You are on page 1of 12

Te magasságos

Te magasságos ég, kiáltott Irén nagyanyám, amikor
megérkeztünk a füredi nyaralóba. Hátratántoro-
dott, és ha nem áll mögötte Ferike, az unokatestvé-
rem, a földön köt ki ámulatában. Amikor megszü-
lettem, úgy tűnt, van esély – negyvennégy centim
némi reményt adott nagyanyámnak, hátha nem az
idegenszívű anyai gének győztek, és mégiscsak ó
lábú mongolivadék lesz az unoka. Ám az alacsony-
ságot hamar kinőttem, nagyanyámnak a kiscso-
portos anyák napján kellett először szembesülnie
azzal: magas vagyok. Hátrahívta az óvónőt, egy két–
ezresébe fájt, hogy ne a leghátsó sorból énekeljem
az Orgona ágát.
Abban a „Te magasságos ég!”-ben sokkal több
volt a szemrehányás, mint a csodálkozás. A családi
fotózásra igazán leadhattam volna pár centit, még-
iscsak évente egyszer van ilyen. Nagyanyám azon-
nal rendkívüli tanácsra hívta két húgát. Feneke
akkora volt, mint a másik kettőé együttvéve; évről
évre egyre terebélyesebb lett, mintha testvéreiből
szívná ki a zsírt. Majd a Laci bácsi mellé állsz, hang-
zott az ítélet, és keresztcsíkosat húzol. Irén nagyi
állandó vegzálása igazából jót tett nekem. Amikor

9

Mécs Anna - Gyerekzar 09 14.indd 9 2017.09.28. 18:31:27
elmerültem a ritka génhiba okozta, egész életen át
tartó növekedésem feletti önsajnálatban, mindig
érkezett tőle egy verbális jobbhorog, és kizökken-
tett. Sőt, néha kicsit szándékosan is nőttem, csak
hogy bosszantsam.
A fotós lenyomta a gombot, de épp a villanás
pillanatában Irén nagyi felordított, hogy hát a Gyu-
la! Apámhoz fordult, mert nekünk kellett volna fel-
vennünk Gyulát az állomáson. Szerencsétlennek
egyébként is meg kellett várnia a bicikliszállítós
járatot, merthogy a kalauz szerint a kerekes szék
kerékpárnak minősül, és Fehérvárnál leszállítot-
ta. Gyula bácsinak miért nincs lába, kérdeztem
apámat a kocsiban, aki erre felhangosította a
Kossuthot. Ferike erre sunyiban odahajolt hozzám,
tizenöt évente az egész családnak el kell mennie
egy ellenőrzésre, mondta, ahol mindenkit végig-
fektetnek egy hosszú vályúban, és ha valaki túllóg
a megengedett hosszúságon, akkor jön a hatalmas
vágólap, és lenyisszantja a kilógó részeket.
Az állomáson már ott szundikált Gyula, Fe-
rikével gyorsan beemeltük a kocsiba. Furcsa volt
erőt kifejteni a kezemmel, az utóbbi pár hónap-
ban olyan ütemben nőttek a végtagjaim, hogy alig
bírtam irányítani őket: a pohárért is úgy nyúltam,
ahogy a horgász dobja be a csalit a vízbe. A szék
már nem fért be sehova, a kocsi mögé kellett kötni,
úgyhogy visszafelé irtó lassan jöttünk. Irén nagyi

10

Mécs Anna - Gyerekzar 09 14.indd 10 2017.09.28. 18:31:27
idegesen fogadott, róla már lefolyt minden a púder
alatt, már csak az tartja össze az arcát, sóhajtozott;
közben tartotta hatalmas, lebernyegszerű mellét,
két húga pedig legyezte. Azonnal beálltunk a kép-
hez, én Laci bácsi mellé furakodtam a rabruhám-
ban, Gyula meg az ülő sorba gurult. Irén nagyi
ránk ordított, hogy rohadt banda, mosolyogjatok,
és megvolt a második villanás. A fotós elégedet-
ten mutatta Irén nagyinak a felvételt, aki dühtől
tajtékozva feltápászkodott, kilóg a kép aljából a
rózsafüzér a nyakában, mert túl magas a hátsó sor;
hátrafordult hozzám, és odaordított, hogy a rohadt
zsidó anyámat, minek nőttem ekkorára, nem elég,
hogy a fél országot elcsatoltattam, de még a Gyula
is a magamfajták miatt nyomorék. Féltem, most jött
el a pillanat, hogy én is Gyula sorsára jutok, de Etel-
ka, az egyik húga szerencsére lecsitította a nagyit,
ne legyél már megint náci, Irén, hát tudod, hogy
a zsidók mind alacsonyak.
A harmadik villanás előtt Irén nagyi még kicsit
benyálazta a rózsafüzéren lifegő szüzet, hogy jobban
csillogjon, és elvigyorodott. A képet látva inkább el-
keseredettnek tűnt, mint dühösnek. A rózsafüzér is
látszott, de most meg én lógtam ki. Jól van, mondta a
nagyi, akkor felállunk – ezzel felszámolta az ülő sort,
amely a családi fényképek elengedhetetlen attribú-
tuma volt mindaddig. A fotós odasietett hozzá, fel-
segítette, Irén nagyi pedig megigazgatta szétzilált

11

Mécs Anna - Gyerekzar 09 14.indd 11 2017.09.28. 18:31:27
kosztümjét, helyre tette a fogait, és azt mondta, me-
het. Zavartan álltunk. Mindenki Gyula bácsi felé
sandított, de nem mertünk szólni. Maga hülyét akar
belőlem csinálni, ordította Irén, amikor a fotós meg-
mutatta neki a fénykép előnézetét: Gyulának csak a
feje látszott a fotón. Irén lerogyott a székre. Apám
odatérdelt elé, és megsimogatta frissen daueroltatott
haját. Senki nem veszi elég komolyan, szipogta Irén,
hát mi lesz, ha én már nem leszek, mondd! Etelka
oldotta meg a helyzetet: megjelent egy hosszú szok-
nyával, olyan hosszúval, ami egyben lenyelte volna
őt, és odanyújtotta Irénnek, hogy adja rá ezt a kis
unokára, ebben majd észrevétlenül berogyaszthat.
A melegben odaszédelegtem Irénhez, tériszo-
nyom volt, ahogy lenéztem rá, mintha egy hatal-
mas, ingatag felhőkarcoló tetejéről néznék lefelé.
Irén kissé megnyugodott. Lehajoltam, hogy rám
húzhassa az ormótlan szoknyát, amit állítólag egy
vándorcirkusztól vásároltak még a Felvidéken, egy
óriás nő hordta, és törpék szaladtak ki alóla. Szin-
te guggoltam, így Laci bácsinál épphogy csak egy
centivel voltam magasabb. Irén nagyi, miután vis�-
szakente a púderréteget az arcára, hátrafordult, és
évek óta először szeretettel rám mosolygott. Egy
másodpercre elhitte, tényleg akkora vagyok, amek-
korának lát, hogy beleillek én ebbe a családba, ta-
lán a képzeletében még Gyula bácsi lába is kinőtt,
és visszacsatolták Erdélyt.

12

Mécs Anna - Gyerekzar 09 14.indd 12 2017.09.28. 18:31:27
A fotós, immár ötödször, lefényképezett min-
ket. Jobb mutatóujja épp csak lenyomta a gombot,
amikor hatalmas puffanást hallottunk. Irén nagyi
a földön hevert. Odarohantam hozzá, azonnal el-
kezdtem nyomkodni a mellkasát, csak nyomtam
és nyomtam, ahogy bírtam, közben lüktetett ben-
nem a ritmus, nem halhat meg Irén nagyi, hát ki
fog engem baszogatni, csak nyomtam és nyomtam,
ha nem vagyok ilyen rohadt magas, mindez nem
történik meg, csak nyomtam és nyomtam, már egé-
szen átizzadtam a csíkos blúzt, a csíkos nadrágot és
a fölötte lévő, hatalmas szoknyát; Irén nagyi – még
ha mostoha is –, de anyám helyett anyám volt, és
nyomtam és nyomtam. A mentők negyedóra múlva
érkeztek meg, úgy kellett lerángatniuk nagyanyám-
ról. Ziláltan kifeküdtem mellette a füredi nyaraló
kertjében.
Két bordáját eltörtem, de az már nem sokat
számított a hirtelen szívhalál után. Mégis mintha
boldogan feküdt volna mellettem, szerintem tudta,
hogy az utolsó felvételen még a rózsafüzér is
megcsillant a nyakában.

13

Mécs Anna - Gyerekzar 09 14.indd 13 2017.09.28. 18:31:27
Gyerekzár

Apám tizennyolc éves koromig azzal vegzált, hogy
mikor csinálom már meg a jogsit. Hiába hajtogat-
tam, hogy Almádiban a vurstlis bácsi megmondta,
soha többé ne üljek a volán mögé. Utána éveken
át tényleg azt gondoltam, hogy nekem ez tilos, én,
Pető Imola Erzsébet soha nem szerezhetem meg
a jogosítványt, pont.
Egyébként az Erzsébet nevet tragikusan ko-
rán elhunyt nagyanyám után kaptam. Apám szerint
épp stoppolt, anyám szerint kurválkodott, amikor
egy Csepel 350-es teherautó sofőrje kicsit elmérte
a távolságot, és szétlapította. Nagyapám a traktor-
ról látta, mi történt, odahajtott a kukoricaföldön át,
kirángatta a sofőrt, és agyonverte. Nem tudom, mi
igaz mindebből, mindenesetre nagyanyám huszon-
négy évesen meghalt, nagyapám pedig négy évet ült
börtönben szerelemféltés, vagy hirtelen felindulás,
vagy hirtelen szerelem miatt, nem tudom. Múltkor
megtaláltam egy levelét, amiben annyit kért, hogy
a traktort, azt ne, bármit, de a traktort, azt ne adják
el a szülei, de hát apámat etetni kellett valamiből.
Egyébként egy valamirevaló traktor tényleg veszett
drága, nyolc-tízmillió forint alsó hangon.

69

Mécs Anna - Gyerekzar 09 14.indd 69 2017.09.28. 18:31:33
Az autó mint találmány gondolata is kikészí-
tett. Az, hogy a benzin robban, aminek révén a mo-
tor úgy meghajtja a kocsit, hogy az baromi gyorsan
tudjon menni, annyira gyorsan, hogy egy ponton
túl a legkisebb hiba is irányíthatatlanná tegye, na,
az nagyon ijesztő. Egyszerűen nem értem, hogy
hétköznapi embereket hogyan engedhetnek volán
mögé. Olyan az egész, mint az űrrepülés, vagy a se-
bészet, vagy a gyerekszülés: kockázatos és nagyon
félelmetes.
Pedig amikor kicsi voltam, boldogan mentem
apámmal mindenhova, az ölébe ültem, fogtam a
kormányt, és azt hittem, én vezetek. Ügyes vagy,
fiam, ülj egyenesen, na, melyik a kuplung – akkor
rögtön rávágtam a választ, de ma már fogalmam
sincs. Kialakult bennem egy ilyen vakság. Az autós
dolgokat nem látom. Miután kiszállok egy autóból,
pár perccel később már nem tudom, milyen volt,
se a színét, se a formáját. Azt sem tudom, hogy kell
autóval hozzánk jönni, pedig mindig kérdezik,
amikor bemegyek apához az autósiskolába. A por-
tás így szokott flörtölni, hogy Imolácska, mondja,
kedves, mennyi benzin kell, hogy magát hazafuva-
rozzam, de én a portástól függetlenül sem tudom.
Beülök, és akkor visz. Nem félelemből törlöm az
emléket, hanem mert nem rám tartozik. Vannak a
jogosítványosok, akik ezeket mind tudják, és van-
nak a nem jogosítványosok, akik nem.

70

Mécs Anna - Gyerekzar 09 14.indd 70 2017.09.28. 18:31:33
Amikor elkezdett nőni a mellem, valami meg-
változott. Apám már nem fiamozott, meg a vacsorá-
nál is olyan csöndes lett; anyámtól kérdezte, hogy
vagyok. Hirtelen lett nagy mellem. Zavart. Mert
a fejemben a vékony és kis mellű lányok voltak a
szépek, azok, akik apró ruhákba is belefértek, és
szétlapítva is olyan kicsi volt a combjuk. Ezért sose
gondoltam, hogy az én mellem bárkinek vonzó le-
het. Nem is úgy viseltem, ahogy más viselte volna,
hanem csak úgy volt rajtam. De közben meg min-
denki olyan furcsa lett körülöttem. Ugye, apámmal
kezdve. Akkor kezdtem el olvasgatni róla a kom-
menteket, ami, persze, hiba volt. De valahogy rá-
keveredtem az autósiskola fórumára, ahol álnéven
mindenféléket írtak róla, hogy hogyan beszél, hova
nyúl. Menekültek tőle a lányok, és ömlött belőlük a
mocsok apámról. Remegett az ujjam az egér felett,
aztán gyorsan töröltem az előzményeket, nehogy
apa meglássa, mert biztos bántaná. Szégyelltem
magam a lányok helyett, szégyelltem magam apám
helyett, de leginkább magam helyett szégyelltem
magam. Mintha én lennék az a sok lány, aki bántja
őt, meg mintha én lennék apám, aki fogdossa meg
kurvázza a lányokat, meg mintha én lennék a hely-
zet, hogy ott ülnek a lányok védtelenül, meg ott ül
apám, aki biztos azt hiszi, hogy csak elveszi, ami jár.
Az iskolában volt egy srác, Frici, aki tejcsár-
dának csúfolt. Még tehenes matricát is ragasztott

71

Mécs Anna - Gyerekzar 09 14.indd 71 2017.09.28. 18:31:33
a táskámra szívatásból. Egyszer bosszúból tesióra
alatt teletöltöttem a cipőjét tejjel, utána békén ha-
gyott. Két év múlva elhívott randizni. A moziban
Uma Thurman épp magához ölelt egy kislányt,
amikor Frici végre a combomra tette a kezét. Fogal-
mam sincs, mi történt addig a filmben, mert más-
fél órán át csak azt a kezet figyeltem, ahogy idege-
sen zongorázik a karfán. Meg a lerágott körmöket,
amelyek most végre a combomba mélyedtek. Ek-
kor rezgés, basszus, nem némítottam le, a kéz vis�-
szaröppent, apám írt, ne maradjak sokáig. Nem is
tudtam, hogy tud SMS-t írni, meg hogy egyáltalán,
megvan neki a számom, telefonom a mellemmel
együtt lett, és azóta csak anyám hívott. Sétáltunk
hazafelé, az ötödik kört tettük meg ugyanazon a
szakaszon. A suli, igen, töri doga, durva, Rákóczi
sose érdekelt igazán, tényleg Rákóczit vesszük,
nahát. A megjátszott csodálkozás bejött, Frici végre
megcsókolt. De olyan furcsa volt, hogy ott van a
mellem közöttünk, mint egy légzsák, aztán, amikor
elkezdte fogdosni, még furcsább lett, olyan ügyet-
len volt a keze, sose fogott még mellet, de ügyetlen
voltam én is, vagyis hát a mellem, sose volt még
fogva. Biztos Uma Thurmanre gondolt, ő aztán tej-
csárda. A sötétből kihajtott egy autó, hirtelen úgy
tűnt, mintha apámé lenne, már a moziban is gya-
nús volt, de amikor hazaértem, a tévé előtt horkolt,
a mellkasszőrében rekedt szotyihéjdarabokkal.

72

Mécs Anna - Gyerekzar 09 14.indd 72 2017.09.28. 18:31:33
Anyám mindig lapos volt, a terhesfotóin cso-
dálkoztam, hogy fért egyáltalán tej oda, ki etetett
engem. Rövid haj, szűk medence, és olyan semmi-
lyen ruhák, hogy én kitől örököltem a nagy segge-
met, rejtély, biztos Bözsi nagyitól. Apám és anyám
olyanok voltak, mint egy gazdasági szükségszerű-
ségen nyugvó társulás, azt, hogy szexelnek, sosem
tudtam elképzelni.
Apám Fricivel egyszerre volt bizalmatlan és
barátságos. Ha feljött hozzánk, mohón, szemre-
hányón figyelt minket, de amikor kettesben ma-
radtak, mindent megosztott vele, a Tutti Frutti ma-
gazintól kezdve a horgászat iránti szenvedélyéig.
Voltak hetek, amikor Frici sokkal több időt töltött
apámmal, mint velem. Közös titkok, szavak, néha
úgy tűnt, mintha a mi titkaink már apáméi is lenné-
nek. Fricinek, persze, volt jogsija, meg volt pöcse.
Én egyikkel sem rendelkeztem. Néha arra gondo-
lok, hogy ha fiúnak születek, akkor biztos megta-
nultam volna vezetni. Nem viszolyogtam volna at-
tól, hogy beüljek apám mellé, és nem gondoltam
volna, hogy én erre nem vagyok képes.
Az egésznek az ágyban lett vége. A szex is
olyan, mint a vezetés, a legsuttyóbb figurák is ké-
pesek rá, nekem mégis olyan lehetetlenül bonyo-
lultnak és veszélyesnek tűnt. Hogy átengedjem
a kontrollt valami nagyobb erőnek, és kitegyem
magam annak, hogy bármi megtörténhet, hogy

73

Mécs Anna - Gyerekzar 09 14.indd 73 2017.09.28. 18:31:33
összetörhetnek, megalázhatnak, azt már nem. Leg-
feljebb robotpilóta üzemmódban. Fricivel végül
nagy nehezen lefeküdtem, de csak azért, hogy túl–
essek rajta, hogy a szexelők és nem szexelők fel-
osztásban ne az utóbbiban ragadjak, nehogy azt
higgyem, a puncimhoz sincsen jogsim. Pedig így
se lett: Frici ügyetlenül matatott a takaró alatt,
én meg azonnal bezárkóztam, szerencsétlenül
végigvergődtük a dolgot, valahogy elélvezett, mert
már a puszta tény, hogy bennem van, elég volt neki.
Másnap szakítottam vele. Apám tajtékzott,
egyszerre volt mérges Fricire – talán megérezte,
hogy szexeltünk – és féltett engem, de őrjöngött is,
mert elüldöztem a fiát. Na, most beírat az autósis-
kolába, ha már fiúm nincsen, most már tényleg meg
kell tanulnom vezetni, mert különben az út szélén
maradok. Betuszkolt a hátsó ülésre, bekötötte a
biztonsági övet, rám vágta az ajtót, és indultunk is.
A biztonsági öv az egyik leggyilkosabb dolog a ko-
csiban, fojtogatott, főleg, amióta volt mellem, se-
hogy se tudtam úgy becsatolni, hogy ne nyomjon.
Az első kanyarban kicsatoltam, apám üvöltött, Imo-
la Erzsébet, azonnal, mert kiváglak, de nem érde-
kelt; Imola Erzsébet, nem mondom még egyszer, ne
mondja; egyre hevesebben hajtott, oktatóként már
vagy hatszor megbüntette volna magát. Üvöltöttem,
hogy utállak, és nyúltam a zár felé. Már sokszor el-
játszottuk, hogy összeveszünk, és én hisztérikusan

74

Mécs Anna - Gyerekzar 09 14.indd 74 2017.09.28. 18:31:33
az ajtónak rontok, mintha ki akarnék ugrani – min-
dig csak hirtelen katapultálással tudtam megol-
dani a konfliktusokat. De mindig tudtam, hogy a
gyerekzár megvéd, szabadon drámázhatok, mintha
komolyan gondolnám. Még egyszer odakiabáltam,
hogy utállak, én most kiszállok, apámnak még fel-
fogni sem volt ideje, nekidőltem az ajtónak, ami
most kinyílt, nem akadt. Sikerült úgy esnem, hogy
semmi bajom nem lett, biztos a Kill Billben láttam
a technikát. Gyorsan feltápászkodtam, és odalapul-
tam a nyolcsávos út közepén futó elválasztó kor-
láthoz. Apám csak jó száz méterrel később tudott
megállni a leállósávban. Rohant felém, én a korlát
mentén rohantam felé. Át akartam szaladni hozzá,
de az autók megállíthatatlanul özönlöttek mellet-
tem. Akárhogy szerettem volna, nem tudtam átvág-
ni az úttesten, béna voltam, tehetetlen, ijedt vad,
összegörnyedtem, és belekapaszkodtam a korlátba.
Mire felnéztem, apám mögöttem állt, szelíden be-
lém karolt, és átkísért a nyugodtan várakozó autók
előtt, megvizsgálta a ruhámat, a karomat, a könyö-
kömet, a csomagtartóhoz vitt, betapasztotta a hor-
zsolásaimat, és maga mellé ültetett a kocsiban. Ha-
zaindultunk, és most mintha tisztán láttam volna a
műszerfalat, mintha tudtam volna, melyik a gázpe-
dál, melyik a fék, és mikor kell sebességet váltani.
Biztos jól bevertem a fejem, gondoltam, és észre se
vettem, hogy a biztonsági öv már nem is nyom.

75

Mécs Anna - Gyerekzar 09 14.indd 75 2017.09.28. 18:31:33