You are on page 1of 10

SCHIFF A N DR ÁS

A zene a csendből jön
Beszélgetések Martin Meyerrel

Esszék

schiff-beliv-457.indd 3 2018. 11. 05. 19:54
Győri László a Műfordítók Egyesületének tagja

A fordítás alapjául szolgáló mű:
András Schiff: Musik kommt aus der Stille
Gespräche mit Martin Meyer
Essays
(BVK 2287)

Győri László munkáját az Észak-Rajna–Vesztfáliai Europäisches
Übersetzer-Kollegium Straelen támogatta

A Bach és a zongora, A Goldberg-variációk – Kirándulás
idegenvezetővel, a Végh Sándor és az Emlékeim Rudolf Serkinről című
esszéket Hamburger Klára fordította. A Fischer Annie (1914-1955)
című esszét Schiff András magyarul írta.
A kötetben található többi szöveg fordítója Győri László.

© 2017 Bärenreiter-Verlag Karl Vötterle GmbH & Co. KG
Gemeinschaftsausgabe der Verlage Bärenreiter, Kassel, und
Seemann Henschel GmbH & Co. KG, Leipzig
Licensed edition with permission from Bärenreiter-Verlag
Kassel-Basel-London-New York-Praha
www.baerenreiter.com

Hungarian translation © Győri László, Hamburger Klára, 2018

schiff-beliv-457.indd 4 2018. 11. 05. 19:54
Á LLOM ÁSOK

Kérlek, mesélj a származásodról, családodról és kulturális
hátteredről, arról a világról, amelybe beleszülettél, és amely­
ben felnőttél.
Budapesten születtem, 1953. december 21-én, zsidó polgárcsa-
ládban. Apám* nőgyógyász volt, az északkelet-magyarországi
Gáborjánból származott. Anyám** Debrecenben, az ország má-
sodik legnagyobb városában született. Három lány közül ő volt
a legfiatalabb. Kisgyermekként az volt a leghőbb vágya, hogy ze-
nész legyen belőle, zongorista. A budapesti Zeneakadémián Fa-
ragó György növendéke volt, nem törekedett koncertkarrierre,
viszont hivatásos zongoratanárnő válhatott volna belőle. Pálya-
futásának a második világháború idején egy pillanat alatt vé-
ge szakadt. A zsidóüldözések során 1944-ben egész családjával
együtt deportálták. A zsidók deportálására Magyarországon ké-
sőbb került sor, mint másutt; legutoljára a budapesti zsidóknak
kellett volna ezt elszenvedniük, de a náciknak már nem sikerült
megvalósítaniuk a tervüket. Mindenesetre persze fontos körül-
mény, hogy a szüleim akkor már mindketten házasok voltak.

Mi történt?
Anyám első férjét behívták munkaszolgálatra, és kényszermun-
kásként dolgoztatták. Egy munkaszolgálatos táborban halt meg
tífuszban. A magyar keretlegények a többi tífuszossal együtt rá-
juk zárták a barakkot, és élve elégették őket. Ezt anyám halá­láig
nem tudta kiheverni.

* Schiff Ödön.
** Schiff Ödönné Csengeri Klára.

59

schiff-beliv-457.indd 59 2018. 11. 05. 19:54
Anyádnak voltak gyermekei az első házasságából?
Nem voltak. Apám szintén táborba került. Neki azonban or-
vosként sikerült életben maradnia. Első feleségét viszont az ak-
kor négyéves kisfiával együtt Auschwitzban meggyilkolták. Ez-
zel kapcsolatban el kell mondanom, hogy anyám családját – két
nővérét, a nagymamámat, további asszonyokkal és gyermekek-
kel együtt – Auschwitzba akarták deportálni, de végül a Bécs
környéki Strasshof koncentrációs táborába kerültek több ezer
sorstársukkal együtt, akiket az SS és a magyar hatóságok alku-
ja eredményeképpen irányítottak oda családostul. A kényszer-
munkára fogott deportáltakkal nehéz mezőgazdasági munkát
végeztettek, de szerencsésen túlélték a tábort, és visszatértek
Magyarországra. Apám és anyám nem sokkal ezután találko-
zott és ismerkedett meg; egymásba szerettek és összeházasod-
tak. Kapcsolatukból egyedüli gyermekként én születtem.

Volt tehát egy féltestvéred. Ő hogyan él benned?
Természetesen gondolok Lászlóra, és arra, mi lett volna, ha túl-
éli a koncentrációs tábort. Ahogy az apámhoz fűződő viszo-
nyomon is sokat gondolkodom. Hatéves voltam, amikor meg-
halt. Később anyám elmondásából tudtam meg mindent, amit
a múltjukról és szomorú életükről tudok.

A szüleid mikor tértek vissza Magyarországra, és hogyan épí­
tették fel új egzisztenciájukat?
A háború után. 1946–47-ben ismerkedtek meg. A történethez
hozzátartozik, hogy a családban apai ágon sok orvos volt: akad-
tak köztük nőgyógyászok, mint az apám, de belgyógyászok
is. Thomas Mann A Doktor Faustus keletkezése című köny-
vében említést tesz egy bizonyos Schiff doktorról. Az említés
életrajzi háttere, hogy ő volt Thomas Mann háziorvosa Kali-
forniában. Ugyanez a Schiff doktor apám unokatestvére volt.
Persze akkor már jó ideje nem álltak kapcsolatban egymással.
Hogy mi történt azután? A szüleim az első időben Debrecen-
ben éltek, anyám szülővárosában. Onnan Budapestre költöztek.

60

schiff-beliv-457.indd 60 2018. 11. 05. 19:54
Akkoriban kezdték éreztetni a hatásukat a központosító törek-
vések, amiknek következtében Budapesten egyszerűen több le-
hetőség kínálkozott, mint vidéken. Apám főorvosi állást kapott
egy nagy kórházban. Anyám viszont teljesen feladta zenei pá-
lyáját. A zongora azonban ott állt a házban. És ennek meglettek
a következményei.

Mesélt-e az édesanyád a zenei vágyairól, arról, hogy milyen
elképzelései voltak, mi akart lenni, és mit érzett, amikor min­
dent feladott?
Ezt soha nem tudtam meg igazán. Arról viszont beszélt, hogy jó
zongoratanárnő szeretett volna lenni. Hogy koncertzongorista-
ként pódiumra lépjen, eszébe sem jutott, mert rettenetesen lám-
palázas volt. Ezzel együtt nagyon jól játszott például Beethoven-
és Chopin-darabokat. Ilyen hatások értek otthon, így nőttem
fel. Apám amatőr hegedűs volt. A zongorát nem szerette külö-
nösebben. Akkoriban az orvosok között sok muzikális akadt
(ma sincs másképp). Vasárnap délutánokon magánlakásokban
szívesen összejöttek egy kis kamarazenélésre.

Ez akkoriban – a kommunizmus ellenére – a művelt polgári
körök kulturális önkifejezéséhez tartozott?
Igen, az amatőr házimuzsikálás alapvetően hozzájárul egy-egy
város zenekultúrájához, és jelentős szerepet játszik abban, hogy
a műértőkből és laikusokból a lehető legjobb hangversenykö-
zönség jöjjön létre.

Már kisgyermekként is hallgattál kamarazenét?
Nem, csak később, körülbelül nyolcéves koromtól.

Milyen szerepet játszott a zsidó hagyomány a gyerekkorod­
ban?
Akkorra a zsidóság javarészt már szekularizálódott. A nagy-
szüleim még ortodox zsidók voltak. Megülték az ünnepeket,
és lelkiismeretesen követték a vallási előírásokat. Én viszont

61

schiff-beliv-457.indd 61 2018. 11. 05. 19:54
Anyám…

schiff-beliv-457.indd 62 2018. 11. 05. 19:54
a korabeli magyarországi politikai és társadalmi helyzet kö-
vetkeztében vallási tekintetben teljességgel tudatlan voltam.
Mindehhez még társult valami, amit talán elfojtásnak nevez-
nék. A holokauszt után megtagadtuk vallásosságunkat, végtére
is a katasztrófában nem segített.

Nagyon fontos ponthoz értünk: téged is foglalkoztatott az a
nem csak zsidókat szorongató kérdés, miszerint hol volt az Is­
ten Auschwitzban?
Hát igen. Ez volt, és természetesen mindmáig ez a nagy kér-
dés. Erre soha nem fogunk tudni válaszolni. A legnehezebb a
magukra maradt nőknek és a vallásos embereknek volt: ha van
Isten, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. A kommunis-
ták persze általában nem sokat vacakoltak az efféle kérdésekkel.
Marx szerint a vallás a nép ópiuma, ezért aztán Magyarorszá-
gon is minden vallást elnyomtak, illetve éppen hogy csak meg-
tűrtek.

Az egyén a magánszféra keretein belül persze továbbra is
gyakorolhatta vallását.
Persze. De ha a társadalmi nyilvánosság erre nem biztosít te-
ret és lehetőséget, akkor ez azért nem olyan könnyű. Sokan vol-
tak, akik a magánszféra keretein belül gyakorolták hitüket. Úgy
képzelem, hogy az én szüleim sem egyik napról a másikra let-
tek ateisták és materialisták. Alkalmazkodniuk kellett az őket
körülvevő világhoz, be kellett tartani a játékszabályokat. Ebben,
ha kimondatlanul is, közmegegyezés volt az emberek között.
Végtére is az idők változatlanul nehezek voltak, és – ha nem is
úgy, mint korábban – mindenki a túlélésre összpontosított.

Vagyis mondhatjuk úgy, hogy a szüleidnek megvolt a maguk
világnézeti meggyőződése, amely mellett privátim változat­
lanul kitartottak?
Így is fogalmazhatunk. Nem voltak már vallásos zsidók, de ez-
zel együtt meglehetősen mélyen bennük éltek a zsidó hagyo-

63

schiff-beliv-457.indd 63 2018. 11. 05. 19:54
…és apám

schiff-beliv-457.indd 64 2018. 11. 05. 19:54
mányok, a hétköznapi életben pedig pragmatikusan jártak el.
A szüleim és a nagymamám például böjtöltek jom kippurkor.
Én viszont soha. Elmagyarázták, hogy a rítus lényege az engesz-
telés és a halottak emlékének ápolása.

Mennyire maradt meg életednek ez a szakasza az emlékeze­
tedben? Vannak dokumentumaid és fényképeid a család tör­
ténetéről?
Vannak. Anyám halála után felszámoltam a házat. Nagyon sok
mindent találtam az apámról; találtam például fényképeket La-
cikáról, apám első házasságból született és Auschwitzban meg-
gyilkolt kisfiáról. Apám első feleségét egyébként képről ismer-
tem: a házunkban ott függött nagy méretű portréja. Anyám
sosem volt féltékeny rá.

Foglalkoztatott-e gyerekként a hagyomány és a múlt?
Anyai nagyanyám elbeszéléséből ismertem. Nanókának hívtuk,
erős asszony volt. Apám korán meghalt, mindössze hatvanöt
évesen, a tüdőrák vitte el. Láncdohányos volt, csomagszámra
szívta az erős cigarettát. Neki én nagyon kései gyerek voltam.
Azt mesélték, hogy az üldöztetés traumatikus tapasztalataival
nem akart mindenáron még egy gyereket. Anyám azonban ra-
gaszkodott hozzá, hogy gyerekük legyen.

Valamennyiünk nagy szerencséjére. Mekkora volt köztük a
korkülönbség?
Apám 1896-ban született és 1961-ben halt meg. Anyám 1916-os
volt, húsz évvel fiatalabb nála.

Nagy szerelem volt? Vagy inkább bajtársi szövetség?
Feltételezem, hogy tényleg szerették egymást. Anyám a hábo-
rú után Debrecenben nem térhetett haza az otthonukba, mert a
házat részben lebombázták, ami pedig megmaradt belőle, oda
beköltöztek mások. Ezért lakást kellett keresnie, és így talál-
ta meg apám házát. Apámnak nagy ingatlanja volt, amelynek

65

schiff-beliv-457.indd 65 2018. 11. 05. 19:54
MAGVETŐ
KÖNY VKIADÓ ÉS KER ESKEDELMI KFT.
www.magveto.hu
www.facebook.com/magveto
magveto.kiado@lira.hu
Felelős kiadó Dávid Anna

Készült a Szekszárdi Nyomda Kft.-ben, 2018-ban
Felelős vezető Vadász Katalin igazgató

Felelős szerkesztő Rostás Eni
Kézirat-előkészítő Schmal Alexandra
Korrektor Tomka Eszter
Műszaki vezető Takács Klári
Borítótervező Farkas Anna
A kötetet Pintér József tervezte
Kiadványszám 8846
Minon betűtípusból szedve
ISBN 978 963 14 3759 1

schiff-beliv-457.indd 335 2018. 11. 05. 19:54