You are on page 1of 14

Nagymama naplója

Unokáimnak
TOVÁBBADOM NEKED…
KICSI UNOKÁM!
Különös csodalények vagyunk mi, nagymamák! Mert amikor először ránk mosolyog az a parányi emberke, aki a mi
szerelmünknek és a gyerekünk szerelmének a gyümölcse, új világ nyílik meg előttünk, és gyorsan, ösztönösen
körvonalazódik az új szerepünk is. Nem főszerep, de nagyon-nagyon fontos szerep! Amelyben már nem a miénk
minden felelősség (végre!), amelyben nem nekünk kell elvégezni a nemszeretem nevelési feladatokat: a szoba-
tisztaságra neveléstől a „Köszönj Maca néninek”-en át a „Nyolc órakor ágyban a helyed”-ig. Ez már mind a gye-
rekeink dolga.
Akkor miből áll a fontos szerepünk? Ó, csak abból, hogy szeressük az unokánkat fenntartás nélkül, és vegyük
őt körül olyan melengető szeretetburokkal, ami felvértezi majd a felnőttélet durvaságaival, igazságtalanságaival
szemben. S hogy ezt a burkot mennyei finomságú süteményekből, diós palacsintákból, almás rétesekből, kirán-
dulásokból, utazásokból, beszélgetésekből, jóízű nevetésekből, színházi előadásokból, mesékből, fülbemászó
zenékből, jó filmekből és gyönyörű karácsonyokból szőjük-e – tulajdonképpen mindegy. A lényeg az, hogy
Ő örüljön, és olyasmit kapjon tőlünk, ami örömet szerez neki, élményt jelent számára, és nagyon-nagyon sokáig
vele marad.
Mit adhatunk? Emlékeket, történeteket, képeket, tapasztalatot, mindazt a kincset, amit felhalmoztunk ma-
gunkban a hosszú évek során. Hiszen ha nem adjuk tovább unokáinknak a múltat, amit bizony mi képviselünk
a családban, akkor olyan lesz, mint egy szép fa – gyökerek nélkül. A legkisebb fuvallat is felborítja. De ha érzi,
tudja, honnan jött, kiktől származik, milyen volt régen a családja, önmagát és az őt körülvevő világot is jobban
érti majd.
Kedves kicsi, nagy vagy már majdnem felnőtt unokák, most hozzátok fordulok! Tudnotok kell, hogy végtele-
nül értékes ajándék van a kezetekben. Olyan sokat ér, hogy pénzzel nem mérhető, hiszen egyetlen kötőanyag
tartja össze: a szeretet.
V. Kulcsár Ildikó
Gyerekkorom
Továbbadom
neked
a gyerekkoromat
Csodálkozol a képeken? Pedig bármilyen elképzelhetetlen, én sem születtem ám nagymamának,
én is piciből lettem felnőtt. Totyogtam, botladoztam, haszontalankodtam, ahogy te, és szüksé-
gem volt arra, hogy a felnőttek segítsenek.

Születésem ideje (év, hónap, nap)

Itt születtem (település)
Teljes nevem születésemkor

Ezért választották ezt a nevet a szüleim

Kiskoromban így becéztek

Testvéreim neve
A lakás/ház,
ahol éltünk
Így nézett ki a szobám

Így nézett ki az otthonunk környéke

Kedvenc szomszédaim
A helyek, ahol legszívesebben játszottam az otthonom közelében

Kedvenc állatom

Egy különösen szép emlék kiskoromból
iskolás éveim
Továbbadom
neked
az iskolás éveimet
Valószínűleg nehéz elképzelned, hogy én is ültem ám az iskolapadban. Leckét írtam, izgultam
a felelések, dolgozatok előtt, rohantam reggel, hogy el ne késsek. Néhány tanáromat szerettem,
másoktól tartottam, és barátokra találtam a suliban, éppúgy, mint te. Akkor még álmodni sem
mertem, hogy egyszer majd mesélhetek minderről az unokámnak…

Ide jártam általános iskolába

Ők voltak a legjobb barátaim
Családfa