You are on page 1of 4

100 éve született Venczel József

„… a falumunka nem csak tudományos kedvtelés vagy romantikus időtöltés, hanem komoly
társadalompolitikai feladat, amelynek elsőrangú szerepet kell betöltenie az erdélyi magyar
közösségi életben.”
Venczel József

Venczel József 1913. november 4.-én1 született Csíkszeredában, idősebb Venczel


József és Venczel Mária első fiaként. A szülői ház ahhoz a helyhez állt közel, ahol ma a 80.-ik
születési évfordulójára készült emlékplakett áll (a Kossuth Lajos út és a Temesvári sugárút
kereszteződése, Csíkszereda).
Már ifjú gimnazistaként a falu világa, valamint a katolikus keresztény értékek fele
orientálódott, ami a sajátos következményeként is tekinthető. Édesapja – aki a Romai
Katolikus Főgimnázium matematikatanára volt – korai betegsége és halála, a személyes
tragédián túl, egyben egy újabb lehetőséget is jelentett a Venczel fivérek számra, ugyanis az
idősebb Venczel József az akkoriban ifjú okatoként Csíkszeredába visszakerült kollegájára, a
tanítóképzőben tanító Domokos Pál Péterre bízta a fiai további irányítását.
Az ifjú Venczel József már a kezdeti időkben elkísérte Domokos Pál Pétert a gyűjtő
útjaira, ahol remek kézügyességének köszönhetően aktívan részt is vett ebben a munkában,
ahol a rajzok készítése sok esetben az ő feladat lett.
Egy másik meghatározó momentum a Gimnáziumi időkből a Márton Áronnal való
találkozás volt (Antal 1993:18), amely élete végéig meghatározó jelentőségűnek bizonyult.
E korai periódusban már tanulságot tett a munkabírásáról és közösségi életre való
hatni akarásáról, hisz majdnem végig az osztály első tanulója volt és emellett ő szerkesztette
és sok esetben ő is írta meg a Vigyázz! diáklap számos cikkét.
A fenti előzményeket figyelembe véve egyáltalán nem meglepő, hogy az erdélyi szintű
nyilvánosság elé lépése irodalmi jellegű volt: 1930-ban megnyerte az „Erdélyi Helikon”
ifjúsági irodalomtörténeti versenyét. A pályázatának a címe „A magyar falu a XIX. századi
irodalmunkban” volt, amely az 10000 lejes díjon túl a korai szakmai elismerést is biztosította.
A Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizik 1930-ban. Ugyanebben az
esztendőben nyert felvételt a „Regele Ferdinand” Egyetemre, ahol jogot tanult. Később, 1939-
ben, ugyanebben az intézményben megszerezte a jogi tudományok doktora címet.
Tanulmányaival párhuzamosan számos tevékenységben vállalt aktív szerepet.
Kronológia sorrendben haladva már 1930-ban, Kolozsvárra kerülése első évében aktív
községszervező szerepet is vállal. Mivel a kolozsvári lakhelyét a Báthori-Apor Szeminárium
biztosította, az intézmény akkori tudományos igazgatója – György Lajos – a kezdetektől a
pártfogásába veszi és felajánlja számára az akkor frissen újraszerveződő Lyceum-könyvtár
segédkönyvtárosi pozícióját.
Szintén 1930-ban bekapcsolódik az Erdélyi Fiatalok lap körül csoportosuló
mozgalomba, amely dedikált célja volt az erdélyi falu megismerését, valamint a falumunkát.
A venczeli lendületre jellemző módom már a második lapszám munkatársként tünteti fel.
Valószínű az előzetes tapasztalok is szerepet játszódtak abban, hogy 1930 novembere és 1931
februárja között Venczel vezette az Erdélyi Fiatalok faluszemináriumát, ahol a falu
megismerésének szociológiai eszközeivel találkozott.
1933 és 1944 között jelentős mértékben közreműködött az „Erdélyi Iskola” pedagógiai
szaklap szerkesztésében és rovatvezetésében (amelynek alapító szerkesztői Márton Áron és
György Lajos voltak).
A falumunka, mint a Venczel József-i életmű egyik központi eleme, két folyóirattal,
valamint a köréjük szerveződött mozgalommal hozható szoros kapcsolatba. Eleinte az 1930 és
1
Az „Egyetemi könyvben” (Caiet de cursuri) 1913 november 3.-a szerepel.
1940 között megjelenő „Erdélyi Fiatalok” munkatársa és rovatvezetője, majd 1935-től
ideiglenesen, 1936-tól pedig véglegesen a „Hitel” című folyóirat szerkesztője. Ez utóbbi
kizárólag szakmai folyóirat volt, és szigorúan ragaszkodott a valóság szociológiai, statisztikai
és szociográfiai megismeréséhez. Ennek a típusú megismerésnek Dimitrie Gusti professzor
monografikus módszerét tekintették kiindulópontjuknak, amely a valóság feltárása után az
aktív beavatkozást is magába foglalta. A Bukaresti Szociológiai Iskola eredményeinek a
Venczel-i ismertetésére először 1935-ben kerül sor, amikor az „Erdélyi Múzeum” 4-6
számában recenzió formájában beszámol a három meghatározó személy D. Gusti, T. Herseni
és H. H. Stahl frissen megjelenő munkáiról. A falumunka iránti elkötelezettségének
határköveként tekinthető az említett lap következő lapszámában megjelent „A Falumunka és
az erdélyi falumunka mozgalom” című írása, amely később, mint önálló publikáció is
megjelent az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatban. Véleményem szerint ez a mű a
módszertani ismertetőn túl egy tudományos hitvallási is egyben, melyben Venczel kijelöli
saját maga számára az egyetlen olyan érdemes utat, amely, meglátása szerint, a falu
kérdésével érdemes foglalkozni.
Ugyanakkor, hogy minél alaposabban megismerje és elsajátítsa a Guszti professzor
által művelt monografikus módszert és Nemzeti Tudományt, az 1935-1936-os tanév második
szemeszterét Bukarestben tölti a Román Társadalmi Intézménynél 2, ahol az addigra tetemes
méretűre felhalmozódott ismeretanyag rendszerezésén túl részt vesz a Falumúzeum előkészítő
munkájában is.
Alkalmazva a Bukaresti Szociológia Iskolában tanult módszereket, amelyet első
kézből sajátíthatott el, de a kellő kritikai hozzáállással, Venczel József a falumunka alatt a
következő feladatokat értette: falukutatás; értelmi és fizikai munkaszolgálat a falukutatás
eredményeit felhasználva; valamint a felkészülést a faluvezetésre.
A Hitek csoport tagjaként és Tamási Áron kérésére 1937-ben részt vett a Vásárhelyi
Találkozó megszervezésében és lebonyolításában.
1938 és 1945 között az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület keretén belül működő
„Gazdasági és Birtokpolitikai Szakosztály” vezetője. Ebben a periódusban ott találjuk a nevét
az EMGE megbízatások keretében az Országos Mezőgazdasági – Szociálpolitikai Tanács
tagjai között is. Ebben a periódusban születik meg „Az Erdélyi Román Földbirtokreform”-ról
szóló munkája, mely talán Venczel legnagyobb terjedelmű műve, és az 1921-es Romániai
földreform szándékos és nem szándékolt hibáira világít rá.
1940-ben egy memorandumot készítettek Teleki Pálnak, amelyben arra kérik, hogy a
magyar vezetés vegye figyelembe az erdélyi nemzeti sajátosságokat. Ennek megfelelően,
Teleki Pál nagyjából elfogadva a Venczeli javaslatokat és ezek alapján szögezték le az
(észak)erdélyi románok nemzetiségi jogait.
1941 és 1946 közötti periódusban a „Teleki Pál” Intézet keretén belül működő Erdélyi
Tudományos Intézet szociológia és statisztika tanára, 1944-től egyben igazgatója is. Ennek az
intézetnek az égisze alatt kerül sor a Venczel által vezetett legnagyobb falumonográfiára 1941
és 1943 között, amelynek helyszíne a Kolozs megyei Bálványosváralja. Az 1941-es kiszállás
alapját a Gusti professzor monografikus módszerei képezték, és a munkaszervezés is a
bukaresti mintát követtette: 33 diák négy héten keresztül gyűjtötte az adatokat. Sajnos a
folyatás a háborús körülmények között szórványos volt.
Ebben a periódusban, a felsorolt folyóiratok mellett a következő helyeken jelentek
meg írásai: Brassai Lapok, Csíki Lapok, Csíki Népdal, Ellenzék, Erdélyi Gazda, Erdélyi
Lapok, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Tudósító, Jóbarát, Pásztortűz, valamint Új Élet.
A második világháború alatt támogatta a háborúból való kiugrási kísérletet, majd
miután Márton Áron püspök Kolozsvárott nyíltan kiállt a zsidók üldözése és deportálása ellen
ő is ezt tette.
2
Institutul Social Român
Az MNSZ3 1945-ös vásárhelyi „százak gyűlése” után, mint az ott elfogadott határozat
reakciójaként, Venczel is tagja lett annak a Márton Áron püspök kezdeményezésére születet
memorandum kidolgozásában, mellyel a magyar tárgyalóbizottság munkáját kívánták
segíteni, amely tudományos érvekkel szolgált az háború utáni Erdélyi kérdés minél reálisabb
megoldására. Venczel szerepe Erdély etnikai térképének az elkészítése volt, valamint egy
olyan határvonal javaslat, amely a legoptimálisabban osztja szét Erdélyt a románok és
magyarok között. Ennek a kérésnek Venczel eleget is tett és a térkép, mint a memorandum
melléklete eljutott dr. Teleki Gézához.
1945 és 1947 között aktív szerepet vállal a Bolyai Tudományegyetem
megszervezésében, ahol a Jogi és Közigazgatási Kar szociológia és statisztika professzora
volt.
Első letartóztatása 1947. március 25.-én történt, amikor a Pitești-i internálótáborba
került. Innen 1948-ban szabadult – 14 hónap után –, de a katedrára már nem térhetett vissza,
így az Erdélyi Múzeum Egyesület fő levéltárosává és tudományos szakmunkatársává vált.
Ahogy munkába állt – rá jellemző módon – máris tervbe vette a Wesselényi-hagyaték
feldolgozását, amelyet a második letartóztatása akadályozott meg.
Másodszor 1950 februárjában tartóztatják le. Az perig eltelt időszakról majdnem
teljesen hiányoznak az információk. A koncepciós per eredményeként – ahol Venczel Józsefen
kívül vádlott volt még Márton Áron püspök, Korparich Ede, Szász Pál, Lakatos István, Kurko
Gyárfás, gr. Teleky Ádám és Bodor Bertalan – az 1951. augusztus 6.-án született 1165 számú
Hadbírósági ítélet értelmében bűnösnek találták összeesküvés és magas szintű árulás vádjával.
Venczel számára az ítélet 12 év kényszermunka volt (és a 3000 lejes perköltség kifizetése).
A Jilava-i, Văcărești-i, Pitești-i, Nagyenyedi, Szamosújvári és Dézsi börtönöket
megjárva 1961 januárjában szabadult, de az egyetemre ismét nem térhetett vissza. Először
1962-ben alkalmazzák újra, az „Arta Populară” Szövetkezetbe, mint keramikus szakmunkást,
majd 1963-ban a kolozsvári Filharmónia alkalmazottja lesz, mint kottamásoló.
1969-ben kerül vissza újra az akkor már „Babeș - Bolyai” Tudományegyetem
szociológia laboratóriumába, mint tudományos kutató Gáll Ernő és Ion Aluaș professzorok
segítségével. Habár a katedrára soha nem térhetett vissza, esetenként eladásokat tartott,
valamint részt vett a kolozsvári egyetem terepmunkáiban is, így implikálódhatott aktívan a
csákigorbói kutatásba.
A megromlott egészségi állapotának, valamint a 12 esztendő letöltött börtönév
egészségügy hatásának következményeként 1972 februárjában betegnyugdíjazzák.
Fáradhatatlan munkalendületét és a romániai magyar közösségért való tenni akarást
példázza, hogy még e megromlott egészségi állapota ellenére is kidolgozat a Románia Magyar
Irodalmi Lexikon repertoárját, amely később lehetővé tette annak megszerkesztését és
tartalommal való feltöltését.
Korai halála még abban az esztendőben 1972. március 16.-án következett be. Hamvai
a kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszanak. A közvélekedéssel ellentétben a gyász-
szertartást Erőss Lajos püspöki igazgató végezte, de a temetésen jelen volt Márton Áron
püspök is, aki reverendába öltözve mondott búcsúbeszédet.

3
Magyar Népi Szövetség
Felhasznált könyvészet

Antal, Árpád: Venczel József életpályája (1913-1972) – A szülőföld útravalója –


találkozás Márton Áronnal, In Keresztény Szó, 1993:11
Antal Árpád: Venczel József életpályája (1913-1972) – Az értelmiségi szolgálat lázas
esztendei, In Keresztény Szó, 1994:1
Antal Árpád: Venczel József életpályája (1913-1972) – Hittel és tudással helytállva a
fordulatos időkben, In Keresztény Szó, 1994:2
Antal Árpád: Venczel József életpályája (1913-1972) – Üldözést szenvedve – a hitet
mindvégig megőrizve, In Keresztény Szó, 1994, 4:14-18
Domokos, Pál Péter: A Márton Áron, Venczel József és társaik ellen indított
koncepciós per előzménye, lefolyása és ítélete, In. Venczel József: A falumunka útján,
Székelyudvarhely-Budapest, 1993, Az Orbán Balázs Közművelődési Egyesület Kiskönyvtára.
243-284 old.
Imreh István: Venczel József Öröksége, in Venczel József: Az Önismeret Útján,
Bukarest, 1980, Kriterion Könyvkiadó
Szász, István Tas: A száz éve született, Hitel-alapító Venczel József máig szóló
gondolatai, In. Keresztény Szó,
http://www.keresztenyszo.katolikhos.ro/archivum/2013/december/6.html (megtekintve
2014.01.30)
Székely, András Bertalan: A falukutató Venczel József, In. Venczel József: A
falumunka útján, Székelyudvarhely-Budapest, 1993, Az Orbán Balázs Közművelődési
Egyesület Kiskönyvtára, 183-205 old.