You are on page 1of 10

7

8
9
Köszönet

Mindenkinek, aki e dologért tett, köszönöm. – – –


Tóth Ákosnak, aki sokat fáradozott vele aztán, s eleve egy nekem fontos
sorozatot folytat munkájával és szellemével így.
(Nem lett volna már visszavonható „a cucc”, mégis kell a jelentős
fordulatokhoz szinte mindig egy jelentős
IGEN.)

205
Kis tréfa (?)

Mellesleg:
nem akartam volna
Senkinek Se a Színe Elé kerülni, míg ez a dolog itt nincs meg.
Mellesleg:
most se akarnék.
De legalább meglett.

2018. VIII. 1.

PS. Elég. Elég volt. Elég.


De odáig – idáig – nekem a legjobb volt. Nem csapott be, nem
csalódásra volt. Csak elég. Csak elég volt.

206
Hogyan éljünk

ezzel a könyvvel? (Ha egyáltalán.)


Én hosszasan éltem vele; nem tudom tehát.
Vegyük egy oldalát. Hányféle arc (és kifejezés). Vagy lapozzuk át sietve; és
el van intézve az emberiségnek az a kis része, melyet a szerző itt magában
kifejezéscélzattal ismerhetett, a világa volt. Szűken? Bőven? (Ha! így
valahogy.) Hát nem tudom… Kényszerűség legalább itt nincs. De hogy ez
„milyen cilinder”?!

207
Elég volt?

Persze, csinálnom igen.


Sejthetően, kimerültem.
De ez az egyetlen, pillanatnyi, olvasmányom, művészeti tárgyam–relációm.
El kell köszönnöm tőle; ha igaz, a nyomda „felé” indul. Könyv lesz belőle.
A legreálisabb, hogy ez fog történni, mégis, a természetes állapota az volt,
ahogy most búcsúzom tőle.

208
Oda-vissza

Ahogy a „sok olvasmányból”


EZ

lett, ez a dolog, most


ez,
EZ A DOLOG
az egyetlen olvasmányom.
Rajzolvasmány, igen.
Vége-hossza tudom nézegetni az arcokat, a kis szövegekkel (írók és alakok
nevei), ez nekem, ism., elég.
Sőt, minden mást félretolok.

209
„A BÚCSÚ UTCAI BEJÁRAT”

Madárkáink mind meghaltak.


Ezek a rajzok
mintegy
helyettük voltak.
Beszédültek mintegy
az életünkbe, és…
NINCS BESZÉDÜLÉS.

210
211