Istár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az akkád-babiloni Istar a sumer Innin, Inanna vagy Ninanna (
[akkád Ašdar] vagy , , , , , ) megfelelője, a
mezopotámiai mitológiában a növényi és állati vegetáció, a szerelem, a
viszály, a termékenység, az anyaság stb. istennője. Ezen funkcióiban
különböző istenek felesége. Istarként a háború istennője is volt, és olykor
szakállal ábrázolták. Több városban – például Uruk, Agade, Assur,
Ninive – is volt szentélye. Uruki szentélykörzete Éanna, ahol az írás
legrégebbi emlékét találták. Niusziana néven asztrális istenként, „a
reggeli felmenetel csillagaként”, azaz a Vénusz bolygó reggel keleten
látható, Hajnalcsillag alakjaként is tisztelték. Egy istenlistában dkára-šul
néven szerepel, ami valószínűleg a diš-tar šá qar-ra-a-di, azaz a harcos
Istár módosulása.[1]

Nevének régebbi alakja a nyugati sémi Asdar, majd Asztar, keleti sémi
Astarta volt. A későbbi korokban kultusza széles körben elterjedt, sok
istennővel azonosították, többek között közéjük tartozott Athéné és
Aphrodité együttese is. Eredetét tekintve Innin szubsztrátumistenség,
azaz a sumerek előtti nép nyelvéből került sumeresített névvel a sumer-
akkád pantheonba.
Istár a növényi és állati vegetáció, a szerelem,
Jelképe a szalagos (vagy copfos) gyűrű, ami képírásos jelévé is lett. Ez a viszály, a termékenység, az anyaság stb.
már a Dzsemdet Naszr-korban feltűnik a piktografikus szövegekben és a istennője.
képzőművészetben. Másik jelképe a néha csillagot is formázó sokszirmú
rózsa.

Kapcsolódó szócikkek
Istár és Szaltu
Istár alvilágjárása
A történelem folyamán rengeteg istennővel összeolvadt a kultusza, illetve sok későbbi nép istennői származnak Istár alakjából. A
legfontosabb kapcsolódó istennők:

Inanna
Asztarté
Asratum (Asirtum)
Atirat
Aszerdusz
Asera
Atargatisz
Élat
Baálat
Közvetve Kübelé és Aphrodité is megemlíthető.

Babiloni Istár ünnep

 Jegyzetek
m. 408. old.
1. RLA, i.

Források
Inanna ékírásos neve
(determinatívuma, a Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.:
dingir hiányzik belőle) Harmatta János, Budapest: Osiris. ISSN 1218 9855
(2003). ISBN 963 389 425 5
Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza
(magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998).ISBN 963
208 507 8

Mitológiai enciklopédiaI–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics T

okarjev. A
magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-
282-026-6
A. Leo Oppenheim: Az ókori Mezopotámia.2. kiad. Budapest: Gondolat. 1982.
ISBN 963 281 151 8
Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie V; Ia – Ki,
Szerk.: Erich Ebeling, Bruno Meissner, Dietz Otto Edzard (német nyelven),
Berlin: Walter de Gruyter & Co (1980).ISBN 3-11-007192-4 W.G. Lambert:
Karašul, 408. old.

Mázas Istár-szobor egy

párthus koporsóból

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Istár&oldid=19694693

”

A lap utolsó módosítása: 2018. március 2., 15:58

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0licenc alatt van; egyes esetekben más módon is
felhasználható. Részletekért lásd afelhasználási feltételeket.