You are on page 1of 10

Szöveg © Fa Nándor, 2018

Illusztráció © Francois Denis, 2018

A könyvben leírt történetek
valódi eseményeken alapulnak.
6. FEJEZET

Kormány nélkül

Két kellemes hetet töltöttem Fokvárosban, majd kipihenten
és teli élelmiszerkészlettel vágtam neki az óceánnak dél felé,
Ausztrália irányába. Az út elsä napjain nem történt semmi
említésre méltó: jó szelet kaptam, és egyenletes sebességgel
haladtam dél-kelet felé az Indiai-óceánon. Olvasgattam, ze-
nét hallgattam, a fokvárosi nyüzsgés után jólesett újra egyedül
lenni. Még a viharok is elkerültek, szinte már meglepädtem,
mennyire problémamentes az amúgy hírhedt Déli-óceán.
Aztán egy hajnalon, amikor félálomban hevertem a
kabinban, hatalmasat zökkent a hajó, majd még egyet.
Valami koppant, valami reccsent, emelkedtünk, majd
zuhantunk.
Felpattantam az ágyból, és lámpával a kezemben ki-
rohantam a fedélzetre. A vitorlák csattogtak a szélben, és
még a sötétben is láttam, hogy egy hatalmas alak rajzoló-
dik ki a víz alatt. Egy bálna!

54
A kormányhoz ugrottam, hogy ismét szelet fogjak, és
minél gyorsabban eltávolodjak a tengeri óriás közelébäl.
Ám a kormány nem csinált semmit. A hajóm irányítha-
tatlanná vált.
Valószínåleg az történt, hogy a sötétben nekimentem
a cetnek, az pedig ijedtében csapott egyet, amivel meg-
rongálta a hajót és letörte a kormányomat. Még így is
szerencsém volt: ha eräsebben üti meg a Spiritet, most
az összezúzott vitorlással együtt merülnék a 4500 méter
mély tengerfenék felé.
Mivel elmenni nem tudtam a bálna közelébäl, álltam
a fedélzeten és reméltem, hogy nem jön közelebb. Ússz
el szépen, menjél a dolgodra, mormoltam magamban, és
az állat talán megérezhette, hogy nem szeretnék vele ba-
rátkozni, mert vissza sem nézve eltånt a hajnali szürkü-
letben.
De ezzel csak az egyik problémám oldódott meg.
A közvetlen veszély elmúlt ugyan, ám a Spirit továbbra
is irányíthatatlanul sodródott délnek. Az Antarktisz, a
pingvinek, és a biztos fagyhalál felé. Ha nem tudom idä-
ben megfordítani a hajót, az örök jég birodalma vár rám,
és ahhoz nem voltam elég jól felszerelve.
Eläször is, csináltam egy gyors leltárt, hogy mennyi
élelmiszerem és vizem maradt: nagyjából két hónapra ele-
gendä. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy hová tudok
elvitorlázni ennyi idä alatt. Mehettem volna India, vagy
Ausztrália felé, de abba az irányba nem tudtam kormány

55
56
nélkül irányítani a hajót. Az egyetlen lehetäségem az ma-
radt, ha megfordítom a Spiritet, és észak felé sodródva
megpróbálok visszajutni Afrika partjaihoz. Port Elizabeth
kikötävárosa elérhetä távolságban volt. Ám ehhez meg
kellett akadályoznom, hogy a szél tovább sodorja a ha-
jót az Antarktisz felé, ami kormány nélkül nem egyszerå
feladat.
Természetesen nyitva állt elättem az a lehetäség is,
hogy mentést kérjek. A rádióm hibátlanul üzemelt, csak
egy hívásomba került volna, és azonnal indul értem egy
mentäcsapat, bár egy hétig is eltart, amíg ilyen messzi-
re elérnek. Igen ám, de a mentäcsapatok nem mentenek
hajókat, hanem kizárólag embereket. Ez a gyakorlatban
azt jelenti, hogy ha eljönnek értem, csak engem vesznek
fel: még egy táskát sem vihetek magammal, a Spirit pe-
dig üresen sodródna tovább, amíg neki nem ütközik egy
jéghegynek, vagy el nem pusztítja az elsä ciklon.
Nem akartam lemondani róla. Úgy döntöttem, min-
dent megteszek, hogy a Spirittel együtt ússzam meg ezt
a kalandot.
Négy napomba került, amíg megtanultam kormány
nélkül, csak a vitorlákkal irányítani a hajót, és ebbäl a
legnehezebb feladat az volt, hogy valahogy megfordul-
jak, és irányba álljak Afrika felé. Kihasználva a szelet
megfeszítettem, vagy épp lazítottam a vitorlákat, szinte
centinként haladva. A Spirit orrának minden ujjnyi kis
elmozdulása hatalmas sikernek tånt, a fordulás egyszerre

57
volt türelemjáték és eräpróba: a hullámok erejét kellett
legyäznöm. Megfeszítettem és elengedtem, meghúztam
és elengedtem, újra és újra, de így is csak a szél és egy
kereszthullám szerencsés összjátéka segített kilendülni
a holtpontról, és egyszer csak már Afrika felé néztem.
Mindez négy teljes napomba telt.
Innentäl már csak tartanom kellett az irányt, és béké-
sen elvitorlázni Port Elizabethig. Lassan csordogáltam,
így tengeri madarak szegädtem mellém. A filmekben
gyakran mondják, hogy ahol sok a madár az óceánon, ott
biztosan szárazföld van, de ez nem teljesen igaz: a költési
idäszak kivételével a nyílt vízen is rengeteg van belälük.
Néhányan közülük a Spiritet használták pihenähelynek:
leszálltak a keresztrúdra, a korlátra, körbetotyogtak a fe-
délzeten, és azt fürkészték, mit lehetne megenni. Viszont,
ha etetni akartam äket, nem fogadtak el semmit.
Utazás közben jutott idäm arra, hogy megfigyeljem
a természet körforgását. Ahogy a madarak halakra va-
dásznak, a halak egymásra – a cápák néha madarakra –,
és ahogy sosem ér véget a versengés az élähelyért és az
élelemért. Szigorú szabályok uralta világ ez, ahol bármi-
kor bárkibäl élelem lehet. Inkább könyörtelennek mon-
danám, mintsem egyértelmåen szépnek. A hajó körül
röpködä albatroszok engem is jól megnéztek maguknak:
nemcsak pihenähelyet kerestek, hanem azt is eldöntötték,
vajon ez a furcsa alak a vitorla alatt mennyire ehetä. Meg-
éri a macerát, vagy inkább keressenek másféle táplálékot?

58
59
Ha hajózom, én nem szoktam vadászni a tengeri ál-
latokra, még a repülähalakat is inkább visszadobom a
vízbe, ha véletlenül a fedélzetre pottyannak. Ehetäek
lennének ugyan, ám sokkal több munkával jár az elké-
szítésük, mint amennyi hasznot hoz, ráadásul minden
rettentä büdös lesz tälük. Ezért inkább a saját készleteim-
re szorítkozom.
Így csordogáltam, nyomomban a madársereglettel Port
Elizabeth felé, és ahogy terveztem, oda is értem két hét
alatt. A rádión keresztül eläre szóltam, hogy egy javításra
váró vitorlással érkezem, ezért már eleve cserealkatrészek-
kel vártak a kikötäi måhelyben.
– Elég veszélyes rekordkísérlet volt – mondta elisme-
räen a szerelä, miközben felraktuk az új kormányt, és
átvizsgáltuk a Spiritet más rongálódásokat keresve.
– Milyen rekordkísérlet?
– Hát hogy kormány nélkül visszahozta a hajót délräl.
Úgy tudom, ilyet még senki sem csinált.
– Nem rekordkísérlet volt – feleltem. – Csak meg akar-
tam menteni a hajómat.

60
Üdv a fedélzeten!
Képzeld el, hogy csendesen ringatózva szeled a Déli-óceán
habjait. A hírhedten veszélyes víz most nyugodt. Aztán
hirtelen hatalmasat zökken a hajó, és RECCS! A kormány
eltörött, a vitorlás irányíthatatlanná vált…

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, kísérd el Föld körüli
útjára a legsikeresebb magyar vitorlázót!

Megtudhatod, mi történt a kormány nélküli hajóval, és mit
tegyél, ha egy vérszomjas cápával találkozol. Kiderül, milyen
D]pOHWHJ\DSUyYXONiQV]LJHWHQVäWHOOiWRJDWKDWV]DWLWRN-
zatos Bermuda-háromszögbe is.

Francois Denis francia karikaturista rajzaival.

kolibrikiado.hu 2699 Ft

8+