You are on page 1of 44

Festett testek

(three)

Becca Prior: Festett testek (three)

Copyright © Becca Prior, 2018

© newkids kiadó, 2018

ISBN 978-615-80203-5-0

Kiadja a LAF Kft., Budapest, 2018 Felelős kiadó: Lugosi D. Dömötör Tel: +36 70 243 3530

Fotó:

Somfai Lídia Borítóterv:

Becca Prior A szöveget gondozta:

Széplábi András Olvasószerkesztők:

Hayden Moore, Berky Tünde, Daphne Efstratiadu Nyomdai előkészítés:

Fontoló Stúdió Nyomta és kötötte:

KORREKT Nyomdaipari Kft.

További köteteinket megrendelheti a www.beccaprior.hu oldalon!

© Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített,

illetve rövidített kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye

nélkül sem a teljes mű, sem annak egy része, semmilyen formában – akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattárolást – nem sokszorosítható.

Becca Prior

Festett testek

(three)

2018

Bebinek!

Ez a tízedik könyvem. Mintha tíz gyerekem lenne. Pedig igazából csak egy van, a tökéletes! Minden percet köszönök, minden mosolyt, minden ölelést! Szeretlek… Anyaaa

Kedves Olvasó!

A Festett testek sorozat lassan ugyanúgy hozzánő a szívemhez, mint A tanítványok, pedig nem gondoltam volna, hogy valaha belefogok még egy hosszú sorozatba, ami évekig betölti a gondolataimat. Most mégis ott tartunk, hogy éppen az ötödik könyvön dolgozom, és iz- gatottabb vagyok, mint valaha, hogy az, amit a kezedben tartasz, vajon ismét elnyeri-e a szívedet. Ez a könyv jubileum. A tizedik! Nem volt még annyira régen, hogy ne emlékeznék az első, semmihez nem hasonlítható, eufórikus boldogságához. Persze minden megjelent könyv egy-egy külön ünnep, más és más emlékeket idéz, újabb mérföldkőként beépülve az életembe. Felfoghatatlan, hogy három év alatt mennyi minden történt. Olyan, mintha egy álomban élnék, és bevallom, eszemben sincs felébredni! Sokan talán azt hiszik, a sokadikra már elfásul egy író, és nem érinti meg olyan mélyen egy újabb kötet megjelenése, mint a korábbiak. Ez nem így van! Olyan, mintha mindegyik a gyermekem lenne. És én is – mint minden szülő – mindig a legkisebbet, a legfiatalabbat féltem a leg- jobban, hogy a rideg világ sebet ne ejtsen rajta. Remélem, ezt is szeretni fogjátok, és a szívetekbe fogadjátok! Nagyon jó szórakozást kívánok hozzá!

Becca

UI: Nagyon köszönöm, hogy megvetted a könyvemet, és nem illegá- lisan töltötted le a netről (remélhetőleg), ezzel támogatva a további kötetek megjelenését. Nem üres frázis, amikor azt mondom, Te vagy az, akin múlik a jövőm. Lojalitásod, szereteted és támogatásod nélkül sehová sem juthatnék. KÖSZÖNÖM! UUI: Várlak a Facebookon az olvasói csoportban és a Hivatalos Oldalon is! <3

sehová sem juthatnék. KÖSZÖNÖM! UUI: Várlak a Facebookon az olvasói csoportban és a Hivatalos Oldalon is!

5

sehová sem juthatnék. KÖSZÖNÖM! UUI: Várlak a Facebookon az olvasói csoportban és a Hivatalos Oldalon is!

Alabástrom

– És úgy felidegesített, hogy egész éjjel nem tudtam aludni

– mondta Sky Marcynak, aki egy presszókávéval próbált ked- veskedni.

Ilyen korai órában még alig voltak a klubban, leginkább azok, akik még haza sem mentek.

– Azért valljuk be, te sem vagy vétlen a dologban… – válaszolta

a pultoslány, és belekortyolt a saját capuccinójába. – Nem kellett volna meghagynod abban a hitben, hogy egy nőnek udvarol.

– Nem udvarolt, hanem durván és bénán nyomult. Ha neki

szabad játszadoznia, akkor nekem is! – vágta rá durcásan a férfi.

– Nagyon vékony a határvonal a szemétség és a játszadozás

között. Sky tudta, hogyne tudta volna, hogy a lánynak igaza van, de

esze ágában sem volt bevallani.

– Mindegy! Egyetlen csók volt. Nem kellett volna ennyire kiakadnia. Marcy szája sarkában kaján vigyor jelent meg.

– Tudod, Fran, nem lehet mindenki mindenevő. Értem és

elfogadom, hogy neked teljesen mindegy az illető neme, de azért

valljuk be, kevesen vagytok, akik ennyire függetleníteni tudjátok magatokat a nemi identitásoktól.

– Mindig mindenki ezzel jön! Oké, vágom, hogy ez másoknak

furcsa, de azért nem ok arra, hogy valaki ennyire kiakadjon. Egy csókban semmi nincs, amitől ki kellene vetkőznie magából. Rá- adásul teljesen begerjedt. Jó kis csók volt… – halkult el a hangja, és az emlékeibe merült. Marcy kedvtelve nézte a profilját. Imádta, ha duzzogott. Francis egyik védjegye volt ez. Nem volt igazán nőies az attitűdje, sőt, aki nem ismerte, macsónak gondolhatta volna, de amikor dur-

volt ez. Nem volt igazán nőies az attitűdje, sőt, aki nem ismerte, macsónak gondolhatta volna, de

7

volt ez. Nem volt igazán nőies az attitűdje, sőt, aki nem ismerte, macsónak gondolhatta volna, de

cásan lebiggyesztette az alsó ajkát és összehúzta a szemöldökeit, amíg egy mély barázda rajzolódott ki köztük, olyankor morcos kamaszlánynak látszott. Marcy sokáig nem is értette, egy ilyen helyes pasiból hogyan lesz egy óra alatt gyönyörű vadmacska, de aztán jobban megfigyelte, és rájött a dolog nyitjára. Sky magasan ülő arccsontjai, szép ívű szemöldöke, dús ajkai, és állának élesen kirajzolódó körvonala volt a kulcs. Valamint az, hogy mesterien sminkelt. Egyedülálló, grafitszürke szemeit sötét, füstös színekkel hangsúlyozta, aztán hosszú, sűrű műszempillákkal koronázta meg. Onnantól mindenki csak a szemeit tudta nézni, meg esetleg tökéletes ajkát, amit málnaszínű szájfénnyel emelt ki. Bár Marcy abszolút heterónak gondolta magát, azt azért be kellett látnia,

hogy iszonyatosan felizgult, ahányszor Skyt beöltözve látta. Pláne mert a színpadon olyan magával ragadó, annyira karizmatikus volt, hogy olyankor Marcy nem is tudott mást csinálni – a kiszol- gálás is szünetelt, amíg Francis adott elő –, csak nézni és csodálni kivételes tehetségét.

– Jól van, ne sértődj meg! Vagyis tudod mit, sértődj csak meg! Imádom nézni, ahogy püffögsz – nevette el magát a lány.

Fran szája széle megrándult, aztán egy félmosoly vibrált szexi ajkán.

– Hülye picsa!

– Te vagy az! – vágott vissza Mar, majd elindult, hogy rendet

tegyen a pultban. Szeretett reggeles lenni. Olyankor a vendégek is csendes melankóliában üldögéltek, és halkan beszélgettek. A zene sem dübörgött, inkább halk háttérzajként funkcionált. Régen zárva

voltak délelőtt, de a főnök rájött, hogy a klubtagok nonstop nyitvatartást akarnak, és komoly igény van a reggelire is, ezért változtattak az üzletmeneten. Az Anyway mára igazi menedék volt

a különcöknek, akik jobban érezték magukat itt, mint otthon. Sky megitta a kávéját, aztán lecsúszott a bárszékről és felvette

a bőrdzsekijét. Nem is tudta, mihez kezdjen a napjával. Még min-

aztán lecsúszott a bárszékről és felvette a bőrdzsekijét. Nem is tudta, mihez kezdjen a napjával. Még

8

aztán lecsúszott a bárszékről és felvette a bőrdzsekijét. Nem is tudta, mihez kezdjen a napjával. Még

dig az előző esti történéseken agyalt, és képtelen volt szabadulni az emlékektől. Meglepetésére a haragon kívül egy másik érzés is bujkált benne, bár inkább csak halványan pulzált a markánsan

villogó düh mögött. Caldwell illata vele maradt, ahogy a szája ízét

is tökéletesen fel tudta idézni, és a sóvárgáshoz hasonló tompa

vágy motoszkált a testében. Próbálta elűzni, aztán elnyomni, de egyikkel sem járt sikerrel. Végül úgy döntött, nem vesz róla

tudomást. Remélte, hogy ez működni fog.

Délután, miután befejezte a karburátorcserét a Tornadón, ott- hon ült és egy magazint lapozgatott, amikor csengettek. Ásított, mielőtt felállt, és megfogadta, hogy nemsokára alszik egy nagyot.

Ez volt a titkos fétise. A nappali alvás. Ha lehetett volna, simán felcseréli a két napszakot. Éjjel bármire képes volt, de egész nap húzta az ágy. Kisétált az előszobába, de csak az ablakon nézett ki, mert esze ágában nem volt beengedni valami házaló ügynököt. Odakinn azonban Ink anyja állt teljes harci díszben, amin annyira meg- hökkent, hogy azonnal kitárta az ajtót.

– Céline! Minek köszönhetem a megtisztelő látogatást?

A nő behömpölygött mellette, de nem válaszolt a köszöntésre, hanem egyenesen begyalogolt a nappaliba, és lehuppant Sky

foteljába, amitől a férfi kicsit ideges lett. Nem szerette, ha rajta és Baltazaron kívül más is beleült. Néha szembesült vele, hogy hajszál választja el a mániákusoktól.

– Képzeld, Russ rávette Gideont, hogy utazzanak el – közölte

a nő fejhangon, miközben felnyúlt, és egyik kezével kihúzta

a hajtűt, ami széles karimájú, halványlila kalapját tartotta, majd

a látványos darabot a lábtartóra tette.

– Nem hiszem, hogy Russ vette rá. Ha jól sejtem, Ink már hetek

óta készült erre, csak a bemutatóig nem volt ideje tervezgetni.

– Ink? Miért akart volna pont a születésnapján elutazni? – hökkent meg az asszony.

nem volt ideje tervezgetni. – Ink? Miért akart volna pont a születésnapján elutazni? – hökkent meg

9

nem volt ideje tervezgetni. – Ink? Miért akart volna pont a születésnapján elutazni? – hökkent meg

– Hogy a szerelmével töltse egy nyugodt helyen? – kérdezett vissza némi éllel a hangjában Sky.

– És én? És mi? Velünk nem akart ünnepelni? – hadonászott

maga előtt a nő.

– Nos, én nem vagyok olyan közeli barátja, hogy számítanék.

Maximum Leon és Ely. Önnel pedig, gondolom, bepótolja az ünneplést, ha hazajön. Nagyfiú már, nem biztos, hogy a mamá- jával akarja tölteni a jeles napot. Céline egy gyilkos pillantással szúrta le, majd megigazította

a haját, és úgy tett, mintha nem érezte volna a mellékzöngét Sky hangjában.

– Nyilván így van, de a felnőttek abban különböznek a gyere-

kektől, hogy nemcsak a saját vágyaikat, érdekeiket tartják szem

előtt, hanem a körülöttük élőket is. Ink azelőtt mindig felköszön- tött a születésnapján, lévén hogy nekem köszönheti az életét.

– Ez nagyon kedves szokás! – mosolyodott el Sky, és hátra-

túrta szemébe hulló fehérszőke tincseit. – Milyen jó, hogy végre

társra talált, és van valaki, aki ugyanolyan fontos neki, mint az anyukája. Végre ő is úgy gondoskodhat valakiről, ahogy öntől tanulta – válaszolta, és most már nem lehetett nem észrevenni

a felhangot.

– Azt akarod mondani, hogy rátelepedtem? Hogy túlzásba

viszem?

– Dehogy! – rázta meg a fejét Sky, és magában remekül mula-

tott. Céline arca már nemcsak a pirosítótól kapott színt, hanem

a pipától is. – Sőt! Azt próbálom megfogalmazni, hogy Ink olyan

mély érzésű és ragaszkodó, ami fantasztikus, és ennek nyilván

a gyerekkori élményei adnak alapot. Ezzel kifogta a szelet a nő vitorlájából, aki csak tátogott, mert

Sky nem volt partner abban, hogy Russellt szidják és okolják, sőt abban sem, hogy Ink viselkedését kritizálják.

– Megkínálhatom egy teával? Esetleg egy kis süteménnyel? Sinclair csomagoltatott nekem az este.

kritizálják. – Megkínálhatom egy teával? Esetleg egy kis süteménnyel? Sinclair csomagoltatott nekem az este. 10

10

kritizálják. – Megkínálhatom egy teával? Esetleg egy kis süteménnyel? Sinclair csomagoltatott nekem az este. 10

– Nem, köszönöm! – állt fel az asszony, és sebtében a fejébe nyomta a levendulalila kalapot, ami úgy festett, mintha a szél félig lefújta volna róla. Ráfért volna egy tükör előtti igazítás, de Sky a világért sem mondta volna meg neki. – Megyek, a barátnőimmel ebédelek, ha már a fiam nem kíváncsi rám. Francis csak bólintott, hogy tudomásul veszi a dolgot. Nem evett meszet, hogy még egyszer megszólaljon, és esetleg maradásra bírja a nőt. Nem tudta volna megmondani, mitől annyira ellenszenves neki, hisz előző este jóformán hájjal kenegette, amíg hazafelé autóztak,

és olyan negédesen kedves volt, amitől majdnem csömöre lett.

Talán ez volt az első intő jel. Ha valaki túl kedvesen viselkedik,

az általában nem természetes állapot, inkább arra szolgál, hogy

palástolja az igazi énjét. Akik természetükből adódóan kedvesek, azok sosem ilyen hivalkodóan, ennyire szembetűnően csinálják.

A második balsejtelem akkor fogta el, amikor Ink születésnapja

került terítékre. Céline hátulról mellbe támadta az ötlettel, hogy

szervezzenek meglepetésbulit. Sky először nem is tudta, mit feleljen, hisz nem voltak annyira jóban, hogy ő legyen a házigazda. Kérdezte

is a nőt, hogy miért nem Russell-lel egyeztet ezzel kapcsolatban,

de az asszony azt válaszolta, Russ olyan elfoglalt a munkahelyén, hogy nem akarja terhelni. Aztán bevetette a „Ha te sem érsz rá,

akkor megoldom egyedül!” szöveget, amivel persze célba talált, és még megfejelte egy „Ink olyan zárkózott, rajtad és Leonon kívül nincsenek barátai.” kijelentéssel, amire nem mondhatta azt, hogy én sem vagyok az. Igazából nagyon kedvelte Beaumont-t, és örült neki, hogy mostanában közelebb kerültek egymáshoz. Az évekkel korábbi kis afférjuk a feledés homályába merült, és végre talán esélyük volt arra, hogy másfajta kapcsolatot alakítsanak ki. – Kérlek, ne említsd Inknek, hogy itt jártam! Nem akarok belőle bonyodalmat. Nem is számít az egész, lényeg, hogy jól érezzék magukat – mondta Céline ismét túl kedvesen, miközben kifelé kacsázott az ajtó felé.

hogy jól érezzék magukat – mondta Céline ismét túl kedvesen, miközben kifelé kacsázott az ajtó felé.

11

hogy jól érezzék magukat – mondta Céline ismét túl kedvesen, miközben kifelé kacsázott az ajtó felé.

– Rendben – felelte Sky, és örült, amiért azt nem ígérte meg, hogy Russ előtt sem szólja el magát véletlenül.

– Drága vagy! Köszönöm a teameghívást, hamarosan élek majd

vele! – csípte két ujja közé Sky arcbőrét Céline, és kicsit megrázta, ahogy kiskorában a nénikéi tették vele a családi ebédeken. Már akkor is gyűlölte ezt a mozdulatot, de annyira meghökkent az ígéreten, ami a nemlétező meghívásra vonatkozott, hogy nem is

reklamált. – Viszlát, Francis, legyen szép napod!

– Önnek is, asszonyom! – válaszolt Sky, majd becsukta az

ajtót a nő mögött. Csak állt ott percekig, és azon agyalt, hogy ezt csak álmodta-e? Annyira valószerűtlen volt az egész, hogy úgy döntött, alszik rá

egyet, hátha elfelejti.

hogy úgy döntött, alszik rá egyet, hátha elfelejti. Keith egyre növekvő szkepticizmussal figyelte, ahogy a

Keith egyre növekvő szkepticizmussal figyelte, ahogy a munkások

a vízvezetékkel kínlódnak. Le merte volna fogadni, hogy nem

lehet kicserélni a hibás szakaszt. Ezeréves, rozsdás vacak volt, aminek az anyaga annyira elöregedett, hogy a legprofibb szerelő sem tudott volna hozzáhegeszteni egy új darabot. Manapság már amúgy is PVC-vel szerelnek, így elég ritkán találkoznak ilyen ősrégi rendszerrel. Egy idősebb, hatvan felé járó szaki a füle tövét vakargatva nézte

a frissen kivésett részt, és benne a muzeális darabot, aztán maga

mellé húzta a szintén múltszázadi hegesztőgépet, amin két palack állt, és belobbantotta az először narancsos, majd kékes lánggal égő pisztolyt. Az arcára billentette a hegesztőpajzsot, aztán közelebb lépett, és eltakarta a látványt Keith elől. A férfi legyintett, és otthagyta őket, majd lesétált a lépcsőn, és nekidőlt a szétszerelt színpad elemeinek, amik katonás rendben várták

a szállítókat. A telefonján ellenőrizte az e-maileket, és kicsit felvidult, amikor az ügyvédjétől kapott levélben azt olvasta, a befektetők igent

az e-maileket, és kicsit felvidult, amikor az ügyvédjétől kapott levélben azt olvasta, a befektetők igent 12

12

az e-maileket, és kicsit felvidult, amikor az ügyvédjétől kapott levélben azt olvasta, a befektetők igent 12

mondtak a szerződésre. Így megszabadul attól az ingatlantól, amit négy éve áron alul vett, busás haszon reményében, de a városveze-

tés döntéseinek köszönhetően a lepratelepből nem lett szabadidős negyed, így a nyakán maradt. Már csak ettől a régi gyártól kellene megszabadulnia, de senki nem akarta megvenni és milliókat költeni az építkezésre, mivel elhelyezkedését tekintve a világ végén volt. Márpedig ezzel a kócerájjal az égvilágon semmit nem lehet kezdeni – gondolta Keith, majd még egyszer körülnézett az óriási épületben. A régi szerelőcsarnoknak volt valami ódon bája, ami megfogta

a szemlélőt, ahogy Chambers-t is anno, amikor először látta.

A régi, szintén rozsdás oszlopok valaha halványkék színben pom-

páztak, kiemelve a szépen megmunkált oszlopfőket, és a lépcsők

részletgazdag, kovácsoltvas korlátait. A hatalmas, osztott üveges ablakok tengernyi fényben fürdették a tágas teret, amiből a három, emeleti galéria is kapott bőségesen. Egyszóval volt benne valami klasszikus, valami megfoghatatlanul beszédes, mintha letűnt korok emlékét idézné. Mintha az emberek, akik valaha e falak között dolgoztak, még mindig ott jártak volna, és a beszűrődő fénypászmákban néha kirajzolódott volna az alakjuk. Keith nagyot sóhajtott. Szerette ezt a gyárat, és amikor megvette, remélte, hogy valaki kitalál egy forradalmi hasznosítási ötletet, ami új életet lehel az öreg falakba. Mára persze lemondott erről

a tervről, és már annak is örült volna, ha telekárban el tudja adni.

A költségeit egyelőre fedezte a Beaumont kiállításáért kapott bér-

leti díj – hála Leonard Chambers megalomániájának, és annak, hogy annyi pénzük van, mint a pelyva –, de hosszú távon muszáj volt megszabadulnia a kócerájtól. Nem tartogathatta holmi sze-

mélyes érzelmi kötődés miatt. Ez is csak egy az ügyletei közül, és szerette volna bebizonyítani, hogy Amanda súlyosan tévedett, amikor impotens baromnak nevezte. Bár valószínűleg nem az üzleti sikertelenségére célzott, Keith mindig ebbe a hitbe ringatta magát. Vagy legalábbis próbálta bebeszélni magának, hogy nem

a szexuális teljesítőképességére vonatkozott.

magát. Vagy legalábbis próbálta bebeszélni magának, hogy nem a szexuális teljesítőképességére vonatkozott. 13

13

magát. Vagy legalábbis próbálta bebeszélni magának, hogy nem a szexuális teljesítőképességére vonatkozott. 13

Ahogy ott állt, és a gondolatai cikáztak az exneje és az üzleti ügyei között, egyszercsak egy mély, karcos hang szólalt meg mellette:

– Készen vagyunk, uram. Ha jónak látja, csinálnék egy nyo- máspróbát.

Keith megrázta a fejét, hogy kitisztuljon, aztán ráfókuszált az öreg mesterre.

– Meghegesztette?

A férfi bólintott.

– És maga szerint nem robban szét abban a pillanatban, ahogy ráadjuk a nyomást?

– Ebben nem vagyok biztos, uram, de reményeim szerint bírni

fogja! – mosolyodott el a bajusza alatt az öreg, akinek hiányzott

a bal felső metszőfoga, amitől kicsit csibészes lett a fizimiskája.

– Elvitetem onnan a képeket, ha netán mégsem váltaná be a hozzá

fűzött reményeket – mondta Keith. A férfi ismét bólintott, aztán visszaindult a félemeleti galériára. Caldwell szólt a két fogdmegnek, hogy emeljék le és vigyék biztonságos helyre a két hatalmas fest-

ményt, ami a csővel szemközti falon lógott, aztán leült a lépcsőre

– tisztes távolban a lehetséges kitöréstől –, és titokban imádkozni

kezdett. Teltek a percek, a munkások emeletenként nézték a víz- nyomást, az öreg értő szemmel vizsgálgatta a hegesztéseket, Keith pedig ismét elunta magát. Ahogy lenézett, egy sor fekete flittert

látott meg a lépcső és a korlát közé szorulva. Azonnal lehajolt, és kipiszkálta onnan, majd úgy vette a kezébe, mintha valami értékes kincset fedezett volna fel. Az agyát azonnal elöntötték az emlékek, amiktől egyszerre tört rá szexuális izgalom és undor. Ez a keverék kikészítette. A lelkiismeret-furdalás és önutálat csak hab volt a tortán.

A kis darab Sky ruhájáról szakadhatott le, talán épp akkor, amikor

pont itt feszítette a korlátnak a testét, hogy birtokba vegye a száját

– gondolta Keith, és máris megborzongott az emlékre, ahogy a nő,

vagyis – dehogy nő! – ahogy a pasas elolvadt a karjai között. Hányingere lett. Ezen a napon sokadszor. Pontosan annyiszor, ahányszor felállt a farka. És ez a két dolog együtt ijesztő elegyet

Ezen a napon sokadszor. Pontosan annyiszor, ahányszor felállt a farka. És ez a két dolog együtt

14

Ezen a napon sokadszor. Pontosan annyiszor, ahányszor felállt a farka. És ez a két dolog együtt

alkotott. Miért reagál ilyen hevesen a teste, amikor már tisztában

van vele, hogy Sky nem nő, hanem férfi? Miért nem képes kiverni

a fejéből a csókot? Mert életed egyetlen szenvedélyes nyelvcsatája volt, amikor nem azt érezted, hogy egy halat kell szájon át lélegeztetned

– replikázott a tudatalattija, mire a tenyerébe temette az arcát. Nem akart erre gondolni. Skyra sem akart gondolni.

– Remekül tart, uram! – kiáltott a szaki a fal mellől, mire Keith felnézett, és elégedetten elmosolyodott.

– Szép munka, uraim, hálásan köszönöm! Kérem, maradjanak

telefonközelben, hátha mégis meggondolja magát – somolygott Caldwell.

– Természetesen – biccentett az öreg, aztán utasította a segédeit,

hogy pakoljanak el, és vigyék le a lifttel a hegesztőberendezést. –

A számlát kinek állíthatom ki? – kérdezte a szaki, mire Keith kivett

a belső zsebéből egy névjegyet és a kezébe adta. – Köszönöm!

– Én köszönöm, hogy azonnal kijöttek, és megoldották. Be-

vallom őszintén, kételkedtem benne, hogy javítható.

– Láttam már rosszabbat is – nevetett az öreg, aztán a kantáros

nadrágjába süllyesztette a névjegyet, kezet rázott Keith-szel, és elindult a többiek után. Miután magára maradt, Caldwell csak állt a korlátra támaszkodva, nézte a fekete angyalokat, akik hatalmas vásznakon álltak körülötte,

mind-mind a saját harcát vívva. Volt egy, aki a sötét folyóparton állt, és épp arra készült, hogy a fekete habok közé vesse magát és megszabaduljon az életétől. Úgy érezte, maximálisan megérti. Ő is valami ilyen kiutat tartott a legvalószínűbbnek. Szerinte ez nem megfutamodás, nem is gyávaság, hanem észszerű döntés. Mert

mi van akkor, ha a baj nem kívül van, ha nem a környezeted,

nem a döntéseid, és nem is az események szerencsétlen fordulatai miatt kerülsz kilátástalan helyzetbe, hanem belül rothaszt valami, amitől képtelen vagy megszabadulni? Akkor az egyetlen logikus megoldás az, ha véget vetsz a nyomorodnak.

valami, amitől képtelen vagy megszabadulni? Akkor az egyetlen logikus megoldás az, ha véget vetsz a nyomorodnak.

15

valami, amitől képtelen vagy megszabadulni? Akkor az egyetlen logikus megoldás az, ha véget vetsz a nyomorodnak.

Burgundivörös

Az április elseje tényleg bolondok napja volt. Angus Keith Caldwell legalábbis így érezte. Már reggel arra ébredt, hogy az ismerősei mind baromságokat osztottak meg a Twitteren, aztán a volt felesége hívta azzal a hírrel, hogy mégis a vagyonmegosztási per mellett döntött, mert talált egy ügyvédet, aki szerint jó esélyei vannak. Keith próbált értelmesen érvelni, és elmagyarázni, hogy a lakáson kívül, amit zokszó nélkül otthagyott neki, semmire sem számíthat, hiszen a házassági szerződésükbe is belefoglalták, hogy nem lesz

közösen szerzett vagyonuk. Amanda sosem dolgozott, de imádott pénzt költeni, és élt is a lehetőséggel, amíg házasok voltak. A férfi pedig szemet hunyt a tékozlás felett, mert örült, ha a felesége békén hagyta, és nem nyaggatta az elégtelen szex miatt. Most azonban úgy tűnt, egy hiéna akaszkodott rá, aki ügyvédi talárba bujtatva próbálta lehúzni. Keith pár mondat után feladta, és ráhagyta

a dolgot. Ha Amanda mindenét el akarja veszíteni, hogy egy

élősködő jogászt gazdagítson, akkor tegye. Neki ehhez már semmi köze. Sokadszor adott hálát, amiért nem született gyerekük. Akkor minden más lenne. Így azonban csak a múltjának egy szelete volt az együtt töltött négy év. Egy keserű és rágós szelet, amit még most sem tudott megemészteni. Sokat gondolkodott azon, vajon miért ment bele egyáltalán, ha a szerelem szikrája sem pislákolt bennük soha – mert tudta, hogy az exnejét éppúgy hidegen hagyta a dolog, mint őt –, és végül arra jutott, hogy a szüleinek akart megfelelni. Az anyja akkor már rákos volt, és bár a doktorok azzal hitegették, hogy a drága kezelések akár gyógyulást is hozhatnak, Keith tudta, hogy maximum másfél évük maradt. Azt is tudta, hogy az anyja

egész életében arra várt, hogy a fia családot alapítson és továbbvigye

az örökséget, ami ugyan pusztán a névből, és a tönkretett renoméból állt, mégis makacsul ragaszkodott a látszathoz.

ami ugyan pusztán a névből, és a tönkretett renoméból állt, mégis makacsul ragaszkodott a látszathoz. 16

16

ami ugyan pusztán a névből, és a tönkretett renoméból állt, mégis makacsul ragaszkodott a látszathoz. 16

Az idősebb Angus ugyanis egész életében egy senkiházi léhűtő volt, aki az apjától örökölt vagyont játszotta el. Azt mondják,

a gazdagságba született, elkényeztetett gyerekek képtelenek meg-

ismételni szüleik sikereit, és legtöbbször elkótyavetyélik a szerzett javakat. Nos, erre élő bizonyíték volt az öreg. Bár pénzügyi ta- nácsadónak mondta magát, hiszékeny öregeken kívül senki sem bízta rá a pénzét. Akik pedig bedőltek mézesmázos modorának,

hangzatos szónoklatainak a pénzügyi befektetések különleges tudást igénylő világáról, azok éveken át abban a hitben éltek, hogy szépen gyarapszik a megtakarításuk, miközben Caldwell egész nap az online pókeroldalakon vesztette el a pénzüket. Mire Keith betöltötte a tizenötöt, alig maradt valamijük, viszont

úsztak az adósságban. Az, hogy egyáltalán szóba álltak velük az emberek, és kifelé egy viszonylag normális család képét mutatták, mind az anyjuknak volt köszönhető, aki emberfeletti munkával és törődéssel tartotta fenn a látszatot. Keith és a testvére, Olivia viszonylagos nyugalomban nőttek fel, és fogalmuk sem volt róla, mekkora bajban vannak. Csak akkor döbbentek rá, amikor elég nagyok voltak hozzá, hogy átlássák a helyzetet. Az öreg addigra már ivott is, ami megnehe- zítette a dolgukat. Még agresszívebb lett, a tudata beszűkült, és

a viselkedése még elviselhetetlenebb lett. Nem hallgatott a szép

szóra, hiába győzködték mindhárman. Már csak az ital és a játék érdekelte. A mámor, amit a ritka és jelentéktelen győzelmekkor érzett. A gyakori és jelentős veszteségek okozta bűntudatot pedig egy üveg olcsó brandybe fojtotta. Keith húga abban a pillanatban csomagolt össze és mene- kült el otthonról, ahogy elvégezte a középiskolát. Leköltözött délre a nagynénjükhöz, és munkába állt egy helyi varrodában. Azt mondta, inkább egy varrógép mellett rohad meg, de nem hallgatja tovább az apjuk véget nem érő szitokáradatát, amivel

a bevándorlókat szidta, akik elveszik a tisztességes amerikaiak

munkalehetőségeit. Ha valaki rá mert volna kérdezni, hogy ő miért

akik elveszik a tisztességes amerikaiak munkalehetőségeit. Ha valaki rá mert volna kérdezni, hogy ő miért 17

17

akik elveszik a tisztességes amerikaiak munkalehetőségeit. Ha valaki rá mert volna kérdezni, hogy ő miért 17

nem dolgozott soha életében, nyilván kitépte volna a nyelvét, de ekkora esztelenség senkiben fel sem merült. Az idősebb Angus csak akkor nem szidta a más országokból betelepülőket, amikor az elfajzott beteg állatokkal volt elfoglalva, akik megfertőzik a gyerekeket. Ez alatt természetesen a melegeket értette, akiket szerinte ki kellene irtani. Meg volt róla győződve, hogy az ország vezetői is ezen az állásponton vannak, vagy ha a mostani feka szardarab nem is – Obama ezt a becenevet érde- melte ki tőle –, az ő korában még így gondolták az okosok. Ezért is fejlesztették ki az AIDS-et, amit ügyesen a büdös niggereken teszteltek Afrikában. Remekül működött is a dolog, és a buzik hullottak, mint a legyek, de a vírus mutálódott, és sajnos a nor- mális emberekre is veszélyes lett, ami nagyon sajnálatos, mert ha nem így történt volna, mára az összes homokos alulról szagolná az ibolyát. Szerinte lehet, hogy a buzivírus is mutálódott, és az elmúlt évtizedekben sokkal több áldozatot szed, mert régen tizedennyi tetves buzernyák nem volt, az biztos. Keith ezt majdnem minden nap meghallgatta, amíg el nem költözött. Márpedig mindent megtett, hogy mihamarabb elsza- baduljon. Huszonkét évesen vágott bele a vállalkozásába, amihez az anyja az egész életében kuporgatott, dolláronként összespórolt pénzét adta oda. A fiú éjt nappallá téve dolgozott, hogy meghálálja a bizalmat. Először egy építési vállalkozó mellett segédkezett, ami remek lehe- tőség volt, hogy kitanulja a fortélyokat. Gondosan választotta ki az első ingatlant, amit megvett, és a két kezével újította fel, amit csak tudott, aztán fél év múlva busás haszonnal adta el. Két évvel később már öt komolyabb házzal üzletelt, és amikor megismerte Amandát, már egész szép kis vagyonnal rendelkezett. Ekkor derült ki, hogy az anyja rákos, és bár Penelope az egész életében gyakorolt alázatos nyugalommal fogadta a hírt, Keith-t nagyon megviselte. Minden kezelést kifizetett, minden lehetséges gyógy- módot felkutatott. Azonban hamarosan az utolsó reménysugár

Minden kezelést kifizetett, minden lehetséges gyógy- módot felkutatott. Azonban hamarosan az utolsó reménysugár 18

18

Minden kezelést kifizetett, minden lehetséges gyógy- módot felkutatott. Azonban hamarosan az utolsó reménysugár 18

is kihunyni látszott. Ekkor vette el Amandát, hogy az édesanyja

álma beteljesüljön, és még lássa, ahogy a fia családot alapít. Keith

sosem vallotta be, de Penelope halála megkönnyebbülést is hozott

a mérhetetlen gyász mellett. Ugyanis attól a naptól fogva nem

nyomasztotta a gondolat, hogy gyermeket kell vállalnia a nővel, akit, ha nem is gyűlölt, de sosem szeretett. A kapcsolatukat ugyanolyan kompromisszumként élte meg, mint azt, hogy hetente járt az apjához, végighallgatta a szokásos monológokat, amik az idő előrehaladtával egyre gyűlölködőbbek

és egyre fanatikusabbak lettek. Az anyja halála pedig felgyorsította

a folyamatot, mert már nem volt senki, aki szelíd szóval a realitás

talaján tartotta volna az öreget. Így telt az idő egészen tavaly nyárig, amikor Amanda kezdett agitálni a baba mellett. És Keith akkor szembesült saját életének legnagyobb kihívásával. Hónapokig agyalt, belemenjen-e a dolog- ba, de végül a lelkiismerete nem engedte. Mert az a saját döntése volt, hogy hazugságban élt, de egy ártatlan gyermeket nem akart kitenni az ezzel járó folyamatos feszültségnek. Az otthoni háború két hónappal később tört ki, amikor Aman- da rájött, hogy Keith mindent megtesz az esetleges gyermekáldás ellen. Azon ritka alkalmakkor, amikor sikerült tartós merevedést összehoznia, még véletlenül sem élvezett el a nőben, aki gyorsan

átlátott a szitán, és óriási cirkuszt rendezett. Keith pedig egy hirtelen őszinteségi rohamában elárulta, hogy nem akar gyereket. Innentől pokol lett az életük. Amanda minden harmadik mondatába képes volt beleszőni egy ezzel kapcsolatos megjegyzést, majd később, ahogy elmérgesedett a vita, már akkor is ezzel frusztrálta, ha nem

is beszélt vele. Az összes barátjuknak állandóan azt ecsetelte, hogy

Keith nem akar tőle gyereket. Mártíromságának jeleként petesejtet adott a soha nem is látott unokatestvérének, és identitást épített abból, hogy mégis képes volt legalább egy apró darabot reprodu- kálni saját magából, ha az Isten azzal bünteti, hogy nem szülhet

sajátot, pedig neki az anyaság jelentene mindent.

saját magából, ha az Isten azzal bünteti, hogy nem szülhet sajátot, pedig neki az anyaság jelentene

19

saját magából, ha az Isten azzal bünteti, hogy nem szülhet sajátot, pedig neki az anyaság jelentene

Amikor Keith gyanút fogott, hogy Amanda még aljasabb esz- közt próbál bevetni, és valaki mástól akar teherbe esni, azonnal

megkérdezte a jogászát, aki felvilágosította, hogy a házasság alatt született gyermekért akkor is ő lesz a felelős, ha nem ő a biológiai apa. Rögvest beadta a keresetet, Amandát pedig megfenyegette, hogy a lakást sem tarthatja meg, ha várandós lesz a válóper alatt. Végül közös megegyezéssel váltak el, és a továbbiakban már csak másodkézből hallotta, hogy az exneje kígyót-békát kiabál rá. Így aztán elmaradtak a barátnak hitt haverok is, elsősorban az ő hibájából, mert nem volt kedve ismét végighallgatni a sze- xuális teljesítőképességére és a nemzőképtelenségére vonatkozó utalásokat. Mire észbe kapott, egyedül volt, mint az ujja. A részeges és egyre követelőzőbb apjával a nyakán nem sok örömöt tartogatott számára az élet. A szexet egyáltalán nem kívánta, bár jelentkező lett volna bőven. Egy viszonylag tehetős, elvált férfi válogathat, akár tyúk a kendermagban, de Keith senkivel sem találkozott, aki felkeltette volna az érdeklődését. Egészen az egy héttel korábbi kiállításmegnyitóig, amire el sem akart menni. És milyen jól tette volna, ha otthon marad, ahogy máskor, és nézi a tévét vagy videójátékozik! Csakhogy, valami különös véletlen folytán, épp aznap érezte azt, hogy ki kell mozdulnia, és ideje lenne szocializálódni is. Így hát felöltözött,

és elment a bemutatóra, mert kíváncsi volt, a két buzi festő mit

kezd a gyárával, ami szerinte óriási melléfogás volt, ha egy kiállítás helyszínét kellett kiválasztani. Meglepetésére a hely életre kelt a képek által, és a remekül elhelyezett világításnak köszönhetően.

A régi, ócska lépcsők és korlátok avittnak, egy letűnt kor büszke

emlékének tűntek. Ha nem lett volna gond a vízvezetékkel, még talán jól is érezte volna magát. És persze akkor, ha nem botlik bele abba a szélhámosba, akit ma is szívesen megfojtott volna puszta kézzel. Mióta megesett az a csók, elméje hátsó zugából gyakran

kikukucskált a mumus, amivel gyerekkora óra riogatták, és néha,

az a csók, elméje hátsó zugából gyakran kikukucskált a mumus, amivel gyerekkora óra riogatták, és néha,

20

az a csók, elméje hátsó zugából gyakran kikukucskált a mumus, amivel gyerekkora óra riogatták, és néha,

ha nem utasította rendre saját magát, attól rettegett, hogy ő is elkapta a vírust, aminek a létezését minden épeszű ember tagadta,

de amiről annyit hallott az apjától. Mert azóta – ha akarta, ha nem – egyre gyakrabban idézte fel azt a jóleső érzést, ami akkor járta át, amikor Skyt tartotta a karjaiban. Persze azzal vigasztalta magát, hogy nőnek hitte, és leggyak- rabban sikerült is ezzel magyaráznia az egészet, de valahol mélyen ott motoszkált a tudat, hogy ez nem így van. Mivel bolondok napja volt, előre rettegett, hogy a kollégái milyen baromsággal fogják ma kikészíteni. A szokásosnál is kevesebb kedve volt bemenni az irodába, de erőt vett magán, megborotválkozott és felöltözött, aztán ivott még egy kávét, míg végül nagy sóhajjal csukta be frissen vásárolt házának ajtaját. Odakinn hét ágra sütött a nap, és a madarak vidáman csi- cseregtek. A városi kertészek már beültették az összes ágyást és útszegélyt. Ettől a fák is kedvet kaptak, és ripsz-ropsz virágba borult minden. Keith imádta a tavaszt, így némileg jobb kedvre derült a látványtól, de általános depresszióján ez nem sokat se- gített. Unottan ült be a kocsijába, és még unottabban sorolt be

a reggeli csúcsforgalomba. Egy baleset miatt úgy beállt a főút, hogy sokan ki is szálltak, és beszélgetni kezdtek az út mellett, de neki semmi kedve nem volt

idegenek hülyeségeit hallgatni. Előkotorta a laptopját, rácsatla- koztatta a mobilját, aztán random szörfözni kezdett a neten. Hamar a kedvenc oldalán kötött ki, ahol öreg autókat kínáltak megvételre. Mindig is szeretett volna egy Mercury Customöt, olyat, mint a nagyapjának volt, és ami valamiért gondtalan gyermekkorát juttatta eszébe. Már régóta keresgélt egy lepukkant darabot, mert

a felújítottak vagyonokba kerültek. Szeretett volna elmolyolni

vele, ha már olyan házat vett, aminek dupla garázsa van. Amikor meglátta, hogy potom tizenkétezer dollárért van egy eladó, először ezt is árpilisi tréfának gondolta, de nem tudta

megállni, hogy gyorsan küldjön egy emailt a kereskedőnek.

ezt is árpilisi tréfának gondolta, de nem tudta megállni, hogy gyorsan küldjön egy emailt a kereskedőnek.

21

ezt is árpilisi tréfának gondolta, de nem tudta megállni, hogy gyorsan küldjön egy emailt a kereskedőnek.

Remegni kezdett, amikor két perccel később megjött a válasz, hogy valóban eladó az autó, méghozzá sürgősen, ezért ilyen

olcsó. A műszaki állapot nem is érdekelte, hisz mit várhat az ember egy több mint hatvanéves darabtól, ezért azonnal vissza- írt, hogy megveszi. Miután elutalta a foglalót, csak vigyorgott, mint egy idióta, mert annyira boldog volt. Betelefonált, hogy oldjanak meg mindent helyette, majd az útpadkán átdöcögve visszafordult, maga mögött hagyva a káoszt, amit az okozott, hogy öt autónak kellett félrehúzódnia a dugóban, csak azért, hogy ki tudjon szabadulni.

A testét átjárta a várakozás izgalma, ami egyre fokozódott, ahogy

a külváros felé haladt. Mire odaért a kereskedéshez, már izzadt

a tenyere, és a füle is zúgott egy kicsit. Az udvaron azonban ott

várta az álomautó, amire annyi éven át vágyott. Meg sem nézte, csak kifizette a maradékot, és megadta a címet, hogy hová szál- lítsák, hisz a forgalmi engedélye ezer éve lejárt, majd a nagydarab fószer kezét rázogatta meghatottan, mintha neki köszönhetné

a különleges meglepetést. Visszafelé autózott a városba, amikor csörgött a telefonja, és

a csengőhangból azonnal tudta, hogy az apja az. Annyira boldog

volt, hogy örömmel fogadta a hívást, és vigyorogva szólt bele:

– Szia! Na mit vettem? Találd ki, mit vettem pár perccel ezelőtt!

– Agyat? Már azt is árulnak? – kérdezte röhögve az öreg.

– Apaaa!

– Jól van! – enyhült meg az idősebb Angus, és hangosan be-

lekortyolt valamibe. Keith sejtette, hogy nem egy pohár vízbe.

– Egy újabb házat? Vagy egy elhagyott telepet?

– Hideg! – mosolygott Keith.

– Az szerencse, mert a melegeket ki nem állhatom! – röhögött fel ismét az öreg.

– Jó, hagyjuk! – kedvetlenedett el a fiú. – Miért hívtál?

– Hogy fizesd be a csekkeket, mert kijött a felszólítólevél!

– kedvetlenedett el a fiú. – Miért hívtál? – Hogy fizesd be a csekkeket, mert kijött

22

– kedvetlenedett el a fiú. – Miért hívtál? – Hogy fizesd be a csekkeket, mert kijött

– Apa, abban maradtunk, hogy a rezsit te fizeted – válaszolta Keith. Természetesen nem okozott volna gondot, hogy azt is

magára vállalja, de azzal csak annyit ért volna el, hogy az öregnek több marad piára, márpedig így is túl sok volt a keret.

– Azt akarod, hogy ne maradjon kajára sem? Hát milyen gye-

rek vagy te?! Mi anyáddal mindenünket nektek adtuk, hogy jó sorban nevelkedhessetek, és most ez a hála? Egy felkapaszkodott,

beképzelt kis seggfej lettél, aki a saját apját hagyja nyomorogni, hogy többet harácsolhasson össze?

– Apa! Ne játszd a mártírt! Elég szép nyugdíjat kapsz, ami

meglepő, mert nem hittem volna, hogy nem iszod el a nyugdíj- biztosításodat, úgyhogy telne belőle mindenre…

– Anyád rejtegette előlem – motyogta az öreg, ami elegendő

magyarázat volt arra, hogy egyáltalán honnan volt neki ilyen megtakarítása. Penelope nyilván a háztartási kiadásokból spórolt még erre is, és gondoskodott róla, hogy öregkorára se maradjon bevétel nélkül. – De ez nem ok arra, hogy egy smucig disznó

legyél! Úgy ki vagy tömve lóvéval, hogy azt sem tudod, mihez kezdj vele. Olivia mesélte ám! Keith nem hitte, hogy a húga bármit is mesélt volna az öregnek, lévén hogy csak sátoros ünnepeken hívja fel, de eszébe jutott, hogy előző héten, húsvétkor beszélhetett vele. Talán elkotyogott valamit, amiből az öreg ezt a következtetést vonta le.

– Nem vagyok kitömve! Nem megy rosszul az üzlet, de min-

den pénzem új ingatlanokba fektettem. Most épp nem vagyok eleresztve, apa.

– Mellébeszélés, kisfiam, de én ezt nem veszem be! Ha neked

nem érek annyit, hogy pár százast rám költs, akkor többet ne is hívj!

– Mindig te hívsz, apa, és rendszerint azért, hogy levegyél egy kis pénzre. Ha nem a számlák miatt, akkor valami mást találsz ki, mindketten tudjuk.

azért, hogy levegyél egy kis pénzre. Ha nem a számlák miatt, akkor valami mást találsz ki,

23

azért, hogy levegyél egy kis pénzre. Ha nem a számlák miatt, akkor valami mást találsz ki,

– Az anyád picsáját, te kis korcs! – horkant fel az öreg. – Ha még egyszer ilyet ejtesz ki a szádon, kitagadlak! Keith nagyot sóhajtott. Eszébe jutott, amit az anyja kért a ha-

lálos ágyán, ezért beletúrt rövid, fekete hajába, feltolta az orrán

a napszemüvegét, és halkabban válaszolt:

– Bocsánat! Nem úgy gondoltam. Jól van, kifizetem a szám-

lákat…

Az apja elégedetten morgott valami olyasmit, hogy „ajánlom

is”, de ezt már Keith alig hallotta, mert közben az öreg letette

a telefont az asztalra, és hallatszott, hogy üveggel és pohárral

csörömpöl. Keith kinyomta, mert nem akarta hallani a szitok- áradatot, ami ezután következett, és amit oly sokszor képtelen volt megszakítani. Néha önkínzásként hallgatta végig a véletlenül bekapcsolva felejtett telefonba behallatszó, válogatott mocskot, ami mind őt jellemezte az apja szerint.

bekapcsolva felejtett telefonba behallatszó, válogatott mocskot, ami mind őt jellemezte az apja szerint. 24

24

bekapcsolva felejtett telefonba behallatszó, válogatott mocskot, ami mind őt jellemezte az apja szerint. 24

Citromsárga

Heathcliff olyan ideges volt, hogy belülről kirágott egy darabot

a szájából. Már félórája várt, ami egy örökkévalóságnak tűnt, de még mindig nem szólították. Ely sztoikus nyugalommal ült

mellette, bár a gyerek feszültsége rá is átragadt. Próbált higgadt felnőtt módjára viselkedni, de közel állt hozzá, hogy idegesen tekergetni kezdje a haját, vagy rágja a körmét egy kicsit. Ráült

a kezeire, hogy megakadályozza magát az ilyen gyerekes dol-

gokban, és inkább a többi fiatalt nézte. Az igazgatói iroda előtt kialakított kis váróban négyen ültek, valószínűleg ugyanabból az okból, mint ők. Egy rózsaszín tincseit fonott copfokba rendező kislány, akit az anyukája kísért el; egy raszta hajú srác egyedül, és két tök egyforma fiú, akik egypetéjű ikrek lehettek. Még a fejüket is ugyanarra az oldalra döntötték, ahogy unottan várakoztak. Mindenki felettébb gazdagnak és önteltnek látszott. Bár ők is márkás darabokat viseltek – hála a Leonnal érkezett gazdagság- nak –, mégis úgy érezte, kilógnak a sorból. – Heathcliff Harding – szólalt meg a kiskosztümöt és kedves mosolyt viselő középkorú nő, aki kilépett az irodából. Mindketten felpattantak, és felé siettek, ő pedig kitárta az ajtót és beinvitálta őket. – Mr. Prescott, nagyon örülök, hogy megismerhetem – nyújtott kezet az igazgató, aki fiatalabb volt, mint amire Ely számított. – Leon már sokat mesélt önről. – Ely elvörösödött. Tudta, hogy Chambers ismeri a dirit, de arra nem számított, hogy ennyire jóban lennének. – Ezek szerint te vagy Heath, akiről pedig Leonon kívül Ink is ódákat zengett már. Heath a nagybátyjáéhoz hasonló arcszínben pompázott, mire leültek a kényelmes bőrfotelokba.

zengett már. Heath a nagybátyjáéhoz hasonló arcszínben pompázott, mire leültek a kényelmes bőrfotelokba. 25

25

zengett már. Heath a nagybátyjáéhoz hasonló arcszínben pompázott, mire leültek a kényelmes bőrfotelokba. 25

– A munkáid egy részét már láttam, így én is meggyőződhet-

tem róla, hogy nem indokolatlanul dicsérnek – mosolygott rá

a férfi. – Kérlek, mondd el nekem, miért pont nálunk szeretnél

tanulni, és mik a terveid a jövőddel kapcsolatban. Heath mély lélegzetet vett. Nem számított ilyesmire. Hozott még rajzokat meg két akvarellt, és arra gondolt, hogy esetleg művészettörténeti kérdéseket tesznek fel neki. De hogy a ter-

veiről beszéljen, arra nem volt felkészülve. Neki ugyanis nem voltak tervei. Igazából azt sem tudta, hogy kerül ő ebbe a puccos magániskolába, mármint azon kívül, hogy Leon beprotezsálta. Nyilvánvaló volt, hogy akik ide járnak, azoknak sokkal konkrétabb elképzelésük van a jövőjükről.

– Én csak tanulni szeretnék – nyögte ki nagy nehezen.

A válaszát néhány másodperces csend követte, ami alatt Heath szíve sem vert, aztán az igazgató szélesen elmosolyodott.

– Ez az a válasz, amit évek óta nem hallottam, és amiért most nagyon hálás vagyok neked! Heath nem igazán értette az egészet.

– Tudod, akik mostanában jelentkeznek, azok általában azt

a választ adják, hogy híres művészek akarnak lenni, és ebben

a mondatban nem a művészen szokott lenni a hangsúly. A képző-

művészetet is elérte a XXI. század. Már nagyon kevesen vannak,

akik egyszerűen tanulni akarnak, mert él bennük a vágy, hogy olyasmit alkossanak, ami maradandó érték. Inkább azok akarnak festők, szobrászok lenni, akiknek nem sikerül a színművészeti, és a sajtószakra sem veszik fel őket. Szóval egyfajta rövidebb út- nak tekintik az ismertség felé, és abban a hitben élnek, hogy ha elég meghökkentő, amit csinálnak, akkor gyorsan befuthatnak vele. Csakhogy a modern művészet sokkal összetettebb, sokkal gazdagabb a pár évszázaddal korábbinál, amikor csak az volt

a választási lehetőség, hogy falra vagy vászonra dolgozz, esetleg szobrász legyél. Ma már akad, aki tüllből, vasalóval alkot, és

a munkái fantasztikusak. Minden nap feltűnik egy új művész,

Ma már akad, aki tüllből, vasalóval alkot, és a munkái fantasztikusak. Minden nap feltűnik egy új

26

Ma már akad, aki tüllből, vasalóval alkot, és a munkái fantasztikusak. Minden nap feltűnik egy új

aki más anyagokkal, más perspektívában dolgozik. Így viszont sokkal nehezebb a pálya. Heath bólintott.

– Én nem tudom, elég tehetséges vagyok-e egyáltalán. Csak

azt tudom, hogy belehalnék, ha nem csinálhatnám. Ezen kívül semmi más nem érdekel. Minden szabad percemet rajzolással töltöm, sőt néha azokat is, amit inkább matekkal vagy történe-

lemmel kellene. A diri kedvesen elmosolyodott.

– Ezeket a tantárgyakat itt is tanulnod kellene, ha felveszlek…

– Igen, tudom, uram, de legalább lenne miért. Ha a művészeti

tárgyakkal foglalkozhatnék elsősorban, akkor erőt tudnék venni

magamon. Az igazgató Elyra nézett.

– És ön, Mr. Prescott? Elég elszánt ahhoz, hogy mindenben támogassa a fiatalembert? Ely határozottan bólintott.

– Nem hiszem, hogy sokat tudnék neki segíteni azon kívül,

hogy hajlandó vagyok eltűrni a szobájában felhalmozott könyv-

kupacokat és a mindenfelé szétdobált rajzokat, de Leon és Ink elkötelezetten állítják, hogy mindenben segítségére lesznek.

– Nos, azt nem kétlem – bólintott az igazgató. – Én pontosan

arra voltam kíváncsi, mennyire tudja tolerálni a művészetet az otthonában. Tudja, mint a zenészek első szárnypróbálgatásait. Amikor a hangszer még csak arra jó, hogy fülsértő zajt csapjanak vele. Valami ilyesmi van a művészekkel is. Eleinte sosem lehet tudni, melyik irányzat vagy anyag fogja magához láncolni őket, és ehhez rengeteget kell próbálkozniuk.

– Heath-nek saját műterme van az új házban, amit Leon elő-

relátóan beletervezett, így nem kell a nappaliban kerülgetnem a készülő műveket – vigyorodott el Ely.

– Chambers nagyon komolyan veszi, hogy művész leszel – nézett a gyerekre a diri.

– vigyorodott el Ely. – Chambers nagyon komolyan veszi, hogy művész leszel – nézett a gyerekre

27

– vigyorodott el Ely. – Chambers nagyon komolyan veszi, hogy művész leszel – nézett a gyerekre

– Néha úgy érzem, túlértékel – válaszolta szerényen Heath.

– Nos, nem én leszek, aki gátat szab az álmaidnak!

Heathcliff és Ely egyszerre néztek fel döbbenten. Nem lehet ennyire egyszerű!

– Szeretettel köszöntelek az Akadémián, és sok sikert kívánok

a tanulmányaidhoz! Az iskola kiemelt ösztöndíját nyerted el,

ami igazság szerint azelőtt a tiéd volt, hogy beléptél volna azon

az ajtón. Bocsáss meg, amiért próbára tettelek! Augusztusban találkozunk a beavatáson! Heath csak hápogott, de Ely sem igazán találta a szavakat. Aztán egymásra néztek, és a fiú örömében a nagybátyja nyakába ugrott.

– Köszönjük, Mr. Lloyd! – fordult az igazgató felé könnyes szemmel Ely.

A diri pedig érzett egy kis lelkiismeret-furdalást. Ez a gyerek

amúgy is megérdemelte volna az ösztöndíjat, ha nem Chambersszel fizetteti ki.

volna az ösztöndíjat, ha nem Chambersszel fizetteti ki. Keith alig várta, hogy végezzen a melóval, és

Keith alig várta, hogy végezzen a melóval, és végre hazafelé vehesse az irányt. Kivételesen vásárolt egy üveg bort, mert úgy gondolta,

az igazi ünnepléshez az dukál, aztán tövig nyomta a gázpedált hegynek felfelé, míg rá nem fordult a kanyargós Crocker Avenue- ra. Amikor beállt a garázsba, először ki sem szállt a kocsiból, csak nézte az új jövevényt, aki ott állt, rozsdarágta doblemezekkel, megmattult lökhárítókkal, öregesen megereszkedett kasztnival.

– Helló, öreglány! Meglátod, egy kis ráncfelvarrás, és szebb leszel, mint új korodban!

Rákacsintott a Mercuryra, és meg mert volna esküdni rá, hogy

a jobb első fényszóró visszakacsintott rá.

A nap már estébe hajlott, amikor először nézett az órájára. Fél

hét volt, és ő nyakig olajosan próbálta rábírni a csotrogányt, hogy

először nézett az órájára. Fél hét volt, és ő nyakig olajosan próbálta rábírni a csotrogányt, hogy

28

először nézett az órájára. Fél hét volt, és ő nyakig olajosan próbálta rábírni a csotrogányt, hogy

beinduljon, de hiába az új akksi és gyertyák, valami miatt az ön- indító csak köszörült és köszörült, mégsem röffent be a motor.

– A hétszentségit neki! – káromkodott elkeseredetten, aztán

egy rongyba törölte a kezét, és úgy ahogy volt, az üvegből ivott néhány kortyot. – Még hogy üzemképes! Meg a kis faszom, az!

– dühöngött tovább, de azért újra próbálkozott. Hamar belátta,

hogy ebből nem lesz semmi, és azt is, hogy az ő tudása ide ke- vés. Kell egy szerelő, aki ért az öreglány nyelvén. Nem látszott túl bonyolultnak, pláne a mai autók berendezéseihez képest, de biztosan megvannak a trükkök, amikről neki fogalma sem volt. Az is lehet, hogy egy használhatatlan lomot vett, amiből sosem lesz autó, de erre gondolni sem akart. – Ne félj, kerítünk valakit, aki rendbe hoz! – ígérte a csotrogánynak, aztán amikor lecsukta, meg is paskolta a motorháztetőt. Felballagott a házba, alaposan kezet mosott, majd előszedte

a mirelit pizzát, és betette a sütőbe. Amíg várta, hogy készen legyen, a telefonját nyomkodta, hogy találjon egy alkalmas szak- embert. Aztán eszébe jutott, hogy Roger nemrég vett egy öreg Eldoradót de nem mert egyedül dönteni, így felkért egy pasit,

aki régi kocsikat újít fel hobbiból. Már tárcsázta is a kollégáját.

– Helló, Roger, öreg fiú! Bocs, hogy este zaklatlak!

– Semmi gond, főnök, csak kérlek, ne mondd, hogy valami

halaszthatatlan, mert épp randira készülök!

– Nem, semmi sürgető – mosolyodott el Keith. – Csak annak

a szerelőnek az elérhetősége kellene, akit magaddal vittél autót venni. Szereztem egy Mercuryt, de az istennek sem akar beindulni.

– Hű, valami Summersnek hívják, és a Myrtle Avenue végén

lakik, az utolsó házban. Szerintem menj ki, és csengess be nyu- godtan.

– Nincs meg a száma?

– A régi telómat beleejtettem egy festékesvödörbe, úgyhogy

odalett a névjegyzékem. De könnyen megtalálod, mivel az elő-

kertben három roncs áll. El sem tudod téveszteni.

odalett a névjegyzékem. De könnyen megtalálod, mivel az elő- kertben három roncs áll. El sem tudod

29

odalett a névjegyzékem. De könnyen megtalálod, mivel az elő- kertben három roncs áll. El sem tudod

– Hát, oké! – felelte Keith, és közben a vállával szorította fülé-

hez a mobilját, mert a sütő pittyegett, hogy lejárt az idő. – Köszi,

haver! Egy kalappal a randidhoz!

– Köszi, rám fér. Egy bombázó a jelöltem.

Keith azt akarta mondani neki, hogy lessen be a szoknyája alá, mert érhetik meglepetések, de a saját nyelvébe harapott, mielőtt kicsúszott volna a száján.

– Kapd el! – válaszolta helyette, aztán bontotta a vonalat.

Gyorsan megette a fele pizzát, aminek amúgy is fűrészpor íze volt, és átöltözött. Tiszta farmert és egy sima, fehér pólót vett fel tornacipővel. Imádta a lezserebb cuccokat, de a munkája miatt legtöbbször ingben és zakóban töltötte a napjait.

Nagy gázzal farolt ki a garázskapun, és a megengedettnél jóval gyorsabban hajtott. Nem akart késő este alkalmatlankodni egy idegennél, de nem hagyta nyugodni a dolog. Legalább abban biztos akart lenni, hogy az ipse elvállalja a munkát. A Myrtle Avenue elég hosszú volt, és gyéren beépített. Kétszer is azt hitte, az utca végén jár, de mivel nem látott roncsokat az előkertben, még tovább hajtott, amíg el nem érte az aszfalt vé- gét. Ez már tényleg az isten háta mögött volt, ami azt illeti. Egy takaros kis ház állt a mellette zöldellő domb tövében, amit nyil- ván az utcában zajló építkezések alatt hordtak össze az emberek. Az előkertben tényleg állt három kocsi, de nem sima roncsok, hanem értékes oldtimerek, bár avatatlan szemnek nem tűntek többnek, mint bezúzásra váró csotrogányoknak. A házban égett a villany, az ablakokon kiszökő fény sárga pászmái éles vonalakat rajzoltak a kertre. Keith kiszállt, aztán odaballagott a kapuhoz. Bentről kutyaugatás hallatszott, ezért nem sokat habozott, mielőtt megnyomta a csen- gőt. A tulaj úgyis rájön, hogy valaki van odakinn, ha a kutyája habzó szájjal vergődik az ajtó előtt. Pár másodperccel később egy közepes testű keverék kutya szaladt ki a házból, és egy hang kikiáltott, hogy „Egy pillanat!”.

később egy közepes testű keverék kutya szaladt ki a házból, és egy hang kikiáltott, hogy „Egy

30

később egy közepes testű keverék kutya szaladt ki a házból, és egy hang kikiáltott, hogy „Egy

Keith kereste a legbarátságosabb, legkedvesebb arckifejezését, mert jó benyomást akart tenni a pasasra. Valamiért úgy képzelte, az

apjával egykorú fószer lehet, aki régi kocsik felújításával egészíti ki a keresetét. Kétkezi munkás, aki mindenhez ért. Aztán oldalra fordult, és meglátta a kis Mini Morrist, ami bezavart az elképze- léseibe, de nem volt ideje újragondolni a dolgot, mert a lépcsőn feltűnt egy magas, vékony alak, mezítláb, egyetlen fehér atlétában és farmerben. Hidrogénszőke haja világított a szürkületben.

– Jó estét! Mi járatban? – kérdezte, majd ahogy közeledett, meg

is torpant, aztán oldalra biccentette a fejét. – Te mit keresel itt? Keith erőltette a szemét, és kicsit bánta, hogy nem tette be

a kontaktlencséjét, de amúgy is teljesen meghökkent a szokatla-

nul nyers szavaktól. Elsőre fogalma sem volt, mi történik, kivel

keverheti össze a srác, de amikor az agya végre felismerte a hangot, annyira ledöbbent, hogy szólni sem tudott.

– Mit akarsz, Angus? – kérdezte ismét Sky, és érezte, hogy

egyre jobban felmegy a pumpája. Ez a nyomorult képes volt

kinyomozni a címét, hogy idejöjjön cirkuszolni? – Nem volt elég

a jelenet a megnyitón? Mit mondhatnék még? Keith csak állt és kereste a szavakat. Szeretett volna elsüllyedni vagy láthatatlanná válni, de ezek a képességek sajnos nem álltak rendelkezésére.

– Én nem…

– Mi nem? – lépett közelebb Sky, és kinyitotta a kaput. Úgy

döntött, nem fog az utcán balhézni, inkább becibálja a pasit

a házba.

– Én nem tudtam, hogy te vagy – nyögte ki végre Caldwell.

– Igen, ezt már letisztáztuk. Elnézést, amiért nem szóltam!

Balul sült el a dolog, de csak egy ártatlan csók volt. Ne szívd

mellre, csak felejtsd el!

– Nem úgy értem – túrt fekete hajába Keith, mire Sky kíván-

csian fürkészte az arcát. – Egy kocsi miatt jöttem. Roger Taylor

adta meg a címet.

Keith, mire Sky kíván- csian fürkészte az arcát. – Egy kocsi miatt jöttem. Roger Taylor adta

31

Keith, mire Sky kíván- csian fürkészte az arcát. – Egy kocsi miatt jöttem. Roger Taylor adta

Sky erőltette az agyát, de nem rémlett neki a név. Összehúzta

a szemöldökeit.

– Nem ismerem.

– Dehogynem! Segítettél neki, amikor a Cadillac Eldorádóját

vette. Francisnek végre beugrott a dolog.

– Már emlékszem. És?

– Vettem egy öreg Mercuryt, de nem akar beindulni. Felhívtam,

és megadta a címedet. Nem tudtam, hogy te vagy az. Végre összeállt a kép. Most már mindketten zavarban voltak. Keith csak néha mert az arcára nézni, de többnyire kerülte

a tekintetét, és látszott, hogy bárhol szívesebben lenne, mint ott.

Sky bánta, hogy nekiesett, de számára egyértelműnek látszott,

miért van ott a férfi. Ilyen véletlenek ugyanis csak a könyvekben meg a filmekben vannak.

– Óóó… – válaszolta, és a farmernadrág övbújtatójába akasztotta

a hüvelykujját, miközben a másik kezével még mindig tartotta

a kaput. A kutya a lábánál ült, és kettejük között kapkodta a fejét, mindig azt nézve, aki beszélt. Ő is zavartnak tűnt. – Akkor gyere be! – nyögte ki végül Sky, mert úgy érezte, nagy bunkóság lenne, ha elküldené azok után, amit vele tett.

– Nincs rá szükség. Igazából csak meg akartam kérdezni, el- vállalod-e a javítást, és el akartam kérni a számodat.

Fran szája széle egy picit megrezzent, de nem lett belőle mosoly. Keith szerette volna tudni, mire gondolhatott, de nyilván esélye sem volt, hogy kiderüljön.

– Látatlanban nem vállalok el semmit. Először meg kell néz-

nem a kocsit – válaszolta Sky. – És a garázsom foglalt, úgyhogy ide nem hozhatod.

– Az nem gond, nálam van elég hely. A Crocker Avenue-n la- kom. Ha eljönnél és megnéznéd, azt nagyon megköszönném. Természetesen megfizetem az idődet!

Avenue-n la- kom. Ha eljönnél és megnéznéd, azt nagyon megköszönném. Természetesen megfizetem az idődet! 32

32

Avenue-n la- kom. Ha eljönnél és megnéznéd, azt nagyon megköszönném. Természetesen megfizetem az idődet! 32

Sky érezte, hogy a pulzusa picit megemelkedik, amin elcsodál- kozott. Nyilván a fura szituáció miatt, de határozottan izgatott lett a dologtól.

– Rendben. Holnap elmegyek, és megnézem, ha az jó neked.

– Tökéletes! – válaszolta Keith, előkapta a tárcáját, kivett egy

névjegyet, majd gyorsan visszasüllyesztette a zsebébe. – Akkor holnap reggel kilenc körül? – kérdezte végül.

– Inkább délben – válaszolta Sky, mire a férfi már csak bólin-

tott, és zsebre tett kezekkel elhátrált, amíg elég nagy távolság lett kettejük között, és csak utána fordult sarkon, hogy a kocsijához siessen. Sky megvárta, míg beindítja, aztán nagy gázzal elhajt, és csak akkor csukta be a kertkaput, amikor a fényszórók már

eltűntek a szeme elől.

– Hát bazmeg, ez nem lehet igaz! – morogta, majd maga

elé engedte Baltazárt, aki serény farokcsóválással jelezte, hogy egyetért vele.

igaz! – morogta, majd maga elé engedte Baltazárt, aki serény farokcsóválással jelezte, hogy egyetért vele. 33

33

igaz! – morogta, majd maga elé engedte Baltazárt, aki serény farokcsóválással jelezte, hogy egyetért vele. 33

Delfinszürke

– Micsoda? – kérdezte hajvonalig szaladt szemöldökkel Ink. –

Azt hazudta, hogy egy kocsi miatt ment el hozzád? Skyt meglepte, amit a férfi mondott, pár másodpercig nem is

tudott válaszolni, de aztán átgondolta, és elvigyorodott.

– Szerinted nem azért?

– Ugyan már! – röhögött fel Ink. – Képes volt venni egy ko-

csit csak azért, hogy a közeledbe férkőzhessen. Ilyen véletlenek nincsenek, haver.

– Most, hogy így mondod, lehet benne valami. Én totál be-

vettem, hogy nem tudta, ki vagyok.

– Akkor most kvittek vagytok. Egyszer te verted át, másodszor meg ő. Sky már teljes szájszélességgel vigyorgott.

– Ha így van, akkor mégsem annyira heteró…

– Ha így van, akkor nyugodtan kiderítheted – válaszolta so-

molyogva Beaumont.

– Nem fog merni próbálkozni, az tuti. A múltkori hiszti után segget csinálna a szájából.

– Igen, valószínűleg sokáig tartana, mire elszánja magát.

De ahogy téged ismerlek, arra sem lesz ideje, hogy rájöjjön, mit is akar valójában, és máris alattad nyög majd. Sky szíve hatalmasat dobbant. Ezek a reakciók, amiket mos- tanában produkált, annyira meglepték, hogy nem is tudott

napirendre térni felette.

– Hát, ami azt illeti, nem bánnám, ha valahogy be tudnám

cserkészni. De szerintem nős.

– Miből gondolod? – kérdezte halkan Ink, és a mellkasára húzta a bóbiskoló Russ fejét, ami kezdett lecsúszni róla.

– Nem is tudom. Olyan nős feje van…

a mellkasára húzta a bóbiskoló Russ fejét, ami kezdett lecsúszni róla. – Nem is tudom. Olyan

34

a mellkasára húzta a bóbiskoló Russ fejét, ami kezdett lecsúszni róla. – Nem is tudom. Olyan

– Ha Caldwellről van szó, neked mindig ilyen furcsa látomá-

said vannak. Elsőre azt mondtad, hogy meleg, most meg azt,

hogy nős.

– A kettő nem zárja ki egymást, mivel eddig is azt mondtam,

hogy még magának sem vallja be. Az ilyenek korán nősülnek és gyerekeket csinálnak, hogy legyen értelme a dolognak, valamint azért, hogy visszatartsák magukat a fertőtől.

– Egy gyerek mitől tartja vissza?

– Fogalmam sincs. De rengeteg középkorú, nős pasi jár le

a klubba, akiknek otthon nagykamasz gyerekeik vannak, és egy nett feleségük is.

– Igazad van, én is ismerek párat. Mindegyik azt mondja,

ő heteró, csak szereti az izgalmas kalandokat és az újdonságot.

– Aha… Azért jár le tíz éve ugyanabba a klubba, és azért tart ki egy kissrácot, mert a változatosság élteti. Fran felnevetett és Ink vele tartott.

– Mindegy, engem nem zavar, bárki bármit csinál, amíg má-

soknak nem árt vele.

– Ez egy necces kérdés. Ha kiderül a dolog, márpedig előbb-

utóbb ki szokott, akkor a családja valószínűleg nem azt mondaná, hogy fájdalommentesen úszták meg az egészet. Az asszonyok helyében nem is tudom, mit kezdenék magammal, ha kiderülne,

hogy a férjem évtizedeken át átvert, és a családi idill csak egy álom, egy hazugsághalmaz, ami épp a fejemre dől. Beaumont kinyúlt, és az éjjeliszekrényen tapogatott a cigaret- tája után. Végül kikotort egy szálat, és a fogai közé lökte. Amikor meggyújtotta és az első slukkot mélyen letüdőzte, Russ fintorogva elhúzódott és a másik oldalára fordult. Ink utánahajolt és a vállára nyomott egy puszit, aztán kikelt az ágyból, és úgy ahogy volt, pucéron ment ki a teraszra.

– Igen, ebben igazad van.

– Amúgy utólag is boldog születésnapot!

úgy ahogy volt, pucéron ment ki a teraszra. – Igen, ebben igazad van. – Amúgy utólag

35

úgy ahogy volt, pucéron ment ki a teraszra. – Igen, ebben igazad van. – Amúgy utólag

– Honnan tudod, hogy most volt? – húzta össze a szemöldö-

két Gideon, aztán ledobott egy fürdőlepedőt a nyugágyba, és

leheveredett. Sky egy pillanatra lefagyott. Hirtelen nem tudta, mit válaszol- jon. Ha megmondja, hogy Céline-től, akkor további kérdésekre kell válaszolnia, és nem akart belebonyolódni a hatalmi harcba, ami most Ink anyja és Russell között folyik.

– Ja, a Face-en láttam, hogy valaki felköszöntött.

– Nincs is kiírva az adatlapomon – felelte Ink.

– Várj, akkor lehet, hogy Leon mondta.

Beaumont érezte, hogy valami nem stimmel, és épp rá akart kérdezni, amikor a szintén meztelen, és végtelenül kívánatos

Russell lépett ki az ajtón.

– Hová lettél? – kérdezte durcásan, amitől Inknek azonnal

felállt a farka.

– Álmodban is fintorogtál a cigitől, ezért kijöttem.

– És kivel beszélsz? – huppant le mellé Russ, és hosszú, éppen

pipacspirosra égett lábát átdobta Ink combjain.

– Skyjal. Képzeld, az ipse, aki a cirkuszt rendezte a megnyitón,

vette egy oldsot, csak azért, hogy újra találkozhasson vele. Russ összehúzta vörös szemöldökeit, és kellett néhány pillanat, amíg összerakta a dolgot, de amikor sikerült, hangosan felnevetett.

A fejét Ink vállgödrébe fektette, és onnan szólt bele a telefonba.

– Gratulálok! Egyetlen csók, és beléd szeretett.

– Ne rohanjunk ennyire előre, és kérlek, ne riogass ilyesmivel!

– nevetett fel Sky. – Nem erősségem a szerelem. Russellnek eszébe jutott, amit Ink mondott Francisről. Aromantikus, tehát nem képes romantikus érzelmekre.

– Attól, hogy te nem, ő még szerethet – válaszolta.

– Jobban szeretném, ha állatias ösztönök hajtanák, hogy végre

megdugja valaki. Szívesen lennék én, aki bevezeti a fiúszexbe.

– Meghiszem azt! – röhögött Ink. – A szüzek mindig is erős hatással voltak rád.

aki bevezeti a fiúszexbe. – Meghiszem azt! – röhögött Ink. – A szüzek mindig is erős

36

aki bevezeti a fiúszexbe. – Meghiszem azt! – röhögött Ink. – A szüzek mindig is erős

Sky majdnem csípőből csapta le a magas labdát, de hála az égnek, időben kapcsolt.

– Igen. Van bennük valami felkavaró. A félelmeik és a vágyaik harca, amíg eljutnak odáig, hogy valóban akarják.

– És te mindig segítesz a döntésben – szúrta oda Russ, aki

közben ráérősen csókolgatta és nyalogatta Ink egyik bimbóját.

– Tévedsz! – vágta rá Sky. – Sosem! Pont ezt a részt élvezem

a legjobban. Kurva izgató látni, ahogy vergődnek. Mindig meg- várom, amíg ők könyörögnek.

– Komolyan? – kérdezte kíváncsian Ink.

– A legkomolyabban! Sosem dugok meg senkit, aki nem akarja ezer százalékosan.

– Mindig azt hittem, passzív vagy – dünnyögte Russ.

– Úgy emlékszem, láttad már, hogy nem – mosolyodott el

Sky, mire a másik kettő egy pillanatra lemerevedett, és Russ fülig vörösödött.

– Akkor uni? – kérdezte, hogy ne nyúljon túl soká a csend.

– Inkább aktív vagyok, de nem vetem meg a másik oldalt sem,

ha olyan valaki akar megdugni, akiben látok perspektívát. Csak

a legnagyobb macsók esélyesek erre. De amúgy miért gondolja mindenki, hogy passzív vagyok?

– Mert női ruhában jársz? – kérdezett vissza kedvesen Ink.

– Nem járok abban. Az a munkám. Nem kellene összekeverni!

Nem vagyok travi! Nem érzem magam nőnek, és nem az a kinkem, hogy harisnyában dugjanak.

– Nekem úgy tűnt, élvezed – mondta Russ, Beaumont pedig

azon agyalt, hogyan kellene villámgyorsan rövidre zárni ezt a be-

szélgetést, mert a farka már kövér cseppeket ejtett a hasára, amit Russ igazságtalanul figyelmen kívül hagyott.

– Élvezem a munkámat! Szeretek a színpadon állni és énekelni.

Szerencsétlenség a szerencsében, hogy ezt női ruhában kell tennem.

– Nem feltétlenül. Miért nem próbálkozol meg egy tehet-

ségkutatóval? – érdeklődött Russell, de aztán Ink megelégelte,

Miért nem próbálkozol meg egy tehet- ségkutatóval? – érdeklődött Russell, de aztán Ink megelégelte, 37

37

Miért nem próbálkozol meg egy tehet- ségkutatóval? – érdeklődött Russell, de aztán Ink megelégelte, 37

és a tarkójánál fogva lefelé tolta a fejét. Russ rávillantotta a leg- huncutabb vigyorát, aztán olyan lelkesen cuppant a farkára, hogy Ink öblöset nyögött.

– Oké, srácok, örülök, hogy feldobom a szexuális életeteket.

Leteszem, mielőtt Ink elharapja a száját. De amúgy azért, mert mind humbug, és nem fogom feladni a kényelmes életemet, meg

a jól fizető állásomat egy álomért.

– Jó döntés! Mármint az, hogy leteszed – válaszolta a fogai

között szűrve Ink, aki tág pupillákkal nézte, amit Russell művelt. Az ujjai az új tetkóra simultak, ami még fólia alól kellette magát. Rájött, hogy kibaszott izgató a hófehér nyakra varrt széles minta. Aztán a tekintete Russ ujjaira siklott, amik a tövénél támasztották

a péniszét, és a gyűrű látványától majdnem el is élvezett.

– Akkor sziasztok! Jó nászutat! – szakította meg a hívást Sky, de még percekig visszhangzott a fejében az utolsó néhány mondat. Ezredszer is elvetette az ötletet. Nem fog egy Simon Cowellnek nyalizni, és kiszolgáltatni magát, csak azért, hogy manipulált műsorokban szerepelhessen. Ő ennél többre tartja magát!

műsorokban szerepelhessen. Ő ennél többre tartja magát! Keith olyan ideges volt egész este, hogy végül feladta,

Keith olyan ideges volt egész este, hogy végül feladta, és alvás helyett felöltözött, hogy futni menjen. Megpróbálta maga mögött hagyni a sürgető kérdéseket, vagy legalább annyira lehagyni őket, hogy egy lélegzetvételnyi szünethez jusson. Addig űzte magát, amíg úgy nem érezte, menten összeesik. Visszakanyarodott a háza felé, aztán már csak kocogott, de ahogy lassított, és már nem kellett megküzdenie minden légvételért, a fojtogató kétségek ismét rá- törtek, azzal fenyegetve, hogy megint napokra mély depresszióba taszítják. Próbált az egykori terapeutája által javasolt módszerrel élni, és higgadtan nézni mindent, ahelyett, hogy csapongó gondolatokkal zúzatná az agyát. Óvatosan lehántani a héjat, és megszemlélni a rétegeket, hátha úgy jobban megérti a saját

az agyát. Óvatosan lehántani a héjat, és megszemlélni a rétegeket, hátha úgy jobban megérti a saját

38

az agyát. Óvatosan lehántani a héjat, és megszemlélni a rétegeket, hátha úgy jobban megérti a saját

problémáit. A válása után segített a dolog, és rájött, hogy saját kudarcaként éli meg, azért nem tud továbblépni. Most azonban sokkal mélyebbre kellett volna ásnia, és bár a tudatalattija halkan duruzsolt, azonnal elnyomta, még a leghalványabb gondolatot is messzire űzve. Inkább sprintelni kezdett, mintha az életéért futna. Tudta, hogy ez nem pusztán képletes hasonlat.

Másnap reggel úgy ébredt, mint akit összevertek. Este megitta az üveg bort, aztán még néhány pohár jeges gint is ráküldött, hogy biztos legyen a hatás. Az ital, négy Xanaxszal együtt, any- nyira kiütötte, hogy a kanapén ájult tudattalan álomba, és hét órán át azt sem tudta, hol van. Sőt, egy percig még azután sem, hogy magához tért. Amikor rájött, és beugrottak az előző napi

történések is, lélegzetvisszafojtva várta az ismerős szorongást, ami

a bőre alatt szokott bizseregni, és az őrületbe kergeti. Várta, hogy

a soha ki nem mondott érzések, a maguk felkavaró módján a tu-

datába férkőzzenek, és tovább mérgezzék, de szerencsére semmi sem történt. Megjegyezte magának, hogy ez a kombó remek hatásfokkal bír, és kell vennie egy rekesz bort meg két üveg Four Pillarsot, mielőtt a nap lemegy. Ma ugyanis nehéz dolga lesz. Francis Summers – már nem csak a nevét tudta, mivel egy órán át böngészte a közösségi oldalait – nemsokára beállít, hogy megnézze a kocsiját. Most már bármit megtett volna, hogy visz- szacsinálhassa az egészet. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból úgy gondolta, holnaptól soha többé semmi nem lesz olyan, mint azelőtt. És ez az érzés olyan mélyen fészkelte be magát az agyába, hogy lassan minden mást elnyomott. Megrázta a fejét, és emlé- keztette magát, hogy mit mondott a pszichiáter: Keith, fogadja el, hogy néha a tudatalattija akar uralkodni a tudatán. Muszáj kordá- ban tartania, vagy kicsúszik a kezéből az irányítás. Amikor teljesen elbizonytalanodik, szó szerint csukja rá az ajtót a belső szörnyre, és vegyen mély levegőt! Mondja el tízszer, hogy mindenben ön dönt, és a döntéseit alaposan megfontolja. Tudatosítsa, hogy nem egy evező

Mondja el tízszer, hogy mindenben ön dönt, és a döntéseit alaposan megfontolja. Tudatosítsa, hogy nem egy

39

Mondja el tízszer, hogy mindenben ön dönt, és a döntéseit alaposan megfontolja. Tudatosítsa, hogy nem egy

nélküli csónak, amit a hullámok kedvükre dobálhatnak, hanem egy felnőtt ember, akinek mindig van választása. Ez az egyetlen, amit szem előtt kell tartania. Hogy mindenben ön dönt! Mire idáig ért, már egyenletesen lélegzett. Ha ő dönt – már- pedig ő dönt! – akkor minden rendben lesz. Ezzel a gondolattal állt fel a kanapéról, bár meg kellett kapasz- kodnia a szekrényben, mert a világ egy pillanatra a feje tetejére állt. És abban a másodpercben rájött, hogy ha egy pillanat alatt fenekestől fordulhat fel minden, akkor arra neki vajmi kevés befolyása van. Rohant a vécéig, hogy kiüríthesse a gyomrát.

Két órával később csengettek. Keith már percek óta a felhajtót

nézte a konyhaablakból, de amikor a Mini megállt, és a magas alak kihajtogatta magát a kormány mögül, ismét rájött a rosszullét, ezért gyorsan a fürdőbe ment, és felöklendezett egy kis epét, mivel mást már nem tudott. Elröhögte magát a saját nyomorán, és egy korty szájvízzel öblögetett a konyháig, majd a mosogatóba köpte, épp amikor Sky másodszor tenyerelt a csengőre.

– Jövök már! – kiáltotta Keith, és ivott pár korty vizet, ami

olyan jólesett megviselt nyelőcsövének, mintha valami gyógyír lett volna. Mielőtt kinyitotta az ajtót, még egyszer az előszobatükörbe

pillantott, de rájött, hogy pocsékul fest, ezért behunyta a szemét, vett egy mély lélegzetet, és lenyomta a kilincset. A küszöbön ott állt Francis Summers, a legjobb formájában – legalábbis Keith remélte, hogy ennél jobban nem nézhet ki –, és fogkrémreklám mosollyal nézett le rá. Mellette úgy érezte magát, mint egy újrahasznosított vécékefe.

– Hú, de szarul nézel ki! – közölte a srác, és begyalogolt mel- lette a házba. Keith a vécékefés hasonlatra gondolt, és rájött, hogy ezek szerint telitalálat.

– Köszi, kedves vagy! Neked is szép napot!

hasonlatra gondolt, és rájött, hogy ezek szerint telitalálat. – Köszi, kedves vagy! Neked is szép napot!

40

hasonlatra gondolt, és rájött, hogy ezek szerint telitalálat. – Köszi, kedves vagy! Neked is szép napot!

– Bocs, nem akartalak megbántani. Gondolom, nemcsak rosszul

nézel ki, hanem úgy is érzed magad. Macskajaj?

– Valami olyasmi.

– Arra van pár remek receptem. Mi van itthon? – kérdezte Sky,

és máris indult a konyha felé, mintha otthon lenne. Kinyitotta

a fridzsidert, aztán kihúzogatta a fiókjait, és közben hol hümmö- gött, hol örömteli hangokat hallatott.

Keith-t hatalmába kerítette egy rossz érzés. Utálta, ha valaki azonnal otthonosan mozog mások lakásában. Elvárta, hogy

a vendégei feszengjenek egy kicsit, ahogyan ő érzett, ha idegen otthonokba lépett be.

– Nos, egyik bevált receptemhez sincs meg minden, de min-

denből van, ami elviekben jót tesz neked. Csinálok egy turmixot, megiszod, és kutya bajod sem lesz.

– Most akkor macska vagy kutya? – kérdezte szerinte humorosan

Keith, mire Sky ránézett, a két szemöldökét a homloka közepére húzta és várt. – Oké, szar poén volt – nyögte ki egy nagy sóhaj

kíséretében Keith, és lerogyott a székre az ablak előtt, majd a kis reggelizőpultra könyökölt.

– Ja, hogy ez vicc volt? – mosolyodott el Sky. Tudta, hogy

szemét, amiért még szekálja is a láthatóan ramaty állapotban lévő férfit, de valamiért élvezte a szituációt.

– Nem lehetne, hogy csak kávét igyak?

– Nem. Azt már ittál, és még mindig háborog a gyomrod. Ide

gyömbér kell!

– Gyömbér? Muszáj? – kérdezte undorodva Caldwell.

– Szerintem mindenki tudja, hogy ha szar a gyomrod, gyömbért

vagy kólát kell innod.

– Azt tudom, de te most valamit kotyvasztani akarsz, nem?

Inkább kiszaladok a boltba, és hozok egy nagy üveg Kinley-t.

– Az sem lenne rossz, de hé! Bízz már bennem egy kicsit! –

nyomta vissza a vállára tenyerelve Sky, amikor Keith fel akart

állni.

de hé! Bízz már bennem egy kicsit! – nyomta vissza a vállára tenyerelve Sky, amikor Keith

41

de hé! Bízz már bennem egy kicsit! – nyomta vissza a vállára tenyerelve Sky, amikor Keith

– Most komolyan?! – nézett fel rá a férfi, mire Sky hangosan felröhögött, még a fejét is hátrahajtotta.

– Meddig fogod még felemlegetni azt a szerencsétlen csókot?

– nézett le rá még mindig mosolyogva. Szinte kisfiús volt, amikor a szemei is nevettek, és az arca két oldalán apró horpadások rajzolódtak ki. Ezeket Keith eddig nem vette észre, de esküdni mert volna rá, hogy még életében nem látott ilyen bájos mosolyt. Az amúgy hideg és kicsit felsőbbrendű attitűd, amit eddig Skyból látott, szertefoszlott, és a helyét egy jóképű, magabiztos pasi vette át, akit el sem tudott volna képzelni női ruhában. Túl sokáig nézhette, mert Sky morgott valamit, és ellépett

mellőle. Keith szólni akart, ki is nyitotta a száját, de rájött, hogy fogalma sincs, hogyan kérdezhetné meg, amit akar.

– Nyögd már ki! Jobb, ha túlesünk rajta az elején – mondta

Sky, és közben egy darab gyömbért hámozott egy kis késsel, amit aztán beledobott a répával, almával és banánnal telerakott

turmixgépbe.

– Te most akkor… mármint hogy lány vagy… vagy nem? –

nyökögte Keith, és amikor ezzel végzett, szerette volna leharapni

a saját nyelvét.

– Vagy nem… – válaszolta háttal állva Sky. Ennél többet nem

mondott, és bár Keith oldalát kifúrta a kíváncsiság, nem volt mersze tovább forszírozni a dolgot. Sky bekapcsolta a gépet, Keith pedig a fülére tapasztotta

a tenyerét. A zajtól annyira felerősödött a fejfájása, hogy ismét hányinger kerülgette.

– Már kész! – húzta el Keith kezeit Sky, és elé tette a nagy

pohárba öntött trutyit, aminek nemcsak a színe, de a szaga is fura volt.

– Mi van benne? – vizslatta gyanakvó tekintettel a löttyöt Keith.

– Szerintem nem akarod tudni. Csak idd meg, és húsz perc

múlva sokkal jobban leszel.

a löttyöt Keith. – Szerintem nem akarod tudni. Csak idd meg, és húsz perc múlva sokkal

42

a löttyöt Keith. – Szerintem nem akarod tudni. Csak idd meg, és húsz perc múlva sokkal

– Vagy ismét belebeszélhetek a kagylóba – motyogta Keith.

– Ahogy elnézlek, szerintem e nélkül is – állapította meg

Sky. – Nem tudom, mit ittál, de máskor inkább válassz mást! – mosolyodott el, de ezúttal csak félig, inkább úgy, mintha kicsit sajnálná. Keith magában azt felelte, hogy a lófaszt nem! Hisz még most is ott volt benne a régen várt csend, a kiüresedett elme, amire annyira vágyott. Kis ár volt ez a rossz közérzet azért, amit cserébe kapott. Bármikor hajlandó volt megfizetni. De nem válaszolt,

csak bólintott, aztán inkább felemelte a poharat és egy húzásra

kiitta. Meglepetésére nem is volt olyan rossz. Édes volt, bár volt valami furcsa benne, ami nem illett teljesen a gyümölcsök ízeihez, és illatosabb volt, mint amire vágyott, a kurkumának és a gyöm-

bérnek köszönhetően, de jéghideg volt, és egészen a gyomárig érezte, ahogy lehűti elkínzott szerveit.

– Na ugye, hogy simán meg lehetett inni? – vigyorgott Sky,

és a maradékot egy másik pohárba öntötte, majd ő is kiitta. – Imádom a smoothie-kat!

Keith nem válaszolt, mert nem mert beszélni, hátha a tur-

mix inkább visszajönne, csak nézte a férfit. Skynak le kellett

hajolnia, hogy ne verje be a fejét a felső konyhaszekrénybe, ha látni akarta a pultot. Magas alakja valószerűtlenül ruganyos-

nak látszott, ahogy tett-vett. A lépései olyanok voltak, mintha

gumiszőnyegen járna, vagy gömbölyű lenne a talpa. A karjai vékonyak voltak, de ahogy lecsavarta a turmixgép tetejét, majd ahogy a hűtőbe pakolta vissza a maradékokat, egy hosszú ér rajzolódott ki a felkarja belső oldalán, ami végigfutott, egészen a csuklójáig, és a bicepsze is szépen megfeszült. A vállai szélesek voltak, talán egy kicsit szélesebbek a kelleténél, és Keith azon csodálkozott, hogyan gondolhatta róla, hogy nő, amikor annyira pasis volt, mint amilyen ő szeretett volna lenni egész életében. Aztán rájött, hogy a mellek zavarták meg. Ki figyel a széles vállakra, ha két, viszonylag nagy mellet tolnak az arcába?! Mire idáig ért gondolatban, már lejjebb kalandozott a pillantása, és

viszonylag nagy mellet tolnak az arcába?! Mire idáig ért gondolatban, már lejjebb kalandozott a pillantása, és

43

viszonylag nagy mellet tolnak az arcába?! Mire idáig ért gondolatban, már lejjebb kalandozott a pillantása, és

rájött, hogy Sky feneke viszont ugyanolyan remek, mint amikor a testre simuló, fekete ruhában látta. Sky a konyhaablakban tükröződő arcot nézte, és magában mulatott. Ezek szerint Inknek igaza volt, és a pasi tényleg miatta vette a kocsit. Nos, ha így akar játszani, ő nem fogja tönkretenni a dolgot. Imádta a szerepjátékokat, és úgy döntött, ezt is annak fogja fel. Sokkal élvezetesebb lesz, mintha rögtön a tárgyra térnének. Ha Keith játszadozni akar, ő remek partnere lesz!

Sokkal élvezetesebb lesz, mintha rögtön a tárgyra térnének. Ha Keith játszadozni akar, ő remek partnere lesz!

44

Sokkal élvezetesebb lesz, mintha rögtön a tárgyra térnének. Ha Keith játszadozni akar, ő remek partnere lesz!