You are on page 1of 15

1

2
Elsőként a legközismertebb faragható anyagot vizsgáljuk:

- A fa: mint ipari nyersanyag egyaránt használatos a könnyű- és nehézipari szakágazatokban.


Alapanyagként szolgál ipari berendezések, műtárgyak, mezőgazdasági eszközök, bútorok,
díszműáru, stb. előállításánál.

- A faipari gyártástechnológiákban előírt fafajok megválasztásánál mindig figyelembe veszik a


fa fizikai, mechanikai és szilárdsági tulajdonságait. Az esetleges tudatlanság vagy tévedés
következtében a szakmai kudarcon kívül baleset is bekövetkezhet.

nedvességből keletkező hibák vetemedés, kajszulás

3
Nem vitatható tehát, hogy a szakembernek kötelessége jól ismerni azt az alapanyagot,
amelyből dolgozik.

Az élő fa részei

a., a talajszint alatti gyökérzet (gyökfő, főgyökerek, mellékgyökerek, hajszálgyökerek)

b., a talajszint közelében lévő fatönk

c., a talajszint fölötti fatörzs vagy rönk (a főágak kezdetéig)

d., a fatörzsből kifejlődő ágazat (főágak, mellékágak, hajtások)

e., az ágakon lévő levélzet (lombozat ).

Ahhoz, hogy a fa anyagát valamennyire megismerjük, érdemes az anyagból metszetet


készíteni és azt szabad szemmel, -esetleg nagyítóval- megvizsgálni.

A bütümetszet: a fa hossztengelyére merőleges keresztmetszet. A metszeten kívülről befelé


haladva szembetűnő a kéreg, a háncsréteg, az évgyűrűk halmaza (szijács vagy szijács és
geszt) és a bél.

4
- bütümetszet -

A kéreg (parakambium): A növény első évében tápanyagszállító sejteket tartalmazó felbőr,


amelyet a következő évtől paraszövet vált fel.

A parasejtek, egy külső réteget létrehozó szövet /parakambium/ közvetítésével jönnek létre.

A parakambium létezése teszi lehetővé, hogy a kéreg a fával együtt fejlődhessen.


Működésének következtében a leváló, elhalt paraszövetek helyére új fejlődik. A fakéreg
elsődleges feladata az alatta lévő rétegek védelme.

Kéregtípusok: a, barázdált; b, kéregcserepes; c, kéregpikkelyes; d, gyűrűs kéreg.

A barázdált kéreg hosszanti repedéses, a cserepes kéreg vastag, egymásra lépcsősen


illeszkedő. A pikkelyes kéreg felépítése hasonló, de vékonyabb. A gyűrűs kéreg vékony,
héjszerű és gyűrűkben vagy szalagokban leváló. Belőle szép kéregedény készíthető.

A kéreg vastagsága elsősorban fafajtól függő. A fatörzs alsó részén vastagabb és felfelé egyre
vékonyodó.

A háncsszövet (belső kéreg): a kéreg belső részén található; a kambium hozza létre. Amikor
elhalnak összenyomódnak. Az évente fejlődő újabb réteg anyagszállító feladatot lát el a
levélzet irányából a gyökerek felé.

A kambium: az évgyűrűhalmaz legkülső rétege; közvetlenül a háncsrétegtől kezdődően


évente fejlődő, osztódó szövetréteg (az új évgyűrű). A tél végétől, a nedvkeringés
megindulásától kezd osztódni, fejlődni és ez a folyamat az ősz végéig tart. Fejlődése nem
egyenletes. Csapadéktól, talajnedvességtől függő. Tavasszal a legintenzívebb, nyáron
lelassuló és a novemberi fagyok beköszöntével lassan leáll.

A kambium feladata kettős:


a, gyűrű alakban létrehozza a fa fásszöveteit
b, gyűrű alakban létrehozza a háncsréteg szövetét

A kambium tavasz tájékán fejlődő rétege a korai pászta (un. tavaszi pászta) szélesebb és
világosabb, mint a későbbi időszakban létrejövő késői pászta (un. őszi pászta), amely
sötétebb színű és vékonyabb. A kettő együtt alkotja az évgyűrűt.

Az évgyűrűk az egymás után fejődött kambiumrétegek halmaza. Felépítésük, sejtjeik formája


és mennyisége meghatározza az egyes fák műszaki tulajdonságait.

Az évgyűrűket alkotó pászták közül a koraiak lazább szerkezetűek és puhábbak, mert sejtjeik
nagyobb üregűek és sejtfalaik vékonyabbak.

5
Az évgyűrűk pásztáinak határai a fenyőféléknél és a gyűrűslikacsú lombosfáknál jól
megkülönböztethetők. A szórtlikacsú fafajtáknál a pásztahatár nem különül el annyira
kontrasztosan, a pászták szinte egybeolvadnak.

A fa bele a szabályosan fejlődött, nem deformálódott növekedésű fa a bütümetszetének


középpontjában található. Ez a fajtánként különböző átmérőjű /l...l5 mm/, sötét színű,
csőszerű sejthalmaz a fa fiatal korában tápanyagraktárként működött. Szöveti szerkezete
nagy üregű és vékony falú sejtekből áll

A bélsugarak a bütümetszeten csak akkor láthatók, ha vastagságuk legalább 0.05 mm.


Amennyiben észlelhetők, sugár irányú fényes vonalakként látszanak. A fatesten belül
összefüggő hálózatot alkotnak.

A geszt és a szijács: Ha egy fiatal fa bütümetszetét vizsgáljuk szembetűnő, hogy a bütüfelület


színe egységes (általában sárgásfehér).

Egyes fafajoknál, egy bizonyos kor elérése után, a bél körüli évgyűrűhalmaz sötétebb színű.
Az ilyen terület elnevezése: geszt. Az ezt követő világosabb évgyűrűk sávja a szijács. A geszt
és szijács szélességének aránya egyedenként is változó lehet. Általánosságban a szijács
keskenyebb, de előfordul fordítva is.

Egyes gesztesítő anyagok hatására a terület sötétebb színű, tömöttebb, keményebb és


súlyosabb, mint a szijács. A gesztes anyagrész szárazabb és tartósabb. Minden tekintetben
jobb műszaki tulajdonságú. Gesztfa pl.: a tölgy, akác, dió, cseresznye, vörösfenyő.

A szijács az idősödő fa életműködésében még résztvevő szövetek évgyűrűinek halmaza.


Világosabb színe a még élő sejtek fehér színű cellulózától van. A szijács területe még a
keményebb fák esetén is lazább szerkezetű, puhább és nagyobb nedvességtartalmú.

Az érettfa: Egyes fafajoknál a bütümetszeten nem tapasztalható elszíneződött gesztes


terület, bár a bél körüli sejtelhalás folyamata ezeknél is lejátszódott, csak nincsenek jelen
színesítő anyagok. Itt a legfőbb jellemző a víztartalom különbség. Ezeknél a fáknál a bél körüli
évgyűrűhalmazt érettfának nevezik. Ilyen faj pl.: a hárs, bükk, luc- és a jegenyefenyő.

A szijácsfa bél körüli területén nincs geszt és nincs érettfás elváltozás. A bütümetszetet
vizsgálva látható, hogy a fatest belső és külső területei nem elkülöníthetők sem színben,
sem más tulajdonságokban. Ebbe a csoportba tartozó: az éger, gyertyán, rezgőnyár, a hegyi-
és a korai-juhar.

 A hazai fafajok közül gesztesedés szempontjából különleges csoportba tartozik a kőris és a


mezei szil, ugyanis mindkét fajnál egyaránt megtalálható érettfás, valamint gesztes fajta.

A gyűrűs- és szórtlikacsú lombosfák megkülönböztetése szabad szemmel a bütümetszeten


csak akkor lehetséges, ha a likacsok keresztmetszete 0.1 mm-nél nagyobb. A gyűrűs... vagy
szórt... jelző a vízszállító edények elhelyezkedésétől függő.

6
Amennyiben az edények az évgyűrűk vonalában gyűrűs alakzatban rendeződnek, a fa
gyűrűslikacsú, pl.: tölgy, akác, szil, kőris.

Ha a pásztákban elszórtan találhatók, akkor szórtlikacsú, pl,: dió, bükk, nyír, hárs, éger.

A sugaras metszet (sugárirányú hosszmetszet vagy "tükrös metszet")

A rönkanyag hossztengelyének irányában fűrészelve készül olyan módon, hogy metszi a fa


belét. Ezen láthatjuk mindazon szövetrétegek hosszanti metszetét, amelyek a bütümetszeten
megfigyelhetők voltak.

A kéreg, a háncsréteg, az évgyűrűk pásztái, a bél, függőleges, közel párhuzamos vonalakként,


sávokként mutatkoznak. Egyes fafajoknál színben jól elkülönül a geszt és a szijács területe,
valamint előtűnnek a bélsugarak kambiumtól bél irányba futó, elmetszett, fényes ("tükrös")
rajzolatai.

A fenyőfélék sugárirányú hosszmetszetén, az említetteken kívül látható a gyantajáratok


vonala, barázdája. A fenyőknél a bélsugár tükör ritkaság.

A húrmetszet (húrirányú hosszmetszet, érintős metszet)

A bütü körvonalának egy szakaszán kijelölve a húrt, a vonal mentén, a farönk darab
függőleges tengelyvonalával közel párhuzamosan fűrészelve készül. Ezen a felületen a
szijács hosszanti szerkezete vizsgálható.

A kéreg és a háncsréteg szinte párhuzamos sávokként látszanak. Az évgyűrűk pásztái viszont


fafajtától is függően, különböző rajzolatokat mutathatnak, pl.: lekerekített hegycsúcs
formákat, eltorzult görbéket, ellipszis formákat, stb. Ez a rajzolat /"flóder"/ a fatörzsátmérő
fokozatos csökkenéséből, vagyis a fa sudarlósságából adódik. Dekoratív furnérlemezek
készíthetők a fa ezen részéből.

A húrmetszeten -egyes fafajoknál- észrevehetők a bélsugarak kifutásai, rövidke függőleges


vonalak formájában.

Néhány fenyőfajtánál elmetszett gyantajáratokat, esetleg gyantatáskákat, gyantatömlőket is


láthatunk.

Fafajok keménységi fokozatai:

igen puha (pl. fűz, nyár, hárs)


puha (pl. a fenyőfélék)
közép kemény (pl. tölgy, bükk, kőris, juhar, szil)
kemény (pl. akác, gyertyán)
igen kemény (pl. bukszus)
csontkemény (pl. ében, pock)

7
A fa keménységét befolyásoló tényezők:

- a faanyagban lévő alapanyagok (pl. gyanta)


- a szöveti szerkezet (évgyűrűszerkezet; a lombosfák edényeinek száma, nagysága, helye)
- a farostok (hosszúságuk, fejlődési rendellenességük; a rostirány)
- a nedvességtartalom (a fa minél szárazabb, annál keményebb)
- a sűrűségi súly (a keménység általában a sűrűségi súly emelkedésével növekszik).
A fűrészárúk választéka
Faragási szempontból az iparifa választék egyik leghasználatosabb csoportja.
A fűrészárú olyan szabványos iparifa alapanyagok elnevezése, amelyeket a feldolgozás során
rönkárúból fűrészeltek, további felhasználás céljára. A rönköt rostfutás irányban, szabvány
vastagságra, állítható, több fűrészpengéjű fűrészgépen ("gatteren") dolgozzák fel.
A fűrészárúnak legalább a két lapja párhuzamosan fűrészelt.
A szélezetlen fűrészárúnak két lapja és bütüs végei fűrészeltek, szélei szabálytalanok,
általában kérgesek.
A szélezett fűrészárú lapjai, oldalai és bütüs végei fűrészeltek. A felületek egymáshoz
csatlakoztathatók.
A választék:

- fűrészelt furnérlemez (vastagsága 0.2 - 8 mm-ig)


- falemez (vastagsága 8.1 - 11.9 mm-ig)
- deszka (vastagsága 12 - 40 mm-ig; szélessége a vastagságának többszöröse)
- léc (vastagsága 12 - 33 mm-ig; szélessége legfeljebb 52 mm)
- palló (vastagsága 40 - 100 mm-ig; szélessége meghaladja a vastagságának kétszeresét)
- zárléc /hevederléc/ (vastagsága 48 - 100 mm; szélessége legfeljebb a vastagság
kétszerese)
- fűrészelt gerenda (keresztmetszete legalább 100 x 100 mm; szélessége 100 mm-en felül
nem korlátozott)
- tönkárú (Boulles ) (Kiváló minőségű, tőrönkből lemezre, deszkára, lécre és pallóra
felfűrészelt faanyag. A fűrészelő műveletek után a széldeszkák nélkül, légrés-lécezve, a
tőrönk eredeti alakjának megfelelően összerakják és úgy szárítják. Ilyen alapanyagból
készül, viszonylag azonos színű és anyagtulajdonságú bútorzat, termékcsalád.

fűrészelt tönkáru

8
Jól faragható fafajok és tulajdonságaik:

Tiszafa (Taxus baccata)

Anyagtulajdonságok: a szijács keskeny, sárgásfehér; a geszt széles, vörösesbarna; az


évgyűrűk rendkívül keskenyek, hullámosak; a pászták élesen elhatárolódnak egymástól;
csersavtartalma magas; tartós, kemény, rugalmas; (ritka, értékes, szép erezetű, védett fa).

Gyűrűslikacsú lombfák

Kocsányos tölgy (Quercus robur)

Anyagtulajdonságok: a keskeny szijács sárgásfehér, a geszt sárgásbarna, élesen elhatárolt;


edényei nagyok és a korai pásztában az évgyűrű határ mentén egy sorban rendeződnek, a
sugár- és a húrmetszeten árokszerűen láthatók; bélsugarai vastagok, jól láthatók a
(sugármetszeten széles bélsugártükrök); magas csersavtartalmú, tartós, szilárd, kemény, jól
hasítható, nehéz; kevésbé vetemedik, közepesen zsugorodik, száradáskor repedékeny.

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt tulajdonság mint a kocsányostölgyé; az anyagszín


általában élénkebb a kocsányostölgyénél; az évgyűrűi keskenyebbek; nagy edényei
több sorban rendeződnek az évgyűrűhatár belső oldala mentén; erősebben
zsugorodó, vetemedő, egyéb tulajdonságai megegyeznek a kocsányoséval.

Csertölgy (Quercus cerris)

Anyagtulajdonságok: szijácsa fehér és szélesebb, mint a tölgyé, gesztje vörösbarna (a bütün


a geszt színe kb. fél év után piszkosszürkére színeződik); edényei a korai pásztában több
sorban rendeződnek; bélsugarai szélesek, jól láthatók; álgesztesedésre hajlamos;
gyakori a fagyrepedés, a fagyléc; csersavtartalma kevesebb mint az előző tölgyeknek;
nehéz, kemény, szilárd, jól hasítható, nem túl tartós, repedékeny.

Szelídgesztenye (Castanea sativa)

Anyagtulajdonságok: nagyon hasonlít a tölgyek anyagához; szijácsa igen keskeny, sárgás-


fehér ; gesztje élesen elhatárolódó, sárgásbarna, széles; edényei a késői pásztában sorokban
rendeződnek; bélsugarai szabad szemmel nem láthatók; magas csersav tartalmú, tartós;
rugalmas, közepesen kemény, szívós, könnyen hasítható.

Eperfa (Fehér és fekete eper) (Morus alba és Morus nigra)

Anyagtulajdonságok: a szijács igen keskeny, csak 2...5 évgyűrűnyi, sárgásfehér; a geszt színe
az aranysárgától a sötétbarnáig váltakozó, levegő hatására sötétedő; edényei a korai
pásztában több sorban rendeződnek, többségük nyitott; a bélsugarak nagyobb

9
mennyiségben és jobban láthatók mint az akácnál; csersavas, tartós, nehéz, kemény,
nehezen hasítható, szálkásodó;

Szilfák

Hegyi szil (Ulmus scabra) Mezei szil (Ulmus campestris) Vénic szil
(Ulmus laevis)

Anyagtulajdonságok:

mezei szil: keskeny, sárgásfehér szijács, vörösesbarna, sötétbarna geszt; évgyűrűi


élesen elhatárolódnak; edényei folyamatos hullámvonalban a késői pásztában
rendeződnek; bélsugarai sugármetszeten fényes, világosbarna, szalagos, foltos
rajzolatot mutatnak, húrmetszeten sötét színű vonalkák; kemény, középnehéz, rugalmas,
nehezen hasítható, erősen zsugorodó, száradáskor repedékeny, nehézkesen fényezhető;

hegyi szil: sárgásfehér szijácsa kissé szélesebb az előzőénél, gesztje halványbarna; az


edények alkotta hullámvonalak összefüggőek; bélsugarai enyhén látszanak; az egyéb
tulajdonságok azonosak a mezei szilével;

vénic szil: szijácsa sárgásfehér, igen széles; gesztje világosbarna (a bütüátmérő kb.
egyharmada); likacsgyűrűje egy sorból álló; lágyabb szövetű, kevésbé tartós,
nehezebben hasítható, alacsonyabb értékű.

Vadcseresznye (Madárcseresznye) (Prunus avium)

Anyagtulajdonságok: a szijács keskeny, sárgásfehér vagy vörösesfehér; a geszt világos


vörösesbarna, zöldesbarna csíkoltsággal; a friss vágású felület levegő hatására sötétedő;
edényei az évgyűrűhatár közelében nyitottak; bélsugarai, bélsugár szalagai igen vékonyak;
középnehéz, igen kemény, szívós, hajlékony, rugalmas, finom rostú, nehezen hasítható,
erősen zsugorodó; szép rajzolatú, jól fényezhető, értékes. Hasonló tulajdonságokkal
rendelkeznek a szelíd cseresznye fajok és a meggy is.

Szórtlikacsú lombfák

Pompás dió (Közönséges dió) (Juglans regia)

Anyagtulajdonságok: a szijács széles, világos sárgásszürke, a geszt szürkésbarna, benne


szabálytalanul futó sötétebb vonalak; jól látható edényei az évgyűrűben elszórtan
helyezkednek el, a késői pásztában radiális sorokat alkotnak; a bélsugarak alig láthatók; a
hosszmetszeten szembetűnő a felület árkoltsága; kemény, rugalmas, tartós, gőzölve
hajlítható, jól hasítható, száradáskor erősen zsugorodik, jól felületkezelhető, jól munkálható,
értékes faanyag.

Fekete dió (Amerikai dió)(Juglans nigra)

10
Anyagtulajdonságok: szöveti szerkezete szinte azonos a közönséges dióéval; szijácsa
világosbarna és fokozatosan megy át a sötétebb ibolyaszín gesztbe, amelyben vöröses színű
szabálytalan csíkoltság, ill. foltosság látható; középkemény, rugalmas, gőzölve jól hajlítható,
könnyen hasítható, erősen zsugorodó, száradáskor repedékeny, jól megmunkálható, jól
felületkezelhető, ritka, értékes.

Bükk (Fagus sylvatica)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos vörösbe hajló fehér, vagy vörösessárgás


színű (érettfás); álgesztesedésre hajlamos (az álgeszt nem követi az évgyűrű vonalát); az
évgyűrűhatár éles; edényei szabad szemmel nem érzékelhetők; vastag bélsugarai a
sugármetszeten széles bélsugár-tükrökként láthatók, húrmetszeten vékony, orsó
alakú, függőleges vonalkák; egyenletes szövetű, kemény, nehéz, szilárd, rugalmas, gőzölve
kitűnően hajlítható, jól hasítható, víz alatt igen tartós, száradáskor erősen zsugorodó,
vetemedő, helytelen tárolásnál könnyen gombásodik.

Gyertyán (Carpinus betulus)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos fehér színű (érettfás), levegő hatására idővel
sárgás lesz; évgyűrűi erősen hullámosak; edényei szabad szemmel nem láthatók;
vastag bélsugarai szembetünőek; egyenletes szövetű, igen kemény, nehéz, sűrű,
szilárd, csavarószilárdága kitűnő, tartós, száradáskor erősen zsugorodó.

Barkócaberkenye (Bálványfa) (Sorbus torminalis)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos világos barnásvörös (érettfás); egységes


szerkezetű, álgesztesedésre hajlamos (az álgeszt nem követi az évgyűrűk vonalát); bélsugarai
sötétvörösek; kemény, nehéz, tartós, rugalmas, nehezen hasítható, száradáskor erősen
zsugorodó, jól felületkezelhető.

Körte (Pyrus communis)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt világosbarnás vörös (érettfás); az évgyűrűhatárokat


sötétebb vonal jelzi; egyenletes szövetű, kemény, nehéz, tömör, finom rostú, tartós,
nehezen hasítható, nem rugalmas, erősen vetemedik; jól felületkezelhető, értékes fa.

Hegyi juhar (Acer pseudoplatanus)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos fehér színű (néha enyhén sárgás), (érettfás);
álgesztesedésre hajlamos; bélsugarai jól láthatók (a sugármetszeten bélsugártükrök); az
évgyűrűhatár észlelhető; középnehéz, tömör, kemény, tartós, kevésbé zsugorodó, nehezen
hasítható; jól munkálható, jól felületkezelhető.

Korai juhar (Acer platanoides)

11
Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos színű (érettfás) vörösesfehér, fénylő;
bélsugarai vékonyak, alig láthatók; kissé keményebb a hegyi juharnál; finom rostú,
rugalmas, szívós, nagy nyomószilárdságú, kevésbé jól hasítható; jól munkálható, jól
felületkezelhető.

Mezei juhar (Acer campestris)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos enyhén vörösesfehér; néha bélfoltos; rostjai


hosszirányban gyakran hullámosak (fodros v. habos jávor); nehezebb, keményebb
mint a hegyijuhar; egyéb tulajdonságai megegyeznek az előző juharéval.

Közönséges nyír (Bibircses nyír) (Betula pendula)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos fehér színű, enyhe sárgás vagy vöröses
árnyalattal, (érettfás); edényei fehér pontokként látszanak az évgyűrűn belül; bütüjén
gyakran vörösesbarna húrirányú bélsugár foltok tűnnek fel; húrmetszeten a bélsugártükrök
selymesen fénylenek; jelentős csersavtartalmú; közepesen kemény és nehéz, könnyen
hasítható, a nedvességet, párát jól viseli; szilárdsági tulajdonságai jók; lassú szárítást
igényel.

Közönséges platán (Platanus hispanica)

Anyagtulajdonságok: a szijács világos vörösfehér, a geszt világos vörösesbarnás, alig


megkülönböztethető; anyagszíne és szerkezete nagyon hasonlít a bükkéhez; rendkívül sok
és vaskos bélsugara a húrmetszeten feltűnően mutatkozik; középnehéz, közepesen kemény,
egyenletes szerkezetű, jól hasítható, hasított felülete selyemfényű, érdekes rajzolatú, jól
munkálható, jól felületkezelhető.

Enyves éger (Alnus glutinosa)

Anyagtulajdonságok: a friss kivágású fa anyagszíne narancssárgás vörös, a levegőn


halványodik és vörösesbarnára változik; gesztje nem elkülöníthető (érettfás); álgesztesedés
előfordul; bélsugarai sugaras metszeten sötétbarna csíkokat, foltokat alkotnak; egyenletes
szerkezetű, könnyű, puha, ellenálló, könnyen hasítható, kevésbé rugalmas, víz alatt rendkívül
tartós, zsugorodó, közepesen repedékeny, fülledékeny, jól felületkezelhető.

Hársak Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) Kislevelű hárs (Tilia cordata)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt azonos fehér színű (sárgás vagy vöröses árnyalattal),
(érettfás); az évgyűrűhatárt erősebb sárgás vagy fehér vonal jelzi; bélsugarai szabad
szemmel nem láthatók; anyaga a nyírfáéhoz hasonló; egyenletes szerkezetű, magas viasz
tartalmú (3.6 %); könnyű, puha, szívós, rugalmas, könnyen hasítható, kevésbé vetemedik,
zsugorodó, nem tartós, könnyen munkálható, jól pácolható, nehézkesen fényezhető; (a
nagylevelű hárs anyaga kissé puhább).

12
Közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum)

Anyagtulajdonságok: a szijács és a geszt fehér, fehéressárga, (érettfás); egységes, finom


szövetű; évgyűrűi a bütümetszeten jól láthatók; bélsugarai sugármetszeten jól látszanak;
könnyű, puha, hajlékony, rugalmas, jól hasítható, nem repedékeny, jól felületkezelhető, jól
munkálható.

Faragásra alkalmas egyéb hazai fafajok (válogatás)

Alma: fehér anyagszín, enyhe vöröses árnyalattal; kissé puhább a körténél.

Barack: sárgásfehér szijács, vörösesbarna geszt; a körtével szinte azonos keménységű.

Mandula: vöröses anyagszínű; tömör szerkezetű, kemény, rugalmas.

Meggy: anyagtulajdonságai a cseresznyével megegyezőek.

Mogyoró: fehér anyagszín; egyenletes szövetű, szívós, rugalmas, közepesen kemény.

Puszpáng: fehéres anyagszín; kemény, tömör, nehéz, sűrű erezetű.

Szilva: vörösesbarna, lilásbarna anyagszín, sötétebb sávozódással; tömör, kemény, rajzolat-


gazdag.

Trópusi fafajok (egzóták) (válogatás)

Afrikai dió (Biboló): szijácsa keskeny, fehéres, gesztje barna (enyhén rózsaszínes),
sötétbarna, feketés sávozódással; a körténél kissé puhább, rugalmas.

Cédrus (Fenyőféle): szijácsa szürkés-rózsaszínes vagy vörösesfehér, gesztje sárgásbarna,


vörösesbarna; illatos faanyagú; egyenletes szövetű; szívós, puha.

Ében: anyagszíne egyenletes sötétbarna, barnás-fekete, ill. fekete; egyenletes szerkezetű;


csontkemény, nehéz, rideg, szívós, tartós; rendkívül értékes fafaj.

Limba: a szijács és a geszt közel azonos színű (halványsárga, olivazöld, zöldesszürke, esetleg
barnás-fekete), olykor csíkozott; tölgy jellegű.

Mahagóni (Afrikai): szijácsa világos sárgásbarna, gesztje rózsaszínes barna, vörösesbarna;


levegőn kissé sötétedik; közepesen kemény, középnehéz, sávos rajzolatú.

Mahagóni-Sapelli: szijácsa krémszínű, gesztje rózsaszínes, de levegőn gyorsan


vörösesbarnára változik; közepesen nehéz, közép-kemény, rugalmas.

Palisander: szijácsa sárgásfehér, sárga, igen keskeny, széles gesztjének színe sötét
rozsdabarnától ibolyás-barnáig változó, sötét zónákkal sávolt; friss vágáskor erős illatú;
nehéz, kemény, rugalmas.

13
Paldao - Dao: szijácsa világos vöröses, vöröses sárga, gesztjének színe szürkétől a világos
olajbarnáig változó; fekete csíkoltságú; hullámos rostfutású, közepes keménységű, nehéz.

Padouk: bronzvöröses anyagszín; szerkezetében az eperhez hasonló.

Egyes részekben felhasznált A legismertebbek: a mészkő, a márvány


szakirodalom: Dr. Kovács Illés: speciális szerszámokkal, ütve faragással jól
Faanyagismerettan faragható.

Fafaragónak óriási élmény ha zsírkövet


faraghat. Ugyanis faragószerszámai ehhez
az anyaghoz megfelelőek. Aki még nem
próbálta annak kívánom, hogy sikerüljön
szereznie egy darabot, és alkosson valami
szépet!

Dísztökök (lopótök, kobaktök): Nagyon


régóta használatos víztartó edény a mezei
munkáknál. Érdekes módon, órákig
hűvösen tartja a benne tárolt italt.
Az ezen az oldalakon szereplő
Olyannyira megbecsült tárgya volt a falusi témakörökhöz őszintén ajánlom az
embereknek, hogy a kopogóan kemény
A FAMŰVES KÉZMŰVES KISMESTERSÉG
héját szebbnél szebb díszítésekkel látták
című szakkönyvem ismeretanyagát.
el.
Róla információ a kezdőoldalon található.
A tök héja csak abban az esetben
karcolható, metszhető, véshető, ha
teljesen kiszáradt. Szép, krémsárga héján
jól érvényesül a legfinomabb karcolás is,
ha a karcolatba kontrasznövelő anyagot
(pl. pörkölt diófa faporát) dörzsölünk.

Igaz, népművészetünkben ritkán


találkozhatunk díszesen faragott kő
tárggyal, de egyes kismesterségek Szabó Béla, faragó népi iparművész
használnak formára faragott követ (pl.
molnár, sajtkészítő, stb.). Nem is beszélve Elérhetőségem: e-mail cím:
a sírkő faragókról. fa@faragosuli.hu
Tel: 06-20-914-8508 (munkaidőben)

14
15