You are on page 1of 831

Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár


A DEBRECENI EGYETEM
MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK
KIADVÁNYAI

83. szám Szerkeszti: JAKAB LÁSZLÓ 83. szám

Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár

Debrecen, 2005
Készült és megjelent az OTKA (nyilvántartási szám: T 047079) és a Bakó
Népnyelvi Szótár Alapítvány támogatásával.

Lektor: Jakab László

© Kálnási Árpád, 2005.

ISBN 963 472 875 8


ISSN 1588-6433

Felelős kiadó: Dr. Hoffmann István


Technikai szerkesztő: Kecskemétiné Legoza Eszter
Készült a Kapitális Kft. nyomdaüzemében.
Előszó

A debreceni cívis szótár (DCSz.) elkészítésének gondolata több mint hét év-
tizeddel ezelőtt jelent meg CSŰRY BÁLINTnak, a népnyelvkutatás első katedrás
professzorának tervei között (Mit akarunk? Magyar Népnyelv 1: 3-6). Program-
adó írásában CSŰRY BÁLINT az általa életre keltett Népnyelvkutató Intézet első
feladatkörét egyenesen a debreceni eredeti cívisnyelv szókincsének szótári fel-
dolgozásában jelölte meg. Ugyanitt vázlatosan megfogalmazott gondolataiból
az is kitűnik, miért tekintette fontosnak a szótár elkészítését: „Ezzel olyan célt
tűztünk magunk elé, mely a magyar nyelvjárásbúvárlatban egészen új. Kétség-
telen ugyanis, hogy Debrecen, ez az ősi cívisváros és régesrégi művelődési góc-
pont a vele kapcsolatban álló területek népnyelvére, népi kultúrájára rendkívül
sokoldalú hatást gyakorolt. E hatás mérvére nézve csak föltevéseink lehetnek.
Ha azonban a kezünkben volna ilyen debreceni szótár, akkor ez a hatás meg-
fogható és fölmérhető lenne, akkor pl. a szamosháti szókincsre nézve már
lehetne összehasonlításokat tenni” (i. m. 5). CSŰRY a XX. század harmincas
éveiben megkezdte a szótár adatgyűjtését. Tanítványainak olyan szakdolgozati,
doktori témákat adott, amelyek egy-egy terület szókincsének a feldolgozást
tartalmazták. Így gyűjtötte össze BARTHA KÁROLY a debreceni fésűs- és guba-
csapómesterség szókincsét, PETŐ JÓZSEF a tímárokét, ESZIK MIHÁLY a pipa-
készítőkét és hentesekét, BALASSA IVÁN pedig a debreceni földművelés és a
cívis társalgási nyelv szókincsét. Az említett gyűjtések nagy része később meg
is jelent, PETŐ JÓZSEFé (A debreceni tímárok céh- és műveltségszavai. Debre-
cen 1938), N. BARTHA KÁROLYé (A debreceni gubacsapó céh. Debrecen 1939),
BALASSA IVÁNé (A debreceni cívis földművelésének munkamenete és műszó-
kincse. Debrecen 1940). 1939-ben, a Magyar Népnyelv megjelenésének első
évében tehát már látható eredményei voltak a gyűjtőmunkának.
6
Egy évvel később a debreceni egyetem Magyar Népnyelvkutató Intézetének
működéséről írt beszámolójában CSŰRY már részletesebben szól a cívis szótár-
ról (MNny. 2: 270-6). Az elkészült gyűjtések mellett örömmel tudósít az újabb
eredményekről is. „Már az eddig gyűjtött szóanyag is igen értékes adatokat
szolgáltat a kutató számára, pedig Debrecen ősi cívisnyelvének és műveltsé-
gének szótári feldolgozása még e munkálatokkal is csak a kezdetekig jutott el.
Ez a munka az intézet egyik legnagyobb, egyben legnehezebb feladata. Kétség-
telen, hogy Debrecen a Tiszántúl, az Alföld, sőt a Dunántúl és a Kárpátalja ma-
gyarságának művelődésére is igen nagy hatással volt. Ez a hatás a művelődés
számtalan vonatkozásában megállapítható s természetesen a szókinccsel, a mű-
veltséganyaggal leggyakrabban együttvándorló nyelvi jelenségekben is. E hatás
részletjelenségeire, fokára nézve csak feltevéseink lehetnek. Ezeket a fel-
tevéseket fogja majd tudományos vizsgálat tárgyává tenni az a munka, amely
Debrecen és Debrecennel bármilyen kapcsolatban álló vidék szótári anyagának
összehasonlításával s az ennek kapcsán felvetődő kérdések nyelvtörténeti és
művelődéstörténeti vizsgálatával a magyar népnyelvkutatást egészen új fela-
datok szolgálatába állítja és a magyar nyelvtudomány, de még sok más rokon
tudomány búvárait is minden bizonnyal sok új ismerettel és szemponttal gaz-
dagítja” (i. m. 271).
A szótári vállalkozást CSŰRYék (és később mások is) Debreceni cívis szótár,
cívis szótár néven emlegették. CSŰRY a debreceniséget nem csupán a város
közigazgatási határain belüli területre értette, hanem az egykori hatalmas mező-
város környező birtokaira, így a Hortobágyra is vonatkoztatta. Bizonyíték erre
az ott végeztetett szókincsgyűjtő munka is (LÜKŐ GÁBOR: A hortobágyi pász-
torművészet. Debrecen 1940).
De mit takar ez a városunkban ma is gyakran hallott és használt fogalom
cívis? A latin eredetű civitas, civilitas, civil, civilizáció szócsaládjához tartozó
cívis szó a TESz. szerint 1766-ban bukkan fel éppen Debrecenben, közelebbről
éppen a diáknyelvben: „Mind ezekre azt feleli emlitett Foris András becsületes
civisünk” (MNy. 60: 222). Jelentése: ’(debreceni) polgár’. SZABÓ T. ATTILA ha-
talmas levéltári anyagot feldolgozó Erdélyi Magyar Szótörténeti Tára azonban
már 1589-ből, illetve 1595-ből idéz rá adatot (I: 1212): A magyar civis — a
szóeleji hangsúlyos helyzet miatt gyakran cívisnek hangzik, (ezt tükrözi mai he-
lyesírása is) — a TESz. szerint a „a népies stílusréteg szava”, melynek régies,
tréfás nőnemű alakja a civa, cíva, szintén a debreceni diáknyelvben (?) keletke-
zett, jelentése: debreceni polgárasszony. A Magyar Értelmező Kéziszótár kiv.
(kiveszőben, elavulóban) megjegyzéssel ezt írja a cívisről: „Mezővárosnak, kül.
Debrecennek őslakos gazdálkodó családból származó módos polgára”. Az Ide-
gen szavak kéziszótára (Bp. 1967) pedig ’polgár; tehetős, jómódú gazda vagy
7
iparos’ jelentéssel közli. A fogalom kifejtésével bővebben a történeti munkák
foglalkoznak, így például BALOGH ISTVÁN Cívisek társadalma (Debrecen
1947), A cívisek világa (Bp. 1973) című köteteiben olvashatunk róla. Ezek
summázata szerint a cívis hagyománytartó, sajátos életformával rendelkező
réteg, amely éppen konzervativizmusa révén zárt közösséget alkotott. A csa-
ládok egymás között házasodtak. Bár minden földdel rendelkező cívisnek volt
tanyája, legelőrésze, csak cselédeik és a fiatal házasok költöztek ki a tanyára,
ők maguk bent laktak a városban, és csak a nyári munkák idején éltek a tanyán.
Vagyonukat állattartásból és földművelésből szerezték, hasznukat nem fek-
tették be kapitalista jellegű vállalkozásokba, hanem a hagyományos paraszti
gazdálkodás keretein belül szaporították. Tágabb értelmezésben cívisnek ne-
vezik az alföldi városok bennszülött lakosságát, függetlenül a rétegződéstől,
vagyis a gazdag polgárparasztokon kívül a kereskedőket, iparosokat, szegény-
parasztokat, cselédeket is. A szót leggyakrabban Debrecen őslakóira használ-
ják, de mondják Nagykőrös, Kecskemét és Hódmezőváráhely paraszti törzsla-
kosságára is (vö. Néprlex.: cívis, cívisváros). SZABÓ T. ATTILA idézett munkája
alapján hozzátehetjük, hogy a cívis szó az erdélyi (és más magyarországi)
nagyobb városok polgárainak a megjelölésére is szolgált. CSŰRY debreceni
vonatkozásban is tágabban értelmezte a fogalmat, hiszen a földművelés és ál-
lattartás szókincsének összegyűjtésén kívül a kézműipar, a kereskedelem,
illetve a szegényparaszti életforma stb. élő és már csupán oklevelekben fellel-
hető szókincsének összegyűjtésére egyaránt gondolt.
A cívis szótárhoz kapcsolódóan néhány szót ejtenünk kell a szakirodalom-
ban tárgykör-monográfiának nevezett szókincsgyűjtésről is. IMRE SAMU szerint
tulajdonképpen nem is nyelvészeti munkák ezek, hanem tárgyi, néprajzi leírá-
sok, melyeknek szerzői nagy gondot fordítottak az egyes foglalkozási ágak
vagy egyéb témakörök munkamenetének leírásán kívül a szókincsnek példa-
mondatokban is bővelkedő összegyűjtésére, regisztrálására (Wörter und Sa-
chen). E dolgozatok értékét csak növeli, hogy bőséges szóanyaguk bizonyos
témakörökben (pl. földművelés, kismesterségek, táplálkozás stb.) elősegítheti a
jövevényszókutatást, illetve a szóföldrajzi vizsgálatokat is. Módszerük nem
teljesen azonos. Nagy részük szinkrón jellegű gyűjtés és feldolgozás, néhány
munka azonban történeti adatokat is tartalmaz. A cívis szótárhoz köthető dol-
gozatok közül az előbbi típushoz tartozik BALASSA IVÁN munkája a debreceni
földművelésről, az utóbbihoz sorolható többek között PETŐ JÓZSEFnek a tímár-
mesterségről, illetve VÁMOSI NÁNDORnak a csizmadiákról írt dolgozata (A deb-
receni csizmadiák céh- és műszavai. Debrecen 1942). IMRE SAMU szerint az
első típus főként CSŰRY tudományos koncepcióját tükrözi, míg az utóbbiban
már a CSŰRY katedráját elfoglaló BÁRCZInak az elképzelései is érvényesültek
8
(Mai magyar nyelvjárások rendszere 23). CSŰRY korábban idézett gondolataira
utalva úgy vélem, ez utóbbi típusnál sem kell a nyelvtörténész BÁRCZI meg-
határozó szerepét keresnünk, hiszen a cívis szótárt CSŰRY is a szinkrón
anyagon kívül igen bőséges (egészen a a középkorig visszanyúló történeti ada-
tolással képzelte el: „A gyűjtők nemcsak az élő cívisszavakat jegyzik fel, ha-
nem felkutatják, a levéltárakban a régi okiratokat, a céhek iratait, jegyzőköny-
veit is. Belőlük egy egész sereg kihalt debreceni szót és fogalmat ásnak ki és
jegyeznek fel a nagyszótár számára. A debreceni cívis szótár nemcsak a ma élő
szavakat fogja tartalmazni, hanem a régi iratokból megőrzött műveltségsza-
vakat és fogalmakat is felöleli” (idézi BALASSA IVÁN: Csűry Bálint 153).
BALASSA IVÁN a cívis szótár korai munkálatait értékelve ezt írja: „Ma azon-
ban visszatekintve a vállalkozásra, úgy látom, hogy e nagy munka elvi kérdései,
különösen történeti anyaggal tervezett kiszélesítése, nem nyugodott eléggé ki-
dolgozott alapon, idő pedig — CSŰRY korai halála miatt — nem volt arra, hogy
a kérdések tisztázódjanak” (i. m. 158-9). CSŰRY bizonyára nemcsak az elvég-
zendő munka mennyisége miatt tekintette a cívis nyelv szókincsének szótári
feldolgozását a Népnyelvkutató Intézet legnagyobb és legnehezebb vállalkozá-
sának (MNny. 2: 271), hanem a fentebb említett problémák bonyolultsága,
összetettsége miatt is. Még a Szamosháti Szótár anyagának összegyűjtése és
megszerkesztése során szerzett szótárírói, szótárszerkesztői gyakorlatnak és el-
méleti tudásnak a birtokában is úgy érezte, hogy ezzel a szótártervvel intézete
egy addig példa nélküli vállalkozásba kezdett. A problémák már a szótár tema-
tikájának, végsősoron műfajának elvszerű körülhatárolásával kezdődtek. Mit
tartalmazzon a magyar nyelvterületen elsőként tervbe vett városi szótár, amely-
nek helyszíne — miként ő is megfogalmazta — gazdasági és művelődési köz-
pontja egy fél országrésznek, hatása pedig Erdélyben, sőt a Dunántúlon is tetten
érhető, ugyanakkor konzervatív cívis jellege még a XX. század első felében is
megőrizte a céhes ipar sok jellemző jegyét, illetve a hajdani falusias élet-
formát? (BALASSA: i. m. 156)
A cívis szótár adatgyűjtése a II. világháború után abbamaradt. Ennek okai
között első helyen CSŰRY BÁLINT korai halálát említhetjük. Ehhez járult még
tanítványainak szétszóródása a háború, illetve az 1945 utáni helyzet következ-
ményeként, valamint az is, hogy a Népnyelvkutató Intézetet a Magyar Nép-
nyelv című évkönyvvel együtt 1949-ben megszűntették. De a debreceni Magyar
Nyelvtudományi Tanszék kutatómunkája is más arculatot nyert, a tanszék ké-
sőbbi vezetői ugyanis máshová tették a kutatás súlypontját. Nem lettek azonban
hűtlenek CSŰRY utódai sem a nyelvjáráskutatáshoz. BÁRCZI GÉZA még debre-
ceni professzorsága idején indította meg az Új Magyar Tájszótár adatgyűjtését
és a Magyar Nyelvjárások Atlaszának előkészítő munkálatait, utódai és tanítvá-
9
nyai pedig részt vállaltak ezek anyagának összegyűjtésében. BÁRCZI 1951-ben
megindította a Magyar Nyelvjárásokat a debreceni Magyar Nyelvtudományi
Tanszék évkönyvét, amely mind a mai napig megjelenik.
Sokáig úgy tűnt azonban, hogy a DCSz. ügye végleg lekerült a napirendről.
Sokan úgy vélekedtek, hogy ennek anyagát már nem is lehet összegyűjteni. A
cívis életforma megszűnt, a kegyelemdöfést az 1949 után következő fordulat
adta meg. A földművelésből (is) élő emberek földjeit, tanyáit, jószágait, felsze-
reléseit elvették, a tanyák jó részét el is tüntették a föld színéről. Sokan közülük
pedig mint ún. kulákok vagy iparosok, kereskedők üldözöttekké váltak.
De a szótár ügye mégsem felejtődött el teljesen. CSŰRY egykori tanítványai
(IMRE SAMU, BALASSA IVÁN, BAKÓ ELEMÉR) előadásaikban, hozzászólásaikban
vagy magánbeszélgetések alkalmával többször felemlítették ezt a szótártervet,
és felrótták tanszékünknek a szótár hiányát. IMRE SAMUt idézem, aki 1986
februárjában a Debrecenben rendezett Csűry-centenáriumon XX. századi táj-
szótárainkról tartott előadásában így fogalmazta meg ezzel kapcsolatos gon-
dolatait: „nem hallgathatom el azt a véleményemet — bár egyáltalán nem sze-
retnék ünneprontó lenni, sőt még annnak látszani sem —, hogy a debreceni
egyetem nyelvészei egy dologban adósai Csűry Bálintnak. Nem egészen érthető
ugyanis számomra, hogy Csűry Bálint egyik szép terve, az általa megindított és
bizonyos részeredményeket már az ő életében elért „cívisszótár” lényegében
fiaskóval végződött. De talán nem volna még késő, ha nem is egy teljes cívis-
szótár, de legalább egy debreceni tájszótár összeállításához hozzálátni” (MNy.
83: 132-40).
Többek bíztatására fogtam hozzá az 1980-as évek végén DCSz. munkálatai-
nak előkészítéséhez. Első lépésként az adatközlőket kellett felkutatnom. Ki-
derült, hogy élnek még Debrecenben olyan idős emberek, akik civis családban
születve ismerik a régi életformát. Adatközlőim között vannak elemi iskolát,
középiskolát, sőt egyetemet végzett emberek is, akik nyaranta a tanyákon élve
és dolgozva nevelkedtek fel. Tanítványaimmal együtt közel száz adatközlővel
dolgoztunk, közülük különösen Ménes Andrásné Nagy Katalin volt a cívis szó-
tár adatainak gyűjtésében segítségemre. Kati néni debreceni cívis parasztcsalád-
ban született 1910-ben, szülei és nagyszülei is debreceniek voltak. Négy elemit
és polgárit végzett. 1945 után földjüket elvették, őket a kitelepítés réme fenye-
gette. De nem törte meg a sok megpróbáltatás. Családjából hozott derűs élet-
szemléletét mindmáig megőrizte. Mint ahogy megőrizte a régi cívis életforma
és neveltetés megannyi értékét. Természetes intelligenciája élénk érdeklődéssel
párosul. És azzal a cívis öntudattal, amely segített neki megőrizni a debreceni
népi hagyományokat, a cívisek beszédének számtalan fordulatát, ízét, zamatát.
„De szíb debrecenyi beszíd” — idézte gyakran a fiatal korában hallott
10
mondást. Több évtizedes nyelvjárásgyűjtő és helynévgyűjtő tevékenységem
során a legjobb és legtájékozottabb adatközlőmnek bizonyult. Köszönöm neki
és a többi kedves adatközlőmnek, valamint az adatgyűjtésben részt vevő hall-
gatóimnak önzetlen segítőkészségüket és munkájukat. Köszönöm nekik, hogy
segítettek egy olyan szótár létrehozásában, amely megörökíti a szavakba foglalt
cívis életforma emlékeit, és amelyet nemcsak a nyelv- és néprajztudomány mű-
velői, hanem a nyelv iránt érdeklődő olvasók, köztük természetesen elsősorban
a Debrecenben és környékén élők is érdeklődéssel forgathatnak.
Tisztában vagyok azzal, hogy a szótár nem teljes. Egy nyelvi közösség bár-
milyen szempontból kiválasztott szókincsrétegének teljes felgyűjtése remény-
telen vállalkozás. A Szamosháti Szótárhoz is közöltek pótlásokat. Remélem,
lesznek vállalkozó szellemű kutatók, akik ennek a munkának a folytatását, bő-
vítését magukra vállalják.
Köszönetet mondok az OTKA és a Bakó Népnyelvi Szótár Alapítvány tá-
mogatásáért, és illesse köszönet Jakab Lászlót, a kötet lektorát, akinek biztatása
és segítsége nélkül ez a munka nemigen született volna meg.
A kötet anyaga az Interneten a http://mnytud.arts.unideb.hu/sorozat/dcsz
címen található meg.
11

A szótár anyaga

A munka megindítása előtt el kellett döntenem, milyen szótárt kellene ké-


szíteni. CSŰRY BÁLINTot korai halála megakadályozta abban, hogy a szótár ter-
vének végleges formáját kialakítsa. A Szamosháti Szótár nyomán az eltelt több
mint fél évszázad alatt több regionális szótár is készült, és BÁLINT SÁNDOR
munkájaként megszületett az első magyar városi szótár, a Szegedi Szótár. Több
kötete már megjelent az Új Magyar Tájszótárnak is. Ezeket és ezeknek a tanul-
ságait figyelembe kellett venni.
Az első kérdés az volt, legyen-e történeti anyag a szótárban. Igenlő válasz
esetén, további problémák vetődnek fel. Milyen történeti anyag kerüljön bele,
csupán a helyi esetleg az országos levéltár debreceni vonatkozású forrásainak
szókincse, vagy az elmúlt századok debreceni szellemi életének emlékeit is fel-
dolgozzuk. E felmérhetetlen mennyiségű történeti anyag szétfeszítette volna a
szótár kereteit. Emellett a történeti források számbavétele, kicédulázása évtize-
deket vett volna igénybe, és ez komolyan veszélyeztette volna a szótár elkészí-
tését. Ezért a történeti anyagról lemondtam, úgy vélem, ennek az összegyűjtése
egy debreceni nyelvtörténeti szótár feladata lenne.
A SzamSz.-ról CSŰRY BÁLINT az Előszóban azt írja: „Szótáramban
kísérletet teszek arra, hogy egy magyar falu népének képzet- és szókincséről
rendszeresen fölvett, hiteles gyűjteményt állítsak össze” (i. m. 4). Ez annyit
jelent, hogy CSŰRY az adott nyelvközösség szókincsének minden rétegét,
vagyis a köznyelvi szavakat is igyekezett szótárában összegyűjteni. Úgy
gondoltam, hogy ezt az elvet a készülő munkában nem alkalmazhatom. A
köznyelvi szavak megtalálhatók az értelmező szótárakban, bár valószínűleg van
regionális eltérés ezek használatában is, de az ilyen eltérések vizsgálata más
eljárást kíván. Így a köznyelvi szavak felvételétől eltekintettem.
12
Amennyiben a régi szókincs figyelembevételéről lemondunk, felvetődik a
kérdés: csupán élő nyelvi gyűjtést tartalmazzon-e a szótár, vagy vegye figye-
lembe a korábbi nyomtatott és kéziratos szógyűjteményeket, nyelvjárási, nép-
rajzi leírásokat, gyűjtéseket stb. is. Már láttuk, hogy CSŰRY tanítványai is
gazdag anyagot gyűjtöttek össze, és a későbbiekben is sok értékes munka került
a debreceni egyetemi nyelvészeti és néprajzi könyvtárakba, valamint a Déri
Múzeum kiadványaiba és kézirattárába. Ezek feldolgozásáról nemigen lehetett
lemondani. Ebből következett, hogy meg kellett határozni, mi legyen a nyom-
tatott és kéziratos források feldolgozásának kiinduló pontja. Úgy gondoltam,
hogy ebben az Új Magyar Tájszótár gyakorlatához kell igazodnom. Az ÚMTsz.
megtervezői 1890-ben határozták meg ezt az időpontot (I, 9). Annál is inkább
ezt kellett elfogadnom, mert az ÚMTsz. felvette adattárába az 1890 és 1960 kö-
zött készült összes fellelhető nyomtatott és kéziratos debreceni adatot (uo.). Az
ÚMTsz. V. kötete még nem készült el. Sajnos, ennek megjelenését egyre romló
egészségi állapotom miatt nem tudom kivárni, így feldolgozásáról le kell mon-
danom.
Így körvonalozódott, hogy a készülő szótár anyaga egyrészt az ÚMTsz. négy
kötetében található adatokból, másrészt az 1960 óta megjelent vagy azóta lét-
rejött kéziratos forrásokból és a mi új gyűjtéseinkből fog összeállni. El kellett
döntenem azt is, hogyan kapcsolódjék az ÚMTsz.-ban levő gazdag debreceni
vonatkozású anyag a szótárhoz. Két lehetőség között választhattam. Az egyik
az, hogy utalok az olyan címszavakra, amelyek csak az ÚMTsz.-ban szerepel-
nek, és ha a címszó a készülő szótárban is megvan, akkor a szócikk végén azt
jelzem utalással, hogy az ÚMTsz.-ban további adatok találhatók. A másik lehe-
tőség pedig, hogy az ÚMTsz. anyagát beépítem a szótárba. Az első változat al-
kalmazása esetén takarékoskodni lehetett volna a munkával és a papírral, mert
kisebb lett volna a mű terjedelme. Hátránya lett volna viszont, hogy akinek
nincs meg az ÚMTsz., az csak utánajárással, valamelyik könyvtárban tudja a
hiányzó információkat pótolni. És vajon hány könyvtárban vannak meg az
ÚMTsz. kötetei? A szókincs egységének megőrzése és a könyv használható-
sága érdekében a másik változatot választottam, az ÚMTsz.-ban levő debreceni
anyagot beépítettem a szótárba.
Debrecen egyik kutatópontja volt a Magyar Nyelvjárások Atlaszának. Az
előbbiekből következik, hogy az Atlaszban levő városunkra vonatkozó adato-
kat is át kellett venni a szótárba.
A Debreceni cívis szótár tehát XX. századi élőnyelvi anyagot tartalmazó vá-
rosi népnyelvi szótár. Elsősorban a század első felében élő debreceni emberek
nyelvhasználatát, életformáját stb. tükrözi. Ennek sok eleme azonban ma is ré-
sze Debrecen nyelvkincsének, életének. A szókincs a debreceni paraszti gazdál-
13
kodás, fogatolás, teherszállítás, különböző kismesterségek (fazekas, gubacsapó,
kádár, kerékgyártó, kőműves, könyvkötő, szíjgyártó, csipkeverés, erdészet, ko-
sárfonás, mézeskalácskészítés, méhészet, pipakészítés, szűrhímzés, vadászat
stb.), a népi élet (vákáncsosok, cívis konyha, kenyérsütés, lakodalom, ünnepek,
szórakozási alkalmak, betegségek, halálokok stb.) szavaiból áll össze.
Címszóként csak a tulajdonképpeni, az alaki és a jelentésbeli tájszók szere-
pelnek. Alaki tájszóknak elsősorban azokat tekintik, amelyeknek hangalakja
annak irodalmi, illetve köznyelvi formájától olyan mértékben tér el, hogy
nyelvjárási szó mivolta nyilvánvaló. Ennek következtében például az ÚMTsz.-
ban nem kapnak helyet alaki tájszóként azok a szavak, amelyekben valamelyik
nyelvjárásra jellemző vagy nagy területen ható és sok morfémára kiterjedő
hangtani jelenség van (I, 11). Ezt az elvet egyetlen nyelvjárást feldolgozó szótár
nem követheti, mert akkor éppen az adott nyelvjárás legfontosabb hangtani
jellemzője veszne el. Így szótárunkban sok olyan alaki tájszó található, amelyek
a debreceni nyelvjárás egyik jellemzőjének, az í-zésnek az eseteit mutatják:
ebíd, níz, szíp stb. Általában csak az alapszót vesszük fel címszónak, a szárma-
zékait nem.

Az adatgyűjtés

A fentiek tisztázása után foghattam hozzá az adatgyűjtés megszervezéséhez.


Először is számba kellett venni milyen jellegű és színvonalú Debrecenre vonat-
kozó forrásokat dolgoztak fel az ÚMTsz. számára. A néhány lap terjedelmű
jegyzék világosan mutatta, a szerkesztés elkezdése előtt még rengeteg tennivaló
van a gyűjtés területén. A források egyenetlen színvonala, több fontos témakör
hiánya, a példamondatok felfrissítése, lejegyzésük egységessé tétele, a frazéma-
kincsnek és a néprajzi hagyományoknak a következetes számbavétele egyaránt
a gyűjtőmunka jól megtervezett folytatását indokolta. A gyűjtőmunkába bevon-
tam a magyar szakos egyetemi hallgatókat, akik szemináriumi tagként vagy
szakdolgozatíróként szívesen közreműködtek a cívis szótár munkálataiban.
Szemináriumi munkaként, diákköri pályázatként vagy szakdolgozatként gyűj-
tötték össze és dolgozták fel megfelelő előkészítés után egy-egy témakör szó-
kincsét. Ezzel olyan összetételében alkalmi munkacsapat szerveződött, mely-
nek tagjai, ha nem is kivétel nélkül, lelkiismeretes gyűjtő- és feldolgozó mun-
kával gyarapították az adatok számát. E munkákban a tárgykörmonográfiák leg-
jobb hagyományait igyekeztünk követni, természetesen az új igényeknek meg-
felelően. Az alábbi művek készültek el, zárójelben megadom a tanévet:
14
Balázsy Eszter: Családi és rokonsági kapcsolatok (1997/98).
Balogh Ágnes: Baromfitartás egy paci tanyán (1997/98).
Balogh Beáta: Fogatolás és teherszállítás Debrecenben (1997/98).
Balogh Judit: A kenyérsütés szókincse (1997/98).
Barva Enikő: A szőrmekikészítés szókincse (2000/2001).
Benye Ágnes: Halálokok a múlt századi halotti anyakönyvekben (1995/96).
Bódi Katalin: A debreceni cipészmesterség szótára (2000/2001).
Bodnár Csilla Mária: A debreceni mészárosmesterség (2001/2002).
Boruzs Anikó: Lakodalmi szokások Debrecenben (1997/98).
Bota Ildikó: A gyümölcstermesztés Debrecen környékén (1997/98).
Czeglédi Ágnes: A debreceni cifraszűr (1997/98).
Csanádi József: A kárpitosmesterség (1997/98
Cseh Gabriella: A juhtartás menete és szókincse a Hortobágyon (1997/98).
Csorján Melinda: A cívis lakodalom (1997/98).
Dorner Cecília: A debreceni szűrhímzés (1999/2000).
Farkas Anita: A cívis kalaposmesterség szókincse (1997/98).
Fehér Andrea: A cívis ház berendezése (1997/98).
Fehér Mária-Mónika: A cívis méhészet (1997/98).
Fehér Nikoletta: A debreceni csipkeverés (1996/97).
Fenyvesi Aranka: A mosás és tisztálkodás szókincse Debrecenben (1997/98).
Germuska Judit: A kender vetésétől a szövésig (1996/97).
Gyöngyösi Barbara: A debreceni gubacsapó mesterség (1996/97).
Györfi Erika: A debreceni cívisek szórakozásának szókincse (1997/98).
Halmai Krisztina A debreceni cívis konyha (1998).
Huszti Andrea: A kenyérsütés Debrecenben (1997/98).
Huszti Éva: A kékfestő iparág szókincse (1997/98).
Illés Éva: A bognárság és kerékgyártás szótára (1997/98).
Kardos Rita: A pálinkafőzés (1997/98).
Katona Tünde: A hortobágyi pásztormúzeum anyaga (1997/98).
Koncz Veronika: A cívis leánykérés, házasélet (1997/98).
Kovács Noémi: A hagyományos gazdálkodás Debrecenben (1997/98).
Lós Mária: A debreceni halotti és temetkezési szokások szókincse (1997/98).
Losonczi Anna: Debreceni foglalkozásnevek a századelőn (1997/98).
Major Judit: Népi építészet Debrecenben (1997/98).
Mátyás Ildikó: A cívis iskola (1997/98).
Mergenthaler Réka: A debreceni rézműves mesterség (1997/98).
Mórocz Petra: A debreceni pipásmesterség szókincse (1997/98).
Mrena Judit: A vadászat szókincséből (1997/98).
Munkácsi Anna: Betegségnevek az egyházi anyakönyvekben (1870-1948)
(1997/98).
Német Mariann: A hortobágyi pásztorok szókincse (2003).
15
Némethi Szabolcs: Tánccal kapcsolatos kifejezések Debrecenben és környékén
(1997/98).
Somogyi Mária: A debreceni cívis viselet (1997/98).
Perla Erzsébet: A debreceni cívis tanyavilág (1997/98).
Rinyuné Varga Judit: A Magyar Nyelvjárások Atlaszának debreceni adatai
(2001).
Szalka Emese: A vadászat és szókincse (1997/98).
Szurdoki Péter: A Debrecen körüli mezei vadászat (1997/98).
Takács Ágnes: A cívis vendéglátóipar története és szakszavai (1999).
Telkes Borbála: A debreceni kovácsmesterség munkamenete és szótára
(1997/98).
Tóth Judit: A debreceni cívis polgár öltözködése és viselete (1997/98).
Tóth Lászlóné: A hortobágyi pásztorkalap (1996/97).
Tóth Lilla: A szilvalekvár tartósítása és felhasználása Debrecenben (1999).
Tóth Réka: A szíjgyártás szókincse (1995/96).
Varga Judit Györgyi: Szőlőtermesztés, borkészítés Debrecenben (1997/98).
Varga Tímea: A debreceni kádármesterség szótára (1997/98).
Veres Hajnalka: A díszítőkovács mesterség (1997/98).
Veress Lívia A fazekasság szókincse (1998/99).
Vidra Anikó: A debreceni kosárfonás (1997/98).

Kenéz Tünde A debreceni könyvkötészet szókincse című munkája nyomta-


tásban is megjelent (A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intéze-
tének Kiadványai. 77. szám. Debrecen 2002). Tőlünk függetlenül is jelentek
meg ide vonatkozó munkák. Így Szabó Gyuláné A debreceni paszományos
mesterség szakszókincse címmel adott ki egy füzetet (Magyar Csoportnyelvi
Dolgozatok 19. szám. Budapest 1983). Sápi Lajos A debreceni kőművesek
szakszavait (MNyj 32: 205-211), Botos Géza pedig az erdészeti és vadászati
szókincset gyűjtötte össze (MNyj. 39: 243-263). E dolgozatok anyaga termé-
szetesen megfelelő ellenőrzés után bekerült a szótárba.
Magam is gyűjtöttem. Így készült el Cívis beszélgetések Debrecenből című
könyvem (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudo-
mányi Intézetének Kiadványai. 74. szám. Debrecen 1999). Ebben a cívis társa-
dalom mindennapjaival kapcsolatos témák, a gazdálkodás, lótenyésztés, ke-
nyérsütés, disznóölés, a társasági élet (bálok, lakodalom, ünnepek stb.)
megörökítésére vonatkozó szövegek szerepelnek. Az ezekben levő szókincs is
megtalálható a szótárban.
Az egyes témákra vonatkozó szó- és szöveggyűjtések mellett a teljesség elő-
segítése érdekében már meglevő szótárak, egyéb közlemények kikérdezésével
16
végeztük az adatbázis bővítését. Elsőnek a Szamosháti Szótár tájszóanyagát
kérdeztem ki. Ennek a munkának fő adatközlője Ménes Andrásné Nagy Katalin
volt. Rendszeres beszélgetéseink eredményeképpen összesen 63 és fél kazettára
sikerült felvenni a szótár debreceni változatát. Mivel a kazetták néhány perccel
hosszabbak mint a rájuk írt időtartam, a gyűjtött anyag kb. 95 órányi lehet.
Munkamódszerünk a következő volt: felolvastam a SzamSz. megfelelő címsza-
vát, adatközlőm, ha ismerte, erre válaszul kiejtette a szót. Utána kértem, hogy
alkosson vele mondatot, és ha eszébe jut a szóval kapcsolatban valamiféle szo-
kás, hagyomány, mondás stb., amelyeket gyerekkorában hallott, akkor azokat is
mesélje el.
Ezután láttam hozzá az ÚMTsz. megjelent négy kötetének a feldolgozásá-
hoz. Itt kettős feladatom volt. Egyrészt át kellett venni a szótár Debrecenre vo-
natkozó anyagát, másrészt azokra a címszavakra is rá kellett kérdezni, amelyek-
nek a szócikkében nem volt debreceni adat. A munka során kiderült, hogy a
Debrecen környékéről közölt szavak nagy részét ismerték adatközlőim, de
olykor olyanokról is bebizonyosodott, hogy városunkban is él, amelyekre csak
távoli vidékekről vagy éppen egyetlen helyről hoz példát az ÚMTsz. Ebben a
munkában is főképpen Ménes Andrásné Nagy Katalin volt segítségemre. A már
megjelent kötetek kikérdezése két teljes évet vett igénybe. Debreceninek tekin-
tettem a tájszótárnak a hortobágyi külterjes állattartartással kapcsolatos anyagát
is, mivel a Hortobágy a XX. század első felében még Debrecen város és az ide-
való gazdák birtoka volt, hasonlóképpen Józsa adatait, mert ez nemcsak ma,
hanem korábban is mint kertség Debrecenhez tartozott.
Az ÚMTsz. által foldolgozott források színvonala igen különböző. Így pél-
dául az adatok lejegyzése sem egységes. Ebből következik, hogy nem lehetett
mechanikusan áttenni a példamondatokat a cívis szótárba, ki kellett ezeket is
kérdezni és fonetikusan leírni. Ha adatközlőim nem ismerték a szót, akkor ré-
giesnek tekintettem, és ezt a szócikkben feltüntettem. Azt mondhatom tehát,
hogy csak ellenőrzött adat került át a cívis szótárba. Az ÚMTsz.-ban más hely-
ről közölt címszavak kikérdezésekor úgy jártam el, mint ahogy a SzamSz.
anyagával. Az ÚMTsz. ötödik kötetének hiányát azzal igyekeztem némiképp
pótolni, hogy SZINNYEI Magyar Tájszótárának azokat a betűit (sz—zs), amelyek
még hiányoznak az ÚMTsz.-ból, kikérdeztem adatközlőmtől.
Amint már fentebb említettem, megtalálhatók a szótárban a Magyar Nyelv-
járások Atlaszának debreceni vonatkozású lexikai adatai is. Az atlasz anyagát
egyik levelező hallgatóm gyűjtötte ki a cívis szótár számára.
Annak eldöntésében, hogy egy szó köznyelvi-e vagy tájszó, a Magyar Értel-
mező Kéziszótár a mérce. Ez a mű minősíti a címszavakat. Többek között jelzi,
hogy a szó táji vagy népi jellegű-e. Ebből természetesen következett, hogy az
17
adatbázis bővítése érdekében célszerű megvizsgálni, hogy ezeket a szavakat is-
merik-e Debrecenben. Hozzávettem még a szótár által régiesnek minősített sza-
vakat is, hátha ezek közül is él még valamelyik városunkban. Ezt a témakört
szintén egy levelező hallgató gyűjtötte ki a szótárból, és kérdezte ki adatköz-
lőitől. Az anyagot azonban egy jó beszédkészségű, idős adatközlő segítségével
magam is ellenőriztem. Ezek a szavak is gyarapították tehát a szógyűjteményt,
és viszonylag sok a ÉKsz. által régiesnek minősített szóról is kiderült, hogy
Debrecen nyelvében nem lehet őket régiesnek mondani.
Szólnom kell a szótár frazémakincséről is. A fenti témák és források feldol-
gozása közben természetesen a frazémákat is gyűjtöttük. De célszerűnek lát-
szott még célzottan is ilyenekkel gyarapítani az anyagot. Így esett a válasz-
tásom BURA LÁSZLÓ Szatmári szólások és közmondások című művére (Magyar
Csoportnyelvi Dolgozatok 35. sz. Budapest, 1987). Noha a BURA által össze-
gyűjtött frazémák egy része az 1950-es és 60-as évek romániai gazdasági és po-
litikai viszonyok között keletkezett, más része pedig megvan a Szamosháti
Szótárban, így tehát már kikérdeztem őket a szótár feldolgozása során, mégis
érdemes a gyűjteménnyel foglalkozni, hátha vannak benne ezeken kívűl is olya-
nok, amelyeket ismernek Debrecenben. Nem tévedtem sok frazéma került elő,
amelyeknek debreceni változatai jelentős mértékben növelték adatbázisunkat.
Megemlítem, hogy ismerve a cívis szótár gazdag frazémakincsét, felmerült
bennem a gondolat, hogy szerkesztek majdan egy kötetet Cívis szólások és köz-
mondások Debrecenből címmel (vö. MNyj. 38: 203–8). Sajnos, ennek meg-
valósításáról alighanem le kell mondanom. Bízom benne, hogy egyszer valaki
elkészíti.

A szócikkek

A szócikkek felépítésében a magyar szótárak, különösen a regionális táj-


szótárak gyakorlatát követem. Kétféle szócikk van a szótárban: önálló és utaló.
Az önálló szócikkek tartalmazzák a szó alaki és jelentésbeli változatait, az
egyes jelentésekre vonatkozó példamondato(ka)t, valamint a szóval kapcsolatos
frazémákat és a hozzá kapcsolódó néprajzi tudnivalókat. A szócikk végén uta-
lunk arra, hogy a szó milyen összetett címszó(k)ban szerepel utótagként. Az
utaló szócikkek egyrészt utalnak arra, hogy az egyes ejtésváltozatok milyen
címszó alatt találhatók meg, például acat l. aszat. És vannak olyanok, amelyek
azokra a szavakra hívják fel a figyelmet, amelyek csak összetétel utótagjaként
fordulnak elő a szótárban, önálló címszóként nincsenek benne, például ács Ö:
kontra~; adás Ö: be~, vissza~.
18
Az önálló szócikkeket a félkövér betűkkel szedett címszó vezeti be. A cím-
szót köznyelvi vagy köznyelviesített formában mai helyesírással írom. Ha a
címszó ikes ige, de a nyelvjárásban iktelen változatban is él akkor az -ik rag elé
dőlt vonalat teszek: foly/ik. Ugyancsak így jelzem, ha iktelen igének két alakja
él egyes szám harmadik személyben: megy/en. A címszó után következik fone-
tikusan írva a szó kiejtett változata. Ha van, akkor több ejtésváltozatot is köz-
lök (vö. aztán), de eltekintek az egyéni ejtéssajátságok jelölésétől. A fonetikus
lejegyzésre a magyar nyelvjárások hangjainak jelölésére használt, ún. egyezmé-
nyes hangjelölést alkalmazom. Jelölöm a debreceni nyelvjárás jellemző hangta-
ni jelenségeit, az í-zést, az ó², őÝ záródó kettőshangzókat, amelyek élnek a
Debrecen környékén beszélt regionális köznyelvben is, és természetesen a
hangok egymásra hatásából következő változásokat. Az l, r, j nyújtó hatása leg-
idősebb adatközlőink beszédében sem jelentkezik következetesen, ezért csak
ott jelölöm, ahol valóban észlelhető volt. A szakirodalomban olvashatunk arról,
hogy Debrecenben és környékén kakuminális ° hang is előfordul egyesek nyel-
vében. A mi adatközlőink ejtésében nincs meg ez a jelenség. Megfigyelésem
szerint egyes előadók modoros ejtésmódjában hallható a szóvégi t-nek kaku-
minális változata, de nem csak ezen a vidéken.
Az önálló szócikkek címszavának ejtésváltozatát követi a szófaji minősítés.
A szokásos rövidítésekkel adom meg a címszó szófaját, illetőleg szófajait (i, fn,
mn stb.). Amennyiben a címszó több szófajú, az egyes szófajokra vonatkozó
tudnivalókat félkövéren szedett római számmal különítem el.
Ezután következik a címszó ún. stílusminősítése. Elöljáróban leszögezhet-
jük, hogy egy ilyen nagy szótár készítője nem lehet tekintettel a szocioling-
visztikai elvárásokra is. Egy kis faluban készült pár lapos tájszógyűjtemény
szerzőjétől esetleg elvárható, hogy gyűjtött szavainak társadalmi helyzet, réteg-
ződés szerinti használatát stb. megvizsgálja. De egy nagyvárosban ilyen nagy
terjedelmű anyag esetében a gyűjtéssel egyidőben ez lehetetlen. A szocioling-
visztikai vizsgálatokat éppen az ilyen munkák alapján lehet az arra hivatott
szakembereknek elvégezni. Nem szabad összekeverni a gyűjtést, az érték-
mentést és a feldolgozást. Ezek két külön műfajba tartoznak. A szavak haszná-
lati körére vonatkozóan azonban néhány dolgot tudunk közölni. Így például a
szakszavaknál jelöljük, hogy milyen szakmának a kifejezései. Továbbá nem
okozott gondot a tréfás, gúnyos, elítélő, rosszalló árnyalat, továbbá a diák- és
gyermeknyelvi adatok minősítése sem. Olykor azt is meg tudtuk állapítani,
hogy a valamelyik forrásunkban előforduló címszó régies, mert idős adatközlő-
ink sem ismerték. Ennél többre nem vállalkozhattunk.
A stílusminősítés után következik a címszó jelentésének, illetőleg jelentései-
nek a bemutatása, majd ezt követi általában egy vagy esetenként több példa-
19
mondat. Több jelentésű szónál a jelentéseket félkövérrel szedett arabszámokkal
különítjük el. Példamondataim, hála adatközlőim nyelvi leleményének, ötletes-
ségének, általában színesek, érdekesek. Olykor a források példamondatait is
felhasználtam, de adatközlőimmel ezeket is elmondattam, hogy lejegyzésükkel
beilleszkedjenek az általunk gyűjtött anyag rendjébe.
A jelentés(ek) bemutatását követik Sz: és Km: jelzés után a címszóval kap-
csolatos szólások és közmondások, amennyiben gyűjtésünkben vannak ilyenek.
Ezek után jön a Nr: után a néprajzi, folklór anyag. Gyűjtésünk során erre is
nagy figyelmet fordítottunk, hiszen ezek a megfigyelések, hagyományok stb.
nem csupán önmagukban értékesek, hanem a szavak jelentésének jobb meg-
értését is segítik. A cívis szótárban szép számban vannak ilyen jellegű közlé-
sek. Az önálló szócikk végén pedig Ö: után azt jelezzük, hogy a szó milyen
összetett címszó(k)ban fordul elő utótagként.
Az alaki tájszók szócikkeiben jelentést nem adok meg, de ha gyűjtésünkben
a szóra vonatkozó frazeológiai, néprajzi anyag van, akkor azokat közlöm.

Rövidítésjegyzék

fn = főnév Nk: = népköltés


gúny = gúnyos Nr: = néprajz
gyny = gyermeknyelvi nu = névutó
hsz = határozószó Ö: = összetétel
htl = határozatlan rég = régies
i = ige Sz: = szólás
ik = igekötő szn = számnév
in = igenév szrag = személyrag
Km: = közmondás ti. = tudniillik
ksz = kötőszó tréf = tréfás
l. = lásd tsz = többes szám
mn = melléknév ua. = ugyanaz
msz = mondatszó uo. = ugyanott
nm = névmás v. = vagy
Nd: = népdal vmi = valami
A, Á

a ~ isz 1. Bizony. A, annyira gyönyörkö- abárló abálló² fn Abálólé.


död bennem, hogy az nem igaz! 2. 〈Bosszú- abárol ~ i Abál. A káposztát tőÝtís előÝt
ság, rosszallás, csodálkozás kifejezésére:〉 A, mek kell ~ni, de csak az édeset. Ö: meg~.
mondom, hát esz hogy lehet? abárolt in Abárolt szalonna: abált szalon-
á ~ fn Km: Aki ~-t mond, mongyon bé-t na.
is!: ha elkezdtél vmit, azt folytasd is! abbahagy ~ i Jól elver.
aba ~ fn A szűrposztó egyik, finomabb és abban abba hsz Abba az időÝbe még ugy
vékonyabb fajtája. vó²t. Abba a minutumba: abban a percben.
abajdoc ~ fn Búza és rozs keveréke; két- Abba a minutumba it legyél vele.
szeres. abbiz ~ msz Abbizony.
abajgat ~ i 1. Kiabál, óbégat. 2. Rászól abbizony abbijon msz 〈Ráhagyás, helyes-
vkire. 3. Kerget, hajszol, zaklat. lés kifejezésére:〉 úgy bizony, az bizony.
abaköpenyeg ~, abaköpönyeg fn Aba- abderol ~ i 〈Kékfestő〉 mintázásra előké-
posztóból készült felsőruha. szített vásznat enyhén mángorol.
abál ~ i 1. 〈Szalonnát, húst, hurkatölte- ábécé ábéce fn 1. Betűk meghatározott
léknek valót, ill. káposztát〉 forró vízben pu- sorrendje. 2. Ábécéskönyv.
hít, párol, félig megfőz. 2. Szalonnát lében rö- ábécékönyv ábécekönyv fn Ábécéskönyv.
vid ideig főz. ábécés ~ fn Az elemi iskola első osztá-
abálás ~, abállás fn A művelet neve. lyába járó tanuló. Ábécésnek az én időÝmbe
abálódik Ö: meg~.
asz monták, aki az elsőÝ osztájba járt.
abállé ~ fn Abálólé.
abálólé abáló²lé, abálló²lé fn Lé, amely- ablak ~ fn Ablakára jár: 〈az ablakon át〉
ben disznóöléskor a hurkatölteléknek valót, udvarolgat a lánynak. Sz: (gúny) Nem teszi ki
majd a kész hurkát, gömböcöt, húst, szalon- az ablagba: nem dicsekszik el vele. Nr: Ha
nafélét főzik, abálják. Az abáló²lébe főÝsztük vki felébredés után rögtön az ablakra néz, el-
ki a hurkába való²t, majd a kísz hurkát, göm- felejti az álmát. — Ha beteg van a háznál, és
böcöt. bagoly kuvikol az ablaknál, az halált jelent.
abálóvilla abáló²villafnfn Hosszú 〈kétágú〉 — Ha a lány az udvarlótól virágot kapott, vá-
villa, amellyel a hurkát, húsfélét stb. az abá- zába tette, és kirakta az ablakba. Ö: padlás~,
lólébe rakják, ill. onnan kiszedik. végső~.
abált Hfmnm1. Forró vízben puhított, pá- ablakfia ablakfija fn Az ablaktábla félre-
rolt, félig megfőzött 〈szalonnaféle, hús, hur- tolható v. külön is nyitható keretes része.
katölteléknek való〉. 2. Főtt. ablakfordító ablakfordító² fn Ablakzáró
abaposztó abaposztó² fn Aba. Az aba- kallantyú.
posztó² jó² minőÝsígű, télikabátot v#rtag be- ablakkarika ~ fn Az ablakkeretbe foglalt
lőÝle. üvegtábla.
ablakóra 22 acél
ablakóra ablakó²ra fn 〈A Kollégium mányrípát, és #re tettík a korpát meg a darát.
diáknyelvében:〉 lyukasóra. abrakostarisznya ~ fn Vászonból készí-
ablakos H mmn/fn I. mn Ritka szemű, tett kisebb zsákféle, amiből az állatok abra-
szemhíjas 〈kalász〉. A ritka kalász ~, amikor kolnak.
nem minden szem köt meg, meg vó²t úgy, ábrázat ~ fn Arc. Ennek a jánnak szíp áb-
hogy a jég is mekcsapkotta, akkor is ~ lett, ki- rázattya van.
törd belőÝle nígy-öt szemet. II. fn Ablakok ábrázatfene ~ fn (rég) 1. Gennyes seb az
beüvegezésével foglalkozó vándoriparos. Sz: arcon, fekély. 2. Bőrrák.
Örűl, mint az ~, mikor hanyatt esik: (gúny) ábrázatrákfene ~ fn (rég) Bőrrák.
búslakodik, szomorkodik, ti. az ablakos a há- abriktol ~ i 1. Ver, megfenyít. 2. 〈Álla-
tán hordta az üvegjeit. tot〉 hajszolva kerget, kínoz. 3. 〈Katona〉 gya-
ablakostót ablakostó²t fn Ablakot üvege- korlatozik. Gyerekkoromba hallottam az a-
ző szlovák vándoriparos. Sz: Örűl, mint az pámtúl, hogy ~ a katona, gyakorlatozik.
ablakostó²t a hanyatt esísnek: egyáltalán nem Ö: el~, ki~, meg~.
örül. abroncs H fn 1. Hordót összetartó pánt. 2.
ablakszem ~ fn Ablakkarika. Abroncshoz hasonló szarv-, ill. agancsállás. 3.
ablatívusz ~ fn Vkinek arccal a föld felé, Fejen v. felső karon viselt fémszalag, karika,
kezét, lábát fogva a levegőbe lendítése. Abla- pánt. Ö: állító~, munka~.
tívuzba tesz: vkit ily módon levegőbe lendít. abroncsállás ~ fn Kerek alakú szarv-, ill.
Ha valakit nagyon mek kelled büntetni, akkor agancsállás.
ablativuzba tették. Nr: Az 1950-es évekig abroncsfelhúzó abroncsfelhúzó² fn Ab-
alkalmazott játékos büntetésmód a debreceni roncshúzó.
Kollégiumban. abroncshúzó abroncshúzó² mn/fn I. mn
ablézol ~ i 〈Könyvkötészetben:〉 az elké- Abroncs meghúzásához használt 〈kala-
szített könyvet átnézi a hibák kiszűrése céljá- pács〉. II. fn Abroncs meghúzásához használt
ból. Ö: fel~. kalapács.
abnémer ~ fn 〈Cipészmesterségben:〉 az abroncsol ~ i Abroncsot felhelyez.
élek finomítására, levágására való szerszám. abroncsos ~ mn Abronccsal ellátott 〈hor-
abonál ~ i (rég) 〈Vendéglőben〉 egy hétre dó〉.
ebédre előfizet. Már évek ó²ta ~ a Korona ét- abrosz ~ fn Kenyérsütéskor a teknőt bo-
terembe. rító, gyúráskor a száradó tészta alá terített
abonás l. abonens nagyméretű konyharuha. Ö: asztal~, rétes~,
abonens abonens, abonás fn (rég) Ven- sütő~.
déglőben az ebédre hetente előfizető személy. abslusz apslusz fn 〈Levágott〉 szarvas-
Az abonások hetente fizettek a Korona étte- marha felfűzött, összekötözött belszervei.
rembe. Össze vó²t kötve a máj, a szív, a nyelv meg a
abrak ~ fn Sz: Szúrja az ~ a seggit: 〈fi- tüdőÝ, eszt hífták apszlusznak.
cánkoló lóra mondják〉. Ö: krumpli~. absteholó apsteholó² fn Fa tésztavágó
abrakol ~ i 1. Jószág abrakot eszik. 2. Jó- eszköz.
szággal abrakot etet. Megállunk ~ni. 3. 〈Álla- abszintpálinka apszintpájinka fn Abszint.
tot〉 üt, ver. Ostorral abrak#ja a lovát. Ö: abzec ~ fn 〈Kőművesek nyelvében:〉 visz-
meg~ . szalépés a falazatról, így kiugrás képződik,
abrakosbakó abrakozsbakó² fn Abrakos- mint a lábazatnál.
tarisznya. acat l. aszat
abrakoló Ö: bőr~. acatol l. aszatol
abrakosláda ~ fn A fejőÝstehénnek a já- acél H, acíl fnfn/mn I. fn 1. Tűz csiholá-
szolba Iba tettík a vágot marhatököt, takar- sára való acéldarab. 2. Fenőacél. II. mn
acélflekk 23 adjvégyez
〈Jelzőként:〉 acélból való. Sz: Ojan erőÝs, mond. 3. Nem ellenkeznek vele, ráhagyják,
mint az ~: nagyon erős. Nr: A tűzgyújtás régi amit mond. Had rá, had beszíjen, ucs cse
eszközei az acél, a kovakő és a tapló. A ko- ~unk rá semmit! 4. Aggya a nagyot: fölényes-
vakövet a taplóval a bal kézbe fogják, jobbal kedik, henceg, dicsekszik. Sz: Nem Adonyba
pedig a kovakőhöz ütik az acélt. A kipattanó való²: 〈szójáték formájában:〉 nem szeret
szikra meggyújtja a taplót. Ö: fenő~, mág- adni. Inkáp szásszor ~ni, mint eccer kapni:
nes~, poncoló~, pontozó~. jobb segíteni, mint segítséget elfogad-
acélflekk ~ fn Cipőtalpon v. cipősarkon ni. Kéccer ~, aki gyorsan ~: a gyors segítség
acélból készült folt. az igazán értékes. Aggya ű még lejjebb is:
acélköpenyház ~ fn 〈Rézműveseknél:〉 az nem lesz mindig ilyen igényes. Km: Ha ~nak
olvasztókemence belső védőfala. vedd el, ha ütnek, szalaggy el: ne szerénykedj,
acélmerevítő acélmerevítőÝ fn A cipőtalp ha kínálnak, de ha bántanak, mentsd a bő-
merevítésére szolgáló fémdarab. rödet. Míg megvan, addig aggyík, ha mekhal,
acélos ~ mn Üveges törésű, kiváló minő- akkor haggyík: —. Nr: Ha vki tolakodóan kér
ségű, telt 〈gabonaszem〉. A nyó²cvannígyezs vmit: Aggyík már! Arra a kitérő válasz: A gyík
búza ~, amikor az egyliteres edínybe nyó²c- a jugba lakik. Ö: be~, el~, elő~, fel~, ki~, le~,
vannígy deka fér. meg~, rá~.
acélosság ~ fn Üveges törésű, telt gabona- adalék adalík mn Adalík tápanyag: az
szem tulajdonsága. Ki kelletet tisztítani a bú- anyagcseréhez szükséges tápanyag. A disz-
zát, ha aszt akartuk, hogy meglegyen az ~a. nó²knak adalík tápanyagot is attunk.
achátkő ahátkű fn Kvarcfajta, 〈könyvkö- adás Ö: be~, vissza~.
tészetben:〉 az aranymetszés anyaga. addig-meddig H hsz Addig-addig. Addig-
ács Ö: kontra~. meddik szekírozott, mik ki nem jöttem a
acsari H mn Kiabáló, hangoskodó. bíketűrízsbűl.
acsarít H i iKiabál ordít, rákiált vkire, addsza acca msz Add (ide)! Acca ide csak
vmire. aszt a kancsó²t!
acsarkodik ~ i 1. Kiabál, hangosan ve- addszi acci msz Addsza, add (ide)! Acci
szekszik. A múldba sokat acsarkottak a gye- mán! Acci ide aszt a kancsó²t!
rekre, mer sog gyerek is vó²t. 2. 〈Főként addszide accide msz Addsza ide! Hány-
kisgyermek〉 mérgében sír, ordít. A kizsgyerek szor monta nagyapám, hogy accide mán a ka-
~, ha nem kapja meg, ami kel neki. Ö: el~, lapom!
rá~. adjonisten agyonisten fn 〈Köszönésfor-
ácsceruza ~ fn Deszkára, fára való írás- ma.〉 Km: Amijen az agyonisten, ojan a fo-
hoz használt vastag, lapos ceruza. gaggyisten: ahogyan velünk viselkednek, úgy
ácsi ~ msz 〈Mulatozáskor muzsikáló ci- viselkedünk mi is másokkal és viszont.
gány(ok)hoz szólva:〉 megállj, hagyd abba! adjusztál agyusztál i 1. Javít, megjavít.
ácsing ~, kácsing i Áhítozik, vágyakozik Agyusztálták a cipőÝt, ha jukas vó²t meg a
vkire, vmi után. ruhát is, ha fó²toszták vagy alakították. 2.
ácsingózik ácsingó²zik, kácsingó²zik, ká- Elver, megver. Ne agyusztáld mán aszt a gye-
csingó²ddzik i Áhítozik, vágyakozik vkire, reket! Ö: ki~, meg~.
vmi után. Főleg a terhes asszonyok ácsin- adjutáns agyutáns fn Kisegítő alkalma-
gó²znak, kácsingó²znak, mekkívánnak vala- zott. Mindig vó²t neki egy agyutánsa, aki
mit. Ö: rá~. segítet neki leszedni a tejfelt, meg behordani.
ácsplajbász ~ fn (rég) Ácsceruza. adjvégy agyvígy fn 〈Gyermekjáték.〉
ad ~, ád i 1. 〈Termést〉 hoz, vhogyan te- adjvégyel agyvígyel i 1. Csereberél. 2.
rem. A búza szípen adot az idén. 2. Ügyet Adjvégy nevű gyermekjátékot játszik.
(sem) vet rá. Én #ra semmit se ~ok, ki mit adjvégyez agyvígyez i 〈Csapatjáték meg-
adó1 24 ágas
kezdésekor〉 a két vezető sorsolást is alkal- amely évenként leválik, és egy-egy ággal gya-
mazva játékosokat válogat. rapodva ismét kinő. Hullott aggancs: a vad
adó1 Ö: el~, hír~, ki~, szám~. által levetett agancs. Nyársas aggancs: Az
adó2 adó² fn 1. Teher. A dohányzás nagy egyéves bika v. bak egyenes agancsa. Ag-
adó² annak, aki szívja. 2. Adóhivatal. Ö: gancsot levet: a vad évente lehullatja agan-
szesz~. csát. Páratlan (ákszámú) aggancs: az egyik
adogat ~ i Szövésnél a szálat egymás után agancsszáron kevesebb ág van, mint a má-
átadja. sikon. Paró²kás aggancs: torznövésű agancs.
adóív adó²ív fn Adóbevallási űrlap. Ö: dám~, karöltő~.
adókönyv adó²könyv fn (rég) A befizetett agancság aggancság fn Az agancs el-
adót igazoló könyvecske. Adó²könyv egíszen ágazó kinövései.
a Horti-rencer vígíjig vó²t. agancsfelrakás aggancsfelrakás fn Az
adópénztárnok adó²písztárnok fn (rég) agancs képződése.
Az adóhivatal pénztárosa. agancsgyöngyözés aggandzsgyöngyözís
adós adó²s mn/fn I. mn Vkinek tartozó. fn Apró kidudorodások az agancsszáron, ame-
II. fn Vkinek tartozó személy. Ha ajándíkot lyek az agancs értékét növelik.
kaptam, többet attam vissza, hogy ne agancsos aggancsos mn Agancsot hordó,
maraggyak adó²s. Km: Adó²s fizess, beteg viselő 〈állat〉. Aggancsos vad: a) őzbak. b)
nyögj!:az adósságot vissza kell fizetni. szarvasbika.
adresz atrec, atresz fn (rég) Címzés 〈levé- agancsrózsa aggancsró²zsa fn Az agancs
len〉. tövén levő gyűrűszerű kidudorodás, kinövés.
adta atta mn 〈Bosszankodás tréfás kifeje- agancsszár aggancsszár fn Az agancs fő-
zésére 3. sz-ű szragos fn előtt:〉 haszontalan, ága.
semmirekellő. Mi csináltál, te atta köjke?! Ö: agancstisztítás aggancstisztítás fn Az a
eb~, fékom~, isten~, lelkem~. folyamat, amikor az állat a kifejlett agancsá-
afféle aféle nm 〈Rendszerint pejora- ról a bőrszerű réteget fához dörzsölve eltün-
tív:〉 olyan, olyanféle. Esz csak aféle szó²be- teti.
szíd. agancsváltás aggancsváltás fn Az új
ág ~ fn 1. Létrafok. Vó²t nyó²cágú, tíz- agancs évente történő kifejlődése.
ágú, tizenhat ~ú lítra. Annyi ~a, foga [!] vó²t. agár ~ fn Sz: Úty fut, mint az ~: gyorsan
2. Villa kiágazó része. 3. 〈Paszományos- fut. Sovány, mint az ~: nagyon sovány. Hát-
mesterségben:〉 hosszan kihúzott anyag. Sz: rább az agarakkal!: húzd meg magad! Agár
Kiverte az ~ a szemit: a) elszegényedett. b) után a hetedik: jelentéktelen személyre 〈pl.
〈nő〉 hamar megöregedett. Mijen szíp asszony inasra v. kisgyerekre〉 vonatkoztatott mondás
vó²t, de mán kiverte az ~ a szemit. Tizen- a közösségben elfoglalt helyére utalva.
három/Hét ~ra süt a nap: erősen, forrón ágas H, ágos fn 1. Oldalágakban végződő,
süt. ZőÝd ~ra vergőÝdik: boldogul. Nem tut- földbe ásott fagerenda vagy ácsolt fatörzs,
tam vele zőÝd ~ra vergőÝdni: nem tudtam amelyre a köcsögöket, 〈tejes〉 edényeket ag-
vele megegyezni. Esze ~ába sincs: eszébe se gatják szárítás céljából. Az ágosnak több ága
jutott. A szegíny embert az ~ is huzza: a sze- is van, amire a tejesfazikakat kiakasztyák. 2.
gényt minden baj eléri. Ö: agancs~, fiú~, fő~, Tornácoszlop 3. Kerítésoszlop. 4. Kútágas 5.
gyeplő~, kereszt~, közép~, lány~, szem~. 〈Kútásáskor〉 a kút négy sarkába leeresztett fa-
ága-boga H fn Bonyult, szövevényes ügy, oszlopok közül egy. 6. (Fa)oszlop, (fa)rúd. 7.
dolog. Sz: Sok ~ van a szarvasnak: bonyolult Kezdetleges ágy négy, földbe vert tartórúdjá-
dolog ez. nak egyike. Sz: Mekfejné az ~t is: na-
agancs aggancs fn A hím szarvas v. őz gyon kapzsi. Ö: áruló~, három~, hat~, kút~,
fején levő szarvszerű csontos képződmény, olló~, tót~.
ágasfa 25 agyagcsomó
ágasfa ~, ágosfa fn 1. Oldalágakban vég- agronómus agromó²nus, ugró²mó²kus fn
ződő, földbe ásott fagerenda v. ácsolt fatörzs, Az agromó²nust ugró²mó²kusnak csúfolták.
amelyre a köcsögöket, 〈tejes〉 edényeket ag- ágtisztulás áktisztulás fn A fatörzs alsó
gatják szárítás céljából. 2. Két v. három ágban részén levő ágak leszáradása.
végződő 〈Y, U v. V alakú〉 tartóoszlop. 3. Két ágú Ö: két~, négy~.
méter magas faoszlop, a tetejére vízszintesen agusztus ~ fn Augusztus.
odaerősített ócska kocsikerékkel 〈pl. az el- ágvég ágvíg fn Az agancs ágainak vége.
hullott állatok felakasztására és bontására〉. agy ~ fn Kerékagy. Ö: elő~, kerék~.
ágasfás mn Ágasfás-szelemenes tetőÝszer- ágy ~ fn 1. 〈Veteményes〉 ágyás. A vete-
kezet: olyan szelemenes tetőszerkezet, mínyes kerdbe vó²t petrezsejmes ~, hagymás
amelynél a háztető súlyát a szelemennel ~, rípás ~. 2. 〈Jelzőként:〉 ágyásnyi: egy áty
együtt a szelemen tartására beépített faoszlo- hagyma stb. 3. Ágynemű. Tiszta ~at húz. 4.
pok viselik. 〈Fazekasmesterségben:〉 agyagágyás. 5. Ágy-
ágaskodik ~ i 1. Uralkodni akar másokon. ba fekvőÝ beteg: súlyos beteg. Átyho van
2. Indulat feltámad, forr vkiben. Sz: Ágasko- láncolva: súlyos beteg. Sz: Megy ez, mint az
dig benne a virtus: hetvenkedik. ~ba szarás: (gúny) a) vmi nagyon könnyen
ágasos Ö: fél~. megy, b) vmi nagyon nehezen megy. Mek-
ágazás Ö: el~. fekszi az ~at: megbetegszik. Átyho van lán-
ágcsonk ákcsonk fn A levágott faágnak a colva: súlyos beteg. Ágyba kicsi, bőÝcsőÝbe
törzsön maradt kiálló része. Ákcsonk nélküli nagy: még fejletlen gyereklány. Ágynak esik:
gajjazás: a törzs felnyesése úgy, hogy csonk fekvő beteg lesz. Nyomja az ~at: betegen
ne maradjon. fekszik. Nagy ~búl való²: gazdag, tehetős
ágfa ákfa fn 1. Vékonyabb ágakból álló családból származott. Nem nagy ~búl való²:
faanyag. 2. Vékony gallyakból álló tüzelő. szegény családból származott. Km: Megesik
aggat ~ i 1. Akasztgat. 2. Szőlővesszőt a szerencsétlenség az ~ba is: a baj mindenütt
szőlőnyitás után karóhoz kötöz. A rizlinget megtörténhet. MegnőÝl a jány az ~ alatt is:
kellett ~ni, hogy mikor hajt kifele, a szél le ne 〈ezt felelik a csodálkozásra, hogy mennyire
verje a rügyeket. Ö: fel~, ki~, meg~. megnőtt a kislány〉. Nr: Este viszik a meny-
aggatódzik aggató²ddzik i Kötekedik. A asszony ~át. Elhatyták a nyoszoja nígy lábát.
nagymamáktúl hallottam mind gyerek, hogy
Addig asszony nem fekszel az ~ra, míg meg
ne aggató²dz vele. Ö: fel~.
nem lessz a nyoszoja nígy lába. (A menyas-
aggadék aggadík fn A vadász által viselt,
szony költöztetésével kapcsolatos tréfás dal.)
fémkarikákkal ellátott szíj, amelyre az elejtett
Ö: bél~, ecet~, fekő~, fog~, gyep~, hárs~,
madarakat akasztja.
mag~, seb~, sőber~, tengely~, toló~.
aggódik aggó²dik i Töpreng, tépelődik
ágya Ö: bor~.
vmin. Azon aggó²dok, hogy mi lehet a fijam-
agyabugyál ~ i Megver. Ö: meg~.
mal.
agyag Ö: fazekas~, karika~, kő~, mere-
aggóskodik aggó²skodik i Bántja vmi,
aggodalmaskodik. Valami rígi dó²gon ag- dő~.
gó²skodik, aggó²skodik rajta, nem hagygya agyagágyás ~ fn 〈Fazekasmesterségben:〉
nyugodni. az agyag tárolására elkerített szabályos alakú
aggul Ö: el~. terület.
aggulás Ö: el~. agyagásó agyagásó² fn Szerszám, amely-
aggvénség agvínsíg fn Nagyon idős kor- lyel az agyagot leválasztják az agyagtömbről.
ban bekövetkező halál. agyagcsomó agyakcsomó² fn Akkora
agonizál ágó²nizál i Tétovázik, az időt fe- mennyiség, amennyit a fazekas egyszerre meg
csérli, ácsorog. tud munkálni.
agyagcsupor 26 agygutaütés
agyagcsupor agyakcsupor fn Agyagból ágyás H fn 1. Nyomtatásra v. kézi csép-
égetett cserépedény. Agyakcsuprogba tettík a lésre szétteregetett gabona. Nyomtatáskor ~
lekvárt. csináltak, azut vezettík rá a lovat, meg a
agyagdaráló agyagdeláló² fn Agyagőrlő csíphadaró²nak is mek kelletett ágyazni, csak
gép. kicsibe. 2. Tapasztósár elegyengetett csomója:
agyagföld agyakfőÝd fn Agyagos talaj, egy ~ sár. 3. 〈Fazekasmesterségben:〉 agyag-
föld. Az agyakfőÝdbűl csinálták a tapasz- ágyás. Sz: Ágyázsba vákta: öszszehányta, ren-
tó²főÝdet. detlenné tette. Ö: agyag~.
agyaghely agyakhej fn Agyagágyás. agyas-fejes ~ mn Az átlagosnál nagyobb
agyagiparos ~ fn 〈Főleg tálakat készítő〉 fejű 〈fiúgyermek〉. DicsírőÝleg monták, hogy
fazekasmester. A tálasmester rígi elnevezíse ety kisfijú ~.
annak az ~nak, aki ijen tálfélékecs csinált. agyátmérőcirkli agyátmérőÝcírkli fn
agyagkupac agyakkupac fn 〈Fazekasmes- Körzőszerű eszköz a kerék agyában elhelyez-
terségben〉 felszeletelt agyagból való kupac. kedő küllők távolságának pontos megméré-
agyagmáz ~ fn Sárgásbarna, barna v. fe- sére. Az agyátmérőÝcírklivel megmírtük az
kete színű agyag, amelyben olvasztó hatású agyat, hogy a küllőÝtáv mindenüt pász#jík.
alkálifémek, mész v. vas találhatók. ágyaz ~ i 1. Gabonakévét nyomtatásra
agyagművesség agyagművessíg fn eltereget. 2. 〈Kutya, dísznó〉 fialáshoz alomból
Agyagedények és egyéb agyagtárgyak készí- vackot készít magának. Ö: alá~, be~, meg~.
tésének mestersége. ágyazás ~ fn 1. A kévék szétterítése a
agyagos ~ mn Agyagot tartalmazó. Agya- szérűn a nyomtatáshoz. 2. Az a cselekvés,
gos padló²: agyagos földből döngölt padló. amikor a disznó, ill. kutya fialáshoz vackot
készít magának.
agyagőrlő agyagőÝrlőÝ in AgyagőÝrlőÝ
agyba-főbe agyba-fűbe hsz 〈Verést je-
gép: gép, melyen keresztülhajtva az agyagot
lentő igékkel:〉 nagyon, mértéktelenül. Agyba-
megkönnyítik annak gyúrását.
fűbe vertík, jó²l elagyabugyálták.
agyagtőke agyaktőÝke fn Hengeres, tömör
ágybahugyozó ágybahugyozó² mn Olyan
fadarab, amelyen a fazekas az agyagdarabot 〈nagyobb gyerek〉, aki még ágyba vizel. Ha a
veri. gyerek behugyozott, úty hítták az ijet, hogy
agyagtömb agyaktömb fn Az agyag na- ágybahugyozó², eszt mán nagyob gyerekre
gyobb darabja. értettík.
agyagverőbot agyagverőÝbot fn Bot, ágybeli ~ fn Ágynemű. Ojan nagyon ec-
amellyel a fazekas az agyagtőkére helyezett cerű sötídbarna színű bútor vó²d benne,
agyagot laposra veri. gyönyörű, tiszta hó²fehír ~vel.
agyal ~ i Agyba-főbe ver. Ö: meg~. ágyékbélszakadás ágyígbélszakadás fn
ágyal ~ i 〈Lefekvéshez〉 ágyat vet. Ö: be~, Ágyéksérv.
meg~. ágyékkendő ágyíkkendőÝ fn 〈Főként nem
agyar ~ fn Némely emlősállatnak fegyve- egészséges nők által használt〉 kendő alakú
rül használt kiálló szemfoga v. metszőfoga. ruhadarab, kötény, amely az ágyékot elfedi.
agyaraz ~ i A kan disznó agyarát kitöri. ágyéksérv ágyíksérv fn 〈Férfiaknál〉 a
agyarazás ~ fn Kan disznó agyarának ki- nemi szerv tájékán keletkező sérv.
törése. ágyelévaló ágyelévaló² fn Gubapokrócból
agyarkodik ~ i Dühösen, acsarogva tá- készített szönyegfajta.
mad vkire. ágyfő átyfű fn Az ágy felső, a fejnél lévő
agyarpár ~ fn A vadkan kinövő két szem- része.
foga. agygutaütés agygutaütís fn Bénulást v.
ágyas Ö: beteg~, gyerek~. halált okozó agyvérzés.
agygyengeség 27 ajncigli
agygyengeség agygyengesíg fn Elmebaj. ágyúszó ágyúszó² fn Az ágyú hangja,
ágyhálósodrás átyháló²sodrás fn 〈Pa- ágyúdörgés.
szományosmesterségben:〉 cérnás pamutszálak agyusztál ~ i 〈Főleg csizmát〉 kijavít.
első kézre történő összesodrása és további agyvelőbaj agyvelőÝbaj fn (rég) Az
megmunkálása. agyvelő megbetegedése.
agyhűdés atyhűdís fn Idegrendszeri zavar agyvérömleny agyvírömleny fn Nagyobb
miatt bekövetkező bénulás. vérzés következtében felgyűlt vér az agyban.
ágyi Ö: gyermek~. agyvízkórság agyviszkó²rság fn (rég)
ágykabát átykabát fn A hálóing fölött vi- Agyvízkór.
selt rövid női kabátka. aha ~ msz 〈Igenlés kifejezésére:〉 Jó lesz?:
agykarika atykarika fn A kerékagyra a Aha. Igen.
küllők mellett kétoladalt ráerősített két kes- ahán ~ isz 〈Hirtelen felismerés kifejezé-
keny vasabroncs egyike. sére.〉 Ijet montunk, hogy ~, tudom mán.
agyláz ~ fn Az agy lázas megbetegedése. áhít ~ i 〈Rendszerint vmilyen ételt
agylob ~ fn Az agy gyulladásos megbete- megkíván. Az áldott álapodba levőÝ asszony,
gedése. ha meglátot valamit, ~otta, megáhította. Ö:
ágymelle ágymejji fn 1. A fejtől lévő pár- meg~.
naalj. Az ágymejjibe, vagyis a párna alá tettük áhítat ~ fn 〈A debreceni Református
a píszt, könyvet vagy az újságot. 2. A bevetett Kollégiumban〉 rendszerint bibliaolvasásból
ágy és a fal közötti hézag, ágymellék. és imádkozásból álló, rövid reggeli istentisz-
ágymellék ágymejjík fn A bevetett ágy és telet.
a fal közötti hézag. ahon1 ~ ahun hsz Ahol.
agyonbrehol agyombrehol i 〈Mézeskalá- ahon2 ahun hsz Ott, amott. Ahon jön az
csos〉 a brehpadon túlságosan megdolgozza a apám.
tésztát. Vigyázni kellett arra, hogy nehogy ahonnan ~ ahunnan hsz
agyombreh#juk a tísztát. ahonnen ~ ahunnen hsz Ahonnan.
agyonhóhérol agyonhó²hérol i 〈Lovat〉 ahonnét ~ ahunnét hsz Ahonnan.
nagyon erősen ütlegel, ver. aista ajista fn (rég) Az A osztály tanulója.
agyonöltés agyonőÝtís fn 〈Gubásmes- ajakrák ~ fn (rég) Az ajak rákos beteg-
terségben alkalmazott〉 sima öltés, amellyel a sége.
guba két ujját varrják meg. ajándék ajándík fn Km: Ajándík lúnak
agyonraesz ~ i Agyonraeszi magát: túl- nem nízik a fogát: az ajándékot nem illik bí-
ságosan sokat eszik. rálgatni. Ö: jegy~, nász~.
agyrázódás agyrázó²dás fn (rég) Agyráz- ajánl Ö: el~, meg~.
kódás. ájer ~ fn 1. Levegő. 2. Hűvös levegő. 3.
agyroncsolás ~ fn Az agy megsérülése. Szellő, szél, légáramlás. Ez a kellemes ájer
agysérelem atysírelem fn Az agy sérülése. jó²lesik az embernek. Sz: Hírit hajja, mint
agysorvadás atysorvadás fn (rég) Agylá- Faragó² az ~nek: nem tud vmit biztosan,
gyulás. csak hallott a szóban forgó dologról.
ágyszalma átyszalma fn 〈Az ágyat kibéle- ájerjárta ~ mn Széljárta, szeles. Van ~
lő szalma. Sz: Könnyebbűjjön meg az átyszal- hej is.
mája!: haljon meg! ajnároz ~ i 1. Szeretget, becézget. 2.
agyszélhűdés atyszélhűdís fn Agyvérzés. Gondoz, ápol, táplál.
agyszélütés atyszélütís fn Agyvérzés. ajncigli ~ fn A szarufarészekre szerelt
ágyú ~ fn Sz: Siket, mint az ~: nagyon vízcsendesítő, amiáltal a fedél síkja megtörik
süket. az eresz szélénél.
ájncvájra 28 akar
ájncvájra áncvájra hsz Egykettőre, gyor- ájzol ~ i 〈Mézeskalácsos-terméket〉 díszít.
san. Ütís után ~unk.
ájnslág ásló²g fn Boroshordók fertőtlení- ájzolás ~ fn Mézeskalács-készítmény dí-
tésére használt kénlap v. -rúd. szítése. Ájzoláskor az ájszt a zacskó²bul a
ájnslágol Ö: le~. strájholt tísztára nyomjuk.
ájnslágoz Ö: le~. ájzolt ~ mn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 díszí-
ajnye ánye isz Ejnye. tett. Az ~ szíveket a deszkán haggyuk szá-
ájos ~ mn Fecskefarkszerűen kivágott fü- radni. Ájzolt tíszta: fehértészta.
lű, V alakú tulajdonjeggyel ellátott 〈ló, szar- ájzos ~ mn Ájzos csupor: 〈mézeskalácso-
vasmarha, disznó, juh〉. Asz kivákták kizs- soknál:〉 az ájz kiporciózására szolgáló zo-
bornyú korába, ájosnak monták, mek fejül- máncedény. Minden ~ csuporba mász színű
kerekített. ájz van.
ajtó ajtó² fn Sz: Aki hátúl marad, húz- ákác ~ fn 1. Akácfa. A dűlőÝ két ó²dalát
za/tegye be az ajtó²t: 〈a felelősség elhárítá- mindenki beültette ákáccal, mer az mindenre
sának kifejezésére:〉 végezze el más a hátra- jó² vót. 2. Akácvirág. Ö: árboc~, gömb~,
levő feladatot. Behúszta maga után az ajtó²t: lila~.
rossz emléket hagyott maga után. (Sok hejt) ákácfa ~ fn Akácfa.
behúszták mán ű utánna az ajtó²t: már nin- ákácfagomba ~ fn 〈Ehető gombafajta.〉
csen hitele, becsülete. Ajtó²t nyit rá: meglá- ákácfalevél ~ fn Akácfalevél.
togat. A kutya se nyit rá ajtó²t: senki se láto- ákácfásgomba akácfázsgomba fn Akácfa-
gatja meg. Betette neki az ajtó²t: kárt okozott gomba. Az akácfázsgomba frissen főÝve nem
neki. Egymásnak aggyák az ajtó²t: vkit sűrűn mírgezőÝ, de másnap mán nem lehet megenni,
látogatnak. Ajtó²stul rohan a házba: előké- ha mekfőÝsztík és kimaratt.
szítés nélkül mond v. csinál vmit. Hívatlan ákácfavirág ~ fn Akácvirág.
vendígnek ajtó² megett a heje: 〈illetéktelen ákácgomba ~ fn Akácfagomba.
személy elutasítása〉. Ö: kemence~, kis~, kö- ákácméz ákácmíz Akácvirágról gyűjtött
penyeg~, mészárszék~, pad~, pitvar~, ól~, méz.
tele~, vas~, veréce~. ákácos ~ fn Akácos.
ajtófél ajtó²fél fn Ajtófélfa. Az ajtó²felet ákácvirág ~ fn Akácvirág.
támassza, aki ott ál meg az ajtó²nál. Meg- akad ~ i 1. Megakad. Torkán akatt a
dörzsölte a hátát az ajtó²félbe. szálka. 2. Kerül. Párja akatt a lúnak a vá-
ajtófélfordító ajtó²félfordító², ajtó²fél- sárba. Ha kedvére való² házastársa lett, ak-
fordíttó² fn Faszerkezetű ajtózár ráfordító kor párja akat valakinek. Sz: Minden szar az
része; kallantyú. ó²rán ~: hamar megsértődik. Ö: fel~, ki~,
ajtózár ajtó²zár fn Az ajtó becsukására meg~.
szolgáló szerkezet. akadékos akadíkos mn Gáncsoskodó
ájvékol ~ i 1. Jajgat, óbégat. 2. 〈Zsidó〉 〈ember〉.
éneklő hangon imádkozik. A zsidó²k, mikor akadékoskodik akadíkoskodik i Gáncsos-
imátkoznak, azok is ~nak. kodik.
ájz ~fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 kemény akadémia akadémija fn Főiskolai szintű
hab, mellyel a fehértésztából készített termé- szakiskola. Ö: filc~.
keket díszítik. A kész ájszt vizes ruhával le akadémiai akadémijaji mn Főiskolai.
kell takarni, hogy ne száraggyon ki. Akadémijaji hittanár: (rég) főiskolai hitok-
ájzcső ájszcsőÝ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 tató, paptanár.
rézkúp a nyomózsák végén, mellyel díszítést akar ~ i Már-már bekövetkezik vmi. Sz:
végeznek az eizolt termékeken. Az ájszcsövek TőÝgyel a Pente-zug, esőÝ ~ lenni: hamarosan
nagy ríszit ém magam kíszítettem. eső lesz, mert délről felhős az ég.
akár 29 akonázás
akár akar ksz 1. 〈Egyszerű használat- akasztós akasztó²s mn Ruhák beakasztá-
ban:〉 akar. 2. 〈Páros használatban:〉 akar..., sára alkalmas. Akasztó²sz szekrény: akasztók-
akar... kal ellátott ruhásszekrény. Ö: nyakba~.
akarás ~ fn Sz: Nem ~nak szarás/nyögís a akcentál ~ i Elismer, elfogad vmit; ak-
víge: 〈akkor mondják, ha vki vmilyen kérést ceptál.
nem akar teljesíteni, és kibúvót keres〉. Ö: aki akki, ~ nm 1. Aki. 2. Ami, amely.
nem~. akkora Ö: két~.
akarat ~ fn Sz: Két ~on vannak: nem akkorára ~ hsz Akkorra. Akkorára ot le-
összetartók. Eggy ~on vannak: étkezéskor. szek, mire megbeszíltük.
Km: Az ~ nem eggy a cselekedettel: nem elég akkoriban akkoriba hsz Az idő tájt.
akarni vmit. akkornap ~ hsz Aznap.
akárhogy ~, akarhogy hsz Nr: Akármijen akkortájban akkortájba hsz Kb. abban az
hideg időÝ, akarhogy esik az esőÝ, én a időben.
ró²zsám felkeresem, mert én igazán szeretem. akkurátus akkurátos, akurátus mn 1.
(Nd.) Pontos, rendes. 2. Takaros. 3. 〈Ηasonlításban
akárhon ~, akarhun hsz Akárhol, bárhol. az egyezés nagy fokának kiemelésére:〉 éppen,
akárhonnen ~, akarhunnen hsz Akárhon- pontosan. Ez a fijú akurátuson ojan, mint az
nan, bárhonnan. apja.
akárhova ~, akarhova hsz Bárhova. aknáz Ö: el~.
akárki ~, akarki nm Sz: Nem akarki: aknázik Ö: légi~.
tekintélyes ember. Akarki fija-bornya: nem aknázómoly aknázó²moj fn A szőrmét
számít, bármilyen származású is. megtámadó, azt tönkretevő moly.
akármék akármík, akarmík nm Bárme- akol ~ fn 1. Juhok, szarvasmarhák, disz-
lyik. nók körülkerített (fedetlen) szálláshelye. 2.
akármennyi ~ nm Bármennyi. Varsákkal elkerített hely. Halásztú is hallot-
akármerre ~, akarm#re hsz Bármerre. tam eszt a szó²t, hogy ~. Ö: birka~, csürhe~,
akármerről akarm#rűl hsz Bárhonnan. ménes~.
Akarm#rül fú a szél, nem jó² az eggyik se. akolkarám ~ fn Tüskés gallyakkal, rő-
akármikor ~ hsz Akármikor. zsével stb. körülkerített hely a szabadban éj-
akármilyen ~, akarmijen nm Bármilyen. szakázó háziállatok számára.
akaszkodik Ö: össze~. ákombákom ~ fn Nehezen olvasható, or-
akaszt ~ i Sz: Jó² kedve van, mint akit mótlan írás, betű. Sz: Ákombákom, tubákom,
~ani visznek: rosszkedvű. Akasztottak mán nagy az én tudományom. Písz kellene sze-
nála jobbat is: rossz ember. Ö: be~, bele~, rezni, huszonegynek kel lenni 〈ti. 21 szótag-
fel~, le~, meg~, össze~, rá~. nak; elemi iskolás versike az 1910-es évek-
akasztás Ö: be~. ből〉.
akasztó akasztó² fn 1. Hurok, fül, karika, akona akna, ~ fn 1. A hordó dugója. 2. A
kampó, amelynél fogva vmely tárgy fel- hordó űrmértékének v. a hordóban levő fo-
akasztható. 2. Ruhaakasztó a kabát gallérján. lyadék mennyiségének a meghatározására
3. Vállfa. Ö: haj~. szolgáló rúd, pálca.
akasztófa akasztó²fa fn Sz: Akasztó²fá- akonáz ~ i A hordó űrmértékét v. a
hordóban levő folyadék mennyiségét akó-
rúl csepegjík le a zsírod!: 〈szitkozódás〉.
pálca segítségével meghatározza. Ö: le~.
Akasztó²fán száragy meg!: 〈szitkozódás〉. akonázás ~ fn A hordó űrmértékének v. a
akasztófül akasztó²fül fn Agyagtálak, tá- hordóban levő folyadék mennyiségének meg-
nyérok felakasztására szolgáló kis agyagfül. határozása akópálca segítségével.
akópálca 30 alátölt
akópálca akó²páca fn A hordó ürmér- alanttermő alantermőÝ mn A tőke alján
tékének v. a hordóban levő folyadék mennyi- termő 〈szőlő〉. AlantermőÝ fehír: fehér szemű
ségének a meghatározására szolgáló pálca. szőlőfajta, amely fürtjeit a tőke alján hozza.
alá ~ hsz Mélyebbre, lefelé, ill. délebbre. alany Ö: vad~
‰ra ~. álanya ~ fn Az anyátlan méhcsaládban a
aláágyaz ~ i Előkészíti a szérűt a nyomta- méhkirálynő szerepét átvevő dolgozó méh,
táshoz. amelynek petéiből a normálisnál kisebb (élet-
alábbvaló alábvaló² mn Becstelen. Ez a képtelen) here fejlődik. Az It el kel pusztítani.
csőÝsz ojan alábvaló², hoty kilopná a gazdája aláölt aláőÝt i 〈Villával〉 takarmánycso-
szemit. mót alányulva felemel. AláőÝtöttünk villával
alá-fel ~ hsz Fel-alá. Alá-fel szaladgál. ety kis petrencének vagy a rendnek, hogy ne
aláfestés aláfestís fn 〈Fazekasmesterség- maraggyík ott ety szál se.
ben:〉 földfestékkel való díszítés az átlátszó alapháló alapháló² fn Általában a tüll-
mázak alatt. csipke alapjául szolgáló lyukacsos minta.
aláfűt ~ i A kemence melegét megfelelő alápockol ~ i Vmely tárggyal alátámaszt.
hőfokra emeli. alapor ~ Hashajtóként, epebántalmak el-
alagút ~ fn 〈Gyermekjáték.〉 Alagutat len stb. használt népi orvosság; áloepor.
jáccottak külön a fijúk, külön a jányok. Ugye alapozóanyag alapozó²anyag fn 〈Könyv-
hát a jányokat a fijúkkal nem engettík össze, kötészetben:〉 a márványozás, ill. az aranyozás
mer az eggyik szoknyás, a másik meg nadrá- anyaga.
gos vó²t. Nr: A résztvevők terpeszállásban alapozóecset alapozó²ecset fn 〈Könyvkö-
állnak, a többieknek a lábuk alatt kell átmász- tészetben:〉 a márványozáshoz használt ecset.
ni, aki beleakad a másik lábába, kiesik. alapszőrme alapszőÝrme fn Az a szőr-
alágyújtós alágyútó²s fn Gyújtós. Víkony- mésbőr, amelynek hibás részeire megfelelő
ra vágott, szárasz fábúl vó²t jó² az alá- szőrmedarabot varrnak.
gyútó²s. alapzat Ö: asztal~.
aláhúzó in Aláhúzó² őÝtís: a szőrmebélés alárakás ~ fn A gyapjú behelyezése a két
és szőrmegallár felvarrási módja, unterslá- körömpőtábla közé.
golás. álarc Ö: ló~.
aláígér aláigír i Alkudozás közben a va- alarm alárm fn Riadó. Kürtösök fútták az
lós árnál jóval kevesebbet kínál. alármot, íccaka fútták, és abba a pillanadba
alak Ö: legyező~. őÝtözni kelletett a katonáknak.
alákarcolás ~ fn 〈Fazekasmesterségben:〉 alássan ~ hsz 〈Katonáknál, feljebbvalóval
a földfestékkel bevont felületbe hegyes szer- való beszédben:〉 alázatosan.
számmal bekarcolt, az agyag eredeti színét alásegít ~ i 〈Széket〉 vki alá helyez. A pin-
mutató minta. cér ~ette a széket.
alakítás Ö: korona~. alátelepítés alátelepítís fn Fiatal csemeték
alakú Ö: téglány~. ültetése az öreg fák alá.
alakzat Ö: kör~. alátét Ö: deszka~, máglya~.
alálisztel ~ i Alálisztez. alátétfa alátítfa fn 1. A fatelepi rakodóté-
alálisztez ~ i Nyújtás közben a tészta alá ren a facsomó alá helyezett fa. 2. Ászokfa.
lisztet szór. alátétlemez alátítlemez fn 〈Könyvköté-
alamínium alamínijum fn Alumínium. A szetben használt〉 vékony deszkalap, amelyet
kaszakű tokja vó²t marhaszarvbul, kísőÝb a munkadarab alá helyeznek.
meg alamínijumbul. alátölt alátőÝt i 〈Tűzhelyen〉 fővő v. sülő
alánéz aláníz i Benéz vmi alá. ételhez vizet tölt.
alávág 31 aljalevél
alávág H i A búza dőlésének irányával tavaszon nem esett ety szikra esőÝ se. Km:
szemben vág a kaszával. Hajolva van a búza, Áldott a sok kéz, átkozott a sok száj: az jó, ha
nem jóÀ kaszálni, hanem vágjunk alá. a családban sokan dolgoznak, de az már nem,
alávágás Ö: gyökér~. hogy sokan is esznek. Áldott a sok kéz, de be-
aláválik H i 〈Tojás〉 keltetésre alkalmas- baszik a kenyeres tarisznyának: 〈az előbbi
nak bizonyul. Az a tojás, amibűl kiscsirke tartalommal durva megfogalmazásban〉.
lessz, az ~, amégbűl nem lessz, az mek kiválik. alél ~ i Rosszul van, elájul. Ö: el~.
Nr: Annak megállapítására, hogy alávált-e a alézol ~ i Munka előtt és után a munkások
tojás v. sem, az ültetés után néhány nap múlva névsorát a kőműves pallér felolvassa. Ö: fel~.
meglámpázták, vagyis fény felé fordítva alfa ~ fn A járom alsó keresztfája.
megvizsgálták a tojást. Ha sötét volt, akkor alföldi alfőÝdi mn AlfőÝdi kolomp: göm-
megkötött, ha világos, akkor nem. Az utóbbit bölyded, zömök, ovális szájú, nagy fülű ko-
kiszedték a kotló alól. lompfajta. AlfőÝdi rezgőÝs: az Alföldön elter-
alávált mn Alávál tojás: megvizsgált és jedt tánc.
keltetésre alkalmasnak talált tojás. algimnazista ~ fn (rég) A nyolcosztályos
alázatos H mn Kétszínű. Sz: Mennél gimnázium első négy évfolyamának tanulója.
~abb, annál gyalázatosabb: a színlelő embe- alhatnék ~ fn Vkinek az az állapota, hogy
rek veszélyesek. álmos és aludni szeretne. Én se aszt mondom,
alázkodik alászkodik i Alázatoskodik. Ö: hogy álmos vagyok, hanem ~ vagyok vagy
meg~. ~om van.
álborda ~ fn A betáblázott könyv gerin- alj #j, ajj fn 1. Vmely tárgy alsó része,
cére ragasztott borda. feneke. A kosaraknak általában ovális ajjuk
albumzsinór albumzsinó²r fn 〈Paszomá- van. 2. Ruhadarab 〈szoknya, guba〉 alsó része.
nyosoknál:〉 különböző vastagságú, két-három 3. Mélyebben fekvő terület. 4. Alom. 5. Alja
ágas selyemsodrásból készült befűzőzsinór, búza, ocsú. Ö: borona~, bunda~, búza~, da-
kis selyembe kötött bojttal a végén. gasztó~, derék~, fej~, fészek~, findzsa~, fő~,
álca Ö: anya~, munkás~. fürt~, gép~, gomb~, hátgyapjú~ hón~, ing~,
áldás H fn 1. Istentől származó segítség, kasza~, kosárgörbe~, körömpő~, szövő~.
kegyelem. 2. Isten adománya. A kenyír Isten alja ajja fn 〈Csak birtokszóként:〉 1.
~a. 3. (tréf) 〈Kifejezésekben:〉 szidás, átok. Vminek alsó része. A katlan ajja téglábul meg
Sz: Száll az ~ csőÝstül a fejire: nagyon át- vájogbul vó²t kirakva. 2. Vminek lerakódott
kozzák. Nr: Ha leesett egy darab kenyér a része, üledéke. Az az ajja, ami az a zavaros.
földre, megfújták és megcsókolták, mert a Hát például ajja van a bornak. 3. Vmi alatt
kenyér Isten áldása. lévő hely. Nájlonnal le szoktam a fa ajját
áldása Ö: isten~. teríteni. 4. Vminek silány része, maradéka.
aldeszka ~ fn Aljdeszka. Ajja van a búzának is. 5. Erkölcstelen ember.
áldó áldó² fn Sz: Az áldó²ját neki!: eny- Az embereknek is van ajja. 6. 〈Jelzői
he szitkozódás. használatban:〉 ajja dohány: a dohány tövén
áldomás ~ fn Sz: Igyunk rá eggy ~t!: nőtt, gyengébb minőségű levél. Km: Sog
〈vásári alku megpecsételéseként mondják〉. beszídnek sok az ajja: — . Ö: búza~, da-
áldott ~ mn 1. Javakban gazdagon részel- gasztó~, ég~, fő~, gép~, has~, hegy~, kotló~,
tetett. Áldott álapot: nő terhessége. Áldott lánc~, rosta~, sátor~, tyúk~.
álapodba van a nőÝ. Nem monták, hoty ter- aljadohány ajjadohány fn A dohány alsó,
hes, hoty teher a gyerek. 2. Áldot jó²: nagyon gyenge minőségű levele.
jó. Az én uramra sokan monták, hogy áldot aljalevél ajjalevél fn A növény 〈kukorica,
jó² ember. 3. Teljes, álló. Az egész áldot dohány stb.〉 alsó levele.
aljamunka 32 áll1
aljamunka ajjamunka fn 〈Cipészmes- [elhatározni magam]. Asz montam a bó²dba,
terségben:〉 a felsőrész elkészítésén kívüli köszönöm, nem alkalmaszhatom magamat
munkafolyamatok. [nem kérem].
aljas #jas, ajjas mn 1. Jellemtelen 〈em- alkalom ~ fn Vendégség, mulatság, külö-
ber〉. 2. Lent levő, alsó. Ajjas rísz: a gubának nösen lakodalom. Hó²nap lessz a jányom al-
az a része, amely összevarrásnál alulra esik. 3. kalma, lakadalma. Sz: Alkalom szüli a tolvajt:
Mélyen fekvő, vizenyős 〈föld, terület〉. Ha aj- kedvező alkalom esetén a becsületes ember is
jas területen jár a birka, hamar összeszedi a tolvajjá válhat.
beteksígeket. Nr: A gubát két darabból varr- alkar ~ fn Alsókar.
ták össze: a vállas- és az aljas részből. Ez alkatrész alkatrísz fn Több részből álló
utóbbit ritkábbra szőtték, kevesebb fürttel. dolog vmely része. A mester, aki nem külte
aljaz ajjaz i 1. Almoz. A tehén alá ajjazza felsőÝrészkészítőÝhöz a míretrajzot, maga
a szalmát. 2. A dohány alsó, hibás leveleit szapta ki az alkatríszeket.
leszedi. 3. Szoknyát fölszeg. Ö: be~, le~, alkonyat ~ fn Nr: Alkonyatkor, ha észak
meg~. felé világosabb az égbolt, másnap eső lesz.
aljazás ajjazás fn 1. Almozás. 2. A do- alkonyodás ~ fn Alkonyat.
hány alsó, gyenge leveleinek leszedése. 3. alkonyodik Ö: le~.
Szoknya fölszegése. Ö: le~. alkotmány ~ fn Rossz(abb) épület, épít-
aljdeszka ajdeszka fn A szekér fenék- mény, tákolmány.
deszkája. Ö: szekér~. alkörmös ~ fn Piros színű süteményfes-
aljdeszkás ajdeszkás mn Fenékdeszkás ték, melyet a fehér v. piros fürtös virágzatú
〈szekér〉. És ijen ajdeszkász szekér vó²t, nem alkörmös nevű növényből készítenek. Az ~sel
vó²t neki ó²dala. a puncstortát vontág be.
aljföld ajfőÝd fn Mélyebben fekvő földte- alkudik ~ i 〈Adásvételkor〉 egyezkedik,
rület. Az ajfőÝdön esőÝs időÝbe megáll a víz. alkuszik.
aljfürt ajfürt fn Aljszőr. alkusz ~ fn 1. A vevő ügynöke. 2. Házas-
aljhasíték ajhasíték A szűr hátsó részén ságközvetítő. Nr: A vevő, ha meg akart venni
alulról fölfelé tartó bevágás. vmit, de drágállotta az árat, odaküldte az ~át,
aljnakvaló ajnakvaló² fn Almozásra aki jól “aláígért” az eladó által mondott ösz-
használt szalma. szegnek. Az eladó megijedt, és amikor a vevő
aljszőr ajszőÝr fn A guba alsó részéhez visszatért hozzá, már örömmel odaadta neki
szükséges rövid szálú, gyengébb minőségű az áruját. Az ~ a sikeres üzlet után jutalékot
gyapjú; aljfürt. kapott. Az ~ok házasságközvetítéssel is fog-
aljú Ö: harang~. lalkoztak.
alkalmatos ~ mn Alkalmas, megfelelő áll1 ~, ál i 1. Vmilyen állapotban van.
vmire. A mán ~ a munkára. Emberre mek Mán ott ált, hogy mingyá mekhal, de még nem
tárgyra is montuk, hogy ~. Ez az illetőÝ ~ lesz rukta ki az utó²ját. 2. Belefájdul. Nyilallás
neked. Most akarják mekszorítani, hoty töb ált az ó²dalamba. 3. Épen marad, eltart. Az
legyík ~ katonának. álló²alma sokájig ~. 4. Vmilyen állapotban
alkalmatosság ~ fn Vmire alkalmas esz- van. A szilva két napig ~ a cukorba. 5.
köz. A csikó²skonyhának az alsó² részin vó²t Érvényben van. Az asszony az úr a háznál, ott
ijen elfordítható², kis kerek ~. az ~, amit az asszony mond. 6. Ájja a va-
alkalmaz ~ i Alkalmazza magát: 〈álta- dat: 〈kutya〉 a felkutatott vad közelében ma-
lános, a szövegkörnyezethez igazodó jelen- rad, és ezzel jelzi hollétét. A kutya, ha
tésben:〉 Úgy ~om magam [irányítom a sor- mektalája, akkor ájja a vadat. Úty kinyúlik, a
som], ahoty tudom. Nem tuttam ~ni magam jobb első lábát felemeli, az orrát előÝre
áll2 33 állítás
tartya, és ott áll. 7. Álni hagy: pihentet. Sz: Kőművesállvány. 7. Kút gödre fölé deszkából
Alig ~ a lábán: nagyon gyenge. Szó²ba ál készített emelvényféle, amelyről a vizet me-
vele: beszélgetni kezd vele. Még neki ál rítik. A kúdba beleáltak az emberek, ot vó²t
fejjebb: ő a hibás, mégis ő játssza a sértődöt- ety palló², eszt úty hítták, hogy ~. 8. Vminek
tet. Kicsire v. nagyra ~ a kasza: a kasza kis v. jellemző helyzete, formája. A kalapnak is vó²t
nagy szöget alkot a nyelével. Nem ál benne a ~a. 9. A felhasználatlanság állapota. Az
szó²: mindent kifecseg. EsőÝre ~ az időÝ: állázsba a ruha tönkrement, szétmállott. Az
alighanem eső lesz. Könnyen ál nála a sírás: állázsba megdohosodott a liszt. 10. Állázsba
hamar sírni kezd. Úgy ál rajta a ruha, mint hoz: megszilárdít, rögzít vmit. Ö: abroncs~,
tehénen a gatya: rosszul áll rajta. Úgy ~ a barom~, birka~, hálató~, marha~, szabad~,
szája, mint a tyuk seggi: sírósra görbül a száj~, test~.
szája. Úgy ál, mint a cövek: feszesen áll. Úgy álláskészítő álláskíszítőÝ, áláskíszítőÝ fn
ál, mint a pecek: feszesen, szilárdan áll. Úgy Építőállványokat készítő ács.
ál rajta az a ruha, mintha az égbűl löktík állású ~ mn Formájú. És abbúl csináltak
vó²na rá: rosszul áll rajta. Ál, mint Katiba a ijen kis malac ~ tortákat. Ö: jó~, kecske~.
gyerek: feszesen áll. Ö: be~, bele~, el~, állaszalonna ~ fn Tokaszalonna.
fenn~, hozzá~, ki~, le~, meg~, neki~, össze~, állaszalonnája ~ fn Állaszalonna. Az It
rá~. sokszor megabálták.
áll2 ~ fn Állkapocs. Sz: Leesett az ~a: állat ~, álat fn 1. 〈Főleg igavonó〉 háziál-
meghalt. Felkötöttík az ~át: meghalt. Felkopik lat. 2. Részeg ember. Sz: Oktalan ~: 〈főleg
az ~a: éhen marad. Attúl felaszik/felkopik az háziállatokra vonatkoztatva〉 az állatok gon-
~ad, amit én adok neked!: nem kapsz semmit. dozásra, védelemre szorulnak. Hát minden
álladzó áladdzó², álladdzó² fn 1. A ló állat oktalan, az nem ojan okos, mint az em-
kantárjának az áll alatti szíja v. lánca. 2. ber.— Nemes ~ho nem illik a kutya: 〈csikó-
Bőrből készített fémcsatos szíj, amely a pász- sok mondása〉. Ö: anya~, hasi~, számos~.
torkalapot a fejhez rögzíti. 3. A kisgyerek áll- állatjára álottyára hsz Egészen, teljesen.
kendője. A kizsgyerek álladdzó²ját montuk állatkerti mn Álatkerti bűr: 〈szőrmeki-
nyáladdzó²nak is mek szakálkának is. készítésben:〉 az állatkerti állatok bőre.
álladzótekerés áladdzó²tekerís fn A csi- állatvásár álatvásár fn Haszonállatok
kósféknek a forgókarikát tartó része. adás-vételére szolgáló hely. A temetőÝ háta
állapodik Ö: meg~. meget vó²t álatvásár, évenként eccer.
állapot Ö: boldog~, korzó~. allé alé fn Egyenes erdei nyíladék.
állás ~ fn 1. Az állatok delelő-, pihenő- állfelkötő álfelkötőÝ in ÁlfelkötőÝ kendőÝ:
helye a legelőn. 2. Szellős, nyitott építmény a a halott állának felkötésére szolgáló (fehér
jószág éjszakai pihenőhelyéül a legelőn v. a színű) kendő.
gazdasági udvarban. A Hortobágyon a falu- állít álít i 1. Legeltetés közben a pihenteti
víkhalmi guja este ~ra ment, ~on vó²t. 3. a jószágot. 2. Igazít. A rügyet a talajszintel
Szekér, cséplőgép stb. tartására való nagy kellett ety szintre álítani. 3. Cséplőgépet új,
deszkaszín, pajta. A Hortobágyon vó²t egy még elcsépeletlen asztagcsoporthoz vontat.
nagy állás a csárdával szembe, egy ó²rijási Íppen most álítanak. Ö: be~, meg~, össze~.
nagy, magozs bejárata vó²t, és oda be lehetet állítás álítás fn 1. Gulyának, nyájnak pi-
menni, hotyha zivatar vó²t, megrakot színász henésre való egybeterelése más-más helyen,
szekérrel, az ípülete most múzeum. 4. Foga- hogy a föld trágyázódjék. 2. A gulya pihenő-
toknak való fedett hely kocsmák, csárdák ud- helye. 3. Cséplőgép felállítása egy-egy asz-
varán. 5. Asztagcsoport, melyet a cséplőgép- tagcsoport közé. 4. A kazal oldalában
pel egy állítással el tudtak csépelni. 6. kialakított hely a kévék feladogatásának meg-
állító 34 almakocsány
könnyítésére. Áj mán fel az álításra, oszt állókaptár áló²kaptár fn Kaptárfajta,
aggyat fel a kívít a dobra. Ö: be~, ki~, melynek keretei egymás felett több sorban
össze~. helyezkednek el.
állító Ö: össze~. állomány Ö: anyajuh~, elő~, fa~, fő~,
állítóabroncs álító²abroncs fn A hordó- meddő~, mellék~, törzs~.
hoz, edényhez használt lapos vasból készült állománysűrűség álománysűrűsíg fn A
abroncs. nyilvántartott vadállomány eloszlása egy
állkapca álkapca fn Állkapocs. A fene adott területen.
egye meg az álkapcádat! — monták, ha valaki állongat álongat i Állítgat. Ö: fel~,
rosz vó²t. össze~.
állkapocsrák álkapocsrák fn Az állka- állós Ö: fenn~, ki~.
pocs rákos megbetegedése. állószék áló²szék, álló²szék fn Állóka.
alléger ~ fn Az alapozási munkák ki- állószőlő álló²szőÝllőÝ fn Télre eltenni
tűzésénél tevékenykedő gyakorlottabb kőmű- való szőlő. Mikor szettük a szőÝllőÝt, monták,
ves. hoty szeggyetek álló²szőÝllőÝt, mer nem lessz
álló álló², áló² fn/mn I. fn 1. A kisgyer- a télire.
mek állni, járni tanulását segítő eszköz; álló- állott álott in Romlott. Álott a tej, ha mán
szék, állóka 2. Az asztag, kazal oldalában ha- nem lehet felf#ralni, vagy a hús, mán nem
gyott mélyedés, ill. oda beerősített, deszkából lehet megenni. Álot víz: már nem friss víz.
készített állóhely a kéveadogató számára a Álot vizet a virágokra vó²t jó² önteni.
feladogatás megkönnyítésére. 3. Különféle állszíj álszíj fn Álladzó.
rendeltetésű állvány, emelvény. 4. 〈Α pászto- álltó mn Áltó² hejbe: egy álló helyében,
rok szókincsében:〉 az itatókút káváján belül ott helyben. Eggy áltó² hejbe úty pofon csap-
vízszintesen elhelyezett deszka, amelyre a tam, hocs csak úty szídelgett.
vizet húzó személy áll. Az áló²n áltak a pász- állvány álvány fn Az eketaligának a ge-
torok, mikor húszták a vizet. Ez a káván rendelyt tartó része. Ö: fedező~, fűző~, min-
belőÝl vó²t. II. mn 1. Teljes, egész. Két áló² ta~, sejtnyitó~, szálazó~, szecskavágó~, tep-
hétig esett az esőÝ. 2. Áló² stekli: 〈paszo- si~.
alma ~ fn Km: Az ~ nem esik messzi a
mányosoknál:〉 spulnitartó, kereszttalpon álló
fájátul. Ha messzi esik, akkor is visszagurul: a
állvány 16–20 cm-es acéldrót orsótartóval az
gyerek az apjára üt. Ö: álló~, arany~, bőr~,
oldalán, amelyről szálazáskor az atlac v. lánc
búzás~, csörgő~, édes~, farkas~ fehér~,
az állványra fut. Ö: előre~, fenn~, hátra~,
ficfa~, fontos~, gránát~, hulló~, korai~, kor-
kinn~, tőled~.
mos~, lánycsecs~, lánycsecsű~, oláhpiros~,
állóalma áló²alma fn Sokáig tárolható
pogácsa~, pöfeteg~, rétes~, sóvári~, vad ~,
almafajták. Az áló²alma sokájig áll.
vaj~.
állófogas áló²fogas fn Lábakon v. talpon almafánk ~ fn Gömb alakú fánk.
álló, alsó részén esernyő és sétapálca tartására almahaj ~ fn Almahéj.
kiképzett fogas. almailonca ~ fn 〈Az almáskertek egyik
állógallér áló²gallér fn A nyakat körülve- kártevője.〉 Van másik ilonca is, ~, ez bogár.
vő gallér. almaitatás ~ fn Víz párologtatásával a
állogat ~ i Állítgat. tárolt alma megráncosodásának megelőzése.
állóka áló²ka, álló²ka fn Négylábú, ala- Nagy edínyegbe fris vizet tettek, és asz pá-
csony faszék, felső lapján kerek nyílással, rolgott, és így nem ráncosodot meg az alma.
amelybe a járni még nem tudó gyereket állít- Eszt híjták ~nak. Itattyuk az almát.
ják. Az álló²ka, amibe a kizsgyereket tettík, almakocsány ~ fn Az alma termésének a
hoty tanújom benne álni, járni. Ö: gyerek~. nyele.
almárium 35 alsó
almárium almárijom, almárijum fn Fő- álom ~ fn Álmába írte a halál: alvás köz-
ként edények tárolására szolgáló, fiókos, pol- ben halt meg. Nr: Felébredés után nem sza-
cos (alacsony) szekrény. Az almárijum fijó²k- bad az ablakra nézni, mert elfelejtjük az ál-
jába tartották az iratokat, a pó²cán pedig a munkat. — Üjjön le, ne vigye el az álmunkat!
poharakat. — mondják ma is annak a látogatónak, aki
almás ~ mn 1. Nagy tarka foltokkal borí- siettében helyet sem akar foglalni. Ö: dél~.
tott. Ojan ~ a dohánlevél. 2. 〈Szarvasmarha, alombeli Ö: egy~.
ló színének neve:〉 foltos szürke. álomméz álommíz fn Mákfej szirup.
almásderes almázsderes mn Kerek, sötét- alomszalma ~ fn 1. Alomként használt
szürke foltokkal tarkázott 〈ló〉. szalma. 2. Az állatok alatt hagyott takar-
almásfekete ~ mn 〈Lószínnév, a fekete mánymaradék.
egyik árnyalata.〉 álomszíj álomszij fn Kis szíjdarab,
almáspej ~ mn Kerek foltokkal tarkázott amellyel a gyeplőt a lőcshöz kötik.
pej 〈ló〉. álomszuszék álomszuszík fn/mn I. fn Ál-
almáspince ~ fn Almatárolásra szolgáló mos természetű ember. II. mn Álmos termé-
pince. szetű 〈ember〉. Sz: K#j fel, te álomszuszik,
almásszín almászszín fn Az alma osztá- mert a hasadra süt (mingyá) a nap.
lyozására szolgáló nyitott oldalú épület. Al- alpári ~ mn 1. Lusta. 2. Nem szavahihető.
mászszímbe tárolták őÝsszel az almát, mikor 3. Piszkos öltözetű. Aki nem őÝtözöt rende-
leszettík. sen, nem vó²t szavahihetőÝ meg lusta vó²t, az
almásszürke almászszürke mn 〈Lószín- ~ vó²t.
név, a szürke egyik árnyalata:〉 foltos szürke. alpecér ~ fn A pecér segédje.
almatároló almatároló² fn Az alma táro- alslissz ~ fn 〈Pásztorkalap készítésekor
lására szolgáló zárt falú épület. használt〉 papírból v. vászonból háromszög
álmatlankodik ~ i Éjjel nem tud elaludni. formára szabott betét, amely megakadályozza,
álmodik ~ i Km: Éhezs disznó² makkal hogy gőzöléskor a filcdarabok összeragad-
~: mindenki arról ábrándozik, ami után vá- janak.
gyakozik. Nr: Íbredís után nem szabad az alsó alsó² mn 1. Alsó² szál: szövésnél a
ablakra nízni, mert elfelejtyük, hogy mit csép által különválasztott szálak közül az al-
álmottunk. — Ha álmodunk, akkor essőÝ só. Alsó² dorong: 〈gubacsapómesterség-
lessz. — Aki cigánnyal ~, aszt meglopják. — ben:〉 a szővőszék első és hátsó lábát össze-
Aki szőÝllőÝvel ~, asz píszt jelent. — Halottal kötő fahenger, amelyre a megszőtt anyag fel-
álmodni essőÝt jelent. Ö: meg~. tekeredik. Alsó² heveder: a nyereg két oldalán
almolnár almó²nár fn A molnár első he- levő felrántó szíjakat a ló hasa alatt összekötő
lyettese. heveder. Alsó² koszorúfa: a favágókunyhó
almozdonyvezető almozdonyvezetőÝ fn földjén körberakott dorongok, amelyekkel
(rég) A mozdonyvezető helyettese. elhatárolják a fekvőhelyeket a kunyhó köze-
aló aló² msz 〈Gyors mozgásra való bizta- pétől. Alsó² ó²dalfa: a szekéroldal alsó víz-
tásként:〉 uccu!, nosza! Aló² uzsgyé, szalaggy, szintes fája. Alsó² téglasor: 〈házépítésnél:〉 a
aló² mars! Aló² uzsgyé!: ua. Aló² mars!: ua. legelőször lerakott téglasor. 2. Két épület
áloepor l. alapor közül a térben hátrább levő, ill. alacsonyabb
alóla alulla hsz Sz: Kivettík alulla a gyí- értékű. Alsó² ház: 〈nyárikonyhaként használt〉
kint: meghalt. kis épület az udvarban. Az alsó² ház külön kis
alom ~ fn 1. Állatoknak fekhelyül leterí- ház vó²t az udvarba, níha szembe a házzal.
tett szalma, avar stb. 2. Egy fialásból való Ety kisz szobábúl ált, nyáron főÝszteg benne,
utódok összessége. Egy anyakoca évente több alsó² konyhának is montuk. Alsó² konyha: ua.
almot is felnevel. Sz: Úgy mozog, mint az alsó² malomkerék,
alsóföld 36 alvad
hét esztendőÝbe fordul eggyet: 〈lassú moz- általfő átalfőÝ i Megfő. Továp kellet főÝz-
gású, lusta emberre mondják〉. ni, hogy az is átalfőÝjön.
alsóföld alsó²főÝd fn 〈Pipagödrökből bá- általjában átajjába hsz 1. Általában. 2.
nyászott〉 vörös agyagföld. Részletezés nélkül, egy összegben; átalány-
alsóing alsó²ing fn 1. Alsószoknya. 2. ban.
Pendely. Rígen a gyerekek alsó²inget, pendejt általjár átaljár i Átjár.
viseltek. általmegy átalmegy i. Átmegy.
alsókar alsó²kar fn Alsó²karhoz ütöget: általsül átalsül i Átsül.
〈könyvkötő〉 márványozás után a könyvet az általszárad átalszárad i Megszárad, ki-
alsókarhoz ütögeti, hogy a lapok szétváljanak. szárad. Én megvártam asztat, míg átalszárad.
alsórész alsó²rísz fn A cipőtalpat alkotó általút átalút fn Keresztút.
darabok összessége. általvesz átalvesz i Megvesz, átvesz.
alsórokolya alsó²rokoja fn Alsószoknya. Vesztek mázs bútort, akkor én asztat átalve-
Az alsó²rokoja, amire még jött a felsőÝszok- szem.
nya. A nyári vászombúl kíszült, a téli meg me- általvető átalvetőÝ fn 1. Vállon, ill. állat
lek parhet vó²t. hátán átvetve hordott tarisznya v. átkötözött
alsóruha alsó²ruha fn 1. Fehérnemű 2. zsák élelmiszer v. egyéb teher hordására. Az
Alsószoknya. átalvetőÝ ponyvaszerű vó²t, ennek is vó²t
alsószál alsó²szál fn 〈Könyvkötészet- kötele, víkony kötél, vállára vette benne a
ben:〉 a fűzőcérna alsó szála. terhet. 2. 〈Α szűr része.〉
alsótalp alsó²talp fn A duplatalpú cipő- altat ~ i 〈Tejet〉 alvaszt. Ö: el~, meg~.
nek a cipő belsejével érintkező része. altató altató² fn Mákgubóból főzött tea.
alszél ~ fn Déli szél. Az ~ a déli szél, mert altatófű altató²fű fn Nadragulya.
alúrú jön a felleg. aludttej aluttej, alutté fn Megalvadt v.
alszesz ~ fn 1. A cefreüstből pálinkafő- megalvasztott tej. Nálunk aszt a szó²t, hoty
zéskor legelőször lecsapódó folyadék. Az ~, szérgyik nem használták, nálunk aluttejjé és
ami a cefrébül először jön, rígen asz monták savó²vá vált ketté a tej, ha megalutt. —
ennek, hogy votka. 2. Pálinkafőzés után az Aluttejbül kíszült a túró². Nr: Az aludttejet
üstben maradt szesztartalom nélküli folyadék. (v. a felszeletelt krumplit) ütéstől véres szem-
alszik ~ i Sz: Úgy ~, mint a tej: mélyen, re kötötték.
jól alszik. Úgy ~, mint a bunda: ua. Alussza aludtvér alutvír fn Megalvadt vér.
az igazak álmát: ua. Aluggyunk rá eggyet!: alukál ~ i (gyny) Alszik.
még gondolkozzunk felőle! Km: Aki sokat ~, alul ~, aló²l hsz 1. Lent, ill. vmi alatt levő
asz keveset íl: a fölösleges alvással, az éle- helyen. Abba tette bele az üstöt, aló²l tüzeld
tünket rövidítjük meg. Ö: el~, ki~, le~, meg~. bele. 2. Délen. Sz: Alul/Aló²l derűl, bocskor
által átal ik Át. merűl: ha naplementekor délen tisztul az
általábanszemben átalábaszembe hsz égbolt, eső lesz.
Szemben, szemközt; átellenben. Átalábaszem- alulcsipkés aló²lcsipkés mn 〈Borjú fülébe
be lakok vele. Egy naty parasztúl úty vágott csipkés füljegy egyik fajtája.〉
hallottam, hogy átalábaszömbe, mert a ta- alulról alulrúl, alúrúl hsz 1. Dél felől, déli
nyán pont szembe lakot Ménes Andrással. irányból. Alulrúl fúj a szél. 2. Délnyugat felől.
általázik átalázik i 1. Vmi teljesen ned- alumínium alumínijum, alomínijum fn
vessé válik. 2. A víz feloldja és átitatja a be- Alomínijum lavor: alumíniumból készült mos-
letett anyagot. dótál. Abba az időÝbe alomínijum lavrok
általellenben átalellembe hsz Szemben, vó²tak, nem ijem műanyag, mint most.
szemközt; átellenben. Átalellembe lakik Rozi. alvad Ö: meg~.
alvó 37 angyal
alvó in Sz: Dílig alvó², estig vaka- ampassz ~ fn Legömbölyített fémdarab,
ró²ddzó²: lusta. Ö: délig~. amelyet felmelegítve a cipőre szorítanak,
alvós alvó²s mn Olyan 〈személy〉, aki hogy a bőr tartós és fényes legyen.
szeret aludni. Nagyapám örekkorába nagy ampolna ~ fn A mennyezetről lecsüngő
alvó²s vó²t. lámpatartó, plafonrózsa.
amarra Ö: erre-~. ampolnabojt ~ fn A plafonrózsa bojtja.
ámbitus ~ fn Oszlopos fedett folyosó, tor- amúgy ~ hsz Egyébként. Amúgy a kisseb
nác. Az ámbituzs be vó²t üvegezve, abba bajokat leszámítva, jó²l vagyok. Ö: imígy-~.
vó²tak télen a virágok. ananászszőlő ananászszőÝllőÝ fn Zama-
ámbitusos mn Ámbitusos ház: végig tor- tos ízű fehér borszőlő. Az örek kerbe a Gohér
nácos ház, amelynek a bejárat felőli oldalán a uccán nekünk is vó²t ananászszőÝllőÝ.
szélesebb eresz faoszlopokra v. tégla-, kőlá- áncig-váncig áncik-váncik isz 〈Zsidó, ill.
bakra támaszkodik. Az ~ háznál a szobák az német beszédet utánzó szó.〉
ámbitusrul nyíltak. áncvájra ~ hsz Egykettőre, hamar. Ánc-
amék ~, ammék nm Amelyik. vájra kísz let vele.
ámen isz Sz: Áment mond: 〈pislogó andoratea ~ fn 〈Népi gyógyszernév:〉
gyertya v. mécses elalszik〉. Herba marubii.
amerikai mn Amerikaji ajj: 〈kosárfonás- ándung ~ fn 1. Kedv, hangulat. Valami-
nál a kosárgörbealj egyik változata〉. Ame- kor sokszor hallottam, hogy ~ja van, van
rikaji fűz: a fűz egyik fajtája, amely hántás hozzá ~om. 2. 〈Férfira vonatkoztatva:〉 nemi
után hófehér színű, vesszője vékony és kis- vágy. Nagy ~ja vó²t annak, aki nagyon meg
belű. akarta közelíteni a nőÝt, oszt a beszíggye
amerikánus ~ mn/fn I. mn Amerikába ojam vó²t. 3. Vkinek vmiről való sejtelme,
kivándorolt, majd onnan hazatért 〈magyar〉. fogalma.
II. fn Amerikába kivándorolt, majd onnan angin ~ fn Párnatok. Az ~, amibe a liba-
tollat rakják, #re jön a párnahuzat.
hazatért magyar. Az vó²t az ~, aki Amerikábúl
angob ~ fn 〈Fazekasmesterségben:〉 föld-
hazajött, vett ety kis főÝdet, házat.
festék.
amerikás ~ fn Amerikai kivándorlásból
angol ~ fn/mn 1. 〈Μinden nem magyar
hazatért személy. Az ~ az vó²t, aki kivándo-
fajta szarvasmarha közös neve.〉 2. Angol
rolt, meggazdagodott és hazajött.
kaplis cipőÝ: a felsőrészen egyenesen, nem
ámészkodik Ö: el~.
spiccben elvágott kaplival díszített cipő. An-
amiért amír hsz Azért, mert. Szegény
gol v#rot cipőÝ: ua.
anyáméknak kűdött ety kis ennivaló²t, amír a
angolperje ~ fn 〈Fűféle.〉
gyerekekre vigyázott. ángy ~ Sógornő. Sz: Ángyot térgye:
ámít ~ i Ámulatba esik, csodálkozik. Jöt- 〈tiltakozás, kétkedés, tagadás kifejezésére〉.
tünk, ámítottuk, hogy úristen, itt már járt a Ángyomnak szó²llok, menyem is ércsen rúlla:
Jézuska, mer már a karácsonyfa láccott. úgy figyelmeztet v. dorgál vkit, hogy a neki
amoda ~ hsz Amott, ott. Ö: imide-~. szánt szavakat egy másik jelenlevőhöz intézi.
amondó mn 〈Vélemény, ellenvetés beve- angyal ~ fn Sz: Ojan (jó²), mint egy ~:
zetéseként:〉 amondó² vagyok: azt mondó, azt nagyon jóságos, szelíd. 〈Főként gyerekre
valló vagyok. Átalába a csalátfőÝ monta, mondják.〉. Kiszakatt az ~og dunyhája: esik a
hogy amondó² vagyok, jó² vó²na, ha hó²nap hó. Az ~át láttya: a) 〈főleg kisgyermek:〉 ál-
vígeznénk a színahordással. mában mosolyog. b) 〈akkor mondják, ha vki
amonnen ~ hsz Amonnan. minden látható ok nélkül elneveti magát〉. Ö:
amonnét ~ hsz Amonnan. réz~.
angyalbögyörő 38 anyaföld
angyalbögyörő angyalbögyörőÝ fn Bur- mellette levő üres helyre lehúz egy vesszőt, és
gonyametélt, krumplinudli. A nudlit rígen ebből nevel szomszéd tőkét mindaddig az
angyalbögyörőÝnek is monták. anyatőkén hagyva, amíg meg nem erősödik;
angyalbőr angyalbűr fn (tréf) Katonaru- dönt, homlít. 6. A dohány anyalevelei. Sz:
ha. Annya jánya: az anyjára ütött. Az annya
angyalcsináló angyalcsináló² mn Tiltott szoknyáján ül: 〈fiúra mondják:〉 önállótlan.
magzatelhajtást végző 〈nő〉. Kiállaná már az annya kinnyát: 〈felserdült
angyalheverés angyalheverís fn Kenyér- lányról:〉 érett már a szerelemre, már férjhez
ben kelés közben keletkezett üreg, lyuk. Mi- mehetne. Maga szopta az annyát: 〈erőteljes,
kor megvágjuk a kenyeret, és vam benne eggy jól megtermett emberről, ill. vaskos, durva,
üres rísz, az az angyaheverís. esetlen tárgyról mondják.〉 Em mán maga
ángyi ~ fn Ángy. szopta az annyát!: ez már vmi! Az Imba se
ángyika ~ fn Ángy. vó²t ijen jó² módom: nagyon jó dolgom van.
ángyó ángyó² fn Ángy. Egy ~, száz apa: nem tudni, hogy ki az apja.
ángyomasszony ~ fn 〈Közelebbről meg Az annya Istenit!: 〈káromkodás〉. Az It picsá-
nem határozható, ált. rokoni kapcsolatra utaló ját!: 〈káromkodás〉. Km: Nízd meg az annyát,
megnevezés, ill. megszólítás.〉 vedd el a jányát!: amilyen most az anya,
ángyoz ~ i Ángynak szólít. olyan lesz később a lánya. Ö: ál~, kedves~,
ánizsmag ~ fn 〈Gyógyszernév:〉 Semen kereszt~, mostoha~, nagy~, öreg~, ős~, szép~,
anis. Nr: Az ánizsmagból főzött teát a gyere- tartalék~.
kek hasfájásának gyógyítására használják, de anyaálca ~ fn A méhcsaládban később az
süteményt, ill. pálinkát is ízesítenek vele. anyaméh feladatát ellátó álca.
anlégolás ~ fn 〈Kőműveseknél:〉 az alapo- anyaállat anyaálat fn 1. A nőstényállat,
zás kitűzése. melynek már kicsinye van. 2. Idősebb nőstény
annaárpa ~ fn 〈Egy árpafajta.〉 vad.
annak hsz Annak előÝtte: korábban, ezt anyabölcső anyabőÝcsőÝ fn A méhcsalád
megelőzően. Nem készülőÝttünk rá, mert azír, által új anya nevelésére épített gyűszű alakú
annak előÝtte mán disznó²t váktunk. képződmény. Az anyabőÝcsőÝ általába a líp
ánslóg ásló²g fn Boroshordó fertőtleníté- szílin hejeszkedik el.
sére használt kénrudacska v. kénlap. anyabürge ~ fn Anyajuh.
anterna ~ fn Antenna. Én asz montam, anyacsere ~ fn Az elöregedett méhanya
hogy anterna, de a fijam rám szó²lt, hogy az kicserélése egy fiatalra.
antenna.
anyadió anyadijó² fn Elültetett dió,
Antikrisztus fn Sz: Az Ántikrisztussát
amelyből a hajtás kinő.
neki!: 〈szitkozódás〉.
anyadohány ~ fn A középső, legértéke-
ántivilág ~ fn A régi idők. Nagyapám
sebb dohánylevelek.
monta sokszor, hogy valami az ~búl való².
anya ~ fn 1. A feleség megszólítása a férj anyafa ~ fn Oltással szaporított gyü-
részéről. Anyám, mennyél ki mán velük! 2. mölcsfa.
Anyaállat, méhkirálynő. 3. Déli irány. Anyá- anyafalka ~ fn Anyajuhokból álló nyáj.
rúl gyön az esőÝ: délről jön az eső. Az Irúl Az Iba kos se vó²t, kizsbárány se, ezeket
jött a felleg meg utánna jött az esőÝ, mer az fejtík.
én gyerekkoromba keletrű nem jött esőÝ. 4. anyafalkás ~ fn Az anyajuhokat őrző ju-
Nyugati irány. Anyárul jön az esőÝ: nyugat hász, a juhászok között rangban a bacsó után
felől jön az eső. 5. Szőlőtőke, amelyről sza- következő ember.
porítás céljából vesszőt húznak le. Anyárúl anyaföld anyafőÝd fn Termőtalaj. Az vó²t
húz: szőlőt úgy szaporít, hogy a tőkéről a az anyafőÝd, ami fejül vó²t.
anyag 39 anyaszél
anyag ~ fn 〈Fazekasmesterségben:〉 lepe- kivett, megszárított kovász, ill. az ebből ké-
dő nagyságú zsákvászon, amelyhez az agyag szített kenyérélesztő. A kovázbul vet ki az
finomításának első mozzanataként az össze- ember egy marikkal, tet hozzá még lisztet, el
gyúrt agyagdarabot hozzácsapják. Ö: alapo- kellet morzsálni, meg let szárítva, eszt lehetet
zó~, aroma~, cser~, cseres~, festő~, fűző~, későÝp használni, ez vó²t az ~.
hordozó~, kidobó~, közép~, nyomó~, osztó~, anyakönyvi ~ mn Anyakönyvi szó²ga
pikírozó~, tömő~. (rég): az anyakönyvi hivatal dolgozója,
anyagdarab ~ fn Anyag. hivatalsegéd.
anyagláda ~ fn 〈Paszományosmesterség- anyalevél ~ fn 1. Szennalevél és a belőle
ben:〉 hosszú, keskeny láda, amelyben a fel- főzött hashajtó tea. Az ~ vaty szennalevél most
használandó nyersanyagot tárolják. is kapható² a gyó²tyszertárba. 2. Felső
anyagulya anyaguja fn A tehenekből és a dohánylevél.
rúgott borjakból, vagyis az elválasztott bor- anyalucerna ~ fn Első kaszálású lucerna.
jakból álló gulya. A halasközi guja, pentezugi
A lucernánál nincs sarjú, csak ~ meg második
guja, a sároséri guja mind anyaguja vó²t.
mek harmadik kaszálás.
anyagulyás anyagujás fn Az anyagulyát
anyámasszony ~ fn 1. 〈Megszólításként:〉
őrző gulyás.
anyagyökér ~ fn Növény 〈pl. szőlőtő, fe- anya. Vó²t ijen család, ahon az anyát anyám-
nyőfa, répa〉 vastag főgyökere. asszonnak szó²lították, nagyon rígi csalá-
anyahagyott ~ mn Az anyjától elhagyott. doknál. 2. 〈Megszólításként:〉 anyós. Sz:
Anyahagyot csírke: a kotlós szárnyai alól már Anyámasszony katonája: gyáva férfi v. fiú-
kikerült, nagyobb csirke. gyermek.
anyaháló anyaháló² fn 〈Halászatban:〉 két anyaméh anyamí fn Méhanya. Az anyamí
szárnyból és egy farészből álló nagy húzó- nígy-öt évik tartó² ílete fojamán egymillijó²
háló. petét is rakhat.
anyaház ~ fn A méhkirálynő fészke a anyaméhszegfű anyamíszekfű fn 〈Népi
kasban. gyógynövény:〉 Fructus antophilli.
anyajel ~ fn Anyajegy. anyanád ~ fn Második évében levő nád,
anyajuhállomány anyajuálomány fn Az amelynek már virágja van.
anyajuhok összessége. anyányi ~, annyányi mn Kifejlett, anya
anyajuhász ~ fn 1. Több gazdának egy nagyságú 〈lány v. nőstény állat〉. Jánygye-
nyájba, falkába gyűjtött jószágát őrző juhász. rekre is monták, mikor elírte a magasságát az
2. Anyajuhokat őrző juhász. annyának, hogy annyányi nagy mán. De
anyakaptár ~ fn 1. Méhkas, amelyben az monták libára is meg bornyúra is.
anyaméh tanyázik. 2. Méhkas, melyben a anyarács ~ fn 〈Kaptárban〉 a fészek és a
méhek kitelelnek, hogy belőle tavasszal rajt
mézkamra között található rács, melyen a
eresszenek.
dolgozók átférnek, az anya azonban nem, így
anyakaró anyakaró² fn 〈Szőlőszaporítás-
nincs fiasítás.
kor:〉 az anyának nevezett tőke mellé vert ka-
ró. Az anyakaró²túl, az eggyik tőÝkétűl anyarozs ~ fn Élősködő gomba a rozs ka-
áthajlittyuk a másik tőÝkéhez. lászában. Nr: Az anyarozsból a szülőnőknek
anyakirálynő anyakirájnőÝ fn Méhkirály- gyógyszert készítettek.
nő. anyásít ~ i Anyátlan méhcsaládot anyával
anyakoca ~ fn Koca, amelynek malacai ellát.
vannak. anyásítás ~ fn Anyátlan méhcsalád méh-
anyakovász ~ fn A kovászból v. a megda- anyával való ellátása.
gasztott kenyértésztából a következő sütéshez anyaszél ~ fn Déli szél.
anyaszéna 40 ápertén
anyaszéna anyaszína fn Első kaszálású kodás〉. Nincs az apja fejfáján: 〈törvénytelen
széna. Anyaszína az elsőÝ kaszálás, a második gyermekre mondják〉. Apja fija: apjára ütött.
mek sarjú. Ez a gyerek ojan, mintha az apja a száján
anyaszült ~ mn Anyától született 〈ember〉. köpte vó²n ki: ua. Úgy níz rám, mintha ém
anyatehén ~ fn Tehén. A Máta megetti vó²nék az apja gyilkosa: haragosan néz. Úgy
guja körülbelőÝl nyó²szszáz ~. níz rám, mintha az apját megöltem vó²na: ua.
anyatészta anyatíszta fn A kenyértésztá- Az apját agyonütötte a szita: törvénytelen
nak a következő sütéshez kelesztőül eltett ré- gyerek. Apád, anyád ide jöjjön! 〈pénzt
sze. Az anyatísztábúl tettem ety kicsit a ko- megköpködve:〉 ennél több pénzem legyen!
vázba. Belead ~jit, anyajit: a sikerért mindent
anyátlanít ~ i Az anyás méhcsaládtól el- megtesz. Nem vó²t az apád üveges: 〈akkor
veszi az anyát. A méhésznek időÝnkint ~ani mondják, ha vki az ember elé áll, és nem lát-
kell a mícsaládot. hat miatta〉. Km: Ne tanizsd Idat gyereket
anyátlanodik Ö: el~. csinálni: ne légy okosabb apádnál v. az öre-
anyatoll ~ fn A fiatal baromfi 〈csirke, gebbnél. Ö: nagy~, öreg~, szép~.
liba〉 első tolla. apáca ~ fn Fiatal nőstény juh, amelyet
anyatő anyatű fn Kukorica töve. A ten- még nem pároztattak. Sz: Mekfeji az Ik te-
gerin, az anyatövön kétfelőÝl még nőÝt henét!: 〈férfi〉 vizel.
két kissebb, aszt fijó²koltuk. apácazsír ~ fn 〈Népi gyógyszernév:〉
anyaváltás ~ fn Az öreg v. beteg méhanya Ungeuntum ophtalmicum.
kicserélése egy egészséges, fiatal anyára. apad ~ i Alábbhagy, mérséklődik. Rázni
anyazsír ~ fn Fagyasztott zsír, amelyet a kelletett a vasaló²t, nehogy ~ni kezgyen a
friss zsírhoz kevernek, hogy jobban megke- láng. Ö: el~, le~, meg~.
ményedjék. apadék apadík fn A fa feldolgozásával
anyja annya fn A feleség megszólítása a bekövetkező súlycsökkenésnek a mértéke.
férj részéről. Nr: A férj általában akkor szó- apadorium ~ fn 〈Népi gyógyszernév:〉
lította a feleségét anyjának, amikor már idő- Emplastrum diachylon compositum.
sebbek voltak, és több gyerekük volt. apámuram ~ fn 1. 〈Megszólításként:〉
anyjuk annyuk fn 〈Megszólításként és apa. Az ídesapát szó²lították ~nak is, mer
megnevezésként:〉 annyukom, annyokom: fe- valamikor mek kelletett adni a tiszteletet az
leség(em). öregeknek. 2. 〈Megszólításként:〉 após. Az
annyi Ö: két~. apó²snak is monták, hogy ~.
annyiból annyibúl hsz A tekintetben. Én aparitor ~ fn A reggeli ébresztést végző
is hibás vagyok annyibúl, hogy rosszul mon- felsős diák a Kollégiumban.
tam neki. aparitorság ~ fn Az aparitor tisztsége.
anyó anyó² fn Idős asszony, néni. Ö: apaszt ~ i 1. 〈Tehén〉 kevesebb tejet ad. A
nagy~. tehén ellís előÝtt ~, kevesep tejet ád, osztán
anyók anyó²k fn 〈Rézművesmesterség- nem át semmit, elapasztott. 2. 〈Méhcsalád〉 a
ben:〉 az öntőszekrényen lévő kis csapok, súlyából természetes módon veszít. Ö: el~.
amelyekkel a két felet összeerősítik. áperte ~ hsz 〈Mondást jelentő igék mel-
anyuka ~ fn Az anyós megszólítása a lett:〉 nyíltan, egyenesen, őszintén. Áperte
meny v. a vő részéről. megmontam neki.
anyós Ö: öreg~. ápertén áppertén, ápertin hsz 〈Mondást
apa ~ fn 〈Szélirány, ill. égtáj jelölésére.〉 jelentő igék mellett:〉 őszintén, egyenesen,
Apjárúl gyön az esőÝ: északról jön az eső. Sz: kertelés nélkül. Ápertin megmonta a víle-
Az Id is tehenet vett a vásárba: 〈tréfás mínyit, aki jó²l megmonta a másiknak a ma-
káromkodásféle〉. Az Id (Úr)istenit!: 〈károm- gájét.
apja 41 aprópénz
apja ~ fn Gyermekes férfi megnevezése aprócseléd apró²cseléd fn Kisgyerek. A
gyermeke, felesége, ill. menye, veje részéről. szülőÝ monta a gyerekinek ötéves korig, az én
Oda átjárt ~ dó²gozni. kis apró²cselédem.
apjuk apjok fn 〈Megszólításként és meg- aprócska apró²cska fn Nagyon kicsi.
nevezésként a feleség részéről:〉 férj. apródesztendő apró²desztendőÝ fn 〈Gu-
apó Ö: ősz~. bacsapóknál:〉 (rég) az inaskodás öt éve.
apók apó²k fn 〈Rézművesmesterségben:〉 apródonként apró²donkint hsz Aprán-
az öntőszekrényen lévő kis csapok, amelyek- ként. Nem eccerre, hanem apró²donkint
kel a két felet összeerősítik. adom a tyukoknak a tengerit.
ápolás Ö: erdő~. aprófás apró²fás mn Apró²fás tanya:
ápoló Ö: erdő~. 〈ősszel, kukoricatörés idején〉 a szántóföldön
áporodik ~ i 1. 〈Étel〉 kezd romlottá, ál- kukoricaszár-kévékből készített ideiglenes
lottá, büdössé válni. Ami rígebbi, az ~, meg-
kunyhó az élelem és a ruhaféle tartására.
áporodik, nem tejjesen friss. 2. 〈Leves〉 elhü-
aprófürtű mn Apró²fürtű guba: 〈mó-
lőben van. Ö: el~, meg~.
dosabb legények viseleteként〉 rövid szőrű, pi-
áporog ~ i 1. 〈Étel〉 kezd romlani. 2. 〈Le-
ros posztóval szegett guba.
ves〉 elhülőben van.
aprójószág apró²jó²szág fn Baromfi.
apostol apostol fn Sz: Az ~ok lován jár:
gyalog. aprókáposzta apró²káposzta Savanyított
apparát Ö: sör~. vágott káposzta.
applikálás aplikálás fn 〈Szűrre〉 a rátét aprókása apró²kása fn Hántolt, legömbö-
felvarrása. lyített szemű árpa; árpakása. Az apró²kását
applikációs aplikácijó²s mn Rátétes inkáb gerslinek montuk.
〈szűr〉. Aplikácijó²sz szűr: rátétes szűr. aprókásaleves apró²kásaleves fn Apróká-
appretál apretál i 〈Könyvkötészetben:〉 sából készült leves.
keményítővel szövetet átitat. Ö: át~. aprólék apró²lík fn 1. Baromfi. Reggel
aprehendál Ö: meg~. kieresztettem az apró²líkot. 2. Kisebb termetű
április ~ fn Sz: Áprilizs bolongya: április háziállat. 3. Ételféle 〈hús, zöldség〉. 4. Levá-
elsején megtréfált ember. Áprilist járat: ápri- gott szárnyas, juh és sertés végtagja és ehető
lis elsején megtréfál. Nr: Április elsején a belső szervei. Apró²lík vó²t a baromfi feje,
fiatalok áprilist járatnak vkivel. Ha sikerül, lába, nyaka, szárnyahegye, mája, szíve,
ezzel a versikével csúfolják: Áprilizs bolon- zúzája. 5. Értéktelen, visszamaradt hulladék
gya, felmászott a toronyba. Mekkérdeszte, 〈pl. szösz〉.
hány ó²ra. Fél tizenkettőÝ, vigyen el a men- aprólékleves apró²líkleves fn Baromfi
tőÝ! végtagjaiból és belső részeiből főzött húsle-
aprít ~ i 〈Ellenséget〉 kaszabol, üt-vág. Ö: ves.
meg~, össze~.
aprólékos mn Apró²líkos kása: kacsaap-
apríték apriték fn Felaprított hulladékfa.
rólékkal készített kása. Az apró²líkos kása a
aprítéktermelő in ApritéktermelőÝ gép: a
rucáskása, öregen nagyon szeretem.
kivágott fa darabolásánál és kérgezésénél
keletkező hulladékokat felaprító gép. aprómag apró²mag fn 〈A gabonafélék
aprított in Aprítot té: tej beleaprított ke- összefoglaló neve.〉 A búza, árpa, rozs vó²t az
nyérrel. Aprítot té vó²t a vacsora. apró²mag, a tengeri már nem.
apríts-tej apríccs-té fn Tej beleaprított aprómarha apró²marha fn Baromfi. A
kenyérrel. baromfit hítták apró²marhának a tanyán.
apró apró² mn Apró² szőÝrmések: kisebb aprópénz apró²píz fn Sz: Kifizettík ap-
szőrmés állatok. ró²pízzel: röviden elbántak vele.
aprós 42 aranygaluska-sütő
aprós apró²s mn Apró, kicsi. Kissé ap- Ojan szerencsés, hotyha szart fog a markába,
ró²s, ha nem termette ki magát, hanem ap- az is arannyá válig benne: 〈arról mondják, aki
ró²snak maratt. bármibe fog, szerencséje lesz〉. Ojan sze-
apróság apró²ság fn Kisgyermek(ek). rencsétlen, hotyha ~at fog a markába, az is
aprósütemény apró²sütemíny fn Többfé- szarrá válig benne: 〈arról mondják, aki
le sütemény 〈linzer, keksz, sós sütemény〉 bármibe fog, kudarc éri〉. Fénylik, mint az ~:
összefoglaló neve. nagyon fénylik. Nem mind ~, ami fénylik,
aprószemű-szilva apró²szemű-szilva fn szegínyhez a szegíny illik: nem minden érté-
〈Korai szilvafajta.〉 Az apró²szemű-szilva, az kes, ami annak látszik. Km: Ki korán kél, ~at
vó²t jó² aszalni. lél: korán kelni hasznos dolog. Az ~bul is
aprószentek apró²szentek fn Kisgyerme- cseppen el: 〈vigasztalás, ha vkit kár, veszte-
kek. Az apraja a családnak az apró²szentek, ség ér〉. Halgatni ~, beszílni ezüst: sokszor
a gyerekek. hasznosabb hallgatni, mint beszélni. Ö:
aprószeres apró²szeres fn A kőműves fehér~, sár~.
mellett segédkező, téglahordó fiú v. lány. arány Ö: elegy~.
aprószösz apró²szösz fn Rövid szálú, alja aranyalma ~ fn Sárga színű, apró alma.
szösz. Mikor tilolták a kendert az apró²líkja Az ~ befőÝtnek való² vó²t.
apró²szösz vó²t. aranycsiriz arancsiriz fn 1. A cipészek
aprószőrű apró²szőÝrű mn Apró²szőÝrű nullás lisztből készített ragasztója. A kérget és
guba: aprófürtű guba. az orkemínysíget arancsirizzel beragasztyuk.
aprótörek apró²törek fn Pelyva. 2. 〈Könyvkötészetben:〉 a hal úszóhólyagjából
apróvad apró²vad fn Vadon élő kisebb készült, a klisé, ill. a szedés felragasztására
madár v. négylábú állat. használatos ragasztóanyag.
apróvadvadász apró²vadvadász fn Az a aranyér ~ fn Nr: Ki a lekszerencsétlenebb
vadász, aki főként apróvadra vadászik. ember a világon? Az orvos. Mert az, ha ~re
apróz Ö: el~. tanál, akkor is szar akad a markába.
apuka ~ fn Az após megszólítása a meny aranyérfolyás aranyérfojás fn Az aranyér
v. vő részéről. váladékkal járó betegsége.
ár1~ fn Sz: Árába van: drága. Ára van aranyeső aranyesőÝ fn Sárgás színű, vé-
annak: ua. Ennek megadod az ~át: ezért még kony babfajta. Az aranyesőÝ paszujfajta,
megbüntetnek. Bodó²né is mázs beszíl, mikor zőÝtpaszujnak való².
a bor ~át kírik: a neki kellemetlen témáról el aranyfólia aranyfó²lija fn 〈Könyvköté-
akarja terelni a figyelmet. szetben:〉 az aranyozáshoz használt vékony
ár2 ~ fn Bőr lyukasztására való nyeles fémlemez.
szerszám. Ö: lyukasztó~, sléfer~, szegző~, aranyfonál ~ fn 〈Paszománosok által
szúró~, tőr~, török~. használt〉 igen vékony, aranyszínű fémszál.
ár3 ~ fn Sz: Úszik az ~ral: meggyőződés aranyfüst ~ fn 〈Könyvkötészetben:〉 ara-
nélkül követi a rosszban a többit. nyozásra használt igen vékony aranylemez,
arabszín arapszín fn/mn I. fn Pirostarka. sztaniollemez. Aranyfüst ráncot kap: 〈könyv-
II. mn Arabszínű, pirostarka színű. kötészetben:〉 az aranymetszés készítésekor
Arad ~ fn Sz: Marad, mint ~: lemarad. levegő szorul az aranyfüst alá.
aranka ~ fn Főként lucernában termő aranyfűz aranfűz fn Kosárkötő fűz [Salix
gyomnövény. viminalis]. Az aranfűzbű szíp kosarakat kö-
arany ~ fn/mn Arannyal díszít: a könyv töttek.
táblájára, gerincére mintákat készít. Sz: Ara- aranygaluska-sütő aranygaluska-sütőÝ
nyom, rubintom, gyöngyöm: drága kincsem. fn Olyan sütőedény, amelyben az aranygalus-
Tiszta a búza, mint az ~: jó minőségű búza. kát sütik. Az aranygaluskát úcs csináltuk,
aranygyűrű 43 árbocakác
hogy az aranygaluska-sütőÝnek az ó²dalát lialma. Az aranypármin finom alma vó²t,
vastagon kiszó²rtuk minden soron dijó²val, és sárga, kicsit piros, cirmos.
kiszaggattuk a galuskát kanállal, és mek- aranypaszomány ~ fn Ruhát díszítő ara-
hentergettük dijó²ba, és úgy raktuk össze nyozott zsinór.
mazsolával. aranyszőrű aranszőÝrű mn Világos szőrű
aranygyűrű arangyűrű fn Sz: Nem esik le 〈állat〉. AranszőÝrű bárány: mesebeli bárány.
az arangyűrű az ujjadrú, ha mekcsinálod: aranytüdő arantüdőÝ fn 〈Gúnyos, tréfás
〈akkor mondják, ha vki húzódozik a munká- megszólítás:〉 lelkem.
tól〉. arasz ~ fn A széttárt hüvelykujj és kisujj
aránylag ~ hsz Arányosan, egyformán. közötti távolság; nagyarasz. Ö: bak~, nagy~.
Ha valakinek vó²t két ágya, két ládája vaty áraszt ~ i 〈Földet〉 vízzel eláraszt.
sújra is etyformán vó²t neki, hogy ez is ojan arató arató² fn 1. A gabona aratását
sújú, mint a másik, akkor montuk, hogy ~ van végző személy, kaszás. 2. Az aratást végző
neki. munkások (tsz-ban): kaszás, marokszedő, ké-
aranylap ~ fn 〈Könyvkötészetben:〉 vé- vekötő.
kony aranylemez. Aranylapot felhord: aratóbál arató²bál fn Az aratás befejezé-
〈könyvkötészetben:〉 az aranylapot a nyomó- sét követő táncmulatság. Nr: Az aratóbál fő-
felületre felrakja. leg az uradalmakban terjedt el. Vacsorával
aranymetszés arammeccís fn Díszkötésű kapcsolták össze, általában Péter-Pálkor v.
könyvek körülvágott lapjainak aranyozása. vasárnap este héttől reggelig tartott.
aranymetszés-készítő in Arammeccís-ké- aratóbanda arató²banda fn Aratási
szítőÝ szerszámok: 〈könyvkötészetben:〉 a le-
munkára közösen elszegődött munkások cso-
húzópenge, aranyfelhordó keret, tojásfehérje-
portja.
tartó pohár és achátkövek összefoglaló neve.
aratógazda arató²gazda fn Az aratóban-
aranyműves arammíves fn Ötvös. Debre-
da vezetője.
cembe az ötvöst úgy monták, hogy arammíves.
aratógép arató²gép fn Gabona aratására
arányos ~, erányos mn 1. Derék, jóravaló.
való gép. Az arató²gépet nígy lú húszta.
2. Tisztességes, becsületes.
aranyoz ~ i A könyv címének, írójának a aratókorsó arató²korsó² fn Főként ara-
fedőlapra, ill. gerincre történő rányomása. Ö: táskor használt egyfülű vizeskorsó.
meg~. aratókoszorú arató²koszorú fn Az arató-
aranyozás Ö: dús~. ünnepre kalászokból, mezei virágokból font
aranyozófelület aranyozó²felület fn A koszorú.
könyv gerince, táblája és metszése együtt. aratómulatság arató²mulaccság fn Ara-
aranyozógép aranyozó²gép fn Könyvbo- tóbál.
rítók bearanyozását végző nyomdai gép. aratórész arató²rísz fn A learatott gabo-
aranyozókés aranyozó²kés fn 〈Könykö- nából az aratóknak munkabérként adott há-
tészetben:〉 az aranyfüst elvágására használt nyad.
kés. aratóünnep arató²ünnep fn Az aratás be-
aranyozópárna aranyozó²párna fn fejezésének megünneplése. Nr: Az aratás be-
〈Könyvkötészetben:〉 rugalmas anyaggal töl- fejezése után a részesaratók búzakalászokból,
tött alátét, melyen az aranyfüstöt felszeletelik. mezei virágokból aratókoszorút, ritkábban
aranyozóprés aranyozó²prés fn Kéziara- búzababát kötöttek, és ünnepélyes menetben a
nyozáskor a könyv beszorítására használt földesúr, tiszttartó v. gazda elé vitték. A ven-
prés. dégség rendszerint tánccal fejeződött be.
aranypármen aranypármin, aranypar- árbocakác árbó²cákác fn Egyenes törzsű,
men fn Pirosan csíkozott aranysárga héjú té- kevés ágat növesztő akácfa.
arc 44 árpásszuszék
arc ~ fn 1. Száj, szájüreg. A bagó²t gyáva. Csak árnyíka ömmagának: nagyon
betettík ide jobrúl vagy b#rul az ~ogba, és lesoványodott. Km: Jó² a vín fa árnyíkába
arrúl köpköttek. 2. 〈Könyvkötészetben:〉 a ülni: hasznos az idősek tanácsát meghallgatni,
könyv borítójának elülső része. Arcal felfele megfogadni. Árnyíkájír becsülik a vín fát: az
van: a könyv színével fölfelé fekszik. öregeket tapasztalataik miatt tiszteljük. Ö:
arccaljászol arcaljászol fn Az istálló kö- nyúl~.
zepén álló jászol, amelynek mindkét oldalára árnyékszék árnyíkszék fn Gödör fölé
kötnek állatokat. épített, deszkaülőkéjű illemhely.
arcorbánc ~ fn Az arc orbáncos beteg- árok ~ fn 1. Varratárok a cipő talpán. 2.
sége. 〈Kosárfonásban:〉 a vesszők között keletkezett
arcrák ~ fn Az arc rákos megbetegedése. mélyedés. Sz: Spekulál, mint Hatvani az
árenda ~ fn 1. Haszonbér(let). Kiaggya árogba: gondolkozik, töpreng; töri a fejét
Iba: 〈földet, házat stb.〉 kiad haszonbérbe 2. vmin. Km: Döglöt kutyának ~ a heje:
A haszonbérletért fizetendő díj, haszonbér. 〈családtalanul elhalt agglegény sorsára utaló
Árendába vesz: haszonbérbe vesz. Árendába mondás〉. Ö: szitó~.
vettem a főÝggyit. árokír ~ fn (tréf) 〈Emberi〉 ürülék. Este
árendás ~ fn Bérlő, haszonbérlő. Az vó²t belelíptem egy árokírba.
az ~, aki bírbe vette a főÝdet. De a kocsmáros aromaanyag ~ fn Aroma. A jó² pájinka
is, ha mástul bírelte a kocsmát. asz csendes, simulékony, megőÝrzi az ~ot.
árgyélus ~, árgyilus fn Az ~át!: 〈cso- árpa ~ fn Nr: A szemen kialakulóban
dálkozás, bosszúság kifejezésére〉. lévő árpa visszafejlődik, ha fokhagymával
áristom ~ fn (rég) 1. Tömlöc, börtön, megdörzsölik. — Másik “gyógymódja” a rá-
zárka. Áristomba zárták, aki lopott. Áristom, olvasás: Árpa, ~, lekaszállak, fehír lú seggibe
aszt akkor monták, amikor még a pandurok hánylak. 〈Közben a mutatóujjat a szemen
vó²tak. 2. 〈Katonai〉 zárka. Az ~ az a hej, körbe-körbe kell mozgatni.〉 Ö: anna~, ta-
ahova a katonád bezárták ety-két napra. 3. vasz~.
〈Katonaságnál:〉 rövid szabadságvesztés. Két árpaasztag ~ fn Árpakévékből rakott
nap ~ot kapott. Ö: kaszárnya~. asztag, kazal.
árja Ö: föld~, zöld~. árpádgomb ~ fn 〈Paszományosok által
árkol Ö: ki~. készített〉 lapos tetejű, hasogatott díszgomb.
árkon-berken árkom-berken hsz Árkon- árpafőzet árpafőÝzet fn Árpából főzéssel
bokron át. készített kivonat.
árkus ~ fn (rég) 1. Ívpapír. 2. 〈Jel- árpakalász ~ fn Az árpa feje. Árpakalász
zőként:〉 egy ív(nyi) 〈papír〉. vó²t kétsoros meg nítysoros. A kalázba két
árkuspapír ~ fn (rég) Ívpapír. Árkuspa- ódalt vó²tak a szemek, a másikon meg a négy
pírra írtam. ó²dalán.
ármádia ármádija fn (rég) Had(sereg). árpakereszt ~ fn Árpakévékből rakott
árnyallik ~ i Sötétedik. A setítediket úgy kalangya.
is montuk, hogy ~ . árpakéve árpakíve fn Három marokból
árnyék árnyík fn Árnyígba ül: árnyékos kötött árpacsomó.
helyre ül. Árnyíknak fordul: a napnak háttal árparépa árparípa fn 〈Népi gyógynö-
megy. Mikor mán kezdi sütni a nap a szemit, vény:〉 Herba heliantheus.
akkor fordul a birka árnyíknak visszafele. Sz: árpáskörte ~, árpáskörti fn Az árpával
Nem ijed meg a maga árnyíkátúl: bátor. Ojan, egy időben érő körtefajta.
mint az árnyík: beteges külsejű. Ojan gyenge, árpásszuszék árpászszuszik fn Nagy fa-
mint az árnyík: nagyon gyenge, közel van a láda, amelyben árpát tartanak. Az árpász-
halálához. Az árnyíkátul is fíl: nagyon szuszigba sok árpa belefírt.
árpaszálka 45 árvatölgy
árpaszálka ~ fn Az árpa kalászából ki- árulóágas áruló²ágas fn (rég) Állvány-
nyúló, hosszú szálka. féle, amelyre a vásárban a szíjgyártók ter-
árpaszalma ~ fn Kicsépelt árpa szára. mékeiket kirakják.
árpatarló árpatalló² fn 1. Az a föld, árulóhely áruló²hej fn A piacon a gubák
amelyről az árpát levágták. Ha az árpatalló²t árulására kijelölt hely.
felszántották, oda ugorkát vetettek utánna, árulóponyva áruló²ponyva fn (rég) Erős,
vaty kölest. 2. A levágott árpának a földből vízálló anyagból készült pokróc, amelyre vá-
kiálló szárai. sárokon az árut kirakják. A főÝdre áru-
árpávalérő-körte árpávalírőÝ-körtí fn ló²ponyvára két láb gubát raktunk.
〈Nyári körtefajta.〉 árulószín áruló²szín fn (rég) A guba
arrébb ~ hsz Arrább. árusítására szolgáló (nyitott) helyiség.
arra #ra hsz ‰ra való² nízvist: ami azt árus Ö: cukor~,méz~, suba~.
illeti. ‰ra való² nízve: így, ilyenformán. árutér ~ fn Fatelepen a készáru elhelyezé-
arrunnét #rúnnét hsz Onnan, abból az sére szolgáló terület.
irányból. ‰rúnnét jön az esőÝ. árva ~ fn 1. Anya nélküli méhcsalád. 2.
árt1 ~ i Károsan hat, bajt okoz. A zivatar Elhagyatott, gyámoltalan. Árva lílek. 3.
sokat ~ott a búzának, mekkunyhó²sította. Így Egyetlen. Eggy ~ szó²t se szó²lt. Km: Az It
összecsavarta. Sz: A légynek se ~: szelíd. A még az ág is húzza: a nehéz élete mellett
harag ~ a szípsígnek: 〈mondják a mérgelő- minden baj az árvát éri.
dőnek, főleg lánynak〉. Ha nem használ, nem árvabőre árvabűre fn 〈A juhtartás mű-
is ~: 〈főként gyógyszerre mondják〉. szavaként:〉 a bőr kötőszöveti rétege.
árt2 ~ i Vmibe ártya magát: vmibe bele- árvacsalán ~, árvacsalánt fn 1. Csalán-
avatkozik. Ne árzsd magad a mázs dó²gába. szerű, de nem csípős levelű gyomnövény. 2.
Ö: bele~. Peszterce. 3. Repkény.
ártány ~, ártán fn Herélt sertés. árvácska Ö: mezei~.
árvaderce ~ fn (rég) 〈Népi gyógynö-
ártatlan ~ mn Ártatlan kípet vág: szen-
vény:〉 pulvis pedicolorum.
deséget mutat. Ha valaki ~ kípet vágott, asz
árvafaszú ~ mn Ügyetlen, gyámoltalan.
monták, úcs csinál, mintha vizet se tudna za-
Az idétlen, gyámolatlan fírfi vó²t az ~.
varni.
árvaganéj árvagané fn A legelő szarvas-
ártézi ~ mn Artézi.
marha, juh v. más állat megszáradt trágyája,
ártó Ö: szíj~.
amelyet rendszerint tüzelőnek használnak. Az
áru Ö: fazekas~, fűrész~, rőfös~, száraz~,
árvagané, amit a jó²szág nem ecs csomó²ba,
töltelék~. hanem elhullajtott, árván hatta.
áruhenger ~ fn 1. 〈Kékfestésben:〉 a mán- árvahodik ~ i Elárvul, árvaságra jut. Ö:
gorláshoz használt esztergályozott fahenger. el~.
2. A szövőszék két hengere közül az, ame- árvahús ~ fn 1. Lábikra. 2. 〈Szőrmekiké-
lyikre a kész szövet feltekeredik. szítésnél:〉 a lenyúzott állati bőrön maradt hús,
árul ~ i Árúja magát: 〈nő〉 festi magát. Ö: amelyet feldolgozás előtt le kell vakarni.
ki~. árválkodik ~ i Egyedül van.
árulkodás árúkodás fn Sz: Árúkodás ma- árvas ~ fn Az ár különböző alakú, fémből
jomszokás: árulkodni csúnya dolog. készült része, amellyel a bőrt lyukasztják.
árulkodó árúkodó² in Sz: Árúkodó² árvatőke árvatőÝke fn Szőlőtőke, amelyet
Judás, kipukkant a tojás: 〈árulkodó gyerek nem az anyának nevezett tőkéről gyökerez-
csúfolása〉. tetnek, hanem vesszőből növesztenek.
áruló áruló² fn Kis faasztal, amelyre a árvatölgy árvatőÝgy fn Erdőben nőtt,
vásáron az árut kirakják. makkról hajtott szívós, rugalmas tölgyfa.
árvatölgyfa 46 aszik
árvatölgyfa árvatőÝtyfa fn Árvatölgy. aszalódik aszaló²dik i 1. 〈Gyümölcs,
árvatölgyfabot árvatőÞtyfabot fn A pász- zöldség stb.〉 melegtől ráncossá zsugorodik. 2.
torok árvatölgyből készített, trágyalében érlelt 〈Lekvár〉 a víztartalom csökkenésével össze-
bunkósbotja. szárad.
árvavessző árvavesszőÝ fn Szőlőtőkéről aszalókosár aszaló²kosár fn Lapos ves-
szaporítás céljára lemetszett vessző. szőkosár, amelyen a gyümölcsöt aszalják.
árverés árverís fn Nr: Az árverésen be- aszalós aszaló²s fn Az aszalás munkáját
folyt összegből először az adóhivatalt elégí- végző személy.
tették ki. aszaltszilva-leves aszaltszílva-leves fn
árvíz ~ fn Sz: Várják, mint Tiszaháton az Aszalt szilvából készített leves. Aszaltszílva-
árvizet: egyáltalán nem várják. levest főÝzött, víkony, piros rántással.
árvul Ö: el~. aszalvány ~ fn 1. Aszalt gyümölcs. 2.
arzola ~ fn (rég) Arzénes permetezőszer. (rég) Angolkór. Ö: bél~.
ásás Ö: kolompér~, krumpli~. aszaly aszaj fn 1. A szűr két irányba ki-
áskálódik áskáló²dik i Intrikál. Áská- hajtott első felének, az elejnek a középső,
ló²dik ellene, rosszat mond rá. hímzett része. 2. A szűr hónalja alatti betol-
ásó Ö: agyag~, bokor~, fatő~, lapát~. dás.
ásófű ásó²fű fn Vajfű [!]. aszály Ö: gyermek~.
ásóköpű ásó²köpű fn Az ásó cső alakú ré- aszályos aszájos mn Szárazság miatt ös-
sze, amelybe a nyelet erősítik. szeaszott 〈szem〉.
ásólapát ásó²lapát fn Ásó formájú, göm- aszat acat, aszot fn Bogáncsszerű szántó-
bölyű orrú vaslapát. földi gyomnövény. Sz: Ojan, mint az aszot,
ásónyom ásó²nyom fn Ásóhosszúságnyi nem lehet kiírtani: 〈vmi értéktelen dolog
mélység. A nígy ásó²nyomot ugy mongyák,
elpusztíthatatlan〉.
hogy rigirozzák a főÝdet.
aszatka aszotka fn Aszat.
ásórugó ásó²rugó² fn Az ásón levő, for-
aszatkakóró aszotkakó²ró² fn Az aszat
dított L alakú vas, melyre a lábat ráhelyezve,
megszáradt szára.
az ásót a földbe nyomják.
aszatkó oszotkó fn 〈Növényfajta〉.
ásóz ásó²z i Ás.
aszatkóró aszotkó²ró² fn Aszatkakóró.
áspiskígyó áspiskígyó² fn Sz: Ojam, mint
az áspiskígyó²: álnok, gonosz, veszekedős aszatol acatol, aszottol i Aszatot irt.
〈vénasszony〉. aszatolás acatolás, aszottolás fn Az aszat
ástok ~ fn Az a fa, amelybe a szekér ten- (ki)irtása. Az aszottolást főÝlek serdülőÝ gye-
gelye bele van ágyazva; tengelyágy, tengely- rekek csinálták, ezek vó²tak a félnapszámo-
tok. sok, mer a munkájukír csak a felit kapták,
aszal ~ i Sz: Elmehecc Nyárittyembe jeget mint a felnőÝttek.
~ni: elmehetsz világgá, senki se törődik aszatoló acatoló², aszattoló², aszottoló²,
veled. Nr: A gyümölcsöt 〈szilvát, körtét, aszotoló² fn 1. Bot végére erősített éles vas-
almát〉 kemencében aszalták. Az aszalnivalót lemez v. kaszadarab, amellyel tavasszal a ve-
nagy tepsikben kenyérsütés után rakták be a tésből az aszatot, konkolyt stb. kiszúrják, ki-
kemencébe. Ö: meg~. gyomlálják. 2. Aszatot irtó, gyomláló sze-
aszalék aszalík fn Aszalt gyümölcs. Asza- mély, különösen gyerek v. asszony.
lík az alma, körte, szilva vegyesen megaszal- aszatolóbot acatoló²bot fn Az aszatolás
va. szerszáma.
aszaló aszaló² fn 1. Gyümölcsaszaló há- aszatos acatos, aszottas fn Aszattal benőtt
zikó. 2. 〈Gubásmesterségben:〉 a tüzelőfának a terület.
katlan előtt levő szárítója. Ö: szilva~. aszik Ö: fel~.
aszkária 47 asszonyszőtte
aszkária aszkárija fn (rég) Húsbirka. Az kel megverni: mindjárt az esküvő utáni héten.
aszkárija az orosz vó²t, jó² hústípusú, Az asszont a szája szokta megverni: a vesze-
húzsbirka vó²t. kedős, szájaskodó asszonyt a férje veréssel
aszkór aszkó²r fn (rég) A testet sorvasztó bünteti. Szegíny asszony vízzel főÝz: —. A píz
betegség 〈pl. tüdővész〉. olvasva, az ~ verve jó²: 〈a feleség kiszol-
ászok ~ fn 1. A kamrában a téglákra fek- gáltatott helyzetére utaló elavult felfogás〉. Az
tetett vastag deszka, ill. gerenda v. lóca, ~ olvasva, a píz verve jó²: 〈csapodár férfiak
amelyre zsákokat, hordókat v. mást raknak. A szerint〉. Ö: ángyom~, anyám~, bába~, bejá-
hordó² két vastag gerendán, ászkon ált a ró~, beles~, főző~, gazd~, herélő~, húgom~,
pincébe. 2. Gyümölcs tárolására használt ifi~, javas~, jós~, kenő~, kenős~, kérő~, kia-
polc. Ászkon van a láda, pó²con. 3. Kamra v. dó~, kis~, koma~, komám~, komja~, kommen-
magtár része. dáló~, kötő~, kötöző~, látó~, meny~, menye~,
ászokfa ~ fn Ászoknak használt gerenda. mester~, nagy~, napam~, nász~, öcsém~,
ászokhordó ászokhordó² fn Bor tárolásá- öreg~, réz~, sirató~, sógor~, sütő~, sza-
ra szolgáló fahordó. kács~, tudós~, virrasztó~.
aszondom ~ i Azt mondom. asszonybál asszombál fn Asszonyoknak
aszongya ~ i 〈Mások szavainak idézésére, rendezett táncmulatság. Nr: Debrecenben
ill. töltelékszóként:〉 azt mondja. Aszongya a nem volt, de egyes környező falvakban tartot-
szomszídom, hogy mennyek vele vadászni. tak asszonybált.
aszottas1 mn Száraz. Hosztam az aszottazs asszonyguba asszonguba fn Nők számára
borsó²bul egy villával. készített, a férfiakénál rendszerint rövidebb
aszottas2 l. aszatos guba.
asszony ~ fn Asszony gongya: a ház körüli asszonyi Ö: meny~.
teendők. Sz: Asszony a talpán: 〈olyan asszonyka asszonka fn 1. Fiatalaszszony
asszonyra mondják, aki megállja a helyét, 2. Kis termetű asszony.
mindenhez ért〉. A rendes ~ szombaton süt, asszonykínozó asszonkínozó² fn 〈Fésűs-
hétfűn mos: —. Ráfekütt az ~ a gatyára: (tréf) mesterségben:〉 a fésűk fényesítésére használt,
〈annak a férjnek mondják, aki későn kelt fel〉. egyik oldalán posztóval bevont félméteres
(Ennél a háznál is) az ~ horgya/ viseli a lécdarab.
kalapot: az asszony az úr a háznál. Ott asszonykodik Ö: gazd~.
asszony viseli a kalapot: ua. Megenném a szíp asszonymunka ~ fn Asszonynak való
asszon főÝsztyit: megéheztem. Akarmijen könnyebb munka.
öreg ~, ha fírhe megy, csak menyasszony: a asszonynép asszonníp fn Nők 〈összessége
későn férjhez menő nő számára is új élet kez- v. kisebb-nagyobb csoportja〉. Összeált az
dődik. Km: Asszonnak szájába a karja: az asszonyníp pletykálkodni.
asszonyok szóval védekeznek és támadnak. asszonynépség asszonnípsíg fn Asszony-
Az asszonnak három szüksíges: bű píz, kelle- nép.
metes fírfi, szárasz fa. Három ~ egy vásár: az asszonyos ~ mn Asszonyokat maga mel-
asszonyok szeretnek hangoskodni. Két ~ he- lett meg nem tűrő 〈tehén〉.
tivásár, három ~ zsigvásár/országos vásár: az asszonypolitika asszompolitika fn Asszo-
asszonyok szeretnek és tudnak hangoskodni. nyi furfang, ravaszság.
Szíp asszomba kicsi hiba nem naty kár: asszonyság asszonság fn Módosabb, idő-
〈lényegtelen hiba észrevevésekor, elnézést s(ebb) férjezett nő címe.
kérően mondják〉. Az asszonnak szíles a asszonyszőtte asszonszőÝtte, asszonszűtte
kötőÝje sokmindent eltakar: a család belső mn/fn I. mn Házi szövésű 〈vászon〉.
viszályait a jó feleség nem viszi a nyilvános- Asszonszűtte gatya: házi szövésű vászonból
ság elé, hanem titkolja. Az ~t az elsőÝ ingibe készített gatya. II. fn Házi szövésű vászon.
asztag 48 átalló
Nr: Asszonyszőtte gatyát viseltek a hortobá- asztalfőnök asztalfőÝnök fn Az étkezés
gyi gulyások. rendjéért felelős diák a Kollégiumban.
asztag ~ fn/mn I. fn Gabona kévéiből ra- asztalfutó asztalfutó² fn 〈Az abroszra tett〉
kott szabályos, magas nagy halmaz. A búzát keskenyebb asztalterítő.
nagy ~ba rakták. A learatod búzát hortug be asztali mn Asztali áldás: a család étkezé-
~ba. II. mn 〈Jelzőként:〉 ilyen mennyiségű sekor az asztalnál mondott rövid ima. Asztali
kalászos termény. Pl.: két ~ búza. Ö: árpa~, sodró²kerék: 〈paszományosoknál:〉 kb. 30 cm
búza~, gabona~. magas két áttételes fogaskerekű, egyhorgú,
asztagfenék asztakfenék fn Az asztag asztalra csavarható kéziszerszám. Asztali
alapzata. Rendes hejen szalmát tettek, az vó²t szőÝlőÝ: csemegeszőlő. Nr: Az asztali áldást
az asztakfenék, #ra kesztík rakni az asztagot. egyes helyeken az apa, másutt a legidősebb
asztaghaja asztakhaja fn Az asztag teteje. gyerekkel kezdve minden nap a következő
Az asztakhaja vaty hajazat az, amikor kifele legidősebb gyerek mondta.
áll a kalász. asztalkendő asztalkendőÝ fn Étkezéskor a
asztaghajazat ~ fn Asztaghaja. száj és a kéz törlésére használt kendő, szal-
asztagolás ~ fn Asztagrakás. véta.
asztagos ~ fn Az a munkás, aki az asztag- asztalkonyha ~ fn Asztalhoz hasonló
ról a cséplőgépre dobálja a kévéket. Neki vó²t konyhai tűzhely.
egy ~sa, aki feltette a gépre a kívit. Nr: A asztalnemű ~ fn Az asztalterítők és asz-
cséplés kezdetekor a munka irányítója így talkendők összessége.
adta ki a tréfás utasítást: Asztagra ~, dobra asztalspór asztalspó²r fn Takaréktűzhely.
ítetőÝ, faszra kívevágó²!: 〈mert a kévevágó Az asztalspó²rnak nem vó²t tornya, lapos
nő volt〉. tetejű vó²t.
asztagrakó asztagrakó² fn Az asztagot asztalszék ~ fn Közös tálból v. bográcsból
építő, rakó munkás. való étkezéshez használt alacsony asztal,
melynek közepén lyuk van a bogrács szá-
asztal ~ fn 1. A cséplőgép teteje, ahol az
mára. A közepin az ~nek juk vó²t, abba tettík
etető és a kévék kötelét kibontó v. elvágó
a bográcsot. A Hortobágyon is #rúl ettek meg
munkások, rendszerint lányok állnak. 2. 〈Az
a tanyavilágba is, vó²t minden tanyába ~.
aratógép része.〉 Az arató²gépnek vó²t egy
asztrakán asztragán fn Ellés után rögtön
nagy, széles ~a, azom vó²t a kelepce. 3. A
leölt kisbárány bőre és bundája.
fazekaskorong fedőlapja. Sz: Aszt#ra csap:
asztrakánbunda asztragánbunda fn Aszt-
határozott fellépéssel rendet teremt. Ö: bon- rakánból készült bunda.
coló~, festék~, gomolya~, gyalog~, gyalu~, asztrakánsipka asztragánsipka fn Aszt-
kocka~, kihúzó~, nagy~, sajtnyomó~, sza- rakánból készült sapka.
bász~, szabó~, szervíz~, szűz~, tarkázó~. aszúsodik ~ i Aszottra érik, aszúvá válik.
asztalabrosz ~ fn Asztalterítő. Asztalab- aszúszem ~ fn Megtöppedt szőlőszem.
rosz vó²t nítyszemíjes, hatszemíjes mek tizen- aszúszőlő aszúszőÝlőÝ fn Aszalódottra
két szemíjes is. érett szőlő. Az aszúszőÝlőÝ ojan mazsola-
asztalalapzat ~ fn 〈Kékfestésben:〉 a mán- szőÝlőÝ.
gorlónak erős gerendákra épített, nagy méretű át ~ hsz Odaát.
fa asztallapja. átabotába ~ hsz Felületesen.
asztalfia asztalfija fn Asztalfiók. Az evőÝ- átaljában átajjába hsz Általában.
eszköz az asztalfijába van. Sz: Úgy jár a átalkodik Ö: meg~.
szeme, mint az asztalfija: nyugtalanul pil- átall ~ i Restell vmit.
lantgat ide-oda. Járjon a szemed, mint az asz- átalló átalló² fn Vállon átvethető kendő-
talfija!: ne légy nyugodt! féle. Átvetette az átalló²t.
átapretál 49 atka
átapretál ~ i 〈Könyvkötészetben:〉 szöve- átérik ~ i 〈Szalonna〉 fogyasztásra alkal-
tet mindkét felületén keményítővel beken. massá, jóízűvé válik, mivel a só kellő mér-
atávikum atávikom fn Atavicum [!] tékben átjárta; megérik.
átbucskázik ~ i Átbukfencezik. átfejt ~ i 〈Bort〉 lefejt. Asz tartották, hoty-
átbújik ádbújik, ádbúvik i Vmilyen ha két karácsony köszt, napos időÝbe húzzák
akadályon lehajolva átmegy. A tyúk ádbúvik a át, fejtik át a bort, akkor kristájosabb, csil-
kerítés alatt. logó²b lessz a bor.
átbrehol ádbrehol i 1. 〈Mézeskalácsos〉 átfekvő in ÁtfekvőÝ mag: olyan mag,
javító anyagot dolgoz bele a tésztába. 2. 〈Mé- amelynek a kikeléséhez két v. több év szük-
zeskalácsos〉 tésztát átgyúr. Brehold át ety kis séges.
mézzel, mert kucorodik a tíszta! átfésül átfűsül i 〈Szőrmét〉 megfésül.
átcsap áccsap i 1. A másik oldalra átüt. 2. átfolyónyílás átfojó²nyilás fn Rés a keve-
〈Gubásmesterségben:〉 a mellék egyik kö- rőlapáton, ahol a lekvár átfolyhat keverés
römpőfogról a másikra átcsúszik. 3. (Szőr- közben. A keveredést még az is előÝsegíti,
me)bunda egyik oldala átlóg a másik oldal hogy a keverőÝlapátok szárnyajiban át-
elé. fojó²nyílások vannak.
átcsúsztat áccsúsztat i 〈Szőrmés〉 a kü- átfúródás Ö: bél~.
lönböző hosszúságú szőrmét összevarrja. átfüggesztés átfüggesztís fn 〈Méhészet-
átcsúsztatás áccsúsztatás fn 〈Szőrmé- ben:〉 a fiasításos keret áthelyezése egy másik
seknél:〉 a különböző hosszúságú szőrmék családhoz v. családon belül. Az átfüggesztís-
összevarrása. A laposz szőÝrnek a tömöt nek mekhatározott időÝbe kel történni.
szőÝrbe vagy a rövit szőÝrnek a hosszabba átfűz ~ i 〈Kosárfonásnál:〉 vesszőt vmin
való² áccsúsztatása hibákat idészhet előÝ. átbújtat. A férfi átfűszte az eggyik vesszőÝt a
átcsűröl áccsűröl i Áttölt. másikon.
átdagaszt áddagaszt i 〈Kenyértésztát〉 újra átgór ádgó²r i Átdobál, áthajigál.
átgyúr. Kelés után át kel dagasztani még átgyúr ádgyúr i 〈Fazekasmesterségben:〉
eccer a tésztát. az agyag gyúrással történő megdolgozása,
átdarál áddarál i 〈Szilvát〉 darálóval kis melynek során kiszűrik belőle a szennyező
darabokra vág. Áddarálták a szílvát, mert ha anyagokat.
egybe van a héja, lepördül. áthajint ~ i Áthajít, átdob vmit. Áthajin-
átdigicsel áddigicsel i Áthajt, áthúz. Szí- totta a szomszídba a kártojást.
pen áddigicselték a pájinkát a másik tartájon áthajt ~ i 〈Fazekas〉 az agyagőrlőgépen
is. két henger között átengedi az agyagot.
átdobol áddobol A méhrajt a kas verege- áthajtott in Áthajtott előÝzék: 〈könyvkö-
tésével egy másik kasba kergeti. Nr: A két tészetben:〉 az első és az utolsó ívet összefogó
kast szembefordítják, az üres kerül felülre, és tartósabb papírlap.
az alsó enyhe ütögetésével a méheket átterelik áthallik ~ i Áthallatszik.
az üres kasba. áthidal ~ i 〈Méhészetben:〉 a kereteket
átdobolás áddobolás fn Méheknek másik összeépíti.
kasba való áthajtása. áthurcolkodik ~ i Átköltözködik.
átdolgoz áddó²goz i Kamrának v. más áthúz ~ i 1. 〈Bort〉 lefejt. Aut áthúzom a
helyiségnek a földpadlóját vizes sárral fel- bort egy másik hordó²ba. 2. A folyadékot,
frissíti, majd újra letapasztja. szeszt egyik helyről a másikra átvezet, eljuttat
átéget átíget i Átígeti magát: 〈rézműves- vmin keresztül. A lecsapó²dot fojadékot át-
mesterségben:〉 az öntőhomok szennyeződése húzzuk még eccer egy másik tartájba.
hő hatására elég, ezáltal kis üreg képződik a áthúzás ~ fn A bor lefejtése.
tárgyon. atka Ö: gubacs~.
átka 50 áttört
átka Ö: isten~. átömlőnyílás átömlőÝnyílás fn Átfolyó-
átkap ~ i 1. Tűz átcsap vhova. 2. Szoká- nyílás.
sává válik, hogy gyakran átjár vhova. átpötyögtet átpötyöktet i 〈Lekvárt〉 lassan
átken ~ i 〈Könyvkötészetben:〉 megra- újrafőz.
gasztandó anyagot ragasztóval megken. átpuhít átpuhit i A megszáradt, megke-
átkoz Ö: ki~. ményedett szőrmésbőrt puhává teszi.
átkütyül ~ i 〈Kosárba tett gyapjút folyó- átpuhítás átpuhitás fn A megszáradt,
vízben〉 kavargatva, rázogatva átmos. megkeményedett szőrmésbőr puhává tevése.
átlábol ~ i 〈Nehézségeken:〉 túljut. Nagy átpuhul ~ i A szőrmésbőr mindenütt pu-
nehezen ~tam eszt a dó²got. hává válik.
atlac ~ fn 〈Paszományosmesterség- átrakás ~ fn 〈Szőrmekikészítésnél〉 a hi-
ben:〉 bojtnakvaló. bás v. hiányos rész javítása a bőr másik ol-
átlaló átlaló² fn A fatörzs átmérőjének dalából.
megmérésére szolgáló fából v. vasból készült atralapu atralapú fn (rég) 〈Népi gyógy-
tolómérce. növény:〉 folia farfara.
atlasz ~ fn 〈Paszományosmesterségben:〉 a átszab ~ i 〈Méhész〉 egy v. több lépet na-
bortniban szegődísz. gyobb keretbe helyez, hogy a méhek kitöltsék
atlaszszövés atlaszszövís fn 〈Paszomá- a keret üres részeit, ill. hogy a lépdarabokból
nyosmesterségben:〉 olyan szövésfajta, ahol a egységes léptáblát építsenek.
minta kissé kidomborodik. átszítat ~ i 〈Nedvességgel, folyadékkal〉
átlép átlíp i Nr: Kisgyereket nem szabad átitat vmit.
átlépni, mert nem nő tovább. Ha mégis meg- átszolgál átszó²gál i 〈Vmilyen tárgy, ajtó,
teszik, akkor hátrafelé újból át kell lépni. ablak stb. elhelyezkedésénél fogva〉 átnyílik,
átlóg átló²g i Szőrmebunda egyik oldala a átvezet vhová. Az egérjuk átszó²gál a falon.
másik elé lóg. átszúr ~ i 〈Kosárfonásnál:〉 egyik vesszőt
átméret átmíret fn Átmérő, keresztmet- a másikon átdugja.
szet. A kájhacsű átmírete passzolt a jugba. áttelel ~ i 〈Vadon élő állat〉 átvészeli a
átmérő Ö: fej~, has~. telet.
átmérőcirkli Ö: agy~. átteleltet ~ i 〈Jószágot〉 egész télen etet.
átmetszés Ö: ütér~. áttelepít ~ i Méhcsaládot más méretű
átnéz átníz i 〈Könyvkötő〉 a hibák kiszű- méhlakásba helyez át. A mícsaládot megnö-
rése végett a könyvet átlapozza. vekedése miatt át kellet telepíteni egy nagyop
átnyersül ~ i Átnedvesedik. Át van a főÝd kaptárba.
nyersülve. áttelepítés áttelepítís fn Méhcsalád más
átok ~ fn Baj. Úgy a szőÝlőÝnek, mint a méretű kaptárba történő áthelyezése.
gyümöÝcsösnek legnagyobbik átka, ha sog attól attúl hsz 〈Hasonlításban:〉 annál.
benne a gyomnövíny. attólon hsz Attúlon fogva: attól kezdve.
ától-cettig átul-cettig hsz Elejétől a végé- áttör ~ i Ételneműt lyukacsos eszközön
ig. átnyom. Szitán törjük át a ledarált hájat.
átolvas ~ i Újra megszámol vmit. áttört ~ in 1. Lyukacsos hímzéssel díszí-
átölt átőÝt i A befűzött fonalat a tűvel az tett 〈felsőruha〉. 2. Áttörd díszítís: 〈fazekas-
anyagon áthúzza. Át- és visszaőÝt: 〈gubás- mesterségben:〉 olyan díszítés, amelyet előre
mesterségben:〉 körbekötöz. megszerkesztett, előrajzolt tervek alapján
átöltés átőÝtís fn A befűzött fonálnak tű- metszenek ki az edény falából. 3. Áttört szö-
vel történő áthúzása az anyagon. ÁtőÝtíssel vís: 〈paszományos mesterségben:〉 kreppszö-
v#r. vés.
átüt 51 azért
átüt ~ i Átvág, áttör. Vastag bűr vó²t aufzacc ó²vzacc fn (rég) Talpas üvegtál.
rajta, aszt ~ni, meg a csontot is. Az ó²vzacc, amire gyümőÝcsöt raktak az asz-
átvág ~ i (Szőrme)bunda egyik oldala át- talra, mek sütemínt is.
lóg a másik elé. augusztus l. agusztus
átvágásos mn Átvágásos erjesztís: az er- autó ó²tó², ótó² fn Személyautó.
jesztésnek az a fajtája, amikor egy erjedésnek automobil ó²tomobil, ótomobil, ótomabil
indult cefréből öntenek hozzá az erjedésre fn Személyautó.
váró gyümölcshöz. avanzsíroz ~ i Előlép, avanzsál. ElőÝréb
átvált ~ i Megváltoztat. Az én tanulással líptettík, fejjebb avanzsírozott.
kapcsolatos időÝmet át kellet váltani. avar ~ fn 1. Le nem kaszált, megszáradt
átvesz ~ i 〈Csipkeveréskor〉 a két pár orsó fű. 2. Avarba csap: 〈jószágot〉 a téli erdőre ki-
belső párjait kicseréli úgy, hogy a jobbat hajt.
alulról, a balt pedig felülről. avarfű ~ fn Avar.
átvet ~ i Átdob. Átveti a motollát: 〈gu- avaros ~ mn Apró elszáradt ágakkal, gaz-
básmester:〉 a mellék szálai közt átteszi a mo- zal vegyes.
tollát, amelyen a fonál van, hogy egy sorral avas ~ mn/fn I. mn 1. Régi, romlásnak
több legyen a gubaposztó. indult 〈termék, növényi anyag〉. A szalonna
átvetős átvetőÝs fn Néptánc egyik figu- most hamar ~ lessz. 2. 〈Madáron, állaton〉 az
rája, ahol a legény a lányt egyik kézről a má- újonnan növő tollal, szőrrel szemben a régi.
sikra átdobja, átveti. II. fn 1. Avas szalonna. Aggyík ety kis ~t, a
atya ~ fn Idős ember. cigányok kírtík igy az avasz szalonnát, füstölt
atyafi ~ fn 1. Rokon 2. Parasztember. húst. 2. Dúrja az ~t: 〈pl. kutya〉 vedlik.
Km: Távolrúl/Távojrúl jó² szeretni az atyafit: avasodik ~ i 1. Avassá válik. Míg man-
az a jó, ha a rokonok nem élnek a köze- galicát öltünk, addig nem avasodott a szalon-
lünkben, mert akkor nem kell kisegíteni őket. na. 2. Íztelenné válik. Ha lekozmál a lekvár
atyafiság ~ fn Rokonság. Sz: Só²gorság, főÝzés közbe, akkor ~, ísztelenné válik. 3.
komaság, nem nagy ~: a sógor és a koma nem Szőrmésbőr a helytelen tárolás miatt meg-
tekinthető igazi rokonnak. romlik. Ö: meg~
atyafitagadó atyafitagadó² fn Kétkerekű avasodás ~ fn 1. Avassá válás. 2. Ízte-
talyigaszekér. Nr: Az atyafitagadóra csak ket- lenné válás. 3. A szőrmésbőrnek a helytelen
ten tudtak felülni, ezért a felkérezkedőket el tárolás miatt bekövetkező megromlása.
kellett utasítani. avat ~ i Megőröl. BetőÝtötte bisztos
atyamester ~ fn (rég) Az inas gyakorlati valami izébe, ami felvitte a búzát, oszt ot
vizsgáztatását végző szakember; szabadító- mekcsinálta, liszté ~ta vagy darálta. Ö: be~,
mester. Atyamester uram: a 〈gubás- stb.〉 mes- meg~, össze~.
ter megszólítása, címe. avatás Ö: szűr~.
atyámuram ~ fn Idős, tiszteletben álló avatódik Ö: meg~.
ember megszólítása. avégre avígre hsz Avégett.
atyus ~ fn 〈A feleség részéről megszólí- avul ~ 1. Ruhanemű ócskává, kopottá vá-
tásként:〉 férj. lik. 2. Szalonna avas lesz. Ö: meg~.
atyuska fn Atyuskám: 〈a feleség részéről avult ~ mn Ruhanemű régi, kopott, el-
megszólításként:〉 férjem. nyűtt.
audiencia ó²dencija fn Kérdezés, kérés. avval avval ragos nm v hsz Avval tartya:
Ó²dencija nélkül asz jelenti, hoty kérdezés azt tartja, úgy véli, gondolja.
nékül. ázalék ázalík fn Főzeléknek való hüve-
aufhibli ó²fhibli fn A szétlökős sátor ele- lyes.
jét tartó rúd. azért azír, azírt, azér nm/hsz/ksz
azidőtájt 52 azsúroz
azidőtájt azidőÝtájt hsz Akkor. nap alatt felhasználandó agyagot vízzel ön-
ázik~ i 1. 〈Fazekasmesterségben:〉 az tözi. 3. Gyaláz, szapul, megszól vkit. Ö: be~,
agyag vízzel permeteződik. 2. Ázni hagy: el~, fel~, meg~.
〈könyvkötészetben〉 a borítólap megkenése áztatás ásztatás fn 1. A feldolgozandó
után az anyagot félreteszi. Ö: által~. anyag vízbe helyezése ázás céljából. 2. 〈Faze-
aziránt ~ hsz Arrafelé. Ot van az a naty kasmesterségben:〉 a feldolgozandó agyag víz-
fa,~ kel menni. zel öntözése. 3. Gyalázás.
ázó ázó² fn Áztatólé. Akkor kivesszük az áztatólap ásztató²lap fn 〈Fazekasmes-
ázó²búl. terségben:〉 az agyag áztatására szolgáló falap.
azonfelül azonfejűl hsz áztatóteknő ásztató²teknőÝ fn Szennyes
azonmódon azommó²don hsz Éppen úgy, ruhanemű beáztatására használt mosóteknő.
azonnyomban.
Az ásztató²teknőÝ amibe a ruhát előÝzőÝ este
azonszerint ~ hsz Ugyanúgy. Azonszerint
beásztatták.
csinálom, ahogy a másik van.
azut ~, ó²t hsz Azután.
ázott mn Ázot tengeri: felhasználás előtt
vízben áztatott tengeri. Az ázot tengerit a azután ~ a²tán, ó²tán hsz 〈Töltelék-
hízó²nak attuk, beásztattuk vízbe, hoty kön- elemként halmozva:〉 aztán.
nyebben mek tuggya rágni, emíszteni. azsag ~ fn 1. Vékony nyélre szerelt vas-
azt aszt hsz Azután, aztán. rúd, amellyel a kemencéből a megsült perecet
aztán l. azután kiszedik 2. Sütőlapát.
aztánhát asztánhát, osztánhát ksz És, és azsúr ~ fn 〈Csipkeverésnél:〉 szálhúzással
akkor. Osztánhát igazam van. és hímzéssel készült szegélydísz. A csipke
áztat ásztat i 1. Tisztítás, puhítás végett a szélit ~ral tesszük szebbé.
vízben v. más folyadékban tart vmit. Ász- azsúroz ~ i 〈Asztalneműt stb.〉 azsúrral
tattyák a kendert. 2. 〈Fazekasmester〉 az egy díszít.
B

b bö, bé fn Km: Aki á-t mond, mongyon bába2 ~ fn A méta néven is ismert labda-
bé-t is! játék.
bab ~ fn Sz: Nem ~ra megy a játík: nagy bábaasszony ~ fn Szülésznő.
tét forog kockán. Ö: csicseri~, ló~. babádzik Ö: le~.
báb ~ fn 1. Játékbaba. Bábbal jáccik: ba- babafej ~ fn 〈Mézeskalácsos készítmé-
bázik. 2. Pólyást ábrázoló, fából készült mé- nyen〉 gyerekarcot ábrázoló ragasztott kép.
zeskalácsos öntőforma. 3. 〈Pólyás alakú〉 mé- bábafog ~ fn Anyarozs.
zeskalács. Bábot hosztam neked a vásárbul. bábakakas bábakokas fn Nemzőképesség
Sz: Ojan szíp, mint a fested ~: 〈főleg kis- nélküli kakas. A bábakokasnak nem nőÝt meg
gyermekre:〉 piros, egészséges. Ö: mézes~. a taréja.
baba ~ fn 1. Csecsemő, kisgyermek. De bábaképző bábakíbzőÝ mn/fn (rég) I. mn
szíb ~! 2. Rongyból készült kötés az elvágott Szülésznői képesítést nyújtó 〈intézet〉. II. fn
ujjon. Baba van az ujjadon, elváktad? 3. Ba- Szülésznői képesítést nyújtó intézet.
ba alakú mézeskalácsos faforma. 4. Baba ala- bábarontás ~ fn Bába szemmel megveri a
kú mézeskalács. Ma It sütünk. 5. 〈Csak sz- csecsemőt. Nr: Babonás hiedelem, amely sze-
ragozva:〉 vkinek a szeretője, kedvese. A jánt rint a csecsemő azért nyűgös, mert a bába
híjta így a szeretőÝje, hogy Im. 6. Babát szemmel megverte.
csinál: 〈gubásmester〉 a tépett gyapjút pólyás babarózsa babaró²zsa fn Kora tavasszal
baba nagyságúra összecsavarja, hogy a fonás- nyíló, alacsony törzsű, fürtös rózsaszín virágú
hoz a guzsalyra fel lehessen tenni. Nr: Míg a rózsa.
Im a rácsos vaskapuját nyitogattya, /Addig a babaruha fn Sz: Eltíptík a It: felbon-
kis pej lovam szásszor izs bemegy rajta. (Nd.) tották az eljegyzést.
Ö: búza~, föld~, lédig~. bábaseprű ~ fn Faágak között keletkező
bába1 ~ fn 1. Szülésznő. 2. 〈Gyermekjá- képződmény (fagyöngy, fakín).
tékban〉 az a játékos, aki az elrejtett gyűrűt bábáskodik ~ i 1. Szülésnél segédkezik.
stb. keresi. Jöhet a ~, mekfőÝtt a kása tizenkét 2. Szülésznőként működik.
ó²rára. Sz: Ha megetted nálam nékűl, ne bábaszarka ~ fn Tövisszúró gébics. Vala-
jöjjön ki ~ nékűl!: (tréf) amiért nem adtál ne- mikor az ErdőÝs-pusztán is sog ~ vó²t.
kem is belőle, ne váljék az egészségedre! Ki- babázik ~ i Gyermeket szül. Ö: meg~.
fingotta a ~ a fogát: 〈kisgyereknek mondják babér babír fn Sz: Nem terem a számára
tréfásan, amikor az első tejfogai, általában a babír: kudarcra számíthat. Babírjajin pihen:
metszőfogai kihullanak〉. Akkor látot vizet érdemeire hivatkozva lopja a napot.
utó²jára, amikor a ~ megmosta/mekfürösz- babérzsír babírzsír fn 〈Népi gyógyszer-
tötte: 〈szennyes, piszkos emberről mondják〉. név:〉 babérkenőcs.
Km: Sog ~ köszt elvész a gyerek: ha sok a pa- bábing ~ fn 〈Méhészetben:〉 a méh kikelé-
rancsoló, nem megy a munka. sekor a sejtben visszamaradó anyag.
babirkál 54 bagdán
babirkál babírkál i Babrál. Ö: el~. bacsó bacsó² fn Juhászgazda, számadó
babó babó² fn Rozs- v. búzavetésben te- juhász.
nyésző gyomnövény; vadbab, vadborsó. Ne- badár ~ fn 1. Csinos, kecses; nyalka,
hezen kaszálható², mert fogja az arató²t a hetyke. 2. Kackiás.
babó². badáros ~ mn Nyalka, hetyke. Badáros a
bábó bábó² fn (gyny) Láb. kalapja, hátul fel van hajtva, előÝl le.
bábolódik báboló²dik 1. Bíbelődik. 2. badárzik ~ i 1. Jó kedve van, tréfálkozik.
〈Kisgyerek〉 babával játszik. 3. Körülménye- 2. Közösül.
sen végez el vmit. Ha jáccik a gyerek a babá- bádé ~ mn (rég) 1. Ostobaságokat beszélő
jával, akkor őÝ izs báboló²dik, de az is bábo- 〈személy〉. 2. Hülye.
ló²dik, aki nehezen csinál valamit. Ö: el~. bádog ~ fn 1. Vékony vaslemez, pléh. 2.
babonaság ~ fn Babonás hit. Sz: Babo- Ebből készült ivóedény, bögre. 3. Vízmerítő,
naság boloncság: nem kell hinni a baboná- víztartó v. egyéb dolgok tárolására is hasz-
ban. nálatos edény. Bádog vó²t vizezsbádog, te-
babonáz Ö: el~. jezsbádog. 4. 〈Jelzőként:〉 egy ~ víz: annyi
babos ~ mn/fn I. mn 1. Pettyes. Babos 〈víz〉, amennyi egy ilyen edénybe belefér. Ö:
vó²t a ruhám is, ha pettyes vó²t. 2. 〈Kézi- csecses~, ételes~, pléh~.
bádogfoldozó bádokfó²dozó² mn Bádok-
munka mintájának megnevezése.〉 A kézimun-
fó²dozó² cigány: bádogedények javításával
kánál izs ~ra kel varni. Ijen kerek, és fó²tokat
foglalkozó cigány.
kelletet kivarni. Babos kötőÝ: pettyes mintá-
bádogkanál bádokkanál fn Bádogból ké-
zatú kötény. Babos kendőÝ: pettyes mintázatú
szített evő- v. merőkanál.
kendő. 3. Foltos. Babos kípű/pofájú: pofáján
bádoglemez ~ fn Vékony vaslemez.
〈csomókban v. szétszórtan〉 apró foltos 〈juh〉.
bádogos ~ mn/fn I. mn Fénytelen, üveges
4. Tarkás. Babosz szőÝrű deres: 〈tarkás szűrke 〈szem〉. Aki haldoklott, annag ~ vó²t a szeme.
színű ló〉. II. fn Pettyes, foltos szőrű állat II. fn Bádogból és sárgarézlemezből kü-
(juh). lönféle eszközöket készítő kisiparos.
babós babó²s mn Ahol babó van. Babó²s bádogosodik Ö: be~.
ez a tábla, fó²tonkint vam benne babó². bádogruha ~ fn 〈Tejesedény száját lezá-
babospej ~ mn/fn 〈Lószínnévként:〉 a pej ró〉 konyharuha. Szíb Im vó²t, ami azír vó²t a
szín kis, sötétebb foltokkal. bádogra rátíve, hoty ha lötyög a té, ne lö-
bábozik ~ i 1. Játékbabával játszik. 2. työgjön ki a bádogra.
Bábruhát varr. bádogtető bádoktetőÝ fn Vékony vasle-
babrál Ö: meg~. mezből készített (ház)tető, pléhtető.
babrás ~ mn Aprólékos, nagy türelmet bádogtetős bádoktetőÝs mn Bádoggal fe-
igénylő 〈munka〉. Sokat kel vele dó²gozni, ~. dett tetejű 〈épületek〉. BádoktetőÝs vó²t ez a
bábrongy ~ fn Szövethulladék, amelyből tanya.
a játékbabák számára ruha készíthető. bagaria bagarija fn Fiatal szarvasmarha
bábruha ~ fn Játékbaba öltözete. Sz: “- jól kikészített bőre.
típtík a It: a jegyesek szakítottak. bagariacipő bagarijacipőÝ fn Bagariából
bábsütő bápsütőÝ fn Mézeskalácsos. készített cipő.
bábtánc báptánc fn 〈Egyfajta polgári tár- bagariacsizma bagarijacsizsma fn Ba-
sastánc.〉 gariából készített csizma.
babusgat babuzsgat i Dédelget. bagázsia bagázsija fn 1. Poggyász, cso-
bácsi ~ fn Sz: Bácsi! Maga nem mohá- mag. 2. Útravaló élelem.
csi?: 〈tréfás megszólításféle〉. Ö: édes~. bagdán ~, bogdány fn Töltött marha, ill.
bácsika ~ fn Bácsi. borjúhús.
bágé 55 bajusz
bágé ~ mn (rég) Szájtáti, nem teljesen bagzik ~ i 1. 〈Kutya, macska, nyúl v. más
épeszű. kisebb négylábú〉 párzik. 2. 〈Étel〉 megromlik.
baggadoz/ik ~, bagadozik i 1. Akadozva Ö: meg~.
beszél. 2. Hibásan, nehézkesen, akadozva ol- bágyadás ~ fn Rosszullét. ElőÝvette a ~.
vas. Nem tudott olvasni, csag bagadozott. Ö: bágyadt bágyatt mn Beteges.
ki~. baj ~ fn 1. Mektörtínt a ~: lány teherbe
baglya Ö: isten~. esett. 2. Epilepszia. Rájött a ~a: epilepsziás
baglyoskodik bagjoskodik i A házimun- rohama van. 3. Egy bajjal: egyúttal, egy füst
kát éjszaka végzi. Sok asszonnak vó²t szoká- alatt. Sz: A ~ jöjjön rád!: 〈szitkozódás〉. Mík
sa, hogy íccaka bagjoskodott, íccaka dó²go- kicsi, kizs ~, ha nagy, nagy ~: 〈gyerekről
zott. mondják〉. Baj van az emeleten: nem ép-
bagó bagó² fn A pipadohány nedves ma- eszű. Semmi ~a, csak a nyaka víres: nagyon
radéka a pipában. A bagó²t betettík ide jobrúl rossz állapotban van. Elláttya a ~át: elveri.
vagy b#rul az arcogba, és arrúl köpköttek. Ebbűl mék héd ~ lessz: 〈fenyegetés:〉 nagy
Sz: Nem ír ety pofa bagó²t: semmit sem baj. Kutya ~a: semmi baja. Km: A ~ nem jár
ér. Nem adnék írte ety pofa bagó²t: számára egyedül: a kellemetlenséget újabbak köve-
teljesen értéktelen. Bagó²jír atta el: olcsón tik. Ot nindzs ~, ahun nem laknak: ahol embe-
adta el. Adná az még bagó²jír is: adná még rek élnek, ott gond is van. Bajba ismered meg
olcsóbban is. a jó² barátot: az igaz barát kitart mel-
bagóhit bagó²hit fn Vadházasság. Sz: letted. Több a ~, mint a vaj: több a rossz, mint
Bagó²hiten ílnek: vadházasságban élnek. a jó ezen a világon. Ö: agyvelő~, gatya~,
bagólé bagó²lé fn Az elszívott pipado- havi~, rossz~.
hány nedve. bajdora ~ mn (rég) Bolondos. Örega-
bagóleső bagó²lesőÝ fn Száj. Sz: Ne nyám monta töpször, hogy ~.
járjon a bagó²lesőÝd!: (gúny) ne beszélj, bajkó bajkó² fn 〈Paszománykészítéshez
hallgass! használt〉 jó minőségű arany.
bagoly bagoj fn Sz: Íjjeli bagoj: sokat éj- bajlódik bajló²dik i Vesződik, küszködik.
szakázó ember. Istem bagja: ügyetlen, mam- bajmol ~ i 1. Bajlódik, vesződik vmivel,
lasz. Bagoj, a seggibe szagojj!: 〈fiúgyerekek vkivel. 2. Piszmog, pepecsel vmivel.
egymást bosszantó mondókája〉. Km: Bagoj bajmolódik bajmoló²dik i Bajmol.
mongya verébnek, hogy natyfejű/natyszemű: bajnét ~ fn Bajonett. A ~ot a puska
más szemében megleli a szálkát. Bagoj mon- csövire szereltík, mikor rohamra mentek.
gya verébnek, hoty te, natyfejű: ua. Nr: Ha bajnóca bajmó²ca fn Legyezőfű.
bagoly (v. kuvik) kiabál a háznál, halált bajol ~ i Bajlódik, vesződik vmivel, vki-
jelent. Ö: hó~, huhu~. vel.
bagolypillangó bagojpillangó² fn Nagy bájolódik Ö: el~.
méretű szürkés színű éjjeli pillangó, nagy bajos ~ mn Vmely munka, tevékenység
pettyekkel a szárnyán. nehézségekkel járó, nehéz. Az árpád ~ mek-
bagolyszemre bagojszemre hsz Szemmér- tisztítani, mert nagyon piszkos. Ö: vizelet~.
ték szerint. bájos Ö: bű~.
bagolyszemű bagojszemű mn Kidülledt bajoskodik ~ i Bajlódik, vesződik.
szemű 〈ember〉. bajusz ~, bajussz fn 1. Kukoricacső
bagolytüdő bagojtüdőÝ fn Aszalt gyü- hegyén a csuhé alól kibújó selymes szálak. 2.
mölcs, főleg alma és körte. Szőlőkacs. Úgy montuk, hogy a szőÝllőÝ ba-
bagózik bagó²zik i Bagót rágcsál. jussza. 3. Görögdinnye kacsa. 4. A gabo-
bagzás ~ fn Kutya, macska, nyúl v. más nafélék kalászán levő hegyes, érdes szálkák.
kisebb négylábú párzása. Sz: Összeakasztotta véle a ~át (~t): össze-
bajuszfésű 56 bakkecske
tűzött vele. Hogy vág a ~ (egíssíg dó²gába)?: bakar ~ fn Apró szemű, fekete, ill. kékes-
hogy vagy? Ö: bőr~, hatszál~. piros magyar szőlő; bakator. Sz: Bakar, akkor
bajuszfésű bajuszfűsű fn Kisebb fésű, terem, ha akar: 〈bizonytalan hozamú szőlő〉.
amellyel a bajuszt fésülték. bakarasz ~ fn 1. A hüvelyk- és a muta-
bajuszosodik Ö: meg~. tóujj szétfeszítésével mért távolság. 2. A hü-
bajuszú Ö: bőr~. velykujj és a negyedik ujj közötti távolság
bájzlis ~ mn Réteges (kalapanyag). mint hosszmérték. 3. Kb. hét ujjnyi távolság.
bak ~ fn 1. Fűrészbak. A ~ elig nagy vó²t, Sz: Annyi, mint egy ~: 〈kis termetű emberre
fel lehet rá akasztani a kampó²jára a fűríszt, mondják〉.
ha pihent ű is meg a tulajdonos is. 2. Fa- bakasári ~ fn Katonákkal sétálgató v.
állvány, melyre kidolgozáskor v. ravatalo- szerelmeskedő nő.
záskor a koporsót helyezik. Kivittík a kopor- bakator ~ fn Bakar.
só²t a ~ra. 3. Kötél, istráng végén a hurok bakavegyes ~ mn/fn I. mn Vegyes, kü-
szemje. Bakot köt: kötél, istráng végén hurkot lönféle. Csak ojan ~ ez a paszuj, vam benne
köt. Én se tuttam ~ot kötni sose. 4. Bak- tarka, libamáj vegyesen. II. fn 1. Marha-
ugrásnál az átugrott személy testtartása. 5. húsból, disznóhúsból és krumpliból készített
〈Paszományosoknál:〉 a szövőszéknek az a ré- étel. 2. Együtt tálalt pogácsa, perec és sajtos-
sze, ahol mellét a baknak támasztva a szövő- rúd.
mester ül. Sz: Bakot lűtt: tévedett, ostoba- bakdaru bagdaru fn Két guruló talpon ál-
ságot követett el. Ö: fonó~, kecske~, keret~, ló daru a vasúti rakodón.
nyereg. bakfitty ~, bakfütty fn 1. Fiúk által
baka ~ fn Nr: A huszár lenézte a bakát, játszott gyermekjáték, amelynek fő eleme a
erre utal a 20. elejéről fennmaradt katonanóta bakugrás, azaz az egymás hátán való átugrás,
is: “Mert a ~ csiszek, csoszog a vározsba, ill. az egymás hátára való felugrás. 2. 〈Leki-
csinylésként: a beszélő által nem ismert〉 fiú-
mint egy gyümőÝcsáruló² kofa. A huszárnak
gyerek. Fürge fattyúnak, köjöknek monták, ha
mek csörög a sarkantyúja. ” — “Ídes, kedves
nem ismertík, miféle ~ ez.
Sári jányom! Jó²l vigyáz magadra./Lakatot
bakgida baggida fn Fiatal hím őz.
títess a szőÝrös pinádra!/ Ídes, kedves, jó²
bakhát ~ fn Bakhátra húz: szőlőt bak-
anyám! Nincsen ojan zár./ Kit a ~ kemíny
hátasan kapál.
fasza le nem toszigál.” (Pajzán vers a 20.
bakhátas ~ mn Olyan 〈szőlőművelés〉,
század elejéről.) Ö: köz~.
amelynek eredményeként a tőkesorok között
bakacsin ~ fn Ravatal bevonására hasz- kapálással létrehozott földkiemelkedések,
nált (fekete) szövet. bakhátak keletkeznek. Bakhátas erdőÝsitís:
bakafántos ~ mn Akadékoskodó, önfejű, vizenyős területeken az eke által létrehozott
makacs. ormókra történő faültetés.
bakafántoskodik ~ i Akadékoskodik, ma- bakhátol Ö: be~.
kacskodik, önfejűen viselkedik. FőÝleg gye- bakhec ~ mn Gyenge elméjű, félkegyel-
rekre mongyuk, ha nem akarja mekcsinálni, mű. FőÝlek fijúgyerekre monták, hogy ~, nem
amit kék, hogy ~. egíszen normális.
bakancsos bakkancsos mn/fn I. mn Bak- bakk ~ isz 〈Ijesztésre használt szócska.〉
kancsos katona: gyalogos katona. II. fn Gya- Csuklásnál a háta megé menve megijesztik, ~,
logos katona. Nr: A ~ akkor csínos, mikor a oz dobbantanak is. Ettül el szokott álni a
bakkancsa rongyos, a lába kiníz a bakkan- csuklás.
csábul, mint a ró²zsa a bimbó²jábul. (A bakkant Ö: meg~.
gyalogos katonát csúfoló vers a 20. század bakkecske ~ fn Sz: Ugrál, mint a ~:
elejéről.) esetlenül v. pajkosan ugrabugrál.
bakköszörű 57 ballagál
bakköszörű ~ fn Állványon álló köszörű. úgy áll a dolog, hanem másképpen. Ö:
bakkötés bakkötís fn 〈Szarvasmarha, ló arató~, asszony~, batyus~, cécó~, cigány~,
megkötésére való〉 kötésfajta. citera~, csutri~, gazda~, gyepi~, maskara~,
bakló bakalló² fn Horog, szigony vissza- maskarás~, mester~, nagy~, nagygazda~, Sá-
hajló, nyílszerű része, szaka. ri-~, tanító~, tímár~, záró~.
bakma l. batka bál2 ~ fn Bála. Egy ~ dohány, ha össze
baknyúl ~ fn Hím nyúl. vó¤t egy bizonyos mennyisík kötve. Bálba köt:
bakó bakó² fn 1. Élelmiszer v. kisebb esz- 〈dohányt〉 bálába összeköt.
közök, tárgyak tartására és szállítására hasz- Bálám ~ fn Sz: Áll, mint a ~ szamara:
nált (vászon)tarisznya. 2. Iskolatáskaként szótlanul, bambán áll.
használt vászontarisznya. Akinek nem nagyon báláz báloz i A gabona szalmáját v. a
telt táskára, az bakó²ba hoszta a palatáblát. dohányt bálába köti, préseli. A dohánt is
Ö: abrakos~, könyves~, vadász~. báloszták, nagy rakásogba préseltík. Ö: be~.
bákom Ö: ákom~. bálfa ~ fn A dohánybálák összeszorítá-
bakos mn/fn I. mn Bakos kötél: kéve- sához való négyszögletes rudak közül egy.
kötésre használt, búzaszálakból csavart kötél. balfasz ~ mn/fn I. mn Ügyetlen, élhetet-
A ~ kötéllel kötöttüg be a kívít. ~ fűrísz: bakra len. Ez egy ~ ember. II. fn Ügyetlen, élhe-
szerelt hosszú fűrész. A bakos fűrísszel vákták tetlen ember.
a favágó²k a fát kugliba. A bakja elíg nagy bálfelügyelő bálfelügyelőÝ fn (rég) A bál
vó²t, fel lehetet rá akasztani a kampó²jára a rendezésével és a rend fenntartásával megbí-
fűríszt. II. fn 〈Ostorfajta.〉 zott személy.
bakszekér ~ fn Emberi erővel vont két- bálgazda ~ fn (rég) A bált rendező
kerekű taliga, kordé. legény, ill. a bált rendező legények közül egy.
bakta l. batka báli ~ mn Báli kötőÝ: a legényeknek a ba-
bakter ~ fn 1. Éjjeliőr. 2. Vasúti pályaőr. tyusbálon viselt díszes selyemköténye.
3. Sorompóőr. bálint Ö: török~.
baktertojás ~ fn Emberi ürülék. Sz: “ta- bálintpiros ~ mn/fn I. mn Bálintpiros
náltad, mos mán tijéd a ~: 〈főként kisgye- alma: Török Bálint-alma. II. fn Török Bálint-
reknek szóló tréfás, olykor gúnyos elismerés〉. alma.
bakugrás ~ fn Csekély, rövid idő alatt bálital ~ fn Bálokon v. hasonló rendez-
megtehető távolság. Esz csak egy ~, közel van vényeken fogyasztott különleges italok.
hozzánk. Egy ~ra van ide a kocsma, hozz ety balkezes ~ mn Tolvaj, lopós. A ~ nem asz
kis pájinkát! jelentette, hoty sete, hanem, hogy balkézrül
bakvér ~, bakvír fn 〈Népi gyógyszer- elvitte.
név:〉 (rég) Sanguis draconis. Én sose hallot- balkézre ~ hsz Bal kéz felől, balról, bal-
tam a bakvírrűl. kézről.
bal ~ mn/fn Sz: Eggyik fülem ~, a másik balkörmös ~ mn Tolvaj. A ~ vagy balkör-
meg nem hall: nem veszem tudomásul. Bal mű az vó²t, aki meglátot valamit, oszt nem
lábbal kelt fel: rossz a kedve. Bal felőÝl kapta szerette vó²n othagyni.
a gyereket: házasságon kívül lett gyere- balkörmű ~ mn 1. 〈A ló lábára vonatkozó
ke. Km: Nem tuggya a jop kéz, mit cselekszik minősítő kifejezésként.〉 2. Tolvaj.
a ~: nincs összhang a tetteik között. Nr: Ha a ballábú ~ mn Ügyetlen, ballábas. Rette-
bal fülünk cseng, jó hírt fogunk hallani (v. di- netesen ~ vó²tam, én nem szerettem táncolni
csérnek), ha a jobb, akkor rosszat (v. gya- sose.
láznak). ballag Ö: billeg-~.
bál1 ~ fn Sz: Hogy ál a ~?: mi a helyzet? ballagál ~ i Ráérősen megy, ballag. Bal-
Felelet: Este beál/kezdik, reggelig ál: nem lagálva ment a zsigvásárba.
ballagó 58 bandzsalodik
ballagó ballagó² in Lassan lépkedő 〈sze- balzsamoz Ö: meg~.
mély〉. Sz: Annyi a szaladó²jé, mint a balla- bambi ~ fn Szénsavas üdítő ital.
gó²jé: egy a fizetség, akár sietünk, akár bambul Ö: el~.
nem. Ö: mennybe~, vízen~. bámul ~ i Szájtátva, csodálkozva néz. Sz:
ballangó ballangó² fn Ördögszekér. Bámul, mind bornyú az új kapura: szájtátva
ballon balon fn 40–50 literes gömbölyű bámul. Bámújja, mint bornyú az új kaput: ua.
tartály. bán ~ i Becses dolog vmi miatt elvész v.
balni ~ fn 1. Bála, köteg, szövethenger. 2. károsodik. Az ű píze bánnya. Sz: Úgy bány-
Lábbeli talpkitömése. nya, mint amék kutya kilencet fijalt: nagyon
balnléder ~ fn 〈Lábbeliben〉 a ráma és a bánja. Km: Nem ~ombúl lessz a ~om: 〈óva-
talpbélés közötti üreget kitöltő bőrdarab, tosságra intés:〉 mielőtt könnyelműen csele-
talpkitömés. kednénk, gondoljunk a következményekre is.
balog ~ mn Balkezes. bánatbeteg bánadbeteg fn Búskomor. Az
balos ~ mn 1. Balra álló szarvú 〈jószág〉. asszony bánadbeteg, mijó²ta a fija mekhalt.
2. Balos korong: 〈fazekasmesterségben:〉 a bánátirizling ~ fn Fehér színű, tömött
korongnak az a fajtája, amellyel a fazekas a fürtű, bőtermő szőlőfajta. Bánátirizling vó²d
bal csipője mellett dolgozik úgy, hogy a ko- Debrecembe is.
rong tengelye a bal oldalon helyezkedik el, és bánatos ~ mn Gyászos 〈hangulat〉.
a fazekas a bal lábával hajtja meg. 3. Félszeg, banda ~ fn 1. Aratócsapat. Aratásnál a ~
suta. öt fűbűl ált: két kaszás, két marikszedőÝ és ety
báloz l. báláz kívekötőÝ. 2. Cigányzenekar. 3. Szórakoztató
bálozás ~ fn Dohány bálába kötése. falusi zenészek. 4. Együvé tartozó személyek.
bálozó bálozó² mn ElsőÝ bálozó²: az a Ö: arató~, cigány~, katona~, ördög~, rezes~.
lány, aki először megy bálba. Az elsőÝ bálo- bandagazda ~ fn 1. Az aratócsapat veze-
zó²ra monták, hogy na kidukták mán a tője. 2. Idénymunkások vezetője, aki a mun-
kímínyen. kát felvállalja, a munkások és a munkaadó
balra Ö: jobbra-~. között a kapcsolatot tartja.
balról Ö: jobbról-~. bandavezér bandavezír fn Az aratócsapat
balszarvú ~ mn 〈A szarvasmarha szarv-
vezetője.
állás szerinti megjelölésére.〉
bandérium Ö: lovas~.
bálszezon ~ fn A bálozás időszaka.
bandériumos Ö: lovas~.
balta ~ fn Sz: Úszik, mint a nyeletlen ~
bandita ~ fn 1. Betyár. A betyárokat a
(fejsze): 〈arra mondják, aki élhetetlen, nem
nagyanyám idejibe Iknak is híjták, a Ró²zsa
tud boldogulni az életben〉. Veszed Inak/fej-
szének nyele fordul: kevéske megtérül a kár- Sándor-féléket is. 2. Betörő.
ból. Ö: félkéz~, fokos~. bandukol ~ i Mendegél, lassan ballag.
baltás ~ mn 〈Juh, szarvasmarha megjelö- bandzsa ~ mn Kancsal.
lésére használt〉 balta alakú füljegy. Vó²d ~, bandzsal ~ i Kancsal. Hoty kel ~ gyereket
ró²zsás, ájos füljegy, ezeket mind bemeccetík csinálni? A kapuba. Úty, hogy a legíny jobra
a ju, marha fülibe. níz, a jány balra.
baltástánc ~ Baltával járt pásztortánc. bandzsalgó bandzsalgó² in Elbámészko-
bálvány ~ fn 1. Kapufélfa 2. Borsajtó, dó 〈személy〉.
mustsajtó. 3. Testes ember. Sz: Ojam, mint bandzsali ~ mn 1. Kancsal. 2. Bámész-
egy ~: 〈nagy termetű emberről〉. Ö: kapu~, kodó, bárgyú, ügyetlen.
kő~. bandzsalít ~ i Kancsalít.
bálványfa ~ fn 1. Díszesen faragott ka- bandzsalodik ~, bancsalodik i Elbámul,
pufélfa. 2. 〈A borsajtó része.〉 elbámészkodik. Ö: el~.
bandzsalog 59 bárányfürt
bandzsalog ~ i 1. Bámészkodva andalog. egy íccaka, akkor a bánompíz nem járt visz-
2. Elbámul, elbámészkodik. sza.
bandzsít ~ i Kancsalít. bant ~ fn A pásztorkalap szalag alatti
bangóvíz bangó²víz fn Olyan víz, amelyet része. A pásztorkalapnak nígy rísze van, az
a növény az alá tett tálkából már nem képes eggyik a ~, a szalag alatti rísz.
felszívni. A bangó²vísz, ha a virágra sok vizet bánt ~ i 〈Állatot〉 ingerel. Ne bánzs a ku-
öntenek, és az alatta levőÝ tálkába megáll, tyát, ne incselkegy vele!
nem szíjja fel a növíny, akkor megzabál a banya1 ~ fn Csúf, gonosz vénasszony.
növíny, meksárgul a levele, kipusztul. banya2 ~ fn Fazekaskemence.
bánik ~ i 1. Foglalatoskodik vki vmivel. bánya ~ fn 1. 〈Meleg vízű〉 szabadban lé-
2. 〈Állatot rendszeresen〉 ellát, gondoz. Szípen vő gyógyfürdő. 2. Füllesztésre összerakott do-
bánny a jó²szággal, mekhálájja. 3. 〈Mes- hánycsomó. Sz: Ojan meleg van itt, mint a
terséget〉 folytat. A se igen ~ mán avval. 4. Iba: nagyon befűtöttek. Meleg, mint a ~: na-
Szűkön bánik vmivel: takarékoskodik vmivel. gyon meleg.
Km: Ha valamivel szűkön bánnak, az bűvön bányászik ~ i 〈Az orrába turkál〉. A gye-
elíg: a takarékosság megóv a nélkülözéstől. reknek montuk, hogy mid bányászol az ó²rod-
Ö: el~, ki~. ba.
bank ~ fn Sz: Aggya a ~ot: nagyké- bányászkodik ~ i Bányászik.
pűsködik. barack ~ fn Gyerek fejnek a kéz bütyke-
banka ~ fn Búbosbanka. A ~ ürüléke na- ivel történő megkoppintása. Nyomtak a gye-
gyon büdös vó²t, utyhogy büdözsbankának is rek fejire egy ~ot. A hüvejk és a muta-tó²jjat
híjták. Ö: búbos~, büdös~. összefogva mekfordíttyuk, ököllel nyomjuk a
bankahit Vadházasság. Sz: Bankahiten íl: fejire a ~ot. Ö: duránci~, hanga~, kajszin~,
vadházasságban él. Bankahitre áltak egy- kopasz~, korai~, magvaváló~, szőrös~.
be/össze: ua. Bankahitre esküttek: ua. barackol Ö: meg~.
bankaszar ~ fn A banka ürüléke. bárány ~ fn Sz: Veszed bárán, veszet kos,
bankli ~ fn A cipészek léccel szegélyezett mingyár neket szalad most: —. Ö: birka~,
alacsony munkaasztala. fekete~, ikres~, jerke~, kettős~, prémium~.
bankó bankó² fn Papírpénz, bankjegy. A báránybőr bárámbűr fn Bárámbűr sip-
bankó² nagyon örek szó², nagyapám nem is
ka: a juh gyapjas bőréből készített sapka.
hitta a píszt másnak, csag bankó²nak. Szedd
bárányfalka báránfalka fn Bárányokból
össze a bankó²t, Juli, oszt fizezsd be az adó²t,
álló nyáj.
monta nagyanyámnak. Sz: Szász forintozs
bárányfejűfű ~, báránfejűfű fn Gyermek-
bankó² nincsen a zsebembe. Asz monta a
láncfű, pitypang.
ró²zsám: Hova led belőÝle? Ne haraguggy,
bárányfelhős báránfelhőÝs mn Sz: Bá-
ró²zsám! Eszem aszt a csó²kosz szádat. A
banda ingyen se muzsikálhat. Ö: jancsi~. ránfelhőÝs/báránfelleges az ég, nem szarik a
bánkódik Ö: el~. farkas a főÝdre. Hát mire? A te fejed-
bankóforint bankó²forint fn Papírforint. re: 〈tréfás csipkelődés〉.
bankrott pankró²t fn Vagyoni csőd. bárányfelleg báránfelleg fn Bárányfelhő.
bankrottol pankró²tol i 〈Anyagilag〉 bárányfelleges báránfelleges mn Bárány-
csődbe jut. felhős.
bánom ~ fn Km: Nem ~búl lessz a ~: a bárányfogas báránfogas mn Egy foggal
nemtörődömségből kár származik. Ö: nem~. bíró 〈kisbárány〉.
bánomkelti ~ fn Bor, pálinka. bárányfürt báránfürt fn 1. A gyapjú ter-
bánompénz bánompíz fn Előleg. Nr: Ha mészetes fürtje. 2. Kiválogatott gyapjúfürt,
az üzledbűl nem let semmi, de a píz megalutt amelyet a fürtös guba posztójába szőttek.
bárányfürtös 60 bari
bárányfürtös mn Báránfürtözs guba: a barátnéskodik ~ i Barátnői egymásnak,
bárány gyapjától göndör fürtű guba, bárány- barátkozik. Barátnéskodnak, sülve-főÝve
guba. együt vannak.
bárányguba báránguba fn Három-négy barátréce ~ fn Vadkacsafajta.
hónapos bárány gyapjából készített apró fürtű barázda ~, borozda fn 1. Ekével a földbe
guba. vágott hosszú mélyedés. 2. Keskeny út a sző-
báránygyapjú bárángyapjú fn Gyapjú. lőskerten keresztül. Ö: közép~, vető~.
báránygyomor bárángyomor fn Nr: Va- barázdabillegtető barázdabillektetőÝ fn
lamikor a bárángyomorbúl csinálták a tej- Barázdabillegető.
ó²tó²t. Kimosták a bárán gyomrát, kiszá- barázdáskerék ~ fn Az eketaliga baráz-
rították, mekszárították, teli tettík só²val, és dában menő, nagyobbik kereke.
abbúl ety kizs darabot beletettek a jutejbe, barázdol ~ 1. Ekével az első barázdát
ezzel ó²tottág be a tejet, ebbül lett a jusajt, a szántja. 2. 〈Juhász〉 tilosban legeltet. Ö: fel~,
gomoja. Ez is juhásztitok vó²t. meg~.
bárányjegy báránjegy fn Az anyajuh, ill. barázdolás ~ fn Az első ekenyom szántá-
a bárány felismerését és számbavételét meg- sa. A ~ az elsőÝ ekenyom mekszántása, ami-
könnyítő fából faragott páros jel, melynek na- kor ekével legelőÝször ety sort felbarázdolnak
gyobbik darabját elléskor az anyaállatnak, a egyenesre.
kisebbiket a báránynak a nyakába kötik. barcog ~ i A dámbika párzási ingertől
bárányketrec báránketrec fn A juhászok hajtva mekegő hangot ad.
fejőaklának az a ketrece, amelyben a bárányo- barcogás ~ fn 1. A dámbika hangadása
kat tartják. A báránketrecet inkáp kecnek párzáskor. 2. A dámvad párzásának ideje.
montuk. barcogóhely barcogó²hej fn A dámvad
bárányozás ~ fn Juhok ellési és szoptatási párzási helye.
ideje. barcogóteknő barcogó²teknőÝ fn Föld-
bevájt mélyedés, amelyben a dámbika barcog.
bárányszőrű mn BáránszőÝrű guba: apró
bárd ~ fn Rövid nyelű, széles pengéjű
fürtű, díszes gubafajta, bárányguba.
faragó v. vágó szerszám. A ~ után nem maratt
bárányüröm ~ fn 〈Főleg szíkes területen
a főÝdbe a kukoricának a csutkája. Ö:
található〉 bárányoktól kedvelt vadnövény,
faragó~, kis~.
ürömfű.
bárdol ~ i 1. 〈Csontos húst〉 bárddal fel-
barát ~ fn Sz: Mencs meg, Uram, a ~om-
aprít. 2. 〈Rönköt szekercével v. baltával〉 meg-
túl, az ellensígemmel majd elbánok magam munkál.
is!: az ügyetlen jóakaró az ellenségnél is több bárdolás ~ fn Rönknek szekercével v.
kárt okozhat. Ritka madár az igazi ~: nehéz baltával történő megmunkálása.
igazi barátra találni. Vírré válig benne, mint a barettsapka baretsapka fn Ellenző nél-
barádba a lencse: 〈ételről mondják, ha na- küli lapos sapka.
gyon jólesik〉. Km: A roz ~ vízre visz, szom- barhent l. parget
jan hoz vissza: nem igaz barát az, aki csak barhentgatya l. pargetgatya
igéri a segítséget. Embert baráttyárul, mada- barhenting l. pargeting
rat tollárul lehet megismerni: —. Ö: bor~, barhentkapca l. pargetkapca
fűrész~. barhentkendő l. pargetkendő
barátfül ~ fn Barátfüle. FőÝsztem egy jó² barhentruha l pargetruha
naty tál ~t. barhentszoknya l. pargetszoknya
barátkozik Ö: el~. bárhon bárhun hsz Bárhol. Bárhum van
barátné ~ fn Barátnő. Nekem sose vó²t is, mekkeresem.
asszonkoromba ~m, nem hiányzott. bari ~ fn Bárány.
barkács 61 baszogat
barkács ~ fn Fúró-faragó, ügyes kezű, sok valamit, asz monták neki, hogy ó², te ~, hát
mindenhez értő ember; ezermester. nem érted.
barkácsember ~ fn Ezermester. baromállás baromálás fn A gulya pihenő-
barkácsol ~ i 〈Főként őzre〉 kocsiról vadá- helye a legelőn. Nr: A baromállás a pásztor-
szik. Ö: el~. kunyhótól kissé távolabb van. Közepén dör-
barkácsolás ~ fn Gyalogos- v. kocsiról gölőfa áll. A baromállás helyét gyakran vál-
történő vadászat. toztatják.
barkácsoló barkácsoló² fn Vadász, aki baromvásár ~ fn Szarvasmarha- és ló-
gyalogosan v. kocsiról cserkészi be a vadat. vásár. A ~ba árulták a marhákat, lovakat, a
barkás mn Barkás aggancsú: olyan őz- disznó²vásárba a disznó²kat. Sz: Lesz mék
bak, szarvasbika, amelynek tavasszal, nyár Túrom ~, #lkél még az öreg zsó²tár: lesz még
elején még bőrben van az agancsa. szükség énrám is 〈idős ember szájából〉.
barkó barkó² fn Ormányosbogár, amely a bársonyködmön ~ fn Bársonyból varrt
szőlő egyik kártevője. ködmön.
barkóbogár barkó²bogár fn Barkó. bársonykötés bársonykötís fn Bársonnyal
barmol ~ i Vmit nem szakszerűen készít befedett könyv borítója.
el, csak nagyjából, jól-rosszul csinál meg, bársonyujjas ~ fn Bársony kiskabát. A ~
összetákol. Elvállalta, oszt nem jó²l csinálta egy rövit kabát vó²t, bársonybúl v#rva, és két
meg, csag ~ta, megbarmolta eszt a kerítíst. Ö: ujja vó²t.
meg~. bárzsánybikája bázsámbikája fn Nagy,
barna ~ mn/fn I. mn 1. Rozslisztet is tar- erős, testes ember.
talmazó 〈liszt, kenyér〉. 2. 〈A világossal szem- bárzsing ~ fn 〈Sertésnél, szarvasmarhánál
ben:〉 sötét színű (pl. sötétszürke, sötétkék, stb.〉 a nyelőcső és gége együtt. A ~ot el
sötétzöld). Barnáp szürke: 〈ló színének meg- kelleted dobni, odalöktük a kutyának.
jelölésére, a szürke egyik árnyalataként〉. II. bárzsingelzáródás bárzsingelzáró²dás fn
fn 1. Barna hajú nő. Szebb a ~, mint a szőÝke. Nyelőcső-elzáródás.
(Nd.) 2. Barna kenyír: rozslisztet is tartal- bárzsingrák ~ fn 〈Embernél〉 nyelőcső-
mazó kenyér. 3. Barnára sül: kenyér jól meg- rák.
sül. Ö: őz~. bárzsingszűkülés bárzsinkszűkűlís fn
barnapej ~ mn 〈Lószínnév, a pej egyik 〈Embernél〉 nyelőcsőszűkülés.
árnyalata.〉 basa ~ fn Basaparaszt.
barnáspej ~ mn Barnapej. basahalom ~ fn Domb.
barnatészta barnatíszta fn Cukros, mé- basaparaszt ~ fn Gazdag paraszt, nagy-
zes, fűszeres tészta. gazda.
barnatörés barnatörís fn Bornak vas ha- basz Ö: bisz-~.
tására történő elszíneződése. Nr: A bornak baszás ~ fn Sz: Veres kutya harapásátul,
nem szabad vasat érnie, mert akkor barnatö- sánta ember ~átúl ó²vakoggyík a nőÝ:
rést kap, zavaros színű lesz. 〈nőknek adott jótanács〉.
barnítás ~ fn 〈Díszkovácsmesterségben:〉 basz/ik ~ i Vkit molesztál, zaklat. Ne basz
vegyszer nélküli festés, színezés. mán! Sz: Baszom is, nem is, csak a naty híre
barnul ~ i Barnává lesz. A sütőÝbe a van: — . Ö: ki~, meg~.
tíszta kezd ~ni. Ö: be~. baszkurál ~ i 〈Embert, állatot〉 bosszant,
báró Ö: istók~. ingerel, zaklat.
barom ~ fn 1. Szarvasmarha. Erre járt ety baszogat ~ i 1. Vkivel gyakran közösül. 2.
falka ~. 2. Durván viselkedő személy. 3. Hozzáértés nélkül hozzányúl vmihez. Ne
Ostoba ember. Ha valaki nem akart megérteni baszogazsd aszt az ó²rát, utyse értesz hozzá.
baszott 62 beállít
3. Vkit molesztál, zaklat. Hagyd mán bíkin, bazsalyodik Ö: el~.
ne baszogazsd! bazsalyog bazsajog, basajog 1. 〈Kissé
baszott Ö: búval~. együgyűen〉 mosolyog. 2. Ravaszul, sunyin
baszta Ö: béka~. mosolyog. Csag bazsajgott a bajussza alatt.
basztikuli basztikuri isz 〈Főként kis- Sz: Bazsajog, mint a vadalma: ravaszul, su-
gyermeknek szóló enyhe, tréfás fenyegetés v. nyin v. kelletlenül mosolyog.
szitkozódás.〉 bazsarózsa bazsaró²zsa fn Piros pünkös-
basztirikuri basztirikuri isz Basztikuli. di rózsa [Paeonia officinalis].
baszuta ~ mn Bolondos. be1 bé, ~ ik
batik ~ fn 〈Kelmefestésben:〉 kézi mintá- be2 ~ hsz 〈Isz-szerűen, fokozó szóként:〉
zási eljárás. Kötözésezs ~: a textil szoros le- de!, mennyire!, milyen nagyon!
kötésével és több szín festésével határozatlan bead ~ i Beszolgáltat. Sz: Beatta a dere-
mintázatot eredményező eljárás. Ö: viasz~. kát: a) birkózásnál a szorításnak engedve be-
batikpipa ~ fn Csőtoll. hajlította a derekát. b) alkunál engedett. Beat-
batiszt batiz fn Sűrű szövésű pamutszö- ta az ipart: a) visszaadta az iparűzési en-
vet. gedélyt. b) meghalt.
batísztruha batízruha ~ fn A batízruha beadás ~ fn Beszolgáltatás.
nyári viselet vó²t. beágyal ~ i 1. Beágyaz, beveti az ágyat. 2.
batka ~, bakta, bakma fn Semmi(ség). Sz: 〈Gabonakévéket〉 nyomtatásra v. kézi cséplés-
Egy bakmát se kapsz: nem kapsz semmit. Ö: re eltereget.
fa~. beágyaz ~ i 〈Gabonakévéket〉 nyomtatásra
bátor ~ mn/fn I. mn Gyors. Bátor lípísre v. kézi cséplésre eltereget.
fogom magam. Bátra(bba)n menny! Gyor- beakaszt ~ i 1. Szekérbe befog. Beakasz-
sa(bba)n. II. fn Félelem nélkül viselkedő tottam a két lovat a szekérbe. 2. 〈Kelme-
ember. Sz: Bátorba való²: bátor. Nem szüle- festésnél:〉 vásznat a ráfra felrak. 3. 〈Juhot〉
ted Bátorba: gyáva ember. kampóval megfog. 4. Megtermékenyít. A kost
bátya ~ fn 1. 〈A beszélőnél idősebb férfi felkötözzük, oszt nem tuggya ~ani. 5. 〈Könyv-
megszólítása v. megnevezése.〉 2. 〈A beszé- kötő〉 a könyvet belehelyezi a könyvtábla
lőnél idősebb férfi megszólítása a rokonság- gerincébe. 6. Beakasztya a szűrit: egy évre
ban.〉 Sz: Látta Im hiját Nagyváradon: —. Ö: elszegődik cselédnek.
édes~. beakasztás ~ fn 1. 〈Kelmefestésnél:〉 a
bátyámuram ~ fn 1. 〈Nem rokon idősebb vászon felrakása a ráfra. 2. Juhnak kampóval
férfi megtisztelő megszólítása.〉 2. 〈Távoli ro- történő megfogása.
konságban levő idősebb férfi megszólítása.〉 bealjaz beajjaz i A jószág alá új almot,
batyus ~ 1. Batyut hordozó. 2. Batyuzs tesz, megalmoz.
zsidó²: házaló zsidó kereskedő. A batyuzs zsi- beáll ~ i 1. Elszegődik. Beált cselédnek. 2.
dó² furujával járt, oszt ajánlotta a gaz- Beált az időÝ: a) folyamatosan hideg van. b)
dasszonyoknak az áruját. esőzés után jó idő van. 3. Beált a jég:
batyusbál batyuzsbál fn Kisebb táncmu- 〈nagyobb vízet, folyót〉 folyamatosan jég
latság, ahová az ételt, italt a vendégek, főként borít.
lányok viszik. beállít beálít i 1. Kapának a nyéllel alko-
bazsalikom ~, bazsajikom fn Balzsamos tott hajlásszögét beméri. Kapálásho a kapa
illatú kerti virág. A bazsajikomot fűszerként is hajlászszögét beálítottuk, kicsire fentep ka-
hasznátuk. pálásho, nagyra, ha míjen kapáltunk vele. 2.
bazsalygat bazsajgat i Simogat, cirógat. Beálíttya a kolomp hangját: az elhangolódott
bazsalygós bazsajgó²s mn Mosolygós. kolompot megjavítja. Sz: Beálít, mind Bakó²
Eszem aszt a bazsajgó²sz szádat! Gyulába: váratlanul, hívatlanul megjelenik.
beállítás 63 becsapódik
beállítás beálítás fn A kapának a nyéllel beborotvál l. beberetvál
alkotott hajlásszöge. beborozik ~ i Bortól megrészegedik.
beállóhely beáló²hej fn Az a hely, ahol a beborul ~ i 1. Belefordul. 2. Káposzta stb.
szarvas, dámvad eszik. fejes lesz.
beavat ~ i 1. 〈Textilneműt forró vízbe〉 bebőrödzik bebűröddzik i 1. 〈Étel, folya-
avatásképp beáztat. Ami mosás után össze- dék〉 bebőrösödik. 2. 〈Víz〉 vékonyan befagy.
megy, az ~ták, hogy még vászonkípibe meny- A vízre is mongyuk, ha víkonyan befagy, hogy
nyen össze. 2. Fát bekátrányoz. A fejfád ~ták. bebűröddzik.
beáztat beásztat i 1. Faedényt vízzel meg- bebőrösödik bebűrösödik 1. Étel, folya-
tölt, hogy megdagadjon és a vizet megtartsa. dék felszínén vékony réteg keletkezik. 2. Seb
A hordó²d beásztattuk, hogy megdagaggyík, beheged.
ne csorogjík. 2. 〈Kovászt〉 vízben felold. bebúg ~ i 1. 〈Koca〉 megtermékenyül,
Ahány szakajtó²kosár lisztet vettem ki, annyi megfogan. Bebúgott a kocám, lesz malacca.
ijen marik kovászt ásztattam be vízbe. 2. 〈Kan〉 megtermékenyít. A kan bebúkta a ko-
bebádogosodik ~ i Haldokló szeme ho- cát.
mályos, fénytelen lesz. bebúgat ~ i 〈Kannal〉 kocát megterméke-
bebakhátol ~ i Kapával földhányást húz a nyíttet.
szőlőtőre. Bebakhátolták, és nem marat kint bebugyál ~ i Bebugyolál, betakargat. Jó²l
semmi, csak a szőÝlőÝtőÝ lekcsúcsa. ~ta, hogy meg ne fázzon.
bebáloz ~ i 1. Bálába présel. A kombány bebújik ~ i Szűk helyre bújik, elrejtőzkö-
ma mán ~za a szalmát. 2. 〈Dohányleveleket〉 dik. Sz: Annyira fíl, hogy a fúrújugba izs be-
bálába, kötegbe összeköt. búna: nagyon fél. Bebúna a fúrújugba is: ua.
bebarnul ~ i Barna színt kap. A bor szo- bebújtat bebútat i 〈Lovat〉 felszerszámoz.
kod ~ni, ha fényt kap, levegőÝt. bebukik ~ i 〈Juh〉 fáradtan halad.
bebebe ~ msz 〈Tyúk beterelése:〉 ~, bebunyolál ~ i Bebugyolál.
ülőÝre, ülőÝre! becakkozott in Csipkézett szélű. Akkor
bebélel ~ i Asztag közepét berakja. Az mék kaptam anyámtú vaty két ijen ~, parket
asztagnál felrakták a kívíket körül, és akkor #só²szoknyát.
takarosan ~tík. béceboca ~ mn Sánta, bicebóca. Úgy is
beberenál ~ i 〈Vetés előtt〉 szántóföld bo- monták, hogy ~, úgy is, hogy bicebó²ca.
ronálását elvégzi. Vetís előÝd ~tak, utánna becukrosodik ~ i Egyre több cukor kép-
jött a gépi vetís, mert id géppel vetettek, az ződik benne.
mán letette a magot öt-hat centi míjen a mag- becurikkoltat ~, becurukkoltat i 1.
ágyba. 〈Állatot〉 befaroltat, behátráltat. 2. Lovat úgy
beberetvál ~ i 1. 〈Állat〉 titokban felfal, fog be, hogy a két rúd közé behátráltatja. Az
megesz vmit. A kutya bizony ~ta a szalonnát. egylovasz szekérbe a lovad ~ták, mert annak
2. Sokat eszik vmiből. Emb#re is monták, ha két ruggya van.
sokat evett, jó²l ~d belőÝle. becs ~ fn Vmely tárgynak, személynek tu-
bébillér ~ fn Nagyobb házimunkában al- lajdonított érték. Bedzsbe tart vkit, vmit:
kalmilag szivességből v. fizetségért segédke- nagyra értékel.
ző nő. Bécs ~ fn Sz: Könnyeb vó²na a rák hátán
bebont ~ i Levágott állat bontását elvégzi. Bédzsbe menni: mint vmit megcsinálni.
A míszárossegíd ~ otta az árut. becsali ~ mn Becsali csárda.
beborít ~ i 1. Vmivel beföd, betakar, be- becsap ~ i Befröcsköl. Becsapta sárral.
von vmit. 2. Belefordít, beleönt vmibe. becsapódik becsapó²dik i 〈Jószág〉 rövid
beboronál l. beberenál időre tilosba téved.
becsapol 64 bedolgoz
becsapol ~ i 〈Gubásmesterségben:〉 a szö- becsmérel ~ i Ócsárol, leszól. Szó²jja,
vőszék részeit pontosan egymásba illeszti. szapújja, becsmérli, ~i a rokonát. Ö: le~.
becsászkál ~ i 〈Vmit keresve〉 területet be- becsodálkozik becsudálkozik i Berúg, be-
jár. Becsászkálta az erdőÝt, gombát keresett. csíp.
becsavar ~ i 〈Kosárfonó〉 vesszőt csavar- becsomagol ~ i 〈Cukrász tésztát sütés
va beerősít más vesszők közé. előtt〉 összehajtogat.
becserepez ~ i Égetés előtt a pipafazék te- becsomagolás ~ fn Tészta sütés előtti ösz-
tejét betapasztja. szehajtogatása.
becserepezik becserepeddzik i 〈Föld felü- becsontol ~ i 〈Könyvkötő〉 csonttal a
lete szárazság idején〉 felrepedezik. könyvtábla nyílásába bedolgozza a vásznat.
becserkel ~ i Széllel szemben gyalogosan becsődít becsőÝdít i Embereket tömege-
megközelíti a vadat. sen begyűjt. A lakadalomba becsőÝdítettek ety
becserkelés becserkelís fn Széllel szem- csomó² embert.
ben a vad gyalogos megközelítése. becsődül becsőÝdül i Tömegesen betódul.
becserkész becserkísz i Becserkel. becsömöszöl ~ i Begyömöszöl, betömköd.
bécsi ~ mn 1. Bécsi korom: fekete színű Becsömöszölt a zságba valami ruhafélít.
festékfajta. 2. Bécsi timsó²: cinkszulfát. 3. becstelen mn Becstelen fele: vkinek a
Bécsi fehír: fehér színű falfesték. Sz: Majd a feneke, alfele. Becstelen fertája: ua.
~ kapunál tanálkozunk, oszt ot kifizeti: (tréf) becsül ~ i Km: Aki a másét nem ~i, a
nem kell kifizetni, tekintse ajándéknak! magáét nem írdemli: aki nem értékeli mások
becsiccsant ~ i Enyhén berúg, becsics- javait, nem várhatja el, hogy az övét megbe-
csent. csüljék. Aki a krajcárt nem ~i, a forintot nem
becsihéz ~ i Csille nevű mértékegységgel írdemli: kicsiből lesz a nagy. Ö: rá~.
mért terméket (szénát, szalmát, aprított fát becsület ~, becsüllet fn 1. Érték. Mikor
stb.) beszállít vhova. mán nem adot tejet, meg nem is vó²t hasas,
becsilléz l. becsihéz akkor mán a parasztembereknél nem vó²d
bécsimátrafű bécsi nádrafű fn Borsos- becsüllete az ijen jó²szágnak. 2. Szűzesség.
mentalevél. Nr: Ídesanyám ne félcsen kend éngemet. Nem
becsinál ~ i 1. Beüvegez. 2. 〈Gyerek〉 be- vesztem el én a ~emet. (Nd.)
kakál. 3. 〈Káposztát, savanyúságnak va- becsületes ~ mn 〈Nővel kapcsolatban:〉
lót〉 tartósítva eltesz, savanyít. tisztességes, erkölcsös. Km: A ~ ember meg-
becsinálódik becsináló²dik i 〈Pl. ká- őÝszül, a huncut mekkopaszodik: 〈tréfás mon-
posztát hordóba〉 elrak. Hó²nab becsináló²dik dás a kopaszok bosszantására〉.
a káposzta a hordó²ba. bedagad ~ i Keretben levő fatárgy ned-
becsipásodik ~ i 〈Málénak megkevert ku- vességtől kitágul. Ha esik az esőÝ, a kapu ~.
koricaliszt〉 nyúlóssá válik. Az a jó², ha a má- bedagaszt ~ i 〈Tésztát〉 megdagaszt. Kéz-
lé ~, akkor sikerült. zel bedagasztyuk a tísztát.
becsirkéz becsírkéz, ~ i Szőlővesszőt ül- bederakaz ~ i Egymáshoz varrja a két fél
tetés után kis földkupaccal befed. gubadarabot, amelyekből a guba összeáll.
becsirkézés becsirkézís fn A szőlővessző bedolgoz bedó²goz i 1. Pontosan beilleszt
ültetés utáni befedése. vmit vhova. Mikor kipucoltuk a küllőÝt, ren-
becskereki mn Becskereki pipa: széles, desen bedó²gosztuk az agyba. 2. 〈Hentes-
öblös pipa, amelynek dereka a nyakával far- mesterségben:〉 vmivé feldolgoz, vmit készít
ban jön össze. belőle. 3. A lábbeli felső részének peremét a
becslés Ö: erdő~. kaptafa aljára rászorítja. 4. 〈Könyvkötő〉 vász-
becsmel böcsmöl i Becsmérel. nat a könyvtábla nyílásába dörzsöl.
bedolgozás 65 befog
bedolgozás bedó²gozás fn 〈Hentesmes- az összevarrás után amennyivel szélesebb,
terségben:〉 feldolgozás. Bedó²gozásra, mán annyival rövidebb lesz.
kolbásznak mek szalámi közé nagyon jó². beérik beírik i 〈Szőlővessző〉 megfásodik,
bedőlt Ö: kidőlt-~. szaporításra alkalmas lesz.
bedörzsöl ~ i 〈Könyvkötő〉 vásznat dör- beesődzik beesőÝddzik i Beáll, beköszönt
zsöléssel a könyvtábla nyílásába juttat. az esős idő. Ha két-három napig etyfojtába
bedörrent ~ i Berúg, becsíp. esik, akkor mongyuk, hogy jó²l beesőÝddzött
bedug ~ i Sz: Bedugja a száját: enni ad az időÝ.
neki. beetet ~ i Vaddisznót táplálék kiszórásá-
bedugdos ~ i 〈Kertet palántával〉 beültet. val egy bizonyos helyre szoktat.
bedurrant ~ i Befűt. Bedurrantott a káj- beetetés beetetís fn Vaddisznónak egy
hába, jó² sokat rakott a tűzre. megadott helyre szoktatása táplálék kiszórá-
bedűt ~ i Bedönt. A keretíst, ha javítani sával.
akartág, bedűtöttík, hoty szaporáb legyík ösz- befajtol befájtol i 〈Ruhát vasalás előtt,
szeszedni. bőrt feldolgozás közben〉 vízzel bespriccel,
bee ~ isz 〈A bárány bégetését utánzó in- behint, megnedvesít.
dulatszó.〉 A barika így bőÝg: bee. befedeztet befedesztet i 〈Ménnel〉 kancát
beékel ~ i 〈Rézműves〉 a kampó, fokos megtermékenyíttet, meghágat. Megvan a kis-
nyelét kis ék segítségével rögzíti. csikó², kilenc nap múlva a kancát mán befe-
beelegyít beőÝgyelít i 〈Kenyérsütéshez〉 a desztetik.
lisztet, kovászt, sót és vizet összekavarja. Fel- befedeztetés befedesztetís fn Kanca meg-
keltem hajnal nígy ó²rakor, beőÝgyelítettem termékenyíttetése, meghágatása a ménnel.
befejezett in Befejezet minta: 〈szűrhím-
az összes lisztet a kovásszal eggyütt.
zésben〉 megtervezett és kihímzett minta.
beenged ~ i A láncfonalat felhúzza a szö-
befejező in BefejezőÝ fonás: 〈kosárfonás-
vőszékre.
ban:〉 a rácsos eldolgozásnál használt lezáró
beépít beípít i 1. 〈Szerkezetet〉 beszerel
fonás. BefejezőÝ szegés: 〈kosárfonásban:〉 a
vhová. 2. 〈Kosárfonó〉 egymáshoz illesztve
lehajtogatásnak az a fajtája, amikor a karók
rögzíti a munkadarab részeit. végét jól meghúzzák, hogy azok az oldal gyű-
beépítés beípítís fn Az a folyamat, amely rűjére v. fonására feküdjenek.
során a munkadarabba illesztve rögzítenek befele ~ hsz Befelé.
vmit. Kosárfonásnál az #j beípítíse után a befenekel ~ i 1. A szűr ujját elvarrja, be-
lábazat elkíszítíse következik. varrja. 2. Hordónak feneket csinál.
beereszt ~ i 1. Padlót, parkettát oldott vi- befésül ~ i Becsap, rászed vkit.
asszal beken. Beeresztyük a deszkát vízálló² befészkel befíszkel i Sz: Befíszkeli magát:
anyaggal, hogy vízálló² legyík. 2. 〈Mézes- vhova tartósan betelepszik. Addik szemte-
kalácskészítő〉 a munkaasztalt forró olajjal át- lenkedet, míg be nem físzkelt valahová.
itatja. Negyedévente beeresztyük a táblát befirkant ~ i 〈Tanórát〉 a naplóba gyorsan
olajjal, hogy ne száraggyon ki. 3. 〈Szűcsmes- beír.
ter〉 a szőrmésbőrt vágásokkal úgy alakítja, befirhangol ~ i Befüggönyöz.
hogy amennyivel szélesebb, ugyanannyival befog ~ i 1. 〈Ünneplő ruhát〉 rendszeresen
rövidebb lesz. használni kezd. 2. 〈Igásállatot〉 felszerszámoz-
beeresztendő in BeeresztendőÝ rísz: va kocsi elé fog. Befogot két lovat. 3. 〈Fiatal
〈szűcsmesterségben:〉 a nyelveresztés eljárásá- igásállatot〉 igavonásra használni kezd. 4.
val kijavítandó rész. 〈Méhrajt〉 kaptárba ráz v. seper. 5. Vmilyen
beeresztés beeresztís fn A szőrmésbőr célból vhová behajt. A tyukokat, ha meg akar-
olyan megformálása, melynek eredményeként ták ölni, behajtották az ó²lba, befokták. 6.
befogás 66 befütyül
〈Vadon élő állatot, pl. nyulat〉 hálóval elfog. befrüstököl befröstököl i Reggelire sokat
7. 〈Disznót, ludat stb.〉 hizlalni kezd. A disz- és jóízűen eszik.
nó²t izs befokták hizó²ba. 8. Tenyészt. Le befuccsol ~ i 1. Tönkremegy vmi. 2. 〈A
kellene vágni a mustrakocákat meg ártányo- huszonegyezés nevű kártyajátékban:〉 veszít.
kat, amiket tenyísztízsbe nem használtak, nem befúj befú, befúj i 1. Belep. Havas az út,
foktag be. 9. Munkára igénybe vesz, kötelez. befutta a szél. 2. 〈Tehén ellés után〉 kisborjút
A mester gyakran csak az utósó² félévbe fokta leheletével melegít. Az akolba a szürke ma-
be az inast. 10. Elfog, börtönbe zár vkit. Rí- gyar tehenek ellís után körülájják a kizsbor-
gen a zsandárog befokták a bűnözőÝt. 11. nyút, és leheletükkel ~ják, felmelegítik, a többi
〈Hideg v. esős idő, tél〉 beköszönt, megkezdő- nem.
dik. befúl ~ i 〈Csirke〉 nem kel ki, belefullad a
befogás Ö: vad~. tojásba.
befogat ~ i 〈Könyvkötő〉 a könyvet két befullad ~ i Az elvetett mag a kevés ned-
deszka közé szorítja. vesség miatt a rászáradó trágyás homoktól
befognivaló befognivaló² in 〈Csikó, tinó〉 befülled, nem kel ki. Ha csak ecs csepp esőÝ
már alkalmas az igavonásra. A kétéves csikó² esett, utánna jött a szárasság, akkor befullatt
mán befognivaló². a mag a főÝdbe, nem kelt ki.
befogó Ö: méh~. befúr ~ i Fúrva jut be vhova. A farágó²k
befold befó²d i 〈Ruhát〉 folttal befed. ~nak a fácska tövéhez.
befoldoz befó²doz i 〈Lyukas edényt〉 folt- befut ~ i Könyvtáblát a vászon beborítja.
tal befed. befutás ~ fn A könyvtáblát borító vászon.
befolyat befojat i 〈Tehén〉 megterméke- befúvás Ö: lég~.
nyül. Akkor mongyuk, hogy befojatott a tehén, befülez ~ i 〈Kosarat, cserépedényt〉 füllel
ha mán bisztos a bornyú. ellát.
befon ~ i 〈Kosárfonásban:〉 vesszőszálakat befűlik ~ i 1. 〈Kemence〉 átmelegszik. Be-
valamilyen formába hajtogatva összefog, ösz- fült a kemence, mos mán lehet vetni a ke-
szefon. nyeret. 2. 〈Vizes v. kellően meg nem száradt
beformál ~ i Beformáz. takarmány, szemes termény〉 bemelegszik, át-
beformáz ~ i 〈Rézműves〉 a készítendő melegszik, befülled. Befüllött a szína, legjob-
tárgy negatívját elkészíti a homokba. ban asz fülig be.
beforr beforr i Sz: Epcsond ~: (tréf) sé- befülled ~ i 1. 〈Takarmány〉 bemelegszik,
rülése(d) hamarosan meggyógyul. átmelegszik. Ha a szénát vizesen raktág be a
beforrósít beforró²sít i 〈Sütőteret〉 na- kazalba, befüllett. 2. A faanyag gomba hatá-
gyon meleggé hevít. A kemencét nem kellett sára elszíneződik.
annyira beforró²sítani, csak jó²l felmelegí- befűrészel befűríszel i 〈Könyvkötő〉 fű-
tettík. résszel a könyv gerincét három helyen bevág-
befosik ~ i Fosát beleereszti a nadrágba. ja.
Ha nagyon hígan ment a gyerek hasa, befo- befűrészelő in BefűríszelőÝ deszka: könyv
sott a nadrágba. gerincének bevágásához használt deszka.
beföldel befőÝdel i 〈Terményt〉 védelmül BefűríszelőÝ lemez: befűrészelő deszka.
földdel betakar. befüstölés befüstölís fn Füsttel elbódít,
befőszt befőÝszt fn Befőtt. elkábít. Az ingerült míhek ellen legjob vídeke-
befősztesüveg befőÝsztesüveg fn Befőt- zís a befüstölís.
tesüveg. befűszerez ~ i Fűszerrel ízesít.
befőz befőÝz i 〈Levestésztát〉 megfőz. befütyül befütyöl i Vonat fütyülve jelzi,
Mingyá kísz lessz az ebíd, mán befőÝsztem a hogy hamarosan megérkezik az állomásra.
tísztát. Szalaggyunk, mert mán befütyölt a vonat.
befűz 67 behívogatás
befűz ~ i 1. Vmit befűzött zsinórral meg- magokat, begyeskednek. 2. Rátartian visel-
köt. 2. 〈Kosárfonásnál:〉 vesszőket egymásba kedik, büszkélkedik.
fűz v. vminek a nyílásába áthúz. 3. Befűzi begyúl ~ i Nedvesen tárolt takarmány
magát: fűzőt vesz magára. 4. Becsap. megüszkösödik, ill. bemelegszik, befülled.
befűzés befűzís fn 1. A szálaknak a szö- begyúr ~ i Lágy, formálható anyagot 〈pl.
vőszék bordáján és a nyüstön történő átvetése. túrót v. kovászt〉 más anyaggal, anyagokkal
2. 〈Kosárfonásban:〉 a vesszők egymásba fű- összegyúr.
zése. begyűlik ~ i Vhol összegyűlik. Az álatok
befűző Ö: fonal~. jöttek a mezőÝrül befele este, a hátán ezer
befűzőzsinór Ö: ingváll-~. legyet hosztak, begyűlt az udv#ra a sok légy,
beg ~ hsz 〈Isz-szerűen, fokozó szóként:〉 szinte fekete vó²t a tehenek háta.
de!, mennyire!, milyen nagyon! Beg elalut- behajaz ~ i 〈Asztagot az alapja után〉 fo-
tam, eszt nagyapám sokszor monta, örekkorá- kozatosan keskenyít és befed.
ba nagy alvó²s vó²t. behajazás ~ fn Asztag felső részének fo-
bég ~ i 〈Juh〉 béget. kozatos keskenyítése és befedése.
begalléroz ~ i Ing v. guba nyakát beszegi. behajít ~ i Italt hirtelen felhajt. Ety korty-
begallérozás ~ fn A guba kerek nyakki- ra ~otta a bort.
vágásának huroköltéssel való eldolgozása, behajkurász ~ i 〈Jószágot〉 vhova behaj-
színes posztóval való beszegése. szol, bekerget.
begányol ~ i Felületesen, hozzá nem ér- behajt ~ i 〈Jószágot〉 a legelőről hazaterel.
tően csinál meg vmit. Begányojja, nem jó²l Miháj napkor ~ották az álatokat.
csinájja meg. behajtandó in Behajtandó² rísz: 〈könyv-
begombol ~ i 〈Igásállatot〉 befog. kötészetben:〉 a borítóanyagnak a táblán kívüli
begór begó²r i 1. Bedobál, behajigál. A része.
csöves tengerid begó²rjuk a gó²réba. 2. behajtás ~ fn Jószág hazahajtása a lege-
〈Nyomtatáshoz〉 körbe lefekteti a kévé- lőről. Ö: csorda~.
ket. Nyomtatásnál begó²rták a kívíket a behallik ~ i Behallatszik.
szérűbe. behangol ~ i 〈Rézműves〉 a csengő vastag-
begörcsöl ~ i Vmilyen szál, fonál v. egyéb ságának, ill. alakjának szabályozásával be-
anyag végét görccsel, csomóval elköti. állítja annak hangmagasságát.
begubódzik begubó²ddzik i Meghal. behasgat behazsgat i Bevagdos, behaso-
begy ~ fn Sz: Vam valami a ~ibe: vmiért gat.
neheztel. Nagyon a ~ibe van: neheztel vkire behasít ~ i 〈Kosárfonó〉 vesszőt széthasít.
vmiért. behasznál ~ i 〈Rossz minőségű〉 anyagot
begyepesedik ~ i Maradian él. Valaki nem vmilyen célra, vminek felhasznál, hasznosít.
akar előÝremenni, hanem a rígi szerint íl, ~, behegyez ~ i 〈Kazlat, asztagot〉 fölül
be van gyepesedve. Nr: A paraszt úgy hegyesre szűkít. Az asztagot az utó²só² két
átkoszta meg a másikat, hogy gyepeseggyíg sor kíve hegyezi be.
be az udvarod. Asz jelenti, hogy ne legyen behegyezés behegyezís fn Kazal, asztag
rajta állat (ő meg haljon meg). Mert ha ála- fölül hegyesre szűkítése.
tok vannak, akkor nem gyepesedik az udvar. behí ~ i Behív.
begyes ~ mn/fn I. mn 1. Nagy begyű 〈ga- behívogat ~ i 〈Vőfély〉 a vendégeket egy-
lambfajta〉. 2. Nagy mellű 〈nő〉. II. fn Nagy más után meghívja a lakodalomba. A vőÝfí hí-
begyű galambfajta. Angol ~: 〈egy galamb- vogatta be a vendígeket a lakadalomba, mek-
fajta〉. Magyar ~: 〈egy galambfajta〉. híjta a vendígeket, ~ott.
begyeskedik ~ i 1. 〈Nő〉 magát kihúzva behívogatás ~ fn A vendégek meghívása
jár. A jányok szoktak begyeskedni, kihuzzák a lakodalomba.
behízik 68 béka
behízik ~ i Be vó²t hízva a szeme: 〈pl. bejáró bejáró² mn/fn I. mn Bejáró²
disznó〉 a kövérségtől nem lát a szemével. cseléd: nem a munkáltatónál lakó cseléd. II.
behord ~ i 1. 〈Terményt〉 a földről be- fn 1. A környező településekről az iskolába
takarít. 2. 〈Elcsépelt terményt a cséplőgéptől〉 naponta beutazó diák. 2. Bejárónő. 3. Kapu,
a magtárba beszállít. Behorták a maktárba a bejárat. 4. A dűlőúttól a tanyába vezető föld-
búzát. 3. Méhek a méznekvalót a kaptárba út. 5. A temetést intéző személy.
gyűjtik. A méhek izs behorgyák a kaptárba a bejáróasszony bejáró²asszony fn Bejá-
méznekvaló²t. rónő.
behorkadás ~ fn A felület homorúvá gör- bejáróné bejáró²né fn Bejárónő. A be-
bülése. Ahon ~a van, az ot sose írig be. járó²né a natytakarítást, mosást vígeszte.
behugyozik ~ i Az ágyba vizel. bejelentő in BejelentőÝ hivatalnok: a ha-
behull ~ i Kisebb csomókban beesik. Be- tósági bejelentésekkel és nyilvántartásba vé-
tellel foglalkozó alkalmazott.
hull a piszok.
bejgli bájgli, bájli fn Mákos, diós stb. te-
behunyorodik ~ i Behunyorodik a szeme:
kercs.
szempillái hunyorogva összehúzódnak.
bejön ~, begyün i Vmilyen munka idő-
behuppad ~ i Behorpad.
szaka megkezdődik. Tavasszal ~ a dologidőÝ.
behúz ~i 1. 〈Gödröt, kis mélyedést〉 bete-
Begyün talló²ra: 〈juhász〉 betakarítás után a
met. 2. 〈Sírt〉 behantol. 3. A szálakat bevezeti learatott földre hajtja a nyájat.
a szövőbordába. 4. Vizet a vályuba felhúz. 5. bejövetel ~ fn 〈Az orosz〉 katonai meg-
〈Könyvkötő〉 a könyvtábla gömbölyű szög- szállás kezdete. Negyvennígy októ²berbe vó²t
letét behajtja. Sz: Idegen kutya ~za a farkát: az oroszog ~e.
〈ember〉 meghunnyászkodik. béka bíka fn 1. Több részes papírtokból és
behúzás ~ fn 1. Bútornak huzattal történő puskaporból álló, tréfás ijesztésre használt
bevonása. 2. 〈Mézeskalácsosoknál〉 a tészta játékszer, amely meggyújtva béka módra ug-
felületének bevonása, bekenése. rál a földön, és a brekegéshez hasonlatos han-
behúzó in Behúzó² szövís: 〈paszományos- got ad. 2. A ló patája között kidudorodó ru-
mesterségben:〉 előregyártott motívumnak a galmas szaruképződmény, izom. 3. A ló láb-
beszövése a szegőszalagba. Ö: szint~. szárának belső oldalán található, gesztenye
behűtőz behűtőÝz i 〈Húst〉 hűtőházba rak. nagyságú elszarusodott bőr. 4. Felső karizom.
beinstál ~ i 〈Szívélyesen〉 behív magához Sz: Kíri a bíka az esőÝt: 〈békabrekegéskor
vkit. Szívesen hítta, ~ta magához a lakázsba a mondják〉. A bíka segginél is lejjeb van: nyo-
szomszíggyát. morúságos helyzetben van. Az íletszimvonal a
beír ~ i Katonának behív. Beírták a naty- bíka segginél van: nagyon alacsony. Annyi a
könyvbe. píze, mint a bíkán a toll: nincs pénze. Vam
beiratkozik ~ i 〈Jegyespár〉 templomi ki- píz(e) bűven, mind bíkán toll, kopasz kutyán
hirdetésre és esküvőre feliratkozik. szőÝr: semmi pénze sincs. Annyi píze vam,
beirdal ~ i 〈Pl. halat〉 sütés előtt bevagdos. mint bíkán toll, kopasz kutyán szőÝr: ua.
A halat beirdajják, bevagdossák, és mire Pislog, mint a miskó²ci kocsonyába a bíka:
meksül, elporlad a szálkája. pislogva hallgat. Nr: Ne igyál annyi vizet,
béista béjista fn 〈A Kollégium nyelvé- mer bíka nőÝ a hasadba! – mondják a
ben:〉 A B osztályba járó tanuló. kisgyereknek, ha sok vizet iszik. — A békák a
beiszik ~ i Berúg, lerészegedik. Jó²l beitt vízben párbeszédet folytatnak: Mit varsz?
a komám. Papucsot, papucsot. Kinek? Kinek? Úr-
beív beíj i 〈Kos〉 jerkét megtermékenyít. raknak, urraknak. — A nagy béka így figyel-
bejár ~ i Kitart vmeddig. A szalonna ~ mezteti a kicsiket: Jön a nagy ó²rú, a nagy
ety hétre, vagyis elíg lessz addig. ó²rú. Elviszi a kicsit, a Lacit, a Lacit 〈tréfás
békabaszta 69 bekerít
játék is a kisgyermekkel〉. Ö: göröngy~, gö- bekarisztol ~ i A föld felületét kapálja
röngyi~, teknős~, zöld~. meg. Bekarisztojja, mekkarisztojja a főÝdet,
békabaszta in Bíkabaszta leves: rántással csak fennyedin kapája meg.
készített, savanyú tojásleves. Nagyon hara- békasó bíkasó² fn 1. Apró, lapos kavics,
guttak a munkások, ha bíkabaszta levest amelyet a néphit szerint a béka nyal laposra.
főÝsztek. 2. Kova.
békacserép bíkacserep fn Kagyló [!]. bekasornyáz ~ i 〈Gubásmesterség-
békaeső bíkaesőÝ fn Kis apró békákat tar- ben:〉 fonállal tele orsót keresztkötésekkel há-
talmazó zivatar, nyári zápor. Íletembe kéccer lószerűen átköt, hogy a fonál ne gubanco-
láttam bíkaesőÝt, az eggyiket vaty három lódjék össze.
évvel ezelőÝtt. Nr: A bíkaesőÝ, nyáron, bekastol ~ i Sárral, vízzel belucskol.
amikor nagy zivatar van, nagyon sok apró² békateknő bíkateknőÝ fn 1. A teknősbéka
bíka esik le, ugrál a főÝdön. Mind etyforma, páncélja. 2. Kagylóhéj.
és mind észak fele ugrál. Másnapra már ir- békatubák bíkatubák fn 〈Népi gyógyszer-
magját se lehet látni. A tudó²sok se tuggyák, névként:〉 tüsszentőpor.
mitül van. bekatucsol ~ i 〈Gubásmester〉 a gubaszö-
bekáfol ~ i Berúg, lerészegedik. vet két szélét oly módon erősíti össze, hogy a
bekajol ~, bekajel i 1. Táplálékot elfo- keresztszálakat egy szál fonállal összefűzi,
gyaszt. 2. Sokat eszik, beeszik vmiből. összehurkolja.
bekallantyúz ~ i Ajtót kallantyú segítsé- bekavar ~ i 1. Megdagaszt. 2. Híg ételbe
gével bezár. habarást önt és belefőz. 3. 〈Sütéshez〉 lisztet és
bekampecel ~ i Meghal. a mézet összekever.
bekanalaz ~ i Sokat eszik, beeszik vmi- bekavarint ~ i Rászed, becsap vkit.
ből. A só²gor jó²l ~ott az ítelbül. bekávézik ~ i Becsíp, berúg. Mán megint
békanyál bíkanyál fn 1. Békalencse. 2. jó²l bekávézott.
Ökörnyál. béke bíke fn Bíkít hagy: 〈cselekvést〉 ab-
bekanyarít ~ i Fogatot nagy ívben befelé bahagy, nem folytat tovább. Hagy bíkít annak
fordít. Én a szűk uccába izs ~ottam az
a lúnak, ne üssed. Sz: Maragy mán bíkíbe!:
ökörfogatot. Ha hat ökör vó²t, annak naty
〈nyugtalan v. veszekedős ember figyelmezte-
kanyarítás kelletett.
tése〉. Szerezsd a bíkít, ha sokájig akarsz ílni:
békanyúzó bíkanyúzó² in/fn I. mn Bíka-
aki mindig civakodik, rövid ideig él.
nyúzó² kés: életlen (bugyli)bicska. II. fn
bekebelez ~ i Becsíp, enyhén berúg.
Rossz, életlen bicska.
bekap ~ i 1. Beszokik vhova. A disznó² bekecs ~ fn Bundabélésű, rövid télikabát.
~ott a kolompírfőÝdre. 2. Bejáratos lesz Vó²t ujjazs ~ meg ujjatlan ~ is. Ö: szűr~.
vhova. 3. 〈Gyermekjátékban〉 vkit a körből békél bíkíl i Kibékül vkivel. Ö: meg~.
középre húz. És akkor ~ott a körbül ety bekénez ~ i 〈Hordót〉 kénnel kezel.
kisjánt, és akkor kiment, az meg bent maratt. bekenőkefe bekenőÝkefe fn Nyeles kefe,
4. A bunda alja szűknek látszik. Sz: Bekapta amellyel a cipőpasztát a lábbelire mázolják.
a legyet: lány teherbe esett. bekenőskefe bekenőÝskefe fn Bekenőke-
bekapál ~ i 1. 〈Vmely földterületet〉 meg- fe.
kapál. Na, hálistennek, eszt a darabot izs bekéredzik bekéreddzik i Bebocsátást kér,
~tuk. 2. Kukoricát utoljára megkapál. bekéredzkedik.
bekapálás ~ fn 1. Vmely földterület meg- bekerít ~ i 〈Javakat〉 előteremt, megsze-
kapálása. 2. Kukorica utolsó kapálása. rez. Mindend ~ a csalággyának, amire szüksíg
békaporonty bíkaporonty fn Ebihal. van othon.
bekerítő 70 beköt
bekerítő bekerítőÝ in A szükséges javakat bekocog ~ i Bekopog. A szomszíd bekoco-
előteremtő. Jó² bekerítőÝ ember, ot nincs a gott az ablakon.
családba szüksíg. bekómál bekó²mál i Elszédül, elájul. Teg-
bekerül ~ i 1. Beköltözik. KésőÝb beke- nap pontosan bekó²máltam a rendelőÝbe.
rűtem Debrecembe. 2. Bejön. Kerűjjeteg be! bekommendál bekomendál i Beajánl vkit.
3. 〈A legelőn élő〉 állat hazahajtva hazakerül. Bekomendálta cselédnek.
A Hortobágyrúl a jó²szágog bekerűtek a bekópertál bekó²pertál i Bebörtönöz.
vározsba. bekoppant ~ i Mohón, gyorsan megeszik,
bekerültet ~ i 〈Vendéget〉 betessékel vho- befal. Annyi neki ~ani egy báránt, mint a sem-
va. mit.
békességes békessíges, bíkessíges mn bekórászol bekó²rászol i 〈Vmely terüle-
Békés, nyugalmas. Bíkessíges jó² napot kí- tet〉 keresztül-kasul bejár, bekóborol.
vánok! bekorcol ~ i 1. Zsúp- v. nádtetőt a gerin-
békételen bíkítelen, bíkítlen mn 1. Mér- cen beköt. 2. Alsónadrágra szegélyt varr. A
ges. 2. Kötekedő. Bíkítelen, aki a kákán izs gatyád ~ták, hogy bele lehessen fűzni a ga-
görcsöt keres. tyamaddzagot.
békétlen l. békételen bekóricál bekó²ricál i 〈Területet〉 bekóbo-
békételenkedik bíkítelenkedik i Elégedet- rol.
lenkedik. bekormol ~ i Korommal beken, beszeny-
békétlenkedik l. békételenkedik nyez.
béketűrés bíketűrís fn Zaklatás, méltat- bekortyint ~ i Becsíp, enyhén berúg. Mán
lanság stb. türelmes elviselése. megint jó²l ~ott a pájinkábúl.
bekever ~ i 1. Vmit úgy készít el, hogy bekóstál bekó²stál i Enyhén berúg, be-
annak alkotórészeit összekeveri. Bekeverte a csíp. Jó²kedvű, merd bekó²stált, ivutt ety ki-
moslíkot. 2. Friss, folyékony zsírt fagyasztott csit.
zsírral összekever, hogy a zsír hamarabb ke- bekóteroz bekó²teroz i Kóterba, azaz fog-
ményedjék meg. 3. Bepiszkít. Bekeverte az dába csuk vkit.
asztalterítőÝt. bekotusodik ~ i Bepenészedik, elgombá-
bekeverés bekeverís fn 1. Vminek az al- sodik. Ha elhanyagojják a hordó²t, ~, kípes a
kotórészek összekeverésével történő elkészí- bor elromlani.
tése. 2. A friss, folyékony zsírnak kemény, fa- bekovászol ~ i 〈Lisztet〉 kovásszal da-
gyasztott zsírral való összekeverése. gasztásra előkészít.
bekezel ~ i 〈Beteg juh lábát〉 kezeli. A ju- beköltözik bekőÝtözik i 〈Kisebb helység-
hot mekkörmözzük, ó²tám meg bekezejjük. ből〉 közeli nagyobb helységbe költözik.
bekiált bekijált i Vmit kiáltással a többiek beköp ~ i 1. Mohón megeszik, befal vmit.
tudomására hoz. Íjfélkor a vőÝfi hoz egy naty 2. Lerészegedik, berúg. 3. Beárul.
szitát, és akkor bekijáttya, bemongya, hogy beköszön ~ i 1. 〈Vőfély〉 a menyasszony
mekkezdőÝdik a menyasszonyi tánc. nevében a menyasszonytánc előtt rigmust
bekísérő bekísírőÝ fn A családhoz tartozó mond. 2. 〈Menyasszony〉 a vőlegény házához
idős nő, aki a lányt bekíséri abba a helyiség- érkezve rigmussal beajánlja magát. A meny-
be, ahol a lánykérés történik. asszony ~ a vőlegíny szülejinek, amikor a fijús
bekíván ~ i 〈Katonának〉 behív. Rígen hászho írkeznek. Nr: A menyasszony
nem besoroszták, hanem ~ták a legínyeket beköszönése a vőlegény szüleinek házánál in-
katonának. kább falun, Debrecenben pedig csak a szegé-
béklyó bíkó², bíkjó² fn Ló lábára tett bi- nyebb néprétegeknél volt szokásos.
lincs. Bíkó²ba tette a lú lábát. Ö: kereszt~. beköt ~ i 1. Egymásba illesztve csatla-
béklyóz Ö: ki~. koztat. Az üstházad ~ik a kímímbe is. 2.
bekötés 71 bélbontás
Jászolhoz köt. A jó²szágot ~ik az istálló²ba. bekrepál ~ i 1. Megdöglik. Ez a disznó²
3. 〈Barmot〉 teleltetésre istállóba zár. ŐÝsszel mán ~t. 2. Meghal.
a legelőÝrül hazakerült jó²szágokat ~ik az bekucorodik ~ i Szűk helyre kuporodva
istálló²ba. 4. 〈Kocsikereket〉 fékezés végett behúzódik. Bekucorodott a sudba.
leköt. Aki csak ritkán kerűt ijen hejre, az vagy bekukkint ~ i Bekukkant.
láncal kötötte be a kereket, vaty hozot hosszú bekulcsol bekúcsol i Kulccsal bezár.
rudat, áddukta a két kerék köszt. 5. bekúpol ~ i Kukoricaszárat kúp alakú
Gabonaszem kifejlődik. A fokhíjjas kalásznak csomóba rak.
ritka a kalássza, nem minden szem kötöd be. bekúpoz ~ i Bekúpol. Törés után bekú-
6. A szövőről levágott gubaposztó kötöző- posztuk a tengeriszárat, be let kúpozva.
szálait eldolgozza, megköti, hogy le ne bo- bekutyul ~ i 〈Cseppfolyós anyagokat〉
moljanak. Bekötöttük a gubát, a két vígit, összekever, egymással elkever.
hogy ki ne foszojjík. 7. 〈Kotló alá tett〉
bekvártélyoz bekovártéjoz i 〈Katonát〉 be-
tojásban a kiscsirke fejlődni kezd. Beköt a
szállásol vhová v. vkihez.
tojás, mikor a csirke mekfogamzig benne,
bél ~ fn 1. Ereszti a belet: disznóöléskor a
csirke vam benne. 8. Be van kötve: 〈az ing〉
bélbe langyos vizet önt, hogy kimossa. Beled
nadrágszíjjal be van fogatva a nadrágba.
bont: 〈vágóhídon〉 a levágott állat beleit
Nindzs bekötve: 〈az ing〉 a nadrágon kívül
van. 9. Beköt a tél: beáll a tél. A tanyán vó²t felhasználás céljából szétszedi. Megy a bele:
ety házaspár, az ember nem tudott olvasni, a hasmenése van. Aláment a ~e: beszart. Fel-
felesíge minden őÝsszel aszt “olvasta” neki a fordul a bele: erős undor fogja el. Majt ki-
kalandárijomba: Igyekezzetek, szántó²-vetőÝ hánnya a belit: ua. Maj kiszakad a bele:
emberek, merd ~ a tél hamar! 10. Be van erőlködik, nagy terhet cipel. 2. A vászon ke-
kötve a feje a szántásnak: befejeződött a resztszála. 3. 〈Gubacsapóknál:〉 olyan gyapjú-
szántás. Sz: Bekötöttík a fejit: férjhez ment. fonal, melyet szövéskor a motollára tekerve
Nr: Beköti a fejit: a menyasszony fejét ken- löknek át a mellékszálai között, és a bordával
dővel bekötik, ami lányságának végét, asz- rávernek. 4. Bélnek való²: a gyapjúnak az a
szonyságának elejét jelenti. És akkor a vőÝfi kiválogatott része, amelyből a belet fonták. 5.
~i a fejit, kendőÝvel. 〈Rézművesmesterségben:〉 az öntőhomok üre-
bekötés Ö: csülök~. ge. Sz: Ety szál ~ű: vékony ember. Ö: dió~,
bekötő bekötőÝ fn 1. 〈Férfiaknál〉 az ing juh~, mogyoró~.
és a mellény között viselt, a nadrágba bekö- bélágy ~ fn 〈Rézművesmesterségben:〉 az
tött, rendszerint ujjas meleg ruhadarab. 2. öntőhomok kis bevágásai, ahová a bélcsapok
Pamutfonálból kötött v. gyapjúszövetből ké- illeszkednek.
szített ing- , ill. mellényféle. 3. 〈Pásztorok téli belakik ~ i 〈Területet〉 mindenfelé pász-
ruházatában〉 az ing és a mellény között viselt, torkodva végigjár. Belakta eszt a főÝdet.
a mellet és a hasat takaró báránybőr.
bélaszalvány ~ fn Az emberi test kiszára-
bekötött in Bekötöd guba: olyan guba-
dása.
posztó, amelynek a kötöző szálait a szövőről
való levétel után eldolgozzák, megkötözik, belát i Sz: Kin kis pircs, belátog Bédzsbe:
hogy ne foszoljon. 〈kislánynak mondják, ha kilátszik a nemi
bekötöz ~ i 1. Gyümölcsfát szalmával kö- szerve〉.
rülkötöz, hogy a nyúl ne rágja meg. Jó²l be- bélátfúródás bélátfúró²dás fn A bél falá-
kötösztík a gyümőÝcsfát, hogy a nyúl meg ne nak kilyukadása.
egye. 2. Bekötözi a gubát: a szövőről levágott bélbontás ~ fn Az a munkafolyamat, ami-
gubaposztó kötözőszálait eldolgozza, megkö- kor a levágott állat (szarvasmarha, sertés stb.)
ti, hogy le ne bomoljon. beleit felhasználás céljára alkalmassá teszik.
bélcsap 72 belegyökerezik
bélcsap ~ fn 〈Rézművesmesterségben:〉 beledűl ~ i Beleborul, belefordul. Beledűtt
kis bevágások az öntőhomokban a szekér az árogba.
bélcsinálás ~ fn 〈Gubásmesterségben:〉 a beleegyeledik l. beleelegyedik
vászon keresztszálának szánt gyapjúnak, a beleelegyedik beleőÝgyeledik, beleegye-
bélnek a megfonása. ledik i 1. Vmibe keveredve elvegyül benne. 2.
béle Ö: kenyér~. Beleavatkozik. Beleegyeledett, pedig nem tar-
beleakaszt ~ i 1. Beleszúr. Nem úgy van, tozik rá. 3. Belezavarodik. BeleőÝgyeledett a
hogy na, most fogom a kést, oz ~om, osztán beszídbe.
vágom. 2. 〈Könyvkötő〉 a könyvet a könyv- beleereszkedik ~ i Vmibe lassan, óva-
tábla gerincébe helyezi. tosan lefelé mozogva belejut. Nr: Nagyanyám
beleáll ~ i Belépve arra a területre, ame- szítterpeszkedik, nagyapám ~, mi az? A gé-
lyen a munkát végezni kell, elkezd dolgozni. meskút.
Amoda ájjatog bele a búzába. beleereszt ~ i Ürüléket a ruhaneműjébe
beleárt ~ i Beleártya magát: kéretlenül engedi. A gyerek ~ett a nadrágjába.
beleavatkozik. beleesik ~ i 1. 〈Villám〉 belecsap vmibe. 2.
beleberenál ~ i 〈Kézzel vetett〉 magot bo- 〈Féreg, gomba〉 betelepszik vmibe.
ronával belekever a földbe. beleévődik beleívőÝdik i Fehérneműbe,
belebújik ~, belebúvik i Belerejtőzik. Sz: ruhaneműbe a szenny úgy beleszárad, hogy
Belebújna a fúrújugba is: félelem miatt sze- nem lehet kimosni belőle.
retne nagyon elrejtőzni. belefarol ~ i Farral hátrálva beleesik, be-
belecsap ~ i Beleüt, belevág. Sz: A ménkű lefordul.
csapjom bele!: 〈káromkodás〉. belefelé belefele hsz Befelé!
belefilcesedik ~ i 〈Szűcsmesterségben:〉 a
belecsepegtet belecsepektet i 〈Könyvkötő〉
szőr vattaszerűen összecsomósodik.
a könyv márványozásakor a festéket az ala-
belefog ~ i 〈Igásállatot vontatóul szekérbe
pozó anyagra csöpögteti.
stb.〉 befog. És akkor bele lehetet fogni két lo-
belecseppen ~ i Jó anyagi körülmények
vat is.
közé kerül. A mostani fijatalog ~tek a jó²-
belefon ~ i 〈Sütés előtt〉 kalácsot edénybe
mó²dba.
fonva berak.
belecsimpajkodik ~ i Belecsimpaszkodik, belefosik ~ i Sz: Belefosot LőÝrinc (a din-
erősen belekapaszkodik. nyébe): a túlérett, poshadt dinnyére mondják
belecsimpaszkodik ~ i Erősen beleka- Lőrinc-nap, vagyis szept. 5-e után.
paszkodik. belefúl ~ i Belefullad. Nr: Ha a kotló ül,
belecsinál ~ i Beleszarik. nem szabad virágot vinni abba a helyiségbe,
belecsömöszöl ~ i 〈Szőlőt〉 a csömöszölő- mert a csirke belefúl a tojásba.
fával vminek a belsejébe töm. Amikor a tör- belefúlt in Belefúl tojás: olyan tojás,
kőÝ bele van csömöszölve a kádba, a prézsbe amelyben a csirke, kacsa stb. elpusztult.
kiszorittyuk a levit. belefűz ~ i 〈Fonalat, cérnát〉 a tű nyílásán
belecsúszik ~ i Belehúzódik. A gatyamad- átfűz.
dzag belecsúszott a gatyába. belegebed ~ i 1. 〈Ember〉 a megerőltető
beledisznólkodik beledisznó²kodik i 1. munkába belepusztul, megerőltetéstől meg-
Beleeszik az ételbe, és utána otthagyja. 2. So- szakad. Annyid dó²gozott, hogy belegebett,
kat szed ki az ételből, majd nagy részét ott- belehó²tt. 2. Α mértéktelen italozásba belehal.
hagyja. ‰ra is asz montuk, hogy beledisz- belegór belegó²r i Beleszór, beledobál
nó²kodik, ha sokat szét ki az ítelbül, alig eszig vmit vmibe.
belőÝle, a többit othaggya. “re montuk, hogy belegyökerezik ~, belegyükereddzik i Fe-
inkáp kéccer szeggyík, mint eccer sokat. szesen, szilárdan ül.
belegyőződik 73 belepisil
belegyőződik belegyőÝzőÝdik i Belenyug- leszeretett egy jányba, asz monták, jó²l
szik. Nem hitte, hogy úgy van, és akkor még- belekozmásodott ez is ebbe a jámba.
izs belegyőÝzőÝdött. belekől l. belekel
beleháborodik ~ i Megháborodik, meg- beleköltözik belekőÝtözik i 〈Pocok〉 bele-
őrül. Beleháborodott a sog gondba. fészkel vmibe. A nád azért vó²t jobb, mert
belehág ~ i Belelép, beletapos vmibe. nem kőÝtözöd bele a pocok.
belehalad ~ i Belesüpped vmibe. belekönyököl ~ i 1. Könyökével beletá-
belehasad ~ i Egy darabon behasad. Be- maszkodik vmibe. 2. 〈Gyerek〉 felnőttek tár-
lehasatt a körmöm. saságába furakodik, és kíváncsiskodva rákö-
belehelyezett in Belehejezet spárga: nyököl az asztalra. Ha nagyon beszílgettek, és
könyv befűzésénél a befűrészelésbe tett spár- a gyerek odament, és rákönyökölt az asztalra,
annak monták, eriggy innen, ne könyököj bele
ga.
a nagyog beszíggyibe.
belehempereg ~ i Fekve beleforog. A lú ~
belekövesedik ~ i Tehén tőgyében a tej
a fűbe.
megkeményedik.
belehentereg ~ i Belehempereg. bélel ~ i 1. Béléssel ellát. 2. Asztag köze-
belehentergődzik belehentergőÝddzik i pét berakja, betömi. Ö: be~, fel~.
Belehempereg. A disznó² belehentergőÝdz- belelefetyel ~ i 1. 〈Kutya〉 beleeszik vmi-
dzött a pocsojába, a fürdőÝjibe, a disznó²- be. 2. 〈Kisgyerek〉 belekotnyeleskedik a fel-
fürdőÝbe. nőttek beszédébe. Ne lefetyej bele a nagyog
belehúz ~ i 1. Belevon 〈pl. cérnát a tűbe〉. dó²gába!
2. Rosszba belevisz. Belehúszta a bajba a tár- bélelés bélelís fn 1. Asztag közepének be-
sát. rakása. 2. Ruhadarab béléssel való ellátása.
beleízeledik ~, beleízelőÝdik i 〈Kellemes bélelt in Bélelt ajtó²: a) párnázott ajtó. b)
tevékenységbe〉 belemerül, belelendül, bele- kettős deszkából készített ajtó. A biró²ságon
melegszik. is vó²d ~ ajtó², kéd deszkája vó²t össze-
beleízelődik l. beleízeledik dó²gozva. Ö: széllel~.
belejön ~ i Sz: Belejön, mint macska a belemer ~ i 〈Rézműves〉 a folyékony réz-
fingázsba: gyorsan beletanul vmibe. ből öntőkanállal kivesz egy bizonyos mennyi-
belekankargózik belekankargó²zik i Be- séget.
leakaszkodik, belefüggeszkedik. beléndek belíndek fn Maszlag. A belindek
belekap ~i 1. Belefog. Belekapott a mun- vadon nőÝ, mírgezőÝ.
kába. 2. 〈Moly, betegség〉 beleesik vmibe. Ha belenő belenőÝ i Vmire alkalmassá válik.
BelenőÝtt anyajunak.
valamég gerizbe ~, onnen átszármazik az
belenyomkod ~ i 〈Mézeskalácsos〉 a tész-
egísz fűrtre.
tát beledöngöli a faformába. A tísztát erőÝsen
belekel belekőÝl i 〈Nő melle, tehén tőgye〉
belenyomkoggyuk a tokniba.
gyulladásba jön. Teheneknél is, nőÝknél is
belenyújt belenyút Kinyújtva beletart.
vó²t, akineg belekőÝtt a mellibe az anyatej. belenyújtóztat belenyútó²sztat i 〈Guba-
belekontárkodik ~ i 1. Kéretlenül bele- készítő〉 a fürtöt a mellék szálai közé bedugja.
avatkozik, beleártja magát vmibe. 2. Nem beleolt beleó²t Gyomos földterületbe ka-
szakszerűen csinál meg vmit. pával belevág. Csak abba az aszottazsba
belekotyog ~ i Kéretlenül beleszól, bele- ó²tog bele, hogy ne legyen ott.
beszél. beleőgyeledik l. beleelegyedik
belekozmásodik ~ i 1. 〈Étel〉 odaég, belepászít ~ i Beleilleszt vmit vmibe.
kozmássá válik. A téÇ belekozmásodott a lá- belepászol ~ i Beleillik vmibe.
bozsba. 2. Beleszeret vkibe. Ha ety fijú be- belepisil belepesel i Belevizel.
belépő 74 belevénül
belépő belépőÝ, belípőÝ fn Az előszobá- beleszottyan ~ i 1. 〈Ember, állat〉 loccsanó
val azonos funkciójú, de annál kisebb helyi- hang kíséretében beleesik v. hirtelen belelép a
ség. sárba. 2. 〈Csizmába a láb〉 csekély ellenállást
beleragaszt ~ i 〈Mézeskalácsos〉 a tükröt, legyőzve gyorsan belejut. Beleszottyant a
képet rányomja a tésztára. Beleragasztyuk a lábom a csizmába.
tükröt a strájholt szívbe. beleszöttyen ~ i 〈Csizmába a láb〉 csekély
belerezel ~ i Beleszarik. Rendesen, ha ellenállást legyőzve gyorsan belejut; bele-
megijjett egy gyerek, akkor fordút előÝ, hogy szottyan.
~t a nadrágba. beleszuszakol ~ i Belegyömöszöl, bele-
beleroppan ~ i 〈Derék〉 az emeléstől meg- présel, beletömköd vmit vmibe.
roppan. beletanál ~ i Beletalál.
beles ~ fn Olyan vágóhídi alkalmazott, aki beletanul ~ i Beleszokik. Tinó²nak mon-
a levágott állatoknál a béllel kapcsolatos ták, hogy ~ a járomba.
munkát elvégzi. beletapickol ~ i Sárba, vízbe belelép, be-
béles ~ fn Rétestésztából v. kelt tésztából legázol. A kizsgyerek ~ a vízbe.
készített, négyszögletesre vágott sütemény- beletapicskol ~ i Beletapickol.
féle, amelyet a közepébe tett túróval v. reszelt beletapod ~ i Beletapos.beletér ~ i
almával ízesítenek. Nr: Rítezs, de nem ~. Belefér.
Kó²stoltam, nem ídes: 〈a vereshagyma találós beleterít ~ i 〈Kenyértésztát〉 szakajtóba
kérdése〉. Ö: varga~. tesz.
bélés bélís fn 1. Ruhát, ruhadarabot, ruha- beletoccsan ~ i 〈Ember, állat〉 nagy locs-
anyagot bélelő kelme, prém. A bélís megvídi a csanással vízbe, tócsába lép.
kalapot a belsőÝ szennyezőÝdístűl, felszíjja a beletojik ~ i 1. 〈Tyúk〉 öblös helyre tojik.
pásztor fejének izzaccságát. 2. Asztag kö- 2. Beleszarik.
zepén levő kévék, amelyek a szélső kévéket beletörik ~ i Foltot hagy rajta. Beletört a
rögzítik. Ö: lapocka~. fű a nadrágba.
belesasszony ~ fn 〈Vágóhídon〉 bélbontás- beletrefel ~ i Beletalál vminek a közepé-
ra alkalmazott nő. be. Jó²l ~t a céltábla közepibe.
bélésbőr bélízsbőÝr, bélízsbűr fn A láb- beletrottyant ~ i Ember hirtelen belecsi-
beli belsejét borító bőrhuzat. nál, belepiszkít vmibe. Beletrottyantott a gye-
béléses Ö: bunda~. rek a nadrágba, érzem a szagát.
beleskofa ~ fn (rég) Belet árusító kofa. A beletüzel ~ i Vmibe befűt. Az üzsdbe aló²l
pijacon Sári néni jó² ~ vó²t, űnálla mindik tüzeld bele.
fris vó²t a bél. beleugrik ~ i 〈Vízbe〉 beleöli magát. Bele-
belesül ~ i 〈Gabonaszem〉 a kalászában ugrott a Tiszába.
nem fejlődik ki eléggé, összetöpörödik. A bú- beleültet ~ i 〈Gubacsapó〉 fürtöt beledol-
zaszem ~t a kalázba, mert nem kapot nedvet goz a gubaposztóba.
eleget. beleüt ~ i 〈Rézműves〉 kalapáccsal a min-
beleszab ~ fn Bőrlapot kiszab, és a lábbeli tát a tárgy felületébe üti. Sz: Mindenbe beleüti
talprészébe ragasztja. az ó²rát: minden lében kanál.
beleszakad ~ i Sz: Beleszakatt a madz- belevakul ~ i Csirke a tojásba fullad.
dzag: nem sikerült valamit megcsinálni. belevedel ~ i Beleiszik vmibe 〈pl. vödör-
beleszól beleszó²l i Megakadályoz vmit. be〉.
Kimentem kapálni, de nem vígesztem, merd belevénül belevínűl i 〈Szét nem ültetett
beleszó²lt az időÝ. palánta〉 további fejlődésre képtelenné válik.
beleszorul ~ i Sz: Sok ész szorúd bele: ElőÝfordul, hogy belevínül a palánt, de én
nagyon okos. Nem sok ész szorúd bele: buta. kiteszem már mikor három levelibe van,
belevész 75 belső
vagyis amikor a sziklevelin kívül vam már bélkerék ~ fn 〈Kelmefestésben:〉 a mán-
három levele. gorló egyik fogaskereke.
belevész ~ i Beleköt vkibe. Beleveszne bélkólika bélkó²lika fn Bélgörcs, hascsi-
még az apjába is, ha eccer ivutt. karás.
belevet ~ i Ekét a szántás kezdetekor a bélkövér ~ fn A disznó, szarvasmarha be-
kellő helyen hirtelen belemélyeszti a földbe. lein levő háj, melyet a feldolgozáskor leszed-
A gazda, amikor kezdi a szántást, mekfogja nek a bélről.
az ekét, oz belemíjeszti, ~i a barázdába, a bellér l. böllér
főÝdbe. béllob ~ fn A vékonybelek gyulladásos
bélevetett ~ mn/fn I. mn 1. Rossz étvá- megbetegedése; bélgyulladás.
gyú. 2. Kiéhezett. II. fn 1. Sovány, étvágyta- béllobbanás ~ fn Béllob.
lan ember. Akinek nem kelletett az ennivaló², bélmenés bélmenís fn Hasmenés.
csak nyámmogot rajta, a vó²t a ~. 2. Kié- bélmirigysorvadás bélmiritysorvadás fn
hezett ember. Aki el vó²t éhezve, az vó²t a ~. 〈Egy betegségfajta.〉
belezőkampó belezőÝkampó² fn Eszköz, bélnekvaló bélnekvaló² fn 1. 〈Gubacsa-
mellyel az elejtett vad testéből a belet kisze- póknál:〉 szövéskor a mellékszálakon való át-
dik. bújtatáshoz használt gyengébb minőségű
bélfa ~, bírfa fn 1. A jármot két részre gyapjú, melyet vastagabbra fonnak, mint a
osztó függőleges fa. 2. 〈Szekér része.〉 3. A melléknekvalót. 2. 〈Gubásmesterségben:〉 a
fűrészkeret középső, hosszanti fája. A fűrísz- gyapjúnak az a kiválogatott része, amelyből a
nél a közepin, ami ment kerezbe, az a ~. belet fonják. 3. 〈Paszománykészítésnél:〉 a be-
EzelőÝt csak kötélbűl vó²t, ha fábúl csinálták, font zsinórok alapanyaga.
akkor ~. 4. 〈A Hortobágyon〉 tüzelőnek hasz- belódul beló²dul i 〈Közeli nagyobb tele-
pülésre〉 besiet. A házba nem, csak mongyuk a
nált szárított marhatrágya.
vározsba lehed beló²dulni, gyorsan bemenni.
bélfájás ~ fn 〈Főként lovaknál〉 a belek
bélokádás ~ fn Nagy fokú, erős hányás.
erős görcsös fájdalma. A lovaknál vó²t a ~, ez
belő belőÝ i 〈Diák〉 egyest kap.
a kó²lika, bélkó²lika.
belök ~ i 〈Italt〉 mohón felhajt. Belökött
bélfonás ~ fn 〈Gubacsapóknál:〉 a vászon
ety féldecit.
keresztszálának való, megtépett gyapjúnak, a
belökődik belökőÝdik i 〈Ember〉 bevető-
bélnek a megfonása a fonókeréken; bélcsiná-
dik, betéved vhová.
lás. belövés belövís fn Találat helye a vad tes-
belga ~ mn 1. Hibás beszédű, dadogó, he- tén. Ö: fegyver~.
begő. Belga nyelvű: dadogó, hibás beszédű. 2. belövési mn Belövísi nyílás: a találat he-
Orrhangon beszélő. Az #rhangon beszílőÝ izs lye a vad testén.
~. Meg #re még aszt is montuk, hoty szuszka. bélpamut ~ fn Gyertyabél. A ~ ojan pa-
bélgyulladás ~ fn 〈Juhbetegség.〉 A ~ is mutszerű vó²t.
áladbeteksíg, a ju ha töreket evett, vagy nem bélpoklos ~ mn Nagyétkű. Bélpoklos, aki
mekfelelőÝ takarmánt evett. nem győÝz eleget enni, amit adnak, mindent
bélhagymáz ~ fn Tífusz. felfal.
bélhurut Ö: gyomor~. bélsipoly bélsipoj fn Váladékot ürítő kó-
belisztel ~ i Liszttel beszór. Mikor szakí- ros csatorna a bélben.
tották a kenyeret, a szakajtó²kendőÝt ~tík. bélsorvadás bélsorvadás fn A bél egy ré-
béljárás ~ fn Hasmenés. szének elhalása.
bélkaparó in Bélkaparó² kés: disznóölés- belső belsőÝ, b#sőÝ mn Két tárgy, terület,
kor a bél megtisztítására használt, fából ké- dolog, személy közül a belül v. beljebb levő.
szült kés. BelsőÝ hájog: ló szembetegsége. Homájos en
belsőség 76 bemasíroztat
nek a lúnak a szeme, belsőÝ hájog van rajta. bélszínvékonya bélszínvíkonya, bőÝszín-
BelsőÝ dongagyalu: a belső donga meg- víkonya fn Levágott szarvasmarha hátsó
munkálására szolgáló gyalu. BelsőÝ legelőÝ: a combjából való húsféle.
település közelében levő legelő. A belsőÝ belucskol ~ i Megszáradt ruhát a mángor-
legelőÝn rendesen a libák legeltek, libale- lás, vasalás megkönnyítése végett vízzel be-
gelőÝ vó²t. BelsőÝ szervezet: állati belső szer- fröcsköl.
vek összessége. “lrendezzük, külön a májat, a bélű Ö: egyszál~, farkas~, fehér~, hom-
szivet, szó²val a belsőÝ szervezetet. BelsőÝ bár~, kákó~, ló~, nagy~, pokol~, tele~,
kelevíny: a kelevény egyik fajtája. BelsőÝ szo- vékony~, vér~.
ba: rendszerint csak vendégfogadásra hasz- belül ~, belőÝl hsz 1. Belül kerít: 〈vendé-
nált nagy utcai szoba. A bejáratnál vó²t ety get〉 behív, beinvitál. Belül kerül: 〈vendég〉 hí-
kisz szoba, onnen mentünk a belsőÝ szobába, vásra bejön a lakásba. Kerűjön ~!: 〈invi-
az uccaji szobába. BelsőÝ udvar: az udvar táláskor használt kifejezésként:〉 jöjjön be
felső, rendszerint virággal beültetett része. A hozzánk! Ha vendíg jött, asz monták neki, ne
belsőÝ udvar virággal vó²d beültetve, onnan az ajtó²ba ájjík, kerűjön ~. 2. Benti helyről,
nyíltak a lakásajtó²k, a külsőÝ udvarrúl meg belülről. Onnan ~ hosz ki mán a széket!
az istálló²k. BelsőÝ ajtó²: a köpenyajtó belülfűtős mn BelülfűtőÝs kemence: olyan
mögött elhelyezkedő, rendszerint üvegezett kemence, amelyet a konyhából fűtenek. A be-
ajtó. lülfűtőÝs kemencét a konyhábúl fűtöttík, a
belsőség belsőÝsíg fn 1. Levágott állat kemence pedik kívül a ház meget vó²t, hogy
belső részei. 2. Belterület. ne fogja bent a hejet.
belsőszívhártyalob belsőÝszífhártyalob fn bélvérzés bélvírzís fn Fekélyek, daga-
(rég) A belső szívhártya gyulladásos beteg- natok stb. miatt a belekben keletkező vérzés.
sége. belvilág ~ fn Vminek a belseje, térfogata.
belsteiger belstájger fn (rég) A cipőn lévő bélzsír ~ fn Levágott állat beleiről lefejtett
lyukak megerősítésére szolgáló belső fémka- zsíradék, ill. ebből olvasztott zsír.
rikák. bélyeg l. bilyog
bélszakadás ~ fn A beleknek emelés miatt bélyegez Ö: meg~.
bekövetkező kiszakadása, sérv. Ö: ágyék~. bélyegző béjegzőÝ fn 〈Könyvkötészet-
ben:〉 rézből készült különböző mintákkal el-
bélszáradás ~ fn A beleknek a vízveszte-
látott nyomószerszám. Ö: jószág~, juh~.
ség miatt bekövetkező kiszáradása.
bélyegzőpárna béjegzőÝpárna fn 〈Könyv-
belszerv ~ fn 〈Gyakran tsz-ban:〉 az ál-
kötészetben:〉 festékkel átitatott párna, ame-
latok belső szerveinek összessége. A belszer-
lyet a könyvborító gerincére v. táblájára ke-
vegbűl összekíszítem a h–rkát. rülő minták előnyomásánál használnak.
belszervezet ~ fn Állati belső szervek bemángorol ~, bemangurul i 〈Ruhane-
összessége. Példáúl ot van a máj, tüdőÝ, műt, vásznat〉 mángorlóval simít.
szó²val ez a ~. bemángorolás ~, bemangurulás fn 〈Ru-
bélszínrongyosa bélszínrongyossa fn Le- hanemű, vászon〉 mángorlóval történő kisimí-
vágott szarvasmarha hátsó combjából való tása.
húsféle. A bélszínrongyossa ojan rísz, amibe bemasíroz/ik ~ i 1. 〈Katonai egység, ill.
nincs izom, a vesénél, a vesése, a vese melletti katona az egység tagjaként〉 zárt oszlopban
húsos rísz. A disznó²nál ez a csukapecsenye. menetelve bevonul vhova. 2. Bevonul katoná-
bélszínvastaga ~ fn Levágott szarvasmar- nak.
ha hátsó combjából való húsféle. A ~ az, ami- bemasíroztat bemasírosztat i 〈Katonának〉
nek a víge a bélszínrongyossa. bevonultat.
bemázol 77 benyírás
bemázol ~ i 1. 〈Házat〉 kitapaszt. 2. Földes benjánszőlő l. benjáminszőlő
padlót beken. Nr: A (tanyai) ház földes pad- benn ~ hsz/ik Sz: Nem vagyok se kinn/
lóját bemázolták oly módon, hogy sok vízben kint, se ~/bent: bizonytalan a helyzetem.
agyagos földet tehéntrágyával elegyítettek, bennemarad ~ i 1. Szégyenben marad. 2.
majd ezt ronggyal a meglocsolt földbe bele- Nem nyer. Bennemaratt a kártyába, sokat
súrolták. vesztett.
bemelegszik bemelekszik i 〈Gubásmester- bennkoszt benkoszt fn Munkáltatónál ét-
ségben:〉 a mosott, csomóba hagyott gyapjú kezés. A napszámos nem a tarisznyájábul
belsejében megszorul a nedvesség, összefül- evett, hanem benkoszton vó²t, a gazdasszony
led. főÝzöt rá. Benkosztra fogad: napszámost, cse-
bemélyít bemíjít i Mézeskalácsos forma lédet úgy vesz fel, hogy kosztot ad neki.
mélységét kifaragja. bennkosztos benkosztos mn/fn I. mn A
bemerítő in BemerítőÝ kipa: 〈kékfestők- munkaadótól bérként ellátást is kapó 〈béres,
nél a hígított festékkeverék egyik fajtája〉. napszámos stb.〉 II. fn A munkaadótól bérként
bemétel bemítel fn Bemenetel. Ettülön kosztot is kapó béres, cseléd stb. A kaszások,
kezdve oszt jártam a gyárba tizenhét évig, eb- színakaszáló²k, kapások, ezek vó²tak a ben-
be ja második bemítelembe. kosztosok.
bemintáz ~ i 〈Rézműves〉 az öntőforma bennülő bennülőÝ fn (rég) Hivatalnok. A
negatív és pozitív mását elkészíti a homokba. bennülőÝ az a hivatalnok, most irodista.
bemozgósít bemozgó²sit i 1. 〈Tartalékos benő benőÝ i 1. Fölver, telenő. Vó²t ott a
katonát〉 katonai szolgálatra behív. 2. 〈Kato- gazdaságba ötvenkét hó²t szőÝlőÝ, oszt az
nai〉 mozgósítást elrendel és végrehajt. benőÝtte a paréj, a dudva. 2. 〈Seb〉 beheged.
bemohosodik ~ i 1. Mohossá lesz. 2. Be- Sz: Ennek sose nőÝ be a feje lággya: szelle-
párásodik. Ha hideg vizet öntenek a kan- mileg éretlen marad.
csó²ba, akkor az ~. bentlakásos mn Benlakásos inas: a mes-
bemurel ~ i Meghal. ternél (a műhelyben) lakó és étkező inas.
bemurít ~ i 1. 〈Állat〉 megdöglik. FőÝleg bentlakó benlakó² in Benlakó² cseléd:
az álatra monták, hogy ~. Nállunk, a parasz- munkáltatójánál lakó háztartási alkalmazott.
toknál megatták a tiszteletet a halotnak. 2. Benlakó² diják: diákotthonban v. albérletben
Meghal. lakó (falusi) diák.
bendő bendőÝ, böndőÝ fn 1. Szarvas- bentlakos benlakos fn Kollégiumban lakó
marha, ló gyomra. 2. Ember gyomra. Ennek is diák.
jó² nagy böndőÝje van. 3. Disznógyomor. bentlakós bentlakó²s fn. Bentlakos.
bendős bendőÝs, böndőÝs mn Nagyétkű. bénulás Ö: nyúltvelő~.
Aki sokat eszik, nagy bendőÝje van, az a ben- benzin Ö: folt~, tisztító~.
dőÝs. benyakal ~ i 1. Mohón felfal, megeszik
benevel ~ i Felnevel. Benevelt hejette egy vmit. 2. Italt, ételt a kelleténél többet fo-
másik szíp üszőÝt magának. gyaszt.
benéz beníz i 〈Vkihez látogatóba〉 be- benyíló benyíló² fn Előszoba. A benyí-
megy. Benísztem hozzá ety pár szó²ra. ló²ba vó²t eggy asztal, ot vó²t a hímzed
benfites ~ mn Bennfentes, bejáratos vho- dísztürölközőÝ a türölközőÝtartó²n, mert a
va. Elkűtte a ~it a bó²dba. mozsdó²tál is ot vó²t. A vendíg már ot kezet
benge Ö: varjútövis~. moshatott.
benjáminszőlő benjánszőÝlőÝ fn 〈Cseme- benyír ~ i 〈Szűcs〉 a szőrmébe hibás vá-
geszőlőfajta.〉 A benjánszőÝlőÝt aki szerkesz- gást csinál.
tette, #ró²l nevesztík el. benyírás ~ fn Hibás bevágás a szőrmébe.
benyom 78 beprámáz
benyom ~ i Nyomva juttat vmit vhova. A parancsolva. 2. Ételt megeszik. Montuk, hogy
fúró²szerű űltetőÝt ~ták a főÝdbe, íty csinálva beparancsojjuk a kolbászt vagy valami jó² kis
jukat. ennivaló²t.
beolt1 beó²t i 1. Mész oltását elvégzi. 2. bepászol ~ i 〈Csomókba rakott dohányle-
Tejet oltóanyaggal megalvaszt. Van tejó²tó²- velekkel kapcsolatos:〉 nagyság szerint össze-
szerünk, akkor beó²tom a tejet, úgy nevezzük, illik. Ha nyó²cfele szíjj#lrakjuk a csomó²kad,
hogy beó²tás. 3. 〈Vetőmagot〉 csáváz. A búzát ~ az egísz.
rendesen rézgáliccal ó²tottug be, hogy ne bepenészedik bepeníszedik i Penészessé
legyík üszkös. Nr: A gomolyát úgy készítik, válik, megpenészedik.
hogy a juhtejet beoltják. beperget ~ i 1. Vékonyan behint, beszór
beoltás beó²tás fn 1. Vetőmag csávázása. vmit vmivel. Só²val, paprikával ~tík a sza-
A beó²tást rendesen este csinálták, a követke- lonnát. 2. 〈Aprómagvat a kijelölt helyre〉 szór.
zőÝ napi vetísre szánd búzát. Ety katasztrális ZőÝccsíkfélíket, az apró²magokat a kihúzot
hó²ltho egy mázsa búzát. 2. Tejnek oltó- sorba ~tük.
anyaggal történő megalvasztása. beperselyez bepersejez i A kerékagyba
beoltott in Beó²tot té: olyan tej, amelybe behelyezi a perselyt.
már beletették az oltóanyagot. Én csak a ju- bepiál bepijál i Berúg, leissza magát. És
tejnél tudom a beó²tot tejet, abbúl csinálták a eccer bepijált a lelkem, másszor isz szereted
gomoját. bepijálni.
beolvad ~ i 〈Fazekasmesterségben:〉 az bepillédzik bepilléddzik i Bepillézik.
edény füle belesimul az edény falába. bepillésedik ~ i Bepillézik.
beoszt ~ i 〈Könyvkötő〉 a könyv táblájára bepillézik ~ i 〈Tej, bor〉 bebőrösödik. Be-
v. gerincére kerülő szöveg elhelyezését meg- pillézik a tej, ha f#r, meg bepillézik a bor, ha
tervezi oly módon, hogy a betűket a betű- rossz.
csipeszben megfelelő egységekre, szavakra bepirul ~ i 〈Tészta〉 kissé megég.
tagolja. bepirult ~ fn Kissé megégett tészta. A
beosztó Ö: tészta~. ~akat külön kosárba szeggyük.
beőgyelít l. beelegyít bepisál ~ i Bepisil. Hát vó²t eggy, aki ~t.
beöltés beőÝtís fn 〈Szűrhímzésnél〉 az bepiszkol ~ i Bepiszkít. Ém máma v#rtam
egyik színnel a másikba való átöltögetés a eszt az esernyőÝt, ézs ~tam vele mindent.
színellentét enyhítése végett. bepityókál bepityó²kál i Berúg.
beörjít beőÝrít i Félrevezet, bebolondít bepofáz ~ i Belebeszél.
vkit. bepókhálózott bepó²kháló²zott in A
beörökít ~ i 〈Földterületet〉 szőlővel beül- pókhálóhoz hasonló szálakból összeszövő-
tet. A Píntek Ró²za naccsága kertyit is én dött. Az a bepó²kháló²zod béle a dinnyének.
örökítettem be. bepoklosodik ~ i 〈Savanyú káposzta〉
bepácol ~ i 〈Húst, szalonnát〉 páclébe tesz. poklos, azaz penészes tetejű lesz. A savanyú
bepállik ~ i 〈Szűcsmesterségben:〉 a hely- káposztán fehír lepedík nőÝ, tavasszal, nyár
telenül tárolt bőr bebüdösödik, emiatt fel- elejin, akkor poklosodig be, rászált a pokla a
használásra alkalmatlanná válik. deszkára.
bepampucol ~ i 〈Házat, más épületet〉 csi- beporoz ~ i Porral 〈vegyszerrel〉 beszór.
nosít, kívül rendbe tesz. Beporozzuk a szőÝlőÝt, van ijen vetyszer.
beparáhol ~ i 〈Vasalás előtt álló ruhát, beporzódik beporzó²dik i Porhanyóssá
kikészítendő bőrt〉 vízzel meghint, befröcsköl, válik. Most oszt evvel a kapálással bepor-
megnedvesít. zó²dik.
beparancsol ~ i 1. Paranccsal behív(at). beprámáz ~ i A gatya szárát egy bizonyos
Menni kel neki a rendőÝrsígre, merd be vam módon beszegi.
beprésel 79 berenál
beprésel ~ i 〈Könyvkötő〉 a könyvet bi- berángat ~ i Berángattya a bordát: szö-
zonyos munkafázisok után faprésbe helyezi. vőszék bordáját lehúzza egyenesbe.
bepustol ~ i 〈Α szél〉 kavarva, sodorva a beráz ~ i Behint, beszór. A kívíket felbon-
havat vmit beborít vele. Bepustolta a hó² az tották, ézs berászták a szérűbe, mikor nyom-
utat, járhatatlanná tette, meg a padlásra izs tattak.
be tudot pustolni a cserepek köszt. berbécs ~ fn Birka, ürü.
bepustolás ~ fn A széltől kavart, sodort berbécssült ~ fn Birkasült.
hó beesése, becsapódása. berbencei berbenceji, bercenceji mn/fn I.
bér bír fn Sz: Bírbe atta a farát: az anya- mn Besztercei 〈szilva〉. Berbenceji, bercenceji
giakért elvállalt munkát meg kell csinálni. Aki szílva: besztercei szilva. II. fn Besztercei szil-
bírbe atta a farát, az ájja: ua. Km: Sze- va. Ö: muskotály~.
gőÝdöd bír, osztot konc: munkavállaláskor az
bercencei l. berbencei
anyagiak és az elvégzendő munkáról előre
berdós l. bördős
meg kell állapodni. Nr: A kocsis, ha lélöty-
bére Ö: éte-~.
työt kapott, lóvakarás közben így morgo-
lódott: Kicsi a bír, rossz a koszt. Ez az ó²dal bereccsent ~ i 1. Erősen befűt. 2. 〈Kisgye-
jó²l van most. Ahun ma nem írte [a vakaró a rek〉 nadrágjába székel.
lovat], hátha hó²nap írni fogja. Farta, te! Ö: beremekel ~ i Becsinál, a nadrágjába szé-
bika~, birka~, fű~, haszon~, heti~, kalló~, kel. Mán megind ~t a nadrágjába ez a köjök.
legelő~, pap~, pásztor~. berena1 ~ fn 1. Fogakkal, tüskékkel ellá-
beragad ~ i 〈Mézeskalácstészta〉 a sütő- tott vontatható talajművelő eszköz. 2. Boro-
formában marad. Ha ~ a tíszta, késsel kel ki- nálás. ŐÝsszel mek k#l szántani kéccer, eccer
kaparni. be k#l berenálni, ~ után jön a vetőÝgép. 3.
beragasztó beragasztó² fn A lábbeli bel- Berena gerendája: a borona egyik ága, a-
sejébe ragasztott, talp formájú bőrdarab. melybe a fogak vannak erősítve. Sz: Halad,
berak ~ i 〈Földet〉 vmivel beültet, bevet. mint aki egy lúval szánt, oszt ű húzza a It:
Vaty tököt tegyem bele, vaty krumplival rakja egyáltalán nem halad a munkával. Ö: fogas~,
be! Berakja a sort: 〈gubacsapó〉 szőrt, fürtöket sulyom~, tövis~, vas~.
bújtat a mellékszálak közé. berena2 ~, borona fn 1. Deszka-, léc- v.
berakat ~ i 1. Vminek a nyílását eltömít- rőzsekerítés. A léckerítíst, deszkakerítíst, rőÝ-
teti. Hotyha berakassuk a kímínt, mert akkor zsekerítíst montug Inak, mek szakálszá-
mek hoty tüzeltünk vó²na? 2. 〈Kosárfonás- rító²nak, mert a férfijak ot nísztek kifele, ki
nál:〉 új réteg fonásához a vesszőket egyen- megyen az úton. 2. Sövényfal.
ként beilleszti.
berenaalj berenaajj fn Mértékegységként
beraknivaló beraknivaló² fn Befőznivaló.
annyi szántóterület, amelyet a borona egy-
A beraknivaló² valamijen szilva, körte, cse-
szerre befed.
resznye, meggy, amit télire eltettem.
berenafa ~ fn A tövisboronának az a
berakodik ~ i Lónak, szarvasmarhának,
juhnak az összes állandó foga kinő. Berakodik része, amely a tüskés ágakat összefogja.
a foga az álatoknak, lúnak főÝleg. berenafog ~ fn A boronából sűrűn kiálló,
berakott in Berakot konyha: sárból, a göröngyök elegyengetésére szolgáló erős
csempéből készített tűzhely. Berakot sor: 〈gu- vasszeg(ek).
básmesterségben:〉 szőrrel v. fürttel egyen- berenál ~ i 〈Szántást〉 boronával por-
letesen átbújtatott sor. Berakot sárga: 〈kelme- hanyóvá tesz és elegyenget. Sz: Halad, mint
festésben:〉 az ólmos pap krómkális kezelése aki egy lúval szánt, oszt maga ~: egyáltalán
által létrejövő citromsárga szín. Berakot nem halad a munkával. Ö: be~, bele~, el~,
szoknya: rakott szoknya. fel~, le~, meg~.
berenalábfa 80 beszabadul
berenalábfa berenaláffa fn A fiókos bo- berken Ö: árkon-~, ungon~.
ronának nevezett deszkakerítés oszlopai közül berkenye ~ fn 〈Fa- és cserjefajta.〉
egy. bérletes mn Bírletes főÝd: olyan földte-
berenalevél ~ fn Boronatag, (tkp. egy-egy rület, amelyet bérleti díjért használnak. Mink
külön borona), melyből kettőt, hármat is a tanyába laktunk, az mind bírletes főÝd vó²t.
összekapcsolhattak attól függően, hogy mi- berliner ~, belliner fn Szűrhímzéshez
lyen szélességben akarták a földet egyszerre használt színes gyapjúfonál.
boronálni. Egy gerenda vó²t, a berena ge- berlinerkendő berlinerkendőÝ fn Kötött
rendája, és #ra akasztották rá a leveleket, a v. horgolt, rojtos, vastag gyapjúkendő.
berenaleveleket. bérlő bírlőÝ, bérlőÝ, béllőÝ fn Kisparaszt,
berenás ~ mn Berenás ház: sövényfalú aki bizonyos időre földet, esetleg ezzel együtt
ház. A ~ házaknál az oszlopok közé vesz- tanyát bérelt. Ö: haszon~.
szőÝket fűsztek, eszt kívűl-belűl agyaggal ver- Bernát fn Sz: Kapkod, mind ~ a mén-
tíg be. kűhöz: fűhöz-fához kapkod.
berenatag ~, boronatag fn A borona egy berogy ~ i Beomlik, behorpad. A sírok
egysége, tkp. önálló borona. eggy időÝ után berotytak.
berendel ~ i 1. 〈Személyt〉 paranccsal be- berováckol ~ i 〈Fazekasmester〉 díszí-
hív. Berendeltík kihalgatásra. 2. Rendbehoz tésként rovátkákat, kis mélyedéseket metsz az
vmit. edény falába.
béres bíres fn Jármos ökrökkel dolgozó berováckolás ~ fn 〈Fazekasmesterség-
gazdasági bérmunkás. A bíres, aki az ökröket ben:〉 a díszítésnek az a módja, amikor rovát-
irányíttya, gondozza. Ö: öreg~. kákat, vonalszerű kis mélyedéseket metsze-
béresgazda bírezsgazda fn A béresek nek az edény falába.
munkáját irányító, felügyelő alkalmazott. Az berukkol ~ i 〈Katonai szolgálatra〉 bevo-
uraságnál a bírezsgazda irányított, az nem nul.
hajtott ökröt. bérsütés bérsütís, bírsütís fn Pénzért vál-
béresostor bíresostor fn Hajlós nyelű, lalt kenyérsütés hozott bedagasztott kenyér-
hosszú, négyes v. hatos ökörfogat hajtására
tésztából.
használt ostorfajta. A bíresostor az, amivel az
bértaligás bértajigás, bírtajigás fn (rég)
ökröket térídgettík.
Más taligáját bérért hajtó cseléd, fuvaros.
beretvál Ö: be~, meg~.
berzenkedik ~ i 1. 〈Pulyka〉 dühös álla-
berezel ~ i 1. Nadrágjába székel, becsinál.
potban felborzolja a tollát. A kampujka ~,
2. Nagyon megijed.
szántya a főÝdet a két szárnyával. 2. Ingerül-
bérfa l. bélfa
bérföld bírfőÝd fn A kommenciós cse- ten beszél, veszekszik, mérgeskedik. Ö: fel~.
lédnek évenként adott földjuttatás. Nr: A bér- besikerít ~ i 〈Ügyeskedve〉 megszerez
föld egy magyar hold szántóból és kétszáz mindent, amire szüksége van. Ügyes ember,
négyszögöl konyhakertből állt. Megmunkálá- mindent ~ a csalággyának, amire szüksíg van.
sa a kézi kapálást kivéve a gazda kötelessége besimít ~ i 1. 〈Falat〉 sárral betapaszt, va-
volt. kolattal bevon. 2. 〈Dohányleveleket〉 kisimít.
Berger-mérleg Bergel-mírleg fn Tíz kg-ig besorjáz ~ i Sorban egymás tetejére rak.
mérő, mészárszékekben is használt mérleg- Ety sor puliszka, rá a szilvalekvár, rá megin
fajta. puliszka, besorjászta, mint ety tortát.
berhel ~ i 1. Ellop, elcsen vmit. 2. 〈Fiók- besűnyöl ~ i Sietve, csak nagyjából varr
ban〉 keresgél, kutat. Ne berhej mán annyit meg valamit. Sűnyöld mám be nekem eszt a
abba a komó²tfijó²gba. Ö: el~, ki~, le~. zsákot, mer szüksígem lesz rá!
berke ~ fn Mogyoróbokor, fűzfa, diófa beszabadul ~ i Megtámad, rátámad. Be-
stb. lelógó, fürtös virágzata, barkája. szabadult a bírkák közé a farkas.
beszakad 81 beszúrt
beszakad i Beszakad a minta: 〈rézmű- beszél beszíl i Sz: Beszílek a fejivel: lel-
vesmesterségben:〉 mintázásnál a száraz ho- kére beszél; észre térít. Nem beszílek a leve-
mok nem tartja meg az alakját, összeesik. gőÝbe: igazat mondok. Könnyen beszíl: jó
beszállásol ~ i 1. 〈Katonákat〉 háznál el- dolga van. Km: Könnyű beszílni, nehéz mek-
helyez. 2. Katonák háznál elszállásolnak. tenni: könnyű a szó, nehéz a tett. Sokad be-
beszalmáz ~ i Leölt disznót perzseléshez szíl, de keveset mond: a lényeget röviden is el
szalmával behint, beborít. lehet mondani. Ö: ki~.
beszappanoz ~ i Beszappanozva áztat. beszélget Ö: el~.
Valamikor este beszappanosztak, és másnap beszélőgép beszílőÝgép fn (rég) Gramo-
mostak. Nr: A nagymosáshoz este házi szap- fon.
pannal beszappanozták a kimosnivalót, az ott beszélőke beszílőÝke fn Beszélőképesség,
ázott egész éjszaka, majd másnap reggel ki- bőbeszédűségre való hajlam.
mosták. beszemez ~ i 〈Növényt〉 telelésre szemez.
beszáradt in Beszárad gyapjú: megszá- A szemzís agusztuzsba van, amikor a kertísz
radt gyapjú. alvó²ra szemez, ~, és az nem hajt ki, csak jö-
beszéd beszíd fn Nyelvjárás. De szíb vőÝ tavasszal.
debrecenyi beszíd! Sz: Ez a beszíd!: ez már beszentel ~ i 〈Katolikusoknál:〉 ruhát víz-
helyes dolog. Elsímította a beszídet: másképp zel befröcsköl.
magyarázta. Km: Sog beszídnek sok az ajja: beszív beszí i 1. 〈Nedvességet, sza-
a lényeget kevés szóval is el lehet mon- got〉 magába szív. A fahordó² beszíjja ma-
dani. Sog beszít szegínysíg: az nem boldo- gába a szeszt. 2. Berúg. Jó²l beszívot tegnap.
gul, aki csak beszél, de nem dolgozik. Ö: beszól beszó²l i Beüzen. Beszó²ltag Deb-
gyerek~, példa~.
recembe valamík míszárosnak.
beszedeget ~ i Beiszogat, berúg.
beszorul ~ i 〈Legelőn tartott jószág késő
beszedés beszedís fn 〈Gubásmesterség-
ősszel〉 bekényszerül az istállóba, téli szállásra
ben:〉 a szálaknak nyüstbe, bordába történő
vonul. Sz: Bárcsak esne, bárcsak fúna, guja,
befűzése.
ménezs beszorúna!: 〈a gulyások, csikósok
beszédes beszídes mn Vkivel beszélő vi-
mondták, ha szép ősz volt, és még kint kellett
szonyban levő. Nem ismerem nagyon, csag
beszídes vagyok vele. lenni az állatokkal.〉
beszeg ~ i Az asztag legfelső kévesorát beszorulás ~ fn Legelőn tartott jószág
szalmakötéllel szorosan egymáshoz köti. hazahajtása, téli szállásra vonulása. A beszo-
beszegés beszegís fn Az asztag legfelső rulást szíjjelverísnek is monták. Ö: jószág~,
kévesorának szalmakötéllel szorosan egymás- marha~.
hoz kötése. Ö: szél~. besző beszőÝ, beszű i 〈Kézimunkamintát〉
beszegődés beszegőÝdís fn Elszerződés, belesző. Valamikor kézimunkáltunk, és akkor
elszegődés 〈inasnak, cselédnek, bojtárnak a mintád beszűttük ijen recébe.
stb.〉. A beszegőÝdís inasnál három évre, boj- beszövés Ö: gyöngy~.
tárnál eggy évre vó²t. beszuszakol ~ i 〈Szűk helyre〉 beprésel,
beszegődik beszegőÝdik i 〈Inasnak, cse- beerőltet, beszorít vmit.
lédnek, bojtárnak stb.〉 elszerződik, elszegő- beszúr ~ i 〈Kosárfonásnál〉 vesszőt a rés-
dik. be, lyugba mélyeszt. A vágot rézsbe ~unk
beszegődtet beszegőÝttet i 1. 〈Mester〉 vesszőÝket.
inasnak, tanulónak felvesz. 2. 〈Szülő a fiát〉 beszúrt mn Beszúrt vesszőÝ: 〈kosárfo-
inasnak, tanulónak felvétet. násban:〉 az a vessző, amelyen a beszúrást el-
beszegődtetés beszegőÝttetís fn Inasnak, végezték. A beszúrt vesszőÝket egy irányba
tanulónak felvétel. vezettyük.
beszűr 82 betöltő
beszűr ~ i 〈Könyvkötő〉 márványozáskor betegedik Ö: le~.
az alapozó anyagot szűrőn átereszti. betegesedik Ö: le~.
betábít l. betámít betegség Ö: csúnya~, ész~, forró~, jár-
betábláz ~ i 〈Könyvkötő〉 a hátlemezt fel- vány~, kolerás~, méh~, száraz~, vízi~.
húzza a gerincre, és a betáblázócsíkra rára- betegszik Ö: le~.
gasztja a táblát. beteker ~ i Begöngyöl, becsavar.
betáblázott in Betáblázot könyv: két tábla betekint ~ i Sz: Betekint, mind Bakó²
közé helyezett könyvtest. Gyulába: — .
betájoz ~ i Betájozza magát: téjékozódik, betelelés betelelís fn Azok a munkák, me-
betájolja magát. Ojan naty köd vó²t, hogy lyekkel a méhészek a méhcsaládok telelését
eltívettem, mek kellet kérdezni, hogy mék előkészítik.
uccán mennyek, akkor tuttam magam ~ni. betér1 ~ i 〈Arra járva〉 bemegy vhova. Sz:
betakar ~ i Szőlőtőke tövére húzza a föl- Betér, mind Bakó² Gyulába: —.
det. Sz: Kitakar, ~. Isten tuggya, mit akar: betér2 ~ i Befér. Ez még betér abba a ko-
〈férfi〉 már csak szemével kívánja a nemi éle- sárba.
tet. betériget ~ i 〈Csordából hazatérő állatot
betakarmányoz ~ i Jószágnak másnapra az udvarba〉 behajt, betérít.
előkészíti a takarmányt. betermel ~ i Sokat eszik.
betámít ~, betábít i 1. Betoppan, beállít betetejez ~ i 〈Kazlat, asztagot〉 befed.
vhová. Nem híjták, oszt mégizs ~ott. 2. 〈Pl. betesz ~ i 〈Újszülött borjút〉 szopni tanít.
ajtót〉 betámaszt vmivel. Megellik a tehén, fogom a bornyút, ~em ecs
betanyázik ~ i Beül vhova beszélgetni. A csedzsbe.
tanyán lakó²k jártak össze betanyázni. betét Ö: leves~, üllő~.
betapaszt ~ i Vályogból készült épít- betétes Ö: réz~, szaru~.
ményt nedves agyaggal beken, és simává tesz. betetéz ~ i 〈Házat, asztagot, kazlat〉 te-
Betapasztya, amit javítani kell, agyagos sár- tővel ellát, befed.
ral, amibe töreket is tettek. betintáz ~ i Rosszat mond rá. A ~ asz
betapos ~ i 1. Taposva tömörít. A törköjd jelenti, hogy rosszat mond rá, besározza.
~suk eggy ijen kádba. 2. Tömörítéssel kon- betlehem ~ fn Betlehemes játék.
zervál. Legyalultak ecs csomó² káposztát, betlehemes ~ fn A betlehemes játék elő-
alulra tettek külömbözőÝ fűszereket, só²t, oz adásában részt vevő személy.
~ták. 3. 〈Évet〉 betölt. Az idén taposom be a betlehemezik ~ i Betlehemes játékot elő-
kilencvenet. ad. Nr: A papírból, fából készült alkotmány-
betarisznyál ~ i 〈Élelmet, útravalót〉 ta- nyal házról házra jártak, és előadták a betle-
risznyába rak. hemes játékot. Eközben a gazdát azzal is
betart ~ i 1. 〈Határidőt, szabályt, szokást〉 megtréfálták, hogy a kéményéből elcsenték a
megtart. 2. 〈Fogyó készlet, élelmiszer〉 bi- füstölésre felakasztott kolbászt stb.
zonyos ideig elegendő, eltart. A takarmány betlis mn Betlis pipa: a nyak végén, a szár
még ~ vaty két hétig. csatlakozásánál rézzel ellátott pipa.
betaszít betoszít i Betol, belök. betónika betó²nika fn Petúnia.
beteg ~ mn/fn Sz: Beteg, fekszik, felkél, betonkocka ~ fn Betonlap.
eszik (, meg lefekszik): (tréf) nem igazi beteg. betonösztörü ~ fn Betonoszlopból, beton-
Nr: A betegnek azt kell adni, amit megkíván, ágasból készült ösztörü.
mert attól gyógyul meg. Ö: bánat~. betopánkázik ~ i Kissé ittas lesz, becsíp.
betegágyas ~ mn/fn I. mn Betegágyas betoszít l. betaszít
asszony: gyermekágyas nő. II. fn Gyermek- betöltő in BetőÝtőÝ nyílás: nyílás, melyen
ágyas nő. keresztül a folyadékot a hordóba töltik.
betörik 83 beváltó
betörik ~ i Km: Szó²j igazat, ~ a fejed: betyáros ~ mn Nagyszerű, kiváló 〈ruha,
az igazmondásra ráfizethetünk. kalap〉. Betyáros kolompír: felkarikázott
betörölkődzik betörülkőÝddzik i Leissza krumpli, melyet szalonnával, kolbásszal ízesí-
magát. tenek, és kemencében v. sütőben megsütnek.
betranszporál betráncporál i 〈Embere- betyárvásár ~ fn A hídivásár engedélye-
ket〉 beterel vhová. zése előtti állatvásár.
betű ~ fn 1. Írni és olvasni tudás. Az anal- beugró beugró² fn Előleg. Harmincezer
fabétának monták, hogy nem ért a ~hö. forintot kellett azír a lakásír beugró²t fizetni.
EzelőÝt sok vó²t ijen. 2. 〈Könyvkötészetben:〉 beújít ~ i A kiveszett palánta v. kukorica
rézből és ólomötvözetből készült, különböző helyére újat ültet. Beújítottuk a palántát, ten-
méretű betűformák, melyekből vmely írásjegy gerit is, ha nem jó²l kelt.
domború, fordított képe áll ki. Ö: varga~. beújságol ~ i Elújságol vmit vkinek.
betűcsipesz ~ fn V alakú, rugalmas szárú beül ~ i 〈Gubakészítő〉 elhelyezkedik a
kisebb fogó, mellyel a könyvkötő a betűket a szövőszék ülésdeszkáján.
betűszorítóba helyezi. beüt ~ i 1. Betör. Vigyázz a bigével, ne-
betűrődés betűrőÝdís fn Betüremlés. hogy beüzsd az ablakot! 2. Sikerül vmi. Beü-
betűrödik betűrőÝdik i Betüremkedik. tött a vásár. 3. 〈Könyvkötő〉 a borítóanyagnak
betűszorító betűszorító² fn Fanyéllel ellá-
a táblánál nagyobb részét ráhajtja a táblára.
tott rézszerszám, amelyet a könyvkötő a bele-
Sz: Be se üti hozzánk az ó²rát: nem látogatja
rakott szedéssel felmelegít, és rányom a
meg.
könyv táblájára.
beütés beütís fn A könyvborító anyagának
betüzdel betűzdel i 〈Méhész〉 az üres lé-
a tábla körül található része. Ö: szél~.
peket nem a fészek szélére, a fiasítás mellé,
beütő fn 1. 〈Szíjgyártóknál:〉 olyan dí-
hanem két fiasítás közé helyezi el. Betűzdel-
tem az üres lípeket, hoty fijasításra serken- szítőezköz, amellyel erős ütés hatására dom-
csem a míheket. bormintát ütnek a bőr színoldalára. 2. 〈Réz-
betüzel ~ i Eléget vmit. Betüzelte a ruhát, művesmesterségben:〉 edzett vasrúd, amely-
mer mán ó²cska vó²t. nek a végén a minta pozitívja van kimunkál-
betyár ~ fn/mn/hsz I. fn 〈Mézeskalácso- va.
soknál:〉 betyárt ábrázoló faforma. II. mn Be- bevadászott in Bevadászot kutya: vadá-
tyár gyerek: a) talpraesett gyerek. b) rossz szásra betanított kutya.
gyerek. 〈-ul raggal:〉 nagyon jól. Betyárul si- bevág ~ i 1. 〈Tilos helyre〉 legeltetni ál-
került az üzlet. III. hsz Nagyon. Betyár jó² latokat behajt. 2. Szőlőt először megkapál. 3.
főÝd. Sz: Több esze van a ~nak, mint a vár- 〈Kosárfonó〉 rést vág a vesszőn.
megyének, mer ha a vármegyének vó²na több bevágás ~ fn 1. A szőlő első kapálása. 2.
esze, akkor nem lenne ~. Ö: futó~, kapca~, 〈Szűcsmesterségben:〉 a bőr megmunkálásakor
laci~. véletlenül ejtett vágás. 3. 〈Kosárfonásban:〉 rés
betyárbútor ~ fn Cókmók, holmi, motyó. vágása a vesszőn.
betyárfattyú ~ fn Vakmerő, virtuskodó bevágó Ö: fenék~.
legény. bevakul ~ i 1. 〈Tojás〉 megromlik, nem
betyárkolompér betyárkolompír fn Ke- kel ki belőle a csirke. 2. Öreg szőlőtőke már
mencében megsütött ételféle, amely karikákra nem hoz termővesszőt.
vágott krumpliból, szalonnából és kolbászból bevállal beválal i 〈Munkát〉 elvállal.
áll. A karikákra vágot kolompírt tepsibe tesz- bevált ~ i 〈Dohányt〉 hivatalos áron elad.
szük, a tetejire szalonnát, kolbászt rakunk, és A dohánt a dohánbeváltó²ba váltottug be.
meksüttyük kemencébe, az az igazi betyár- beváltó beváltó² fn Dohánybeváltó. Ö:
kolompír. De finom, de sokszor ettük! dohány~.
bevaradzik 84 bibircsókás
bevaradzik bevaraddzik i 〈Seb〉 bevaraso- bevirágosodik ~i 〈Bor〉 virágossá kezd
dik. válni. Hát ha elhanyagojják a hordó²t, kípes
bevarr bev#r i 1. Varrással a belsejébe a bor elromlani, bevirágzik, ~.
erősít. 2. A szűr ujján levő nyílást elvarrja, bevirágzik ~ i Bevirágosodik.
megszünteti. 3. 〈Szűcs〉 a darabok összevar- bévül ~ hsz/nu Belül.
rásakor a szőrmét behúzza. bezaboláz ~ i 1. A zablát a ló szájába
bevarrás bev#rás fn 〈Szűcsöknél:〉 a da- teszi. 2. 〈Lovat〉 zablával megfékez, megza-
rabok összavarrásakor a szőrme behúzása. boláz.
bevasal ~ i 1. 〈Ruhaneműt〉 kivasal. 2. bezápul ~ i A tojás a kotló alatt megrom-
〈Lovat〉 megpatkol. 3. Megbilincsel vkit. lik, nem kel ki.
bevásznaz ~ i 〈Könyvkötő〉 könyvet vá- bezár ~ i 1. Csipkeverésnél a sort befe-
szonnal borít, befed. jezi. 2. Bezárja magát: 〈vékony〉 réteggel be-
bever ~ i 1. 〈Sárral〉 falat befröcsköl. 2. vonódik. Eggy ijen réteggel ~ta magát, szi-
Megkapál vmit. 3. 〈Jószágot〉 ősszel a legelő- getelte magát ez a lekvár.
ről hazahajt. 4. Bever az ó²dalába: 〈rézmű- bezgentyű ~ fn Óranehezék.
vesek nyelvében:〉 a rossz ütő a csengő oldalá- bezöldségel bezőÝccsígel i (Hús)levesbe
ban kárt tesz. zöldséget tesz.
beverés beverís fn Ősszel az egész nyáron bezúdul ~ i 1. Víz nagyobb mennyiségben
kintlevő jószág hazahajtása a legelőről. Beve- beömlik. 2. Becsődül. Bezúdulhat a víz vagy a
rískor a jó²szák hazajött a legelőÝrűl. Nr: A rakás ember.
Hortobágyról a gulya hazahajtása, beverése bezupál ~ i 〈Altisztként, tiszthelyettes-
Mihály-napkor (szept. 29-én) történt. ként〉 katonaságnál továbbszolgál.
bezzeg ~ hsz 〈Nyomósítás kifeje-
bevésés bevísís fn A bútor faanyagába
zésére:〉 bizony. Bezzeg jó² vó²na ety kuladzs
maratott v. esztergált mélyedés.
bor.
bevesz ~ i 1. 〈Folyadékot, nedvességet〉
bezsindelyez bezsindejez i 〈Háztetőt〉
beiszik, magába szív. 2. 〈Gubásmesterség-
zsindellyel befed. Sz: Be kéne zsindejezni a
ben:〉 gyapjú a körömpőfogak közé szorul. 3.
fejit, mer ojan okos: ostoba.
Csipkeverésnél orsót újra munkába állít. 4.
bezsíroz ~ i 〈Tengelyt〉 megken. Vala-
〈Fazekasmesterségben:〉 az a munkafolyamat, mikor bezsíroszták még a szekértengejt is,
amikor az agyagőrlő gép az agyagszeleteket zsírral kentík meg.
ledarálja és kinyomja. 5. Beveszi magát vho- bibi ~ fn/msz/isz I. fn 〈Gyermeknyelv-
va: a) 〈személy〉 elrejtőzik. b) 〈anyag, szag〉 ben:〉 kisebb seb. II. msz 〈Többször ismételve
beivódik. kisliba hívogatására.〉 Bibi, ~, montuk a kis-
bevet ~ i 1. 〈Termőföldet〉 maggal beszór. libáknak. III. isz Fáj. Bibi, bibis, fáj, montuk
2. Beágyaz. 3. 〈Tésztát〉 sütőlapáton a forró a kizsgyereknek. Ö: kis~.
kemencébe tesz. 4. 〈Gabonakévét〉 a szérűn bibikóka bibikó²ka fn Mérleghinta, li-
nyomtatásra eltereget. 5. 〈Ekét〉 a megfelelő bikóka.
helyen földbe mélyeszt. bibikózik bibikó²zik i Libikókázik.
bevétel bevítel i Sz: Ha bevítel van, ki- bibircsó bibircsó² fn 1. 〈Ember, állat
adás is lessz: ha a kisgyerek eszik, kakálni is bőrén〉 pattanás. 2. Bibircsók.
fog. bibircsók bibircsó²k fn 〈Ember bőrén〉
bevetés bevetís fn Tésztának a forró ke- szemölcsszerű kinövés. A bibircsó²k anya-
mencébe helyezése. jegy, ami ki van csucsorodva.
bevezetés Ö: zsinór~. bibircsókás bibircsó²kás mn 1. Amin bi-
beviaszoz bevijaszoz i 〈Könyvkötő〉 bircsók van. 2. Himlőhelyes, ragyás. Bibir-
metszést száradás után beken. csó²kás az arca.
bibircsókos 85 bikaalávaló
bibircsókos bibircsó²kos mn Bibircsókás. bige ~ fn Két végén hegyes kis fadarab,
bibircsós bibircsó²s mn 1. 〈Ember, állat amelyet bottal a levegőbe pattintanak, és on-
bőre〉 egyenetlen felületű, ragyás, himlőhe- nan elütnek.
lyes, szemölcsös. 2. 〈Növény levele, tárgy〉 bigebot ~ fn Bigeütő.
egyenetlen felületű, kidudorodásos. bígel ~ i 〈Könyvkötő〉 megtöri a kartont.
bibis ~ mn/isz (gyny) I. mn Amin kisebb bígelőgép bígelőÝgép fn 〈Könyvkötészet-
fájós seb van. II. isz Fáj. Bibis, montuk, ha a ben:〉 a könyvfedelek megtörésére használt
tűszhejhez írt a gyerek. szerkezet.
Biblia fn Sz: Nyíjon meg a mejjed, mint a bigézés bigézís fn Bigével játszás.
Biblija, hogy olvassíg belőÝle minden atyát- bigézik ~ i Bigével játszik. Én is sokad bi-
fija!: 〈átok〉. gésztem gyerekkoromba.
bíborfűz ~ fn Olajzöld héjú fűzfaféle. bigyehegyes ~ mn 〈Szarvasmarha egyik
biccent ~ i Kissé sántít. szarvállásának megnevezése.〉
bice ~ mn Bicegve járó, kissé sánta. bigyeredés bigyeredís fn Kidudorodás, a
bicebóca bicebó²ca mn/fn I. mn Sánta növény kezdődő zsenge hajtása. Bigyeredís-
〈gyerek〉. II. fn Sánta gyerek. nek indul: növény hajtani kezd.
bicegős becegőÝs mn Kissé sánta. Bice- bigyeredik bigyeredik i 〈Növény〉 fejlőd-
gőÝsön megy: kissé sántítva megy. ni, hajtani kezd.
bicékel ~ i 〈Ember, állat〉 kissé sántít, bi- biggyed ~ i Biggyed a szája: 〈nemtetszés
ceg. kifejezéseként:〉 a száj alsó ajka kissé kijjebb
bicikli ~, dicikli fn Ua. Nagyapám minden áll.
~d diciklinek mondott: Gyertek csak, it jön biggyedt biggyett mn 1. Kicsucsorodott
egy dicikli! Ritka vó²t, ety hédbe se fordult 〈száj〉. 2. Lelógó 〈ajak〉.
előÝ eggy az uccán.
biggyeszkedik ~ i Feszít, tetszeleg.
biciklis ~, diciklis fn Kerékpáros.
biggyeszt ~ i Feltűnő helyre tesz. Ö: fel~.
bicsak ~ fn (Bugyli)bicska.
bijon ~, bion hsz Bizony.
bicsakol Ö: meg~.
bika ~ fn Sz: Bá, ~, verezs bornyú!: 〈an-
bicska ~ fn Sz: A ~ is kinyílik a nadrág-
nak mondják, aki hosszasan megbámul vmit
zsebibe: nagyon felháborítja vmi. Beletört a
v. vkit〉. Nappal ökör, éjjel ~: nappal dol-
Ija: kudarcot vallott. Ojan köd van, hogy még
a ~ is megál benne: sűrű köd van. Ö: böllér~, gozik, de éjjel az ágyban is helytáll. Te csak
bugyli~, körmöző~, nyakli~, zsidó~. akkor szó²j, ha a ~ fingik. Akkor is csak asz
bicskafésű bicskafűsű fn Zsebkés módjára mondd: Iszom, uram, iszom: a te neved hall-
összehajtható fésű. gass. Bömböl, mint a ~: hangosan sír, or-
bicskanyitogató bicskanyitogató² mn/fn dít. Búsúl, mint a kiverd ~: nagyon bú-
I. mn Bicskanyitogató² bor: rossz, hitvány sul. Km: Kiverd Inak farkazs gyomra a teme-
bor. A bicskanyitogató² bor vó²t a három em- tőÝje: az idős apaállatra v. férfira már nincs
berezs bor: eggy itta, egy lefokta, egy mek szükség. Nr: Amikor a fiatal bikák meg-
tőÝtötte. II. fn Rossz, hitvány bor. erősödnek, közösen kiverik a csordából az
bicskás ~ fn 1. Útonálló, betyár. 2. Befo- öreg bikát, amelyik azután keservesen böm-
gott ökörpár bal oldali tagja. Sz: Csálé ~, ide bölve már csak messziről nézheti a teheneket,
kontyos! : —. közben így méltatlankodik: Ha ém megdög-
bicskatartó bicskatartó² fn Késtok. lök, ki fojattya meg a teheneket? A gujááás?
biga ~ fn 1. Kos nemi szerve. 2. (gyny) A gujááás? Ö: dám~, mag~, nádi~, szarvas~,
Kisfiú nemi szerve. vízi~.
bigaró bigaró² fn 1. Kisfiú hímvesszője. bikaalávaló bikaalávaló² fn Hároméves
2. (tréf) Kisfiú. üsző.
bikabér 86 bilyog
bikabér bikabír fn A gazdáktól a bika tu- bikfic ~ fn 1. Szamár, ostoba személy. Ez
lajdonosának járandóságként fizetett pénzösz- egy ~. 2. Huncut kisfiú. Ojan ötéves huncut
szeg. A Hortobágyon minden tehén után a kisfijúnak montuk, hoty te, kizs ~.
bikabírt mek kelletet fizetni. bikkmakk l. bükkmakk
bikacsök ~ fn A bika megszárított hím- bikres-bokros bikrezs-bokros mn Cserjés,
vesszője korbácsként használva. Bikacsökkel bozótos 〈hely〉. A táj bikrezs-bokros, ahon
a románok verekettek, mikor it vó²tak ti- nem termet semmi.
zenkiledzbe. Monták, dó²zsesecsincs, huszon- bikszádivíz ~ fn Bikszádfürdői borvíz. A
ötöt rá. ~ gyó²gyvíz vó²t, horták eszt kocsival.
bikagombozás ~ fn Az a művelet, amely- bilét ~ fn Biléta. Ö: kutya~.
lyel rézgombot húznak a bika szarvára, hogy biléta ~ fn 1. Vásárlási jegy. 2. 〈Kutya
a másikban v. más élőlényben kárt ne tegyen. nyakában〉 az ebadó befizetését és a veszett-
A hamizs bikákat meggomboszták, hogy egy- ség elleni oltás megtörténtét igazoló lapocska.
mázsba kárt ne tegyenek, ez vó²t a ~, a bika Aki befizette az ebadó²t, kapott egy It, és a
meg a gombozs bika. kutya nyakába kötötte. 3. Ellés után az anya-
bikagulya bikaguja fn Csak bikákból álló birka és a kisbárány nyakába akasztott, azo-
gulya. nos számjeggyel ellátott lapocska. 4. Belépő-
bikagulyás bikagujás fn A bikagulya jegy. 5. Képecske díszített mézeskalács-ké-
pásztora. szítményen.
bikája Ö: bárzsány~. bilétes ~ mn Bilétezs bál: belépődíjjal ren-
bikákó bikákó² fn Kampóval ellátott dezett bál.
hosszú rúd, melynek segítségével a juhokat bili Ö: cserép~.
úsztatták. Kéd deszka köszt ment, úszott a bír- bilikókázik bilikó²kázik i Mérleghintán
hintázik, libikókázik.
ka, a juhászok meg a deszkán álva a
bilincs ~ fn A fazekaskorong tengelyét
bikákó²val alányúltak, emelgettík a bírkákat.
tartó eszköz.
Améket kiszemeltík megenni, asz nem meg-
biling ~, billeng fn 1. Néhány szemből
emeltík, hanem lenyomták a víz alá.
álló (kis) szőlőfürt. 2. A szőlőfürt felső részén
bikanyál ~ fn Ökörnyál.
levő, néhány szemből álló oldalfürt. A ~ há-
bikapénz bikapíz fn 1. A közösségi bikák
rom-néty szembőÝl ál, jó² ízű. A natyfűrt
tartására a lakosságtól szedett pénz. 2. A te- nyakánál levőÝ ódalfürtöt is ~nek vagy bil-
hén pároztatásáért fizetett pénzösszeg. lengnek mongyuk.
bikás ~ fn Bikákat gondozó, legeltető gu- billeg ~ i 1. Lassan megy, ballag. 2. Ide-
lyás. oda inog. 3. Magát ringatva lépked. Ö: el~.
bikaszemű ~ mn Olyan 〈szarvasmarha, billeg-ballag ~ i Lassan, meg-megállva
ember〉, amelynek a szeme környéke fekete. megy, mendegél.
Emberre is monták, hogy ~. Bikaszemű Tó²t billegtet billektet i Ide-oda ingat. A madár
Ferenc, ez vó²t a ragadványneve, nemrígen a farkád billekteti.
halt meg. billegtető Ö: barázda~.
bikatelep bikatelep fn Az eladásra szánt billenőcsövű mn BillenőÝcsövű fegyver:
bikák istállóiból és más épületekből álló telep. lehajtható csövű vadászpuska.
A ~ töb gazdájé vó²t, it vó²tak az eladásra bilyog bíjjog, bíjog, bijog fn 〈Háziállaton,
szánt fijatal bikák hároméves kortúl. Jöttek a használati tárgyon, dinnyén, kisipari terméken
vevőÝk, árveresztík a bikákat. stb. vmilyen módon kialakított〉 megkü-
bikatök ~ fn Bika herezacskójából készült lönböztető, azonosító jegy, tulajdonjegy. Ö:
szerszámtartó. Szerszámtartó. orr~.
bilyogos 87 birkanyíró
bilyogos bíjjogos, bíjogos, bijogos mn ~ja, marja: az erőszakosabb győz. Sokat akar
Megkülönböztető jeggyel, tulajdonjeggyel el- a szarka, de nem ~ja a farka: sok olyat tervez
látott 〈állat〉. Ö: orr~. az ember, amit nem tud megvalósítani. Ö:
bilyogoz bijogoz, bijjogoz i 〈Jószágot, el~.
használati tárgyat, dinnyét stb.〉 vmilyen bírálat Ö: trófea~.
módon megkülönböztető jeggyel, tulajdon- bírás ~ fn 〈Testi〉 erő. Nem bír az erejivel,
jeggyel megjelöl. Mektüzesítettík a gazdának aki annyit akar felemelni a ~án fejűl.
a monogramját, és elejinte a farára nyomták birbitél bírbitél, ~ i 1. Fogdos, piszkál,
a tüzes vasat, és aszt mikor bijogoszták, bor- tapogat vmit. Ne bírbitéld aszt a pattanást! 2.
nyúkorába bijogoszták, akkor mindég aszt egy 〈Szerelmi játék közben〉 tapogat, fogdos vkit.
vizes ruhával lenyomták, kis idejig rajta A jányt is leheted bírbitélni.
tartották. Ö: le~, meg~. birge l. birka
bilyogozó bijogozó² mn Olyan eszköz, birgencs l. birka
amelynek megtüzesített v. festékbe mártott ré- biri ~ msz 〈Többször ismételve kisliba
szével háziállatra v. használati tárgyra meg- hívogatására:〉 ~, ~, ~! A kis kikőÝt libáknak
különböztető jelet tesznek. montuk, hogy ~, ~, ~! Akkor mán mentek oda
bilyogozás bijogozás, bijjogozás fn A a füvet enni.
tulajdonjegy rásütése a jószágra. birke l. birka
bilyogvas bijjogvas fn Bilyogzóvas. birka ~, birke, birge, birgencs fn 1. Juh.
bilyogzóvas bijogzó²vas, bijjogzó²vas fn 2. Apró szőrű bárány. 3. Kisbárány. 4. Merinó
Nyeles vaseszköz, mellyel a tulajdonjegyet a juh. Birgének vagy birgencsnek az ap-
jószágra sütik. ró²szőÝrűt, a merinó²t montuk, a naty szőÝrűt
bimbó Ö: csecs~, rózsa~. meg junak. Sz: Ojan, mint a kerge ~: olyan,
bimbója Ö: csecse~. mintha elment volna az esze. Km: Roz ~ az,
bimbós Ö: zöld~. amék nem bírja a gyapját: 〈az olyan emberre
bind ~ fn A könyv lapjainak összefűzésé- mondják, aki rögtön leveti a kabátját, kendő-
hez használt anyag. jét, ha melege kezd lenni〉. Ö: canga~, fejős~,
bindeizni bindájzni fn 〈Paszományosmes- hús~, kerge~, mustra~, tej~.
terségben:〉 a bordaláda és a hátsó fésű közötti birkaakol ~ fn Juhok szálláshelye.
szerkezet, amely a befűzött láncot és a fafor- birkabárány ~ fn Kisbárány.
mát, a figurát emeli. birkaállás birkaálás fn A juhnyáj pihenő-
bindfogó bintfogó² fn 〈Könyvkötészet- helye.
ben:〉 a spárga meghúzására használt, egymást birkacímer ~ fn A levágott juh combja,
keresztező két karból álló szerszám. A bint- vagyis a legszebb része.
fogó²t azír használom, hogy a spárga ne sza- birkafejés birkafejís fn Az anyajuh fejése.
laggyon ki a fűzízsbül. birkagyapjú ~ fn A juh szőrzete.
bindol ~ i Szeges cipő felső részét és talp- birkahodály birkahodáj fn Zárt épület,
bélését összevarrja. amelyben a birkákat tartják
bindolás ~ fn Szeges cipő felső részének birkajárás ~ fn Juhlegelő.
és talpbélésének összevarrása. birkakullancs ~ fn 〈A juhokat különösen
bindoló mn Bindoló² ár: bindoláshoz kedvelő kullancsfajta.〉 A birkába sog ~ vó²t,
használt ár. de nem vó²t az emb#re veszéjes.
bír ~ i 1. Birtokol vmit. Od ~tunk har- birkamogyoró birkamogyoró² fn (tréf) A
mincöt hó²t főÝdet. 2. Bérel, haszonbérben birka ürüléke. Tréfábúl a birkaszart montuk
használ vmit. Felezsbe ~om a főÝggyit Szabó² birkamogyoró²nak is.
Sándornak. Sz: Nem ~ az erejivel: olyanba is birkanyíró birkanyíró² fn Aki a birkákat
belekap, ami meghaladja az erejét. Km: Aki megnyírja.
birkaúsztató 88 biztos1
birkaúsztató birkaúsztató² mn Fából ké- bivaly bivaj fn 1. Lusta ember. 2. A csép-
szített nagy kerítésféle, ill. az ezzel körülzárt lőgépet hajtó gőzgép. A cséplőÝgépet hajtó²
hely a folyóban, amelyen belül, ill. amelyben gőÝzgépet is uty híjták, hogy bivaj, mert hogy
a juhokat nyírás előtt úsztatják, hogy tiszta le- ojan naty fekete vó²t. Sz: Rest/Lusta, mint a
gyen a gyapjú. Birkaúsztató² akol: birkausz- bivaj: nagyon lusta.
tató. bivalyborjú bivajbornyú fn Bolondos, os-
birke1 l. barka toba kölyök.
birke2 l. birka bivalyerős bivajerőÝs mn Nagyon erős.
birkédzik birkéddzik i Barkádzik. bivalypaszúly bivajpaszúj fn 〈Főként
birkózik Ö: meg~. dísznövényként hasznosított〉 nagy szemű,
bíró1 Ö: maga~. vastag hüvelyű bab.
bíró2 bíró² fn Sz: Bíró² hátán törtík/vák- bivalyrest bivajrest mn Nagyon lusta.
ták: pl. bors, só nincs jól megtörve, ill. do- bivalyos bivajos fn/mn I. fn A bivalyt
hány, gyúrt tészta megvágva. Km: Bíró² sza- gondozó, fogatoló béres. II. mn Bivajosz sze-
va szent: a bíró ítélete megmásíthatatlan. Ö: kér: bivalyok által húzott szekér.
cigány~, fő~, halál~, hegy~, vásár~. bivalyvelez bivajvelez fn Vastag, durva
birok ~ fn A másik karjának leszorítása az kelme (parket) [!].
asztallapra. biz ~ hsz Bizony. Elmegyek, el ~ én. Ö:
bíróság bíró²ság fn 〈Községi〉 bíró hiva- ab~.
tala. Sz: Sorba megy/jár, mint a falusi bí- bíz biz, ~ i Rábíz. Sz: Ebre nem bizzák a
ró²ság: mindenki sorra kerül. hájat, mer elnyalogattya: a nem becsületes
birsalmazunc bírsalmazunc fn Birskocso- emberrel vigyázni kell. Kecskére biszta a ká-
nya. A bírsalmazunc nagyon tápláló²s vó²t. posztát: tolvajra bízta az értékét.
birskocsonya bírskocsonya fn Birsalmá- bizgat ~ fn 〈Személyt, állatot〉 piszkál,
ból főzött kocsonyás massza. ingerel.
birskörte birskörte fn Körte alakú birsal- bizigen ~ hsz Bizony.
ma. bizisten ~ msz 〈Állítás megerősítésére:〉
birtok Ö: kaszáló~. bizony isten!
birzsikél ~ i Mormol, darál [!]. bizistók bizistó²k msz (tréf) Bizony isten.
bisz-basz biz-basz fn Semmiség, csekély- bizni pizni fn 〈Paszománykészítés-
ség. Jó pízír eladná nekem aszt a kizs biz- ben:〉 néhány milliméter vastagságú fonott si-
baszt, de nem kell. ma zsinór.
biztogat bisztogat i Biztat. bizony bijon, bion hsz Ö: ab~.
bitang ~ mn/fn I. mn Kóborló, gazdátlan bizonyítvány Ö: dísz~.
〈jószág〉. II. fn 1. Kóborló, gazdátlan jószág. bizonykodik ~ i Erősködik vminek az
2. Falu ~ja: nagy gazember. A falu ~ja ojan igazsága mellett.
ember, aki mindenkid becsap. bizonyosodik ~i Megbizonyosodik.
bitangistálló bitangistáló² fn Istálló, aho- bizonyság ~ fn Bizonyosság.
vá a kóborló, gazdátlan jószágot bekötik. biztat bisztat i Nógat. Sz: Bisztattya, mint
Debrecembe a Betlen uccán vó²t a bitangis- cigány a lovát: üres igéretekkel biztatja. Ö:
táló², oda kötöttíg be az elbitangolt jó²szá- meg~.
gokat. biztogat bisztogat i 1. Biztatgat. 2. Bujto-
bitangjószág bitangjó²szág fn Elveszett, gat.
ill. a többitől elkóborolt jószág. biztos1 bisztos mn/hsz/fn I. mn Ami tény-
bitangol ~ i 〈Ember, állat〉 csavarog, cél nek tekinthető. II. hsz Biztosan. III. fn Biztos
nélkül mászkál. Ö: el~. dolog. Sz: A bisztost a bizonytalanír el ne
bitorol ~ i Jogtalanul használ. hagyd: a látszólagos előnyökért ne mondjunk
biztos2 89 bodegasor
le a biztos eredményről. Bisztos, mint Katiba boci ~ fn/msz I. fn Kisborjú. II. msz
a gyerek: egészen biztos. 〈Többször ismételve kisborjú hívogatásá-
biztos2 bisztos fn 1. Vmely feladatra kü- ra:〉 ~, ~, ~! Ö: bú~.
lönleges hatáskörrel kiküldött hivatali sze- bocinyalás ~ fn A homlokra félkör alak-
mély. 2. Legénységi állományú rendőr, csend- ban lehajló hajtincs. A tehénynyalás vagy
biztos. bornyúnyalás, ~, amikor a haj a homloknál
biztosító biztosító² fn Biztosítócsap. felfele áll.
biztosítócsap bisztosító²csap fn A szőlő- bócongós bó²congó²s mn (rég) Bolondos.
tőkén tartalékul meghagyott, egy szemre met- Hallottam, hogy bó²congó²s, de nem tudom,
szett, alacsonyabban elhelyezkedő vessző. A mit tesz.
bisztosító²csap asz jelenti, hogy kijött a tőÝ- bocsát Ö: el~.
kébül tavaj tavasszal egy új hajtás, és aszt bocskairuha-paszomány bocskajiruha-
három szemre visszemeccük, és a következőÝ paszomány fn 〈Főleg középiskolások által
évbe abbul haggyuk meg a termőÝvesszőÝt. viselt〉 Bocskai-ruhának a zsinórdísze.
bizseg ~ i Főni kezd. Még nem főÝ a leves, bocskor ~ fn 1. Szíjjal felerősíthető kez-
csag ~. detleges lábbeli. Bocskort fűz: bocskort ké-
bizserél ~ i Enyhén csiklandoz. Ne ~d a szít. 2. (tréf) Láb. 3. Baromfi csűdjén és láb-
gyerek lábát! ujján levő bőr, amelyet kopasztáskor lehúz-
bizsi msz 〈Többször ismételve kisliba hí- nak. Sz: Köti a ~át: más gazda szolgálatába
vogatására:〉 ~, ~, ~! áll. Bocskornak nem leszek tákja: magamnál
blankbőr blangbűr fn 〈Szíjgyártók nyel- alábbvaló embert nem szolgálok. Nem fűsz-
vében:〉 vastag, erős bőr. tünk eggyüd ~t: 〈az mondja elutasítóan, aki
blamatikázik ~ i 〈Kisebb társaság〉 iszo- nem akar tegeződni a másikkal〉. Délrűl derül,
gatva-eszegetve beszélget, pletykálkodik. ~ merül: ha az egyébként felhős ég alja délen
blendol ~ i 〈Kelmefestésben:〉 sötétkék derült, eső lesz.
alapra világoskék mintát fest. bocskorbér bocskorbír fn Bocskorpénz.
blundeltészta blundeltíszta fn Hajtogatott, bocskoros ~ mn Bocskorban járó. Bocsko-
élesztős tészta. ros tó²t: a szlovákok korábbi csúfneve.
bobajka ~ fn Élesztős tésztából v. kenyér- bocskorpénz bocskorpíz fn 〈Marhapász-
tésztából készült, előbb megsütött, majd da- tornak, csikósnak, juhásznak fizetett〉 pénzbeli
rabokra vágott és leforrázott, mákkal, mézzel járandóság az egyes gazdáktól. A jó²szág
ízesített karácsonyi süteményféle. után járó² bír vó²t a bocskorpíz, bocskorbír.
bóbás bó²bás mn Bóbitás, búbos 〈tyúk〉. bocskorszíj bocskorszíj fn 1. A bocskorba
A bó²bás tyúknak tolbúb vó²t a fején. fűzött szíj. 2. A bocskorszíjhoz hasonló hosz-
bóbiskál bó²biskál i Bóbiskol. szú, fekete cukorka.
bóbita bó²bita fn Fiatal lányok sapkáján bocskorták ~ fn Bocskorszíj.
kiálló vékony szövetdarab. bocskortalp ~ fn Sűrűre főzött, szárított
bócéros bó²céros mn (rég) Kócos, fé- szilvalekvár.
sületlen 〈gyermek v. nő〉. Nagymama sokszor bódé Ö: silbak~.
monta, hoty te, bó²céros. bodega ~ fn 〈Ételt is árusító〉 italmérés,
bocfa ~ fn Bodzafa. Nem monták, hogy fabódé. Debrecembe asszonyok árúltak a Iba,
boddzafa, csag ~. ítelt főÝsztek, de lehet, hogy italt is attak. Vó²t
bocfapuska ~ fn Bodzafából készített kávézs ~, kifőÝzdézs ~.
gyermekjáték, amelyből csepű- v. egyéb go- bodegasor ~ fn Utcasorszerűen felállított
lyócskákat lehet kilőni. A ~ vígibe dinnye- fabódék. Bodegasor is vó²d Debrecembe, a
hajat tettünk, avval passzijó²sztunk. Csapó² uccán meg a Simonfi uccán is.
bódiszilva 90 bogárzás
bódiszilva bó²diszilva fn Gömbölyű, ké- a kurva, annál tágabb a juka: 〈gúnyos utalás
kes színű, kissé savanyú szilva. A bó²diszilva arra, hogy az idős kurva már nem sokat ér〉.
korán írőÝ, enyhén savankás, hamvasz szilva. Ö: földi~.
Gyönyörű vó²t, kellette magát, kiment mán a bodzafapuska boddzafapuska fn Bocfa-
divadbúl. puska. A boddzafapuskát az ídesapja csinálta
Bodó Bodó² fn Sz: Úgy megy az aj- a fijának.
tó²nak, mind Bodó² a vedérnek: figyelmet- bodzatúró mn Sz: Teli van a segge
len. boddzatúró²val: nem leli helyét, izeg-mozog.
bodon ~ fn 1. Zsírosbödön. 2. Kútnak bodzavirág boddzavirág fn A bodza tej-
(tölgyfa) deszkából ácsolt oldala. Ö: ételes-~, fehér virágzata. Boddzavirák teja: szárított
fa~, lisztes~, zsíros~. bodzavirágból főzött tea. Boddzavirák szörp:
Bodóné Bodó²né fn Sz: Mázsd beszíl, bodzavirágból készített sűrítmény. A boddza-
mind Bodó²né, mikor a bor árát kírik: el virák szörp finom üditőÝital.
akarja terelni a figyelmet a számára kellemet- bóér bó²ér fn Szegző ár.
len témáról. bog ~ fn 〈Kötélen, fonalon stb. kötött〉
bodonoskút ~ mn 〈Tölgyfa〉 deszkából csomó. Bogra köt: a) bogot készít. b) szalagra
ácsolt falazatú itatókút. csomót köt. Nr: A bogot úgy csinálják, hogy
bodor ~, bondor mn/fn I. mn Göndör. a két madzagot (v. kötelet) hurokszerűen
Bondor guba: olyan guba, melynek hosszú, kötik meg. Ö: káka~.
göndör gyapjúfürtjei vannak. II. fn Göndör- boga Ö: ága-~.
ség, vminek a göndörödő része. bogáncskóró bogácskó²ró² fn Útszéli
bódorgó bó²dorgó² mn 1. Agysorvadá- bogáncs.
sos. 2. 〈Agysorvadásos betegsége miatt〉 elkó- bogár ~ fn 1. Fekete répabarkó. 2. Fejtetű.
borló, céltalanul mászkáló 〈ember〉. A bó²dor- 3. Méh. Tavasszal mekszaporodik a kijáró² ~.
gó² megyen, de nem tuggya, hova akar men- Sz: Bogár van a fejibe: félbolond, eszelős.
ni, nem egísz normális, főÝleg időÝs korba. Km: Aki ~ után indul/megy, szarba líp: ne
bodorít ~ i Göndörít. hallgass ostoba tanácsadóra! Ö: barkó~, cse~,
bodorított in Bodorítot haj: göndörített csík~, csoda~, galacsin~, kati~, kolompér~,
haj. kolorádó~, kopogó~, ló~, mákormányos~,
bodorka ~ fn 〈Lóheréhez hasonló〉 fehér osztrák~, piros~, selyem~, szalonna~, szar~,
virágú vadnövény, takarmánynövény; vadhe- vincellér~, zsír~.
re. bogaras ~ mn Legyek, bögölyök csípései-
bodorkajárás ~ fn Olyan hely, ahol sok től nyugtalan 〈szarvasmarha, ló〉.
bodorka található. bogarászik ~ i 1. Tetvészkedik. 2. Pisz-
bodorkás ~ mn Bodorkával benőtt 〈te- mog. 3. Keresgél, kutat. Ö: el~.
rület〉. A ~ kaszáló² színakaszáló² vó²t sog bogárfekete ~ mn Ragyogóan fényes fe-
bodorkával. kete. Valamijen szövetre, anyagra meg a
bódorog bó²dorog i Céltalanul megy, kó- szemre is montuk, hogy ~.
borol. Az bó²dorog, aki nem tuggya, hoty ho- bogárhátú ~ mn 1. Padlás nélküli, kerek
va mennyen, csak kó²szál. Ö: el~. fedelű, szalmatetős 〈ház v. kunyhó〉. 2. Bogár-
bodri ~ mn Kissé göndör, bodor. Bodri hátú zsinó²r: 〈paszományosoknál:〉 tiszti nad-
haja van. rágra, magyar nadrágra, ill. zakó fazonsze-
bodros ~ mn Fodros, fodrozott. Ö: idres- gésére stb. használt zsinórfajta.
~. bogárszemű ~ mn Ragyogó, tüzes fekete
bódul Ö: el~, meg~. szemű.
bodza boddza, bozza fn Sz: Minél vínebb bogárzás ~ fn Szarvasmarha megvadult
a boddza, annál szűkebb a juka, minél vínebb futkosása a bőre alatt kikelő lárvák miatt.
bogárzik 91 bojtorjános
bogárzik ~ i 1. 〈Szarvasmarha a bögölyök bógni bó²gni fn Íves lezárású ablak- v.
csípése, ill. a bőrük alatt kikelő és onnan ajtószemöldök-párkány homlokzaton.
kibújó bogarak miatt〉 összevissza futkos. Va- bogniszövés ~ fn 〈Paszományosoknál:〉
lamikor kinn a mezőÝn a teheneg bogárzottak. göbös és zsinórvezetéssel beszőtt szegőszalag
A bőÝre alat vó²t valami bogárszerűsíg, és az készítése.
mikor megírt, akkor kibújt a bőÝrébőÝl, és úty bogos ~ mn Görcsös, csomós 〈pl. deszka〉.
szalattak az álatok, mintha ostorral vertík bogozódik bogozó²dik i Fonál bogossá,
vó²na. A farkát feltartotta, és úgy rohant. 2. csomóssá válik.
〈Legény〉 leány után jár. Ö: meg~. bogyó bogyó² fn 1. 〈A szőlőfürt fejlődése
bogárzó bogárzó² in A bőre alatt kikelő kezdetén:〉 szőlőszem, amíg a borsszemnyi
lárvák miatt futkosó 〈szarvasmarha〉. Bogár- nagyságot el nem éri. 2. Kerek pöttyszerű v.
zó² jószág: a bőre alatt kikelő lárvák miatt kissé nyújtott minta a szűrön. Ö: hó~, kecs-
futkosó szarvasmarha. ke~, kutya.
bogdány l. bagdán bogyózóolló bogyó²zó²olló² fn A met-
bogláros ~ mn 1. Csinosan, díszesen öltö- szőollóhoz hasonló, kis vágófelületű olló,
zött 〈nő〉. 2. Szép, formás 〈nő〉. amellyel a szőlőfürt sérült v. kevésbé fejlett
boglya bogja fn 〈Szálas takarmányból v. részeit kivágják.
aprított fából rakott〉 kúp alakú rakás. Ö: bohaj ~ fn Préselt bolyhos posztó.
sarjú~. bohajszűr bohajszür fn Préselt bolyhos
boglyafarú bogjafarú mn Széles farú 〈ló〉. posztóból készült szűr.
boglyafenék bogjafenék fn 1. A boglya bohókás bohó²kás mn Jó kedélyű, vicce-
alá terített szalmaréteg, esetleg faágakból, lődő 〈személy〉.
gazból, tölgyrudakból kialakított alapzat. A bojt ~ fn 1. Ostorcsapó. 2. A szarvasmar-
bogjafeneket szalmábúl rakták, és asztán ha farkának a végén levő hosszú szőr. Eszt
rakták rá a színát, színabogját. 2. Feketés folt úgy montuk, hogy a farka bojtya. 3. 〈Szűr-
az elhordott szénaboglya helyén, ahol a fű ki- himzésnél〉 fonalból, hulladék harasztból kö-
pusztult. tött dísz a csipkék végén. Ö: ampolna~,
boglyakemence bogjakemence fn kulcs~, ottomán~, paraszt~, pipa~, plimó~.
〈Agyagból, sárból v. téglából készített〉 cson- bojtár ~ fn Számadó² ~: a gazda juh stb.
kakúp alakú (sütő)kemence. állományáért felelős bojtár. Ö: csikós~, csür-
boglyas bogjas; bugjas, bogjos; bukjos hés~, elletős~, főző~, gulyás~, hizlaló~, ju-
mn 1. Fésületlen, borzas. Ha nem fésülködött hász~, kondás~, kos~, köz~, meddős~, nagy~,
a jány, asz monták neki: Jaj, de bogjas, el- öreg~, telelős~.
kütte a csordára a fűsűt. 2. Rendetlen, kuszált bojtfej ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 a pipa-
szőrű v. tollú 〈állat〉. 3. Zilált, összekuszált bojt hurkolással elkészített felső része, feje.
〈gereblyélés, megrakott szekér〉. bojtol Ö: ki~, széjjel~.
boglyás mn Bogjás kaszáló²: Kaszáló- bojtolópléh bojtoló²plé fn 〈Könyvköté-
terület, amelyről kb. egy nagy boglyát kitevő szetben:〉 bojtozásra használt, kb 20 cm
szénamennyiség gyűjthető össze. hosszú, 5 cm széles, V alakú kivágással ellá-
boglyáz/ik bogjáz/ik 〈Szénát, lucernát, tott kéziszerszám.
lóherét〉 boglyába rak. A színát, takarmánt bojtorján ~ fn Nagy levelű gyomnövény.
bogjásztuk, a szalmát nem, asz kazalba rak- A bojtorjámbúl a kisjányok székeket, asztalt
tuk. csináltak, a fijúk meg a hajungba dopták. Ö:
bognár ~ fn Kerékgyártó, kocsigyártó. kis~.
bogni ~ fn A bútor ülésének, támlájának bojtorjános mn Bojtorjános koszorú: a
v. karjának élén levő díszcsík. bojtorján szúrós terméséből készített koszorú,
bojtorjántőr 92 boletta
amellyel a gerendára felakasztott szalonnát, bokor ~ fn 1. Bokrára köt: 〈szalagot,
hájat védik az egerektől. nyakkendőt stb.〉 csomóra, csokorra köt. Bok-
bojtorjántőr bojtorjántőÝr fn A bojtorján rára köti a cipőÝfűzőÝt. 2. Virágcsokor. Bo-
szúrós terméséből készített egérfogó. korba kötötte eszt a ró²zsát. Bokorba köt:
bojtos ~ mn/fn I. mn 1. Bojttal díszített. virágot csokorba köt. Sz: Sziggya, mint a bok-
A pipa izs ~, bojtal van díszítve. Bojtos pipa: rot: nagyon szidja. Ijen nem minden ~ba
kicifrázott pipaszárral ellátott, bojttal díszített terem: ritka derék ember v. tárgy. Km: Nyá-
pipa. A ~ pipát rendesen a pásztorok csi- ron minden ~ szálást ád: meleg időben bárhol
nálták, ojan cifrára vó²t faragva a szára, a lehet aludni. Ö: csipke~, csipkés~, fagyal~,
pipaszár. 2. Kirojtosodott 〈ruha stb.〉. II. fn fenyő~, galagonya~, kecskerágó~, pöszméte~.
(ritk) Bojtár. bokorásó bokorásó² fn A fatuskók föld-
bojtoz ~ i 〈Könyvkötő〉 a spárgát a kés ből való kiemelésére szolgáló hosszú nyelű
fokával szálaira szedi. ásó.
bojtozópenge bojtozó²penge fn Bojtoló- bokorszerű mn Bokorszerű minta: egy-
pléh. máshoz közeli, egymásból indázó minták a
boka ~ fn Sz: Megüti a Iját: meglakol szűrön.
vmiért. Összeütötte a Iját a té: forraláskor bokorugró bokorugró² in Bokorugró²
összement a tej. A szél verje össze a Iját!: szoknya: rövid, bő szoknya. A szoknyáját
akasszák fel! monták a jánynak, ha nem vó²t elík hosszú,
bóka bó²ka fn/msz I. fn 1. Kisgyerek. 2. hogy bokorugró² szoknyád van, nem akad be-
Kisgyerek feje. Tarcsacs csak a bó²kát, mon- le a bokorba.
ták a kizsgyereknek, ha sapkát vaty kendőÝt bokorvirág ~ fn A szűr szabásvonalától
akartak a fejire tenni. II. msz 〈Többször is- független, virágcsokorszerű díszítés.
mételve gyereknek mondják, miközben a fejét bokrászás ~ fn Keresővadászat.
játékosan hajlítgatják.〉 Ö: süke~. bokrászik ~ i A vadat az erdei növényzet
bokacipő bokacipőÝ fn Bokáig érő szárú takarásában megközelíti.
női cipő. bokréta ~ fn 1. Legények kalapját diszítő
bokatekerő bokatekerőÝ fn (rég) 1. 〈Ka- kis csokor. 2. 〈E/3. sz. birt. szraggal:〉 A ku-
tonaságnál használatos〉 kb 5 cm széles vá- korica porzós virága, címere. Hánnya a Iját a
szoncsík, amelyet a bokán és az alsó lábszá- tengeri.
ron körbetekergettek. Amit a bokán kör- bokrétacsokor ~ fn Virágcsokor.
betekertek, #ra nem húsztak csizmát, amire bokrétás mn Bokrétázs bot: a vőfély bok-
húsztak, asz kapca vó²t, nem bokatekerőÝ. 2. rétával díszített botja.
A láb feltörésének megakadályozására a bo- bokrétáz/ik Ö: fel~, ki~.
kára, olykor az alsó lábszárra is tekert bocskor bokros ~ mn 1. Cserjés (terület). 2. Cso-
v. csizma alatt hordott kapcaszerű rongy, ill. korra kötött, csomóba tűzött 〈kendő, szalag〉.
hosszúkás vászondarab. Ö: bikres-~.
bokáz ~ i 〈A bognár〉 a kerékküllők kerék- bokrosodik ~ i 〈Vetés〉 sűrűn nő. Ö: ki~,
talp felőli végét megvéknyítja. meg~.
bokázik ~ i 〈Magyaros〉 táncot jár, táncol. boldog ~ mn Boldogab víge: 〈bot〉 vasta-
bokázó bokázó² fn Magyar tánc(figura), gabb vége.
melyben a táncosok összeverik a bokájukat. boldogállapot boldogálapot fn Boldog-
bóklászik bó²klászik i Ide-oda járkálva álapodba van: állapotos.
keresgél, kutat. boldogul Ö: meg~.
boklyóvirág bokjó²virág fn Zsenge, még boletta ~, paléta fn (rég) 1. 〈A gazdasági
ki nem pattant bimbó. világválság idején〉 a búzaár támogatására for-
bókol bó²kol i Fejét le-leejtve bóbiskol. galomba hozott gabonajegy. A Ira akik
bolettás 93 bolondít
termeltek, azok kaptak rá segéjt. 2. Legelő ténylegesen bolond, akit könnyen be lehet
használatára jogosító engedély. csapni. Járja a bolongyát: esztelenül viselke-
bolettás ~ mn (rég) Olyan 〈időszak〉, dik. Bolondot járat vele: rászed vkit. A ~
amikor a bolettát alkalmazták a gabonaár avval dicsekszik, amije nincs, az okos aszt is
támogatására. A ~ világ eggy évik tartott, a tagaggya, ami van: a bolondot a dicsekvés, az
gazdasági válság idejin, ezerkilencszászhar- okost a szerénység jellemzi. Beszíj ~, ég a
mincháromba. Tisza, szalmával ó²ttyák: nem hiszem, amit
bolgár ~, bulgár fn Bolgárkertész. A ~ok mondasz, mert ostobaság. Be sog bolongya
termeltík a paprikát, paradicsomot. van az Istennek!: 〈mondják bosszúsan, ha vki
bolgárkertész bolgárkertísz fn Nr: Deb- bolondságot művel〉. Csiribiri, kamveréb, a
recenben a Tócó-völgyben települtek le a bol- ~ot kűdd odébb!: 〈mondják a hiszékeny
gárkertészek, akik a szennyvízcsatorna vízé- emberről〉. Áprilizs bolongya, felmászott a to-
vel öntözték az ültetvényeiket. Emiatt azon- ronyba. Asz kérdeszte, hány ó²ra. Fél tizen-
ban pl. a szép nagy paprikájuk ehetetlen volt. kettőÝ. Vigyen el a mentőÝ!: 〈a gyerekek a
bolgáros mn Bolgáros pántlika: többnyi- rászedett társuknak csúfolásként mondják áp-
re selyemből v. bársonyból készült, ruhadísz- rilis elsején〉. Szedd el, vedd el, amit tucc!
ként használt szalag. Tedd ~á, akit tucc!: 〈tréfásan hangoztatott
bolha ~ fn Vmilyen présnek, pl. szőlő- életbölcsesség, főként gyerekek mondják〉.
présnek, viaszprésnek, olajütőnek a kisajto- Kéd ~ ety pár, harmadik a bojtár: mindketten,
landó anyagra nyomódó része. Sz: Nem szere- ill. mindhárman bolondok. Km: Bolond
tem, ha köhög a ~: 〈hozzá nem értő, jelen- jugbúl, bolont szél fúj: a bolond ember csak
téktelen hozzászóló leintése〉. Bolha van a fü- bolondságot beszélhet. Bolonnak jár a szeren-
libe: vmi nyugtalanítja. Ojan szűk/pászos a cse: az a szerencsés, aki nem érdemli meg.
nadrágja, hogy a ~ visítva jár benne/alatta: Bolonnak az Isten is megbocsát: a bolondra
nagyon szűk. Úgy ugrik/Pattan, mint a mon- nem szabad haragudni. Egy bolon százat
csold/dörzsöld ~: lomhán mozog. Úgy mozog, csinál: a bolondos tettet, viselkedést stb.
mint a dörzsöld bolha: ua. Annyian vó²tak gyakran utánozzák. Úrtúl, bolontúl mindent
ott, mint kutyába a ~: sokan voltak ott. Km:
fel kel venni: tőlük mindent el kell tűrni, nem
Könnyep száz It megőÝrizni, mint eggy
érdemes velük vitába keveredni. Bolond az,
asszont: — .
aki magánál szebbet lát: mindenki legyen
bolhafű ~ fn 1. Lapulevelű keserűfű. 2.
megelégedve a saját szépségével. Üres kama-
〈Növényfajta〉.
rának ~ a gazdasszonya: a családi szükség a
bolhászkodik ~ i 1. Bolházza magát. 2.
pazarló gazdaasszony bűne. A ~ a botra sza-
Ruhában, ágyneműben bolhát keres.
rik, az okos meg leny#ja: 〈az a fiúgyerek vá-
bolhavese fn Sz: Kiseb, mint egy ~: vmi
nagyon kicsi. laszolja, akinek a többiek azt mondják, hogy
bolház Ö: meg~. bolond〉. Ö: fél~.
bólint Ö: el~. bolondgomba bolongomba fn Mérges
bolond ~ mn/fn I. mn 1. Kerge 〈juh〉. 2. gomba. A galó²cát híjtág bolongombának.
Bolond nagy: meglepően nagy. II. fn 1. Bo- Sz: Csak nem ettem bolongombát: csak nem
londok esztendeje: a házasság első éve. 2. bolondultam meg, hogy olyat tegyek.
〈Juh agyában〉 a kergeséget okozó élősdi beto- Bolond Istók Bolond Istó²k fn Sz: Be-
kozódásának az állat fején kitapogatható he- kukkant, mind Bolond Istó²g Debrecembe: ar-
lye. Sz: Kötöznivaló² ~: nyilvánvalóan saját ra mondják, aki felületesen néz meg
érdeke ellen cselekvő ember. Falu bolongya: vmit. Beálítot, mind Bolond Istó²g Debre-
a falu tréfáinak céltáblája. Rájött a bolongya: cembe: váratlanul, hívatlanul érkezett.
bolondként viselkedik. Okozs ~: játssza a bo- bolondít ~ i Hiteget. Nem vette el a jányt,
londot, hogy előnyökhöz jusson. Hüje ~: csag ~otta. Ö: oda~.
bolondító 94 bontófésű
bolondító bolondító² fn/mn I. fn 1. Bo- bolydul Ö: fel~, meg~.
londító beléndek. 2. Nadragulya. 3. 〈Rendsze- bolygat Ö: fel~, meg~.
rint mérges mezei gyomnövényfajta.〉 ΙΙ. mn bolyhos bojhos mn 1. Bojhos csík: szö-
Bolondító² belíndek: egy mérgező gyom- vésnél olyan csík, amelynek a szálait boly-
növényfajta. Nr: Különösen a gyerekeket óv- hossá teszik. 2. Bojhozs bűr: 〈szíjgyártóknál:〉
ják, hogy meg ne egyék a szürkés színű nad- az irharéteg laza rostjai miatt nem eléggé éles
ragulyát, mert mérge halálos. kontúrú bőr.
bolondítómag bolondító²mag fn A bo- bomlás Ö: össze~.
londító beléndek halálos mérget tartalmazó bomlik i 〈Gyapjúfonál〉 gubancolódik. Ö:
magja. le~, meg~, össze~.
Bolond Miska Bolom Miska fn Humoros bonc ~ fn Hajgubanc.
figurát ábrázoló mézeskalács-figura. Boncida ~ fn Sz: Hencidátul Boncidájik
bolondóra bolondó²ra fn Az az idő(sza- fojt a jó²féle (sárga) lé 〈mesében: hétországra
kasz), amikor vki éppen esztelenül viselkedik. szóló lakodalmat csaptak〉.
Sz: Eggyet hajt, mint a bolondó²ra: kiszá- Boncidáig Ö: Hencidától ~.
míthatatlanul, hóbortosan viselkedik. Rájött a Boncidára Ö: Hencidáról ~.
bolondó²ra: hóbortosan viselkedik. Ütöt, boncolóasztal boncoló²asztal fn 〈Disznó-
mint a bolondó²ra: 〈akkor mondják, ha vki öléskor〉 a hús feldarabolásához használt, fe-
vmi okosat mond〉. hérre súrolt deszkalap, asztalféle. A bonco-
bolondoz Ö: ki~. ló²asztal, amin a disznó²d darabokra vákták,
bólongat bó²longat i 〈Vmire beleegyező- szíp nagy deszkaasztal, hó²fehérre vó²t surol-
en〉 bólogat. va, két kecskelábra rátettík, csag boncolásra
bolseviki ~ fn Kommunista. A komonista, használták.
cocilista vó²t a ~. boncolódik Ö: össze~.
bolt bó²t fn Ö: bőrös~, fűszeres~. boncos ~ mn Gubancos, kócos hajú. Fésü-
bolthajtás ~, bó²thajtás fn Boltozat. lik, és nem akar jönni a haja, merd ~ a haja.
bolthajtásos bolthajtásos, bó²thajtásos bondor ~ fn 1. Ördögszekér. 2. Gaz.
mn Boltozatos. Bolthajtásos kemence: bolto- bondorgaz ~ fn A még zöld ördögszekér.
zatos kemence. A ~ az ördökszekér gazza, míg nem száraz, ha
bolti bó²ti mn Gyárilag készült, boltban száraz, akkor görgeti a szél.
készen megvásárolható 〈ruhanemű, csipke bondorguba ~ fn Tokjószőrű guba.
stb.〉. Bó²ti szó²ga: boltban dolgozó kisegítő bondzsúr ~ fn 〈Férfiviselet egyik darab-
alkalmazott. ja.〉
boltíves bó²tíves mn Bó²tíves pitar: bol- bongyor ~ mn Göndör.
tozatos előszoba. A bó²tíves pitar tele vó²t bonitálás ~ fn 〈Szakember által végzett〉
tányírokkal. gyapjúminősítés. Ha nem engedéjezet fes-
boltol Ö: le~. tíkkel numerázzák a báránt, ~kor ráfászhat-
boltolt bó²tolt mn Bó²tolt pitar: bolto- nak, mer nem veszik át.
zatos konyha, pitvar. bont Ö: be~, el~, ki~.
boltosinas bó²tosinas fn Kereskedő tanu- bontás ~ fn 1. Levágott állat szétdara-
ló. bolása. 2. 〈Gubakészítésnél:〉 a szálak meg-
bólusz bó²lusz fn 〈Könyvkötészetben〉 az akadása. 3. 〈Szűrhímzésnél:〉 a már lehímzett
aranymetszés készítéséhez használatos alapo- fonál visszaszedése. Ö: bél~, kaptár~.
zóanyag. bontó Ö: paraszt~.
bóluszkefe bó²luszkefe fn 〈Könyvköté- bontófésű bontó²fűsű fn A gubancos haj
szetben:〉 aranyozáskor a fölösleges anyag le- kibontására, kifésülésére szolgáló ritka fogú
tisztítására használt kefe. fésű. A bontó²fűsű rendesen szarubul vó²cs
bontókés 95 bordacsont
csinálva, mint a sűrűfűsű meg a serkehúzó² borágya ~ fn Borseprő.
fűsű. Sz: Használt neki, mint a cigány lová- borbarát ~ fn Ivócimbora. Sz: Borbarát
nak a bontó²fűsű: 〈ironikus dicséret vminek a van, de bajbarát nincs: sokan csak a jóban
hasznos voltáról〉. Vírré válig benne, mint a tartanak velünk, a rosszban már nem.
cigány lovába a bontó²fűsű: — . borbély borbí fn
bontókés ~ fn Konyhamészáros által borbélyfésű borbíjfűsű fn Keskeny fésű,
használt szerszám, mellyel a sertés- v. borjú- amely fogazatának egyik fele sűrű, a másik
húst szétdarabolja. ritka.
bontórész bontó²rísz fn Szűcsök vasa- borbélylegény borbílegíny fn Borbélysá-
lógépének része, amely a gubancos szőrmés- got tanuló fiatalember.
bőrt kikeféli. borbélytánc borbíjtánc fn A dolgozó méh
bontott ~ in Bontot sertés: részekre sze- tánca, amellyel felhívja társait, hogy testének
dett sertés. nehezen elérhető részeit tisztítsák meg. A
bonyolodik l. bonyolódik munkás miután berepült a röpnyíláson,
bonyolódik bonyoló²dik, bonyolodik i eljárta a borbíjtáncot. Nr: A borbélytánc
Kuszálódik. alkalmával a méh helyben marad, miközben
bor ~ fn Bort húz: lefejti a bort a borsep- testét lábával simogatja, keféli.
rűről. Sz: Bord, búzád, békessíget, finom, borbélyüzlet borbíüzlet, borbíjüzlet fn
fájin felesíget: 〈jókívánság: a gondtalan élet- borbolya borboja fn Sóskafa.
hez ezek szükségesek〉. Jó² vó²na ez a ~ borda ~ fn 1. Szövőszéknek az a keretbe
paszújt savanyítani: olyan, mint az ecet. Job foglalt, régebben nádból, újabban acélfogak-
vó²na, ha megrágná a ~t: jobb lenne, ha ból álló, fésűszerű része, amelynek a résein a
mértékkel inna, akkor nem beszélne badar- hosszanti fonalak áthúzódnak, és amely sza-
ságot. Nem szereti a ~t, csak a szőÝlőÝ levit: bályos időközönként a szövésre ráütődve an-
nagyon is szereti a bort. Bor előÝt pájinka nak tömörítésére szolgál. Eszt a gubacsapó²k
után ety kis kolbász, hogy a kávé meg ne töfélekíppen monták: Lehúzza a It, lecsapja a
árcsík!: 〈reggeliről mondják〉. Igyuk a ~t, It, veri a It, berángattya a It, üti a Ival a
rugjuk a port. Ölelgessük a szíp asszont! gubát. 2. Szövőbordából készült v. ahhoz
(Nd.) Km: A jó² ~nak nem kel cégér: a jó az hasonló eszköz, amelyen a csigatésztát so-
hírverés nélkül is kapós. Borba az igasság: az dorják. A csigatísztát In pergettük. 3. 〈Faze-
ittas ember megmondja az igazat. Ha nindzs kasmesterségben:〉 az edényen hosszában v.
~, igyál vizet!: olykor azzal is be kell érni, keresztben (párhuzamosan) végigfutó kisebb
ami van. Bort a serre hozd ecc#re! Sert a kiemelkedés. 4. 〈Könyvkötészetben:〉 a bőrkö-
b#ra, had másk#ra!: sör után szabad bort tésű könyv gerincén található haránt irányú
inni, de bor után sört nem egészséges. Jó² a ~ kiemelkedő sáv. Borda néküli egézbőÝrös
az égzengísre is: a bor mindennek az or- könyv: bőrrel borított könyv, amelynek a
vossága. Aki reggel/dílelőÝt bort iszik, attul gerincén nincs borda. Borda néküli félbőÝrös
dílután ne kírj tanácsot: ti. nem beszámítható. könyv: olyan könyv, melynek a gerince és
Nr: Ha Mihájnak könnye csordul, könnyen szöglete van bőrrel borítva. Sz: Roz Iba szűt-
ecet lessz a borbul. Ez asz jelenti, hogy mer tík: rossz indulatú, makacs ember. Nem
szeptemberbe van Miháj napja, és a vó²t a haggya Iba a vásznat: nem hagyja ma-
jó², ha októ²ber vígijik kinmarathatott a gát. Egy Iba szűttík: egyformák. Ojan etyfor-
vesszőÝn, mert akkor vó²t magas a cukorfoka. mák, mintha csak egy Iba szűttík vó²na űket:
De ha megesőÝddzik Miháj-napkor, hétrül 〈főleg testvérekről mondva:〉 nagyon ha-
hétre esik, és akkor nem cukrosodik úgy, sonlítanak egymásra. Ö: ál~, oldal~, szövő~,
ahoty kell. Ö: csiger~, delavár~, égett~, törő~.
kotus~, meleg~, ó~, rámpás~, szent~, veres~. bordacsont ~ fn Oldalborda.
bordafésű 96 borítószeg
bordafésű bordafésű fn 〈Paszományos- a bort. Később a megecetesedett bort leszűrik,
mesterségben:〉 szövőborda. ez a borecet.
bordafog ~ fn A szövőborda keskeny le- boregas boregasz fn 〈Szűcsmesterség-
mezeinek egyike, amelyek közé a hosszanti ben:〉 nemesített állat prémje.
szálakat befogják. boreresztő in BoreresztőÝ kötél: kötél,
bordafogó bordafogó² fn 〈Könyvköté- amelynek segítségével a boroshordót leeresz-
szetben:〉 a bordák megfogására, szorítására tik a pincébe.
használt szerszám. borgáz ~ fn Bor kiforrásakor keletkező
bordagerenda ~ fn Gubakészítéshez mérgező gáz.
használt szövőszék első és hátsó lábait össze- borgazda ~ fn A szőlőskert ügyeinek in-
kötő, felső keresztfákon nyugvó, könnyen tézésével megbízott szőlősgazda; kertgazda. A
mozgatható gerenda, mely a bordát tartja. ~ a szőÝlőÝskertegbe vó²t, napszámossal
bordakötöző in BordakötözőÝ prés: csináltatta a magájét, őÝ álapította meg a
〈könyvkötészetben:〉 a bordás könyvek lekötö- szüretet, ismerte a kereskedőÝket, körbejárt,
zésére és préselésére szolgáló, kétmenetes or- akinek vó²d bora eladó².
sókkal ellátott, fából készült prés. borház ~ fn Présház.
bordaláda ~ fn 〈Paszományosmester- borhúzás ~ fn A bor lefejtése.
ségben:〉 a szövőborda foglalata, kerete. borhúzó mn Borhúzó² lopó²: a bornak a
bordás ~ mn 〈Fazekasmesterségben:〉 bor- hordóból való kiszívására szolgáló eszköz.
dákkal ellátott, díszített (edény). Bordás borít ~ i Könyvfedelet borítóanyaggal be-
egízbőÝrös könyv: bőrrel borított könyv, ge- von. Ö: be~, ki~.
rincén valódi v. álbordával. Bordás félbőÝrös borítás ~ fn 1. Ruhaneműre kivülről rátett
könyv: a gerincén és szögletén bőrrel borított nagyobb folt. 2. A kotlóstyúkra ráhelyezett
könyv, gerincén valódi v. álbordával. vesszőkosár v. szita. 3. Vadrejtő sűrű növény-
bordaszárny ~ fn Gubakészítéshez hasz- zet; takarás. 4. A madárfogásnak az a módja,
nált szövőszéken a borda két oldalán a borda- hogy a madarat egy félig feltámasztott üres
gerendába felnyúló faragott léc. edény alá csalják, és azt hirtelen ráejtik. 5.
bordatartó bordatartó² fn Gubakészítés- 〈Gubásmesterségben:〉 festéskor a hordóba
hez használt szövőszéken az elülső és hátulsó helyezett gubák elfedése a legfelső, szőrével
lábakat összekötő keresztfákon elhelyezkedő lefelé fordított gubával. 6. 〈Paszományosok-
fa, amely a nyüstgerandát is tartja. nál:〉 kocka, ill. káró mintás zsinórfajta, ame-
bordáz ~ i 〈Fazekasmester〉 az edényeket lyet zsinórozásként alkalmaznak.
bordás mintával díszíti. borításgép boritázsgép fn 〈Paszományo-
bordázás ~ fn 〈Fazekasmesterségben:〉 az soknál:〉 a különböző zsinórfajtákat készítő
edények díszítésének az a módja, amikor az bábrendszerű körforgógép.
edény falát bordákkal látják el. boríték borítík fn Borító. Mi a borító²t
bordázik ~ i 〈Szövést végző személy〉 a nem nagyon montuk borítíknak.
szövőszék bordáját működteti. borító borító², burító² fn Vesszőkosár v.
bordólé bordó²lé fn Rézgálic és mész ol- szita, amellyel a kotlót beborítják. Nr: Rábo-
datából készített permetlé. Az üszög ellen per- rítottuk a szitát, a boritó²t a tyúkra, és hogy a
metesztünk kénkőÝvel, bordó²lével. tyúk nyugottan űjík, rátettünk ety fírfigatyát a
bordűr ~ fn 〈Kelmefestésben:〉 szélminta, szita tetejire. Ö: csirke~, hal~, kotló~, oldal~,
keret, szélszegély. tyúk~.
borecet ~ fn Nr: A borecet készítésekor borítókosár borító²kosár fn Borító.
előbb egy nagy üvegbe éretlen szőlőt, ún. borítószeg burító²szeg fn 〈Szekéren〉 a
egresszőlőt és különböző fűszernövényeket marokvasat a tengely végéhez kötő homorított
tesznek. Az így elkészített ecetágyra öntik rá fejű szeg.
borított 97 borkorcsolya
borított in Borítot frizér: fehér szaruból annak nem marat nyoma. Esz monták
készült, fekete bivalyszaruból való párkány- bornyúbőÝgetőÝ tájognak.
nyal és cakkozással díszített fésű. borjúcövek bornyúcövek fn Földbe ásott
borízű ~ mn/fn I. mn Savanykás ízű. II. cölöp, amelyhez a borjút kötik arra az időre,
fn Nyári ~: nyáron érő, piros színű, savanykás míg az anyját fejik.
alma. borjúcsorda bornyúcsorda fn Borjakból
borja Ö: fia-~. álló csorda.
borjadzik borjaddzik i 〈Tehén, szarvas〉 borjúcsordás bornyúcsordás fn 1. A
ellik. Amikor a tehén elleni kezdett, amikor a borjakból álló nyáj pásztora. 2. A szűzgulya
bornyú a világra jött, asz monták, hogy bor- pásztora.
jaddzik. Ö: meg~. borjúkantár bornyúkantár fn 〈Gulyában
borjas mn Bornyas tehén: tehén, amely- nevelt〉 szopós borjak orrára erősített, fából v.
nek kisborja van. Ö: friss~, gyenge~. bőrből készült, szúrós szájkosárféle a szopás-
borjú bornyú, ~ fn 1. Szögletes katonai ról való leszoktatás elősegítésére, meggyorsí-
hátitáska. A ~ egy ojan háti valami vó²t, a tására.
hátukon horták, és az borjúbűrbül vó²t, borjúkötél bornyúkötél fn Sz: Bornyú-
vörözs borjúbűrbül. 2. Borjúbőrből készült kötélen van: 〈olyan férfiról mondják, akinek a
zsákféle, melyben a gulyás a kisebb tárgyait, felesége gyermekágyban fekszik, és emiatt
apró-cseprő holmiját tartja. Sz: Bámul, mind nem élhetnek nemi életet〉.
bornyú az új kapura: bambán bámul. Bámúja, borjúnyalás bornyúnyalás fn A homlokra
mind bornyú az új kaput: ua. Megnízi, mint félkör alakban lehajló hajtincs; bocinyalás, te-
verezs bornyú az új kaput: ua. Kihúzná a hénnyalás.
borjúnyúzó in Sz: Hó²nap után kisked-
tehémbül a bornyút: jól tud kunyorálni;
den, bornyúnyúzó² pínteken: sohanapkor.
kapzsi. Kikírné a tehémbül a bornyút: jól tud
borjúpörkölt bornyúpörgölt fn
kunyorálni. Ojat lök rajta, mint éhezs bornyú
borjús bornyús mn Bornyús té: olyan tej,
az annyán: durván meglöki. Mindenki tugy-
amelyet ellés után négy-öt napig a tehénből
gya, ki tehene-bornya: kinek a leszármazottja,
fejnek. A bornyús té nígy-öt napig összemety,
melyik társadalmi réteghez tartozik. Nekiesik,
ha forrajjuk. Ö: kis~.
mind bolond bornyú az annyának: durván borjúszájú bornyúszájú mn Bornyúszájú
nekitámad vkinek. Ödöng, mint a hathetezs ing: 〈a hortobágyi pásztorok viseleteként〉
bornyú: céltalanul járkál. BőÝg, mint az vászonból v. gyolcsból készült, egyszerű sza-
anyátlan bornyú: 〈ordítva síró kisgyerekre bású, rövid derekú, gallér és kézelő nélküli
mondják〉. Km: Minden tehén a maga bor- hosszú és bő ujjú ing.
nyát/bornyúját nyajja: mindenkinek az édes borjútartó bornyútartó² fn Az a burok,
gyermeke a legkedvesebb. Akinek nem bor- amelyben a borjú a tehénben van. Amikor a
nya, (az) nem nyajja: az árva- v. mostoha- kizsbornyú a világra jött, akkor a poklát nem-
gyerekkel sokat nem törődnek. Ha nem bor- sokára eldopta az annya. De ha nem tutta
nya, nem nyajja: a mostohaanya csak a saját eldobni, akkor úgy monták, nem jöt ki a
gyerekével törődik. Nr: A bornyúnak nem bornyútartó²ja.
szabat fejihe verni a rocskát: hagyni kell, borjúzik Ö: le~.
hadd szopjon eleget. Ö: bivaly~, hasi~, ünő~, borkorcsolya borkorcsoja fn Két geren-
vízi~. dából és keresztlécekből álló, létraszerű
borjúbőgető in BornyúbőÝgetőÝ tájog: csúsztató eszköz, amelynek segítségével a bo-
(tréf) a (tiltott) fogyasztásra kiszemelt borjú- roshordót a szekérre fel-. ill. arról legörgetik.
nak sapkával v. zsákkal történő megfojtása. A A borkorcsojáho kötél is vó²t, hogy el ne üs-
pásztorok ety sipkával mekfojtották a bornyút, se, aki irányította a hordó²t.
borkóstoló 98 borsóka
borkóstoló borkó²stoló² fn Új bor borravaló borravaló² fn Sz: Lemaratt,
(társas) megízlelése. Mikor borkó²stoló² van, mint a b#ravaló²: teljesen lemaradt.
mekcsámcsogják a bort ety kicsit. bors ~ fn Sz: Megaggya savád-~át:
borkő borkű fn 〈Gyógyszertárban árusí- megadja az ízét az ételnek. Borsot tör az ó²ra
tott〉 borkősavas kálium, amelyet pöszméte-, alá: bosszúságot okoz neki. Km: Kicsi a
ribizli-, málnaszörp készítéséhez használnak. borzs, de erőÝs: a kis termetű ember általában
borkút borkút fn Borvizet adó kút. erős. Ö: török~.
“rd#jbe vó²t ojan, hogy ~. borsdaráló borzsderáló² fn Borsőrlő. A
borleves borleves fn Nr: Borbúl, kevés borzsderáló² öntötvazs deráló², borsot, fa-
visz hozzáadásával, tojássárgájával, cukorral héjat, szekfűszeget, szerecsendijó²d daráltunk
ety kis fahéjjal ijen könnyű levest főÝsztek. E vele.
vó²t a ~. borsfű ~ fn Borsika. A ~ ety fűszerfű, én
bormérő bormírőÝ fn 1. Italmérésre jogo- nagyon szeretem, borsikának is nevezik.
sított személy. 2. A bor kimérője és árusítója. borsika ~ fn Fűszer- és gyógynövény,
bormérősegéd bormírőÝsegéd fn A bor- melynek kis lándzsa alakú levele és apró,
mérő kisegítő alkalmazottja. fehér virága van; borsfű [Satureja hortensis].
bornyomó in Bornyomó² zsák: vastag A It árúják a pijacon, meg a kiskerbe is mek-
terem.
fonálból ritka szövéssel készült zsák, amelybe
borsikafű ~ fn Borsfű. Nem kíszítem a
taposáskor a szőlőt teszik; taposózsák.
gombapörkölted ~ nékül.
boróka boró²ka fn A fenyőfélékhez tarto-
borsmenta ~ fn 〈Gyógynövény:〉 teafű. A
zó cserje.
~ gyó²gynövíny, fírfijaknak nagyon jó² prosz-
boron Ö: szöszön-~.
tata ellen, de nem tudom, itták-í vagy
borong ~ i Gyakran elborul (az idő).
öblögettek vele.
borongós borongó²s mn Felhős, borult borsnagyság borsnaccság mn Bors nagy-
〈idő〉. Borongó²s időÝ: felhős idő. ságú. Mikor a szőÝllőÝ elvirágzott, de a
boros ~ mn 〈Bortól〉 ittas, kicsit részeg. szőÝllőÝszem még a borsnatyságot se írte el,
borotva beretva fn Sz: Éles, mint a be- már akkor lehetet permetezni.
retva: nagyon éles. borsó borsó² fn Sz: Falra borsó², falra,
borotvafenő in BeretvafenőÝ kű: borot- nem ragad az #ra: hiába beszélnek neki, nem
vaélesítő kő. fogad szót. Km: Lencse, borsó², kása, mind
borotvakés beretvakés fn A borotva pen- Isten áldása: mert megmentik a szegény
géje. embert az éhezéstől. Ö: vad~.
borotválkozó in Beretválkozó² ecset: borsódzik borsó²ddzik i 1. Borzong. Mek-
borotvapamacs. Beretválkozó² tükör: borot- fázott, oz borzong, borsó²ddzik a háta. 2.
válkozáshoz használt, lábakon álló és mozgat- 〈Pulyka feje〉 borsókás lesz. Sz: Borsó²ddzik
ható tükör. tülle a háta: 〈pl. olyan ennivalótól, amit nem
borotvapengés mn Beretvapengés kés: szeret〉.
olyan kés, amelynek a pengéje borotva. borsóka borsó²ka fn 1. A galandféregnek
borotvás beretvás fn Borotvatartó. A be- a sertés húsába tenyésző lárvája. Ha az ember
retvás egy bőÝrtüszőÝ vó²t. megeszi a borsó²kás húst, és az nincs elíggé
borotvatartó beretvatartó² fn A borot- meksütve, akkor ez a nyű, ez a borsó²ka
válkozás kellékeinek tárolására szolgáló esz- belemegy az ember májába. 2. A pulyka fején
köz. lévő kidudorodások. Hánnya a borsó²káját: a
borovicska ~ fn Gyenge minőségű sava- pulyka fején megjelennek a kidudorodások. A
nyú bor, kocsisbor, lőre. pujka hathetesen hánnya a borsó²káját, akkor
borozik Ö: be~. jelennek meg a fején a kidudorodások, akkor
borsókádzik 99 boszorkánynyomás
rücsközőÝdik meg a feje. Tojó²nak kevesebb, borzas ~ mn 1. Zilált, szétálló, nem
kampujkának több. egyenletes 〈kéve vesszőfonadék〉. 2. Göndör
borsókádzik borsó²káddzik i 〈Pulyka tollú. Borzas tyúk: göndör tollú tyúk. Nr:
feje〉 borsókás lesz. Ahol borzas tyúkot tartottak, oda nem mert
borsókás borsó²kás mn 1. Borsókával menni a patkány.
fertőzött 〈hús〉. Vó²t ojan, hogy egy egísz la- borzaskati ~, borzoskati fn 1. Kócos hajú
kadalmas nípsík fertőÝzőÝdöt meg a bor- (kis)leány. 2. Kókuszreszelékkel behintett
só²kás hústul. 2. Borsó²kás korájig: 〈pulyká- mézes sütemény. 3. Cukorral meghintett po-
ra vonatkozóan〉 kb. hathetes kor, amikor gácsaféle.
megjelennek a bőrén a kidudorodások. borzasztó borzasztó² mn/hsz I. mn
borsol ~ i Borssal hint. Ö: fel~. Rettentő, rémítő. II. hsz Borzasztóan, nagyon,
borsószalma borsó²szalma fn A kicsépelt rendkívül. Szászhat kiló²s, egy borzasztó²
borsó hüvelye és szára. erőÝs ember vó²t.
borsőrlő borsőÝrlőÝ fn 〈Étteremben〉 a borzasztóság borzasztó²ság fn Rettentő
bors megőrlésére szolgáló kis eszköz. dolog. Borzasztó²ság, hogy ez mektörtínhe-
borspor bospor fn Savanyútojás leves. tett.
borsporos bosporos fn Savanyútojás borzderes ~ mn Borzszínű, szürkésfehér
leves. 〈ló〉.
borszag ~ fn/mn I. fn Borillat. Csak úgy borzi ~ fn/mn I. fn Göndör tollú tyúk. II.
jön belőÝlled a ~. II. mn Borillatú. De ~ vagy. mn Borzi tyúk: göndör tollú 〈tyúk〉.
borszeszláng ~ fn 〈Étteremben〉 az ételek borzkotorék borszkotorík fn Borzvár.
melegen tartására szolgáló eszköznek a láng- borzkutya borszkutya fn Kotorékeb.
ja. borzogat ~ i Fázik, reszket. Akid ~ a
borszivattyú ~ fn Bronzból készült esz- hideg, az megrászkó²dik, fázik.
köz a bor leszívására. borzos ~ mn Kócos.
bortni ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 szegő- borzvár ~ fn A borz föld alatti fészke.
szalag. borzsák ~ fn Zsák, amelyben a leszedett
bortninyírás ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 a szőlőt a taposókádba teszik és kitapossák; ta-
szegőszalag egyenesre nyírása. posózsák.
borul ~ i Sz: Derűre ~: a jó idő után rossz bospor l. borspor
következik. Ö: be~, el~. bosporos l. borsporos
borulás ~ fn Felhőzet. Jöm mán a ~, nem- boszorka ~ fn Boszorkány. Sz: Babonáz-
sokára itt az esőÝ. zom meg a ~!: 〈enyhe v. tréfás átok〉.
borulat ~ fn Felhőzet. Jöm felénk a ~. Bo- boszorkány ~ fn Sz: Vím ~: rossz indu-
rulat van az ég ajján. latú idős nő. Nr : Rígen aki nem szerette a
borulgat ~ i Felhősödik 〈az idő〉. fokhagymát, aszt meg is ígettík, mert asz
borultas ~ mn Borult, borongós 〈idő〉. hittík, hogy ~. — Aki rosszat álmodott, hoty
borverte mn Borverte beteg: másnapos fojt rulla a verejtík, #ra montuk, hogy bisztos
〈személy〉. megnyomta a ~.
borvíz ~ fn Szénsavas ásványvíz. A bor- boszorkánygyűrű boszorkánygyűrü fn Az
vizet “rd#jbűl hoszták a románok szekerekkel. őz párzás idején történő körbejárásának a föl-
borvizes ~ mn/fn I. mn Borvizes kút: dön megmaradt nyoma.
borvizet adó forrás. II. fn Borvizet árusító ke- boszorkánykodik boszorkánkodik i Bo-
reskedő. Kijabálták, megjött a ~. szorkányvarázslatot űz.
borzadalom ~ fn 〈Túlzó kifejezésként:〉 boszorkánynyomás ~ fn Rossz álommal,
szörnyűség. izzadással kísért nyomás a mellben.
boszorkányos 100 botvágás
boszorkányos ~ mn 〈Bosszankodást v. fira〉. Ö: agyagverő~, árvatölgyfa~, asza-
csodálkozást kifejező enyhe szitokszóként.〉 toló~, bige~, festő~, fütykös~, hajintó~,
Boszorkányos Varga János! hajító~, kampós~, kanász~, kereszt~, kis~,
boszorkányrontás boszorkánrontás fn koldus~, mézes~, nagy~, pásztor~, ütő~,
Boszorkánytól okozott rontás. verő~, vőfély~.
boszorkányszél ~ fn Forgószél, amelynek botfa ~ fn Tuskóról kihajtó vastagabb
a közepében ül a boszorkány. Nr: A néphit gally, vékony fatörzs. A It tüzrevaló²nak is
szerint a boszorkányszélnek a közepébe egy árúlták, a szegínyek vettík, mer ó²csó² vó²t.
kést kellett vágni, ettől elállt a szél. botgally bodgaj fn Építkezéshez is fel-
boszorkánytövisk boszorkántövisk fn Ke- használható egészen fiatal fa v. faág.
mény, szúrós levelű, szürkészöld színű gyom- botlik Ö: csetlik-~.
növény. A boszorkántövisk nem az ördöksze- botmászli ~ fn 〈Mézeskalácsosnál:〉 a mé-
kér, de ez is a legelőÝn van. Apró², sárga zesbot hosszának mérésére használt deszka-
virágú növíny, a levele vígin szúró²ka van. lap.
boszorkáskodik ~ i Boszorkányvarázsla- botnyelvű ~ mn Dadogó, nehézkes beszé-
tot űz. dű.
bosszankodik Ö: el~. botolás ~ fn Botolótánc.
bosszantó Ö: kocsis~, legény~. botoló botoló² fn Bottal járt pásztortánc.
bot ~ fn Pásztorbot. Ojan is vó²t, hogy a botolófüzes botoló²füzes fn A gallyak
~nak ó²lombul csináltak vígit. Avval vere- termelésére szolgáló fűztelepítés.
kedni nagyon lehetett. Botra kap: verekedés- botolótánc botoló²tánc fn Bottal járt
hez hirtelen előrántja a botját. Botra ugat: pásztortánc.
pásztorkutyának az a betanítási módja, amikor botorkál Ö: el~.
a a felemelt bottal a juhász meghatározza a botos1 ~ fn/mn I. fn Hortobágyi pásztor-
terelés irányát. Jobb asz, ha késztűl dó²gozik, játék, amikor az egyik személy feldobja a
minthogy ~ra ugat. Rakja a ~ot maga előÝtt: botját, és a másiknak el kell találnia saját-
pásztortáncban botjával kopogtatja a földet. jával. II. mn Botos tánc: botolótánc. Ö: kis~,
Sz: Botra beszíl: mindig az ellenkezőjét nagy~.
mondja annak, mint amit kellene; kötekedik. botos2 ~ fn 1. Vastag, 〈bőrtalppal is ellá-
Bottal ütik a nyomát: hiába keresik. Minden tott〉 durva kötésű téli harisnya. A téli harizs-
~nak két víge van: nem biztos, hogy az győz, nya, amit az asszonyok maguk kötöttek, az
aki pillanatnyilag fölényben van. Két víge vó²t a ~. 2. Vastag posztóból készített láb-
van a ~nak: a) nem csupán tőled függ a beli, amelyet úgy húztak a cipőre, hogy annak
dolog. b) visszakaphatod, ami rosszat má- felső részét befedje. A ~ jó² erőÝs posztó²bul
sokkal tettél. A ~nak is két víge van: ua. Ojan vó²t, a cipőÝre huszták rá, a cipőÝfejt izs
életlen, mint a ~: 〈főként életlen késre belepte, fejül úgy vó²t mekcsinálva, hoty
mondják〉. Bédzsbe ~ a báttya: 〈életlen késre térgyig írjík a szára.
mondják〉. Üthetik mán annag ~tal a nyomát: botosispán ~ fn A napszámosok munká-
eltűnt. Bottal se lehet utó²lírni: annyira sza- jára felügyelő uradalmi alkalmazott.
lad, hogy már az utána dobott bot sem találja botoskötő botoskötőÝ fn A botos megkö-
el. Km: Aki kutyával jáccik, az ~ nékül ne tésére szolgáló gumipánt, ill. vékony rongy-
járjon!: legyen elkészülve arra is, hogy a darab. A botoskötőÝ gumiból vó²t összevarva,
kutya megharaphatja. Isten nem vér ~tal. de vó²t, aki ronggyal kötötte meg a botosát,
Nem siet, nem kísik, mégis elírkezik: a rossz de az nagyon alpári vó²t.
embert előbb-utóbb eléri Isten bünte- botösszevágás ~ fn Botolótánc.
tése. Kicsi ember nagy ~tal jár: 〈mondják bottal Ö: vérrel-~.
tréfásan a kicsi, de nagy nemi szervű fér- botvágás ~ fn Botolótánc.
botvég 101 böhönc
botvég botvíg fn Botvígre kerül a sor: bőg bőÝg i 1. 〈Szarvasmarha, szamár, né-
juhászok kampós bottal történő összevereke- mely vadállat〉 elnyújtott, tompa, mély hangot
dése. ad. 2. 〈Tehén〉 a borját siratja. Egyre bőÝg a
bóvli bó²vli, bó²bli fn/mn I. fn Selejtes, Csákó² tehén. Hogyne bőÝgne, rína szegény.
silány áru. II. mn Selejtes, silány. Bocikája, a kisz szőÝke, odavan, elvittík
bozontos ~ mn Sűrű és gubancos 〈hajú〉. tőÝlle. Mészárosnag drága áron, el is atták a
bozótirtás bozó²tirtás fn 1. Az alsó szin- vásáron. Fejni megyen a szó²gálló², tejet
ten levő cserje eltávolítása az erdőből. 2. A nem ád ám a Csákó². Danol neki szép nó²-
kivágott erdőterület megtisztítása a cserjéktől. tákat, mindent hijába pró²bálgat. De a tejet
bő bű mn 1. Tág(as). Bű szoknya. 2. Bő- le nem aggya, kisfijának tartogattya. (Gyer-
séges. Bű víz. 3. Gazdag, sokat termő. Bű esz- mekvers az 1910-es évekből.) 3. 〈Bárány, juh〉
tendőÝ. Sz: Bűvibe van a píznek: sok van béget. 4. 〈Kecske〉 mekeg. 5. Hangosan sír. Ö:
neki. Km: Bű szüret, nacs csizma: az esős idő ki~.
bő termést hoz. bőgatya bűgatya fn Vászonból készült, bő
böcsmöl Ö: le~. szárú, ráncos ruhadarab, amelyet felsőruha-
böde ~ fn A katicabogárhoz hasonló, de ként viseltek. Nr: A parasztok meg a pász-
annál kisebb, fekete-sárga pettyes bogár. A ~ torok rígen bűgatyába jártak. A csikó²sok
a lucernán van vagy a dijó²fa levelin. A szí- kígbe, a gujások fejír vászomba.
nin, nem a fonáján vó²t a levéltetű, a ~ bőgés bőÝgís fn 1. Szarvasbőgés. 2.
letakarította tejjesen rulla. (gúny) Beszéd. Sz: Hejes a bőÝgís, (mert)
bődít Ö: el~. fijatal a marha: (gúny) igazad van. Ö: utó~.
bödön ~, bodon fn 1. Zománcozott fémből bőgető Ö: borjú~.
v. dongákból készült, főképp zsír tartására
bőgő1 Ö: dögön~.
használt, 5–30 l űrtartalmú fedeles edény. 2.
bőgő2 bőÝgőÝ fn 1. Nagybőgő. 2. 〈Elhul-
Kút v. forrás bélelésére használt, hordó alakú
lott gabonaszálak v. széna összekaparására
kivájt, odvas fatörzs. Nr: A bödönt régen
szolgáló〉 ritka fogú, nagy (fa)gereblye. Ö:
keret nélküli méhlakásnak is használták. Ö:
juda~, kis~.
kút~, lisztes~, mézes~, olvasz~.
bőgőhúr bőÝgőÝhúr fn 1. A nagybőgő
bödönös ~ mn Bödönös kút: deszkával
bélelt kút. A ~ kút a Hortobágyon vó²t, desz- húrja. 2. 〈Gubásmesterségben:〉 kifeszíthető
kábúl csinálták. rugalmas szál, a csapókészülék és a fonókerék
bödörget ~ i 〈Mézeskalácsos〉 gömbölyít. része.
bődörög Ö: el~. bögöly bögöj fn A szarvasmarha, ló vérét
bődül bőÝdül i 〈Szarvasmarha〉 rövid bőgő szívó nagy méretű, mérges légy. Ha a bögöj
hangot ad. Ö: meg~. lárvája megnőÝ a marha bűribe, akkor bo-
böffen ~ i 1. A gyomorból rövid böf hang gárzik.
tör elő. 2. 〈Szarvas, őz〉 rövid, szaggatott han- bőgős bőÝgőÝs fn Nagybőgőn játszó ze-
got hallat. Ö: fel~. nész.
böffent ~, büffent i Rövid böf hangot ad. bőgőszezon bőÝgőÝszezon fn A szarvas
Ö: ki~. párzásának kb. szeptember közepétől két-
böfög büfög i Egymás után többször böf- három hétig tartó ideje.
fent. Ö: fel~. bögre ~ fn Nr: Kizs ~, nagy ~, nem jó² a
böfögés büfögís fn A böf hang egyszeri v. bor a tökre. A legátus válasza erre: Jó² az
többszöri előtörése. még az égzengísre is.
bög ~ fn Csomó, bog. Bögre köt: kötelet, bögyörő bögyörőÝ fn Kisfiú hímvesszője.
madzagot csomóra köt. A kötelet, maddzagot Ö: angyal~.
~re, a szallagot bogra köttyük. böhönc ~ fn Ágas-bogas fa.
böjt 102 bőr
böjt bűt, bűjt, ~ fn Sz: Hosszú bűttye lesz bölcsőléc bőÝcsőÝléc fn A mézeskalács-
még ennek: megkoplaljuk még a pazar- bölcső alsó részének hajtogatására szolgáló
lást. Nr: A reformátusok is bűjtöltek natypín- eszköz.
teken, nem ettek húst. Ez vó²t a natypínteki böllér ~, bellér fn Disznóölésre vállalko-
bűjt. zó, de nem szakképzett hentes. Minden csa-
böjti bűti, ~ mn Böjti szél: a böjt idő- ládnak megvó²t a maga ~je.
szakában gyakori csípős tavaszi szél. Akarmi- böllérbicska ~ fn Heréléshez, miskáro-
kor van husvít, a böjti szél mindik fú husvít láshoz használt bicska.
előÝtt. Bűti boszorkány: csinos, huncut termé- böllérkés ~ Disznóöléshez használt kés.
szetű kislány. Asz kedveskedís vó²t, ha a kis bömfördi ~ mn Kövér arcú, pufók.
huncut lánkára asz monták, te, kizs bűti bo- böndő l. bendő
szorkány. böndősít böndőÝsít i 〈Hízlalásra kisze-
melt〉 süldővel sok moslékot etet, hogy a ben-
böjtiréce ~ fn Vadkacsafajta.
dője kitáguljon.
böjtöl ~, bűtöl, bűjtöl i Böjtöt tart. Ö: ki~,
böndősödik Ö: ki~.
meg~, rá~.
böngészik bengészik i Elhagyott szőlőfür-
böjtölés böjtölís, bűtölís, bűjtölís fn A
töt keresget.
böjt megtartása. Ö: rá~.
böngyöli ~ mn/fn I. mn Kövérkés, göm-
böjtös ~, bűtös, bűjtös mn 1. Bűtös/Bűjtös bölyded 〈nő〉. II. fn Kövérkés, gömbölyded
ítel: böjt idején fogyasztott, hús nélküli éte- nő. Te, kizs ~!
lek. 2. Bűtös/Bűjtös nap: nagypéntek. 3. bőnye bőÝnye fn Mócsingos, hártyás hús.
Sovány 〈ember, állat〉. Nr: Natypínteken a Sokmindennek van bőÝnyéje, a tyúknak is e-
reformátusok is ~ íteleket ettek, ciberelevest lőÝl, ahun az ó²dalak összejönnek, szarvas-
meg mákoslaskát, amit ijenkor szabó²gallér- marhánag, birkának is, de disznó²nak nincs.
nak híftunk. A bőÝnye pőÝtyögőÝs hús, csont nincsen ben-
bök Ö: ki~, meg~. ne.
bökdös bögdös i Döfköd, kidöfköd. A bőnyögős bőÝnyögőÝs mn Lötyögős
szurkáló²val bögdöstük az aszotkát. (arc)bőr, ruha stb.
bökés bökís fn Mézeskalácstésztának bá- bőr bűr fn 1. Hártyás hüvely, hurkabőr. A
dogformával, azaz bökővel szív alakúra v. ke- hurkabűrt szerették a macskák, sokszor csak a
rek formájúra való kiszaggatása. hurka bűrit ették meg. 2. Hártyaszerű réteg.
bökő bökőÝ fn 1. Disznóölő kés. 2. Szív BőÝrt kap: folyadék, pép lehűléskor hártya-
alakú v. kerek formájú mézeskalács-szaggató. szerű réteget kap. A lekvárt kiteszem a napra,
bölcs ~, bőÝcs mn Sz: Bölcs ember nem hogy bűrt kapjon. 3. Bűr visszája: 〈meg-
ípíti a házát fövínyre: nem szabad megbízni munkálandó〉 állati bőr húsos oldala. Sz: Húz-
az ingatag jellemű emberben. Ha halgattál za a bűrt: horkol. Úgy elverlek/elraklak, hogy
vó²na, bölcs(ebb) marattál vó²na: okosabb rostának se lesz jó² a bűröd: nagyon
dolog hallgatni, mint fölöslegesen beszélni. megverlek. Úgy megverlek, hogy a bűröddel
bölcső bőÝcsőÝ fn 1. Csecsemőnek ív ala- számolsz: nagyon megverlek. Majd lesül a
kú talpra szerelt ringatható ágyacskája. 2. bűr a kípirül: nagyon szégyelli magát. Nem
Mézeskalácsos faforma, ill. termék. Sz: Ágy- sül le a bűr az orcádrul?!: szégyellhetnéd
ba kicsi, bőÝcsőÝbe nagy: 〈serdülő lányokra magad! A bűr hűjjík rád!: 〈átok:〉 halj meg! A
vonatkoztatott mondás:〉 még nem érett meg a bűr hűjjík rád, de ne örek korodra!:
férjhez menésre. Ö: anya~, pót~. 〈átok:〉 fiatalon halj meg! Jó² lessz, ha
bölcsőkezdés bőÝcsőÝkezdís fn Csésze vigyázol a bűrödre!: vigyázz, mert verést
alakú viaszépítmények, amelybe az anyaméh kapsz! Vam bűr a kípin: nagyon arcát-
petét rak. lan. Nem fér a bűribe: a) nyugtalan, izgága
bőrabrakoló 103 bőrködmön
viselkedésű. b) 〈gyerek〉 féktelenül jóked- viszi. 2. A szűcsök csávaleve, amely csak pu-
vű. Viszket a bűri: 〈gyereknek〉 túlságosan jó hítja a bőrt.
a kedve, hamarosan verést kap. Viszket a bűri, bőrdeszka bűrdeszka fn Egyik oldalon
vesztit érzi: izgágasága bajba sodorhatja. Majt domború deszka, széldeszka.
kiugrik a bűribül: nagyon örül. Fílti a bűrit: bördő bördőÝ fn Üreges, csöves növény-
félti az életét. A bűrt is lenyúzná az emb#rűl szár 〈pl. hagymáé〉. A mindikhagymának nagy
kiszipolyozza az embert. Jó² bűrbe van: jó bördőÝje van, vastag a levele, nem ojan
egészségnek örvend. A bűribe: 〈tréfás kitérő jó²ízű, mint az igazi.
válasz a Hol van (pl.) Feri? – kérdésre〉. Nem bördős bördőÝs mn Üreges szárú. Bör-
szeretnék a bűribe lenni: nem cserélnék dőÝsz szárú: üreges szárú 〈növény, pl. nád,
vele. Húzza a bűrt a fagyon: horkol. Ne ríj, tök, hagyma〉. Aminek a szára üreges, asz
kitelik a bűrödbűl: 〈vigasz-talásul mondják a monták, hogy bördőÝsz szárú.
síró kisgyereknek, ha elvágja a kezét v. fel- bördősödik Ö: meg~.
horzsolja a bőrét〉. Rászáratt a bűr: nagyon bőrduda bűrduda fn 〈Népi fúvós hang-
sovány. Gyenge bűrbe van, még a hó²hér se szer:〉 duda.
nyúzná meg a bűrijír: nagyon gyenge az bőre Ö: árva~.
egészsége. Annyi a píze, hogy a bűre alá se bőregér bűregér fn Denevér.
férne: sok pénze van. Annyit eszik, amennyi a bőregyenetlenség bűregyenetlensíg fn
bűre alá fér: sokat eszik. Annyit hazudik, 〈Szűcsmesterségben:〉 a bőroldalon keletkező
amennyi a bűre alá fér: sokat hazudik. Nem ránc v. gyűrődés.
szégyelli magát, mert héd bűr van (a kípin) bőresőlék bűresőÝlík fn A bunda szabá-
rajta: szégyentelen ember. — Ojan erőÝss, sakor lenyírt, és hulladékként értékesített bőr-
mint a bűr: 〈pl. ruha〉 nagyon erős. Ojan az darabkák.
arca bűre, mint az apácák hasa: puha és bőrgyalu bűrgyalu fn 〈Szíjgyártóknál:〉
fehér. Km: Minden ember a maga bűrit viszi szíjak vékonyítására használt fanyelű kés.
a vásárba: mindenki a saját kockázatára cse- bőrgyűszű bűrgyűszű fn A gyűrűsujjra
lekszik.Ö: angyal~, bárány~, bélés~, blank~, húzott, vékony zsinegre fűzött, cipősarok for-
májú bőrdarab, gyűszű.
csapó~, csipő~, csont-~, disznó~, dög~, far~,
bőrhántoló in Bűrhántoló² kű: kő,
fedél~, fedő~, fél~, felső~, hám~, hasi~, háti~,
amellyel a könyvkötő a borítóként használt
hulladék~, hurka~, juh~, kordován~, láb~,
bőr elvékonyítását végzi.
ló~, mell~, menyét~, nyak~, nyereg~, nyúl~,
bőrillat bűrillat fn A bőr jellegzetes sza-
oldal~, pár~, pitling~, segg~, sevró~, szi-
ga.
rony~, szőrmés~, tömlős~, törlő~, vikszos~.
bőrizzlap bőÝrizlap fn A kalapnak a fejjel
bőrabrakoló bűrabrakoló² fn Bőrből
érintkező részére varrt betét.
készült abrakostarisznya.
bőrkapcás Ö: fél~.
bőralma bűralma fn Kormosalma. bőrke bűrke fn 1. Tepertő, szalonna bőre.
bőrbajusz bűrbajusz fn Csupasz a szája, 2. Disznóöléskor a disznó megperzselt bőré-
bajusztalan. ből levágott darab, amelyet megsózva, nyer-
bőrbajuszú bűrbajuszú mn Csupasz szá- sen fogyasztanak.
jú, bajusztalan. Debrecembe vó²d Bűrbajuszú bőrkemény mn Bűrkemíny álapot: 〈fa-
Budaji Feri, mert nem nőÝd bajusza. zekasmesterségben:〉 az agyagedénynek az a
bőrcement bűrcement fn 〈Szíjgyártók- keménységi állapota, amikor még mintákat
nál:〉 ragasztásra használt tapadós, ragadós lehet bele rajzolni v. kimetszeni.
vegyi készítmény. bőrkikészítés bűrkikíszítís fn 〈Szűcsmes-
bőrcsáva bűrcsáva fn 1. A tímárok által terségben:〉 a nyersbőr feldolgozhatóvá tétele.
használt csávalé, amely a bőrről a szőrt is le- bőrködmön bűrködmön fn Ködmön.
bőrkötény 104 bőven
bőrkötény bűrkötíny fn Bőrből készült hez használt, egyik végén kaparóvassal, a má-
kötény. A bűrkötínyt a kovácsok használták. sikon kengyellel ellátott horgas faág.
bőrlajbi bűrlajbi fn 〈Főleg a férfivise- bőrtüsző bűrtüszőÝ fn 〈Borotvakészlet
letben〉 többnyire birkabőrből készült, elöl v. tárolására való〉 bőrből készült tok.
oldalt gombolódó mellényféle. bőrvarró in 1. Bűrv#ró² tű: Szűrhímzés-
bőroldal bűró²dal fn A szőrmésbőrnek nél használt, háromszögletű heggyel ellátott
szőrme nélküli oldala. tű. 2. Bűrv#ró² gép: 〈szíjgyártóknál:〉 a bőr
bőroldali mn Bűró²dali hibák: 〈szűcs- összetűzését gépi úton végző eszköz. 3.
mesterségben:〉 a szőrme nélküli oldalon lévő Bűrv#ró² szíj: 〈szíjgyártóknál:〉 keskeny bőr-
sérülések. csík, amellyel a böröket összevarrják, ill.
bőrödzik bőÝröddzik, bűröddzik, bőÝrö- összekötözik; szirony.
zik, bűrözik i 1. Fagyni kezd, vékonyan be- bőrvasaló bűrvasaló² fn/in I. fn 〈Szíj-
fagy. BőÝröddzik mán, keszt fagyni. 2. 〈Lek- gyártóknál:〉 a megmunkálandó bőrök simí-
váron〉 vastagabb hártyás réteg képződik. tására, fényezésére való fa- v. csonteszköz. II.
Beraktuk bűrözni a lekvárt a kemencébe. Ö: in 1. Bűrvasaló² tuskó²: 〈könyvkötészetben〉
be~. a bőr ráncosodásának eltüntetésére való szer-
bőrös bűrös mn Bűrös tepertőÝ: olyan szám.
tepertő, amelyen rajta van a bőr is. Bűrös ko- bőrvásár bűrvásár fn (rég) Bőrpiac, ahol
csi: tetején és minden oldalán bőrrel borított, a tímárok a bőrt adják-veszik.
a batárhoz hasonló régi kocsifajta. Ö: csikó~, bőrvedér bűrveder fn Bőrből készült
fél~. könnyű vödör lovak itatására.
bőrösbolt bűrözsbó²t fn Bőrkereskedés. bőrvízkórság bűrviszkó²rság fn 〈A víz-
kór egyik fajtája.〉
bőröscsengő bűröscsengőÝ fn Ló nyakába
bőrzik Ö: le~.
akasztható, díszes bőrövre erősített nagyobb
börzsöny berzseny, ~ fn 1. 〈Tímármester-
méretű csengő.
ségben használt festék alapanyagaként:〉 apró-
bőrösfa bűrösfa fn 〈Rézművesmester-
ra vágott börzsönyfa; brazilfa. 2. 〈Irtásföldön
ségben:〉 réztárgyak fényesre dörzsölésére
növő〉 sűrű bokor. A vákáncsosok a sűrű,
szolgáló, fadarabra enyvvel rögzített bőr v.
vacag bokrokat híjták ~nek.
nemez.
börzsönyfa berzsenyfa, ~ fn Brazilfa
bőrösödik Ö: be~. [Caesalpinia echinata].
bőröz bűröz i 1. Kulacsot nyakba akaszt- börzsönyöz berzsenyez, ~ i 〈Tímármester-
ható szíjjal ellát. 2. Fakápás nyereg vázát bőr- ségben:〉 börzsöny nevű festékkel beken, be-
rel beborítja. Ö: fel~, meg~. dörzsöl.
bőrözik bűrözik i Bőrödzik. bőség bűsíg fn Sz: Nem csinál bűsíget,
bőrréteg bűrríteg fn 1. Vékony szilárd ré- ennek szüksíg lessz a víge: 〈a ritka vetésre
teg folyadék, pép felszínén. 2. A szőrmésbőr mondják〉. Ö: hát~.
szőrme nélküli oldala. böte ~ mn Rendellenes járású, görbe v.
bőrruházat bűrruházat fn Bőrruha. más módon szabálytalan lábú 〈személy〉. Bö-
bőrszalag bűrszalag fn Bőrből készült te lábú: görbe lábú, lőcslábú.
szalag. bötyörész ~ i 〈Főként gyerek v. idős em-
bőrtarisznya bűrtarisznya fn Bőrből ké- ber〉 bandukol, botorkál.
szült tarisznya. bőujjú bűújjú mn Bűújjú ing: pásztorok
bőrtömlő bűrtömlőÝ fn Bőrből készült, nyári inge.
hosszúkás, zárt tartály. bőven bűvön hsz Km: Ha valamivel szű-
bőrtörő mn BűrtörőÝ kákó²: 〈juhászok kön bánnak, akkor az bűvön elíg: a takaré-
szerszámaként:〉 a nyers birkabőr kikészítésé- kosság megóv a nélkülözéstől.
bővít 105 buckófejű
bővít bűvít i 1. Bővebbé tesz. A ruhába brutyi Ö: pálinka~.
beleeresztettünk, mert szűk vó²t, bűvíteni kel- brügő brügőÝ fn Nagyméretű, másfél
let rajta. 2. Nagyít. Úgy mekszaporottak a méter széles tarlógereblye.
méhek, hoty ki kelled bőÝvíteni a kaptárt. 3. bú1 ~ fn Nr: Fele bánat, fele ~, fene
Gyarapít. Két sor vó²t, az bűvítettík minden legyen szomorú (Nd). Se ~, se kár! Csak a
évbe oltványokkal. Ö: ki~. naty sár!: sebaj!
bővítő Ö: lyuk~. bú2 ~ msz (gyny) Marhabőgés utánzása.
bővöl bőÝvöl i Bővül. Bú, boci, ~!
bővül Ö: meg~. búb ~ fn Vminek kidomborodó v. göm-
brant ~ fn Seb üszkösödése. Brantot kap: bölyded felső része. Feje ~ja: feje teteje. Úty
vérmérgezést kap. Sz: A ~ egyem meg!: feje ~on váktam, hogy #rúl kó²dult.
〈átok:〉 a fene egyen meg! búbja Ö: farka~.
brehli ~ fn Sütőpor, szalalkáli. búboci ~ fn 〈Egy játék neve.〉 Nr: A kis-
brehol ~ i 〈Mézeskalácsos〉 meggyúrt gyerek és a vele játszó felnőtt enyhén össze-
tésztát átdolgoz, finomít. Breholó²gébbe bre- ütik a fejüket, közben a felnőtt (v. a gyerek is)
hojjuk a tísztát, hoty kifinomoggyon. Ö: ezt mondja: Bú, boci, bú!
agyon~, át~. búbol ~ i 〈Kisgyereknek〉 feje búbjára
brehológép breholó²gép fn Mézeska- barackot ad. Ö: meg~.
lácstésztát finomító, átgyúró gép. bubolyicska bubojicska fn (rég) Csicsóka.
brehpad brepad fn 〈Mézeskalács-ké- Hallottam a bubojicska nevet apukátul, de
szítésnél használt〉 téglalap alakú asztalka, mán nem tudom, mi vó²t az.
amelyen egy csuklószerkezettel mozgatható buborék bugyborík fn Nr: Régen, ha bu-
hosszú rúd segítségével a begyúrt tészta fi- borékos eső esett, a kislányok ezt a versikét
nomítását végzik. mondták: Az én hajam ojan legyen, mint a
brehrúd brerúd fn A brehpad rúdja, tö- csikó² farka. Még annál is hosszabb, mint a
rőrúd. A brerudat ide-oda mozgatva finomí- Tisza hossza! Ess esőÝ, ess, bugyboríkot
tották a tésztát. vess!
bricsesz ~ fn Bricsesznadrág. búbos ~ mn 1. Búb alakú. 2. Hegyével
bricsesznadrág ~ fn Lovaglónadrág, csiz- összahajló 〈szarv〉. 3. Boglya/kúp alakú.
manadrág. Búbos kemence: boglyakemence. 4. Toll-
bricska ~ fn 1. Négyüléses könnyű lo- bóbitás. Búbos tyúk: tollbóbitás tyúk. Nr:
vaskocsi. 2. Rugózattal ellátott (,két szemé- Tyúk ide, ~, béles ide, rongyos, kalács ide,
lyes) személyszállító taliga. fonatos! (Mondóka.)
brifkó brifkó² fn Borravaló. búbosbanka búbozsbanka fn Fején
briftásni ~ fn A fizetőpincér harmoni- tollbóbitát viselő, szép tollazatú madárfaj.
kaszerű pénztárcája. búboskemence ~ fn Kúp alakú kemence.
brífung ~ fn Próbatétel, vizsga. búbospacsirta ~ fn Fején tollbokrétát vi-
brifungol Ö: le~. selő pacsirta.
briliántos ~ mn Briliánssal díszített. Vó²t búbostyúk ~ fn Fején tollbokrétát viselő
nihány nagygazda, akinek vó²d briliántozs tyúk.
gyűrűje, nem mindneg, de vó²t, aki szeretet búc l. búsz
kínyeskedni vele. buckázik Ö: le~.
brosúra ~ fn Tankönyvek, írótömbök, buckó buckó² fn 〈Főként gyermekre:〉 zö-
kartonkötésű könyvek fedele. mök, tömzsi, pufók. Pisti szeret enni, azír
brúgó brúgó² fn 1. 〈Diákoknak sütött〉 kis ojan jó² buckó². Ö: Szent György-~
barna kenyér 2. Egy szelet kenyér. 3. Kenyér- buckófejű buckó²fejű mn 〈Ökör fejfor-
vég. májának megnevezése.〉
buckós 106 bugyborékos
buckós buckó²s mn Buckó. híjja a párját, meg legínykedik, mint a
bucskázik Ö: át~. legínyember, kelleti magát. Ö: be~, fel~.
búcsú Ö: leány~, legény~. buga ~ fn 1. Általában kerek gömbölyű v.
búcsús ~ mn/fn I. mn Búcsújáráson részt kúp alakú virágzat, ill. termés. 2. Mákfej üres
vevő. II. fn Búcsús személy. Búcsúsokat lát- állapotban. A máknak gubó²ja van, de mikor
tung gyerekkoromba, ínekeltek mek komász- már kiveszig belőÝle a magot, ~. 3. A napra-
tak, beszílgettek egymással. forgó üres, ill. tele tányérja. A napraforgó²d
búcsúzás Ö: el~. bugásztuk, verőÝfa vó²t az ember kezibe, fél
búcsúztat búcsúsztat i 〈A vőfély〉 a meny- kézzel mek foktuk a °It, ütöttük a hátát, úty
asszonyt, ill. a vőlegényt elbúcsúztatja a szü- hult ki belőÝle a mag. 4. A dohány csoportos
lői háztól. Ö: el~. toktermése. Ö: napraforgó~.
búcsúztató búcsúsztató² fn 1. Az elhuny-
búgás ~ fn 1. A (vad)disznó párzása. 2. A
tat méltató kántori versezet. 2. A menyasz-
(vad)disznó párzási ideje.
szony v. a vőlegény búcsúztatásakor mondott
búgat ~ i 〈Kocát〉 pároztat. Ö: be~, meg~.
rigmus.
búgatás ~ fn Koca pároztatása.
buda1 ~ fn Prémmel díszített, elöl dísz-
tűvel összetűzött télen viselt női ruha, mely- búgattyú ~ fn Zsinórra kötött lécdarab, a
nek a két ujja be van varrva. Mind a két ujja libucütő nevű madárütő fa tartozéka.
be vó²t v#rva, a bélés, utyhogy abba nem tet- bugaverő bugaverőÝ fn A napraforgó-
tég bele a kezeket, csak magokra vonták a It. szemek kiverésére használt rövid, erős bot.
Ha mentek vásárolni, akkor a ~ ujjába tették bugaverőfa bugaverőÝfa fn Bugaverő. Ha
a píszt. Nr: A kívül-belül prémmel díszített elmúlt a szezonnya, jó² hejre tettík, oszt másik
budát a nők jegyajándékként (jegykabát) kap- őÝsszel megint előÝvettík, mikor megind
ták. bugásztak.
buda2 ~ fn Árnyékszék. bugáz Ö: le~.
Buda ~ fn Sz: Nem oda ~!: nem addig bugázik ~ i Napraforgószemeket bugave-
van az! Nem oda ~, ahova Kolozsvár 〈az rőfával kicsépel.
előbbi értelemben használt mondás változata. búghatnék búkhatnék fn 〈Sertés, kül. ko-
Már Trianon előtt is mondták.〉. Eccer vó²d ca〉 párosodni vágyik. Búkhatnékja van: 〈ko-
In kutyavásár: a) csak egyszer lehet kivételes ca〉 búgna, párosodna.
szerencsénk. b) egyszer néznek el vmit az búgó búgó² fn Nőstény sertés petefészke
embernek. v. méhe. Ha a kocának kimiskárolták a bú-
buddogó buddogó² in Settenkedő, lopa- gó²ját, nem búgot többet.
kodó. búgócsiga búgó²csiga fn Átfurt dióhéj v.
budi ~ fn Árnyékszék. A jop hejeken úgy
kisebb fadarab, amelyet ha a rajta áthúzott
nevesztík, hogy árnyíkszék, a parasztoknál ~.
cérnán húzogatnak, búgó hangot ad.
Sz: Roggyík rád a ~!: (tréf) 〈rosszkívánság,
bugris ~ fn 〈Buta és szegény〉 paraszt.
szitkozódás〉.
budipacal ~ fn Budipacalos. bugrisparaszt ~ fn Bugris.
budipacalos ~ fn Elsőosztályos tanuló. bugyál Ö: be~.
buditakarító buditakarító² fn Árnyék- bugyborék bugyborík fn Buborék. Az
szék-takarító cigány. esőÝ jó² nagy bugyboríkot vet. Ö: fába~.
budlibicska l. bugylibicska bugyborékol bugyboríkol i Buborékot
buffogó buffogó² fn Tompa, dübörgő ko- hány, buborékot idéz elő.
lomphang. bugyborékoló in Bugyboríkoló² esőÝ: bu-
búg ~ i 1. (Vad)disznó párzik. 2. (Hím)ga- borékot vető eső.
lamb párzik. A galamb ~ot tavasztul, párzott, bugyborékos bugyboríkos mn Buborékos.
bugyellár 107 buksi
bugyellár ~, bugyelár fn (rég) Bugyel- bújik Ö: át~, be~, bele~, elő~, fel~, ki~,
láris. Nagyapám sokszor monta nagyanyám- rá~.
nak, ad ide mán a ~om. bujkál ~ i 1. Bújócskát játszik. 2. Tilos-
bugyelláris ~ fn 〈Régimódi〉 erszény. A ban legeltet. 3. 〈Nap〉 időnként el-eltűnik. Dí-
bugyellárizsba apró²píszt tartottak. Sz: Bele- lik csag ~t a nap, hun kisütött, hun nem sütött.
ütött a ~omba a lapos menkű: üres. bujócska bujó²cska fn Nr: A bujócska
buggy ~, bugy fn Laza, gömbölyded kitü- nevű gyermekjátékban a hunyónak tízig kell
remkedés (női) ruhán, blúzon. Ezen a blúzon számolnia, a végén pedig azt mondja: Aki
vam ~. bújt, bújt, aki nem (bújt), nem (bújt).
buggyan ~ i Hirtelen felfő. Ö: meg~. bujócskázik bujó²cskázik i Bújócskát ját-
buggyos búgyos, bugyos mn Vállban bő szik.
ráncozatú 〈blúz〉. Búgyos újjú: buggyos. Bú- bujt Ö: le~.
gyos újjú ing: ing, amely vállban kibővül. bujtás bujtás fn A kipusztult szőlőtőke
bugyi Ö: bunda~. pótlása oly módon, hogy a mellette levő tő-
bugyli ~ fn Bugylibicska. kéről egy vesszőt lehajlítanak, és a földbe
békanyál bíkanyál fn 1. Békalencse. 2. dugnak, ahol az gyökeret ver. Ö: le~.
Ökörnyál. bujtat ~ i 〈Szőlőt v. bokrot〉 bujtással sza-
bugylibicska ~, budlibicska fn Fanyelű porít.
bicska. bújtat Ö: be~.
bugyogó bugyogó² fn Női alsónemű, bu- bújtató bujtató² fn A gabonakereszt leg-
gyi. Hát, ami igaz, bugyogó²t sose hortunk, alsó kévéje. Amikor ety kíve íty fekütt össze-
mer nem vó²t. kötve, és akkor annak a fejit így aláhajtották,
bugyogós bugyogó²s mn Bugyogó²s kor- hogy ne írje a főÝdet, ez vó²t a bujtató².
só²: szűk szájú, füles, csecses korsó. A bu- bujtatókéve bujtató²kíve fn Bújtató.
gyogó²s korsó²nak a csecsin ittak. A szája bújtatott in Bújtatot v#rás: 〈szűcsmes-
terségben:〉 a szőrmebélések, díszítések varrá-
rostíjos vó²t, hogy ne mennyíg bele csak a
sára használt varrásfajta.
tiszta víz. Nem melegedet meg benne a víz,
bujtott Ö: le~.
mint a bádogba.
buk Ö: el~.
bugyogtat bugyoktat i 〈Pl. korsót〉 vízbe
bukdosik bugdosik i Hajladozik. Od bug-
merítve megtölt.
dostunk le s fel, vó²t annyi dinnye, majd
bugyolál ~ i Vmibe takargat, göngyöl.
egymást írte.
bugyor ~ fn Holmiknak kendőfélébe kö- bukfencszoknya ~ fn Bukjfelszoknya,
tött, háton vitt csomója; batyu. Vajon mi lehet szűk szoknya, amelyben csak kicsiket lehet
a bugyrába, kérdesztík, ha cigányasszony lépni. A ~ a huszas évegbe vó²d divat, csak
ment el előÝttük. kicsiket leheted benne lípni, ojan szűk vó²t
bujadög ~ fn (rég) Vérbaj. aló²l.
bujakanca ~ fn Meddő kanca. bukik Ö: be~, fel~, félre~, meg~.
bujasenyv ~ fn (rég) Vérbaj. bukjfelszoknya bukfelszoknya fn Hosszú
bujasenyvedés bujasenyvedís fn (rég) és szűk, hasíték nélküli szoknya. A bukfel-
Vérbaj. szoknya nem vó²t felhasítva, mint a mostani.
bújbeli ~ fn Otthon használt női kabátka. bukkandáré ~, bukkombáré fn Bukfenc.
Vet fel a ~t! — monta öreganyám. Ez ojan kis bukkonbáré l. bukkondáré
othon használatos mellényke, köceféle. bukkondárézik ~, bukkandárézik i Buk-
bújbelis ~ fn Ruhakereskedő. fencezik.
bujdokol Ö: el~. buksi ~ mn/fn I. mn 1. Nagy, boglyas
bújhat Ö: el~. 〈fej〉. 2. (tréf) Ostoba, buta. II. fn Buksi fej.
buksifejű 108 busa
buksifejű ~ mn (tréf) Bogjas hajú. Nekem szíjgyártó²k, kötélverőÝk. 2. Komondor. A
is monta anyám, hogy gyere mán te, kizs ~. komondor átalába ~, úgy is híjták: Bundás. 3.
buksza ~ fn Pénztárca. A Iba a fírfijak a Újonc katona. Sz: Ne sírj, ~, ne sírj! Kitelik
papírpíszt tartották, a belsőÝ zsebbe horták. az időÝ. Nekem is vó²d, de már elmúlt az a
buktat Ö: ki~. három esztendőÝ. (Nd.)
buktatás ~ fn 〈Kelmefestésben:〉 a mán- bunkó bunkó² fn 〈A katolikusok gúnyol-
gorlószekrény túlbillentése súlypontján, hogy ják ezzel a szóval a reformátusokat.〉 A refor-
alatta az anyagot ki lehessen cserélni. mátusokat csúfolták így a kató²likusok, #re
bukti ~ fn Kár, veszteség 〈pl. üzleten, őÝk: én nem, te vagy a bunkó². A fijúk csúfo-
kártyán〉. ló²ttak így. Ö: ragya~, sudri~.
bumfordi ~ mn Esetlen, bamba. Aki nem bunyolál Ö: be~.
tudot vegyülni a társasággal, annak monták, burcol ~ i 〈Kalapos〉 a készülő kalap hiá-
hogy ~. nyos részeit alapanyaggal befedi.
bunda ~ fn 1. 〈Pásztorok viseleteként〉 juh burcolás ~ fn Kalapkészítésnek az a mű-
gyapjas bőréből készült (ujjatlan) felsőru- velete, amikor a hiányos részeket az alap-
hadarab. Hétágra sütött a nap a Hortobá- anyaggal befedik. A ~t követőÝen a kiburcolt
gyon, de a juhászon rajta vó²t a ~. 2. Az er- rész gőÝzölés hatására ráköt a kalapanyagra.
jedő cefre felső rétege. Sz: Bunda, köpenyeg!: bureti mn Bureti sejem: 〈paszományo-
itt az ideje útnak indulni. (Úgy) alszik, mint a soknál:〉 a selyemhernyó gubójának hulladé-
~: mélyen alszik. Megalutt, mint a ~: tejre kából nyert anyag, amelyet zsinórfonáshoz,
mondják. Nr: A szél asz mongya a Ira: zászlórojt készítéséhez használnak.
v#rták. A posztó²ra meg: szűttík. — A burgonyaszörp ~ fn 〈Mézeskalácskészí-
hortobágyi pásztor nagy melegben is bundát téshez〉 burgonyából főzött szörp. A ~ az ájsz
vesz fel, de akkor kifelé van a bunda bőre, fontos alapanyaga.
amely nem engedi át a meleget. Télen pedig burján ~ fn 〈Buján növő〉 gyom, haszna-
kifelé van a szőre, befelé pedig a bőre, így vehetetlen növény.
védi őt a hidegtől. — “Van nekem ety kizs burjánzás Ö: sarj~.
bundám, nem az uram vette./ A debrecenyi burkol ~ i 〈A hideg ellen〉 ruhaneművel
pijacon a farom kereste./ Köszönöm a fa- körülveszi magát. Ö: ki~.
romnak, farom járásának./ Göndör szőÝrű kis burkoló burkoló² fn A bekötött könyvre
pinámnak, pörgöld bajuszának”. (Pajzán vers tett papír fedőlap, melyen a könyv címe és
a 20. század elejéről.) Ö: asztrakán~, déc~, szerzője olvasható. Ö: kő~.
dísz~, gerezna~, jegy~, juhász~, kis~, len- burnyászkodik ~ i 〈Betegsége miatt〉 las-
gyel~, nagy~, nyereg~, úti~. san mozog, gunnyaszt.
bundaalj bundaajj fn A bunda alsó ré- burnyesz ~ mn Kedvetlen, levert, bete-
szének zsebként (is) használt, csomókra kötött geskedő 〈személy〉. De ~ eggy ember.
szíjakkal v. gombokkal felerősített 20–30 cm- burok ~ fn Sz: Burogba született: nagyon
es felhajtása. A pásztorok meg a parasztok, szerencsés. Burogba született, kötelen hal
mikor nyáron kint lefeküttek, a bundaajjat, a (meg): aki szerencsés körülmények között
bunda visszafordítot szőÝrös részít tettík a született és élt, az rossz véget ér. Aki burogba
fejek alá párnakíppen. született, akasztó²fán hal meg: ua.
bundabéléses mn Bundabélísezs bugyo- búrpipa ~ fn Gyári készítésű cseréppipa.
gó²: belül bolyhos, meleg női alsónemű. burung Ö: hát~.
bundabugyi ~ fn Bundabéléses bugyogó. busa ~ mn 1. Nagy, széles 〈fej, homlok〉.
bundás ~ mn/fn I. mn Hosszú szőrű 〈ku- Busa fejű: nagy, erős fejű 〈férfi〉. A ~ fejűre
tya〉. II. fn 1. Bundakészítő mester. A Nyugati monták, hogy ennek sok esze lehet, mert nagy
uccán ki vó²tak pakolva a szűrös, gubás, ~, a feje. 2. Dús, sűrű 〈szemöldök〉.
busírozás 109 búzahordás
busírozás ~ fn Bokrászás. Ibúl vó²t. 5. Búzával írőÝ körte: nyár elején
busírozik ~ i 〈Vadász〉 bokrászik. érő körte. Sz: Ritka az a ~, mibe konkoj
búskodik ~ i Szomorkodik, búsul. nincsen. Ritka az a szíp jány, kibe hiba
búsul ~ i Sz: Nagy a feje, búsujjon a lú: nincsen (Nd.): ember hiba nélkül nincs. Bort,
〈vigasztaló mondás〉. Ot vó²t, ahun nem It, békességet/bíkessíget!: 〈a magyar paraszt
búsúlnak: a kocsmában volt. Ö: el~. számára e három a legfontosabb〉. Fekete főÝt
búsz ~ fn Kalapfoldozó gyapjú. termi a jó² It: 〈Debrecenben csak szó szerinti
búszol Ö: ki~. jelentésben él!〉 Úgy áll a ~, mint a kűfal:
búszolás ~ fn A lyukas kalap befoldozása. egyenesen áll, nincs megdőlve. Úty szereti,
buta ~ mn 1. Életlen, tompa 〈vágóesz- mind galamb a It, gelice a párját: nagyon
köz〉. A késnek ~ az éle, In vág, de a fejsze is szereti. Nyugottan mehecc, nem mozs be-
lehed ~, életlen. 2. Bután vág: 〈kés〉 nehezen lőÝled szemezs/egy víka/tiszta It: 〈mondják a
vág. nem szívesen látott vendégnek, aki a készülő
butélia butelija, butélija fn 1. Színes eső miatt nem akar távozni〉. Nr: Minden-
üvegből készült, hosszú nyakú palack, boros- szentek után a It hagyd a zságba! — tartották
üveg. 2. 〈Jelzőként:〉 kéd butélija bor. 3. Pá- az öregek. Vagyis nem szabad későn vetni,
linka tartására való, négyszögletes, lapos, má- mert már nem tud megerősödni, nem tud
zas edény. ellenállni a fagynak. — A ~ három írísi
butella ~ fn 1. Butélia. Add ide a It, szakaszon megyen keresztül: tejes írís. Amikor
igyunk eggyed belőÝle. 2. 〈Jelzőként:〉 kéd ~ megírik, lehet aratni, tejjes írís vagy ma-
bor. lombúza. És hó²tt írís, amikor megbarnul,
bútor Ö: betyár~, fekvő~. túlírízsbe van, ekkor mán kísőÝ aratni. Ekkor
bútorzsinór bútorzsinó²r fn 〈Paszomány- mán a fajsúját is veszíti. Ez a takarmánybúza.
készítők által〉 négy ágból font zsinórfajta, Ö: cigány~, kopasz~, malom~, ősz~, Székács-
amelyet a kárpitosok szegőzsinórként hasz- ~, tar~, tavasz~, török~, vám~.
nálnak. búzaalj búzaajj fn Búzaalja.
butuj ~ mn Buta. búzaalja búzaajja fn 1. Ocsús, szemetes
butujfejű ~ mn 〈Szarvasmarha jellemző- búza. A búzaajja a gépajja rísze, ami a gép
jeként〉. alá hull, selejd búza, amit a rosta kiválaszt.
butul ~ i 〈Éles eszköz〉 tompul. Tyúkkal etettük. 2. Fejletlen búza. A búzaajja,
butykos ~ fn Szűk szájú, füles (mázas) amikor a szemek nincsenek kifejlőÝdve.
cserépkorsó v. vesszővel befont üveg szeszes
búzaasztag ~ fn Búzakévékből rakott asz-
ital számára.
tag. Nr: Az asztagod berakták szípen körbe,
butykoskorsó butykoskorsó² fn Butykos.
befele a kalásszával, és mikor elérte a kellőÝ
búvik Ö: le~.
búvó búvó² fn A bújócskában részt vevő magasságot, akkor hajaszták. Asz jelentette,
játékosok, akikre a kiszámoláskor az elbújás hogy a közepit szépen kibeleszték, rakozsgat-
szerepe jut. Ö: vad~. ták. Akkor mindég rakták rá kalásszal kifele a
búvalbaszott ~ mn Rosszkedvű, szomorú. kévéket, és az gyönyörűen nézet ki, mint ety
búvócska búvó²cska fn Bújócska. háznak a fedele. E vó²t a hajazat.
búvócskázik búvó²cskázik i Bújócskát búzababa ~ fn Az aratási ünnepre bú-
játszik. zából, rongyból, fából készített bábu.
búza ~ fn 1. Búza feje: búzakalász. Hány- búzafej ~ fn Búzakalász.
nya a fejit a ~, jön kifele a ~ feje. 2. Búza- búzafő búzafű fn Búzakalász. Inkáb búza-
vetés. Vó²t ety hatalmas tábla ~. 3. A növény fejnek montuk, mint búzafűnek.
szemtermése. Eggyik hejt jött a törek, másik búzahordás búzahordás fn A learatott bú-
hejt jött a ~. 4. Búzaliszt. A búzakenyír tiszta za összehordása a csépléshez.
búzakalász 110 büdöskőszín-paszuly
búzakalász ~ fn Km: Könnyű a keresztek buzgóság buzgó²ság fn Lelkes odaadás.
köszt ~~t szedni: könnyű ott haszonra szert Sz: Elnyomta a buzgó²ság: elaludt.
tenni, ahol minden feltétel megvan hozzá. buzog ~ i 〈Víz〉 bugyborékolva kavarog.
búzakereszt ~ fn Búzakévékből rakott buzogány ~ fn A gyékény hengeres alakú
kereszt. A ~en vó²t lekfejül a pap. virágzata. Buzogánya csak a gyíkínnek van, a
búzakéve búzakíve fn Levágott búzából nádnak, kákának nincs.
összekötött nyaláb. Három marogbúl kötöttík buzsi ~ msz 〈Többször ismételt〉 liba-
a búzakívít. hívogató szó. Töpször montuk, hogy ~, ~, ~,
búzapiac búzapijac fn Vásártér, ahol bú- mig oda nem írt a liba.
zát és más terményeket árulnak. bű ~ fn Csodálkozás kifejezése. Sz: As se
búzás ~ mn 1. Búzát tartalmazó. 2. 〈Al- tutta, ~-í vagy bá: bambán bámult. As se
mafajta.〉 monta, búzáshombár-í vagy bá: a) nem kö-
búzásalma ~ fn Búzával érő alma. A bú- szönt, b) nem szólt semmit.
zásalma finom, nyári cirmos alma, akkor írt, bűbájos ~ mn/fn I. mn 1. Boszorkányos,
mikor a búza vágásra kerűt. ördöngős. A varázsos asszonra monták, hogy
búzáshombár ~ fn Tölgyfadeszkából csa- ~. Ez a vím banya ~. 2. Bűbájos asszony:
polással összeállított ládaféle, amelyben a bú- gyógyításhoz, kuruzsláshoz értő asszony. A ~
zát tartják. A ~ba belefért vaty tíz mázsa búza, asszonra monták, hoty tuggya van. II. fn 1.
rendesen a vetnivaló²t tartottág benne. Varázsló, boszorkány. Megrontotta a tehene-
búzáskamara búzáskamora fn Búza és met a ~. 2. Kuruzsló, gyógyító.
más termény tárolására szolgáló épület, büdös ~ mn/fn Sz: Kizs ~!: 〈enyelgés,
kamra. A búzáskamorába vó²tak a szuszikok, kedveskedés kifejezése.〉 Büdös neki a munka:
it tartották a kenyírnekvaló²t, eladnivaló²t lusta, dologkerülő. Viszi a ~set: szalad, mert
meg a tengerit, rozsot, árpát is. fél a veréstől, fenekeléstől. Ne piszkáld a
búzásmagtár búzásmaktár fn 〈Nagyobb szart, anélkül izs ~!: csúnya dolgokat nem jó
méretű〉 búzáskamra. A nagyop tanyágba vó²- feszegetni.
tag búzásmaktárak, maktárak. büdösbanka büdözsbanka fn Búbosban-
búzászsák búzázszsák fn Búza tárolására ka. A büdözsbanka a tőÝtyfa tucskó²jába físz-
használt zsák. kelt rendesen. Nagyon szíp madár, csak ojan
búzaszálka ~ fn A búzaszemet körülvevő büdös az ürülíke.
burok hosszú szálkája. büdösféreg Ö: mezei-~.
búzatarló búzatalló² fn 1. A levágott bú- büdösít ~ i Fingik. Aki elszellenti magát,
zaszár földben maradó hegyes vége, töve. 2. az izs ~, bebüdösít. Ö: el~.
Az a föld, amelyről a búzatermést levágták. büdöske ~ fn Bársonyvirág. A ~ még a
búzatorzs ~ fn A búzaszálnak aratás után pajornak se kell, pedig az mindent megeszik.
a földben maradt, kiálló része. A ~ úty szúrta büdöskénvirágpor büdöskémvirákpor fn
a lábat, ha nem vigyásztunk. Kénpor.
búzavetés búzavetís fn Nr: A debrecenyi büdöskő büdöskű fn Kén(kő).
parasztúl, mekkérdeszte a tiszviselőÝ, hogy büdöskőmáj büdöskűmáj fn 〈Népi gyógy-
mikor született a gyereke. Búzavetískor — növény:〉 Hepar sulfuris.
monta a debrecenyi magyar. Hát honnen büdöskőolaj büdöskűolaj fn 〈Gyógyszer-
tuggyam én, mikor vetet maga búzát?! — mél- név:〉 Αcidum sulfuricum dilutum.
tatlankodott a hívatalnok. büdöskőpaszuly büdöskűpaszuj fn Sárga
buzdul ~ i Felbuzdul vmin. színű, étkezésre igen alkalmas babfajta.
büdöskörömfájás ~ fn Juhok fertőző láb- büdöskőszín-paszuly büdöskűszím-paszuj
véggyulladása; büdössántaság. fn Bűdöskőpaszuly. Ö: hártyátlan-~.
büdöskővirág 111 bütyöklábujj
büdöskővirág büdöskűvirág fn 〈Belsőleg bükkönyszéna bükkönyszína, bökkönyszí-
és külsőleg gyógyszerként használt〉 kénpor. na fn Még zölden, magvasodás előtt levágott
büdöspálinka ~ fn Törkölyből főzött pá- és megszárított bükköny. A bükkönyszína jó²
linka. tejelőÝ takarmány.
büdösparéj büdösparé fn A csípős papri- bükkönytarló bükkönytarló², bökköny-
kához hasonló apró, fehér virágú gyomnö- tarló² fn Bükkönnyel bevetett föld, amelyről
vény; pokolvar-libatop. A büdösparét mi ep- a bükkönyt már levágták, de még nem szán-
szőÝllőÝnek is montuk. Ha mekfoktuk, minde- tották fel.
ne büdös vó²t annak. bűnös ~ fn Zálogosdi játékban az a sze-
büdössánta ~ mn Lábvéggyulladásban mély, akitől zálogot vesznek. Nr: A zálogosdi
szenvedő 〈juh〉. a fiatalok társasjátéka, amelynek kérdése: Mit
büdössántaság ~ fn 〈Juhok fertőző be- érdemel az a ~, akinek a záloga a kezembe
tegsége:〉 gennyes kelés a körmök között, láb- van? A “büntetést” a játékostársak szabják ki.
véggyulladás. Nr: A büdössántaság gyógyítá- büntető in BüntetőÝ datívuzba tesz:
sa minden juhásznak apáról fiúra szálló, félt- 〈Kollégiumi diákok tréfás büntetéseként:〉 vkit
ve őrzött titka volt. Valami rézgálic oldattal kezénél, lábánál megfogva háttal a föld felé a
kezelték a késsel kivágott gennyesedést. levegőbe lendítenek úgy, hogy nem nyúlnak
bűjtöl l. böjtöl át a dereka alatt.
büjtölés l. böjtölés
bürge Ö: anya~.
bűtöl l. böjtöl
bürök ~ fn Mérgező gyomnövény. Is-
bűtölés l. böjtölés
merem a bűrköt, ritkás fehér virágja van.
bükkfanyelvű bikfanyelvű mn 1. Magát
büszke ~ mn Sz: Ojam ~, hogy ety szaros
nehezen kifejező 〈személy〉. A bikfanyelvű
piszkafával se lehetne felütni az ó²rát: rátarti,
vagy belga, aki nehezen beszíl, nem leli a
szó²t. 2. Magyarul rosszul beszélő idegen. 3. gőgös ember.
Idegen nyelven beszélő. bütü ~ fn 1. A farönk két vége. 2. Az
bükkös ~ fn Bükkerdő. oldaldongáknak külső, a hajlított dongákra
bükkmakk bükmakk, bikmakk fn/mn/msz merőlegesen futó éle.
I. fn 1. A bükkfa termése. 2. 〈Gúnyosan eluta- bütümetszet bütümeccet fn A farönk két
sító értelemben:〉 ujjal mutatott füge(féle). A vége.
bikmak szerintem más, mint a bükmakk: bütüs mn Bütüs meccet: 〈kosárfonásban:〉
bikmakkot mutattam neki, ijen fityiszfélét. II. egyenes végűre vágott metszet. A vesszőÝk
mn Kicsi. III. msz 〈Gyermekijesztő szó.〉 tőÝ felőli hajlatát ~ meccettel lemeccük. Bütüs
bükköny ~ bökköny fn Pillangós virágú víg: a hordónak azon oldala, ahol a bütü van.
takarmánynövény. A bökköny után vetettík a bütyköl ~ i 〈Kevés hozzáértéssel〉 csinál
búzát, mert nitrogémfogó² gyökere van, mint vmit. Nem szakszerűen v#rja, csinája, csag
a borsó²nak, lencsének. Ö: zabos~. ~i. Ö: meg~.
bükkönyföld bükkömfőÝd, bökkömfőÝd bütykös ~ mn Amin bütyök van (fa, láb).
fn Föld, amelybe az előző évben bükkönyt Akinek a nagylábújja ki van dudorodva, az ~.
vetettek, és a termést már betakarították. bütykösujj ~ fn Hüvelykujj. A kéz ujjaji a
bükkönyöszab bükkönyözzab, bökkönyöz- mutató²-, középsőÝ-, gyűrűs-, kisujj meg ~.
zab fn Zabosbükköny. A bükkönyözszab na- bütyök ~ fn 1. Kóros kinővés a (nagy)
gyon jó² takarmány, nagyon jó²l tejelnek lábujjon. 2. Göb 〈fán〉. Sz: Bütyök, hazame-
tőÝle a tehenek. gyek, ütök!: 〈kisgyereknek mondják tréfás fe-
bükkönyszalma ~, bökkönyszalma fn Az nyegetésként〉.
elcsépelt bükköny szára. A ~ jó² takarmány. bütyöklábujj ~ fn Nagylábujj.
C

cábár ~ mn 1. 〈Főként öltözékre vonatko- taelem, a csavarvetés és a szövés szabályos


zóan:〉 rendetlen, gondozatlan, lompos. A ~ váltakozása. Baló²dalas ~: a soronként
nincs rendesen őÝtözve, pasla, nem törőÝdik egyenként elhagyott orsópárokat a jobb olda-
magával. 2. Hanyag, gondatlan. 3. Nevelet- lon egyszerre veszi be. Jobbó²dalas ~: a so-
len, vásott 〈gyerek〉. 4. Szajha. ronként egyenként elhagyott orsópárokat a
cafat ~ mn Rossz. FőÝlek télem montuk, baloldalon egyszerre beveszi. Kétó²dalas ~: a
hoty ~ eggy időÝ van. Cafat kurva: rossz er- soronként egyenként elhagyott orsópárokat
kölcsű nő. mindkét oldalon beveszi. Ö: hullám~, vil-
cafatos ~ mn Rongyos. lám~.
cafka ~ fn Rossz erkölcsű nő, szajha. cakkoló cakkoló² fn Hosszúkás henger,
caflat ~ i 1. Sárban gázolva megy. 2. Jár, amellyel a csipke készül.
koslat vki után. Hijába ~ a jány után, útyse cakkos ~ mn 1. Félkörmintás szegély-
kel neki. hímzéses 〈zsebkendő, ingnyak stb.〉. 2. Fű-
cafrang ~ fn 1. Darabokban lecsüngő, részfogszerűen bevagdosott szélű 〈papír〉.
szőrzet. De az igazi puli asz hosszú szőÝrű cakkoz ~ i Fűrészfogszerűen bevagdos,
vó²t, hogy majdnem a főÝdön húszta a ~ját. 2. cakkal lát el vmit.
Női ruhán fityegő, lógó dísz, cifraság. 3. Szaj- cakkozó cakkozó² fn 1. 〈Szűrhímzésben:〉
ha. szögletes v. félköríves széldíszítő eszköz. 2.
cafrangos ~ mn 1. Rongyos. A ~ ruhábúl 〈Szíjgyártóknál:〉 cakkozóvas. Ö: kézi~.
itt-ot ló²g a rongy. 2. Cafranggal díszített 〈női cakkozóolló cakkozó²olló²: 〈szűrhímzés-
ruha〉. ben:〉 az anyag szélén szögletesen kivágott dí-
cájg ~ fn/mn I. fn 1. Gyenge minőségű szítés készítésére alkalmas szerszám.
pamutszövet. 2. Felszerelés, a juhokra való cakkozott Ö: be~.
kolompok összessége. Ém mondom bátyám, cakkozóvas cakkozó²vas fn 〈Szíjgyártók-
ez jó² ~. 3. 〈Mézeskalácson〉 életlen, kevésbé nál:〉 vékony vashenger, egyik végén vmilyen
jól látszó díszítés. II. mn Cájg ruha: 〈vászon- mintával, amelyet fakalapáccsal ütnek be a
ból v. gyenge minőségű pamutszövetből ké- megmunkálandó bőrbe.
szült〉 munkásruha. Rígen ki vó²t alkudva cakkpakk cakpakk hsz Mindenestől, egé-
munkabírbe ety ~ ruha is. szében.
cakk ~ fn 1. 〈Zsebkendőn, ingnyakon caklipakli ~ hsz Mindenestül, együttesen,
stb.〉 félkörmintás szegélyhímzés. 2. Papír teljesen. Caklipakli rendesztem a dó²gajimat.
szélének fűrészfogszerű bevagdosása. A pa- Az egíszírt ~ keveset fizettem.
pírt is kicakkosztuk, olló²val mintát váktung cakompakk ~, cakompak hsz 1. Minde-
bele cakra, hegyesre, mint a fűríszfog. 3. nestül, teljesen. Cakompak kísz vagyok min-
〈Csipkeverésben:〉 két részből összeálló min- dennel. 2. Összesen. Cakompak húsz forint.
campó 113 celtlájzni
campó l. compó utak mellett levő kis ház, amelyben a vásárba
canga ~ fn 1. Fejős juh, amelynek a bárá- menőknek a vásári jegyet adták. 3. Vámház.
nyai elhullottak, ill. amelytől ezeket elválasz- cédulás Ö: fél~.
tották. Cangák azok az anyák, amejiknek a cefet ~ mn/fn I. mn 1. Rossz, alávaló. Ce-
bárányát elveszem. 2. Meddő nőstény. 3. Vén fet egy rongy ember. 2. Nem megbízható. II.
v. silányabb, beteges anyajuh. 4. Idős kurva. fn Rossz erkölcsű nő.
Te vín ~, monták a vín kurvának. cefetül ~ hsz 〈Negatív tartalommal:〉
cangabirka ~ fn Fejősbirka. alaposan, nagyon. Cefetül megásztam.
cangacsapat ~ fn Cangák csoportja. cefre ~ fn Pálinkafőzés céljára erjedő gyü-
cangahajtó cangahajtó² fn Az a kisboj- mölcs (leve). Ami leesett a fárul gyümőÝcs,
tár, aki a fejősjuhokat kihajtja a karámból a abbul vó²t a ~.
fejéshez. cefremoslék cefremoslík fn Az az anyag,
cangajuhász ~ fn Fejősjuhász. ami a főzés után marad a cefreüstben.
cangli ~ fn 〈Szőrmekikészítésben:〉 a bőr cefreüst ~ fn 〈Kisüsti pálinka készíté-
kihúzására szolgáló eszköz melyet rámázás- sénél:〉 a cefre főzésehez használt üst.
kor használnak. cefrézés cefrézís fn Szeszfőzéshez meg-
cankózik cankó²zik i Jár-kel, csatangol, őrölt anyag cukrosítása, majd erjesztése.
csavarog. cégér ~ fn Km: A jó² bornak nem kel ~:
cap ~ fn 1. Későn herélt juh. 2. Capon ami értékes, azt nem kell ajánlgatni, reklá-
megy: gyorsan halad a juh, közben nem legel, mozni.
capol. cégéres ~ mn Hirhedt. Rígen is vó²t ~ kúr-
capin ~ fn Farönkfordító horog. va.
capol ~ i 〈A rossz bánásmód és a rossz cégéresít Ö: ki~.
körülmények miatt〉 a juh nem legel, csupán cégérez Ö: ki~.
halad előre. Ha a bírkának nem jó² a gazdája, cégéreztet cégéresztet i Rossz hírbe hoz
~, annyira ~, hogy mék szalad is. vkit.
cécó cécó² fn 1. Hangos veszekedés. 2. cégtábla céktábla fn 〈Kismesterségek-
Zajos mulatság, dáridó. Tegnap nac cécó²t nél:〉 a műhely utcára néző oldalára kiakasz-
rendesztek. 3. 〈Lekicsinylően:〉 házi mulatság. tott tábla, mely a műhelyben dolgozók mes-
4. Rendetlenség. Ö: hej~. terségéről árulkodott. Nr: A cégtáblát a mes-
cécóbál cécó²bál fn 〈Tanyán a legények terek vásározáskor is magukkal viszik, és kia-
és lányok téli szórakozásaként〉 vasárnap este, kasztják a sátorra.
rendszerint vmelyik lányos háznál rendezett cekász ∼ fn 〈Mézeskalácsosok nyelvé-
táncos mulatság. ben:〉 vágószál a csomagológépen. Cekásszal
cécóház cécó²ház fn Az a ház, ahol a cé- vágjuk el a fó²liját.
cóbált tartják. cél cíl fn Cílt vet/tesz vmire: kinéz,
cécózik cécó²zik i Szétszórja a holmiját. kiszemel vki magának vmit. Ráteszi a cílt
céda ~ mn 1. Rendetlen öltözetű. ‰ra is vmire: ua. Túllűtt a cílon: a keleténél többet
asz montuk, hoc ~, akinek ojam vó²t a bak- tett v. mondott, ezzel elrontotta a dolgot.
kancsa, hoty kinízett a lába belőÝle. 2. Mi- celecula ~ fn Mindenféle használt ruha,
haszna. 3. Rakoncátlan. A rakoncátlan gye- cókmók. A ~ mindemféle használt ruhadara-
rekre is monták, hoc ~. bok, ami nem vó²t kifogástalan.
cédula Ö: hajtó~, legelő~, lutri~, marha~. celeculástul ~ hsz Mindenestől, teljes egé-
cédulaház ~ fn 1. Kis bódé, ill. épület a szében.
vásártéren, ahol a marhalaveleket (át)írták, és celtlájzni ∼ fn Szétlökős sátor rúdjait
a helypénzt beszedték. 2. A városba vezető összefogó eszköz.
cemende 114 cicu
cemende ~ fn 1. Szajha. 2. Cókmók. cetli ~ fn 〈Paszományosok nyelvében:〉 le-
cement cément fn Malter. Ö: bőr~. szálazott felvetőszál, melyet a szövőszék
cementálás cémentálás fn 〈Díszítőková- oldalára szerelt rámán szálaznak.
csok szókincsében:〉 felületkezelés, melyet ak- cetlispulni ~ fn 〈Paszománykészítők szö-
kor alkalmaznak, ha a lágy anyag formáját vőszékének részeként:〉 belül üres henger,
meg akarják őrizni a kemény külső ellenére. amelyre vékony selyemszálat gombolyítanak.
Cémentáláskor só²ba mártyák az anyagot. cettig Ö: ától-~.
cementel cémentel i 〈Mélyedést〉 cement- cétus ~, cőÝtus fn Református kollégi-
tel betapaszt. Nagyanyám nagyon jó²l tudot umban diákok közös tanuló- és hálószobája.
cémentelni. ci ~ isz 〈Többször ismételve disznó hívo-
cementrabic ~ fn Mintadeszkázattal ké- gatására.〉 Úty híjtuk a disznó²t: ~, ~, ~!
szült, salak és cementkeverékből előállított ra- cibak ~ fn (rég) Katonakenyér, kétszer-
bic, felület. sült. A ~ ennivaló² vó²t az elsőÝ vilák-
cent ~ fn Centiliter. Két ~ konyakot kírt. háborúba, csak parancsszó²ra lehetet megen-
centi Ö: öltés~. ni.
centis mn Centizs bortni: 〈paszományo- cibál ~ i Erőszakosan húzgál, rángat.
sok szövőszékén készült〉 szegőszalag, ame- Evett, ivott, megvert, hajamnál fogva ~t. Ö:
lyet főleg a kárpitosok használnak. ki~.
centrum ~ fn Falazásnál zsinórral be- cibere ~ fn 1. Aszalt v. friss gyümölcsből,
mérve élbefalazott irányító tégla, amelyet ma- korpából stb. készült savanyú leves, cibere-
gasság szerint is ellenőriznek. leves. 2. Félig főtt, még híg szilvalekvár. 3.
cepekedik ~ i Cipekedik. Korpából erjesztett ital. Ö: gyümölcs~, kor-
cepel ~ i Cipel. pa~, meggy~, szilva~, vízi~.
ceremónia ceremó²nija fn 1. Dísz a vő- ciberelé ~ fn Vörös szilvából v. erjesztett
fély ruháján. Fehír zsepkendőÝ kellett a zse- búzakorpából készített lé.
bibe, a vó²t a ceremó²nijája. 2. Szokás, kia- cibereleves ~ fa 〈Aszalt〉 gyümölcsből fő-
lakult gyakorlat. El kellet menni a templomba, zött savanyú leves.
ez vó²t a ceremó²nija. cica ~ fn 1. (gyny) Macska. 2. Fogócska.
cérna ~ fn Sz: Nem győÝszte Ival (ki- Mi, kisjányok sokszor It jáccottunk.
várni): elfogyott a türelme. Elfogyott a Ija: cicafarka ~ fn 〈Paszományosok nyelvé-
ua. Km: Mindig ot szakad a ~, ahun a leg- ben:〉 ruha vállára tűzött dísz rozetta fejjel és
gyengébb: a szegénynek támad leghamarabb bolyhos csüngővel.
kellemetlensége. Ahun a legvíknyabb a ~, ot cicánkozik ~ i Ficánkol. Akkor nígy-öt
szakad el: ua. szopot csikó² tavasszal ottan cicánkozott.
cérnagomb ~ fn Fémkarikára varrt lapos, cicázik ~ i Cicajátékot játszik, fogócská-
kerek gomb. zik. Labdásztak mek cicásztak, kergettík egy-
cérnaguriga ~ fn 〈Üres〉 cérnaorsó. A cér- mást.
naorsó² fábul vó²t, #ra vó²t rácsavarva a cicfarkkóró cicfarkó²ró² fn Közönséges
cérna, ha üres vó²t, akkor montuk, hoty ~, ha cickafark [Achillea millefolium].
teli vó²t, akkor aszt, hogy egy guriga cérna. cicketánc fn 〈Mókás, játékos táncfajta.〉
cérnakarika ~ fn Karimás végű, rövid cickóró cickó²ró² fn Cicfarkkóró.
facső, amelyre cérnát gombolyítanak. cicó cicó² fn 〈Főként mesében:〉 macska.
cérnalapu ~ fn Réti útifű, főzetét gyomor- cicoma ~ fn Cifra, feltűnően pompázó, íz-
süllyedés elleni gyógyszerként használják. léstelen öltözködés.
cérnatekerő cérnatekerőÝ fn Kis vicinális cicu fn Sz: Cicunak micu a fija: fejletlen
vonat mozdonya. v. kényes anyának fejletlen, ill. kényes a gyer-
ceruza Ö: ács~. meke is.
cifra 115 cigány
cifra ~ mn/fn I. mn 1. 〈A szarvasmarha cifraszarvú ~ mn 〈Szarvasmarha csavaros
fajta szerinti megjelöléseként:〉 minden szép szarvállásának megjelölésére.〉
állású és szarvú marha. 2. Díszes, díszített. 3. cifraszűr ∼ fn 〈Pásztorok ünnepi visele-
Szépen, elegánsan öltözött. NőÝre montuk dí- teként〉 színes hímzéssel, illetve színes posztó-
csírőÝlek, hoty In jár, szereti a szípet. II. fn rátéttel, szegéssel díszített bő, köpönyegszerű
Ti-ti-tá ritmusú tánclépés, cifrajárás. Sz: Úti ruhadarab. A ~ ujját a pásztor gyakran bekö-
~, házi ronda: 〈cifrálkodó, de otthon rendet- tötte, és apró²ságajit hejeszte el benne. Deb-
len nőre mondják〉. recenyi ~: ua.
cifracsikó cifracsikó² fn 1. 〈Fokozatosan cifratarka ~ mn 〈Alma nagyságú foltok-
kifehéredő〉 szürke szőrű csikó. 2. 〈Bizonyta- kal tarkázott szarvasmarha megnevezésére.〉
lan színű csikó megjelölésére.〉 cifráz ∼ i 1. Szűrposztót színes hímzéssel
cifracsikós cifracsikó²s fn A ciframénest és posztórátéttel díszít. 2. 〈Szíjgyártó〉 növé-
őrző csikós. nyi motívummal díszít. 3. 〈Pipakészítő〉 a még
cifrafosás ~ 1. Vérhas. Mekhalt, eszt is nyers pipa oldalába v. nyakába kézzel v. fa-,
elölte a ~. 2. Hasmenés. Megy a hasa, előÝ- csont-, ill. vasmintákkal díszítőelemeket
vette a ~. Sz: Ha a ~ el nem viszi/kapja, még nyom, karcol. 4. 〈Táncban〉 díszítőelemeket
derík ember lehed belőÝlle: 〈gúnyos dicséret〉. alkalmaz. Cifrásztuk a lípíst, mikor táncot
Nr: A cifrafosás gyógymódja: naponta egy fél tanultunk. Ö: meg~.
deci egri bikavért egy kávéskanál fahéjjal kell cifrázás ~ fn 1. A pipa díszítése. 2. A szűr
bevenni. díszítése szegéssel, rátéttel, hímzéssel.
cifragombú mn Cifragombú pipa: Réz cifrázó cifrázó² fn 〈Szíjgyártóknál:〉 cak-
nélküli gombos pipa. kozóvas. Ö: sallang~.
cifragulya cifraguja fn 〈Kb. 50 szürke cifrázócsont cifrázó²csont fn Csontból
készült eszköz, amelynek a végén v. oldalán
magyar marhából álló〉 törzsgulya. Nr: A cif-
lévő faragott mintákkal díszítik a pipát.
ragulya 50 szürke magyar tehénből állt, ame-
cifrázófa cifrázó²fa fn 1. 〈Fazekasoknál:〉
lyek kiválogatása szigorú előírás szerint tör-
plasztikus díszítésekhez használt mintázófa.
tént. A szarvuknak például milliméter pon-
2. 〈Pipakészítőknél:〉 fából készült cifrázó-
tosan a megadott méretűnek kellett lennie.
csontnak megfelelő szerszám.
cifragulyás cifragujás fn A cifragulya
cifrázóöltés cifrázó²őÝtís fn A szűr hím-
pásztora. zésekor használatos díszítőöltés 〈pl. hurok-
cifraléc ~ fn Díszesen faragott, gazdagon öltés, csillagöltés, nyolcasöltés〉.
díszített kerítésléc. A teheccsíges uraknak cif- cigája ~ fn Fekete fejű és lábú, csigasze-
ralédzbül vó²t ám a kerítísük. rűen csavarodott szarvú, finom, rövid szőrű
cifrálkodik cifrákodik i Cifrán, feltűnően juhfajta. A ~ “rd#jbül származott.
öltözködik. cigájajuh cigájaju fn Cigája. A cigájaju a
ciframaris ~ fn 〈Kicicomázott, kirívó magyarnál rövidep szőÝrű ju.
öltözetű leány gúnyos megnevezése.〉 cigány ~ fn 1. Zenész. Halgató² nó²tát
ciframénes ciframínes fn 1. A legjobb lo- húsztak a ~ok. 2. 〈Mézeskalácsosok nyel-
vakból álló ménes. A híres ciframínest Deb- vében:〉 kissé megégett tészta. Sz: Cigány at-
recen városa tartotta fenn. 2. Tenyészkan- ta, visszavette, másvilágon íg a lelke: 〈gye-
cákból álló ménes. A ciframínes, ahon a te- rekek mondják, ha az ajándékozó visszakéri
nyészkancák vó²tak. Nr: A ciframénest 50 az ajándékot〉. A ~ is addik szoktatta a lovát a
fiatal nóniuszkanca alkotta. Az alábbi köve- koplalásho, míg bele nem döglött: vannak
telményeket támasztották velük szemben: a helyzetek, amit nem lehet megszokni, csak
mar megfelelő mérete, jegytelenség, vagyis belepusztulhat az ember. Nem úgy verik a
nem lehetett lámpás, ill. kesely lábú. cigánt: nem úgy van az! Húzd rá, ~, disznó²t
cigánybál 116 cigányzab
adok! Nem dúrja fel az udvarod: 〈tréf tánc- dű (az egyik kontra), egy cimbalom és egy
szó:〉 semmit sem ad. Bisztattya, mint ~ a bőgő.
lovát: 〈ti. azzal, hogy amikor megérkeznek, cigánybíró cigámbíró² fn Cigányvajda.
abrakot kap〉: hazug igéretekkel tartja. Fo- cigánybúza cigámbúza fn 1. A búzához
hászkodik, mint a kárvallot ~: 〈ti. megdöglött hasonló szálkás gyomnövény. A cigámbúza
a lova〉. FelőÝtözöt nac cifrán, mint a ~ vadbúza, úgy nízet ki, mint a búza, csak kicsi
Hencidán: 〈akkor mondják, ha vki túl cifrán kalásza vó²t, és sok vó²d belőÝle ecs cso-
öltözött fel〉. Ojam piszkos, mint a sátoros ~: mó²ba 2. Szálkás tarackbúza.
nagyon piszkos. Úty hazudik, mint ec ~: cigányfogadó cigánfogadó² fn A zené-
nagyon hazudós. Használt neki, mint ~ lová- szeknek napokkal a tánc v. bál előtt történő
nak a bontó²fűsű: semmit sem használt. Vírré felfogadása a rendező bizottság által.
váld benne, mint ~ lovába a bontóÝfűsű: (tréf) cigányfúró cigánfúró² fn Egyszerű, me-
egyáltalán nem vált egészségére. Úgy járt, rőleges fogójú famegmunkáló szerszám. A ci-
mint a ~ lova, mire mekszokta az éhezíst, gánfúró²nak fafogó²ja van, deszkát, fát fúrtak
megdöglött: mire megszokta volna sanyarú vele.
helyzetét, belepusztult. Mekszokta, mint ~ cigánygyerek cigángyerek fn Sz: Fekete,
lova a rakoncát/veríst: nagyon megszokta a mint a cigángyerek: 〈a nagyon megsült. v.
rosszat. Szemmel tartya, mint ~ a lovát: megégett kenyérről, kalácsról mondják.〉
〈szójáték a szem szóval:〉 nem ad neki enni, cigányhajnal cigánhajnal fn Késő reggel.
csak a szemével figyeli, hol próbál eleséget Cigánhajnalba kőÝt fel, nyó²c ó²ra fele.
keresni. Elmehet olvasva a ~ok köszt: olyan cigányhal cigánhal fn 〈Halfajta.〉
fekete, mint a cigány. Km: Cigány is a maga cigánykacsa cigánkacsa fn 〈Vadkacsafaj-
lovád dicsíri: a saját dolgaink iránt elfogultak ta.〉
vagyunk. Amit a ~ este mond, az nem igaz cigánykodik cigánkodik i 1. Veszekszik.
reggel: a cigány szavában nem szabad meg- 2. Kér, kunyorál. 3. Ravaszkodik, hazudozik.
bízni. Cigántúl nem jó² szenet venni: 〈olyan- Ö: el~.
kor mondják, amikor vki az áruját jóval cigányparéj cigámparé fn Szőrös disz-
drágábban adná, mint amennyit ér〉. Nem nóparéj.
szokta ~ a szántást: 〈lusta, dologkerülő em- cigánypipa ~ fn Harmadik cigámpipa:
berre mondják〉. SzénígetőÝ cigánnak tőÝkén a cigányok által használt, nagyfejű, vörös színű
szeme: jól meg kell néznünk, hogy mit ve- cseréppipa. Ö: kis~.
szünk meg. Nr: Cigánnyal álmodni szerencse. cigánypurdé cigánpurgyé fn 1. Cigány
— Debrecenben a huszadik század elején kisgyerek 〈kb. három évesig〉. 2. Meztelen
ismert volt ez a tréfás cigánycsúfoló: Cigány gyerek.
vagyok, Pru a nevem. Nem dó²gozom, míg cigányputrik cigánputrik fn (egyes szám)
nem eszem. Ha jó²l lakom, hazafele. Hád Cigánykunyhó.
gazduramat, hoty híjják? Éngem meg úgy, cigányrajkó cigányrajkó² fn Cigányfiú.
hogy utánnad az isztikével. Ó² az Istenit neki, cigányréce ~ fn Cigánykacsa.
de pászol a gazduram neve az enyímhe! cigányút ~ fn Sz: Cigányutra tívett/ment:
cigánybál cigámbál fn 〈Főként〉 cigányok 〈a falat〉 a légcsőbe került.
farsangi mulatsága. Nr: Debrecenben a több cigányvajda cigámvajda fn A debreceni
napos farsangi mulatságot általában a cigány- gazdabálakon a zenekarral foglalkozó rende-
bállal fejezték be. ző.
cigánybanda cigámbanda fn Cigányzene- cigányzab cigánzab fn 1. Vadzab [Avena
kar. Nr: A még teljesnek mondható cigány- fatua, héla zab]. A cigánzap kalássza ritka.
banda legkisebb létszáma négy tag: két hege- Vadon terem, mint a cigámbúza. ErdőÝn-me-
cigaretta 117 cinkarika
zőÝn meg lehet tanálni mind a kettőÝt. 2. cifra. 2. Nagy termetű, szép szarvú 〈szarvas-
Meddő rozsnok [Bromus sterilis]. marha〉. Az ökör is lehetet ~. Címeresz szarvú:
cigeretta ~ fn Cigaretta. 〈nagy és szép szarvú jószág megnevezésére〉.
cigerettázik ~ i Cigarettázik. A címeresz szarvú ökörnek a szarva se nem
ciguzik ~ i Vacakol, babrál[?]. Én csiná- csajla, se nem hátrafele áll. 3. Címeres tá-
lom gyorsan, nem szoktam vele ciguzni. nyír: a) 〈mézeskalácsos faforma〉. b) 〈kivert
ciha ~ fn 〈Tollal kitömött〉 dunyha- és pár- tésztából készített mézeskalácsos termék〉.
natok. címerez ~ i Kukorica porzós virágjának
cihelődik cihelőÝdik, cühölőÝdik i Készü- közepét kivágja v. kitöri. Mikor bútt a címerje
lődik, szedelőzködik. Ö: fel~, le~. a tengerinek kifele, késsel kiváktuk vaty
cikázik ~ i Villám zegzugos vonalban fel- kitörtük a közepit, címeresztünk.
villan. címerezés címerezís fn Kukorica porzós
cikk ~ fn Cigbe szabot szoknya: derekánál virágjának kivágása v. kitörése.
ferdén szabott szoknya. A cigbe szabot szok- címke ∼ fn 1. 〈Mézeskalácsosok nyelvé-
nya divatos vó²t, csinos is vó²t, akin jó²l ált. ben:〉 a mester nevével, címével és a termék
Ö: szőrme~. szavatossági idejével, nevével ellátott matrica.
cikli l. cvikli Minden becsomagolt árura It ragasztunk. 2.
ciklis l. cviklis Enyvezett üres kis papírlap, a könyv címének
cikó ciku fn Fonat, fonadék. Ec ciku hagy- feltüntetésére. 3. Az előállító pékműhely áru-
ma: szalmakoszorúba font hagyma. jegye, mesterjegy. Címkét tettünk a kenyírre,
cikózik cikuzik i Ingerkedik, kötekedik, az vó²t ráírva: Kosztely Pék.
tréfálkozik vkivel. címkéz Ö: fel~.
cikula ~ fn 〈Csizma, szűr díszítőeleme- cimpája Ö: fül~, orr~.
ként:〉 szegés alá befogott keskeny, színes cinadró cinadró² fn Macska.
posztócsík, amelyet bevarrás után kicsipkéz- cincál ~ i Mérgesen széttép, szétszaggat,
tek. ráncigál vmit. Ö: meg~.
cilinderes ~ mn Cilinderes kíminy: ci- cincér ~ fn Rovar, amely a faanyagot és
linderkémény. az öreg, beteg fákat rágja.
cilinderkémény cilinderkímíny fn Henger cincog ~ i Hegedűn rosszul, fülsértően ját-
alakú üreggel rendelkező, a háztetőn túl érő szik. Km: Nincs othon/ithon a macska, ~nak
fedett kémény. A cilinderkímínyen kétó²dalt az egerek: a felügyelet nélkül hagyott gyer-
vó²t ojan kerek juk, és kúpos vó²t a teteje. mekek rosszalkodnak.
cimbora ~ fn Azonos korú legény- v. le- cincogtat cincoktat i Rémítget, ijesztget.
ánypajtás. Két fijú meg ety fijú meg egy jány, cinerária cinerárija fn Ablakba való cse-
de két jány is monta egymásnak, hoty Im. Ö: repes növény, amelynek különböző színű, föl-
lány~. felé álló, csoportos virágjai vannak [Cinera-
cimboraság ~ fn Barátság, pajtásság. ria; Senecio cruentus].
cimboráskodik Ö: össze~. cines mn Cines lemez: ónból készült vé-
címer1 ~ fn 1. Cégtábla, cégér. 2. Kukori- kony lemez.
ca porzós virága. A tengerinek is van ~e vagy cinez ~ i 1. Ónnal bevon. 2. Ónnal befor-
bojtya. Hánnya a ~it: 〈kukorica〉 kezd virá- raszt.
gozni. 3. Akasztófa ~e: hirhedt gazember. Ö: cinezés cinezís fn Ónnal történő bevonás,
guba~. ill. beforrasztás.
címer2 ~ fn A levágott birka combja, azaz cinkarika ~ fn 〈Gombkötőmesterségben:〉
a legszebb, leghúsosabb része. Ö: birka~. cérnagomb, paplangomb alapjául szolgáló
címeres ~ mn 1. 〈Vmilyen tárgy〉 díszes, fémkarika.
cinkarikaprés 118 cirokseprű
cinkarikaprés ~ fn 〈Paszománykészítők cirádáz ~ i Cirádákkal díszít. Ö: ki~.
nyelvében:〉 cinkarika készítésére alkalmas ciriburi ~ fn Cókmók, holmi. Szeggyük a
házilag összeállított prés. ~t, osz mehetünk tovább!
cinke ~ fn Főtt krumpliból, lisztből álló, cirkalmaz ~ i Körzővel (cirkalommal)
püreszerű étel. A ~ vacak ítel, én az ijeneket kimér, megmér, körülrajzol. A keréktalpon a
nem szerettem, esz falusi szegíny ítel vó²t. Sz: küllőÝk hejét cirkalmasztuk, alaposan kicir-
Cinkét fogott az ó²ra: a nagy hidegtől kipi- kalmasztuk. Ö: ki~.
rosodott az orra. Nr: Ha megatták a mó²gy- cirkalmazás ~ fn A cirkalommal végzett
gyát, a It ícs csinálták: a szalonnát apró² művelet és eredménye.
kockára vákták, hagymát dinsztoltak, kicsi cirkalom ~ fn 〈Főként különböző népi
porpaprikát tettek hozzá, és ezzel leöntöttík. mesterségek szókincsében:〉 körző. Ö: hasí-
cinkézik ~ i Cinkére vadászik. tó~, talp~.
cinkós cinkó²s mn 〈Bor〉 megecetesedett, cirkás ~ mn Tarka. Az eggyik tyúkom ~.
megsavanyodott. Ö: fekete~.
cinkósodik cinkó²sodik i 〈Bor〉 ecetesed- cirkli ~ fn 〈Κülönböző népi mesterségek
ni, savanyodni kezd. szókincsében:〉 körző. A ~ az egyik lekfonto-
cinkvéső cinkvísőÝ fn 〈Mézeskalácso- sap szerszámja a bognárnak. Ö: agyátmérő~.
soknál:〉 az öntőforma kifaragásához használt cirkolás ~ fn 〈Fazekasmesterségben:〉 fo-
vésőtípus. lyékony földfestékcsíkok cirokszállal történő
cipellő cipellőÝ fn Borjúbőrből készült, áthuzogatása v. ritmikus elfuttatása az edé-
gombos, kecses női cipő. nyeken.
cipi ~ fn Borravaló. cirmos ~ mn 1. Pirosas foltokkal színezett
cipó cipó² fn 1. Pattogatáskor ki nem re- növényi termés 〈alma, körte, barack〉. 2. Fol-
pedt kukoricaszem. 2. Púp. Ennek is cipó² tos csíkostarka 〈macska〉. 3. Maszatos, pisz-
van a hátán. 3. Tojásos kenyértésztából kis kos 〈arcú〉. Aki nem nagyon mosdot meg, nem
kerek csomókba gyúrt levestészta. Ö: ded~, szeretett a mozsdással foglalkozni, annak ~
derce~, kis~. vó²t az arca. Nr: Cirmosz cica, jaj! Hova lett
cipókalács cipó²kalács fn Cipóhoz hason- a vaj? Ot látom a bajuszodon, majd lesz
ló formára szaggatott, 〈vmivel töltött〉 kelt neked baj! (Gyermekvers.)
tészta. cirok ~ fn Embermagasságúra növő pá-
cipókosár cipó²kosár fn A kenyérkosár- zsitfűféle ipari növény.
nál kisebb gyékénykosár, amelybe a cipó cirókál ciró²kál i Cirógat, simogat.
tésztája kerül. Hát hogy viszed el jányom, két cirókamaróka ciró²kamaró²ka fn Ciró-
kosár meg ety kis kosár, vagy ety cipó²ko- kajáték. Nr: A szülő v. más felnőtt által ölbe
sárral? vett kisgyerek fejét a következő rigmust
cipóz Ö: fel~, ki~. mondva cirógatják: Ciró²ka, maró²ka. Mit
cipő Ö: bagaria~, boka~, elevájt~, kis- főÝsztél? Kását. Míg a kúton jártam, megette
asszony~. a pap macskája. Hess, hess, hess! Ez utóbbi
cipőpertli cipőÝpertli fn Cipőfűző. szavaknál a felnőtt elkezdi csiklandozni a kis-
cipőringli cipőÝrigli fn 1. A cipő fémlyu- gyereket, mintha a macskát hajtaná.
kai, amelyekbe a fűzőt befűzik. 2. A pásztor- cirokecset ~ fn 〈Könyvkötészetben:〉
kalap állhoz erősítő szíjának, az álladzónak a márványozáshoz használatos cirokból készült
díszítésére szolgáló sárgaréz veretű lyuk. ecset. Cirokecsettel hordom fel a grundra a
cipószakasztó mn Cipó²szakasztó² kosár: festéket.
cipókosár. cirokhegedű ~ fn A cirok vastag szárából
ciráda ∼ fn Kacskaringós, aprólékos dí- házilag készített gyermekjáték.
szítés, cifrázat. cirokseprű ~ fn Cirokból kötött seprű.
cirokszál 119 condollott
cirokszál ~ fn Az embernagyságúra növő cocilista ~ mn Szocialista.
pázsitfűféle növénynek, a ciroknak a szála. cocó cocó² fn (gyny) Ló. Kizsgyereknek
citera ~ fn 〈Játék közben az asztalra montuk, hogy ot jön a cocó², hogy örűjík
fektethető〉 húros pengetőhangszer. Sok It neki.
lehetet látni a pásztortanyákon. Kisfejes ~: 〈a cocoskodik ~ i Kellemetlenkedik, vitatko-
citera egyik típusa〉. zik.
citerabál ~ fn Táncmulatság, ahol a zenét coki ~ msz 1. 〈Kutya kergetésére:〉 mars,
citerások szolgáltatják. takarodj 〈ki〉! 2. 〈Ló nógatására:〉 Lúnak is
citerál ~ i Citerázik. monták, ha elengettík a jászoltúl, hoty ~,
citerazenekar ~ fn Citerákon játszó (népi) mennyík inni. 3. 〈Személyhez intézve:〉 taka-
együttes. rodj! kifele! Ha ojan jött, aki nem tartozott a
citling ~ fn 1. 〈Könyvkötészetben:〉 a le- hászho, annak is monták, hoty ~, mehecc in-
mez érdes, szálkás felületének lesimítására nen kifele.
használt egyenes szélű acéllemez. 2. 〈Mézes- cokli ~ fn Az épületek rendszerint vakolt
kalácsosoknál:〉 a teknő tisztításához haszná- lábazata.
latos kártya alakú acéllemez. cókmók có²kmó²k fn Mindenféle holmi,
citromkörte ~ fn Kis méretű, sárgás színű ruhanemű, kézbe vihető kisebb csomag.
édeskés befőzőkörte. col ~ fn 〈Régi hosszmértékként:〉 hüvelyk.
cívis ~ fn 1. Debreceni módos (paraszt)- colos Ö: hat~.
polgár. 2. (Többes számban) Debrecen ősla- colostok l. colstok
kossága. Debrecembe asz különleges vó²t a colpang ~ fn Homlokzaton alkalmazott
~eknél. ablakkönyöklő párkány.
cívisház ~ fn A cívisek városi lakóháza. colstok colostok, collostok, ~ fn Össze-
cíviskalap ~ fn Széles karimájú kalap. hajtogatható, többnyire fából készült mérő-
cívisszűr cíviszszűr fn 〈Debreceni őslakos eszköz, egyik oldalán cm-, a másikon colbe-
osztással. Ma már ritkábban használnak co-
gazdálkodó családból származó módos polgár
lostokot. Sz: Összement, mint a colostok: na-
viseleteként:〉 többnyire barna, drapp és kávé-
gyon lesoványodott.
színnel cifrázott fekete szűr.
colvessző colvesszőÝ fn A filckalap ké-
cívisváros ~ fn Debrecen.
szítésekor erre gyúrja rá a filcet a kalapké-
cizellál ~, cizelál i 1. 〈Könyvkötő〉 arany-
szítő mester.
metszésen vmilyen mintát készít. 2. 〈Rézmű-
comb ~ fn Nyeles ~: (gyny) baromfi alsó
ves, ötvös〉 fémtárgyat díszít domborítással. combja.
cizellálás ~ fn 〈Díszítéskor alkalmazott〉 combkefe compkefe fn (tréf) Oldalszakáll,
finomvésés, faragás. barkó.
cizelláló cizelláló², cizeláló² fn 〈Könyv- combtáska comptáska fn 〈Hám része-
kötészetben:〉 az aranymetszéskészítés szer- ként:〉 az istráng lapos bőrtokja a ló két olda-
száma. lán.
cizellőrkalapács cizellőÝrkalapács fn 〈Öt- compó compó², campó² fn A bába mellett
vösmesterségben:〉 a cizelláláshoz használt segédkező leány v. asszony, aki a csecsemőt
jellegzetes alakú (acél)kalapács. fürdeti, ill. annak ruhaneműjét mossa. Nállunk
co ~ msz 1. 〈Ló indítására, terelésére.〉 Co a compó² nem fürdetett, csak takarított,
te, sárga, ~ te, hegyess! — evvel bisztatták a mosott.
lovakat. 2. Co fel!: 〈lóra, emberre stb.〉 állj condollott ~ mn 〈Főként nőre vonatkoz-
fel! tatva:〉 rongyos, nyűtt ruhában járó, rendetlen
coca ~ msz 〈Disznó, malac hívogatására:〉 öltözetű, gondozatlan. Ez a Julcsa mindig
~, ne! ojan ~, piszkos.
condra 120 cukorárus
condra ~ fn 1. Posztóból készült általá- cudar ~ mn 1. Alávaló, hitvány. Cudar
nosan viselt ruhadarab. 2. Rossz, rongyos ru- áruló². 2. Hideg, esős 〈időjárás〉. Cudar eggy
ha. A ruha, ha rongyos vó²t, ~, mint amibe időÝ van. Sz: Cudar világ, szűk esztendőÝ, de
most a hajlíktalanok járnak. Ha jó² ál- ráng baszot mind a kettőÝ: hideg időjárás
lapodba vó²t, mektiszteltík a kabát szó²val. 3. volt, és termés se termett elég.
Rendetlen, lompos öltözetű nő. cuffort ~ fn 1. 〈A magyarországi éghaj-
copf coff fn 1. Női hajviseletként két ág- latot nehezen viselő〉 főleg húsáért tartott
ban viselt, hosszú hajfonat. 2. 〈Kosárfonás- angliai eredetű birka. Ó²tán van a plezit, a ~,
ban:〉 hajfonatra emlékeztető fonásminta. a lefic. 2. Amerikai fajtájú juh, suffolk.
copfszegés cofszegís fn 〈Kosárfonásban:〉 cúg ~ fn 1. Léghuzat. Jaj, de nac ~ van itt!
pótkarókkal, ill. pótkarók nélkül végezhető 2. A (cúgos) cipő szárába betétként illesztett
hajfonatra emlékeztető szegés. Kosárfonásnál gumiszövet, rugalmas ereszték. 3. (rég) 〈Ka-
leggyakrabban az ötpáros cofszegíst alkal- tonai〉 szakasz. 4. Tégla v. habarcs felszállítá-
mazzuk. sára alkalmazott, rendszerint kézi erővel haj-
cö ~ msz 〈Többször ismételve disznó hí- tott felvonószerkezet. 5. 〈Kék-festők:〉 egy
vogatására:〉 ~, ~, ~! bemerítés és kihúzás a kipában.
cölöp ~ fn Karó. FőÝtkimérísnél is ~öt cugehőr cugehőÝr fn 〈Öltözékkel kapcso-
ütöttünk a főÝdbe. Sz: Veri a ~öt: köhög. latban:〉 kellék, hozzávaló. CugehőÝr, úty hít-
cövek ~ fn 1. Hegyes végű rövid karó. 2. ták a hozzávaló²t.
〈Jószág szarvállásának megnevezésére.〉 Sz: cúghúzás cúkhúzás fn Huzat, légáramlat.
Úgy ál, mint ~ a főÝdbe: feszesen áll. Ál, mint cúgos cugos mn Gumibetétes 〈cipő〉. Cu-
a ~: ua. Ö: borjú~, csikós~. gosz cipőÝ: gumibetétes cipő. A cugosz ci-
cövekel ~ i 〈Lovat, szarvasmarhát, sertést〉 pőÝbe nem vó²t fűzőÝ, csag betét, asz nem
cövekhez köt. Ö: ki~, le~. kellet fűzni, semmi, csak mekhúszták. Cúgos
cöveklábú mn Cöveklábú korong: 〈a fa- topánka: ua.
zekaskorong egyik típusaként:〉 olyan korong,
cúgpánt cúkpánt, cukpánt, cupánt fn 1.
amelynél a tengelyét tartó bilincset a műhely
Vasalás, főként a szekéré. 2. Szekéren az ás-
földpadlójába vert négy cölöpre szögelt desz-
tokot a tengellyel, ill. a vánkost a tengellyel
kákhoz rögzítik.
összefogó, szorító vaspántok közül egy. Nígy
cu ~ msz 〈Rendszerint többször ismételve
cukpántal, nagyop szekérnél hattal van felfo-
disznó, malac hívogatására:〉 ~, ~, ~!
gatva a szekértengej az ástokho.
cubák ~ fn 1. Nagy csontos húsdarab, hú-
sos konc. A ~ jó² nacs csont, van rajta ety kis cugszfűrer cukfűrer fn (rég) Szakasz-
inas rísz mek hús is. 2. Comb forgócsontja a vezető. A szakaszvezetőÝt cukfűrernek ne-
rajta levő kevés hússal. A marhánag, disz- vesztík, ahon a nímet vezínylís vó²t.
nó²nak van ~ja, a csirkének nincs. cuháré ~ fn Vasárnapokon, ünnepnapo-
cucc ~ fn Holmi, cókmók. kon rendszeresen ismétlődő alkalmi táncmu-
cucilista ~ fn/mn Szocialista. latság.
cucli ~ fn 1. Cukros tejbe v. vízbe áztatott, cuherda ~ fn Cuháré.
előre megrágott kenyérbél darabka, amelyet cuhol ~ i Lohol. Ez a Péter mindik ~,
fehér ruhába kötve a csecsemő szájába adnak. sijetőÝs a menőÝkéje. Ö: fel~.
A ~ba pájinkát is öntöttek a kenyírbe, hogy cukor cúkor fn Sz: Úgy veszik, mint a
jó²l aluggyík a gyerek. Azír vó²t osztán ojan cúkrot: nagyon kelendő. Ö: fodormenta~,
okos, elkábút tülle az a kis csepsíg. 2. Cumi. kámfor~, kelevény~, kolompér~, süveg~.
A ~t montug gyerekmarasztaló²nak is. cukorárus cúkorárus fn 〈Moziban, szóra-
cuclizik ~ i 〈Csecsemő〉 cuclit szív. Cuc- kozóhelyen stb.〉 nyakba akasztott tálcával já-
lizik a gyerek, marad, nem rí. ró cukorkaárus.
cukorfokmérő 121 cviklis
cukorfokmérő cúkorfokmírőÝ fn 〈Pálin- culáp ~ fn 1. 〈Építkezéshez használt〉 fa-
kafőzéskor stb.〉 a cukorfok mérésére haszná- oszlop, a ház v. más épületek tartóeleme, cö-
latos műszer. löp. 2. Az istállóajtótól a kútig vezető korlát
cukorfokoló cúkorfokoló² fn Cukorfok- része. 3. Támasztóoszlop, támfa. 4. Szénatar-
mérő. tónak az ágasa, cölöpje. Az olajmécses ott ált
cukorjegy cúkorjegy fn Cukor vásárlására a ~on.
jogosító utalvány. cunder ~ fn 〈Kovácsmesterségben:〉 az a
cukorkór cúkorkó²r fn Cukorbetegség. vastörmelék, elégett vasdarab, amely a forró
cukorkörte cúkorkörte fn 〈Édes ízű körte- vas kalapálásakor lepereg.
fajta.〉 cuppogtat Ö: meg~.
cukorlepény cúkorlepíny fn 〈Méhészet- curhol ~, corhol i 〈Pásztorok, szűcsök,
ben:〉 általában mézből és cukorporból álló, tímárok szóhasználatában:〉 nyersbőrt kampó
gyúrással v. főzéssel elkészített téli táplálék a alakú szerszámmal v. tompa vasszerszámmal
mézzel gyengén ellátott méhcsaládoknak. puhítás céljából húzogat, simít.
cukormáz cúkormáz fn 〈Mézeskalácso- curholó curholó², corholó² fn 〈Késféle
soknál:〉 cukros szirup, máz, mellyel a puszed- eszköz:〉 hengeres keményfába foglalt vasda-
li felületét bevonják. A puszedli tetején a rab, kaszapenge, amellyel a bőrt kaparják,
cúkormázra kó²kuszt, mandulát, dijó²t is tisztítják, puhítják.
szó²rhatunk. curikk ~, curik msz 〈Ló faroltatá-
cukorpróba cúkorpró²ba fn A felfőzött sára:〉 vissza, hátra!
cukor töménységének vizsgálata. curikkol ~ i 〈Ló〉 hátrál, farol. Ö: ki~.
cukorszóró cúkorszó²ró² fn Rendszerint
curikkoltat ~ i 〈Lovat〉 hátráltat, faroltat.
hosszúkás henger alakú kis edény, amelynek
A lovat a szekérrel ~ják, hátrafele tolattyák.
lyukacsos kupakján át a beletöltött porcukrot
Ö: be~.
az ételre hintik.
cühölődik l. cihelődik
cukortartalom cúkortartalom fn A gyü-
cürhölődik cürhölőÝdik i Bajlódik, vesző-
mölcsben található cukor mennyisége.
dik vkivel. Sokat cűrhölőÝdik a gyerekekkel.
cukorvizelés cúkorvizellís fn 〈Cukorbe-
cvikk ~ fn 〈Vadászok nyelvében:〉 két
tegség tüneteként:〉 a fokozott vízkiválasztás
miatt szomjazással járó, megnövekedett cu- szalonka repülése.
kortartalmú vizelés. cvikkeres ~ mn Orrcsiptetőt viselő 〈férfi〉.
cukrászkemence ~ fn 〈Cukrászatban cvikkol ~ i Cipőt kaptafára felhúz.
használt〉 sütőkemence. cvikkolás ~ fn 1. 〈Cipészek nyelvében:〉 a
cukrosodik Ö: be~. cipő kaptafára húzásának művelete. 2. 〈Kő-
cukroz Ö: le~. művesmesterségben:〉 a hiányos falazati sor
cuktilis l. szuktilis üregeinek a kitöltése dirib-darab téglával.
cuktilus l. szuktilus cvikli cikli fn Ruha ék alakú betoldása.
cula ~ fn 1. Szedett-vedett, ócska ruha(ne- Ciklibe szab: női ruhát deréknál keskenyebb-
mű). 2. Hitvány ember. A ~ hitvány ember, re, lefelé bővülően több darabból kiszab.
kár bele az ennivaló², még avval is mekte- cviklis ciklis mn Ciklisz szoknya: cviklibe
tésztík. szabott szoknya.
Cs

csá ~ msz Csá ide!: 〈Jármos szarvasmarha Meg a rumos teját, amibe a rumod beleön-
irányítására:〉 jobbra! töttík, úty szó²gálták fel, ez is ~ vó²t, ez mek
csabak1 ~ mn 〈Szarvasmarha olyan szarv- kimondottan.
állásának megnevezésére, amikor az egyik csajbókos csajbó²kos mn 1. Bolondos,
szarv fölfelé, a másik lefelé áll.〉 féleszű, szeleburdi. 2. Ügyetlen mozgású,
csabak2 ~ mn Gallycsonk a fán. Fürí- esetlen.
szelísnél a fán hagyod gajcsonkot mongyuk csajfétás csajfétás mn 1. Bolondos, hó-
~nak. bortos, féleszű. A ~ nem úgy viselkedik, mint a
csábít Ö: el~. normális ember. 2. Félretaposott sarkú 〈láb-
csábul Ö: el~. beli〉.
csacsi ~ fn Sz: Tanúj, ~, szamár lez be- csajhos ~ mn 1. 〈Ruha, öltözet〉 lucskos,
lőÝled: (tréf) 〈biztatás főleg kisgyereknek〉. sáros csatakos. NőÝnek is, fírfinak is mon-
Csacsi ül a szamáron: (tréf) 〈felnőtt mondja a gyuk, hocs ~, ha ojan piszkos ruha van rajta,
térdére ültetett kisgyereknek〉. haragba van a mosással. 2. Szeleburdi.
csacska ~ mn Fecsegő. A fecsegőÝ kisján- csajla ~ mn 1. Lekonyult szélű, formátlan
nak montuk, hoty te, kis ~.
〈kalap〉. 2. 〈Jószág, juh szarvállásának megje-
csacsog ~ i 1. 〈Gyermek〉 fecseg, jártatja a
lölésére:〉 lefelé görbülő. A kajla szarvú te-
száját. 2. 〈Kisgyermek〉 beszélni kezd.
hénre, ökörre, magyar jura is montuk, hocs ~,
csádé ~ fn Két szélénél és a közepénél is
ha úgy ált a szarva. 3. Lekonyuló, lehajló 〈pl.
éles sásféle; kutyaherélő sás. A ~ nagyon
a sertés füle〉. A disznó²ra csak ritkán montuk,
gyenge minőÝsígű szína, a lú nem is ette, csak
a szabadontelelőÝnek atták, megette a jovát, a hocs ~ a füle. Ö: előre~.
többit meg összevákták trágyának. csak ~ hsz Sz: Csak a neki!: jól van az!
cságató cságató² fn Az eketaliga rúdjához Nem ~ a, ha ugyancsak: 〈fokozást v. túlzást
kapcsolódó, fa- v. vasalkatrész, amellyel a ba- kifejező fordulatként〉. Ö: igen~, majd~,
rázda szélességét szabályozzák; váltó. nem~.
csahol ~ i Áló²ra ~: vadászkutya szag- csákány ~ fn 〈Főként szőlőművelésben
gatottan ugat, hogy a megsebzett vadat meg- használt〉 keskeny vasú kapafajta, melynek a
állásra kényszerítse, és jelezze a helyét. foka csákányszerű hegyben végződik. Az örek
csaholás ~ fn Áló²ra ~: vadászkutyának szőÝlőÝbe a meccőÝ vitte magával a csá-
az a szaggatott ugatása, amellyel a sebzett va- kánnyát is.
dat megállásra kényszeríti, és jelzi hollétét. csákányfergeteg fn Sz: Mék ha ~ esik is,
csája ~ fn Tea. Debrecembe a második ha menni kell, akkor menni kell: bármilyen
vilákháború után egy darabig Inak is montuk rossz idő lesz is, el kell mennünk.
a levélbül vagy a dijó² belsőÝ elosztó²jábul csákányos ~ fn Csákánnyal dolgozó mun-
kíszült teját, az ígetet cukorbúl kíszült teját. kás.
csakhamarosan 123 csalitos
csakhamarosan ~ hsz Hamarosan, nem- homa, reoma ellen, de szárastúl mek kel csap-
sokára. Csakhamarosan odaírek mán. ni a térgyit, könyökit, ott ahun fáj.
Csáki ~ fn Csáki szalmája: gazdátlan hol- csalánt l. csalán
mi, vagyon. Rendbe van, mint a ~ szalmája: csalánzsák ~ fn Csalánrostból készült,
szabad prédára van hagyva. durva szövésű széles zsák. A csalánzságbúl
csakliz ~ i 1. Csereberél, csencsel. 2. Lop. törekhordó² ponyvát is csináltak.
csáklya csákja fn Tűzoltásra használt, csalatkozik Ö: meg~.
hosszú nyelű vaskampó. csalavári ~ mn Szeles, kapkodó.
csákó csákó² mn/fn I. mn 1. 〈Szarvasmar- csálé ~ msz/fn/mn I. msz 〈Jármos szarvas-
ha szarvállásának jelölésére.〉 Csákó²/Csá- marha terelésére:〉 jobbra! II. fn 1. A jobb
kó²sz szarvú: a) fejtől elállóan növő, végén oldalra befogott ökör v. tehén. 2. A bal oldal-
befelé görbülő szarvú 〈szarvasmarha〉. b) kis- ra befogott szarvasmarha. A csálé balfelőÝl
sé szét és a hegyek felé hátra görbülő szarvú. vó²t mind, ha nígy vaty hat vó²d befogva is.
2. Kajla, szétálló 〈fül〉. Csákó² fülü: elálló fü- 3. Csáléra áll a kalap: ferdén áll, félre van
lű 〈szarvasmarha〉. A csákó² fülüt mi csak te- csapva. III. mn Ferdén álló. Csálé kalapja
hénre montuk. II. fn 1. Szétálló szarvú szar- van. Sz: Csálé, hajsz! ‰ra mícc/menny, am#re
vasmarha. 2. Csákó²ra áll: 〈szarv, bajusz〉 akarsz: (tréf) mehetsz, ahova a szemeddel
szétáll, ill. felfelé görbül. látsz.
csákós csákó²s mn 〈Juhra vonatkozó-
csalékony csalíkony mn 1. Csalóka. Csa-
an:〉 összehajló szarv.
líkony az időÝ, ha jó² időÝ van, oszt hamar
csal ~ i Csábít. Látta, hoty hogy megy a
roszra fordul. 2. Csalós. A csalíkony ember
munka, és engem kiválasztott, és ~t Pestre,
az, aki csal valakitül.
hogy mennyek. Nr: Hogy imátkozik a zsidó²?
csálés csálís, csellís fn Bal oldali ökör.
Csalom a magyart, csalom. Szánom, de nem
csalétek csalítek fn 〈Vadászok nyelvé-
bánom. (A 20. század első évtizedeiben is-
mert találós kérdés.) Ö: csel-~, meg~. ben:〉 ragadozók beetetésére szolgáló étek.
család ∼ fn Vkinek a gyermeke. Álító²lak csalfálkodik ~ i Kacérkodik, kikapósan
fírhe ment, oszt nem let csalággya. Ö: dajka~, viselkedik. A jány ~ evvel is, avval is.
méh~, tartalék~, tenyész~. csali1 Ö: be~.
családi mn Családi tánc: a menyasszony- csali2 ~ fn Csalétek.
táncot követő tánc, melyet az örömapák és csalikacsa ~ fn Gumiból, fából stb. ké-
örömanyák kezdik lassúval, majd a rokon fiúk szült kacsafigura, amelyet vadkacsavadásza-
és lányok folytatják frissel. ton a tóra helyeznek ki.
családos ~ fn (Több) gyermeke van. csalimadár ~ fn T-alakú fára kikötött v.
családosodik Ö: meg~. kosárban kihelyezett bagoly, melyet a ragado-
családtalan csaláttalan mn Gyermekte- zómadarak igyekeznek megkaparintani, eköz-
len. ben lelövik őket.
csalán ~, csalánt, csilán, csilánt, cselán fn csalimpál ~ i Kalimpál, csapkod.
Megváktam a csalántot a kispujkának. Km: csalingál ~ i Ténfereg, ide-oda járkál.
Csalámba nem üt a ménkű/menkű: hitvány v. csalisíp ~ fn Sívító hangú síp, amellyel a
talpraesett emberrel nem szokott szerencsét- vadat a vadász elé csalják.
lenség történni. Csalándba nem csab bele a csalit ~ fn Bokros, cserjés erdő.
ménkű: ua. Ö: árva~. csalitos ~ mn/fn I. mn Bokros, cserjés 〈er-
csalánlevél csalántlevél fn Nr: A csalánt- dő〉. Csalitos erdőÝ: ua. II. fn Bokros, cserjés
levélbül főÝzöd gyó²tyteja zőÝdön vagy egí- erdő. A csalitozsba kökímbokor, gelegonya-
szíbe szárítva, vesetisztító². ZőÝdöm meg re- bokor van a fák köszt, mek kecskerágó².
csalogató 124 csapat2
csalogató csalogató² fn A madárfogó ka- csap2 ∼ fn 1. Szőlőtőkén, gyümölcsfán
litka középső része, melybe madarat zárnak, termésre hagyott, visszametszett vessző. A ~
hogy hívogassa társait. Ö: raj~. arasznyira, lekfejjeb nígy-öt szemre lemeccet
csalópipa csaló²pipa fn Makrapipa. szőÝlőÝvesszőÝ, amin az új hajtások sar-
csámbojog l. csámborog jadnak. Csapra mecc: szőlőt úgy metsz, hogy
csámbókos csámbó²kos mn Bolond, nem bizonyos számú szemet hagy meg a vesszőn.
normális. Rövit ~: a szőlőtőkén rövidre metszett sző-
csámborog ~, csámbojog i Ténferegve lővessző, amelyen új hajtások sarjadnak. A
csatangol, kóborol, kószál, csavarog. Ö: el~. kövidinkát aszt rövics ~ra kel mecceni, há-
csámcsogó csámcsogó² mn (tréf) Száj. rom-níty szemre, mer esz terem a rövics ~on
Sz: Fog be a csámcsogó²dat!: hallgass! is. 2. 〈Rézművesmesterségben:〉 az öntőszek-
csámesz ~ fn 1. 〈Széna, szalma v. gabona rény falaiban lévő kis fémrudak, melyeknek
vontatására használt〉 két- v. négykerekű ala- segítségével a két fele összeerősíthető. 3.
csony vontatószekér. 2. Csámesz lábú: csám- Szappanból faragott pálcika, amelyet a kis-
pás, gacsos lábú. gyermek fenekébe dugnak, és megforgatnak
csámpás ~ mn Félszeg, ügyetlen. benne, ha szorulása van, hogy a széklete
csámpásodik Ö: el~. meginduljon. Sz: Ríszeg, mint a ~: tökrészeg.
csámpázik ~ i Csámpásan megy. Othaty ~ot, papot: hirtelen távozik. Ö: bél~,
csámpolyog Ö: el~. biztosító~, cser~, hüvelyk~, küllő~.
csanak ~ fn Fából való nyeles vízmerő csáp ~ fn A csiga tapogatója.
edény. Ö: ivó~. csapa ~ fn Az a hely, ahol a vad a takarás-
csángó csángó² mn/fn I. mn Bolondos, ból kimegy; vadváltó. Ö: vér~.
hóbortos. II. fn Ügyetlen kisgyerek. csapárium ~ fn (rég) 〈Népi gyógyszer-
csángurdi ~ mn 1. Féleszű, bolondos. 2. névként:〉 nitrum purum.
Kancsal. csapás1 ~ fn 1. Kaszavágás. 2. 〈Szűrké-
csánk ~ fn 1. Szarvasmarha, ló, juh, ill. szítésnél:〉 a kifésült gyapjú tisztítása és fino-
sertés hátsó lábának hajlása. A lúnál az vó²t a mítása fonás előtt a csapókészülék segítségé-
jó², ha a ~ja közepes hosszúságú vó²t. 2. Láb. vel oly módon, hogy a kifeszített húrt v.
Sz: Egye meg a fene a ~odat!: 〈szitok:〉 egye madzagot lazára engedve belecsapják a tisz-
meg a fene a lábadat! títandó gyapjúhalmazba, így a nehezebb
csap1 ∼ i 1. Tetézett vékáról a szemet csa- gyapjú alulra, a könnyebb, jó minőségű fe-
pófával lesimítja. 2. 〈Füvet, gazt〉 gyorsan lülre kerül. 3. A guba szőrének körömpővel
vág. 3. 〈Jószágot vhova〉 hajt, kicsap, és ott való felkaparása. 4. 〈Gubacsapóknál:〉 a meg-
hagyja legelni. 4. Ösvényt ~: ösvényt tapos, sodort béldarab orsóra való föltekerése fonás
gyalogutat vág. 5. 〈Gubásmesterségben:〉 a közben. Sz: Két legyet üt ecs ~ra: egyszerre
gyapjút a csapókészülék bél- v. zsineghúr- két dolgot intéz el, kettős célt ér el. Az Isten
jának pattanó csapásai által feldolgozásra ~nak atta nékem eszt a ronty köjköt: 〈anya
alkalmassá veri, finommá és tisztává teszi. 6. mondja rossz gyerekéről〉. Ö: el~, ideg~, is-
Gyapjú fonásakor a megsodort béldarabot egy ten~, mennykő~.
gyors mozdulattal feltekeri az orsóra, csapja. csapás2 ~ fn 1. Keskenyebb kitaposott út.
7. A guba szabására, varrására, ill. az anyag 2. Legelőre vezető szélesebb út. Ö: marha~.
elkészítésére vonatkozó összes munkálatot el- csapása Ö: isten~.
végzi. 8. 〈Fazekas〉 a korongolás kezdetén csapat1 Ö: fel~, meg~.
nagy lendülettel a korongtányér közepére csapat2 ~ fn 1. Személyek vmilyen tekin-
dobja az agyagdarabot. Ö: át~, be~, bele~, tetben összetartozó csoportja. Ecs csapad gye-
el~, fel~, ki~, le~, meg~, oda~, széjjel~. rek. 2. Legelő állatok kisebb csoportja. 3.
csapatás 125 csapolás
〈Jelzői használatban gubacsapók szókincsé- csapóbőr csapó²bűr fn 〈Csapókészülék
ben:〉 csapad gyapjú: a nyersanyag egy bizo- részeként:〉 olyan vastagabb bőrdarab, amely-
nyos mennyisége. Csapad guba: a gubának lyel az ideget megfeszítve és aztán elengedve
bizonyos, számmal nem jelölhető mennyisé- a gyapjút csapják.
ge. Ö: canga~, cséplő~. csapódik csapó²dik i 〈Lekvár〉 kifröccsen
csapatás ~ fn A guba vízzel való veretése az edényből. Ha nagyobb a tűz, akkor csa-
a kallóban a szövet összesűrítése, ványolása pó²dik a szilva, kicsapó²dik az üzsbül, pö-
végett. työg. Ö: be~.
csapáz ~ i Nyom és szag után vadat keres. csapófa csapó²fa fn 1. A gabonával, liszt-
A kutya az ~ott a nyúl után a tanyavilágba, tel teli véka fölöslegének lecsapására, lehú-
míg nem szigorították meg a koloncot, vagy zására való lapos fadarab. 2. Aratáskor a ka-
lelütte a vadőÝr. szára szerelt erős, hajlított vessző, amely a ga-
csapázó Ö: vér~. bona egy irányba dőlését biztosítja. 3. 〈Főként
csapda Ö: légy~, patkány~. a szekér megemeléséhez használt〉 emelőrúd.
csapkod ~ i 1. 〈Eső〉 ritka, nagy cseppek- Monták rígen aszt is, ha az öreg ember mán
ben esni kezd. 2. 〈Lekvár〉 ismételten kicsa- nem nagyon tudot felülni, csapó²fát az öreg
pódik, kifröccsen az edényből. Az a forró² alá.
lekvármassza is pötyög, hát íty ~. Ö: meg~, csapóföld csapó²főÝd fn A szűrposztó fe-
rá~, széjjel~.
hérítésére használt anyag.
csaplár ~ fn (rég) Csárda, kocsma férfi
csapókalitka csapó²kalicka fn Madár él-
italmérője, gyakran tulajdonosa.
ve elfogására való kalitka, melynek kipeckel-
csaplárné ~ fn (rég) A csaplár felesége.
hető teteje v. oldala a madár érintésére lecsa-
csapláros ~ fn (rég) Kocsmáros. Rígen
pódik, és az fogva marad.
nem asz monták, hoty kocsmáros, hanem ~.
csapókanál csapó²kanál fn 〈Rézműves-
csaplárosné ~ fn 1. A csapláros felesége.
mesterségben:〉 az öntőszekrénybe mintázás-
2. Női csapos.
csaplyuk csapjuk fn Fúrott lyuk a hordón, nál a homok egyenletessé tételére, simítására
ahová a csapot illesztik. használt kisebb méretű fémkanál.
csapó csapó² fn 1. Szűr- v. gubaposztó csapókés csapó²kés fn 〈Főleg csontos,
készítésével foglalkozó iparos. 2. Aratáskor a porcos húsok vágására, darabolására hasz-
kasza nyelére erősített egy v. két hajlított nált〉 széles, erős és vastag pengéjű acél kézi-
vessző, amely a levágott gabona egyenletes szerszám.
dőlését biztosítja. 3. Az ostornak kenderből, csapókészülék csapó²kíszülík fn 〈Guba,
rafiából v. lószőrből font vége, suhogója, szűr csapására használt〉 rugalmas fából és
amely csattanó hangot ad. 4. Ostorszerű esz- szárított juhbélből készült nyílforma szer-
köz, mellyel a csigázás nevű gyermekjátékban kezet.
a csigát perdítik. 5. Légycsapó. 6. Ostorcsapó. csapol Ö: be~, meg~.
7. A madárfogó kalitka lecsapódó tetejének csápol ~ i 1. 〈Vmivel, pl. ostorral v egyéb
húzómadzaggal ellátott része. 8. 〈Olykor tárggyal, kézzel, jószág a farkával, fejével〉
jégen is játszott〉 csoportos gyermekjáték, csapkod, hadonászik. A tehén a fejivel ~t az
melynek résztvevői hosszú sorban öszszefo- idegen emberre, amék hamisab vó²t. 2. (tréf)
góznak, az elöl állók megforgatják a sort, 〈Csipkeverő〉 fonás közben hosszabbra engedi
mire a sor végén levők messzire kicsapódnak; az egyik orsópárt, távolabb kitűz, majd a tűt
ostorcsapó. A jegen is jáccották a csapó²t, bezárja. 3. Néptáncos veri a csizmaszárat.
ostorcsapó²t. Nyó²c-tíz gyerek jáccotta álta- csapóláda csapó²láda fn 〈Madárfogáshoz
lába, a kicsit tettík a vígire. Ö: csipi~, guba~, használt〉 kisebb láda.
kasza~, ostor~, szűr~, tű~. csapolás Ö: gyanta~.
csapóléc 126 csatarál
csapóléc csapó²léc fn Gabonával, liszttel csapótű csapó²tű fn Az ostor csapószíjá-
teli véka fölöslegének lecsapására, lehúzására nak végén levő keskeny, rövid bőrcsík, amely
való lécdarab. ütéskor megcsípi az állat bőrét; tűcsapó.
csapólegény csapó²legíny fn (rég) 〈Gu- Csapó utcai mn Csapó² uccaji pipa: kar-
bacsapóknál:〉 az inasévek után az ötéves csú, vörös színű pipa, feje gömbölydeden
legényidejét töltő fiatal férfi. megy át a nyakba.
csapómadzag csapó²maddzag fn Erős csapóvessző csapó²vesszőÝ fn Aratáskor
madzag, amellyel a csapót a kaszára erősítik. a kaszára csapóként szerelt vessző, amely a
A csapó²maddzag, ami fejűl van a kaszánál, a levágott gabona egyenletes dőlését biztosítja.
csapó²vesszőÝt erőÝsítik vele a kaszára. Jó² csapózás csapó²zás fn 〈Hortobágyi pász-
erőÝs kenderbűl van. torjáték.〉 Nr: Az egyik pásztor karikása csa-
csapómester csapó²mester fn (rég) Gu- pójával beleüt a másik kitartott kezébe. A já-
bacsapómester. téknak lóhátról játszott változata is van.
csapómesterlegény csapó²mesterlegíny csapszék ~ fn Kocsma, ahol nem lehet le-
fn (rég) Csapólegény. ülni.
csapos1 ∼ fn 1. Kocsmában v. csapszék- csapzott csabzott mn Összegubancolódott
ben meghatározott évi bérért v. konvencióért szálú, nehezen fésülhető 〈szőrmésbőr〉. Ha
alkalmazott borkimérő. 2. Csapos fenék: csabzot vaty koloncos a birka szőÝre szük-
csaplyukkal ellátott hordófenék. síges a kikartácsolás. Ö: össze~.
csapos2 Ö: váltó~. csára ~ msz 〈Igás szarvasmarha irányítá-
csapós csapó²s mn 1. Színültig, de nem sára:〉 jobbra! Sz: Az eggyik ~, másik hajszra!:
tetézve megtöltött, csapófával lesimított 〈mé- —.
rőedény〉. 2. Csapó²s esőÝ: nagy erővel, fer- csárdás1 ~ fn Olyan személy, akinek csár-
dén zúduló eső. A csapó²s esőÝt montág gör- dája, kocsmája van.
be esőÝnek is, mert a szél fújta, hajtotta az csárdás2 ~ mn 〈Féleg a népköltészetben
esőÝt. leginkább nőre, olykor állatra v. tárgyra vo-
csapósan csapó²son hsz Tele, de nem natkoztatva is:〉 csinos, jó állású, szemrevaló.
tetézve. Csapó²son mírte a víkával a termínt. Csárdás asszony: csinos, jó állású asszony.
csapospult ~ fn Söntéspult. Csárdás őÝtözet: csinos, de nem cicomás ru-
csapóst csapó²st hsz (rég) Csapósan. ha. Csárdás kalap: félrecsapott, pörge kalap.
Csapó²st van a víka. csás ~ fn 1. A bal oldalra befogott ökör v.
csapószíj csapó²szíj fn 〈Az ostor része- ló. A ~ ökör jobra fordul 2. A jobbra befogott
ként:〉 kb. 1 m hosszú, marhabőrből készült szarvasmarha. A ~ jof felőÝl vó²d befogva, de
szíj. b#ra fordút.
csapószövőszék csapó²szövőÝszék fn A császárgyökér ~ fn 〈Népi gyógynövény:〉
csapó munkaeszköze, amellyel a szűrposztót medvetalp [Heracleum].
készítette. császárszakáll ~ fn Oldalszakáll.
csapótartó csapó²tartó² fn Az ostor nyél- császkál ~ i Lassan, csoszogva jár. Ö:
telkén levő szíj, melyen egy-két tartalék csapó be~, el~.
van. csaszla l. saszla
csapott in 1. Csapod gyapjú: a csapóké- csaszlalugas l. saszlalugas
szülék segítségével megmunkált gyapjú. 2. csat Ö: csatlás~, húzó~, szaru~, szűr~.
Csapot farú: a) beesett farú, lecsüngő ke- csatak ~ fn Lucsok, sár, locspocs.
resztcsontú 〈jószág〉. b) tűzfallal csak az utca csatakos ~ mn Híg sártól piszkos, vizes.
felőli részen rendelkező 〈épület〉. 3. Csapod csatarál csatorál i 1. Sokat beszél, fecseg.
bornyú: rúgott borjú. Csapod bornyú, úgy ne- 2. 〈Főként nő〉 veszekszik, kiabál, nyelvel. Aki
vezik, amék mán nem szopta az annyát. gyorsan tudod beszílni mek haragos vó²t, #ra
csatarázik 127 csavaroz
montuk, hocs csatorál, csatorázik. 3. 〈Tyúk〉 csattog ~ i Ostorral cserdít, pattogtat. A
kárál. csordás reggel ~ott. Ö: csörög-~, fel~.
csatarázik csatorázik i Csatarál. csattogó csattogó² fn 1. Csizmából ké-
csatázik ~ i Veszekszik, lármázik. szített papucs. 2. Szikikáka. A csattogó² ojan
csatít ~ i 〈Főként nő〉 lármázva veszek- növíny, améknek elpattan a makháza, ha hoz-
szik, kiabál. záírnek.
csatítós csatító²s mn 〈Főként nőre vo- csattogtat Ö: meg~.
natkoztatva:〉 veszekedős, kiabálós, szájas. csattogzik Ö: fel~.
csatkos ~ mn Lucskos, sáros. csáva ~ fn 1. A vetőbúza áztatásához
csatlás ~ fn A szekér tengelyét és a fel- használt rézgálic oldat. A vetőÝbúzád zságba
hérc végét összekötő, fellépőül is szolgáló, a bemártották este a kíkköves lébe, a Iba,
közepe táján meggörbített vaspálca. csávászták a másnapi vetnivaló²t. 2. Moslék.
csatláscsat ~ fn A hámfa közepén levő 3. 〈Tímármesterségben:〉 bőr kezelésére hasz-
vasalás, amelyhez a hámfakarika van erősítve. nált meszes oldat. 4. 〈Kékfestőknél:〉 színe-
csatláspálca csatláspáca fn Csatlás. zékcsoport, az indigó redukálószere. Hidek ∼:
csatló csatló² fn Csatlás. A fellípőÝt az el- az indigó oldata lúgos, redukáló közegben.
sőÝt is meg a háccsó²t is montuk csatló²nak. Sz: Benne van a Iba: bajban van. Kihúzza a
csatlófa csatló²fa fn A megrakott szekér Ibúl: kihúzza a bajból. Ö: bőr~, hideg~,
derékkötő láncának a megfeszítésére való ka- indigó~, korpa~.
ró. csávafestés csávafestís fn A kelme hideg
csatlólánc csatló²lánc fn A lógós lovak- csávában való mártogatása.
nak a kocsihoz kötésére való hosszú lánc. csávalé ~ fn Csávázólé.
csatlós csatló²s mn/fn I. mn Csatló²s lú: csavar1 ~ i 1. Sodor(int). EzelőÝd divat
lógós ló. II. fn Azon két vaspálca közül egy, vó²t, dó²zni vó²t, abba vó²t cigerettapapír,
osz csavarta, mert ó²csó²bban jöt ki, mintha
amelyek a felhércet a rúdszárnnyal összekö-
kísz cigarettát vet vó²na. 2. 〈Csipkeverő〉 egy-
tik.
másra hajtja a két orsópár orsóit, külön-külön
csatol Ö: rá~.
jobbról balra. Ö: be~, el~.
csatolásos Ö: vissza~.
csavar2 Ö: ekefej~.
csatorál l. csatarál
csavarás ~ fn 1. Kígyó alakú szalmate-
csatos ~, csattos mn Csattozs darab: 〈ló-
kercs, amely az istállóban a lovak állásai és az
szerszám részeként:〉 olyan szíjdarab, amelyen ezek mögötti tér választóvonalán húzódik
csat van. Csatos cipőÝ: csattal záródó felső végig. 2. 〈Szalmakazal lekötésére való〉 szal-
részű cipő. mából csavart kötél.
csatpecek ~ fn A csatnak a lyukon átbúj- csavarékos csavaríkos mn Csavaríkos
tatható rögzítő tűje. eszű: csavaros eszű. A csavaríkos eszű hun-
csatrang ~ fn A legkisebb kolompfajta, cut, ügyes, a jék hátán is megíl.
pergésszerű hangja van. Nr: A csatrangot v. csavarfogó csavarfogó² fn Csavarok
az állat jelölésére használták, v. a terelőkutya megfogására, meghúzására szolgáló szer-
nyakába akasztották, s ez segített a terelésben. szám.
csatrangol ~ i 〈Főként gyermek〉 csatan- csavargat ~ i 〈Pásztor〉 úgy legeltet, hogy
gol, tekereg, csavarog. csak kis helyen terelgeti a ménest v. gulyát.
csatrangos ~ mn Piszkos, sáros, lucskos. csavarít Ö: csivirít-~.
csattan ~ i 〈Fazekasmesterségben:〉 cse- csavaroz ~ i 〈Lekváros üveget〉 menetes
répedény a kemence belsejében hideg levegő fedéllel lezár. Ha tehetem, akkor fehér ruhá-
hatására széttörik. Km: Vígin ~ az ostor: az val kötöm le az üveget, nem celofánnal vagy
nevet igazán, aki utoljára nevet. Ö: ki~, meg~. nem ~om.
csavart 128 csecsvaj
csavart in Csavart vesszőÝ: 〈kosárfonás- ratt a gujája, megitattya a babája. Megitatná,
ban:〉 a hossztengelye körül megforgatott de nem meri, mert a ~ nehéz neki.” (Nd.)
vessző. cseberbelépő cseberbelípőÝ fn Hibás já-
csavarvetés csavarvetís fn A csipkeverés rású ló, amelyik a hátulsó lábát a kelleténél
egyik alapmotívuma, egészverések sorozatá- jobban emeli.
ból áll. csebogár ~ fn Cserebogár. Nr: Csebogár,
csávásdézsa csávázsdízsa fn Mosléktartó ~, sárga ~ ! (Nd.)
edény. csecs ~ fn 1. A tőgy elvékonyodó vége. 2.
csáváshordó csáváshordó² fn Mosléktar- Női mell. Odaaggya a ~it: 〈csecsemőt〉 szop-
tó hordó. tat. 3. A vizeskorsó fülének felső részén levő
csávásvedér csávásveder, ~ fn Moslékos- szopóka. Sz: Kiesett a ~ a szájábúl: vmi jótól
vödör. A csávásvederrel mertík ki a dízsábul a elesett. Nacs ~ eset ki a szájábúl: ua.
moslíkot, és evvel vittík a disznó²nak. csecsbimbó csedzsbimbó² fn Női mell-
csáváz ~ i 1. Elvetendő magot rézgálic ol- bimbó.
datban fertőtlenít. Az üszög ellen ~ni kelletett. csecsebimbója csecsebimbó²ja fn Csecs-
2. 〈Tímár〉 bőrt meszes oldattal kezel. bimbó.
csávázás ∼ fn 1. Az elvetendő mag fertőt- csecsemőszáradás csecsemőÝszáradás fn
lenítése. 2. 〈Tímármesterségben:〉 bőrnek me- (rég) Vízvesztéssel járó betegség.
szes oldattal történő kezelése. Ö: mag~. csecsemőszárazság csecsemőÝszárasság
csávázólé csávázó²lé fn 〈Szőrmekikészí- fn (rég) Csecsemőszáradás.
tésnél:〉 csávázásra használt vegyszer. A bűrök csecserész ~, csöcsörész i 〈Férfi〉 nő mel-
ezután a csávázó²lébe kerülnek ahon a rajta lét fogdossa.
található² zsírok feloldó²dnak. csecseréz csicseréz i Csecserész.
csaviszka ~ fn 1. Hitvány, rossz bor, lőre. csecses ~ mn Fejlett mellű 〈nő〉.
2. 〈Ételre vonatkoztatva:〉 kotyvalék. csecsesbádog csecsezsbádog fn Kb. 8 liter
csávó csávó² fn Vályogvetéssel, tapasz- űrtartalmú bádoglemezből való edény, fülén
tással foglalkozó cigány. A csávó² vájogvetőÝ szopókával.
mek tapasztó²s cigány vó²t, a tanyákat jártak csecses-faros ~ mn Nagy mellű, széles
tapasztani sorba. csipőjű 〈nő〉. A naty hátúsó² farú nőÝre mon-
cseber ~ fn 1. 〈Főleg víztárolásra hasz- tuk, hoty ~.
nált〉 nagyobb dézsaszerű faedény. A ~be a csecseskorsó csecseskorsó² fn Szűk nya-
bor nem melegedet meg. 2. Nagyméretű favö- kú, szopókás fülű cserépkorsó.
dör. A hortobágyi gujakútnál ~ vó²t, én lát- csecsfog ~ fn Tejfog. A kizsgyerek azír
tam szememmel is a csebret. 3. 〈Régi űrmér- nyűgös, mert jön a ~a.
tékként:〉 vmiből annyi, amennyi egy ilyen csecsrák ~ fn Emlőrák.
edénybe belefér. 4. Fonálfehérítéshez, cserge- csecsszívó csecsszívó² fn A női mellből a
festéshez, ill. bőrkikészítéshez használt ha- tejet kiszívó gumiszerű eszköz. A csecsszívó²
sonló edény. 5. 〈Kőműveseknél:〉 a habarcs- valami gumizs dolog, feltettík a csedzsbim-
felvonóval alkalmazott henger alakú kb. 100– bó²ra, oszt szíjta a gumi.
150 literes tartály. Sz: Esik, mintha ~bül önte- csecsszopó csecsszopó² fn Csecsemő.
nék: nagyon esik. Cseberbül vederbe: egyik csecstej csecstej fn 1. Anyatej. 2. A tehén
bajból (v. kellemetlen helyzetből) a másikba ellése utáni első rocska tej, fecstej. A ~et
jut. Ez onnan ered, hogy mikor mán kevés kifejtík, oszt megitatták a tehénnel.
vó²t a ~ ajján, akkor beleöntöttík a vizet vagy csecsű Ö: juh~, kecske~.
a cserlét a vedérbe. Nr: “Hortobágyi gujás- csecsvaj ~ fn (rég) 〈Népi gyógyszernév-
legíny, gujakúdba eset szegíny. Szomjan ma- ként:〉 Ungeuntum emolliens.
csehül 129 csendesedik
csehül ~ hsz Rosszul. Sz: Csehül áll a csemege ~ fn 1. Nyalánkságból fogyasz-
színája: rosszul áll a dolga, rosszul megy a tott finom ételféle. 2. Gyümölcs. 3. Csemege-
sora. szőlő.
csekély csekéj mn 1. Kicsi. Csekéj a búza csemegefalat ~ fn A legjobb ízű falat. A
feje, kicsire nőÝtt. 2. Ritka 〈vetés〉. Az idén mellehúsa vó²t a ~ a csirkén.
csekéjen kőÝtt a vetís, ritkára kőÝtt, nem jó²l csemegéskert csemegískert fn Gyümöl-
kőÝtt. csöskert.
csel-csal ~, csél-csal i Ravaszkodik, hun- csemegézik csemegízik i Csemegét fo-
cutkodik. Csél-csal ahon tud. gyaszt. A míhek a betet cukorporbúl jó²t cse-
cselán l. csalán megísztek.
cseléd ~ fn 1. Családtag, főként gyermek. csemete ∼ fn Magról kelt fiatal fásszárú
2. Vkihez elszegődött alkalmazott, bérmun- növény. FőÝdlabdás ~: edényben nevelt cse-
kás. BelsőÝ ~: olyan 〈női〉 alkalmazott, aki a mete, amelyet az edényben levő földdel
háztartási teendőket ellátja, ill. annak el- együtt ültetnek el. Burkold gyökírzetű ~: ua.
látásában segít a gazdaasszonynak. KülsőÝ ~: Csupaz gyökírzetű ~: földlabda nélkül ülte-
olyan férfi alkalmazott, aki a gazdaság körüli tendő csemete. Karó²gyökerű ~: egyenes, ke-
teendőket ellátja, ill. a gazdának segít annak vésbé elágazó gyökerű csemete.
ellátásában. Kommencijó²s ~: megegyezés csemetekert ~ fn Kertszerű terület, ahol
szerinti természetbeni járandóságot kapó szakemberek magról termesztik a fákat.
mezőgazdasági munkás. 3. Feleség, szerető. csemetés csemetís fn Az a terület, ahol
Km: Cselédnek, kutyának kinn a heje: a magról termesztik a fákat; csemetekert.
cselédet ne hagyd a házban lebzselni. Ö: csemeteültető csemeteültetőÝ mn/fn I. mn
Csemeteültetést végző. CsemeteültetőÝ gép: a
apró~, fehér~, kis~, nő~, vászon~.
facsemeték kiültetésére szolgáló, kerekeken
cselédfiú cselétfijú fn Háznál szolgáló fiú.
mozgó gép. II. fn Csemeteültetést végző
cselédház cselétház fn (rég) Cselédlakásul
erdőmunkás.
szolgáló ház. A ~ ahon a családos cseléd la-
csempe ~ mn Csorba, görbe száj. Még is-
kott, a tanyaudvaron hejeszkedett el, de nem a
mertem is eggy embert a Hortobágyon, aki ~
tanyával egybe. Uraságnál sok cselétház vó²t,
szájú vó²t, kicsit sejpítve tudod beszílni.
a komencijó²sok laktag benne, járt nekik.
csendes ~ mn/fn I. mn 1. Jó ízű, de kevés-
cselédlakás ∼ fn (rég) Mezőgazdasági bé erős és szagos 〈pálinka〉. A jó² pájinka asz
cseléd lakása. ~, simulíkony. 2. Csendes tűz: lassan égő tűz.
cselédpiac cselétpijac fn (rég) Cselédek, A ~ tűz nem lobogva íg, hanem szíp ~en. 3.
napszámosok gyülekező helye, ahol munkára Csendes nó²ta: lassú nóta, hallgató nóta. 4.
felfogadták őket. Cselédet a cselétpijacon Csendes a keze: 〈mesterember〉 nem termett rá
lehetet fogadni. a mesterségére, ügyetlen. Minden mestersígbe
cselédség cseléccsíg fn Együtt szolgáló kerűt, aki nem termet rá a mestersígre, ~ vó²t
cselédek összessége. a keze. 5. Csendes időÝ: jó idő. II. fn A
cselefendi ~ mn Csintalan, rakoncátlan csárdás lassúbb változata, ill. annak csak a
〈gyerek〉. lassú része. Sz: Tegyük el a ~t!: feküdjünk le!
cselleng ~ i Csak itt-ott van néhány vmi- Húzza a ~t: mélyen alszik.
ből. Csak emitt-amot van körte a fán, csak ~. csendesedik ~ i 1. 〈Vki, vmi, ill. vkinek,
Ö: el~. vminek a hangja, zaja〉 csendesebbé válik,
csellís l. csálés halkul. 2. 〈Méh füstölés miatt〉 elpusztul. A
cselő cselőÝ fn CselőÝre áll a bajusza: füstölés után az egísz kas csendesedett. Ö:
egyik ága fölfelé, a másik lefelé áll. meg~.
csendesül 130 cséplőgép-garnitúra
csendesül Ö: le~. tettyük, csepektetni kell, mert utó²jára jön a
csendít ~ i Könnyít. Csendiccsünk rajta: tejfel. 2. Cseppenként hullat. A bal kezüngbe
〈pl. sok húsos étel után〉 együnk vmi köny- vó²t a kenyírszelet, arra úty csöpöktettük a
nyebbet. zsírt. Ö: bele~, meg~.
csendül ~ i Csendesedik. Csendül az esőÝ csepegtető Ö: gomolya~.
vagy a szél, elcsencsendesedik. Ö: le~, meg~. csépel csípel i 1. 〈Szemtermést〉 növény-
csenevész csenevísz mn Satnya. ből cséplőgéppel kiver. Na, elmentünk a tes-
csenevészesedik Ö: el~. víremékhe, hogy na, csíplís van, csípelnek. 2.
csenget Ö: ki~. 〈Hüvelyes babot〉 cséphadaróval kiver. Ö: el~,
csengettyűhúzó csengettyűhúzó² fn 〈A ki~, meg~.
személyzet hívására szolgáló〉 selyemzsinór- csepellérez/ik ~ i Apránként elhord, elkölt
nak a végére tett díszes fogantyú. vmit. Ö: el~.
csengő csengőÝ fn Nr: A Debreceni csepelléreződik Ö: el~.
Kollégiumban szokás volt az iskolacsengőt csepereg ~ i 〈Eső〉 szitál, permetez. Mán
ballagáskor feldíszíteni, pl. kolbásszal, sza- megint ~, hun esik, hun megáll.
lonnával, itallal, ill. virágkoszorúval, szala- csepesz l. cseplesz
gokkal. Ö: bőrös~. csepeszháj l. csepleszháj
csengőolaj csengőÝolaj fn Beléndekből cséphadaró csíphadaró² fn Kézi cséplés-
készült olaj, amelyet orvosságként fülfájás el- nél a cséplőbot végére szíjazott rúd. Csípha-
len használnak. daró²val verík ki a paszujt. Sz: Úgy jár a
csengőöntő csengőÝöntőÝ fn 〈Vándorci- keze, mint a csíphadaró²: 〈munkában, vere-
gányok, ill. sárgarézművesek által űzött mes- kedésben〉 gyors kezű.
terség.〉 cséplés csíplís fn Az a művelet, hogy vmit
csengős csengőÝs mn Csengővel ellátott csépelnek, ill. ennek időszaka. Mikor mek-
〈lószerszám〉. Osztán mentünk a lakadalomba kezdőÝdött a csíplís, akkor az asztagos fel-
csengőÝs lúval mek kisallangozot szerszám- ment, a géb beált a két asztak közzé.
mal. cseplesz ~, csepesz fn 1. A hashártyának a
csengővirág csengőÝvirág fn 1. 〈Harang- gyomor alján kötényszerűen lecsüngő része.
virágfajta.〉 A csengőÝvirák kík színű mezeji 2. Hártyás, fodros háj a disznónak a hasi ré-
virág, a virágja csengőÝszerű, erdőÝ szílin
szén, a beleken és a szalonnán. A disznó² be-
terem, most vídett. 2. Villás boglárka.
lin, bendőÝjin lévőÝ ritka háj a ~, csepleszháj.
csengőzsinór csengőÝzsinó²r fn 〈Paszo-
Ahoty kiburíttyák a disznó²t ó²dalra, abba
mányos által készített〉 díszes bojtban végző-
van a ~.
dő zsinór, csengettyűzsinór.
csepleszháj ~, csepeszháj fn Cseplesz.
csép csíp fn 1. Hosszú nyélből és ehhez
szíjjal hozzákapcsolt rövidebb fából, a hada- cséplő csíplőÝ fn 1. A cséplést végző sze-
róból álló kézi cséplőeszköz. A gépes világ mély. 2. Cséplőgép. És aszt utó²lag zságba
előÝtt evvel vertík a paszujt, kölest vagy a sze- tőÝtöttük, és mikor jött a csíplőÝ, akkor fel-
gínyeb gazda egy őÝrlísre való²t is kicsípelt öntöttük. 3. Hosszú nyélből és ehhez szíjjal
vele. 2. 〈Szövőszék tartozékaként:〉 cséppálca. hozzákapcsolt rövidebb fából álló kézi csép-
csepegő csepegőÝ fn 1. A háztető kinyúló lőeszköz; csép. Hozd ide csak a csíplőÝt!
széle, eresze. Tuttuk tizenkét ó²ra, mán a cse- cséplőcsapat csíplőÝcsapat fn A cséplést
pegőÝnél van a nap, a díli ó²dalon levőÝ végző munkásoknak általában 11 főből álló
csepegőÝnél. 2. Az eresz alatti földsáv, árok- csoportja.
szerű mélyedés, ahová az esővíz csorog. cséplőgép csíplőÝgép fn
csepegtet csepektet i 1. 〈Tehén tőgyéből〉 cséplőgép-garnitúra csíplőÝgéb-garnitú-
tejet cseppenként kifej. Utó²jára csepek- ra fn A cséplőgép és a teljes felszerelése.
csepp 131 cserépfazék
csepp ~ fn 〈Jelzőként:〉 nagyon kevés. Tet csere megtörténte után mondja az, aki jobban
rá ety csep kis cúkrot. Sz: Csepp a tengerbe: jár.〉
elenyészően kevés. Ö: könny~. csereberél ~ i 〈Kis értékű tárgyat〉 cserél-
cséppálca csíppálca fn 〈Szövőszék része- get.
ként:〉 az a vékony rúd, amellyel a kifeszített csereerdő csereerdőÝ fn Cserfákból álló
fonál rétegeit elválasztják egymástól. erdő.
cseppen ~ i Sz: Ha nem csordul/csurran, csereficsél ~ i Sokat beszél, fecseg.
~: ha nem is sok, de egy kevés haszon csak csereg l. csörög
akad olykor. Ö: bele~, csorog-~, le~, meg~. csereg-csattog l. csörög-csattog
cseppent Ö: meg~. cserélő Ö: gazda~.
cseppentő Ö: fülbe~. cserény cseríny fn 1. Nádból készített,
cseppentőecset cseppentőÝecset fn hordozható építmény a pásztorok védelmére.
〈Könyvkötészetben:〉 márványozáshoz hasz- 2. Durva vászonból készült, léckeretes gyógy-
nált cirokecset. növényszárító. A Hortobágyon vó²t ijen cse-
cseppség csepsíg fn Kisgyermek. Még a ríny, ot sog gyó²gynövíny termet valamikor.
gyermekek is, vó²t ojan közöttük, hogy ijen cserép ~ fn 1. Agyagból formált és kié-
csepsígek összeáltak, osz táncoltak. getett vékony falú termék, ill. ennek anyaga.
csepű ~ fn 1. Kender gerebenezésekor ke- 2. 〈Kiszáradt földre vonatkozóan:〉 cserepes.
letkező kóc. Ami nem vó²t jó² szálnak, az Sz: Cserép van a hásztetőÝn: olyan személy
vó²t a ~, a csepűbül kötelet fontak meg (főleg gyermek) van jelen, aki előtt nem aján-
maddzagot. 2. 〈Jelzőként:〉 kócos. latos vmit mondani. Ö: béka~, csirke~,
csepűrágó csepűrágó² mn 〈Főként nőre kalács~, kupás~.
vonatkoztatva:〉 akadékoskodó, mindenben hi- cserépbili cserébbili fn Cserépből készí-
bát kereső, szőrszálhasogató. A csepűrágó², tett éjjeliedény.
aki mindenbe hibát lél, semmi se jó² neki. cserépbögre cserébbögre fn Agyagból
csepűtelegráf ~ fn Pletyka, pletykálkodás. égetett egyfülű, hasas cserépedény. Sz: Cse-
Ááá, eszt a ~on hallottam. rébbögre, cseréptál, ha eltörik se naty kár:
cser ~ fn 1. Cserfa. 2. Szőlőtőkén egy év- 〈nem nagy értékű tárgy eltörésekor mondják〉.
nél idősebb termővessző; csercsap. Cserre cserépcsupor ~ fn Kb. másfél literes,
mecc: szőlőhajtást úgy metsz, hogy csercsap agyagból készített mázatlan cserépedény.
alakuljon ki. Második évbe már ~re meccük, Cserépcsuporba tettük a lekvárt, meg ebbe al-
ami aszt jelenti, hogy ebbül ami kihajtott, tatták a tejet, abba is hevítettík ki a túró²t.
visszavesszük két-három szemre. 3. Cserlé. cserépedény cserépedíny fn Agyagból
Sz: Cserbe hagy: nem segít a bajban. kézzel v. korongolással kialakított, égetéssel
cseranyag ~ fn 〈Szőrmekikészítésnél:〉 szilárddá tett edény, amelyen a víz nem szi-
cser tartalmú anyag. várog át.
csercsap ~ fn 〈Szőlőtőkén〉 egy évnél cserepedik Ö: ki~.
idősebb termővessző. A csemegeszőÝlőÝt ~on cserepes ~ mn Megszáradt és emiatt kire-
termelik. pedezett 〈föld〉. Rendesen akkor törtínt, ha
cserdít ~ i Ostorral csattant. Ö: hozzá~, nagy esőÝ esett, és a víz ety kicsit megált, ki-
le~. száratt, ~ a főÝd.
cserdítőostor cserdítőÝostor fn 〈Disznó- cserepesedik ~ i 〈Föld〉 megszárad, és
pásztorok által használt〉 rövid nyelű, hosszú emiatt megrepedezik. Ö: meg~.
szíjú ostor, amellyel nagyot lehet cserdíteni. cserepez/ik Ö: be~.
csere Ö: anya~, virág~. cserépfazék cseréffazik fn Agyagból ége-
cserebere ~ fn Sz: Cserebere fogadom, tett mázatlan fazék. A cseréffazigba főÝsztík a
többet vissza nem adom: 〈gyerekmondóka: a jó tőÝtöt káposztát a kemencébe.
cserépfedél 132 cserregő
cserépfedél cseréffedél fn Cseréppel fe- montuk, hocs ~. 2. Nyelves, veszekedős. 3.
dett háztető. Pletykálkodó.
cserépfedő cseréffedőÝ fn 〈Cserépből ké- cserge ~ fn Durva, vastag gyapjúfonalból
szített〉 cserépfazék befedésére használt fedő. szőtt takaró. A ~ a hosszú szőÝrű birka
A cseréffedőÝ a cseréffazikakra pászolt, gyapjújábul vó²t.
agyagbúl ígettík, a fogó²ja ety kizs gomb cserget ~ i 〈Ostorral〉 csattogtat, pattogtat.
vó²t. Rendesen a disznó²knak ~tünk, hotyha nem
cserépfigura cseréffigura fn Agyagból #ra ment, ahova akartuk. Ö: el~.
égetett, embert, állatot stb. ábrázoló dísztárgy. csergetakaró csergetakaró² fn Cserge.
cserépkanta ~ fn Cserépből készült víz- Nekünk is vó²t kécs csergetakaró²nk, az
hordó edény. eggyik fekete, a másik fehér.
cserépkorsó cserépkorsó² fn Cserépből csergetés csergetís fn Ostorpattogtatás.
készült öblös, szűk nyakú tárolóedény. A cse- Nr: A fiatal pásztorok Debrecenben az utcá-
répkorsó²ba a friss vizet tartották. kat járva hangos ostorpattogtatással, cserge-
cserépmester ∼ fn Fazekasmester. téssel búcsúztatták az óévet.
cserépszilke ~ fn Széles szájú, öblös cse- cserhajú1 ~ mn Világossárga hajú.
répedény. A Ibe tartottuk a szilvalekvárt. cserhajú2 ~ mn Cserhajú dinnye: érdes,
cseréptál ~ fn Sz: Cseréptál, ha eltörik se repedezett héjú, bő levű, ízletes sárgadinnye-
naty kár: 〈nem nagy értékű tárgy eltörésekor fajta.
mondják〉. cserjelevél ~ fn A tölgy avarja. A ~ a
cseréptányér cseréptányír fn tőÝtyfa levele, mikor lehull, mikor mán avar.
cseréptégla ~ fn Agyagból formált és cserjés ~ fn Kivágott erdőrész, vágás.
kiégetett téglalap alapú egyenes hasáb. cserkel ~ i 1. 〈Fát〉 aprít. 2. Vadat megkö-
cseres ~ mn/fn I. mn 1. Cseres erdőÝ: zelít. Ö: be~.
cserfaerdő. 2. Cserhéjú 〈dinnye〉. II. fn Cser- cserkelés cserkelís fn A vad megköze-
faerdő. Ö: öreg~. lítése. Ö: be~.
cseresanyag ~ fn 〈Nyersbőr cserzésére cserkelőösvény cserkelőÝösvíny fn Kiépí-
való〉 csersavas anyag. Cseresanyaggal, cser- tett és megtisztított ösvény, ahol hangtalanul
zőÝanyaggal kíszítettík előÝ a bűrt a tímárok. lehet a vadat megközelíteni.
cseresvessző cseresvesszőÝ fn 〈Szőlő- cserkész/ik cserkíszik i Cserkel. Ö: be~.
művelésben:〉 a visszavágott, másodéves ter- cserkészösvény cserkíszösvíny fn Cserke-
mővesszőn, vagyis a cseren nőtt, kérges héjú lőösvény.
szőlővessző. cserlé ~ fn 〈Tímármesterségben:〉 bőrök
cseresznye Ö: fekete~, keserű~, korai~. cserzésére való lé. A bűr hat hónapig ált a
cseresznyeváz ~ fn Sz: Ojam, mint ety ~: ~be.
rongyos, rosszul öltözött 〈nő〉. csermál ~ i Lop, eltulajdonít vmit. Ö: el~.
cseresznyézik ~ i Km: Nem jó² urakkal cserpák ~ fn 1. Fából faragott kis öblös
ety tálbúl cseresznyézni, mer megbök a mag- vízmerítő bögre v. lapát. 2. 4–5 literes, fo-
jával: a szegény ember jobb ha kerüli az urak góval ellátott faedény, amelyet gabona mere-
társaságát, mert csak ráfizet a barátkozásra. getésére használnak. 3. Hosszú nyelű malte-
csereszőrű csereszőÝrű mn 〈Juh színének roskanál. 4. Fogóval ellátott fejőedény. Nr: A
megnevezésére:〉 barnásvörös. fejéssel foglalatoskodó juhászt ezzel bosz-
cserfel ~ i Nyelvel, pöröl. Sokat ~ ez a szantották: Ujuju, a cserpágba szart a ju.
menyecske. cserreg ~ i 〈Szarka〉 csörgő hangot hallat.
cserfes ~ mn 1. 〈Nő, kislány〉 beszédes, cserregő cseregőÝ fn Madarak elriasz-
fecsegő. A sog beszídű, bűbeszídű asszonyra tására használt kézikereplő. A cseregőÝ fábul
cservessző 133 csicsog
vó²t, madarakat ijezgettünk vele, furcsa han- cséving ~ fn 〈Vendéglőben〉 meleg ételek
got adott. tárolására, melegen tartására szolgáló, rézből
cservessző cservesszőÝ fn 〈Szőlőtőkén〉 v. rozsdamentes acélból készült, díszes, ket-
többéves termővessző. tősfalú, fedővel ellátott, kerek v. ovális alakú
cserzés cserzís i 〈Tímármesterségben〉 a többféle mélységben készített asztali tálaló
bőr kikészítésének alapművelete. A cserzís so- edény, melynek a kettős fal közé betöltött vi-
rán a csávaléhe cser tartalmú anyagot tesznek zet az alsó rész alatt meggyújtott gázlánggal
hozzá. lehet folyamatosan melegen tartani.
cserzőlé cserzőÝlé fn Csertartalmú lé, csevize ~ fn 1. Savanyúvíz, ásványvíz. A ~
amelyben áztatják, érlelik a bőrt. savanyúvíz, “rd#jbűl hoszták. 2. Rossz bor.
cserzőkéreg cserzőÝkíreg fn Bőrcserzésre csi ~ msz 〈Rendsz. többször ismételve
használt (tölgy)fakéreg. disznó, malac hívogatására.〉 Csi, ~, ~ íty híj-
csesz ~ i 1. 〈Könnyedén〉 érint, súrol. tuk a disznó²t.
Szerencsére a kés csak ~te a kezem. 2. Vé- csibe ~ fn/msz I. fn Tyúk, fogoly, fácán
kony szeletet vág. Csesszíl a kenyírbül ety kicsinye. II. msz 〈Többször ismételve kiscsir-
kicsit. Ö: el~, meg~. ke hívogatására.〉 Ö: kis~.
csésze ~ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 a da- csibeindító csibeindító² mn/fn I. mn A
gasztógépnek az a része, amelyben a tészta- kiscsirke fejlődését segítő. Csibeindító² táp:
massza van. Ö: festék~, kiöntő~, koma~, csirketáp. II. fn Csirketáp. A kismalacok rit-
makk~. kán csibeindító²t kapnak.
cseszés cseszís fn 1. Érintés. 2. 〈Fogócska csibeitató csibeitató² fn Kiscsibék itatá-
v. labdázás v. golyózás közben szokásos fel- sára használt mázatlan cserépedény.
kiáltás elemeként.〉 Cseszís, nem írís.
csibi ~ msz 〈Többször ismételve kiscsir-
csesznye ~ mn 1. Csenevész, hitvány.
kék hivogatására.〉 A csirkét íty híjtuk: ~, ~, ~!
Gyerekre is monták, aki víkony vó²t, nem vó²t
csibuk ~ fn Kupak nélküli, zömök, hosszú
elíg elesíge, hocs ~. 2. Elhanyagolt, piszkos.
szárú pipa.
3. Lusta.
csibukol ~ i Csibukot szív.
csetepaté ~, csetépaté fn Lármás vesze-
csibukpipa ~ fn Csibuk.
kedés.
csetkáka ~ fn Kákaféle. A ~ vizenyőÝs he- csicsa ~ mn (gyny) Aranyos, szép.
jen terem, fű mek sás van köszte. csicsás ~ mn (kül. gyny) Szép, csinos.
csetkel ~ fn 1. Vmely eszközzel csapkod- Kizsgyereknek montuk, gyere rád adom eszt a
va vág, darabol vmit. Csetkejj ety kis fát a ~ ruhát.
tűzre! 2. Kaszával, sarlóval csapdosva vág. csiccsant Ö: be~.
Csetkej mán ety kis füvet a kecskének meg a csicseri ~ fn Csicseriborsó.
nyulaknak! Ö: ki~. csicseribab ~ fn Homoki bab. A ~ a vagy-
csetlik-botlik csetlig-botlik i Botladozik. gya a babnak, gyenge minőÝsíg.
Az öreg ember csetlig-botlik, mindig megakad csicsés ~, csicsó²s mn (gyny) Szép, csi-
a lába valamibe. nos.
csetres ~ mn 1. Lucskos, sáros, piszkos. 2. csicsíja ~ msz 〈Többször ismételve, hal-
Mocskolódó, rágalmazó. kan kisgyermek altatására:〉 ~, ~, ~.
csettint ~ i Két ujjával csettenő hangot ad. csicskás Ö: kis~.
A vendík csak ~ett a pincérnek. csicsog ~ i 〈Vizes talaj, sár, víz v. vizes ci-
cséve ~ fn 〈Paszományosoknál:〉 papírból pő járás közben〉 cuppogásszerű hangot ad.
préselt cső, amelyre a gépileg orsózott fonalat Vizes talaj a talpunk alat ~, rendesen ott,
gombolyítják. ahon fű van.
csicsóka 134 csigázás
csicsóka csicsó²ka fn A napraforgóval ro- készítik el. Amikor víge vó²t, táncoltak, be-
kon nyári takarmánynövény, ill. ennek ehető taposták a csiga vígit, hoty ki ne bomojjon, ki
gyökérgumója. Ahon nem terem semmi, elte- ne főÝjík.
lepítik a csicsó²kát, és amikor elszaporodik, csigacső csigacsű fn 〈Mézeskalácsosok-
akkor a disznó² nagyon jó²l telel rajta. Sz: nál:〉 a nyomózsák végére illesztett rézkúpnak
Szaporoggyatok, mint a csicsó²ka!: 〈lakoda- az a fajtája, amelyet csigavonal húzására
lomban az új párnak kívánják〉. használnak. Ájzolt szíven a ramflin belüli
Csicsóné Csicsó²né fn Sz: Csicsó²né, ga- vonalat csigacsűvel húzzuk.
lambom, de rád illik a csó²kom: —. Csi- csigafúró csigafúró² fn 〈Ötvösmester-
csó²nénak három jánya, mind a három ety ségben:〉 pontos fúrást biztosító fúróeszköz.
szoknyába jár: —. csigaleves ∼ fn Húsleves csigatésztával. A
csida ~ fn/msz I. fn Kiscsikó. II. msz vacsora mek ~, tőÝtöt káposzta, pörkölt,
〈Többször ismételve kiscsikó hívogatására:〉 ~ krumpli, rizsa vó²t.
te, ~ te! csigaperdítő csigaperdítőÝ fn A csiga-
csiduka ~ fn/msz I. fn Kiscsikó. II. msz tészta készítésére használt fa- v. fémrudacska.
〈Többször ismételve kiscsikó hívására:〉 ~, ~. csigapergető csigapergetőÝ fn Csigaper-
csidukám ~ msz 〈Többször ismételve, dítő. A csigapergetőÝ, amivel a csigát perdí-
olykor a csidával kombinálva kiscsikó hívásá- tettík, például bordán.
ra:〉 ~, ~! csigás ~ mn 1. Csiga alakú. Csigás pap-
csiga ∼ fn 1. Csigatészta. Betapossák a ~
langomb: 〈paszományosoknál:〉 sodrással, csi-
vígit: a lakodalmi csigatészta készítésekor a
gás figurával kivarrt gomb. 2. Csigás főÝd:
munka befejeztével táncolnak. 2. 〈Megrakott
〈tengeri csigával tele〉 gyenge fekete föld. A ~
szekeret lekötő kötél tartozékaként:〉 kétágú
főÝt kicsit nedves főÝd, nem jó² termőÝ, mint
villához hasonló eszköz szárai közé erősített
a szurok ojan. Szántáskor sok csiga fordut ki
tengelyen forgó kerék. Avval a Ival húszták
belőÝle, a tengeri csiga héja.
fel a zsákokat is a padlásra. 3. A muflon fején
lévő csontos képződmény, szarv. Sz: Lassú, csigáskút ~ fn Olyan kút, amelyhez a
mint a ~: nagyon lassú. Ö: búgó~, kútásó~, vödröt a kötéllel együtt hozzák, és a kútká-
muflon~. vára erősített csigán átvetve húzzák fel vele a
csigabiga ~ fn Csiga. Nr: A gyerekek a vizet.
csigát a következő mondókával csalogatták ki csigasor ~ fn A szövőszék felső tárcsája,
a házából: Csigabiga, gyere ki! Íg a házad vágatában az emelő gurtnival, amely a pedál
ideki. Só²s kúdba löklek, onnen is kiveszlek. lenyomásával az egész szövőszék szerkezetét
Malom alá teszlek, ot meg összetörlek. emeli.
csigabigás ~ mn Csigás 〈föld〉. csigaszedő csigaszedőÝ fn Csigát 〈étke-
csigacsináló csigacsinálló², csigacsináló² zésre, gyógyításra〉 gyűjtő személy.
mn/fn I. mn Csigacsináló² borda: agyag- csigataposás ∼ fn A lakodalom előtti csi-
lapból v. szövőszék bordájából kialakított, gakészítést bezáró táncmulatság.
csigatészta készítésére használt eszköz. II. fn csigataposó csigataposó² fn Csigatapo-
1. Egy bordás lapból és egy pálcikából álló sás.
konyhai eszköz, amellyel a csigát készítik. 2. csigatészta csigatíszta fn Bordás felületen
Csigatészta társas készítése. Ety héttel előÝtte hengeresre sodort levestészta. A levezsbe
vó²t a csigacsinálló², úgy is monták, hoty nagyon szeretem a csigatísztát.
pergettyük a It a lakadalomra. 3. Aki a csi- csigáz Ö: meg~.
gatésztát készíti. Nr: A csigacsináló a lako- csigázás ~ fn Gyermekjáték, melyben egy
dalom előtt egy héttel tartott összejövetel, fakúpocskát ostorral pörgetnek. A ~ nyó²c-
ahol a lakodalmi leveshez szükséges csigát tízéves fijújátík. A fábúl kíszült csigát ostorral
csigázik 135 csikó
csapkották, ügyesen tutták csinálni, bele- csiholó Ö: tűz~.
nőÝttek. csihora l. csihari
csigázik ~ i 〈Gyermekjátékban〉 fakúpocs- csije l. csihe
kát ostorral pörget. csijés l. csihés
csiger csíger fn 1. Vízzel feltöltött tör- csík1 ~ fn Hengeres testű mocsári hal.
kölyből préselt savanyú bor. A csíger, mikor Kinn a Nacscserén, ahon laktunk, foktam ecs
kipréselik a bort, és a törkőÝre cúkrot tesznek csomó² ~ot, kosárral, vesszőÝkosárral. A ~
meg vizet, és asz kiforr. 2. Gyenge minőségű, nagyon eleven, mikor mekfoktam, a kosárba
vizezett, savanyú bor. úcs csapkották a farkuk, az egísz testek csa-
csigerbor csígerbor fn Vízzel feltöltött pó²dot. Sz: Ojan eleven, mint a ~: 〈főként
törkölyből préselt savanyú bor; csiger. A csí- gyerekre:〉 nagyon mozgékony, eleven. Fürge,
gerbort sokszor jobban szerettík, mint a va- mint a ~: ua. Mozog, mint a ~: ua.
ló²dit, mert ehesz cúkrot lehetet tenni, cú- csík2 ∼ fn Anyagnak levágott hosszú, kes-
korral javították. keny darabja. Sréen kellet vágni a szalagokat
csigolya csigoja fn Sz: A fene egye meg a vagy az anyagbúl összevarni és akkor kifor-
csigojádat!: 〈enyhébb szitkozódás〉. dítani, tehát ijen ~okat. Sz: Elhúzza a ~ot:
csigolyaszú csigojaszú fn 〈A gerinccsi- hirtelen távozik. Ö: far~, csorba~, javító~,
golya egyik betegsége.〉 papír~, stelázsipapír~, szegő~, szirony~, tész-
csigolyázik csigujázik i Megfogamzik. Ö: ta~.
meg~. csikar ~ i Karcol, karmol, horzsol.
csihad Ö: le~. csikasz ~ mn Sovány, horpadt hasú 〈far-
csihari ~, csihora fn 〈Epilepszia, epilep- kas, ló, marha〉. Kutyának is montuk, hocs ~,
sziás roham v. más súlyos betegség.〉 Sz: akinek nem attak enni, le van soványodva,
Törjön ki a ~/csihora: 〈rosszkívánság, átok- nem tud jó²llakni, hoty kigyomrosoggyík.
féle〉. Maj rám jött a ~/csihora: 〈hirtelen meg- csíkász ~ fn Csíkot halászó halász.
rázkódtatás, ijedtség, félelem hatásának ki- csíkászik ~ i Csíkot fog.
fejezésére.〉 Töri írte a ~/csihora: nagyon kí- csikaszodik Ö: meg~.
ván vmit. csíkbogár csígbogár fn Kártékony vízi-
csihe ~, csije fn 1. Kisebb csomó szalma, bogár.
széna, aprított fa stb. A ~ egy jó² nagy villa csíkgödör csíggödör fn A csíkok kedvelt
szína, szalma, amit fel lehet emelni. 2. Ma- tanyázó helye a tóban, mocsárban, árokban
gasra rakott, kis térfogatú 〈szénarakás〉. 3. stb.
〈Jelzőként:〉 ety csije szína: kis szekérnyi csíkja Ö: farka~.
széna. Ö: kis~, nagy~. csíkkas ~ fn Vesszőből font, kosárszerű
csihépuhé ~, sihépuhé fn Ver(eked)és csíkfogó eszköz. A ~ kétfülű, ritka kosár, ami-
(hangja). Jó²l elverlek, ~. vel a csíkot halászták.
csihés ~ , csijjés fn 1. Szénával, lóherével csikland ~ i Olyan érzése van, mintha
kereskedő személy. Megrendeltük a ~nél, és csiklandoznák.
hoszta a hászho szekérrel a herét, színát. csikó csikó² fn 1. Csikó²t fog: kanca vem-
Berettyó² környíkirűl hoszta. 2. Elhanyagolt hes lesz. Szopos csikó²: anyját szopó kis-
öltözetű ember. csikó. Rugot csikó²: kb. hathónapos elvá-
csihéz/ik ~ i 〈Szénát〉 szállít. Ez isz sze- lasztott csikó. A rugot csikó², ha a kanca
gíny ember, két rosz lovával csihézi a más mekfokta, hasas lett, és akkor az ijen rukta el
színáját. Ö: be~, el~. hamar a csikó²t. 2. A gyapjú tépésére, kár-
csihol ~, csahol i 〈Acélt és kovát egymás- tolására használt négy lábon álló kártolószék,
hoz ütve〉 szikrát pattant. Tapló²val ~ták vala- ill. kártolópad. 3. 〈Szíjgyártás szókincsében:〉
mikor a szikrát. varrószék. 4. 〈Kőművesek nyelvében:〉 egy
csikóbőrös 136 csíkozás
méter magas és hosszú egybeépített állvány- csikoltós mn Csikoltó²s tézsla: olyan tézs-
bak. 5. Csikóbőrből készült zsákféle, amely- la, amelyet csikoltóval kapcsolnak az ekéhez
ben a csikós a kisebb tárgyait, apró-cseprő v. szekérhez.
holmiját tartja. 6. 〈Paszománykészítőknél:〉 a csikorgófű csikorgó²fű fn Gratiola offi-
leszálazott felvetőszálakból, a láncból kilógó cinalis.
szál. 7. Magyar kártyában a király. A kirájt a csikorgós csikorgó²s mn Nagyon hideg
lovon csikó²nak is montuk. 8. 〈A Kollégium 〈idő〉. Csikorgó²s a hó², a hideg.
diknyelvében:〉 elsős kisdiák. Sz: (Jó²l) fut a csikorog ~ i Erősen fagy.
csikó²ja: jól megy a sora. Ö: cifra~, csődör~, csikós csikó²s fn A ménes pásztora. A
fa~, kis~. csikó²sok horták a lekszílesep karimájú kala-
csikóbőrös csikóÝbőÝrös mn Csikóbőrrel pot a pusztán. Ö: cifra~.
bevont. Csikó²bőÝrös kulacs: csikó bőrével csikósbojtár csikó²zsbojtár fn A csikós-
bevont kulacs. A csikó²bőÝrös kulacsot a nak segédkező legény. A csikózsbojtárt is a
szűcsmesterek csinálták. számadó² választotta.
csikódzik Ö: le~. csikóscövek csikó²scövek fn 〈Pásztoresz-
csikófej csikó²fej fn 〈Gubacsapóknál:〉 a köz.〉
csikósfék csikó²sfék fn Homlokszíj nél-
tépőszék (csikó) elülső, doboz alakú része,
küli kantár.
amely a körömpőtáblát rögzíti.
csikóskalap csikó²skalap fn 〈Csikósok
csikófog csikó²fog fn Tejfog. Nr: Monták
által viselt〉 széles karimájú, kerek tetejű,
a gyereknek, mikor kihúszták a csikó²fogát: gyapjú filckalap, álladzó szíjjal. A szíles ka-
Fogam, fogam, kisfogam. Egérjugba doblak. rimájú csikó²skalap véd a naffíny és az esőÝ
Egér, adok neket kisfogat, hozzál nekem ellen.
csontfogat. csikóskantár csikó²skantár fn 〈Kantár-
csikóherélés csikó²herílís fn A csikó ivar- fajta.〉 Km: Vín lúnak nem illik a csikó²s-
talanítása. kantár: az idős nő ne öltözködjön cifrán, fi-
csikókantár csikó²kantár fn Szemellenző atalosan!
nélküli lovaglókantár. csikóskonyha csikó²skonyha fn Csikótűz-
csikókonyha csikó²konyha fn Lábakon hely. Vó²t mék csikó²skonyha is, annak ojan
álló takaréktűzhely, amelynek magas tetejű lába vó²t, mek két karikája.
sütője van; csikótűzhely. csikósló csikó²slú fn A csikós hátaslova.
csikol ~ i 1. Megcsiklandoz. 2. Felülete- csikósnyereg csikó²snyereg fn 1. 〈Csikó-
sen munkál meg vmit. A szegíny ember csak sok által használt〉 speciális nyereg, amelyet
csikojja a főÝdet, de nem írdemes a munkára. nem rögzítenek hevederrel a lóra. 2. Nyereg-
Ö: meg~. ként használt pokróc v. vászondarab, amely-
hez hozzácsatolják a kengyelt.
csikólegelő csikó²legelőÝ fn 〈Pusztán〉 az
csikóssparheld csikó²sparhelt fn Csikó-
egy- és kétéves csikók számára kihasított le-
tűzhely.
gelőrész. csikóstanya csikó²stanya fn 〈Egyetlen
csikólép csikó²lép fn (rég) 〈Népi gyógy- helyiségből álló〉 nádfedeles épület, melyben a
szernév:〉 Sanguis hirci [!]. csikósok tartózkodnak.
csikóló csikó²ló² fn 〈Három-, négyéves csikóstűzhely csikó²stűszhej fn Csikótűz-
korig〉 fiatal ló. Inkább ijen fijatal csikó²lovak hely.
vó²tak. csíkozás ~ fn 〈Fazekasmesterségben:〉 az a
csikoltó csikoltó² mn Fából v. láncból ké- díszítőfolyamat, amelynek során vízszintes v.
szült kapcsoló eszköz, amellyel a tézslát az enyhe spirált leíró csíkok kerülnek a ko-
ekéhez v. a szekérhez csatolják. rongon lassan forgó edényre.
csikózik 137 csín
csikózik Ö: le~. csillagrózsa csillagró²zsa fn 〈Paszomá-
csíkszár ~ fn 〈Vízinövényfajta:〉 vidrake- nyosok nyelvében:〉 keményszárú ünneplő
serűfű [Polygonum amphibium]. csizmára varrt, selyemsodrásból hatágú csil-
csilán l. csalán lagot formázó horgolt rózsa.
csilánt l. csalán csillámlik sillámlik i Időnként felcsillan.
csililing ~ fn 1. Kis csengő, csengőcske. 2. csillapodik Ö: meg~.
Ennek a hangja. Nr: Karácsony estéjén, aki csillárzsinór csillárzsinó²r fn 〈A lámpa-
díszítette a karácsonyfát, ha készen volt, csili- ernyőt v. burát tartó〉 hüvelyknyi vastag zsinó-
linggel, kis csengőcskével jelezte, hogy a gye- rok egyike benne a villanyvezetékkel.
rekek bemehetnek, megjött a Jézuska. csillogó csillogó² fn Fényes karácsonyfa-
csillag ~ fn 1. 〈Ló homlokán levő〉 kis dísz. Tegyük fel a csillogó²t a karácsonfára!
fehér folt. 2. Bőrdíszek, lószerszámok díszí- csimasz csimaz fn Lóféreg, lótetű.
tésére használt, domborítással, hideg meg- csimaszkodik ~ i Tolakodik, lerázhatat-
munká-lással készített réztárgy. 3. Református lanul a nyakába varrja magát vkinek.
templom tornyának tetején levő csillag alakú csimbók csimbó²k fn 1. Bog, csomó. 2.
dísz. 4. 〈Becézés kifejezésére, E/1. személy- Összeragadt lisztcsomó. 3. 〈Gubacsapóknál:〉
ben: ~om.〉 Sz: Annyi (vam belőÝle), mint ~ az összetapadt szőrszálakból álló csomó. 4. Ku-
é-gen: 〈annak jelölésére, ha vmiből nagyon tya, sertés stb. összeragadt szőrcsomója. A
sok van.〉 Annyi ott a bogja, mint ~ az égen. csimbó²k csak a mangalicára ragatt, az új-
Me-resztik a szemüket a ~ok: fényesen ra- fajta disznó²kra nem ragatt, meg a komon-
gyognak. Rosz ~ alat született: mindenben dorkutyákra ragatt. 5. (tréf) (Fiú)gyermek.
szerencsétlen. Lehazuggya a ~ot is az égrül: Te, kis csimbó²k, montuk a kizsgyereknek.
egy szavát se lehet elhinni. Nr: Ha egy csillag csimbókos csimbó²kos mn 1. Összeragadt
lehull, meghal vki. — Télen, ha nagyon 〈liszt〉. Csimbó²kos a liszt, mojos. 2. Csomók-
fényesen ragyognak a csillagok, hideg lesz. ba összeragadt szőrű 〈állat, pl. kutya, sertés〉.
Ö: Esthajnal~, Hajnal~, kaszás~, vacsora~, csimbókosgaluska-leves csimbó²kozsga-
zsidó~. luska-leves fn Hosszúra nyújtott és görcsre
csillaghomlokú csillakhomlokú mn Olyan kötött tésztával, vmint szalonnával főzött
〈ló〉, melynek a homlokán fehér folt van. hagymás, paprikás, fűszeres leves. A csim-
csillagnéző csillagnízőÝ mn Felálló fejű bó²kozsgaluska-levest mi montuk görcsözsga-
〈ló〉. luska-levesnek is.
csillagos mn Amin csillag van. Csillagos csimbókosodik csimbó²kosodik i 〈Liszt〉
pipa: vörös színű, sima pipa derekán három összeragad.
csillaggal. csimecsomó csimecsomó² fn Kis apró
csillagospor csillagospor fn 〈Népi gyógy- csomó vmiből.
szernév:〉 epilepszia ellen használt por. csimmeg msz 〈Társas fiújáték mondóká-
csillagöltés csillagőÝtís fn 〈Szűrhím- jában:〉 Csimmeg bogár a fejit.
zésben:〉 mintáknál térkitöltésre használatos csimpajgózik l. csimpajkózik
öltéstípus, amikor egy pontból több szálat kü- csimpajkodik Ö: bele~.
lönböző irányokba leöltenek. Ety pondbúl csimpajkózik csimpajkó²zik csimpajgó²-
őÝtök töp szálat le, így lez belőÝle csillag- zik i Csimpaszkodik. Ö: össze~.
őÝtís. csimpaszkodik ~ i Függeszkedik, erősen
csillagráf ∼ fn 〈Kékfestőknél:〉 a vászon- belekapaszkodik vmibe. Ö: bele~, fel~.
nak a festékbe merítésére szolgáló szerkezet, csín ∼, csíny fn 〈Többnyire 3. sz.-ű birtok-
amelynek alsó és felső kerete egy csavarme- szóként:〉 hordó v. más faedény dongáinak a
netes tengelyen távolítható egymástól. végén levő, a fenék beillesztésére való pár-
csínráverő 138 csipicsóka
kány és mélyedés. A csinnyát aszt ó²vatosan csip ~ msz 〈Többször ismételve kiscsirke
vertík körül, csinnyán bántak vele. Sz: Csíny- hívogatására.〉 Sz: Csip, ~, ~, aki fürgébb,
nyán bánik vele: óvatosan bánik vele. Ö: többet csíp: 〈mondja a kiscsirke csipegetés
hordó~. közben〉.
csínráverő in CsínyráverőÝ kalapács: a csíp ~ i 1. 〈Fazekasmester〉 egy nagyobb
hordó csínjának felillesztésére használt kala- agyagdarabból egy kisebbet leválaszt. 2. Csíp
pács. a szőÝrbül: 〈gubacsapó〉 az ujjai közé veszi a
csinál ~ i 〈Bármilyen ige helyettesítésére, kívánt mennyiségű gyapjút. Jop kézen áccsa-
pótlására használva:〉 Sárt ~: sárt készít. Sz: vartuk, bal kézzel ~ett a szőÝrbül. Annyit
Könnyű gyereket ~ni: könnyű gyereket nem- ~tünk, amennyi kellett. Sz: 〈Mondókával kí-
zeni. Basszom meg, aki ~t: 〈káromkodás〉. sért játék, melyben egy felnőtt és egy gyerek
Km: Ne tanízsd apádad gyereket ~ni: ne ta- egymás keze fején a bőrt megcsípve, össze-
nítsa a gyerek az öreget. Ö: be~, bele~, el~, kapcsolt kezüket fel s alá hintáztatva mozgat-
fel~, ki~. ják:〉 Csíp, ~ csó²ka, vak varjúcska. Jó² vó²t-
csinálás Ö: bél~, guba~, tészta~. e a kisfijúcska? Ha jó² vó²t a kisfijúcska, ne
csinálatlan mn Még el nem készített. Csi- csíbd meg őÝt vak varjúcska. 〈Más változata:〉
nálatlan guba: a még el nem készített guba Csíp, ~ csó²ka, varjú vágja, holló² kopá-
alapanyaga, gubaposztó. csolja. Ö: ki~, meg~.
csináló Ö: csiga~, gomolya~, kovász~, csipa ~ fn Famézga, szilva-, meggy- és
körömpő~, kvártély~. fenyőfa kiszivárgó nedve. A fának a Ija az
ojan ragacsos. Sz: Felnyílt a Ija: elszem-
csinálódik Ö: be~.
telenedett, elbízta magát. Ö: fa~, zsidó~.
csinált in 1. Csináld guba: a már elkészült
csipás ~ mn/fn I. mn 1. Fájós, gyenge sze-
guba. 2. Csinált virág: művirág papirosból.
mű. Vó²t ojan, akinek a szeme álandó²an ~
Ö: mondva~.
vó²t. 2. Mézgás. II. 1. (tréf) Szem. Nyizsd
csináltat Ö: el~.
mán ki a ~od! 2. (tréf) Kisgyermek. Te, kis ~,
csinkvánti ~ fn/mn I. fn Rövid tenyész-
montuk a kizsgyereknek. Sz: Felnyílt (mán) a
idejű, apró szemű, étkezésre is alkalmas ku-
~sa: elszemtelenedett, elbízta magát.
koricafajta. A ~ vó²t a legjop pattogatni való² csipásmálé ~ fn Olyan málé, amelyet ki-
tengeri. II. mn Csinkvánti tengeri: ua. sütve hosszabb ideig állni hagynak, ennek kö-
csinos ~ fn Melegen árult hurkaféle. vetkeztében a cukortartalom apró fehér pon-
csintalan ~ mn Rendetlen, piszkos. Csin- tok formájában összegyűlik, kiüt a tetején. A
talan ember, nem törőÝdik magával, a piszok ~ vagy málélepíny vagy öntöt málé tepsibe
eszi meg. sült, magátul is mekcsipásodott, de ha ety kisz
csintalankodik ~ i 〈Állat〉 vhova piszkít. cukorral is nyakon öntöttük, akkor jobban
Ö: oda~. mekcsipásodott.
csintalanság ~ fn (Macska)szar. It hatyta csipásodik Ö: be~, meg~.
a ~ot a macska, még nem szobatiszta. csipdes Ö: le~.
csint-csont fn Apró csontok. Csupa ~ ez a csipejű Ö: fiók~.
hús, felvákták, oszt a csont apró²ra törd ben- csípés Ö: méh~.
ne. csipesz Ö: betű~, tűzi~.
csintes-csontos ~ mn Csintes-csontos hús: csipicsapó csipicsapó² fn Nr: Csipicsa-
olyan hús, amelyben a csontot felvágáskor na- pó²t kéne fonni, ki kék eszt innen vontatni.
gyon összetörték. (Nk.)
csínvágó csínyvágó² fn 〈Kádármester- csipicsóka csipicsó²ka fn Mondókával kí-
ségben:〉 a csín kivágására szolgáló kézi v. sért játék, melyben a gyermekek v. egy felnőtt
gépi gyalu. és egy gyerek egymás keze fején a bőrt meg-
csipisz 139 csipricsupri
csípve, összekapcsolt kezüket fel s alá hintáz- CsipkeverőÝ párna: 〈a vertcsipke-készítés fő
tatva mozgatják: Csipicsó²ka, vak varjúcska. munkaeszköze:〉 fűrészporral keményre tö-
Jó² vó²t-e a kisfiúcska? Ha jó² vó²t a kis- mött henger alakú párna. II. fn A vert csipke
fiúcska, ne csíbd meg őÝt vak varjúcska. készítője.
csipisz ~ fn Ujjal mutatott füge. Csipisz az csipkéz ∼ i 1. 〈Mézeskalácsos〉 csipkézetet
ó²rodra: úgysem kapod meg. A jám monta a készít a tokni tészta szélére. Mintkét kész
fijúnak, ha asz kötőÝdöt vele, hocs ~ az hüvejk- és mutató²ujjával ~zük a tíszta szílit.
ó²rodra. 2. Szűrre csipkét készít és varr. Ö: ki~.
csipke ~ fn 1. Színes posztóból kivágott, csipkézés csipkézís fn 1. 〈Mézeskalá-
csipkézett szélű posztócsík, melyből néhányat csosoknál〉 csipkézet készítése a tokni tészta
több rétegben egymásra téve használnak fel a szélére. 2. A szűrt díszítő csipke elkészítése
a szűr díszítésére. 2. 〈Finom fonalból készí- és felvarrása.
tett〉 mintás, áttört szövedék. Vam vert ~, hor- csipkézet ∼ fn 1. Ruhanemű csipkés része.
golt ~, ezek kézimunkafajták. 3. Ilyen anyag- 2. 〈Mézeskalácsosoknál:〉 csipkeszerű díszítés
ból készült díszbetét v. szegély női ruhán. a tokni tészta szélén.
4. 〈Jelzőként:〉 ilyen anyagból való. Igen di- csipkézett in Csipkézett olló²: cakkos, az
szesek vó²tak ezek a gyerekruhák, Isek, fod- anyag szélén szögletesen, esetleg félkörösen
rosak, hajtogatottak, holosak. Ö: rece~, kivágott mintázat készítésére alkalmas szer-
szél~. szám, cakkozó olló.
csipkebokor ~ fn A vadrózsa cserjéje. csipkezsabó csipkezsabó² fn Női ruhán a
csipked ~ i 〈Mézeskalácsos〉 a tészta szé- mellrészre varrt fodros csipke.
lét csipkeszerű díszítéssel látja el. csipog Ö: össze~.
csipkedett ~, csipkett in Csipkedet/Csip- csípő csipőÝ fn CsipőÝre bont: 〈hentes〉 a
ket tíszta: ujjal szaggatott, levesbe való gyúrt sertést úgy bontja fel, hogy a karaj, az oldalas
tészta; csipetke. és a csipőcsont egyben maradjon. Ö: fiók~.
csipkedt l. csipkedett csípőbőr csipőÝbűr fn 〈Fazekasmesterség-
csipkedttészta-leves csipkettíszta-leves fn ben:〉 az edény falának lesimítására, legömbö-
Csipetkével készült leves. lyítésére szolgáló nedves bőrdarab.
csipkefa ~ fn Galagonyafa [!]. csípődik csipőÝdik i 〈Gubacsapó-mester-
csipkekesztyű ~ fn Csipkéből készített ségben:〉 a szőrvég beszorul a mellékszálak
kesztyű. Akkor vó²t nyári kesztyűm is, ~m. közé. A szőÝrvíg a vicfonalon átfordítva csi-
csipkerózsa csipkeró²zsa fn Vadrózsa. pőÝdik a mellík közzé.
Nr: A csipkerózsa bogyójából készült a gaz- csípőhús csipőÝhús fn Levágott marha
dag C-vitamin tartalmú hecsedli lekvár. — csipőjéből kivágott hús. TőÝtötkáposztának
Szárított bogyóját leforrázzák, és teaként fo- csipőÝhúzsbúl, mer az zaftosabb.
gyasztják. csípőízületi mn CsipőÝizületi csúz: a csí-
csipkés ~ mn 〈A juh fülébe vágott tulaj- pőízület reumás megbetegedése. CsíipőÝizü-
donjegyek egyik fajtájának megjelölésére.〉 leti lob: a csípőízület gyulladásos betegsége.
Ö: alul~, felül~. csípőjű Ö: fél~.
csipkésbokor csipkézsbokor fn Egy v. csipőremeke csipőÝremeke fn 〈Felbontott
több dús, szétágazó csipkebokor. szarvasmarha része.〉
csipkeverés csipkeverís fn A szálak ösz- csípőtörés csipőÝtörís fn A csípőcsont el-
szeverését alkalmazó csipkekészítési mód. törése.
csipkeverő csipkeverőÝ mn/fn I. mn Csip- csippan Ö: meg~.
keverőÝ álvány: a csipkeverést megkönnyítő csippent ~ i Csippent a szemivel: 〈jelt
kisasztal méretű faszerkezet, melynek felső, adva〉 kacsint.
nyitott dobozhoz hasonló részét forgatni lehet. csipricsupri ~ mn Apró-cseprő, kicsike.
csíptető 140 csiszeg-csoszog
csíptető csiptetőÝ fn 〈Kádármesterség- totta magát csiríz, akinél a sárkány maddzag-
ben:〉 kétágú fűrészelt deszka abronccsal erő- ja vó²t, menekült, mert a nagyok elcsirízelik,
sítve, mely az állítóvasat és dongát rögzíti. elrabojják. Esz szabad rablás vó²t a sár-
csira1 ∼ fn 1. Homoszexuális férfi. 2. kányeresztísnél. 2. 〈A feleségnek adott sza-
Meddő férfi. 3. Hermafrodita. Én ismerek is badság megjelölésére.〉 Ha a férj elengette a
egy nőÝt, aki ~. 4. Meddő tehén. Ha kettőÝt felesígit szabaccságra, az is csiríz vó²t.
ellett a tehén, nem vó²t írdemes mekhagyni, csirizel csirízel i 1. Gyermekjátékban sza-
mert asz ~ let mind a kettőÝ. bad rablást követ el. 2. Lop. Ö: el~.
csira2 ~ fn A baromfi farka tövénél levő csirizes csirízes mn Csirízes kezű: tolvaj.
faggyúmirigy. A Iját montuk zsírozó²jának is. csirke ~ fn 1. Egy villára való széna-
csíra ~ fn A magból kikelt növény fiatal csomó. 2. Szőlő tövére kapával összehúzott
hajtása. Csirát vér: 〈mag〉 kicsírázik. földcsomó. 〈Dohánycsomózáskor játszott〉 tré-
csírádzik csiráddzik i Csírázik. Ö: ki~. fás játékban használt, összekötött csücskű do-
csíraképes csirakípes mn Életképes hánylevél, amelybe vizet töltenek. Sz: Nem
〈mag〉. Csirakípes mag: életképes mag, maji ~: már nem fiatal 〈lány〉. Ne tuggyon
amelyből kikél a növény. többet a ~, mint a tyúk!: ne tanítsa a gyerek a
csíraképesség csirakípessíg fn A mag szüleit. Többet tud máma a ~, mint tegnap a
életképessége. tyúk: 〈gúnyos szólás okoskodó gyerekre〉.
csíramálé csiramálé fn Kicsirázott és Km: Ha a paraszt It/tyúkot eszik, vagy a
megtört búzából v. rozsból, ill. ennek levéből ~/tyúg beteg vagy a paraszt: a paraszt nem öl
és kukoricalisztből készített édes lepényféle. csirkét (tyúkot) csak ha nagyon muszáj. Nr:
csíranövény csiranövíny fn Magról kelt Legelső etetésekor a csirkének köleskását kell
csemete. adni, hogy jó tojó legyen. Ö: vízi~.
csírás csirás mn Ami kicsírázott. A mak, csirkeborító csirkeborító² fn A kiscsirke
ha nem vó²t jó²l kezelve, ~ lett, kicsirázott. elrekesztésére való, vesszőből font, kúp alakú
csíraszem csiraszem fn Csíra okozta ki- kosárféle.
dudorodás a burgonya felületén. csirkecserép ~ fn Csirkék itatóedényeként
csíráztatás Ö: elő~. használt, felső részén több kisebb nyílással
csíráztató csirásztató² fn Edény, amely- ellátott cserépedény.
ben a vetőmagvak kicsíráztatása történik. csirkedara csirkedera fn Nagy szeműre
csiribiri ~ mn 1. Jelentéktelen, nem sokat darált kukorica mint csirkeeleség. A csirkede-
érő. Csiribiri ember vó²t, mégis vó²t ijen kis ra, amivel a kiscsirkéket etettük.
~be is, hogy a nőÝknél torsalkodott, mint a csirketollazás ~ fn Fiatal baromfi tol-
kokas a tyúknál. 2. Kicsi, apró-cseprő. Sz: lazatának eltávolítása.
〈Mondókaféle:〉 Csiribiri, kam veréb, a bolon- csirkézés Ö: be~.
dot kűdd odébb. Nr: 〈Dalszövegben:〉 Leígett csirkéz/ik ~ i 1. 〈Szőlőt〉 feltöltve kapál. 2.
a ~ hodáj, beleíget kilenc juházbojtár. Kilenc Kis kupacot rak az elültetett vessző hegyire.
juhász kilenc pár ruhája, a gazdának sallan- 3. 〈Szénát〉 villával kisebb csomókba rak. A
gozs gubája. színát előÝp csirkésztík, eszt összehorták ru-
csiricsáré ~ mn Ízléstelenül tarka, cifra dashordó rúddal, osztán raktag belőÝle egy
〈ruha〉. nagy bogját. Ö: be~, fel~.
csirimpol ~ i 1. 〈Veréb〉 csiripel. 2. 〈Több csiszár csíszár fn Lókupec. A cigányok
kisgyerek együtt〉 hangoskodik. azok naty csíszárok vó²tak, jó² szemek vó²t, a
csiriz1 Ö: arany~. legjob lovakat ki tutták nízni a vásáron. Ö:
csiriz2 csiríz msz 1. 〈Gyermekjátékban ló~.
szabad rablást engedélyező felkiáltásként.〉 csiszeg-csoszog csiszek-csoszog i Nehéz-
Amikor felengettík a sárkányt, eggy elkijál- kesen, talpával a földet súrolva jár.
csiszlik 141 csizmadiasegéd
csiszlik ~ fn (gúny) Csizmadiainas. csizsma: bokában ráncolt csizma. Rámás
csiszol ~ i 1. 〈Könyvkötő:〉 a tábla szélét csizsma: kemény szárú, bokában szabályosan
simává, fényessé dörzsöli. 2. 〈Kádármester:〉 a ráncolt csizma. Magas kírgű csizsma: 〈urak,
kész felületet simára munkálja. 3. 〈Faze- jómódú gazdák viseleteként〉. Tiszti csizsma:
kasmester:〉 az edény felületét kaviccsal dör- egysíkú, lovagláshoz használt sarkantyús
zsöli, hogy az díszes legyen. 4. 〈Szőrmekiké- csizma. Birgeri csizsma: bilgeri. 2. 〈Mézeska-
szítésben:〉 csíkokat hoz létre. lácsosoknál:〉 csizmát ábrázoló faforma és a
csiszolás ~ fn 〈Könyvkötészetben:〉 a tábla belőle kiütött tészta. Sz: Szorít a csizsma: baj-
széleit simává dörzsölés művelete. ban van. Vicsoríttya a csizsma a fogát:
csiszolási mn Csiszolási csíkok: 〈szőrme- lyukas. A szaros/sáros csizsmám se türülném
kikészítésnél:〉 a csiszolás következtében ke- bele/hozzá: 〈megvetés, lenézés kifejezé-
letkezett csíkok. sére〉. Felhajította a[z ura] csizsmáját a há-
csitcsat ~ fn Apró-cseprő mindenféle csat. szijára: [a férje] meghalt. Buta, mint a csizs-
Sz: Csitcsatt a derekán, baka a hasán: 〈a ma talpa: nagyon buta. Km: Bű szüret, nacs
katonakurvára mondták〉. csizsma: az esős szüret bő szokott lenni. Az
csitít ~ i 〈Hangosan beszélő, kiabáló, síró Isten is annak aggya a sarkantyús csizsmát,
személyt v. hangos szavú állatot〉 csendre int, aki nem tuggya mekpengetni: annak adja a
elhallgattat, mozgásában visszafog, megnyug- szerencsét (jómódot), aki nem tud vele élni.
tat. A füst alkalmas arra, hogy a méheket csi- Minek annak a sarkantyús csizsma, aki nem
tíccsa, elcsitíccsa. Ö: el~. tuggya mekpengetni: ua. Ö: bagaria~, dol-
csitri ~ mn/fn I. mn 1. Kicsi 〈lány〉. 2. gozó~, halina~, karmazsin~, kordován~, lu-
Csitri hajú: kuszált, borzas hajú. II. fn 1. xus~, strapa~,vágó~, viselő~.
Rövidre nyírt haj. 2. Rövidre nyírt hajú kis- csizmadia csizmadija fn Csizmát készítő
lány. Jányokra mongyák, kis ~. és javító iparos. Fó²dozó² csizmadija: csiz-
csitt-patt csit-patt msz 〈Csendre intő ki- mák javításával foglalkozó iparos. Sz: Szí-
fejezésként.〉 deleg, mint a csizmadija a fonalsoron: —. Ö:
csitul ~ i 1. 〈Erős hang〉 halkul, csendese- váltó~.
dik. 2. Mozgás lelassul, megnyugszik. csizmadiainas csizmadijainas fn Nr: A
csivirít-csavarít ~ i 〈Népköltési termék- csizmadia megharagudott az inasára, mérgé-
ben:〉 csavargat, feltűr.
ben utána hajította a sámfát. Az azonban a
csíz ~ msz 〈Gyermekjátékban szabad rab-
feleségét találta fejbe. Így is jó² — mondta a
lást engedélyező felkiáltásként.〉
mester.
csízel ~ i Lop, csen. Ö: el~.
csizmadialány csizmadijajány fn Csizma-
csízió csízijó² fn 1. (Idő)jóslás, jövendö-
lés. A kalandárijomba vó²t a csízijó², szán- diamester lánya. Asz monta, nem csodálkozna,
tásrúl, vetísrűl izs beszílt. 2. Csízijó²t húzat: ha csizmadijajány lennék, amijér nem ettem
céduláról jósoltat. Vásárkor a papagájjal hú- utána semmit.
zatták a csízijó²t, lapokra vó²t írva valami, a csizmadialegény csizmadijalegíny fn A
jövőÝt monta meg a cédula, amit a papagáj csizmadia segédje. Valamikor ezek a csizma-
kihúzott. dijalegínyek járták a világot, és amikor haza-
csíziós csízijó²s fn Vásári jövendőmondó. jöttek, akkor remeket kelletet nekik csinálni,
csízióskönyv csízijó²skönyv fn Álmos- és asztán lehettek mesterek.
könyv. csizmadiamester csizmadijamester fn
csizma csizsma, ~ fn 1. Forgató²s csizs- Mesterlevéllel rendelkező csizmadia.
ma: mindkét lábra felhúzható csizma. A for- csizmadiasegéd csizmadijasegéd fn A
gató²s csizsmánál nem is vó²t fontos, hogy csizmadiamester szakképzett alkalmazottja, v.
nízze, mék lábára húzza fel. Rogyó²sz szárú betanított munkaerő.
csizmadiaszín 142 csók
csizmadiaszín csizmadijaszín fn (rég) csízolás ~ i Lopás, csenés, rablás. Nr:
Részben nyitott oldalú, a csizmadiák tulajdo- Sárkányeregetéskor elkiáltotta magát valaki,
nában levő gazdasági épület, ahol a csizmák hocs ~, akkor elvettík, elrabolták a gazdájátul
eladása is zajlik. Nr: Debrecembe a Cso- a sárkányt, ha nem tutta megtartani.
konaji színháznál vó²t a csizmadijaszín, ahon csobak csabak fn 1. Vastag szárú növény-
hetente a környík összes csizmadijája felhorta nek a földből kiálló csonkja. 2. Rosszul lefü-
a csizmáját. A vállán húsz-harminc párt vitt részelt faág csonkja.
eggy-ety csizmadijainas, és ot felaggatták, és csobán ~ fn Csobolyó. Csobámba horták
akkor vásároltak. a mezőÝre a vizet, faedíny vó²t, nagyob vó²t,
csizmafő csizmafű, csizsmafű fn A csizma mint a kulacs, öt-hat liter beletért. Ö: kis~,
feje. nagy~.
csizmahúzó csizsmahuzó² fn 1. A csizma csobogó csobogó² fn Olyan hely, ahol na-
lehúzását megkönnyítő ferdelapú, kétlábú, gyobb csobogással folyik a patak.
alsó végével a földre támaszkodó székecske, csobolyó csobojó² fn Ital tartására és ivó-
amelynek felső széle félkör alakban van ki- edényül használt hordozható lapos hordócska.
vágva, hogy a csizma sarkát bele lehessen A bojtár nátszálon itta a vizet a csobojó²búl.
akasztani; fakutya. 2. A csizma belsejébe csócsa csó²csa fn (gyny) Kisgyermek éte-
varrt két fülecske, amelyek a csizma felhúzá- le.
csócsál csó²csál i 1. (gyny) 〈Kisgyermek〉
sát könnyítik meg. Aki kin hatyta az eggyik
eszik, eszeget. Gyereknek montuk, csó²csájon
csizsmahúzó²t, az eggyik fülit víletlenül, asz
mán, egyen. 2. 〈Szülő v. pesztra〉 keményebb
monták rá: Na, es se kapott az íccaka.
ételt előre összerág. Nr: A gyereknek az any-
csizmakéreg csizmakíreg, csizsmakíreg fn
nya vagy a kiscseléd, a peszra csó²csálta az
A csizma sarokbélése.
ítelt. Kiment a divadbúl, utálatos valami vó²t.
csizmamarasztaló csizsmamarasztaló²
“re monták: Rági babának, nyeli magának.
mn Nagy, ragadós 〈sár〉.
Ö: meg~.
csizmapatkó csizmapatkó², csizsmapat- csoda csuda fn Csudájára járnak: vmit a
kó² fn A csizma sarkára vert patkó. megcsodálnak. Sz: Isten csudája: szokatlan,
csizmaszár ~, csizsmaszár fn Sz: Leszált érthetetlen látvány, dolog. Csudák csudája:
az esze a ~ba: megbolondult. nagy csoda.
csizmaszín ~, csizsmaszín fn (rég) Csiz- csodabogár csudabogár fn Zsémbes, kö-
madiaszín. tekedő vénasszony.
csizmatalp ~, csizsmatalp fn Csizmatal- csodafa csudafa fn 1. Gyógynövényként
pával hízlal: 〈pásztor〉 hajtja a jószágot jó le- használt, az állatok által nem kedvelt növény.
gelőre. Hajtotta, csizmatalpával hízlalta, ment A csudafa a tanyágba vó²t, a disznó²fürdőÝk
vele íjjel-nappal. körül, a gyó²gynövínyszedőÝk elatták. 2.
csizmaorra csizmaó²ra, csizsmaó²ra fn Csattanómaszlag.
A csizma eleje, hegye. csodál Ö: meg~.
csizmarózsa csizmaró²zsa fn 〈A gyap- csodálkozás csudálkozás fn Bámulat.
júhoz hasonló iszpahánból〉 horgolt rózsa, Nem tuttam hova lenni a csudálkozástul.
amely a csizmaszáron a szegőzsinór toldását csodálkozik csudálkozik i Meglepőnek
eltakarja. tart vmit. Sz: 〈Pl. Miért tetted oda azt a
csizmaszegő csizmaszegőÝ fn 〈Paszo- lámpát? Haragos kitérő feleletként:〉 hogy a
mányosoknál:〉 selyemből, iszpahánból dupla bolont csudálkozzon rajta. Ö: be~, el~.
láncolású horgolással készített zsinór, amely- csók csó²k fn Sz: Csó²kra ál tűlle a
lyel a csizma felső szélét beszegik. szája: 〈savanyú gyümölcsre, ételre mond-
csízol ~ i Lop, csen. ják.〉 Km: Sűrű csó²knak szerelem/baszás a
csóka 143 csont
víge: —. Nr: A kisebb gyerekek megér- csomóz csomó²z i 〈Dohányleveleket〉 cso-
kezéskor és távozáskor kézcsókkal köszön- móba rendez.
tötték nemcsak szüleiket, nagyszüleiket, test- csomózás csomó²zás fn Dohánylevelek
véreiket, hanem a rokonsághoz tartozó idő- csomókba rendezése.
sebb férfiakat is. Ö: karmazsin~, mandulás~, csomózó csomó²zó² fn Kalákában végzett
margaróni~. dohánycsomózás. Sz: 〈Dalszövegben:〉 Cso-
csóka csó²ka fn Km: Hijába fürdik a mó²zó²ba jár az ídezs galambom, azír van
csó²ka, utyse lez belőÝle fehír galambocska: nekem jó² pipadohányom.
a rossz ember nem fog megváltozni. Ö: csi- csomózott in Csomó²zot csipke: a fonalak
pi~, szari~. egybefonásával, csomózásával (makramé-
csokány ~ fn Termésnek, virágnak a nye- technikával) készült csipke.
le, kocsánya. A jó² sütőÝtöknek vastag a cso- csónak csó²nak fn Dísztelen, nagy méretű
kánnya. bakancs v. más lábbeli.
csokányinda ~ fn Dinnyekacs, kocsányin- csonk Ö: ág~, füstcső~.
da. csonka ~ mn/fn I. mn 1. Csonka kezű :
csókaszemű csó²kaszemű mn Tarka sze- csonkolt kezű 〈ember〉. 2. Csonka mojette:
mű 〈ember〉. 〈szarvasmarha szarvállásának megjelölésére〉.
csokiszaggató csokiszaggató² fn A cso- 3. Csonka szarvú: törött szarvú 〈szarvasmar-
kis, a diós és a lekváros tészta kiszaggatására ha〉. Csonka szárnyú: törött szárnyú 〈baromfi〉.
használatos konyhai eszköz. II. fn 1. 〈Szarvasmarha szarvállásának megje-
csókol Ö: meg~. lölése.〉 2. 〈Juh fülébe vágott tulajdonjegy
csokoládétapasz ~ fn (rég) 〈Népi gyógy- egyik fajtájának megjelölése.〉
szernév:〉 Emplastrum fuscum. csonkabonka ~ mn Megcsonkított, cson-
csókolgat Ö: meg~. ka 〈ember, fa〉. Az elsőÝ vilákháború után töb
csókolózik Ö: össze~. vó²t ojan, hocs ~ vó²t.
csokor Ö: bokréta~, szalag~. csonkahét ~ fn 1. Olyan hét, amelynek
csokorforma ~ fn 〈Ötvösmesterségben:〉 a egy része ünnepre (karácsonyra, húsvétra,
precíziós öntésnél az elkészített viaszmodel- pünkösdre) esik. Amikor ~ vó²t, akkor a
lek faágszerűen csokorba rakása. szó²ga az örült. 2. Olyan hét, amikor 〈a rossz
csomagol Ö: be~. időjárás miatt〉 nem lehet hat napot dolgozni.
csomagolás Ö: be~. Nr: A csonkahét a mondóka szerint: “Gazda-
csombók csombó²k fn Összeragadt, gu- morgó², szó²ganyugvó², gazdasszonykucor-
bancos, szálas anyag. gó²”.
csomó csomó² fn 1. Halmaz, rakás. Kicsi csonkakontyos mn Csonkakontyos tetőÝ:
csomó²ja van ennek a búzának. 2. 〈Gubás- a ház elején, a homlokzat felső harmadáig,
mesterségben:〉 a mosás során kisebb köte- közepéig csonkakontyszerű, előre lejtő tető-
gekbe összeállt gyapjú. 3. 〈Gubásmesterség- sík, melyet az első szarufapár módosításával
ben:〉 felgöngyölített mellék. Mektíptük a mej- képeznek ki.
jiket, felgöngyöltük. Nígy pár mejjiket bele- csonkaszárnyas ~ mn 1. Fiatal 〈baromfi〉,
göngyöltünk ecs csomó²ba. 4. Akkora agyag- amelynek még nem nőttek ki a szárnytollai. 2.
mennyiség, amekkorát a fazekas egyszerre Törött szárnyú 〈baromfi〉.
meg tud munkálni. 5. 〈Jelzőként:〉 sok. Ot csont ~ fn 1. Csontot lök: 〈seb〉 gyógyulás
mulatott ecs csomó² kupec. Sz: Be nacs cso- közben csontdarabot, csontszilánkot dob ki
mó² (vagy)!: de büszke (vagy)! Ö: agyag~, magából. A só²gornőÝmnek a mutató²ujját
csime~, takács~. mekszurta a napraforgó²bugának a szilánkja,
csomoros ~ mn Bütykös, ághegyes 〈fa, meksebesedett, meggennyesedett, és eggy íze
deszka〉. a mutató²ujjának levált, ~ot lökött, eggy íze
csont-bőr 144 csóré
meksemmisült. 2. Ember. Vín/Örek ~: idős csorbóka csorbó²ka fn Tejnedvet tartal-
ember. Rosz ~: (tréf) pajkos gyermek. Sz: mazó, sárga fészkes virágú gyomnövény. A
Csak a ~ meg a bűr: nagyon sovány. A cson- csorbó²kát a disznó² meg a nyúl is nagyon
tyát a bűre tartya össze: ua. Tán ~ van a ha- szereti. Km: (Hotyha az) Isten nyulat teremt,
sadba: 〈annak mondják, aki nem akar vmiért csorbó²kát is teremt neki (hozzá): az Isten
lehajolni〉. Lerágja a ~rúl a húst: fösvény, gondoskodik a teremtményeiről.
takarékos. Km: Csonton terem a hús: (tréf) csorda ~ fn Együtt legeltetett, de nem a
〈vigasztalásként mondják, ha kevés hús van a legelőn éjszakázó szarvasmarhák csoportja. A
levesbe tett csonton.〉 Ö: borda~, cifrázó~, szarvasmarhát kivertík a Ira. Sz: Elkűtte a
csint-~, dörzs~, eb~, gám~, gerinc~, hajtoga- fűsűt a Ira: (gúny) 〈borzas, fésületlen nőre
tó~, ina~, rádörzsölő~, sarkantyú~, slussz~. mondják〉. A Ira ment a fűsű: ua. Ö: borjú~,
csont-bőr csom-bűr mn Nagyon sovány. fehér~, fejős~, vágó~.
csontfog ~ fn Maradandó fog. csordabehajtás ~ fn A tehéncsorda esti
csontfűrész csontfűrísz fn Csontvágó fű- hazahajtása. Írdekes az, amikor a csorda
rész. bejön ~kor. Már várták a csordát, akkor
csontgümőkor csondgümőÝkó²r fn (rég) kinyitották mindenütt a kaput, nem kelletett a
Csonttuberkulózis. tehenet betérigetni, asz tutta, befordút a
csontgümősödés csondgümőÝsödís fn kapun.
(rég) Csonttuberkulózis. csordadelelő csordadelelőÝ fn A csorda
csontol Ö: be~, le~, rá~. déli pihenő, delelő helye a legelőn. Úty tizen-
csontos Ö: csintes-~. két ó²ra fele a csordát odahajtották a vájura,
csontosodás Ö: gög~. és akkor azok ot jó²t ittak, meg le is heve-
csontosodik Ö: meg~. rettek a csordadelelőÝn.
csontszú Ö: fő~. csordaeresztés csordaeresztís fn A te-
csontú Ö: madár~. héncsorda reggeli kihajtása. A csordaeresztís
csontüszkösödés csontüszkösödís fn A reggel korán vó²t, jött a csordás, a karikás-
sal, csergetett, és engettík kifele a teheneket.
csont üszkösödéssel járó megbetegedése.
csordahajtás ~ fn A tehéncsorda reggeli
csontvágó mn/fn Csontvágó² fűrísz: erő-
kihajtása és esti hazahajtása. Rígen itt is vó²t
sebb állati csontok elvágására való fűrész.
~, még a mi tehenünk is járt csordára.
Csontvágó² balta/bárd: erősebb állati csontok
csordajárás ~ fn 1. A csorda kitaposott
elvágására való eszköz. Sz: Felírni a csont-
útja. 2. A csorda legelője.
vágó²val: feléri ésszel. csordakút ~ fn Szarvasmarhák itatására
csopák ~ mn Csopák szarv: rövid, lefelé való kút a legelőn.
csüngő szarv; csordanyomás ~ fn Csordalegelő.
csoport ~ fn Termelőszövetkezet(i cso- csordás ~ fn A csordát őrző pásztor. A ~,
port). aki őÝriszte a marhát. Ö: borjú~.
csór csó²r i Lop. Eszt rígen is monták, csordásgyerek csordázsgyerek fn Gyerek-
hocs csó²r, lop. sorban levő tehénpásztor.
csorba ~ mn Csorba szájú: a) nyúlajkú. csordogál ~, csurdogál i Lassan csorog.
b) ferde szájú. c) törött, sérült szájú 〈e- csordul ~ i Folyni kezd. Sz: Ha nem ~,
dény〉. Én ösmertem eggy ojan embert, a Hor- cseppen: ha szegényesen is, csak megélünk.
tobágyon vó²t számadó², aki ~ szájú vó²t, csóré csó²ré, csó²ró² mn/fn I. 1. mn
mert ellőÝttík a száját. Szegény 〈ember〉. 2. Elhanyagolt külsejű. 3.
csorbacsík ~ fn Hiányos fogazatú gyerek. Nehéz, küzdelmes 〈élet〉. Mer hogy ijen
Sz: Csorbacsík, minden szarba belecsíp: csó²ró² íletet íltem. II. fn 1. Cigány(fiú). 2.
〈törött fogú gyermeket gúnyoló versike〉. Erősen barna ember. Ö: hepre~, hipri~.
csórel 145 csöbölyő
csórel csó²rel i Lop, csen. Ö: el~ csoroszlyaszorító csoroszjaszorító² fn
csorgás ~, csurgás fn Asztag rakásakor, Csoroszlyagúzs.
csépléskor v. gabonahordáskor kipergett csorvás mn Csorvás láz: (rég) 〈egy lázzal
szem. Hordáskor a szekérrül vagy rendes he- járó betegség〉.
jen vó²t a szekéren a ponyva, az ajdeszkát csorvasz ~ fn/mn I. fn Paraszt, kisgazda.
leforgatták, a szem vó²t a ~. Csípelískor II. mn Rossz.
felvittík a dobra, oszt kitisztították. csoszog Ö: csiszeg-~.
csorgat ~, csurgat i 1. 〈Folyadékot〉 csu- csoszogó csoszogó² fn Kényelmes házi-
rogtat. 2. Elhullat. Bejött a szekér az udvara, cipő, papucs.
oszt ~ta a szalmát, vígikcsorgatta, takarít- csoszoli ~ fn Naplopó, csavargó.
hatok hozzá. 3. 〈Csorgatással〉 beken. A le- csótány csó²tány fn Svábbogár.
vessel jó²l lecsorgatta magát, ~ta. Ö: el~. csóva csó²va fn 1. Szalmából v. szénából
csorgatott csorgatott, csurgatott in 1. gyújtásra csavart köteg. Szalmábúl csavarnak
Csorgatot/Csurgatot leves: fölvert tojásnak v. csó²vát, oszt avval gyúttyág be a tüzet. Meg
híg galuskatésztának forró vízbe csorgatásá- ezelőÝtt, ha haragos vó²t, a náttetőÝre lökött
val készített leves. 2. Csorgatot míz: színméz. ecs csó²vát, hoty hadd ígjík a szomszít háza.
csorgó csorgó², csurgó² fn 1. Az eresz 2. (Birtok)határt jelölő kis gödör v. halom, ill.
alatti rész, ahová a víz lecsorog. 2. Kútnak V karó v. faág; tilalomfa. 3. Nyéllel ellátott
alakú kis csatornája, amelyen keresztül a vá- tűzoltó eszköz. Minden asztakho kellett ety
lyuba jut a víz. 3. Csurgó² szílű kalap: olyan hordó² vizet tenni, mek csó²vát. Az ojan nye-
kalap, amelynek a hátulja fel van hajtva, az les vó²t, amivel tüzet lehetett ó²tani, a vizet
eleje pedig lefelé konyul. 4. Csurgó²ra áll a) avval lehetett íty csapni. 4. Rúdra erősített
〈az idő〉: esni fog. b) 〈a kalap, bajusz〉: lefelé rongydarab, ill. szalma- v. szénacsomó, amely
konyul. 5. Csurgó²ra állít: boroshordót ki- a távolabb dolgozókat az étkezés idejére fi-
mosása után felfordítva jól kiszárít. A kiürült gyelmezteti. 5. Szántóföldnek, legelőnek a
hordó²t aszt ki kelletet forrázni, és utánna határát jelző földhányás. 6. Tilos út jelzésére
csorgó²ra állították, hogy jó²l kicsorogjon. szolgáló karó, melynek tetejére széna- v. szal-
Sz: Csurgó²ra áll a hó²t sarló²ja: 〈akkor macsomó van kötve.
mondják, ha a hold sarlója függőlegesen le- csóvál csó²vál i Sz: Nem a farka csó²vája
felé áll, és ebből esőt jósolnak〉. Ez ujhó²dnál a kutyát: ne a nálunk jelentéktelenebb szabja
van, hoty csurgó²ra áll a hó²t sarló²ja, lefele meg, hogy mit csináljunk.
áll. csóváz/ik csó²váz/ik i Birtokhatárt föld-
csóró l. csóré hányással stb. megjelöl. Ö: el~, ki~, körül~.
csorog ~, csurog i 〈Fazekasmester- csö ~ msz 〈Többször ismételve sertés
ségben:〉 a folyékony, színezett földfesték vé- hívogatására.〉
kony sugárban az edényre folyik. cső csű fn 1. A kukorica termése. Kécs csű
csorog-cseppen csorok-cseppen i Kerül, vó²t rajta. 〈Jelzőként:〉 Kécs csű tengerit vett
jut vmi kevés haszon. a kezibe. 2. Bab, borsó hüvelye. 〈Jelzőként:〉
csoroszlya csoroszja fn 1. Az ekevas elé Ecs csű borsó²ba hét szem mag vó²t. 3.
függőlegesen erősített, kés alakú, éles vas, Kályhacső. Sz: Akkora, mint ecs csű tengeri:
amely a földet szeli, vágja. 2. 〈Rendszerint a 〈főként újszülöttre vonatkoztatva〉. Teszi ma-
vén jelzővel〉 (zsémbes) öregasszony. A zsím- gát, mint kécs csű tengeri egy zságba: nevet-
bes, veszekedőÝs vínasszonyra mongyák, hogy séges módon henceg, büszkélkedik. Ö: ájz~,
vín csoroszja. Ö: eke~. csiga~, fúvó~, füst~, konyha~, levegő~, le-
csoroszlyagúzs csoroszjagúzs fn Vaspánt, vél~, nefelejcs~, oldal~, paszuly~, perme-
amely a csoroszlyát az eke gerendelyéhez erő- tező~, ramfli~, szeszpárló~, tengeri~, tuf~.
síti. csöbölyő csöböjőÝ fn Csobolyó.
csöcsörész 146 csörmelék
csöcsörész Ö: meg~. csömörlés csömörlís fn Csömör.
csődít csőÝdít i 〈Embereket〉 összegyűjt. csömörös ~ mn Vmitől megcsömörlött, a
Ö: be~. csömör jeleit mutató. Ojan valamit evet, hoty
csődör csőÝdör fn A ló hímje, mén. Az kihánta a száját, osz ~ lett.
mán osztán nem rukta a csőÝdört, hotyha jött. csömöszköl ~ i 1. Nyomkod, gyömöszöl.
Lerugja a csőÝdört: kanca nem engedi magát 2. Dögönyöz.
maghágni, mert korábban már megterméke- csömöszkölő csömöszkölőÝ fn Csömöszö-
nyült. Sz: A jó² csőÝdör is vagy meksántul lő.
vagy megvakul: 〈olyan beteg férfira mondják, csömöszöl ~ i 1. Nyomkod, gyömöszöl
aki fiatal korában sokat járt a lányok után〉. vmit. 2. 〈Gyümölcsöt〉 összetör, összezúz. Ö:
csődörcsikó csőÝdörcsikó² fn Hím csikó. be~, bele~, meg~.
csődörménes csőÝdörmínes fn Csődörök- csömöszölő csömöszölőÝ fn 1. Karvastag-
ből álló ménes. ságú fadorong, amellyel a töltőből a hurka,
csődörös csőÝdörös mn/fn I. mn Te- kolbász töltelékét kinyomják. 2. Több ágban
nyészcsődört gondozó. CsőÝdörös huszár: v. bunkóban végződő kb. 70 cm hosszú fa,
méntelepen foglalkoztatott huszár. Vó²tak amellyel a a szőlőt préselés előtt összezúzzák.
csőÝdörös huszárok, akig tavasszal, mikor
A csömöszölőÝnek a csömöszölőÝ rísze bun-
vó²t a fedesztetís, akkor őÝk vezettík a
kó²s vó²t, ahon fokták, ot víkonyab vó²t, hogy
csőÝdört előÝ. CsőÝdörös kaszárnya: ménte-
jobban kézre ájík. 3. Dorong, amellyel vmit
lep a csődörös huszárok laktanyájával. II. fn
vmilyen szűk helyre benyomkodnak, begyö-
A tenyészcsődör gondozója. Ezek vó²tak a
möszölnek.
csőÝdörösök, csőÝdörös huszárok, hát annak
csömöszölőfa csömöszölőÝfa fn Szőlőcsö-
nevesztík.
möszölő.
csődül csőÝdül i 〈Sok személy vaktában〉
vhová tódul. Ö: be~, oda~. csőr csőÝr fn A csőrös csupor madárcsőr-
csődzés fn csűddzés A kukoricacső kia- höz hasonló kiöntője.
lakulása. KedvezőÝ időÝ van például a búza csőrege l. csöröge
fejlőÝdísire vagy a tengeri csűddzísire. csörget l. cserget
csődzik csűddzik i 〈Kukorica〉 csövet nö- csörgettyű ~ fn Csecsemő csörgője.
veszt, fejleszt. Ö: meg~. csörgő csörgőÝ fn/mn I. fn 1. 〈Gyerekjá-
csőfogó csőÝfogó² fn 〈Kovácsmesterség- ték.〉 2. Csörgő hangot adó kis (fém)gömbök.
ben:〉 csövek megfogására alkalmas fogó. A puli nyakába is vó²t csörgőÝ. 3. 〈Fa-
csöföntös ~ mn (tréf) Bolondos. zekasmesterségben:〉 korsóban elhelyezett
csök ~ fn Apaállat 〈bika, ló, sertés〉 hím- agyaggolyócskák, melyek mozgás közben a
vesszője. Ö: bika~. korsó fenekét tisztítják, és csörgő hangot ad-
csökken Ö: meg~. nak. II. mn Sömörös lábú 〈ló〉.
csökmök ~ fn Kis termetű ember. csörgőalma csörgőÝalma fn Olyan alma-
csökött ~ mn Csenevész, a fejlődésben fajta, amelynek érett állapotában csörögnek a
visszamaradt 〈ember v. állat〉. magjai; oláhpirosalma.
csömköd ~ i Csömöszöl. A csömöszölőÝ csörgőfa csörgőÝfa fn Útmenti díszfa.
hetven centi hosszú eggy ágú fa, a fogó²ja csörgőruca csörgőÝruca fn Vadkacsa.
víkonyabb, evvel csömköttík a prézsbe a le- csörgős mn 1. CsörgőÝs kanta: vizes- v.
darált szőÝllőÝt. eceteskorsó, amelyben kis agyaggolyócska
csömöl Ö: meg~. van. 2. CsörgőÝs körmű 〈kurva〉: rossz erköl-
csömör ~ fn 〈Zsíros étel okozta〉 gyomor- csű 〈nő〉.
rontás. Sz: Csömörbe van: 〈súlyosabb〉 gyo- csörmelék csörmelík, csörmölík fn Hulla-
morrontása van. dék, törmelék.
csörmő 147 csuda
csörmő csörmőÝ fn Nádszálak összetört csőszház csőÝszház fn A (temető)csősz
darabjai. A nádnak vó²cs csörmőÝje, ha csi- lakhelye.
nálták a náttetőÝt. Ö: nád~, sás~. csöszköl Ö: el~.
csörög ~, csereg i 1. 〈Némely madár〉 eh- csőszkunyhó csőÝszkunyhó² fn (Szal-
hez hasonló hangot ad. 2. Több tárgy egy- ma)kunyhó, ahol a csősz pihen. A csőÝszkuny-
máshoz ütődik. 3. Fecseg. Sz: Csörög/Csereg hó² kis háromszegletes tákolmány vó²t.
a szarka, vendíg jön, ló²g a farka, legíny jön: csöszlet ~ i Céltalanul jön-megy.
〈lányos háznál használatos mondás, ha a há- csöszmők csöszmőÝk fn Kis növésű em-
ziak meghallják, hogy a szarka csörög.〉 “re ~ ber.
a dijó², #ra meg a mogyoró²: 〈gyermekjáték csöszög ~ i Csoszog.
mondókája〉. csöszögő csöszögőÝ fn Papucs. Ad mán
csörög-csattog csörök-csattog, cserek- ide a csöszögőÝmet!
csattog i 1. A himbálózó, billegő járom csör- csösztet ~ i Csoszog. Ide-oda ~. Ö: el~.
gő hangot ad. Ha nagyon kemíny a főÝd, ne- csőtoll csőÝtoll fn 〈Kékfestőmesterség-
hezen húzza a jó²szág, osztán hun #re billenti ben:〉 rézből készült eszköz, batikpipa, amely-
a fejit, hun #ra, oszt akkor csörök-csattog a lyel a megolvadt viaszt vonalakban, pettyek-
járom. 2. Pöröl, veszekedik. 3. Fecseg. ben az anyagra felviszik.
csöröge csőÝrege, csőÝröge, csöröge fn 1. csövedzik csöveddzik i 〈Kukorica〉 csövet
Négyzet alakúra vágott, középen egy lyukon növeszt.
át kifordított, olajban kisütött sütemény; for- csöves ~ mn/fn I. mn 1. Még csövekben
levő 〈termés〉. A lefejtetlen tengeri vó²t a ~
gácsfánk. 2. CsőÝregévé aszal: 〈nedves ru-
tengeri. 2. Csöves paprika: szárított, egész
hadarabot〉 csontszárazra megszárít. Sz:
paprika. 3. Csöves fúró²: hengerből és rúdból
(Ojan) száraz, mint a csőÝrege: 〈sütemény〉
álló szőlőültető szerszám. 4. Csövesz szol-
nagyon száraz.
dány: szódavíz. II. fn Bokáig érő, ujjas pász-
csörögetészta csőÝregetíszta, csőÝröge-
torbunda.
tíszta, csörögetíszta fn Csöröge.
csövez Ö: le~.
csőrös csőÝrös mn CsőÝrös csupor: zo- csövű Ö: billenő~.
máncozott bögre, amelynek a szája csőrszerű- csőzik csűzik, csűddzik i 〈Kukorica, borsó,
en van kialakítva. A csőÝrös csupor ojan bög- lencse, bab〉 csövet növeszt.
re, aminek ó²ra vó²t, nem kerek vó²t a szája, csu ~ msz 〈Többször ismételve disznó
hanem csőÝre vó²t. Nagyanyám idejibe töp hívására.〉 A disznó²t úgy is híjtuk, hoty ~, ~,
kis csőÝrös csupor vó²t, két és fél decis, a kö- ~.
zepe ki vó²d gömböjödve, mint ety kis hordó². csúcs ~ fn Párna hegye, csücske. A pár-
csőrű Ö: kerek~, madár~. nának kécs csúcsa van. Ö: tenyész~.
csős csűs mn Csöves. Csűs tengeri: csöves csúcsa Ö: lelkem~.
kukorica. csucsorít ~ i 〈Ajkát, száját〉 kerekre össze-
csősín csőÝsin, csűsin fn Vadászfegyver húzza; csücsörít.
csövén végighúzódó fém rátét mint a célzás csucsorodás Ö: ki~.
segédeszköze. csucsorodik Ö: ki~.
csőstől csűstűl hsz Csapatostól, sokan. csúcsszáradás ~ fn A fa csúcsának elszá-
Jött a vendík csűstűl. radása.
csösz ~ i Vmit elront. csucsujgat ~ i 1. 〈Kisgyermeket〉 dúdolva,
csősz csőÝsz fn 1. A határ, a szőlők, a ringatva altat. 2. Dédelget, becézget. A kizs-
gyümölcsösök termésének őrzésére alkalma- gyereket szeredgeti, csucsujgattya, ringattya.
zott személy. 2. Temetőőr. Ö: erdő~, korzó~, csucsukál ~ i 〈Kisgyerek〉 alszik.
lyuk~, temető~, varjú~. csuda l. csoda
csúf 148 csuporrög
csúf ~ mn/fn I. mn Csúf ítel: 〈piszkos gye- gyom mek, ha gyaláz.” — “Mit emleget, ha
rek megnevezésére〉. II. fn Csúfocs csinál ma- nem lát. Száraggyom meg, mint a pernye,
gábúl: csúfot űz magából. Csúfocs csinált hogy a hideg jó²l kilejje.” — Gyerekek
magábúl az, aki úgy őÝtözött, nem hozzávaló² mondják a csukló társuknak: “Emlegetnek a
mó²don. verebek a lúszaron, hogy jó² vó²na, ha te is
csúfja Ö: világ~. ot vó²nál”.
csúfol Ö: meg~. csuklós csukló²s mn 1. Csukló²s pánt:
csúfolkodik ~ i Csúfolódik. 〈szekér alkatszeként〉. 2. Csukló²zs zabla: két
csúfoskodik ~ i 1. Veszekedik, civakodik. részből álló zabla, két végén zablapálcával és
2. 〈Öltözetével〉 nevetségessé teszi magát. zablakarikával; karikás zabla.
ŐÝtösz fel, ne csúfoskoggy itt abba a rongyozs csukós Ö: kibe~.
gúnyába! csula csuja fn Lecsüngő 〈fül〉.
csúfság ~ fn Csúfságra teszi: csúfot űz be- csuma ~ fn Gyümölcs v. egyéb termés ko-
lőle. csánya, ill. magháza.
csúfságol Ö: ki~. csumáz ~ i Meggyet, cseresznyét szárától
csuha ~, csuhé, csuhaj fn 1. A kukorica- megtisztít. Ö: ki~.
cső borítólevele. 2. Elhalt növények marad- csúnya ~ mn 1. Csúnya halál: hosszas,
ványa. fájdalmas betegségben v. balesetben, ill. tragi-
csuhaj1 l. csuha kus hirtelenséggel elhunyt emberek halála.
csuhaj2 ~ msz 〈Jókedvet kifejező hang- Csúnya halála vó²t neki, mert évekig ágyba
kitörés.〉 Nr: 〈Dalszövegben:〉 Szó²lt az Isten: fekütt, úty forgatták. 2. Csúnya fíreg: rossz,
Kedves fijam, Nó²jé! Hát az ó²bort kó²s- izgága viseletű ember. 3. Csúnya felleg: gyor-
toltat, hogy jó²-é? Felelt Nó²jé: Ihaj, ~ Sári. san vonuló fekete felleg. 4. Csúnya kéz: bal
Három Istent kezdek ém már látni. Ö: ihaj-~. kéz. 5. Csúnya gusztussa van: összeférhetet-
csuhajlevél ~ fn A kukoricacső borítóle- len, rossz természete van.
vele. csúnyabetegség csúnyabeteksíg fn (rég)
csuhajoson ~ hsz Kukoricacső borítóleve- Rák. Aki rákos, annak csúnyabeteksíge van.
lével együtt. A benkosztos világba ~ törtík a csúnyaság ~ fn Genny, gennyedés. Ha
tengerit. valakin kelís vó²t, osz kinyomta, jöt ki belőÝle
csuhé l. csuha a ~.
csuhegyes ~ mn Hosszú, hegyes tetejű. A csúnyít ~ i 〈Gyerek〉 szükségét végzi, ka-
bogja meg a hásztetőÝ is lehetet ~. Ha nagyon kál.
hideg vó²t, úgy behúszták a sipkát, hocs ~ csupasegg ~ fn Alacsony, kövér nagy fe-
vó²t a fejin. nekű nő.
csuja l. csula csupasz mn Csupasz kenyír: minden nél-
csuka ~ fn Sz: Kifagyott, mint a ~: 〈vizes küli, puszta kenyér.
ruha stb.〉 csontkeményre fagyott. Halgat, csupor ~ fn 1. Bögre v. kisebb hasas cse-
mint a fagyocs ~: 〈arról mondják, akitől hiába répfazék. Vó²t nekem ety tiszta lisztes csup-
kérdeznek vmit, nem válaszol〉. Ö: körmös~. rom, avval belemerítettem, oszt avval vettem
csukapecsenye ~ fn Izom nélküli hús- ki. 2. 〈Jelzőként:〉 ecs csupor té: egy csu-
darab a sertés hátulsó oldalhasi részében két- pornyi 〈tej stb.〉. Km: Kis/Kicsi ~, nacs ~, mit
felől, szűzpecsenye. A ~ nagyon finom. ír, ha nindzs benne bor: a külsőség tartalom
csuklás ~ fn Nr: A csuklás annak a jele, nélkül semmit sem ér. Ö: agyag~, cserép~,
hogy vhol emlegetik az embert. Ilyenkor tejes~, vászon~.
többféle mondókát mondhattak: “Mit emle- csuporrög ~ fn Olyan nagyságú agyag-
gecc, ha nem lácc. Vakúj mek, ha szebbet darab, amelyből a fazekas egy csuprot tud ké-
lácc”. — “Mit emleget, ha nem lát, száragy- szíteni.
csurapé 149 csutkavágó
csurapé ~ fn Rövid, prémes 〈férfi〉 télika- szítőknél:〉 orsóra font, kúp alakú fonálte-
bát. kercs. Ö: ízék~, morzsolt~.
csurgat l. csorgat csutkaföld csutkafőÝd fn Olyan kukori-
csurgó l. csorgó caföld, amelyről a szárat levágták. A csutka-
csurgódeszka csurgó²deszka fn 〈Gubás- főÝdbe búzát vetnek átalába vagy őÝszárpát.
mesterségben:〉 fatábla, melyen a festett guba csutkaföldvetés csutkafőÝdvetís fn Kuko-
levét lecsurgatják. ricaföldbe történő vetés.
csurkesztáni Ö: francia~. csutkaízék csutkaízik fn Olyan kukori-
csusza ~ fn Túróval, tepertővel ízesített caszár, amelyről a jószág a levelet lerágta. De
galuska. tutták, hoty körűlbelőÝl, hoty hány kéve csut-
csúszik ~ i 〈Étel, ital〉 jólesik, ízlik. kaízik kell abba a kemencébe.
Ugyancsak csúszot rá a bor. Ö: bele~, el~. csutkaízik l. csutkaízék
csúszó csúszó² fn 1. Az ekét alátámasztó, csutkakéve csutkakíve fn Kukoricaszárak-
a barázdában csúszó vas; eketalp. 2. Kétágú ból összekötött kéve. A csutkakívíket össze-
fa, amelyen az ekét húzatják, hogy ne szántsa álították kúbba, és kin hatyták a főÝdön, míg
az utat. meg nem száratt.
csúszófa csúszó²fa fn Kétágú fa, amelyen csutkakóró csutkakó²ró² fn 1. 〈Száraz〉
az ekét húzatják, hogy ne szántsa az utat. kukoricaszár. 2. Csutkaízék.
csúszótalp csúszó²talp fn Eketalp. csutkakúp ~ fn Kukoricaszár kévéiből
csúszóvas csúszó²vas fn Eketalp. összeállított kúp.
csuszpájz csuszpájsz fn Apróra vagdalt, csutkalevél ~ fn Száraz kukoricaszár le-
zsírban kisütött v. zsírral leöntött, főtt krump- vele.
csutkalyuk csutkajuk fn A konyha falában
li. Kockára vágot kolompír szalonnazsírral le-
levő mélyedés, ahol a lemorzsolt kukorica-
öntve, vízbe is ki lehetet főÝzni, ez vó²t az iga-
csutkát tartják. Hozz eggy öl csutkát a csut-
zi csuszpájsz.
kajugba.
csúsztat Ö: át~.
csutkaszál csutkaszál fn Csutkaszár. Ha
csúsztatás Ö: át~.
akartuk ugye, ~lal tüzeltünk.
csúsztató csúsztató² fn 1. A bal ekeszar-
csutkaszár ∼ fn 〈Száraz〉 kukoricaszár.
von levő hajlított vas, amelyen az oldalra dön- Befűtöttík aszt a kemencét, ott is az a ~ nem
tött eke csúszik, és amely így az ekeszarvat ment pocsígba.
védi a kopástól. 2. Kétágú fa, amelyen az ekét csutkatő csutkatű fn A kukoricának a
húzatják, hogy ne szántsa az utat. szárvágás után földben maradó töve. Az újvá-
csutak ~, tucsak fn 1. Összecsavart ma- rosiajak csapatostúl jártak csutkatűt, csut-
roknyi szalmacsomó. Csutakkal is lehetet tü- katövet szedni, avval tüzeltek nyáron.
zed gyújtani. A szalmát összefokták, összekö- csutkatőszedés csutkatűszedís fn A csut-
töttík oszt avval csutakolták a lovat, e vó²t a katövek öszeszedése.
~. 2. Elhasználódott dolog csonkja. A sep- csutkatőszedő csutkatűszedőÝ fn A csut-
rűnek is van ~ja. 3. Kukoricacsutka darabja. katövek összeszedését végző munkás. A csut-
Ö: szalma~. katűszedőÝknek nem járt fizetís, az övéké vó²t
csutakol ~ i 1. 〈Szappannal〉 alaposan dör- az összes felszedet csutkatű, amit a gazda
zsölve megmos. Abba ~tag bennünket, én- hazafuvarozott.
gem. 2. 〈Lovat〉 szalmacsutakkal ledörzsöl. csutkavágás ~ fn A kukoricaszár levá-
csutka ∼ fn 1. A lemorzsolt kukoricacső gása.
torzsája. A tengeri Iját tüzelísre használták. 2. csutkavágó csutkavágó² fn 1. A kukori-
〈Levágott, száraz〉 kukoricaszár, kóró. ŐÝsszel cacsutka levágására szolgáló éles, nyeles
a It kúpogba rakjuk. 3. Paprika rövid szára, eszköz. Ety hatvan centiméter hosszú és
kocsánya. 4. 〈Gubásoknál, szőrtarisznya-ké- három-négy centiméter vastag rúdba ety ka-
csutkavég 150 csülökbekötés
szadarab vó²t beszerelve, ez vó²t a csutka- csülkölés csülkölís fn 〈Disznőöléskor〉 a
vágó². 2. Csutkavágást vállaló munkás. A disznó körmeinek leszedése. A csülkölís asz
csutkavágó²k tizenhét-tizennyó²c éves fijatal- jelenti, hoty perzselískor a disznó² lábujjajit
emberek vó²tak, akik esz csinálták. lecsülkölik, lecsavarják.
csutkavég csutkavíg fn A csutka vas- csülkös ~ mn Csülkös kötél: a hámtáskába
tagabb vége. A cseréptetőÝn eggy-ety cserepet húzott csomós, hurokban végződő kötél, ist-
csutkavíggel feltámítottak. ráng. Csülkös hám: olyan hám, amelyen a
csutkázó csutkázó² fn Szarvasmarha húzót és a marszíjat csülök fogja össze.
szabad ég alatt levő téli etetőhelye. csülkös-nyerges mn Csülkös-nyerges
csutora ~ fn 1. Fából készült boroskulacs. hám: olyan hám, amelyre nyerget is lehet ten-
A ~ fábúl kíszüld boroskulacs vó²t, csi- ni.
kó²bűrrel vó²t kívül bevonva. 2. 〈Jelzőként:〉 csülköz ~, csürköz i Olyan gyermekjá-
ecs ~ bor: egy kulacsnyi bor. 3. Mezei mun- tékot játszik, amelyben a játékosok ronggyal
kások kulacsforma víztartó edénye. 4. Pipa kitömött bőrlabdát, hegyes fadarabot v. fa-
szopókája. 5. (gúny) Sovány ember. Ö: pipa~. golyót ütögetnek bottal egymásnak.
csutorás ~ mn/fn I. mn Csutorás cser: csülközés csülközís, csürközís fn Fiújáték,
fiatal tölgyfa méteres hosszúságú, lehántott amelyben a játékosok bottal labdát, hegyes
kérge, amelyet cserzésre használnak. II. fn fadarabot v. fagolyót ütögetnek egymásnak.
Pipacsutora készítésével foglalkozó iparos. csülleng ∼ fn 〈Kékfestéstőiparban:〉 az in-
csutribál ~ fn Vasárnapi táncalkalom, digó alapanyagát tartalmazó termesztett festő-
táncmulatság. növény.
csúz ~ fn (rég) Reuma. A ~ izületi gyula- csüllöng ∼ i Csüng, lóg. Csüllöng a
dás, meggörcsösítette az ujjat. szőÝllőÝ, kivált aki laposon van, oszt csüng
csúzláz ~ fn (rég) Csúztól eredő láz. lefele.
csüccs ~ msz (gyny) Csücsülj(etek) le! csüllöngő csüllöngőÝ fn 1. 〈Hosszan leló-
csücske Ö: párna~. gó, ill. hosszúkás alakú〉 fülbevaló. 2. 〈Ruhán
csücskő csücskőÝ fn 1. 〈Szűrhímzésben:〉 óraláncon〉 fityegő dísz.
a cifraszűr gallérjának sarkaira varrt posztó- csüllöngős csüllöngőÝs mn CsüllöngőÝs
korongocska. 2. Csücsök. fülbevaló²: hosszan lelógó, ill. hosszúkás fül-
csücsök ∼ fn A szűrgallér két sarkán lévő bevaló.
kerek díszítés, amit ha összekötnek, a gallér- csülök ~, csürök fn 1. Párosujjú patás ál-
ból csuklya lesz. latok lábujjának végét borító szaruképződ-
csücsöri ~ mn Összeráncolt, csucsorodott mény. 2. Ezen állatok lábának alsó része. Pör-
〈szájú〉. költnek, kocsonyának csinálták vaty sütöttík a
csücsü ~ msz 〈Többször ismételve disznó csülköt. 3. A bigéhez hasonló hegyes bo-
hívására:〉 ∼, ∼, ∼! tocska, amelyet a csülközés nevű játékban
csücsül ~ i (gyny) Ül. Ö: le~. hosszú botokkal ütögetnek. 4. Golyó v. labda,
csüd ~, csüg fn A ló és szarvasmarha amelyet játékban botokkal ütögetnek. 5. A ló
patája fölötti csukló, a pata és az alsó lábszár hámján levő hurok, amelybe az istrángot
közti rész. De ott az a hibátlan, tuggya, az a fűzik. 6. Az istrángon levő hurok, amellyel
rövit csüg. azt a hámfára erősítik. Sz: Csülökre megy:
csüg l. csüd birkózni, verekedni kezd. Csülkön van: a)
csügged Ö: el~. talpon van. b) 〈vendég〉 távozni akar. Csü-
csühögő csühögőÝ fn Ló hímvesszője. lökre!: munkára, gyerünk lássunk hozzá!
csülköl ~, csürköl i 〈Disznóöléskor〉 a csülökbekötés csürökbekötís fn Hurokkö-
disznó körmeit borító szarut leszedi. Ö: le~. tés a hám végén.
csüng 151 csütörizé
csüng ~ i 1. Tartózkodik, lézeng. Ez a nók pásztora.
gyerek mindig az uccán ~. 2. Nyakán ~: csürköl l. csülköl
folyton vele van. Sz: Nem adnég belőÝle, ha a csürköz l. csülköz
szemet hurkon ~ene se: bármennyire is kívá- csürközés l. csülközés
nod, nem kapsz belőle. csürök l. csülök
csüngős csüngőÝs mn Vhonnan lelógó, csűröl ~ i 〈Folyadékot〉 csorgat, töltöget;
függő. Hát most hogy rajzojjam, hogy a pla- csűrölget. A forró² kávét eggyik csuporbúl a
fombul ojan csüngőÝsen lehessen? másigba ~i, ácscsűröli, öntögeti. Ö: át~
csűr ~ fn Takarmány, termény raktáro-
csűrölget ~ i 〈Folyadékot egyik edényből
zására való szellős gazdasági épület.
csürhe ∼ fn 1. Disznónyáj. 2. Fegyelme- a másikba〉 csorgat, töltöget.
zetlen gyermekek, felnőttek csoportja. Úgy csűröskert ~ fn Az udvarnak a csűr mel-
jönnek az iskolábúl, mint a ~, az is össze- letti (elkerített) része, ahol a kazlak állnak.
vissza szaladgál. csütörizé ~ fn 〈Olyan ember gúnyos jel-
csürheakol ~ fn A disznónyáj fedett tar- lemzése, aki finomkodva beszél, és még a
tózkodási helye. Csürheakol a parasztoknál csütörtök szó helyett is ~t mond.〉 Nr: A szé-
nem vó²t, csak a nagyobb uradalomba. gyenlős cívislány semmi pénzért nem mondta
Nyó²cvan-száz disznó² vó²t egy akolba,
volna ki a tök szót. Az apja egyszer azt mond-
esőÝs időÝbe ide térigettíg be a disznó²kat,
mert a disznó² nem szerette az esőÝt. ta neki: Eriggy jányom, mert a kostökömet
csürhejárás ~ fn A disznónyáj által kita- csütörtökön ot hatytam a komámnál, oszt
posott út. hozd el! A lány ezt így adta elő: Urambá-
csürhés ~ fn A csürhe pásztora, kondás. tyám! Idesapám it hatyta ~n a koscsúnyáját,
csürhésbojtár csürhézsbojtár fn A disz- oszt aszt tessík nekem ideadni!
D

dabócai mn Dabó²caji pipa: hegyes ku- ival nyomkodó mozdulatokat tesz. Sz: Rígen
pakú, gombos nyakú fekete pipa, amelynek nem ~tottál mán kenyeret: mondták a piszkos
szája és dereka sárgarézzel van bevonva. Nr: körmű lánynak, a kenyértészta ugyanis ki-
A dabócai pipa felvidéki típus, de debreceni szedte a piszkot a köröm alól. Ö: át~, be~,
fazekasok is készítették. ki~, le~.
dádáz Ö: meg~. dagasztás ~ fn Az a művelet, amellyel a
dádé ~ fn 1. Cigánygyerek. Gyere ide, te kenyértésztát kelesztésre előkészítik, gyúrják.
~! 2. Idős cigány. Nr: Dádé, ~, te jó² ~. Dik- dagasztó dagasztó² fn Dagasztóteknő.
her more dája. Mír nincsen a cigányoknak ál- dagasztóalj dagasztó²ajj fn Dagasztóláb.
landó² lakása? (Részlet egy 20. század eleji dagasztóalja dagasztó²ajja fn Dagasztó-
dalból.) láb.
dadri ~ fn Dadogó. dagasztógép dagasztó²gép fn 〈Mézeska-
dagad ~ i 1. 〈Kenyértészta〉 kel. 2. 〈Fövő〉 lácsosoknál:〉 a tészta dagasztását végzó gép.
étel sűrűsödik. Hánnyung bele kenyered gyor- dagasztóláb dagasztó²láb fn A dagasztó-
san, had dagaggyík. Ö: be~, ki~. teknő alá helyezett négylábú állvány.
dagadás ~ fn Duzzanat a testen. Ö: lép~, dagasztólapát dagasztó²lapát fn 〈Mézes-
máj~, mirigy. kalácsosoknál:〉 a dagasztógépben a tésztát
dagadó dagadó² fn Sertésnek a bordák forgató lapát.
alatti, ill. a has aljából vágott kövérkés húsa; dagasztószék dagasztó²szék fn Dagasztó-
hasaalja. Dagadó²ba szoktam csinálni a tőÝ- láb.
töt húst. dagasztószékláb dagasztó²székláb fn Da-
dagadozik ~ i Ér, izom, testrész dagadt- gasztóláb. Nígy lábú, montuk dagasztó²láb-
nak látszik. nak is meg dagasztó²széklábnak is.
dagadt in Dagat fejű: (gúny) nagy, kerek dagasztóteknő dagasztó²teknőÝ fn Ke-
fejű. nyértészta dagasztására használt teknő, sütő-
dagályos dagájos mn Hetyke, kevély, rá- teknő.
tarti. A dagájos nagyra nízi magát. dagonya ~ fn Vaddisznók vizes, sáros
daganat Ö: fehér~, has~, méhhús~, fekvőhelye.
tüdőlég~. dagonyázik ~ i 〈Vaddisznó〉 sárban hűsöl.
dagaszt ~ i 1. Nyers tésztát kelesztésre dágvány ~ fn Sűrű, ragadós mély iszap v.
előkészítve gyúr, nyomkod. Úgy ~ottam, hogy sár, ill. ilyen terület. A vaddisznó²k a dág-
mindig, ami vó²t a kezembe, aszt el is típtem, vámba füröttek.
oz ~ottam. 2. Bőrt vízzel átitatva puhít, da- dajka ~ fn Szoptató²zs ~: a csecsemőt
gadni hagy. 3. 〈Macska〉 ültében mellső lába- anyja helyett szoptató nő.
dajkacsalád 153 daráló
dajkacsalád ~ fn 〈Méhészetben:〉 anya- dara dera, ~ fn 1. Takarmánygabonából
bölcső(ke)t gondozó, anyát nevelő méhcsalád. szemcsésre darált őrlemény. Dera, ez a deb-
A tavaji ~om nem bírta ki a telet. recenyi őÝsmondás. 2. Jeges csapadék. Nr: A
dajna ~ fn 1. Rossz erkölcsű nő, ringyó. menyasszonyt a következő versikével tisz-
Ne fogó²ddz avval a Ival! 2. Kövér asszony. telték meg az esküvőn, ha dara v. havas eső
dajnál ~ i 〈Hamisan és hangosan〉 énekel. esett: Esik a hó² meg a ~, fázik a menyasz-
Dajnálnak a cigányok. szony fara. Ahun ázik, betakarja, ahun visz-
dajnálás ~ fn 〈Hangos és hamis〉 éneklés. ket, megvakarja. Ö: csirke~, konkoly~, ten-
daku ~ fn Ködmönféle, meleg télikabát. geri~.
dakugomboló dakugomboló² fn 〈Sűrű, darab ~ fn 1. Karéj 〈kenyér〉. 2. Birtok
rövid gombokkal záruló〉 álló nyakú v. nyakig egy tagban fekvő, meghatározatlan nagyságú
zárt rövid cíviskabát, zeke. része. 3. 〈Jelzői használatban:〉 ua. Egy daraf
dalikózik dalikó²zik i 〈Egyedül〉 nótázgat, főÝd. 4. 〈Fazekasmesterségben:〉 meghatáro-
énekelget. Jó² kedve van a komámasszonnak zott agyagmennyiség, amelyet egyszerre vá-
a szomszídba, idehallik, hogy dalikó²zik. lasztanak le az agyagtömbről. 5. Darabba
dallamász ~ fn 〈A Kollégium nyelvében:〉 hagy: a) 〈hordót〉 vmilyen folyadékkal nem
dalnok, énekes. tölt egészen tele. Darabba kel hagyni a hor-
dalmahodik ~ i 〈Fejlődésben lévő sze- dó²t, hoty ki ne fussík. b) elkezdett munkát
mély〉 hízik, nő, gyarapodik. Ö: ki~, meg~, vmi miatt nem fejez be. Ha jöt valami nagy
neki~. időÝ, a kazlad ~ba hatyták. 6. Darabba ma-
dám ~ fn Dámvad. rad: elkezdett munka vmi miatt nem feje-
dáma ~ fn Rossz erkölcsű nő, ringyó. ződik be. Darabba maratt, amit nem fejeszteg
dámagancs ~ fn Dámbika agancsa. be, a kazalrakás is vagy a kapálás. Ö:
dámbika ~ fn Hím dámvad. anyag~, ék~, guba~, pofa~, segédvizsga~,
dancol ~ i Hetykén, hányavetien visel- szövet~.
kedik. Az ~, aki mék fijatal, rosszul viselkedik,
darabol ~ 1. Apró darabokra vág. A húsd
nem törte meg a sors. Ö: ki~.
~ta felfele. 2. 〈Fazekas〉 összevert agyagot a
dandárja ~ fn 1. Sok (van) vmiből. It
szelőkéssel szeletekre vág. 3. 〈Kidöntött fát〉
nincs ojan nagy ~ a homoknak, mint ott. 2.
több darabra vág. Ö: le~, össze~.
Munka ~: sok munka. Májuzsba van a munka
darabolás ~ fn A kidöntött fa több részre
~.
vágása. Ö: fel~ .
danftol damftol i Nedves cipőtalpat szik-
daraboló daraboló² fn A kidöntött fa
kadni hagy.
darabolását végző munkás.
danftolás damftolás fn Nedves cipőtalp
darabolókorong daraboló²korong fn
szikkadni hagyása.
〈Rézműveseknél:〉 ledaraboláshoz használt
danol ∼ i Dalol(gat) 〈vmit〉. De szípen ~,
montuk, akinek jó² hangja vó²t. Ö: el~. gép, egyfajta durva köszörű, vágókorong.
danolás ~ fn Dalolás. Sz: Danolásír nem darabra Ö: diribre~.
aggyák: nem adják ingyen. darabszám darapszám hsz Darabonként,
danolász/ik ~ i Dalolgat. csomónként. Rígebben darapszám vaty pár-
danolgat ~ i Dalolgat. szám atták a gyapjút a termelőÝk.
danolhatnék ~ i Dalolni vágyom. Pajtás, darál derál i 1. Darálóval apró részekre
be ~! őröl, aprít, összezúz. 2. Gyorsan és sokat be-
danológép danoló²gép fn Beszélőgép, szél. Derája a mondanivaló²ját, fossa a szó²t,
gramofon. A danoló²gépnek naty tőÝcsíre aki gyorsan beszíl. Ö: át~, el~.
vó²t, beszílőÝgépnek meg gramafonnak is daráló deráló², deráló² fn 1. Őrlésre,
montuk. szolgáló konyhai eszköz. 2. Darálógép. 3.
darálókeksz 154 daruszínű
Járgányozs deráló²: lóval működtetett fogas- darázsfészkes derásfíszkes mn 〈Vászon
kerekű szerkezet, daráló. Ö: agyag~, bors~, egyik mintájának jelölésére.〉 Derásfíszkes
kávé~, szőlő~. minta: a lép sejtjeihez hasonló formát mutató
darálókeksz deráló²keksz fn Darálós- minta, amelyet nem párhuzamosan, hanem
keksz. egyiket a másikkal ellentétesen varrnak, ill.
darálóskeksz deráló²skeksz fn Olyan szőnek.
keksz, amelynek tésztáját egy forma segít- darázsol derázsol, ~ i Darázsfészek-
ségével a húsdarálón átnyomják, majd rövid mintát készít.
darabokra vágnak és megsütnek. ‰ra mindig darázsolt in Darázsolt nyak: 〈általában a
vigyásztam, hogy a deráló²skeksz ki ne fogy- ruha nyaki részén〉 az anyag azonos távol-
gyon othonrúl. ságban történő meghúzásával és összevar-
darált derált in Darálóval apró darabokra rásával keletkező minta.
őrölt, aprított, összezúzott. dárdás ~ fn 〈A diáknyelvben:〉 a cőtus
daráltat derátat i Darálást végeztet. De- főnöke, szobafőnök.
rátattunk vagy őÝrettünk. daróc daró²c fn 1. Durva gyapjúból ké-
daramalom deramalom fn (Takar- szült posztó. 2. Az ebből varrott kabátféle fel-
mány)dara őrlésére szolgáló malom v. ma- sőruha. 3. Durva kendervászon. FőÝleg az
lomrész; darálómalom. Debrecembe a Kishe- oláhok jártag daró²dzba, durva szövísű vá-
gyesi úton vó²t a deramalom, ot nem őÝrtek szombúl kíszült ingbe, gatyába. Eszt nem is
lisztet. horta más níp.
daraszol l. karaszol daróci mn Sz: Átestünk rajta, mint a
darázs derázs fn A méhvel rokon fekete- daró²ci pap a lován: vmi megtörtént, de
sárga csíkos, fullánkos rovar. Ha a derázs nincs benne köszönet. Nr: A Debrecenben is-
eszi, hát aszt már aggya Isten egíssígire, mer mert magyarázat szerint a daróci papot se-
az már írett. Sz: Mekcsípte a derázs: (tréf) gítettek felülni a lovára, de jobban meglökték
teherbe esett. Sárit mekcsipte a derázs, Lába a lábát a kelleténél, emiatt a túlsó oldalon
köszt nőÝtt ety pattanás. Megláccik a szúrás leesett róla.
heje, Domborodik az eleje. (Tréfás versike daru fn Sz: Úty kijabál, mint a ~: (tréf)
mindig a teherbeesett asszony v. lány nevé- hangosan, fülsértően dalol. Úgy beszíl, mint a
vel.) Ojam mírges, mint a derázs: 〈emberre ~: fülsértően, vinnyogósan beszél. Ö: bak~,
vonatkoztatva:〉 nagyon mérges. Ö: gubics~, gém~, portál~.
kecske~, mérges~. darunyak ~ fn 〈Perec v. pálca alakban
darázsderék derázsderék fn Nagyon megsütött〉 kelt tészta, melyet feldarabolnak,
karcsú női derék. vízzel leforráznak, és túróval meghintenek. A
darázsderekú derázsderekú mn Nagyon mákozs ~ ojan böjtös ítel vó²t, jutúró², mák-
karcsú derekú 〈nő〉. A csínos jányokra kal mekhintettík, mek kellett önteni.
montuk, hogy derázsderekú. darunyakú ~ mn Hosszú, vékony nyakú
darázsfészek derásfíszek, darásfíszek fn 〈ember〉.
1. Olyan szőtt v. varrt minta, melyben a darupofájú ~ mn 〈Juh jellemzésére po-
szálak a lép sejtjeire emlékeztető, csúcsukkal fájának színe szerint:〉 szürkés színű.
lefelé álló kis négyzeteket alkotnak. 2. 〈Csip- darus ~ mn 〈Szarvasmarha színeként:〉
keverésnél:〉 szalagsorokat összekapcsoló szürkés színű.
minta. 3. Gennyes kelés a tarkón. A derás- daruszar ~ fn Sz: Dró²tom pirítod ~:
físzek a tarkó²n vó²t, töb jukra kifokatt. Sz: (tréf) pattogatott kukorica.
Derásfíszegbe nyúl: kellemetlen témát fe- daruszínű ~ mn A daruéhoz hasonló szí-
szeget. nű 〈guba v. más ruhadarab〉.
daruszőrű 155 dedel
daruszőrű daruszőÝrű mn 〈Szarvasmar- deáktóga dejáktó²ga fn 〈A debreceni
ha, ló színeként:〉 szürkés szőrű. Szarvasmar-- Roformátus Kollégium ősi diákviseleteként:〉
hának, a hortobágyi szürkének a színére mon- fűzött posztóból készült, földig érő tóga, kö-
tuk, hogy daruszőÝrű. rös-körül narancssárga, széles borítással szeg-
daruszürke ~ mn 〈Lószínnév, a szürke ve, nyakában átalvető sallangos zsinór. Há-
egyik árnyalata.〉 rom pár gombolója somgombbal zárul.
darutollas ~ mn Darutollas kalap: a daru Deákné fn Sz: Ű se jobb/külömb a De-
(fark)tollával díszített kalap. Nr: A darutollas jákné vásznánál: ő se különb másoknál.
kalap a hortobágyi pásztorok jellegzetes vi- debella ~ fn/mn I. fn Rossz erkölcsű nő.
selete volt. II. mn Nagy darab, testes, kövér 〈lány〉.
dativusz ~ fn Az a testtartás, mikor vkit
debreceni ~, debrecenyi mn 1. Debrece-
háttal a föld felé, kezét, lábát fogva a leve-
nyi beszíd: debreceni nyelvjárás. De szíb deb-
gőbe lendítenek. Dativuzba tesz: háttal a föld
recenyi beszíd! 2. Debrecenyi cíviskalap: szé-
felé kezét, lábát fogva vkit a levegőbe len-
dítenek, miközben ketten átnyúlnak a dereka les karimájú kalap. 3. Debrecenyi guba: Deb-
alatt, hogy fékezzék a leesését. És akkor úgy- recenben készített guba, amely mindig fekete
nevezed dativuzba tettük. Nr: A dativusz, da- volt, nyakán piros szegéssel. A debrecenyi gu-
tivuszba tevés a Református Kollégium di- ba egy jó² tenyírnyivel szílesebb, szíp kel-
ákjainak egymás közötti játékos fegyelmezé- lemes festísű, sokkal tömöttep fürtű és szövísű,
se, büntetése volt. mint a rimaszombati. 4. Debrecenyi gyeplű:
dátum dátom fn Ajándék. Km: Nincsen olyan gyeplő, amelynek a két szára nem köz-
dátom látom nékűl: ajándék nélkül ne számíts vetlenül egymásba kapcsolódik, hanem kö-
segítségre. [?] zöttük egy kb. 40 cm hosszú markolatszíj van.
dávidtea dávittéja fn (rég) Vadárvács- 5. Debrecenyi karimás pipa: 〈kisebb és na-
kából készített gyógyszer [Violae tricoloris gyobb változatban készített,〉 bő és díszes
herba]. derekú, nagy, karimás szájú, gombos nyakú
de l. deg pipa. 6. Debrecenyi natyszabaccság: a deb-
deák deják fn/mn I. fn Diák. II. mn De- receni nagyvásár. 7. Debrecenyi páros: ser-
jákul: latinul. A középosztáj valamikor dejá- téshúsból készült, paprikával és fokhagy-
kul beszílt, a parasztok magyarul, a főÝurak mával izesített, főve fogyasztható rövid, páros
meg nímetül. kolbász. 8. Debrecenyi perec: 〈kenyértész-
deákflastrom dejákflastrom fn Diachy- tából sütött〉 kettős hurokba v. karikába font,
lontapasz, ólomtapasz. A dejákflastromot seb- vékony, rúd alakú, ropogós sütemény. A
re rakták. debrecenyi perec kör alakú vó²t, nem csi-
deákgyerek dejággyerek fn (Kis)diák.
náltuk, árulták kíszen a pijacon. 9. Debre-
deákkenyér dejákkenyír fn Mézes tész-
cenyi sertískaraj: kolbásszal töltött sertés-
tából sütött sütemény, amelybe fél dióge-
karaj.
rezdek voltak beletéve.
décbunda dédzbunda fn Posztóval borí-
deákpipa dejákpipa fn Hirtelen bővülő
szára miatt a török csibukhoz hasonló, rezezés tott prémes bunda.
és kupak nélküli, hosszú, vastag szárú, fekete december ~ fn Sz: Am meg mán ~t vet fel:
színű pipa. Nr: A deákpipa a kollégiumi 〈arra mondják, aki már októberben téliesen
diákok kedvelt pipafajtája volt. öltözködik〉.
deáksapka dejáksapka fn 〈Egyetemi hall- decis Ö: öt~.
gatók, főiskolások viseleteként:〉 búzakék bár- dedcipó deccipó² fn A cipónál nagyobb
sonyból készített, lapos tetejű, arany sujtással, kis kenyér.
aranyzsinórral díszített sapka. dedel Ö: meg~.
dédelget 156 denaturált
dédelget Ö: fel~. délebéd dílebíd fn Ebéd. Gyerüng dílebí-
dédi ~ fn Dédnagyanya. det enni!
dedkenyér detkenyír fn A cipónál na- delel ~ i Déli pihenőt tart. Ha lehetőÝsíg
gyobb kis kenyér; dedcipó. van rá, akkor a bírka nígy ó²rájig a hűvösön
dedó dedó² fn Óvoda. Ö: kis~. ~.
dedós dedó²s fn Óvodás. délel dílel i Ebédel. Gyerüng dílelni!
dedósné Ö: kis~. delelő delelőÝ fn A legelőre kihajtott jó-
dedvedudva ~ fn Gizgaz, gyom. szág déli pihenőhelye. A delelőÝ rendesen az
deg ~ hsz (rég) 〈Isz-szerűen, fokozó itató²váju körül vó²t. Ö: csorda~, gulya~.
szóként:〉 de, mennyire, milyen nagyon. Deg a délelőtt dílelőÝtt hsz Km: Aki dílelőÝt
farkára hágott! kurta, annag dílután se nőÝ ki a farka: aki
degesz ~ mn/fn I. mn 1. Kövér, feszülésig eddig rossz erkölcsű volt, ezután sem fog
tele. 2. Tömött, duzzadt, tele. Degesz a bu- megváltozni.
gyellárisom, sok píz vam benne. II. fn Has, deleltet ~ i 〈Pásztor〉 az állatokat délben
gyomor. Sz: Kikente a ~t: nagyon jóllakott. pihenteti.
Degeszre ette magát: túl sokat evett. delén delin fn Gyengébb minőségű pa-
degeszedik Ö: ki~. mutvászon.
deget l. dohat delénkendő delinkendőÝ fn Delénből ké-
degetes l. dohatos szült kendő. Én is it sugorgatom az ides-
degradál Ö: le~. anyám delinkendőÝjit.
dékán ∼ fn Harangozó. delénszoknya delinszoknya fn Delénből
dekli ~ fn Kartonpapír, amelyből a könyv készült szoknya.
tábláját kiszabják. ElőÝveszem a ~ket, és a déli mn Díli álom: déli alvás, délálom.
könyvet a kettőÝ közzé szorítom. Ö: enyvező~, Díli alvás: ua.
hát~. délidő dílidőÝ i fn A dél körüli idő, a
dekung ~ fn Ásott fedezék. Még én is mezei munkások ebédideje.
csináltam magamnak ~ot gyaloksági ásó²val. déligalvó díligalvó² fn Későn kelő ember.
dél1 díl fn Km: Aki dílik kurta, dílután délignyító dílignyitó² fn Bíboros hajnalka
sincs farka: olyan az ember idős korában is, [Pharbitis purpurea]. A dílignyitó² ety kerti
amilyen fiatalon volt. Ö: fél~. virág, montuk estikhervadó²nak is.
dél2 díl fn Km: Dílrűl derül, bocskor me- delizsánsz ~, delizsán fn Sz: Ojan kövér,
rül: ha dél felől kezd derülni az ég, nagy eső mint egy delizsán: nagyon kövér.
lesz. déloldal díló²dal fn Az a hegy- v. domb-
deláló Ö: agyag~. oldal, ahová délután süt a nap. Ot terem a jó²
délálom dílálom fn Déli alvás. Májustúl szőÝllőÝ a díló²dalon.
járt a dílálom, míg az utó²só² zapkívid be demokáré ~ fn/mn Demokrata. Ez a csiz-
nem kötik. Nr: Májustól aratás végéig a ta- madija egy nagy ~, mert ráír a széken
nyán és a földeken dolgozók másfél-két órát politizálni. De a vagongyáristákra is monták,
pihentek, aludtak. hogy ~k.
delavár delevár fn Direkt termő szőlő- dena ~ fn Denaturált szesz. Monták, hogy
fajta, delaváriszőlő. Ültettem szász tű dele- It ittam.
várt. Ö: fehér~. dénár ~ fn Sz: Egy ~, kéd ~, neket semmi
delavárbor delevárbor fn A szőlőfajtából se jár: 〈a vagyonából, örökségéből kisemmi-
készített fehérbor. zett emberre mondják〉.
delavárszőlő delevárszőÝllőÝ fn Delavá- denaszesz ~ fn Denaturált szesz.
riszőlő. Natyszalonta környíkin eszt a féldi- denaturált mn (rég) Denaturáld búza:
rektermőÝ delavárszőÝllőÝt termesztettík. vörös festékkel kezelt, csak takarmányként
denevér 157 derekazótű
hasznosítható búza. A denaturáld búzát pi- szeptember végén, október elején megjön az
rosra festettík, amijat csak takarmánykint első dér.
lehetet felhasználni, aszt nem őÝrtík meg a derecskei derecskeji mn Sz: Megjöttek (az
malomba. Nr: A denaturáld búza akkor vó²t, íccaka) a ~ji jányok: dér borít mindent.
amikor a gazdasági válság vó²t. Az állam derék1 derík fn 1. Szekérderék. 2. Hosz-
felvásárolta rendes áron, oszt takarmányként szú, nagy épület 〈pl. istálló, juhkarám〉 kö-
igy atta vissza ó²csó² pízír, íty segítette a zepe. 3. A szárnyék hosszabb, fő fala. 4. Föld-
parasztokat. terület közepe. A főÝd derekán nem csinálunk
denevér denevír fn Nr: Sej, haj, denevír, ösvínt. 5. A pipatest középső, olykor díszített
benne van a kutyavír: 〈Nd. részlete〉. része. 6. Vmely időszak közepe. Montuk aszt
depó depó² fn 〈Katonai〉 raktár. Mi is is, hogy a héd derekán meg a hó²nab de-
montuk, hogy depó²ba mentem, depó²ba rekán. Sz: Dró²ton jár a dereka: 〈moz-
tettem. gékony, dolgos nőre mondják〉. Neket se törig
dér ~ fn Mektörte a ~: 〈növényt〉 megher- bele a derekad: 〈annak mondják, aki nyil-
vaszt a dér. Sz: Csípi a ~ az ó²rát, cinkét vánvalóan nem akar lehajolni vmiért〉. Neket
fogott: a hideg miatt lilásvörös az orra. Lesz se törne le a derakad: ua. Beatta a derekát:
még a kutyára ~, hasig is ír: jön még rád elismerte a másik fél igazát, megadta magát.
rossz világ. Nr: Ha vkinek fájt a dereka, és emiatt pa-
dera l. dara naszkodott, tréfásan így válaszoltak neki: Ak-
derál l. darál kor a derík mán nem derík, csak tó²dalík. Ö:
deráló l. daráló darázs~, ostor~, szekér~.
derált l. darált derék2 derík mn 1. Termetes 〈ember〉. 2.
deráltat l. daráltat Jóravaló, becsületes. Az jó²t jelentett eggy
deramalom l. daramalom emberre, ha asz monták, hogy derík eggy
derázs l. darázs ember.
derázscsípés l. darázscsípés dereka Ö: ing~.
derázsderekú l. darázsderekú derékalj deríkajj fn Szalmazsákra tett
derázsfíszek l. darázsfészek tollal töltött lapos dunyhaféle, amely a fekvő-
derce ~ fn Sok korpahulladékot tartal- helyet puhábbá és melegebbé teszi. A deríkajj
mazó búzadara, a daránál vmivel finomabb az átyhosszának mekfelelőÝ, a szalmazsákra
őrlemény. A It kiszitálták a lizbűl, és a ku- rakták, hogy melegeb legyen.
tyának sütötteg belőÝle. Ö: árva~. derékaljadunyha deríkajjadunyha fn
dercecipó dercecipó² fn Dercéből sütött Derékalj.
cipó. A dercecipó²t, dercekenyeret főÝlek ku- derékaljhuzat deríkajhúzat fn A derékalj
tyáknak sütöttík, de frissen a gyerekek isz sze- mintásan szőtt külső, cserélhető huzata.
rettík. derekaz ~ i 〈Gubakészítő〉 a gubát alkotó
dercekenyér dercekenyír fn Dercéből ké- két szőttes részt, a két félgubát összevarrja
szült a kenyér. Én nagyon szerettem a der- úgy, hogy az összevarrás helye a kész gubánál
cekenyeret, mer ropogó²s vó²t. Nr: A kis- az ember derékvonalába essék. Ö: be~.
gyerekeknek tiltották, hogy egyenek a derce- derekazás ~ fn A gubát alkotó két szőttes
kenyérből, mert kihull a foguk tőle. rész összevarrása, oly módon, hogy az össze-
derceliszt ~ fn Derce. varrás helye a kész guba viselésekor az ember
dercepogácsa ~ fn Dercéből sütött pogá- derekára essék. A ~nál a két lábító²sz szíl
csa. varró²dik össze rendes varrással.
dercés ~ mn Dercét tartalmazó. derekazott Ö: össze~.
Derecske ~ fn Sz: Megjötteg Irűl: dér derekazótű derekazó²tű fn A gubaposztó
borít mindent. Nr: Akkor mondják, amikor öszevarrására szolgáló, 10-20 cm hosszú tű.
derékfűző 158 dévánkozik
derékfűző deríkfűzőÝ fn (rég) 〈Nők vise- dermed Ö: meg~.
leteként:〉 a csipő összeszorítására használt, kb dermedtgörcs dermedgörcs fn (rég) 〈Egy
20 cm széles fűző. betegség neve.〉
derékkötő deríkkötőÝ fn Deréklánc. De- derogál ~, déró²gál i Méltóságán alulinak
ríkkötőÝ lánc: ua. tart vmit. Derogál neki a munka, nem szered
deréklánc deríklánc fn 1. A szekér két ol- dó²gozni.
dalát alulról, biztosítás céljából átfogó vas- dérrel-dúrral dérel-dúral hsz 1. Zsörtö-
lánc. 2. Az a lánc, amellyel a szekéroldalak lődve, veszekedve. 2. Nagy lendülettel.
két felső fáját középen összekötik, ha nagy derül ~ i 〈Bor〉 tisztul. A bor a f#rás
terhet visznek. utó²ján kezd derűni, mikor kif#rik, mikor mék
derékoldal deríkó²dal fn Vendégoldal. f#rik, fejön a seprűje. Mikor ~, akkor mán leül
derékravaló deríkravaló², deríkrevaló² a seprű. Sz: Délrűl ~, bocskor merül: ha dél
mn/fn I. mn Deríkrevaló² bekecs: 〈női vi- felől kezd tisztulni az ég, még nagy eső lesz.
seletként:〉 báránybőrből készült, fekete him- deszka ~ fn 1. Padozat. A koporsó²ra
zéssel díszített bekecs. II. fn 〈Szűrposztóból Ikat tettek, hogy ne írje a főÝd. 2. 〈Mézes-
készült〉 ujjatlan felső ruhadarab, mellény. kalácsosoknál:〉 a szárítóállvány polca. A In
Még ídesapám úty hítta a mellényt, hogy ájzojjuk a huszárokat. Sz: Deszkát árul: meg-
deríkrevaló². halt. Elment FőÝdvárra It árúni: ua. Ló²g
derékszeg deríkszeg fn 1. Vastag, erős egy Ija: bolond(os). Ló²g egy Ija, amék az
vasszeg, amely a fergettyűt és a nyújtót az el- összeset tartya: ua. Ojan lapos/sovány, mint a
ső tengelyhez erősíti. 2. (gúny) Nagyon ma- ~: 〈emberre vonatkoztatva:〉 nagyon sovány.
gas, egyenes testtartású ember. Sz: Derík- Ö: al~, alj~, bőr~, csurgó~, ék~, fazekas~,
szeget nyelt: 〈magas emberre mondják〉. forma~, foszni~, főalj~, hágató~, hidlás~, hú-
derekú Ö: darázs~. roló~, húsvágó~, inas~, kar~, koporsó~, kor-
derelye dereje fn Sz: Dereje, a kaszások mány~, könyvkötő~, lapító~, munka~, nyúj-
ereje: 〈utalás arra, hogy a derelye a nehéz me- tó~, oldal~, palló~, predli~, prés~, préselő~,
zei munkát végzők kedvenc étele.〉 Ö: rest~. rámázó~, röp~, sár~, sárga~, simító~, smirg-
derelyemetsző derejemeccőÝ fn Recés liző~, stablon~, szabász~, szállító~, szárító~,
korongban végződő, nyeles eszköz. A rendezs szél~, szikkajtó~, szövõ~, ülés~, vagon~,
derejét derejemeccőÝvel vágom szít níddze- zsíros~ .
tezs darabokra, beleteszek a közepibe tőÝte- deszkaalátét ~ fn Az üst füléhez helyezett
líkkint túró²t vagy lekvárt, és összehajtom, fadarab a lekvár kavarására szolgáló szerkezet
összenyomom. rögzítésére.
dereng ~ i Dereng az időÝ: eső után kisüt deszkadikó deszkadikó² fn Deszkából
a nap. összetákolt ágy.
derengés derengís fn A hajnali szürkület. deszkamellű deszkamejjű mn Lapos mel-
Míg ó²ra se nagyon vó²t, a derengísre íb- lű 〈nő〉.
rettünk. deszkapadló deszkapadló² fn Deszkából
deres ~ mn/fn I. mn Olyan 〈ló, szamár〉, készített padló.
amelynek sötét szőrébe sűrűn vegyülnek fehér deszkás Ö: alj~.
szőrszálak. II. fn Sz: Szírűl kötötte a ~t: deszkatábla ~ fn Vastag, széles deszka.
〈szolga a szolgálatból〉 megszökött, elszökött. dévánkodik dívánkodik i Bizonytalanko-
Ö: almás~, borz~, fakó~, fekete~, rozsdás~, dik, habozik. Nem tuggya m#re mennyík, csag
sárga~. dívánkodik. Ö: el~.
dérharmat ~ fn Dér. dévánkozik dívánkozik i Dévánkodik.
derít Ö: fel~. Csag dívánkozik, hogy dó²gozzík-í vagy má-
derítő Ö: fel~. ma ne izs dó²gozzík.
dévér 159 dikics
dévér ~ fn Dévérkeszeg. magát magasztalja. Nyuktával dícsírd a na-
devla debla fn Isten. Sz: A debla verjem pot!: ne örülj előre, várd ki a végét!
meg!: 〈átok〉. dicséret dícsíret fn Sz: Ráférne ety kizs
dézbol ~, dízbol i Vámol, dézsmál. dícsíret: 〈főleg ételre, ill. öltözetre vonatkoz-
dezentor ~ fn/mn (rég) I. fn 1. Katona- tatva:〉 rossz, hitvány. Ö: ön~.
szökevény. 2. Gazfickó. II. mn Huncut, csin- dicséretes dícsíretes mn Dicséretet ér-
talan 〈gyerek〉. demlő.
dézsa dízsa fn. 1. Dongákból összeállított, dicső dicsőÝ, dücsőÝ mn Dicséretre méltó.
nyitott, kétfülű nagyobb faedény. 2. Gémes- dicsőség dicsőÝsíg fn 1. Érdem. Na és
kút fából készült vödre. 3. Túrótartó faedény. ugye hát abba az időÝszagba ijen jelszavak
A liptó²ji túró²t két és fél kiló²s kizs dízsába vó²tak, hogy aki nem dó²gozik, ne is egyen,
árulták Liptó² megyébül a tó²tok. Sz: Úgy gyermeket szülni lánynak dicsőÝsíg, asszony-
esik, mintha dízsábúl öntenék: szakad az eső. nak kötelessíg, mek szó²val a pártot istápolni
Ö: csávás~, fertály~, festő~, káposztás~, kelletett, meg isteníteni eszt a piszkos komo-
lúgos~, mártogató~, moslékos~, mosogató~, nista világot, hogy őÝszinte legyek, habár
sózó~, túrós~. most izs benne ílünk még. 2. Becsület. Sz:
dézsarúd dízsarúd fn A víztároló dézsa Nem válig dicsőÝsígire: 〈tette〉 nem válik be-
szállítását megkönnyítő rúd. A Kollégijumba
csületére. Mán nem sokájig bírja a dicsőÝ-
vó²tak ojan szobák, hogy mozsdó²vizet kellet
síget: 〈pl. ruha〉 nem sokáig tart.
tartani, és a dízsát a ~on könnyeb vó²t szállí-
dicsőségesfű dicsőÝsígesfű fn 〈Gyógynö-
tani.
vényfajta:〉 orvosi veronika [Herba veronica].
dézsma ~ fn Terményből munkabérként
dideri-dudori ~ fn (gyny) Nagy hideg.
kiadott rész. Dézsmát ad: terményből kiadja a
dideri-zimberi ~ fn (gyny) Nagy hideg.
munkásnak járó részt. Sz: Kivettíg belőÝlle a
It: loptak belőle. didi ~ fn (gyny) Emlő. Az anya mongya,
dézsmál ~ i 〈Kárt okozva〉 titokban fo- mikor szoptat, ved be mán a ~met.
gyaszt, lopkod. Ö: meg~. diéta dijéta fn (rég) 1. 〈Vasárnap délutáni
diák l. deák csoportos〉 beszélgetés, pletykálkodás. Össze-
diakonissza dijakó²nissza fn 〈Protestáns〉 ült a dijéta, amikor nyó²c-tísz fírfi összeült,
egyházi közösségben élő és tevékenykedő nő. tettík a törvínt, beszílgettek, pletykáltak. 2.
dibdáb ~ mn Haszontalan, hitvány 〈em- Országgyűlés. Az öregektűl mék hallottam,
ber, tárgy〉. Nr: 〈Gyermekversben réja:〉 Dib- hogy a képviselőÝk a dijétán rendesztík el az
dáb, daruláb, tarka disznó² mezitláb. ország dó²gát.
díbol ~ i 1. 〈Megvetett ágyat〉 ugrálva digicsel Ö: át~.
összegyűr. 2. Összetapos, letapos vmit. A digó digó² mn Olasz. Vidoni izs digó²
cserjést, fijatal ültetvínyt izs ~ták, összeta- vó²t, olasz szalámigyáros.
posták. Ö: le~, össze~, szét~. díj dijj, ~ fn Sors. Taníttattya a gyerekit,
dicedöce ~ mn (gúny) Bicegő járású, sán- nehogy az őÝ dijjára jusson. Sz: A tavaji ~ára
ta. A sántító²t montug Inek is. jutott: úgy járt, mint tavaly. Ö: lő~, vágás~.
dicikli ~ fn (rég) Bicikli. A nagyapám díjfokozat dijfokozat fn 〈Fizetési kötele-
minden biciklit ~nek mondott. zettség szerinti〉 besorolás, díjszabás a Refor-
dicsekszik ~ i Sz: Az okos ember arrúl is mátus Kollégiumban.
halgat, ami van, a bolond meg avval izs ~, díjnok dijnok fn Napidíjas irodai dolgozó.
ami nincs: jobb, ha nem kérkedünk az anyagi dik ~ msz Ni! Sz: Dik, ~, ~, nem is ett,
helyzetünkkel v. sikereinkkel. mán okádik: 〈cigányokat csúfoló rigmus〉.
dicsér dícsír i Km: Cigány is a maga lo- dikics ~ fn 1. Csizmadiakés. 2. Rossz,
vád dícsíri: mindenki saját tulajdonát v. saját életlen kés. Lökd el mán aszt a roz ~et!
dikicsel 160 diófa
dikicsel ~ i 1. Dikiccsel lyukakat csinál a ladj! A Ibe belefosot LőÝrinc: 〈a túlérett,
(csizma)talpba. 2. Életlen késsel nehezen, kín- poshadt dinnyére mondják Lőrinc-nap, vagyis
lódva vág vmit. szept. 5-e után〉. Nr: Ha a gazda azt, akarja,
dikó dikó² fn Deszkából ácsolt, esetleg hogy hamarabb érjen a dinnyéje, akkor az
gyékénnyel befont v. szalmával töltött, kes- indán csavar egyet, így a dinnye nem kap
keny ágy. Vó²t etyszeméjes mek kétszeméjezs annyi nedvességet, kényszerérett lesz. Az
dikó² is. A dikó² díli álomkor a tanyán a ilyen dinnye nehezebb, és rosszabb minőségű.
gangra úgy vó²t kitíve. Ö: deszka~, hárs~. Ö: hegy~, kasza~, lubi~, palánt~, pezsgő~,
dikóforma dikó²forma fn Dikóhoz ha- tök~.
sonló ágy. Szalmasurgyék vó²tak. Kimentünk dinnyefészek dinnyefíszek fn A dinnye-
a határba, mektőÝtöttük, megdugdostunk ety magnak ásott, trágyával bélelt kis mélyedés.
párat, bevittük, beletettük egy ijen dikó²ba, dinnyeföld dinnyefőÝd fn Dinnyetermesz-
dikó²formába vagy vaságyba. tésre szegényeknek egyévi használatra jutá-
dili ~ mn Gyengeelméjű, együgyű, félbo- nyosan kiadott föld. Sz: Úgy áll a szája, mint
lond 〈ember〉. akinek dinnyefőÝd nem jutott: 〈bánatos, szo-
diligencia diligencija fn 1. Szorgalom. 2. morú emberre mondják〉. Úgy el van szomo-
Szorgalmi időszak. rodva, mint akinek nem jutod dinnyefőÝd: ua.
dilinós dilinó²s, dilinyó²s mn Együgyű, Úty húzza az ó²rát, mint akineg dinnyefőÝd
gyengeelméjű, hóbortos. nem jutott: ua. Nr: Debrecenben még a ti-
dimatlan ~, dímatlan mn Formátlan, ot- zenkilencedik században a szegényebb cívi-
romba, idomtalan. sek is kaptak dinnyeföldet. De előfordult,
dimatlankodik ~, dímatlankodik i (rég) hogy nem jutott mindenkinek.
Ügyetlenkedik. Ó², ne dímatlankoggyál mán, dinnyeg-dünnyög i Magában mormol,
monta sokszor a nagyanyám, ha valamit meg dünnyög. Nem úgy beszíl, hogy lehessen hal-
akartunk csinálni, de nem sikerült. lani, csag ~.
dinka ~ fn 1. Kövidinka szőlő. A ~ jó² dinnyehaj ~ fn Dinyehéj.
álló² szőÝllőÝ, sokájig eláll, gyíkínyre ki- dinnyekörte dinnyekörti fn Vörös belű
rakták, nem is kelletet felkötni. 2. Ebből ké- nyári körte. A dinnyekörti ró²zsaszín bélű, kö-
szített bor. zepes naccságú, finom, ídes körti, nyár dere-
dinkaszőlő dinkaszőÝllőÝ fn Kövidinka kán írik.
szőlő. dinnyekunyhó dinnyekunyhó² fn A
dínomdánom ~ fn Sz: Dínomdánom, dinnyecsősz kunyhója a dinnyeföldön.
lakadalom, de jó² kedvem van: —. Km: Ety- dió Ö: anya~, fekete~, könnyentörő~, tö-
két napi ~, hó²ttik tartó² szánom-bánom: a kös~.
szertelen jókedvet bánat követi. ElőÝb jött a dióbél dijó²bél fn Nr: A dióbél szelvé-
~, azután a szánom-bánom: annak mondják, nyei közötti fás részekből főzött tea jó gyógy-
aki elköltötte a pénzét, most meg bánkódik ital hasmenés ellen.
miatta. diófa dijó²fa fn Sz: Asz (h)iszi, hogy övé a
dinsztel ~, dísztel i 〈Zöldséget〉 forró olaj- dijó²fájig: mindent megenged magának.
ban v. zsírban puhára párol. A hagymát előÝ- Rokon Ádámrúl, Évárúl meg a nagy dijó²-
ször dinsztejjük, megdinsztejjük, csak utána fárúl: nem rokon. Aggyon isten minden jó²t,
kíszíttyük el. dijó²fábúl koporsó²t: 〈mondóka.〉 Nagyapám
dinsztelt ~ in Dinsztelt káposzta: zsírban ültette a dijó²fát, én szedem le a dijó²ját:
párolt káposzta. 〈utalás arra, hogy a diófa sokára hoz ter-
dinsztol Ö: meg~, össze~. mést.〉 Nr: A diófáról a diót rúddal kell le-
dinnye ~ fn Sz: Indúj ~, ló²dúj zsák, jön a verni, hogy a fa megszabaduljon a száraz
török, majd levág: 〈tréfás siettetésként:〉 sza- ágaktól, és a következő évben is jól teremjen.
diófalevél 161 disznó
diófalevél dijó²falevél fn Nr: A diófa- tett hatágú csillagos motívummal kivarrnak,
levelet nem szabad a földbe beleforgatni, mert és tetején díszítenek.
nem korhad el. Elégetve viszont nagyon jó díszhuzat ~ fn Ágynemű külső, lehúzható
trágya, mert hamuja savas. — A diófalevél díszes burkolata.
főzete fürdővízbe téve hasznos gyógyszer a díszítőeljárás díszítőÝejjárás fn 〈Fazekas-
köszvényre. mesterségben:〉 az a folyamat, amelynek során
dióhaj dijó²haj fn Dióhéj. az edényeket különböző technikákkal külön-
diópálinka dijó²pájinka fn Zöld dióból féle díszítéssel látják el.
szesz hozzáadásával készített pálinka. díszítőfesték díszítőÝfestík fn 〈Faze-
diós dijó²s mn/fn I. mn 1. Darált dióval kasmesterségben: általában népi motívumos〉
készített. Dijó²zs bájli (bájgli): diós tekercs. mintázat az edények külső részén.
Dijó²zs bájli [!] vó²t, mákozsbájglit sütött díszítőöltés díszítőÝőÝtís fn A szűr hím-
ídesanyám. Dijó²s laska: darált dióval meg- zésekor használatos cifrázóöltés 〈pl. hurok-
hintett metélttészta. 2. Dijó²s pájinka: gerez- öltés, csillagöltés, nyolcasöltés〉.
dekre vágott gyenge dióra v. zölddió-befőtt- díszítővésés díszítőÝvísís fn 〈Ötvös-
nek a levére öntött, és azzal együtt érlelt kis- mesterségben:〉 minták, betűk, feliratok külön-
üsti pálinka v. tisztaszesz. II. fn Tojással le- leges vésése.
kent, dióval megszórt puszedlifajta. Dijó²zs- díszkantár ~ fn Sallangos kantár.
bul kerek és níddzetes alakut is kíszítünk. díszkötés díszkötís fn Paszományféle ma-
diósmargaróni dijó²smargaró²ni fn Di- gyaros dísz a ruhán.
óscsók. díszmente ~ fn Ünnepi mente.
diósszaggató dijó²sszaggató² fn 〈Mézes- díszmény díszmíny fn Subán, bekecsen,
kalácsosoknál:〉 négyzet alakú diósnak a szag- szűrön alkalmazott piros, kék v. sárga színű,
gatására használatos pléh eszköz. nyolcasokból álló v. farkasfogas díszítés.
dióverés dijó²verís fn disznó disznó², disztó² fn 1. De nagy
diplomál ~ i Diplomázik. disznó² vagy!: 〈evésnél v. más körülmények
direkt mn Direkt nyomás: 〈kékfestők között illetlenül viselkedő ember.〉 2. 〈Jel-
mintázásfajtájaként:〉 olyan nyomás, amely zőként:〉 Disznó²/Disztó² eggy ember: hit-
során fehér alapra nyomják a különböző színű vány, aljas. Sz: Disznó² teremtette: 〈szitko-
foltokat. zódás〉. Húzd rá, cigány, disznó²t adok, nem
diribre-darabra hsz Apróra. A szárasz- dúrja fel az udvarod: 〈táncszó〉. Disznó² te-
tísztát előÝb ~ töröm. rem a káposztás fazigba: (tréf) ui. belefőzték
diskurál ~ i Társalog, beszélget. a csülköt. Disznó²/Disztó² terem a káposz-
dísz ~ fn Díszes ünnepi öltözet, díszruha. tába: ua. Kicsi az ó²l, nagy a disznó²/disztó²:
Ö: szemző~. kicsi a lábbeli. Nem őÝrisztél velem disznó²t:
díszbizonyítvány dízbizonyítvány fn Díz- ne bizalmaskodj, ne tegeződj velem! Kivel
bizonyítványt állít ki magáró²l: 〈iskolai őÝrisztél disznó²t/disztó²t?: ua. Halgat, mint
nyelvben:〉 〈az osztályközösség〉 vmilyen a hugyó² disznó²: nagyon hallgat. Úgy eszik,
tárgyból jó eredmény ér el, ill. vmilyen nemes mint a disznó²: csámcsogva, hangosan eszik.
cselekedetet hajt végre. Lusta, mint a disznó²: nagyon lusta. Ríszeg,
díszbunda dízbunda fn Ünnepi bunda. mint a disznó²: nagyon részeg. Ojan piszkos,
díszdolmány dízdolmány fn Kivételes ün- mint a disznó²: nagyon piszkos. Km: Éhezs
nepi alkalmakkor viselt, gyönggyel díszített, disznó² makkal álmodik: mindenki arról áb-
paszományos, hímzett 〈női〉 dolmány. rándozik, amit szeretne elérni v. megszerezni
díszgomb dízgomb fn 〈Mente díszítmé- magának. Aki korpa közzé keveredik, meg-
nyeként:〉 kb 3 cm átmérőjű, körte alakú eszik a disznó²k: válogasd meg a barátaidat,
gomb, amelyet pozsonyi aranyfonálból készí- óvakodj a rossz társaságtól! Disznó²nak meg
disznóbőr 162 disznószőrű
a fösvínnek hó²tta után veszik hasznát: ui. disznókonda disznó²konda fn Disznó-
míg élnek, nem sok hasznot hajtanak. Minden nyáj.
koszozs disznó² megleli a maga dörgö- disznókupec disznó²kupec, disztó²kupec
lőÝddzőÝ fáját: akármilyen rút férfi v. nő talál fn 1. Sertéskereskedő. 2. 〈Vásárban nagyon
házastársat. Nr: Disznóval álmodni azt je- alkudozó〉 lókereskedő. A lúcsíszárokra is
lenti, hogy pénz áll a házhoz. — Az öreg montuk, hogy disznó²kupec, mer nagyon tut-
disznó az áprilisi hidegben hazafelé futva ezt tak alkudni.
mondogatja: Ha én esztet tuttam vó²na, kö- disznóláb disznó²láb, disztó²láb fn Régi
pönyeget hosztam vó²na. Mire az ugyancsak fajtájú pisztoly. Rígen hallottam a fírfijaktúl,
didergő kismalac erre sivalkodva így vá- hogy disznó²láb vó²t a farzsebembe. Sz: Itt a
laszol: Ápri, ápri, áprilííís! Ö: kis~, magló~, kezem, nem disznó²láb!: kezemet adom rá.
nyargaló~, töviskes~. disznóles disznó²les fn Erdőszélen, réten
disznóbőr disznó²bűr fn épített magasles, ahonnan a vaddisznóra va-
disznófalka disznó²falka fn Vaddisznók dásznak.
kisebb csapata. disznólkodik disznó²kodik, disztó²kodik i
disznófarok disznó²farok fn Kévekötélen, Csúnyán beszél. Ö: bele~.
gúzson kötött csomó vége. disznónyáj disznó²nyáj fn 1. Disznók na-
disznófejsajt disznó²fejsajt fn Disznósajt. gyobb csoportja. 2. Disznók olyan csoportja,
disznófiaztató disznó²fijasztató² fn Kut- amelyben nincs kan.
rica. disznónyúlja disznó²nyújja fn A disznó
disznófogó disznó²fogó² fn Vágásra szánt keresztcsontja a rátapadó izmokkal együtt.
disznó kiemelésére szolgáló nagy méretű, disznóól disznó²ó²l, disztó²ó²l fn Ser-
fából készült fogó. A disznó²fogó² níha el- tésól.
törte a disznó² lábát. disznóólházhíja disznó²ó²lhásszija, disz-
disznóföld disznó²főÝd fn Disznólegelő. tó²ó²lhásszija fn A disznóól padlása. A disz-
disznófürdő disznó²fürdőÝ fn Vízzel telt nó²ó²lhásszijába vó²tak a galambok.
gödör, amelyben a sertések fürödnek. A disz- disznóólházhíjás disznó²ó²lhásszijás,
nó²fürdőÝ nagy gödör, amibűl a vájogot ki- disztó²ó²lhásszijás fn Disznóólházhíja.
vetettík, tanyán vó²t ijen. disznóorja disznó²orja fn A sertés lemet-
disznóganéj disznó²gané fn Disznótrá- szett gerince, sertésorja.
gya. disznóölés disznó²ölís, disztó²ölís fn
disznóhajtás disznó²hajtás fn Vadászaton disznóparéj disznó²paréj fn Szőrös disz-
a vaddisznók hajtása a vadászok elé. nóparéj [Amaranthus retroflexus].
disznóherélő disznó²herélőÝ fn A kan disznópásztor disznó²pásztor, disztó²-
disznó ivartalanítását végző személy. pásztor fn
disznóherés disznó²herés fn Disznóheré- disznóporcsin disznó²porcsin fn Porcsin-
lő. keserűfű [Polygonum aviculare].
disznóhólyag disznó²hó²jag fn A disznó disznóság disznó²ság fn 1. Disznóölésből
hugyhólyagjából készült dohányzacskó. származó húsféleségek és készítmények. A
disznókarám disznó²karám, disztó²ka- nyers kozbul a disznó²ságok vó²tak jó²k,
rám fn A sertésól előtt levő elkerített hely, kolbász, szalonna, disznó²sajt, só²dor, orja
kifutó. satöbbi. 2. Csúnya, helytelen beszéd, visel-
disznókec disznó²kec fn 〈A sertésól része- kedés.
ként:〉 a koca fialó helye. disznószar disznó²szar fn Sz: Disznó²-
disznókolomp disznó²kolomp fn 〈Olykor szar a fizetíse: nem kap a munkájáért semmit.
sertés nyakába is felhelyezett〉 kis méretű, la- disznószőrű mn Disznó²szőÝrű guba:
pos formájú és négyszögletes szájú kolomp. festetlen szürke gyapjúból készült gubafajta.
disznótengeri 163 dobogó
disznótengeri disznó²tengeri fn 〈Főleg〉 valaki nem debrecenyiesen beszílt, hogy disz-
sertés etetésére használatos kukoricafajta. tingájja magát, urasom beszíl.
disznóteremtette disznó²teremtette msz disztó l. disznó
〈Enyhe szitokszó.〉 Gyereknek montuk, hogy dithan ditán fn Lisztharmat elleni gom-
disznó²teremtette, mics csináltál mán megint. baölő permetszer.
disznótor disznó²tor fn Disznóölés napja. ditriform ~ fn 〈Permetszer.〉
Amikor vágnak, az egísz nap a disznó²tor. diványrojt ~ fn 〈Divány díszítésére szol-
Km: Nem erőÝszak a disznó²tor, csak kí- gáló〉 selyemből v. szövőgyári hulladék-
relem: 〈annak mondják, aki vonakodik vmi- anyagból sodrott rojt.
lyen ajándékot elfogadni〉. dizzeg-duzzog ~ i Duzzog, mérgelődik.
disznótök disznó²tök fn Takarmánytök, Ez a jány mindig ~, valamijír mindig meg van
amely főzeléknek elkészítve emberi fogyasz- sértőÝdve.
tásra is alkalmas. dob1 ~ i Ellik, fial. Lefojattya a bikával, és
disznóütés disznó²ütís fn A disznóölés- akkor az ~ egy bornyút. Ö: ki~.
nek az a része, amikor a disznóütővel hatal- dob2 ∼ fn 1. A cséplőgép hengeres, forgó
masat ütnek a disznó fejére. része. Vó²t ety teteje, ami a búzát kiverte aszt
disznóütő disznó²ütőÝ fn Disznóöléskor a úty híttág, ~, etetőÝ rísz. 2. Hímzőráma. Dob-
disznó leütéséhez használt, vaspánttal mege- ra feszítik az anyagot, mikor hímeznek. A ~
rősített keményfa kalapács. két rízbül áll: ráfeszítettík az eggyik ríszire az
disznóvacok disznó²vacok fn 1. A sertés anyagot, a másikkal beszorították. Amékkel
fekvőhelye. 2. A vaddisznó fészke. beszorították, aszt rámának is híjták. 3.
disznóvályú disznó²váju, disztó²váju fn
〈Szőrmekikészítőknél: a csiszológép része〉. A
Az a vályú, amelybe a disznók eleségét öntik.
gépnek van egy ~ vaty henger rísze, asztal,
disznóvásár disznó²vásár fn Sertések
pedálszerkezet és öntötvas ház. 4. 〈Ko-
adás-vétele és annak helyszíne.
vácsmesterségben:〉 bőrtömlő, a fújtató része.
disznózik disznó²zik i Disznót tenyészt.
A ~búl megy a levegőÝ a tűsztérbe. 5. Dobra
És asztán én úgy disznó²sztam nagyba itten
kerül: vmit elárvereznek. Bizony akkor ~ra
hát én, de nem úgy disznó²sztam mongyuk,
kerűt a ház is. 6. (Nagy) ~ra veri: elhíreszteli,
mint a rendes parasztemberek, akik foglal-
koznak sertéstenyísztíssel. kikürtöli. Sz: Ojan a kenyír, mint a ~: szép
díszöltés díszőÝtís fn 〈Szűrhímzésnél〉 cif- kerek és jól átsült kenyér, melyet ha ütnek,
rázásra használatos öltéstípus 〈pl. tűzőöltés, püfög. Úgy elverlek, mint ety kétfenekű ~ot:
láncöltés〉. 〈főleg gyereknek mondják:〉 elpáhollak. Km:
díszszeg ~ fn 〈Kárpitosoknál:〉 fekete, Dobbal nem lehet verebet fogni: terveinket
domború fejű szeg. nem szabad kibeszélni, mert könnyen meg-
díszszegecs ~ fn 〈Szíjgyártóknál:〉 egyik hiúsulnak.
végén díszített fémrudacska, amelyet az dobban Ö: le~.
összeerősítendő bőrlapokon a kifúrt lyukakba dobfara doffara fn A cséplőgép hátsó ré-
helyeznek, majd a másik végét is fejjé sze. A doffara, ahon a péva kijön, kirázó²dik.
kalapálják. dobmalom ~ fn 〈Fazekasoknál:〉 a máz-
dísztelen ~ mn 1. Csúnya, rossz testalkatú őrlőkő mai, modernebb változata, amely az
〈ló〉. 2. 〈Fokozásul:〉 éktelen. Dísztelen naty őrlés munkafolyamatát könnyíti meg.
terem vó²t. dobogó dobogó² fn 1. Birkausztató fölötti
díszterítés díszterítís fn Ünnepnapokon, deszkaépítmény, amelyre az állatokat fürdetés
vasárnap étkezésre történő ünnepi terítés. előtt, ill. után felhajtják. 2. 〈Fejőkarámban〉
disztingvál disztingál i Disztingájja ma- lejtős deszkaalkotmány, amelyre fejés közben
gát: uraskodva beszél. Az öregek monták, ha a juhokat állítják.
dobol 164 dolgozás
dobol ~ i 〈Kézzel v. vmilyen segédeszköz dohányjövedelmi mn (rég) Dohányjö-
segítségével〉 sűrűn ütögeti a méhkast, hogy a vedelmi segéttiszt: a dohánytermesztésből és
méheket áthajtsa az üres kasba. Rígen ~tak, eladásból származó jövedelemmel foglalkozó
kidobolták a kazsbul a míheket. Nr: A do- segédtisztviselő.
bolás úgy történt, hogy két kast egymáshoz dohánykertész dohánkertísz fn
illesztettek olyképpen, hogy az üres volt fölül, dohánykóró dohánkó²ró² fn A dohány
a tele kas alul. A tele kast ütögették, mire az szára, amelyen a levelek vannak.
anyaméh átment az üresbe, majd utána kö- dohányleveles mn Dohányleveles slingli:
vette a többi is. Ezután a kasból ki lehetett 〈paszományosok szókincsében:〉 férfi ruhára
szedni a mézet. Ö: át~, ki~. ötpáros fekete selyem sodrásból dohánylevél
dobolás ~ fn A méhek kiűzése a méhkas- fejjel horgolt gomboló, amely koszorúval dí-
ból kopogtatással. Doboláskor a míhísz a szített körte gombbal gombolódik.
lábaji közzé kapta a kast, és úgy ütögette. Ö: dohánymadzag dohámmaddzag fn Rosz-
át~, ki~. szabb minőségű kenderből sodrott, főként
dobosgém dobozsgém fn Bölömbika [Bo- dohánylevelek felfűzésére használt erős zsi-
taurus stellaris]. A dobozsgém felfútta a be- neg.
gyit, oszt akkor kijabált, ott is a hím nem a dohányos ~ fn Dohánytermelő, dohány-
nőÝstíny. kertész.
doboz ~ fn Toboz. A fijammal nagyon dohányszárító dohánszárító² fn Dohány-
sokat elmentüng dobosz szedni. pajta.
Dócziné fn Dó²ciné ládája: olyan láda, dohányszita ~ fn 〈Házilag〉 vágott pipa-
amelyben régi holmit, ruhadarabokat tartanak. dohány porának kiszitálására való eszköz.
dóczista dó²cista fn A Dóczi Gimnázi- dohánytörés dohántörís fn A dohány-
umban tanuló gimnazista lány. levelek leszedése.
dohány ~ fn 1. Vágod dohány: 〈ciga- dohányvirág dohánvirág fn Dohányfojtó
rettába, pipába való〉 házilag felaprított do- vajvirág [Orobanche ramosa], amely a dohány
hánylevél. 2. Pénz. Sz: Elfogyott a vágod ~a: tövénél csomókban nő, és így elszívja előle a
nincsen v. kevés az esze. Nincs ecs csep nedvességet.
vágod ~a se: ua. Vam vágod ~a : van magá- dohányzacskó dohánzacskó² fn Nr: A
hoz való esze. Ö: alja~, anya~, kapa~, ki- férfijak mellé a koporsó²ba a pipájukat és a
rály~, muskotály~, sarjú~. dohánzacskó²jukat is beletettík.
dohánybeváltó dohámbeváltó² fn/in I. fn dohat ~ fn (rég) Sertés, szarvasmarha,
A megtermelt dohány felvásárlásával foglal- baromfi sebeinek gyógyítására használt
kozó cég. II. in Dohámbeváltó² tíszt: a ter- kátrányszerű anyag; kreolin.
melt dohányt a termelőtől átvevő államilag dohatos ~ mn (rég) Dohatos üveg: olyan
megbízott alkalmazott. Dohámbeváltó² tiszti- üveg, amelyben a szarvasmarha sebeinek gyó-
felügyelőÝ: a dohánybeváltást végzők mun- gyítására használt dohatot, vagyis kreolint
kájának ellenőre. tartják, és ettől az rossz szagú, büdös.
dohányfábrika dohánfábrika fn (rég) Do- dóka dó²ka fn Dolmány alakú (fekete)
hánygyár. Az öregek még monták, hogy férfikabát.
viszem a dohánt a dohánfábrikába. doktor ~ fn 〈Ember- és állat-〉orvos. Kéd
dohányfűzés dohánfűzís fn A dohányle- ~ vó²t, ember~, meg lú~. Ö: ló~, marha~.
veleknek hosszú zsinegre való felfűzése. dolgos dó²gos mn/fn I. mn. Szorgalmas.
dohányfűzőtű dohánfűzőÝtű fn A do- II. fn Napszámos, kétkezi munkás. Ö: jó~.
hánylevelek felfűzésére szolgáló hosszú, erős dolgoz Ö: át~, be~, el~, fel~, hozzá~, ki~,
tű. A dohánfűzőÝtűt inkáp csak fűzőÝtűnek össze~, rá~.
montuk. dolgozás Ö: be~, el~.
dolgozhatnék 165 domborítókalapács
dolgozhatnék dó²goszhatnék fn Szeret dó²godra, macskaszar az ó²rodra: (tréf)
dolgozni. Dó²goszhatnék, aki szered dó²- távozz innen, ne zavarj! Van ecs csep jó²
gozni. dó²god: bolond vagy? (Ennek) Ecs csep jó²
dolgozik dó²gozik i 1. Hízik. Ez a disznó² dó²ga sincs: ez bolond. E kel nekem, nem a
jó²l dó²gozik. 2. 〈Növény〉 zsendül, fejlődik. ~: 〈mondják tréfásan vmi jó ételre, italra.〉
3. Dó²gozza a víz a gubát: a kallás során a Egy ~búl kettőÝt csinál: olyan rosszul végzi
víz sodrása egyenletessé, tömötté teszi a gu- el, hogy emiatt ismét meg kell csinálnia. Ezer
bát. Km: Aki nem dó²gozik, ne is egyík: a a dó²gom mek kettőÝ: (tréf) sok dolgom van.
munkakerülő ember nem érdemli meg az Elment dó²gára: szarni ment. Elment
élelmet. Ki hogy dó²gozik, úgy veszi hasznát: félrevaló² dó²gára: ua. Sok a ~, min szorgos,
ahogyan dolgozunk, úgy boldogulunk. Úgy sok a gyerek, mind rongyos: 〈szorgalmas
dó²gozzál, mintha örökké ílnél, úgy imát- ember mondja igyekvése magyarázatául〉.
kozzál, mintha mingyár mekhalnál: a körül- Jó²/Ojan dó²ga van, mint a kutyának a karó²
ményektől függetlenül végezzük jól a dol- köszt: (tréf) rosszul megy a sora. Km: A ~
gunkat, és viselkedjünk úgy, mintha a halálra nem szígyen: nincs emberhez méltatlan
készülnénk. Dó²gozik, mint a marha: nagyon munka. Annak izs dó²ga vó²na, akit akasztani
dolgozik. Ö: meg~, nagy~. visznek: még neki is lenne feladata, ha
dolgozó dó²gozó² fn Dolgozóméh. élhetne. Ö: jó~, nagy~, tréfa~.
dolgozócsizma dó²gozó²csizma fn Kü- dologidő dologidőÝ fn 1. A legnagyobb,
lönféle zsírokkal átitatott, bőrből készült csiz- legsürgősebb mezei munkának 〈pl. az aratás-
ma. nak〉 az ideje. 2. A legsürgősebb mezei mun-
dolgozódik dó²gozó²dik i Dolgozik, dol- kák idején a hajnaltól késő estig tartó időszak.
gozgat. Kiment a határba, oszt kapál, dó²go- dologtalan doloktalan fn 〈Méhészetben:〉
zó²dik. a nem dolgozó méh, here.
dolgozóláda dó²gozó²láda fn Rövid fülű, dologtehető doloktehetőÝ mn Munkaké-
nagyobb faláda, amelyből a kőműves a ha- pes. Rígen, amikor még doloktehetőÝ vó²t az
barccsal dolgozik. ember, jobban kimentem a tanyára.
dolgozóléc dó²gozó²léc fn Két méter domb ~ fn Nr: 〈Találós kérdés:〉 Dombon
hosszú egyenes léc, amellyel a falazás v. va- ülőÝ Demeternek csüng a lőÝdörgőÝje. Mi
kolás egyenességét ellenőrzik. az? 〈Felelet:〉 SzőÝlőÝfürt. Ö: ganéj~, sze-
dolgozópad dó²gozó²pad fn Munkaasz- mét~.
tal. dombíroz ~ i 〈Szíjgyártó〉 lószerszámon
dolmány dó²mány fn 〈Posztóból készí- két szíjat úgy varr össze, hogy az egyik kissé
tett〉 testhez simuló, csípőig érő, zsinóros zub- kidomborodik; domborít.
bony, kabát. Sz: ElőÝb jött a dó²mány, azután dombírozás ~ fn Lószerszámok összevar-
a rékli. Én vagyok a legíny, én vagyok a fírfi. rási módja, amelynek eredményeként a hám
Az Istenit néki!: 〈rigmus:〉 előbbre való a férfi díszesnek látszik; domborítás.
az asszonynál. Nr: A dolmány általános domborít ~ i 〈Fémmegmunkálásban:〉 ka-
viselet volt a debreceni férfiak körében. Ö: lapálással fémet hajlít, domborúvá tesz, öb-
dísz~, szűr~. lösít. Ö: le~, meg~.
dolog ~ fn Vmivel kapcsolatos feladat, domborítás ~ fn 〈Fémmegmunkálásban:〉
tennivaló. A jó²szág dó²gát elvígeszte. Sz: kalapálással mélyedések és domborulatok
Dó²gom felőÝl ráírek: nincs más dolgom, készítése és ennek eredménye.
tehát elvégezhetem a szóban forgó feladatot. domborítókalapács domborító²kalapács
Büdös neki a ~: lusta, nem szeret dolgozni. fn 〈Fémmegmunkálásban:〉 domborításra
Nem járt ott, ahon a dó²got osztogattyák: ua. használt eszköz, melynek egyik fele félgömb
Elmenne a dolok temetísire: ua. Eriggy a alakú, a másik íves, kisebb méretű, és puhább
domborodik 166 döcög
fémből készül. Domborító²kalapáccsal kiü- doromb ~ fn 〈Gyermekjáték:〉 zsindely v.
tögetem a tányírformát. fenyőlapocska, amely gyorsan forgatva zúgó
domborodik ~ i 〈Nő〉 másállapotban van. hangot ad.
Domborodik az eleje: ua. Nr: Az a kisjány dorombol ~ i Dorombbal játszik.
akkor szomorkodik, mikor a hasa ~ (Nd.): dorong ~ fn.1. Tíz cm-nél vékonyabb fa-
〈utalás a házasságon kívüli terhességre〉. anyag. 2. Doronk tüzifa: kb. egy méter hosz-
Domborodik mán a kötőÝd eleji (Nd.): ua. szú, henger alakú tűzrevaló fa. 3. 〈Gubacsa-
domború mn Domború rísz: a könyv táb- póknál a szövőszék részeként:〉 két fakaron
lája. nyugvó rúd, melyre a szövés kezdetekor a
domborúkalapács ~ fn Domborítókala- melléket feltekerik. FelsőÝ dorong: 〈gubaszö-
pács. vőszék részeként:〉 a fakaron nyugvó do-
domborulat ~ fn Üst domború része. Ez rongok közül a felül elhelyezkedő
az alsó² rísze a szárnynak, esz pontosan az az dorongkarika doronkarika fn 〈Gubacsa-
ív, ami az üstnek a alsó² ~a. Ö: fenék~. pók nyelvében:〉 a dorong jobb végén elhe-
domó domó² fn A kenyérnek sütés köz- lyezkedő, fogakkal szegélyezett kör alakú fa,
ben kiszakadt része, gyürkéje. amely megakadályozza a mellék letekeredését
dong ~ i 1. 〈Méh, darázs v. más nagyobb azáltal, hogy a felette lévő ún. gólya megakad
rovar〉 rendszerint kis területen keringve, re- a fogakban, és nem engedi a dorongot forog-
pülve szárnyával mély, tompa, zúgó hangot ni.
ad. A kaptár körül donktak a míhek. 2. 〈Légy dorongpálca doronkpálca fn 〈Gubacsa-
ételt, húst〉 körüldong és petéivel berak. A pók nyelvében:〉 a doronggal párhuzamosan
légy, főÝleg a döglegyek ezek ~ják az ítelt. 3. elhelyezkedő bot, a szövőnek a doronghoz
Suttog, pusmog. Űk mindig eggyüd donktak. erősíthető része, amelyre a melléket teszik.
Ö: meg~. doszt ~ hsz Bőven, untig. Doszt elíg: un-
donga ~ fn 〈Hordók, dézsák stb. oldalát tig elég.
alkotó,〉 megfelelő méretre vágott, hajlított fa. dosztig ~ hsz Bőven, fölös mennyiségben,
ElőÝfordult, hogy a Ikat is, amibűl ety hordó² untig. Ezer darab, ezeröccáz, de lekfejjep
áll, mekcsináltuk. Füríszel ~: fűrésszel kivá-
kétezer darab birka ~. Dosztig elíg: untig
gott donga. Hasitod ~: baltával kivágott
elég.
donga. Ö: fenék~, hordó~, oldal~.
dosztig-szartig dosztik-szartig hsz Bőven,
dongás Ö: három~, öt~.
untig. Sz: Dosztik-szartig ette magát, még
dongó dongó² fn 1. 〈A méhfélék család-
annál is ety falattal többet: megcsömörlésig
jába tartozó,〉 zömök, szőrös testű rovar, alap-
teleette magát.
színe fekete v. sötétbarna, és ebben rendsze-
dózni dó²zni fn Dohányosdoboz. A dó²zni
rint sárga övek vannak; poszméh. 2. Méh.
Nagyapámnak szász kazs dongó²ja vó²t. 3. vágoddohány-tartó², ami a dó²zniba vó²t,
Nagy, fekete, szőrös légy. Nr: Diri darázs, abbúl sodorták a cigerettát. Minden dohányos
dongó². Verezs Dobi Jankó²: 〈a gyerekek embernek vó²d dó²znija.
ezzel a rigmussal bosszantották a poszméhet〉. döccen ~ i 〈Pl. szekér a barázdában〉 zök-
dongókas dongó²kas fn Méhkas. kenve egyet rándul.
dongóvirág dongó²virág fn Apró fehér döccenés döccenís fn Zökkenés 〈pl. sze-
virágú mézelő növény. A kis, apró² fehér vi- kéré〉. A döccenís az vó²t, ha ety szekér a
rágot, a dongó²virágot nagyon szeretik a gödörbe ment.
dongó²k. döccent ~ i Sántít. Döccent ety kicsit, mert
dorni ~ fn 〈Díszkovácsok nyelvében:〉 ke- az eggyik lába rövidebb.
rek lyukak tágítására használt lyukbővítő döci ~ mn (gúny) Bicegő járású, sánta.
szerszám. A kalapáccsal ráverünk a ~ra. döcög ~ i Nehézkesen lépked. Ö: el~.
döcögés 167 döngicsél
döcögős döcögőÝs mn 1. Rázós 〈szekér〉. döglődés döglőÝdís fn Állat halódása.
2. Szekérdöcögtető 〈út〉. döglődik döglőÝdik i 1. Dögrováson van.
döcögtet döcöktet i Rázat. Én nem döcök- 2. Lustálkodik, heverészik.
tetem magam a szekéren. Ö: meg~. döglött in Döglöt szalma: nyirkos, rothadt
dödög ~ i Motyog, dohog. Csak mírgesen szalma.
~öt magába. dögönbőgő dögömbőÝgőÝ fn (tréf)
döf Ö: ki~, meg~. Temetésre énekelni járó diák, kórustag.
döfi mn Sz: E mán ~!: ez már vmi! Ö: dögönyöz ~ i 〈Hanyatt fekvő〉 kisgyereket
mohon~. enyhén öklöz, meggyomroz. Ö: le~.
döföl düföl, ~ i Döfköd, bökdös, lökdös dögös ~ fn Állattetemek takarmánnyá ala-
vmit. A lú nem szereti, ha a csikóÝ düföli. Nr: kításával foglalkozó vágóhídi munkás. A
〈Találós kérdés:〉 Hanyat fekszik, nyers hússal ~öknek vigyítek el húslisztnek!
~ik. Mi az? 〈Felelet:〉 Tísztadagasztás. Ö: dögösgödör dögözsgödör fn. Döggödör.
meg~. dögöskerék dögöskerék fn Dögkerék.
döfős döfőÝs mn Kötekedő, verekedő. dögösszekér dögöszszekér fn Dögtaliga.
dög ~ fn 1. Dögvész. Mán ebbe izs bele- dögöstaliga dögöstajiga fn Dögtaliga.
esett a ~. 2. Dögivel van: bőven, fölös meny- dögrovás fn Sz: Dögrováson van: halálán
nyiségben. 3. Dögre esik: a lelőtt vad azonnal van.
elpusztul. 3. Vín dög: öregember. 4. Hulla. dögszőr dökszőÝr fn 〈Szőrmekikészítők
Nem adnék egy jó² ~öt két lújír, monta nyelvében:〉 az a szőr, melyet az állat már el-
Debrecembe Ekli Jó²zsef koporsó²árus, te- hullatott, de a nagy szőre miatt még a bun-
metkezísi vállalkozó². Sz: Alig várom az ör- dájában maradt. Ezen egy víktelenítet szallak
dögöt, hogy elvigye eszt a vín ~öt: 〈az anyósra fut körbe, amibül tüskék álnak ki, amik ki-
vonatkoztatott mondás〉. A ~ essem bele!: kartácsojják azokat a dökszőÝröket, amik be-
〈átok〉. Ö: buja~. lefilcesettek, nemezesettek a szőÝrmébe.
dögbőr dögbűr fn 〈Szőrmekikészítők
dögtaliga döktajiga fn Az elhullott állatok
nyelvében:〉 lesoványodott, kiégett bőr, amin
szállítására való kétkerekű eszköz. A dök-
nincs sok hús.
tajiga kétkerekű alkotmány vó²t, a dögöt ezen
dögfa dökfa fn Lábán kiszáradt fa.
vittík a döktemetőÝbe vagy a dögözsgödörbe.
döggödör ~ fn (rég) Az elhullott állatok
dől Ö: el~, neki~.
elföldelésére kijelölt gödör. A Hortobágyon
dömöcköl ~ i 1. 〈Ütögetve〉 nyomkod,
rígen a cigányok a ~bűl horták az ebídet.
dögkerék dökkerék fn A rossz (sovány, gyömöszöl. 2. Dögönyöz, masszíroz. Csak já-
öreg) lovat levágják, és a húst egy keréken tígbúl ~i a másikat. Nr: A kenőÝasszony há-
tartják magasban, és időnként ebből adnak az zakhoz járt ~ni, masszírozni, kenegetni a
ebeknek. A lovat megnyúsztuk, és #re a dök- karját, hátát, nyakát, az egísz tesríszit tetétül
kerékre, dögöskerékre ráakasztottuk, meg a talpig. Ö: meg~.
kerékre felraktuk. dönci ~ fn Demizson.
döglésig döglísig hsz 1. Bőségesen. Só²s- döncsi ~ fn Kicsi, kövér gyermek.
kát kaptak a szíp jó²szágok, hát van ottan döng ~ i (Kisebb rovar repülés közben)
döglísig. 2. Teljesen, pukkadásig. Döglísik te- szárnyával folyamatosan halk, egyenletes,
le ette magát. zümmögő hangot ad. Egy kis méh od ~ött a
dögleszt Ö: meg~. füle körül.
döglik ~ i 1. 〈Állat〉 pusztul. 2. Heveré- dönget Ö: el~, meg~.
szik, lustálkodik. Most is az ágyon ~ ez a lus- döngicsél ~ i 〈Repülő rovar〉 erősödő-
ta köjök, pedig montam neki, hogy ne dögöjj gyengülő, megszakadó, halk, zümmögő han-
ot fél dílig. Ö: el~, ki~, le~. got ad. A méhecske fárattan ~t a röpnyílásnál.
döngöl 168 dranka
döngöl ~ i 1. 〈Bevetett ágyat〉 szétdúl. 2. dörzsöl ~ i 1. Megtört v. kitilolt, de még
Főtt krumplit szétnyomkod. 3. Forrásban lévő pozdorjás szöszt lábbal v. faeszközzel puhít.
cefrét megnyomkod, kever. A cefrét még ijen 2. 〈Könyvkötő〉 a különböző borítóanyagokat
döngölőÝfával ~i, megdöngöli, hogy ne pe- a táblára dörzsölve rádolgozza. A táblára
níszeggyem be. 4. 〈Szérűkészítéshez〉 talajt fa- ~öm, rádörzsölöm a bőÝrt, hogy plump ne
doronggal keményre ver. Ö: ki~, le~, meg~. keletkezzen. Ö: be~, el~, hozzá~, rá~.
döngölés döngölís fn 〈Szérűkészítéshez〉 a dörzsölő dörzsölőÝ fn 〈Főleg fiatalok által
talajnak fadoronggal történő keményre ve- társasan végzett〉 kenderdörzsölés, amelynek
rése. során a legények a kendert a csizmájuk talpa
döngölő döngölőÝ fn 〈Szőlészetben:〉 dön- alatt törik, a lányok pedig ezután a földön me-
gölésre használt eszköz, vastagabb fadarab. zítláb dörzsölik. Nr: A főleg fiatalok által
Meg vannak döngölőÝk, kaparó²fák. végzett dörzsölőt rendszerint tánccal zárták.
döngölőfa döngölőÝfa fn Talaj tömö- dörzsölőfa dörzsölőÝfa fn 1. Dörgölő-
rítésére használt eszköz, szerszám. dzőfa. 2. Ágmentes fatörzs, amelyhez a vad
döngölt in Döngölt padló²: agyagos, hozzádörgölődik. 3. 〈Szőrmekikészítésnél
pelyvás földből döngöléssel készült házpadló. használt〉 stekkolófa.
dönög ~ i Dong, zümmög. drabális ~ mn Tagbaszakadt, nagy ter-
dönt Ö: el~, le~. metű.
döntés döntís fn 1. A szőlő szaporításának drága ~ mn 〈Kedveskedő megszólítás.〉
az a módja, hogy a szőlővesszőt, ill. a tőkét Nem vó²t panasz, ~, jó²l viselkettek velem
gödörbe fektetik és betemetik, hogy az gyö- szembe. Sz: Drága, mint a hegedűszó²: a
keret eresszen. 2. Az ily módon nyert új sző- hegedűszó azért drága, mert addig a tied,
lőtőke. 3. A fa kivágása. Irányitod döntís: amíg hallatszik, ráadásul fizetni is kell érte.
fakivágás, amikor a dőlés irányát hajkolással Kivetette a It a hasábul: jóllakott. Aki el-
meghatározzák. Ö: hó~. aggya, annak ó²csó², aki veszi, annag ~: az
döntéses Ö: szél~. olcsó és a drága viszonylagos fogalmak.
döntő Ö: fa~. drágalátos ~ mn (gúny) Jóféle.
döntőék döntőÝík fn A fa kidöntésére drágás ~ mn Nem olcsó. Ety kicsid ~ ez
használt rendszerint vasék, amelyet a hajkba az áru.
baltával bevernek. drágaság ~ fn Drága holmi 〈főleg ékszer〉.
dörgés dörgís Mennydörgés. Közeledik a dragacs tragacs fn Két hosszú hordó-
dörgís, nem soká jön a vihar. rúddal ellátott deszkaláda, habarcshordó láda.
dörgöl ~ i Dörzsöl. drágakőmetsző drágakőÝmeccőÝ fn (rég)
dörgölődzik Ö: hozzá~. Drágakövek megmunkálásával foglalkozó
dörgölődzőfa dörgölőÝddzőÝfa fn A ötvös.
szarvasmarhák 〈sertések〉 pihenőhelyén földbe draku ~ fn Ördög. Sz: Vigyen el a ~!:
ásott faoszlop, amelyhez az állat hozzádör- 〈tréfás rosszkívánság〉.
gölődzhet. dranka ~ fn 1. Kisebb karám, ahol a
dörgölőfa dörgölőÝfa fn Dörgölődzőfa. juhokat fejik. A kisseb It kecnek is híjták. 2.
dörgős Ö: menny~. Néhány szál deszkából v. karóból és ezekre
dörömbölés dörömbölís fn Km: A döröm- vízszintesen hézagosan szögezett lécekből ál-
bölís nem hallik a menyországba: a hitvány ló, nagy hordozható darabokból összerakható
ember vádaskodásának nem hisznek. alkotmány, amelyet a juhtenyésztésben rend-
dörrent Ö: be~. szerint elkülönítésre, elrekesztésre kerítésként
dörzscsont dörscsont fn 〈Szíjgyártásban:〉 használnak. 3. E hordozható kerítésféle nagy
fűzések ledörzsölésére, kiigazítására alkalmas darabjaiból egy. 4. Legelő állatok pihenőhe-
eszköz. lyéül szolgáló terület, amelyet könnyen szét
drapériatartó 169 dúc
szedhető és újból összerakható deszkákból ál- csinált éngem a dró²tos: szegény külsőm
ló, kb. egy méter magas, négyszögletű kerítés ellenére sem vagyok utolsó ember.
vesz körül, és ahol erősítésképpen a deszkákat drótostót dró²tostó²t fn Drótos. Nr: A
fával körülkorcolják. A ~ ugyi mek körbe vó²t kisgyerekeket így ijesztgették: Elvisz a dró²-
kerítve, abba be vó²d zárva a birka. 5. tostó²t, beledúg a zsákjába, ha rosz leszel!
Vízszintesen elhelyezett deszkákból készített drótoz dró²toz i 〈Repedt v. törött〉 cse-
kocsioldal, a deszkák között keskeny réssel. répedényt dróttal körülhálózva megerősít,
Drankát szereltek a kocsi ó²dalára, hoty ki ne összeilleszt. Ö: meg~.
hújjon a rakomány. drótoztat dró²tosztat i 〈Repedt v. törött〉
drapériatartó mn Drapérijatartó² bojt: cserépedényt drótossal megjavíttat. Asszo-
〈bársony brokát függöny rögzítésére szolgáló〉 nyok, dró²tosztassanak!
nehéz, dús díszítésű bojt. drótszeg dró²cceg fn Húzott drótból ké-
dreher dréher fn 〈A Dreher Sörgyárban szített vasszeg. Dró²cceg külömbözőÝ méretű
gyártott〉 sör. Egy dréhert rendelt. vó²t, negyvenes, hatvanas, nyó²cvanas, szá-
drekó drekó² fn Dugóhúzó, sörbontó, zas is.
bicska egyben. Drekó²ja minden pincérnek drótszita dró²ccita fn 〈Könyv márványo-
vó²t. zásakor használatos〉 vékony drótszövetből
drel ~ fn 〈Ötvösmesterségben:〉 pergőfúró. készült szita.
dresszírozó dresszírozó² fn 〈Mézeskalá- drugán ~ fn 1. Különféle célokra, pl.
csosoknál:〉 a hurkatöltő elvén működő kisebb szarufának, tartóoszlopnak emelőnek alkal-
töltelékkinyomó. mas, ill. a szárítandó dohányt v. szöszt tartó
dromedár ~ fn Nagy, behemót, kövér em- erős 〈felül esetleg kettéágazó〉 vastag rúd. 2. 〈-
ber. ra raggal hsz-szerűen:〉 hosszában lefektetve.
drót dró²t fn Sz: Isten íltesse a tó²tot, Níty fa van, kettőÝt leteszünk aló²l ~ra. Ö:
hogy ne a magyar cipejje a dró²tot!: fa~.
(tréf) 〈koccintáskor mondott jókívánság〉. Ö: druhé ~ fn Sz: Megy, mint a ~: könnyen,
fűrész~, haspli~, metsző~, nádkötő~, sür- gyorsan. Ha valamit gyorsan csináltunk, az
göny~, szeletelő~, tüskés~. ment, mint a ~.
drótféreg dró²tfíreg fn A pattanóbogár drukkol ∼ i 〈Mézeskalácsosoknál:〉 druk-
sárgás színű, kemény lárvája. Ha rosszúl kolóval díszít.
munkálták a főÝdet, a dró²tfíreg bántotta a drukkolás ∼ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 a
vetíst, de a dró²tfírek szereti a lisztet a sima tészta felületének díszítése drukkolóval.
lisztezs bodomba, ha megavasodott a liszt. drukkoló drukkoló² fn 〈Mézeskalácso-
drótfűzőgép dró²tfűzőÝgép fn Gép, amely soknál:〉 a sima tészta felületének díszítő esz-
a könyvek fűzőszövetre történő fűzését végzi. köze.
dróthúzás dró²thúzás 〈Ötvösmesterség- drukkolt ∼ in Drukkolóval díszített 〈mé-
ben:〉 vékony huzalok készítése húzószerszá- zeskalács〉.
mon történő áthúzással. drusza ~ fn Barát, pajtás.
dróthúzóvas dró²thúzó²vas fn 〈Ötvös- dubbancs Ö: kenyér~.
mesterségben:〉 olyan acéllap v. keményfém, dubér ~ mn Nagyon kövér.
amely két-három sor, különböző méretű fu- dúc ∼, ducc fn 1. A tenyér oldalsó húsos
ratot tartalmaz. része. A tísztát a kéz ~ával verjüg bele a
drótos dró²tos fn (rég) Edények dróto- formába. 2. A kenyérnek sülés közben oldalt
zását, foltozását végző szlovák vándoriparos. kihasadt, kidudurodó része; gyürke. A kenyír-
A dró²tosok ojan ügyesen mek tutták aszt az nek is van ~a, finom, ropogó²s. 3. 〈Mé-
eltört edínyt dró²tozni, hogy abbúl nem fojt ki zeskalácsosoknál:〉 egy faforma. A ~okat rí-
semmi Sz: Azír, hogy az ingem fó²tos, nem gen a mízeskalácsosok farakták. 〈Kőmű-
dúca 170 dunsztol
veseknél: rendszerint fából készült〉 támasztó dugatlan ~ hsz Bedugás nélkül. Megece-
alkalmatosság. Ö: galamb~, kenyér~, kiverő~, tesedett a bor, mer ~ hatytam az üveget.
nyomó~. dugdos ~ i Titokban többször juttat vki-
dúca Ö: kenyér~. nek vmit. Ö: be~, el~.
duci ~ fn A kenyér dúca. duggat ~ i 1. Ismételten dug vmit, dug-
dúcolás duccolás fn Árok oldalfalának, dos. 2. 〈Hagymát〉 ültet. 3. Titokban ad vkinek
megrokkant épületnek megtámasztása. vmit. 4. 〈Kacsát, libát〉 töm.
dúcos mn 1. Dúcos kemence: búbos ke- dugig ~ hsz Zsúfolásig, tömve.
mence. 2. Dúcos kenyír: sülés közben kidom- dugít ~ i Székrekedést okoz. Dugította az
borodó kenyér, amelyet a sütőlapáton késsel ítel, székrekedís csinát neki.
megvágott és így kemencébe tett kenyértész- dugó dugó² fn Sz: Kihúszták a dugó²ját
tából sütnek. Felváktuk, mikor a tíszta nyers az embereknek 〈akkor mondják, ha sok
vó²t még, és mekhasítottuk a kenyírtísztát, és ember, sok látogató jött〉. Kihúszták a du-
asz szípen felhasatt, és akkor szíb ~ kenyír gó²ját 〈akkor mondják, ha a társaságban min-
vó²t. It sose sütöttünk kerek kenyeret, hanem denki egy véleményen, egy akaraton van〉.
hasat kenyeret, ~t. Km: Megleli zsák a fó²ttyát, ecetes kanta
duda Ö: bőr~, kecske~, tök~. dugó²ját: megtalálja a hozzáillő társat. Ö:
dudál ~ i Sz: Mektanítalak kesztyűbe ~ni: kürtő~.
megverlek, ráncba szedlek. dugóhúzó dugó²húzó² fn Pajesz. A pá-
dudás fn Km: Kéd ~ ecs csárdába nem jeszt montág dugó²húzó²nak is, mert íty fel
fér meg: két hangadó nem fér meg egy kö- göndörítve, úgy nízet ki, mint egy dugó²-
zösségben. húzó².
dudli ~ fn Rongyba csavart cukros ke- dugóhúzós dugóhúzó²s mn Pajeszos 〈zsi-
nyér, amit a gyerek szopogat. dó fiúgyerek, ill. férfi〉.
dudu ~ fn 1. A hurkatöltő 〈fém- v. mű- dugott in Dugod bál: tanyai fiatalok
anyag〉 csöve, orra. A ~t rátettük a gépnek a
összejövetele, ahol citeraszóra táncoltak. A
vígire, és ráhusztuk a kolbásznak a belit, és
dugod bálok télen vó²tak, a tanyán télen is
akkor nyomtuk a gébbe a húst. 2. Az orsó
kintlakó² kocsisok jöttek itt össze.
levehető, cérnát védő része. 3. Csíz fogására
dugulás ~ fn Székrekedés.
használt, 1,5–2 cm hosszú, ujjnyi vastag bo-
dugvány ~ fn Szaporítás céljára lemet-
dzaszelet, melynek felső végébe a lépvesszőt
szett gyökér nélküli szárrész. Ö: fás~, zöld~.
szúrják.
dudva ~fn Gyom. Ö: dedve~. dugványoz ~ i A dugványokat megfelelő
dufla l. dupla talajba ülteti el.
dug ~ i 1. 〈Kacsát, libát〉 töm. 2. 〈Hagy- dugványozás ~ fn Gyökér nélküli szárrész
mát〉 ültet, dugdos. 3. Titokban juttat, ad földbe szúrása.
vkinek vmit. Dugva attam neki, hogy ne lássa dukál ~ i Illik, kell.
senki. Ö: be~, ki~, le~, meg~. dúlásig ~ hsz 1. Túlzott jóllakásig. Dúlá-
dúg ~ i 〈Pl. cséplőgép〉 búg, zúg. sig ette magát. 2. Bőven, bőséggel. Dúlásig
duga fn Sz: Dugába dőÝl: meghiúsul vmi. vó²t az ennivaló².
dugacs ~ fn Kis termetű ember. Ö: segg~. duncsi ~ mn Pufók, kövér 〈kislány〉.
dugaszol Ö: le~. dunna l. dunyha
dugat ~ fn 1. Kemencébe v. kályhába dunszt fn Sz: Dunsztya sincs hozzá: nem
egyszerre bedugható szalmacsomó v. más fű- is konyít hozzá.
tőanyag. 2. 〈Jelzőként〉 ilyen mennyiségű 〈tü- dunsztkötés dunszkötís fn Párakötés.
zelő〉. Amikor fűtik a kemencét, egy ~ szalma, dunsztol dunsztol, dusztol i 〈Lekvárt,
amit ecc#re be lehet a kemencébe tolni. befőttet〉 gőzöléssel tartósít. Ö: ki~.
dunsztolás 171 dúskál
dunsztolás ~, dusztolás fn Lekvár, befőtt duránci ~, duráncaji mn Nem magvaváló
tartósítása gőzöléssel. 〈gyümölcs〉.
dunyha ~, dunna fn Sz: Kiszakatt az duráncibarack ~, duráncajibarack fn
angyalog Ija: esik a hó. Ö: derékalja~. Nem magvaváló barack.
dunyhahaj ~, dunnahaj fn Dunyhahuzat. duránciszilva ~, duráncajiszilva fn Nem
dunyhatakaró dunyhatakaró², dunnata- magvaváló szilva.
karó² fn Dunyha. durbancs ~ mn Kis kövér, tömzsi.
dupé ~ fn 〈Zajos〉 társas összejövetel, be- durcás ~ mn 1. Makacs gyerek. A durcázs
szélgetés. A cigányokra mongyuk, ha cso- gyerek makacs, nem fogat szó²t, toporzíkol. 2.
mó²ba vannak, oz beszílgetnek, hogy ~t ülnek. Gyürkés, forradásos 〈kenyér〉.
dupézik ~ i 〈Tsz-ban: fiatalok, cigányok〉 durkál Ö: fel~.
összeülve beszélgetnek, zajongnak, szórakoz- duroc ~, durokk fn 〈Sertésfajta.〉 A ~ vagy
nak. durok kiváló² hússertís.
dupla ~, dufla mn Dupla csík: kettős szál- dúródik dóró²dik i Zsúfolódik, szorong.
lal szőtt keresztcsík a vászonban. Dupla csövű A kiscsirkék, ha sok vó²t, szíjjelraktuk, merd
fegyver: kétcsövű puska. Dupla eresztőÝ vá- dúró²ttak, szoronktak.
gás: 〈szőrmekikészítésnél:〉 olyan eresztő vá- durokk l. duroc
gás, melyek az oldalrészeken nem egyenesen, durpont durpont fn Falazásnál betartandó
hanem élesen megtörve halad. Dupla hajtás: áthaladó keresztkötés biztosítása.
〈cukrászatban:〉 a szimpla hajtás utáni téglalap durrant Ö: be~.
alakú tészta két végének behajtása, majd fél- durrog ~ i 〈Túzok hangját utánzó ige-
behajtása. A szimpla és a ~ hajtás után ti- ként.〉
zenkét levél alakul ki. Dupla ívű összeálítás: durrogás ~ fn Túzok hangadása.
〈szőrmekikészítésnél:〉 szőrmésbőrök össze- duruzsol ~ i 1. Halkan dúdolgat. 2.
állításának az a munkafázisa, amikor dupla-
〈Macska〉 nyávog.
íves formára vágott darabokat varrnak össze.
durva ~ mn 1. Vastag, egyenetlen felü-
Dupla nyelveresztís: 〈szőrmekikészítésnél:〉
letű. A ~ szövet vastag, amibűl a kantus kí-
dupla eresztés. Dupla pudli: 〈mézeskalá-
szült. 2. Nagy szemcséjű. Durvára darált:
csosoknál:〉 emeletes árus asztal. A ~ pudlit
nagy szemcsésre darált. Az aranygaluska tőÝ-
jobban szerettyük, mer minden portíka ráfér.
telíkje ]Ira daráld dijó². 3. Goromba. Sz:
Dupla szív: 〈mézeskalácsosoknál:〉 két egy-
Ojan ~, mint a pokró²c: 〈goromba ember jel-
máshoz ragasztott ötös szív. Dupla szívbül ma
már kevesebbet csinálunk. Dupla szűr: két lemzése〉.
különböző posztóval szegett szűr. Dupla talp: durvakorpa ~ fn A búza héjából álló kor-
az alsó és a felsőtalp összeerősítéséből készült pa.
kétrétegű cipőtalp. Duplán ver: 〈szűrposztó durvalemez ~ fn 〈Diszkovácsolásban
szövésére vonatkozóan:〉 duplán sző. használt〉 kis krómtartalmú lemez, amely még
duplapuska ~ fn Kétcsövű vadász- nincs megmunkálva.
fegyver. durvareszelő durvareszelőÝ fn Nagy fo-
dúr ~ i Hevenyében vhová tol, hány, szór. gazatú reszelő.
Ö: fel~, le~. dús mn Dús minta: sűrű, bőséges, gazdag
durábel ~ fn Metyszínű ~: állati vérben mintázat a szűrposztón.
áztatott, azzal színezett vízhatlan, tartós bőr. dúsaranyozás ~ fn A könyv tábláján talál-
durák ~ fn 〈Magyar kártyával játszott kár- ható aranyminták összessége.
tyajáték.〉 Durákot jáccik. dúskál ~, duszkál i Válogat, finnyáskodva
durál Ö: ki~. turkál az ételben. Csag ~, nem tuggya, hogy
duráncai l. duránci méket vegye, e se kell, a se kell.
dúskálkodik 172 dümmög
dúskálkodik ~, duszkálkodik i 〈Huza- düff ~ fn Hátbavágás. Ö: hátba~.
mosan v. nagymértékben〉 dúskál vmiben. düftin ~ fn Tiszta pamutcérna és gyapjú
dutyi ~ fn 1. Börtön. 2. Kamrának, háló- keverékéből szőtt bársonyos felületű szövet.
szobának használt szűk, sötét helyiség. düfücköl ~ i 〈Malac〉 szopás közben
duvad Ö: ki~. lökdös, bökdös. Akkor pedig nekifekütt az
dúvad duvad fn Ragadozó állat. A kár- annya, és akkor od ~tík.
tíkony vadakra, farkasra, ró²kára mongyák, dühösség dühössíg fn Mánia.
hogy duvad. dűl Ö: bele~.
dúz Ö: fel~. dülledt düjjett in Kidomborodó. Düjjet
duzmadt duzmatt mn Sértődöttségében szemű: nagy, kiugró szemű. A düjjet szeműt
haragos, mogorva, durcás. montug gubóÝszeműnek is.
duzzaszt ~ i 〈Diszkovácsoknál:〉 olyan dülleszkedik ~ i Hanyagul vkihez,
műveletet végez, melynek eredményeként az vmihez támaszkodik.
anyag hossza csökken, vastagsága pedig nő. dülleszt ~ i Vmihez támaszt vmit. A fal-
duzzasztás ~ fn 〈Díszkovácsmesterség- nak ~ette a vasvillát.
ben:〉 olyan művelet, mely közben az anyag dűlő dülőÝ, düllőÝ fn 1. A határnak két út
hossza csökken, vastagsága pedig nő. Duz- v. mezsgye közötti, általában külön névvel
zasztással kiszílesíttyük a rút közepit. megjelölt része. Például elindult a Vedrezs-
duzzog Ö: dizzeg-~. dülőÝbe, akkor jött általfele a másig dülőÝbe.
duzzogó duzzogó² fn Az a szöglet, ahova 2. Dűlőút. A Kádár düllőÝn mentünk ki, és ott
a megvert, makrancos gyerek vonul duzzogni. a Kádár-düllőÝ. 3. Végrehajtható, kivihető
dübben ~ i Egyszeri mély, döngő hangot dolog. Naty szélbe bajozs düllőÝ vó²t a vetís.
ad. Dübben az üres hordó², ha kimosták, oszt Sz: DülőÝre jut: sikerül megegyeznie vkivel.
vittík a hejire, ászokra tettík. DülőÝre visz vmit: sikerül vmit elintéznie.
dübbencs ~, dubbancs mn/fn I. mn 1. dűlőfél dülőÝfél, düllőÝfél fn A dűlő mel-
Nagy testű, esetlen, tenyeres-talpas, rendsze- lett levő terület. It nem vó²t a düllőÝfélen
rint szellemileg is csökkent értékű 〈személy〉. esőÝ.
2. Alacsony, kövér 〈férfi v. nő〉. Micsoda egy dűlőföld dűlőÝfőÝd, düllőÝfőÝd fn A dűlő
~ jány! II. fn 1. Nagy testű, esetlen, tenyeres- területe. A főÝdek od düllőÝre vó²tak eloszt-
talpas, rendszerint szellemileg is csökkent ér- va, uty híjták, hogy düllőÝfőÝd.
tékű személy. 2. Alacsony, kövér férfi v. nő. dűlőgazda düllőÝgazda fn Olyan paraszt-
3. 〈Kenyérsütéskor〉 a kenyér tésztájából ké- ember, akinek dűlőben volt a földje. A me-
szített, zsírral megkent v. összegyúrt, össze- zőÝcsőÝszt ezerkilencszáznegyvenötig a dül-
hajtogatott v. tekerccsé formált sült tészta. A lőÝgazdák fogatták.
~hez a kenyírtísztát összehajtogattuk, zsírral dülöngődzik düllöngőÝddzik i 〈Részegség
mekkentük, és az mekkelt a tepsibe ojan gyö- miatt〉 dülöngél, tántorog.
nyörű nagyra. 4. (tréf) Hátbavágás. Ö: ke- dűlős dülőÝs mn 〈-n ragos alakban hsz-
nyér~. szerűen:〉 ferdén, megdöntve. DülőÝsön áll a
dübög ~ i Lábbal dobog. kazal.
dübögő dübögőÝ fn 1. Tésztaféle. 2. Házi- dűlt ~ mn Düld búza: esőtől, vihartól föl-
bál. dön fekvő búza.
dücskő dücskőÝ fn A kivágott fa földben dűlte dűlti fn 〈Csak E/3. számú birt.
maradt tőrésze. szraggal:〉 dőlés(e). Km: ÍlőÝ fának nehéz a
dücskőzik dücskőÝzik i Kiszedi a kivágott dűltit várni: nehéz az élő ember halálát kivár-
fa földben maradt tőrészét. ni.
dücskőzés dücskőÝzís fn A kivágott fa dümmög ~ i Dörmög, dünnyög. Magába
ottmaradt tőrészének a kiszedése. beszíl, csag ~, dünnyög.
dünnyög 173 dzsuka
dünnyög ~ i Magában beszél, motyog. Ö: 2. 〈Gyereket〉 játékosan dögönyöz. 3. 〈Guba-
dinnyeg-~. posztót, szűrposztót〉 ványol. Ö: le~, meg~.
dürgés dürgís fn Párzás idején a fajdkakas dűt ~, dűjt i 1. (Meg)dönt. Planatolo-
által adott hang és az általa végzett tánc. Sz: zásnál a könyvet jobra és balra ~öm, és úty
Érti a dürgíst: jól ért vmihez, jól boldogul az kenem meg. 2. Önt, borít. Ö: be~, el~, fel~,
életben.
ki~, meg~.
dürgőhely dürgőÝhej fn A fajdok párzó-
helye. dűtöget ~ i Felborogat, kiborítgat vmit.
dürrög ~ i A fajd párzik. Ö: fel~.
dürücköl dürücköl i 1. 〈Ember, állat〉 dűtős dűtőÝs mn 〈-n raggal hsz-szerűen:〉
nyomkod, gyömöszköl, döfköd vmit v. vkit. ferdén, megdöntve. A szeged dűtőÝsön kel be-
Fekütt az annya, és akkor a malacok od ~tík. verni a branzolba, a talbélízsbe.

Dzs

dzsemesedik ~ i 〈Lekvár〉 megsűrűsödik. dzsuka ~, zsuka fn (rég) Román népi tánc.


Másnapik kel hagyni, hogy dzsemeseggyen. Nr: Nem szó²l már a muzsikaszó², Csag
dzsemtányér dzsemtányír fn A reggelihez dudaszó² járja. Pájinkázó² vad oláhok dzsu-
felszolgált dzsem szervírozására való, kismé-
kát járnak rája. (Vers a román megszállás
retű tányér. A pincér dzsemtányírt és vaj-
tányírt is tett az asztalra. idejéből.)
E, É

-é -í 〈Simuló kérdőszócska.〉 Van-í mék nyáskodva elutasítja az ételt.〉 Ember teszen


tojás eladó²? Jössz-í hó²nap reggel (teszi a) fogadást, ~, aki megbánnya: nem be-
dó²gozni? csületes ember az, aki nem tartja meg az ígé-
eb ~ fn Sz: Othatyta, mint ~ a szarát: a) retét. Ö: kajtató~.
szanaszét hagyta, nem tette a helyére. b) hir- ebadta ebatta mn Csibész, komisz. Hun
telen elment. Kötötte magát, mint ~et a ka- tekerektél ebatta fattya? Sz: Ebatta terem-
ró²ho: kitart a véleménye mellett. Köti az ~et tette!: 〈enyhe káromkodás〉. Az ebatta szen-
a karó²ho: ua. Ebek harmincaggyára kerül: tyit!: 〈enyhe káromkodás, fenyegetés〉.
rossz sorsra jut, elkallódik. Eb, aki bánnya: ebben ebbe, ebb’ ragos nm Ebb’ a minu-
〈megegyezés megpecsételésekor mondják:〉 tába: ebben a percben.
hitvány ember, aki megszegi a megállapodást. ebcsont epcsont fn Km: Epcsont beforr:
Eb ura fakó²!: nekem ugyan nem parancsol! (tréf) 〈gyermek vigasztalására mondják, ha
Ebbel fekszik, ~bel kél: egykutya. Ebűl gyűlt, kisebb sérülés érte:〉 semmiség, oda se neki!
~űl veszett: a tisztességtelenül szerzett vagyon ebéd ebíd fn Ö: dél~, koma~.
hamar elfogy. Ebül szerzet jó²szágnak ~ a ebédel ebídel i
veszti: a tisztességtelenül szerzett vagyon nem ebédhordó ebíthordó² fn Fonalból v.
hoz szerencsét. Ebül szerzet jó²szág ~ül vész: madzagból font ételhordó szatyor.
ua. Ebül szerzet marhának ~ül kel veszni: ebenlógó ebenló²gó² fn (tréf) 1. Köpeny,
ua.Eggyik kutya, másik ~ : mind-kettő kabátféle. 2. Nagykendő.
egyforma. Eggyik ~, másik kutya: ua. As se ebkapor epkapor fn Ebszékfű.
monta ~ vaty kutya: semmit se szólt, azt se eblábol Ö: el~.
mondta, befellegzett. Eben kutyát cserélt: ébred íbred i Ö: fel~.
semmit se nyert a cserén, rosszért rosszat ka- ébren íbren hsz
pott. Km: KísőÝ bánat, ~ gondolat: megtör- ébreszt íbreszt i Ö: fel~.
tént dolgok miatt már ne bánkódjunk. Aki ebrúd ~ fn Sz: Ebrúdon hánnyák: nem
~bel lakik, annak ~bé kel lenni(je): a rossz nézik semmibe, fölényesen bánnak vele.
társaság a jókat is elrontja. Aki ~bel lakik, ~bé ebszar epszar fn Sz: Kimarat, mint epszar
kell annak lenni: ua. Aki ~bel jáccik, annag a hó²bul: —. Km: Szököt szó²gának epszar a
bot legyen a kezibe: a gonosz embert csak kí- fizetíse: aki cserbenhagyja a gazdáját, annak
méletlen bánásmóddal lehet féken tartani. az elvégzett munkáért sem jár bér. Foga-
Ebre nem bízzuk a hájat, mer elnyalogattya: datlan pró²kátornak epszar a fizetíse: nincs
megbízhatatlan emberre nem szabad fontos szükség hívatlan szószólóra.
dolgokat bízni. Akad/Kerül ep korpára: a) ebszőlő epszőÝllőÝ fn Fekete csucsor [So-
hasznot hajtó dologra mindig akad vállalkozó. lanum nigrum]. Az epszőÝllőÝ fekete, apró²,
b) 〈válaszként mondják annak, aki finy- fürtözs gyomnövíny.
ebtő 175 édeske
ebtő eptőÝ fn 〈Sertéstáp.〉 Az eptőÝ a edényelmeszesedés edínyelmeszesedís fn
legismertep táp. (rég) Érelmeszesedés.
ebugatás ~ fn Km: Ebugatás, szamár- edényes edínyes fn Edényt áruló vásári
bőÝgís nem hallik a menyországba: jelenték- kereskedő.
telen emberek rossz véleményével nem kell edényfal edínyfal fn Az edény belső terét
törődni. határoló felület.
ecet ~ fn Sz: Savanyú, mint az ~: nagyon edényfelelős edínyfelelőÝs fn 〈Vendég-
savanyú. Ö: bor~, oláh~. lőben〉 a felszolgáláshoz használt értékes evő-
ecetágy ~ fn Ecetsav-baktériumok telepe, eszközök, porcelán tárgyak épségéért, ill.
melynek hatására a ráöntött szeszes folyadék meglétéért felelős személy.
ecetesedni kezd. Kíszítettünk ecetet othon edénymosás edínymosás fn Piszkos edé-
szőÝllőÝbül, ~ba, ami a szabatkonyhánál nyek megtisztítása; mosogatás.
vó²t. Sz: A vó²na mék csak az ~!: 〈egyet nem edényrepedés edínyrepedís fn (rég) A
értést, enyhe felháborodást kifejező válasz- vérerek megrepedése.
ként〉. edényszáj edínyszáj fn Az edény felső ré-
ecetes Ö: hagymás~, kan~. sze, nyílása.
ecetesflaska ~ fn Ecetesüveg. edényvásár edínyvásár fn A vásárnak az
eceteskanta ~ fn Ecet tárolására használt a része, ahol edényeket árulnak. Nr: Debre-
szűk szájú cserépedény. Sz: Megleli zsák a cenben a nagyvásárok idején a Nyugati utcán
fó²ttyát, ~ a dugó²ját: kiki megtalálja a hoz- volt az edényvásár.
záillő párt. édes ídes, ides mn/fn I. mn 1. Sótlan. 2.
ecetkészítő ecetkíszítőÝ fn Zamatos bor- 〈Kedveskedő megszólításban:〉 ídes etyko-
és gyümölcsecetet házilag előállító személy. mám, idesz szülejim. Ídesz szó²gám: a meny-
ecselés ecselís fn Gerebenezés. asszonynak v. a feleségnek a megszólítása a
ecset Ö: alapozó~, cirok~, cseppentő~, vőlegény v. a férj részéről. II. fn 1. Édesanya.
enyves~, festék~, kenő~. Az ídesanyát monták úgy is, hogy ídes, ides.
ecsetel ~ i A szövésnél használt fürtszá- Aszt a nagyon parasztok monták, hogy jöjjík
lakat a körömpővel egyenként elsimítja. mán ides. 2. Idisék vó²tam. Szüleimnél vol-
ecsetelés ecsetelís fn A szövésnél fel- tam. Ö: ezer~, méz~.
használandó fürtszálak egyenkénti elsimítása édesalma ídesalma fn 1. Édes ízű, korán
a körömpővel. Nr: Az ecsetelés lényege a érő alma. 2. Jászvadóka. A jászvadó²kát híj-
fürtszálak tövének finomítása, eltüntetése oly- ták ídesalmának, téli alma.
képpen, hogy a fürtszálak göndör végét édesbácsi ídezsbácsi, idezsbácsi fn Idő-
egyenként kis pálcikára csavarták, és a kö- sebb rokon v. ismerős férfi megszólítása.
römpő fogai közé verték. édesbátya ídezsbáttya, idezsbáttya fn 1.
eddegél ~ i Lassan, kényelmesen eszeget. 〈Főleg megszólításként:〉 idősebb fiútestvér. 2.
eddmegleves edmegleves fn (tréf) Vmi- 〈Megszólításként:〉 nagybácsi. Ídezsbátyám-
lyen ételféle, amelyről a beszélő nem akarja nak montuk a nagybátyánkat.
megmondani, hogy micsoda. Mit főÝsztél? édesden ídezsden, idezsden hsz Édesde-
Edmeglevest. den. Idezsden alszik, jó² míjen. Nr: Vítkezik
edződik Ö: meg~. az, aki az ídezsden alvó²t háborgattya.
edelényi mn Edelényi kampó²: rézből édesedik Ö: össze~.
készült eszköz, mellyel a kiszemelt juhot kie- édeskáposzta ídeskáposzta fn 1. Nem sa-
melik a többi közül. vanyított káposzta. Az ídeskáposztát, asz szok-
edény Ö: cserép~, enyves~, főző~, hite- tam mekf#rázni. 2. Ebből készült főzelék.
les~, koma~, réz~, sütő~, szedő~, szervíz~, édeske ídeske, ideske fn Cukorpótló, sza-
tálas~, tároló~, vágott~, vászon~, vizsga~. charin.
édeskevés 176 egérjárás
édeskevés ídeskevés mn Nagyon kevés. kiccsa rád az eget!: 〈erős felindulást kifejező
édesmálé ídesmálé fn Kukoricalisztből káromkodás〉. Roggyon rád az ~!: 〈felindulást
készült édes lepény. Az ídesmálét montuk kifejező káromkodás〉. Az ~ roggyon rád!: ua.
öntöt málénak, csipásmálénak is. Nr: Ku- Az Isten húzza rád az eget!: 〈főként asszo-
korica, ídesmálé, öreg ember vagyok mán én. nyoktól használt enyhébb káromkodás〉. Az ~
Fijatal a felesígem, lába köszt a remínysígem. álgyom meg!: 〈jókívánság v. enyhe elma-
(Tréfás dal a 20. század elejéről.) rasztalás kifejezése〉. Mind derült ~bül vil-
édesnéne ídesnéne, idesnéne fn 〈Főleg lámcsapás: váratlan, kellemetlen fordulat.
megszólításként:〉 idősebb lánytestvér. Mintha az ~bül pottyant vó²na: teljesen vá-
édespaszuly ídespaszuj fn 〈Cukor és ratlanul jelent meg vhol. Égnek áll a haja
kevés ecet hozzáadásával〉 disznóhússal főzött szála: irtózat, félelem fogja el.
bableves. égaljai égajjaji mn Senkihez sem tartozó,
édesszülő ídeszszülőÝ, ideszszülőÝ fn Vér ágrólszakadt.
szerinti, nem mostoha szülő. égedelem ígedelem fn 1. 〈Vásott gyerek-
édestej ídesté fn Frissen kifejt tej. A fris- kel kapcsolatban:〉 nagyon rossz. Te, kis íge-
sen kifejt tejet híjtuk ídestének, két nap múlva delem! 2. Baj, veszedelem.
meg úty hoty savanyú té. égedelmes ígedelmes hsz/mn Égedelme-
édestejfel ídestéfel fn Tejszín. sen, nagyon 〈rossz〉. Ígedelmes rossz ez a
ég1 íg i Sz: Higgyed bolond, íg a Ti- köjök.
sza/Duna, szalmával ó²ttyák: 〈hiszékeny, os- egér ~ fn Egere van a bornak: kellemetlen
toba embernek mondják〉. Km: Ne örűj, ha a szaga van. Hotyha nagyon hidek hejen fort a
szomszídod háza íg, mert a tijéd is leíkhet: ne bor, egere vó²t, megegeresedett. Sz: Szapora,
örüljünk más kárának, mert minket is érhet mint az ~: sok gyereke van. Ojan szegíny,
hasonló. Ö: ki~, meg~, oda~. mint a templom egere: nagyon szegény, nincs
ég2 ~ fn Égig írőÝ: nagyon magas 〈fa〉. semmije. Ennek mán egeret kén kötni a
Égre nyiló²: kifelé nyíló 〈ablak, ajtó〉. Azok az faszára: már nem áll fel neki. Egeret kel mán
~re nyiló² ablakok, améket úty ki lehet akasz- #ra kötni: ua. Km: Az ~ se jár mindig egy
tani. Ég alatt: a szabadban, nem fedett he- jugba/jukra: 〈csapodár férj mondja védeke-
lyiségben. Kinn az ~ alat háltam. Sz: Az ~ig zésül〉. Nr: Ha kihúzták a kisgyerek tejfogát,
lát: büszke. Csak az eget nízi: henyél, nem mikor eldobta, ezt kellett mondania: Egér, ~,
szeret dolgozni. Hun jártál, mikor az ~ adok neket csontfogat, te meg aggyál vas-
zengett?: hol voltál, mikor szükség lett volna fogat! Ö: bőr~, fia~, szárnyas~.
rád? 〈Tréfás válasz: Alatta.〉 Ojan messzi van egeres ~ mn Egerezs bor: a helytelen
tűlle, mint ~ a főÝttül: nagyon messze. Nem kezelés miatt rossz, egérszagú bor. Szagot ka-
láttam se eget, se főÝdet: a sötétségtől semmit pott, ~ a bor, mert lassan fort, nem foja-
sem látott. Húzza az eget rá: szidja, átkozza. matosan, meg nem tiszta vó²t a hordó²ja.
Nízzük meg a csillagos eget!: 〈társaságban egeresedik Ö: meg~.
férfiak között tréfás invitálásként:〉 menjünk egerészik egeríszik i 〈Macska〉 egeret fog.
ki a szabadba vizelni. Úty fűbe kollintalak, egerésző egeríszőÝ in 〈Macska〉 jól tud
hogy az eget is nagybőÝgőÝnek látod: 〈félig egeret fogni. Ez a macska jó² egeríszőÝ.
tréfás fenyegetés〉. Úty fűbe kollintalak, hogy egérfarkkóró egérfarkó²ró² fn Cickafark
a csillagos eget bőÝgőÝhegedűnek nízed/lá- [Achillea millefolium].
tod: ua. Úty pofon váglak, hogy az eget is egérfészek egérfíszek fn Az egér búvóhe-
nagybőÝgőÝnek nízed: ua. Ennye aszt a meny- lye, oduja. Ahova belefíszkelt az egér, az vó²t
be ballagó², ~en kopogó², fűszfán fütyöríszőÝ az egérfíszek.
rézangyalát!: 〈szépítő káromkodás〉. Az a egérjárás ~ fn Erősen elszaporodott me-
jó²ságos menybe ballagó² Atyaúristen sza- zei pockok megjelenése.
egérszín 177 égimeszelő
egérszín ~ mn 〈Ló színeként:〉 szürke. egészséges egíssíges mn Sz: Egíssíges,
egérszínű ~ mn 〈Ló színeként:〉 szürke. mint a makk: nincs semmi baja.
egérszőrű egérszőÝrű mn 〈Ló színeként:〉 egészségtelen egíssíktelen mn Egészségre
világos szürke. EgérszőÝrű fakó²: ua. Egér- káros 〈idő〉. Egíssíktelen időÝ, ha most kisüt,
szőÝrű mocskos: 〈ló színeként:〉 piszkosszür- aut mek szél fúj vagy esik az esőÝ.
ke. egészverés egíszverís fn 〈Csipkeverők-
égés ígís fn 1. Égésfolt 〈ruhán〉. 2. Égett nél:〉 a két orsópár belső orsóinak a csavarás
seb 〈testen〉. utáni átvétele, az így kialakult párok újra
egész egísz mn/hsz/fn Egízbe van: 〈pl. megcsavarása, majd ismét átvétele.
kenyér〉 még nincs megkezdve. Még egízbe éget íget i 1. (Meg)gyújt. Gyertyát ígettem
van a kenyerem, nem szektem meg. Egísz a lelki üdvéjír. 2. Mar, csíp. Ígette a gyomrát
rezű: szárán rézborítással díszített 〈cserép- a pájinka. Ö: át~, le~, össze~.
pipa〉. Sz: Nincs ki egísz az ötre, a hatot mek égetés ígetís fn 〈Pipakészítőknél, fazeka-
halaggya: bolond. Km: Úgy egísz a vilák, ha soknál〉 a nyers agyagból kiformált tárgyak
okos is vam benne meg bolond is: olyannak magas hőfokú kemencében történő hőke-
kell elfogadni embertársainkat, amilyenek. zelése.
Nr: Az egész rezű pásztorpipa kisebb méretű, égetett ígetett in Ígetet mész: égetett
fehér és vörös színű cseréppipa, amelynek mészkő. Ígetet cukormáz: égetéssel felolvasz-
nemcsak a szája, hanem a derekának a felső tott, tortára kenhető cukor. Vó²d dobostorta,
része is sárgarézzel van borítva, a derekának a ígetet cukormázzal rajta. Ígetet torta: pörkölt
második felét díszítik is. A pásztorok hosszú dióval, cukorral készített torta.
száron pipáltak belőle. égetnivaló ígetnivaló² mn/fn I. mn Na-
egészen egíszen hsz Sz: Nincs ki egíszen: gyon gonosz, rosszindulatú. II. fn Nagyon
bolondos. Nincs ki egíszen az ötre, a hatot gonosz, rosszindulatú személy.
égető Ö: szén~, tégla~.
mek halaggya: ua. Nincs ki egíszen, de jó²l ál
égetőkemence ígetőÝkemence fn Anya-
neki: ua.
gok, eszközök kiégetésére való nagy hőfokú
egészítő Ö: ki~.
kemence.
egészlen egíszlen hsz Egészen.
égetőláb ígetőÝláb fn 〈Fazekasmester-
egészrészes egíszríszes fn 〈Arató- v. csép-
ségben:〉 a tűztérben az égetőlapok távolsá-
lőbandában〉 olyan munkás, aki a természet-
gának megtartására szolgáló lábak.
beni részesedésből egy emberre eső, azaz tel- égetőlap ígetőÝlap fn 〈Fazekasmester-
jes részt kap. ségben:〉 mázas edények égetésekor használt
egészség egíssíg fn Sz: Egíssíggel visejje, lapok, melyekből polcot építenek, hogy az
szebbel, jobbal újíccsa!: 〈a szűrszabó mondja edények ne ragadjanak össze.
a vevőjének〉. Egíssíggel visejje/viseld, szeb- égetőtüske ígetőÝtüske fn 〈Fazekasmes-
bel, jobbal válcsa/válzsd!: 〈mindenkitől hasz- terségben:〉 hőálló acélból készített tüskés esz-
nálatos jókívánság új ruhadarab, lábbeli fel- köz, amely a mázas edények kiégetését le-
vételekor〉. Ha (eszt) megetted, egíssíg után- hetővé teszi.
na: váljon egészségedre. Egíssígire vájjík (kí- égett íget mn Íget szőÝrű fekete: 〈lószín-
vánom)!: 〈koccintáskor, evés után stb. mon- név, a fekete egyik árnyalata〉.
dott〉 jókívánság. Vájjík egíssígire!: ua. Km: égettbor ígedbor fn Seprőpálinka.
Akkor becsüli meg az ember az egíssígit, mi- égiháború ~ fn Zivatar. IdőÝsöktül na-
kor mán nincs: ui. ha egészsége van, nem tö- gyon sokszor hallottam, ha zengett, villámlott,
rődik vele. Az egíssíg drága kincs: az egész- csattogot, hogy micsoda ~.
ség a legnagyobb érték. Az egíssíg a fontos, a égimeszelő égimeszelőÝ fn Hórihorgas
többi majd eljárja magát: ua. ember.
égitaliga 178 egybeszabott
égitaliga égitajiga fn (gúny) Szobafestő- maradni a kissebbekkel is, a nagyobbakkal is,
tanuló. mert ety csomó²ba vó²tunk. Ot vó²tam,
egrecíroz ~ i 1. 〈Katonaságnál:〉 gyakor- dó²gosztam, rohantam hét évig, hét évig,
latoztat. Mongya, hogy ide ájj, oda ájj, ~za az mindent az eggy égi világon. Eggy évre nyír:
őÝrmester úr. 2. Parancsolgat vkinek, erősza- évente egyszer nyír. A bírkát eggy évre nyír-
kosan irányít vkit. Ö: meg~. ják, a múldba is így nyírták, most is így nyír-
egrecírozás ~ fn 1. 〈Katonaságnál:〉 gya- ják. Ety hapra: gyorsan, igen hamar. Ety ház
korlat. után való² főÝd: 〈régen:〉 kb. három hold föld,
égrenyíló égrenyílló² mn Szabadba nyíló amelyet a házzal együtt adtak-vettek. Egy
〈ajtó, ablak〉. Az égrenyilló² ajtó² a szabadba mentre: rögtön, egy szempillantás alatt. Egy
nyílt, az égrenyilló² ablak is kifelé, nem mentre odament. Eggyé lessz: házasságot köt.
befele. Eggyé lettek: házasságot kötöttek. Ety szílbe
egres ~ fn 1. Éretlen köszméte. Egres fog: 〈pl. boronáláskor〉 három lovat egymás
vó²t, azasz hoty pöszméte, köszméte, ugyi. 2. mellé fog. Szíle-hossza eggy: alacsony és
Éretlen szőlő(fürt). Az ~ íretlen szőÝlőÝ vó²t, köpcös. 2. 〈Szragos alakban:〉 a szraggal meg-
amit ugorkasavanyításho is használták, de a jelelölt személyek közül vmelyik, egyik. Egy-
permetlétűl is letisztította a kezet. győÝtök jöjjík csak ide. Sz: Aluggyunk rá
egresszőlő egresszőÝllőÝ fn Éretlen szőlő. eggyet: ne siessük el a dolgot. Mondok egy-
egri ~fn Sz: Kivívja az ~ nevet: megbe- gyet, kettőÝ lez belőÝle: van egy jó ötletem.
csülést szerez magának. Eggyet se szó²lt, aszt is lassan: (tréf) meg se
égszakadás ékszakadás fn Sz: Ékszaka- szólalt. Ety szó²t se szó²lt, aszt is lassan: ua.
dás, főÝdindulás: itt a nagy baj, a veszedelem. Se nem eggy, se nem kettőÝ: sok. Szegíny,
Ékszakadás, főÝdindulás, szalaty te is, paj- mint aki ~ lúval szánt, oszt maga húzza a be-
tás!: 〈népmeserészlet〉. renát: nagyon szegény. Ö: egyszer~, hiszek~,
egzámen egzáment fn (rég) Az iskolások huszon~.
év végi vizsgája. Az egzáment rendesen a egy2 eggy hsz Körülbelül. Lehet ety tíz
templomba vó²t, én csak az elsőÝ elemibe méter.
vizsgásztam ott, azut mekszünt. egyalombeli ~ mn Egy anyától egyszerre
egzecíroz l. egrecíroz fialt 〈pl. malacok〉.
egzecírozás l. egrecírozás egyáltaljában eggyátajjába hsz Egyálta-
egzekúció egzekúcijó² fn (rég) Adóbe-
lán.
hajtás. Hallottam ijet, hogy egzekúcijó², gye-
egybeejt ~ i Együtt van vmi. Finom vó²t a
rek vó²tam nagyon, akkori örek szeméjektűl,
vacsora, egybe vó²t ejtve minden.
amék elmaratt az adó²val, akkor vó²t ijes-
mirűl szó². egybeli ~ mn 1. Egyidős, egykorú. 2. Egy
égzengés égzengís fn Mennydörgés. helységből való.
egzisztál ~ i Van, létezik. Akkor még ~t a egyebütt egyébütt hsz Másutt. Egyébüt
Dó²ci lejánynevelőÝ intézet. kerezsd, ha nem ot kereste, ahon vó²t.
egzit ~ mn (rég) Kimúlt 〈állat〉. Mek egyebüvé egyébüvé hsz Máshova. Egyé-
szoktuk langyosítani a moslíkát, nemhogy a büvé tedd!
kúdbú kihúzom aszt a jékhideg vizet, oszt egybegyűjt egybegyűt i 〈Élőlényeket v.
akkor etetem, mer lehetet tűle ~ a jó²szág. ilyenekből álló csoportot〉 egy helyre tömörít.
egy1 eggy szn Eggy áltó² hejibe: álltában, Rajzás után nehéz a méheket egybegyűteni.
ugyanazon a helyen állva. Egy bajjal: egyút- egybeszabott in Egybeszabot ruha: női
tal, egy füst alatt. Egy bajjal mekcsinálom eszt ruha, amelyet a válltól a szoknya alsó széléig
is. Ecs csomó²ba van: emberek kisebb cso- a test alakjának megfelelően egy darabból
portban összegyűlve. Mindíg othon kelletet szabtak.
egybevetett 179 egyezik
egybevetett in Egybevetet vásár: az állat- egyengetés egyengetís fn 〈Díszkovácsok
vásárokat és kirakodóvásárokat magában fog- nyelvében:〉 a nyújtás és hajlítás művelete. Az
laló vásár. anyagot egyengetíssel kíszíttyük előÝ.
egyéb ~ nm Sz: Hallottam én egyebet is, egyengetőkalapács egyengetőÝkalapács
mást is: különbeket hallottam. fn Fából készült kalapács. Az egyengetőÝka-
egyebütt egyébütt hsz Máshol. Az el- lapács részeji a nyél és a fej.
kó²borolt állatot a bitangistálló²ba kelletet egyengetőlap egyengetőÝlap fn 〈Diszko-
keresni, ha nem lelte egyébütt. vácsok nyelvében:〉ñ vasból v. acélból készült
egyedem-begyedem ~ msz Nr: 〈Kiolvasó lemez, melyen az egyengetést végzik.
mondókák kezdő szavaként.〉 Egyedem-be- egyenkalap ~ fn (rég) Szervezet, intéz-
gyedem, tengertánc. Hajdú só²gor, mit kí- mény tagjainak egyforma kalapja.
vánsz? Nem kívánok egyebet, csak ety falat egyenkötő egyenkötőÝ fn Szervezet, intéz-
kenyeret. Inc, pinc, te vagy odakint. — Egye- mény tagjainak egyforma köténye.
dem-begyedem, tengertánc. Beteg-í még a egyenlít Ö: ki~.
finánc? egyenlítés Ö: ki~.
egyel eggyel i 〈Kapásnövényt〉 ritkít oly egyenlítődik Ö: ki~.
módon, hogy egy bokorban csak egyet hagy
egyenlő egyenlőÝ mn EgyenlőÝ a guba:
meg. A tengerit, rípát eggyejük, eggyesíty-
egyenletes szőrű a guba. Elcibáltuk egymástul
tyük. Ö: ki~, meg~.
a fürtöt, mekszaggattuk, akkor oszt össze-
egyelés eggyelís fn 〈Sűrűn nőtt〉 kapásnö-
rásztuk, húsz-huszonöd gubára való²t, hogy
vények ritkítása, oly módon hogy egy bokor-
egyenlőÝ legyík a guba. EgyenlőÝ tartás:
ban csak egyet hagynak meg.
〈gubacsapók nyelvében:〉 egyenletes, moz-
egyemberes mn Eggyemberesz szilke:
dulatlan fogása a mellékszálaknak.
olyan szilke, amelybe egy ember ételadagja
fér. Az eggyemberesz szilkébe eggy ember egyensapka ~, egyensipka fn
porcijó²ja férd bele, körülbelőÝl egy liternyi egyensipka l. egyensapka
ennivaló². egyes eggyes mn/fn I. mn Eggyes csű:
egyen Ö: fal~. 〈mézeskalácsosoknál:〉 csigacső. Eggyes rúd:
egyenes ~ mn Εgyenezs dongájú: hosz- egy ló befogásához használt két kocsirud. II.
szirányban egyenes oldaldongájú 〈edény〉. fn Egyet ellő anyajuh. Ha eggyes, asz még
Egyenes hátú album: ötrészes album. Egyenes nem nagyon tesszük fogattató²ba.
lábos: mindkét lábra illő lábbeli készítéséhez egyesít eggyesít, ~ i 〈Kapásnövényt〉 oly
való 〈kaptafa〉. Egyenes v#rás: simaszőrű módon ritkít, hogy egy bokorban csak egyet
szőrmék összedolgozására használt varrás. hagy meg. És akkor ugyi vígikkapáltuk meg
Sz: Egyenes, mint a lénija: olyan egyenes, eggyesítettük. Ö: ki~, meg~.
mint a vonalzó. Egyenes, mint a kihúzod zsi- egyesítés eggyesítís, egyesítís fn Kapásnö-
nó²r: ua. Egyenes, mint az ess: (tréf) görbe, vény oly módon történő ritkítása, hogy egy
mint az S betű. Ö: srég~, szál~, zsinór~. bokorban csak egyet hagynak meg.
egyenesen ~ hsz Azonnal, rögtön. Egye- egyesség eggyessíg fn Békesség, egyetér-
nesen odamentem, ahova kellett. tés. Eggyesígbe vagyunk.
egyenes-tömpe ~ mn 〈Szarvasmarha egyesül eggyesül i Megegyezik vmiben.
szarvállásának jelölésére.〉 Eggyesülhetünk a jánkírízs dó²gába.
egyenetlenség Ö: bőr~. egyezés Ö: ki~.
egyenget ~ i 〈Díszkovács〉 megmunkálan- egyezik eggyezik i Békében van, megfér
dó anyagot nyújt és hajlít. Ö: el~, ki~, meg~, vkivel. Ez a két fijú nem eggyezik egymással.
össze~. Ö: össze~.
egyezkedik 180 egynéhányszor
egyezkedik eggyeszkedik i Alkuszik. egyikőnk eggyikőÝnk nm Egyikünk. Ugy
egyezség eggyessíg fn Km: Mindíg jobb gondoltuk, hogy eggyikőÝnk, mindeggyikőÝnk
ety sovány eggyessíg, mint ety kövér per: a mellé odaáll.
pereskedésre csak rá lehet fizetni. egy ingben eggy ingbe hsz Ingben, ingre
egyfülű etyfülü mn Egyetlen füllel ellátott vetkőzve, egy szál ingben. Ne mennyél ki
〈agyagedény〉. eggy ingbe, mer mekfázol, vet fel az ujjasod!
egyfűzős etyfűzőÝs mn EtyfűzőÝsz cipőÝ: egyiptomi ~ mn Egyiptomi só²: 〈népi
egy pár fémkarikával ellátott fűzős cipő. gyógyszernévként:〉 Zimzum sulfuricum.
egyhamarjában etyhamarjába hsz Egy- egyiptomifű ~ mn 〈Népi gyógyszernév-
könnyen. Nem ijjed am meg etyhamarjába. ként:〉ñ kamillavirág.
egyhasi etyhasi mn 1. Első ízben vemhes egyiptomiszilva egyiptomiszílva fn 〈Népi
〈anyaállat〉. Az elsőÝ fijalást úgy is monták, gyógyszernévként:〉 Fructus tamarindi.
hogy etyhasi meg előÝhasi, ugyaneggy. 2. egyívású eggyivású mn Egyszerre szüle-
Ellés után azonnal elkülönített és leölt 〈borjú〉. tett, iker.
Az a bornyú vó²t az etyhasi, ami ellís után egykarós etykaró²s mn Etykaró²s fül:
nem szophatta meg az annyát, röktön leöltík. 〈kosárfonásban:〉 karót tartalmazó fülfajta.
3. Egy anyától egyszerre világra hozott 〈em- egyke etyke fn Családban egyetlen gyer-
beri, állati ivadék〉; ikrek. 4. Egy anyától kü- mek.
lönböző időben világra hozott, de egymásra egykés etykés fn Egyke.
hasonlító 〈testvérek〉. egykihúzásnyi mn Etykihúzásnyi cérna:
egyház Ö: szent~. 〈szíjgyártóknál〉 olyan cérnamennyiség, amely
egyházfi etyhászfi fn Templomszolga és megegyezik az oldaltartásba nyújtott kar két
harangozó egy személyben. tenyere közötti távolsággal.
egyházi etyházi mn Etyházi adó²: egy-
egyleres ~ mn Egyleres kemence: 〈mé-
házadó. Etyházi ínek: az egyház által elfo-
zeskalácsosoknál:〉 kemence, melynek csak
gadott, ott szokásos ének. A gyülekezet ety-
egy sütője van.
házi ínekeket ínekelt. Etyházi írnok: az egyház
egyleti Ö: segély~.
szolgálatában álló másolatokat, kimutatásokat
egylovas ~ mn Egylovas rúd: 〈egy ló által
stb. készítő kisegítő tisztviselő. Etyházi iro-
húzott〉 szekér két rúdja. Egylovazs gyeplű:
daji iktató²: az egyházi irodában az ügyiratok
iktatását végző tisztviselő. Etyházi szó²ga: az olyan gyeplő, amelynek csak markolata és a
egyházban dolgozó hivatalsegéd. végén két csatban végződő, 19 arasz hosszú-
egyházrész etyházrísz fn Egy egyház- ságú ága van.
község kisebb, a város egy kerületét, részét egymás nm Egymás alá ver: 〈az állatok
magába foglaló része. Mi a Mester uccaji nyakában levő〉 kolompok hangja összecseng.
etyházríszhe tartosztunk. Egymásho ragaszt: 〈könyvkötő:〉 képet dek-
egyhordású etyhordású mn Olyan 〈vi- lire ragaszt. Ö: holmi~.
dék〉, ahol csak egyfajta növényről tudnak a egymásrafűzés egymásrafűzís fn A sziro-
méhek virágport gyűjteni. Az akácerdőÝ ety- nyozásnak az a fajtája, amikor egymásra tett
hordású vidík. bőröket dolgoznak össze összeerősítés és
egyhúztomban etyhúsztomba hsz 1. Egy- díszítés céljából.
folytában, egyhuzamban. 2. Egy hajtásra, egynéhány egyníhány, ennyíhány nm
egyszerre. Néhány.
egyiccés eggyiccés mn Eggyiccés kolomp: egynéhányszor egyníhánszor, ennyíhán-
a kolomp belső üregének űrtartalma kb. egy szor hsz Néhányszor. Egyníhánszor jó²l meg-
icce, vagyis nyolc deciliter. vertem.
egyórási 181 éhes
egyórási eggyó²rási mn Eggyó²rási egyszeri ecceri mn Az a bizonyos adoma-
vonat: az egy órakor induló vonat. beli 〈ember, állat〉. Az ecceri ember elment
egyre-másra ~ hsz 1. 〈Darabos terményre jánnízni.
vonatkozóan:〉 nem válogatva, vegyesen. Egy- egyszeriben ecceribe hsz Rögtön. Ecceri-
re-másra rakta a kolompírt a zságba. 2. Ál- be agyoncsaplak.
landóan, mindig. Egyre-másra szó²rja rá a egyszerű eccerű mn Eccerű csavart fül: a
gúnyt. legegyszerűbb és a leggyakoribb kosárfül. Ec-
egyrészes egyríszes fn 〈Arató- v. csép- cerű eresztís: 〈szőrmekikészítésben:〉 olyan
lőbandában〉 olyan munkás, aki a termé- eresztő vágások, melyek az oldalrészen egye-
szetbeni részesedésből egy emberre eső, azaz nesen haladnak. Eccerű fonás: 〈kosárfonás-
egész részt kap. A törekes jányok félríszesek ban:〉 a sövény fonásához hasonló fonás. Ec-
vó²tak, pedik többed dó²gosztak, mint az cerű nyelveresztís: egyszerű eresztés.
egyszőrű etyszőÝrű mn Azonos társadalmi
egíszríszesek, egyríszesek.
helyzetű, egysorsú vkivel. Jobban megértyük
egység eccsíg fn Km: Eccsígbe az erőÝ:
egymást az etyszőÝrű emberekkel.
az a közösség erős, ahol egyetértés van.
egytestvér etytesvír fn 1. Édestestvér. Az
egysorjában etysorjába hsz Egymás után,
ídestesvírek etytesvírek. 2. 〈Emberi közösség〉
sorban. Etysorjába rakom a befőÝtteket.
összetartó. Mikor a front vó²t, akkor etytesvír
egyszálas etyszálas mn Etyszálas fűzís: vó²t mindenki.
〈szíjgyártóknál〉 a szironyozásnak az a fajtája, egytől egyig etytűl eggyig hsz Mind egy
amikor a bőr összedolgozásához felhasznált szálig, az elsőtől az utolsóig. Etytűl eggyig
bőrcsík száma egy. jó²l megberetválta, aki körülötte vó²t, asz
egyszálbélű etyszálbélű mn Kisétkű, válo- mind jó²l becsapta.
gatós, sovány. együvé eggyüve hsz Egy helyre, össze.
egyszárnyú etyszárnyú mn Etyszárnyú Ami eggyüve tartozik, asz tet külön a többitűl!
ajtó²: ajtó, egyetlen ajtószárnnyal. egyvégtében egyvíktibe hsz Egyszerre.
egyszéltében etyszíltibe hsz Egy sorban, Egyvíktibe megivut két liter bort, meg meg-
egymás mellett. evett egy rőÝf kolbászt.
egyszéltében-hosszában etyszíltibe-hosz- egyvékás egyvíkás mn Akkor, kb. 300–
szába hsz Egyszéltében. 400 négyszögöl nagyságú 〈földterület〉, amek-
egyszer eccer hsz Sz: Úgy megütlek kora egy véka maggal bevethető.
eccer, hoty héd bolond lez belőÝled: nagyon egyvel ~ i Válogat.
megütlek. Nem eccer, se nem kéccer, hanem éh é mn/fn I. mn Éhes. II. fn Éhezés, éh-
háromszor: (tréf) sokszor. Km: Eccer íl az ség. Sz: Elüti/Elveri az éhit: csillapítja az éh-
ember: ne sajnáld magadtól a világi jókat, ségét.
éhen ~ hsz Éhesen, evés nélkül. Ne kinál-
úgyis rövid az élet. Ö: egyszer-~.
tazsd magad, mert ~ maracc, a papot kel
egyszeregy eccereggy fn Szorzótábla, a
kínálni, a többinek van esze, az mind eszik.
szorzás alapművelete. Tudod-í mán az eccer-
éhenkórász éhenkó²rász mn/fn Dologta-
eggyet? Sz: Világos, mint az eccereggy: tel- lan, csavargó, éhen kóborló 〈ember〉. Az éhen-
jesen nyilvánvaló, magától értetődő. Ö: kó²rásznak nem vó²t foglalkozása, hanem itt
nagy~. is kapott ety kis alamizsnát, meg ott is. Sz:
egyszer-egyszer eccer-eccer hsz Egy-egy Halász, vadász, madarász, mind éhenkó²rász:
évben, egy-egy időszakban. Íppen mámma kevés hasznot hajtó mesterséget űz.
beszíltünk ijet, hogy eccer-eccer annyi tengeri éhes ~ mn Sz: Ojan ~, mint a farkas:
vó²t, as se tuttuk, hova tegyük, repülőÝ- nagyon éhes. Ojan ~, hogy megenné a pat-
gó²récs csináltunk neki. kó²szeget/vaszszeget is: ua.
ehetik 182 ejtőzik
ehetik ~ i Enni kíván. Ehetním pajtás, ha éjféli íféli mn Íféli zene: szerenád.
vó²na mit. ej-haj ~ isz 〈Réja elemeként vágyakozás,
ehetnék eheteník fn 〈Csak birt. szragos ill. szomorúság v. vidámság kifejezésére.〉 Ej-
formában:〉 étel utáni kívánkozás, éhség. Aszt, haj, csuhaj, de jó² kedvem van!
hogy éhes vagyok úgy montuk, hogy ~ vagyok éjjel íjjel hsz/fn Sz: Se íjjele, se nappala:
meg ~em van. soha sincs nyugta.
ehetoll ~ fn Szalma. éjjeli mn Íjjeli bagoj: fent éjszakázó, éj-
éhezés Ö: el~. szaka dolgozó ember.
éhezik ~ i Sz: Egyél, ne éhezz, úty sincs éjjelikaszni íjjelikaszni fn Éjjeliszekrény.
othon: (tréf) 〈annak mondják, aki kínáláskor éjjeliviola íjjelivijola fn 〈Főként〉 éjjel nyi-
kéreti magát〉. Ö: el~. tó, apró, szürkéskék, illatos virágú növény. Az
éheztet Ö: el~. íjjeliviola esőÝs időÝbe nappal is virágzik.
éhezül Ö: meg~. éj-nap ~ fn Éj(t) és nap(ot). Éjnapot egy-
éhhas éhas fn Éhes has, éhség. Sz: Éhas gyé tettem, mékse írtem semmire.
kel hozzá: 〈annak mondják, aki válogat az ejnye énnye isz 〈Enyhe bosszúság ki-
ételben〉. fejezésére.〉 Énnye, áj mán arríbb!
ehhez ehe nm 1. Az adott, szóban forgó éjszaka íccaka, iccaka, icaka, ícaka
dologhoz, fogalomhoz stb. De ehe a társa- fn/hsz Sz: Nyugodalmas jó² íccakát (kívá-
dalomho csak zenész cigányok tartosztak. 2. nok): 〈köszönés késő este, távozáskor〉. Csúf,
Őhozzá. Akkor már hát már tutták a lányok, mint az iccaka: nagyon csúnya. Ojan csúnya,
hogy ehe nem is adnak hozzá. mint a setít iccaka: ua. Ojan buta, mint a setít
ehin l. ehon iccaka: nagyon buta. Ojan siket, mint a setít
éhkopp ékopp fn Éhség. Sz: Ékoppon iccaka: nagyon süket. Ojan fekete, mint a setít
marad: éhes marad. iccaka: nagyon fekete. Setít, mint az íccaka:
éhnyál ényál fn A szájban az éjszakai ua. Iccaka vírad neki:(gúny) éjszaka jár lopni.
alvás közben összegyűlt nyál. Nr: Ha vki el-
Ha két iccaka összeragadna, akkor se tudná
vágja a kezét, ébredés után szopogatnia kell a
kialudni magát: jól tud aludni. Km: A nap-
sérült helyet, és az éhnyál meggyógyítja.
palnak szeme van, az iccakának mek füle:
éhomra ~ hsz Éhgyomorra.
nappal látjuk, éjszaka halljuk, hogy mi tör-
ehon ehun, ehin hsz 〈Gyakran az -e nyo-
ténik. Az iccakának nincsen szeme: a sötétség
mósító szócskával együtt:〉 itt, ehol. Ehum van
lehetőséget teremt a helytelen cselekedetekre.
ez a csupor, hozzál benne vizet! Ehun-e, ha
A tolvajnak iccaka vírad: éjszaka jár lopni.
valamit nyútott, csúnya ety kifejezís. Ehim van
Aki íccaka legíny, nappal is legyík az!: az is
ni!: nesze, itt van!
végezze el a napi munkát, aki átmulatja az éj-
éhraj éraj fn A méheknek éhezés, táplá-
lékhiány miatt a kaptárból való kiköltöztetése szakát! Ö: fél~, tenger~.
után fán kapaszkodó raja; koldusraj. éjszakai íccakaji, iccakaji mn Iccakaji
éhség ésíg fn Ésígbe van: éhezik. Hotyha bagoj: főként éjszaka dolgozó ember. Iccakaji
éhes vó²t valaki, osz nem vó²t neki mit enni, ruha: alváskor használt ruhanemű, pizsama.
oszt ésígbe vó²t. Sz: Egíssígedre kívánom az iccakaji nyugo-
éhtyúk étyuk fn Sz: Úgy várja, mint étyuk dalmat: 〈kora hajnali üdvözlés〉.
a taknyot: nagyon várja. ejt ~ i 〈Kútgyűrűt〉 mélyebbre ás. Lejjebb
éhül Ö: meg~. ~ik a kutat, vagyis lejjebb ássák a kúdgyűrűt.
éjfél ífél fn Ö: egybe~, le~, meg~.
éjfélben ífélbe hsz Éjfélkor. Elkíszítette ejtődzik l. ejtőzik
anyukám, és akkor osz felhoszta ífélbe a va- ejtőzik ejtőÝzik, ejtőÝddzik i 〈Bőséges〉
csorát. evés után pihen. EjtőÝsz, komám, én is asz
ék 183 él1
csinálom! Jó²llakott, oszt leült, pihent, ej- Íkes örv, amit íkkel szorítottak a kasza nye-
tőÝddzött. Ö: meg~. lihe, fejülrül vertíg bele, a víge görbe vó²t, a
ék ík fn Íkkel felfogató²s örv: ékes örv. Ö: kalapáccsal tutta ütni, hoty szoros legyík.
döntő~, fa~, hasító~. ekeszarva ~ fn Ekeszarv.
ékdarab ígdarab fn Ék. Egy ígdarabot, fa eketaliga eketajiga fn Az eke elé szerelt
ígdarabot teszünk az üst fülihe, hogy ety kétkerekű taliga, amelybe a jószágot fogják.
csavarral oda tuggyuk fogatni. Fokta, osztán húszta a lú az ekét az eke-
ékdeszka ígdeszka fn 〈Könyvkötészet- tajigán. Nr: A hagyomány versbe szedve így
ben:〉 a könyv présbe helyezésekor az eresz őrizte meg az első repülővel való találkozást:
védelmére használatos deszka. Három paraszt kiment a libalegelőÝre. Ot lá-
eke ~ fn Nr: Eke vó²t tízes ~, ötös ~, hetes tott egy repülőÝt fenn a levegőÝbe. Ni, koma!
~. A tízes nagy vó²t, ebbe öt lú kelletett, az Micsoda!? Eketajiga! Hogy a csudák csudá-
ötös a lekkissebb, a tehénhez ijen vó²t. A jába kerűt az oda?
hetes ~ közepes míretű vó²t, három vaty két lú eketalp ∼ fn Az ekefejnek a barázdában
is elvitte. Ö: fa~, mélyszántó~. csúszó alsó része.
ekecsoroszlya ekecsoroszja fn Csorosz- ekevas ~ fn Ekének a kormánylemezre
lya. erősített, a földet hasító vasa.
ekefej ekefej fn Az eke hátulján a geren- ekhó ekhó² fn Szekérre, kocsira sze-
delytől a földig nyúló lapos vas, amelyen az relhető, gyékényből v. vászonból készült, sá-
eke a földben csúszik. torszerű ernyő. Az ekhó²d gyíkímbűl fonták, a
ekefejcsavar ~ fn Az ekefejet a geren- léc meg vó²t hajlítva ety kicsit, hogy lecse-
delyhez rögzítő csavar. pegjík rúlla a víz. Nyárba, ha nagy meleg
ekefő ekefű fn Ekefej. vó²t, mindik fem vó²t az ekhó² a szekeren.
ekegerendely ekegerendej fn Az ekét az Sz: Fenn az ekhó², nincsen kas: többnek akar
eketaligához kapcsoló fa- v. vasrúd. Vas vó²t látszani, mint amit az anyagi helyzete meg-
neki egyebe, csak a gerendej vó²t fa, amire rá enged. Ö: gyékény~.
vó²t fogatva az ekevas. ekhórojt ekhó²rojt fn 〈Paszományosok
ekekapál ~ i 〈Földet〉 ekekapával művel. szókincsében:〉 a homokfutó ekhóját díszítő
ekekormány ~ fn Az ekén levő hajlított rojtszegély, amelyet lenfonálból szövőszéken
vaslemez, amely a földet kifordítja. Az ~ jop készítettek.
fajta acélbul, mert a vas megrozsdásodott, ha ekhós ekhó²s mn Ekhó²sz szekér: ekhóval
nem kente be olajjal. ellátott szekér. Mi, gyerekek nagyon szerettük
ekeköldök ekekőÝdök fn Ekefej. az ekhó²sz szekeret, ünnep vó²t, ha feltettík
ekekulcs ekekúcs fn Az eke csavarjainak az ekhó²t a szekérre.
megszorítására való szerszám. eklézsia eklézsija fn Protestáns gyüle-
ékel Ö: be~. kezet, egyházközség. Sz: Szegíny az eklézsija,
ekelakat ~ fn A gerendely elején levő lyu- maga harangozik a pap: a szegénynek min-
kak a hozzátartozó vasszeggel, amellyel az dent magának kell csinálnia.
eketaliga húzóláncát rögzítik, és így a szántás ékszerműves ~ fn 〈Kizárólag〉 ékszereket
mélységét szabályozzák. készítő ötvös.
ékes íkes mn 1. 〈Ékszerrel, drágakővel〉 ékszíjtárcsa ∼ fn 〈Mézeskalácsosoknál:〉 a
díszített. 2. Díszes, cifra 〈öltözet〉. 3. Íkesen brehológépet működtető oldalkerék.
jár, megy: 〈nő〉 szép tartással, kihúzott derék- el Ö: kapd~.
kal jár, megy. él1 íl i 1. Életben van. Éntüllem kértík
ékes mn Íkes örv: a kasza nyakán levő la- eccer vaty húsz évvel ezelőÝtt, hoty te még
pos vaskarika, amelyet ékkel erősítenek a ka- mindig ílsz? 2. Vmilyen életmódot folytat.
szanyél végéhez, hogy a kasza ne mozogjon. Így, így íltek a debrecenyi határba. 3. 〈Vki,
él2 184 elbambul
vmi után:〉 megélhetését ebből biztosítja. Az Eláll a szava: többé nem tud beszélni, haldok-
özvegy az ura után ílt, vagyis kapot valami lik. Estére mán ~ott a szava, haldoklott. —
juttatást, kivált, ha szegínyebb, ha nagyop Farkas Julcsa gyenge szava ~ott. (Nd.)
csalággya vó²t. Km: Ki mint íl, úgy ítíl: min- elalszik elaszik i 1. Meghal. 2. Örökre
denki a maga felfogása, életmódja szerint al- el#szik: ua. Amikor az apám az utó²só² stá-
kotja meg másokról a véleményét. Nr: Akinek dijumba kerűt, csak elalut szípen. Sz: Elalud-
a hó²t hírit kőÝtüttík, as sokájig íl.— Ez a nék egy részkrajcárír, nem bánnám, ha sose
kisjány be kövér, talám mandulával íl? (Nd.) adnák meg: szívesen elaludnék, álmos va-
Ö: fel~, ki~. gyok. Úgy elaluttam, mint akit fejbe kollin-
él2 ~ fn Élt ad: a fokos ívét köszörüléssel tottak: mély álomba merültem.
kiélesíti. Kiveri az élit: az ekevasat kalapálva elaltat ~ i 〈Bort〉 erjedésében megállít.
kiélezi. A laposvas ha életlen vó²t, vittük a elámészkodik elámíszkodik i Távolba bá-
kovácshoz élezni, és asz tüzesen kiverte az mul.
élit. Sz: Élire rakja a píszt: nagyon taka- elanyátlanodik ~ i 1. 〈Fiatal állat〉 az any-
rékoskodik. Ö: forgácsoló~. ját elveszti. A csikó² elanyátlanodott, mert el-
elabriktol ~ i Elver, megver. hult az annya. 2. 〈Méhraj〉 a királynőjét el-
elacsarkodik i Elacsarkoggya magát: el- veszti. Elanyátlanodott a mícsalád, mert el-
ordítja magát. pusztút az anya. 3. 〈Munkában〉 teljesen ki-
elad ~ i Elaggya ürübe: 〈kiherélt kos- merül.
bárányt〉 ürüként értékesít. Mikor nem megy a elapad ~ 〈Tehén〉 tejelése abbamarad.
bárány, kiherélnek mék késszázat is, és el- Ellís előÝtt az utó²só² hetegbe a gazda már
aggyák ürübe. csak eccer fej, hogy a tej elapaggyon.
eladó eledó² mn/fn I. mn Kora szerint elapaszt ~ i 〈Tehén〉 ellés előtt egyre
már férjhez adható 〈lány〉. II. fn Eladó lány. kevesebb tejet ad, végül abbahagyja a tejelést.
Sz: Ez a ház eladó², a gazdája borivó²: eláporodik ~ i 1. 〈Étel〉 ízetlenné válik.
〈akkor mondták, ha iszákos ember akarta el- Gyertek mán ebídelni, mert ~ a laska. 2. Na-
adni a házát〉. gyon megfázik.
eladósor eladó²sor fn Eladó²sorba van: elapróz elapró²z i 1. Túlságosan vékony-
már férjhez adható. ra vág vmit. 2. Nagyon kis részekre, egysé-
elágazás ~ fn 〈Vad fején〉 az a hely, ahol gekre tagol. Elapró²zza a lípíst, nem halad.
az agancs több ágra válik szét. elárvahodik ~ i 1. Elárvul, árvaságra jut.
elaggul ~ i Késő öregségre jut, nagyon 2. Elszegényedik.
megöregszik. elárvul ~ i 〈Méhcsalád〉 királynő nélkül
elaggulás ~ fn Késő öregségre jutás. marad. A gyenge anya nem íletkípes, így a
elajánl elajáll i 1. Vkit ajánl vkinek. Az ~ család előbb-utóbb ~.
asz jelenti, hoty kommendájja a jánt eláztat elásztat i 〈Kendert〉 korhasztás vé-
valakinek. 2. Elajájja magát: feldicséri magát. gett vízbe süllyeszt.
Elajállotta magát, hogy őÝ a legügyesebb. elbabirkál ~ i Hosszú ideig babrál vmi-
elaknáz ~ i Szőrmét a moly megtámad. vel, vmin.
Vannak ijen aknózó²mojok, azok ~zák a elbábolódik elbáboló²dik i Elbabrál, elbí-
szőÝrmét. belődik vmivel.
eláll ~ i 1. Elfárad, kimerül. Egíszen el- elbabonáz ~ i Megbabonáz.
áltam a sok menízsbe. 2. 〈Testrész〉 hidegtől v. elbájolódik elbájoló²dik i Elbámészko-
fáradtságtól meggémberedik. 3. Kiáll, elvisel dik, elgondolkodik.
vmit. Hideg van, már elállom az ujjast. 4. elbambul ~ i Nem figyel, figyelmetlenül
Elszegődik vhová. A jány elált cselédnek. 5. viselkedik.
elbandzsalodik 185 elcsap
elbandzsalodik ~ i Elmélázik, elgondol- elbosszankodik ~ i 〈Hosszasan〉 bosszan-
kozik, elbámul. Nagyanyám sokszor monta, kodik. Elbosszankodot rajta, hogy nem sike-
hogy de elbandzsalottál. rül neki semmi.
elbánik ~ i Gondot visel rá. elbotorkál ~ i Elkóborol, elcsavarog. A
elbánkódik elbánkó²dik i Búsulással el- kismalac ~t az annyátúl.
gyötri magát, búsul. elbődít i ElbőÝdíti magát: 〈jószág〉 elbő-
elbarkácsol ~ i 〈Lassan〉 csinálgat vmit. dül.
Elbarkácsolt vele, lassan, komó²tosan csinál- elbődörög elbőÝdörög i Elbandukol.
gatta. elbúcsúzás ~ fn Nr: Eggyik írja gyenge
elbarátkozik ~ i Beszélget, társalog, is- testem állását. Másik írja babám ~át. (Nd.)
merkedik vkivel. Szíp ílet vó²t az, senki nem elbúcsúztat elbúcsúsztat i 1. 〈Temetésen〉
parancsolt nekik, ha a csendőÝrök jöttek, búcsúztatót mond. 2. 〈Α vőfély a lakodalom-
akkor elbarátkosztak ot velük. ban〉 búcsúztatót mond a menyasszony nevé-
elbazsajodik ~ i Elmosolyodik. ben. A vőÝfíj is elbúcsúsztassa a menyasszont
elberenál ~ i 〈Felszántott v. bevetett föl- az apaji hásztul.
det〉 megboronál. Igen, akkor aszt ~ták. elbujdokol ~ i Elbujdosik.
elberhel ~ i 1. Hanyagságból nem a he- elbújhat elbúhat i Elbúhat mellette: eltör-
lyére tesz el v. más holmik közé kever el pül mellette. Vettem egy ruhát, a tijéd elbúhat
vmit. 2. Ellop, elcsen. mellette.
elbeszélget elbeszílget i Megegyezik vki- elbuk ~ i Fogadáson elveszít vmit.
vel vmiben Mán az ídesapák, ídesanyák ott elbúsul ~ i Elbúsújja magát: elkeseredik.
elbeszílgettek. elbüdösít ~ i Büdössé tesz. A petró² ~ette
elbetegesedik ~ i Beteges lesz, és hama- a házat.
elcigánykodik elcigánkodik i 〈Értéket〉
rosan meg is hal.
könyörgéssel, ravaszkodással megszerez. Ad-
elbilleg ~ i Elballag. Elbilleg, ide billeg,
dik könyörgött, míg elcigánkotta tüllem a lek-
oda ballag, ~.
szeb virágomat.
elbír ~ i Megbír. De ötödikén reggelre
elcsábít ~ i Elkábít. Elcsábította a hideg-
ojat fagyott, hogy a kocsit ~ta a fagy, meg a
lelís.
lovat.
elcsábul ~ i 1. Elszédül, elkábul. 2. Sze-
elbitangol ~ i 1. 〈Jószág〉 elkóborol, tilos-
relmes lesz.
ba megy. Ha ~t a jó²szág, keresni kellett. 2. elcsámborog ~ i 1. Elkóborol, elcsavarog.
〈Ember〉 elcsavarog. 2. Eltéved. Ködös időÝbe őÝsszel könnyű vó²t
elbocsát ~, elbocsájt i Elenged. Tizenkét ~ni, eltívedni.
ó²rakor meg mán elbocsájtottag bennünket elcsámpásodik ~ i Ferde, formátlan lesz.
haza. Egísz elcsámpásodott a csizsmám, fére áll a
elbódorog elbó²dorog i Elcsavarog, elkó- sarka.
borol. elcsámpolyog elcsámpojog i Elcsámbo-
elbódul elbó²dul i (rég) Eltéved. Eszt a rog.
szó²t, hogy elbó²dul, a rígi öregektül lehetet elcsap ~ i 1. Jószágot szabadon enged
hallani. hogy legeljen. 2. 〈Pl. összesodort nudlitésztát,
elbogarászik ~ i Elbíbelődik vmivel. kötözőanyagot〉 elvág, levág. Hát az ~ás asz
elbólint elbó²lint i Ülve elszundít. jelentette, hogy mekfoktam osz még el is
elbont ~ i 〈Ágyat〉 megvet. Reggel beá- csaptam. 3. Ellop. Sz: Elcsapja, mint Isten a
gyasztak, este meg elbontották az ágyat, meg- legyet őÝsszel: nem törődik vele, sorsára
vetettík. hagyja. Elcsapja, mint Isten a legyet Miháj-
elborul ~ i Felborul, feldől. nap után: ua.
elcsapás 186 elébb-tovább
elcsapás ~ fn Nudlitészta összesodrása és elcsúszik ~ i Sz: Elcsúszik az a többi
elvágása. köszt: a) nem túlságosan rossz, megjárja. b) a
elcsászkál ~ i Elcsavarog, elkóborol. sok jó között nem veszik észre a kevés rosz-
elcsavar ~ i Sz: Elcsavarja a fejit: 〈léhán〉 szat. A liba is ~ a jégen: (tréf) 〈vigaszta-
elcsábít vkit. lásként mondják, ha vki ügyetlenül elesik.〉
elcselleng ~ i Elcsavarog, elkóborol. elcsurgat l. elcsorgat
elcsenevészesedik ~ i Elsatnyul. Egísz el- elcsügged ~ i Elfárad. Estére egíszen el-
csenevészesedett ez a fa, nem úgy nőÝtt, ahoty csüggettem a munkába.
kell. eldanol ~ i Eldalol.
elcsépel elcsípel i Kalászos cséplését el- eldarál ~ i Hadarva elmond. Ez is gyorsan
végzi. ~ta a mondandó²ját.
elcsepellérez ~ i 〈Pénzt, vagyont〉 aprán- eldévánkodik ~ i 1. Elámul, elcsodálko-
ként elkölt, elhord. zik vmin. Eldévánkottam, hogy hunnen van a
elcsepelléreződik elcsepellérezőÝdik i szomszídasszonyomnak annyi píze. 2. Rácso-
〈Vagyon〉 apránként elfogy. dálkozik vmire.
elcserget ~ i 〈Állatokat〉 ostorral cserdít- eldolgoz eldó²goz i 1. 〈Munkadarabon〉 az
getve, pattogtatva elhajt. A kondás ~i a nyá- egyenetlenségeket eltünteti. Hoty hoty kell
jat. elvarni egy ruhát, ha megv#runk, akkor hoty
elcsermál ~ i Elcsen, ellop. Nem nagy do- kell eldó²gozni. 2. Eldó²gozza magát: 〈a sok
logra, apró² dologra monták aszt, hogy el- munkától〉 teljesen elgyengül.
csermájja, ellopja. eldolgozás eldó²gozás fn 〈Munkadara-
elcsesz ~ i 1. Akaratlanul, véletlenül elvág bon〉 az egyenetlenségek eltüntetése.
vmit. A késsel ~te az ujját. 2. Elront, eltol eldöcög ~ i Lassan elmegy. Nr: Ferenc
vmit. napja ma vagyon, eldöcöktem a fagyon. Azír
elcsihéz ~ i 〈Szénát〉 elszállít. jöttem hozzátok, /ha egy garast adnátok. Ha
elcsinál ~ i 〈Magzatot〉 elhajt. nem attok, mekhó²ttok, rám marad a jussotok.
elcsináltat elcsinátat i 〈Magzatot〉 elhajtat. (Tréfás névnapi köszöntő.)
A bábával elcsinátatta a gyerekit, elvetette. eldöglik ~ i 〈Háziállat〉 elhull.
elcsirizel elcsirízel i Ellop, elcsen. eldől eldőÝl, eldűl i 〈Lelőtt vad〉 holtan a
elcsitít ~ i Elhallgattat, elcsendesít. A zú- földre esik.
gó² míheket füstel csitította el a míhísz. eldönget ~ i Jól elver. Úgy ~tem, hoty
elcsízel ~, elcsízol i Elcsen, ellop. hó²tta után is eszibe jut.
elcsízol l. elcsízel eldönt ~ i Eltervez, elhatároz. Oszt akkor
elcsodálkozik elcsudálkozik i ~öttík, hogy a te jányod jó² vó²n az én fijam-
elcsórel elcsó²rel i Elcsen, ellop. nak.
elcsorgat ~, elcsurgat i 1. Lecsorgat. A eldörzsöl ~ i 1. Kidörzsöl. Ha nagyon go-
kizsgyerek ~ta a kanálrul az ítelt. 2. Elhullat. romba a ruha, az is ~i, kidörzsöli a bűrt. 2.
Elcsorgatta a szalmát az udvaron. 〈Könyvkötő〉 borítóanyagot a könyvtáblára
elcsóvázik elcsó²vázik i 〈Máséból〉 egy dörzsölve elken.
darab földet a magáéhoz szánt, eltulajdonít. A eldugdos ~ i 〈Palántát〉 földbe dugva el-
másik főÝggyibűl ety-kéd barázdát elcsó²- ültet.
vázott, ellopott. eldűt ~ i Feldönt, felborít.
elcsöszköl ~ i 〈Lábbelit, ruhát〉 elkoptat. éle Ö: láb~.
Egísz ~te a cipőjit ez a gyerek. elébb ~ hsz Eléb jár: 〈óra〉 siet.
elcsösztet ~ i Csoszogva eljárkál, elsétál- elébb-tovább elép-tovább hsz Ide-oda, fel
gat. s alá. LőÝdörög elép-tovább.
elébb-utóbb 187 elemészt
elébb-utóbb elébb-utó²bb hsz Vmikor a Az ~i magát asz jelentette, hogy annyira
közeljövőben, előbb-utóbb. Elébb-utó²bb fír- dó²gozot, hogy még #ra se vó²t ideje, hogy
heaggyuk a jánt. egyík.
elébbvaló elébvaló² mn Fontosabb, sür- eléhezés eléhezís fn Éhhalál.
gősebb. Mert aszt elfogyasztottuk hamar, mer eléheztet eléhesztet i Kiéheztet.
csak az vó²t az elébvaló². elej ~ fn 1. Négybe vágott vágómarha
elébe elibe hsz Vki, vmi elé. Amot jön azon része, melyről a combokat már leszed-
anyám meg apám, mán megyek is elibek. ték. Nem tudom teccett-e mán látni ety fél
eleblábol ~ i Elinal, elkotródik. combot vagy egy negyedet, na eszt nevesztík
éled Ö: fel~, meg~. abba az időÝbe ety fertáj ~, egy negyed ~. 2.
elefánttetű elefántetű fn Az akazsufa A szűr elülső felének két oldalra kihajtott
[Anacardium occidentale] termése. Nr: Az része. 3. Hám elülső része. Elej, ot húzott a lú.
akazsufa termését fogfájás gyógyítására hasz- eleje ~ fn 1. Vminek a legértékesebb ré-
nálják. sze, színe-java. MegőÝrlette az uram, és már
elég elíg hsz Eléggé. Hát elík keserves úgy hoszta haza, hogy az ~ vó²t a tiszta liszt.
vó²t az íletem. Sz: Majd megáll az elígen: 2. Domborodik az ~: 〈terhes asszony〉 hasa nő.
meglesz annak a böjtje. Km: Minden megáll Sz: Se ~, se veleje: értelmetlen, zagyva
az elígen: mindennek van határa. beszéd. Ö: ház~, réz~.
elegáncsos ~ mn Elegáns. Ez ojan pa- eleje-utója eleji-utó²ja fn Az egész
rasztosan vó²t mondva, hogy ~, a tanultabb mennyiség. Leszettem elejit-utó²ját.
ember úgy monta, hogy elegáns. elejmetszés elejmeccís fn 〈Könyvköté-
elegyarány ~ fn A fafajták százalékos szetben:〉 a könyv elején található díszítés.
megoszlása. elejt ~ i 1. 〈Vadat〉 lelő. 2. Megbetegít,
elegyedik őÝgyeledik i 〈Kenyértészta da- ágynak dönt vmi vkit. Elejtette ez a naty hi-
gasztásakor:〉 liszt a vízzel és kovásszal ösz- deg Jánozs bácsit. Elejti az időÝ: hideg
szekeveredik.
időben megfagy. Kivált a ríszeg embert ~i az
elegyenget ~ i 1. Szakajtókosárba borított
időÝ, nem tud menni se, oszt ot fagy meg az
kenyértészta tetejét lesimítja. Akkor beletettük
údba.
a tísztát, és akkor oszt szípen ~tük, hoty sima
elejtés elejtís fn Az állatok elfogása, lelö-
legyen a felsőÝ rísze. 2. 〈Könyvkötő〉 ra-
vése.
gasztót az anyagon egyenletesen eloszt.
elejtett ~ in Lelőtt, elfogott 〈állat〉.
elegyes ~ mn Elegyes erdőÝ: különböző
fafajtákból álló erdő. elekció elekcijó² fn 1. A legációs helyek
elegyfa eletyfa fn Az erdő főállományának kiválasztása. A legácijó² szabad választás
növekedését elősegítő fafajta. tárgya vó²t, eszt a választást elekcijó²nak
elegyedik Ö: bele~. hítták. 2. Legációba való kibocsátás.
elegyít őÝgyelít i 〈Kenyérsütés részműve- elekkol ~ fn Színéről fonákára fordít, át-
leteként:〉 lisztet vízzel és kovásszal össze- fordít. A kalapformát elekojják, vagyis át kel
kever. Ö: be~. fordítani színírűl a fonákára.
elegyítés őÝgyelítís fn 〈Kenyérsütés rész- elekkolás ~ fn Az átfordítás művelete.
műveleteként:〉 a lisztnek vízzel és kovásszal elellik ~ i 〈Ló, tehén〉 megellik.
való elkeverése. élemedett ~ mn Romlott 〈étel〉.
élehegye élehegyi fn Vminek a hegye. Az élemedik Ö: meg~.
élehegyi a kaszának meg a szúró²késnek a elemészt elemíszt i 1. Elherdál, elpazarol.
legéleseb rísze, a legvíge. 2. 〈Embert, állatot〉 megöl. Elemíszti magát:
eléhez/ik ~ i 1. Megéhezik. Egíszen elé- a) öngyilkos lesz, megöli magát. b) 〈bánattól,
hesztem. 2. Eléhezi magát: kiéhezteti magát. gondtól〉 elpusztul, meghal.
elemésztődik 188 élet
elemésztődik elemísztőÝdik i 〈Állati〉 te- vágás: 〈könyvkötészetben:〉 a könyv lapjainak
tem elbomlik. Az bűröstül doptág bele a dö- egyformára vágása.
gözsgödörbe, és ott elemísztőÝdött. élés ílís fn Élelem.
elemi ~ mn/fn I. mn Legalsóbb fokú eleség elesíg fn Ennivaló, élelem. Elesíg
〈iskola〉. ΙΙ. fn Elemi iskola. ez összefoglalt sok mindent: a kenyírtül a
elemista ~ fn Elemibe járó tanuló. Már ~ levesig, a slambucig, a tört kolompírig, a sült
koromba is énekkaros vó²tam. kolompír is elesíg.
elemleget ~ i 1. Vmit sokszor mond. 2. eleségesláda elesígesláda fn 〈Szekérre
Vkit, vmit érzelmesen emleget. A családba tehető, több részre osztott〉 nagyobb faláda,
töpször van, hogy ~ik a másik családbelit amelyben hosszabb útra az élelmet szállítot-
vagy a katonafijút. ták, ill. amelyben a pásztorok az élelmet tar-
elemózsia élőÝmó²zsija, elemó²zsija fn tották. A Hortobágyon az elesígesládába tar-
Úti élelem. Nr: Az elemózsiát a pásztor egész tották a pásztorok a szalonnát, zsírt, szárasz-
napos útjára a szűr ujjában magával vitte. tísztát, kolbászt, só²t, paprikát, de szekérre is
elenged ~ i 1. Elengedi magát: ellazul. A feltehettík, és ojan pászos vó²t a szekérre,
cipó² alakú tísztát bevagdossa, hogy elen- mint eggy ülís, #ra rá lehetett ülni.
geggye magát. 2. 〈Szőrmekikészítők nyel- eleséghordó elesíkhordó² fn Eleséges
vében:〉 a szőrtüszőből kihull a szőrszál. Szük- láda.
síges az előÝkíszítís, hisz a szőÝrmézsbűr elesik ~ i Sz: Attúl mán elestünk, mint kan
nagyon hamar romlik, hullattya a szőrét, a a tökitűl: (tréf) 〈akkor mondják, ha vmi várt
szőÝrtüszőÝk elengedik a szőÝrszálat. kedvező dolog nem következik be.〉
elenyészik elenyíszik i 1. Semmivé válik. élésképtelenség ílískíptelensíg fn 〈Bioló-
2. Tűz kialszik, kialvóban van. Lassan a tűz is giai〉 alkalmatlanság az életre.
elenyíszik. élésláda ílísláda fn Eleségesláda. Az ílís-
elenyészlik elenyíszlik i Elenyészik. láda vaty szekeresláda úgy vó²cs csinálva,
hoty pászojjík a szekér derekába. Fedele vó²t,
elér elír i 1. Teljesít. Amijen eredmínt el-
fájin, be is lehetet lakatolni, hoty ha elmegy
írt. 2. Utolér. Ha elírte, akkor őÝ vó²t a cica.
az illetőÝ, más ne nyújík, ne piszkájíg bele.
3. Elfog vkit vmi. Eccer csak elírte a cifra-
élesmosó élesmosó² fn 1. Gyökérből, ci-
fosás. 4. 〈Bizonyos〉 életkort betölt. Amikor
rokból v. más erős szálú növényből készült,
elíri az éves kort, onnantul kezve tokjó².
középen összekötött mosogatóeszköz. Mindig
elered ~ i Útnak indul. nísztem, hotyha látnék eccer, vennék egy éles-
elereszt ~ i Elenged. Sz: Elereszti fülit- mosó²t, mert a mostani edínyeknek van ijen
farkát: elcsügged. Eleresztette, mint Isten a karimája, és asz nem tuggya az ember az Is-
vargát: szabadjára engedte. tennek se kisurolni, de ezzel remekül ki lehet.
elérik elírik i 〈Gyümölcs, gabona〉 túlérik. 2. 〈Növényfajta.〉 Termelik az ílesmosó²t, ke-
elérkezik elírkezik i Van ideje, ráér. fét is csinálnag belőÝlle.
elernyed ~ i Ruha szétmállik, szétfoszlik. elesteledik ~ i Beesteledik. Elesteledik,
Egy natykabát vaty szűr, ha elöregedett, eler- most is nemsokára mingyán este lessz.
nyett az anyaga, asz mán csak el leheted dob- elesz ~ i Szétmar vmit. A rozsda ~i a
ni. vasat.
éles ~ mn 1. Durva. Egyebüt sokkal ~ep éleszt Ö: fel~.
szövegek mennek. 2. Élezs gyapjú: rossz mi- élesztő ílesztőÝ fn
nőségű, nehezen megmunkálható gyapjú. 3. élet ílet fn 1. Gabona. És asz szít vó²t,
Éles hátú: sovány 〈ló, sertés〉. 4. Élesz szél: szítterítettík, abba kötöttíg be az íletet. Szalad
hideg, csípős szél. Ha élesz szél fútt, aszt is az ílet: hullámzik a gabonatábla. 2. 〈Leara-
montuk, hoty hegye van az időÝnek. 5. Éles tatlan, ill. learatott〉 búza. A búza az ílet vó²t a
elétartás 189 elfekszik
lábán is meg a zságba is. Az ílet felszakad: tók nyelvében:〉 hámbőr. II. fn 1. Személy,
érésben levő búza töve felszakad, kezdődhet élőlény. 2. Eleven hús. Elevembe hasatt a
az aratás. 3. Fatörzs földben levő része. A körmöm. 3. Vkinek az elevennye: érzékeny
teteje kin van, de az ílete, az ereje benne van pontja. Az elevennyére tapintott. Sz: Elevem,
a főÝdbe. 4. 〈Kedveskedő megszólítás:〉 íle- mint a csík: nagyon fürge. Úgy meg van
tem. Héd gyerekem van, hát íletem, csak az a ijedve, hoty se hó²tt, se ~: az ijedtségtől
baj, hoty szerteszíjjel mentek. Sz: Nem ílet szinte eszméletlen. Hogyne ílne az ~, mikor
mán az én íletem, hanem ígedelem: már nincs még a hó²tt is mozog: 〈akkor mondják, ha
értelme az életének. Jó²val kötötte be az egy egyébként csendes ember hirtelen fel-
íletit: 〈férfi v. nő〉 rosszul házasodott. Hozzám élénkül〉.
ne nyúj, ha kedves az íleted!: ha életben elévet ~ i Eleséget állatok elé tesz. Az
akarsz maradni. Úty szíp az ílet, ha zajlik: a abrakot ugyi fejískor ~ettík a tehénnek.
megpróbáltatások is hozzátartoznak az élet- elfacsarodik ~ i 1. 〈Orr facsaró érzéstől〉
hez. Ö: katona~, komisz~. elfintorodik. 2. 〈Orr〉 elformátlanodik, eltor-
elétartás ~ fn Futó v. repülő vad elé lövés. zul. Jó²l kípen vákták, elfacsarodott az ó²ra.
életelixír íletelekszír fn elfagy ~ i 1. Kifagy. Elfagyott a korán
életér íletér fn (rég) A fő ütőér. veted dinnyém. 2. Megfagy, lefagy. Elfagyott
életérszakadás íletérszakadás fn (rég) A a szőÝllőÝ rügye.
fő ütőér megrepedése. elfajul ~ i Elzüllik. FőÝleg rosz jányokra
életes íletes mn Nem íletes: kiürült gyom- monták, aki kurva lett, hogy ~t, elzüllött.
rú és belű 〈sertés〉. elfajzik ~ i 1. 〈Növény〉 eredeti fajától
életeskamara íleteskamara fn Kis kamra elüt. A dinnye ~ az ugorkátul, mert a méhecs-
a gabona tárolására. kék horgyák a, összeporozzák, és akkor a
élethosszig ílethosszig hsz Élete végéig. sárgadinnye ugorkaízű. 2. 〈Férj〉 felesége csa-
Hűsíget esküttek egymásnak ílethoszig, íletük ládjához költözik. Elfajzott a csaláttúl, a
vígijig. felesígihe kőÝtözött.
életrevaló íletrevaló² mn Nem íletreva- elfakad elfokad i 〈Elültetett vessző〉 meg-
ló²: élhetetlen. A nem íletrevaló²nak semmi ered, megfogan.
se sikerül, ílhetetlen. elfancsalodik ~ i Elkedvetlenedik.
életvásár íletvásár fn Gabonapiac. elfardul ~ i Elformátlanodik, eltorzul, el-
életveszteség íletvesztesíg fn Az a súly- ferdül.
különbség, amely az élő és a leölt sertés súlya elfázik ~ i Megfázik, átfázik. Úgy elfász-
között van. KörülbelőÝl hat