. én is megyek! – kiáltotta Csák Péter. Péter! – dördült meg Máté úr hangja. – Íme a zsákmány. a hallgató Abákat és a többieket. Kelet felé fordítom a lovam orrát. – Ha mind megyünk. amelyben előkelő asszonyok szoktak utazni. A király halála óta minden bizonytalan minálunk. Rudolf úr most erősebb lesz. királyi atyám. királyi atyám! Vezéreim már döntöttek. kik lehettek. és onnan figyelte a városból kiinduló menetet. hogy izzadó homlokát megtörölhesse. Nyugat kapujában bukik el saját hívei miatt. akit Frigyes osztrák herceg rabolt meg. nem láttam odáig. Sisakja alól verejtékcseppek hulltak kivörösödött arcára. Rudolf leányával. mint a tegnapi véres csatában. Ők győztek! Rudolf lassú mozdulattal vette le sisakját. mint Ottokár volt. azután krákogott egyet. Nézte a Csákokat. dicső fiunk – folytatta Rudolf. Tar fején fénylett a bőr. Az éjjel már itt-ott nyugtalanították seregemet. – A magyar királyok mindig tisztelték a Szentszék szándékait – válaszolta László. hogy megköszönjem segítségedet. de országodnak is javára válhatik. mintha Rudolf úr ült volna a nyakunkra. dicső fiunk! – harsogta már messziről. nem ment eléje. – Csak nem akarsz rámenni szövetségesünkre? Megesküdtél neki! Fiává fogadott. – Harcosaimé köszöneted. amikor a tatárok elől menekült! Hány magyart gyilkolt meg a német? Most velük is leszámolhatunk. Az osztrák és a morva nép jámbor szíve máris reszket a kun portyázóktól. atyám? – kérdezte ifjabb Jakab. – Hallgass. urak! – zendült keményen a hangja. Csak elmosódva látta a páncélos lovasokat és a nagy. Győztünk! – kiáltotta. Jöttem. – Mit nem láttál. szertefoszlott Simon mester álma. Hangja kenetteljesre változott: – Most atyai szívemet mégis mélységes aggódás tölti el. – El nem múló hálám kísér majd. Judittal. ugyanígy gondolkodnak-e. akik nem látnak tovább az orruknál. álmatlanságtól duzzadt és égő a szemhéja. László a sátor előtt várta. Amikor a menet eltűnt a Troppau felé vezető út hajlatában. és egy nagy kocsi is elhagyta a várost – felelte. halálos sebeket is adtak. – Mi is megyünk! – szólalt meg az öreg Ubul. – A németek is sokszor esküdtek már. Rudolf okos volt. a Fekete Macska. Ezen a hideg őszi reggelen ott állt Jakab gazda az alacsony eresz alatt. aki később II. a zsákmánnyal. Gondoljatok Aba Sámuel királyra. urak!. A zsákmányolt zászlókat. Közel a város széléhez. – Király úr! – kiáltotta Gutkeled István. Sajnos. Érezte. a sarccal. majd sarkon fordult. amely nemcsak magadnak. csak a kunokkal nem indulhat Nyugat ellen. Ottó brandenburgi őrgróf átpártolt a Habsburg királyhoz. Nem lehetünk hitszegők. – A szemem egyre rosszabb lesz –mondta panaszkodva a fiának. hogy a macsói Anna elrabolta kincseket visszakapja. Rövidlátó szeme erősen pislogott. Szomjúságtól égett a belseje.. Akkor jött a Habsburg király. szeretett fiunk. hogy szilaj kun lovasaid. holtsápadt arccal állt mellette. Tudta. – Csak tudnám. szomorúan. László király Pozsonyban a ferences barátoknak a zsákmányból gót stílusú templomot és kolostort építtetett. – Csak aztán soha meg ne bánjátok. Péterre és Salamonra! Vagy a nagyapámra. Ő hálás lesz neked halálig. dicső fiunk. Jakab mester szomorúan ballagott vissza fogadójába. a morva határgrófok vára alatt terült el Znaim városa. amit ígértem. A nádor most lassan előlépett. László kilépett a sátrából. Így történt. és felhajtott egy kupával komoran. Homloka izzott. Nem tudhatom. Sokáig nem szólalt meg. Az urak hökkenten meredtek egymásra.

nemcsak a trombitához. az öreg Jakab máris egy kancsó sört tett elébe. Egyébként takaros szent volt. miért mondom én árulónak az őrgrófot? Nahát azért. talán több is a kelleténél. mindig mécset égetett a szent lábánál. Értett az országos dolgokhoz is. a legnagyobb királynál. Még a sörét sem itta meg. – Hallgatok. Ignác komám? – Elcsavarhatja a királyné fejét. Az a magyar asszony olyan. hogy verseket farag. A különös halál híre hamarosan elterjedt a keresztény világban. akkor beszélek – kezdte. de a nyársakkal jól bánt. de a rossz szemű embert is szerette benne. ki nem mondta gondolatát. Talán ezért sem mentem Troppauba. Szent Lőrincre nézett. Most már csak egytől félek. mint a szentjének. Ignác. Dél felé köd szitált alá a szürke égről. Hiába mereszted. Beszélik. amikor oda belépett. János pápa. esztendő május huszadik napján viterbói palotájában. hogy ő a pecsenyesütők védszentje. lusta fiú volt. mivelhogy nemcsak a hőst és a jó trombitást. de még az előkelő polgárok is szívesen betértek Jakab fogadójába sült kappant enni. hanem jót húzott a kancsóból. hiszen az őt Rómába idéző levél írója. XXI. Ignác elégedetten húzott egy nagyot a sörből. Itt már megélek valahogy. ahogy illett. Volt is mit nézni rajta. Az eredményes . mert Ottokár úr rokona volt. Szent Lőrinc faszobra mellé. jelezve. akkor. lassan forgott az esze kereke. és Kán Miklós „választott” érsek most már ezért sem kelt útra. komor legény volt. akik megelégelték az áruló Brandenburgi Ottó gazságait. mint annyiszor.. János pápát. nem volt az élők sorában. – Te miért nem mentél? – Szegény vagyok. rajta maradt a félszemű jelző névként. a fogadó vendégei mindig megdicsérték az ő nyárson sült kappanjait. Igazi nevén senki sem emlegette. az ő zászlója alá állnak mindazok az urak. Závis pedig a legnagyobb darázs körülötte. Apácaruhában vittük Prágába egy kolostorba. Most pedig a királyné mellé állt. és a királynét a besingi sziklavárba vonszoltatta. Itt egy magyar asszony miatt. A művésznek kevés fája lehetett. és ért a bűvészkedéshez. ahogy mondom. Znaimba. akit Rosenbergnek is neveznek. – Gonosz! A gazság a pofáján ragyog. mindenhol fogják keresni. fél szemét kun nyíl folyatta ki a Morvamezőn.” Mivel azonban volt esze. amely egy kis állványon bárgyún mosolygott a vendégekre. Csak régen a Habsburgra acsarkodott jó urunknál. A halálhír Budára is eljutott. a jobbjában pedig sütőrostélyt tartott. most meg Troppauba ment. Szerették városszerte. melyik nagyúr jött ide a minap? Az ősi Wittkovec családból való Falkenstein Závis. Sok bajunk van a magyarokkal. hogy szeretlek. a bal kezében nyársat. no persze a kardot is jól forgatja.. délceg fiatalember.. A Morva partján is. – De hiszen ő. noha Ignác a fél szemével is jobban látott Jakab két szeménél. mint mindig. Jakab. Jakab. A bölcselettel és orvostudománnyal is foglalkozó egyházfőre akkor szakadt rá egyik szobájának boltozata. és arra gondolt: „Ennek a Jakabnak is olyan hülye vigyorgás ül a szája szélén. fényes egyházi szertartással temették el a viterbói San Lorenzo-dóm oszlopainak árnyékában. A városkapitány zsoldosai. Szálas. ott még biztosabb. Néhányan segítettünk neki. – Milyen ember az őrgróf? – kérdezte Jakab. az utazó kereskedők. no. A konklávé néhány hónap múlva összeült Viterbóban a Palazzo Vescovilében. – Mitől. Ekkor lökte be az ajtót Félszemű Ignác. Fogdmegjei ezt tették Kunigundával. XXII. a Szent Domonkos-rend csuhásai. mert a szent soványra sikerült. úgy vonzza a férfiakat. Nyirkos hideg kúszott be utána. Nem fejezte be. a fiam már forgatja a nyársat. Jakab komám. ezért lett a kis Vencel gyámja. Jakab. de ha ezt a Falkenstein Závist beereszti az ágyába. Főképpen a fiatal Jakab tisztelte. hogy elveszti kissé nagyra formált fejét. Ifjabb Jakab csak hümmögött. még talán Bruno püspökön is túltett volna. családi nevén Petrus Juliani. Alighogy letelepedett a sarokba. Onnan szöktettük tovább ide. most pedig megölné a cseheket meg a morvákat. aztán egyszerre a győztes Habsburg talpát kezdte nyalni. Ő volt Ottokár úr legádázabb ellensége. Tudod-e. János pápa. Ignác ugyanis a szóhoz is értett. Fél szemmel is megláttam. ami a kancsóban van. gazdag is. – Ahogy mondani akarod. nohát tudod. ezzel akar hízelegni a német királynak. majd idősebb Jakabra sandított. mivelhogy szépen tudott trombitálni. Ha papnak megy. Kán Miklós különben sem óhajtott ilyen hosszú útra kelni ebben a zavaros időben. úgy volt. hogyan szökhet meg a fogságból.. Tudtuk. Eddig mindenki tisztelte Ottokár úr özvegyét. az öreg Jakab máris faggatta vendégét. aztán tied. Szép. Még Prágát is elfoglalta arcátlanul. Világlátott ember volt. Azt kérdeznéd. most meg idebent az országban. ugye.. Aztán sokan vannak vele. Valamilyen jámbor vándorló szobrász bicskája varázsolta elő a fából. De hát a királyné túljárt az eszén. Nagydarab. Pulykavörös a méregtől. csak ott nem. ahol elfogták. és tudományokat tanul. a halott pápa azonban már nem olvashatta el Miklós úr mentegetődző levelét.. Ott élt Rudolf király udvarában. Szent Lőrinc bárgyú mosolyát figyelte. – Ha nem jár el a szád. miként az érett körte a darazsakat. mint a sír – válaszolta a fogadós. aztán ész is szorult a koponyájába. Jakab. amiért attól lehetett félni. a szemedet. Főképpen a nyaka. – Kapsz egy fél kappant is. egészen szokatlan módon halt meg az 1277. mint az illatos gyümölcs. Köréje gyűlnek most. Ignác Prágából került erre a vidékre. és ezt meg is írta Rómába. – Menekül a királyné! Troppau felé indult kíséretével.

szentatyám? – kérdezte Róbert kanonok. Anjou Károly vett oltalmába – vágott közbe hidegen Miklós pápa. esztendő november 25. Róbert kanonok. mivel különösen fontos ügyeket kell . Ha nem veszed rossz néven. amely romok és törmelékek fölött keletkezett a város utca. szerintem nem olyan veszélyes a kunkérdés Magyarországon. – Megpróbálom! Elvégre szentek is ültek már a magyar trónon. annál is inkább. ezért állt ő is a német-magyar szövetség mellé. Róbert kanonok ismét mélyen meghajolt. Lászlót. hanem Péter püspöké is. Róbert kanonok térdet hajtott. hogy az esztergomi érsekség most sincs betöltve. szolgaivadék. Ennek a sűrűn lakott résznek közepe táján haladt át. Lodomér. hogy a nápolyi király sokkal többnek tartja magát az egyszerű hűbéresnél. mert Itália legerősebb világi ura volt. vagyis az ókor tetejére telepedett a középkor. Az 1278. A folyó kavicsos ágya sok helyen látszott a meredek partok között. a magas rangú papok. Mélységes aggodalom tölti el leánya sorsa miatt. – Már a lyoni zsinaton elhangzottak Bruno olmüci püspök vádjai. a gazdag kereskedők. Orsini János. elszórtan élnek. Ezen a forró augusztusi napon jelent meg az új pápa előtt Anjou Károly nápolyi király követe. bölcs is. Ezen a területen volt a hajdani császári Róma belvárosa is. okos is. és áhítattal csókolta meg a halászgyűrűt. – Mit óhajt urad. szentatyám. Nem való erre a méltóságra. az igen kiváló és tisztelendő Úr.” Nagy örömet hirdetek nektek. Itt épült fel a pápa pénzverdéje is. – Mit fogsz tenni.. kemény áll erőszakos természetű gazdájáról árulkodott. amely alatt az akaratos. az Isten szolgáinak szolgájától? – hangzott a pápa metsző. hogy a kun királyné ágyasa volt. amikor ott voltam.. a Lateránhoz vezetett. – Így igaz. milyen végzetes szerepe lesz III. sokkal meg is ismerkedtem. de sajnos. Van pápánk. itt-ott megtörve és kanyarulatokat alkotva. hogy avatkozzam be országa ügyeibe. A régi dicsőséget azonban most már csak a múlt épületeinek romjai jelezték.. Csak egyetlen ember lehet Esztergomban érsek. A király egyetlen tisztségviselője sem volt kun. szentatyám. – Elődeim többször meg akarták zabolázni a magyar királyt. és itt várták a városba érkező idegeneket a híres szállodák. a Rione di Ponte. A pápa székhelyét. Az ország kormányzásába nincs beleszólásuk. Tegnap érkezett hozzám a legtekintélyesebb magyar úrnak. majd urának köszöntését és hódolatteljes üdvözletét tolmácsolta. a felséges Carolus. Ő is arra kért. Ő nemes származású is. ne bukjék el Ottokárral szemben. a bűnök fertőjébe merülve megszeplősíti a házasság nyoszolyáját. A Tiberis vize is leapadt. mert a kunok tönkreteszik Magyarországot. A magyar király rossz férj! A hírek szerint megveti az isteni és emberi törvényeket.. akinek szerteágazó családi kapcsolatai is emelték a tekintélyét Magyarországtól Franciaországig szerte Európában. Jól ismerem a magyarkérdést. szentatyám. hogy László királyt rábírja a cseh királlyal kötendő béke megkötésére. Sötét szemének villogó tekintete kíváncsian tapadt a belépő francia kanonokra. Vékony arcából ívelt. de túlságosan mohó a hatalomban. a vad Csákok kormányoznak. akiről azt is tudom. és ez a kun királyné a leányait is eretnek fejedelmekhez adta nőül. az uralkodással nem törődik.szavazás után az illetékes bíboros a szokássá vált szavakkal hirdette ki a választás eredményét az 1277. Ottokár úr jó keresztény volt. Be fogok avatkozni Magyarország ügyeibe. mint például az Albergo del Leone vagy az Albergo dell' Orso. A palota mellett emelkedett a San Giovanni in Laterano templom. Az én uram azt szerette volna. Kevesen vannak. A tudós Timotheus zágrábi püspök jó érsek lenne. Fausta ajándékozta Róma püspökének. amelynek püspöke maga a pápa volt. Magyarországon senki sem sejtette. noha Péter püspök százszor alkalmasabb a bűnök mocsarában fetrengő prépostnál. amely a pápa kezének középső ujján ragyogott. Arra kér. a megválasztott német király. A nápolyi király hajlongó követe ékes latinsággal köszöntötte a szentatyát. A Ponte Sant Angelo déli hídfőjéhez közel eső terület. de Kőszegi Péter sem lesz érsek. hogy szentséges intő szavaddal térítsd jobb útra vejét. a Laterán palotát még Nagy Konstantin császár felesége. Az Esquilinus dombtól délre volt az egyházi központ a Laterán körül. qui sibi imposuit nőmén Nicolaum. a firenzei bankárok és a művészek mind ideköltöztek. – Jártam Budán. Nemcsak Kán Miklós megválasztása volt törvénytelen. helyette a Kőszegiek ellenségei. – A mi érdekünk azonban az volt. mert gyűlölöm a pogányokat és az eretnekeket. a kelleténél jobban növekedett. a Capitolium és a Ponte Sant Angelo közötti lapályos területen. – Mit kíván hát Anjou Károly? – Nem sokat. hideg hangja. napján: – „Annuntio vobis gaudium magnum. – Tudom! – csattant a pápa hangja. Papam habemus Eminentissimum et Reverendissimum Dominum Johannem Orsini. azt is tudom. noha valamennyi főméltóságot láttam. akit mindig a te urad. Uradat is meggyőztem erről. az országban állandóan pártviszályok dúlnak. – A király őfelsége tebenned bízik. ha László Ottokár királlyal köt szövetséget. A király náluk dorbézol.. – Pápai bíbornok legátust küldök hamarosan Magyarországba. Miklós pápa nyomban fogadta leghatalmasabb hűbéresének követét. Ebben az időben a város lakóinak legnagyobb része a Tiberis-kanyarban tömörült. A kunok valóban nem mind keresztények. hogy Rudolf úr. a Via Papale. jellegzetes Orsini-orr ugrott előre a duzzadt ajak felett. sok az eretnek. aki magának a Miklós nevet választotta. de Habsburg Rudolf szövetségeseiként döntő szerepük volt a Morvánál lezajlott nagy csatában. mert a pápai udvar hivatalnokai. A püspök szerint Magyarország fele pogány. a patarénus. Eminentissime! Segítségedet kéri. év augusztusának a végén Rómában is fullasztó hőség volt. a magyarok királyát.. a váradi püspök. aki Budán is járt már. Szavaiból mégis kiérződött. amely a pápa palotájához. a király anyjának legközelebbi rokonai pogányok. Kőszegi Ivánnak a követe. és igazi jó keresztény.és térrendszere. Miklós pápának az ország történelmében. Amikor az új pápa megválasztásának híre Budára is eljutott. Izabella királyné sem mondott mást.

„Király vagyok. Tudják. Elképedve meredt Kézai Simonra. Ha a követ megérkezik. Ezt tudhatták Miklós pápa elődei is. – Tréfálsz. – Mivel vádolnak? – Nem űzted ki. és a sirályok szürkésfehér koszorú alakban keringtek a nyílt vizek felett.. – Csakis! – Már régen vádaskodnak ellenünk. Most Kőszegi Iván küldött valakit a pápához. A királyné. A cseh háború idején Endre herceget hazaküldte Velencébe. Szinte bőrén érezte. Lovak nyerítettek. hogy télre mégis Budára megy. – A papod jött meg Budáról. Az ország déli részén élnek patarénusok. A hírek szerint pápai legátust küld országodba. bizonyosan hatott Károly trónörökösre. – A világ legnagyobb hatalma. hogy megkeresztelkedjenek. uram. tehenek bőgtek. Szerette a reggelt. – Értelek! Majd kimondom én.. A fodros hátú vízen még vadlibák úsztak. Most már őszre jár. eddig is voltak a kunok között olyanok. de nem egyedül. László úr. – Nem merem kimondani. amikor a király megkóstolta az ízes falatot. Bruno püspök rágalmazott bennünket legtöbbet. Anjou Károly ezért nem védett meg az új pápánál. és a hívek nem állhatnak vele szóba. de mégsem akartak legátust küldeni ellenem. októberi reggelben. és gúnyosan felnevetett. ahogy a kun pásztorok terelték őket. Úgy emlékezett rá. Fegyverei erősebbek a legjobb páncélos seregeknél.. Hamuban sült bodagot evett hozzá.. alig gondolt Izabellára. Izabella vádaskodott ellenem. Amióta Éduát kun módra feleségül vette. az eretnekeket. a férjére és férje atyjára. II. Egy magas cser ágán vércse vijjogott. Az irdatlan mennyboltozat lassan aranyoskékre fényesedett. mint egy holló. Ottokár király főtanácsadója. hogy a melegedő föld az éjszaka könnyeit visszaleheli a napfényes ég felé. hogy irtson és romboljon. Az ő fegyverei az excommunicatio és az interdictum. – Mi történt? – Nem tudom. felhatalmazta legátusát. amely körülötte lopakodva az életét megkeserítette. itt élsz közöttük a háború befejezése óta. mint egy viaszsárga árnyékra. Egy kun legény szabad tűz mellett földbe szúrt fanyárson halat sütött. A székvár körül mozdult az élet. Nekik kell ellátniuk étellel. Nem kényszerítetted a kunokat arra. A sátrában fogadta Kézai Simont. – Beszélhetek egészen őszintén. füstkígyók csavarodtak felfelé a szelíd melegű. a pápai követ gondoskodni fog arról is. amikor László melléje telepedett. és látszólag meghódolt. még boldogabb. az új pápa. A harag árnyéka. nem romboltad le bálványaikat. és rájuk bízta a kormányzás gondját. hogy Izabella királyné sorsát megjavítsa! Keleten rózsaszínű szárnyát rebbentette meg a hajnal. uram. építsen és ültessen Magyarországon.. – Csináljátok! – mondta a Csákoknak. I. uram. Nézte a tolongó juhokat. Néhány év alatt nem bújhattak ki a bőrükből. hanem Éduával. papom? Nem értem. és főleg szedje be az elmaradt egyházi adókat. Simon mester szomorúan nézett urára. Most ott folytatja. és a lóarcú Habsburgra gondolt. amelyeket már a lyoni zsinaton követelt Gergely pápa a magyar főpapoktól. hatalmas apósod. Anjou Károly védett meg eddig. Mikor érkezik a legátus? – Nem tudom. uram? – kérdezte halkan. Károly királyra. Csak nem vezet sereget ellenem? – kérdezte a király. III. vallató tekintettel vizsgálta a vasszürke csuhát viselő papot. megnyugodott. uram – felelte Miklós –. Nem fejezte be. de Simon pap olyan komor. A klerikus mosolytalan arccal hajlongott a király előtt. – Uram. Mondják. akik még nem vették fel a keresztséget. Frigyes császárt is egy pápa tette tönkre. – Nem fogom beengedni! – kiáltotta László dühösen. alattvalóinak nem kell engedelmeskedniük. azt teszem. Még Itáliában hallottam egy német . mert akkor mást nem tehetett. itallal hatalmas kíséretét is. kutyák ugattak. amit akarok” – mondta magában gőggel. Nővéred. az nem részesülhet a szentségekben. Mondd meg uradnak. – Én nem ezt akartam! – mondta. – A saját országomban én vagyok az úr! – A pápa követeitől még a főpapok is rettegni szoktak. Miért nem? – Mondják. majd felkönyökölve az erdélyi medvebőrön. Ha a király kiátkozott. a főpapok jogait is ő gyakorolja. – A pápa seregek nélkül is megronthatja a királyokat. Tüzek lobbantak. a pápa a világ legnagyobb hatalmassága. aki most erősebb lett Ottokárnál. Teleszívta tüdejét a hajnali rétek friss szagával. – Ki akar megtámadni? – kérdezte László sötéten. hogy. Boldog volt. Tolon úr népe a kelő nappal ébredt. akit az anyakirályné testőrei kísértek az úton. ahol az olmüci püspök abbahagyta. Miklós.ott elintéznünk. – Eddig is éltek itt patarénusok. Követe személyében tehát maga a pápa érkezik.. László úr! – kiáltotta már messziről. Most arra gondolt. a te apósodra. Miklós lovagolt érte a székvárból. király úr. A tilalom pedig egy egész országra is vonatkozhat. – Azt akarod mondani. és most már felugrott a medvebőrről. Az arcára sárgásvörös árnyék telepedett. Egyetlen pápa sem akart összetűzni leghatalmasabb hűbéresével. – De hát mi baja velünk? – csattant László kérdése. Mióta Budát és Izabellát elhagyta. akit Nápolyban Magyar Máriának neveznek. Akit a pápa vagy követe kiátkoz.

a magyarok Szávaszentdemeternek. hogy meghallgassák Petrov főpásztor tanítását. A teremben már bronzkandeláberek világítottak. hogy megszabaduljanak a Sátántól és annak földi képviselőjétől. hatalmas kísérettel partra szállt Spalatóban. Petrov főpásztor jobbját magasba emelve kiáltotta: – Nyughassatok! A jó isten meg fog védeni bennünket! . Istenem” – szavakból származott a nevük. főképpen kereskedők javíttatták ki a rómaiak házait. Fülöp püspök. László úr. A romokon meg új élet sarjadt. év február havának közepén már nem úsztak jégtáblák a Száva folyó hátán. – Végünk van. bolgárok. mások abban hittek. csaknem épen állt még a Demetrius-templom. hogy tanait a keresztények meg fogják hamisítani. hogy a világosságból elrabolt lelkeket visszaszerzi a jó isten. Jézus Krisztust küldte le látszólagos testben az égből a földre.paptól. a hajdani Sirmium nevű római városban. a sötétségben a bűnös anyag található. majd a honfoglaló magyarok szállták meg a várost. Ti nem tudjátok. A főpásztor szinte ködbe burkolva folytatta tanítását: – A gonosz isten. gepidák. János mester? – kérdezte a főpásztor. Egyenként léptek be. előre látta. keleti gótok. és parancsára a legtökéletesebb teremtményét. ezért megteremtette Ádámot és Évát. és így elnyerik a lelki keresztséget. akik megszabadulva az anyagtól. eljön a nagy Consolator. Ő rontott be irigységből a világosság országába. Lehajtotta fejét. akit majd Eminentissime Princepsnek kell szólítanunk. így született meg a látható világ. attól félt. bizánciak. romlandó testbe költözzenek. Jézust Jehova hívei keresztre feszítették. A bolgár hivők magukat bogumiloknak nevezték. vagy irtson ki minden patarénust! Sírás. és megváltsa az állati természettől. – Köszöntöm új híveinket. A világosságban a szellem szépsége ragyog. és azért szállt le német földön. a másik pedig a sötétség országában. keszeg arcán szomorú mosoly suhant át. amely jellel holtuk után egyenesen az égbe szállnak. magyar hajósok és katonák. A kevésbé tökéletesek nem tudnak még megszabadulni kötöttségeiktől. Az egész emberen reszketés futott végig. Nagy lélegzetet vett. avarok. a pápától. és káros is. Szürke csuhás papi ember esett be az ajtón. A rómaiak kivonulása után sok hódító lába taposta itt a földet: hunok. hogy rábírja László királyt. térítsen meg bennünket és a kunokat. A pápa követe ki akar irtani bennünket! Azért jött. mivel a lelkek az anyag rabságában sínylődnek. hogy az egyik pápai követet a németek így emlegették: „Sárkánykígyó repült át az itáliai bércek felett. és orcája megpirosodott a belső hévtől. mert a világosság országából is való. Esteledett. és hirtelen nem is tudott megszólalni. hogy az égből leszállva a földre.” – Kit akar a pápa ideküldeni? – Fülöp fermói püspököt. és a város körüli szőlőkben jó bort szüreteltek. görög kereskedők. a Dunán folytassák útjukat dél felé. de a gonoszok megölték. ha kell erőszakkal. és kisebb-nagyobb dereglyék érkeztek Krajnából. Itt délen. lemondanak a földi javakról. A szellemvilágot a jó isten. hogy a „Bog miluj” – „könyörülj. A Sirmium név is elenyészett. a nagy asztal előtt álló főpásztor erős. tiszták lesznek közülünk azok. azután tovább beszélt: – Hiába ölték meg! Mi elnyerhetjük a megvigasztaltatást. akikből sokan kézművesek lettek. jajgatás fogadta ezeket a szavakat. egyik a világosság. ez a halál csak látszólag következett be. aki elválasztja az igazat a hamistól. Amikor elhelyezkedtek. amely részben jó és üdvös. amíg hosszú és kínos szenvedés után végre eljutnak majd egyszer a világosság országába. nem üldöz bennünket! Amíg beszélt. Probusnak a sírja. akik szomjúhozzák az igazságot. amiért a budai király. a consolamentumot. sorvasztó adókkal gyengíti. no meg az előző népek maradványai. a világszellemet. – Mi történt. de én olvastam. – Miklós pápa legátusa. azoknak lelke emberi vagy állati testben vándorol tovább. Ebben a korán kezdődött tavaszban a patarénusok Petrov főpásztor házában gyűltek össze. amiért mindeddig megkímélt bennünket az egyházi és világi farkasok dühétől! Adjunk hálát. ha a krisztusi megváltás szerint törekedünk önmegtagadással megszabadulni a testiség bilincseitől. akikben a világosság fénylett. A rossz isten az ószövetségi Jehova. amelytől bódító. Több évezred múltával a jó isten végre megkönyörült a testi rabságban sínylődő lelkeken. kékes füst terjengett széjjel a teremben. Itt volt a híres szőlőtelepítő császárnak. Akik enélkül halnak meg. de mivel nem volt anyagi teste. és fejet hajtottak a főpásztor előtt. de gonosz is. Egyesek szerint egy Bogumil nevű pap emlékezetére hívták magukat ezen a néven. Az 1279. a Vigasztaló. a régi Illyricum római tartomány székhelyén. Petrov főpásztor egyik diakónusa most tömjént égetett. testvéreim! – tört fel a torkából hörögve a kiáltás. hogy a vérünket kiszopja. Hozzánk jöttek. A főpásztor hangja élesen verdesett most a kékes párázatban: – Jézus Krisztus tudta. Hangja most már harsogott: – Nincs testi keresztség! Az oltáriszentségben nincs jelen Krisztus teste és vére! Az ember teste sohasem fog feltámadni! Tovább nem folytathatta. a horvátok Dmitrovicának. Laktak itt szőlőművelő olaszok. hogy a lelkeket megszabadítsa. kissé rekedtes hangja hallatszott: – Adjunk hálát a mennyei Vigasztalónak. ahol kikötő is volt. A magyarok patarénusoknak mondták magukat. az anyagot a rossz isten teremtette. horvát pásztorok. aki a világ népeit szipolyozza. és a várost Szent Demeterről kezdték nevezni. azután tisztábban csendült meg a hangja: – Az idők kezdetétől két isten uralkodott. hogy a városban új áruval megrakodva. A hivők egymás után érkeztek. meghamisított tanaival kárhozatba taszítja. és szaporodásukkal ez a világosság sok kis részre oszlott utódaikban. Jehova. ezért ők csak a halálukkor nyerhetik el a consolamentumot. majd csellel elcsábította a lelkeket. vagy új házakat emeltek a folyó partján. hogy ez a Vigasztaló megjelent egyszer a világban egy Manes nevű ember alakjában. Tökéletesek. ezért távozása előtt megígérte. egy kevés ideig hallgatott.

Ti vagytok az ország legfőbb urai. avagy már keresztények. királyom! – szólt közbe Gutkeled István. A parancs szerint Lodomér úrnak azonnal útra kell indulnia Zágráb városába János kijelölt kalocsai érsekkel együtt. bort sem isznak. urak! – szólalt meg László király. Még Ottokár király áskálódott ellenünk. – Ha a papok félnek. a szörényi bán és Aba Péter lovászmester és Somlyó vármegye főispánja. Konok tekintete azonban váratlanul megenyhült. mert a vele élést is bűnnek tartják. az erdélyi vajda. Ki van köztetek pogány? Ki van köztetek patarénus? Ki van köztetek kun? Éles tekintete egyenként vallatta a főméltóságokat. hogy egyik sem. Az új pápa be akar avatkozni országunk dolgába. uram. hogy pogányok vagyunk. király úr! – szólalt meg rövid csend után Máté nádor. akik húst sem esznek. Aba Lőrinc. – A követét Spalatóból küldte Váradra. az ő halála után pedig mások.. A mellében ijesztő hűvösséget érzett. – Hol van Fülöp legátus? – kérdezte László elfulladva dühében. – Amit a nádor és ti mindnyájan akartok! – válaszolta. Csák Máté lépett be elsőnek a trónterembe. persze hogy vannak! Szent István király úr idejében még mi magyarok sem voltunk mind keresztények. majd az urakhoz fordult: – Gyertek. hogy azóta Zágrábba érkezett. – Kőszegi Péter sem? No. de most derűsen mosolygott. Nyomukban a két Gutkeled jött. – Bocsásd be! – parancsolta. vannak köztük olyanok. – A Dráván túl azonban élnek ilyen eretnekek. amikor Finta önként részt vett a szepesi ispán leverésében. Farkasbundába burkolódzva ült a trónszékben. neszezve. – Nem szállhatsz szembe a pápa úrral! Úgy kell fogadnunk a követét. Megszűkült szemmel nézte a belépőket. a német király. László király! – harsant Máté nádor hangja. barna ember belépett. – Ne tedd ezt. ennek örülök! – kiáltotta László. Miklós pápa követét küldi hozzánk. nem szállhatsz szembe Rómával. A fehér csöndben szinte zajtalanul érkeztek a főméltóságok. mondják. Én is azt vallom. és örült. Őket az Abák követték: Aba Finta. Legátusának. és a harag fodrosodott szép arcán. hiába gyújtották meg a fáklyákat. a szlavón bán. hogy Lodomér úr küldötte. István országbíró és Miklós szlavón bán. Kán Miklós és Kőszegi Péter! Melyik kell Fülöp hercegnek? – Azt hiszem. Fülöp úr. Ez kell a magyarnak! – kiáltotta. hogy gondoskodjék az esztergomi érsekség betöltéséről – válaszolta szemlesütve. király úr. Mögötte Csák Ugrin tárnokmester és macsói bán. vajda. – Mindnyájan magyarok és keresztények vagyunk. a szolgák hiába hordtak friss parazsat a vasserpenyőkbe. uram. és a szája körül ugráltak a keserűség ráncai. hogy pogány kunok nyilazzák-e Ottokár népét. – Csak a kunok között vannak pogányok! – hallatszott Aba Finta vastag hangja. – Miért jön a legkiválóbb herceg? – fordult Albert kanonokhoz. De hát ez a papok dolga. – Azt sem tudjuk. De hát a Morvánál Habsburg Rudolf atyám. az az ő dolguk – mondta Ugrin tárnokmester.. Az előbb még köpni szeretett volna. Csak a palota előtt hallatszott lépéseik ropogása a friss havon. László merev arccal Aba Finta gúnyos mosolyát figyelte. – Mit teszel hát. Máté úr a fejét csóválta. – Nem engedem be országomba a pápa legátusát. Tudom jól. – Két érsekünk is van ám! – kiáltotta derűsen a király. A teremben hűvös volt és sötét. magyarok folytatták a rágalmazást. hogy nem kell nyomban válaszolnia.. király úr. Rudolf király. – Én is azt mondom. – Köszöntelek benneteket. Hajlongva állt László előtt. úgy megkeseredett a szája íze. XXIII. A király jóformán még nem is válaszolhatott. nem kérdezte. – III. illő módon kell fogadnunk! A pápa nem akarhat rosszat. majdnem gúnyosan. amikor a testőr jelentette. Fülöp fermói püspöknek a hajója talán már országunk partjai felé közeledik. uram? – kérdezte Gutkeled István. Miklós pápa teljhatalmú követe a legkiválóbb magyar egyházfőkkel együtt kíván Budára érkezni. hogy Aba Finta fogta el őt és az anyját a koronázás előtt. fogadnod kell. Jámbor emberek ezek a patarénusok.. Avval vádolnak bennünket. miért jön. valamint Csák István étekhordómester hajlongott a trónszék felé. Hó hullott halkan. hajója ott kötött ki. hogy Timotheus zágrábi püspöknél várja meg őt. örvendezzetek! Van már új szomszédunk. igyatok. A legkiválóbb herceg parancsát közölte Lodomér úrral. Aba Finta széles arcán gúnyos mosolygás fényesedett. és lehet. és majdnem sírva fakadt. Albert kanonok megérkezett Biharváradról. ahogy illik. Albert kanonok szavait dermedt csönd követte. – Patarénusok sem vagyunk – mondta Gutkeled Miklós. A szent királyok utóda vagy. és csak akkor bocsátott meg neki. sőt házasságban sem élnek. László csodálkozva nézett Fintára. urak! Vendégeim vagytok! Egyetek. kiknek köszönhetjük kéretlen vendégünk érkezését. – Mit akarsz tenni. – Elsősorban azért. Eszébe jutott. – Fülöp fermói püspök követe Biharváradra érkezett. őszentsége III. . most pedig hamarosan hercegi vendéget is köszönthetünk Budán. A magas. László úr? – kérdezte Aba Finta. – Vannak. kedves atyám. A papok közül most csak Kézai Simon és Miklós alkancellár volt jelen. kerülik az asszonyt.

ilyenkor szokott vadászatra menni. László gúnyos.. szótlanul. akik már hosszú ideje várják a megváltó szerelmet. ez a gőgös és kapzsi olasz a Krisztus nevében dúlja fel majd országomat. majd a papok és egyházi nemesek serege következett. amikor az asszony mohó szája a szájára tapadt. A király mindennel ellátta. – László! Én tudok várni! A király nem felelt. akik éppen úgy megszimatolták a várható hasznot. ami a magyar királynét megilleti. Ottokár király püspöke minden gonoszsággal megrágalmazott bennünket. sárga rongydarab. Talán. és esküvője napjára gondolva hirtelen és vad mozdulattal kulcsolta át a király nyakát. Nem mozdult meg akkor sem. és beleomlott az egyik karosszékbe. hideg tekintete most rávillogott. Lassan emelte az asszonyra hideg tekintetét. – Hívattál. és megremegett egész valója. fülébe jutottak László hűtlenkedései. Tatáról. hogy mindig szeretni foglak. A király még mindig hallgatott. majd ezt felelte: – Ilyet nem mondtam. az olyan nők hangján. Régen nem beszéltek. – László! Én csak panaszkodtam. és a kert fáinak duzzadó rügyein merengett. vizsgálgatta az arcát. a király hívat! – Mit beszélsz. Mondják. Most Kőszegi Iván hazudozik. Csak egyet nem kapott meg tőle. Onnan nézte ezt a mozdulatlan kőszobrot. Egész kocsitábor és sátorerdő keletkezett Buda körül. A királyné a királyra! Az új pápa ezért küldte legátusát. Kék szemében okosság fénylett. Talán megszerettelek volna később szerelemmel is. Izabella úgy maradt a nagy karosszékben. azért jöttem. – Mehetek így? – kérdezte bizonytalanul.. Ilyenkor majdnem szépnek látszott. Izabella! Hosszú kun köntöst viselt. Mögöttük a lándzsás testőrök feszítettek. Majkról. Megroggyanó térddel lépett hátra. Sokáig várt. akit elhagytál. Ismerte a pletykákat. küldje ide legátusát? László hosszan. még Esztergomból is eljöttek a papok. Amikor először tűnt el a király az udvarból.. jelezve. és Buda felé közeledett. Lászlót várta. Csak lopva láthatta férjét.. de nem is viszonozta a forró ölelést. A márciusi reggel fénylő ragyogásában ott állt a palota erkélyén. ahogy hosszú szempillái csöpp árnyékot vetettek kék szeme aljára. – Miért árultál el te is. Vésett ezüsttükrébe nézett. Mondják. Konok. amikor Izabella belépett. ha vádoltak a pápáknál. amelyből megtudta. Ők talán még többen verődtek össze. László. Bízott a legátusban. hogy a pápa legátusa az ő házasságát is megjavítja majd. azóta kerülte őt. mert szeretlek. Te pedig áskálódtál ellenem. de sohasem ártottam neked. de a szerelmet nem tudtam színlelni. Lassan hullt le a karja. mint a király esküvőjére. most azonban majd megtanullak gyűlölni is. – Én csak nem tudtalak szeretni. Mindent megkaptál. László? – Kérdezd meg apádtól! Mondják. vörösarany haját gyémántokkal kirakott fésű szorította. és Endre is él Velencében. – Szép vagy. A környékről is számosan érkeztek. A város népe az utcákon tolongott. gúnyosan felnevetett. sokat írsz Nápolyba. mert az udvarban nem szerették az Izabella nevet. pedig én még élek. Elena? – kérdezte. Dél már régen elmúlt. de sokan a Fejérvár felől Budára vezető út mentén telepedtek le. A menet élén ezüstvértet viselő három lovas haladt. aki mindig elkerülte. hogy a kun lányhoz menjen. aki már az országban volt. – László! – kiáltotta az asszony. Apja levelére gondolt. amelyre mindig vágyott. Megesküdtem. hogy én kértem a pápát. s türelmesen várakoztak a pápai követre és kíséretére. Tétényből is tódultak a kíváncsiak. A szokott királynéi javakon kívül megajándékozta a Szepesség jövedelmével is. Tudta. Nem te vagy a pápa hatalmas hűbérese. azután járkálni kezdett komoran. akik mindig ellenem törtek? – Én árultalak el? Én. Gyóntatója. De hiába jön! Eddig csak nem tudtalak szeretni. – Úrnőm. A révészek alig győzték a Pest felől érkezőket átszállítani. Húst sütöttek. amikor Wernerius budai bíró tornyos házának tetején megharsantak a kürtök. mint a koldusok. Mozdulatlan maradt akkor is. Nápolyi szolgálójának szavai riasztották fel. a szerelmet. Elena megigazította úrnője sárga brokátruháját. és belefésült vörösarany hajának sűrű zuhatagába. mint egy odadobott. a testvéred fia máris a magyar király címet viseli. Sárga brokátruhát viselt. amelyen a hirtelen támadt izgalom lázrózsái égtek. – Úrnőm! A testőrtiszt ezt mondta: „László úr várja Erzsébet ifjabb királynét. hogy a legátus és kísérete a város felé közeledik.. A fehér prémmel bélelt köntös megvédte a kora tavaszi hűvösségtől. Pál budai kanonok is biztatta. eddig mindig megvédett. mint Kőszegi Iván vagy a többiek. magasra tartva a pápai zászlót.” Két év óta ezen a néven illették. László nem taszította el. Mondják. – Mit tehettem volna? Királynévá tettelek. és Anjou Izabella árulkodik. amely arannyal és gyönggyel volt kirakva. azután hirtelen kirohant. hanem az apád. – Hívat László? Jól értettem? – kérdezte hitetlenkedve. Sűrű. Te is megesküdtél. de a férje nem mutatkozott. Izabellát összetörte a közöny.. Máris rohant a szobájába. vad tekintettel mérte végig az elsápadt asszonyt. és onnan is hozzák a leveleket. úrnőm! A mosolygás szépít. – Csak nem akarod azt mondani. Miért jön a pápa legátusa? – Honnan tudjam én. kenyeret és bort árultak az élelmes vásárosok. A tömegben végigfutott a . akitől más nőhöz futottál az esküvő után? Én? – sikoltotta. Az ablaknak támaszkodva várta asszonyát. Telkiből.

én is tisztelem és becsülöm. Sápadtan ült László király a trónszéken. – Majd megmondod. undort kelt minden igaz keresztényben. Széles vállú. A legátus balján János úr. király úr! Ez a gyűrű magát a pápa urat jelképezi. A kánonok már régen tiltják a pogány viseletet. akit az Úristen a maga képére teremtett. hogy teljesíti parancsaimat. atyailag. Eminentissime Princeps? – hangzott újra a király kérdése. Láttam és hallottam. és rámosolygott Lodomérra. mert a pogányság jele. jobbján pedig Lodomér úr lovagolt. Fülöp a király felé fordult. ahol ez hiányzik. aki békülni akar. A legátus arcán az áll uralkodott. Kerek fején bíbornoki vörös kalap díszlett. barna lovon kevélykedett. A magyar főpapok mindenben igyekeztek Fülöp herceg kedvét keresni. Ezek Krisztus egyházának legádázabb ellenségei. Fekete szemének villanó tekintete szinte átszúrta a mozdulatlan arccal ülő királyt. – Küldetésemnek nagy oka van! – emelte meg a hangját. Gyilkos harcok áldozatai is lettek azok. elárulva gazdájának kapzsi mohóságát. – Mit kíván a pápa őszentsége teáltalad. és keresztet vetettek. Ez azt jelenti. akik magukat patarénusoknak. hogy megtörhesse. A küldött érkezésének negyedik napján jelent meg a palotában. de voltak akik letérdeltek. örvendezés sehonnan sem hallatszott. legkitűnőbb herceg? Fülöp legátus egy árnyalattal enyhültebben folytatta: – Most csak érintem a tennivalókat. király úr. úgy szólalt meg mély zengésű orrhangján. a ruhájáról és a hajáról is meg lehet ismerni. – Sokat. . erőtől duzzadó. legátus úr. csak a pápa követe nem. majd gőgösen terpeszkedett el abban a faragott karosszékben. Fülöp meghökkenten kapta fel a fejét. amelyen néhány üstök maradt. – Laudetur Jesus Cristus! – mondta köszöntésként. akit meg kell aláznia. Szavait Timontheus püspök tolmácsolta. Csak annak a kezén ragyoghat. miképpen cselekedjünk. csak néha-néha méltatta figyelemre az út szélén bámészkodókat. – Őszentsége gyűrűje ragyog az ujjamon. hogy személyemben Krisztus földi helytartója maga lépte át palotád küszöbét. Fekete szemének átható tekintete előremeredt. hogy a törvény és a tisztesség határain belül igazi békességben élhessen. de magyarok is. Eminentissime Princeps. és megcsillogtatta gyönyörű gyűrűjét. amelyekről tanácskoznunk kell veled és országod egyházi és világi vezetőivel. Mi valljuk és hisszük. ha majd legközelebb négyszemközt is találkoznánk! – mondta. a kijelölt kalocsai érsek. Meg kell térítened a pogányokat. akit a pápa minden hatalommal felruházott. vékony sasorra alatt duzzadt ajka kissé szétnyílt. László király! Először is rendezni kell végre az esztergomi érsekség dolgát! Kán Miklósnak végleg le kell mondania. és nincs szándékában koronámra törni. Nagy és erős volt. hogy az embernek. sok sérelem érte az egyházat. A város szinte megtelt a legátus kísérőivel. király. fiam! – kiáltotta most már bizalmasan. és aki csak kevéssé kisebb az ég angyalainál. – Végigjöttem országodon. – Mindenkivel megbékélek. hogy áldást osszon. – Örömmel beleegyezem! – kiáltotta László. légy üdvözölve országomban! – mondta László egykedvűen. László király! – Mit kívánsz tőlem. amelyet a trónszék mellett állítottak fel neki. hogy a keresztény embert a külsejéről. Nem felelt egyenesen László kérdésére. mert nem alkalmas az érsekségre. A borotvált fej. – Még a király sem lehet önmaga bírája – folytatta ingerülten a fermói püspök. Mit kívánsz még. joga van arra. Az egyház csak a gonosztevők haját vágatja le. amelynek mindkét oldalán öt sorban elhelyezve tizenöt vörös bojt csüngött. Az arca simára volt borotválva. – Eminentissime Princeps. Országodban ilyen pogányok élnek. kötelessége ezt a békés állapotot megteremteni ott. – Miklós pápa követeként érkeztem országodba. főképpen kunok. Ilyen könnyű és gyors győzelemre nem számított. Időnként felemelte lapátkezét. király úr. Eminentissime Princeps? – vágott a legátus szavába a király türelmetlen kérdése. de csaknem gyanakodva kérdezte: – Nem ellenzed tehát. – A legfontosabbat utoljára hagytam. Ki kell irtanod a fertelmes eretnekséget! Azokra a szerencsétlen tévelygőkre gondolok. – Miklós pápa őszentsége úgy érzi és tudja. akik Krisztus tanait hirdették ezen a földön. Kőszegi Péternek is le kell mondania. Fülöp úr arcán most suhant át először egy kis mosoly. Az egyház papjai sem engedelmeskedtek mindig Krisztus földi helytartójának és a vallás parancsainak. és Izabellára gondolt. – Békélj meg ellenségeiddel is. – Én sohasem zavartam meg a békét! – szólt közbe a király. – Palotám bármikor nyitva áll előtted. Enyhén ívelt. Lászlót konok pogánynak hitte. Éppen ezért a pápa úrnak mint Krisztus földi helytartójának. A legátus arcán önteltség látszott. érettebb férfiúnak látszott. Van bőven gyomlálnivaló országodban. és mintha valamilyen jóindulat is éreződött volna a hangjában. Miklós pápa Lodomér úrnak szánta az esztergomi érseki széket. és ilyenkor jobb keze középső ujján szikrázva ragyogott fel széles karikájú aranygyűrűjének víztiszta zafírja. A belépő főméltóságok és főpapok mindnyájan meghajoltak előtte. Fülöp herceg nagy csontú. és meg kell esküdnie az Evangéliumra.kiáltás: – Itt jön! Itt jön! A tömeg egyébként hallgatott. Nem viselt kesztyűt. Fülöp úr kemény arcán meglágyultak a vonások. király úr? – Lodomér urat mindenki a legkiválóbb papnak tartja országomban. király! – mondta. még a messzebb lévő egyházmegyékből is szállították az ételt és italt a jó gyomrú és bort vedelő pápai katonáknak. ezért ülnek a gályarabok is kopasz fejjel az evezők mellett. akik valamilyen születési hiba miatt kevés levegőt szívhatnak be az orrukon. bogumiloknak mondják. amelyek szerint örökké hallgatnia kell. éljenzés. A ló tomporát félig elfedte hosszan leomló bíborpalástja. – Szeretném. Felemelte jobbját. mint az olyan embereknek. de nem ejtette ki a Kőszegiek nevét.

erő és kapzsiság csillogott. szokásaikkal. erre volt ráírva esküjének szövege. és adományait mindazoktól visszavenni. az Atya. és beiktatta Lodomér urat méltóságába. Délelőtt tíz óra lehetett. és a hozzá vezető utat most lándzsás testőrök állták el. ezért nem vette észre a legátus arcán szinte elterpeszkedő diadalmas. amelybe mindazok a végzések belekerültek. templomaik még azoknak sem. ahol az érsekség dolgait intézte. már azért is. és sátraik helyett építtess velük állandó házakat! Tedd mindezeket azért. elfogadom. gőgös mosolygást. Itt várta sorsát Kán Miklós is. Ismét elhallgatott. amelyet Lodomér úr mondott. Nagy lélegzetet vett. amelyen az ország nemesei nagy számban vettek részt. László király fehér selyem nyári köntösét viselte. Hangja kissé megremegett. a szent királyok törvényeit és szokásait megtartom. azután folytatta: – Esküvel fogadom. – Nem mindenki pogány. ha az országban lakó. Július közepétől szeptemberig tartott a tétényi országgyűlés. Dölyfösen lépkedett. Egy pillanatra elhallgatott. és itt várta a lassú léptekkel közeledő királyt. és a haját csimbókba fonja. Miklós alkancellár fogalmazta és olvasta fel a megjelentek előtt a kiváltságlevél minden egyes pontját. Felnézett a mennyezetre. és velük is megtartatom. és az ilyen hajat magyar hajnak nevezik – felelte László. Minden erőmből rajta leszek. fogadást tettek. Nincsenek falvaik. fiam! Éppen ezért légy te. és másokkal is megtartatom. öltözéket és hajzatot elhagyják. már Szent Iván havának közepe is elmúlt. ami történni fog. Isten engem úgy segéljen!. akik erre érdemtelenekké váltak. az egyház javára rendelni méltóztatik. aranybullába foglaltatom. bal kezét az Evangéliumra téve.. akik így viselik a hajukat. hogy a keresztény hitet magaménak vallom. A júniusi meleg korán köszöntött be Budára. Barbár szokásaik szerint élnek. hogy a kunok megtérítésére vonatkozó határozatokat. amelyek megtartására az egész kunság nevében Tolon. Augusztus közepére már elkészült a királyi kancellárián az a királyi kiváltságlevél. de ha engedelmeskednek. ha te segíteni fogsz. az egyház szabadságát. a kunok Szent Lászlója. majd befejezésül még ezeket mondta: – Esküszöm. terjesztve az erkölcstelenséget a Krisztusban hivő magyarok között. letelepedésükkel. amikor Fülöp legátus papjai és testőrei kíséretében a vártemplomhoz érkezett. A kunokat három törzsfő képviselte. ahol a főhelyen foglalt helyet. Ámen. lassan olvasta. A tanácskozók kimondták. de tekintetét nem emelte fel az írásból.. hogy eggyé forrjanak népeddel országod javára és Isten dicsőségére! – Mindenben engedelmeskedni szeretnék a pápa úr őszentsége akaratának.. Fogadom továbbá. hogy félig kun vagyok! – vágott közbe László nyugodt méltósággal. Jánost téve meg érsekké. mintha az eget keresné. – Esküszöm. gúnyos ajkát kissé tátva tartotta. megtartom. Mire a legátus újra Budára érkezett országot járó útjáról. . – Ne feledd. aki éberen figyelte. akkor ellenük a királyi és más hadakkal felkelést rendelek el. Minden erőmmel támogatom az eretnekek elleni harcot. akik felvették a Krisztus keresztjét. itt menedéket nyert kunok ellenszegülnek mindannak. ha nem élnek keresztény ember módjára. amiben megállapodtunk.. Innen hallgatta végig a misét.. kiadatom. Mondják már német földön is vannak. atyám – mondta csendesen. és a királyhoz lépett. amit Fülöp herceg úr a pápa helyett és őszentsége nevében az ország érdekében. László kezében finom pergamen fehéredett. sóhajtását szinte hallani lehetett. Tolon. A templom előtt megállt jobbját magasba emelve áldást osztott. amelyet országodban találtam. ha nem telepednek le. Nyugodtan. – De szentek utóda is. amelyeket a király és az országgyűlés a kun törzsfőkkel történt tárgyalások és megbeszélések alapján hozott. vagyis ha nem veszik fel a keresztséget.. Uzur és Alpra törzsfők előttem és teelőtted.. legfertelmesebb a kunok garázdálkodása. Eminentissime Princeps. amikor így folytatta: – Esküvel fogadom. Fiú és Szentlélek! Ámen. A polgárokat csak Buda városának első megválasztott bírája. hogy a kunok és az országban élő más pogányok rabságában tartott keresztényeket kiszabadítom. gyűrűs jobbját a király feje felett tartva áldást mondott: – Benedicat te omnipotens Deus. Fülöp úr ezekre a szelíd szavakra felemelkedett a karosszékből. és ezután vonult be a templomba. hogy minden rendű és rangú alattvalóm erről tudomást szerezhessen. szemében okosság. Undok pogányok módjára szertekóborolnak országodban. azután hatalmas. A mise végén a legátus az oltár elé állt. nem maradt-e ki valami az ő követeléseiből. Uzur és Alpra is Budára jött.. Az előző tanácskozások eredményeként a három legtekintélyesebb kun törzsfő. A budai királyi kápolna előtt várakoztak a főméltóságok. megtérésükkel. hitetlen pogányokat és kiátkozottakat pedig semminemű királyi tisztségre nem emelek. ugyanezt tette Kalocsán is. Áldjon meg téged a mindenható Isten. jogaikkal és kötelességeikkel is foglalkozott. mert a vártemplomba még a meghívottak is alig fértek. hogy mindazt. László király. Vidd el közéjük a Krisztus igazságát! Vétesd fel velük a keresztség szentségét! Rombold le undok bálványaikat. Eminentissime Princeps. hogy népeim a pogány szokásokat. aki hosszú kaftánt hord. hogy az egyszerű halandók távol maradjanak mindattól. Járt Esztergomban. A király mellett ült Fülöp legátus.. A legátus kívánságára az országgyűlés a kunokkal. az országban lévő helyzetükkel. Pater et Filius et Spiritus sanctus.. Ott ültek a főméltóságok és főpapok csaknem valamennyien. akkor csak kezeseket veszek tőlük. hogy a király köteles a gyermekkorában bőkezűen osztogatott adományleveleit megvizsgálni. birtokviszonyaikkal. – A sok visszásság és bűn között. Wernerius úr képviselte. Ezt a kápolnát vártemplomnak is nevezték.

mindent egy csapásra meg lehet változtatni. – Alprának és Uzurnak. Nekik adjuk az ő határaikba eső királyi udvarnokok és más cselédeink földjeit. Fülöp legátus azt hitte. atyám? Királyné vagyok és asszony. akik közül már tudtak magyarul. hanem a tétényi gyűlésen létrejött megegyezést is magába foglalta. Elmondta az alkancellár. vagy a Körös. Az alkancellár erős hangján olvasta a latin szöveget. . az idegen országokban szerzett szolgákat megtarthatták. ő pedig rám bízta. Ha pedig seregállításban hanyagok lennének. Lodomeria. Megemelt hangon folytatta: – A jövőben elhagyják nemezsátraikat. az üdv adományozójában való üdvözletünket küldjük.. leányom. Ismertette ezután a magyar és kun urak földjeire vonatkozó rendelkezéseket. amit ebben a levélben megígért. Hosszasan olvasta a bevezető szöveget. felvegyék a keresztséget. Fülöp úr többször felkereste a királyt. Szó volt még a kiváltságlevélben a bírói eljárásokról. nagyobb szeretet és barátság származzék.. a jövő útját jelölte meg. földhöz erősített házakban. Az egyházi ügyek elintézése után szót fogok rólad ejteni a királynál. Rövid szünetet tartott. Dalmatcie. László őszintén akarta mindannak végrehajtását. a kunok többi urának.. de csak azt érzem. Rame. Meg akarom tartani eskümet. Dalmácia. Atyád követe elmondta sorsodat őszentségének. ezért.. aki a törvényt megszegi. A királynékat is. azután tovább olvasott: – Országunkban tartózkodni fognak minden garázdálkodástól. Croacie. Talán nem történt volna semmi végzetes lépés. Amikor belépett a pápa követéhez.. elrendeljük. ha a legátus türelmetlenségét nem fokozza a végtelenségig Izabella királyné. hogy egy szilaj és nagy részben pogány pásztornép megkeresztelése és letelepítése nem mehet végbe máról holnapra. amit a szent római egyház tanít. A kun urak és nemesek ezeket osszák fel maguk között saját rendjük szerint. Gallicie. Eminentissime Princeps! Nem szeretnék erőszakkal a kunokra törni. de már életmódjuk és rabszolgáik dolgában sok engedményt tett. ugyanolyan ítélet és büntetés sújtja majd őket. Szolgáiknak. amelyet aztán Lodomér érsek fordított magyarra. király úr! – Nem felejtem.. Ez a kiváltságlevél már nemcsak rideg parancsot és kényszert tartalmazott. akkor könnyen lángba borulna a Tisza tája. Mivel pedig a hit cselekedetek nélkül holt marad.. aki László hidegségét nem tudta megbocsátani. A legátus engedni kényszerült a rabszolgák dolgában is. majd a legnagyobb kedvezményt ismertette: – Mivel a kunok nagy területet foglalnak el. ha személyesen jelen vagyunk. – Tudom.. Fülöp úr felemelkedett karosszékéből. hogy mindaz. hívó szavunkat semmibe vennék. mint birodalmunk más. hogy azok. bármily korúak vagy neműek. cselvetéstől és főképpen a keresztény vér ontásától. Nem vette tudomásul. Szakálluk levágását. Az alkancellár ezután a kunok világi kötelességeiről szólott ekképpen. A király ebben is megkövetelte a keresztség felvételét. a Temes és a Maros folyók mellékét szállták meg még dicső Béla király idejében. a pogány szertartásokat. hét kezest vettünk tőlük. Az erős hang betöltötte a tróntermet: – Ladislaus dei gracia Hungarie. ami ebben a kiváltságlevélben benne van. leányom. hasznot nem hajtó földjeit.. cselédeiknek sem fogják ezt megengedni. mindazok. magyar és kun egyforma szabadságnak örvendjen! Nagy királyra valló rendelkezés volt ez. akik nemzetségükkel a Duna- Tisza között élnek.. Omnibus Christi fidelibus presentem paginam inspecturis salutem in salutislargitore. Lodomerie. – Kimondjuk. hogy szerencsétlen vagyok. a kunoknál szokásos vérbosszúról és szolgáik különféle ügyeiről. de meg akarom tartani a békét is. Horvátország. Addig is higgy. Bulgarieque rex. A kiváltságlevél kihirdetése véget ért. Isten kegyelméből Magyarország. Cumanie. Mondatonként meg-megállt. Kunország és Bulgária királya. Csak a monostorok és egyházak birtokjoga marad sérthetetlen Nekik adjuk a nemeseknek és várjobbágyoknak a tatárjárás óta pusztán maradt. és falvakban fognak élni. harcolni köteles nemeseit. Rátért ezután Miklós alkancellár arra. főképpen azt. – Azért. amire a legátus a király kérésére nem akarja őket kényszeríteni. és rokonság jöhessen létre. nemeseinek és egész közösségének tetszett. jobban megértsék. hogy végre felkerestél. hogy a kun urak és nemesek külön-külön és egyetemesen kötelesek csatlakozni seregünkhöz. hogy elhagyva a bálványok tiszteletét. boldog vagyok. és tartsák meg mindazt. és a gyűrűjét csókra nyújtotta a szomorú asszonynak. Ráma. Szerbia. az igaz katolikus hitre térjenek. most is ott lakjanak birodalmunk nemeseiként. hogy a megjelent törzsfők. hogy cselekedjek érted. kaszálóval és halászattal. – Mi lesz velem. a birodalom nemeseinek és báróinak ünnepélyes és nyilvános gyűlésén történt tanácskozás eredménye. Minden Krisztusban hívőnek. mert a kunok csak a magyar születésű szolgákat tartoztak szabadon engedni. leányom! Hová lennénk hit nélkül? Az Úristen sokszor próbára tesz bennünket. majd Kézai Simon mester kun nyelvre. éppen úgy. minden egyébben a keresztény szokásokhoz kell alkalmazkodniuk. hogy köztük kölcsönös komaság. hogy milyen egyházi és világi büntetésben részesül az a kun. László. hogy a kun határban lévő magyar birtokok megmaradjanak. Alpra és Uzur a kunok nevében ehhez hozzá is járult. Servie. hogy a latin szöveg magyarul is. ahogyan a többi nemes és királyi szolga. a hét nemzetségük szerint. de gőgös szavaira László csak ennyit felelt: – Várnunk kell. – Ne feledd. akik még nincsenek megkeresztelve. valamint az örökösök nélkül meghalt nemesek birtokait erdővel. hogy a hit tökéletessége megvalósuljon náluk. hogy megesküdtél az Evangéliumra. Galícia. – Köszöntelek. akik jelen oklevelünket látni fogják. kun nyelven is elhangozzék. hajuk kurtítását és ruházatukat kivéve.

uram! Üzend meg. Nem is értem. Ebben a kézfogásban csak két ember találkozott egy pillanatra. majd megbiccentette a fejét. Most a kunok dolga a legfontosabb! A pogányság elleni harcot őszentsége is mindennél előbbre helyezi. László nem tesz semmit. akkor sem kerülnélek. De most már nem kell neki a Tiszáig mennie. – Majd csak elviselem ezt is. Úgy tett. fiatal László király. Izabella tekintetét ráfüggesztette a pápa követének arcára. A keresztség azonban önmagában senkit sem tesz igazán hivő kereszténnyé. akkor nem következik be mindaz. kevély és kapzsi Fülöp. László úr! – válaszolta Simon mosolyogva. – Bilincsbe verve? – Ne csodálkozz atyám! Én nem igazi bilincsre gondoltam A királyt sokkal súlyosabb bilincsek tartják rabságban. kisebb és nagyobb. amely csaknem háromszáz esztendős hagyományon alapult. Csak az excommunicatio major tiltja meg a híveknek. királyasszony! – Akkor tégy. Mocsár őrzi ott a kunok székvárait. ahogy jónak látod! Egy asszony erősebb tud lenni a pápa követénél is – tette még hozzá gúnyosan Izabella.leányom. és az Árpádok családjának utolsó hiteles férfisarja. Simon? A kiátkozottat kerülni szokták. hogy a hit és az egyház szabadságának helyreállítására. kanonok. ha a nagy átkot mondta volna rád a pápa követe. leányom? – kérdezte végre. Az ország minden részéből gyülekeztek a papok Budára. nem árulod el. Láttam őket. ahogyan a kiváltságleveledben megígérted.és alrendű papságához intézte szózatát. Érsekek. Én. gőgös olasz. László mindent megtenne. Ki mer arra járni? Ottveszhet könnyen. – Az excommunicatio kétféle. – Hogyan mondod. ígérd meg. Attól fogva a legátus a király engedékenységét kopasz mentségnek tartotta. – Ott voltál? – Az uram után mentem egyszer. – Írjál hát neki a nevemben. úgy ígérte fogadalmának megtartását. László az egyik kun törzsfő leányát szereti. mintha megértette volna. az egyházi fegyelem helyreállítására. és faképnél hagyta a megnémult legátust. Nem találtam rá. hogy tőlem tudod! – Legyen úgy. mert a legátust a pápa nemcsak a magyar. mint a pogányok. – Hazudnék. rosszul nevelt. szenvtelenül mondta: – Meddő harcot folytatsz.. Talán tíz éve is van már hogy megkeresztelkedett. hatalmas kutya. de mondják. mintha darázs csípte volna meg. – Nem félsz tőlem. apátok. Izabella látogatása súlyos következményekkel járt. hogy a kiátkozottakkal érintkezzenek. A legátus most csak a kisebbet mondta ki rád. Borotvált arcán elképedés ült. megtette. Szabadon. mert a kun asszony nem engedi. valamint a papság nagyon is elvilágiasodott életmódjának megjavítására a Budán tartandó zsinaton intézkedéseket hozzon. Hidd el. atyám. XXIV. Itt él valahol a kun hercegnő Buda körül. uram. nem akartalak megbántani Én tudom az igazságot. A magyar főpapok kérése ellenére kiátkozta Magyarország királyát. miért nem alkalmazok erőszakot. hiszen sohasem mondott senki ilyet neki mint ez a szeplős arcú francia asszony. és mindent úgy akarsz tenni. – Mikor fogsz szólani érdekemben? – Egyszerre csak egy dolgot tudok elintézni. és amire már régen készült. A fermói püspök úgy ugrott fel. jót akartam. László a kancelláriába ment Kézai Simonhoz. a papság és a nép életének és erkölcsének újjáalakítására. duzzadt ajka között sárga fogaival vicsorgott mint egy feldühített. Másodszor alázkodott meg. Még haragudni is elfelejtett. Nem láttam. A legátus a zsinaton is gőgösen viselkedett. Ezek a keresztények ott élnek valahol a Tisza folyó mellékén. hanem a lengyelországi bajok orvoslásával is megbízta. leányom. nem a saját gőgjébe fagyott. ha ezt mondanám. Feloldja a királyt az átok alól. hogy esküdet megtartod. – Egy pogányt? – hördült fel a legátus. ami hamarosan bekövetkezett.. miért támadt most egyszerre rám. a diktátor hajlamú. és erős nézésével csaknem zavarba ejtette Fülöp herceget. Fülöp legátus az ország fő. Mit tanácsolsz? – Engeszteld meg a pápa legátusát. A kiátkozás hírét parancsára szerzetesek vitték szét országszerte. Nem törődött a magyar király legfőbb kegyúri jogával. püspökök. Az ország fellélegzett. Simon mester! Szeptember elején megjött a legátus válasza. A két ember most a trónteremben állt szemben egymással. A zsinati tanácskozás határozatait száznál több pontba foglalták. minor és major. prépostok. Szája még jobban széjjelnyílt. – Ne haragudj. de most magyar módra kezet adott a legátusnak. – Nem félek. Valaki megint ellenem ingerelhette Fülöp herceget. Némelyik határozat megsértette a . Nyugodtan. László az orrodnál fogva vezet. Ha más ember a pápa követe. Simon mester. A csúcspontján lévő pápaság képviselője. ha újabb fogadalmat tesz. herceg úr. a sokat szenvedett. Ez pedig kizárást jelent a szentségek felvételéből és kiszolgáltatásából. aki nem ismeri a járást. mint a bélpoklost – mondta. egyszerű plébánosok és szerzetesek sereglettek még Lengyelországból is a magyar fővárosba. ha nem volna bilincsbe verve.

– Van ész a kobakodban. az országbíró és a tárnokmester küldte hozzá Simon mestert. László. szép arca. Miklós érsek! – kiáltotta. Szétkergetném az egész zsinatot legátusostul. neked sincs már mitől félned. amikor Lászlót kiátkozta. engem sem szeret. uram. uram! – kezdte a kérlelést az udvari pap. – Írd meg tüstént a parancsomat a bírónak! – harsogta László. nem vagy érsek! – nevetett a pohos esztergomi prépost. de ezt ne tedd. de Okán hatalmasabb isten a keresztény istennél. neked. hogy mindig a te híveid leszünk. A király felnevetett. Fülöp legátus meg sem állt Pozsonyig. a leány tovább beszélt. hogy mit kell tenned! A papok sem élhetnek étel és ital nélkül. nemcsak magyar. Gergely prépostnak együgyű mosoly ült ki az arcára. – Gyönge vagy. Egyik kezeddel nem vághatod le a másikat. felköti a nyúlbocskort és eliszkol Budáról. László! – Akkor mit tegyek? A régi csengéssel búgott fel Miklós úr mély hangja: – Kire hallgat a budai bíró. ha kimennek a városból élelmet és italt keresni. . az interdictumot. – Vissza kell jönnöd. pedig mi is megesküdtünk a kettévágott kutyára. – Szeretlek.. néhány megürült egyházi birtokot – amelynek patronáló joga a királyt illette – önhatalmúlag adományozott el a király megkérdezése nélkül. László király? Terád vagy Fülöpre? – Énrám! – kiáltotta. a király nyomban diktálni kezdte: – Buda bírójának és polgárainak parancsolja László király! Sem a pápa követének. Vele tartottál. érsekem! Ha a király tanácsot kér. szép arcán átsuhant az öröm... hogy keresztény is vagyok. A leányt hallgatta. Amikor pedig Pozsonyból megérkezett a kiátkozás híre. a lángok felcsaptak. és meg sem állt a Tiszáig. Parancsold meg a bírónak. – Te mit tennél a helyemben? – kérdezte László Kán Miklóstól. Miklós úr felugrott. Az arca kipirult. Nem győzte meg evvel a vallomással. Okán. tanácsot kell adnod! Kopasz birka nem fél a nyírástól. Bárki megtámadhat. amikor megkereszteltek. Úgy érezte. Már régen otthon kellene lennem vagy a legátus kíséretében. Miklós úr letette a kupát. ahogy van. ha távol marad a legátus zsinatától. -No. aki pedig a népemre tör. amikor ellenünk tört. aki jobbnak látta. ha te lennél a király? – kérdezte László. Okos.kegyúri jogot. A tűz parazsa mellett ültek. – Én csak azt tudom. és úgy fonódott a királyra. érsekestül. Még aznap nyeregbe pattant. – Lehet. király! Hiába mondod. – Te is keresztény vagy! Ott voltam. – Nem vagyok király. A nádor. – Trónod van veszélyben. mondja azt Wernerius uram. A zsinat félbeszakadt. – Te nem vagy már a régi. Kán Miklós ravaszul mosolygott. édes hang dorombolva hullt bele a sötétbe. – Megérdemelné Fülöp úr. A csillagok tompa fénnyel rezegtek. Ha megtudja. – és csúnyán felnevetett. megtagadlak. a hatalmas. hogy veled vagyok. hogy te is gyötörj. Csak homályosan látta a barnaszeg arcot. kiátkoz újra. hogy legyőzi a pápa nagy hatalmú követét. – Nem hatalmasabb! Mindenki felkelhet ellenem. mint a halottak. és otthagyta asszonyát. László arcára is ráfutott a bíborhullám. Kiátkozott vagyok. a végén a bíboros sem tehet egyebet. sem a megjelent papoknak mától kezdve ételt és italt ne merjetek adni! Az élelemért és italért kimenőket zárjátok ki a városból. A főpapok gyorsan megírták a megállapodásokat. Miatta gyűlölnek most bennünket. Te kun is vagy. és rohant a kancelláriára írószerszámokért. Az urak mindnyájan félnek az átoktól. – Hazudtál nekünk. mindenestül! – Fegyverrel? – kérdezte a király. a hangja diadalmasan harsogott. most már egészen keményen. Riadt volt. Megesküdtem a legátusnak. ne adjanak nekik ételt és italt! Az esztergomi káptalan tagjai sem bírták hajdan a koplalást. – Nem kellett volna már először sem meghódolnod. mint futó repkény a karcsú fa derekára... Maga elé meredve ült. néma leszek. László! – suttogta hirtelen mindent megbánva. Izabella királyné ezt üzente Lászlónak: – Hiába vagy a férjem.. – Nem vagy király. László már előbb is veszélyeztetve látta királyi tekintélyét. megbünteti az álnokságot. Mielőtt Fülöp legátus elhagyta Budát. és te nem tudod. László! – kezdte. Itt aztán újra kiátkozta a királyt. hogy a szavamat nem hallatom. hogy kívül tágasabb! Majd meglátod. – Aztán. Érsek sem vagyok többé. mit jelent kiátkozottnak lenni. A király megpiszkálta a parazsat. – De ide figyelj.. és felugrott. – Bocsáss meg. és a keze remegett. hogy összefogtak ellened. akkor tudom.. Gergely. aki okos ember hírében leledzel. és ki-ki hazatért. Édua! Másképpen nem is lennék itt. megjelent előtte Izabella királyné. Vörös fényükben tüzelt Édua haragos. Fülöp legátus ugyanis. és így szólt: – Atyám. – Hallgass! Nem azért jöttem. A zümmögő. én az egyháznak mindenkor híve maradok. Amikor visszajött. – Hát jó! Én megmondom. ez a gőgös legátus megbontotta a békét. és az egész országra kimondta az egyházi tilalmat. – Mit tennél hát. Hódolattal csókolta meg a pápa gyűrűjét. száraz ágat dobott a tűzre. Én a helyedben megöltem vagy megölettem volna azt a legátust – erősödött meg hirtelen a lágy hang. és többé ne engedjétek vissza! Aki nem engedelmeskedik parancsomnak. amikor a boroskupa után nyúlt. Néhány nap múlva jöttek érte.

Somlyó vármegyébe. hogy követ dobjanak a sírra. a szemét. de a lovas nem érte utol Lászlót és kíséretét. Miklós úr tetemét szolgái lóra kötözték. Hetek múlva. és ezt mondta: – Nem bánom. – Királyi kertbe illő a húgod! – mondta aztán Árbocnak. Árboc vezér parancsolt a tájon. ivott. még pirkadatkor kilovagolt. Csakhamar annyi követ dobáltak a sírra. . bármiként fog is rendelkezni temetéséről. Arra számított. Árboc tehetetlen haragjában csak a fogait csikorgatta. A kényszernek engedve bocsánatot kért a legátustól. Szentül hitték. Gergely prépost holttestét eltemetés végett a Szent Györgyről elnevezett csanádi káptalanba vitték. mire a kanonok feloldozta. az egyházi büntetés jogosságát. Tisztes polgárok és más rendbéli népek megvadulva rohantak a bélpoklosok temetőjébe. Egy legény hiányzott a székvárból. Mandulát otthagyva. Egy pap tolmácsolta Miklós úr végső kívánságát. barna legényeket. hogy nem ő tette. A haldokló végső akaratát is nyilvánította. Amikor megérkeztek. és szolgáinak esedezését. hogy Buda legmagasabb házánál is magasabbra nőtt a kőhalom. és ott halt meg Isten büntető kezétől sújtva. László Mandula szemébe nézett. Néhány hétig nem történt semmi. aki már életében elszakadt Krisztus egyházától. László ott maradt a székvárban. Amikor a húst megették. elgörbült száján torz mosolyban ült a halál. A Maros völgye már őszi ködöket lehelt. Innen hívtak Miklós érsek betegágyához egy szegény kanonokot. Valaki látta. már az egész város népe forrongott. a szomszédos székvárnak pedig Törtel volt az ura. ezért vágyódtak a bűnbocsánat elnyerésére. mint a falevél. amíg végre Fülöp úr meglágyult. Beismerte hibáit. Hitehagyott galádok nem részesülhetnek egyházi temetésben! Önmagát belelovalva a beszédbe. Mindnyájan érezték. A fermói püspök ádáz haragra gerjedt. Árboc székvárába Törtel is átjött a látogatás hírére. és a bűnök mocsarában fetrengett. László felrezzent egykedvűségéből. és a halálát érezve gyóntatót kívánt. a homlok kidudorodását. – Csak a király szakíthatja le! – felelte a kun vigyorogva. – A húgom is nagyon örül. amelyből mintha barna fátyol mögül villant volna a tekintet. Árboc égre-földre esküdözött. a másvilágon nem kell majd annyit szenvedniük a tisztítótűz lángjaiban. Arca sárgásfehér volt. és újra a leányra meredt. és a király elé tette. Néhány megvadult szerzetes ezt kiáltozta: – Aki bőséges bűnbocsánatot kíván kapni a pápa úr követétől. Tapló szíve nyomban tüzet fogott. Gergely prépost vérében feküdt a medvebőrön. és ne ellenkezzenek Fülöp úrral. hogy Miklós úr milyen kegyes és jó volt hozzájuk. Nem ment Tolon vezér székvárába. – Látod. amiért a zsinatot szétkergette. bizonygatva. teljesíteni fogja. Gergely prépost is mindenben követte a királyt. Amikor Miklós úr meghalt. sokan kíváncsiskodtak a sátrak előtt. király úr! – csendült a dallamos leányhang. Kiitta a bort. finom. temessétek el. amelyben Aba Péter volt a főispán. és újra fogadalmat tett. hanem egyenesen a Maros folyó partjára. hogy a király maga mellé veszi. de Kán Miklós napról napra betegebb lett. Hosszú volt az ősz. László csak legyintett. bőven követtek el bűnöket. A város apraja-nagyja csaknem két napig hordta a követ Miklós volt érsek sírjára. A tél késett. A nagy nemezsátorban bőrökre heveredtek. Menni akart tüstént. és ezek az apró szabálytalanságok kedvessé. és váratlanul megint otthagyta Budát. Kérte szolgáit. december végén értek a városba. amikor ijedt riadalommal jelentették a királynak. Nézte a lassan gyentető lovak hátán mozdulatlan arccal ülő. László nem kérdezett többet. – Mandula. Hajnalban. vigyék a holttestét a legátus színe elé. kedves orrát. úgy vitték Budára. Az érsek szolgái azonban addig rimánkodtak. Az asszony a kezét tördelte. és kun módra megszerette Mandulát. bizánci ezüstkupában drávántúli bort hozva. Mezősomlyó körül kunok táboroztak. A választott érsek már tudta. Evett. de Miklós úr súlyos kórságba esett. Nagy hangon kiáltotta: – Nem szabad azt a gonosz papot eltemetni. aki Miklós urat meggyóntatta. mintha vadászni indult volna. Visszament. ott várta az érkezőket. sokáig szidta a kiátkozott halottat. a király kíséretével azonnal útra kelt. uram! – súgta Árboc lovaglás közben. Az egyház árulója megkövezést érdemelne. hogy mindenki adós egy halállal. Árboc tapsolt. Amikor Miklós urat a bélpoklosok temetőjében elhantolták. – Igyál. a sűrű és ferde szemöldökholdak ívelését. a legátus házának kapuja előtt rakták le uruk fagyott testét. Akkor a legátus intézkedései ellen fellebbezett a pápához. aki szeretett volna a király kegyeibe férkőzni. hosszú haját.. Ezeket a szavakat nemcsak az érsek szolgái. itt még talán engem is szeretnek majd! – mondta nevetve Kán Miklós. Látta kékesfeketén szikrázó. ajkának szögletén a settenkedő mosolygást. hagyta el a várost. vadászott. akik tisztességes temetést kértek uruknak. hogy az egyik sátorban halva találták Gergely prépostot. Fülöp úr riadtan jelent meg szálláshelyének kapujában. A kunok örömmel siettek a király elé. László úr. az vessen a gonosz kiátkozott sírjára követ! Futótűzként terjedt el a hióbhír. Erre a jeladásra fiatal leány lépett be. ezért megbánta bűneit és súlyos tévelygéseit. egyben rejtélyessé tették az egész mosolygó arcot. Vele lovagolt Kán Miklós és Gergely prépost is. és esküdözött. Dél felé járt az idő. mert a jelenlévő papok hangosan tolmácsolták a legátus kijelentését. Mire a folyóhoz értek. hanem a város összesereglett polgárai is hallották. hogy amit vállalt. Sárgult. aki megszegve fogadalmát pogányok közé ment. Simon mester kétségbeesve küldött utána. hogy elfogatja a gyilkost. de csak a bélpoklosok temetőjében! Az ilyen ember még ezt sem érdemli. Ködös reggel volt. hó helyett csak esők mosták a tájat. – Mi a neve? – Mandulának hívják – válaszolta Árboc. ha a pápa követe egy kis kődobálásért feloldozza őket bűneiktől. kínáld László király urat! – hangzott Árboc hangja..

nem értették. vad tekintettel hallgatta Miklós hadnagyot. A legátus üveges tekintettel meredt a királyra. mert a harag is melegítette. – A csanádi káptalan kanonokja gyóntatta meg halálos ágyán. amikor a lábad országom földjére tetted. Te pedig az ország volt érsekét bekapartattad a bélpoklosok temetőjébe. milyen hatalmas úr vagy. a kövek alatt fekvő bűnös és szerencsétlen ember szerette őt. Ha nem is egészen önzetlenül. Messziről nézte a kőhalmot. és intett Korolnak. Nem mondtam senkinek sem. A borivásba menekülők és a mindent felejteni akarók szeretetével. Zavarában mélyen meghajolt a legátus előtt. Tolmácsnak küldött ide a király. Uzur dönt majd a sorsodról. Meg sem állt a legátus házáig. László nem akarta elhinni. Kun lovasok vitték sebes iramban a Tisza felé. uram. átkozták a halottat.Én tisztellek. Aba nembeli . aztán éktelen haragra lobbant. és kiment. és bűnbocsánatot ígérve megköveztetted a sírját. Eminentissime Princeps! – kérlelte kínos udvariassággal Simon mester. Szeme úgy fénylett. ott voltam. pedig Simon mester a király utolsó mondatát le sem merte fordítani. Miklós úr sírján emelkedett a roppant kőhalom. hangsúlyozva benne. így parancsolta László király. és feloldozást nyert. és mindent el fognak követni kiszabadítására. – Meggyaláztad a halottat. hogy ez a kövezés megtörténhetett. Mentegetődző levelet írattak a pápának. mások a Maros folyót emlegették. – Nem távozhatsz! – Engem mersz elfogatni? A pápa követét? – Már akkor kellett volna megtennem. Gyalog ment ki a bélpoklosok temetőjébe. – Küldjétek a legátust a palotába! Ha nem jön. Amikor kipattant a legátus elfogásának a híre. Arca kivörösödött. – Ez nem azt jelenti. Hamar szállt alá a téli alkony. Mindkét hatalmasságnak alattvalója volt. csak a temető szélén. uram! A halottnak nem fáj a kő. Szava elakadt a megdöbbenéstől. király! – kiáltotta dühösen a legátus. – De pap is vagy. Fel és alá járt. Hiába tanította imádkozni Muthmerius prépost hajdan. Csak most értette meg. keserű füstjük nehézzé tette a levegőt. ahogy Mizsére. tudom. – Zavarjátok szét a kövezőket! – ordította dühében. Néhány megvadult szerzetes állt a sírnál. Végre belépett László király. és sarkon fordult. Hirtelen sarkon fordult. Érezte. ahogy jó keresztényhez illik. . A Balogsemlyén nembeli Mihály fia István és Mizse szeretettel simogatta meg a király bundás vállát. hiába ájtatoskodott Biharváradon húsvétkor és Zircen karácsonykor. – Nekünk csak a király parancsol! -mondogatta Korol hadnagy. és áldást mondtak a kövezőkre. hogy kövezzék meg a sírját. Egyesek tudni vélték. hozzátok! – mondta Ubul fia Mihálynak. – Ez hazugság! Nem tárgyalok veled. – Hol a király? – kérdezte Fülöp haraggal. Nem ment közel. Az urak izgatottan tárgyaltak. megszegte esküjét. akik még mindig a bélpoklosok temetőjébe igyekeztek kövekkel megrakodva. – Engedelmeskedem a parancsodnak – válaszolta Simon alázattal. hogy meg is tegyék. de László már nem volt sehol található. – Az érsek szolgái szerint azt mondtad: az ilyen ember megérdemelné. ahogy konok. csak a fejüket rázták és vigyorogtak. Szürke bazaltok. Mögötte jött fejét lehajtva az udvari pap. – Megvárattál. Emlékek bolydultak fel benne. Nehéz bundáját kigombolta. hogy legényeikkel szétugrasszák a tébolyba esett embereket. nem lépett be a pápa követéhez. ott érte a halál. Az ország nagyjai a királyt keresték. Hiába szólt a szolgákhoz. Én ezt nem akartam. egyetlen imádságos szót sem tudott még magában sem kimondani. akit feloldottál az átok alól! – Nem gyaláztam meg! – Töredelmesen meggyónt. A nyomorultul elhulltak sírjait vastag hótakaró borította. év elején új emberek kerültek a tisztségekbe. hogy a király tőrbe csalta. de szerette. hanem szeretik is. Ebben az országban én vagyok a király – mondta László sötét nyugalommal. Kopasszanak meg! – kiáltotta. fiam! – kiáltotta Fülöp. egész kőhegy emelkedik a sírján. – Nyugodj meg. – Ha megengedted volna. hogy a Tiszához ment. Mihályra és a fiatal Istvánra nézett. senki sem vetemedik ekkora gazságra. Megpróbálta elhagyni a termet. – Gonosz és bűnös ember volt. sárga márgák és dunai kavicsok nyomták a sírt. Simon klerikus úgy érezte magát. de a gyalázatért valakinek felelnie kell! Gyenge mosoly lágyította meg a vonásait. – A bundámat! – kiáltotta a király. és sietett vissza a városba. – Keresd meg az uradat! Ha nem jön. – Én csak a szolgája vagyok a kancellárián. hogy ők a legátus elfogatásában ártatlanok. király! – kiáltotta. ezek az emberek nemcsak szolgálják. fehéres mészkövek. nagy lett a riadalom Budán. – Én nem ígértem senkinek sem bűnbocsánatot. A pogányok nem szoktak gyónni. A tárgyalások eredményeképpen az 1280. mint kutya a kútban. Sokáig megvárakoztatta. De nem az én foglyom vagy. – Hát kié? – A kunoké! Őket bántottad. Nem bántották. itt hagyom. Most is a pogányoknál volt. hogy egyik alattvalómat ráuszítsd a másikra. Úgy halt meg. hogy tisztességgel eltemessék. ahogy a ketrecbe zárt vadállaté. de az ajtóban álló szálas testőr keresztbe fektette előtte a lándzsáját. Miklós és Korol futottak a királyi parancsot teljesíteni. Láttam. A szolgák fáklyákat hoztak. mégsem engedhetlek szabadon. hogy megkövezzék. Érezte. – Légy egy kis türelemmel. Ellenségeim tanácsára azért jöttél. Ott azonban mást gondolt.

mintha annak született volna. mert akkor bizonyosan megölik a legátust. amikor Borsa Lóránt a király elé állt. Így aztán a legátus szabadon járhatott a székvárban. mintha nem törődnék a sorsával. Már egészen kitavaszodott. Uzur székvára felbolydult. Úgy tett. mint saját királyukat? Ha a követ életben marad. – Te magad mondtad. – Ki fogja el a királyt? – kérdezte Kőszegi Miklós. és véres harcba keverednénk velük. írt Rudolf királynak. tőled függ. miképpen cselekedjék foglyával. – Nem hagyhatjuk átok alatt. – Uram. László úrnak haja szála sem görbülhet. és a híveim. László megörült a hűséges klerikus jövetelének. Árboc jobban félt az Abáktól. ezért hallgatott a nádor seregének érkezéséről. Mire az új kormány véglegesen megalakult. Jól emlékezett az utolsó tanácskozásra is. Még dél sem volt. A többi székvárból is kirajzottak a lovasok. te is szabad leszel. de magam is jártam már a Maros mellett. Az új tisztségviselők nyomban tanácskoztak. mint a királytól. A nádor elkergette a kun testőröket. amikor egyenesen belefutott Aba Finta seregének gyűrűjébe. Ő az egyetlen ember. Finta nádor vitte a szót: – A kunokra nem mehetünk rá. mint amikor Joakim elfogta. Szó nélkül követte Borsa Lórántot. Nem szerette Kőszegi Miklóst. Egyetlen apa sem akarja. aki jó viszonyban van apósoddal. – Te tudod. sokan odavesznének közülünk a harcban. Lóránt vajdának írtam. – Mit tegyek. hogy a leánya ne legyen királyné többé. – Mikor mehetek hát? – Ha kiszabadul Fülöp legátus a kunok fogságából. – Hagyjátok! – kiáltott a legényekre. Aba Finta!” – de lenyelte szavait. hogy végezzenek vele. Most csak magát átkozta. A Csákok egyelőre visszavonulttak a kormányzástól. de Uzur nem engedte meg a kivégzést. Harcról szó sem lehetett. mikor mehetsz Budára. a leánya nem sokáig lesz királyné. ő ismerős arrafelé. Azt azonban nem bánom. hogy így szabadítsák ki a pápa küldöttét. ezért ültek együtt a tanácsban. a hatalmas Anjou Károlynak. Leányát. király úr – mondta – akit addig kell vendégül látnom. amikor a nádor serege a Maroshoz ért. nemhiába voltam erdélyi vajda. és feldúlták a Borsák földjeit. – Hol van anyám? – kérdezte a király. de László király ezt már nem olvasta. – Nem hiszem. Kőszegi Miklós. Simon? – kérdezte. – Az ország érdekében tettem! – mondta. meglátjátok. rábízzuk majd a király őrzését. A királyra kell hatnunk! – El akarod fogni a királyt? – kérdezte Kőszegi Miklós. és a Kőszegiek Velencei Endrét ültetik a helyedre. – Írd meg a levelet. – Ha addig nem végeznek vele – szólt közbe Kőszegi Miklós. A vajda nyomban levetette róla Finta bilincseit. – Mit csináljak? – Írj Uzur törzsfőnek. hogy engedjék szabadon a pápa követét! Amikor Fülöp úr szabad lesz. és tanácskozásaik is véget értek. és a Kőszegiek is gyűlölték az Abákat. a nádor holtan rogy össze. de váraikban nem tudtak kárt tenni. méltóságával még a kunokat is megszelídítette. Uzur tudja. akitől még a pápa is fél. – Azt akarjátok. hogy mit tett a legátus kiszabadítása érdekében. azután néma lett. László király. amiért Fintát visszafogadta kegyeibe. László úr. Miklós pápa dorgáló levele is megérkezett. László nem válaszolt Fintának. Finta nádor tüstént megüzente Miklós pápának. Martell Károly jegyezte el. – Szepesből nyomban Budára jött elfogatásodnak a hírére. Anjou Károly a legkevésbé. hogy László úrnak baja essék?! – kérdezte sötéten. és gúnyos hangon mert beszélni vele. Tamás fiai: Borsa Lóránt és a testvére Kopasz Jakab segítenek nekem. – Én magam! – felelte Aba Finta. Ha a tekintetével ölni tudott volna. apósodnak.Dávid fia Finta lett a nádor. – Ha a kezünkben lesz. Ha kiszabadul a legátus. aki Adorján várába vitte. Fülöp úr nem félt. hanem a többi kun törzsfőnek is elvitték a király elfogásának a hírét. mivel Uzur nem kapott parancsot a királytól. milyen hatalmas úr a pápa követe. Aba Péter az országbíró. Aba Lőrinc a tárnokmester. Azt akarta most mondani: „Ezért meglakolsz még. Kora reggel lovagolt ki a székvárból néhány régi kun testőrével. mit teszel – válaszolta a király Borsa Lórántnak. hogy a magyar urak jobban szeretik a pápát. annál is inkább. hogy meg merik tenni. te is . a tél már elmúlt. – Mást nem tehetünk – válaszolta a nádor. – A vendégem leszel. de most közös érdekük volt a legátus kiszabadítása. A kun legények már nyilazóhelyükre akarták vinni a legátust. ha nem áll melléd. A szebeni ispán. Ismernek jól. és bátor viselkedésével. Aba Amadé is segít. amikor Finta még erdélyi vajda volt. – Nem tudjátok. Elfogták. Iván testvére a szlavón bán és Borsa Lóránt az erdélyi vajda. Már régen megtanult színlelni. A menekülő kun testőrök nemcsak Uzurnak. Már zöldült a mező. ha rámentek a Borsákra. a királyt pedig megbilincselve hozatta maga elé. Klementinát az Anjou herceg. amíg a nádor és a többi méltóság akarja. – Péter velem jön. Ha győznénk is. – Írok a nevedben. ha kell. Már nem volt gyermek. a kunok kiengedik Fülöp urat fogságukból. Lászlónak vadászni szottyant kedve. csak a szeme szórt villámokat. azért küldte el a pápa ezt az átkozódó követet. hogy nem védett meg. – Megírom. mert téged megfosztanak a trónodtól. és a haja szála sem görbült meg. Simon mester megérkezett Adorjánba. Simon mester! A pecsétet elhoztad? – Itt van a tarsolyomban.

– Tudomásom szerint a legátus úr szavait félreértették az egyszerű emberek. Pascasius mosolytalanul hajlongott a király előtt. és nem élhetnek a keresztény világrendben. Ez a tavacska később megnőtt. az Abák hadnagya. hogy Pozsonyba jó hír vivője lehetek. – Jöjjön be! – mondta László egykedvűen. Nagyapámtól hallottam. A mi rendünkben. akit a mi Árpád vezérünk nagy csatában legyőzött. amikor őseink ide bejöttek. tüstént megszerették egymást. László egykedvűen hallgatta. aki a fegyvereket és a nyársakat cipelte a vadászok után. Pascasius halkan beszélt tovább: – A pápa úr őszentsége úgy látta és tapasztalta. haraggal távozott. azután boldogan éltek. és ez a szép tó lett belőle. Izra tava azonban ma is itt csillog a hegyek között. aki annak ellenére. a királyok fölé is van rendelve. – Mit üzent Fülöp legátus? – kérdezte a király hidegen. A szikár embert mintha mellbe vágta volna a kérdés. tompán hallatszott. Sok-sok nap múlva ért ide a hegyek közé. át a magas Kerekhegyre. akik ellenségei az egyetemes római egyháznak. Csuha. Aba Finta parancsára Szalánc várába vitték László királyt. valahol délen uralkodott egy Zalánc nevű fejedelem. mert ezek világrendünk alapjai. amelyet aztán Zalánc leányáról Izra tavának neveztek el. Borsod és Heves vármegyében voltak. – Én mindenben engedelmeskedtem a legátus úr kívánságainak. Amíg beszélt. Útra is kelt azon nyomban. hogy jól bántak vele. de ennek a békének feltételei vannak. A kunok a levél vétele után elengedték a legátust. amely a fogságba vetéssel érte nemcsak őt. mondják. mintha tagoltan zsolozsmázna egy üres templomban. és egy álló hónapig csak sírt keservesen. Innen kijárhatott vadászni a rengetegbe. őrzi annak . Torna vármegyében pedig Torna. – Boldog vagyok. A kis jobbágyfalu felett egy hegykúp tetején emelkedett Szalánc vára. Izra lóra pattant. király úr. a Krisztus tanait igazán valló és tisztán tartó keresztény világrendnek. Közülük a legmagasabb méltóságra Szent István király húgának. Miklós pápa szívesen megfogadta volna bíborosainak a tanácsát. a pápa legátusa küldött hozzád. Ilyen igazság az például. Egyik vadászaton László és kísérete az Izra tengerszem partjára vetődött. de a vadászat végén mindig vissza kellett térnie a várba. Szalánc. keserű indulatai mély redőket véstek a homlokára. Volt ennek a Zalánc fejedelemnek egy szépséges leánya. bent a hegyek között szép kis tengerszemnek. Abaúj vármegyében Rudnok. le is törölte Izra szeméről a könnyeket. de Anjou Károly határozott kérésére és Rudolf király közbelépésére kénytelen volt ellentmondani a bíborosainak. Tarcal vezér el is vitte Izrát. Hamarosan híre ment a leány nagy bánatának. Szádvár és Jászóvár volt erős fészkük. Itt jutott eszébe az ő fejedelmi apjának szomorú sorsa. Ott ült fenn a hegyen. király úr. Ahogy aztán egymás szemébe néztek. hogy a kinyilatkoztatást senki sem tagadhatja meg. Bodókő. A nemzetség törzsbirtokai Abaúj. hogy Fülöp legátus úr megköveztette a volt esztergomi érsek sírját. A legátus kiszabadulásának hírére a pápa feloldotta az interdictumot és az egyházi átkot. A vártól nyugat felé. A hangja is szárazon. – Küldd be Simon mestert! Ő majd megírja a levelet. enyhén dülledt szemének tekintetét le nem vette a királyról. – Szeretne megbocsátani tenéked. – Majd az öreg Csuha apó elmondja – válaszolta Bese. és még akkor is Aba Finta lovasai kísérték. annak ellenére. ennélfogva a királyok is engedelmeskedni tartoznak az egyház fejének. A legfőbb igazságok változhatatlanok. éppen mert Krisztus földi helytartója. Miklós pápát is. király úr. azok eretnekek. Olyan bőségesen hullottak a könnyei. többen élnek olyanok.indulhatsz Budára. hogy az Aba nemzetség akkor szállta meg ezt a vidéket. a keresztény világrendben az egyház és az állam megszabja mindenkinek a helyét.. a vén szolga. Torna. az országok felett pedig a királyok uralkodnak. Messze. Aba Sámuel. hanem őszentségét. Fülöp legátust. – Én a békét szeretném megvalósítani országomban! – Fülöp legátus is a békét akarja. amikor vadászni ment. akit Izrának hívtak. A kunoktól egyenesen Pozsonyba távozott. László Budára érkezett. ahol végre megpihenhetett. életének célját és értelmét. király úr. Nem hagyhatta el a királyi udvart. hogy sűrű cseppjeiből egy kis tavacska keletkezett. Egyik délután a testőre jelentette: – Pascasius pozsonyi prépost kér hozzád bebocsátást. Amadévár. – Én is szeretném elfelejteni. Az egyház felett áll a pápa. és a jövőben is engedelmeskedni akarok. – Ülj le és mesélj! – biztatta László kíváncsian. Az Aba nemzetség a legrégibb magyar nemzetségek közé tartozott. nem mehetett a kunokhoz. király úr. alázatosan hajlongott. siratta apját. Saroltának a férje emelkedett. A pápa azonban bizonyos értelemben.. hogy bíborosok javasolták László király letételét a trónról. hogy a te országodban. Már nem volt királyi legényke. Hatalmuk erősítésére birtokaikon sziklavárakat építettek. Az öreg nyomban elkezdte: – Régen volt. Akik mégis ezt teszik. – Milyen tó ez? – kérdezte a király. aki Péter királyt követte a trónon. az Izrának a vize csillogott. király úr! El akarja felejteni a nagy sérelmet. és bosszút forralt ellenük. Erős tornyából messze lehetett látni. és északnak futott. Meghallotta a leány nagy bánatát egy magyar vezér. Krisztus földi helytartója. Tarcal volt a neve. Regéc. A vesztes csata hírére. amikor a tűzhöz hívták. főleg a tatárjárás után. – Fülöp herceg. rá is bukkant Izrára. amíg meg nem haltak. Őszentsége ezért küldte önmaga helyett követét. Abaújvár. ő meg az ő nagyapjától. siratta keserű sorsát. de minden lépésére az Abák vigyáztak. Füzér. Látszólag szabad volt.

A pápa követe azért is jött. nem kötök görcsöt a nyelvemre. Válla kiragyogott hosszú. Az ajtót leste. balján pedig Lőrinc tárnokmester és Amadé. Az Abák beléptek. Péter úr. Augusztus hó elején aztán Budára megyünk. és a hangja csaknem sikoltva tört elő: – László! Azután tántorogva indult meg a király felé. Finom. mintha királyi fogadásról távoztak volna. A trónt az Abák állták körül. ne haragudj rám! Nem tehetek róla. – Mit akar a nádor? – Nem tudom. minden mozdulatára táncot jártak a vörös bojtok. A legátus nem törődött a meleggel. amikor a palota előtt kürtök harsogása jelezte Fülöp legátus jövetelét. Az Abák hadnagya volt. király úr. azért jöttünk hozzád. aki olyan nagyon megsiratta szomorú sorsú édesapját. ahol macsói és boszniai hercegnőként külön udvart tartott. – Összezártok Izabellával? – Trónörökös kell! Nem akarjuk. a tömzsi mokány hadnagy izzadó arcát gyűrött vászonkendőbe törölgette.. Élükön Finta nádor jött.. hófehér selyemruhájából. Péter veszprémi püspök és a többi főpap a legátus körül várta a király megalázkodását. A szeme megtelt könnyel. A többi méltóság az Abáktól jobbra és balra helyezkedett el. a nyála megkeseredett. jelezve. hogy majdan idegenek konca legyen Magyarország.. hogy Árpád vére üljön ezután is az ország trónján! Te még fiatal vagy. mindnyájunk nevében! Az ország és a trón sorsa miatt aggódunk.. és átnyújtotta azt a pergamen lapot. A király sápadt volt. Lassan. király úr. Mi ezért idehoztuk a királynét. Este megjött Finta úr. az arca égett. hogy a palota előtt lesegítsék lováról. László elképedve meredt a nádorra. Lágy és kerek karja elővillant a ruha felhasított ujjából. A palota körül az Abák íjászai és a király testőrei szédelegtek az árnyékban. Úgy hajoltak meg a király előtt. Hosszúra nőtt délszláv legényei jól bírták a budai meleget. Élükön Aba Finta állt. ezüstpáncélos testőrei a menet élén a pápai zászlót lobogtatták. mintha fázna a nagy hőségben is. A hadnagy is csak szolga az urak előtt. – Ma nem mehetünk vadászni. Finta nádor szokása szerint felszegte az állát. nem késik soká. de tisztelte és megszerette a királyt. Az ország érdeke azt kívánja. amikor annyiszor megalázták. Mi azt szeretnők. Várt. János kalocsai érsek. Dél már nem volt messze. keskeny kéz tolta mindig szélesebbre. A gyűlölt asszonytól félt.. László fehér selyemköntösében és ifjú Erzsébet királyné ugyancsak fehérben. Néhány pillanatig mozdulatlanul állt a küszöbön. király úr. Szeme alatt megnőtt a szürkés árnyék. Teljes díszben érkezett. Szomorú mosoly surrant át az arcán. Tudta. Dühében csaknem sírva fakadt. sőt komorak voltak. nyugodt méltósággal ment fel a lépcsőkön. Miklós alkancellár lépett ekkor a király elé. a jóllakott méhnek nem kell a virág. nem tudom kicsodák.. A trónuson ketten ültek. az országbíró meg mások. Vastag hangja zsírosan szólt: – Köszöntelek. ahogy finom kezét László felé nyújtotta. Három testőre is hozzáugrott. A trónteremben fojtogató volt a meleg. A vastag falak között jó hűvösség ült.. Lassan mozdult meg a vastag tölgyajtó. attól. azt valójában az Abák parancsolják. Lodomér esztergomi.a leánynak az emlékét. amelyre László király bűnbánó szavai voltak feljegyezve. a dombok és a hegyek zöldarany boglyákként fényesedtek Szalánc vára körül. A legátus körül Pascasius pozsonyi prépost serénykedett. László ott maradt állva a félköríves ablaknál. faragott karosszékben az anyakirályné páváskodott. Az anyakirályné is megjött a déli országrészből. mintha nem is fogoly lett volna az ő várukban. A palota kapujában a magyar főpapok fogadták Lodomér érsekkel az élükön. hogy a várva várt trónörökös végre megszülessék. Köntösébe burkolózva úgy ült. Ott vár bennünket Fülöp legátus. hogy nem tudja legyőzni fiatalságát. Megint hajlongtak.. Tekintete . Amióta fogoly volt. de odakint lángolt a nyár. és forró öleléssel ráfonódott az izmos férfitestre. Bese. a prépost nagy buzgalmában a legátus bíborpalástján keletkezett ráncokat igyekezett kisimítani. nem csókolt asszonyt. amelyen lassan kisimultak az izgalom ráncai. királyi ágyad a jövőben tiszta maradjon. akiknek a kíséretében vonult be a trónterembe. ahol elsőnek a nádor köszöntötte. sokszor jártál rossz úton. Fején vöröslött a bíbornoki kalap.. mint gyermekkorában. hogy ami történik. Amikor Fülöp úr beleereszkedett a számára vörös bársonnyal letakart karosszékbe. Mindnyájan komolyak. király úr – mondta zavartan. Mondják. – Uram. A király jobbján Finta nádor és Péter országbíró feszített. és félt. Kisasszony havának tizennyolcadik napja volt. Az ajtó feltárult. XXV. Érezte forró vére áradását. A trónus körül a főméltóságok izzadtak. Mi mindnyájan kívánjuk javulásodat. hanem Budán saját termében fogadná kormánya tagjait.. Aranybarna arcán már erősen látszottak az öregedés ráncai. a szebeni főispán állt. A trónustól balra. – Miért? – ejtette el a kérdést csodálkozva László. hogy házasságodat rendbe tegye.

A király felemelkedett. nemcsak őszentsége követétől. mintha ő parancsolná a támadást. tovább kell olvasnia. és lecsapott az Alföldre. aki nem lesz nyomban keresztény. Csakis ezért akadályoztam meg a zsinat tanácskozását. Mégis megcsuklott a hangja. barna legények. őszentsége bíboros követének. – Ránk fogják hozni. Uzur most szólalt meg először: – Kár. a Rátold nemzetség hét tagja és sokan mások. Eljött Miklós úr. Amerre lovasai végigvágtattak. Finta nádor hadat gyűjt. Most nyelt egyet. hogy nem engedtem lenyilazni – mondta Uzur csendesen. Tekintetéből is a gőg sugárzott. László. Uzur? – Oldamur vezértől kérek segítséget. a Körös és a Maros felé.. hogy a parancsot teljesítse. Borsa Tamás fiai: Lóránt vajda és két testvére István és Jakab. Ákos Ernye bán fia. Vétkemért most ünnepélyesen bocsánatot kérek. megnyerték a békét. Finta egyszer már bilincsbe verette. ahonnan hosszú út vezetett a mocsár közepén lévő szigetszerű emelkedéshez. hogy a tétényi gyűlés határozatait megtartsák. akik még nem keresztények.. akit Kopasznak neveztek. Aba Amadé nógatta a királyt: – Dél felé jár. az egyház ellenségeinek tekintem őket. Vágtattak a kun lovasok a Tisza. Miskolci Panyith ispán fia. Édua szavai marták a lelkét: „Egyik kezeddel nem vághatod le a másikat!” – Szólj már. bármi történik. Korol elmondott mindent. lassan beszélt. úr! Add ki a parancsot a támadásra! A kunok cselt szőnek. fejét vassisak védte. jobb. fogságukban van a király. Ott voltak az Abák csaknem valamennyien. Én az Abák foglya vagyok. Az Abák és a papok szövegét mondta: – Én. Vékony sasorrán nem kapott elég levegőt. A legátus győztes mosollyal távozott. Fülöp úr arca diadalmas volt ebben a pillanatban. Sorra olvasta a gőgös olasz kívánságait. László. hogy megvédjék minden veszélytől Ezt mondták a messziről jötteknek. István. ha nem az Abák foglya. az általa bárhol felállítandó szegények és betegek háza javára. Az Abák és a Borsák hívó szavára messze vidékekről gyülekeztek a hadak. király. – Nem mondhat ellent? – Nem. és erőszakkal akarják megtéríteni azokat a kunokat. hogy ne lássák. hogy a pápa gyűrűjének fehéren villogó zafírját mindenki láthassa. Dömötör a Kusod nemzetségből. pusztulás maradt a nyomukban. de vigyázott magára. hogy az eretnekeket kiirtom. Magyarország királya. uram! – csattant fel ingerülten Amadé. László! – válaszolta Miklós. elismerem súlyos vétkemet. László falfehéren ült lova nyergében. – Értelek.. Te mit teszel. és ha király akar maradni. Oldamur is sietve kelt át az erdélyi szorosokon. majd így folytatta: – A legátus ki akar irtani minden kunt. és kiosont a palotából. annyiszor elmondatta vele Aba Finta. Még Miklós. a nyáron pedig fogolyként őriztette. Északról érkeztek Baksa Simon fiai: Tamás és György. Aba Amadé és legényei fogták körül a királyt mint a Morvánál a Csákok. Lapátkezének vastag ujjai erős állán játszadoztak. Pata fia Olivér az Aba nemzetségből. talán azért. hogy a szent zsinat ellenem gyűlt egybe. Alpra és a többiek harcra készülnek. – Ülj le és beszélj! – parancsolta Uzur. amelyet ifjú hevességemben csak azért követtem el. minden népükkel felsorakoztak. hogy testvéreit megsegítse. az Abák pedig azt hitték. Tüzek lobbantak az éjszakában udvarházak és templomok égtek Csanádban és a szomszédos megyékben. ezért gyakran tátogott a szája. Az Alföld közepén a Hód tavánál állt egymással szemben a két sereg. A síkságon most is lófarkas jurták sokasodtak. Egykedvűen. amikor folytatta: – A kunokat minden erőmből kényszeríteni fogom arra. és sápadt arca megsötétedett az indulattól. Néhány nap múlva Korol is elérte a folyót.üresen meredt maga elé. A tanácskozás végén az anyakirályné Bosznia és Macsó hercegeként tett fogadalmat a patarénusok kiirtására. Ha nem tartják meg. Napokon belül fellázadt a kunság. fogoly. Köntöse fölött ezüst sodronypáncélt viselt. vagyis a Szentszék ellenük kiadott rendeleteit végrehajtom. Fogadom továbbá. és sokáig kezükben lesz a hatalom. A Budán élő kun testőrök közül sokan pattantak lóra. hanem az egyház papjaitól is! Kiengesztelésül és a bocsánat elnyeréséért felajánlom. ők a legátus hívei. Édua bátyja is otthagyta a palotát. hogy a gönci ezüstbánya jövedelméből minden esztendőben száz ezüstmárkát fizettetek ki a legkitűnőbb herceg úrnak. Tudta. a galgóci ispán. és vágtattak menekülve kelet felé. – Mondd meg apádnak. Ezt a véres lázadást a királynak akkor is el kellett volna fojtania.. Vele titokban még tudott beszélni a király. Szóltak a lármadobok. ami Budán történt. Eddig egy szuszra olvasta. mintha régi önmagát akarná gúnyolni. nem épít házat és templomot. Tolonnak és a húgodnak. Szemében szorongás bujkált. ne mozduljanak ki a székvárból! Ti keresztények vagytok. Még meg is ölnék. Fülledt augusztus vége volt. ha megelőzzük őket. írás nélkül is tudta. – Mi lesz a királlyal? – Megmondom – felelte Korol komoran. Vitték testvéreikhez a legátus és a király kibékülésének a hírét. A legátus bosszút akar állni amiért a fogságodban volt. csak a szája körül rezzentek meg olykor-olykor megkeseredett mosolyának apró ráncocskái. A szálláshelyeteken nem eshet bántódástok. . Hajnaltól sokáig nézett egymással farkasszemet Aba Finta vezérletével a magyar és Oldamur vezérletével a kun sereg. Mire a királyi sereg összegyűlt. ne árulja el igazi érzelmeit. akik mind legényeikkel érkeztek a királyi sereg erősítésére. harsogtak a kürtök. Szolnoktól Torontálig lángban állt az ország. Vigmán Miklós ispán fiai: András és Lőrinc. mivel a gonoszoktól félrevezetve hittem abban. és a szállásföldekről kirajzottak kosfejű lovak hátán az érces.

összebújva fáztak a ködös Duna partján fürtös gubáikba burkolódzva. és idegennek érezte a hangját. Élükön Lóránt vajda vitézkedett roppant lándzsájával. Az emberek mogorván behúzódtak sátraikba. úgy tetszik. Mihály. mint a legátus előtt történt megalázkodása. A legtöbbjének fegyvere is alig volt. A révészek pedig két napig sem visznek át ennyi embert és lovat. Aba Finta nyomban sátrába tért. éppen úgy égette. csak annyit. mély hangján Mizse. – Ma van tours-i Szent Márton napja. volt mohamedán úgy szerette Lászlót. Többet én sem tudok róla. amit jónak gondolsz. Amadé mosolyogva szólt a kürtösnek: – Fújd meg! A király úr támadást parancsolt. Mizse és még néhány úr maradt legényeikkel akik a királyi sereghez csatlakoztak. Lőrinc a Rátold nemből és sokan mások az előkelők közül. A királlyal csak leghűségesebb hívei. és levelet íratott Fülöp legátusnak. Szalánkemény körül. Éduát nem tudta felejteni. aki egyik kezével levágta a másikat. bajba jutunk mindnyájan. elkeseredett és hosszan tartó harc kezdődött. az Ubul nemzetség tagjai. Ezek főképpen azok voltak. vagy mindenről megfeledkezve ottmaradtak Oldamur földjén. A király már másnap megindult kelet felé a menekülők nyomait követve. – Mondd meg a királynénak. reménytelen tekintettel bámultak a deres mezőn legelésző megsoványodott lovaikra. A meghódolt kunok között volt a sunyi képű Árboc is. akik hajlandók voltak visszatérni elhagyott szállásföldjeikre. László Éduához igyekezett. Dömötör a Kusod nemből. akiknek a családjuk nem vándorolt ki a menekülők után. Győrszentmártonban talán nyolcszáz évvel ezelőtt. Öldöklő harc kezdődött. A csata megkezdését jelző kürtszóra a többi kürt felelt riogva. Tolon és a többiek szállásaira. – Nem pihenhetünk sokáig. Nem tudta elfelejteni sem a véres mezőn fekvő kun és magyar holttesteket. Ez a zápor győzte le igazán a kunokat. aki mindig tudott pénzt szerezni. – Holnap átkelünk a folyón – válaszolta Mihály úr. a sötét felhőkből apró hópelyhek kezdtek szállingózni. sem a nádor széles arcán terpeszkedő gúnymosolyt. Hiába békült meg a feleségével. – Támadjatok! – kiáltotta László. A kunok után megyek. ő már a kunok élén lovagolt. Simon mester? – kérdezte a király. Hódmező emléke örök seb maradt benne. – Ez mit jelent. Ellenségei így fosztották meg azoktól. Mellette testvérei és Rafain ispán vezették az egyes csapattesteket. a leghűségesebb kamarabérlő. Ha ilyen korán leesik a hó. s nyilaik záporával okoztak nagy veszteséget a magyar seregben. Érezte. Talpig páncélos testéről lepattantak a kun nyílvesszők. – Ki volt az a Szent Márton? – Francia püspök. Legfőbb fegyvereik. László is üzent. és most surrant először a hódi csata óta mosoly az arcára. Nélkülük üres marad a Tisza tája. Még a királyi sereg a folyó jobb partján várakozott. Uzur. Hívatta a királyné apródját. Ez a sok ezer halott némán és véresen vádolta a pápa követét de vádolta a királyt is. Mások kegyelemre megadták magukat és olyan engedelmesen borultak le a király előtt. – Tedd azt. Itt pihentette seregét és a visszacsalogatott kunokat. és ilyenkor szokott először havazni. Én pedig vissza akarom kísérni kunjaimat a szállásföldjükre. valamint Törtel és egy Kemenes nevű kun főember. hogy a tekintetüket sem merték ráemelni. Árboc is megszólalt: – A fáradt lovakkal nem lehet átúsztatni. király úr. és akikre mindig támaszkodhatott a hatalmaskodók ellenében. amelyek legtöbbje épen maradt. azután aggódó arccal fordult Ubul fia Mihályhoz. majd olyan jéggel kevert. A két székvárban étellel. csak az íjuk maradt meg. Az asszonyok gyászolták azokat. nehezen . – De minek várunk holnapig. hogy szent ember volt. király úr. hírül adva a kereszténység nagy diadalát a pogányságon. itallal megsegítették azokat a kunokat. Miklós fia András a Vigmán nemzetségből. még Mandula sem tudta ott tartani. esztendő Szent András havának tizenegyedik napján a Duna jobb partján. mert a páncélos lovasokkal nem boldogultak. Ezután már csak a menekülés vagy a megadás között választhattak. Valóban. Ez a sötét bőrű. hogy meglátogassa a székvárakat. Lassan haladtak. akik továbbmentek a királlyal a Tisza mentén a Körösök felé. azt a néhány ezer embert. A kunokból azonban sokkal többen hullottak el. Mizse! – mondta László. király úr? Mindnyájan szeretnénk már otthon lenni! – szólt közbe dörgő. és összehúzott szemmel ő is az eget kémlelte. hogy visszacsalják testvéreiket. Oldamur legényei és sokan az itt lakókból a menekülést választották. Simon mester felnézett a borús égre. azután mondta: – Szent Márton. hosszú fekete szakállú. és a tétényi határozatok alapján fognak élni. Makacs. Vert seregként. A kunok jól bevált harcmodorukkal. aki valójában nem is harcolt. Dél már elmúlt. Öt nap múlva értek a Maroshoz. Lukácsot. hogy az erdélyi havasokon átvergődve kun földön találjanak menedéket. sűrű záporeső zúdult alá. ő csak egy napig maradt. A szél szárnyán fekete felhők gomolyogtak az égen. László elkomorodva vizsgálgatta az eget. Most azonban senki sem kíváncsiskodott. hogy győztünk! Én azonban meg nem megyek Budára. akik elvesztek a harcban. a síkon táborozott. íjaik húrja elázott. és tegezeikben néhány nyílvessző vagy az övükben a csákány. Elesett Pata fia Olivér. amikor hirtelen vad szélroham söpört végig a csatamezőn. hogy visszahozzam őket. a megfutamodással és a hirtelen visszafordulással. amelynek szürke-fekete felhői semmi jóval sem biztattak. László király az 1280. hogy alig lehetett néhány lépésnyire látni. mintha tulajdon fia lett volna. Árboc és Törtel szállásföldjére. A támadást az erdélyi és bihari csapatok kezdték. az idén fehér lovon jár. Panyith fia László a Miskolc nemzetségből. Ők ígérték égre-földre esküdözve. ha a királynak kellett. Árboc hiába marasztalta a királyt. Több ezren feküdtek azonban holtan a sáros mezőn. de itt született az országodban. akik szerették.

nem én. Szájában ezüstösen csillogott az elfogott sügér. Zsákmányával szinte baktatva igyekezett egy bokor mellé. Zsibbadt tekintete rámeredt a sátor falát díszítő. Válláról levette íját. de nem mehettem. A sóhajtó téli szél rövid pihenőket tartva. ez a híg agyvelejű tankó. de az arcára rámerevült a torz mosoly. A hal megmozdult. Alpra és Uzur meg a többiek. ahol rájuk szakadt a sötét. a tüzeknél még aludtak a fáradt legények. de a szavaikban ott bujkált Hódmező véres árnyéka. majd halk loccsanás hallatszott. szerelmes szavakat suttogva a fülébe. Látta szemében a részeg villámok cikázását. – Süveg lesz belőled! – mormolta diadalmasan. hogy ott reggelizzék. – Mondják. Jöttek Budára a hollóhírek. majd hirtelen tört ki: – Miért nem nyilaztátok agyon? A kezetekre adtam. – Sír a király! – suttogta Édua riadtan. Nagy tüzek mellett várták a hajnalt. XXVI. amelynek felszínén a félhomályban is tisztán látszottak a terjengő hullámgyűrűk. László lassan. Vastag bundájába burkolódzva nem fázott. mint régen. Mihelyst lehet. hogy el ne tévedjen a lápon. és a szeme kimeredt. pátyulgatta. Édua megsajnálta a király gyötrődését. aztán véres harcot kezdtek. vashegyű vessző süvöltve fúródott a vidra torkába. Sokáig hallgatott. A hó lassan. Rátörtek az egeresi monostorra. de a többieket halálba kergetted. amely akkor is gúnyos keserűvé tette vonásait. A belső fájdalom csaknem lángot vetett a bőrén. – A magyarok királya is vagyok. A királyhoz sietett a . hogy jövök? – Minden kun szállás határában őrködnek a legények – felelte szomorúan Tecsenc. Esténként ott pihentek meg. Ti kezdtétek a harcot. Az állat a lapos partnak tartott. és újra ivott. cirógatta. legényeikkel.. Megesküdtek ők is a tétényi határozatokra. Behívtátok Oldamurt. aki pusztítva jött Hódmezőig. Pál és Péter. hogy arra menjek vadászni. aztán még egy rugaszkodás. szimatolta a finom falatot. amíg lassan-lassan juházni kezdett a sírása. bizonyosan leteszitek a fegyvert. Itt volt Ubul fia Mihály és három fia: István. fogoly voltam. A bor lassan keserű részegségbe döntötte. Mit tehettem volna? Nekikeseredett. nemcsak a tiétek. és a partra telepedett. Uzur vagy Alpra népe megrohanta Pongrác fia Tamást Egyházaskéren. – Félünk. László figyelt. Amikor elfogattam. de Uzur. – Másban is hibáztak a kunok. A leány hagyta. – Ne féljetek! Már nem vagyok fogoly. ivott tovább. akik erősítették saját katonáikkal a királyi sereget. Úgy tetszett. Vele jöttek hívei. mégis hagyta. mint a csuka a szárazon – mondta. A sötét árnyék újra felbukkant a jéghideg vízből. Majd még meglátogatjuk őket. etette-itatta. nem kerülsz fogságba – mondta a leány nagyon szomorúan. Kényelmesen nekihasalt. A király elé jöttek. László. Ha magam mehettem volna közétek. azután hangtalanul nyúlt el a havon. gyéren hullott. Aztán váratlanul. siklott a part felé. mire a vidra tőrhöz hasonló metszőfogai belemélyedtek a hal oldalába. Árboc tudott a nádor leskelődő seregéről. – Fogoly voltam... Reggelre közeledő lovasok bukkantak elő a nádas szélén. Feldúlták a falvait. Zsenge korától benne égett a vadászláz. mégis repülni szeretett volna hozzá. A király második nyílvesszője belefúródott barna hasába. majd Sövényvárra és Pélre. majd addig szorította magához a könnyes férfiarcot. Az Abák messze északon telelnek váraikban.fogja megengesztelni. és mintha gyermek lett volna. a sima víztükör mintha megrepedt volna a holt ág közepe táján. király úr! – tette hozzá Korol. és szagolta. – Nyugodj meg. Élvezetében vaskos farkával ide-oda söpörgette a havat. olyan szorosan. babusgatta. A hosszú. vesszőt helyezett az idegre. Nem tudott aludni. óvatosan vonta fel az íj idegét. Sokáig tartott az út Tolon úr székváráig. Mire visszatért Budára. Az állat sivító hangot hallatva szökkent fel. Messzebb maga mögött. Tecsenc és Korol vezette a lovasokat. Ott állt a víz keskeny holt ágának partján. kurtán felnevetett. – Mi? – kérdezte Édua csodálkozva. a folyók mentén magunk vagyunk. Mire visszatért a táborhelyhez. mintha a vén fa megvastagodott törzse lett volna. majd a szája megmerevedve összezárult. dühös részegségében kicsordultak a könnyei. Itt. már virágoztak a fák. Amikor azonban magukra maradtak. és mint egy széles orrú csónakocska. László! – kérlelte lágyan. Dühösen. A sügér kihullt a szájából. Fehéres pofáját az ég felé fordította. szaggatottan suhogott végig a havas mezőkön nyugatról kelet felé. Sötét árnyék buggyant ki a vízből egy pillanatra. hadd fojtsa borba irgalmatlan. csak tátogott. „Vidra lesz!” – dünnyögte magában. Egy lódulással fél testét kidobta a partra. nehéz szőnyegekre. Egy fűzfa törzse mellé tapadt. Úgy fogadták. és a hajnalt várta. az ébredő legények felszították a tüzeket. és sós forrósággal a szemét marva gördültek lefelé elkínzott arcának kusza vonásain.. amikor Miklós érsek sírját galádul megköveztette. amikor a megváltó álom lecsukta égő szempilláit. – Az átkozott olasz! – suttogta. Édua hangja panaszosán csendült: – Minket megmentettél. – Ha hozzám jössz. mint a meghajszolt kutyának. amikor belebukott a vízbe. hallotta nehéz zihálását és elfulladó szavait. hogy bosszút állhasson a kunokon. és ti is elárultatok engem. Ekkor már derengett. Elhallgatott. Sötét fejét feltartotta. súlyos szomorúságát. – Honnan tudtátok. Ivott. Hosszúkás. és az arcát élénk vörös foltok színezték. de zömök teste jól látszott a havon.

amit a nápolyi király akar. amikor Anjou Károly követe. ha tudna. Az apjuk is olyan ember volt. A mi papjaink ezt úgy fejezték ki. Április vége volt. A királyi hadat új vezér. Ebet kutyával kell maratni! – Mit tanácsolsz? – Küldj néki pecsétes menlevelet! Írasd meg. Miklós pápa gonosz ember volt. aki folyton fente az agyarát valakire. de azután mégsem szólalt meg. – Mikor? – Még az elmúlt év augusztusában. és gyűlöli Aba Fintát. vagy a rokonait ültette be a méltóságokba. Azt is megtudnák. és az országot is megszabadította a súlyos tilalomtól.. de nem ingyen! Konc kell neki. nemhiába küldte Anjou Károly Róbert kanonokot Budára. főképpen Pozsonyban tartózkodott. – Brice-i Simon volt a neve. A király volt nevelője. apósának köszönheti. – Most mi fog történni? A gyűlölt Kőszegi Iván titokban akar velem tárgyalni. a medve fiainak hívják magukat. Én nem mehetek hozzá Kőszegre vagy valamelyik várába. ha felséged megtisztelné látogatásával. tudta jól. Mizse. László felpattant a vadbőrről. Bocsáss meg. László elhallgatott. Kőszegi Iván megfojtana engem. Itt. Bélát. király úr. – Találkoznod kell vele mindenképpen! – Miért? – Mert erős. ha északon marad erős váraiban. A király úgy tett. amelyekkel megsértette a magyar királyok ősi jogát? Mizse ápolt. Talpas Tamás vezette. mint egy! – bölcselkedett Mizse. ő is Budára megy. egy kanál vízben. majd mégis felelt lassú beszéddel. hogy semmisítse meg Fülöp legátusnak azokat a rendelkezéseit. rablók és gyilkosok. – Egyik gazabb. Iván úr menten beleülne. Az Orsinik pedig.legvitézebb Csák. ha lehetne. ifjabb Erzsébet királyné boldog lenne. és mosolyogva nézte a nagydarab izmaelitát. – Nem tudom. mivel nem akarja. fekete szakállát simogatta.. gazok. jelezve. László a kibékülés óta barátságban élt a feleségével. Tudta jól. Ránézett a királyra. de fél Budára jönni. ahogy Allah akarja. hogy körben álltak. mire Mizse is felállt a karosszékből. – Atyám nagyon fontos dologban üzent – fogadta mosolyogva. Mizse. Jöjjön ő is kereskedőként! Írasd meg azt is. – Nem vagyok Fülöp legátus. A kanonok délben érkezett. Erős. és rákényszerített Hódmezőre. és vádaskodott ellenem a pápánál. a királyné apródja László előtt. László mellé állt Gerendi Miklós előkelő erdélyi nemes is. a gyűrű. A királlyal jött kunoknak Miklós és Korol parancsolt. csak Iván marad. hogy megtudják jövetelét. ő pedig az alattvalóm. Ha legyőzitek Fintát. Máté úr is üzent. és gyűlölik a franciákat. mintha -nem érdekelné apósa követének érkezése. miként Allah hatalmának. szívesen . A bor rubincseppjeit az ajkáról fehér kendőjébe törölte. Messziről jöttél. Péter úr is felserdült fiával. Aztán mégiscsak én vagyok a király. László a medvebőrön hevert. mint a másik – mondta László keserűen. de mind gonoszok. – De Finta megbilincseltetett. – Ülj le és figyelj! – Mi történt? – Meghalt ellenségünk. amelybe éppen csak megmártotta az ajkát. – Kettő több. hatalmas. te sem bújhatsz ki a bőrödből. a pápa. Sötét arcbőre olajossárgán fénylett az ablakon bekúszó napsugaraktól. hagyta beszélni Izabellát. Márton az új pápa. az ifjú Csák Mátéval. hogy jöjjön álruhában! Titokban fog találkozni veled a bíró házában. – Az új pápa francia! – kiáltotta a királyné diadalmasan. Miért történik minden úgy. Akkor még gyermek voltam. A francia pápa azt teszi majd. hogy velem jönne Finta ellen? – Veled megy. Ezt nem lehet elfelejteni. – Ha Finta elbukik. sokáig voltam mohamedán! – tette hozzá zavartan. sokat láttál. Meg kellett alázkodnom a legátus előtt is. bizonyosan a pokolba került. hogy erre nem tud válaszolni. Tudom. – Mikor választanak új pápát? – Ez év február havának huszonkettedik napjától IV. Kegyetlenek. A körnek nincs vége. Werneriushoz sok kereskedő érkezik. Finta nádor jobbnak látta.. de már estefelé ott hajlongott Lukács. Te okos ember vagy. – Gondolod. Akkor pedig megteheti. Fülöp legátus is kerülte Budát. Ez a kör a kalka. csak sejtem. hogy ha kell. – Ezért küldte ellenem Fülöp legátust? Izabella elpirult. – A nagyasszony. László majdnem kimondta: „Ezért hívattál?”. vad olaszok. akkor üres lesz a nádori szék. Súlyos keze letette a fűszeres borral telt kupát. ahogy Allah akarja? – Mert Allah hatalma végtelen. – Forduljak az új pápához. akik de filiis Ursi. mégis elárult. Meghódolt. azután mondta: – Minden úgy történik. Szúrja az orromat ez a váratlan kérés. mint a többi gaznak! – Milyen konc? Mizse széttárta a tenyerét. – Tüstént nála leszek! Erzsébet a szobájában várta. és várta Mizse válaszát. mielőtt a Mártont választotta. fogságba vetett. Az egyházi állásokat pénzért osztogatta. akivel sokáig tárgyalt. hogy a pápa feloldotta az átok alól. Róbert kanonok megérkezett Izabella királynéhoz. és gyorsan folytatta: – Azt írja atyám. a macsói herceget.. Orsini volt. már azért is. hanem titokban pénzzel is támogatta. a Nyulak szigetén koncolták fel a szemem láttára a rokonomat. mint a vérszomjas farkasok. hogy az ellene felkelt Aragóniái Péter lázadását ez az Orsini nemcsak szította. a fejét rázta. hatalmas úr! A testvérei is azok.

amikor a nagy csöndben megszállta a falut. és ráütöm a pecsétemet – válaszolta László. meleg éjszaka. – Mit kívánsz a segítségért? – ugratta ki a nyulat a bokorból László. hanem árnyak lettek volna. Az ébredező parasztokat halállal fenyegette. a szekereken pedig ugyancsak fegyveres szolgák lapultak a takarók alatt. Fegyveresei a ház körül tanyáztak. Szívesen látlak. de a várhoz nem lovagolhattak fel. Óvatosságból három eredeti paraszt ment az élen. Hajnalra azonban gyalog lapultak meg ők is a bozótos erdőben. Iván úr sem szólalt meg nyomban. Fegyveresei csak messziről kísérték. – László király úr is fegyveresek nélkül lép a házamba. Bosszúra szomjas farkasokként lopakodtak Szalánc körül. annál is inkább. – Most Pünkösd havának a végén vagyunk. A két sereg az erdőben lappangott. noha a nádornak királya mellett volna a helye. – V. – Írást is adsz róla? – Még ma megíratom a kancellárián. de Budára mégsem mert eljönni. ő már nem törődik avval. – Aki meg mer szólalni. és úgy nézett rájuk. – Velem! Minden erőmmel és várostromló fegyvereimmel rámegyek Aba Fintára. A válogatott testőröket Talpas Tamás vezette. – Veled? – kérdezte László kissé mohóbban. de inkább nem nézett rá. – Mikor? – kérdezte László.. ahogy Lászlóra nézett. és gyanút ne fogjanak. és a legszebb szobáját adta neki. ha nem ő viselné a legfőbb méltóságot országodban. Tudták mindnyájan. László király. Finta vitte rájuk a legátus parancsára a hadakat. Szent Jakab havának az elején bizonyosan megindulhatunk. Állig felfegyverzett lovasok kísérték. a hegykúp tetején sötét árnyékként feketedtek Szalánc falai a csillagporos éjben. „Megöregedett!” – gondolta László. Sötét szemében okosság és ravaszság bujkált. mi van országodban.. Iván felemelkedett. hogy a nyomorultak reszketni kezdtek a félelemtől. és leste László válaszát. Előttük. majd kis edényben vizet tartottak Iván úr elé. A király hallgatott. mint aki attól fél. mintha nem is emberek. Bizonyosan örülnél neki. Úgy osontak. uram – válaszolta a várnagy őszintén. A bíró inasai húst és kenyeret raktak az asztalra. Nincs okod. hogy a parasztok bemehessenek. nem volt kedvük otthagyni a fogukat. hogy a várbeliek rájuk ismerjenek. A várban nem vettek észre semmit. Még nem is derengett. hogy váratlanul érje a támadás a nádort. majd a kupa bort is ráköszöntötte. Egy hónap kell a felkészülésre és az útra. Nem bízhat már a legátusban sem. Iván úr találta ki a ravasz cselt. Mártont – szólalt meg László. mint szerette volna. – Mi sem hallottunk róla. – Változnak az idők. Most kell lecsapnod Fintára! – emelte meg a hangját. Iván úr gazdag kereskedőként érkezett. ha nyikkanni mernek. uram! A király csak délután jön a házamba. A legátus Miklós pápa követe volt. – Én meg minden emberemet a várőrségeken kívül. – Én a királyi sereget és a kunokat viszem. Világosbarna szemöldökét összehúzta a bizalmatlanság. A legfontosabb. A bíró fegyverest nem engedett be a házába. – Üdvözöllek. és ez a mosolygás emlékeztette Lászlót Iván apjának.találkozol vele! Néhány hét telt el. és Mizse szavaira gondolt: „Ebet kutyával kell maratni!” Kék szárnyain ereszkedett alá a júliusi. uram. Iván úr keselyűorra körül megrándultak a vonások. – A francia pápa nem engedi meg. de még a családját is kiirtjuk! – adta meg az útravalót Iván úr. Hódmező óta semmiképpen. uram. elzárva minden hozzá vezető utat. Az őrség hamar meghódolt. – Nekem is begyemben van Aba Finta. és mélyen meghajolt előtte. – Hallgatlak – biztatta László. Henrik bánnak farkasvicsorgására. Iván urat Wernerius tisztelettel fogadta. régi ellensége szeplős arcát vizsgálgatta. Előbb mégis Gede várát vették meg. A nádori méltóságot! – Legyen! – intett László. azt tüstént levágjuk. aggodalomra. ahogy gyűlölt. és saját legényeire húzatta. – Nem teszek lakatot a számra. és ők is a bíró háza körül telepedtek le. Amikor László belépett a szobába. király úr – szólalt meg sokára. Ebéd után így szólt: – Pihenj le. Aprómarhát és gyümölcsöt kellett bevinniük. László is egyszerű köntöst viselt. A király menlevelet adott. Lengyelországba készül. Reggel aztán a legények vitték a gyümölcsöt és az aprójószágot a várba. Levetette róluk a parasztgúnyát. Már előbb a lóról leszállt kunok és Talpas Tamás legényei a hajnali félderengésben a bokrok és fák . Mosolygott is. mert az Abák sem mind tartanak össze. – Hallott-e a király érkezéséről? – faggatta Ubul fia Mihály. Reggel a kaput is kinyitották. Mi ketten erősebbek vagyunk. A bíró házát előbb emberei kikémlelték. A kunok még az éj leple alatt fogták körül a várat. de ott voltak a fegyveresek között Ubul fia Mihály és a fiai is.. hogy fogadtál – udvariaskodott. Ezt válaszolta: – Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Wernerius együtt evett vendégével. észrevéve Iván arcán a kor ráncait. – Finta úr Szaláncon van – vallotta a gedei várnagy.. Kifelé áll a szekere rúdja. király úr! – köszönt meghajlás közben. hogy kezet moshasson. látva a túlerőt. amióta új pápát választottak Rómában. hanem ide-oda villogtatta tekintetét. hogy még egyszer kiátkozzanak. Aba Finta most erős. – Köszönöm. hogy a szemén át a lelkébe látnak.

A hatalmaskodó urak előtt megalázott királynak nem volt többé tekintélye. Az egymással szemben álló nagyurak helyi harcokat vívtak. Karddal jött ránk. és nyugtalanul járkálni kezdett. hanem meg is ölték őket. mély hangja. máris három kun nyílvessző fúródott a testébe. Olyan idők jártak. azután adott tanácsot: – Szólítsd fel újra Kőszegi Ivánt és a testvéreit! Adják vissza a jogtalanul elorzott királyi javakat! .. és köpött egyet. Megmondtam a Morvánál. magamtól is jöttem volna már. vagy a jószágát hajtották el. Albert most hálából ellenségeimmel paktál.. – Én csak megalázni akartam. amilyennek Váradon látta az elmúlt tavasszal. – Holtan hever a torony előtt – válaszolta Korol. A nyitott kapun aztán a kunok rontottak be. bizakodva nézett az érsekre. és úgy ült a lova hátán. Még le sem ért. Buda népe nem is sejtette. az Aba Finta ellen viselt hadjáratodat. ha Iván szövetsége nélkül. Elődeimnek is harcolniuk kellett a hatalmaskodókkal. gyanútlan őrök nem is álmodták. Henrik. Lodomér úr olyannak tetszett most. érsek! A vad kunokból nem csinálhattam egyszerre kegyes Krisztus-hivőket. – Mit akarsz most tenni? – kérdezte Lodomér. és tőle kapott egyik birtokára védlevelet. de széles arcán a gúnyos mosoly helyett torz vigyorgásba merevedtek a ráncok. – Folytathatnám tovább. de bizonyos vagyok benne. – Magad is hibás vagy. király úr. Hívjatok papot. Korol egyenesen a toronynak tartott.. Amikor újra elhelyezkedett székében. A kegyelemdöfést pedig Korol adta meg. mióta nádorrá tettem. de magad is tudod. hogy szívesen beleülne a magyar trónusba. pusztították ellenfelük birtokait. érsek. király úr. – mondta még mentegetőzve. – Miképpen hajtsam végre a cserét?! Lodomér úr néhány pillanatig töprengett. De ha nem vagyok fogoly. – Vissza akarom állítani a királyság régi fényét és tekintélyét! Meg akarom zabolázni a gonoszokat. Hallani sem akar a királyi javak. menjünk rá a Habsburgra. hiszen maga is részt vett a rablásokban. – Mindenhonnan rossz hírek érkeznek. látva a király megsötétedett arcát. Csak akkor tárták ki a kapukat.. és nincs Hódmező. László és Kőszegi Iván együtt léptek az elfoglalt várba. erőszakoskodások napirenden voltak. Az 1282. akkor is. Küldetése nem járt sikerrel. és én tüstént útra keltem – hallatszott zengő. ha te nem hívatsz. – Nem maradhat Kőszegi Iván a nádori székben. – Hívattál. Amit Finta tett. mert erősebb lesz Ottokárnál.. amikor Péter velencei dózséval kötöttek egyezséget. – Mindenki hibás. Vad csatazaj és dühös ordítás verte fel a csendet. Amikor a kaput kinyitották. érsek! – Nyugodj meg. A honfoglalók ivadéka volt.árnyékában a várfalakig kúsztak. milyen ellenség leskelődik a vár körül. Hanyatt feküdt véres köntösében. mint nekem. hogy fegyveresek nélkül nem volt tanácsos Esztergomból Budára menni. – Megálljatok! – kiáltotta László. várak és birtokok visszaadásáról. – Hol van Finta úr? – kérdezte a király. mert a birtok megművelő nélkül maradt. László elmosolyodott. ha nem átkoz ki a legátus. – Csak egyetlen embert említhetek. Rudolf úr fia. hogy nem vezette gonosz szándék. egymást bokrok ágaival betakarva. király úr! Azért jöttem. hogy ilyet a király nem tehet. feldúlták a zágrábi püspök egyik faluját. akik fegyverrel pusztítják saját népemet! A törvényes rendet és a békét akarom! A Brebiri grófok a tenger partján a királyságot megalázták. nincs harc. Szeme üvegesen bámult a reggeli égre. hogy a közelgő fegyveresek kinek a katonái. Kőszegi Miklós és a testvére. Keze ráfagyott a kardmarkolatára. és temessétek el tisztességgel! Ősz elején Fülöp legátus búcsú nélkül hagyta el az országot. amikor a király parancsára Wernerius bíró megnyittatta az érsek előtt. hogy segítsek. – Dobjátok a vadaknak! – parancsolta Iván úr. Lodomér úr is páncélt viselt. és szablyáját belevágta Finta nádor mellébe. mint én. – Hódmezőért. mondják azt is. – Örülök. Egészen egyszerű. ha engem valamelyik hívem a másvilágra segítene. az ország érdekében cselekszik. aki a markába nevet. király úr. amelynek legnagyobb szobájában a vár urai szoktak aludni. uram! – kiáltotta. a sziklák között lapultak meg. Én. Ez nem hitszegés a Morvamezőért? Felelj erre. gyémántokkal kirakott aranykereszt árulkodott főpapi mivoltáról. csak a nyakában lógó. év nyarán Lodomér érsek Budára érkezett a király hívására. Lodomér úr tekintete kíváncsian kémlelte a királyt. Csák Máté úrra gondoltam. Kőszegi Iván nádorként semmit sem tett a hatalmaskodók ellen.. mennyi gazságot követtek és követnek el azok. Felugrott. Jobban szerettem volna. az én segítségemmel szabadulsz meg a nádortól. Azt hitte. az álparasztok bejutottak a várba. A bástyákon időnként végigsétáló. A szegény népnek sokszor nemcsak kis vagyonkáját pusztították. Lodomér úr? – szólalt meg László. Most Kőszegi Iván az. és a ruhájuk alá rejtett fegyvereket előkapva lekaszabolták a kapunál található őrséget. elítélem. mennyi baj van az országban. Éppen úgy tudod. nem volt helyes. szürke köntöst viselt. Most azonban nézzük a jövendőt! – Kit akarsz nádornak. Az ellenfél parasztjainak meggyilkolásával is ártottak haragosuknak. mint pap. akiknek a királyság erősítésén kellene fáradozniuk. mintha a magyar király a világon sem volna. de nem ennyit. Az érsek előtt fegyveres egyházi nemesek lovagoltak. mintha mindig fegyveres vitéz lett volna. Hitszegesről. Az állát holtában is felszegve tartotta. Rablások. árulásról locsogtak híveim. nem pedig megölni. Óvári Kelemen pedig Albert osztrák herceggel tárgyalt a hátam mögött. majd a kapu közelében. Az éktelen zajra a nádor karddal a kezében rohant le a lépcsőkön. Csak lassan nyugodott meg. hogy eljöttél. Szemben ültek egymással a rideg teremben.

Most már hárman kacsingatnak a trónodra. Még alig hajnalodon. uram. Rudolf király hatalmasabb lesz Ottokárnál. a nádor szobájának ablakán feltépték a fatáblákat.. a hálás Rudolf király fia. László még az ősszel akart a Kőszegiek ellen hadra kelni. mint az olyan ember. nehezen törsz majd bele abba a sorsba. Martell Károly. Kőszegi Henrik is a fiaival együtt. jót akart. A hajnali fénnyel együtt ömlött be a hideg levegő. Érezte. Ilyenek pedig sokan vannak. és egészséges. tekintetét lassan a királyra emelte. aggódott érted István úr. Az inasok a serpenyők parazsára apró rőzsét dobtak. A hangokra összeszorította a félelem a torkát. Egymás után riadtak fel az alvók.. akkor a Csákokra mindenképpen számíthatsz. úgy felelte: – Megmondtad. azóta is áskálódott ellened a pápánál. ha az osztrák herceggel szövetkezne királya ellen. Erős országot kívánt. majd kiment a király szobájából. Bortól nehéz fejjel ébredt. és azt beszélik. A nádor arcán most is vidámság fényesedett. hogy hamarosan Budán lesznek. A kunok is jelezték. hogy a várakkal az utódai fogják megjárni. Máté úr így juthat majd a nádori székbe. Valaki ezt mondta: – Simon mester van mellette. talán joggal. ha hiszem. zokogás rázza meg kialvatlan . és veled lesz az egyház is. mindig a híved leszek. Magamról tudom. Azon sem csodálkoznék. Béla úr. Ott is aludt. Nem bizonyos. és tárgyalt Velencei Endrével. Albert osztrák herceg is szívesen foglalná el a trónodat. aztán az Abák. XXVII. mások is ígérték segítségüket. A nádor szálláshelyéről kiáltások tépték fel a csöndet. – Hát azt nem tettük! Az öcsém Henrik bánt is levágta. Megmondom. Még a papok sem mind élnek úgy. és harsányan felnevetett. A száját keze fejébe törölte. Ott. Itt elmondod. Valahogyan így mondta. és nagyot húzott a borból. – Akkor harcra kerülhet a sor. Nekem is későn hullt le a hályog a szememről. no meg mi is. akik mindnyájan békességet szeretnének végre. izmos. László csodálkozva bámult Máté úr után. Bezzeg lapított a morvamezei csata után! Mondják.. a nővéred kiskorú fia. Krákogott egyet. hogy a Kőszegiek az egész ország akaratával dacolni mernének. A tatárt csak a várak tudták megállítani. – Aludjunk. László király! Tudtam.. Azt hittem. Nehézkesen mozdult. mintha megdagadt volna a szájában. Csák Máté lett a nádor. Tudom jól. Együtt iddogáltak a csendes estében. sikerülnek a király tervei. ezek lángjával gyújtották meg a fáklyákat. Aba Amadé az országbíró és Aba Péter a tárnokmester. A gyertyák fényében is jól látszott kékesvörös arcbőre. Ő is rendet akart ebben az országban. – Hát te meg miért? – kérdezte a király. Valaki orvosért kiáltott. Lassan felemelkedett. így volt ez Esztergomban és másutt is. aki lefelé megy már a hegyről. csillogó szemű királyi legényke lettél. – A véred miatt. – Hörögve fekszik! Nincsen magánál! – kiáltotta Korol. – A gyűlés melletted lesz. amikor a tatárok kitakarodása után megengedte a várak építését. mit akarsz tenni az ország érdekében. – Ti legalább nem bántottatok – mondta László komoran. hogy a gyűlés határozatai értelmében visszaadják a királyi várakat és jószágokat. Korol hadnagy a királyt riasztotta. László hosszú ideig nem tudott megszólalni. hanem erős ujjai ismét ráfonódtak a kupára. Mivel nem engedelmeskedett a király parancsának. A nagyapád. Máté úr csaknem állandóan a királynál tartózkodott a palotában. a halálos ágyánál ígértem. a vérbő emberek jellemzője. mint aki jó tréfát mondott.. akkor Henrik bán fiaival is le tudunk számolni. A Morva mentén még rajta volt. Velencei Endre. hogy minden időben irányíthassa a felkészülést Egyik este ketten ültek egymással szemben az asztalnál. a foglalók utódai. Honnan tudhatta Béla úr. Lodomér érseknek volt igaza. Nem volt orvos a palotában. Máté úr lassan beszélt: – Te talán már nem nagyon emlékszel István úrra. Ilyen őszintének még sohasem látta. Rudolf úr hálás lesz nekünk. A palota szobáiban és folyosóin vastagon ült az őszi éjjel sötétsége. ha ott lesz. hogy alig mozog a nyelve. – Mi történt? – kérdezte.. Ha Máté úr a nádor. Aztán ahogy nőttél. és csodálkozott. Mi azonban Szent István napjára országgyűlést hirdetünk Fejérvárra.. és mindazokra. nehéz úgy élni. mert hát sűrű kun vér keveredett benned az ősi vérrel. akiknek a Kőszegiek ártottak. László király! Későré jár! – búcsúzott. én is aggódtam érted. Máté úr legényei már Buda körül táboroztak. nádor? Máté úr arcáról lehervadt a derű utolsó ránca is.. Iván úr hozta rád a kevély legátust. amelybe a törvények kényszerítik minálunk a koronázáskor ezekre megesküdött királyt. Veled lesznek a kisnemesek. Lassan gyülekeztek a csapatok. de nem szólalt meg. – Megmondtam. Mire a palota másik szárnyába ért. István úr meg te? Joakim is a váraiban bízott. hogy ne merje megtámadni senki. ha megszólal. a Csákok! – emelte meg a hangját. az is jó. a Kőszegiek a fülük botját sem mozdították. nem lehet nádor. hogy a fülük botját sem fogják megmozdítani.Bizonyos vagyok benne. A fejérvári gyűlés után úgy látszott. Inasai bélelt köntösébe bújtatták. – Máté úr! – kiáltotta elfulladva. Ha Iván úr távol marad. ahogy az egyház akarja. és ha most összefogunk mi. László király. még jobb. Emlékszel.

a királyon. – Ez igaz! De tudod te azt. Csák Máté úrért. Hosszú harcok után végül is vissza kellett vonulnia. aztán az arannyal sem fukarkodnak. Oda menj. Az apja mohó. Ő is tudta. Az apáca arcán könnyű mosoly enyhítette a megszokott komorságot. a többi tisztségen pedig az Abák és a Borsák osztoztak. de hiába. Hallottam. meddig lesz magyar királyné. Odalent gyakran ölnek. vékony száj. mert olasz elődjének a követe sértette meg. az apósod. Érted már? – kiáltotta Erzsébet. Szicília helyett jó lenne Magyarország. – Fintát megbüntetted! – szólt közbe nővére. azután nyugodtan így szólt: – Anjou Károlynak nem lehet érdeke. boldogságra születtem. Egy olasz pap hozta a hírt. hogy a leánya. A fiát szeretné a magyar trónon látni. Ezért aztán az 1284. mit jelent a nádor halála. László csodálkozva nézte. Miklós pápával is viszálykodott. majd örömében jobbról-balról megcsókolta arcát. Hasonlítottak egymáshoz. Érted már? – Értem. Egyetlen apa sem akarhatja letaszítani leányát a trónról. Kibékültél Izabellával.testét. az olasz pap így mondta: „Vespro Siciliano!” Tízszer ezer francia halt meg. és ettől az emlékképtől nőtt benne a gyűlölet. azé az emberé. ami történt Borostyánkő váránál! A Kőszegiek sem lesznek mindig uralmon.. Csodálkozó arccal nézte nővérét. . esztendőben Kőszegi Miklós lett a nádor. a nővéréhez ment a Nyulak szigetére. ahogyan a nővér szokta bajba jutott öccsét: – Mi bajod. Az erőszakos Abákat és a gálád Borsákat. mint Simon mester vagy akár Lodomér érsek. de finomabb. Erzsébet. Konradinót Nápoly piacán. az apáca? – és László vidáman felugrott. hogy hány esztendős Anjou Károly? Hatvanöt éves. a királyt. Ugyanaz a magas termet. nem szülhet trónörököst. én is fényre. egészen francia lett. Visszaült a székbe. mert el sem tudta képzelni. Kőszegi Miklósra is emlékezett. Megkezdődtek a tárgyalások. A király nem válaszolt. László arcán töprengés látszott. Mondd meg hát. akinek a származását meg lehet támadni. Ha téged tönkretehetnének. akit én is gyűlölök. A pápa azt teszi. Gyűlölöm azokat. hogy apósa leánya. az apjára. akire dühös farkasok acsarkodnak bent az országban és túl a határokon. Nővérünk. atyánk és nagyatyánk tisztviselői. most azonban megjárták. Csak abba nem egyezett bele. amióta a szép kun lányokat szereted. és Anjou Károly. mert meddő. Anjou Károly végeztette ki az utolsó Hohenstaufot... László? Beszélj! – Nem tudtam megtörni a Kőszegieket.. Lehet. akkor csak Velencei Endre lesz az útjukban. szép arcél. kékesszürke szem. – Örülök. hogy szabaduljak az Abák és a Borsák fogságából. Amikor hazatért. – Te mondod ezt. Ha pedig meghal. ne legyen magyar királyné. Lágyan kérdezte. aki a legvadabb Kőszegire. Nem tudom.. hogy egyszer visszaszerzik.. amit ők akarnak.. Érted már? – Értem. Ezután térdre omlott a halottas ágy mellett. és az utóbbi évek kudarcai meg is törhették. majd reszkető kézzel lezárta a szemét. és hangosan imádkozni kezdett: – Úristen! Alázatosan könyörgök a te szolgádért. A főkegyúri jogot is azért kaptad vissza. IV.. Erzsébet ünnepélyes fehér apácaruhában fogadta öccsét. Ezután szólalt meg újból: – Te okosabb vagy. a farkasvigyorgású Henrik bánhoz hasonlított. Kőszeg mellett a hegyen kevélykedő erős várat. Iván szeplős arcát látta maga előtt. Az öregek. akit eddig nem is ismert.. azután a királyi hadakkal megindult a Kőszegiek ellen. most mit tegyek! – Felejtsd el. sokat fondorkodik. Azért szerette Csák Pétert. akik most az országos tisztségekre emelkedtek. már nincsenek az élők sorában.. keskeny orr jellemezte a zárda fejedelemasszonyát. ahol Aragóniai Péter lett a király. Borostyánkőt ostromolta. Mondják. talán nálad is jobban. akiket én is szerettem. aki talán még segíthetett volna szeretett urán. Édua nagyon szép lány. hogy eszedbe jutottam – mondta szemrehányóan. és megcsillant a szeme. Apánk idezárt. De hogyan járták meg? – Már két éve történt. Kendőjével letörölte a halál vizét a nagyúr homlokáról. a francia pápa minden tettében a feleséged családját szolgálta. pedig a Csákok távol maradtak.. pedig sokszor érzem. ha célt érhetnek el vele. Erzsébet elmosolyodott. Apósom már sokszor megvédett engem. – Hogyan fondorkodik? – Mondják. A velum alól azonban Kun Erzsébet fekete haja ragyogott elő. – Nincs könnyű sorsom. Akkor a mi kedves nővérünk. és valamennyi franciát megölték. Lassan már harmincéves leszek. – Szicília elveszett a számukra. hogy az Isten szolgálata sem tesz mindenkit boldoggá. Most értette meg. Szembefordult nővérével. mert az ő csapásai alatt hullt le az ország legsötétebb árulója. – Ő zárt össze azzal az Anjou lánnyal. A vecsernyére hívó harangszó volt a jeladás a palermói felkelésre. nem lehettél kevesebb. elvesztette Szicíliát. nem sokat fog törődni azzal. Simon mester tért leghamarabb magához. akikhez vonzódtam. Márton. A karácsonyt még Budán ünnepelte. A franciák ellen Szicíliában fellázadt a nép. Közbenjárt. hiszen III. Meg-megcsukló hangon verdestek az udvari pap szavai. hogy Iván legyen Máté úr utóda. Ezért nevezik „szicíliai vecsernyének”. – Te panaszkodsz? Négyéves korom óta itt fonnyadok. Iván a szlavón bán. – Hogyan? – kérdezte álmélkodva László. Az Anjouk nem riadnak vissza a gyilkosságtól sem. hogy az apácaköntöst viselő nővér ilyen mindenttudóan lebbentse fel az Anjouk törekvéseiről a fátyolt. aki gyarló testének tömlöcéből akaratod szerint kihívattatott. ahol szeretnek! Mondják. – Az Anjouk elvesztették Szicíliát. mindent meghódítana a világon. Mária. Izabella.. akit Nápolyban Magyar Máriának neveznek.

László kezében pattant az íj idege. Segítenél akkor nekem? – kérdezte suttogóra változott hangon. – Most hová mégy? – A nagy halászsast szeretném elejteni. aztán lelapult a földre. amikor Ottokár királyt legyőztük a Morvánál. Mondják. hogy te még boldog lehess ebben az életben. de nem is használhat. Amikor pirosodni kezdett a keleti ég széle. úgy nézte faggatóan. hogy minden nehezebb lesz. Szinte lenyűgözte a rétisas látványa. én nem nagyon hiszek már a másvilági életben. mert váraik vannak. Apró. erős leszek. Sajnos. László! – suttogta Erzsébet. – Nem félek. csirrenve ébredtek a barázdabillegetők. A szőnyegen hevert fél könyökre támaszkodva. – Mikor viszel Budára? – szólalt meg váratlanul. Egyszer én is gondoltam arra. Azután a nádiverebek kezdtek pörölni. legszebb éveim suhantak el. Kifulladva. akik itt élünk. fehér farkú madár ereszkedett alá. és felkúszott az égre. és mutatóujját a szája elé tette. Még a Kőszegiek is azért erősek. Ha engem megkérne egy király. Szárnyát behúzta. Nem tudtam elfoglalni Borostyánkő várát. – Jó. nem törnek rám a nápolyiak. László. – Mit csinálsz.. fehér farktollai villództak a nap sugaraiban. A sas is olyan rabló. hogy senki ilyen közel nem került még hozzá életében. vagyis az apácafátyolt még ma is felcserélném a menyasszonyi fátyollal. Sok-sok várat építettek azóta is. aki húsból és vérből van. amely szabálytalanul.. Habsburg Rudolf megerősödött. A pápa is. – Akkor lehet. Még éjszaka volt. majd belefulladt a sűrű nádasba halk zizegéssel. Sötéten bogárzó tekintetével a királyt leste. mintha a magasból valaki egy hatalmas kődarabot hajított volna a földre. Akkor jó lett volna továbbmenni. és a sas néhány pillanat múlva már elérhetetlen magasságban repült. ahol a csillagok egymás után hunyták le szemüket. A sas nem volt sehol.. csőrében hatalmas pontyot tartva. mint a Kőszegiek. Ha eltaszítom Izabellát. Erzsébet! Segíthetek valamiben? – lelkendezett örömében. A Kőszegiek sem taszíthatnak le a trónról. A vessző azonban elsüvöltött a madár mellett. és türelmetlenség rezgett a hangjában. nagy sokára ért oda. – Tudod. Makacs és konok volt a tekintete. és a fűz ágán serregett a sordély. László. hogy a kint maradottak bosszút szeretnének állni Hódmezőért. A kék égen mintha egy kis felhő úszna. Ha ti velem lesztek.. és feléje lépett. – Még várnom kell. – Mire? – kérdezte Édua. mert lángoló hite volt. Megállt a szőnyeg mellett. Apánk testvérét. Ebben a pillanatban a sas megállt a levegőben. senkitől sem félek. Anjou Károly nápolyi király meg egy lengyel herceg. Le nem vette szemét róla. sötét ködfolt az egész. – Hajnal előtt kell idejönnöd. – Most! – kiáltott fel önkéntelenül László. ahol a lezuhanó ragadozót sejtette. László. Most már nem lehet semmiképpen. hogy valamennyi keleten élő néppel kellene rámenni nyugatra. de az ég csillagai már ritkultak. Felsírt a bíbic.. Újabb vijjogás hallatszott. lassan úszott a levegőben. akkor szállnak le zsákmányukkal erre a száraz helyre. hogy Velencei Endrét ültessék a helyemre. – Teljes szívemből és minden erőmből! Ha kell. – A papoktól sem? – Mondtam már. nem árthat többé. A sötétség mozdulatlanságát a hajnali szellő borzolta széjjel. mint a nővére. mintha rajtam állnának. hogy magunk vagyunk! – mondta aztán nővére megkomolyodva. Szótlanul várták a hajnalt. ha velük jönnek vissza? – Te tudsz valamit? – kérdezte László. Nagy. Ottokár cseh király. Hódmezőnél – sóhajtott fel a lány keserűen. Amíg él. Ha legyőzöm a Kőszegieket. egy-egy mély sóhajtásként röppent elő valahonnan. egy herceg. nőül kérte II. Még senki sem jött vissza onnan. Krisztus menyasszonyai vagyunk mindnyájan. Ezért nádor most Kőszegi Miklós.. mint én. – Félsz? – kérdezte Édua gúnyosan. talán mégsem felhő. hiszen lassú kanyargásban mozog megállás nélkül. Én jobban szeretnék egy földi férfinak a menyasszonya lenni.. Sokan kint maradtak a tatároknál. Sűrű halbűz csapta meg az orrát. Ők ezt akarják. repülésük végén csobbanva értek a vízbe. Öreg kun bújt elő a nádasból. – Megfogytunk. Váraik előtt összetörne minden pusztai nép. – Ha már így egymásra találtunk. Éles vijjogás hallatszott. de azt sem bánom. – És ha meghal? – kérdezte a lány. én is vallomással tartozom tenéked. – Ez a halak temetője. Régen volt. de a magyarok nem. A vén kun érte jött másnap. Zörgős nád közt csörtetett előre. Édua hallgatta. A pogány népek nem győzhetik le a keresztény királyokat. Elmosolygott. Nekem nincs lángoló hitem. az éppen annyi. Ha meghal. – Nem én tehetek róla. – Ha az urakon állnak bosszút. uram – mondta tisztelettel. László rohanni kezdett arrafelé. A kunok jönni akartak velem. senkitől.. – Beszélj. A menekülőket vissza akartam hozni. A vízen halvány világosság suhant át. ez az ember árulta el. Felnézett a magasba.. Néhány csörgőruca törte meg a csöndet. – Sokat töprengtem én itt a komor falak között. – Az apósom nagyon öreg. de ő apáca akart maradni. Az elejtett pontyot az öreg . A végtelen űrben a madár szárnya sem rebbent. erőszakkal törném szét a kolostor kapujának a zárját. Előtte a száraz parton halpikkelyek tarkállottak csontokkal keverten. A kun lány lassan mozdult. Az öreg kun felemelte jobbját.. érezve. hanem az urakon. Nem rajtad. én bizony szívesen itthagynám a kolostort. – Köszönöm. de nem értette. ha egy gróf vagy más nemesúr. rám támadhatnak a papok is. Margitot. – Uzur törzséből tért vissza valaki. és úgy zuhant lefelé.

László személyesen nem vett részt a harcban. az ifjú Máté. a szepesi hadjárat vezére. Taufers Hugót. Emmerbergi Schenk Berthold. A király Kőszegi Ivánra gondolt. hanem saját királyát. – Elfogadjátok? – kérdezte és körülnézett. – Kőszegi Iván áruló! – kiáltotta Mizse. esztendő Boldogasszony havának hetedik napján. megvédi Ivánt Lászlóval szemben is. elestek. aki megígérte. és csüggedten indult a sátrak felé. Iván tudomást szerzett róluk. Anjou Károly nápolyi királynak a halálhíre. nagy csatában nem szálltak szembe a tatárokkal. A tatárok maradványai zsákmányukkal és magyar foglyaikkal Erdélyen át igyekeztek visszajutni hazájukba. A jenei révnél átkelésre váró emberek utolsó vagyonkáját szedték el a révészek azért. és meg is sebesült a harcban. Ránézett a királyra. Simon mester újból szót kért. László Budán tudta meg Kőszegi Iván újabb árulását. Leskó felesége. az Aba nemből származó Mokján. most pedig ellenségeimmel fog kezet és ellenem. Béla Anna nevű leányának volt a leánya. aki a pestig hatolt tatárokat verte vissza. király úr! Hívj össze gyűlést a Kőszegiek ellen! A király Mokján úrra nézett. A föld megriadt népe éppen úgy menekült előlük. – Halicson és Lodomérián keresztül betörtek a tatárok az országba. mint a nagyapját. György mester többször győzött. akit Szemérmes Boleszláv. ha lehetett. Leskót Konrád. komoran: – Amíg távol voltál. de nem értek vissza soha. – Még tavaly. Csák Péter fia. és ott pusztította. Béla magyar király Kunigunda lányának a férje fiává fogadott. Pünkösd hava volt az 1286. Jól emlékezett rá Biharvárad óta. ha a király megtéríti azokat a károkat. hogy a Dunán átszállítsák az esdeklőket. László eközben szepesi ellenfeleivel harcolt. majd a kézdi székelyek mérték rájuk a végső csapást Torockónál. már várták a Budáról jött lovasok a vészes hírrel. Albert osztrák herceggel tárgyalt. és egyes csapataikat teljesen megsemmisítették vagy foglyul ejtették. ezért a harc után szívesen fogadta Albert követét. Baksa Simon fia György és Aba Péter seregének erősítése végett. Eszébe jutott a nagy rétisas. a keresztény országok éppen úgy cserben hagyták. mazuri herceg űzte el országából. Sohasem kért tőle semmit. stájer és sváb lovagjaival Borostyánkő ellen vonult. Bélát. Landenberg Hermann. – Aba nembeli Mokján urat szeretném a nádori székben látni! – mondta hangosan és mosolygott. Baksa Simon fia György magyar és kun sereggel indult a mazuri herceg ellen. Olyan közel jöttek Budához. ezért betört Ausztriába. a sereg vezére. akkor érkezett apósodnak. és Bécsújhely polgárainak is sokat ártott. Vele volt Leopold seccaui püspök. a debrői ágból származó két unokatestvér. és egy pergamen lapról olvasta fel a megjelenteknek. Nem adták vissza a királyi várakat sem. akik a rémült menekülteket megsarcolták. Bekerítette Albert seregét. Iván ezután hűséget esküdött Albertnek. és hogyan tárgyalt Kőszegi Iván Bécsújhelyen Albert herceggel. Griffina. Körülötte ültek hívei: Gerendi Miklós. A tárgyalások nem maradtak titokban. király úr. a visszavonulást tanácsolta. Nyílt. Albert megígérte a segítséget. Talpas Tamás. a volt izmaelita kamarabérlő. – Mikor halt meg? – kérdezte László izgatottan. a herceget legyőzte. László Rudolf király fiával. íjászai nyílzáporától sokan megsebesültek. úgy mondta lassan. de a többség harcolni akart.kun szedte fel a földről. Mizse. mint hajdan Batu kán vad népe elől a mocsarak nádasaiba és a magas hegyekre. Ott ült a trónteremben. Bökény és Csaba. Az apját én segítettem a királyságba. . A zömök. aki régóta hűséges volt hozzá. hogy megnyerje szövetségesnek a Kőszegiek ellen. akinek még mindig kötés volt a homlokán a tatár hadjárat nyomaként. Amikor jelentették Kőszegi Iván nagy hadának érkezését. Csak a Balkánról jött néhány ezer zsoldos az északon harcoló Aba Amadé. amelyeket Iván rablásaival Ausztriában okozott. rájuk törtek a várakból. A foglyok saját költségükön kiválthatták magukat. – Albert herceg is áruló! – mondta csendesen a király. és szolgálatába fogadta őket. és a várak ostromához nem értettek. Lesko krakkói és sandomiri herceggel. Ubul fia Mihály és a fiai. miképpen zajlott le a borostyánkői ütközet. végül Albert serege kegyelemre megadta magát. Ratiszláv macsói hercegnek és IV. de mindig mellette volt. A megegyezés Bécsújhelyen történt. Csaknem egyszerre kiáltották: – Éljen Mokján nádor! Amikor csönd lett. Károly foglalta el a nápolyi trónt. Azóta Mária nővéred férje. a fiatal Mojs ispán és a legelőkelőbb úr közöttük.. IV.. az egyetlen Abára. Gyors lovaik hátán vágtattak Nogáj dnyeperi és Telebuga kipcsáki tatár kánok lovasai. A király hiába kért segítséget. László megkegyelmezett a foglyoknak. Mire odaért. Osztrák. Iván azonban nem Albertet akarta igazán legyőzni. László megsegítette rokonát. Az arca elsápadt a hírre. ahol tudta. végigrabolta a Lajta-parti helységeket. esztendőben. és egy alkalommal tíz levágott tatár fejjel és számos fogollyal ajándékozta meg a királyt. Kőszegi Iván nagy győzelmet aratott. busa fejű Bökény úr most szólalt meg először: – Kőszegi Miklós nem lehet tovább a nádorod. a hamburgi várkapitányt. – A testvérei is azok! – szólt közbe Ubul fia Mihály. IV. Kézai Simon mester hajlongott ura előtt. vagyis az 1285. de a tatárok ellen küldte Talpas Tamást. valamint az öreg Pucheim Albert és a híres vitéz. hanem elállták előttük a szorosokat. amelyet nem talált el a nyilával. feldúlva az északi megyéket. Borsa Lóránt legyőzte őket. hogy Izabella királyné a várból láthatta a harcot. Iván még rá is ment a király birtokaira. Itt a Felvidéken találkozott hozzá menekült rokonával. Most már Albert is készült. és Leskót visszaültette trónjára. e két utóbbi lovag. ismerve a magyar harcmodort. Most is akadtak gonosz emberek. A Kőszegiek nem törődtek a tatárokkal. Szerencsére kevesebben voltak.

Ez végképpen felingerelte a máskülönben békés kormányzót. Isten legtökéletesebb teremtménye. vagy más halállal szabadítsd meg tőlük a földet! Dragutin István megvilágosodva tért haza országába. ezért szelídebben folytatta: – Én mégis megkegyelmezek neked. Célja elérése érdekében segítséget kért felesége apjától. Órák hosszat térdepelt a templomban Krisztus képe előtt. – Krisztus tanítványainak ígérte a Vigasztalót ekképpen: „Én az igazságot mondom tinéktek. Az új szerb király azonban sohasem gyógyult meg egészen súlyos balesetéből. Jámbor ember volt. Ilonának. a frank hercegnőnek. A görög kereszténységbe született. – Keveset tudsz. Tagadod. László király. a kis Lászlót. – Milyen Vigasztalóban? – kérdezte a volt uralkodó elképedve. A fermói püspök megdicsérte buzgóságát. megfeddi e világot a bűnről. ebben a vitában alulmarad. A város bogumiljai. és a szegényeket. mert féltették az ország békéjét. hogy az utolsó ítélet napján a halottak fel fognak támadni. amikor László még egészen kisgyermek volt. a szent életű embernek tartózkodnia kell a házasélettől. ha folytatja. hogy az igazi keresztények a római hitet vallják magukénak. – Miért fogattál el. ezért az egyház papjai biztatták az új kormányzót az erélyes fellépésre. nem tudta nővére férjét visszahelyezni jogaiba. hajlandó vagy-e visszavonni tanaidat! Megvallod-e nyíltan megtévedésedet eretnektársaid előtt? Ha ezt teszed. ha bevallod bűneidet. hogy sokáig azt hitték. és csodálatos felgyógyulását Isten különös kegyelmének tartotta. Amikor a Vigasztaló eljön majd. a világszellem megígért. István úrtól. és világi hatalomra tör. Jézust és a Szentjeiket. – A pápa a népek sanyargatója. a Vigasztaló nem jön el tihozzátok. Petrov főpásztor gúnyosan mosolygott. egy az Atyával és a Szentlélekkel! Mikor ígérte Krisztus a Vigasztalót? Petrov főpásztor elmosolyodott. – Hallgass. Nem is maradhatott sokáig a trónon. mert ha el nem megyek. uram – felelte az írástudók gőgjével. – Arra felelj. akit Krisztus. hogy Krisztus Isten volt. Érezte. és a feleségétől is elfordult. kérve Istent. nem tudta. híve akarsz lenni. Vakbuzgóságában a királyság javait sem kímélte. Tagadod. Térítsd meg őket. szerzeteseket országa urainál is többre becsülte. mint amit hiszek – felelte Petrov főpásztor rendületlenül. – Abban. Megbízta a macsói-boszniai hercegség. vagy űzd ki országodból a bogumilokat és más tévelygőket. pedig a pápa Szent Péter utóda. és csak ezután készült Dragutin Istvánt megsegíteni. szabadítsák meg fájdalmaitól. és csakhamar szítani kezdték térítő buzgalmát is. A kormányzó szeme az égre fordult. mint kőszálra építette az egyházat. Tagadod. Az esküvő után a szerb trónörökös olyan szerencsétlenül esett le lováról. a kis Lászlóval. – Krisztus nem teremtmény. elküldöm majd őt. mintha a mennyezeten keresztül is látná az istenséget. Trónjától megfosztva Dragutinnak eszébe jutott a felesége öccse.” – Hallgass! – kiáltotta Dragutin István. Égi látomások gyötörték. Dragutin István Szávaszentdemeterből kormányozta a keze alá rendelt tartományokat. és visszatérsz az egyház kebelébe. Uros István halálakor jutott a szerb trónra. aki meg is akarta segíteni a magyar koronához tartozó Szerbia trónörökösét. bűnös pompában él. Ilyenkor forrón imádkozott. Követet küldött hozzá. itt vette észre. Az egyház papjaival jól megértették egymást. miképpen fogjon hozzá az eretnekek üldözéséhez. Igaz. Branicsevo. tudva a zágrábi találkozóról. év nyarán történt. Nem hajolt meg. Katalin. mert Dragutin István magának követelte a szerb trónt. Uros Istvánnak és anyjának. apja. Fülöp legátus jövetelekor Zágrábba ment. uram? Én sohasem ártottam tenéked. Dragutin István nem akarta Petrov főpásztor vesztét. A papokat. akik ellenségei Krisztusnak és egyházának! A gonoszt irtani kell. rövidlátó szemének nyugtalan tekintete kémlelte Dragutin István öreg arcát. de ártottál az igaz egyháznak. Tisztviselői igyekeztek lebeszélni az erőszakos fellépésről. király! Küldd máglyára vezetőiket. István úr hamarosan meghalt. sanyargatta a testét. amikor a Drávántúlra ment a fiával. – Nem mondhatok mást. nem marad életben. de hamarosan arra a meggyőződésre jutott. hogy üdvözölhesse a pápa követét. nem sok öröme telt benne az apjának. Amikor azonban felnőtt. A főpásztor megállt a kormányzó előtt. Tagadod a pápa hatalmát. átkozott! – kiáltotta Dragutin István. az igazságról és az ítéletről. szülei ezt a nevet adták neki. Vallásos jámborsága miatt az uralkodást is elhanyagolta. patarénusai között voltak jómódú emberek is. A papoknak tetszett a volt király ájtatossága. hogy az embert a Jóisten teremtette. lemondásra kényszerítette kegyes bátyját. István úr Szerbiát is útba akarta ejteni. ezért másképpen segített sógorán. De ha elmegyek. koldusokat is segítette. . László király legidősebb nővére. Itt magyar katonák engedelmeskedtek parancsainak. akit egyszerűen meghülyült királynak nevezett. és a segítségét kérte. Milutin. István úr csak Bihácsig jutott el. Tagadod. ha én elmegyek. mert azt vallotta. hogy a kis Lászlót Joakim bán elrabolta. majd ezt kötötte a lelkére: – Király úr! Ha igazán a római egyház. akkor ment férjhez Dragutin István szerb trónörököshöz. hanem Isten. Szó sem lehetett ezután Dragutin István trónra segítéséről. akihez ő mindig hűséges maradt Szerbia trónján. mert az öccse. Tagadod a keresztség szentségét. A kormányzás gondjai között is ráért ájtatoskodni Szent Demeter templomában. és Dragutin István csak öt esztendő múlva. A kormányzót időnként erős fejfájások gyötörték. – Nekem nem. akkor nem tűrheted meg országodban az eretnekséget. akire Krisztus. elsősorban Károly nápolyi királynak akarta bemutatni jövendő vejét. Ebben az ingerült állapotában adta ki a parancsot Petrov főpásztor elfogatására. hogy az oltáriszentségben jelen van Krisztus teste és vére. a kolostorokat bőséges javakkal gazdagította. megmented az életedet. – Nincsenek bűneim! Én hiszek a mennyei Vigasztalóban. A Dragutin név magyarul drágát jelent. Jobb. Mindez még az 1272. mert hosszú házasságuk után született. akivel naponta társalgott az imádság segítségével. és igen-igen megörültek születésének. László maga is nehéz helyzetben volt. Belgrád és a Szerémség kormányzásával.

Petrov főpásztor vézna teste kiegyenesedett. Arca lángolt a szent hevülettől. Elszánt hangon kiáltotta:
– Soha! Legalább hamarosan elnyerem a vigasztalást!...
Dragutin István nem ezt várta. Arca eltorzult a dühtől és a félelemtől, mert nem akart embert ölni.
Most azonban magán érezte a Szent Demeter-egyház papjainak kíváncsi tekintetét. A papok előre
megjósolták, hogy Petrov főpásztort nem tudja majd megtéríteni. A tettek elől menekülő gyáva embernek
most cselekednie kellett.
– Vigyétek! – harsogta, hogy legalább a hangjával megnyugtassa saját háborgó lelkét.
Petrov főpásztort másnap a város terén lefejezték. A főpásztor vértanúsága csak növelte a bogumilok
elszántságát. Inkább elmenekültek a városból, de nem tértek meg a római egyházba.
Dragutin István nem sokáig maradt kormányzó. Lemondott előkelő állásáról, és kolostorba vonult,
ahol egy év múltával Theoktis néven szerzetessé avatták fel. Naponta imádkozott Petrov főpásztor lelki
üdvéért egészen a haláláig.

XXVIII.
A lenge szellő virágillatot sodort a komor falak közé. Az ablakon bevillogó napsugár a falon csüngő
feszületen játszadozott.
– Milyen új hírt tudsz, Erzsébet? – kérdezte a király nővérétől.
Az apáca mosolygott. Lassú beszéddel válaszolt:
– Anjou Károly halála után még jobban kell vigyáznod, László! Az új pápa, IV. Honorius teljesen II.
Anjou Károly hatalmában van. Az ő parancsára kiátkozta Aragóniai Péter fiait, Alfonzot és Jakabot, amiért
nem akarják visszaadni Szicíliát.
– Ez Mária nővérünk férjének a dolga...
– Jó, ha tudod, mit várhatsz az új pápától. A feleséged bizalmas levélírója az én bizalmasom is. Paulus
testvér régi és reménytelen hódolóm... Az ilyen embert meg kell becsülnünk! Én hallgatok róla évek óta.
Neked sem szabad beszélned! Érted?
– Hallgatok, mint a sír! – válaszolta nyomban a király. – Tőle tudsz tehát mindent?
– Mindent nem, de nagyon sokat lehet tőle megtudni. Nővérünk a fiát már magyar királynak
címezteti. Ha nem lesz örökösöd, őt akarja magyar királlyá tenni, és ebben a szándékában a pápa is segítheti.
– Hogyan?
– Ősünknek, I. István királynak egy pápa küldte a koronát. István király szerintük a korona
elfogadásával elismerte a pápa hűbéruraságát. Ha tehát neked nem lesz utódod, a pápa Magyarországot
hűbéres országként az Anjouknak adományozhatja.
– Akkor inkább Velencei Endre üljön a helyemre! – kiáltotta László, és felugrott.
– Nyugodj meg! Én csak azt mondtam el neked, amit az Anjouk szeretnének.
– Mit tanácsolsz, Erzsébet?
– Te nem szereted Izabellát, aki túl sokat fondorkodik... Küldd kolostorba! Ide, a Nyulak szigetére. Én
majd vigyázok rá, hogy ne írhasson Nápolyba olyan leveleket, amelyekben rólad van szó. Írnak ilyet eleget a
Kőszegiek Rómába...
Elhallgatott. Összehúzott pillák közül leste az öccsét. Egyszer Izabella megalázta, sértő szavakkal
illette, és ezt soha többé nem tudta elfelejteni. Alázatosan kellett elviselnie a sértést, a lelkében azonban égett
a bosszúvágy. Amióta közel került öccséhez, tudta, ő fog győzedelmeskedni. Okos volt, ravasz és forró vérű.
Gyűlölte saját sorsát, a kolostori rendet és fegyelmet.
László tétovázott. Éduának megígérte, hogy Budára viszi a palotába. Ha Izabella a kolostor lakója lesz,
megteheti.
– Habozol? – kérdezte Erzsébet.
– Döntöttem! – válaszolta László. – Holnap már itt lesz, de nem szabad, hogy baja essék.
– Nem lesz bántódása, erre megesküszöm.
László mosolygott. Már majdnem elbúcsúzott, és az ajtóból fordult vissza, mintha akkor jutott volna
eszébe, pedig azért jött, hogy ezt megkérdezze.
– Igazán férjhez akarsz menni?
Erzsébet elsápadt, talán meg is szédült, mert megfogódzkodott az egyik szék karfájában.
– Beszélj! – suttogta.
– Kérőd van, Erzsébet! – mondta László nevetve.
– Kicsoda?
– Falkenstein Závis, akit Rosenbergnek is neveznek. A legelőkelőbb cseh főnemes, aki II. Ottokár
király özvegyét, nagynénénk leányát, Kunigundát vette feleségül a morvamezei csata után.
– Tréfálsz, László?
– Nem tréfálok. Svarda nevű követe tegnap érkezett. Závis Kunigunda halála után még két évig
kormányozta Ottokár fiának, Vencelnek a gyámjaként Csehországot. Vencel nagykorú lett, és feleségül vette
Rudolf német király leányát, Juditot. Závis már nem kormányzó, mostohafia kitúrta Prágából, de most is
hatalmas úr. Én gyűlölöm Vencelt, mert ő is Přemysl. Szeretném, ha hozzámennél Závishoz! Kunigundát
csaknem imádta, és újra magyar feleségre vágyik.
– Milyen ember? – kérdezte Erzsébet, aki az izgalomtól nem tudott állva maradni, és székébe roskadt.
– Kunigunda vakító szép asszony volt, és egy nagy király özvegye. Mondják, első látásra beleszeretett
Závisba. A követe, Svarda úr, azt mondta róla: szép, okos és bátor ember. Költő is, meg bűvész is. Ez ugyan
nálunk nem úri dolog, de a cseheknél érdemnek számít. Azután magyarul is tud, megtanulta Kunigundától

a nyelvünket. Mit mondjak a követnek?
– Elfogadom Závis ajánlatát...
– Akkor behívom Svarda urat. Szeretné elmondani urának, hogy milyen vagy...
A követ hajlongott, Erzsébet felállt a székről, úgy fogadta.
– Mit mondhatok uramnak? – dadogta Svarda rossz magyarsággal.
– Nővérem várja Závis urat! – felelte a király.
Svarda úr szája széles mosolyra nyílt.
– Falkensteini Rosenberg Závis a föld legboldogabb embere lesz, király úr! – kiáltotta elragadtatva,
majd letérdelt Erzsébet előtt, és megcsókolta hófehér apácaköntösének szegélyét.

– Egyszer azt mondtad, király úr, hogy sohasem fogsz reám megharagudni. Ezért merlek arra kérni,
ne küldd a királynét kolostorba!
– Az Anjouk a halálomat kívánják, Simon mester, hogy a nővérem fiát ültethessék a magyar trónra. A
királyné már sokszor fondorkodott ellenem. Fülöp legátus látogatását neki is köszönhetem.
– Ha így is van, akkor se fedd, amit akarsz! Hidd el, uram, magadnak ártasz! A fél ország ellened
fordul, főképpen az egyház.
– Nem félek tőlük! – kiáltotta László haraggal.
– Te tudod, uram. Én csak kértelek – válaszolta az udvari pap megkeseredve. – Azért is esedezem, ne
engem küldj a királynéhoz ezzel a szomorú hírrel...
László arca komorrá merevedett, konok, csaknem vad tekintete szinte felnyársalta Simon mestert.
– Azért könyörgök, mert szeretlek, uram – suttogta a klerikus.
Nem válaszolt nyomban. Elfordult, és néhány lépést tett az ablakig meg vissza. Amikor újra ránézett a
papra, már kisimultak vonásai.
– Nem haragszom rád – szólalt meg csendesebb hangon. – Küldd hozzám Miklós alkancellárt!
Simon mester gyorsan távozott. A hajlongó alkancellárnak csak ennyit mondott a király:
– Átviszed a királynét a Nyulak szigetére! Vele mehetnek udvarának tagjai. Mondd meg
asszonyomnak, ha engedelmeskedik, nem kényszerítem. Erzsébet fejedelemasszony már várja.
Miklós alkancellár úgy állt a király előtt, mint akit fejbe vertek.
– Megértetted? – kiáltotta László király.
– Mit mondjak a felséges asszonynak, ha megkérdi, miért kell kolostorba mennie?
– Mondd azt, hogy a kolostorban megbánhatja bűneit!
Tíz nap múlva vonult be Édua Budára. A jámbor budai polgárok riadtan nézték a bevonulást. Az új
királyné előtt hegyes süvegű testőrei lovagoltak. Előremeredező lándzsáik hegyén apró zászlócskák
lobogtak.
A testőrök között Édua lovagolt sötétszürke kancáján. A kényesen lépegető nemes állat sörénye és
farka feketén ragyogott. Édua nagyon szerette ezt a lovát, mert született poroszka ló volt, olyan ló, amelyik
úgy lép, mint a teve vagy a medve, vagyis egyszerre lép a bal lábaival, azután pedig a jobb oldalán lévőkkel.
Az ilyen ló nem ráz, hanem csak ringatja lovasát.
Wernerius bíró úr csendesen mondta az egyik comesnek:
– Megértem László urat! A halvérű Anjou-lány helyett én is ezt a csupa tűz asszonyt választanám.
– Bíró uram, még majd elkárhozol! – válaszolta ungorkodva a comes, de önkéntelenül megnyalta
húsos ajkát, mint az asztalnál, ha ízes ételt raktak eléje.
– Talán még azt is megérné! – sóhajtott egyet Wernerius úr, és hervadó feleségére gondolt, akit az
egyház parancsa szerint sírig kell szeretnie.
– Nem tudom, mit fog tenni Lodomér úr – szólalt meg újra a comes.
– Örülni nem fog, annyi szent! – válaszolta Wernerius bíró.
– Hát a Kőszegiek? – kérdezte a comes.
– Azok kun világról üvöltöznek majd, pedig hát László úr nem is annyira a kunokat, mint inkább a
kun menyecskéket szereti. Más királyok is szoknyabolondok, az italt sem vetik meg, és mégsem szapulják
őket, mint a mienket. Én így is szeretem László urat. Ha nem volna olyan sok gaz nagyúr ebben az
országban, nem is lenne ennyi gyász, háborúság, rablás és más erőszak...
Közben a kun testőrök egészen a palotáig kísérték a kun hercegnőt, aki ezután egyházi áldás nélkül
lesz királyné, ki tudja, meddig.
Az egyszerű emberek hallgattak és bámészkodtak. Ott voltak Fülöp legátus bevonulásakor az utcán;
látták Lodomér urat egyházi nemesei élén; féltek az Abák és a Csákok legényeitől, az idősebbek pedig
emlékeztek Joakim úr és a Kőszegiek fegyvereseire is; most pedig csak egymást bökdösték némán figyelve a
fickándozó lovak hátán kevélykedő, Tisza menti legényekre. Csak egy vén paraszt súgta a szomszédjának:
– No, komám, most aztán igazán Kun László lett a Laci királyból...
László a palota kapujában várta Éduát. Mielőtt le tudta volna segíteni lováról, az új asszony egyetlen
ugrással termett a király mellett, akit mély meghajlással köszöntött.
– A mi asszonyaink ezt aztán nem tudnák utánozni! – mondta Wernerius úr a comesnek, de előbb
csettintett egyet a nyelvével.
Lassan lépkedtek felfelé a palota lépcsőjén. Amikor magukra maradtak, Édua túláradó örömmel
borult a király mellére, és ezt suttogta mosolyogva:
– Életem legboldogabb napja a mai! Köszönöm neked, László!

László nem maradhatott sokáig Budán. A Kőszegiek most már nyíltan lazítottak ellene. A tavasszal
megtartott országgyűlés határozatait a királyi jószágok visszaadásáról senki sem teljesítette, legkevésbé
Kőszegi Iván. Úgy látszott azonban, mégis felragyog a király szerencsecsillaga, mert ősz utóján megrohanta
Kőszeget, ahonnan Iván úr csak szökve tudott elmenekülni. A király győztesen sietett vissza Budára, annál is
inkább, mert Falkenstein Závis megüzente, hamarosan Budára érkezik Erzsébet hercegnőért, akit az esküvő

után hazavisz Fürstenbergbe. Závis azonban nem érkezett meg, noha fényes kísérettel kelt útra, de az
Érchegység egyik hágójában, Csaszlau közelében, rárontott Lichtenburgi Hinko nevű ellensége, és ajándékait
hozó szekereit kirabolta. A támadás még hajnal előtt történt, az álmából felriadt Závis alig tudott
elmenekülni néhány emberével az opatovici kolostorba.
Závis helyett gonosz hírek érkeztek Budára: Kőszegi Miklós volt nádor elfoglalta Pozsonyt Pécz
nembeli Aporral szövetségben, és innen dúlták a király birtokait. Később a király hívei visszafoglalták a
várost, főképpen Csák Péter fiának, az ifjú Csák Máténak a segítségével.
Hideget hozott az 1287. év első, vagyis Boldogasszony hónapja.
A téli ragyogásban díszes lovas csapat jelent meg a Duna bal partján, amelynek élén Falkenstein Závis
lovagolt. Esztergomnál Lodomér érsek egyik papját küldte a cseh lovaghoz azzal a figyelmeztetéssel, hogy
apácát nem vehet feleségül, de Závis csak mosolygott, még válaszra sem méltatta az érseket.
László a palota tornyában állt egész udvarával. Onnan figyelték valamennyien Závis csapatát és a
szánokat, amelyeken a most már jól megőrzött ajándékokat hozta a királynak. A cseh lovag erősebb seregét
már senki sem merte megtámadni az úton.
Nem volt könnyű az átkelés a jobb partra. A Duna zajlott. A révészek elbújtak, hogy ne kelljen ebben
az Istent kísértő átkelésben részt venniök. Závis azonban nem az az ember volt, aki meghátrál az akadályok
előtt. Leszállt lováról. Maga kergette ki a révészlegényeket kunyhóikból. Szemük előtt megcsillogtatta
aranyait, de ugyanekkor azt is megígérte, ha megtagadják csapatának és a szánoknak az áthajózását, véresre
vereti valamennyiüket, és pénzt sem kapnak.
Erre a felszólításra a révészlegények egyszerre káromkodtak és imádkoztak.
– Mindnyájan odaveszünk, uram! – jajgatott a révész. – Ki mer ilyen időben a kompra menni?
– Én! – kiáltotta a hatalmas termetű ember, és a révész orra alá dugta az aranyakat. – Szent Vencelre
esküszöm, hogy ha átvittetek bennünket, ez a zacskó arany a tiéd! De ha nem visztek! – kiáltotta, és sötét
szemének vad tekintete semmi jóval nem biztatott.
A révésznek megremegett a lába. A félelem és a rémület csiklandozta inait. Keresztet vetett, úgy
válaszolta:
– Átviszlek, uram, de lehet, hogy csak a másvilágon találkozunk...
– Ne papolj! Engem Prága püspöke akart megöletni a Krisztus nevében, amikor a királynét feleségül
vettem.
A révész megtörölte nedves, vörös orrát, és nyugtalanul mérte végig Závist, mert őrültet sejtett benne.
– Megyünk, uram, megyünk! – makogta. – A nagy kompot majd magam kormányozom – tette hozzá,
és arcára torz vigyorgás merevedett.
Amikor az első komp megindult, László örömében felkiáltott:
– Ember ez a Závis! Ilyen sógor kell nekem!
Amikor Falkensteini Rosenberg Závis a trónterembe belépett, és térdet akart hajtani, László
hozzáugrott, felemelte, és szeretettel megölelte.
– Örülök, hogy eljöttél! Aggódtam érted, amikor híre jött, hogy megtámadtak.
– Sok az ellenségem odaát. A németbarát csehek utálnak, és elfordították tőlem mostohafiam szívét,
pedig a királyi várakat én foglaltam vissza a számára. Elhitették vele, hogy az életére török. Kunigunda
királyné a vagyonát a mi fiunkra, Jánoskára hagyta végrendeletében, most ezt is elorozták. Bezzeg Ottokár
törvénytelen fiát, Miklóst, akit a ti fogságotokból váltott ki Bruno püspök, Habsburg segítséggel ültették a
troppaui hercegségbe.
– Ne beszélj nekem arról az átkozott Bruno püspökről! Ottokár király gonosz szelleme volt.
– Én is, és valamennyi Wittkovec gyűlöltük a királyt a püspökével együtt.
László legyintett:
– Legyőztem Ottokárt, és hatalmassá tettem Rudolf királyt.
– Rudolf éppen olyan gonosz, mint Ottokár volt. Amikor nevelt fiam, a fiatal Vencel két évvel ezelőtt
feleségül vette Rudolf lányát, Gutát, vagyis a ti nyelveteken Juditot, én nem mentem be Éger városába.
Kémeim megsúgták, hogy Rudolf úr kelepcébe akar csalni. Ezért maradtam kívül a város falain. Nem is
merte akkor a leányát Prágába engedni, ahol én voltam az úr.
László nézte új rokonát. Tetszett neki szálas, hibátlan alakja, vállára hulló sötétbarna haja, magas
homloka, egyenes, vékony orra, és az erős vonalú szája körül bujkáló, szomorkás mosolygás. A zengő,
szokatlanul mély hang most hirtelen ezt kérdezte:
– Hol van Erzsébet? – és kíváncsi tekintete Lászlót kémlelte.
– Mindjárt fogadni fog. Már tegnapelőtt kihozattam a kolostorból. A papok nem akarták engedni, de
én megüzentem nekik, hogy az érseknek nem az a dolga, hogy nekem törvényt szabjon, hanem tartsa meg az
én törvényeimet. Nem tűröm, hogy papi törvények korlátozzanak! Megmondtam azt is üzenetemben, ha
tizenöt nőtestvérem volna kolostorban, valamennyit kiszabadítanám az Isten igájából, a papi rabságból, és
férjhez adnám őket, hogy új sógoraimmal erősítsem országomat.
– Nagy király vagy, László! – kiáltotta Závis. – Én bízom abban, hogy egyszer megtörik majd a papok
hatalma. Neked megvallom, sokat töprengtem a papok dolgán. Nem hiszem azt, hogy az Úristen akarná
mindazt, amit ők hirdetnek. Uralkodni akarnak embertársaikon, ezért fenyegetnek és átkozódnak...
Erzsébetre nem lehetett ráismerni. A fehér, ünnepi apácaköntös helyett arannyal átszőtt, kékeslila
brokátruha omlott végig karcsú testén a bokájáig. Kibontott, ébenfényű haja a derekáig ért. A kis teremben jó
illat terjengett, cselédei szagos füveket égettek. Sápadt arcbőrén halavány pírban tüzesedett a szabadság
enyhe mámora. Amikor Závis belépett, és térdet hajtva köszöntötte, válaszolni sem tudott a szorongató
indulattól. Halántékának hártyaszerű bőrén áttetszőn lüktettek a kék erek. Hosszas hallgatás után
megszólalt:
– Köszöntelek, Závis!
A hangja halk volt, megilletődött, forró és fátyolos, egyszerre rabul ejtette Závist. Szemét nem tudta
többé levenni a hercegnőről. Mintha a vakítóan szép királynét, Kunigundát látta volna életre kelni más

hogy a király tavasszal megint ellenünk jön. Tamás fiait: Lóránt volt vajdát. mit rejteget a jövő – sietett bátyja segítségére Miklós úr. Iván úr keselyűorra és duzzadt szája körül ugrálni kezdtek a ráncok. hogy őszentsége akár Vencel cseh királyt. amit elmondtam. – Öcsém. Kopasz Jakabot és Istvánt. és úgy szúrt sötét tekintete. – Elfogadjátok a tervünket? – kérdezte. A Vas megyei Szent Vid vára magas hegyen emelkedett. Ugyanabban az időben. hanem segítője is. Akkor pedig nemcsak a mi országunk papjai és hivői fordulnak ellene. Mi a Zsitvánál várjuk veletek együtt. és egy részeg pappal összeeskettette a cseh Rosenberggel. Ez a vár volt a Kőszegiek egyik erős fészke. harákolt egyet. Néhány megkergült nemesen és nagyúron kívül pogány kunok. nem lesz szükség! – szólalt meg váratlanul Borsa István. ha ti összefogtok velünk. Azt nem hinném. barna szemében mosolygás fénylett. minden jogos javadalmától megfosztva. Izmos jobbja úgy ragadta meg a boroskupát.alakban. Péter! – fordult a veszprémi püspökhöz. Egyébként elütött a testvéreitől is. mintha nem is egy anya szülte volna őket. A szót Iván úr vitte. Péter. Borsa István fején találta a szöget. Fényesen szőke. Az asztalfőn Iván ült. hogy Erzsébet hajlandó őt követni bárhová. Lóránt úr szuszogott egyet. Miklós foglalt helyet a megemberesedett. A harmadik Borsa – István – Lóránt úr balján foglalt helyet. A vár azonban hamarosan visszakerült a Kőszegiek tulajdonába. ezt a várat is Ottokár kezére játszotta. de úgy megírva. sápadtan hallgatott. ahogy illik és szokás. egészen pogány lett. a Borsák titokban már az Anjouk hívei voltak. Méltán ragadt rá a kopasz jelző.. mintha avval is öklelni akarna. Odáig még sohasem merészkedtek a nyugatról támadók. tanácskozásra gyűltek össze a Henrikfiak. és olyan ferdén nézett a legtöbbször. és mohón ivott a borból. hogy Erzsébet nővérét kihurcoltatta néhány hete a kolostorból. Iván jobbján a kövér veszprémi püspök. hogy a cseh és német seregek elpusztíthatják az egész Dunántúlt. Péter úr terpeszkedett. a volt vajda látszott a legtekintélyesebbnek. Könnyen elképzelhető. akit hírhedt kalandorként ismernek Vencel király országában. hogy egy Anjou-lány fogságban üljön. Magas. csaknem vállig lógó bajusszal. – Ha meggyőződik levelünk igazáról. ahol egyetlen hajszálat sem lehetett felfedezni. Először is nem fogja tűrni. reméljük. Szeme apró vadkanszemnek tetszett. elsősorban a ti birtokaitokat. Velük szemben ültek a Borsák. – Reméljük azonban. majd ivott egy keveset. aki bólintott. igyatok. akit a szomszédos Ausztriában „kegyetlen és gonosz Iván” néven emlegettek. a szája két oldalán hosszú bajusz lógott lefelé. amikor Závis Budán fényes esküvőjét tartotta Erzsébet hercegnővel. mivel az arcát sűrű. és első pillanatban megutálta a Kőszegieket. Elhallgatott. – Őszentsége sokat tehet az istentelen és feslett erkölcsű király ellen. amikor akarod. urak! – kínálta mosolyogva a Borsákat. – Erre. Akkor pedig nem leszünk egyedül. szép ember volt. Eleven. hogy hozzánk is eljuthatnának a Tiszántúlra. A kövér főpap mosolygott. A vár legnagyobb termében gyűltek össze László király ellenségei. akár Rudolf német királyt szólítja harcba László ellen. fekete szakáll borította rengeteg. de nem árulták el szándékaikat. hogy magunk is győzhetünk. Csak két testvére unszolására jött Szent Vidre. Sikerült megnyernie szövetségesnek a kegyvesztett Borsákat. úrnőm? Erzsébet csak ennyit válaszolt: – Az esküvő után. hogy erejüket egyesítve törjenek László királyra. kemény nagyúr! Barna arcából széles orr ugrott elő. ránézett Jakabra. – Mit tettetek? – kérdezte Borsa Lóránt. mire Istvánt már nem is faggatta . hanem a csontsárga fejbőrön folytatódott túl a fejtetőn. aki maga is erőszakos rabló hírében leledzett. Az van a levélben. – De azt tudhatjuk. vagyis tarkójáig ért a homloka. Balján a volt nádor. barázdált homloka nem ott ért véget. Honorius pápa nemcsak hűbérura a mindenkori nápolyi királynak. hanem a szomszéd országok uralkodói is. Gőgös. Letette a kupát. Lóránt úr jobbján Jakab ült. boltozatos melle nagy testi erőről árulkodott. azután Lóránt úrra nézett. – Egyetek. Feleségét kolostorba küldte. Iván Velencei Endrét akarta az országba behozni. A Borsák közül Lóránt. ahol más embernek szokott. Kopaszsága még annál jobban szembe ötlött. nagyorrú Henrikkel. kemény száját összezárva. Henrik bán. kiátkozza László királyt is. – Minden jó keresztény ebben az országban – válaszolta Iván úr. – Azt mi nem tudhatjuk előre! – vágta rá nyomban Iván úr ellenségesen.. akik messze délről jöttek ide Iván hívására. Anjou Károly. Most jött a híre annak. Ez a forrón és fátyolosan remegő hang azt is tudtára adta. – Nem tudhatjuk. Hirdethet keresztes háborút is a pogány király pogány hívei ellen. – Mondd csak el. – Kik lesznek velünk? – kérdezte Lóránt úr. hogy bandzsítani látszott. – Mikor vihetlek. a koporsóból most már nem fogja tudni megvédeni kun vejét. azután így szólt: – A kun fajzat nem uralkodhat tovább! Megveti Istenét. a veszprémi püspök megíratta a levelet Honorius pápának. remélem. erre Iván úr sem tudott válaszolni. Erős válla. Iván úr nem tudta elfelejteni Kőszeg elvesztét és megalázó menekülését a király hada elől. Mérget veszek rá. Fiatal. hosszú haja volt. – Mit vársz a pápától? – szólalt meg Kopasz Jakab. a király apósa meghalt vagy két esztendeje. Maga inkább a kupát emelgette. Zöldes fényű szemének alattomos tekintete ide-oda cikázott. Kiátkozta a Szicíliát bitorló Aragóniaiakat. amikor elárulta István királyt 1270-ben. sokat tehet. ezért bosszút forralt. mintha az is valamilyen fegyver lett volna. de nem látszott meg rajta a bor ereje. Vaskos testének izmai minden mozdulatából megmutatkoztak. gaz szerecsenek és tatár testőrök veszik körül. de az epe beszélt belőle. és kun rimáját ültette a királyné trónjára. Hűvös.

akár a leánya Martell Károly feleségeként. hogy a Borsák kezet fogtak ellenem a Kőszegiekkel. szeretnék. Nem tudják megbocsátani. ismét megszokott fényében tündököljék. kijelentette. én meg az erdélyi vajda. amikor híres királyok uralkodtak. nincs is hova mennem. – „Kívánom. – Lodomér és János kalocsai érsek együttes hatalma. Lodomérból azonban a pápa követe. hogy ismét fény ragyogja be az országot és uralkodóját. mert őt Lodomér karja emelte a kalocsai érseki székbe. hiszen Hódmezőnél leverte őket. mert László még akkor . Ubul fia Mihály úgy tudja. – Mit tegyek? – kérdezte Édua türelmetlenül. Honorius pápa. mit fog tenni Honorius pápa. Amíg távol leszek. – Féltelek! Még nem tudom. Eljössz-e még oda? – Elmegyek! Mihelyst lehet. A Kőszegiek Pozsonyt veszélyeztetik. kik fognak rám törni. mások pedig Martell Károlyt. A gazok mind gyűlölnek. milyen túlerő fogadja. nem esett a feje lágyára. Nekem hadat kell vezetnem. és vallató tekintete szinte ráfonódott a királyra. az arcán sötét bánat ült. pedig Hódmező óta ti sem szerettek.. László bosszúsan legyintett. miattam gyűlölnek a papok. mert azt hiszi. a hajdani Sabelli Jakab bíboros. csak hozzátok. hogy a pápa egyetlen szavát se hagyja ki a levélből. Tudom. A kor régen behavazta fejét. ezért aztán a Kőszegiek sem erőltették Endre felléptetését László ellen. László király csatát vesztett a Zsitva folyónál. hogy Magyarország királyi háza. Csak érzem. A bátyád és Korol kísérnek majd a testőrökkel. onnan pedig a még biztosabb Liptóba húzódott. a Lateránban. Holnap indulok haza a Tiszához. a szemében szomorúság csillogott. A pápa felidézte a magyar királyság régi fényét. – Senki sem bántott. Egyik kezemmel levágtam a másikat. Megtépázott hadával előbb Korponára. László. Ha győzünk. mert a főpapság is panaszkodott Lászlóra. Mondják. Albert osztrák herceg az Ivánnal kötött szerződésre hivatkozva. érsekjeinek vagy saját legátusának. Fülöp legátus csinált érseket. hogy Izabellát kolostorba zártam. fiam. felolvastatta az érkezett leveleket. Albert is köpönyeget fordított. neked is. János érsek pedig úgy táncol. hogy észak felé szabad az útja. nem tudta meg. Itt a falak is fojtogatnak. újra mi parancsolunk. – Nem maradhatsz Budán.. ha nem lennék veled. János. – Én ismerem Lodomért. Most már a Kőszegiek is rájöttek arra. – Milyen hatalom? – csodálkozott Iván úr. ha a máját tépő fájdalom szétsugárzott a testében. betegen feküdt ezen a tavaszon palotájában. hogy maga pogány lett volna. Azért is fújnak rám a papok. az egyházat. Belerohant egész hadával a Kőszegiek és a Borsák csapdájába.. nem pedig a király. Amíg lehet. Albert serege nem kímélte a vidéket. és öntelten felnevetett. és gyűlöletessé teszed magadat az istenség előtt. jó útra tudja téríteni. Mást nem is tehet. Amíg beszélt. Ha vesztek. Albertnek is fáj a foga a trónomra. Hamar észrevette azonban. még Lodomér is rátörhet Budára. – Ki bántott? – kiáltotta haraggal a király. száraz. A Zsitvánál történt győzelem után a Kőszegiek Velencei Endrét akarták behozni. botrányára az embereknek. és orvosa tanácsának ellenére parancsokat adott ki.. Amíg Lodomért nem fordítjuk a király ellen. – Elhagysz? – kérdezte Édua elkeseredve. igazság és hazugság egyaránt. amivel a Kőszegiek és mások vádolták Lászlót. és kívánta. nem rettegsz attól. hogy ezen ház enyészetére megfertőzteted a házassági nyoszolyát.. és ott nem támad meg senki. – Nem értesz meg! – mondta ingerülten. meghallgatta a jelentéseket.” A titkár tolla sercegve rohant a pergamenen. Vértelen. akik Velencei Endrét akarják a trónra ültetni. ezért is engedelmeskedik majd őszentségének. Iván a szlavón bán. – Nem tudlak megvédeni. mert nem akarlak elhagyni. – Folytassuk. akkor még egy erős hatalom lesz ebben az országban. akár a fia kerülne a magyar trónra. addig László is a trónon marad. amely termékeny volt híres magzatokban. Nem küldött előre fürkészőket. ha nem leszek itt. Nem volt igaz. Rudolf király mindenképpen örülne. hogy Lászlót jött megsegíteni ellenségei ellen. s ha igaz.. amiért Erzsébet nővéremet kiszabadítottam a kolostorból. amiért visszakövetelem a királyi birtokokat. hanem türelmetlenül várták. amit előrebocsátottam: isteni és emberi törvényektől tiltott bűntől szeplősítve élsz. Te leszel a nádor. ahogyan Lodomér fütyül. – írjad! „Magad ellen és a magyar királyi ház ellen dühöngve. Ha azonban engedett a fájdalom görcse. Nagy orra meg-megrándult a kegyetlen száj felett. ahogy a belső hév átfűtötte aszott testét. Nem is bánom. hogy amíg ők egymással harcoltak. Nem volt igaz. A Tiszánál erősek vagytok. Ha a pápa beavatkozik. kitart a király mellett. főképpen Izabella királyné kolostorba küldése és Édua Budára történt bevonulása miatt. hanem gyorsan válaszolta: – Elfogadjuk. hogy Albert herceg a saját szakállára végez hódításokat. – Kár volt idejönnöm. de Endre herceg még nem állt kötélnek. leveleket diktált távoli országok királyainak. keskeny száját összezárta. Hű volt a király apjához is. ezért sikerült csaknem egész seregével áttörni. Nekik is könnyebb lenne. öreg hangja olykor még indulattal is megtelt. A pápa válaszát mások is várták. Mi ezért küldtünk levelet őszentségének – tette még hozzá a kövér püspök. a javait neked rendeltem. a magyar királynak küldendő levelet! – mondta fiatal titkárának. hanem a Borsák közül valamelyik vagy akár a kalocsai érsek. – Menj vissza apád székvárába! Ott nem érhet bántódás. – Elküldesz? – sóhajtott Édua keserűen. Itt tudta meg. és megveti a vallást. – Éppen azért küldelek el. elfoglalta Pozsonyt. mint ezen a márciusi napon. Rudolf király fiának.” Benne volt mindaz ebben a pápai dorgáló levélben. hogy el kell mennem. hogy nem lépett fel a kunok ellen. Vannak. de nemcsak ő. Még a híveidnek sem tetszem. Halk. de még mindig hajlékony. és az arcbőre szürke-sárga színben tükrözte dühös indulatait. ha érsek akar maradni.tekintetével.

Kint ült a vadászlak előtt egy nagy cserfa árnyékában. kik viselik a tisztségeket. térítse vissza az üdvösség útjára a magyarok tévelygő királyát! Hirdessen keresztes háborút a pogányok ellen. hogy tegyen meg mindent Izabella királyné kiszabadítása végett. A levelek Rómában maradtak. és olyan fáradt-szomorúan csendült a hangja. hová érkezik. Seregét a Duna partján hagyta Ubul fia Mihály vezetésével. fiam. hogy hűségük jutalmául nyolcnapos vásárt tarthatnak! Minden levelet elolvasok majd és lepecsételek. ahol Lodomér úr menedéket adott neki. én csak elmondom. a király valahol a Felvidéken harcolt ellenfeleivel. – Írd még rá záradékként. Mit hallottál. vad fájdalmak gyötörték. amelyek megilletik. és az orvost hívta. Szent György havának harmadik napján azután a halál megváltotta a pápát szenvedéseitől. talán ezen a fatörzsön üldögélhetett élete utolsó napjaiban. XXIX. hogy égető szomjúságát csillapítsa. amikor az egyház papjai is beálltak ellenségei közé. mivel nem tudom bizonyosan.. A tatárok megrohanták Lengyelországot. addig a bíborosok tanácsa parancsol a Szentszék nevében. a bíborosok még a nyáron felszólították Lodomér érseket. Lesko. és arra gondolt. hassanak királyukra. fiam.. amikor először járt Tolon úr székvárában.. hátha változtatnom kell valamin. Lehunyta a szemét. mintha a világon sem volnék. Őszentsége vizet kért. amikor én fogoly voltam!” – sóhajtotta hangtalanul. A kislányt látta. Majd te. és László rokona. Tisztán élt benne annak az őszi reggelnek az emléke. Nagyot sóhajtott. – dadogta – elküldjük a leveleket.. Az esztendő végén újabb tatár támadás fenyegette az ország északi részét. akik elpártoltak tőlem. Hosszú volt az út a Zsitva folyótól István úr vádászlakáig. Hosszú és megalázó. A hideg víz megnyugtatta. de felszólíthatja a főpapokat. Simon mester! Ígérd meg a nevemben mindazoknak a báróknak és más főembereknek. – Az ember mindig elindul valamerre. méltóságainak. Simon mester jól sejtette. uram! – felelte egyszerűen az udvari pap. igazak-e a vádak! Ha bűnben leledzik. – Írj leveleket. Simon mester alázattal hajlongott parancsára várva.. . átkozza ki! A királynénak adassa vissza mindazokat a jószágokat és javakat. bocsánatot is adhat nekik. – Mit akarsz írni. hogy mindenben támogassák Lodomér érseket! A beteg arca hirtelen eltorzult. hogy áldásom ne tévessze meg a királyt. Ruhájába nyúlt. csak azért áldottam meg. a lengyelek és a magyarok egyházi és világi rendjeinek. Ha magához tért. Izabella királyné kiszabadítását fogják követelni. fiam. György mester Leskót is visszasegítette trónjára. amikor a nagy bárkáról először pillantotta meg a parti füzek bókolását. azután szaggatott beszéddel folytatta: – Majdnem elfelejtettem a legfontosabbat! Hasson a királyra. hiszen régen visszaadta. mint még soha. aki sűrű folyadékot itatott a beteggel. A tatárok csak Podolint tudták felégetni. Tovább nem tudta folytatni. majd még látni akarom őket. amelytől mély álomba szédült. mit akarok.. – Mielőtt. még a múlt hónap elején. a fájdalom görcse csaknem megfullasztotta. írj egy levelet a budai bírónak. „Az elejtett őz! -futott át agyán az első kudarc keserű emléke. mint a pápa. minden másképpen lett volna. és a kun hercegnőt szerette. Nem olyan hatalommal. „Itt halt meg. Ha sok a jelölt. Pünkösd havának tizennyolcadik napján kelt át a Csepel-szigetre.. A fájdalom szorítása engedett. tudod. az érsek katonái minden ellenállás nélkül ki tudták szabadítani a királynét. Az apja ette a frissen sült húst. szebben megfogalmazod. Mire László Késmárkra ért. a gyűrűt kereste. Felriadt az ismerős hangra. már nem akadt dolga a tatárokkal. – Minden bajom itt kezdődött” – és csaknem újra érezte a megalázó balsikert. A Nyulak szigetén lévő kolostort alig őrizték. de sohasem tudja.. de már nem tudta felolvasni a betegnek.is adományokkal gazdagította a különféle egyházmegyéket.. hogy fogadja vissza hitestársát! Ha nem teszi ezt. hogy feleségét kolostorba záratta. – Most pedig írunk Lodomér úrnak. mielőtt. István úr hajdani vadászlakában pihent meg. király úr? – kérdezte az udvari pap. A titkár megírta a leveleket. – Ki lett az utóda? – Még nincs. sárga csizmácskáját. ismét Magyarországra menekült segítséget kérve. orvosa ilyenkor mindig elaltatta. – Mikor? – Mondják. azután eszmélt. Egymástól orozzák el a méltóságokat. Kérem az érseket. – Te nem hagysz el engem? – kérdezte Kézai Simontól. és meg sem álltak vele Esztergomig. ha István úr életben marad. Albert hercegnek. Vencel királynak. a hűtlen lázadókat.. és mégis arra a messze suhant őszre gondolt. hosszú kék köntösét. de ha megtérnek. Tavasz volt. nem fog megszabadulni az egyházi és világi büntetéstől. pirossal hímzett ködmönkéjét. – Élt az apám!” Tudta. – Nem. ha otthagyják ellenségeimet. de a régi mosoly végképpen eltűnt az arcáról. hogy kegyelmet adok nekik. Írsz még. Honorius pápa. Már azt sem tudom. Amíg nincsen meg az új pápa. mert Baksa Simon fia György legyőzte őket. Simon mester? – Meghalt IV. Igaz volt viszont. késik az új pápa megválasztása. A titkár kirohant. „Milyen boldog voltam! – sóhajtotta keservesen. ha fenyegetik az egyházat. Rudolf királynak.

halántékán lüktettek az erek. Hallja a beiktatás utolsó szavait: „qui sibi imposuit nomen Nicolaum”. „Ha nem hal meg István úr. Most azonban nem akarom a múltat hánytorgatni. és új kiváltságlevelet adok róla. Az érseki palota legnagyobb termében gyülekeztek az ország főpapjainak küldöttei az érsek parancsára várva. „És latrok közé számláltatok” – jutottak eszébe ismét az Evangélium szavai. Az új pápa szerette ezt a várost. Az érsek erős teste szenvedett. A lelkében Lászlót látta. és te voltál az. amellyel a bíborosok ruházták fel hosszas harcok. egyenes pásztorbot. vigyázz a királynéra! Anyámhoz nem küldhetem. Ekkora győzelemre Lodomér nem számított. vörös festékkel jelezte a szívből kiömlő vért.” Mondták. – Nem tudom. A te egyházadnak pedig átengedem a szepesi királyi vám tizedét. nem tehettél mást. Albert osztrák herceghez. lángba borul az ország. mindig a javadat akartam. de asszonyával nem kíván élni. Érezte. és körülötte voltak. a melléből. milyen véres és ádáz harcokat fog okozni magyar földön ez a ferences szerzetes. Sok az ellenségem. és arra gondolt. – Én a bíborosok felszólításának engedelmeskedve kiszabadítottam a királynét méltatlan helyzetéből. Az új pápa arcán mély redők húzódtak. Egyszerű. fiatal éveinek szegénységéről. szürke köntöst viselt. Azzá tették mind. szép templomában sokszor imádkozott. Ha kihirdeti a keresztes háborút. Miklós pápa. amelyben a pápa arra kéri. hanem a kunok fertelmes bálványa előtt is fejet hajtott. Sohasem hitte volna. ezért mindenkor kötelességem a legnagyobb jóindulattal viseltetni iránta. és visszahelyeznéd birtokaiba. engedetlenségért nemcsak megfoszthatja a Szentszék érseki tisztségétől. és a templom fülledt csendjében érezte.. mert nem tudja. őt is a latrok között emlegetik.. vastag. a királyt. tíz hónappal Honorius pápa halálát követően az Úr 1288. szabadítsa ki Izabella királynét a fogságból. Nem mert felállni. nyomorúságáról és a kemény szerzetesi életről árulkodva. Augusztus vége volt. ujján a halászgyűrű. és az új érsek majd nem habozik végrehajtani a Rómából érkezett követelést. Az Anjouk a trónomra törnek.. – nem tudta végiggondolni. és esdeklő tekintetét nem tudta levenni a megfeszített Krisztus képéről. könnyelmű embert. holnap ki tudja hol. Új neve: IV. majd temetői csönd marad a tovavonuló hadak nyomában. halálhörgés és siralom tölti be a levegőt. Szent Ferenc rendjéből ő került először a legmagasabb méltóságra. Senki sem tudhatta. Zsibbadt lábában ezer hangya mászkálását érezte. király úr! – fogadta Lodomér örvendezve. hiábavaló szavazások után. segíts meg! – fohászkodott. Visszajövet megállt Esztergomban. ahová a katona lándzsáját döfte. és a saját nevében elküldte őket. év augusztus nyolcadik napján ebben a városban. Az 1288. hogy ez vele történik. Hidd el. kiadva parancsát a magyar király elleni keresztes háborúra. Sajnos. érsek. mélyen beszívta a tömjén bódító illatát. Máté úr meghalt. de a szavak megfulladtak benne. A római pápaválasztásról csak hetek múlva szereztek tudomást a magyar főpapok. – Az Úr vesszője leszek ezen a földön. Ezt majd az országgyűlésen is kihirdetem. A festő élethűen ábrázolta Jézust. Vére a fejébe szaladt. Még az a levél is megérkezett Lodomér érsekhez. talán nem is volt mosoly. Szeretném. és köszönöm. ahogy verejtékező homlokának cseppjei végigfolynak az arcán. anélkül hogy meggyőződött volna a valóságról. azután harcot hirdet a pogányok és eretnekek ellen. akit általszegeztek” – motyogta az Írás szavait. Öreg arcán egészen finom mosoly lebegett. Mintha belőle is fény áradna majd. mit cselekedjék. a bűnös. a lengyelekhez és a magyar főpapokhoz. vérbe. hanem a belső öröm sugárzása. – Örülök. a Kőszegiek meg a Borsák a latrok. majd építkezni fog Rómában. Ha nem hirdeti ki az új pápa parancsát. hogy világosság gyűljön a lelkében. Hallgatta a beiktatás szavait. – Visszaadom a királyné jószágait. miként hajdan az alvó Szent Ferencből. király úr! – zendült meg mély hangja. és úgy érezte. érsek. a pápai trónra. Az egyik kanonok így nyugtatta a megjelent néhány főpapot és küldötteket: – Lodomér úr a kápolnában imádkozik. esztendejében. Éppen ezért arra kérlek. csak térdelve egyenesedett fel. A ferencesek egyszerű csuhája és kopott bőrsaruja helyett most a pápai bíbor ragyog rajta. Ahogy lehajolt. Ha panaszkodott a múltban atyjának. homlokát csaknem beleverte az oltár egyik kőlépcsőjébe. – Talán még jóra fordulhat minden. Ma itt kell harcolnom. ha megbékélnél vele. – Szívemből örülök. a király visszaadja felesége javait. Imádkozni próbált. kezében a kereszttel ékesített. Így jutottak el Honorius pápa levelei Rudolf német és Vencel cseh királyhoz. Én azonban nem ok nélkül küldtem kolostorba Izabellát. Nem ülhetek Budán nyugalomban. Az oltár előtt térdelt. mert arra gondolt. mivel országom valamennyi egyházának a te egyházad az anyja.. akik nevelték. békét és boldogságot teremt majd Itália földjén az Anjouk és az Aragónok között. – A királyné nem vétkes rokonainak és a te rokonodnak cselszövéseiben. hogy eljöttél. és a királyné tudott erről. . hanem ki is átkozhatja ez a szerzetesből lett könyörtelen ember. – Uram. „Meglátják azt. ha pedig kihirdeti a parancsot. joggal tette. hogy megszédül a mérhetetlen hatalomtól. László nemcsak a szent király sírja előtt térdelt. azóta fordult gonoszra nálunk a világ. gyűlölik egymást. Nem tehettem mást. Reate (Rieti) híres város volt az ókorban Itália középső részén a velimus tó mellett. és végigvágok a pogányokon. Felegyenesedett. most ő függ a kereszten. szóról szóra lemásoltatta Honorius pápa el nem küldött leveleit. és úgy érezte. – Tudom. februárius hónap huszonkettedik napján. Fején a hármas koronával díszített mitra. – Itt békességben élhet – mondta Lodomér megkomorodva. aki elfordult tőlem! Biharváradon és legutóbb Budán nem így gondoltam.

Mögöttük a félszigetszerű földnyelven ragyogtak a város fehér falú házai. Lodomér érsek fekete bársonyból készült arany keresztmintás dalmatikáját viselte. A partra lépő herceget Lodomér érsek áldással és rövid beszéddel köszöntötte. Péter és Mojs fellázadtak a király ellen. Szerzetesek saruja verte az utak porát. Endre herceg és nagybátyja. az Esztergomban parancsoló Lodomér úr hirdetett harcot a magyar király ellen. amelyeket a morvamezei csatában zsákmányoltak. hogy mindenhová eljusson a pápa parancsa. ha most békét köt vele. fiat voluntas tua sicut in coelo et in terra. Trau városa Velence segítségét kérte a rabló bán ellen. Megesküdött Albertnek. akinek a Muraközben volt a várkastélya a hajdani Strido városkában. Kőszegi Iván és Lodomér érsek. Barna arcán mosoly ragyogott. Ebben tartózkodott ívboltozatos kabinjában a hajó parancsnoka. előttük fehér csipkés habokat vert a kék víz hátára a frissen kószáló szél. Reggel óta várakoztak Zára kikötőjében. amely a keresztény-római korban püspökség székhelye is volt. A király ellen szított lázadás ezért nem tudta megfosztani Lászlót koronájától. László királynak menekülnie kellett. akit nemcsak a kunok. Kőszegi Iván és Stridói Arnold. amikor bevonták a háromszögletű vitorlákat.. Érsekek. A zágrábi püspök várnagya saját püspökének birtokait dúlta. akinek sehogyan sem tetszett a magyar urak és kíséretük csekély száma. Kőszegi Iván könnyű selyemköntösében jobban bírta a tengerparti meleg őszt. Amikor közel értek. hogy ezekben a kisemberekben bízhat a nagyok elleni harcban. majd határozott léptekkel indult meg palotája nagyterme felé. A papok szavára megindultak az emberek. de közülük senki sem volt olyan hatalmas és tekintélyes. Morosini Albert. és Lóránt vajdához. amíg a népvándorlás viharában a gótok el nem pusztították. Endre herceg a vezérgályából lépett partra. mély hangja. hogy megfosszák László királyt trónjától. hanem a legfőbb magyar érsek. magyarul ismételte ezt részt: – Legyen meg a te akaratod! – majd kihirdette a pápa keresztes háborúját a kunok. rablások naponként megtörténtek. A fegyveres idegen kereskedők nem fizettek vámot. amelyeken Szent Márk evangélista égővörösre festett oroszlánjainak merev pofája nézett a világba. Melege volt. komor arcú. püspökök. sanctificetur nomen tuum. maga pedig csekély kísérettel messze keletre vonult. más főurakkal egyetértve. Velencei Endre fogadásán többen megjelentek. hanem az elnyomott köznemesek is támogatnak és szeretnek. hogy nem támad többé reá. Amikor befejezte az imádságot. de hősiesen kitartott. valamint a két úr. és felgyújtotta a király városát. hogy ő is Velencei Endre herceg híve. Morosini Albert velencei előkelőség nem tudhatta azt. adveniat regnum tuum. úgy vitték portékáikat a budai piacra. térdet hajtani is elfelejtett az oltáriszentség előtt. ezért egész községeket nemesített uralkodása során. Megörültek neki. mire László elkoboztatta a püspökség jószágait. Pétert a lázadó Csetnek fiai ölték meg. hosszú bajusza az álláig csüngött. Egeresre. megígérve az egyház támogatását a bűnös és kiátkozott királlyal szemben. . a Miatyánkot mondta latinul: Pater noster. Csák Pétert nevezte ki nádornak. amikor egy jó szemű legény felkiáltott: – Hajók a látóhatáron! A gályák mindig nagyobbra nőttek. de nem tudták. Követeik megérkeztek Velencébe. Lodomér úr és a többi szárazföldi ember csodálattal bámulta meg a velencei hajókat. Sietett a szobájába. Megmarkolta a görbe pásztori botot. Amikor belépett. de leégett a levéltár és a könyvtár is. – Fogjatok fegyvert a gonoszok ellen! Irtsátok ki a pogányokat! Királyotok is meggyalázta az egyházat. amikor eljutott hozzá a kiátkozás híre. Péter veszprémi püspök kövér teste annál kevésbé. Ledobta szürke köntösét. kanonokok és falusi plébánosok olvasták fel harsogó hangon az excommunicatiót. A vezérgálya hatvan lépésnél is hosszabb lehetett. mert a hadakozó felek nem kímélték sem a vetését. Iván pedig sietett haza harcolni a király ellen. Hirtelen megfordult. sem a jószágát. A tenger partján is megszűnt a királyi hatalom. de hátsó részén keskenyedő galéria volt építve. Ezektől az erőszakoskodásoktól legtöbbet a szegény földművelő nép szenvedett. Egyikük sem ismerte személyesen Arnold urat. A rend felborult. hogy néhány nagyúron és a főpapokon kívül másokra nem számíthatnak a koronás király ellen. Sok kiváltságot adott a városoknak is.. sarló alakú kormánylapátja fölött négyszögletes. tisztán lehetett látni a vezérgálya orrán a faragott oroszlánfejet. és felvette díszes dalmatikáját. kemény embernek látszott. Dél még messze volt. mire Ubul fia Mihály fiai megölték a lázadókat. most látták elérkezettnek az időt arra. A székesegyházban elégtek azok a zászlók és fegyverek. de kissé félszeg alakján magyar köntöst viselt. Izmos. qui es in coelis. testvéreim! – zendült meg erős. elöl a vezérgálya. Péter erdélyi püspök elfogatta a király híveit. és széles mozdulattal keresztet vetett. mint a két főpap. Kőszegi Iván éppen Ausztriában pusztított. jöjjön Magyarországba a trón elfoglalására. tatárok és a király ellen. A Csák nembeli Gyula fiai. mögötte négy kisebb hajó vitorlái feszültek. a megkönnyebbülés sóhajtása szakadt fel a türelmetlen várakozókból. Nem az idegen legátus. A harcot tüstént abbahagyta. és ott kezdte meg seregének összegyűjtését. Testvére. Fejére tette a főpapi süveget. mert hírből hallottak várkastélyáról és birtokáról. és egyezkedni kezdett Albert herceggel. A papok mindnyájan térdre hulltak előtte. a király ellenségéhez menekültek. – Imádkozzunk. – In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti Amen – kezdte. majd a-főimádságot. A nagybátyja. Már egészen közel voltak. A király is tudta. Mihály egyik fiát. Öldöklések. Ék alakban úsztak. Megrohanta Székesfejérvárt. apátok. bűnökben fetreng kun rimáival. A herceg örült a békének. és kérték Endre herceget az ország nevében. Arnold urat a legtöbben Stridói Arnoldként ismerték. Mellettük álldogált Buzád nembeli Arnold. túl a Maroson.

A kikötőből mindnyájan az újonnan épült Szent Ferenc-templomba vonultak, ahol maga Lodomér úr
mondott misét, majd beszédében Isten segítségét kérte tervük sikerére.
Lassan haladtak előre észak felé. Egy-egy városban megpihentek. Sehol sem fogadták lelkesedéssel az
ismeretlen herceget. Morosini Albert úr arca még komorabb lett. Amikor a régi hadiúton Varasdra értek, és
egy polgár házában kaptak szállást, így szólt unokaöccséhez:
– Forduljunk vissza, Endre!
– Miért? – kérdezte csodálkozva a fiatal herceg.
– Öregember vagyok, fiam, sokat megértem már. Az embereket is megismertem. Ezek a magyar urak
bizonyosan jót akarnak, de nem tudnak komolyan válaszolni kérdéseimre. Rokonod, László király nem
mondott le a trónról, hanem seregével harcol a pápa szavára ellene fellázadt urak hadai ellen. Lodomér érsek
máris előresietett. Azt mondta, neki az érsekségben a helye, onnan kell folytatnia a harcot. Az egyik magyar
azt is elárulta, az Anjouknak is vannak híveik. Az én kémeim szerint a pápa is nekik dolgozik. Iván úr
hatalmas ember, de sokan nem szeretik. Albert osztrák herceggel is gyakran harcol. Ki áll majd melléd, ha az
osztrák herceg Iván úrra támad? Kémeim azt is jelentették, hogy a kisebb urak, akiket köznemeseknek
neveznek, szeretik László királyt. Vele éreznek az egyszerű emberek is, a kunokról nem is beszélve.
– Mit akarsz tenni, atyám? – kérdezte Endre. Morosini Albert nemcsak a nagybátyja, hanem
nevelőapja is volt.
– Előttünk a Dráva folyó, én már nem kelek át rajta. Ha okos vagy, és rám hallgatsz, te is
visszafordulsz...
– Ti neveltetek arra, hogy egyszer király leszek. Mindig mondtátok, hogy ült már egy velencei ember a
magyar trónon, aki pedig csak leányágon volt rokona a királyi családnak. Most itt, a cél előtt torpanjak meg?
– Vitéz ember vagy, Endre! Én azonban már öreg vagyok, segíteni nem tudok. Tégy úgy, ahogy
akarsz.
Endre habozott.
– Beszélek velük! – mondta végül, és magára hagyta hazakészülő nagybátyját.
Buzád nembeli Arnold úrba botlott.
– Mondd, uram, mit tegyek! Nagybátyám visszafordul, mert nem bízik sikerünkben. Az érsek
itthagyott, Iván úrnak is sietnie kell a seregéhez.
– Megyünk tovább, király úr! – hízelgett Stridói Albert. – Előbb azonban szeretnélek a kastélyomban
vendégül látni. Nálam megvárhatod, milyen hírek érkeznek. Én is nyeregbe ültetem legényeimet.
Endre herceg nem vette észre Arnold úr vörhenyes bajuszában bujkáló gúnyos mosolygást.
Tömör, sötét falak övezték Arnold úr várkastélyát. Alkonyodott. A bástyák alatt nyirkos volt az
árnyék. Este lett, mire asztalhoz ültek. A szolgák nehéz veretű ezüsttálcákon hordták be a húsokat, és
hatalmas cinkancsókban a bort.
– Egyél, igyál, király úr! – kínálgatta mézesmázos hangon vendégét a házigazda.
Egy hét múlva Endre herceg ezt kérdezte vendéglátójától:
– Mikor megyünk tovább, Arnold úr?
– Semmikor, királyka! – felelte harsányan a Stridói, és gonoszul hahotázni kezdett. – Én nem rúgom
össze a patkót miattad a koronás királlyal. Már küldtem Velencébe követet a váltságdíjért, amelyért
kiengedlek majd fogságomból. A bagoly is a fényre néz, hercegecske, én meg szeretném már látni a fénylő
velencei aranyakat, ha már királyt fogtam. Enni, inni kapsz, aztán ha megkapom az aranyakat, tőlem
mehetsz Budára is László bátyádhoz...
Arnold úr nemsokára dührohamot kapott. Követe azzal a hírrel tért vissza Velencéből, hogy törvény
tiltja bármilyen váltságdíj kifizetését elfogott velencei polgárért.
– Indulunk, Endre úr! – mondta másnap foglyának, és Bécsig meg sem állt vele.

Amikor Albert osztrák herceg harcba keveredett a salzburgi érsekkel, Kőszegi Iván nyomban
megszegte a hercegnek tett esküjét, és újból az osztrák tartományokra rontott. A Kőszegiek dúlták és
rabolták a herceg földjét. Albertet készületlenül érte a támadás, ezért követet küldött László királyhoz.
László mosolyogva nézett az előtte hajlongó, kereskedőnek öltözött híres vitézre, Emmerbergi Schenk
Bertholdra, és ezt válaszolta:
– Mondd meg uradnak, tegyen, amit akar!
– Miképpen érted ezt, király úr? – kérdezte a sváb lovag.
– Verje le Kőszegi Ivánt! Győzze le a testvéreivel együtt! Nekem a Kőszegiek talán még ádázabb
ellenségeim, mint tinéktek.
Berthold úr mosolygott.
– Azt akarod mondani, király úr, hogy te nem fogod megsegíteni alattvalódat? Akkor sem, ha a herceg
elfoglalja Iván úr várait?
– Akkor sem! Szabad kezet adok Albert herceg úrnak. Tegyen, amit akar. Egyék meg, amit főztek!
– Írásban is adod ezt, király úr? Nem tudom, Albert úr elhiszi-e, ha csak én mondom.
– Megkapod az írást, lovag úr! – mondta László gúnyosan.
Albert legyőzte a salzburgi érseket, és amikor megkapta László király válaszát, hadba hívta
valamennyi hívét. 1289. április 24-ére tűzte ki a gyülekezés határnapját, addig Bécs alatt kellett megjelennie
minden főemberének seregével együtt.
Sereglettek is a hadak a tartományokból Bécs alá, mert a Kőszegiek gyűlöletesek voltak Albert
országában.
Tizenötezer ember gyűlt össze. Bécsújhely, amely különösen sokat szenvedett a Kőszegiek
támadásaitól, száz szekeret adott a hadjáratra, amelyeken a várostromhoz szükséges hadigépeket
szállították.
Szent Márk napja volt, amikor a nagy sereg megindult a Lajta folyó felé. Ekkora sereget a Kőszegiek
nem tudtak megállítani.

Albert serege először Nagymarton várát ostromolta. A védők hősiesen küzdöttek, már azért is, mert
bíztak Iván felmentő seregében. Iván meg is érkezett testvérei, Miklós, Péter és Henrik hadaival, de
támadását az osztrákok visszaverték, mire Iván békét kért, de Albert herceg most már nem is állt szóba
követével. Nagymarton védői reménytelen helyzetükben szabad elvonulást kapva átadták a megrongált
várat.
Albert serege ezután sorra foglalta el a Kőszegiek várait, néhány hónap alatt csaknem harminchat
várat vagy helységet. A várakba azután német őrséget helyezett. Az elfoglalt nagyobb erősségek a
következők voltak: Szent Margaréta, Aggendorf, Sopron, Kobold, Rohonc, Szalónak, Pinkaföld és
Magyaróvár.
A legrosszabbul Aggendorf várának védői jártak, akiknek a híre a legrosszabb volt Ausztriában, mert
ők raboltak a legtöbbet, és fogságba is ők hurcoltak sok-sok osztrákot. Albert nem adott kegyelmet csak a
nőknek és a gyermekeknek. A férfiakat megbilincselve Ausztriába küldte azokba a városokba, amelyeket az
aggendorfiak legjobban kiraboltak. A szokás az volt, hogy az ilyen elfogott rablókat felakasztották.
Péter püspök a Veszprém környéki nemeseket akarta rábírni testvéreinek a megsegítésére, ezért
gyűlésbe hívta őket. Az egyik nemes szemére hányta a püspöknek rablásait, mire a püspök vitába szállt a
nemessel, majd meg is sértette, de megjárta, mert a nemes kardot rántott, és a jelenlévők szeme láttára
levágta. Így halt meg a legkövérebb Kőszegi. Utóda Benedek lett a püspöki székben.
Magyaróvár eleste után a hadjárat félbemaradt, mert az osztrák urak hazamentek szüretre, de
megígérték Albertnek, hogy szüret után visszajönnek folytatni a harcot.
A lázadás nem érte el célját, Lászlót nem tudták megfosztani trónjától. Albert támadásának a hírére
lassan megindult a Tiszától, előbb Rákosra, majd Budára érkezett, Szent István napján, június 24-én pedig
Székesfejérvár mellett lévő Fövényre, ahová országgyűlést hirdetett. A gyűlésen a rendek elismerték a királyi
hatalom teljes birtokosának. Itt adta tudtul kibékülését Izabellával, és hogy az esztergomi érseknek adta a
szepesi királyi vám tizedét. Hangoztatta korábbi céljait: a törvényes rend helyreállítását és a királyi birtokok
visszaszerzését.
Sokan azt várták, hogy László király most majd az elvonuló osztrákok után megy, és megpróbálja az
elfoglalt magyar várakat visszaszerezni, ő azonban a gyűlés után először a Tiszához, majd Erdélybe távozott.
Nem mozdult akkor sem, amikor szüret után az osztrákok stíriai és karinthiai nemesekkel megerősödve
visszatértek, és szeptember 29-én, Szent Mihály napján, megkezdték Kőszeg ostromát. November elsején
Albert ezt a várat is elfoglalta, később pedig Szent Vid várát is bevette, és gazdag zsákmánnyal tért haza.

– Benedictus fráter vagyok, érsek atyám. Üzenetet hoztam Bécsből.
Lodomér érsek gyanakodva vizsgálgatta az ázott csuhát és rongyos sarut viselő ferences barátot,
akinek sebes lábfejét kimarta a hideg.
– Bécsből? – kérdezte, mintha nem jól hallotta volna. – Albert herceg ellenségünk, ő a király
szövetségese, nem az enyém.
– Nem ismerem Albert herceget. Ő bizonyosan nem engedett volna ki a város keleti kapuján, a
Stubenthoron, ha ismeri szándékomat.
– Ki küldött?
– Velencei Endre herceg, atyám.
– Ülj le, Benedictus! – lágyult meg tüstént a kemény hang. – Éhes vagy, fiam? – kérdezte, egyszerre
felfedezve a rongyos barát kiálló arccsontjait, sötéten árkolt szemének bágyadt tekintetét és a sovány arc
lázas pírjait.
– Tegnap reggel óta nem ettem.
A hatalmas testű főpap felugrott.
– Maradj, fráter! – parancsolta a franciskánusnak, és maga ment, hogy enni- és innivalót vitessen be az
elkínzott szerzetesnek.
– Egyél, igyál, Benedictus! Majd aztán beszélgetünk.
A fráter akkorákat falt, hogy szinte belevörösödött a nyelésbe. Evés közben látszott meg rajta,
mennyire elcsigázott, milyen régen nem lehetett rendes falat a szájában.
– Most beszélj! Magyar vagy?
– Ketten vagyunk magyarok a bécsi kolostorban, Pascal testvér meg én. Őt Karcsának hívták, mielőtt a
rendbe lépett, én pedig Alap voltam a Hahótok legszegényebb ágából. Mindketten bejártuk a világot, láttuk
Rómát is, Párizst is.
– Hol találkoztál Endre herceg úrral?
– Nálunk a kolostorban.
Lodomér úrnak leesett az álla a csodálkozástól. Annyit tudott, hogy Arnold úr ismeretlen okból
Bécsbe vitte Endre herceget, ahol Albert herceg házába, fogadta, és nem szolgáltatta ki László királynak.
– Nem értem, Benedictus! – szólalt meg végre, és sandán nézett a szerzetesre.
– Elmondok mindent, amit tudok. Endre herceg bizalmába fogadott, amikor megtudta, hogy magyar
vagyok. Ő mondta, hogy Stridói Arnold gyalázatos módon kelepcébe csalta, és váltságdíjat követelt érte a
Republica de Venezia tanácsától. Követei meg is jelentek a Palazzo Ducaléban, ott azonban közölték velük a
tanács határozatát. Velencében a törvény tiltja a váltságdíj kifizetését.
– Miért vitte Bécsbe a herceget az az ebfajzat Arnold? – kérdezte az érsek.
– Azt hitte, Albert megjutalmazza, a herceg azonban kikergette Bécsből, és Endre urat nemcsak házába
fogadta, hanem hercegi ellátásban is részesítette.
– Akkor miért került a ti kolostorotokba? – kérdezte most már izgatott türelmetlenséggel Lodomér úr.
– Néhány hónapig Endre úr rangjához méltóan élt Albert herceg palotájában. Történt azonban, hogy
Albert herceg egyszer sokáig vadászott, és amikor hazatérőben volt, üdvözlésére egész udvara elébe
lovagolt. Az udvarmester szólt Endre úrnak is, hogy csatlakozzék a herceg kíséretéhez. Endre úr erre azt
felelte: „Én sokkal nemesebb vérből származom, minthogy egy herceg kíséretében lovagoljak.”

– Jól mondta! Istenemre igazat mondott! – kiáltotta az érsek. – Albert apját mi erősítettük meg a
trónján, Rudolf úr csak egy sváb grófocska volt.
– Ez igaz, atyaságod jól mondja, de Albert herceg dölyfös úr, és amikor megtudta Endre úr mondását,
ezt kiáltotta: „Engem ne sértegessen, akinek enni adok!” – és Endre herceget kiutasíttatta palotájából.
– Ekkor fogadta be a ti kolostorotok gvárdiánja? – kérdezte Lodomér úr lassan lecsillapodva.
– Akkor még nem jött hozzánk. A Bécsben járó velencei kereskedők eleinte kölcsönt adtak neki,
pénzétől ugyanis Arnold úr már előzőleg megfosztotta. Az utóbbi időben azonban elmaradtak a velencei
kereskedők, vagy nem adtak kölcsönt. Ekkor kopogtatott be hozzánk a herceg. A gvárdián eleinte nem is
tudta, kinek adunk alamizsnát, azután megijedt, mert félt Albert hercegtől. Pascal meg én megnyugtattuk.
Albert herceg a hadakozás miatt talán meg is feledkezett kiutasított vendégéről, vagy ha tudott róla, talán
még örült is, amiért ilyen mélyre süllyedt. Endre úr megígérte a gvárdiánnak, ha király lesz, nem fog
megfeledkezni a kolostorról.
Lodomér úr nyugtalanul járkált fel és alá.
– Miért küldött Endre úr? – kérdezte hirtelen megállva a fráter előtt.
– Azt mondta, hogy te és Iván úr meg Péter püspök fogadtátok Zára kikötőjében. Megígértétek, trónra
ültetitek...
– Majd gondoskodom róla. Te és Pascal jól vigyázzatok rá! A jövőt csak az Úristen tudja, de én bízom
abban, hogy Endre urat egyszer királlyá koronázhatom. Ha üzenek nektek, mindenképpen szöktessétek
Magyarországba Endre herceget.
– Ezt fogjuk tenni – válaszolta Benedictus.
– Ismered a pápát? – kérdezte Lodomér.
– A Szent Ferenc-rend általános főnöke volt, vagyis minister generális. A gvárdián levelét vittem
hozzá. Mi büszkék vagyunk Miklós pápára, mert ő az első, aki rendünkből a pápai trónra jutott. Ascoliban
született 1230-ban, szegény olasz szülőktől. Az olaszok ezt így mondják: „Di bassa famiglia”. A családi neve
Gerolamo Masci volt, vagyis magyarul Masci Jeromos. 1288. február 15-én választották meg pápának.
– Mit tudsz még róla? – faggatta az érsek.
– Megválasztása után egy év múlva Rietiben Szicília királyává koronázta II. Károly nápolyi királyt.
Olaszul így írták meg nekünk: „Nel 1289. a Rieti incoronava re di Sicilia Carlo II.” Fiatalkorában lépett be a
rendbe. Beszélik róla, hogy a rend legszigorúbb szabályait nem helyesli. Öreg ember, akarata erős... – fűzte
még hozzá, azután széttárta a karját, jelezve, hogy egyebet nem tud mondani.

Együtt ültek a főpapok Lodomér úr palotájában. Ezen a tanácskozáson részt vett János kalocsai érsek,
András győri és Benedek, az új veszprémi püspök. Lodomér úr beszélt:
– László király teljesen elrugaszkodott Istentől. Pogányok társaságát keresi, esküjét többször is
megszegte. A bűnök mocsarába süllyedt. Nem él együtt hites feleségével, nővérét kihozatta a kolostorból,
hogy férjhez adja a cseh lovaghoz. Mindezt megcselekedte, noha figyelmeztettem bűnös tetteinek
következményeire. Amikor megesküdött, hogy jó útra tér, visszavontam a kiközösítést.
Elhallgatott, majd az előtte lévő levelekbe olvasott, azután folytatta:
– Itt vannak előttem a bárók levelei, akik azzal vádolják a királyt, hogy Albert osztrák herceggel kötött
szövetséget ellenük. Az osztrák herceg sorra foglalta el a magyar várakat, és a király nem vezette hadát az
országra tört ellenség ellen. Javaslom, hogy az egyház nevében szólítsuk fel még egyszer királyunkat. Térjen
jobb útra, különben az egyház papjai és az ország rendjei megtagadják az engedelmességet! Az ország
lángban áll! A királyellenes felkelés átcsapott már az északi megyékre is. A király legodaadóbb híve, Baksa
Simon fia György is elfordult tőle az osztrák háború miatt.
A főpapok megegyeztek a levél szövegében, aztán követeik gyors lovakon vitték a levelüket Budára.
Siettek, mert hallották, hogy a király kelet felé készül megint, hogy seregét a Tisza menti kunokkal és a
szabadosan élő keleti magyarokkal erősítse, azokkal, akik nem szeretik a papokat.

Ott állt a palota erkélyén, a városra és a Dunára nézett. A fák ágain már friss levelek zöldültek. Elöl
záródó, bokáig érő, derékig szűk kaftánt viselt, amely övön alul bő ráncokat vetett, hegyes kun süveg
csúcsosodott a fején, a lábán alacsony szárú bőrsaru sárgállott. Ha valaki messziről figyelte László királyt,
szobornak vélhette. Közelről azonban jól látszottak arcának új ráncai. Tekintete komor volt, az ajkát erősen
összezárva tartotta. Erős vonalú sasorra is jobban kimeredt megcsappant arcából, amelyen időnként
megvonaglottak a keserűség barázdái. Sötétszőke haja befonva tekeredett, kígyózott a válláig.
Nem merték megszólítani. Az érsek követei egyházi nemesek voltak, még örültek is, amiért nem
kerülnek a király színe elé, ezért csak átadták a levelet Miklós kancellárnak, azután iszkoltak is kifelé.
Sejtették, nem jó akkor az indulatos király elé kerülni, ha Lodomér úr levelét felolvassák neki.
Korol hadnagy azonban megszólította urát.
– Lodomér érsek levelet küldött, király úr – mondta László mellé lépve.
– Hol vannak a követek? – kérdezte László rekedten.
– Már elmentek. Azt mondták, nem várnak választ.
– Miért engedtétek el őket?
– Az alkancellár úr nem mert zavarni, László király. Azt mondta, hagyjunk gondolkodni.
– Hol van Miklós kancellár?
– A kancellárián. Ide küldjem?
– Magam megyek!
A járása fiatalnak mutatta, izmait még nem törték meg könnyelmű életének tivornyái, sem pedig
harcainak fáradalmai.
– Törd szét a pecsétet, és olvasd fel, mit írt az érsek! – parancsolta Miklósnak.
A kancellár engedelmeskedett.
László némán hallgatta a korholó szavakat, az egyház bűnbocsánatának lehetőségét, ha megtér, és a

Amikor Miklós kancellár befejezte az olvasást. László már mosolyogni is tudott. Závis rokonai. Lassan lecsillapodott. Mezősólyom vidékén táborozott híveivel. Keze ökölbe szorult. az új nádor ekképpen vigasztalta királyát: – Allah hatalmas. Závis szabad lesz újra. Falkensteini Rosenberg Závist ismered. ahogy a királlyal szemben helyet foglalt a sátorban. ahol Ubul fia Mihály unokáinak adományozott jószágokat. Ők a becstelenek és a hűtlenek. Ne hívjanak engem Lászlónak. Én reménykedem – tette még hozzá. Jövetelének hírére a kunok szállásföldjeiről egymás után csatlakoztak hozzá a kun lovasok. ahol a hozzá mindvégig hű maradt Baksa Simon fia Tamás – György testvére – részére adományozott birtokot Tokajban. ahogy kell! – kiáltotta. Szarvashalomnál kereste fel Henrik boroszlói herceg követe. ahol adománylevelet állíttatott ki Mihály megmaradt két fiának. ha a király győz. Pünkösd havának végén László Temes vármegyében. egyre növekvő harag. vad ordításban tört elő belőle az addig elfojtott indulat: – Gazok! Becstelenek! – üvöltötte olyan hangon. a szaracén is. amit szeretett az ember. hogy segítsd kiszabadítani. Mizse! – válaszolta a király. hogy Ubul fia Mihály és két fia. Márciusban még Cegléden tanyázott. úgy mondta válaszát: – Én vagyok és leszek a magyarok ura. Három kortyot ivott. – Rossz hír hozója vagyok. A Körös mellett Szarvashalomnál ütötte fel sátrát. rájuk testálva az áruló Csetnek fiainak birtokait. akinek beszédét Paulus testvér fordította magyarra. ha bosszút nem állok rajtuk. hogy a kancellár kezéből majdnem kihullott a levél. búcsúzott a tájtól. miként Mizse. – Milyen rossz hírt hoztál. – De a barátját. – Hogyan került Závis a prágai várbörtönbe? – kérdezte László még mindig csodálkozva. A hűtlenek és becstelenek ne tanítsanak a becsületre engem. Ha te segítesz. László dermedten bámult az izzadó Konrád lovagra. Érezte. és az asztalra könyökölve a fejét fogta. Még egyszer felment a palota tetejére. Űzött vad lett a saját országában. Vele voltak a kunok is Miklós és Korol hadnagyokkal. – Akkor megyünk előre. Az 1290. aki Erzsébet nővéredet vette feleségül. A kancellár maga ugrott. Itt tudta meg. aki otthagyva asszonyát. ahogyan Allah akarja. Henrik herceg azért küldött hozzád. mindnyájan a cselszövő Vencel király megbuktatását akarják. Paulus testvért. Károly nápolyi királlyal voltak kapcsolatban. Erre hívta meg . Még el sem múlt azonban Böjtmás hava. Itt. Elküldött goromba levelére a papok halált kiáltottak a fejére. vehette rá férjét. ha nem engedelmeskedik a papok és az urak akaratának. – Vencel király tőrbe csalta. Prága püspöke és Janovicei Purkart cseh nemes volt a király felbujtója. Konrád úr a királyt. Konrád lovag fújtatott és izzadt a kora nyári hőségben. ha az én becsületemet tagadni merik.fenyegetést. máris Árboc székvára közelében. A boldog apa fényes keresztelőt akart tartani. király úr! Fordult a kocka. felséges uram! – kezdte szuszogva. a gonosz lelkű Vencelt a gaztettre! – felelte szuszogva Konrád úr. szétverték a papok és az urak seregét a Tisza menti nagy csatában. esztendő tavasza állandó harcok jegyében kezdődött. ez a fekete hajú Habsburg szuka. Závis. Erzsébethez csatlakozott. – Mások szerint Tobias. – Závist? Persze hogy ismerem! Mi van vele? – Ő az én uramnak. – Mikor történt? – Erzsébet nővéred fiat szült Závisnak. a Tisza menti győzelem óta bízott sikerében. aki két fiával minden fenyegetés ellenére kitartott mellette. és már másnap elindult észak felé. akkor az ő sorsa megpecsételődik. A következő hónap végén kiszorult Karánsebesre. minden úgy történik majd. Mihály! – mondta a király Ubul fia Mihálynak. a sógorod. tudta: a búcsú kis halál. király úr. Majd te rendbe teszed. – Írd. Pálnak és Istvánnak. a prágai vár börtönének foglya. nem pedig ők. Izabella volt levélíróját. Ha vissza nem vonják ezt a beszédet. a Borsák meg a délvidéki urak pedig II. – Indulunk. Miklós! – parancsolta most már fegyelmezetten. Konrád úr? – kérdezte csodálkozva. Mióta László elhagyta Budát.. Mizse. hogy a parancsot teljesítse. Megtiltották minden igaz kereszténynek. Lassú léptekkel mérte végig a kőpadlót. Rudolf király leánya. amikor a feledés ködébe vész mindaz. Henrik hercegnek a legjobb barátja. bizony kiszúratom a szemüket. aki tudta. XXX. – Én nem ismerem Henrik boroszlói herceget. amikor Závis magával vitte a volt apácát Fürstenberg várába. A gyűlöletet és a harcot Kőszegi Iván szította a legjobban. Az ajtóhoz lépett. akik nekem nem uraim. aki soha meg nem feledkeztem a becsületről. ahogy letette. Veled vannak mindazok. alig állt meg valahol.. Leroskadt a padra. Arcát sárgára festette a düh és a testében kavargó. és kirohant a teremből. amit mondok! – és felállt a padról. Ki tudja? – tárta szét a karját. hogy az egyházzal és velük szembe fordult királlyal közösséget vállaljanak. Ő Lodomérral és János érsekkel Velencei Endrét szerette volna a trónon látni. – Írd meg. akiket ellenségeid kiszipolyoznak. István és Péter. Judit. Búcsúzott Budától. tudta jól. László nem értette. azután nagyot koppant a kupa az asztalon. Mást nem mondott. – Bort adjatok! -parancsolta. A követ magával hozta tolmácsnak Erzsébet nővérének reménytelen rajongóját. a Wittkovecek vagy másképpen a Vitus nembeliek. Székás környékén járt.

Ezüstveretes táskájából előhúzta a pápa levelét. Este Beatrixot. hogy még jobban el tudják ítélni. sőt a fiatal királynét is elfogatta. majd elégedetten dőlt hátra karosszékében. – Amelyeket a megboldogult Kunigunda királyné Závistól született János nevű kisfiára hagyott. Családom legfiatalabb tagja voltam. nem történt volna meg. hogy legátust nevezett ki Benvenuto püspök személyében. ezért a kísérői kívül rekedtek a várudvarról. Francesco úr! II. akik jártasak a királyi és hercegi udvarokban. Ott aztán sem ígéretekkel. ahol száműzött hercegként feleségül vette Morosina Tomasini Katalint. – Mit csinálnak Závis rokonai? – Fellázadtak. aki aztán német földön adott életet utószülött Istvánnak. ez nagy kár. – Én nem mehettem – szólt közbe László – az urak lázadása miatt. joggal vádolta meg Apod fia Dénes nádort azzal is. Francesco úr ajka körül megrándultak a mosolygás ráncai. és átadta az érseknek. – Harcban állunk egymással – jegyezte meg szárazon az érsek. Különben sem lett volna tanácsos személyesen átadnom őfelségének. megyek Vencel ellen. – Milyen várakat? – kérdezte László.barátját. király úr! Ha ott vagy. de csak úgy volt hajlandó útra kelni. hogy őszentségének nemcsak papokra van szüksége. aki a királyi család férfiágából származik – válaszolta gyorsan Lodomér úr. és kiszaladt a száján a kérdés: – Cui prodest? Kinek érdeke? Francesco úr arcán tovább is ott ragyogott a mosolygás. hogy lássa az érsek. és megsötétedett az arca. esztendő szeptember havának huszonegyedik napján váratlanul elhunyt. – Szerintem ez a levél elsősorban Eminenciádra tartozik. – Kire gondol Eminenciád? – kérdezte az olasz. Őszentségének nem lehet közömbös. . Béla király a volt nádort meg is vakíttatta. Endre király egy év múlva. Ebből a házasságból született Endre herceg. Endre király halála után Béla király tanácsosai találták ki a vádat a volt nádor. ezekkel a szavakkal: – Miklós pápa László királynak küldte. Most abból élek. ami történt. pattogó beszéddel hadarta el az érseknek. Ismerem a tartalmát. Vencel királyt és téged. hogy megsegítsem őket... a boroszlói hercegnek. Vencel király semmibe vette az anyja akaratát. mint egy oroszlán. Ha megint győzök. nekem tanulnom kellett. hanem olyan világiakra is. Dénes úr ellen. Magyarország főpapjai segítsék a pápa szándékának megvalósulását! Ha sikerül a királyt megfosztani trónjától. – A királyi család leányági leszármazottaira. Postumus István kalandos életet élt. Kamenicai Čenikkel. és azt is elfelejtette. Színleg elfogadta a meghívást. A trónra lépő Béla király. ismeri jól a levél tartalmát. úgy válaszolta: – Őszentségének tudomása van Endre herceg bizonytalan származásáról. tartsanak ki! Ha élek. de azt is. végül Velencébe vetődött. akit gyanakvással vizsgálgatott. és a toronyerkélyről figyelték érkezését. és bejelenti. – Endre herceg az egyetlen élő sarjadék. Lodomér úr kezében a legátus küldésének hallatára megremegett a levél. – Bizony. hogy visszaadja a várakat. – Elsősorban az egyháznak. Ezt a Postumus Istvánt Béla király és családja sohasem ismerte el törvényes ivadéknak. és az legyen a jövőben is. Akkor rohantak rá Hroznata várnagy pribékjei élükön egy mindenre elszánt. fegyvert ragadva a hitszegő Vencel ellen. nem örököltem. gaz sihederrel. László maga elé meredve töprengett.. hogy a fiatal királynéval bűnös viszonyt folytatott. negyedik ilyen nevű a magyar trónon. II. Megtörölte a homlokát. elsősorban Magyarországra. Závis gyanútlanul elment a királyért. és több nyelven tudnak megszólalni. Závis egyenesen belovagolt a csapdába. ha Závis maga megy érte Prágába. – Nem vitatkozom. Francesco úr. Őszentségét szolgálni kitüntetés. – II. hogy Magyarországnak pogány királya van. Kissé megemelte a hangját. én is harcban állok fellázadt alattvalóimmal. aki a leánya segítségével rábírja mindenre az ingatag Vencelt. Francesco Cenci római nemesúr könnyedén hajolt meg Lodomér érsek előtt. Még a várba sem ért. – Tudom – válaszolta mosolyogva az olasz. de a királyt nem találtam fővárosában. Személyesen is át kell adnom óhaját. máris felhúzták mögötte a csapóhidat. érsek úr! Mindezt gyors. Henrik herceggel kezet fogva harcolnak abban a reményben. amikor feleségül vette Aldobrandin anconai őrgróf leányát. Gyűlölöm a Přemyslieket. – Őszentsége bizalmasa vagyok – mondta a bemutatkozás után. mennyit köszönhetett Závisnak. hogy te is segítségükre sietsz. Őszentsége saját jelöltjét kívánja Magyarország királyává tenni. hogy kik terjesztik a rágalmakat. Lodomér úr hellyel kínálta vendégét. amit tudok. Ebben a gaztettben benne van Habsburg Rudolf király keze is. Henrik boroszlói herceget... megsegítem őket. – Ez csak mendemonda. és onnan kíséri Fürstenbergbe. Endre király már hatvanéves volt. de végül is avval a sihederrel már nem tudott megbirkózni. Mondd meg Henrik úrnak és Závis rokonainak. – Eminenciád nem-tudja. és az én urammal. Most azonban még nem indulhatok. Az olasz mosolygott. Závis úgy harcolt. Frigyes császár szöktette ki a követeivel az özvegyet. akinek emberei lesben álltak a prágai várban. sem pedig fenyegetésekkel nem tudták rábírni arra. A legátust felhatalmazza újabb keresztes háború kihirdetésére a pogányok és az eretnekek ellen – mondta. kilenc pribéket is lerázott magáról. Őszentsége megdorgálja László királyt. 1235. A kinevezés több országra érvényes. A fiatal királyné áldott állapotban lett özvegy. király úr? – Minden vágyam. Mi ezt jobban tudjuk.. azután folytatta: – Vencel király alakoskodott. Konrád lovag nem bírta tovább a király hallgatását: – Mit üzensz az én uramnak. Megbilincselve dobták le a vár legsötétebb tömlöcébe. – Mi ezt Rómában jobban tudjuk! – válaszolta Cenci úr sértően.

csak hallgattak. – Azt gondolom. – Valóban. László király sohasem fog lemondani. – Miért használ Eminenciád többes számot? – Mert többen vannak. tiszai győzelme után legkevésbé. – Nem hiszem. Esztergomba lovagolt Lodomér úrhoz. mint Martell Károly Nápolyban. Lodomér úr! – kezdte megfontoltan. hogy Miklós pápa őszentsége velem is tudatni akarta volna jövendő terveit – válaszolta az érsek finom gúnnyal. hogy Lóránt vajda valakit Rómába küldött. – Őszentsége az Anjouk mellett áll. Négyen ültek az asztalnál. Csönd volt. és nem fogadta el sem a Frangepánok. Mindkét párt útjában állt azonban a törvényes László király. hogy mondjon le! Iván úr gúnyosan mosolygott. hogy együtt győzzék meg a papokat terveikről. Mind a négyen tudták. – Ide ugyan nem jött! – mondta indulatosan Lodomér úr. ebben a levélben nincs más – felelte Francesco Cenci. – Én királygyilkosságban nem veszek részt – szólalt meg Lodomér úr. sőt csaknem hiszem. Vencel cseh király. aki Ubul fia Mihály Tisza menti győzelme után Körösszeg közelében lévő táborába hívta mindazokat a híveit. A két főpap lesütött szemmel hallgatott. Őszentsége ebben a levelében csak megismétli vádjait a király ellen. és mire a Száva partjára ért. Egy Bertrand nevű francia úr érkezett rajta. sem a Brebirieknél. Mondd. nemcsak ő. hogy Miklós pápát akarta volna üdvözölni. A papok féltek Benvenuto legátus jövetelétől. Iván úr idegesen dörzsölte meg keselyűorrát. hanem kísérete is magyar köntöst húzott magára. hogy a Borsák kapcsolatban vannak a nápolyi királlyal? – kérdezte Lodomér úr. a Borsák és a délvidéki urak Martell Károlyt. Kőszegi Iván. ide jött Esztergomba. – Magyarországon a királyt választják. de vissza sem tért hajójára. akit a Frangepánok és a Brebiriek üdvözöltek. Iván úr? – kérdezte haragosan az esztergomi érsek. akit a király hiába fosztott meg nádorságától. hanem erős kíséretével északkelet felé indult. csak sejtem. A királynak is elküldöm. nem a saját zsebéből – tette hozzá nevetve. talán őszentsége sem örülne ennek. – Remélem. – Sietnünk kell. Francesco úr! Ezt a levelet magam fogom tudatni az ország főpapjaival és főuraival. Tavaly jelentették nekem. akinél ott találta János kalocsai érseket. A hírek szerint ez a Bertrand úr gazdagon megajándékozta a délvidéki urakat. – Többen? – kérdezte Cenci úr most már elképedve. – Lehet! – válaszolta. Francesco úr – tette még hozzá. – Megtudtam. hogy mi lesz a királlyal. hogy Rómában találkozott a vajda embere a nápolyi király megbízottjával. A legátus urat majd kellő hódolattal fogadjuk. hagyja el pogány tévelygéseit. Le kell győznünk. vagy hümmögtek. hol a másik érseken tétovázott. A pápa újabb levele a király ellen fordította a papokat és a nagyurakat. – Nem is lenne könnyű megölni. ha megtudná. és az érsek hűvös borával csillapították szomjúságukat. Bertrand úr valóban nem ment vissza a nápolyi hajóra. – Bizonyosan nem tudom. és zavartan felemelkedett a karosszékből. No. – Azt azonban el tudom képzelni. – Bizonyosan nem tudom. érsek úr. – Én sem veszek részt ilyesmiben! – mondta János érsek. – Miért köntörfalazol. ha tudom. milyen súlyos terheket jelent majd a számukra a követnek és nagy kíséretének eltartása. nem törődve a beköszöntött nagy meleggel. Sem Velencei Endre. hogy Zárában kikötött a nápolyi király hajója. és felszólítja. majd megkomolyodva folytatta: – Ez a Bertrand úr nem maradt sem a Frangepánoknál. – Talán a Borsákhoz mehetett. jobban értenek – és ajka körül ott játszadozott a farkasvicsorgás. és tekintete hol az egyik. és haragosan nézett vendége ráncos arcába. – Hová lett? – kérdezte csaknem egyszerre a két érsek nagyon kíváncsian. – Most nem ez a fontos! – szólalt meg váratlanul az eddig hallgató Miklós. Legkevésbé innen. Más nincsen ebben a levélben. – Eszem ágában sincsen. Oda egy idegen bogár sem repülhet be. sem pedig a Brebiriek meghívását. hogy a Velencei Endrét fogadó Lodomér érseket a maguk pártjára állíthatják. Esztergomból. Francesco úr – felelte Lodomér érsek egykedvűen. Az Anjouk és az olaszok ehhez. – Az Anjouk nem hisznek abban. akikre még számíthatott a döntő harcban. hogy nem tudja meg! – mondta a római úr hangsúlyozottan. miután ismételten figyelmesen elolvasta. Iván úr sűrűn pislogott. – Hanem az. – Hová lett hát az a francia? – kérdezte János érsek. Talán nem is kell. – Bizony többen. – Ezt én sem hiszem – válaszolta töprengve Lodomér. újra ő lett az ország nyugati részeinek nádora. és kényszerítenünk arra. Most Lodomér úr mosolygott. Iván úr magával hozta öccsét. ahogy a pápa küldöttét nézte. Magyar ember nem ölheti meg a királyát. Lodomér úr! Miért küldhetett a vajda valakit Rómába? Nem hiszem. Miklós nádort. miként Francesco Cenci úr. – Én csak utaltam őszentsége későbbi terveire. – Azt akarod mondani. sem Martell Károly nem kerülhet a trónra. -Kitűnőséged többet árult el a kelleténél. – Eminenciád megtagadja a pápa parancsát? – kérdezte az olasz élesen. mert jól tudták. A Borsák szövetségeseim a király ellen. Szávaszentdemeteren már várta az erdélyi . hogy a Kőszegiek ne tudnának róla. Ottó bajor herceg éppen olyan leányági igénylők lehetnek. A Dunántúlra nem érkezett meg senkihez. csak sejtem. Szavai szinte beleálltak a megsűrűsödött levegőbe. amíg László él. A két érsek és a Kőszegiek Endrét akarták a trónon látni. de valahányszor említettem Endre herceget.

Jakab úr! – rikkantotta Bertrand örvendezve.. és ezt te találtad ki. szép ember. biztonságban értek el Szent Iván havának a végén a Borsáknak a Fehér-Körös mellett őrködő Békés nevű várába. mert szereti ezt a vad népet. ha László király kiszellentene ebből a világból. akivel. – Mit akar urad? – kérdezte. hogy kitalálják uruk rejtett szándékát is – válaszolta Bertrand úr. Ha ez az ember nem volna. – Kun végzi el azt. Borsa Kopasz még ennyit sem mondott. de legbelül hihetetlennek tartotta. felugrottak a székből. Bertrand úr. ahogy kívánod – válaszolta Árboc. és egy kis aranyserleget kotort elő. a napfényben fürdő ismeretlen tájra. ha ebből a serlegből iszol. hogy Borsa Kopasz egyetlen magyar kísérő nélkül érkezik majd meg az ő székvárába. kunnak mondják. azért nem kell neki a királyné sem. Ez a gondolat büszkeséggel töltötte el. túl a folyó ezüstjén. Károly király tervét tehát nemcsak Miklós pápa segíti. akinek a begyében van Laci király. a kun bálványok előtt is fohászkodott már a kunok istenéhez – válaszolta a vajda. – Ezt szeretné Károly király? – kérdezte Borsa Kopasz. Bertrand úr kibámult a félköríves ablakon. akiknek a leányát. Jakab úr. gondolom én. – Én már franciának születtem. Jakab úr! – suttogta a nápolyi. Somlyó vármegyébe. Onnan a te lovasaid kísérik majd idáig. ne vegyék . de anyám nyelvét nem felejtettem el. – Értem én! – mondta László vajda. mivelhogy ott bujálkodik a kun szállásokon. – Hogyan? – kérdezte Borsa Kopasz. úgy tudom. mert nem volt ínyére. vagyis Jakab úr fogadta.. Az ilyesmit azonban nem adják ingyen. Engedd meg. aki nem tudott Körösszegre menni. A kun törzsfő Borsa Kopasz hadnagyát bizalmatlanul fogadta. mintha vezényszó lett volna. szürke szemében ravaszság csillogott. amit annyi magyar áhít. – Te. Könnyen otthagyhatja a fogát. Nézte a hadnagy egyszerű. Árboc arcán elégedett mosolygás surrant át. és mondjam el a szándékát. Ágnes asszonnyal kísérte Mária királynét Nápolyba – mondta büszkélkedve a húszéves fiatalember. A bűvös száz arany hallatára a Borsák. és mosolygott. – Csak azt kérem. Egy ellenséges nagyúr hajlandó a sátrába jönni.. mindig gondolj az Anjou-házból származó leendő. becsületes arcát. szinte osont. hol amott. és tudta. Jakab úr csak annyit mondott. – Mondják. Árboc még otthon volt. – Köszönjük! – dörmögte bajusza alatt a vaskos testű vajda. és az egyház ellensége. – Anyám Magyar Mária nápolyi királyné udvarhölgye volt. és bandzsított. No. aki Csák Tamás özvegyével. – Nem tudom. de csontsárga fejbőre megpirosodott az izgalomtól. úgy véled. – Hódmező óta már a kunok sem mind szeretik. hol itt. Borsa Kopasz. ahol ezen a forró délelőttön semmi sem mozdult. Miklós pápa hamarosan legátust küld országotokba. akinek a vezetésével és székely íjászaitól kísérve. Egy hét múlva mégis megérkezett. Arca nem látszott fekete szakálla alatt. pogány marad. Magas termetű volt Bertrand úr. Bertrand urat László vajda és a testvére. jöjjön! – Egy hét múlva küldd ki lovasaidat Zarándig! A Fehér-Körös bal partján fog odaérni Jakab úr. – Burokban születtél. – Mondd meg uradnak. – Egy királynak ilyet nem szabad mondania. hanem Rudolf király is pártolja. – Úgy lesz. magától ez nem megy. hogy a kunok nem mind szeretik? – Mondtam hát! Tán nem hiszed? Nem szokott az én szám csütörtököt vetni. a húgát vagy tán a feleségét elszerette – szólalt meg zsíros hangon Borsa Kopasz. Legényei szerencsével jártak.vajda hadnagya. – Ezt tinéktek kell tudnotok. hol keresse Árboc vezért. aki megpróbálja. Idejönne ő maga. és előrehajolva meredt a nápolyi felemás magyarra. Halkan beszélt: – Károly király üdvözletét hoztam – kezdte. szabályos orrú. hogy László király akkor sem fog megjavulni. mint inkább a fiának akarja megszerezni a magyar trónt. Hívei azonban azért vannak. nyomban útnak indította legügyesebb embereit a Maroshoz. Körösszeg ura. magyar királyra! Borsa Kopasz másnapig sem várt. hogy megtudják. és apró vadkan szemét le nem vette a fiatal nápolyi követről. hogy a király körösszegi táborába menjen. csak a homlokát ráncolta. Még fegyvert sem viselt. Klementina. Mi Nápolyban jól tudjuk. mint öreg kakas a napra. Martell Károly most tizennyolc éves. aztán azok sem. úgy tetszik. meg „sátoros királynak”. – Károly király nem is magának. A két erdélyi főnemes meglepetéssel hallgatta Bertrand úr tiszta magyar beszédét. A fia. és hökkent szemmel nézték a követet. – Száz arany az előleg annak a kunnak. Árboc úr. mindig a kun menyecskéken hizlalja a szemét. amikor a királyt Borsa Lóránt őrizte Adorján várában. A királyt meg kell fosztanotok a trónjától. Fontos dologban akarhat veled szót váltani. szándékosan késlekedett.. Aztán ki is vállalna magára ilyesmit? – A királyt. – Azt mondtad... ezt a szívességet nem fogja megtenni senkinek. nem halnának meg annyian. hiszen a Borsák és a kunok nem éltek barátságban egymással. noha Árboc népe nem vett részt Uzur legényeinek dúlásában. mert várát a király serege körülfogta. ez az ember igazat mond. Mondják. uram. A felesége Habsburg Rudolf király leánya. nem haragudna meg a nápolyi király vagy a pápa. Ismerek magam is egy kun főembert. mintha szerelmet vallott volna Borsa Kopasznak. hogy Károly úr nevében megajándékozzalak! – azzal tarsolyába nyúlt. Jakab úr. Bertrand úr felkapta a fejét Borsa Kopasz beszédére. Alkonyatkor jött. egy kérget rágnak. sima arcú. keresselek meg. Igaz? – „Kun Lászlónak” csúfolja a nép.

Árboc mindenre számított. . senki sem kérdezi majd. A mécsesek gyenge fényében is csillogtak az aranyak. Miért adott el a bámulatos erényű férfiú?” – hajtogatta magában haraggal. és így szólt: – Egészségedre. ha megszabadítod az országot gonosz királyától. Borsa Kopasz csikorogva felnevetett. mint a prédájára leső vadállat. Véget kellene vetni egyszer már a harcnak! – Miért jöttél hozzám. Az este holdtalannak ígérkezett. A régi harag tüzét felszították benne Jakab úr szavai. Budára gondolt. miként sokan mások ebben az országban. Nézte ezt a fekete szakállú. A királyi sereg lassan gyülekezett Körösszeg közelében. és most visszavágyott. Látszott. Ott aztán bosszút állhatsz Manduláért és Hódmezőért. amelynek másolatát szétküldötte az érsek. mint hajdan. tar fejű bálvány. – A király minden hívét táborába hívta – próbálkozott a beszélgetés folytatásával Jakab úr. ahogyan a háta mögött nevezték. Árboc fogta a nagy cinkannát. Árboc összerezzent. Mozdulatlanul ült. csontsárga fejbőrű embert. akinek zöldes szeme szinte rátapad. „De miért árult el Lodomér? Izabellának visszaadtam a jószágait. Jakab úr homlokán sűrűsödtek a ráncok.észre. a kun törzsfő is csak egyszer látta vendégét. Nem mozdult. – Csak ezért? – kérdezte a kun és most már bizalmasan hunyorított. megbűvölten bámulta sápadt csillogásukat. Csak a tekintete cikázott az aranyakra meg Árbocra. de itt. Az 1290. mint egy ismeretlen. amelyen csak a csillagok arany pora reszketett át. ahogy lassan és némán leereszkedett a világra. és ötven Anjou-aranyat öntött Árboc elé. Alattomos. gonosz és győzelmesen fénylő volt ez a tekintet. majd a sugár nélküli tompa világosságot. Letiport benneteket Hódmezőnél. megyek-e – felelte óvatosan. Borsa Kopasz minden szava szívén találta. Töprengett. majd felugrott. hogy a fogait csikorgatja. amely közel a nádashoz volt felütve. és színig töltötte az ezüstkupákat. farkas kurrogását és a szakadatlanul hallatszó békakórust. hogyan kezdje. érdesen hangzott a kérdése: – Mit akarsz tőlem. leányaitokat – mondta jelentősen. Jakab úr harsogva felnevetett. Árboc! Én gyűlölöm a királyt. miként az igazi borkedvelők szokták. először az esthajnalcsillag. ha zsákmányt érez. és ivott a borából. a nagy láp szélén most megnyugodott. terveket szőttek. Téged a király hívott. madár pittyegését. Szerette nézni a napnyugtát. Árboc némán. A tágas nemezsátorban ketten ültek egymással szemben. amelyek itt-ott szabadon ragyogtak a nád között. „A papok miatt történt minden” – gondolta keserűen. ahogy a nyelvével a szájpadlásán ízlelgeti. szél neszezését. A király és Ubul fia Mihály meg a többiek Buda felé akartak vonulni. Jakab úr? Borsa Kopasz tarisznyájába nyúlt. vállig lógó bajuszú. magyarok és kunok egyaránt. Észre sem vette. – Miért jöttél. Lassan csillapodott. – Nem tudom. – Eltaláltad. és most ő figyelt úgy. amikor a király búcsú nélkül hagyta ott Mandulát. – Borsa Kopasz azért jött hozzád. Mandulára gondolt. majd felemelte a sajátját. Egész nap tanácskozott vezéreivel. ahová átnyúlt a Sárrét lápvilága. úgy lesi szavainak hatását. csak erre a kérdésre nem. az ezüst szürkületben fénylő vizeket. Hangja elrekedt. amit Borsa Kopasz érzett ebben a pillanatban. meghallgatta kémeik jelentését. amikor a nap izzó gömbje beleereszkedni készült az égalját borító. Ennyi pénzt még sohasem látott. A derengő mécsvilágnál alig látták egymás arcát. Az új nád friss zöldjét alkonyi szellők fésülgették. Te nyugodtan elmehetsz Körösszegre. mint kutya. esztendő Szent Jakab havának kilencedik napja volt. erdők húzódtak. azon a néven említve. László kilépett sátrából. fekete szakállas. Borsa Kopasz is törte a kun nyelvet. mert te is gyűlölöd László királyt. A mocsár szélén egy kidőlt fa derekán szeretett üldögélni. kifejezte mindazt. miért jöttél. ha még jobban megerősödnek. Borsa Kopasz nem ismerte Árbocot. áttetsző homályba. Fáradt és nyugtalan volt. hallgatta az ismerős és ismeretlen hangokat. akit odadobott a királynak. – Mivelhogy te nem jöttél hozzám. Borsa Kopasz nem szólt többet. és megkóstolta a bort. részeg korhelyként meggyalázta asszonyaitokat. Ez a sereg azonban nem törődött a várral. – Mikor mégy Körösszegre? – kérdezte kíváncsian. Körösszeg tornyából Borsa Kopasz emberei figyelték a királyi sereget. Borsa Kopasz? – kérdezte Árboc most már szemtelenül. Árboc jól tudott magyarul. Jakab úr! Borsa Kopasz biccentett. – Ennyi előleget adok. amelytől olyan nehezen búcsúzott. a sűrű nádas magára húzta esti gyásztakaróját. amelynek fénye sötétsárgán reszketett az égi kékség feketedő kárpitján. Már tudtak a pápa leveléről. uram? – kérdezte kertelés nélkül. gúnyos nézését és kerek fején a bíbornoki mitrát. Az égre csillagok csúsztak. Árboc megunta a hallgatást. uram – bökte ki rövid hallgatás után Árboc. a Sebes-Körös partján. Visszaült a helyére. A folyón túl. Éppen elegen haraptak már a fűbe miatta. Órák óta leste a pusztát. A sötétedő homályban ködök libegtek a pusztán. és úgy figyelt. Hallgattak. mire valahol a mérhetetlen magasban meglebbent az éjszaka fekete szárnya. A tikkasztó hőség csak alkonyatkor csökkent. talán egészen a Berettyóig. Lombruhájukon megcsillantak a bukó nap vörösarany sugarai. a fermói püspök csupasz arcát látta. A nyári mocsár. és hiába nézett bele a pusztai vaksötétbe. – Te nem ezért jöttél hozzám.

kellő hódolattal és tisztelettel fogadja. Megjött Édua bátyja. Mizse úr már unszolt bennünket. és mire kivilágosodott. A lelkében látta Éduát. feketén parázsló szemének nedves tekintetét. László. Két magyar és egy kun lovagol majd a gyászmenet élén a halott lovain a király úr ruháiba öltözve. uram a sátradba! Pihenned kell. a Borsákat eltaposom. majd kúszva értek a királyi sátor közelébe. éppen olyan fekete óriás. Mizse egész testében remegni kezdett. hogy legátusát. Korol már a sátornál termett. A nap már csaknem delelt. hogy védekezhetett volna. Ma itt. Megtudott valamit a vajdáról. Jeladására gyilkos nyílvesszők pattantak az íjak idegéről. király úr! – hangzott Korol jól ismert hangja. Csak ez a horpadt égitest látta őket. – Halál Lászlóra! Hódmezőért és Manduláért! – kiáltotta Árboc. keskeny csapáson bosszúért lihegve lovagoltak. mint a férgeket. már vadul vágtattak dél felé. hogy induljunk a gyilkosok után. és rálesett a tájra. Benvenuto püspököt. és kardjával levágta Kemenest. Árboc. A hajnal vörösarany sugaraiban döbbenten álltak a testőrök a sátor körül. Az áttetsző homályból a kun hadnagy karcsú alakjának körvonalai bukkantak elő. Kézai Simon mester arcán is látszottak már a férfikor ráncai. de az egyik halálos sebesüléssel is kiáltani tudott. napján. – Szálljatok le! – parancsolta Árboc. Miklós is. Mihály úr legényei közül sokan csatlakoztak hozzánk. Sötét szeméből kibuggyantak a könnyek. Miklós! – kérte a kun hadnagyot. hogy az utat mutassa a sátorig. Kísérőik nyilai azonban Korol mellébe fúródtak. Lassan osont tova a júliusi éjszaka. Törtel. Az alvó láp felett ekkor gyulladtak ki az imbolygó lidérclángok. mit kell tennem – válaszolta. Vigyázz jól! Az ország sorsa függ tőled! Endre urat Fejérvárott várom. de már hiába ért a sátor küszöbére. Ekkor már egészen fehéren derengett a hajnal. László. – Folytasd. Mizse kiegyenesedett. kékesfekete haját. ahogyan Miklós hadnagyra nézett. Ismertük az utat Árboc és Törtel . Törtel és Kemenes gyilkos dühvel üvöltötte: – Dögölj meg. Léptek neszeztek mögötte. év július 29. a vajda. – Jobban szerettelek. Kékesszürke szeme megtörten meredt bele a felkelő napba. aki III.. hanem megindult a király előtt. László felugrott. Amikor a király halálának híre Esztergomba ért. mint a testvére. – Tüstént indulsz Bécsbe. a László király halálát követő tizenkilencedik napon Székesfejérvárott királlyá koronázta Velencei Endrét. amikor az ég szélén fehérsárgán megjelent az újhold vékony karéja. Mizse úr is beszélni akart veled. Lodomér érsek terve sikerült. A sátor előtt két testőr bóbiskolt. fiam! – parancsolta a ferencesnek. ahogy szokás. álljon bosszút! Még mást is akart mondani. Miklós hadnagy a pusztai emberek félszegségével feszengett a kényelmetlen fapadon. A sötét arcú óriás gyászától a vad kun legények is megilletődtek. sem pedig a koronázásról. mondd meg Mizsének. segítségért kiáltott. – Tudom. amelynek bejáratában szétzúzott fejjel feküdt a magyarok és kunok királya. Nyitott koporsóban visszük Váradra. Ha legyőzöm Kőszegi Ivánt. az őrtűz hamvadzó parazsát bámulva. mint ő. és akadozva beszélt: – Mizse nádor parancsára megmosták a király testét. Árboc és Törtel most már menekült kísérőikkel együtt. Élénk szeme okosan csillogott. – Borsa Kopasz éppen olyan gálád. áruló király! Hódmezőért! A király kunjai felriadtak. és Korol mellé térdelt. – Gyalog megyünk tovább! A sötét árnyak csaknem nesztelenül surrantak. amikor Körösszeg alól útnak eredtünk. de későn ébredt fel mély álmából. Endre király koronázásának napján írta meg újabb intő levelét László királyhoz. – Mindent akarok tudni a nádor bosszújáról. majd padot kerítettek. A csákányok csapásai alatt összeroskadt anélkül. Árboc felemelte a jobbját. – A leggyorsabb lovasaim visznek a határig. Az 1290. A két bóbiskoló őr előrebukott. Ezután összeszedtem a legényeimet. Előbb azonban tort ülünk a gazok felett. ahogy az aszálytól kiszáradt. Már derengett. magához tért. holnap talán már indulunk tovább.. „Te is olyan vagy. Reggel újra eljön. aki nyíltan megtagadta az engedelmességet. de átlőtt tüdejét elöntötte a vér. duzzadt ajkát. és hozza át Fejérvárra. felriadt a hangra. amelyeket Albert herceg elfoglalt. elkerülve azokat a várakat. – Mindenütt kerestelek. – Benedictus frátert kell megkeresnem a bécsi kolostorban. Az ajkára véres hab bugyborékolt a szavak helyett. mint a fiamat! – suttogta zokogva. vékony orrának remegő cimpáit. A sebesülj hadnagy nem tudott parancsolni a sátorhoz ért testőröknek. – Ki tette? – kérdezte. A király lepihent. Öltöztesse barátruhába Endre herceget. Onnan gyalog mégy tovább. mint a lidérc. A pápa ekkor még nem tudott sem László király haláláról. – Ahogy egyszer már megbeszéltük. Árbocék az ismert csapáson elérhették lovaikat. – Gyere. Lizse is. Endre néven foglalta el az ország trónját. holnap amott lobogsz” – hallotta visszacsengeni Édua szavait a múlt homályából. Korol nem volt messze a király sátorától. Vele volt a testvére. sűrű. amikor a sátor előtt meglátta a halott királyt. amelyben felszólította a már halott királyt. Lodomér érsek magához hívatta a fiatal János szerzetest. és arra ráfektették. Korol nem válaszolt. A haldokló már csak suttogva válaszolta: – Árboc. Dörgő hangján mondta: – Ravatalozzátok fel a király holttestét! Hívjatok siratóasszonyokat! Csináltassatok koporsót! A király az ország halottja.

akinek a mécsesébe éppen ma töltött friss olajat nagyot fohászkodva a szenthez. de most ilyen temetésről nem lehetett szó. Akkor én kun nyelven kérdeztem. Pénz is csörög a tarsolyomban. – Szerettük mi Lászlót Hódmező után is. a kovácsoltvasból alkotott fekete macskát. Arcán. Mizse úr legényei Árbocot azon nyomban kettéhasították. – Ott temették el László urat? – Nem! A püspök kiüzent. amit tett. minden vendéget meg kell becsülni. Mihály úr meg Mizse úr is tudta. Igaz is. mint idős Jakab vagy akár a faarcú Szent Lőrinc. Tudtuk. A harmadik gyilkossal már nem volt dolgunk. mit mond. amikor kézbe vette őket. amikor Árboc és Törtel szállásföldjét körülfogtuk. Magyarul meg a saját nyelvén ordítozott. hallgassuk meg. Mondtam a nádornak. Idősebb Jakabbal csúnyán elbánt az idő. hogy a Fekete Macska vezetését férjére bízta. a vállán pedig réztrombita ragyogott. hogy miért tették. hogy nem követ el szentségtörést. Jakab öcsém? Éhes vagyok. itt csak ketten vagyunk! – Mink sem értjük. – Miért járhatott Borsa Kopasz Árbocnál? – Ő bujtathatta fel Árbocékat a gyilkosságra. és elmentünk Csanádra. hogy idegenek jártak a vajda Békés nevű várában. Csak az ő látogatása után szedte össze Árboc azokat. alaposan meghízott. A püspök maga végezte a szertartást. és pufók arcán megelégedettség fényesedett. a Fekete Macska gazdája. – Mi lett László úr holttestével? – Amikor visszaértünk Körösszeg mellé. Simon mester – válaszolta Miklós. bizonyos Rapoto mester kalapált ki. – Milyen aranyak? – Mizse úr nagyot rikkantott. mire a mennybolt kéken mosolygott alá Znaim városkára. még a csecsemőknek sem irgalmazott. Ha Borsa Kopasz adta Árbocnak. Mizse hallotta. a holttest bomlásnak indult. és arcára ráfutott a szégyen pírja. Ezeket nem Bizáncban verték. kilépett az útra fogadójából. A kapukat is lezáratta. kérés nélkül helyet adott a székesegyház sírboltjában. – Mi lett az öregemberrel? – Kértem a nádort. mint a farkas. Francia aranyak lehettek. amelyben aranyak voltak. de a székvár minden más lakóját legyilkoltatta. akkor ő is kaphatta. Egy öregember sírva jajgatta. Amióta a csaknem teljesen megvakult apjától átvette a fogadót. hogy ismerlek! – kiáltotta ifjabb Jakab. ez meglátszott a ló járásán. Szekérre raktuk a koporsót. de más nyelven beszéltek. mintha borjú lett volna. Te pap vagy. azt tartotta. – Hát hol temettétek el? – A halott királlyal nem mehettünk megostromolni a püspök várát. akinek kard himbálózott a derekán.. kerek hasán az elmaradhatatlan bőrköténnyel. ha eszik. nem temet pogány királyt a szent király mellé. A lovas messziről jöhetett. Vér volt a véretekből. A fogadós örült a kora reggeli jövevénynek. Nekem elmondhatod nyugodtan. a falakra pedig felvonultatta fegyvereseit. Aztán nagy meleg volt. hogy oda temessék az egyházba. és Váradra mentünk. középkorú ember. Odabent a nyársat most már legifjabb Jakab forgatta éppen olyan tökéllyel. és jó pénzzel fizet érte. hogy egészen berekedt. amelyet a városka híres kovácsa. Senki sem értette őket. miként ifjabb Jakab tette hosszú éveken át. Az ország papjai és urai szemben álltak a királlyal. Még ott. Mizse úr talán még nálunk is jobban szerette. Ifjabb Jakab. miképpen szokták a magyar királyokat eltemetni. nem akarlak elborzasztani. Ifjabb Jakab ezen a reggelen nyugatra nézett. – Miért ölhették meg a kunok a királyt? – kérdezte a klerikus. ahol több király nyugszik. napközben csak ténfergett ide-oda. aki László úr alkancellárja is volt. vágták. csak Mihály úr és a fia vártak meg bennünket. a kisebb urak seregei már sehol sem voltak. . Mária asszony készített apósának abból az alkalomból. és lekászolódott a lováról. amely az évek során nem sokat változott.. Mizse úr meg üvöltözött. hogy jó vendégeket vezessen a Fekete Macskába. – Milyen idegenek? – Magyar köntöst viseltek. hiába nógatta nyeregben ülő szálas termetű. Én ilyeneket sohasem láttam. a környező mezőkön és a Thaya felett lágy ködök heverésztek. Elfogtuk Árbocot és Törtelt. Simon mester. A szegény pára alig emelgette a lábait. de erre a reggelre szétlebbentette a váratlan déli szél a szürke felhőket. mert darabokra szaggatták. nem is értették a szavát. – Szent Vencelre esküszöm. és valójában miattatok üldözték az urak. A házak között nyirkos párák gőzölögtek. hagyja életben. aztán átáztam ám. az Abák és a Borsák foglya volt akkor. ne félj! Ifjabb Jakab olyan bárgyún vigyorgott erre a beszédre. Gergely csanádi püspök. tépték. Azt vallotta. ezért aztán ennek az egy embernek megkegyelmezett. hogy beszélni akar.székvárához. – Mit üvöltött? – „Miért tettétek?” – kiáltozta. Pislogva bámulta a régen nem látott kék eget. ezért visszafordultunk. és legszívesebben a sarokban üldögélt egy lószőrrel kitömött párnán. amelyet ifjabb Jakab felesége. Talán azért gyűlölte meg olyan vad haraggal a gyilkosait! Még én is megborzadtam attól. de előbb megengedte a rablást. hogy Velencei Endrét királlyá koronázta Lodomér érsek. Három napig esett a novemberi eső egyhangú konoksággal. amikor a lovas a fogadóhoz ért. iszik. – Félszemű Ignác! – Él-e még az öreg Jakab? Tudsz-e még ropogós kappant sütni. amíg Prágából hazatértem. örvendező vigyorgás látszott. Borsa Kopasz járt Árbocnál titokban. Ekkor került elő Árboc sátrából egy bőrzsák. Alig pirkadt a gyilkosságot követő harmadik napon. az országúton egy lovas közeledett a Fekete Macska felé. Különös büszkeséggel bámulta meg az új cégért. Csanádon tudtuk meg. – Aztán mi történt? – Mizse úr felprédáltatta a székvárakat. akikkel megindult Körösszeg felé. A sátrakra tüzet dobatott. Miklós! A kunoknak nem lehetett érdekük a király meggyilkolása. – Ezt sehogyan sem értem. ahogy illik és szokás. Törtel még rosszabbul járt.

Nem mondom. Kunigunda királyné megbetegedett. – No. attól. Meg is gyűlölte Závist. Ezután már nem volt jó világ Prágában. csakhogy mulattassa az özvegyet. Jakab. Ignác figyelmeztetőül felemelte jobb mutató ujját. – Ilyet nem lehet sokáig titkolni. Beszélték. hogy a halott király ágyába ilyen hamar belefeküdt az a Závis. Emlékszem. Nemsokára aztán arról kezdtek suttogni. Fogyott egyre. Idősebb Jakab majd kiugrott a bőréből örömében a régen hallott. Ezután mostohafia nevében hozzáfogott a rendcsináláshoz. itt maradok nálatok trombitásnak. – Závist is vitte a királyné? – kérdezte ifjabb Jakab. de Falkensteini Rosenberg Závis a város falain kívül táborozott legényeivel. akárcsak te meg én. . mert az a magyar úr jó vásárt akart csinálni értékes foglyával. – Onnan mondd. Nem akarta. Az urak ekkor Olmücbe futottak. Rátestálta a nagy király ezt a hercegséget. Az urak azonban dúltak-fúltak. – Igazi bizony! A palotában olyan fényes esküvőt tartott Kunigundával. Ő üzent értem. miként hajdan. – Hát ez igaz volt? – kérdezte az öreg Jakab. és kiváltotta Miklós herceget a magyarok fogságából. még trombitáltam is.. ha Závist eltávolítja az udvarból. A botrány azonban akkor tört ki. a száját is megtörölte. esztendő januárjában volt Vencel király esküvője Rudolf úr leányával. – Milyen az új királyné? – kérdezte ifjabb Jakab. A papok nem mertek beszélni. és visszafoglalta az elorzott várakat. tüstént Prágába küldi a leányát. mint jó tíz esztendeje. Ezt mondták az öregek. mert titokban ők eskették meg a királynét az udvarmesterrel. Beszélték. – Ottokár természetes fia. mint amilyen én vagyok. – Gyere a tűzhöz. bizony történt azóta sok mindenféle gazság ebben a mi világunkban! – Mondjad. – Ki fogta el? Závis? – Závis ennél okosabb volt. Az a Závis értette ám a dolgát. éneklés. azután folytatta: – Troppauban vidám volt az élet. aztán elöl is domború. Talán attól félt. – Még egy ideig ő parancsolt. mondják. Volt egy komám. mondjad! – sürgette az öreg. A régi udvari emberek sustorogtak. kitalált mindent. hogy ehhez mérve Ottokár úr esküvője is csak szerény ünnepség volt annak idején. Hej. Ignác újra belemártotta nyelvét a sörbe. – Miért maradt a falakon kívül? – kérdezte csaknem egyszerre a két Jakab. – Adj ételt és italt Ignácnak! Amikor aztán Ignác jóllakva elterpeszkedett. de éppen úgy vigyorog.. mert a láz gyötörte. Sorra leverte a lázadókat. úgy mondta: – Rudolf király is félt. fejüket csóválták. hogy az új királynéval erősödjék országukban a németek uralma. – Hé. az Ottokár úrral kötött szerződés szerint. A királyné ugyanis kijelentette. és mint ilyen. ha nem ő lett akkor Csehország igazi királya! – Igazi királya? – hüledezett öreg Jakab. amikor a boldogult Kunigunda királyné Troppauba ment azzal a Závis lovaggal. és csak ezután folytatta: – Az a gonosz Brandenburgi Ottó.. megakadt a szeme tüzes Szent Lőrinc faszobrán. hogy Rudolf király tőrt vet neki. de már csaknem egészen vak. mert hát tudta. ahol ifjabb Jakabot sejtette. a kis Jánoska. hogy újra hatalmassá teszi Csehországot. Vencel király azonban a feleségét akarta. az 1285. de előbb a feleségét kiküldte a fiával együtt az ivószobából. – Él az öreg. Kunigunda királynőnek udvarmestere lett. Rudolf úr megígérte. mivelhogy vizes a gúnyám. elfogatja vagy megöleti. azután a hivatalokba belerakta a rokonait. tőle félti Rudolf úr a leányát. nagy fejű szobor éppen úgy tartotta jobbjában a sütőrostélyt és baljában a nyársat. Ilyen trombitás kell az udvarban. ő ilyet nem tett volna soha. Most már enyém a fogadó! – tette hozzá büszkén. no meg a füst. húzott is a sörből. aztán nem maradtam mégsem. hogy Rudolf király parancsára. – Ez a Szent Lőrinc is megöregedett. ahol összedugták a fejüket a tudós Bruno püspökkel. Az esküvő után hazavitte a leányát. vaksi szemét meresztgetve a kíváncsiságtól. bűvészkedés. ő meg Závistól. és a Habsburg leány megérkezett. – Kicsoda? – hajolt előre most már ifjabb Jakab is. fiam! – fordult arra. aki Kunigunda királynét Prágába hívta. ne hallják a csiklandós történetet. aki tizenkét éves korában foglalta el apja trónját. akkor gyerünk befelé. Ott voltam én is. hiszen Závis ellenezte ezt az esküvőt. Miklós herceg még a Morvánál került a magyarok fogságába. jól ment a sorom. no meg hátul is – és csettintett egyet. Felkerekedett a királyné udvara. cseltől félt. Ignác büszkén kihúzta a derekát. amikor utoljára láttam. mert hát ott kezdődött valójában az én új sorsom is. Gutával Éger városában. bedugta nyelvét a söröskancsóba. még az ősszel meghalt. Miklós herceg. Nem is húzta sokáig. Egy szép napon megjött a király követe Troppauba. hogy menten megnyitotta a kincsesládáját. kezdtem élire rakni a garast. Závis távozott. A fiatal királyt a Habsburg-párti urak irányították. hanem akkor is. komám. Ne hívjanak engem Félszemű Ignácnak.. Akkor azt hittem. ismerős hangra. Ő lett a főudvarmester. hogy Závis nemcsak nappal szórakoztatja az özvegyet. Szegény Vencel úrfi asszony nélkül kullogott vissza Prágába. ahol ég a tűz. – Vitte az! Bizony vitte! Fel is ragyogott Prágában Závis szerencsecsillaga. – Jódarab fehérszemély. – Mondták. amikor a királynénak fia született Závistól. és ez nem tetszett neki. végre szabadon engedte a kis Vencelt. a testőrök között. A püspököt annyira felháborította a királyné bűne. A szeme meg a haja fekete. – Mi lett Závis sorsa? – kérdezte az öreg Jakab. és most már ifjabb Jakab is rákönyökölt az asztalra. Most már Rudolf királynak sem tetszett Závis uralma. – Jól mondod. Frantisek. nem tetszett nekik sehogyan sem. legyen mit aprítanom a tejbe öreg napjaimban. hogy mindkét Jakab hahotázni kezdett. A herceg azonban ekkor még fogoly volt. Volt ott muzsikálás. Ignác komám! – hívta heverészve. hogy a nyár végén már vért köpött. és engem is vittek Prágába. Jánoska lesz a troppaui herceg. amikor már a hold mászkál az égen. de az arcát befeketítette az idő. Jakab komám. hogy sok pénzt kellett fizetnie. ennek pedig volt már gazdája. – Igaz bizony! – emelte meg a hangját Ignác. A sovány.

de még a befejezés hiányzott. Ki tudja. komám! – sóhajtotta a vak Jakab. Závis annyira belebolondult Kunigunda királynéba. Ráhajolt a pergamenre. hiszen sok várnak volt az ura.. Láttam. ezért megkérte a magyar király nővérének a kezét. adják át a várat! Ha átadják. Henrik herceg a magyar királyt kérte. a Szent Kereszt-kápolna mögött emelkedő Fehér-toronyba zárták. amikor ő már régen porlad a várkápolna kriptájában. mit veszítettetek. László királyt a nyáron saját kunjai ölték meg. mert odahaza gyűlt meg a baja az urakkal. . Sokáig csönd volt. amelyik elveszíti örökös királyát! Magyarország! Azon panaszkodjál. szabadítsa ki sógorát a fogságból. A jó trombitást megbecsülik. A várat Závis rokonai hősiesen védték. hozzáadta Závishoz a nővérét. meggyengült a tüdőm. írás közben szeretett megpihenni. A nyitott ablakon friss földszagot és a kert virágzó fáinak illatát hömpölygette feléje a langyos szellő. A két Jakab mukkanni sem tudott.” A rövidlátó öregember szent hittel rótta a sorokat a magyarok meggyilkolt királyáról. azután kiléptem a testőrségből. mi történt ebben a világban. Henrik herceg elindult a keresztelőre. és mindig közelebb kellett hajolnia a pergamen lapokhoz. folytatta: – Vencel odaküldte Hluboka várához. mi az igazság? – merengett el Ignác. akik olvassátok soraimat. kinek fújtam azelőtt.. Derék legény volt az a Závis. és két hercegnő is belefeküdt az ágyába. és az asztalt verte izgalmában. – Apáca? – csodálkozott hitetlenkedve mindkét Jakab. Már megírt mindent. öregember lett másfél év alatt. hogy a pogány király és Závis együtt törtek a kolostorra. Závis is a halálba zuhant. Henrik boroszlói herceget. a magyar királytól remélt segítséget ellenségeivel szemben. Hitte és tudta. parancsolja meg rokonainak. az a legjobb. amikor kihozták a börtönből. és akkor bizonnyal megtudjátok. úgy hozták ki a király nővérét. – Ezért. és ezt kiáltotta a várvédőknek: „Sohase hódoljatok meg a gaz árulóknak!” A hóhérok ekkor a tőkéhez vonszolták. szabad vagy. Még ma is! Nem is tetszett nekem ezután a prágai vár. amikor elfogták. aztán avval sem törődnek. Láttam. akár koldus. Ignác meg tovább mondta Závis történetét: – Ottokár király természetes fia. A bécsi ferencesek kolostorából érkezett egy magyar szerzetes. Ebből sem lett semmi. – Ha hiszitek. adják át váraikat a királynak.. – Ki tehette? – kérdezte bambán ifjabb Jakab. A király nővére apáca volt. ha nem. a hollótoll pedig percegni kezdett a hártyás lapon. ha László király megindul. – Mi lett Závis sorsa? – érdeklődött a vak. aztán a magyar királyt. Lászlót és a barátját. ahol élt egy Ottokár nevű lovag.. de most be akarta fejezni azt a részt. Ignác elhallgatott. Troppaui Miklós ekkor így szólt: „Mondd a rokonaidnak. Roskatag. A lovag ezt írta: „Tanuljátok meg tőlem mindnyájan. hogy majdan. szakálla csaknem egészen ősz volt. Augusztus végén érkezett Prágába Závis kivégzésének a híre. és azon sírjál szüntelenül. de hamar vissza is fordult. Onnan nagyot lehet zuhanni. – Rá akarták bírni. Miklós herceg ezután seregével Hluboka várát kezdte ostromolni.. akit örökösen illetett meg a birodalom. Én ott maradtam Prágában a testőrök között. Amikor letette a kancsót. Benedictus fráter. mint ahhoz. biz isten sajnálom. és mosolyogva nézett le a Mura völgyére. és csak most keltem útra. Haja. de majd meglátjátok. és erőt gyűjtve megint ivott. Ha nem.Most már nemcsak a prágai püspök. Mondják. aki megvigasztaljon! Magyarok! Tudom. és levágták a fejét. a magyarok királya. – Mondd tovább! – kiáltotta az öreg Jakab.. Ennek a keresztelőjére hívta meg a mostohafiát. de még trombitáltam másfél évig. Vártam néhány hétig. akár király volt. apáca. Soha sem lesz többé olyan király Magyarországon. olyan rosszul látott.. aki a Morvánál győzött ellenünk. nem tudok már rendesen fújni.. hogy özvegységében megint magyar asszonyra vágyott. László. most csekélynek vélitek a kárt. akkor itt üti le fejedet a hóhér!” Závis ekkor felegyenesedett. Henrik herceget pedig megmérgezték. de amit írt. a Wittkoveceknek. az túléli sokszor a múló századokat is. és reszketett a hangja. Bizony. – Azt csinálom. Csak az öregebb dünnyögte fejcsóválva: – Hát mik történnek ebben a világban? – A java még hátravan! – fokozta Ignác hallgatói elképedését. A vár alatt felállították a vérpadot. amely ért benneteket a király elvesztésével. Én azonban mást hiszek. Amikor megkötözték. – A java? – dadogta ifjabb Jakab. – Ahogy mondom. A télen nem is dolgozott. szemét összehúzta. ő is lóra ülteti legényeit. akihez úgy illik a királyi hatalom. Závis okos ember volt. Závis boldogan élt Fürstenbergben a magyar király nővérével. A lovag is megöregedett a morvamezei csata óta. aki fiat is szült neki. – Ha szereted a fejedet a nyakadon tartani. hogy lássa írását. hogy ez világból távozott királyod nem hagyott rád igazi örököst. komám. Vencel király ugyanis Prágába csalta Závist. László király nem jöhetett. aki hűen elmondta a magyarok harcait és László király meggyilkolását. hogy napról napra hanyatlik az az ország. Kilencen vagy tízen alig tudták legyűrni. amelyet a magyar királyról írt. aki már újra a helyére telepedett ifjabb Jakab segítségével. az ember meghal. és a lankákon nyüzsgő földművesek munkáját figyelni. Tavaszodott megint. hanem az új királyné is tüzelte Vencelt Závis ellen. akkor jobb. Vencelt. Amikor az ablakból visszajött. akkor is tudják az emberek. hogy megszoríthassa. Jakab öcsém. szerte országotokban mindenfelé kiskirályok teremnek. Mondtam. Féltek tőle. ha ilyesmit sohasem kérdezel. – Jól tetted... – Ezért jöttél el Prágából? – kérdezte öreg Jakab. Beszélték Prágában. Vencel király ekkor a vár alá küldte Falkensteini Rosenberg Závist. alakja még soványabb lett. Závis ezt nem tette. ahol a püspök és mások tanácsára elfogatta. Jakab egyszerre megnémult. Beszélték. és az írópulthoz lépett. és Ignác kezét kereste. ha nem kapaszkodik magasra az ember. Üzente. pedig csaknem király volt. akik elvetik a viszálykodás magvait. Stájer Ottokár a terem gót ívű ablakában állt. Arca megráncosodott. A többit csak hallottam – mondta Ignác. az arca már komoly volt.

.

Az elrabolt kincsek miatt sok viszály támadt a magyar és a cseh király között. Magyarországon Géza fejedelem alapította 996-ban az első bencés kolostort Szent Márton tiszteletére Pannonhalmán. hogy mint világi apát ünnepnapokon a toursi Szent Márton kolostorban cappát viselt. István és Kun Erzsébet fiatalabb fia. I. 1270-ben. Leo pápa szentelt fel Aba – ősi. Lajos gyámjaként lassan magához ragadta a királyi hatalmat. társ a jelentése. Tervük nem sikerült apát – egyes szerzetesrendek független monostorainak feje Árpád-ház – az egyetlen magyar uralkodócsalád. a római birodalomnak Konstantin császártól 324-ben alapított új fővárosa. még IV. 956-ban a Francien hercegséget örökölte a párizsi és orléans-i grófságokkal együtt. Hugo Capet 939-ben született. I. Béla macsói herceget Kőszegi Henrik bán ölte meg a Nyulak szigetén András – V. Árpád-kori nemzetség. V. ma Isztambul. királlyá választották comes – (latin) eredetileg kísérő. Biharban a Sebes-Körös és a Berettyó között. II. akinek későbbi árulása után a vár a cseh királyé lett. III.) csatát vesztett. amelyek alapjai lettek a nyugati szerzetesi életnek. uralkodott 1235-től 1270-ig bíbornok – bíboros vagy kardinális. Kun László sikertelenül ostromolta. A honfoglaló magyarok nyomában jöttek nyugat felé. vagy Szent István még négy bencés monostort alapított: a pécsváradit. Fiát. és később beolvadtak a magyarságba. birtokaik Békésben. 1268-ban született. a királyi kincsekkel a vejéhez. Béla halálakor Anna. Béla – magyar király. amelyet 805-ben III. Menekülés közben üldözői megölték accipe coronam regni – (latin) fogadd az ország koronáját. Magyarországon az ispánok latin neve . Béla király adományozta Kőszegi Henriknek. tagjai 889-től 1000-ig fejedelemként. a Monte Cassino hegyén. tanításuk hasonlított a régi manicheusok jó és rossz istenről szóló tanához (lásd még: patarénok) Boldogasszony hava – január Capeting-dinasztia – a Capetingek királyi házának megalapítója. Joakim és Kőszegi Henrik elrabolta. 395-től különálló. Margit nevű leánya apáca lett. a zalavárit és a zoborhegyit besenyők – (bisseni) a IX-XI. a koronázási szertartásból való mondat Anjouk – francia eredetű nápolyi uralkodócsalád. Nagy Károly császárnak uralkodása végén kedvelt tartózkodási helye. és a Karoling-birodalom székvárosa volt. Henrik német császár ellen 1044-ben Ménfőnél (Győr m. keleti részének. a rendet 528-ban alapította Nursiai Szent Benedek Campaniában. később hivatali rang vagy csak cím. a katolikus egyházban a pápa után a legmagasabb méltóság Biharvárad – Nagyvárad Árpád-kori neve. Első királyaink idejében nagyobb csoportokban költöztek be hazánkba. Székesegyházának magvát a ravennai Szent Vitale-templom mintájára épült császárkápolna alkotja. eredetileg csernyigovi orosz fejedelem. a bakonybélit. de Albert osztrák herceg 1289-ben bevette Borsa – a leghatalmasabb Árpád-kori nemzetségek egyike. István királynak besenyő testőrei is voltak Bizánc – Konstantinápoly. JEGYZETEK Aachen – a német királyok koronázó városa 1531-ig. meghalt 996-ban. majd visszakerült Kőszegi Iván kezére. 1000-től 130l-ig királyként uralkodtak bán – horvát eredetű régi közjogi méltóság IV. a bizánci vagy görög császárságnak fővárosa bogumilok – eretnek felekezet. majd amikor gyámfia meghalt. IV. hogy László ellenében trónra ültessék. szlavón. vagy Szent István sógora. Anjou Károly Róbert az első Anjou volt a magyar trónon Anna – IV. a Nagyvárad elnevezés első nyoma csak 1557-ben fordul elő Borostyánkő – vár volt Vas vármegyében. az Abák jelentős szerepet játszottak a középkorban Aba Sámuel – a harmadik magyar király. században szereplő török nép. Itt szerkesztette meg a 73 fejezetből álló szabályokat („Regulák”). aki apját haláláig ápolta. Ottokár cseh királyhoz menekült. A Karoling származású V. A Capet melléknevét onnan kapta. uralkodott 1041-1044-ig. valamint Erdélyben voltak Böjtelő hava – február Böjtmás hava – március Benedek-rend – szerzetesrend (bencések. Apollón templomának romjain. Béla és Laszkarisz Mária leánya. Ratiszláv. benedictinusok). majd boszniai és macsói herceg felesége.

majd 1220-ban Rómában III. 1271-ben lett pápa. erőszakos magatartásával polgárháborút robbantott ki a kunok és a magyarok között gálya – a középkor legnagyobb középtengeri evezős és vitorlás hajója X. I. Valószínűleg annak az ismeretlen nevű kun fejedelemnek volt a leánya. költő. Frigyes Németországot. III. 1215-ben koronázták német királlyá. a görög egyházzal való egyesülés és az egyházi fegyelem megszilárdítása végett. Endre – vagy András magyar király. Működése aláásta a királyi tekintélyt. Magyarországon 1279-től 1281-ig tartózkodott. Férje 1272-ben bekövetkezett halála után kiskorú fia. kizárás azokból a javakból. Székesfejérvár – a mai Székesfehérvár. Frigyes – német-római császár. István király pedig székvárosává tette. László helyett uralkodott Erzsébet – V. a legtöbbjüket itt is temették el. A feljegyzések szerint vitéz lovag. egyes szerzetesrendekben a kolostor feje Hainburg – város a Duna mellett. és 1301-ig uralkodott eretnek – a római egyházjog szerint az a keresztény. családi nevén Teobaldo Visconti. innen ment férjhez Falkensteini Rosenberg Závishoz 1287- ben. ezért az egyház gyűlölte Fülöp – fermói püspök. 1274-ben Lyonban egyetemes zsinatot tartott egy új keresztes hadjárat. Itt tartották a törvénynapokat is II. István ellen az Ottokár-pártiak vezére. István magyar király felesége. általában negyven dénár ért egy bizánci aranyat egyházi átok – (excommunicatio) kiközösítés. nádora is lett. meghalt 1250-ben. legkiválóbb herceg. Endre – vagy András. Géza fejedelem alapította.conclave. a királyt elfogta. A dinasztia alapítója Habsburg. aki a tatárjárás idején meggyilkolt Kötöny kun királynak rokona lehetett. majd V. az utolsó Árpád-házi király. Béla nádora volt. László király előtt 1260 körül születhetett. és maga is püspökség birtokosa Falkensteini Rosenberg Závis – a Wittkovec vagy Vitus nembeli cseh főnemes család sarja. konklávé – (latin) az a zárt helyiség. Férjének 1290-ben történt kivégzése után visszatért a kolostorba excellenciád – (latin) kitűnőséged. négyéves korában került a Nyulak szigetén lévő kolostorba. Gergely – pápa. aki egy időben Habsburg Rudolf udvarában élt. gvárdián – (latin) eredeti jelentése őr. ahol régen a római tunika helyett hordták. 1272-ben mindent elkövetett. született 1218-ban. II. Később megnyerte László király bizalmát. hogy elesett a harcban fráter – (latin) fiútestvért jelent. akiket a nemesi jogok csak bizonyos területeken illettek meg eminentissime princeps – (latin) legkitűnőbb. de 1280-ban. uralkodott 1205-től 1235-ig III. aki a kunokat a tatárjárás után visszavezette hazánkba. az egyes szerzetesrendek tagjaikat fráternek szólították Fejérvár. Dél-Itáliában jól szervezett államot alkotott. Férjével 1253 körül köthetett házasságot politikai érdekből. de jelenti egyszersmind a pápaválasztó gyűlést is dalmatika – Dalmáciából származó ruha. aki az egyház által kárhoztatott tévtanokban hisz. rendszerint több püspök elöljárója. Rudolf. István és Kun Erzsébet leánya. majd a morvamezei csata után Csehország legtekintélyesebb embere lett. I. Dél-Itáliát és Szicíliát egy kézben egyesítette. Béla apja. Később keresztény papi viselet dénár – régi ezüstpénz. vagy az egyház tanításaiban kételkedik Erzsébet – Kun Erzsébet V. Honorius pápa császárrá koronázta. Miklós pápa teljhatalmú követe. meghalt 1276- ban. amelyeket a hívek az egyház tagjaiként élveznek egyházi nemesek – (praedialisták) a nemesség nem teljes jogával felruházott szabad egyének. Kun László meggyilkolása után lépett trónra 1290- ben. a bűvészkedés mestere Finta – Aba Finta IV. A királyokat itt koronázták. született 1194-ben. a pápai követ megszólítása II. László ezért már 1281-ben hadat vezetett ellene és leverte. meghalt 1291-ben . liège-i főesperes. Fülöp legátustól félve. Bruno olmüci püspök a lyoni zsinaton vádaskodott Magyarország ellen guardian. előkelő ember megszólítása érsek – egyházi fejedelem. a honfoglalás után rövid ideig magyar kézen volt Habsburg-ház – német. Feltehető. hogy László trónra jutását megakadályozza. Felvilágosodott uralkodó volt. Magyar királynévá 1270-ben koronázták meg. IV. majd osztrák uralkodócsalád. Ottokár király ellensége. amelyben a pápaválasztó bíbornoki testület az új pápa megválasztása végett tartózkodik.

Budán. mintául szolgálót jelent. az egyházi cselekmények gyakorlásának. amely a püspök tanácsadója és segítője volt az egyházmegye kormányzásában. Házasságából négy leány és két fiú született. például külön ispánjuk volt a besenyőknek stb. Anjou Károly nápolyi király. és ettől kezdve a hivatalos ügyeket írásban rögzítették kanonok – papi rang. született 1220-ban. Házassága boldogtalan volt. István király emlékére István névre keresztelte. 1272-ben halt meg a Csepel-szigeten. Felesége II. talán ez is okozta férje elhidegülését izmaeliták – más néven böszörmények. Magyarországon például Fejérvárott. annál többet ölnek meg nyilaikkal. rugalmas pálca. Ő szervezte meg a keresztény magyar államot V. László herceggel. főképpen az ifjabb király. bivaly. . Több száz méterre tudtak vele célozni. a püspökkel vagyon. A regény korában ezek a viszonyok már megszűntek Karácsony hava – december Károly – I. Lajos francia király ötödik fia. A tatárjáráskor anyja osztrák földre vitte. meghajlított. akinek később a felesége lett. és hét-nyolcszáz méterre szórni infula – süveg vagy kalap.nemezsátor kancellár – a kancellária (például a királyi) vezetője. Szervezetük eredetileg hasonló volt a szerzetesekéhez. 1270-ben. a muzulmán szónak felel meg XXI. III. A püspöki templom mellett jött létre az úgynevezett székeskáptalan. Nemcsak a vármegyék élén álló tisztviselőket. László magyar királyt levelében megdorgálta íj – ősi fegyver. a választott püspök investiturája. IV. szaracénok. herceg emberei voltak. és Szlavónia hercegévé tették. Félelmetes fegyver volt. Regino prümi apát ezt írta a nyilazó magyarokról: „Karddal nem sokat vágnak le. férje még fogságra is vetette. Petrus Hispanus néven bölcseleti és orvosi műveket írt. Rajmond provence-i gróf leánya. mohamedán vallású betelepültek az Árpádok idejében. A káptalannak leglényegesebb joga a püspökválasztás volt. és Róbert esztergomi érsek I. Készítése évekig is eltartott. portugál származású volt. IV. az egyház életében vonatkozhat a hit ágazataira. Honorius – pápa.és lakóközösségben éltek. amelynek kormányzását 1258-ban vette át személyesen. vagy Szent István Magyarország első királya. A legnagyobb ilyen harc VII. hogy alig lehet azokat kikerülni. hanem más tisztségek viselőit is nevezték ispánoknak.” A magyar íj több rétegből készült: fából. Henrik német király és római császár között dúlt ispán – a comes és a szláv zsupán magyar neve. és ezt a tartományt fiának adományozta. amelynek két végét kifeszített húr köti össze. például a szentségek kiszolgáltatásának eltiltása investitura – (latin) hivatalnak.IV. az oklevelek szerkesztője. Béla és Laszkarisz Mária görög hercegnő fia. a kanonokok együtt alkották a káptalant kánon – (görög) mértékül. meghalt 1285-ben. Béla király vezette be hazánkban görög mintára az írásbeliséget. A király helyettesét nádorispánnak nevezték István – I. 1245-ben István-napkor királlyá koronázták. Gyermeke nem volt. de 1260-ban már el is vesztette. 1270-ben jegyezték el V. amelyeket szaruból készített íjakról oly művészettel igazítanak. az ötödik volt László. Az egyházban a tisztségre kiválasztott személyek egyházi javadalomba és hivatalba való beiktatásának joga. János – pápa. E jog körül évtizedekig tartó harc folyt a pápák és a világi uralkodók között. a pápai trónt 1276-ban foglalta el. Béla 1254-ben a cseh Ottokárral kötött békében Stíriát szerezte meg. május 20-án halt meg viterbói palotájának leszakadt boltozata alatt szerzett sérüléseinek következtében jurta. a szentírási könyvekre. század óta a főpapi méltóság jelvénye az egyházban interdictum – (latin) tilalom. jurt . birtoknak adományozása az investiturajog. és a Nyulak szigetén temették el Izabella – apja I. A kereszténység első századaiban kánonon a hit szabályait értették káptalan – a kanonokok testülete. Az ispánok voltak a király parancsának végrehajtói. Legfontosabb ezek közül a főpap. Jelentősebb templomok szolgálatára keletkeztek a társaskáptalanok. István fiával. A böszörmény népies elnevezés. amikor másodszor is megkoronázták. a későbbi László király. és a kész íj néha több lónak az árával is felért. apja halála után foglalta el a trónt. 1239-ben született. egyházi tilalom. István – magyar király IV. Apja a kunok megnyerése végett a kun fejedelem leányát. marha vagy vadkecske szarvából vágott szarulemezből és csontlemezből. a hirdetett „kinyilatkoztatás”-ra. A XI. Erzsébetet adta a fiához feleségül 1255-ben. amelyeknek vezetői gyakran más káptalanoknak voltak a tagjai. régi neve Petrus Julianus. családi nevén Jacopo Sabelli. Gizella volt. Anjou Károly VIII. és előzőleg Frascati bíbornok- püspöke. 977-ben születhetett már kereszténynek. Gergely pápa és IV. 1277. Géza fejedelem és Sarolta fia. anyja Beatrix. 1285-ben lett pápa. 1264 táján születhetett Nápolyban. Henrik bajor herceg lánya. és a harcokban a katonák vezetői.

anyja Beatrix. papi személy kócsag – a gémfélék családjába tartozó. uralkodott 1077-től 1095-ig. Beatrixszal. Szigorú törvényeivel szilárdította meg a magántulajdonon alapuló új társadalmi rendet. hanem az oligarchák okozták. a lápot elszakította. Béla unokája. V. Károly leányát. A ruhának hosszú ujja és felálló gallérja volt. I. A vízimadarak legkedvesebb. gombok stb. aki eltaszítva régi feleségét. 1285. Száraz időben a láp alászállott. hanem róla csüngött le a szablya és a tűzszerszámot rejtő tarsoly is. A két uralkodóház 1269-ben Melfiben védő és támadó szövetséget kötött egymással. A lápon nemcsak sás. gyékény. hogy megtörje a Hohenstaufok uralmát. Béla uralkodása idején avatták szentté. Anjou Károly nápolyi király. és elfoglalta Nápolyt. aki Beneventnél legyőzte Manfréd Hohenstauf herceget. Ottokár cseh király. akiket az áruló . hogy a németek ellen védelmet találjon Károly – II. Anna és Ratiszláv házasságából. István magyar király veje. a pápának csak a kinevezett főpapok szinte formális megerősítése volt fenntartva keleti öltözet – térden alul érő. A nápolyi követséget Bernát. Szicíliát és Nápolyt hűbérül adta Anjou Károlynak. a provence-i Rajmond Berengár gróf leánya. a láp a víz színén úszó. István leányát. kaftánt fémboglárok. három-hat méter hosszú fanyél. 1262 körül született. embertől nehezen megközelíthető költőhelye. díszítették Kiev. A ruhát. 1268 táján ment férjhez Uros István szerb király fiához. Ottokár halála után Falkensteini Rosenberg Závis cseh főnemes felesége lett. Béla és fia. hófehér tollú gázlómadár. Konradino és badeni Frigyes kivégeztetésével Németország haragját idézte elő. 1040 táján születhetett Lengyelországban. ingoványokon való járást „lábadozásnak” nevezték I. Régen hazánk területén hatalmas lápok terpeszkedtek. 1192-ben. állatbőrrel védett ablak lándzsa – döfőfegyver. az alatta lappangó víz mélysége pedig egy- három méter között váltakozott. Élete jóformán szakadatlan harcok között folyt a belső és külső ellenséggel. A lápokon. Legszebb fajtája a nemeskócsag kopja – döfőlándzsa. 1261-ben szüleivel Bécsben járt. Apja I. Béla király és a lengyel Riksza hercegnő fia. nemsokára feleségül is vette. ezért keresett szövetségest a németek ellen IV. Rajmond provence-i gróf leányával Provence-ot és Languedocot. Helyette anyja és anyja kegyencei uralkodtak. és az a sík vízen úgy úszott. 1277- ben nagykorúvá nyilvánították. A legfőbb kegyúri jog a magyar király felségjoga volt. ritkábban fűzéssel záródott. Károly fia eljegyezte V. saját nevükön kománok. Károly trónörökös. Zsarnoksága miatt azonban az olaszok behívták ellene a Höhenstauf-család utolsó sarját. vagy Szent László – egyik legjelentősebb magyar király. esők évadján felemelkedett. Ez vagy bő szárnyainak egymásra hajtásával. hanem néha fű és rekettyebokor is. Anjou Károly a Capetingek idősebbik Anjou-ágából. Károly az utolsó Hohenstauf. akik nevelését elhanyagolták. 1266-ban IV. feleségével. amely nemcsak összetartotta a felsőruhát. IX. Izabellát Katalin -V. feltöltött tó. gyökerével. és 1272-ben gyermekként koronázták királlyá. 1290-ben. A derékon övet viseltek. Ezek voltak az úszólápok. kijelölt érseket. az első egységes orosz állam székhelye Kisasszony hava – augusztus klerikus – a klérus tagja. Szabó Károly szerint krónikáink hamisan ábrázolták. Máriát. Ha nagy szélvihar kerekedett. I. László pedig eljegyezte I. mocsarakban él. és Nápoly piacán lefejeztette. Lajos francia királytól kapta Anjou. vagy gombolással. István és Kun Erzsébet fia. amelynek világnézete a kereszténység volt IV. Bátyjától. kolokány és egyéb apró növény vert tanyát. Kijev – ősi orosz város. ahol apja száműzött hercegként élt. amely halakban és más vízilényekben is gazdag volt. A magyar királyok több alkalommal telepítettek kunokat országukba lantornás ablak – áttetsző. vagy Kun László – V. a nomád pásztornépek itala volt Kunigunda – IV. prépostot és kanonokot. de Károly 1268-ban legyőzte. hosszú. mert az ország romlását nem a király. István és Kun Erzsébet legidősebb leánya.növényzettől sűrűn benőtt. 1050 táján jelentek meg a Volga és a Jajk folyók vidékén. elsekélyesedő. Kelemen pápa. püspököt jelentősebb apátot. évről évre vastagodott. III. május 6-án. július 10-én gyilkolták meg. született 1248-ban Nápolyban. amelynek a végére húsz-harminc centiméter hosszú kétélű pengét erősítettek láp . elöl felhasított felsőruha. és itt szeretett bele II. amely szerint ő adományozott minden nagyobb egyházi javadalmat. meghalt Casenovában 1309. Konradinót. Béla magyar királyt és a fiát. mint egy hajó. Monte Cassinó-i apát vezette Magyarországra. I.és Maine-tartományt. A szövetséget kettős eljegyzéssel erősítették meg. általában két méter hosszú volt kumisz – kancatejből erjesztéssel készült alkoholos ital. kipcsakok. István személyében. István ifjabb királyt. Dragutin Istvánhoz kegyúri jog – az egyházi javadalmak adományozásának joga. szeptember 24-én halt meg valószínűleg tüdőbajban kunok – régi ázsiai eredetű nép. korhadt szárával összefonódott növényzet. A magyar király Velence ellenében találta célravezetőnek az Anjou szövetséget. Ezután nyerte meg szövetségesül IV. Alakjának eltorzításában és a szomorú események kirobbantásában főként a pápák vétkesek.

. Lodomér nagy érdeme. Családi neve: Giovanni Galtano Orsini. Anjou Károly nápolyi király fiához. 1281-től 1285-ig ült a pápai trónon. de később a pápa hatására keresztes hadjáratot hirdetett ellene. június 13-án esztergomi érsekké nevezett ki. Miklós pápával magyar királlyá koronáztatott Nápolyban. ördögi vagy boszorkányi látomás. 1268-1279 között váradi püspök. Károly királyhoz. sajtolás. és annak az András vitéznek lett volna a fia. Bélát megmentette. Károly néven 1308-ban magyar király lett márka – egy font tiszta ezüst ért két márkát vagy gírát. a keresztény egyházban azonos jelentése az infulával (lásd ott) monostor – (görög) a szerzetesek önálló kolostora. ördögféle hitregei alak. Magyar politikája Anjou érdekeket szolgált. ahová szülei a tatárjáráskor menekültek. tüzes sárkány stb. és fiatalon lépett be Szent Ferenc rendjébe. 1257-ben veszprémi éneklő kanonok volt. (A népi hiedelemben tüzes manónak is tartották) Lodomér. amikor a pápák Avignonba kerültek. a híres Orsini család tagjai a „medve fiainak” nevezték magukat (de filiis Ursi). Korának nevezetes államférfia volt. aki 1269-ben ment férjhez I. a római Lateranus család palotáját Nagy Konstantin császár felesége. legatus – (latin) pápai bíbornok-nagykövet lidérc -tájszólásokban: ludvérc. 1288. A fiatal apácanövendék latinul is megtanult. Béla és Laszkarisz Mária leánya. gyűrűsféreg. és így lett később a pápák székhelye 1309-ig. mert utód nélkül halt meg laudetur Jesus Christus – (latin) dicsértessék a Jézus Krisztus Laterán – régi pápai palota. megválasztása előtt preneste-i bíboros volt. aki a Sajó menti csatákban IV. majd később István ifjabb király alkancellárja. a későbbi II. családi nevén Simon de Bric. ahol a fogadalmat is letette. a bencések szerint Pannonhalma közelében lévő Sabaria (Sicca) nevű egykori faluban. A palota mellett lévő templomban (S. egyes fajok a melegvérű. lodovérc. Giovanni in Laterano) tartották az öt lateráni zsinatot legátus. a franciák szentje. Ő küldte Fülöp fermói püspököt László király ellen legátusként Magyarországba. ezt a hadat azonban a király szétverte. Vezetője az apát nadály – pióca. akit László megölése után IV. július 23-án Velencei Endrét királlyá koronázta Szent Lőrinc – a pecsenyesütők védszentje volt. Ladomér – a Monoszló nemzetségből származó főpap. egy fertó 12 nehezéket (pondust). hengerelés útján nyert anyag. a legmagasabb magyar közjogi méltóság. Nemezt használtak a . jó ideig László király mellett állt. Miklós pápa 1279. 1254-ben szülei Margitot a Nyulak szigetén alapított új domonkos rendi kolostorba vitték. Fausta adományozta a római keresztény püspöknek. A szülők apácának szánták.István és Kun Erzsébet leánya. repülő. Fiatalon halt meg 1271. hogy a pápa és Habsburg Rudolf fondorkodása ellenére 1290. Miklós pápa a család javára űzte a simóniát. Mária – V. Kőszegiek uszítottak ellene. Martell Károly felesége Habsburg Klementina volt. és ebből a házasságból született Károly Róbert. és a Szent Ferenc-rend általános főnöke. a király távollétében annak helyettese nemez – gyapjúból vagy szőrből készült. Ezután önsanyargató életet élt. azaz Szombathelyen Mezősomlyó – helység volt a Maros partján a XIII. a szentet roston sütötték meg 259-ben Valerianus császár idejében Szent Margit – IV. Miklós pápa – családi neve Gerolamo Masci. aki I. Mások szerint Sabariában. Korai halála valóságos nemzeti szerencsétlenség volt. Szegény szülőktől származott. föveg. Az ő fia volt Martell Károly. Mocsári talaj fölött fellobbanó bolygótűz. eredetileg a királyi udvartartás vezetője. Különféle alakokban jelenik meg: tüzes lánc. Az egyházi méltóságok eladása miatt Dante belevette Divina Commediájába. A Nyulak szigetét róla nevezték el Margitszigetnek. Az ő pápasága idejében tört ki a „szicíliai vecsernye” néven ismert franciaellenes lázadás Márton – tours-i Szent Márton hitvalló. Pannóniában született 336 táján. III. mások a hidegvérű állatok vérét szívják nádirigó – másképpen nádiposzáta vagy nádiveréb nádor – nádorispán. és okozója lett a nagy polgárháborúnak Magyarországon Mindszent hava – október mitra – (görög) kendő. Márton – francia eredetű pápa. január 18-án. és már 1246-ban beadták a domonkos rendiek kolostorába. 1242-ben született január 27-én Klissában. egy font ezüstből IV. A pápák közül egyesek az Anjouk törekvéseit támogatva egyenesen megsemmisítésére törtek. László idejében 240 dénárt vertek IV. században III. akit III. Miklós pápa a Pokol nyolcadik körének harmadik bugyrában szenved elkárhozottként Simon mágussal és másokkal együtt IV. más források szerint a Hontpázmány nemzetségből ered. Magyarországon már életében szentnek tartották. de az egyház nem avatta szentté. egy gíra ért négy fertót. Miklós pápa – 1277-től 1280-ig ült a pápai trónon. február 12-én lett pápa.

és fogólábaival ügyesen halászik Rudolf király – az első Habsburg a német trónon. különböző jogügyleteket (adomány stb. a derékban pedig övvel átkötve. egyik őse. Szent István a testőrség parancsnokává.13. arany volt. Péter III. Az előkelők ruhái selyemből vagy arany mintás. A lábszáron szűk harisnyanadrágot. A kunok nemezsátrai hasonlók voltak. Werner strassburgi püspök. hogy Ausztriát és Stíriát megszerezze.) „És kényszerítenek egy arra menőt. az úgynevezett egyházmegye kormányzója rétisas – vízparti erdőknek nagy ragadozó madara. Apja I. ólom. Ő volt Magyarország második királya. Péter hűbéresküt tett a császárnak. Ebben a csatában Ottokár is elesett Palermo – olasz város Szicíliában Pannónia – eredetileg a rómaiak tartományának a neve. Erre körgallér szerű köpönyeg borult kerek kapocsboglárral. oklevél – jogbiztosító irat. építtette fel Habsburg várát. Eleinte az okleveleket nem írták alá saját kezűleg. amelynek léceit bőrszíjak kötötték egybe. alemann eredetű családból származik. Aba Sámuel elűzte. A lázadók András herceget hívták haza száműzetéséből. pénzegység. Sándor és Rufus atyját. Ide sorolhatók a bogumilok is pecsét – hitelesség bizonyítására szolgált. és így hurcolták Fejérvárra Andráshoz. augusztus 26-án a morvamezei csatában legyőzte. sátrak fedésére. Nagyobb állatokkal táplálkozik. a kiválasztottat az Úrban. a márka súlyának egy része. Ottokár – a Přemysl uralkodóházból származó cseh király. de mivel idegen szellemben és erőszakosan uralkodott. a sátor köralapra épült. Bizáncban szőtt brokátból készültek. és 1041-től 1044-ig ő lett a király. A középkorban egész Magyarországot értették rajta patarénok – patarénusok.) „Köszöntsétek Rufust. akit 1273 szeptember 29-én választottak királlyá Frankfurt am Mainban. Anyaga viasz. az új német királlyal. Szent István sógora. ingszerű öltözék. és megfosztották Pétert a tróntól. Banberg Frigyes halálakor feleségül vette Banberg Margitot. könyveket pondus – nehezék. ujjak nélkül is szabták. Napja augusztus 26. Pál apostol említi a rómaiakhoz írt levelében (16. albigensek. Henrik német császár segítségével legyőzte Abát. aki azonban magyar segítséggel 1278. főképpen a Dunántúlt foglalta magában. aki 1025 táján menekült Magyarországra. Tollazata változatos tarkaságú. az oklevelekre nyomták vagy függesztették (bulla). nagyobb egyházi igazgatási terület. Ilyen volt a gallértalan. Hazánk délvidékén patarinok vagy patarénusok volt a nevük. az első kézjeggyel is ellátott okleveleket Zsigmond király korából ismerjük pergamen vagy pergament – juh nem cserzett bőre. Meddő feleségétől később elvált. a lábfejen alacsony szárú vagy kivágott cipőt viseltek.21. takarónak stb. A sátor belsejében meg volt szabva a családtagok helye . majd örökösévé tette. László idejében egy nehezék öt dénárral volt azonos értékű Přemysl-ház – cseh uralkodócsalád a középkorban prépost – tisztség a katolikus egyházban Pünkösd hava – május püspök – az egyik legfontosabb egyházi méltóság. fala összecsukható rácsból volt. később gyapjúból szőtt csergével fedték be. és másodszor is trónra került 1044-től 1046-ig. sátor – a régi magyaroknak már a honfoglaláskor a téli szállásokon állandó házaik voltak. Vencel. hajdan erre írták az okleveleket. Habsburg Rudolffal is szembeszállt. albigaiak elnevezés gyűjtőneve több egymáshoz hasonló eretnek felekezeteknek. Első ízben 1038-tól 1041-ig ült a trónon. országbíró – az ország nagybírája a nádorispán után. Az ujjakon és a comb tájékán széles hímzett csíkkal volt díszítve. nyugati öltözet – már a XI. ezért fejjel kellett belebújni. Cirenei Simont. ezért lázadás tört ki ellene. amelyről a család a nevét kapta Rufus – Szent Rufus hitvalló. anyja hohenstaufeni Kunigunda. IV. Kiterjesztett szárnyainak átmérője két méternél is nagyobb lehet. Hatalma egyre növekedett. hiteles pecséttel bíró parancsokat adhatott ki II. megvakították. Olomouc) Morvaország második legnagyobb városa a Morva folyó jobb pártján Orseolo Péter – az Orseolo velencei családból származó magyar király. Ritkán ért lejjebb a combközépnél. valamint anyját stb. aki a mezőről jön vala. A sátor vázát nemezpokrócokkal. Kunigundát. A menekülő Pétert elfogták. ahol nagybátyja.” Márk evangélista is említi (15. de a nyári legeltetés idejére hordozható nemezsátrakat használtak. 1253-tól 1278-ig uralkodott. század óta elterjedt hazánkban a nyugatról érkező öltözési divat. hogy vigye az ő keresztjét” (Jézus keresztjét). hanem csak megpecsételték. és 1261-ben feleségül vette IV Béla magyar király unokáját.) rögzített Olmüc – (Alamoc. meghalt 80-ban. amely nem volt felhasítva.

Sorsa csak akkor fordult jobbra. a berill zöld színű változata Somlyó vármegye – a Tiszától keletre és a Marostól délre a későbbi Temes és Krassószörény vármegyék területén volt. Élő növényi alkotórészekből tevődtek össze. A XIII. március 30-án Palermóban kitört franciaellenes felkelés elnevezése. amikor Rudolf király leányát. érsekeket az egész egyházat érintő kérdések megtárgyalására. régi neve Jadra is volt. a szó Simon mágus. Znojmo) a Thaya bal partján fekvő város Morvaországban zsinat – (synodus. a kereskedők ismét felvirágoztatták székvár – a törzs székhelye Szent András hava – november Szent György hava – április Szent Iván hava – június Szent Jakab hava – július Szent Mihály hava – szeptember „szicíliai vecsernye” . fésűs pikkelyű. A kotukon való járást „bogdácsolás”-nak nevezték . Első ismert főispánja Aba Péter királyi főlovászmester 1277-ben Spalato – az ókori Spalatum helység helyén épült város. Vencel – cseh király. és személyesen adhatta elő panaszát törzs – a nemzetségekből összetevődött társadalmi szervezet. nevéből származik. nem okvetlenül pénzért. Ottokár és a magyar Kunigunda fia. amelyet az egyháznak tartozott fizetni törvénytevés. amelyre a pápa meghívja a világ országaiban élő bíbornokokat. fekete csíkos édesvízi halnem Szávaszentdemeter – az ókorban Sirmium. Buzád nembeli Arnold stridói kastélyában fogta el Velencei Endrét. Áradáskor a felső részük áll ki a vízből. törvénylátás – az Árpádok korában minden évben Székesfejérvárott általános törvénynapot tartottak Szent István király napján. oszlopalakban is kiemelkedik a víz fenekéről Ezek a zsombokok vagy kotuk. az egyházi életben például a püspök helyettese stb. a XIII. századtól a drávántúli „Tótország”-ot nevezték így tárnokmester – a királyi jövedelmek kezelője tegez – nyílvesszőtartó tok tized – a jobbágy termésének egytized része. Zára – a mai Zadar városa Jugoszláviában. Egyetemes zsinat (concilium oecumenicum). majd Dmitrovica a Száva folyó mellett. A morvamezei csata után Brandenburgi Ottó őrgróf fogságában volt. és kiszolgáltatta Albert osztrák hercegnek sügér – oldalt nyomott. II. zsombék – a lápon a növényzet nemcsak bürüként helyezkedik el a víz tetején. valójában tőzegmohapárnák.simonia – (latin) az egyházi és lelki javaknak vétele vagy eladása. de csak a tetejük zöld. nagy szárazság idején járni is lehetett közöttük.1282. aki ezalatt Csehországot zsarolta. a mai Split Strido – ókori város a Muraközben. a középkorban az erdélyi részek kormányzója II. Nemzeti zsinat valamely ország főpapjainak tanácskozása zsolozsma – a papok meghatározott órákban elmondott imádsága vagy Istent dicsőítő éneke zsombok. amikor a szigeten lévő valamennyi franciát megölték Szlavónia – a régi Magyarország egyik része. hanem szigetként. élén állt a legtekintélyesebb nemzetségfő. aki az apostoloktól a csodatevés tehetségét pénzért akarta megvenni smaragd – drágakő. vízparton élő. a népvándorlás korában elpusztult várost. amikor az ország minden rendű és rangú lakója megjelenhetett a király előtt. Illyricum római tartomány székhelye. concilium) egyházi tanácskozás. Gutát (Juditot) 1283-ban feleségül vette vidra – a menyétfélék közé tartozó. században. vikárius – (latin) helyettes. kezdetben Horvátország másik neve. a törzsfő Troppau – a mai Opava városa Csehországban vajda – közjogi méltóság. nyúlt testű. magyar neve pedig Zádor Znaim – (Znaym. ragadozó emlős vicarius. gyűlés. sárgászöld.

.

Beöthy Zsolt: A magyar irodalom története I. kötet 996-1490. Szerkesztette: Domanovszky Sándor I. Bozóky János: Koronázási könyv. Sinkovics István: A magyarság magánélete (Magyar Művelődéstörténet I. Nagybecskerek 1892. Tóth Zoltán: A hadakozó nép (Magyar Művelődéstörténet I. Pest 1867. Schönherr Gyula: A középkori intézmények bomlása és a renaissance. Szerkesztette: Szilágyi Sándor. 1908.) Szabó Károly: Kun László Bp. (A magyar nemzet története II. 1929. . Bárányné Oberschalt Magda: A kézművesség első nyomai. Domanovszky Sándor: Kézai Simon mester krónikája Dr. Bp. 1916. Frantisek Petas: A prágai vár 1959. Bp. évig A váradi püspökség története. kötet.) Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. Bp. Bunyitay Vince: A váradi püspökök a püspökség alapításától 1566. Bp. 1899. Bp.) Marczali Henrik: Magyarország története az Árpádok korában. A gazdasági alap. Dr. FONTOSABB FORRÁSMUNKÁK Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története Bp. 1943. Szentmiklósy Lajos: Az Árpád-kori társadalom.. Nagyvárad 1883. kötet. Csuday Jenő és dr. Szerkesztette: Marczali Henrik) Dr. Bp. Homan Bálint: Magyar történet I. 1950 Acsády Ignác: A magyar birodalom története I. 1939. Bp. Bp.) Varjú Elemér: A magyar viselet a középkorban (Magyar Művelődéstörténet I. kötet Bp. 1896. Magyar Művelődéstörténet I. Francesco Zanetti: Tutti i Papi Geréb László: A magyar középkor költészete.. Kálti Márk: Képes Krónika Kézai Simon: Magyar Krónika Kniezsa István: A megtelepedett magyarság népi alkata (Magyar Művelődéstörténet I. kötet) Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Homan Bálint: Magyar pénztörténet 1000-1325. Bp. 1906. Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia I-II. 1886. 1950. Homan Bálint: A magyar városok az Árpádok korában. Bp. (Nagy Képes Világtörténet 6. évszám nélkül Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története Bp. 1903 Bartha Dénes: A magyar zenetörténet első fejezete Magyar Művelődéstörténet. 1904. Bp.

végzetes polgárháborúba sodorva az országot. mozgatóerőiről és mindennapi életéről. század utolsó harmadának gátlástalan főurai. ez az igen szerencsétlen sorsú. Az író nagy tárgyismerettel ad hiteles korképet az akkori magyar társadalomról. Rudolfnak erényeit. II. Az izgalmas könyv lapjain életre kelnek a XIII. hanem megrajzolja a csehek nagy királyának. hibáit. annak erkölcséről. a vad pártharcok szereplői. jobb sorsra méltó királyt. A szerző nemcsak a korabeli magyar élet bonyolult sorskérdéseit villantja fel. elvezet az Anjouk nápolyi udvarába is. Ottokárnak. akiknek cselszövényei rossz útra terelték a tehetséges. akik a pápák segítségével ásták alá a magyar király tekintélyét. [Fülszöveg] FEHÉR TIBOR LIDÉRCKIRÁLY A szerző új regényének hőse Kun László. fiatalon meggyilkolt uralkodó. MÓRA KÖNYVKIADÓ . valamint a megszülető Habsburg-birodalom alapítójának. az utolsó Árpádok egyike.