You are on page 1of 2

http://www.doksi.

hu

A moszatok

A zöldmoszatok törzsének ősi alakjai igen jelentősek az evolúció szempontjából, mert velük
indult meg a fejlettebb szárazföldi növények kialakulásának folyamata. A mai moszatok
felépítéséből arra következtethetünk, hogy az eukarióta ősmoszatok kezdetben egysejtűek
voltak, majd különféle módon szerveződtek fejlettebb növényekké. A többsejtű növények
kialakulásának egyik módja az lehetett, hogy a sejt osztódása után az utódsejtek együtt
maradtak, s bár megtartották önállóságukat, sejttársulást alkottak. A fejlettebb többsejtű
növények másik kialakulási módja során a sejt osztódása után az utódsejtek közös sejtfallal
elválasztva szorosan együtt maradtak.

A sejt kezdetben egy irányban osztódott, ennek eredménye lett a sejtfonal. A fonal sejtjei
eredetileg egyenlő alakúak és azonos működésűek voltak. Később kialakult, hogy a sejtfonal
nagyobb alapi sejtjeivel az aljzathoz tapadt, míg csúcsi része gyorsabban osztódó sejtekkel
erőteljesen növekedő résszé vált. Idővel a főfonalból oldalelágazások indultak ki, amelyek sok
esetben olyan sűrűn és tömören helyezkednek el, hogy az egyes fonalak alig különültek el
egymástól. A sejtek többirányú osztódása során kialakult a sejtfonalnál magasabb
szerveződést jelentő teleptest. Ezzel nagyobb tagoltságot ért el a növény teste, mint a
sejtfonalas szerveződésben. A sejtek működése azonban lényegesen nem különbözött
egymástól, nem indult meg a szövetes szerveződés. Az ilyen testszerveződésű növényeket
közös néven telepes növényeknek nevezzük.

A zöldmoszatok felépítésére jellemző, hogy sejtjeik ugyanazokat a színanyagokat


tartalmazzák színtesteikben, mint a legfejlettebb virágos növények. Ostorral mozgó,
sejttársulást alkotó fajaik az ostorosmoszatok rokonai. A fejlettebbek azonban aktív
helyváltoztatásra már nem képesek, lebegő vagy helyhez kötött életmódot folytatnak. Az
egyszerűbb szerveződésűek oldalaikkal érintkezve szalagszerű sejttársulást alkotnak, mint pl.
a harmonika-moszatfajok. A törzs többsége azonban sejtfonalas szerveződésű.

A hazai vizekben is mindenütt láthatjuk az ott élő békanyál-moszatfajok elágazó, sejtfonalas


testét. Néhány faj többszörösen elágazó, bonyolult teleptesttel rendelkezik, amely külsőleg
megtévesztően hasonlít a fejlettebb növények felépítésére. Ilyenek pl. a zsurlókra emlékeztető
hazai csillárkamoszat fajok is. A zöldmoszatok többsége édesvízben él, egyszerre búvóhelye
és tápláléka is az ott élő állatoknak.

A barnamoszatok igen változatos, teleptestű szerveződésű növények. Színtesteik a zöld


mellett barna színanyagokat is tartalmaznak. Sokuk testének tagoltsága látszatra megközelíti a
legfejlettebb növények külső felépítését. A fajok zöme a tengerek felszín-közeli vizeiben él.
http://www.doksi.hu

Néhány faj 300-400 méteres hosszúságával és óriási tömegével a föld legnagyobb növényei
közé tartozik.

Számos barnamoszat a partközeli vizek 25 méteres mélységéig sűrű moszaterdőket képez.


Ezek hatalmas mennyiségű növényevő halat és alacsonyabb rendű állatokat képesek eltartani.
Egyes fajok takarmányozásra is felhasználhatók.

A vörösmoszatok a barnamoszatokhoz hasonlóan változatos és fejlett felépítésű, teleptestű,


főleg tengeri növények. Színtesteik a zöld mellett különböző vörös színanyagokat is
tartalmaznak. Amíg a barnamoszatok a mérsékelt és hidegebb hőmérsékletű vizek lakói, addig
a vörösmoszatok a melegebb tengerekben terjedtek el. Tisztább vizekben a 200 méteres
mélységig is lehatolnak és az aljzathoz rögzülve élnek. A vörösmoszatokból nyerik az agar-
agar nevű anyagot, amely a baktériumok tenyésztésének egyik fontos táptalajalkotója.